52006PC0080

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 2.3.2006

COM(2006) 80 végleges

2006/0026 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Alpesi Egyezmény Talajvédelemről szóló jegyzőkönyvének, Energiáról szóló jegyzőkönyvének és Turizmusról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről

(előterjesztő: a Bizottság)

INDOKLÁS

1. ELŐZMÉNYEK

Sok környezeti probléma határokon átnyúló jellegű és csak nemzetközi együttműködéssel kezelhető hatékonyan. Ebből az okból az EK-Szerződés 174. cikke megállapítja, hogy az Európai Közösség (EK) környezettel kapcsolatos politikájának egyik kulcsfontosságú célja a regionális környezeti problémák kezelése érdekében a nemzetközi szintű intézkedések előmozdítása.

A Bizottság támogatja a magas szintű környezetvédelem előmozdításának célját a különböző régiókban felmerülő helyzetek sokféleségének figyelembevételével. Mivel az alpesi régió ökológiai szempontból rendkívül érzékeny terület, az EK-nak több figyelmet kell fordítania erre a régióra, és megfelelő megközelítés alkalmazásával kezelnie kell az ott felmerülő problémákat. A hatodik környezetvédelmi cselekvési program[1] kiemelt fontosságú területeit – éghajlatváltozás, természet és biológiai sokféleség, egészség és életminőség, valamint a természeti erőforrások és a hulladék – a hegyvidéki régiókban nemzetközi megállapodásokkal lehet előmozdítani és megerősíteni.

Az Alpok védelméről szóló egyezményt, az Alpesi Egyezményt, az Európai Közösség 1991. november 7-én Salzburgban írta alá, és az 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozattal[2] a Közösség ratifikálta az Egyezményt, amely végül 1998. április 4-én lépett hatályba. A többi szerződő fél Ausztria, Franciaország, Liechtenstein, Monaco, Németország, Olaszország, Szlovénia és Svájc.

Az egyezmény megkötéséről szóló tanácsi határozatot alátámasztó indokok még mindig érvényesek. Ezek a következők:

(1) az egyezmény megkötése részét képezi az Európai Közösségek ötödik környezetvédelmi cselekvési programjáról (1992) szóló (…)-ban ajánlott, a nemzetközi környezetvédelmi tevékenységben való közösségi részvételnek és

(2) az Alpok védelme jelentős kihívás jelent valamennyi tagállam számára az Alpesi térség gazdasági, társadalmi és ökológiai problémáinak országhatárokon átívelő jellege miatt.

Az Alpesi Egyezmény 2. cikkének (2) és (3) bekezdése értelmében az e célok elérése érdekében megvalósítandó konkrét intézkedéseket különböző jegyzőkönyvekben állapítják meg. Az Alpesi Egyezmény ratifikálásával az EK vállalta az ezen egyezményben meghatározott kötelezettségek teljesítését. A jegyzőkönyvek ratifikálása beleillik az Európai Közösség környezetvédelmi politikájának keretébe; különösen az EK-Szerződés 174. cikkének (4) bekezdése rendelkezik kifejezetten a környezetvédelem területén megvalósítandó nemzetközi együttműködésről. Ezenkívül a jegyzőkönyvek összhangban vannak a hatodik környezetvédelmi cselekvési programmal. Végezetül az Alpesi Egyezmény és az azt kiegészítő jegyzőkönyvek a fenntartható fejlődés érdekében egy, a szubszidiaritás, a megelőzés és az együttműködés, valamint a „szennyező fizet” elvre épülő keretrendszert határoznak meg. Ezeket az alapelveket követik az EK politikái is.

Az egyezmény egyértelműen az EK környezetvédelmi politikai keretrendszere hatálya alá tartozik, ahogy azt az EK-Szerződés 174. cikke meghatározza. A jegyzőkönyvek tekinthetők úgy, mint az egyezményt működőképessé tevő intézkedések. Ugyan minden egyes jegyzőkönyv egyben egy nemzetközi megállapodás, mindegyik az Alpesi Egyezményből származik. Mindegyikük főként környezetvédelmi szempontokra összpontosít. Ennélfogva célszerű ezeket mind környezeti szempontból megközelíteni, célszerű továbbá, hogy ezeknek közös jogalapjuk legyen, azaz az EK-Szerződés 174. kk. cikke, még akkor is, ha egyedi célokra vonatkoznak.

Az összes jegyzőkönyvet aláírta az Alpesi Egyezmény minden tagállama. Ausztria, Németország, Franciaország, Szlovénia és Liechtenstein ratifikálta a jegyzőkönyveket, és azok őket illetően hatályba léptek. Olaszország és Svájc jelenleg tesz erőfeszítéseket a jegyzőkönyvek ratifikálása érdekében.

2. A KÖZÖSSÉG ÉS A JEGYZŐKÖNYVEK

Az Európai Közösség nemrégiben írta alá a talajvédelemről, energiáról és turizmusról szóló jegyzőkönyveket[3]. E három jegyzőkönyvet az aláírást követően jelenleg az Európai Közösségnek kívánatos volna ratifikálni. Az Európai Bizottság már elfogadott egy javaslatot a Közlekedésről szóló jegyzőkönyv aláírásáról, amelyet a Tanácsnak még alá kell írnia. A Területrendezésről és a Fenntartható fejlődésről, a Hegyvidéki mezőgazdaságról, és a Természetvédelemről szóló jegyzőkönyveket az Európai Közösség már aláírta. A Hegyvidéki erdőkről és a Vitarendezésről szóló jegyzőkönyvek aláírásáról később döntenek.

a) A Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv

Az Alpesi Egyezmény Talajvédelemről szóló jegyzőkönyve egy sor határozott javaslatot tartalmaz a talajvédelemmel kapcsolatban, összhangban a Bizottság talajvédelmi stratégiára vonatkozó véleményével[4] és az Európai Parlament kapcsolódó állásfoglalásával[5]. A jegyzőkönyv 1. cikkében meghatározott fő célok egyike a talaj multifunkcionális szerepének megőrzése a fenntartható fejlődés gondolata alapján. Ez azt jelenti, hogy biztosítani kell a talaj fenntartható termelékenységét természetes funkciójában (mint az emberek, az állatok és a növények életének és életterének alapja, a természet és a táj döntő fontosságú eleme, az ökoszisztéma része és mint genetikai gyűjtő), a természeti és kulturális történelem archívumaként, valamint annak érdekében, hogy használatát garantálják mezőgazdasági és erdészeti, városépítészeti és turisztikai, és egyéb gazdasági célokra, közlekedésre és infrastruktúrára, valamint nyersanyag forrásként.

A jegyzőkönyv segítséget nyújthat a nemzeti és regionális szintű megfelelő intézkedések végrehajtásában, hiszen a talajvédelem bármely megközelítésének tekintetbe kell vennie az alpesi régióban regionális és helyi szinten meglévő feltételek közötti jelentős eltéréseket. A jegyzőkönyv ratifikálása konkrét intézkedés lenne a Közösség stratégiájának megerősítése érdekében, hiszen a Tanács integrált talajvédelemről szóló következtetései[6] fejlődést várnak ezen a területen. Ugyanis a jegyzőkönyv számos eleme belefoglalható a talajvédelemmel kapcsolatos közösségi politikába, mint például a talajmonitoring követelmények, az erózió szempontjából veszélyeztetett zónák azonosítása, árvíz és földcsuszamlás, szennyezett területek nyilvántartása és összehangolt adatbázisok létrehozása.

Azonban a Bizottság javasolja egy, a Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 12. cikkével kapcsolatos, a szennyvíziszap használatáról szóló nyilatkozat felvételét, amelyet a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet, és különösen a talaj védelméről szóló tanácsi irányelv (86/278/EGK)[7] fényében kell értelmezni. Az Európai Bizottság véleménye szerint a szennyvíziszapnak mezőgazdasági szempontból értékes tulajdonságai vannak, és az felhasználható a mezőgazdaságban, feltéve hogy erre a megfelelő módon kerül sor. Az iszap használható, ha értéket jelent a talaj számára és tápanyagot a gabonák és növények számára. A szennyvíziszap használata nem veszélyeztetheti a talaj és a mezőgazdasági termékek minőségét, ahogy az az említett irányelv (7) preambulumbekezdésében szerepel, illetve használata nem gyakorolhat káros hatást az emberre (az emberi egészséget érintő közvetlen vagy közvetett következmények), az állatokra, a növényekre és a környezetre, ahogy az az irányelv (5) preambulumbekezdésében és 1. cikkében szerepel. Különösen a régió kicsi, városi szennyvízkezelő telepeiről származó iszap jelent csekély veszélyt.

Egy másik javasolt nyilatkozat a Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 17. cikkének (2) bekezdését érinti. Ezt a cikket úgy kell értelmezni, hogy az biztosítsa, hogy a hulladék és a maradványanyagok előkezeléséről, kezeléséről és ártalmatlanításáról szóló hulladékgazdálkodási terveket úgy készítik el és úgy hajtják végre, hogy elkerülhető legyen a talajszennyeződés, valamint hogy ne csak a környezetre, hanem az emberi egészségre se legyen kedvezőtlen hatással.

A 19. cikk (2) bekezdésével és a 21. cikk (2) bekezdésével kapcsolatban egy nyilatkozat javasolja, hogy a közös megfigyelő rendszernek adott esetben összeegyeztethetőnek kell lennie a Föld-megfigyelő Rendszerek Globális Rendszerével (GEOSS), és figyelembe kell vennie a tagállamok által, a megfigyelésről, az adatgyűjtésről és a metaadatokról szóló EK-jogszabályok szerint létrehozott adatbázist. A Föld-megfigyelési rendszerek a levegőre, a vízre és a talajra vonatkozó, a talajon, a levegőből vagy a világűrből végzett mérésekből állnak. Ezidáig ezen elemek megfigyeléseit egymástól elszigetelten végezték, ezzel szemben ma az erőfeszítések arra irányulnak, hogy ezeket együttesen lehessen vizsgálni, és tanulmányozni lehessen egymásra gyakorolt hatásukat. A GEOSS a tervek szerint az olyan meglévő megfigyelési és feldolgozó rendszerek közötti jelenlegi együttműködési erőfeszítésekre épülő rendszerek megosztott rendszere lesz, amelyek saját megbízásuk alapján dolgoznak és aktuális, hasznos és pontos adatokat, információt, termékeket és szolgáltatásokat nyújtanak minden jogszerű felhasználónak az egész világon.

b) Az Energiáról szóló jegyzőkönyv

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program[8] meghatározza az Európai Közösség kötelezettségvállalását az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel, valamint a természeti erőforrások fenntartható kezelésével és használatával kapcsolatban. Különleges intézkedéseket kell tenni az energiahatékonyság növelése, a megújuló energiaforrások használatának előmozdítása és az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok egyéb politikákban történő figyelembevételének garantálása érdekében.

Az Energiáról szóló jegyzőkönyv szerződő felei megegyeztek abban, hogy megfelelő intézkedéseket tesznek az energiamegtakarítás, -termelés, -továbbítás, -szállítás és -felhasználás területén annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából előnyös feltételek alakuljanak ki.

A jegyzőkönyv rendelkezései összhangban vannak a Közösség politikájával[9] és a jegyzőkönyv ratifikálása ezenkívül megerősítené a határokon átnyúló együttműködést Svájccal, Liechtensteinnel és Monacóval. Ez segítene annak biztosításában, hogy a regionális partnerek is az Európai Közösség céljainak elérését tűzzék ki, és hogy az ilyen jellegű kezdeményezések az egész alpesi ökorégióra kiterjedjenek. Az Európai Közösség kötelezettséget vállalt egy sor olyan környezetvédelemmel kapcsolatos politika megvalósítására, amelyeket regionális szinten is elő kellene és lehetne mozdítani megfelelő kormányzati (vagy kormányközi) testületekkel, például az Alpesi Egyezménnyel.

Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) és a Kiotói Jegyzőkönyv kötelezi a szerződő feleket a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott üvegházhatást okozó gázok forrásokból való, emberi eredetű kibocsátásán és nyelők általi eltávolításán keresztül az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket tartalmazó nemzeti, és adott esetben regionális programok kidolgozására, végrehajtására, közzétételére és rendszeres frissítésére. A szerződő feleknek intézkedéseket kell hozniuk az éghajlatváltozáshoz való megfelelő alkalmazkodás megkönnyítésére. Az EK és a tagállamok, Svájc, Liechtenstein és Monaco szerződő felei az UNFCCC-nek és a Kiotói Jegyzőkönyvnek. Az Alpesi Egyezmény jegyzőkönyvei, különösen az Energiáról szóló jegyzőkönyv az elkerülhetetlen éghajlatváltozás mérséklésével és a hozzá való alkalmazkodással foglalkoznak.

Ugyanakkor a Bizottság fenntartás bevezetését javasolja az energiáról szóló jegyzőkönyv 9., atomenergiával kapcsolatos kérdéseket érintő cikkét illetően. Az EK vonatkozásában ezekről a követelményekről az Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés rendelkezik. Az Alpesi Egyezményt ratifikáló határozat nem az Euratom-Szerződésen, hanem kizárólag az EK-Szerződésen alapult. A jegyzőkönyv ratifikálását jóváhagyó határozat jogalapja ugyanaz lesz. Következésképpen az Európai Közösséget nem kötelezi az Energiáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke, amennyiben a jegyzőkönyv a Közösséget illetően hatályba lép.

c) A Turizmusról szóló jegyzőkönyv

A turizmus gazdasági szempontból rendkívül fontos ágazat az Alpok legnagyobb részén, közvetlenül kapcsolódik a környezetre és a helyi közösségekre kifejtett hatásaihoz és függ azoktól. A turizmusban nagyrészt a nem a hegyvidéki régióban élő emberek vesznek részt; nagy a hozzájárulásuk az életképes gazdaság és így a lakosság állandó számának fenntartásához. Mivel azonban a hegyvidéki régió egyedülálló és ökológiai szempontból nagyon érzékeny terület, a gazdasági érdekek, a helyi lakosság szükségletei és a környezetvédelmi szempontok közötti egyensúly rendkívül fontos a régió fenntartható fejlődésének szempontjából.

A Turizmusról szóló jegyzőkönyv általános célja a fenntartható turizmus elősegítése, különösen annak biztosításával, hogy a turizmus fejlesztése és kezelése figyelembe veszi a környezetre gyakorolt hatásait. E célból különleges intézkedéseket és ajánlásokat tartalmaz, amelyek felhasználhatók az innováció és a kutatás környezeti oldalának megerősítése, a megfigyelés és képzés, a kezelési eszközök és stratégiák, a turizmushoz és különösen a minőségi fejlődéséhez kapcsolódó tervezési és engedélyezési eljárások eszközeként.

A nemrégiben elfogadott „A turizmust érintő közösségi intézkedések”[10] című munkadokumentumból világosan kiderül, hogy milyen széles az európai és nemzetközi turizmust közvetlenül vagy közvetetten érintő EU-s politikák és közösségi jogszabályok köre.

Az „Európai turizmus fenntarthatósága érdekében követendő alapvető irányok”[11] című közleményével a Bizottság célja egy Agenda 21 folyamat elindítása az európai turizmus fenntarthatóságáért, annak érdekében, hogy egységesen közelítsék meg a problémákat az összes európai és helyi szintű érdekelt fél aktív hozzájárulásával. A közlemény azt is elismeri, hogy bizonyos földrajzi területeken, mint az Alpok, további egyedi kihívásokkal kell megküzdeni.

A turizmus egyre inkább globális jelenség, de ugyanakkor elsődlegesen helyi és regionális felelősségi kör marad. Az Alpesi Egyezmény és a Turizmusról szóló jegyzőkönyve, a többi jegyzőkönyvvel együtt, amelyeknek befolyása lehet a turizmus ágazatra, olyan keretokmányt jelentenek, amellyel ösztönözni és koordinálni lehet az érdekelt felek hozzájárulását regionális és helyi szinten, annak érdekében, hogy a fenntarthatóság jelentős szerepet játsszon az alpesi régió turisztikai kínálata minőségének fejlesztésében.

A jegyzőkönyv ratifikálása erős politikai jelzés lenne az alpesi régió és általában a hegyvidéki régiók számára, és konkrét lépést jelentene a Fenntartható fejlődésről szóló világcsúcs, az Ökoturizmus nemzetközi éve 2002 és az Agenda 21 az európai turizmus fenntarthatóságáért folyamat során megfogalmazott célok elérése felé.

3. KÖVETKEZTETÉSEK

Az Alpesi Egyezmény[12] és jegyzőkönyvei olyan okmányok, amelyek lehetővé teszik az Európai Közösség számára egy nagy kiterjedésű, rendkívül érzékeny, határokon átnyúló terület környezetvédelmének megerősítését. Az Európai Közösség elkötelezett az egyezmény és a jegyzőkönyvek célkitűzéseinek megvalósításában. A jegyzőkönyvek aláírása[13] világosan tükrözte ezt az elkötelezettséget. E jegyzőkönyvek Európai Közösség általi ratifikálása kihangsúlyozza az e fontos hegyvidéki régió fenntartható fejlődésének elősegítésére tett erőfeszítéseit.

2006/0026 (CNS)

Javaslat

A TANÁCS HATÁROZATA

az Alpesi Egyezmény Talajvédelemről szóló jegyzőkönyvének, Energiáról szóló jegyzőkönyvének és Turizmusról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség nevében történő megkötéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére és 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatára, és 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[14],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[15],

mivel:

1. Az Alpok védelméről szóló egyezményt (Alpesi Egyezményt) az Európai Közösség nevében az 1996. február 26-i 96/191/EK tanácsi határozattal[16] kötötték meg.

2. A Tanács az Alpesi Egyezmény Talajvédelemről szóló jegyzőkönyvének, Energiáról szóló jegyzőkönyvének és Turizmusról szóló jegyzőkönyvének az Európai Közösség részéről történő aláírásáról a 2005. december 2-i 2005/923/EK tanácsi határozattal[17] határozott.

3. A jegyzőkönyvek fontos lépést jelentenek az Alpesi Egyezmény végrehajtásában és az Európai Közösség elkötelezett az egyezmény célkitűzéseinek megvalósításában.

4. Az Alpok határokon átnyúló gazdasági, társadalmi és ökológiai problémái továbbra is nagy kihívást jelentenek és megoldásra várnak ezen a rendkívül érzékeny területen.

5. A közösségi politikákat, különösen a hatodik környezetvédelmi cselekvési program[18] kiemelt fontosságú területeit elő kell mozdítani és meg kell erősíteni az alpesi régióban.

6. A Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv fő céljainak egyike a talaj multifunkcionális szerepének megőrzése a fenntartható fejlődés gondolata alapján. Biztosítani kell a talaj fenntartható termelékenységét természetes funkciójában, a természeti és kulturális történelem archívumaként, valamint annak érdekében, hogy használatát garantálják mezőgazdasági és erdészeti, városépítészeti és turisztikai, és egyéb gazdasági célokra, közlekedésre és infrastruktúrára, valamint nyersanyagforrásként.

7. A talajvédelem bármely megközelítésének tekintetbe kell vennie az alpesi régióban a regionális és helyi szinten meglévő feltételek közötti jelentős eltéréseket. A Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv segítséget nyújthat a nemzeti és regionális szintű megfelelő intézkedések végrehajtásában

8. A jegyzőkönyv követelményei, mint például a talajmonitoring, az erózió szempontjából veszélyeztetett zónák azonosítása, árvíz és földcsuszamlás, szennyezett területek nyilvántartása és összehangolt adatbázisok létrehozása fontos elemek lehetnek a talajvédelemmel kapcsolatos közösségi politikában.

9. Az Energiáról szóló jegyzőkönyv megfelelő intézkedések megtételét követeli meg az energiamegtakarítás, -termelés – a megújuló energia támogatását is beleértve –, energiatovábbítás, -szállítás és -felhasználás területén annak érdekében, hogy a fenntartható fejlődés szempontjából előnyös feltételek alakuljanak ki.

10. Az Energiáról szóló jegyzőkönyv rendelkezései az éghajlatváltozás elleni küzdelemről, valamint a természeti erőforrások fenntartható kezelésének és használatának előmozdításáról összhangban vannak a hatodik környezetvédelmi cselekvési programmal. A jegyzőkönyv rendelkezései szintén összhangban vannak a közösségi energiapolitikával[19].

11. Az Energiáról szóló jegyzőkönyv ratifikálása megerősítené a határon átnyúló együttműködést Svájccal, Liechtensteinnel és Monacóval. Ez segítene annak biztosításában, hogy a regionális partnerek is az Európai Közösség céljainak elérését tűzzék ki, és hogy az ilyen jellegű kezdeményezések az egész alpesi ökorégióra kiterjedjenek.

12. A transzeurópai energiahálózatok (TEN-E) elsőbbséget kell, hogy élvezzenek, és a TEN-E iránymutatásokban[20] előirányzott koordinációs és végrehajtási intézkedéseket kell alkalmazni új határkeresztező kapcsolatok, különösen magasfeszültségű vezetékek kiépítésekor.

13. Az Európai Közösség, a tagállamai, Svájc, Liechtenstein és Monaco szerződő felei az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének (UNFCCC) és a Kiotói Jegyzőkönyvnek. Az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv kötelezi a szerződő feleket a Montreali Jegyzőkönyv által nem szabályozott üvegházhatást okozó gázok forrásokból való, emberi eredetű kibocsátásán és nyelők általi eltávolításán keresztül az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedéseket tartalmazó nemzeti, és adott esetben regionális programok kidolgozására, végrehajtására, közzétételére és rendszeres frissítésére.

14. Az Energiáról szóló jegyzőkönyv hozzájárul az UNFCCC az éghajlatváltozáshoz való megfelelő alkalmazkodás megkönnyítésére szolgáló intézkedések meghozatalára vonatkozó követelményének teljesítéséhez.

15. A turizmus gazdasági szempontból rendkívül fontos ágazat az Alpok legnagyobb részén, közvetlenül kapcsolódik a környezeti és társadalmi hatásokhoz és függ azoktól.

16. Mivel a hegyvidéki régió egyedülálló és ökológiai szempontból nagyon érzékeny terület, a gazdasági érdekek, a helyi lakosság szükségletei és a környezetvédelmi szempontok közötti egyensúly rendkívül fontos a régió fenntartható fejlődésének szempontjából.

17. A turizmus egyre inkább globális jelenség, de ugyanakkor elsődlegesen helyi és regionális felelősségi kör marad. Az Alpesi Egyezmény és a Turizmusról szóló jegyzőkönyve, a többi jegyzőkönyvvel együtt, amelyeknek befolyása lehet a turizmus ágazatra, olyan keretokmányt jelentenek, amellyel ösztönözni és koordinálni lehet az érdekelt felek hozzájárulását regionális és helyi szinten, annak érdekében, hogy a fenntarthatóság jelentős szerepet játsszon az alpesi régió turisztikai kínálata minőségének fejlesztésében.

18. A Turizmusról szóló jegyzőkönyv általános célja a fenntartható turizmus elősegítése, különösen annak biztosításával, hogy a turizmus fejlesztése és kezelése figyelembe veszi a környezetre gyakorolt hatásait. E célból különleges intézkedéseket és ajánlásokat tartalmaz, amelyek felhasználhatók az innováció és kutatás környezeti oldalának megerősítése, a megfigyelés és képzés, a kezelési eszközök és stratégiák, a turizmushoz és különösen a minőségi fejlődéséhez kapcsolódó tervezési és engedélyezési eljárások eszközeként.

19. A három jegyzőkönyv szerződő felei támogatják a vonatkozó oktatást és képzést, és ezen felül elősegítik mind a három jegyzőkönyv célkitűzéseire, intézkedéseire és végrehajtására vonatkozó információ nyilvános terjesztését.

20. Indokolt ezen jegyzőkönyvek jóváhagyása az Európai Közösség által.

A KÖVETKEZŐKÉPPEN HATÁROZOTT:

1. cikk

Az 1991. november 7-én Salzburgban aláírt Alpesi Egyezmény talajvédelemről szóló jegyzőkönyvét, Energiáról szóló jegyzőkönyvét és Turizmusról szóló jegyzőkönyvét az Európai Közösség nevében jóvá kell hagyni.

A jegyzőkönyvek szövegét csatolták e határozathoz.

2. cikk

A Tanács elnöke felhatalmazást kap azon személy(ek) kijelölésére, aki(k) jogosult(ak) a jóváhagyási okirat letétbehelyezésére az Osztrák Köztársaságnál, a Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 27. cikkével, az Energiáról szóló jegyzőkönyv 21. cikkével és a Turizmusról szóló jegyzőkönyv 28. cikkével összhangban.

A kijelölt személy(ek) ezzel egyidejűleg letétbe helyezik az e határozat mellékletében megállapított fenntartást és nyilatkozatokat.

3. cikk

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában ki kell hirdetni.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

I. MELLÉKLET

JEGYZŐKÖNYV AZ 1991-ES ALPESI EGYEZMÉNY

TALAJVÉDELEM TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ

ALKALMAZÁSÁRÓL

"TALAJVÉDELEM" JEGYZŐKÖNYV

Preambulum

A Németországi Szövetségi Köztársaság,

Az Osztrák Köztársaság,

A Francia Köztársaság,

Az Olasz Köztársaság,

A Liechtensteini Hercegség,

A Monacói Hercegség,

A Szlovén Köztársaság,

A Svájci Államszövetség,

és

az Európai Közösség,

az Alpok védelméről szóló, 1991. november 7-i egyezményből (Alpesi Egyezmény) eredő feladatuknak megfelelően, mely szerint átfogó politika keretében biztosítsják az alpesi térség védelmét és fenntartható fejlődését,

az Alpesi Egyezmény 2. cikke (2) és (3) bekezdése szerint rájuk háruló általános kötelezettségek alkalmazásában,

Azzal a céllal, hogy csökkentsék a talaj mennyiségi és minőségi károsodását, különösen olyan mezőgazdasági és erdészeti termelési módszerek alkalmazásával, amelyek nem károsítják és mértéktartó módon hasznosítják a talajt, valamint az erózió megfékezésével és a talaj vízzáróvá tételének csökkentésével,

Felismerve, hogy az Alpokban a talaj védelme, a fenntartható talajgazdálkodás, illetve a károsodott területeken a talaj természetes jellegének helyreállítása általános érdekű cél,

Felismerve, hogy az Alpok Európa egyik legnagyobb összefüggő természeti területe, valamint hogy az itt található változatos élővilág és rendkívül érzékeny ökológiai rendszerek természetes működését meg kell óvni,

Meggyőződve arról, hogy az ott élő népességnek biztosítani kell a lehetőséget, hogy önmaga határozza meg szociális, kulturális és gazdasági fejlődésére irányuló programját, és a meglévő intézményi kereteken belül részt vegyen annak végrehajtásában,

Tudatában annak, hogy egyrészről az alpesi térség a helyi népesség életének és gazdasági tevékenységének keretet, a többi régió lakói számára pedig szabadidős környezetet alkot, másrészről a szűk alpesi térségre összpontosuló különböző használati igények veszélyeztetik a talaj ökológiai jellegét, és hogy ennek következtében a gazdasági érdekeket össze kell hangolni az ökológiai követelményekkel,

Felismerve, hogy a talaj különleges helyet foglal el az ökológiai rendszereken belül; hogy e rendszerek rehabilitálása és a károsodott talaj regenerálódása hosszú időt vesz igénybe; hogy az alpesi térség földrajzi sajátosságai következtében a talajerózió a régióban könnyen felgyorsulhat; hogy a talaj a szennyező anyagok gyűjtőedényeként működik; valamint hogy a szennyezett talaj a szomszédos ökológiai rendszerekben szennyező anyagok forrásává és ez által az emberekre, az állatokra és a növényekre nézve veszélyforrássá válhat,

Tudatában annak, hogy a talajhasználat, különösen a városok, az ipar és a kézműipar fejlődése, az infrastruktúra, a bányászat, a turizmus, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a közlekedés hatásai következtében minőségi és mennyiségi károsodást okozhat a talajban, valamint annak, hogy a talaj védelme érdekében elő kell irányozni a megfelelő és összehangolt megelőző intézkedéseket és az okozott károk csökkentését és helyrehozatalát,

Tekintettel arra, hogy a talajvédelmi intézkedések számos következménnyel bírnak az alpesi térségre irányuló egyéb politikákra, következésképpen egyeztetni kell őket a többi szakterülettel és ágazattal,

Meggyőződve arról, hogy bizonyos problémák csak országhatárokon átnyúló együttműködés keretében oldhatók meg, és az alpesi térség államai részéről közös intézkedéseket igényelnek, melyek végrehajtásáról a meglévő eszközökkel a szerződő feleknek kell gondoskodniuk,

a következőkben állapodott meg:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Célkitűzések

(1) Ez a jegyzőkönyv az Alpesi Egyezmény szerződő felei által a talajvédelem területén vállalt kötelezettségek végrehajtását segíti elő.

(2) A talajt

1. természetes funkcióiban, nevezetesen:

a) az emberek, az állatok, a növények és a mikroorganizmusok életének alapjaként és élettereként,

b) a természet és a táj meghatározó elemeként,

c) az ökológiai rendszerek, különösen a víz és a tápanyagok körforgásának részeként,

d) átalakító és szabályozó közegként, nevezetesen a különféle anyagok megszűrését, egyenletes eloszlását és elraktározását elősegítő képességei miatt, különösen a földmélyi víztartalékok védelme érdekében,

e) genetikai tartalékok hordozójaként,

2. a föld- és civilizációtörténet emlékeinek archívumaként,

3. emberi használati funkcióinak megőrzése érdekében, nevezetesen:

a) mezőgazdasági tevékenységi övezetként, beleértve a legelő- és erdőgazdálkodást is,

b) a városfejlesztés és a turisztikai tevékenységek területeként,

c) egyéb gazdasági funkciók, a közlekedés, az ellátás, a terjesztés, illetve a szennyvíz- és hulladéktárolás terepeként,

d) a természeti erőforrások lelőhelyeként

valamennyi összetevőjével együtt tartósan meg kell óvni. Különösen figyelmet kell fordítani arra, hogy a talaj ökológiai jellege, mint az ökológiai rendszerek létfontosságú eleme hosszú távon biztosítva legyen és mind mennyiségben, mind minőségben megőrződjék. Támogatni kell a károsodott talaj helyreállítását is.

(3) A tervezett intézkedések célja elsősorban a talaj helyi viszonyoknak megfelelő használata, a felületek gazdaságos kihasználása, az erózió és a talajszerkezet káros módosulásainak megelőzése, valamint a szennyező anyagok talajba jutásának minimális szintre csökkentése.

(4) Ezen túlmenően különösen óvni és ápolni kell a talajfajtáknak az alpesi régióra sajátosan jellemző sokféleségét és a jellegzetes tájakat.

(5) Mindezek fényében fokozottan kívánatos a megelőzés elvének alkalmazása, mely a talaj természetes működésének illetve különféle célokra történő felhasználhatóságának biztosítását és az eljövendő nemzedékek számára a fenntartható fejlődés érdekében történő megőrzését tartja szem előtt.

2. cikk

Alapvető kötelezettségek

(1) A szerződő felek vállalják, hogy meghozzák az alpesi térségben a talaj védelmének biztosítása érdekében szükséges jogi és közigazgatási intézkedéseket. Az intézkedések betartásának felügyelete a nemzeti hatóságok felelősségi körébe tartozik.

(2) Azokban az esetekben, amelyek magukban hordozzák a természetes talajműködés súlyos és tartós károsodásának veszélyét, általános szabályként a talajvédelmi szempontokat kell előnyben részesíteni a felhasználási szempontokkal szemben.

(3) A szerződő felek megvizsgálják annak lehetőségét, hogy az e jegyzőkönyvben említett, az alpesi térségre vonatkozó talajvédelmi intézkedéseket adórendelkezésekkel és/vagy pénzügyi intézkedésekkel nyomatékosítsák. A jövőben támogatni kell a talajvédelemmel és a talaj gazdaságos és környezetbarát használatának célkitűzésével összeegyeztethető intézkedéseket.

3. cikk

A célkitűzések figyelembe vétele az egyéb politikákban

A szerződő felek vállalják, hogy e jegyzőkönyv célkitűzéseit az alpesi régióra irányuló egyéb politikáikban is tekintetbe veszik. Ezt az elvet különösen a területrendezési, a városfejlesztési, a közlekedési, az energiaipari, a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodási ágazatokban, valamint a természeti erőforrások kitermelése, az ipar, a kézműipar, a turizmus, a természetvédelem, a tájvédelem, a víz- és hulladékgazdálkodás, illetve a levegő minősége területén kell alkalmazni.

4. cikk

A területi közösségek részvétele a döntéshozatalban

(1) Mindegyik szerződő fél vállalja, hogy a meglévő intézményi kereteken belül meghatározza az intézmények és a közvetlenül érintett területi közösségek közötti egyeztetés és együttműködés leghatékonyabb szintjét a közös felelősségvállalás elősegítése érdekében, a talajvédelemmel kapcsolatos politika alkalmazása, illetve az ehhez kapcsolódó intézkedések végrehajtása terén az együttműködés erősítésére és fejlesztésére törekedve.

(2) A közvetlenül érintett területi közösségek hatásköreik tiszteletben tartásával és a meglévő intézményi kereteken belül részt vesznek e politikák és intézkedések előkészítésének és végrehajtásának minden egyes szakaszában.

5. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1) A szerződő felek támogatják a fokozott nemzetközi együttműködést az illetékes intézmények között, különösen a talajkataszterek létrehozása, a talajmegfigyelés, a védett, szennyezett illetve veszélyeztetett zónák kijelölése és felügyelete, az adatbázisok rendelkezésre bocsátása és összehangolása, az alpesi talaj védelmére irányuló kutatások koordinálása és a kölcsönös tájékoztatás terén.

(2) A szerződő felek vállalják, hogy elhárítják az alpesi térség területi közösségei közötti nemzetközi együttműködés akadályait és előmozdítják a közös problémák legmegfelelőbb szinten történő megoldását.

(3) Amennyiben a talajvédelem érdekében hozott intézkedések meghatározása nemzeti vagy nemzetközi hatáskörbe tartozik, lehetőséget kell biztosítani a területi közösségeknek, hogy hatékonyan képviselhessék a népesség érdekeit.

II. fejezet

Egyedi intézkedések

6. cikk

A védett övezetek kijelölése

A szerződő felek a védett övezetek kijelölésekor ügyelnek arra, hogy a védett övezet a megóvásra érdemes talajokat is magába foglalja. Különös figyelmet kell szentelni a jellegzetes vagy a földtörténeti ismeretek szempontjából jelentős talajtani és sziklaalakzatok megóvásának.

7. cikk

A talaj gazdaságos és elővigyázatos használata

(1) A „Területrendezés és fenntartható fejlődés” jegyzőkönyv 9. cikke (3) bekezdésében említett projektek és/vagy programok kialakítása során figyelembe kell venni a talajvédelmi követelményeket, nevezetesen a talaj és a felületek gazdaságos felhasználásának szempontját.

(2) Az alpesi talaj vízzáróvá tételének és túlzott területhasználatának korlátozása érdekében a szerződő felek felügyelik a gazdaságos felülethasználatot biztosító, talajkímélő építési módok alkalmazását. Városfejlesztési politikájukban a belső területek kihasználását részesítik előnyben, gátat szabva az agglomerációk növekedésének.

(3) Az ipar, az építőipar illetve a közlekedési, energiaipari és turisztikai infrastruktúrák területén tervezett nagy volumenű projektek környezeti és területi hatásait vizsgáló, nemzeti szintű eljárások keretében végzett hatástanulmányokban figyelembe kell venni a talajvédelmi szempontokat és az alpesi térség felhasználható felületének korlátozott mivoltát.

(4) Ha a természetes körülmények lehetővé teszik, gondoskodni kell a használaton kívüli vagy károsodott talajok, nevezetesen a hulladéklerakók, meddőhányók, egykori infrastruktúrák és sípályák helyén a növényzet helyreállításáról vagy a talaj újraműveléséről.

8. cikk

A nyersanyagok gazdaságos felhasználása és talajkímélő kitermelése

(1) A szerződő felek felügyelik a talajból kivont nyersanyagok gazdaságos felhasználását. Ezen túlmenően elősegítik a helyettesítő termékek minél szélesebb körű alkalmazását, az újrafeldolgozási lehetőségek kihasználását, illetve ezek fejlesztését.

(2) A talajból kivont nyersanyagok kitermelése, feldolgozása és hasznosítása során törekedni kell arra, hogy a talaj egyéb jellegei a lehető legkisebb mértékben károsodjanak. A talajjellegek védelme szempontjából különös jelentőséggel bíró, illetve ivóvíznyerésre alkalmas övezetekben fel kell hagyni a nyersanyagok kitermelésével.

9. cikk

A vizes élőhelyek és a tőzeglápok talajának megóvása

(1) A szerződő felek vállalják, hogy megóvják a síkláptőzegeket és dombos tőzegeket. E cél érdekében középtávon törekedni kell a tőzeghelyettesítők kizárólagos használatára.

(2) A vizes élőhelyeken és a tőzeglápok területén a talajvíz-elvezető intézkedéseket a meglévő rendszerek fenntartására kell korlátozni, egyes, kellően indokolt kivételes esetektől eltekintve. Ösztönözni kell a korábban lecsapolt területek természetes állapotának visszaállítását célzó intézkedéseket.

(3) Általános szabályként kerülni kell a mocsaras talajok mezőgazdasági hasznosítását; ha mégis hasznosításra kerülnek, a hasznosítás során meg kell őrizni a talaj eredeti sajátosságait.

10. cikk

A veszélyeztetett övezetek kijelölése és felügyelete

(1) A szerződő felek megállapodnak a földtani, hidrogeológiai és hidrológiai kockázatoknak, különösen a talajmozgások (földcsuszamlások, talajfolyások, kőomlások), lavinák illetve áradások veszélyének kitett alpesi területek feltérképezéséről, kataszterben történő összeírásáról, valamint szükség esetén a veszélyeztetett övezetek kijelöléséről. Adott esetben a földrengéskockázatot is tekintetbe kell venni.

(2) A szerződő felek felügyelik, hogy a veszélyeztetett övezetekben a lehető legnagyobb mértékben a helyi, hagyományos és a táj adottságaihoz igazodó anyagok használatára épülő, a természettel összhangban lévő technológiák kerüljenek alkalmazásra. Az erre irányuló intézkedéseket megfelelő erdőgazdálkodási intézkedésekkel kell támogatni.

11. cikk

Az erózió által fenyegetett alpesi területek kijelölése és felügyelete

(1) A szerződő felek megállapodnak a réteges erózió által érintett alpesi területek feltérképezéséről, valamint – amennyiben az anyagi javak védelme megkívánja – e területek talajkataszterben történő összeírásáról a talajerózió mértékének összehangolt kritériumai alapján.

(2) A talajeróziót minimális mértékűre kell korlátozni. A talajerózió és a földcsuszamlások következtében károsodott területeket az emberek és az anyagi javak védelme szempontjából szükséges mértékben helyre kell állítani.

(3) Az emberek és anyagi javak védelme érdekében előnyben kell részesíteni a természettel összhangban lévő technológiák használatát a hidraulika, az építőipar és a fakitermelés területén, a víz által okozott erózió megfékezése valamint a talajlehordás hatásának csökkentése érdekében.

12. cikk

Mezőgazdaság, legelő- és erdőgazdálkodás

(1) Az erózió és a káros talajtömörítés elleni védekezés érdekében a szerződő felek vállalják, hogy felügyelik a helyi körülményekhez igazított, optimális módszerek használatát a mezőgazdaságban, valamint a legelő- és erdőgazdálkodásban.

(2) Ami a műtrágyák illetve növényvédő szerek használata következtében a talajba kerülő anyagokat illeti, a szerződő felek törekednek az optimális technikák alkalmazására vonatkozó összehangolt kritériumok kidolgozására és végrehajtására. A műtrágyák természetét és mennyiségét, valamint szétszórásuk időpontját a növények igényeihez kell igazítani, figyelemmel a talajban meglévő tápanyagokra és szerves anyagokra, valamint a termesztési szempontokra és a környezetre. Ezen túlmenően felügyelni kell a megfelelő környezetbarát/biológiai illetve integrált termesztési módok alkalmazásátb valamint a legelők eltartó képességének megállapítását a természetes körülmények és a növények növekedési ütemének figyelembe vételével.

(3) Az alpesi legelőkön minimálisra kell csökkenteni az ásványi műtrágyák és a szintetikus növényvédő szerek használatát. Tartózkodni kell a szennyvíziszap használatától.

13. cikk

Erdészeti és egyéb intézkedések

(1) A környező terület, a szomszédos agglomerációk, a közlekedési infrastruktúrák, illetve a mezőgazdasági vagy egyéb övezetek védelmében különösen jelentős szerepet játszó hegyvidéki erdők esetében a szerződő felek vállalják, hogy elsőbbséget biztosítanak ennek a védő funkciónak, és erdőgazdálkodási politikájukat ehhez a célkitűzéshez igazítják. Ezeket a hegyvidéki erdőket meg kell őrizni eredeti helyükön.

(2) Az erdők kitermelése és gondozása során fokozottan kerülni kell a talajerózió kialakulását, valamint a káros talajtömörítést. Ennek a célnak az érdekében ösztönözni kell a helyi körülményekhez igazított erdőgazdálkodást és az erdők természetes regenerálódását.

14. cikk

A turisztikai infrastruktúrák hatása

(1) A szerződő felek meghozzák a legmegfelelőbb intézkedéseket annak érdekében, hogy:

- kiküszöböljék a turisztikai tevékenységeknek az Alpok talajára tett káros hatásait;

- megállítsák az intenzív turisztikai használat miatti talajkárosodást, nevezetesen a növénytakaró lehetőségek szerinti helyreállításával, valamint a természettel összhangban lévő technológiák alkalmazásával. A talaj használatát úgy kell alakítani, hogy hasonló esetek a jövőben ne ismétlődhessenek meg;

- a védő funkciót ellátó erdőkben csak kivételes esetben, megfelelő kompenzációs intézkedések mellett kerülhessen sor sípályák létesítésére és nivellálására vonatkozó engedélyek kiadására, a veszélyeztetett egyensúlyú területeken pedig egyáltalán ne lehessen kiadni ilyen engedélyeket.

(2) A sípályák előkészítése során használt kémiai illetve biológiai adalékanyagokat csak akkor szabad engedélyezni, ha bizonyított a környezettel való összeférhetőségük.

(3) Amennyiben a talaj és a növényzet jelentős károsodását állapítják meg, a szerződő felek a lehető legrövidebb időn belül meghozzák a helyreállításhoz szükséges intézkedéseket.

15. cikk

A szennyező anyagok talajba jutásának korlátozása

(1) A szerződő felek mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben és megelőző jelleggel csökkentsék a levegő, a vizek, a hulladékok és a környezetre káros anyagok által a talajba juttatott szennyeződéseket. Különösen elő kell mozdítani a szennyezőanyag kibocsátást a forrásnál csökkentő intézkedéseket.

(2) A szerződő felek technikai intézkedések meghozatalával, rendszeres ellenőrzéssel, valamint kutatási programok és tájékoztatási kampányok indításával törekednek a talaj veszélyes anyagokkal történő megfertőzésének megelőzésére.

16. cikk

A fagyás- és csúszásgátló anyagok környezetkímélő használata

A szerződő felek vállalják, hogy minimálisra csökkentik a szórósók használatát, és lehetőség szerint kevésbé környezetkárosító anyagokat, például kavicsot illetve homokot használnak az utak csúszásmentesítésére.

17. cikk

Szennyezett talajok, károsodott területek, hulladékgazdálkodási programok

(1) A szerződő felek vállalják a szennyezett és a vélhetően szennyezett területek jegyzékbe vételét és leírását (szennyezett területek jegyzéke) ezen övezetek állapotának felmérése valamint az általuk hordozott kockázatok összehangolt kritériumok alapján történő értékelése érdekében.

(2) A talajszennyezés elkerülése érdekében, valamint a környezettel összhangban lévő hulladék- és üledékanyagok előkezelése, kezelése és tárolása céljából gondoskodni kell megfelelő hulladékgazdálkodási programok kidolgozásáról és végrehajtásáról.

18. cikk

Kiegészítő intézkedések

A szerződő felek a talajvédelem területén további, az e jegyzőkönyv keretében figyelembe vett intézkedéseket kiegészítő intézkedéseket hozhatnak.

III. fejezet

Kutatás, képzés és tájékoztatás

19. cikk

Kutatás és megfigyelés

(1) A szerződő felek ösztönzik és szorosan együttműködve összehangolják mindazon kutatási és rendszeres megfigyelési tevékenységeket, melyek e jegyzőkönyv célkitűzéseinek elérése szempontjából hasznosnak bizonyulnak.

(2) A szerződő felek felügyelik a nemzeti szintű kutatások és rendszeres megfigyelés eredményeinek beillesztését egy közös, állandó megfigyelési és tájékoztatási rendszerbe valamint a nyilvános hozzáférést az eredményekhez, a meglévő intézményi kereteken belül.

(3) A szerződő felek megállapodnak a talajvédelemmel kapcsolatos alpesi kutatási programoknak az összehangolásáról az egyéb nemzeti és nemzetközi kutatási eredmények figyelembe vételével, valamint arról, hogy a jövőben közös kutatási tevékenységeket folytatnak.

(4) A kutatások során különös figyelmet kell szentelni a talajnak a különböző emberi tevékenységekkel szembeni sebezhetőségével, illetve regenerálódási képességét elemző vizsgálatoknak, valamint az ehhez kapcsolódó legmegfelelőbb technikák kidolgozásának.

20. cikk

Összehangolt adatbázisok kialakítása

(1) A szerződő felek megállapodnak arról, hogy az Alpesi Tájékoztatási és Megfigyelési Rendszer keretein belül összehangolt adatbázisokat (talajtani paraméterek, talajminták, elemzési módszerek, értékelés) alakítanak ki, valamint lehetőséget biztosítanak az adatcserére.

(2) A szerződő felek egyeztetik, mely talajra veszélyes anyagok elemzésével kell kiemelten foglalkozni, és összehangolt értékelési kritériumok kialakítására törekednek .

(3) A szerződő felek törekednek arra, hogy reprezentatív jegyzékben adjanak átfogó képet az alpesi térség talajának állapotáról, egységes értékelési kritériumok és összehangolt módszerek alkalmazásával, a földtani és hidrogeológiai körülmények figyelembe vételével.

21. cikk

Állandó mintaterületek létesítése és a környezet megfigyelésének összehangolása

(1) A szerződő felek vállalják, hogy az alpesi térségben állandó mintaterületeket létesítenek (ellenőrzés és technikai felügyelet) és azokat egy egységes alpesi talajmegfigyelési hálózatba integrálják.

(2) A szerződő felek megállapodnak arról, hogy nemzeti szintű talajmegfigyelési tevékenységüket egyeztetik a levegő, a vizek, a vadonélő növények és állatok megfigyelésével foglalkozó intézményekkel.

(3) A szerződő felek e megfigyelési tevékenység keretében összehangolt kritériumok alapján talajminta-adatbankokat hoznak létre.

22. cikk

Képzés és tájékoztatás

A szerződő felek elősegítik a szakmai alapképzést és továbbképzést, illetve a közvélemény tájékoztatását minden, e jegyzőkönyv célkitűzéseihez, intézkedésihez és végrehajtásához kapcsolódó területen.

IV. fejezet

Végrehajtás, ellenőrzés és értékelés

23. cikk

Végrehajtás

A szerződő felek vállalják, hogy a meglévő intézményi kereteken belül hozott minden megfelelő intézkedéssel felügyelik e jegyzőkönyv végrehajtását.

24. cikk

A kötelezettségek betartásának ellenőrzése

(1) A szerződő felek rendszeresen jelentést tesznek az állandó bizottságnak az e jegyzőkönyv értelmében hozott intézkedésekről. A jelentésnek ki kell térnie a meghozott intézkedések hatékonyságának kérdésére is. A jelentések időszakosságát az alpesi konferencia határozza meg.

(2) Az állandó bizottság megvizsgálja e jelentéseket, hogy ellenőrizze, a szerződő felek eleget tettek-e az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek. A bizottság e célból kiegészítő információkat kérhet az érintett szerződő felektől, illetve más információforrásokat is igénybe vehet.

(3) Az állandó bizottság jelentést készít az alpesi konferenciának arról, hogy a szerződő felek mennyiben tettek eleget az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek.

(4) Az Alpesi konferencia tudomást szerez e jelentésről. Amennyiben a konferencia kötelezettségek elmulasztását állapítja meg, elfogadhat erre vonatkozó ajánlásokat.

25. cikk

A rendelkezések hatékonyságának értékelése

(1) A szerződő felek rendszeresen megvizsgálják és értékelik e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatékonyságát. Amennyiben a célkitűzések elérése érdekében szükségesnek mutatkozik, a szerződő felek előkészítik a jegyzőkönyv megfelelő módosításainak elfogadását.

(2) A rendelkezések értékelésében a meglévő intézményi kereteken belül a területi közösségek is részt vesznek. A szerződő felek kikérhetik az érintett területeken működő nem kormányzati szervezetek véleményét is.

V. fejezet

Záró rendelkezések

26. cikk

Az Alpesi Egyezmény és e jegyzőkönyv kapcsolata

(1) Ez a jegyzőkönyv az Alpesi Egyezménynek az egyezmény 2. cikke és további vonatkozó cikkei szerinti jegyzőkönyve.

(2) E jegyzőkönyv szerződő felévé kizárólag olyanok válhatnak, akik az Alpesi Egyezménynek is szerződő felei. Az Alpesi Egyezmény felmondása egyúttal e jegyzőkönyv felmondását is jelenti.

(3) Az Alpesi konferencia e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben hozott döntései alkalmával kizárólag e jegyzőkönyv szerződő felei vehetnek részt a szavazásban.

27. cikk

Aláírás és megerősítés

(1) Ez a jegyzőkönyv 1998. október 16-án az Alpesi Egyezményt aláíró államok és az Európai Közösség tagállamai, 1998. november 16-ától pedig a letéteményes Osztrák Köztársaság számára aláírásra kész.

(2) Ez a jegyzőkönyv a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát kifejező valamennyi szerződő félre vonatkozólag három hónappal azt követően lép hatályba, hogy három állam letétbe helyezte megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát.

(3) Minden olyan aláíró állam tekintetében, amely később fejezi ki a jegyzőkönyvhöz való csatlakozási szándékát, a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép hatályba, hogy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot letétbe helyezték. A jegyzőkönyv valamely módosításának hatályba lépését követően a jegyzőkönyv minden újabb szerződő fele a módosított formájú jegyzőkönyv szerződő felévé válik.

28. cikk

Értesítések

A letéteményes értesíti valamennyi, a preambulumban említett államot és az Európai Közösséget e jegyzőkönyvvel kapcsolatosan:

a) minden aláírásról,

b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről,

c) minden hatálybalépési időpontról,

d) a szerződő vagy aláíró felek által tett bármely nyilatkozatról,

e) minden felmondásról szóló értesítésről és a felmondás hatálybalépésének időpontjáról.

A fentiek hiteléül az alulírott kellően meghatalmazott személyek aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Bledben, 1998. október 16-án, francia, német, olasz és szlovén nyelven, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles, melyekből egy eredeti példányt az Osztrák Állami Levéltárban helyeznek letétbe. A letéteményes minden egyes aláíró államnak eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

JEGYZŐKÖNYV AZ 1991-ES ALPESI EGYEZMÉNY

ENERGIAPOLITIKA TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL

"ENERGIA" JEGYZŐKÖNYV

Preambulum

A Németországi Szövetségi Köztársaság,

az Osztrák Köztársaság,

a Francia Köztársaság,

az Olasz Köztársaság,

a Liechtensteini Hercegség,

a Monacói Hercegség,

a Szlovén Köztársaság,

a Svájci Államszövetség

és az

Európai Közösség,

Megfelelve az Alpok védelméről szóló, 1991. november 7-i egyezményből (Alpesi Egyezmény) eredő feladatuknak, hogy átfogó politika keretében biztosítsák az alpesi térség védelmét és fenntartható fejlődését,

Alkalmazva az Alpesi Egyezmény 2. cikke (2) és (3) bekezdése szerint rájuk háruló általános kötelezettségeket,

Tudatában annak, hogy a természetet és a tájat kímélő, valamint a környezettel összhangban lévő energiatermelési, -elosztási és felhasználási módszerek alkalmazása illetve az energia-megtakarítási intézkedések támogatása kiemelten fontos feladat,

Szem előtt tartva annak szükségszerűségét, hogy az alpesi térségben is csökkentsék az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, tiszteletben tartva az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményéből eredő kötelezettségeiket,

Meggyőződve a gazdasági érdekek és az ökológiai követelmények összehangolásának szükségességéről,

Tudatában annak a ténynek, hogy az alpesi térségnek különleges jelentősége van Európa életében és hogy az Alpok különleges földtani, éghajlati, vízrajzi sajátosságai, növényzete, faunája, tájai és kultúrája miatt éppoly egyedi mint amilyen változatos örökséget képvisel, valamint hogy az alpesi magas hegyvidék, az alpesi völgyek és az Alpokalja olyan környezeti együttes, melynek megóvása nem csupán az alpesi államok feladata,

Tudatában annak a ténynek, hogy az Alpok nem csak az ott élő népesség számára jelenti életük keretét és gazdasági környezetet, de az Alpokon kívül eső régiók számára is létfontosságú, mivel például fontos transzeurópai személy- és áruforgalmi tranzitútvonalak valamint nemzetközi energia-elosztó hálózatok is áthaladnak rajta,

Figyelemmel az alpesi térség környezeti érzékenységére, különösen az energiatermelés, energiaelosztás és energiafelhasználás azon tevékenységeit tekintve, melyek kölcsönhatásban állnak a természetvédelem, a területrendezés és a talajhasználat különféle aspektusaival,

Figyelemmel arra a tényre, hogy a természetvédelemhez kapcsolódó kockázatok, nevezetesen az emberi eredetű éghajlatváltozások miatt a jövőben különleges figyelmet kell szentelni az ember társadalmi és gazdasági tevékenységei illetve az ökoszisztémák megóvása közötti szoros összefüggésnek, amely az alpesi térségben különösen megköveteli a megfelelő és diverzifikált, a helyi népességgel, a politikai intézményekkel és a társadalmi-gazdasági szervezetekkel a közös megegyezés alapján hozott intézkedések meghozatalát,

Meggyőződve arról, hogy az ott élő népességnek biztosítani kell a lehetőséget, hogy önmaga határozza meg szociális, kulturális és gazdasági fejlődésére irányuló programját és a meglévő intézményi kereteken belül részt vegyen annak végrehajtásában,

Meggyőződve arról, hogy bizonyos problémák csak országhatárokon átnyúló együttműködés keretében oldhatók meg és az alpesi térség országai valamint a közvetlenül érintett területi testületek részéről közös intézkedéseket igényelnek,

Meggyőződve arról a tényről, hogy az energiaszükségletek kielégítése a gazdasági és társadalmi fejlődés fontos faktorát jelenti mind az alpesi térségen belül, mind azon kívül,

Tudatában annak, hogy alkalmazni kell és tovább kell fejleszteni mindazokat a gazdasági eszközöket, melyek révén a valós költségek jobban megjelenhetnek az energia fogyasztói árában,

Meggyőződve arról a tényről, hogy az alpesi térség európai szinten tartósan hozzájárul az energiaigények kielégítéséhez és hogy a népesség életkörülményeinek és a régió gazdasági termelékenységének javítása érdekében e térségnek elégséges ivóvízforrásokon túl elégséges energiaforrásokkal is rendelkeznie kell,

Meggyőződve arról a tényről, hogy az alpesi térség különlegesen fontos szerepet tölt be az európai országok energiahálózatainak összekapcsolásában,

Meggyőződve arról a tényről, hogy az alpesi térségben az ésszerű energiafelhasználás és a vízkészletek és a faanyag fenntartható felhasználása érdekében hozott intézkedések a nemzeti gazdaságok keretében jelentősen hozzájárulnak az energiaigények ellátásához, valamint hogy a biomassza és a napenergia használata a jövőben egyre növekvő jelentőségű kérdés lesz,

a következőkben állapodott meg:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Célkitűzések

A szerződő felek vállalják, hogy az Alpesi Egyezmény területi alkalmazásának keretén belül megteremtik a keretfeltételeket és intézkedéseket fogadnak el az energiagazdaság, az energia termelése, elosztása és felhasználása területén a fenntartható fejlődést elősegítő és az alpesi térség teherbírásának sajátos határaihoz igazított energiapolitikai helyzet érdekében; a szerződő felek ezzel jelentősen hozzájárulnak a népesség és a környezet védelméhez valamint a természeti erőforrások és az éghajlat megóvásához.

2. cikk

Alapvető kötelezettségek

(1) E jegyzőkönyv értelmében a szerződő felek törekednek:

a) energiagazdálkodási tervezésük összehangolására az alpesi térségre vonatkozó általános terveikkel;

b) energiatermelési, energiaszállítási és energiaelosztási rendszerük adaptálására, az alpesi térség infrastruktúra-rendszerének általános optimalizálása érdekében, figyelemmel a környezetvédelem követelményeire;

c) az energiaipari eredetű környezeti hatások korlátozására, a végső energiafelhasználóknak nyújtott szolgáltatások optimalizálásával, melynek érdekében, egyebek között, a következő intézkedéseket fogadják el:

- az energiaigények csökkentése hatékonyabb technológiák használata révén;

- a megújuló energiaforrások részvételének növelése a fennmaradó energiaigények fedezésében;

- a nem megújuló energiaforrásokra épülő, meglévő energiatermelő létesítmények működésének optimalizálása;

d) az energiaipari infrastruktúrák környezetre és tájra tett negatív hatásának korlátozására, beleértve az energiaipari hulladékok kezeléséből adódó problémákat is, az új létesítmények esetében megelőző intézkedések elfogadásával, a meglévő létesítmények esetében pedig, szükség esetén, állapotjavító intézkedésekkel.

(2) Új, nagy volumenű energiaipari infrastruktúrák kiépítése, valamint a meglévő infrastruktúrák kapacitásának jelentős mértékű növelése esetén a szerződő felek a 12. cikknek megfelelően, a hatályban lévő jogszabályok keretén belül elvégzik az alpesi környezetre tett várható hatások értékelését és a területi és társadalmi-gazdasági szinten várható hatások értékelését. Az olyan projektek esetében, melyek várható hatásai átnyúlnak az országhatárokon, a szerződő felek nemzetközi szinten elismerik a felek jogát a konzultációra.

(3) A szerződő felek energiapolitikájukban tekintetbe veszik azt a tényt, hogy az alpesi térség alkalmas a megújuló energiaforrások használatára, és ösztönzik az e területen kidolgozandó fejlesztési programokra irányuló kölcsönös együttműködést.

(4) A szerződő felek megóvják a védett övezeteket és a hozzájuk tartozó pufferzónákat, az egyéb védőkörzeteket és nyugalmi övezeteket, valamint a természet és a táj szempontjából érintetlen övezeteket; ezen túlmenően az alpesi ökológiai rendszerek veszélyeztetettségi szintjének, tűrőképességének illetve károsodásának megfelelően optimalizálják energiaipari infrastruktúráikat.

(5) A szerződő felek tudatában vannak annak a ténynek, hogy a megelőző illetve javító intézkedésekkel kísért megfelelő kutatási és fejlesztési politika jelentősen hozzájárulhat az Alpok megóvásához az energiaipari infrastruktúrák környezeti hatásaitól. E cél érdekében ösztönzik az ilyen irányba mutató kutatási és fejlesztési programokat és kicserélik a jelentősebb kutatási eredményeket.

(6) A szerződő felek együttműködnek olyan energiaipari módszerek kidolgozásában, melyek elősegítik a valós költségek tekintetbe vételét az energiaárak megállapításában.

3. cikk

A nemzetközi jognak és az egyéb politikáknak való megfelelés

(1) E jegyzőkönyv végrehajtása megfelel a hatályban lévő nemzetközi jogszabályi normáknak – különös tekintettel az Alpesi Egyezményre illetve az Alpesi Egyezmény alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvekre –, valamint a hatályban lévő nemzetközi egyezményeknek.

(2) A szerződő felek vállalják, hogy e jegyzőkönyv célkitűzéseit az alpesi régióra irányuló egyéb politikáikban, nevezetesen a területrendezés, a vidékfejlesztés, a közlekedés, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás valamint a turizmus területén is tekintetbe veszik, az alpesi térségben jelentkező negatív vagy ellentétes hatások elkerülése érdekében.

4. cikk

A területi testületek részvétele a döntéshozatalban

(1) Mindegyik szerződő fél vállalja, hogy a meglévő intézményi kereteken belül meghatározza az intézmények és a közvetlenül érintett területi testületek közötti egyeztetés és együttműködés leghatékonyabb szintjét, a közös felelősségvállalás elősegítése érdekében, az energiával kapcsolatos politika alkalmazása illetve az ehhez kapcsolódó intézkedések végrehajtása terén az együttműködés erősítésére és fejlesztésére törekedve.

(2) A közvetlenül érintett területi testületek hatásköreik tiszteletben tartásával és a meglévő intézményi kereteken belül részt vesznek e politikák és intézkedések előkészítésének és végrehajtásának minden egyes fázisában.

(3) A szerződő felek ösztönzik a nemzetközi együttműködést az energiához és a környezethez kapcsolódó problémákban közvetlenül érintett intézmények között, a közös problémák megoldásáról való megegyezés elősegítése érdekében.

II. fejezet

Egyedi intézkedések

5. cikk

Energiatakarékosság és észszerű energiahasználat

(1) Az alpesi térségben egyedi intézkedéseket kell hozni az energiatakarékosság illetve az észszerű energiaelosztás és energiafelhasználása érdekében; ezeknek az intézkedéseknek tekintettel kell lenniük:

a) a nagy területen eloszló és tengerszint feletti magasság szerint erősen változó energiaigényre, az idegenforgalmi szezonokra és igényekre;

b) a helyben rendelkezésre álló megújuló energiaforrásokra;

c) a mélyen fekvő területek és völgyek fokozott veszélyeztetettségére, melynek oka e területek földtani adottsága valamint a légszennyeződés-koncentráció.

(2) A szerződő felek felügyelik az energiafelhasználás környezettel való összhangjának javítását és fokozottan ösztönzik az energiatakarékosságot és az észszerű energiafelhasználást, különös tekintettel az energiatermelési eljárásokra, a közintézményekre és a nagy vendéglátóipari infrastruktúrákra, valamint a közlekedési, sport- illetve szabadidős célzatú létesítményekre.

(3) A szerződő felek intézkedéseket hoznak és rendelkezéseket fogadnak el, különösen az alábbi területeken:

a) az épületek szigetelésének valamint a hőelosztási rendszerek hatékonyságának javítása;

b) a fűtő-, szellőztető és légkondicionáló berendezések teljesítményének optimalizálása;

c) a hőerőművek szennyező anyag kibocsátásának rendszeres ellenőrzése és adott esetben csökkentése;

d) az energiatakarékosság elősegítése a modern energiafelhasználási és energiaátalakítási technológiák használata révén;

e) a fűtés- és melegvízhasználat költségeinek egyéni mérése;

f) alacsony energiafogyasztású technológiákat alkalmazó új épületek tervezése és értékesítésének ösztönzése;

g) az energiaipari és éghajlati hatásokat csökkentő közületi/helyi projektek elősegítése és végrehajtása, a 2. cikk 1.c bekezdésében foglalt intézkedéseknek megfelelően;

h) épületfelújítás esetén az épületek energiafelhasználásának javítása, valamint a környezettel összhangban lévő fűtési módok használatának ösztönzése.

6. cikk

Megújuló energiaforrások

(1) A szerződő felek vállalják, hogy pénzügyi lehetőségeik határain belül előmozdítják és előnyben részesítik a megújuló energiaforrásoknak a környezettel és a tájjal összhangban történő használatát.

(2) Ezen túlmenően ösztönzik a megújuló energiaforrások, nevezetesen a víz, a napenergia és a biomassza felhasználását szolgáló létesítmények decentralizált létesítését.

(3) A szerződő felek ösztönzik a megújuló energiaforrások használatát, a meglévő, hagyományos energiaellátással kombinált formában is.

(4) A szerződő felek különösen ösztönzik a víz- és erdőtartalékok észszerű felhasználását, a hegyvidéki erdők energiatermelés céljából való fenntartható felhasználása érdekében.

7. cikk

Vízenergia

(1) A szerződő felek biztosítják a folyóvizek ökológiai funkcióinak fenntartását és a táj épségét; e cél érdekében megfelelő intézkedéseket fogadnak, nevezetesen a minimális vízhozam meghatározása, a vízszintingadozás csökkentését szolgáló normák végrehajtása, az állatok vándorlási útvonalainak biztosítása érdekében az újonnan létesített illetve – amennyiben lehetőség van rá – a meglévő vízierőművek körzetében.

(2) A szerződő felek elfogadhatnak a meglévő vízierőművek versenyképességének javítását célzó intézkedéseket, az erőműbiztonsági és a természetvédelmi normák tiszteletben tartásával.

(3) Ezen túlmenően vállalják, hogy megóvják a víz állapotát az ivóvízelőállítás céljára fenntartott övezetekben, a védett övezetekben és pufferövezeteikben, az egyéb védőkörzetekben és nyugalmi övezetekben valamint a természet és a táj szempontjából érintetlen területeken.

(4) A szerződő felek az új erőműépítési tervek megvalósítása helyett a használaton kívül levő vízierőművek újrahasználatba vételét javasolják. Az 1. bekezdésnek a folyóvizek ökológiai rendszerei és az egyéb érintett ökoszisztémák megóvására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni a meglévő vízierőművek újrahasználatba vételére is.

(5) A szerződő felek nemzeti jogrendszerük keretein belül megvizsgálhatják a lehetőségét annak, hogyan fizettethetik meg a piaccal összeegyeztethető áron az alpesi energiaforrások költségeit a végső felhasználókkal, valamint azt, miként lehet igazságosan kompenzálni a helyi népesség által a köz érdekében nyújtott szolgáltatásokat.

8. cikk

Fosszilis tüzelőanyagokból nyert energia

(1) A szerződő felek biztosítják, hogy az új hőerőműveket, melyek fosszilis tüzelőanyagokat használnak fel villamos energia és/vagy hőtermelés céljára, a lehető legjobb technológiákkal szereljék fel. Az alpesi térség meglévő létesítményei esetében a szerződő felek lehetőség szerint megfelelő technológiák és/vagy tüzelőanyagok használatával korlátozzák a szennyező anyag kibocsátást.

(2) A szerződő felek megvizsgálják annak a technikai és gazdasági megvalósíthatóságát illetve környezettel való összeférhetőségét, hogy a fosszilis tüzelőanyagokat felhasználó hőerőműveket megújuló energiaforrásokat felhasználó létesítményekkel illetve decentralizált létesítményekkel helyettesítsék.

(3) A szerződő felek olyan intézkedéseket hoznak, amelyek célja a kapcsolt hő- és villamos energiatermelés előmozdítása az észszerű energiafelhasználás érdekében.

(4) A határmenti övezetekben a szerződő felek lehetőség szerint megvalósítják a szennyező anyag kibocsátást és a légszennyezettséget ellenőrző rendszereik összehangolását és összekapcsolását.

9. cikk

Atomenergia

(1) A szerződő felek vállalják, hogy a nemzetközi egyezmények keretein belül kicserélnek minden, az atomerőművekkel és egyéb nukleáris létesítményekkel kapcsolatos információt, melyek hatással vannak – vagy lehetnek – az alpesi térségre, ily módon törekedve arra, hogy hosszútávon megóvják a népesség egészségét, a vadon élő állatokat és növényeket, illetve az élőlények biológiai közösségét, lakóhelyét és környezeti kölcsönhatásait.

(2) Ezen túlmenően a szerződő felek lehetőség szerint törekednek radioaktivitás-mérő rendszereik összehangolására és összekapcsolására.

10. cikk

Energiaszállítás és energiaelosztás

(1) A szerződő felek folytatják a meglévő infrastruktúrák ésszerűsítését és optimalizálását, figyelemmel a környezetvédelmi követelményekre, különösen az érzékeny ökológiai rendszerek és a táj megóvásának szükségességére, adott esetben a népesség és az alpesi környezet védelmében is fellépve.

(2) Új villamos energiaszállító infrastruktúrák illetve hozzájuk kapcsolódó alállomások, valamint kőolaj- és gázvezetékek építése esetén, beleértve a szivattyúállomásokat és kompresszorállomásokat valamint az egyéb, a környezetre hatással lévő létesítményeket is, a szerződő felek minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy csökkentsék a népességre és a környezetre zavaró vagy káros hatásokat, lehetőségek szerint törekedve a már meglévő létesítmények és nyomvonalak felhasználására.

(3) Ami a villamos energiaszállító infrastruktúrákat illeti, a szerződő felek különös tekintettel vannak a védett övezetekre és pufferövezeteikre, az egyéb védőkörzetekre és nyugalmi övezetekre, a természet és a táj szempontjából érintetlen területekre, valamint a madárvilágra.

11. cikk

A környezet helyreállítása, környezetmérnöki technikák

A szerződő felek a hatályban lévő jogszabályoknak megfelelő előzetes tervezetekben és környezeti hatástanulmányokban meghatározzák, miként állítják helyre az energiaszektorhoz kapcsolódó köz- vagy magánmunkálatok elvégzése után az érintett területek és vízi környezetek környezetét és ökológiai rendszereit, lehetőség szerint a környezetmérnöki technikák maximális alkalmazásával.

12. cikk

Környezeti hatásértékelés

(1) A szerződő felek a hatályban lévő nemzeti jogszabályok, nemzetközi egyezmények és megállapodások keretein belül elvégzik a környezeti hatás előzetes értékelését minden olyan projekt esetében, amely az e jegyzőkönyv 7., 8., 9. és 10. cikke szerinti energiaipari létesítmények létesítésére vagy lényeges átalakítására irányul.

(2) A szerződő felek elismerik a legjobb technológiák lehetőség szerinti alkalmazásának célszerűségét a környezeti hatások megszűntetése illetve enyhítése érdekében, és adott esetben megteszik a szükséges lépéseket a használaton kívüli és a környezettel összhangban nem lévő létesítmények leszerelése érdekében.

13. cikk

Kölcsönös egyeztetés

(1) A szerződő felek vállalják, hogy kölcsönösen konzultálnak minden olyan projekttel kapcsolatban, melyek várhatóan határokon átnyúló hatásokkal járhatnak.

(2) A várhatóan határokon átnyúló hatásokkal járó projektekkel kapcsolatban kellő időben biztosítani kell a lehetőséget az érintett szerződő feleknek megjegyzéseik megtételére, melyeket adekvát módon figyelembe kell venni az engedélyek kiadásakor.

14. cikk

Kiegészítő intézkedések

A szerződő felek az energiaszektorral és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban további, az e jegyzőkönyv keretében tervezett intézkedéseket kiegészítő intézkedéseket hozhatnak.

III. fejezet

Kutatás, képzés és tájékoztatás

15. cikk

Kutatás és megfigyelés

(1) A szerződő felek ösztönzik és a nemzeti illetve nemzetközi kutatás eddigi eredményeit figyelembe véve szorosan együttműködve összehangolják mindazon kutatási és rendszeres megfigyelési tevékenységeiket, melyek e jegyzőkönyv célkitűzései szempontjából hasznosnak bizonyulnak; különös tekintettel a környezeti és éghajlati hatások elemzésének és értékelésének módszereire és kritériumaira, valamint az alpesi térség takarékos és észszerű energiafelhasználását elősegítő egyedi technológiákra.

(2) A szerződő felek az energiapolitikai célkitűzések és intézkedések meghatározásának és ellenőrzésének folyamatában, valamint a népességnek, a térség gazdasági szereplőinek illetve a területi testületeknek nyújtott helyi szintű képzés és technikai segítségnyújtás során figyelembe veszik a kutatások legújabb eredményeit.

(3) A szerződő felek felügyelik a nemzeti szintű kutatások és rendszeres megfigyelés eredményeinek integrálását egy közös, állandó megfigyelési és tájékoztatási rendszerbe, valamint az eredményekhez való nyilvános hozzáférést a meglévő intézményi kereteken belül.

16. cikk

Képzés és tájékoztatás

(1) A szerződő felek elősegítik a szakmai alapképzést és továbbképzést illetve a közvélemény tájékoztatását minden, e jegyzőkönyv célkitűzéseihez, intézkedésihez és végrehajtásához kapcsolódó területen.

(2) Ezen túlmenően különösen ösztönzik az energiaszektorhoz kapcsolódó szakmai alapképzés, továbbképzés és technikai segítségnyújtás továbbfejlesztését, beleértve a környezet, a természet és az éghajlat védelmének aspektusait is.

IV. fejezet

Végrehajtás, ellenőrzés és értékelés

17. cikk

Végrehajtás

A szerződő felek vállalják, hogy felügyelik e jegyzőkönyv végrehajtását és a meglévő intézményi kereteken belül meghoznak minden megfelelő intézkedést ennek érdekében.

18. cikk

A kötelezettségek betartásának ellenőrzése

(1) A szerződő felek rendszeresen jelentést tesznek az állandó bizottságnak az e jegyzőkönyv értelmében hozott intézkedésekről. A jelentésnek ki kell térnie a meghozott intézkedések hatékonyságának kérdésére is. A jelentések időszakosságát az Alpesi konferencia határozza meg.

(2) Az állandó bizottság megvizsgálja e jelentéseket, hogy ellenőrizze, a szerződő felek eleget tettek-e az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek. A bizottság e célból kiegészítő információkat kérhet az érintett szerződő felektől, illetve más információforrásokat is igénybe vehet.

(3) Az állandó bizottság jelentést készít az Alpesi konferenciának arról, hogy a szerződő felek mennyiben tettek eleget az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek.

(4) Az Alpesi konferencia megismerkedik e jelentéssel. Amennyiben a kötelezettségek elmulasztását állapítja meg, a konferencia elfogadhat erre vonatkozó ajánlásokat.

19. cikk

A rendelkezések hatékonyságának értékelése

(1) A szerződő felek rendszeresen megvizsgálják és értékelik e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatékonyságát. Amennyiben a célkitűzések elérése érdekében szükségesnek mutatkozik, a szerződő felek előkészítik a jegyzőkönyv megfelelő módosításainak elfogadását.

(2) A rendelkezések értékelésében a meglévő intézményi kereteken belül a területi testületek is részt vesznek. A szerződő felek kikérhetik az érintett területeken működő nem kormányzati szervezetek véleményét is.

V. fejezet

Záró rendelkezések

20. cikk

Az Alpesi Egyezmény és a jegyzőkönyv kapcsolata

(1) Ez a jegyzőkönyv az Alpesi Egyezménynek az egyezmény 2. cikke és további vonatkozó cikkei szerinti jegyzőkönyve.

(2) E jegyzőkönyv szerződő felévé kizárólag olyanok válhatnak, akik az Alpesi Egyezménynek is szerződő felei. Az Alpesi Egyezmény felmondása egyúttal e jegyzőkönyv felmondását is jelenti.

(3) Az Alpesi konferencia e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben hozott döntései alkalmával kizárólag e jegyzőkönyv szerződő felei vehetnek részt a szavazásban.

21. cikk

Aláírás és megerősítés

(1) Ez a jegyzőkönyv 1998. október 16-án áll nyitva aláírásra az Alpesi Egyezményt aláíró államok és az Európai Közösség tagállamai előtt, 1998. november 16-ától pedig a letéteményes Osztrák Köztársaságban áll nyitva aláírásra.

(2) Ez a jegyzőkönyv a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát kifejező valamennyi szerződő félre vonatkozólag három hónappal azt követően lép hatályba, hogy három állam letétbe helyezte megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát.

(3) Minden olyan aláíró állam tekintetében, amely később fejezi ki a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát, a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép hatályba, hogy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot letétbe helyezték. A jegyzőkönyv valamely módosításának hatályba lépését követően a jegyzőkönyv minden újabb szerződő fele a módosított formájú jegyzőkönyv szerződő felévé válik.

22. cikk

Értesítések

A letéteményes értesíti valamennyi, a preambulumban említett államot és az Európai Közösséget e jegyzőkönyvvel kapcsolatosan:

a) minden aláírásról,

b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről,

c) a jegyzőkönyv hatálybalépésének bármilyen időpontjáról,

d) a szerződő vagy aláíró felek által tett bármely nyilatkozatról,

e) minden felmondásról szóló értesítésről és a felmondás hatálybalépésének időpontjáról.

A fentiek hiteléül az alulírott kellően meghatalmazott személyek aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Bledben, 1998. október 16-án, francia, német, olasz és szlovén nyelven, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles, melyekből egy eredeti példányt az Osztrák Állami Levéltárban helyeznek letétbe. A letéteményes minden egyes aláíró államnak eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

JEGYZŐKÖNYV AZ 1991-ES ALPESI EGYEZMÉNY

TURIZMUS TERÜLETÉN TÖRTÉNŐ ALKALMAZÁSÁRÓL

"TURIZMUS" JEGYZŐKÖNYV

Preambulum

A Németországi Szövetségi Köztársaság,

az Osztrák Köztársaság,

a Francia Köztársaság,

az Olasz Köztársaság,

a Liechtensteini Hercegség,

a Monacói Hercegség,

a Szlovén Köztársaság,

a Svájci Államszövetség

és az

Európai Közösség,

Megfelelve az Alpok védelméről szóló, 1991. november 7-i egyezményből (Alpesi Egyezmény) eredő feladatuknak, hogy átfogó politika keretében biztosítsák az alpesi térség védelmét és fenntartható fejlődését,

Alkalmazva az Alpesi Egyezmény 2. cikke (2) és (3) bekezdése szerint rájuk háruló általános kötelezettségeket,

Figyelembe véve a szerződő feleknek a gazdasági érdekek és az ökológiai követelmények összehangolására valamint a fenntartható fejlődés biztosítására irányuló akaratát,

Tudatában annak a ténynek, hogy az Alpok az ott élő népesség számára életük keretét és gazdasági környezetet jelent,

Meggyőződve arról, hogy az ott élő népességnek biztosítani kell a lehetőséget, hogy önmaga határozza meg szociális, kulturális és gazdasági fejlődésére irányuló programját és a meglévő intézményi kereteken belül részt vegyen annak végrehajtásában,

Figyelemmel arra, hogy a városi civilizáció fejlődése növekvő igényt ébreszt a mai emberben a turizmus és a változatos szabadidős tevékenység iránt,

Figyelemmel arra, hogy az Alpok változatos időtöltési lehetőségei, tájainak gazdagsága és ökológiai körülményeinek sokfélesége miatt Európa egyik legnagyobb idegenforgalmi és szabadidős tevékenységet befogadó térsége, valamint arra, hogy az Alpok jövőjének tétjéről a nemzeti kereteken túllépve kell gondolkodni,

Figyelemmel arra, hogy egyes szerződő felek népességének jelentős része az Alpokban él, valamint arra, hogy az alpesi turizmus közös érdekű kérdés, mivel hozzájárul az állandó népesség fenntartásához,

Figyelemmel arra, hogy a hegyvidéki turizmus fejlődésének kontextusát az egyre erősebben globalizálódó piaci verseny jellemzi, valamint arra, hogy a szektor jelentős mértékben hozzájárul az alpesi térség gazdasági teljesítményéhez,

Figyelemmel a turizmus és a környezetvédelem közötti összhang javulására utaló egyes újabb tendenciákra: az ügyfelek egyre növekvő igényére a vonzó és télen-nyáron épségben megóvott természetes környezet iránt, valamint számos helyi döntéshozó törekvésére, hogy a környezetvédelmi szempontok szerint javítsák a vendégfogadás kereteinek minőségét,

Figyelemmel arra, hogy az alpesi térségben minden egyes terület esetében fokozottan tekintetbe kell venni, illetve sajátosságaiknak megfelelően fel kell mérni a helyi ökoszisztémák alkalmazkodási képességét,

Tudatában annak, hogy az Alpokban a természeti és kulturális örökség és a táj a turizmus létfontosságú alapját képezik,

Tudatában annak, hogy az alpesi államokat jellemző természeti, kulturális, gazdasági és intézményi különbségek a különböző régiók autonóm fejlődését és eltérő turisztikai kínálatát eredményezték, amely a nemzetközi kínálat egysíkúvá válása helyett diverzifikált és egymást kiegészítő turisztikai tevékenységek forrásává válhat,

Tudatában annak, hogy a természeti örökség hasznosítására valamint a szolgáltatások minőségére épülő idegenforgalmi gazdálkodás fenntartható fejlődése elkerülhetetlen szükségszerűség, tekintettel az alpesi régiók többségének a turizmustól való függésére, valamint arra, hogy a turizmus e régiók népessége számára fontos túlélési esélyt jelent,

Tudatában annak, hogy a turistákat ösztönözni kell a természet megóvására, illetve segíteni kell őket az általuk látogatott régióban élő és dolgozó népesség jobb megértésében, valamint hogy az alpesi térségben meg kell teremteni az optimális feltételeket a természetnek a maga sokféleségében történő valódi felfedezéséhez,

Tudatában annak, hogy az idegenforgalmi struktúrák illetve működésük javítására irányuló intézkedéseknek az alpesi térség szintjén, összehangolt keretek között történő végrehajtása az idegenforgalmi szakmai szervezetek és a területi testületek feladata,

Azzal a szándékkal, hogy az alpesi térség fenntartható fejlődését a természetet tiszteletben tartó turizmus fejlesztése révén biztosítsák, mely egyúttal az ott élő népesség élet- és gazdasági körülményeinek is létfontosságú alapját képezi,

Meggyőződve arról, hogy bizonyos problémák csak országhatárokon átnyúló együttműködés keretében oldhatók meg és az alpesi térség országai részéről közös intézkedéseket igényelnek,

A következőkben állapodott meg:

I. fejezet

Általános rendelkezések

1. cikk

Célkitűzés

E jegyzőkönyv célja, hogy a meglévő intézményi kereteken belül, a természetet tiszteletben tartó turizmus ösztönzésével hozzájáruljon az alpesi térség fenntartható fejlődéséhez, olyan egyedi intézkedésekkel és ajánlásokkal, melyek a helyi népesség és a turisták érdekeit egyaránt figyelembe veszik.

2. cikk

Nemzetközi együttműködés

(1) A szerződő felek vállalják, hogy elhárítják az akadályokat az alpesi térség területi testületei közötti nemzetközi együttműködés elől, valamint hogy ösztönzik a közös problémák megfelelő területi szinten létrejövő együttműködés útján történő megoldását.

(2) A szerződő felek ösztönzik az érintett országok illetékes szervei közötti fokozott nemzetközi együttműködést. E cél érdekében a természettel összhangban lévő idegenforgalmi és szabadidős tevékenységek egyeztetése révén felügyelik a határon átnyúló turisztikai övezetek megfelelő hasznosítását.

(3) Amennyiben a területi testületek valamely kérdésben nem tudnak intézkedéseket hozni, mert az nemzeti vagy nemzetközi hatáskörbe tartozik, biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy hatékony módon képviselhessék a népesség érdekeit.

3. cikk

A célkitűzések figyelembe vétele az egyéb politikákban

A szerződő felek vállalják, hogy e jegyzőkönyv célkitűzéseit az alpesi régióra irányuló egyéb politikáikban, nevezetesen a területrendezési, a közlekedési, a mezőgazdasági, az erdőgazdálkodási és a természet- illetve környezetvédelmi szektorban, valamint az esetleges negatív vagy ellentétes hatások csökkentése érdekében a víz- és energiaellátásra irányuló politikájukban is tekintetbe veszik.

4. cikk

A területi testületek részvétele a döntéshozatalban

(1) Mindegyik szerződő fél vállalja, hogy a meglévő intézményi kereteken belül meghatározza az intézmények és a közvetlenül érintett területi testületek közötti egyeztetés és együttműködés leghatékonyabb szintjét, a közös felelősségvállalás elősegítése érdekében, a turizmussal kapcsolatos politika alkalmazása illetve az ehhez kapcsolódó intézkedések végrehajtása terén való együttműködés erősítésére és fejlesztésére törekedve.

(2) A közvetlenül érintett területi testületek hatásköreik tiszteletben tartásával és a meglévő intézményi kereteken belül részt vesznek e politikák és intézkedések előkészítésének és végrehajtásának minden egyes fázisában.

II. fejezet

Egyedi intézkedések

5. cikk

A turisztikai kínálat felügyelete

(1) A szerződő felek vállalják, hogy felügyelik az alpesi térségnek a természettel összhangban, a turizmus által biztosított, fenntartható idegenforgalmi fejlődését. E cél érdekében támogatnak minden olyan, a legmegfelelőbb szinten működő illetékes hatóságok által kezdeményezett irányadó elvet, fejlesztési programot és ágazati tervet, amely összhangban van e jegyzőkönyv célkitűzéseivel.

(2) Ezek az intézkedések lehetővé teszik a tervbe vett fejlesztések előnyeinek és hátrányainak értékelését és összehasonlítását, nevezetesen:

a) azok társadalmi-gazdasági következményeit a helyi népesség életére,

b) a talaj, a víz, a levegő, a természeti egyensúly illetve a táj megóvása szempontjából várható következményeket, figyelemmel a sajátos ökológiai adottságokra, a természeti erőforrásokra valamint az ökoszisztémák alkalmazkodási képességének határára,

c) azok következményeit az államháztartásra.

6. cikk

Az idegenforgalmi fejlődés irányai

(1) A szerződő felek a turizmus fejlesztése során tekintetbe veszik a természetvédelemmel és a táj megóvásával kapcsolatos aggodalmakat. Ennek érdekében vállalják, hogy minden tőlük telhetőt megtesznek a táj megóvása szempontjából kedvező és a környezetet nem károsító projektek elősegítése érdekében.

(2) A szerződő felek olyan fenntartható politikát folytatnak, amely erősíti a természettel összhangban az alpesi turizmus versenyképességét, és ez által jelentős mértékben hozzájárul az alpesi térség társadalmi-gazdasági fejlődéséhez. Ennek keretében előmozdítják az innovációt és a kínálat bővítését támogató intézkedéseket.

(3) A szerződő felek felügyelik, hogy az erőteljes idegenforgalmi nyomás alatt álló régiókban fokozottan érvényesüljön a turizmus intenzív illetve extenzív formái közötti egyensúlyra irányuló törekvés.

(4) Amennyiben ösztönző intézkedésekre kerül sor, az alábbi szempontokra kell tekintettel lenni:

a) az intenzív turizmus esetében: a meglévő idegenforgalmi struktúrák és létesítmények hozzáigazítása az ökológiai követelményekhez, valamint új, e jegyzőkönyv célkitűzéseivel összhangban lévő struktúrák kialakítása,

b) az extenzív turizmus esetében: a természettel összhangban lévő és a környezetet tiszteletben tartó idegenforgalmi kínálat fenntartása vagy fejlesztése, valamint az idegenforgalmi befogadó régiók természeti és kulturális örökségének valorizálása.

7. cikk

Minőségjavító törekvés

(1) A szerződő felek olyan politikát folytatnak, amely az alpesi régió egészében elősegíti az idegenforgalmi kínálat minőségének állandó és rendszeres javítását, különös tekintettel az ökológiai követelményekre.

(2) A szerződő felek előmozdítják a tapasztalatcserét és a minőségi javulást célzó közös cselekvési programokat, nevezetesen:

a) a létesítmények beillesztését a tájba és a természetes környezetbe,

b) a városfejlesztést és az építészetet (az új építményeket és a falvak rehabilitációját),

c) az idegenforgalmi szálláshelyeket és az idegenforgalmi szolgáltatásokat,

d) az alpesi térség idegenforgalmi termékeinek bővítését, a különféle területek kulturális tevékenységének értéknövelő hatása révén.

8. cikk

A turisztikai forgalom szabályozása

A szerződő felek előmozdítják a turisztikai forgalom szabályozását, különösen a védett térségekben, a helyszínek tartós megóvása érdekében, a vendégforgalom eloszlásának és fogadásának megszervezése révén.

9. cikk

A fejlődés természetes határai

A szerződő felek felügyelik, hogy az idegenforgalmi fejlődés igazodjon a környezet sajátosságaihoz és az érintett település vagy régió rendelkezésre álló forrásaihoz. Az olyan projektek esetében, amelyek várhatóan különlegesen hatást fejtenek ki a környezetre, a meglévő intézményi kereteken belül el kell végezni az előzetes hatásértékelést, amelyet figyelembe kell venni a későbbi döntések során.

10. cikk

Nyugalmi területek

A szerződő felek vállalják, hogy saját szabályozási rendszereiknek megfelelően és az ökológiai kritériumok alapján kijelölik azokat a nyugalmi területeket, ahol le kell mondani minden idegenforgalmi célzatú területrendezésről.

11. cikk

Szálláshely-politika

A szerződő felek olyan szálláshely-politikát alakítanak ki, amely figyelembe veszi a rendelkezésre álló területek szűkösségét, előmozdítva a fizetővendég-szolgáltatást, a meglévő épületek rehabilitálását és kihasználását valamint a meglévő szálláshelyek korszerűsítését és minőségének javítását.

12. cikk

Sífelvonók

(1) A szerződő felek megállapodnak abban, hogy a sífelvonók engedélyezéséhez kapcsolódó nemzeti szintű eljárás keretében olyan politikát alakítanak ki, amely a gazdasági és biztonsági követelményeken túl az ökológiai és tájvédelmi követelményeknek is megfelel.

(2) A sífelvonók működtetésére vonatkozó új engedélyek kibocsátásának illetve koncessziók engedélyezésének feltételévé kell tenni a használaton kívüli sífelvonók leszerelését, illetve elszállítását, valamint a használaton kívüli felületek természeti környezetének elsősorban helyi eredetű növényfajok telepítése által történő helyreállítását.

13. cikk

Turisztikai gépjárműforgalom és tömegközlekedés

(1) A szerződő felek előmozdítják a turisztikai övezeteken belüli gépjárműforgalom csökkentését célzó intézkedéseket.

(2) Ezen túlmenően ösztönzik mindazokat a magán- vagy közkezdeményezéseket, amelyek célja a turisztikai övezetek és központok tömegközlekedési eszközök általi megközelíthetőségének javítása illetve a tömegközlekedési eszközök használatának ösztönzése.

14. cikk

Egyedi területkezelési technikák

1- Sípályák.

(1) A szerződő felek felügyelik, hogy a sípályák kialakítása, karbantartása és üzemeltetése a lehető legnagyobb mértékben igazodjon a tájhoz, tekintetbe véve a természeti egyensúlyt és a biotópok érzékenységét is.

(2) A lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell a területek átalakítását, valamint amennyiben a természeti körülmények lehetővé teszik, gondoskodni kell az átalakított területek növényzetének elsősorban helyi eredetű növényfajok segítségével történő helyreállításáról.

2- Műhó előállítása.

A nemzeti jogszabályok az egyes területekre jellemző hideg időszakok alatt engedélyezhetik a műhó előállítását, nevezetesen az erőteljes használatnak kitett területek biztonsága érdekében, ha az érintett terület hidrológiai, éghajlati és ökológiai körülményei azt megengedik.

15. cikk

Sportolási szokások

(1) A szerződő felek vállalják, hogy meghatározzák a szabadtéri sportolási szokások szabályozására irányuló politikájukat, különösen a védett övezetek tekintetében, a sportolás környezetre káros hatásainak elkerülése érdekében. Ez a szabályozás szükség esetén egyes sportolási szokások betiltásához is vezethet.

(2) A szerződő felek vállalják, hogy maximális mértékben korlátozzák, és szükség esetén megtiltják a motorizált sportok művelését az illetékes hatóságok által e célra kijelölt övezeteken kívül.

16. cikk

Légi járművek leszállása

A szerződő felek vállalják, hogy maximális mértékben korlátozzák, és szükség esetén megtiltják a légi járművek repülőtereken kívül, sportolási célokból történő leszállását.

17. cikk

A gazdaságilag gyenge régiók és közösségek fejlődése

A szerződő felek számára javasolt, hogy tanulmányozzák a gazdaságilag gyenge régiók és közösségek kiegyensúlyozott fejlődését elősegítő, megfelelő területi szintű megoldások lehetőségét.

18. cikk

A szünidő elosztása

(1) A szerződő felek törekednek a befogadó régiókra irányuló turisztikai kereslet térben és időben való optimális elosztására.

(2) E cél érdekében helyénvaló támogatni az államok közötti együttműködést a munkaszüneti időszakok elosztásával valamint a turisztikai szezon meghosszabbításával kapcsolatosan.

19. cikk

Az innováció ösztönzése

A szerződő felek számára javasolt, hogy fejlesszék az e jegyzőkönyv iránymutatásainak megvalósítására alkalmas ösztönző eszközöket; e cél érdekében tanulmányozni kell egy alpesi innovációs díj lehetőségét, mely az e jegyzőkönyv célkitűzéseivel összhangban lévő innovatív turisztikai létesítményeket és termékeket jutalmazná.

20. cikk

A turizmus, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a kézműipar közötti együttműködés

A szerződő felek támogatják a turizmus, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás és a kézműipar közötti együttműködést. E célból különösen elősegítik a fenntartható fejlődés irányába mutató, munkahelyteremtő tevékenységek kombinált fejlesztését.

21. cikk

Kiegészítő intézkedések

A szerződő felek a fenntartható turizmus érdekében további, az e jegyzőkönyv keretében tervezett intézkedéseket kiegészítő intézkedéseket hozhatnak.

III. fejezet

Kutatás, képzés és tájékoztatás

22. cikk

Kutatás és megfigyelés

(1) A szerződő felek ösztönzik, és szorosan együttműködve összehangolják mindazon kutatási és rendszeres megfigyelési tevékenységeket, melyek a turizmus és az alpesi környezet kölcsönhatásainak jobb megismerése és a fejlődései távlatok elemzése szempontjából hasznosnak bizonyulnak.

(2) A szerződő felek felügyelik a nemzeti szintű kutatások és rendszeres megfigyelés eredményeinek integrálását egy közös, állandó megfigyelési és tájékoztatási rendszerbe valamint az eredményekhez való nyilvános hozzáférést a meglévő intézményi kereteken belül.

(3) A szerződő felek vállalják, hogy információkat cserélnek kölcsönös tapasztalataikról, melyek e jegyzőkönyv intézkedéseinek és ajánlásainak végrehajtása szempontjából hasznosnak ígérkeznek, valamint összegyűjtik a turizmus minőségi fejlesztésére vonatkozó adatokat.

23. cikk

Képzés és tájékoztatás

(1) A szerződő felek elősegítik a szakmai alapképzést és továbbképzést, illetve a közvélemény tájékoztatását minden, e jegyzőkönyv célkitűzéseihez, intézkedésihez és végrehajtásához kapcsolódó területen.

(2) A szerződő felek számára ajánlott, hogy a turizmushoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó mesterségek szakmai képzése keretében bevezessék a természetes környezetre és a környezetvédelemre vonatkozó ismeretek oktatását is. Ez az intézkedés a turizmus és a környezetvédelem területeit egyesítő új képzési formákat eredményezhet. Például:

- „természetvédelmi oktató”,

- „üdülőhelyi minőségfelelős”,

- „idegenforgalmi asszisztens fogyatékkal élő személyeknek”.

IV. fejezet

Végrehajtás, ellenőrzés és értékelés

24. cikk

Végrehajtás

A szerződő felek vállalják, hogy felügyelik e jegyzőkönyv végrehajtását és a meglévő intézményi kereteken belül meghoznak minden megfelelő intézkedést ennek érdekében.

25. cikk

A kötelezettségek betartásának ellenőrzése

(1) A szerződő felek rendszeresen jelentést tesznek az állandó bizottságnak az e jegyzőkönyv értelmében hozott intézkedésekről. A jelentésnek ki kell térnie a meghozott intézkedések hatékonyságának kérdésére is. A jelentések időszakosságát az Alpesi konferencia határozza meg.

(2) Az állandó bizottság megvizsgálja e jelentéseket, hogy ellenőrizze, a szerződő felek eleget tettek-e az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek. A bizottság e célból kiegészítő információkat kérhet az érintett szerződő felektől illetve más információforrásokat is igénybe vehet.

(3) Az állandó bizottság jelentést készít az Alpesi konferenciának arról, hogy a szerződő felek mennyiben tettek eleget az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeiknek.

(4) Az Alpesi konferencia megismerkedik e jelentéssel. Amennyiben a kötelezettségek elmulasztását állapítja meg, a konferencia elfogadhat erre vonatkozó ajánlásokat.

26. cikk

A rendelkezések hatékonyságának ellenőrzése

(1) A szerződő felek rendszeresen megvizsgálják és értékelik e jegyzőkönyv rendelkezéseinek hatékonyságát. Amennyiben a célkitűzések elérése érdekében szükségesnek mutatkozik, a szerződő felek előkészítik a jegyzőkönyv megfelelő módosításainak elfogadását.

(2) A rendelkezések értékelésében a meglévő intézményi kereteken belül a területi testületek is részt vesznek. A szerződő felek kikérhetik az érintett területeken működő nem kormányzati szervezetek véleményét is.

V. fejezet

Záró rendelkezések

27. cikk

Az Alpesi Egyezmény és a jegyzőkönyv kapcsolata

(1) Ez a jegyzőkönyv az Alpesi Egyezménynek az egyezmény 2. cikke és további vonatkozó cikkei szerinti jegyzőkönyve.

(2) E jegyzőkönyv szerződő felévé kizárólag olyanok válhatnak, akik az Alpesi Egyezménynek is szerződő felei. Az Alpesi Egyezmény felmondása egyúttal e jegyzőkönyv felmondását is jelenti.

(3) Az Alpesi konferencia e jegyzőkönyvhöz kapcsolódó kérdésekben hozott döntései alkalmával kizárólag e jegyzőkönyv szerződő felei vehetnek részt a szavazásban.

28. cikk

Aláírás és megerősítés

(1) Ez a jegyzőkönyv 1998. október 16-án áll nyitva aláírásra az Alpesi Egyezményt aláíró államok és az Európai Közösség tagállamai előtt, 1998. november 16-tól pedig a letéteményes Osztrák Köztársaságban áll nyitva aláírásra.

(2) Ez a jegyzőkönyv a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát kifejező valamennyi szerződő félre vonatkozólag három hónappal azt követően lép hatályba, hogy három állam letétbe helyezte megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratát.

(3) Minden olyan aláíró állam tekintetében, amely később fejezi ki a jegyzőkönyvhöz való csatlakozás szándékát, a jegyzőkönyv három hónappal azt követően lép hatályba, hogy a megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okiratot letétbe helyezték. A jegyzőkönyv valamely módosításának hatályba lépését követően a jegyzőkönyv minden újabb szerződő fele a módosított formájú jegyzőkönyv szerződő felévé válik.

29. cikk

Értesítések

A letéteményes értesíti valamennyi, a preambulumban említett államot és az Európai Közösséget e jegyzőkönyvvel kapcsolatosan:

a) minden aláírásról,

b) minden megerősítő, elfogadó vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezéséről,

c) a jegyzőkönyv hatálybalépésének bármilyen időpontjáról,

d) a szerződő vagy aláíró felek által tett bármely nyilatkozatról,

e) minden felmondásról szóló értesítésről és a felmondás hatálybalépésének időpontjáról.

A fentiek hiteléül az alulírott kellően meghatalmazott személyek aláírták ezt a jegyzőkönyvet.

Kelt Bledben, 1998. október 16-án, francia, német, olasz és szlovén nyelven, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles, melyekből egy eredeti példányt az Osztrák Állami Levéltárban helyeznek letétbe. A letéteményes minden egyes aláíró államnak eljuttat egy-egy hitelesített másolatot.

II. MELLÉKLET

Az Európai Közösség megerősíti a jegyzőkönyvekkel kapcsolatos nyilatkozatait és fenntartását, amelyeket már az aláíráskor megtett.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TETT NYILATKOZATOK

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TETT NYILATKOZAT AZ ALPESI EGYEZMÉNY TALAJVÉDELEMRőL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYVE 12. CIKKÉNEK (3) BEKEZDÉSÉRőL

Az Európai Közösség hangsúlyozni kívánja, hogy a Talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 12. cikkének (3) bekezdését a meglévő EK-jogszabályokkal összhangban, különösen a szennyvíziszap mezőgazdasági felhasználása során a környezet és különösen a talaj védelméről szóló, 1986. június 12-i 86/278/EGK tanácsi irányelvvel[21] összhangban kell értelmezni. Az Európai Közösség véleménye szerint a szennyvíziszapnak mezőgazdasági szempontból értékes tulajdonságai vannak, és az felhasználható a mezőgazdaságban, feltéve hogy erre a megfelelő módon kerül sor. A szennyvíziszapot olyan esetekben lehet felhasználni, amikor az jó hatással van a talaj minőségére és a növények tápanyagigényére. A szennyvíziszap használata nem veszélyeztetheti a talaj és a mezőgazdasági termékek minőségét, ahogy az az említett irányelv (7) preambulumbekezdésében szerepel, illetve nem gyakorolhat káros hatást az emberre (az emberi egészséget érintő közvetlen vagy közvetett következmények), az állatokra, a növényekre és a környezetre, ahogy az az említett irányelv (5) preambulumbekezdésében és 1. cikkében szerepel.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TETT NYILATKOZAT AZ ALPESI EGYEZMÉNY TALAJVÉDELEMRőL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYVE 17. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSÉRőL

A talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 17. cikkének (2) bekezdését az EK-jogszabályokkal összhangban, valamint úgy kell értelmezni, hogy az biztosítsa, hogy a hulladék és a maradványanyagok előkezelésére, kezelésére és ártalmatlanítására vonatkozóan hulladékgazdálkodási terveket készítsenek és hajtsanak végre annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a talajszennyezés, valamint hogy ne csak a környezettel, hanem az emberi egészséggel való összeegyeztethetőség is biztosított legyen.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG NEVÉBEN TETT NYILATKOZAT AZ ALPESI EGYEZMÉNY TALAJVÉDELEMRőL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYVE 19. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSÉRőL ÉS 21. CIKKÉNEK (2) BEKEZDÉSÉRőL

A talajvédelemről szóló jegyzőkönyv 19. cikke (2) bekezdésével és 21. cikke (2) bekezdésével kapcsolatban a közös megfigyelő rendszernek adott esetben összeegyeztethetőnek kell lennie a Föld-megfigyelő Rendszerek Globális Rendszerével (GEOSS) és figyelembe kell vennie – a tagállamok által, a megfigyelésről, adatgyűjtésről és metaadatokról szóló EK-jogszabályok szerint létrehozott – adatbázist.

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG FENNTARTÁSA

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉG FENNTARTÁSA AZ ALPESI EGYEZMÉNY ENERGIÁRÓL SZÓLÓ JEGYZőKÖNYVÉNEK 9. CIKKÉVEL KAPCSOLATBAN

Az Energiáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke az atomenergiát érintő kérdésekkel foglalkozik. Az EK vonatkozásában a 9. cikkben említett követelményekről az Atomenergia-közösséget (Euratom) létrehozó szerződés rendelkezik. Az Alpesi Egyezményt ratifikáló határozat nem az Euratom-Szerződésen, hanem kizárólag az EK-Szerződésen alapult. A jegyzőkönyv ratifikálását jóváhagyó határozat jogalapja ugyanaz lesz. Következésképpen az Európai Közösséget nem kötelezi az Energiáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke, amennyiben a jegyzőkönyv a Közösséget illetően hatályba lép.

[1] HL L 242., 2002.9.10., 1. o. kk.

[2] HL L 061., 1996.3.12., 31. o. kk.

[3] HL L 337., 2005.12.22., 27. o. k.

[4] COM(2002)179 „Egy tematikus talajvédelmi stratégia felé”.

[5] HL C 87E., 2004.4.7., 395. o. kk.

[6] „Környezetvédelmi” Tanács 2002. június 25.

[7] HL L 181., 1986.7.4., 6. o. kk.

[8] HL L 242., 2002.9.10., 1. o. kk.

[9] COM(97)599 végleges „Közösségi stratégiáról és cselekvési tervről szóló fehér könyv”; COM(02)321 végleges, végleges könyv „Az energiaellátás biztonságára irányuló európai stratégia felé” című zöld könyvről, HL L 283., 2001.10.27., 33. o. kk. 2001/77/EK irányelv a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról; HL L 1., 2003.1.4., 65. o. kk., 2002/91/EK irányelv az épületek energiateljesítményéről; HL L 176., 2003.7.15., 29. o. kk., 1230/2003/EK határozat az energia területére vonatkozó, „Intelligens energia – Európa” (2003-2006) többéves cselekvési program elfogadásáról.

[10] SEC(2004)24.

[11] COM(2003) 716.

[12] HL L 061., 1996.3.12., 31. o. kk.

[13] HL L 337., 2005.12.22., 27. o. k.

[14] HL C […], […], […]. o.

[15] HL C […], […], […]. o.

[16] HL L 061., 1996.3.12., 31. o. kk.

[17] HL L 337., 2005.12.22., 27. o. k.

[18] HL L 242., 2002.9.10., 1. o. kk.

[19] COM(97)599 végleges „Közösségi stratégiáról és cselekvési tervről szóló fehér könyv”; COM(02)321 végleges, végleges könyv „Az energiaellátás biztonságára irányuló európai stratégia felé” című zöld könyvről, HL L 283., 2001.10.27., 33. o. kk. 2001/77/EK irányelv a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról; HL L 1., 2003.1.4., 65. o. kk., 2002/91/EK irányelv az épületek energiateljesítményéről; HL L 176., 2003.7.15., 29. o. kk., 1230/2003/EK határozat az energia területére vonatkozó, „Intelligens energia – Európa” (2003-2006) többéves cselekvési program elfogadásáról.

[20] HL L 176., 2003.7.15., 11. o. kk. Az Európai Parlament és a Tanács 1229/2003/EK határozata (2003. június 26.) a transzeurópai energiahálózatokra vonatkozó iránymutatások megállapításáról és az 1254/96/EK határozat hatályon kívül helyezéséről.

[21] HL L 181., 1986.7.4., 6. o. kk.