52008PC0627

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 9.10.2008

COM(2008)627 végleges

2008/0190 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

(ÉÉÉÉ. hónap NN.)

az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2008) 2572}{SEC(2008) 2573}

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat célkitűzései

Az Európai Unióban a fogyasztók és a vállalkozások egyre inkább használják az elektronikus pénzt, amely egyes tagállamokban bizonyos fizetési műveletek esetében csak most kezdi igazán sikeresen átvenni az egyéb fizetőeszközök szerepét. Az elektronikus pénz azonban még mindig messze van attól, hogy teljesítse azokat a potenciális előnyöket, amelyek elérésében nyolc évvel ezelőtt reménykedtek, az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló 2000/46/EK irányelv[1] elfogadásakor (a továbbiakban: elektronikuspénz-irányelv).

Az említett irányelv alkalmazásáról szóló értékelés[2] rámutatott, hogy rendelkezéseinek egy része akadályozta az elektronikus pénz piacának kiteljesedését, gátolva a technológiai innovációt. A teljes körű engedéllyel rendelkező elektronikuspénz-kibocsátó intézmények alacsony száma vagy a kibocsátott elektronikus pénz kis mennyisége mind azt bizonyítja, hogy az elektronikus pénz a legtöbb tagállamban még nem igazán vált elfogadottá.

Most, hogy a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv[3] (a továbbiakban: pénzforgalmi irányelv) elfogadásával a pénzforgalmi szolgáltatások tekintetében létrejött egy közösségi szintű, korszerű és koherens jogi keret, további sürgős lépésekre van szükség annak érdekében, hogy az Európai Unióban kialakuljon az elektronikuspénz-szolgáltatások valódi egységes piaca.

A Bizottság javaslata az elektronikuspénz-irányelv rendelkezéseinek korszerűsítésére összpontosít, különös figyelemmel az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális felügyeletére, azt összehangolva a pénzforgalmi irányelv szerinti pénzforgalmi intézményekével. Célja, hogy lehetővé tegye új, innovatív és biztonságos elektronikuspénz-szolgáltatások kifejlesztését, piachoz való hozzáférést biztosítson az új szereplőknek, valamint elősegítse a piac összes szereplője közötti valódi és hatékony versenyt. A pénzforgalmi piacokon zajló innováció érezhető haszonnal fog járni a fogyasztók, a vállalkozások és a tágabb értelemben vett európai gazdaság számára. A kreatív megoldások gyorsítják és kényelmesebbé teszik majd a pénzforgalmat, és új alkalmazási módokat nyitnak meg a 21. századi e-társadalom számára.

Általános háttér

Az elektronikus pénz mennyisége jelenleg nem kielégítő, főként mivel a pénzforgalmi piacokra kevesebb új szereplő lépett be az elektronikuspénz-irányelv elfogadása után, mint várható volt. A legtöbb tagállamban ezért az e-pénzt még nem tekintik a készpénz hiteles alternatívájának. Az elektronikuspénz-piac potenciálja nincs teljesen kiaknázva, mivel nem járul hozzá eléggé a fogyasztói kereslet és a gazdaság ösztönzéséhez. A kintlevő elektronikus pénz 2007 augusztusában csak 1 milliárd EUR-t tett ki, szemben a forgalomban lévő készpénz 637 milliárd EUR-nyi volumenével. 2007 végén 20 elektronikuspénz-kibocsátó intézmény és 127 mentesített intézmény volt bejelentve.

A hatályos elektronikuspénz-irányelvet az új típusú előre fizetett eszközök megjelenése nyomán fogadták el, egy olyan időszakban, amikor az információs technológiai forradalom gyors ütemben formálta át az üzleti környezetet. Az elektronikuspénz-irányelvnek a különleges prudenciális szabályok alá tartozó elektronikuspénz-kibocsátó intézmények megteremtése révén fel kellett volna készítenie a piacot az elektronikus pénz kibocsátására. A cél az volt, hogy egyértelmű jogi keretet hozzanak létre az elektronikus pénzforgalom egységes piacának erősítésére és a verseny ösztönzésére, ugyanakkor biztosítsák a megfelelő szintű prudenciális felügyeletet. Néhány kezdetektől fogva fennálló hiányosság miatt azonban elmaradtak a várt eredmények. Ezeket a hiányosságokat az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálata során beazonosították, többségük ahhoz köthető, hogy a hatályos irányelvben az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre megállapított jogi és prudenciális keretek nem megfelelők.

Az első problémakör az elektronikus pénz fogalmának és az irányelv hatályának nem egyértelmű meghatározásából ered, ami jogbizonytalanságot okoz és gátolja a piac fejlődését. A második problémakör az ellentmondásos jogi kerettel kapcsolatos, konkrétabban az aránytalan prudenciális szabályokkal, az ellentmondásos mentesítésekkel és engedélyezési eljárásokkal, valamint a pénzmosás elleni szabályok elektronikuspénz-szolgáltatásokra való alkalmazásával. A pénzforgalmi irányelv rendelkezéseinek (2009. novemberig történő) végrehajtásával az általános jogi ellentmondásosság csak fokozódni fog, mivel a pénzforgalmi intézményekre vonatkozó prudenciális követelmények némelyike igencsak eltér az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre vonatkozó hatályos követelményektől (utóbbiak például jelenleg a kizárólagos tevékenységi elv hatályába tartoznak, míg a pénzforgalmi intézményekre ez az elv nem fog vonatkozni).

Pénzforgalmi szolgáltatásokat korábban az uniós banki irányelvek hatálya alá tartozó bankok nyújthattak. Ezeket az irányelveket 2006-ban átdolgozták, helyükbe a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2006/48/EK irányelv[4] (a 2000/12/EK irányelv átdolgozása) és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló 2006/49/EK irányelv[5] (a 93/6/EGK irányelv átdolgozása; a továbbiakban együttesen: tőkekövetelmény-irányelv) lépett.

Elektronikus pénzt az elektronikuspénz-irányelv hatálya alá tartozó elektronikuspénz-kibocsátó intézmények bocsáthatnak ki (a tőkekövetelmény-irányelvben ezek „különleges célú” hitelintézetnek minősülnek). Az elektronikuspénz-irányelv keretén belül a tőkekövetelmény-irányelv hatálya alá tartozó hitelintézetek is kibocsáthatnak elektronikus pénzt. Az elektronikus pénzt kibocsátani szándékozó szolgáltatók ezért jelenleg két lehetőség közül választhatnak:

- az elektronikuspénz-irányelv hatálya alá tartozó elektronikuspénz-kibocsátó intézményként kérnek engedélyt, vagy

- teljes jogú hitelintézetként kérnek engedélyt.

A pénzforgalmi irányelv létrehozza az egységes uniós pénzforgalmi piac jogi alapját. Célja, hogy az Európai Unió valamennyi pénzforgalmi szolgáltatására érvényes, korszerű és átfogó szabálycsomagot alkosson meg; rendelkezéseit a tagállamoknak legkésőbb 2009. november 1-jéig át kell ültetniük. A pénzforgalmi irányelv II. címében a pénzforgalmi szolgáltatók új típusát hozták létre, a „pénzforgalmi intézményekét”. A pénzforgalmi intézmények különleges prudenciális szabályok alá tartoznak, amely különbözik az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekétől és a hitelintézetekétől. A pénzforgalmi intézmények azonban nem bocsáthatnak ki elektronikus pénzt. Ezenkívül betéteket sem fogadhatnak el a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől, és a tőlük kapott pénzeszközöket csak a pénzforgalmi irányelv mellékletében szereplő pénzforgalmi szolgáltatások nyújtására fordíthatják. Az elektronikuspénz-kibocsátási tevékenység nem szerepel a pénzforgalmi irányelv mellékletében, de a 2006/48/EK irányelv I. mellékletének egyik elemében implicit módon megtalálható.

Összhang a Közösség egyéb szakpolitikáival és célkitűzéseivel

A megközelítés összhangban van a pénzügyi szolgáltatások valódi belső piacának megteremtésére irányuló szakpolitikákkal és célkitűzésekkel, és hozzájárul az egységes eurofizetési térség (SEPA) létrehozásához. Emellett összhangban van a lisszaboni menetrenddel is, mivel a felülvizsgált elektronikuspénz-irányelv ösztönözni fogja a technológiai innovációt és hozzájárul a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz.

KONZULTÁCIÓ AZ ÉRDEKELT FELEKKEL ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Konzultáció az érdekelt felekkel

A konzultáció módszerei, az érintett főbb ágazatok, valamint a válaszadók általános jellemzői

Az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálati záradéka (11. cikke) értelmében a Bizottság 2005 elején megkezdte az irányelv értékelését. Az értékelés részeként a Bizottság szolgálatai 2005 júliusában nyilvános konzultációt hirdettek. Az értékelő tanulmány és a nyilvános konzultáció alapján a Bizottság szolgálatai 2006 júliusában bizottsági munkadokumentumot adtak ki az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálatáról[6].

A tagállamokat és az érdekelt feleket rendszeresen bevonták a javaslat célkitűzéseinek és tartalmának kidolgozásába. Az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálatát 2007 decembere és 2008 júniusa között két, lakossági pénzforgalommal foglalkozó szakértői csoport is megvitatta, nevezetesen a fizetési rendszerekkel foglalkozó kormányzati szakértői csoport, illetve a fizetési rendszerekkel foglalkozó piaci szakértői csoport. Ezek mellett rendszeres kétoldalú megbeszéléseket szerveztek a tagállamokkal, az Európai Központi Bankkal, a pénzforgalmi szektorral (bankokkal, elektronikuspénz-kibocsátó intézményekkel és mobil fizetési szolgáltatókkal) és fogyasztói szervezetekkel.

A válaszok összefoglalása és figyelembevételük módja

Az értékelő jelentés és a nyilvános konzultáció főbb megállapításait az elektronikuspénz-irányelv felülvizsgálatáról szóló, 2006 júliusában kiadott bizottsági szolgálati munkadokumentum[7] foglalja össze. A válaszadók többsége szükségét látta az irányelv felülvizsgálatának, azzal az indokkal, hogy egyes rendelkezései láthatólag gátolták az e-pénzpiac fejődését.

A felülvizsgálat folyamán az érdekelt felek aggodalmukat fejezték ki, miszerint a hatályos irányelv az elektronikus pénz fogalmának nem egyértelmű meghatározása és az irányelv nem egyértelmű hatálya miatt nem segíti elő a jogbiztonságot.

A felülvizsgálati jelentés emellett rámutatott, hogy a magas tőkekövetelmények, valamint az elektronikuspénz-irányelv által előírt bizonyos (például az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységi körére vonatkozó) korlátozások és követelmények gátolták az elektronikuspénz-piac fejlődését.

A nyilvános konzultáció során kapott fontosabb válaszok a következő internetcímen érhetők el: http://circa.europa.eu/Public/irc/markt/markt_consultations/library?l=/financial_services/e-money_directive&vm=detailed&sb=Title.

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A javaslat előkészítése során a Bizottság széles körű külső szakmai segítségre támaszkodott. A külső szakértők által készített értékelő tanulmány, a nyilvános konzultáció és a két szakértői csoport munkája értékes szakértői véleményeket eredményezett. Az elektronikuspénz-ágazat képviselőivel és az Európai Központi Bankkal külön találkozót is szerveztek.

Hatásvizsgálat

Az elektronikuspénz-szolgáltatásokkal kapcsolatos problémák megszüntetésére és a kitűzött célok megvalósítására számos megoldási lehetőséget fontoltak meg. A két fő problémát, a harmadik szakaszban említettek szerint, a következőkkel kapcsolatos kérdések okozzák:

1. az e-pénz fogalmának és az elektronikuspénz-irányelv hatályának meghatározása;

2. a jogi keret elégtelensége (prudenciális szabályok, mentesítések és pénzmosás elleni szabályok).

Először a szakpolitikai célkitűzésekkel állították szembe a különböző szakpolitikai lehetőségeket, ezután öt fő szakpolitikai lehetőség értékelésére került sor: 1) nincs intézkedés; 2) egyszerű iránymutatás kibocsátása; 3) a pénzforgalmi intézmények prudenciális szabályainak alkalmazása az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre; 4) különleges prudenciális szabályok alkalmazása az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre, valamint 5) az elektronikuspénz-irányelv hatályon kívül helyezése.

A szakpolitikai lehetőségek értékelése alapján az a következtetés született, hogy a leginkább előre mutató megoldás a pénzforgalmi irányelvvel való összehangolás lenne, amit a 3. és a 4. szakpolitikai lehetőség is támogat. Mindkét lehetőség esetében kedvező hatás várható az elektronikus pénz terjedésére, mind a forgalomban lévő elektronikus pénz mennyiségét, mind az intézmények számát tekintve (a pénzmennyiség potenciálisan 10 milliárd EUR-ra, míg az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények száma 120-ra nőhetne).

A 4. szakpolitikai lehetőség fő előnye, hogy olyan különleges prudenciális szabályokat határozna meg, amelyek arányban állnak az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények kockázataival, továbbá fenntartaná az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények jelenlegi jelentési kötelezettségeit, ezzel biztosítaná a piac felügyeletét. Hátránya, hogy magasabb adminisztratív költségekkel járna, amelyek azonban még mindig arányosak lennének a célkitűzéssel.

A 3. szakpolitikai lehetőség, a pénzforgalmi intézmények prudenciális szabályainak alkalmazása az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre, azzal az előnnyel járna, hogy csökkentené az adminisztratív költségeket, mivel nem írna elő jelentési kötelezettséget. Fő hátránya abban rejlik, hogy ezzel bonyolulttá válna a piac felügyelete. Emellett a szóban forgó prudenciális szabályok közvetve – a pénzforgalom volumenén keresztül – az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények kockázataihoz is kapcsolódnak, mivel az elektronikus pénzt a pénzforgalomban használják.

Az 1. szakpolitikai lehetőség (nincs intézkedés) és a 2. szakpolitikai lehetőség (iránymutatás kibocsátása) nem oldaná meg a jogi keret összetettségének problémáját a pénzforgalmi irányelv 2009-es átültetésével, és továbbra is gátolná a piac fejlődését. Az 5. lehetőség (az irányelv hatályon kívül helyezése) jogbizonytalanságot teremtene és gátolná az új elektronikuspénz-szolgáltatások kifejlesztését.

A Bizottság hatásvizsgálata megtekinthető a következő internetcímen:

http://europa.eu.int/comm/secretariat_general/impact/docs/SEC_2008_..._1_en.pdf.

A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt intézkedés összefoglalása

Az új javaslat teljesen új struktúrára épül. Tekintettel a pénzforgalmi irányelvvel való összehangolásra és arra, hogy minden rendelkezés módosul, a hatályos elektronikuspénz-irányelvet hatályon kívül helyezik, helyébe az új javaslat lép.

A javaslattal bevezetendő főbb változások a következők:

1. és 2 cikk: Az elektronikus pénz fogalmának és az elektronikuspénz-irányelv hatályának az egyértelműsítése

A hatályos irányelv jogbizonytalanságot teremt bizonyos üzleti modellekre való alkalmazhatóságát illetően, és gátolja az új és innovatív szolgáltatások kifejlesztését. A felülvizsgálati jelentés javaslata alapján egyértelműsíteni kell az „elektronikus pénz” és az „elektronikuspénz-kibocsátó intézmény” fogalmát a tekintetben, hogy mely üzleti modellek tartoznak az irányelv hatálya alá és mely szolgáltatásokat szabályoz a 2007/64/EK irányelv. Az „elektronikus pénz” fogalmára technológiailag semleges és egyszerűbb meghatározást javasoltak.

3., 6., 7. és 9. cikk: A prudenciális követelmények felülvizsgálata

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális szabályai jelenleg szorosan kötődnek a 2006/48/EK irányelv szerinti hitelintézetek prudenciális szabályaihoz. A hatásvizsgálat részeként végrehajtott minőségi szempontú kockázatelemzés alapján a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi prudenciális követelmények túlzott mértékűek a tevékenység kockázatához képest. Annak érdekében, hogy a későbbiekben megkönnyítsék az irányelv rendelkezéseinek a 2007/64/EK irányelvbe történő esetleges beemelését, valamint az elektronikus pénz és az elektronikus pénzforgalom szoros kölcsönhatását figyelembe véve gondoskodni kell arról, hogy a pénzforgalmi intézményekre és az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre vonatkozó szabályok tökéletes összhangban legyenek. A javaslat ezért a következő kiigazításokat tartja célszerűnek:

A 2007/64/EK irányelv II. címe alatti kvalitatív prudenciális követelmények alkalmazása az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre (3. cikk). Idetartozik a 2007/64/EK irányelv szerinti engedélyezési eljárás is, amelynek értelmében az e-pénzkibocsátó intézményeknek a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához kell benyújtaniuk az engedélykérelmet, amelyben egyebek mellett a működési tervet, az üzleti tervet, az induló tőkéről szóló igazolást és az irányítási struktúrát is feltüntetik. Az illetékes hatóság a kérelem kézhezvétele után három hónapon belül tájékoztatja az intézményt az engedély megadásáról vagy a kérelem elutasításáról.

Az indulótőke-követelmény csökkentése 1 millió EUR-ról 125 000 EUR-ra (6. cikk). Az indulótőkére vonatkozó követelmények túlzott mértékűek a szolgáltatás kockázatához képest. A kisebb társaságok (főként a mentesített intézmények) szerint a magas indulótőke a legfőbb akadálya annak, hogy engedélyt kérjenek az elektronikuspénz-kibocsátó intézménnyé alakulás iránt.

A mindenkori tőkére vonatkozó követelmények cseréje; az új követelmények szerinti új számítási módszerek az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények jellegén és kockázati profilján alapulnak (7. cikk).

8. és 9 cikk: Tevékenységek és az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények

Az irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem végezhetnek más tevékenységet, mint az elektronikus pénz kibocsátását és az ehhez szorosan kapcsolódó szolgáltatásokat. Ez a korlátozás nincs összhangban azzal a megengedő szemlélettel, amely szerint a 2007/64/EK irányelv hatálya alá tartozó pénzforgalmi intézmények a pénzforgalmon kívül eső (pl. kiskereskedelmi vagy távközlési) tevékenységeket is végezhetnek. Egységesebb szemléletet kellene kialakítani. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységeit nem kellene szükségszerűen az elektronikus pénz kibocsátására korlátozni, így a hibrid elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tekintetében a 2007/64/EK irányelv 9. cikkében szereplőkhöz hasonló, az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelményeket kell előírni.

5. cikk: Visszaválthatóság

Egyértelműsíteni kell a visszaválthatósági követelményeket (annak lehetőségét, hogy a fogyasztó az elektronikus pénzt átutalás vagy készpénz formájában bármikor visszakaphassa), különös tekintettel a mobiltelefonos alkalmazásokra. A fogyasztókat fel kell jogosítani arra, hogy pénzüket bármikor, díjmentesen visszaválthassák, ha ez a visszaváltás teljes körű. Részleges visszaváltás esetén – a szerződés megszüntetése nélkül – a kibocsátó a művelet költségével arányos díjat számíthat fel az ügyfélnek.

10. cikk: Mentesítés

A felülvizsgálati jelentés felhívta a figyelmet, hogy kellő egyensúlyt kell teremteni a piaci hozzáférés megkönnyítése, a megfelelő védelmi intézkedések és a verseny torzulásának elkerülése között. Emellett ösztönzőket kell kialakítani azon mentesített intézmények számára, amelyek a teljes körű intézménnyé alakulást fontolgatják. Az elektronikus pénzzel kapcsolatos mentesítési szabályokat indokolt lenne összehangolni a 2007/64/EK irányelv 26. cikke szerinti szabályokkal. Ezt a módosítást azon törekvésekkel összefüggésben kell nézni, amely könnyebb belépési feltételeket kíván teremteni az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára.

16. cikk: Pénzmosással kapcsolatos szabályok

Az elektronikus pénzzel lebonyolított fizetési műveletek alacsony átlagos nagysága miatt aránytalan lenne az azonosítási és nyilvántartási követelmények teljes körű alkalmazása, hiszen így a pénzforgalmi ágazat magas adminisztratív költségekkel szembesülne az amúgy is alacsony értékű online vagy mobil fizetések piacán. A hatályos irányelv nem tartalmaz konkrét rendelkezéseket a pénzmosás ellen. A 2005/60/EK irányelv azonban bevezette az egyszerűsített ügyfél-átvilágítás szabályait, amelyek az elektronikus pénzre alkalmazandók, továbbá hasonló szabályokat illesztettek be a pénzátutalásokat kísérő megbízói adatokról szóló rendeletbe is. Az itt szereplő alacsony összegeket javasolt összehangolni a 2007/64/EK irányelv 34. és 53. cikkében szereplőkkel, és ezért a 2005/60/EK irányelv 11. cikke (5) bekezdésének d) pontjában meghatározott határértékeket fel kell emelni. Ez az intézkedés a számlaalapú műveleteknél hozzájárulna a kettős azonosítás elkerüléséhez, az ágazat által bevezetett kísérő intézkedések pedig hozzájárulnának a kockázat mérsékléséhez. Ez összhangban lenne a fizetési térségekben (pl. a SEPA-ban) alkalmazott önszabályozó szemlélethez.

17. cikk: A 2006/48/EK irányelv módosítása

Az e-pénzkibocsátó intézmények nem gyűjthetnek betéteket. A betétgyűjtés a hitelintézetek monopóliuma marad. Az e-pénzkibocsátó intézményeket azonban a 2006/48/EK tőkekövetelmény-irányelv alkalmazásában célszerű lenne „pénzügyi intézménynek” tekinteni. Ennek érdekében, valamint annak biztosítására, hogy a hitelintézetek továbbra is kibocsáthassanak e-pénzt, a tőkekövetelmény-irányelv 4. cikkének 5. pontja és I. melléklete módosításra kerül.

Jogalap

A javaslat jogalapja az EK-Szerződés 47. cikkének (2) bekezdése és 95. cikke.

A szubszidiaritás elve

A javaslat megfelel a szubszidiaritás elvének. Ezen elv szerint közösségi szintű intézkedést csak akkor lehet hozni, ha a kitűzött célokat a tagállamok nem képesek megfelelő mértékben megvalósítani.

A 2000/46/EK irányelv az Európai Unióban megteremtette az elektronikuspénz-nyújtás harmonizált egységes piacát. Néhány továbbra is fennálló akadályt azonban páneurópai szinten lehet csak megszüntetni. Az elektronikus kereskedelem már jellegénél fogva is globális kérdéseket vet fel, a pusztán nemzeti szinten kialakított megoldások pedig gátolnák az elektronikus pénz fejlődését. Közösségi szintű megközelítést kell alkalmazni, mivel a jogbiztonság megvalósítása és az összes piaci szereplő számára egyenlő feltételek biztosítása érdekében az alkalmazandó szabályoknak és elveknek minden tagállamban azonosnak kell lenniük.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének, mivel csak azon kérdésekben törekszik teljes körű harmonizációra, amelyek az elektronikus pénz egységes piacának fejlődését gátló akadályok elmozdításához szükségesek és amelyeket az érdekelt felekkel folytatott nyilvános konzultáció során azonosítottak.

A megfelelő és arányos szabályozás biztosítása érdekében az összes szabálytervezet arányossági vizsgálat és átfogó konzultációk tárgyát képezte. Ez főként az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális szabályaiban, a mentesítési szabályokban és a visszaválthatóság szabályaiban érhető tetten.

Az eszköz megválasztása

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális felügyeletének harmonizálásához szükséges jogi kereteket – annyiban, amennyiben ezek a keretek a megbízható és prudens működés, valamint a pénzügyi integritás biztosításához szükségesek – továbbra is szabályozói intézkedéssel kell biztosítani. A Bizottság ezért ugyanolyan jogszabály (irányelv) alkalmazását javasolja.

A Bizottság inkább az irányelvvel, mint a rendelettel történő szabályozást javasolja, mivel az előbbi eszköz alkalmasabb a hatályos jogszabályok harmonizálására, emellett összhangban van a szabályok harmonizálására korábban kiválasztott jogszabály jellegével, és a kapcsolódó területeken elfogadott jogszabályokkal, például a pénzforgalmi irányelvvel.

KÖLTSÉGVETÉSI VONATKOZÁSOK

A javaslat nincs hatással a Közösség költségvetésére.

KIEGÉSZÍTő INFORMÁCIÓK

Szimuláció, kísérleti szakasz és átmeneti időszak

A már működő elektronikuspénz-kibocsátó intézmények közül néhányan az irányelv II. címében található rendelkezéseknek való megfelelés céljából átmeneti időszakot alkalmazhatnak.

Egyszerűsítés

A javaslat biztosítja a jogi környezet egyszerűsítését, (a közösségi és nemzeti) hatóságok adminisztratív eljárásainak egyszerűsítését, valamint a magánfelekre vonatkozó adminisztratív eljárások egyszerűsítését.

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények felügyeletére a pénzforgalmi intézményekével összehangolt, harmonizált és egységes szemléletben kerül sor, minden tagállamban azonos szabályok alapján. Ezzel egyszerűsödnek az adminisztratív eljárások.

A javaslat teljes körű harmonizációra irányuló szemlélete révén a magánfelekre vonatkozó eljárások is egyszerűsödnek.

Hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása a hatályos jogszabályok hatályon kívül helyezéséhez vezet. Az irányelv a 2000/46/EK irányelv helyébe lép.

2008/0190 (COD)

Javaslat:

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

(ÉÉÉÉ. hónap NN.)

az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésének első és harmadik mondatára, valamint 95. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[8],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[9],

tekintettel az Európai Központi Bank véleményére[10],

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

3. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről szóló 2000/46/EK irányelvet[11] az új, előre fizetett elektronikus fizetőeszközök megjelenése nyomán fogadták el azzal a céllal, hogy egyértelmű jogi keretet teremtsenek, amely megerősíti az egységes piacot, és közben megfelelő szintű prudenciális felügyeletet biztosít.

4. A Bizottság jelentést terjesztett elő[12], amely egyértelművé tette, hogy a 2000/46/EK irányelvet felül kell vizsgálni, mivel egyes rendelkezései nyilvánvalóan gátolják az elektronikuspénz-szolgáltatások valódi egységes piacának kialakulását.

5. A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[13] korszerű és koherens jogi keretet hozott létre a pénzforgalmi szolgáltatások tekintetében, amelybe a pénzforgalmi szolgáltató egy új típusának, azaz a pénzforgalmi intézményeknek a prudenciális előírásaira vonatkozó nemzeti rendelkezések összehangolása is beletartozik.

6. Mivel a piaci belépés akadályait el kell távolítani, és meg kell könnyíteni az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdését és folytatását, célszerű felülvizsgálni az ezen intézményekre vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók egyenlő feltételek mellett működhessenek.

7. Ezen irányelv alkalmazását célszerű az elektronikus pénzt kibocsátó pénzforgalmi szolgáltatókra korlátozni. A korlátozott feltételekkel használható előre fizetett eszközökkel kapcsolatban kerülni kellene az irányelv alkalmazását, mivel ezek birtokosuk számára csak a kibocsátó üzleti helyiségeiben vagy a hivatásos kibocsátóval szerződésben álló szolgáltatók zártkörű hálózatában teszik lehetővé termékek vagy szolgáltatások vásárlását, vagy csak meghatározott körű termékek vagy szolgáltatások vásárlására alkalmasak. Egy eszköz „zártkörű hálózaton” belül használhatónak minősül, ha csak egy meghatározott üzletben vagy üzletláncban használható termékek és szolgáltatások vásárlására, vagy ha az értékesítés helyétől függetlenül csak meghatározott körű termékek és szolgáltatások vásárlására alkalmas. Ilyen eszköz például a hűségkártya, az üzemanyagkártya, a klubtagsági kártya, a közlekedési kártya és az étkeztetési jegy. A partnerüzletekben is használható eszközök mentesítése nem indokolt, mivel ezeket az eszközöket jellemzően a folyamatosan bővülő szolgáltatói hálózatok kiszolgálására tervezik. Végül, az irányelvet nem lenne célszerű alkalmazni a digitális termékek és szolgáltatások vásárlását célzó fizetési műveletekre, ahol az üzemeltető a termék vagy szolgáltatás jellegénél fogva – például hozzáférési, terjesztési vagy keresési lehetőségek formájában – növeli azok belső értékét, amennyiben a szóban forgó termék vagy szolgáltatás csak egy digitális eszköz, például mobiltelefon vagy számítógép útján használható.

8. A technológiai semlegesség érdekében egyértelműen kell meghatározni az elektronikus pénz fogalmát. E meghatározásnak minden olyan esetre ki kell terjednie, amelyben a pénzforgalmi szolgáltató pénzeszközök ellenében előre fizetett egyenleget bocsát rendelkezésre.

9. A meghatározásnak ki kell terjednie mind arra az elektronikus pénzre, amelyet a birtokos tart magánál a tulajdonában álló fizetési eszközön, mind arra, amelyet egy távoli szerveren tárolnak és a birtokos a pénzforgalmi szolgáltatónál nyitott fizetési számla útján fér hozzá. A meghatározásnak elég tágnak kell lennie ahhoz, hogy ne akadályozza a technológiai innovációt és ne csak az elektronikus piacon ma elérhető elektronikuspénz-rendszerekre, hanem a jövőben kifejleszthetőkre is kiterjedjen.

10. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális felügyeleti szabályait felül kell vizsgálni és nagyobb összhangba kell hozni ezen intézmények kockázataival. A szabályokat ezenkívül a 2007/64/EK irányelv alapján a pénzforgalmi intézményekre alkalmazandó prudenciális felügyeleti szabályokkal is összhangba kell hozni.

11. Az elektronikus pénz kibocsátása önmagában nem jelenti a 2006/48/EK irányelv szerinti betétgyűjtő tevékenység megvalósítását, mivel a bankjegyek és érmék elektronikus helyettesítőjeként azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkezik, hogy valószínűleg csak kisebb összegű fizetési műveletekre, és nem megtakarítási célból használják. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények engedélyének odaítélési és fenntartási feltételei között szerepelnie kell olyan prudenciális előírásoknak, amelyek e szervezetek azon üzleti működési és pénzügyi kockázataival arányosak, amelyekkel elektronikuspénz-kibocsátási tevékenységük során szembesülnek, más üzleti tevékenységeiktől függetlenül.

12. A fogyasztóvédelem megfelelő szintjének és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények megbízható és prudens működésének biztosításához szabályozni kell az induló- és a mindenkori tőke nagyságát. Az elektronikus pénz sajátosságai miatt a mindenkori tőke tekintetében lehetővé kell tenni egy alternatív számítási módszer alkalmazását is, fenntartva ugyanakkor a felügyeleti hatóság mérlegelési jogkörét a tekintetben, hogy az ugyanolyan típusú kockázatokat az összes pénzforgalmi szolgáltatónak ugyanolyan módon kell kezelnie. Emellett olyan rendelkezéseket is el kell fogadni, amelyek előírják, hogy az ügyfélpénzeket elkülönítetten kell tartani az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény más üzleti célokat szolgáló pénzeszközeitől. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézményeknek a pénzmosás elleni és a terrorizmus finanszírozása elleni hatékony szabályokat is be kell tartaniuk.

13. Prudenciális okokból a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy elektronikus pénzt csak az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, a 2006/48/EK irányelv alapján engedélyezett hitelintézetek, valamint bizonyos feltételek mellett a nemzeti központi bankok és más nemzeti hatóságok bocsáthassanak ki.

14. A birtokosok bizalmának megőrzése érdekében az elektronikus pénznek visszaválthatónak kell lennie. A visszaválthatóság önmagában véve nem jelenti azt, hogy az elektronikus pénz ellenében átvett pénzeszközök a 2006/48/EK irányelv alkalmazásában betéteknek vagy egyéb visszafizetendő pénzeszközöknek tekinthetők. A névértéken történő visszaváltásra mindig lehetőséget kell biztosítani. A teljes összeg visszaváltásának mindig díjmentesnek kell lennie. A részleges visszaváltás költségeket okozhat a kibocsátónak. Ezért ilyen esetben arányos és költségalapú díjat lehet kiszabni. Ez nem sértheti az adózással és a szociális ügyekkel kapcsolatos nemzeti jogszabályokat, sem a kibocsátó más vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabály szerinti kötelezettségeit, például a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni szabályokat, a pénzeszközök befagyasztását célzó intézkedéseket, vagy a bűncselekmények megelőzésével és kivizsgálásával kapcsolatos egyedi intézkedéseket.

15. A tagállamoknak célszerű megengedni, hogy az irányelv bizonyos rendelkezései alól mentesítsék azokat az intézményeket, amelyek csupán korlátozott összegben végeznek fizetési műveleteket. A mentességet élvező intézmények ezen irányelv alapján nem élhetnek sem a letelepedés, sem pedig a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságával, és ezeket a jogokat fizetési rendszer tagjaként, közvetve sem gyakorolhatják. Mindazonáltal kívánatos lenne nyilvántartást vezetni az összes e-pénzszolgáltató jogalanyról, beleértve a mentességet élvező intézményeket is. E megfontolásból a tagállamoknak az említett jogalanyokat úgy kell felvenniük az e-pénzkibocsátó intézmények nyilvántartásába, hogy eltekintenek az engedélyezésre vonatkozó összes feltétel vagy a feltételek egy részének alkalmazásától.

16. A jogbiztonság érdekében átmeneti szabályokat kell hozni a célból, hogy azok az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek tevékenységüket a 2000/46/EK irányelvet a hazai jogba átültető nemzeti törvények alapján kezdték meg működésüket, egy bizonyos ideig tovább folytathassák tevékenységeiket az adott tagállamban. A 2000/46/EK irányelv 8. cikke szerinti mentesítési szabályokkal élő jogalanyok számára hosszabb időszakot kell engedélyezni.

17. Ezen irányelv új meghatározást ad az elektronikus pénzre, amelynek kibocsátására alkalmazni lehet a 2007/64/EK irányelv 34. és 53. cikke szerinti eltéréseket, ezért ennek megfelelően módosítani kell a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[14] szereplő egyszerűsített ügyfél-átvilágítási szabályokat.

18. A 2006/48/EK irányelv értelmében az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények hitelintézetnek minősülnek, noha nem fogadhatnak el betéteket a nyilvánosságtól és a nyilvánosságtól kapott betétekből nem nyújthatnak hiteleket. Az ezen irányelvben bevezetett rendszer miatt célszerű lenne módosítani a hitelintézet fogalmának a 2006/48/EK irányelvben szereplő meghatározását, hogy az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények ne minősüljenek hitelintézetnek. A hitelintézeteknek azonban továbbra is meg kell engedni az elektronikus pénz kibocsátását és kezelését, és az ilyen tevékenységeknek a Közösség egész területén történő folytatását; ennek feltétele a kölcsönös elismerés, és hogy a hitelintézetekre a bankszektorhoz kapcsolódó közösségi jogszabályoknak megfelelő átfogó prudenciális felügyeleti rendszert alkalmazzanak.

19. Ezen irányelv rendelkezései a 2000/46/EK irányelv megfelelő rendelkezései helyébe lépnek, ezért az utóbb említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

20. Ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mert ehhez az egyes tagállamok jogrendszereinek különféle hatályos szabályait kellene összehangolni, és ezért e célok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében megállapított szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

21. Ezen irányelv hatékony működését felül kell vizsgálni. A Bizottság ezért az irányelv átültetése után három évvel erről köteles jelentést készíteni.

22. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskör gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[15] összhangban kell elfogadni.

23. A Bizottságot a technológiai és a piaci fejlődés figyelembevétele érdekében különösen fel kell hatalmazni az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedések meghozatalára. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az irányelv új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítésére irányulnak, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikkTárgy és hatály

24. Ez az irányelv az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdésére, folytatására és prudenciális felügyeletére és az elektronikus pénz kibocsátására vonatkozó szabályokat állapítja meg.

25. Az 5. cikk kivételével ez az irányelv nem alkalmazandó a 2006/48/EK irányelv 4. cikke 1. pontjának a) alpontja szerinti hitelintézetekre.

26. Ez az irányelv nem alkalmazandó az olyan eszközökön alapuló szolgáltatásokra, amelyek kizárólag a kibocsátó által használt létesítményekben vagy a kibocsátóval kötött kereskedelmi megállapodás alapján szolgáltatók zártkörű hálózatában vagy korlátozott körű áruk vagy szolgáltatások beszerzésére használhatók.

27. Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a távközlési, digitális vagy információs technológiai (IT) eszközön alapuló szolgáltatásokra, amelyek esetében a vásárolt áruk vagy szolgáltatások leszállítása és igénybevétele távközlési, digitális vagy IT-eszközön keresztül történik, feltéve hogy a távközlési, digitális vagy IT-eszköz üzemeltetője nem csak közvetítőként jár el a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevője és az áru szállítója vagy a szolgáltatás nyújtója között.

2. cikkFogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások érvényesek:

28. „elektronikuspénz-kibocsátó intézmény”: olyan jogi személy, amely ezen irányelv II. címe alapján engedélyt kapott elektronikus pénz kibocsátására;

29. „elektronikus pénz”: a kibocsátóval szembeni követelés által megtestesített monetáris érték, amelyet elektronikusan tárolnak és pénzeszköz átvételével bocsátanak ki a 2007/64/EK irányelv 4. cikkének 5. pontjában meghatározott fizetési műveletek teljesítése céljából, és amelyet a kibocsátón kívül más természetes vagy jogi személyek is elfogadnak;

30. „kintlevő elektronikus pénz”: az elektronikus pénzzel kapcsolatos pénzügyi kötelezettségeknek a megelőző 12 hónapra vonatkozó havi átlaga;

31. „fizetési volumen”: a havonta teljesített fizetési műveletek összértékének a megelőző tizenkét hónapra vonatkozó átlaga.

II. CÍM AZ ELEKTRONIKUSPÉNZ-KIBOCSÁTÓ INTÉZMÉNYEK TEVÉKENYSÉGÉNEK MEGKEZDÉSÉRE ÉS FOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

3. cikkÁltalános prudenciális szabályok

A 2007/64/EK irányelv 5., 10–15. és 17–25. cikke értelemszerűen alkalmazandó az elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre.

4. cikkAz e-pénz kibocsátásának tilalma

A tagállamok tiltják, hogy olyan természetes vagy jogi személy bocsásson ki elektronikus pénzt, amely nem:

32. a 2. cikk 1. pontjában meghatározott elektronikuspénz-kibocsátó intézmény;

33. a 2006/48/EK irányelv 4. cikke 1. pontjának a) alpontjában meghatározott hitelintézet;

34. a 2007/64/EK irányelv 1. cikke (1) bekezdésének e) és f) pontjában említett pénzforgalmi szolgáltató.

5. cikkVisszaválthatóság

35. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az elektronikus pénz kibocsátója a birtokos kérésére bármikor névértéken visszatérítse a birtokolt elektronikus pénz monetáris értékét.

36. A kibocsátó és a birtokos közötti szerződés egyértelműen meghatározza a visszaváltás feltételeit.

37. Amennyiben a visszaváltásra a szerződés megszűnésének napja előtt kerül sor, úgy a visszaváltás az elektronikusan tárolt pénznek akár egy részére, akár az egészére is vonatkozhat.

38. Amennyiben a visszaváltásra a szerződés megszűnésének napján kerül sor, úgy a birtokolt elektronikus pénz monetáris értékét díjmentesen váltják vissza.

39. A kibocsátó csak abban az esetben számíthat fel visszaváltási díjat, ha a részleges vagy teljes visszaváltásra a szerződés megszűnése előtt kerül sor. A díj mértékét a szerződésben ki kell kötni. A díjnak arányban kell állnia a kibocsátónál ténylegesen felmerült vonatkozó költségekkel.

6. cikkIndulótőke

40. A tagállamok megkövetelik az elektronikuspénz-kibocsátó intézményektől, hogy az engedélyezés időpontjában a 2006/48/EK irányelv 57. cikkének a) és b) pontjában megadott elemekből összetevődő, legalább 125 000 EUR összegű indulótőkével rendelkezzenek.

7. cikkSzavatolótőke

41. A 6. cikkben meghatározott indulótőke-követelmények mellett a tagállamok megkövetelik az elektronikuspénz-kibocsátó intézményektől, hogy mindenkor rendelkezzenek a 2006/48/EK irányelv 57–61., 63., 64. és 66. cikkének megfelelő szavatolótőkével.

42. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények szavatolótőkéjét vagy a 2007/64/EK irányelv 8. cikkében meghatározott három módszer (A, B, C) valamelyikével, vagy pedig a (3) bekezdésben meghatározott D módszerrel kell kiszámítani. A megfelelő módszert a nemzeti jogszabályok alapján az illetékes hatóság állapítja meg.

43. D módszer: az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények szavatolótőkéje legalább az alábbi elemek összege, ahol az elektronikus pénz a kintlevő elektronikus pénz és a fizetési volumen közül a legnagyobb összeget jelenti:

44. az elektronikus pénz 5 millió EUR-ig terjedő hányadának 5 %-a;

45. az elektronikus pénz 5 millió EUR-tól 10 millió EUR-ig terjedő hányadának 2,5%-a;

46. az elektronikus pénz 10 millió EUR-tól 100 millió EUR-ig terjedő hányadának 2 %-a;

47. az elektronikus pénz 100 millió EUR-tól 250 millió EUR-ig terjedő hányadának 1,5%-a;

48. az elektronikus pénz 250 millió EUR-t meghaladó hányadának 1%-a.

49. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény kockázatkezelési folyamatainak, veszteség-adatbázisának, valamint belső ellenőrzési mechanizmusainak értékelése alapján az illetékes hatóságok megkövetelhetik az elektronikuspénz-kibocsátó intézménytől, hogy minimálisan olyan összegű szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20%-kal magasabb, mint a (2) bekezdésnek megfelelően választott módszer alkalmazásából következő összeg, vagy engedélyezhetik az elektronikuspénz-kibocsátó intézménynek, hogy olyan összegű szavatolótőkével rendelkezzen, amely legfeljebb 20%-kal alacsonyabb, mint a (2) bekezdésnek megfelelően választott módszer alkalmazásából következő összeg.

50. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények szavatolótőkéje nem csökkenhet a 6. cikkben előírt összeg alá.

51. Ha az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény egy másik elektronikuspénz-kibocsátó intézménnyel, hitelintézettel, befektetési vállalkozással, alapkezelő társasággal vagy biztosítóval azonos csoportba tartozik, a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a szavatolótőke képzésekor figyelembe vehető elemek többszörös felhasználásának megakadályozása érdekében. Ez a bekezdés akkor is alkalmazandó, ha az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény az elektronikus pénz kibocsátásán kívül más tevékenységet is végez.

8. cikkTevékenységek

52. Az elektronikus pénz kibocsátásán kívül az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények a következő tevékenységek végzésére jogosultak:

53. a 2007/64/EK irányelv mellékletében felsorolt pénzforgalmi szolgáltatások nyújtása;

54. a 2007/64/EK irányelv mellékletének 4., 5. vagy 7. pontjában említett pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos hitelnyújtás, amennyiben teljesülnek az említett irányelv 16. cikkének (3) és (5) bekezdésében megállapított feltételek;

55. az e-pénz kibocsátásához szorosan kapcsolódó működési és kiegészítő szolgáltatások nyújtása;

56. fizetési rendszerek működtetése;

57. a vonatkozó nemzeti és közösségi jog keretein belül az elektronikuspénz kibocsátásán kívüli egyéb üzleti tevékenységek.

58. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények által a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjétől az elektronikus pénz fejében átvett pénzeszközök nem minősülnek a 2006/48/EK irányelv 5. cikkében említett betétnek vagy más visszafizetendő pénzeszköznek. Az egyéb pénzforgalmi szolgáltatás ellenében átvett pénzeszközök nem minősülnek sem a 2006/48/EK irányelv 5. cikkében említett betétnek vagy más visszafizetendő pénzeszköznek, sem az ezen irányelv értelmében vett elektronikus pénznek.

59. Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nem folytathatnak betétgyűjtésre vagy más visszafizetendő pénzeszközök gyűjtésére irányuló üzletszerű tevékenységet a 2006/48/EK irányelv 5. cikke értelmében.

9. cikkÜgyfélpénzek védelmére vonatkozó követelmények

60. A tagállamok vagy az illetékes hatóságok megkövetelik, hogy azok az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek a 8. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett tevékenységek bármelyikét végzik, és ugyanakkor a 8. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említetteknek megfelelően egyéb üzleti tevékenységet is folytatnak, a 2007/64/EK irányelv 9. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésével összhangban gondoskodjanak a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevőitől, vagy egy másik pénzforgalmi szolgáltatón keresztül fizetési műveletek végrehajtása céljából átvett pénzeszközök megóvásáról.

61. A tagállamok vagy az illetékes hatóságok a 8. cikk (1) bekezdésének a)–d) pontjában említett egyéb üzleti tevékenységet nem folytató elektronikuspénz-kibocsátó intézményektől is megkövetelhetik, hogy teljesítsék az e cikk (1) bekezdésében foglalt, az ügyfélpénzek védelmére vonatkozó követelményeket.

10. cikkVálasztható mentességek

62. A 2007/64/EK irányelv 20., 22., 23. és 24. cikkének kivételével a tagállamok teljesen vagy részlegesen mellőzhetik az ezen irányelv 3., 6., 7. és 9. cikkében meghatározott eljárások és feltételek alkalmazását, vagy megengedhetik az illetékes hatóságok számára, hogy ezek alkalmazását teljesen vagy részlegesen mellőzzék, és lehetővé tehetik jogi személyek felvételét az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények nyilvántartásába, amennyiben a következő feltételek mind teljesülnek:

63. az érintett személy – beleértve mindazon ügynököket is, akikért teljes felelősséggel tartozik – által teljesített fizetési műveletek összértékének a megelőző 12 hónapra vonatkozó átlaga nem haladja meg a havi 3 millió EUR-t.

64. az üzleti tevékenység irányításáért vagy működtetéséért felelős természetes személyek egyikét sem ítélték el korábban pénzmosással vagy terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos bűncselekmény vagy egyéb pénzügyi bűncselekmény miatt.

Az első albekezdés a) alpontjában meghatározott követelményt a fizetési volumen üzleti tervben szereplő tervezett összértéke alapján kell értékelni, feltéve hogy a hatóságok nem kérik ennek a tervnek a kiigazítását.

65. Az (1) bekezdés szerint nyilvántartásba vett jogi személynek abban a tagállamban kell a főirodáját fenntartania, amelyben üzleti tevékenységét ténylegesen folytatja.

66. Az (1) bekezdésben említett jogi személyeket elektronikuspénz-kibocsátó intézményként kell kezelni. Mindazonáltal a 2007/64/EK irányelv 10. cikkének (9) bekezdése és 25. cikke rájuk nem alkalmazandó.

67. A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az (1) bekezdéssel összhangban nyilvántartásba vett jogi személyek csak a 8. cikk (1) bekezdésében felsorolt bizonyos tevékenységeket folytathatnak.

68. Az (1) bekezdésben említett jogi személyek az illetékes hatóságokat a helyzetükben bekövetkező minden olyan változásról értesítik, amelyek az említett bekezdésben meghatározott feltételeket érintik. A tagállamok megteszik a szükséges lépéseket annak biztosítására, hogy amennyiben az (1), (2) és (4) bekezdésben meghatározott feltételek már nem teljesülnek, az érintett személynek a 3. cikkel összhangban 30 naptári napon belül engedélyért kelljen folyamodnia. Azokat a személyeket, akik ezen időszak alatt nem folyamodnak engedélyért, a 4. cikkel összhangban el kell tiltani az elektronikus pénz kibocsátásától.

69. Ez a cikk nem alkalmazandó a 2005/60/EK irányelv rendelkezései vagy a pénzmosás elleni nemzeti rendelkezések tekintetében.

III. CÍM VÉGREHAJTÁSI INTÉZKEDÉSEK

11. cikkVégrehajtási intézkedések

70. A Bizottság a következő intézkedéseket fogadhatja el:

71. a 10. cikkben meghatározott összegek aktualizálására irányuló intézkedések az infláció figyelembevétele céljából;

72. az irányelv egységes alkalmazását biztosító intézkedések;

73. a technológiai vagy gazdasági fejlődés figyelembevételére irányuló intézkedések.

74. Mivel az (1) bekezdésben említett intézkedések ezen irányelv nem alapvető elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, azokat a 12. cikkben említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

12. cikkA bizottság

75. A Bizottság munkáját a 2007/64/EK irányelv 85. cikke által létrehozott pénzforgalmi bizottság segíti.

76. Az e bekezdésre tett hivatkozások során az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdése és 7. cikke alkalmazandó, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is.

IV. CÍM ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

13. cikkTeljes körű harmonizáció

A tagállamok az ezen irányelvben meghatározottakon kívüli rendelkezéseket nem tarthatnak fenn és nem fogadhatnak el.

14. cikkFelülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb [három évvel a 18. cikk (1) bekezdésében említett átültetési határidő után]-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és az Európai Központi Banknak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásáról, különös tekintettel az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények prudenciális követelményeinek alkalmazására, indokolt esetben felülvizsgálati javaslat kíséretében.

15. cikkÁtmeneti rendelkezések

77. A tagállamok megengedik, hogy azok az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények, amelyek tevékenységüket még ezen irányelv hatálybalépése előtt a 2000/46/EK irányelv végrehajtási rendelkezéseivel összhangban kezdték meg abban a tagállamban, ahol főirodájuk található, tevékenységeiket a 3. cikkben előírt engedély nélkül tovább végezzék. A tagállamok megkövetelik az ilyen elektronikuspénz-kibocsátó intézményektől, hogy minden lényeges információt bocsássanak az illetékes hatóságok rendelkezésére annak érdekében, hogy a hatóságok a 11. cikkben foglalt rendelkezések hatálybalépésétől számított hat hónapon belül értékelhessék, hogy az intézmények megfelelnek-e az irányelvben meghatározott követelményeknek, illetve milyen intézkedéseket kell tenniük a megfelelés érdekében, vagy indokolt-e az engedély visszavonása. A követelményeknek megfelelő elektronikuspénz-kibocsátó intézmények engedélyt kapnak és bekerülnek a nyilvántartásba. Ha az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény [az irányelv végrehajtásának határideje] után hat hónappal sem felel meg a követelményeknek, akkor el kell tiltani az elektronikus pénz kibocsátásától.

78. A tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények automatikusan engedélyt kapnak és automatikusan bekerülnek a 3. cikkben meghatározott nyilvántartásba, ha az illetékes hatóságok előtt bizonyított, hogy az intézmények teljesítik a 3., 6. és 7. cikkben megállapított követelményeket. Az illetékes hatóságok az engedély megadása előtt tájékoztatják az érintett elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket.

79. A tagállamok megengedik, hogy azok a jogi személyek, akik a 2000/46/EK irányelv 8. cikkét végrehajtó nemzeti jogszabálynak megfelelő jogalanyként végzett tevékenységüket még [a bizottsági javaslat elfogadásának napja] előtt kezdték meg, az érintett tagállamban [az átültetési határidőt követő 12 hónap]-ig anélkül folytassák az említett tevékenységeket, hogy a 3. cikkben előírt engedélyhez folyamodnak. Az említett időszak alatt sem engedélyt sem a 10. cikk szerinti mentességet nem kapó elektronikuspénz-kibocsátó intézményeket el kell tiltani az elektronikus pénz kibocsátásától.

16. cikkA 2005/60/EK irányelv módosítása

80. A 2005/60/EK irányelv 11. cikke (5) bekezdésének d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„d) a 2009/../EK irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározott elektronikus pénz, ha a hordozóeszközön elektronikusan tárolt összeg – ha az nem újra feltölthető – legfeljebb [500] EUR, vagy – ha újra feltölthető – az egy naptári évben összesen felhasználható összeg legfeljebb [3 000] EUR, kivéve, ha a birtokos a 2009/../EK irányelv 5. cikkének megfelelően legalább [1 000] eurós összeget ugyanazon évben visszavált,”

(*) HL L .

17. cikkA 2006/48/EK irányelv módosítása

81. A 4. cikk a következőképpen módosul:

82. Az 1. pont b) alpontja helyébe a következő szöveg lép:

„1. hitelintézet: olyan vállalkozás, amely a nyilvánosságtól betéteket vagy más visszafizetendő pénzeszközöket vesz át, valamint saját számlára hiteleket nyújt;”

83. Az 5. pont helyébe a következő szöveg lép:

„5. pénzügyi intézmény: olyan vállalkozás, amely nem hitelintézet, és amelynek fő tevékenysége tulajdoni részesedések megszerzése, vagy az I. melléklet 2–12. és 15. pontjában felsorolt tevékenységek közül egynek vagy többnek a folytatása;”

84. Az I. melléklet a következő 15. ponttal egészül ki:

„15. Elektronikus pénz kibocsátása”

18. cikkHatályon kívül helyezés

A 2000/46/EK irányelv [a 19. cikk (1) bekezdésében említett átültetési határidő]-tól/-től hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat a továbbiakban erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni.

19. cikkÁtültetés a nemzeti jogba

85. A tagállamok legkésőbb [...]-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az e rendelkezések és az irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Ezeket a rendelkezéseket [...]-tól/től alkalmazzák.

A tagállamok által elfogadott rendelkezéseknek hivatkozniuk kell erre az irányelvre, vagy hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozással együtt kell megjelenniük. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

86. A tagállamok megküldik a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el.

20. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

21. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, […]-án/-én.

a Bizottság részéről

a Bizottság tagja

[1] HL L 275., 2000.10.27., 39. o.

[2] SEC(2006) 1049, http://ec.europa.eu/internal_market/bank/docs/e-money/working-document_en.pdf.

[3] HL L 319., 2007.12.5., 1. o.

[4] HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[5] HL L 177., 2006.6.30., 201. o.

[6] SEC(2006) 1049, 2006.7.19., http://ec.europa.eu/internal_market/bank/docs/e-money/working-document_en.pdf.

[7] Vö. 5. lábjegyzet.

[8] HL C […]., […]., […]. o.

[9] HL C […]., […]., […]. o.

[10] HL C […]., […]., […]. o.

[11] HL L 275., 2000.10.27., 39. o.

[12] SEC(2006) 1049, 2006.7.19.

[13] HL L 319., 2007.12.5., 1. o.

[14] HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

[15] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.