52008DC0570

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 19.9.2008

COM(2008) 570 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

a szárított-takarmány-ágazatról

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK

a szárított-takarmány-ágazatról

BEVEZETÉS

Az 1234/2007/EK tanácsi rendelet 184. cikke (1) bekezdésének (amely átvette a szárított takarmány piacának közös szervezéséről szóló 1786/2003/EK rendelet 23. cikkének rendelkezését) megfelelően a Bizottságnak – a szárított takarmány közös piacszervezésének értékelése alapján – 2008. szeptember 30-ig jelentést kell benyújtania a Tanácsnak az ágazatról. A jelentésnek foglalkoznia kell a hüvelyesek és egyéb zöldtakarmányok termőterületeinek fejlődésével, a szárított takarmányok termelésével és a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása terén elért megtakarításokkal, és a jelentéshez szükség esetén megfelelő javaslatokat kell csatolni.

E jelentés készítésekor a Bizottság figyelembe vette a szárított-takarmány-ágazatról készített külső értékelő jelentést[1].

A TÁMOGATÁSI RENDSZER LEÍRÁSA

Előzmények

Az 1067/74/EGK tanácsi rendelet – a fehérjében gazdag takarmány belföldi kínálatának növelése céljából – 1974. április 1-jével létrehozta a szárított takarmány közös piaci szervezését. Egységes szintű támogatás került bevezetésre az április 1-jétől a következő év március 31-éig tartó gazdasági évre vonatkozóan. Az előállított szárított takarmány akkor volt jogosult támogatásra, ha nedvesség- és fehérjetartalom tekintetében megfelelt bizonyos minőségi előírásoknak.

Egy 1978-ban lezajlott felülvizsgálatot követően fogadták el az 1117/78/EGK tanácsi rendeletet. Annak érdekében, hogy a termelők számára biztosított legyen a tisztességes haszon elérése, ez a rendelet irányárat állapított meg. A napon szárított takarmány is jogosulttá vált – a dehidratált takarmány támogatásánál alacsonyabb mértékű – támogatásra, mivel a harmadik országokból származó takarmány e termék esetében is versenyhelyzetet teremtett.

A termelés az 1980-as években folyamatosan nőtt. Ez az összes kiadás ellenőrizhetetlenné váló növekedését eredményezte, mivel a támogatható mennyiségre vonatkozóan nem állapítottak meg felső határt. Ezért a költségek féken tartása és az uniós termelés szintjének befolyásolása érdekében 1995-ben elfogadták a 603/95/EK tanácsi rendeletet. Maximális garantált mennyiség (maximum guaranteed quantity (MGQ)) került megállapításra mind a dehidratált takarmányra (4 412 400 tonna), mind a napon szárított takarmányra (443 500 tonna) vonatkozóan.

A 2003-as reform során az 1786/2003/EK tanácsi rendelettel a támogatási rendszer további módosítására került sor.

A jelenlegi támogatási rendszer

2008. április 1-je óta a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) állapítja meg a szárított takarmány piacának jelenlegi közös szervezését.

Az 1234/2007/EK rendelet, amelynek végrehajtása 2005-től kezdődött meg, átvette a korábbi, a 2003-as reformot követően a szárított takarmány közös piacának szervezését megállapító 1786/2003/EK tanácsi rendelet rendelkezéseit. Ennek értelmében a feldolgozók mind a dehidratált, mind a napon szárított takarmány esetében tonnánkénti 33 eurós támogatásban részesülnek. A kiadások ellenőrzése céljából gazdasági évenként a dehidratált és/vagy a napon szárított takarmányra vonatkozóan a tagállamok között felosztott, 4 960 723 tonnás maximális garantált mennyiség megállapítására került sor. A maximális garantált mennyiség túllépése esetén a támogatás az érintett tagállamra vonatkozóan a túllépés arányában csökken.

A támogathatósághoz a szárított takarmánynak nedvesség- és fehérjetartalom tekintetében meghatározott minőségi előírásoknak kell megfelelnie.

A 2003-as reformot követően a szárított takarmány feldolgozási támogatásának éves költségvetése a refom előtti körülbelül 300 millió EUR-t kitevő szintről 163 millió EUR-ra [33 EUR x 4,96 millió tonna (MGQ)] csökkent. A tényleges kiadások a 2005/2006-os gazdasági évben 152 millió EUR-t, a 2006/2007-es gazdasági évben pedig 143 millió EUR-t tettek ki. A költségvetésnek ez a kihasználatlansága arra vezethető vissza, hogy a támogatás mértéke tonnánként 33 EUR-ra csökkent, amelynek eredményeként visszaesett az előállított mennyiség.

2005-től a szárított takarmány feldolgozási támogatásának költségvetéséből 133 millió EUR függetlenné vált a termeléstől és beépült az egységes támogatási rendszerbe, amelynek keretében a termelők annak arányában kaptak jogosultságot, hogy a 2000–2002 közötti referencia-időszakban milyen mennyiségű takarmányt szállítottak a feldolgozóknak.

Tonnánkénti 110 eurós átlagos piaci értékkel számolva az EU 4,5 millió tonnás termelésének teljes piaci értéke 495 millió eurót tesz ki. A támogatás szintje (2006/2007-ben 143 millió EUR) a forgalomba hozott termék értékének (495 millió EUR) körülbelül 30%-át jelenti.

A kiadások tagállamonkénti megoszlását tekintve látható, hogy a támogatást főként Spanyolországban, Franciaországban és Olaszországban használták fel. Ebbe a három tagállamba került a 2006/2007-es támogatási költségvetés 86%-a. Németország, Hollandia, Dánia és az Egyesült Királyság együttesen a költségvetés 10,5%-át jelentő támogatást vett igénybe. Az új tagállamokban a szárított-takarmány-ágazat nem jelentős: 2006-ban az EU tíz új tagállama a költségvetésnek csupán az 1,6%-át használta fel.

A szárított takarmányra vonatkozó támogatási rendszer összetettsége komoly igazgatási terhet jelent a tagállamokban az állami szektor és a magánszféra számára egyaránt. A becslések szerint az igazgatással összefüggő költségek a tagállamokban eltérőek, egy tonnára vonatkoztatva 0,63 EUR (Franciaország) és 4,42 EUR (Olaszország) között mozognak.

A támogathatóság követelményeinek alakulása

1974 és 1999 között a Bizottság által megállapított, egymást követő végrehajtási szabályok azt írták elő, hogy a szárítóberendezések bemeneti pontjánál a levegő hőmérsékletének 93°C fokosnak kell lennie.

A szárított takarmány piacának közös szervezéséről szóló 603/95/EK tanácsi rendelet részletes alkalmazási szabályainak megállapításáról szóló 785/95/EK bizottsági rendelet módosításáról szóló 676/1999/EK bizottsági rendelet előírta, hogy a termékek ipari jellemzőinek biztosításához a szárítóberendezés bemeneti pontjánál a levegő hőmérsékletének legalább 350° C fokosnak kell lennie. Ez a magas hőmérsékletet előíró követelmény komoly műszaki akadályt jelentett (és korlátot az új feldolgozók számára), és lelassította a széna előszárítási módszereinek fejlesztését és a szárítóberendezések biomasszával történő fűtésének terjedését.

A 2003-as reformot követően az 1786/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló részletes szabályokat megállapító 382/2005/EK bizottsági rendelet – a kevésbé energiaintenzív módszerek ösztönzése és az alacsonyabb nedvességtartalmú zöldtakarmány felhasználásának elősegítése érdekében – a szárítóberendezések esetében előírt minimális hőmérsékletet 250° C-ra csökkentette. A hőmérséklet csökkentésére vonatkozó rendelkezés növelte a széna előszárítási módszereinek használatát, és lehetővé tette a biomassza felhasználását, amelynél a hőteljesítmény nem érheti el a 350°C fokot.

Továbbá az 1388/2007/EK rendelettel módosított 382/2005/EK bizottsági rendelet – az új kereskedelmi alkalmazások elősegítése, valamint a hatékonyabb és környezetkímélőbb gyártási módszerek kifejlesztésének megkönnyítése érdekében – a friss takarmány dehidratációja tekintetében megszüntette a szárítóberendezésekre vonatkozó műszaki előírásokat (a levegő hőmérséklete a szárítóberendezés bemeneti pontjánál, az áthaladás időtartama, a rétegek vastagsága).

A SZÁRÍTOTT-TAKARMÁNY-ÁGAZAT SZERKEZETE

Termőterület

Az Európai Unióban a felhasznált teljes takarmánymennyiségnek körülbelül a felét jelenti a zöldtakarmány, amelyet vagy közvetlen legeltetéssel használnak fel vagy állandó, illetve időszakos rétek vagy legelők lekaszálása, illetve egy- vagy többnyári növényi kultúrák (lucerna, lóhere, silókukorica, stb.) termesztése és betakarítása, majd az így előállított takarmány tartósítása révén nyernek.

A nyolc legfőbb termelőnek számító országban (Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Dánia, a Cseh Köztársaság, az Egyesült Királyság és Németország), amely a maximális garantált mennyiség 96%-át adja, a 2005/2006-os gazdasági évben a szárított takarmány előállítása céljából szerződéssel lekötött terület nagysága 430 400 hektár volt, ami az EU teljes zöldtakarmány-termelő területének mindössze az 1%-át jelenti. Ennek 80%-a, azaz 344 400 hektár lucernatermő terület (különösen Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban), 86 000 hektár pedig gyepterület (főként Németországban, Dániában és Hollandiában). Ez az EU teljes lucernatermő területének 24%-a, illetve a gyepterületek teljes területének 0,24%-a.

Bár az utóbbi évekre vonatkozóan nem állnak rendelkezésre megbízható adatok a szárított takarmány előállítása céljából szerződéssel lekötött terület nagyságáról, a becslések szerint ez a terület 2007/2008-ban körülbelül 415 000 hektárra csökkent (ez a 2005/2006-os évvel összehasonlítva 3,5%-os visszaesést jelent). Ezzel ellentétben a lucernatermő terület (hüvelyes takarmány) teljes nagysága az EU-ban változatlan maradt, miközben 2006/2007-ben a gyepterület összterülete 2005/2006-hoz képest 2%-kal növekedett.

Termelés

A három fő termelő (Franciaország, Spanyolország és Olaszország) adja az EU-27 közös piacszervezése keretében támogatott termelés 85%-át. Az EU termelésének kétharmada ezeken a tagállamokon belül három meghatározott területre összpontosul: Champagne-Ardenne (a francia termelés 80%-a), Aragónia és Katalónia (a spanyol termelés 75%-a), valamint Emilia Romagna és Veneto (az olasz termelés 75%-a). Ezekben a fő takarmánytermelő országokban a szárított takarmány előállítása céljából szerződéssel lekötött területen a 2005/2006-os gazdasági évben főként lucernát termesztettek (Franciaországban a terület 98%-án, Spanyolországban 97%-án, Olaszországban pedig 75%-án). Az északi országokban viszont a szárított takarmány előállítása céljából szerződéssel lekötött terület főként gyepterületekből áll (Németországban a terület 93%-a, Dániában 80%-a, Hollandiában 64%-a). Uniós szinten a szárított takarmány előállítása céljából szerződéssel lekötött terület 80%-a lucernatermő terület.

A nyolc fő termelő országban[2] körülbelül 60 000 mezőgazdasági termelő foglalkozik zöldtakarmány-termesztéssel feldolgozási támogatásra vonatkozó szerződés keretében. Ezekben az országokban 300 feldolgozóüzem működik, amelyek egyharmada Spanyolországban található.

Az EU 27 tagállamában a feldolgozó ágazatban a közvetlen foglalkoztatottság a becslések szerint 3 000 FTE (full-time equivalents – teljes munkaidős egyenérték), a közvetett foglalkoztatottság pedig 1 500 FTE.

A szárított takarmány jelentősége a takarmányiparban

A 2007/2008-as gazdasági évben az uniós támogatásra jogosult 4 439 000 tonna szárított takarmány körülbelül 700 000 tonna nyers fehérjével egyenértékű és az EU állatállománya által elfogyasztott összes nyers fehérje körülbelül 1%-át jelenti.

A szárított takarmány mintegy 30%-át az összetett-takarmány-ágazat használja fel, 70%-a pedig közvetlen fogyasztásra kerül. A becslések szerint az állatok ennek a mennyiségnek az egyik felét pellet, a másik felét bála formájában fogyasztják el.

Becslések szerint a szárított takarmány iránti kereslet 20%-ban a termék sajátos minőségéből ered (például a tejtermékágazat és a nyúltenyésztés esetében), míg 80%-ban a fehérje- és rosttartalom iránti igényt fejezi ki, ami más fehérje- és rostforrásokkal helyettesíthető. Ebből következik, hogy a szárított takarmányt más fehérjeforrásokkal – mint például a szója-, napraforgó- és repcemagliszttel – összehasonlítva versenyképes áron kell kínálni.

Szárítási technológiák (dehidratáció / napon szárított takarmány)

A közös piacszervezés keretében két, zöldtakarmány szárítására szolgáló eljárás részesül támogatásban: a dehidratálás és a napon történő szárítás.

Dehidratált takarmány

A dehidratálás, amely magas hőmérsékleten történő szárítási folyamat, a közös piacszervezés keretében támogatott vállalkozások által használt legfőbb ipari módszer. Az eljárás lényege, hogy a szárítóberendezésbe, amelyen a zöldtakarmány áthalad, befúvatással 250–900°C fokos levegőt juttatnak be. A forró levegő rendkívül gyors száradást biztosít, amely lehetővé teszi a zöldtakarmány fehérjetartalmának, energiaértékének és színének megőrzését.

A növény eredeti nedvességtartalma a betakarítás utáni előkezelési módszerektől, és régióktól függően változó: alacsonyabb lehet 40%-nál, ha a takarmány kaszálás után néhány órán át a talajon marad (Spanyolország, Olaszország), Európa északi vidékein azonban, ahol az ilyen előszárítás az időjárási feltételek miatt nem lehetséges (Dánia, Svédország), meghaladhatja a 75%-ot is.

A 2003-as reform előtt a támogatható dehidratált takarmány maximális garantált mennyiségének felső határát gazdasági évenként 4 517 223 tonnában állapították meg.

A termelési trendek nemzeti szinten rendkívül eltérőek. Spanyolországban és Olaszországban erőteljesen megnövekedett a dehidratált takarmány mennyisége, míg más tagállamokban, például Franciaországban, Hollandiában és Németországban csökkenés volt tapasztalható.

Napon szárított takarmány

A takarmányt hagyományosan napon szárítják a réteken vagy legelőkön. A szénát ezt követően kondicionálják és betárolják. A napon szárított takarmány akkor támogatható, ha feldolgozó üzemben leőrlik. Ez az eljárás nem jelenti a dehidratálás alternatíváját, mert a végtermék veszít minőségéből: fehérjetartalma alacsonyabb (levélveszteség a betakarításkor), vitamin- és ásványianyag-tartalma kisebb, és az alacsonyabb szárítási hőmérséklet miatt higiéniai szempontból is gyengébb a minősége.

A 2003-as reform előtt a napon szárított takarmány támogatható maximális garantált mennyiségének felső határát gazdasági évenként 443 500 tonnában állapították meg. A napon szárított takarmányra vonatkozó maximális garantált mennyiségből csak öt tagállam részesült. A tagállamok közül csak Olaszországban és Spanyolországban van még mindig jelentősebb termelés. A többi tagállamban a termelés csekély mértékű (Franciaország és Portugália), vagy már teljesen megszűnt (Görögország).

A FELDOLGOZÁSI TÁMOGATÁS HATÁSA

A termelésre gyakorolt hatás

Az EU 15 tagállamában a szárított-takarmány-termelés az 1995–2005 között időszakban folyamatosan növekedett, évi 2%-kal. A 2003-ban bevezetett és 2005-ben végrehajtott reform eredményeként a dehidratált takarmány támogatható termelése az EU-ban a 2004/2005-ös gazdasági évhez képest a 2005/2006-os gazdasági évben körülbelül 17%-kal, a 2006/2007-es gazdasági évben pedig mintegy 23%-kal esett vissza (lásd a mellékletet).

2006/2007-ben és 2007/2008-ban a szárított-takarmány-termelés mennyisége körülbelül 4,45 millió tonnánál stabilizálódott, amelyből 3,9 millió tonna dehidratált, 0,55 millió tonna pedig napon szárított takarmány.

A 2003-as reform a dehidratált és a napon szárított takarmány termelési arányában nem eredményezett jelentős elmozdulást.

A termelőkre gyakorolt hatás

A 2003-as reform eredményeként javulás következett be a mezőgazdasági termelők jövedelmében, mivel a korábbi feldolgozási támogatás egy részét a termeléstől függetlenített támogatássá alakították át. Ami azonban a jövedelmezőséget illeti, a zöldtakarmány esetében a bruttó árrés szűkült, mivel a 2004/2005-ös gazdasági évhez képest a 2005/2006-os gazdasági évben csökkent a termelők által elért eladási ár.

Az eltérő termelési és értékesítési rendszerek miatt azonban nagyon nehéz a zöldtakarmány termelésének jövedelmezőségét pontosan tükröző, átlagos adatokat megállapítani.

A mezőgazdasági üzemek irányítása tekintetében az elemzés arra is rávilágít, hogy a mezőgazdasági termelők egyre nagyobb mértékben helyezik ki a vetési, betakarítási és egyéb termelési tevékenységeket a feldolgozóiparba. Érdemes megjegyezni, hogy az AND International elemzése szerint a vetésforgóban a lucerna után termesztett növényi kultúrákra kedvezően hatnak a lucerna agronómiai jellemzői, így ezeknél a növényeknél magasabb hozam érhető el.

A feldolgozókra gyakorolt hatás

Az ipar nyersanyagellátása attól függ, hogy a feldolgozók tudnak-e olyan nyersanyagárat kínálni a termelőknek, amely más növényi kultúrákkal (a gabonafélékkel és az olajos magvakkal) összehasonlítva versenyképes bruttó árrést biztosítanak. A végtermék piaci árának szintjét, valamint a feldolgozási költségeket figyelembe véve elmondható, hogy a nyersanyag (lucerna, fűfélék) árának versenyképessége jelentős mértékben függ a közösségi támogatástól.

A szárított takarmány versenyképessége más fehérjeforrásokkal összehasonlítva erősen függ az energiaköltségektől. Ezért a helyzet jelentősen eltér az EU északi területein, ahol a feldolgozók által viselt szárítási költségek magasak, és a déli régiókban, ahol a lucernát a napon lehet előszárítani és így a szárítási költségek csökkenthetők.

Figyelembe véve, hogy a támogatásnak milyen fontos szerepe van az ágazat összbevétele szempontjából, a támogatási rendszer leállítása esetén a legtöbb feldolgozó – főként az északi országokban– leállítaná a termelést és megszűnne az ahhoz kapcsolódó foglalkoztatás.

A környezetre gyakorolt hatás

Talaj és víz

A lucerna termesztése különösen kedvező a vetésforgóban a gabonafélék monokultúrájának feloldásához, és a környezet szempontjából is jobbnak tekinthető az alternatív növényi kultúrákhoz – főként a kukoricához és kisebb mértékben a búzához – képest, mivel kedvezően hat a talajra, a vízre, a biológiai sokféleségre és a tájra.

A lucerna javítja a talajszerkezetet, gyökérzete a talajban mélyre hatol, többnyári talajtakarót képez, meggátolja a gyom terjedését és a talaj kilúgozódását, és csökkenti a rovarirtószerek használatának szükségességét. Mivel a hüvelyes növények képesek megkötni a levegő nitrogéntartalmát, kevesebb nitrogénműtrágyára van szükség. Az erózióból származó talajveszteség sokkal csekélyebb, mint a kukorica esetében.

A zöldtakarmány hatékonyabban köti meg a vizet, mint az alternatív növényi kultúrák; ezáltal csekélyebb az esővíz elszivárgása és a talaj víztartó képessége is jobb. A kisebb inputszükséglet és a talajfelszín hosszú ideig tartó takarása miatt a lucerna kedvező hatást gyakorol a vízminőségre. Öntözés esetén a lucerna éves vízigénye 17%-kal nagyobb, mint a kukoricáé, de ennek eloszlása az év során egyenletesebb, aminek eredményeként nincs nyári csúcsidőszak.

A többnyári beültetés, a monokultúra csökkenése és a termőhelyek diverzifikációja a biológiai sokféleség és a táj szempontjából egyaránt kedvezőnek tekinthető.

Fosszilis tüzelőanyagok felhasználása

A takarmány szárításához felhasznált fosszilis tüzelőanyag mennyisége jelentős. A közös piacszervezés lehetővé teszi, hogy az ágazat sok energiát használjon fel, főként fosszilis tüzelőanyagok elégetése révén, ami az üvegházhatást okozó gázok nagy mértékű kibocsátásához vezet.

A 2004/2005-ös gazdasági évben, amely a 2003-as reformintézkedések alkalmazása előtti utolsó év, a nyolc fő termelő ország feldolgozóinak energiafelhasználása körülbelül 526 000 tep (tonnes equivalent petroleum – tonnában kifejezett petróleum-egyenérték) volt, amelynek 90%-a fosszilis tüzelőanyagból származott.

A 2005/2006-os gazdasági évtől csökkenés következett be a dehidratált takarmány termelésében, és ezáltal a tüzelőanyag-felhasználásban. A 2004/2005-ös gazdasági évtől 2006/2007-ig ez a csökkenés a becslések szerint meghaladta a 127 000 tep-et, amelyből a fosszilis tüzelőanyag 114 500 tep.

Energiafelhasználás (a 8 fő országban) |

Tagállam | 2004/2005(1) | 2005/2006(1) | 2006/2007(2) |

Szárított takarmány (millió tonna) | tep | Szárított takarmány (millió tonna) | tep | Szárított takarmány (millió tonna) | tep |

Németország | 0,327 | 84 086 | 0,272 | 68 648 | 0,239 | 54 186 |

Dánia | 0,143 | 31 324 | 0,097 | 21 248 | 0,077 | 11 928 |

Spanyolország | 2,166 | 90 766 | 1,793 | 62 755 | 1,793 | 60 440 |

Franciaország | 1,175 | 195 833 | 1,163 | 193 833 | 1,004 | 205 669 |

Olaszország | 0,779 | 64 175 | 0,500 | 41 310 | 0,418 | 21 985 |

Hollandia | 0,194 | 45 267 | 0,182 | 42 467 | 0,138 | 33 591 |

Egyesült Királyság | 0,047 | 9 182 | 0,048 | 9 383 | 0,041 | 7 655 |

Cseh Köztársaság | 0,033 | 5 186 | 0,021 | 5 250 | 0,027 | 3 139 |

Összesen | 4,864 | 525 819 | 4,076 | 444 894 | 3,737 | 398 593 |

tep/t szárított takarmány | 0,1081 | 0,1091 | 0,1067 |

Forrás: (1) AND International, (2) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság |

Úgy tűnik, a tep és a szárított takarmány mennyisége közötti arány a 2004/2005 és 2006/2007 közötti időszakban változatlan maradt. Ez azt jelenti, hogy a technológiai fejlesztések eredményeként a szárított takarmány egy tonnájára vonatkoztatva nem következett be jelentős energiamegtakarítás. Ugyanígy a minimális szárítási hőmérséklet csökkentésének sem volt hatása a szárított takarmány egy tonnájára jutó energiafelhasználásra. A teljes tüzelőanyag-felhasználás csökkenése közvetlenül a dehidratált takarmány termelése visszaesésének az eredménye. Spanyolország és Olaszország esetében a legjobb az arány, de ezekben az országokban az időjárási feltételek is kedvezőek. Hollandia, Németország és Franciaország – a kevésbé kedvező időjárási viszonyok miatt – egy tonna szárított takarmány előállításához több tüzelőanyagot használ fel. Végül megállapítható, hogy az Egyesült Királyság és Dánia nagyobb mértékben alkalmaz fenntartható technológiát a szárított takarmány termelése terén.

Üvegházhatást okozó gázok kibocsátása

A takarmányszárítási ágazat energiafelhasználásának jelentős hatása van a fosszilis energiaforrásokra és az üvegházhatású gázok kibocsátására. A nem megújuló energiaforrások alkalmazásának környezeti hatása mellett ezeknek a tüzelőanyagoknak az elégetése során különböző szennyező gázok és por kerülnek a levegőbe. A 2004/2005-ös gazdasági évben az EU-ban a dehidratálást végző vállalkozások által elégetett fosszilis tüzelőanyagok következtében kibocsátott üvegházhatású gáz teljes mennyisége 1 622 000 tonna CO2-egyenértéknek felelt meg.

A szárított takarmány termelésében a közös piacszervezés 2003-as reformját követően bekövetkezett csökkenés több mint 80 000 tonnás tüzelőanyag-megtakarítást eredményezett. A 2005/2006-os gazdasági évben ez az üvegházhatású gáz kibocsátása tekintetében körülbelül 250 000 tonna CO2-egyenértékű csökkenésnek felelt meg, ami az előző gazdasági év teljes kibocsátásának 15%-os csökkenését jelenti.

A takarmánypiacra gyakorolt hatás

A szárított takarmány támogatásának korlátozott hatása van az EU takarmány céljából történő fehérje-előállítására, a 2005/2006-os gazdasági évben az EU-ban az állatállomány által elfogyasztott teljes nyersfehérje-mennyiség körülbelül 1%-át jelentette. Emlékeztetni kell arra, hogy a takarmány szárítása csupán a fehérjetartalom megőrzésére szolgáló eszköz.

Mivel a lucernatermelésnek csak 25%-a van szerződéssel lekötve szárított takarmány előállítására, a támogatási rendszer megszűnése nem eredményezné a növény termelésének teljes eltűnését.

Az EU takarmánypiacán az elsődleges fehérjeforrás a szójaliszt marad, amely a növényi eredetű fehérje több mint 60%-át jelenti. A szójaliszt fehérjetartalma (ami 40–45% között van) magasabb, mint az alternatívát jelentő növényeké. A szójaliszt esetében az EU főként importra támaszkodik: a hazai szójaliszttermelés az EU fogyasztásának csupán 2%-át adja.

A másik jelentős fehérjeforrás a repcemagliszt, amelynek fehérjetartalma valamivel alacsonyabb (30–35%), és amelyet nagyrészt Európában termelnek.

Mivel a szárított takarmány iránti kereslet 80%-a helyettesíthető lenne más, főként importból származó fehérjeforrásokkal, az EU támogatási rendszere nem tekinthető hatékonynak.

ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

A jelenlegi rendszer előnyei | A jelenlegi rendszer hátrányai |

Gyártó | A nyersanyagok ára versenyképes | A nyersanyag ára a közösségi támogatástól függ |

Gazdasági ágazat | A foglalkoztatás fenntartása (körülbelül 4500 munkahely) Támogatás = az összbevétel 22%-a | Az ágazat nagy részének életképessége az uniós támogatástól függ |

Fogyasztó (állattartó) | A szárított takarmány ára versenyképes | A szárított takarmány iránti kereslet 80%-a helyettesíthető lenne más fehérjeforrásokkal |

Környezetvédelem | A mezőgazdasági üzemek szintjén: az alábbiakra gyakorolt kedvező hatás: – talaj – vízminőség – biológiai sokféleség. | Globális szinten: az alábbiakra gyakorolt kedvezőtlen hatás: – A fosszilis tüzelőanyagok nettó mérlege (2004/2005-ben 526 000 tep/év) – Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás nettó mérlege (2004/2005-ben 1 622 000 tonna C02-egyenérték) |

A takarmánypiacon a szárított takarmány, mint növényi eredetű fehérjeforrás máris csekély jelentőségű. A takarmánypiac alakulása, a takarmány hatékonyságának növekedése, a hústermelés terén megnyilvánuló csekélyebb növekedés és a bioüzemanyag-termelésből származó, olcsó, fehérjében gazdag melléktermékek rendelkezésre állása tovább erősíti a szárított takarmány háttérbe szorulását.

Az ágazat jövedelmezősége erőteljesen függ a támogatástól. A szárított-takarmány-ágazat által teremtett hozzáadott érték az összbevételben 22%, amely nagyjából megfelel az EU támogatási költségvetésének.

Ami a környezetvédelmi aggályokat illeti, a szárított takarmány gyártásához felhasznált fosszilis tüzelőanyag mennyisége nagy, ennek eredményeként jelentős mértékű az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása.

2008. május 20-án a Bizottság jogalkotási javaslatokat fogadott el a KAP „állapotfelmérésére” [COM(2008) 306 végleges], amelyek keretében 2011. április 1-jétől előirányozta többek között a szárított-takarmány-ágazat esetében a támogatás teljes mértékben történő függetlenítését a termeléstől [a közös agrárpolitika módosítása céljából a 320/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a(z) […]/2008/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat 8. cikkének c) pontja]. Ahogy a rendelet (15) preambulumbekezdése megállapítja: „a támogatást oly módon kell függetleníteni a termeléstől, hogy az ágazat alkalmazkodásának lehetővé tétele érdekében egy kétéves, rövid átmeneti időszakot célszerű biztosítani.”

Ezért e jelentéshez nem szükséges külön javaslatokat csatolni.

MELLÉKLET

A TÁMOGATHATÓ SZÁRÍTOTT-TAKARMÁNY-TERMELÉS ALAKULÁSA (tonna) |

Dehidratált takarmány | Nemzeti garantált mennyiség | 1995/96 |1996/97 |1997/98 |1998/99 |1999/00 |2000/01 |2001/02 |2002/03 |2003/04 |2004/05 |2005/06 |2006/07 | | BLEU |8 000 |4 043 |4 329 |4252 |2786 |1 941 |1 740 |1 088 |1 596 |2 743 |3 551 |0 |0 | |Dánia |334 000 |270 695 |206 784 |224 637 |266 204 |186 339 |168 062 |147 136 |147 337 |124 316 |142 690 |91 580 |76 862 | |Németország |421 000 |342 663 |300 088 |307 729 |320 637 |333 899 |356 535 |334 324 |348 011 |250 821 |327 449 |274 287 |239 365 | |Görögország |32 000 |46 288 |30 026 |38 345 |46 195 |51 550 |43 637 |51 160 |57 833 |48 823 |49 611 |49 475 |34 668 | |Spanyolország |1 224 000 |1 261 548 |1 413 616 |1 571 256 |1 667 746 |1 769 309 |1 954 585 |1 812 214 |1 882 314 |2 058 269 |2 165 614 |1 793 801 |1 792 986 | |Franciaország |1 455 000 |1 307 201 |1 090 997 |1 263 874 |1 346 364 |1 303 912 |1 224 880 |1 166 802 |1 093 974 |1 193 269 |1 175 125 |1 156 929 |1 003 591 | |Írország |5 000 |4 677 |5 859 |6 288 |5 458 |4 941 |4 737 |4 908 |4 338 |4 953 |4 546 |3 974 |4 002 | |Olaszország |523 000 |526 344 |498 540 |561 078 |637 826 |674 152 |676 847 |658 562 |715 757 |661 845 |778 513 |474 112 |418 327 | |Hollandia |285 000 |220 783 |176 387 |209 514 |223 312 |193 883 |214 347 |181 067 |203 311 |169 889 |194 215 |177 697 |137 576 | |Ausztria |4 400 |2 221 |1 959 |2 132 |1 847 |1 978 |2 057 |1 997 |2 688 |1 292 |1 794 |2 087 |1 783 | |Portugália |5 000 |800 |1 936 |3 555 |2 507 |935 |2 209 |3 691 |104 |43 |263 |0 |0 | |Finnország |3 000 |1 785 |1 325 |1 056 |1 209 |495 |572 |518 |635 |964 |527 |463 |124 | |Svédország |11 000 |9 493 |7 146 |5 286 |6 615 |6 476 |6 004 |7 506 |8 659 |8 075 |6 196 |4 440 |6 443 | |Egyesült Királyság |102 000 |71 810 |78 902 |83 572 |81 378 |69 527 |63 309 |50 035 |48 377 |45 262 |47 232 |48 936 |40 616 | | EU-15 ÖSSZESEN | 4 412 400 |4 070 351 |3 817 894 |4 282 574 |4 610 084 |4 599 337 |4 719 521 |4 421 008 |4 514 934 |4 570 564 |4 897 326 |4 077 782 |3 756 342 | | Cseh Köztársaság |27 942 | | | | | | | | | |27 |32 522 |27 264 | |Litvánia |650 | | | | | | | | | |1 |509 |856 | |Magyarország |49 593 | | | | | | | | | |57 |49 724 |36 405 | |Lengyelország |13 538 | | | | | | | | | |5 |4 715 |4 168 | |Szlovákia |13 100 | | | | | | | | | |3 |3 026 |2 512 | | EU-12 ÖSSZESEN | 104 823 | | | | | | | | | | 92 |90 495 |71 204 | |EU-27 ÖSSZESEN | 4 517 223 | | | | | | | | | | 4 897 418 |4 168 277 |3 827 547 | | | | | | | | | | | | | | | | | Napon szárított takarmány | Nemzeti garantált mennyiség | 1995/96 |1996/97 |1997/98 |1998/99 |1999/00 |2000/01 |2001/02 |2002/03 |2003/04 |2004/05 |2005/06 |2006/07 | | Görögország |5 500 |2 550 |1 630 |114 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |0 |205 | |Spanyolország |101 000 |40 716 |36 628 |52 582 |92 814 |84 726 |108 250 |226 792 |104 955 |117 837 |95 197 |119 465 |119 256 | |Franciaország |150 000 |165 830 |86 048 |14 478 |3 725 |2 513 |2 742 |4 368 |2 585 |2 212 |2 675 |3 157 |3 087 | |Olaszország |162 000 |190 146 |124 520 |86 724 |53 462 |72 920 |90 018 |74 187 |107 352 |91 733 |66 787 |325 130 |395 741 | |Portugália |25 000 |3 144 |3 996 |2 526 |1 365 |1 622 |1 555 |565 |934 |1 784 |1 742 |2 441 |1 717 | | EU-27 ÖSSZESEN | 443 500 |402 386 |252 823 |156 424 |151 366 |161 781 |202 565 |305 912 |215 826 |213 566 |166 401 |450 193 |520 006 | |

[1] „Etude d’évaluation des mesures communautaires dans le secteur des fourrages séchés”, ANDI, COGEA, Univ. Lleida, DACS, 2007. szeptember.http://ec.europa.eu/agriculture/eval/reports/fourrage/index_fr.htm.

[2] Spanyolország, Franciaország, Olaszország, Németország, Hollandia, Dánia, az Egyesült Királyság és a Cseh Köztársaság.