52006PC0160

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 4.4.2006

COM(2006) 160 végleges

2004/0001 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a belső piaci szolgáltatásokról

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKOLÁS

A Bizottság a belső piaci szolgáltatásokról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelv módosított javaslatát terjeszti elő. A módosított javaslat magában foglalja az Európai Parlament által első olvasatban javasolt módosítások közül azokat, amelyek a Bizottság számára elfogadhatóak, továbbá a Tanács által bevezetett számos pontosítást. A módosított javaslat továbbá teljes mértékben tiszteletben tartja az Európai Tanács következtetéseit, nyomatékosítva annak szükségességét, hogy az európai szociális modell megőrzése mellett a szolgáltatások belső piacát teljes körűen működőképessé kell tenni.

1. HÁTTÉR

A Bizottság 2004. január 13-án fogadta el javaslatát. A javaslatot 2004. február 6-án juttatták el hivatalosan az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

A Régiók Bizottsága 2004. szeptember 29-én, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2005. február 9-én adta ki véleményét. Az Európai Parlament 2006. február 16-án első olvasatban jogalkotási állásfoglalást fogadott el, és módosításokat javasolt a Bizottságnak.

2. A BIZOTTSÁGI JAVASLAT CÉLJA

A gazdasági növekedés és a foglalkoztatás alapjának javítása az EU-ban . A javaslat része a lisszaboni stratégia által elindított gazdasági reformfolyamatnak. Mivel az EU gazdaságának túlnyomó többségét a szolgáltatások adják, a gazdasági növekedéshez elengedhetetlenek a versenyképes szolgáltatási piacok. Jelenleg belső piaci akadályok széles skálája gátolja a szolgáltatókat, különösen a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy működésüket országuk határain túlra kiterjeszthessék, és a belső piacot teljes mértékben kihasználhassák. Ez nemcsak az uniós szolgáltatók, hanem a magas szintű szolgáltatásokra mindinkább támaszkodó uniós feldolgozóipar globális versenyképességét is aláássa. Mindez a külföldi befektetők szemszögéből is csökkenti Európa vonzerejét.

A szolgáltatások valódi belső piacának megvalósítása a szolgáltatási tevékenységek jogi és igazgatási akadályainak felszámolásával . Ezen akadályok egyrészt akkor lépnek fel, amikor az egyik tagállam szolgáltatói egy másik tagállamban akarnak letelepedni, másrészt akkor, amikor a letelepedésük helye szerinti tagállamból kívánnak egy másik tagállamban szolgáltatást nyújtani, például úgy, hogy ideiglenesen a másik tagállamba költöznek. Az irányelv igyekszik megkönnyíteni e két, az EK-Szerződésben foglalt alapvető szabadság – a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadsága – gyakorlását, és nagyobb jogbiztonságot kíván garantálni a szolgáltatók számára.

A szolgáltatást igénybe vevő fogyasztók jogainak megerősítése. A fogyasztók határokon átnyúló szolgáltatások iránti keresletének kielégítése nem csak jelentős jogi és igazgatási nehézségekbe ütközik, hanem azt a más tagállamok szolgáltatásai ismeretének és a beléjük vetett bizalomnak a hiánya is akadályozza. A javaslat e problémák elhárítása érdekében kötelezi a tagállamokat arra, hogy számolják fel a határokon átnyúló szolgáltatásokra vonatkozó korlátozásaikat a megkülönböztetésmentesség elvét alkalmazva, valamint nagyobb átláthatóságot és több tájékoztatást követelve a szolgáltatóktól.

Jogilag kötelező érvényű kötelezettségek felállítása a tagállamok hatékony igazgatási együttműködése érdekében. A hatékony és jól működő igazgatási együttműködés elengedhetetlen a belső piac megfelelő működéséhez. Az egyes tagállamok szabályozó hatóságai kevéssé vannak tisztában más tagállamok jogi kereteivel és felügyeleti mechanizmusaival, ennélfogva kevéssé is bíznak azokban. Ez a határokon átnyúló tevékenységek szabályainak és ellenőrzésének párhuzamosságát eredményezi, amit kihasználva a tisztességtelen kereskedők kijátszhatják a felügyeletet, vagy megkerülhetik a szolgáltatásokra vonatkozóan alkalmazandó nemzeti szabályokat, annak minden, a szolgáltatásokat igénybe vevőkre nézve jelentkező kockázatával együtt. A javaslat a tagállamok közötti információcserére és kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi kötelezettségeket hoz létre, amelyet hatékony elektronikus információs rendszer támogat annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok könnyen megállapíthassák, melyek a partnereik más tagállamokban, és hatékonyan kommunikálhassanak velük.

3. A BIZOTTSÁG VÉLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLAMENT MÓDOSÍTÁSAIRÓL

3.1. Alkalmazási kör és más általános rendelkezések (1–4. cikk)

Általános érdekű szolgáltatások. Az 1. és 2. cikkre és a megfelelő preambulumbekezdésekre vonatkozó 13., 44. módosítás, a 72. módosítás egy része és a 289. módosítás világossá teszi, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ugyan beletartoznak az irányelv alkalmazási körébe, de az irányelv nem érinti azok liberalizációját, sem a szolgáltatásokat nyújtó közigazgatási intézmények magánosítását, és nem foglalkozik azok finanszírozásával vagy az állami támogatásokkal. A 73. módosítás a 2. cikkben világossá teszi, hogy az általános érdekű szolgáltatások nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe. A Bizottság egyetért a 44. módosítással, a 72. módosítás vonatkozó részeivel és a 289. módosítással. A Bizottság elfogadja a 13. és a 73. módosítást is, ugyanakkor a 73. módosítást (2. cikk) és a 13. módosítást [új (7a) preambulumbekezdés] újraszövegezi, elmagyarázva, hogy – bizonyos meghatározott ágazatok kifejezett kizárása mellett – az általános érdekű szolgáltatások beletartoznak ezen irányelv alkalmazási körébe, mivel e szolgáltatások gazdasági természetűek.

Egészségügyi szolgáltatások. A 78. módosítás az egészségügyi magán- vagy közszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat egyaránt kizárja az alkalmazási körből, és a megfelelő módosítást bevezeti a 2. cikkben. A 304. módosítás a (10c) preambulumbekezdésben pontosítja, hogy e kizárás azokra az egészségügyi szakemberek által a betegeknek nyújtott egészségügyi és gyógyszerészeti szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a betegek egészségi állapotának értékelésére, fenntartására vagy javítására irányulnak. A 233/403. módosítások az 1. cikkben azt fejtik ki, hogy az irányelv nem érinti az egészségügyi közszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat, vagy az egészségügyi szolgáltatók közfinanszírozáshoz való hozzáférését. A 305. módosítás az új (10d) preambulumbekezdésben kifejti, hogy az irányelv nem érinti a más tagállamban igénybe vett egészségügyi szolgáltatás díjának visszatérítését, és hangsúlyozza, hogy e kérdéssel más közösségi eszközben is foglalkozni kell a nagyobb jogbiztonság és az egyértelműség biztosítása érdekében. A Bizottság elfogadja az egészségügyi szolgáltatásoknak az alkalmazási körből való kizárását, és megerősíti kötelezettségvállalását, miszerint az egészségügyi szolgáltatásokról külön kezdeményezést fog előterjeszteni. Ennélfogva a 78., 304. és 305. módosítást a Bizottság elfogadja. Az egészségügyi közszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokat érintő 233/403. módosítások a 2. cikk meghatározásával meglévő átfedés miatt feleslegessé váltak.

Szociális szolgáltatások. A 292. módosítás az 1. cikkben kimondja, hogy az irányelv nem érinti a szociális jóléti célú szolgáltatásokat, a 252. módosítás pedig kizárja az irányelv alkalmazási köréből az olyan egészségügyi szolgáltatásokat, mint a szociális lakhatás, gyermekgondozás és családtámogatás. A 294. és a 296. módosítás két új preambulumbekezdést vezet be, amelyek a szociális szolgáltatások, elsősorban a szociális lakhatás, a gyermekgondozás és a családtámogatás jellegét fejtik ki. A 295. módosítás bevezet egy preambulumbekezdést, amely szerint az irányelv nem foglalkozik a szociális lakhatás finanszírozásával, és az azzal kapcsolatos segélyezési rendszerrel, vagy a tagállamok által megállapított követelményekkel és feltételekkel. A 10. módosítás továbbá – egy másik preambulumbekezdésben – hozzáteszi, hogy az irányelv nem érinti a közpénzek igénybevételére irányadó, egyes szolgáltatókkal szembeni követelményeket. A Bizottság véleménye szerint bármely, az irányelv alkalmazási köréből történő kizárásnak egyértelműen meghatározottnak kell lennie, hogy magas fokú jogbiztonságot nyújtson, és elkerülhetővé tegye a tagállamok különböző értelmezéseit. Ennek megfelelően a Bizottság újraszövegezte a 252. módosítás (2. cikk) meghatározását, és összevonta a 294. és 296. módosítást egy új, (10h) preambulumbekezdésbe, annak érdekében, hogy pontosítsa: az irányelv alkalmazási köréből történő kizárás csak a szociális lakhatás, gyermekgondozás és családtámogatás területén a rászoruló családoknak és személyeknek nyújtott azon szociális szolgáltatásokra vonatkozik, amelyeket – társadalmi fontosságuk miatt – az állam vagy az állam által ezzel megbízott szolgáltatók nyújtanak a rászorulók támogatása céljából. Ebből következően a 292. módosítás felesleges. A 295. módosítást újraszövegezték annak érdekében, hogy egyértelmű legyen: az általában a szociális szolgáltatásokra, nem pusztán a szociális lakhatásra vonatkozik. A 10. módosítást teljes egészében elfogadták. A 232. módosítás a nonprofit sporttevékenységek társadalmi fontosságát hangsúlyozza. Ezt elfogadták, és beemelték az új (16a) preambulumbekezdésbe, amelyet a szöveg jogi koherenciája érdekében újraszövegeztek.

Más ágazatok kizárása és az adózás teljes kizárása. A 300. és a 302/332. módosítások a 2. cikkben kizárják az irányelv alkalmazási köréből a munkaerő-kölcsönző vállalkozásokat és a biztonsági szolgáltatásokat . A 301. és a 303. módosítás által bevezetett vonatkozó preambulumbekezdések kiemelik, hogy az ezen ágazatokra alkalmazandó szabályozást teljes körűen harmonizálni kell. A 77. módosítás kizárja a jogi szolgáltatásokat , amennyiben azok más közösségi jogszabályok hatálya alá tartoznak. A 2. cikkre vonatkozó 79., 80. és 81. módosítás , továbbá a megfelelő preambulumbekezdésekre vonatkozó 16., 17. és 18. módosítás kizárja az alkalmazási körből az audiovizuális szolgáltatásokat – függetlenül gyártásuk, terjesztésük és átvitelük módjától –, a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket és azon foglalkozásokat, amelyek a közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak , különösen a közjegyzői foglalkozást. A Bizottság elfogadja a munkaerő-kölcsönző vállalkozások és a magánbiztonsági szolgáltatások a 300. és a 302/333. módosításokban szereplő kizárását. Azonban a munkaerő-kölcsönző vállalkozások és a biztonsági szolgáltatások teljes körű harmonizációjának szükségessége nem bizonyított, és következésképpen a 301. és a 303. módosítás nem elfogadható. A Bizottság nem fogadja el a jogi szolgáltatások kizárásáról szóló 77. módosítást. Erre nincs szükség, mivel a 3. cikk már kimondja, hogy amennyiben a szolgáltatási irányelv rendelkezései ütköznek más olyan közösségi jogszabályok rendelkezéseivel, amelyek egy adott szolgáltatási tevékenység bizonyos szempontjait szabályozzák, akkor az utóbbiak érvényesek. Az audiovizuális szolgáltatások tekintetében a Bizottság elfogadja a 79. módosításban szereplő kizárást, és újraszövegezte a 19. módosítást [új (10e) preambulumbekezdés] annak érdekében, hogy azt összehangolja a cikkre vonatkozó módosítással, és hogy tisztázza: az irányelv nem foglalkozik az audiovizuális ágazatban nyújtott állami támogatásokkal, amelyekre a közösségi versenyjogi szabályok vonatkoznak. A Bizottság szellemében elfogadja a szerencsejátékkal kapcsolatos szolgáltatások kizárását is, azonban újraszövegezte a 17. és a 80. módosítást, mivel a kizárást a kifejezetten a szerencsejátékokra kell korlátozni. A Bizottság csak részben fogadja el a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó foglalkozásokra vonatkozó 18. és 81. módosítást, és a kizárás szövegét összhangba hozta az EK-Szerződés 45. cikkében meghatározott pontos korlátokkal, amely cikk a letelepedés szabadságától és a szolgáltatásnyújtás szabadságától olyan meghatározott tevékenységek esetében biztosít eltérést, amelyek a közhatalom gyakorlásában való részvétel közvetlen és specifikus módját vonják maguk után.

A Bizottság elfogadja az adózás teljes körű kizárását, amely a 82. módosításban (2. cikk) és a 19. módosításban [(11) preambulumbekezdés] szerepel.

A 14., 15., 20. 74., 75. és 306. módosítás további pontosítással szolgál az eredetileg a pénzügyi szolgáltatások, az elektronikus kommunikációs szolgáltatások, valamint a közlekedési szolgáltatások ágazatának kizárására vonatkozó 2. cikkhez és a megfelelő preambulumbekezdésekhez. A Bizottság tehát elfogadja a 14., 15., 20. 74. és 306. módosítást vagy teljes egészében vagy a szöveg jogi koherenciájának érdekében újraszövegezve [lásd a 2. cikket és a (9), az új (10a) és az új (10b) preambulumbekezdést], nem fogadhatja el azonban a 75. módosítást, mivel a (10a) preambulumbekezdés már tartalmazza a távközlési szolgáltatásokra vonatkozó magyarázatot.

Specifikus jogi területek. A 298. módosítás az 1. cikkben pontosítja az irányelv kapcsolatát a tagállamok és az alapjogi charta által elismert alapvető jogokkal , a 299. módosítás pedig bevezet egy új preambulumbekezdést, amely szerint az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az alapvető jogok gyakorlása összeegyeztethető legyen a Szerződés 43. és 49. cikkében rögzített alapvető szabadságokkal. A 8. módosítás pontosítja, hogy az irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a Szerződés 137. cikkén alapuló közösségi kezdeményezéseket, amelyek célja az élet- és munkakörülmények javítása. Az 1. cikkre vonatkozó 297. módosítás és a megfelelő preambulumbekezdésre vonatkozó 9. módosítás kimondja, hogy az irányelv nem alkalmazható a munkajogra – vagyis a foglalkoztatási feltételekkel kapcsolatos, többek között a munkaegészségügyi és munkabiztonsági, valamint a munkáltatók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó jogszabályi vagy szerződéses előírásokra – és nem érinti azt, valamint hogy az irányelvnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a szociális partnerek közötti kapcsolatokat, beleértve a szervezett fellépéshez való jogot, és nem érinti a tagállamok nemzeti szociális biztonsági jogszabályait. A 290. módosítás (1. cikk) és a 291. módosítás (preambulumbekezdés) kimondja, hogy az irányelv nem érinti a büntetőjogi szabályokat. A 7. módosítás és a 72. módosítás egy része egy preambulumbekezdésben és az 1. cikk szövegében egyaránt tisztázza, hogy az irányelv nem érinti a kulturális és nyelvi sokszínűségnek és a média sokféleségének védelmével és támogatásával kapcsolatban, a közösségi jogszabályokkal összhangban hozott tagállami intézkedéseket. A Bizottság az alapvető jogok tekintetében elfogadja a 298. módosítást a szöveg jogi koherenciájának biztosítása érdekében újraszövegezve és a 299. módosítást teljes egészében. A munkajog tekintetében a Bizottság egyetért a 297. módosítás azon megállapításával, miszerint az irányelv nem vonatkozik a munkajogra, beleértve a szervezett fellépés jogát, illetve a tagállamok nemzeti szociális biztonsági jogszabályait. Azonban a szöveg jogi koherenciájának biztosítása, a nagyobb pontosság és a könnyebb érthetőség érdekében a Bizottság egyszerűsíti a 297. és 298. módosítás szövegét, így a munkajoggal az 1. cikk (6) bekezdése, az alapvető jogokkal – beleértve a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos jogokat – az 1. cikk (7) bekezdése foglakozik. A büntetőjog tekintetében a Bizottság elfogadja a 290. módosítást, amely szerint az irányelv nem érinti a büntetőjogi rendelkezéseket, és a 291. módosítást [új (6e) preambulumbekezdés], annak további pontosítása érdekében újraszövegezve, hogy a büntetőjogi szabályokat tilos az irányelv szabályainak megkerülésére használni. A kulturális és nyelvi sokszínűségnek és a média sokféleségének védelme és támogatása tekintetében a Bizottság a 7. módosítást teljes egészében elfogadja, a 72. módosítás vonatkozó részét pedig a szöveg jogi koherenciájának biztosítása érdekében újraszövegezte. A Bizottság végül teljes egészében elfogadja a 8. módosítást [új (6f) preambulumbekezdés].

Az irányelv kapcsolata a közösségi jog más rendelkezéseivel. Ezzel a kérdéssel a 3. cikkre és az annak megfelelő (13) preambulumbekezdésre vonatkozó 83. és 21. módosítás foglalkozik. A Bizottság elfogadja a 83. módosítás által tartalmazott további pontosítást; miszerint ha az irányelv rendelkezései más közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével ütköznek, amelyek egy adott szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságnak vagy egy szolgáltatási tevékenység gyakorlásának meghatározott kérdéseit szabályozzák adott területeken vagy szakmákban, akkor az adott területek és szakmák vonatkozásában a más közösségi jogi aktus rendelkezései érvényesek. A szöveg általános koherenciájának biztosítása, és az Európai Parlament és a Tanács munkájának közelítése érdekében a Bizottság kiegészítő pontosításokkal látta el a 83. módosítást [(13a) és (13b) preambulumbekezdés]. A (83. módosítással összevont) 307. és 219. módosítás továbbá kimondja, hogy ezen irányelv nem sérti a nemzetközi magánjogot, különösen a szerződéses és a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó nemzetközi magánjogot, és kifejti annak a fogyasztóvédelem szabályaira gyakorolt hatását. A Bizottság kisebb – a fogyasztóvédelemre tett hivatkozást jogilag helyessé tevő – újraszövegezéssel elfogadja a 307. és a 219. módosítást.

Fogalommeghatározások (4. cikk). A 23–26., 39., 84–90., 308., 92–98. módosítás az irányelv szövegében szereplő fogalommeghatározásokra vonatkozik (lásd a 4. cikket és a megfelelő preambulumbekezdéseket). A Bizottság teljes egészében elfogadja a 25–26., 93–94. és 97–98. módosítást és kisebb újraszövegezéssel és összevonással a 23–24. módosítást. A Bizottság elvben elfogadja a 39., 84., 88–90., 95. és 308. módosítást is, ám a szöveg a közösségi vívmányokkal vagy az irányelv alkalmazási körével való koherenciájának biztosítása érdekében újraszövegezte azokat. A Bizottság azonban nem fogadhatja el a 85. és 86. módosítást. A „munkavállaló” meghatározásáról szóló 96. módosítás az alkalmazási kör módosítása miatt szintén feleslegessé vált, és azt a Bizottság nem fogadja el. Az „illetékes hatóság” fogalmára vonatkozó 92. módosítást és a „szolgáltató” fogalmára vonatkozó 87. módosítást a pontosság és a szöveg a közösségi vívmányokkal való koherenciája okán nem fogadja el a Bizottság. Végezetül a Bizottság nem tudja elfogadni a 22. módosítást , amely a 14. preambulumbekezdésben szereplő, az irányelv által érintett szolgáltatásokra példákat felsoroló listát törölné. Ez a preambulumbekezdés hasznos az irányelv pontosítása szempontjából, ezért azt a Bizottság az új alkalmazási kört tükröző kisebb szövegezési módosításokkal visszahelyezi. Ezenfelül a Bizottság, hogy a Tanács által előterjesztett hasznos kiegészítő pontosításokból merítsen, kiegészítette a (18a) preambulumbekezdést ( 25. módosítás ) és a (20a) preambulumbekezdést, valamint a (18b) új preambulumbekezdést adta a szöveghez.

A Bizottság teljes egészében vagy kisebb újraszövegezéssel elfogadja az 1–3., 5., 6., 11. módosításokat , amelyek az irányelv általános célkitűzéseit leíró preambulumbekezdésekre vonatkoznak, illetve arra, hogy az irányelv nem befolyásolja a hatáskörök megosztását a tagállamokban, azonban nem fogadja el a 4. módosítást .

3.2. Az ügyintézés egyszerűsítése (5–8. cikk)

Az eljárások egyszerűsítése (5. cikk). A 99. módosítás „Az ügyintézés egyszerűsítése” címen külön fejezetté alakítja át a szolgáltatók letelepedési jogáról szóló fejezet 1. szakaszát. A 27. módosítás tisztázza, hogy a közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályok nem a közigazgatási eljárások harmonizációjára, hanem azoknak a túlzottan nehézkes engedélyezési rendszereknek, eljárásoknak és alaki követelményeknek a felszámolására szolgálnak, amelyek akadályozzák a letelepedés szabadságát. A 100. módosítás az 5. cikkben kimondja, hogy a tagállamok megvizsgálják (a módosításban szereplő „hitelesítik” szó pontatlan), és adott esetben egyszerűsítik a szolgáltatási tevékenység nyújtásához való jogosultságra és annak gyakorlására alkalmazandó eljárásokat és alaki követelményeket. Kötelezettséget ró továbbá a tagállamokra, miszerint „a Bizottsággal együttműködve” harmonizált európai formanyomtatványokat vezetnek be (ugyanezt teszi a 29. módosítás ), és felsorolja azon hatályos közösségi jogszabályokat, amelyekre az 5. cikk (1a) és (2) bekezdése nem alkalmazandó. A 100. módosítás úgyszintén kifejti, hogy ezek az előírások nem érintik a tagállamok azon jogát, hogy „ nem hitelesített ”, saját hivatalos nyelvükre fordított iratokat kérjenek. A 30. módosítás kiemeli, hogy nem írhatók elő olyan alaki követelmények, mint például az eredeti dokumentumok – beleértve a hitelesített fordításokat – benyújtása, kivéve ha azokat objektív, közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 99., 27., 29., és 30. módosítást és elvben a 100. módosítást, amelyet a szöveg jogi koherenciájának biztosítása és a Tanács munkájával való összehangolás érdekében újraszövegez. A Bizottság szövegezése világossá teszi, hogy az európai formanyomtatványok bevezetését a komitológiai eljárás szerint fogják megvalósítani, és egy új (22b) preambulumbekezdésben egy sor olyan szempontot javasol, amelyeket a tagállamok figyelembe vehetnek, amikor az eljárások és alaki követelmények egyszerűsítésének igényét megvizsgálják.

Egyablakos ügyintézési pontok. (6. cikk). A 102. módosítás kifejti, hogy ha formális bejegyzés szükséges, biztosítani kell, hogy az az egyablakos ügyintézésen keresztül elektronikus eszközzel elérhető legyen. A 103. módosítás kimondja, hogy a Bizottság európai egyablakos ügyintézési pont létrehozásával koordinálja az egyablakos ügyintézést. A 104. módosítás tisztázza, hogy az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása nem sérti az egyes nemzeti rendszereken belül a hatóságok feladatainak vagy hatásköreinek megosztását. A 309. módosítás új ütemtervet állapít meg az egyablakos ügyintézési pontok felállításához. A 310. módosítás szerint azt is lehetővé kell tenni a szolgáltatók számára, hogy a 96/71/EK irányelvnek való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges eljárásokat és formaságokat is az egyablakos ügyintézési pontoknál végezzék. A Bizottság elfogadja a 309. és a 104. módosítást és egy új (25a) preambulumbekezdésben a Tanács észrevételeit tükrözve pontosítja, hogy az egyablakos ügyintézési pontok által felszámítható díjnak arányosnak kell lennie az általuk végzett eljárások és alakiságok költségével. A Bizottság azonban nem tudja elfogadni a 102. módosítás, mivel a formális bejegyzés az egyablakos ügyintézési pontoknál szükségtelen igazgatási terhet jelentene. A Bizottság a 103. módosítást sem fogadhatja el, mivel az európai egyablakos ügyintézési pont szükségtelen igazgatási intézményt jelentene, és ellentétes lenne a szubszidiaritás elvével (mivel az igazgatási együttműködést legjobban a tagállamok maguk tudják megvalósítani). A 310. módosítás azért nem elfogadható, mert nem helyénvaló a 96/71/EK irányelvnek való megfelelés ellenőrzésére tett utalás, amely irányelvet e javaslat semmilyen formában nem érinti.

A tájékoztatáshoz való jog (7. cikk). A 105. módosítás tisztázza, hogy a tájékoztatáshoz való jog csak az általában rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket érinti. A 31., 106. és 110. módosítás szerint az illetékes hatóságok támogatással kapcsolatos kötelezettsége nem foglalja magában az egyedi esetekben nyújtott jogi tanácsadást; az információszolgáltatással kapcsolatos kötelezettség úgy is teljesíthető, hogy az információt egy weboldalon teszik hozzáférhetővé; a tanácsadás lépésenkénti útmutatót is magában foglal; és a tájékoztatást egyszerű, érthető nyelvezeten kell nyújtani. A 107. módosítás szerint a tájékoztatás és segítségnyújtás többek között távolról és elektronikus úton könnyen hozzáférhető legyen. A 108. módosítás határidőt szab a tájékoztatási kötelezettség végrehajtásának, a 109. módosítás pedig kimondja, hogy az információkat egyéb közösségi nyelveken is tegyék hozzáférhetővé, amennyire ez a tagállamok nyelvhasználatról szóló jogszabályaival összeegyeztethető. A 33. módosítás egy új preambulumbekezdés bevezetésével megerősíti a 7. cikk rendelkezéseit. A Bizottság elfogadja a 105–106., 108–110., 31. és 33. módosítást és a Tanács munkájával összhangban a 31. módosítást [(25c) preambulumbekezdés] kiegészíti azzal, hogy az olyan kérdéseket, mint a helytelen vagy félrevezető információval kapcsolatos felelősség, a tagállamok szabályozzák. A Bizottság azonban nem fogadja el a 107. módosítást, mivel az felszámolná az elektronikus úton történő információnyújtás kötelezettségét, amely az egyszerűsített ügyintézés megvalósításának elengedhetetlen eszköze.

Eljárások elektronikus úton (8. cikk). A 111. módosítás felülvizsgált ütemtervet szab meg a végrehajtáshoz, kifejti, hogy minden eljárásnak és alaki követelménynek egyszerűen teljesíthetőnek kell lennie többek között elektronikus úton (akárcsak a 32. módosítás ), és hogy az elektronikus eljárások nem alkalmazandók az eredeti dokumentumok benyújtására vonatkozó követelmények egyikére sem. A Bizottság – a felülvizsgált ütemtervet kivéve – nem fogadja el sem a 111., sem a 32. módosítást, mivel a fent említettek szerint az elektronikus eljárások az ügyintézés egyszerűsítésének elengedhetetlen eszközei, továbbá azok eredeti dokumentumok esetében is alkalmazhatók, mivel a hitelesség elektronikus hitelesítéssel is biztosítható. A Bizottság azonban a Tanács munkájára támaszkodó 32. módosítás [(26) preambulumbekezdés] alapján helyénvalónak ítéli kifejteni, hogy az elektronikus úton történő információnyújtás kötelezettsége nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az elektronikus út mellett más módokat is hozzáférhetővé tegyenek az ilyen eljárások és alaki követelmények teljesítésére.

3.3. A szolgáltatók letelepedési szabadsága (9–15. cikk)

Engedélyezési rendszerek. A 35. módosítás a (27c) preambulumbekezdésben pontosítja, hogy az irányelv engedélyezési rendszerekkel foglalkozó rendelkezései nem érintik sem a hatóságoknak valamely köz- vagy magánszervezet felállítására vonatkozó döntéseit, sem pedig a szerződések hatóságok általi megkötését. A 37. módosítás jelzi, hogy a közérdekkel – például a közegészségüggyel – kapcsolatos kényszerítő indokok igazolhatják a szociális szolgáltatásokra alkalmazandó engedélyezési rendszerek és más korlátozások alkalmazását a megkülönböztetésmentesség, a szükségesség és az arányosság elve tiszteletben tartásának feltétele mellett. A 112–113. módosítás újraszervezi és átnevezi a vonatkozó fejezeteket és szakaszokat. A 116. (és a 209. ) módosítás kizárja az engedélyezési rendszereket a kölcsönös értékelési folyamatból. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 35. és a 112–113. módosítást, és kisebb szövegezési változtatásokkal a 37. módosítást. A Bizottság azonban nem fogadja el a 116. és a 209. módosítást, mivel az engedélyezési rendszerek értékelése és a róluk készített jelentés a szolgáltatási tevékenységre való jogosultság és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása szempontjából nélkülözhetetlen eszköz. Viszont a Bizottság egy új, (27d) preambulumbekezdésben – a Tanács munkájával összhangban – pontosítja, hogy a jelentési kötelezettség kizárólag az engedélyezési rendszerek meglétére vonatkozik, és nem az engedély megadásának kritériumaira és feltételeire. A főleg technikai jellegű változtatásokat tartalmazó 114., 115. és 117. módosítás közül a Bizottság elfogadja a 115. módosítást és – a szöveg jogi koherenciájának biztosítása érdekében újraszövegezve – a 117. módosítást. A Bizottság azonban nem fogadja el a 114. módosítást, amely kevésbé egyértelművé tenné a szöveget.

Az engedély megadására vonatkozó feltételek. A 34. és a 121. módosítás szerint az engedély rendszerint a teljes nemzeti területre kiterjed kivéve, ha a területi korlátozást közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, például a környezetvédelem. A 34. és a 123. módosítás biztosítja, hogy az irányelv nem érinti az engedélyek kiadásának regionális vagy helyi illetékességét. A 119. módosítás a „átlátható” és „hozzáférhető” szavakat emeli be a feltételek közé, amelyeket az engedélyezési rendszereknek teljesítenie kell. A 120. módosítás pontosítja: annak megítélésekor, hogy az engedély megadásának feltételei egyenértékűek-e azokkal, vagy alapvetően hasonlóak-e azokhoz, amelyeket a szolgáltatónak egy másik tagállamban már teljesítenie kellett (a párhuzamosságok kerülése), céljukon és hasznukon kívül figyelembe kell venni hatásukat és végrehajtásuk hatékonyságát. A 122. módosítás kizárja az engedély megadására vonatkozó döntéseket az alapos indokolást igénylő, illetve a bíróság előtti jogorvoslati lehetőségeket biztosító döntések köréből. A 118. módosítás a 10. cikkben törli az „objektív” szót a „közérdekhez kapcsolódó kényszerítő indok támasztja alá” kifejezésből. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 34., 118–119. és 123. módosítást. A 120. módosítás tekintetében az elfogadást összeköti egy új, (27g) preambulumbekezdés beemelésével: ennek célja tisztázni, hogy a párhuzamosságok kerülésének követelménye nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy saját feltételeiket alkalmazzák, pusztán az követeli meg tőlük, hogy vegyék figyelembe a szolgáltató által egy másik tagállamban már teljesített egyenértékű feltételeket. A Bizottság továbbá egyetért a 121. módosítás lényegével, ám újraszövegezi azt. A Bizottság azonban nem fogadja el a 122. módosítást, mivel az engedély megadására vonatkozó döntések kizárása az alapos indokolást igénylő döntések köréből kevésbé hatékonnyá vagy jóformán lehetetlenné tenné egy közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát.

Az engedély időtartama. Választás több engedélykérő közül. A 128. és a 36. módosítás kimondja, hogy az irányelv nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az engedélyt visszavonják, különösen, ha az engedélyezés feltételei már nem teljesülnek. A 124–127., 129., 38. és 30. módosítás hasznos pontosításokat tartalmaz a 11. cikk és a megfelelő preambulumbekezdések vonatkozásában. A 130. módosítás értelmében a tagállamok kiválasztási eljárásuk alkalmazása során figyelembe vehetnek számos, közérdekű cél előmozdításával kapcsolatos megfontolást. A Bizottság olyan esetekre korlátozva fogadja el a 128. és a 36. módosítást, amikor az engedély megadásának feltételei már nem teljesülnek. A Bizottság teljes egészében vagy részben elfogadja továbbá a 124–127., 129., 38. módosítást és kisebb újraszövegezési kiigazításokkal a 130. és 30. módosítást.

Engedélyezési eljárások. A 134. és 28. módosítás törli azt a szabályt, miszerint a meghatározott időkereten belüli válaszadás elmaradása esetén az engedélyt megadottnak kell tekinteni („hallgatólagos engedély”). A 135. módosítás szerint az engedélykérelmet csak a kérelmező kérésére kell visszaigazolni, a visszaigazolásnak pedig nem kell tartalmaznia a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket. A 131–133. és a 136–137. módosítás technikai jellegű pontosításokat tartalmaz, amelyeket a Bizottság a 136–137. módosításon elvégzendő kisebb változtatásokkal elfogad. A Bizottság azonban nem fogadja el a 134. és a 28. módosítást, mivel a hallgatólagos engedélyezés (a hatóságok válaszadásának elmaradása esetén) a letelepedési szabadság megkönnyítésének egyik kulcsa. A Bizottság emellett – a Tanács munkájával összhangban – egy új (28a) preambulumbekezdésben pontosítja, hogy a hallgatólagos engedélyezés tekintetében egyes tevékenységekre vonatkozóan eltérő rendelkezéseket lehet megállapítani, amennyiben az közérdekkel összefüggő kényszerítő indok által objektív módon alátámasztott. A Bizottság hasonlóképpen a 135. módosítást sem fogadhatja el, mivel az további terhet róna a kérelmezőre, és nehezebbé tenné a bírósági felülvizsgálatokat.

Tiltott követelmények (14. cikk). A 138. módosítás e szakasz címét módosítja. A 140. ( és a 41.) módosítás tisztázza: a gazdasági vizsgálat eseti alkalmazására vonatkozó tilalom nem érinti azokat a tervezési követelményeket, amelyek nem gazdasági célokra törekszenek, hanem közérdekhez kapcsolódó kényszerítő indokokat szolgálnak. A 141. módosítás szerint a versengő piaci szereplőknek az engedélyezési eljárásban való közvetlen vagy közvetett részvételére vonatkozó tilalom nem érinti az egyéni kérelmektől eltérő ügyekben a kereskedelmi kamarákhoz hasonló szervezetekkel folytatott konzultációt. A 40. módosítás kiköti, hogy bizonyos esetekben a szolgáltató kötelezhető arra, hogy a tevékenység gyakorlása közben jelen legyen. A 142. módosítás szerint a tilalom, miszerint a tagállamok, nem követelhetik meg olyan biztosítás vagy pénzügyi garancia meglétét, melyet az adott állam területén letelepedett szolgáltató vagy szerv nyújt, nem érinti a tagállamoknak azon lehetőségét, hogy pénzügyi garanciát követeljenek meg, és nem akadályozza meg a tagállamokat, hogy biztosítás kötését követeljék meg olyan vállalkozásokkal, amelyek speciális vagy kizárólagos jogokkal rendelkeznek, továbbá nem befolyásolja a kollektív kompenzációs alapban való részvételhez kapcsolódó követelményeket. A 143. módosítás az előzetes bejegyzés követelményét tisztázza. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 138., 140., 141., 143. és 41. módosítást, kiegészítő pontosítással a 40. módosítást. A Bizottság szellemében elfogadja a 142. módosítást, de a vonatkozó rendelkezést a szöveg a közösségi joggal való koherenciájának biztosítása érdekében újraszövegezi, és egy új, (32a) preambulumbekezdés hozzáadásával tovább pontosítja, a Tanács munkájával összhangban. A 143. módosítás technikai jellegű pontosításait a Bizottság elfogadja, ugyanakkor a Tanács munkájával összhangban egy új, (32b) preambulumbekezdés hozzáadásával tovább pontosítja az előzetes bejegyzés tilalmát.

Értékelendő követelmények (15. cikk) . A 42. módosítás szerint a kölcsönös értékelési folyamat nem érinti a tagállamoknak a közérdek magas szintű védelmének jogszabályi úton való biztosítására vonatkozó szabadságát, emellett a folyamatban figyelembe kell venni az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az azokra ruházott konkrét feladatok sajátosságait: mindez indokolhatja a letelepedés szabadságának bizonyos korlátozását. A 144. és 145. módosítás törli a szolgáltató jogi formájára vagy a vállalat részvényeseire vonatkozó követelményekre felsorolt példákat. A 147/242. módosítás kizárja az értékelési folyamatból a költség alatti és a kiárusításokon történő értékesítésre vonatkozó tilalmakat és kötelezettségeket. A 149/242. módosítás törli az „objektív” szót a „követelményeket közérdekhez kapcsolódó kényszerítő indoknak kell alátámasztania” kifejezésből. A 148/242. (és a 43. ) módosítás kizárja az értékelési folyamatból a „kötelező terjesztésre vonatkozó” kötelezettségeket. A 150. módosítás hasonlóképpen kizárja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat és társadalombiztosítási rendszereket a 15. cikk (1)–(4) bekezdéseiből. A 150. módosítás továbbá – a 151. módosítással együtt – törli a tilalmat, miszerint a tagállamok nem vezethetnek be semmilyen új, hasonló típusú követelményt, hacsak nem tesznek eleget a megkülönböztetésmentesség, a szükségesség és az arányosság követelményeinek és a tagállamok megfelelő kötelezettségének, miszerint értesítik a Bizottságot minden ilyen új törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésről. A 146. módosítás a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvre vonatkozó utalást emel be. A Bizottság elfogadja a 42., 147. és 148/149/242. módosítást. A Bizottság ugyancsak elfogadja a példák a vonatkozó cikkekből való törlését a 144. és a 145. módosításban. A Bizottság a Tanács munkájával összhangban a (34) preambulumbekezdést kiegészíti egy pontosítással, miszerint a legalacsonyabb és/vagy legmagasabb díjtételek értékelése csak az illetékes hatóságok által egyes szolgáltatások tekintetében előírt díjtételekre vonatkozik, és nem vonatkozik az olyan általános ármeghatározási szabályokra, mint a házkiadás esetében. A Bizottság elvben elfogadja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó 150. módosítást, és pontosítja, hogy a 15. cikk (1)–(3) bekezdése csak annyiban alkalmazandó az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokról szóló jogszabályokra, amennyiben ezek alkalmazása sem jogilag, sem ténylegesen nem akadályozza a rájuk bízott sajátos feladatok végrehajtását. Az értesítési kötelezettség törlése (151. módosítás) jelentős mértékben gyengítené az értékelési folyamatot, ennélfogva nem elfogadható. Végül a technikai jellegű 146., 148. és 149/242. módosítást a Bizottság elfogadja (a 146. módosítás esetében azonban a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv teljes egészére kell utalni, nem csupán annak II. címére).

3.4. A szolgáltatásnyújtás szabadsága és az ettől való eltérések (16–19. cikk)

A szolgáltatásnyújtás szabadsága (16. cikk). A (a fejezet címére vonatkozó) 152. módosítás és (a 16. cikkre vonatkozó) 293/rev4. módosítás a korábbi származási ország elvének helyébe a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezést lépteti. A 293/rev4. módosítás megerősíti a szolgáltatók azon jogát, hogy szolgáltatást nyújtsanak egy nem a letelepedési helyük szerinti tagállamban, és kötelezi a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamot, hogy saját területén biztosítsa a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot és a szolgáltatási tevékenység szabad gyakorlását. A 16. cikk (1) bekezdése továbbá kiköti, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam nem alkalmazhatja saját nemzeti követelményeit a más tagállamban letelepedett szolgáltatókkal szemben, hacsak azokat nem indokolják a közrenddel, közbiztonsággal, a közegészséggel vagy a környezet védelmével kapcsolatos indokok, valamint azok megkülönböztetéstől mentesek, szükségesek és arányosak. A (3) bekezdés ismét megerősíti a tagállamok az (1) bekezdésben szereplő azon lehetőségét, miszerint saját nemzeti követelményeiket a más tagállamban letelepedett szolgáltatókkal szemben alkalmazhatják, ha azokat a közrenddel, közbiztonsággal, a közegészséggel vagy a környezet védelmével kapcsolatos indokok támasztják alá. A (3) bekezdés tisztázza azt is, hogy a tagállamok – a közösségi joggal összhangban – alkalmazhatják foglalkoztatási feltételeiket. A 16. cikk (2) bekezdése olyan követelmények listáját tartalmazza, amelyeket a tagállamok nem alkalmazhatnak a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókra; ilyen például a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy telephellyel rendelkezzen annak az államnak a területén, ahol a szolgáltatást nyújtani kívánja. A 293/rev4. módosítás szerint továbbá a Bizottság a tagállamokkal és a szociális partnerekkel való konzultációt követően jelentést nyújt be a 16. cikk alkalmazásáról, amelyben megvizsgálja, hogy szükséges-e harmonizációs intézkedéseket javasolni.

A Bizottság elfogadja a 152. módosítást és a 293/rev4. módosítást kisebb szövegezési kiigazításokkal a (3) bekezdésben, amelyek – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban – tisztázzák, hogy a nemzeti követelményeknek mindig megkülönböztetéstől menteseknek, szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük. A Bizottság – szövegezési kiigazításokkal – elfogadja a (37) preambulumbekezdésre vonatkozó 45. módosítást is, amely szerint a tagállamok alkalmazhatják azon követelményeiket, amelyek teljesítése elengedhetetlen a közrend vagy a közbiztonság szempontjából, illetve a közegészség vagy a környezet védelme érdekében; elfogadja továbbá a 46–47. módosítást, amelyek törlik a korábbi származási ország elvet.. A Bizottság továbbá – a Tanács munkájával összhangban – további magyarázó preambulumbekezdéseket fűz a szöveghez; ezek egyike a Bíróság ítélkezési gyakorlatára hivatkozva kifejti a tagállamok azon jogát, miszerint intézkedéseket tehetnek annak megakadályozása érdekében, hogy a szolgáltatók visszaéljenek a belső piaci elvekkel [(37a) preambulumbekezdés]; egy másik preambulumbekezdés azt hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy amikor a szolgáltatók más tagállamban nyújtanak szolgáltatást, a szolgáltatásnyújtáshoz alapvetően szükséges felszerelést magukkal vihessék [(39a) preambulumbekezdés]; végül egy kiegészítő preambulumbekezdést, amely a felszerelés fogalmát magyarázza meg [(39b) preambulumbekezdés].

A szolgáltatásnyújtás szabadságától való kiegészítő eltérések (17. cikk). A 400. módosítás átnevezi a 17. cikket, és kiköti, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezést nem kell alkalmazni más tagállamban nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra , többek között: postai szolgáltatásokra, villamosenergia-, gáz- és vízelosztási szolgáltatásokra, szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatásokra és hulladékkezelésre. A Bizottság elfogadja a 400. módosítást. A Bizottság továbbá – a Tanács munkája alapján – a (40a) preambulumbekezdésben tisztázza, hogy a postai szolgáltatásokkal összefüggő eltérés az egyetemes szolgáltatók számára fenntartott tevékenységekre és más postai szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik. Elfogadható továbbá a 165. módosítás is, amely a 17. cikk 12. pontjában szereplő az Európai Unión belüli, az Európai Unióba és az Európai Unióból történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93/EGK tanácsi rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott ellenőrzési rendszerre vonatkozó eltérést tisztázza.

Az ügyvédek és a közjegyzők tevékenységei tekintetében a 160. módosítás törli az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló 77/249/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozó kérdésekre vonatkozó eltérést, a 166. módosítás pedig törli a közjegyző közreműködését igénylő jogi aktusokra vonatkozó eltérést. E módosítások okafogyottá váltak, mivel a Bizottság nem fogadja el sem az ügyvédek, sem a közjegyzők tevékenységeinek általános kizárását az irányelv alkalmazási köréből. Ezeket az eltéréseket tehát meg kell őrizni. Az adósságok bírói úton történő behajtása tekintetében a 161. módosítás által bevezetett új eltérést a Bizottság elfogadja. A Bizottság ugyanakkor egy új (40b) preambulumbekezdésben – a Tanács munkájával összhangban – tisztázza ezen eltérés alkalmazási körét.

A valamely tevékenységet egy adott szakma számára fenntartó követelmények tekintetében a 162/404. módosítás – a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv II. címében tárgyalt kérdésekre vonatkozó eltérésen felül – egy új eltérést vezet be. A 162/404. módosítás és az ezt az új eltérést a (41c) preambulumbekezdésben kifejtő 48. módosítás elvben elfogadható, a pontosabbá tétel érdekében újraszövegezve.

A személyek szabad mozgása és tartózkodása tekintetében a 163. módosítás tisztázza a 2004/38/EK irányelvre vonatkozó eltérést, és az elfogadható.

A harmadik országok állampolgárainak a szolgáltatásnyújtással összefüggésben másik tagállamba költözésére vonatkozó eltérés tekintetében a 164. módosítás újraszövegezi a 17. cikk 11. pontjában szereplő eltérést. Mivel a 25. cikket törölték, a 17. cikk 11. pontjában szereplő eltérést újra kellett szövegezni. A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvre vonatkozó eltérést magyarázó (41a) és (41b) preambulumbekezdést bevezető 50. és 51. módosítást kisebb szövegezési változtatásokkal elfogadták.

A közrenddel, közbiztonsággal, közegészséggel vagy környezetvédelemmel kapcsolatos okok által indokolt különleges tilalmak és követelmények tekintetében a 167. és a 168. módosítás módosítja a 17. cikk 16. és 17. pontjában szereplő eltéréseket. A Bizottság véleménye szerint e módosítások feleslegesek, mivel annak következményeképpen, hogy a 16. cikk általánosabb értelemben biztosítja a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy a közrenddel, közbiztonsággal, közegészséggel vagy környezetvédelemmel kapcsolatos nemzeti követelményeket támasszanak, a 17. cikk 16. és 17. pontjában szereplő különleges eltérések feleslegessé váltak. E pontokat és a vonatkozó preambulumbekezdéseket következésképpen törölték.

A kórházi ellátás költségeinek megtérítése tekintetében a 169. módosítás törli a kórházi ellátás költségeinek megtérítésére alkalmazandó engedélyezési rendszerre vonatkozó eltérést. Az egészségügyi szolgáltatások az alkalmazási körből való kizárásával és az egészségügyi ellátás költségeinek fedezéséről szóló 23. cikk törlésével összhangban a Bizottság elfogadja a 169. módosítást.

A nemzetközi magánjog tekintetében a 170. módosítás a 17. cikkben eltérést vezet be a nemzetközi magánjog összes rendelkezésére, különösen a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmekkel foglalkozó rendelkezésekre vonatkozóan, beleértve a szerződések formáját. A Bizottság elfogadja a 17. cikkben szükséges módosítást, mivel a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés ezen irányelvnek az a rendelkezése, amelyik ütközhet a nemzetközi magánjog szabályainak alkalmazásával. A 171., 172. és 173. módosítás törli a fogyasztók által szolgáltatások nyújtására kötött szerződésekre, az ingatlantulajdonra vonatkozó szerződések formai érvényességére és a szolgáltató szerződésen kívüli felelősségére baleset esetében vonatkozó eltéréseket, amelyeket jelenleg a nemzetközi magánjog összes rendelkezésétől való általános eltérés fed le. A Bizottság e módosításokat és a megfelelő, a preambulumbekezdéseket érintő változtatásokat egyaránt elfogadja [ 53. és 54. módosítás a (45) és (46) preambulumbekezdésben].

A Bizottság továbbá a Tanács munkáját tükröző technikai jellegű pontosításokat is eszközölt.

Átmeneti eltérések (18. cikk). A 174. módosítás teljes egészében törli a (korábbi) származási ország elvének érvényessége alóli eltérést tartalmazó 18. cikket. A Bizottság elfogadja ezt, mivel a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket kizárták ezen irányelv alkalmazási köréből, az adósságok bírói úton történő behajtásának lehetőségét lefedi a 17. cikk 7a. pontjában szereplő új eltérés, a készpénz és értéktárgyak szállítását pedig a 40. cikk (1) bekezdésébe emelték be.

Eseti eltérések (19. cikk). A 175. módosítás az új, átnevezett 16. cikk címét igazítja ki. A 176 módosítás az eseti eltérések feltételeire hivatkozik, és törli azt a kötelezettséget, miszerint ilyen intézkedéseket kizárólag a kölcsönös segítségnyújtási eljárás betartása esetén lehet meghozni. A közegészségre, közrendre és az egészségügyi szakemberek gyakorlatára vonatkozó eseti eltérések – az egészségügyi ellátás az irányelv alkalmazási köréből való kizárása és annak a ténynek a következtében, hogy a 16. cikk jelenleg általánosabb értelemben lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a közrenddel és a közegészséggel kapcsolatos követelményeket támasszanak – okafogyottá váltak. A Bizottság ennélfogva törli a megfelelő eseti eltéréseket, és a 19. cikket a szolgáltatások biztonságára korlátozza. A Bizottság azonban nem fogadja el a kölcsönös segítségnyújtási eljárás törlését, amely nélkülözhetetlen annak biztosítása érdekében, hogy ez az eltérés ne vezessen a szolgáltatásnyújtás szabadságának szükségtelen korlátozásához.

3.5. A szolgáltatást igénybe vevők jogai (20-23. cikk)

Tiltott korlátozások / Megkülönböztetésmentesség . A 21. cikkre és az (50) preambulumbekezdésre vonatkozó 177. és 55. módosítás kijelenti, hogy a szolgáltatás igénybevevőjére „kizárólag” állampolgársága vagy lakóhelye alapján ne vonatkozzanak megkülönböztető követelmények. A Bizottság nem fogadhatja el a 21. cikkben szereplő, megkülönböztetésmentességről szóló záradék e kiegészítését, mivel ezt úgy lehetne értelmezni, mintha lehetővé tenné a megkülönböztetést, ha az további alapokon is nyugszik. Az 55. módosítás fennmaradó része az (50) preambulumbekezdést pontosítja, és elfogadható. A Bizottság a Tanács munkájával összhangban további pontosításokat eszközölt a 20. cikkben említett pénzügyi támogatás vonatkozásában [lásd a (48) és az új, (48a) preambulumbekezdést].

Segítségnyújtás a szolgáltatást igénybe vevők számára . A szolgáltatást igénybe vevők számára nyújtott segítségről szóló 22. cikkre vonatkozó 178. módosítás pontokba szedi az egyablakos ügyintézési pontokon a szolgáltatások igénybevevői által hozzáférhető információk és tanácsok sorát. E módosítás törli továbbá az európai fogyasztói központok hálózata kapcsolattartó pontjait azon szövetségek és szervezetek sorából, amelyek elérhetőségéről a szolgáltatások igénybevevőit értesíteni kell, és amelyek gyakorlati segítséget nyújthatnak. A 179. módosítás új, 22a. cikket emel be, amely azzal a lehetőséggel kapcsolatos, hogy a szolgáltató egyablakos ügyintézéssel teljesíthesse valamennyi eljárást és alaki követelményt. A Bizottság elfogadja a 178. módosítást annak a résznek a kivételével, amely törli az európai fogyasztói központok hálózatára tett utalást, mivel ez a Bizottság szerint különösen aktív szerepet tölthet be a fogyasztóknak nyújtott gyakorlati segítség terén. A Bizottság nem fogadja el a 179. módosítást és az új, 22a. cikk beemelését, mivel az egyablakos ügyintézési pontok szerepét és felelősségeit már kielégítően tisztázza az irányelvnek az ügyintézés egyszerűsítéséről szóló fejezete.

Más tagállamban igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek megtérítése . Az 56–62. és 180/247. módosítás törli a 23. cikket, a más tagállamban igénybe vett egészségügyi ellátás költségeinek megtérítésével foglalkozó rendelkezéseket és a megfelelő preambulumbekezdéseket. A Bizottság elfogadja e részek törlését, és – mint fent említésre került – az egészségügyi szolgáltatásokról külön kezdeményezést fog előterjeszteni.

3.6. A munkavállalók kiküldetése (24–25. cikk)

A munkavállalók kiküldetésére és a harmadik országok állampolgárainak kiküldetésére vonatkozó különleges rendelkezések. A 181., 182/248., 63–64., 183/249. és 65-66. módosítás törli az igazgatási akadályok megszüntetésére vonatkozó rendelkezéseket és a tagállamok a munkavállalók kiküldetésére és a harmadik országok állampolgárainak kiküldetésére vonatkozó együttműködési kötelezettségét. Bár a Bizottság vélekedése szerint kiemelkedően fontos bármely olyan indokolatlan igazgatási teher elhárítása, amely gátolhatja a szolgáltatókat a határokon átnyúló szolgáltatások személyzetük kiküldetése útján történő nyújtásában, valamint a feketemunka és a szociális dömping elleni küzdelem érdekében fontos az igazgatási együttműködés javítása, a Bizottság – az átfogó kompromisszum részeként – elfogadja e rendelkezések törlését. Az indokolatlan igazgatási terhek elhárítása és az igazgatási együttműködés jobban működő rendszerének kialakítása érdekében a Bizottság útmutatással fog szolgálni a tagállamoknak e kérdésekben.

3.7. A szolgáltatásnyújtás minősége (26–32. cikk)

A szolgáltatókra és azok szolgáltatásaira vonatkozó információk (26. cikk). A 184. és 186. módosítás azt a rendszeres kötelezettséget írja elő a szolgáltatók számára, hogy az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül tegyenek elérhetővé információkat a szolgáltatást igénybe vevők számára. A 185. módosítás azt a kötelezettséget vezeti be, miszerint a szolgáltatások igénybevevőinek rendelkezésére kell bocsátani a szolgáltató jogi formájával kapcsolatos információt. A Bizottság kisebb újraszövegezéssel elfogadja a 185. módosítást. Ezzel szemben a Bizottság nem fogadhatja el a 184. és 186. módosítást, mivel azok szükségtelen terhet jelentenének a szolgáltatók számára.

Szakmai felelősségbiztosítás (27. cikk). A 187. módosítás első mondata törli a tagállamok azon kötelezettségét, miszerint meg kell követelniük, hogy azok a szolgáltatók, amelyek szolgáltatásai kiemelt kockázatot jelentenek a szolgáltatás igénybevevőjének az egészségére, biztonságára vagy pénzügyi biztonságára nézve, kötelesek legyenek szakmai felelősségbiztosítással garanciát nyújtani, és a biztosítás megkövetelését puszta lehetőséggé változtatja. A második mondat értelmében a biztosításnak fedeznie kell a más tagállamokban nyújtott ilyen szolgáltatások által jelentett kockázatot is. A Bizottság e módosítás mindkét mondatát kisebb újraszövegezéssel elfogadja. Az új, (63a) preambulumbekezdést bevezető 67. módosítást is elfogadják, a 27. cikk (1) bekezdésében szükséges változásokat tükröző kiigazításokkal. A (63) preambulumbekezdést ennek megfelelően kiigazították. A 188., 189. és 190. módosítást a Bizottság elfogadja, amennyiben ezek szükségesek, és nem támasztanak további akadályt a szolgáltatók számára. A Tanács munkájával összhangban továbbá a Bizottság a 27. cikk és a megfelelő preambulumbekezdések szövegét – különösen e cikk alkalmazási körével kapcsolatban – pontosította; ennek értelmében a Bizottság abban az esetben, ha a biztosítási piacon bizonyítható módon nem áll rendelkezésre megfelelő biztosítás, eljárást vezethet be.

Értékesítés utáni garancia (28. cikk). A 191. módosítás törli a szolgáltatók azon kötelezettségét, hogy az általuk nyújtott értékesítés utáni garanciákról tájékoztatást adjanak. A 192. módosítás törli azt a rendelkezést, miszerint a megfelelő bekezdések nem érintik a más közösségi eszközök által előírt értékesítés utáni garanciákra vonatkozó szabályozást. A Bizottság nem fogadja el a 191. módosítást, mivel a szolgáltató köteles tájékoztatni a szolgáltatások igénybevevőjét az értékesítés utáni garanciákról. A Bizottság továbbá nem fogadhatja el a 192. módosítást sem, mivel az értékesítés utáni garanciákra vonatkozó más közösségi jogszabályokat explicit módon kell feltüntetni.

Kereskedelmi tájékoztatás (29. cikk). A Bizottság a Tanács munkája alapján pontosította a szöveget: eszerint a kereskedelmi tájékoztatásról szóló szakmai szabályoknak meg kell felelniük a megkülönböztetésmentesség, a szükségesség és az arányosság elvének.

Multidiszciplináris tevékenységek (30. cikk) . A 193. (és a 210. ) módosítás kizárja a multidiszciplináris tevékenységeket a kölcsönös értékelési folyamatból. A Bizottság nem fogadja el a 193. és a 210. módosítást, mivel a multidiszciplináris tevékenységeket sújtó korlátozások értékelése és a róluk készített jelentés a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása szempontjából nélkülözhetetlen eszköz. A Bizottság a Tanács munkájával összhangban tovább pontosította, mely korlátozások lehetnek indokoltak, és ezt egy új, (64a) preambulumbekezdésben kifejtette.

A szolgáltatások minőségére vonatkozó politika (31. cikk). A 194. módosítás pontosítja, hogy a tagállamok a Bizottsággal együttműködésben ösztönzik az önkéntes európai szabványok kidolgozását. A Bizottság elfogadta a 194. módosítást, ugyanakkor a Tanács munkájára alapozva hangsúlyozza a fogyasztói érdekképviseletek szerepét.

Vitás ügyek rendezése (32. cikk) . A 195. módosítás további, a szolgáltatók által rendelkezésre bocsátandó elérhetőségeket vezet be. A 196. módosítás a „megfelelő” szót a „kielégítővel” helyettesíti. A Bizottság elfogadja a 195. és a 196. módosítást, a Tanács munkájával összhangban pontosítva ugyanakkor azt, hogy mely egyenértékű pénzügyi biztosítékokat kell egyenértékűeknek ítélni e cikk alkalmazásában, és ezt egy új, (65a) preambulumbekezdésben kifejti.

3.8. Igazgatási együttműködés (34–38. cikk)

Kölcsönös segítségnyújtás és felügyelet. A 199–202. és a 68–69. módosítás átszervezi az igazgatási együttműködésről szóló fejezetet, és pontosítja a tagállamok kötelezettségeit. A 199. módosítás átnevezi a fejezetet. A 200–202. módosítás célja a letelepedés helye szerinti és a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam közötti feladatmegosztás pontosabb meghatározása. A letelepedés helye szerinti tagállam felelős a területén letelepedett szolgáltatók felügyeletéért, és nem utasíthatja vissza területén ellenőrző intézkedések meghozatalát azzal az indokkal, hogy a szolgáltatást másik tagállamban nyújtották. A letelepedés helye szerinti tagállamnak ellenőrzéseket és vizsgálatokat kell végeznie, továbbá más tagállamok kérésére tájékoztatást kell nyújtania a területén letelepedett szolgáltatókról. A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam feladata a szolgáltató tevékenységének felügyelete saját területén azon kérdések tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a 16. cikk (1) bekezdésével (a Parlament egységes szerkezetbe foglalt szövegében a 21. cikk (1) bekezdése) összhangban nemzeti követelményeket alkalmazhat. Más esetekben a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamnak helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat kell végeznie, amennyiben ezek objektív módon indokoltak és nem megkülönböztető jellegűek, vagy azokat a letelepedés helye szerinti tagállam kérelmezi. A 69. módosítás kifejti, hogy hatékony igazgatási együttműködés szükséges annak érdekében, hogy elkerüljék a szolgáltatókra alkalmazandó szabályok elburjánzását vagy a határokon átnyúló tevékenységek ellenőrzésének párhuzamosságát, és hogy a tisztességtelen kereskedők ne játszhassák ki a felügyeletet, vagy ne kerülhessék meg a szolgáltatásokra vonatkozóan alkalmazandó nemzeti szabályokat. A 68. módosítás a jól működő elektronikus információs rendszer szükségességét hangsúlyozza. A Bizottság teljes egészében elfogadja a 68–69. módosítást, és szellemében a 200–202. módosítást. Felismerve a letelepedés helye szerinti tagállam és a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam feladatai és kötelezettségei pontos meghatározásának szükségességét, továbbá a hatékonyan működő igazgatási együttműködés érdekében a Bizottság a Tanács által felvázolt szerkezetbe illeszti az Európai Parlament módosításait.

Riasztási mechanizmus . A 203. módosítás riasztási mechanizmust vázol fel: ha egy tagállamnak olyan súlyos tények vagy körülmények jutnak tudomására, amelyek súlyos kárt okozhatnak emberek egészségében vagy biztonsága tekintetében, a tagállamnak a lehető legrövidebb időn belül értesítenie kell az érintett tagállamokat és a Bizottságot. A Bizottság elfogadja a 203. módosítást, továbbá a riasztási mechanizmus elindításának kiváltó okai közé felvette a környezetet érő károkat is. Ez az új rendszer azonban más célt szolgál, mint a kölcsönös segítségnyújtási rendszer az eseti eltérések esetében, és ennélfogva nem léphet annak a helyébe.

A szolgáltatók jó hírnevére vonatkozó információk. A 197. módosítás kiegészíti a szöveget azzal, hogy a tájékoztatásnak, amelyet a tagállamok egy másik tagállam illetékes hatóságának kérésére nyújtanak, közvetlenül a szolgáltató alkalmasságára kell vonatkoznia, a kérelmet pedig megfelelően indokolni kell. A 198. módosítás kiköti, hogy a tájékoztatási kérelmekről szóló rendelkezéseknek összhangban kell lenniük a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezésekkel, továbbá azt, hogy a fogyasztók számára elérhetővé kell tenni minden nyilvános információt. A Bizottság mindkét módosítást elfogadja, és – a Tanács munkáját tükrözve – tisztázza, hogy a tagállamok – nemzeti jogukkal összhangban – a közigazgatási vagy fegyelmi intézkedések, büntetőjogi szankciók, valamint csaláshoz köthető fizetésképtelenséggel vagy csőddel kapcsolatos határozatok tekintetében nyújtanak tájékoztatást; hogy a szankciókat és intézkedéseket csak akkor teszik közzé, ha a jogerős határozat megszületett; és hogy a szolgáltatók jó hírnevéről szóló rendelkezések nem gátolják a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén létrejövő kezdeményezéseket [új, (66f) preambulumbekezdés].

Kísérő intézkedések. A 68. módosítás szerint a tagállamok közötti igazgatási együttműködés javításához jól működő elektronikus információs rendszerre van szükség. A Bizottság elfogadja a 68. módosítást, tartalmát beemeli egy cikkbe, és ezt egy új, (66g) preambulumbekezdésben fejti ki. Ezenfelül a Bizottság, a Tanács munkája alapján új kísérő intézkedést vezet be a kölcsönös segítségnyújtás megvalósításáért felelős tisztviselők cseréjének érdekében.

3.9. Konvergenciaprogram és záró rendelkezések (39–48. cikk)

Magatartási kódexek (39. cikk). A 205. és a 70. módosítás a közösségi szintű magatartási kódexek – mindenekelőtt a szakmai testületek, szövetségek és szervezetek által történő – kidolgozásának fontosságát hangsúlyozza, továbbá pontosítja, hogy a magatartási kódexek a tagállami jogi előírásokat kiegészítik. A 71. módosítás egy preambulumbekezdésbe helyezi a magatartási kódexek által lefedendő területek listáját. A Bizottság elfogadja e módosításokat és – a Tanács munkája alapján – új, (67b) preambulumbekezdéssel egészíti ki a szöveget, amely a magatartási kódexek célját írja le.

További harmonizáció (40. cikk). Az újradefiniált alkalmazási körrel összhangban a 206. módosítás törli a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket, a 208. módosítás pedig törli azon egyéb, esetleges további harmonizáció tárgyát képező kérdéseket, mint például az eseti eltérések vagy a kölcsönös értékelési eljárás útján meghatározott kérdések. A 207. módosítás felveszi a biztonsági szolgáltatásokat abba a felsorolásba, amelyben azok a területek szerepelnek, ahol további harmonizáció lehetősége mérlegelendő. A Bizottság elfogadja a 206., 207. és 208. módosítást, miközben pontosítja, hogy a további harmonizáció lehetőségének felmérésére a biztonsági szolgáltatások és a készpénz és értéktárgyak szállításával kapcsolatos szolgáltatások esetében az irányelv végrehajtásától számított egy év múlva kerül sor.

A Bizottság elfogadja továbbá a 211–212. módosítást , amely a Bizottság által a kölcsönös értékelésről és a felülvizsgálati záradékról benyújtandó jelentés időpontjára vonatkozik.

Végül a 213. módosítás hároméves határidőt szab meg az irányelvnek a tagállamok jogszabályaiba való átültetésére. Mivel a szolgáltatások belső piacának korszerűsítése igen sürgős feladat, a Bizottság véleménye szerint ragaszkodni kell az átültetés kétéves határidejéhez.

4. MÓDOSÍTOTT JAVASLAT

Az EK-Szerződés 250. cikkének (2) bekezdése szerint a Bizottság a fentieknek megfelelően módosítja javaslatát.

2004/0001 (COD)

Módosított javaslat

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE

a belső piaci szolgáltatásokról (EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 47. cikke (2) bekezdésének első és harmadik mondatára, 55. és 71. cikkére, valamint 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[1]

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[2]

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[3]

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően,

mivel:

(1) Az Európai Unió arra törekszik, hogy Európa államai és népei között egyre szorosabbra fűzze a kapcsolatokat, és biztosítsa a gazdasági és társadalmi fejlődést. A Szerződés 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a belső piac olyan, belső határok nélküli térség, amelyben biztosított a szolgáltatások szabad mozgása és a letelepedés szabadsága. A tagállamok közötti szolgáltatási tevékenységek fejlődésének útjában álló akadályok megszüntetése elengedhetetlen az európai népek integrációjának erősítése, valamint a kiegyensúlyozott és fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében. Az ilyen korlátok lebontásakor nélkülözhetetlen biztosítani, hogy a szolgáltatási tevékenységek fejlődése hozzájáruljon a Szerződés 2. cikkében kitűzött feladat teljesítéséhez: a Közösség egész területén előmozdítsa a gazdasági tevékenységek harmonikus, kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődését, a foglalkoztatottság és a szociális védelem magas szintjét, a férfiak és nők egyenlőségét, a fenntartható és inflációt nem gerjesztő növekedést, a gazdasági teljesítmények nagyfokú versenyképességét és konvergenciáját, a környezet minőségének magas szintű védelmét és javítását, az életszínvonal és életminőség emelését, valamint a tagállamok közötti gazdasági és társadalmi kohéziót és szolidaritást.

(1a) A versenyképes szolgáltatási piac nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés ösztönzéséhez és a munkahelyteremtéshez az Európai Unióban. A belső piacon jelenleg számos akadály gátolja a szolgáltatókat, különösen a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy működési területüket kiterjeszthessék országuk határain túlra, és a belső piac nyújtotta előnyöket teljes mértékben kihasználhassák. Ez gyengíti az Európai Unió szolgáltatóinak világpiaci versenyképességét. A fogyasztók számára szélesebb körű, jobb és olcsóbb szolgáltatásokat biztosíthatna egy olyan szabad piac, amely a tagállamokat arra késztetné, hogy megszüntessék a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás korlátozásait, ugyanakkor növeljék az átláthatóságot, és bővítsék a fogyasztók számára nyújtott tájékoztatást.

(2) „A szolgáltatások belső piacának helyzetéről” szóló bizottsági jelentés[4] számos olyan akadályt sorol fel, amelyek meggátolják vagy lassítják a szolgáltatások fejlődését a tagállamok között, különösen a szolgáltatások területén túlsúlyban lévő kis- és középvállalkozások által nyújtott szolgáltatások esetében. A jelentés megállapítja, hogy egy évtizeddel a belső piac tervezett megvalósítását követően továbbra is nagy a különbség az Európai Unió integrált gazdaságára vonatkozó elképzelés és az európai polgárok és szolgáltatók által tapasztalt valóság között. A felsorolt akadályok a szolgáltatások számos különböző területén a szolgáltatók tevékenységének valamennyi szakaszát érintik, és számos közös jellemzővel rendelkeznek, beleértve különösen azt a tényt, hogy az akadályok gyakran adminisztratív terhekből, a határokon átnyúló tevékenységgel kapcsolatos jogi bizonytalanságból és a tagállamok közötti kölcsönös bizalom hiányából fakadnak.

(3) Mivel a szolgáltatások a gazdasági növekedés motorját képezik, valamint a tagállamok többségében a GDP és a foglalkoztatás 70 %-át teszik ki, a belső piac ilyen széttagolódása kedvezőtlen hatással van az európai gazdaság egészére, különösen a kis- és középvállalkozások versenyképességére és a munkavállalók mozgására , és megakadályozza a fogyasztók hozzájutását a versenyképes árú szolgáltatások szélesebb köréhez. Fontos rámutatni, hogy a szolgáltatási ágazat különösen a női munkavállalók számára kulcsfontosságú, akik ezért a szolgáltatások belső piacának létrehozásakor megnyíló új lehetőségeknek jelentős hasznát fogják látni. Az Európai Parlament és a Tanács hangsúlyozta, hogy a valódi belső piac létrehozását gátló jogi akadályok elhárítása kiemelt fontosságú kérdés az Európai Tanács lisszaboni ülése által kitűzött cél elérése érdekében, miszerint a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió javításával és a fenntartható gazdasági növekedés elérésével az Európai Uniónak 2010-re a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, a foglalkoztatást fellendítő , tudásalapú gazdaságává kell válnia. Az említett akadályok elhárítása a korszerű európai szociális modell biztosítása mellett így alapvető feltétele a lisszaboni stratégia megvalósítása közben tapasztalt nehézségek legyőzésének és az európai gazdaság fellendítésének , különös tekintettel a foglalkoztatásra és a beruházásokra. Fontos ezért a szolgáltatások belső piacának a piacnyitás és a közszolgáltatások, a szociális és fogyasztói jogok megőrzése közötti helyes egyensúly fenntartása mellett történő megteremtése.

(4) Szükséges ezért a szolgáltatók letelepedési szabadságát, valamint a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályok elhárítása, valamint e két – a Szerződésben meghatározott – alapvető szabadság gyakorlásához szükséges jogbiztonság garantálása a szolgáltatások igénybevevői és a szolgáltatók számára. Mivel a szolgáltatások belső piacán létező akadályok egyrészt azokat a szolgáltatókat érintik, akik egy másik tagállam területén kívánnak letelepedni, másrészt azokat, akik egy másik tagállam területén szolgáltatást nyújtanak, de ott nem kívánnak letelepedni, szükséges biztosítani a szolgáltatók számára, hogy szolgáltatási tevékenységüket a belső piacon belül valamely tagállamban való letelepedésen keresztül, vagy a szolgáltatások szabad mozgásának jogával élve fejleszthessék. Lehetővé kell tenni, hogy a szolgáltatók – az egyes tagállamokra vonatkozó növekedési stratégiájuk függvényében – választhassanak az említett két szabadság között.

(5) Az akadályokat nem lehet kizárólag a Szerződés 43. és 49. cikkének közvetlen alkalmazására támaszkodva megszüntetni, mivel egyrészről az akadályoknak a Szerződés megsértése miatt az érintett tagállamokkal szemben indított eljárások keretében, eseti alapon történő vizsgálata – különösen a bővítést követően – rendkívül bonyolult lenne a nemzeti és közösségi intézmények számára, másrészről pedig számos akadály megszüntetése a nemzeti jogrendszerek előzetes összehangolását igényli, beleértve az igazgatási együttműködés kialakítását is. Amint azt az Európai Parlament és a Tanács is elismerte, a szolgáltatások valódi belső piacának elérését közösségi jogalkotási eszköz teszi lehetővé.

(6) Ez az irányelv olyan általános jogi keretet hoz létre, amely előnyös a szolgáltatások széles köre számára, miközben figyelembe veszi a tevékenységek és szakmák valamennyi típusának sajátosságait és szabályozási rendszerét. A jogi keret dinamikus és szelektív megközelítésen alapul, amely elsődlegesen a gyorsan felszámolható akadályok megszüntetéséből, továbbá értékelési, konzultációs és egyes kérdésekre irányulóan kiegészítő harmonizációs folyamat elindításából áll, és lehetővé teszi a szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó nemzeti szabályozási rendszerek fokozatos és összehangolt korszerűsítését, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy 2010-re létrejöjjön a szolgáltatások valódi belső piaca. Rendelkezni kell egy kiegyensúlyozott intézkedéscsomag meghozataláról, amely a célzott harmonizációt, az igazgatási együttműködést, a szolgáltatásnyújtás szabadságáról való rendelkezést és – egyes kérdések tekintetében – magatartási kódex kidolgozásának ösztönzését foglalja magában. A nemzeti jogalkotási rendszerek említett összehangolásának biztosítania kell a közösségi jogi integráció, valamint a közérdekű célok védelme – különösen a fogyasztóvédelem – magas szintjét, amely elengedhetetlen a tagállamok közötti kölcsönös bizalom kialakításához. Ez az irányelv figyelembe vesz egyéb közérdekű célokat is, így a környezet, a közbiztonság, a közegészség védelmét és a munkajog betartását.

(6a) Mivel a javasolt intézkedés céljait, nevezetesen a szolgáltatók tagállamokban való letelepedésének szabadságát és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad nyújtását gátló akadályok megszüntetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés terjedelme miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatóak, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az ugyanezen cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem haladja meg a célok eléréséhez feltétlenül szükséges mértéket.

(6b) Helyénvaló, hogy ennek az irányelvnek a letelepedés szabadságára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseit csak olyan mértékben legyen kötelező alkalmazni, amilyen mértékben az érintett tevékenységek a versenyre nyitottak, így e rendelkezések a tagállamokat sem az általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjára, sem a szolgáltatásokat nyújtó közintézmények magánosítására, sem az egyéb tevékenységek vagy egyes szolgáltatások esetében meglévő monopóliumok eltörlésére nem kötelezik.

(6c) Ez az irányelv nem érinti a közpénzek egyes szolgáltatók általi igénybevételét szabályozó követelményeket. Ezek a követelmények különösen azt állapítják meg, milyen feltételek alapján részesülhetnek a szolgáltatók közfinanszírozásban, beleértve az egyedi szerződéses feltételeket és különösen olyan minőségi előírásokat, amelyeket – például szociális szolgáltatások esetében – a közfinanszírozás igénybevételéhez be kell tartani.

(6d) Ez az irányelv nem gátolja a tagállamokat abban, hogy a közösségi jogszabályokkal összhangban intézkedéseket hozzanak a kulturális és nyelvi sokszínűségnek és a média sokféleségének védelmével és támogatásával kapcsolatban, beleértve ezek finanszírozását is.

(6e) Ezen irányelv célja a letelepedés szabadságát és a szolgáltatások tagállamok közötti szabad mozgását biztosító jogi keret megteremtése: az irányelv a büntetőjogot nem harmonizálja és nem sérti. Ennélfogva az irányelv általában nem érinti a büntetőjog szabályait. A szolgáltatási tevékenységek nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenységek gyakorlását érintő büntetőjogi rendelkezéseket ugyanakkor a tagállamok nem alkalmazhatják az irányelv szabályainak megkerülésére és a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozására.

(6f) Ugyanilyen fontos, hogy ez az irányelv – a Szerződésnek a foglalkoztatás és az élet- és munkakörülmények javításáról szóló 136. cikke céljainak elérése érdekében – teljes mértékben tiszteletben tartja a Szerződés 137. cikkén alapuló közösségi kezdeményezéseket.

(6g) Nem érinti az irányelv a foglalkoztatási feltételeket, így a maximális munkaidő és a minimális pihenőidő, a minimális fizetett éves szabadság, a minimális bérszint, a munkahelyi egészségvédelem, biztonság és higiénia szabályait, valamint a szociális partnerek közötti kapcsolatokat sem, beleértve a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz és azok megkötéséhez, a sztrájkhoz és a szervezett fellépéshez való jogot, és nem vonatkozik a munkaerő-kölcsönző cégek által nyújtott szolgáltatásokra sem. Az irányelv nem érinti a tagállamok szociális biztonsági jogszabályait.

(6h) Ezt az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy a tagállamok által és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogok gyakorlása összeegyeztethető legyen a Szerződés 43. és 49. cikkében rögzített alapvető szabadságokkal. Ezen alapvető jogok közé tartozik például a szervezett fellépéshez való jog. Az irányelvet úgy kell értelmezni, hogy ezek az alapvető jogok és szabadságok teljes mértékben érvényesüljenek.

(6i) Ez az irányelv kizárólag a valamely tagállamban letelepedett szolgáltatókra vonatkozik, külső vonatkozásokra nem terjed ki. Nem érinti a nemzetközi szervezetekben – különösen a GATS keretében – a szolgáltatások kereskedelméről folytatott tárgyalásokat.

[(7) preambulumbekezdés törölve]

(7a) Ez az irányelv kizárólag a gazdasági ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatásokra terjed ki. Az általános érdekű szolgáltatásokra nem vonatkozik a Szerződés 50. cikkében szereplő fogalommeghatározás, és ezek ezért nem tartoznak az irányelv alkalmazási körébe. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyeket gazdasági ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, és ezért ezen irányelv alkalmazási körébe tartoznak. Nem tartoznak azonban az irányelv hatálya alá egyes – például a közlekedés területén nyújtott – általános gazdasági érdekű szolgáltatások, míg egyes egyéb – például a postai szolgáltatások területén nyújtott – általános gazdasági érdekű szolgáltatások eltérnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől. Az irányelv nem foglalkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásával, és nem vonatkozik a tagállamok által – különösen szociális területen – a Közösség versenyjogi szabályaival összhangban nyújtott támogatási rendszerekre. Nem foglalkozik az irányelv a közérdekű szolgáltatásokról szóló bizottsági fehér könyv nyomon követésével sem.

[(8) preambulumbekezdés áthelyezve]

(9) A pénzügyi szolgáltatásokat ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel e tevékenységek külön közösségi jogszabályok tárgyát képezik, amelyek célja – ehhez az irányelvhez hasonlóan – a szolgáltatások valódi belső piacának megvalósítása. Ez a kizárás ennélfogva minden banki, hitelezési, biztosítási – beleértve a viszontbiztosítást –, foglalkozási vagy magánnyugdíj, értékpapír, befektetési, alapokkal kapcsolatos, fizetési és befektetési tanácsadás jellegű szolgáltatást érint, beleértve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[5] I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat.

(10) Tekintettel az elektronikus hírközlési hálózatokra és szolgáltatásokra, valamint a hozzájuk kapcsolódó forrásokra és szolgáltatásokra vonatkozó jogalkotási eszközcsomag 2002-ben történt elfogadására, amely – elsősorban az egyedi engedélyezési rendszerek többségének megszüntetése révén – keretszabályozást hozott létre az említett tevékenységeknek a belső piacon belüli nyújtásához való jogosultság megkönnyítésére, szükséges az említett eszközök tárgyát képező kérdések kizárása ezen irányelv hatálya alól.

(10a) A 2002/19/EK[6], 2002/20/EK[7], 2002/21/EK[8], 2002/22/EK[9], 2002/58/EK[10] európai parlamenti és tanácsi irányelvek tárgyát képező elektronikus hírközlési szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések ezen irányelv hatálya alóli kizárásának nem csupán a felsorolt irányelvek tárgyát képező kérdésekre kell vonatkoznia, hanem azokra a kérdésekre is, amelyekkel kapcsolatban az irányelvek kifejezetten tagállami hatáskörbe utalják egyes nemzeti szintű intézkedések elfogadásának lehetőségét.

(10b) A közlekedési szolgáltatások – beleértve a városi közlekedést, a taxikat és a betegszállító járműveket, valamint a kikötői szolgáltatásokat – nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

(10c) Az egészségügy kizárása az irányelv hatálya alól azokra az egészségügyi szakemberek által a betegek számára nyújtott egészségügyi és gyógyszerészeti szolgáltatásokra terjed ki, amelyek a betegek egészségi állapotának értékelésére, fenntartására vagy javítására irányulnak, amennyiben a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban az említett tevékenységeket a szabályozott egészségügyi foglalkozások számára tartják fenn.

(10d) Ez az irányelv nem érinti az olyan egészségügyi szolgáltatás díjának visszatérítését, amelynek igénybevételére a beteg tartózkodási helyétől eltérő tagállamban került sor. Az Európai Bíróság már számos alkalommal foglalkozott ezzel a kérdéssel, és elismerte a betegek jogait. Ezzel a kérdéssel más közösségi jogi eszközben kell foglalkozni a nagyobb jogbiztonság és az egyértelműség biztosítása érdekében, éspedig olyan mértékben, amennyiben ezt a kérdést a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet [11] nem rendezi.

(10e) Az audiovizuális szolgáltatásokat – függetlenül a továbbítás módjától és beleértve a filmszínházakban nyújtott ilyen szolgáltatásokat – ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól. Nem foglalkozik továbbá az irányelv a tagállamok által az audiovizuális ágazatban nyújtott azon állami támogatásokkal, amelyekre közösségi versenyjogi szabályok vonatkoznak.

(10f) Figyelemmel a tevékenységek sajátos természetére – amelyek a tagállamok részéről a közrendre és a fogyasztóvédelemre vonatkozó szabályok végrehajtásával járnak együtt – ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól a szerencsejátékkal kapcsolatos tevékenységeket, beleértve a sorsolásos játékokat és a fogadási ügyleteket is.

(10g) Az irányelv nem sérti a Szerződés 45. cikkének a közjegyzők és más szakmák által gyakorolt hitelesítési és a tanúsítási hatáskörhöz kapcsolódó egyes tevékenységekre történő alkalmazását.

(10h) Nem terjed ki az irányelv a szociális lakhatás, gyermekgondozás, családtámogatás és a rászorulók támogatása területén nyújtott azon szociális szolgáltatásokra sem, amelyeket az állam vagy az állam által megbízott szolgáltató nyújt nemzeti, regionális vagy helyi szinten a családi jövedelmük elégtelen volta, illetve teljes vagy részleges függőségük miatt rászorulók, vagy a marginalizálódás veszélyének kitett személyek támogatására. E szolgáltatások a társadalmi kohézió és szolidaritás elvének megnyilvánulásai, amelyek elengedhetetlenek az emberi méltósághoz és integritáshoz való alapvető jog biztosításához, ezért ezen irányelv ezeket nem érintheti.

(10i) Ez az irányelv nem foglalkozik a szociális szolgáltatások finanszírozásával és az azokkal kapcsolatos segélyezési rendszerrel. Az irányelv emellett nem érinti azokat a tagállamok által megállapított követelményeket és feltételeket, amelyek biztosítják, hogy a szociális szolgáltatások hatékonyan szolgálják a közérdeket és a társadalmi kohéziót.

(11) Tekintettel arra, hogy a Szerződés az adózási ügyekre vonatkozóan meghatározott jogalapokról rendelkezik, valamint tekintettel az e területen már elfogadott közösségi jogszabályokra, az adózás területét ki kell zárni az irányelv hatálya alól.

[(12) preambulumbekezdés áthelyezve]

(13) A szolgáltatási tevékenységekről már ma is kiterjedt közösségi joganyag rendelkezik. Ez az irányelv a közösségi vívmányokra épít, és így kiegészíti azokat. Az ezen irányelv és más közösségi eszközök közötti ütközések meghatározásra kerültek, és azokról rendelkeztek ebben az irányelvben, többek között eltérések biztosításával. Szükséges azonban szabályt meghatározni minden olyan fennmaradó és kivételes esetre, amikor ezen irányelv valamely rendelkezése ütközik egy másik közösségi eszköz rendelkezésével. Az ilyen ütközés fennállását a Szerződésben foglalt, a letelepedés jogára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályoknak megfelelően kell meghatározni. Valamennyi jövőbeni közösségi eszköz szövegezése és tárgyalása során el kell kerülni az eszköznek ezen irányelv valamely rendelkezésével való ütközését.

(13a) Ez az irányelv összhangban áll a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[12], és nem érinti azt. Tárgyát egyéb, a szakmai képesítésekhez nem kapcsolódó kérdések képezik, így a szakmai felelősségbiztosítás, a kereskedelmi tájékoztatás, a multidiszciplináris tevékenységek és az ügyintézés egyszerűsítése. A határon átnyúló átmeneti szolgáltatásnyújtást illetően ebben az irányelvben a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől való eltérés biztosítja, hogy a 2005/36/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás szabadságáról szóló II. címe ne sérüljön. Ezért a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés nem érinti azon intézkedések egyikét sem, amelyek a 2005/36/EK irányelv értelmében a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban alkalmazandók.

(13b) Ez az irányelv összhangban áll a szolgáltatásokra vonatkozó egyéb közösségi kezdeményezésekkel, különösen azokkal, amelyek a szolgáltatások biztonságára vonatkoznak. Összhangban áll továbbá egyéb, a belső piacra és a fogyasztóvédelemre vonatkozó kezdeményezésekkel, például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvvel[13], valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel („rendelet a fogyasztóvédelmi együttműködésről”)[14].

(14) Az ezen irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások folyamatosan változó tevékenységek széles körét ölelik fel, beleértve az üzleti jellegű szolgáltatásokat, például a vállalatvezetési tanácsadást, a tanúsítást és a bevizsgálást; a létesítmények működtetését, beleértve az irodafenntartást; a reklámtevékenységet; a személyi állomány kiválasztásával kapcsolatos szolgáltatásokat; valamint a kereskedelmi ügynökök szolgáltatásait. Az irányelv hatálya alá tartozó szolgáltatások magukban foglalják az olyan, vállalatoknak és fogyasztóknak is nyújtott szolgáltatásokat, mint a jogi vagy pénzügyi tanácsadás; az ingatlannal kapcsolatos szolgáltatások, például az ingatlanügynökségek; az építőipari szolgáltatások, beleértve az építészek által nyújtott szolgáltatásokat is; a forgalmazói szolgáltatások; a kereskedelmi vásárok szervezése; az autókölcsönzés; az utazási irodák. Szabályozza az irányelv továbbá a fogyasztói szolgáltatásokat, például a turizmus területén, beleértve az idegenvezetőket is; a szabadidős szolgáltatásokat, sportcentrumokat és vidámparkokat; valamint – amennyiben nem zárták ki ezeket az irányelv alkalmazási köréből – a háztartási támogató szolgáltatásokat, például az időseket segítő szolgáltatásokat. Az említett tevékenységek magukban foglalhatnak olyan szolgáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevőjének földrajzi közelsége, olyan szolgáltatásokat, amelyek esetében szükséges a szolgáltató vagy a szolgáltatás igénybevevőjének utazása, valamint olyanokat, amelyek távolról, például az interneten keresztül is nyújthatók.

[(15) preambulumbekezdés törölve]

(16) A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint annak megállapítását, hogy valamely tevékenység – különösen valamely államilag finanszírozott vagy közintézmény által nyújtott tevékenység – szolgáltatásnak minősül-e, eseti alapon, az összes jellemző, különösen a tevékenység nyújtásának, megszervezésének és finanszírozásának az érintett tagállamban jellemző módja figyelembevételével kell elvégezni. A Bíróság megállapította, hogy a díjazás szükséges jellemzője az, hogy az a kérdéses szolgáltatásokért járó ellenszolgáltatás, és elismerte, hogy a díjazás jellegzetes tényezője hiányzik az állam által vagy az állam nevében az állam szociális, kulturális, oktatási és jogi területen ellátandó feladataival összefüggésben ellenszolgáltatás nélkül végzett olyan tevékenységek esetében , mint például a nemzeti oktatási rendszer keretében biztosított oktatás vagy a gazdasági tevékenység folytatásával nem járó szociális biztonsági rendszerek irányítása. A szolgáltatás igénybevevője által a rendszer működési költségeihez való hozzájárulás céljából fizetett díj, például a diákok által fizetett tandíj vagy beiratkozási díj, önmagában nem jelent díjazást, mivel a szolgáltatást lényegében véve továbbra is állami pénzeszközökből finanszírozzák. Ezekre a tevékenységekre ezért nem vonatkozik a szolgáltatásnak a Szerződés 50. cikkében adott meghatározása, és ezért nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

(16a) A nonprofit amatőr sporttevékenységek társadalmi szempontból rendkívül fontosak. Gyakran teljes mértékben társadalmi vagy kedvtelési célokat szolgálnak. Ennek megfelelően a közösségi jog értelmében nem minősülhetnek gazdasági tevékenységnek, és nem terjed ki rájuk ezen irányelv hatálya.

[(17) preambulumbekezdés áthelyezve]

(18) A szolgáltató fogalma magába foglal bármely természetes személyt, aki valamely tagállam állampolgára, vagy bármely jogi személyt, amely az adott államban szolgáltatói tevékenységet folytat, a letelepedés szabadságának vagy a szolgáltatások szabad mozgásának gyakorlása révén. A szolgáltató fogalma tehát nem korlátozódik kizárólag a szolgáltatások szabad mozgása keretében nyújtott, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásra, hanem kiterjed azokra az esetekre is, amelyekben valamely piaci szereplő azzal a céllal telepszik le valamely tagállamban, hogy szolgáltatási tevékenységet ott folytassa. Másrészről, a szolgáltató fogalma nem terjed ki a valamely tagállamban fiókteleppel rendelkező harmadik országbeli vállalatokra, mivel a Szerződés 48. cikke értelmében a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad mozgása kizárólag a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokat illeti meg, amely vállalat bejegyzett székhelye, központi ügyvezetése vagy üzleti tevékenységének fő helye a Közösség területén van. A szolgáltatás igénybevevőjének fogalma azokat a harmadik országbeli állampolgárokat is magába foglalja, akik már rendelkeznek az 1408/71/EGK rendelet[15], a 2003/109/EK irányelv[16], a 859/2003/EGK rendelet[17] és a 2004/38/EK irányelv[18] által rájuk ruházott jogokkal. A tagállamoknak ugyanakkor lehetőségük van arra, hogy a szolgáltatás igénybevevőjének fogalmát területükön jelen lévő más, harmadik országbeli állampolgárokra is kiterjesszék.

(18a) A szolgáltató letelepedésének helyét a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban kell meghatározni, amely szerint a letelepedés fogalma állandó telephelyen, határozatlan ideig ténylegesen végzett gazdasági tevékenységet foglal magában. Ez a követelmény akkor is teljesülhet, ha valamely vállalatot meghatározott időszakra hoznak létre, vagy ha az a tevékenysége végzéséhez használt épületet vagy berendezést bérli. E követelmény továbbá akkor is teljesülhet, ha valamely tagállam bizonyos szolgáltatásokkal kapcsolatban csak korlátozott időtartamra nyújt engedélyt. A telephelynek nem szükséges leányvállalatnak, fióktelepnek vagy képviseletnek lennie, hanem lehet olyan iroda is, amelyet a szolgáltató saját személyzete vagy olyan személy irányít, aki független, de felhatalmazással rendelkezik arra, hogy a vállalkozás nevében folyamatosan eljárjon, ahogyan az a képviselet esetében is lenne. E meghatározás értelmében – amely előírja, hogy a szolgáltató telephelyén ténylegesen gazdasági tevékenységet kell végezni – postafiók létezése önmagában nem tekinthető telephelynek. Olyan esetekben, ahol egy szolgáltatónak több telephelye is van, fontos meghatározni, hogy melyik telephelyről nyújtják az érintett tényleges szolgáltatást. Amennyiben nehéz meghatározni, hogy a több telephely közül melyikről nyújtanak egy adott szolgáltatást, azt a helyet kell a szolgáltatásnyújtás helyének tekinteni, ahol a szolgáltató adott szolgáltatással kapcsolatos tevékenységeinek a központja van.

(18b) A Szerződésnek a letelepedésről szóló rendelkezései meghagyják a gazdasági szereplők azon szabadságát, hogy a tevékenységük végzésére alkalmasnak ítélt jogi formát megválasszák. Ennek megfelelően, a Szerződés szerinti „jogi személy” jogi formájától függetlenül valamennyi olyan jogi személy, amelyet valamely tagállam jogszabályai alapján hoztak létre, vagy amelyek tekintetében valamely tagállam joga az irányadó.

[(19) preambulumbekezdés áthelyezve]

(20) Az engedélyezési rendszer fogalma magában foglalja többek között az engedélyek, licenciák, jóváhagyások vagy koncessziók kibocsátásának közigazgatási eljárásait, valamint a szolgáltató arra vonatkozó kötelezettségét, hogy – a tevékenység gyakorlására való jogosultság céljából – jegyezzék be valamely szakma képviselőjeként vagy vegyék nyilvántartásba, jegyzékbe vagy adatbázisba, váljék valamely testület hivatalos tagjává, vagy rendelkezzen egy meghatározott szakmához való tartozást igazoló kártyával. Engedélyt nem kizárólag hivatalos határozattal lehet kibocsátani, hanem olyan okokból eredő hallgatólagos döntésekkel is, mint például az illetékes hatóság válaszának hiánya, vagy az a tény, hogy az érdekelt félnek várnia kell a valamely nyilatkozattal kapcsolatos átvételi elismervényre annak érdekében, hogy tevékenységét megkezdhesse, vagy, hogy az utóbbi jogszerűvé váljon.

(20a) A közérdeken alapuló kényszerítő indokok fogalmát , amelyre ezen irányelv egyes rendelkezései hivatkoznak, a Bíróság a Szerződés 43. és 49. cikkével kapcsolatban ítélkezési gyakorlatában fokozatosan dolgozta ki, és az továbbra is folyamatosan alakulhat . A fogalom a Bíróság ítélkezési gyakorlatában elismerteknek megfelelően legalább a következő indokokat tartalmazza: közrend, közbiztonság és közegészségügy a Szerződés 46. és 55. cikke értelmében, a rend fenntartása a társadalomban, szociálpolitikai célok, a szolgáltatások igénybevevőinek védelme, a fogyasztóvédelem, a munkavállalók védelme, beleértve a munkavállalók szociális védelmét, a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése, a csalások megakadályozása, a tisztességtelen verseny megakadályozása, a környezet és a városi környezet védelme, beleértve a város- és vidéktervezést, a hitelezők védelme, a hatékony és eredményes igazságszolgáltatás megóvása, közúti biztonság, a szellemi tulajdon védelme, kultúrpolitikai célok, beleértve a különböző társadalmi alkotóelemek – különösen a társadalmi, kulturális, vallási és filozófiai értékek – kifejezési szabadságának védelmét, a sajtó sokszínűségének fenntartása és a nemzeti nyelv támogatása, a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzése, valamint az állat-egészségügyi politika.

[(21) preambulumbekezdés törölve]

(21a) A közigazgatási eljárásokra vonatkozó szabályok nem a közigazgatási eljárások harmonizációjára, hanem azoknak a túlzottan nehézkes engedélyezési rendszereknek, eljárásoknak és alaki követelményeknek a felszámolására szolgálnak, amelyek akadályozzák a letelepedés szabadságát és ebből eredően új szolgáltató vállalatok létesítését.

(22) Az egyik alapvető nehézség a szolgáltatásra való jogosultság és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása terén – különösen a kis- és középvállalkozások számára – a közigazgatási eljárások összetettsége, hosszas időtartama és az eljárásokkal kapcsolatos jogbizonytalanság. Ennek okán, az egyes korszerűsítő és bevált igazgatási gyakorlatra vonatkozó közösségi és nemzeti szintű kezdeményezések által állított példát követve meg kell határozni az ügyintézés egyszerűsítésének elveit, többek között az egyablakos ügyintézési pontok rendszerének közösségi szinten összehangolt bevezetésén keresztül, az előzetes engedélyekre vonatkozó kötelezettség olyan esetekre történő korlátozásán keresztül, amelyekben az előzetes engedély elengedhetetlen, valamint az illetékes hatóság bizonyos időtartam elmúltát követő hallgatólagos engedélye elvének a bevezetésén keresztül. Az ilyen korszerűsítő tevékenység, miközben fenntartja az átláthatóságra és a piaci szereplőkre vonatkozó információ naprakész voltára vonatkozó követelményt, azon késedelmek, költségek és visszatartó hatások kiküszöbölését szolgálja, amelyek például a szükségtelen vagy túlzottan összetett és megterhelő, illetve az egymást átfedő eljárásokból, a dokumentumok benyújtásával kapcsolatos akadályokból, az illetékes hatóságok diszkrecionális jogköreinek alkalmazásából, a válaszadás meghatározatlan vagy túlzottan hosszú határidejéből, a megadott engedélyek érvényességének korlátozott időtartamából, valamint az aránytalan díjakból és büntetésekből erednek. Az ilyen gyakorlatok különösen erős visszatartó erővel hatnak az olyan szolgáltatókra, akik vagy amelyek tevékenységüket más tagállamokra is ki kívánják terjeszteni, továbbá összehangolt korszerűsítést tesznek szükségessé a huszonöt tagállamból álló, kibővített belső piacon.

(22a) A tagállamok szükség esetén a letelepedéssel kapcsolatos igazolásokkal, tanúsítványokkal vagy bármely más dokumentummal azonos célú, a Bizottság által meghatározott, közösségi szinten harmonizált formanyomtatványokat vezetnek be.

(22b) A tagállamok az eljárások és alaki követelmények egyszerűsítése igényének megvizsgálása céljából különösen azok szükségességét, számát, esetleges ismétlődését, költségeit, egyértelműségét és hozzáférhetőségét vehetik figyelembe, valamint azon késedelmet és gyakorlati nehézségeket, amelyeket az érintett szolgáltatónak okozhatnak.

(23) Annak érdekében, hogy a belső piacon egyszerűsödjék a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása, az ügyintézés egyszerűsítésére vonatkozó, valamennyi tagállam számára közös célkitűzést kell kijelölni, valamint rendelkezéseket kell megállapítani többek között az egyablakos ügyintézési pontokat , a tájékoztatáshoz való jogot, az elektronikus úton végzett eljárásokat, valamint egy engedélyezési keretrendszer létrehozását illetően. Az e célkitűzés megvalósítását szolgáló egyéb nemzeti szintű intézkedések magukban foglalhatják a szolgáltatási tevékenységekre vonatkozó eljárások és alaki követelmények számának csökkentését, valamint az ilyen eljárások és alaki követelmények korlátozását azokra, amelyek valóban elengedhetetlenek valamely közérdekű célkitűzés megvalósítása szempontjából, és amelyek között nincsen átfedés akár a tartalmat, akár a célt illetően.

(24) Az ügyintézés egyszerűsítése érdekében nem írhatók elő olyan általános alaki követelmények, mint például az eredeti dokumentumok, a hitelesített másolatok vagy a hitelesített fordítás benyújtása , kivéve ha azokat objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, például a munkavállalók, a közegészség védelme, a környezetvédelem vagy a fogyasztóvédelem . Szükséges továbbá biztosítani azt is, hogy egy engedély főszabály szerint az egész nemzeti területre kiterjedő hatállyal biztosítsa a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve a szolgáltatási tevékenység gyakorlását, kivéve, ha minden egyes létesítmény – például minden egyes új bevásárlóközpont – külön történő engedélyezését vagy a nemzeti terület bizonyos részére korlátozott engedélyt objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá.

(25) Indokolt egyablakos ügyintézési pontok létrehozásáról rendelkezni annak biztosítása érdekében, hogy minden szolgáltató rendelkezzen olyan kapcsolattartó ponttal, amelynél minden eljárást lebonyolíthat, és minden alaki követelménynek eleget tehet. Az egyablakos ügyintézési pontok tagállamonkénti száma a regionális vagy helyi hatásköröktől vagy az érintett tevékenységektől függően eltérő lehet. Az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása nem akadályozza az egyes nemzeti rendszereken belül a feladatoknak az illetékes hatóságok közötti megosztását. Amennyiben regionális vagy helyi szinten több hatóság is illetékes, ezek egyike is betöltheti az egyablakos ügyintézési pont és a koordinátor szerepét. Egyablakos ügyintézési pontokat nem csak közigazgatási hatóságok hozhatnak létre, hanem olyan kereskedelmi vagy kézműipari kamarák, illetve szakmai szervezetek vagy magánszervezetek is, amelyeket valamely tagállam ezzel megbíz. Az egyablakos ügyintézési pontok jelentős szerepet töltenek be a szolgáltatóknak nyújtott segítség terén, akár mint a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz szükséges dokumentumok kibocsátásában közvetlenül illetékes hatóság, akár mint közvetítő a szolgáltató és a közvetlenül illetékes hatóságok között. A Bizottság az induló vállalkozások érdekében az üzleti környezet javításáról és egyszerűsítéséről szóló, 1997. április 22-i ajánlásában[19] már ösztönözte a tagállamokat, hogy az alaki követelmények egyszerűsítése céljából hozzanak létre ügyintézési pontokat.

(25a) Az egyablakos ügyintézési pontok által felszámítható díjnak arányosnak kell lennie az általuk végzett eljárások és alakiságok költségével. Ez nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy megbízzák az egyablakos ügyintézési pontokat olyan egyéb adminisztratív díjak beszedésével is, mint a felügyelő testületek díjai.

(25b) A szolgáltatóknak és a szolgáltatások igénybevevőinek bizonyos információkhoz könnyen hozzá kell férniük. Ide tartoznak különösen az eljárásokra és az alaki követelményekre, az illetékes hatóságok elérhetőségére, a nyilvántartásokhoz és adatbázisokhoz való hozzáférés feltételeire vonatkozó információk, illetve az igénybe vehető jogorvoslatra és azon szövetségek és szervezetek elérhetőségére vonatkozó információk, ahol a szolgáltatók vagy a szolgáltatások igénybevevői gyakorlati segítséget kaphatnak. Ezeknek az információknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, más szóval a nyilvánosság számára könnyen és akadálymentesen kell rendelkezésre állniuk. A tájékoztatásról világos és egyértelmű módon kell gondoskodni.

(25c) A tagállamok úgy is teljesíthetik a szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők felé az érintett információk egyszerű hozzáférhetőségének biztosításával kapcsolatos kötelezettségüket, hogy azokat egy weboldalon teszik hozzáférhetővé. A szolgáltatók és a szolgáltatást igénybe vevők támogatásával kapcsolatban az illetékes hatóságok kötelezettsége nem foglalja magában az egyedi esetekben nyújtott jogi tanácsadást. Mindazonáltal általános tájékoztatást kell adni arról, hogy a követelményeket általában hogyan értelmezik vagy alkalmazzák. A módot, ahogy a szolgáltatókhoz és a szolgáltatás igénybevevőihez az információ eljut, ezen irányelv keretében az adott tagállam határozza meg. Az olyan kérdéseket, mint a helytelen vagy félrevezető információ nyújtásával kapcsolatos felelősség, a tagállamok szabályozzák.

(26) Az eljárások és alaki követelmények teljesítéséhez szükséges elektronikus eszközök közeljövőben történő felállítása elengedhetetlen a szolgáltatási tevékenységek terén megvalósítandó ügyintézés egyszerűsítése szempontjából, és az a szolgáltatók, a szolgáltatás igénybevevői és az illetékes hatóságok érdekét szolgálja. Az eredményekre vonatkozó e kötelezettség teljesítése érdekében szükség lehet a nemzeti jogszabályok és egyéb, a szolgáltatásokra vonatkozó szabályok módosítására. A kötelezettség nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az elektronikus út mellett az ilyen eljárások és alaki követelmények teljesítésének más módjait is biztosítsák. Az a tény, hogy lehetővé kell tenni az eljárások és az alaki követelmények távolról történő teljesítését, különösen azt jelenti, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy azokat a határon túlról is teljesíteni lehessen. Az eredményekre vonatkozó kötelezettség nem terjed ki azon eljárásokra vagy alaki követelményekre, amelyeket természetüknél fogva lehetetlen távolról teljesíteni. Ez nem érinti továbbá a tagállamok nyelvhasználatra vonatkozó jogszabályait.

(27) A valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság megszerzésének lehetősége csak akkor tehető az illetékes hatóságok engedélyétől függővé, amennyiben ez a döntés megfelel a megkülönböztetésmentesség, a szükségesség és az arányosság követelményének. Ez különösen azt jelenti, hogy engedélyezési rendszerek alkalmazása csak akkor megengedhető, ha – kellő figyelemmel az előzetes ellenőrzés hiányában esetlegesen felmerülő kockázatokra és veszélyekre – az utólagos ellenőrzés nem lenne hatékony, mivel az adott szolgáltatások hiányosságainak utólagos megállapítása lehetetlen. Mindazonáltal az ezen irányelv által e tekintetben tartalmazott rendelkezések nem szolgálhatnak alapul az olyan közösségi eszközökben tiltott engedélyezési rendszerek indokolására, mint például az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló 1999/93/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[20] vagy a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv)[21]. A kölcsönös értékelési folyamat eredményei lehetővé teszik majd annak közösségi szintű megállapítását, hogy mely típusú tevékenységek esetében kell megszüntetni az engedélyezési rendszereket.

( 27a) Ez az irányelv nem érinti azt a lehetőséget, hogy a már kiadott engedélyeket a tagállamok visszavonják, ha az engedély megadásának feltételei már nem állnak fenn.

(27b) A Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, az állategészségügy és a városi környezet védelme a közérdeken alapuló kényszerítő indoknak minősül. Ilyen kényszerítő indokok a szociális szolgáltatásokra alkalmazandó engedélyezési rendszerek és más korlátozások alkalmazását indokolhatják. Az adott engedélyezési rendszer vagy korlátozás azonban nem lehet diszkriminatív a nemzeti hovatartozás tekintetében. Ezenkívül mindenkor tiszteletben kell tartani a szükségesség és az arányosság elvét.

(27c) Ezen irányelv engedélyezési rendszerekkel kapcsolatos rendelkezéseinek azokra az esetekre kell vonatkozniuk, amelyekben valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz vagy szolgáltatási tevékenység gyakorlásához a gazdasági szereplőknek az illetékes hatóság határozatával kell rendelkezniük. Ez nem érinti sem az illetékes hatóságoknak valamely köz- vagy magánszervezet egy bizonyos szolgáltatás nyújtása céljából való felállítására vonatkozó döntéseit, sem pedig az illetékes hatóságok által egy bizonyos, a közbeszerzési szabályok hatálya alá tartozó szolgáltatás nyújtására irányuló szerződések megkötését.

(27d) A szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságnak és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásának megkönnyítése érdekében fontos az engedélyezési rendszerek értékelése és a róluk készített jelentés és indokolás. E jelentési kötelezettség kizárólag az engedélyezési rendszerek meglétére vonatkozik, és nem az engedély megadásának kritériumaira és feltételeire.

(27e) Az engedély főszabály szerint biztosítja a szolgáltató számára a szolgáltatásra való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását a teljes nemzeti területre kiterjedően, kivéve amennyiben a területi korlátozást a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá. Például a környezetvédelem indokolttá teheti azt a követelményt, amely külön engedély beszerzését írja elő a nemzeti területen lévő minden egyes létesítményre. Ez a rendelkezés nem érinti az engedélyek megadására vonatkozó regionális vagy helyi hatásköröket a tagállamokon belül.

(27f) Ez az irányelv – különösen az engedélyezési rendszerekre és az engedélyek területi hatályára vonatkozó rendelkezések tekintetében – nem befolyásolja a tagállamokon belüli regionális és helyi hatáskörmegosztást, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat és a hivatalos nyelvek használatát is.

(27g) Ezen irányelvnek az engedély megadásához előírt feltételek megkettőzésének tilalmára vonatkozó rendelkezése nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy alkalmazzák az engedélyezési rendszerben meghatározott saját feltételeiket. Csupán azt írja elő, hogy az illetékes hatóságok annak vizsgálatakor, hogy a kérelmező teljesíti-e ezeket a feltételeket, vegyék figyelembe azon egyenértékű feltételeket, amelyeket a kérelmező már teljesített egy másik tagállamban. E rendelkezés nem követeli meg azon feltételek alkalmazását az engedély megadásához, amelyeket egy másik tagállam engedélyezési rendszere ír elő.

(28) Amennyiben a kiadható engedélyek száma valamely tevékenység esetében a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy technikai kapacitás szűkössége miatt korlátozott – mint például az analóg rádiófrekvencia-kiosztás vagy a vízerőművek kiaknázása esetében –, a több lehetséges engedélykérő közüli választást lehetővé tevő eljárásokat kell elfogadni, a felhasználók rendelkezésére álló szolgáltatások minőségének és feltételeinek nyílt versenyen keresztül történő fejlesztése érdekében. Az ilyen eljárásoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot és a pártatlanságot, továbbá az így megadott engedélyek időtartama nem lehet túlzottan hosszú, azok nem újulhatnak meg automatikusan, és nem biztosíthatnak semmilyen előnyt a nyertes szolgáltatónak. Különösen fontos, hogy a megadott engedély időtartamát úgy kell megállapítani, hogy az ne tiltsa vagy korlátozza a szabad versenyt azon túlmenően, ami ahhoz szükséges, hogy a szolgáltató számára megtérüljenek a beruházás költségei, és hogy a beruházott tőke méltányos megtérülést eredményezzen. E rendelkezés nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy az engedélyek számát a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy a technikai kapacitás szűkösségétől eltérő okból korlátozzák . Ezekre az engedélyekre minden esetben ezen irányelv engedélyezési rendszerekre vonatkozó egyéb rendelkezései vonatkoznak.

(28a) Ez az irányelv előírja, hogy a meghatározott időtartamon belüli válaszadás elmulasztása esetén az engedélyt megadottnak kell tekinteni. Egyes tevékenységekre vonatkozóan azonban eltérő rendelkezéseket lehet megállapítani, amennyiben az a közérdeken alapuló kényszerítő indok által objektív módon alátámasztott.

[(29) preambulumbekezdés áthelyezve]

(30) A szolgáltatások valódi belső piacának létrehozása érdekében meg kell szüntetni a letelepedési szabadságot és a szolgáltatások szabad mozgását akadályozó minden olyan korlátozást, amely továbbra is jelen van egyes tagállamok jogszabályaiban, és amely összeegyeztethetetlen a Szerződés vonatkozó, 43. és 49. cikkével. A tiltandó korlátozások különösen a szolgáltatások belső piacára vannak hatással, és azokat a lehető legrövidebb időn belül módszeresen fel kell számolni.

(31) A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a letelepedés szabadsága különösen az egyenlő bánásmód elvén alapul, amely maga után vonja nemcsak az állampolgárságon alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmát, hanem a más indokokra alapozott, de azonos eredmény elérésére alkalmas közvetett megkülönböztetés tilalmát is. Ennek megfelelően valamely szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság vagy valamely szolgáltatási tevékenység akár elsődleges, akár másodlagos tevékenységként történő gyakorlása nem köthető olyan feltételekhez, mint a letelepedés helye, az állandó lakóhely vagy tartózkodási hely, vagy a szolgáltatásnyújtás elsődleges helye. Bizonyos esetekben azonban a közérdeken alapuló kényszerítő indokok alapján a szolgáltató, a szolgáltató alkalmazottainak egyike vagy a szolgáltató képviselője kötelezhető arra, hogy a tevékenység gyakorlása közben jelen legyen. Ehhez hasonlóan a tagállam nem korlátozhatja egy olyan vállalat jogképességét vagy perindítási képességét, amelyet egy másik tagállam jogszabályai szerint jegyeztek be, amelyben az adott vállalat elsődleges telephelye található. Ezen túlmenően a tagállamok nem biztosíthatnak előnyöket a különleges nemzeti vagy helyi társadalmi-gazdasági kapcsolattal rendelkező szolgáltatók számára; nem korlátozhatják továbbá a letelepedés helye szerint a szolgáltatónak valamely jog vagy termék megszerzésére, annak hasznosítására vagy az azzal való rendelkezésre vonatkozó szabadságát, vagy a különböző típusú hitelekhez vagy üzlethelyiségekhez való hozzáférését, amennyiben ezek a választási lehetőségek a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultság vagy a szolgáltatási tevékenység hatékony gyakorlása szempontjából hasznosak.

(32) A gazdasági vizsgálatnak az engedélymegadás előfeltételeként való alkalmazására vonatkozó tilalom a szó szoros értelmében vett gazdasági vizsgálatokra terjed ki, de nem érinti azokat a követelményeket, amelyeket objektív, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támaszt alá, például a városi környezet védelme, szociálpolitikai és közegészségügyi célok . Ez tilalom nem érinti a versenyjog alkalmazásáért felelős hatóságok hatáskörgyakorlását.

(32a) A pénzügyi garanciák vagy biztosítás tekintetében a követelményekre vonatkozó tilalom csak azon kötelezettségre terjed ki, amely szerint a kért pénzügyi garanciákat vagy biztosítást az érintett tagállamban székhellyel rendelkező pénzügyi intézménytől kell beszerezni.

(32b) Az előzetes bejegyzés tekintetében a követelményekre vonatkozó tilalom csak azon kötelezettségre terjed ki, amely szerint a szolgáltatónak a letelepedést megelőzően meghatározott időtartamra előzetes bejegyzésre kell kerülnie az érintett tagállam nyilvántartásába.

(33) A nemzeti szabályok és rendelkezések a belső piac követelményeivel összhangban lévő módon való korszerűsítésének összehangolása érdekében szükséges egyes olyan, megkülönböztetést nem alkalmazó nemzeti követelmények értékelése, amelyek természetüknél fogva képesek súlyosan korlátozni, vagy akár megakadályozni a valamely tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy annak gyakorlását a letelepedés szabadságának égisze alatt. Ez az értékelési folyamat annak megállapítására korlátozódik, hogy e követelmények megfelelnek-e a Bíróság által a letelepedés szabadságával kapcsolatban már megállapított kritériumoknak. Nem érinti a közösségi versenyjog alkalmazását. Amennyiben ezek a követelmények hátrányosan megkülönböztető jellegűek, vagy azokat nem támasztja alá objektív módon a közérdeken alapuló kényszerítő indok, vagy amennyiben e követelmények aránytalanok, úgy ezeket el kell törölni vagy módosítani kell. Az értékelés eredménye a tevékenységek természetétől és az érintett közérdektől függően eltér majd. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az ilyen követelmények különösen akkor támaszthatók teljes körűen alá, ha azok szociálpolitikai célkitűzéseket kívánnak megvalósítani.

(33a) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában szolgáltatások a Szerződés 16. cikkének sérelme nélkül csak abban az esetben tekinthetők ebben az irányelvben általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, ha azokat az érintett tagállam által a szolgáltatóra bízott valamely közérdekű feladat megvalósításának keretében nyújtják. Ez a megbízás egy vagy több, a tagállamok által meghatározott formájú eszköz révén jön létre, amely eszközökben meghatározzák a feladat pontos természetét.

(33b) Az ezen irányelvben megállapított kölcsönös értékelési folyamat nem érinti a tagállamok arra vonatkozó szabadságát, hogy jogszabályaikban biztosítsák a közérdekek – különösen a szociálpolitikai célkitűzések – magas szintű védelmét. Ezen túlmenően a kölcsönös értékelési folyamatnak teljes egészében figyelembe kell vennie az általános gazdasági érdekű szolgáltatások jellegzetességeit, valamint az azokhoz rendelt különleges feladatokat. Ezek indokolhatják a letelepedés szabadságát érintő egyes korlátozásokat, különösen amennyiben ezek a közegészségügyi és a szociálpolitikai célkitűzések védelmét szolgálják, és megfelelnek a 15. cikk (3) bekezdésének a)–c) pontjaiban előírt feltételeknek. A szociális területen egyes szolgáltatások gyakorlásához meghatározott jogi formát előíró kötelezettség vonatkozásában például a Bíróság megállapította, hogy indokolt lehet olyan követelmény támasztása a szolgáltatóval szemben, hogy tevékenységét nem nyereségre irányuló formában végezze.

(34) A megvizsgálandó korlátozások közé tartoznak azok a nemzeti szabályok, amelyek egyes szolgáltatások nyújtására való jogosultságot kiemelt szolgáltatók számára tartják fenn, a szakmai képesítéstől eltérő alapon. E korlátozások közé tartozik a szolgáltató kötelezettsége egy meghatározott jogi formában, különösen jogi személy formájában, egyszemélyes vállalatként, nonprofit szervezetként vagy kizárólag természetes személyek tulajdonában álló vállalatként való működésre, valamint a vállalat részvényeseire vonatkozó követelmények, különösen minimumtőke birtoklására vonatkozó kötelezettség bizonyos szolgáltatási tevékenységekkel kapcsolatban, vagy a tőke birtoklásához vagy bizonyos vállalatok irányításához előírt szakképesítés meglétére vonatkozó kötelezettség. A legalacsonyabb és/vagy legmagasabb díjtételeknek a letelepedés szabadságával való összeegyeztethetőségének értékelése csak az illetékes hatóságok által egyes meghatározott szolgáltatások tekintetében előírt díjtételekre vonatkozik, de nem vonatkozik az általános ármeghatározás – például lakóház bérbeadásának esetén alkalmazott – szabályaira.

(34a) A kölcsönös értékelési folyamat azt jelenti, hogy az átültetésre rendelkezésre álló időszak alatt a tagállamoknak először jogszabályaik átvilágítását kell elvégezniük annak érdekében, hogy megállapítsák, hogy a fent említett követelmények jogrendszereikben léteznek-e, és legkésőbb az átültetésre nyitva álló időszak végén a tagállamoknak jelentést kell készíteniük az átvilágítás eredményeiről. Minden egyes jelentést meg kell küldeni valamennyi többi tagállam és az érdekelt felek részére. A tagállamoknak ezt követően hat hónap áll a rendelkezésére ahhoz, hogy észrevételeket nyújtsanak be ezekkel a jelentésekkel kapcsolatban. Legkésőbb 2008. december 31-ig a Bizottság összefoglaló jelentést készít, adott esetben további kezdeményezésekre vonatkozó javaslatokkal kiegészítve azt. Szükség esetén a Bizottság a tagállamokkal együttműködésben segítséget nyújt a tagállamnak a közös módszertan kidolgozásában.

[(35) preambulumbekezdés törölve]

(36) Az a tény, hogy az irányelv számos, a tagállamok által az átültetési időszak során eltörlendő vagy értékelendő követelményt határoz meg, nem érinti a tagállamok ellen a Szerződés 43. vagy 49. cikke szerinti kötelezettségük elmulasztása okán indított jogsértési eljárásokat.

(36a) Ez az irányelv nem érinti a Szerződésnek az áruk szabad mozgására vonatkozó 28–30. cikkének az alkalmazását. A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés alapján tiltott korlátozások a szolgáltatások nyújtására való jogosultság és a szolgáltatási tevékenység gyakorlása tekintetében alkalmazandó követelményekre terjednek ki, és nem a magukra az árukra alkalmazandókra.

(36b) Ha egy piaci szereplő abból a célból utazik egy másik tagállamba, hogy ott szolgáltatási tevékenységet folytasson, különbséget kell tenni a letelepedés szabadsága által szabályozott helyzetek és azon helyzetek között, amelyeket az adott tevékenység ideiglenes jellege miatt a szolgáltatások szabad mozgásának elve szabályoz. A letelepedés szabadsága és a szolgáltatások szabad mozgása elvének alkalmazása közti különbség tekintetében – a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében – kulcsfontosságú az a kérdés, hogy a gazdasági szereplő letelepedett-e abban a tagállamban, amelyben az adott szolgáltatást nyújtja. Amennyiben letelepedett abban a tagállamban, amelyben a szolgáltatást nyújtja, a letelepedés szabadságának alkalmazási körébe esik. Ezzel szemben, ha a gazdasági szereplő nem telepedett le a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban, akkor a szolgáltatások szabad mozgása vonatkozik tevékenységére. A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint az adott tevékenységek ideiglenes jellegének meghatározásakor nem kizárólag a szolgáltatásnyújtás időtartamát kell figyelembe venni, hanem annak rendszerességét, időszakos vagy folyamatos jellegét is. A tevékenység ideiglenes jellegének ténye semmiképpen nem jelenti azt, hogy a szolgáltató a fogadó tagállamban nem vehet igénybe bizonyos infrastruktúrát – például irodát, termeket vagy tanácsadási helyiségeket – az adott szolgáltatás nyújtásához szükséges mértékben.

(37) A szolgáltatások szabad mozgása hatékony végrehajtásának biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a szolgáltatás igénybevevői és a szolgáltatók – határoktól függetlenül – az egész Közösségre kiterjedően élvezhessék a szolgáltatás előnyeit, illetve nyújthassanak szolgáltatásokat, tisztázni kell, hogy milyen mértékben érvényesíthetők a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam követelményei . Elengedhetetlen rendelkezni arról, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés nem akadályozza a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamot abban, hogy a 16. cikk (1) bekezdésének a)–c) pontjával összhangban a közrend vagy a közbiztonság érdekében, vagy a közegészség vagy a környezet védelmében sajátos követelményeket érvényesítsen.

(37a) A Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint a tagállam megőrzi azon jogát, hogy intézkedéseket tegyen annak megakadályozása érdekében, hogy a szolgáltatók visszaéljenek a belső piaci elvekkel. A szolgáltató visszaélését eseti alapon kell megállapítani.

[(38) preambulumbekezdés törölve]

[(39) preambulumbekezdés törölve]

(39a) Biztosítani kell, hogy amikor a szolgáltatók szolgáltatásnyújtás céljából más tagállamba utaznak, a szolgáltatásuk nyújtásához alapvetően szükséges felszerelést magukkal vihessék. Különösen fontos azon esetek elkerülése, amikor a szolgáltatásnyújtás a felszerelés hiányában nem lehetséges, és ezért a szolgáltatónál többletköltség merül fel például amiatt, hogy az általa rendszerint használt felszereléstől eltérő felszerelést bérel vagy vásárol, vagy amiatt, hogy szolgáltatása nyújtásának szokásos módját jelentősen meg kell változtatnia.

(39b) A felszerelés fogalma nem vonatkozik azon fizikai tárgyakra, amelyeket a szolgáltató nyújt az ügyfél számára, a szolgáltatási tevékenység eredményeként egy fizikai tárgy részévé válnak, mint például az építőanyagok vagy az alkatrészek, vagy a szolgáltatásnyújtás során felhasználják őket vagy a helyszínen maradnak, mint például a belső égésű motor üzemanyaga, robbanóanyagok, tűzijáték, növényvédő szerek, mérgek vagy gyógyszerek.

(40) Szükséges rendelkezni arról, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől csak azokon a területeken lehet eltérni, amelyekre eltérések vonatkoznak. Ezen eltérésekre a belső piac integrációs szintjének, valamint a szolgáltatásokkal kapcsolatos azon közösségi eszközöknek a figyelembevétele érdekében van szükség, amelyek értelmében a szolgáltatóra nem a letelepedés helye szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak. Ezen túlmenően – kivételként – elfogadhatók intézkedések adott szolgáltató ellen bizonyos egyedi esetekben, bizonyos szigorú eljárási és érdemi feltételek mellett Ezen túlmenően a szolgáltatásnyújtás szabadságának bármilyen korlátozása kivételként csak akkor megengedett, ha ez összeegyeztethető azon alapvető jogokkal, amelyek – a Bíróság következetes ítélkezési gyakorlata szerint – a közösségi jogrendben szentesített jogi alapelvek szerves részét képezik.

(40a) A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől való azon eltérés, amely a postai szolgáltatásokhoz kapcsolódik, az egyetemes szolgáltatók számára fenntartott tevékenységekre és más postai szolgáltatásokra egyaránt vonatkozik.

(40b) A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől való azon eltérés, amely az adósságok peres eljárás útján történő behajtásához kapcsolódik, valamint az ezzel kapcsolatos lehetséges jövőbeni harmonizációs eszköz említése kizárólag azon tevékenységekre való jogosultságra és azok gyakorlására vonatkozik, amelyek az adósságbehajtással kapcsolatos bírósági eljárások indítását foglalják magukban.

[(41) preambulumbekezdés áthelyezve]

(41a) Ez az irányelv nem alkalmazandó azokra a foglalkoztatási feltételekre, amelyek a 96/71/EK irányelv értelmében egy másik tagállam területén történő szolgáltatásnyújtás céljából kiküldött munkavállalókra vonatkoznak. Ilyen esetekben a 96/71/EK irányelv előírja, hogy a szolgáltatóknak a felsorolt területeken azon foglalkoztatási feltételeknek kell megfelelniük, amelyek a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban alkalmazandók. Ezek a következők: maximális munkaidő és minimális pihenőidő, minimális éves fizetett szabadság, minimális bérszint a túlóradíjakat is beleértve, a munkavállalók rendelkezésre bocsátásának feltételei – különösen a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó vállalkozások esetében –, munkahelyi egészség, biztonság és higiénia, védintézkedések a várandós vagy gyermekágyas nők, gyermekek és fiatalok munkaviszonyára vonatkozó szabályokat illetően, valamint a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód és más megkülönböztetést tiltó rendelkezések. Mindez nemcsak a törvény által meghatározott foglalkoztatási feltételekre vonatkozik, hanem azokra is, amelyeket kollektív megállapodásban vagy olyan választott bírósági határozatban állapítanak meg, amelyeket egyetemesen alkalmazandónak nyilvánítottak, vagy amelyek a 96/71/E K irányelv értelmében ténylegesen egyetemesen alkalmazandók. Ez az irányelv továbbá nem akadályozhatja a tagállamokat abban, hogy közrendi okokból a 96/71/EK irányelv 3. cikke (1) bekezdésében felsoroltaktól eltérő ügyekben is alkalmazzanak foglalkoztatási feltételeket.

(41b) Ez az irányelv nem érintheti továbbá a foglalkoztatási feltételeket azokban az esetekben, amikor a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás céljából alkalmazott munkavállalót a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamban alkalmazzák. Továbbá, ez az irányelv nem érinti a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamnak azt a jogát, hogy meghatározza a munkaviszony fennállásának ismérveit, valamint az önálló vállalkozók és az alkalmazottak közötti különbséget, ideértve a „kényszervállalkozók” meghatározásának jogát is. Ebben a tekintetben a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a Szerződés 39. cikke értelmében a munkaviszony alapvető jellemzője az a tény, hogy egy személy bizonyos időn keresztül szolgáltatást nyújt egy másik személy számára annak irányítása alatt, amiért cserébe javadalmazásban részesül; a Szerződés 43. és 49. cikkének alkalmazásában önálló vállalkozói minőségben folytatott tevékenységnek kell tekinteni minden olyan tevékenységet, amelyet valaki alárendeltségi viszonyon kívül végez.

(41c) A szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés nem alkalmazandó azokban az esetekben, amikor a közösségi jog előírásaival összhangban valamely tagállam valamely tevékenységet egy adott szakma számára tart fenn; ide tartozik például a jogi tanácsadást az ügyvédek számára fenntartó követelmény.

[(42) preambulumbekezdés törölve]

[(43) preambulumbekezdés törölve]

(44) Azon ügyek eltérése a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől , amelyek olyan járművek nyilvántartásba vételéhez kapcsolódnak, amelyeket nem abban az országban vettek bérbe, amelyben használják, az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, amely elismerte , hogy egy tagállam arányos feltételek alapján előírhat ilyen kötelezettséget a területén használt járművek esetében. Az ilyen kizárás az alkalmi vagy ideiglenes bérletre nem vonatkozik.

(45) A szolgáltatók és az ügyfelek, illetve a munkaadók és a munkavállalók szerződéses kapcsolatai nem képezik ennek az irányelvnek a tárgyát. A szolgáltató szerződéses és nem szerződéses kötelmi viszonyaira alkalmazandó jogot a nemzetközi magánjog szabályai határozzák meg.

[(46) preambulumbekezdés törölve]

(47) A tagállamok számára – kivételes jelleggel és eseti alapon – meg kell adni a lehetőséget más tagállamban letelepedett szolgáltatók esetében a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéstől eltérő intézkedések meghozatalára, például a szolgáltatás biztonsága okán . Ilyen intézkedések meghozatala csak a közösségi szintű harmonizáció hiányában lehetséges.

(48) A szolgáltatások szabad mozgásának ezen irányelvvel ellentétes korlátozása nemcsak a szolgáltatókkal szemben alkalmazott intézkedésekből, hanem a szolgáltatás igénybevevői, különösen a fogyasztók előtt a szolgáltatás igénybevételének útjában álló számos akadályból is fakadhat. Ezen irányelv példaként említ bizonyos korlátozásfajtákat, amelyeket egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatást igénybe venni szándékozókra alkalmaznak. Az ilyen megkülönböztető korlátozások magukban foglalják azokat a nemzeti szabályokat, amelyek értelmében a nyelvi vagy szakképzési költségekkel összefüggő pénzügyi támogatások olyan esetekre korlátozódnak, amikor az ilyen képzés az érintett tagállam területén valósul meg. Ide tartoznak azok az esetek is, amikor egy szolgáltatás igénybevevőit saját illetékes hatóságaiktól engedély beszerzésére vagy saját illetékes hatóságaiknak szóló nyilatkozat tételére kötelezik akkor, amikor egy másik tagállamban letelepedett szolgáltatótól kívánnak szolgáltatást igénybe venni. Ez nem vonatkozik a szolgáltatás igénybevevőjének tagállamában letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételére is érvényes általános engedélyezési rendszerekre.

(48a) Az egy adott szolgáltatás igénybevételéhez nyújtott pénzügyi támogatás fogalma nem alkalmazandó a tagállamok által különösen a szociális területen vagy a kulturális ágazatban nyújtott támogatások rendszerére, amelyeket a Közösség versenyjogi előírásai szabályoznak, vagy egy adott szolgáltatás igénybevételével nem összefüggő általános pénzügyi támogatásra, például a diákoknak odaítélt ösztöndíjakra vagy hitelekre.

(49) A Szerződésnek a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályaival összhangban – a Bíróság értelmezése szerint – tilos a szolgáltatás igénybevevőjének állampolgársága vagy nemzeti vagy helyi lakóhelye szerinti megkülönböztetés. Az ilyen megkülönböztetés öltheti csak más tagállam állampolgáraira vonatkozó kötelezettség formáját, amely egy szolgáltatásból vagy a kedvezőbb feltételekből vagy árakból való részesedés érdekében eredeti okiratok, hitelesített másolatok, állampolgársági igazolás vagy különböző okiratok hivatalos fordításának bemutatását írja elő. Mindazonáltal a megkülönböztető előírások tilalma nem zárja ki eleve előnyök fenntartását a szolgáltatás bizonyos igénybevevői számára, különösen a díjszabások vonatkozásában, amennyiben e fenntartás jogos, objektív kritériumokon alapul.

(50) Jóllehet ennek az irányelvnek nem célja az, hogy az árakat Európai Unió-szerte mesterségesen harmonizálja – különösen, ha a piaci feltételek országonként változóak –, amennyiben a határok nélküli belső terület hatékony megvalósítása a cél, a megkülönböztetésmentesség elvéből az következik, hogy a Közösség állampolgárait nem akadályozhatják a piacon elérhető és hozzáférhető szolgáltatások igénybevételében, továbbá kizárólag nemzetiségük vagy lakóhelyük okán nem vonatkozhatnak rájuk eltérő feltételek és díjszabások. Az ilyen megkülönböztetés tartós fennmaradása a szolgáltatás igénybevevői vonatkozásában a Közösség polgárai számára nyilvánvalóvá teszi a valódi belső szolgáltatási piac meglétének hiányát, és – általánosabb szinten – kedvezőtlenül befolyásolja Európa népeinek integrációját. A megkülönböztetésmentesség elve a belső piacon azt jelenti, hogy a szolgáltatás igénybevevője és különösen a fogyasztó hozzáférését a nyilvánosság számára kínált szolgáltatáshoz nem lehet megtagadni vagy veszélyeztetni a nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátott általános feltételekben szereplő olyan követelmény alkalmazásával, amely az igénybevevő nemzetiségéhez vagy lakóhelyéhez kapcsolódik. Ebből nem következik, hogy jogellenes megkülönböztetés az, ha az általános feltételek között szerepelnek valamely szolgáltatás nyújtására alkalmazandó, különböző díjszabásra és feltételekre vonatkozó rendelkezések, amennyiben ezeket a díjszabásokat, árakat és feltételeket olyan, országonként esetleg változó objektív okok indokolják, mint az adott távolság miatt ténylegesen felmerülő többletköltségek vagy a szolgáltatásnyújtás technikai jellemzői vagy az eltérő piaci feltételek, mint a szezonális jelleg miatt magasabb vagy alacsonyabb kereslet, a tagállamonként eltérő szabadságolási időszakok, a konkurencia eltérő árképzése, vagy a letelepedés helye szerinti tagállamétól eltérő szabályokhoz kapcsolódó szélsőséges kockázatok.

(50a) A szolgáltatás igénybevevőihez a lakóhelyük szerinti tagállamban az információ eljuttatásának módját ezen irányelv keretében az adott tagállam határozza meg. Az olyan kérdéseket, mint a helytelen vagy félrevezető információ nyújtásával kapcsolatos felelősség, a tagállamok szabályozzák.

[(51) preambulumbekezdés törölve]

[(52) preambulumbekezdés törölve]

[(53) preambulumbekezdés törölve]

[(54) preambulumbekezdés törölve]

[(55) preambulumbekezdés törölve]

[(56) preambulumbekezdés törölve]

[(57) preambulumbekezdés törölve]

[(58) preambulumbekezdés törölve]

[(59) preambulumbekezdés törölve]

[(60) preambulumbekezdés törölve]

[(61) preambulumbekezdés törölve]

(62) Helyénvaló rendelkezni arról, hogy a szolgáltató bocsássa rendelkezésre elektronikus levelezési címét, ideértve honlapjának címét is, a szolgáltatás igénybevevőinek a részéről biztosítandó információkhoz való egyszerű hozzáférését lehetővé tevő megoldások egyik lehetséges módjaként. Ezenfelül a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy bizonyos információkat az általa nyújtott szolgáltatást részletesen bemutató tájékoztatókban feltüntessen, nem terjedhet ki az olyan általános jellegű kereskedelmi tájékoztatásra, mint például a reklámozás, hanem sokkal inkább a kínált szolgáltatás részletes ismertetését tartalmazó dokumentumokat foglalja magában, ideértve a honlapon megtalálható anyagokat is.

(63) Az olyan szolgáltatást nyújtó vállalkozóknak, amely közvetlen és kiemelt kockázatot jelent a szolgáltatás igénybevevőjének vagy valamely harmadik személynek az egészségére, biztonságára vagy anyagi helyzetére nézve, elvben szakmai felelősség biztosítást kell kötniük, vagy azzal egyenértékű vagy összehasonlítható bármely más garanciát kell biztosítaniuk, amely különösen azt jelenti, hogy a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban vagy tagállamokban nyújtott szolgáltatás tekintetében rendszerint megfelelő biztosítással kell rendelkezniük.

(63a) A biztosításnak vagy garanciának a kockázat jellegével és mértékével arányosnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy a szolgáltatónak csak akkor kell határokon átnyúló hatályú biztosítással rendelkeznie, ha ténylegesen szolgáltatást nyújt egy másik tagállamban. A tagállamoknak nem szükséges a biztosítás hatályát illető részletesebb szabályokat, sem például a biztosítás minimális összegét, vagy a biztosítás hatálya alóli kizárásokat érintő korlátozásokat megállapítaniuk. A szolgáltatóknak és a biztosítótársaságoknak a szükséges rugalmasságot kell tanúsítaniuk annak érdekében, hogy a biztosítási kötvényeket célzottan és pontosan az adott kockázat jellegére és mértékére szabottan dolgozzák ki. Ezen túlmenően a megfelelő biztosításra vonatkozó kötelezettséget nem szükséges jogi eszközökkel megállapítani. Elegendő, ha a biztosítási kötelezettség a szakmai testületek által meghatározott szakmai etikai szabályok részét képezi. Végül nem szükséges a biztosítótársaságokkal szemben a biztosítás nyújtására vonatkozóan kötelezettséget előírni.

(64) A szabályozott szakmák általi kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó teljes körű tilalmakat meg kell szüntetni, mégpedig nem a kereskedelmi tájékoztatás tartalmára vonatkozó tiltások, hanem az általános érvényű és egy adott foglalkozás tekintetében alkalmazandó, a kereskedelmi tájékoztatás egy vagy több formájára vonatkozó tilalmak – mint például mindenfajta reklám tilalma egy vagy több adott médiumban – eltörlése által. A kereskedelmi tájékoztatás tartalmát és módszereit illetően a szakmák képviselőit arra kell ösztönözni, hogy a közösségi joggal összhangban közösségi szintű magatartási kódexeket állítsanak össze.

(64a) A szolgáltatást igénybe vevők, különösen a fogyasztók érdekében szükség van annak szavatolására, hogy a szolgáltatóknak lehetőségük legyen multidiszciplináris szolgáltatásokat nyújtani, valamint arra, hogy az ebben a tekintetben fennálló korlátozások a szabályozott szakmák pártatlanságának, függetlenségének és integritásának biztosításához szükséges mértékre szorítkozzanak. Ez nem érinti az egyes tevékenységek végzésére vonatkozó, a függetlenség biztosítása érdekében alkalmazott korlátozásokat és tilalmakat olyan esetekben, amikor egy tagállam egy szolgáltatót konkrét feladat elvégzésével bíz meg, különösen a városfejlesztés területén.

(65) Az átláthatóság növelése, valamint a szolgáltatás igénybevevőinek kínált és nyújtott szolgáltatások minőségére vonatkozó, összehasonlítható ismérvek alapján történő értékelések előmozdítása érdekében fontos, hogy az adott szolgáltatásokhoz kapcsolódó, minőséget igazoló címkék és egyéb megkülönböztető jegyek jelentésére vonatkozó információ egyszerűen hozzáférhető legyen. Az átláthatóság követelménye különösen fontos az olyan területeken, mint a turizmus, és kiemelten a szállodaiparban, ahol a minősítési rendszer használata széleskörűen elterjedt. Ezenfelül helyénvaló megvizsgálni, hogy az európai szabványosítás milyen mértékben könnyíthetné meg a szolgáltatások összeegyeztethetőségét, és javíthatná a minőségét. Az európai szabványokat az európai szabványügyi szervek állapítják meg: az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC), valamint az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI). Adott esetben a Bizottság a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[22] összhangban megbízást adhat egyedi európai szabványok megállapítására.

(65a) A bírósági határozatok betartásával kapcsolatos esetleges problémák megoldása érdekében helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a tagállamok elismerjék az olyan intézetek vagy szervezetek által nyújtott egyenértékű biztosítékokat, mint másik tagállamban letelepedett bankok, biztosítók vagy más pénzügyi szolgáltatók.

(66) A tagállamok fogyasztóvédelmi hatóságai közötti hálózat kiépítése, amely a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [23] tárgyát képezi, kiegészíti az ezen irányelvben előírt együttműködést. A fogyasztóvédelmi jogszabályok határokon átnyúló ügyekben történő alkalmazása – különös tekintettel az új marketing és értékesítési gyakorlatokra –, valamint egyes, az e területen folytatott együttműködést gátló akadályok megszüntetésének szükségessége magasabb fokú együttműködést kíván meg a tagállamok részéről. E területen különösen szükséges annak biztosítása, hogy a tagállamok megköveteljék a saját területükön működő olyan szolgáltatók jogsértő gyakorlatainak beszüntetését, amelyek más tagállam fogyasztóit célozzák meg.

(66a) A szolgáltatások belső piacának megfelelő működéséhez elengedhetetlen az igazgatási együttműködés. A tagállamok közötti együttműködés hiánya a szolgáltatókra alkalmazandó szabályok elburjánzását vagy a határokon átnyúló tevékenységek ellenőrzésének párhuzamosságát eredményezi, és azt kihasználva a szélhámos kereskedők kijátszhatják a felügyeletet, vagy megkerülhetik a szolgáltatásokra vonatkozó nemzeti szabályokat. Elengedhetetlen ezért egyértelmű, jogilag kötelező érvénnyel rendelkezni a tagállamok hatékony együttműködési kötelezettségéről.

(66b) Az igazgatási együttműködésről szóló fejezet alkalmazásában a „felügyelet” olyan tevékenységekre utal, mint a monitoring és tényfeltárás, problémamegoldás, szankciók alkalmazása és végrehajtása, valamint az ezekből következő utólagos tevékenységek elvégzése.

(66c) Rendes körülmények esetén a kölcsönös segítségnyújtás közvetlenül az illetékes hatóságok között valósul meg. A tagállamok által kijelölt kapcsolattartó pontok csak nehézségek felmerülése esetén kötelesek ezt a folyamatot előmozdítani, például, ha a megfelelő illetékes hatóság azonosításához segítség szükséges.

(66d) Bizonyos kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségek az ezen irányelv által szabályozott valamennyi kérdésre alkalmazandók, beleértve azon eseteket is, amikor a szolgáltató egy másik tagállamban települ le. Más kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségek csak a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás olyan eseteiben állnak fenn, amikor a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés alkalmazandó. A kötelezettségek egy további része a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás minden esetére alkalmazandó, beleértve azokat a területeket is, amelyekre nem vonatkozik a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés. A határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás azokat az eseteket foglalja magában, amikor a szolgáltatásokat bizonyos távolságból nyújtják, valamint amikor a szolgáltatást igénybe vevő a szolgáltatás igénybevétele céljából a szolgáltató letelepedési helye szerinti tagállamba utazik.

(66e) Azokban az esetekben, amikor a szolgáltató ideiglenesen a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamba költözik, azon két állam között szükséges a kölcsönös segítségnyújtás biztosítása annak érdekében, hogy a letelepedés helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam a letelepedés helye szerinti tagállam kérésére ellenőrzéseket és vizsgálatokat hajthasson végre, vagy amennyiben ezek csupán tényszerű ellenőrzések, az ilyen ellenőrzéseket saját kezdeményezésére is végrehajthassa.

(66ea) A tagállamok nem alkalmazhatnak hátrányosan megkülönböztető jellegű vagy aránytalan ellenőrzéseket vagy vizsgálatokat az ebben az irányelvben megállapított szabályok, köztük a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezés megkerülésére.

(66f) Ezen irányelvnek a szolgáltatók jó hírnevére vonatkozó információk cseréjéről szóló rendelkezései nem gátolják a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén létrejövő kezdeményezéseket, különösen a tagállamok bűnüldöző hatóságai és bűnügyi nyilvántartásai közötti információcsere vonatkozásában.

(66g) A tagállamok közötti együttműködéshez jól működő elektronikus információs rendszerre van szükség annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok könnyen azonosíthassák érintett tárgyalópartnereiket a többi tagállamban, és velük hatékonyan kommunikálhassanak.

(67) Rendelkezést kell hozni annak érdekében, hogy a tagállamok a Bizottsággal együttműködve az érdekelt feleket olyan, közösségi szintű magatartási kódexek kidolgozására ösztönözzék, amelyek célja különösen a szolgáltatások minőségének előmozdítása és az egyes szakmák sajátos jellegének figyelembevétele. Ezeknek a magatartási kódexeknek összhangban kell lenniük a közösségi joggal, különösen a versenyjoggal. Nem lehetnek ellentétesek a szakmai etikára és magatartásra a tagállamokban irányadó, jogilag kötelező érvényű szabályokkal.

(67a) A tagállamoknak különösen a közösségi szintű szakmai testületek, szervezetek és szövetségek által kidolgozandó magatartási kódexek létrehozását kell ösztönözniük. Ezeknek a magatartási kódexeknek az egyes szakmák sajátosságainak megfelelően ki kell terjedniük a szabályozott szakmákkal kapcsolatos kereskedelmi tájékoztatás szabályaira, és a szabályozott szakmák azon szakmai etikai és magatartási szabályaira, amelyek különösen a függetlenség, a pártatlanság és a szakmai titoktartás biztosítására irányulnak. Ezeknek a magatartási kódexeknek továbbá ki kell terjedniük az ingatlanközvetítők működési feltételeire is. A tagállamok kísérő intézkedéseket hoznak a szakmai testületek, szervezetek és szövetségek arra való ösztönzése céljából, hogy nemzeti szinten hajtsák végre a közösségi szinten elfogadott magatartási kódexeket.

(67b) A közösségi szintű magatartási kódexek célja magatartási minimumszabályok felállítása, amelyek a tagállami jogi előírásokat egészítik ki. A magatartási kódexek nem zárják ki azt, hogy a tagállamok a közösségi joggal összhangban szigorúbb jogi intézkedéseket hozzanak, vagy hogy a nemzeti szakmai testületek nemzeti magatartási kódexeikben magasabb fokú védelmet írjanak elő.

[(68) preambulumbekezdés törölve]

[(69) preambulumbekezdés törölve]

[(70) preambulumbekezdés áthelyezve]

[(71) preambulumbekezdés áthelyezve]

[(72) preambulumbekezdés törölve]

(73) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 1999/468/EK tanácsi határozattal[24] összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. fejezet Általános rendelkezések

1. cikk Tárgy

1. Ez az irányelv általános rendelkezéseket állapít meg a szolgáltatók letelepedési szabadsága gyakorlásának és a szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése érdekében, a szolgáltatások magas színvonalának megőrzése mellett .

2. Ez az irányelv nem foglalkozik sem a köz- vagy magánintézmények számára fenntartott általános gazdasági érdekű szolgáltatások liberalizációjával, sem a szolgáltatást nyújtó közintézmények privatizációjával.

3. Ez az irányelv nem foglalkozik sem a szolgáltatási monopóliumok eltörlésével, sem a tagállamok által nyújtott azon támogatásokkal, amelyek közösségi versenyszabályok hatálya alá tartoznak.

Ez az irányelv nem érinti a tagállamok azon szabadságát, hogy a közösségi joggal összhangban meghatározzák, mit tekintenek általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, hogyan kell e szolgáltatásokat megszervezni és finanszírozni az állami támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban, és milyen konkrét kötelezettségeknek kell megfelelniük.

4. Ez az irányelv nem érinti a kulturális vagy nyelvi sokszínűség, illetve a média sokféleségének védelme vagy előmozdítása érdekében hozott közösségi vagy nemzeti intézkedéseket.

5. Ez az irányelv nem érinti a tagállamok büntetőjogi szabályait.

6. Ez az irányelv nem érinti a munkajogot, azaz a foglalkoztatási feltételekre, a munkafeltételekre, köztük a munkaegészségügyi és munkabiztonsági feltételekre, valamint a munkaadók és a munkavállalók közötti kapcsolatokra vonatkozó, a tagállamok által a közösségi joggal összhangban alkalmazott jogszabályi vagy szerződéses előírásokat. Ez az irányelv nem érinti továbbá a tagállamoknak a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló 1408/71/EGK rendelet[25] 4. cikkében említett szociális biztonsági jogszabályait sem.

7. Ez az irányelv nem érinti a tagállamokban és az Európai Unió alapjogi chartájában elismert alapvető jogok gyakorlását, beleértve a kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot.

2. cikk Hatály

1. Ez az irányelv a Közösség valamely tagállamában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó.

2. Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tevékenységekre:

-a ) általános érdekű szolgáltatások ;

a ) pénzügyi szolgáltatások, úgymint banki, hitelezési, biztosítási és viszontbiztosítási, foglalkozási vagy magánnyugdíj, értékpapír, befektetési, alapokkal kapcsolatos, fizetési és befektetési tanácsadás jellegű szolgáltatások, beleértve a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[26] I. mellékletében felsorolt szolgáltatásokat;

b) elektronikus kommunikációs szolgáltatások és hálózatok, valamint a kapcsolódó létesítmények és szolgáltatások, a 2002/19/EK[27], a 2002/20/EK[28], a 2002/21/EK[29], a 2002/22/EK[30] és a 2002/58/EK[31] európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó kérdések tekintetében;

c) közlekedési és közlekedéssel összefüggő, az EK-Szerződés V. címének hatálya alá tartozó szolgáltatások ;

ca) kikötői szolgáltatások;

cb) munkaerő-kölcsönző vállalkozások szolgáltatásai;

cc) ellátási struktúrán belül vagy azon kívül biztosított egészségügyi szolgáltatások, függetlenül nemzeti szintű szervezésük vagy finanszírozásuk módjától, illetve attól, hogy köztulajdonban vagy magántulajdonban vannak-e;

cd) audiovizuális szolgáltatások, függetlenül előállításuk, elosztásuk és továbbításuk módjától, beleértve a rádiós műsorszórást és a filmszínházakat is;

ce) szerencsejátékok, amelyek pénzértékkel rendelkező tétekkel járnak, beleértve a sorsolásos játékokat, a játékkaszinókban folytatott szerencsejátékot és a fogadási ügyleteket;

cf) azok a tevékenységek, amelyek közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak, a Szerződés 45. cikkében foglaltaknak megfelelően;

cg) a szociális lakhatás, gyermekgondozás, a családtámogatás és a rászoruló személyek támogatása terén nyújtott szociális szolgáltatások;

ch) magánbiztonsági szolgáltatások.

3. Ez az irányelv az adózás területére nem alkalmazandó.

3. cikk A közösségi jog egyéb rendelkezéseivel való kapcsolat

1. Ha ezen irányelv rendelkezései más közösségi jogi aktus olyan rendelkezésével ütköznek, amelyek egy adott szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságnak vagy egy szolgáltatási tevékenység gyakorlásának meghatározott kérdéseit szabályozzák adott területeken vagy szakmákban, akkor az adott területek és szakmák vonatkozásában a más közösségi jogi aktus rendelkezései érvényesek és alkalmazandók. Ide tartoznak a következők:

a) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [32] ;

b) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet [33] ;

c) a televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó 89/552/EGK tanácsi irányelv[34];

d) a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[35].

2. Ez az irányelv nem érinti a nemzetközi magánjog szabályait, különösen a szerződéses és a nem szerződéses kötelmekre alkalmazandó jogra irányadó szabályokat. Ennek eredményeként a fogyasztók alapvetően részesülnek a tagállamuk hatályos fogyasztóvédelmi jogszabályaiban megállapított védelem biztosította előnyökből.

3. A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseit a Szerződésnek a letelepedés jogára és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó szabályainak megfelelően alkalmazzák.

4. cikk Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

(1) „szolgáltatás”: a Szerződés 50. cikkében említett, rendszerint díjazás ellenében nyújtott bármely önálló gazdasági tevékenység;

(2) „szolgáltató”: bármely természetes személy, aki valamely tagállam állampolgára, vagy bármely, a Szerződés 48. cikkében említett jogi személy, amely valamely tagállamban letelepedett, és aki vagy amely szolgáltatást kínál vagy nyújt;

(3) „szolgáltatás igénybevevője”: bármely természetes személy, aki valamely tagállam állampolgára vagy a közösségi jogi aktusok által ráruházott jogokkal rendelkezik, vagy bármely, a Szerződés 48. cikkében említett jogi személy, amely valamely tagállamban letelepedett, és aki vagy amely szakmai vagy nem szakmai célokra igénybe vesz vagy igénybe kíván venni valamely szolgáltatást;

(4) „ letelepedés helye szerinti tagállam”: az a tagállam, amelynek területén az érintett szolgáltatás nyújtója letelepedett;

(5) „letelepedés”: a Szerződés 43. cikke szerinti valamely gazdasági tevékenységnek a szolgáltató általi, határozatlan ideig tartó, a szolgáltatásnyújtás valódi helyét képező, állandó infrastruktúrán keresztül történő tényleges végzése;

(6) „engedélyezési rendszer”: bármely eljárás, amely alapján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevőjének ténylegesen lépéseket kell tennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozóan formális vagy vélelmezett határozatot szerezzen;

(7) „követelmény”: bármely olyan kötelezettség, tilalom, feltétel vagy korlátozás, amelyet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései írnak elő, vagy amelyek az ítélkezési gyakorlatból, a közigazgatási gyakorlatból, szakmai testületek szabályaiból, vagy szakmai szövetségek vagy egyéb szakmai szervezetek által jogi autonómiájuk gyakorlása során elfogadott kollektív szabályokból erednek; a szociális partnerek közötti tárgyalások során létrejött kollektív megállapodásban meghatározott szabályok mint olyanok ezen irányelv értelmében nem tekintendők követelménynek;

(7a) „közérdeken alapuló kényszerítő indok”: a Bíróság ítélkezési gyakorlatában ilyenként elismert indokok, köztük az alábbiak: közrend; közbiztonság; közegészség; a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése; a fogyasztók, a szolgáltatások igénybevevői és a munkavállalók védelme; a kereskedelmi ügyletek méltányossága; a csalás elleni küzdelem; a környezet és a városi környezet védelme; állategészségügy; szellemi tulajdon; a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzése; szociálpolitikai és kultúrpolitikai célok;

(8) „illetékes hatóság”: bármely szerv vagy hatóság, amely valamely tagállamban a szolgáltatási tevékenységek tekintetében felügyeleti vagy szabályozó szereppel bír, ideértve különösen a közigazgatási hatóságokat, a szakmai testületeket és azokat a szakmai szövetségeket vagy egyéb szakmai szervezeteket, amelyek jogi autonómiájuk gyakorlása során a szolgáltatási tevékenységek nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenységek gyakorlását kollektív módon szabályozzák;

(9) törölve

(10) törölve

(11) „szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam” : az a tagállam, ahol egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatást nyújt ;

(12) törölve

(13) „szabályozott szakma”: a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[36] 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett szakmai tevékenység vagy szakmai tevékenységek csoportja;

(14) „kereskedelmi tájékoztatás”: bármilyen formában megjelenő közlés, amelynek célja, hogy közvetve vagy közvetlenül népszerűsítse egy kereskedelmi, ipari vagy kézműipari tevékenységet folytató vagy szabályozott szakmát gyakorló vállalkozás, szervezet vagy személy termékét, szolgáltatását vagy arculatát. A következők önmagukban nem minősülnek kereskedelmi tájékoztatásnak:

a) a vállalkozás, szervezet vagy személy tevékenységéhez közvetlen hozzáférést biztosító információ, különösen a domain-név vagy az elektronikus levelezési cím;

b) a vállalkozás, szervezet vagy személy termékeivel, szolgáltatásaival vagy arculatával kapcsolatos, független módon összeállított közlések, különösen, ha nem anyagi ellenszolgáltatás fejében nyújtják.

II. fejezet Az ügyintézés egyszerűsítése

5. cikk Az eljárások egyszerűsítése

1. A tagállamok megvizsgálják, és adott esetben egyszerűsítik a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra és a szolgáltatási tevékenység gyakorlására alkalmazandó eljárásokat és alaki követelményeket.

1a. A 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság harmonizált formanyomtatványokat vezethet be közösségi szinten. Ezek a formanyomtatványok a szolgáltatótól megkövetelt igazolásokkal, tanúsítványokkal és bármely egyéb irattal egyenértékűek.

2. Amennyiben a tagállamok a szolgáltatótól vagy a szolgáltatás igénybevevőjétől igazolást, tanúsítványt vagy bármely egyéb olyan dokumentumot kérnek, amely valamely követelménynek való megfelelést bizonyít, minden olyan, más tagállamból származó dokumentumot el kell fogadniuk, amely ezzel egyenértékű célt szolgál, vagy amelyből egyértelműen kiderül a szóban forgó követelménynek való megfelelés. A tagállamok nem követelhetik meg, hogy valamely, más tagállamból származó dokumentum esetében az eredeti példány vagy annak hiteles másolata vagy hiteles fordítása kerüljön benyújtásra, kivéve a más közösségi jogi eszközök által előírt esetekben, vagy amennyiben e követelményt valamely, a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá, beleértve a közrendet és a közbiztonságot.

Az első albekezdés nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy az iratokról nem hitelesített, saját hivatalos nyelvük valamelyikén írt fordításokat kérjenek.

3. A (2) bekezdés nem alkalmazandó a következő iratokra: a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[37] 50. cikkében említett iratok , az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [38] 45. cikkének (3) bekezdésében, 46., 49. és 50. cikkében említett iratok, az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről szóló 98/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[39] 3. cikkének (2) bekezdésében említett iratok, a meghatározott jogi formájú társaságokra vonatkozó nyilvánossági követelmények tekintetében a 2003/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel[40] módosított 68/151/EGK tanácsi irányelvben[41] említett iratok, és a valamely tagállam jogának hatálya alá tartozó meghatározott jogi formájú társaságoknak egy másik tagállamban létesített fióktelepeire vonatkozó bejelentési és közzétételi követelményeiről szóló 89/666/EGK 11. tanácsi irányelvben[42] említett iratok.

6. cikk Egyablakos ügyintézési pontok

1. A tagállamoknak legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő három éven belül biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók e fejezet és a II a. fejezet rendelkezéseivel összhangban az egyablakos ügyintézési pontoknak nevezett kapcsolattartó pontoknál teljesíthessék az alábbi eljárásokat és alaki követelményeket:

a) minden, a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz szükséges eljárás és alaki követelmény, különösen a szükséges nyilatkozatok, értesítések vagy az illetékes hatóságok engedélyére irányuló kérelmek, ideértve a nyilvántartásba, jegyzékbe vagy adatbázisba, vagy valamely szakmai testületbe vagy szövetségbe való felvétel iránti kérelmeket is;

b) a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges engedélykérelmek.

2. Az egyablakos ügyintézési pontok létrehozása nem sértheti az egyes nemzeti rendszereken belül a hatóságok feladatainak vagy hatásköreinek megosztását.

7. cikk A tájékoztatáshoz való jog

1. A tagállamok biztosítják, hogy az alábbi információk a szolgáltatók és a szolgáltatás igénybevevői számára egyszerűen hozzáférhetők legyenek az egyablakos ügyintézési pontokon keresztül:

a) az adott tagállam területén letelepedett szolgáltatókra vonatkozó, különösen a szolgáltatási tevékenységre való jogosultsághoz és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges eljárásokkal és alakiságokkal kapcsolatos követelmények;

b) az illetékes hatóságok azon elérhetőségei, amelyek lehetővé teszik a hatóság közvetlen elérését, ideértve a szolgáltatási tevékenységek gyakorlásával kapcsolatos ügyekért felelős hatóságok adatait is;

c) a szolgáltatókkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos nyilvántartásokhoz és adatbázisokhoz való hozzáférés módja és feltételei;

d) az illetékes hatóságok és valamely szolgáltató vagy a szolgáltatás igénybevevője, valamely szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője, vagy a szolgáltatók közötti esetleges viták esetén általában rendelkezésre álló jogorvoslatok;

e) az illetékes hatóságoktól eltérő azon szövetségek vagy szervezetek elérhetőségei, amelyektől a szolgáltatók vagy a szolgáltatás igénybevevői gyakorlati segítséget kaphatnak.

2. A tagállamok a szolgáltatók és a szolgáltatás igénybevevői részére biztosítják annak lehetőségét, hogy azok, kérelemre, az illetékes hatóságtól segítséget kapjanak, amely az (1) bekezdés a) pontjában említett követelmények általános értelmezésére és alkalmazására vonatkozó tájékoztatásból áll. Az ilyen tanácsadás adott esetben egyszerű, lépésenkénti útmutatót is magában foglal. A tájékoztatást egyszerű, érthető nyelvezeten kell nyújtani.

3. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) és (2) bekezdésekben említett tájékoztatásra és segítségnyújtásra világos és egyértelmű módon kerüljön sor, hogy az távolról és elektronikus úton könnyen hozzáférhető, valamint folyamatosan naprakész legyen.

4. A tagállamok biztosítják, hogy az egyablakos ügyintézési pontok és az illetékes hatóságok a lehető legrövidebb időn belül válaszoljanak az (1) és (2) bekezdésben említett tájékoztatásra vagy segítségnyújtásra vonatkozó megkeresésre, és a hibás vagy megalapozatlan megkeresések esetében haladéktalanul tájékoztassák erről a megkeresőt.

5. A tagállamok az (1)–(4) bekezdést legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő három éven belül végrehajtják.

6. A tagállamok és a Bizottság kísérő intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy az egyablakos ügyintézési pontokat az ebben a cikkben említett információk egyéb közösségi nyelveken való, a nyelvhasználatról szóló jogszabályaikkal összeegyeztethető mértékben történő hozzáférhetővé tételére ösztönözzék.

7. Az illetékes hatóságoknak a szolgáltatók és a szolgáltatás igénybevevői segítésére vonatkozó kötelezettsége nem kívánja meg ezektől a hatóságoktól azt, hogy egyedi esetekben jogi tanácsokkal szolgáljanak; kötelezettségük csak a követelmények általános értelmezésére és alkalmazására vonatkozó általános tájékoztatásra terjed ki.

8. cikk Eljárások elektronikus úton

1. A tagállamok biztosítják, hogy legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő három éven belül a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsággal, valamint a szolgáltatási tevékenység gyakorlásával kapcsolatos minden eljárás és alaki követelmény egyszerűen teljesíthető legyen távolról és elektronikus úton, mind az érintett egyablakos ügyintézési pontoknál , mind pedig az érintett illetékes hatóságoknál.

2. Az (1) bekezdés nem alkalmazható a szolgáltatás nyújtásához használt helyiség vagy a szolgáltató által használt eszközök ellenőrzésére, továbbá a szolgáltató képességét érintő fizikai vizsgálatra sem.

3. A Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban az információs rendszerek interoperabilitásának és az elektronikus eljárások tagállamok közötti használatának elősegítése érdekében részletes szabályokat fogad el az (1) bekezdés végrehajtására.

II a. fejezet A szolgáltatók letelepedésének szabadsága

1. SZAKASZ ENGEDÉLYEK

9. cikk Engedélyezési rendszerek

1. A tagállamok a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve a szolgáltatási tevékenység gyakorlását nem kötik engedélyezési rendszerhez, kivéve az alábbi feltételek teljesülése esetén:

a) az engedélyezési rendszer nem alkalmaz hátrányos megkülönböztetést a kérdéses szolgáltatóval szemben;

b) az engedélyezési rendszert a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá;

c) a kitűzött cél kevésbé korlátozó intézkedés útján nem valósítható meg, különösen azért, mert az utólagos ellenőrzésre túl későn kerülne sor ahhoz, hogy az valóban hatékony legyen.

2. A 41. cikkben említett jelentésben a tagállamok meghatározzák engedélyezési rendszereiket és megindokolják ezek (1) bekezdéssel való összeegyeztethetőségét .

3. Ez a szakasz nem alkalmazható az engedélyezési rendszerek olyan elemeire, amelyek más közösségi eszközzel történő harmonizáció tárgyát képezik.

10. cikk Az engedély megadására vonatkozó feltételek

1. Az engedélyezési rendszerek olyan feltételeken alapulnak, amelyek megakadályozzák az illetékes hatóságokat abban, hogy azok vizsgálati jogkörüket önkényesen vagy diszkrecionális jelleggel alkalmazzák.

2. Az (1) bekezdésben említett kritériumok az alábbi jellemzőkkel rendelkeznek:

a) megkülönböztetésmentesek;

b) azokat a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá;

c) arányosak a közérdekhez kapcsolódó célkitűzéssel;

d) pontosak és egyértelműek;

e) objektívek;

f) előzetesen nyilvánosságra hozták azokat;

fa) átláthatók és hozzáférhetők.

3. A valamely új telephely részére adandó engedély feltételei nem kettőzhetik meg azokat a követelményeket és ellenőrzéseket, amelyek céljukat tekintve egyenértékűek vagy alapvetően hasonlóak, és amelyek teljesítésére vagy elvégzésére a szolgáltatót más tagállamban vagy ugyanazon tagállamban már kötelezték A 33. cikkben említett ügyintézési pontok és a szolgáltató az e követelményekre vonatkozó minden szükséges információ rendelkezésre bocsátásával segítik az illetékes hatóság munkáját. Annak megítélésekor, hogy a feltételek egyenértékűek vagy alapvetően hasonlóak-e, céljukon és hasznukon kívül figyelembe kell venni hatásukat és végrehajtásuk hatékonyságát.

4. Az engedély biztosítja a szolgáltató számára a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását – ideértve a képviseletek, leányvállalatok, fióktelepek vagy irodák létrehozását is – a teljes nemzeti területre kiterjedően, kivéve amennyiben minden egyes önálló telephely külön engedélyezését, illetve az engedélynek a nemzeti terület egy bizonyos részére való korlátozását a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá.

5. Az engedélyt azonnal ki kell adni, amint megfelelő vizsgálat révén megállapításra került, hogy az engedélyezés feltételei teljesültek.

6. Az illetékes hatóságoktól származó bármely elutasítást vagy egyéb választ, ideértve valamely engedély visszavonását is, alapos indokolással kell ellátni, különösen e cikk rendelkezéseire tekintettel, továbbá azoknak a bíróság előtt megtámadhatónak kell lenniük.

7. Ez a cikk nem kérdőjelezi meg a tagállamok ilyen engedélyek kiadásával foglalkozó hatóságai között a hatáskörök megosztását regionális vagy helyi szinten.

11. cikk Az engedély időtartama

1. A szolgáltató részére megadott engedély nem lehet korlátozott időtartamú, kivéve ha:

a) az engedély automatikusan megújul vagy csak a követelmények folyamatos teljesítésének függvénye ;

b) a rendelkezésre álló engedélyek száma a közérdeken alapuló kényszerítő indok miatt korlátozott; vagy

c) az engedély korlátozott időtartamát a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá.

2. Az (1) bekezdés nem érinti azt a maximális időtartamot, amely alatt a szolgáltatónak ténylegesen meg kell kezdenie tevékenységét az engedély kézhezvételét követően.

3. A tagállamok előírják a szolgáltatónak, hogy értesítse a 6. cikkben meghatározott, érintett egyablakos ügyintézési pontot a következő változásokról :

- olyan leányvállalatok létrehozásáról, amelyek tevékenysége az engedélyezési rendszer hatálya alá tartozik;

- a helyzetében bekövetkező olyan változásokról, amelyek következtében az engedély feltételei már nem teljesülnek.

4. Ez a cikk nem érinti a tagállamok jogát, hogy az engedélyt visszavonják, ha az engedélyezés feltételei már nem teljesülnek.

12. cikk Választás több kérelmező közül

1. Amennyiben a kiadható engedélyek száma valamely tevékenység esetében a rendelkezésre álló természeti erőforrások vagy a technikai kapacitás szűkössége miatt korlátozott, a tagállamok a lehetséges kérelmezőkre olyan kiválasztási eljárásokat alkalmaznak, amelyek garantálják a pártatlanság és az átláthatóság minden feltételét, ideértve különösen az eljárás megindításával, lefolytatásával és befejezésével kapcsolatos megfelelő nyilvánosságot is.

2. Az (1) bekezdésben említett esetekben az engedélyt megfelelő korlátozott időtartamra kell megadni, és az nem újulhat meg automatikusan, továbbá nem biztosíthat semmilyen további előnyt annak a szolgáltatónak, akinek engedélye éppen lejárt, vagy bármely, e szolgáltatóval bármilyen kapcsolatban álló személynek.

3. Az (1) bekezdés, valamint a 9. és 10. cikk sérelme nélkül, a tagállamok kiválasztási eljárásuk alkalmazása során a közösségi joggal összhangban figyelembe vehetnek a közegészségüggyel, az alkalmazottak, illetve az önálló vállalkozók egészségével és biztonságával, a környezetvédelemmel, a kulturális örökség megőrzésével összefüggő megfontolásokat, valamint bármely más, közérdeken alapuló kényszerítő indokot.

13. cikk Engedélyezési eljárások

1. Az engedélyezési eljárásoknak és az alaki követelményeknek világosnak kell lenniük, azokat előzetesen nyilvánosságra kell hozni, és a kérelmezők számára biztosítaniuk kell, hogy kérelmük tárgyilagos és pártatlan módon kerül elbírálásra.

2. Az engedélyezési eljárások és az alaki követelmények nem lehetnek visszatartó erejűek, és nem nehezíthetik meg vagy késleltethetik indokolatlanul a szolgáltatás nyújtását. Könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, továbbá az alkalmazásukból eredő, a kérelmezőket terhelő díjaknak arányosnak kell lenniük a kérdéses engedélyezési eljárások költségével, és nem haladhatják meg az eljárás költségét .

3. Az engedélyezési eljárások és az alaki követelmények a kérelmezők számára garantálják, hogy kérelmeik a lehető leggyorsabban és minden esetben előzetesen meghatározott és nyilvánosságra hozott ésszerű időtartamon belül kerülnek elbírálásra. Az időtartam számítása az összes irat benyújtásának időpontjától kezdődik.

4. A (3) bekezdéssel összhangban meghatározott időtartamon belüli válaszadás elmulasztása esetén az engedélyt megadottnak kell tekinteni. Egyes tevékenységekre vonatkozóan mindazonáltal eltérő rendelkezéseket lehet megállapítani, amennyiben azokat a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá.

5. Minden engedélykérelmet a lehető leggyorsabban vissza kell igazolni. Az igazolás az alábbiakat tartalmazza:

a) a (3) bekezdésben említett válaszadási határidőt;

b) a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket;

c) arra vonatkozó nyilatkozatot, hogy a meghatározott időtartamon belüli válaszadás elmaradása esetén az engedélyt megadottnak kell tekinteni.

6. Hiányos kérelem esetén a kérelmezőt a lehető legrövidebb időn belül értesíteni kell a kiegészítő dokumentáció benyújtásának szükségességéről, valamint ennek a (3) bekezdés szerinti ésszerű feldolgozási határidőre gyakorolt hatásáról .

7. Abban az esetben, ha egy kérelmet a szükséges eljárások be nem tartása miatt, illetve formai okokból elutasítanak, a kérelmezőt erről haladéktalanul tájékoztatni kell.

2. SZAKASZ TILTOTT VAGY ÉRTÉKELENDő KÖVETELMÉNYEK

14. cikk Tiltott követelmények

A tagállamok területükön a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását nem köthetik az alábbi feltételek bármelyikének való megfeleléshez:

(1) közvetve vagy közvetlenül az állampolgárságon vagy vállalatok esetében a bejegyzett székhely elhelyezkedésén alapuló megkülönböztető követelmények, beleértve különösen az alábbiakat:

a) a szolgáltatóra, alkalmazottaira, a jegyzett tőke tulajdonosaira vagy a szolgáltató igazgatósági vagy felügyelő-testületeinek tagjaira vonatkozó állampolgársági követelmények;

b) azon követelmény, hogy a szolgáltatónak, alkalmazottainak, a jegyzett tőke tulajdonosainak vagy a szolgáltató igazgatósági vagy felügyelő-testületei tagjainak az adott állam területén lakóhellyel kell rendelkezniük;

(2) egynél több tagállamban telephellyel való rendelkezésre, egynél több tagállamban nyilvántartásba való bejegyzésre, vagy szakmai szervezetben vagy szövetségben való tagságra vonatkozó tilalom;

(3) a szolgáltató elsődleges vagy másodlagos telephely közti választásának szabadságára vonatkozó korlátozások, különösen a szolgáltatót terhelő azon kötelezettség, hogy elsődleges telephelye az adott állam területén legyen, vagy a telephely formájának (képviselet, fióktelep vagy leányvállalat) szabad megválasztására vonatkozó korlátozások;

(4) viszonossági feltételek azzal a tagállammal, amelyben a szolgáltató már rendelkezik telephellyel, kivéve az energiára vonatkozó közösségi eszközökben meghatározott viszonossági feltételeket;

(5) olyan gazdasági vizsgálat eseti alkalmazása, amely az engedély megadását gazdasági szükséglet vagy piaci igény fennállásának igazolásához, vagy a tevékenység lehetséges vagy jelenlegi gazdasági hatásainak felméréséhez köti, vagy annak vizsgálatához, hogy a tevékenység az illetékes hatóság által meghatározott gazdasági tervezés célkitűzéseinek megfelel-e; ez a tiltás nem érinti azokat a tervezési követelményeket, amelyek nem üzleti célokra törekszenek, hanem közérdeken alapuló kényszerítő indokokat szolgálnak;

(6) versengő piaci szereplők közvetlen vagy közvetett részvétele az engedélyek megadásában – az egyeztető bizottságokban is – vagy az illetékes hatóságok egyéb határozatainak elfogadásában, kivéve a szakmai testületeket vagy szövetségeket vagy más, illetékes hatóságként eljáró szervezeteket; ez a tilalom nem vonatkozik az egyedi engedélykérelmektől eltérő esetekben olyan szervezetekkel folytatott konzultációra, mint a kereskedelmi kamarák vagy a szociális partnerek;

(7) kötelezettség olyan pénzügyi garancia nyújtására vagy abban való részvételre, illetve olyan biztosítás kötésére, amelyet az adott állam területén letelepedett szolgáltató vagy szerv nyújt. Ez nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy megköveteljék a pénzügyi garanciák meglétét, és azon követelményeket sem, amelyek kollektív kompenzációs alapban való részvételre vonatkoznak, például a szakmai testületek vagy szervezetek tagjai esetén;

(8) az adott állam nyilvántartásaiba való, adott időszakok keresztüli előzetes bejegyzésre , vagy az adott tevékenységnek az érintett államban korábbi , adott időszakon keresztüli gyakorlására vonatkozó kötelezettség.

15. cikk Értékelendő követelmények

1. A tagállamok megvizsgálják, hogy jogrendszerük a (2) bekezdésben felsorolt követelmények bármelyikét előírja-e, és biztosítják, hogy bármely ilyen követelmény összeegyeztethető legyen a (3) bekezdésben meghatározott feltételekkel. A tagállamok az említett feltételekkel való összeegyeztethetőség érdekében kiigazítják törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseiket.

2. A tagállamok megvizsgálják, hogy jogrendszerük a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását az alábbi megkülönböztetésmentes követelmények bármelyikének való megfeleléshez köti-e:

a) mennyiségi vagy területi korlátozások, különösen a népesség alapján vagy a szolgáltatók közötti legkisebb földrajzi távolság formájában meghatározott korlátozások;

b) a szolgáltató kötelezettsége meghatározott jogi formában való működésre;

c) a vállalat részvényeseire vonatkozó követelmények;

d) egyéb, a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[43] szabályozott kérdésekre vonatkozó, vagy más közösségi jogszabályokban meghatározott követelményektől eltérő olyan követelmények, amelyek az érintett szolgáltatási tevékenység nyújtásához való jogosultságot – a tevékenység sajátos természete alapján – bizonyos szolgáltatók számára tartják fenn;

e) ugyanazon állam területén egynél több telephellyel való rendelkezésre vonatkozó tilalom;

f) az alkalmazottak minimális számát előíró követelmények;

g) azon rögzített legalacsonyabb és/vagy legmagasabb díjtételek, amelyeknek a szolgáltatónak meg kell felelnie;

h) törölve

i) törölve

j) a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy szolgáltatásával együtt egyéb meghatározott szolgáltatásokat is nyújtson.

3. A tagállamok ellenőrzik, hogy a (2) bekezdésben említett követelmények megfelelnek-e az alábbi feltételeknek:

a) hátrányos megkülönböztetés tilalma: a követelmények sem közvetlenül, sem közvetve nem lehetnek megkülönböztetőek az állampolgárság, vagy vállalatok esetén a bejegyzett székhely elhelyezkedése alapján;

b) szükségesség: a követelményeket a közérdeken alapuló kényszerítő indoknak kell alátámasztania;

c) arányosság: a követelményeknek alkalmasaknak kell lenniük a célkitűzések teljesítésének biztosítására, nem haladhatják meg az adott célkitűzés teljesítéséhez szükséges mértéket, és nem válthatók fel más, ugyanazt az eredményt biztosító, kevésbé korlátozó intézkedéssel.

4. Az (1)-(4) bekezdés rendelkezései az általános gazdasági érdekű szolgáltatások területén hozott jogszabályokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben e rendelkezések alkalmazása jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza az ezekre ruházott különleges feladat teljesítését.

5. A 41. cikkben előírt kölcsönös értékelő jelentésben a tagállamok meghatározzák az alábbiakat:

a) azon követelményeket, amelyeket továbbra is fenn kívánnak tartani, és annak indoklása, hogy miért tekintik az adott követelményeket a (3) és (4) bekezdésben meghatározott feltételeknek megfelelőnek;

b) az eltörölt vagy enyhített követelményeket.

6. Ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától a tagállamok nem vezethetnek be semmilyen új, a (2) bekezdésben felsoroltakkal megegyező típusú követelményt, kivéve, ha a követelmény megfelel a (3) bekezdésben meghatározott feltételeknek, és azt új körülmények teszik szükségessé.

7. A tagállamok értesítik a Bizottságot minden új törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezésről, amely az (5) bekezdésben említett követelményeket határoz meg, az adott követelmények indokaival együtt. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot az érintett rendelkezésekről. Az ilyen értesítés nem akadályozza meg, hogy a tagállamok az adott rendelkezéseket elfogadják.

Az értesítés időpontjától számított három hónapon belül a Bizottság megvizsgálja minden új követelménynek a közösségi joggal való összeegyeztethetőségét, és adott esetben olyan határozatot fogad el, amelyben az érintett tagállamot felkéri a követelmények elfogadásától való tartózkodásra vagy azok eltörlésére.

III. fejezet A szolgáltatások szabad mozgása

1. SZAKASZ A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS SZABADSÁGA ÉS AZ EHHEZ KAPCSOLÓDÓ ELTÉRÉSEK

16. cikk A szolgáltatásnyújtás szabadsága

1. A tagállamok tiszteletben tartják a szolgáltatók azon jogát, hogy szolgáltatást nyújthassanak a letelepedési helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban.

A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam saját területén biztosítja a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot és a szolgáltatási tevékenység szabad gyakorlását.

A tagállamok saját területükön nem köthetik a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve a szolgáltatási tevékenység gyakorlását olyan követelményekhez, amelyek nem tartják tiszteletben a következő alapelveket:

a) hátrányos megkülönböztetés tilalma: a követelmény sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet megkülönböztető az állampolgárság, illetve jogi személyek esetén a letelepedés helye szerinti tagállam tekintetében;

b) szükségesség: a követelménynek közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi és környezetvédelmi szempontból indokoltnak kell lennie;

c) arányosság: a követelménynek alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésének biztosítására, és nem haladhatja meg az adott cél eléréséhez szükséges mértéket.

2. A tagállamok nem korlátozhatják a más tagállamban letelepedett szolgáltatók szolgáltatásnyújtásának szabadságát az alábbi követelmények bármelyikének előírásával:

a) a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy telephellyel rendelkezzen az adott tagállam területén;

b) a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy engedélyt szerezzen az adott tagállam illetékes hatóságaitól – beleértve az adott állam területén való nyilvántartásba vételt vagy szakmai szervezetbe vagy testületbe való felvételt – kivéve az ezen irányelv vagy más közösségi jogszabály által meghatározott esetekben;

c) bizonyos infrastruktúrának az adott állam területén való létrehozása tekintetében a szolgáltatót érintő tilalom, beleértve azon irodát vagy helyiségeket, amelyekre a szolgáltatónak az adott szolgáltatás nyújtásához szüksége van;

d) olyan sajátos szerződéses megállapodások alkalmazása a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője között, amelyek megakadályozzák vagy korlátozzák az önálló vállalkozók általi szolgáltatásnyújtást;

e) a szolgáltató azon kötelezettsége, hogy rendelkezzen a tagállam illetékes hatósága által kiállított, a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges azonosító dokumentummal;

f) a szolgáltatás szerves részét képező felszerelések és anyagok használatát érintő követelmények, kivéve a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szempontjából szükséges követelményeket;

g) a 20. cikkben említett, a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó korlátozások.

3. A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam nem akadályozható abban, hogy követelményeket írjon elő a szolgáltatói tevékenység nyújtásával kapcsolatban, amennyiben azok közrendi, közbiztonsági, közegészségügyi, illetve környezetvédelmi szempontból indokoltak, és összhangban vannak az (1) bekezdéssel. A szóban forgó tagállam abban sem akadályozható meg, hogy a közösségi joggal összhangban a foglalkoztatási feltételekre vonatkozó saját szabályait alkalmazza, beleértve a kollektív megállapodásokban meghatározott feltételeket is.

4. Legkésőbb ezen irányelv hatálybalépésétől számított öt éven belül a Bizottság a tagállamokkal és a szociális partnerekkel közösségi szinten folytatott konzultációt követően jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e cikk alkalmazásáról, amelyben megvizsgálja, hogy szükséges-e az ezen irányelv által érintett szolgáltatási tevékenységek tekintetében harmonizációs intézkedéseket javasolni.

17. cikk További eltérések a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvétől

A 16. cikk nem alkalmazandó a következőkre:

(1) Másik tagállamban nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatások, többek között:

a) a postai ágazatban a 97/67/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[44] hatálya alá tartozó szolgáltatások;

b) a villamosenergia-ágazatban a 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[45] hatálya alá tartozó szolgáltatások;

c) a gázágazatban a 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[46] hatálya alá tartozó szolgáltatások;

d) vízelosztási és -ellátási szolgáltatás, valamint szennyvízzel kapcsolatos szolgáltatások;

e) hulladékkezelés;

(2) törölve

(3) törölve

(4) törölve

(5) a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [47] hatálya alá tartozó kérdések;

(6) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [48] hatálya alá tartozó kérdések;

(7) az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről szóló 77/249/EGK tanácsi irányelv[49] hatálya alá tartozó kérdések;

(7a) az adósságok bírói úton történő behajtása;

(8) a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [50] II. címének hatálya alá tartozó kérdések , valamint a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamok azon követelményei, amelyek egy tevékenységet bizonyos szakmának tartanak fenn ;

(9) a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet[51] hatálya alá tartozó kérdések;

(10) a személyek szabad mozgásához és tartózkodási helyükhöz kapcsolódó adminisztratív formaságok vonatkozásában az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek[52] a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai előtt a kedvezményezettek által elvégzendő adminisztratív formaságokat megállapító rendelkezéseinek hatálya alá tartozó kérdések;

(11) azon harmadik országbeli állampolgárok vonatkozásában, akik szolgáltatásnyújtással összefüggésben másik tagállamba költöznek, a tagállamok azon lehetősége, hogy vízumot vagy tartózkodási engedélyt kérjenek azon harmadik országbeli állampolgároktól, akik nem tartoznak a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény 21. cikkében előírt kölcsönös elismerési rendszer hatálya alá, vagy az a lehetőség, hogy a harmadik országbeli állampolgárokat arra kötelezzék, hogy a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállamba történő beutazáskor vagy azt követően jelentkezzenek az illetékes hatóságoknál;

(12) az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről szóló 259/93/EGK tanácsi rendelet[53] 3. és 4. cikkében meghatározott engedélyezési rendszer;

(13) szerzői jog, szomszédos jogok, a 87/54/EGK tanácsi irányelvben[54] és a 96/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben[55] foglalt jogok, valamint ipari tulajdonjogok;

(14) a jogszabály értelmében közjegyző közreműködését igénylő eljárások;

(15) az éves beszámolók és összevont (konszolidált) éves beszámolók kötelező könyvvizsgálatáról szóló, a 78/660/EGK tanácsi irányelvet[56], valamint a 83/349/EGK tanácsi irányelvet[57] módosító .../.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó kérdések;

(16) törölve

(17) törölve

(18) törölve

(19) más tagállamban bérelt járművek nyilvántartásba vétele

(20) a nemzetközi magánjog szabályai értelmében meghatározott, a szerződéses és szerződésen kívüli kötelmekkel foglalkozó rendelkezések, beleértve a szerződések formáját.

[18. cikk törölve]

19. cikk Eseti eltérések

1. A 16. cikktől eltérve és kizárólag rendkívüli körülmények esetén valamely tagállam a másik tagállamban letelepedett szolgáltató tekintetében a szolgáltatások biztonságára vonatkozó intézkedéseket hozhat.

[a), b) és c) törölve]

2. Az (1) bekezdésben megállapított intézkedéseket kizárólag a 37. cikkben meghatározott kölcsönös segítségnyújtási eljárás betartása és valamennyi alábbi feltétel teljesülése esetén lehet meghozni:

a) azokat a nemzeti rendelkezéseket, amelyekkel összhangban az intézkedést meghozták, az (1) bekezdésben említett területeken közösségi szinten nem harmonizálták;

b) az intézkedések a szolgáltatás igénybevevője számára magasabb szintű védelmet biztosítanak, mint amelyet a letelepedés helye szerinti tagállam által annak saját nemzeti rendelkezéseivel összhangban hozott intézkedés jelentene;

c) a letelepedés helye szerinti tagállam nem hozott intézkedéseket, vagy a hozott intézkedések a 37. cikk (2) bekezdésében említett intézkedésekhez viszonyítva elégtelenek;

d) az intézkedések arányosak.

3. Az (1) és (2) bekezdés nem sérti a közösségi eszközökben megállapított, a szolgáltatásnyújtás szabadságát biztosító vagy az attól eltéréseket megengedő rendelkezéseket.

2. SZAKASZ A SZOLGÁLTATÁS IGÉNYBEVEVőINEK JOGAI

20. cikk Tiltott korlátozások

A tagállamok nem támaszthatnak a szolgáltatás igénybevevőjével szemben olyan követelményeket, amelyek egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételét korlátozzák, különös tekintettel az alábbi követelményekre:

a) a saját illetékes hatóságaiktól engedély beszerzésére, vagy a saját illetékes hatóságaiknak szóló nyilatkozat tételére vonatkozó kötelezettség;

b) pénzügyi támogatás nyújtásának korlátozása a szolgáltató egy másik tagállamban történt letelepedése vagy a szolgáltatásnyújtás helye okán;

c) megkülönböztető vagy aránytalan díjak kivetése azon berendezésekre, amelyekre a szolgáltatás igénybevevőjének a szolgáltatás távolból, más tagállamból történő igénybevételéhez szüksége van.

21. cikk A megkülönböztetés tilalma

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatás igénybevevőjére ne vonatkozzanak megkülönböztető előírások állampolgársága vagy lakóhelye alapján.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatás igénybevételének a szolgáltató által nyilvánosságra hozott általános feltételei nem tartalmaznak a szolgáltatás igénybevevőjének állampolgársága vagy lakóhelye szerinti megkülönböztető rendelkezéseket, de nem zárják ki eleve az igénybevételi feltételek differenciálásának lehetőségét, amennyiben azt objektív kritériumok közvetlenül indokolják.

22. cikk Segítségnyújtás a szolgáltatás igénybevevői számára

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatás igénybevevői az egyablakos ügyintézési pontokon hozzáférjenek az alábbiakhoz:

a) a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra és a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozó, a többi tagállamban alkalmazandó előírásokkal kapcsolatos – különösen a fogyasztóvédelemre vonatkozó – információk;

b) a szolgáltató és a szolgáltatás igénybevevője között felmerülő vita esetén rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekre vonatkozó általános információk;

c) olyan szövetségeknek vagy szervezeteknek – többek között az európai fogyasztói központok hálózata (ECC-Net) kapcsolattartó pontjainak – az elérhetősége, ahol a szolgáltatók vagy a szolgáltatás igénybevevői gyakorlati segítséget kaphatnak.

Adott esetben az illetékes hatóságok által adott tanácshoz egyszerű, lépésenkénti gyakorlati útmutatót is mellékelnek.

A tájékoztatást és segítségnyújtást világos és egyértelmű módon biztosítják, az távolról, elektronikus úton is könnyen hozzáférhető és naprakész.

2. A tagállamok az (1) bekezdésben említett feladat felelősségét átruházhatják az egyablakos ügyintézési pontokra vagy bármely egyéb szervre, mint például az európai fogyasztói központok hálózatának (ECC-Net) kapcsolattartó pontjaira, a fogyasztói érdekképviseletekre vagy az európai tájékoztatási központokra.

A tagállamok legkésőbb a 45. cikkben meghatározott időpontig tájékoztatják a Bizottságot a kijelölt szervek nevéről és elérhetőségéről. A Bizottság ezt az információt valamennyi tagállamnak továbbítja.

3. Az (1) bekezdésben említett információ megküldése érdekében a szolgáltatás igénybevevője által megkeresett illetékes szerv kapcsolatba lép az érintett tagállam illetékes szervével. Ez utóbbi a lehető leghamarabb megküldi a kért információt. A tagállamok biztosítják, hogy a fent említett szervek egymásnak kölcsönösen segítséget nyújtanak, és minden lehetséges intézkedést meghoznak a hatékony együttműködés érdekében.

4. A Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadja az (1), a (2) és a (3) bekezdés végrehajtásához szükséges intézkedéseket, meghatározva a különböző tagállamok szervei közötti információcsere technikai mechanizmusait, különös tekintettel az információs rendszerek interoperabilitására.

[23. cikk törölve]

[24. cikk törölve]

[25. cikk törölve]

IV. fejezet A szolgáltatások minősége

26. cikk A szolgáltatókra és azok szolgáltatásaira vonatkozó információk

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás igénybevevőinek rendelkezésére bocsátják az alábbi információkat:

1. a szolgáltató neve, jogállása és jogi formája , telephelyének természetes címe, valamint a vele történő gyors kapcsolatfelvételt és a közvetlen, valamint – adott esetben – elektronikus úton történő kommunikációt lehetővé tevő elérhetőségei;

2. amennyiben a szolgáltató cégjegyzékbe vagy ehhez hasonló közhitelű nyilvántartásba be van jegyezve, a nyilvántartás megnevezése és a szolgáltató nyilvántartási száma, vagy az adott nyilvántartásban szereplő ezzel egyenértékű azonosító;

3. amennyiben a tevékenység engedélyezési eljáráshoz kötött, az érintett illetékes hatóság vagy az egyablakos ügyintézési pont adatai;

4. amennyiben a szolgáltató HÉA-köteles tevékenységet folytat, a 77/388/EGK hatodik tanácsi irányelv[58] 22. cikkének (1) bekezdésében említett azonosító szám;

5. szabályozott szakmák esetén bármely olyan szakmai testület vagy hasonló intézmény, amelynél a szolgáltatót bejegyezték, a szakmai cím és a címet kibocsátó tagállam;

6. a szolgáltató által használt általános feltételek és záradékok, amennyiben vannak ilyenek;

7. a szerződésre és/vagy az illetékes bíróságokra alkalmazandó jogra vonatkozó szerződésbeli záradékok.

2. A tagállamok biztosítják, hogy – a szolgáltató választása szerint – az (1) bekezdésben említett információk:

a) nyújtását a szolgáltató saját kezdeményezésre maga végezze;

b) a szolgáltatás igénybevevője számára a szolgáltatásnyújtás vagy a szerződés megkötésének helyszínén könnyen hozzáférhetőek legyenek;

c) a szolgáltató által megadott címen keresztül a szolgáltatás igénybevevője számára elektronikus úton könnyen hozzáférhetőek legyenek;

d) a szolgáltató által a szolgáltatás igénybevevője számára adott valamennyi, a nyújtott szolgáltatást részletesen leíró tájékoztató anyagban megjelenjenek.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók – a szolgáltatás igénybevevőjének kérésére – rendelkezésre bocsátják az alábbi kiegészítő információkat:

a) a szolgáltatás fő jellemzői;

b) a szolgáltatás ára, vagy ha pontos ár nem adható meg, az ár kiszámításának módja, hogy a szolgáltatás igénybevevője ellenőrizni tudja az árat, vagy egy kellően részletes becslés;

[(c) törölve]

d) a szabályozott szakmákat illetően a letelepedés helye szerinti tagállamban alkalmazandó szakmai szabályokra való hivatkozás és az azokhoz való hozzáférés módja.

4. A tagállamok biztosítják, hogy az ezzel a fejezettel összhangban a szolgáltató által kötelezően nyújtandó információ rendelkezésre bocsátása vagy kommunikálása világos és egyértelmű formában, a szerződés megkötése, vagy – amennyiben nincs írásos szerződés – a szolgáltatás nyújtása előtt kellő időben megtörténjen.

5. Az e fejezetben meghatározott tájékoztatási követelmények a közösségi jogszabályokban már előírt követelményeken felül értendők, és nem akadályozzák meg a tagállamokat abban, hogy a területükön letelepedett szolgáltatókra alkalmazandó további tájékoztatási követelményeket írjanak elő.

6. A Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban bizonyos tevékenységek sajátos jellegének megfelelően meghatározhatja az e cikk (1) és (3) bekezdésében előírt információ tartalmát, valamint meghatározhatja a (2) bekezdés végrehajtásának gyakorlati módozatait.

27. cikk Szakmai felelősségbiztosítás és garanciák

1. A tagállamok biztosít hat ják, hogy azok a szolgáltatók, amelyeknek szolgáltatásai a szolgáltatás igénybevevőjének vagy harmadik személynek az egészségére vagy biztonságára, vagy a szolgáltatás igénybevevőjének anyagi biztonságára közvetlen és kiemelt kockázatot jelentenek, a kockázat jellegének és mértékének megfelelő szakmai felelősség biztosítást kössenek, vagy a célja tekintetében azzal egyenértékű vagy ahhoz lényegében hasonló garanciát nyújtsanak vagy hasonló intézkedést hozzanak. A szakmai felelősségbiztosításnak vagy garanciának éppúgy fedeznie kell a más tagállamokban nyújtott ilyen szolgáltatások által jelentett kockázatot, mint a szolgáltató letelepedésének helye szerinti tagállamban történő szolgáltatásnyújtás esetén.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás igénybevevője részére annak kérésére megadják az (1) bekezdésben említett biztosításra vagy garanciákra vonatkozó információt, különös tekintettel a biztosító vagy garanciát adó elérhetőségére és a biztosítás vagy garancia területi hatályára.

3. Ha a szolgáltató a területükön letelepszik, a tagállamok eltekinthetnek attól, hogy a szolgáltató szakmai felelősség biztosítással vagy garanciával rendelkezzen, amennyiben a szolgáltató egy másik tagállamban, ahol már letelepedett, célja és a biztosított kockázatra, a biztosított összegre vagy a garancia felső korlátjára vonatkozó fedezet és a fedezet alóli lehetséges kivételek tekintetében egyenértékű vagy lényegében hasonló garanciával rendelkezik. Amennyiben az egyenértékűség csak részleges, a tagállamok kiegészítő garanciát kérhetnek azokra a szempontokra, amelyekre a garancia nem vonatkozik.

Ha valamely tagállam a területén letelepedett szolgáltatót szakmai felelősségbiztosítás megkötésére vagy bármely más garancia nyújtására kötelezi, a tagállamnak a más tagállamban letelepedett hitelintézet vagy biztosítótársaság ilyen biztosítási fedezetre vonatkozó igazolását elégséges bizonyítékként kell elfogadnia.

4. Az (1), (2) és (3) bekezdés nem érinti a más közösségi eszközök által előírt szakmai felelősségbiztosításra és garanciára vonatkozó szabályozást.

5. Az (1) bekezdés végrehajtásához a Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárásnak megfelelően összeállíthatja azon szolgáltatások jegyzékét, amelyek rendelkeznek az (1) bekezdésben említett jellemzőkkel, és az abban a bekezdésben említett biztosítás vagy garanciák céljából közös kritériumokat állapíthat meg annak meghatározására, hogy mi felel meg a kockázat jellegének és mértékének. A 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság bevezethet olyan eljárást is, amely abban az esetben, ha a biztosítási piacon bizonyítható módon nem áll rendelkezésre megfelelő biztosítás, korlátozott időtartamra és bizonyos feltételek teljesülése mellett – amelyek közé tartozik a Bizottság értesítése is – lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy az e cikkben foglalt kötelezettséget tájékoztatási kötelezettséggel helyettesítsék.

6. E cikk alkalmazásában

- „közvetlen és kiemelt kockázat”: közvetlenül a szolgáltatásnyújtásból eredő kockázat;

- „egészség és biztonság”: a szolgáltatás igénybevevője vagy harmadik személy vonatkozásában a halál vagy súlyos személyi sérülés megelőzése;

- „anyagi biztonság”: a szolgáltatás igénybevevője vonatkozásában jelentős pénzveszteség vagy tulajdon értékében bekövetkező jelentős veszteség megelőzése;

- „szakmai felelősségbiztosítás”: a szolgáltató által megkötött biztosítás a szolgáltatás igénybevevőjével és – adott esetben – harmadik személlyel szemben esetlegesen felmerülő, a szolgáltatás nyújtásából származó kötelezettség fedezésére.

28. cikk Értékesítés utáni garanciák

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás igénybevevője részére annak kérésére tájékoztatást nyújtsanak az értékesítés utáni garancia létezéséről vagy nem létezéséről, annak tartalmáról és alkalmazásának lényeges kritériumairól, különösen időbeli és területi érvényességéről.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett információ a szolgáltató által nyújtott valamennyi, az általa kínált szolgáltatást részletesen leíró információs dokumentumban megjelenjen.

3 . Az (1) és (2) bekezdés nem érinti a más közösségi eszközök által előírt értékesítés utáni garanciákra vonatkozó szabályozást.

29. cikk A szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás

1. A tagállamok eltörlik a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatásra vonatkozó valamennyi teljes körű tilalmat.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a szabályozott szakmák által nyújtott kereskedelmi tájékoztatás megfeleljen a szakmai szabályoknak, a különösen a szakma függetlenségére, méltóságára és integritására, továbbá a szakmai titoktartásra vonatkozó közösségi szabályozással összhangban, az egyes szakmák sajátos jellemzőinek megfelelő módon. A kereskedelmi tájékoztatásról szóló szakmai szabályoknak megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lenniük, és a közérdeken alapuló kényszerítő indokkal kell alátámasztani azokat.

30. cikk Multidiszciplináris tevékenységek

1. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatókra ne vonatkozzanak olyan követelmények, amelyek egy adott konkrét tevékenység kizárólagos folytatására kötelezik őket, vagy amelyek különböző tevékenységek közös vagy partneri keretek között történő folytatását korlátozzák.

Ilyen követelmények mindazonáltal vonatkozhatnak a következő szolgáltatókra:

a) a szabályozott szakmák, amennyiben ez az egyes szakmák sajátos természetének megfelelően változó szakmai etikai és magatartási szabályoknak való megfelelés szavatolásához indokolt, valamint függetlenségük és pártatlanságuk biztosításához szükséges;

b) minősítést, akkreditációt, műszaki ellenőrzést végző, vizsgálatokra vagy kísérletekre irányuló szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, amennyiben ez függetlenségük és pártatlanságuk biztosításához indokolt.

2. Amennyiben az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett szolgáltatók között engedélyezett multidiszciplináris tevékenységek végzése, a tagállamok biztosítják az alábbiakat:

a) bizonyos tevékenységek közötti összeférhetetlenség és összeegyeztethetetlenség elkerülése;

b) a bizonyos tevékenységek gyakorlásához megkövetelt függetlenség és pártatlanság fennállása;

c) a különböző tevékenységekre vonatkozó szakmai etikai és magatartási szabályok egymással való összeegyeztethetősége, különösen a szakmai titoktartás tekintetében.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók a szolgáltatás igénybevevője részére annak kérésére információt nyújtsanak multidiszciplináris tevékenységükre és partnerségükre, valamint az összeférhetetlenség megelőzése érdekében hozott intézkedésekre vonatkozóan. Ezt az információt minden olyan tájékoztató anyagnak tartalmaznia kell, amelyben a szolgáltatók részletes leírást adnak szolgáltatásaikról.

4. A 41. cikkben említett jelentésben a tagállamok megjelölik, hogy mely szolgáltatók tartoznak az (1) bekezdésben meghatározott követelmények hatálya alá, továbbá megadják ezen követelmények tartalmát és azokat az okokat, amelyek alapján azokat indokoltnak tartják.

31. cikk A szolgáltatások minőségére vonatkozó politika

1. A tagállamok a Bizottsággal együttműködve kísérő intézkedéseket hoznak, melyek a szolgáltatókat arra ösztönzik, hogy a szolgáltatásnyújtás minőségének biztosítása érdekében önkéntes alapon lépjenek fel, különösen a következő módszerek valamelyikét alkalmazva:

a) tevékenységeik független testületek általi minősítése vagy értékelése;

b) saját minőségbiztosítási chartájuk elkészítése, vagy közösségi szintű szakmai testületek által készített minőségbiztosítási charta- vagy minőséget igazoló címke-rendszerben való részvétel.

2. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatásokhoz kapcsolódó egyes címkék jelentőségére, valamint a címkék és egyéb minőségi megjelölések használatának feltételeire vonatkozó információk a szolgáltatás igénybevevői és a szolgáltatók számára könnyen hozzáférhetők legyenek.

3. A tagállamok a Bizottsággal együttműködve kísérő intézkedéseket hoznak, amelyek a tagállamokon belül működő szakmai testületeket, valamint a kereskedelmi és kézműipari kamarákat és fogyasztói érdekképviseleteket közösségi szintű együttműködésre ösztönzik a szolgáltatásnyújtás minőségének javítása érdekében, amely különösen a szolgáltatók szakértelme értékelésének megkönnyítése által történhet.

4. A tagállamok a Bizottsággal együttműködve kísérő intézkedéseket hoznak, amelyek a szolgáltatásnyújtás minőségével és hiányosságaival kapcsolatos független, elsősorban a fogyasztói érdekképviseletek által végzett értékelések – különösen a közösségi szintű összehasonlító kísérletek és vizsgálatok – kidolgozását, továbbá az eredmények ismertetését ösztönzik.

5. A tagállamok a Bizottsággal együttműködésben ösztönzik az önkéntes európai szabványok kidolgozását, a különböző tagállamok szolgáltatói által nyújtott szolgáltatások összeegyeztethetőségének, a szolgáltatás igénybevevőihez eljutó tájékoztatás és a szolgáltatásnyújtás minőségének javítása érdekében.

32. cikk Vitás ügyek rendezése

1. A tagállamok megteszik a szükséges általános intézkedéseket annak biztosítására, hogy a szolgáltatók megadják elérhetőségüket, elsősorban postai címet, faxszámot vagy e-mail címet és telefonszámot , amelyre a szolgáltatás valamennyi igénybevevője – beleértve a más tagállamban lakóhellyel rendelkezőket is – továbbíthatja panaszát, illetve ahol az érintett szolgáltatásról tájékoztatást kérhet. A szolgáltatók megadják a székhelyük címét is, ha az nem egyezik meg a levelezési címükkel.

2. A tagállamok megteszik a szükséges általános intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatók az (1) bekezdésben említett panaszokra a lehető legrövidebb időn belül válaszoljanak, valamint mindent megtegyenek a kielégítő megoldás érdekében.

3. A tagállamok megteszik a szükséges általános intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatókat az ezen irányelvben meghatározott tájékoztatási kötelezettségek teljesítésére, továbbá e tájékoztatás pontosságának igazolására kötelezzék.

4. Amennyiben valamely bírósági határozat betartásához pénzügyi biztosítékra van szükség, a tagállamok egy másik tagállamban letelepedett hitelintézet vagy biztosító által nyújtott, egyenértékű biztosítékokat is elismernek. Az ilyen hitelintézetek a tagállamokban a hitelintézetek tevékenységének megkezdéséről és folytatásáról szóló 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[59], az ilyen biztosítók pedig – értelemszerűen – az életbiztosítás körén kívül a közvetlen biztosítási tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 73/239/EGK tanácsi irányelv[60], valamint az életbiztosításról szóló 2002/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[61] szerint engedélykötelesek.

5. A tagállamok megteszik a szükséges általános intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy azon szolgáltatók, amelyek olyan magatartási kódex hatálya alá tartoznak, illetve olyan szakmai szövetség vagy szakmai testület tagjaként működnek, amelyek a viták peren kívüli eljárások útján történő rendezését írják elő, a szolgáltatás igénybevevőjét ennek megfelelően tájékoztassák, és ezt a tényt minden, a szolgáltatásaikat részletesen ismertető anyagban megemlítsék, továbbá meghatározzák, hogyan lehet ezen eljárások jellemzőiről, illetve alkalmazási feltételeiről részletes információkhoz jutni.

V. fejezet Igazgatási együttműködés

33. cikkKölcsönös segítségnyújtás – Általános kötelezettségek

1. A tagállamok egymásnak kölcsönösen segítséget nyújtanak, és a hatékony együttműködés érdekében minden lehetséges intézkedést meghoznak a szolgáltatók és az általuk nyújtott szolgáltatások felügyeletének biztosítására.

2. E fejezet alkalmazásában a tagállamok egy vagy több kapcsolattartó pontot jelölnek ki, amelyek elérhetőségéről tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot. A Bizottság közzéteszi és rendszeresen aktualizálja a kapcsolattartó pontok jegyzékét.

3. Az e fejezet szerinti tájékoztatási kérelmeknek, valamint az ellenőrzések és vizsgálatok végzésére irányuló kérelmeknek kellően megalapozottnak kell lenniük, és konkrétan meg kell jelölniük a kérelem indokát. Az átadott információkat kizárólag abban az ügyben lehet felhasználni, amellyel kapcsolatban kérték őket.

4. Abban az esetben, ha egy másik tagállam illetékes hatóságaitól segítségnyújtási kérelem érkezik, a tagállamok biztosítják, hogy a területükön letelepedett szolgáltatók – nemzeti jogszabályaiknak megfelelően – valamennyi, a tevékenységük felügyeletéhez szükséges információt benyújtsanak illetékes hatóságaiknak.

5. Amennyiben adott tagállamnak nehézséget okoz a tájékoztatás iránti kérelem teljesítése vagy az ellenőrzések és vizsgálatok lefolytatása, a megoldás érdekében a tagállam erről rövid időn belül tájékoztatja a kérelmező tagállamot.

6. A tagállamok a lehető legrövidebb határidőn belül, elektronikus úton továbbítják a más tagállamok vagy a Bizottság által kért információkat.

7. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatókat tartalmazó azon nyilvántartásokba, amelyekbe a területükön működő illetékes hatóságok betekinthetnek, a többi tagállam megfelelő illetékes hatóságai is azonos feltételek mellett betekinthessenek.

8. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az olyan esetekről, amikor más tagállamok nem teljesítik kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségeiket. Amennyiben szükséges, a Bizottság megteszi a megfelelő lépéseket – ideértve a Szerződés 226. cikkében előírt eljárásokat is – annak érdekében, hogy a kérdéses tagállamok eleget tegyenek kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségeiknek. A Bizottság időről időre tájékoztatja a tagállamokat a kölcsönös segítségnyújtási rendelkezések működéséről.

33a. cikk Kölcsönös segítségnyújtás – A letelepedés helye szerinti tagállam általános kötelezettségei

1. Tekintettel a más tagállamban szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra , a letelepedés helye szerinti tagállam más tagállamok kérésére tájékoztatást nyújt a területén letelepedett szolgáltatókról, és különösen igazolja, hogy valamely szolgáltató az ő területén telepedett le, és – tudomása szerint – tevékenységét nem jogellenes módon gyakorolja .

2. A letelepedés helye szerinti tagállam elvégzi a valamely másik tagállam által kért ellenőrzéseket és vizsgálatokat, és a másik tagállamot az eredményekről, illetve adott esetben a megtett intézkedésekről tájékoztatja. Ennek során az illetékes hatóságok a saját tagállamukban rájuk ruházott hatáskör mértékéig járnak el. Az illetékes hatóságok dönthetnek az egyes egyedi esetekben foganatosítandó legmegfelelőbb intézkedésekről annak érdekében, hogy a másik tagállam kérelmének eleget tegyenek.

3. Amennyiben a letelepedés helye szerinti tagállam ténylegesen tudomást szerez valamely – a területén letelepedett és más tagállamokban szolgáltatásokat nyújtó – szolgáltató által tanúsított bármilyen olyan magatartásról vagy konkrét cselekményről, amely – tudomása szerint – a személyek egészségét vagy biztonságát vagy a környezetet súlyosan károsíthatná, erről a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja az összes többi tagállamot és a Bizottságot.

34. cikk A letelepedés helye szerinti tagállam által gyakorolt felügyelet a szolgáltató ideiglenesen másik tagállamba való költözése esetén

1. A 35. cikk (1) bekezdésében nem foglalt esetekben a letelepedés helye szerinti tagállam biztosítja, hogy a követelményeinek való megfelelés felügyelete a nemzeti jogában előírt felügyeleti jogkörrel összhangban történjen, különösen a szolgáltató letelepedésének helyén végzett felügyeleti intézkedések révén .

2. A letelepedés helye szerinti tagállam nem utasíthatja vissza területén felügyeleti intézkedések meghozatalát vagy végrehajtását azzal az indokkal, hogy a szolgáltatást másik tagállamban nyújtották, vagy hogy a szolgáltatás más tagállamban okozott kárt.

3. Az (1) bekezdés nem teszi kötelezővé a letelepedés helye szerinti tagállam számára, hogy azon tagállam területén, ahol a szolgáltatást nyújtják, ténymegállapító szemléket és ellenőrzéseket végezzen. Az ilyen szemléket és ellenőrzéseket – a letelepedés helye szerinti tagállam hatóságainak kérelmére, a 35. cikkel összhangban – azon tagállam hatóságai végzik, ahol a szolgáltató ideiglenesen működik.

35. cikk A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam által gyakorolt felügyelet a szolgáltató ideiglenesen másik tagállamba való költözése esetén

1. A 16. vagy 17. cikk értelmében alkalmazható nemzeti követelmények tekintetében a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam felelős a szolgáltató által a területén végzett tevékenység felügyeletéért. A közösségi joggal összhangban a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam:

- minden szükséges intézkedést megtesz annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltató megfeleljen a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra és a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozó követelményeknek;

- elvégzi a szolgáltatás felügyeletéhez szükséges ellenőrzéseket és vizsgálatokat.

2. Az (1) bekezdésben említettektől eltérő követelmények tekintetében , ha egy szolgáltató szolgáltatásnyújtás céljából ideiglenesen egy másik tagállamba költözik anélkül, hogy ott letelepedne, a (3) és (4) bekezdéssel összhangban ennek a tagállamnak az illetékes hatóságai részt vesznek a szolgáltató felügyeletében.

3. A letelepedés helye szerinti tagállam kérelmére a szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai minden szükséges ellenőrzést és vizsgálatot elvégeznek annak érdekében, hogy biztosítsák a letelepedés helye szerinti tagállam helyett a hatékony felügyeletet . Ennek során az illetékes hatóságok a saját tagállamukban rájuk ruházott hatáskör mértékéig járnak el. Az illetékes hatóságok dönthetnek az egyes egyedi esetekben foganatosítandó legmegfelelőbb intézkedésekről annak érdekében, hogy a letelepedés helye szerinti tagállam kérelmének eleget tegyenek.

4. A szolgáltatásnyújtás helye szerinti tagállam illetékes hatóságai helyszíni ellenőrzést és vizsgálatot saját kezdeményezésükre is végrehajthatnak, amennyiben az ellenőrzés vagy vizsgálat megkülönböztetésmentes és arányos, továbbá nem az a tény áll hátterében, hogy a szolgáltató más tagállamban telepedett le.

[a), b) és c) törölve]

36. cikk Riasztási mechanizmus

1. Ha egy tagállamnak valamely szolgáltatásnyújtás kapcsán olyan súlyos tények vagy körülmények jutnak tudomására, amelyek jelentős kárt okozhatnak a területén vagy más tagállamokban élők egészségében vagy biztonságában, illetve a környezetben, a szóban forgó tagállam a lehető legrövidebb időn belül értesíti a letelepedés helye szerinti tagállamot, a többi érintett tagállamot és a Bizottságot.

2. Az (1) bekezdés végrehajtása céljából a Bizottság támogatja a tagállamok hatóságai európai hálózatának működtetését, és abban részt vesz.

3. A Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében előírt eljárásnak megfelelően kidolgozza és rendszeresen frissíti a (2) bekezdésben említett hálózat irányítására vonatkozó részletes szabályokat.

36a. cikk A szolgáltatók jó hírnevére vonatkozó információk

1. A tagállamok egy másik tagállam illetékes hatóságának kérésére – nemzeti jogukkal összhangban – tájékoztatást nyújtanak a szolgáltatóval kapcsolatban az adott tagállam illetékes hatósága által hozott olyan közigazgatási vagy fegyelmi intézkedések , büntetőjogi szankciók, valamint csaláshoz köthető fizetésképtelenséggel vagy csőddel kapcsolatos határozatok tekintetében, amelyek a szolgáltató alkalmasságával vagy szakmai megbízhatóságával közvetlenül összefüggenek . Az információt nyújtó tagállam tájékoztatja erről a szolgáltatót.

Az (1) bekezdés szerinti kérelmet kellően indokolni kell, különös tekintettel az információkérés indokaira.

2. Az (1) bekezdésben említett szankciókról és intézkedésekről csak a jogerős határozat meghozatala után nyújtható tájékoztatás. Az (1) bekezdésben említett egyéb határozatokat illetően annak a tagállamnak, amely az információt megadja, meg kell jelölnie, hogy egy adott határozat jogerős-e, vagy benyújtottak-e ellene fellebbezést, mely utóbbi esetben az érintett tagállamnak jeleznie kell azt az időpontot, amikor a fellebbezésről szóló határozat várhatóan megszületik.

Adott tagállamnak továbbá meg kell határoznia nemzeti joga azon rendelkezéseit, amelyek alapján a szolgáltatót bűnösnek találták vagy szankcionálták.

3. Az (1) és (2) bekezdés végrehajtásának összhangban kell lennie a személyes adatok védelmére vonatkozó rendelkezésekkel és az – akár szakmai szervezetek által – bűnösnek talált vagy szankcionált személyek számára az érintett tagállamban biztosított jogokkal. A fogyasztók számára elérhetővé kell tenni minden szóban forgó, nyilvános tájékoztatást.

36b. cikk Kísérő intézkedések

1. A Bizottság a tagállamokkal együttműködve a tagállamok közötti adatcsere céljából elektronikus rendszert hoz létre.

2. A tagállamok a Bizottság segítségével kísérő intézkedéseket hoznak a kölcsönös segítségnyújtás megvalósításáért felelős tisztviselők cseréjének és képzésének megkönnyítésére, ideértve a nyelvi és az informatikai képzést is.

3. A Bizottság mérlegeli az érintett tisztviselők cseréjére és a képzések megszervezésére irányuló többéves program létrehozásának szükségességét.

37. cikk Kölcsönös segítségnyújtás eseti eltérés esetén

1. Amennyiben egy tagállam a 19. cikk alapján szándékozik meghozni egy intézkedést, az e cikk (2)–(6) bekezdésében meghatározott eljárást kell alkalmazni, a bírósági eljárás sérelme nélkül, ideértve a büntetőeljárás keretében foganatosított előzetes eljárásokat és jogcselekményeket is .

2. Az (1) bekezdésben említett tagállam felkéri a letelepedés helye szerinti tagállamot, hogy hozzon intézkedést a szolgáltatóval szemben, és egyúttal rendelkezésre bocsátja a kérdéses szolgáltatással kapcsolatos összes lényeges információt, valamint az ügy körülményeire vonatkozó adatokat.

A letelepedés helye szerinti tagállam a lehető legrövidebb időn belül ellenőrzi, hogy a szolgáltató törvényesen működik-e, és ellenőrzi a kérés alapjául szolgáló tényeket. A letelepedés helye szerinti tagállam a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja a kérelmező tagállamot a meghozott vagy tervezett intézkedésekről, vagy adott esetben azon okokról, amelyek miatt nem hozott intézkedést.

3. A letelepedés helye szerinti tagállamnak a (2) bekezdés második albekezdésében előírt közlését követően a kérelmező tagállam tájékoztatja a Bizottságot és a letelepedés helye szerinti tagállamot az intézkedések meghozatalára vonatkozó szándékáról, az alábbiak feltüntetésével:

a) azon okok, amelyek miatt úgy véli, hogy a letelepedés helye szerinti tagállam által meghozott vagy tervezett intézkedések nem megfelelőek;

b) azon okok, amelyek miatt úgy véli, hogy az általa meghozni szándékozott intézkedések eleget tesznek a 19. cikkben meghatározott feltételeknek.

4. Az intézkedéseket a (3) bekezdésben előírt értesítés időpontjától számított tizenöt munkanapig nem lehet végrehajtani.

5. Azon lehetőség sérelme nélkül, hogy a kérelmező tagállam a (4) bekezdésben meghatározott időszak lejártakor meghozza a kérdéses intézkedéseket, a Bizottság a lehető legrövidebb időn belül megvizsgálja a bejelentett intézkedéseknek a közösségi jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét.

Amennyiben a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az intézkedés összeegyeztethetetlen a közösségi jogszabályokkal, határozatot fogad el, amelyben felkéri az érintett tagállamot arra, hogy tartózkodjon a tervezett intézkedéstől, vagy szüntesse meg a kérdéses intézkedést.

6. Sürgős esetben az intézkedést meghozni szándékozó tagállam eltérhet a (2), (3) és (4) bekezdéstől. Ebben az esetben a tagállam az intézkedésről a lehető legrövidebb időn belül értesíti a Bizottságot és a letelepedés helye szerinti tagállamot, megjelölve azokat az okokat, amelyek miatt a tagállam az esetet sürgősnek véli.

38. cikk Végrehajtási intézkedések

A Bizottság a 42. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban elfogadja az e fejezet végrehajtásához szükséges végrehajtási intézkedéseket, egyúttal meghatározza a 33. és 37. cikkben előírt időkorlátokat, valamint a tagállamok közötti, elektronikus úton történő információcserével kapcsolatos gyakorlati intézkedéseket, és különösen az információs rendszerek interoperabilitására vonatkozó rendelkezéseket.

VI. fejezet Konvergenciaprogram

39. cikk

1. A tagállamok a Bizottsággal együttműködve kísérő intézkedéseket hoznak közösségi szintű, a szolgáltatók más tagállamban való letelepedését és a szolgáltatás nyújtását segítő magatartási kódexek főként szakmai testületek, szervezetek és szövetségek által, a közösségi joggal összhangban történő kidolgozásának ösztönzésére.

2. A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett magatartási kódexek távolról, valamint elektronikus úton hozzáférhetőek legyenek.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatók – a szolgáltatás igénybevevőjének kérésére, illetve valamennyi, szolgáltatásaikról részletes tájékoztatást nyújtó dokumentumban – megjelöljenek minden rájuk vonatkozó magatartási kódexet azzal a címmel együtt, ahol ezek a kódexek elektronikus úton elérhetők, valamint hogy megadják a rendelkezésre álló nyelvi változatokat.

4. törölve

40. cikk További harmonizáció

A Bizottság legkésőbb ezen irányelv nemzeti jogba történő átültetésének időpontjától számított egy éven belül az alábbi területekkel kapcsolatban felméri a harmonizációs eszközökre vonatkozó javaslatok benyújtásának lehetőségét:

a) törölve;

b) törölve ;

c) jogosultság az adósságok peres eljárás útján történő behajtására;

d) magánbiztonsági szolgáltatások, valamint készpénz- és értékszállítás;

2. törölve

41. cikk Kölcsönös értékelés

1. A tagállamok legkésőbb [a nemzeti jogba történő átültetés időpontja]-ig jelentést nyújtanak be a Bizottságnak, amely az alábbi rendelkezésekben meghatározott információkat tartalmazza:

a) 9. cikk (2) bekezdés, engedélyezési rendszerek;

b) 15. cikk (4) bekezdés, értékelendő követelmények;

c) 30. cikk (4) bekezdés, multidiszciplináris tevékenységek.

2. A Bizottság továbbítja az (1) bekezdésben előírt jelentéseket a tagállamok számára, amelyek hat hónapon belül minden jelentésre vonatkozóan benyújtják észrevételeiket. Ugyanezen időszakban a Bizottság ezekről a jelentésekről konzultál az érdekelt felekkel.

3. A Bizottság a jelentéseket és a tagállamok észrevételeit benyújtja a 42. cikk (1) bekezdésében említett bizottságnak, amely észrevételeket tehet.

4. A Bizottság a (2) és (3) bekezdésben előírt észrevételek figyelembevételével legkésőbb ...*[a 45. cikk (1) bekezdésében említett időponttól számított egy éven belül] összefoglaló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, adott esetben mellékelve a további kezdeményezésekre vonatkozó javaslatokat is.

42. cikkBizottság

1. A Bizottság munkáját a tagállamok képviselőiből álló bizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság képviselője.

2. Amennyiben erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat[62] 3. és 7. cikkét kell alkalmazni, a határozat 8. cikkének rendelkezéseivel összhangban.

3. A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

43. cikk Felülvizsgálati záradék

A 41. cikk (4) bekezdésében említett összefoglaló jelentést követően a Bizottság háromévente átfogó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, különös tekintettel annak 2. és 16. cikkére , mellékelve adott esetben a módosítására vonatkozó javaslatokat.

44. cikk Az 1998/27/EK irányelv módosítása

Az 1998/27/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv[63] melléklete a következő ponttal egészül ki:

"13. A belső piaci szolgáltatásokról szóló, […]-i …/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L […], […], […] o.)”.

VII. fejezet Záró rendelkezések

45. cikk

1. A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb ...*(2 éven belül) megfeleljenek. E rendelkezések szövegét, valamint a rendelkezések és ezen irányelv kölcsönös megfeleltetési táblázatát haladéktalanul megküldik a Bizottságnak.

Amikor a tagállamok elfogadják az említett rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azon főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

46. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjá ban való kihirdetését követő napon lép hatályba.

47. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, -án/-én

az Európai Parlament részéről a Tanács részéről

az elnök az elnök

MÓDOSÍTOTT PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

Szakpolitikai terület(ek): Belső piac Tevékenység(ek): Áruk és szolgáltatások belső piaca |

A FELLÉPÉS MEGNEVEZÉSE: MÓDOSÍTOTT JAVASLAT — AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS IRÁNYELVE A BELSő PIACI SZOLGÁLTATÁSOKRÓL |

A Bizottság 2004 januárjában irányelvjavaslatot fogadott el a belső piaci szolgáltatásokról[64]. A javaslathoz pénzügyi kimutatást csatolt. Az Európai Parlament 2006. február 16-án fogadta el a javaslat első olvasatáról szóló jelentését. A Bizottság most előterjesztett módosított javaslata nagy részben az Európai Parlament első olvasatán alapul, de figyelembe veszi a Tanács addigi tárgyalásainak eredményeit is. A módosított javaslat a következő változásokat tartalmazza a Bizottság eredeti javaslatához képest, amelyek érintik a Bizottság forrásait, tehát költségvetési kihatásokkal járnak:

A módosított javaslat értelmében a tagállamok közötti információcsere érdekében egy belső piaci elektronikus információs rendszert kell létrehozni. Ennek célja, hogy olyan rendszer álljon az illetékes hatóságok rendelkezésére, amelynek segítségével könnyebben teljesíthetik a módosított javaslatban szereplő igazgatási együttműködéssel kapcsolatos kötelezettségeiket, mivel ezáltal könnyen megállapíthatják, kik a partnereik más tagállamokban, és hatékonyan kommunikálhatnak velük. Így az igazgatási együttműködés kötelezettségét egy a gyakorlatban nagyfokú hatékonysággal alkalmazható mechanizmus fogja támogatni. Ez a Bizottság számára elsősorban rendszerfejlesztési költségekkel jár; másodsorban az adatbázis-kezelési költségeket jelent.

A módosított javaslat egy riasztási mechanizmust is felvázol: ha valamely tagállamnak olyan súlyos tények vagy körülmények jutnak tudomására, amelyek jelentős kárt okozhatnak az emberek egészségében vagy biztonságában, illetve a környezetben, a szóban forgó tagállamnak a lehető legrövidebb időn belül értesítenie kell a letelepedés helye szerinti tagállamot, az érintett tagállamokat és a Bizottságot. A Bizottságnak ösztönöznie kell a tagállamok hatóságainak európai hálózatára irányuló műveletet és részt kell venni abban e riasztási mechanizmus megvalósítása érdekében, továbbá a 42. cikkben előírt komitológiai eljárással összhangban ki kell dolgoznia és rendszeresen frissítenie kell a hálózat irányítására vonatkozó részletes szabályokat. E hálózat támogatása és működtetése a Bizottság számára költségeket von maga után, elsősorban személyzeti jellegűeket.

A módosított javaslat értelmében a Bizottság mérlegeli az érintett tisztviselők cseréjére és a képzések megszervezésére irányuló többéves program létrehozásának szükségességét. Annak felmérése, hogy szükség van-e többéves program létrehozására, költségekkel jár.

Az alábbi táblázatok a Bizottságnál felmerülő összköltség becslését tartalmazzák. A Bizottság eredeti javaslatához csatolt pénzügyi kimutatásban szereplő adatokat aktualizálták annak érdekében, hogy figyelembe lehessen venni a Bizottság módosított javaslatában szereplő változásokat. E változások között szerepelnek a fent felsoroltak, illetve az, hogy az eredetileg tervezett két tanulmányt végül nem fogják elkészíttetni. Az elektronikus információs rendszer költségeinek egy részét az IDABC-program keretében finanszírozzák, ennélfogva az alábbi adatok csak a szükséges további költségeket tüntetik fel. Ezenfelül a 42. cikk szerinti bizottság felállítását már az eredeti javaslat is előirányozta.

1. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTEL(EK) + MEGNEVEZÉS(EK)

12 02 01 A belső piac megvalósítása és fejlesztése

12 01 04 01 A belső piac megvalósítása és fejlesztése – Igazgatási kiadások

2. ÁLTALÁNOS ADATOK

2.1. A fellépésre elkülönített teljes keretösszeg (működési kiadások): 0,900 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzat, amelyet a belső piac szakpolitikai terület pénzügyi programozásában meglévő forrásfelosztás már lefed.

2.2. Alkalmazási időszak:

2006 - 2011

2.3. A kiadások többéves átfogó becslése:

a) A kötelezettségvállalási előirányzatok/kifizetési előirányzatok (pénzügyi támogatás) ütemterve – ( lásd a 3.1.1. pontot )

millió EUR-ban (három tizedesjegy pontossággal)

2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 és azt követő évek | Összesen |

Kötelezettségvállalások | 0,200 |

Kifizetések | 0,100 | 0,100 |

b) Technikai és igazgatási segítségnyújtás és támogatási kiadások (lásd a 3.1.2. pontot)

Kötelezettségvállalások | 0,250 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

Kifizetések | 0,250 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

Részösszeg a + b |

Kötelezettségvállalások | 0,200 | 0,250 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

Kifizetések | 0,100 | 0,350 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

c) A személyzeti és egyéb igazgatási kiadások általános pénzügyi hatása (lásd a 4.2. és a 4.3. pontot)

Kötelezettségvállalások/kifizetések | 0,016 | 1,085 | 1,069 | 0,064 | 0,064 |

ÖSSZESEN a+b+c |

Kötelezettségvállalások | 0,016 | 1,285 | 1,319 | 0,314 | 0,164 | 0,100 |

Kifizetések | 0,016 | 1,185 | 1,419 | 0,314 | 0,164 | 0,100 |

3. PÉNZÜGYI HATÁSOK

3.1. A működési kiadásokra gyakorolt teljes pénzügyi hatás (a teljes programozási időszak alatt)

3.1.1. Pénzügyi beavatkozás

Kötelezettségvállalások (millió EUR-ban, három tizedesjegy pontossággal)

Megoszlás | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 és azt követő évek | Összesen |

1. fellépés | 0,200 |

2. fellépés |

stb. |

ÖSSZESEN | 0,200 |

3.1.2. Technikai és igazgatási segítségnyújtás, támogatási kiadások és IT kiadások (kötelezettségvállalási előirányzatok) |

2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 és azt követő évek | Összesen |

1) Technikai és igazgatási segítségnyújtás |

a) Technikai segítségnyújtással foglalkozó hivatalok |

b) Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás - intra muros: - extra muros: melyből számítógépes igazgatási rendszerek kiépítésére és karbantartására | 0,250 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

Részösszeg 1 |

2) Támogatási kiadás |

a) Tanulmányok |

b) Szakértői találkozók |

c) Tájékoztatás és kiadványok |

Részösszeg 2 |

ÖSSZESEN | 0,250 | 0,250 | 0,100 | 0,100 |

3.2. A működési kiadások terhére tervezett intézkedések költségeinek kiszámítása (a teljes programozási időszak alatt)

Kötelezettségvállalások (millió EUR-ban, három tizedesjegy pontossággal)

Megoszlás | Végeredmény típusa (projektek, ügyiratok) | Végeredmény száma (a 2004–2010 időszakra összesen) | Átlagos egységköltség | Összköltség (a 2004–2010 időszakra összesen) |

1. fellépés - 1. intézkedés (gazdasági mutatók fejlesztése és ellenőrzése) | Tanulmány | 1 | 0,200 | 0,200 |

TELJES KÖLTSÉG | 0,200 | 0,200 |

4. A SZEMÉLYZETI ÉS IGAZGATÁSI KIADÁSOKAT ÉRINTŐ HATÁS

A humán- és igazgatási erőforrásra irányuló igényt az éves elosztási eljárás keretén belül az illetékes főigazgatóságnak odaítélt keretösszeg fedezi.

4.1. A humánerőforrást érintő hatás

Foglalkoztatás jellege | A fellépés végrehajtására a meglévő állományból kirendelendő létszám | Összesen | A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása |

Állandó létszámkeret | Ideiglenes létszámkeret |

Tisztviselők vagy ideiglenes személyzet | A B C | 6,5 2,5 | 0,5 | 6,5 3,0 | Mivel az irányelv a szolgáltatási tevékenységek igen széles skáláját szabályozza, számos ágazat (közműszolgáltatás, szabályozott szakmák, építőipar, tanúsítás, kézműipar stb.), valamint konkrét kérdések – például az ügyintézés egyszerűsítése – beható ismeretére van szükség. |

Egyéb személyzet | 1 kirendelt nemzeti szakértő | 1 |

Összesen | 10 | 0,5 | 10,5 |

4.2. A humánerőforrásokat érintő teljes pénzügyi hatás

millió EUR-ban (három tizedesjegy pontossággal)

A humánerőforrás típusa | Összeg (EUR) | Kiszámítás módja* |

Tisztviselők Ideiglenes személyzet | 0,972 0,054 | 9* 0,108 0,5* 0,108 |

Egyéb személyzet (határozza meg a vonatkozó költségvetési tételt) | 0,043 | 1* 0,043 |

Összesen | 1,069 |

Az összegek 12 hónap teljes kiadását jelölik.

4.3. A fellépésből származó egyéb igazgatási kiadások

millió EUR-ban (három tizedesjegy pontossággal)

Költségvetési tétel (szám és megnevezés) | Összeg (EUR) | Számítási mód |

Teljes keretösszeg (A7. cím) 12 01 02 11 01 – Kiküldetések 12 01 02 11 02 – Ülések és konferenciák 12 01 02 11 03 – Bizottságok (tanácsadó bizottság) 12 01 02 11 04 – Tanulmányok és konzultációk Egyéb kiadások (határozza meg) | 0,064 0,016 | 96 szakértő*650 24 szakértő*650 |

Információs rendszerek |

Egyéb igazgatási kiadások (határozza meg) |

Összesen | 0,080 |

Az összegek 12 hónap teljes kiadását jelölik.

millió EUR-ban (három tizedesjegy pontossággal)

I. Teljes éves költség (4.2. + 4.3.) II. A fellépés időtartama III. A fellépés teljes költsége (I. x II.) | 1,149 2 év 2,298* |

*a humánerőforrások költségei meghosszabbíthatók 2 éven túlra a tárgyalások és az azokat követő munkaprogram függvényében.

[1] COM(2004) 2, 2004.1.13.

[2] HL C 221, 2005.9.8., 113. o.

[3] HL C 43., 2005.2.18., 18. o.

[4] COM(2002) 441.

[5] HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2004/69/EK bizottsági irányelvvel (HL L 125., 2004.4.28., 44. o.) módosított irányelv.

[6] HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

[7] HL L 108., 2002.4.24., 21. o.

[8] HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

[9] HL L 108., 2002.4.24., 51. o.

[10] HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

[11] HL L 149., 1971.7.5., 2. o. A legutóbb a 647/2005/EK rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 1. o.) módosított rendelet.

[12] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[13] HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

[14] HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

[15] A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1971. június 14-i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (HL L 149., 1971.7.5., 2. o.).

[16] A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi rendelet (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.).

[17] Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló, 859/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 124., 2003.5.20., 1. o.).

[18] Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 2004.4.3., 77-123. o.).

[19] HL L 145., 1997.6.5., 29. o.

[20] HL L 13., 2000.1.19., 12. o.

[21] HL L 178., 2000.7.17., 1. o.

[22] HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 1998.8.5., 18. o.) módosított irányelv.

[23] HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

[24] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[25] HL L 149., 1971.7.5., 2. o. A legutóbb a 647/2005/EK rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 1. o.) módosított rendelet.

[26] HL L 126., 2000.5.26., 1. o. A legutóbb a 2004/69/EK bizottsági irányelvvel (HL L 125., 2004.4.28., 44. o.) módosított irányelv.

[27] HL L 108., 2002.4.24., 7. o.

[28] HL L 108., 2002.4.24., 21. o.

[29] HL L 108., 2002.4.24., 33. o.

[30] HL L 108., 2002.4.24., 51. o.

[31] HL L 201., 2002.7.31., 37. o.

[32] HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

[33] HL L 149., 1971.7.5. 2. o. A legutóbb a 647/2005/EK rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 1. o.) módosított rendelet.

[34] HL L 298., 1989.10.17., 23. o. A legutóbb a 97/36/EK irányelvvel (HL L 202., 1997.7.30., 60. o.) módosított irányelv.

[35] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[36] HL L 225., 2005.9.30., 22. o.

[37] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[38] HL L 134., 2004.4.30., 114. o.

[39] HL L 77., 1998.3.14., 36. o.

[40] HL L 221., 2003.9.4., 13. o.

[41] HL L 65., 1968.3.14., 8. o.

[42] HL L 395., 1989.12.30., 36. o.

[43] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[44] HL L 15., 1998.1.21., 14. o.

[45] HL L 176., 2003.7.15., 37. o.

[46] HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

[47] HL L 18., 1997.1.21., 1.o.

[48] HL L 281., 1995.11.28., 1. o.

[49] HL L 78., 1977.3.26., 17.o.

[50] HL L 255., 2005.9.30., 22. o.

[51] HL L 149., 1971.7.5., 2. o. A legutóbb a 647/2005/EK rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 1. o.) módosított rendelet.

[52] HL L 158., 2004.4.30., 77. o.

[53] HL L 30., 1993.2.6., 1. o. A legutóbb a 2557/2001/EK bizottsági rendelettel (HL L 349., 2001.12.31., 1. o.) módosított rendelet.

[54] HL L 24., 1987.1.27., 36. o.

[55] HL L 77., 1996.3.27., 20. o.

[56] HL L 222., 1978.8.14., 11.o.

[57] HL L 193., 1983.7.18., 1.o.

[58] HL L 145., 1977.6.13., 1.o.

[59] HL L 126., 2000.5.26., 1.o.

[60] HL L 228., 1973.8.16., 3. o.

[61] HL L 345., 2002.12.19., 1.o.

[62] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[63] HL L 166., 1998.6.11., 51. o.

[64] Javaslat — Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a belső piaci szolgáltatásokról - COM(2004) 2, 2004.1.13.