52008PC0727

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 13.11.2008

COM(2008) 727 végleges

2008/0215 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról

{SEC(2008) 2767} {SEC(2008) 2768}

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

1. Bevezetés

A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelvet (a továbbiakban: EUSD-irányelv) 2005. július 1-je óta alkalmazzák az Európai Unió tagállamaiban (a továbbiakban: tagállamok). Az EUSD-irányelv végső célja – a Santa Maria da Feirában tartott 2000. június 19-i és 20-i európai tanácsi ülésen, és a 2000. november 26-i és 27-i ECOFIN-tanácsi ülésen elért konszenzusnak megfelelően – az, hogy lehetővé tegye az egyik tagállamban kamat formájában megjelenő, de egy másik tagállamban illetőséggel bíró haszonhúzó természetes személy részére történő kifizetéseknek az utóbbi tagállam törvényeinek megfelelő tényleges adóztatását.

Az EUSD-irányelv alkalmazásának 2005-ös bevezetésekor azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a megtakarítási termékek fejlődésének és a befektetői magatartásnak a figyelembevétele céljából célszerű lesz a szabályozást finomítani. Az egyes innovatív pénzügyi termékekből származó bevételeket a nemzeti adórendszerek is a követelésből származó kamattal azonos módon kezdték kezelni. Az ilyen fejlődési tendenciák figyelembevétele érdekében az EUSD-irányelv rendelkezik arról, hogy a Bizottság háromévenként jelentést küldjön a Tanácsnak az irányelv alkalmazásáról, és ezen jelentések alapján – adott esetben – javaslatot tegyen az irányelv bármely olyan módosítására, amely szükségesnek bizonyul a megtakarításokból származó jövedelem tényleges megadóztatása és a verseny nemkívánatos torzulásának megakadályozása érdekében.

Ennek megfelelően a Bizottság 2008. szeptember 15-én elküldte a Tanácsnak első jelentését (COM (2008)552 végleges, a 13124/08 FISC 117 tanácsi dokumentum) az EUSD-irányelv végrehajtásáról alkalmazásának első három évét követően. A jelentés az EU-tagállamok adóhatóságaival folytatott konzultációkon, az általuk szolgáltatott, az irányelv alkalmazásának első két adóévére vonatkozó adatokon, valamint a Bizottság által 2007-ben létrehozott, az EUSD-irányelv által érintett vagy valószínűleg érintett üzleti ágazatoktól származó ajánlások összegyűjtésére hivatott szakértői csoport megállapításain alapult.

A jelentés értékelése szerint az EUSD-irányelv a hatálya által felállított határokon belül hatékonynak bizonyult. Ezenfelül közvetett, nem mérhető kedvező hatást gyakorolt az adófizetők fizetési hajlandóságára. A felülvizsgálati eljárás során azonban kiderült, hogy az EUSD-irányelv jelenlegi alkalmazási köre nem olyan kiterjedt, mint ami a 2000. november 26–27-i egyhangú tanácsi következtetésekben kifejtett ambíciókból következik. A jelentés különösen a haszonhúzó és a kifizető meghatározásával, a már kifejezetten az irányelv hatálya alá tartozókkal egyenértékű pénzügyi eszközök kezelésével, valamint néhány eljárási szemponttal kapcsolatos módosítások szükségességére hívja fel a figyelmet.

A jelentés alapján a Bizottság az EUSD-irányelv módosítására tesz javaslatot, a kapcsolódó adminisztratív terhek, valamint a tagállami adóhatóságok és a szakértői csoport véleményének figyelembevételével, a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás és arányosság elvének megfelelően.

2. MEGJEGYZÉSEK AZ EUSD-IRÁNYELV JAVASOLT MÓDOSÍTÁSÁHOZ

2.1. A javaslat 1. cikke

A legfontosabb javasolt módosítások a megtakarításokból származó jövedelem meghatározására, a megtakarítási termékek tekintetében tapasztalt fejlődési tendenciák szerinti kiigazításra vonatkoznak. A javasolt módosítások nem csak a megtakarításokból származó kamatjövedelemre vonatkoznak, hanem az egyes innovatív pénzügyi termékekből és bizonyos életbiztosítási termékekből származó egyéb, lényegét tekintve egyenértékű jövedelmekre, amelyek a követelésből származó termékekkel összehasonlíthatók. Amennyiben az életbiztosítási szerződések teljes skálájára vonatkozóan a tagállami adóhatóságok közötti információcserét biztosító átfogóbb megoldás kerülne végrehajtásra, felül lehet vizsgálni az EUSD-irányelvnek az említett életbiztosítási termékekből származó jövedelmekre kiterjedő hatályának szükségességét.

A javaslat úgyszintén magában foglalja az irányelv hatályának kiterjesztését – bizonyos feltételek mellett – az egyes szervezetek és jogi konstrukciók által közvetlenül valamely haszonhúzó természetes személy javára kifizetett kamatra is. További lényeges pontosítások javasoltak a „kamatjóváíráskori kifizető” fogalmának meghatározása tekintetében, hogy a mechanizmus hatékonyságát és a jogbiztonságot javítani lehessen a piaci szereplők számára.

Az EUSD-irányelv 1. és 2. cikkének javasolt módosításai

Az 1. és 2. cikk jelenleg csak a közvetlenül természetes személyek javára kifizetett kamattal foglalkozik. Az 1. cikk javasolt módosítása csupán azt célozza, hogy a cikket összhangba hozza a kamatkifizetés meghatározásának 6. cikkben javasolt kibővítésével.

Ennél jelentősebbek a 2. cikkre vonatkozó módosító javaslatok. Az EUSD-irányelv jelenleg nem vonatkozik a természetes személyek által vezetett szervezetek és jogi konstrukciók javára történő kifizetésekkel. Ez a szűk hatály lehetővé teheti a természetes személyek számára, hogy egy közbülső szervezet vagy jogi konstrukció közbeiktatásával megkerüljék az irányelvet.

Az irányelv differenciálatlan kiterjesztése az összes olyan kifizetésre, amelyeket más tagállamokban vagy az Európai Unió területén kívül letelepedett szervezetek és jogi konstrukciók részére folyósítanak, nem tűnik megfelelő megoldásnak.

Hatékonyabb megoldás lenne, ha a pénzmosás elleni kötelezettségek hatálya alá tartozó kifizetőket felhívnák, hogy használják fel a szervezet vagy jogi konstrukció részére teljesített kifizetések tényleges haszonhúzójáról vagy haszonhúzóiról a számukra – az említett kötelezettségek alapján – már rendelkezésre álló információkat („look-through” (átláthatósági) megközelítés). Az Európai Unióban letelepedett kifizetőknek elsősorban csak azokat az Európai Unión kívüli országokban letelepedett szervezeteket vagy konstrukciókat kell figyelemmel kísérniük, amely országokban az ilyen szervezetek vagy konstrukciók részére fizetett kamatjövedelem adóztatása nem biztosított. Amennyiben a pénzmosás elleni küzdelem keretében azonosított haszonhúzó az Európai Unió egy másik tagállamában illetőséggel bíró természetes személy, az Európai Unió kifizetőinek a kifizetést közvetlenül e haszonhúzó részére teljesített kifizetésként kell kezelniük.

Mindazonáltal megjegyzendő, hogy a „look-through” megközelítés nem mindig a legmegfelelőbb eszköz a haszonhúzó azonosítására, amikor az EU-ban letelepedett gazdasági szereplők más, szintén az EU-ban letelepedett gazdasági szereplőknek fizetnek kamatot, és így a „kifizető” meghatározás alá esnek. Ez ugyanis a kifizetők felelősségének megsokszorozódásához vezethet a kifizetési lánc különböző szintjein. Ilyen esetben a kifizetők meghatározásának és kötelezettségeinek 4. cikkben javasolt pontosítása a „look-through” megközelítésnél megbízhatóbb és arányosabb megoldásnak tűnik.

A bizonytalanságok és a kifizetőkre háruló adminisztratív terhek csökkentése érdekében az I. melléklet tartalmazza az Európai Unión kívüli országban illetőséggel rendelkező szervezetek vagy jogi konstrukciók azon kategóriáinak jegyzékét, amely szervezetek és jogi konstrukciók esetében az általuk szerzett jövedelem megfelelő és tényleges adóztatása nem biztosított. Az új 18b. cikk meghatározza a melléklet módosítására vonatkozó eljárásokat.

Az EUSD-irányelv 3. cikkének javasolt módosításai

Ami a 3. cikket illeti, a haszonhúzó illetőségével kapcsolatban három főbb pontosítási javaslatot fogalmaztak meg.

Először is biztosítani kell a haszonhúzó állandó lakóhelyére vonatkozó információk rendszeres frissítését azáltal, hogy a kifizetők felkérést kapnak, hogy adják meg „a kifizetés időpontjában rendelkezésükre álló legfrissebb információkat”. Ide tartoznának a pénzmosás ellen szükséges információk, illetve az új 18b. cikkben említett eljárásokkal összhangban meghatározott egyéb bizonyítékok.

Másodsorban, a haszonhúzó illetőségének megállapításakor tanácsos lenne az „állandó lakóhelyen alapuló” megközelítést felváltani egy adott országbeli adóilletőség hivatalos igazolásán alapuló megközelítéssel, ha ezt az igazolást a haszonhúzó önkéntesen megadta a kifizetőnek. Ez az elmúlt három évben kiadott érvényes adóilletőségi igazolásokra vonatkozik. A módosítás összhangban van az EUSD-irányelv végső célkitűzésével.

Harmadsorban célszerűnek tűnik, hogy amikor a kifizetőnek olyan hivatalos dokumentumok állnak rendelkezésére, amelyek bizonyítják, hogy adózás szempontjából a haszonhúzó – diplomáciai előjogok birtokában vagy más nemzetközi szabályok alapján – más tagállamban rendelkezik illetőséggel, mint ahol állandó lakóhelye található, az illetőséget – az EUSD-irányelv alkalmazásában – az említett dokumentumok alapján állapítsák meg.

Az EUSD-irányelv 4. cikkének javasolt módosításai

A kifizetőnek az (1) bekezdésben szereplő általános fogalmáról bebizonyosodott, hogy viszonylag jól érthető, és úgy tűnik, nincs szükség a meghatározás jelentősebb módosítására attól eltekintve, hogy tisztázni kell a kifizetők felelősségét az ügyfeleik számára az Európai Unión kívüli közvetítőkön keresztül teljesített kifizetések tekintetében. Mindazonáltal, az Európai Bankszövetség aggodalmát fejezte ki a passzív jóváírások és passzív kifizetések kivételes esete tekintetében, amikor az általános elvet, miszerint a kifizető a lánc utolsó tagja, a tagállamok nem minden esetben alkalmazzák következetesen. Jelenleg a passzív jóváírások és passzív kifizetések tekintetében nincs közös iránymutatás. Ez a feladatok megkettőződéséhez, illetve olyan helyzet kialakulásához vezethet, amikor egyik érintett gazdasági szereplő sem tekinthető kifizetőnek. Ennek elkerülése érdekében javasolt a tagállamok számára előírni, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kifizetők ugyanazon kamatfizetésekre vonatkozó felelősségei ne fedjék egymást.

Ezenkívül, a 2. cikk javasolt módosításával összhangban, miszerint a „look-through” megközelítés alkalmazását ki kellene terjeszteni az Európai Unión kívüli országokban letelepedett egyes szervezetek vagy jogi konstrukciók részére teljesített kifizetésekre, pontosításra került, hogy a közvetlenül az I. mellékletben szereplő szervezet vagy jogi konstrukció javára teljesített kifizetés vagy jóváírás olyan kifizetésnek vagy jóváírásnak minősül, amelyet közvetlenül a szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a pénzmosás elleni rendelkezésekben meghatározott haszonhúzója javára teljesítenek.

Az eredeti irányelv (2)–(5) bekezdésében szereplő „jóváíráskori kifizető” fogalma, úgy tűnik bizonytalanságot teremtett és ezért annak pontosítása szükséges.

A 2. cikk javasolt módosításával kapcsolatban már említést nyert, hogy a „look-through” megközelítés kiterjesztése az összes olyan kifizetésre, amelyeket más tagállamokban letelepedett szervezetek részére folyósítanak, aránytalan megoldásnak tűnik. Az Európai Unió területén belüli nem adózó közvetítő szervezetek számára folyósított kifizetésekre vonatkozó alternatív mechanizmusok hiánya azonban arra ösztönözheti a természetes személyeket, hogy egyre szélesebb körben vegyék igénybe a közvetítő szervezeteket az EUSD-irányelv megkerülése céljából. A közelmúltban történt esetek azt mutatják, hogy a „jóváíráskori kifizető” fogalmának nem következetes alkalmazása visszaélésekre és torzulásokra ad lehetőséget. Az uniós szinten szabályozott befektetési alapok, amelyek jövedelme az EUSD-irányelv hatálya alá esik, esetlegesen tisztességtelen versennyel találnák szemben magukat más közvetítő befektető szervezetek részéről, amelyek de facto nem tartoznak bele a kifizetőnek a 4. cikk (1) bekezdésében szereplő alapfogalmába, mivel az utóbbiak által folyósított kifizetések, még ha követelésekbe történő befektetésekből származnak is, jogilag nem minősülnek kamatkifizetésnek.

A „jóváíráskori kifizető” fogalmának mellőzése helyett, annak következetes alkalmazása érdekében inkább pontosítani kellene ezt a meghatározást. A javasolt módosítás célja az, hogy a jelenlegi megközelítéstől – amelyben a fő hangsúly az érdekelt jogalanyoknak kamatot fizető, a lánc elején található gazdasági szereplőn van – egy olyan megközelítés felé történne elmozdulás, amely a „jóváíráskori kifizetőként” eljáró kötelezettségeivel terhelt közvetítő szervezetek „pozitív” meghatározására épül.

Ez azt jelentené, hogy a közvetítő szervezeteknek – beleértve a bizonyos típusú trösztökhöz és partnerségekhez hasonló jogi konstrukciókat is – alkalmazniuk kell az irányelv rendelkezéseit bármely, a lánc elején található gazdasági szereplőtől kapott kamatfizetés jóváírásakor, függetlenül az adott gazdasági szereplő (Unión belüli vagy kívüli) letelepedési helyétől, amennyiben a haszonhúzó egy másik uniós tagállamban illetőséggel bíró természetes személy.

A piaci torzulások elkerülése érdekében a „jóváíráskori kifizetőként” eljáró szervezetek „pozitív” meghatározásának a lényegi elemeken, és nem a szervezetek jogi formáján kell alapulnia. A javasolt módosítás olyan meghatározást részesít előnyben, amely minden olyan szervezetre és jogi konstrukcióra kiterjed, amelynek saját jövedelmének legalább az illetőséggel nem rendelkező tagoktól származó részét a közvetlen adóknak az azon tagállamban alkalmazandó általános szabályai alapján nem adóztatják meg, amelyben a szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a központi ügyvezetése található, és amelyben a szervezet vagy jogi konstrukció honosnak tekinthető. Kizárólag a következő szervezetek és jogi konstrukciók mentesülnek ez alól:

1. az EUSD-irányelv 6. cikkének hatálya alá eső befektetési alapok;

2. nyugdíjalapok és az életbiztosítási szerződésekkel összefüggő eszközök;

3. a kizárólag jótékonysági célra létrehozott szervezetek és jogi konstrukciók;

4. megosztott haszonhúzó konstrukciók, amelyeknek egy valamennyi haszonhúzót azonosító gazdasági szereplő fizet kamatot.

Az irányelv III. mellékleteként beépítésre kerül egy olyan „pozitív” jegyzék, amely minden tagállam esetében tartalmazza a „jóváíráskori kifizetőnek” tekintendő szervezeteket és jogi konstrukciókat. A javasolt új 18b. cikk rendelkezik a melléklet módosítására vonatkozó eljárásról.

Az EUSD-irányelv 4. cikkének (3) bekezdésében szereplő, a 6. cikk szerinti befektetési alapként való kezelés lehetősége csak olyan szervezetek és jogi konstrukciók számára marad fenn, amelyek vagyona vagy jövedelme a kifizetés jóváírásakor jogilag egyetlen haszonhúzónak sem tulajdonítható közvetlenül. Amennyiben nem élnek ezzel a lehetőséggel, kötelezhetők lesznek arra, hogy „jóváíráskori kifizetőként” járjanak el, és haszonhúzóknak tekintsék azokat a természetes személyeket, akik a vagyonuk gyarapodásához hozzájárultak.

Az EUSD-irányelv 4. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatában (valamint 11. cikkének (5) bekezdésében) szereplő, a „lánc elején elhelyezkedő” gazdasági szereplőkre háruló kötelezettségek csak azon más tagállamban honos szervezetek és jogi konstrukciók számára történő kamatkifizetések esetében maradnak fenn, amelyek a tényleges ügyvezetésüki helye szerinti tagállamra való tekintettel (ami jogi konstrukciók esetében az elsődleges jogcímtulajdonos és a vagyon, illetve jövedelem kezelését elsődlegesen végző személy állandó lakóhelye szerinti állam) bekerülnek a javasolt III. mellékletbe. A lista azonban nem kimerítő a tagállamok tekintetében. A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a fenti a), b), c) és d) pontban felsoroltakon kívül minden olyan szervezet és jogi konstrukció, amely a közvetlen adózásra vonatkozó általános szabályok alapján nem adózik és amelynek tényleges ügyvezetése az adott tagállam saját területén található, „jóváíráskori kifizetőként” jár el, függetlenül attól, hogy az adott szervezetek és jogi konstrukciók szerepelnek-e a III. mellékletben meghatározott jegyzékben vagy a lánc elején található külföldi illetőségű gazdasági szereplőktől kapott információkban.

Az EUSD-irányelv 6. cikkének javasolt módosításai

Az EUSD-irányelv alapvetően a megtakarításokból származó kamatjövedelem megadóztatásának biztosítását célozza, amely valamennyi tagállamban viszonylag hasonló kritériumok alapján adóköteles. Az EUSD-irányelv alapvető tartalmáról szóló, 2000. november 26–27-i tanácsi következtetések elfogadásával elismerésre került, hogy a kamat formális meghatározásához való ragaszkodás nem lenne hatékony, és a hitelekbe történő közvetlen és közvetett befektetések közötti verseny nemkívánatos torzulásához vezethetne. Ezért az a döntés született, hogy a meghatározást az (OECD jövedelem- és tőkeadóztatási modellegyezményének 11. cikke szerinti) követelésből származó jövedelmen felül, az egyes befektetési eszközök közvetítésével megszerzett kamatjövedelemre is kiterjesztik.

Arra az eredeti döntésre, hogy valamennyi innovatív pénzügyi terméket kizárnak az EUSD-irányelv hatálya alól (a Tanács 1999. május 25-i és 2000. november 26-27-i következtetései), annak kifejezett rögzítésével került sor, hogy ezt a kérdést az EUSD-irányelv első felülvizsgálata alkalmával újból meg kell vizsgálni.

Jelenleg átcsoportosító pénzügyi műveletekkel meg lehet kerülni az EUSD-irányelvet oly módon, hogy a jövedelem, amely miközben részesül a korlátozott kockázattal, rugalmassággal járó előnyökből, illetve a követelésekkel egyenértékű meghatározott tőkemegtérülésből, mégis a kamat meghatározásán kívül marad. Ezért az 1. és 2. cikkel kapcsolatos okfejtésnek megfelelően, javasolt az EUSD-irányelv hatályát oly módon kiterjeszteni, hogy az magában foglalja az értékpapírokból származó kamatot és a lényegében ezzel egyenértékű jövedelmet, amely – a befektető szemszögéből – tekinthető a követelésekkel egyenértékűnek, mivel a kockázat egyrészt ismert, másrészt nem magasabb, mint a követelések esetében.

Annak érdekében, hogy a kifizetők azonosíthassák az irányelv hatálya alá eső eszközöket, elhagyva az olyan technikai jellemzőkön alapuló kifinomult megoldásokat, amelyeket a kifizetők gyakran nem ismernek (mint például az eszköz összetételét, vagy a követelések hozama és jövedelme közötti kapcsolatot), a 6. cikkhez javasolt új aa) pont az EUSD-irányelv hatályát kiterjeszti a követelésekkel egyenértékű értékpapírokra, mivel a befektető a kibocsátás időpontjában meghatározott feltételek szerint tőkehozamban részesül, majd az értékpapír futamidejének végén visszakapja a befektetett tőke legalább 95%-át, függetlenül attól, hogy az említett értékpapírok alapjául szolgáló eszközök esetleg követeléseket is magukban foglalnak.

Ezzel párhuzamosan, a befektetési alapokkal kapcsolatban további pontosítások meghatározása javasolt.

Ami az Európai Unióban letelepedett kollektív befektetési vállalkozásokat illeti, az irányelv jelenlegi 6. cikke csak a 85/611/EGK irányelv értelmében engedélyezett átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokon (ÁÉKBV-k) keresztül realizált jövedelemre terjed ki, amelyek befektetési jegyeit a letelepedési tagállamon kívüli tagállamokban is lehet forgalmazni. Az ilyen engedéllyel nem rendelkező értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások, illetve más kollektív befektetési alapok vagy struktúrák (nem-ÁÉKBV-k) azonban elvben nem tartoznak az irányelv hatálya alá, még akkor sem, ha a nem-ÁÉKBV-k egy tagállam hatósága általi bejegyzésre kötelezettek, vagy annak ellenőrzése alá tartoznak. Az ilyen jövedelemre csak akkor vonatkozik az irányelv, ha a nem-ÁÉKBV-k jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek és ezért „jóváíráskori kifizetőnek” minősülnek. A gyakorlatban az ilyen jogi személyiséggel nem rendelkező nem-ÁÉKBV-k legtöbbjét lehet ÁÉKBV-ként kezelni. Jövedelmük, ellentétben a jogi személyiséggel rendelkező nem-ÁÉKBV-k jövedelmével, ebben az esetben a 6. cikk hatálya alá esik.

A helyzet aszimmetriát eredményezett a „nem-ÁÉKBV-k” kezelésében. Ez nem szolgálja a belső piac érdekét, és nem volt célja a Tanács 2000. novemberi következtetéseinek sem. Indokoltnak tűnik tehát az irányelv 6. cikke (1) bekezdése c) és d) pontjának olyan értelmű módosítása, amely szerint a 85/611/EGK irányelvre történő hivatkozás helyébe a vállalkozás vagy befektetési alap, illetve struktúra bármely tagállamban történő bejegyzésére való hivatkozás lépne. Ennek eredményeképpen valamennyi ÁÉKBV-re, de egyben valamennyi nem-ÁÉKBV-re is ugyanazokat a szabályokat kellene alkalmazni, függetlenül azok jogi formájától.

Az Európai Unión kívül letelepedett alapokat illetően jelenleg nem egyértelmű, hogy a „területen kívüli illetőségű kollektív befektetési vállalkozások” kifejezés az összes befektetési alapot magában foglalja-e az alkalmazandó szabályozástól és attól függetlenül, hogy ezek a befektetőkhöz képest hol helyezkednek el. Ennek megfelelően az EUSD-irányelvet módosítani kellene oly módon, hogy a „kollektív befektetési alap vagy konstrukció” már létező OECD-definíciója szerint pontosítsa a meghatározást. Ezt a meghatározást meg lehet osztani az Európai Unión kívüli országokkal, és biztosítani lehetne az ilyen eszközök által közvetített kamatjövedelem megfelelő kezelését.

Javasolt továbbá a 6. cikk (6) bekezdésének kiegészítése annak egyértelművé tétele érdekében, hogy a kollektív eszközök követelésekbe és értékpapírokba való közvetlen és közvetett befektetéseit egyaránt figyelembe kell venni az e cikk más bekezdéseiben említett százalékos arány kiszámításakor, a Tanács 2005. április 12-i következtetéseivel összhangban.

A kamat fogalmának az EUSD-irányelvben található jelenlegi meghatározásával kapcsolatban egyes tagállamok az irányelv hatályának bármilyen befektetésből származó jövedelemre való radikálisabb kiterjesztését szorgalmazták, de ez a nézet jelenleg nem élvez széles körű támogatottságot. A felülvizsgálati jelentés indokolása is kitér arra, hogy ez az irányelv nem a legmegfelelőbb keret az adóhatóságok közötti, az osztalékfizetéssel és a jelentős tőkegaranciát nem biztosító spekulatív pénzügyi eszközökből származó tőkenyereséggel összefüggő együttműködés javításához. A kizárólag az információcserén alapuló megoldások szintén megfelelőbbnek látszanak arra a célra, hogy az élet- és nyugdíjbiztosítási szerződések kapcsán se kettős adóztatás, se adókikerülés ne történhessen, tekintetbe véve az ilyen eszközökhöz való hozzájárulásokra, illetve az azokból származó haszonra vonatkozó nemzeti adószabályok terén meglévő különbségeket. Ugyanakkor, amíg ezek a tisztán információcserén alapuló megoldások nem lesznek teljes mértékben működőképesek a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adózás területén való kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv[1] szerint, addig szükség lenne arra, hogy az EUSD-irányelv hatályát kiterjesszék a kollektív befektetési vállalkozásokkal közvetlenül összehasonlítható életbiztosítási szerződésekből származó haszonra, mivel azok tényleges pozitív hozama, amely a hasznot eredményezi, teljes mértékben az EUSD-irányelv szerinti, követelésekből származó jövedelemmel vagy azzal egyenértékű jövedelemmel függ össze, és mivel nem jelentős biometrikus kockázatfedezetet jelentenek (kevesebb mint 5%-os befektetett tőke, a szerződés időtartamára vonatkozó átlagértékben kifejezve).

Módosul még a 6. cikk (1) bekezdésének második albekezdése és a 6. cikk (8) bekezdése is, a „ anyaországbeli szabály” megbízható alkalmazásához szükséges feltételek megteremtése érdekében. Ez szükséges ahhoz, hogy a kifizetők számára lehetővé váljon az EUSD-irányelv alkalmazása a más országokban letelepedett kollektív befektetési vállalkozásokból származó jövedelmekre. Egy adott tagállam által a saját vállalkozásaira elfogadott összes választási lehetőségnek, valamint az (1) bekezdés d) pontjában és a (6) bekezdésben említett, az adott tagállam végrehajtási szabályai szerinti százalékszámításnak, az összes többi tagállam számára kötelező erejűnek kell lennie.

A 6. cikk új (9) és (10) bekezdése „szerzett jogokkal” kapcsolatos rendelkezéseket határoz meg két esetre vonatkozóan: először is, a 6. cikk (1) bekezdésének aa) pontja szerinti jövedelem az irányelv hatálya alá kerül, feltéve hogy az értékpapírok első kibocsátása 2008. december 1-jén vagy azt követően történt. Másodsorban, a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti, életbiztosítási szerződésekből származó haszon az irányelv hatálya alá kerül, feltéve hogy a szerződés első jegyzése a fent említett napon vagy azt követően történt. E rendelkezések szükségesek annak biztosítására, hogy az érintett értékpapírokat és biztosítási szerződéseket kibocsátóik, illetve a biztosító társaságok megfelelő módon nyomon kövessék a lánc végén lévő kifizető általi megfelelő kezelés érdekében.

Az EUSD-irányelv 8. cikkének javasolt módosításai

A 8. cikkben számos módosítást vezettek be az információszolgáltatás minőségének javítása érdekében.

Először is a közös számlákról és megosztott haszonhúzásból származó jövedelem kezelésével összefüggő jelenlegi bizonytalanságok eloszlatása céljából a kifizetőktől kifejezetten meg lehetne követelni, hogy ne csak az érintett haszonhúzók személyazonosságát és illetőségét közöljék, hanem arra vonatkozóan is nyújtsanak részletes információt, hogy az egyes haszonhúzók tekintetében bejelentett összeg a haszonhúzóknak együttesen kifizetett teljes összeg, a haszonhúzónak ténylegesen járó rész, vagy egyenlő rész-e.

A második módosítás célja, hogy a 8. cikk (2) bekezdésének jelenlegi keretein túllépve csökkentsék a haszonhúzó illetősége szerinti állam adminisztratív terheit, amely rendelkezés nem kötelezi a kifizetőt és az információt szolgáltató tagállamokat arra, hogy különbséget tegyenek az egy adott kifizetés kamatelemeire vonatkozó összegek, valamint egy értékpapír értékesítéséből, visszavásárlásából vagy visszatérítéséből származó teljes bevételre vonatkozó összegek között. Ily módon az EUSD-irányelv hatékonysága is könnyebben mérhető lesz.

Végül, a kifizetők által szolgáltatandó információk az EUSD-irányelv 2. és 6. cikkének javasolt módosításaival összhangban módosulnak.

Az EUSD-irányelv 11. cikkének javasolt módosításai

A forrásadó átmeneti időszakban való alkalmazására vonatkozó eljárások az EUSD-irányelv 4., 6. és 8. cikkének javasolt módosításaival összhangban módosulnak.

Az EUSD-irányelv 13. cikkének javasolt módosításai

A 13. cikk jelenleg két eljárást határoz meg a forrásadó alóli mentesítés tekintetében: igazolás bemutatása és önkéntes adatközlés. Az az eljárás, amelynek értelmében a kifizető igazolást mutathat be, nem nyújt közvetlenül felhasználható információt a haszonhúzó illetősége szerinti állam részére, és ez utóbbi számára kevésbé hasznos, mint az önkéntes adatközlés eljárása. Az önkéntes adatközlés eljárásának alkalmazásával a kifizető tagállamának az adóhatóságára nehezedő további terheket ellensúlyozza a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam terhének csökkentése. Ezenfelül az igazolási eljárás alkalmazása kérdéseket vethet fel a tőke szabad mozgásával való összeegyeztethetőség tekintetében, például azért, mert egy EU-n kívüli adóilletőségű uniós polgár számára megnehezíti azon forrásadó kikerülését, amelyre nem kaphat jóváírást vagy visszatérítést. Javasolt tehát a 13. cikk módosítása oly módon, hogy az csak az önkéntes adatközlés eljárását tegye lehetővé.

Az EUSD-irányelv 15. cikkének javasolt módosításai

Tekintettel az új mellékletek bevezetésére, meg kell változtatni a hatóságként eljáró vagy nemzetközi szerződés által elismert kapcsolódó szervezetek jegyzékét tartalmazó mellékletre való hivatkozást .

Az EUSD-irányelv 18. cikkének javasolt módosításai

Felkérik a tagállamok illetékes hatóságait, hogy bocsássák a Bizottság rendelkezésére az EUSD-irányelv alkalmazására vonatkozó statisztikákat, a Tanács számára háromévente elkészítendő bizottsági jelentéshez szükséges információk minőségének javítása érdekében.

Az EUSD-irányelvhez javasolt új 18a. és 18b. cikk

18a. és 18b. számmal új cikkek kerülnek bevezetésre, amelyek a mellékletekben található jegyzékeknek egy bizottság közreműködésével történő módosítására vonatkozó eljárásokat határozzák meg. Az adózásra vonatkozó közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság egyben segítséget nyújt az egyes haszonhúzók személyazonosságára és illetőségére vonatkozó információk meghatározásában azon központi nyilvántartások számára, amelyeket a különböző tagállamokban tevékenységet folytató kifizetők tarthatnak fenn (az említett központi nyilvántartás fenntartásának lehetőségét egyes piaci szereplők kérték), továbbá a haszonhúzók azonosítására szolgáló dokumentumok jegyzékének összeállításában, valamint a kollektív befektetési eszközökből és speciális értékpapírokból származó jövedelemnek a kifizetők általi megfelelő kezeléséhez szükséges információk elismert adatszolgáltatói jegyzékének elkészítésében. Az információcserével kapcsolatos közös formai követelmények és eljárások, illetve az igazolások és az irányelv alkalmazása szempontjából hasznosnak ítélt egyéb dokumentumok közös formai követelményeinek meghatározásában szintén közreműködhet a bizottság. A bizottság közreműködése tekintetében a 18b. cikkben hivatkozás történik a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i tanácsi határozatra.

Az EUSD-irányelv mellékleteire vonatkozó javasolt módosítások

A jelenlegi irányelv melléklete IV. melléklet lesz, és a következő új mellékletek kerülnek bevezetésre, elsősorban azért, hogy a kifizetők számára pontosítsák és egyben korlátozzák az adminisztratív terheket (az V. mellékletben található jegyzék olyan statisztikai adatokat tartalmaz, amelyeket a tagállamoknak kell a Bizottság rendelkezésére bocsátaniuk a 2008. május 26-án elfogadott tanácsi következtetésekkel összhangban):

5. I. melléklet: „Azon szervezetek és jogi konstrukciók jogi formáinak jegyzéke, amelyekre a 2. cikk (3) bekezdése alkalmazandó, mivel azok tényleges ügyvezetése meghatározott országok vagy joghatóságok területén található”;

6. II. melléklet: „Azon tagállamok jegyzéke, amelyek – legalább kérésre – adóazonosító számot utalnak ki minden olyan természetes személy számára, aki saját területükön adóilletőséggel rendelkezik, függetlenül a nemzetiségétől”;

7. III. melléklet: „A 4. cikk (2) bekezdése szerinti „jóváíráskori kifizetők” tájékoztató jegyzéke”, és

8. V. melléklet: „Statisztikai célú adatok jegyzéke”.

2.2. E javaslat 2. cikke

E cikk meghatározza a módosító irányelv nemzeti jogba történő átültetésének menetrendjét és követelményeit. A módosításokat a tagállamok területén az irányelv hatálybalépésének naptári évétől számított harmadik naptári év első napjától kezdve kell alkalmazni. A nemzeti végrehajtási szabályokat kellő idővel előre kell elfogadni és közzétenni ahhoz, hogy a kifizetők és más érintett piaci szereplők módosíthassák saját eljárásaikat a módosítások hatálybalépésének időpontjáig.

2008/0215 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 94. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4]

mivel:

(1) A Tanács 2003/48/EK irányelvét[5] 2005. július 1-je óta alkalmazzák a tagállamok területén, és alkalmazásának első három évében, a hatálya által meghatározott határokon belül hatékonynak bizonyult. A 2003/48/EK irányelv alkalmazásáról szóló első jelentésből[6] kitűnik azonban, hogy az irányelvet nem teljes mértékben igazították a 2000. november 26-i és 27-i egyhangú ECOFIN tanácsi következtetésekben[7] meghatározott célokhoz. Az irányelv különösen az egyes kamatozó értékpapírokkal egyenértékű pénzügyi eszközöket és bizonyos kamatozó értékpapírok közvetett birtoklására szolgáló eszközöket nem foglalja magában.

(2) A 2003/48/EK irányelv hatálya csak a közvetlenül természetes személyeknek teljesített kamatkifizetésekre terjed ki. A közösségi illetőségű természetes személyek így, egy közbülső szervezet vagy jogi konstrukció közbeiktatásával megkerülhetik a 2003/48/EK irányelvet, különösen akkor, ha az adott szervezet vagy jogi konstrukció olyan joghatóság alá tartozik, ahol az azok számára fizetett jövedelem adóztatása nem biztosított. A pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[8] meghatározott pénzmosás elleni intézkedésekre is tekintettel ezért helyénvaló lenne kötelezni a kifizetőket a „look-through” megközelítés alkalmazására a Közösségen kívül letelepedett szervezetek és jogi konstrukciók bizonyos fajtái részére történő kifizetések esetén, illetve hogy használják fel a szervezet vagy jogi konstrukció tényleges haszonhúzójáról vagy haszonhúzóiról számukra már rendelkezésre álló információkat a 2003/48/EK irányelv alkalmazása érdekében, amikor az így azonosított haszonhúzó olyan természetes személy, akinek illetőség szerinti tagállama nem azonos a kifizető letelepedés szerinti tagállamával. A kifizetőket sújtó bizonytalansági tényezők és adminisztratív terhek csökkentése érdekében, a 2003/48/EK irányelv egyik mellékletében meg kell határozni az ezen intézkedésben érintett harmadik ország joghatósága alá tartozó szervezetek és jogi konstrukciók jegyzékét.

(3) A 2003/48/EK irányelv céljának hatékonyabb megvalósítása érdekében javítani kell a haszonhúzók személyazonosságának és illetőségének meghatározására szolgáló információk minőségén, miközben a lehető legkisebb mértékűre kell csökkenteni a kifizetőkre nehezedő minden további adminisztratív terhet. A kifizetőknek a rendelkezésükre álló legfrissebb információkat kell felhasználniuk, többek között olyan dokumentumokat, amelyek bizonyítják, hogy egy természetes személy adóilletősége nem abban az országban van, ahol állandó lakóhelye található. Különösen a haszonhúzók adóazonosító számának kifizető által történő felhasználását könnyítheti meg az ilyen azonosítókra vonatkozó információkat tartalmazó melléklet összeállítása. A különböző tagállamokban tevékenységet folytató kifizetőknek engedélyezni kell, hogy központi nyilvántartást tartsanak fenn a haszonhúzók személyazonosságáról és illetőségéről, valamint meg kell határozni az ilyen nyilvántartásokban szereplő információk tekintetében irányadó közös szabályokat.

(4) A 2003/48/EK irányelvnek a Közösségen kívül letelepedett gazdasági szereplő közvetítésével realizált jövedelemkifizetés útján történő megkerülésének megakadályozása érdekében pontosítani kell a közösségi gazdasági szereplők felelősségét akkor, amikor tudatában vannak annak, hogy a 2003/48/EK irányelv területi hatályán kívül eső területen letelepedett szereplő részére teljesített kamatkifizetés olyan természetes személy számára történik, akiről tudják, hogy egy másik tagállamban tartózkodási hellyel rendelkezik, és aki ügyfelüknek tekinthető. Ilyen esetekben az említett gazdasági szereplőket úgy kell tekinteni, mint akik kifizetőként tevékenykednek. Ez nagyban elősegítené a pénzintézetek (fiókok, leányvállalatok, társult vagy holding vállalkozások) nemzetközi hálózatával kapcsolatos, a 2003/48/EK irányelv megkerülését célzó esetleges visszaéléseket.

(5) A tapasztalatok azt mutatják, hogy további pontosításokra van szükség a kamatok jóváírásakor kifizetőként eljáró kötelezettségei tekintetében. Különösen az e kötelezettséggel terhelt közvetítő szervezeteket kell egyértelműen meghatározni. A 2003/48/EK irányelv rendelkezéseit minden olyan szervezetre és jogi konstrukcióra ki kell terjeszteni, amelynek az adott országban illetőséggel nem rendelkező haszonhúzóktól származó saját jövedelmét vagy jövedelmének egy részét – beleértve a megtakarításokból származó kamatokat és az azzal lényegében egyenértékű jövedelmet – a közvetlen adóknak az azon tagállamban alkalmazandó általános szabályai alapján nem adóztatják meg, amelyben a szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a központi ügyvezetése található, bármely, a lánc elején található gazdasági szereplőtől kapott minden kamatjövedelem általuk történő jóváírásakor. A tagállamokban működő ilyen szervezeteket és jogi konstrukciókat tartalmazó jegyzéket mellékelni kell az irányelvhez.

(6) A 2003/48/EK irányelv alkalmazásáról szóló első jelentésből kiderül, hogy a 2003/48/EK irányelv megkerülhető olyan pénzügyi eszközök segítségével, amelyek – a kockázati szint, a rugalmasság és a meghatározott megtérülés tekintetében – egyenértékűek a követelésekkel. Biztosítani kell ezért, hogy a 2003/48/EK irányelv hatálya ne csak a kamatra, hanem az azzal lényegében egyenértékű jövedelemre is kiterjedjen.

(7) Hasonlóképpen, a nagyon alacsony biometrikus kockázatfedezetet nyújtó életbiztosítási szerződések egyes kategóriáit, amelyek hozama teljes mértékben a 2003/48/EK irányelv hatálya alá tartozó, követelésekből származó jövedelmekkel vagy azokkal egyenértékű jövedelmekkel függ össze, általában a kollektív befektetési vállalkozások helyettesítő kereskedelmi befektetési termékének tekintik. A 2003/48/EK irányelv hatályát ezért ki kell terjeszteni az ilyen szerződések alapján kifizetett haszonra is.

(8) A Közösség területén letelepedett befektetési alapokat illetően, a 2003/48/EK irányelv hatálya jelenleg csak az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1985. december 20-i 85/611/EGK tanácsi irányelvnek[9] megfelelően engedélyezett átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások közvetítésével szerzett jövedelemre terjed ki. A nem-ÁÉKBV-ből származó egyenértékű jövedelem csak abban az esetben kerül a 2003/48/EK irányelv hatálya alá, ha a nem-ÁÉKBV-k jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, és ezért a kamat jóváírásakor kifizetőként járnak el. Annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi ÁÉKBV-re és nem-ÁÉKBV-re ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, függetlenül azok jogi formájától, a 2003/48/EK irányelvben a 85/611/EGK irányelvre történő hivatkozás helyett a vállalkozás vagy befektetési alap, illetve struktúra bármely tagállam szabályai szerint történő bejelentésére való hivatkozást kell beépíteni.

(9) A Közösségen kívül letelepedett alapokat illetően egyértelművé kell tenni, hogy az irányelv valamennyi befektetési alapból származó kamatra vagy azzal egyenértékű jövedelemre kiterjed, függetlenül azok jogi formájától vagy attól, hogy azok hogyan helyezkednek el a befektetőkhöz képest.

(10) Pontosítani kell a kamat meghatározását annak biztosítása érdekében, hogy nem csak a követelésekbe történő közvetlen befektetéseket, hanem a közvetett befektetéseket is figyelembe vegyék az ilyen eszközökbe fektetett vagyon százalékos arányának kiszámításakor. Ezen túlmenően, annak érdekében, hogy a kifizetők számára megkönnyítsék a 2003/48/EK irányelv alkalmazását a másik országban letelepedett kollektív befektetési vállalkozásokból származó jövedelem esetében, egyértelműen meg kell határozni, hogy az ilyen vállalkozásokból származó bizonyos jövedelmek kezelésére a letelepedés szerinti tagállamban megállapított szabályok vonatkoznak.

(11) A kifizető általi információszolgáltatáson javítani kell a haszonhúzó illetősége szerinti állam rendelkezésére bocsátott információ értékének növelése érdekében, különösen a közös számlákról és más megosztott haszonhúzásból származó jövedelem tekintetében.

(12) El kell hagyni azt az „igazolási” eljárást, amely lehetővé teszi az egyik tagállamban illetőséggel rendelkező haszonhúzó számára, hogy egy, a 2003/48/EK irányelv 10. cikkének (1) bekezdésében említett másik tagállamban szerzett kamatra kivetett forrásadó alól mentesüljön, mivel az említett eljárás kevesebb információt nyújt a haszonhúzó illetősége szerinti állam számára, mint az önkéntes adatközlés alternatív eljárása, és mivel terhesebb a haszonhúzók számára.

(13) A tagállamoknak megfelelő statisztikai adatokat kell nyújtaniuk a 2003/48/EK irányelv alkalmazásáról, azon információk minőségének javítása érdekében, amelyek szükségesek a Bizottság számára, hogy az említett irányelv alkalmazásáról háromévente elkészítendő jelentést a Tanács részére elkészíthesse.

(14) Mivel a 2003/48/EK irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat[10] szerinti általános hatályú intézkedések, azokat az említett határozat 5. cikkében megállapított szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(15) Mivel ezen irányelv céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritási elvvel összhangban intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányossági elvvel összhangban az irányelv nem lépi túl a szóban forgó célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

A 2003/48/EK irányelv a következőképpen módosul:

(1) Az 1. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az ezen irányelv végrehajtásához szükséges feladatokat a belföldön letelepedett kifizetők elvégezzék, függetlenül a kamatfizetést eredményező követelés kötelezettjének, vagy az értékpapír kibocsátójának letelepedési helyétől.”

(2) A 2. cikk a következőképpen módosul:

a) Az (1) bekezdés a következőképpen módosul:

i. A bevezető szövegrész helyébe a következő szöveg lép:

„Ezen irányelv alkalmazásában, és a 4. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül, „haszonhúzó”: bármely természetes személy, aki kamatot szerez, vagy bármely természetes személy, akinek kamatot írnak jóvá, kivéve ha bizonyítja, hogy a kamatot nem az ő javára fizették ki vagy írták jóvá, azaz, ha:”

ii. A b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b) egy szervezet vagy jogi konstrukció nevében jár el, és a kamatkifizetést végrehajtó vagy jóváíró gazdasági szereplővel közli az adott szervezet nevét, jogi formáját és tényleges ügyvezetési helyének címét, illetve jogi konstrukció esetében, annak a személynek a nevét és állandó lakóhelyét, aki elsődleges jogcímtulajdonos és aki saját tulajdonának, illetve jövedelmének elsődleges kezelője, vagy”

b) A cikk a következő (3) bekezdéssel egészül ki:

„(3) Amennyiben a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[11] 2. cikkének hatálya alá tartozó gazdasági szereplő a I. mellékletben maghatározottaknak megfelelő szervezet vagy jogi konstrukció részére kamatfizetést eszközöl vagy kamatot jóváír, az e cikk (1) bekezdésében foglalt meghatározás magában foglalja az említett szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a 2005/60/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdésében meghatározott haszonhúzóját.”

(3) A 3. és 4. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„3. cikk

A haszonhúzók személyazonossága és illetősége

(1) Saját területén belül minden tagállam elfogadja és biztosítja azon eljárások alkalmazását, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a kifizető számára lehetővé tegyék a haszonhúzóknak és azok illetőségének a 8–12. cikk alkalmazásában történő azonosítását.

Az ilyen eljárásoknak meg kell felelniük a (2) és (3) bekezdésben megállapított minimumszabályoknak.

(2) A kifizető a haszonhúzó személyazonosságát e minimumszabályok alapján állapítja meg, amelyek aszerint változnak, hogy mikor jön létre a szerződéses jogviszony a kifizető és a kamatfizetés kedvezményezettje között, a következők szerint:

a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető különösen a letelepedése szerinti államban hatályban lévő rendelkezések, valamint a 2005/60/EK irányelv alapján a rendelkezésére álló információ felhasználásával megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből áll;

b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyokra vagy szerződéses jogviszonyok hiányában a végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető megállapítja a haszonhúzó személyazonosságát, amely annak nevéből és lakcíméből, születési helyéből és idejéből, valamint – ha adózás szempontjából a haszonhúzó lakóhelye vagy egyéb módon igazolt illetősége egy, a II. mellékletben szereplő tagállamban van – az adott tagállam által kiadott adóazonosító számából vagy azzal egyenértékű azonosítójából áll.

Az első albekezdés b) pontjában említett adatokat a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy hivatalos személyazonosító igazolvány vagy más, a II. mellékletben szereplő hivatalos okmány alapján állapítják meg. Amennyiben ezen útlevélben, e hivatalos személyazonosító igazolványban vagy a II. mellékletben szereplő más hivatalos okmányban az említett adatok nincsenek feltüntetve, azokat a haszonhúzó által bemutatott és a haszonhúzó lakóhelye vagy egyéb módon igazolt illetősége szerinti ország hatósága által kiállított bármilyen más, a személyazonosságot igazoló okmány alapján kell megállapítani.

(3) Amennyiben a haszonhúzó egy ország illetékes hatósága által a kifizetés dátumát megelőző utolsó három éven belül kiállított illetőségigazolást mutat be önkéntesen, úgy kell tekinteni, hogy az adott országban rendelkezik illetőséggel. Ennek hiányában úgy kell tekinteni, hogy a haszonhúzó abban az országban rendelkezik illetőséggel, ahol állandó lakóhelye található. A kifizető a haszonhúzó állandó lakóhelyét a következő minimumszabályok alapján állapítja meg:

a) a 2004. január 1-je előtt létrejött szerződéses jogviszonyokra vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó aktuális állandó lakóhelyét, különösen a letelepedése szerinti államban hatályban lévő rendelkezések, valamint a 2005/60/EK irányelv alapján, a kifizetés időpontjában rendelkezésére álló legfrissebb információk felhasználásával állapítja meg;

b) a 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyokra vagy szerződéses jogviszonyok hiányában a végrehajtott ügyletekre vonatkozóan a kifizető a haszonhúzó aktuális állandó lakóhelyét a (2) bekezdés b) pontjában megállapított azonosítási eljárás szerinti lakóhely alapján állapítja meg, amely a kifizető rendelkezésére álló legfrissebb dokumentáció alapján módosítandó. Ezt az információt legkésőbb a haszonhúzó által bemutatott útlevél vagy hivatalos személyazonosító igazolvány vagy más, személyazonosságot igazoló hivatalos okmány lejáratakor frissíteni kell.

A 2004. január 1-jén vagy azután létrejött szerződéses jogviszonyokra vagy szerződéses jogviszonyok hiányában a végrehajtott ügyletekre vonatkozóan, a valamely tagállam által kibocsátott útlevelet vagy személyazonosító igazolványt vagy más, személyazonosságot igazoló hivatalos okmányt bemutató azon természetes személyek esetén, akik kijelentik, hogy egy harmadik országban rendelkeznek illetőséggel, az illetőséget azon harmadik ország illetékes hatósága által a kifizetés időpontját megelőző utolsó három éven belül kibocsátott illetőségigazolás alapján kell megállapítani, amely a természetes személy állítása szerint a lakóhelye. Ilyen igazolás bemutatásának hiányában azon tagállamot kell az illetőség szerinti országnak tekinteni, amely az útlevelet vagy az egyéb hivatalos személyazonosító okmányt kiállította. Azon természetes személyek esetében, amelyekre vonatkozóan a kifizetőnek olyan hivatalos dokumentumok állnak rendelkezésére, amelyek bizonyítják, hogy – diplomáciai státuszukhoz vagy más nemzetközileg elismert szabályokhoz kapcsolódó előjogaik következtében – állandó lakóhelyüktől eltérő országban rendelkeznek illetőséggel, az illetőséget a kifizető rendelkezésére álló említett dokumentumok felhasználásával kell megállapítani.

4. cikk

Kifizetők

(1) Egy gazdasági szereplő, amely közvetlenül a haszonhúzó javára a 6. cikk (1) bekezdése szerinti kamatot fizet ki vagy kamatot ír jóvá, ezen irányelv alkalmazásában kifizetőnek minősül. A közvetlenül az I. mellékletben szereplő szervezet vagy jogi konstrukció javára eszközölt kifizetés vagy jóváírás közvetlenül a szervezet vagy jogi konstrukció 2005/60/EK irányelvben meghatározott haszonhúzója javára történt kifizetésnek vagy jóváírásnak minősül.

E bekezdés alkalmazásában lényegtelen, hogy az érintett gazdasági szereplő a jövedelmet eredményező követelés vagy értékpapír kötelezettje vagy kibocsátója, vagy hogy a kötelezett vagy a kibocsátó vagy a haszonhúzó által a jövedelem kifizetésével vagy a jövedelem kifizetésének jóváírásával megbízott szereplő.

A tagállamok megfelelő intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a kifizető felelősségei tekintetében, ugyanazon kamatfizetésre vonatkozóan ne legyen átfedés.

A valamely tagállamban letelepedett gazdasági szereplőt ezen irányelv alkalmazásában szintén kifizetőnek kell tekinteni a következő feltételek teljesülése esetén:

a) a gazdasági szereplő a 6. cikk (1) bekezdése szerinti kamatot fizeti ki, vagy ilyen kifizetést ír jóvá egy másik, a 7. cikkben említett területen és a 17. cikk (2) bekezdésében említett megállapodások és rendelkezések alkalmazásának területi hatályán kívül letelepedett gazdasági szereplő javára, és

b) az első gazdasági szereplő igazolja, hogy a jövedelem kifizetését vagy egy ilyen kifizetés jóváírását a második gazdasági szereplő fogja végrehajtani közvetlenül egy olyan haszonhúzó javára, aki az első gazdasági szerepelő tudomása szerint – a 3. cikkre tekintettel – egy másik tagállamban illetőséggel rendelkező természetes személy.

Az a) és b) pontban említett feltételek teljesülése esetén az első gazdasági szereplő által közvetlenül a második gazdasági szereplő javára eszközölt vagy jóváírt kifizetések az első gazdasági szereplő által közvetlenül a b) pontban említett haszonhúzó javára eszközölt vagy jóváírt kifizetésnek minősülnek.

(2) Kifizetőnek kell tekinteni a kamat kifizetésekor vagy ilyen kifizetés jóváírásakor azt a szervezetet vagy jogi konstrukciót, amelynek az illetőséggel nem bíró tagjaitól származó jövedelmét vagy jövedelmének egy részét, beleértve bármely kamatfizetést, nem adóztatják meg a közvetlen adóknak az azon tagállamban alkalmazandó általános szabályai alapján, amelyben a szervezetnek vagy jogi konstrukciónak a tényleges ügyvezetése található.

Az első albekezdés alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy egy jogi konstrukció tényleges ügyvezetése abban az országban van, amelyben az elsődleges jogcímtulajdonos és vagyonát illetve jövedelmét elsődlegesen kezelő személy állandó lakóhellyel rendelkezik.

A szervezet vagy jogi konstrukció által szerzett vagy jóváírt kifizetést úgy kell tekinteni, mint amelyet közvetlenül egy olyan természetes személy javára fizettek ki vagy írtak jóvá, aki törvényesen jogosult a szervezet vagy jogi konstrukció eszközeire, illetve jövedelmére, vagy ha ilyen jogosult természetes személy nincs, mint amelyet olyan természetes személy javára fizettek ki vagy írtak jóvá, aki a szervezet vagy jogi konstrukció igazgatásáért felelős személyek tudomása szerint közvetlenül vagy közvetett módon hozzájárult az érintett szervezet vagy jogi konstrukció eszközeihez.

Ezeket a természetes személyeket ezután a 2. és 3. cikknek megfelelően a kifizetés haszonhúzójának kell tekinteni.

Ezt a bekezdést nem kell alkalmazni, ha a szervezet vagy jogi konstrukció:

a) olyan kollektív befektetési vállalkozás vagy más olyan kollektív befektetési alap, illetve struktúra, amelynek jövedelme a 6. cikk (1) bekezdése c) és d) pontjának hatálya alá tartozik;

b) egy nyugdíjalap vagy biztosítási vállalkozás vagyoni eszközeinek kezelését végzi;

c) elismerése az illetősége szerinti tagállamban alkalmazandó eljárások alapján kizárólag jótékonysági célra történt;

d) olyan megosztott haszonhúzással foglalkozó szervezet vagy jogi konstrukció, amelynek vonatkozásában a kifizetést eszközlő vagy jóváíró gazdasági szereplő a 3. cikknek megfelelően meghatározta valamennyi haszonhúzó személyazonosságát és illetőségét, és ezért az e cikk (1) bekezdése szerinti kifizetőként jár el.

A III. melléklet tartalmazza a szervezetek és jogi konstrukciók azon kategóriáit, amelyeket – attól függően, hogy tényleges ügyvezetésük melyik tagállamban található – az a) és b) pontban említetteken kívül minden egyéb esetben kifizetőnek kell tekinteni kamatkifizetéskor vagy ilyen kamat jóváírásakor.

Bármely olyan gazdasági szereplő, amely kamatot fizet ki vagy kamatot ír jóvá a III. mellékletben meghatározott jegyzékben szereplő bármely szervezet vagy jogi konstrukció javára, közli letelepedési tagállamának illetékes hatóságával a szervezet nevét és tényleges ügyvezetésének helyét, vagy jogi konstrukció esetében azon személy nevét és állandó lakóhelyét, aki az elsődleges jogcímbirtokos és a jogi konstrukció vagyoni eszközeit és jövedelmét elsődlegesen kezeli, valamint a szervezet vagy jogi konstrukció javára kifizetett vagy jóváírt kamat teljes összegét. Amennyiben a szervezet vagy jogi konstrukció tényleges ügyvezetése egy másik tagállamban található, az illetékes hatóság az említett információkat továbbítja az érintett másik tagállam illetékes hatóságának.

(3) A (2) bekezdésben említett azon szervezetek és jogi konstrukciók, amelyek vagyonára vagy jövedelmére a kamat jóváírásakor közvetlenül egyetlen haszonhúzó sem jogosult, választhatnak, hogy ezen irányelv alkalmazásában a (2) bekezdés a) pontjában említett kollektív befektetési vállalkozásként vagy más kollektív befektetési alapként, illetve struktúraként kezeljék őket.

Amennyiben egy szervezet vagy jogi konstrukció él e választási lehetőséggel, a tényleges ügyvezetésének helye szerinti tagállam igazolást állít ki erről. A szervezet vagy jogi konstrukció bemutatja az igazolást a kamatot kifizető vagy jóváíró gazdasági szereplőnek.

A tagállamok a saját területükön tényleges ügyvezetéssel rendelkező szervezetek és jogi konstrukciók számára megállapítják e választási lehetőség részletes szabályait, valamint biztosítják, hogy az a szervezet vagy jogi konstrukció, amely élt e választási lehetőséggel, az (1) bekezdés szerinti kifizetőként járjon el a kapott kamatkifizetés teljes összegének erejéig, minden alkalommal, amikor egy haszonhúzó közvetlenül jogosulttá válik vagyonára vagy jövedelmére.”

(4) A 6. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„6. cikk

A kamat fogalmának meghatározása

(1) Ezen irányelv alkalmazásában „kamat”:

a) valamennyi, követeléshez kapcsolódó, számlára kifizetett vagy arra jóváírt kamat, függetlenül attól, hogy jelzáloggal biztosított, vagy ad-e jogot a kötelezett nyereségében való részesedésre, különösen az állampapírokból, kötvényekből vagy adósságlevelekből – beleértve az ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat – származó jövedelmek; a késedelmes kifizetésekre vonatkozó pótlékokból származó jövedelmek nem tekintendők kamatnak;

aa) valamennyi, olyan értékpapírokhoz kapcsolódó, számlára kifizetett vagy arra jóváírt jövedelem, amelyek alapján a befektető

i. tőkehozamot kap, amelynek feltételeit a kibocsátás időpontjában meghatározták, valamint

ii. a futamidő végén a befektetett tőke legalább 95%-át visszakapja;

b) az a) pontban említett követelések értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített kamat és az aa) pontban említett értékpapírok értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor felhalmozódott vagy tőkésített minden jövedelem;

c) az a), aa) vagy b) pontban említett kifizetésekből közvetlenül vagy egy, a 4. cikk (2) bekezdésében említett szervezeten vagy jogi konstrukción keresztül juttatott jövedelmek, amelyeket a következők osztanak ki:

i. a tagállamok valamelyikében érvényes szabályoknak megfelelően nyilvántartásba vett kollektív befektetési vállalkozások vagy más kollektív befektetési alapok, illetve struktúrák;

ii. a 4. cikk (3) bekezdése szerinti választási lehetőséggel élő szervezetek és jogi konstrukciók;

iii. a 7. cikkben említett területen kívül letelepedett bármely kollektív befektetési alap vagy struktúra, függetlenül az adott alap vagy struktúra jogi formájától és attól, hogy részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítése, visszatérítése vagy visszaváltása egy meghatározott befektetői csoportra korlátozott;

d) a következő vállalkozások, szervezetek, jogi konstrukciók, befektetési alapok vagy struktúrák részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítésekor, visszatérítésekor vagy visszaváltásakor szerzett jövedelmek, amennyiben ezek eszközeik több mint 40 %-át közvetlenül vagy közvetve más ilyen vállalkozásokon, szervezeteken vagy jogi konstrukciókon vagy befektetési alapokon, illetve struktúrákon keresztül az a) pontban említett követelésekbe vagy az aa) pontban említett értékpapírokba fektetik be:

i. a tagállamok valamelyikében érvényes szabályoknak megfelelően nyilvántartásba vett kollektív befektetési vállalkozások vagy más kollektív befektetési alapok, illetve struktúrák;

ii. a 4. cikk (3) bekezdése szerinti választási lehetőséggel élő szervezetek és jogi konstrukciók;

iii. a 7. cikkben említett területen kívül letelepedett kollektív befektetési alapok vagy struktúrák, függetlenül az adott alap vagy struktúra jogi formájától és attól, hogy részvényeinek vagy üzletrészeinek értékesítése, visszatérítése vagy visszaváltása egy meghatározott befektetői csoportra korlátozott;

e) életbiztosítási szerződésből származó haszon, amennyiben a szerződés olyan biometrikus kockázatfedezetet határoz meg, amely – a szerződés időtartamára vonatkozó átlagértékben kifejezve – alacsonyabb, mint a biztosított tőke 5 %-a, és amelynek tényleges hozama teljes mértékben az a), aa), b), c) és d) pontban említett kamattal vagy jövedelemmel függ össze; e tekintetben az életbiztosítási szerződés alapján kifizetett összegek és az ugyanazon életbiztosítási szerződés alapján a biztosítónak tett kifizetések teljes összege közötti különbséget életbiztosítási szerződésből származó haszonnak kell tekinteni.

A tagállamok azonban választhatják azt, hogy a d) pontban szereplő jövedelmeket csak olyan mértékig tekintik kamatnak, amilyen mértékben az ilyen jövedelem az a), aa) és b) pont szerinti kamatkifizetésekből közvetlenül vagy közvetetten eredő nyereségeknek felel meg. Amennyiben valamely tagállam él ezzel a választási lehetőséggel, arról tájékoztatja a Bizottságot. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a választás tényét, és – a közzététel napjától számított hatállyal – a választás a többi tagállamra is kötelező érvényű.

(2) Amennyiben egy kifizető az (1) bekezdés c) és d) pontja tekintetében nem rendelkezik az a), aa) és b) pont értelmében vett kamatkifizetésekből eredő jövedelem arányára vonatkozó információval, a jövedelem teljes összegét kell kamatnak tekinteni.

(3) Amennyiben egy kifizető az (1) bekezdés d) pontja tekintetében nem rendelkezik információval a követelésekbe, értékpapírokba, illetve az említett pont meghatározása szerinti részvényekbe vagy üzletrészekbe fektetett eszközök százalékos arányáról, e százalékos arányt 40 % felettinek kell tekinteni. Amennyiben nem tudja meghatározni a haszonhúzó által szerzett jövedelem összegét, a jövedelmet úgy kell tekinteni, hogy az megfelel a részvények vagy üzletrészek értékesítéséből, visszatérítéséből vagy visszaváltásából eredő jövedelemnek.

(4) Amennyiben az (1) bekezdésben meghatározott kamatot egy, a 4. cikk (2) bekezdésében említett szervezet vagy jogi konstrukció számára fizetik ki vagy egy ilyen szervezet vagy jogi konstrukció által vezetett számlára írják jóvá, és ez a szervezet vagy jogi konstrukció nem élt a 4. cikk (3) bekezdése szerinti választási lehetőséggel, akkor azt az ilyen szervezet vagy jogi konstrukció általi kamatkifizetésnek kell tekinteni.

(5) Az (1) bekezdés b) és d) pontja tekintetében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy a területükön lévő kifizetők évesítsék az egy évet meg nem haladó időszakra vonatkozó kamatot, vagy egyéb megfelelő jövedelmet, és ezt az éves szinten megállapított kamatot vagy egyéb megfelelő jövedelmet kamatként kezeljék akkor is, ha ezen időszakban nem történik értékesítés, visszaváltás vagy visszatérítés.

(6) Az (1) bekezdés c) pontjától eltérve a tagállamok választhatják azt, hogy a kamat fogalmából kizárnak bármely, az említett rendelkezésben említett, saját területükön letelepedett vállalkozásoktól, szervezetektől vagy jogi konstrukcióktól eredő jövedelmet, amennyiben az ilyen szervezetek vagy jogi konstrukciók az (1) bekezdés a) pontjában említett követelésekbe vagy az (1) bekezdés aa) pontjában említett értékpapírokba való közvetlen vagy közvetett befektetései nem haladják meg eszközeik 15 %-át.

A (4) bekezdéstől eltérve a tagállamok választhatják azt, hogy az (1) bekezdésben említett kamat fogalmából kizárják a 4. cikk (2) bekezdésében említett, területükön illetőséggel rendelkező olyan szervezetek vagy jogi konstrukciók számlájára kifizetett vagy arra jóváírt kamatot, amelyek nem éltek a 4. cikk (3) bekezdése szerinti választási lehetőséggel, amennyiben az ilyen szervezetek vagy jogi konstrukciók az (1) bekezdés a) pontjában említett követelésekbe vagy az (1) bekezdés aa) pontjában említett értékpapírokba való befektetései nem haladják meg eszközeik 15 %-át.

Amennyiben a tagállamok az első és második albekezdésben említett egyik vagy mindkét választással élnek, arról tájékoztatják a Bizottságot.

A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi a megtett választás tényét, és – a közzététel napjától számított hatállyal – a választás a többi tagállamra is kötelező érvényű.

(7) Az (1) bekezdés d) pontjában, valamint a (3) bekezdésben említett százalékos arány 2011. január 1-jétől 25 %.

(8) Az (1) bekezdés d) pontjában, valamint a (6) bekezdésben említett százalékos arányt az érintett vállalkozások, szervezetek vagy jogi konstrukciók, befektetési alapok, illetve struktúrák alapszabályában vagy létesítő okiratában meghatározott befektetési politikára való hivatkozással kell meghatározni.

Amennyiben az említett alapszabályok vagy okiratok nem határoznak meg befektetési politikát, a százalékos arányt az érintett vállalkozások, szervezetek vagy jogi konstrukciók, befektetési alapok, illetve struktúrák eszközeinek tényleges összetételére való hivatkozással kell meghatározni, az azon időpontot megelőző legutolsó számviteli időszakuk elején és végén rendelkezésre álló eszközök átlaga alapján, amikor a kifizető a haszonhúzó javára a kamatot kifizeti vagy azt jóváírja. Az újonnan létrehozott vállalkozások, szervezetek vagy jogi konstrukciók, befektetési alapok, illetve struktúrák eszközeinek tényleges összetételét az aktuális számviteli időszak elején és az azon időpontot megelőző utolsó hónap végén rendelkezésre álló eszközök átlaga alapján kell meghatározni, amikor a kifizető a haszonhúzó javára a kamatot kifizeti vagy azt jóváírja.

Az eszközöknek a kollektív befektetési vállalkozásokat vagy egyéb kollektív befektetési alapokat, illetve struktúrákat bejegyző tagállamban alkalmazandó szabályokkal összhangban meghatározott összetétele a többi tagállamra is kötelező érvényű.

(9) Az (1) bekezdés aa) pontjában említett jövedelmet csak akkor kell kamatnak tekinteni, ha az adott jövedelmet eredményező értékpapírokat 2008. december 1-jén vagy azt követően bocsátották ki először.

(10) Az életbiztosítási szerződésekből származó hasznot csak akkor kell az (1) bekezdés e) pontjának megfelelően kamatnak tekinteni, ha a hasznot eredményező életbiztosítási szerződések első jegyzése 2008. december 1-jén vagy azt követően történt.”

(5) A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 8. cikk

Kifizető általi információszolgáltatás

(1) Amennyiben a haszonhúzó a kifizetőétől eltérő tagállamban bír illetőséggel, a kifizető által a letelepedése szerinti tagállam illetékes hatósága részére kötelezően szolgáltatott információ legalább a következőket tartalmazza:

a) a 3. cikknek megfelelően megállapított haszonhúzó személyazonossága és illetősége, vagy – megosztott haszonhúzás esetén – az 1. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi haszonhúzó személyazonossága és illetősége;

b) a kifizető neve és címe;

c) a haszonhúzó bankszámlaszáma, illetve ennek hiányában a kamatkifizetést eredményező követelés vagy ezt a kifizetést eredményező életbiztosítási szerződés, értékpapír vagy részvény, illetve üzletrész meghatározása;

d) a (2) bekezdés szerinti kamatkifizetésre vonatkozó információ.

(2) A kifizető által a kamatkifizetés tekintetében kötelezően szolgáltatott információ minimális adattartalma a következő kamatkategóriákat különbözteti meg:

a) a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: a kifizetett vagy jóváírt kamat összege;

aa) a 6. cikk (1) bekezdésének aa) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: a kifizetett vagy jóváírt jövedelmek összege;

b) a 6. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: vagy az említett pontokban említett kamat vagy jövedelem összege, vagy az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelmek teljes összege; a kifizető tájékoztatja a letelepedés szerinti tagállama illetékes hatóságát, ha az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelmek teljes összegét közli;

c) a 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: vagy az említett pontban említett jövedelem összege, vagy a kifizetett teljes összeg; a kifizető külön értesítést küld a letelepedés szerinti tagállama illetékes hatóságának, ha a kifizetett teljes összeget közli;

d) a 6. cikk (4) bekezdése szerinti kamatkifizetés esetén: az 1. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó egyes haszonhúzóknak tulajdonítható jövedelem összege;

e) amennyiben egy tagállam él a 6. cikk (5) bekezdése szerinti választási lehetőséggel: az éves szinten megállapított kamat vagy egyéb megfelelő jövedelem összege;

f) a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kamatkifizetés esetén: az említett rendelkezésnek megfelelően számított haszon.

(3) Megosztott haszonhúzás esetén a kifizető tájékoztatja a letelepedés szerinti tagállama illetékes hatóságát, hogy az egyes haszonhúzók tekintetében bejelentett összeg a haszonhúzóknak együttesen kifizetett teljes összeg, a haszonhúzónak ténylegesen járó rész, vagy egyenlő rész.

(4) A (2) bekezdéstől eltérve, a tagállamok engedélyezhetik a kifizetők számára, hogy csak a következő információkat szolgáltassák:

a) a 6. cikk (1) bekezdésének a), aa) és c) pontja szerinti kamatkifizetések esetében: a kamat vagy jövedelem teljes összege;

b) s 6. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontja szerinti kamatkifizetések esetében: az ilyen kifizetésekhez kapcsolódó értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelmek teljes összege;

c) a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kamatkifizetések esetében: az ilyen kifizetéseket eredményező életbiztosítási szerződések alapján kifizetett teljes összeg.

A kifizető nyilatkozik arról, hogy a bejelentett összeg kamat vagy jövedelem összege, vagy az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelmek teljes összege, vagy az életbiztosítási szerződések alapján kifizetett teljes összeg.”

(6) A 11. cikk a következőképpen módosul:

a) A (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A kifizető a következőképpen állapítja meg a forrásadót:

a) a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti kamatkifizetés esetében: a kifizetett vagy jóváírt kamat összegére;

aa) a 6. cikk (1) bekezdésének aa) pontja szerinti kamatkifizetés esetében: a kifizetett vagy jóváírt jövedelmek összegére;

b) a 6. cikk (1) bekezdésének b) vagy d) pontja szerinti kamatkifizetés esetében: az azokban a pontokban említett kamat vagy jövedelem összegére, vagy a kedvezményezett által viselt azonos hatású fizetési kötelezettség kivetésével az értékesítésből, visszaváltásból vagy visszatérítésből eredő jövedelem teljes összegére;

c) 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti kamatkifizetés esetében: az abban a pontban említett jövedelem összegére;

d) a 6. cikk (4) bekezdése szerinti kamatkifizetés esetében: az 1. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó valamennyi haszonhúzónak elszámolható jövedelem összegére;

e) amennyiben egy tagállam él a 6. cikk (5) bekezdése szerinti választási lehetőséggel: az éves szinten megállapított kamat vagy egyéb megfelelő jövedelem összegére;

f) a 6. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti kamatkifizetés esetében: az említett rendelkezésnek megfelelően számított haszon.

Amikor a kifizető átküldi a forrásadóból származó bevételt a letelepedés szerinti tagállama illetékes hatóságainak, tájékoztatja az illetékes hatóságokat a forrásadó által érintett haszonhúzók számáról, az illetőségük szerinti tagállamoknak megfelelően besorolva.”

b) Az (5) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) Az átmeneti időszak alatt a forrásadót kivető tagállamok előírhatják, hogy a 4. cikk (2) bekezdésében említett, más tagállamban tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező és a III. mellékletben az adott tagállamnál feltüntetett típusú szervezetnek vagy jogi konstrukciónak kamatot kifizető vagy azt jóváíró gazdasági szereplőt az említett szervezet vagy jogi konstrukció helyett kifizetőnek tekintsék, és e jövedelemre forrásadót vessenek ki, hacsak a szervezet vagy jogi konstrukció hivatalosan hozzá nem járul ahhoz, hogy nevét, címét és a neki kifizetett vagy a részére jóváírt kamat teljes összegét a 4. cikk (2) bekezdése hetedik albekezdésének megfelelően közöljék. Jogi konstrukciók esetében a jogcímmel elsődlegesen rendelkező és a vagyont és jövedelmet elsődlegesen kezelő személy nevét és címét kell közölni.”

(7) A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„ 13. cikk

Forrásadó-eljárás alóli kivételek

A 11. cikknek megfelelően forrásadót kivető tagállamok biztosítják, hogy a haszonhúzó a forrásadó alóli mentességet kérelmezhesse, ha kifejezetten meghatalmazza a kifizetőt, hogy a II. fejezetnek megfelelően szolgáltasson információt, e megbízás kiterjed az e kifizető által a haszonhúzó részére kifizetett minden kamatra.

Ilyen esetekben a 9. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni.”

(8) A 14. cikk a következőképpen módosul:

a) a (2) bekezdés első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„Amennyiben a haszonhúzó által kapott kamatra a kifizető székhelye szerinti tagállamban forrásadót állapítanak meg, akkor a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam a haszonhúzó részére a nemzeti jogának megfelelően beszámítást biztosít a levont adónak megfelelő összeg erejéig.”

b) a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Amennyiben a 11. cikkben említett forrásadón kívül a haszonhúzó által kapott kamatot bármely más típusú forrásadónak is alávetik, és az illetősége szerinti tagállam a nemzeti jogának vagy a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeknek megfelelően az ilyen forrásadóra vonatkozóan beszámítást biztosít, akkor az ilyen egyéb forrásadót a (2) bekezdésben említett eljárás alkalmazása előtt be kell számítani.”

(9) A 15. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében az „a mellékletben” szöveg helyébe az „a IV. mellékletben” szöveg lép.

(10) A 18. cikk első mondata helyébe a következő szöveg lép:

„A Bizottság háromévenként jelentést küld a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról az V. mellékletben meghatározott statisztikai adatok alapján, amelyeket minden tagállam elküld a Bizottság számára.”

(11) Az irányelv a következő 18a. és 18b. cikkel egészül ki:

„ 18a. cikk

Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 18b. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban eljárva intézkedéseket fogadhat el a következők tekintetében:

(1) a mellékletek frissítése és kiegészítése;

(2) a különböző tagállamokban tevékenységet folytató kifizetők által fenntartható központi nyilvántartásban szereplő, a haszonhúzók személyazonosságával és illetőségével kapcsolatos információk jellegének meghatározása;

(3) a kifizetők által a haszonhúzók személyazonosságának és illetőségének megállapításához a 3. cikk alkalmazásában felhasználható dokumentumok meghatározása;

(4) a kifizetők által a kollektív befektetési vállalkozásokból vagy kollektív befektetési alapokból, illetve struktúrákból, vagy egyedi értékpapírokból származó jövedelem – 6. cikk alkalmazásában történő – megfelelő kezeléséhez szükséges információk beszerzéséhez használható adatszolgáltatók meghatározása;

(5) a 9. cikkben említett információcserére vonatkozó közös formátumok és végrehajtási eljárások meghatározása;

(6) az irányelv megfelelő alkalmazásához szükséges vagy azt elősegítő igazolások és egyéb dokumentumok közös formájának meghatározása, különös tekintettel a 4. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett igazolásra és a forrásadót kivető tagállamok által kiállított dokumentumokra, amelyeket a haszonhúzó illetősége szerinti tagállam használ a 14. cikk alkalmazásában.

18b. cikk

Bizottság

(1) A Bizottság munkáját az adóügyi közigazgatási együttműködéssel foglalkozó bizottság (a továbbiakban: „a bizottság”) segíti.

(2) E bekezdésre történő hivatkozás esetén a 99/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

A 99/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében meghatározott időszakot három hónapban kell megállapítani.

3. A bizottság az (1) bekezdésben említett feladatán túlmenően megvizsgálja az ezen irányelv alkalmazásával kapcsolatban az elnök által vagy saját kezdeményezésére, vagy valamely tagállam képviselőjének kérésére felvetett ügyeket.”

(12) A melléklet ezen irányelv mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

(1) A tagállamok legkésőbb […]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az azok és ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Ezeket a rendelkezéseket [az irányelv hatálybalépésének naptári évét követő harmadik naptári év első napjától kezdődően] alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

3. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

A Tanács részéről

MELLÉKLET

A 2003/48/EK irányelv melléklete a következőképpen módosul:

(1) A melléklet számozása IV. mellékletre változik.

(2) Az irányelv az I., II. és III. melléklettel egészül ki a következők szerint:

„ I. MELLÉKLET

Azon szervezetek és jogi konstrukciók jogi formáinak jegyzéke, amelyekre a 2. cikk (3) bekezdése alkalmazandó, mivel azok tényleges ügyvezetése meghatározott országok vagy joghatóságok területén található

1. Azon szervezetek és jogi konstrukciók , amelyek tényleges ügyvezetése az irányelv 7. cikkben meghatározott területi hatályán kívül eső és a 17. cikk (2) bekezdésében található felsorolásban nem szereplő országban található vagy ilyen joghatóság alá tartozik:

Antigua és Barbuda | International business company |

Bahamák | Tröszt Foundation (Alapítvány) International business company |

Bahrain | Pénzügyi tröszt |

Barbados | Tröszt |

Belize | Tröszt International business company |

Bermuda | Tröszt |

Brunei | Tröszt International business company International trust International Limited Partnership |

Cook-szigetek | Tröszt International trust International company International partnership |

Costa Rica | Tröszt |

Dzsibuti | Mentesített társaság (Külföldi) tröszt |

Dominika | Tröszt International business company |

Fidzsi-szigetek | Tröszt |

Francia-Polinézia | Société (Társaság) Société de personnes (Személyegyesítő társaság) Société en participation (Közös vállalat) (Külföldi) tröszt |

Guam | Company Egyéni vállalkozás Partnership (Külföldi) tröszt |

Guatemala | Tröszt Fundación (Alapítvány) |

Hong Kong | Tröszt |

Kiribati | Tröszt |

Labuan (Malajzia) | Off-shore company Malaysian offshore bank, Offshore limited partnership Offshore trust |

Libanon | Az off-shore társaságok rendszeréből részesülő társaságok |

Makaó | Tröszt Fundação (Alapítvány) |

Maldív-szigetek | Valamennyi társaság, személyegyesítő társaság és külföldi tröszt |

Észak-Mariana-szigetek | Foreign sales corporation Offshore banking corporation (Külföldi) tröszt |

Marshall-szigetek | Tröszt |

Mauritius | Tröszt Global business company cat. 1 and 2 |

Mikronézia | Company Partnership (Külföldi) tröszt |

Nauru | Trusts/nominee company Company Partnership Egyéni vállalkozás Külföldi végakarat Külföldi hagyaték A kormánnyal egyeztetett egyéb gazdasági formák |

Új-Kaledónia | Société (Társaság) Société civile (Civil társaság) Société de personnes (Személyegyesítő társaság) Közös vállalat Elhunyt személy hagyatéka (Külföldi) tröszt |

Niue | Tröszt International business company |

Panama | Fideicomiso (Tröszt) Fundación de interés privado (Alapítvány) |

Palau | Company Partnership Egyéni vállalkozás Képviseleti hivatal Credit union (Pénzügyi szövetkezet) Cooperative (Külföldi) tröszt |

Fülöp-szigetek | Tröszt |

Puerto Rico | Estate Tröszt International banking entity |

Saint Kitts és Nevis | Tröszt Foundation Mentesített társaság |

Saint Lucia | Tröszt |

Saint Vincent és Grenadine-szigetek | Tröszt |

Szamoa | Tröszt International trust International company Offshore bank Offshore insurance company International partnership Limited partnership |

Seychelles-szigetek | Tröszt International business company |

Szingapúr | Tröszt |

Salamon-szigetek | Company Partnership Tröszt |

Dél-Afrika | Tröszt |

Tonga | Tröszt |

Tuvalu | Tröszt Provident fund |

Egyesült Arab Emirátusok | Tröszt |

Amerikai Virgin-szigetek | Tröszt Mentesített társaság |

Uruguay | Tröszt |

Vanuatu | Tröszt Mentesített társaság International company |

2. Azon szervezetek és jogi konstrukciók , amelyek tényleges ügyvezetése a 17. cikk (2) bekezdésében felsorolt országban található vagy ilyen joghatóság alá tartozik, és amelyekre 2. cikk (3) bekezdését kell alkalmazni, a 4. cikk (2) bekezdésében meghatározottakkal egyenértékű rendelkezéseknek az érintett ország vagy joghatóság által történő elfogadásáig:

Andorra | Tröszt |

Anguilla | Tröszt |

Aruba | Stichting (Alapítvány) Az off-shore társaságok rendszeréből részesülő társaságok |

Brit Virgin-szigetek | Tröszt International business company |

Kajmán-szigetek | Tröszt Mentesített társaság |

Guernsey | Tröszt „Zérókulcsos“ társaságok |

Man-sziget | Tröszt |

Jersey-szigetek | Tröszt |

Liechtenstein | Anstalt (Tröszt) Stiftung (Alapítvány) |

Monaco | Tröszt Fondation (Alapítvány) |

Montserrat | Tröszt |

Holland Antillák | Tröszt Stichting (Alapítvány) |

San Marino | Tröszt Fondazione (Alapítvány) |

Svájc | Tröszt Alapítvány |

Turks- és Caicos-szigetek | Mentesített társaság Limited partnership Tröszt |

II. MELLÉKLET

Azon tagállamok jegyzéke, amelyek – legalább kérésre – adóazonosító számot utalnak ki minden olyan természetes személy számára, aki saját területükön adóilletőséggel rendelkezik, függetlenül a nemzetiségétől

TAGÁLLAM | SZERKEZET | FORMÁTUM | Adóazonosító számot FELTÜNTETŐ hivatalos okmányok |

BE - Belgium | YYMMDD XXX XX | 1 db 11 jegyű kód. Az első 6 jegy a születési dátumot jelöli, a következő 3 egy sorszám, és az utolsó 2 jegy egy ellenőrző jegy. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél |

BG - Bulgária | 9999999999 | 1db 10 jegyű kód. Az utolsó jegy egy meghatározott számjegy. „Egységes Személyi Szám” | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél |

CZ - Cseh Köztársaság | 999999999 9999999999 | 1 db 9 vagy 10 jegyű kód. Előfordulhat, hogy a hatodik és hetedik számjegyet egy perjel választja el. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél Vezetői engedély |

DK - Dánia | DDMMYY-9999 | 1 db 10 jegyű kód, kötőjellel a hatodik és hetedik számjegy között. | Útlevél |

DE - Németország | 999999999999 | 1 db legfeljebb 12 jegyű kód. A számjegyeket kötőjel választhatja el. | N[12] |

EE - Észtország | 99999999999 | 1 db 11 jegyű kód. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél Vezetői engedély |

IE - Írország | 9999999L(W) | 7 számjegy és utána 1 vagy 2 betű. 2 betű esetén a második mindig egy „W”. Az első egy algoritmus alapján számított ellenőrző betűjegy. | Az Adóellenőrzési Hivatal által kiállított okirat A Szociális és Családügyi Hivatal által kiállított okirat |

EL Görögország | 999999999 | 1 db 9 jegyű kód, 8 „rendes” és 1 „ellenőrző szám”. | N |

ES - Spanyolország | 1) 99999999A 2) X9999999A M0000001A L0000001A K0000001A 3) E99999999 G99999999 H99999999 | 1) A spanyol állampolgársággal rendelkezők standard adóazonosító száma 9 karakterből áll: - 8 számjegy - egy ellenőrző betűjegy 2) A természetes személyek egy speciális csoportja, valamint a spanyol személyazonosító igazolvánnyal rendelkező külföldiek 9 karakterből álló adóazonosító száma ettől eltérő: - 1 betűjegy az adott természetes személy csoportját jelzi - 7 számjegy - 1 ellenőrző betűjegy. 3) Az illetőséggel rendelkező szervezetek adóazonosító száma a következőkből áll: - 1 betűjegy: E, G vagy H. - 7 számjegy - 1 záró ellenőrző szám | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél |

IT - Olaszország | LLLLLL99L99L999L | A természetes személyek adóazonosító száma egy 16 jegyű alfanumerikus kód. | Egészségbiztosítási kártya Adóazonosító kártya |

CY - Ciprus | 99999999L | 1 db 8 számjegyből és 1 betűjegyből álló kód. A kód végén lévő betű egy ellenőrző jegy. | N |

LV - Lettország | DDMMYY99999 "9"9999999999 | 1 db 11 jegyű kód (DDMMYY: születési dátum) 1 db 11 jegyű kód (az első számjegy mindig „9”) Természetes személyek kapják, akiknek nincs „DDMMYY99999” adóazonosító számuk. | Útlevél Vezetői engedély |

LT - Litvánia | 99999999999 9999999999 | 1 db 11 jegyű kód. A 10 jegyű adóazonosító számmal olyan személyek rendelkeznek, akiknek nincs 11 jegyű adóazonosító számuk. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél |

HU – Magyarország | 99999999 | A természetes személyek adóazonosító száma 1 db 10 jegyű kód. A társasági adószám egy 8 jegyű kód. | N |

MT - Málta | 999L 999999999 | Az adóazonosító szám a természetes személyek személyazonosító igazolványszáma. 3-7 szám- + betűjegyből álló kód (M, G, A, P, L, H, B vagy Z). A máltai személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkező személyek számára a helyi adóhivatal állít ki adóazonosító számot. Ez egy 9 jegyű kód, amelynek utolsó két jegye ellenőrző szám. Az ilyen személyek az illetékes hatóságnál kérhetnek személyazonosító igazolványt. Kiadása esetén a máltai illetőségűekkel azonos módon ez lesz az adóazonosító szám. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél[13] |

NL - Hollandia | 999999999 | 1 db 8 vagy 9 jegyű kód. Ha az adóazonosító szám 8 jegyből áll, az elejére egy „0”-át kell hozzáírni. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél Vezetői engedély |

AT - Ausztria | 999999999[14] | 1 db 9 jegyű kód, amelynek utolsó jegye egy ellenőrző szám. | N[15] |

PL - Lengyelország | 9999999999 | 1 db 10 jegyű kód, amelynek utolsó jegye egy algoritmus alapján meghatározott ellenőrző szám. | N |

PT - Portugália | 999999999 | 1 db 9 jegyű szám, amelynek utolsó jegye egy algoritmus alapján meghatározott ellenőrző szám. | N |

RO - Románia | 9999999999999 | 1 db 13 jegyű kód. Az ellenőrző számot egy algoritmus alapján határozzák meg. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél |

SI - Szlovénia | 99999999 | 1 db véletlenszerű 8 jegyből álló számkód (az első szám nem lehet 0). A nyolcadik jegy egy ellenőrző szám. | N |

SK - Szlovákia | 9999999999 | 1 db 10 jegyű kód | N |

FI - Finnország | DDMMYY(+,-,A) 999 (L/9) 9999999-9 | 1 db 11 karakterből álló kód a következők szerint: Születési dátum DDMMYY Karakterek (+, -, A) Személyi szám 999 Ellenőrző karakter L/9 A társasági adóazonosító szám egy 7 számjegyből és 1 betűből álló kód (9999999-L), ahol a 9999999 egy sorszám és L az ellenőrző betű. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél Vezetői engedély[16] |

SE - Svédország | YYMMDD-NNNX | Az YYMMDD a születési dátum; az NNN egy születési szám; az X egy ellenőrző szám. A születési szám férfiak esetében páratlan, nők esetében páros. Az ellenőrző számot automatikusan határozzák meg a születési dátum és születési szám alapján. | Nemzeti személyazonosító igazolvány Útlevél Vezetői engedély |

UK – Egyesült Királyság | UTR: 99999 99999 NINO: LL999999(A/B/C/D/space) | Az Egyesült Királyságban nincs adóazonosító szám, helyette 2 kvázi adóazonosító számot használnak: 1. Az UTR (Unique Taxpayer Reference – Egyedi Adófizetői Azonosító), amely általában 11 karakterből áll; az 1–5. jegy numerikus, a 6. szóköz, a 7–11. pedig ismét numerikus. 2. A NINO (National Insurance Number – Nemzeti Biztosítási Szám), amely általában 9 karakterből áll: az 1. és 2. helyen egy-egy betű (ami nem lehet D, F, I, O, Q, U vagy V, illetve a következő kombinációk: FY, GB, NK vagy TN), a 3–8. helyen számok, majd a záró karakter: A, B, C, D vagy szóköz. | Útlevél |

III. MELLÉKLET

A 4. cikk (2) bekezdése szerinti „jóváíráskori kifizetők” jegyzéke

BEVEZETŐ MEGJEGYZÉS

Az alábbi felsorolás azon tagállamok tekintetében tartalmazza a trösztöket és egyéb hasonló jogi konstrukciókat, amelyeknek nemzeti adórendszere nem terjed ki azon jövedelem adóztatására, amelyet egy ilyen jogi konstrukció nevében az a személy kap, aki az elsődleges jogcímtulajdonos, és aki a vagyonát és jövedelmét elsődlegesen kezeli, valamint aki az adott ország területén rendelkezik illetőséggel. Ez a jegyzék azokra a trösztökre és hasonló jogi konstrukciókra vonatkozik, amelyek az ingó vagyont érintő tényleges ügyvezetése ezen országokban található (az ingó vagyonért felelős vagyonkezelő vagy más kezelő személy illetősége szerinti ország), függetlenül azon jogszabályoktól, amelyek alapján e trösztöket és hasonló jogi konstrukciókat létrehozták.

Országok | Szervezetek és jogi konstrukciók jegyzéke | Megjegyzések |

Belgium | - Société de droit commun / maatschap (polgári jogi vagy kereskedelmi társaság jogi státusz nélkül) - Société momentanée / tijdelijke handelsvennootschap (jogi státusz nélküli társaság, amely egy vagy több speciális kereskedelmi ügylettel foglalkozik) - Société interne / stille handelsvennootschap (jogi státusz nélküli társaság, amelyen keresztül egy vagy több személy olyan tevékenységekben rendelkezik érdekeltséggel, amelyeket az ő nevükben egy vagy több másik személy irányít) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | Lásd a belga társasági törvény 46., 47. és 48. cikkét. Ezek a „társaságok” (amelyek nevét francia és holland nyelven adják meg) nincs jogi státuszuk, és adóügyi szempontból a „look-through” megközelítést kell alkalmazni rájuk. |

Bulgária | - Drujestvo sys specialna investicionna cel (meghatározott célból létrehozott befektetési társaság) -Investicionno drujestvo (befektetési társaság, a 6. cikk hatálya nem terjed ki rá) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A szervezet mentesül a társasági jövedelemadó alól A trösztök számára a nyilvános forgalomba hozatal engedélyezett Bulgáriában és mentesülnek a társasági jövedelemadó alól. |

Cseh Köztársaság | - Veřejná obchodní společnost (ver. obch. spol. or V.O.S.) (partnerség) - Sdruženi (társulás) - Družstvo (szövetkezet) - Evropské hospodářské zájmové sdružení (EHZS) (európai gazdasági egyesülés (EGE )) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Dánia | - Interessentskaber (közkereseti társaság) - Kommanditselskaber (betéti társaság) - Partnerselskaber (partnertársaság) - Europæisk økonomisk firmagrupper (EØFG) (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Németország | - Gesellschaft bürgerlichen Rechts (polgári jogi társaság) - Kommanditgesellschaft — KG, offene Handelsgesellschaft — OHG (kereskedelmi partnerség) - Europäische Wirtschaftliche Interessenvereinigung (európai gazdasági egyesülés (EGE)) |

Észtország | - Täisühing- TÜ (közkereseti társaság) - Usaldusühing-UÜ (betéti társaság) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A közkereseti és betéti társaságok külön adóalanyként adóznak, bármely olyan fizetés után, amely osztaléknak tekintendő (osztalékadó hatálya alá tartoznak) |

Írország | - Partnerség és befektetési társaság - Európai gazdasági egyesülés (EGE) | Ír illetőségű vagyonkezelő, amely a tröszt jövedelme után adózik. |

Görögország | - Omorrythmos Eteria (OE) (közkereseti társaság) - Eterorythmos Eteria (EE) (betéti társaság) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A partnerségek a társasági jövedelemadó hatálya alá tartoznak. A partnerségek profitjának legfeljebb 50%-át azonban az egyéni partnerek által fizetett személyi adókulcs alapján adóztatják. |

Spanyolország | Adóköteles profitkiutalások rendszerének hatálya alá tartozó szervezetek: - Sociedad civil con o sin personalidad jurídica (polgári jogi partnerség jogi személyiséggel vagy anélkül), - Agrupación europea de interés económico (AEIE) (európai gazdasági egyesülés (EGE)); - Herencias yacentes (elhunyt személy hagyatéka) - Comunidad de bienes (közös tulajdon). - Egyéb jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek, amelyek külön gazdasági egységet vagy külön vagyoni eszközcsoportot alkotnak (a Ley General Tributaria 35. cikkének (4) bekezdése). - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Franciaország | - Société en participation (közös vállalatok) - Société ou association de fait (de facto társaságok) - Indivision (közös tulajdon) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Olaszország | - Società semplice (polgári jogi és azzal egyenértékű társaságok) - Jogi személyiséggel nem rendelkező nem-kereskedelmi célú szervezet - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A „società semplici” szerint kezelt szervezetek kategóriájába a következők tartoznak: „società di fatto” (szabályozatlan vagy „de facto” társaságok), amelyek nem végeznek kereskedelmi tevékenységet, és művészek vagy szakemberek által szervezett „associazioni” (társulás), amelynek célja, hogy az adott művészeti tevékenységet, illetve foglalkozást jogi személyiség nélküli társulási formában gyakorolják. A jogi személyiség nélküli nem kereskedelmi célú társaságok kategóriája igen széles, és különféle típusú szervezeteket foglalhat magában: társulásokat, szindikátusokat, bizottságokat, non-profit szervezeteket és egyéb formákat. |

Ciprus | - Syneterismos (személyegyesítő társaság) - syndesmos or somatio (társulás) - Synergatikes (szövetkezet) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció - Ekswxwria Eteria (off-shore társaság) | A ciprusi joghatóság alatt létrehozott trösztök nemzeti jog szerint átlátható jogalanyok. |

Lettország | - Pilnsabiedrība (közkereseti társaság) - Komandītsabiedrība (betéti társaság) - Eiropas Ekonomisko interešu grupām (EEIG) (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - Biedrības un nodibinājumi (társulás és alapítvány); - Lauksaimniecības kooperatīvi (mezőgazdasági szövetkezet) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Litvánia | - Europos ekonominių interesų grupės (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - Asociacija (Társulás) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A társulások által szerzett részvényekből és kötvényekből származó kamat és tőke mentesül a társasági jövedelemadó alól. |

Luxembourg | - Société en nom collectif (közkereseti társaság) - Société en commandite simple (betéti társaság) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Magyarország | - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | Magyarország a nemzeti szabályok alapján „szervezetnek” ismeri el a trösztöket. |

Málta | - Soċjetà in akomonditia („en commandite” társas vállalkozás), amelynek tőkéje nem oszlik részvényekre - Arrangement in participation („en participation” társaság) - Befektetési társaság - Soċjetà Kooperattiva (szövetkezeti társaság) | Azok az „en commandite” társaságok, amelyek tőkéje részvényekre oszlik, az általános társasági jövedelemadó hatálya alá tartoznak. |

Hollandia | - Vennootschap onder firma (közkereseti társaság) - Commanditaire vennootschap (zárt betéti társaság) - Europese economische samenwerkingsverbanden (EESV) (európai gazdasági egyesülés (EGE)) | A közkereseti társaságok, a zárt betéti társaságok, valamint az EGE-k adózás szempontjából átláthatóak. |

- Vereniging (társulás) - Stichting (alapítvány) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A Verenigingen (társulások) és stichtingen (alapítványok) adómentesek, amennyiben nem folytatnak üzleti vagy kereskedelmi tevékenységet. |

Ausztria | - Personengesellschaft (partnerség) - Offene Personengesellschaft (általános kereskedelmi társaság) - Kommanditgesellschaft, KG (betéti társaság) - Gesellschaft nach bürgerlichem Recht, GesBR (polgári jogi partnerség) - Offene Erwerbsgeselllschaft (OEG) (szakmai közkereseti társaság) - Kommandit-Erwerbsgesellschaft (szakmai betéti társaság) - Stille Gesellschaft (csendes partnerség) - Einzelfirma (kizárólagos partnerség) - Wirtschaftliche Interessenvereinigung (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - Privatstiftung (magánalapítvány) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A partnerség átláthatónak minősül, még akkor is, ha a profitkalkuláció céljából létrehozott szervezetnek tekintik. Általános „partnerségként” kezelik. A társaságok szerint adózik, a kamatbevétel után 12,5%-os csökkentett kulccsal adózik. |

Lengyelország | - Spólka jawna (Sp. j.) (közkereseti társaság) - Spólka komandytowa (Sp. k.) (betéti társaság) - Spólka komandytowo-akcyjna (S.K.A.) (betéti részvénytársaság) - Spólka partnerska (Sp. p.) (szakmai partnerség) - Europejskie ugrupowanie interesów gospodarczych (EUIG) (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Portugália | - Sociedade civil (polgári jogi partnerség), amely nem kereskedelmi társasági formában működik - Meghatározott szakmai tevékenységet folytató társasági formában működő cégek, amelyeknél valamennyi partner az adott szakmában képesítéssel rendelkező személy. - Agrupamento de Interesse Económico (AIE) (nemzeti gazdasági egyesülés) - Agrupamento Europeu de Interesse Económico (AEIE) (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - Sociedada gestora de participacoes sociais (SGPS) (holding társaságok, amelyeket egy család irányít vagy amely teljes mértékben öt vagy kevesebb tag tulajdonában van.) - Herança jacente (elhunyt személy hagyatéka) - Nem társasági formában működő társulás - A madeirai vagy a santa-mariai Azori-szigeteki szabadkereskedelmi övezetben működő off-shore társaság - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | A nem kereskedelmi társasági formában működő polgári jogi társaságok, a meghatározott szakmai tevékenységet folytató, társasági formában működő cégek, ACE-k (társasági formában működő közös vállalatok), EGE-k és az olyan vagyonnal rendelkező társaságok, amelyet egy család ellenőriz, vagy amely teljes mértékben öt vagy annál kevesebb személy tulajdonában van, adóügyi szempontból átláthatók. Egyéb társasági formában működő partnerségeket társaságként kell kezelni, amelyek az általános IRC szabályok szerint adóznak. A madeirai vagy a santa-mariai Azori-szigeteki szabadkereskedelmi övezetben működő off-shore társaságok a külföldi anyavállalatnak fizetett osztalék-, kamat-, és jogdíjfizetés és más hasonló kifizetések tekintetében mentesülnek a társasági jövedelemadó és a forrásadó hatálya alól. A portugál jogszabályok csak azokat a trösztöket ismerik el, amelyeket jogi személyek külföldi jog alapján a Madeirai Nemzetközi Kereskedelmi Központban hoztak létre, és amelynek vagyona autonóm részét képezi a vagyonkezelőként eljáró jogi személy örökségének. |

Románia | - Társulás (partnerség) - Cooperative (szövetkezet) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Szlovénia | - Samostojni podjetnik (Tulajdonosi társulás) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Szlovák Köztársaság | - Verejná obchodná spoločnosť (általános partnerség) - Európske združenie hospodárskych záujmov (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - Komanditná spoločnosť (betéti társaság) amelynek jövedelme egy általános partnernek tulajdonítható - Združenie (Társulás) - Nem üzleti célból létrehozott szervezetek: szakmai tanácsok, önkéntes civil szervezetek, Nadácia (alapítványok) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció | Az adóalapot először a betéti társaságokra számítják ki egyben, majd azt felosztják az általános partnerek és betéti partnerek között. A betéti társaságok általános partnerei által szerzett profitrészesedést az általános partnerek szintjén adóztatják. A betéti partnerek fennmaradó jövedelmét kezdetben partnerségi szinten adóztatják a társaságokra vonatkozó szabályok szerint. Az adómentes jövedelem többek között a szervezet célzott tevékenységéből származó jövedelem, kivéve a forrásadó-rendszer hatálya alá tartozó jövedelmet. |

Finnország | - yksityisliike (nem bejegyzett cég) - avoin yhtiö / öppet bolag (partnerség) - kommandiittiyhtiö / kommanditbolag (betéti társaság) - kuolinpesä / dödsbo (elhunyt személy hagyatéka) - eurooppalaisesta taloudellisesta etuyhtymästä (ETEY) / europeiska ekonomiska intressegrupperingar (európai gazdasági egyesülés (EGE)) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Svédország | - handelsbolag (közkereseti társaság) - kommanditbolag (betéti társaság) - enkelt bolag (egyszerű partnerség) - „Tröszt” vagy más hasonló jogi konstrukció |

Egyesült Királyság | - Közkereseti társaság - Betéti társaság - Korlátolt felelősségű társaság - EGE - Befektetési társaság (amelynek tagjai meghatározott vagyoni részesedésre jogosultak) | A közkereseti társaságok, a betéti társaságok; a korlátolt felelősségű társaságok és EGE-k adózás szempontjából átlátható szervezetek. |

(3) Az irányelv a következő V. melléklettel egészül ki:

„V. MELLÉKLET

A tagállamok által évente a Bizottság rendelkezésére bocsátandó statisztikai célú adatok jegyzéke

1. Gazdasági tételek

1.1. Forrásadó:

Ausztria, Belgium és Luxembourg esetében (ameddig a III. fejezetben meghatározott átmeneti rendelkezéseket alkalmazzák), a forrásadóból származó megosztott adóbevétel teljes éves összege, a haszonhúzók illetőségi tagállama szerinti bontásban.

Ausztria, Belgium és Luxembourg esetében (ameddig a III. fejezetben meghatározott átmeneti rendelkezéseket alkalmazzák), a 11. cikk (5) bekezdése szerint kivetett forrásadóból származó, más tagállamokkal megosztott adóbevétel teljes összege.

A forrásadóból származó teljes adóbevételre vonatkozó adatokat, a haszonhúzó illetőségi tagállama szerinti bontásban, ugyancsak el kell küldeni a fizetési mérlegre vonatkozó statisztika elkészítéséért felelős nemzeti intézménynek.

1.2. A kamatkifizetések/értékesítésekből származó haszon összege:

Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a saját területükön belül kifizetett azon kamat összege, amely a 9. cikk szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a haszonhúzók illetőségi tagállama vagy függő és társult területe szerinti bontásban.

Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a saját területükön értékesítésből eredő jövedelem összege, amely a 9. cikk szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a haszonhúzó illetőségi tagállama vagy függő és társult területe szerinti bontásban.

Az információszolgáltatásban résztvevő, vagy az önkéntes adatközlési mechanizmust választó tagállamok esetében, az információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozó kamatkifizetések összege, a 8. cikk (2) bekezdésében meghatározott kategóriáknak megfelelően kamattípusok szerinti bontásban.

A kamatkifizetések és értékesítésből eredő jövedelmek teljes összegére vonatkozó adatokat, a haszonhúzók illetőségi tagállama szerinti bontásban, a fizetési mérlegre vonatkozó statisztika elkészítéséért felelős nemzeti intézmény számára is meg kell küldeni.

1.3. Haszonhúzók:

Valamennyi tagállam esetében, a más tagállamban vagy függő és társult területen illetőséggel rendelkező haszonhúzók száma, az illetőségi tagállam vagy függő és társult terület szerinti bontásban.

1.4. Kifizetők:

Valamennyi tagállam esetében, az ezen irányelv alkalmazásában az információszolgáltatás vagy a forrásadó által érintett kifizetők száma (a küldő tagállam szerint).

1.5. Jóváíráskori kifizetők:

Valamennyi tagállam esetében, azon jóváíráskori kifizetők száma, akik a 6. cikk (4) bekezdése értelmében vett kamatkifizetésekben részesültek. Ez egyaránt vonatkozik a küldő tagállamokra, amelyekben a kamatot az egy másik tagállamban tényleges ügyvezetéssel rendelkező jóváíráskori kifizetőnek kifizették, és a fogadó tagállamokra, amelyek területén az említett szervezetek vagy jogi konstrukciók találhatók.

2. Technikai tételek

2.1. Nyilvántartások:

Az információszolgáltatásban részt vevő, vagy a 13. cikk szerinti önkéntes adatközlést választó tagállamok esetében, a küldött és kapott nyilvántartások száma. Egy nyilvántartás egy kifizetést jelent egy haszonhúzó számára.

2.2. Kezelt/javított nyilvántartások:

Azon szintaktikailag nem megfelelő nyilvántartások száma és százalékos aránya, amelyek feldolgozásra alkalmasak;

Azon szintaktikailag nem megfelelő nyilvántartások száma és százalékos aránya, amelyek feldolgozásra nem alkalmasak;

A nem-kezelt nyilvántartások száma és százalékos aránya;

A kérésre javított nyilvántartások száma és százalékos aránya;

A spontán javított nyilvántartások száma és százalékos aránya;

A sikeresen kezelt nyilvántartások száma és százalékos aránya.

3. Választható tételek:

3.1 – A tagállamok esetében, a szervezetek vagy jogi konstrukciók számára teljesített kamatkifizetés összege, amely a 4. cikk (2) bekezdése szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a szervezet tényleges ügyvezetésének tagállama szerinti bontásban.

3.2 – A tagállamok esetében, a szervezetek vagy jogi konstrukciók számára kifizetett értékesítésből eredő jövedelem összege, amely a 4. cikk (2) bekezdése szerinti információszolgáltatási kötelezettség hatálya alá tartozik, a szervezet letelepedési tagállama szerinti bontásban.

3.3 – Az adott országban illetőséggel rendelkező adófizetőktől, a belföldi kifizetők és külföldi kifizetők által számukra kifizetett kamat után beszedett adó teljes éves összegének vonatkozó részei.”[pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic][pic]

[1] HL L 336., 1977.12.27., 15. o.

[2] HL C XXX, 2008.XX.XX., XX. o.

[3] HL C XXX, 2008.XX.XX., XX. o.

[4] HL C XXX, 2008.XX.XX., XX. o.

[5] HL L 157., 2003.6.26, 38. o.

[6] COM (2008) 552 végleges, a Tanács 13124/08 FISC 117 dokumentuma

[7] A Tanács 13898/00 dokumentuma a 13555/00 tanácsi dokumentum változtatásokkal való elfogadásáról

[8] HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

[9] HL L 375., 1985.12.31., 3. o.

[10] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[11] HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

[12] Az adóazonosító szám megváltozhat, ha az adott személy lakóhelyet változtat.

[13] Máltán, a nem ottani illetőségű személyek egy személyazonosító számot kapnak, amely a banki kivonatokon szerepel.

[14] A „9” számjegyet jelöl;Az „L” betűt jelöl;A „DDMMYY” dátumot jelöl (nap, hónap, év)

[15] Az adóazonosító szám megváltozhat, ha az adott személy lakóhelyet változtat.

[16] A nemzeti személyazonosító igazolványon és az útlevélen található adóazonosító szám elég nehezen kivehető, de a vezetői engedélyen egyértelműen látható. Az egyéni vállalkozóknak lehet egy második adóazonosító száma is.