52008PC0553

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 18.9.2008

COM(2008) 553 végleges

2008/0180 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

az állatok leölésük során való védelméről

(előterjesztő: a Bizottság){SEC(2008) 2424}{SEC(2008) 2425}

INDOKOLÁS

A JAVASLAT HÁTTERE

A javaslat indoklása és célkitűzései

Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről szóló 93/119/EK irányelv[1] technikai követelményeit még egyszer sem módosították, annak ellenére, hogy az a helyzet időközben megváltozott.

Új technológiákat vezettek be, és ezáltal bizonyos szabványok elavultak. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság 2004-ben és 2006-ban kiadott két tudományos véleménye az irányelv felülvizsgálatát javasolta. Ezzel párhuzamosan az Állat-egészségügyi Világszervezet 2005-ben két iránymutatást fogadott el az állatok jóllétéről levágásuk vagy leölésük során, amely iránymutatások hasonló következtetésekre jutottak.

Társadalmunkban megnövekedtek az állatjólléttel kapcsolatos aggodalmak. Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatosan elfogadott, az élelmiszer-ipari vállalkozó felelősségét hangsúlyozó uniós jogszabályok miatt megváltozott a vágóhidakra vonatkozó jogi környezet. Az állatok járványok idején való tömeges leölése kérdéseket vetett fel a végrehajtás során használt módszerekkel kapcsolatban. 2006-ban a Bizottság elfogadta az állatok védelméről és jóllétéről szóló első közösségi cselekvési tervet, amely olyan új fogalmakat vezetett be, mint az állatjólléti mutatók vagy állatjólléti referenciaközpontok.

Az uniós jogszabályokkal kapcsolatos olyan egyedi problémákat azonosítottak, mint például az új kábítási módszerek összehangolt módszertanának hiánya, a vállalkozók egyértelműen megállapított felelősségének a hiánya, a személyzet elégtelen képzettsége vagy az állatok járvány-ellenőrzési célból történő leölésekor az állatjólléti feltételek elégtelen szintű biztosítása.

Mindennek tükrében ez a javaslat a jelenlegi helyzethez képest lényeges javulását jelent.

Különösen az eddig alkalmazott jogi eszköz, azaz egy irányelv rendeletté történő változtatása révén a javaslat egységes és egyidejű alkalmazást ír elő, kiküszöbölvén ezáltal a nemzeti jogba való átültetés során előforduló terheket és egyenlőtlenségeket. A rendelet a technikai és tudományos fejlődésből eredő változások gyorsabb végrehajtása szempontjából is megfelelő jogi eszköz. Egységes szabályrendszert ír elő, amely e szabályok alkalmazását megkönnyíti és átláthatóbbá teszi mind az uniós gazdasági szereplők, mind pedig kereskedelmi partnereik számára.

A javaslat továbbá a gazdasági szereplőknek is nagyobb rugalmasságot biztosít azáltal, hogy egyes technikai kérdésekre vonatkozóan iránymutatásokat fogadnak el. Ugyanakkor azonban az állatjóllét biztosítása terén felelős részvételt kíván a gazdasági szereplőktől (önellenőrzések végrehajtása a kábítási folyamat során, szabványműveleti előírások) és ezáltal hozzájárul a kíméletes vágóhídi bánásmód biztosításához.

A javaslat továbbá tudományosan megalapozott tanulási mechanizmusokat kíván kialakítani (képesítési bizonyítvány, referenciaközpontok) annak érdekében, hogy elősegítse az állatjóllét fontosságának megértését, és hogy az állatokkal foglalkozók, a vágóhídi személyzet és a hatósági ellenőrök mindennapi tevékenységük során figyelembe vegyék azt.

A javaslat fő céljai a következőkre irányulnak:

1) Az állatok védelmének javítása a levágáskor vagy a leöléskor.

2) A kábítási és leölési technikákkal kapcsolatos újítások ösztönzése.

3) Egységes versenyfeltételek biztosítása az érintett vállalkozók számára a belső piacon.

Emellett ez a javaslat a következő egyedi célkitűzések megvalósítására is irányul:

1) Közös módszertani megközelítés kidolgozása az új kábítási módszerek ösztönzésére.

2) Az állatjóllét vágóhídi folyamatok során történő fokozottabb figyelembevételének biztosítása azáltal, hogy a vágóhidakon megkövetelik a szabványműveleti előírások alkalmazását, illetve állatjólléti tisztviselőket neveznek ki.

3) A vágóhidak építésére és felszerelésére vonatkozó szabványok javítása.

4) Az érintett vállalkozók és tisztviselők képzettségi szintjének javítása.

5) A tömeges leölések során az állatvédelem javítása.

Általános háttér

Ez a javaslat a haszonállatokra is vonatkozó, az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről szóló 93/119/EK irányelvet váltja fel.

Az EU vágóhídjain évente közel 360 millió sertést, juhot, kecskét és szarvasmarhát, valamint több mint négy milliárd baromfit ölnek le. Emellett az európai szőrmeipar 25 millió állatot, míg a keltetők 330 millió naposcsibét ölnek le. A járványos betegségek ellenőrzése szintén több millió állat leölésével járhat.

A jelenlegi helyzet a célok szempontjából nem kielégítő. Az állatvédelem szintje egyenlőtlenül valósult meg a tagállamokban, és néhány esetben nagyon elégtelen eredményt hozott. A vágóhidakra és a kábító berendezések gyártóira vonatkozó tagállami előírások közötti eltérések nem biztosítják számukra az egységes versenyfeltételeket, habár globális piacon versenyeznek. Ez a helyzet újításokra sem ösztönöz.

A javaslat területén meglévő rendelkezések

A 93/119/EK irányelvet hatályon kívül helyezik, de a javaslat hatálya nem változik.

Az Unió más politikáival és célkitűzéseivel való összhang

Nem alkalmazandó.

AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓ ÉS HATÁSVIZSGÁLAT

Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció

Konzultációs módszerek, főbb megcélzott ágazatok és a hozzászólók általános profilja

2006-ban a Bizottság a vágóhidak kábítási gyakorlatáról és azok gazdasági, társadalmi és környezeti következményeiről szóló külső vizsgálatot rendelt meg. A vizsgálat során konzultációt folytattak a legfőbb érdekeltekkel, úgymint a húsipari szövetségekkel, az illetékes hatóságokkal és az állatjólléti szervezetekkel.

A Bizottság a javaslat különböző szempontjai vonatkozásában közvetlen kapcsolatban állt az érdekeltekkel, valamint tudományos, műszaki és jogi szakértőkkel is. A konzultációk 2006 júliusában kezdődtek. A kezdeményezést az ágazati fórumokon, és a Bizottság megfelelő tanácsadó bizottságain vagy csoportjain belül lezajlott bemutatókon keresztül tették közzé a 2006 és 2007 közötti időszakban.

A nyilvánosságnak a kezdeményezésről való tájékoztatása érdekében külön honlapokat hoztak létre és frissítettek rendszeresen. 2007 decemberétől 2008 februárjáig e-mail postafiókot nyitottak és felhívták az érdekelteket észrevételeik megküldésére. A kezdeményezést a tagállamoknak 2008 januárjában egy munkacsoport keretében mutatták be.

A válaszok összefoglalása és azok figyelembe vételének módja

Az érdekeltek és a tagállamok egyetértettek azt az elvet illetően, hogy a vállalkozóknak több felelősséget kell vállalniuk az állatjóllét tekintetében. Az érdekeltek inkább egy rendeletre, mintsem egy irányelvre irányuló javaslatot üdvözöltek volna, a tagállamok pedig megosztottak voltak.

Széles körben támogatták a szabványműveleti előírásokra vonatkozó követelmények bevezetését, és jól fogadták az állatjólléti tisztviselő kinevezésének gondolatát is. Azonban az állatjólléti szervezetek és néhány tagállam hangsúlyozta az előíró követelmények szükségességét. Más résztvevők aggodalmukat fejezték ki a szabványműveleti előírásokra vonatkozó követelmények és az állatjólléti tisztviselő kis vágóhidakra történő kinevezésének a tekintetében.

Az elkészített tanulmányok és lefolytatott konzultációk nyomán a Bizottság megállapított, hogy míg az Európai Unióban a nagy vágóhidak többsége már alkalmaz a hús minőségi ellenőrzéséért felelős személyt (aki egyszerre felügyelheti a műveleti szabványeljárásokat és elláthatja az állatjóléti tisztviselő feladatát is, jelentősebb többletköltségek nélkül), addig a kis vágóhidakon ez nem jellemző. Következésképpen a legkisebb vágóhidak esetében a javaslat az állatjóléti tisztviselő kinevezésére vonatkozóan eltérésre ad lehetőséget, mivel ez az intézkedés nem áll arányban az ezeken a vágóhidakon levágott állatok alacsony számával; az eltérés továbbá a piaci verseny esetleges torzulásának kiküszöbölését is szolgálja.

A konzultációban részt vett összes fél elfogadta, hogy a kábítási módszerek jobb meghatározására van szükség.

Abban is egyetértettek, hogy az ismeretekre vonatkozó megfelelőbb politikára van szükség, mivel mind a hatósági felügyelők, mind a vállalkozók hiányolták a technikai segítségnyújtást. Mindannyian támogatták a képesítési bizonyítvány gondolatát. A nemzeti referenciaközpont elve már vegyesebb fogadtatásra talált. A tagállamok aggódtak egy új igazgatási szervezet létrehozása és annak lehetséges költségvetési vonzatai miatt.

A tagállamok jól reagáltak arra a felvetésre, hogy a járvány-ellenőrzési célból történő leöléskor jobb felkészültségre, valamint jelentéstételre van szükség az állatjóllét területén. Néhány tagállam jobban szeretett volna szigorúan ragaszkodni a nemzetközi iránymutatásokhoz, míg mások bizonyos mértékű rugalmasság mellett foglaltak állást.

A fenti megjegyzéseket a következőképpen vették figyelembe:

a) Az előíró követelmények hiánya miatti aggodalmak figyelembe vétele a nemzeti referenciaközpontok felállítására vonatkozó követelményen keresztül történt. Emellett a javaslat kötelezettséget tartalmaz a kábító berendezések gyártói számára a berendezéseik használati utasítással való ellátására. A tagállamoknak ki kell dolgozniuk a bevált gyakorlati kódexét.

b) A vágóhidak infrastruktúrájára vonatkozó új szabványok végrehajtásával kapcsolatos költségek tekintetében felmerült aggodalmakat az e követelmény tekintetében átmeneti időszak megállapítása révén vették figyelembe.

c) A nemzeti referenciaközpontok létrehozásával kapcsolatos igazgatási költségek tekintetében felmerült aggodalmakat a követelmények rugalmasabb igazgatási szerkezeten keresztül történő módosítása révén vették figyelembe.

d) Az állatjólléti tisztviselőhöz kapcsolódó igazgatási terheket illető aggodalmak figyelembe vétele céljából a javaslat a kis vágóhidak számára eltérés lehetőségéről rendelkezik.

e) A járvány-ellenőrzési helyzetben való rugalmasság hiányát illető aggodalmakra válaszolva a javaslat eltérést tesz lehetővé azokban az esetekben, amikor a leölés komoly kockázatot jelent az emberi vagy az állati egészségre.

2007. december 20. és 2008. február 20. között nyílt konzultáció folyt az interneten. A Bizottság tíz hozzászólást kapott. Az eredmények elérhetők a http://ec.europa.eu/food/animal/welfare/slaughter/slaughter_stakeholders_en.htm oldalon.

A szakértelem összegyűjtése és felhasználása

Az érintett tudományos/szakterületek

Állatjóllét, élelmiszer-biztonság, állat-egészségügy.

Alkalmazott módszertan

Számos referenciát felhasználtak, különösen az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság 2004 és 2006 között kiadott véleményeit, a nemzetközi iránymutatásokat (az OIE levágásról és leölésről szóló iránymutatásai), a közösségi vagy azon kívüli nemzeti jogszabályokat (USA, UK, Franciaország, Új-Zéland stb.). Figyelembe vették az Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal minden vonatkozó jelentését, valamint a hatásvizsgálat céljából végzett külső tanulmányt is.

Konzultáltak néhány szakértővel (tudósok, tanácsadók vagy kormányzati szakértők), valamint az érdekeltekkel: vágóhidakkal (vörös hús és baromfi), mezőgazdasági termelői szervezetekkel, állatorvosokkal, vallási csoportokkal, állatvédelmi szervezetekkel, kábító berendezések gyártóival.

A konzultációban részt vevő fontosabb szervezetek/szakértők

Anglia-Autoflow — berendezésgyártó

Animals’ Angels — állatjólléti szervezet

AVEC — baromfihús-ágazat

AEH — Európai Keltetők Szövetsége

Butina — berendezésgyártó

CIWF — állatjólléti szervezet

COPA-COGECA — mezőgazdasági termelők

EUROGROUP FOR ANIMALS — állatjólléti szervezet

EPEXA — az európai keltetőtojás-, naposcsibe- és jérceexportőrök társasága

Európai Prémesállat-tenyésztők Szervezete

Európai Állatorvosok Szövetsége

Finn Prémesállat-tenyésztők Szervezete

AFSSA — Francia Élelmiszer-biztonsági Ügynökség

FNICGV — vöröshús-ágazat

Humane Slaughter Association — állatjólléti szervezet

IBC — Nemzetközi Mészárosszövetség

OABA — állatjólléti szervezet

PVE (Tenyészállat-, Hús- és Tojásterméktanács ) — húsipar

Stork Food Systems — berendezésgyártó

UECBV — vöröshús-ágazat

A kapott és felhasznált tanácsok összefoglalása

Nem került említésre lehetségesen komoly, visszafordíthatatlan következményekkel járó veszély megléte. A 2004-ben kiadott véleményükben az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) tudósai mintegy húsz technikai ajánlást tettek. Az EFSA következő ajánlásait illesztették a javaslatba:

- megfelelő képzés az állatok kábításával foglalkozó vállalkozók számára;

- egyenáramot biztosító berendezés az elektromos kábításhoz;

- az elektromos paraméterek rögzítésének rendszere;

- a gáz paraméterei rögzítésének rendszere;

- a nem behatoló, rögzített závárzatú pisztoly alkalmazásának korlátozása fiatal bárányoknál;

- néhány technikai fejlesztés a baromfiknál használt lábbilincssorral kapcsolatban;

- mindkét nyaki verőér átvágása elvéreztetéshez;

- a gázzal történő leölés engedélyezése a baromfi tekintetében (visszafordíthatatlan kábítás).

Néhány ajánlás nem került be a javaslatba, mivel a hatásvizsgálat feltárta, hogy azok jelenleg az Unióban gazdaságilag nem megvalósíthatók. Ez különösen a következő ajánlások tekintetében volt így:

- a szén-dioxid használatának fokozatos kivonása a sertések és a baromfi esetében;

- a vízfürdős kábítók használatának fokozatos kivonása a baromfi tekintetében.

Más ajánlások azért nem kerültek a javaslatba, mert olyan paraméterekre vonatkoznak, amelyeknek a végrehajtási intézkedések között van a helye.

A tenyésztett halakra vonatkozó ajánlások sem szerepelnek a javaslatban, mivel e területen további tudományos véleményre és gazdasági értékelésre van szükség.

A szakértői tanács nyilvánosan elérhetővé tételéhez használt eszközök

Az EFSA véleményei és az OIE iránymutatásai nyilvánosan elérhetők az interneten:

http://www.efsa.europa.eu/EFSA/efsa_locale-1178620753812_home.htm

http://www.oie.int/eng/normes/mcode/en_titre_3.7.htm.

Hatásvizsgálat

A mérlegelt fő elvi lehetőségek a jelenlegi helyzet fenntartásától a dereguláción és az irányelv technikai módosításain keresztül a jogszabályok átszervezéséig terjednek.

A vágási költségek a vágóhidak tevékenységei teljes költségének csak kis részét teszik ki (20%), mégis befolyásolhatják versenyképességüket. Az élelmiszer-biztonsági jogszabályokon keresztül a vágóhidak folyamatos hatósági vizsgálat alatt állnak. A javaslat nem vezet be további követelményeket a hatósági vizsgálatok vonatkozásában. Az állatjóllét kedvező hatással van a hús minőségére és a munkahelyi biztonságra. Az állatjóllét pozitív piaci értékeket is képvisel. Jelentős környezeti hatásokat nem állapítottak meg.

A mérlegelt fő elvi lehetőségek összehasonlításából az derül ki, hogy a legelőnyösebb döntésnek a jogszabályok átszervezése tűnik.

A hatásvizsgálat közelebbről a jogszabályok átszervezésének a következő szempontjait vizsgálja.

Az új kábítási módszerek engedélyezése szempontjából egy központi rendszer megfelelő alternatíva lehetne, ugyanakkor viszont egy részben decentralizált rendszernek is lennének előnyei, különösen a rugalmasság és a költségek vonatkozásában.

Az állatjóllétnek a vágóhídi eljárásokba történő jobb bevonása nyilvánvalóan kedvező eredményeket hoz az állatjóllét, a munkahelyi biztonság és a hús minőségének tekintetében. Ez a szabványműveleti előírások megállapítása és/vagy az állatjólléti tisztviselő kinevezése révén valósítható meg. A gazdasági költségek mindkét esetben kismértékűek, és az ilyen intézkedéseket már bevezetett vágóhidak értékelik a gazdasági előnyöket.

A hatásvizsgálat azt is jelzi, hogy szükség van a vágóhídi infrastruktúrákra vonatkozó szabványok naprakésszé tételére. Ez társadalmi előnnyel jár, és ésszerű átmeneti időszak figyelembe vételével a befektetési költségek is csökkenthetők.

Az állatokat leölő személyzet jobb szakértelme, valamint a tisztviselők számára az állatjóllét tekintetében nyújtandó technikai támogatás érdekében egy külön nemzeti szintű struktúra kialakítása két egymást kiegészítő megközelítésnek tűnik. Az ismeretekkel kapcsolatos politika az állatjóllét szempontjából rendkívül hatékony, az ágazat szempontjából rugalmas, a személyzet számára pedig szociális szempontból kedvező.

Végül a hatásvizsgálat az állatok tömeges leölése vonatkozásában azt is jelzi, hogy az eredmények szempontjából a rugalmas választás kedvezőbb, mind a hagyományos előíró modell.

A JAVASLAT JOGI ELEMEI

A javasolt cselekvés összefoglalása

A javaslat növeli a vállalkozók felelősségét az állatjóllét területén. Ez összhangban van a „higiéniai csomaggal” – a 2004-ben elfogadott élelmiszer-biztonsági jogszabályok –, amely arra kötelezi a vállalkozókat, hogy a műveleteiket az élelmiszer-biztonságra is kiterjesszék, és bizonyítsák, hogy e célból eljárásokat hajtanak végre. Ez a megközelítés összhangban van az állatok védelméről és jóllétéről szóló közösségi cselekvési tervvel is, amely bevezette az állatokon mért állatjólléti mutatók gondolatát.

A javaslat kötelezővé teszi az állatokat kezelő és/vagy azokat levágó személyzet számára a képesítési bizonyítványt. Az előírás kötelező lesz a vágóhidakon és a tenyésztett prémes állatok leölésekor.

A javaslat minden egyes tagállam számára előírja egy nemzeti referenciaközpont létesítését, amely majd technikai segítséget nyújt a tisztviselőknek az állatjóllét tekintetében leöléskor. A központ tudományos értékelést végez az új kábító módszerek/berendezések és az újonnan épített vágóhidak tekintetében, illetve akkreditálja állatjólléti képesítési bizonyítványt kiállító testületeket.

A javaslat pontos meghatározásokat ad a kábítási módszerekről. Az új kábítási módszerek engedélyezésére irányuló közös rendszert is létrehoz.

A javaslat biztosítja, hogy az állatjóllétet a járvány-ellenőrzési célból történő leölés minden szakaszában figyelembe vegyék. Ez jobb felkészültséget jelent, emellett az egyedi állatjólléti felügyeletet és a nyilvánosság tájékoztatását is magában foglalja.

A higiéniai rendelettel összhangban a javaslat lehetővé teszi a házi vágást (például kisebb mezőgazdasági üzemben vagy udvarban) feltéve, hogy az adott körülmények megfelelnek az ebben a rendeletben előírt általános követelményeknek, különösen az előzetes kábításra vonatkozóan.

Jogalap

Az Európai Közösségről szóló szerződés 37. cikke.

A szubszidiaritás elve

A szubszidiaritás elve akkor alkalmazandó, ha a javaslat nem tartozik a Közösség kizárólagos hatáskörébe.

A javaslat célkitűzéseit a tagállamok az alábbi okok miatt nem tudják kielégítően megvalósítani.

A haszonállatok leöléséhez kapcsolódó hús-, prém- és más termékek a nemzetközi kereskedelem részét képezik. A kábító és a féken tartásra szolgáló berendezéseket szintén értékesítik nemzeti határokon kívül is. Az állatok leölésére vonatkozó jólléti szabványok közötti tagállami különbségek sértik a vágóhidak, a mezőgazdasági termelők, a keltetők és a kábító berendezéseket gyártók versenyképességét.

A javaslat célja közösségi intézkedéssel jobban megvalósítható, az alábbi okokból.

A fenti tevékenységekből származó termékekkel az Unión belül szabadon lehet kereskedni. Ennélfogva a közösségi szintű intézkedés valószínűleg következetesebb hatással jár és megfelelőbben megvalósítja a javasolt célokat.

Nehéz olyan mutatókat találni, amelyek a javaslat célja szempontjából egyértelműen tükröznék a helyzetet. Néhány visszafordíthatatlan kábítási módszer alkalmazásának mértéke láthatólag a baromfi és a sertések jóllétének bizonyos mértékű javulásának köszönhető. Azonban a kábítási módszerek alkalmazását is befolyásolják a gazdasági tényezők.

A javaslat hatálya a haszonállatok leölésére korlátozódik. E tevékenységeket széleskörűen összehangolták más közösségi jogszabályokon keresztül.

Az emberrel együtt élő állatok leölése, illetve a vadászat vagy sporttevékenység során leölt állatok nem tartoznak e javaslat hatálya alá, azok nemzeti hatáskörben maradnak.

A javaslat nemzeti intézkedéseket is lehetővé tesz annak érdekében, hogy megfeleljen az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv rendelkezéseinek, amely a vallási szertartásokra, kulturális hagyományokra és vallási örökségre vonatkozó nemzeti rendelkezések betartásának szükségességére utal.

A javaslat ennélfogva megfelel a szubszidiaritás elvének.

Az arányosság elve

A javaslat megfelel az arányosság elvének a következő ok(ok) miatt.

A rendelet a következő előnyöket nyújtja:

- egységes és egyidejű alkalmazást tesz lehetővé minden tagállamban, és mentesíti az átültetés feladata alól mind a tagállamokat, mind pedig a Bizottságot;

- a rendelet naprakésszé tétele sokkal gyorsabban végrehajtható; és ez nagyon előnyös egy olyan területen, amelyet a műszaki és tudományos fejlődés érint.

- egységes szabályrendszert ír elő, amely megkönnyíti és átláthatóbbá teszi a szabályok alkalmazását mind az uniós gazdasági szereplők, mind pedig kereskedelmi partnereik számára.

A javaslat nem jár pénzügyi kihatással a Közösség számára. A hatásvizsgálat megállapította, hogy a pénzügyi kihatások főként a jelenlegi uniós szabályokat nem megfelelő szinten végrehajtó vállalkozókat fogják érinteni. Emellett átmeneti időszakokat állapítottak meg a vágóhidak infrastruktúrájával kapcsolatos intézkedések, valamint a már a vágóhídon dolgozó alkalmazottak figyelembe vétele tekintetében. Kis vágóhidak esetében az állatjólléti tisztviselőre vonatkozó követelményektől el lehet térni.

A gazdasági tanulmány azt is megállapította, hogy a javaslatban említett intézkedéseket végrehajtó vágóhídi vállalkozók között a többség viszonylag elfogadhatónak találja a költségeket, a változásokat pedig összességében kedvezőnek ítélik a gazdasági tevékenységükre nézve.

A jogi eszköz megválasztása

A javasolt jogi eszköz: rendelet.

Más jogi eszköz az alábbi okokból nem volna megfelelő.

A kötelező erővel nem rendelkező jogi eszközöket – a célok elérésének egyedüli eszközeként – a megkérdezett felek egyhangúan elvetették. Az állatok leölése olyan tevékenység, amely tekintetében minden érdekelt fél úgy véli, hogy minden vállalkozó számára biztosítani kell a minimális egységes versenyfeltételeket, amelyet a kormányoknak kell ellenőriznie.

A jelenlegi uniós jogszabály irányelv, amely nem biztosította a megfelelő szintű harmonizációt.

KÖLTSÉGVETÉSI HATÁSOK

A javaslat nincs kihatással a közösségi költségvetésre.

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK

Szimuláció, kísérleti szakasz és átmeneti időszak

A javaslatnak volt vagy lesz átmeneti időszaka.

Egyszerűsítés

A javaslat egyszerűsíti a jogszabályokat.

A jelenlegi irányelvet hatályon kívül helyező javaslat a nemzeti átültetést feleslegessé teszi. Emellett az élelmiszer-biztonsági jogszabályokba való jobb integrálás meggyorsítja a végrehajtást.

A meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadásának következményeként a meglévő jogszabályt hatályon kívül helyezik.

Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogi aktus EGT-vonatkozással bír, ezért ki kell terjeszteni az Európai Gazdasági Térségre.

2008/0180 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS RENDELETE

az állatok leölésük során való védelméről

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően[5],

mivel:

(1) Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelméről szóló, 1993. december 22-i 93/119/EK tanácsi irányelv[6] megállapítja az állatok levágása vagy leölése során az állatok védelmére a Közösségben alkalmazandó minimumszabályokat. Az említett irányelvet elfogadása óta nem módosították jelentősen.

(2) A leöléshez kapcsolódó bizonyos műveletek stresszel járhatnak, és minden kábítási technikának megvan a maga hátránya. A vállalkozóknak meg kell hozniuk az ellenőrzésük alá tartozó állatok fájdalma, félelme és szenvedése elkerüléséhez szükséges intézkedéseket, figyelembe véve a terület legjobb gyakorlatait és az e rendelet által engedélyezett módszereket. Ennélfogva a fájdalmat, a szorongást és a szenvedést elkerülendőnek kell tekinteni azokban az esetekben, amikor a vállalkozók megsértik e rendelet valamely rendelkezését, illetve amikor azok változásának figyelembe vétele nélkül alkalmaznak megengedett gyakorlatot, ideértve az állatnak hanyagságból vagy szándékosan okozott fájdalmat, szorongást vagy szenvedést.

(3) Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelme 1974 óta tartozik a közösségi jogalkotás körébe, és ezt a 93/119/EK irányelvvel lényegesen megerősítették. Azonban nagy eltérések figyelhetők meg a tagállamok között az irányelv végrehajtásában, valamint olyan nagyobb állatjólléti aggályokra és különbségekre mutattak rá, amelyek alkalmasak a vállalkozók közötti versenyképesség csorbítására.

(4) Az állatjóllét közösségi érték, amely az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyvben[7] is alapvető értékként szerepelt. Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelme olyan, a nyilvánosságot érintő kérdés, amely befolyásolja a fogyasztók mezőgazdasági termékekhez való hozzáállását. Emellett az állatok levágásuk során való védelmének javítása hozzájárul a hús jobb minőségéhez, és közvetve kedvező hatással van a munkahelyi biztonságra a vágóhidakon.

(5) Az állatok levágásuk vagy leölésük során való védelmére vonatkozó nemzeti jog hatással van a versenyre és ennek megfelelően a mezőgazdasági termékek belső piacának működésére. Közös szabályokat kell megállapítani az említett termékek belső piaca átgondolt fejlődésének biztosítása érdekében.

(6) Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) két véleményt fogadott el a bizonyos állatfajok elkábítása és leölése fő rendszereinek jólléti szempontjairól, nevezetesen 2004-ben a főbb kereskedelmi állatfajok elkábítása és leölése fő rendszereinek jólléti szempontjairól[8], és 2006-ban a kereskedelmi célból tenyésztett szarvasok, kecskék, nyulak, struccok, kacsák, libák és fürjek elkábítása és leölése fő rendszereinek jólléti szempontjairól[9]. E területen naprakésszé kell tenni a közösségi jogszabályokat, az említett tudományos vélemények figyelembe vétele érdekében. A szén-dioxid sertések és baromfi esetében történő használatának fokozatos kivonására, valamint a vízfürdős kábítók baromfi esetében történő használatának fokozatos kivonására vonatkozó ajánlások nem szerepeltek a javaslatban, mivel a hatásvizsgálat megállapította, hogy ez jelenleg az EU-ban gazdaságilag nem megvalósítható. Továbbá más ajánlásokat nem kell e rendeletben szerepeltetni, mivel azok olyan technikai paraméterekre vonatkoznak, amelyek helye a végrehajtási intézkedésekben vagy a bevált gyakorlatra vonatkozó kódexekben van. A tenyésztett halakra vonatkozó ajánlások nem szerepelnek a javaslatban, mivel e területen további tudományos véleményre és gazdasági értékelésre van szükség.

(7) 2007-ben az Állat-egészségügyi Világszervezet (OIE) elfogadta a Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexét, amely iránymutatásokat tartalmaz az állatok levágására és járvány-ellenőrzési célból történő leölésére. Az említett nemzetközi iránymutatások ajánlásokat tartalmaznak az állatok vágóhídon történő kezelésére, féken tartására, elkábítására és elvéreztetésére, valamint járványos betegségek kitörése esetén az állatok leölésére. E rendeletben az említett nemzetközi szabványokat is figyelembe kell venni.

(8) A 93/119/EK irányelv elfogadása óta a vágóhidakra alkalmazandó közösségi élelmiszer-biztonsági jogszabályokat az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[10] és a az állati eredetű élelmiszerek különleges higiéniai szabályainak megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[11] elfogadása mélyrehatóan módosította. A fenti rendeletek hangsúlyozzák az élelmiszer-ipari vállalkozók felelősségét az élelmiszer-biztonság biztosításában. A vágóhidaknak szintén előzetes engedélyezésen kell keresztül menniük, amely során az illetékes hatóság megvizsgálja az kialakítást, az elrendezést és a berendezéseket annak megállapítása érdekében, hogy azok megfelelnek-e a megfelelő, élelmiszer-biztonságra vonatkozó technikai szabványoknak. Az állatjólléti kérdéseknek nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a vágóhidakon, azok kialakításában, elrendezésében és felszerelésében.

(9) A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[12] és az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésének megszervezésére vonatkozó különleges szabályok megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 854/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[13] elfogadásával átszervezték az élelmiszer-láncban végzett hatósági ellenőrzéseket.

(10) Azon feltételek, amelyek mellett a tenyésztés céljából tartott állatokat leölik, közvetlen vagy közvetett hatással vannak az élelmiszerek, a takarmány vagy más termékek piacára, illetve az érintett vállalkozók versenyképességére. Ennélfogva az ilyen leölési műveletek a közösségi jogalkotás körébe tartoznak. Azonban a hagyományosan tenyésztett fajok – mint a ló, a szamár, a szarvasmarha, a juh, a kecske vagy a sertés – szintén tarthatók más okokból, például kedvtelésből, állatszépségverseny, munkavégzés vagy sport céljából. Amennyiben az ilyen fajokhoz tartozó állatokból leölésük után élelmiszert vagy más terméket állítanak elő, ezeknek a műveleteknek e rendelet hatálya alá kell tartozniuk. Ennek következtében a vad- vagy gazdátlan állatok populációszabályozási célból történő leölése nem tartozik e rendelet hatálya alá.

(11) A halak fiziológiailag jelentősen különböznek a szárazföldi állatoktól, így a tenyésztett halakat teljesen más körülmények között vágják le és ölik le, különösen a felügyeleti eljárás más. Ezenkívül a halak elkábítására vonatkozó kutatások sokkal kevésbé fejlettek, mint más tenyésztett fajok esetében. Külön szabványokat kell tehát megállapítani a halak leölés során való védelmére. Ennélfogva a halakra alkalmazandó rendelkezéseket egyelőre a fő elvre kell korlátozni. A további kezdeményezéseket jogszabályi vagy nem jogszabályi lehetőségnek kell tekinteni, amelyeket a Közösség – az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által a halak levágása vagy leölése tekintetében végzett tudományos hatásvizsgálat alapján és a társadalmi, gazdasági és közigazgatási következmények figyelembe vételével – elfogadhat.

(12) Erkölcsi kötelesség a komoly fájdalmat átélő haszonállatok leölése, amennyiben nincs gazdaságilag megvalósítható mód fájdalmuk enyhítésére. Legtöbb esetben az állatok a megfelelő állatjólléti feltételek betartásával leölhetők. Rendkívüli körülmények között – mint amilyenek a távoli helyeken történt balesetek – azonban, amikor a szakértő személyzet és a berendezések nem jutnak el az állathoz, az optimális jólléti szabályoknak való megfelelés meghosszabbíthatja a szenvedésüket. Az állatok érdekében ennélfogva e rendelet bizonyos rendelkezéseiből ki kell zárni a sürgősségi leölést.

(13) Néha az állatok veszélyesek lehetnek az emberre azáltal, hogy esetleg közvetlenül veszélyeztetik az életét, komoly sérüléseket okoznak vagy halálos betegségeket adnak át. Az ilyen kockázatok megelőzése általában az állatok megfelelő féken tartásával történik, de az ilyen kockázat megszüntetése céljából bizonyos körülmények között szükség lehet az állat leölésére is. Ilyen esetben a vészhelyzet miatt a leölés nem mindig történhet a legmegfelelőbb jólléti körülmények között. Ennélfogva ezekben az esetekben el kell térni a kábítás vagy az azonnali leölés kötelezettségétől.

(14) A vadászati tevékenységek esetében a leölés körülményei nagyon különböznek a haszonállatok leölésének a körülményeitől, és a vadászat egyedi jogszabályok hatálya alá tartozik. Ennélfogva célszerű kizárni e rendelet hatálya alól a vadászat során történő leöléseket.

(15) Az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv hangsúlyozza, hogy a többek között a mezőgazdasági és a belső piacra vonatkozó közösségi politikák megfogalmazásakor és végrehajtásakor tiszteletben kell tartani különösen a vallási szertartásokat, a kulturális hagyományokat és a regionális örökséget érintő tagállami törvényi vagy közigazgatási rendelkezéseket és szokásokat. Ennélfogva e rendelet hatálya alól ki kell zárni a kulturális eseményeket, amennyiben az állatjóllétre vonatkozó előírásoknak való megfelelés sértené a szóban forgó esemény valódi lényegét.

(16) Emellett a kulturális hagyományok öröklött, meggyökeresedett vagy szokáson alapuló gondolkodási mintára, cselekvésre vagy viselkedésre utalnak, amelyeknek ténylegesen része az a koncepció, hogy ezt az elődök adták át vagy tőlük szerezték meg. Ezek hozzájárulnak a generációk között régóta fennálló szociális kapcsolatok erősítéséhez is. Mivel e tevékenységek nem érintik az állati termékek piacát, és azokat nem termelési célok indokolják, az állatok ilyen események során történő leölését ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(17) A baromfi és a nyúlfélék személyes fogyasztásra történő levágása nem olyan mennyiségben történik, hogy az sértse a kereskedelmi vágóhidak versenyképességét. Ugyanígy a hatóságok számára előírt, az ilyen tevékenységek kimutatásához és ellenőrzéséhez szükséges erőfeszítések nem volnának arányosak a lehetséges problémák megoldásával. Ennélfogva ezeket is ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(18) A 93/1196EK irányelv a kábítás tekintetében eltérést engedélyezett a vágóhidakon végzett vallási célú vágások esetében. Mivel a vallási célú vágásokra alkalmazandó közösségi rendelkezéseket – a nemzeti háttértől függően, valamint mivel a nemzeti szabályok az e rendelet célján túlmutató szempontokat is figyelembe vesznek – különbözőképpen ültették át, fontos, hogy az állatok levágás előtti elkábításától való eltérést fent kell tartani úgy, hogy a tagállamok számára bizonyos szintű szubszidiaritást hagynak. Ennek következményeként e rendelet tiszteletben tartja a vallásszabadságot, valamint a vallás és a hit imádsággal, tanítással, gyakorlással vagy szertartásokkal való kifejezésre juttatását, amint azt az Európai Unió Alapjogi Chartája is megfogalmazza.

(19) Elegendő tudományos bizonyíték van annak alátámasztására, hogy a gerinces állatok érző lények, ennélfogva e rendelet hatálya alá kell tartozniuk. A csúszómászók és a kétéltűek azonban nem tartoznak a Közösségben általánosan tenyésztett állatok közé, ennélfogva nem lenne megfelelő és arányos ezek bevonása a rendelet hatálya alá.

(20) Számos leölési módszer fájdalmas az állatok számára. A kábítás ennélfogva az állatok leölése előtti vagy alatti eszméletlen állapot, és az érzékelő képesség hiányának előidézéséhez szükséges. Az állat eszméletlen állapotának és az érzékelő képessége hiányának mérése bonyolult, és ezt tudományosan jóváhagyott módszerekkel kell végrehajtani. A mutatókon keresztül történő megfigyelést azonban a gyakorlati körülmények között végzett eljárás hatékonyságának értékelésére kell elvégezni.

(21) A kábítás hatékonyságának megfigyelése főként az állatok eszméletének és érzékelő képességének az értékelésén alapul. Az állat eszmélete lényegében az a képessége, hogy érzelmei vannak, és ellenőrzés alatt tartja az akaratlagos mozgását. Néhány kivétel – mint az elektromos sokkolás vagy más előidézett bénulás – ellenére feltételezhető, hogy az állat elveszítette az eszméletét, ha a természetes álló helyzetét elveszíti, nincs ébren és nem mutat olyan pozitív vagy negatív érzelmeket, mint amilyen a félelem vagy izgatottság. Az állat érzékelése lényegében a fájdalom érzékelésének a képessége. Általánosságban egy állat feltételezhetően érzéketlen, ha nem reagál olyan ingerekre, mint amilyen a hang, szag, fény vagy fizikai érintés.

(22) Rendszeresen fejlesztenek és kínálnak a piacon új kábítási módszereket a tenyésztés és a húsipar új kihívásaira adott válaszként. Ennélfogva fontos, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot új kábítási módszerek engedélyezésére, fenntartva egyidejűleg az állatvédelem egységességét és magas színvonalát.

(23) A bevált gyakorlat kódexei szükségesek a vállalkozóknak és az illetékes hatóságoknak a magas színvonalú állatvédelem biztosítása céljából használandó paraméterekre vonatkozó megfelelő információval való ellátása érdekében, egyúttal a vállalkozók tekintetében egységes versenyfeltételeket megtartva. Ennélfogva szükséges, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot új, bevált gyakorlatra vonatkozó kódexek elfogadására.

(24) A levágási vagy leölési folyamat során bizonyos kábítási módszerek – használatuktól függően – halálhoz is vezethetnek, miközben nem okoznak fájdalmat, és minimálisra csökkentik az állatok szorongását vagy szenvedését. Következésképpen nem szükséges elkülöníteni a visszafordítható és a visszafordíthatatlan kábítási módszereket.

(25) A körülmények, amelyek mellett az állatokat elkábítják, illetve az ilyen kábítások eredménye a gyakorlatban változó, több tényezőnek köszönhetően. Ennélfogva szabályos értékelést kell végezni a kábítás eredményéről. E célból a vállalkozóknak reprezentatív mintát kell biztosítaniuk a kábítási gyakorlatuk hatékonyságának ellenőrzésére, figyelembe véve az állatkategória homogenitását és más olyan kritikus tényezőket, mint amilyen a felhasznált berendezés és a kábítást végző személyzet.

(26) Az állatjóllétet széles körben befolyásolja a műveletek napi irányítása, és megbízható eredmények csak akkor születhetnek, ha a vállalkozó megfigyelési eszközöket dolgoz ki a műveletek hatásának értékelésére. Ennélfogva a termelési ciklus minden szakaszára kockázatalapú szabványműveleti előírásokat kell kidolgozni. Ezekben világos célkitűzéseket, felelős személyeket, működési módot, mérhető elfogadhatósági kritériumokat, valamint megfigyelési és nyilvántartási eljárásokat kell megállapítani.

(27) A jól képzett és jártas személyzet javítja az állatok tartási körülményeit. Az állatjólléthez való hozzáértés az alapvető viselkedési mintáknak, a szóban forgó állatfajok igényeinek, valamint az eszmélet és az érzékelés jeleinek ismeretét is tartalmazza. A hozzáértés a használt kábító berendezés tekintetében technikai szakértelmet is feltételez. Az emberi fogyasztásra szánt állatokat leölő személyzettől és a prémes állatok szezonális leölését felügyelő személyektől ennélfogva meg kell követelni az általuk végzett műveletekre vonatkozó képesítési bizonyítványt. Az állatok leölésében részt vevő egyéb személyzet számára a képesítési bizonyítvány előírása a kitűzött célok tekintetében aránytalan lenne.

(28) A néhány éves tapasztalattal rendelkező személyzetről feltételezhető bizonyos szintű szakértelem. Az ilyen személyzet vonatkozásában átmeneti időszakot kell megállapítani e rendeletben, a képesítési bizonyítványra vonatkozó előírás tekintetében.

(29) A kábító berendezést meghatározott körülményekre fejlesztették ki és ennek hatékonysága ezek mellett érvényesül a tervek szerint. A gyártóknak tehát az állatok optimális jóllétének biztosítása érdekében részletes használati utasítást kell mellékelniük a berendezés használati és karbantartási feltételeire vonatkozóan.

(30) A hatékonyság biztosítása érdekében a kábító és a féken tartásra szolgáló berendezést megfelelően karban kell tartani. A gyakran használt berendezések esetén előfordulhat, hogy néhány alkatrészt ki kell cserélni, de a csak alkalmanként használt berendezésnek csökkenhet a hatékonysága a rozsdásodás vagy más környezeti tényezők miatt. Ugyanígy bizonyos berendezéseket pontosan be kell kalibrálni. A vállalkozóknak ezért a berendezéseken karbantartási műveleteket kell végrehajtaniuk.

(31) Az állatok számára szenvedéssel járhat, ha a kábítás nem sikerül. E rendeletnek ennélfogva megfelelő tartalék kábító berendezés rendelkezésre állását kell biztosítania, a fájdalom, szorongás vagy szenvedés minimálisra csökkentésére.

(32) A 854/2006/EK rendelet meghatározza azon létesítmények jegyzékét, amelyekből a meghatározott állati eredetű termékek Közösségbe történő behozatalát engedélyezik. Az e rendeletben meghatározott, a vágóhidakra alkalmazandó általános előírásokat és a kiegészítő előírásokat az említett lista céljából figyelembe kell venni.

(33) A vágóhidakat és az ott használt berendezéseket meghatározott állatkategóriákra és kapacitásra alakították ki. Ha a kapacitást meghaladják vagy a berendezéseket nem olyan célra használják, mint amire tervezték, az káros hatással van az állatjóllétre. Ezért az ilyen szempontokra vonatkozó információt közölni kell az illetékes hatósággal, és annak a vágóhidakra vonatkozó engedélyezési eljárás részét kell képeznie.

(34) A mobil vágóhidak csökkentik az állatok nagy távolságokon keresztül történő szállításának szükségességét, és ez hozzájárul az állatjóllét védelméhez. A mobil vágóhidak technikai korlátai különböznek az állandó vágóhidakéitól, következésképpen szükség lehet technikai szabályok elfogadására. Így e rendeletnek lehetőséget kell biztosítania olyan eltérések megállapítására, amelyek mentesítik a mobil vágóhidakat a kialakításra, elrendezésre és felszerelésre vonatkozó előírások alól.

(35) A vágóhidak kialakítása, elrendezése és berendezése tekintetében folyamatos a tudományos és műszaki fejlődés. Ennélfogva lényeges, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot a vágóhidak kialakítására, elrendezésére és berendezésére alkalmazandó előírások módosítására, megőrizve az állatvédelem egységességét és magas színvonalát.

(36) Iránymutatások szükségesek a vállalkozók és az illetékes hatóságok meghatározott információkkal való ellátására a vágóhidak kialakítására, elrendezésre és berendezésére vonatkozóan, az állatvédelem magas színvonalának biztosítása céljából, megőrizve a vállalkozókra vonatkozó egységes versenyfeltételeket. Ennélfogva szükséges, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot ilyen útmutatások elfogadására.

(37) Kábítás nélküli leölés a szenvedés minimálisra csökkentése érdekében a torok nagyon pontos elvágását igényli. Emellett a nem mechanikusan féken tartott állatok a vágás után gyakran lelassítják az elvéreztetést, ennélfogva az állat szenvedései szükségtelenül meghosszabbodnak. Ezért a kábítás nélkül levágott állatokat egyenként kell féken tartani.

(38) Az állatok vágóhidakon való kezelése és féken tartása tekintetében folyamatos a tudományos és műszaki fejlődés. Ennélfogva fontos, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot az állatok levágás előtti kezelésére és féken tartásra vonatkozó előírások módosítására, az állatvédelem egységességének és magas színvonalának fenntartásával.

(39) Iránymutatások szükségesek a vállalkozók és az illetékes hatóságok egyedi információkkal való ellátására az állatok levágás előtti kezelésére és féken tartására vonatkozóan, az állatvédelem magas színvonalának biztosítása céljából, megőrizve a vállalkozókra vonatkozó egységes versenyfeltételeket. Ennélfogva szükséges, hogy a Közösség felhatalmazza a Bizottságot ilyen útmutatások elfogadására.

(40) Néhány tagállam tapasztalata azt mutatja, hogy az állatjóllét szempontjából előnnyel jár, ha egy különleges képesítéssel rendelkező személyt állatjólléti tisztviselőként kineveznek a vágóhidakon folyó állatjólléti műveleti eljárások végrehajtásának koordinálására és nyomon követésére. Ennélfogva ezt az intézkedést az egész Közösségben alkalmazni kell. Az állatjólléti tisztviselőnek megfelelő felhatalmazással és technikai szakértelemmel kell rendelkeznie ahhoz, hogy megfelelő útmutatással lássa el a személyzetet.

(41) A jellemzően az élelmiszer végső fogyasztó számára történő közvetlen eladásában részt vevő kis vágóhidak nem igényelnek összetett irányítási rendszert ezen irányelv általános elveinek végrehajtására. A helyi állatjólléti tisztviselő kinevezésének előírása ennélfogva aránytalan volna a fenti esetekben követett célkitűzések szempontjából, ezért e rendeletnek eltérést kell engedélyeznie az előírás alól az ilyen vágóhidak számára.

(42) A kiirtás gyakran foglal magában válságkezelést, olyan egyidejű prioritás fennállása mellett, mint amilyen az állategészségügy, a közegészségügy, a környezet vagy az állatjóllét. Miközben fontos az, hogy az állatjólléti szabályokat a kiirtás minden szakaszában betartsák, előfordulhat, hogy kivételes körülmények között a szabályoknak való megfelelés kockázatnak teszi ki az emberi egészséget, illetve jelentősen lassítja a betegség megszüntetését, ennélfogva még több állatot tesz ki a betegségnek és a pusztulásnak.

(43) Ennek megfelelően lehetővé kell tenni az illetékes hatóságok számára, hogy e rendelet bizonyos rendelkezéseitől eseti alapon eltérjenek, amennyiben az állat-egészségügyi helyzet az állatok sürgősségi leölését indokolja és/vagy ha nincs alkalmas lehetőség az optimális jóllét számukra történő biztosítására. Az ilyen eltérés azonban nem helyettesítheti a megfelelő tervezést. E célból növelni kell a tervezés szintjét, és az állatjóllétet megfelelően integrálni kell a járványos betegségek készenléti terveibe.

(44) A modern kábító és féken tartásra szolgáló berendezések egyre összetettebbek és kidolgozottabbak, és egyedi szakértelmet és elemzést igényelnek. A tagállamoknak ennélfogva külön tudományos és technikai kiválósági központot kell létrehozniuk, illetve egy már meglévőt kijelölniük referenciaközpont gyanánt, amelyet a tisztviselők az állatok elkábítása berendezéseinek vagy módszereinek értékelésekor megkereshetnek.

(45) Minden kábítási módszer eredményessége az elengedhetetlen paraméterek ellenőrzésén és azok rendszeres értékelésén alapul. Emiatt az állatjóllétről szóló, bevált gyakorlatra vonatkozó nemzeti kódexeknek az állatok leölésekor érvényes elengedhetetlen paraméterekre, mutatókra és megfigyelési eljárásokra vonatkozó kidolgozása kritikus fontosságú a vállalkozók és az illetékes hatóságok számára nyújtandó állatjólléti iránymutatások szempontjából.

(46) Az ilyen kódexek kidolgozása tudományos ismereteket, gyakorlati tapasztalatot és az érdekeltek közötti megegyezést igényel. Ennélfogva ezt a feladatot a tagállamokban létrehozott referenciaközpont vagy -hálózat végzi, az érdekelt felekkel együttműködve.

(47) A képzési bizonyítványok kibocsátását egységes módon kell biztosítani. A képesítési bizonyítványokat kiállító testületeket vagy szerveket ezért a következetes szabványok szerint, egyetlen nemzeti hatóságnak kell akkreditálni.

(48) A 882/2004/EK rendelet meg nem felelés esetén az illetékes hatóság intézkedését írja elő, különösen a jólléti szabályok vonatkozásában. Ennek megfelelően kifejezetten az e rendelethez kapcsolódó további intézkedéseket kell tenni.

(49) Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet[14] szerint az EFSA előmozdítja a nemzeti referenciaközpontok hálózattá alakítását a tudományos együttműködés, az információcsere, a közös projektek kidolgozása és végrehajtása, a szaktudás és a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítése céljából az élelmiszerjog területén. Mivel az állatjóllét a 178/2002/EK rendelet hatálya alá tartozik, a referenciaközpontok e rendeletben meghatározott hálózattá alakítása fontos – betöltendő és kialakítandó – szerep az EFSA számára.

(50) A képesítési bizonyítvány kibocsátását és a képzéseket egységes módon kell biztosítani. Ennélfogva e rendeletnek meg kell állapítania a tagállamok erre vonatkozó kötelezettségeit, valamint a képesítési bizonyítvány megadására, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó szabályokat.

(51) A vágóhidak kialakítása, elrendezése és felszerelése hosszú távú tervezést és befektetést igényel. Ennek megfelelően a rendeletnek megfelelő átmeneti időszakot kell biztosítania azon időtartam figyelembe vétele érdekében, amelyre az ágazatnak az e rendeletben megállapított előírásoknak való megfeleléshez szüksége van. Ezen időszak alatt a 93/119/EK irányelvnek a vágóhidak kialakítására, elrendezésére és felszerelésére vonatkozó előírásait továbbra is alkalmazni kell.

(52) A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(53) Az arányosság elvével összhangban – az állatok leölésük során való védelme alapvető céljának megvalósítása érdekében – szükséges és helyénvaló az állatok élelmiszer-, gyapjú-, bőr-, prém- vagy más termékek előállítása céljából való leölésére, illetve a kapcsolódó műveletekre vonatkozó szabályok megállapítása. Ez a rendelet a Szerződés 5. cikkének (3) bekezdésével összhangban nem haladja meg a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(54) Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[15] összhangban kell elfogadni.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I . FEJEZET

Tárgy, hatály és fogalommeghatározások

1 . cikk

Tárgy és hatály

(1) Ez a rendelet szabályokat állapít meg az élelmiszer-, gyapjú-, bőr-, prém- vagy más termékek előállítása céljából tartott állatok leölése, valamint a kapcsolódó műveletek tekintetében.

A halak vonatkozásában a 3. cikk (1) bekezdése alkalmazandó.

A II. fejezet – a 3. cikk (1) és (2) bekezdésének kivételével –, a III. fejezet és a VI fejezet – a 16. cikk kivételével – rendelkezései nem alkalmazandók sürgősségi leölés esetében, illetve akkor, ha e rendelkezések betartása azonnali és komoly veszélyt jelentene az emberi egészségre vagy biztonságra.

(2) E rendelet nem alkalmazandó:

a) az állatok leölésére:

i. az illetékes hatóság felügyelete alatt végzett technikai vagy tudományos kísérletek során;

ii. vadászaton;

iii. kulturális vagy sportesemények során;

iv. akkor, ha az állatorvos ezt orvosi tevékenysége keretében teszi.

b) a vágóhídon kívül a tulajdonos által személyes fogyasztás céljából levágott baromfira és nyúlfélékre.

2 . cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet céljából a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) „leölés”: minden olyan szándékos eljárás, amely az állat halálát okozza;

b) „kapcsolódó műveletek”: műveletek, amelyeket a leöléssel összefüggésben, annak helyszínén végeznek el: az állatok kezelése, elhelyezése, féken tartása, elkábítása és elvéreztetése;

c) „állat”: valamennyi gerinces állat, a hüllőket és kétéltűeket kivéve;

d) „sürgősségi leölés”: a sérült, illetve komoly fájdalommal vagy szenvedéssel járó betegségben szenvedő állatok leölése, amennyiben nincs más lehetőség a fájdalom vagy a szenvedés enyhítésére;

e) „elhelyezés”: az állatok bokszokban, ketrecekben, illetve a vágóhíd tevékenységeihez vagy a vágóhíd egy részéhez kapcsolódó fedett területen vagy kifutón tartása;

f) „kábítás”: minden olyan szándékos eljárás, amelynek alkalmazása az eszmélet és az érzékelés fájdalom nélkül történő elvesztését okozza, ideértve az állat halálának azonnali beálltát okozó eljárásokat is;

g) „vallási szertartás”: vallások – mint az iszlám vagy a zsidó vallás – által előírt, az állatok levágásához kapcsolódó tevékenységek;

h) „kulturális vagy sportesemények”: a lényegében vagy túlnyomórészt régen meggyökeresedett kulturális hagyományok vagy sportesemények, ideértve a versenyeket, illetve más típusú megmérettetéseket, amelyeken nem kerül sor hús vagy más állati termékek előállítására, vagy ahol az ilyen előállítás mértéke az eseményhez képest elhanyagolható és gazdaságilag jelentéktelen;

i) „szabványműveleti előírások”: írásbeli utasítások, amelyek célja egy adott funkció vagy szabvány egységes teljesítésének megvalósítása;

j) „levágás”: az emberi fogyasztásra szánt állatok leölése;

k) „vágóhíd”: szárazföldi állatok levágására használt bármely létesítmény;

l) „vállalkozó”: minden, az e rendelet hatálya alá tartozó tevékenységeket folytató vállalkozásokért felelős természetes vagy jogi személy;

m) „prémes állatok”: elsődlegesen a prémjükért tenyésztett emlős állatok, mint a nyérc, a görény, a róka, a mosómedve, a nutria és a csincsilla;

n) “kiirtás” az állatoknak az illetékes hatóság felügyelete mellett közegészségügyi, állat-egészségügyi, állatjólléti vagy környezeti okokból történő leölése;

o) „baromfi”: tenyésztett madarak, ideértve a nem háziállatként számon tartott, de háziállatként tenyésztett madarakat is, kivéve a laposmellű futómadarat;

p) „nyúlfélék”: nyúl és vadnyúl.

II . FEJEZET

Általános követelmények

3 . cikk

A leölésre és a kapcsolódó műveletekre vonatkozó általános követelmények

(1) Az állatokat a leölés és a kapcsolódó műveletek alatt meg kell kímélni minden elkerülhető fájdalomtól, szorongástól vagy szenvedéstől.

(2) Az (1) bekezdés céljából a vállalkozóknak mindenekelőtt meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy az állatok:

a) megkapják a megfelelő fizikai kényelmet és védelmet, különösen a tisztán tartással, a megfelelő hőmérséklettel kapcsolatos, valamint az elesés vagy megcsúszás elleni védelmet;

b) védelmet kapjanak a sérülések és a betegségek ellen;

c) kezelése és elhelyezése a természetes viselkedésük figyelembe vételével történjék;

d) ne mutassák fájdalom, félelem, agresszió vagy más rendellenes viselkedés jeleit;

e) ne szenvedjenek hosszan tartó takarmány- vagy vízmegvonástól;

f) ne szembesüljenek ellenséges viselkedéssel.

(3) A leölésre és a kapcsolódó műveletekre használt létesítményeket úgy kell megtervezni, kialakítani, karbantartani és működtetni, hogy azok megfeleljenek az (1) és a (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségeknek, és összhangban legyenek a létesítmény egész évre tervezett tevékenységeivel.

4 . cikk

Leölési módszerek

(1) Az állatokat csak azonnali halált biztosító módszerrel, illetve elkábítás után szabad leölni.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha a vallási szertartások ilyen módszereket írnak elő, az állatok előzetes kábítás nélkül is leölhetők, amennyiben a leölés vágóhídon történik.

A tagállamok azonban dönthetnek úgy, hogy nem alkalmazzák ezt az eltérést.

5 . cikk

Elkábítás

(1) Az elkábítást az I. mellékletben meghatározott módszerekkel összhangban kell elvégezni.

(2) Az elkábítást végző személyzetnek rendszeres ellenőrzést kell végeznie annak érdekében, hogy meggyőzödjön arról,, hogy az állat nem mutatja eszmélet vagy érzékelés jelét az elkábítás befejezése és a halál megállapítása közötti időszakban.

Az ilyen ellenőrzéseket megfelelően reprezentatív állatmintán kell elvégezni, és azok gyakoriságát a korábbi ellenőrzések eredményeinek és minden olyan tényezőnek a figyelembe vételével kell megállapítani, amely befolyásolhatja az elkábítás hatékonyságát.

(3) Az I. melléklet a 22. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a tudományos és műszaki fejlődés figyelembe vétele céljából módosítható.

Az ilyen módosításoknak azonban a tudományos bizonyítékokkal alátámasztott, megfelelő, nemzetközileg elismert, szakértők által értékelt folyóiratokban közölt létező módszerek által biztosított állatjólléti színvonallal legalább megegyező szintet kell biztosítania.

(4) A 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban az I. mellékletben szereplő módszerekre vonatkozóan bevált gyakorlattal kapcsolatos közösségi kódexek fogadhatók el.

6. cikk

Szabványműveleti előírások

(1) Az állatok leölését és a kapcsolódó műveleteket előre meg kell tervezni, és a szabványműveleti előírásokkal összhangban kell végrehajtani.

(2) A vállalkozók ilyen szabványműveleti előírásokat dolgoznak ki és hajtanak végre annak biztosítására, hogy a leölést és a kapcsolódó műveleteket a 3. cikk (1) bekezdésével összhangban végezzék.

Az elkábítás vonatkozásában a szabványműveleti előírások:

a) figyelembe veszik a gyártók ajánlásait;

b) minden alkalmazott kábítási módszer esetében meghatározzák az I. melléklet I. fejezetében meghatározott elengedhetetlen paramétereket.

(3) A szabványműveleti előírásokat kérésre az illetékes hatóság számára elérhetővé kell tenni.

7 . cikk

Szint és képesítési bizonyítvány

(1) A leölést és a kapcsolódó műveleteket az e rendeletben megállapított szabályoknak megfelelően csak a megfelelő képesítéssel rendelkező személyek végezhetik.

(2) A következő vágási műveleteket a 18. cikk előírása alapján csak az ilyen műveletekre érvényes képesítési bizonyítvánnyal rendelkező személyek végezhetik:

a) az állatok kezelése és gondozása féken tartás előtt;

b) az állatok féken tartása elkábítás vagy leölés céljából;

c) az állatok elkábítása;

d) a kábítás eredményességének értékelése;

e) az élő állatok lábbilincsének felhelyezése vagy az állatok felemelése;

f) az élő állatok elvéreztetése.

(3) A prémes állatok leölését a 18. cikk előírása szerint olyan képesítési bizonyítvánnyal rendelkező személynek kell felügyelnie, amely kiterjed a felügyelete alatt végzett minden műveletre.

8. cikk

A féken tartásra szolgáló és kábító berendezés használati utasítása

A féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezésként forgalomba hozott vagy reklámozott termékek nem hozhatók forgalomba a használatukra és a karbantartásukra vonatkozóan olyan módon megfogalmazott utasítások nélkül, hogy azok biztosítsák az állatjóllét optimális feltételeit.

Az utasítások kitérnek különösen:

a) azon állatok csoportjaira vagy súlyára, amelyek számára a berendezést szánják;

b) a különböző használati körülményeknek megfelelő ajánlott paraméterekre, ideértve az I. mellékletben meghatározott elengedhetetlen paramétereket;

c) a kábító berendezésre, a berendezés hatékonysága megfigyelésének módjára, az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfelelésre tekintettel.

Ezt a cikket akkor kell alkalmazni, ha a féken tartás vagy a kábítás a berendezés egyik vagy több funkciója.

9 . cikk

A féken tartásra szolgáló és kábító berendezés használata

(1) Az állatok féken tartására vagy elkábítására használt minden berendezést megfelelően képzett személyzetnek kell működtetni, karban tartani és ellenőrizni, a gyártó utasításainak megfelelően.

(2) A helyszínen a vágási műveletek során megfelelő tartalék kábító berendezésnek kell azonnal rendelkezésre állnia, és ezt akkor kell használni, ha az eredetileg használt kábító berendezés meghibásodik.

10 . cikk

Behozatal harmadik országból

Az e rendelet II. és III. fejezetében meghatározott előírásoknak meg kell felelniük a 854/2004/EK rendelet 12. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt céloknak.

III . FEJEZET

A vágóhidakra alkalmazandó kiegészítő előírások

11 . cikk

A vágóhidak kialakítása, elrendezése és felszerelése

(1) A vágóhíd kialakításának és elrendezésének, valamint az ott használt berendezéseknek meg kell felelniük a II. mellékletben megállapított szabályoknak.

(2) E rendelet céljából a 853/2004/EK rendelet 4. cikkében meghatározott illetékes hatóság engedélyezi minden vágóhíd esetében:

a) a vágóvonalak maximális kapacitását;

b) azon állatkategóriákat és súlycsoportokat, amelyekre a rendelkezésre álló féken tartásra szolgáló vagy kábító berendezés alkalmazható;

c) a lófélék, szarvasmarhafélék, juh- és kecskefélék és sertésfélék, valamint baromfik és nyúlfélék elhelyezésére szánt terület maximális befogadóképességét.

(3) A következők a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban fogadhatók el:

a) a II. mellékletben a mobil vágóhidak vonatkozásában meghatározott szabályoktól való eltérés;

b) a II. mellékletnek a tudományos és műszaki fejlődés figyelembe vétele céljából történő kiigazításához szükséges módosítások.

(4) Az e cikk (2) bekezdésének és a II. mellékletnek a végrehajtására vonatkozó iránymutatások a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban fogadhatók el.

12 . cikk

Kezelési és féken tartási műveletek a levágás előtt

(1) A vállalkozók biztosítják, hogy megfelelnek a III. mellékletben a vágóhidakra meghatározott műveleti szabályoknak.

(2) A vállalkozók biztosítják, hogy az elkábítás nélkül leölt állatokat mechanikusan tartják féken.

(3) A 3. cikk (1) bekezdésének ellenére a következő féken tartási módszerek tilosak:

a) az állatok felfüggesztése vagy felemelése a lábuknál fogva;

b) az állatok lábán szorítógyűrű alkalmazása;

c) az állatok lábának eltörése, az inak elvágása a lábban, illetve megvakítás;

d) a gerinc eltörése lándzsával vagy tőrrel;

e) elektromos áram alkalmazása, amely nem ellenőrzött körülmények között kábítja el vagy öli le az állatokat, különösen az olyan áram alkalmazása, amely nem fogja be az agyat.

Az a) és a b) pont nem alkalmazandó a baromfiknál használt lábbilincsre.

(4) A III. melléklet a tudományos és műszaki fejlődés figyelembe vétele céljából, a 22. cikk (2) pontjában meghatározott eljárással összhangban módosítható.

(5) A III. mellékletben meghatározott szabályok végrehajtására vonatkozó iránymutatások a 22. cikk (2) bekezdésével összhangban fogadhatók el.

13 . cikk

A levágás megfigyelése

(1) A vállalkozóknak megfelelő megfigyelési eljárásokat kell bevezetniük és végrehajtaniuk annak ellenőrzésére és megerősítésére, hogy a levágásra szánt állatokat hatékonyan elkábították a kábítási eljárás kezdete és a halál beálltának megállapítása közötti időszakban.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott megfigyelési eljárások legalább a következőkre terjednek ki:

a) a megfigyelési eljárásért felelős személyek neve;

b) a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően a leölt állat eszméletlenségére és eszméletére vagy érzékelésére vonatkozó jelek felismerésére kialakított mutatók;

c) elfogadhatósági kritériumok annak meghatározására, hogy a b) pontban említett mutatók eredményei kielégítőek-e vagy nem;

d) a megfigyelés elvégzésének körülményei és/vagy ideje;

e) a megfigyelés során ellenőrizendő mintákban található állatok száma;

f) megfelelő eljárások annak biztosítására, hogy ha a c) pontban említett elfogadhatósági kritériumokat nem tartják be, az elkábítási vagy leölési műveleteket felül kell vizsgálni a hiányosságok okainak, illetve a szükséges változtatásoknak a megállapítása céljából.

(3) Minden, különböző kábító berendezést használó vágóvonalon megfigyelési eljárást kell bevezetni.

(4) A megfigyelési ellenőrzések gyakoriságának megállapításakor figyelembe kell venni a fő kockázati tényezőket – a levágott állatok fajtájának változásai, a személyzet munkamintáinak változásai –, és a gyakoriságot úgy kell megállapítani, hogy az ellenőrzések nagy megbízhatóságú eredményeket adjanak.

(5) A vágóhidakon alkalmazott megfigyelési eljárásokra vonatkozó, a bevált gyakorlattal kapcsolatos közösségi kódexek a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban fogadhatók el

14. cikk

Állatjólléti tisztviselő

(1) A vállalkozóknak minden vágóhídra állatjólléti tisztviselőt kell kinevezniük, aki az adott vágóhídon felelős az e rendeletben meghatározott szabályok betartásáért. A tisztviselő közvetlenül a vállalkozónak tesz jelentést az állatjólléttel kapcsolatos tárgyakban.

(2) Az állatjólléti tisztviselő a vállalkozó közvetlen felügyelete alatt áll, és előírhatja a vágóhíd személyzetének az e rendeletben meghatározott szabályoknak való megfeleléshez szükséges helyreállító cselekedetek elvégzését.

(3) Az állatjólléti tisztviselő feladatait a vágóhíd szabványműveleti előírásaiban kell megállapítani, és azt ténylegesen az érintett személyzet tudomására kell hozni.

(4) Az állatjólléti tisztviselő a 18. cikkben meghatározott képesítési bizonyítvánnyal rendelkezik, amely kiterjed a felelősségi körébe tartozó vágóhídon végzett minden műveletre.

(5) Az (1) és a (4) bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók az évi 1 000 emlős-számosállategységnél vagy 150 000 baromfiegységnél kevesebb állatot levágó vágóhidakra.

IV. FEJEZET

Kiirtás és sürgősségi leölés

15 . cikk

Kiirtás

(1) A kiirtásban részt vevő illetékes hatóság és vállalkozók a művelet megkezdése előtt cselekvési tervet dolgoznak ki az e rendeletben megállapított szabályoknak való megfelelés biztosítására.

A közösségi állategészségügyi jogszabályok által előírt készenléti tervbe különösen a tervezett leölési módszereket és az e rendeletben megállapított szabályoknak való megfelelést biztosító szabványműveleti előírásokat kell belefoglalni, a tervben megállapított, a járvány feltételezett méretére és a kitörésének helyére vonatkozó gyanú alapján.

(2) A kiirtásban részt vevő illetékes hatóság és vállalkozók:

a) biztosítják, hogy az ilyen műveleteket az (1) bekezdésben meghatározott cselekvési tervvel összhangban végezzék;

b) megtesznek minden megfelelő intézkedést az állatok jóllétének az elérhető legjobb körülmények között való megőrzésére.

(3) E cikk céljából, rendkívüli körülmények között az illetékes hatóság e rendelet egy vagy több rendelkezésétől való eltérést engedélyezhet, amennyiben úgy ítéli meg, hogy a rendelkezéseknek való megfelelés valószínűleg érinti az emberi egészséget vagy jelentősen lelassítja a betegség megszüntetésének folyamatát.

(4) A kiirtás befejezésétől számított egy éven belül az (1) bekezdésben említett illetékes hatóság értékelő jelentést juttat el a Bizottságnak a kiirtás eredményeiről, és azt különösen az interneten keresztül elérhetővé teszi.

A jelentésnek tartalmaznia kell különösen:

a) a kiirtás okait;

b) a leölt állatok számát és fajtáját;

c) az alkalmazott kábítási és leölési módszereket;

d) a felmerült nehézségek leírását, és adott esetben az érintett állatok szenvedésének enyhítésére vagy minimalizálására talált megoldásokat;

e) a (3) bekezdés értelmében megadott bármely eltérést.

(5) A kiirtási cselekvési tervek kidolgozására és végrehajtására vonatkozó iránymutatások a 22. cikk (2) bekezdésével összhangban fogadhatók el.

16 . cikk

Sürgősségi leölés

Sürgősségi leölés esetén az érintett állatokért felelős személy meghoz minden szükséges intézkedést az állatok lehető leghamarabb történő leölése érdekében.

V. FEJEZET

Illetékes hatóság

17 . cikk

Referenciaközpontok

(1) Minden tagállam nemzeti referenciaközpontot (a továbbiakban: referenciaközpont) jelöl ki a következő feladatok ellátására:

a) tudományos és technikai szakértelem biztosítása a vágóhidak engedélyezésével kapcsolatosan;

b) az új kábítási módszerek értékelésének elvégzése;

c) a bevált gyakorlat kódexei e rendelet végrehajtása céljából, a vállalkozók vagy más érdekelt felek által történő kidolgozásának, az ilyen kódexek kiadásának és terjesztésének, valamint azok alkalmazása megfigyelésének aktív ösztönzése;

d) e rendelet céljából iránymutatások kidolgozása az illetékes hatóság számára;

e) 18. cikk rendelkezései alapján testületek és szervek akkreditálása képesítési bizonyítványok kibocsátására;

f) megfelelés és együttműködés a Bizottsággal és más referenciaközpontokkal, a műszaki és tudományos információ, valamint az e rendelet végrehajtása szempontjából legjobb gyakorlatok megosztása céljából.

(2) E rendelet hatálybalépésétől számított egy éven belül a tagállamok eljuttatják a Bizottsághoz és a többi tagállamhoz a referenciaközpontjuk adatait, és ezeket az adatokat nyilvánosan elérhetővé teszik az interneten.

(3) A referenciaközpontok elkülönült egységekből álló hálózatként is létrehozhatók, amennyiben az (1) bekezdésben felsorolt feladatokat az érintett tagállamban folyó, vonatkozó tevékenységekhez rendelik.

A tagállamok a területükön kívül elhelyezkedő egységre is rábízhatják egy vagy több feladat elvégzését.

18 . cikk

Képesítési bizonyítvány

(1) A 7. cikk céljából a tagállamok kijelölik az alábbiakért felelős illetékes hatóságokat:

a) annak biztosítása, hogy a képzési tanfolyamok elérhetők legyenek a leölést és a kapcsolódó műveleteket végző személyzet számára;

b) képesítési bizonyítványok kibocsátása, amely a független záróvizsga sikeres letételét igazolja; e vizsga tárgyainak az érintett állatkategóriákra kell vonatkozniuk, és meg kell felelniük a 7. cikk (2) bekezdésében felsorolt műveleteknek, valamint a IV. mellékletben megállapított témaköröknek;

c) az a) pontban szereplő tanfolyamok képzési programjainak, valamint a vizsga b) pontban szereplő tartalmának és szabályainak jóváhagyása;

(2) Az illetékes hatóság a tanfolyamok megszervezésének feladatát, a záróvizsgát és a képesítési bizonyítvány kiállítását átruházhatja egy elkülönült testületre vagy szervre, amely:

a) szakértelemmel, személyzettel és berendezéssel rendelkezik a feladatok elvégzéséhez;

b) független, a képzési bizonyítvány kiállítása tekintetében összeférhetetlenséggel nem érintett;

c) a referenciaközpont által akkreditált.

Az ilyen testületek és szervek adatait nyilvánosan elérhetővé kell tenni, különösen az interneten.

(3) A képesítési bizonyítványokon fel kell tüntetni azokat az állatkategóriákat, valamint a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében felsorolt műveletek közül azokat, amelyekre a bizonyítvány érvényes.

A képesítési bizonyítványok érvényességi időtartama nem haladhatja meg az öt évet.

(4) A tagállamok elismerik a más tagállamban kiállított képesítési bizonyítványokat.

(5) A tagállamok elismerhetik a nem képesítési bizonyítvány céljából kibocsátott okleveleket, amennyiben azokat az e cikkben megállapított feltételekkel megegyező feltételek mellett állították ki.

V I. FEJEZET

Meg nem felelés, szankciók és végrehajtási hatáskörök

19 . cikk

Meg nem felelés

A 882/2004/EK rendelet 54. cikke céljából az illetékes hatóság különösen:

a) előírhatja a vállalkozók számára a szabványműveleti előírásaik módosítását, és különösen a termelés lelassítását vagy leállítását;

b) növelheti a 13. cikkben említett megfigyelési eljárások gyakoriságát;

c) visszavonhatja a képesítési bizonyítványt a személyzet azon tagjától, aki a feladatai tekintetében nem rendelkezik elegendő tudással vagy nincs tudomása a feladatairól;

d) felfüggesztheti vagy visszavonhatja az olyan testületek vagy szervek akkreditációját, amelyeket a 17. cikk (1) bekezdésének e) pontjával összhangban akkreditáltak.

20 . cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést azok végrehajtásának biztosítására. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb [2011. január 1-jéig] értesítik a Bizottságot az említett rendelkezésekről, és késedelem nélkül értesítik a Bizottságot az azokat érintő bármely további módosításról.

21 . cikk

Végrehajtási szabályok

Az e rendelet végrehajtásához szükséges bármely részletes szabályt – ideértve a halak levágására és leölésére vonatkozó szabályokat is – a 22. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárással összhangban lehet elfogadni.

22 . cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 58. cikkében létrehozott Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében említett időszakot három hónapban kell megállapítani.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

VI I. FEJEZET

Záró rendelkezések

23 . cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) A 93/119/EGK irányelvet hatályon kívül helyezik.

E rendelet 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában azonban a 93/119/EGK irányelv alábbi rendelkezései továbbra is alkalmazandók:

a) A. melléklet:

i. az I. szakasz 1. pontja;

ii. a II. szakasz 3. pontjának második mondata, valamint 6., 7. és 8. pontja;

b) B. melléklet, 1. pont;

c) a C. melléklet II. szakasza 3.A.2. pontja, 3.B.4. pontja 4.2. és 4.3. pontja;

d) az F. melléklet II. szakasza 4. pontjának a) és 6. pontjának a) alpontja.

(2) A hatályon kívül helyezett irányelvre történő hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásokként kell értelmezni.

24 . cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) 2018. december 31-ig a 11. cikk (1) bekezdését csak az új vágóhidakra vagy a II. mellékletben megállapított szabályok hatálya alá tartozó bármely új épületre, elrendezésre vagy berendezésre kell alkalmazni, amelyet e rendelet [alkalmazása/hatálybalépése] után helyeztek üzembe.

(2) 2014. december 31-ig a tagállamok a 18. cikkben meghatározott képesítési bizonyítványt vizsga nélkül is kiállíthatják a legalább [tíz] év megszakítás nélküli, releváns szakmai tapasztalatot igazoló személyek számára.

25 . cikk

Hatálybalépés

E rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

E rendelet [2011. január 1-jétől] alkalmazandó.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

I . MELLÉKLET

AZ ELKÁBÍTÁSI ÉS LEÖLÉSI MÓDSZEREK LISTÁJA ÉS A KAPCSOLÓDÓ ELŐÍRÁSOK

(az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározottak szerint)

I. fejezet — Módszerek

1. táblázat — Mechanikai módszerek

Szám | Név | Leírás | Állatkategóriák | Fő paraméterek | Bizonyos módszerekhez kapcsolódó egyedi előírások – e melléklet II. fejezete |

1 | Behatoló, rögzített závárzatú pisztoly | Az agy súlyos és visszafordíthatatlan károsodása a rögzített závárzat ütésétől és behatolásától. | Minden faj. | A lövés helyzete és iránya. Az állat mérete és a fajok alapján megfelelő sebességű és átmérőjű závárzat. | Nem alkalmazandó. |

2 | Nem behatoló, rögzített závárzatú pisztoly | Az agy súlyos károsodása a rögzített závárzat ütésétől, amely azonban nem hatol be. | Kérődzők 10 kg súlyig, baromfi és nyúlfélék. | A lövés helyzete és iránya. Az állat mérete és a fajok alapján megfelelő sebességű és átmérőjű závárzat. | Nem alkalmazandó. |

3 | Szabadgolyós tűzfegyver | Az agy súlyos és visszafordíthatatlan károsodása egy vagy több lövedék ütésétől és behatolásától. | Minden faj. | A lövés helyzete. A töltény ereje. | Nem alkalmazandó. |

4 | Összezúzás | Az egész állat azonnali összezúzása. | 72 óránál fiatalabb csibék és embriók. | A bevezetendő mennyiség maximum mérete. Intézkedés a túlterhelés megelőzésére. | 1. pont. |

5 | Csigolyatörés | A nyak kézzel történő nyújtása és kitekerése, amely az agyi vérellátás megszűnését okozza. | 3 kg alatti súlyú madarak. | Nem alkalmazandó. | 2. pont. |

2. táblázat — Elektromos áram alkalmazásával járó módszerek

Szám | Név | Leírás | Állatkategóriák | Fő paraméterek | E melléklet II. fejezetének egyedi előírásai |

1 | A fejen alkalmazott elektromos kábítás | Elektromos áram alkalmazása az agyban, amely az elektroenkefalogramon (EEG) általános epilepsziás képet hoz létre. | Minden faj. | Minimális áramerősség (A vagy mA). Minimális feszültség (V). Maximális frekvencia (Hz). Legrövidebb alkalmazási idő. A kábítás és a leölés közötti maximális időtartam(ok). A berendezés kalibrálásának gyakorisága. Az áram keringésének optimális beállítása. A kábítás előtti áramütések megakadályozása. | 3. pont. |

2 | A fejen és a háton alkalmazott elektromos leölés | Elektromos áram alkalmazása a testen, amely az EEG-n általános epilepsziás képet (kábítás) hoz létre, és a szív fibrillációját vagy leállását (halál) okozza. | Minden faj, kivéve az 5 kg-nál kisebb élősúlyú bárányokat és a malacokat, valamint a szarvasmarhákat. | Minimális áramerősség (A vagy mA). Minimális feszültség (V). Maximális frekvencia (Hz). Legrövidebb alkalmazási idő. A berendezés kalibrálásának gyakorisága. Az áram keringésének optimális beállítása. A kábítás előtti áramütések megakadályozása. | 3. pont. 4. pont rókák és csincsillák esetében. |

3 | Elektromos vízfürdő | Elektromos áram alkalmazása vízfürdőn keresztül a teljes testen, az EEG-n általános epilepsziás képet hoz létre (kábítás), és kialakulhat a szív fibrillációja vagy leállása (halál). | Baromfi. | A fájdalom minimalizásálása a lábbilincs felhelyezésekor. Az áram keringésének optimális beállítása. A lábbilincs maximális alkalmazási ideje a vízfürdő előtt. A madarak vízbe eresztése a szárnyak tetejéig. A kábítás és a leölés közötti maximális időtartam 60 Hz frekvencia fölött. | 5. pont. |

3. táblázat — Gáz alkalmazásával járó módszerek

Szám | Név | Leírás | Állatkategóriák | Fő paraméterek | E melléklet II. fejezetének egyedi előírásai |

1 | Szén-dioxid magas koncentrációban | A több mint 30% szén-dioxidot tartalmazó gázkeverék alkalmazása eszméletükön lévő állatokon. | Sertés, baromfi és prémes állatok. | A szén-dioxid koncentrációja. Az alkalmazás időtartama. A kábítás és a leölés közötti maximális időtartam (sertések). | 6. pont. 7. pont a baromfi esetében. |

2 | Szén-dioxid alacsony koncentrációban | A 30%-nál kevesebb szén-dioxidot tartalmazó gázkeverék alkalmazása eszméletükön lévő állatokon. | Sertés és baromfi. | A szén-dioxid koncentrációja. Az alkalmazás időtartama. A kábítás és a leölés közötti maximális időtartam (sertések). | 7. pont a baromfi esetében. |

3 | Inert gázok | A 2%-nál kevesebb oxigént tartalmazó inertgázkeverék – mint az argon vagy a nitrogén – alkalmazása eszméletükön lévő állatokon. | Sertés és baromfi. | Az oxigén koncentrációja. Az alkalmazás időtartama. A kábítás és a leölés közötti maximális időtartam (sertések). | 7. pont a baromfi esetében. |

4 | Szén-monoxid (tiszta forrás) | Több mint 4% szén-monoxidot tartalmazó gázkeverék alkalmazása az eszméletükön lévő állatokon. | Prémes állatok és malacok. | A gázforrás minősége. A szén-monoxid koncentrációja. Az alkalmazás időtartama. A gáz hőmérséklete. | 8. pont. |

5 | Szén-monoxid más gázokhoz keverve | Több mint 1%-nyi, más gázokhoz adott szén-monoxidot tartalmazó gázkeverék alkalmazása az eszméletükön lévő állatokon. | Prémes állatok. | A szén-monoxid koncentrációja. Az alkalmazás időtartama. A gáz hőmérséklete. A motor által termelt gáz szűrése. | 8. pont. 9. pont |

4. táblázat — Más módszerek

Szám | Név | Leírás | Állatkategóriák | Fő paraméterek | E melléklet II. fejezetének egyedi előírásai |

1 | Állatorvosi felügyelet mellett beadott halálos injekció | Az eszméletvesztést és az érzékelés elvesztését visszafordíthatatlan halál követi, amelyet az állatorvosi gyógyszerek beinjekciózása okoz. | Minden faj. | Nem alkalmazandó. | Nem alkalmazandó. |

II. fejezet — Egyes módszerekre vonatkozó egyedi előírások

1. Összezúzás

A módszernek biztosítania kell az állat azonnali összezúzását és halálát.

2. Csigolyatörés

A csigolyatörés módszerét naponta legfeljebb ötven állaton szabad alkalmazni.

3. A fejen alkalmazott elektromos kábítás

3.1 A fejen alkalmazott elektromos kábítás során az elektródáknak be kell fogniuk az állat agyát.

3.2 A fejen alkalmazott elektromos kábítást az 1. táblázatban foglalt minimális áramerősségeknek megfelelően kell elvégezni.

1. táblázat — A fejen alkalmazott elektromos kábítás áramerősségének minimális értékei

Állatkategóriák | 6 hónapnál idősebb szarvasmarhafélék | 6 hónapnál fiatalabb szarvasmarhafélék | Juh- és kecskefélék | Sertésfélék | Csirke | Pulyka |

Minimális áramerősség | 1,28 A | 1,25 A | 1,00 A | 1,30 A | 240 mA | 400 mA |

4. A fejen és a háton alkalmazott elektromos leölés

4.1 A juh- és kecske-, valamint a sertésfélék.

A fejen és a háton alkalmazott elektromos leölés minimális áramerőssége 1 amper juhok és 1,30 amper sertések esetében.

4.2 Rókák

Az elektródákat a szájhoz és a végbélhez kapcsolják, legalább 0,3 amper áramerősséget kell alkalmazni legalább 110 volt feszültséggel, legalább 3 másodpercen át.

4.3 Csincsillák

Az elektródákat a fülhöz és a farokhoz kell kapcsolni, legalább 0,57 amper erősségű árammal, legalább 60 másodpercen át.

5. A baromfik elektromos vízfürdős kábítója

5.1 Ha az állatok túl kis méretűek a vízfürdős kábítóhoz, vagy ha a lábbilincs felhelyezése inkább fájdalmat okoz, vagy növeli a fájdalmat (mint a sérült állatoknál), nem szabad lábbilincset felhelyezni. Ilyen esetekben más módszerrel kell leölni őket.

5.2 Az élő madarak fellógatása – ennek két lábbal kell történnie – előtt a lábbilincset be kell nedvesíteni.

5.3 A vízfürdős kábítást a 2. táblázatban foglalt minimális áramerősségeknek megfelelően kell elvégezni, az állatokon pedig legalább négy másodperces időtartamra kell alkalmazni azt.

2 . táblázat — A vízfürdős kábító berendezésre előírt elektromossági követelmények

Frekvencia (Hz) | Csirke | Pulyka | Kacsa és liba |

< 200 Hz | 100 mA | 250 mA | 130 mA |

200-tól 400 Hz-ig | 150 mA | 400 mA | Nem engedélyezett |

400-tól 1500 Hz-ig | 200 mA | 400 mA | Nem engedélyezett |

6. Szén-dioxid magas koncentrációban (több mint 30%)

30 másodperc alkalmazás után egyetlen állat sem mutathatja eszmélet vagy érzékelés jeleit.

7. Szén-dioxid magas vagy alacsony koncentrációban, inert gázok vagy az említett gázkeverékek kombinációjának használata baromfi esetében

A gáz semmilyen körülmények között nem hatolhat be abba a kamrába vagy arra a helyre, ahol a baromfikat olyan módon kábítják el vagy ölik le, hogy égési sérülést vagy riadalmat okoznak a páratartalom megfagyása vagy hiánya miatt.

8. Szén-monoxid (tiszta forrás vagy más gázokhoz adva) prémes állatok esetében

8.1 Az állatokat egész idő alatt szemmel kell tartani.

8.2 Az állatokat egyenként kell bevezetni, és gondoskodni kell arról, hogy a következő állat bevezetésekor az előző már eszméletlen vagy halott legyen.

8.3 Az állatokat a kamrában kell hagyni, amíg el nem pusztulnak.

9. Más gázokhoz adott szén-monoxid prémes állatok esetében

9.1 A külön erre a célra készített motor által termelt gáz alkalmazható, feltéve hogy vizsgálatok bizonyítják, hogy az alkalmazott gáz:

a) megfelelően le van hűtve;

b) megfelelően szűrt;

c) nem tartalmaz semmiféle irritáló anyagot vagy gázt.

9.2 Az állatokat nem vihetik a kamrába, amíg a szén-monoxid-koncentráció el nem érte a minimális szintet.

II . MELLÉKLET

A VÁGÓHIDAK KIALAKÍTÁSA, ELRENDEZÉSE ÉS FELSZERELÉSE

(a 11. cikk rendelkezései alapján)

1. Elhelyezésre szolgáló létesítmények

1.1 A szellőztető rendszert úgy kell megtervezni, kialakítani és karbantartani, hogy az állatjóllét folyamatosan biztosítva legyen, a várt időjárási viszonyok figyelembe vétele mellett.

1.2 Amennyiben a szellőztetés mechanikus úton történik, gondoskodni kell a meghibásodás esetén használható tartalék berendezésről.

2. A nem konténerben szállított állatok elhelyezésére szolgáló létesítmények

2.1 A karámokat, átjárókat és útvonalakat úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy:

a) az állatok a kívánt irányban szabadon mozoghassanak, elterelés nélkül, kihasználva az állatok csoportos közlekedésre való hajlamát;

b) a sertések és a bárányok egymás mellett haladhassanak, a féken tartásra szolgáló berendezéshez vezető út kivételével.

2.2 Az itatórendszert úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy az állatok sérülés és a mozgásukban való korlátozás nélkül, bármikor tiszta vízhez juthassanak.

2.3 A karám és a kábítás helyéhez vezető útvonal között várakozásra szolgáló karámot is ki kell alakítani emelőpadlóval és erős oldalfalakkal, az állatok elkábításra vagy leölésre való azonnali utánpótlásának biztosítására, valamint annak elkerülésére, hogy kezelőknek ki kelljen hajszolnia az állatokat a karámból. A várakozásra szolgáló karámot úgy kell kialakítani, hogy az állatok ne akadjanak el, illetve ne tapossák el egymást.

2.4 A padlózatot úgy kell megépíteni, hogy minimálisra csökkentse a csúszás, az elesés vagy az állatok lábán okozott sérülés veszélyét.

3. Féken tartásra szolgáló berendezések és felszerelések

3.1 A féken tartásra szolgáló berendezéseket és felszereléseket úgy kell kialakítani és megépíteni, hogy:

a) optimalizálja a kábítási vagy leölési módszerek alkalmazását;

b) megelőzze az állatok sérülését vagy a rajtuk keletkezett zúzódásokat;

c) csökkentse a féken tartott állatok küzdelmét és hangerejét.

3.2 A rögzített závárzatú pisztoly alkalmazásakor a féken tartásra szolgáló boxokat olyan eszközzel kell ellátni, hogy az megakadályozza az állat fejének oldalirányú és függőleges mozgását.

3.3 A szarvasmarhákat megfordítással vagy más természetellenes helyzettel féken tartó rendszerek nem alkalmazhatók.

4. Elektromos kábító berendezések

4.1 Az elektromos kábító berendezéseket olyan eszközzel kell ellátni, amely minden elkábított vagy megölt állat esetében rögzíti az elektromos elengedhetetlen paraméterek adatait.

4.2 Az elektromos készüléknek egyenáramot kell biztosítania.

5. Vízfürdős kábító berendezés

5.1 A lábbilincs-sort úgy kell megtervezni és elhelyezni, hogy a rájuk akasztott madarakat ne akadályozza semmi, és az állatok zavarását a minimumra csökkentsék.

5.2 A lábbilincs-sornak teljes hosszában – a forrázó tartály bemeneti pontjáig – elérhetőnek kell lennie, hogy szükség esetén le lehessen venni állatokat a vágóvonalról.

5.3 A fém lábbilincsek méretének és formájának meg kell felelnie a levágásra kerülő baromfi lábméretének, hogy az elektromos kapcsolat fájdalommentesen létrehozható legyen.

5.4 A vízfürdős kábító berendezést elektromosan szigetelt bevezető rámpával kell felszerelni, és úgy kell megtervezni és karbantartani, hogy megakadályozza a bejáratnál a túlfolyást.

5.5 A vízbe helyezett elektródának végig kell érnie a vízfürdő hosszán. A vízfürdőt úgy kell megtervezni és karbantartani, hogy amikor a lábbilincsek elhaladnak a víz fölött, folyamatosan kapcsolatban legyenek a földelt dörzsléccel.

5.6 A lábbilinccsel való felfüggesztéstől a vízfürdőbe bocsátásig egy, a mellkasukkal érintkezésben lévő rendszer segítségével gondoskodni kell a madarak megnyugtatásáról.

5.7 A vízfürdőt egyenárammal kell ellátni.

5.8 A vízfürdős kábító berendezéshez hozzáférést kell biztosítani az elkábított, de technikai hiba vagy a sor lemaradása miatt a vízfürdőben maradt madarak elvéreztetésének lehetővé tétele érdekében.

6. Gázt alkalmazó kábító berendezés sertések számára

6.1 A gázkamrák és az állatok rajtuk keresztül történő szállítására használt berendezést úgy kell megtervezni és felépíteni, hogy:

a) optimalizálja a gázzal történő kábítás alkalmazását;

b) megakadályozza az állatok sérülését vagy zúzódását;

c) minimumra csökkentse a féken tartott állatok küzdelmét és hangerejét.

6.2 A gázkamrát fel kell szerelni a gáz koncentrációjának és az alkalmazás idejének mérésére, kijelzésére és rögzítésére alkalmas berendezéssel, amely világosan látható és hallható figyelmeztetést ad, ha a gáz koncentrációja az előírt szint alá csökken.

6.3 A gázkamrát és a szállító berendezést úgy kell megtervezni és kialakítani, hogy a kábítás minden szakasza megfigyelhető legyen.

6.4 A gázkamrát úgy kell kialakítani, hogy az állatok még a lehetséges legnagyobb kapacitásnál is le tudjanak feküdni anélkül, hogy megakadnának egymásban.

7. Gázt alkalmazó kábító berendezés baromfik számára

7.1 A 6.1. és a 6.2. pont rendelkezéseit a baromfik számára kialakított, gázt alkalmazó kábító berendezésre is alkalmazni kell.

7.2 A baromfi számára kialakított berendezéseket úgy kell megtervezni és megépíteni, hogy az állatokat rekeszekben szállítsák a gázkeverékbe, kirakodás nélkül.

III . MELLÉKLET

A VÁGÓHIDAK MŰKÖDÉSI SZABÁLYAI

(a 12. cikk rendelkezései alapján)

1. Az állatok megérkezése, mozgatása és kezelése

1.1 Az állatszállítmányok jólléti körülményeit az állatjólléti tisztviselőnek vagy közvetlen beosztottjának a prioritások megállapítása céljából rendszeresen értékelnie kell, különösen annak meghatározása révén, hogy mely állatnak vannak sajátos állatjólléti szükségletei, illetve milyen megfelelő intézkedéseket kell tenni.

1.2 Az állatokat a megérkezés után a lehető leghamarabb ki kell rakodni, azt követően pedig szükségtelen késedelem nélkül le kell vágni.

A baromfi és a nyúlfélék esetében a szállítás teljes időtartama – a kirakodás és a levágás között eltelt idővel együtt – nem haladhatja meg a 12 órát.

Emlősök esetében – a nyúlfélék kivételével – a szállítás teljes időtartama a kirakodás és a levágás között eltelt idővel együtt nem haladhatja meg:

a) a 19 órát az el nem választott állatok esetében;

b) a 24 órát a lófélék és a sertések esetében;

c) a 29 órát a kérődzők esetében.

A fenti időkorlátok lejárta után az állatokat el kell helyezni, meg kell etetni, majd számukra megfelelő időszakonként mérsékelt mennyiségű takarmánnyal kell ellátni. Az ilyen esetekben az állatoknak megfelelő mennyiségű almot vagy annak megfelelő anyagot kell adni, amely biztosítja az állatfajta és az érintett számú állat megfelelő kényelmét. Ennek az anyagnak megfelelően fel kell szívnia a vizeletet és ürüléket.

1.3 Az állatok szállítására használt konténereket óvatosan kell kezelni, különösen nem szabad azokat dobni vagy leejteni.

1.4 Ha a konténereket egymás tetejére pakolják, megfelelő óvintézkedéseket kell tenni:

a) annak érdekében, hogy a vizelet és az ürülék ne kerüljön át az alul lévő konténerbe;

b) a konténerek stabilitása érdekében;

c) az akadálytalan szellőzés biztosítására.

1.5 Vágás esetén az el nem választott állatok, a tejelő állatok, az utazás alatt szülő vagy megszületett állatok elsőbbséget élveznek a többi állatfajta előtt. Amennyiben ez nem lehetséges, intézkedéseket kell hozni a szenvedéseik enyhítésére, különösen a következők révén:

a) a tejelő állatok legfeljebb 12 óránként történő megfejése;

b) ha a nőstény állat szül, akkor az újszülött állatnak megfelelő szopási és jólléti körülmények biztosítása;

c) a konténerben született állat számára víz biztosítása.

1.6 A lerakodás után nem közvetlenül a levágás helyére vitt emlősök számára – a nyúlfélék kivételével – megfelelő itatóeszköz révén folyamatos ivóvízellátást kell biztosítani.

1.7 Tilos:

a) az állatokat ütni vagy rúgni;

b) nyomást gyakorolni az állat testének bármely különösen érzékeny pontjára úgy, hogy az az állat számára egyébként elkerülhető fájdalmat vagy szenvedést okozzon;

c) az állat felemelése vagy vonszolása a fejnél, a füleknél, a szarvaknál, a lábaknál, a faroknál vagy a bundánál fogva, illetve az elkerülhető fájdalmat vagy szenvedést okozó kezelésük;

d) döfő vagy más hegyes végű eszközök használata.

1.8 Az áramütést adó eszközök alkalmazása lehetőség szerint kerülendő. Az ilyen eszközök használata csak akkor megengedhető, ha a kifejlett szarvasmarha vagy sertés nem hajlandó megmozdulni, de csak akkor, ha van előttük hely a mozgáshoz. Az áramütés legfeljebb egy másodpercig tarthat, megfelelően elhelyezett és csak a hátsó láb izomzatán alkalmazható. Az áramütés nem ismételhető meg, ha az állat nem reagál.

1.9 Az állat nem kötözhető meg a szarvánál vagy az agancsánál, az orrgyűrűnél, és a lábak nem kötözhetők össze. Ha az állatokat meg kell kötözni, a kötélnek, pányvának vagy más felhasznált eszköznek:

a) elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy ne szakadjon el;

b) lehetővé kell tennie az állat számára, hogy ha szükséges, le tudjon feküdni és ehessen vagy ihasson;

c) olyan kialakítást kell biztosítania, hogy a fulladás vagy sérülés veszélyét kiküszöbölje, és az állatot hamar ki lehessen szabadítani.

2. Kiegészítő szabályok az elhelyezett emlősökre vonatkozóan (a nyúlfélék kivételével)

2.1 Minden állatnak megfelelő méretű helyet kell biztosítani ahhoz, hogy felálljon, lefeküdjön és megforduljon.

2.2 Az állatokat biztonságosan kell tartani az elhelyezéskor, és gondoskodni kell az elszökésük vagy a ragadozók által történő elragadásuk megelőzéséről.

2.3 Minden nap, amikor a vágóhíd üzemel, az állatok érkezése előtt elő kell készíteni az egyedi gondoskodást igénylő állatok számára elkülönített ketrecet, és azt azonnali használatra készenlétben tartani.

2.4 Az állatjólléti tisztviselő vagy a megfelelő hatáskörrel rendelkező személy rendszeresen megvizsgálja az elhelyezett állatok egészségügyi körülményeit és állapotát.

3. Az állatok elvéreztetése

3.1 Ha egyetlen személy felelős az állat kábításáért, a lábbilincs felhelyezéséért, felemeléséért és elvéreztetéséért, ezeket a műveleteket el kell végeznie egymás után egy állaton, mielőtt egy másik állaton megkezdené azokat.

3.2 Ha a kábítási módszer nem öli meg az állatot, el kell vágni a két nyaki verőeret, vagy azokat az ereket, amelyekből ezek erednek.

3.3 Madarakat csak akkor lehet automata nyakvágóval levágni, ha megbizonyosodtak arról, hogy a nyakvágók ténylegesen elvágják az ereket. Ha a nyakvágók nem voltak eredményesek, a madarat azonnal le kell ölni.

IV . MELLÉKLET

A TEVÉKENYSÉGEK ÉS AZ ELŐÍRÁSOK KÖZÖTTI MEGFELELÉS A KÉPZETTSÉG VIZSGÁLATÁHOZ

(a 18. cikk rendelkezései alapján)

A 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott vágási műveletek | A képzettség vizsgálatának tárgyai |

Minden, a 7. cikk (2) bekezdésének a)-e) pontjaiban felsorolt művelet. | Állati viselkedés, az állatok szenvedése, eszmélet és érzékelés, stressz az állatokban. |

a) az állatok kezelése és ellátása a féken tartás előtt; | Az állatok kezelésének és féken tartásának gyakorlati szempontjai. |

b) az állatok féken tartása elkábítás vagy leölés céljából; |

c) az állatok elkábítása; | A kábítási technikák gyakorlati szempontjai. Tartalék kábítási és/vagy leölési módszerek. A kábító és/vagy leöléshez használt berendezések karbantartása. |

d) a hatékony kábítás értékelése; | A kábítás hatékonyságának megfigyelése. Tartalék kábítási és/vagy leölési módszerek. |

e) az élő állatokra lábbilincs felhelyezése és az állatok felemelése; | Az állatok kezelésének és féken tartásának gyakorlati szempontjai. |

f) az élő állatok elvéreztetése. | A kábítás hatékonyságának megfigyelése. Tartalék kábítási és/vagy leölési módszerek. |

[1] HL L 340., 1993.12.31., 21. o.

[2] HL C xxx, xx.xx.xxxx., xx. o.

[3] HL C xxx, xx.xx.xxxx., xx. o.

[4] HL C xxx, xx.xx.xxxx., xx. o.

[5] HL C xxx, xx.xx.xxxx., xx. o.

[6] HL L 340., 1993.12.31., 21. o. A legutóbb az 1/2005/EK rendelettel (HL L 3., 2005.1.5., 1. o.) módosított irányelv.

[7] HL C 340., 1997.11.10., 110. o.

[8] The EFSA Journal (2004) 45., 1. o.

[9] The EFSA Journal (2006) 326., 1. o.

[10] HL L 139., 2004.4.30., 1. o.; helyesbített változat (HL L 226., 2004.6.25., 3. o.).

[11] HL L 139., 2004.4.30., 55. o.; helyesbített változat (HL L 226., 2004.6.25., 22. o.). A legutóbb az 1243/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 281., 2007.10.25., 8. o.) módosított rendelet.

[12] HL L 191., 2004.5.28, 1. o. A legutóbb a 737/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 201., 2008.7.30., 29. o.) módosított rendelet.

[13] HL L 226., 2004.6.25., 83. o. A legutóbb az 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 2006.12.20., 1. o.) módosított rendelet.

[14] HL L 31., 2002.2.1., 1. o. A legutóbb a 2002/2008/EK bizottsági rendelettel (HL L 60., 2008.3.5., 17. o.) módosított rendelet.

[15] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.