52008PC0119

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 26.2.2008

COM(2008) 119 végleges

2007/0143 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az életbiztosításról a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (SZOLVENCIA II) (átdolgozás)

(előterjesztő: a Bizottság az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése alapján)

INDOKOLÁS

1. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A Bizottság 2007. július 10-én elfogadta a COM (2007) 361 javaslatot (Szolvencia II. irányelvjavaslat). Ez a javaslat a biztosítási és viszontbiztosítási ágazatra vonatkozó 13 hatályos irányelv átdolgozását, valamint az új szolvenciarendelkezéseket (úgynevezett Szolvencia II.) tartalmazza.

Időközben közzétették a Hivatalos Lapban a 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet [1] , amely 2007. szeptember 21-én lépett hatályba, vagyis azon időpont után, amikor az átdolgozási javaslatot benyújtották a jogalkotó hatósághoz. A 2007/44/EK irányelv változtatásokat tett a 92/49/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv néhány cikkében. Következésképpen egyértelmű eltérések vannak a 92/49/EGK, a 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelvek szövege és a Szolvencia II. irányelvjavaslat átdolgozott részének megfelelő szakaszai között.

2007 decemberében továbbá a Tanács és az Európai Parlament politikai megállapodást ért el az úgynevezett Róma I. rendeletről, amely a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal foglalkozik. Ez kihatással van a Szolvencia II. irányelv átdolgozott részében a közvetlen biztosítási szerződésekre alkalmazandó jogra és feltételekre vonatkozó rendelkezésekre.

A fentiek fényében a Bizottság úgy döntött, hogy a 2007 júliusában elfogadott Szolvencia II. irányelvjavaslathoz egy módosított javaslatot fogad el.

2. JOGALKOTÁSI MEGKÖZELÍTÉS ÉS JOGALAP

a) Jogalkotási megközelítés

Az új Szolvencia II-vel kapcsolatos módosítások alkalmával az alábbi 14, az élet- és nem-életbiztosítással, viszontbiztosítással, biztosítási csoportokkal és felszámolással foglalkozó irányelvet dolgozták át egyetlen szöveggé:

- A Tanács 1964. február 25-i 64/225/EGK irányelve a viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről[2];

- A Tanács 1973. július 24-i 73/239/EGK első irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról[3];

- A Tanács 1973. július 24-i 73/240/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről[4];

- A Tanács 1976. június 29-i 76/580/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról[5];

- A Tanács 1978. május 30-i 78/473/EGK irányelve a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról[6];

- A Tanács 1984. december 10-i 84/641/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról[7];

- A Tanács 1987. június 22-i 87/344/EGK irányelve a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról[8];

- A Tanács 1988. június 22-i 88/357/EGK második irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról[9];

- A Tanács 1992. június 18-i 92/49/EGK irányelve az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról (harmadik nem-életbiztosítási irányelv)[10];

- Az Európai Parlament és a Tanács 1998. október 27-i 98/78/EK irányelve a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről[11];

- Az Európai Parlament és a Tanács 2001. március 19-i 2001/17/EK irányelve a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról[12];

- Az Európai Parlament és a Tanács 2002. november 5-i 2002/83/EK irányelve az életbiztosításról[13];

- Az Európai Parlament és a Tanács 2005. november 16-i 2005/68/EK irányelve a viszontbiztosításról[14];

- Az Európai Parlament és a Tanács 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK irányelve a 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történő módosításáról [15] .

Mivel a hatályos irányelvek teljes újraírása az átdolgozáson túlmutatott volna, az átdolgozás a hatályos (viszont)biztosítási irányelvek szerkezetét követi. Az új Szolvencia II. rendelkezéseket ezért az irányelvtervezet külön fejezetekben és címekben vezeti be és szürke háttérrel jelöli. Az új szolvenciarendszer bevezetéséhez szükséges változtatásokon kívül nem történt lényeges változtatás az átdolgozott, már létező irányelvekben.

A javaslat az „átdolgozási technikát” (Intézményközi megállapodás 2002/C 77/01) alkalmazza, amely lehetővé teszi a hatályos jogszabályok jelentős módosítását anélkül, hogy önálló módosító irányelvet kellene elfogadni. Az átdolgozás csökkenti az összetettséget, hozzáférhetőbbé és érthetőbbé teszi az uniós jogszabályokat. A hatályos irányelvek számos rendelkezésénél hajtottak végre kisebb módosításokat a szövegezés és az olvashatóság javítása érdekében. Az elavult cikkek vagy a cikkek elavult részei törlésre kerültek. Minden változás egyértelműen jelzett a szövegben.

Az új szolvenciarendelkezések a pénzügyi szolgáltatások Lámfalussy-eljárásának négyszintű szerkezetére alapuló és azt követő elvek. Az elveket a végrehajtási jogszabályok fejlesztik majd tovább. Az új Lámfalussy-eljárás lehetővé teszi, hogy az új szolvenciarendszer lépést tartson a jövőbeli piaci és technológiai fejlődéssel, valamint a számviteli és (viszont)biztosítási szabályozás nemzetközi alakulásával.

b) Jogalap

A javaslat a Szerződés 47. cikkének (2) bekezdésén és az 55. cikkén, a pénzügyi szolgáltatások belső piacának létrehozását célzó közösségi jogszabályok elfogadásának jogalapján alapul. A kiválasztott eszköz az irányelv, mivel ez az e célok elérését leginkább szolgáló jogi eszköz. A javasolt új rendelkezések nem lépnek túl a célok eléréséhez szükséges mértéken.

3. HATÁLY

A jelenlegi irányelvek alkalmazási köre nem változik. A javaslat ezért minden élet- és nem-életbiztosítóra és viszontbiztosítóra alkalmazandó. A kis biztosító egyesületek jelenlegi hatály alóli kizárását azonban kiterjesztik a 4. cikkben meghatározott minden kisméretű biztosítóra, jogi formájuktól függetlenül. Az irányelv nem alkalmazandó a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[16] hatályába tartozó nyugdíjalapokra. Annak az irányelvnek a felülvizsgálatára 2008-ban kerül sor. Addigra a Bizottság megvizsgálja, hogy a nyugdíjalapok vonatkozásában lehet-e, kell-e és hogyan lehetséges megfelelő szolvenciakövetelményeket kidolgozni. Az irányelv a pénzügyi konglomerátumokra alkalmazandó szabályokat sem változtatja meg. Ha azonban bármilyen probléma felmerülne, azzal a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelv (2002/87/EK) 2008-as felülvizsgálata során foglalkoznak.

4. MEGJEGYZÉSEK A CIKKEKHEZ

A megjegyzések csak az új cikkekre vagy az új szolvenciaszabályok bevezetésével módosuló cikkekre vonatkoznak, valamint azokra, amelyek a 2007. július 10-én elfogadott Szolvencia II. irányelvjavaslathoz képest a módosított javaslat által bevezetett változtatásokat érintik.

SZOLVENCIA II

1. Minőségi követelmények és felügyelet

A (viszont)biztosítókra alkalmazandó minőségi követelményeket és felügyeleti szabályokat (a Szolvencia II. keret II. pillére) két szakasz határozza meg, a felügyeleti hatóságok és általános szabályok, és az irányítási rendszer.

Felügyeleti hatóságok és általános szabályok – 27–38. cikk

A felügyelet fő célja – 27. cikk

A (viszont)biztosítási szabályozás és felügyelet fő célja az ügyfelek megfelelő védelme. A többi célt, mint például a pénzügyi stabilitás és a tisztességes és stabil piacok, szintén figyelembe kell venni, de ez nem történhet a fő cél kárára.

A felügyelet általános elvei – 28. cikk

A felügyelet előretekintő és kockázatorientált megközelítésen alapszik. A Szolvencia II. ezért gazdaságikockázat-alapú megközelítést vezet be, amely a (viszont)biztosítók valós kockázati profilját tükröző rendszert tesz lehetővé. Ennek a rendszernek szilárd gazdasági elvekre kell alapulnia és a lehető legjobban fel kell használnia a pénzügyi piacokról származó információt.

Különös figyelmet fordítottak annak biztosítására, hogy az új szolvenciarendszer ne jelentsen túlzott terhet a kis- és közepes méretű (viszont)biztosítók számára. Fontos szerepet kap ezért az arányosság elve, amely ezen irányelv minden követelményére alkalmazandó, és amely különösen lényeges a szolvenciarendszer mennyiségi és minőségi követelményeinek és a felügyeleti szabályoknak az alkalmazása tekintetében. Mindezt a végrehajtási jogszabályok tovább részletezik.

Átláthatóság és elszámoltathatóság – 30. cikk

Az átláthatóság és az elszámoltathatóság hozzájárul a felügyeleti hatóságok legitimitásához és integritásához és a felügyeleti rendszer hitelességéhez. Ez a cikk ezért előírja, hogy a felügyeleti hatóságok feladataikat átlátható és elszámoltatható módon végzik. A közzétételek révén nő az átláthatóság és lehetővé válik a tagállamok által elfogadott megközelítések sokatmondó összehasonlítása. Az átláthatóság és elszámoltathatóság fontos szempontja, hogy a felügyeleti hatóságok igazgatósági vagy ügyvezető testületi tagjainak kinevezésére és elbocsátására vonatkozóan átlátható eljárásokról rendelkezzenek.

Felügyeleti hatáskörök – 34. cikk

A felügyelet hatékonyságának biztosítása érdekében a felügyeleti hatóságokat teljes körűen fel kell hatalmazni feladataik elvégzésére. A 34. cikk ezért meghatározza, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a felügyeleti hatóságok rendelkezzenek hatáskörrel bármely szükséges intézkedés meghozatalára, amellyel biztosítják, hogy az ezen irányelvben meghatározott szabályozási követelményeknek megfeleljenek a vállalkozások, valamint bármilyen szabálytalanság megelőzésére és orvoslására. Ebben az összefüggésben különösen fontos, hogy a felügyeleti hatáskörök kiterjedjenek a kiszervezett és a további szinteken kiszervezett tevékenységekre is. A felügyeleti hatásköröket időszerűen és arányos módon kell alkalmazni.

A hatékony felügyelet biztosítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a felügyeletet a helyszínen és azon kívül is végezzék; a felügyeleti hatóságok ezért rendelkeznek a hatáskörrel, hogy egy biztosító vagy viszontbiztosító telephelyén végezzenek helyszíni ellenőrzéseket.

Felügyeleti felülvizsgálat – 36. cikk

A minőségi és mennyiségi követelmények teljesítésének elmulasztása komoly következményekkel járhat a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi stabilitására nézve. A felügyeleti felülvizsgálat célja ezért azoknak az intézményeknek az azonosítása, amelyeknél a pénzügyi, szervezeti vagy egyéb sajátosságok magasabb kockázati profil kialakulásához vezethetnek.

A felügyeleti felülvizsgálat keretében a felügyeleti hatóságok felülvizsgálják és értékelik a biztosítók és viszontbiztosítók által az ezen irányelvnek való megfelelés érdekében létrehozott stratégiákat, folyamatokat és jelentéstételi eljárásokat, valamint azokat a kockázatokat, amelyeket a vállalkozás vállal vagy vállalhat, és a vállalkozás képességét a kockázatok felmérésére. A felülvizsgálathoz tartozik, hogy értékelik a vállalkozás azon módszereinek és gyakorlatainak a megfelelőségét, amelyek azon lehetséges eseményeknek vagy a gazdasági feltételek jövőbeli változásainak felismerésére szolgálnak, amelyek a vállalkozás általános pénzügyi helyzetére esetleg kedvezőtlenül hatnak. A felügyeleti felülvizsgálat hatékonyságának biztosítása érdekében fontos, hogy a felügyeleti hatóságokat felhatalmazzák a felügyeleti felülvizsgálat során megállapított gyengeségek és hiányosságok orvoslására, beleértve egy a megállapításaikhoz kapcsolódó nyomon követési eljárást.

Alapvető fontosságú továbbá, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelő felügyeleti eszközökkel rendelkezzenek a romló pénzügyi helyzet azonosítására és orvoslására. A felügyeleti felülvizsgálat eredményei igen hasznosak a felügyeleti hatóságok számára a jövőbeli munkájukban a fontossági sorrend felállításához, a felügyeleti hatóságok közötti felügyeleti megközelítések megfelelő fokú következetességének biztosításához és a vállalkozásoknak nyújtott visszajelzéshez.

Kiegészítő tőkeszükségletek – 37. cikk

A (viszont)biztosítási ágazatban a mennyiségi követelmények megfelelőségének kiindulópontja a szavatolótőke-szükséglet. A felügyeleti hatóságok ezért a felügyeleti felülvizsgálatot követően csak szigorúan meghatározott kivételes körülmények között követelhetik meg a (viszont)biztosítóktól, hogy több tőkéjük legyen. Annak ellenére, hogy a standard formula a cél szerint felöleli a legtöbb közösségbeli (viszont)biztosító kockázati profilját, előfordulhatnak olyan esetek, amelyekben a standardizált megközelítés nem tükrözi teljesen egy vállalkozás nagyon sajátos kockázati profilját.

A teljes vagy részleges belső modell (lásd a 4. pont alatt) jelentős hiányosságai vagy jelentős irányítási mulasztások esetén alapvető fontosságú, hogy a felügyeleti hatóságok gondoskodjanak arról, hogy az érintett vállalkozás minden erőfeszítést megtegyen azon hiányosságok orvoslására, amelyek az ügyfelek védelme érdekében a kiegészítő tőkeszükséglet előírásához vezettek. A felügyeleti hatóság köteles legalább évente egyszer megvizsgálni a vállalkozás előrehaladását a hiányosságok kezelésében. A kiegészítő tőkeszükséglet csak abban az esetben lehet állandó jellegű, ha egy ilyen vállalkozás kockázati profiljának eltérése jelentős és a részleges vagy teljes belső modell kidolgozása nem hatékony.

A tőkeemelések összehangoltabb megközelítése a (viszont)biztosítási ágazat tekintetében a tőkekövetelmény-irányelvhez képest összehangoltabb, a gazdasági szempontokat előtérbe helyező megközelítés bevezetésével indokolható.

Az igazgatóság vagy ügyvezető testület felelőssége – 40. cikk

A (viszont)biztosítóktól inkább elvek mint szabályok teljesítését követelik meg, ami a jelenlegihez képest több felelősséget hárít az ügyvezetésre.

Az irányelv egyértelműen kijelenti, hogy a (viszont)biztosító igazgatósága vagy ügyvezető testülete vállalja a végső felelősséget azért, hogy a vállalkozás megfeleljen az irányelvnek.

Irányítási rendszer – 41–49. cikk

Irányítási rendszer és általános követelmények – 41. cikk

Az ágazatközi összhang biztosítása érdekében alapvető fontosságú a bank-, az értékpapír- és a (viszont)biztosítási ágazatokban az irányítási követelmények összhangja. Az ebben az irányelvben meghatározott irányítási követelmények e cél elérésére irányulnak.

Az erős irányítási követelmények a hatékony szolvenciarendszer előfeltételei. Néhány kockázatot inkább csak irányítási követelményekkel lehet kezelni, mennyiségi követelmények meghatározásával kevésbé. Egy megbízható irányítási rendszer így kulcsfontosságú a biztosító megfelelő ügyvezetéséhez és elengedhetetlen a felügyeleti rendszer hatékonyságához.

Az irányítási rendszer magában foglalja az alkalmasság és megbízhatóság, a kockázatkezelés, a sajátkockázat és szolvenciaértékelés, a belső ellenőrzés, a belső audit, a biztosításmatematikai feladatkör és a kiszervezés követelményeinek teljesítését. Az irányítási követelmények végrehajtási jogszabályai részletezik majd az arányosság elvét.

Az irányítási feladatkörök azonosítása az irányelvben segíthet a vállalkozásoknak eldönteni, hogyan hajtsák végre az irányítási rendszert. Egy feladatkör az adott feladatok elvégzésére szolgáló adminisztratív kapacitás. Egy adott feladatkör meghatározása nem gátolja meg a vállalkozás számára annak szabad eldöntését, hogy hogyan szervezze meg ezt a feladatkört a gyakorlatban, hacsak ez az irányelv másként nem rendelkezik. Ez nem vezethet indokolatlanul nagy terhet jelentő követelményekhez, mert figyelembe kell venni a vállalkozás jellegét, méretét és tevékenységeinek összetettségét. Az irányítási feladatköröket ezért elláthatja saját személyzet, vagy támaszkodhatnak külső szakértők tanácsára vagy kiszervezhetők szakértőkhöz, az ezen irányelvben meghatározott korlátokon belül. A kisebb és kevésbé összetett vállalkozásokban továbbá egy személy vagy szervezeti egység egynél több feladatkört is elláthat.

Annak érdekében, hogy jól működjön az irányítási rendszer, a vállalkozásoknak írásos politikákkal kell rendelkezniük, amelyek egyértelműen meghatározzák a belső ellenőrzés, a belső audit, a kockázatkezelés, és adott esetben a kiszervezés szabályait. Alapvető fontosságú, hogy az igazgatóság vagy ügyvezető testület aktívan részt vegyen az irányítási rendszerben. Az írásos politikákat ezért az igazgatóságnak vagy ügyvezető testületnek jóvá kell hagynia és legalább évente, vagy a rendszer tervezett jelentős változtatást előtt felül kell vizsgálnia. A politikák módosítása a rendszer változtatása előtt lényeges, mivel a vállalkozás különben már nem felelne meg belső stratégiáinak és eljárásainak. A felügyeleti hatóság feladata a felügyeleti felülvizsgálat során az irányítási rendszer felülvizsgálata és értékelése.

Sajátkockázat- és szolvenciaértékelés – 44. cikk

A kockázatkezelési rendszer részeként minden (viszont)biztosítónak az üzleti stratégiája szerves részeként rendszeresen értékelnie kell az általános szolvenciaszükségletet, tekintettel saját kockázati profiljára.

A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés kettős természetű. Egyfelől a vállalkozáson belüli belső értékelési folyamat és mint ilyen, a vállalkozás stratégiai döntéseibe ágyazódik. Másfelől felügyeleti eszköz a felügyeleti hatóságok számára, akiket tájékoztatni kell a vállalkozás sajátkockázat- és szolvenciaértékelésének eredményeiről.

A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés nem követeli meg a vállalkozástól, hogy teljes vagy részleges belső modellt dolgozzon ki vagy alkalmazzon. Ha azonban a vállalkozás a szavatolótőke-szükséglet számításához már alkalmaz egy jóváhagyott teljes vagy részleges belső modellt, a modell eredményét kell a sajátkockázat- és szolvenciaértékelésnél felhasználnia. A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés nem teremt egy harmadik szavatolótőke-követelményt. A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés nem róhat túlzott terhet a kis vagy kevésbé összetett vállalkozásokra. A felügyeleti hatóság a vállalkozás felügyeleti felülvizsgálata során felülvizsgálja a sajátkockázat- és szolvenciaértékelést is. Az elvégzett sajátkockázat- és szolvenciaértékelés eredményeit a 35. cikk szerinti, felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás részeként a felügyeleti hatóságnak kell jelenteni.

Kiszervezés – 38. és 48. cikk

Mivel a kiszervezés egyre nagyobb jelentőségű, fontos ezen a területen egy egységesebb megközelítés bevezetése. A kiszervezett tevékenységek hatékony felügyelete érdekében alapvető fontosságú, hogy a kiszervező vállalkozás felügyeleti hatóságának jogában álljon hozzáférni minden, a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató rendelkezésére álló lényeges adathoz, valamint, hogy jogában álljon a kiszervezett tevékenységgel kapcsolatban helyszíni ellenőrzést végezni a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató telephelyén, függetlenül attól, hogy ez utóbbi szabályozott vagy nem szabályozott jogalany. Abban az esetben, ha a tevékenységet harmadik országbeli szolgáltatóhoz szervezik ki, szükséges, hogy a kiszervező vállalkozás felügyeleti hatóságának jogában álljon hozzáférni a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató rendelkezésére álló minden lényeges adathoz függetlenül attól, hogy ez utóbbi szabályozott vagy nem szabályozott jogalany. A kiszervezés magában foglalja a továbbadott kiszervezést is.

Ennek egyik elérési módja, különösen ha a szolgáltató nem szabályozott jogalany, az, hogy kellő figyelmet fordítanak a kiszervező vállalkozás és a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató közötti szerződésre. A felügyeleti hatóságokat megfelelő módon és időszerűen tájékoztatni kell a fontos tevékenységek kiszervezését vagy az azokban tett jelentős változtatásokat megelőzően.

Az ebben az irányelvben meghatározott követelmények figyelembe veszik a közös fórum munkáját és összhangban vannak a bankszektor jelenlegi szabályaival és gyakorlatával, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelvvel (2004/39/EK) és annak a hitelintézetekre történő alkalmazásával.

2. Felügyeleti jelentés és közzététel

A felügyeleti jelentés és a közzététel alkotják a Szolvencia II. keretrendszer III. pillérét.

Felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás – 35. cikk

A javaslat lényegében fenntartja a közösségi vívmányok jelenlegi filozófiáját, és általános követelményként írja elő a vállalkozások számára a felügyeleti célokból szükséges minden információ benyújtását. A Lámfalussy-eljárással összhangban azonban a javaslat számos kulcsfontosságú elvet vezet be, amelyeket a felügyeleti jelentésnek teljesítenie kell, és lehetővé teszi végrehajtási jogszabályok elfogadását a célszerű mértékű konvergencia biztosítása érdekében.

Közzététel – 50–55. cikk

A javaslat előírja, hogy a vállalkozások évente jelentést tegyenek közzé, amelyben alapvető és tömör tájékoztatást adnak a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükről. Egyedi kiegészítő tőkeszükségletek előírásakor átmenetileg kivétel tehető. A vállalkozások szükség esetén aktualizálják a közzétett információt (különös rendelkezések foglalkoznak a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének eseteivel), és önkéntes alapon kiegészítő információkat is közzétehetnek. A vállalkozásoknak közzétételi politikával kell rendelkezniük, és az igazgatóságuknak vagy az ügyvezető testületüknek jóvá kell hagynia a szolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentést a közzététel előtt. Végül a javaslat lehetővé teszi végrehajtási jogszabályok elfogadását a célszerű mértékű konvergencia biztosítása érdekében.

3. A felügyeleti konvergencia ösztönzése – 70. cikk

A pénzügyi szolgáltatások bizottsága az elkövetkező évek egyik legnagyobb kihívásaként azonosította a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájának az előmozdítását. Még ha egy közös szabályozási keretrendszer is az alap, egyenlő versenyfeltételeket csak a felügyelők közötti összehangoltabb és közös döntéshozatali és végrehajtási gyakorlattal lehet elérni. A felügyeleti konvergencia magában foglalja különösen a közösségi jogszabályok közös és egységes napi alkalmazását és a napi, következetes felügyelet fokozását, valamint az egységes piac szabályainak végrehajtását. A kölcsönös tapasztalatcsere és a közvetítési mechanizmusok fontos szerepet játszhatnak a felügyeleti konvergencia előmozdításában.

A CEIOPS különleges szerepet játszik az irányelv következetes végrehajtásában és a felügyeleti gyakorlatok konvergenciájában, a Közösség egészére nézve. Ez a cikk ezért meghatározza, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok aktívan részt vegyenek a CEIOPS tevékenységeiben.

4. Mennyiségi követelmények

A (viszont)biztosítókra alkalmazandó mennyiségi követelményeket (a Szolvencia II. keret I. pillére) hat szakasz határozza meg: az eszközök és kötelezettségek értékelése, biztosítástechnikai tartalékok, szavatolótőke, szavatolótőke-szükséglet, minimális tőkeszükséglet és befektetések. Az I. pillér követelményei gazdasági szempontú mérlegfőösszeg megközelítésen alapulnak. Ez a megközelítés a biztosítók és viszontbiztosítók teljes mérlegének értékelésére támaszkodik, integrált alapon, ahol az eszközöket és a forrásokat következetesen értékelik. Az ilyen megközelítés abból indul ki, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók rendelkezésre álló pénzügyi forrásainak összege fedezi az általános pénzügyi követelményeket, vagyis a nem hátrasorolt kötelezettségek és a tőkekövetelmények összegét. E megközelítés következtében a megengedett szavatolótőkének (lásd lejjebb) magasabbnak kell lennie, mint a szavatolótőke-szükségletnek.

Eszközök és kötelezettségek értékelése – 74. cikk

A 74. cikk a valós érték jelenlegi IFRS-meghatározásán alapuló eszköz- és kötelezettségértékelési előírásokat vezet be. A kidolgozásra kerülő végrehajtási jogszabályok meghatározzák az egyes mérlegelemek valós értékének számítási módját annak érdekében, hogy minden tagállamban egységesen értékeljék ezeket az elemeket. A kötelezettségek tekintetében az értékelési előírások nem veszik figyelembe a saját hitelképességet, míg az eszközök tekintetében az előírások figyelembe veszik a jelenlegi hitel- és likviditási jellemzőket.

Biztosítástechnikai tartalékok – 75–85. cikk

Biztosítástechnikai tartalékokat kell létrehozni annak érdekében, hogy a vállalkozás teljesítse az ügyfelekkel és kedvezményezettekkel szembeni (viszont)biztosítási kötelezettségeit. Számításuk a 75. cikkben meghatározott általános rendelkezésekre alapul:

- A biztosítástechnikai tartalék számítása az aktuális kilépési értéken alapul. Az aktuális kilépési érték azt az összeget tükrözni, amelyet egy biztosítónak vagy viszontbiztosítónak várhatóan fizetnie kellene ma, ha szerződéses jogait és kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik vállalkozásra. Az aktuális kilépési érték alkalmazása nem azt szándékozik jelezni, hogy a (viszont)biztosító ezeket a kötelezettségeket ténylegesen átruházhatja, átruházná vagy át kellene ruháznia.

- A biztosítástechnikai tartalékok számításának a piaccal összeegyeztethetőnek kell lennie és a vállalkozásra jellemző információk felhasználása csak olyan mértékben történik a biztosítástechnikai tartalékok számítása során, amennyiben ez az információ lehetővé teszi a (viszont)biztosító számára az alapul vett biztosítási portfólió jellemzőinek jobb megragadását.

A 76–79. és a 81–85. cikk a biztosítástechnikai tartalékok számítását írja le. A biztosítástechnikai tartalék a legjobb becslés és kockázati ráhagyás összege, kivéve a (viszont)biztosítási kötelezettségekből eredő fedezhető kockázatok esetében (lásd lejjebb):

- A legjobb becslés a jövőbeni pénzáramok várt jelenértékének felel meg, a (viszont)biztosítási kötelezettség rendezéséhez a teljes időtartam alatt szükséges valamennyi (inflációval kiigazított) készpénzbeáramlást és készpénzkiáramlást figyelembe véve, beleértve minden költséget, diszkrecionális nyereségrészesedést, beágyazott pénzügyi garanciát és szerződéses opciót. A legjobb becslés számításának megbízható biztosításmatematikai módszereken és jó minőségű adatokon kell alapulnia, és az eredményt rendszeresen össze kell vetni a múltbeli biztosításmatematikai adatokkal.

- A kockázati ráhagyás biztosítja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok összértéke egyenlő legyen azzal az összeggel, amelyet egy (viszont)biztosítónak várhatóan fizetnie kellene ma, ha szerződéses jogait és kötelezettségeit azonnal átruházná egy másik vállalkozásra; vagy pedig a (viszont)biztosítási kötelezettségekkel szembeni helytálláshoz tartott tőke legjobb becslés feletti kiegészítő költségével a portfólió teljes időtartama alatt.

A fedezhető kockázatok – azaz a pénzügyi eszközök vásárlásával vagy eladásával eredményesen semlegesíthető kockázatok – tekintetében, a biztosítástechnikai tartalékok értékét közvetlenül, egészként kell számítani, és az említett pénzügyi eszközök értékeit felhasználva levezetni (lásd 76. cikk (4) bekezdés).

A nem fedezhető kockázatok tekintetében a kockázati ráhagyást az úgynevezett tőkeköltség-módszerrel kell számítani (lásd 76. cikk (5) bekezdés). Ebben az esetben az alkalmazott tőkeköltség ugyanaz minden vállalkozásra nézve (pl. rögzített százalék) és megfelel a kockázatmentes kamatláb feletti rátának, amellyel egy BBB-minősítésű (viszont)biztosító a megengedett szavatolótőke előteremtésekor szembesülne.

Szavatolótőke – 86–99. cikk

A szavatolótőke megfelel a (viszont)biztosító rendelkezésre álló pénzügyi forrásainak, amelyek a kockázatokkal szembeni pufferként szolgálhatnak és elnyelik a pénzügyi veszteséget, ha szükséges. A két tőkeszükséglet fedezéséhez megengedett szavatolótőke értékének meghatározása háromlépcsős folyamatra épül. Egy alszakasznak felel meg minden egyes lépcső: a szavatolótőke meghatározása, a szavatolótőke besorolása és a szavatolótőke megengedettsége.

Az első lépcsőben azonosítani kell a rendelkezésre álló szavatolótőke értékét. A szavatolótőke az alábbiak összege:

- a mérleg elemei, vagy „alapvető szavatolótőke-elemek” (lásd 87. cikk);

- a mérlegben nem szereplő elemek, vagy „kiegészítő szavatolótőke-elemek” (lásd 88. cikk).

Az alapvető szavatolótőke a gazdasági tőkéből (az eszközök kötelezettségek feletti többlete, az 1. és 2. szakasszal összhangban értékelve) és az alárendelt kölcsöntőkéből (mivel ez például felszámolás esetén tőkeként szolgálhat) áll.

A kiegészítő szavatolótőkéhez tartoznak a kötelezettségvállalások, amelyeket a vállalkozás a pénzügyi forrásai növelése érdekében lehívhat, például a tagi kölcsönök és az akkreditívek. Mivel ezek a kiegészítő szavatolótőke-elemek nem tartoznak az 1. és 2. szakaszban előírt értékelési standardok alá, értékük meghatározásához a felügyelet előzetes jóváhagyása szükséges.

Egy második lépcsőben , mivel a szavatolótőke-elemek különböző minőségűek és a veszteségek különböző szintű elnyelését biztosítják, a szavatolótőke-elemek három szintű rendszerbe sorolhatók attól függően, hogy milyen jellegűek és milyen mértékben felelnek meg a 93. cikkben meghatározott öt kulcsfontosságú feltételnek (alárendelés, veszteségelnyelő képesség, tartósság, folyamatosság és a kötelező kezelési költség elmaradása).

A szavatolótőke szintekre való besorolása olyan minőségi kritériumokra épül, amelyeket a végrehajtási jogszabályokban tovább kell részletezni (lásd 97. cikk); a besorolás megkönnyítése érdekében azonban egy előzetesen besorolt elemeket tartalmazó felsorolást is meghatároznak a végrehajtási jogszabályok.

Jelleg Minőség | A mérlegben szereplő (alapvető szavatolótőke) | A mérlegben nem szereplő (kiegészítő szavatolótőke) |

Magas | 1. szint | 2. szint |

Közepes | 2. szint | 3. szint |

Alacsony | 3. szint | − |

Egy harmadik lépcsőben , mivel a 2. és 3. szintű elemek nem biztosítják bármely veszteség teljes elnyelését minden körülmények között, szükségesnek tűnik elismerésüket felügyeleti célokra korlátozni. A 98. cikkben meghatározottak szerint kétfajta korlát alkalmazandó a rendelkezésre álló szavatolótőkére, a felügyeleti célokra megengedett összegek meghatározása érdekében:

- A szavatolótőke-szükséglet tekintetében az 1. szintbe tartozó tőkeelemek arányának a megengedett szavatolótőkén belül legalább egyharmadot kell elérnie, míg a 3. szintbe tartozó elemek aránya ne legyen egyharmadnál nagyobb.

- A minimális tőkeszükséglet tekintetében a kiegészítő szavatolótőke-elemek nem megengedettek, és a megengedett 2. szintbe tartozó tőkeelemek arányát egykettedre kell korlátozni.

Szavatolótőke-szükséglet – 100–125. cikk

A szavatolótőke-szükségletről szóló 4. szakasz három részre oszlik: a tőkeszükséglet általános bemutatása, a szavatolótőke-szükséglet standard formulája, és a belső modellek felhasználása szolvenciacélokra.

A szavatolótőke-szükségletre vonatkozó általános rendelkezések, a standard formula vagy egy belső modell alkalmazásakor

A szavatolótőke-szükséglet egy (viszont)biztosító azon gazdasági tőkéjének felel meg, amelyet tartania kell ahhoz, hogy az összeomlási valószínűséget 0,5%-ra korlátozza, azaz az összeomlás 200 évente egyszer történne meg (lásd a 101. cikket). A szavatolótőke-szükségletet kockáztatott érték (Value-at-Risk) módszerek használatával számítják, vagy a standard formula, vagy egy belső modell alapján: minden potenciális veszteséget, beleértve az eszközök és kötelezettségek hátrányos újraértékelését az elkövetkező 12 hónapon keresztül, értékelni kell. A szavatolótőke-szükséglet tükrözi a vállalkozás valódi kockázati profilját, figyelembe véve minden számszerűsíthető kockázatot, valamint a kockázatcsökkentési technikák nettó hatását.

A szavatolótőke-szükségletet legalább évente egyszer kell számítani, folyamatosan figyelemmel kell kísérni és újra kell számolni, amint a vállalkozás kockázati profilja jelentős eltérést mutat; a szavatolótőke-szükségletet egyenlő összegű megengedett szavatolótőkével kell fedezni (lásd 100. cikk).

Szavatolótőke-szükséglet standard formula

A 103–109. cikk írja le a szavatolótőke-szükséglet standard formulájának célját, felépítését és általános kalibrációját. A lineáris aggregációs technikákon alapuló „moduláris” felépítést az irányelv IV. melléklete tovább részletezi. A standard formula különféle moduljaiban és almoduljaiban megragadott kockázatok fogalommeghatározása a 13., 104. és a 105. cikkben szerepel. A modulok és almodulok részletes meghatározásának elfogadása a végrehajtási jogszabályokkal történik, mivel idővel valószínűleg fejlődnek.

A szavatolótőke-szükséglet standard formulájának célja a kockázatérzékenység és a gyakorlati alkalmasság közti helyes egyensúly elérése. Lehetővé teszi mind a vállalkozásra jellemző paraméterek – adott esetben– (lásd 104. cikk (7) bekezdés), mind a kkv-k számára standardizált egyszerűsítések alkalmazását (lásd 108. cikk).

Mivel az új értékelési standardok megfelelően figyelembe veszik az eszközök hitel- és likviditási jellemzőit, mivel a szavatolótőke-szükséglet felölel minden számszerűsíthető kockázatot és mivel minden befektetésre vonatkozik a „prudens személy” elve, nem maradnak fenn mennyiségi befektetési korlátok és eszközalkalmassági kritériumok. A piaci fejlemények fényében azonban, ha olyan új kockázatok merülnek fel, amelyekre nem terjed ki a szavatolótőke-szükséglet standard formulája, a 109. cikk (2) bekezdése felhatalmazza a Bizottságot olyan ideiglenes végrehajtási jogszabályok elfogadására, amelyek a formula aktualizálásáig befektetési korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat határoznak meg.

Belső modellek

A 110–125. cikk írja le a követelményeket, amelyek a szavatolótőke-szükséglet számításához teljes vagy részleges belső modellt használó vagy használni kívánó (viszont)biztosítókra alkalmazandók. Mielőtt a felügyeleti hatóságok jóváhagynák egy belső modell használatát, a (viszont)biztosítóknak a vállalkozás igazgatósága vagy ügyvezető testülete által (lásd 114. cikk) jóváhagyott kérelmet kell benyújtaniuk (lásd 110. cikk), amelyben bizonyítják, hogy megfelelnek az alkalmazási feltételeknek, a statisztikai minőségi normáknak, a kalibrációs előírásoknak, az értékelési előírásoknak és a dokumentációs előírásoknak (lásd 118–123. cikk). A felügyeleti hatóságoknak valamely (viszont)biztosító teljes kérelmének kézhezvételét követően hat hónapon belül határozniuk kell a kérelem elfogadásáról vagy elutasításáról.

A részleges belső modellek használata tekintetében kiegészítő feltételeket vezettek be, amelyek a (viszont)biztosítók önkényes válogatásának megelőzésére szolgálnak (lásd 111. cikk). Ezen túlmenően a 112. cikk felhatalmazza a Bizottságot a 118–123. cikkben meghatározott előírásokat kiigazító végrehajtási jogszabályok elfogadására a részleges belső modellek tekintetében, a modellek korlátozott alkalmazási körének figyelembevétele érdekében.

A 117. cikk alapján a felügyeleti hatóságok hatáskörrel rendelkeznek, hogy előírják egy a szavatolótőke-szükséglet számításához a standard formulát használó (viszont)biztosító számára egy részleges vagy teljes belső modell kidolgozását arra az esetre, ha a szavatolótőke-szükséglet standard formulája nem ragadja meg pontosan az adott vállalkozás kockázati profilját.

Minimális tőkeszükséglet – 126–129. cikk

A minimális tőkeszükséglet a tőkének az a szintje, amely alatt az ügyfelek érdekei komolyan veszélyeztetve lennének, ha a vállalkozás tovább folytathatná tevékenységét. A minimális tőkeszükséglet nem teljesítése esetén megindul a végső felügyeleti eljárás, azaz az engedélyt visszavonják (lásd 127. és 137. cikk). A vállalkozásoknak ezért a minimális tőkeszükséglet fedezésére megengedett alapvető szavatolótőkét kell tartaniuk (lásd 126. cikk). Mivel a végső felügyeleti eljáráshoz a nemzeti bíróságok engedélyére lehet szükség, a minimális tőkeszükségletet negyedévenként kell számítani, egy egyszerű és megalapozott formulával összhangban, auditálható adatok alapján.

A minimális tőkeszükséglet egyedi kialakításáról és kalibrálásáról szóló 127. cikk az általános elvek egy rövid felsorolását tartalmazza. A 3. mennyiségi hatástanulmány eredményeire várva egy nyitott megközelítést fogadtak el, mivel nem történt végleges döntés a minimális tőkeszükséglet tekintetében.

A szöveg alapján különösen a következő két megközelítés tesztelése lehetséges:

- a minimális tőkeszükséglet számításához a standard formula egyszerűsített változatának alkalmazása (moduláris megközelítés), az életbiztosítási kockázat figyelembevételével, egy éves 90%-os Value-at-Risk mértéken kalibrálva;

- a minimális tőkeszükséglet a szavatolótőke-szükséglet százalékaként történő számítása (kompakt megközelítés), a szavatolótőke szükséglet 1/3-án kalibrálva.

Például a 127. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján a minimális tőkeszükséglet 80% (a 99,5% VaR kockázati mértékkel kalibrált szavatolótőke-szükséglet 1/3-a egyenlő a 80%-os VaR-ral, normál eloszlást feltételezve) és 90% (a tesztelt moduláris megközelítésben alkalmazott szint) közötti megbízhatósági szintre kalibrálható.

Azért, hogy új rendszerre való átállás zökkenőmentesebb legyen (lásd 129. cikk), az ezen irányelv hatálybalépése napján a Szolvencia I-et teljesítő (viszont)biztosítók, akik nem teljesítik azonban a minimális tőkeszükségletet, egy évet kapnak arra, hogy megfeleljenek az új rendszernek.

Befektetések – 130–133. cikk

A (viszont)biztosítók minden befektetését (azaz a biztosítástechnikai tartalékokat fedező eszközöket, plusz a szavatolótőke-szükségletet fedező eszközöket és a szabad eszközöket) a 130. cikkben meghatározott „prudens személy” elvvel összhangban kell befektetni, kezelni és megfigyelni. A prudens személy alapelve előírja a (viszont)biztosítók számára, hogy az eszközöket az ügyfelek legjobb érdeke szerint kell befektetni, megfelelően kell illeszteni a befektetéseket és a kötelezettségeket, és kellő figyelmet kell fordítani az olyan pénzügyi kockázatokra, mint a likviditás és a koncentrációs kockázat.

5. CSOPORTFELÜGYELET – 210–268. CIKK

Bevezetés

A (viszont)biztosítói csoportok felügyeletének módja alapvető fontosságú tényező az egységes piac és a Szolvencia II. projekt sikerében. A javaslat ezért megfelelő módokat keres az EU (viszont)biztosítói csoportjai felügyeletének egységesítésére.

Az összes (viszont)biztosítói csoportra alkalmazandó fő fejlemények

- Csoportfelügyeleti hatóság – azonosítás és kijelölés: a javaslat bevezeti a „csoportfelügyeleti hatóság” fogalmát. Minden egyes csoport tekintetében egyetlen hatóságot jelölnek ki, konkrét koordinálási és határozathozatali hatáskörrel. A kritériumokat a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelv inspirálta, de a javaslat több rugalmasságot vezet be, ahol lehet.

- Csoportfelügyeleti hatóság – jogok és kötelezettségek: a csoportfelügyeleti hatóságnak a csoportfelügyelet minden kulcsfontosságú szempontja tekintetében elsődleges felelőssége van (csoportszolvencia, csoporton belüli ügyletek, kockázatkoncentráció, kockázatkezelés és belső ellenőrzés). Ezeket a feladatokat a helyi felügyeletekkel együttműködve és konzultálva kell végezni. Ezenkívül minden egyes csoport esetében koordinációs megállapodásokat kell létesíteni az összes érintett felügyelő közt.

- A hatékony csoportfelügyelet biztosításához szükséges egyéb kulcsfontosságú intézkedések : a javaslat a pénzügyi konglomerátumokról szóló irányelvvel összhangban az előírások egy teljes sorozatát vezeti be, amelyek köteleznek minden érintett felügyeletet az automatikus információcserére (alapvető információk) és a kérésre történő információcserére (releváns információk), egymás konzultálására fontos határozatok meghozatala előtt és az információ ellenőrzésére irányuló kérelmek megfelelő kezelésére.

- Csoportszolvencia – a módszer kiválasztása : tekintettel annak lehető legnagyobb mértékű biztosítására, hogy a csoportok kihasználják a diverzifikációs hatásokat, a javaslat erősen preferálja a konszolidációs módszert.

- Csoportszolvencia – a csoport belső modellje: a javaslat lehetővé teszi, hogy a csoport engedélyért folyamodjon a csoportszintű szavatolótőke-szükségletnek és a kapcsolt vállalkozások egyéni szavatolótőke-szükségletének a számításához belső modell alkalmazása tekintetében. Az eljárást nagymértékben inspirálta a tőkekövetelmény irányelv (2006/48/EK 129. cikk). Az anyavállalat vagy bármely érintett felügyelő kérésére konzultálni lehet a CEIOPS-szal.

- Alcsoportok felügyelete: a csoport terheinek korlátozása céljából a javaslat alapvetően kijelenti, hogy a) a csoportfelügyeletet normál esetben csak a legfelső szinten kell elvégezni az EU-ban, és hogy b) a tagállamok engedélyezhetik felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeletet a legfelső szinten végezzék el a tagállamban. A gyakorlatban ez lecsökkenti a felügyeleti szinteket maximum 3 szintre (EU csoport, nemzeti alcsoport, egyedüli vállalkozások), ami összhangban van a tőkekövetelmény-irányelvvel.

- Végrehajtási jogszabályok: a csoportfelügyeleti hatóságok határozataiban és gyakorlatában a lehető legnagyobb mértékű konvergencia biztosítása céljából a javaslat számos kulcsfontosságú rendelkezés vonatkozásában hivatkozást tartalmaz további végrehajtási jogszabályokra.

A csoporttámogatást használó csoportokra alkalmazandó további fejlemények

A javaslat egy innovatív rendszert vezet be, amely könnyíteni próbálja a csoportok tőkekezelését, alapvetően azzal, hogy a) az anyavállalatok számára bizonyos körülmények között lehetővé teszi, hogy csoporttámogatási nyilatkozatokat használjanak fel leányvállalataik szavatolótőke-szükséglete egy részének a teljesítésére, és hogy b) az egyéni felügyeletről szóló néhány cikk esetében eltéréseket vezet be, ha szükséges. A javaslat végrehajtási jogszabályok bevezetését teszi lehetővé és rendelkezik az egész rendszer felülvizsgálatáról öt évvel az irányelv átültetése után.

Általános észrevétel: A csoportfelügyelet nem csak kiegészítő

A jelenlegi uniós jogszabályok a csoportfelügyeletet csak az egyéni felügyelet kiegészítésének tekintik (az egyéni felügyeletet ugyanúgy elvégzik minden vállalkozásnál, függetlenül attól, hogy csoport részét képezik-e, és a csoportfelügyelet csupán kiegészíti az egyéni felügyeletet). A javaslat lényegében megváltoztatja ezt a filozófiát: a csoportról szóló szöveg számos rendelkezést tartalmaz, amely közvetlenül befolyásolja a csoporthoz tartozó vállalkozásokon végzett egyéni felügyelet módját. Ennek az alapvető változásnak a kifejezett jelzésére, a „kiegészítő” szó mindenhonnan törlésre került (a címben is).

2007/44/EK IRÁNYELV

A 2007/44/EK irányelv által bevezetett módosítások bekerültek a Szolvencia II. irányelvjavaslatba, a vonatkozó komitológiai rendelkezést érintő új ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás figyelembevételével. Ezért a Szolvencia II. irányelvjavaslat következő preambulumbekezdése, cikkei és mellékletei módosultak: (91) preambulumbekezdés, 13., 24., 56–62., 310–312. cikk és VI. és VII. melléklet. Ezen felül a javaslat kiegészült a 305. cikkel és a (47) és (48) preambulumbekezdéssel.

RÓMA I. RENDELETTERVEZET

2007 decemberében a Tanács és az Európai Parlament politikai megállapodást ért el az úgynevezett Róma I. rendeletről, amely a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó joggal foglalkozik. Ezt a rendelettervezetet várhatóan 2008 tavaszán fogadják el. Ezen új fejlemények figyelembevétele érdekében a II. CÍM I. fejezetében a közvetlen biztosítási szerződésekre alkalmazandó jogra és feltételekre vonatkozó rendelkezéseket törölték. A 176. cikkbe a Róma I. rendelettervezetre utaló kereszthivatkozást szúrtak be, amely alapján a rendelet hatálya alá nem tartozó tagállamoknak a szóban forgó rendelet rendelkezéseit kell alkalmazniuk a rendelet 7. cikkének hatálya alá tartozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében. Ezenkívül az irányelvjavaslat kiegészült a (60) preambulumbekezdéssel.

EGYÉB VÁLTOZTATÁSOK

A módosított javaslat előkészítése alkalmával az említett intézményközi megállapodásban foglalt, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport által javasolt néhány technikai javítást is végrehajtottak az átdolgozott szövegen, a jobb szabályozás elveinek figyelembevétele érdekében. Következésképp kisebb változtatások történtek a (29), (45), (51) és (76) preambulumbekezdésben valamint a következő cikkekben és mellékletekben: 2., 6., 13., 14., 18., 23., 24., 26., 29., 32., 37., 39., 53., 61., 64., 66., 68., 69., 71., 73., 117., 137., 138., 139., 140., 141., 148., 150., 153., 154., 156., 157., 160. 162., 163., 164., 166., 173., 175., 177., 183., 188., 198., 200., 202., 204., 208., 214., 216. 236., 238., 239., 249., 262., 264., 273. 278., 281., 283., 289., 290., 291., 303., a 304. és 305. cikk közötti szöveg, 306., 309., a IV. CÍM szövege, I., II., III. és VII. melléklet

A hatályon kívül helyezett irányelvek következő cikkei és melléklete maradnak változatlanok a jelenlegi jogi helyzethez képest: 3., 5., 9., 11., 12., 16., 19-22., 24-26., 32., 33., 56-57., 60., 62-65., 68., 69., 72., 145., 147., 149., 151., 152., 154., 155., 157-159., 166-169., 172-174., 177., 178-187., 189., 191-194., 196-207., 269-279., 281., 282., 284-297., 300-302., 305., 307., 309. és I. melléklet.

6. VÉGREHAJTÁSI JOGSZABÁLYOK

Az irányelv végrehajtási hatásköröket ruház a Bizottságra. A hatáskörök átruházásának egyes eseteit konkrétan felsorolják a vonatkozó cikkek. E végrehajtási hatáskörök gyakorlásában a Bizottság munkáját a Bizottság 2004/9/EK határozata alapján létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segíti. A Bizottság által elfogadandó intézkedések az 1999/468/EK határozat 3. cikkében, 5a. cikke (1)–(4) bekezdésében és 7. cikkében meghatározott tanácsadó bizottsági eljárás és ellenőrzött szabályozási bizottsági eljárás hatálya alá tartoznak.

A végrehajtási jogszabályok az ebben az irányelvben meghatározott elvek további pontosítására szolgálnak majd, hogy fokozzák a összhangot és a felügyeleti konvergenciát. Kidolgozásuk a Bizottság által a CEIOPS-ra ruházott mandátum alapján történik, és az érdekeltekkel folytatott konzultáció és egy hatásvizsgálat tárgyát képezik.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

2007/0143 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

az életbiztosításról √ a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról Õ (SZOLVENCIA II)

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó Szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésére és 55. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[17],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[18],

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt[19] követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően[20],

mivel:

ò új szöveg

1. Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i 73/239/EGK első tanácsi irányelv[21], a közösségi együttes biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1978. május 30-i 78/473/EGK tanácsi irányelv[22], a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1987. június 22-i 87/344/EGK tanácsi irányelv[23], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a szolgáltatásnyújtás szabadságának tényleges gyakorlását elősegítő rendelkezések megállapításáról, valamint a 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló, 1988. június 22-i 88/357/EGK második tanácsi irányelv[24], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról és a 73/239/EGK irányelv, valamint a 88/357/EGK irányelv módosításáról szóló, 1992 június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv[25] (harmadik nem életbiztosítási irányelv), a biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[26], a biztosítóintézetek reorganizációjáról és felszámolásáról szóló, 2001. március 19-i 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[27], az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv,[28], a viszontbiztosításról és a 73/239/EGK, a 92/49/EGK tanácsi irányelv, valamint a 98/78/EK és a 2002/83/EK irányelv módosításáról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[29], valamint a 92/49/EGK tanácsi irányelvnek és a 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK és a 2006/48/EK irányelvnek a pénzügyi szektorbeli részesedésszerzések és részesedésnövelések prudenciális értékelésének eljárási szabályai és az értékelés kritériumai tekintetében történő módosításáról szóló, 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [30] több ponton alapvető módosításra szorul. Az érthetőség érdekében az említett irányelveket át kell dolgozni.

2. A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének és gyakorlásának könnyítése érdekében meg kell szüntetni a tagállamok biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazandó jogszabályai közötti legkomolyabb eltéréseket. Ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára a belső piacon végzett biztosítási tevékenység tekintetében egy jogi keretet kell alkotni, amelynek révén a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók előtt könnyebbé válik az ott felmerülő kötelezettségek és kockázatok vállalása.

3. A belső piac megfelelő működésének érdekében összehangolt szabályokat kell alkotni a biztosítói csoportok felügyelete, valamint a hitelezők védelmét szem előtt tartva a biztosítók reorganizációja és felszámolása tekintetében.

4. Célszerű, hogy bizonyos biztosítási szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások méretük, jogállásuk, jellegük – az állami biztosítási rendszerekkel való szoros kötődésük – vagy az általuk nyújtott szolgáltatások sajátossága miatt ne tartozzanak az irányelvben létrehozott rendszer hatálya alá. Ezenkívül kívánatos kizárni számos tagállam bizonyos intézményeit, amelyek tevékenysége csak egy kisebb ágazatot érint, és a jog által meghatározott területre vagy meghatározott személyekre korlátozódik.

5. A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra és a biztosítási kötelezettség ellenőrzésére vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1972. április 24-i 72/166/EGK tanácsi irányelv[31], a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján az összevont (konszolidált) éves beszámolóról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv[32], a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 1983. december 30-i 84/5/EGK második tanácsi irányelv[33], a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[34], a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2006. június 14-i 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[35] általános szabályokat állapít meg a számvitel, a gépjármű-felelősségbiztosítás, a pénzügyi eszközök és a hitelintézetek területén, továbbá meghatározza e területek fogalmait. Az említett fogalommeghatározásokat ezen irányelvben is célszerű alkalmazni.

6. A biztosítási és viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez előzetes engedéllyel kell rendelkezni. Ezért meg kell állapítani az engedély megadásának feltételeit és eljárását, illetve a visszautasítás feltételeit.

7. Mivel ez az irányelv a belső piac megvalósításának alapvető eszköze, a székhely szerinti tagállamban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy tevékenységük egy részét vagy egészét fióktelepek létesítése vagy szolgáltatás nyújtása révén a Közösségen egészében folytassák. Ezért célszerű megvalósítani az engedélyek és a felügyeleti rendszerek kölcsönös elismeréséhez szükséges és elégséges harmonizációt, ezáltal létrehozva a Közösség egészében érvényes egységes engedélyt, amely lehetővé teszi a vállalkozásnak a székhely szerint tagállam által végzett felügyeletét.

8. A tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről, valamint a Tanács 73/239/EGK és 88/357/EGK irányelveinek módosításáról szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv)[36] megállapítja a kárrendezési megbízottak kijelölésének szabályait. Az említett szabályokat ezen irányelvben is célszerű alkalmazni.

9. A viszontbiztosítóknak tevékenységi körüket a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó műveletekre kell korlátozniuk. Ez a követelmény nem akadályozhatja a viszontbiztosítót abban, hogy ügyfelei részére például statisztikai vagy biztosításmatematikai tanácsadást, kockázatelemzést vagy kutatást végezzen. Ez magában foglalhatja a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről, valamint a 73/239/EGK, a 79/267/EGK, a 92/49/EGK, a 92/96/EGK, a 93/6/EGK és a 93/22/EGK tanácsi irányelvek, illetve a 98/78/EK és 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek módosításáról szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[37] 2. cikkének (8) bekezdése szerinti pénzügyi ágazatokkal kapcsolatos holdingtársasági feladatok és tevékenységek ellátását. Ez a követelmény semmiképpen nem teszi lehetővé nem kapcsolódó banki és pénzügyi tevékenységek végzését.

10. Az ügyfelek védelmének előfeltétele, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára hatásos szavatolótőke-követelményeket írjanak elő. A piaci fejlemények tükrében a jelenlegi rendszer már nem megfelelő. Ezért új szabályozási keret bevezetése szükséges.

11. A Biztosításfelügyeletek Nemzetközi Szövetsége, a Nemzetközi Számviteli Standard Testület és az Aktuáriusok Nemzetközi Szövetsége által a kockázatkezelés terén elért legújabb eredményekkel, valamint más pénzügyi ágazatok alakulásával összhangban olyan gazdaságikockázat-alapú megközelítést kell bevezetni, amely a biztosítókat és viszontbiztosítókat kockázataik megfelelő mérésére és kezelésére ösztönzi. Az eszközök és a kötelezettségek – beleértve a biztosítástechnikai tartalékokat – értékelésére vonatkozó egyedi szabályok bevezetése révén fokozni kell a harmonizációt.

12. Az új szolvenciarendszer nem lehet túlzottan terhes a kis- és közepes méretű biztosítóknak.

13. A biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet fő célja az ügyfelek megfelelő védelme. A pénzügyi stabilitás és a tisztességes és stabil piacok is a biztosítási és viszontbiztosítási szabályozás és felügyelet céljai közé tartoznak, ezeket szintén figyelembe kell venni, de ez nem történhet a fő cél kárára.

14. A tagállamok felügyeleti hatóságainak rendelkezniük kell minden olyan eszközzel, amelyek szükségesek a biztosítók és viszontbiztosítók szabályszerű üzletmenetének biztosításához az egész Közösségben, függetlenül attól, hogy tevékenységüket a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzik. A felügyelet eredményessége érdekében a felügyeleti hatóságok által hozott intézkedéseknek arányban kell állniuk a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével és összetettségével, függetlenül az érintett vállalkozásnak a piac általános pénzügyi stabilitása szempontjából vett jelentőségétől.

15. A felügyeleti hatóságoknak meg kell kapniuk a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól a felügyeleti célokból szükséges információkat.

16. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai felelősek a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetének folyamatos ellenőrzéséért. E célból rendszeres vizsgálatokat és értékeléseket kell végezniük.

17. A biztosítási ágazatban a mennyiségi követelmények megfelelőségének kiindulópontja a szavatolótőke-szükséglet. A felügyeleti hatóságok ezért csak szigorúan meghatározott kivételes körülmények között, felügyeleti felülvizsgálatot követően írhatnak elő kiegészítő tőkeszükségletet. A szavatolótőke-szükséglet standard formulája a cél szerint a legtöbb biztosító és viszontbiztosító kockázati profilját lefedi. Egyes esetekben azonban a standardizált megközelítés nem tükrözi megfelelően a vállalkozás igen sajátos kockázati profilját. Ha egy ilyen vállalkozás kockázati profiljának eltérése jelentős, és a részleges vagy teljes belső modell kidolgozása nem hatékony, a kiegészítő tőkeszükséglet állandó jellegűvé válhat. A teljes vagy részleges belső modell jelentős hiányosságai vagy jelentős irányítási mulasztások esetén a felügyeleti hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az érintett vállalkozás minden erőfeszítést megtegyen azon hiányosságok orvoslására, amelyek a kiegészítő tőkeszükséglet előírásához vezettek.

18. Néhány kockázatot jellemzően csak irányítási követelményekkel lehet megfelelően kezelni, a szavatolótőke-szükségletben megtestesülő mennyiségi követelmények meghatározásával kevésbé. A biztosító megfelelő működése és a szabályozási rendszer szempontjából ezért elengedhetetlen egy hatékony irányítási rendszer.

19. Az üzleti stratégia szerves részeként minden biztosítónak és viszontbiztosítónak rendszeresen értékelnie kell az általános szolvenciaszükségletet, tekintettel egyedi kockázati profiljára. Az elvégzett értékelés eredményeit a felügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás részeként a felügyeleti hatóságnak kell jelenteni.

20. A kiszervezett tevékenységek hatékony felügyelete érdekében alapvető fontosságú, hogy a kiszervező biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságának jogában álljon hozzáférni minden, a kiszervezett tevékenységet végző szolgáltató rendelkezésére álló lényeges adathoz, valamint helyszíni ellenőrzéseket végezni, függetlenül attól, hogy a szolgáltató szabályozott vagy nem szabályozott jogalany. A piaci fejlemények figyelembevétele érdekében, valamint a kiszervezési követelmények folyamatos teljesülése céljából a felügyeleti hatóságokat minden jelentős tevékenység kiszervezése előtt előzetesen tájékoztatni kell. E követelmények figyelembe veszik a közös fórum munkáját és összhangban vannak a bankszektor jelenlegi szabályaival és gyakorlatával, valamint a pénzügyi eszközök piacáról szóló irányelvvel és annak a hitelintézetekre történő alkalmazásával.

21. Az átláthatóság biztosítása érdekében a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak legalább évente jelentést kell közzétenniük, amelyben alapvető tájékoztatást adnak a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükről. A vállalkozások számára engedélyezni kell kiegészítő információk önkéntes alapon történő közzétételét.

22. Rendelkezni kell az információcseréről a felügyeleti hatóságok és az olyan hatóságok vagy szervek között, amelyek rendeltetésüknél fogva elősegítik a pénzügyi rendszer stabilitásának megerősítését. Ezért szükséges meghatározni azokat a feltételeket, amelyek mellett az információcserére sor kerülhet. Emellett, amennyiben az információ csak a felügyeleti hatóságok kifejezett hozzájárulásával tehető közzé, az említett hatóságok számára szükség esetén lehetővé kell tenni, hogy hozzájárulásukat szigorú feltételek teljesítéséhez köthessék.

23. A felügyeleti konvergencia előmozdítása nemcsak a felügyeleti eszközök, hanem a felügyeleti gyakorlatok tekintetében is szükséges. A 2004/6/EK bizottsági határozattal[38] létrehozott Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságának e tekintetben fontos szerepet kell betöltenie, az elért eredményekről pedig rendszeres jelentést kell készítenie.

24. Az adminisztratív terhek korlátozása és a feladatok kettőzésének elkerülése érdekében a felügyeleti hatóságoknak és a nemzeti statisztikai hivataloknak együtt kell működniük és információcserét kell folytatniuk.

25. A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének és az ügyfelek védelmének erősítése érdekében az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról, a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 84/253/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. május 17-i 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[39] értelmében vett jog szerinti könyvvizsgálók kötelesek azonnal jelenteni minden olyan tényt, amely komolyan befolyásolhatja a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetét vagy igazgatási szervezetét.

26. Az életbiztosítási ügyfelek érdekeinek védelme céljából az életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységeket egyaránt folytató biztosítóknak e tevékenységeket elkülönítve kell igazgatniuk. E vállalkozásoknak a velük egyenértékű, egy életbiztosítóból és egy nem-életbiztosítóból álló biztosítási csoportra vonatkozókkal megegyező tőkekövetelményeket kell teljesíteniük, a kompozit biztosítók esetében a fokozott tőkeátruházhatóságot is figyelembe véve.

27. A biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetével kapcsolatos értékelésnek szilárd gazdasági elveken kell alapulnia és a lehető legjobban fel kell használnia a pénzügyi piacokról származó információkat, valamint a biztosítástechnikai kockázatokról általában rendelkezésre álló adatokat.

28. A biztosítók és viszontbiztosítók adminisztratív terheinek csökkentése céljából a felügyeleti célú értékelési standardoknak a lehetséges mértékig összhangban kell lenniük a nemzetközi számviteli standardokkal.

29. E megközelítéssel összhangban a tőkeszükségletet mérlegben szereplő vagy mérlegen kívüli szavatolótőkével kell fedezni. Mivel nem minden pénzügyi forrás képes a felszámolás vagy a folyamatos működés során jelentkező veszteség teljes elnyelésére, a szavatolótőke-elemeket minőségi kritériumok alapján be kell sorolni, a tőkeszükséglet fedezetére szolgáló megengedett szavatolótőke-összeget pedig ennek megfelelően korlátozni kell. A szavatolótőke-elemekre alkalmazandó korlátok csak a biztosító vagy viszontbiztosító szolvenciahelyzetének meghatározására szolgálnak, és nem alkalmazhatók az említett vállalkozások szabad belső tőkegazdálkodásának ezen felüli korlátozására.

30. Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az ügyfelekkel és a kedvezményezettekkel szembeni kötelezettségek teljesítésére, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy e vállalkozások megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzenek. A magasabb szintű összehasonlíthatóság és átláthatóság érdekében a Közösségen belül harmonizálni kell a biztosítástechnikai tartalékok képzését.

31. A biztosítástechnikai tartalékok számításának összhangban kell lennie az eszközök és az egyéb kötelezettségek értékelésével, a piaccal, valamint a számvitel és a felügyelet terén elért nemzetközi eredményekkel.

32. A biztosítástechnikai tartalékok összegének tükröznie kell az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzőit. Számításához ezért csak annyiban szabad vállalatspecifikus információkat felhasználni, amennyiben ezeknek az információknak a segítségével a biztosítók és viszontbiztosítók jobban ki tudják emelni az alapul szolgáló biztosítási állomány jellemzőit.

33. A biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek gazdasági szempontú értékeléséhez a biztosítási kötelezettségek várt jelenértékét aktuális és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, a biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő pénzügyi biztosítékok és opciók figyelembevételével kell számítani. Ehhez hatékony és harmonizált biztosításmatematikai módszerek használatát kell előírni.

34. A kis- és közepes méretű biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módjáról.

35. A felügyeleti rendszernek olyan kockázat-érzékenységi követelményt kell előírnia, amely előre tekintő számításon alapulva biztosítja a felügyeleti hatóságok pontos és időszerű beavatkozását (szavatolótőke-szükséglet), illetve meghatároz egy biztonsági minimumszintet, amely alá nem süllyedhet a pénzügyi források összege (minimális tőkeszükséglet). Az ügyfelek egységes szintű védelme érdekében e két tőkekövetelményt a Közösség egészében harmonizálni kell.

36. A szavatolótőke-szükségletnek a megengedett szavatolótőke azon szintjét kell tükröznie, amelynek révén a biztosítók és viszontbiztosítók képesek a jelentős veszteségek elnyelésére, és amely ezáltal elfogadható bizonyossággal szolgál az ügyfelek és kedvezményezettek számára a tekintetben, hogy a kifizetésekre esedékességkor sor kerül.

37. A jó kockázatkezelés elősegítése érdekében, valamint a szabályozói tőkekövetelmények és az ágazati gyakorlat egyeztetése céljából a szavatolótőke-szükségletet úgy kell meghatározni, mint a biztosító vagy viszontbiztosító azon gazdasági tőkéjét, amelyet annak érdekében kell tartania, hogy összeomlásra legfeljebb 200 évente egyszer kerüljön sor. E gazdasági tőkét a vállalkozások valódi kockázati profilja alapján, az esetleges kockázatcsökkentési technikák és a diverzifikációs hatások figyelembevételével kell számítani.

38. Annak érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek gazdasági tőkéjük értékelésére, rendelkezni kell a szavatolótőke-szükséglet számításának standard formulájáról. A standard formula felépítése tekintetében moduláris megközelítést kell alkalmazni, azaz első lépésként meg kell határozni az egyes kockázati kategóriákhoz tartozó egyedi kitettséget, majd második lépésként ezeket aggregálni kell. Amennyiben vállalatspecifikus paraméterek használatával a vállalkozás valódi biztosítási kockázati profilja jobban megragadható, úgy azt engedélyezni kell, feltéve hogy a paramétereket a standardizált módszertant alkalmazva származtatják.

39. A kis- és közepes méretű biztosítók sajátos helyzetére tekintettel rendelkezni kell a standard formula szerinti szavatolótőke-szükséglet számításának egyszerűsített módjáról.

40. A szavatolótőke-szükséglet kockázatorientált megközelítésével összhangban bizonyos körülmények között az említett szükséglet számításához a standard formula alkalmazása helyett lehetővé kell tenni részleges vagy teljes belső modellek alkalmazását. Az ügyfelek és kedvezményezettek azonos szintű védelme érdekében a belső modelleket harmonizált eljárások és előírások alapján előzetesen engedélyeztetni kell a felügyelettel.

41. Az új kockázatalapú megközelítés alapelvként nem tartalmaz mennyiségi befektetési korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat. A standard formula almoduljai által nem megfelelően fedezett kockázatok kezelése érdekében azonban lehetővé kell tenni befektetési korlátok és eszközalkalmassági kritériumok bevezetését.

42. Amennyiben a megengedett alapvető szavatolótőke összege a minimális tőkeszükséglet alá süllyed, és az érintett vállalkozás a megengedett alapvető szavatolótőke összegét nem képes rövid időn belül visszaállítani a minimális tőkeszükséglet szintjére, a biztosító vagy viszontbiztosító engedélyét vissza kell vonni.

43. A minimális tőkeszükségletet egy egyszerű formula segítségével, auditálható adatok alapján kell számítani.

44. A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a pénzügyi követelmények teljesítéséhez megfelelő minőségű eszközökkel kell rendelkezniük. A biztosítók és viszontbiztosítók valamennyi befektetését a „prudens személy” elvével összhangban kell kezelni.

45. A tagállamok nem írhatják elő a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, hogy eszközeiket az eszközök meghatározott kategóriáiba fektessék, mivel az ilyen követelmény összeegyeztethetetlen lehetne a Szerződés 56. cikkében megállapított, a tőkemozgások liberalizálására vonatkozó intézkedésekkel.

46. Tiltani kell minden olyan rendelkezést, amelyek alapján a tagállamok megkövetelhetik a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékait fedező eszközök lekötését, bármilyen formában történik is ez, ha a vállalkozást az ezen irányelv alapján engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító viszontbiztosítja, vagy harmadik országbeli vállalkozás, ha a harmadik ország felügyeleti rendszere egyenértékűnek tekinthető.

47. A jogi keret eddig sem a tervezett részesedésszerzés prudenciális értékelésére szolgáló kritériumokat, sem az alkalmazásukra szolgáló eljárást nem adta meg. A prudenciális értékelés kritériumainak és folyamatának tisztázása ezért elengedhetetlen az értékelési folyamat, valamint annak eredményei tekintetében szükséges jogbiztonság, egyértelműség és kiszámíthatóság nyújtásához. Ezeket a kritériumokat és eljárásokat a 2007/44/EK irányelv vezette be. A biztosításra és viszontbiztosításra vonatkozó rendelkezéseket kodifikálni kell és be kell emelni ebbe az irányelvbe.

48. Ezen eljárások és prudenciális értékelések maximális közösségi harmonizációja ezért döntő fontosságú. A befolyásoló részesedésre vonatkozó rendelkezéseknek azonban nem szabad meggátolniuk a tagállamokat annak előírásában, hogy a felügyeleti hatóságokat tájékoztatni kell az említett rendelkezésekben megállapított küszöbérték alatti részesedésszerzésekről, amennyiben a tagállam e célra legfeljebb egy 10% alatti további küszöbértéket határoz meg. A rendelkezések nem gátolhatják meg a felügyeleti hatóságokat abban, hogy általános iránymutatást adjanak ki arról, hogy az ilyen részesedésszerzések mikor tekinthetők jelentős befolyást eredményezőnek.

49. Az európai polgárok fokozódó mobilitása nyomán a gépjármű-felelősségbiztosítási termékek kínálata egyre inkább határokon átnyúló jelleggel zajlik. A zöldkártyarendszer és a gépjármű-biztosítók nemzeti irodái közötti megállapodások további megfelelő működése érdekében célszerű, hogy a tagállamok képesek legyenek a területükön szolgáltatásnyújtás útján gépjármű-felelősségbiztosítást kínáló biztosítók számára előírni, hogy azok belépjenek az adott tagállamban létrehozott nemzeti irodába és garanciaalapba, valamint részt vállaljanak azok finanszírozásában. A szolgáltatásnyújtás szerinti tagállamnak meg kell követelnie a gépjármű-felelősségbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy a tagállam területén jelöljön ki egy képviselőt a kárigényekkel kapcsolatban szükséges információk gyűjtésére valamint az érintett vállalkozás képviseletére.

50. Belső piaci összefüggésben az ügyfelek érdeke, hogy a Közösségben elérhető biztosítási termékek lehető legszélesebb választékához férjenek hozzá. A kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak vagy a kockázat helye szerinti tagállamnak ezért biztosítania kell, hogy területén semmi ne akadályozza a Közösségben kínált biztosítási termékek forgalmazását, amennyiben a termékek nem sértik az adott tagállamban a közérdekek védelmére szolgáló hatályos jogszabályokat, és amennyiben a közérdeket nem védik a székhely szerinti tagállam szabályai.

51. Rendelkezést kell hozni egy szankciórendszerről, amelyet akkor kell alkalmazni, ha a kötelezettségvállalás szerinti vagy a kockázat helye szerinti tagállamban a biztosító nem tartja be a közérdek védelmét szolgáló hatályos rendelkezéseket.

52. A biztosítás belső piacán a fogyasztók szélesebb és változatosabb körből választhatnak biztosítást. Annak érdekében, hogy a széles választék és a fokozott verseny minden előnyét ki tudják használni, a fogyasztókat a szerződés megkötése előtt és időtartama alatt minden szükséges információval el kell látni, hogy a szükségleteiknek leginkább megfelelő szerződét választhassák.

53. A segítségnyújtásra vonatkozó szerződéseket ajánló biztosítónak rendelkeznie kell az általa kínált természetbeni szolgáltatások megfelelő időben történő nyújtásához szükséges eszközökkel. Az ilyen vállalkozások tekintetében előírt szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükséglet rájuk vonatkozó abszolút alsó korlátját külön rendelkezésben kell szabályozni.

54. A Közösségben az együttes biztosítási tevékenységek – amelyek jellegüknél és nagyságrendjüknél fogva valószínűleg nemzetközi együttes biztosításként valósulnak meg – hatékony működését minimumszintű harmonizációval kell elősegíteni, a verseny torzulását és az eltérő bánásmódokat elkerülendő. Ezzel összefüggésben a vezető biztosítónak értékelnie kell a kárigényeket és rögzítenie kell a biztosítástechnikai tartalékokat. Emellett a közösségi együttes biztosítás területén különleges együttműködésre van szükség egyrészt a tagállamok felügyeleti hatóságai között, másrészt a Bizottság és az említett hatóságok között.

55. A biztosítottak védelme érdekében harmonizálni kell a jogvédelmi biztosítással kapcsolatos nemzeti jogszabályokat. Amennyire lehet, kerülni kell az érdekütközéseket, amelyek főként abból erednek, hogy a biztosító egy másik személyt is biztosít, vagy hogy egy személy számára jogvédelmi biztosítást és egy másik ágazatba tartozó biztosítást is nyújt, a mégis kialakuló érdekütközéseket pedig meg kell tudni oldani. Az ügyfelek ilyen szempontból megfelelő szintű védelme több eszközzel is elérhető. A jogvédelmi biztosítással rendelkező személyek érdekvédelmének bármely eszköz választása esetén azonos szintűnek kell lennie.

56. A jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti érdekütközést a legtisztességesebb és leggyorsabb módon kell rendezni. Ezért célszerű, hogy a tagállamok választottbírósági eljárásról vagy hasonló biztosítékot nyújtó eljárásról rendelkezzenek.

57. Egyes tagállamokban a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítás a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgál. Az ilyen egészségbiztosítás különös jellege megkülönbözteti azt a kárbiztosítás más ágazataitól és az életbiztosítástól, mivel gondoskodni kell arról, hogy az ügyfelek – tekintet nélkül korukra vagy kockázati profiljukra – ténylegesen hozzáférhessenek a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási védelemhez. Az egészségbiztosítási szerződések jellege és szociális következményei miatt a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak rendszeres jelentési kötelezettséget kell előírniuk a magán- vagy önkéntes alapon megkötött egészségbiztosítási szerződések általános és különös feltételei tekintetében a célból, hogy ellenőrizni tudják, hogy az ilyen szerződések a szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítás részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálnak-e. Az ilyen jellegű ellenőrzés nem képezheti a termékek forgalmazásának előfeltételét.

58. E célból egyes tagállamok egyedi jogszabályokat alkottak. A közérdek védelmében lehetővé kell tenni ilyen jogszabályok alkotását, amennyiben azok nem korlátozzák indokolatlanul a letelepedés jogát, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadságát, és azzal a feltétellel, hogy az ilyen jogszabályokat azonos módon kell alkalmazni. E jogszabályok az egyes tagállamok körülményei miatt különböző jellegűek lehetnek. A közérdek védelmére vonatkozó célkitűzést úgy is el lehet érni, hogy a magán- vagy önkéntes egészségbiztosítást nyújtó vállalkozásoktól olyan egységes szerződések kínálatát követelik meg, melyek a tagállamok törvény által előírt szociális biztonsági rendszeréhez hasonló védelmet nyújtanak az előírt maximummal azonos vagy annál alacsonyabb biztosítási díj ellenében, és megkövetelik, hogy a biztosítóintézetek részt vegyenek veszteségkompenzációs rendszerekben. További lehetőségként meg lehet követelni, hogy a magán- és az önkéntes egészségbiztosítás biztosítástechnikai alapja hasonló legyen az életbiztosításéhoz.

59. A fogadó tagállamok megkövetelhetik bármely, a területükön saját kockázatára kötelező munkahelyi balesetbiztosítást nyújtó biztosítótól, hogy tartsa be a tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különleges rendelkezéseit. Ez a követelmény azonban nem alkalmazható a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezésekre, amelyeknek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelősségi körében kell maradniuk.

60. Mivel a [RÓMA I.] rendelet alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit.

61. Megfelelő szabályokat kell alkotni a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól kockázatokat átvállaló céltársaságokkal kapcsolatban, amelyek maguk nem biztosítók vagy viszontbiztosítók. A céltársaságtól beszedhető összegek viszontbiztosítási vagy engedményezési szerződések keretében levonhatónak minősülnek.

62. A véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenység különleges jellege miatt a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a véges kockázatú viszontbiztosítási szerződéseket kötő vagy véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységeket folytató biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek az említett szerződésekből és tevékenységekből eredő kockázatok azonosítására, értékelésére és ellenőrzésére.

63. A viszontbiztosítás nemzetközi vonatkozásainak figyelembevétele érdekében rendelkezni kell arról, hogy harmadik országgal olyan nemzetközi megállapodásokat lehessen kötni, amelyek célja azon viszontbiztosítási jogalanyok feletti felügyelet eszközeinek meghatározása, amelyek üzleti tevékenységüket a szerződő felek területén folytatják. Rendelkezni kell továbbá egy rugalmas eljárásról, amely lehetővé teszi a harmadik országokkal való prudenciális egyenértékűség közösségi szintű értékelését, hogy javítani lehessen a viszontbiztosítási szolgáltatások liberalizálását harmadik országokban, akár letelepedés, akár határokon átnyúló szolgáltatás révén.

64. A biztosítási és viszontbiztosítási csoportok felügyeletére vonatkozó jogszabályoknak lehetővé kell tenniük, hogy a biztosítót vagy viszontbiztosítót felügyelő hatóságok megalapozottabb véleményt alkossanak a csoportok pénzügyi helyzetéről.

65. A csoportfelügyeletnek a szükséges mértékben figyelembe kell vennie a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaságokat is. Ez az irányelv azonban nem írja elő, hogy a tagállamok az említett vállalkozások egyedi felügyeletére kötelesek.

66. Noha a biztosítási felügyelet alapvető célja az egyedi biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete marad, meg kell határozni a csoportszintű felügyelet hatályába tartozó vállalkozások körét is.

67. Csoportszintű felügyelet alkalmazandó minden esetben a Közösségen belül főirodával rendelkező legfőbb részesedő vállalkozás szintjén. A tagállamoknak azonban meg kell engedniük felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeletet korlátozott számú alacsonyabb szinten is végezhessék, amennyiben szükségesnek ítélik.

68. A szolvenciaszámítást csoportot alkotó biztosítók és viszontbiztosítók esetében csoportszinten kell elvégezni.

69. A csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy belső modell alkalmazása iránti kérelmet nyújtsanak be mind a csoportszintű, mind az egyedi szolvenciaszámításhoz.

70. Gondoskodni kell a szavatolótőke csoporton belüli célszerű allokációjáról és arról, hogy az szükség esetén rendelkezésre álljon az ügyfelek és kedvezményezettek védelmében. E célból a csoporton belüli biztosítóknak és viszontbiztosítóknak elegendő szavatolótőkével kell rendelkezniük a szavatolótőke-szükséglet fedezésére, kivéve ha az ügyfelek és kedvezményezettek védelmét más módon is hatékonyan meg lehet valósítani. A csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók számára ezért engedélyezni kell, hogy szavatolótőke-szükségletüket bizonyos körülmények között az anyavállalat nyilatkozatában foglalt csoporttámogatással fedezzék. A csoporttámogatás esetleges jövőbeli felülvizsgálatának szükségességéhez kapcsolódó értékelés, illetve a felülvizsgálat előkészítése érdekében a Bizottság jelentést tesz a tagállamok vonatkozó szabályairól és a felügyeleti hatóságok gyakorlatairól.

71. Egy biztosítói holdingtársaság vagy egy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító által birtokolt biztosító leányvállalat vagy viszontbiztosító leányvállalat szolvenciájára hatással lehetnek annak a csoportnak a pénzügyi erőforrásai és e pénzügyi erőforrások csoporton belüli eloszlása, amelyben részt vesz. A felügyeleti hatóságok részére ezért biztosítani kell a csoportfelügyelet gyakorlásának, valamint megfelelő intézkedések meghozatalának lehetőségét a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak szolvenciája veszélybe került vagy veszélybe kerülhet.

72. A biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét kockázatkoncentrációk és csoporton belüli ügyletek befolyásolhatják. A felügyeleti hatóságok részére ezért lehetővé kell tenni, hogy a kockázatkoncentrációk és a csoporton belüli ügyletek felett általános felügyeletet gyakorolhassanak, és hogy megfelelő intézkedéseket hozhassanak a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén, ha annak szolvenciája veszélybe került vagy veszélybe kerülhet.

73. A csoporton belüli biztosítóknak és viszontbiztosítóknak megfelelő irányítási rendszerekkel kell rendelkezniük, amelyeket felügyeleti felülvizsgálatnak kell alávetni.

74. A csoportfelügyelet alá tartozó valamennyi biztosítói és viszontbiztosítói csoportnak egy az érintett felügyeleti hatóságok közül kijelölt csoportfelügyeleti hatósághoz kell tartoznia. A csoportfelügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei közé tartozik a megfelelő koordináció és a döntéshozatali hatáskör gyakorlása. Az ugyanazon csoportba tartozó biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletében érintett hatóságoknak koordinációs megállapodásokat kell kötniük.

75. Gondoskodni kell arról, hogy a felügyeleti hatóságok a csoportfelügyelet gyakorlásához szükséges összes információhoz hozzájussanak. Meg kell teremteni a biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok közötti, illetve az előbb említett hatóságok és a más pénzügyi ágazatokban működő vállalkozások felügyeletéért felelős hatóságok közötti együttműködést.

76. Ha egy csoport vezetője nem a Közösségen belüli, a csoporton belüli biztosítókat és viszontbiztosítókat egyenértékű és célszerű csoportfelügyeleti szabályozásnak kell alávetni. Ezzel összefüggésben gondoskodni kell a szabályok átláthatóságáról és a harmadik országbeli hatóságokkal a releváns körülmények fennállásakor folytatott információcseréről.

77. Tekintve hogy a reorganizációs intézkedésekről és a felszámolási eljárásokról szóló nemzeti jogszabályok nincsenek harmonizálva, a belső piac megvalósítása keretében célszerű gondoskodni a tagállamok biztosítókra vonatkozó reorganizációs és felszámolási eljárásokkal kapcsolatos jogszabályainak kölcsönös elismeréséről, valamint a szükséges együttműködésről, figyelembe véve az ilyen intézkedések egysége, egyetemessége, összehangolása és nyilvánossága, valamint a biztosítási hitelezők egyenlő bánásmódja és védelme iránti igényt.

78. Arról is gondoskodni kell, hogy az egy-egy tagállam illetékes hatósága által elfogadott reorganizációs intézkedések – amelyek célja a biztosító pénzügyi stabilitásának megőrzése vagy helyreállítása, valamint a lehetséges mértékig a felszámolási helyzet megelőzése – az egész Közösségben kifejthessék teljes hatásukat. Az ilyen reorganizációs intézkedések és felszámolási eljárások harmadik országokkal szembeni hatásainak azonban változatlannak kell maradniuk.

79. A reorganizációs intézkedések, illetve a felszámolási eljárások alkalmazásában különbséget kell tenni az illetékes hatóságok és a biztosítók felügyeleti hatóságai között.

80. A fióktelep fizetésképtelenségi célú meghatározásánál – a fizetésképtelenségre vonatkozó hatályos elveknek megfelelően – figyelembe kell venni, hogy a biztosító különálló jogi személy. A székhely szerinti tagállam jogszabályaiban azonban meg kell határozni azt a módot, ahogyan az állandó felhatalmazással rendelkező, a biztosító ügynökeként eljáró független személyek birtokában lévő eszközök és források kezelendők a biztosító felszámolása során.

81. Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett azok a felszámolási eljárások is az irányelv hatályába tartoznak, amelyeket bár nem fizetésképtelenség miatt indítottak meg, de a biztosítási kárigények kifizetése érdekében valamely kielégítési sorrendet tartalmaznak. A biztosító alkalmazottainak a munkavállalási szerződésből, illetve munkaviszonyból származó követeléseire átruházás útján valamilyen nemzeti bérgarancia-rendszernek is fedezetet kell biztosítania. Az ilyen átruházott követeléseket a székhely szerinti tagállam jogában meghatározott módon ( lex concursus ) kell kezelni.

82. A reorganizációs intézkedések nem zárják ki a felszámolási eljárás megkezdését. Gondoskodni kell arról, hogy a felszámolási eljárás a reorganizációs intézkedések elfogadásának hiányában vagy azt követően is kezdeményezhető legyen, ezt követően pedig csődegyezséggel vagy más hasonló intézkedéssel – ideértve a reorganizációs intézkedéseket is – megszűnhessen.

83. Biztosító felszámolási eljárásával kapcsolatban kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait szabad határozathozatalra felhatalmazni. A határozatok hatásainak az egész Közösségre ki kell terjedniük és azokat minden tagállamnak el kell ismernie. A határozatokat a székhely szerinti tagállam eljárásainak megfelelően és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Az információkat minden olyan ismert hitelező számára is hozzáférhetővé kell tenni, amelynek követelésbenyújtási vagy észrevételezési joga van.

84. A felszámolási eljárás során a biztosító minden eszközét és forrását figyelembe kell venni.

85. A felszámolási eljárás indításának, lefolytatásának és lezárásának összes feltételére a székhely szerinti tagállam joga az irányadó.

86. A tagállamok összehangolt fellépése érdekében a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságait és az összes többi tagállam ilyen hatóságait sürgősen tájékoztatni kell a felszámolási eljárás megindításáról.

87. Rendkívüli fontosságú, hogy a biztosított személyek, ügyfelek, kedvezményezettek, illetve bármilyen sértett fél, akinek közvetlen kereseti joga van a biztosító ellen a biztosítási ügyletekből eredő kárigény miatt, védelemben részesüljön a felszámolási eljárás során, feltéve hogy az ilyen védelem nem terjed ki azokra a követelésekre, amelyek nem a biztosítási szerződésekből vagy biztosítási ügyletekből származó kötelezettségekből erednek, hanem a tárgyalások során valamely ügynök által okozott polgári jogi felelősségből, amelyért a biztosítási szerződésre vagy ügyletre alkalmazandó jognak megfelelően az ilyen biztosítási szerződés vagy ügylet értelmében maga az ügynök nem felelős. E cél érdekében a tagállamoknak lehetővé kell tenniük a biztosítási hitelezők különleges bánásmódjára szolgáló egyenértékű módszerek közötti választást, amely módszerek egyike sem akadályozza a tagállamokat abban, hogy a biztosítási kárigények különféle kategóriái között rangsort állapítsanak meg. Emellett megfelelő egyensúlyt kell létrehozni a biztosítási hitelezők és más, az érintett tagállam jogszabályai által védett kiváltságos hitelezők védelme között.

88. A felszámolási eljárás megindításának együtt kell járnia a biztosító működési engedélyének visszavonásával, kivéve, ha ez már megtörtént.

89. A hitelezők számára jogot kell biztosítani, hogy panaszt tehessenek, vagy hogy írásos észrevételeiket beterjeszthessék a felszámolási eljárás során. A székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamban állandó lakóhellyel rendelkező hitelezők követeléseit az állampolgárság vagy lakóhely miatti bármiféle diszkrimináció nélkül kell kezelni, a velük egyenértékű, székhely szerinti tagállambeli követelésekkel azonos módon.

90. Az általános bizalom és a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállamok jogbiztonságának védelme érdekében meg kell határozni az irányadó jogot, amely a reorganizációs intézkedéseknek és a felszámolási eljárásoknak a függőben levő peres eljárásokra, valamint a peres eljárásokból eredő egyedi végrehajtási intézkedésekre gyakorolt hatásaira vonatkozik.

91. Az irányelv végrehajtásához szükséges jogszabályokat a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal[40] összhangban kell elfogadni. A Bizottságra különösen azoknak a jogszabályoknak az elfogadási hatáskörét kell átruházni, amelyek azon mellékletek és jogszabályok módosításával kapcsolatosak, amelyek főként a felügyeleti hatásköröket és a meghozandó intézkedéseket határozzák meg, illetve részletes követelményeket állapítanak meg például a következő területeken: irányítási rendszer, közzététel, a befolyásoló részesedéssel kapcsolatos értékelési kritériumok, a biztosítástechnikai tartalékok és a tőkeszükségletek számítása, befektetési szabályok és csoportfelügyelet. Mivel az említett jogszabályok általános hatályúak és céljuk az irányelv nem lényegi elemeinek módosítása illetve az irányelv kiegészítése új, nem lényegi elemekkel, ezért ezeket a jogszabályokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

92. Mivel a tervezett intézkedés céljait tagállami szinten nem lehet kielégítően megvalósítani, és mivel azokat az intézkedés léptéke és hatásai miatt közösségi szinten jobban meg lehet valósítani, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl a célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

93. A viszontbiztosítás és a visszaengedményezés területén a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások megszüntetéséről szóló, 1964. február 25-i 64/225/EGK tanácsi irányelv[41], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási üzletág tekintetében a letelepedés szabadságát akadályozó korlátok eltörléséről szóló, 1973. július 24-i 73/240/EGK tanácsi irányelv[42], az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK irányelv módosításáról szóló, 1976. június 29-i 76/580/EGK tanácsi irányelv[43], valamint az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenységek megkezdésére és gyakorlására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló 73/239/EGK első irányelvnek elsősorban az utazási segítségnyújtás vonatkozásában történő módosításáról szóló, 1984. december 10-i 84/641/EGK tanácsi irányelv[44] rendelkezései elavultak, ezért hatályon kívül helyezendők.

94. Az irányelv nemzeti jogba való átültetésére irányuló kötelezettség csak azokra a rendelkezésekre vonatkozik, amelyek alapvető változást jelentenek a korábbi irányelvekhez képest. A változatlanul maradt rendelkezések átültetésére irányuló kötelezettség a korábbi irányelvekből ered.

95. Ez az irányelv nem sérti a tagállamoknak az irányelvek nemzeti jogba való átültetésére vonatkozó, a VI. melléklet B részében meghatározott határidőkkel kapcsolatos kötelezettségeit.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. CÍM

√ A KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁS ÉS VISZONTBIZTOSÍTÁS MEGKEZDÉSE ÉS GYAKORLÁSA Õ

I. FEJEZET

√ TÁRGY, HATÁLY ÉS Õ FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK ÉS HATÁLY

1. SZAKASZ – TÁRGY ÉS HATÁLY

ê 2002/83/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

1. cikk√ Tárgy Õ

Ez az irányelv √ a következőkkel kapcsolatos szabályokat állapítja meg: Õ

(1). a következőkben meghatározott tevékenységi formákban a tagállamokban letelepedett vagy ott letelepedni kívánó vállalkozások által az önállóan végzett közvetlen biztosítási √ és viszontbiztosítási Õ tevékenység √ Közösségen belüli Õ megkezdésére és gyakorlására vonatkozik:

√ (2) biztosítási és viszontbiztosítási csoportok esetében a kiegészítő felügyelet Õ;

√ (3) a közvetlen biztosítók reorganizációja és felszámolása. Õ

ê 84/641/EGK 1. cikk és 2002/83/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

2. cikk√ Hatály Õ

1. Ez az irányelv a közvetlen √ élet és nem-életbiztosítókra alkalmazandó Õ biztosítás önálló tevékenységként történő megkezdésével és folytatásával, valamint a (2) bekezdésben említett segítségnyújtással foglalkozik, amelyet olyan vállalkozások folytatnak, amelyek valamely tagállam területén letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni.

ê 2005/68/EK 1. cikk (kiigazított szöveg)

1. Ez az √ Az Õ irányelv az olyan viszontbiztosítókra √ is alkalmazandó Õ általi önálló közvetlen viszontbiztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó szabályokat állapítja meg, amelyek kizárólag viszontbiztosítási tevékenységgel foglalkoznak, és amelyek valamely tagállamban √ területén Õ letelepedtek, vagy ott kívánnak letelepedni √ , a IV. cím kivételével Õ.

ê 84/641/EGK 1. cikk (kiigazított szöveg)

2. √ Az (1) bekezdés első albekezdése alkalmazásában a nem-életbiztosítás körébe beleértendő Õ A segítségnyújtási tevékenység az olyan személyek számára √ történő segítségnyújtás Õ nyújtott segítség, akik bajba kerülnek utazásuk során, illetve miközben otthonuktól, állandó tartózkodási helyüktől távol tartózkodnak. Ez azt jelenti, hogy a kedvezményezett a biztosítási díj előzetes megfizetése ellenében, a segítségnyújtásra vonatkozó szerződésben meghatározott esetekben és feltételek mellett azonnal segítségben részesül, ha valamilyen véletlen esemény bekövetkezte folytán bajba kerül.

A segítségnyújtás magában foglalhatja pénzbeli vagy természetbeni szolgáltatás nyújtását. A természetbeni szolgáltatást a segítségnyújtó alkalmazottai és berendezései útján nyújthatja.

A segítségnyújtási tevékenység nem foglalja magában a szerviztevékenységet, a karbantartást, az értékesítés utáni szolgáltatásokat, illetve közvetítői tevékenységként a segítségnyújtás puszta jelzését, illetve a segélynyújtást.

3. Az e cikkben említett tevékenységek ágazatonkénti besorolása a mellékletben található.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 3. Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv az alábbiakra alkalmazandó: Õ

a) 1. a következő szerződéses alapú biztosítási fajták √ életbiztosítási tevékenységek Õ:

a)i. életbiztosítás, azaz az a biztosítási ágazat, amely különösen a kizárólag egy meghatározott életkor elérésére szóló biztosítás, a kizárólag halál esetére szóló biztosítás, a meghatározott életkor elérésére vagy az azt megelőző elhalálozás esetére szóló biztosítás, a díj-visszatérítéses életbiztosítás, a házasságkötésre szóló biztosítás, a születésre szóló biztosítás;

b)ii. életjáradékok;

c)iii. az életbiztosítással √ kapcsolatban kötött Õ foglalkozó biztosítóintézetek által végzett kiegészítő biztosítás, azaz különösen a személyi sérülés esetére szóló, a munkaképtelenséget is magában foglaló biztosítás, a baleset miatti elhalálozás esetére szóló biztosítás, valamint a balesetből vagy betegségből származó rokkantság esetére szóló biztosítás, amennyiben ezeket a biztosítási fajtákat az életbiztosítás mellett kötik;

d)iv. √ a jelenleg Õ az Írországban és az Egyesült Királyságban létező, fel nem mondható állandó egészségbiztosításként ismert biztosítási fajta;

b) 2. a következő műveletek, amennyiben azok szerződésen alapulnak, és amennyiben a magánbiztosítás felügyeletéért felelős közigazgatási hatóságok felügyelete alá tartoznak, és az érintett országban engedéllyel rendelkeznek:

a)i. tontinák √ olyan műveletek Õ , amelyek esetében a jegyzők társulását avégett hozták létre, hogy közösen tőkésítsék járulékaikat, és ezután az így felhalmozott eszközöket az elhunytak túlélői vagy kedvezményezettjei között szétosszák, √ (tontinák) Õ;

b)ii. a biztosításmatematikai számításokra épülő tőkésítési műveletek, ahol előre megállapodott egyszeri vagy időszakos befizetések ellenében meghatározott időpontokra és összegre szóló kötelezettségeket vállalnak;

c)iii. a csoportos nyugdíjalapok kezelése, √ amibe a Õ azaz olyan műveletek, amelyek az érintett vállalkozás számára befektetések √ kezelése Õ ð is beletartozik ï kezeléséből állnak, különösen olyan testületek tartalékokat képviselő eszközeinek kezelésébőle, amelyek elhalálozás vagy túlélés, illetve valamely tevékenységgel való felhagyás, vagy annak korlátozása esetén teljesítenek kifizetéseket;

d)iv. a c) pontban iii. alpontban említett műveletek, amennyiben ezekhez vagy a tőke értékmegőrzésére, vagy egy minimális kamat fizetésére vonatkozó biztosítás kapcsolódik;

e)v. biztosítóintézetek √ életbiztosítók Õ által végzett olyan műveletek, amelyeket a francia „Code des assurances” IV. könyve 4. címének 1. fejezete említ;

3. c) Aaz emberi élet hosszához kapcsolódó műveletek, amelyeket a társadalombiztosítási jogszabályok előírnak, vagy amelyekről azok rendelkeznek, amennyiben azokat saját kockázatukra életbiztosító biztosítóintézetek √ életbiztosítók Õ végzik, vagy irányítják az adott tagállam jogszabályainak megfelelően.

ê 73/239/EGK 2. cikk (1) bekezdés d) pont és 2002/83/EK 3. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 2. SZAKASZ – HATÁLY ALÓLI KIVÉTELEK Õ

√ 1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Õ

3. cikk√ Kötelező rendszerek Õ

aA 2. cikk (3) bekezdésének alkalmazásától függően√ sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó Õ a szociális biztonság kötelező rendszerének részét képező biztosításra;

ò új szöveg

4. cikkHatály alóli kizárás nagyságrend miatt

1. Az 5–10. cikk sérelme nélkül, ezen irányelv nem alkalmazandó az évi 5 millió eurónál kisebb díjbevételű biztosítókra.

2. Ha az (1) bekezdésben meghatározott összeget három egymás követő évben túllépik, akkor az irányelvet a negyedik évtől alkalmazni kell.

ê 73/239/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

√ 2. ALSZAKASZ – NEM-ÉLETÁG Õ

5. cikk√ Műveletek Õ

√ A nem-életbiztosítók tekintetében Õ Aaz irányelv nem vonatkozik √ alkalmazandó Õ

1. a következő biztosítási fajtákra:

a) életbiztosítás, vagyis az a biztosítási ág, amely magában foglalja különösen az egy meghatározott kor elérésére szóló biztosítást, a halálesetre szóló biztosítást, az egy meghatározott kor elérésére vagy annál korábbi halálesetre szóló biztosítást, az életbiztosítást díj visszatérítésével, a tontinát, a házassági biztosítást és a születési biztosítást;

b) életjáradékok;

c) az életbiztosítással foglalkozó biztosítóintézetek által végzett kiegészítő biztosítás, vagyis személyi sérülésre, beleértve a munkaképtelenségre szóló biztosítást, a baleseti halál esetére szóló biztosítást, valamint a balesetből vagy betegségből eredő rokkantságra szóló biztosítást, ha ezeket a különféle biztosítási formákat az életbiztosítás mellett kötötték;

e) az Írországban és az Egyesült Királyságban létező úgynevezett „permanent health insurance” (elállás lehetősége nélküli állandó egészségbiztosítás).

2. a következő műveletekre:

a)1. az egyes tagállamok jogszabályaiban meghatározottak szerinti tőketörlesztési műveletek;

b)2. az önsegélyező típusú intézmények műveletei, amelyek ellátásai a rendelkezésre álló forrásoktól függően változnak, és amelyekben a tagok hozzájárulását átalánydíjas alapon határozzák meg;

c)3. a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek műveletei, amelyek célja kölcsönös fedezet nyújtása tagjaik számára biztosítási díj fizetése, illetve biztosítástechnikai tartalék képzése nélkül;

ê 87/343/EGK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

d)4. további összehangolásig, exporthitel-biztosítási ügyletek az állam számlájára vagy állami garanciával, vagy amennyiben az állam a biztosító.

ê 84/641/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

6. cikk√ Segítségnyújtás Õ

√ 1. Az irányelv nem alkalmazandó az alábbi feltételeket teljesítő segítségnyújtási tevékenységre: Õ

a) a √ segítségnyújtás Õ közúti gépjárművet érintő baleset vagy meghibásodás esetén √ történik Õ, amely általában √ és a baleset vagy meghibásodás Õ annak a tagállamnak a területén következik be, ahol a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás működik, a segítségnyújtási tevékenység szerinti kötelezettség a következőkre korlátozódik:;

√ b) a segítségnyújtási tevékenység szerinti kötelezettség a következőkre korlátozódik: Õ

i. helyszíni hibaelhárító szolgáltatás, amelyhez a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás a legtöbb esetben saját munkatársait és berendezéseit veszi igénybe,

ii. a gépjármű elszállítása a legközelebbi vagy a legmegfelelőbb helyre, ahol a javítást elvégezhetik, és, általában ugyanannak a segítségnyújtásnak a keretében, a gépjármű vezetőjének és utasainak az eljuttatása a legközelebbi helyre, ahonnan útjukat más módon folytathatják,

iii. amennyiben a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás tagállama előírja, a jármű elszállítása, lehetőleg a jármű vezetőjével és utasaival együtt, azok lakóhelyére, kiindulási helyére vagy eredeti rendeltetési helyére ugyanazon az államon belül,

c) kivéve, ha ezeket a tevékenységeket √ a segítségnyújtást nem Õ az irányelv hatálya alá tartozó vállalkozás végzi el.

2. Az első két francia bekezdésben 1. bekezdés b) pontjának i. és ii. alpontjában említett esetben az a feltétel, mely szerint a balesetnek vagy a meghibásodásnak azon vállalkozás szerinti tagállam területén kell bekövetkeznie, amely a fedezetet nyújtja, a) nem alkalmazandó, amennyiben ez olyan szervezet, amelynek a kedvezményezett √ a fedezetet nyújtó szervezet Õ tagja, és a javító szolgáltatást, illetve a jármű elszállítását egyszerűen egy tagsági kártya bemutatását követően az érintett országban egy hasonló szervezet végzi el minden további díj megfizetése nélkül, viszonossági szerződés alapján, b) nem gátolja, hogy az ilyen jellegű segítségnyújtást √ illetve Õ Írországban és az Egyesült Királyságban √ esetében, ahol a segítségnyújtást Õ a mindkét államban működő egyetlen szervezet végezze √ végzi Õ.

√ 3. Az irányelv nem alkalmazandó Õ A harmadik francia bekezdésben az (1) bekezdés b) pontjának iii. alpontjában említett körülmények esetén √ műveletek esetében Õ, amennyiben a baleset vagy a meghibásodás Írország vagy az Egyesült Királyság esetében Észak-Írország területén következett be, √ és Õ a járművet lehetőleg a jármű vezetőjével és utasaival együtt haza, a kiindulási pontra vagy eredeti rendeltetési helyükre szállíthatják bármelyik √ említett Õ állam területén.

4. Ezen túlmenően, az √ Az Õ irányelv nem érinti az √ alkalmazandó a Luxemburgi Nagyhercegség autóklubja által végzett Õ olyan segítségnyújtási tevékenységetre, amelyet valamely közúti járműnek √ a Luxemburgi Nagyhercegség területén kívül történő Õ balesete vagy meghibásodása esetén nyújtanak, és amely a Luxemburgi Nagyhercegség területén kívül balesetet szenvedett vagy meghibásodott járműnek, és adott esetben a jármű vezetőjének és utasainak hazaszállítását foglalja magában lehetőleg a jármű vezetőjével és utasaival együtt, ahol e tevékenységet a Luxemburgi Nagyhercegség autóklubja látja el.

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások csak abban az esetben végezhetik az e pontban említett tevékenységet, ha engedélyt kaptak a melléklet A. pontja 18. ágazatának végzésére az említett melléklet C. pontjának sérelme nélkül. Ebben az esetben az irányelv alkalmazandó a kérdéses tevékenységekre.

ê 2002/13/EK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

Ez az irányelv nem alkalmazandó olyan vállalkozásokra, amelyek eleget tesznek a következő feltételeknek:

a vállalkozás nem folytat semmilyen olyan tevékenységet a melléklet A. pontjának 18. ágazatába soroltakon kívül, amely ezen irányelvnek a hatálya alá tartozik,

ezt a tevékenységet kizárólag helyben végzi és az csak természetbeni szolgáltatásokat tartalmaz, és

a bajba jutott személyeknek nyújtott segítségnyújtási tevékenységből származó összes éves bevétel nem haladja meg a 200 000 eurót.

7. cikk √ Biztosító egyesületek Õ

1. Az irányelv nem vonatkozik a kölcsönös biztosítási egyesületekre, amennyiben azok megfelelnek a következő feltételek mindegyikének:

a) az alapszabálynak tartalmaznia kell olyan rendelkezéseket, amelyek további hozzájárulások nyújtására szólítanak fel, vagy csökkentik az ellátásokat;

b) tevékenységük nem irányul a felelősségi kockázatok biztosítására - kivéve, ha ez utóbbi a melléklet C. pontja szerinti kiegészítő biztosítást jelent - vagy hitel- és kezesi biztosítási kockázatokra;

c) az irányelvvel érintett tevékenységekre vonatkozó éves hozzájárulási bevétel nem lépheti túl az 5 millió eurót; és

d) az irányelvvel érintett tevékenységekre vonatkozó hozzájárulási bevétel legalább felének az egyesület tagjaitól kell származnia.

ê 73/239/EGK 3. cikk (kiigazított szöveg)

2. Az irányelv ezenkívül nem vonatkozik √ alkalmazandó Õ azokra √ a nem-életbiztosítási tevékenységet végző biztosító Õ egyesületekre, amelyek más ilyen természetű √ biztosító Õ egyesületekkel olyan megállapodást kötöttek, amely az általuk kibocsátott biztosítási kötvények teljes viszontbiztosításáról szól, vagy amely szerint az engedményezett √ elfogadó Õ biztosítóintézet teljesíti az ilyen kötvények alapján felmerülő kötelezettségeket az engedményező biztosítóintézet helyett. Ilyen esetben az irányelv előírásai az engedményes biztosítóintézetre elfogadó biztosítóra vonatkoznak.

ê 73/239/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

8. cikk √ Intézmények Õ

Az irányelv nem vonatkozik a következő √ nem-életbiztosítási tevékenységet végző Õ intézményekre, kivéve ha az alapszabályuk vagy a jogszabályok által meghatározott hatáskörük módosul:

ê 84/641/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

f)1. Dániában , Falcks Redningskorps A/S, København√ Danmark Õ;

ê 73/239/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

a)2. Németországban,

Az alábbi, monopolhelyzetben lévő közjogi intézmények (Monopolanstalten):

1. Badische Gebäudeversicherungsanstalt, Karlsruhe,

2. Bayerische Landesbrandversicherungsanstalt, Munich,

3. Bayerische Landestierversicherungsanstalt, Schlachtviehversicherung, Munich,

4. Braunschweigische Landesbrandversicherungsanstalt, Brunswick,

5. Hamburger Feuerkasse, Hamburg,

6. Hessische Brandversicherungsanstalt (Hessische Brandversicherungskammer), Darmstadt,

7. Hessische Brandversicherungsanstalt, Kassel,

8. Hohenzollernsche Feuerversicherungsanstalt, Sigmaringen,

9. Lippische Landesbrandversicherungsanstalt, Detmold,

10. Nassauische Brandversicherungsanstalt, Wiesbaden,

11. Oldenburgische Landesbrandkasse, Oldenburg,

12. Ostfriesische Landschaftliche Brandkasse, Aurich,

13. Feuersozietät Berlin, Berlin,

14. Württembergische Gebäudebrandversicherungsanstalt, Stuttgart.

Az illetékességi terület azonban nem tekinthető módosítottnak az említett intézmények egyesülése esetén, amely egyesülés hatására az egyesülő intézmények illetékességi területe fennmarad az új intézmény javára, a biztosítási ágazatokra vonatkozó tevékenység sem tekinthető módosítottnak, ha ezek közül az intézmények közül az egyik a másik ilyen intézménytől egy vagy több biztosítási ágazatot ugyanarra a területre vonatkozóan átvesz.

Aa következő, félállami intézmények:

1. a) Postbeamtenkrankenkasse,

2. b) Krankenversorgung der Bundesbahnbeamten;

b) Franciaországban

A következő intézmények:

1. Caisse départementale des incendiés des Ardennes,

2. Caisse départementale des incendiés de la Côte-d'Or,

3. Caisse départementale des incendiés de la Marne,

4. Caisse départementale des incendiés de la Meuse,

5. Caisse départementale des incendiés de la Somme,

6. Caisse départementale grêle du Gers,

7. Caisse départementale grêle de l'Hérault;

c)3. Írországban, √ a Õ Voluntary Health Insurance Board;

ê Spanyolország és Portugália csatlakozási okmánya 26. cikk és I. melléklet, 156. pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

g)4. Spanyolországban,

A következő intézmények:

1. Comisaría de Seguro Obligatorio de Viajeros,

2. √ a Õ Consorcio de Compensación de Seguros,

3. Fondo Nacional de Garantía de Riesgos de la Circulación.

ê 73/239/EGK 4. cikk

d)5. Olaszországban,

Ila Cassa di Previdenza per l'assicurazione degli sportivi (Sportass);

e) Az Egyesült Királyságban, The Crown Agents;

ê 2002/83/EK 3. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 3. ALSZAKASZ – ÉLETÁG Õ

9. cikkKizárt √ Műveletek és Õ tevékenységek és testületek

√ Az életbiztosítók tekintetében Õ Eez az irányelv nem vonatkozik a következőkre √ alkalmazandó a következő műveletekre és tevékenységekre Õ :

1. a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontja alkalmazására figyelemmel, a 73/239/EGK irányelv mellékletében meghatározott ágazatok;

(1) 2. a gondoskodó és kölcsönös segélyező egyesületek műveletei, amelyeknek a szolgáltatásai a rendelkezésükre álló erőforrások szerint változnak, és amelyek minden tagtól megfelelő átalány szerinti járulékfizetést követelnek meg;

(2) 3. a 2. cikkben említett vállalkozásokon kívüli szervezetek által végzett műveletek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozáshoz, vállalkozások csoportjához, szakmához vagy szakmák csoportjához tartozó alkalmazott vagy önálló vállalkozó személyeknek szolgáltatásokat nyújtsanak elhalálozás, túlélés vagy a tevékenységgel való felhagyás vagy annak korlátozása esetén, függetlenül attól, hogy az ilyen műveletekből származó kötelezettségvállalásokra a matematikai tartalékok minden időben teljes fedezetet biztosítanak-e;

(3) 8. az alkalmazotti nyugdíjtörvényben (TELTyEL) és egyéb kapcsolódó finn jogszabályokban előírt nyugdíjbiztosítók nyugdíjtevékenységei, a következő feltételekkel:

a) azok a nyugdíjbiztosítók, amelyek a finn jog szerint már most is kötelesek külön számviteli és ügyviteli rendszerben kezelni nyugdíjbiztosítási tevékenységeiket, ezen túlmenően a csatlakozás időpontjától √ 1995. január 1-jétől Õ kezdődően e tevékenységek végzésére önálló jogalanyisággal bíró egységeket állítanak fel;

b) a finn hatóságok hátrányos megkülönböztetés nélkül megengedik a tagállamok összes állampolgára és társasága számára, hogy a finn jogszabályoknak megfelelően végezzék a 2. cikkben felsorolt, ehhez a mentességhez kapcsolódó tevékenységeket, a következő eszközök bármelyike révén: meglévő biztosítótársaságban vagy csoportban fennálló tulajdon vagy részesedés, √ vagy Õ új biztosítók vagy csoportok, ezen belül nyugdíjbiztosítók létesítése vagy ilyenekben való részesedés.;

c) a finn hatóságok a csatlakozást követő három hónapon belül jelentést nyújtanak be jóváhagyásra a Bizottságnak, amelyben beszámolnak arról, hogy milyen intézkedéseket tettek a TEL tevékenységeinek a szokásos biztosítási tevékenységektől való elkülönítése céljából, hogy megfeleljenek ezen irányelv minden előírásának.

10. cikk√ Szervezetek, egyesületek és intézmények Õ

√ Az életbiztosítás tekintetében ez az irányelv nem alkalmazandó a következő szervezetekre, egyesületekre és intézményekre: Õ

(1) 5. olyan szervezetek, amelyek kizárólag elhalálozás esetére vállalják a szolgáltatások nyújtását, amennyiben az ilyen szolgáltatások összege nem haladja meg az egyszeri elhalálozás átlagos temetési költségeit, vagy amennyiben a szolgáltatásokat természetben nyújtják;

6. biztosítóegyesületek, amennyiben:

- az alapszabály rendelkezéseket tartalmaz további hozzájárulások lehívására, vagy a szolgáltatások csökkentésére, vagy más, ezt vállaló személyek támogatásának igénybevételére; valamint

- az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó éves járulékbevétel nem haladja meg az 5 millió eurót három egymást követő évben; Amennyiben ezt az összeget három egymást követő évben túllépik, ezt az irányelvet a negyedik évtől alkalmazni kell.

E bekezdés rendelkezései azonban nem akadályozzák, hogy a kölcsönös biztosítóegyesület ezen irányelv alapján megadott engedélyért folyamodjon vagy ilyen engedély alapján működjön;

(2) 7. Németországban a „Versorgungsverband deutscher Wirtschaftsorganisationen”, kivéve, ha tevékenységi köre ð hatásköre ï tekintetében alapszabályát módosítják. ;

ê 2005/68/EK 1. cikk (kiigazított szöveg)

√ 4. ALSZAKASZ – VISZONTBIZTOSÍTÁS Õ

11. cikk√ Viszontbiztosítás Õ

2. √ A viszontbiztosítás tekintetében Õ Aaz irányelv nem alkalmazható a következőkre:

a) a 73/239/EGK és a 2002/83/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítók;

b) a 73/239/EGK irányelv 2. és 3. cikkének hatálya alá tartozó tevékenységek és szervezetek;

c) a 2002/83/EK irányelv 3. cikkének hatálya alá tartozó tevékenységek és szervezetek;

d) a valamely tagállam kormánya által folytatott viszontbiztosítási tevékenységre, illetve annak teljes garantálására, amennyiben az nyomós közérdekre hivatkozva végső viszontbiztosítóként lép fel, ideértve azokat az eseteket is, amikor a fellépését olyan piaci helyzet kívánja meg, amelyben nem lehetséges megfelelő piaci fedezetet találni.

ê 2005/68/EK 62. cikk

12. cikkTevékenységüket megszüntető viszontbiztosítók

1. Ez az irányelv nem vonatkozik azokra a viszontbiztosítókra, amelyek 2007. december 10-ig megszüntették új viszontbiztosítási szerződések kötését, és a meglévő állományukat kizárólag a tevékenységük megszüntetése céljából igazgatják.

2. A tagállamok összeállítják az érintett viszontbiztosítók jegyzékét és azt továbbítják a többi tagállamnak.

ê 98/78/EK 1. cikk és 2001/17/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

√ 3. SZAKASZ – FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK Õ

13. cikkFogalommeghatározások

1. Ezen irányelv alkalmazásában √ a következő fogalommeghatározások alkalmazandók Õ :

a)1. „biztosítóintézet ”: olyan √ közvetlen életbiztosító vagy nem-életbiztosító Õ vállalkozás, amely a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően a 14. cikkel összhangban hivatalos engedéllyel rendelkezik;

ê 98/78/EK 1. cikk b) pont (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

b)2. „ harmadik országbeli biztosítóintézete” : olyan vállalkozás √ biztosító Õ, amelynek a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően 14. cikkel összhangban engedélyre lenne szüksége, ha a Közösségben ð lenne a főirodája ï bejegyzett székhellyel rendelkezne;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés c) pont és 59. cikk (2) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

c)3. „viszontbiztosító” : olyan vállalkozás, amely a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének megfelelően 14. cikkel összhangban hivatalos engedélyt kapott √ viszontbiztosítási tevékenység folytatására Õ ;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

14. „nem tagországbeli √ harmadik országbeli Õ viszontbiztosító ”: olyan vállalkozás √ viszontbiztosító Õ, amelynek a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében 14. cikkel összhangban engedélyre lenne szüksége, ha székhelye √ a Közösségben lenne a főirodája Õ a Közösségen belül lenne;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

a)5. „ viszontbiztosítás” :√ a következők egyike Õ:

a) olyan tevékenység, amely során átvállalják a biztosító vagy egyéb viszontbiztosító által átengedett kockázatokat;

b) Aa Lloyd's néven ismert biztosítást kötők egyesülete esetében viszontbiztosításnak minősül a Lloyd's valamely tagja által átengedett kockázatnak a Lloyd's néven ismert biztosítást kötők egyesületétől eltérő biztosító vagy viszontbiztosító részéről történő átvállalása;

e) „telephely”: a viszontbiztosító főirodája vagy fióktelepe, figyelemmel a d) pontra;

ê 92/49/EGK 1. cikk c) pont (kiigazított szöveg)

c)6. „ székhely szerinti tagállam” √ a következők egyike: Õ

a) √ nem-életbiztosítók esetében Õ az a tagállam, amelyben a kockázatot fedező biztosítóintézet székhelye √ főirodája Õ található;

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés e) pont (kiigazított szöveg)

cb) „székhely szerinti tagállam” √ életbiztosítók esetében Õ az a tagállam, amelyben a kötelezettségvállalásért helytálló biztosítóintézet központi ügyvezetése √ főirodája Õ található;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés f) pont (kiigazított szöveg)

fc) „székhely szerinti tagállam”: √ viszontbiztosítók esetében Õ az a tagállam, amelynek területén a viszontbiztosító főirodája található;

ê 92/49/EGK 1. cikk d) és e) pont (kiigazított szöveg)

d) „fióktelep szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a kockázatot fedező fióktelep található;

c) tagállam, amelyben a szolgáltatást nyújtják : az a tagállam, amelyben a 88/357/EGK irányelv 2. cikkének d) pontjában meghatározottak szerint a kockázat fennáll, ha azt egy más tagállamban székhellyel rendelkező biztosítóintézet vagy fióktelep biztosítja;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

g) „fióktelep szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a viszontbiztosító fióktelepe található;

h)7. „fogadó tagállam” : az a √ székhely szerinti tagállamon kívüli Õ tagállam, amelynek területén √ a biztosító vagy Õ a viszontbiztosító fióktelepe található, vagy ahol tevékenységet végez;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés a) pont (kiigazított szöveg)

k)8. „ illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok”: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

b) „fióktelep” a biztosítóintézet képviselete vagy fióktelepe;

Valamely vállalkozásnak bármilyen állandó jelenlétét valamely tagállam területén ugyanúgy kell kezelni, mintha az képviselet vagy fióktelep lenne, még akkor is, ha az nem fióktelep vagy képviselet formájáában jelenik meg, és csak egy, a vállalkozás saját alkalmazottai vagy egy olyan független személy által vezetett irodából áll, akinek állandó jogosultsága van a vállalkozás nevében eljárni, mintha képviselet lenne.

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

d)9. „fióktelep” : a √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító képviselete vagy fióktelepe √ , amely a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén található Õ ;

ê 92/49/EGK 1. cikk (kiigazított szöveg)

b) fióktelep a biztosítóintézet képviselete vagy fióktelepe, tekintettel a 88/357/EGK irányelv 3. cikkére;

ê 2001/17/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

b) „fióktelep” valamely biztosítóintézet bármilyen állandó jelenléte a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén, amely biztosítással foglalkozik;

ê 88/357/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

a)„első irányelv”:

a 73/239/EGK irányelv;

b)„vállalkozás”:

- az I. és II. cím alkalmazásában:

bármely vállalkozás, amely hivatalos engedélyt kapott az első irányelv 6. vagy 23. cikkének megfelelően,

- a III. és IV. cím alkalmazásában:

bármely vállalkozás, amely hivatalos engedélyt kapott az első irányelv 6. cikkének megfelelően;

c)„telephely”:

egy vállalkozás székhelye, képviselete vagy fióktelepe, figyelembe véve a 3. cikket;

d)10. „a kockázat helye szerinti tagállam” √ a következők egyike Õ ð a nem-életbiztosítási szerződés megkötésének időpontjában ï:

a) az a tagállam, ahol az az ingatlan található, ahol a biztosítás vagy épületekre, illetve épületekre és azok tartalmára vonatkozik, amennyiben az épület tartalmára vonatkozó kockázatra ugyanaz a biztosítási kötvény kiterjed;

b) bármely típusú járműre vonatkozó biztosítás esetén a nyilvántartásba vétel helye;

c) a szerződés kötésének helye szerinti tagállam, ha a legfeljebb 4 hónapos időtartamra szóló biztosítás utazási vagy üdülési kockázatra nyújt fedezetet, bármely ágazatról legyen is szó;

d) √ az a), b) vagy c) pontban kifejezetten nem említett esetekben Õ az a tagállam ahol √ amelyben a következők valamelyike található: Õ

i. a biztosítottnak állandó lakhelye Ö az ügyfél szokásos tartózkodási helye Õ;

ii. ha a biztosított √ az ügyfél Õ jogi személy, az a tagállam, ahol az a telephelye található, amelyre a szerződés vonatkozik, minden, az előző francia bekezdésekben kifejezetten nem tárgyalt esetben;

e) e)„a telephely szerinti tagállam”:

az a tagállam, ahol a kockázatot biztosító telephelye található;

f)„a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam”:

az a tagállam, ahol egy másik tagállambeli telephely által biztosított kockázat felmerül.

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

c) „telephely”: a vállalkozás központi ügyvezetésének helye, képviselete vagy fióktelepe;

d) „kötelezettségvállalás”: a 2. cikkben említett biztosítási vagy tevékenységi fajták egyikében megnyilvánuló kötelezettségvállalás;

f) „fióktelep szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben a kötelezettségvállalásért helytálló fióktelep található;

g)11. „kötelezettségvállalás szerinti tagállam” : az a tagállam, amelyben √ a következők valamelyike található Õ ð az életbiztosítási szerződés megkötésének időpontjában ï:

a) a biztosított √ az ügyfél Õ szokásos tartózkodási helye vagy

b) ha a biztosított √ az ügyfél Õ jogi személy, az a tagállam, amelyben ez utóbbinak a szerződéssel érintett telephelye található;

h) „szolgáltatásnyújtás szerinti tagállam”: a kötelezettségvállalás szerinti tagállam, ha a kötelezettséget egy másik tagállamban található biztosítóintézet vagy fióktelep vállalta;

ê 98/78/EK 1. cikk d) pont (kiigazított szöveg)

d)12. „ anyavállalat” : a 83/349/EGK tanácsi irányelv[45] 1. cikke értelmében meghatározott anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely az illetékes hatóságok véleménye szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol más vállalkozásokra;

ê 98/78/EK 1. cikk e) pont (kiigazított szöveg)

e)13. „leányvállalat” : a 83/349/EGK irányelv 1. cikke értelmében meghatározott leányvállalat, √ beleértve annak leányvállalatait is Õ valamint minden olyan vállalkozás, amely felett az illetékes hatóságok véleménye szerint az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol. A fiókintézetek összes fiókintézete is annak az anyavállalat fiókintézetének számít, amely a fiókintézetek élén áll;

ê 92/49/EGK 1. cikk (f) pont, 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés i) pont és 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés i) pont

i)14. „ ellenőrzés ”: az anyavállalat és a leányvállalat közötti, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 1. cikkében meghatározott viszony, illetve természetes vagy jogi személy és vállalkozás között fennálló hasonló viszony;

ê 95/26/EK 2. cikk (1) bekezdés és 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés r) pont (kiigazított szöveg)

r)15. „ szoros kapcsolat” : olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy áll kapcsolatban: √ ellenőrzés vagy Õ

i. tulajdonosi részesedés √ útján Õ köt össze, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó része feletti közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdont jelent, vagy

ii. ellenőrzés útján, amelyen az anyavállalat és leányvállalat közötti kapcsolat értendő az összes olyan esetben, melyekre a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdése utal, vagy bármely természetes vagy jogi személy és vállalkozás közti hasonló kapcsolat; a leányvállalat bármely leányvállalata szintén azon anyavállalat leányvállalatának minősül, amely e vállalkozásokat irányítja.

az olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolaton keresztül állandó jelleggel egy és ugyanahhoz a személyhez kötődik, szintén e személyek közötti szoros kapcsolatot teremtő helyzetnek minősül;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés n) pont i. alpont (kiigazított szöveg)

n) „szoros kapcsolat”: olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személyt:

i)16. „ tulajdonosi részesedés”: köt össze, amely egy vállalkozás szavazati jogainak vagy tőkéjének 20 %-os vagy azt meghaladó része feletti közvetlen vagy ellenőrzés útján fennálló tulajdont jelent; vagy

ii. ellenőrzés köt össze, valamennyi, a 83/349/EGK irányelv 1. cikkének (1) és (2) bekezdésében említett esetben, vagy egy ehhez hasonló viszony egy természetes vagy jogi személy és egy vállalkozás között;

ê 92/49/EGK 1. cikk g) pont, 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés j) pont és 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés j) pont (kiigazított szöveg)

j)17. „ befolyásoló részesedés ”: olyan közvetlen vagy közvetett részesedés valamely vállalkozásban, amely a tőke, vagy a szavazati jogok 10 %-át, vagy annál magasabb arányt képvisel, vagy amely lehetővé teszi jelentős befolyás gyakorlását annak a vállalkozásnak az irányításában, amelyben a részesedés fennáll;

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés m) pont (kiigazított szöveg)

m)18. „szabályozott piac” √ a következők egyike: Õ

a) tagállamban lévő piac esetében a 93/22/EGK 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[46] 1. cikkének 13. 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában meghatározott szabályozott piac; és

b) harmadik országban lévő piac esetében √ a következő feltételeket teljesítő pénzügyi piac: Õ

i. √ a piac Õ a biztosítóintézet székhely szerinti tagállama által elismert √ , továbbá a 2004/39/EK irányelvben szereplőkhöz hasonló Õ pénzügyi piac, amely hasonló követelményeknek felel meg;

ii. Aa pénzügyi eszközöknek, amelyekkel e piacon kereskednek, hasonló minőségűeknek kell lenniük azokhoz √ mint azok Õ a pénzügyi eszközökhöz, amelyekkel a szóban forgó √ a székhely szerinti Õ tagállam szabályozott piacán vagy piacain kereskednek;

ê 76/580/EGK 1. cikk (1) bekezdés és 1. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

a) az elszámolási egység a Bizottság 3289/75/ESZAK határozata által meghatározott európai elszámolási egység (EEE)[47]. Ahol ez az irányelv elszámolási egységet említ, az alkalmazandó nemzeti valutában kifejezett érték minden egyes év december 31-től kezdődően a megelőző október hónap utolsó napján érvényes értékkel egyezik meg, amely napra vonatkozóan az EEE árfolyamértékek az összes közösségi állam valutájában rendelkezésre állnak;

ê 73/239/EGK 5. cikk b) pont

b) „megfelelő eszközök”: a vállalt kötelezettségek egy bizonyos pénznemben kifejezett megjelölése az ugyanabban a pénznemben kifejezett vagy realizálható eszközök által;

ê 90/618/EGK 1. cikk (kiigazított szöveg)

a) „gépjármű”: a 72/166/EGK irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében meghatározott gépjármű;

b)19. „ √ nemzeti Õ iroda ”: a 72/166/EGK tanácsi irányelv[48] 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott nemzeti biztosítók irodája;

c)20. „ √ nemzeti Õ garanciaalap” : a 84/5/EGK tanácsi irányelv[49] 1. cikkének (4) bekezdésében említett testület;

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés q) pont

q) „kockáztatott tőke”: a haláleset után fizetendő összeg, kivonva ebből a fő kockázatra vonatkozó matematikai tartalékot;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

o)21. „pénzügyi vállalkozás” : a következő jogalanyok valamelyike √ bármelyike Õ:

i.a) a 2000/12/EK[50] 2006/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[51] 14. cikkének (5) és (21) bekezdése szerinti hitelintézet, pénzügyi intézmény vagy kiegészítő banki szolgáltatást végző vállalkozás;

ii.b) a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti biztosító, √ vagy Õ viszontbiztosító vagy biztosítási a 210. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti √ biztosítói Õ holdingtársaság;

iii.c) a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozás vagy pénzügyi intézmény;

iv.d) a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[52] 2. cikkének (15) bekezdése szerinti vegyes pénzügyi holding társaságok;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

l) nem tagországbeli viszontbiztosító : olyan vállalkozás, amelynek a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében engedélyre lenne szüksége, amennyiben főirodája a Közösségen belül lenne;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés p) pont (kiigazított szöveg)

p)22. „ különleges célú gazdasági eszköz” √ „ céltársaság” Õ: minden olyan bejegyzett vagy nem bejegyzett vállalkozás (a létező biztosítók vagy viszontbiztosítók kivételével), amely átvállalja a kockázatot a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól, és amely teljes mértékben viseli a kockázat költségterheit egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapír kibocsátásból származó bevételből vagy valamilyen más finanszírozási mechanizmus által, amely esetében az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapír vagy más finanszírozási mechanizmus szolgáltatóinak törlesztési jogai alárendeltek az ilyen eszköz √ vállalkozás Õ viszontbiztosítási kötelezettségeinek;

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés b) pont

b) "zárt viszontbiztosító": olyan viszontbiztosító, amely a 98/78/EK irányelv hatálya alá tartozó biztosítótól, viszontbiztosítótól vagy biztosítók illetve viszontbiztosítók csoportjától eltérő pénzügyi vállalkozás vagy nem pénzügyi vállalkozás tulajdonában van, amelynek célja viszontbiztosítási fedezet biztosítása kizárólag azon vállalkozás vagy vállalkozások kockázatai tekintetében, amelyek tulajdonát képezi, vagy azon csoport vállalkozása vagy vállalkozásainak kockázatai tekintetében, amelynek a zárt viszontbiztosító a tagja;

ò új szöveg

(23) „ Kiszervezés” : egy biztosító vagy viszontbiztosító és egy szolgáltató közötti bármilyen formájú megállapodás, amelynek értelmében a szolgáltató – függetlenül attól, hogy felügyelt jogalany-e – olyan folyamatot, szolgáltatást vagy tevékenységet végez el, közvetlenül vagy szintén kiszervezés útján, amelyet egyébként a biztosító vagy viszontbiztosító maga végezne el;

(24) „ Biztosítási kockázat”: veszteség vagy a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely a nem megfelelő árazási és tartalékolási feltevésekből ered;

(25) „ Piaci kockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely – közvetlenül vagy közvetve – az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök piaci ára szintjének vagy volatilitásának ingadozásából ered;

(26) „ Hitelkockázat”: veszteség vagy a pénzügyi helyzetben bekövetkező kedvezőtlen változás kockázata, amely olyan értékpapír-kibocsátók, partnerek és más adósok hitelképességének ingadozásából ered, amelyekkel szemben a biztosító vagy viszontbiztosító a partnerkockázatnak, kamatréskockázatnak vagy piacikockázat-koncentrációnak van kitéve;

(27) „ Működési kockázat”: veszteség kockázata, amely nem megfelelő vagy elmulasztott belső folyamatokból, vagy az alkalmazott emberi erőforrásból és rendszerekből, vagy külső eseményekből ered;

(28) „ Likviditási kockázat” : annak a kockázata, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók a pénzügyi kötelezettségek rendezése érdekében, azok esedékességekor, nem képesek befektetéseiket és más eszközeiket likvidálni;

(29) „ Koncentrációs kockázat” : minden kockázati kitettség, amelynek veszteségpotenciálja elég nagy ahhoz, hogy veszélyeztesse a biztosítók és viszontbiztosítók szolvenciáját és pénzügyi helyzetét;

(30) „ Kockázatcsökkentési technikák” : azok a technikák, amelyek révén a biztosítók és viszontbiztosítók kockázataikat részben vagy egészben egy másik félre képesek átruházni;

(31) „ Diverzifikációs hatások” : a biztosítók és viszontbiztosítók, valamint csoportjaik kockázati kitettségének csökkentése az üzleti tevékenység diverzifikációja révén, kihasználva azt, hogy egy kockázatos esemény kedvezőtlen alakulását ellensúlyozhatja egy másik kockázatos esemény kedvezőbb alakulása, amennyiben az adott kockázatok között nincs teljes korreláció;

(32) „ Valószínűség-eloszlási előrejelzés” : matematikai függvény, amely egymást kölcsönösen kizáró jövőbeli események teljes sorozatához valószínűségi értékeket rendel;

(33) „ Kockázati mérték” : matematikai függvény, amely egy adott valószínűség-eloszlási előrejelzéshez pénzügyi értéket rendel és amely a valószínűség-eloszlási előrejelzés alapjául szolgáló kockázati kitettség szintjével monoton nő;

ê 2005/68/EK 2. cikk

2. Az e cikk (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásában a 2003/41/EK irányelv[53] hatálya alá tartozó, foglalkoztatói nyugdíjpénztár részére egy viszontbiztosító által nyújtott fedezet, amennyiben a nyugdíjpénztár székhely szerinti tagállamának jogszabálya megengedi, ezen irányelv hatálya alá eső tevékenységnek tekintendő.

Az (1) bekezdés d) pontjának alkalmazásában valamely viszontbiztosító bármilyen állandó jelenlétét valamely tagállam területén ugyanúgy kell kezelni, mintha az képviselet vagy fióktelep lenne, még akkor is, ha az nem fióktelep vagy képviselet formájában jelenik meg, és csak egy, a vállalkozás saját alkalmazottai vagy egy olyan független személy által vezetett irodából áll, akinek állandó jogosultsága van a vállalkozás nevében eljárni, mintha képviselet lenne.

E cikk (1) bekezdése j) pontjának alkalmazásában a 12., 19. és 23. cikkel, valamint a részesedés egyéb, a 19–23. cikkben említett mértékeivel összefüggésben a 2001/34/EK irányelv[54] 92. cikkében említett szavazati jogokat kell figyelembe venni.

Az (1) bekezdés l) pontjának alkalmazásában a leányvállalat esetleges leányvállalatát is azon vállalat leányvállalatának kell tekinteni, amely e vállalkozások végső anyavállalata.

Az (1) bekezdés n) pontjának alkalmazásában:

egy leányvállalat bármely leányvállalatát egyben az előbbi vállalkozások élén álló anyavállalat leányvállalatának is kell tekinteni,

az olyan helyzet, amelyben két vagy több természetes vagy jogi személy ellenőrzési kapcsolaton keresztül állandó jelleggel egy és ugyanazon a személyhez kötődik, szintén e személyek közötti szoros kapcsolatot teremtő helyzetnek minősül.

ê 2002/83/EK 1. cikk (2) bekezdés és 2005/68/EK 2. cikk

2. Amennyiben ezen irányelv eurót említ, a nemzeti valutára való átváltási értékként minden év december 31. napjától az előző október hónap olyan utolsó napjának értékét kell alkalmazni, amelyre vonatkozóan az euró átváltási értékei az összes érintett közösségi valutában rendelkezésre állnak.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

II. CÍM FEJEZET – AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSE

14. cikkAz engedélyezés elve

ê 92/49/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

1. Az √ ezen irányelv hatályába tartozó Õ közvetlen biztosítási √ vagy viszontbiztosítási Õ tevékenység megkezdéséhez előzetes hivatalos engedély megszerzése szükséges.

2. Ilyen √ Az (1) bekezdésben említett Õ engedélyt a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaitól kell kérnie √ a következőknek Õ :

a) minden olyan vállalkozásnak, amely az adott állam területén létesíti székhelyét √ főirodáját Õ ;

b) minden olyan vállalkozásnak √ biztosító Õ , amely miután megkapta az √ (1) bekezdés szerinti Õ első albekezdésében említett engedélyt, üzleti tevékenységét kiterjeszti egy egész biztosítási ágazatra vagy más √ ki kívánja terjeszteni más, az engedélyezetteken kívüli Õ biztosítási ágazatokra;

ò új szöveg

c) minden olyan viszontbiztosító, amely miután megkapta az (1) bekezdés szerinti engedélyt, üzleti tevékenységét ki kívánja terjeszteni más, az engedélyezetteken kívüli viszontbiztosítási tevékenységekre.

ê 2002/13/EK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. Mindazonáltal e ð A 4. ï cikk rendelkezései nem akadályozzaák a kölcsönös biztosítóegyesületet √ a vállalkozásokat Õ abban, hogy ezen irányelv alapján kérelmezzéke az engedélyezést, vagy továbbra is ezen irányelv alapján legyenek engedélyezve.

ê 2002/83/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

15. cikkAz engedély hatálya

1. Az √ 14. cikk szerinti Õ engedély az egész Közösségben érvényes. Lehetővé teszi a biztosítóintézet √ biztosító vagy viszontbiztosító Õ számára, hogy a Közösségben √ üzleti tevékenységet folytasson, mivel az engedély magában foglalja Õ a letelepedés jogáta vagy √ és Õ a szolgáltatásnyújtás szabadságáta √ is Õ alapján üzleti tevékenységet folytasson.

2. √ A 14. cikket is figyelembe véve Õ Aaz engedélyt az I. melléklet A. pontjában vagy a II. mellékletben felsorolt √ közvetlen Õ biztosítási ágazatok valamelyikére vonatkozóan adják ki. Kiterjed a teljes biztosítási ágazatra, kivéve, ha a kérelmező csak az adott ágazathoz tartozó kockázatok egy részét kívánja biztosítani.

ê 73/239/EGK melléklet A. pont

Az egy ágazatban szereplő kockázatok nem szerepelhetnek másik ágazatban, kivéve a C. pontban 16. cikk (1) bekezdésében említett eseteket.

ê 2002/83/EK 5. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

Minden tagállam kiadhat √ Az engedély Õ két vagy több ágazatra szóló engedélyt √ is kiadható Õ , ha √ a tagállam Õ nemzeti joga lehetőséget ad ezeknek az ágazatoknak az egyidejű művelésére.

ê 92/49/EGK 5. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

Ugyanakkor:

a) 3. √ A nem-életbiztosítás tekintetében Õ a tagállamok engedélyt adhatnak az I. melléklet B. pontjában felsorolt ágazatcsoportokra, hozzárendelve az ott meghatározott megfelelő elnevezéseket;

b) az egy ágazatra vagy egy ágazatcsoportra megadott engedély érvényes más ágazathoz tartozó kiegészítő kockázatok elleni biztosításra is, ha a melléklet C. pontjában előírt feltételek teljesülnek.

ê 2002/83/EK 5. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

Az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok a csak egy ágazatra vonatkozóan kérelmezett engedélyt a 7. 23. cikkben említett üzleti tervben rögzített ügyletekre korlátozhatják.

ê 84/641/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

4. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó vállalkozások csak abban az esetben végezhetik az e pontban √ a 6. cikkben Õ említett tevékenységet, ha engedélyt kaptak az I. melléklet A. pontja 18. ágazatának végzésére az említett melléklet C. pontjának a 16. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül. Ebben az esetben az irányelv alkalmazandó a kérdéses tevékenységekre.

ê 2005/68/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

25. √ A viszontbiztosítás tekintetében Õ Aaz engedély nem-élet viszontbiztosításra, élet-viszontbiztosításra vagy minden viszontbiztosítási tevékenységre kiadható, a kérelmező kérelme szerint.

Az engedélyt √ A kérelmet Õ a 6. cikk b) pontja és a 11. 18. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerint benyújtandó üzleti tervre tekintettel, valamint az azon tagállam által √ megállapított Õ engedélyezési feltételek teljesítésének fényében kell elbírálni, ahol az engedélyezést kérik.

ê 73/239/EGK melléklet C. pont (kiigazított szöveg)

16. cikk√ Kiegészítő kockázatok Õ

1. Egy vállalkozás √ biztosító Õ, amely engedélyt kapott valamely √ , az I. mellékletben meghatározott Õ biztosítási ágazatba vagy ágazatcsoportba tartozó elsődleges kockázatra, más osztályokba tartozó kockázatokat is biztosíthat √ anélkül, hogy engedélyt kellene kérnie e kockázatok tekintetében, feltéve hogy azok megfelelnek a következő feltételeknek Õ:az ehhez szükséges engedély nélkül, ha azok

a) összefüggnek az elsődleges kockázattal;

b) az elsődleges kockázat elleni biztosítás tárgyára vonatkoznak; illetve

c) az elsődleges kockázatot biztosító szerződés által biztosítottak.

ê 87/344/EGK 9. cikk (kiigazított szöveg)

2. Mindazonáltal √ Az (1) bekezdéstől eltérve Õ, az I. melléklet A. pontjának 14., 15. és 17. ágazatába sorolt kockázatok nem tekinthetőek az egyéb ágazatok kiegészítő kockázatának.

Ezzel együtt, A 17. ágazatba sorolt kockázat (a jogvédelmi biztosítás) √ azonban Õ tekinthető a 18. ágazatot kiegészítő kockázatnak, amennyiben az első albekezdésben √ (1) bekezdésben Õ meghatározott feltételek √ és a következő feltételek valamelyike Õ teljesül:

a) ha a fő kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy állandó √ szokásos Õ tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba;

b) A jogvédelmi √ a Õ biztosítás kiegészítő kockázatnak tekinthető az első albekezdésben megfogalmazott feltételek mellett, amenynyiben az a tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik.

ê 2005/68/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

17. cikkA √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító társasági formája

1. A székhely szerinti tagállam megköveteli valamennyi viszontbiztosítótól √ vállalkozástól Õ, amelynek részére √ a 14. cikk alapján Õ engedélyt kérnek, hogy az III. mellékletben felsorolt társasági formák egyikében működjön.

2. A tagállamok, ahol ez szükséges, létrehozhatnak bármely közjogi formájú vállalkozást, feltéve, hogy ezeknek a testületeknek a célja √ biztosítási vagy Õ viszontbiztosítási tevékenység folytatása a magánjog szerint alapított vállalkozásokra vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett.

ê 2002/83/EK 64. cikk (kiigazított szöveg)

√ 3. A Bizottság a III. mellékletben meghatározott társasági formák bővítésével kapcsolatban végrehajtási jogszabályokat fogadhat el. Õ

ò új szöveg

Az említett jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2005/68/EK 6. cikk (kiigazított szöveg)

18. cikk√ Engedélyezési Õ feltételek

1. A székhely szerinti tagállam megköveteli valamennyi viszontbiztosítótól √ vállalkozástól Õ, amelynek részére engedélyt kérnek, √ megköveteli a következőket Õ hogy:

ê 92/49/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

ba) √ ha a vállalkozás biztosító, Õ tevékenységi körét a biztosítási üzletágra, valamint az ahhoz közvetlenül kapcsolódó tevékenységekre korlátozza, minden egyéb kereskedelmi üzleti tevékenység kizárásával;

ê 2005/68/EK 6. cikk (kiigazított szöveg)

ab) √ ha a vállalkozás viszontbiztosító, Õ tevékenységi körét a viszontbiztosítási üzletágra, valamint az ahhoz kapcsolódó műveletekre korlátozza; ez a követelmény magában foglalhatja a holdingtársasági feladatokat és tevékenységeket a pénzügyi szektorbeli tevékenységekkel kapcsolatban, a 2002/87/EK irányelv 2. cikkének (8) pontja bekezdése értelmében;

ê 2002/83/EK 6. cikk (1) bekezdés

ð új szöveg

c) a 723. cikknek megfelelően üzleti terv benyújtása;

d) a 29. cikk (2) 127. cikk (1) bekezdésében meghatározott ð minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító megengedett alapvető szavatolótőke ï minimális biztonsági tőke birtoklása

ò új szöveg

e) annak bizonyítása, hogy képes lesz a szavatolótőke-szükséglet fedezetét biztosító megengedett szavatolótőke tartására, a 100. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

f) annak bizonyítása, hogy képes lesz a minimális tőkeszükséglet fedezetét biztosító megengedett alapvető szavatolótőke tartására, a 126. és az azt követő cikkeknek megfelelően;

ê 2002/83/EK 6. cikk (1) bekezdés, 92/49/EGK 6. cikk e) pont és 2005/68/EK 6. cikk d) pont

ð új szöveg

eg) ð tájékoztatás a IV. fejezet 2. szakaszában említett irányítási rendszer struktúrájáról ï ténylegesen jó hírnévvel és megfelelő szakmai képzettséggel vagy tapasztalattal rendelkező személyek irányítsák

ê 2000/26/EK 8. cikk a) pont (kiigazított szöveg)

fh) √ ha a vállalkozás nem-életbiztosító, Õ közli √ közölje Õ az egyes tagállamokban √ a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[55] 4. cikke értelmében Õ kijelölt √ valamennyi Õ kárrendezési megbízott nevét és címét, kivéve azt a tagállamot, ahol az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatában, kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását.

ê 92/49/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. Az a vállalkozás √ biztosító Õ , amely tevékenységének más ágazatokra való kiterjesztésére kér engedélyt, vagy olyan engedély kiterjesztését kéri, amely egy ágazaton belül meghatározott kockázatokra érvényes, köteles üzleti tervet benyújtani a 923. cikkel összhangban.

Köteles továbbá bizonyítani, hogy rendelkezik a ð megengedett szavatolótőkével ï a 16100. cikk (1) bekezdésében és a 126. cikkben előírt ð szavatolótőke-szükséglet és minimális tőkeszükséglet fedezetére ï minimális szavatoló tőkével, valamint ha a 17. cikk (2) bekezdése a korábbinál magasabb minimális biztonsági tőke meglétét írja elő a kérelmezett egyéb ágazatok vonatkozásában, rendelkezik ezzel a minimumtőkével.

ò új szöveg

3. A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az életbiztosítási tevékenységet végző biztosító a 72. cikknek megfelelően engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét az I. melléklet A. pontjának 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy:

a) rendelkezik az életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának, valamint a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett megengedett alapvető szavatolótőkével;

b) fedezetet vállal a 73. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

4. A (2) bekezdés sérelme nélkül, ha az I. melléklet A. pontjának 1. és 2. ágazatában felsorolt kockázatok tekintetében nem-életbiztosítási tevékenységet végző biztosító a 72. cikknek megfelelően engedélyt kér arra, hogy üzleti tevékenységét életbiztosítási kockázatokra kiterjessze, bizonyítania kell, hogy:

a) rendelkezik az életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának, valamint a nem-életbiztosítókra vonatkozó minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátjának fedezetét biztosító, a 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett megengedett alapvető szavatolótőkével;

b) fedezetet vállal a 73. cikk (3) bekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségekre.

ê 2005/68/EK 7. cikk (kiigazított szöveg)

19. cikkSzoros kapcsolat

1. Amennyiben √ a biztosító vagy Õ viszontbiztosító és egyéb természetes vagy jogi személyek között szoros kapcsolat áll fenn, az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok csak akkor adnak ki engedélyt, ha ez a szoros kapcsolat nem akadályozza felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását.

2. Az illetékes √ A felügyeleti Õ hatóságok akkor is megtagadják az engedélyt, ha egy tagsággal nem rendelkező √ harmadik Õ országnak a √ biztosítóval vagy Õ viszontbiztosítóval szoros kapcsolatban álló egy vagy több természetes vagy jogi személyre vonatkozó törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, vagy √ az Õ ezeknek a végrehajtása során fellépő nehézségek akadályozzák felügyeleti tevékenységük hatékony gyakorlását.

3. Az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok kötelezik a viszontbiztosítókat, hogy biztosítsák a hatóság részére a kért tájékoztatást, amelyre az (1) első bekezdésben említett feltételek betartásának folyamatos ellenőrzése céljából szükségük van.

ê 2005/68/EK 8. cikk (kiigazított szöveg)

20. cikkA √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító főirodája

A tagállamok megkövetelik, hogy a √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító főirodája ugyanabban a tagállamban legyen, mint amelyben az alapító okirat szerinti székhelye van.

ê 2005/68/EK 9. cikk

21. cikkSzerződési feltételek és díjtáblázatok

ê 2002/83/EK 6. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

51. A tagállamok nem fogadnak el √ írnak elő Õ olyan rendelkezéseket, amelyek kötelezővé teszik az általános és különös szerződési feltételek, díjtáblázatok, különösen a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapok, illetve a biztosítóintézet által a biztosítottakkal √ az ügyfelekkel Õ √ vagy engedményező vagy visszaengedményező vállalkozásokkal Õ folytatott ügyletei során felhasználni kívánt adatlapok és más nyomtatványok előzetes jóváhagyását, vagy az ezekre vonatkozó rendszeres értesítést.

Az első albekezdéstől függetlenül, √ életbiztosítás tekintetében azonban, Õ kizárólag a biztosításmatematikai elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezések betartásának igazolása céljából, a székhely szerinti tagállam megkövetelheti a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapokra vonatkozó rendszeres értesítést. anélkül azonban, hogy eEz a követelmény a tevékenység folytatásának √ az életbiztosító engedélyezésének nem Õ előfeltétele lenne.

ê 92/49/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

2. A tagállamok nem tarthatnak √ tartanak Õ fenn és nem vezethetnek √ vezetnek Õ be a biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.

3. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem akadályozhatja a tagállamokat abban, √ A tagállamoknak lehetőségük van arra, Õ hogy az I. melléklet A. pontjában szereplő 18. ágazat tevékenységére engedélyt kérő vagy engedélyt kapott vállalkozásokat ellenőrzésnek vessék alá a közvetlen és közvetett személyi és tárgyi feltételek meglétének vizsgálata érdekében, beleértve a vállalkozások egészségügyi csoportjainak képzettségét és a rendelkezésükre álló tárgyi feltételek minőségét, amelyekkel a vállalkozások az e biztosítási √ említett Õ ágazatból eredő kötelezettségeik teljesítése érdekében rendelkeznek.

34. Ezen irányelvben semmi sem akadályozza a tagállamokat abban √ A tagállamoknak lehetőségük van arra Õ , hogy hatályban tartsanak, vagy bevezessenek olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek a létesítő okirat és alapszabály jóváhagyását, illetve a felügyelet szokásos gyakorlásához szükséges bármilyen más dokumentum bemutatását írják elő.

ê 2005/68/EK 10. cikk (kiigazított szöveg)

22. cikkA piac gazdasági követelményei

A tagállamok nem írhatják elő, hogy az engedélykérelmeket a piac gazdasági követelményeinek tükrében mérlegeljék.

ê 2005/68/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

23. cikkÜzleti terv

1. A 6. cikk b) pontjában 18. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett üzleti terv a következőkre vonatkozó sajátos és általános adatokat vagy bizonyítékot tartalmazza:

a) azoknak a kockázatoknak √ vagy kötelezettségvállalásoknak a jellege Õ a természete, amelyeket az √ érintett biztosító vagy Õ viszontbiztosító fedezni kíván;

b) azok a viszontbiztosítási eljárások, amelyeket a viszontbiztosító az engedményező biztosítóknak elfogadásra javasol;

c) a √ viszontbiztosításra és a Õ visszaengedményezésre vonatkozó iránymutatások

d) a ð minimális tőkeszükséglet abszolút alsó korlátját ï biztonsági tőke legkisebb összegét alkotó tételek ð alapvető szavatolótőke-elemek ï;

ê 92/49/EGK 7. cikk (kiigazított szöveg)

de) az adminisztratív szolgáltatások és az üzletszerzéshez szükséges szervezet létrehozásának becsült költségei; az ezek fedezéséhez szükséges pénzügyi erőforrások leírása, és ha a biztosítandó kockázatok az I. melléklet A. pontjában szereplő 18. ágazathoz tartoznak, azoknak az erőforrásoknak a leírása, amelyek a vállalkozás √ biztosító Õ rendelkezésére állnak a vállalt segítség nyújtásához.

ê 2005/68/EK 11. cikk (kiigazított szöveg)

2. Az (1) bekezdésben említett √ meghatározott Õ követelményeken kívül az üzleti tervnek az első három pénzügyi évre az alábbiakat kell tartalmaznia:

a) az igazgatási költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalék-ráfordításokra;

b) a biztosítási díjak vagy hozzájárulások és a kárigények becsült értéke;

ca) egy előzetes mérlegterv;

ò új szöveg

b) a VI. fejezet 4. szakaszának 1. alszakaszában előírt jövőbeni szavatolótőke-szükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslés számítási módja;

c) a 126. és 127. cikkben előírt jövőbeni minimális tőkeszükséglet becslése az a) pontban említett előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslés számítási módja;

ê 2005/68/EK 11. cikk

ð új szöveg

d) azoknak a pénzügyi erőforrásoknak becslése, amelyeket a ð biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tőkeszükséglet ï biztosítási kötelezettségek és a ð szavatolótőke-szükséglet ï minimális szavatoló tőke fedezetére szánnak;

ê 92/49/EGK 7. cikk (kiigazított szöveg)

e) és, ezen túlmenően √ a nem-életbiztosítás és viszontbiztosítás esetében még a következőket is Õ az első három pénzügyi évre vonatkozóan:

e)i. az organizációs költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra;

f)ii. a biztosítási díjak vagy járulékok és a kárigények becsült értéke;

ê 2002/83/EK 7. cikk (kiigazított szöveg)

f) ezen túlmenően √ az életbiztosítás esetében még a következőket is Õ az első három pénzügyi évre vonatkozóan e) egy terv, mely részletes becsléseket tartalmaz a közvetlen biztosítás, a viszontbiztosításba vételek és a viszontbiztosításba adások tekintetében a bevételekről és ráfordításokról.

f) egy előzetes mérlegterv;

g) becslések a biztosítási kötelezettségek és a szavatoló tőke fedezetére szánt pénzügyi erőforrásokról.

ê 2005/68/EK 12. cikk (kiigazított szöveg)

24. cikkRészvényesek és befolyásoló részesedéssel rendelkező tagok

1. A székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai addig nem adnak engedélyt a √ biztosítási vagy Õ viszontbiztosítási tevékenység megkezdéséhez, amíg a vállalkozás nem tájékoztatja őket azoknak a közvetlen vagy közvetett részvényeseknek vagy tagoknak az azonosító adatairól – akár természetes, akár jogi személyek –, akiknek befolyásoló részesedése van az adott vállalkozásban, valamint e részesedések mértékéről.

Ugyanezek a √ Az említett Õ hatóságok megtagadják az engedély megadását, ha a részvényeseket, vagy tagokat a √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító megbízható és körültekintő irányításának követelményeit szem előtt tartva nem találják megfelelőnek.

ê 2007/44/EK 1. cikk (1) bekezdés, 2. cikk (1) bekezdés és 4. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

2. E meghatározásnak a 8. és a 15. cikk összefüggésében való alkalmazásában és a 15. cikkben említett egyéb részesedési arányok meghatározásának Az (1) bekezdés alkalmazásában a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint az azok összesítésére az említett irányelv 12. cikkének (4) és (5) bekezdésében megállapított feltételeket kell figyelembe venni;

A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek – a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében – a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

ê 73/239/EGK 12. cikk , 2002/83/EK 9. cikk, és 2005/68/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

25. cikkEngedélykérelem elutasítása

Az engedélyt visszautasító bármilyen döntéshez √ engedélykérelmet elutasító határozathoz Õ csatolni kell annak pontos okait, és erről értesíteni kell az érintett vállalkozást.

ê 73/239/EGK 12. cikk , 2002/83/EK 9. cikk, és 2005/68/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

Minden tagállam rendelkezik a bírósághoz fordulás jogáról √ , amennyiben a kérelmet elutasítják Õ a kérelem elutasítása esetére.

ê 73/239/EGK 12. cikk , 2002/83/EK 9. cikk, és 2005/68/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

Azokkal az esetekkel kapcsolatban is szükséges a bírósághoz fordulás jogáról rendelkezni, amikor az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok nem foglalkoztak egy engedélykérelemmel az annak kézhezvételétől számított hat hónapon belül.

ê 2005/68/EK 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

26. cikkElőzetes konzultáció más tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival

1. Konzultációt kell folytatni a másik érintett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának olyan √ vállalkozásnak Õ életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amelyre √ a következők bármelyike vonatkozhat Õ :

ê 2005/68/EK 14. cikk, 57. cikk (1) bekezdés és 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

a) egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata; vagy

b) egy másik tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) egy másik tagállamban engedélyezett biztosítót vagy viszontbiztosítót ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

ê 2005/68/EK 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

2. Konzultációt kell folytatni az érintett tagállamnak a hitelintézetek, illetve a befektetési vállalkozások felügyeletének ellátásáért felelős illetékes hatóságaival, mielőtt működési engedélyt adnának egy olyan életbiztosítással foglalkozó biztosítónak, amelyre √ a következők bármelyike vonatkozhat Õ :

ê 2005/68/EK 14. cikk, 57. cikk (1) bekezdés és 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

a) a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás leányvállalata; vagy

b) a Közösségben engedélyezett hitelintézet vagy befektetési vállalkozás anyavállalatának leányvállalata; vagy

c) a Közösségben engedélyezett hitelintézetet vagy befektetési vállalkozást ellenőrző természetes vagy jogi személy ellenőrzése alatt áll.

ê 2002/87/EK 22. cikk (1) bekezdés, és 2005/68/EK 14. cikk és 60. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. Az (1) és (2) bekezdésben említett érintett illetékes hatóságok konzultációt folytatnak egymással az ugyanazon csoporthoz tartozó másik vállalkozás részvényeseinek alkalmasságára, valamint a vállalkozás vezetésében részt vevő, valamint ð a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más fő funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelmények ï igazgatóság tagjai jó hírnevének és szakmai felkészültségének értékelésére vonatkozó döntés előtt.

Az illetékes hatóságok kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják azokat a részvényesek alkalmasságára, valamint ð a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más fő funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelményekre ï az igazgatóság tagjai jó hírnevére és szakmai felkészültségére vonatkozó információkat, amelyek fontosak lehetnek a másik illetékes hatóság számára egy engedély kiállításához, továbbá a működési feltételek betartásának folyamatos értékeléséhez.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

III. CÍM

A BIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

1III. FEJEZET

A PÉNZÜGYI FELÜGYELET ELVEI ÉS MÓDSZEREI √ FELÜGYELETI HATÓSÁGOK ÉS ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK Õ

ò új szöveg

27. cikkA felügyelet fő célja

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok rendelkezzenek a fő cél, azaz az ügyfelek és kedvezményezettek védelme eléréséhez szükséges eszközökkel.

28. cikk Általános felügyeleti elvek

1. A felügyelet előre tekintő és kockázatorientált megközelítésen alapul. A felügyelet kiterjed a biztosítási és viszontbiztosítási üzletág szabályszerű működésének, valamint a felügyeleti szabályok biztosítók és viszontbiztosítók általi betartásának folyamatos ellenőrzésére.

2. A felügyeletet helyszínen és helyszínen kívül is végzik.

3. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az irányelvben megállapított követelményeket a biztosítók vagy viszontbiztosítók üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegéhez, összetettségéhez és nagyságrendjéhez igazodóan alkalmazzák.

ê 2005/68/EK 15. cikk (kiigazított szöveg) és 2002/83/EK 10. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

29. cikkAz illetékes √ Felügyeleti Õ hatóságok és a felügyelet tárgya √ hatálya Õ

1. A √ biztosítók vagy Õ viszontbiztosítók pénzügyi felügyelete, beleértve a fióktelepeken keresztül vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzett tevékenységet is, a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelőssége.

Amennyiben a fogadó tagállam illetékes hatóságai indokoltan úgy vélik, hogy valamely viszontbiztosító tevékenységei érinthetik annak pénzügyi stabilitását, kötelesek erről tájékoztatni a viszontbiztosító székhely szerinti tagállamának illetékes hatóságait. Ez utóbbi hatóságok állapítják meg, hogy a viszontbiztosító betartja-e az ezen irányelvben meghatározott prudenciális elveket.

2. Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi felügyelet magában foglalja a √ biztosító és Õ viszontbiztosító teljes tevékenységére vonatkozóan a vállalkozás fizetőképességi állapotának √ szolvenciájának Õ, a biztosítástechnikai tartalékok képzésének és ð a megengedett szavatolótőkének ï az ezek fedezetére szolgáló eszközöknek a székhely szerinti tagállamban a közösségi szinten elfogadott rendelkezések értelmében alkotott szabályokkal vagy követett gyakorlattal összhangban történő ellenőrzését.

ê 92/49/EGK 9. cikk (kiigazított szöveg)

Azokban az esetekben, amikor az érintett vállalkozás √ biztosító Õ engedélyt kapott az I. melléklet A. pontjában szereplő 18. ágazatba sorolt kockázatok biztosítására, a felügyelet kiterjed azoknak a technikai erőforrásoknak a folyamatos ellenőrzésére is, amelyek a vállalkozásnak √ biztosítónak Õ az általa vállalt segítségnyújtási tevékenység ellátása céljából rendelkezésre állnak, ha a székhely szerinti tagállam törvényei rendelkeznek az ilyen erőforrások folyamatos ellenőrzéséről.

3. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai minden biztosítóintézettől megkövetelik, hogy hatékony és eredményes adminisztratív és számviteli eljárásokat alkalmazzanak, és megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek.

ê 2002/83/EK 10. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

1 3. Amennyiben a √ kockázat helye vagy a Õ kötelezettségvállalás szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai indokoltan úgy vélik, hogy valamely biztosítóintézet √ vagy viszontbiztosító Õ tevékenységei érinthetik annak pénzügyi stabilitását, kötelesek erről tájékoztatni a vállalkozás székhely szerinti tagállamának illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait.

Ez utóbbi hatóságok √ A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai Õ állapítják meg, hogy a vállalkozás betartja-e az ezen irányelvben meghatározott prudenciális elveket.

ò új szöveg

30. cikkÁtláthatóság és elszámoltathatóság

1. A felügyeleti hatóságok átlátható és elszámoltatható módon, a bizalmas információk kellő védelmével végzik feladataikat.

2. A tagállamok gondoskodnak a következő információk közzétételéről:

a) a biztosítási szabályozásra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések, valamint általános iránymutatások szövege;

b) a 36. cikkben meghatározott felügyeleti felülvizsgálat általános kritériumai és módszerei;

c) a prudenciális szabályok alkalmazásának főbb területeire vonatkozó statisztikai aggregátumok;

d) az irányelvben engedélyezett választási és mérlegelési lehetőségek alkalmazásának módja;

e) a felügyelet célja, fő feladatkörei és tevékenységei.

Az első albekezdésben előírt közzétételnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy a felügyeleti hatóságok által a különböző tagállamokban alkalmazott felügyeleti megközelítéseket összevessék.

A közzétételt közös formátumban, rendszeres aktualizálás mellett kell megtenni. A közzétételt minden tagállamban egy elektronikus helyszínen hozzáférhetővé kell tenni.

3. A tagállamok a felügyeleti hatóságok irányító és vezető testületei tagjainak kinevezését és visszahívását illetően átláthatósági követelményeket írhatnak elő.

4. A Bizottság a (2) bekezdéssel kapcsolatban végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben meghatározza a statisztikai aggregátumok közzétételének főbb követelményeit, valamint a közzététel formátumát, tartalmi elemeit és időpontját.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2005/68/EK 60. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 31. cikkViszontbiztosítási vagy visszaengedményezési szerződés elutasításának tilalma Õ

1. A biztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a 14. cikkel biztosító által egy, a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy egy, a 73/239/EGK irányelvvel vagy az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett biztosítóval kötött viszontbiztosítási szerződést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggő okokra hivatkozva.

ê 2005/68/EK 15. cikk (kiigazított szöveg)

32. A viszontbiztosító székhelye szerinti tagállam nem utasíthatja el a viszontbiztosító által egy, a 14.cikkel az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosítóval, vagy egy a 73/239/EGK irányelvvel vagy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyezett biztosítóval kötött visszaengedményezési szerződést az adott viszontbiztosító vagy biztosító pénzügyi stabilitásával közvetlenül összefüggő okokra hivatkozva.

4. A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai minden viszontbiztosítótól megkövetelik, hogy megbízható adminisztratív és számviteli eljárásokat alkalmazzanak, és megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusokkal rendelkezzenek.

ê 2005/68/EK 16. cikk (kiigazított szöveg)

32. cikkMásik tagállamban alapított fióktelepek felügyelete

Ha egy valamely másik tagállamban engedélyezett √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító tevékenységét fióktelepen keresztül folytatja, a fióktelep szerinti tagállamok lehetővé teszik a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai számára, hogy – miután előzőleg értesítették a fióktelep szerinti √ az érintett fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait – maguk, vagy az általuk erre a célra kijelölt személyek útján a helyszínen ellenőrizzék azokat az adatokat, amelyek ismerete a vállalkozás pénzügyi felügyeletének ellátásához szükségesek.

Az fióktelep szerinti √ érintett fogadó Õ tagállam illetékes hatóságai részt vehetnek az ellenőrzésben.

ê 2002/83/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

33. cikkSzámviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatás : felügyeleti jogkörök

ê 84/641/EGK 11. cikk (kiigazított szöveg)

1. Valamennyi tagállam √ A tagállamok Õ megkövetelik minden olyan vállalkozástól √ biztosítótól és viszontbiztosítótól Õ, amelynek székhelye √ főirodája Õ a területénükön található, hogy valamennyi tevékenységére kiterjedő éves beszámolót készítsen, pénzügyi helyzetére, fizetőképességére √ szolvenciájára Õ és az I. melléklet A. pontjának 18. ágazatába sorolt kockázatokból származó kötelezettségei teljesítéséhez rendelkezésére álló egyéb forrásaira vonatkozóan, amennyiben jogszabályaik az ilyen források ellenőrzéséről rendelkeznek.

ê 87/343/EGK 1. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

12. A hitelbiztosítási tevékenység vonatkozásában a vállalkozás √ nem-életbiztosító Õ a felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátja azokat a kimutatásokat, amelyek ennek a tevékenységnek a technikai eredményeit és biztosítástechnikai tartalékait is tartalmazzák.

ê 2005/68/EK 17. cikk (kiigazított szöveg)

23. A tagállamok előírják a területükön főirodával rendelkező √ biztosítók és Õ viszontbiztosítók számára, hogy rendszeresen nyújtsák be azokat a beszámolóikat, amelyek szükségesek a felügyelet ellátásához, a statisztikai dokumentumokkal együtt.

Az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok minden olyan dokumentumot és információt egymás rendelkezésére bocsátanak, amelyek a felügyelet ellátása szempontjából hasznosak.

ê 2002/83/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 34. cikkÁltalános felügyeleti hatáskör Õ

ò új szöveg

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek prevenciós és korrekciós intézkedések meghozatalára annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók betartsák az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

2. A felügyeleti hatóságok hatáskörrel rendelkeznek a biztosítókat és viszontbiztosítókat, valamint azok igazgatóságának vagy ügyvezető testületének tagjait, illetve az említett testületeket irányító személyeket érintő bármely, szükség esetén akár igazgatási vagy pénzügyi jellegű intézkedés meghozatalára.

3. A tagállamok a 35. cikkel összhangban gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek a felügyelethez szükséges információk előírására.

4. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkezzenek a felügyeleti felülvizsgálati folyamat keretében mennyiségi mutatók kidolgozására – a szavatolótőke-szükséglet számítása mellett és amennyiben szükséges –, annak érdekében, hogy értékeljék a biztosítók és viszontbiztosítók alkalmazkodóképességét olyan lehetséges eseményekkel vagy a gazdasági körülmények olyan jövőbeni változásaival kapcsolatban, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak általános pénzügyi helyzetükre. A felügyeleti hatóságok megkövetelik a vállalkozásoktól az így a kidolgozott mutatók mérését.

ê 2002/83/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

√ 5. A felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkeznek a biztosítók és viszontbiztosítók telephelyén folytatott helyszíni ellenőrzések végzésére. Õ

ò új szöveg

6. A felügyeleti hatáskört kellő időben és arányos módon kell alkalmazni.

ò új szöveg

7. Az (1)–(5) bekezdésben említett, biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatos hatáskör a biztosítók és viszontbiztosítók kiszervezett tevékenységeivel kapcsolatban is alkalmazható.

ê 2002/83/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

8. c) √ Az (1)–(5) és (7) bekezdésben meghatározott Õ biztosítsák, hogy az ilyen intézkedéseket alkalmazzák, ha szükséges, végrehajtással, ahol helyénvaló √ szükség esetén Õ, bírói úton √ kell végrehajtani Õ .

ê 2002/83/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

3. A tagállamok elfogadják azokat az előírásokat, amelyek szükségesek annak biztosításához, hogy illetékes hatóságai rendelkezzenek a területükön központi ügyvezetéssel rendelkező biztosítóintézeteknek a területükön kívül végzett tevékenységeit is magában foglaló üzletmenetének felügyeletéhez szükséges jogkörökkel és eszközökkel, összhangban az ilyen tevékenységekre irányadó tanácsi irányelvekkel, végrehajtatásuk érdekében.

Szükséges, hogy e hatáskör és eszközök felhatalmazzák az illetékes hatóságokat különösen arra, hogy:

a) részletes vizsgálatokat végezzenek a biztosítóintézet helyzetére és egész üzletmenetére nézve, egyebek között:

- az életbiztosítási tevékenységre vonatkozó információk gyűjtésével és a dokumentumok bekérésével,

- a biztosítóintézet telephelyein helyszíni vizsgálatok végzésével;

b) a biztosítóintézet vezető tisztségviselői vagy a vállalkozást ellenőrző személyek tekintetében bármilyen helyénvaló és szükséges intézkedést meghozhassanak annak biztosítására, hogy a vállalkozás üzletmenetében betartsa azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyeknek a vállalkozásnak meg kell felelnie minden egyes tagállamban, és különösen megfeleljen üzleti tervének, amennyiben az kötelező marad, valamint hogy megakadályozzon vagy megszüntessen minden, a biztosított személyek érdekeit sértő szabálytalanságot;

ò új szöveg

35. cikkFelügyeleti célokból nyújtandó tájékoztatás

1. A tagállamok előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók adják meg a felügyeleti hatóságoknak a felügyelethez szükséges tájékoztatást. A tájékoztatásnak a 36. cikkben említett eljárás folytatása során legalább a következőkhöz szükséges információkat kell tartalmaznia:

a) a vállalkozások által alkalmazott irányítási rendszer, a folytatott üzleti tevékenység, a szolvenciával kapcsolatban alkalmazott értékelési elvek, a vállalt kockázatok és a kockázatkezelési rendszer, valamint a tőkestruktúra, tőkeigény és tőkekezelés értékelése;

b) a felügyeleti jogok gyakorlásából és a felügyeleti kötelezettségek teljesítéséből eredő helyes döntések meghozatala.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok a következő hatáskörökkel rendelkezzenek:

a) az (1) bekezdésben említett tájékoztatás jellegének, alkalmazási körének és formátumának meghatározása; a tájékoztatás megadására a felügyeleti hatóságok a következő időpontokat írják elő a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak:

i. előre meghatározott időszakonként;

ii. előre meghatározott események bekövetkeztekor;

iii. a biztosító vagy viszontbiztosító helyzetének vizsgálata során;

b) közvetítőknél található vagy harmadik felekkel kötött szerződésekkel kapcsolatos információk beszerzése;

c) információkérés külső szakértőktől, például könyvvizsgálóktól és biztosítási matematikusoktól.

3. Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás a következőket tartalmazza:

a) minőségi vagy mennyiségi elemek, illetve célszerű kombinációjuk;

b) múltbeli, aktuális vagy jövőbeni elemek, illetve célszerű kombinációjuk;

c) belső vagy külső forrásokból származó információk, illetve célszerű kombinációjuk.

4. Az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatás megfelel a következő elveknek:

a) összhangban kell lennie az érintett vállalkozás üzleti tevékenységének jellegével, nagyságrendjével és összetettségével;

b) hozzáférhetőnek, minden lényeges szempont tekintetében hiánytalannak, összehasonlíthatónak és időben is következetesnek kell lennie;

c) relevánsnak, megbízhatónak és érthetőnek kell lennie.

5. A tagállamok előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelő rendszerekkel és struktúrákkal rendelkezzenek az (1)–(4) bekezdésben megállapított követelmények teljesítése céljából, valamint egy, a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatósága vagy ügyvezető testülete által jóváhagyott, a megadott tájékoztatás folyamatos helyességét biztosító írásos politikával.

6. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben a felügyeleti jelentési követelmények célszerű mértékű konvergenciája érdekében meghatározza az (1)–(5) bekezdésben említett tájékoztatásra vonatkozó szabályokat.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2002/83/EK 13. cikk és 2005/68/EK 17. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

A tagállamok hozhatnak az illetékes hatóságokra vonatkozó olyan rendelkezést is, hogy azok szerezzenek be minden információt, amelyek közvetítőkkel kötött szerződésekre vonatkoznak.

ò új szöveg

36. cikkFelügyeleti felülvizsgálat

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok felülvizsgálják és értékeljék azokat a stratégiákat, folyamatokat és jelentési eljárásokat, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések betartása érdekében dolgoztak ki.

A felülvizsgálat és értékelés tartalma az irányítási rendszerrel kapcsolatos minőségi követelmények értékelése, azon kockázatok értékelése, amelyeket a vállalkozások vállalnak vagy vállalhatnak, valamint a vállalkozások arra irányuló képességének értékelése, hogy működési környezetüket figyelembe véve mennyire képesek felmérni az említett kockázatokat.

2. A felügyeleti hatóságok különösen a következőkkel kapcsolatos megfelelőséget vizsgálják és értékelik:

a) a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási rendszer;

b) a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott biztosítástechnikai tartalékok;

c) a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkeszükséglet;

d) a VI. fejezet 6. szakaszában meghatározott befektetési szabályok;

e) a VI. fejezet 3. szakaszában meghatározott szavatolótőke minősége és mennyisége;

f) amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító teljes vagy részleges belső modellt használ, a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakaszában meghatározott teljes és részleges belső modellekre vonatkozó követelmények folyamatos betartása.

3. A felügyeleti hatóságok megfelelő felügyeleti eszközöket működtetnek, amelyek révén képesek azonosítani a biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi helyzetének romlását és felügyelni annak orvoslását.

4. A felügyeleti hatóságok értékelik a biztosítók és viszontbiztosítók által kidolgozott azon módszerek és gyakorlatok megfelelőségét, amelyek célja azoknak a lehetséges eseményeknek vagy a gazdasági körülmények olyan jövőbeni változásainak azonosítása, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak általános pénzügyi helyzetükre.

A felügyeleti hatóságok értékelik a vállalkozásoknak az említett lehetséges eseményekkel vagy a gazdasági körülmények jövőbeni változásaival szembeni ellenálló képességét.

5. A felügyeleti hatóságok rendelkeznek az ahhoz szükséges hatáskörrel, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók számára előírják a felügyeleti felülvizsgálat során azonosított gyenge pontok és hiányosságok orvoslását.

6. A felülvizsgálatot és értékelést rendszeresen kell végezni.

A felügyeleti hatóságok megállapítják az (1), (2) és (4) bekezdésben említett felülvizsgálatok és értékelések minimális gyakoriságát és alkalmazási körét, e közben figyelembe veszik az érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók tevékenységeinek jellegét, nagyságrendjét és összetettségét.

37. cikkKiegészítő tőkeszükséglet

1. A felügyeleti felülvizsgálatot követően a felügyeleti hatóságok kivételes esetekben kiegészítő tőkeszükségletet írhatnak elő egy biztosító vagy viszontbiztosító számára, indokolással ellátott határozatban. E lehetőség csak a következő esetekben alkalmazható:

a) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől és a 117. cikk szerinti kérést nem teljesítették vagy amíg az említett cikkel összhangban a részleges vagy teljes belső modell kidolgozása folyamatban van;

b) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 3. alszakasza szerinti belső modell vagy részleges belső modell alkalmazásával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, mivel bizonyos számszerűsíthető kockázatokat nem megfelelően vettek számításba és a megadott határidőn belül nem került sor a modellnek az adott kockázati profilhoz való kiigazítására;

c) a felügyeleti hatóság megállapítja, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító irányítási rendszere jelentősen eltér a IV. fejezet 2. szakaszában megállapított előírásoktól, és az eltérés gátolja a vállalkozást abban, hogy képes legyen helyesen értékelni és kezelni azokat a kockázatokat, amelyeknek ki van vagy ki lehetne téve, továbbá más eszközök alkalmazása önmagában nem valószínű, hogy a megadott határidőn belül orvosolni tudná a hiányosságokat.

2 Az (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott esetekben a kiegészítő tőkeszükségletet oly módon kell kiszámítani, hogy a vállalkozás teljesítse a 101. cikk (3) bekezdésének követelményét.

3. Az (1) bekezdés b) és c) pontjában meghatározott esetekben a felügyeleti hatóság gondoskodik arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító minden erőfeszítést megtegyen a kiegészítő tőkeszükséglet előírásához vezető hiányosságok orvoslására.

4. A felügyeleti hatóság legalább évente felülvizsgálja az (1) bekezdésben említett kiegészítő tőkeszükségletet, és azt fel is oldja, ha a vállalkozás orvosolta az annak előírásához vezető hiányosságokat.

A kiegészítő tőkeszükségletet csak akkor lehet állandó jelleggel előírni, ha az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételek folyamatosan fennállnak, azaz az érintett vállalkozás kockázati profilja továbbra is jelentősen eltér a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával számított szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől.

5. Az (1) bekezdés a) és b) pontjával összhangban előírt kiegészítő tőkeszükséglettel bővített szavatolótőke-szükséglet a nem megfelelő szavatolótőke-szükséglet helyébe lép.

A kiegészítő tőkeszükséglettel bővített szavatolótőke-szükséglet a szavatolótőke-szükséglet 136. cikkben említett nem teljesítésének megállapításakor minden esetben a nem megfelelő szavatolótőke-szükséglet helyébe lép

6. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben tovább részletezi azokat a feltételeket, amelyek fennállása esetén a kiegészítő tőkeszükségletet alkalmazni kell, illetve annak számítási módját.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

38. cikkKiszervezett tevékenységek felügyelete

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 48. cikkel összhangban tevékenységet kiszervező biztosítók vagy viszontbiztosítók rendelkezzenek a következőkről:

a) a szolgáltatónak a kiszervezett tevékenység tekintetében együtt kell működnie a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságaival;

b) a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, a könyvvizsgálóiknak és az érintett felügyeleti hatóságoknak tényleges hozzáféréssel kell rendelkezniük a kiszervezett tevékenységgel kapcsolatos adatokhoz, valamint a szolgáltató üzleti helységeihez, amennyiben e helységek a Közösségen belül találhatók, továbbá a felügyeleti hatóságoknak képeseknek kell lenniük e hozzáférési jogok gyakorlására.

2. A szolgáltató telephelye szerinti tagállam – miután erről tájékoztatta saját megfelelő hatóságait – engedélyezi a biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatóságainak, hogy saját maguk, vagy az általuk e célból kijelölt közvetítők vagy személyek helyszíni ellenőrzést végezzenek a szolgáltató telephelyén. Nem felügyelt jogalany esetében a megfelelő hatóság a felügyeleti hatóság.

A biztosító vagy viszontbiztosító tagállamának felügyeleti hatósága az ilyen helyszíni ellenőrzések hatáskörét átruházhatja a szolgáltató telephelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságaira.

ê 2002/83/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

39. cikkÁllományátruházás

1. A nemzeti jogszabályok által meghatározott feltételek mellett minden tagállam √ a tagállamok Õ engedélyezik a területén √ területükön Õ központi ügyvezetéssel √ főirodával Õ rendelkező biztosítóintézetek √ és viszontbiztosítók Õ számára, hogy a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződésállományuk egészét vagy egy részét egy, a Közösségen belül letelepedett átvevő irodára √ vállalkozásra Õ ruházzák. ,

√ Az átruházás csak úgy engedélyezhető , Õamennyiben az átvevő iroda √ vállalkozás Õ székhely szerinti tagállamának illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai igazolják, hogy az átruházást is figyelembe véve ez utóbbi √ az átvevő vállalkozás Õ rendelkezik a szükséges szavatoló tőkével ð megengedett alapvető szavatolótőkével a 100. cikk első albekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet fedezetére ï .

√ 2. Biztosítók esetében a (3)–(6) bekezdés alkalmazandó. Õ

23. Amikor egy fióktelep kívánja a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződésállományának egy részét vagy egészét átruházni, a fióktelep szerinti tagállammal konzultálni kell.

34. Az (1) és (23) bekezdésben említett körülmények között, az átruházó biztosítóintézet székhely szerinti tagállamának √ felügyeleti Õ hatóságai √ a kockázat helye szerinti tagállamok vagy Õ a kötelezettségvállalás szerinti tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai hozzájárulásának megszerzése után engedélyezik az átruházást.

45. A megkeresett tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai az átruházó biztosítóintézet székhely szerinti tagállama illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak a √ konzultáció iránti Õ kérés kézhezvételétől számított három hónapon belül adják meg véleményüket vagy hozzájárulásukat.

aAmennyiben a megkeresett hatóságok e határidőn belül nem válaszolnak, azt a vállalkozás számára kedvező véleménynek vagy hallgatólagos hozzájárulásnak kell tekinteni.

56. Az e cikk (1)–(5) bekezdés szerint engedélyezett átruházás tényét √ a kockázat helye szerinti tagállam vagy Õ a kötelezettségvállalás szerinti tagállam nemzeti jogában meghatározott módon kell közzétenni

Az ilyen átruházások automatikusan érvényessé válnak a szerződő felekkel, a biztosított személyekkel és bármilyen más, az átruházott szerződésekből eredően jogokkal vagy kötelezettségekkel rendelkező egyéb személyekkel szemben.

ê 92/49/EGK 12. cikk és 2002/83/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

E rendelkezés Az első és a második albekezdés nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy biztosítsák a biztosítottaknak √ az ügyfelek számára Õ a szerződések felmondásának lehetőségét az átruházást követő meghatározott időtartamon belül.

III. CÍM IV. FEJEZET – A BIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ FELTÉTELEK

ò új szöveg

1. szakasz – az igazgatóság vagy az ügyvezető testület felelőssége

ò új szöveg

40. cikkAz igazgatóság vagy az ügyvezető testület felelőssége

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatósága vagy ügyvezető testülete végső felelősséget vállaljon azért, hogy az érintett vállalkozás betartsa az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.

ò új szöveg

2. SZAKASZ – IRÁNYÍTÁSI RENDSZER

41. cikk Általános irányítási követelmények

1. A tagállamok előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók hatékony, az üzleti tevékenység megbízható és prudens folytatását szavatoló irányítási rendszert működtessenek.

A rendszer alapkövetelménye a megfelelő, átlátható szervezeti felépítés, a feladatkörök egyértelmű megkülönböztetésével és célszerű szétválasztásával, valamint az információáramlást biztosító hatékony rendszer megléte. Az irányítási rendszernek biztosítania kell a 42–48. cikkben megállapított követelményeknek való megfelelést.

Az irányítási rendszert rendszeres belső felülvizsgálatnak kell alávetni.

2. Az irányítási rendszernek arányosnak kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenységeinek jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

3. A biztosítók és viszontbiztosítók írásos politikákat rögzítenek legalább a következők vonatkozásában: kockázatkezelés, belső ellenőrzés, belső audit, és adott esetben kiszervezés. Gondoskodnak a politikák követéséről is.

Az írásos politikákat legalább évente felülvizsgálják. Elfogadásukhoz az igazgatóság vagy ügyvezető testület előzetes hozzájárulása szükséges, a rendszer vagy az érintett terület bármely jelentős változásakor módosítani kell őket.

4. A felügyeleti hatóságoknak megfelelő eszközökkel, módszerekkel és hatáskörrel kell rendelkezniük a biztosítók és viszontbiztosítók irányítási rendszerének ellenőrzésére, továbbá a biztosítók és viszontbiztosítók által észlelt, pénzügyi stabilitást érintő kockázatok értékelésére.

A tagállamok gondoskodnak a felügyeleti hatóságok azon hatásköréről, amely alapján azok az irányítási rendszer tökéletesítését és erősítését kérhetik, a 42–48. cikkben meghatározott követelmények teljesítésének biztosítása érdekében.

42. cikkA vállalkozást ténylegesen vezető vagy más fő funkciót ellátó személyekre vonatkozó alkalmassági és megbízhatósági követelmények

1. A biztosítók és viszontbiztosítók gondoskodnak arról, hogy a vállalkozást ténylegesen vezető vagy más fő funkciót ellátó személyek mindenkor megfelelnek az alábbi követelményeknek:

a) szakmai képzettségük, tudásuk és tapasztalatuk alkalmassá teszi őket a megbízható és prudens vezetésre (alkalmasság);

b) jó hírnevük és tisztességük megkérdőjelezhetetlen (megbízhatóság).

2. A biztosítók és viszontbiztosítók a vállalkozást ténylegesen vezetők vagy más fő funkciót ellátók személyében bekövetkező változásokról értesítik a felügyeleti hatóságot, mellékelve minden olyan információt, amely a vállalkozás vezetésére kijelölt új személyek alkalmasságának és megbízhatóságának megállapításához szükséges.

3. A biztosítók és viszontbiztosítók értesítik a felügyeleti hatóságot, amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett személyeket az (1) bekezdés b) pontjában említett követelmények nem teljesítése miatt leváltják.

43. cikkKockázatkezelés

1. A biztosítók és viszontbiztosítók eredményes kockázatkezelési rendszert működtetnek, amely azon kockázatok és kockázati kölcsönhatások folyamatos felügyeletéhez, kezeléséhez és jelentéséhez szükséges stratégiákból, folyamatokból és jelentési eljárásokból áll, amelyeknek egyedi vagy összesített szinten ki vannak, illetve ki lehetnének téve.

A kockázatkezelési rendszert a biztosító vagy viszontbiztosító szervezeti felépítésébe kell integrálni. Készenléti terveket is tartalmaznia kell.

2. A kockázatkezelési rendszer kiterjed a szavatolótőke-szükséglet számításában figyelembe veendő, a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra, valamint a számításban nem vagy nem teljesen figyelembe vett kockázatokra is.

A rendszer legalább a következő területekre kiterjed:

a) biztosítás és tartalékképzés;

b) eszköz-forrás menedzsment;

c) befektetések, főként származtatott ügyletek és hasonló kötelezettségvállalások;

d) likviditási és koncentrációkockázat-kezelés;

e) viszontbiztosítás és más kockázatcsökkentési technikák.

A 41. cikk (4) bekezdésében említett írásos kockázatkezelési politika az e bekezdés második albekezdésének a)–e) pontjával összefüggő politikákból áll.

3. A befektetési kockázattal kapcsolatban a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a VI. fejezet 6. szakasza rendelkezéseinek.

4. A biztosítók és viszontbiztosítók kockázatkezelési feladatkört alakítanak ki, amelynek felépítése lehetővé teszi a kockázatkezelési rendszer működtetését.

5. A 110. és 111. cikkel összhangban jóváhagyott részleges vagy teljes belső modellt alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók esetében a kockázatkezelési feladatkör az alábbi kiegészítő feladatokkal bővül:

a) a belső modell kidolgozása és alkalmazása;

b) a belső modell próbája és hitelesítése;

c) a belső modellnek és későbbi módosításainak dokumentálása;

d) az igazgatóság vagy ügyvezető testület tájékoztatása a belső modell teljesítményéről, a további tökéletesítésre szoruló területek megnevezése, valamint a testület tájékoztatása a korábban megállapított gyengeségek kijavításának állásáról;

e) a belső modell teljesítményének elemzése és az arról szóló összefoglaló jelentések elkészítése.

44. cikkSajátkockázat- és szolvenciaértékelés

1. A kockázatkezelési rendszer részeként minden biztosító vagy viszontbiztosító sajátkockázat- és szolvenciaértékelést végez.

Az értékelés legalább a következőkre kitér:

a) az általános szolvenciaigény, amely figyelembe veszi a vállalkozás egyedi kockázati profilját, jóváhagyott kockázatvállalási határait és üzleti stratégiáját;

b) folyamatos megfelelés a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkekövetelményeknek, továbbá a VI. fejezet 2. szakaszában meghatározott, biztosítástechnikai tartalékokkal kapcsolatos követelményeknek;

c) az érintett vállalkozás kockázati profilja és – a VI. fejezet 4. szakaszának 2. alszakasza szerinti standard formulával, vagy annak a VI. fejezet 4. szakasza 3. alszakasza szerinti részleges vagy teljes belső modelljével számított – szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott feltételek közötti jelentős eltérés mértéke.

2. Az (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásában az érintett vállalkozás olyan eljárásokat folytat, amelyek révén képes a számára rövid és hosszú távon felmerülő kockázatok megfelelő észlelésére és értékelésére, valamint azoknak az eseményeknek vagy a gazdasági feltételek azon jövőbeli változásainak észlelésére, amelyek általános pénzügyi helyzetére kedvezőtlen hatást gyakorolhatnak. A vállalkozásnak be kell mutatnia az általános szolvenciaszükséglet meghatározásához használt módszereket.

3. Abban az (1) bekezdés c) pontjában említett esetben, amikor belső modellt alkalmaznak, az értékelést azzal az újrakalibrálással együtt kell elvégezni, amely a belső modell eredményeit a szavatolótőke-szükséglet kockázati mértékéhez és kalibrálásához igazítja.

4. A sajátkockázat- és szolvenciaértékelés az üzleti stratégia szerves része, amelyet a vállalkozás stratégiai döntései során folyamatosan alkalmazni kell.

5. A biztosítók és viszontbiztosítók az (1) bekezdésben említett értékelésre rendszeresen, illetve a kockázati profil jelentős változását követően haladéktalanul sort kerítenek.

6. A biztosítók és viszontbiztosítók a 35. cikknek megfelelően adott tájékoztatás keretében tájékoztatják a felügyeleti hatóságot minden egyes sajátkockázat- és szolvenciaértékelés eredményéről.

45. cikkBelső ellenőrzés

1. A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony belső ellenőrzési rendszert működtetnek.

A rendszer alapkövetelménye igazgatási és számviteli eljárások alkalmazása, egy belső ellenőrzési keret és a vállalkozás minden szintjére kiterjedő megfelelő jelentési kötelezettségek megléte, továbbá egy állandó megfelelőségi feladatkör fenntartása.

2. A megfelelőségi feladatkör része az ezen irányelv alapján elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel kapcsolatos tanácsadás az igazgatóság vagy ügyvezető testület számára. Ide tartozik a jogi környezet változásainak az érintett vállalkozás tevékenységére vonatkozó hatásvizsgálata, valamint a megfelelőségi kockázat észlelése és értékelése.

46. cikkBelső audit

1. A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony és állandó belső audit feladatkört működtetnek.

2. A belső audit feladatkörbe tartozik annak vizsgálata, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító tevékenysége megfelel-e a belső stratégiáknak, folyamatoknak és jelentési eljárásoknak.

A belső audit feladatkörbe tartozik annak értékelése is, hogy a vállalkozás belső ellenőrzési rendszere a tevékenység szempontjából mindenkor elegendő és célra vezető-e.

3. A belső audit feladatkör a működési feladatköröktől független, objektív feladatkör.

4. A belső audit megállapításairól és ajánlásairól tájékoztatni kell az igazgatóságot vagy ügyvezető testületet, amely gondoskodik a belső audit megállapításainak figyelembevételéről és ajánlásainak teljesítéséről.

47. cikkBiztosításmatematikai feladatkör

1. A biztosítók és viszontbiztosítók hatékony biztosításmatematikai feladatkört működtetnek a következő feladatokkal:

a) a biztosítástechnikai tartalékok számításának összehangolása;

b) az alkalmazott módszertan és az alapul szolgáló modellek, valamint a biztosítástechnikai tartalékok számításánál figyelembe vett feltevések helyességének biztosítása;

c) a biztosítástechnikai tartalék számításához használt adatok elégségességének és minőségének értékelése;

d) a legjobb becslések és a múltbeli adatok összevetése;

e) az igazgatóság vagy ügyvezető testület tájékoztatása a biztosítástechnikai tartalék számításának megbízhatóságáról és megfelelőségéről;

f) a biztosítástechnikai tartalék számításának felügyelete a 81. cikkben meghatározott esetekben;

g) véleménynyilvánítás az általános biztosítási politikáról;

h) véleménynyilvánítás a viszontbiztosítási megállapodások megfelelőségéről;

i) hozzájárulás a 43. cikkben említett kockázatkezelési rendszer hatékony működtetéséhez, különös tekintettel a VI. fejezet 4. és 5. szakaszában meghatározott tőkeszükségletek számításának alapjául szolgáló kockázatmodellezésre és a 44. cikkben említett értékelésre.

2. A biztosításmatematikai feladatkört megfelelő biztosításmatematikai és pénzügyi matematikai tudással rendelkező, adott esetben az alkalmazandó szakmai és egyéb normákkal kapcsolatos tapasztalataikat és szakmai ismereteiket bizonyítani képes személyek látják el.

48. cikkKiszervezés

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók kritikus vagy lényeges működési feladatköröket, illetve biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységet kiszerveznek, úgy e vállalkozások az ezen irányelv szerinti kötelezettségeik teljesítéséért továbbra is teljes mértékben felelősek maradnak.

2. Lényeges működési feladatkör kiszervezése nem történhet olyan módon, hogy az:

a) komolyan veszélyeztesse az érintett vállalkozás irányítási rendszerének minőségét;

b) indokolatlanul növelje a működési kockázatot;

c) veszélyeztesse a felügyeleti hatóság arra irányuló képességét, hogy felügyelje a vállalkozás kötelezettségeknek való megfelelését;

d) aláássa az ügyfeleknek nyújtott folyamatos és kielégítő szolgáltatást.

3. A biztosítók és viszontbiztosítók előzetesen, kellő időben értesítik a felügyeleti hatóságot a lényeges tevékenységek kiszervezéséről, valamint az e tevékenységekkel kapcsolatos későbbi fontos fejleményekről.

49. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(1) a 41., 43., 45. és 46. cikkben említett, a biztosítók és viszontbiztosítók által működtetett rendszerek elemei, különösen az eszköz-forrás menedzsment és a befektetési politika által érintett területek, a 43. cikk (2) bekezdésével összhangban;

(2) a 43., 45., 46. és 47. cikkben említett feladatkörök;

(3) a 42. cikkben meghatározott követelmények és az azoknak alárendelt feladatkörök;

(4) a kiszervezés feltételei.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

3. szakasz – közzététel

50. cikkSzolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: tartalmi elemek

1. A tagállamok a 35. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott alapelveket figyelembe véve előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók évente jelentést tegyenek közzé szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükről.

A jelentésnek a következő információkat kell tartalmaznia teljes egészében, illetve más jogi vagy szabályozási követelménynek megfelelően közzétett egyenértékű információra való hivatkozással:

a) a vállalkozás üzleti tevékenységének és teljesítményének leírása;

b) az irányítási rendszer leírása, valamint megfelelőségének értékelése a vállalkozás kockázati profilja szempontjából;

c) az egyes kockázati kategóriák szerint tagolt leírás a kockázati kitettségről, a kockázatkoncentrációról, kockázatcsökkentésről és kockázatérzékenységről;

d) az eszközök, biztosítástechnikai tartalékok és egyéb források szerint tagolt leírás értékelésük alapjáról és módszereiről, bemutatva az esetleges eltéréseket a pénzügyi kimutatásokban szereplő értékelésük alapjához és módszereihez képest;

e) a tőkemenedzsment leírása, legalább a következők bemutatásával:

i. a szavatolótőke szerkezete, összege és minősége;

ii. a minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet nagysága;

iii. a standard formula és a vállalkozás által a szavatolótőke-szükséglet számításához alkalmazott belső modell közötti fő különbségek megértéséhez szükséges információk;

iv. a jelentési időszakban a minimális tőkeszükséglet nem teljesítésének vagy a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítésének összege, függetlenül a nem megfelelőség későbbi megszüntetésétől, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket.

2. Az (1) bekezdés e) pontjának i. alpontjában említett leírás tartalmazza az előző jelentési időszak óta bekövetkezett jelentős változások vizsgálatát, az érintett elemek pénzügyi kimutatásokban szereplő értékével kapcsolatos főbb eltérések magyarázatát, valamint a tőkeátruházhatóság rövid leírását.

A szavatolótőke-szükséglet (1) bekezdés e) pontjának ii. alpontjában említett közzétételében külön kell bemutatni a VI. fejezet 4. szakasza 2. és 3. alszakaszának megfelelően számított összeget és a 37. cikkel összhangban előírt esetleges kiegészítő tőkeszükséglet összegét, együtt az érintett felügyeleti hatóság erre vonatkozó indokolásáról szóló rövid tájékoztatással.

A tagállamok azonban, az egyéb jogi vagy szabályozási előírások szerint kötelező közzététel sérelme nélkül előírhatják, hogy a kiegészítő tőkeszükségletet a 310. cikkben említett időpontot követő, legfeljebb öt éves átmeneti időszakban nem kell külön feltüntetni.

A szavatolótőke-szükséglet közzététele során adott esetben jelezni kell, hogy a végleges összeget a felügyeleti hatóság még nem hagyta jóvá.

51. cikkAz Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága tájékoztatása és jelentései

1 A tagállamok előírják, hogy a felügyeleti hatóságok minden évben tájékoztassák az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságát a következőkről:

a) az egy vállalkozásra jutó átlagos kiegészítő tőkeszükséglet, valamint a felügyeleti hatóság által előírt kiegészítő tőkeszükséglet eloszlása az előző évben, a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i. biztosítók és viszontbiztosítók együttesen;

ii. életbiztosítók;

iii. nem-életbiztosítók és viszontbiztosítók;

b) minden egyes, az a) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt kiegészítő tőkeszükséglet aránya.

2. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága évente közzéteszi a következő információkat:

a) a Közösségen belüli kiegészítő tőkeszükséglet teljes eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az alábbiak szerinti bontásban:

i. biztosítók és viszontbiztosítók;

ii. életbiztosítók;

iii. nem-életbiztosítók és viszontbiztosítók;

b) minden egyes, az a) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt kiegészítő tőkeszükséglet aránya.

A bizottság emellett évente közzéteszi a következő információkat is:

a) a kiegészítő tőkeszükséglet eloszlása a szavatolótőke-szükséglet százalékában megadva, az egyes tagállamok minden biztosítója és viszontbiztosítója tekintetében;

b) az a) pontban említett közzététel esetében a 37. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja szerint előírt kiegészítő tőkeszükséglet aránya.

3. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága a (2) bekezdésben említett információkat a Bizottság rendelkezésére bocsátja, kiegészítve a kiegészítő tőkeszükséglet előírásában a különböző tagállamok felügyeleti hatóságai között megvalósuló felügyeleti konvergencia mértékét bemutató jelentéssel.

52. cikkSzolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: alkalmazandó alapelvek

1. A felügyeleti hatóságok az alábbi esetekben engedélyezhetik biztosítók és viszontbiztosítók számára információk közzétételének mellőzését:

a) ha az információ közzétételével a vállalkozás versenytársai jelentős jogtalan előnyhöz jutnának;

b) ha ügyfelekkel vagy más felekkel kapcsolatos kötelezettségek titoktartásra vagy az információk bizalmas kezelésére kötelezik a vállalkozást.

2. Amennyiben a felügyeleti hatóság jóváhagyja az információ közzétételének mellőzését, ezt a vállalkozásnak a szolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentésben az indokok megadásával jeleznie kell.

3. A felügyeleti hatóságok a biztosítók és viszontbiztosítók számára engedélyezhetik a más jogi vagy szabályozási előírás alapján történő közzététel felhasználását – vagy az arra való hivatkozást –, amennyiben az jellegét és tárgyát tekintve egyenértékű az 50. cikkben előírt tájékoztatással.

4. Az (1) és (2) bekezdés nem alkalmazandó az 50. cikk (1) bekezdésének e) pontjában említett információkra.

53. cikkSzolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: aktualizálás és kiegészítő önkéntes tájékoztatás

1. Az 50. és 52. cikkel összhangban közzétett információk relevanciáját komolyan befolyásoló jelentős fejlemény esetén a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelő tájékoztatást adnak ennek jellegéről és hatásairól.

Az első albekezdés alkalmazásában jelentős fejleménynek minősülnek legalább a következők:

a) ha a minimális tőkeszükséglet nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy a vállalkozás nem lesz képes megvalósítható helyreállítási terv benyújtására, vagy e tervet egy hónapon belül nem kapják meg;

b) ha a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítését észlelik, és a felügyeleti hatóságok két hónapon belül nem kapnak általuk megvalósíthatónak ítélt helyreállítási tervet.

A második albekezdés a) pontjában említett esetekben a felügyeleti hatóságok előírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg megvalósíthatónak tartott helyreállítási terv ellenére a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése az észleléstől számított két hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott időszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket.

A második albekezdés b) pontjában említett esetben a felügyeleti hatóságok előírják, hogy az érintett vállalkozás haladéktalanul tegye közzé a nem teljesítés összegét, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket. Ha az eredetileg megvalósíthatónak tartott helyreállítási terv ellenére a szavatolótőke-szükséglet jelentős nem teljesítése az észleléstől számított négy hónap múlva továbbra is fennáll, akkor azt az adott időszak végén közzé kell tenni, bemutatva annak eredetét, következményeit, valamint a korrekciós intézkedéseket.

2. A biztosítók és viszontbiztosítók önkéntes alapon közzétehetnek olyan, a szolvenciájukról és pénzügyi helyzetükről szóló információkat és magyarázatokat, amelyek közzétételét az 50. és az 52. cikk, valamint az (1) bekezdés nem írja elő.

54. cikkSzolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: politika és jóváhagyás

1. A tagállamok előírják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók megfelelő rendszerekkel és struktúrákkal rendelkezzenek az 50. és 52. cikkben, valamint az 53. cikk (1) bekezdésében megállapított követelmények teljesítésére, továbbá írásos politikákkal rendelkezzenek az 50., 52. és 53. cikkel összhangban közzétett információk mindenkori helyességének biztosítása érdekében.

2. A szolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentést a biztosító vagy viszontbiztosító igazgatóságának vagy ügyvezető testületének jóvá kell hagynia, a közzétételre csak ez után kerülhet sor.

55. cikkSzolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés: végrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyekben tovább részletezi a közzéteendő információkat és a közzététel módját.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2002/83/EK 15. cikk (kiigazított szöveg)

24. SZAKASZ – BEFOLYÁSOLÓ RÉSZESEDÉSEK

56. cikk√ Részesedésszerzés Õ

ê 2007/44/EK 1. cikk (2) bekezdés a) pont, 2. cikk (2) bekezdés a) pont és 4. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

1) A tagállamok minden olyan természetes vagy jogi személy, vagy összehangoltan fellépő több ilyen személy (a továbbiakban: a részesedést szerezni kívánó személy) részére, aki vagy amely döntést hozott befolyásoló részesedésnek egy biztosítóbanintézetben Ö vagy viszontbiztosítóban Õ való közvetlen vagy közvetett megszerzésére vagy ilyen befolyásoló részesedésnek egy biztosítóbanintézetben Ö vagy viszontbiztosítóban Õ való közvetlen vagy közvetett további növelésére, aminek eredményeképpen szavazati jogainak vagy birtokolt tőkerészesedésének aránya elérné vagy meghaladná a 20, 30 vagy 50 %-ot vagy a biztosítóintézet Ö vagy viszontbiztosító Õ a leányvállalatává válna (a továbbiakban: a szándékolt részesedésszerzés) előírják, hogy először a megszerezni kívánt befolyásoló részesedés nagyságát és az 15b58. cikk (4) bekezdésében említett vonatkozó információkat írásban jelentsék be annak a biztosítónakintézetnek Ö vagy viszontbiztosítónak Õ az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságai felé, amelyben befolyásoló részesedés megszerzésére vagy ilyen részesedés növelésére törekszenek. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

ê 2007/44/EK 1. cikk (2) bekezdés c) pont, 2. cikk (2) bekezdés c) pont és 4. cikk (5) bekezdés (kiigazított szöveg)

(2) A tagállamok minden természetes vagy jogi személy részére, aki vagy amely döntést hozott egy biztosítóbanintézetben Ö vagy viszontbiztosítóban Õ fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítéséről, előírják, hogy ezt a tényt először írásban jelentse be – az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságának megjelölésével – a székhely szerinti tagállam illetékes Ö felügyeleti Õ hatóságainak. Ennek a személynek hasonlóképpen bejelentést kell tennie az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok felé akkor is, ha befolyásoló részesedése oly mértékű csökkentéséről döntött, hogy ezáltal szavazati jogának, vagy az általa birtokolt tőkerészesedésnek az aránya 20, 30, vagy 50 % alá csökkenne, vagy ha a biztosítóintézet Ö vagy viszontbiztosító Õ megszűnne leányvállalata lenni. A tagállamoknak nem szükséges a 30 %-os határértéket alkalmazniuk abban az esetben, ha a 2004/109/EK irányelv 9. cikke (3) bekezdése a) pontjának megfelelően az egyharmados határértéket alkalmazzák.

ê 2007/44/EK 1. cikk (3) bekezdés, 2. cikk (3) bekezdés és 4. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

57. cikkÉrtékelési időszak

(1) Az illetékesÖ A felügyeleti Õ hatóságok azonnal, és minden esetben az 1556. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés átvételét, valamint az ezen cikk (2) bekezdésében említett információk esetleges későbbi átvételét követő két munkanapon belül írásban elismerik az átvételt a részesedést szerezni kívánó személy felé.

ê 2007/44/EK 4. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

(2) Az illetékes hatóságok azonnal, és minden esetben a bejelentés átvételét, valamint a (3) bekezdésben említett információk esetleges későbbi átvételét követő két munkanapon belül írásban elismerik az átvételt a részesedést szerezni kívánó személy felé.

ê 2007/44/EK 1. cikk (3) bekezdés, 2. cikk (3) bekezdés és 4. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságoknak a bejelentés és a tagállam által az 15b58. cikk (4) bekezdésében említett lista alapján előírt, a bejelentéshez csatolandó valamennyi dokumentum írásos átvételi elismervénye napjától számított legfeljebb hatvan munkanap (a továbbiakban: értékelési időszak) áll rendelkezésére az 15b58. cikk (1) bekezdésében előírt értékelés (a továbbiakban: értékelés) elvégzésére.

Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok az átvétel elismerésekor tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt az értékelési időszak lejártának időpontjáról.

(2) Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok az értékelési időszak során – de az értékelési időszak ötvenedik munkanapjánál nem később – szükség esetén bármely olyan további információt bekérhetnek, amely szükséges az értékelés befejezéséhez. Ezt a kérelmet írásban, a szükséges pótlólagos információk megnevezésével kell megtenni.

Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok által történő információkérés napja és a részesedést szerezni kívánó személy arra adott válaszának az átvétele közötti időszakban az értékelési időszakot meg kell szakítani. A megszakítás nem tarthat tovább húsz munkanapnál. Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok általi bármely – az információk kiegészítését vagy pontosítását szolgáló – további kérésről az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok szabad mérlegelésük szerint döntenek, azonban ez nem járhat az értékelési időszak megszakításával.

(3) Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok a (2) bekezdés második albekezdésében említett megszakítást legfeljebb harminc munkanapra meghosszabbíthatják, ha a részesedést szerezni kívánó személy:

a) székhelye a Közösségen kívül található vagy a Közösségen kívüli szabályozás alá tartozik; vagy

b) olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely nem tartozik ezen irányelv, vagy a 85/611/EGK[56], 2002/83/EK, a 2004/39/EK, a 2005/68/EK, a 2006/48/EK irányelv szerinti felügyelet hatálya alá.

(4) Ha az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok értékelésük befejezésekor a szándékolt részesedésszerzés ellenzése mellett döntenek, erről két munkanapon belül és az értékelési időszakot nem meghaladva írásban tájékoztatják a részesedést szerezni kívánó személyt, megadva a határozat indokait. A nemzeti jog függvényében, a részesedést szerezni kívánó személy kérésére egy a határozat indokait megfelelően tartalmazó nyilatkozatot a nyilvánosság számára hozzáférhetővé lehet tenni. Ez nem akadálya annak, hogy a tagállam lehetővé tegye az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóság számára, hogy ezt a közzétételt a részesedést szerezni kívánó személy kérése nélkül is megtegye.

(5) Ha az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok az értékelési időszakon belül nem ellenzik írásban a szándékolt részesedésszerzést, akkor a szándékolt részesedésszerzést jóváhagyottnak kell tekinteni.

(6) Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok megszabhatják a szándékolt részesedésszerzés végrehajtásának maximális időtartamát, és azt adott esetben meghosszabbíthatják.

(7) A szavazati jogok vagy tőkerészesedés közvetlen vagy közvetett megszerzése tekintetében a tagállamok nem szabhatnak meg az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságoknak történő bejelentésre vagy az azok általi jóváhagyásra vonatkozó, az ebben az irányelvben megállapítottnál szigorúbb követelményeket.

ê 2007/44/EK 2. cikk (4) bekezdés, 4. cikk (6) bekezdés és 1. cikk (4) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

ð A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyek tovább részletezik ï az 15b58. cikk (1) bekezdésében meghatározott kritériumok kiigazítása Ö kiigazítását Õ a jövőbeni fejlemények figyelembevétele és ezen irányelv Ö az 56–62. cikk Õ egységes alkalmazása érdekében.

ð Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek a módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni. ï

ê 2007/44/EK 1. cikk (3) bekezdés, 2. cikk (3) bekezdés és 4. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

58. cikkÉrtékelés

(1) Az 1556. cikk (1) bekezdésében előírt bejelentés és az 15a57. cikk (2) bekezdésében említett információ értékelésekor az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok – a részesedésszerzés tárgyát képező biztosítóintézet Ö biztosító vagy viszontbiztosító Õ hatékony, eredményes és prudens irányításának érdekében és a részesedést szerezni kívánó személynek a biztosítóintézetre Ö biztosítóra vagy viszontbiztosítóra Õ gyakorolt valószínűsíthető befolyását figyelembe véve – az alábbi kritériumok alapján értékelik a részesedést szerezni kívánó személy alkalmasságát és a szándékolt részesedésszerzés pénzügyi megbízhatóságát:

a) a részesedést szerezni kívánó személy jó hírneve;

b) a szándékolt részesedésszerzés eredményeképpen a biztosítóintézet üzleti tevékenységét irányító bármely személy jó hírneve és tapasztalata;

c) a részesedést szerezni kívánó személy pénzügyi megbízhatósága, különösen a részesedésszerzés tárgyát képező biztosítóintézetben Ö biztosítóban vagy viszontbiztosítóban Õ folytatott és tervezett üzleti tevékenységgel kapcsolatban;

d) annak kérdése, hogy a biztosítóintézet Ö vagy viszontbiztosító Õ képes lesz-e teljesíteni és folyamatosan teljesíteni az ezen az irányelven és adott esetben egyéb irányelveken – mégpedig a 73/239/EGK, a 98/78/EK, a 2002/13/EK és Ö különösen Õ a 2002/87/EK irányelven – alapuló prudenciális követelményeket és különösen, hogy vajon az a csoport, amelynek részévé válik, olyan szerkezetű-e, amely lehetővé teszi a hatékony felügyelet gyakorlását, az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok közötti hatékony információcserét és az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok közötti hatáskörmegosztás meghatározását;

e) léteznek-e ésszerű okok annak feltételezésére, hogy a szándékolt részesedésszerzéssel kapcsolatban pénzmosást vagy terrorizmusfinanszírozást követnek vagy követtek el vagy kísérelnek vagy kíséreltek meg elkövetni a 2005/60/EK irányelv 1. cikke értelmében, vagy hogy a szándékolt részesedésszerzés növelheti annak kockázatát.

(2) Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok csak akkor ellenezhetik a szándékolt részesedésszerzést, ha erre az (1) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján ésszerű okuk van, vagy ha a részesedést szerezni kívánó személy által szolgáltatott információ nem teljes.

(3) A tagállamok nem szabhatnak előzetes feltételeket a megszerzendő részesedési arány tekintetében, és nem engedélyezhetik illetékes Ö felügyeleti Õ hatóságaik számára a szándékolt részesedésszerzésnek a piac gazdasági igényei alapján való vizsgálatát.

(4) A tagállamok közzéteszik az értékeléshez szükséges és az 1556. cikk (1) bekezdésében említett bejelentés időpontjában az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok számára nyújtandó információk listáját. A kért információknak arányosnak kell lenniük, és azokat a részesedést szerezni kívánó személy és a szándékolt részesedésszerzés jellegéhez kell igazítani. A tagállamok nem kérhetnek a prudenciális értékelés szempontjából nem tárgyhoz tartozó információt.

(5) Az 15a57. cikk (1), (2) és (3) bekezdéseiben foglaltak ellenére, amennyiben ugyanazon biztosítóintézet Ö biztosító vagy viszontbiztosító Õ tekintetében kettő vagy több, befolyásoló részesedés szerzésére vagy növelésére vonatkozó ajánlatról érkezik bejelentés az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatósághoz, úgy az utóbbinak a részesedést szerezni kívánó személyeket megkülönböztetéstől mentes módon kell kezelnie.

59. cikkSzabályozott pénzügyi szervezetek általi részesedésszerzés

(1) Az érintett illetékes Ö felügyeleti Õ hatóságoknak a részesedésszerzés értékelésekor egymás között teljeskörűen konzultálniuk kell, amennyiben a részesedést szerezni kívánó személy az alábbiak egyike:

a) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, Ö vagy Õ viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy a 85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja szerinti alapkezelő társaság (a továbbiakban: ÁÉKBV alapkezelő társaság);

b) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, Ö vagy Õ viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság anyavállalata; vagy

c) egy másik tagállamban vagy a részesedésszerzés tárgyát képező társaság ágazatától eltérő ágazatban engedélyezett hitelintézet, biztosítóintézet, Ö vagy Õ viszontbiztosító, befektetési vállalkozás vagy ÁÉKBV alapkezelő társaság felett ellenőrzést gyakorló természetes vagy jogi személy.

(2) Az illetékes Ö A felügyeleti Õ hatóságok indokolatlan késedelem nélkül egymás rendelkezésére bocsátanak minden – a részesedésszerzés értékelése szempontjából alapvető vagy tárgyhoz tartozó – információt. E tekintetben az illetékes Ö a felügyeleti Õ hatóságok a tárgyhoz tartozó információkat kérésre, az alapvető információkat pedig saját kezdeményezésükre közlik egymással. A szándékolt részesedésszerzés tárgyát képező biztosítóintézetet Ö vagy viszontbiztosítót Õ engedélyező illetékes Ö felügyeleti Õ hatóság határozata utal a részesedést szerezni kívánó személyért felelős illetékes Ö felügyeleti Õ hatóság részéről kinyilvánított bármely véleményre vagy fenntartásra.

ê 2005/68/EK 21. cikk (kiigazított szöveg)

58. cikkA részesedések elidegenítése

A tagállamok minden természetes vagy jogi személynek, aki ajánlatot tesz egy viszontbiztosítóban fennálló befolyásoló részesedésének közvetlen vagy közvetett elidegenítésére, előírják, hogy tájékoztassa erről a tényről – az elidegeníteni kívánt részesedés nagyságának megjelölésével – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságait.

ê 2002/83/EK, 92/49/EGK 15. cikk, 2005/68/EK 22. cikk (kiigazított szöveg)

60. cikkA √ biztosítók vagy Õ viszontbiztosítók által az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságoknak nyújtott tájékoztatás

Amint a √ biztosítók vagy Õ viszontbiztosítók tudomást szereznek tőkéjükben való részesedések megszerzéséről, vagy elidegenítéséről, amelynek következményeképpen a részesedés a 19az 56. és cikkben és az 57. cikk (1)–(7) bekezdésében megjelölt küszöbértékeket eléri, vagy azok alá csökken, értesíteniük kell a székhelyük szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait.

ê 2002/83/EK, 92/49/EGK 15. cikk és 2005/68/EK 22. cikk (kiigazított szöveg)

A √ biztosítóknak vagy Õ viszontbiztosítóknak évente legalább egyszer tájékoztatniuk kell az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságokat a vállalkozásban befolyásoló részesedéssel rendelkező részvényesek, vagy tagok nevéről és a részesedések nagyságáról, amint azt például a részvényesek, vagy tagok évi közgyűlésén kapott információk szerint, vagy az értéktőzsdén jegyzett vállalkozásokra vonatkozó rendeletekben előírt kötelezettségek teljesítése eredményeképpen ismerik.

ê 2005/68/EK 23. cikk (kiigazított szöveg)

61. cikkBefolyásoló részesedések:, az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok jogköre

A tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor a 19.az 56. cikkben és az 57. cikk (1)–(7) bekezdésében említett személyek által gyakorolt befolyás a √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító prudens és megbízható irányítása ellen hathat, a √ a befolyásoló részesedés szerzésének vagy növelésének kitett vállalkozás Õ székhely szerinti tagállama illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai megfelelő intézkedéseket hozzanak e helyzet megszüntetése érdekében. Ilyen intézkedések lehetnek az igazgatókkal és ügyvivőkkel szembeni ideiglenes tiltó intézkedések vagy szankciók, illetve az érintett részvényesek vagy tagok részvényeihez kötődő szavazati jogok gyakorlásának felfüggesztése.

Hasonló intézkedések alkalmazandók olyan természetes vagy jogi személyekkel kapcsolatban is, akik, vagy amelyek nem tesznek eleget a 19az 56. cikkben és az 57. cikk (1)–(7) bekezdésében előírt előzetes információnyújtási √ értesítési Õ kötelezettségnek.

Ha egy tulajdoni részesedést az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok kifogása ellenére szereznek meg, a tagállamok, tekintet nélkül minden egyéb meghozandó szankcióra, gondoskodnak √ a következők bármelyikéről: Õ

(1) a megfelelő szavazati jogok felfüggesztéséről √ felfüggesztése Õ ;

(2) vagy a leadott szavazatok √ bármelyikének Õ érvénytelensége, illetve érvénytelenítésének lehetősége.

ê 2007/44/EK 1. cikk (1) bekezdés, 2. cikk (1) bekezdés és 4. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

62. cikk Ö Szavazati jogok Õ

E meghatározás szakasz alkalmazásában, a 8. és a 15. cikkel, valamint a 15. cikkben említett egyéb részesedési arányokkal összefüggésben a 2004/109/EK irányelv 9. és 10. cikkében említett szavazati jogokat, valamint annak 12. cikke (4) és (5) bekezdésében meghatározott, a szavazati jogok összesítésére vonatkozó feltételeket figyelembe kell venni.

A tagállamoknak nem kell figyelembe venniük azokat a szavazati jogokat vagy részvényeket, amelyekkel a befektetési vállalkozások vagy hitelintézetek – a 2004/39/EK irányelv I. melléklete A. szakaszának 6. pontjában foglaltak értelmében – a pénzügyi eszközök jegyzési garanciavállalása és/vagy a kibocsátás átvételére irányuló kötelezettségvállalás alapján történő kihelyezése révén rendelkezhetnek, feltéve, hogy az említett jogokat egyrészt nem gyakorolják vagy egyéb módon nem használják a kibocsátó vezetésébe való beavatkozásra, és másrészt azokat a részesedésszerzéstől számított egy éven belül elidegenítik.

ê 2007/44/EK 6. cikk

6. cikkFelülvizsgálat

2011. március 21-ig ezen irányelv végrehajtását követően a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben felülvizsgálja ezen irányelv alkalmazását és arról jelentést készít, amelyet benyújt az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak bármely megfelelő javaslattal együtt.

ê 2005/68/EK 24. cikk (kiigazított szöveg)

3.5. SZAKASZ – ÜZLETI TITOKTARTÁS, ÉS INFORMÁCIÓCSERE Ö ÉS A FELÜGYELETI KONVERGENCIA ÖSZTÖNZÉSE Õ

ê 2005/68/EK 24. cikk (kiigazított szöveg)

63. cikkKötelezettségek

(1)A tagállamok előírják, hogy mindazokat a személyeket, akik az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságoknál állnak vagy álltak munkaviszonyban, valamint az illetékes √ említett Õ hatóságok nevében eljáró könyvvizsgálókat vagy más szakértőket az üzleti titoktartás kötelezettsége kösse.

Az említett kötelezettség értelmében, és a A büntetőjog hatálya alá tartozó esetek sérelme nélkül, ezek a személyek nem hozhatnak semmilyen, szakmai kötelességük teljesítése közben kapott bizalmas információt semmilyen személy vagy hatóság tudomására, az olyan összefoglaló és összevont formában történt közlés kivételével, amelyből az egyes √ biztosítók és Õ viszontbiztosítók nem azonosíthatók.

(2)Mindazonáltal, ha egy √ biztosítót vagy Õ viszontbiztosítót fizetésképtelennek nyilvánítanak, vagy kötelező felszámolási eljárás alatt áll, az olyan bizalmas információkat, amelyek nem érintenek a vállalkozás pénzügyi helyzetének helyreállítására tett kísérletben részt vevő harmadik felet, a polgári vagy kereskedelmi jogi eljárások során át lehet adni.

ê2005/68/EK 25. cikk (kiigazított szöveg)

64. cikkA tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai közötti információcsere

A 2463. cikk nem akadályozza √ zárja ki eleve, hogy Õ a különböző tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai √ egymás között információkat cseréljenek Õ abban, hogy a viszontbiztosítókra alkalmazandó irányelvekkel összhangban információt cseréljenek. Ezekre az információkra a 2463. cikkben meghatározott üzleti titoktartási előírások Ö kötelezettségek Õ vonatkoznak.

ê 2005/68/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

65. cikkHarmadik országokkal kötött együttműködési megállapodások

A tagállamok köthetnek az információcserére vonatkozó együttműködési megállapodásokat a 28. 67. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint harmadik országok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival, de csak akkor, ha a kiadott √ kiadandó Õ információra az e szakaszban említettekkel legalább egyenértékű üzleti titoktartási előírások vonatkoznak. Az ilyen információcserének az említett hatóságok vagy szervek felügyeleti tevékenységének ellátását kell szolgálnia.

ê 2002/83/EK, 2000/64/EK 2. cikk és 2005/68/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

Amennyiben az √ a tagállam által egy harmadik országnak kiadandó Õ információk egy másik tagállamból származnak, az információk nem hozhatók nyilvánosságra az adott információkat közzétevő illetékes hatóság √ a másik tagállam felügyeleti hatóságának Õ kifejezett hozzájárulása nélkül, és – adott esetben – kizárólag arra a célra hozhatók nyilvánosságra, amelyhez a hatóságok hozzájárulásukat adták

ê 2005/68/EK 27. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

66. cikkA bizalmas információ felhasználása

A 2463. és √ vagy Õ 6364. cikk alapján bizalmas információkhoz jutó illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok ezt az információt kizárólag hivatali feladataik ellátása során √ és a következő célokból Õ használhatják fel:

a)1. annak megvizsgálására, hogy a √ biztosítási vagy Õ viszontbiztosítási tevékenység megkezdésének feltételei teljesülnek-e, valamint e tevékenység folyamatos ellenőrzésének előmozdítására, különös tekintettel a biztosítástechnikai tartalékok, a ð minimális tőkeszükséglet, a szavatolótőke-szükséglet ï, minimális szavatoló tőke, ð valamint az irányítási rendszer ï az adminisztratív és számviteli eljárások és a belső ellenőrzési mechanizmusok folyamatos ellenőrzésére;

b)2. szankciók alkalmazására;

c)3. az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok határozatai elleni közigazgatási jogorvoslatok esetén,; vagy

d)4. az 53. cikk alapján kezdeményezett az ezen irányelv szerinti bírósági eljárásokban, vagy az ezen irányelvben, és a biztosítókkal és viszontbiztosítókkal kapcsolatban elfogadott más irányelvekben előírt különleges rendelkezések alapján.

ê 2005/68/EK 28. cikk (kiigazított szöveg)

67. cikkMás hatóságok közötti információcsere

1. A 2463. és 2766. cikk √ a következők egyikét sem Õ nem akadályozza:

a) az információcserét egy tagállamon belül, ahol ugyanabban a tagállamban több illetékes √ felügyeleti Õ hatóság között, √ felügyeleti feladataik ellátása során Õ két vagy több illetékes hatóság van,

b) vagy tagállamok között, √ az információcserét a felügyeleti feladataikat ellátó felügyeleti Õ illetékes hatóságok és √ a következő szervek vagy személyek bármelyike között, amelyek vagy akik ugyanabban a tagállamban találhatók Õ:

a)i. a hitelintézetek és más pénzügyi szervezetek hatósági felügyeletét ellátó hatóságok, valamint a pénzpiacok felügyeletét ellátó hatóságok között,

b)ii. a biztosítók, viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában, továbbá más hasonló eljárásokban résztvevő testületek között,; és

c)iii. a biztosítók, viszontbiztosítók és egyéb pénzügyi intézmények beszámolóinak törvény által előírt könyvvizsgálatáért felelős személyek között,;

c) a felügyeleti hatáskörök végrehajtásának során, valamint olyan információknak a kötelező felszámolást végrehajtó szervekkel, vagy garanciarendszerekkel történő közlése keretében, amelyek szakmai feladataik végrehajtásához szükségesek.

√ Az első albekezdés b) pontjában említett információcserére különböző tagállamok között is sor kerülhet. Õ

Az ilyen hatóságok, testületek és személyek által kapott információk a 2463. cikkben meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség előírásai alá esnek.

ê 2005/68/EK 28. cikk (kiigazított szöveg)

2. A 2463–2766. cikkben foglaltak ellenére √ nem akadályozhatják Õ a tagállamokat √ abban, hogy engedélyezzék Õ engedélyezhetik az információcserét az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok és √ a következők bármelyike között Õ:

a) a biztosítók vagy, viszontbiztosítók felszámolásában és csődeljárásában és egyéb hasonló eljárásban résztvevő intézmények felügyeletét ellátó hatóságok között,; vagy

b) a biztosítók vagy, viszontbiztosítók, hitelintézetek, befektetési vállalkozások és egyéb pénzügyi intézmények üzleti könyveinek törvényben előírt vizsgálatával megbízott személyek ellenőrzését ellátó hatóságok között, or

c) a biztosítók vagy viszontbiztosítók jogi felügyeletét ellátó független biztosítási matematikusok és az ilyen biztosítási matematikusok felügyeletét ellátó intézmények között.

Az első albekezdésben említett lehetőséget választó √ albekezdést alkalmazó Õ tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) ez az információcsere az első albekezdésben említett ellenőrzés vagy felügyelet teljesítését szolgálja;

b) az így megkapott információra a 2463. cikkben megállapított üzleti titoktartási feltételek Ö kötelezettségek Õ vonatkoznak;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt átadó illetékes √ eredetileg szolgáltató felügyeleti Õ hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknak, személyeknek és intézményeknek a nevét, amelyek e bekezdés az első és a második albekezdés alapján megkaphatják az információkat.

3. A 2463–2766. cikkben foglaltak ellenére √ nem akadályozhatják Õ a tagállamokat √ abban, hogy Õ – a pénzügyi rendszer stabilitása, √ és Õ beleértve az integritásat is, erősítésének érdekében – engedélyezhetik √ engedélyezzék Õ az információcserét az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok és a jogszabályok szerint a társasági jog megsértésével kapcsolatban folytatott nyomozásért és vizsgálatért felelős hatóságok vagy testületek között.

ê 2002/83/EK 16. cikk (5) bekezdés, 92/49/EGK 16. cikk (5) bekezdés b) pont és 2005/68/EK 28. cikk (3) bekezdés (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

Az első albekezdésben említett lehetőséget választó √ albekezdést alkalmazó Õ tagállamok megkövetelik, hogy legalább a következő feltételek teljesüljenek:

a) az információ az első albekezdésben említett feladat ellátását √ nyomozást és vizsgálatot Õ szolgálja;

b) az így megkapott információkra a 2463. cikkben megállapított üzleti titoktartási feltételek Ö kötelezettségek Õ vonatkoznak;

c) amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, az nem továbbítható a szóban forgó információt átadó illetékes √ eredetileg szolgáltató felügyeleti Õ hatóságok kifejezett hozzájárulása nélkül, és e hozzájárulás esetén is kizárólag abból a célból lehet továbbítani ezeket az információkat, amelyhez az említett hatóságok hozzájárulásukat adták.

Amennyiben egy tagállamban az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek felderítési vagy nyomozási feladataikat olyan személyek segítségével végzik, akiket különleges szakértelmükre tekintettel ebből a célból bíztak meg, és nem közszolgálati alkalmazottak, az első albekezdésben biztosított információcsere lehetősége rájuk is vonatkoztatható a második albekezdésben megállapított feltételek mellett.

A második albekezdés c) pontjának végrehajtása érdekében az első albekezdésben említett hatóságok vagy szervek közlik az információt továbbító illetékes √ eredetileg szolgáltató felügyeleti Õ hatóságokkal azoknak a személyeknek a nevét és pontos feladatkörét, akiknek az információt meg kell küldeni.

4. A tagállamok közlik a Bizottsággal és a többi tagállammal azoknak a hatóságoknakð , személyeknek ï vagy intézményeknek a nevét, amelyek e a (3) bekezdés alapján megkaphatják az információkat.

ê 2002/83/EK 16. cikk (7) bekezdés (kiigazított szöveg)

2000. december 31-e előtt a Bizottság jelentést készít e bekezdés előírásainak alkalmazása tárgyában.

ê 2005/68/EK 60. cikk (5) bekezdés b) pont

8. Az (1)–(7) bekezdés nem akadályozza az illetékes hatóságot abban, hogy:

a) a központi bankoknak vagy pénzügyi hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb testületeknek,

b) megfelelő esetben a fizetési rendszerek felügyeletéért felelős egyéb állami hatóságoknak

a feladataik ellátásához szükséges információkat átadják, illetve nem akadályozhatja meg az ilyen hatóságokat vagy testületeket abban, hogy megküldjék az illetékes hatóságoknak a (4) bekezdés alkalmazásában szükségessé váló információkat. Az így közölt információ a üzleti titoktartás e cikkben megállapított feltételeinek hatálya alá esik.

ê 2005/68/EK 30. cikk (kiigazított szöveg)

68. cikkAdatok továbbítása a pénzügyi szabályozásért felelős kormányzati szervek felé

A 2463–2766. cikkben foglaltak ellenére √ nem akadályozhatják Õ a tagállamokat √ abban, hogy Õ jogszabályaikban meghatározott rendelkezések alapján engedélyezhetik √ engedélyezzék Õ bizonyos információ közlését központi kormányzatuk más, a hitelintézetek, pénzintézetek, befektetési szolgáltatások és biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére vonatkozó jogszabályalkotással megbízott szerveivel is, valamint az ilyen szervek nevében eljáró felügyelőkkel.

Az ilyen információkat azonban csak abban az esetben lehet továbbítani, ha a prudenciális ellenőrzés miatt erre szükség van. A tagállamok azonban rendelkezhetnek úgy is, hogy a 2564. cikk és a 2867. cikk (1) bekezdése alapján átadott √ kapott Õ információt és a 1632. cikkben említett helyszíni vizsgálattal Ö helyszíni ellenőrzéssel Õ megszerzett információt ne lehessen kiadni az e cikkben említett esetekben, kivéve √ csak Õ az információt adó illetékes √ eredetileg szolgáltató felügyeleti Õ hatóságok vagy azon tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak a kifejezett hozzájárulásával √ lehessen kiadni Õ, amelyben a helyszíni vizsgálatot Ö helyszíni ellenőrzést Õ elvégezték.

ê 2005/68/EK 29. cikk (kiigazított szöveg)

69. cikkA központi bankoknak és a pénzügyi hatóságoknak történő információtovábbítás

E szakasz rendelkezései nem akadályozzák sérelme nélkül az illetékes hatóságot abban, hogy √ a felügyeleti hatóság Õ a feladatai ellátásához szükséges bizalmas információkat √ a következőknek Õ továbbítsa továbbíthatja:

(1) a központi bankoknak vagy pénzügyi hatósági minőségükben hasonló feladatot ellátó egyéb testületeknek,; illetve

(2) adott esetben más, a fizetési és elszámolási rendszerek felügyeletéért felelős állami hatóságoknak.

Hasonlóképpen aAz ilyen hatóságok vagy testületek nem akadályozza meg abban, hogy az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságoknak a 2766. cikk alkalmazásához szükséges információkat átadják √ is átadhatják Õ. Az így megkapott információkra az e szakaszban megállapított üzleti titoktartási feltételek Ö kötelezettségek Õ vonatkoznak.

ò új szöveg

70. cikk Felügyeleti konvergencia

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a felügyeleti hatóságok a 2004/6/EK bizottsági határozat[57] 2. cikkének második bekezdése értelmében részt vegyenek az Európai Biztosítási és Nyugdíjfelügyeleti Bizottság tevékenységében.

ê 2005/68/EK 31. cikk (kiigazított szöveg)

46. SZAKASZ – A KÖNYVVIZSGÁLÓK KÖTELEZETTSÉGEI

71. cikkA könyvvizsgálók kötelezettségei

1. A tagállamok előírják, hogy a 84/253/EGK √ tanácsi Õ irányelv[58] értelmében felhatalmazott bármely személy √ személyek Õ, akik a 78/660/EGK tanácsi irányelv[59] 51. cikkében, a 83/349/EGK tanácsi irányelv 37. cikkében vagy a 85/611/EGK irányelv 31. cikkében megállapított feladatot √ említett, törvény által előírt könyvvizsgálatot Õ vagy bármilyen egyéb, törvényben meghatározott feladatot végeznek egy biztosítónál √ vagy viszontbiztosítónál Õ, kötelesek azonnal jelenteni az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságnak minden olyan, az e feladat végzése során tudomásukra jutott, e vállalkozást érintő tényt vagy döntést, amelynél √ a következők bármelyikére Õ fennáll a lehetőség, hogy:

a) alapvetően megsértik azokat a törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, amelyek az engedélyezésre vonatkozó feltételeket tartalmazzák, vagy amelyek konkrétan a biztosítók vagy √ és Õ viszontbiztosítók tevékenységének folytatását szabályozzák,; vagy

b) a √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító folyamatos működését befolyásolják √ veszélyeztetik Õ,; vagy

c) a beszámolók hitelesítésének megtagadásához √ megtagadása Õ vagy fenntartások kinyilvánításához vezetnek √ kinyilvánítása Õ,.

ò új szöveg

d) a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése;

e) a minimális tőkeszükséglet nem teljesítése;

ê 2005/68/EK 31. cikk (kiigazított szöveg)

E személynek továbbá √ Az első albekezdésben említett valamennyi személynek hasonlóképpen Õ kötelessége jelenteni minden olyan tényt és döntést, amely akkor jutott tudomására, amikor az első albekezdésben leírt feladatot végezte egy olyan vállalkozásban, amely azzal a √ biztosítóval vagy Õ viszontbiztosítóval áll ellenőrző viszonyból eredő szoros kapcsolatban, amelyben a fent √ az Õ említett feladatot végzi.

ê 95/26/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

2. A 84/253/EGK irányelv értelmében felhatalmazott személyek által az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságokkal jóhiszeműen közölt bármilyen, az (1) bekezdésben említett tény vagy döntés nem jelenti egy szerződésben vagy bármilyen törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésben meghatározott információközlési korlátozás megsértését és nem ró semmiféle felelősséget e személyekre.

ê 2002/83/EK 18. cikk (kiigazított szöveg)

√ V. FEJEZET – ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÉS NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI TEVÉKENYSÉG FOLYTATÁSA Õ

72. cikkÉletbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységek folytatása

1. A (3) és (7) bekezdés sérelme nélkül, egyetlen vállalkozás sem kaphat engedélyt egyszerre ezen irányelv és a 73/239/EGK irányelv alapján. √ A biztosítók nem kaphatnak engedélyt életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységek egyidejű folytatására. Õ

2. Az (1) bekezdéstől eltérve, a tagállamok √ a következőkről Õ rendelkezhetnek úgy, hogy:

a) az irányelv alapján √ életbiztosítási tevékenység folytatására Õ engedélyt kapott vállalkozások engedélyt szerezhessenek √ szerezhetnek Õ √ nem-életbiztosítási tevékenységekre is, Õ a 73/239/EGK irányelv 6. cikke szerint, az ez utóbbi irányelv I. mellékletében A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra,;

b) azok a vállalkozások, amelyek a 73/239/EGK irányelv 6. cikke alapján kizárólag azon irányelv az I. mellékletében A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokra kaptak engedélyt, ennek az irányelvnek az alapján √ életbiztosítási tevékenység folytatására Õ is kaphatnak √ kaphassanak Õ engedélyt.

√ A 73. cikkel összhangban azonban az egyes tevékenységeket elkülönítve kell igazgatni. Õ

43. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben említett vállalkozások kötelesek betartani az ezen irányelv alapján engedélyben részesülő biztosítóintézetekre √ életbiztosítókra Õ irányadó számviteli szabályokat minden tevékenységükre vonatkozóan. Az erre vonatkozó összehangolásig a tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy a felszámolásra alkalmazandó szabályok tekintetében a (2) bekezdésben √ az Õ említett vállalkozások által végzett, a 73/239/EGK irányelv az I. mellékletében A. pontjában az 1. és 2. ágazatokba sorolt kockázatokhoz kapcsolódó tevékenységekre az életbiztosításra alkalmazandó szabályok legyenek az irányadók.

54. Amennyiben egy, a 73/239/EGK irányelv mellékletében felsorolt tevékenységeket végző vállalkozásnak √ nem-életbiztosítónak Õ pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatai vannak egy, az ez által irányelv által szabályozott tevékenységeket végző vállalkozással életbiztosítóval, azoknak a √ székhely szerinti Õ tagállamoknak a felügyeleti hatóságai, amelyeknek a területén e vállalkozások központi ügyvezetése található, biztosítják, hogy az érintett vállalkozások elszámolásait e vállalkozások közötti megállapodások, illetve bármilyen olyan megállapodás, ami a ráfordítások és a bevételek arányosítását érinthetné, ne torzítsák.

35. A (6) bekezdéstől függően, aA (2) bekezdésben említett vállalkozások, valamint azok, amelyek √ az alábbi időpontokban egyidejűleg végezték az ezen irányelv hatályába tartozó életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet, azt továbbra is folytathatják, feltéve hogy a 73. cikkel összhangban az egyes tevékenységeket elkülönülten végzik Õ :

a) a Görögországban engedélyezett vállalkozások esetében 1981. január 1.-jén,;

b) a Spanyolországban és Portugáliában engedélyezett vállalkozások esetében 1986. január 1.-jén,;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

c) az Ausztriában, Finnországban és Svédországban engedélyezett vállalkozások esetében 1995. január 1.-jén,;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet (3) bekezdés b) pont (kiigazított szöveg)

d) a Cseh Köztársaságban, Észtországban, Cipruson, Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Máltán, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában √ és Szlovéniában Õ engedélyezett vállalkozások esetében 2004. május 1.-jén,;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet (3) bekezdés c) pont

e) a Bulgáriában és Romániában engedélyezett vállalkozások esetében 2007.január 1.-jén,;

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

f) minden egyéb vállalkozás esetében 1979. március 15.-én.

egyidejűleg végzik az ezen irányelvben, valamint a 73/239/EGK irányelvben szabályozott tevékenységeket, folytathatják ezt, feltéve, hogy az egyes tevékenységeket elkülönítve végzik ezen irányelv 19. cikkének megfelelően.

6. Bármely √ A székhely szerinti Õ tagállam megkövetelheti, hogy azok a biztosítóintézetek, amelyeknek központi ügyvezetése területén található, √ a biztosítók Õ az érintett √ a Õ tagállam által meghatározott határidőn belül hagyjanak fel azoknak √ az életbiztosítási és nem-életbiztosítási Õ tevékenységeknek az egyidejű végzésével, amelyekkel a (3) az első albekezdésben említett időpontokban foglalkoztak.

7. Ennek a cikknek a rendelkezéseit felül kell vizsgálni a Bizottság által a Tanács elé terjesztendő jelentés alapján, a felszámolásra vonatkozó szabályok jövőbeni összehangolásának fényében, de mindenképpen 1999. december 31-e előtt.

ê 2002/83/EK 19. cikk (kiigazított szöveg)

73. cikkAz életbiztosítás és nem-életbiztosítás igazgatásának elkülönítése

1. A 18. cikk (3) bekezdésében 72. cikkben említett elkülönült igazgatást úgy kell megszervezni, hogy az ezen irányelvben felsorolt √ életbiztosítási Õ tevékenységek elkülönüljönenek a 73/239/EGK irányelv szerinti √ nem-életbiztosítási Õ tevékenységektől. annak érdekében, hogy:

ne sérüljenek aAz életbiztosítási biztosítottak √ ügyfelek Õ és a nem-életbiztosítási biztosítottak √ ügyfelek Õ érdekei √ nem sérülhetnek Õ, és különösen √ fontos Õ, hogy az életbiztosításból származó többlethozam az életbiztosítási biztosítottak √ ügyfelek Õ javát szolgálja, √ úgy Õ mintha a biztosítóintézet √ az életbiztosító Õ kizárólag életbiztosítási tevékenységet folytatna,.

ò új szöveg

2. A 100. és 126. cikk sérelme nélkül, a 72. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók kiszámítják a következőket:

a) fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné; a számítás alapja a (6) bekezdésben említett elkülönített elszámolás.

b) fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenységük tekintetében, mintha az érintett vállalkozás csak ezt a tevékenységet végezné; a számítás alapja a (6) bekezdésben említett elkülönített elszámolás.

3. A 72. cikk (2) és (5) bekezdésében említett biztosítók egyenértékű összegű megengedett alapvető szavatolótőke-elemekkel fedezik a következőket:

a) fiktív életági minimális tőkeszükséglet az életbiztosítási tevékenység tekintetében;

b) fiktív nem-életági minimális tőkeszükséglet a nem-életbiztosítási tevékenység tekintetében.

ê 2002/83/EK 19. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

a két tevékenység bármelyike, nevezetesen az ezen irányelv szerinti, illetve a 73/239/EGK irányelv szerinti tevékenységek tekintetében a √ Az életbiztosítási tevékenységgel és a nem-életbiztosítási tevékenységgel kapcsolatos, az első albekezdésben említett Õ minimális pénzügyi kötelezettségeket, különösen a szavatoló tőke terhét ne a másik tevékenység viselje √ nem viselheti Õ.

4. Mindaddig azonban, amíg a √ (3) bekezdésben említett Õ minimális pénzügyi kötelezettségeket az első albekezdés második francia bekezdésében meghatározott feltételek szerint teljesíti, és feltéve hogy erről az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságot tájékoztatja, a vállalkozás ð a 100. cikkben említett szavatolótőke-szükséglet fedezetére ï felhasználhatja a szavatoló tőkének azokat a meghatározott ð megengedett szavatolótőke-elemeket ïtételeit , amelyek így is rendelkezésre állnak valamelyik az √ egyik vagy a másik Õ tevékenységre.

5. Az illetékes √ A felügyeleti Õ hatóságok elemzik mindkét √ az életbiztosítási, mind a nem-életbiztosítási Õ tevékenység eredményeit, és ezzel biztosítják, hogy az (1)–(5) bekezdést rendelkezéseit betartsák.

56. a) Az elszámolásokat √ A beszámolókat Õ úgy kell elkészíteni, hogy mindkét tevékenységre, az életbiztosításra és a nem-életbiztosításra is bemutassák √ elkülönítve mutassák be Õ az eredmények forrásait. Evégett mMinden bevételt, (különösen a díjakat, a viszontbiztosítótól kapott összegeket és a befektetési bevételt), és ráfordítást, (különösen a biztosítási ügymenettel kapcsolatos ráfordításokat, a biztosítástechnikai tartalékok növelését, a viszontbiztosítási díjakat √ és Õ a biztosítási tevékenység tekintetében felmerülő igazgatási költségeket) eredet szerinti bontásban kell megadni. A két tevékenység közös tételeit az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóság által elfogadott arányosítási módszerrel kell kimutatni √ az elszámolásokban Õ.

b) A biztosítóintézetek elszámolásaik alapján kötelesek kimutatást készíteniek, világosan meghatározva √ amelyben világosan meghatározzák Õ az egyes szavatoló tőkét képező tételeket ð a (2) bekezdésben említett fiktív minimális tőkeszükségleteket fedező megengedett alapvető szavatolótőke elemeit ï, a 98. cikk (5) bekezdésének ezen irányelv 27. cikke és a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően.

37. Ha valamelyik tevékenység szavatoló tőkéje ð tekintetében a megengedett alapvető szavatolótőke-elemek összege ï nem elegendő ð a (3) bekezdés első albekezdésében említett minimális pénzügyi kötelezettségek fedezetére ï, az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságok a vonatkozó √ az ebben az Õ irányelvben elrendelt intézkedéseket hozzák meg a hiányos tevékenységre, függetlenül a másik tevékenység eredményeitől.

Az (1) (3) bekezdés első albekezdésének második francia bekezdésétől második albekezdésétől eltérően, ezek az √ említett Õ intézkedések jelenthetik ð meghatározott megengedett alapvető szavatolótőke-elemek ï az egyik tevékenységtől a másikra történő átruházásának engedélyezését is.

ò új szöveg

VI. FEJEZET – AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSÉRE, A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKRA, A SZAVATOLÓ TőKÉRE, A SZAVATOLÓTőKE-SZÜKSÉGLETRE, A MINIMÁLIS TőKESZÜKSÉGLETRE ÉS A BEFEKTETÉSI SZABÁLYOKRA VONATKOZÓ SZABÁLYOK

1. SZAKASZ – AZ ESZKÖZÖK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK ÉRTÉKELÉSE

74. cikkAz eszközök és kötelezettségek értékelése

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy eltérő rendelkezés hiányában a biztosítók és viszontbiztosítók az eszközöket és kötelezettségeket a következőképpen értékelik:

a) az eszközöket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek közötti, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során értékesíteni lehetne őket;

b) a kötelezettségeket azon az összegen kell értékelni, amelyen jól tájékozott, ügyleti szándékkal rendelkező felek közötti, szokásos piaci feltételek szerint lebonyolított ügylet során átruházni vagy rendezni lehetne őket.

A kötelezettségek értékelésekor nem szabad figyelembe venni a biztosító vagy viszontbiztosító saját hitelképességét.

2. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az eszközöknek és kötelezettségeknek az (1) bekezdés szerinti értékelésére használandó módszerek és feltevések meghatározása céljából.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

2. szakasz – A biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó szabályok

75. cikkÁltalános rendelkezések

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések ügyfeleivel és kedvezményezettjeivel szemben fennálló valamennyi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségük tekintetében biztosítástechnikai tartalékot képezzenek.

2. A biztosítástechnikai tartalék számítása az aktuális kilépési értéken alapul.

3. A biztosítástechnikai tartalék számítása során fel kell használni a pénzügyi piacokról származó információkat és a biztosítási és viszontbiztosítási biztosítástechnikai kockázatokról általánosan hozzáférhető adatokat, illetve a számításnak ezekkel összhangban kell lenniük (piaci összhang).

4. A biztosítástechnikai tartalékot prudens, megbízható és objektív módon kell számítani.

76. cikkA biztosítástechnikai tartalékok számítása

1. A biztosítástechnikai tartalék a (2) és (3) bekezdésnek megfelelő legjobb becslés és kockázati ráhagyás összege.

2. A legjobb becslés a jövőbeni pénzáramok valószínűséggel súlyozott átlaga, figyelembe véve a pénz időértékét (a jövőbeni pénzáramok várt jelenértékét), a vonatkozó kockázatmentes hozamgörbe felhasználásával.

A legjobb becslést aktuális és hiteles információkra, valamint realisztikus feltevésekre támaszkodva, megfelelő biztosításmatematikai és statisztikai módszerekkel kell kiszámítani.

A legjobb becslés számításakor használt cashflow-előrejelzésnek a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség rendezéséhez a teljes időtartam alatt szükséges valamennyi készpénzbeáramlást és készpénzkiáramlást figyelembe kell vennie.

A legjobb becslést bruttó értéken kell kiszámítani, a viszontbiztosítási szerződésekből és céltársaságoktól beszedhető összegek leszámítása nélkül. Az említett összegeket külön, a 80. cikkel összhangban kell kiszámítani.

3. A kockázati ráhagyásnak akkorának kell lennie, hogy hozzáadásával a biztosítástechnikai tartalék nagysága megegyezzen azzal az értékkel, amelyre a biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettség átvállalásához és teljesítéséhez szükségük lenne.

4. A biztosítók és viszontbiztosítók a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékelik.

Ha azonban a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségekhez társított jövőbeni készpénzáramok olyan pénzügyi eszközökkel helyettesíthetők, amelyek piaci értéke közvetlenül megfigyelhető, akkor a biztosítástechnikai tartalékot ezen pénzügy eszközök piaci értéke alapján kell meghatározni. Ebben az esetben nincs szükség a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás külön kiszámítására.

5. Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a legjobb becslést és a kockázati ráhagyást külön értékelik, úgy a kockázati ráhagyást – a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekkel szembeni, teljes időtartam alatti helytálláshoz szükséges – szavatolótőke-szükséglettel egyező nagyságú megengedett szavatolótőke előteremtési költségeinek meghatározásával kell kiszámítani.

Az ilyen nagyságú megengedett szavatolótőke tartási költségeinek meghatározásához használt ráta (tőkeköltség) biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében azonos.

Az alkalmazott tőkeköltség megegyezik azzal a pótlólagos, a vonatkozó kockázatmentes kamatláb feletti rátával, amellyel a 3. szakasznak megfelelő – a szavatolótőke-szükséglettel egyező – nagyságú megengedett szavatoló tőkét tartó biztosító vagy viszontbiztosító a tőke tartása okán szembesül.

77. cikkA biztosítástechnikai tartalék számításánál figyelembe veendő egyéb elemek

A 76. cikket kiegészítve, a biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítók és viszontbiztosítók a következőket is figyelembe veszik:

(1) a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek teljesítésével kapcsolatos költségek;

(2) infláció, beleértve a költségek és a kárigények inflációját;

(3) az ügyfeleknek és kedvezményezetteknek teljesített kifizetések, beleértve a biztosítók és viszontbiztosítók által tervezett diszkrecionális nyereségrészesedéseket is, függetlenül attól, hogy a teljesítést szerződés írja-e elő vagy sem, kivéve, ha a kifizetésre a 89. cikk alkalmazandó.

78. cikkA biztosítási és viszontbiztosítási szerződésekben szereplő pénzügyi garanciák és szerződéses opciók értékelése

A biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik a biztosítási és viszontbiztosítási kötvényekben szereplő pénzügyi garanciák és szerződéses opciók értékét.

Azoknak a feltevéseknek, amelyek alapján a biztosítók vagy viszontbiztosítók a szerződéses opciók – ideértve a biztosítás lejárat előtti törlését vagy visszavásárlását is – ügyfelek általi lehívásának valószínűségét modellezik, realisztikusnak kell lenniük, továbbá aktuális és hiteles információkon kell alapulniuk. A feltevéseknek explicit vagy implicit módon figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a pénzügyi és nem pénzügyi feltételek jövőbeli változásai gyakorolnak az opciók lehívására.

79. cikkSzegmentáció

A biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalék számításánál a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket homogén kockázati csoportokba sorolják, legalább biztosítási ágankénti bontásban.

80. cikkA viszontbiztosítási szerződésekből és céltársaságoktól beszedhető összegek

A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerződésekből és céltársaságoktól beszedhető összegeket a 75–79. cikkel összhangban számítják ki.

A biztosítók és viszontbiztosítók a viszontbiztosítási szerződésekből és céltársaságoktól beszedhető összegek számításakor figyelembe veszik az összegek behajtása és a közvetlen kifizetések közötti időeltérést.

A számítás eredményét a partner nem teljesítéséből eredő veszteségek figyelembevétele céljából ki kell igazítani. A kiigazítás alapja a partner nem teljesítése valószínűségének értékelése és a partner nem teljesítéséből eredő átlagos veszteség (nem teljesítési veszteség).

81. cikkAdatminőség és az eseti megközelítés alkalmazása a biztosítástechnikai tartalékok vonatkozásában

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a biztosítástechnikai tartalék számításánál használt adatok helyessége, teljessége és pontossága érdekében belső eljárásokat és folyamatokat működtessenek.

Ha a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeik egy csoportja, vagy a viszontbiztosítási szerződésekből és céltársaságoktól beszedhető összegek tekintetében nem rendelkeznek elegendő kellő minőségű adattal egy megbízható biztosításmatematikai módszer alkalmazásához, akkor a legjobb becslés meghatározása céljából eseti megközelítést kell alkalmazni.

82. cikkÖsszevetés múltbeli adatokkal

A biztosítók és viszontbiztosítók eljárásokat és folyamatokat működtetnek annak érdekében, hogy a legjobb becsléseket és az azok alapjául szolgáló feltevéseket rendszeresen múltbeli adatokkal vessék össze.

Ha az összevetés során a múltbeli adatok és a biztosítók és viszontbiztosítók legjobb becslései között rendszeres eltérés tapasztalható, az érintett vállalkozás megfelelőképpen módosítja az alkalmazott biztosításmatematikai módszert vagy feltevést.

83. cikkA biztosítástechnikai tartalék kellő szintje

A felügyeleti hatóságok kérésére a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak be kell mutatniuk a biztosítástechnikai tartalékok kellő szintjét, valamint az alkalmazott módszerek alkalmasságát és relevanciáját, továbbá a felhasznált, alapul szolgáló statisztikai adatok megfelelőségét.

84. cikkA biztosítástechnikai tartalékok emelése

Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók biztosítástechnikai tartalékai nem felelnek meg a 75–82. cikknek, úgy a felügyeleti hatóságok a biztosítókat és viszontbiztosítókat arra kérhetik, hogy a biztosítástechnikai tartalékok szintjét az említett cikkeknek megfelelő mértékűre emeljék.

85. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a 76. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számítására szolgáló biztosításmatematikai és statisztikai módszerek;

b) a 76. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításánál alkalmazandó releváns kockázatmentes hozamgörbe;

c) a biztosítástechnikai tartalék egészként, illetve a legjobb becslés és a kockázati ráhagyás összegeként való számításának feltételei, továbbá a biztosítástechnikai tartalék egészként való számítása esetén az alkalmazandó módszerek;

d) a kockázati ráhagyás számításánál – beleértve a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekkel szembeni helytálláshoz szükséges megengedett szavatolótőke összegének meghatározását, és a tőkeköltség kalibrálását– alkalmazandó módszerek és feltevések;

e) azok a biztosítási ágak, amelyek alapján a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket a biztosítástechnikai tartalékok számításával összefüggésben szegmentálják;

f) a biztosítástechnikai tartalékok számításához felhasznált adatok helyessége, teljessége és pontossága tekintetében előírt normák, továbbá azok a helyzetek, amikor a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításánál eseti megközelítést célszerű alkalmazni;

g) a 80. cikkben említett, a partner nem teljesítése miatti kiigazítás számításához használandó módszerek, amelyek célja a nem teljesítésből eredő várható veszteségek meghatározása;

h) szükség esetén a biztosítástechnikai tartalékok számításának egyszerűsített módszerei, annak érdekében, hogy az a) pontban említett biztosításmatematikai és statisztikai módszerek arányosak legyenek a biztosítók és viszontbiztosítók által vállalt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

3. szakasz – szavatolótőke

1. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTőKE MEGHATÁROZÁSA

86. cikkSzavatolótőke

A szavatolótőke a 87. cikkben említett alapvető szavatolótőkéből és a 88. cikkben említett kiegészítő szavatolótőkéből áll.

87. cikkAlapvető szavatolótőke

Az alapvető szavatolótőke a következő elemekből áll:

(1) az eszközök kötelezettségek feletti többlete, a 74. cikkel és a 2. szakasszal összhangban értékelve;

(2) alárendelt kölcsöntőke.

Az 1. pontban említett többletből le kell vonni a biztosító vagy viszontbiztosító által közvetlenül tartott saját részvények összegét.

88. cikkKiegészítő szavatolótőke

1. A kiegészítő szavatolótőke a veszteségek fedezésére felhasználható, az alapvető szavatolótőkén kívüli elemekből áll.

A kiegészítő szavatolótőke a következő elemekből állhat, amennyiben azok nem az alapvető szavatolótőke elemei:

a) jegyzett, de be nem fizetett tőke vagy le nem hívott alaptőke, a 91. cikkben foglaltaknak megfelelően;

b) akkreditívek;

c) biztosítóknak vagy viszontbiztosítóknak tett bármely más kötelezettségvállalás.

Többféle járulékot szedő kölcsönös biztosító vagy kölcsönös biztosító jellegű egyesületnél a kiegészítő szavatolótőke az érintett pénzügyi éven belül az egyesületnek a tagokkal szembeni jövőbeli követeléseit is tartalmazhatja kiegészítő hozzájárulás iránti felszólítás formájában.

2. Amennyiben a kiegészítő szavatolótőke egy elemét befizetik vagy lehívják, úgy azt már eszközként kell kezelni és ki kell venni a kiegészítő szavatolótőke elemei közül.

89. cikk A kiegészítő szavatolótőke felügyeleti jóváhagyása

1. A szavatolótőke számításánál figyelembe veendő kiegészítő szavatolótőke elemeinek összegét a felügyeletnek előzetesen jóvá kell hagynia.

2. A felügyeleti hatóságok a jóváhagyást a kiegészítő szavatolótőke minden egyes eleménél a következők értékelésére alapozzák:

a) az érintett szerződő felek fizetőképessége és fizetési hajlandósága;

b) a tőkeelemek rendelkezésre állása, figyelembe véve az adott elem jogi formáját, valamint a sikeres lehívást esetleg gátoló körülményeket;

c) a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a kiegészítő szavatolótőke ilyen elemeivel kapcsolatos múltbeli lehívásairól szóló információk.

3. A kiegészítő szavatolótőke egyes elemeit nominális értéken kell számítani, kivéve ha teljesül az alábbi feltételek valamelyike:

a) a tőkeelemnek nincs nominális értéke vagy nominális értéke maximált;

b) a nominális érték nem tükrözi a tőkeelem veszteségelnyelő képességét.

Az említett esetekben a tőkeelemnek a kiegészítő szavatolótőke meghatározásához figyelembe veendő értékét prudens és realisztikus feltevésekre kell alapozni.

4. A felügyeleti hatóságok az alábbiak valamelyikét hagyják jóvá:

a) a kiegészítő szavatolótőke minden egyes elemének pénzben kifejezett értéke;

b) a kiegészítő szavatolótőke elemei értékének meghatározására szolgáló módszer, amely esetben a módszerrel megállapított érték felügyeleti jóváhagyása egy meghatározott időszakra érvényes.

90. cikkTöbblettőke

Ha a nemzeti jogszabályok ezt engedélyezik, a kötelező éves beszámolóban többlettőkeként feltüntetett realizált nyereség nem tekinthető biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségnek, amennyiben e többlettőke bármely felmerülő veszteség fedezésére fordítható, és amennyiben nem bocsátották rendelkezésre az ügyfelek és a kedvezményezettek számára való felhasználásra.

91. cikkJegyzett, de be nem fizetett tőke vagy alaptőke

Amennyiben a jegyzett, de be nem fizetett tőkét vagy alaptőkét lehívják, az már eszközként kezelendő.

Amennyiben a jegyzett, de be nem fizetett tőkét vagy alaptőkét nem hívják le, az kötelezettségként kezelendő és a 88. cikk hatályába tartozik.

92. cikkVégrehajtási jogszabályok

1. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) a felügyeleti jóváhagyás kritériumai a 89. cikkel összhangban;

b) pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levő – a 210. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének értelmében vett – részesedések kezelése a szavatolótőke meghatározása céljából.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

2. Az (1) bekezdés b) pontjában említett, pénzügyi intézményben vagy hitelintézetben levő részesedések a következők:

a) biztosítók és viszontbiztosítók részesedése a következő szervezetekben:

i. a 2006/48/EK irányelv 4. cikkének (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetek és pénzügyi intézmények;

ii. a 2004/39/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontja szerinti befektetési vállalkozások;

b) azok a 2006/48/EK irányelv 63. cikkében és 64. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök, amelyeket a biztosítók és viszontbiztosítók az ezen bekezdés a) pontjában meghatározott szervezetek – amelyekben részesedésük van – tekintetében tartanak.

2. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTőKE BESOROLÁSA

93. cikkA szavatolótőke besorolásához felhasznált jellemzők

A szavatolótőke elemei a következő jellemzők alapján három szintű rendszerbe sorolhatók:

(1) felszámolás esetén a tőkeelem visszafizetésére addig nem kerülhet sor, amíg minden egyéb kötelezettséget, beleértve az ügyfelekkel és a biztosítási és viszontbiztosítási szerződések kedvezményezettjeivel szembeni biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket is, nem teljesítettek (alárendelés);

(2) felszámolás esetén a tőkeelem teljes összege, és nem csak egy része, felhasználható a veszteségek fedezésére (veszteségelnyelő képesség);

(3) a tőkeelem folyamatos jelleggel, valamint felszámolás esetén is felhasználható, vagy szükség esetén lehívható a veszteségek fedezésére (tartósság);

(4) a tőkeelemnek nincs lejárata, vagy a vállalkozás biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségeinek időtartamát figyelembe véve elegendő hosszúságú lejárattal rendelkezik (folyamatosság);

(5) a tőkeelem nominális összegének realizálása mentes a kötelezően rögzített díjaktól, követelményektől vagy ösztönzőktől, továbbá más terhektől (nincsenek kötelező kezelési költségek).

94. cikkA szintekre való besorolás fő kritériumai

1. Az alapvető szavatolótőke elemei az első szintre sorolandók, amennyiben a 93. cikk 1., 2. és 3. pontjában, valamint lényeges mértékben a 4. és 5. pontjában meghatározott jellemzőkkel bírnak.

2. Az alapvető szavatolótőke elemei a második szintre sorolandók, amennyiben a 93. cikk 1. és 2. pontjában, valamint lényeges mértékben a 4. és 5. pontjában meghatározott jellemzőkkel bírnak.

A kiegészítő szavatolótőke elemei a második szintre sorolandók, amennyiben a 93. cikk 1., 2. és 3. pontjában, valamint lényeges mértékben a 4. és 5. pontjában meghatározott jellemzőkkel bírnak.

3. Az alapvető és a kiegészítő szavatolótőke azon elemei, amelyek nem az (1) vagy a (2) bekezdés hatályába tartoznak, a harmadik szintre sorolandók.

95. cikkA szavatolótőke szintekre való besorolása

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőkéjüket a 94. cikkben megállapított kritériumok alapján besorolják.

E célból a biztosítók és viszontbiztosítók szükség esetén a szavatolótőke elemeinek a 97. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett felsorolását hívhatják segítségül.

Amennyiben valamely szavatolótőke-elem nem található a felsorolásban, úgy azt a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az első bekezdéssel összhangban kell értékelnie és besorolnia. Az értékelést a felügyeleti hatóságnak jóvá kell hagynia.

96. cikkSajátos biztosítási szavatolótőke-elemek besorolása

A 95. cikk és a 97. cikk (1) bekezdése c) pontjának sérelme nélkül ezen irányelv alkalmazásában a következő besorolás alkalmazandó:

(1) a 90. cikk hatályába tartozó többlettőke az első szintre sorolandó;

(2) a 2006/48/EK irányelvvel összhangban engedélyezett hitelintézetek által kibocsátott, a biztosítási hitelezők javára független letétkezelőnél letétben tartott akkreditívek és garanciák a második szintre sorolandók;

(3) a kölcsönös biztosító egyesületeknek a tagokkal szembeni jövőbeli követelései a pénzügyi éven belül, kiegészítő hozzájárulás iránti felszólítás formájában, a második szintre sorolandók.

97. cikkVégrehajtási jogszabályok

1. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

a) amennyiben a szavatolótőke általános minősége és az ágazatközi összhang érdekében szükséges, úgy a szintek alszintekre bontása;

b) a szavatolótőke-elemeknek az a) pontban említett alszintekre történő besorolásához használt, a 93. cikkben meghatározott jellemzőkön alapuló kritériumok.

c) a 94. cikkben és e bekezdés b) pontjában meghatározott kritériumokat a megítélés szerint teljesítő szavatolótőke-elemek felsorolása, amely minden egyes szavatolótőke-elem tekintetében megadja az adott elem besorolását eldöntő jellemzők pontos leírását;

d) azok a módszerek, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak kell alkalmazniuk a c) pontban említett felsorolásban nem szereplő szavatolótőke-elemek értékelésének és besorolásának jóváhagyásakor.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

2. A Bizottság az (1) bekezdés c) pontjában említett felsorolást a piaci fejlemények fényében rendszeresen felülvizsgálja és szükség esetén aktualizálja.

3. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTőKE MEGENGEDETTSÉGE

98. cikkMegengedettség és az 1., 2. és 3. szintre alkalmazandó korlátok

1. A szavatolótőke-szükséglet tekintetében a 2. és a 3. szintbe tartozó tőkeelemekre a következő korlátok alkalmazandók:

a) annak érdekében, hogy az 1. szintbe tartozó tőkeelemek aránya a megengedett szavatolótőkén belül nagyobb legyen, mint a teljes megengedett szavatolótőke egy harmada, a 2. és a 3. szint megengedett értékének összege nem lehet nagyobb, mint az 1. szintbe tartozó tőkeelemek értékének kétszerese;

b) annak érdekében, hogy a 3. szintbe tartozó tőkeelemek aránya a megengedett szavatolótőkén belül kisebb legyen, mint a teljes megengedett szavatolótőke egy harmada, a 3. szint megengedett értéke nem lehet nagyobb, mint az 1. szint teljes értékének és a 2. szint megengedett értékének a fele.

2. A minimális tőkeszükséglet tekintetében, annak érdekében, hogy az 1. szintbe tartozó tőkeelemek aránya a megengedett alapvető szavatolótőkén belül nagyobb legyen, mint a teljes megengedett alapvető szavatolótőke fele, a minimális szavatolótőke-szükséglet fedezetére megengedett, a 2. szintre besorolt alapvető szavatolótőke-elemek értéke nem lehet nagyobb, mint az 1. szintre besorolt tőkeelemek teljes értéke.

3. Amennyiben alszinteket is bevezetnek, az azokra besorolt szavatolótőke-elemekre a 97. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban egyedi korlátok alkalmazandók.

4. A 100. cikkben meghatározott szavatolótőke-szükséglet fedezetére szolgáló szavatolótőke megengedett értéke megegyezik az 1. szint értékének, a 2. szint megengedett értékének és a 3. szint megengedett értékének összegével.

5. A 126. cikkben meghatározott minimális tőkeszükséglet fedezetére szolgáló alapvető szavatolótőke megengedett értéke megegyezik az 1. szint értékének és a 2. szintre besorolt alapvető szavatolótőke-elemek megengedett értékének összegével.

99. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság alszakaszok bevezetése esetén végrehajtási jogszabályokat fogad el az azokra alkalmazandó egyedi korlátok meghatározásáról.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

4. szakasz – szavatolótőke-szükséglet

1. ALSZAKASZ – A SZAVATOLÓTőKE-SZÜKSÉGLETRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK A STANDARD FORMULA VAGY EGY BELSő MODELL ALKALMAZÁSAKOR

100. cikkÁltalános rendelkezések

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótőke-szükséglet fedezésére megengedett szavatolótőkét tartsanak.

A szavatolótőke-szükségletet vagy a 2. alszakaszban szereplő standard formulával, vagy a 3. alszakasznak megfelelő belső modell alkalmazásával kell kiszámítani.

101. cikkA szavatolótőke-szükséglet számítása

1. A szavatolótőke-szükségletet a (2)–(5) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani:

2 A szavatolótőke-szükséglet számításának alapfeltevése, hogy a vállalkozás folyamatos jelleggel végzi tevékenységét.

3. A szavatolótőke-szükségletet úgy kell kalibrálni, hogy minden olyan számszerűsíthető kockázatra kiterjedjen, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve. A meglévő üzleti tevékenység tekintetében fedeznie kell a váratlan veszteségeket.

A szavatolótőke-szükséglet a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatolótőkéjének „Value-at-Risk” kockázati mértéke, 99,5%-os biztonsági szinten, egy éves időszakra vetítve.

4. A szavatolótőke-szükséglet legalább a következő kockázatokat fedezi:

a) nem-életbiztosítási kockázat;

b) életbiztosítási kockázat;

c) egészségbiztosítási kockázat;

d) piaci kockázat;

e) hitelkockázat;

f) működési kockázat.

Az első albekezdés f) pontjában említett működési kockázatba beletartoznak a jogi kockázatok, de nem tartoznak bele a stratégiai döntésekből eredő kockázatok, valamint a hírnévkockázat.

5 A szavatolótőke-szükséglet számításakor a biztosítók és viszontbiztosítók figyelembe veszik a kockázatcsökkentési technikák hatását, feltéve hogy az azok alkalmazásából eredő hitel- és egyéb kockázatok megfelelően tükröződnek a szavatolótőke-szükségletben.

102. cikkA számítás gyakorisága

1. A biztosítók és viszontbiztosítók legalább évente kiszámítják a szavatolótőke-szükségletet, a számítás eredményét pedig jelentik a felügyeleti hatóságoknak.

A biztosítók és viszontbiztosítók az utoljára bejelentett szavatolótőke-szükséglet fedezete érdekében megengedett szavatolótőkét tartanak.

A biztosítók és viszontbiztosítók folyamatosan figyelemmel kísérik a megengedett szavatolótőke összegét és a szavatolótőke-szükségletet.

Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér az utoljára bejelentett szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, az érintett vállalkozás haladéktalanul újraszámítja a szavatolótőke-szükségletet, és jelenti azt a felügyeleti hatóságoknak.

2. Amennyiben jogosan vélelmezhető, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen módosult a szavatolótőke-szükséglet utolsó bejelentése óta, a felügyeleti hatóságok az érintett vállalkozást a szavatolótőke-szükséglet újraszámítására kérhetik.

2. ALSZAKASZ – SZAVATOLÓTőKE-SZÜKSÉGLET: STANDARD FORMULA

103. cikkA standard formula felépítése

1. A szavatolótőke-szükséglet a következő tőkeelemek összege:

a) a 104. cikk szerint meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet;

b) a 106. cikk szerint meghatározott tőkeszükséglet a működési kockázatokra;

c) a 107. cikk szerint meghatározott kiigazítás a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képességének figyelembevétele érdekében.

2. A szavatolótőke-szükséglet számítása céljából a Bizottság végrehajtási jogszabályt fogad el, amelyben meghatározza a standard formulát, a 104–108. cikkben foglalt alapelvekkel összhangban.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

104. cikkAz alapvető szavatolótőke-szükséglet felépítése

1. Az alapvető szavatolótőke-szükséglet egyedi kockázati modulokból áll, amelyeket a IV. melléklet 1. pontjával összhangban aggregálnak.

Legalább a következő kockázati modulokat tartalmazza:

a) nem-életbiztosítási kockázat;

b) életbiztosítási kockázat;

c) különös egészségbiztosítási kockázat;

d) piaci kockázat;

e) partnerkockázat.

2. Az (1) bekezdés a), b) és c) pontja alkalmazásában a biztosítási és viszontbiztosítási műveleteket abba a biztosítási modulba kell sorolni, amely leginkább megfelel az alapul szolgáló kockázat biztosítástechnikai jellegének.

3. Az (1) bekezdésben említett kockázati modulok aggregálásához használt korrelációs együtthatók, valamint az egyes kockázati modulok szavatolótőke-szükségletének kalibrálása révén meghatározható a 101. cikkben megállapított alapelveknek megfelelő általános szavatolótőke-szükséglet.

4. Az (1) bekezdésben említett kockázati modulok mindegyikét a „Value-at-Risk” kockázati mérték alkalmazásával kell kalibrálni, 99,5%-os biztonsági szinten, egy éves időszakra vetítve.

Szükség esetén az egyes kockázati modulok kialakításában figyelembe kell venni a diverzifikációs hatásokat.

5. A kockázati modulokat minden biztosító és viszontbiztosító azonos módon alakítja ki és határozza meg, mind az alapvető szavatolótőke-szükséglet, mind a 108. cikkben meghatározott egyszerűsített számítás tekintetében.

6. Katasztrófakockázatok esetében, ha szükséges, az élet-, a nem-élet- és a különös egészségbiztosítási modul számításában földrajzi meghatározás is alkalmazható.

7. A felügyeleti hatóságok jóváhagyásától függően a biztosítók és viszontbiztosítók az élet-, a nem-élet- és a különös egészségbiztosítási modul számításakor a standard formula paramétereinek egy részét a rájuk jellemző paraméterekkel helyettesíthetik.

E paramétereket az érintett vállalkozás belső adatai vagy az adott vállalkozás tevékenységét közvetlenül érintő adatok alapján kell kalibrálni, standardizált módszerek segítségével.

A jóváhagyás megadásakor a felügyeleti hatóságok ellenőrzik a felhasznált adatok teljességét, pontosságát és helyességét.

105. cikkAz alapvető szavatolótőke-szükséglet számítása

1. Az alapvető szavatolótőke-szükségletet a (2)–(6) bekezdéssel összhangban kell kiszámítani:

2. A nem-életbiztosítási kockázati modul a nem-életbiztosítási szerződések aláírásából eredő kockázatokat tükrözi, a fedezett veszteségek és az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében.

A modul figyelembe veszi a biztosítók és viszontbiztosítók létező biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeinek kimenetelével kapcsolatos bizonytalanságot.

A IV. melléklet 2. pontjával összhangban a modul összegét a tőke-szükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:

a) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosított események bekövetkezésének, gyakoriságának és komolyságának ingadozásából ered, valamint a kárrendezés bekövetkezéséből és összegéből (nem-életbiztosítási díjazási és tartalékkockázat);

b) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges és rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (nem-életbiztosítási katasztrófakockázat).

3. Az életbiztosítási kockázati modul az életbiztosítási szerződések aláírásából eredő kockázatokat tükrözi, a fedezett veszteségek és az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében.

A IV. melléklet 3. pontjával összhangban a modul összegét a szavatolótőke-szükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:

a) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halálozási ráta növekedése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (halandósági kockázat);

b) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a halálozási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered, ahol a halálozási ráta csökkenése a biztosítási kötelezettségek értékének növekedéséhez vezet (hosszú élet kockázat);

c) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a rokkantsági, betegségi és morbiditási ráták szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (rokkantsági-betegségi kockázat);

d) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (életbiztosítási költségkockázat);

e) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a járadékok felülvizsgálati rátájának szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában – a jogszabályokban vagy a biztosított egészségi állapotában beálló változások miatt – bekövetkező ingadozásból ered (felülvizsgálati kockázat);

f) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási szerződések törlésére, megszüntetésére és visszavásárlására vonatkozó ráták szintjében vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (törlési kockázat);

g) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a szélsőséges és rendkívüli eseményekkel kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (életbiztosítási katasztrófakockázat).

4. Amennyiben az egészségbiztosítási tevékenységet a 204. cikkben említetteknek megfelelően az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapon folytatják, úgy a különös egészségbiztosítási kockázati modul az egészségbiztosítási szerződések aláírásából eredő kockázatokat tükrözi, mind a fedezett veszteségek, mind az üzleti tevékenység során végzett folyamatok tekintetében.

A IV. melléklet 4. pontjával összhangban a modul összegét a szavatolótőke-szükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:

a) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződések teljesítése során felmerült költségek szintjében, tendenciájában vagy volatilitásában bekövetkező változásokból ered (egészségbiztosítási költségkockázat);

b) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a biztosított események bekövetkezésének, gyakoriságának és komolyságának ingadozásából ered, valamint a kárrendezés bekövetkezéséből és összegéből a tartalékképzés időpontjában (egészségbiztosítási díjazási és tartalékkockázat);

c) a biztosítási kötelezettségek értékében bekövetkező veszteség vagy kedvezőtlen változás kockázata, amely a súlyos járványok kitörésével, valamint a kockázatoknak az ilyen szélsőséges körülmények közötti szokatlan halmozódásával kapcsolatos árazási és tartalékolási feltevések jelentős bizonytalanságából ered (járványkockázat).

5. A piaci kockázati modul a vállalkozás eszközeinek és kötelezettségeinek értékét befolyásoló pénzügyi eszközök piaci árának szintjéből vagy volatilitásából eredő kockázatokat tükrözi. Megfelelően tükrözi az eszközök és a kötelezettségek közötti strukturális egyenlőtlenséget, különös tekintettel annak időtartamára.

A IV. melléklet 5. pontjával összhangban a modul összegét a tőkeszükségletek kombinációjaként számítják, legalább az alábbi almodulok figyelembevételével:

a) az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe vagy a kamatlábak volatilitásának változásaival kapcsolatban (kamatlábkockázat);

b) az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a részvénypiaci árak szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (részvénypiaci kockázat);

c) az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége az ingatlanpiaci árak szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (ingatlanpiaci kockázat);

d) az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a hozamgörbe mentén mért kamatrés szintjének vagy volatilitásának változásával kapcsolatban (kamatréskockázat);

e) az eszközök, kötelezettségek és pénzügyi eszközök értékének érzékenysége a devizaárfolyamok szintjének vagy volatilitásának változásaival kapcsolatban (devizaárfolyam-kockázat);

f) a biztosító vagy viszontbiztosító kiegészítő kockázatai, amelyek vagy az eszközportfólió diverzifikációjának hiányából, vagy egy értékpapír-kibocsátóval, illetve kapcsolt kibocsátók egy csoportjával szembeni nagyfokú pertnerkockázati kitettségből erednek (piaci kockázatkoncentráció).

6. A partnerkockázati modul a biztosítók és viszontbiztosítók szerződő feleinek és adósainak a következő tizenkét hónapon belüli váratlan fizetésképtelenségéből vagy hitelképessége romlásából eredő kockázatokat tükrözi. A partnerkockázati modul kockázatcsökkentési szerződésekre, például viszontbiztosítási megállapodásokra, értékpapírosításra és származtatott ügyletekre, közvetítőkkel szembeni követelésekre, valamint a kamatrés-kockázati almodulban nem szereplő egyéb hitelkockázatokra terjed ki.

A partnerkockázati modul minden egyes partner esetében figyelembe veszi az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az adott féllel szembeni általános partnerkockázati kitettségét, függetlenül a vállalkozáshoz fűződő szerződéses kötelezettség jogi formájától.

106. cikkTőkeszükséglet működési kockázatokra

1. A működési kockázatokra vonatkozó tőkeszükséglet a 104. cikkben említett kockázati modulokban nem szereplő működési kockázatokat tükrözi. A szükségletet a 101. cikk (3) bekezdésével összhangban kell kalibrálni.

2. Azon életbiztosítási szerződések esetében, ahol a befektetési kockázatot az ügyfelek viselik, a működési kockázatokra vonatkozó tőkeszükséglet számítása figyelembe veszi az azokkal kapcsolatban felmerült éves költségeket.

3. A (2) bekezdésben említetteken kívüli biztosítási és viszontbiztosítási műveletek esetében a működési kockázatokra vonatkozó szavatolótőke-szükséglet számítása figyelembe veszi a műveletek volumenét, a díjbevétel, valamint ezen biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsán tartott biztosítástechnikai tartalékok szintjén. A működési kockázatokra vonatkozó tőkeszükséglet ebben az esetben nem haladhatja meg az említett biztosítási és viszontbiztosítási műveletekre vonatkozó alapvető szavatolótőke-szükséglet 30%-át.

107. cikkA biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás

A 103. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett, a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás a váratlan veszteségeknek a biztosítástechnikai tartalékok és a halasztott adók egyidejű csökkenése révén végbemenő potenciális kompenzációját tükrözi.

A kiigazítás figyelembe veszi az életbiztosítási szerződések jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedéseinek kockázatcsökkentő hatását, amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók alá tudják támasztani, hogy az ilyen juttatások csökkentése a váratlan veszteségek csökkentésére fordítható. A jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kockázatcsökkentő hatása nem lehet nagyobb, mint a vonatkozó biztosítástechnikai tartalékok és halasztott adók összege.

A második bekezdés alkalmazásában a jövőbeni diszkrecionális nyereségrészesedések kedvezőtlen körülmények közötti értékét össze kell mérni a legjobb becslés alapfeltevései szerinti értékkel.

108. cikkA standard formula egyszerűsítése

A biztosítók és viszontbiztosítók egyes almodulok vagy kockázati modulok esetében egyszerűsített számítást végezhetnek, amennyiben az általuk vállalt kockázatok jellege, nagyságrendje és összetettsége ezt indokolja, és amennyiben aránytalan lenne minden biztosítónak és viszontbiztosítónak a standardizált számítás elvégzését előírni.

Az egyszerűsített számítást a 101. cikk (3) bekezdésével összhangban kell kalibrálni.

109. cikkVégrehajtási jogszabályok

1. Annak érdekében, hogy a szavatolótőke-szükségletet a standard formula alapján számító valamennyi biztosító és viszontbiztosító ugyanolyan megítélés alá essék, illetve a piaci fejlemények figyelembevétele céljából a Bizottság az alábbiakat meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogad el:

a) a 104. cikkben említett kockázati modulokba tartozó kockázatok pontosabb fedezéséhez szükséges almodulok, valamint a későbbi aktualizációk;

b) a 104. és 105. cikkben meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet egyes kockázati moduljainak és almoduljainak számításához alkalmazandó módszerek, feltevések és standard paraméterek;

c) a korrelációs paraméterek;

d) amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók kockázatcsökkentési technikákat alkalmaznak, úgy az érintett vállalkozás kockázati profiljában bekövetkezett változások értékelésére és a szavatolótőke-szükséglet kiigazítására alkalmazandó módszerek és feltevések;

e) azok a minőségi kritériumok, amelyeket a d) pontban említett kockázatcsökkentési technikáknak teljesíteniük kell annak érdekében, hogy a harmadik félre történő kockázat-átruházás eredményes legyen;

f) a 106. cikkben meghatározott, működési kockázatokra vonatkozó tőkeszükséglet értékeléséhez alkalmazandó módszerek és paraméterek;

g) a 107. cikkben meghatározott, a biztosítástechnikai tartalékok veszteségelnyelő képessége miatti kiigazítás számításához alkalmazandó módszer;

h) az élet-, a nem-élet-, és a különös egészségbiztosítási kockázati modul standard paramétereinek azon része, amely a 104. cikk (7) bekezdésének megfelelő, a vállalkozásra jellemző paraméterekkel helyettesíthető;

i) a h) pontban említett, a vállalkozásra jellemző paramétereknek a számításához a biztosító vagy viszontbiztosító által alkalmazandó standardizált módszer, valamint a felhasznált adatok teljességével, pontosságával és helyességével kapcsolatos kritériumok, amelyeknek a felügyeleti jóváhagyás előtt meg kell felelni;

j) az egyes almodulokra és kockázati modulokra engedélyezett egyszerűsített számítás, valamint azok a kritériumok, amelyeket a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak teljesíteniük kell ahhoz, hogy jogosultak legyenek a 108. cikknek megfelelő egyszerűsítések alkalmazására.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

2. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyekben az almodul által nem megfelelően fedezett kockázatok kezelése érdekében mennyiségi korlátokat és eszközalkalmassági kritériumokat határozhat meg. E végrehajtási jogszabályok a biztosítástechnikai tartalék fedezetére szolgáló eszközökre alkalmazandók, kivéve az életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközöket, amennyiben a befektetési kockázatot az ügyfelek viselik.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

3. ALSZAKASZ – SZAVATOLÓTőKE-SZÜKSÉGLET: TELJES ÉS RÉSZLEGES BELSő MODELLEK

110. cikkA teljes és részleges belső modellek jóváhagyására vonatkozó általános rendelkezések

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók a szavatolótőke-szükségletet a felügyeleti hatóság által jóváhagyott teljes vagy részleges belső modell alkalmazásával is kiszámíthassák.

2. A biztosítók és viszontbiztosítók részleges belső modellt használhatnak a következők közül egy vagy több elem számítására:

a) az alapvető szavatolótőke-szükséglet egy vagy több kockázati modulja vagy almodulja, a 104. és 105. cikknek megfelelően;

b) a működési kockázatokra vonatkozó tőkeszükséglet a 106. cikknek megfelelően;

c) a 107. cikkben említett kiigazítás.

A részleges modell emellett a biztosítók és viszontbiztosítók teljes üzleti tevékenységére, illetve egy vagy több főbb üzleti egységére is alkalmazható.

3. A jóváhagyás iránti kérelemben a biztosítók és viszontbiztosítók legalább annak dokumentált bizonyítékát adják, hogy a belső modell teljesíti a 118–123. cikkben meghatározott követelményeket.

Amennyiben a jóváhagyás iránti kérelem részleges belső modellre vonatkozik, a 118–123. cikkben meghatározott követelményeket ki kell igazítani annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a modell korlátozott alkalmazási körét.

4. A felügyeleti hatóságok a teljes kérelem kézhez vételét követően hat hónapon belül elbírálják a kérelmet.

5. A felügyeleti hatóságok csak abban az esetben hagyják jóvá a kérelmet, ha meggyőződnek arról, hogy az érintett vállalkozás kockázatfelügyeleti és kockázatkezelési rendszerei megfelelőek, különösen a tekintetben, hogy a belső modell teljesíti a (3) bekezdésben említett követelményeket.

6. A felügyeleti hatóságoknak a belső modell alkalmazása iránti kérelmet elutasító határozatukat indokolással kell ellátniuk.

7. A belső modell alkalmazására kapott felügyeleti jóváhagyás időpontjától számított két éven át a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótőke-szükségletnek a 2. alszakasz szerinti standard formulával számított becslését is a felügyeleti hatóságok rendelkezésére bocsátják.

111. cikkA részleges belső modellek jóváhagyására vonatkozó egyedi rendelkezések

1. Részleges belső modellre csak akkor adható felügyeleti jóváhagyás, ha a modell teljesíti a 110. cikkben meghatározott követelményeket és a következő kiegészítő feltételeket:

a) a vállalkozás kellően indokolja a modell korlátozott alkalmazási körét;

b) a modellel számított szavatolótőke-szükséglet jobban illik a vállalkozás kockázati profiljához és megfelel az 1. alszakaszban meghatározott alapelveknek;

c) kialakítása összhangban van az 1. alszakaszban meghatározott alapelvekkel, így a részleges belső modell teljes mértékben integrálható a szavatolótőke-szükséglet standard formulájába.

2. Olyan részleges modell alkalmazása iránti kérelem elbírálásakor, amely csak bizonyos almodulokra vagy egy meghatározott kockázati modulra, illetve a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egy meghatározott kockázati modulhoz köthető üzleti egységeire terjed ki – esetleg részben mindkét említett lehetőségre –, a felügyeleti hatóságok előírhatják, hogy az érintett biztosítók és viszontbiztosítók realisztikus átmeneti tervet nyújtsanak be a modell alkalmazási körének kiterjesztésére.

Az átmeneti terv meghatározza annak módját, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók miként tervezik a modell alkalmazási körének kiterjesztését más almodulokra vagy üzleti egységekre, annak érdekében, hogy a modell a konkrét kockázati modul tekintetében biztosítási műveleteik többségére kiterjedjen.

112. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el az alábbiak meghatározása érdekében:

(1) a belső modell jóváhagyására szolgáló eljárás;

(2) a 118–123. cikkben meghatározott standardok kiigazítása a részleges belső modell korlátozott alkalmazási körének figyelembevétele érdekében.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

113. cikkA teljes és részleges belső modellek változtatásának politikája

A belső modell kezdeti jóváhagyási folyamatának részeként a biztosítók és viszontbiztosítók megállapodnak a felügyeleti hatóságokkal a modell módosítására vonatkozó politikáról. A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljüket e politikával összhangban módosíthatják.

A politika meghatározza a belső modell jelentős és kevésbé jelentős módosításait.

A belső modell jelentős módosítását, valamint a politika módosítását a felügyeleti hatóságnak minden esetben előzetesen jóvá kell hagynia, a 110. cikknek megfelelően.

A belső modell kevésbe jelentős módosításait a felügyeleti hatóságnak nem kell előzetesen jóváhagynia, amennyiben azokat a politikával összhangban végzik el.

114. cikkAz igazgatóság vagy ügyvezető testület felelőssége

A biztosítók és viszontbiztosítók igazgatósága vagy ügyvezető testülete jóváhagyja a 110. cikkben említett belső modell jóváhagyása érdekében a felügyeleti hatóságnak benyújtandó kérelmet, valamint az esetleges későbbi jelentős módosítások jóváhagyása iránti kérelmet.

Az igazgatóság vagy ügyvezető testület felelős azon rendszerek üzembe helyezéséért, amelyek a belső modell folyamatos megfelelő működését biztosítják.

115. cikkVisszatérés a standard formulához

Miután megkapták a 110. cikk szerinti jóváhagyást, a biztosítók és viszontbiztosítók nem térhetnek vissza a szavatolótőke-szükségletnek a 2. szakaszban leírt standard formula szerinti meghatározásához, kivéve kellően indokolt esetekben, a felügyeleti hatóságok jóváhagyásával.

116. cikkA belső modell nem megfelelősége

1. Ha a biztosítók és viszontbiztosítók – miután a felügyeleti hatóságoktól megkapták az jóváhagyást a belső modell alkalmazására – már nem teljesítik a 118–123. cikkben meghatározott követelményeket, akkor vagy benyújtanak a felügyeleti hatóságoknak egy tervet a megfelelőség ésszerű időn belüli helyreállítására, vagy bizonyítják, hogy a nem megfelelőség hatása elhanyagolható.

2. Ha a biztosítók és viszontbiztosítók elmulasztják az (1) bekezdésben említett terv végrehajtását, a felügyeleti hatóságok előírhatják, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók visszatérjenek a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti számításához, a második alszakasznak megfelelően.

117. cikkJelentős eltérés a szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől

Ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja lényegesen eltér a szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, és ezért nem célszerű a szavatolótőke-szükségletet a 2. alszakasznak megfelelő standard formulával számítani, akkor a felügyeleti hatóságok indokolással ellátott határozatban előírhatják, hogy az érintett vállalkozások belső modell, illetve annak releváns kockázati moduljai alkalmazásával számítsák a szavatolótőke-szükségletet.

118. cikkAlkalmazási feltételek

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak bizonyítaniuk kell, hogy a belső modellt széles körben használják és az fontos szerepet tölt be a következőkben:

(1) a 41–49. cikkben említett irányítási rendszer, különösen

a) a 43. cikkben előírt kockázatkezelési rendszer és a döntéshozatali folyamatok;

b) a gazdasági és a szavatolótőke értékelésének és allokációjának folyamatai, beleértve a 44. cikkben említett értékelést.

A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak ezenkívül bizonyítaniuk kell, hogy a szavatolótőke-szükséglet belső modellel való számításának gyakorisága megfelel annak a gyakoriságnak, amellyel a belső modellt az első bekezdésben szereplő egyéb célokra alkalmazzák.

Az igazgatóság vagy ügyvezető testület felelős a belső modell kialakításának és működésének mindenkori megfelelőségéért, valamint azért, hogy a belső modell mindenkor megfelelően tükrözze az érintett biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilját.

119. cikkStatisztikai minőségi normák

1. A belső modell, és különösen az alapjául szolgáló valószínűség-eloszlási előrejelzés számítása, megfelel a (2)–(9) bekezdésben meghatározott kritériumoknak.

2. A valószínűség-eloszlási előrejelzés számítási módszerei megfelelő biztosításmatematikai és statisztikai technikákon alapulnak és összhangban vannak a biztosítástechnikai tartalékok számítási módszereivel.

A valószínűség-eloszlási előrejelzés számítási módszerei aktuális és hiteles információkon, valamint realisztikus feltevéseken alapulnak.

A biztosítók és viszontbiztosítók képesek a belső modell alapjául szolgáló feltevéseket a felügyeleti hatóságok előtt indokolni.

3. A belső modellben felhasznált adatok pontosak, teljesek és helyesek.

A biztosítók és viszontbiztosítók a valószínűség-eloszlási előrejelzés számításához használt adatsorokat legalább évente egyszer aktualizálják.

4. A valószínűség-eloszlási előrejelzés számításának nincs előírt módszere.

A választott számítási módszertől függetlenül a belső modell kockázatbesorolási képessége elegendő ahhoz, hogy széles körben használják és fontos szerepet töltsön be a biztosítók és viszontbiztosítók irányítási rendszerében, különösen a kockázatkezelési rendszerben, a döntéshozatali folyamatokban és a tőkeallokáció során, a 118. cikkel összhangban.

A belső modell minden lényeges kockázatra kiterjed, amelyeknek a biztosítók és viszontbiztosítók ki vannak téve. A teljes belső modellek legalább a 101. cikk (4) bekezdésében meghatározott kockázatokra kiterjednek.

5. A diverzifikációs hatások tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben figyelembe vehetik a kockázati kategóriákon belüli, valamint azok közötti függő viszonyokat, feltéve hogy a felügyeleti hatóságok úgy ítélik meg, hogy megfelelő a diverzifikációs hatások mérésére szolgáló rendszer.

6. A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben teljes körűen figyelembe vehetik a kockázatcsökkentési technikák hatását, amennyiben a belső modell megfelelően tükrözi az azok használatából eredő hitel- és egyéb kockázatokat.

7. A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben pontosan értékelik a pénzügyi biztosítékokkal és szerződéses opciókkal kapcsolatos lényeges egyedi kockázatokat. Értékelik mind az ügyfelek opcióval kapcsolatos, mind a biztosítók és viszontbiztosítók számára fenntartott szerződéses opciókkal kapcsolatos kockázatokat. E célból figyelembe kell venniük azt a hatást, amelyet a pénzügyi és nem pénzügyi feltételek jövőbeli változásai gyakorolnak az opciók lehívására.

8. A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben figyelembe vehetik azoknak a jövőbeni vezetői intézkedéseknek a hatását, amelyek meghozatala adott körülmények között joggal várható.

Az első albekezdésben meghatározott esetben az érintett vállalkozás figyelembe veszi az ilyen intézkedések időigényét is.

9. A biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljükben figyelembe veszik az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek várhatóan teljesítendő kifizetéseket, függetlenül attól, hogy a teljesítést szerződés írja-e elő vagy sem.

120. cikkKalibrációs előírások

1. A biztosítók és viszontbiztosítók a 101. cikk (3) bekezdésében a belső modellek alkalmazása céljából meghatározottaktól eltérő időszakot vagy kockázati mértéket is használhatnak, ha a belső modellel a vállalkozások képesek a szavatolótőke-szükséglet olyan módon történő meghatározására, amely az ügyfeleknek és a kedvezményezetteknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékű védelmet nyújt.

2. Amennyiben kivitelezhető, a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótőke-szükségletet közvetlenül a belső modelljük által létrehozott valószínűség-eloszlási előrejelzésből vezetik le, a 101. cikk (3) bekezdésében meghatározott „Value-at-Risk” kockázati mérték alkalmazásával.

3. Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a szavatolótőke-szükségletet nem tudják közvetlenül a belső modelljük által létrehozott valószínűség-eloszlási előrejelzésből levezetni, úgy a felügyeleti hatóságok engedélyezhetik közelítések használatát a szavatolótőke-szükséglet számítása során, azzal a feltétellel, hogy a vállalkozások bizonyítani tudják a felügyeleti hatóságoknak, hogy az ügyfeleknek a 101. cikkben megállapítottal egyenértékű védelmet nyújtanak.

4. A felügyeleti hatóságok előírhatják a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak, hogy belső modelljüket releváns irányadó portfóliókra támaszkodva és inkább külső, semmint belső adatokon alapuló feltevésekre építve működtessék annak érdekében, hogy ellenőrizzék a belső modell kalibrációját, és azt, hogy annak meghatározása összhangban van-e az általánosan elfogadott piaci gyakorlattal.

121. cikkA nyereségek és veszteségek vizsgálata

A biztosítók és viszontbiztosítók legalább évente megvizsgálják minden fontosabb üzleti egységük veszteségeinek és nyereségeinek okait, illetve forrásait.

Bemutatják, hogy a belső modellben alkalmazott kockázati csoportosítás miként magyarázza a veszteségek és nyereségek okait, illetve forrásait. A kockázati csoportosítás, valamint a veszteségek és nyereségek vizsgálata figyelembe veszi a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profilját.

122. cikkÉrtékelési előírások

A biztosítók és viszontbiztosítók rendszeres modellértékelési ciklust működtetnek, amelynek része a belső modell teljesítményének felügyelete, annak vizsgálata, hogy a belső modell mindenkor megfelel-e a követelményeknek, és eredményeinek múltbeli adatokkal való összevetése.

A modellértékelési folyamat része egy olyan, a belső modell hitelesítésére szolgáló hatékony statisztikai folyamat, amelynek segítségével a biztosítók és viszontbiztosítók bizonyítani tudják a felügyeleti hatóságoknak a számított tőkeszükséglet megfelelőségét.

Az alkalmazott statisztikai módszerek a valószínűség-eloszlási előrejelzés helyességét nemcsak a múltbeli veszteségekkel, hanem az azokkal kapcsolatos minden új adattal és információval összevetésben is vizsgálják.

A modellértékelési folyamat része a belső modell stabilitásának vizsgálata, különösen a tekintetben, hogy a belső modell eredményei mennyire érzékenyek az alapul szolgáló feltevések változásaira. Ide tartozik továbbá a belső modellben használt adatok pontosságának, teljességének és helyességének értékelése.

123. cikkDokumentációs előírások

A biztosítók és viszontbiztosítók dokumentálják a belső modell felépítését és működési részleteit.

A dokumentáció megfelel a 118–122. cikknek.

A dokumentáció részletesen bemutatja a belső modell alapjául szolgáló elméletet, feltevéseket, továbbá matematikai és tapasztalati alapokat.

A dokumentáció megnevezi azokat a körülményeket, amelyek fennállása esetén a belső modell alkalmazása nem vezet eredményre.

A biztosítók és viszontbiztosítók a 113. cikknek megfelelően a belső modell minden jelentős változását dokumentálják.

124. cikkKülső modellek és adatok

Harmadik féltől származó modell vagy adatok használata nem jogosít a belső modell alkalmazása tekintetében a 118–123. cikkben előírt követelmények alóli mentesülésre.

125. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság a belső modelleknek a Közösségen belüli harmonizált alkalmazása érdekében, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók kockázati profiljának és üzletvezetésének jobb értékelése céljából végrehajtási jogszabályokat fogad el a 118–124. cikk tekintetében.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

5. szakasz – minimális tőkeszükséglet

126. cikkÁltalános rendelkezések

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a minimális tőkeszükséglet fedezésére megengedett alapvető szavatolótőkét tartsanak.

127. cikkA minimális tőkeszükséglet számítása

1. A minimális tőkeszükségletet a következő alapelvekkel összhangban kell kiszámítani:

a) egyértelmű és egyszerű számítási mód alkalmazása, amely lehetővé teszi a számítások auditálását;

b) a minimális tőkeszükséglet a megengedett alapvető szavatolótőke azon összege, amely alatt az ügyfelek és kedvezményezettek elfogadhatatlan szintű kockázatnak lennének kitéve, ha a biztosítók és viszontbiztosítók folytathatnák tevékenységüket;

c) a minimális tőkeszükségletet a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatolótőkéjének „Value-at-Risk” kockázati mértékeként kalibrálják, 80%–90% közötti biztonsági szinten, egy éves időszakra vetítve;

d) abszolút alsó korlátja nem-életbiztosítók és viszontbiztosítók esetében 1 000 000 EUR, életbiztosítók esetében 2 000 000 EUR.

2. A biztosítók és viszontbiztosítók legalább negyedévente kiszámítják a minimális tőkeszükségletet, a számítás eredményét pedig jelentik a felügyeleti hatóságoknak.

128. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság a 126. és 127. cikkben említett minimális tőkeszükséglet számításának meghatározására végrehajtási jogszabályokat fogad el.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

129. cikkA minimális tőkeszükséglet teljesítésével kapcsolatos átmeneti rendelkezések

A 137. cikktől eltérve, amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontban teljesítik ugyan a 2002/83/EK irányelv 28. cikkében, a 73/239/EK irányelv 16a. cikkében vagy a 2005/68/EK irányelv 37., 38. vagy 39 cikkében említett minimális szavatolótőke követelményét, de nem tartanak elegendő alapvető megengedett szavatolótőkét a minimális tőkeszükséglet fedezetére, úgy az érintett vállalkozásoknak a 310. cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított egy éven belül meg kell felelniük a 126. cikknek.

Ha az érintett vállalkozás az első bekezdésben említett időszak elteltével sem felel meg a 126. cikknek, a vállalkozás engedélyét a nemzeti jogszabályokban előírt eljárásnak megfelelően vissza kell vonni.

6. szakasz – befektetés

130. cikk„Prudens személy” alapelv

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók eszközeiket a „prudens személy” alapelvével összhangban fektessék be, a (2), (3) és (4) bekezdésnek megfelelően.

2. A teljes eszközportfólió tekintetében a biztosítók és viszontbiztosítók csak olyan eszközökbe és instrumentumokba fektetnek be, amelyek kockázatát a befektetést eszközlő vállalkozás megfelelően tudja felügyelni, kezelni és ellenőrizni.

Minden eszközt, különösen a minimális tőkeszükségletet és a szavatolótőke-szükségletet fedező eszközöket, olyan módon kell befektetni, hogy az biztosítsa a portfólió egészének biztonságát, minőségét, likviditását és nyereségességét.

A biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközök befektetési módjának a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek jellegét és időtartamát is figyelembe kell vennie. Az említett eszközöket az ügyfelek és a kedvezményezettek legjobb érdeke szerint kell befektetni.

Összeférhetetlenség esetén a biztosító vagy az eszközportfóliót kezelő jogalany gondoskodik arról, hogy a befektetést a az ügyfelek és a kedvezményezettek legjobb érdekei szerint eszközöljék.

3. A (2) bekezdés sérelme nélkül, az olyan életbiztosítási szerződésekkel kapcsolatban tartott eszközök tekintetében, ahol a befektetési kockázatot az ügyfél viseli, e bekezdés második, harmadik és negyedik albekezdése alkalmazandó.

Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik egy, a 85/611/EGK irányelvben meghatározott, átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegyeinek értékéhez, vagy a biztosító által birtokolt, rendszerint egységekre osztott belső alap eszközeinek értékéhez, az e szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékokat a lehető legnagyobb mértékig az ilyen egységeknek, vagy ha egységeket nem hoztak létre, az ilyen eszközöknek kell megtestesíteniük.

Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatások közvetlenül valamilyen részvényindexhez, vagy valamilyen más, a második albekezdésben említetteken kívüli referenciaértékhez kapcsolódnak, az ilyen szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékoknak a lehető legnagyobb mértékig a referenciaértéket megjelenítő egységekben, vagy olyan esetekben, amikor egységeket nem hoztak létre, megfelelő biztonságú és piacképességű olyan eszközökben kell megtestesülniük, amelyek a lehető legközelebb állnak azokhoz, amelyekre az adott referenciaértéket alapozzák.

Amennyiben az első és a második albekezdésben említett szolgáltatások magukban foglalnak valamilyen befektetési teljesítési garanciát vagy valamilyen más garantált kedvezményt, az ennek megfelelő további biztosítástechnikai tartalékok fedezete céljából tartott eszközökre a (4) bekezdés alkalmazandó.

4. A (2) bekezdés sérelme nélkül, a (3) bekezdésbe tartozókon kívüli eszközök tekintetében e bekezdés második–ötödik albekezdése alkalmazandó.

A származtatott pénzügyi eszközökbe történő befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak kockázatok csökkentéséhez, vagy elősegítik a hatékony portfóliókezelést.

A szabályozott pénzügyi piacra nem bevezetett pénzeszközökbe történő befektetéseket prudens szintre kell korlátozni.

Az eszközöket megfelelően diverzifikálni kell oly módon, hogy elkerüljék az egy adott eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára, vagy földrajzi területre való túlzott támaszkodást és a kockázatok túlzott felhalmozódását a portfólió egészében.

Ugyanazon kibocsátó vagy ugyanazon csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történő befektetések nem tehetik ki a biztosítókat a túlzott kockázatkoncentrációnak.

131. cikkA befektetés szabadsága

1. A tagállamok nem írhatják elő a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy mely eszközkategóriákba fektessenek be.

2. A tagállamok a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, vagy befektetési vezetőjének befektetési döntéseit nem tehetik függővé semmilyen előzetes jóváhagyástól vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettségtől.

132. cikkAz eszközök helyhez kötöttsége és az eszközök lekötésének tilalma

96. A Közösségen belüli biztosítási kockázatok tekintetében a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az ezekkel kapcsolatos biztosítástechnikai tartalékok fedezetére tartott eszközök a Közösségen belül legyenek találhatók. A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóktól, hogy eszközeiket egy meghatározott tagállamban helyezzék el.

A tagállamok azonban nem írhatják elő azoknak az eszközöknek a Közösségen belüli elhelyezését, amelyek olyan vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződésen alapuló beszedhető összegekkel kapcsolatosak, amelyeket ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek vagy amelyek főirodája a 170. cikk értelmében egyenértékűnek minősülő szolvenciarendszert alkalmazó harmadik országban van.

ê 2002/83/EK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

√ Az eszközök helyhez kötöttségének az (1) bekezdésben említett követelménye Õ „ eszközök lokalizálása ”: az ingó és ingatlan eszközök tagállamon belüli fellelhetősége, ez azonban nem értelmezhető úgy, mintha magában foglalná azt a követelményt, hogy az ingó eszközöket letétbe helyezzék, vagy az ingatlan eszközöket korlátozó intézkedéseknek vessék alá, úgymint jelzálog bejegyzése;. aAz adósokkal szembeni követelésekben megtestesülő eszközök abban a tagállamban lévőknek tekintendők, ahol realizálhatók.

ê 2005/68/EK 32. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

97. A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be √ a biztosítástechnikai tartalékok megállapítására Õ olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történő lekötését kívánja meg, amely a meg nem szolgált díjak és a függő kár tartalék fedezetére szolgál, ha a viszontbiztosítási tevékenységet végző √ olyan biztosító vagy Õ viszontbiztosító végzi, amelyet ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek, vagy olyan biztosító, amelyet a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek.

ò új szöveg

133. cikkVégrehajtási jogszabályok

Ezen irányelv egységes alkalmazása érdekében a Bizottság a következőket meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogadhat el:

a) a befektetésekből származó kockázatok észlelése, mérése és ellenőrzése a 130. cikk (2) bekezdésének első albekezdésével kapcsolatban;

b) a 130. cikk (4) bekezdésének második albekezdésében említett származtatott pénzügyi eszközökbe és eszközökbe történő befektetésekből származó kockázatok észlelése, mérése és ellenőrzése;

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2002/83/EK

2. FEJEZET

A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA ÉS AZOK ÖSSZETÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

ê 92/49/EGK 17. cikk

15. cikk

1. A székhely szerinti tagállam előírja minden biztosítóintézet számára, hogy teljes üzletkörének megfelelő nagyságú biztosítástechnikai tartalékot képezzen.

Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok nagyságát a 91/674/EGK irányelvben meghatározott szabályokkal összhangban kell meghatározni.

ê 2005/68/EK 57. cikk (3) bekezdés

2. „A székhely szerinti tagállam előírja minden biztosító számára, hogy az ezen irányelv 15a. cikkében említett biztosítástechnikai tartalékokat a 88/357/EGK irányelv 6. cikkének rendelkezéseivel összhangban az egész üzletköre figyelembevételével, a megfelelő eszközökkel fedezze. A Közösségben fennálló kockázatok tekintetében ezeket az eszközöket a Közösségben kell elhelyezni. A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóktól, hogy eszközeiket egy meghatározott tagállamban helyezzék el. A székhely szerinti tagállam azonban engedélyezheti az eszközök elhelyezésére vonatkozó szabályok lazítását.

3. A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be olyan bruttó tartalékképzési rendszert, amely a függőkár-tartalék és a meg nem szolgált díjak fedezetére szolgáló eszközök lekötését kívánja meg, a viszontbiztosító tevékenységet végzőtől, ha ez a vállalkozás egy, a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosító, vagy egy biztosító, vagy egy, a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyezett biztosító.

Amennyiben a székhely szerinti tagállam engedélyezi, hogy a biztosítástechnikai tartalékot olyan viszontbiztosítási tevékenységet végző vállalkozással szembeni követelések fedezzék, amely nem a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyezett viszontbiztosító, illetve nem a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyezett biztosító, a tagállam köteles megállapítani az ilyen követelések elfogadásának feltételeit.

ê 2002/83/EK

2. FEJEZET

A BIZTOSÍTÁSTECHNIKAI TARTALÉKOKRA ÉS AZOK ÖSSZETÉTELÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

20. CIKK

A biztosítástechnikai tartalékok létrehozása

1. A székhely szerinti tagállam minden biztosítóintézettől megköveteli, hogy a teljes üzletmenetére nézve elegendő matematikai tartalékokat is magukban foglaló biztosítástechnikai tartalékokat képezzen.

ê 2002/83/EK

Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok összegét a következő elvek alapján kell meghatározni.

A.

i. az életbiztosítási biztosítástechnikai tartalékok összegét megfelelően gondos, előretekintő biztosításmatematikai értékeléssel kell kiszámítani, figyelembe véve az összes jövőbeni kötelezettséget, amint azt az egyes fennálló szerződések feltételei meghatározzák, ideértve:

- minden garantált szolgáltatást, ideértve a garantált visszavásárlási összeget,

- a biztosítottaknak visszajuttatott befektetési eredményt, amelyre kollektíven vagy egyénileg jogosultak, függetlenül attól, hogy ezt minek nevezik – szerzettnek, bevallottnak vagy kiosztottnak,

- a biztosítottnak a szerződés feltételei alapján rendelkezésére álló összes választási lehetőséget,

- a jutalékokat is magában foglaló ráfordításokat,

beszámítva a jövőben járó díjakat;

ii. a visszatekintő módszer alkalmazása engedélyezett, ha kimutatható, hogy az ennek eredményeként számított biztosítástechnikai tartalékok összege nem alacsonyabb, mint amit egy megfelelően gondos, előretekintő számítás követelne meg, vagy ha az előretekintő módszer nem alkalmazható a kérdéses típusú szerződésre;

iii. a gondos értékelés nem a „legjobb becslést” adó értékelés, hanem olyan, amely megfelelő tűréshatárt tartalmaz a releváns tényezők hátrányos változása esetére;

iv. a biztosítástechnikai tartalékok értékelési módszereinek nemcsak prudensnek, hanem az e tartalékokat fedező eszközök értékelési módszerére tekintettel körültekintőnek is kell lennie;

v. a biztosítástechnikai tartalékokat külön minden egyes szerződésre ki kell számítani. A megfelelő közelítések vagy általánosítások alkalmazása azonban engedélyezett, amikor ezek várhatóan körülbelül ugyanazt az eredményt hozzák, mint az egyedi számítások. A külön számítás elve semmiképpen sem akadályozhatja meg a nem egyediesített általános kockázatokra pótlólagos tartalékok képzését;

vi. ha a szerződéses visszavásárlási összeg garantált, a szerződésre képzett matematikai tartalékok összegének mindenkor legalább az adott időpontban garantált értékkel kell egyenlőnek lennie.

B. az alkalmazott kamatlábat körültekintő módon kell megválasztani. Azt a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága szabályai szerint a következő elvek alkalmazásával kell megállapítani:

a) a biztosítóintézet székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága egy vagy több maximális kamatlábat határoz meg minden szerződésre, különösen a következő szabályokkal összhangban:

i. amennyiben a szerződések kamatgaranciát tartalmaznak, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egyetlen maximális kamatlábat határoz meg. Ez eltérhet attól függően, hogy a szerződés milyen pénznemre szól, feltéve azonban, hogy az nem több, mint az az által az állam által kibocsátott kötvények hozamának 60 %-a, amelynek a pénznemére a szerződés szól.

Ha az előző bekezdés második mondata alapján egy tagállam úgy dönt, hogy egy másik tagállam pénznemére szóló szerződésekre maximális kamatlábat határoz meg, annak először konzultálnia kell annak a tagállamnak az illetékes hatóságával, amelynek a pénznemére a szerződés szól;

ii. amennyiben azonban a biztosítóintézet eszközeit nem bekerülési áron értékelik, a tagállam rendelkezhet úgy, hogy egy vagy több maximális kamatláb kerüljön kiszámításra, figyelembe véve az akkor birtokolt megfelelő eszközök hozamát, levonva ebből egy gondossági tűréshatárt és, különösen az időszakos díjfizetésű szerződésekre, figyelembe véve a jövőbeni eszközök várható hozamát. A székhely szerinti tagállam illetékes hatósága határozza meg a gondossági tűréshatárt és a jövőbeni eszközök várható hozamára alkalmazott maximális kamatlábat vagy kamatlábakat;

b) a maximális kamatláb meghatározása nem jelenti azt, hogy a biztosítóintézet köteles lenne ugyanilyen magas kamatlábat alkalmazni;

c) a székhely szerinti tagállam dönthet úgy, hogy az a) pontot nem alkalmazza a szerződések alábbi kategóriáira:

- befektetési egységekhez kötött (unit-linked) szerződésekre,

- egyszeri díjas szerződésekre legfeljebb nyolc éves időtartamra,

- nyereség nélküli szerződésekre, valamint visszavásárlási összeg nélküli évjáradék szerződésekre.

Az első albekezdés második és harmadik francia bekezdésében említett esetekben a prudens kamatláb megválasztásánál figyelembe lehet venni azt a pénznemet, amelyre a szerződés szól, és az akkor birtokolt illeszkedő eszközöket, valamint, amikor a vállalkozás eszközeit folyó értéken értékelik, a jövőbeni eszközök várható hozamát.

Az alkalmazott kamatláb semmilyen körülmények között sem lehet magasabb, mint a székhely szerinti tagállam számviteli szabályai szerint számított eszközökön elért hozam, a megfelelő levonással;

d) a tagállam megköveteli a biztosítóintézettől, hogy elszámolásaiban képezzen tartalékot a biztosítottakkal szemben fennálló kamatláb-kötelezettségei teljesítésére, ha a vállalkozás eszközeinek a jelenlegi vagy előre látható hozama nem elegendő ezeknek a kötelezettségeknek a fedezetére;

e) a Bizottságot és az ezt kérő tagállamok illetékes hatóságait értesíteni kell az a) pont alapján meghatározott maximális kamatlábakról.

C. az értékelés statisztikai elemeit és az alkalmazott ráfordítás előirányzatot körültekintő módon kell megválasztani, figyelembe véve a kötelezettségvállalás államát, a szerződés típusát és a várhatóan felmerülő ügyviteli költségeket és jutalékokat.

D. nyereségrészesedéses szerződések esetén, a biztosítástechnikai tartalékok számítási módszere figyelembe veheti a biztosítottaknak visszajuttatott összes jövőbeni befektetési eredményt akár implicit, akár explicit módon, úgy, hogy az összhangban álljon a jövőbeni tapasztalatra vonatkozó egyéb feltételezésekkel és a befektetési eredmény elosztásának a jelenlegi módszerével.

E. a jövőbeni ráfordítások előirányzatát implicit módon is lehet szerepeltetni, például a kezelési díjak levonásával számított jövőbeni díjak alkalmazásával. Mindazonáltal összességében ez az előirányzat akár implicit, akár explicit, nem lehet kevesebb, mint a vonatkozó jövőbeni ráfordítások körültekintő becslése.

F. a biztosítástechnikai tartalékok számítási módszerét nem lehet a módszer vagy a számítás alapjainak önkényes megváltoztatása miatt évről évre megszakítani, és a számítási módszernek a megfelelő módon figyelembe kell vennie a nyereség eloszlását az egyes szerződések futamideje alatt.

2. A biztosítóintézetek kötelesek a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani a befektetési eredmény tartalékait is magában foglaló biztosítástechnikai tartalékok számítása során alkalmazott alapokat és módszereket.

3. A székhely szerinti tagállam minden biztosítóintézettől megköveteli, hogy egész üzletmenete figyelembevételével a 26. cikk szerint megfeleltetett eszközökkel fedezze a biztosítástechnikai tartalékait. A Közösségben vállalt kockázatok tekintetében ezeknek az eszközöknek a Közösségben lokalizáltnak kell lenniük. A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóintézetektől, hogy eszközeiket valamely adott tagállamban lokalizálják. A székhely szerinti tagállam azonban engedélyezheti az eszközök lokalizálására vonatkozó szabályok enyhítését.

ê 2005/68/EK 60. cikk (6) bekezdés

4. A tagállamok nem tarthatnak fenn vagy vezethetnek be olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történő lekötését kívánja meg, amely a halasztott szerzési költségek és a kárigényekre létrehozott fedezetek fedezésére szolgál, ha a viszontbiztosítást olyan viszontbiztosító végzi, amelyet a 2005/68/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek, vagy olyan biztosító, amelyet a 73/239/EGK vagy ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek.

ê 2005/68/EK 60. cikk (6) bekezdés

Amennyiben a székhely szerinti tagállam engedélyezi, hogy a biztosítástechnikai tartalékot olyan viszontbiztosítóval szembeni követelések fedezzék, amelyet nem engedélyeztek a 2005/68/EK irányelvvel összhangban, vagy olyan biztosítókkal szembeni követelések, amelyeket nem engedélyeztek a 73/239/EGK vagy ezen irányelvvel összhangban, köteles megállapítani az ilyen követelések elfogadásának feltételeit.

ê 92/49/EGK 18. cikk

15a. cikk

1. A tagállamok előírják minden olyan biztosítóintézet számára, amelynek székhelye a területükön van, és amely a melléklet A. pontjában megjelölt 14. ágazathoz tartozó kockázatok elleni biztosítást vállal (a továbbiakban: »hitelbiztosítás«), hogy kiegyenlítési tartalékot képezzen az abban a biztosítási ágazatban bármely pénzügyi évben felmerülő estleges technikai deficit vagy az átlagot meghaladó kárigényhányad ellensúlyozásának céljából.

2. A kiegyenlítési tartalékot a székhely szerinti tagállam által a melléklet D. pontjában meghatározott négy – egyenértékűnek tekintendő – módszer egyikével összhangban lévő szabályok szerint kell számítani.

3. A melléklet D. pontjában meghatározott módszerekkel összhangban kiszámított összeg mértékéig a kiegyenlítési tartalék a minimális szavatoló tőke számítása során nem vehető figyelembe.

4. A tagállamok felmenthetik a területükön székhellyel rendelkező biztosítóintézeteket a hitelbiztosítási üzletágra vonatkozó kiegyenlítési tartalékok képzésének kötelezettsége alól, ha a hitelbiztosítási ügyletekből a biztosítóintézetnek járó biztosítási díjak vagy járulékok mértéke kevesebb, mint a biztosítóintézetnek járó összes biztosítási díj- és járulékbevétel 4 %-a, és nem haladja meg a 2500000 ECU-t.

ê 2002/83/EK

22. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközök

A biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló pénzeszközök befektetésénél figyelembe kell venni a biztosítóintézet által művelt üzletág jellemzőit, oly módon, hogy biztosítsák a befektetések likviditását, a lehető legnagyobb biztonság és jövedelmezőség mellett, amely célt a vállalkozás úgy érheti el, hogy befektetéseit több befektetési formában helyezi el, és megfelelő mértékben megosztja.

ê 92/49/EGK 20. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló pénzeszközök befektetésénél figyelembe kell venni a vállalkozás által művelt üzletág jellemzőit oly módon, hogy biztosítsák a vállalkozás befektetéseinek likviditását a lehető legnagyobb biztonság és jövedelmezőség mellett, amely célt a vállalkozás úgy érheti el, hogy befektetéseit több befektetési formában helyezi el, és megfelelő mértékben megosztja.

ê 2002/83/EK

23. cikk

Az engedélyezett eszközök kategóriái

1. A székhely szerinti tagállam nem engedélyezheti az biztosítóintézeteknek, hogy biztosítástechnikai tartalékaikat a következő eszközkategóriákon kívül eső eszközökkel fedezzék:

ê 2005/68/EK 58. cikk (3) bekezdés a) pont

1. A székhely szerinti tagállam nem engedélyezheti a biztosítóknak, hogy biztosítástechnikai tartalékaikat és káringadozási tartalékaikat a következő eszközkategóriákon kívül eső eszközökkel fedezzék:

ê 2002/83/EK és 92/49/21. cikk

A. befektetések

a) hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, kötvények és egyéb pénz- és tőkepiaci eszközök;

b) kölcsönök;

c) részvények és más változó hozamú részesedések;

d) átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és más befektetési alapok egységei;

e) földterület, épületek és ingatlanhoz fűződő vagyoni jogok;

B.Tartozások és követelések

ê 2005/68/EK 58. cikk (3) bekezdés b) pont és 60. cikk (7) bekezdés a) pont

f) viszontbiztosítók tartozásai, beleértve a viszontbiztosítók részesedését a biztosítástechnikai tartalékokban, és a 2005/68/EK irányelv 46. cikkében említett különleges célú gazdasági eszközök által;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

g) vezető biztosítónál elhelyezett letétek és a vezető biztosító tartozásai;

ê 2002/83/EK

h) a biztosítottak tartozásai, valamint a közvetítők közvetlen és viszontbiztosítási műveletekből származó tartozásai;

ê 92/49/EGK 21. cikk

h) a biztosítottak és a közvetítők direkt és viszontbiztosítási ügyletekből származó tartozásai;

i) mentésből és követelésátruházásból származó követelések;

ê 2002/83/EK

i) biztosítási kötvényekre folyósított előlegek;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

j) adó-visszaigénylések;

k) garanciaalapokkal szembeni követelések;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

C. Egyéb eszközök

l) ingatlanon kívüli tárgyi állóeszközök, a gondos értékcsökkenés alapján értékelve;

m) bankszámlapénz és készpénz, hitelintézeteknél és más, betétek elfogadására feljogosított intézménynél elhelyezett betétek;

n) halasztott szerzési költségek;

o) felhalmozódott kamat és bérleti díj, egyéb felhalmozott bevétel és előzetes kifizetés;

ê 2002/83/EK

p) visszaháramló érdekeltségek.

2. A „Lloyd's” néven ismert biztosítók szövetsége esetén az eszközkategóriák magukban foglalják a biztosítóintézetek vagy a 2000/12/EGK parlamenti és tanácsi irányelv[60] szerinti hitelintézetek által kibocsátott garanciákat és hitelleveleket, valamint az életbiztosítási kötvényekből felmerülő igazolható összegeket addig a mértékig, ameddig azok a tagokhoz tartozó pénzeszközöket jelentik.

ê 92/49/EGK

A Lloyd's néven ismert biztosítóintézet esetében az eszközök köre magában foglalja a garanciákat és a hitelintézetek által kibocsátott hitelleveleket a 77/780/EGK irányelv[61] értelmezésében, vagy az életbiztosító vállalkozások által kibocsátott hitelleveleket azéletbiztosítási kötvényekből eredő igazolható összegekkel együtt, amennyiben azok a taghoz tartozó alapokat képviselik.

ê 2005/68/EK 58. cikk (3) bekezdés c) pont és 60. cikk (7) bekezdés b) pont

3. Az (1) bekezdésben felsorol bármilyen eszköz vagy eszközkategória bevonása nem jelenti azt, hogy mindezeket az eszközöket automatikusan el kellene fogadni a biztosítástechnikai tartalékok fedezeteként. A székhely szerinti tagállam határozza meg az elfogadható eszközök alkalmazásának feltételeit előíró részletes szabályokat.

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

A székhely szerinti tagállam a szabályok és azok alkalmazásának meghatározásakor különösen ügyel arra, hogy a következő alapelvek teljesüljenek:

i. a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközöket a megszerzésükhöz kapcsolódó mindennemű tartozás levonása után kell értékelni;

ii. minden eszközt körültekintően kell értékelni, figyelembe véve annak a kockázatát, hogy bizonyos összegek nem realizálhatók. Különösen az ingatlanon kívüli tárgyi állóeszközök csak akkor fogadhatók el biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül, ha azokat a gondos értékcsökkenés alapján értékelik;

ê 2002/83/EK

iii. kölcsönök, függetlenül attól, hogy vállalkozásoknak, államnak vagy nemzetközi szervezetnek, helyi vagy regionális hatóságoknak vagy természetes személyeknek nyújtották azokat, csak akkor fogadhatók el a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül, ha azokat megfelelő biztosítékokkal látták el, amely alapulhat a hitelfelvevő jogállásán, jelzálogon, bankgarancián, biztosítóintézetek által nyújtott garanciákon, vagy a biztosíték más formáin;

ê 92/49/EGK 21. cikk

iii. a vállalkozásoknak, állami hatóságoknak vagy nemzetközi szervezeteknek, a helyi vagy regionális hatóságoknak vagy természetes személyeknek adott kölcsönöket csak akkor lehet a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül elfogadni, ha megfelelő biztosítékok állnak rendelkezésre ezek biztonságára nézve, amelyek származhatnak akár a kölcsönvevő státusából vagy jelzálogból, bankgaranciákból, akár biztosítóintézetek által nyújtott garanciákból vagy a biztosítékok más formáiból;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

iv. a biztonságtechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökkel kapcsolatos járulékos pénzeszközök, mint az opciók, határidős és swap ügyletekre vonatkozó értékpapírok annyiban használhatók, amennyiben azok hozzájárulnak a befektetési kockázatok csökkentéséhez, vagy megkönnyítik a hatékony portfóliókezelést. E pénzeszközöket körültekintő módon kell értékelni, és figyelembe vehetők az alapul szolgáló pénzeszközök értékelésénél;

ê 2002/83/EK

v. azokat az átruházható értékpapírokat, amelyekkel szabályozott piacon nem kereskednek, biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül csak akkor lehet elfogadni, ha rövidtávon értékesíthetők, vagy ha a 6. cikkben engedélyezett korlátokon belül hitelintézetekben, biztosítóintézetekben, illetve valamely tagállamban lévő befektetési vállalkozásban lévő tulajdonrészeket testesítenek meg;

ê 92/49/EGK 21. cikk

v. a szabályozott piaci kereskedésében részt nem vevő átruházható értékpapírokat csak akkor lehet elfogadni a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül, ha azok rövid távon realizálhatók;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 21. cikk

vi. harmadik fél tartozását vagy harmadik féllel szembeni követelést csak az ugyanennek a harmadik félnek járó tartozások levonása után lehet a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül elfogadni;

ê 2002/83/EK

vii. minden, a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül elfogadott tartozás és követelés értékét körültekintően kell számítani, megfelelően figyelembe véve annak a kockázatát, hogy bizonyos összegek nem realizálhatók. Különösen, a biztosítottak tartozásait, valamint a közvetítőknek életbiztosítási és viszontbiztosítási műveletekből származó tartozásait csak annyiban lehet elfogadni, amennyiben azok három hónapnál nem hosszabb ideje állnak fenn;

ê 92/49/EGK 21. cikk

vii. bármely, a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül elfogadott tartozás és követelés értékét körültekintő módon kell meghatározni, kellően figyelembe véve annak kockázatát, hogy bizonyos összegek nem realizálhatók. Különösen a biztosítottak vagy közvetítők biztosítási vagy viszontbiztosítási ügyletekből eredő tartozásait csak akkor lehet elfogadni, ha ezek az összegek három hónapnál nem hosszabb időtartam óta fennállók;

ê 2002/83/EK

viii. ha a birtokolt eszközök közé tartozik valamely befektetés egy olyan leányvállalatban, amely a biztosítóintézet befektetéseinek egy részét vagy egészét az ő nevében kezeli, a székhely szerinti tagállam köteles az e cikkben meghatározott szabályok és elvek alkalmazásakor figyelembe venni a leányvállalat birtokában lévő mögöttes eszközöket; a székhely szerinti tagállam hasonló módon kezelheti más leányvállalatok eszközeit is;

ê 92/49/EGK 21. cikk

viii. amikor a biztosítóintézet tulajdonában lévő eszközök egy olyan leányvállalatban való befektetést is magukban foglalnak, amely a biztosítóintézet befektetéseinek egészét vagy egy részét a biztosítóintézet nevében kezeli, a székhely szerinti tagállamnak az e cikkben meghatározott szabályok és alapelvek alkalmazásakor figyelembe kell vennie a leányvállalat tulajdonában lévő mögöttes eszközöket is; a székhely szerinti tagállam hasonló módon kezelheti más leányvállalatok eszközeit is;

ix. a halasztott szerzési költségek oly mértékben fogadhatók csak el a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül, amely konzisztens a díjak tartalékának számításával.

ê 2002/83/EK

ix. a halasztott szerzési költségeket a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül csak addig a mértékig lehet elfogadni, ameddig ez összhangban áll a matematikai tartalékok számításával.

4. Az (1), (2) és (3) bekezdéstől függetlenül, kivételes körülmények között és a biztosítóintézet kérésére, a székhely szerinti tagállam ideiglenesen, megfelelően indokolt döntés alapján, a 22. cikktől függően elfogadhat más eszközkategóriákat is a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül.

ê 92/49/EGK 21. cikk

2. Az (1) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül, rendkívüli körülmények esetén és a biztosítóintézet kérésére a székhely szerinti tagállam átmenetileg és megfelelően indokolt határozat alapján más eszközkategóriákat is elfogadhat a biztonságtechnikai tartalékok fedezetéül, a 20. cikk rendelkezései értelmében.

ê 2002/83/EK

24. cikk

A befektetések sokféleségére vonatkozó szabályok

1. Ami a biztosítástechnikai tartalékokat fedező eszközöket illeti, a székhely szerinti tagállam megköveteli minden biztosítóintézettől, hogy ne fektessen be többet, mint:

ê 2005/68/EK 58. cikk (4) bekezdés

1. A biztonságtechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközök tekintetében a székhely szerinti tagállam megköveteli minden biztosítótól, hogy ne fektessen be többet, mint:

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 22. cikk

a) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékának 10 %-át bármely telekbe vagy épület-ingatlanba, vagy több olyan telekbe vagy épületingatlanba, amelyek kellően közel helyezkednek el egymáshoz, és így ténylegesen egy befektetésnek lehet tekinteni őket;

b) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékának 5 %-át – együttesen számolva – ugyanattól a vállalkozástól származó részvényekbe és egyéb átruházható értékpapírokba, amelyek részvényként, kötvényként, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként és egyéb, pénz- és tőkepiaci pénzeszközként kezelendő értékpapírok, vagy ugyanannak a kölcsönvevőnek adott kölcsönökbe, ahol a kölcsön fogalma olyan kölcsönt jelent, amelyet nem államnak, regionális vagy helyi hatóságnak, vagy olyan nemzetközi szervezetnek nyújtottak, amelynek egy vagy több tagállam tagja. Ez az összeghatár 10 %-ra emelhető, ha egy vállalkozás bruttó biztonságtechnikai tartalékainak kevesebb mint 40 %-át fekteti be olyan testületek és kölcsönvevők kölcsöneibe vagy az általuk kibocsátott értékpapírokba, amelyekbe egyenként eszközeinek több mint 5 %-át fekteti be;

ê 2002/83/EK

c) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékának 5 %-át biztosíték nélküli kölcsönökbe, ideértve 1 %-ot egyetlen biztosíték nélküli kölcsönbe, kivéve a valamely tagállamban letelepedett hitelintézeteknek, biztosítóintézeteknek – amennyiben a 6. cikk ezt lehetővé teszi –, valamint befektetési vállalkozásoknak nyújtott kölcsönöket. A korlátok 8 %-ra, illetve 2 %-ra növelhetők a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának egyedi döntésével;

ê 92/49/EGK 22. cikk

c) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékainak 5 %-át fedezetlen kölcsönökbe, beleértve összesen 1 %-ot egy-egy fedezet nélküli kölcsönügyletbe, amelyeket nem hitelintézeteknek, életbiztosító vállalkozásnak – amennyiben azt a 73/239/EGK irányelv 8. cikke megengedi – és valamelyik tagállamban működő befektetési vállalkozásnak nyújt;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 22. cikk

d) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékainak 3 %-át pénztári készpénzállomány formájában;

e) összes bruttó biztosítástechnikai tartalékának 10 %-át olyan részvényekbe, illetve más, részvényként kezelt értékpapírokba és hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba, amelyekkel szabályozott piacon nem kereskednek.

2. Az (1) bekezdésben bármilyen kategóriára vonatkozó korlát hiánya nem jelenti azt, hogy az abban a kategóriában lévő eszközöket a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül korlátozás nélkül lehetne elfogadni. A székhely szerinti tagállam határozza meg a részletes szabályokat az elfogadható eszközök használatának feltételeiről. A szabályok és azok alkalmazásának meghatározásakor különösen ügyel arra, hogy a következő alapelvek teljesüljenek:

i. a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközöket annak biztosításával kell különböző befektetési formákban elhelyezni és megosztani, hogy a biztosítóintézet nem támaszkodik túlzott mértékben egyik eszközkategóriára, befektetési piacra vagy befektetési formára sem;

ii. az egyes olyan eszköztípusokba való befektetéseknek, amelyek nagyfokú kockázatot hordoznak, akár az eszköz természetéből adódóan, akár a kibocsátó minősítéséből kifolyólag, a prudens szintre kell korlátozódniuk;

ê 2002/83/EK

iii. az adott eszközkategóriákra vonatkozó korlátozásoknál figyelembe kell venni a viszontbiztosítás kezelését a biztosítástechnikai tartalékok számításánál;

ê 92/49/EGK 22. cikk

iii. az egyes eszközkategóriákra vonatkozó korlátozásoknak figyelembe kell venniük a viszontbiztosításnak a biztonságtechnikai tartalékok számításakor történő megítélését;

ê 2002/83/EK

iv. ha a birtokolt eszközök közé tartozik valamely befektetés egy olyan leányvállalatban, amely a biztosítóintézet befektetéseinek egy részét vagy egészét az ő nevében kezeli, a székhely szerinti tagállam köteles az e cikkben meghatározott szabályok és elvek alkalmazásakor figyelembe venni a leányvállalat birtokában lévő mögöttes eszközöket; a székhely szerinti tagállam hasonló módon kezelheti más leányvállalatok eszközeit is;

ê 92/49/EGK 22. cikk

iv. amikor a biztosítóintézet tulajdonában lévő eszközök egy olyan leányvállalatban való befektetést is magukban foglalnak, amely a biztosítóintézet befektetéseinek egészét vagy részét a biztosítóintézet nevében kezeli, a székhely szerinti tagállamnak az e cikkben meghatározott szabályok és alapelvek alkalmazásakor figyelembe kell vennie a leányvállalat tulajdonában lévő mögöttes eszközöket is; a székhely szerinti tagállam hasonló módon kezelheti más leányvállalatok eszközeit is;

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 22. cikk

v. az olyan biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközök mértékét, amelyek nem likvid befektetések tárgyát képezik, prudens szinten kell tartani;

vi. amikor a birtokolt eszközök között bizonyos hitelintézetek által kibocsátott kölcsönök vagy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok is vannak, a székhely szerinti tagállam figyelembe veheti az ilyen hitelintézet birtokában lévő mögöttes eszközöket is az e cikkben foglalt szabályok és elvek alkalmazásánál. Ezt a kezelési módot azonban csak ott lehet alkalmazni, ahol az a hitelintézet, amelynek a központi ügyvezetése valamely tagállamban található, teljes egészében ennek a tagállamnak és/vagy az állam helyi hatóságainak a tulajdonában áll, és létesítő okirata, illetve alapszabálya szerint tevékenysége az államoknak vagy helyhatóságoknak, az államokhoz vagy helyhatóságokhoz szorosan kötődő testületeknek közvetítőkön keresztül történő hitelnyújtásból, vagy az államok, illetve helyhatóságok által biztosított kölcsönök nyújtásából áll.

3. Az elfogadható eszközök alkalmazási feltételeit meghatározó részletes szabályokban a tagállam több korlátozásban részesíti a következőket:

ê 2002/83/EK

- minden bankgarancia, biztosítóintézet által kibocsátott garancia, jelzálog vagy más biztosítéki formát nélkülöző kölcsön, szemben az ily módon biztosított kölcsönökkel,

ê 92/49/EGK 22. cikk

- minden kölcsönre, amelyet nem biztosítanak bankgaranciával, biztosítóintézet által kibocsátott garanciával, jelzáloggal vagy a biztosíték más formájával, szemben az olyan kölcsönökkel, amelyeket nem biztosítanak a fent említett biztosítékokkal,

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 22. cikk

- a 85/611/EGK irányelv által nem összehangolt ÁÉKBV és más befektetési alapok, szemben az említett irányelv előírásaival összehangolt ÁÉKBV-vel,

- az olyan értékpapírokra, amelyekkel a szabályozott piacon nem kereskednek, szemben azokkal, amelyek a szabályozott piaci kereskedésében részt vesznek,

ê 2002/83/EK

- nem a 2000/12/EK irányelvben meghatározott, a zónába tartozó államok, helyi vagy regionális hatóságok vagy vállalkozások által kibocsátott kötvények, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok és egyéb pénz- és tőkepiaci eszközök, vagy amelyeknek a kibocsátói olyan nemzetközi szervezetek, amelyeknek egyetlen közösségi tagállam sem a tagja, szemben az ilyen intézmények által kibocsátott hasonló pénzügyi eszközökkel.

ê 92/49/EGK 22. cikk

- a nem tagállamok, helyi vagy regionális hatóságok vagy nem a 89/647/EGK irányelvben[62] meghatározott A. zónába tartozó vállalkozások által kibocsátott kötvényekre, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokra és egyéb pénz- és tőkepiaci pénzügyi eszközökre, vagy olyan pénzügyi eszközökre, amelyeknek olyan nemzetközi szervezetek a kibocsátói, amelyek tagjai között nincs egy közösségi tagállam sem, szemben a felsorolt feltételeknek megfelelő testületek által kibocsátott ugyanilyen pénzügyi eszközökkel.

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 22. cikk

4. A tagállamok megemelhetik az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott korlátot 40 %-ra bizonyos hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok esetén, amikor ezeket olyan hitelintézet bocsátja ki, amelynek központi ügyvezetése egy tagállamban található, és amelyet a törvény olyan különleges hatósági felügyelet alá rendel, amelynek célja az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok birtokosainak védelme. Különösen az ilyen hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok kibocsátásából származó összegeket a törvénynek megfelelően olyan eszközökbe kell fektetni, amelyek a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok egész futamideje során fedezni tudják a hozzájuk kapcsolódó követeléseket, és amelyek a kibocsátó csődje esetén elsőbbségi alapon felhasználhatók a tőkeösszeg és a felhalmozott kamatok megfizetésére.

ê 92/49/EGK 1. cikk

5. A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóintézetektől, hogy egy bizonyos eszközkategóriákba fektessenek be.

ê 92/49/EGK 22. cikk

5. A tagállamok nem írhatják elő a biztosítóintézetek számára, hogy mely eszközkategóriákba fektessenek be.

6. Az (1) bekezdés rendelkezéseitől függetlenül, rendkívüli körülmények esetén és a biztosítóintézet kérésére a székhely szerinti tagállam átmenetileg és megfelelően indokolt döntés alapján kivételeket engedélyezhet az (1) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott rendelkezések alól, a 20. cikk rendelkezéseinek megfelelően.

ê 2002/83/EK

6. Az (1) bekezdéstől függetlenül, kivételes körülmények között és a biztosítóintézet kérésére, a székhely szerinti tagállam ideiglenesen és megfelelően indokolt határozat alapján kivételeket engedélyezhet az (1) bekezdés a)–e) pontjaiban foglalt szabályok alól a 22. cikktől függően.

3. FEJEZET

A SZAVATOLÓ TŐKÉRE ÉS A BIZTONSÁGI TŐKÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

27. CIKK

Rendelkezésre álló szavatoló tőke

1. Minden tagállam előírja, hogy az olyan biztosítóintézetek, amelyek központi ügyvezetése az adott tagállam területén van, megfelelő szavatoló tőkét képezzenek teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően, amelynek összege nem lehet kevesebb az ezen irányelvben meghatározott minimumnál.

ê 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

1. Minden tagállam előírja, hogy az olyan biztosítóintézetek, amelyek székhelye az állam területén van, megfelelő szavatoló tőkét képezzenek teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően, amelynek összege nem lehet kevesebb az ezen irányelvben meghatározott minimumnál.

ê 2002/83/EK

2. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a biztosítóintézetnek az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeiből áll, beleértve a következőket:

ê 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

2. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a biztosítóintézetnek az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeiből áll, beleértve a következőket:

a) a befizetett részvénytőke, illetve az egyesületi formában működő biztosítók esetében a befizetett induló tőke a tagok számláival együtt, amelyek megfelelnek az összes következő feltételeknek:

ê 2002/83/EK

a) a befizetett részvénytőke, illetve az egyesületi formában működő biztosítók esetében a befizetett induló tőke a tagok számláival együtt, amelyek valamennyi következő feltételnek megfelelnek:

ê 2002/83/EK és 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

i. az alapszabálynak, illetve az alapító okiratnak ki kell kötnie, hogy ezekről a számlákról csak akkor lehet kifizetéseket eszközölni a tagok számára, amennyiben ennek következtében a rendelkezésre álló szavatoló tőke nem csökken az előírt szint alá, vagy ha – a vállalkozás megszűnését követően – az intézet minden egyéb tartozását rendezték;

ii. az alapszabálynak, illetve az alapító okiratnak ki kell kötnie, hogy – a tagság egyéni felmondásán kívüli okokból – az i. alpontban említett kifizetésekről az illetékes hatóságokat legalább egy hónappal korábban értesíteni kell, és ebben az időszakban megtilthatják a kifizetést;

iii. az alapszabály, illetve az alapító okirat vonatkozó rendelkezéseit csak azt követően lehet módosítani, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy nem ellenzik a módosítást, az i. és ii. alpontban megállapított feltételek sérelme nélkül;

ê 2002/83/EK

b) tartalékok (kötelező tartalékok és szabad tartalékok), amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez;

ê 2005/68/EK 57. cikk (4) bekezdés a) pont

b) tartalékok (kötelező tartalékok és szabad tartalékok), amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez;

ê 2002/83/EK és 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

c) a kifizetendő osztalékok levonása után az előző évekről áthozott nyereség vagy veszteség;

ê 2002/83/EK

d) amennyiben a nemzeti jog erre lehetőséget biztosít, a mérlegben megjelenő eredménytartalék, ott, ahol ez az esetlegesen felmerülő veszteségek fedezetére felhasználható, és ahol nem szánták a kötvénytulajdonosok közötti felosztásra.

A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a biztosítóintézet által közvetlenül birtokolt saját részvények összegével.

ê 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a közvetlenül a biztosítóintézet birtokában lévő saját részvények összegével.

Azoknak a biztosítóintézeteknek az esetében, amelyek diszkontálják vagy csökkentik biztosítástechnikai függőkártartalékaikat, ahogyan azt a biztosítóintézetek éves és összevont (konszolidált) éves beszámolójáról szóló, 1991. december 19-i 91/674/EGK tanácsi irányelv[63] 60. cikke (1) bekezdésének g) pontja engedélyezi, a rendelkezésre álló szavatoló tőkét a kiegészítő mellékletben ismertetett, a nem diszkontált biztosítástechnikai tartalékok vagy a levonás előtti biztosítástechnikai tartalékok és a diszkontált vagy a levonás utáni biztosítástechnikai tartalékok közötti különbözettel csökkentik. Ezt a kiigazítást a melléklet A. pontjában felsorolt valamennyi kockázatra nézve el kell végezni, kivéve az 1. és 2. ágazat alatt felsorolt kockázatokat. A nem az 1. és 2. ágazatba sorolt kockázatok esetében nem szükséges kiigazítást végezni a biztosítástechnikai tartalékokban foglalt járadékok diszkontálása tekintetében.

ê 2005/68/EK 60. cikk (8) bekezdés

A rendelkezésre álló szavatoló tőkéből le kell vonni az alábbi tételeket:

a) a biztosító részesedései

- az ezen irányelv 6. cikke, a 73/239/EGK irányelv 4. cikke, illetve biztosítási csoportok biztosítóintézeteinek kiegészítő felügyeletéről szóló, 1998. október 27-i 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[64] 1. cikkének b) pontja szerinti biztosítókban,

- a 2005/68/EK irányelv 3. cikke szerinti viszontbiztosítókban vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének l) pontja szerinti nem-tagországbeli viszontbiztosítókban,

- a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti biztosítási holdingtársaságokban,

- a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[65] 1. cikke (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetek és pénzügyi szervezetek,

- az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelv[66] 1. cikkének (2) bekezdése és a befektetési vállalkozások és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv[67] 2. cikkének (4) és (7) bekezdése szerinti befektetési vállalkozások;

b) a biztosító érdekkörébe tartozó, a) pont szerinti vállalkozások tekintetében a biztosító birtokában levő alábbi tételek:

- a (3) bekezdésben említett eszközök,

- a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök,

- a 2000/12/EK irányelv 35. cikkében és 36. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök.

Amennyiben egy másik hitelintézetben, befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben, biztosítóban, illetve viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy életben tartását szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a biztosító tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet a harmadik albekezdés a) és b) pontjában a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

A negyedik albekezdés a) és b) pontjában a biztosítóintézet által hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonására vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik biztosítóintézeteik részére a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[68] I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (Számviteli konszolidáció) csak abban az esetben alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamok rendelkezhetnek olyan módon, hogy az ezen irányelvben előírt szavatoló tőke számítása során a 98/78/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont biztosítóknak nem kell levonniuk az e cikk harmadik albekezdésének a) és b) pontjában említett, a biztosító által a kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, biztosítóban, illetve viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket. Az e bekezdésben említett, a részesedések levonására vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a részesedés 98/78/EK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti részesedést jelenti.

ê 2005/68/EK 57. cikk (4) bekezdés b) pont

A rendelkezésre álló szavatoló tőkéből le kell vonni az alábbi tételeket:

a) a biztosító részesedései:

- az ezen irányelv 6. cikke, a 2002/83/EK irányelv 4. cikke, illetve a 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének b) pontja szerinti biztosítókban,

- a 2005/68/EK irányelv 3. cikke szerinti viszontbiztosítókban vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti nem-tagországbeli viszontbiztosítókban,

- a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti biztosítási holdingtársaságokban,

- a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetekben és pénzügyi intézményekben,

- a 93/22/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (2) bekezdése és a 93/6/EGK tanácsi irányelv 2. cikkének (4) és (7) bekezdése szerinti befektetési vállalkozásokban és pénzügyi intézményekben;

ê 2002/87/EK 22. cikk (2) bekezdés

b) a biztosítóintézet érdekkörébe tartozó, a) pont szerinti vállalkozások tekintetében a biztosítóintézet birtokában levő alábbi tételek:

- a (3) bekezdésben említett eszközök,

- a 79/267/EGK irányelv 18. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök,

- a 2000/12/EK irányelv 35. cikkében és 36. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök.

Ahol egy másik hitelintézetben, befektetési vállalkozásban, pénzügyi szervezetben, biztosítóintézetben, illetve viszontbiztosító intézetben vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy életben tartását szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a biztosítóintézet tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet a negyedik albekezdés a) és b) pontjában a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

A negyedik albekezdés a) és b) pontjában a biztosítóintézet által hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonására vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik biztosítóintézeteik részére a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[69] I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (Számviteli konszolidáció) csak abban az esetben alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamok rendelkezhetnek olyan módon, hogy az ezen irányelvben előírt szavatoló tőke számítása során a 98/78/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont biztosítóintézeteknek nem kell levonniuk a negyedik albekezdés a) és b) pontjában említett, a biztosítóintézet által a kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, biztosítóintézetekben, illetve viszontbiztosító társaságokban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket.

Az e bekezdésben említett, a részesedések levonására vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a részesedés 98/78/EK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti részesedést jelenti.

ê 2002/83/EK

3. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) kumulált elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke szükséglet 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített futamidejű alárendelt kölcsöntőkéből vagy fix lejáratú kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése mögé sorolják és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is meg kell felelnie:

i. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe;

ii. rögzített futamidejű kölcsönök esetében az eredeti futamidőnek legalább ötévesnek kell lennie. Legkésőbb a visszafizetési időpont előtt egy évvel a biztosítóintézetnek az illetékes hatóságok számára egy olyan tervet kell benyújtania jóváhagyásra, amely bemutatja, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőkét hogyan tartják az előírt szinten vagy emelik az előírt szintre lejáratkor, hacsak a visszafizetési időpontot megelőző legalább öt év alatt fokozatosan nem csökkentették a kölcsönnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe való beszámítását. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve hogy a kibocsátó biztosítóintézet ezt kérelmezi, és rendelkezésre álló szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iii. a nem rögzített futamidejű kölcsönök csak ötéves értesítéssel fizethetők vissza, hacsak a kölcsönöket nem számítják be többé a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe, vagy az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulását kifejezetten nem írják elő a korábbi visszafizetéshez. Az utóbbi esetben a biztosítóintézetnek a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha a biztosítóintézet szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iv. a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy – a biztosítóintézet felszámolásától eltekintve – meghatározott körülmények esetében a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik;

v. a kölcsönszerződés csak azt követően módosítható, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy nem ellenzik a módosítást;

b) a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli kumulatív elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatoló tőke és a minimális szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőkére vonatkozóan, feltéve hogy megfelelnek a következőknek:

i. nem fizethetők vissza a birtokos kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása nélkül;

ii. a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie a biztosítóintézet számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

iii. a hitelezőnek a biztosítóintézettel szembeni követeléseit teljes mértékben az összes nem alárendelt hitelező követelései mögé kell sorolni;

iv. az értékpapírok kibocsátásra irányadó dokumentumoknak elő kell írniuk a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő képességét, eközben lehetővé téve a biztosítóintézet számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;

v. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe.

ê 2002/13/EK 1. cikk (2) bekezdés

3. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) kumulált elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótőke-szükséglet 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített futamidejű alárendelt kölcsönből vagy fix lejáratú kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek értelmében az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése után sorolják, és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is meg kell felelnie:

i. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe;

ii. rögzített futamidejű kölcsönök esetében az eredeti futamidőnek legalább ötévesnek kell lennie. Legkésőbb a visszafizetési időpont előtt egy évvel a biztosítóintézetnek az illetékes hatóságok számára egy olyan tervet kell benyújtania jóváhagyásra, amely bemutatja, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőkét hogyan tartják az előírt szinten, vagy emelik az előírt szintre lejáratkor, hacsak a visszafizetési időpontot megelőző legalább öt év alatt fokozatosan nem csökkentették a kölcsönnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe történő beszámítását. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve hogy a kibocsátó biztosító ezt kérelmezi, és rendelkezésre álló szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iii. a nem rögzített futamidejű kölcsönök csak ötéves értesítéssel fizethetők vissza, hacsak a kölcsönöket nem számítják be többé a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe, vagy az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulását kifejezetten nem írják elő a korábbi visszafizetéshez. Az utóbbi esetben a biztosítóintézetnek a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha a biztosító szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

iv. a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy – a biztosítóintézet felszámolásától eltekintve – meghatározott körülmények esetén a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik;

v. a kölcsönszerződés csak azt követően módosítható, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoznak, hogy nem ellenzik a módosítást;

b) a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli kumulatív elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatoló tőke és a minimális szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőkére vonatkozóan, feltéve hogy megfelelnek a következőknek:

i. nem fizethetők vissza a birtokos kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása nélkül;

ii. a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie a biztosítóintézet számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

iii. a hitelezőnek a biztosítóintézettel szembeni követeléseit teljes mértékben az összes nem alárendelt hitelező követelései után kell sorolni;

iv. az értékpapírok kibocsátására irányadó okiratoknak elő kell írniuk a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő-képességét, eközben lehetővé téve a biztosítóintézet számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;

v. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe.

4. A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, megfelelő bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy induló tőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke 50 %-ig;

b) változó tagi hozzájárulást előíró biztosító egyesületek vagy egyesületi típusú biztosítók esetében a tagokkal szemben pótlólagos befizetésre való felszólítás következtében létrejött követelés, a pénzügyi éven belül, a maximális és a ténylegesen bekért befizetések közötti különbség feléig, és a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke legfeljebb 50 %-ig. A pótlólagos befizetések elfogadásának feltételeit megállapító irányelveket az illetékes nemzeti hatóságok alakítják ki;

c) az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek.

5. A (2), (3) és (4) bekezdés olyan célú módosításait, amelyek figyelembe veszik a technikai kiigazítást indokoló fejleményeket a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható elemek esetében, a 91/675/EGK tanácsi irányelv[70] 2. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

ê 2002/83/EK

4. A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, megfelelő bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a)2009. december 31-ig a vállalkozás jövőbeni nyereségeinek 50 %-nak megfelelő, de a rendelkezésre álló szavatoló tőke és az előírt szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 25 %-át meg nem haladó összeg. A jövőbeni nyereségek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a becsült éves nyereséget meg kell szorozni egy, a biztosítási kötvények még fennmaradó átlagos futamidejének megfelelő szorzóval. Az alkalmazott szorzó nem lehet nagyobb 6-nál. A becsült éves nyereség nem haladhatja meg a 2. cikk 1. pontjában felsorolt tevékenységekből az elmúlt öt pénzügyi év során származó nyereség számtani átlagát.

Az illetékes hatóságok csak akkor hagyhatják jóvá a fenti összegnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe történő beszámítását, amennyiben:

i. az illetékes hatóságok számára biztosításmatematikai jelentést nyújtanak be, amely alátámasztja e nyereségek jövőbeni keletkezésének valószínűségét; illetve

ii. a c) pontban említett rejtett nettó tartalékokból keletkező jövőbeni nyereségeket még nem vették figyelembe;

b) ott, ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékű arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség. Ez a szám azonban nem haladhatja meg az életbiztosítási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges. A különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével;

c) az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek;

d) a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy indulótőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke 50 %-áig.

5. A (2), (3) és (4) bekezdés olyan célú módosításait, amelyek figyelembe veszik a technikai kiigazítást indokoló fejleményeket a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható elemek esetében, a 65. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

ê 2002/13/EK 1. cikk (3) bekezdés

16a. cikk

1. A minimális szavatoló tőkét a biztosítási díjak vagy befizetések éves összege, vagy az előző három pénzügyi évre jellemző átlagos kárigény-teher összege alapján kell meghatározni.

Az olyan biztosítóintézetek azonban, amelyek alapvetően csak hitel-, vihar-, jég- és/vagy fagykár kockázatokra kötnek biztosítást, a legutolsó hét pénzügyi évet veszik figyelembe bázisidőszakként az átlagos kárigényteher összegének megállapításához.

2. A 17. cikkre is tekintettel, a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseinek megfelelően a minimális szavatoló tőke összege a két eredmény közül a magasabbnak felel meg.

3. A díjbázist a következők szerint kiszámított bruttó jegyzett biztosítási díjak vagy befizetések és a bruttó realizált biztosítási díjak vagy befizetések közül a magasabb alkalmazásával számítják ki.

A melléklet A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazat esetében a biztosítási díjakat és befizetéseket 50 %-kal emelik.

A biztosítási díjakat és a befizetéseket (beleértve a díjakhoz és a befizetésekhez kapcsolódó külön költségeket), amelyek a közvetlen üzleti tevékenységgel összefüggésben az utolsó pénzügyi évben esedékesek, összesíteni kell.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi évben a viszontbiztosításba vett üzletek összes díjbevételét.

Ebből az összegből azután le kell vonni az utolsó pénzügyi évben törölt biztosítási díjak vagy befizetések teljes összegét, valamint az összesítésben szereplő díjakat vagy befizetéseket terhelő adók és illetékek teljes összegét.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, az első az összeg 50 millió eurót meg nem haladó része, a második rész az 50 millió eurót meghaladó része; ezután kiszámítják majd összeadják az első rész 18 %-át és a második rész 16 %-át.

ê 2005/68/EK 57. cikk (5) bekezdés a) pont

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is a vállalkozás által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez a szám semmiképpen nem lehet kisebb 50 %-nál. A biztosító által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a 2005/68/EK irányelv 46. cikkében említett, különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek szintén levonhatók viszontbiztosításként.

ê 2002/13/EK 1. cikk (3) bekezdés

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszereket lehet alkalmazni a biztosítási díjak vagy befizetések felosztására a 11., 12. és 13. ágazat esetében.

4. A kárindexet úgy számítják ki, hogy - a következők szerint - a melléklet A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazat esetén a kárigényt, tartalékokat és a megtérült összegeket 50%-kal növelik.

Összesíteni kell a közvetlen üzleti tevékenységgel kapcsolatban eszközölt kárkifizetések összegét (a viszontbiztosítókat és a visszaengedményezőket terhelő kárrészesedés levonása nélkül) az (1) bekezdésben meghatározott időszakokban.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az ugyanezen időszakok alatt viszontbiztosításba vagy visszaengedményezésbe vett üzletek kárkifizetéseinek összegét, valamint a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra a legutolsó pénzügyi év végén képzett függőkártartalékok összegét.

Ebből az összegből levonják az (1) bekezdésben meghatározott időszakok alatt megtérült összegeket.

Az így maradt összegből le kell vonni az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, a megelőző második pénzügyi év kezdetén képzett függőkártartalékok összegét, a közvetlen biztosítási tevékenységre és a viszontbiztosításba vett kockázatokra egyaránt. Ha az (1) bekezdésben megállapított bázisidőszak hét év, az azon legutolsó pénzügyi évet, amelyre nézve léteznek számlák, a megelőző hatodik pénzügyi év kezdetén képzett függőkártartalékok összegét kell levonni.

Az (1) bekezdésben megállapított bázisidőszaknak megfelelően az így kapott összeg egyharmadát vagy egyhetedét két részre osztják, az első az összeg 35 millió eurót meg nem haladó része, a második pedig a 35 millió eurót meghaladó rész; ezután kiszámítják majd összeadják az első rész 26 %-át és a második rész 23 %-át.

ê 2005/68/EK 57. cikk (5) bekezdés b) pont

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó három pénzügyi évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is a vállalkozás által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez a szám semmiképpen nem lehet kisebb 50 %-nál. A biztosító által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a 2005/68/EK irányelv 46. cikkében említett, különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek szintén levonhatók viszontbiztosításként.

ê 2002/13/EK 1. cikk (3) bekezdés

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával statisztikai módszereket lehet alkalmazni a kárigény, a tartalékok vagy a kármegtérülés felosztására a 11., 12. és 13. ágazat esetében. A melléklet A. pontjában a 18. ágazat alatt felsorolt kockázatok esetében a kárindex kiszámításához alkalmazott kifizetett igények összegét azok a költségek teszik ki, amelyeket a biztosító visel segítségnyújtás esetén. Ezeket a költségeket a székhely szerinti tagállam rendelkezéseinek megfelelően számítják ki.

5. Amennyiben a (2), (3) és (4) bekezdés szerint kiszámított minimális szavatoló tőke összege alacsonyabb, mint a megelőző évben, a minimális szavatoló tőke nem lehet kevesebb, mint a megelőző év minimális szavatoló tőkéje szorozva a legutolsó pénzügyi év végén a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének és a legutolsó pénzügyi év elején a függőkárokra létesített biztosítástechnikai tartalékok összegének a hányadosával. E számítások során a biztosítástechnikai tartalékokat a viszontbiztosítás nélkül számítják ki, de a hányados semmilyen esetben nem lehet 1-nél nagyobb.

6. A (3) bekezdés hatodik albekezdésében és a (4) bekezdés hatodik albekezdésében említett részekre alkalmazandó törtszámokat egyharmadukra csökkentik az életbiztosításhoz hasonló biztosítástechnikai alapon gyakorolt egészségbiztosítás esetében, ha:

a) a kifizetett díjakat a biztosításban alkalmazott matematikai módszernek megfelelő betegségtáblák alapján számítják ki;

b) a növekvő életkorra tartalékot létesítenek;

c) további díjat szednek be a megfelelő összegű biztonsági fedezet létrehozása érdekében;

d) a biztosító a szerződést megszüntetheti legkésőbb a harmadik biztosítási év vége előtt;

e) a szerződés még a hatályos szerződésekre nézve is előírja a biztosítási díjak emelésének vagy a szolgáltatások csökkentésének lehetőségét.

ê 2002/83/EK

28. cikk

Kötelező szavatoló tőke

1. Figyelemmel a 29. cikkre, a kötelező szavatoló tőkét a (2)–(7) bekezdésben meghatározott módon, a megkötött biztosítások ágazatainak megfelelően kell meghatározni.

2. A 2. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosítási ágazatokra, kivéve a befektetési alapokhoz kötött életbiztosításokat, valamint az 2. cikk (3) bekezdésében említett műveletek esetében a kötelező szavatoló tőke következő két eredmény összegével egyenlő:

ê 2005/68/EK 60. cikk (9) bekezdés a) pont

a) első eredmény:

a viszontbiztosításba vett ügyletekkel együtt számított közvetlen biztosításokhoz, valamint a viszontbiztosításba adott ügyletekhez kapcsolódó matematikai tartalékok 4 %-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi évre a viszontbiztosításba adott ügyletek levonásával számított összes matematikai tartaléknak a bruttó összes matematikai tartalékhoz viszonyított arányával. Ez az arány semmiképpen sem lehet 85 %-nál kevesebb. A biztosító által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a 2005/68/EK irányelv 46. cikkében említett, különleges célú gazdasági eszközökből behajtható összegek szintén levonhatók viszontbiztosításként;

ê 2005/68/EK 60. cikk (9) bekezdés b) pont

b) második eredmény:

azoknál a szerződéseknél, ahol a kockázatnak kitett összeg nem negatív, az ilyen, a biztosító által vállalt összeg 0,3 %-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi év viszontbiztosításba adott és visszaengedményezett ügyletek után a vállalkozás kötelezettségeként fennmaradó teljes kockázatnak kitett összeg és a viszontbiztosítással nem csökkentett teljes kockázatnak kitett összeg arányával; ez a szám semmiképpen nem lehet kisebb 50 %-nál. A biztosító által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és ezen hatóság egyetértésével, a 2005/68/EK irányelv 46. cikkében említett, különleges célú gazdasági eszközöktől behajtható összegek szintén levonhatók viszontbiztosításként;

ê 2002/83/EK

a legfeljebb három éves időszakon belüli elhalálozásra vonatkozó életbiztosítás esetén a fenti százalékarány 0,1 %; a három évnél több, de öt évnél kevesebb időtartamra szóló ilyen életbiztosításoknál a fenti százalékarány 0,15 %.

3. A 2. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett kiegészítő biztosítás esetében a kötelező szavatoló tőke megegyezik a 73/239/EGK irányelv 16a. cikkében a biztosítóintézetek számára megállapított minimális szavatoló tőkével, tekintet nélkül az irányelv 17. cikkének rendelkezéseire.

4. A 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett fel nem mondható állandó egészségbiztosítás esetében a kötelező szavatoló tőke a következőkkel egyenlő:

a) az e cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően kiszámított matematikai tartalékok 4 %-a; megnövelve

b) a 73/239/EGK irányelv 16a. cikkében a biztosítóintézetek számára megállapított kötelező szavatoló tőke, tekintet nélkül az irányelv 17. cikkének rendelkezéseire. Azonban az az irányelv 16a. cikke (6) bekezdésének b) pontjában foglalt feltétel, hogy a növekvő életkorra tekintettel tartalékot kell képezni, azzal a követelménnyel helyettesíthető, hogy az üzleti tevékenységet csoport alapon kell végezni.

5. A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett feltőkésítési műveleteknél a kötelező szavatoló tőke az e cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően kiszámított matematikai tartalékok 4 %-ával egyezik meg.

6. A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett tontinák esetében a kötelező szavatoló tőke az alapul szolgáló eszközök 1 %-ának felel meg.

7. A befektetési alapokhoz kapcsolódó, a 2. cikk (1) bekezdése a) és b) pontjának hatálya alá tartozó biztosítások és a 2. cikk (2) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett műveletek esetében a kötelező szavatoló tőke a következők összegével egyenlő:

a) amennyiben a biztosítóintézet befektetési kockázatot visel, az e cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően kiszámított biztosítástechnikai tartalékok 4 %-a;

b) amennyiben a biztosítóintézet nem visel befektetési kockázatot, de az igazgatási költségek nagyságát több mint öt évre rögzítették, a biztosítástechnikai tartalékok 1 %-a, e cikk (2) bekezdése a) pontjának megfelelően kiszámítva;

c) amennyiben a biztosítóintézet nem visel technikai kockázatot, és az igazgatási költségek nagyságát nem rögzítették több mint öt évre, az előző év adott biztosítási ágra vonatkozó nettó ügyviteli kiadásainak 25 %-a;

d) amennyiben a biztosítóintézet halál esetére szóló kockázatot vállal, az e cikk (2) bekezdése b) pontjának megfelelően kiszámított kockázati tőke 0,3 %-a.

ê 2005/68/EK 60. cikk (10) bekezdés

28a. cikk

Szavatoló tőke viszontbiztosítási tevékenységet folytató biztosítók számára

1. Minden tagállam alkalmazza a területén főirodával rendelkező, és viszontbiztosítási tevékenységet folytató biztosítókra a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 35–39. cikkének rendelkezéseit, amennyiben az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

a) a beszedett viszontbiztosítási díjak összege meghaladja összes díj 10 %-át;

b) a beszedett viszontbiztosítási díjak összege meghaladja az 50000000 eurót;

c) a viszontbiztosításba vételek eredményeként számított biztonságtechnikai tartalékaik összege meghaladja összes biztosítási díjaik 10 %-át.

2. Bármely tagállam dönthet úgy is, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett biztosítók esetében, amelyeknek főirodája a területén található, a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 34. cikkének rendelkezéseit alkalmazza, amennyiben az említett (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyike teljesül.

Ebben az esetben az érintett tagállam előírja, hogy a biztosító által a viszontbiztosításba vételeinek megfelelő biztonságtechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott valamennyi eszközt el kell határolni, és a biztosító közvetlen biztosítási tevékenységeitől elkülönítve kell kezelni, az átruházás lehetősége nélkül. Ilyen esetekben – és kizárólag a viszontbiztosítás vételi tevékenységeik vonatkozásában – a biztosítókra a 22–26. cikket nem kell alkalmazni.

Minden tagállam biztosítja, hogy illetékes hatóságaik ellenőrzik a második albekezdésben előírt elkülönítést.

ê 2002/83/EK

29. cikk

Biztonsági tőke

1. A 28. cikkben meghatározott kötelező szavatoló tőke egyharmada alkotja a biztonsági tőkét. A biztonsági tőke a 27. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egyetértésével a (4) bekezdésének c) pontjában felsorolt tételekből áll.

ê 2002/13/EK 1. cikk (4) bekezdés

1. A biztonsági tőkét a 16a. cikkben meghatározott minimális szavatoló tőke egyharmada képezi. A biztonsági tőke a 16. cikk (2) és (3) bekezdésében, valamint a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága egyetértésével a (4) bekezdésének c) pontjában felsorolt tételekből áll.

ê 2002/83/EK

2. A biztonsági tőke összege legalább 3 millió euró.

ê 2002/13/EK 1. cikk (4) bekezdés

2. A biztonsági tőke összege legalább 2 millió euró. Ha azonban a melléklet A. pontjában a 10–15. ágazat egyikében foglalt valamennyi vagy néhány kockázat fedezetéül szolgál, a biztonsági tőke összege 3 millió euró.

A tagállam engedélyezheti a minimális biztonsági tőke egynegyedével való csökkentését a biztosító egyesületek és egyesületi típusú biztosítók esetében.

ê 2002/83/EK

A tagállam engedélyezheti a minimális biztonsági tőke egynegyedével való csökkentését a biztosítóegyesületek és egyesületi típusú biztosítók, valamint a tontinák esetében.

ê 2005/68/EK 57. cikk (6) bekezdés

17b. cikk

1. (1) Minden tagállam előírja a viszontbiztosítási tevékenységet folytató, és területén főirodával rendelkező biztosító számára, hogy az egész üzleti tevékenységre vonatkozóan hozzon létre egy minimális rendkívüli tartalékalapot a 2005/68/EK irányelv 40. cikkével összhangban, amennyiben teljesül egy a következő feltételek közül:

a) a beszedett viszontbiztosítási díjak összege meghaladja összes díj 10 %-át;

b) a beszedett viszontbiztosítási díjak összege meghaladja az 50000000 eurót;

c) a viszontbiztosításba vételek eredményeként számított biztonságtechnikai tartalék összege meghaladja összes biztosítási díj 10 %-át.

2. Bármely tagállam dönthet úgy is, hogy az e cikk (1) bekezdésében említett olyan biztosítók esetében, amelyek főirodája a területén található, a viszontbiztosításba vételi tevékenységeikre a 2005/68/EK irányelv 34. cikkének rendelkezéseit alkalmazza, amennyiben az említett (1) bekezdésben meghatározott feltételek valamelyike teljesül.

Ebben az esetben az érintett tagállam előírja, hogy a biztosító által a viszontbiztosításba vételeinek megfelelő biztonságtechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott valamennyi eszközt el kell határolni, és a biztosító közvetlen biztosítási tevékenységeitől elkülönítve kell kezelni, az átruházás lehetősége nélkül. Ilyen esetekben – és kizárólag a viszontbiztosítás vételi tevékenységeik vonatkozásában – a biztosítókra a 92/49/EGK irányelv[71] 20., 21. és 22. cikkét, valamint a 88/357/EGK irányelv I. mellékletét nem kell alkalmazni.

Minden tagállam biztosítja, hogy illetékes hatóságaik ellenőrzik a második albekezdésben előírt elkülönítést.

3. Ha a Bizottság a 2005/68/EK irányelv 56. cikkének c) pontja alapján úgy határoz, hogy megemeli az említett irányelv 37. cikkének (3) és (4) bekezdésében előírt minimális szavatoló tőke kiszámításához figyelembe vett összegeket, valamennyi tagállam alkalmazza az e cikk (1) bekezdésében említett ilyen biztosítókra az említett irányelv 35–39. cikkének rendelkezéseit a viszontbiztosításba vételi tevékenységük tekintetében.

ê 2002/83/EK

30. cikk

A biztonsági tőke összegének felülvizsgálata

1. Az euróban megállapított összegeket – ahogyan ezt a 29. cikk (2) bekezdése megállapítja – 2003. szeptember 20-ától kezdve évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó európai fogyasztói árindex változásait.

ê 2002/13/EK 1. cikk (5) bekezdés

1. Az euróban nevesített összegeket – ahogyan ezt a 16a. cikk (3) és (4) bekezdése és a 17. cikk (2) bekezdése megállapítja – 2003. szeptember 20-tól kezdve évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó európai fogyasztói árindex változásait.

ê 2002/83/EK

Az összeget automatikusan ki kell igazítani úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett index 2002. március 20-a és a felülvizsgálati időpont közötti idő alatt bekövetkezett százalékos változásával, és ezt 100000 euró többszörösére kerekítik.

ê 2002/13/EK 1. cikk (5) bekezdés

Az összeget automatikusan igazítják ki úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett index ezen irányelv hatálybalépése és a felülvizsgálati időpont közötti idő alatt bekövetkezett százalékos változásával, és ezt 100000 euró többszörösére kerekítik.

ê 2002/83/EK

Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5 %-nál kisebb, nem végeznek kiigazítást.

ê 2002/13/EK 1. cikk (5) bekezdés

Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5 %-nál kisebb, nem végeznek kiigazítást.

2. A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegről.

ê 2002/83/EK

2. A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegről.

ê 2002/83/EK

31. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok fedezeteként nem használt eszközök

1. A tagállamok nem írhatnak elő szabályokat az eszközök megválasztására vonatkozóan a 20. cikkben említett tartalékokat megjelenítő eszközökön túlmenően.

ê 92/49/EGK 26. cikk

1. A tagállamok nem írhatnak elő semmilyen szabályt azoknak az eszközöknek a körére vonatkozóan, amelyek nem a 15. cikkben meghatározott biztosítástechnikai tartalékok fedezeteként szolgálnak.

ê 2002/83/EK

2. A 20. cikk (3) bekezdésének, a 37. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdésének, valamint a 39. cikk (1) bekezdése második albekezdésének figyelembevételével, a tagállamok nem korlátozhatják az engedéllyel rendelkező biztosítóintézetek vagyonának részét képező eszközök fölötti szabad rendelkezést, függetlenül attól, hogy azok ingó vagy ingatlan eszközök.

ê 92/49/EGK 26. cikk

2. A 15. cikk (2) bekezdésének, a 20. cikk (1), (2), (3) és (5) bekezdésének és a 22. cikk (1) bekezdése utolsó albekezdésének rendelkezései értelmében a tagállamok nem korlátozhatják azon – ingó vagy ingatlan – vagyoni eszközök feletti szabad rendelkezési jogot, amelyek az engedéllyel rendelkező biztosítóintézetek eszközállományának részét képezik.

3. Az (1) és (2) bekezdésekben megfogalmazott rendelkezések nem zárják ki, hogy a tagállamok olyan intézkedéseket hozzanak a biztosított személyek érdekeinek védelmére, amelyek meghozatalára az érintett vállalkozások tulajdonosaként, tagjaként vagy partnereként jogosultak.

ê 2002/83/EK

3. Az (1) és a (2) bekezdés nem zár ki semmilyen olyan intézkedést, amelynek a meghozatalára a tagállamok, mint a kérdéses vállalkozások tulajdonosai, tagjai vagy partnerei jogosultak.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

5. VII. FEJEZET – NEHÉZ VAGY JOGELLENES HELYZETBE KERÜLT BIZTOSÍTÓINTÉZETEK √ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK Õ

ê 2002/83/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

Nehéz helyzetbe került biztosítási vállalkozások

ò új szöveg

134. cikkRomló pénzügyi feltételek biztosítók és viszontbiztosítók általi észlelése és bejelentése

A biztosítók és viszontbiztosítók eljárásokat működtetnek a romló pénzügyi feltételek észlelésére, valamint a romló helyzet felügyeleti hatóságoknak való bejelentésére.

ê 2002/83/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 135. cikkA biztosítástechnikai tartalékok nem megfelelősége Õ

Amennyiben egy biztosítóintézet √ vagy viszontbiztosító Õ nem felel meg a 20 cikk VI. fejezet 2. szakasza követelményeinek, a székhely szerinti tagállamának illetékes hatósága √ felügyeleti hatóságai Õ azt követően, hogy szándékáról tájékoztatja √ szándékukról tájékoztatják Õ a kötelezettségvállalás szerinti √ fogadó Õ tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait, eltilthatja √ eltilthatják Õ azt az eszközei feletti szabad rendelkezéstől.ð Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai határozzák meg. ï

ò új szöveg

136. cikkA szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése

1. A biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, azonnal bejelentik a felügyeleti hatóságnak, ha a szavatolótőke-szükségletet már nem teljesítik, vagy ha ennek kockázata a következő három hónapban fennáll.

2. A szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított két hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító realisztikus helyreállítási tervet nyújt be jóváhagyásra a felügyeleti hatóságnak.

3. A felügyeleti hatóság az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak előírja, hogy a szavatolótőke-szükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított hat hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy helyreállítsa a szavatolótőke-szükségletet fedező megengedett szavatolótőke szintjét, vagy pedig a szavatolótőke-szükséglet teljesítése céljából csökkentse kockázati profilját.

A felügyeleti hatóság szükség esetén három hónappal meghosszabbíthatja ezt az időszakot.

ê 2005/68/EK 42. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. Az olyan viszontbiztosító pénzügyi helyzetének helyreállítása érdekében, amelynek szavatoló tőkéje a 37., 38. és 39. cikkben előírt minimum alá süllyedt, a vállalkozás székhelye szerinti illetékes hatóság előírhatja a vállalkozásnak, hogy a megbízható és eredményes pénzügyi helyzet helyreállítására vonatkozó tervet nyújtson be jóváhagyásra.

4. Különleges körülmények között, ha az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóság véleménye szerint a viszontbiztosító √ az érintett vállalkozás Õ pénzügyi helyzete várhatóan tovább romlik, a hatóság korlátozhatja, vagy megtilthatja a viszontbiztosítónak √ az adott vállalkozásnak Õ az eszközei feletti szabad rendelkezési jogát is. Az illetékes √ említett felügyeleti Õ hatóság tájékoztatja az általa hozott intézkedésekről a többi olyan √ fogadó Õ tagállamok √ felügyeleti Õ hatóságait, amelyek területén a viszontbiztosító üzleti tevékenységet folytat és az előbbi hatóság. √ A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának Õ kérelmére az utóbbi √ ezek a Õ hatóságok is meghozzáka ugyanazokat az intézkedéseket. ð Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága határozza meg. ï

3. Ha a szavatoló tőke mértéke a biztonsági tőke a 40. cikkben meghatározott szintje alá süllyed, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága rövid távú pénzügyi intézkedési terv benyújtását írja elő a viszontbiztosító számára, jóváhagyás céljából.

ò új szöveg

137. cikkA minimális tőkeszükséglet nem teljesítése

1. A biztosítók és viszontbiztosítók amint észlelik, azonnal bejelentik a felügyeleti hatóságnak, ha a minimális tőkeszükségletet már nem teljesítik, vagy ha ennek kockázata a következő három hónapban fennáll.

2. A minimális tőkeszükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított egy hónapon belül az érintett biztosító vagy viszontbiztosító realisztikus, rövid távú pénzügyi tervet nyújt be jóváhagyásra a felügyeleti hatóságnak annak érdekében, hogy az észleléstől számított három hónapon belül legalább a minimális tőkeszükséglet szintjére állítsa vissza a megengedett alapvető szavatolótőkét, vagy pedig a minimális tőkeszükséglet teljesítése céljából csökkentse kockázati profilját.

ê 2002/83/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. √ A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága Õ korlátozhatja a biztosítóintézet √ vagy viszontbiztosító Õ eszközei fölötti szabad rendelkezési jogát, vagy eltilthatja attól. Erről tájékoztatja azoknak a √ a fogadó Õ tagállamoknak a √ felügyeleti Õ hatóságait, amelyeknek a területén a biztosítóintézet tevékenységeket folytat,. és az utóbbiak √ Az említett hatóságok Õ az előző √ a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának Õ kérésére ugyanilyen intézkedéseket vezetnek be. ð Az intézkedések hatálya alá tartozó eszközöket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága határozza meg. ï

ê 2002/83/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 138. cikkTagállam területén található eszközök feletti szabad rendelkezés tilalma Õ

Minden tagállam meghozza √ A tagállamok meghozzák Õ a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy √ a Õ nemzeti jogszabályaival √ jogszabályokkal Õ összhangban megtilthassa a területén √ megtilthassák a területükön Õ lévő eszközök fölötti szabad rendelkezést a biztosítóintézet vállalkozás székhely szerinti tagállamának kérésére az (1), (2) és (3) bekezdésekben a 135., 136., 137.cikkben, a 142. cikk (2) bekezdésében ð és a 240. cikk (1) bekezdésében ï írt esetekben, miután az meghatározta az intézkedések által érintett eszközök körét.

ê 2002/83/EK 37. cikk (kiigazított szöveg)

√ 139. cikkFelügyeleti hatáskör romló pénzügyi helyzet esetében Õ

ê 2002/83/EK 37. cikk

4. Az illetékes hatóságok ezenkívül jogosultak minden olyan intézkedés meghozatalára, amelyek az (1), (2) és (3) bekezdésekben szabályozott esetekben a biztosított személyek érdekeinek védelmében szükségesek.

ò új szöveg

A 136. és 137. cikk ellenére, ha a vállalkozás szolvenciahelyzete tovább romlik, a felügyeleti hatóságok megfelelő hatáskörrel rendelkeznek ahhoz, hogy a biztosítási szerződéses ügyfelek érdekeinek vagy a viszontbiztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeknek a védelmében meghozzák a szükséges intézkedéseket.

Az intézkedéseknek összhangban kell lenniük az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szolvenciahelyzetében megfigyelt romlás mértékével és időtartamával.

ê 2002/83/EK 38. cikk és 2005/68/EK 43. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

140. cikkPénzügyi és hHelyreállítási terv ð és pénzügyi terv ï

1. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkezzenek arra, hogy pénzügyi helyreállítási terv elkészítését írják elő a biztosítóintézetek számára, ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a biztosítottak jogait veszély fenyegeti.

A pénzügyi helyreállítási tervnek a következő három évvel kapcsolatosan részletes adatokat vagy igazolást kell tartalmaznia legalább a következőkről:

ò új szöveg

1. A 136. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási terv és a 137. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi terv legalább a következőkkel kapcsolatos részleteket vagy bizonyítékokat tartalmazza:

ê 2002/83/EK 38. cikk, 2002/13/EK 1. cikk (7) bekezdés és 2005/68/EK 43. cikk

a) a becsült igazgatási költségek, különösen a becsült folyó általános kiadások és jutalékok;

ê 2002/83/EK 38. cikk

b) a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv;

ê 2002/83/EK 38. cikk, 2002/13/EK 1. cikk (7) bekezdés és 2005/68/EK 43. cikk

ð új szöveg

c) előzetes mérlegterv;

d) a kockázatvállalásból eredő kötelezettségek ð biztosítástechnikai tartalékok, ï kötelező szavatoló tőke ð minimális tőkeszükséglet és a szavatolótőke-szükséglet ï fedezésére szánt pénzügyi erőforrások becslése.

ê 2002/83/EK 38. cikk és 2002/13/EK 1. cikk (7) bekezdés 2005/68/EK 43. cikk (2) bekezdés e) pont

e) átfogó viszontbiztosítási politika.

ê 2005/68/EK 60. cikk (11) bekezdés

4. A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy korlátozzák a 28. cikkel összhangban meghatározott szavatoló tőkének a viszontbiztosításra alapozott csökkentését, ha:

a) a viszontbiztosítási szerződések jellege vagy minősége lényegesen megváltozott az előző pénzügyi év óta;

b) a viszontbiztosítási szerződések alapján nincs, vagy csak jelentéktelen mértékű a kockázatáthárítás."

ê 2002/83/EK 38. cikk és 2005/68/EK 43. cikk

2. A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy amennyiben a vállalkozás pénzügyi helyzetének romlása miatt a biztosítottak jogait veszély fenyegeti, az illetékes hatóságok kötelezhessék a biztosítóintézeteket kötelező szavatoló tőkéjük megemelésére, annak biztosítása érdekében, hogy a közeljövőben a biztosítóintézet eleget tudjon tenni a fizetőképességi követelményeknek. Ennek a magasabb kötelező szavatoló tőkének a szintjét az (1) bekezdésben említett pénzügyi helyreállítási terv alapján állapítják meg.

ê 2002/83/EK 38. cikk, 2002/13/EK 1. cikk (7) bekezdés és 2005/68/EK 43. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

32. A tagállamok felhatalmazzák az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságokat arra, hogy azok leértékeljék a ð szavatolótőke-szükséglet fedezetére szolgáló ï rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható valamennyi ð megengedett szavatolótőke-elemet ï elemet, különösen akkor, ha az előző pénzügyi év vége óta jelentős változás következett be ezen elemek piaci értékében.

ê 2002/83/EK 38. cikk

4. A tagállamok felhatalmazzák az illetékes hatóságokat arra, hogy korlátozzák a 28. cikkel összhangban meghatározott szavatoló tőkének a viszontbiztosításra alapozott csökkentését, ha:

ê 2002/83/EK 38. cikk és 2005/68/EK 57. cikk (7) bekezdés

a) a viszontbiztosítási szerződések jellege vagy minősége lényegesen megváltozott az előző pénzügyi év óta;

ê 2005/68/EK 57. cikk (7) bekezdés

b) a viszontbiztosítási szerződések alapján nincs, vagy csak jelentéktelen mértékű a kockázatáthárítás."

ê 2005/68/EK 43. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

63. Ha az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságok az e cikk (1) bekezdésének megfelelően ð a 136. cikk (2) bekezdésében említett ï pénzügyi helyreállítási tervet ð vagy a 137. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi tervet ï írtak elő a viszontbiztosító számára, mindaddig nem adhatják ki a 1839. cikk szerinti igazolást, ameddig úgy vélik, hogy √ az ügyfelek jogai vagy a Õ viszontbiztosítási szerződésekből eredő √ viszontbiztosító szerződéses Õ kötelezettségeki az (1) bekezdés értelmében veszélyeztetve vannak.

ò új szöveg

141. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyekben tovább részletezi a 136. cikk (2) bekezdésében említett helyreállítási tervet és a 137. cikk (2) bekezdésében említett pénzügyi tervet.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 73/239/EGK

21. cikk

1. Minden tagállam lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy biztosítási kötvényállományuk egészét vagy egy részét engedményezzék, ha az engedményezett az engedményezést követően rendelkezik a szükséges szavatoló tőkével.

Az érintett felügyeleti hatóságok az engedményezés jóváhagyása előtt egymással tanácskoznak

2. Amikor az engedményezést az illetékes felügyeleti hatóság jóváhagyta, az közvetlenül hatályosul a kötvénybirtokosokkal vagy a biztosítottakkal szemben

ê 2002/83/EK 39. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

142. cikkEngedély visszavonása

1. A biztosítóintézetnek a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatósága által kibocsátott engedélyét ez a hatóság visszavonhatja, ha a vállalkozás√ a következő esetekben Õ ð visszavonja ï √ a biztosító vagy viszontbiztosító számára adott engedélyt: Õ

ê 2002/83/EK 39. cikk, 92/49/EGK 14. cikk és 2005/68/EK 44. cikk (kiigazított szöveg)

a) √ az érintett vállalkozás Õ nem használja fel az engedélyt 12 hónapon belül, kifejezetten lemond arról, vagy több mint hat hónapon át szünetelteti tevékenységét, kivéve ha az érintett tagállam rendelkezett arról, hogy az engedély ilyen esetekben érvényét veszti;

b) √ az érintett vállalkozás Õ már nem tesz eleget az engedélyezés feltételeinek;

ò új szöveg

c) a vállalkozás nem teljesíti a minimális tőkeszükségletet és a felügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy a benyújtott pénzügyi terv nyilvánvalóan nem megfelelő, vagy a vállalkozás a minimális tőkeszükséglet nem teljesítésének észlelésétől számított három hónapon belül nem hajtja végre a jóváhagyott tervet.

ê 2002/83/EK 39. cikk

(c) a rendelkezésre álló idő alatt nem volt képes a 37. cikkben említett helyreállítási tervben vagy pénzügyi tervben meghatározott intézkedéseket meghozni;

ê 2002/83/EK 39. cikk, 92/49/EGK 14. cikk és 2005/68/EK 44. cikk (kiigazított szöveg)

d) √ az érintett vállalkozás Õ súlyosan megsérti a rá vonatkozó rendelkezésekből eredő kötelezettségeit.

ê 92/49/EGK 14. cikk (kiigazított szöveg)

2. Az engedély visszavonása, vagy hatályának megszűnése esetén a székhely szerinti tagállam √ felügyeleti hatósága Õ értesíti erről a többi tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait, és azok √ amelyek Õ meghozzák a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák, hogy a vállalkozás √ biztosító vagy viszontbiztosító Õ területükön új ügyleteket kezdjen akár a letelepedés joga, akár a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján.

A székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatósága a többi tagállam hatóságaival egyetértésben √ együtt Õ minden szükséges intézkedést meghoz a biztosított személyek érdekeinek védelme érdekében és különösen a vállalkozás √ biztosító Õ eszközei feletti szabad rendelkezési jogát korlátozza a 20. cikk (1) és (2) bekezdésével, második albekezdésével és a (3) bekezdés második albekezdésével 138. cikkel összhangban.

23. Engedély visszavonására vonatkozó bármely határozatot részletes indokolással kell ellátni, és azt az érintett vállalkozással √ biztosítóval vagy viszontbiztosítóval Õ közölni kell.

ê 2002/83/EK 40. cikk (kiigazított szöveg)

IV. CÍM VIII. FEJEZET - A LETELEPEDÉS JOGÁRA ÉS A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGÁRA VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

√ 1. SZAKASZ – BIZTOSÍTÓK LETELEPEDÉSE Õ

143. cikkFióktelep létesítésének feltételei

1. √ A tagállamok előírják, hogy Õ Aaz a biztosítóintézet, amely egy másik tagállam területén kíván fióktelepet létrehozni, köteles székhely szerinti tagállamának illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait értesíteni.

ê 88/357/EGK 3. cikk (kiigazított szöveg)

Az első irányelvnek és ennek az irányelvnek az alkalmazásában eEgy tagállam területén bármely vállalkozás állandó jelenlétét ugyanúgy kell kezelni, mint egy képviseletet vagy fióktelepet, még akkor is, ha ez nem képviselet vagy fióktelep formájában létezik, hanem csak egy, a vállalkozás saját alkalmazottai vagy egy olyan személy által működtetett iroda, aki független, de állandó felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás érdekében képviselőként léphessen fel.

ê 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

2. A tagállamok előírják minden biztosítóintézet számára, amely egy másik tagállam területén belül szándékozik fióktelepet létesíteni, hogy amikor az (1) bekezdésben meghatározott értesítési kötelezettségeknek eleget tesz, a következő adatokat szolgáltassa:

ê 2002/83/EK 40. cikk és 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

a) annak a tagállamnak a megnevezését, amelynek területén a biztosítóintézet fióktelepet kíván létesíteni;

b) üzleti tervet, amely többek között ð legalább ï tartalmazza a folytatni szándékozott üzleti tevékenység típusát és a fióktelep szervezeti felépítését √ tartalmazza Õ ;

ê 2002/83/EK 40. cikk (kiigazított szöveg)

dc) a fióktelep meghatalmazott képviselőjének √ egy olyan személy Õ nevét, akinek megfelelő felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a vállalkozás nevében kötelezettséget vállaljon harmadik féllel szemben, és képviselje a vállalkozást a fióktelep szerinti hatóságokkal való kapcsolattartásban és a bíróságok előtt. A √ a biztosító vagy, a Õ Lloyd's √ esetében Õ biztosítótársaságra vonatkozóan, a vállalt kötelezettségekből eredő, a fióktelep szerinti tagállamban történő peres eljárás esetén, a biztosított személyek nem részesülhetnek kevésbé kedvező bánásmódban, mintha a peres eljárást hagyományos típusú vállalkozással szemben indították volna. A meghatalmazott képviselőnek ezért elegendő jogkörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ellene eljárást lehessen indítani, és ebbéli minőségében √ annak Õ érintett √ biztosítói nevében és képviselje azt vagy azokat a fogadó tagállam hatóságai és bíróságai előtt (a továbbiakban: meghatalmazott képviselő) Õ Lloyd's biztosítóintézetekre vonatkozó kötelezettségeket vállalhasson

ê 2002/83/EK 40. cikk és 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

cd) a címet a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállamban, ahonnan dokumentumok beszerezhetők, illetve ahová √ azok Õ küldhetők, azzal, hogy erre a címre küldenek ð beleértve ï minden értesítést a meghatalmazott képviselőnek √ szánt minden értesítést Õ ;

ê 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

a fióktelep meghatalmazott képviselőjének nevét, akinek megfelelő felhatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a vállalkozás nevében kötelezettséget vállaljon harmadik féllel szemben, és képviselje a vállalkozást a fióktelep szerinti hatóságokkal való kapcsolattartásban és a bíróságok előtt. Aa Lloyd's esetében, ha √ a fogadó tagállamban Õ bármely jogvita merül fel az elvállalt kötelezettségekkel kapcsolatban, a biztosítottak igényeit nem lehet kedvezőtlenebbül elbírálni, mint ha a pert hagyományos típusú üzleti vállalkozás ellen indították volna. A meghatalmazott képviselőnek ezért megfelelő felhatalmazással kell rendelkeznie az ellene indított eljárásokban, és e felhatalmazásnál fogva jogosultnak kell lennie arra, hogy az érintett Lloyd's biztosítóintézetekre nézve kötelező érvényű kötelezettséget vállaljon.

3. Ha egy vállalkozás √ nem-életbiztosító Õ fióktelepe az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatához tartozó kockázatok biztosítását kívánja vállalni – a fuvarozói felelősség biztosításán kívül –, nyilatkozatot kell tennie arról, hogy belépett a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállam nemzeti irodájának és nemzeti garanciaalapjának tagjai közé.

ê 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

64. Abban az esetben, ha változás következik be azokban a biztosítóintézetre vonatkozó √ az Õ adatokban, amelyeket a (2) bekezdés b), c) vagy d) pontja értelmében a székhelye szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak megküldött, a biztosítóintézet köteles annak időpontja előtt legalább egy hónappal írásban értesítenie a változásról a székhelye szerinti tagállam és a fióktelep szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait, hogy a székhelye szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai és a fióktelep szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai eleget tudjanak tenni a (3) és (4) bekezdésben Ö 144. cikk (1) és (2) bekezdésében és (3) bekezdésének első albekezdésében Õ meghatározott feladataiknak.

ê 2002/83/EK 40. cikk

144. cikkInformációszolgáltatás

ê 92/49/EGK 32. cikk és 2002/83/EK 40. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

31. Kivéve azt az esetet, ha a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai indokoltan kétségbe vonják a biztosítóintézet √ vagy a meghatalmazott képviselő Õ ügyviteli struktúrájának ð irányítási rendszerének ï vagy pénzügyi helyzetének kielégítő voltát, illetve a vezető tisztségviselők, vagy a meghatalmazott képviselő jó hírnevét és szakmai képesítését vagy tapasztalatát, figyelembe véve a tervezett tevékenységeket, a (2) bekezdésben 143. cikk (2) bekezdésében említett összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül közlik ezt az információt a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival, és ennek megfelelően √ erről Õ tájékoztatják az érintett vállalkozást √ biztosítót Õ.

A székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai igazolják azt is, hogy a biztosítóintézet rendelkezik ð fedezi ï a 16. ð 100. ï és 17. ð 127. ï cikk előírásainak megfelelően számított minimális szavatoló tőkével ð szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet ï .

2. Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai elutasítják a (2) bekezdésben 143. cikk (2) bekezdésében említett információ közlését a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival, kötelesek az elutasítás indokairól az érintett biztosítóintézetet a kérdéses összes információ kézhezvételétől számított három hónapon belül tájékoztatni.

Ha az illetékes hatóságok megtagadják az információk továbbítását, vagy nem intézkednek, az feljogosítja a biztosítóintézetet arra, hogy a székhelye szerinti tagállam bíróságaihoz forduljon.

43. Mielőtt a biztosítóintézet fióktelepe megkezdené üzleti tevékenységét, a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai √ – adott esetben – Õ a (3) az (1) bekezdésben említett információ kézhezvételétől számított két hónapon belül tájékoztatják a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságát, amennyiben szükséges, azokról a feltételekről, amelyek mellett a közérdek védelmében a fióktelep szerinti √ fogadó Õ tagállamban az ilyen tevékenységeket folytatni lehet. ð A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága ezt az információt közli az érintett biztosítóval. ï

ê 2002/83/EK 40. cikk és 92/49/EGK 32. cikk (kiigazított szöveg)

5. A √ biztosító létrehozhatja fióktelepét és az megkezdheti működését attól a naptól kezdve, amikor a Õ fióktelep szerinti √ székhely szerinti Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaitól származó közlés kézhezvételekor √ megkapták ezt a közlést Õ, vagy ha tőlük ilyen közlés nem érkezik, a (4) az első albekezdésben előírt határidő lejártakor, a fióktelep létrejöhet és megkezdheti tevékenységét.

ê 2002/83/EK 41. cikk és 92/49/EGK 34. cikk (kiigazított szöveg)

2. SZAKASZ – A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA √ BIZTOSÍTÓK Õ

√ 1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Õ

145. cikkaA székhely szerinti tagállam előzetes értesítése

Az a biztosítóintézet, amely első alkalommal kíván üzleti tevékenységet folytatni egy vagy több tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, köteles először a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait tájékoztatni √ értesíteni Õ, jelezve az általa vállalni kívánt √ kockázatok vagy Õ kötelezettségek jellegét.

ê 2002/83/EK 42. cikk és 92/49/EGK 35. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

146. cikk A szolgáltatásnyújtás szabadsága: aA székhely szerinti tagállam általi értesítés

1. A 41145. cikkben előírt értesítéstől számított egy hónapon belül a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai a következőket közlik, illetve küldik meg annak a tagállamnak vagy tagállamoknak, amelyeknek a területén a vállalkozás √ biztosító Õ a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet kíván folytatni:

a) egy igazolás arról, hogy a biztosítóintézet rendelkezik a 28. és 29. ð fedezi a 100. és 127. ï cikkel összhangban számított ð szavatolótőke-szükségletet és minimális tőkeszükségletet ï minimális szavatoló tőkével

b) azok az √ biztosítási Õ ágazatok, amelyek művelésére a biztosítóintézet engedélyt kapott;

c) azoknak a √ kockázatoknak vagy Õ kötelezettségeknek a jellege, amelyeket a biztosítóintézet a szolgáltatásnyújtás szerinti √ fogadó Õ tagállamban vállalni kíván.

Ugyanakkor √ a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai Õ erről a √ közlésről Õ az érintett biztosítóintézetet is tájékoztatják.

ê 92/49/EGK 35. cikk (kiigazított szöveg)

2. Valamennyi √ Az a Õ tagállam, amelynek területén egy biztosítóintézet √ nem-életbiztosító Õ a szolgáltatásnyújtás szabadságának alapján a 73/239/EGK irányelv az I. mellékletének A. pontjában meghatározott 10. ágazathoz tartozó kockázatokat – a fuvarozók felelősségbiztosításának kivételével – kívánja biztosítani, előírhatja a biztosítóintézet számára, hogy √ megadja a következőket Õ :

a) közölje ezen irányelv 12a. cikkének (4) bekezdésében a 18. cikk(1) bekezdése h) pontjában említett képviselő neve és címe,

b) tegyen nyilatkozat arról, hogy azon √ a fogadó Õ tagállam nemzeti irodájának és nemzeti garanciaalapjának tagja lett, amelyben a szolgáltatást nyújtja.

23. Amennyiben a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai nem közlik az (1) bekezdésben említett információt az adott √ abban megadott Õ határidőn belül, kötelesek a biztosítóintézetet ugyanezen a határidőn belül elutasításuk indokairól tájékoztatni.

Az információtovábbítás megtagadása √ vagy elmulasztása Õ feljogosítja a biztosítóintézetet arra, hogy a székhely szerinti tagállam bíróságaihoz forduljon.

34. A vállalkozás biztosító azon a meghatározott napon √ attól a naptól Õ kezdheti meg üzleti tevékenységét, amelyen tájékoztatják az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott információtovábbítás megtörténtéről.

ê 2002/83/EK 43. cikk és 92/49/EGK 36. cikk (kiigazított szöveg)

147. cikk A szolgáltatásnyújtás szabadsága: a A √ kockázatok vagy Õ kötelezettségek jellegének megváltozása

Minden, a 41145. cikkben említett információ tekintetében a biztosítóintézet által tervezett változásra a 41145. és 42146. cikkben előírt eljárást kell alkalmazni.

ê 90/618/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

√ 2. ALSZAKASZ – GÉPJÁRMű FELELőSSÉGBIZTOSÍTÁS Õ

148. cikk√ Kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás Õ

1. Ez a cikk akkor alkalmazandó, hHa egy tagállamban lévő telephelyén keresztül egy biztosítóintézet √ nem-életbiztosító Õ egy másik tagállamban a 73/239/EGK irányelv az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatába tartozó kockázatok biztosításával foglalkozik, a fuvarozói felelősséget kivéve,

2. Aa szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam kötelezi az említett biztosítóintézetet, hogy tagja legyen a tagállam nemzeti irodájának és garanciaalapjának, és vegyen részt annak finanszírozásában.

2. A szolgáltatásnyújtás útján fedezett kockázatok vonatkozásában azonban a biztosítóintézetnek nem kell további befizetést vagy√ Az (1) bekezdésben említett pénzügyi Õ hozzájárulást teljesítenie a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam irodája és alapja számára azon túl, mint amit a tagállambeli telephelyén keresztül működő és a √ csak az I. melléklet A. pontjában szereplő Õ 10. ágazatba tartozó √ szolgáltatásnyújtás útján fedezett Õ kockázatok (a fuvarozói felelősség kivételével) biztosításával foglalkozó biztosítóintézetek ugyanazon az alapon, √ tekintetében kell teljesíteni. A hozzájárulást ugyanazon az alapon kell számítani, mint az adott tagállambeli telephelyen keresztül működő, az említett kockázatokat biztosító nem-életbiztosítók esetében. Õ

azaz az adott √ A számítást a biztosítónak a fogadó Õ tagállamban a fenti ágazatban keletkező díjbevétele vagy az adott ágazat által felölelt kockázatok száma alapján fizetnek √ kell végezni. Õ

3. Ezen irányelv nem gátolja √ A fogadó tagállam előírhatja Õ, hogy a szolgáltatást nyújtó biztosítóintézetek kötelesek legyenek megfelelni a szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ az abban a Õ tagállambannak a minősített kockázatok biztosítására vonatkozó szabályokainak amennyiben azok az ott √ abban az államban Õ letelepedett √ nem-életbiztosítókra Õ biztosításokra is vonatkoznak.

149. cikk√ A kárigényt benyújtó személyek megkülönböztetéssel szembeni védelme Õ

4. A szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam kötelezi a biztosítóintézetet √ nem-életbiztosítót Õ arra, hogy a területén bekövetkezett eseményekkel kapcsolatban kárigényt benyújtó személyek számára biztosítsa azt, hogy ne kerüljenek kedvezőtlenebb helyzetbe amiatt, hogy a biztosítóintézet az I. melléklet A. pontjában szereplő 10. ágazatba sorolt kockázatokat (a fuvarozói felelősség kivételével) szolgáltatásnyújtás, és nem az adott tagállamban lévő telephely √ fióktelep Õ útján biztosítja.

150. cikk√ Képviselő Õ

1. E célból √ A 149. cikkben említett célokból Õ a szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam kötelezi a biztosítóintézetet √ nem-életbiztosítót Õ arra, hogy a területén honos vagy ott letelepedett képviselőt jelöljön ki, aki összegyűjti a kárigényekkel kapcsolatos információkat, és megfelelő hatáskörrel rendelkezik ahhoz, hogy a kárigényeket benyújtó károsultakkal szemben a biztosítóintézetet képviselje, és a károkat megtérítse, továbbá az adott tagállam illetékes bíróságai és hatóságai előtt is ellássa, vagy szükség esetén elláttassa a biztosítóintézet képviseletét a kárigények ügyében.

A képviselő kötelezhető arra, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai előtt képviselje a biztosítóintézetet √ nem-életbiztosítót Õ a gépjármű-felelősségbiztosítások meglétének és érvényességének ellenőrzése ügyében.

2. A szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam nem kötelezheti a kijelölt képviselőt arra, hogy az őt kijelölő biztosítóintézet √ nem-életbiztosító Õ nevében az (1) a második és harmadik albekezdésben foglaltaktól eltérő tevékenységet is folytasson.

3. A képviselő kijelölése önmagában nem jelenti a 73/239/EGK irányelv 6. cikke (2) bekezdése b) pontjának 143. cikknek megfelelő fióktelep vagy képviselet alapítását, és a képviselő nem tekinthető ezen irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett telephelynek.

ê 2000/26/EK 9. cikk (kiigazított szöveg)

4. Ha a A biztosítóintézet elmulasztotta kárrendezési megbízottja kijelölését, a √ székhely szerinti Õ tagállamok √ jóváhagyásával Õ jóváhagyásukat adhatják ahhoz, hogy √ kijelölheti, hogy Õ a 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[72] 4. √ cikkében említett Õ cikke szerinti cikkének megfelelően kijelölt kárrendezési megbízottak átvegyék az (1) bekezdésben szerint kijelölt kárrendezési megbízottak √ említett képviselők Õ feladatát.

ê 2002/83/EK 44. cikk (kiigazított szöveg)

√ 3. SZAKASZ – A FOGADÓ TAGÁLLAM FELÜGYELETI HATÓSÁGAINAK HATÁSKÖRE Õ

√ 1. ALSZAKASZ – BIZTOSÍTÁS Õ

151. cikkNyelv

A fióktelep, illetve a szolgáltatásnyújtás szerinti √ fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai megkövetelhetik, hogy azt az információt, amelyet ezen irányelv alapján jogosultak kérni az illető állam √ tagállam Õ területén működő biztosítóintézet tevékenységeiről, az adott állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein adják meg.

ê 92/49/EGK 39. cikk (kiigazított szöveg)

152. cikk√ Előzetes tájékoztatás és előzetes jóváhagyás Õ

2.1 A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti √ fogadó Õ tagállam nem hozhat olyan rendelkezéseket, amelyek az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblázatok √ , illetve életbiztosítók esetében a biztosítási díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok kiszámításához használt biztosítástechnikai alapok Õ vagy nyomtatványok, valamint olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy az azokról való rendszeres tájékoztatás kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás √ biztosító Õ a biztosítottakkal √ az ügyfelekkel Õ bonyolítandó ügyletei során kíván használni.

2. Ezek a tagállamok √ A fogadó tagállam Õ csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhat elő a területén a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján biztosítási tevékenységet folytatni kívánó vállalkozások √ biztosítók Õ számára a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályok betartásának ellenőrzése céljából, és ez a követelmény nem képezheti a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.

3. A fióktelep szerinti tagállam vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti √ fogadó Õ tagállam nem tarthat fenn és nem vezethet be biztosítási díjak emelésére vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.

ê 2002/83/EK 46. cikk (kiigazított szöveg)

è1 2005/1/EK 8. cikk (1) bekezdés

ð új szöveg

153. cikkA jogszabályi rendelkezéseket nem teljesítő biztosítóintézetek √ biztosítók Õ

21. Ha valamely tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai megállapítják, hogy √ a tagállam Õ területén fiókteleppel rendelkező, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tevékenykedő biztosítóintézet nem tartja be az ilyen √ abban az Õ államban rá vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, kötelezik az érintett biztosítóintézetet, hogy orvosolja a szabálytalan helyzetet.

32. Ha az érintett biztosítóintézet elmulasztja a szükséges intézkedés megtételét, az érintett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai erről a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait tájékoztatják.

Ez utóbbi hatóságok √ A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai Õ a lehető legkorábbi alkalommal meghozzák az összes szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy az érintett biztosítóintézet orvosolja a szabálytalan helyzetet.

Az ilyen intézkedések jellegéről √ A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai Õ tájékoztatják az érintett √ a fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait √ a megtett intézkedésekről Õ .

43. Ha a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére, vagy azért, mert ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak vagy nem léteznek abban az államban, a biztosítóintézet továbbra is sérti az érintett √ a fogadó Õ tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, √ vagy az intézkedések elégtelennek bizonyulnak Õ a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak tájékoztatása után, ez a √ fogadó Õ tagállam √ felügyeleti hatósága Õ meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a vállalkozás √ biztosító Õ a √ fogadó tagállam Õ területén új biztosítási szerződéseket kössön.

A tagállamok biztosítják, hogy területükön lehetséges legyen az ilyen intézkedésekhez szükséges jogi okmányok kikézbesítése az biztosítóintézeteknek √ a biztosítóknak Õ .

54. Az (21), (32) és (43) bekezdés nem érinti az érintett tagállamoknak sürgősség esetében biztosított hatáskört, hogy meghozzák a helyénvaló √ sürgősségi Õ intézkedéseket a területükön elkövetett √ belüli Õ szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására. Ez √ a hatáskör Õ magában foglalja annak lehetőségét is, hogy megakadályozzák, hogy a biztosítóintézetek területükön további biztosítási szerződéseket kössenek.

65. Az (21), (32) és (43) bekezdés nem érinti a tagállamoknak azt a hatáskörét, hogy büntessék a területükön elkövetett jogsértéseket.

76. Ha egy biztosítóintézet, amely jogsértést követett el, telephellyel √ fiókteleppel Õ vagy vagyonnal rendelkezik az érintett tagállamban, ez utóbbi illetékes√ ennek a tagállamnak a felügyeleti Õ hatóságai a nemzeti jognak megfelelően alkalmazhatják az adott jogsértésre előírt √ nemzeti Õ közigazgatási szankciókat az adott telephellyel √ fiókteleppel Õ vagy vagyonnal szembeni végrehajtás útján.

87. A (32)–(76) bekezdés alapján kirótt szankciókat vagy a biztosítási tevékenység folytatására vonatkozó korlátozásokat is tartalmazó intézkedéseket megfelelően meg kell indokolni, és azokról az érintett biztosítóintézetet értesíteni kell.

18. Minden olyan vállalkozás, amely tevékenységét a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végzi, √ A biztosító Õ köteles benyújtani a fióktelep és/vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti √ a fogadó Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak ð kérésére ï a tőle az (1)–(7) bekezdés alkalmazásában bekért minden dokumentumot e cikk céljára, amennyiben azok a biztosítóintézetek, amelyek központi ügyvezetésének helye √ főirodája Õ az ilyen tagállamokban van, szintén kötelesek így tenni.

9. √ A tagállamok közlik a Bizottsággal azoknak az eseteknek a számát és típusát, amelyek a 144. vagy a 146. cikk szerinti visszautasításhoz vezettek vagy amelyeknél a (4) bekezdés szerinti intézkedéseket hoztak. Õ

A √ Ezen információ alapján a Õ Bizottság minden két évben tájékoztatja è1 az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottságot ⎜, összegezve azoknak az eseteknek a számát és típusát, amelyekben az egyes tagállamokban a 40. vagy a 42. cikk alapján az engedélyt elutasítottak, vagy e cikk (4) bekezdése alapján intézkedéseket hoztak. A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal és megadják a szóban forgó jelentés elkészítéséhez szükséges adatokat √ , minden két évben Õ .

ê 2002/83/EK 47. cikk (kiigazított szöveg)

154. cikkReklámtevékenység

Ennek az irányelvnek egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg aA más tagállamokban székhellyel rendelkező biztosítóintézeteket abban, hogy √ főirodával rendelkező biztosítók Õ szolgáltatásaikat az összes rendelkezésre álló tájékoztatási eszköz segítségével √ reklámozhatják a fogadó tagállamban Õ a fióktelep vagy a szolgáltatásnyújtás szerinti tagállamban reklámozzák, figyelembe véve a közérdek érdekében az ilyen reklám alaki és tartalmi követelményeire irányadó szabályokat.

ê 2002/83/EK 50. cikk (kiigazított szöveg)

155. cikkBiztosítási díjakat terhelő adók

1. Minden további összehangolás sérelme nélkül, minden biztosítási szerződésre kizárólag √ a kockázat helye vagy Õ a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban lehet az életbiztosítási díjakra közvetett adókat és adójellegű járulékokat kivetni;.

ê 92/49/EGK 46. cikk

A 88/357/EGK irányelv 2. cikke d) pontjának első francia bekezdésében meghatározott rendelkezésektől eltérve és e Az első albekezdésnek az alkalmazásában egy tagállam területén elhelyezkedő épületben található ingó vagyon – a kereskedelmi tranzitárukat kivéve – abban a tagállamban fennálló kockázatnak minősül akkor is, ha az épületre és berendezésére nem ugyanaz a biztosítási szerződés nyújt védelmet.

ê 2002/83/EK 50. cikk (kiigazított szöveg)

valamint Spanyolország tekintetében √ esetében egy biztosítási szerződésre kivethetik Õ a spanyol „Consorcio de compensacion de seguros” javára törvény alapján kirótt különadót, hogy az teljesíthesse az e tagállamban bekövetkezett rendkívüli eseményekből származó veszteségek kártalanítására vonatkozó feladatát.

2. A 32176-182. és a 184–187. cikk alapján a szerződésre alkalmazandó jog nem érinti a vonatkozó adózási rendelkezéseket.

3. A további összehangolásig mMinden tagállam saját nemzeti rendelkezéseit alkalmazza a területükön √ kockázatokat vagy Õ kötelezettségeket vállaló biztosítóintézetekre √ biztosítókra Õ az első al √ (1) Õ bekezdés alapján járó közvetett adók és adójellegű járulékok beszedésének biztosítására.

ê 2005/68/EK 47. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 2. ALSZAKASZ – VISZONTBIZTOSÍTÁS Õ

156. cikkA jogszabályi rendelkezéseket be nem tartó viszontbiztosítók

1. Ha a működés helye szerinti √ egy Õ tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai megállapítják, hogy a területükön fiókteleppel rendelkező, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet folytató viszontbiztosító nem tartja be az e tagállamban rá vonatkozó jogi előírásokat, előírják az érintett viszontbiztosító számára, hogy a rendellenes helyzetet megszüntesse. Egyidejűleg a vizsgálati eredményeket a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatósága elé terjesztik.

2. Ha a székhely szerinti tagállam által meghozott intézkedések ellenére, vagy azért, mert ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak, a viszontbiztosító továbbra is sérti az érintett √ megszegi a fogadó Õ tagállamban hatályos jogszabályi rendelkezéseket, √ vagy azért, mert ezek az intézkedések elégtelennek bizonyulnak Õ, √ a fogadó tagállam felügyeleti hatósága Õ a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak tájékoztatása után, ez a tagállam meghozhatja a helyénvaló intézkedéseket a további szabálytalanságok megakadályozására vagy szankcionálására, ideértve a szigorúan szükséges mértékig azt is, hogy megakadályozza, hogy a vállalkozás √ viszontbiztosító Õ a √ fogadó tagállam Õ területén új viszontbiztosítási szerződéseket kössön.

A tagállamok biztosítják, hogy területeiken az ilyen viszontbiztosítókra vonatkozó intézkedések meghozatalához szükséges joganyag rendelkezésre álljon.

23. Az (1) és (2) bekezdés értelmében hozott bármely intézkedést, amely bírság ð szankció ï kiszabását, vagy a biztosítási tevékenység folytatásának korlátozását eredményezi, megfelelően indokolni kell, és az érintett viszontbiztosítóval közölni kell.

ê 2002/83/EK 49. cikk (kiigazított szöveg)

√ 4. SZAKASZ – STATISZTIKAI TÁJÉKOZTATÁS Õ

157. cikkA határon átnyúló tevékenységekre vonatkozó statisztikai tájékoztatás

ê 92/49/EGK 44. cikk (kiigazított szöveg)

2. Minden biztosítóintézetnek √ biztosítónak Õ tájékoztatnia kell a székhelye szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságát külön a letelepedés joga alapján és külön a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján végrehajtott ügyletekkel kapcsolatban, a biztosítási díjak, a kárigények és jutalékok összegéről tagállamonkénti és ágazatcsoportonkénti bontásban és a viszontbiztosítás levonása nélkül √ az alábbiak szerint: Õ

√ a) nem-életbiztosítás esetében ágazatcsoportonként az I. melléklet B. pontjában meghatározottak szerint; Õ

√ b) életbiztosítás esetében az I–IX. ágazatok szerint, a II. mellékletben meghatározottak alapján. Õ

valamint a 73/239/EGK irányelv Az I. mellékletének A. pontjában felsorolt 10. ágazat tekintetében – a fuvarozók felelősségbiztosításának kivételével – √ az érintett vállalkozás Õ a biztosítóval szembeni kárigények gyakoriságáról és átlagos költségéről √ is tájékoztatja az említett felügyeleti hatóságot Õ.

A székhely szerinti tagállam √ felügyeleti hatósága Õ ésszerű időn belül összesített formában továbbítja ezeket √ az első és második albekezdésben említett Õ információkat valamennyi érintett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaihoz, amennyiben √ ha Õ azok ezt kérik.

ê 2002/83/EK 48. cikk (kiigazított szöveg)

√ 5. SZAKASZ – FIÓKTELEPEK SZERZőDÉSEINEK KEZELÉSE FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOK SORÁN Õ

158. cikk√ Biztosítók Õ felszámolása

Amennyiben valamely biztosítóintézetet √ biztosítót Õ felszámolnak, a fióktelep által, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján megkötött szerződésekből származó kötelezettségeket ugyanúgy kell teljesíteni, mint amelyek a vállalkozás más biztosítási szerződéseiből származnak, a biztosított √ személyek Õ életek és a kedvezményezettek állampolgárság alapján történő megkülönböztetése nélkül.

ê 2005/68/EK 48. cikk (kiigazított szöveg)

159. cikk√ Viszontbiztosítók Õ Ffelszámolása

√ Amennyiben valamely Õ Vviszontbiztosítót felszámolása esetén √ felszámolnak, Õ a fióktelep által elvállalt, vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kötött szerződésekből származó kötelezettségeket ugyanolyan módon kell kezelni, mint a vállalkozás egyéb biztosítási szerződéseiből származó követeléseket.

ê 2002/83/EK 51. cikk (kiigazított szöveg)

V. CÍM IX. FEJEZET

A KÖZÖSSÉGEN KÍVÜL √ FŐIRODÁVAL Õ SZÉKHELLYEL RENDELKEZŐ √ BIZTOSÍTÓK VAGY VISZONTBIZTOSÍTÓK Õ VÁLLALKOZÁSOK KÖZÖSSÉGEN BELÜL LÉTESÍTETT KÉPVISELETEIRE ÉS FIÓKTELEPEIRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

√ 1. SZAKASZ – A TEVÉKENYSÉG MEGKEZDÉSE Õ

160. cikkAz engedélyezés elvei és feltételei

1. Valamennyi tagállam √ A tagállamok Õ hatósági engedélyezéstől teszik függővé a 2. cikkben (1) bekezdésének első albekezdésében említett √ üzleti Õ tevékenységek gyakorlását bármely olyan vállalkozás számára, amelynek székhelye √ főirodája Õ a Közösségen kívül van.

ê 2002/83/EK 51. cikk és 73/239/EGK 23. cikk

2. A tagállam akkor adhatja meg az engedélyt, ha a vállalkozás megfelel legalább a következő feltételeknek:

ê 73/239/EGK 23. cikk (kiigazított szöveg)

a) saját országának joga szerint jogosult biztosítási tevékenység végzésére √ folytatására Õ ;

ê 2002/83/EK 51. cikk és 73/239/EGK 23. cikk (kiigazított szöveg)

b) képviseletet vagy fióktelepet létesít az adott tagállam területén;

ê 73/239/EGK 23. cikk (kiigazított szöveg)

c) vállalja, hogy a képviselet vagy fióktelep irányításának helyén az általa ott végzett √ folytatott Õ üzleti tevékenységre vonatkozóan beszámolót készít, és hogy a lebonyolított üzletekről ott vezet nyilvántartást;

d) kijelöl egy képviselőt, √ egy általános képviselőt Õ , akinek személyét az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságoknak jóvá kell hagyniuk;

ê 2002/83/EK 51. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

d) általános képviselőt jelöl ki, akit az illetékes hatóságoknak kell jóváhagynia;

e) abban a tagállamban, ahol a tevékenységét folytatja, rendelkezik olyan eszközökkel, amelyek értéke megegyeziknek a biztonsági tőke ð minimális tőkeszükséglet ï tekintetében a 29. 127. cikk (2)(1) bekezdésének d) pontjában első albekezdésében előírt minimális összeg ð abszolút alsó korlát ï legalább felével, és biztosítékként a minimális összegnek ð az abszolút alsó korlát ï egynegyedét letétbe helyezi;

ê 73/239/EGK 23. cikk

ð új szöveg

f) vállalja, hogy a 25. ð 100. és 126. ï cikkben említett követelményeknek megfelelően a szavatolótőkére vonatkozó előírásokat megtartja ð teljesíti a szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet ï ;

ê 2000/26/EK 8. cikk b) pont

hg) közli az egyes tagállamokban kijelölt kárrendezési megbízott nevét és címét, kivéve azt a tagállamot, ahol az engedélyt kérik, ha a biztosítandó kockázat szerepel az I. melléklet A. pontjának 10. ágazatában, kivéve a fuvarozók felelősségbiztosítását.

ê 73/239/EGK 23. cikk

gh) üzleti tervet nyújt be a 11. 161. cikk (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően;

ò új szöveg

i) teljesíti a IV. fejezet 2. szakaszában meghatározott irányítási követelményeket.

ê 2002/83/EK 51. cikk (1) bekezdés és 73/239/EGK 23. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

13. Valamennyi ð E fejezet alkalmazásában a „ fióktelep ” valamely az (1) bekezdésben említett olyan biztosító bármilyen állandó jelenléte egy ï tagállam ð területén, amelyet ï hivatalos engedélyhez ð engedélyeznek ï köti minden olyan vállalkozásnak az 1. cikkben említett üzleti tevékenység folytatását, amelynek a székhelye a Közösségen kívül található ð az adott tagállamban és amely biztosítási tevékenységet folytat ï.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

161. cikk √ A fióktelep üzleti terve Õ

31. A képviselet vagy a fióktelep (2) bekezdés g) pontjában 160. cikk (2) bekezdésének h) pontjában említett üzleti terve a következőketre vonatkozó adatokat vagy bizonyítékot tartalmazza:

a) a vállalkozás által vállalni kívánt √ kockázatok vagy Õ kötelezettségek jellege;

b) a viszontbiztosításra vonatkozó irányelvek;

ò új szöveg

c) a jövőbeli szavatolótőke-szükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 4. szakaszában meghatározottak szerint, előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer;

d) a jövőbeli minimális tőkeszükségletre vonatkozó becslés a VI. fejezet 5. szakaszában meghatározottak szerint, előzetes mérlegterv alapján, valamint a becslésekhez használt számítási módszer;

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

ce) a vállalkozás 55. cikkben VI. fejezet 4. és 5. szakaszában említett ð megengedett szavatolótőkéjének és megengedett alapvető szavatolótőkéjének ï szavatoló tőkéjének és biztonsági tőkéjének állapota ð tekintettel a szavatolótőke-szükségletre és a minimális tőkeszükségletre ï ;

df) az ügyviteli szolgálatok és az üzletszerző szervezet létrehozásának költségeire vonatkozó becslések, illetve az e költségek fedezetére szánt pénzügyi erőforrások, √ és ha a fedezendő kockázatok az I. melléklet A. pontjának 18. ágazatába vannak besorolva, a segítségnyújtáshoz rendelkezésre álló erőforrások Õ ;

ò új szöveg

g) az irányítási rendszer szerkezetére vonatkozó információk.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. √ Az (1) bekezdésben meghatározott követelményeken kívül az üzleti tervnek Õ ezenkívül az első három pénzügyi évre √ vonatkozóan az alábbiakat kell magában foglalnia Õ :

e) egy terv, mely részletes becsléseket tartalmaz a közvetlen biztosítás, a viszontbiztosításba vételek és a viszontbiztosításba adások tekintetében a bevételekről és ráfordításokról;

fa) egy előzetes mérlegterv;

gb) becslések a ð biztosítástechnikai tartalékok, a minimális tőkeszükséglet ï biztosítási kötelezettségek és a ð szavatolótőke-szükséglet ï szavatoló tőke fedezetére szánt pénzügyi erőforrásokról,

c) √ nem-életbiztosítás esetében az alábbiakat is tartalmazza: Õ

√ i. az organizációs költségeken kívül a működési költségek becsült értéke, különös tekintettel a folyó általános költségekre és jutalékráfordításokra; Õ

√ ii. a biztosítási díjak vagy járulékok és a kárigények becsült értéke; Õ

d) √ életbiztosítás esetében a közvetlen üzleti tevékenység, a viszontbiztosításba vett és a viszontbiztosításba adott kockázatok tekintetében a részletes bevételi és kiadási becsléseket rögzítő terv is. Õ

43. A tagállamok megkövetelhetik √ az életbiztosítóktól, hogy Õ a díjtáblázatok és a biztosítástechnikai tartalékok számításához alkalmazott biztosítástechnikai alapokra vonatkozóan rendszeresen √ küldjenek Õ értesítést, anélkül azonban, hogy ez a követelmény a tevékenység folytatásának előfeltétele lenne.

ê 2002/83/EK 53. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

162. cikkÁllományátruházás

1. A nemzeti jogban meghatározott feltételek mellett minden tagállam √ a tagállamok Õ engedélyezik a területén √ területükön Õ létrejött képviseleteknek és fióktelepeknek, amelyekre ez a cím fejezet vonatkozik, hogy szerződésállományuk egészét vagy egy részét átruházzák az ugyanebben √ ugyanabban Õ a tagállamban lévő átvevő biztosítóintézetre √ vállalkozásra Õ , amennyiben e tagállam, vagy ha helyénvaló, √ adott esetben Õ az 56. 165. cikkben említett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai igazolják, hogy az átruházást figyelembe véve az átvevő biztosítóintézet √ vállalkozás Õ rendelkezik a ð 100. cikk első albekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez ï szükséges ð megengedett szavatolótőkével ï szavatoló tőkével.

ê 92/49/EGK 53. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. Az egyes tagállamok, nemzeti jogszabályaik által meghatározott feltételek mellett, engedélyt adnak az e cím fejezet rendelkezései által érintett és területükön létesített képviseleteknek és fióktelepeknek, hogy szerződési portfóliójuk egészét vagy részét egy olyan biztosítóintézetre √ biztosítóra Õ ruházzák, amelynek székhelye √ főirodája Õ egy másik tagállamban van, feltéve, hogy ennek a tagállamnak az illetékes √ a felügyeleti Õ hatóságai igazolják, hogy az átvevő iroda √ vállalkozás Õ – az átruházás értékét is figyelembe véve – rendelkezik a ð 100. cikk első albekezdésében említett szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez ï szükséges ð megengedett szavatolótőkével ï minimális szavatoló tőkével.

3. Ha a nemzeti jogszabályai által meghatározott feltételek mellett egy tagállam engedélyt ad az e cím fejezet rendelkezései alá tartozó és a területén létesített képviseleteknek és fióktelepeknek, hogy szerződési portfóliójuk egészét vagy részét egy, az e cím fejezet rendelkezései alá tartozó, egy másik tagállamban lévő képviseletre vagy fióktelepre ruházzák át, biztosítania kell, hogy az átvevő iroda √ vállalkozás Õ szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai, vagy ha szükséges, a 26. 165. cikkben említett tagállam igazolja √ az alábbiakat: Õ

a) hogy az átvevő iroda √ vállalkozás Õ – az átruházás értékét is figyelembe véve – rendelkezik a ð szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez ï szükséges ð megengedett szavatolótőkével ï minimális szavatoló tőkével,;

b) hogy az átvevő iroda √ vállalkozás Õ szerinti tagállam törvényei megengedik az ilyen átruházást;

c) és hogy ez a tagállam hozzájárult az átruházáshoz.

4. Az (1), (2) és (3) bekezdésben szabályozott körülmények esetén az a tagállam, amelyben az átruházó képviselet vagy fióktelep elhelyezkedik, az átruházást annak a tagállamnak √ a kötelezettségvállalás szerinti tagállam vagy a kockázat helye szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak Õ a beleegyezése után engedélyezi, amelyben a kockázat fennáll – ha ez a tagállam nem azonos azzal a tagállammal, amelyben az átruházó képviselet vagy fióktelep van.

5. Azoknak a tagállamoknak az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai, amelyeknek a véleményét kikérték, a felkérés kézhezvételétől számított három hónapon belül adják meg véleményüket vagy hozzájárulásukat az átruházó biztosítóintézet székhely szerinti tagállamának illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai számára; Hha a megkérdezett hatóságok e határidőn belül nem adnak választ, azt kedvező véleménynek vagy hallgatólagos beleegyezésnek kell tekinteni.

6. Az e cikk (1)–(5) bekezdés rendelkezéseivel összhangban engedélyezett átruházást √ a kötelezettségvállalás szerinti tagállamnak, vagy a kockázat helye szerinti Õ annak a tagállamnak a nemzeti jogszabályai szerint kell közzétenni, amelyben a kockázat fennáll.

Az átruházások automatikusan hatályossá válnak a kötvénytulajdonosokra √ az ügyfelekre Õ, biztosított személyekre és bármely olyan személyre, akinek az átruházott szerződésekből jogai vagy kötelezettségei származnak.

ê 2002/83/EK és 92/49/EGK 53. cikk (kiigazított szöveg)

E rendelkezés Az első és a második albekezdés nem érinti a tagállamok jogát arra, hogy biztosítsák √ az ügyfeleknek Õ a biztosítottaknak a szerződések felmondásának lehetőségét az átruházást követő meghatározott időtartamon belül.

ê 2002/83/EK 54. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

163. cikkBiztosítástechnikai tartalékok

A tagállamok megkövetelik, hogy a vállalkozások létrehozzák a √ VI. fejezet 2. szakaszával összhangban számított Õ 20. cikkben említett √ megfelelő biztosítástechnikai Õ tartalékokat, elegendő összegben ahhoz, hogy fedezetet nyújtsanak a területükön vállalt biztosítási kockázatokra ð biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre ï. Ö A tagállamok előírják a vállalkozások számára, hogy a VI. fejezet 1. szakaszával összhangban értékeljék az eszközöket és a forrásokat, és a VI. fejezet 3. szakaszával összhangban határozzák meg a szavatolótőkét. Õ A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a képviselet vagy a fióktelep a tartalékokat egyenértékű és megfeleltetett eszközökkel fedezze, a II. melléklettel összhangban.

A tagállamok jogszabályait kell alkalmazni az ilyen tartalékok számítására, a befektetési kategóriák meghatározására és az eszközök értékelésére, valamint, amennyiben szükséges, annak a mértéknek a meghatározására, ameddig ezek az eszközök a tartalékok fedezetére felhasználhatók.

A szóban forgó tagállam megköveteli, hogy az ilyen tartalékokat fedező eszközöket területén lokalizálják. Alkalmazandó ugyanakkor a 20. cikk (4) bekezdése.

ê 2002/83/EK 55. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

164. cikkSzavatoló tőke ð Szavatolótőke-szükséglet ï és ð minimális tőkeszükséglet ï biztonsági tőke

1. Valamennyi tagállam megköveteli a területén létrehozott képviseletektől és fiókteleptől, hogy a 27. ð 98. cikk (4) bekezdésében ï cikkben felsorolt √ említett Õ tételekből álló szavatoló tőkét ð megengedett szavatolótőkét ï képezzenek.

A minimális szavatoló tőkét ð szavatolótőke-szükségletet és a minimális tőkeszükségletet ï 28. cikk a ð VI. fejezet 4. és 5. szakaszának ï √ rendelkezései Õ szerint kell kiszámítani.

Ugyanakkor a szavatoló tőke ð szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet ï számításához csak az érintett képviselet vagy fióktelep által végzett műveleteket √ a következőket Õ kell figyelembe venni:

√ a) nem-életbiztosítás esetében csak az érintett fióktelep által végzett üzleti tevékenységetgel; Õ

b) √ életbiztosítás esetében Õ csak az érintett képviselet vagy fióktelep által végzett műveleteket.

2. A minimális szavatoló tőke egyharmada képezi a biztonsági tőkét.

Ugyanakkor ennek a tőkének az összege nem lehet kevesebb, mint a 29. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében megkövetelt minimumösszeg fele. Az 51. cikk (2) bekezdésének e) pontja szerint elhelyezett induló letétet az ilyen biztonsági tőkébe be kell számítani.

A ð minimális tőkeszükséglet fedezetéhez szükséges megengedett alapvető szavatolótőkét ï biztonsági tőkét és √ ezen Õ ð minimális tőkeszükséglet ï az ilyen tőke minimumát ð abszolút alsó korlátját ï a ð 98. cikk (5) bekezdésének ï 29. cikknek megfelelően kell képezni.

ê 73/239/EGK 25. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2.3. A szavatolótőke egyharmada alkotja a biztonsági tőkét. A biztonsági tőke ð megengedett alapvető szavatolótőke összege ï nem lehet kevesebb, mint a 17. cikk (2) bekezdésében 127. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott ð abszolút alsó korlát ï minimum fele.

A 23. 160. cikk (2) bekezdése e) pontjának megfelelően elhelyezett kezdeti letétet a biztonsági tőkébe ð minimális tőkeszükséglet fedezetére szolgáló megengedett alapvető szavatolótőkébe ï be kell számítani.

ê 2002/83/EK 55. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3.4. A minimális ð szavatolótőke-szükségletet ï szavatoló tőkét képviselő eszközöket a biztonsági tőke ð minimális tőkeszükséglet ï összegéig abban a tagállamban kell tartani, ahol a tevékenységeket végzik, az ezen felüli részt a Közösségen belül.

ê 2002/83/EK 56. cikk és 84/641/EGK 12. cikk

165. cikkA több tagállamban engedélyezett vállalkozásoknak nyújtott kedvezmények

1. Az a vállalkozás, amely több mint egy tagállamtól kért, illetve kapott engedélyt, kérheti a következő kedvezményeket, amelyek azonban csak együttesen adhatók meg:

ê 2002/83/EK 56. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

a) az 55. 164. cikkben említett ð szavatolótőke-szükségletet ï szavatoló tőkét a Közösségen belül folytatott összes tevékenységére tekintettel kell kiszámítani; ilyen esetben e számítás céljaira csak a Közösségen belül létrehozott összes képviselet vagy fióktelep által végzett műveleteket kell figyelembe venni;

b) az 51. 160. cikk (2) bekezdésének e) pontjában megkövetelt letétet csak a tagállamok egyikében kell elhelyezni;

c) a biztonsági tőkét ð minimális tőkeszükségletet ï alkotó eszközöket √ , a 132. cikkel összhangban, Õ csak azoknak a tagállamoknak egyikében kell elhelyezni, amelyekben üzleti tevékenységét folytatja.

√ Az első albekezdés a) pontjában említett esetekben e számítás céljából csak a Közösségen belül létesített fióktelepek által végzett műveleteket kell figyelembe venni. Õ

2. Az (1) bekezdés szerinti kedvezményekért az érintett tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaihoz kell kérelmet benyújtani. A kérelemben meg kell jelölni annak a tagállamnak a hatóságát, amely a jövőben a Közösségben létrehozott képviseletek vagy fióktelepek teljes üzletmenetének fizetőképességét felügyeli. A vállalkozásnak indokolnia kell a hatóság megválasztását.

A √ 160. cikk (2) bekezdésének e) pontjában említett Õ letétet ennél a tagállamnál kell elhelyezni.

ê 84/641/EGK 12. cikk (kiigazított szöveg)

3. Az (1) bekezdésben biztosított kedvezmények csak abban az esetben biztosíthatók, ha valamennyi olyan tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatósága hozzájárul, ahol kérelmet nyújtottak be.

Akkortól érvényesek, amikor a kiválasztott felügyeleti hatóság tájékoztatja a többi felügyeleti hatóságot arról, hogy a Közösségen belüli képviseletek vagy fióktelepek teljes üzleti tevékenységének fizetőképességét ő felügyeli.

A kiválasztott felügyeleti hatóság a többi tagállamtól megszerzi a területükön működő képviseletek és fióktelepek teljes fizetőképességének ellenőrzéséhez szükséges adatokat.

4. Egy vagy több érintett tagállam kérésére az e cikk (1), (2) és (3) bekezdés alapján biztosított kedvezményeket valamennyi érintett tagállamban egyszerre vonják vissza.

ê 2002/83/EK 52. cikk (kiigazított szöveg)

166. cikk Harmadik országbeli vállalkozások fióktelepeire alkalmazandó szabályok √ Számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatás valamint nehéz helyzetbe került vállalkozások Õ

2. √ E szakasz alkalmazásában Õ Aa 13. és a 37. cikk 33. cikk, a 34. cikk, a 137. cikk (3) bekezdése, a 138. és a 139. cikk megfelelően alkalmazandó az e címben említett képviseletekre és fióktelepekre.

A 37. cikk alkalmazásában az a felügyeleti hatóság, amely a képviseletek vagy fióktelepek általános fizetőképességét felügyeli, ugyanúgy kezelendő, mint a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága.

ê 84/641/EGK 13. cikk (kiigazított szöveg)

A 20. 135., 136 és 137. cikk alkalmazásában, amennyiben egy vállalkozás jogosulttá válik a 26. cikk (1) bekezdésében 165. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében biztosított kedvezményekre, a Közösségen belül létrehozott képviseletek vagy fióktelepek fizetőképességének felügyeletéért felelős √ felügyeleti Õ hatóságot úgy kell tekinteni, mint annak az államnak √ a tagállamnak Õ a √ felügyeleti Õ hatóságát, amelynek a területén valamely közösségi vállalkozás székhelye √ főirodája Õ található.

ê 2002/83/EK 52. cikk (kiigazított szöveg)

167. cikk√ A nem-életbiztosítási és az életbiztosítási ág szétválasztása Õ

1. a) Figyelemmel a b) pontra, aAz e címben szakaszban említett képviseletek és fióktelepek egyidejűleg egy √ ugyanabban a Õ tagállamban nem folytathatnakják √ életbiztosítási és nem-életbiztosítási tevékenységet Õ a 73/239/EGK irányelv mellékletében említett, illetve az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységeket.

b) 2. Figyelemmel a c) pontra, √ Az (1) bekezdéstől eltérően, Õ a tagállamok rendelkezhetnek úgy is, hogy az e címben szakaszban említett képviseletek és fióktelepek, amelyek a 18. cikk (3) bekezdésében 72. cikk (5) bekezdésének első albekezdésében említett időpontban egy tagállamban egyidejűleg mindkét tevékenységet folytatták, továbbra is folytathatják tevékenységeiket, feltéve hogy a két tevékenységet a 19. 73. cikkel összhangban elkülönítetten kezelik.

c) 3. Az a tagállam, amely a 18. 72. cikk (5) bekezdésének (6) bekezdése második albekezdése alapján megköveteli, hogy a területén létrehozott vállalkozások hagyjanak fel azoknak a tevékenységeknek az egyidejű gyakorlásával, amelyeket a 18. 72. cikk (3) bekezdésében (5) bekezdésének első albekezdésében említett időpontban folytattak, köteles ezt a követelményt az e címben szakaszban említett, területükön létrehozott és ott mindkét tevékenységet folytató képviseletek és fióktelepek számára is előírni.

d) A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az e címben szakaszban említett olyan képviseletek és fióktelepek, amelyek székhelye √ főirodája Õ egyidejűleg végzi mindkét tevékenységet, és amelyek a 18. 72. cikk (3) bekezdésében (5) bekezdésének első albekezdésében említett időpontban valamelyik tagállam területén kizárólag ezen irányelv hatálya alá tartozó √ életbiztosítási Õ tevékenységet végzik, tevékenységüket ott folytassák. Ha a vállalkozás a 73/239/EGK irányelvben említett √ nem-életbiztosítási Õ tevékenységet kívánja folytatni azon a területen, akkor az ezen irányelvben foglalt √ életbiztosítási Õ tevékenységet kizárólag leányvállalata útján végezheti.

168. cikk √ A több tagállamban engedélyezett vállalkozások engedélyének visszavonása Õ

ê 73/239/EGK 28. cikk (kiigazított szöveg)

Abban az esetben, ha a 26. 165. cikk (2) bekezdésében említett hatóság visszavonja az engedélyt, ez a hatóság értesíti azon tagállamok √ felügyeleti Õ hatóságait, ahol a vállalkozás működik, ez utóbbi felügyeleti √ azok a Õ hatóságok pedig megteszik a szükséges intézkedéseket.

Ha az engedély √ ennek a Õ visszavonásnak az az oka, hogy az általános fizetőképességi állapot a 26. 165. cikkben említett feltételeknek nem felel meg, az engedélyt adó tagállamok szintén visszavonják engedélyüket.

ê 2002/83/EK 57. cikk

169. cikkHarmadik országokkal kötött megállapodások

ê 73/239/EGK 29. cikk és 2002/83/EK 57. cikk (kiigazított szöveg)

A Szerződés alapján egy vagy több harmadik országgal kötött megállapodás útján a Közösség hozzájárulhat az ebben a címben szakaszban meghatározottaktól eltérő rendelkezések alkalmazásához, viszonosság alapján a tagállamokban biztosított személyek √ és az ügyfelek Õ megfelelő védelmének biztosítása céljából.

ò új szöveg

2. szakasz - Viszontbiztosítás

170. cikkEgyenértékűség

1. A Bizottság a 304. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó eljárással összhangban határozatot fogad el arról, hogy egy harmadik ország szolvenciarendszere, amelyet az abban a harmadik országban főirodával rendelkező vállalkozások viszontbiztosítási tevékenységeire alkalmaznak, egyenértékű-e az ezen irányelvben meghatározottal.

Ezeket a határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni.

2. Ha az (1) bekezdéssel összhangban egy harmadik ország szolvenciarendszerét ezen irányelvvel egyenértékűnek tekintik, az ilyen harmadik országokban főirodával rendelkező vállalkozásokkal kötött viszontbiztosítási szerződéseket ugyanúgy kell kezelni, mint az ezen irányelvvel összhangban engedélyezett vállalkozással kötött viszontbiztosítási szerződéseket.

ê 2005/68/EK 32. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

171. cikk√Az eszközök lekötésének megtiltása Õ

2. A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be √ biztosítástechnikai tartalékok képzésére Õ olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történő lekötését kívánja meg, amely a meg nem szolgált díjak és a függő kár tartalék fedezetére szolgál, ha a viszontbiztosítási tevékenységet végző √ vállalkozás Õ olyan √ biztosító vagy Õ viszontbiztosító, ð amelynek főirodája egy olyan harmadik országban van, amelynek szolvenciarendszerét a 170. cikkel összhangban az ebben az irányelvben meghatározottal egyenértékűnek tekintik ï végzi, amelyet ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek, vagy olyan biztosító, amelyet a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek.

ê 2005/68/EK 49. cikk (kiigazított szöveg)

172. cikkA viszontbiztosítási tevékenység folytatásának elvei és feltételei

A tagállam az olyan √ harmadik országbeli Õ viszontbiztosítókkal szemben, amelyek főirodája a Közösségen kívül található, és területén viszontbiztosítási tevékenységbe kezdenek vagy ilyent végeznek, nem alkalmazhat olyan rendelkezéseket, amelyek kedvezőbb bánásmódot eredményeznének a számukra, mint amilyenben azok a viszontbiztosítók részesülnek, amelyek főirodája abban a tagállamban van.

ê 2005/68/EK 50. cikk (kiigazított szöveg)

173. cikkHarmadik országokkal kötött megállapodások

1. A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a felügyelet gyakorlásának módját illetően:

a) olyan √ harmadik országbeli Õ viszontbiztosítók felett, amelyeknek főirodája harmadik országban van és viszontbiztosítási tevékenységet végeznek a Közösség területén;

b) olyan √ közösségi Õ viszontbiztosítók felett, amelyeknek főirodája a Közösség területén található, és viszontbiztosítási tevékenységet végeznek valamely harmadik ország területén.

2. Az (1) bekezdésben említett megállapodások különösen arra irányulnak, hogy a prudenciális szabályozás egyenlő feltételei között biztosítsák a viszontbiztosítók valamennyi szerződő fél területén történő hatékony piacra jutásának feltételeit és rendelkezzenek a viszontbiztosítás terén a felügyeleti szabályok és gyakorlat kölcsönös elismeréséről. Törekedniük kell annak biztosítására is:

a) hogy a tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek főirodája a Közösség területén található, és amelyek az érintett harmadik országok területén is üzleti tevékenységet folytatnak;

b) hogy harmadik országok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai hozzá tudjanak férni az olyan viszontbiztosítók felügyeletéhez szükséges információkhoz, amelyek főirodája területükön található, és amelyek a Közösség területén folytatnak üzleti tevékenységet.

3. A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segítségével megvizsgálja az e cikk (1) bekezdésében említett tárgyalások eredményét és az abból eredően kialakult helyzetet.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

VI. CÍM X. FEJEZET

A HARMADIK ORSZÁG JOGA ÁLTAL SZABÁLYOZOTT ANYAVÁLLALKOZÁSOK √ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK Õ LEÁNYVÁLLALATAI ÉS AZ ILYEN ANYAVÁLLALKOZÁSOK ÁLTALI RÉSZESEDÉSSZERZÉSRE ALKALMAZANDÓ SZABÁLYOK

ê 2005/1/EK 8. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

174. cikkA tagállamok által a Bizottságnak nyújtott tájékoztatás

A tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és más tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságait a következőkről: a) minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalatnak nyújtott engedélyről, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályoz;.

√ Ennek a tájékoztatásnak tartalmaznia kell az érintett csoport szerkezetének megjelölését is. Õ

b) mMinden olyan esetben, amikor egy ilyen anya √ harmadik ország joga által szabályozott Õ vállalat tulajdonrészt szerez egy közösségi biztosítóintézetben √ a Közösségben engedélyezett biztosítóban vagy viszontbiztosítóban Õ , amely által ez √ ez a biztosító vagy viszontbiztosító Õ a √ harmadik országbeli vállalat Õ leányvállalatává válik, √ a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállam felügyeleti hatóságait Õ .

Ha egy olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályozza, megkapja az a) pontban említett engedélyt, akkor az illetékes hatóságok által a Bizottságnak és a többi illetékes hatóságnak megküldött értesítésben ismertetni kell a csoport szerkezetét is.

ê 2005/68/EK 52. cikk (kiigazított szöveg)

175. cikkHarmadik országokban a közösségi Ö biztosítókkal és Õ viszontbiztosítókkal szembeni bánásmód

1. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot azokról az általános problémákról, amelyeket a náluk működő √ biztosítók vagy Õ viszontbiztosítók tapasztaltak harmadik országba történő letelepedésük és működésük, vagy tevékenységük harmadik országban történő folytatása során.

2. A Bizottság időszakonként jelentést készít √ nyújt be a Tanácshoz Õ , megvizsgálva a közösségi viszontbiztosítókkal √ Közösségben engedélyezett biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal Õ szemben harmadik országokban tanúsított bánásmódot a (3) bekezdésben említettek szerint, nevezetesen a √ következőket Õ :

a) a közösségi viszontbiztosítók √ Közösségben engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók Õ harmadik országban történő letelepedését,;

b) a harmadik országbeli biztosítókban √ vagy viszontbiztosítókban Õ történő részesedésszerzést,;

c) az ilyen letelepedett vállalkozások biztosítási √ vagy viszontbiztosítási Õ tevékenységeinek folytatását;

d) valamint a Közösségből a harmadik országokba irányuló határon átnyúló √ biztosítási vagy Õ viszontbiztosítási szolgáltatások nyújtását.

A Bizottság a jelentést a Tanácsnak a megfelelő javaslatokkal vagy ajánlásokkal együtt nyújtja be.

ê 90/618/EGK 4. cikk

3. Ha a Bizottság a (2) bekezdésben említett jelentések vagy egyéb információk alapján úgy véli, hogy egy harmadik országban nem biztosítják a közösségbeli biztosítóinztézetek számára a hatékony piacra jutást olyan mértékben, ahogy a Közösség biztosítja az adott harmadik országból származó biztosítóintézetek piacra jutását a Közösségen belül, akkor a Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak, hogy hatalmazza fel tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy aközösségbeli biztosítóintézetek számára hasonlóan versenyképes lehetőségeket érjenek el. A Tanács minősített többséggel határoz.

ê 2002/83/EK

3. Ha a Bizottság úgy véli a (2) bekezdésben említett jelentések vagy más információ alapján, hogy a harmadik ország nem biztosít a közösségi biztosítóintézeteknek a Közösség által a harmadik országból származó biztosítóintézeteknek biztosítotthoz hasonló tényleges piaci hozzáférést, a Bizottság javaslatokat terjeszthet be a Tanácsnak megfelelő felhatalmazást kérve tárgyalásokhoz, hogy hasonló versenylehetőségeket érhessen el a Közösség biztosítóintézeteinek. A Tanács minősített többséggel határoz.

ê 2005/68/EK 52. cikk

3. Ha a Bizottság a (2) bekezdésben említett jelentések vagy egyéb információk alapján úgy véli, hogy egy harmadik országban nem biztosítják a közösségbeli viszontbiztosítók számára a hatékony piacra jutást, a Bizottság ajánlást nyújthat be a Tanácsnak, hogy hatalmazza fel tárgyalások folytatására annak érdekében, hogy a közösségi viszontbiztosítók számára hatékonyabb piacra jutási lehetőségeket érjenek el.

ê 2002/83/EK

4. Ha a Bizottság úgy véli a (2) bekezdésben említett jelentések vagy más információ alapján, hogy a Közösség biztosítóintézeteinek a harmadik országban nem biztosítják a nemzeti bánásmódot, azaz nem kapják meg ugyanazokat a versenylehetőségeket, mint amelyeket a belföldi biztosítóintézetek megkapnak, és a tényleges piacra lépés feltételei nem teljesülnek, a Bizottság tárgyalásokat kezdeményezhet a helyzet orvosolása érdekében.

ê 90/618/EGK 4. cikk

4. Ha a Bizottság a (2) bekezdésben említett jelentések vagy egyéb információk alapján úgy véli, hogy egy harmadik országban a közösségbeli biztosítóintézeteket nem kezelik ugyanúgy, mint a helyi biztosítóintézeteket, és nem biztosítják számukra ugyanazokat a versenyképes lehetőségeket, továbbá hogy a hatékony piacra jutás feltételeit nem teljesítik, akkor a Bizottság a helyzet megoldása érdekében tárgyalásokat kezdeményezhet.

ê 2005/1/EK 4. cikk (2) bekezdés

Az első albekezdésben ismertetett körülmények esetén a tárgyalások kezdeményezése mellett arra is bármikor lehetőség van, hogy — az 1999/468/EK határozat[73] 5. cikkében említett eljárásnak megfelelően, valamint annak 7. cikke (3) bekezdésével és 8. cikkével összhangban — a tagállamok illetékes hatóságai korlátozzák, vagy felfüggesszék:

ê 2002/83/EK

Az első albekezdésben leírt helyzetben bármikor lehet olyan határozatot hozni a tárgyalások kezdeményezése mellett a 65. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás szerint, hogy a tagállamok illetékes hatóságai kötelesek döntéseiket korlátozni, vagy felfüggeszteni:

- a döntés időpontjában folyamatban lévő vagy jövőbeni engedélykérelmek tekintetében, illetve

ê 2005/1/EK 4. cikk (2) bekezdés

a) a határozathozatal időpontjában függőben lévő vagy azt követően benyújtott engedélykérelmeket;

b) az érintett harmadik ország joga által szabályozott közvetlen vagy közvetett anyavállalatok részesedésszerzését.

ê 2002/83/EK

- a kérdéses harmadik ország törvényei hatálya alá tartozó anyavállalat közvetlen vagy közvetett részesedésszerzése tekintetében.

ê 2002/83/EK és 90/618/EGK 4. cikk

Az említett intézkedések időtartama nem haladhatja meg a három hónapot.

ê 2002/83/EK

E három hónapos időszak vége előtt és a tárgyalások eredményeinek fényében a Tanács a Bizottság javaslatára eljárva, minősített többséggel határoz az intézkedések folytatólagos fenntartásáról.

ê 90/618/EGK 4. cikk

A három hónapos időszak lejárta előtt a tárgyalások eredményének fényében a Tanács a Bizottság javaslata alapján eljárva minősített többséggel dönthet arról, hogy az intézkedéseket továbbra is fenntartja.

A fenti korlátozások vagy felfüggesztések nem alkalmazhatók, amennyiben olyan biztosítóintézetek vagy ezek olyan leányvállalatai hoznak létre leányvállalatokat, melyek a Közösség területén megfelelő engedéllyel rendelkeznek, vagy amennyiben az ilyen biztosítóintézetek vagy leányvállalatok közösségbeli biztosítóintézetekben szereznek részesedést.

ê 2002/83/EK

Az ilyen korlátozások vagy felfüggesztések nem alkalmazhatók a Közösségben megfelelő engedéllyel rendelkező biztosítóintézetek vagy leányvállalataik leányvállalatainak létrehozására, vagy az ilyen vállalkozások vagy leányvállalatok közösségi biztosítóintézetben történő tulajdonszerzésére.

ê 2002/83/EK és 90/618/EGK 4. cikk

5. Ha a Bizottság úgy véli, hogy a (3) és (4) bekezdésekben leírt helyzetek valamelyike felmerült, a Bizottság kérésére a tagállamok tájékoztatást adnak:

a) a kérdéses harmadik ország joga által szabályozott egy vagy több anyavállalat közvetlen vagy közvetett leányvállalatának engedélykérelméről;

ê 2002/83/EK

b) az ilyen vállalkozásnak valamely közösségi biztosítóintézetben történő részesedésszerzésre vonatkozó terveiről, amely következtében az utóbbi később az ilyen vállalkozás leányvállalatává válna.

ê 90/618/EGK 4. cikk

b) az ilyen biztosítóintézetek olyan tervei, hogy egy közösségbeli biztosítóintézetben részesedést szerezzenek, aminek eredményeként ez utóbbi az előbbi leányvállalatává válna.

A tájékoztatási kötelezettség akkor szűnik meg, ha a (3) vagy a (4) bekezdésben említett harmadik országgal megállapodás születik, vagy ha a (4) bekezdés második és harmadik albekezdésében említett intézkedések hatálya megszűnik.

6. Az e cikk alapján meghozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Közösség minden, a biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó két vagy többoldalú nemzetközi megállapodása alapján vállalt kötelezettségével.

ê 2002/83/EK

Ez a tájékoztatási kötelezettség megszűnik, amikor a (3) vagy (4) bekezdésben említett megállapodás a harmadik országgal megszületik, illetve amikor a (4) bekezdés második és harmadik albekezdéseiben említett intézkedések alkalmazását megszüntetik.

ê 2005/68/EK 51. cikk

A tagállamok illetékes hatóságai tájékoztatják a Bizottságot és a többi tagállam illetékes hatóságait:

a) minden olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat számára nyújtott engedélyről, amelynek egy vagy több anyavállalatára harmadik ország joga irányadó;

b) ha egy ilyen anyavállalat egy közösségbeli viszontbiztosítóban részesedést szerez, amelynek eredményeként ez utóbbi az ennek leányvállalatává válik.

Ha egy olyan közvetlen vagy közvetett leányvállalat az a) pontban említett engedélyt kap, amelynek egy vagy több anyavállalatát harmadik ország joga szabályozza, akkor az illetékes hatóságok által a Bizottságnak megküldött értesítésben ismertetni kell a csoport felépítését is.

ê 2002/83/EK

6. Az e cikk alapján meghozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Közösség minden, a biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó két vagy többoldalú nemzetközi megállapodása alapján vállalt kötelezettségével.

ê 2005/68/EK 52. cikk

4. Az e cikk értelmében hozott intézkedéseknek meg kell felelniük a nemzetközi megállapodások értelmében – különösen a Kereskedelmi Világszervezetben – a Közösséget terhelő kötelezettségeknek.

ê 90/618/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

6. Az e cikk alapján meghozott intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Közösség minden, a biztosítási tevékenység megkezdésére és gyakorlására vonatkozó két vagy többoldalú nemzetközi megállapodása alapján vállalt kötelezettségével.

II. CÍM - √ A BIZTOSÍTÁSRA ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK Õ

√ I. FEJEZET - KÖZVETLEN BIZTOSÍTÁSI SZERZŐDÉSEK FELTÉTELEI ÉS ALKALMAZANDÓ JOG Õ

√ 1. SZAKASZ – ALKALMAZANDÓ JOG Õ

ò új szöveg

176. cikkAlkalmazandó jog

A [RÓMA I.] rendelet alkalmazási körébe nem tartozó tagállamoknak az említett rendelet 7. cikkének hatályába tartozó biztosítási szerződésekre alkalmazandó jog meghatározása érdekében alkalmazniuk kell az említett rendelet rendelkezéseit.

ê 88/357/EGK 7. cikk

7. cikk (1) Az ebben az irányelvben említett és a tagállamokban felmerülő kockázatokra fedezetet nyújtó biztosítási szerződésekre irányadó jog a következő rendelkezéseknek megfelelően kerül meghatározásra:

a) Amennyiben a biztosított állandó lakhellyel vagy a központi ügyvezetés helyével rendelkezik a kockázat helye szerinti tagállam területén, a biztosítási szerződésre e tagállam joga irányadó. Ha azonban a tagállam joga azt megengedi, a felek egy másik állam jogát is választhatják.

b) Amennyiben a biztosított nem rendelkezik állandó lakhellyel vagy a központi ügyvezetés helyével a kockázat helye szerinti tagállam területén, a biztosítás szerződő felei választhatnak, hogy a kockázat helye szerinti tagállam jogát alkalmazzák, vagy annak az országnak a jogát, amelyben a biztosított állandó lakhelye vagy a központi ügyvezetés helye található.

c) Amennyiben a biztosított kereskedelmi, ipari tevékenységet folytat vagy szellemi szabadfoglalkozású, és amennyiben az ilyen tevékenységekhez kapcsolódó és különböző tagállamokban található két vagy több kockázatot fedez a biztosítási szerződés, a szerződésre irányadó jog megválasztásának szabadsága kiterjed azoknak a tagállamoknak és annak az országnak a jogára, amelyben a biztosított állandó lakhellyel vagy a központi ügyvezetés helyével rendelkezik.

d) A b) és c) pont rendelkezéseinek ellenére, amikor az ezekben a pontokban említett tagállamok a szerződésre irányadó jog megválasztásában nagyobb szabadságot biztosítanak, a felek élhetnek ennek a szabadságnak az előnyével.

e) Az a), b) és c) pont rendelkezéseinek ellenére, amikor a szerződés által biztosított kockázatok köre olyan eseményekre van korlátozva, amelyek a kockázat helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történtek, amint azt a 2. cikk d) pontja meghatározza, a felek mindenkor választhatják ennek az államnak a jogát..

ê 92/49/EGK 27. cikk

f) a 73/239/EGK irányelv 5. cikkének d) pontjában említett kockázatok tekintetében a szerződő felek szabadon választhatják meg az alkalmazandó jogot .

ê 88/357/EGK 5. cikk

è 90/618/EGK 2. cikk

d) „nagykockázatok”:

i. a melléklet A. pontjának 4., 5., 6., 7., 11. és 12. ágazataiba besorolt kockázatok;

ii. melléklet A. pontjának 14. és 15. ágazatába besorolt kockázatok, amennyiben a biztosított szakmája szerint ipari vagy kereskedelmi tevékenységet végez vagy szellemi szabadfoglalkozású és a kockázatok ehhez a tevékenységhez kapcsolódnak;

iii. a melléklet A. pontjának 8., 9., 13. és 16. ágazatába besorolt kockázatok, amennyiben a biztosított meghalad a következő három feltétel határértékei közül legalább kettőt:

első fokozat: 1992. december 31-ig:

- mérlegfőösszeg: 12,4 millió ECU,

- nettó árbevétel: 24 millió ECU,

- a pénzügyi év során az alkalmazottak átlagos száma: 500.

második fokozat: 1993. január 1-jétől:

- mérlegfőösszeg: 6,2 millió ECU,

- nettó árbevétel: 12,8 millió ECU,

- a pénzügyi év során az alkalmazottak átlagos száma: 250.

Ha a biztosított olyan vállalkozói csoporthoz tartozik, amely a 83/349/EGK irányelvben [7] foglaltak szerint összevont éves beszámolót készít, a fent említett feltételeket az összevont beszámoló alapján kell alkalmazni.

Minden tagállam hozzáadhat az iii. alatt említett kategóriához olyan kockázatokat, amelyeket szakmai szervezetek, vegyes vállalkozások vagy időszakos csoportok biztosítanak.

ê 88/357/EGK 7. cikk

g) Az a tény, hogy az a) és f) pontokban említett esetekben a felek választottak egy jogot és a választás időpontjában minden egyéb, a helyzetre vonatkozó körülmény csak egyetlen tagállammal kapcsolatos, nem sértheti az adott tagállam jogának kötelező alkalmazását, vagyis azokat a rendelkezéseket, amelyektől a tagállam joga értelmében szerződésben nem lehet eltérni.

h) A megelőző pontban említett választást ésszerű bizonyossággal kell kifejezni vagy bemutatni a szerződés feltételein vagy az eset körülményein keresztül.

Ha ez nem így történik, vagy választásra nem került sor, a szerződésre annak az országnak a joga irányadó, amellyel a fentebbi idevonatkozó pontokban szereplők közül a legszorosabb kapcsolatban van. A szerződés leválasztható részeire azonban, amelyeknek közelebbi kapcsolata van egy másik országgal azok közül, amelyek az idevonatkozó pontokban találhatók, kivételesen a másik ország joga is irányadó lehet. A szerződés megdönthető vélelem szerint legszorosabb kapcsolatban a kockázat helye szerinti tagállammal van.

i) Amikor egy állam számos területi egységet foglal magába, amelyek mindegyike saját, a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó jogszabályi szabályozással rendelkezik, az egyes egységek országnak tekintendők az irányelv értelmében az irányadó jog meghatározása céljából.

Egy tagállam, amelyben a különböző területi egységek saját, a szerződéses kötelezettségekre vonatkozó szabályozással rendelkeznek, nem kötelezhető arra, hogy ennek az irányelvnek a rendelkezéseit alkalmazza azokra az összeütközésekre, amelyek e területi egységek jogai között merülnek fel.

(2) Ebben a cikkben semmi nem korlátozza a fórum jogának alkalmazását, amennyiben azok kötelező érvényűek, tekintet nélkül a szerződésre egyébként irányadó jogra.

Ha egy tagállam joga úgy rendelkezik, hogy a kockázat helye szerinti tagállamnak vagy a biztosítási kötelezettséget előíró tagállam jogának a kötelező érvényű jogszabályai alkalmazhatók, akkor és annyiban, ha az adott államok jogai szerint azokat a jogszabályokat kötelezően alkalmazni kell, bármi legyen is a szerződésre egyébként irányadó jog.

Amikor a szerződés olyan kockázatokra nyújt fedezetet, amelyek egynél több tagállamban merülnek fel, ennek a bekezdésnek az alkalmazásában a szerződést úgy kell tekinteni, mint amelyik több szerződést egyesít magában, amelyek mindegyike egy-egy tagállamhoz kapcsolódik.

(3) A megelőző bekezdések figyelembevételével, a tagállamok az ezen irányelvben említett biztosítási szerződésekre nemzetközi magánjoguk szerződéses kötelezettségekre vonatkozó általános szabályait alkalmazzák.

ê 88/357/EGK 8. cikk

8. cikk

(3) Amennyiben kötelező biztosítás esetén a kockázat helye szerinti tagállam joga, illetve a biztosítási kötelezettséget előíró tagállamnak a joga egymásnak ellentmond, az utóbbit kell alkalmazni.

ê 92/49/EGK 30. cikk (1) bekezdés

4. a) A c) albekezdés rendelkezései szerint a 7. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése azokban az esetekben alkalmazandó, amikor a biztosítási szerződés két vagy több tagállamban nyújt biztosítási védelmet, amelyek közül legalább az egyik a biztosítást kötelezővé teszi.

ê 88/357/EGK 8.

c) Egy tagállam, a 7. cikktől eltérően meghatározhatja, hogy a kötelező biztosítási szerződésre irányadó jog annak az államnak a joga legyen, amely a biztosítási kötelezettséget előírja.

ê 88/357/EGK (kiigazított szöveg)

√ 2. SZAKASZ – KÖTELEZő BIZTOSÍTÁS Õ

SZERZŐDÉSEK JOGA ÉS A BIZTOSÍTÁSI FELTÉTELEK

177. cikkÖ Kapcsolódó kötelezettségek Õ

ê 88/357/EGK 8. cikk (kiigazított szöveg)

1. Az e cikkben meghatározott feltételek alapján Aa √ nem-életbiztosítók Õ biztosítóintézetek ajánlatot tehetnek kötelező biztosítási szerződések kötésére, illetve megköthetik azokat ezen irányelv és az első irányelv szabályainak megfelelően √ az e cikkben meghatározott feltételeknek megfelelően Õ.

2. Amennyiben egy tagállam biztosításkötési kötelezettséget állapít meg, a √ biztosítási Õ szerződés nem elégíti ki ezt a kötelezettséget, kivéve, ha az összhangban van √ megfelel Õ a tagállam által meghatározott, arra a biztosításra vonatkozó specifikus rendelkezéseknekkel.

3. d) Amennyiben egy tagállam biztosításkötési kötelezettséget ír elő, és a biztosítónak a biztosítás bármilyen jellegű megszűnéséről értesítenie kell az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságokat, a megszűnés a károsult harmadik személyekkel szemben csak az adott √ tagállam Õ állam törvényeiben √ által Õ megállapított körülmények esetén érvényes.

4. a) Minden tagállam közli a Bizottsággal, hogy a saját jogszabályai szerint mely kockázatok elleni biztosítások kötelezőek, meghatározva √ a következőket Õ :

a) az erre a biztosításra vonatkozó specifikus jogi rendelkezéseket,;

b) a √ nem-életbiztosító Õ biztosító által a biztosított személy részére kiállított igazolásban szereplő adatokat, amennyiben az √ tagállam Õ állam bizonyítékot kér arra, hogy a biztosítási kötelezettséget teljesítették., √ beleértve, ha a Õ A tagállam megkövetelheti, hogy ezek az adatok foglalják magukba √ megköveteli, Õ a biztosító nyilatkozatát, miszerint a szerződés megfelel az adott biztosításra vonatkozó specifikus rendelkezéseknek.

b) A Bizottság az a) pontban első albekezdésben említett adatokat az Európai Közösségek Unió Hivatalos Lapjában kihirdeti.

5. c) A tagállamok a biztosításkötési kötelezettség teljesítésének bizonyítékaként elfogadják azt a (4) bekezdés b) pontjában √ említett Õ igazolást, amelynek tartalma az a) pont második francia bekezdésében leírtaknak megfelel.

ê 2002/83/EK 32. cikk

4.FEJEZET

A SZERZŐDÉSEK JOGA ÉS A BIZTOSÍTÁSI FELTÉTELEK

32. cikk Alkalmazandó jog

1. Az ezen irányelvben említett tevékenységekkel kapcsolatos szerződésekre alkalmazandó jog a kötelezettségvállalás szerinti tagállam joga.

Amennyiben azonban az ilyen állam jogszabályai lehetővé teszik, a felek egy másik ország jogát is választhatják.

2. Ha a biztosított természetes személy, és szokásos tartózkodási helye nem abban a tagállamban van, amelynek az állampolgára, a felek választhatják annak a tagállamnak a jogát is, amelynek az illető személy állampolgára.

3. Ha egy állam több területi egységből áll, amelyek mindegyikének saját, szerződéses kötelmekre vonatkozó jogszabályai vannak, az irányelv alapján alkalmazandó jog meghatározásának céljából minden ilyen területi egységet országnak kell tekinteni.

Az a tagállam, amelyben a különféle területi egységek a szerződéses kötelmekre vonatkozóan saját jogszabályaikban rendelkeznek, nem kötelesek ezen irányelv rendelkezéseit az ilyen egységek jogai között felmerülő kollíziókra alkalmazni.

4. Ez a cikk nem korlátozza a fórum jogának alkalmazását olyan helyzetben, amikor az kötelező, függetlenül az egyébként a szerződésre alkalmazandó jogtól.

Ha a tagállam joga előírja, a kötelezettségvállalás szerinti tagállam kötelező jogszabályait csak akkor és csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben e tagállam joga szerint az ilyen jogszabályokat a szerződésre alkalmazandó jogtól függetlenül alkalmazni kell.

5. Figyelemmel az (1)–(4) bekezdésre, a tagállamok a szerződéses kötelmekre vonatkozó nemzetközi magánjogi általános szabályaikat alkalmazzák az ezen irányelvben említett biztosítási szerződésekre.

ê 2002/83/EK 33. cikk (kiigazított szöveg)

√ 3. SZAKASZ - KÖZÉRDEK Õ

178. cikkKözérdek

A √ kockázat helye szerinti tagállam, vagy a Õ kötelezettségvállalás szerinti tagállam nem akadályozhatja meg, hogy √ az ügyfél Õ a biztosított a 4. 14. cikk feltételei alapján engedéllyel rendelkező biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szerződést kössön, mindaddig, amíg ez √ a szerződéskötés Õ nem áll ellentétben √ a kockázat helye szerinti tagállamban, vagy Õ a kötelezettségvállalás szerinti tagállamban a közérdeket védő jogszabályi rendelkezésekkel.

ê 92/49/EGK 29. cikk (kiigazított szöveg)

√ 4. SZAKASZ – A BIZTOSÍTÁSI SZERZőDÉSEK FELTÉTELEI ÉS A DÍJTÁBLÁZATOK Õ

√ 179. cikk Nem-életbiztosítás Õ

1. A tagállamok nem hozhatnak olyan rendelkezéseket, amelyek √ írhatják elő Õ az általános vagy különös szerződési feltételek, a biztosítási díjtáblák és nyomtatványok, valamint az olyan egyéb nyomtatott dokumentumok előzetes jóváhagyatásának vagy azokról való rendszeres tájékoztatásnak a kötelezettségét írják elő, amelyeket a vállalkozás √ az ügyfelekkel Õ a biztosítottakkal bonyolítandó ügyletei során kíván használni.

A tagállamok csak a szerződési feltételekről és az egyéb dokumentumokról történő nem rendszeres tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő a biztosítási szerződésekre vonatkozó nemzeti jogszabályaik betartásának ellenőrzése céljából,. és ez a követelmény √ Ezek a követelmények Õ nem képezhetik a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltételét.

ê 92/49/EGK 30. cikk (kiigazított szöveg)

2. Bármilyen ellentétes rendelkezéstől függetlenül aAz a tagállam, amely a biztosítást kötelezővé teszi, előírhatja √ , hogy a biztosítók juttassák Õ a biztosítóintézet számára, hogy az juttassa el √ az adott tagállam felügyeleti hatóságához Õ a kötelező √ az ilyen Õ biztosítás általános és különös szerződési feltételeit a piacra bocsátása előtt az adott tagállam illetékes hatóságához.

ê 92/49/EGK 29. cikk

3. A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be a tervezett biztosítási díjemelésekre vonatkozóan előzetes tájékoztatási vagy jóváhagyatási kötelezettséget, kivéve, ha azok az általános árellenőrzési rendszerek részét képezik.

ê 2002/83/EK 34. cikk (kiigazított szöveg)

180. cikk A biztosítási feltételekre és a díjtáblázatra vonatkozó szabályok √ Életbiztosítás Õ

A tagállamok nem fogadhatnak el olyan rendelkezéseket, amelyek megkövetelnék √ követelhetik meg Õ az általános és különös szerződési feltételek, a díjtáblázatok, különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál alkalmazott biztosítástechnikai alapok, vagy az √ életbiztosító Õ biztosítóintézet által √ az ügyfelekkel Õ a biztosítottakkal fenntartott kapcsolatában alkalmazni kívánt adatlapok vagy más nyomtatványok előzetes jóváhagyását, vagy azokra vonatkozó rendszeres értesítést.

Az első albekezdéstől függetlenül, √ A székhely szerinti tagállam azonban, Õ kizárólag a biztosításmatematikai elvekre vonatkozó nemzeti rendelkezések betartásának igazolására, a székhely szerinti tagállam megkövetelheti különösen a díjtáblázatok és biztosítástechnikai tartalékok számításánál felhasznált biztosítástechnikai alapok rendszeres közlését., anélkül azonban, hogy ez a követelmény a biztosítóintézet tevékenysége folytatásának előfeltétele lenne. √ Ezek a követelmények nem képezhetik a biztosító tevékenysége folytatásának előfeltételét. Õ

Legkésőbb 1999. július 1-jéig a Bizottság jelentést terjeszt a Tanács elé e rendelkezések végrehajtásáról.

ê 92/49/EGK 31. cikk (kiigazított szöveg)

√ 5. SZAKASZ –AZ ÜGYFELEK TÁJÉKOZTATÁSA Õ

√ 1. ALSZAKASZ – NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁS Õ

√ 181. cikk Az ügyfelek általános tájékoztatása Õ

1. A √ nem-életbiztosítási Õ biztosítási szerződés megkötése előtt a √ nem-életbiztosító Õ biztosítóintézet köteles tájékoztatni √ az ügyfelet Õ a biztosítottat a következőkről:

a) a szerződésre irányadó jogról olyan esetekben, amikor a feleknek nincs választási lehetőségük,;

b) vagy arról a tényről, hogy a felek szabadon választhatják meg az alkalmazandó jogot, és az utóbbi esetben azt is, hogy a biztosító melyik tagállam jogának alkalmazását ajánlja,.

√ A biztosító továbbá tájékoztatja az ügyfelet Õ a biztosítottak √ az ügyfelek Õ szerződéssel kapcsolatos panaszainak kezelése során alkalmazandó eljárásokról, szükség szerint ideértve egy panaszkivizsgáló testület létezéséről történő tájékoztatást, √ az ügyfelek Õ a biztosítottak jogi eljárás indítására vonatkozó jogának sérelme nélkül.

2. Az első bekezdésben említett kötelezettség csak akkor áll fenn, ha √ az ügyfél Õ a biztosított természetes személy.

3. Az e cikk (1) és (2) bekezdés rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó √ részletes Õ szabályokat azon √ a kockázat helye szerinti ∏ tagállam törvényeivel összhangban kell meghatározni √ határozza meg Õ , amelyben a kockázat fennáll.

ê 92/49/EGK 43. cikk (kiigazított szöveg)

√ 182. cikk Kiegészítő tájékoztatás a letelepedés joga és a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján kínált nem-életbiztosítás esetében Õ

21. Amikor egy √ nem-életbiztosítási Õ biztosítási szerződés megkötésére a letelepedés joga vagy a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján tesznek ajánlatot, √ az ügyfelet Õ a biztosítottat bármilyen kötelezettségvállalás előtt tájékoztatni kell arról, hogy annak a biztosítóintézetnek √ biztosítónak Õ székhelye √ főirodája Õ, vagy szükség szerint az a fióktelep, amellyel a szerződést kötik, melyik tagállamban található.

A biztosított √ Az ügyfél Õ számára kiadott minden dokumentumnak tartalmaznia kell az első albekezdésben megjelölt információt.

Az e bekezdés első két és második albekezdésében meghatározott kötelezettség nem vonatkozik a 73/239/EGK irányelv 5. cikkének d) pontjában [Róma I.] rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében megjelölt √ nagy Õ kockázatokra.

32. A szerződésben vagy bármely biztosítási fedezetet nyújtó dokumentumban, beleértve a biztosítási ajánlatot is, ha az kötelező √ az ügyfélre Õ a biztosítottra nézve, meg kell nevezni a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás székhelyének √ főirodájának Õ vagy szükség szerint a √ nem-életbiztosító Õ biztosítóintézet fióktelepének címét.

Valamennyi tagállam √ A tagállamok Õ előírhatjaák, hogy a √ nem-életbiztosító Õ biztosítóintézet a 88/357/EGK irányelv 12a. cikkének (4) bekezdésében 146. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett képviselőjének nevét és címét szintén tüntessék fel az e bekezdés első albekezdésében említett dokumentumokban.

ê 2002/83/EK 36. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

√ 2. ALSZAKASZ – ÉLETBIZTOSÍTÁS Õ

183. cikk√ Az ügyfelek Õ A biztosítottak tájékoztatása

1. Az biztosítási √ életbiztosítási Õ szerződés megkötése előtt legalább a III. melléklet A. pontjában felsorolt (2) és (3) bekezdésben meghatározott információkat közölni kell √ az ügyféllel Õ a biztosítottal.

ê 2002/83/EK III. melléklet (kiigazított szöveg)

A. A SZERZőDÉS MEGKÖTÉSE ELőTT

2. √ A következő Õ Ttájékoztatás √ közlendő az életbiztosítóról: Õ a biztosítóintézetről

a) 1 Aa vállalkozás neve és társasági formája;

ab) 2 Aa tagállam neve, amelyben a √ főirodája Õ székhelye, és adott esetben a szerződést megkötő képviselete vagy fióktelep található;

ac) 3 Aa székhely √ főiroda Õ , és adott esetben szerződést megkötő képviselet vagy fióktelep címe.

3. √ A következő Õ Ttájékoztatás √ közlendő Õ a kötelezettségvállalásról:

aa) 4 Az egyes szolgáltatások és az egyes választási lehetőségek meghatározása;

ab) 5 A szerződés futamideje;

ac) 6 A szerződés felmondásának módjai;

ad) 7 A biztosítási díj fizetésének módja és a befizetések időtartama;

ae) 8 A biztosítottaknak √ Az ügyfeleknek Õ visszajuttatott befektetési eredmény (többlethozam) számításának és elosztásának módja;

af) 9 A visszavásárlási összeg és befizetett díjak és azok garantálásának mértéke;

ag) 10 Tájékoztatás az egyes szolgáltatásokra vonatkozó díjakról, mind a fő szolgáltatások, mind a kiegészítő szolgáltatások tekintetében, ahol szükséges;

ah) 11 Befektetési jegyekhez kötött (unit-linked) szerződések esetében azoknak az jegyeknek a meghatározása, amelyekhez a szolgáltatások kapcsolódnak;

ai) 12 A befektetési jegyekhez kötött szerződéseknél a mögöttes eszközök jellegének jelzése;

aj) 13 A türelmi időszak (cooling-off) alkalmazásának módja;

ak) 14 Általános tájékoztatás a szerződéstípusra vonatkozó adózási kérdésekről;

al) 15 √ Az ügyfelek Õ A szerződő felek, a biztosítottak, vagy a szerződések kedvezményezettjeinek szerződést illető panaszainak kezelésére vonatkozó megoldások, ahol szükséges, a panasztestület léte, a peres eljárás kezdeményezése jogának sérelme nélkül;

am) 16 A szerződésre alkalmazandó jog, ahol a felek ezt nem választhatják meg szabadon, vagy amikor a felek szabadon választják meg az alkalmazandó jogot, az a jog, amit az életbiztosító választani javasol.

ê 2002/83/EK 36. cikk (kiigazított szöveg)

24. A biztosítottat √ Az ügyfelet Õ a szerződés teljes időtartama alatt tájékoztatni kell minden, a III. melléklet B. pontjában felsorolt √ következő Õ információt érintő változásról:.

ê 2002/83/EK III. melléklet (kiigazított szöveg)

III. MELLÉKLET

A biztosítottak tájékoztatása

B. A SZERZőDÉS FUTAMIDEJE ALATT

a) Aaz általános és különös szerződési feltételek; mellett a biztosítottnak a szerződés futamideje alatt a következő tájékoztatást kell kapnia:

Tájékoztatás a biztosítóintézetről

b) 1. A √ az életbiztosító Õ vállalkozás neveének, társasági formájaának, székhelyének √ vagy főirodájának Õ, és adott esetben a szerződést megkötő képviseletének vagy fióktelepének címeében bekövetkező változás;

Tájékoztatás a kötelezettségvállalásról

bc)2 Aaz A. rész a) 4–a) 12 pontban (3) bekezdés d)–j) pontjában felsorolt teljes körű tájékoztatás a biztosítási kötvény feltételeinek változása vagy a szerződésre alkalmazandó jog módosítása esetén;

bd)3 Éévente tájékoztatás √ az ügyfélnek Õ a biztosítottnak visszajuttatandó befektetési eredményről (többlethozamról).

5. Az következő √ A (2) és (3) és (4) bekezdésben említett Õ tájékoztatást, amelyet a biztosítottal a szerződés megkötése előtt (A) vagy a szerződés futamideje alatt (B) kell közölni, világosan és pontosan, írásban, a kötelezettségvállalás szerinti tagállam hivatalos nyelvén kell megadni.

Azonban a tájékoztatást meg lehet adni más nyelven is, ha √ az ügyfél Õ a biztosított ezt kéri és a tagállam joga megengedi, vagy ha √ az ügyfél Õ a biztosított szabadon választhatja meg az alkalmazandó jogot.

ê 2002/83/EK 36. cikk (kiigazított szöveg)

6. A kötelezettségvállalás szerinti tagállam csak akkor követelheti meg, hogy a biztosítóintézetek √ az életbiztosítók Õ a (2), (3) és (4) bekezdésben III. mellékletben felsoroltakon kívüli tájékoztatást adjanak, ha az szükséges ahhoz, hogy √ az ügyfél Õ a biztosított megértse a kötelezettségvállalás lényegi elemeit.

47.. A kötelezettségvállalás szerinti tagállam határozza meg az e cikk (1)–(6) bekezdés és a III. melléklet végrehajtásának részletes szabályait.

ê 2002/83/EK 35. cikk (kiigazított szöveg)

184. cikkElállási időszak

1. Minden tagállam √ A tagállamok Õ kötelesek előírni, hogy az a biztosított √ az ügyfelek Õ , akik egyéni életbiztosítási szerződést kötnek, a szerződés megkötéséről szóló tájékoztatás kézhezvételétől számított 14. és 30. nap közötti határidőt kapjanak a szerződéstől való elállásra.

Ha a biztosított √ az ügyfelek Õ az elállásról értesítést küldenek, az azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy mentesülnek a szerződésből származó minden jövőbeni kötelezettség alól.

Az elállás egyéb jogkövetkezményeit és feltételeit, különös tekintettel arra a módra, ahogyan √ az ügyfelet Õ a biztosítottat a szerződés megkötéséről értesítik, a 32. cikkben meghatározott szerződésre alkalmazandó jog írja elő.

2. A tagállamoknak √ dönthetnek úgy, hogy Õ nem kell alkalmazniuk √ alkalmazzák Õ az (1) bekezdést √ a következő esetekben Õ :

√ a) ha egy szerződés Õ hathónapos vagy rövidebb lejáratú szerződésekre ,;

b) sem pedig akkor, ha √ az ügyfél Õ a biztosított jogállása vagy a szerződés megkötésének körülményei miatt √ az ügyfélnek Õ a biztosítottnak erre a különleges védelemre nincs szüksége.

√ Ha Õ a tagállamok √ élnek az első albekezdésben meghatározott választási lehetőséggel, ezt a tényt Õ saját √ jogszabályaikban Õ szabályaikban meghatározzák, hogy mikor nem alkalmazzák az (1) bekezdést.

ê 88/357/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

√ II. FEJEZET - A NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖN RENDELKEZÉSEK Õ

√ 1. SZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK Õ

185. cikk√ Szerződési feltételek Õ

Ennek az irányelvnek és az első irányelvnek az alkalmazásában aAz általános és különös biztosítási feltételek nem foglalják magukba az egyedi esetben a kockázat különleges körülményeinek való megfelelés érdekében megadott sajátos √ bármely Õ feltételeket.

ê 92/49/EGK 3. cikk (kiigazított szöveg)

186. cikk√ Monopóliumok megszüntetése Õ

A 2. cikk (2) bekezdésének rendelkezéseitől függetlenül a tagállamok √ biztosítják Õ megtesznek mindent annak biztosítása érdekében, hogy a biztosítási üzletág bizonyos ágazataiban a tevékenység folytatásának monopóliumát – amelyet egyes területükön lévő testületeknek adtak meg és amelyet a 73/239/EGK irányelv 4. cikke 8. cikk említ –, 1994. július 1-jéig megszüntessék.

ê 92/49/EGK 45. cikk (kiigazított szöveg)

187. cikk √ Részvétel nemzeti garanciarendszerekben Õ

2. Ezen irányelv egyik rendelkezése sem érinti a √ A fogadó Õ tagállamok arra irányuló jogát, hogy a területükön a letelepedés joga vagy a szolgáltatás szabadsága alapján üzleti tevékenységet folytató √ előírhatják a nem-életbiztosító Õ vállalkozások számára előírják, hogy az adott tagállamban √ saját területükön Õ kiadott engedéllyel rendelkező √ nem-életbiztosító Õ vállalkozásokkal azonos feltételek mellett csatlakozzanak, és részt vegyenek a biztosított személyek és károsult harmadik felek biztosítási kárigényeinek kifizetését garantáló rendszerekben.

ê 78/473/EGK 1. cikk (kiigazított szöveg)

√ 2. SZAKASZ – KÖZÖSSÉGI EGYÜTTES BIZTOSÍTÁS Õ

188. cikk √ Közösségi együttes biztosítási ügyletek Õ

1. Ez az irányelv a szakasz azokra a 2. cikkben említett közösségi együttes biztosítási tevékenységekre alkalmazandó, amelyek az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosítási tevékenység megkezdésével és folytatásával kapcsolatos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1973. július 24-i első tanácsi irányelv[74] (a továbbiakban: "első összehangolási irányelv") mellékletének az A. 4., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13. és 16. pontjában felsorolt kockázatokra vonatkoznak.

2. (2) Ez az irányelv az (1) bekezdés első albekezdésében említett kockázatokra alkalmazandó, amelyek természetüknél vagy méretüknél fogva számos biztosított részvételét feltételezik.

Az ezen elv alkalmazása közben felmerülő bármely nehézséget a 8. cikknek megfelelően kell megvizsgálni.

ê 78/473/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

1. Ez az irányelv csak azokra a közösségi együttes biztosítási tevékenységekre alkalmazandó √ , amelyek azok az együttes biztosítási tevékenységek, amelyek az I. melléklet A. pontjának 3–16. ágazatába besorolt egy vagy több kockázathoz kapcsolódnak, és Õ amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

√ a) kockázat a [Róma I.] rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében említett nagykockázat; Õ

ab) a kockázatot, az 1. cikk (1) bekezdésének értelmében, egyetlen szerződés fedi le egy átfogó díj fizetése mellett, és ugyanarra az időszakra két vagy több biztosítóintézet (a továbbiakban "együttes biztosítók") biztosítja, √ mint együttes biztosítók, Õ ezek mindegyike a saját nevében jár el, és közülük az egyik a vezető biztosító;

bc) a kockázat helye a Közösségen belül található;

cd) a kockázat fedezése céljából a vezető biztosító rendelkezik az első összehangolási irányelvben meghatározott feltételeknek megfelelő engedélyekkel, vagyis úgy tekintendő, mintha ő fedezné a teljes kockázatot;

de) az együttes biztosítók közül legalább az egyik olyan √ főirodán Õ központi irodán, ügynökségen vagy fióktelepen keresztül vesz részt a szerződésben, amelyet egy, a vezető biztosítóétól eltérő tagállamban létesítettek;

ef) a vezető biztosító az együttbiztosítási gyakorlatban a vezetői szerepet teljes egészében magára vállalja, különös tekintettel a biztosítási feltételek és díjak meghatározására.

ê 78/473/EGK 1. cikk (1) bekezdés (kiigazított szöveg)

√ 2. Ez a szakasz Õ Aazokra a közösségi együttes biztosítási tevékenységekre azonban, amelyek az I. melléklet A. 13. pontjában a 13. ágazat alatt felsorolt √ azon Õ kockázatokra vonatkoznak, és amelyek a nukleáris energia vagy gyógyszeripari termékek által okozott károkat érintenek, az irányelv nem alkalmazható. A gyógyszeripari termékekből eredő károk elleni biztosítás kizárását az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított öt éven belül a Tanács felülvizsgálja.

ò új szöveg

3. A 145–150. cikk csak a vezető biztosítóra alkalmazandó.

ê 78/473/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2 4. Azokat aAz együttbiztosítási műveleteket, amelyek nem felelnek meg az (1) bekezdésben meghatározott feltételeknek, vagy az 1. cikkben felsorolt kockázatokon kívüli egyéb kockázatokat fedeznek, továbbra is az ezen irányelv √ rendelkezései Õ hatálybalépésekor érvényes nemzeti jogszabályok alapján bírálják el ð e szakasz rendelkezései kivételével ï .

ê 78/473/EGK 3. cikk (kiigazított szöveg)

189. cikk√ Részvétel a közösségi együttes biztosításban Õ

Csak az ezen irányelvben szakaszban felsorolt rendelkezések szabályozzák az olyan √ biztosítók Õ biztosítóintézetek azon jogát, hogy részt vehessenek a közösségi együttes biztosításban, amelyek egy tagállamban székhellyel rendelkeznek, és amelyekre vonatkoznak az első összehangolási irányelv előírásai, és amelyek ezeknek az előírásoknak eleget tesznek.

ê 78/473/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

190. cikk√ Biztosítástechnikai tartalékok Õ

A biztosítástechnikai tartalékok összegét a különböző együttes biztosítók határozzák meg annak a √ székhelyük szerinti Õ tagállamnak a szabályai szerint, amelyben a székhelyük van vagy, ha ilyen szabályok nincsenek, akkor az adott állam gyakorlata alapján.

Mindazonáltal, a várható kárigényekre elkülönített tartalékalapnak ð biztosítástechnikai tartaléknak ï legalább akkorának kell lennie, mint a vezető biztosító által annak az államnak √ a székhelye szerinti tagállamnak Õ a szabályai vagy gyakorlata alapján meghatározott összeg, amelynek a területén a vezető biztosító székhelye van.

2. (2) A különböző együttes biztosítók által létrehozott biztosítástechnikai tartalékot az ahhoz rendelt eszközök testesítik meg.

Azok a tagállamok azonban, amelyekben a társbiztosítók székhelye van, lehetővé tehetik a hozzárendelt eszközökre érvényes szabály enyhítését annak érdekében, hogy a biztosítóintézetek hatékony és eredményes irányításának kívánalmait figyelembe vegyék.

Ezeket az eszközöket a biztosító választása szerint vagy azokban a tagállamokban kell elhelyezni, amelyekben az együttes biztosítók székhelye van, vagy abban a tagállamban, amelyben a vezető biztosító székhelye található.

ê 78/473/EGK 5. cikk (kiigazított szöveg)

191. cikk√ Statisztikai adatok Õ

A √ székhely szerinti Õ tagállamok biztosítják, hogy az területükön található együttes biztosítók statisztikát vezessenek a közösségi együttes biztosítási tevékenység terjedelméről, √ amelyben részt vesznek Õ és a tevékenységgel érintett országokról √ tagállamokról Õ .

ê 78/473/EGK 7. cikk (kiigazított szöveg)

192. cikk √ Az együttes biztosítási szerződések kezelése felszámolási eljárások során Õ

Abban az esetben, ha a biztosítóintézet felszámolásra kerül, a közösségi együttes biztosítási szerződésekben való részvételből származó tartozásokat ugyanolyan módon kell kiegyenlíteni, mint az adott biztosítóintézet egyéb biztosítási szerződéseiből származókat, tekintet nélkül a biztosított és a kedvezményezettek nemzetiségére.

ê 78/473/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

193. cikk √ Felügyeleti hatóságok közötti információcsere Õ

√ E szakasz végrehajtásának céljából Õ Aa tagállamok felügyeleti hatóságai szoros együttműködésben dolgoznak ezen irányelv végrehajtásán, és √ az I. cím, IV. fejezet, 5. szakaszban említett együttműködés keretében Õ egymást az e célból szükséges valamennyi adattal ellátják.

ê 78/473/EGK 8. cikk (kiigazított szöveg)

194. cikk√ Együttműködés a végrehajtás terén Õ

A Bizottság és a tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai szorosan együttműködnek abból a célból, hogy bármely, az irányelv e szakasz végrehajtása során felmerült nehézséget megvizsgáljanak.

A tagállamok az együttműködés során vizsgálat tárgyává teszik különösen azokat a gyakorlatokat, amelyek jelezhetik, hogy az irányelv és különösen az 1. cikk (2) bekezdése és a 2. cikk rendelkezéseinek a célját nem tartják szem előtt, vagy úgy, hogy a vezető biztosító nem vállalja el az együttes biztosítási gyakorlatban a vezető szerepet, vagy úgy, hogy a kockázatok nem egyértelműen kívánják meg két vagy több biztosító részvételét azok fedezésében.

ê 84/641/EGK 15. cikk (kiigazított szöveg)

√ 3. SZAKASZ - SEGÍTSÉGNYÚJTÁS Õ

195. cikk √ Az utazási segítségnyújtáshoz hasonló tevékenységek Õ

Saját területén bármely tagállam √ A tagállamok Õ az első ezen √ irányelvhez Õ irányelvvel bevezetett rendelkezésekhez köthetik a segítségnyújtást olyan személyek számára, akik az 1. cikkben a 2. cikk (2) bekezdésében említettektől eltérő körülmények között kerülnek bajba.

Amennyiben egy tagállam igénybe veszi ezt a lehetőséget, a rendelkezések alkalmazása céljából az ilyen tevékenységet úgy kell kezelnie, mintha az az első irányelv I. melléklete A. pontjának 18. ágazatába lenne sorolva, az ugyanott található C. pont sérelme nélkül.

Az előző √ második Õ bekezdés semmilyen formában nem befolyásolja az első irányelv I. mellékletében meghatározott besorolási lehetőségeket azoknak a tevékenységeknek az esetében, amelyek nyilvánvalóan más ágazatba tartoznak.

A képviselettől vagy fiókteleptől nem lehet megtagadni az engedélyt kizárólag azon az alapon, hogy az e cikk hatálya alá tartozó tevékenységét abban a tagállamban, amelynek a területén a vállalkozás székhelye található, másképpen sorolják be.

ê 87/344/EGK (kiigazított szöveg)

√ 4. SZAKASZ – JOGVÉDELMI BIZTOSÍTÁS Õ

1. cikk

Ennek az irányelvnek az a célja, hogy összehangolja a 73/239/EGK tanácsi irányelv melléklete A. pontjának 17. pontjában említett jogvédelmi biztosítást érintő törvényi, rendeleti és közigazgatási intézkedésekben meghatározott rendelkezéseket annak érdekében, hogy lehetővé tegye a letelepedés jogának tényleges gyakorlását és amennyire csak lehetséges, kizárjon minden, különösen abból adódó érdekütközést, hogy a biztosító másnak is biztosítási fedezetet nyújt, illetve ugyanannak a személynek nyújt mind a jogvédelem, mind a mellékletben felsorolt egyéb ágazatokba sorolt kockázatokra biztosítási fedezetet; illetve, amennyiben ilyen konfliktus előfordul, lehetővé tegye annak rendezését.

ê 87/344/EGK 2. cikk (kiigazított szöveg)

196. cikk√ E szakasz hatálya Õ

1. Ez az irányelv szakasz a √ az I. melléklet A. pontjának 17. ágazatában említett Õ jogvédelmi biztosításra vonatkozik. Ez olyan kötelezettségvállalást jelent, √ amelynek keretében a biztosító Õ mely díjfizetés ellenében magában foglalja √ vállalja Õ a jogi eljárások költségeinek viselését és egyéb, a biztosításhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, különösen a következő célokból:

a) a biztosított személy számára kártérítés biztosítása az őt ért veszteség, kár vagy sérülés esetén, peren kívüli egyezség vagy polgári illetve büntetőeljárás keretében,;

b) a biztosított személy védelme, illetve képviselete polgári, büntető-, közigazgatási vagy egyéb eljárásban, vagy bármilyen, vele √ a személlyel Õ szemben támasztott követelés esetén.

2. Ez az irányelv szakasz azonban nem vonatkozik a következőkre:

a) jogvédelmi biztosításra, amennyiben a biztosítás a tengerjáró hajók használatából eredő vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik,;

b) a biztosított személy számára bármely vizsgálat vagy eljárás keretében a védelem vagy képviselet céljából a biztosító által nyújtott felelősségbiztosítási fedezet keretében végzett tevékenységre, amennyiben az ilyen biztosítással a biztosító a kérdéses tevékenységet egyidejűleg saját érdekében is végzi,;

c) amennyiben egy tagállam úgy határoz, a segítségnyújtási szolgáltatást nyújtó biztosító jogvédelmi biztosítással kapcsolatos tevékenységére, amennyiben √ amely megfelel a következő feltételeknek: Õ

i. ezt a tevékenységet olyan tagállamban fejti ki, amely nem azonos azzal, ahol a biztosított személy általában tartózkodik, √ szokásos tartózkodási helye található; Õ

ii. ha az √ a tevékenység Õ olyan szerződés részét képezi, amely kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítségre vonatkozik, akik utazás közben, otthonuktól távol, vagy állandó √ szokásos Õ tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba.

Ebben az √ Az első albekezdés c) pontjában említett Õ esetben a szerződésnek kifejezetten rendelkeznie kell arról, hogy a kérdéses √ az érintett Õ biztosítási fedezet az előző mondatban √ az abban a pontban Õ említett feltételekre korlátozódik, és a segítségnyújtás kiegészítő szolgáltatását képezi.

ê 87/344/EGK 3. cikk (kiigazított szöveg)

197. cikk√ Elkülönített szerződések Õ

A jogvédelmi fedezet az egyéb biztosítási ágazatoktól elkülönített szerződés tárgyát képezi, vagy a szerződés különálló része foglalkozik vele, amelyben a jogvédelmi fedezet jellegét és, amennyiben a tagállam úgy kívánja, a vonatkozó biztosítási díj összegét meg kell határozni.

198. cikk √ Kárigények kezelése Õ

21. Minden √ A székhely szerinti Õ tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében √ biztosítja Õ , hogy a területükön létrehozott biztosítóintézetek az adott tagállam által előírt √ választott Õ választási lehetőséggel összhangban, vagy ha ezt a tagállam elfogadja, saját elhatározásuk alapján, a következő, vagylagos megoldások √ kárigények (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározott kezelési módszereinek Õ legalább egyikét alkalmazzák:.

Akármelyik megoldást is alkalmazzák, a jogi költségekre biztosítási fedezettel rendelkező személyek érdekét azonos módon védettnek kell tekinteni ennek az irányelvnek szakasznak a keretében.

a) 2. a biztosítóintézet √ A biztosító Õ biztosítja, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottja se folytasson egyidejűleg hasonló tevékenységet: egy másik, általa művelt ágazatban, ha a biztosítóintézet kompozit biztosító, egy másik √ biztosítónál Õ biztosítóintézetnél, amely pénzügyi, kereskedelmi vagy igazgatási kapcsolatban van az első √ biztosítóval Õ biztosítóintézettel, és a 73/239/EGK irányelvben az I. mellékletben meghatározott egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet művel, tekintet nélkül arra, hogy az első biztosítóintézet kompozit vagy szakosodott biztosító;.

√ A kompozit biztosítók biztosítják, hogy a jogvédelemmel kapcsolatos kárigények kezelésével, vagy az ezekhez kapcsolódó jogi tanácsadással foglalkozó egyetlen alkalmazottjuk se folytasson egyidejűleg hasonló tevékenységet egy másik, általuk művelt ágazatban. Õ

b) 3. a biztosítóintézet √ A biztosító Õ a jogvédelmi biztosítás kárigényeinek kezelését egy különálló jogi személyiségű biztosítóintézetre √ biztosítóra Õ bízza. Ezt a biztosítóintézetet √ biztosítót Õ az első bekezdésben Ö a 197. cikkben Õ említett önálló szerződésben vagy önálló részben meg kell nevezni.

Amennyiben a különálló jogi személyiségű biztosítóintézetnek √ biztosítónak Õ kapcsolata van olyan √ biztosítóval Õ biztosítóintézettel, amely a 73/239/EGK irányelv az I. mellékletének A. pontjában említett egyéb biztosítási ágazatok közül egyet vagy többet biztosít, a √ különálló jogi személyiségű biztosítónak Õ biztosítóintézetnek azok az alkalmazottai, akik érintettek a kárigények kezelésében vagy az ezzel kapcsolatos jogi tanácsadásban, egyidejűleg nem folytathatják ugyanazt vagy hasonló tevékenységet a másik √ biztosítóban Õ biztosítóintézetben. Ezen túlmenően Aa tagállamok ugyanilyen követelményeket írhatnak elő az √ igazgatóság vagy ügyvezető testület Õ ügyvezetés tagjaira is.;

c)4. A szerződésben a biztosítóintézet √ biztosító Õ megadja a biztosított személy √ személyek Õ számára a jogot arra, hogy érdekeik védelmét attól a pillanattól kezdődően, hogy a szerződés értelmében követelést támaszthatnak biztosítójával √ biztosítójukkal Õ szemben, a saját maga √ maguk Õ által kiválasztott ügyvédre, vagy amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok megengedik, bármely más megfelelő szakképzettségű személyre bízza √ bízzák Õ .

ê 87/344/EGK 4. cikk (kiigazított szöveg)

199. cikk√ Szabad ügyvédválasztás Õ

1. A jogvédelmi biztosítási szerződés kifejezett módon elismeri, hogy √ rendelkezik a következőkről Õ :

a) √ hogy, Õ amikor ügyvédet vagy a nemzeti jogszabályok értelmében megfelelő szakképzettséggel bíró egyéb személyt vesznek igénybe a biztosított személy érdekeinek védelme, képviselete vagy szolgálata érdekében valamely vizsgálatban vagy eljárásban, a biztosított személy szabadon választhatja ki a kérdéses ügyvédet vagy egyéb személyt;

b) √ hogy Õ a biztosított személyek szabadon választhatnak ügyvédet, vagy elhatározása √ elhatározásuk Õ szerint, és amennyiben a nemzeti jogszabályok azt lehetővé teszik, bármely más megfelelő szakképzettséggel bíró személyt érdekeik szolgálatára, érdekütközés esetén.

2. √ E szakasz alkalmazásában Õ „ügyvéd” minden olyan személy, aki az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló, 1977. március 22-i 77/249/EGK tanácsi irányelvben[75] meghatározott valamelyik elnevezéssel jogosult szakmai tevékenységének folytatására.

ê 87/344/EGK 5. cikk (kiigazított szöveg)

200. cikk √ A szabad ügyvédválasztás alóli mentesség Õ

1. Valamennyi tagállam √ A tagállamok Õ mentességet adhatnak a 4. 199. cikk (1) bekezdése (1) bekezdésének alkalmazása alól a jogvédelmi biztosításra vonatkozóan, amennyiben az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a) a biztosítás olyan esetekre korlátozódik, amelyek az érintett tagállam területén közúti járművek használatából erednek;

b) a biztosítás valamely közúti járművel kapcsolatos baleset vagy annak meghibásodása esetén nyújtandó segítségre vonatkozó szerződéshez kapcsolódik;

c) sem a jogvédelmi biztosítást nyújtó, sem a segítségnyújtásra fedezetet nyújtó biztosító nem biztosít semmilyen felelősségbiztosítási ágazatot;

d) intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy a jogvitában érdekelt mindkét fél számára biztosított jogi tanácsadást és képviseletet teljes mértékben független ügyvédek lássák el, amennyiben a felek jogvédelmi biztosítását ugyanaz a biztosító nyújtja.

2. A tagállam által aAz (1) bekezdés szerint egy biztosítóintézetnek nyújtott mentesség nem érinti a 3. 198. cikk (2) bekezdésének alkalmazását.

ê 87/344/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

201. cikk√ Választott bíráskodás Õ

A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy √ a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító és a biztosított közötti bármely vita rendezése érdekében, és Õ a nemzeti jogszabályok által biztosított bírósághoz fordulás jogának sérelme nélkül, √ gondoskodnak Õ választott bíráskodásról vagy egyéb, a pártatlanság hasonló garanciáit nyújtó eljárásról gondoskodjanak, amelynek keretében, ha véleménykülönbség keletkezik a jogvédelmi biztosítást nyújtó fél és a biztosított között, döntés születhessen a vita rendezését célzó eljárásról.

A biztosítási szerződésben említést kell tenni √ rendelkezni kell Õ arról, hogy a biztosított személynek joga van ilyen eljárás igénybevételére.

ê 87/344/EGK 7. cikk (kiigazított szöveg)

202. cikk√ Érdekütközés Õ

Bármikor, ha érdekütközés keletkezik vagy véleménykülönbség támad a vita rendezését illetően, a jogvédelmi biztosítást nyújtó biztosító, vagy amennyiben szükséges, a kárrendező iroda tájékoztatja a biztosított személyt: - a 4. a 199. cikkben (1) bekezdésében említett jogról - Ö és Õ arról a lehetőségről, hogy igénybe veheti a 6201. cikkben említett eljárást.

ê 87/344/EGK 8. cikk (kiigazított szöveg)

203. cikk √ A jogvédelmi biztosításra való szakosodás megszüntetése Õ

A tagállamok minden olyan rendelkezést hatályon kívül helyeznek, amely tiltja, hogy a biztosító területükön egyidejűleg jogvédelmi és más biztosítási ágazatot biztosítson.

ê 92/49/EGK 54. cikk (kiigazított szöveg)

√ 5. SZAKASZ - EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁS Õ

204. cikk √ Az egészségbiztosítás, mint a szociális biztonsági rendszer alternatívája Õ

1. Minden ellenkező rendelkezés ellenére az olyan √ Azok a Õ tagállamok, amelyekben a 73/239/EGK irányelv az I. mellékletének A. pontjában felsorolt 2. biztosítási ágazathoz tartozó kockázatokra fedezetet nyújtó szerződések a törvényes szociális biztonsági rendszer által nyújtott egészségbiztosítási védelem részleges vagy teljes alternatívájaként szolgálhatnak, előírhatják √ a következőket: Õ

a) hogy az ilyen szerződések kötelesek megfelelni az adott tagállam által a fent megnevezett biztosítási ágazatban a közérdek védelmére hozott különleges jogi rendelkezéseknek,;

b) valamint azt, hogy az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó általános és különös feltételeket – alkalmazásuk előtt – ismertessék az érintett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságaival.

2. A tagállamok előírhatják, hogy az (1) bekezdésben említett egészségbiztosítási rendszereket az életbiztosításéhoz hasonló technikai alapon működtessék, vagyis: √ az alábbi feltételek mindegyikének teljesülnie kell: Õ

a) a fizetendő biztosítási díjakat betegségi táblák és a kockázat fennállása √ helye Õ szerinti tagállamra jellemző egyéb statisztikai adatok alapján, a biztosításban általánosan használt matematikai módszereknek megfelelően számítják,;

b) tartalékot képeznek növekvő életkorra,;

c) a biztosító csak az azon √ a kockázat helye szerinti Õ tagállam által meghatározott időtartamon belül mondhatja fel a szerződést, amelyben a kockázat fennáll,;

d) a szerződés olyan rendelkezést tartalmaz, hogy a biztosítási díjakat emelni, míg a kifizetéseket csökkenteni lehet, még az érvényes szerződések esetében is,;

e) a szerződés olyan rendelkezést tartalmaz, amely szerint a biztosított √ az ügyfelek Õ a meglévő szerződését √ szerződéseiket Õ az (1) bekezdés rendelkezéseinek eleget tevő szerződésre válthatja √ válthatják Õ fel, amelyre ugyanaz a biztosítóintézet vagy ugyanaz a fióktelep tesz ajánlatot, és amely figyelembe veszi a biztosított √ az ügyfelek Õ megszerzett jogait.

Különösen √ Az első albekezdés e) pontjában említett esetben Õ a növekvő életkorra képzett tartalékot kell figyelembe venni és új orvosi vizsgálatot csak megnövelt biztosítási védelem esetén lehet megkövetelni.

Ilyen esetben aAz érintett tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai közzéteszik a betegségi táblákat és az első albekezdés a) pontjában említett egyéb vonatkozó statisztikai adatokat, és átadják azokat a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságainak.

A biztosítási díjaknak – megfelelő biztonságmatematikai becslések alapján – elegendő mértékűnek kell lennie ahhoz, hogy a biztosítóintézet √ biztosító Õ képes legyen pénzügyi helyzetének minden szempontjából az összes kötelezettségvállalásának eleget tenni. A székhely szerinti tagállam előírja a √ biztosítóknak Õ biztosítóintézeteknek, hogy a termék forgalomba hozatala előtt a biztosítási díjak számításának technikai módszerét ismertessék az illetékes √ felügyeleti Õ hatóságokkal.

Ez a bekezdés A harmadik és negyedik albekezdés alkalmazandó a meglévő szerződések módosítása esetében is.

ê 92/49/EGK 55. cikk (kiigazított szöveg)

√ 6. SZAKASZ - MUNKAHELYI BALESETBIZTOSÍTÁS Õ

205. cikk √ Kötelező munkahelyi balesetbiztosítás Õ

A tagállamok előírhatják az olyan biztosítóintézetek számára, amelyek az egyes tagállamok területén saját kockázatukra √ kötelező munkahelyi balesetbiztosítást Õ munkahelyi balesetek esetére szóló kötelező biztosítást kínálnak, hogy tartsák be e tagállamok nemzeti jogszabályainak az erre a biztosítási ágazatra vonatkozó különleges rendelkezéseit – kivételt képeznek ez alól azok a pénzügyi felügyeletre vonatkozó rendelkezések, amelyek a székhely szerinti tagállam kizárólagos felelősségi körébe tartoznak.

ê 2002/83/EK 12. cikk (kiigazított szöveg)

√ III. FEJEZET - AZ ÉLETBIZTOSÍTÁSRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK Õ

206. cikkA biztosítások egy része kötelező engedményezésének tilalma

A tagállamok nem követelhetik meg a biztosítóintézetektől √ az életbiztosítóktól Õ , hogy a 2. cikkben felsorolt tevékenységekhez kapcsolódó biztosításaik egy részét a nemzeti jogszabályok által kijelölt szervezetre vagy szervezetekre engedményezzék.

ê 2002/83/EK 21. cikk (kiigazított szöveg)

207. cikkÚj szerződések díjai

Az új szerződések díjainak ésszerű biztosításmatematikai feltételezések alapján elegendőnek kell lennie arra, hogy a biztosítóintézet √ az életbiztosító Õ minden kötelezettségének megfeleljen, és különösen, hogy megfelelő biztosítástechnikai tartalékokat képezzen.

Ennek érdekében a biztosítóintézet √ az életbiztosító Õ pénzügyi helyzetének minden aspektusát figyelembe lehet venni, anélkül azonban, hogy a díjak és azok jövedelmein kívüli forrásokból származó bevételek rendszeres és állandó jellege hosszú távon esetleg veszélyeztetné a √ az érintett Õ vállalkozás fizetőképességét.

ê 2002/83/EK

25. cikk ÁÉKBV-hez vagy részvényindexhez kapcsolt szerződések

1. Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatás közvetlenül kapcsolódik egy átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozás (ÁÉKBV) befektetési jegyeinek értékéhez, vagy a biztosítóintézet által birtokolt, rendszerint egységekre osztott belső alap eszközeinek értékéhez, az e szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékokat a lehető legnagyobb mértékig az ilyen egységeknek, vagy ha egységeket nem hoztak létre, az ilyen eszközöknek kell megtestesíteniük.

2. Amennyiben a szerződés szerinti szolgáltatások közvetlenül valamilyen részvényindexhez, vagy valamilyen más, az (1) bekezdésben említetteken kívüli referenciaértékhez kapcsolódnak, az ilyen szolgáltatások tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékokat a lehető legnagyobb mértékig a referenciaértéket megjelenítő egységekben, vagy olyan esetekben, amikor egységeket nem hoztak létre, megfelelő biztonságú és piacképességű olyan eszközöknek kell megtestesíteniük, amelyek a lehető legközelebb állnak azokhoz, amelyekre az adott referenciaértéket alapozzák.

3. A 22. és a 24. cikk nem alkalmazandó azokra az eszközökre, amelyeket az (1) és (2) bekezdésekben említett szolgáltatásokhoz közvetlenül kapcsolódó forrásoknak való megfeleltetés miatt tartanak. A 24. cikkben a biztosítástechnikai tartalékokra történő hivatkozásokat az ilyen források tekintetében képzett biztosítástechnikai tartalékok nélkül kell érteni.

4. Amennyiben az (1) és (2) bekezdésben említett szolgáltatások magukban foglalnak valamilyen befektetési teljesítési garanciát vagy valamilyen más garantált kedvezményt, az ennek megfelelő további biztosítástechnikai tartalékokra a 22., 23. és 24. cikk alkalmazandó.

26. cikk Megfeleltetési szabályok

1. A 20. cikk (3) bekezdése és az 54. cikk alkalmazásában a tagállamok betartják a a II. mellékletet a megfeleltetési szabályok tekintetében.

2. Ez a cikk első bekezdés nem vonatkozik az irányelv 25. cikkében említett kötelezettségvállalásokra.

ê 2005/68/EK (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2IV. FEJEZET - A biztosítástechnikai tartalékokra √ viszontbiztosításra Õ vonatkozó √ különös Õ szabályok

32. cikk

A biztosítástechnikai tartalék képzése

1. A székhely szerinti tagállam előírja minden viszontbiztosító számára, hogy teljes üzleti tevékenységének megfelelő nagyságú biztosítástechnikai tartalékot képezzen.

Az ilyen biztosítástechnikai tartalékok nagyságát a 91/674/EGK irányelvben meghatározott szabályokkal összhangban kell meghatározni. Adott esetben a székhely szerinti tagállam különös szabályokat állapíthat meg, a 2002/83/EK irányelv 20. cikkével összhangban.

2. A tagállamok nem tarthatnak fenn és nem vezethetnek be olyan bruttó tartalékolási rendszert, amely eszközök biztosítékként történő lekötését kívánja meg, amely a meg nem szolgált díjak és a függő kár tartalék fedezetére szolgál, ha a viszontbiztosítási tevékenységet végző olyan viszontbiztosító végzi, amelyet ezen irányelvvel összhangban engedélyeztek, vagy olyan biztosító, amelyet a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban engedélyeztek.

3. Amennyiben a székhely szerinti tagállam engedélyezi, hogy a biztosítástechnikai tartalékot olyan viszontbiztosítókkal szembeni követelések fedezzék, amelyeket nem engedélyeztek a 73/239/EGK vagy a 2002/83/EK irányelvvel összhangban, köteles megállapítani az ilyen követelések elfogadásának feltételeit.

33. cikk

Káringadozási tartalékok

1. A székhely szerinti tagállamok előírják minden olyan viszontbiztosító számára, amely a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában megjelölt 14. ágazatban felsorolt kockázatok viszontbiztosítását vállal, hogy káringadozási tartalékot képezzen az abban a biztosítási ágazatban bármely pénzügyi évben felmerülő estleges technikai hiány vagy az átlagot meghaladó kárigényhányad ellensúlyozásának céljából.

2. A hitel-viszontbiztosításra vonatkozó káringadozási tartalékot a székhely szerinti tagállam által a 73/239/EGK irányelv mellékletének D. pontjában meghatározott négy – egyenértékűnek tekintendő – módszer egyikével összhangban lévő szabályok szerint kell számítani.

3. A székhely szerinti tagállam felmentheti a viszontbiztosítókat a hitelbiztosítás viszontbiztosítására vonatkozó káringadozási tartalékok képzésének kötelezettsége alól, ha a hitelbiztosítások viszontbiztosításából a biztosítónak járó biztosítási díjak vagy járulékok mértéke kevesebb, mint a biztosítónak járó összes biztosítási díj- és járulékbevétel 4 %-a, és nem haladja meg a 2500000 eurót.

4. A székhely szerinti tagállamok előírhatják minden viszontbiztosító számára, hogy a hitel-viszontbiztosítástól eltérő kockázati ágazatokra is káringadozási káringadozási tartalékot képezzenek. A káringadozási tartalékokat a székhely szerinti tagállam által meghatározott szabályoknak megfelelően kell kiszámítani.

34. cikk

A biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközök

1. A székhely szerinti tagállam köteles előírni minden viszontbiztosítónak, hogy a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközöket és a 33. cikkben említett káringadozási tartalékot a következő szabályokkal összhangban fektessék be:

a) az eszközöknél figyelembe kell venni a viszontbiztosító által művelt üzletág jellemzőit, különösen a követelések jövőbeni kifizetésének természetét, összegét, időtartamát, oly módon, hogy elegendő, likvid, biztonságos, minőségi, jövedelmező legyen és összhangban álljon a befektetéseivel;

b) a viszontbiztosító biztosítja, hogy a befektetéseit több befektetési formában helyezi el, és megfelelő mértékben megosztja, továbbá lehetővé teszi, hogy a vállalkozás megfelelően alkalmazkodhasson a változó gazdasági körülményekhez, különösen a pénzügyi piacokat és az ingatlanpiacokat érintő fejlemények vagy jelentős katasztrófák esetén. A vállalkozásoknak fel kell mérniük a rendhagyó piaci körülményeknek az eszközeire gyakorolt hatásait, és eszközeiket több befektetési formában kell elhelyezniük oly módon, hogy az csökkentse az ilyen hatásokat;

c) a szabályozott pénzügyi piacra nem bevezetett pénzeszközökbe történő befektetéseket minden esetben a prudens szintre kell korlátozni;

d) származtatott pénzügyi eszközökbe történő befektetéseket csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben hozzájárulnak a befektetési kockázat csökkentéséhez, vagy elősegítik a hatékony állománykezelést. Az eszközöket körültekintően kell értékelni, a mögöttes eszközök figyelembevételével és az intézmény eszközeinek értékelésével. Az intézmény köteles elkerülni az egyetlen másik szerződő félnek és más származékos ügyleteknek való túlzott kockázati kitettséget;

e) az eszközöket megfelelően különböző befektetési formákban kell elhelyezni oly módon, hogy elkerüljék az egy bizonyos eszközre, kibocsátóra vagy vállalkozások csoportjára való túlzott támaszkodást, és a kockázatok felhalmozódását az állomány egészében. Az azonos kibocsátó vagy az azonos csoporthoz tartozó kibocsátók eszközeibe történő befektetések nem tehetik ki a vállalkozást a kockázatok túlzott összpontosulásának.

A tagállamok határozhatnak úgy is, hogy nem alkalmazzák az e) pontban említett követelményeket államkötvényekbe történő befektetésekre.

2. A tagállamok nem írhatják elő a területükön működő viszontbiztosítók számára, hogy mely eszközkategóriákba fektessenek be.

3. A tagállamok a területükön található viszontbiztosító vagy a befektetési vezetőjének befektetési döntéseit nem tehetik függővé semmilyen előzetes jóváhagyástól vagy rendszeres tájékoztatási kötelezettségtől.

4. Az (1)–(3) bekezdéstől függetlenül, a székhely szerinti tagállam minden olyan viszontbiztosító esetében, amelynek főirodája a területén található, az alábbi mennyiségi szabályokat állapíthatja meg, feltéve, hogy azok prudenciális szempontból igazoltak:

a) 30 %-ban kell korlátozni a bruttó biztosítástechnikai tartalékok befektetését a biztonságtechnikai tartalékok pénznemétől eltérő pénznemekbe;

b) 30 %-ban kell korlátozni a bruttó biztosítástechnikai tartalékok befektetését a szabályozott pénzügyi piacra be nem vezetett részvényekbe és más, részvényként kezelt forgatható értékpapírokba, valamint kötvényekbe;

c) a székhely szerinti tagállam előírhatja a viszontbiztosítóknak, hogy bruttó biztosítástechnikai tartalékaik legfeljebb 5 %-ának ugyanannak a vállalkozásnak a részvényeibe és egyéb átruházható értékpapírjaiba, amelyek részvényként, kötvényként, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként és egyéb, pénz- és tőkepiaci pénzeszközként kezelendő értékpapírok, továbbá, bruttó biztosítástechnikai tartalékainak legfeljebb 10 %-ának olyan vállalkozások részvényeibe és egyéb átruházható értékpapírjaiba, amelyek részvényként, kötvényként, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírként és egyéb, pénz- és tőkepiaci pénzeszközként kezelendő értékpapírok, amelyek ugyanazon csoport tagjai.

5. Ezenkívül, a székhely szerinti tagállam határozza meg a különleges célú gazdasági eszközökből származó kinnlevőségeknek, mint az e cikk szerinti biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökként történő felhasználásának feltételeit előíró részletes szabályokat.

3. FEJEZET

A SZAVATOLÓ TőKÉRE ÉS A BIZTONSÁGI TőKÉRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK

1. SZAKASZ

A RENDELKEZÉSRE ÁLLÓ SZAVATOLÓ TőKE

35. CIKK

Általános szabály

Minden tagállam előírja, hogy az olyan viszontbiztosítók, amelyek főirodája az adott tagállam területén van, megfelelő szavatoló tőkét képezzenek teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően, amelynek összege nem lehet kevesebb az ezen irányelvben meghatározott minimumnál.

36. cikk

Elfogadható tételek

1. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a biztosítónak az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközeiből áll, beleértve a következőket:

a) a befizetett alaptőke, vagy kölcsönös viszontbiztosítási egyesület esetében a tényleges induló tőke, hozzáadva a tagok számláit, amelyek kielégítik a következő feltételeket:

i. az alapító okirat és az alapszabály előírja, hogy ezekről a számlákról kifizetéseket tagoknak csak addig a mértékig lehet teljesíteni, ameddig emiatt a szavatoló tőke nem esik az előírt szint alá, vagy a vállalkozás megszűnése után csak akkor, ha a vállalkozás minden más tartozását rendezték;

ii. az alapító okirat és az alapszabály előírja a tagság egyéni megszüntetésén kívüli okok miatti minden, az i. pontban említett kifizetés tekintetében, hogy az illetékes hatóságokat legalább egy hónappal előre értesíteni kell, és azok megtilthatják a kifizetést ezen az időszakon belül;

iii. az alapító okirat és az alapszabály vonatkozó rendelkezéseit csak azután lehet módosítani, hogy az illetékes hatóságok kinyilvánították, hogy nincs ellenvetésük a módosítással szemben az i. és ii. pontban foglalt feltételek sérelme nélkül;

b) kötelező tartalékok és szabad tartalékok, amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez és nem minősülnek káringadozási tartaléknak;

c) a kifizetendő osztalékok levonása után az előző évekről áthozott nyereség vagy veszteség.

2. A rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a viszontbiztosító által közvetlenül birtokolt saját részvények összegével.

Azoknál a viszontbiztosítóknál, amelyek a fennálló követelésekre szóló nem-életbiztosítás biztosítástechnikai tartalékaikat diszkontálják vagy csökkentik, hogy figyelembe vegyék a befektetési jövedelmet, ahogyan azt a 91/674/EGK irányelv 60. cikkének (1) bekezdésének g) pontja megengedi, a rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell a diszkontálatlan biztosítástechnikai tartalékok vagy a levonások előtti, a beszámolóhoz fűzött megjegyzésekben közzétett biztosítástechnikai tartalékok és a diszkontált vagy a levonások utáni biztosítástechnikai tartalékok különbségével. Ezt a kiigazítást minden, a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában felsorolt kockázatra el kell végezni, kivéve az annak a mellékletnek az 1. és 2. ágazatainál felsorolt kockázatokra. A melléklet A. pontjában felsorolt 1. és 2. ágazattól eltérő ágazatokra nem kell korrekciót végezni a biztosítástechnikai tartalékokban benne foglalt járadékok diszkontálását illetően.

Az első és második albekezdésben említett levonások mellett a rendelkezésre álló szavatoló tőkét csökkenteni kell az alábbi tételekkel:

a) a biztosító részesedései az alábbi jogalanyokban:

i. a 73/239/EGK irányelv 6. cikke, a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének b) pontja szerinti biztosítók;

ii. a 2005/68/EK irányelv 3. cikke szerinti viszontbiztosítók vagy a 98/78/EK irányelv 1. cikkének (l) bekezdése szerinti nem tagországbeli viszontbiztosítók;

iii. a 98/78/EK irányelv 1. cikkének i) pontja szerinti biztosítási holdingtársaságok;

iv. a 2000/12/EK irányelv 1. cikkének (1) és (5) bekezdése szerinti hitelintézetek és pénzügyi intézmények;

v. a 93/22/EGK irányelv[76] 1. cikkének (2) bekezdése és a 93/6/EGK irányelv[77] 1. cikkének (4) és (7) bekezdése szerinti befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények;

b) a viszontbiztosító érdekkörébe tartozó, a) pont szerinti vállalkozások tekintetében a viszontbiztosító birtokában levő alábbi tételek:

i. a (4) bekezdésben említett eszközök;

ii. a 2002/83/EK irányelv 27. cikkének (3) bekezdésében említett eszközök;

iii. a 2000/12/EK irányelv 35. cikkében és 36. cikkének (3) bekezdésében említett alárendelt követelések és eszközök.

Amennyiben egy másik hitelintézetben, befektetési vállalkozásban, pénzügyi intézményben, biztosítóban, illetve viszontbiztosítóban vagy biztosítási holdingtársaságban lévő részesedések az érintett vállalkozás szervezeti átalakítását vagy megmentését szolgáló pénzügyi támogatás céljából ideiglenesen vannak a biztosító tulajdonában, az illetékes hatóság eltekinthet a harmadik bekezdés a) és b) pontjában a levonásra vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásától.

A harmadik bekezdés a) és b) pontjában a viszontbiztosító által hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban és pénzügyi intézményekben birtokolt tételek levonására vonatkozóan említett rendelkezések alkalmazásának alternatívájaként a tagállamok engedélyezhetik viszontbiztosítóik részére a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1., 2., illetve 3. módszer megfelelő alkalmazását. Az 1. módszer (számviteli konszolidáció) csak abban az esetben alkalmazható, ha az illetékes hatóság meggyőződött a konszolidáció hatálya alá vont vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonaláról. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamok rendelkezhetnek olyan módon, hogy az ezen irányelvben előírt szavatoló tőke számítása során a 98/78/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet, illetve a 2002/87/EK irányelvvel összhangban kiegészítő felügyelet hatálya alá vont biztosítóknak nem kell levonniuk a harmadik bekezdés a) és b) pontjában említett, a biztosító által a kiegészítő felügyelet hatálya alá vont hitelintézetekben, befektetési vállalkozásokban, pénzügyi intézményekben, biztosítókban, illetve viszontbiztosítókban vagy biztosítási holdingtársaságokban birtokolt tételeket.

Az e bekezdésben említett, a részesedések levonására vonatkozó rendelkezések alkalmazásában a részesedés 98/78/EK irányelv 1. cikkének f) pontja szerinti részesedést jelenti.

3. A rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) összevont elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha ez az alacsonyabb – a minimális szavatolótőke-szükséglet 50 %-ig, amelynek legfeljebb 25 %-a rögzített lejáratú alárendelt kölcsöntőkéből vagy rögzített futamidejű összevont elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése mögé sorolják és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is eleget kell tennie:

i. csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe;

ii. a rögzített lejáratú kölcsönök esetében az eredeti lejáratnak legalább ötévesnek kell lennie. A visszafizetési napot megelőző egy évnél nem későbbi időpontban a biztosítónak tervet kell az illetékes hatóságoknak jóváhagyásra benyújtania, amelyben bemutatja, hogyan fogja a minimális szavatoló tőkét az előírt szinten tartani, vagy erre a szintre hozni a kölcsön lejáratakor; kivéve, ha azt a mértéket, amelynek erejéig a kölcsön a szavatoló tőke részeként szerepelhet, a visszafizetés napját megelőző legalább utolsó öt évben fokozatosan csökkentik. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve, hogy a kibocsátó viszontbiztosító ezt kérelmezi, és a rendelkezésére álló szavatoló tőke nem csökken a megkövetelt szint alá;

iii. azok a kölcsönök, amelyek lejárata nincs rögzítve, csak ötéves felmondással fizethetők vissza, kivéve, ha a kölcsönöket többé nem tekintik a rendelkezésre álló szavatoló tőke elemének, vagy kivéve, hogy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulását külön megkövetelik az előtörlesztéshez. Az utóbbi esetben a viszontbiztosítónak a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha a viszontbiztosító szavatoló tőkéje nem csökken a megkövetelt szint alá;

iv. a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy, a viszontbiztosító felszámolását kivéve, meghatározott körülmények esetében a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik;

v. a kölcsönszerződés csak azt követően módosítható, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy nem ellenzik a módosítást;

b) a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az a) pontban említetteken kívüli összevont elsőbbségi részvényeket is, a rendelkezésre álló szavatoló tőke és a minimális szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 50 %-ig az összes ilyen értékpapírra és az a) pontban említett alárendelt kölcsöntőkére vonatkozóan, feltéve, hogy megfelelnek a következőknek:

i. nem fizethetők vissza a birtokos kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása nélkül;

ii. a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie a viszontbiztosító intézet számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

iii. a kölcsönadónak a viszontbiztosítóval szemben fennálló követeléseinek a fizetési rangsorban teljes egészében a nem alárendelt hitelezők követelései után kell következnie;

iv. az értékpapírok kibocsátása kapcsán elkészített dokumentációnak tartalmaznia kell a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő-képességét, eközben lehetővé téve a viszontbiztosító számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;

v. csak teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe.

4. A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, megfelelő bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével, a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) a be nem fizetett részvénytőke vagy induló tőke fele, ha a befizetett rész az illető részvény- vagy indulótőke 25 %-át teszi ki, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve – ha az az alacsonyabb – a minimális szavatoló tőke 50 %-áig.

b) változó hozzájárulással működő, nem-élet biztosítással foglalkozó, kölcsönös biztosító vagy ilyen jellegű egyesületek esetén bármilyen igény, amit a vállalkozás a tagjaival szemben kiegészítő hozzájárulásra való felhívás útján támaszt, az üzleti éven belül, a maximális hozzájárulás és a ténylegesen bekért hozzájárulás közti különbség 50 %-áig, a szavatoló tőke 50 %-áig mint felső határig. Az illetékes nemzeti hatóságoknak iránymutatásokat kell kidolgozniuk, amelyek meghatározzák a kiegészítő hozzájárulások elfogadásának feltételeit;

c) az eszközértékelésből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek.

5. Ezenkívül, az élet-viszontbiztosítási tevékenység esetében a viszontbiztosító által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és ennek az illetékes hatóságnak az egyetértésével a rendelkezésre álló szavatoló tőke a következőkből is állhat:

a) 2009. december 31-ig a vállalkozás jövőbeni nyereségeinek 50 %-nak megfelelő, de a rendelkezésre álló szavatoló tőke és az előírt szavatoló tőke közül a kisebb összegű fedezet 25 %-át meg nem haladó összeg; a jövőbeni nyereségek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a becsült éves nyereséget meg kell szorozni egy, a biztosítási kötvények még fennmaradó átlagos futamidejének megfelelő szorzóval; az alkalmazott szorzó nem lehet nagyobb 6-nál; a becsült éves nyereség nem haladhatja meg a 2002/83/EK irányelv 2. cikkének (1) bekezdésében felsorolt tevékenységekből az elmúlt öt pénzügyi év során származó nyereség számtani közepét.

Az illetékes hatóságok csak akkor hagyhatják jóvá a fenti összegnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe történő beszámítását, amennyiben:

i. az illetékes hatóságok számára biztosításmatematikai jelentést nyújtanak be, amely alátámasztja e nyereségek jövőbeni keletkezésének valószínűségét; valamint

ii. a (4) bekezdés c) pontjában említett rejtett nettó tartalékokból keletkező jövőbeni nyereségeket még nem vették figyelembe;

b) ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékű arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség; ez a szám azonban nem haladhatja meg az élet-viszontbiztosítási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges; a különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével.

6. Az e cikk (1)–(5) bekezdésének olyan célú módosításait, amelyek figyelembe veszik a technikai kiigazítást indokoló fejleményeket a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe beszámítható elemek esetében, az 55. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni.

2. szakasz

A MINIMÁLIS SZAVATOLÓ TőKE

37. CIKK

A minimális szavatoló tőke a nem-élet viszontbiztosítási tevékenységek esetén

1. A minimális szavatoló tőkét a biztosítási díjak vagy befizetések éves összege, vagy az előző három pénzügyi évre jellemző átlagos kárigény-teher összege alapján kell meghatározni.

Az olyan viszontbiztosítók esetében azonban, amelyek alapvetően a hitel, a vihar, jégeső és fagy kockázatok közül egy vagy több biztosítását vállalják, az átlagos kárigényteherre vonatkozó referenciaidőszak az utolsó hét pénzügyi év.

2. A 40. cikkre is figyelemmel, a minimális szavatoló tőke összege az e cikk (3) és (4) bekezdése szerinti két eredmény közül a magasabb összeggel egyenlő.

3. A díjak alapját az alábbiak szerint kiszámított bruttó díjelőírások vagy hozzájárulások közül a nagyobbik, a bruttó megszolgált díjak vagy hozzájárulások felhasználásával számolják ki.

A díjakat vagy hozzájárulásokat a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazatba tartozó kockázatokra 50 %-kal meg kell növelni.

A díjakat és hozzájárulásokat a 73/239/EGK irányelv mellékletének A pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazaton kívülieknél meg lehet növelni legfeljebb 50 %-kal, konkrét viszontbiztosítási tevékenységekre vagy szerződéstípusokra, ezeknek a tevékenységeknek vagy szerződéseknek a sajátosságaira való tekintettel, ezen irányelv 55. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. A díjakat vagy hozzájárulásokat, amelyek tartalmazzák a viszontbiztosítási üzleti tevékenységgel összefüggő díjakhoz vagy hozzájárulásokhoz kapcsolódó költségeket az elmúlt pénzügyi évben, összesíteni kell.

Ebből az összesítésből azután levonásra kerül az utolsó pénzügyi évben törölt biztosítási díjak és hozzájárulások teljes összege, valamint az összesítésben szereplő biztosítási díjakra és hozzájárulásokra vonatkozó adók és illetékek teljes összege.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, amelyből az első rész legfeljebb 50000000 eurót tesz ki, a második rész pedig az e feletti többlet; ki kell számítani, majd összeadni ezeknek a részeknek a 18 %-át, illetőleg a 16 %-át.

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó három évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is a biztosító által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb. A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével a 46. cikkben említett, különleges célú gazdasági eszközöktől behajtható összegek szintén levonhatók visszaengedményezésként.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával a biztosítási díjak és járulékok rögzítéséhez statisztikai módszerek vehetők igénybe.

4. A követelések alapját a következőképpen kell kiszámítani, amihez a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazatba tartozó kockázatok tekintetében a követeléseket, a tartalékokat és a megtérülést 50 %-kal meg kell növelni.

A követelésekre képzett tartalékok és a megtérülések a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában felsorolt 11., 12. és 13. ágazatoktól eltérő ágazatoknál legfeljebb 50 %-kal megnövelhetők, konkrét viszontbiztosítási tevékenységekre vagy szerződéstípusokra, ezeknek a tevékenységeknek vagy szerződéseknek a sajátosságaira való tekintettel, az ennek az irányelvnek az 55. cikkének (2) bekezdésében említett eljárással összhangban.

Az (1) bekezdésben meghatározott időszakokban kifizetett követelések a visszaengedményezők által viselt kárigények bármilyen levonása nélkül összegzésre kerülnek.

Ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi év végén meghatározott függő kártartalék összegét.

Ebből az összegből kivonásra kerülnek az (1) bekezdésben meghatározott időszakok megtérüléseinek összegét.

A fennmaradó összegből ezután kivonásra kerül az utolsó üzleti évet megelőző második üzleti év kezdetén fennálló függő kártartalék összege, amelyről elszámolás készült. Ha az (1) bekezdésben említett referenciaidőszak hét év, az utolsó üzleti évet megelőző hatodik üzleti év kezdetén esedékes követelésekre létrehozott olyan fedezetek összegét le kell vonni, amelyről elszámolás készült.

Az így kapott összeg egyharmadát vagy egyhetedét, az (1) bekezdésben meghatározott hivatkozási időszaknak megfelelően, két részre osztják, az első rész 35000000 euróig terjed, a második rész pedig a fennmaradó összeg; ki kell számítani, majd összeadni ezeknek a részeknek a 26 %-át, illetőleg a 23 %-át.

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is a vállalkozás által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb. A vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével a 46. cikkben említett, különleges célú gazdasági eszközöktől behajtható összegek szintén levonhatók visszaengedményezésként.

Az illetékes hatóságok jóváhagyásával a megtérülések, tartalékok, és a kárigények rögzítéséhez statisztikai módszerek vehetők igénybe.

5. Ha a (2), (3) és (4) bekezdések szerinti kiszámított minimális szavatoló tőke alacsonyabb, mint az előző év minimális szavatoló tőkéje, a minimális szavatoló tőkének legalább egyenlőnek kell lennie az előző év minimális szavatoló tőkéjének azzal az arányszámmal való szorzatával, amely az utolsó pénzügyi év végén a fennálló követelésekre képzett biztosítástechnikai tartalékok és az utolsó pénzügyi év elején a fennálló követelésekre képzett biztosítástechnikai tartalékok összege között fennáll. Ezeknek a számításoknak a során a biztosítástechnikai tartalékokat a visszaengedményezéssel csökkentve kell kiszámítani, de az arány semmiképpen nem lehet egynél nagyobb.

6. A (3) bekezdés ötödik albekezdésében és a (4) bekezdés hetedik albekezdésében említett részekre alkalmazandó törtszámok mindegyike egyharmadára csökken az életbiztosításéhoz hasonló technikai alapon működő egészségbiztosítás viszontbiztosítása esetében, ha:

a) fizetendő biztosítási díjat a betegségtáblák alapján a biztosításban alkalmazott matematikai módszerrel számítják ki;

b) tartalékot képeznek növekvő életkorra;

c) biztosítási pótdíjat szednek egy megfelelő összegű biztonsági ráhagyás létrehozására;

d) a biztosító legkésőbb a harmadik biztosítási év végén felmondhatja a szerződést;

e) a szerződés már meglévő szerződések esetében is lehetőséget biztosít arra, hogy növeljék a biztosítási díjat, vagy csökkentsék a kifizetéseket.

38. cikk

A minimális szavatoló tőke életbiztosítás viszontbiztosítása esetén

1. Élet-viszontbiztosítási tevékenység esetén a minimális szavatoló tőkét a 37. cikkel összhangban kell meghatározni.

2. E cikk (1) bekezdése ellenére, a székhely szerinti tagállam előírhatja, hogy a biztosítási tevékenységnek a 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti, befektetési alapokhoz vagy részesedéses szerződésekhez kapcsolódó viszontbiztosítási ágazatok, továbbá a 2002/83/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 2. cikke (2) bekezdésének b), c), d) és e) pontja szerinti műveletek esetén a minimális szavatoló tőkét a 2002/83/EK irányelv 28. cikkével összhangban kell megállapítani.

39. cikk

A minimális szavatoló tőke az egyidejűleg nem-élet viszontbiztosítással és élet- viszontbiztosítással foglalkozó viszontbiztosító esetén

1. A székhely szerinti tagállam előírja, hogy minden egyidejűleg nem-élet és élet- viszontbiztosítással foglalkozó viszontbiztosító olyan rendelkezésre álló szavatoló tőkével rendelkezzen, amely fedezi a nem-élet viszontbiztosítása és az élet-viszontbiztosítás esetén – a megfelelően a 37. és a 38. cikkel összhangban meghatározott – minimális szavatoló tőkék teljes összegét.

2. Ha a rendelkezésre álló szavatoló tőke nem éri el az e cikk (1) bekezdésében előírt szintet, az illetékes hatóságok a 42. és 43. cikkben meghatározott intézkedéseket alkalmazzák.

3. szakasz

BIZTONSÁGI TőKE

40. CIKK

A biztonsági tőke összege

1. A 37. 38. és 39. cikkben meghatározott kötelező szavatoló tőke egyharmada alkotja a biztonsági tőkét. A biztonsági tőke a 36. cikk (1), (2) és (3) bekezdésében, valamint – a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságának jóváhagyásával – a 36. cikk (4) bekezdésének c) pontjában felsorolt elemekből áll.

2. A biztonsági tőke összege legalább 3000000 euro.

Bármely tagállam rendelkezhet úgy is, hogy a zárt viszontbiztosító esetén a biztonsági tőke összege legalább 1000000 euro legyen.

41. cikk

A biztonsági tőke összegének felülvizsgálata

1. Az euróban megállapított összegeket – ahogyan ezt a 40. cikk (2) bekezdése megállapítja – 2007. december 10-tól/től kezdődően évente felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Eurostat által közzétett, az összes tagállamot átfogó európai fogyasztói árindex változásait.

Az összeget automatikusan ki kell igazítani úgy, hogy az euróban megállapított bázisösszeget megemelik az említett indexnek az ezen irányelv hatálybalépése és a felülvizsgálati időpont közötti idő alatt bekövetkezett százalékos változásával, és ezt 100000 euro többszörösére kerekítik.

Ha a legutolsó kiigazítás óta a százalékos változás 5 %-nál kisebb, nem kell kiigazítást végezni.

2. A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a felülvizsgálatról és az (1) bekezdésben említett kiigazított összegről.

ê 2005/68/EK 45. cikk

208. cikkA véges kockázatú viszontbiztosítás

ò új szöveg

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a véges kockázatú viszontbiztosítási szerződéseket kötő vagy véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységet végző biztosítók és viszontbiztosítók képesek legyenek a szerződésekből vagy tevékenységekből eredő kockázatok megfelelő megfigyelésére, kezelésére, ellenőrzésére és jelentésére.

2. A véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek tekintetében összehangolt megközelítés elfogadásának biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek részletezik az (1) bekezdés rendelkezéseit a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységekből eredő kockázatok megfigyelésének, kezelésének és ellenőrzésének tekintetében.

Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2005/68/EK 45. cikk

1. A székhely szerinti tagállam különleges rendelkezéseket állapíthat meg a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek folytatására, az alábbiak tekintetében:

- kötelező feltételek, amelyeket minden kibocsátott szerződésbe bele kell foglalni,

megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások;

számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;

- biztosítástechnikai tartalékok létrehozása annak biztosítása, hogy ezek megfelelőek, megbízhatóak és célszerűek,

- befektetés biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül szolgáló eszközökbe, annak biztosítására, hogy figyelembe veszik a viszontbiztosító által végrehajtott tevékenység típusát, különösen a várható kártérítésiigény-kifizetések természetét, összegét és futamidejét, oly módon, hogy elegendő, likvid, biztonságos, jövedelmező és összhangban áll az eszközökkel,

- a rendelkezésre álló szavatoló tőkére, a kötelező szavatoló tőkére és a minimális biztonsági tőkére vonatkozó szabályok, amelyeket a viszontbiztosító fenntart a véges kockázatú viszontbiztosítási tevékenységek tekintetében.

ê 2005/68/EK 2. cikk (1) bekezdés q) pont (kiigazított szöveg)

q) 3. √ Az (1) és (2) bekezdés alkalmazásában a Õ „véges kockázatú viszontbiztosítás”: olyan viszontbiztosítás, amely esetében az explicit maximális potenciális veszteség – amely a maximális áthárított gazdasági kockázatban kifejezve a jelentős biztosítási kockázatból és az időzített kockázatáthárításból ered – korlátozott, de jelentős összeggel meghaladja a szerződés időtartamára számított díjat, a következő két jellemzők közül legalább az egyikkel:

i.a) a pénz időértékének megfelelő explicit és anyagi ellenszolgáltatás;

ii.b) szerződéses rendelkezések azzal a céllal, hogy a felek gazdasági eredményei a szerződés teljes időtartama alatt egyensúlyban legyenek, és ezáltal megvalósuljon a célzott kockázatáthárítás.

ê 2005/68/EK 45. cikk

2. Az átláthatóság érdekében és az (1) bekezdés alkalmazásában, a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a nemzeti jogukban megállapított valamennyi intézkedés szövegét.

ê 2005/68/EK 46. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

209. cikk√ Céltársaságok Õ Különleges célú gazdasági eszközök

1. Amennyiben egy tagállam √ A tagállamok Õ úgy határoz, hogy lehetővé teszik területén √ területükön Õ különleges célú gazdasági eszközök √ céltársaságok Õ létrehozását ezen irányelv értelmében, erre vonatkozóan köteles előzetes ð felügyeleti jóváhagyás függvényében ï hivatalos engedély megszerzését előírni.

2. Az a tagállam, ahol különleges célú gazdasági eszközt létesítettek, megállapítja azokat a feltételeket, amelyek figyelembevételével egy ilyen intézet folytathatja tevékenységeit. E tagállam különösen a következők tekintetében állapít meg szabályokat:

ð 2. A céltársaságok tekintetében összehangolt megközelítés elfogadásának biztosítása érdekében a Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek meghatározzák a következőket: ï

a) az engedély hatálya,

b) kötelező feltételek, amelyeket minden kibocsátott szerződésbe bele kell foglalni;

c) olyan személyek általi működtetés, akik jó hírnévvel és megfelelő szakképesítéssel rendelkeznek ð a 42. cikkben említett alkalmassági és megbízhatósági követelmények ï √ a céltársaságot vezető személyekkel kapcsolatban Õ ;

d) helyes és megfelelő √ alkalmassági és megbízhatósági Õ követelmények a részvényesekre vagy azon tagokra vonatkozóan, akik minősített tulajdoni hányaddal √ befolyásoló részesedéssel Õ rendelkeznek a √ céltársaságban Õ különleges célú gazdasági eszközben;

e) megbízható ügyviteli és számviteli eljárások, megfelelő belső ellenőrzési mechanizmusok és kockázatkezelési előírások;

f) számviteli, prudenciális és statisztikai tájékoztatási követelmények;

g) a különleges célú gazdasági eszközök fizetőképességgel kapcsolatos szabályok.

Azokat a végrehajtási jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

ê 2005/68/EK 46. cikk

3. Az átláthatóság érdekében a tagállamok haladéktalanul közlik a Bizottsággal a nemzeti jogukban a (2) bekezdés alkalmazásával kapcsolatban megállapított valamennyi intézkedés szövegét.

ê 98/78/EK

1. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

a) biztosítóintézet: olyan vállalkozás, amely a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően hivatalos engedéllyel rendelkezik;

b) harmadik ország biztosítóintézete: olyan vállalkozás, amelynek a 73/239/EGK irányelv 6. cikkének vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikkének megfelelően engedélyre lenne szüksége, ha a Közösségben bejegyzett székhellyel rendelkezne;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés a) pont

c) viszontbiztosító: olyan vállalkozás, amely a viszontbiztosításról szóló, 2005. november 16-i 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[78] 3. cikkének megfelelően hivatalos engedélyt kapott;

ê 98/78/EK

d) anyavállalat: a 83/349/EGK irányelv[79] 1. cikke értelmében meghatározott anyavállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely az illetékes hatóságok véleménye szerint ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol más vállalkozásokra;

e) leányvállalat: a 83/349/EGK irányelv 1. cikke értelmében meghatározott leányvállalat, valamint minden olyan vállalkozás, amely felett az illetékes hatóságok véleménye szerint az anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol. A fiókintézetek összes fiókintézete is annak az anyavállalat fiókintézetének számít, amely a fiókintézetek élén áll;

f) részesedés: a 78/660/EGK irányelv[80] 17. cikke első mondatának értelmében meghatározott részesedés vagy a vállalkozás szavazati jogának vagy tőkéjének legalább 20 %-ával való közvetlen vagy közvetett rendelkezés;

ê 2002/87/EK 28. cikk.1

g) részesedő vállalkozás: olyan vállalkozás, amely vagy anyavállalat, vagy olyan vállalkozás, amely részesedéssel rendelkezik, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerinti viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

h) kapcsolt vállalkozás: vagy egy leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdése szerint viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés a) pont

i) „biztosítási holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amelynek fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatokban szerezzen részesedést vagy rendelkezzen részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók, viszontbiztosítók vagy nem tagországbeli biztosítók, vagy nem tagországbeli állami viszontbiztosítók, amelyek közül legalább egy leányvállalatnak biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell lennie, és amely anyavállalat a pénzügyi konglomerátumhoz tartozó hitelintézetek, biztosítóintézetek és befektetési vállalkozások kiegészítő felügyeletéről szóló, 2002. december 16-i 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[81] értelmében nem minősül vegyes pénzügyi holdingtársaságnak;

j) „vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amely nem biztosító, nem tagországbeli biztosító, viszontbiztosító, nem tagországbeli viszontbiztosító egy biztosítási holdingtársaság vagy egy vegyes tevékenységű pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében, és amelynek a leányvállalatai között legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító van;

k) „illetékes hatóságok”: azok a nemzeti hatóságok, amelyeket törvény vagy rendelet biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletére hatalmaz fel;

ê 2005/68/EK 59. cikk (2) bekezdés b) pont

l) „nem tagországbeli viszontbiztosító”: olyan vállalkozás, amelynek a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében engedélyre lenne szüksége, amennyiben főirodája a Közösségen belül lenne;

ê 2005/68/EK 59. cikk (3) bekezdés

2. cikk

A biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének alkalmazási esetei

1. A biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletének szabályait meghatározó 73/239/EGK irányelv, az életbiztosításról szóló, 2002. november 5-i 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[82] és a 2005/68/EK irányelv rendelkezésein túlmenően a tagállamok minden olyan biztosító és viszontbiztosító felett felügyeletet gyakorolnak, amely legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, nem tagországbeli biztosítóban, vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás, az 5., 6., 8. és 9. cikkben szabályozott módon kiegészítve.

2. Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6., 8. és 10. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.

3. Minden olyan biztosító vagy viszontbiztosító, amelynek az anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság, az 5. cikk (2) bekezdésében, valamint a 6. és 8. cikkben előírt módon történő kiegészítő felügyelet alatt áll.

3. cikk

A kiegészítő felügyelet hatálya

1. A 2. cikknek megfelelően a kiegészítő felügyelet gyakorlása semmilyen szempontból nem jelenti azt, hogy az illetékes hatóságoknak harmadik ország biztosítójával, harmadik ország viszontbiztosítójával, biztosítási holdingtársasággal, vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársasággal kapcsolatban egyedi felügyeletet kell gyakorolniuk.

2. A kiegészítő felügyelet az 5., 6., 8., 9. és 10. cikkben említett alábbi vállalkozásokat veszi figyelembe:

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai,

- a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozások,

- a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozásai.

3. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az I. melléklet 2.5. pontja és a II. melléklet 4. pontja rendelkezéseinek sérelme nélkül, nem veszik figyelembe a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során azokat a vállalkozásokat, amelyek alapító okirat szerinti székhelye harmadik országban van, amennyiben a szükséges információ átadása jogi akadályokba ütközik.

Továbbá a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságok az alább felsorolt esetekben eseti alapon úgy dönthetnek, hogy a 2. cikkben említett kiegészítő felügyelet során bizonyos vállalkozásokat nem vesznek figyelembe:

- ha az adott vállalkozásnak a biztosítók vagy viszontbiztosítók kiegészítő felügyelete célkitűzéseit illetően elhanyagolható a jelentősége;

- ha a vállalkozás pénzügyi helyzetének a figyelembevétele a biztosítók vagy viszontbiztosítók kiegészítő felügyelete célkitűzéseit illetően nem lenne megfelelő vagy félrevezető lenne.

4. cikk

A kiegészítő felügyeletet gyakorló illetékes hatóságok

1. A kiegészítő felügyeletet annak a tagállamnak az illetékes hatóságai gyakorolják, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 2002/83/EK irányelv 4. cikke vagy a 2005/68/EK irányelv 3. cikke értelmében megkapta a hivatalos engedélyt.

2. Ha a két vagy több tagállamban engedélyezett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító, harmadik ország biztosítója, harmadik ország viszontbiztosítója vagy vegyes tevékenységű biztosítási holdingtársaság az anyavállalata, az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodást köthetnek arról, hogy melyikük felel a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért.

3. Amenyiben a tagállamban több hatóság felel a biztosítási és viszontbiztosítási vállalkozások prudenciális felügyeletéért, az illető tagállam teszi meg a szükséges intézkedéseket a hatóságok közötti koordináció megszervezésére.

ê 98/78/EK

5. cikk

Az információ rendelkezésre állása és jellege

ê 2005/68/EK 59. cikk (4) bekezdés

1. A tagállamok előírják, hogy az illetékes hatóságok követeljék meg a kiegészítő felügyelet hatálya alá tartozó összes biztosítótól vagy viszontbiztosítótól, hogy a kiegészítő felügyelet céljaival kapcsolatos adatok és információk előállítására megfelelő belső ellenőrzési mechanizmussal rendelkezzen.

ê 98/78/EK

2. A tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket annak biztosítására, hogy jogrendszerükön belül ne legyenek olyan jogi akadályok, amelyek a kiegészítő felügyeletre kötelezett vállalkozásokat és azok kapcsolt vállalkozásait, valamint a részesedő vállalkozásokat megakadályozhatják abban, hogy egymás között a kiegészítő felügyelet céljaira vonatkozó információkat kicseréljék.

ê 2005/68/EK 59. cikk (5) bekezdés

6. cikk

Az információhoz való hozzáférés

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a kiegészítő felügyelet gyakorlásáért felelős illetékes hatóságaik minden olyan információhoz hozzáférnek, amely az ilyen kiegészítő felügyeletre kötelezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletéhez szükséges. Az illetékes hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a 3. cikk (2) bekezdésében említett vállalkozásokhoz, ha a biztosítótól vagy viszontbiztosítótól megkérték az információt, de azt nem kapták meg.

2. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságaik területükön belül saját maguk, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik az (1) bekezdésben említett információ helyszíni ellenőrzését az alábbi vállalkozásoknál:

- kiegészítő felügyeletre kötelezett biztosító,

- kiegészítő felügyeletre kötelezett viszontbiztosító,

- az említett biztosító leányvállalatai,

- az említett viszontbiztosító leányvállalatai,

- az említett biztosító anyavállalatai,

- az említett viszontbiztosító anyavállalatai,

- az említett biztosító anyavállalatának leányvállalatai,

- az említett viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalatai.

3. Amennyiben e cikk alkalmazása során valamely tagállam illetékes hatósága egyes esetekben ellenőrizni kívánja a másik tagállamban található olyan vállalkozásra vonatkozó fontos információt, amely kiegészítő felügyeletre kötelezett kapcsolódó biztosító, kapcsolódó viszontbiztosító, leányvállalat, anyavállalat vagy a biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának leányvállalata, fel kell kérnie a másik tagállam illetékes hatóságát az ellenőrzés elvégeztetésére. Az ilyen felkéréssel megkeresett hatóságnak hatásköre keretein belül saját magának kell elvégeznie az ellenőrzést, vagy lehetővé kell tennie, hogy a felkérő hatóság vagy egy könyvvizsgáló vagy szakértő elvégezze azt.

Az ellenőrzést kérő illetékes hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem saját maga végzi az ellenőrzést.

7. cikk

Az illetékes hatóságok közötti együttműködés

1. Ha a különböző tagállamokban alapított biztosítók vagy viszontbiztosítók közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az összes tagállam illetékes hatósága felkérésre átad egymásnak minden olyan vonatkozó információt, amely az irányelv alapján a felügyelet gyakorlását lehetővé teszi vagy megkönnyíti, és saját kezdeményezésére átadja azokat az információkat, amelyek véleménye szerint lényegesek lehetnek a többi illetékes hatóság számára.

2. Amennyiben a biztosító vagy viszontbiztosító és vagy a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[83] meghatározott hitelintézet vagy az értékpapír befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelvben[84] meghatározott befektetési vállalkozás vagy mindkettő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások, vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az illetékes hatóságok és a többi ilyen vállalkozás felügyeletéért közösen felelős hatóság szorosan együttműködnek. Saját felelősségük sérelme nélkül – különösen az irányelv keretében – ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását.

3. Az ezen irányelv alapján kapott információ és különösen az irányelvben előírt, az illetékes hatóságok közötti információcsere az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv[85] 16. cikke és a 2002/83/EK 16. cikkében és a 2005/68/EK irányelv 24–30. cikkében meghatározott üzleti titoktartási kötelezettség alá tartozik.

8. cikk

Csoporton belüli ügyletek

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóságok általános felügyeletet gyakoroljanak az alábbiak közötti ügyletek felett:

a) biztosítók vagy viszontbiztosítók és:

i. a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;

ii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedéssel rendelkező vállalkozás;

iii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozásai;

b) a biztosító vagy a viszontbiztosító, amely részesedéssel rendelkezik azon természetes személy:

i. a biztosítóban, a viszontbiztosítóban vagy annak kapcsolt vállalkozásában;

ii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedéssel rendelkező vállalkozás;

iii. a biztosítóban vagy viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozása.

Ezek az ügyletek kiterjednek különösen a:

- kölcsönökre,

- garanciákra és mérlegen kívüli ügyletekre,

- elfogadható szavatolótőke-elemekre,

- befektetésekre,

- viszontbiztosítási és visszaengedményezési műveletekre,

- költségmegosztási megállapodásokra.

2. A tagállamok előírják a biztosítóknak és a viszontbiztosítóknak olyan megfelelő kockázatkezelési folyamatok és belső ellenőrzési mechanizmusok, beleértve hatékony beszámolási és számviteli eljárások intézményesítését, amelyek alkalmasak az ügyletek (1) bekezdés szerinti meghatározására, mérésére, nyomon követésére és ellenőrzésére. A tagállamok előírják továbbá, hogy a biztosítók és a viszontbiztosítók évente legalább egyszer beszámoljanak az illetékes hatóságoknak a jelentősnek minősülő ügyletekről. Ezeket a folyamatokat és mechanizmusokat az illetékes hatóságok felügyelik.

Amennyiben ennek az információnak az alapján úgy tűnik, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító fizetőképessége veszélyben van vagy veszélybe kerülhet, az illetékes hatóság a biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszi a megfelelő intézkedéseket.

ê 98/78/EK

9. cikk

Módosított szavatolótőke-követelmény

1. A tagállamok a 2. cikk (1) bekezdésében említett esetben megkövetelik, hogy a módosított szavatolótőke-számítás elvégzése az I. mellékletnek megfelelően megtörténjen.

2. Az (1) bekezdésben említett számítás az összes kapcsolt vállalkozást, részesedő vállalkozást vagy a részesedő vállalkozás kapcsolt vállalkozását magában foglalja.

ê 2005/68/EK 59. cikk (6) bekezdés

3. Ha az (1) bekezdésben említett számítás szerint a módosított szavatoló tőke negatív, az illetékes hatóságok a kérdéses biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszik a megfelelő intézkedéseket.

ê 98/78/EK

10. cikk

ê 2005/68/EK 59. cikk (7) bekezdés a) pont

Biztosítási holdingtársaságok, nem tagországbeli biztosítók és nem tagországbeli viszontbiztosítók

ê 98/78/EK

1. A tagállamok a 2. cikk (2) bekezdésében említett esetben megkövetelik, hogy a kiegészítő felügyelet módszerét a II. melléklet szerint alkalmazzák.

ê 2005/68/EK 59. cikk (7) bekezdés b) pont

2. A számítás a 2. cikk (2) bekezdésében említett esetben magában foglalja a biztosítási holdingtársaság összes kapcsolt vállalkozását, a harmadik állam biztosítóját vagy a harmadik állam viszontbiztosítóját, a II. mellékletben előírt módon.

3. Ha ennek a számításnak az alapján az illetékes hatóságok arra a következtetésre jutnak, hogy a holding biztosító biztosítási leányvállalatának vagy viszontbiztosítójának, vagy harmadik ország biztosítójának, vagy harmadik ország viszontbiztosítójának a fizetőképessége veszélybe került, vagy veszélybe kerülhet, az érintett biztosító vagy viszontbiztosító szintjén megteszik a megfelelő intézkedéseket.

ê 2002/87/EK 28. cikk (4) bekezdés

10a. cikk

Együttműködés harmadik országbeli illetékes hatóságokkal

1. A Bizottság egy tagállam kérése alapján vagy saját kezdeményezésére a Tanács elé terjeszti javaslatait a kiegészítő felügyelet ellátásának eszközeiről egy vagy több harmadik országgal a következő vállalkozások tekintetében létrehozandó megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokra vonatkozóan:

a) olyan biztosítóintézetek, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek székhelye harmadik országban található; valamint

ê 2005/68/EK 59. cikk (8) bekezdés a) pont

b) olyan viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája harmadik országban található; valamint

c) olyan, harmadik országban működő biztosítók, vagy harmadik országban működő viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 2. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája a Közösségen területén található.

ê 2005/68/EK 59. cikk (8) bekezdés b) pont

2. Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell törekedniük, hogy:

a) a tagállamok illetékes hatóságai hozzájuthassanak a Közösségen belül található főirodával, valamint a Közösségen kívüli leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz; valamint

b) a harmadik országbeli illetékes hatóságok hozzájuthassanak a saját területükön található főirodával, valamint egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók kiegészítő felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz.

ê 2005/1/EK 7. cikk (1) bekezdés

3. A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az európai biztosítási és foglalkoztatásinyugdíj-bizottság segítségével megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások eredményét és az abból eredően kialakult helyzetet.

ê 2002/87/EK 28. cikk (4) bekezdés

10b. cikk

A tagállamok előírják, hogy a biztosítási holdingtársaság üzleti tevékenységét ténylegesen irányító személyek jó hírnévvel és kellő szakmai tapasztalattal rendelkezzenek feladataik ellátásához.

ò új szöveg

III. CÍM

CSOPORTHOZ TARTOZÓ BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK FELÜGYELETE

I. FEJEZET – CSOPORTFELÜGYELET: FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK, AZ ALKALMAZÁS ESETEI, HATÁLY ÉS SZINTEK

1. SZAKASZ - FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

210. cikkFogalommeghatározások

1. E cím alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók:

a) „részesedő vállalkozás”: olyan vállalkozás, amely vagy anyavállalat, vagy olyan vállalkozás, amely részesedéssel rendelkezik, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

b) „kapcsolt vállalkozás”: vagy egy leányvállalat, vagy olyan egyéb vállalkozás, amelyben részesedéssel rendelkeznek, illetve olyan vállalkozás, amelyet a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűzi egy másik vállalkozáshoz;

c) „csoport”: vállalkozások csoportja, amelyet egy részesedő vállalkozás, annak leányvállalatai és mindazon vállalkozások alkotnak, amelyekben a részesedő vállalkozás vagy annak leányvállalatai részesedéssel rendelkeznek, valamint olyan vállalkozások, amelyeket a 83/349/EGK irányelv 12. cikkének (1) bekezdésében meghatározott viszony fűz egymáshoz;

d) „csoportfelügyeleti hatóság”: a 251. cikkel összhangban meghatározott, csoportfelügyeletért felelős felügyeleti hatóság;

e) „biztosítói holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amelynek a fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatban szerezzen részesedést vagy rendelkezzen részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek közül legalább egy leányvállalat biztosító vagy viszontbiztosító, és amely nem vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében;

f) „vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság”: olyan anyavállalat, amely nem biztosító, nem harmadik országbeli biztosító, nem viszontbiztosító, nem harmadik országbeli viszontbiztosító, nem biztosítói holdingtársaság vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság a 2002/87/EK irányelv értelmében, és amelynek a leányvállalatai között legalább egy biztosító vagy viszontbiztosító van;

2. E cím alkalmazásában a felügyeleti hatóságok anyavállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást is, amely a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen ellenőrző befolyást gyakorol egy másik vállalkozás felett.

Leányvállalatnak tekintenek minden olyan vállalkozást, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint egy anyavállalat ténylegesen ellenőrző befolyást gyakorol.

Ezenkívül részesedési viszonynak tekintik egy olyan vállalkozás szavazati jogában vagy tőkéjében való közvetett vagy közvetlen részesedést, amely felett a felügyeleti hatóságok szerint ténylegesen jelentős befolyást gyakorolnak.

2. szakasz – Az alkalmazás esetei és hatály

211. cikkCsoportfelügyelet alkalmazásának esetei

1. A tagállamok rendelkeznek a csoport szintjén a csoporthoz tartozó biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéről, e címmel összhangban.

Ha e cím másként nem rendelkezik, továbbra is alkalmazandók ezen irányelvnek a biztosítók és viszontbiztosítók egyedi felügyeletére vonatkozó szabályokat meghatározó rendelkezései.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a csoportszintű felügyeletet a következőkre alkalmazzák:

a) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyek részesedő vállalkozások legalább egy biztosítóban, viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy harmadik országbeli viszontbiztosítóban, a 216–262. cikkel összhangban;

b) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság, a 216–262. cikkel összhangban;

c) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek anyavállalata a Közösségen kívül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság, vagy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, a 263., 264. és 265. cikkel összhangban;

d) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelynek anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság, a 267. cikkel összhangban.

3. A (2) bekezdés a) és b) pontjában említett esetekben, ha a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság, a 2002/87/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegészítő felügyelet alá tartozó szabályozott vállalkozás vagy vegyes pénzügyi holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy a szóban forgó részesedő biztosító vagy viszontbiztosító illetve biztosítói holdingtársaság szintjén nem végzi el a 248. cikkben említett kockázatkoncetráció-felügyeletet vagy a 249. cikkben említett, csoporton belüli ügyletek felügyeletét, vagy egyiket sem.

212. cikkA csoportfelügyelet hatálya

1. A 211. cikkel összhangban a csoportfelügyelet gyakorlása nem jelenti azt, hogy a felügyeleti hatóságoknak a harmadik országbeli biztosító, a harmadik országbeli viszontbiztosító, a biztosítói holdingtársaság vagy a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság esetében egyedi felügyeleti szerepet kell vállalniuk, a biztosítói holdingtársaságok vonatkozásában a 261. cikk sérelme nélkül.

2. Az alábbi esetekben a csoportfelügyeleti hatóság eseti alapon döntheti el, hogy egy vállalkozást nem von a 211. cikkben említett csoportfelügyelet alá:

a) ha a vállalkozás olyan harmadik országban működik, ahol a szükséges információk átadása jogi akadályokba ütközik, a 227. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül;

b) ha a felügyelendő vállalkozásnak a csoportfelügyelet célkitűzéseit tekintve elhanyagolható a jelentősége;

c) ha a vállalkozás bevonása a csoportfelügyelet célkitűzéseit tekintve nem lenne célszerű vagy félrevezető lenne.

Mindazonáltal amennyiben ugyanazon csoport több vállalkozása egyénileg kizárható lenne az első albekezdés b) pontja alapján, mégis be kell vonni őket, ha együtt véve már nem elhanyagolható a jelentőségük.

Az első albekezdés c) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal a döntés meghozatala előtt, kivéve, ha sürgős esetről van szó.

Ha a csoportfelügyeleti hatóság az első albekezdés b) és c) pontjában leírt esetek értelmében valamely biztosítót vagy viszontbiztosítót nem von csoportfelügyelet alá, azon tagállam felügyeleti hatóságai, amelyben a vállalkozás található, az érintett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeletét megkönnyítő információkat kérhetnek a csoport élén álló vállalkozástól.

3. szakasz - Szintek

213. cikkLegfőbb részesedő vállalkozás közösségi szinten

1. Ha maga a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy biztosítói holdingtársaság egy másik részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy egy másik, a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, a 216–262. cikk csak annak a legfőbb részesedő biztosítónak vagy viszontbiztosítónak vagy biztosítói holdingtársaságnak a szintjén alkalmazandó, amelynek főirodája a Közösségen belül található.

2. Ha az (1) bekezdésben említett, legfőbb részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság, a 2002/87/EK irányelv 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban kiegészítő felügyelet alá tartozó vállalkozás kapcsolt vállalkozása, a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően dönthet úgy, hogy a szóban forgó legfőbb részesedő vállalkozás szintjén nem végzi el a 248. cikkben említett kockázatkoncetráció-felügyeletet vagy a 249. cikkben említett, csoporton belüli ügyletek felügyeletét, vagy egyiket sem.

214. cikkLegfőbb részesedő vállalkozás nemzeti szinten

1. Ha a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a Közösségen belül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság főirodája nem ugyanabban a tagállamban található mint a 213. cikkben említett közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozásé, a tagállamok engedélyezhetik felügyeleti hatóságaik számára, hogy a csoportfelügyeleti hatósággal és a szóban forgó közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozással folytatott konzultációt követően úgy határozzanak, hogy a nemzeti szinten legfőbb részesedő biztosítót vagy viszontbiztosítót vagy biztosítói holdingtársaságot csoportfelügyelet alá vonják.

Ilyen esetben a felügyeleti hatóság megindokolja határozatát mind a csoportfelügyeleti hatóságnak, mind a közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozásnak.

A 216–262. cikk értelemszerűen alkalmazandó, a (2)–(6) bekezdésben meghatározott rendelkezések fenntartásával.

2. A felügyeleti hatóság a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozás csoportfelügyeletét a II. fejezet egy vagy több szakaszában foglaltakra korlátozhatja.

3. Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozásra, a 213. cikkben említett, közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozás vonatkozásában a csoportfelügyeleti hatóság által a 218. cikkel összhangban választott módszert irányadónak kell elismerni és azt az érintett tagállamban a felügyeleti hatóságnak alkalmaznia kell.

4. Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozásra és ha a 213. cikkben említett közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozás a 229. cikkel vagy a 231. cikk (5) bekezdésével összhangban engedélyt kapott arra, hogy belső modell alapján számítsa a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet valamint a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletét, ezt a döntést irányadónak kell elismerni és az érintett tagállamban a felügyeleti hatóságnak alkalmaznia kell.

Ha egy ilyen helyzetben a felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozás kockázati profilja jelentősen eltér a közösségi szinten jóváhagyott belső modelltől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság kiegészítő tőkeszükségletet írhat elő a vállalkozás ilyen modell alapján kiszámított csoportszintű szavatolótőke-szükségletéhez, vagy kivételes körülmények közt, ha a kiegészítő tőkeszükséglet nem lenne célszerű, előírhatja, hogy a vállalkozásnak a standard formula alapján kell kiszámítania a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet.

A felügyeleti hatóság az ilyen határozatokat megindokolja mind a vállalkozásnak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak.

5. Ha a felügyeleti hatóság úgy határoz, hogy a II. fejezet 1. szakaszát alkalmazza a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozásra, ez a vállalkozás a 234. vagy 247. cikkel összhangban nem nyújthat be arra irányuló kérelmet, hogy valamely leányvállalatára alkalmazhassa a 236–241. cikket.

6. Ha a tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára az (1) bekezdésben említett döntést, rendelkezniük kell arról, hogy ne hozhassanak vagy tarthassanak fenn ilyen döntést, ha a nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozás a 213. cikkben említett közösségi szinten legfőbb részesedő vállalkozás leányvállalata, és ez utóbbi a 235. vagy 247. cikkel összhangban engedélyt kapott arra, hogy alkalmazza a leányvállalatra a 236–241. cikket.

7. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek meghatározzák, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

215. cikkTöbb tagállamot átfogó részesedő vállalkozás

1. Ha a tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára a 214. cikkben említett határozatot, akkor azt is engedélyezik, hogy megállapodást kössenek olyan tagállamok felügyeleti hatóságaival, ahol jelen van egy másik kapcsolt, nemzeti szinten legfőbb részesedő vállalkozás, több tagállamot átfogó alcsoport szintjén csoportos felügyelet végrehajtása céljából.

Ha az érintett felügyeleti hatóságok az e bekezdés első albekezdésében említett megállapodást kötöttek, a csoportfelügyeletet nem hajtják végre a 214. cikkben említett olyan legfőbb részesedő vállalkozás szintjén, amely másik tagállamban van jelen, mint az e bekezdés első albekezdésében említett alcsoport.

2. A 214. cikk (2)–(6) bekezdésében meghatározott rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók.

3. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el, amelyek meghatározzák, milyen körülmények közt hozható meg az (1) bekezdésben említett határozat.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

II. FEJEZET – PÉNZÜGYI HELYZET

1. SZAKASZ - CSOPORTSZOLVENCIA

1. ALSZAKASZ – ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

216. cikkCsoportszolvencia felügyelete

1. A csoportszolvencia felügyeletét a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.

2. A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tagállamok kötelezik a részesedő biztosítókat vagy viszontbiztosítókat annak biztosítására, hogy legalább a 2., 3. és 4. alszakasszal összhangban kiszámított csoportszintű szavatolótőke-szükséglettel egyenlő mértékű megengedett szavatolótőke álljon rendelkezésre a csoportban.

3. A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett esetben a tagállamok kötelezik a csoporthoz tartozó részesedő biztosítókat vagy viszontbiztosítókat annak biztosítására, hogy mindig legalább az 5. alszakasszal összhangban kiszámított csoportszintű szavatolótőke-szükséglettel egyenlő mértékű megengedett szavatolótőke álljon rendelkezésre a csoportban.

4. A (2) és (3) bekezdésben említett követelményeket a csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti felülvizsgálatnak veti alá a III. fejezettel összhangban. A 134. cikk és a 136. cikk (1), (2) és (3) bekezdésének rendelkezéseit hasonlóan kell alkalmazni.

217. cikkA számítás gyakorisága

1. A csoportfelügyeleti hatóság biztosítja, hogy a 216. cikk (2) és (3) bekezdésében említett számításokat vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy a biztosítói holdingtársaság évente legalább egyszer elvégezzék.

A számításhoz szükséges adatokat és az eredményeket a csoportfelügyeleti hatóság számára megküldi a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha a csoport élén nem biztosító vagy viszontbiztosító áll, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoport azon vállalkozása, amelyet a csoportfelügyeleti hatóság a többi felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően megnevezett.

2. A biztosítók és viszontbiztosítók, valamint a biztosítói holdingtársaságok folyamatosan figyelemmel kísérik a csoport szavatolótőke-szükségletét. Ha a csoport kockázati profilja jelentősen eltér a legutóbbi jelentett csoportszintű szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, haladéktalanul újra kell számítani a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet és jelenteni kell a csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ha van arra utaló bizonyíték, hogy a csoport kockázati profilja jelentősen megváltozott a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet legutóbbi jelentésének időpontja óta, a csoportfelügyeleti hatóság előírhatja a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet újraszámítását.

2. alszakasz – A számítási mód kiválasztása és általános elvek

218. cikkA módszer kiválasztása

1. A 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportjának szintjén a szolvencia számítását a technikai alapelvekkel és a 219–231. cikkben meghatározott módszerek egyikével összhangban kell elvégezni.

2. A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 211. cikk (2) bekezdésének a) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportjának szintjén a szolvencia számítása a 4. alszakaszban leírt 1. módszer szerint történjen.

A tagállamok azonban engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára – ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el –, hogy a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően úgy határozzanak, hogy az adott csoportra a 4. alszakaszban leírt 2. módszert, vagy az 1. és a 2. módszer kombinációját alkalmazzák, ha az 1. módszer kizárólagos alkalmazása nem lenne megfelelő.

219. cikkArányosság

1. A csoportszolvencia számítása során figyelembe kell venni a részesedő vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásaiban meglévő arányos részesedését.

Az első albekezdés alkalmazásában az arányos részesedés a következők egyike:

a) az 1. módszer használata esetén a konszolidált beszámoló elkészítéséhez használt százalékos arány;

b) a 2. módszer használata esetén a jegyzett tőke azon része, amelyet közvetlenül vagy közvetetten a részesedő vállalkozás birtokol.

Tekintet nélkül azonban a használt módszerre, ha a kapcsolt vállalkozás leányvállalat és nincs elegendő megengedett szavatolótőkéje a szavatolótőke-szükségletének fedezésére, a leányvállalat teljes szolvenciahiányát figyelembe kell venni.

Ha a felügyeleti hatóságok véleménye szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége szigorúan erre a tőkerészesedésre korlátozódik, a csoportfelügyeleti hatóság engedélyezheti, hogy a leányvállalat szolvenciahiányát arányosan vegyék figyelembe.

2. A csoportfelügyeleti hatóság, a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően meghatározza az arányos részesedést, amelyet az alábbi esetekben figyelembe kell venni:

a) ha nincs tőkekapcsolat a csoport néhány vállalkozása közt;

b) ha a felügyeleti hatóság megállapította, hogy egy vállalkozás szavazati jogának vagy tőkéjének közvetett vagy közvetlen birtoklása részesedésnek tekinthető, mert a felügyeleti hatóság szerint ténylegesen jelentős befolyást gyakorolnak a szóban forgó vállalkozás felett.

220. cikkA megengedett szavatolótőke kettős felhasználásának kizárása

1. A szavatolótőke-szükséglet fedezéséhez megengedett szavatolótőke kettős felhasználása a számításban figyelembe vett különböző biztosítók és viszontbiztosítók közt nem engedélyezett.

E célból, a csoportszolvencia számításakor és ha a 4. alszakaszban leírt módszerek nem rendelkeznek róla, a következő összegeket ki kell zárni:

a) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító bármely olyan eszközének értéke, amely a biztosító egyik kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának a szavatolótőke-szükségletét fedező megengedett szavatolótőke finanszírozására szolgál;

b) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletét fedező megengedett szavatolótőke finanszírozására szolgál;

c) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója bármely olyan eszközének értéke, amely a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító bármely más kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának a szavatolótőke-szükségletét fedező megengedett szavatolótőke finanszírozására szolgál.

2. Az (1) bekezdés sérelme nélkül az alábbiak a számítás során csak akkor vehetők figyelembe, ha az érintett kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének fedezésére megengedettek:

a) azon részesedő biztosító vagy viszontbiztosító egy kapcsolt életbiztosítójánál vagy viszontbiztosítójánál keletkező nyereségtartalék és jövőbeli nyereség, amely vonatkozásában a csoportszolvencia kiszámolása történik;

b) azon részesedő biztosító vagy viszontbiztosító egy kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának jegyzett de be nem fizetett tőkéje, amely vonatkozásában a csoportszolvencia kiszámolása történik.

A következők azonban semmiképp sem vehetők figyelembe a számítás során:

a) a részesedő vállalkozás számára potenciális kötelezettséget jelentő jegyzett, de be nem fizetett tőke;

b) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tőkéje, amely valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító számára potenciális kötelezettséget jelent;

c) valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító jegyzett, de be nem fizetett tőkéje, amely ugyanazon részesedő biztosító vagy viszontbiztosító valamely másik kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója számára potenciális kötelezettséget jelent.

3. Ha a felügyeleti hatóságok úgy vélik, hogy valamely kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének a fedezésére megengedett, a (2) szakaszban említettektől eltérő egyes szavatolótőke-elemek nem állnak ténylegesen rendelkezésre azon részesedő biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének a fedezésére, amelyre vonatkozóan a csoportszolvencia számítása történik, akkor ezek a szavatolótőke-elemek a számítás során csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-szükségletének fedezésére megengedettek.

4. A (2) és (3) bekezdésben említett szavatolótőke-elemek összege nem lépheti túl a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletét.

5. Valamely részesedő biztosító vagy viszontbiztosító – amely vonatkozásában a csoportszolvenciát kiszámították –kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának bármely – a 89. cikkel összhangban a felügyeleti hatóság előzetes engedélyéhez kötött – megengedett szavatolótőkéje csak akkor vehető figyelembe a számítás során, ha azt a szóban forgó kapcsolt vállalkozás felügyeletéért felelős felügyeleti hatóság megfelelően engedélyezte.

221. cikkA csoporton belüli tőkeképzés kizárása

1. A csoportszolvencia számításakor nem vehetők figyelembe a szavatolótőke-szükséglet fedezéséhez megengedett azon szavatolótőke-elemek, amelyek a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító és az alábbiak bármelyike közötti kölcsönös finanszírozásból erednek:

a) kapcsolt vállalkozás;

b) részesedő vállalkozás;

c) bármely részesedő vállalkozásának másik kapcsolt vállalkozása.

2. A csoportszolvencia számításakor nem vehetők figyelembe a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító – amely vonatkozásában a csoportszolvenciát kiszámították – kapcsolt biztosítójának vagy viszontbiztosítójának szavatolótőke-szükséglete fedezéséhez megengedett azon szavatolótőke-elemek, amelyek a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító és bármely más kapcsolt vállalkozás közötti kölcsönös finanszírozásból erednek.

3. A kölcsönös finanszírozás akkor mindenképp fennáll, amikor valamely biztosító vagy viszontbiztosító, vagy annak bármely kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik egy olyan másik vállalkozásban, vagy kölcsönt nyújt egy olyan másik vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik az első vállalkozás szavatolótőke-szükségletének fedezeteként megengedett szavatolótőkével.

222. cikkÉrtékelés

Az eszközök és források értékét a 74. cikkel összhangban kell felmérni.

3. ALSZAKASZ – A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA

223. cikkKapcsolt biztosítók és viszontbiztosítók

Ha a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak egynél több kapcsolt biztosítója vagy viszontbiztosítója van, a csoportszolvencia számítását minden egyes kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító bevonásával kell elvégezni.

A tagállamok előírhatják, hogy ha a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító főirodája nem abban a tagállamban található, mint azé a biztosítóé vagy viszontbiztosítóé, amelyre vonatkozóan a csoportszolvencia számítását végzik, a kapcsolt vállalkozás vonatkozásában a számítás a másik tagállamban meghatározott szavatolótőke-szükségletet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótőkét vegye figyelembe.

224. cikkKözvetítő biztosítói holdingtársaságok

1. Az olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának a számításakor, amely kapcsolt biztosítóban, kapcsolt viszontbiztosítóban, harmadik országbeli biztosítóban vagy harmadik országbeli viszontbiztosítóban biztosítói holdingtársaság útján részesedéssel rendelkezik, e közvetítő biztosítói holdingtársaság helyzetét figyelembe kell venni.

Kizárólag e számítás céljából a közvetítő biztosítói holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában a szavatolótőke-szükséglet tekintetében meghatározott szabályok hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne, valamint mintha ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, amelyeket az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakasza a szavatolótőke-szükséglet fedezésére megengedett szavatolótőke-elemek tekintetében meghatároz.

2. Ha a közvetítő biztosítói holdingtársaság a 98. cikkel összhangban korlátozás alá eső alárendelt kölcsöntőkével vagy egyéb megengedett szavatolótőkével rendelkezik, azt a csoportszinten fennálló teljes megengedett szavatolótőkére a 98. cikkben meghatározott korlátokat figyelembevételével, a csoportszintű szavatolótőke-szükséglettel szembeállítva kiszámított összeg erejéig kell megengedett szavatolótőkének elismerni.

Valamely közvetítő biztosítói holdingtársaság azon megengedett szavatolótőkéje, amelyhez a 89. cikkel összhangban a felügyeleti hatóság előzetes engedélye lenne szükséges ha biztosító vagy viszontbiztosító birtokában lenne, csak akkor vehető figyelembe a csoportszolvencia számítása során, ha azt a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően engedélyezte.

225. cikkKapcsolt harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók

1. Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számításakor, amely részesedő vállalkozás egy harmadik országbeli biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, ez utóbbit kizárólag a számítás céljára kapcsolt biztosítóként vagy viszontbiztosítóként kell kezelni.

Ha azonban a harmadik országban, ahol a főirodája található, a vállalkozás engedélyköteles és az I. cím VI. fejezetében meghatározottal legalább egyenértékű szolvenciarendszer vonatkozik rá, a tagállamok rendelkezhetnek arról, hogy a számítás során e vállalkozás tekintetében figyelembe vegyék az érintett harmadik ország által előírt szavatolótőke-szükségletet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótőkét.

2. Annak ellenőrzését, hogy a harmadik országbeli rendszer legalább egyenértékű-e, a csoportfelügyeleti hatóság végzi, a részesedő vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésre.

A csoportfelügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával, mielőtt határozna az egyenértékűségről.

3. A Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával folytatott konzultációt követően, és a 304. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozatot fogad el arról, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere legalább egyenértékű-e az I. cím VI. fejezetében meghatározottal.

A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni a I. cím VI. fejezetében meghatározott szolvenciarendszer és a harmadik országbeli szolvenciarendszer változásainak figyelembevétele céljából.

4. Ha a Bizottság által a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott határozat megállapítja a harmadik országbeli szolvenciarendszer egyenértékűségét, a (2) bekezdés nem alkalmazandó.

Ha a Bizottság által a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott határozat megállapítja, hogy a harmadik ország szolvenciarendszere nem egyenértékű, az érintett harmadik ország által előírt szavatolótőke-szükséglet és az annak teljesítéséhez megengedett szavatolótőke figyelembevételének az (1) bekezdés második albekezdésében említett lehetősége nem alkalmazandó, és a harmadik országbeli biztosítót vagy viszontbiztosítót kizárólag az (1) bekezdés első albekezdésével összhangban kell kezelni.

226. cikkKapcsolt hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények

Egy olyan biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számításakor, amely egy hitelintézetben, befektetési vállalkozásban vagy pénzügyi intézményben részesedő vállalkozás, a tagállamok engedélyezhetik részesedő biztosítóik és viszontbiztosítóik számára a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. vagy 2. módszer értelemszerű alkalmazását. Az említett mellékletben meghatározott 1. módszer azonban csak akkor alkalmazható, ha a csoportfelügyeleti hatóság elégedett a konszolidáció hatálya alá vonandó vállalkozások integrált irányításának és belső ellenőrzésének színvonalával. A kiválasztott módszert az idők folyamán következetesen kell alkalmazni.

A tagállamok azonban engedélyezik felügyeleti hatóságaik számára – ha azok egy adott csoport tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság szerepét látják el –, hogy a részesedő vállalkozás kérésére vagy saját kezdeményezésükre az első bekezdésben említett részesedést levonják a részesedő vállalkozás csoportszolvenciájához megengedett szavatolótőkéből.

227. cikkA szükséges információ hiánya

Ha az érintett felügyeleti hatóságok részére valamely biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számításához szükséges információ bármilyen okból nem hozzáférhető egy kapcsolt vállalkozásra vonatkozóan, amelynek főirodája valamely tagállamban vagy harmadik országban van, ennek a vállalkozásnak a részesedő biztosítóban vagy viszontbiztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a csoportszolvenciához megengedett szavatolótőkéből.

Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem ismerhető el a csoportszolvenciához megengedett szavatolótőkeként.

4. ALSZAKASZ – SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

228. cikk1. módszer (alapértelmezett módszer): Konszolidált beszámolón alapuló módszer

1. A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciájának számítása a konszolidált beszámoló alapján történik.

A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciája a következők különbsége:

a) a szavatolótőke-szükséglet fedezetére megengedett, konszolidált adatok alapján számíott szavatolótőke;

b) a konszolidált adatok alapján számított csoportszintű szavatolótőke-szükséglet.

A szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez megengedett szavatolótőke és a konszolidált adatokon alapuló csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításához az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott szabályok alkalmazandók.

2. A konszolidált adatokon alapuló csoportszintű szavatolótőke-szükségletet (konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet) vagy a standard formula alapján vagy jóváhagyott belső modell alapján kell számítani, az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 3. alszakaszában foglalt általános elvekkel összhangban.

A konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet minimuma a következők összege:

a) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító 127. cikkben említett minimális tőkeszükséglete (minimális tőkeszükséglet);

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók minimális tőkeszükségletének arányos része.

Ezt a minimumot a 98. cikk (5) bekezdésében meghatározott megengedett szavatolótőke fedezi.

Annak meghatározása céljából, hogy az ilyen megengedett szavatolótőke alkalmas-e a minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetére, a 219–227. cikkben meghatározott elvek értelemszerűen alkalmazandók. A 137. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott rendelkezések hasonlóan alkalmazandók.

229. cikkCsoportszintű belső modell

1. Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet valamint a csoportban lévő biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének belső modell alapján való számítására, az érintett felügyeleti hatóságok együttműködnek annak eldöntésére, hogy megadják-e az engedélyt, valamint annak meghatározására, hogy az engedélyt adott esetben milyen feltételekhez kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet csak a csoportfelügyeleti hatósághoz kell benyújtani.

A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul értesíti a többi érintett felügyeleti hatóságot.

2. Az érintett felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről közös határozatot hozzanak attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a csoportfelügyeleti hatóság a teljes kérelmet kézhez vette.

A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul továbbítja a teljes kérelmet a többi érintett felügyeleti hatósághoz.

3. A (2) bekezdésben említett időszak alatt a csoportfelügyeleti hatóság a részesedő vállalkozás vagy bármelyik másik érintett felügyeleti hatóság kérésére konzultál az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával. A csoportfelügyeleti hatóság saját kezdeményezésére is konzultálhat a bizottsággal.

Ha konzultálnak a bizottsággal, a (2) bekezdésben említett időszak két hónappal meghosszabbodik.

4. Ha konzultáltak az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával, az érintett felügyeleti hatóságok megfelelően mérlegelik a kapott tanácsokat a közös határozat meghozatala előtt.

A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező rendelkezésére bocsátja a (2) bekezdésben említett közös határozatot egy dokumentumban, amely tartalmazza a teljes körűen indokolt határozatot és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága által elfogadott állásponttól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát.

Ezt a közös határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell.

5. Ha a (2) és (3) bekezdésben meghatározott időtartamon belül nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről.

Határozata során a csoportfelügyeleti hatóság megfelelően figyelembe veszi a következőket:

a) bármely álláspont vagy fenntartás, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság az alkalmazandó időtartam során kifejezett;

b) ha konzultáltak az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával, e bizottság tanácsa.

A határozatot egy dokumentumba kell foglalni, amely tartalmazza a teljes körűen indokolt határozatot és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága által elfogadott állásponttól való esetleges jelentős eltérések magyarázatát.

A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a kérelmezőnek és a többi érintett felügyeleti hatóságnak.

Ezt a határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell.

6. Ha bármelyik érintett felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a felügyelete alá tartozó valamely biztosító vagy viszontbiztosító kockázati profilja jelentősen eltér a csoportszinten jóváhagyott belső modelltől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a felügyeleti hatóság a 37. cikkel összhangban kiegészítő tőkeszükségletet írhat elő a biztosító vagy viszontbiztosító ilyen belső modell alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükségletéhez.

Kivételes körülmények közt, ha a kiegészítő tőkeszükséglet nem lenne megfelelő, a felügyeleti hatóság előírhatja az érintett vállalkozás számára, hogy az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 1. és 2. alszakaszában említett standard formula alapján kell kiszámítania a szavatolótőke-szükségletét.

A felügyeleti hatóság az első és második albekezdésben említett határozatokat megindokolja mind a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak.

230. cikkCsoportszintű kiegészítő tőkeszükséglet

Annak meghatározása során, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet megfelelően tükrözi-e a csoport kockázati profilját, a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít a következőkre:

a) bármely csoportszinten fennálló különös kockázat, amelyet nem fedne le eléggé a standard formula vagy a belső modell, mert nehéz számszerűsíteni;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletéhez a 37. cikkel és a 229. cikk (6) bekezdésével összhangban az érintett felügyeleti hatóságok által előírt kiegészítő tőkeszükséglet.

Ha a csoport kockázati profilja nem tükröződik megfelelően, a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet kiegészítő tőkeszükséglet írható elő.

A kiegészítő tőkeszükségletet tartalmazó konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet a nem megfelelő konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet helyébe lép annak meghatározása céljából, hogy felmerül-e a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése.

231. cikk2. módszer (alternatív módszer): Levonásos és összesítő módszer

1. A részesedő biztosító vagy viszontbiztosító csoportszolvenciája a következők különbsége:

a) az összesített csoportszintű megengedett szavatolótőke, a (2) bekezdésben előírtak szerint;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók értéke a részesedő biztosítóban vagy viszontbiztosítóban és az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet, a (3) bekezdésben előírtak szerint.

2. Az összesített csoportszintű megengedett szavatolótőke a következők összege:

a) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótőke;

b) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító arányos részesedése a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótőkében.

3. Az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet a következők összege:

a) a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-szükséglete;

b) a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének arányos része.

4. Ha a kapcsolt biztosítókban vagy viszontbiztosítókban való részesedés teljesen vagy részben közvetett tulajdon, a kapcsolt biztosító vagy viszontbiztosító által a részesedő biztosítóban vagy viszontbiztosítóban képviselt értéknek magában kell foglalnia az ilyen közvetett tulajdon értékét, figyelembe véve a releváns követő érdekeltségeket, és a (2) és (3) bekezdés b) pontjában említett elemek magukban foglalják a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének fedezetére megengedett szavatolótőke, illetve a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-szükséglete megfelelő arányos részesedéseit.

5. Abban az esetben, ha egy biztosító vagy viszontbiztosító és kapcsolt vállalkozásai, vagy egy biztosítói holdingtársaság kapcsolt vállalkozásai együttesen engedélykérelmet nyújtanak be a csoportban lévő biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőke-szükségletének belső modell alapján való számítására, a 229. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

6. Annak meghatározása során, hogy a (3) bekezdésben meghatározottak szerint számított összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet megfelelően tükrözi-e a csoport kockázati profilját, az érintett felügyeleti hatóságok különös figyelmet fordítanak bármely csoportszinten fennálló különös kockázatra, amely nem lenne eléggé lefedve, mert nehéz számszerűsíteni.

Ha a csoport kockázati profilja jelentősen eltér az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet alapjául szolgáló feltevésektől, az összesített csoportszintű szavatolótőke-szükségletet kiegészítő tőkeszükséglet írható elő.

A kiegészítő tőkeszükségletet tartalmazó összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet a nem megfelelő összesített csoportszintű szavatolótőke-szükséglet helyébe lép annak meghatározása céljából, hogy felmerül-e a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet nem teljesítése.

232. cikkVégrehajtási jogszabályok

A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el, amelyek részletezik a 218–227. cikkben meghatározott technikai alapelveket és módszereket, valamint a 228–231. cikk alkalmazását, a Közösségen belüli egységes alkalmazás biztosítása érdekében.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

5. ALSZAKASZ – CSOPORTSZOLVENCIA FELÜGYELETE OLYAN BIZTOSÍTÓK ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓK ESETÉBEN, AMELYEK BIZTOSÍTÓI HOLDINGTÁRSASÁG LEÁNYVÁLLALATAI

233. cikkBiztosítói holdingtársaság csoportszolvenciája

Ha a biztosítók és viszontbiztosítók egy biztosítói holdingtársaság leányvállalatai, a csoportfelügyeleti hatóság biztosítja, hogy a csoport szolvenciájának kiszámítását a biztosítói holdingtársaság szintjén végezzék, a 218. cikk (2) bekezdéstől kezdődően a 231. cikkig terjedő rendelkezések alkalmazásával.

E számítás céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha az I. cím VI. fejezete, 4. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában a szavatolótőke-szükséglet tekintetében meghatározott szabályok hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne, valamint mintha ugyanazok a feltételek vonatkoznának rá, amelyeket az I. cím VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakasza a szavatolótőke-szükséglet fedezetére megengedett szavatolótőke tekintetében meghatároz.

6. ALSZAKASZ – CSOPORTTÁMOGATÁS

234. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: feltételek

A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 236–241. cikkben meghatározott szabályok minden olyan biztosítóra vagy viszontbiztosítóra alkalmazandók, amely egy biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, ez utóbbi kérésére, ha a következő feltételek teljesülnek:

a) a leányvállalat, amely vonatkozásában a csoportfelügyeleti hatóság nem hozott semmilyen határozatot a 212. cikk (2) bekezdése értelmében, a csoportfelügyeleti hatóság által e címmel összhangban az anyavállalat szintjén végzett csoportfelügyelet alá tartozik;

b) az anyavállalat kockázatkezelési folyamatai és belső ellenőrzési mechanizmusai kiterjednek a leányvállalatra és az anyavállalat eleget tesz az érintett felügyeleti hatóságoknak a leányvállalat prudens kezelését illetően;

c) az anyavállalat írásban és a csoportfelügyeleti hatóság által a 237. cikkel összhangban elfogadott, jogilag kötelező erejű dokumentumban nyilatkozik annak garantálásáról, hogy a 98. cikk (5) bekezdése értelmében megengedett szavatolótőkét szükség szerint és a 237. cikk alkalmazásából eredő felső határ mértékéig átruházza;

d) az anyavállalat a 236–241. cikk alkalmazása iránti engedélykérelmet nyújtott be, és kedvező határozat született a kérelemről a 235. cikkben meghatározott eljárással összhangban.

235. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: határozat a kérelemről

1. A 236–241. cikkben meghatározott szabályok alkalmazása iránti engedélykérelmek esetében az érintett felügyeleti hatóságok együttműködve teljes körű konzultációt folytatnak annak eldöntésére, hogy megadják-e a kért engedélyt és hogy adott esetben meghatározzák a többi feltételt, amelyhez az engedélyt kötik.

Az első albekezdésben említett kérelmet csak a csoportfelügyeleti hatósághoz kell benyújtani. A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul értesíti a többi érintett felügyeleti hatóságot.

2. A felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a kérelemről közös határozatot hozzanak attól az időponttól számított hat hónapon belül, amikor a csoportfelügyeleti hatóság a teljes kérelmet kézhez vette.

A csoportfelügyeleti hatóság haladéktalanul továbbítja a teljes kérelmet a többi érintett felügyeleti hatósághoz.

A közös határozatot egy a teljes körűen indokolt határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni, amelyet a csoportfelügyeleti hatóság továbbít a kérelmezőnek. A fent említett közös határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett tagállam felügyeleti hatóságainak alkalmazniuk kell.

3. Ha hat hónapon belül nem születik közös határozat a felügyeleti hatóságok közt, a csoportfelügyeleti hatóság saját maga határoz a kérelemről. A határozatot egy a teljes körűen indokolt határozatot tartalmazó dokumentumba kell foglalni és figyelembe kell vennie bármely álláspontot vagy fenntartást, amelyet a többi érintett felügyeleti hatóság a hat hónapos időtartam során kifejezett. A csoportfelügyeleti hatóság a kérelmező és a többi érintett felügyeleti hatóság rendelkezésére bocsátja a határozatot. Ezt a határozatot irányadónak kell elismerni és az érintett felügyeleti hatóságoknak alkalmazniuk kell.

236. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótőke-szükséglet meghatározása

1. A 37. és 229. cikktől eltérve, a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét a (2), (3) és (4) bekezdésben meghatározottak szerint kell számítani.

2. Ha a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét a 229. cikkel összhangban jóváhagyott csoportszintű belső modell alapján számítják, és a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a leányvállalat kockázati profilja jelentősen eltér ettől a belső modelltől, és amíg e vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a hatóság a 37. cikkben említett esetekben javasolhatja a csoportfelügyeleti hatóságnak, hogy kiegészítő tőkeszükségletet írjon elő e leányvállalat ilyen modell alkalmazásából eredő szavatolótőke-szükségletéhez, vagy kivételes körülmények között, ha a kiegészítő tőkeszükséglet nem lenne megfelelő, írja elő a vállalkozás számára, hogy a standard formula alapján számítsa a szavatolótőke-szükségletét. A felügyeleti hatóság az ilyen javaslatok okait közli mind a leányvállalattal, mind a csoportfelügyeleti hatósággal.

3. Ha a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét a standard formula alapján számítják és a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság úgy véli, hogy a leányvállalat kockázati profilja jelentősen eltér a standard formula alapjául szolgáló feltevésektől, és amíg a vállalkozás nem oszlatja el megfelelően a felügyeleti hatóság kétségeit, a hatóság a 37. cikkben említett esetekben javasolhatja a csoportfelügyeleti hatóságnak, hogy a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét kiegészítő tőkeszükségletet írjon elő.

A felügyeleti hatóság az ilyen javaslat okait közli mind a leányvállalattal, mind a csoportfelügyeleti hatóságnak.

4. Ha a felügyeleti hatóság és a csoportfelügyeleti hatóság nem értenek egyet, vagy ha a csoportfelügyeleti hatóság nem hoz határozatot a felügyeleti hatóság javaslatától számított egy hónapon belül, az ügyet konzultáció céljából az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága elé kell terjeszteni, amely két hónapon belül tanácsot ad.

A csoportfelügyeleti hatóság megfelelően mérlegeli a tanácsot a végső határozat meghozatala előtt. A csoportfelügyeleti hatóság továbbítja a határozatot a leányvállalathoz és a felügyeleti hatósághoz.

Ha a csoportfelügyeleti hatóság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága tanácsának időpontjától számított egy hónapon belül nem hoz végleges határozatot, a felügyeleti hatóság javaslatát kell elfogadottnak tekinteni.

237. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótőke-szükséglet fedezete

1. A 98. cikk (4) bekezdésétől eltérve a leányvállalat szavatolótőke-szükséglete és minimális tőkeszükséglete közti bármilyen különbséget vagy a 98. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke, vagy csoporttámogatás, vagy ezek bármilyen kombinációja fedezi.

A csoporttámogatást a szavatolótőkének a 93–96. cikkel összhangban történő szintekbe sorolása céljából kiegészítő szavatolótőkeként kell kezelni.

2. A csoporttámogatás a csoportfelügyeleti hatóságnak tett nyilatkozat formájában valósul meg, jogilag kötelező erejű dokumentumban kifejezve, és kötelezettségvállalást jelent a 98. cikk (5) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke átruházására.

3. A (2) bekezdésben említett nyilatkozat elfogadása előtt a csoportfelügyeleti hatóság ellenőrzi a következőket:

a) a csoport a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetére elegendő megengedett szavatolótőkével rendelkezik;

b) nincsen jelenlegi vagy előre látható lényeges gyakorlati vagy jogi akadálya a (2) bekezdésben említett megengedett szavatolótőke azonnali átruházásának;

c) a csoporttámogatásról szóló nyilatkozatot tartalmazó dokumentum megfelel minden követelménynek az anyavállalatra irányadó jog szerint ahhoz, hogy jogi kötelezettségvállalásként elismerhető legyen, és a jogi vagy közigazgatási testülethez való folyamodásnak nem lehet felfüggesztő hatása.

238. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a szavatolótőke-szükséglet figyelemmel kísérése

1. A 136. cikktől eltérve a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság nem felelős azért, hogy a leányvállalat szintjén hozott intézkedésekkel betartassa a szavatolótőke-szükségletet.

A felügyeleti hatóság azonban továbbra is figyelemmel kíséri a leányvállalat szavatolótőke-szükségletét a (2) és (3) bekezdésben meghatározottak szerint.

2. Ha a 98. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke és a 237. cikkel összhangban bejelentett csoporttámogatás összegének kombinációja már nem fedezi teljes mértékben a szavatolótőke-szükségletet, de a 98. cikk (5) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke elegendő a minimális tőkeszükséglet fedezetére, a felügyeleti hatóság felszólíthatja az anyavállalatot a csoporttámogatást a szükséges összegre emelő új nyilatkozat megtételére annak biztosítása érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet újból teljes mértékben fedezve legyen.

3. Ha a 98. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke és a 237. cikkel összhangban bejelentett csoporttámogatás összegének kombinációja már nem fedezi teljes mértékben a szavatolótőke-szükségletet, és a 98. cikk (5) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke nem elegendő a minimális tőkeszükséglet fedezetére, a felügyeleti hatóság felszólíthatja az anyavállalatot arra, hogy ruházzon át a 98. cikk (5) bekezdése szerint megengedett szavatolótőkét a minimális tőkeszükséglet újbóli fedezéséhez szükséges mértékben, és a csoporttámogatást a szükséges összegre emelő új nyilatkozat megtételére annak biztosítása érdekében, hogy a szavatolótőke-szükséglet újból teljes mértékben fedezve legyen.

4. A (2) vagy (3) bekezdésben említett bármely új nyilatkozat elfogadása előtt a csoportfelügyeleti hatóság ellenőrzi a 237. cikkben meghatározott feltételek teljesülését.

Ha az anyavállalat nem nyújtja be a kért új nyilatkozatot, vagy ha az új nyilatkozatot nem fogadják el, a 236. és 237. cikkben és az (1) bekezdésben foglalt eltérések alkalmazása megszűnik.

A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság újra teljes mértékben felelőssé válik a leányvállalat szavatolótőke-szükségletének meghatározásáért és a megfelelő intézkedések meghozataláért annak biztosítása érdekében, hogy a 98. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke megfelelő fedezetet nyújtson. Az anyavállalat azonban nem szabadul fel a legutóbbi elfogadott nyilatkozatából eredő kötelezettségvállalás alól.

239. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: felszámolás

Ha a leányvállalatot felszámolják és fizetésképtelennek találják, a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság saját kezdeményezésére vagy bármely más a felszámolási eljárásban illetékes hatóság kérésére a IV. CÍM alkalmazásával felszólítja az anyavállalatot, hogy ruházzon át a leányvállalatra megengedett szavatolótőkét az ügyfelekkel szembeni kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges mértékben, a legutóbbi elfogadott nyilatkozatból eredő csoporttámogatás erejéig.

240. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: szavatolótőke átruházása

1. A 238. és 239. cikkben említett esetekben a felügyeleti hatóság az anyavállalathoz címezi kérését és azonnal értesíti a csoportfelügyeleti hatóságot.

Ha az anyavállalat nem ruház át gyorsan megengedett szavatolótőkét a leányvállalatra, a csoportfelügyeleti hatóság minden hatáskörét – a 142. cikk szerinti hatáskört is beleértve – felhasználja annak biztosítására, hogy a csoport a lehető leghamarabb gondoskodjon az átruházásról.

2. Csoporttámogatás nyújtható az anyavállalatnál vagy bármely leányvállalatnál lévő megengedett szavatolótőkéből, feltéve, hogy ha a leányvállalat biztosító vagy viszontbiztosító, a minimális tőkekövetelményén felül rendelkezik megengedett szavatolótőkével. A leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság nem akadályozza meg a megengedett szavatolótőke-többlet átruházását.

Ha azonban az átruházás oda vezetne, hogy a leányvállalat nem tudja tovább teljesíteni a szavatolótőke-szükségletét, az átruházást az anyavállalat szükséges szintű csoporttámogatásról szóló nyilatkozatától és annak a csoportfelügyeleti hatóság általi elfogadásától kell függővé tenni.

3. A (2) bekezdéssel összhangban tett új nyilatkozat elfogadása előtt a csoportfelügyeleti hatóság ellenőrzi a 237. cikkben meghatározott feltételek teljesülését. Ha azonban az átruházás az (1) bekezdéssel összhangban történik, a csoportfelügyeleti hatóság ellenőrzi, hogy a csoport továbbra is rendelkezik-e a csoportszintű szavatolótőke-szükségletének fedezetéhez elegendő megengedett szavatolótőkével. Ha ez a követelmény már nem teljesül, a csoportfelügyeleti hatóság meghozza a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a csoport elfogadható időtartamon belül megtegye a szükséges lépéseket.

241. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: közzététel

A csoporttámogatásról szóló nyilatkozatok meglétét és azok felhasználását közzé kell tennie mind az anyavállalatnak mind az érintett leányvállalatnak.

242. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: egy leányvállalatra vonatkozó eltérések megszűnése

1. A 236., 237. és 238. cikkben előírt eltérések alkalmazása az alábbi esetekben megszűnik:

a) a 234. cikk a) pontjában említett feltétel többé nem teljesül;

b) a 234. cikk b) pontjában említett feltétel többé nem teljesül és a csoport nem állítja vissza a feltétel teljesülését megfelelő időtartamon belül.

Az első albekezdés a) pontjában említett esetben, ha a csoportfelügyeleti hatóság úgy határoz, hogy többé nem vonja be az általa végzett csoportfelügyeletbe a leányvállalatot, azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában az anyavállalat felelős a feltétel folyamatos teljesülésének biztosításáért. Nem teljesítés esetén haladéktalanul tájékoztatja a csoportfelügyeleti hatóságot és az érintett leányvállalat felügyelőjét. Az anyavállalat tervet mutat be a teljesülés megfelelő időtartamon belüli visszaállításáról.

A harmadik albekezdés sérelme nélkül, a csoportfelügyeleti hatóság évente legalább egyszer ellenőrzi, saját kezdeményezésére, hogy továbbra is teljesül-e a 234. cikk b) pontjában említett feltétel. A csoportfelügyeleti hatóság ezt az ellenőrzést az érintett felügyeleti hatóság kérésére is elvégzi, ha ez utóbbinak jelentős kétségei vannak a feltétel folyamatos teljesülését illetően. Ha az elvégzett ellenőrzés során gyengeségekre derül fény, a csoportfelügyeleti hatóság kötelezi az anyavállalatot, hogy nyújtson be egy tervet a teljesítés megfelelő időtartamon belül történő visszaállításáról.

Ha a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a harmadik vagy negyedik albekezdésben említett terv nem elegendő, vagy nem hajtják végre a megállapodott határidőn belül, a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a 234. cikk b) pontjában említett feltétel többé nem teljesül és azonnal tájékoztatja az érintett felügyeleti hatóságot.

2. Ha a 236., 237. és 238. cikkben előírt eltérések alkalmazása megszűnik, a leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság újra teljes mértékben felelőssé válik a leányvállalat szavatolótőke-szükségletének meghatározásáért és a megfelelő intézkedések meghozataláért annak biztosítása érdekében, hogy arra a 98. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke megfelelő fedezetet nyújtson. Az anyavállalat azonban nem szabadul fel a 237., 238. és 240. cikkel összhangban legutóbb elfogadott nyilatkozataiból eredő kötelezettségvállalások alól.

243. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: az összes leányvállalatra vonatkozó eltérések megszűnése

1. A 242. cikkben említett eseteken kívül a 236., 237. és 238. cikkben előírt eltérések alkalmazása az alábbi esetekben megszűnik:

a) a 237. cikk (3) bekezdésében említett bármely feltétel többé nem teljesül és nem állítják vissza a teljesülést megfelelő határidőn belül a (2) bekezdésben meghatározottak szerint;

b) a csoport többé nem rendelkezik a 228. cikk (2) bekezdésében említett minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetéhez elegendő megengedett szavatolótőkével.

2. Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben az anyavállalat felelős az összes feltétel folyamatos teljesülésének biztosításáért. Ezen feltételek bármelyikének nem teljesítése esetén haladéktalanul tájékoztatja a csoportfelügyeleti hatóságot és az érintett leányvállalat felügyelőjét. Az anyavállalat tervet mutat be a teljesülés megfelelő határidőn belüli visszaállításáról.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a csoportfelügyeleti hatóság évente legalább egyszer ellenőrzi saját kezdeményezésére, hogy továbbra is teljesülnek-e a 246. cikk (3) bekezdésében említett feltételek. Ha az elvégzett ellenőrzés során hiányosságokra derül fény, a csoportfelügyeleti hatóság kötelezi az anyavállalatot, hogy nyújtson be egy tervet a teljesítés megfelelő határidőn belül történő visszaállításáról.

Ha a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy az első vagy második albekezdésben említett terv nem elegendő, vagy nem hajtják végre a megállapodott határidőn belül, a csoportfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a 246. cikk (3) bekezdésében említett feltételek többé nem teljesülnek és azonnal tájékoztatja a többi érintett felügyeleti hatóságot.

Az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság azonnal tájékoztatja a többi érintett felügyeleti hatóságot.

3. Ha a 245., 246. és 247. cikkben előírt eltérések alkalmazása megszűnik, a 245–250. cikkben meghatározott szabályok hatálya alá tartozó bármely leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság újra teljes mértékben felelőssé válik e leányvállalatok szavatolótőke-szükségletének meghatározásáért és a megfelelő intézkedések meghozataláért annak biztosítása érdekében, hogy arra a 97. cikk (4) bekezdése szerint megengedett szavatolótőke megfelelő fedezetet nyújtson. Az anyavállalat azonban nem szabadul fel a 237., 238. és 240. cikkel összhangban legutóbb elfogadott nyilatkozataiból eredő kötelezettségvállalások alól.

4. Ha a csoport visszaállította a 228. cikk (2) bekezdésében említett minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetére elegendő megengedett szavatolótőkét, a 236., 237. és 238. cikkben előírt eltérések csak akkor alkalmazandók, ha az anyavállalat új kérelmet nyújt be és kedvező döntés születik a 235. cikkben meghatározott eljárással összhangban.

244. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: a csoporttámogatások csökkentése

1. Ha több megengedett szavatolótőke átruházása iránti kéréssel fordulnak az anyavállalathoz és a csoportfelügyeleti hatósághoz a 238. vagy a 239. cikkel összhangban, és a csoport nem rendelkezik elegendő megengedett szavatolótőkével az összes teljesítéséhez, a legutóbbi elfogadott nyilatkozatokból eredő összegeket szükség szerint csökkenteni kell.

A csökkentést az egyes leányvállalatok esetében úgy kell kiszámítani, hogy a rendelkezésre álló eszközök és a csoporttól érkező átruházás összege, illetve a biztosítástechnikai tartalékok és a minimális tőkeszükséglet összege közötti arány minden leányvállalatnál azonos legyen.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az anyavállalat által kötött biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségeket ne részesítsék előnyben a 236–241. cikkben meghatározott szabályok hatálya alá tartozó bármely leányvállalat által kötött biztosítási szerződésekből eredő kötelezettségekkel szemben.

245. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: végrehajtási jogszabályok

A 234–244. cikk egységes alkalmazásának biztosítása érdekében a Bizottság a következőkre vonatkozó végrehajtási jogszabályokat fogad el:

a) a 234. cikkben megállapított feltételek teljesülésének értékelésekor alkalmazandó kritériumok részletezése;

b) a 237. cikkben megállapított követelmények teljesülésének ellenőrzésekor alkalmazandó kritériumok részletezése;

c) a 241. cikkben említett információ közzétételekor használt eszközök részletezése;

d) a 235–240. cikkel, és a 242., 243. és 244. cikkel összhangban az információcsere, a jogaik gyakorlása és feladataik teljesítése során a felügyeleti hatóságok által követendő eljárások részletezése.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

246. cikkBiztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai: felülvizsgálat

A Bizottság legkésőbb öt évvel a 310. cikkben említett időpontot követően jelentést nyújt be az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságához a tagállamok szabályairól és a felügyeleti hatóságok gyakorlatairól, amelyeket ezen alszakasznak megfelelően fogadtak el.

A jelentésnek különösen az – ezen alszakasz feltételeit teljesítő csoporthoz tartozó – leányvállalat által tartandó szavatolótőke megfelelő szintjével, a csoporttámogatás előírt formájával, a csoporttámogatás engedélyezhető értékével és azon szavatolótőke szintjével kell foglalkoznia, amely vonatkozásában a 236., 237. és 238. cikkben előírt eltérések alkalmazása megszűnik.

247. cikkBiztosítói holdingtársaság leányvállalatai

A 234–246. cikk értelemszerűen alkalmazandó azokra a biztosítókra és viszontbiztosítókra, amelyek biztosítói holdingtársaság leányvállalatai.

2. szakasz – Kockázatkoncentráció és csoporton belüli ügyletek

248. cikkKockázatkoncentráció felügyelete

1. A kockázatkoncentráció felügyeletét csoportszinten a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.

2. A tagállamok előírják a biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok számára, hogy rendszeresen és legalább évente jelentést tegyenek a csoportfelügyeleti hatóságnak bármely jelentős csoportszintű kockázatkoncentrációról.

A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem áll biztosító vagy viszontbiztosító a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz.

A kockázatkoncentráció a csoportfelügyeleti hatóság általi felügyeleti felülvizsgálat alá tartozik.

3. A csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultáció után megállapítja azon kockázatok típusát, amelyeket egy adott csoporton belüli a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak minden körülmények között jelenteniük kell.

A csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság a kockázattípusok meghatározásakor vagy véleményezésekor figyelembe veszi az adott csoportot és a csoport kockázatkezelési struktúráját.

A jelentendő jelentős kockázatkoncentráció meghatározása érdekében a csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően a szavatolótőkén vagy a biztosítástechnikai tartalékokon vagy mindkettőn alapuló megfelelő küszöbértékeket ír elő.

A kockázatkoncentrációk felülvizsgálatakor a csoportfelügyeleti hatóság különös figyelmet fordít a csoporton belüli átterjedés lehetséges kockázatának, az érdekütközés kockázatának és a kockázatok szintjének vagy volumenének ellenőrzésére.

4. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el a jelentős kockázatkoncentráció fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen kockázatkoncentráció jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

249. cikkCsoporton belüli ügyletek felügyelete

1. A csoporton belüli ügyletek felügyeletét a (2) és (3) bekezdéssel, a 250. cikkel és a III. fejezettel összhangban kell gyakorolni.

2. A tagállamok előírják a biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok számára, hogy rendszeresen és legalább évente jelentést tegyenek a csoportfelügyeleti hatóságnak minden jelentős csoporton belüli ügyletről biztosítónként és viszontbiztosítónként egy csoporton belül..

Ezenkívül a tagállamok megkövetelik a nagyon jelentős csoporton belüli ügyletek lehető leghamarabbi jelentését.

A szükséges információt a csoport élén álló biztosító vagy viszontbiztosító, vagy ha nem áll biztosító vagy viszontbiztosító a csoport élén, a biztosítói holdingtársaság, vagy a csoportfelügyeleti hatóság által a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultációt követően kijelölt csoporton belüli biztosító vagy viszontbiztosító nyújtja be a csoportfelügyeleti hatósághoz.

A csoporton belüli ügyletek a csoportfelügyeleti hatóság általi felügyeleti felülvizsgálat alá tartoznak.

3. A csoportfelügyeleti hatóság a többi érintett felügyeleti hatósággal és a csoporttal folytatott konzultáció után megállapítja azon csoporton belüli ügyletek típusát, amelyeket egy adott csoporton belüli a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak minden körülmények között jelenteniük kell. A 248. cikk (3) bekezdése hasonlóan alkalmazandó.

4. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogadhat el a jelentős csoporton belüli ügylet fogalommeghatározására és megállapítására, valamint az ilyen csoporton belüli ügylet jelentésére vonatkozóan, a (2) és (3) bekezdés alkalmazásában.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

3. szakasz – Kockázatkezelés és belső ellenőrzés

250. cikkAz irányítási rendszer felügyelete

1. Az I. CÍM IV. fejezete 2. szakaszában meghatározott követelmények értelemszerűen alkalmazandók a csoport szintjén.

Az első albekezdés sérelme nélkül, a kockázatkezelési és belső ellenőrzési rendszereket és jelentéstételi eljárásokat következetesen kell végrehajtani minden vállalkozásban amely a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján a csoportfelügyelet hatálya alá tartozik, azért, hogy az említett rendszereket és jelentéstételi eljárásokat a csoport szintjén lehessen ellenőrizni.

2. Az (1) bekezdés sérelme nélkül a csoport belső ellenőrzési mechanizmusainak legalább a következőket tartalmazniuk kell:

a) a csoportszolvencia tekintetében az összes jelentős kockázat azonosítására és mérésére, és a megengedett szavatolótőke és a kockázatok megfelelő összekapcsolására alkalmas megfelelő mechanizmusok;

b) a csoporton belüli ügyletek és a kockázatkoncentráció figyelemmel kísérésére és kezelésére szolgáló megbízható jelentéstételi és számviteli eljárások.

3. Az (1) és (2) bekezdésben említett rendszerek és jelentéstételi eljárások a csoportfelügyeleti hatóság által végzett felügyeleti felülvizsgálat alá tartoznak, a III. fejezetben meghatározott szabályokkal összhangban.

4. A tagállamok előírják, hogy a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság a 44. cikkben előírt értékelést a csoport szintjén végezze el. A csoportszinten végzett sajátkockázat- és szolvenciaértékelést a csoportfelügyeleti hatóság felügyeleti felülvizsgálatnak veti alá a III. fejezettel összhangban.

Ha a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy a biztosítói holdingtársaság úgy dönt, és a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezik, a 44. cikkben előírt értékeléseket egyszerre végezheti a csoport szintjén és a csoport bármely leányvállalatának szintjén, és egyetlen dokumentumban összefoglalhatja az értékelést.

Ha a csoport él a második albekezdésben foglalt lehetőséggel, a dokumentumot egyidejűleg megküldi minden érintett felügyeleti hatóságnak. A lehetőség kihasználása nem mentesíti az érintett leányvállalatokat a 44. cikk követelményeinek teljesítésére irányuló kötelezettségük alól.

III. FEJEZET – A CSOPORTFELÜGYELETET MEGKÖNNYÍTŐ INTÉZKEDÉSEK

251. cikkCsoportfelügyeleti hatóság

1. Az érintett tagállamok felügyeleti hatóságai közül kijelölnek egy felügyelőt, aki a csoportfelügyelet koordinálásáért és elvégzéséért felelős (a továbbiakban: csoportfelügyeleti hatóság).

2. Ha egy csoporton belül az összes biztosító és viszontbiztosító vonatkozásában ugyanaz a felügyeleti hatóság illetékes, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot is ugyanez a felügyeleti hatóság látja el.

Minden más esetben és a (3) bekezdés fenntartásával, a csoportfelügyeleti hatósági feladatot a következők látják el:

a) ha a csoport élén egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az ezt a vállalkozást engedélyező felügyeleti hatóság;

b) ha a csoport élén nem egy biztosító vagy viszontbiztosító áll, az alábbiakkal összhangban kiválasztott felügyeleti hatóság:

i. ha egy biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata egy biztosítói holdingtársaság, a biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság;

ii. ha egynél több, a Közösségben főirodával rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság, és a vállalkozások egyikét abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság főirodája van, az abban a tagállamban engedélyezett biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága;

iii. ha a csoport élén egynél több biztosítói holdingtársaság áll, melyeknek főirodája különböző tagállamokban van és minden tagállamban van biztosító vagy viszontbiztosító, a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító felügyeleti hatósága;

iv. ha egynél több, a Közösségben főirodával rendelkező biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata ugyanaz a biztosítói holdingtársaság, és a vállalkozások egyikét sem abban a tagállamban engedélyezték, ahol a biztosítói holdingtársaság főirodája van, a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság;

v. ha a csoport anyavállalat nélküli csoport, vagy bármely egyéb esetben a legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező biztosítót vagy viszontbiztosítót engedélyező felügyeleti hatóság.

3. Különleges esetekben az érintett felügyeleti hatóságok eltérhetnek a (2) bekezdésben meghatározott kritériumoktól, ha azok alkalmazása a csoport szerkezetét és a biztosítók és viszontbiztosítók különböző országokban folytatott tevékenységeinek relatív fontosságát figyelembe véve nem lenne megfelelő, és másik felügyeleti hatóságot jelölhetnek ki csoportfelügyeleti hatóságnak.

E célból bármelyik érintett felügyeleti hatóság kérheti tanácskozás indítását arról, hogy a (2) bekezdésben foglalt kritériumok megfelelők-e. Az ilyen tanácskozásra legfeljebb évente egyszer kerülhet sor.

A felügyeleti hatóságok minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy a csoportfelügyeleti hatóság kiválasztásáról a tanácskozási kérelemtől számított három hónapon belül közös határozatot hozzanak. A határozat meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok véleménynyilvánítási lehetőséget adnak a csoportnak.

4. Ha három hónapon belül nem születik közös határozat, a csoportfelügyeleti hatóság feladatát annak a tagállamnak a felügyeleti hatósága látja el, amelyben a csoport a legfontosabb biztosítási és viszontbiztosítási tevékenységeit végzi.

Ha azonban ezt az eredményt a többi érintett felügyeleti hatóság ellenzi, a csoportfelügyeleti hatóság kijelölését az alapértelmezett kijelölést követő egy hónapon belül végső döntés céljából az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága elé kell utalni, amely az eléutalást követő egy hónapon belül meghozza döntését.

5. Az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága legalább évente egyszer tájékoztatja a Bizottságot a (2), (3) és (4) bekezdés alkalmazásával kapcsolatos esetleges komoly nehézségekről.

6. Ha valamely tagállamban egynél több felügyeleti hatóság felel a biztosítók és viszontbiztosítók prudenciális felügyeletéért, az illető tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket a hatóságok közötti koordináció biztosítására.

252. cikkA csoportfelügyeleti hatóság jogai és kötelezettségei – Koordinációs megállapodások

1. A csoportfelügyeleti hatóság csoportfelügyelettel kapcsolatos jogai és kötelezettségei a következőket foglalják magukban:

a) a releváns vagy alapvető információk gyűjtésének és terjesztésének a koordinálása normál körülmények között és vészhelyzetekben, beleértve a felügyeleti hatóság felügyeleti feladata szempontjából fontos információk terjesztését;

b) felügyeleti felülvizsgálat és a csoport pénzügyi helyzetének értékelése;

c) annak értékelése, hogy a csoport betartja-e a szolvenciára, a kockázatkoncentrációra és a csoporton belüli ügyletekre vonatkozó szabályokat, a 216–249. cikkben meghatározottak szerint;

d) a csoport irányítási rendszerének az értékelése, a 250. cikkben meghatározottak szerint, valamint annak az értékelése, hogy a részesedő vállalkozás igazgatóságának vagy vezető testületének a tagjai teljesítik-e a 42. és 261. cikkben meghatározott követelményeket;

e) a felügyeleti tevékenységek tervezése és koordinációja rendszeres értekezletek útján vagy más megfelelő módon, normál körülmények között és vészhelyzetekben, az érintett felügyeleti hatóságokkal együttműködve;

f) ezen irányelv által a csoportfelügyeleti hatóságra ruházott vagy az irányelv alkalmazásából eredő egyéb feladatok, intézkedések és határozatok, különösen a csoportszintű belső modellek jóváhagyási eljárásának vezetése a 229. és 231. cikkben meghatározottak szerint és a csoporttámogatás engedélyezési eljárásának vezetése a 235. cikkben meghatározottak szerint.

2. A csoportfelügyelet megkönnyítése érdekében a csoportfelügyeleti hatóság és a többi érintett felügyeleti hatóság koordinációs megállapodásokat köt.

A koordinációs megállapodásokban további feladatokat bízhatnak a csoportfelügyeleti hatóságra és az ezen irányelv alapján elfogadott bármely jogszabály sérelme nélkül meghatározhatják az érintett felügyeleti hatóságok közti döntéshozatali folyamat eljárásait, a 211. cikk (3) bekezdésében, a 212. cikk (2) bekezdésében, a 213. cikk (2) bekezdésében, a 214., 215., 217. cikkben, a 218. cikk (2) bekezdésében, a 219. cikk (2) bekezdésében, a 225. cikk (2) bekezdésében, a 236., 248., 249. cikkben, a 251. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 254., 263. és a 264. cikkben említettek szerint, és a többi felügyeleti hatósággal való együttműködés eljárásait.

3. A Bizottság az (1) és (2) bekezdés céljára a csoportfelügyelet koordinációjára vonatkozó végrehajtási jogszabályokat fogad el.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

253. cikkA felügyeleti hatóságok közötti együttműködés és információcsere

1. A csoporton belüli egyes biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletéért felelős hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság szorosan együttműködik, olyan esetekben is, amikor valamely biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi nehézségekbe kerül.

Saját kötelezettségeik sérelme nélkül az említett hatóságok függetlenül attól, hogy ugyanabban a tagállamban találhatók-e, ellátják egymást minden olyan alapvető vagy releváns információval, amely ezen irányelv keretében lehetővé teheti vagy megkönnyítheti a többi hatóság számára felügyeleti feladataik elvégzését. E tekintetben az érintett felügyeleti hatóságok és a csoportfelügyeleti hatóság kérésre közöl minden releváns információt és saját kezdeményezésre közöl minden alapvető információt.

A második albekezdésben említett információ alapvetőnek tekintendő, ha lényegesen befolyásolhatja valamely biztosító vagy viszontbiztosító pénzügyi stabilitásának értékelését.

2. A Bizottság végrehajtási jogszabályokat fogad el azon elemek meghatározására, amelyeket a csoportfelügyeleti hatóság rendszeresen gyűjt és terjeszt a többi érintett felügyeleti hatóság felé, vagy amelyeket a többi érintett felügyeleti hatóság továbbít a csoportfelügyeleti hatóság felé.

A Bizottság a csoportszintű felügyelet számára alapvető vagy releváns elemeket meghatározó végrehajtási jogszabályokat fogad el a felügyeleti jelentéstétel konvergenciájának fokozása érdekében.

Azokat az első és második albekezdésben említett jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

254. cikkA felügyeleti hatóságok közötti konzultáció

1. Az érintett felügyeleti hatóságok abban az esetben, ha egy határozat a többi felügyeleti hatóság felügyeleti feladatai szempontjából fontos, annak meghozatala előtt konzultálnak egymással a következőkkel kapcsolatban:

a) a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók tulajdonosi szerkezetében, szervezeti vagy irányítási struktúrájában bekövetkező változások, amelyekhez a felügyeleti hatóságok jóváhagyása vagy engedélye szükséges;

b) a felügyeleti hatóságok által meghozott jelentős szankciók vagy kivételes intézkedések, többek közt a 37. cikk keretében a szavatolótőke-szükséglethez kiegészítő tőkeszükséglet előírása és az I. cím VI. fejezete 4. szakaszának 3. alszakasza keretében a szavatolótőke-szükséglet számításához belső modell használatát korlátozó előírás.

A b) pont alkalmazásában mindig konzultálni kell a csoportfelügyeleti hatósággal.

Ezenkívül ha egy határozat más felügyeleti hatóságtól kapott információn alapul, a meghozatala előtt az érintett felügyeleti hatóságok konzultálnak egymással.

2. A felügyeleti hatóság a konzultáció kihagyása mellett dönthet sürgős esetekben vagy ha a konzultáció veszélyeztetné a határozat hatékonyságát. Ebben az esetben a felügyeleti hatóság haladéktalanul tájékoztatja a többi érintett felügyeleti hatóságot.

255. cikkA csoportfelügyeleti hatóságtól származó információkérés a többi felügyeleti hatóság felé

A csoportfelügyeleti hatóság felkérheti egy tagállam – amelyben valamely anyavállalat főirodája van – felügyeleti hatóságait, ha azok nem maguk végzik a 251. cikk szerint a csoportfelügyeletet, hogy kérjenek meg az anyavállalattól minden olyan információt, amely releváns lehet a 252. cikkben meghatározott koordinációs jogai gyakorlásához és kötelezettségei végzéséhez, és hogy továbbítsa ezt az információt a csoportfelügyeleti hatóságnak.

Ha a csoportfelügyeleti hatóságnak szüksége van a 258. cikk (2) bekezdésében említett információra, amelyet egy másik felügyeleti hatóság már megkapott, amint lehet felveszi a kapcsolatot ezzel a hatósággal a felügyeletben érintett különféle hatóságoknak tett jelentések megkettőzésének megelőzése érdekében.

256. cikkEgyüttműködés a hitelintézetekért és a befektetési vállalkozásokért felelős hatóságokkal

Ha egy biztosító vagy viszontbiztosító, és egy a 2006/48/EK irányelvben meghatározott hitelintézet, vagy egy a 2004/39/EK tanácsi irányelvben meghatározott befektetési vállalkozás, vagy mindkettő közvetlenül vagy közvetetten kapcsolt vállalkozások vagy közös részesedő vállalkozással rendelkeznek, az érintett felügyeleti hatóságok és a többi vállalkozás felügyeletéért felelős hatóságok szorosan együttműködnek.

Saját felelősségük sérelme nélkül, ezek a hatóságok átadják egymásnak azokat az információkat, amelyek megkönnyíthetik feladatuk ellátását, különösen az e címben meghatározottak szerint.

257. cikkSzakmai titoktartás és az információk bizalmas kezelése

A tagállamok engedélyezik a 253–256. cikkben említett információcserét a felügyeleti hatóságaik közt, valamint felügyeleti hatóságaik és más hatóságok közt.

A csoportfelügyelet keretében kapott információ, és különösen a felügyeleti hatóságok közti, valamint a felügyeleti hatóságok és más hatóságok közti információcsere, amelyről ez a cím rendelkezik, a 297. cikkben meghatározott, a szakmai titoktartásra és az bizalmas információk közlésére vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik.

258. cikkAz információhoz való hozzáférés

1. A tagállamok biztosítják, hogy a csoportfelügyelet hatálya alá tartozó természetes és jogi személyek, valamint kapcsolt vállalkozásaik és részesedő vállalkozásaik minden információt eljuttathassanak egymáshoz, amely a csoportfelügyelet céljára fontos lehet.

2. A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a csoportfelügyelet végzéséért felelős hatóságaik minden, a felügyelet céljából fontos információhoz hozzáférjenek, az érintett vállalkozás jellegétől függetlenül. A 35. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

Az érintett felügyeleti hatóságok a szükséges információ megszerzése érdekében csak akkor fordulhatnak közvetlenül a csoporton belüli vállalkozásokhoz, ha ezt az információt kérték a csoportfelügyelet alá tartozó biztosítótól vagy viszontbiztosítótól és azt nem kapták meg ésszerű határidőn belül.

259. cikkAz információ ellenőrzése

1. A tagállamok biztosítják, hogy felügyeleti hatóságaik területükön belül közvetlenül, vagy az erre a célra kijelölt személyek közvetítésével elvégzik a 258. cikkben említett információ helyszíni ellenőrzését a következők telephelyein:

a) a csoportfelügyelet alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító;

b) az említett biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozásai;

c) az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatai;

d) az említett biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalatának kapcsolt vállalkozásai.

2. Ha a felügyeleti hatóságok egyedi esetekben egy csoport részét képező, másik tagállamban elhelyezkedő vállalkozást – függetlenül attól, hogy szabályozott vagy nem – érintő információt kívánnak ellenőrizni, a másik tagállam felügyeleti hatóságait kell felkérniük az ellenőrzés elvégzésére.

Az ilyen kérést kapó hatóságok hatáskörük keretében a kérést követve vagy közvetlenül elvégzik az ellenőrzést, vagy engedélyezik egy ellenőrnek vagy szakértőnek, vagy engedélyezik a kérelmező hatóságnak, hogy maga végezze el. A csoportfelügyeleti hatóságot tájékoztatni kell a hozott intézkedésről.

Az ellenőrzést kérő felügyeleti hatóság, ha kívánja, részt vehet az ellenőrzésben, amennyiben nem közvetlenül végzi az ellenőrzést.

260. cikkCsoportszolvenciáról és pénzügyi helyzetről szóló jelentés

1. A tagállamok előírják, hogy a részesedő biztosítók és viszontbiztosítók vagy biztosítói holdingtársaságok évente tegyenek közzé a csoportszintű szolvencia- és pénzügyi helyzetről szóló jelentést. Az 50. és az 52–54. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

2. Ha a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító vagy biztosítói holdingtársaság úgy dönt, és a csoportfelügyeleti hatóság beleegyezik, közzétehet egyetlen, a szolvenciáról és a pénzügyi helyzetről szóló jelentést, amely a következőket tartalmazza:

a) az (1) bekezdéssel összhangban közzéteendő csoportszintű információ;

b) az 50. és 52–54. cikkel összhangban közzéteendő, a csoporton belüli bármely leányvállalatra vonatkozó információ.

3. Ha a (2) bekezdésben említett jelentés nem tartalmaz olyan információt, amelynek rendelkezésre bocsátását a csoporton belüli leányvállalatot engedélyező felügyeleti hatóság megköveteli az összehasonlítható vállalkozásoktól, és ha a mulasztás jelentős, az érintett felügyeleti hatóság felhatalmazást kap arra, hogy kötelezze az érintett leányvállalatot a szükséges kiegészítő információ közzétételére.

261. cikkBiztosítói holdingtársaságok igazgatósága vagy ügyvezetői testülete

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy biztosítói holdingtársaságot ténylegesen vezető személyek alkalmasak és megbízhatóak a feladataik elvégzésére.

A 42. cikkben meghatározott rendelkezések hasonlóképp alkalmazandók.

262. cikkVégrehajtási intézkedések

1. Ha a csoporthoz tartozó biztosítók vagy viszontbiztosítók nem teljesítik a 216–250. cikkben említett követelményeket, vagy ha teljesítik a követelményeket de a szolvencia mégis veszélyben lehet, vagy ha a csoporton belüli ügyletek vagy a kockázatkoncentrációk fenyegetik a biztosítók vagy viszontbiztosítók pénzügyi helyzetét, a helyzet lehető leghamarabbi orvoslása érdekében a következők hozzák meg a szükséges intézkedéseket:

a) a biztosítói holdingtársaság tekintetében a csoportfelügyeleti hatóság;

b) a biztosítók és viszontbiztosítók tekintetében a felügyeleti hatóságok.

Ha az első albekezdés a) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosítói holdingtársaság főirodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja azokat a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

Ha az első albekezdés b) pontjában említett esetben a csoportfelügyeleti hatóság nem egyike azon tagállam felügyeleti hatóságainak, amelyben a biztosító vagy viszontbiztosító főirodája van, a csoportfelügyeleti hatóság tájékoztatja azokat a felügyeleti hatóságokat a megállapításairól, hogy meghozhassák a szükséges intézkedéseket.

A (2) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok meghatározzák azokat az intézkedéseket, amelyeket felügyeleti hatóságaik a biztosítói holdingtársaságok tekintetében meghozhatnak.

Az érintett felügyeleti hatóságok, a csoportfelügyeleti hatósággal együtt, adott esetben koordinálják végrehajtási intézkedéseiket.

2. Büntetőjogi rendelkezéseik sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy szankciókat vagy intézkedéseket hozhassanak azon biztosítói holdingtársaságokkal szemben, amelyek megsértik az e cím átültetése céljából elfogadott törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket, vagy a szóban forgó vállalkozásokat ténylegesen vezető személy ellen. A felügyeleti hatóságok szorosan együttműködnek az ilyen szankciók vagy intézkedések eredményességének biztosítása érdekében, különösen ha a biztosítói holdingtársaság központi ügyvezetése vagy fő telephelye nem a főirodájával egy helyen található.

3. A Bizottság az (1) és (2) bekezdésben említett végrehajtási intézkedések koordinációjára vonatkozó végrehajtási jogszabályokat fogadhat el.

Azokat a jogszabályokat, amelyek célja az irányelv nem lényegi elemeinek többek között az irányelv kiegészítésével történő módosítása, a 304. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás útján kell elfogadni.

IV. FEJEZET – HARMADIK ORSZÁGOK

263. cikkKözösségen kívüli anyavállalatok: az egyenértékűség ellenőrzése

1. A 211. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett esetben az érintett felügyeleti hatóságok ellenőrzik, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek anyavállalatának főirodája a Közösségen kívül található, harmadik országbeli felügyeleti hatóságok olyan felügyelete alá tartoznak-e, amely egyenértékű az e címben a 211. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletéről előírttal.

Az ellenőrzést az a felügyeleti hatóság végzi, amely a 251. cikk (2) bekezdésében meghatározott kritériumok alkalmazása esetén csoportfelügyeleti hatóság lenne, az anyavállalat vagy a Közösségben engedélyezett bármely biztosító és viszontbiztosító kérésére, vagy saját kezdeményezésére. A felügyeleti hatóság konzultál a többi érintett felügyeleti hatósággal és az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával, mielőtt határozna.

2. A Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottságával folytatott konzultációt követően, és a 304. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határozatot fogadhat el arról, hogy a harmadik ország csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszere egyenértékű-e az e címben meghatározottal. A határozatokat rendszeresen felül kell vizsgálni a e címben meghatározott csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer és a harmadik országbeli csoportfelügyeletre vonatkozó prudenciális rendszer változásainak figyelembevétele céljából.

Ha a Bizottság az első albekezdéssel összhangban valamely harmadik ország tekintetében határozatot fogadott el, a határozatot az (1) bekezdésben említett ellenőrzés céljára irányadónak kell elismerni.

264. cikkKözösségen kívüli anyavállalatok: az egyenértékűség hiánya

1. A 263. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiányában a tagállamok a biztosítókra és viszontbiztosítókra vagy a 216–262. cikket alkalmazzák hasonlóképp és a 234–247. cikk kivételével, vagy a (2) bekezdésben meghatározott módszerek egyikét.

A 216–262. cikkben meghatározott általános elvek és módszerek alkalmazandók a biztosítói holdingtársaság, a harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító szintjén.

Kizárólag a csoportszolvencia kiszámításának céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha a szavatolótőke-szükséglet fedezetére megengedett szavatolótőke tekintetében ugyanúgy az I. CÍM VI. fejezete 3. szakaszának 1., 2. és 3. alszakaszában meghatározott feltételek hatálya és a következők egyikének hatálya alá tartozó biztosító vagy viszontbiztosító lenne:

a) biztosítói holdingtársaság esetében a 224. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótőke-követelmény;

b) harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító esetében a 225. cikk elveivel összhangban meghatározott szavatolótőke-követelmény.

2. A tagállamok engedélyezik felügyeleti hatóságaiknak más módszerek alkalmazását, amelyek biztosítják a csoporton belüli biztosítók és viszontbiztosítók megfelelő felügyeletét. Ezeket a módszereket jóvá kell hagynia a csoportfelügyeleti hatóságnak, a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően.

A felügyeleti hatóságok megkövetelhetik olyan biztosítói holdingtársaság létrehozását, amelynek főirodája a Közösségben van, és e címet alkalmazhatják azon csoporthoz tartozó biztosítókra és viszontbiztosítókra, amelynek élén ez a biztosítói holdingtársaság áll.

A választott módszereknek lehetővé kell tenniük az e címben meghatározott csoportfelügyelet célkitűzéseinek elérését, és értesíteni kell róluk a többi érintett felügyeleti hatóságot és a Bizottságot.

265. cikkKözösségen kívüli anyavállalatok: szintek

Ha a 263. cikkben említett anyavállalat maga egy a Közösségen kívül főirodával rendelkező biztosítói holdingtársaság vagy egy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalata, a tagállamok a 263. cikkben előírt ellenőrzést csak a legfőbb anyavállalat szintjén alkalmazzák, amely egy harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító.

A tagállamok azonban lehetővé teszik felügyeleti hatóságaik számára, hogy a 263. cikkben említett egyenértékű felügyelet hiánya esetén új ellenőrzést végezzen biztosítók vagy viszontbiztosítók alacsonyabb szinten található anyavállalatánál, függetlenül attól, hogy harmadik országbeli biztosítói holdingtársaság, harmadik országbeli biztosító vagy harmadik országbeli viszontbiztosító.

Ilyen esetben a 263. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében említett felügyeleti hatóság megmagyarázza döntését a csoportnak.

A 264. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

266. cikkEgyüttműködés harmadik országbeli felügyeleti hatóságokkal

1. A Bizottság javaslatot tehet a Tanácsnak tárgyalások folytatására egy vagy több harmadik országgal, hogy megállapodás szülessen a következők feletti csoportfelügyelet gyakorlásának módját illetően:

a) olyan biztosítók vagy viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 211. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája harmadik országban található; valamint

b) olyan, harmadik országbeli biztosítók vagy harmadik országbeli viszontbiztosítók, amelyeknek részesedő vállalkozásként a 211. cikk szerinti olyan vállalkozásaik vannak, amelyeknek főirodája a Közösségben található.

2. Az (1) bekezdésben említett megállapodásoknak különösen annak biztosítására kell törekedniük, hogy:

a) a tagállamok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a Közösségen belül található főirodával, valamint a Közösségen kívüli leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz; valamint

b) a harmadik országok felügyeleti hatóságai hozzájuthassanak a területükön található főirodával, valamint az egy vagy több tagállamban leányvállalatokkal vagy részesedésekkel rendelkező harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintű felügyeletének ellátásához szükséges információkhoz.

3. A Szerződés 300. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül, a Bizottság az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek Bizottsága segítségével megvizsgálja az (1) bekezdésben említett tárgyalások eredményét.

V. FEJEZET – VEGYES TEVÉKENYSÉGŰ BIZTOSÍTÓI HOLDINGTÁRSASÁGOK

267. cikkCsoporton belüli ügyletek

1. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy ha egy vagy több biztosító vagy viszontbiztosító anyavállalata vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság, az ezen biztosítók vagy viszontbiztosítók felügyeletéért felelős felügyeleti hatóságok általános felügyeletet gyakoroljanak az említett biztosítók vagy viszontbiztosítók és a vegyes tevékenységű biztosítói holdingtársaság és annak kapcsolt vállalkozásai közötti ügyletek felett.

2. A 249., a 253–259. és a 262. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

268. cikkEgyüttműködés harmadik országokkal

A harmadik országokkal való együttműködés tekintetében a 266. cikk értelemszerűen alkalmazandó.

ê 2001/17/EK 1. cikk (kiigazított szöveg)

IV. CÍM - √ BIZTOSÍTÓK FELSZÁMOLÁSA ÉS REORGANIZÁCIÓJA Õ

I. FEJEZET - HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

269. cikk√ E cím Õ hatálya

Ez az irányelv √ a cím Õ a biztosítóintézeteket √ a következőket Õ érintő reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozik:

(1) biztosítóintézetek,;

(2.) Ez az irányelv a 30. cikkben előírt mértékig az olyan biztosítóintézeteknek √ biztosítóknak a Õ a Közösség területén lévő fióktelepeit érintő reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra is vonatkozik, amelyeknek a központi irodája √ főirodája Õ a Közösségen kívül van.

ê 2001/17/EK 2. cikk (kiigazított szöveg)

270. cikkFogalommeghatározások

1. Ezen irányelv √ cím Õ alkalmazásában √ a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni Õ :

ga) „ illetékes hatóságok ”: a tagállamok közigazgatási vagy igazságügyi hatóságai, amelyek a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások tekintetében illetékesek;

a) „biztosítóintézet”: olyan vállalkozás, amely hivatalos engedélyt kapott a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikke szerint;

b) „ fióktelep ”: valamely biztosítóintézet bármilyen állandó jelenléte a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam területén, amely biztosítással √ biztosítási tevékenységgel Õ foglalkozik;

c) „ reorganizációs intézkedések ”: azok a közigazgatási testületek vagy igazságügyi √ az illetékes Õ hatóságok általi intervenciót is magukban foglaló intézkedések, amelyek célja, hogy a biztosítóintézet pénzügyi helyzetét megőrizze, vagy helyreállítsa, és amelyek a biztosítóintézeten kívüli felek korábban meglévő jogait érintik, ideértve, de nem kizárólagosan azokat az intézkedéseket, amelyek a kifizetések, illetve a végrehajtási intézkedések felfüggesztésének vagy a kárigények csökkentésének lehetőségét is magukban foglalják;

d) „ felszámolási eljárás ”: olyan összetett eljárás, amely magában foglalja a biztosítóintézet eszközeinek értékesítését és az ebből származó bevétel hitelezők, részvényesek vagy adott esetben tagok közötti szétosztását, ami szükségszerűen magában foglalja valamely tagállam közigazgatási vagy igazságügyi √ az illetékes hatóságoknak az Õ hatóságainak intervencióját, ideértve, amikor az eljárást csődegyezség, vagy ehhez hasonló intézkedés szünteti meg, függetlenül attól, hogy az fizetőképtelenség miatt indult-e, illetve, hogy önkéntes vagy kötelező-e;

e) „székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben valamely biztosítóintézet a 73/239/EGK irányelv 6. cikke vagy a 79/267/EGK irányelv 6. cikke szerint engedélyt kapott;

f) „fogadó tagállam”: az a székhely szerinti tagállamon kívüli tagállam, amelyben a biztosítóintézetnek fióktelepe van;

h) „felügyeleti hatóságok”: a 92/49/EGK irányelv 1. cikkének k) pontja, illetve a 92/96/EGK irányelv 1. cikkének l) pontja szerinti illetékes hatóságok;

ie) „ vagyonfelügyelő ”: az illetékes hatóságok által a reorganizációs intézkedések lebonyolításának céljára kinevezett személy vagy testület;

jf) „ felszámoló ”: a helyzetnek megfelelően az illetékes hatóságok vagy a biztosítóintézet irányító testületei által a felszámolási eljárás lebonyolítása céljából kinevezett személy vagy testület;

kg) „ biztosítási kárigény ”: minden olyan összeg, amivel a biztosítóintézet biztosított személyeknek, kötvénytulajdonosoknak √ ügyfeleknek Õ , kedvezményezetteknek vagy bármilyen más olyan sértett félnek tartozik, akinek közvetlen kereseti joga van a biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szemben, és amely valamely biztosítási szerződésből vagy a 79/267/EGK irányelv 1.cikkének (2) és (3) bekezdésében 2. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontjában előírt bármiféle, a közvetlen biztosítás körébe tartozó ügyletből származik, ideértve a fent említett √ a szóban forgó Õ személyek számára félretett összegeket, amennyiben az adósság bizonyos elemei még nem ismertek.

Biztosítási kárigénynek kell tekinteni azokat a biztosítási díjakat is, amelyekkel a biztosítóintézet a felszámolási eljárás megindítása előtt az ilyen √ első albekezdés g) pontjában említett Õ biztosítási szerződések, illetve ügyletek meg nem kötése vagy felmondása miatt tartozik az ilyen szerződésekre vagy ügyletekre alkalmazandó jogszabályok szerint.

ê 2001/17/EK 30. cikk (kiigazított szöveg)

12. A 2. cikk e), f) és g) pontjában megadott meghatározások ellenére, valamint ezen irányelvnek E címnek az olyan biztosítóintézeteknek valamely tagállamban lévő fióktelepére vonatkozóan, amelyeknek a központi irodája √ főirodája Õ a Közösségen kívül található, a reorganizációs intézkedésekre és felszámolási eljárásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása érdekében √ a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni Õ :

a) „ székhely szerinti tagállam ”: az a tagállam, amelyben a fióktelep a 73/239/EGK irányelv 23. cikkének, illetve a 79/267/EGK irányelv 27. 143–147. cikkének megfelelően engedélyt kapott; valamint

b) „ felügyeleti hatóságok ” és „illetékes hatóságok”: annak a tagállamnak az ilyen √ a felügyeleti Õ hatóságai, amelyben a fióktelep engedélyt kapott.;

√ c) „ illetékes hatóságok ”: annak a tagállamnak az illetékes hatóságai, amelyben a fióktelep engedélyt kapott. Õ

II. FEJEZET – REORGANIZÁCIÓS INTÉZKEDÉSEK

3. cikk

Hatály

Ez a cím a 2. cikk c) pontjában meghatározott reorganizációs intézkedésekre vonatkozik.

ê 2001/17/EK 4. cikk (kiigazított szöveg)

271. cikkA reorganizációs intézkedések elfogadása — alkalmazandó jog

1. Kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai jogosultak döntést hozni reorganizációs intézkedésekről biztosítóintézetek tekintetében, beleértve azok más tagállamokban lévő fióktelepeit is.

2. A reorganizációs intézkedések nem zárják ki a felszámolási eljárás megindítását a székhely szerinti tagállam részéről.

23. A reorganizációs intézkedésekre a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó törvények, rendeletek és eljárások irányadók, kivéve, amennyiben erről a 19-26. 287–294. cikk másképpen rendelkezik.

34. A √ székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint hozott Õ reorganizációs intézkedések teljes körű hatállyal bírnak az egész Közösségben a székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint, minden további formalitás nélkül, beleértve a más tagállamokban harmadik felekkel szembeni intézkedéseket is, még akkor is, ha az ilyen más tagállamok jogszabályai nem rendelkeznek az ilyen reorganizációs intézkedésekről, vagy alternatív módon, végrehajtásukat olyan feltételektől teszik függővé, amelyek nem teljesültek.

45. A reorganizációs intézkedések az egész Közösség területén akkor lépnek hatályba, amikor érvényességük az azokat bevezető √ a székhely szerinti Õ tagállamban kezdetét veszi.

ê 2001/17/EK 5. cikk (kiigazított szöveg)

272. cikkA felügyeleti hatóságok tájékoztatása

A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni a székhely szerinti tagállam √ az említett tagállam Õ felügyeleti hatóságait bármilyen reorganizációs intézkedésről hozott határozatukról, ahol lehetséges, még annak elfogadása előtt, illetve, ha ez nem lehetséges, akkor közvetlenül azután.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a reorganizációs intézkedések elfogadására vonatkozó határozatról, beleértve az ilyen intézkedések lehetséges gyakorlati hatásait is.

ê 2001/17/EK 6. cikk (kiigazított szöveg)

273. cikk√ A reorganizációs intézkedésekről szóló határozatok Õ közzététele

1. Amennyiben a székhely szerinti tagállamban fellebbezni lehet valamely reorganizációs intézkedés ellen, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai, a vagyonfelügyelő vagy bármilyen, a székhely szerinti tagállamban erre jogosult személy köteles a reorganizációs intézkedésre vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban az előírt közzétételi eljárásoknak megfelelően nyilvánosságra hozni, továbbá a reorganizációs intézkedést tartalmazó dokumentum kivonatát az Európai Közösségek Unió Hivatalos Lapjában közzétenni.

Az összes többi tagállam felügyeleti hatóságai, amelyeket az 5. 272. cikknek megfelelően tájékoztattak a reorganizációs intézkedésről szóló határozatról, az általuk helyénvalónak ítélt módon biztosíthatják az ilyen határozat közzétételét illetékességi területükön.

2. Az (1) bekezdésben előírt közleményekben meg kell határozni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az alkalmazandó jogot, amint arról a 4. 271. cikk (3) bekezdése rendelkezik, valamint a kinevezett vagyonfelügyelőt, ha van ilyen. A közleményeket annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni, amelyben a tájékoztatót nyilvánosságra hozzák.

3. A reorganizációs intézkedések alkalmazandók, függetlenül a közzétételre vonatkozó (1) és (2) bekezdésben meghatározott rendelkezésektől, és teljes mértékben hatályosak a hitelezőkkel szemben, kivéve, ha a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy az ilyen √ tagállam Õ állam törvényei erről másképpen rendelkeznek.

4. Amikor √ Amennyiben Õ a reorganizációs intézkedések kizárólag a biztosítóintézet részvényeseinek, tagjainak vagy alkalmazottainak jogait érinti e minőségükben, ez a cikk az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó, kivéve, ha az ilyen reorganizációs intézkedésekre alkalmazandó jog másképpen rendelkezik.

Az illetékes hatóságoknak kell meghatározniuk azt a módot, amely szerint az ilyen reorganizációs intézkedésekkel érintett érdekelt √ első albekezdésben említett Õ feleket a vonatkozó jogszabályoknak √ az alkalmazandó jognak Õ megfelelően tájékoztatni kell.

ê 2001/17/EK 7. cikk (kiigazított szöveg)

274. cikkAz ismert hitelezők tájékoztatása - a követelések benyújtásának joga

1. Amennyiben a székhely szerinti tagállam jogszabályai előírják a követelés benyújtását annak elismerése céljából, vagy kötelezően előírja azoknak a hitelezőknek a tájékoztatását a reorganizációs intézkedésről, akiknek az állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ abban a tagállamban van, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai vagy a vagyonfelügyelő szintén kötelesek tájékoztatni azokat az ismert hitelezőket, akiknek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ egy másik tagállamban van a 15. cikkben, illetve a 17. 283. cikknek (1) bekezdésében meghatározott eljárásnak és a 285. cikk (1) bekezdésének megfelelően.

2. Amennyiben a székhely szerinti tagállam jogszabályai rendelkeznek azoknak a hitelezőknek a követelésbenyújtási vagy követeléseikkel kapcsolatban észrevételezési jogáról, akiknek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ abban az √ tagállamban Õ államban van, a valamely másik tagállamban állandó lakóhellyel, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási hellyel vagy központi irodával √ főirodával Õ rendelkező hitelezőknek ugyanilyen joggal kell rendelkezniük követelések benyújtására vagy észrevételek beterjesztésére a 16. cikkben, illetve a 17. 284. cikknek (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak és a 285. cikk (2) bekezdésének megfelelően.

ê 2001/17/EK 8. cikk (kiigazított szöveg)

III. CÍM FEJEZET – FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOK

275. cikkA felszámolási eljárás megindítása — a felügyeleti hatóságok tájékoztatása

1. Kizárólag a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai jogosultak határozatot hozni valamely biztosítóintézet tekintetében felszámolási eljárás megindításáról, beleértve annak más tagállamokban lévő fióktelepeit is. A határozat meghozható a reorganizációs intézkedések hiányában vagy elfogadásuk után is.

2. A székhely szerinti tagállamnak a biztosítóintézet (beleértve annak más tagállamokban lévő fióktelepeit is) ellen felszámolási eljárás megindítására vonatkozó, jogszabályai szerint elfogadott √ a székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint elfogadott Õ határozatot további formalitások nélkül az összes többi tagállam területén √ egész Közösségben Õ el kell ismerni, és az mihelyt a határozat abban a tagállamban, amelyben az eljárást megindították, hatályba lép, a többi tagállam területén is hatályosul.

3. A székhely szerinti tagállam felügyeleti √ illetékes Õ hatóságait sürgősen tájékoztatjákni kell √ az érintett tagállam felügyeleti hatóságait Õ a felszámolási eljárás megindításáról hozott határozatról, ha lehetséges, még az eljárás megindítása előtt, vagy ennek sikertelensége esetén közvetlenül az után.

A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságai kötelesek sürgősen tájékoztatni az összes többi tagállam felügyeleti hatóságait a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról, ideértve az ilyen eljárás lehetséges gyakorlati hatásait is.

ê 2001/17/EK 9. cikk (kiigazított szöveg)

276. cikkAlkalmazandó jog

1. Valamely biztosítóintézet tekintetében a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatra, a felszámolási eljárásra és annak hatásaira a székhely szerinti tagállamban alkalmazandó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések √ jogszabályok Õ az irányadók, kivéve, ha erről a 19-26. 287–294. cikk másképpen rendelkezik.

2. A székhely szerinti tagállam joga határozza meg különösen √ legalább a következőket Õ :

a) azokat az eszközöket, amelyek a csődvagyon részét képezik, és a biztosítóintézet által a felszámolási eljárás megindítása után megszerzett vagy rá szálló eszközök kezelését;

b) a biztosítóintézet és a felszámoló jogköreit;

c) azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámítást lehet alkalmazni;

d) a felszámolási eljárásnak azokra az érvényben levő szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben a biztosítóintézet szerződő fél;

e) a felszámolási eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait a függőben lévő peres eljárások kivételével a 26. 294. cikkben előírtaknak √ említetteknek Õ megfelelően;

f) azokat a követeléseket, amelyeket a biztosítóintézet csődvagyonával szemben be kell nyújtani és a felszámolási eljárás megindítása után felmerülő követelések kezelési módját;

g) a követelések benyújtására, igazolására és elfogadására irányadó szabályokat;

h) az eszközök értékesítéséből származó bevétel felosztására, a követelések rangsorolására, és a felszámolási eljárás megindítása után valamely dologi jog vagy beszámítás révén részleges kielégítést nyert hitelezők jogaira irányadó szabályokat;

i) a felszámolási eljárás befejezésének feltételeit és következményeit, különös tekintettel a csődegyezséggel történő lezárásra;

j) a hitelezőknek a felszámolási eljárás lezárása után fennálló jogait;

k) √ a felet Õ azt, hogy ki viseli √ aki Õ a felszámolási eljárás során felmerülő költségeket és kiadásokat √ viseli Õ ;

l) a valamennyi hitelező számára hátrányos jogi aktusok semmisségére, megtámadhatóságára vagy végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályokat.

ê 2001/17/EK 10. cikk (kiigazított szöveg)

277. cikkA biztosítási kárigények kezelése

1. A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy a biztosítási kárigények elsőbbséget élvezzenek a biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szembeni egyéb követelésekkel szemben az alábbi módszerek √ módok Õ egyikének vagy mindkettőnek megfelelően:

a) a biztosítási kárigények a biztosítástechnikai tartalékokat képviselő eszközök tekintetében √ a biztosítási kárigények Õ abszolút elsőbbséget élveznek bármilyen más, a biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szembeni igénnyel szemben;

b) a biztosítási kárigények a biztosítóintézet összes eszköze tekintetében √ a biztosítási kárigények Õ elsőbbséget élveznek minden más, a biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szembeni igénnyel szemben a következők esetleges kivételével:

i. a munkavállalók munkaszerződésekből és munkaviszonyból származó követelései;

ii. államháztartási szervek adójellegű követelései;

iii. a társadalombiztosítási rendszerek követelései;

iv. a dologi jog hatálya alá tartozó eszközökre vonatkozó követelések.

2. Az (1) bekezdésben foglaltak sérelme nélkül a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a felszámolási eljárás során felmerülő költségek egésze vagy egy része elsőbbséget élvezzen a biztosítási kárigényekkel szemben a nemzeti jogszabályaikban √ jogukban Õ meghatározott módon.

3. Azok a tagállamok, amelyek az (1) bekezdés a) pontjában előírt módszert választották, kötelesek előírni, hogy a biztosítóintézetek √ számára, hogy Õ a mellékletben meghatározott rendelkezések 278. cikkel szerint √ összhangban Õ külön nyilvántartást hozzanak létre, és azt naprakészen vezessék.

ê 2001/17/EK melléklet (kiigazított szöveg)

278. cikk A 10. cikk (3) bekezdésében említett Külön nyilvántartás

1. Minden biztosítóintézet köteles központi irodájában √ főirodájában Õ külön nyilvántartást vezetni azokról az eszközökről, amelyeket a székhely szerinti tagállam szabályai √ joga Õ szerint számított és befektetett biztosítástechnikai tartalékainak fedezetére használ.

2. Amennyiben valamely biztosítóintézet mind nem-élet, mind életbiztosítással foglalkozik, központjában √ főirodájában Õ köteles külön nyilvántartásokat vezetni mindkét üzletágra.

Azonban amennyiben a tagállam engedélyezi a √ biztosítónak Õ biztosítóintézetnek, hogy életbiztosítási fedezetet nyújtson, illetve hogy a 73/239/EGK irányelv A. az I. mellékletének A. pontjának 1. és 2. √ ágazatában Õ pontjában felsorolt kockázatokra nyújtson fedezetet, rendelkezhet úgy, hogy az ilyen biztosítóintézetek összes tevékenységükről egyetlen nyilvántartást vezessenek.

3. A székhely szerinti tagállamban alkalmazandó szabályok √ jog Õ szerint értékelt, nyilvántartásba vett eszközök összértéke semmilyen időpontban sem lehet kevesebb a biztosítástechnikai tartalékok értékénél.

4. Amennyiben valamely nyilvántartásba vett eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik, ami azt eredményezi, hogy az eszköz értékének ez a része nem áll rendelkezésre kötelezettségvállalások fedezetére, ezt a tényt fel kell venni a nyilvántartásba, és a rendelkezésre nem álló összeget nem szabad a 3. pontban (3) bekezdésben említett összértékbe beszámítani.

5. √ A következő esetekben egy eszköznek a biztosító felszámolása esetén történő kezelését a 277. cikk (1) bekezdésének a) pontjában adott lehetőségre tekintettel a székhely szerinti tagállam joga határozza meg, kivéve akkor, ha a 288., 289. és 300. cikk vonatkozik az adott eszközre: Õ

a) Amennyiben valamely, a biztosítástechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott √ használt Õ eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik úgy, hogy nem felel meg a 4. pontban bekezdésben meghatározott feltételeknek,;

b) vagy amikor az ilyen eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára jogcímfenntartás hatálya alá tartozik,;

c) vagy amikor a hitelező jogosult követelésének a biztosítóintézet követelésével szembeni beszámítására, az ilyen eszköznek a biztosítóintézet felszámolása esetén történő kezelését a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt módszerre tekintettel a székhely szerinti tagállam joga határozza meg, kivéve akkor, ha a 20., 21. vagy 22. cikk vonatkozik az adott eszközre.

6. √ A felszámolási eljárás megindítása után Õ az 1-5. pont (1)–(5) bekezdés szerint a felszámolási eljárás megindításakor nyilvántartásba vett eszközök összetételét ez után nem szabad megváltoztatni, és a csak gépelési jellegű hibák javítása kivételével, a nyilvántartásokat semmiképpen sem szabad megváltoztatni, kivéve az illetékes hatóság engedélyével.

7. A 6. pontban foglaltaktól függetlenül √ Azonban, Õ a felszámoló köteles hozzáadjani az említett eszközökhöz az ezekből származó hozamot, valamint a felszámolási eljárás megindítása, illetve a biztosítási kárigények kifizetésének időpontja vagy a portfólió esetleges átruházásának időpontja között az érintett biztosításfajta √ biztosítási ágazat Õ tekintetében kézhez vett tiszta díjbevétel összegét.

87. Ha az eszközök értékesítésének eredménye kevesebb, mint a nyilvántartásban becsült értékük, a felszámolónakt √ indokolnia kell ezt Õ kötelezni kell ennek indoklására a székhely szerinti tagállam illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai előtt.

9. A tagállamok felügyeleti hatóságai kötelesek a megfelelő intézkedéseket meghozni, hogy biztosítsák e melléklet rendelkezéseinek biztosítóintézetek általi teljes körű alkalmazását.

ê 2001/17/EK 11. cikk

279. cikkÁtruházás valamely garanciarendszerre

A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy ahol a biztosítási hitelezők jogait az ilyen tagállamban létrehozott garanciarendszerre ruházták át, az ilyen rendszer követelései ne élvezzék a 10. cikk 277. cikk (1) bekezdésében foglalt rendelkezések előnyeit.

ê 2001/17/EK 12. cikk (kiigazított szöveg)

280. cikkAz elsőbbséget élvező követelések eszközökkel történő fedezete

A 73/239/EGK irányelv 18. cikkétől, illetve a 79/267/EGK irányelv 21. cikkétől eltérően, az ezen irányelv 10. cikke 277. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott módszert alkalmazó √ lehetőséget választó Õ tagállamok kötelesek előírni minden √ biztosítónak Õ biztosítóintézetnek, hogy √ gondoskodjanak arról, hogy Õ azokat a követeléseket, amelyek a 10. 277. cikk (1) bekezdésének b) pontja értelmében elsőbbséget élvezhetnek a biztosítási kárigényekkel szemben, és amelyeket a biztosítóintézet könyvelésében nyilvántartásba vettek, a 92/49/EGK irányelv 21. cikkében, valamint a 92/96/EGK irányelv 21. cikkében említett eszközökkel fedezzék bármely időpontban és a lehetséges felszámolástól függetlenül.

ê 2001/17/EK 13. cikk (kiigazított szöveg)

281. cikkAz engedély visszavonása

1. Amennyiben valamely biztosítóintézet ellen a felszámolási eljárás megindításáról hoznak határozatot, a biztosítóintézet √ e biztosító Õ engedélyét vissza kell vonni √ a 142. cikkben meghatározott eljárásnak megfelelően Õ , kivéve a (2) bekezdés céljaiból szükséges mértéket, a 73/239/EGK irányelv 22. cikkében, illetve a 79/267/EGK irányelv 26. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően, amennyiben az engedélyt korábban még nem vonták vissza.

2. Az engedélynek az (1) bekezdés szerinti visszavonása nem akadályozza a felszámolót, illetve az illetékes hatóságok által megbízott √ kijelölt Õ más személyt a biztosítóintézet bizonyos tevékenységeinek folytatásában addig a mértékig, ameddig az szükséges vagy helyénvaló a felszámolás céljaiból.

A székhely szerinti tagállam rendelkezhet úgy, hogy az ilyen tevékenységeket a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságainak jóváhagyásával és felügyelete alatt kell végezni.

ê 2001/17/EK 14. cikk (kiigazított szöveg)

282. cikk√ A felszámolási eljárásokról szóló határozatok Õ K közzététele

1. Az illetékes hatóság, a felszámoló vagy az illetékes hatóság által e célra kinevezett bármely személy köteles a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot a székhely szerinti tagállamban előírt közzétételi eljárásoknak megfelelően nyilvánosságra hozni, valamint a felszámolásra vonatkozó határozat kivonatát az Európai Közösségek Unió Hivatalos Lapjában közzétenni.

Az összes többi tagállam felügyeleti hatósága, amelyet a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról a 8. 275. cikk (3) bekezdésének megfelelően tájékoztattak, biztosíthatja az ilyen határozatnak az illetékességi területén történő közzétételét az általa helyénvalónak tekintett módon.

2. Az (1) bekezdésben előírt, a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatról szóló √ említett Õ tájékoztatóban meg kell határozni a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságát, az alkalmazandó jogot és a kinevezett felszámolót. A tájékoztatót annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell elkészíteni, amelyben azt közreadják.

ê 2001/17/EK 15. cikk (kiigazított szöveg)

283. cikkAz ismert hitelezők tájékoztatása

1. A felszámolási eljárás megindításakor a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai, a felszámoló, illetve az illetékes hatóságok által e célra kinevezett bármely személy köteles késedelem nélkül minden olyan ismert hitelezőt, akinek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy székhelye √ főirodája Õ egy másik tagállamban van, egyénileg írásban tájékoztatni.

2. Az (1) bekezdésben említett írásos tájékoztatásnak különösen a határidők, a határidőkkel kapcsolatban meghatározott büntetésekÖ szankciók Õ, a követelések illetve a követelésekre és √ bármely Õ más meghatározott intézkedésekre vonatkozó észrevételek elfogadására felhatalmazott testület vagy hatóság megjelölésére kell kiterjednie.

Az írásos tájékoztatásban jelezni kell, hogy azoknak a hitelezőknek, akiknek a követelései elsőbbséget élveznek vagy dologi joggal biztosítottak, be kell-e követeléseiket nyújtani.

A biztosítási kárigények esetén az írásos tájékoztatásban jelezni kell továbbá a felszámolási eljárás biztosítási szerződésekre gyakorolt általános hatásait, különösen azt az időpontot, amikor a biztosítási szerződések vagy ügyletek hatályukat vesztik, illetve a biztosított személyeknek a szerződéssel vagy ügylettel kapcsolatos jogait és kötelezettségeit.

ê 2001/17/EK 16. cikk (kiigazított szöveg)

284. cikkKövetelések benyújtásának joga

1. Mindazok a hitelezők, √ beleértve a tagállamok állami hatóságait is, Õ akiknek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, beleértve a tagállamok állami hatóságait is, jogosult követelést benyújtani, vagy a követelésekkel kapcsolatban írásos észrevételeit előterjeszteni.

2. Azoknak a √ Az (1) bekezdésben említett Õ hitelezőknek a követeléseit, akiknek állandó lakóhelye, rendszeres tartózkodási helye vagy központi irodája a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, beleértve a fent említett hatóságokat is, ugyanúgy kell kezelni és rangsorolni, mint az azonos jellegű olyan hitelezők által benyújtható követeléseket, akiknek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ a székhely szerinti tagállamban van.

3. Kivéve azokat az eseteket, amikor a székhely szerinti tagállam joga másképpen rendelkezik, a hitelező az igényét alátámasztó dokumentumok másolatait, ha van ilyen, megküldi √ az illetékes hatóságnak Õ, és jelzi √ a következőket: Õ

a) a követelés jellegét √ és összegét Õ ,;

b) a √ követelés Õ felmerülésének időpontját és összegét,;

c) hogy hivatkozik-e elsőbbségre, dologi jogi biztosítékra vagy a követelés tekintetében a jogcím fenntartására,;

d) illetve √ adott esetben Õ , hogy milyen eszközöket fedez az ő biztosítéka.

A 10 277. cikkben a biztosítási kárigényeknek nyújtott elsőbbséget nem kell jelezni.

ê 2001/17/EK 17. cikk (kiigazított szöveg)

285. cikkNyelv és nyomtatvány

1. A 15. cikkben 283. cikk (1) bekezdésében említett írásos tájékoztatót a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell benyújtani.

Evégett egy nyomtatványt kell használni, melynek címe √ amelyen a következő címek egyike szerepel az Európai Unió összes hivatalos nyelvén: Õ

a) „Felhívás követelés benyújtására; betartandó határidők”;

b) vagy ahol a székhely szerinti tagállam joga a követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztéséről rendelkezik „Felhívás követelésekre vonatkozó észrevételek beterjesztéséről; betartandó határidők” az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvén.

Azonban, amikor valamely ismert hitelező biztosítási kárigény jogosultja, a 15. cikkben 283. cikk (1) bekezdésében említett írásos értesítésben foglalt információt annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén kell megadni, amelyben a hitelező állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ van.

2. Minden olyan hitelező √ A hitelezők Õ , akiknek állandó lakóhelye, rendszeres √ szokásos Õ tartózkodási helye vagy központi irodája √ főirodája Õ a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállamban van, az ilyen másik tagállam hivatalos nyelvén, vagy valamelyik hivatalos nyelvén nyújthatja √ nyújthatják Õ be követelését √ követeléseiket Õ, vagy terjeszthetik elő √ észrevételeiket Õ észrevételeit.

Azonban ebben az esetben a követeléseik benyújtása vagy követelésére √ követeléseikre Õ vonatkozó észrevételeiknek előterjesztése, ahogy helyénvaló √ esettől függően Õ , a székhely szerinti tagállam hivatalos nyelvén vagy valamelyik hivatalos nyelvén viseli a „Követelés benyújtása” vagy „Követelésekre vonatkozó észrevételek előterjesztése” címet, ahogy helyénvaló √ esettől függően Õ .

ê 2001/17/EK 18. cikk (kiigazított szöveg)

286. cikkA hitelezők rendszeres tájékoztatása

1. A felszámolók megfelelő módon és rendszeresen kötelesek a hitelezőket tájékoztatni különös tekintettel a felszámolás √ előrehaladtáról Õ előrehaladtára.

2. A tagállamok felügyeleti hatóságai tájékoztatást kérhetnek a felszámolási eljárás fejleményeiről a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságaitól.

ê 2001/17/EK 19. cikk (kiigazított szöveg)

IV. CÍM FEJEZET - A REORGANIZÁCIÓS INTÉZKEDÉSEKRE ÉS FELSZÁMOLÁSI ELJÁRÁSOKRA EGYARÁNT VONATKOZÓ √ KÖZÖS Õ RENDELKEZÉSEK

287. cikkBizonyos szerződésekre és jogokra gyakorolt hatások

A 4. 271. és 9. 276. cikkben foglaltaktól eltérően √ sérelme nélkül Õ, a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindításának a következőkben meghatározott szerződésekre és jogokra gyakorolt hatásaira a következő szabályok irányadók √ a következők vonatkoznak Õ :

(1a) a munkaszerződések és munkaviszonyok √ esetében Õ kizárólag a munkaszerződés szerinti tagállam törvényei irányadók;

(2b) az ingatlan használatára vagy megszerzésére feljogosító szerződésre gyakorolt hatásait √ esetében Õ kizárólag annak a tagállamnak a joga határozza meg, amelynek területén az ingatlan található;

(3c) √a biztosítónak Õ a biztosítóintézetnek az állami nyilvántartásba vételi kötelezettség alá tartozó ingatlanra, hajóra vagy légijárműre vonatkozó jogaira √ esetében Õ annak a tagállamnak a joga az irányadó, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.

ê 2001/17/EK 20. cikk (kiigazított szöveg)

288. cikkHarmadik felek dologi jogai

1. A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindítása nem érinti a hitelezők vagy harmadik felek olyan dologi jogait, amelyek az ilyen intézkedések foganatosítása, illetve az eljárás megindításának időpontjában egy másik tagállam területén található √ , és a Õ biztosítóintézet tulajdonát képező tárgyi eszközökre vagy immateriális javakra, ingó vagy ingatlan eszközökre vonatkoznak, legyenek azok konkrét eszközök vagy meghatározatlan eszközök folyamatosan változó összessége.

2. Az (1) bekezdésben említett jogok √ közé tartoznak Õ elsősorban √ legalább Õ a következők:

a) az eszközök közvetlen vagy közvetett elidegenítésének joga és az ilyen eszközökből származó bevételből vagy jövedelemből a kielégítés joga elsősorban zálogjog vagy jelzálog révén;

b) a kizárólagos jog valamely követelés teljesítésére, különösen a követelés tekintetében a zálogjoggal biztosított jog, vagy a követelés garancia útján történő engedményezése;

c) az eszközök visszakövetelésének vagy a rájuk vonatkozó kárpótlás követelésének joga bárkivel szemben, aki az erre jogosult fél szándékával ellentétes módon az eszközöket birtokolja, vagy használja;

d) az eszközök haszonélvezetére vonatkozó dologi jog.

3. Az √ A jogot, amely alapján az (1) bekezdés szerinti jog megszerezhető, dologi jognak kell tekinteni, ha az az Õ állami nyilvántartásba bejegyzett és harmadik felekkel szemben érvényesíthető jogot, amely alapján az (1) bekezdés szerinti dologi jog megszerezhető, dologi jognak kell tekinteni.

4. Az (1) bekezdés nem zárja ki a 9. 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett érvénytelenségre √ semmisségre Õ, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket.

ê 2001/17/EK 21. cikk (kiigazított szöveg)

289. cikkA jogcím fenntartása

1. Valamely eszközt megvásárló biztosítóintézet ellen a reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárás megindítása nem érinti az értékesítőnek a jogcím fenntartásánra vonatkozó √ alapuló Õ jogait, amennyiben az ilyen intézkedések foganatosításakor vagy a felszámolási eljárás megindításakor az eszköz az említett intézkedéseket foganatosító, illetve a felszámolási eljárást megindító tagállamtól eltérő tagállam területén volt.

2. A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárás megindítása valamely eszközt értékesítő biztosítóintézettel √ biztosítóval Õ szemben - az eszköz átadás-átvétele után - nem ad okot az értékesítés visszavonására vagy felmondására, és nem akadályozza a vevőt a jogcím megszerzésében, amennyiben az ilyen intézkedés vagy eljárás megindításakor az értékesített eszköz az említett intézkedéseket foganatosító, illetve a felszámolási eljárást megindító tagállamtól eltérő tagállam területén volt.

3. Az (1) és (2) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a 9. 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, √ semmisségre Õ érvénytelenségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket.

ê 2001/17/EK 22. cikk (kiigazított szöveg)

290. cikkBeszámítás

1. A reorganizációs intézkedések vagy felszámolási eljárások megindítása nem érinti a hitelezők azon jogát, hogy igényeljék követeléseiknek a biztosítóintézet követeléseivel szembeni beszámítását, amennyiben az ilyen beszámítást a biztosítóintézet követeléseire alkalmazandó jog lehetővé teszi.

2. Az (1) bekezdés nem zárja ki a 9. 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, √ semmisségre Õ érvénytelenségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló lépéseket.

ê 2001/17/EK 23. cikk (kiigazított szöveg)

291. cikkSzabályozott piacok

1. A 20. 288. cikk sérelme nélkül valamely reorganizációs intézkedésnek vagy a felszámolási eljárás megindításának valamely szabályozott piac résztvevőinek jogaira és kötelezettségeire gyakorolt hatására kizárólag az adott piacra alkalmazandó jog az irányadó.

2. Az (1) bekezdésben foglaltak nem zárják ki a 9. 276. cikk (2) bekezdésének l) pontjában említett, √ semmisségre Õ érvénytelenségre, megtámadhatóságra vagy végrehajthatatlanságra irányuló eljárást, amely az adott szabályozott piacra irányadó jog szerint a kifizetések vagy a tranzakciók hatálytalanítására irányul.

ê 2001/17/EK 24. cikk (kiigazított szöveg)

292. cikkHátrányos intézkedések

A 9. 276. cikk (2) bekezdésének l) pontja nem alkalmazható, amennyiben az a személy, aki hasznot húzott egy, az összes hitelező számára hátrányos jogi intézkedésből, bizonyítja, hogy: az ilyen intézkedés a székhely szerinti tagállamon kívüli valamelyik tagállam joga alá tartozik; valamint b) ez a jog az adott esetben nem teszi lehetővé az ilyen intézkedés megtámadását.

ê 2001/17/EK 25. cikk (kiigazított szöveg)

293. cikkHarmadik fél vásárlók védelme

√ A következő jog alkalmazandó Õ, Aamennyiben a biztosítóintézet valamely reorganizációs intézkedés elfogadása vagy a felszámolási eljárás megindítása után megkötött szerződéssel ellenérték ellenében elidegeníti √ a következők valamelyikét Õ :

(1a) egy ingatlant √ esetében annak a tagállamnak a joga, amelynek területén az ingatlan található Õ ;

(2b) közhitelű lajstromozásra kötelezett hajót vagy légi járművet vagy √ esetében annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik Õ ;

(3c) átruházható vagy másfajta értékpapírt √ esetében Õ , amelynek léte vagy átruházása egy tagállamban található, illetve ott vezetett, jogszabály által előírt nyilvántartásba, számlára vagy központi letéti rendszerbe való bejegyzést igényel, √ annak a tagállamnak a joga, amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást, számlát vagy rendszert vezetik. Õ

az ilyen szerződés érvényességére annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén az ingatlan található, vagy amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást, számlát vagy rendszert vezetik.

ê 2001/17/EK 26. cikk (kiigazított szöveg)

294. cikkFüggőben lévő peres ügyek

A reorganizációs intézkedéseknek vagy felszámolási eljárásoknak a biztosítóintézettől √ biztosítótól Õ elvont eszközök vagy megvont jogok tárgyában indított, de függőben lévő peres ügyekre gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga irányadó, amelyben a peres ügy függőben van.

ê 2001/17/EK 27. cikk (kiigazított szöveg)

295. cikkVagyonfelügyelők és felszámolók

1. A vagyonfelügyelő vagy felszámoló kinevezését az őt kinevező eredeti √ kinevező Õ határozat hitelesített másolatával vagy bármilyen más, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott igazolással kell tanúsítani.

√ A tagállam, amelynek a területén a vagyonfelügyelő vagy felszámoló eljárni kíván, megkövetelheti Õ Szükséges lehet ezen igazolásnak annak a √ szóban forgó Õ tagállamnak a hivatalos nyelvére vagy valamelyik hivatalos nyelvére történő lefordításaát, amelynek a területén a vagyonfelügyelő vagy felszámoló eljárni kíván. Hitelesítésre √ A fordítás formális hitelesítésére Õ vagy más hasonló formalitásra nincs szükség.

2. A vagyonfelügyelők és felszámolók jogosultak az összes tagállam területén mindazokat a jogköröket gyakorolni, amelyek gyakorlására a székhely szerinti tagállam területén jogosultak.

A székhely szerinti tagállam jogszabályai szerint √ jogával összhangban Õ a reorganizációs intézkedés vagy a felszámolási eljárás során ki lehet nevezni személyeket a vagyonfelügyelők vagy felszámolók segítésére, vagy ahol helyénvaló, képviseletére, különösen a fogadó tagállamokban és különösen annak érdekében, hogy segítséget nyújtsanak a fogadó tagállamban √ az ezen államban Õ lévő hitelezőknél felmerülő esetleges nehézségek megoldásában.

3. A székhely szerinti tagállam jogszabályai √ joga Õ szerinti jogkörének √ jogköreik Õ gyakorlása során a vagyonfelügyelő √ k Õ vagy felszámoló √ k Õ köteles √ ek Õ betartani azoknak a tagállamoknak a jogszabályait, amelyeknek a területén eljárni kíván √ nak Õ , különös tekintettel az eszközök értékesítésére és az alkalmazottak tájékoztatására vonatkozó rendelkezésekre.

Ezek a jogkörök nem tartalmazhatják kényszer alkalmazását vagy a peres eljárásokban vagy jogvitákban az ítélkezés jogát.

ê 2001/17/EK 28. cikk (kiigazított szöveg)

296. cikkAz állami nyilvántartásba való felvétel

1. A vagyonfelügyelő, a felszámoló vagy a székhely szerinti tagállamban megfelelően felhatalmazott más hatóság vagy személy kérheti, hogy a reorganizációs intézkedést vagy a felszámolási eljárás megindítására vonatkozó határozatot jegyezzék be a telekkönyvbe, a cégjegyzékbe vagy bármilyen más, más tagállamokban vezetett √ vonatkozó Õ állami nyilvántartásba.

Azonban, ha valamely tagállam kötelező nyilvántartásba vételt ír elő, az első albekezdésben említett hatóság vagy személy köteles minden intézkedést meghozni az ilyen nyilvántartásba vétel biztosítására.

2. A nyilvántartásba vétel költségeit az eljárás során felmerülő költségnek, illetve kiadásnak kell tekinteni.

ê 2001/17/EK 29. cikk (kiigazított szöveg)

297. cikkSzakmai titoktartás

Mindazokat a személyeket, akik az 5. 272., 8. 275. és 30. 298. cikkben előírt tájékoztatási eljárásokkal kapcsolatban információ fogadására vagy kiadására kötelesek, a 92/49/EGK irányelv 16. cikkében, illetve a 92/96/EGK irányelv 15. cikkében 63–68. cikkben meghatározottakkal azonos módon a szakmai titoktartás kötelezettsége terheli, kivéve az igazságügyi hatóságokat, amelyekre a fennálló nemzeti jogszabályok vonatkoznak.

ê 2001/17/EK 30. cikk (kiigazított szöveg)

298. cikkHarmadik országbeli biztosítóintézetek fióktelepei √ fióktelepeinek a kezelése Õ

2. √ Ha Õ Amikor egy, a Közösségen kívüli központi irodával √ főirodával Õ rendelkező biztosítóintézetnek √ biztosítónak Õ több mint egy tagállamban vannak fióktelepei, valamennyi fióktelepet függetlenül kell kezelni ezen irányelv cím alkalmazása során.

E tagállamok illetékes hatóságai és felügyeleti hatóságai igyekeznek cselekményeiket összehangolni.

A vagyonfelügyelők vagy felszámolók hasonlóképpen megkísérlik cselekményeiket összehangolni.

ê 88/357/EGK

6. cikk

Az első irányelv 15. cikke (2) bekezdése első albekezdésének és 24. cikkének alkalmazása céljából, a tagállamok az irányelv I. mellékletében foglaltaknak az átszámítási szabályokat illetően eleget tesznek.

ê 92/49/EGK

36. cikk

Bármely változtatás, amelyet a vállalkozás a 14. cikk értelmében nyújtott adatokban kíván tenni, a 14. és 16. cikkben meghatározott eljárás szabályai alá tartozik.

ê 88/357/EGK

Article 26

1. A 78/473/EGK irányelv szerinti közösségi együttes biztosítás útján biztosítható kockázatok az első irányelv 5. cikkének d) pontjában meghatározott kockázatok.

2. Ennek az irányelvnek az első irányelv 5. cikkének d) pontjában meghatározott kockázatokra vonatkozó rendelkezéseit a vezető biztosítóra kell alkalmazni.

ê 2002/83/EK 61. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

V. CÍM – √ EGYÉB RENDELKEZÉSEK Õ

299. cikkJó hírnév √ Alkalmassági és megbízhatósági követelmények teljesítésének Õ bizonyítása

1. Amennyiben valamelyik tagállam saját állampolgáraitól vagy nemzeti vállalkozásaitól bizonyítékot követel ð a 42. cikkben említett követelmények teljesítésére ï jó hírnevükre, illetve arra vonatkozóan, hogy korábban ellenük csődeljárás nem indult, vagy mindkettőre vonatkozóan, az ilyen tagállam más tagállamok állampolgárai tekintetében elegendő bizonyítékként elfogadja a „bírósági nyilvántartás” kivonatának bemutatását, vagy ennek hiányában a származás √ székhely Õ szerinti tagállam illetékes bírósága, vagy közigazgatási hatóságai által kibocsátott, ezzel egyenértékű okiratot, illetve külföldi állampolgár esetén annak a tagállamnak a hatóságaitól származó okiratot, ahol az ilyen személy lakóhellyel rendelkezett, bizonyítva, hogy ezeknek a követelményeknek megfelel.

2. Amennyiben a származás √ székhely Õ szerinti tagállam vagy az a tagállam, ahol a külföldi állampolgár lakóhellyel rendelkezett, nem bocsátja ki az (1) bekezdésben említett dokumentumot, ez helyettesíthető egy esküvel, vagy azokban a √ tag Õ államokban, ahol esküre vonatkozó rendelkezések nincsenek, ünnepélyes nyilatkozattal, amelyet az érintett személy √ külföldi állampolgár Õ az illetékes bíróság vagy közigazgatási hatóság, vagy √ szükség szerint Õ ahol helyénvaló, a közjegyző előtt tesz meg a származás √ székhely Õ szerinti tagállamban vagy abban a tagállamban, ahol lakóhellyel rendelkezett;.

aAz ilyen hatóság vagy közjegyző az eskü vagy az ünnepélyes nyilatkozat hitelességét igazolja.

Azzal kapcsolatban, hogy az illető ellen korábban csődeljárás nem indult, az √ első albekezdésben említett Õ nyilatkozatot az illetékes szakmai vagy kereskedelmi testület előtt is meg lehet tenni az említett országban.

3. Az (1) és a (2) bekezdésnek bekezdésben √ említett igazolások és Õ megfelelően kibocsátott okiratok nem nyújthatók be kibocsátásuk napjától számított három hónapnál később.

4. A tagállamok kijelölik az (1) és (2) bekezdésben említett okiratok kibocsátására illetékes hatóságokat és testületeket, és erről a többi tagállamot és a Bizottságot haladéktalanul tájékoztatják.

Valamennyi tagállam szintén tájékoztatják √ Az egyes tagállamok Õ a többi tagállamot és a Bizottságot azokról a hatóságokról vagy testületekről √ is tájékoztatják Õ , amelyekhez az e cikkben (1) és (2) bekezdésben említett okiratokat a 2. cikkben említett tevékenységeknek a tagállam területén történő végzése iránti kérelem alátámasztására be kell nyújtani.

ê 2005/68/EK 53. cikk (kiigazított szöveg)

300. cikkBírósághoz fordulás joga

A tagállamok biztosítják, hogy az ezen irányelvnek végrehajtása érdekében elfogadott törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések alapján a √ biztosítókra vagy Õ viszontbiztosítókra vonatkozóan hozott határozatokkal szemben a √ biztosítónak vagy Õ viszontbiztosítónak joga legyen bírósághoz fordulni.

ê 2002/83/EK 62. cikk

301. cikkA tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés

ê 2005/68/EK 54. cikk (kiigazított szöveg)

1. A tagállamok együttműködnek a √ biztosítás és Õ viszontbiztosítás felügyeletének Közösségen belüli megkönnyítése, valamint ezen irányelv alkalmazása érdekében.

2. A Bizottság és a tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai szorosan együttműködnek a √ biztosítás és Õ viszontbiztosítás felügyeletének Közösségen belüli megkönnyítése, valamint az irányelv alkalmazása során adódó bármilyen nehézség vizsgálata érdekében.

ê 2002/83/EK 62. cikk (kiigazított szöveg)

3. Valamennyi tagállam √ A tagállamok Õ tájékoztatjaák a Bizottságot minden nagyobb nehézségről, amely ezen irányelv alkalmazása során felmerül, egyebek között arról, ha valamely tagállam tudomást szerez az irányelvben említett átruházás rendellenességéről a területén letelepedett vállalkozások kárára, és a határai közelében lévő képviseletek és fióktelepek javára.

A Bizottság és az érintett tagállamok illetékes √ felügyeleti Õ hatóságai minden ilyen nehézséget a lehető leggyorsabban kivizsgálnak, hogy rá megfelelő megoldást találjanak.

Szükség esetén a Bizottság megfelelő javaslatokat nyújt be a Tanácsnak.

ê 88/357/EGK 30. cikk (kiigazított szöveg)

302. cikk√ Euro Õ

Amikor az irányelv az ECU-t eurót említi, az minden √ adott Õ év december 31. napjától alkalmazandó nemzeti valutában kifejezett árfolyamérték a megelőző október hónap utolsó √ olyan Õ napján érvényes érték, amelyre vonatkozóan az ECU euro árfolyamértékek az összes közösségi állam valutájában rendelkezésre állnak.

A 76/580/EGK irányelv[86] 2. cikke csak az első irányelv 3., 16. és 17. cikkére alkalmazható.

ê 2002/83/EK 68. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

303. cikkEuróban megadott összegek felülvizsgálata

1. A Bizottság 1985. március 15-e előtt jelentést nyújt be a Tanácsnak, amely az ezen irányelv által támasztott pénzügyi követelményeknek a tagállamok biztosítási piacai helyzetére gyakorolt hatásaival foglalkozik.

21. A Tanács a Bizottság javaslata alapján √ az életbiztosítást illetően ezen irányelv hatálybalépésétől kezdve kétévenként, Õ a Közösség gazdasági és monetáris helyzetének alakulását figyelembe véve kétévenként megvizsgálja, és adott esetben felülvizsgálja ð benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ï az ezen irányelvben euróban kifejezett összegeket √ felülvizsgálatát, adott esetben a szükséges javaslatok kíséretében Õ.

ê 88/357/EGK 31. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

2. A Tanács, a Bizottság √ a nem-életbiztosítást illetően Õ javaslatára, √ ezen irányelv hatálybalépésétől kezdve Õ ötévenként ð benyújtja az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ï felülvizsgálja, és ha szükséges, módosítja az ezen irányelvben ECU-ben euróban kifejezett összegeket √ felülvizsgálatát Õ, figyelembe véve a Közösség gazdasági és pénzügyi helyzetében bekövetkezett változásokat, √ adott esetben a szükséges javaslatok kíséretében Õ.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

63. cikk

Jelentések a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő piac fejlődéséről

A Bizottság rendszeres jelentéseket terjeszt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, az elsőt 1995. november 20-án, a biztosítási piac és a szolgáltatásnyújtás szabadsága feltételei alapján végzett tevékenységek fejlődéséről.

ê 88/357/EGK (kiigazított szöveg)

29. cikk

A Bizottság a Tanácsnak rendszeresen jelentést tesz, az első jelentést 1993. július 1-jén, a szolgáltatásnyújtás szabadságának feltételei szerint lebonyolított biztosítások piacának fejlődéséről.

ê 2005/1/EK 7. cikk (2) bekezdés

5. A Bizottság legkésőbb 2006. január 1-jén jelentést készít az irányelv alkalmazásáról, és szükség esetén a további harmonizáció szükségességéről.

ê 2002/83/EK 65. cikk

304. cikkBizottsági eljárás

ê 2005/1/EK 8. cikk (3) bekezdés és 2005/68/EK 55. cikk

1. A Bizottság munkáját a Bizottság 2004/9/EK határozata[87] alapján létrehozott európai biztosítási és foglalkoztatóinyugdíj-bizottság segíti.

ò új szöveg

2. Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

ê2002/83/EK 65. cikk és 2005/68/EK 55. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

3. Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét ð 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését ï kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartamot három hónapban kell meghatározni.

3. A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

ê 2002/83/EK 64. cikk (kiigazított szöveg)

64. cikk Technikai kiigazítás

Az ezen irányelvben elvégzendő következő technikai kiigazításokat a 65. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárással összhangban kell elfogadni:

- a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott társasági formák bővítése,

- az I. mellékletben rögzített felsorolás módosítása vagy a felsorolásban használt szakkifejezések kiigazítása a biztosítási piacok fejlődésének figyelembevétele céljából,

- a szavatoló tőkét alkotó, a 27. cikkben felsorolt tételek világosabbá tétele az új pénzügyi instrumentumok megjelenésének figyelembevétele céljából,

- a 29. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelező biztonsági tőke módosítása a gazdasági és pénzügyi fejlemények figyelembevétele céljából,

- a biztosítástechnikai tartalék fedezeteként elfogadható, a 23. cikkben felsorolt eszközök listájának módosítása az új pénzügyi instrumentumok megjelenésének figyelembevétele céljából, és a befektetések megoszlására vonatkozó, a 24. cikkben megállapított szabályok módosításai,

- a II. mellékletben megállapított megfeleltetési szabályok enyhítéseinek változásai az új valutafedezeti instrumentumok vagy a gazdasági és monetáris unió terén elért előrehaladás figyelembevétele céljából,

- a fogalommeghatározások világosabbá tétele ezen irányelvnek a Közösségben való egységes alkalmazásának biztosítása érdekében,

- a kamatlábakra alkalmazandó legnagyobb értékek rögzítésére vonatkozó szabályok szükséges technikai kiigazításai a 20. cikk értelmében, különösen a gazdasági és monetáris unió terén elért előrehaladás figyelembevétele céljából.

ê 2005/68/EK 56. cikk (kiigazított szöveg)

A 55. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban ezen irányelv tekintetében a következő végrehajtási intézkedéseket kell elfogadni:

a) az I. mellékletben meghatározott társasági formák bővítése;

b) a szavatoló tőkét alkotó, a 36. cikkben felsorolt elemek tisztázása az új pénzügyi eszközök megjelenésének figyelembevétele céljából;

c) a 37. cikk (3) és (4) bekezdésében meghatározott minimális szavatoló tőke kiszámításához felhasznált biztosítási díjak és kárigények összegének 50 %-ig történő felemelése, a 73/239/EGK irányelv mellékletének A. pontjában a 11., 12. és 13. szám alatt felsorolt ágazatokban, egyes viszontbiztosítási tevékenységek vagy szerződéstípusok esetén, e tevékenységek vagy szerződések jellegzetességeinek figyelembevétele érdekében;

d) a 40. cikk (2) bekezdésében meghatározott kötelező biztonsági tőke módosítása a gazdasági és pénzügyi fejlemények figyelembevétele céljából;

e) a 2. cikkben szereplő fogalommeghatározások tisztázása ezen irányelv Közösségen belüli egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

ê 2007/44/EK 8. cikk (kiigazított szöveg)

305. cikk Hatálybalépés Ö Az 56–62. cikknek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálybalépése előtt benyújtott értesítések Õ

2 Az azon szándékolt részesedésszerzésekre alkalmazott értékelési eljárást, amelyekre vonatkozóan az ezen irányelvnek 56–62. cikknek való megfeleléshez szükséges törvények, rendeletek vagy közigazgatási rendelkezések hatálybalépését megelőzően nyújtották be az 1. cikk (2) bekezdésében, a 2. cikk (2) bekezdésében, a 3. cikk (2) bekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében és az 5. cikk (2) bekezdésében 56. cikkben említett bejelentést az illetékes hatóságok felé, a bejelentés időpontjában a tagállamokban érvényben lévő nemzeti joggal összhangban kell elvégezni.

ê 2002/83/EK 60. cikk (kiigazított szöveg)

VI I. CÍM - ÁTMENETI ÉS EGYÉB √ ZÁRÓ Õ RENDELKEZÉSEK

√ I. FEJEZET – ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK Õ

√ 1. SZAKASZ - BIZTOSÍTÁS Õ

306. cikkEltérések és korlátozó intézkedések eltörlése

ê 73/239/EGK 30. cikk (kiigazított szöveg)

ð új szöveg

1. (1) A tagállamok az irányelvről szóló értesítéstől kezdődően ötéves határidőt szabnak a 16. és 17. cikk követelményeinek teljesítésére azoknak a II. címben említett vállalkozásoknak, amelyek az irányelv végrehajtására hozott intézkedések hatálybalépésekor az állam területén az 1. cikkben említett egy vagy több ágazatban biztosítási szolgáltatást végeznek.

21. A tagállamok továbbá:

a) engedélyezhetnek bármely, az (1) bekezdésben említett vállalkozásnak, amely az ötéves időszak végére nem teljesítette a szavatolótőke nagyságát, egy újabb, két évnél nem hosszabb időtartamot, feltéve hogy a vállalkozás a 20. cikknek megfelelően a felügyeleti hatósághoz jóváhagyásra benyújtotta azokat az intézkedéseket, amelyeket ennek érdekében tenni szándékozik;

b) mentesíthetik azokat az (1) bekezdésben említett √ a nem-életbiztosítókat Õ vállalkozásokat, √ amelyek 1975. január 31-én nem feleltek meg a 73/239/EGK irányelv 16. és 17. cikke követelményeinek, és Õ amelyek éves biztosítási díjból vagy hozzájárulásból származó bevételei az ötéves időszak leteltével √ 1978. július 31-én Õ nem érték el a √ 73/239/EGK irányelv Õ 17. cikke (2) bekezdésében előírt minimális biztonsági tőke hatszorosát, azon követelmény alól, hogy ilyen minimális biztonsági tőkét hozzanak létre annak az üzleti évnek a vége előtt, amelyben a biztosítási díjból vagy hozzájárulásból származó bevételük eléri a minimális biztonsági tőke hatszorosát. A 33. cikkben 301. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálat eredményeinek figyelembevételével és a Bizottság javaslata alapján a Tanács egyhangúlag határoz arról, hogy a tagállamok mikor szüntessék meg ezt a mentesítést.

3. Azoknak a vállalkozásoknak, amelyek a 8. cikk (2) bekezdése és a 10. cikk értelmében bővíteni kívánják tevékenységüket, azonnal meg kell felelniük az irányelv rendelkezéseinek. Azok a (2) bekezdés b) pontjában említett vállalkozások azonban, amelyek saját országuk területén kívánják kiterjeszteni üzleti tevékenységüket más biztosítási ágazatokra vagy a terület más részeire, az irányelv közzétételétől számított tíz évre mentesíthetők a 17. cikk (2) bekezdésében említett minimális biztonsági tőke képzésének kötelezettsége alól.

42. Azok a vállalkozások, amelyek formája különbözik a 8. cikkben felsoroltak mindegyikétől, az irányelvről szóló értesítéstől számított három évig folytathatják jelenlegi üzleti tevékenységüket abban a jogi formában, amelyben az értesítés idején működnek. Az Egyesült Királyságban a „Royal Charter” vagy „private Act” vagy „special public Act” által alapított √ nem-életbiztosítók Õ vállalkozások jelenlegi √ azon Õ formájukban √ , amelyben 1973. július 31-én megalakultak, Õ korlátlan ideig folytathatják üzleti tevékenységüket.

Azok a belgiumi vállalkozások, amelyek üzleti céljaik alapján intervenciós jelzálogkölcsönökkel vagy befektetési műveletekkel foglalkoznak a magán-takarékszövetkezetek felügyeletére vonatkozó rendelkezések 15. cikke 4. pontjának megfelelően, amelyet az 1967. június 23-i „arrête royal” hangol össze, az irányelvről szóló értesítéstől számított három évig folytathatják ezt az üzleti tevékenységet.

Az érintett tagállamok listát készítenek az ilyen vállalkozásokról, és azt eljuttatják a többi tagállamnak és a Bizottságnak.

ê 2002/83/EK 60. cikk (kiigazított szöveg)

1. Az Egyesült Királyságban a „Royal Charter” vagy a „private Act”, vagy a „special Public Act” alapján létrehozott √ életbiztosítók Õ vállalkozások korlátlan ideig folytathatják tevékenységüket abban a jogi formában, amelyben 1979. március 15-ig megalakultak.

Az Egyesült Királyság összeállítja ezeknek a √ az első és második albekezdésben említett Õ vállalkozásoknak a jegyzékét, és ezt közli a többi tagállammal és a Bizottsággal.

23. Az Egyesült Királyságban a „Friendly Societies Acts” alapján bejegyzett társaságok tovább folytathatják azokat az életbiztosítási és takarékpénztári tevékenységeiket, amelyeket feladataikkal összhangban 1979. március 15- √ étől Õ én folytattak.

ê 73/239/EGK 30. cikk (5) (kiigazított szöveg)

54. A 15., 16. és 17. cikk Az I. cím VI. fejezete 2., 4. és 5. szakasza követelményeinek megfelelő √ nem-életbiztosító Õ vállalkozások kérésére a tagállamok megszüntetik a korlátozó intézkedések alkalmazását, például amelyek a jelenlegi jogszabályok szerint létrehozott jelzálogra, letétekre és biztosítékokra vonatkoznak.

ê 2002/83/EK 66. cikk (kiigazított szöveg)

307. cikkMeglévő fióktelepek és biztosítóintézetek √ biztosítók Õ által szerzett jogok

1. Az olyan fióktelepeket, amelyek a fiók √ helye Õ szerinti tagállam hatályban lévő rendelkezéseivel összhangban 1994. július 1-je előtt kezdték meg tevékenységüket, úgy kell tekinteni, mintha esetükben a 40. cikk (1)–(5) bekezdésében 143. és 144. cikkben megállapított eljárást alkalmazták volna.

A fenti naptól kezdve a 13., 20., 37., 39. és 46. cikk vonatkozik rájuk.

2. A 41. 145. és 42. 146. cikk nem érinti a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján 1994. július 1-je előtt tevékenységet folytató biztosítóintézetek √ biztosítók Õ által szerzett jogokat.

ê 73/239/EGK (kiigazított szöveg)

31. cikk

A tagállamok az irányelvről szóló értesítéstől számított legfeljebb ötéves időtartamot engedélyezhetnek arra, hogy azok a III. címben említett képviseletek vagy fióktelepek, amelyek az irányelv végrehajtására hozott intézkedések hatálybalépésekor az 1. cikkben említett egy vagy több ágazatot biztosítanak, és üzleti tevékenységüket a 10. cikk (2) bekezdése értelmében nem terjesztik ki, megfeleljenek a 25. cikk feltételeinek.

32. cikk

Egy harmadik országgal a 29. cikk értelmében kötött egyezmény hatálybalépéséig, de legkésőbb az irányelvről szóló értesítéstől számított négy év leteltéig, a tagállamok hatályban tarthatják a harmadik országnak az adott tagállam területén létesített vállalkozásai javára szóló azon jogszabályokat, amelyeket 1973. január 1-jén a megfelelő eszközökre és a biztosítástechnikai tartalék helymeghatározására alkalmazni kellett, feltéve hogy erről tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot, valamint hogy a 15. cikk (2) bekezdésében a tagállamoknak az adott tagállam területén létesített vállalkozásai javára engedélyezett enyhítések határain nem terjeszkednektúl.

ê 73/239/EGK (kiigazított szöveg)

34. cikk

1. Az irányelvről szóló értesítéstől számított hat éven belül a Bizottság jelentést nyújt be a Tanácsnak az irányelvben előírt pénzügyi követelményeknek a tagállamok biztosítási piacainak helyzetére gyakorolt hatásáról.

2. A Bizottság, ahogyan és amennyiben szükséges, időközi jelentéseket nyújt be a Tanácsnak a 30. cikk (1) bekezdésében meghatározott átmeneti időszak vége előtt.

ê 92/49/EGK (kiigazított szöveg)

51. cikk

A 73/239/EGK irányelvben és a 88/357/EGK irányelvben, valamint ezen irányelvben végrehajtandó következő technikai kiigazításokat a 91/675/EGK irányelvben szabályozott eljárásnak megfelelően kell elvégezni:

- a 73/239/EGK irányelv 8. cikk (1) bekezdésének a) albekezdésében szabályozott jogi formák kiterjesztése,

- a 73/239/EGK irányelv mellékletében közzétett listában végrehajtandó módosítások vagy az e listában használt terminológia adaptálása a biztosítási piacok fejlődésének figyelembevételével,

- a 73/239/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdésében közzétett listában felsorolt, a minimális szavatoló tőkét alkotó tételek tisztázása az új pénzügyi eszközök létrejöttének figyelembevétele érdekében,

- a 73/239/EGK irányelv 17. cikk (2) bekezdésében szabályozott minimális biztonsági tőke mértékének módosítása a gazdasági és pénzügyi fejlődés figyelembevétele érdekében,

- a biztosítástechnikai tartalékok fedezetéül elfogadható eszközökről szóló, az ezen irányelv 21. cikkében közzétett listának a kiegészítése az új pénzügyi eszközök létrejöttének figyelembevétele érdekében, valamint a befektetések megosztásáról az ezen irányelv 22. cikkében meghatározott szabályok kiegészítése,

- változtatások a 88/357/EGK irányelv 1. mellékletében a biztosítástechnikai tartalékok megfeleltetésére meghatározott szabályok tekintetében adott könnyítésekben az új valutafedezeti eszközök fejlődésének, illetve a gazdasági és monetáris unió elérése útján tett előrehaladás figyelembevétele érdekében,

- a fogalmak tisztázása a 73/239/EGK és a 88/357/EGK irányelv, valamint ezen irányelv Közösségen belüli egységes alkalmazásának biztosítása érdekében.

52. cikk

1. Azokról a fióktelepekről, amelyek a létesítési helyük szerinti tagállam hatályos rendelkezéseinek megfelelően, de ezen irányelv végrehajtására hozott rendelkezések hatályba lépését megelőzően kezdték meg üzleti tevékenységüket, vélelmezni kell, hogy rájuk a 73/239/EGK irányelv 10. cikk (1)–(5) bekezdésében szabályozott eljárás vonatkozott. Az ezen irányelv végrehajtására hozott rendelkezések hatálybalépését követően az ilyen fióktelepek tevékenységére a 73/239/EGK irányelv 15., 19., 20. és 22. cikke, valamint ezen irányelv 40. cikke lesz irányadó.

2. A 34. és 35. cikk nem érinti a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján üzleti tevékenységet folytató biztosítóintézeteknek azon jogait, amelyeket ezen irányelv végrehajtására elfogadott rendelkezések hatálybalépése előtt szereztek.

ê 2002/83/EK 71. cikk

71. cikkÁtmeneti időszak a 3. cikk (6) bekezdése, valamint a 27., 28., 29., 30. és a 38. cikk tekintetében

1. A tagállamok azoknak a biztosítóintézeteknek, amelyek területükön 2002. március 20-án az I. mellékletben említett ágazatok közül egy vagy több ágazatban nyújtottak biztosítást, ötéves időszakot engedélyezhetnek, amely a fentivel azonos napon kezdődik, hogy megfeleljenek a 3. cikk (6) bekezdésében, a 27., 28., 29., 30. és a 38. cikkben meghatározott előírásoknak.

2. A tagállamok az (1) bekezdésben említett olyan vállalkozásoknak, amelyek az ötéves időszak lejártáig nem hozták létre teljes mértékben a kötelező szavatoló tőkét, további, legfeljebb kétéves időszakot engedélyezhetnek ennek megtételére, azzal a feltétellel, hogy ezek a vállalkozások a 37. cikkel összhangban jóváhagyásra benyújtották az illetékes hatóságoknak az e célból tenni szándékozott intézkedéseket.

ê 2005/68/EK 63. cikk (kiigazított szöveg)

√ 2. SZAKASZ - VISZONTBIZTOSÍTÁS Õ

308. cikkÁtmeneti időszak az 2005/68/EK irányelv 57. cikk (3) bekezdése és a 60. cikk (6) bekezdése tekintetében

A tagállamok 2008. december 10-ig elhalaszthatják az ezen 2005/68/EK irányelv 57. cikke (3) bekezdésében foglalt, a 73/239/EGK irányelv 15. cikkének (3) bekezdését módosító rendelkezések, illetve az ezen 2005/68/EK irányelv 60. cikke (6) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazását.

ê 2005/68/EK 61. cikk (kiigazított szöveg)

309. cikkMeglévő viszontbiztosítók által szerzett jogok

1. Az ezen irányelv hatálya alá tartozó viszontbiztosítók, amelyek számára engedélyezték vagy amelyek jogosultak arra, hogy 2005. december 10-ig viszontbiztosítási tevékenységet folytassanak azon tagállam rendelkezéseivel összhangban, ahol a főirodájuk található, a 3. 14. cikkel összhangban jogosultnak kell tekinteni.

Mindazonáltal, e viszontbiztosítóknak 2007. december 10-től meg kell felelniük ezen irányelv viszontbiztosítási tevékenység folytatására vonatkozó rendelkezéseinek, illetve a 6. cikk a), c) és d) pontjában, 18. cikk (1) bekezdésének b), valamint d)–g) pontjában, a 7., 8. és a 12. 19., 20. és 24. cikkben, valamint a 32-41. cikkben az I. cím VI. fejezete 2., 3. és 4. szakaszában megállapított követelményeknek.

2. A tagállamok engedélyezhetneik az (1) bekezdésben említett azon viszontbiztosítóknak, amelyek 2005. december 10-ig nem felelnek Ö feleltek Õ meg a 6. cikk a) pontjában, a 7., 8., 18. cikk (1) bekezdésének b) pontjában, a 19. és 20. a 32-40. cikkben és az I. cím VI. fejezete 2., 3. és 4. szakaszában megállapított követelményeknek, egy √ hogy Õ 2008. december 10-ig tartó időszakot abból a célból, hogy megfeleljenek ezeknek a követelményeknek.

ò új szöveg

II. FEJEZET – ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

310. cikkÁtültetés

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a 4., 6–8., 10., 13., 14, 18., 23., 26–31., 34–54., 66., 67., 70., 71., 73–140., 142., 144., 146., 150., 160–165., 170., 171., 176., 188., 190., 208–268., 280., 299., 306 cikknek és a III., IV. és V. mellékletnek legkésőbb 2012. október 31-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint az azok és ezen irányelv közötti megfelelést bemutató táblázatot haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A rendelkezésekben egy olyan nyilatkozatot is fel kell tüntetniük, amely szerint a hatályban lévő törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseknek az ezen irányelvvel hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásait az ezen irányelvre történő hivatkozásokként kell értelmezni. A hivatkozás módját és a nyilatkozat formáját tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak vagy fogadtak el.

311. cikkHatályon kívül helyezés

1. A VI. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 73/239/EGK, 78/473/EGK, 88/357/EGK, 92/49/EGK, 98/78/EK, 2001/17/EK, 2002/83/EK, 2005/68/EK és 2007/44/EK irányelv hatályát veszti a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő naptól, a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvekre való hivatkozásokat ezen irányelvre való hivatkozásokként kell értelmezni, és ezek a VI. mellékletben szereplő megfelelési táblázat szerint értendők.

2. A VI. melléklet A. részében felsorolt irányelvekkel módosított 64/225/EGK, 73/240/EGK, 76/580/EGK, 84/641/EGK és 87/344/EGK irányelv hatályát veszti a 310. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követő naptól, a VI. melléklet B. részében meghatározott irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

312. cikkHatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Az 1–3., 5., 9., 11., 12., 15–17., 19–22., 24–25., 32., 33., 55–65., 68., 69., 72., 141., 143., 145., 147–149., 151–159., 166–169., 172–175., 177–187., 189., 191–207., 269–279., 281–298., 300–305., 307–313. és az I., II., V., VI. és VII. melléklet 2012. november 1-jétől alkalmazandó.

313. cikkCímzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

ê 73/239/EGK (kiigazított szöveg)

I. MELLÉKLET

√ NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK Õ

A. A KOCKÁZATOK BIZTOSÍTÁSI ÁGAZATOK SZERINTI OSZTÁLYOZÁSA

1. Baleset (beleértve a munkahelyi balesetet és a foglalkozási megbetegedéseket) :

- egyszeri ellátások;

- járulék √ járadék Õ jellegű ellátások;

- kombinált ellátások;

- személyszállítás.

2. Betegség:

- egyszeri ellátások;

- járulék √ járadék Õ jellegű ellátások;

- kombinált ellátások.

3. Szárazföldi járművek (sínpályához kötött járművek kivételével) – casco

√ A következő járművek minden károsodása: Õ

- a közúti gépjárművek;

- egyéb, nem motor meghajtású szárazföldi járművek minden károsodása.

4. Sínpályához kötött járművek – casco

A sínpályához kötött járművek minden károsodása.

5. Légi járművek – casco

Légi járművek minden károsodása.

6. Hajók (tengeri, tavi, folyami vagy csatornán használt járművek)

√ A következő járművek minden károsodása: Õ

- a folyami és csatornán használt hajók;

- a tavi hajók;

- a tengeri hajók minden károsodása.

7. Rakomány (beleértve a kereskedelmi árut, a poggyászt és minden egyéb vagyontárgyat)

A fuvarozott árucikkek vagy poggyászok minden károsodása, tekintet nélkül a fuvarozás módjára.

8. Tűz és elemi károk

A vagyon minden károsodása (kivéve a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatban szereplő vagyont) a következők miatt:

- tűz;

- robbanás;

- vihar;

- viharon kívüli egyéb természeti kár;

- atomenergia;

- földcsuszamlás.

9. Egyéb vagyoni kár

Minden vagyoni kár (kivéve a 3., 4., 5., 6. és 7. ágazatban szereplő vagyontárgyat illetően) jégeső, fagy és más olyan esemény, például lopás következtében, amelyek nem szerepelnek a 8. pontban.

10. Szárazföldi gépjárművekkel kapcsolatos felelősség

A szárazföldi gépjárművek használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

11. Légi járművekkel kapcsolatos felelősség

A légi járművek használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

12. Hajókkal kapcsolatos felelősség (tengeri, tavi, folyami és csatornán használt vízi járművek)

Hajók és más vízi járművek tengeren, tavon, folyamon vagy csatornán való használatából származó felelősség (beleértve a fuvarozó felelősségét).

13. Általános felelősség

Minden egyéb felelősség, a 10., 11. és 12. pontban említetteken kívül.

14. Hitel:

- fizetésképtelenség (általános);

- exporthitel;

- részletfizetési hitel;

- jelzáloghitel;

- mezőgazdasági hitel.

15. Kezesség:

- kezesség (közvetlen);

- kezesség (közvetett).

16. Különböző pénzügyi veszteségek:

- foglalkoztatással összefüggő kockázatok;

- a jövedelem elégtelensége (általános);

- rossz időjárás;

- nyereségkiesés;

- folyó általános költségek;

- előre nem látható kereskedelmi költségek;

- piaci értékvesztés;

- bérletidíj- vagy bevételkiesés;

- az eddig említettektől eltérő közvetett kereskedelmi veszteségek;

- egyéb pénzügyi veszteség (nem kereskedelmi);

- egyéb pénzügyi veszteségek.

17. Jogvédelem

Ügyvédi költségek és perköltségek.

ê 84/641/EGK 14. cikk (kiigazított szöveg)

18. Segítségnyújtás

Segítségnyújtás utazás közben bajba került, otthonuktól vagy állandó Ö szokásos Õ tartózkodási helyüktől távol lévő személyek számára.

ê 73/239/EGK (kiigazított szöveg)

Az egy ágazatban szereplő kockázatok nem szerepelhetnek másik ágazatban, kivéve a C. pontban említett eseteket.

B. AZ EGYNÉL TÖBB BIZTOSÍTÁSI ÁGAZATRA KIADOTT ENGEDÉLYEK LEÍRÁSA

Ha az engedély √ Az alábbi megnevezéseket kell adni az engedélyeknek, amelyek Õ egyszerre vonatkoznakik √ a következő ágazatokra Õ :

a) az 1. és 2. ágazatra,: a megnevezés „Baleset- és betegségbiztosítás”;

b) az 1. (negyedik francia bekezdés), 3., 7. és 10. ágazatra,: a megnevezés „Gépjármű-biztosítás”;

c) az 1. (negyedik francia bekezdés), 4., 6., 7. és 12. ágazatra,: a megnevezés „Tengeri és fuvarozási biztosítás”;

d) az 1. (negyedik francia bekezdés), 5., 7. és 11. ágazatra,: a megnevezés „Légi biztosítás”;

e) a 8. és 9. ágazatra,: a megnevezés „Tűz- és egyéb vagyoni károk biztosítása”;

f) a 10., 11., 12. és 13. ágazatra,: a megnevezés „Felelősségbiztosítás”;

g) a 14. és 15. ágazatra,: a megnevezés „Hitel- és kezességbiztosítás”;

h) minden ágazatra vonatkozóan, a megnevezésről az érintett tagállam √ a tagállamok Õ határoznak, és erről √ döntésükről Õ értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot.

C. KIEGÉSZÍTő KOCKÁZATOK

Egy vállalkozás, amely engedélyt kapott valamely biztosítási ágazatba vagy ágazatcsoportba tartozó elsődleges kockázatra, más osztályokba tartozó kockázatokat is biztosíthat az ehhez szükséges engedély nélkül, ha azok:

- összefüggnek az elsődleges kockázattal,

- az elsődleges kockázat elleni biztosítás tárgyára vonatkoznak, és

- az elsődleges kockázatot biztosító szerződés által biztosítottak.

ê 87/344/EGK 9. cikk

Mindazonáltal, az A. pont 14., 15. és 17. ágazatába sorolt kockázatok nem tekinthetőek az egyéb ágazatok kiegészítő kockázatának.

Ezzel együtt, a 17. ágazatba sorolt kockázat (a jogvédelmi biztosítás) tekinthető a 18. ágazat kiegészítő kockázatának, amennyiben az első albekezdésben meghatározott feltételek teljesülnek, ha a fő kockázat kizárólag az olyan személyeknek nyújtott segítséghez kapcsolódik, akik utazás közben, otthonuktól vagy állandó tartózkodási helyüktől távol kerülnek bajba.

A jogvédelmi biztosítás kiegészítő kockázatnak tekinthető az első albekezdésben megfogalmazott feltételek mellett, amenynyiben az a tengerjáró hajók használatából vagy azzal összefüggésben keletkező jogvitákra vagy kockázatokra vonatkozik.

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

II. MELLÉKLET

BIZTOSÍTÁSI √ ÉLETBIZTOSÍTÁSI Õ ÁGAZATOK

I. A 2. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában (3) bekezdése a) pontjának i., ii. és iii. alpontjában említett biztosítás √ életbiztosítás Õ , a II. és a III. pontban említett biztosítás kivételével;

II. Házassági biztosítás, születési biztosítás;

III. A 2. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában (3) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett olyan biztosítás, amely befektetési alapokhoz kötött;

IV. A 2. cikk (1) bekezdésének d) pontjában (3) bekezdése a) pontjának iv. alpontjában említett állandó egészségbiztosítás;

V. A 2. cikk (2) bekezdésének a) pontjában (3) bekezdése b) pontjának i. alpontjában említett tontinák;

VI. A 2. cikk (2) bekezdésének b) pontjában (3) bekezdése b) pontjának ii. alpontjában említett feltőkésítési műveletek;

VII. A 2. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjában (3) bekezdése b) pontjának iii. és iv. alpontjában említett csoportos nyugdíjalapok kezelése;

VIII. A 2. cikk (2) bekezdésének e) pontjában (3) bekezdése b) pontjának iii. alpontjában említett műveletek;

IX. A 2. cikk (3) bekezdésénekben c) pontjában említett műveletek.

ê 87/343/EGK 1. cikk (8) bekezdés és melléklet

D. A HITELBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATRA KÉPZENDő KIEGYENLÍTÉSI TARTALÉK SZÁMÍTÁSÁNAK MÓDSZEREI

1. számú módszer

1. Az A. pont 14. pontjában szereplő biztosítási ágazatba (a továbbiakban: „hitelbiztosítás”) tartozó kockázatokra a vállalkozásnak kiegyenlítési tartalékot kell képeznie, amelyre egy pénzügyi év során az adott ágazat esetében jelentkező bármely technikai deficitet terhelik.

2. A tartalékhoz minden pénzügyi évben a hitelbiztosítási tevékenység bármely technikai többletének 75 %-át adják hozzá, azonban az nem haladja meg a nettó díj- és járulékbevétel 12 %-át, addig, amíg a tartalék el nem éri a megelőző öt pénzügyi év folyamán befolyt legmagasabb éves díj- és járulékbevétel 150 %-át.

2. számú módszer

1. Az A. pont 14. pontjában szereplő biztosítási ágazatba (a továbbiakban: „hitelbiztosítási” ágazat) tartozó kockázatokra a vállalkozás kiegyenlítési tartalékot képez, amelyre egy pénzügyi év során az adott ágazat esetében jelentkező bármely technikai deficitet terhelik.

2. A kiegyenlítési tartalék legalacsonyabb összege a megelőző öt pénzügyi év folyamán befolyt éves díj- és járulékbevétel engedményekkel csökkentett és az elfogadott viszontbiztosításokkal növelt éves átlagának 134 %-a.

3. A tartalékhoz minden következő pénzügyi évben a hitelbiztosítási tevékenység bármely technikai többletének 75 %-át hozzáadják, amíg a tartalék összege legalább a 2. bekezdésnek megfelelően számított legalacsonyabb szintet el nem éri.

4. A tagállamok különös előírásokat határozhatnak meg a tartalék összegének a kiszámítására és/vagy az irányelvben meghatározott legalacsonyabb összegeken túl kivethető összeg kiszámítására vonatkozóan.

3. számú módszer

1. Kiegyenlítési tartalékot képeznek az A. pont 14. pontjában szereplő biztosítási ágazatra (a továbbiakban: „hitelbiztosítási ágazat”) abból a célból, hogy kompenzálni lehessen az adott pénzügyi évben ebben a biztosítási ágazatban jelentkező bármely átlag fölötti kárigényarányt.

2. A kiegyenlítési tartalék összegét a következő módszer alapján számítják ki:

Minden számítás a biztosító saját bevételeire és kiadásaira vonatkozik.

Minden pénzügyi évben hozzáadnak a kiegyenlítési tartalékhoz egy, a kárigények csökkenésétől függő összeget addig, amíg a tartalék összege el nem éri az előírt szintet, illetve vissza nem áll az előírt szintre.

Ilyen igénycsökkenésnek tekintendő az az eset, amikor az adott pénzügyi évben a kárigényarány alacsonyabb a referenciaidőszak átlagos kárigényarányánál. Az igénycsökkenés alapján a tartalékhoz hozzáadandó összeg kiszámítása úgy történik, hogy a két arány különbségét megszorozzák az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

Az előírt összeg a kárigényarányoknak az átlagostól történő referenciaidőszakbeli szokásos eltérésének hatszorosa, megszorozva az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

Amennyiben bármely pénzügyi évben többletkárigény jelentkezik, fedezetét a kiegyenlítési tartalékból biztosítják. Ilyen többletkárigénynek tekintendő az az eset, amikor az adott pénzügyi évben a kárigényarány magasabb az átlagos kárigényaránynál. A többletkárigény alapján a tartalékból levonandó összeg kiszámítása úgy történik, hogy a két arány különbségét megszorozzák az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

A kárigények alakulásától függetlenül a kiegyenlítési tartalék előírt összegének 3,5 %-át minden pénzügyi évben hozzáadják a tartalékhoz, amíg az el nem éri az előírt szintet, illetve vissza nem áll az előírt szintre.

A referenciaidőszak nem lehet rövidebb 15 évnél és nem lehet hosszabb 30 évnél. Nem szükséges kiegyenlítési tartalékot képezni abban az esetben, ha a referenciaidőszakban a biztosítónál nem jelentkezett biztosítási veszteség.

A kiegyenlítési tartalék előírt összegét és az abból fölhasználandó összeget csökkenteni lehet abban az esetben, ha a referenciaidőszakban az átlagos kárigényarány a költséghányaddal együtt azt mutatja, hogy a díjak tartalmaznak biztonsági rést.

4. számú módszer

1. Kiegyenlítési tartalékot képeznek az A. pont 14. pontjában szereplő biztosítási ágazatra (a továbbiakban: „hitelbiztosítási ágazat”) abból a célból, hogy kompenzálni lehessen az adott pénzügyi évben ebben a biztosítási ágazatban jelentkező bármely átlag fölötti kárigényarányt.

2. A kiegyenlítési tartalék összegét a következő módszer alapján számítják ki:

Minden számítás a biztosító saját bevételeire és kiadásaira vonatkozik.

Minden pénzügyi évben hozzáadnak a kiegyenlítési tartalékhoz egy, a kárigények csökkenésétől függő összeget addig, amíg a tartalék összege el nem éri az előírt maximumot.

Ilyen igénycsökkenésnek tekintendő az az eset, amikor az adott pénzügyi évben a kárigényarány alacsonyabb a referenciaidőszak átlagos kárigényarányánál. A kárigénycsökkenés alapján a tartalékhoz hozzáadandó összeg kiszámítása úgy történik, hogy a két arány különbségét megszorozzák az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

Az előírt legmagasabb összeg a kárigényaránynak az átlagostól történő referenciaidőszakbeli szokásos eltérésének hatszorosa, megszorozva az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

Amennyiben bármely pénzügyi évben többletkárigény jelentkezik, fedezetét a kiegyenlítési tartalékból biztosítják, amíg az el nem éri a minimálisan megkövetelt szintet. Ilyen többletkárigénynek tekintendő az az eset, amikor az adott pénzügyi évben a kárigényarány magasabb az átlagos kárigényaránynál. A többletkárigény alapján a tartalékból levonandó összeg kiszámítása úgy történik, hogy a két arány különbségét megszorozzák az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

Az előírt legalacsonyabb összeg a kárigényaránynak az átlagostól történő referenciaidőszakbeli szokásos eltérésének háromszorosa, megszorozva az adott pénzügyi évben befolyt díjak összegével.

A referenciaidőszak nem lehet rövidebb 15 évnél és nem lehet hosszabb 30 évnél. Nem szükséges kiegyenlítési tartalékot képezni abban az esetben, ha a referenciaidőszakban a biztosítónál nem jelentkezett biztosítási veszteség.

Mind a kiegyenlítési tartalék előírt összegét, mind pedig az ahhoz hozzáadandó és az abból fölhasználandó összegeket csökkenteni lehet abban az esetben, ha a referenciaidőszakban az átlagos kárigényarány a költséghányaddal együtt azt mutatja, hogy a díjak tartalmaznak biztonsági rést, és azt, hogy a biztonsági rés nagyobb, mint a kárigényhányad szabvány eltérésének másfélszerese a referenciaidőszakban. Ebben az esetben a kérdéses összegeket meg kell szorozni a szokásos eltérés másfélszeresének és a biztonsági résnek a hányadosával.

ê 88/357/EGK 1. melléklet

1. MELLÉKLET

MEGFELELTETÉSI SZABÁLYOK

Az a pénznem, amelyben a biztosító kötelezettségei fizetendők, a következő szabályoknak megfelelően kerül meghatározásra:

1. Amikor egy szerződés által biztosított fedezetet egy bizonyos pénznemben fejeznek ki, a biztosító kötelezettségei ebben a pénznemben fizetendők.

2. Amikor egy szerződés által biztosított fedezetet semmilyen pénznemben nem fejeznek ki, a biztosító kötelezettségei a kockázat helye szerinti ország pénznemében fizetendők. A biztosító azonban választhatja azt a pénznemet is, amelyben a biztosítási díjat kifejezték, amennyiben választásának alapos indoka van.

Ez előfordulhat abban az esetben, ha a szerződés megkötésének időpontjától kezdődően valószínűsíthető, hogy a kárigényt a biztosítási díj pénznemében fogják kifizetni és nem a kockázat helye szerinti ország pénznemében.

3. A tagállamok felhatalmazhatják a biztosítót annak megfontolására, hogy a fedezet pénzneme a megszerzett tapasztalatokkal összhangban használt pénznem, vagy ilyen tapasztalat hiányában a székhely szerinti ország pénzneme legyen:

- a 4., 5., 6., 7., 11., 12. és 13. (csak gyártók felelőssége) ágazatokba besorolt kockázatokra fedezetet nyújtó szerződésekre, és

- egyéb ágazatokba sorolt kockázatokra fedezetet nyújtó szerződésekre, amikor a kockázat jellegének megfelelően a fedezetet egy, a fenti eljárások alkalmazásából adódó pénznemtől eltérő pénznemben kell nyújtani.

4. Amennyiben egy kárigényt a biztosítónak bejelentenek és az egy meghatározott, a fenti eljárások alkalmazásából adódó pénznemtől eltérő, más pénznemben fizetendő, a biztosító kötelezettségei abban a bizonyos pénznemben fizetendők, és különösen abban a pénznemben, amelyben a bírósági döntés vagy a biztosító és a biztosított közötti megállapodás értelmében a biztosító a kártérítést fizetni köteles.

5. Amennyiben a kárigényt egy, a biztosító által előre ismert pénznemben állapítják meg, de amely pénznem különbözik a fenti eljárások alkalmazásából adódó pénznemtől, a biztosítók választhatják azt a pénznemet kötelezettségeik kifizetéséhez.

6. A tagállamok felhatalmazhatják a vállalkozásokat arra, hogy a biztosítástechnikai tartalékaikat ne átszámítható eszközök révén fedezzék, ha a fenti eljárások alkalmazása azt eredményezné, hogy a vállalkozás – akár a székhely, akár a fióktelep – köteles az átszámítható eszközök elvének való megfelelés érdekében az eszközeit olyan pénznemben tartani, amely az egyéb pénznemekben létező eszközeinek a 7 %-át nem haladja meg.

Ugyanakkor:

a) a görög drachmára, ír fontra és portugál escudóra átszámítandó biztosítástechnikai tartalékok esetében ez az összeg nem haladhatja meg:

- az 1992. december 31-ig tartó átmeneti időszakban az 1 millió ECU-t,

- 1993. január 1-jétől 1998. december 31-ig a 2 millió ECU-t;

b) a belga frankra, luxemburgi frankra és spanyol pesetára átszámítandó biztosítástechnikai tartalékok esetében ez az összeg nem haladhatja meg az 1996. december 31-ig tartó átmeneti időszakban a 2 millió ECU-t.

Az a) és b) pontban meghatározott átmeneti időszak végétől kezdve az általános rendszert kell alkalmazni ezekre a pénznemekre is, amennyiben a Tanács másként nem rendelkezik.

ê 2002/83/EK II. melléklet

3. a tagállamok választhatják, hogy nem követelik meg a biztosítóintézetektől a megfeleltetési elv alkalmazását ott, ahol a kötelezettségek nem a Közösség valamelyik tagállamának pénznemében fizetendők, amennyiben az adott pénznembe történő befektetések befektetési korlátozás hatálya alá tartoznak, ha az adott deviza devizakorlátozások hatálya alá tartozik, vagy ha hasonló okoknál fogva nem alkalmas arra, hogy biztosítástechnikai tartalékot fedezzen;

ê 92/49/EGK 23. cikk

8. A biztosítóintézetek egy adott pénznemben fennálló kötelezettségeik 20 %-át meg nem haladó összegben birtokolhatnak nem megfeleltetett eszközöket.

ê 2002/83/EK II. melléklet

Az összes pénznemben együttesen vett összes eszköznek azonban legalább az összes pénznemben együttesen vett kötelezettségek teljes összegével kell megegyezniük.

ê 92/49/EGK 23. cikk

9. Egy tagállam rendelkezhet úgy, hogy amikor az előző eljárások értelmében egy kötelezettségvállalást az egyik tagállam pénznemében kifejezett eszközökkel kell fedezni, ezt a követelményt akkor is kielégítettnek tekinti, ha az érintett eszközök ECU-ben vannak kifejezve.

ê 88/357/EGK

2. A. MELLÉKLET

Eredményszámla

1. Összes bruttó díjbevétel

2. Kárigények összes költsége

3. Jutalék költségek

4. Bruttó biztosítási eredmények

2. B. MELLÉKLET

Eredményszámla

1. Bruttó díjbevétel az utolsó biztosítási évben

2. Bruttó kárigények az utolsó biztosítási évben (beleértve a biztosítási év végén fennálló tartalékot)

3. Jutalék költségek

4. Bruttó biztosítási eredmények

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

III. MELLÉKLET A biztosítottak tájékoztatása

A következő tájékoztatást, amelyet a biztosítottal a szerződés megkötése előtt (A) vagy a szerződés futamideje alatt (B) kell közölni, világosan és pontosan, írásban, a kötelezettségvállalás szerinti tagállam hivatalos nyelvén kell megadni. Azonban a tájékoztatást meg lehet adni más nyelven is, ha a biztosított ezt kéri és a tagállam joga megengedi, vagy ha a biztosított szabadon választhatja meg az alkalmazandó jogot.

A. A SZERZőDÉS MEGKÖTÉSE ELőTT

Tájékoztatás a biztosítóintézetről | Tájékoztatás a kötelezettségvállalásról |

a) 1 A vállalkozás neve és társasági formája a) 2 A tagállam neve, amelyben a székhelye, és adott esetben a szerződést megkötő képviselete vagy fióktelep található a) 3 A székhely, és adott esetben szerződést megkötő képviselet vagy fióktelep címe | a) 4 Az egyes szolgáltatások és az egyes választási lehetőségek meghatározása a) 5 A szerződés futamideje a) 6 A szerződés felmondásának módjai a) 7 A biztosítási díj fizetésének módja és a befizetések időtartama a) 8 A biztosítottaknak visszajuttatott befektetési eredmény (többlethozam) számításának és elosztásának módja a) 9 A visszavásárlási összeg és befizetett díjak és azok garantálásának mértéke a) 10 Tájékoztatás az egyes szolgáltatásokra vonatkozó díjakról, mind a fő szolgáltatások, mind a kiegészítő szolgáltatások tekintetében, ahol szükséges a) 11 Befektetési jegyekhez kötött (unit-linked) szerződések esetében azoknak az jegyeknek a meghatározása, amelyekhez a szolgáltatások kapcsolódnak a) 12 A befektetési jegyekhez kötött szerződéseknél a mögöttes eszközök jellegének jelzése a) 13 A türelmi időszak (cooling-off) alkalmazásának módja a) 14 Általános tájékoztatás a szerződéstípusra vonatkozó adózási kérdésekről a) 15 A szerződő felek, a biztosítottak, vagy a szerződések kedvezményezettjeinek szerződést illető panaszainak kezelésére vonatkozó megoldások, ahol szükséges, a panasztestület léte, a peres eljárás kezdeményezése jogának sérelme nélkül a) 16 A szerződésre alkalmazandó jog, ahol a felek ezt nem választhatják meg szabadon, vagy amikor a felek szabadon választják meg az alkalmazandó jogot, az a jog, amit az életbiztosító választani javasol |

B. A SZERZőDÉS FUTAMIDEJE ALATT

Az általános és különös szerződési feltételek mellett a biztosítottnak a szerződés futamideje alatt a következő tájékoztatást kell kapnia:

Tájékoztatás a biztosítóintézetről | Tájékoztatás a kötelezettségvállalásról |

b) 1 A vállalkozás nevének, társasági formájának, székhelyének, és adott esetben a szerződést megkötő képviseletének vagy fióktelepének címében bekövetkező változás | b) 2 Az A. rész a) 4–a) 12 pontban felsorolt teljes körű tájékoztatás a biztosítási kötvény feltételeinek változása vagy a szerződésre alkalmazandó jog módosítása esetén b) 3 Évente tájékoztatás a biztosítottnak visszajuttatandó befektetési eredményről (többlethozamról) |

IV. MELLÉKLET

1. SZAKMAI TITOKTARTÁS

A tagállamok 2002. november 17-ig csak akkor köthetnek harmadik országok illetékes hatóságaival az információcseréről rendelkező együttműködési megállapodásokat, ha a kiadott információkra legalább az ezen irányelv 16. cikkében említett szakmai titoktartási garanciákkal egyenértékű garanciák vonatkoznak.

2. AZ EZEN IRÁNYELV HATÁLYA ALÓL KIZÁRT TEVÉKENYSÉGEK ÉS SZERVEK

Ez az irányelv 2004. január 1-jéig nem vonatkozik a biztosítóegyesületekre, amennyiben:

- a létesítő okirat rendelkezéseket tartalmaz további hozzájárulások lehívására, vagy a szolgáltatások csökkentésére, vagy más, ezt vállaló személyek támogatásának igénybevételére, valamint

- az ezen irányelv hatálya alá tartozó tevékenységekből származó éves járulékbevétel nem haladja meg az 500000 eurót három egymást követő évben. Amennyiben ezt az összeget három egymást követő évben túllépik, ezt az irányelvet a negyedik évtől alkalmazni kell.

3. A TAGÁLLAMOK 2004. JANUÁR 1-JÉIG A KÖVETKEZő RENDELKEZÉSEKET ALKALMAZZÁK:

A. Szavatoló tőke

Minden tagállam előírja, hogy az olyan biztosítóintézetek, amelyek székhelye az állam területén van, megfelelő szavatoló tőkét képezzenek teljes üzleti tevékenységüknek megfelelően.

A szavatoló tőke a következőkből áll:

1. a biztosítóintézetnek az előrelátható kötelezettségektől mentes és immateriális javakkal csökkentett eszközei. Különösen ezek közé tartoznak a következők:

- a befizetett részvénytőke, illetve az egyesületi formában működő biztosítóintézetek esetében a befizetett induló tőke a tagok számláival együtt, amelyek megfelelnek valamennyi következő feltételnek:

a) a létesítő okirat és az alapszabály előírja, hogy ezekről a számlákról kifizetéseket a tagoknak csak addig a mértékig lehet teljesíteni, ameddig emiatt a szavatoló tőke nem esik az előírt szint alá, vagy a vállalkozás megszűnése után csak akkor, ha a vállalkozás minden egyéb tartozását rendezték;

b) a létesítő okirat és az alapszabály előírja a tagság egyéni megszüntetésén kívüli okok miatti minden ilyen kifizetés tekintetében, hogy az illetékes hatóságokat legalább egy hónappal előre kell értesíteni, és azok megtilthatják a kifizetést ezen időszakon belül;

c) a létesítő okirat és az alapszabály idevonatkozó rendelkezéseit csak azután lehet módosítani, hogy az illetékes hatóságok kinyilvánították, hogy nincs ellenvetésük a módosítással szemben az a) és b) pontban foglalt feltételek sérelme nélkül;

- a be nem fizetett részvénytőke vagy az indulótőke fele, ha a befizetett rész eléri a részvénytőke vagy indulótőke 25 % -át,

- tartalékok (kötelező tartalékok és szabad tartalékok), amelyek nem kötődnek a vállalt biztosítási kötelezettségekhez,

- áthozott nyereségek,

- kumulált elsőbbségi részvénytőke és alárendelt kölcsöntőke, a rendelkezésre álló szavatoló tőke, illetve, ha ez az alacsonyabb, a minimális szavatoló tőke szükséglet 50 % -ig, amelynek legfeljebb 25 % -a rögzített futamidejű alárendelt kölcsöntőkéből vagy fix lejáratú kumulált elsőbbségi részvénytőkéből áll, feltéve hogy teljesülnek a következő feltételek:

a) a biztosítóintézet csődje vagy felszámolása esetére olyan kötelező megállapodások léteznek, amelyek alapján az alárendelt kölcsöntőkét vagy az elsőbbségi részvénytőkét az összes többi hitelező követelése mögé sorolják, és nem fizetik vissza mindaddig, amíg az adott időben rendezetlen összes többi tartozást nem rendezik.

Az alárendelt kölcsöntőkének a következő feltételeknek is meg kell felelnie:

b) csak a teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe;

c) a rögzített futamidejű kölcsönök esetében az eredeti futamidőnek legalább ötévesnek kell lennie. Legkésőbb a visszafizetési időpont előtt egy évvel a biztosítóintézetnek az illetékes hatóságok számára egy olyan tervet kell benyújtania jóváhagyásra, amely bemutatja, hogy a rendelkezésre álló szavatoló tőkét hogyan tartják az előírt szinten vagy viszik az előírt szintre lejáratkor, hacsak a visszafizetési időpontot megelőző legalább öt év alatt fokozatosan nem csökkentették a kölcsönnek a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe való beszámítását. Az illetékes hatóságok engedélyezhetik az ilyen kölcsönök előtörlesztését, feltéve hogy a kibocsátó biztosítóintézet ezt kérelmezi, és rendelkezésre álló szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

d) a nem rögzített futamidejű kölcsönök csak ötéves értesítéssel fizethetők vissza, kivéve ha a kölcsönöket nem számítják be többé a rendelkezésre álló szavatoló tőkébe, vagy az illetékes hatóságok előzetes hozzájárulását kifejezetten nem írják elő a korábbi visszafizetéshez. Az utóbbi esetben a biztosítóintézetnek a javasolt visszafizetés időpontja előtt legalább hat hónappal értesítenie kell az illetékes hatóságokat, egyaránt meghatározva a visszafizetés előtt és után rendelkezésre álló szavatoló tőkét és a minimális szavatoló tőkét. Az illetékes hatóságok csak akkor engedélyezik a visszafizetést, ha a biztosítóintézet szavatoló tőkéje nem csökken az előírt szint alá;

e) a kölcsönszerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, amely azt írja elő, hogy, a biztosítóintézet felszámolását kivéve, meghatározott körülmények esetében a tartozás az elfogadott törlesztési időpontok előtt visszafizethetővé válik;

f) a kölcsönszerződés csak azt követően módosítható, hogy az illetékes hatóságok úgy nyilatkoztak, hogy nem ellenzik a módosítást,

- a meghatározott lejárati időponttal nem rendelkező értékpapírok és egyéb értékpapírok, beleértve az ötödik francia bekezdésben említetteken kívüli kumulatív elsőbbségi részvényeket is, az összes ilyen értékpapír és az ötödik francia bekezdésben említett alárendelt kölcsöntőke összegére vonatkozó rendelkezésre álló fedezet 50 %-áig, feltéve hogy megfelelnek a következő feltételeknek:

a) nem fizethetők vissza a birtokos kezdeményezésére, vagy az illetékes hatóság előzetes hozzájárulása nélkül;

b) a kibocsátási szerződésnek lehetővé kell tennie a biztosítóintézet számára, hogy elhalassza a kölcsönnel kapcsolatos kamatfizetést;

c) a hitelezőnek a biztosítóintézettel szembeni követeléseit teljes mértékben az összes nem alárendelt hitelező követelései mögé kell sorolni;

d) az értékpapírok kibocsátásra irányadó okiratoknak elő kell írniuk a tartozás és a kifizetetlen kamat veszteségfelvevő-képességét, eközben lehetővé téve a biztosítóintézet számára üzleti tevékenységének továbbfolytatását;

e) csak teljes mértékben befizetett összegek vehetők figyelembe.

2. amennyiben a nemzeti jog erre felhatalmazást ad, a mérlegben megjelenő eredménytartalék, ott, ahol ez az esetlegesen felmerülő veszteségek fedezetére felhasználható, és ahol nem szánták a biztosítottak közötti felosztásra;

3. a vállalkozás által a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságához benyújtott, alátámasztó bizonyítékkal ellátott kérelemre és az illető illetékes hatóság egyetértésével:

a) a vállalkozás jövőbeni nyereségeinek 50 %-nak megfelelő összeg; a jövőbeni nyereségek összegét úgy kell kiszámítani, hogy a becsült éves nyereséget meg kell szorozni egy, a biztosítási kötvények még fennmaradó átlagos futamidejének megfelelő szorzóval; Az alkalmazott szorzó nem lehet nagyobb 10-nél; a becsült éves nyereség a 2. cikkben felsorolt tevékenységekből az elmúlt öt pénzügyi év során származó nyereség számtani átlaga.

A szorzó kiszámításának alapjait, amellyel a becsült éves nyereséget meg kell szorozni, és az elért nyereségeket alkotó tételeket a Bizottsággal együttműködve a tagállamok közös megállapodásával határozzák meg. A tételeket a megállapodás létrejöttéig a székhely szerinti tagállam jogszabályaival összhangban határozzák meg.

Ha az illetékes hatóságok meghatározták az elért nyereségek fogalmát, a Bizottság javaslatokat nyújt be e fogalom összehangolására egy a biztosítóintézetek éves beszámolóinak összehangolásáról és a 78/660/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében előírt koordináció meghatározásáról szóló irányelv útján;

b) ahol a zillmerezést nem gyakorolják, vagy amennyiben gyakorolják is, az kevesebb, mint a díjban foglalt szerzési költségek terhe, a nem zillmerezett vagy a részlegesen zillmerezett matematikai tartalék, valamint a díjban foglalt szerzési költségek terhével egyenértékű arányban zillmerezett matematikai tartalék közötti különbség; ez a szám azonban nem haladhatja meg az életbiztosítási tevékenységek vonatkozó tőkeösszegei és mindazon biztosítási kötvényekre vonatkozó matematikai tartalékok közötti különbség 3,5 %-át, amelyeknél a zillmerezés lehetséges; a különbséget csökkenteni kell az eszközként bemutatott esetleges amortizálatlan szerzési költségek összegével;

c) amennyiben azon érintett tagállamok illetékes hatóságai, amelyekben a biztosítóintézet tevékenységet folytat, jóváhagyásukat adják, az eszközök alábecsléséből é a matematikai tartalékalaptól eltérő egyéb kötelezettségek túlbecsléséből származó rejtett nettó tartalékok, amennyiben az ilyen rejtett nettó tartalékok nem kivételes jellegűek.

B. Kötelező szavatoló tőke

Figyelemmel a C. szakaszra, a minimális szavatoló tőkét az alábbiakban bemutatott módon, a megkötött biztosítások ágazatának megfelelően kell meghatározni.

a) Az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett biztosításfajták esetében, a befektetési alapokhoz kötött biztosítások és az ezen irányelv 2. cikke (3) bekezdésében említett tevékenységek kivételével, az alábbi két eredmény összegével kell egyenlőnek lennie:

- első eredmény:

a viszontbiztosításba vett ügyletekkel együtt számított közvetlen biztosításokhoz, valamint a viszontbiztosításba adott ügyletekhez kapcsolódó matematikai tartalékok 4 %-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi évre a viszontbiztosításba adott ügyletek levonásával számított összes matematikai tartaléknak a bruttó összes matematikai tartalékhoz viszonyított arányával; ez az arány semmiképpen sem lehet 85 %-nál kevesebb,

- második eredmény:

azoknál a szerződéseknél, ahol a kockáztatott tőke nem negatív, az ilyen, a biztosítóintézet által vállalt tőke 0,3 %-át meg kell szorozni az utolsó pénzügyi év viszontbiztosításba adott és visszaengedményezett ügyletek után a vállalkozás kötelezettségeként fennmaradó teljes kockáztatott tőke és a viszontbiztosítással nem csökkentett teljes kockáztatott tőke arányával; ez az arány semmi esetre sem lehet 50 %-nál kisebb.

A maximum három éves időszakon belüli elhalálozásra vonatkozó életbiztosítás esetén a fenti százalékarány 0,1 %; a három évnél több, de öt évnél kevesebb időtartamra szóló ilyen életbiztosításoknál a fenti százalékarány 0,15 %.

b) Az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett kiegészítő biztosítás esetén a következő számítás eredményével egyezik meg:

- a közvetlen üzlet tekintetében az utolsó pénzügyi évben esedékes biztosítási díjakat vagy hozzájárulásokat (beleértve a biztosítási díjakhoz vagy hozzájárulásokhoz kapcsolódó kiegészítő díjakat) mindegyik pénzügyi év tekintetében összesíteni kell,

- ehhez az összeghez hozzá kell adni az utolsó pénzügyi évben az összes viszontbiztosítás után átvett biztosítási díjakat,

- ebből az összegből le kell vonni az utolsó pénzügyi évben felmondott biztosítási díjak vagy hozzájárulások teljes összegét, valamint az összeg részét képező biztosítási díjakhoz vagy a hozzájárulásokhoz kapcsolódó adók és terhek teljes összegét.

Az így kapott összeget két részre kell osztani, amelyből az első legfeljebb 10 millió eurót tesz ki, a második rész pedig az e feletti többlet; ki kell számítani, majd összeadni ezeknek a részeknek a 18 %-át, illetőleg a 16 %-át.

Az eredmény úgy adódik, hogy az így kiszámított összeget meg kell szorozni arra az utolsó évre vonatkozó arányszámmal, amely a viszontbiztosításba engedményezett rész levonása után a továbbra is a biztosítóintézet által viselt követelések összegének és a követelések bruttó összegének az arányszáma; ez a szám semmiképpen nem lehet kisebb 50 %-nál.

A Lloyd's néven ismert biztosítóintézetek egyesülete esetében a szavatoló tőkét a nettó biztosítási díjak alapján kell kiszámítani, amelyet a székhely szerinti tagállam által évente rögzített egységes százalékos aránnyal kell megszorozni. Ezt az egységes százalékos arányt a kifizetett jutalékokra vonatkozó legújabb statisztikai adatok alapján kell kiszámítani. Az adatokat a részletes számításokkal együtt elküldik azon országok illetékes hatóságainak, amelyeknek a területén a Lloyd's telephellyel rendelkezik.

c) Az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett, fel nem mondható állandó egészségbiztosítás és az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének b) pontjában említett tőkésítési műveletek tekintetében a kötelező szavatoló tőkének az e szakasz a) pontjában az első eredményben rögzített feltételekkel összhangban kiszámított matematikai tartalékalap 4 %-os törtrészével kell egyenlőnek lennie.

d) Az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett tontinák esetén az összegnek eszközeik 1 %-ával kell egyenlőnek lennie.

e) Az ezen irányelv 2. cikke (1) bekezdése a) és b) pontjának hatálya alá tartozó, befektetési alapokhoz kötött biztosítások és az ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének c), d) és e) pontjában említett tevékenységek tekintetében a kötelező szavatoló tőkének a következők összegével kell egyenlőnek lennie:

- amennyiben a biztosítóintézet befektetési kockázatot visel, az e szakasz a) pontjában az első eredményben rögzített feltételekkel összhangban kiszámított matematikai tartalékalap 4 %-os törtrésze, amennyiben a biztosítóintézet nem visel befektetési kockázatot, és azzal a feltétellel, hogy a szerződés időtartama meghaladja az öt évet, és a kezelési költségek fedezetéül szolgáló előirányzatot öt évet meghaladó időtartamra rögzítették, az azonos módon kiszámított tartalékalap 1 %-os törtrésze, hozzáadva,

- az e szakasz a) pontjában lévő második eredmény első albekezdésében rögzített feltételekkel összhangban kiszámított kockázattal terhelt tőkeérték 0,3 %-os törtrészét, amennyiben a biztosítóintézet haláleseti kockázatra nyújt fedezetet.

C. Biztonsági tőke

1. A B. szakaszban meghatározott kötelező szavatoló tőke egyharmada alkotja a biztonsági tőkét. Figyelemmel e szakasz 2. pontjára, ennek a tőkének legalább 50 %-a az A. szakasz 1. és 2. pontjában felsorolt tételekből tevődik össze.

2.

a) A biztonsági tőke azonban nem lehet kevesebb, mint 800000 euró.

b) A tagállamok a biztosítóegyesületek és egyesületi típusú és a tontinák esetében rendelkezhetnek úgy, hogy a minimális biztonsági tőke 600000 euró.

c) Az ezen irányelv 3. cikk (6) bekezdése második francia bekezdésének második mondatában említett biztosítóegyesületek esetében, amint ezen irányelv hatálya alá kerülnek, valamint a tontinák esetében a tagállamok engedélyezhetik a minimális biztonsági tőke 100000 euróban történő létrehozását, amelyet 100000 euró összegű egymást követő részletekben fokozatosan kell az e szakasz b) pontjában rögzített összegre növelni, minden alkalommal, amikor a hozzájárulások 500000 euróval növekednek.

d) Az e szakasz a), b) és c) pontjában említett minimális biztonsági tőkének az A. szakasz 1. és 2. pontjában felsorolt tételekből kell állnia.

3. Az ezen irányelv 6. cikke (4) bekezdésének vagy 40. cikkének értelmében tevékenységüket bővíteni szándékozó biztosítóegyesületek ezt mindaddig nem tehetik meg, amíg azonnal meg nem felelnek az e szakasz 2. a) és b) pontjában előírt követelményeknek.

ê 2005/68/EK (kiigazított szöveg)

I. III. MELLÉKLET

√ VÁLLALKOZÁSOK JOGI FORMÁJA Õ

ê 92/49/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

1. A székhely szerinti tagállam megköveteli valamennyi biztosítóintézettől, amelynek részére engedélyt kérnek, hogy √ A. Nem-életbiztosítók társasági formái Õ :

a) a következő társasági formák egyikének felvétele:

(1) a Belga Királyság esetében: „société anonyme —naamloze vennootschap”, „société en commandite par actions —commanditaire vennootschap op aandelen”, „association d'assurance mutuelle —onderlinge verzekeringsvereniging”, „société coopérative —coöperatieve vennootschap”;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet 1. pont

(2) a Bolgár Köztársaság esetében: „акционерно дружество”;

ê 20.cikk és II. melléklet, 335. o.

(3) a Cseh Köztársaság esetében: „ akciová společnost ”, „ družstvo ”;

ê 92/49/EGK 6. cikk

(4) a Dán Királyság esetében: „aktieselskaber”, „gensidige selskaber”,

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”, „Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen”;

ê 20. cikk és II. melléklet, 335. o.

(6) az Észt Köztársaság esetében: „ aktsiaselts ”,

ê 92/49/EGK 6. cikk

(7) Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited;

(8) a Görög Köztársaság esetében: „ανώνυμη εταιρία”, „αλληλασφαλιστικός συνεταιρισμός”;

(9) a Spanyol Királyság esetében: „sociedad anónima”, „sociedad mutua”, „sociedad cooperativa”;

(10) a Francia Köztársaság esetében: „société anonyme”, „société d'assurance mutuelle”, „institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale”, „institution de prévoyance régie par le code rural” és „mutuelles régies par le code de la mutualité”;

(11) az Olasz Köztársaság esetében: „società per azioni”, „società cooperativa”, „mutua di assicurazione”;

ê 20. cikk és II. melléklet, 335. o. (kiigazított szöveg)

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: „ Εταιρεία περιορισμένης ευθύνης με μετοχές ή εταιρεία περιορισμένης ευθύνης χωρίς μετοχικό κεφάλαιο ”;

(13) a Lett Köztársaság esetében: „ apdrošināšanas akciju sabiedrība ”, „ savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība ”;

(14) a Litván Köztársaság esetében: „ akcinės bendrovės ”, „ uždarosios Ö uždaroji Õ akcinės bendrovės ”;

ê 92/49/EGK 6. cikk

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: „société anonyme”, „société en commandite par actions”, „association d'assurances mutuelles”, „société coopérative”;

ê 20. cikk és II. melléklet, 335. o.

ð új szöveg

(16) a Magyar Köztársaság esetében: „ biztosító részvénytársaság ”, „ biztosító szövetkezet ”, „ biztosító egyesület ”, „ külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe ”;

(17) a Máltai Köztársaság esetében: „kumpanija pubblika”, „kumpanija privata”, „fergħa”, „Korp ta' l- Assikurazzjoni Rikonnoxxut” ð„limited liability company/ kumpannija b` responsabbilta` limitata” ï ;

ê 92/49/EGK 6. cikk

(18) a Holland Királyság esetében: „naamloze vennootschap”, „onderlinge waarborgmaatschappij”;

ê Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozási okmánya 29. cikk és I. melléklet, 197. o.

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”;

ê 20. cikk és II. melléklet, 335. o.

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: „ spółka akcyjna ”, „ towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych ”;

ê 92/49/EGK 6. cikk

(21) a Portugál Köztársaság esetében: „sociedade anónima”, „mútua de seguros”;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet 1. pont

(22) Románia esetében: „societăţi pe acţiuni”, „societăţi mutuale”;

ê 20. cikk és II. melléklet, 335. o.

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: „ delniška družba ”, „ družba za vzajemno zavarovanje ”;

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: „ akciová spoločnost ”;

ê Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozási okmánya 29. cikk és I. melléklet, 197. o.

(25) a Finn Köztársaság esetében: „keskinäinen vakuutusyhtiö —ömsesidigt försäkringsbolag”, „vakuutusosake-yhtiö —försäkringsaktiebolag”, „vakuutusyhdistys —försäkrings-förening”;

(26) a Svéd Királyság esetében: „försäkringsaktiebolag”, „ömsesidiga försäkringsbolag”, „understödsföreningar”;

ê 92/49/EGK 6. cikk

(27) az Egyesült Királyság esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts, societies registered under the Friendly Societies Acts, the association of underwriters known as Lloyd's.

ê 92/49/EGK 6. cikk (kiigazított szöveg)

(28) A biztosítóintézetek felvehetik √ bármely esetben és a (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként Õ az Európai Társaság (SE) formájaát is, ha ezt a társasági formát már létrehozták √ a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint Õ[88] .

ê 2002/83/EK 6. cikk (kiigazított szöveg)

1. A székhely szerinti tagállam minden engedélyért folyamodó biztosítóintézet számára előírja a következőket:

B. a) a következő √ Életbiztosítók Õ társasági formáik egyikének felvétele:

(1) a Belga Királyság esetében: „société anonyme/naamloze vennootschap”, „société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen”, „association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging”, „société coopérative/coöperatieve vennootschap”;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet 3. pont

(2) a Bolgár Köztársaság esetében: „акционерно дружество”, „взаимозастрахователна кооперация”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

(3) a Cseh Köztársaság esetében: „akciová společnost”, „družstvo”;

ê 2002/83/EK

(4) a Dán Királyság esetében: „aktieselskaber”, „gensidige selskaber”, „pensionskasser omfattet af lov om forsikringsvirksomhed (tværgående pensionskasser)”;

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”, „Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

(6) az Észt Köztársaság esetében: „aktsiaselts”;

ê 2002/83/EK

(7) Írország esetében: „incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited”, „societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts”, és „societies registered under the Friendly Societies Acts”;

(8) a Görög Köztársaság esetében: „ανώνυμη εταιρία”;

(9) a Spanyol Királyság esetében: „sociedad anónima”, „sociedad mutua”, „sociedad cooperativa”;

(10) a Francia Köztársaság esetében: „société anonyme”, „société d'assurance mutuelle”, „institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale”, „institution de prévoyance régie par le code rural” és „mutuelles régies par le code de la mutualité”;

(11) az Olasz Köztársaság esetében: „società per azioni”, „società cooperativa”, „mutua di assicurazione”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet (kiigazított szöveg)

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: „Εταιρεία Περιορισμένης Ευθύνης με μετοχές ή Εταιρεία Περιορισμένης Ευθύνης με εγγύηση”;

(13) a Lett Köztársaság esetében: „apdrošināšanas akciju sabiedrība”, „savstarpējās apdrošināšanas kooperatīvā biedrība”;

(14) a Litván Köztársaság esetében: „ akcinės bendrovės ”, „ uždarosios Ö uždaroji Õ akcinės bendrovės ”;

ê 2002/83/EK

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: „société anonyme”, „société en commandite par actions”, „association d'assurances mutuelles”, „société coopérative”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

ð új szöveg

(16) a Magyar Köztársaság esetében: „biztosító részvénytársaság”, „biztosító szövetkezet”, „biztosító egyesület”, „külföldi székhelyű biztosító magyarországi fióktelepe”;

(17) a Máltai Köztársaság esetében: „kumpanija pubblika”, „kumpanija privata”, „fergħa”, „Korp ta' l- Assikurazzjoni Rikonnoxxut” ð limited liability company/ kumpannija b` responsabbilta` limitata ï ;

ê 2002/83/EK

(18) a Holland Királyság esetében: „naamloze vennootschap”, „onderlinge waarborgmaatschappij”;

ê 2002/83/EK

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: „spółka akcyjna”, „towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych”;

ê 2002/83/EK

(21) a Portugál Köztársaság esetében: „sociedade anónima”, „mútua de seguros”;

ê 2006/101/EK 1. cikk és melléklet 3. pont

(22) Románia esetében: „societăţi pe acţiuni”, „societăţi mutuale”;

ê 2004/66/EK 1. cikk és melléklet

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: „delniška družba”, „družba za vzajemno zavarovanje”;

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: „akciová spoločnost”;

ê 2002/83/EK (kiigazított szöveg)

(25) a Finn Köztársaság esetében: „keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag”, „vakuutusosake-yhtiö/försäkringsaktiebolag”, „vakuutusyhdistys/försäkrings-förening”;

(26) a Svéd Királyság esetében: „försäkringsaktiebolag”, „ömsesidiga försäkringsbolag”, „understödsföreningar”;

(27) az Egyesült Királyság esetében: „incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited”, „societies registered under the Industrial and Provident Societies Acts”, „societies registered under the Friendly Societies Acts”, „the association of underwriters known as Lloyd's”.

(28) A biztosítóintézetek felvehetik √ bármely esetben és a (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként Õ az Európai Társaság formájaát is, ha ezt a társasági formát már létrehozták √ (SE) a 2157/2001/EK tanácsi rendelet meghatározása szerint Õ .

ê 2005/68/EK

I. MELLÉKLET

C. A viszontbiztosítók társasági formái:

(1) a Belga Királyság esetében: „société anonyme/naamloze vennootschap”, „société en commandite par actions/commanditaire vennootschap op aandelen”, „association d'assurance mutuelle/onderlinge verzekeringsvereniging”, „société coopérative/coöperatieve vennootschap”;

ò új szöveg

(2) a Bolgár Köztársaság esetében „акционерно дружество”;

ê 2005/68/EK

(3) a Cseh Köztársaság esetében: „akciová společnost”;

(4) a Dán Királyság esetében: „aktieselskaber”, „gensidige selskaber”,

(5) a Németországi Szövetségi Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”, „Öffentlich-rechtliches Wettbewerbsversicherungsunternehmen”;

(6) az Észt Köztársaság esetében: „aktsiaselts”;

(7) Írország esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited;

(8) a Görög Köztársaság esetében: „ανώνυμη εταιρία”, „αλληλασφαλιστικός συνεταιρισμός”;

(9) a Spanyol Királyság esetében: „sociedad anónima”;

(10) a Francia Köztársaság esetében: „société anonyme”, „société d'assurance mutuelle”, „institution de prévoyance régie par le code de la sécurité sociale”, „institution de prévoyance régie par le code rural” és „mutuelles régies par le code de la mutualité”;

(11) az Olasz Köztársaság esetében: „società per azioni”;

(12) a Ciprusi Köztársaság esetében: „Εταιρεία Περιορισμένης Ευθύνης με μετοχές” ή „Εταιρεία Περιορισμένης Ευθύνης με εγγύηση”;

(13) a Lett Köztársaság esetében: „akciju sabiedrība”, „sabiedrība ar ierobežotu atbildību”;

(14) a Litván Köztársaság esetében: „akcinė bendrovė”, „uždaroji akcinė bendrovė”;

(15) a Luxemburgi Nagyhercegség esetében: „société anonyme”, „société en commandite par actions”, „association d'assurances mutuelles”, „société coopérative”;

(16) a Magyar Köztársaság esetében: „biztosító részvénytársaság”, „biztosító szövetkezet”, „harmadik országbeli biztosító magyarországi fióktelepe”;

(17) a Máltai Köztársaság esetében: „limited liability company/kumpannija tà responsabbiltà limitata”;

(18) a Holland Királyság esetében: „naamloze vennootschap”, „onderlinge waarborgmaatschappij”;

(19) az Osztrák Köztársaság esetében: „Aktiengesellschaft”, „Versicherungsverein auf Gegenseitigkeit”;

(20) a Lengyel Köztársaság esetében: „spółka akcyjna”, „towarzystwo ubezpieczeń wzajemnych”;

(21) a Portugál Köztársaság esetében: „sociedade anónima”, „mútua de seguros”;

ò új szöveg

(22) Románia esetében „societate pe actiuni”;

ê 2005/68/EK (kiigazított szöveg)

(23) a Szlovén Köztársaság esetében: „delniška družba”;

(24) a Szlovák Köztársaság esetében: „akciová spoločnost”;

(25) a Finn Köztársaság esetében: „keskinäinen vakuutusyhtiö/ömsesidigt försäkringsbolag”, „vakuutusosake-yhtiö/försäkringsaktiebolag”, „vakuutusyhdistys/försäkrings-förening”;

(26) a Svéd Királyság esetében: „försäkringsaktiebolag”, „ömsesidigt försäkringsbolag”;

(27) az Egyesült Királyság esetében: incorporated companies limited by shares or by guarantee or unlimited, societies registered under the Industrial and Provident Societies ACTS, societies registered under the Friendly Societies ACTS, „the association of underwriters known as Lloyd's”.

√ (28) bármely esetben és az (1)–(27) pontban felsorolt társasági formák alternatívájaként az Európai Társaság (SE) formája, a 2157/2001/EK tanácsi rendeletben meghatározottak szerint. Õ

ê 2001/17/EK

MELLÉKLET

A 10. CIKK (3) BEKEZDÉSÉBEN EMLÍTETT KÜLÖN NYILVÁNTARTÁS

1. Minden biztosítóintézet köteles központi irodájában külön nyilvántartást vezetni azokról az eszközökről, amelyeket a székhely szerinti tagállam szabályai szerint számított és befektetett biztosítástechnikai tartalékainak fedezetére használ.

2. Amennyiben valamely biztosítóintézet mind nem-élet, mind életbiztosítással foglalkozik, központjában köteles külön nyilvántartásokat vezetni mindkét üzletágra. Azonban amennyiben a tagállam engedélyezi a biztosítóintézetnek, hogy életbiztosítási fedezetet nyújtson, illetve hogy a 73/239/EGK irányelv A. mellékletének 1. és 2. pontjában felsorolt kockázatokra nyújtson fedezetet, rendelkezhet úgy, hogy az ilyen biztosítóintézetek összes tevékenységükről egyetlen nyilvántartást vezessenek.

3. A székhely szerinti tagállamban alkalmazandó szabályok szerint értékelt, nyilvántartásba vett eszközök összértéke semmilyen időpontban sem lehet kevesebb a biztosítástechnikai tartalékok értékénél.

4. Amennyiben valamely nyilvántartásba vett eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik, ami azt eredményezi, hogy az eszköz értékének ez a része nem áll rendelkezésre kötelezettségvállalások fedezetére, ezt a tényt fel kell venni a nyilvántartásba, és a rendelkezésre nem álló összeget nem szabad a 3. pontban említett összértékbe beszámítani.

5. Amennyiben valamely, a biztosítástechnikai tartalékok fedezetére alkalmazott eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára dologi jog hatálya alá tartozik úgy, hogy nem felel meg a 4. pontban meghatározott feltételeknek, vagy amikor az ilyen eszköz valamely hitelező vagy harmadik fél javára jogcímfenntartás hatálya alá tartozik, vagy amikor a hitelező jogosult követelésének a biztosítóintézet követelésével szembeni beszámítására, az ilyen eszköznek a biztosítóintézet felszámolása esetén történő kezelését a 10. cikk (1) bekezdésének a) pontjában előírt módszerre tekintettel a székhely szerinti tagállam joga határozza meg, kivéve akkor, ha a 20., 21. vagy 22. cikk vonatkozik az adott eszközre.

6. Az 1-5. pont szerint a felszámolási eljárás megindításakor nyilvántartásba vett eszközök összetételét ez után nem szabad megváltoztatni, és a csak gépelési jellegű hibák javítása kivételével, a nyilvántartásokat semmiképpen sem szabad megváltoztatni, kivéve az illetékes hatóság engedélyével.

7. A 6. pontban foglaltaktól függetlenül a felszámoló köteles hozzáadni az említett eszközökhöz az ezekből származó hozamot, valamint a felszámolási eljárás megindítása, illetve a biztosítási kárigények kifizetésének időpontja vagy a portfólió esetleges átruházásának időpontja között az érintett biztosításfajta tekintetében kézhez vett tiszta díjbevétel összegét.

8. Ha az eszközök értékesítésének eredménye kevesebb, mint a nyilvántartásban becsült értékük, a felszámolót kötelezni kell ennek indoklására a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai előtt.

9. A tagállamok felügyeleti hatóságai kötelesek a megfelelő intézkedéseket meghozni, hogy biztosítsák e melléklet rendelkezéseinek biztosítóintézetek általi teljes körű alkalmazását.

ê 2005/68/EK 59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet

I. MELLÉKLET

A BIZTOSÍTÓK ÉS A VISZONTBIZTOSÍTÓK MÓDOSÍTOTT SZAVATOLÓ TŐKÉJÉNEK SZÁMÍTÁSA

1. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZER KIVÁLASZTÁSA ÉS AZ ÁLTALÁNOS ALAPELVEK

A. A tagállamok előírják, hogy a 2. cikk (1) bekezdésében említett biztosítók és viszontbiztosítók módosított szavatoló tőkéjének a kiszámítása a 3. pontban leírt valamelyik módszernek megfelelően történjen. A tagállamok azonban előírhatják az illetékes hatóságoknak, hogy a 3. pontban meghatározott, a tagállamok által választott módszer helyett másik, a 3. pontban meghatározott módszer alkalmazását engedélyezzék vagy előírják.

B. Arányosság

A biztosító vagy a viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének kiszámítása során figyelembe kell venni a részesedő vállalkozásnak a kapcsolt vállalkozásaiban meglévő arányos részesedését.

Az „arányos részesedés” a 3. pontban meghatározott 1. vagy 2. módszer alkalmazása esetén a közvetlenül vagy közvetetten birtokolt jegyzett tőke arányát, vagy a 3. pontban meghatározott 3. módszer esetén a konszolidált elszámolások megállapításakor használt százalékos arányt jelenti.

Azonban bármelyik módszert is használják, ha a kapcsolt vállalkozás leányvállalat, és szavatolótőke-hiánya van, a leányvállalat teljes szavatolótőke-hiányát figyelembe kell venni.

Azonban ha az illetékes hatóságok véleménye szerint a tőkerészesedéssel rendelkező anyavállalat felelőssége szigorúan és egyértelműen erre a tőkerészesedésre korlátozódik, az illetékes hatóságok engedélyezhetik, hogy a leányvállalat szavatolótőke-hiányát arányossági alapon vegyék figyelembe.

Amennyiben egy biztosítási csoporthoz vagy viszontbiztosítási csoporthoz tartozó egyes vállalkozások között nincsenek tőkeérdekeltségi kapcsolatok, az illetékes hatóság dönt arról, hogy milyen arányt kell figyelembe venni.

C. A szavatolótőke-elemek kétszeri felhasználásának figyelmen kívül hagyása

C.1. A szavatoló tőke elemeinek általános kezelése

A biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének számítási módszerétől függetlenül figyelmen kívül kell hagyni azoknak az elemeknek a kétszeri felhasználását, amelyek a különböző biztosítók vagy viszontbiztosítók között a szavatoló tőke fedezeteként engedélyezhetők, és amelyeket a számításoknál figyelembe vettek.

Ebből a célból a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének kiszámításakor, és ha a 3. pontban meghatározott módszerek nem írják elő, az alábbi összegeket kell figyelmen kívül hagyni:

- a biztosító vagy viszontbiztosító bármely eszközének olyan értéke, amely a biztosító egyik kapcsolódó biztosítójának vagy viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli,

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója bármely eszközének értéke, amely a biztosító vagy viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli,

- a biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója bármely eszközének értéke, amely az említett biztosító vagy viszontbiztosító bármely más kapcsolódó biztosítójának vagy kapcsolódó viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemeinek finanszírozását képviseli.

C.2. Az egyes elemek kezelése

A C.1. szakasz rendelkezéseinek sérelme nélkül:

- a biztosítónak vagy viszontbiztosítónak annál a kapcsolódó életbiztosítónál vagy kapcsolódó élet-viszontbiztosítónál keletkező nyereségtartaléka és jövőbeli nyeresége, amelyre a módosított szavatoló tőke kiszámolása történik, és

- a biztosító vagy viszontbiztosító olyan kapcsolódó biztosítójának vagy viszontbiztosítójának jegyzett, de be nem fizetett részvénytőkéje, amelyre a módosított fizetőképesség kiszámolása történik,

a számítás során csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-követelményének fedezésére engedélyezhető. A számításból azonban teljesen ki kell zárni minden olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkét, amely a részesedő vállalkozás részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

A számításból szintén ki kell zárni a részesedő biztosító vagy részesedő viszontbiztosító olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkéjét, amely a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

Ki kell zárni a számításból a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító olyan jegyzett, de be nem fizetett tőkéjét, amely ugyanannak a részesedő biztosítónak vagy részesedő viszontbiztosítónak egy másik kapcsolódó biztosítója részéről lehetséges kötelezettséget jelent.

C.3. Átruházhatóság

Ha az illetékes hatóságok úgy vélik, hogy a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatoló tőkéjének, a C.2. szakaszban nem szereplő egyes olyan elemei, amelyek nem állnak ténylegesen rendelkezésre az olyan részesedő biztosító vagy részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményeinek a fedezésére, amelyre vonatkozóan a módosított fizetőképesség számítása történik, ezek az elemek a számítás során csak annyiban vehetők figyelembe, amennyiben a kapcsolt vállalkozás szavatolótőke-követelményének fedezésére engedélyezhetők.

C.4. A C.2. és C.3. szakaszban említett elemek összege nem lépheti túl a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelményét.

D. A csoporton belüli tőkeképzés figyelmen kívül hagyása

A módosított szavatoló tőke számításakor nem vehetők figyelembe azok az elfogadható szavatolótőke-elemek, amelyek a biztosító vagy a viszontbiztosító és: a kapcsolt vállalkozás,

- a részesedő vállalkozás,

- a részesedő vállalkozás,

- a részesedő vállalkozásának másik kapcsolt vállalkozása közötti kölcsönös finanszírozásból származnak.

Továbbá nem vehetők figyelembe azok, a biztosító vagy a viszontbiztosító kapcsolódó biztosítójának vagy kapcsolódó viszontbiztosítójának elfogadható szavatolótőke-elemei, amelyekre a módosított szavatoló tőke számítása történik, ha a kérdéses elem a biztosítónak vagy a viszontbiztosítónak egy másik kapcsolt vállalkozásával történő kölcsönös finanszírozásból származik.

A kölcsönös finanszírozás különösen akkor áll fenn, amikor a biztosító, vagy a viszontbiztosító vagy annak egyik kapcsolt vállalkozása részesedéssel rendelkezik egy olyan vállalkozásban, vagy kölcsönt nyújt annak a vállalkozásnak, amely közvetlenül vagy közvetetten rendelkezik az első vállalkozások szavatolótőke-követelményeinek fedezeteként engedélyezhető elemmel.

E. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a módosított szavatoló tőke olyan gyakorisággal történő kiszámításáról, ahogyan azt a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK és a 2005/68/EK irányelv meghatározza a biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatoló tőkéjének kiszámítására. Az eszközök és kötelezettségek értékét a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK, és a 2005/68/EK irányelv vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően kell értékelni.

2. A SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA

2.1. Kapcsolódó biztosítók és kapcsolódó viszontbiztosítók

A módosított szavatoló tőke számítása a mellékletben meghatározott általános alapelveknek és módszereknek megfelelően történik.

Ha a biztosító vagy a viszontbiztosító több kapcsolódó biztosítóval vagy kapcsolódó viszontbiztosítóval rendelkezik, a módosított szavatolótőke számítása az összes módszer esetén az összes ilyen kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító beszámításával történik.

Követő részesedések esetén (például ha a biztosító vagy a viszontbiztosító egy olyan másik biztosító vagy viszontbiztosító részesedő vállalkozása, amely egyben egy biztosító vagy egy viszontbiztosító részesedő vállalkozása) a módosított szavatolótőke-számítás minden egyes olyan részesedő biztosító és viszontbiztosító szintjén történik, amely legalább egy kapcsolódó biztosítóval vagy kapcsolódó viszontbiztosítóval rendelkezik.

A tagállamok lemondhatnak a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéje számításáról:

- ha a biztosító vagy viszontbiztosító egy olyan másik biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozása, amely ugyanabban a tagállamban rendelkezik engedéllyel, és ezt a kapcsolt vállalkozást figyelembe veszik a részesedő biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéje számításakor, vagy

- ha a biztosító vagy viszontbiztosító egy olyan biztosítási holdingtársaság kapcsolt vállalkozása, amelynek alapító okirat szerinti székhelye ugyanabban a tagállamban van, mint a biztosítóé vagy a viszontbiztosítóé, és mind a holding biztosítótársaságot, mind a kapcsolódó biztosítót vagy a kapcsolódó viszontbiztosítót figyelembe veszik az elvégzett számítás során.

A tagállamok a biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításáról akkor is lemondhatnak, ha az olyan másik biztosító, viszontbiztosító vagy biztosítási holdingtársaság kapcsolódó biztosítója vagy kapcsolódó viszontbiztosítója, amelynek alapító okirat szerinti székhelye másik tagállamban található, és ha az érintett tagállamok illetékes hatóságai megegyeztek abban, hogy az utóbbi tagállam illetékes hatóságának megadják a kiegészítő felügyelet gyakorlásának a jogát.

A lemondó nyilatkozat mindegyik esetben csak akkor adható meg, ha az illetékes hatóságok meggyőződtek arról, hogy a számítással érintett biztosítók vagy viszontbiztosítók elfogadható szavatolótőke-elemeit megfelelően megosztották az említett vállalkozások között.

A tagállamok előírhatják, hogy ha a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító alapító okirat szerinti székhelye nem abban a tagállamban található, mint azé a biztosítóé vagy viszontbiztosítóé, amelyre vonatkozóan a módosított szavatolótőke-számítás elvégzése megtörténik, a kapcsolt vállalkozásra vonatkozó számítás a szavatolótőke-helyzetet a másik tagállam illetékes hatóságainak értékelése szerint veszi figyelembe.

2.2. Közvetítő biztosítási holdingtársaságok

A közvetítő biztosítási holdingtársaság helyzetét veszik figyelembe az olyan biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításakor, amely kapcsolódó biztosítóban, kapcsolódó viszontbiztosítóban nem tagországbeli biztosítóban vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban biztosítási holdingtársaság útján részesedéssel rendelkezik. Az e mellékletben leírt általános alapelveknek és módszereknek megfelelve, kizárólag a számítás céljából, a biztosítási holdingtársaságot úgy kell kezelni, mintha nulla szavatolótőke-követelményre kötelezett biztosító vagy viszontbiztosító lenne, és ugyanolyan feltételektől függne, mint amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikke, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke, vagy a 2005/68/EK irányelv 36. cikke szabályoz az elfogadható szavatolótőke-elemek szempontjából.

2.3. Nem tagországbeli kapcsolódó biztosítók és nem tagországbeli viszontbiztosítók

Az olyan biztosító vagy viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének a számításakor, amely nem tagországbeli biztosítóban vagy nem tagországbeli viszontbiztosítóban részesedő vállalkozás, a harmadik ország biztosítóját a mellékletben leírt általános alapelveket és módszereket alkalmazva, kizárólag e számítás céljából, a kapcsolódó biztosítóhoz vagy a kapcsolódó viszontbiztosítóhoz hasonlóan kell kezelni.

Ha azonban az a harmadik ország, amelyben ez a vállalkozás alapító okirat szerinti székhellyel rendelkezik, a tevékenység folytatását engedélyhez köti, illetve a 73/239/EGK, a 2002/83/EK, vagy a 2005/68/EK irányelvben szabályozott szavatolótőke-követelményhez legalább hasonló előírásokat alkalmaz a szavatoló tőke tekintetében, a fedezeti elemeket is figyelembe véve, a tagállamok előírhatják, hogy a számítás a kérdéses harmadik ország által szabályozott módon vegye figyelembe a vállalkozás tekintetében a szavatolótőke-követelményt és az annak fedezeteként engedélyezhető elemeket.

2.4. Kapcsolt hitelintézetek, befektetési vállalkozások és pénzügyi intézmények

A hitelintézetben, befektetési vállalkozásban vagy pénzügyi intézményben részesedő vállalkozásnak minősülő biztosító vagy viszontbiztosító korrigált fizetőképességének számítása során megfelelően alkalmazandók a 73/239/EGK irányelv 16. cikkében, a 2002/83/EK irányelv 27. cikkében és a 2005/68/EK irányelv 36. cikkében az ilyen részesedések levonására vonatkozóan megállapított szabályok, valamint azok a rendelkezések, amelyek értelmében a tagállamok meghatározott feltételek mellett engedélyezhetik alternatív módszerek alkalmazását és eltekinthetnek az ilyen részesedések levonásától.

2.5. A szükséges információ hiánya

Ha az illetékes hatóságok részére a módosított fizetőképesség számításához szükséges információ bármilyen okból nem hozzáférhető arra a biztosítóra vagy viszontbiztosítóra vonatkozóan, amelynek kapcsolt vállalkozása valamelyik tagállamban vagy harmadik országban rendelkezik alapító okirat szerinti székhellyel, ennek a vállalkozásnak a részesedő biztosítóban vagy viszontbiztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a módosított elfogadható szavatolótőke-elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem ismerhető el a módosított elfogadható szavatolótőke-elemként.

3. SZÁMÍTÁSI MÓDSZEREK

1. módszer: Levonásos és összesítő módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete a következők különbsége

i. az összege:

a) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményére figyelembe vehető elemeknek, és

b) a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeiben a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító arányos részesedésének,

valamint

ii. az alábbiak összege:

a) a kapcsolódó biztosítónak vagy a kapcsolódó viszontbiztosítónak a részesedő biztosítóban vagy a részesedő viszontbiztosítóban meglévő könyv szerinti értéke, és

b) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye, és

c) a kapcsolt biztosító vagy a kapcsolt viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének arányos részesedése.

Ha a kapcsolódó biztosítóban vagy a kapcsolódó viszontbiztosítóban való részesedést részben vagy egészben közvetett tulajdon alkotja, a ii. alpont a) tétele magában foglalja ennek a közvetett tulajdonnak az értékét figyelembe véve a releváns követő érdekeltségeket; és az i. alpont b) és c) tételei magában foglalja a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító elfogadható szavatolótőke-elemeinek megfelelő arányos részesedést.

2. módszer: Követelmény-levonásos módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete a következők különbsége:

i. a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményére figyelembe vehető elemek összege

valamint

ii. az alábbiak összege:

a) a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye, és

b) a kapcsolódó biztosító vagy a kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének arányos részesedése.

Az elfogadható szavatolótőke-elemek értékelésekor az irányelv értelmezésében a részesedések értékelése „equity”-módszerrel történik a 78/660/EGK irányelv 59. cikke (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott lehetőségnek megfelelően.

3. módszer: Konszolidált beszámolón alapuló módszer

A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított szavatoló tőkéjének számítása a konszolidált pénzügyi beszámoló alapján történik. A részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító módosított fizetőképességi helyzete az alábbiak közötti különbség: a konszolidált adatok alapján számított elfogadható szavatolótőke-elemek és

a) vagy a konszolidált pénzügyi beszámoló készítéséhez alkalmazott százalékos részesedés alapján a részesedő biztosító vagy a részesedő viszontbiztosító szavatolótőke-követelményének és a kapcsolódó biztosító vagy kapcsolódó viszontbiztosító szavatolótőke-követelménye arányos részesedésének az összege;

b) vagy a konszolidált adatok alapján számított szavatolótőke-követelmény.

Az elfogadható szavatolótőke-elemek és a konszolidált adatokon alapuló szavatolótőke-követelmény kiszámításánál a 73/239/EGK, 91/674/EGK, 2002/83/EK, és 2005/68/EK irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

II. MELLÉKLET

KIEGÉSZÍTŐ FELÜGYELET AZOKRA A BIZTOSÍTÓKRA ÉS VISZONTBIZTOSÍTÓKRA VONATKOZÓAN, AMELYEK BIZTOSÍTÁSI HOLDINGTÁRSASÁG, VISZONTBIZTOSÍTÓ, NEM TAGORSZÁGBELI BIZTOSÍTÓNAK VAGY NEM TAGORSZÁGBELI VISZONTBIZTOSÍTÓNAK A LEÁNYVÁLLALATAI

1. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy a mellékletben leírt módszert összehangolt módon alkalmazzák a 2. cikk (2) bekezdésében említett, különböző tagállamokban alapított két vagy több olyan biztosító vagy viszontbiztosító esetében, amelyek biztosítási holdingtársaság, viszontbiztosító, nem tagországbeli biztosító vagy nem-tagországbeli viszontbiztosítójának leányvállalatai.

Az illetékes hatóságok olyan gyakorisággal végzik a kiegészítő felügyeletet, ahogyan azt a 73/239/EGK, 91/674/EGK, a 2002/83/EK, és a 2005/68/EK irányelv a biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-számítása esetére meghatározza.

2. A tagállamok lemondhatnak a biztosítókra vagy viszontbiztosítókra vonatkozó, ebben a mellékletben előírt számításról,

- ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító egy másik biztosító vagy viszontbiztosító kapcsolt vállalkozása, és ha azt az ebben a mellékletben előírt, a másik vállalkozással kapcsolatban elvégzett számítása során figyelembe veszik,

- ha az érintett biztosító vagy viszontbiztosító és az ugyanabban a tagállamban engedélyezett egy vagy több biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, és a biztosítót vagy a viszontbiztosítót az ebben a mellékletben előírt, valamelyik másik anyavállalattal kapcsolatban elvégzett számítása során figyelembe veszik,

- ha az érintett biztosítónak vagy viszontbiztosítónak és egy másik tagállamban engedélyezett egy vagy több biztosítónak vagy viszontbiztosítónak az anyavállalata ugyanaz a biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító, és a 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően olyan megállapodás jött létre, amely a melléklet tárgyát képező kiegészítő felügyelet gyakorlásának jogát egy másik tagállam felügyelő hatóságának adja meg.

Követő részesedések esetén (például: olyan biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem tagországbeli viszontbiztosító esetén, amelynek tulajdonosa egy másik biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy viszontbiztosító) a tagállamok a mellékletben előírt számításokat csak a biztosító vagy a viszontbiztosító olyan utolsó anyavállalatának a szintjén alkalmazhatják, amely biztosítási holdingtársaság, nem tagországbeli biztosító vagy nem-tagországbeli viszontbiztosító.

3. Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az I. mellékletben leírtakhoz hasonló számításokat a biztosítási holdingtársaság, a nem tagországbeli biztosító vagy a nem tagországbeli viszontbiztosító szintjén elvégzik.

A hasonlóság abban áll, hogy az I. mellékletben leírt általános alapelveket és módszereket a biztosítási holdingtársaság, a nem tagországbeli biztosító vagy a nem tagországbeli viszontbiztosító szintjén kell alkalmazni.

Kizárólag ennek a számításnak a céljából az anyavállalatot úgy kell kezelni, mintha olyan biztosító vagy viszontbiztosító lenne, amely:

- ha biztosítási holdingtársaságról van szó, nulla szavatolótőke-követelmény vonatkozik rá,

- ha nem tagországbeli biztosítóról vagy nem-tagországbeli viszontbiztosítóról van szó, az I. melléklet 2.3. szakaszában szabályozott alapelveknek megfelelően meghatározott szavatolótőke-követelmény vonatkozik rá,

és ugyanolyan feltételek vonatkoznak rá, mint amelyeket a 73/239/EGK irányelv 16. cikk, a 2002/83/EK irányelv 27. cikke vagy a 2005/68/EK irányelv 36. cikke az elfogadható szavatolótőke-elemek tekintetében megállapít.

4. A szükséges információ hiánya

Ha az illetékes hatóságok részére bármilyen okból az e mellékletben előírt számításhoz szükséges információ hozzáférhetetlen arra a vállalkozásra vonatkozóan, amelynek kapcsolt vállalkozása valamelyik tagállamban vagy harmadik országban rendelkezik bejegyzett székhellyel, ennek a vállalkozásnak a részesedő biztosítóban szerepeltetett könyv szerinti értékét le kell vonni a mellékletben előírt számításra figyelembe vehető elemekből. Ebben az esetben az ilyen részesedéssel kapcsolatos nem realizált nyereség nem alkalmazható a számításra alkalmazható elemként.

ò új szöveg

IV. MELLÉKLET

Szavatolótőke-szükséglet (SCR) STANDARD FORMULA

1. Az alapvető szavatolótőke-szükséglet kiszámítása

A 104. cikk (1) bekezdésében meghatározott alapvető szavatolótőke-szükséglet számítási módja a következő:

[pic]

ahol SCR i az i kockázati modult jelöli és SCR j a j kockázati modult jelöli, és ahol „ i,j ” azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számítás során az SCR i és az SCR j a következőkkel helyettesítendő:

- SCR nem-élet jelöli a nem-életbiztosítási kockázati modult;

- SCR élet jelöli az életbiztosítási kockázati modult;

- SCR különös egészség jelöli a különös egészségbiztosítási kockázati modult;

- SCR piac jelöli a piaci kockázati modult;

- SCR partner jelöli a másik szerződő fél nemfizetésének (partnerkockázat) kockázati modulját.

A Corr i,j jelöli az alábbi korrelációs mátrix i sorában és j oszlopában meghatározott elemet:

j i | Piaci | Partner | Élet | Különös egészség | Nem-élet |

Piaci | 1 | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 0,25 |

Partner | 0,25 | 1 | 0,25 | 0,25 | 0,5 |

Élet | 0,25 | 0,25 | 1 | 0,25 | 0 |

Különös egészség | 0,25 | 0,25 | 0,25 | 1 | 0 |

Nem-élet | 0,25 | 0,5 | 0 | 0 | 1 |

2. A nem-életbiztosítási kockázati modul számítása

A 105. cikk (2) bekezdésében meghatározott nem-életbiztosítási kockázati modul számítási módja a következő:

[pic]

ahol SCR i az i almodul és SCR j a j almodul, és ahol az „ i,j ” azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és j minden lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCR i és az SCR j a következőkkel helyettesítendő:

- SCR né díjazás és tartalék jelöli a nem-életbiztosítási díjazási és tartalék kockázati almodult;

- SCR né katasztrófa jelöli a nem-életbiztosítási katasztrófakockázati almodult.

3. Az életbiztosítási kockázati modul számítása

A 105. cikk (3) bekezdésében meghatározott életbiztosítási kockázati modul a számítási módja a következő:

[pic]

ahol SCR i az i almodul és SCR j a j almodul, és ahol az „ i,j ” azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és j minden lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCRi és az SCRj a következőkkel helyettesítendő:

- SCR halandóság a halandósági kockázati almodul;

- SCR hosszú élet a hosszú élet kockázati almodul;

- SCR rokkantság a rokkantsági-betegségi kockázati almodul;

- SCR élet költség az életbiztosítási költségkockázati almodul;

- SCR felülvizsgálat a felülvizsgálati kockázati almodul;

- SCR törlés a törlési kockázati almodul;

- SCR élet katasztrófa az életbiztosítási katasztrófakockázati almodul.

4. Az egészségbiztosítási kockázati modul számítása

A 105. cikk (4) bekezdésében meghatározott különös egészségbiztosítási kockázati modul számítási módja a következő:

[pic]

ahol SCR i az i almodul és SCR j a j almodul, és ahol „ i,j ” azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCR i és az SCR j a következőkkel helyettesítendő:

- SCR egészség díjazás és tartalék az egészségbiztosítási díjazási és tartalék kockázati almodul;

- SCR egészség költség az egészségbiztosítási költségkockázati almodul;

- SCR egészség járvány az egészségbiztosítási járvány-kockázati almodul.

5. A piaci kockázati modul számítása

A 105. cikk (5) bekezdésében meghatározott piaci kockázati modul számítási módja a következő:

[pic]

ahol SCR i az i almodul és az SCR j a j almodul, és ahol „ i,j ” azt jelenti, hogy a különböző tagok összege az i és a j összes lehetséges kombinációját lefedi. A számításban az SCR i és az SCR j a következőkkel helyettesítendő:

- SCR kamatláb a kamatlábkockázati almodul;

- SCR részvény a részvénypiaci kockázati almodul;

- SCR ingatlan az ingatlanpiaci kockázati almodul;

- SCR kamatrés a kamatréskockázati almodul;

- SCR koncentráció a piaci kockázatkoncentráció almodul;

- SCR deviza a devizaárfolyam-kockázati almodul.

ê 92/49/EGK 44. cikk (2) bekezdés (kiigazított szöveg)

V. MELLÉKLET

√ NEM-ÉLETBIZTOSÍTÁSI ÁGAZATCSOPORTOK A 157. CIKK ALKALMAZÁSÁBAN Õ

Az ágazatcsoportok meghatározása a következő:

1. Baleset- és betegségbiztosítás (1. és 2. ágazat az I. mellékletben),

2. gépjármű-biztosítás (3., 7 és 10. ágazat az I. mellékletben, a 10. ágazatra vonatkozó számadatokat a – fuvarozói felelősségbiztosítás kivételével – külön kell megadni),

3. tűz- és egyéb vagyoni kár (8. és 9. ágazat az I. mellékletben),

4. légi, tengeri és fuvarozási biztosítás (4., 5., 6., 7., 11 és 12. ágazat az I. mellékletben),

5. általános felelősségbiztosítás (13. ágazat az I. mellékletben),

6. hitel- és kezességbiztosítás (14. és 15. ágazat az I. mellékletben),

7. egyéb ágazatok (16., 17. és 18. ágazat az I. mellékletben).

ê

VI. MELLÉKLET

A. rész

Hatályon kívül helyezett irányelvek későbbi módosításaik jegyzékével(a 312. cikkben említettek)

A 64/225/EGK tanácsi irányelv (HL 56., 1964.4.4., 878. o.) |

Az 1973-as csatlakozási okmány I. mellékletének III.(G)(1) pontja (HL L 236., 2003.9.23., 342. o.) |

A 73/239/EGK első tanácsi irányelv (HL L 228., 1973.8.16., 3. o.) |

A 76/580/EGK tanácsi irányelv (HL L 189., 1976.7.13., 13. o.) | csak az 1. cikk |

A 84/641/EGK tanácsi irányelv (HL L 339., 1984.12.27., 21. o.) | csak az 1–14. cikk |

A 87/343/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 1987.7.4., 72. o.) |

A 87/344/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 1987.7.4., 77. o.) | csak a 9. cikk |

A 88/357/EGK második tanácsi irányelv (HL L 172., 1988.7.4., 1. o.) | csak a 9., 10. és 11. cikk |

A 90/618/EGK tanácsi irányelv (HL L 330., 1990.11.29., 44. o.) | csak a 2., 3. és 4. cikk |

A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.) | csak a 4., 5., 6., 7., 9., 10., 11., 13., 14., 17., 18., 24., 32., 33. és 53. cikk |

A 95/26/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.) | csak a 2. cikk (2) bekezdésének harmadik francia bekezdése és a 3. cikk (1) bekezdése |

A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) | csak a 8. cikk |

A 2002/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 77., 2002.3.20., 17. o.) |

A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) | csak a 22. cikk |

A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) | csak a 4. cikk |

A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) | csak az 57. cikk |

A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 363., 2006.12.20., 238. o.) | csak a melléklet I. pontja |

A 73/240/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1973.8.16., 20. o.) |

A 76/580/EGK tanácsi irányelv (HL L 189., 1976.7.13., 13. o.) |

A 78/473/EGK tanácsi irányelv (HL L 151., 1978.6.7., 25. o.) |

A 84/641/EGK tanácsi irányelv (HL L 339., 1984.12.27., 21. o.) |

A 87/344/EGK tanácsi irányelv (HL L 185., 1987.7.4., 77. o.) |

A 88/357/EGK második tanácsi irányelv (HL L 172., 1988.7.4., 1. o.) |

A 90/618/EGK tanácsi irányelv (HL L 330., 1990.11.29., 44. o.) | csak az 5–10. cikk |

A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.) | csak a 12. cikk (1) bekezdése, a 19., 23., 27., 30., 34., 35., 36., 37., 39., 40., 42., 43., 44., 45. és 46. cikk |

A 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 181., 2000.7.20., 65. o.) | csak a 9. cikk |

A 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) | csak a 3. cikk |

A 92/49/EGK tanácsi irányelv (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.) |

A 95/26/EGK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 168., 1995.7.18., 7. o.) | csak a 2. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdése, a 4. cikk (1), (3) és (5) bekezdése és az 5. cikk második francia bekezdése |

A 2000/64/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 290., 2000.11.17., 27. o.) | csak a 2. cikk |

A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) | csak a 24. cikk |

A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) | csak a 6. cikk |

A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) | csak az 58. cikk |

A 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) | csak az 1. cikk |

A 98/78/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 330., 1998.12.5., 1. o.) |

A 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) | csak a 28. cikk |

A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) | csak a 7. cikk |

A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) | csak az 59. cikk |

A 2001/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 110., 2001.4.20., 28. o.) |

A 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 345., 2002.12.19., 1. o.) |

A 2004/66/EK tanácsi irányelv (HL L 168., 2004.5.1., 35. o.) | csak a melléklet II. pontja |

A 2005/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) | csak a 8. cikk |

A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) | csak a 60. cikk |

A 2006/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 363., 2006.12.20., 238. o.) | csak a melléklet III. pontja |

A 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 247., 2007.9.21., 1. o) | csak a 2. cikk |

A 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) |

A 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 247., 2007.9.21., 1. o) | csak a 4. cikk |

A 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 247., 2007.9.21., 1. o) |

B. rész

A nemzeti jogba való átültetésre vonatkozó határidők jegyzéke(a 312. cikkben említettek)

Irányelv | Átültetés határideje | Alkalmazás határideje |

64/225/EGK | 2002. november 17. |

73/239/EGK | 1975. január 31. |

73/240/EGK | 1976. december 31. |

76/580/EGK | 1976. december 31. |

78/473/EGK | 1979. december 3. | 1980. június 3. |

84/641/EGK | 1987. június 30. | 1988. január 1. |

87/343/EGK | 1990. január 1. | 1990. július 1. |

87/344/EGK | 1990. január 1. | 1990. július 1. |

88/357/EGK | 1989. december 30. | 1990. június 30. |

90/618/EGK | 1992. május 20. | 1992. november 20. |

92/49/EGK | 1993. december 31. | 1994. július 1. |

95/26/EGK | 1996. július 18. | 1996. július 18. |

98/78/EK | 2000. június 5. |

2000/26/EK | 2002. november 17. | 2002. november 17. |

2000/64/EK | 2002. november 17. | 2002. november 17. |

2001/17/EK | 2003. április 20. |

2002/13/EK | 2003. szeptember 20. |

2002/83/EK | 2003. szeptember 20. |

2004/66/EK | 2004. május 1. |

2002/87/EK | 2004. augusztus 10. |

2005/1/EK | 2005. május 13. |

2005/14/EK | 2005. május 11. |

2005/68/EK | 2007. december 10. |

2006/101/EK | 2007. január 1. |

2007/44/EK | 2009. március 21. |

〉

VII. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

73/239/EGK

irányelv | 78/473/EGK

irányelv | 87/344/EGK

irányelv | 88/357/EGK

irányelv | 92/49/EGK

irányelv | 98/78/EK

irányelv | 2001/17/EK

irányelv | 2002/83/EK

irányelv | 2005/68/EK

irányelv | 2007/44/EK

irányelv | ez az irányelv | |1. cikk (1) bekezdés | | | |2. cikk | |1. cikk (1) bekezdés |2. cikk első mondat |1. cikk (1) bekezdés | |1. cikk, 2. cikk (2) bekezdés és 269. cikk | |1. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (2) bekezdés | |1. cikk (3) bekezdés | | | | | | | | | |--- | |2. cikk (1) bekezdés a)–c) pont | | | | | | | | | |--- | |2. cikk (1) bekezdés d) pont | | | | | | |3. cikk (4) bekezdés | | |3. cikk | |2. cikk (1) bekezdés e) pont | | | | | | | | | |--- | |2. cikk (2) bekezdés a) pont | | | | | | | | | |5. cikk (1) bekezdés | |2. cikk (2) bekezdés b) pont | | | | | | | | | |5. cikk (2) bekezdés | |2. cikk (2) bekezdés c) pont | | | | | | | | | |5. cikk (3) bekezdés | |2. cikk (2) bekezdés d) pont | | | | | | | | | |5. cikk (4) bekezdés | |2. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés | | | | | | | | | |6. cikk | |2. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés | | | | | | | | | |15. cikk (4) bekezdés | |3. cikk (1) bekezdés 1–2. albekezdés | | | | | | | | | |--- | |3. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés | | | | | | | | | |14. cikk (3) bekezdés | |3. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | | |7. cikk | |4. cikk első mondat | | | | | | | | | |8. cikk első mondat | |4. cikk a) pont | | | | | | | | | |8. cikk (2) bekezdés | |4. cikk b) pont | | | | | | | | | |--- | |4. cikk c) pont | | | | | | | | | |8. cikk (3) bekezdés | |4. cikk d) pont | | | | | | | | | |8. cikk (5) bekezdés | |4. cikk e) pont | | | | | | | | | |--- | |4. cikk f) pont | | | | | | | | | |8. cikk (1) bekezdés | |

4. cikk g) pont | | | | | | | | | |8. cikk (4) bekezdés | |5. cikk a) pont | | | | | | | | | |--- | |5. cikk b) pont | | | | | | |1. cikk (1) bekezdés o) pont | | |--- | |5. cikk c) pont | | | | | | |1. cikk (1) bekezdés p) pont | | |132. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés | |5. cikk d) pont | | | | | | | | | |--- | |6. cikk | | | |4. cikk | | |4. cikk |3. cikk | |14. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés a) és b) pont | |7. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | | | |5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | | |5. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | | |15. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | |7. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont | | | |5. cikk (2) bekezdés második albekezdés a) pont | | | | | |15. cikk (3) bekezdés első albekezdés | |7. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont | | | |5. cikk (2) bekezdés második albekezdés b) pont | | | | | |--- | |8. cikk (1) bekezdés a) pont | | | |6. cikk (1) bekezdés a) pont | | |6. cikk (1) bekezdés a) pont |I. melléklet | |IIIA. és B. melléklet | |8. cikk (1) bekezdés a) pont utolsó bekezdés | | | | | | | | | |17. cikk (2) bekezdés | |8. cikk (1) bekezdés b) pont | | | |6. cikk (1) bekezdés b) pont | | |6. cikk (1) bekezdés b) pont |6. cikk a) pont | |18. cikk (1) bekezdés a) pont | |8. cikk (1) bekezdés c) pont | | | |6. cikk (1) bekezdés c) pont | | |6. cikk (1) bekezdés c) pont |6. cikk b) pont | |18. cikk (1) bekezdés c) pont | |8. cikk (1) bekezdés d) pont | | | |6. cikk (1) bekezdés d) pont | | |6. cikk (1) bekezdés d) pont |6. cikk c) pont | |18. cikk (1) bekezdés d) pont | |8. cikk (1) bekezdés e) pont | | | |6. cikk (1) bekezdés e) pont | | |6. cikk (1) bekezdés e) pont |6. cikk d) pont | |18. cikk g) pont | |8. cikk (1) bekezdés f) pont | | | | | | | | | |18. cikk h) pont | |8. cikk (1) bekezdés 2–4. albekezdés | | | | | | |6. cikk (2) bekezdés |7. cikk | |19. cikk | |8. cikk (1a) bekezdés | | | | | | |6. cikk (3) bekezdés |8. cikk | |20. cikk | |8. cikk (2) bekezdés | | | |6. cikk (2) bekezdés | | |6. cikk (4) bekezdés | | |18. cikk (2) bekezdés | |8. cikk (3) bekezdés első albekezdés | | | |6. cikk (3) bekezdés első albekezdés | | |6. cikk (5) bekezdés harmadik albekezdés |9. cikk (1) bekezdés | |21. cikk (4) bekezdés | |8. cikk (3) bekezdés második albekezdés | | | |6. cikk (3) bekezdés második albekezdés és 29. cikk első albekezdés első mondat | | |6. cikk (5) bekezdés első albekezdés |9. cikk (2) bekezdés | |21. cikk (1) bekezdés első albekezdés | |8. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés | | | |6. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés és 29. cikk második albekezdés | | | | | |21. cikk (2) bekezdés | |8. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés | | | |6. cikk (3) bekezdés negyedik albekezdés | | | | | |21. cikk (3) bekezdés | |8. cikk (4) bekezdés | | | |6. cikk (4) bekezdés | | |6. cikk (6) bekezdés |10. cikk | |22. cikk | |9. cikk a)–d) pont | | | |7. cikk a)–d) pont | | |7. cikk a)–d) pont |11. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont | |23. cikk (1) bekezdés a), c), d) és e) pont | |9. cikk e) és f) pont | | | |7. cikk e) és f) pont | | | |11. cikk (2) bekezdés a) és b) pont | |23. cikk (2) bekezdés e) pont | |9. cikk g) és h) pont | | | |7. cikk g) és h) pont | | |7. cikk f) és g) pont |11. cikk (2) bekezdés c) és d) pont | |23. cikk (2) bekezdés a) és d) pont | |10. cikk (1) bekezdés | | | |32. cikk (1) bekezdés | | |40. cikk (1) bekezdés | | |143. cikk (1) bekezdés első albekezdés | |10. cikk (2) bekezdés első albekezdés | | | |32. cikk (2) bekezdés első albekezdés | | |40. cikk (2) bekezdés | | |143. cikk (2) bekezdés | |10. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | | |32. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | | | | |143. cikk (3) bekezdés | |10. cikk (3) bekezdés | | | |32. cikk (3) bekezdés | | |40. cikk (3) bekezdés | | |144. cikk (1) és (2) bekezdés | |10. cikk (4) bekezdés | | | |32. cikk (4) bekezdés | | |40. cikk (4) bekezdés | | |144. cikk (3) bekezdés első albekezdés | |10. cikk (5) bekezdés | | | |32. cikk (5) bekezdés | | |40. cikk (5) bekezdés | | |144. cikk (3) bekezdés második albekezdés | |10. cikk (6) bekezdés | | | |32. cikk (6) bekezdés | | |40. cikk (6) bekezdés | | |143. cikk (4) bekezdés | |11. cikk | | | |33. cikk | | | | | |--- | |12. cikk | | | |56. cikk | | |9. cikk |13. cikk | |25. cikk | |12a. cikk | | | | | | |9a. cikk |14. cikk és 60. cikk (2) bekezdés | |26. cikk | |13. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | | | |9. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés | | |10. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés első albekezdés |15. cikk (1) és (2) bekezdés | |29. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés első albekezdés és (3) bekezdés | |13. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | | |9. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | | | | |29. cikk (2) bekezdés második albekezdés | |13. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés | | | | | | |10. cikk (2) bekezdés második albekezdés |60. cikk (3) bekezdés | |31. cikk (1) bekezdés | |13. cikk (3) bekezdés | | | |9. cikk (3) bekezdés | | |10. cikk (3) bekezdés |15. cikk (4) bekezdés | |--- | |14. cikk | | | |10. cikk | | |11. cikk |16. cikk | |32. cikk | |15. cikk (1) bekezdés, (2) bekezdés és (3) bekezdés második albekezdés | | | |17. cikk | | |20. cikk (1)–(3) bekezdés és (4) bekezdés második albekezdés |32. cikk (1) és (3) bekezdés | |75–85. cikk | |15. cikk (3) bekezdés első albekezdés | | | | | | |20. cikk (4) bekezdés első albekezdés |32. cikk (2) bekezdés | |132. cikk (2) bekezdés és 171. cikk | |15a. cikk | | | |18. cikk | | | |33. cikk | |--- | |16. cikk | | | | | | |27. cikk |35. cikk, 36. cikk és 60. cikk (8) bekezdés | |86–99. cikk | |16a. cikk | | | | | | |28. cikk |37–39. cikk és 60. cikk (9) bekezdés | |100-125. cikk | |17. cikk (1) bekezdés | | | | | | |29. cikk (1) bekezdés |40. cikk (1) bekezdés | |126. cikk és 127. cikk (1) bekezdés a)–c) pont és (2) bekezdés | |17. cikk (2) bekezdés | | | | | | |29. cikk (2) bekezdés |40. cikk (2) bekezdés | |127. cikk (1) bekezdés d) pont | |17a. cikk | | | | | | |30. cikk |41. cikk | |--- | |17b. cikk | | | | | | |28. cikk és 28a. cikk |60. cikk (10) bekezdés | |--- | |18. cikk | | | | | | |31. cikk | | |--- | |19. cikk (1) bekezdés | | | | | | |13. cikk (1) bekezdés |17. cikk (1) bekezdés | |33. cikk (1) bekezdés | |19. cikk (1a) bekezdés | | | | | | | | | |33. cikk (2) bekezdés | |19. cikk (2) bekezdés | | | |11. cikk (2) bekezdés | | |13. cikk (2) bekezdés |17. cikk (2) bekezdés | |33. cikk (3) bekezdés | |19. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont | | |10. cikk |11. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont | | |13. cikk (3) bekezdés, első albekezdés és második albekezdés a) és b) pont |17. cikk (3) és (4) bekezdés, első albekezdés a) és b) pont | |34. cikk (1)–(3), (5), (6) és (7) bekezdés | |19. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont | | |10. cikk |11. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont | | |13. cikk (3) bekezdés második albekezdés c) pont |17. cikk (4) bekezdés első albekezdés c) pont | |34. cikk (8) bekezdés | |19. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés | | |10. cikk |11. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés | | |13. cikk (3) bekezdés harmadik albekezdés |17. cikk (4) bekezdés második albekezdés | |35. cikk (2) bekezdés b) pont | |20. cikk (1) bekezdés | | | | | | |37. cikk (1) bekezdés |42. cikk (1) bekezdés | |135. cikk | |20. cikk (2) bekezdés első albekezdés | | | |13. cikk (2) bekezdés első albekezdés | | |37. cikk (2) bekezdés első albekezdés |42. cikk (2) bekezdés első albekezdés | |--- | |20. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | | |13. cikk (2) bekezdés második albekezdés | | |37. cikk (2) bekezdés második albekezdés |42. cikk (2) bekezdés második albekezdés | |136. cikk (4) bekezdés | |20. cikk (3) bekezdés első albekezdés | | | |13. cikk (3) bekezdés első albekezdés | | |37. cikk (3) bekezdés első albekezdés |42. cikk (3) bekezdés első albekezdés | |--- | |20. cikk (3) bekezdés második albekezdés | | | |13. cikk (3) bekezdés második albekezdés | | |37. cikk (3) bekezdés második albekezdés |42. cikk (3) bekezdés második albekezdés | |137. cikk (3) bekezdés | |20. cikk (4) bekezdés | | | |13. cikk (4) bekezdés | | | | | |--- | |20. cikk (5) bekezdés | | | |13. cikk (5) bekezdés | | |37. cikk (5) bekezdés |42. cikk (4) bekezdés | |138. cikk | |20a. cikk (1) bekezdés első albekezdés első mondat | | | | | | |38. cikk (1) bekezdés első mondat |43. cikk (1) bekezdés | |136. cikk (2) bekezdés, 137. cikk (2) bekezdés | |20a. cikk (1) bekezdés első albekezdés második mondat a)–d) pont | | | | | | |38. cikk (1) bekezdés második mondat a)–d) pont |43. cikk (2) bekezdés a)–d) pont | |140. cikk (1) bekezdés | |20a. cikk (1) bekezdés első albekezdés második mondat e) pont | | | | | | |38. cikk (1) bekezdés második mondat e) pont |43. cikk (2) bekezdés e) pont | |--- | |20a. cikk (2) bekezdés | | | | | | |38. cikk (2) bekezdés | | |--- | |20a. cikk (3) bekezdés | | | | | | |38. cikk (3) bekezdés |43. cikk (4) bekezdés | |140. cikk (2) bekezdés | |20a. cikk (4) bekezdés | | | | | | |38. cikk (4) bekezdés |43. cikk (5) bekezdés | |--- | |20a. cikk (5) bekezdés | | | | | | |38. cikk (5) bekezdés |43. cikk (6) bekezdés | |140. cikk (3) bekezdés | |21. cikk | | |11. cikk (1) bekezdés | | | | | | |--- | |22. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont | | | |14. cikk | | |39. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont |44. cikk (1) bekezdés, első albekezdés a), b) és d) pont | |142. cikk (1) bekezdés a), b) és d) pont | |22. cikk (1) bekezdés első albekezdés c) pont | | | | | | |39. cikk (1) bekezdés első albekezdés c) pont |44. cikk (1) bekezdés első albekezdés c) pont | |142. cikk (1) bekezdés c) pont | |22. cikk (1) bekezdés második albekezdés első mondat | | | | | | |39. cikk (1) bekezdés második albekezdés első mondat |44. cikk (1) bekezdés második albekezdés | |142. cikk (2) bekezdés első albekezdés | |22. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, második mondat | | | | | | |39. cikk (1) bekezdés, második albekezdés, első mondat | | |142. cikk (2) bekezdés második albekezdés | |22. cikk (2) bekezdés | | | | | | |39. cikk (2) bekezdés |44. cikk (2) bekezdés | |142. cikk (3) bekezdés | |23. cikk (1) bekezdés | | | | | | |51. cikk (1) bekezdés | | |160. cikk (1) bekezdés | |23. cikk (2) bekezdés a)–f) és h) pont | | | | | | |51. cikk (2) bekezdés | | |160. cikk (2) bekezdés a)–f) és h) pont | |23. cikk (2) bekezdés h) pont | | | | | | | | | |161. cikk (2) bekezdés g) pont | |24. cikk első albekezdés első mondat | | | | | | |54. cikk első albekezdés első mondat | | |163. cikk első mondat | |24. cikk első albekezdés második mondattól harmadik albekezdésig | | | | | | |54. cikk első albekezdés második mondattól harmadik albekezdésig | | |--- | |25. cikk | | | | | | |55. cikk | | |164. cikk | |26. cikk | | | | | | |56. cikk | | |165. cikk | |27. cikk első albekezdés | | | | | | |52. cikk (2) bekezdés első albekezdés | | |166. cikk első albekezdés | |27. cikk második albekezdés | | | | | | | | | |166. cikk második albekezdés | |28. cikk | | | | | | |52. cikk (3) bekezdés | | |168. cikk | |28a. cikk | | | |53. cikk | | |53. cikk | | |162. cikk | |29. cikk | | | | | | |57. cikk | | |169. cikk | |29a. cikk (1) bekezdés | | | | | | |58. cikk első albekezdés | | |174. cikk 1–3. albekezdés | |29a. cikk (2) bekezdés | | | | | | |58. cikk második albekezdés | | |--- | |29b. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | | | |59. cikk (1) és (2) bekezdés |52. cikk (1) és (2) bekezdés | |175. cikk (1) és (2) bekezdés | |29b. cikk (3)–(6) bekezdés | | | | | | |59. cikk (3)–(6) bekezdés |52. cikk (3) és (4) bekezdés | |--- | |30. cikk (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont | | | | | | | | | |--- | |30. cikk (2) bekezdés b) pont | | | | | | | | | |306. cikk (1) bekezdés | |30. cikk (3) és (4) bekezdés | | | | | | | | | |306. cikk (2) bekezdés | |30. cikk (5) bekezdés | | | | | | | | | |306. cikk (4) bekezdés | |31. cikk | | | | | | | | | |--- | |32. cikk | | | | | | | | | |--- | |33. cikk | | |28. cikk | | | |62. cikk |54. cikk (2) bekezdés | |301. cikk (2) és (3) bekezdés | |34. cikk |9. cikk | |29. cikk | |11. cikk (5) bekezdés | |6. cikk (5) bekezdés negyedik albekezdés | |6. cikk |--- | |35. cikk |10. cikk |10. cikk |32. cikk

|57. cikk (1) bekezdés |11. cikk (1)–(3) bekezdés |31. cikk (1) és (2) bekezdés |69. cikk (1)–(4) bekezdés |64. cikk (1) bekezdés |7. cikk (1) bekezdés |310. cikk (1) bekezdés | |36. cikk |11. cikk |11. cikk |33. cikk

|57. cikk (2) bekezdés |11. cikk (4) bekezdés |31. cikk (3) bekezdés |70. cikk |64. cikk (2) bekezdés |7. cikk (2) bekezdés |310. cikk (2) bekezdés | |37. cikk | | |34. cikk | | | | | | |--- | |38. cikk |12. cikk |12. cikk

|35. cikk |58. cikk |13. cikk |33. cikk |74. cikk |66. cikk |9. cikk |313. cikk | |Melléklet, A. rész | | | | | | | | | |15. cikk (2) bekezdés második albekezdés és I. melléklet | |Melléklet, A. rész, B. rész | | | | | | | | | |I. melléklet | |Melléklet, C. rész | | | | | | | | | |16. cikk | |Melléklet, D. rész | | | | | | | | | |--- | | |1. cikk (1) bekezdés első albekezdés | | | | | | | | |188. cikk (1) bekezdés | | |1. cikk (1) bekezdés második albekezdés | | | | | | | | |188. cikk (2) bekezdés | | |1. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | |--- | | |2. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | |188. cikk (1) bekezdés | | |2. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | |188. cikk (4) bekezdés | | |3. cikk | | | | | | | | |189. cikk | | |4. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | |190. cikk első és második albekezdés | | |4. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | |--- | | |5. cikk | | | | | | | | |191. cikk | | |6. cikk | | | | | | | | |193. cikk | | |7. cikk | | | | | | | | |192. cikk | | |8. cikk | | | | | | | | |194. cikk | | | |1. cikk | | | | | | | |--- | | | |2. cikk | | | | | | | |196. cikk | | | |3. cikk (1) bekezdés | | | | | | | |197. cikk | | | |3. cikk (2) bekezdés első albekezdés első mondat | | | | | | | |198. cikk (1) bekezdés első albekezdés | | | |3. cikk (2) bekezdés a)–c) pont | | | | | | | |198. cikk (2)–(4) bekezdés | | | |3. cikk (3) bekezdés | | | | | | | |198. cikk (1) bekezdés második albekezdés | | | |4. cikk | | | | | | | |199. cikk | | | |5. cikk | | | | | | | |200. cikk | | | |6. cikk | | | | | | | |201. cikk | | | |7. cikk | | | | | | | |202. cikk | | | |8. cikk | | | | | | | |203. cikk | | | |9. cikk | | | | | | | |16. cikk (2) bekezdés | | | | |1. cikk | | | | | | |--- | | | | |2. cikk a) és b), e) pont | | | | | | |--- | | | | |2. cikk c) pont | | | |1. cikk (1) bekezdés c) pont |2. cikk (1) bekezdés e) pont | |--- | | | | |2. cikk d) pont | | | | | | |13. cikk (10) bekezdés | | | | |2. cikk f) pont |1. cikk e) pont | | |1. cikk (1) bekezdés h) pont | | |--- | | | | |3. cikk | | | |1. cikk b) pont második mondat | | |143. cikk (1) bekezdés második albekezdés | | | | |4. cikk | | | | | | |185. cikk | | | | |6. cikk | | | | | | |--- | | | | |7. cikk (1) bekezdés a)–e) pont | | | | | | |--- | | | | |7. cikk (1) bekezdés f) pont |27. cikk | | | | | |--- | | | | |7. cikk (1) bekezdés g) ponttól 7. cikk (3) bekezdésig | | | | | | |--- | | | | |8. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | | | |177. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | |8. cikk (3) bekezdés | | | | | | |--- | | | | |8. cikk (4) bekezdés a) és c) pont |30. cikk (1) bekezdés | | | | | |--- | | | | |8. cikk (4) bekezdés d) pont | | | | | | |177. cikk (3) bekezdés | | | | |8. cikk (5) bekezdés | | | | | | |177. cikk (4) és (5) bekezdés | | | | |12. cikk | | | | | | |--- | | | | |12a. cikk (1)–(3) bekezdés | | | | | | |148. cikk | | | | |12a. cikk (4) bekezdés első albekezdés | | | | | | |149. cikk | | | | |12a. cikk (4) bekezdés 2–6. albekezdés | | | | | | |150. cikk | | | | |14. cikk |34. cikk | | |41. cikk | | |145. cikk | | | | |16. cikk (1) bekezdés első és második albekezdés |35. cikk | | |42. cikk | | |146. cikk (1), (3) és (4) bekezdés | | | | |16. cikk (1) bekezdés harmadik albekezdés |35. cikk | | | | | |146. cikk (2) bekezdés | | | | |17. cikk |36. cikk | | |43. cikk | | |147. cikk | | | | |26. cikk | | | | | | |--- | | | | |27. cikk | | | | | | |--- | | | | |31. cikk | | | | | | |302. cikk | | | | |31. cikk | | | |68. cikk (2) bekezdés | | |303. cikk | | | | |I. melléklet |23. cikk | | |II. melléklet | | |--- | | | | |2A. melléklet | | | | | | |--- | | | | |2B. melléklet | | | | | | |--- | | | | |5., 9., 10. és 11. cikk | | | | | | |--- | | | | | |1. cikk a) pont |1. cikk a) pont |2. cikk a) pont |1. cikk (1) bekezdés a) pont | | |13. cikk (1) bekezdés | | | | | |1. cikk b) pont | | |1. cikk (1) bekezdés b) pont |2. cikk (1) bekezdés d) pont | |13. cikk (9) bekezdés | | | | | |1. cikk c) pont | |2. cikk e) pont |1. cikk (1) bekezdés e) pont |2. cikk (1) bekezdés f) pont | |13. cikk (6) bekezdés a) pont | | | | | |1. cikk d) pont | | |1. cikk (1) bekezdés f) pont |2. cikk (1) bekezdés g) pont | |--- | | | | | |1. cikk f) pont | | |1. cikk (1) bekezdés i) pont |2. cikk (1) bekezdés i) pont | |13. cikk (14) bekezdés | | | | | |1. cikk g) pont | | |1. cikk (1) bekezdés j) pont |2. cikk (1) bekezdés j) pont | |13. cikk (17) bekezdés, 24. cikk (2) bekezdés és 62. cikk | | | | | |1. cikk h) pont |1. cikk d) pont | |1. cikk (1) bekezdés k) pont |2. cikk (1) bekezdés k) pont | |13. cikk (12) bekezdés | | | | | |1. cikk i) pont |1. cikk e) pont | |1. cikk(1) bekezdés l) pont |2. cikk (1) bekezdés l) pont | |13. cikk (13) bekezdés | | | | | |1. cikk j) pont | | |1. cikk (1) bekezdés m) pont | | |13. cikk (18) bekezdés | | | | | |1. cikk k) pont |1. cikk k) pont |2. cikk h) pont |1. cikk (1) bekezdés n) pont |2. cikk (1) bekezdés m) pont | |13. cikk (8) bekezdés | | | | | |1. cikk l) pont | | |1. cikk (1) bekezdés r) pont |2. cikk (1) bekezdés n) pont | |13. cikk (15) bekezdés | | | | | |1. cikk l) pont a) alpont |1. cikk f) pont | |1. cikk (1) bekezdés r) pont i. alpont |2. cikk (1) bekezdés n) pont i. alpont | |13. cikk (16) bekezdés | | | | | |1. cikk l) pont b) alpont | | |1. cikk (1) bekezdés r) pont ii. alpont |2. cikk (1) bekezdés n) pont ii. alpont | |13. cikk (14) bekezdés | | | | | |3. cikk | | | | | |186. cikk | | | | | |8. cikk | | | | | |24. cikk (1) bekezdés | | | | | |12. cikk (2) bekezdés | | |14. cikk (1) bekezdés |18. cikk | |39. cikk (1) bekezdés | | | | | |12. cikk (3)–(6) bekezdés | | |14. cikk (2)–(5) bekezdés | | |39. cikk | | | | | |15. cikk (1) és (2) bekezdés | | |15. cikk (1) és (2) bekezdés |19. cikk (1) bekezdés | |56. cikk | | | | | |15. cikk (3) bekezdés | | |15. cikk (3) bekezdés |22. cikk | |60. cikk | | | | | |15. cikk (4) bekezdés | | |15. cikk (4) bekezdés |23. cikk | |61. cikk | | | | | |15a. cikk | | |15a. cikk |19. cikk (2)–(8) bekezdés | |57. cikk (1)–(7) bekezdés | | | | | |15b. cikk | | |15b. cikk |19a. cikk | |58. cikk | | | | | |15c. cikk | | |15c. cikk |20. cikk | |59. cikk | | | | | |16. cikk (1) bekezdés | | |16. cikk (1) bekezdés |24. cikk | |63. cikk | | | | | |16. cikk (2) bekezdés | | |16. cikk (2) bekezdés |25. cikk | |64. cikk | | | | | |16. cikk (3) bekezdés | | |16. cikk (3) bekezdés |26. cikk | |65. cikk | | | | | |16. cikk (4) bekezdés | | |16. cikk (4) bekezdés |27. cikk | |66. cikk | | | | | |16. cikk (5) bekezdés | | |16. cikk (5) bekezdés |28. cikk (1) bekezdés | |67. cikk (1) bekezdés | | | | | |16. cikk (5b) bekezdés 1–4. albekezdés | | |16. cikk (7) bekezdés 1–4. albekezdés |28. cikk (3) bekezdés 1–4. albekezdés | |67. cikk (3) bekezdés | | | | | |16. cikk (5b) bekezdés ötödik albekezdés | | |16. cikk (7) bekezdés ötödik albekezdés |28. cikk (3) bekezdés ötödik albekezdés | |67. cikk (4) bekezdés | | | | | |16. cikk (7) bekezdés hatodik albekezdés | | |16. cikk (7) bekezdés hatodik albekezdés | | |66. cikk (4) bekezdés | | | | | |16. cikk (5c) bekezdés | | |16. cikk (8) bekezdés |29. cikk | |69. cikk | | | | | |16. cikk (6) bekezdés | | |16. cikk (6) bekezdés |28. cikk (2) bekezdés | | 67. cikk (2) bekezdés | | | | | |16a. cikk (1) bekezdés a) pont | | |17. cikk (1) bekezdés a) pont |31. cikk (1) bekezdés első albekezdés | |71. cikk (1) bekezdés a)–c) pont | | | | | |16a. cikk (1) bekezdés b) pont | | |17. cikk (1) bekezdés b) pont |31. cikk (1) bekezdés második albekezdés | |71. cikk (1) bekezdés második albekezdés | | | | | |16a. cikk (2) bekezdés | | |17. cikk (2) bekezdés |31. cikk (2) bekezdés | |71. cikk (2) bekezdés | | | | | |20. cikk | | |22. cikk | | |--- | | | | | |21. cikk | | |23. cikk |34. cikk (1)–(3) bekezdés | |--- | | | | | |22. cikk | | |24. cikk |34. cikk (4) bekezdés | |--- | | | | | |25. cikk | | | | | |--- | | | | | |28. cikk | | |33. cikk | | |178. cikk | | | | | |29. cikk | | | | | |179. cikk (1) és (3) bekezdés | | | | | |30. cikk (2) bekezdés | | | | | |179. cikk (2) bekezdés | | | | | |31. cikk | | | | | |181. cikk | | | | | |38. cikk | | |44. cikk | | |151. cikk | | | | | |39. cikk (2) és (3) bekezdés | | |45. cikk | | |152. cikk | | | | | |40. cikk (2) bekezdés | | |46. cikk (1) bekezdés | | |153. cikk (8) bekezdés | | | | | |40. cikk (3) bekezdés | | |46. cikk (2) bekezdés | | |153. cikk (1) bekezdés | | | | | |40. cikk (4), (6)–(8) és (10) bekezdés | | |46. cikk (3), (5)–(7) és (9) bekezdés | | |153. cikk (2), (4)–(6) és (9) bekezdés | | | | | |40. cikk (5) bekezdés | | |46. cikk (4) bekezdés | | |153. cikk (3) bekezdés | | | | | |40. cikk (9) bekezdés | | |46. cikk (8) bekezdés | | |153. cikk (7) bekezdés | | | | | |41. cikk | | |47. cikk | | |154. cikk | | | | | |42. cikk (2) bekezdés | | |48. cikk | | |158. cikk | | | | | |43. cikk (2) és (3) bekezdés | | | | | |182. cikk | | | | | |44. cikk (2) bekezdés | | |49. cikk | | |157. cikk és V. melléklet | | | | | |45. cikk (2) bekezdés | | | | | |187. cikk | | | | | |46. cikk (2) bekezdés | | |50. cikk | | |155. cikk | | | | | |47-50. cikk | | | | | |--- | | | | | |51. cikk | | |64. cikk |56. cikk | |--- | | | | | |51. cikk utolsó francia bekezdés | | | | |1. cikk (4) bekezdés |57. cikk (8) bekezdés | | | | | |52. cikk | | | | | |--- | | | | | |54. cikk | | | | | |204. cikk | | | | | |55. cikk | | | | | |205. cikk | | | | | |24. és 26. cikk | | | | | |--- | | | | | |12. cikk (1) bekezdés, 19., 33., 37. cikk, 39. cikk (1) bekezdés, 40. cikk (1) bekezdés, 42. cikk (1) bekezdés, 43. cikk (1) bekezdés, 44. cikk (1) bekezdés, 45. cikk (1) bekezdés, 46. cikk (1) bekezdés | | | | | |--- | | | | | | |1. cikk b) pont | | | | |13. cikk (2) bekezdés | | | | | | |1. cikk c) pont | |1. cikk (1) bekezdés s) pont |2. cikk (1) bekezdés c) pont | |13. cikk (3) bekezdés | | | | | | |1. cikk g) pont | | | | |210. cikk (1) bekezdés a) pont | | | | | | |1. cikk h) pont | | | | |210. cikk (1) bekezdés b) pont | | | | | | |1. cikk i) pont | | |59. cikk (2) bekezdés a) pont i. alpont | |210. cikk (1) bekezdés e) pont | | | | | | |1. cikk j) pont | | |59. cikk (2) bekezdés a) pont j) alpont | |210. cikk (1) bekezdés f) pont | | | | | | |1. cikk l) pont | | |59. cikk (2) bekezdés b) pont | |13. cikk (4) bekezdés | | | | | | |2. cikk | | |59. cikk (3) bekezdés | |211. cikk | | | | | | |3. cikk | | |59. cikk (3) bekezdés | |212. cikk | | | | | | |4. cikk | | |59. cikk (3) bekezdés | |251. cikk | | | | | | |5. cikk (1) bekezdés

| | |59. cikk (4) bekezdés | |250. cikk | | | | | | |5. cikk (2) bekezdés | | | | |258. cikk (1) bekezdés | | | | | | |6. cikk | | |59. cikk (5) bekezdés | |258. cikk (2) bekezdés, 259. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | | | |7. cikk | | |59. cikk (5) bekezdés | |253. cikk (1) bekezdés, 256. cikk, 257. cikk | | | | | | |8. cikk | | |59. cikk (5) bekezdés | |249. cikk, 250. cikk és 262. cikk (1) bekezdés | | | | | | |9. cikk | | |59. cikk (6) bekezdés | |216. cikk, 217. cikk és 262. cikk (1) bekezdés | | | | | | |10. cikk | | |59. cikk (7) bekezdés | |216. cikk, 217. cikk, 262. cikk (1) bekezdés, 263–265. cikk | | | | | | |10a. cikk | | |59. cikk (8) bekezdés | |266. cikk | | | | | | |10b. cikk | | | | |261. cikk | | | | | | |12. cikk |32. cikk |73. cikk |65. cikk |8. cikk (1) bekezdés |312. cikk | | | | | | |I. melléklet | | |59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet | |213–215. cikk, 218–246 cikk | | | | | | |II. melléklet | | |59. cikk (9) bekezdés és II. melléklet | |213-215. cikk, 218-247 cikk | | | | | | | |1. cikk (2) bekezdés | | | |269. cikk

| | | | | | | |2. cikk b) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés b) pont

| | | | | | | |2. cikk c) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés c) pont | | | | | | | |2. cikk d) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés d) pont | | | | | | | |2. cikk f) pont | |2. cikk (1) bekezdés h) pont | |13. cikk (7) bekezdés | | | | | | | |2. cikk g) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés a) pont | | | | | | | |2. cikk i) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés e) pont | | | | | | | |2. cikk j) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés f) pont | | | | | | | |2. cikk k) pont | | | |270. cikk (1) bekezdés g) pont | | | | | | | |3. cikk | | | |--- | | | | | | | |4. cikk | | | |271. cikk | | | | | | | |5. cikk | | | |272. cikk | | | | | | | |6. cikk | | | |273. cikk | | | | | | | |7. cikk | | | |274. cikk | | | | | | | |8. cikk | | | |275. cikk | | | | | | | |9. cikk | | | |276. cikk | | | | | | | |10. cikk | | | |277. cikk | | | | | | | |11. cikk | | | |279. cikk | | | | | | | |12. cikk | | | |280. cikk | | | | | | | |13. cikk | | | |281. cikk | | | | | | | |14. cikk | | | |282. cikk | | | | | | | |15. cikk | | | |283. cikk | | | | | | | |16. cikk | | | |284. cikk | | | | | | | |17. cikk | | | |285. cikk | | | | | | | |18. cikk | | | |286. cikk | | | | | | | |19. cikk | | | |287. cikk | | | | | | | |20. cikk | | | |288. cikk | | | | | | | |21. cikk | | | |289. cikk | | | | | | | |22. cikk | | | |290. cikk | | | | | | | |23. cikk | | | |291. cikk | | | | | | | |24. cikk | | | |292. cikk | | | | | | | |25. cikk | | | |293. cikk | | | | | | | |26. cikk | | | |294. cikk | | | | | | | |27. cikk | | | |295. cikk | | | | | | | |28. cikk | | | |296. cikk | | | | | | | |29. cikk | | | |297. cikk | | | | | | | |30. cikk (1) bekezdés | | | |270. cikk (2) bekezdés | | | | | | | |30. cikk (2) bekezdés | | | |298. cikk | | | | | | | |melléklet | | | |278. cikk | | | | | | | | |1. cikk (1) bekezdés d) pont | | |--- | | | | | | | | |1. cikk (1) bekezdés g) pont | | |13. cikk (11) bekezdés | | | | | | | | |1. cikk (1) bekezdés q) pont | | |--- | | | | | | | | |1. cikk (2) bekezdés |2. cikk (3) bekezdés | |--- | | | | | | | | |2. cikk | | |2. cikk (3) bekezdés | | | | | | | | |3. cikk (1), (2), (3) és (8) bekezdés | | |9. cikk | | | | | | | | |3. cikk (5) és (7) bekezdés | | |10. cikk | | | | | | | | |3. cikk (6) bekezdés | | |--- | | | | | | | | |5. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés | | |15. cikk (2) bekezdés harmadik albekezdés és (3) bekezdés második albekezdés | | | | | | | | |6. cikk (5) bekezdés második albekezdés | | |21. cikk (1) bekezdés második albekezdés | | | | | | | | |7. cikk e) pont | | |23. cikk (2) bekezdés f) pont | | | | | | | | |8. cikk |12. cikk | |24. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | |12. cikk | | |206. cikk | | | | | | | | |16. cikk (9) bekezdés |30. cikk | |68. cikk | | | | | | | | |18. cikk (1)–(6) bekezdés | | |72. cikk | | | | | | | | |18. cikk (7) bekezdés | | |---- | | | | | | | | |19. cikk (1) bekezdés első albekezdés, első francia bekezdés | | |73. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | |19. cikk (1) bekezdés második albekezdés, második francia bekezdés | | |73. cikk (3) bekezdés második albekezdés | | | | | | | | |19. cikk (1) bekezdés második albekezdéstől (3) bekezdésig | | |73. cikk (4)–(7) bekezdés | | | | | | | | |21. cikk | | |207. cikk | | | | | | | | |25. cikk | | |--- | | | | | | | | |26. cikk | | |--- | | | | | | | | |32. cikk | | |--- | | | | | | | | |34. cikk | | |180. cikk | | | | | | | | |35. cikk | | |184. cikk | | | | | | | | |36. cikk (1) bekezdés | | |183. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | |36. cikk (2) bekezdés | | |183. cikk (4) bekezdés első mondat | | | | | | | | |36. cikk (3) bekezdés | | |183. cikk (6) bekezdés | | | | | | | | |36. cikk (4) bekezdés | | |183. cikk (7) bekezdés | | | | | | | | |41. cikk | | |145. cikk | | | | | | | | |42. cikk (1)–(3) bekezdés | | |146. cikk (1), (3) és (4) bekezdés | | | | | | | | |43. cikk | | |147. cikk | | | | | | | | |45. cikk | | |--- | | | | | | | | |48. cikk | | |158. cikk | | | | | | | | |49. cikk | | |157. cikk | | | | | | | | |51. cikk (2) bekezdés a)–g) pont | | |160. cikk (2) bekezdés a)–e), g) és h) pont | | | | | | | | |51. cikk (3) és (4) bekezdés | | |161. cikk | | | | | | | | |52. cikk (1) bekezdés | | |167. cikk | | | | | | | | |55. cikk (1) és (2) bekezdés | | |164. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | | | | | |56. cikk | | |165. cikk | | | | | | | | |59. cikk (1) és (2) bekezdés |52. cikk (1) és (2) bekezdés | |175. cikk (1) és (2) bekezdés | | | | | | | | |59. cikk (3) és (6) bekezdés |52. cikk (3) és (4) bekezdés | |--- | | | | | | | | |60. cikk (1) bekezdés | | |306. cikk (2) bekezdés második és harmadik albekezdés | | | | | | | | |60. cikk (2) bekezdés | | |306. cikk (3) bekezdés | | | | | | | | |61. cikk | | |299. cikk | | | | | | | | |65. cikk |55. cikk | |304. cikk | | | | | | | | |66. cikk | | |307. cikk | | | | | | | | |67. cikk |53. cikk | |300. cikk | | | | | | | | |68. cikk (1) bekezdés | | |--- | | | | | | | | |71. cikk | | |--- | | | | | | | | |72. cikk | | |311. cikk | | | | | | | | |I. melléklet | | |II. melléklet | | | | | | | | |III. melléklet | | |183. cikk (2)–(5) bekezdés | | | | | | | | |IV. melléklet | | |--- | | | | | | | | |V. melléklet | | |VI. melléklet | | | | | | | | |VI. melléklet | | |VII. melléklet | | | | | | | | | |1. cikk (2) bekezdés | |11. cikk | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés a) pont | |13. cikk (5) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés b) pont | |--- | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés h) pont | |13. cikk (7) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés o) pont | |13. cikk (21) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés p) pont | |13. cikk (22) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (1) bekezdés q) pont | |208. cikk (3) bekezdés | | | | | | | | | |2. cikk (2) bekezdés | |--- | | | | | | | | | |4. cikk (2) bekezdés | |15. cikk (5) bekezdés | | | | | | | | | |5. cikk | |17. cikk, IIIC. melléklet | | | | | | | | | |9. cikk (1) bekezdés | |21. cikk (4) bekezdés | | | | | | | | | |11. cikk (1) bekezdés b) pont | |23. cikk (1) bekezdés b) pont | | | | | | | | | |15. cikk (3) bekezdés | |31. cikk (2) bekezdés | | | | | | | | | |21. cikk | |---- | | | | | | | | | |45. cikk | |---- | | | | | | | | | |46. cikk | |209. cikk | | | | | | | | | |47. cikk | |156. cikk | | | | | | | | | |48. cikk | |159. cikk | | | | | | | | | |50. cikk | |173. cikk | | | | | | | | | |51. cikk | |174. cikk | | | | | | | | | |54. cikk (1) bekezdés | |301. cikk (1) bekezdés | | | | | | | | | |61. cikk | |309. cikk | | | | | | | | | |62. cikk | |12. cikk | | | | | | | | | |63. cikk | |308. cikk | | | | | | | | | |57., 58., 59. és 60. cikk, II. melléklet | |--- | | | | | | | | | | |1. cikk (4) bekezdés, 2. cikk (4) bekezdés és 4. cikk (6) bekezdés |57. cikk (8) bekezdés | | | | | | | | | | |8. cikk (2) bekezdés |315. cikk | |

[1] HL L 247, 2007.9.21., 1. o.

[2] HL 56., 1964.4.4., 878. o. Az 1972-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv

[3] HL L 228., 1973.8.16., 3. o. A legutóbb a 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) módosított irányelv.

[4] HL L 228., 1973.8.16., 20. o.

[5] HL L 189., 1976.7.13., 13. o.

[6] HL L 151., 1978.6.7., 25. o.

[7] HL L 339., 1984.12.27., 21. o.

[8] HL L 185., 1987.7.4., 77. o.

[9] HL L 172., 1988.7.4., 1. o. A legutóbb a 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv.

[11] HL L 330., 1998.12.5., 1. o. A legutóbb a 2005/68/EK irányelvvel (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) módosított irányelv.

[12] HL L 110., 2001.4.20., 28. o.

[13] HL L 345., 2002.12.19., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv.

[14] HL L 323, 2005.12 9., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv.

[15] HL L 247, 2007.9.21., 1. o.

[16] HL L 235., 2003.9.23., 10. o.

[17] HL C [...].

[18] HL C [...].

[19] HL C [...].

[20] HL C [...].

[21] HL L 228., 1973.8.16., 3. o. A legutóbb a 2005/68/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) módosított irányelv.

[22] HL L 151., 1978.6.7., 25. o.

[23] HL L 185., 1987.7.4., 77. o.

[24] HL L 172., 1988.7.4., 1. o. A legutóbb a 2005/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[25] HL L 228., 1992.8.11., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv.

[26] HL L 330., 1998.12.5., 1. o. A legutóbb a 2005/68/EK irányelvvel (HL L 323., 2005.12.9., 1. o.) módosított irányelv.

[27] HL L 110., 2001.4.20., 28. o.

[28] HL L 345., 2002.12.19., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv

[29] HL L 323, 2005.12 9., 1. o. A legutóbb a 2007/44/EK irányelvvel (HL L 247., 2007.9.21., 1. o.) módosított irányelv

[30] HL L 247, 2007.9.21., 1. o.

[31] HL L 103., 1972.5.2., 1. o. A legutóbb a 2005/14/EK irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[32] HL L 193., 1983.7.18., 1. o. A legutóbb a 2006/99/EK irányelvvel (HL L 363., 2006.12.20., 137. o.) módosított irányelv.

[33] HL L 8., 1984.1.11., 17. o. A legutóbb a 2005/14/EK irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[34] HL L 145., 2004.4.30., 1. o. A legutóbb a 2006/31/EK irányelvvel (HL L 114., 2006.4.27., 60. o.) módosított irányelv.

[35] HL L 177., 2006.6.30., 1. o. A 2007/18/EK irányelvvel (HL L 87., 2007.3.28., 9. o.) módosított irányelv.

[36] HL L 181., 2000.7.20., 65. o. A legutóbb a 2005/14/EK irányelvvel (HL L 149., 2005.6.11., 14. o.) módosított irányelv.

[37] HL L 35., 2003.2.11., 1. o. A 2005/1/EK irányelvvel (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) módosított irányelv.

[38] HL L 3., 2004.1.7., 30. o.

[39] HL L 157., 2006.6.9., 87. o.

[40] HL L 184., 1999.7.17., 23. o. A 2006/512/EK határozattal (HL L 200., 2006.7.22., 11. o.) módosított határozat.

[41] HL 56., 1964.4.4., 878. o., az 1972-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv

[42] HL L 228., 1973.8.16., 20. o.

[43] HL L 189., 1976.7.13., 13. o.

[44] HL L 339., 1984.12.27., 21. o.

[45] HL L 193., 1983.7.18., 1. o.

[46] HL L 145., 2004.4.30., 1. o.

[47] HL L 327., 1975.12.19., 4. o.

[48] HL L 103., 1972.5.2., 1. o.

[49] HL L 8., 1984.1.11., 17. o.

[50] A hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló, 2000. március 20-i 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 126., 2000.5.26., 1. o.). A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[51] HL L 177., 2006.6.30., 1. o.

[52] HL L 35., 2002.2.11., 1. o.

[53] A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2003. június 3-i 2003/41/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 235., 2003.9.23., 10. o.).

[54] Az értékpapírok hivatalos tőzsdei jegyzésre történő bevezetéséről és az ilyen értékpapírokról közzéteendő információkról szóló, 2001. május 28-i 2001/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 184., 2001.7.6., 1. o.). A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[55] HL L 181., 2000.7.20., 65. o.

[56] HL L 375., 1985.12.31., 3. o.

[57] HL L 3, 2004.1.7., 30. o.

[58] HL L 126., 1984.5.12., 20. o.

[59] HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

[60] HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A 2000/28/EK irányelvvel (HL L 275., 2000.10.27., 37. o.) módosított irányelv.

[61] HL L 322., 1977.12.17., 30. o. A legutóbb a 89/646/EGK irányelvvel (HL L 386., 1989.12.30., 1. o.) módosított irányelv.

[62] HL L 386., 1989.12.30., 14. o.

[63] HL L 374., 1991.12.31., 7. o.

[64] HL L 330., 1998.12.5., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.) módosított irányelv

[65] HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[66] HL L 141., 1993.6.11., 27. o. Legutóbb a 2002/87/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.).

[67] HL L 141., 1993.6.11., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[68] HL L 35., 2003.2.11., 1. o. A legutóbb 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[69] HL L 35., 2003.2.11.

[70] HL L 374., 1991.12.31., 32. o.

[71] Az életbiztosítás körén kívül eső közvetlen biztosításra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/49/EGK tanácsi irányelv (harmadik nem-életbiztosítási irányelv) (HL L 228., 1992.8.11., 1. o.). A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[72] HL L 181., 2000.7.20., 65. o.

[73] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[74] HL L 228., 1973.8.16., 3. o.

[75] HL L 78., 1977.3.26., 17. o.

[76] Az értékpapírok területén nyújtott befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelv (HL L 141., 1993.6.11., 27. o.) A legutóbb a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 35., 2003.2.11., 1. o.) módosított irányelv.

[77] A befektetési cégek és hitelintézetek tőkemegfeleléséről szóló, 1993. március 15-i 93/6/EGK tanácsi irányelv (HL L 141., 1993.6.11., 1. o.). A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[78] HL L 323, 2005.12 9., 1. o.

[79] A Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló konszolidált beszámolókról szóló, 1983. június 13-i 83/349/EGK hetedik tanácsi irányelv (HL L 193., 1983.7.18., 1. o.). Legutóbb az 1994-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

[80] A Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontján alapuló, a meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolóiról szóló, 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelv (HL L 222., 1978.8.14., 11. o.). Legutóbb az 1994-es csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

[81] HL L 35, 2003.2 11., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv (HL L 79., 2005.3.24., 9. o.).

[82] HL L 345, 2002.12 19., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[83] HL L 126, 2000.5.26 ., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[84] HL L 141, 1993.6 11., 27. o. A legutóbb a 2002/87/EK irányelvvel módosított irányelv.

[85] HL L 228, 1992.8 11., 1. o. A legutóbb a 2005/1/EK irányelvvel módosított irányelv.

[86] HL L 189., 1976.9.13., 13. o.

[87] HL L 3., 2004.1.7., 34. o.

[88] HL L 294., 2001.11.10., 1. o.