6.3.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 51/35

(1)

A kíséret nélküli külföldi kiskorúak a Tanács 1997. június 26-i állásfoglalása szerint olyan harmadik országbeli állampolgárok, akik még nem töltötték be tizennyolcadik életévüket és a jog vagy a szokásjog alapján értük felelős felnőtt kísérő nélkül lépnek be egy tagállam területére, amíg egy ilyen személy nem veszi őket pártfogásába.

(2)

Az Európai Unió, a partnerországok, a helyi önkormányzatok és a régiók számára elsőrangú cél kell, hogy legyen a kiskorúak, a kíséret nélküli külföldi kiskorúak és a fiatalkorú menedékkérők mint különösen veszélyeztetett és társadalmi kirekesztődéssel fenyegetett csoport védelme.

(3)

Az olyan embercsoportok esetében, akik a partnerországok területére való engedély nélküli beutazásuk objektív körülményei miatt különösen veszélyeztettek, mint például emberkereskedelem áldozatai, menedékkérők és kíséret nélküli kiskorú migránsok, a migráció igazgatása a legszélesebb értelemben vett jogszerűtlen bevándorlás megakadályozására szolgáló általános intézkedések részét képezi.

(4)

Ezek a különleges migrációs áramlások jogilag szürke zónát jelentenek az engedély nélküli beutazás és az ahhoz kapcsolódó tartózkodás között, amely a kiskorúaknak a nemzetközi jog és a tagállamok jogrendje által biztosított védelme alapján legális.

(5)

Jelenleg alig léteznek megfelelő adatok EU-szinten, mivel a nemzeti hatóságok a kíséret nélküli kiskorú külföldieket különböző csoportokhoz sorolják; egyes országokban statisztikailag a menedékkérőkhöz számítják őket, máshol a gazdasági migránsokhoz vagy a magukra hagyott kiskorúakhoz.

(6)

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) világszerte 25 millióra becsüli a menekültek számát, 50 %-uk gyermek. A legutóbbi becslések szerint 2–3 %-uk kíséret nélküli kiskorú harmadik országbeli állampolgár.

(7)

Az UNICEF a kül- és belföldön emberkereskedelem áldozatává vált kiskorúak évente kb. 1,2 milliós számából indul ki (az UNICEF „Stop the traffic” című jelentése, 2003. július). A „Separated Children in Europe Programme” – az „International Save the Children Alliance” és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának közös kezdeményezése – becslése szerint Európában jelenleg legalább 100 000 kíséret nélküli kiskorú van. Olaszországban a kiskorú külföldiek védelmével foglalkozó nemzeti hatóság (Comitato Minori Stranieri) évente körülbelül 8 000 kíséret nélküli külföldi kiskorú tartózkodásáról szerez adatokat – az utóbbi években növekvő tendenciával. Spanyolországban a hatóságok évente 3 000–4 000 kíséret nélküli kiskorú külföldiről szereznek tudomást, míg Franciaországban, Hollandiában és Belgiumban 5 000–6 000 kiskorúról tudnak. A kíséret nélküli kiskorú külföldiek száma minden bizonnyal sokkal magasabb ennél, gondoljunk csak a beutazás illegális voltára és arra, milyen nehéz a jogszerűtlen beutazás után az adott ország területén való tartózkodást is nyilvántartani.

(8)

A kíséret nélküli kiskorú külföldiek elsősorban a Maghreb-országokból, közülük főként Marokkóból, Afrika Szaharától délre eső területeiről (Szenegál, Mali, Guinea, Kamerun stb.), az ázsiai országokból – főként Afganisztánból – és kelet-európai országokból – főként Romániából, Moldovából, Albániából és az egykori jugoszláv tagköztársaságokból – érkeznek.

(9)

A gondozás nehéz feladata gyakran teljes egészében a településekre és a régiókra marad; ezek azonban csak szükségmegoldásokat kínálhatnak, mivel nem áll rendelkezésükre politikai hivatkozási keret, nincs megfelelő hatáskörük a probléma helyi kezeléséhez, nincs jogi kapacitásuk a családegyesítéssel, illetve támogatott hazatelepüléssel kapcsolatos határozatok elfogadására és nincsenek cselekvési terveik. Ez az intézkedések hatékonyságának és célszerűségének rovására megy; ugyanakkor pedig jelentős eszközöket használnak fel e téren,

1.1

fontosnak tartja, hogy a migrációs áramlásokat az EU-ban a szubszidiaritási elv, valamint az egyének és főként a veszélyeztetett csoportok jogainak figyelembevételével és biztosításával koordinált módon és eredményesen kezeljék és igazgassák, nemcsak azért, mert így felléphetnek a rasszizmus, az idegengyűlölet és a nem megfelelő biztonság más okai ellen, hanem azért is, mert mindez szükséges előfeltétele a lisszaboni stratégia növekedési céljai elérésének és a belső piac megvalósításának;

1.2

megállapítja, hogy a kíséret nélküli kiskorú külföldiek esetében tervezett, koherens intézkedésekre tekintettel a legfőbb célok, hogy:

1.3

úgy határozott, hogy ebben az összefüggésben saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a kísérő nélküli kiskorúak helyzetéről a migrációs folyamatban, hogy így tegye világossá, milyen jelentőséggel rendelkezik ez a csoport a migrációs folyamatok igazgatása során az érintettek különleges védelmi igénye miatt, valamint amiatt, hogy a gyermekek kizsákmányolását és a gyermekmunkát ösztönző tevékenységek révén a védelmi rendszerrel való visszaélésre használják fel őket;

1.4

utal arra, hogy a probléma különleges jellemzői miatt, valamint amiatt, hogy sürgősen szükséges és nagy jelentőségű, hogy a partnerországok közösen kezeljék ezt a témát, a folyamat objektív megvizsgálásához döntő tényező a kiskorúak gondozásáért felelős helyi önkormányzatok és régiók aktív és folyamatos bevonása;

1.5

meg van győződve arról, hogy a migrációs áramlások kezelésével kapcsolatos koncepcióban minőségi javulásra van szükség a jogszerűtlen bevándorlásra vonatkozóan, amelynek során el kell ismerni a határőrség intézkedései és – tágabb értelemben – a tagállamok belügyminisztériumai közötti együttműködés jelentőségét. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy ugyanilyen fontos a területek civil társadalmi és szociális ellenőrzése is, enélkül ugyanis bármely, a jelenség leküzdésére irányuló, illetve integrációs intézkedés hatástalan maradna és az EU nem lenne képes teljes mértékben kezelni a problémát, amint azt az Európai Bizottság már több ízben követelte, Intézkedéseket kell kidolgozni, hogy megakadályozzuk a kiskorúakat a származási ország elhagyásában, illetve elősegítsük támogatott hazatelepülésüket. Ehhez olyan védelmi rendszer kialakítására van szükség az érintett országokban, amely elősegíti az ott élő kiskorúak védelmét szolgáló intézkedések végrehajtását;

1.6

megállapítja, hogy az Európai Bizottság nem szentel elegendő figyelmet a kíséret nélküli kiskorú külföldiek helyzetének; reméli, hogy az Európai Bizottság által javasolt gyermekjogi stratégia (COM(2006) 367 final) ténylegesen foglalkozik majd ezzel a kérdéssel;

1.7

felhívja a figyelmet arra, hogy a migrációs jelenséggel közép- és hosszú távon csak a bevándorlók származási országának fenntartható fejlődésére irányuló együttműködési politika révén lehet megbirkózni, amely a polgároknak, különösen a fiataloknak hazájukban is megfelelő esélyeket kínál;

1.8

üdvözli a bizottsági közlemény (COM(2005) 389 final) érdekes megközelítését, amely a származási országot a migráció irányításában részt vevő partnernek tekinti; ennek érdekében fontos az érintett országokkal olyan megállapodásokat kötni, amelyek közvetlen kapcsolatot hoznak létre a migráció és az adott országok szükséges fejlődése között;

1.9

megállapítja, hogy gyakran a helyi és regionális hatóságokra hárul a kíséret nélküli kiskorú külföldiek fogadása és gondozása, valamint ők felelősek elhelyezésükért, a szociális segélyekért, egészségügyi szolgáltatásokért és képzésükért, valamint szükség esetén elő kell segíteniük munkaerő-piaci integrációjukat – mindez jelentős adminisztrációs tevékenységgel és az ennek megfelelő pénzügyi teherrel jár;

1.10

elvárja, hogy az Európai Integrációs Alap kezelése során vegyék figyelembe a regionális és helyi hatóságok különleges szükségleteit, és támogassák közreműködésüket a nemzeti programok, illetve a megfelelő operatív intézkedések kidolgozásában;

1.11

utal a migrációs áramlások méretére, az önkormányzatok számára jelentett következményekre – az önkormányzatoknak válaszolniuk kell a speciális igényekre és különleges szolgáltatásokkal kell biztosítaniuk az ellátást –, valamint az ilyen folyamatok tendenciózus növekedésére az utóbbi években; emiatt úgy tűnik, hogy az e területeken jelentkező problémák hatékony leküzdésére való tekintettel ésszerű teljes mértékben bevonni a helyi önkormányzatokat és a régiókat; valamint az is szükséges, hogy a nemzeti hatóságok aktívabb politikát folytassanak, megkönnyítve a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködést, főként a veszélyeztetett csoportok tekintetében;

1.12

hangsúlyozza, hogy a vélemény kidolgozása céljából végzett előkészítő munkák a kevés rendelkezésre álló adat ellenére is nyilvánvalóvá teszik, milyen figyelemreméltó munkát végeznek minden egyes tagállam felelős közigazgatási szervei e téren, és elismeri az illetékes tisztviselők magas szintű kompetenciáját és kötelességtudatát, valamint a nem kormányzati szervezetek és a kiskorúak védelme terén tevékenykedő szervezetek elengedhetetlen hozzájárulását és segítségét, mivel e szervezetek évek óta dolgoznak a leginkább védelemre szoruló csoportok – köztük a fiatalkorú menedékkérők és az emberkereskedelem áldozatai – érdekében;

1.13

sajnálja, hogy a kíséret nélküli külföldi kiskorúak védelmének terén nincsenek minden tagállamban egységes eljárások és struktúrák, és felkéri a tagállamokat, hogy lehetőség szerint egységesen hajtsák végre a már létező uniós szabályozást. Aggodalomra ad okot továbbá, hogy koordinálatlan intézkedésekhez kell visszanyúlni, amelyekhez gyakran a különböző közigazgatási szintek hatásköreinek ütközése társul, valamint azzal a nagy veszéllyel, hogy a kiskorúak kezelésében az egyes tagállamok közötti összehasonlításban, főként azonban ugyanabban a tagállamban, tényleges és jelentős megkülönböztetésekre kerül sor;

1.14

már most utal arra, hogy a kísérő nélküli kiskorúak problémája elsősorban a származási térségükkel határos régiókat és a több munkalehetőséget kínáló, gazdaságilag fejlettebb településeket, illetve régiókat érinti, és ezért fennáll annak a veszélye, hogy nem hárul kellő figyelem a sűrűn lakott települések és régiók nehézségeire, ami közvetlenül kihat a fiatalkorúak hatékony védelmére szolgáló lehetőségekre; hasonlóképp, a kisebb és közepes méretű helyi és regionális önkormányzatoknál kevés forrás áll rendelkezésre, ami korlátozza cselekvési képességüket;

1.15

kifejezett csalódottságának ad hangot amiatt, hogy az Európai Bizottság legutóbbi javaslataiban – COM(2005) 389 final, COM(2005) 390 final és COM(2005) 391 final – enyhe megfogalmazásokat alkalmaz; a javaslatok megemlítik a kíséret nélküli kiskorú külföldiek és az emberkereskedelem áldozatainak kényszerű visszatérését is, anélkül, hogy kifejezetten és kötelező érvénnyel utalnának az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény, illetve a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezmény megfelelő cikkeire;

1.16

elengedhetetlennek tartja, hogy különlegesen képzett személyzettel rendelkező regionális és helyi szerveket hozzanak létre, hogy eleget lehessen tenni olyan, a diszkrimináció és a szociális kirekesztés által fenyegetett csoportok igényeinek, mint a kíséret nélküli kiskorú külföldiek, a menedékkérők, az emberkereskedelem áldozatai, valamint azt, hogy ellenőrzéseket foganatosítsanak a gyermekek védelmét szolgáló rendszerek alapját képező jogokkal és jogszabályokkal való esetleges visszaélések megakadályozása érdekében, és ezért a következőket javasolja:

2.1.1

elégtelennek tartja a kíséret nélküli kiskorú menedékkérőkkel kapcsolatos jogszabályokat európai szinten és egyes tagállamokban, ezért intézkedéseket követel a következő hiányosságok megszüntetésére:

2.1.2

a párbeszéd sürgős megkezdését követeli a Tanáccsal, az Európai Bizottsággal és az Európai Parlamenttel a kíséret nélküli kiskorú külföldiekkel kapcsolatos koncepció témájában. Ennek során mikroperspektívából kell kiindulni, amely világossá teszi, milyen nehéz a helyzet helyi szinten, milyen konkrét hozzájárulást tehetnek a helyi önkormányzatok és a régiók, valamint hogy európai szintű becslések szükségesek. Ezért a Régiók Bizottsága a probléma jobb kezelését célzó konkrét intézkedésekre is tesz javaslatokat;

2.1.3

amellett foglal állást, hogy európai szinten induljon vita a kíséret nélküli kiskorú külföldiek rendkívül komoly problémájáról, és a vitában különös jelentősége legyen a származási közösség és a szülői ház szerepének és körülményeinek;

2.1.4

reméli, hogy a kíséret nélküli kiskorú külföldiekkel kapcsolatos minden új jogalkotói, politikai és programtervező intézkedés – még a migrációs áramlások igazgatásának keretében tett intézkedések is – már a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményen és főként az egyezmény 3. cikkén, az Európai Unió alkotmányáról szóló szerződésben foglalt alapelveken, valamint az emberi jogokról és alapjogokról szóló európai egyezményen, valamint a többi, a kísérő nélküli kiskorúakra vonatkozó kulcsfontosságú nemzetközi megállapodásokon alapul, és alapvetően mindig a kiskorú jólétére irányul. Mindent meg kell tenni azért, hogy a kiskorúak családi és kulturális szempontból ne veszítsék el gyökereiket, illetve a lehető legnagyobb védelemben részesüljenek, ha meggyőződésük miatt vagy vallási okokból el kell hagyniuk hazájukat.

2.2.1

a fejlődési folyamattal kapcsolatban a problémák nagyobb mértékű tudatosítását követeli; úgy véli, hogy bizonyos újabb keletű jogszabályokban már nem kötelező jelleggel utalnak a kiskorúak jogainak szükséges védelmére. Mivel számos tagállamban nem létezik nemzeti szinten egységes eljárás, a probléma irányításának és kezelésének, valamint az ehhez kapcsolódó pénzügyi teher viselésének feladatát kötelezően a helyi és regionális önkormányzatoknak kell elvállalniuk;

2.2.2

azt a nézetet képviseli, hogy európai szinten sürgősen ki kell dolgozni egy következetes, közös koncepciót a kíséret nélküli kiskorú külföldiekről mint migrációs jelenségről. E koncepciónak számot kell vetnie a kiskorúak és védelmük rendkívül kényes problémájával, a származási közösség és a szülői ház szerepének szükséges kérdésével, illetve ebből következően a regionális és helyi önkormányzatok szerepével, amelyekre a befogadás és a szociális gondoskodás feladata hárul;

2.2.3

ezenkívül azt követeli, hogy a kíséret nélküli kiskorú külföldiekkel kapcsolatban szenteljenek figyelmet a fiatalkorúak bírósági eljárásainak a megkülönböztetések és a szociális kirekesztés veszélye miatt. Ennek során figyelembe kell venni a szóban forgó kiskorúak hozzátartozóikhoz történő visszavezetésének lehetőségét is;

2.3.1

üdvözli, hogy az EU szintjén egyre több intézkedés születik a migrációs problémák kezelésére. A tagállamok kizárólagos illetékessége nem vetne számot a migrációs áramlások kezelésére szolgáló nem egységes intézkedések és a helyi önkormányzatoknak és régióknak a különösen veszélyeztetett csoportok – mint az emberkereskedelem áldozatai, a menedékkérők és a kíséret nélküli kiskorú külföldiek – befogadása és társadalmi beilleszkedése iránti felelőssége között fennálló összetett viszonnyal;

2.3.2

a helyi önkormányzatok és a régiók teljes körű bevonását kéri a probléma itt követelt hatékony irányítására és megoldására tekintettel az egyes területeken (főként a veszélyeztetett csoportokat figyelembe véve). Hasonlóképpen fontos az is, hogy minden érintett civil szervezet egymás munkáját kiegészítve működjön együtt, hogy e téren végzett tevékenységeiket az illetékes hatóságokkal összehangoltan végezhessék, feltéve, hogy azok nem ellentétesek a gyermekek – mindennél előbbre való – érdekeivel. Vészhelyzet esetén azonnal ki kell alakítani a párbeszédet és a koordinációs mechanizmusokat, és a folyamat során végig ezek szerint kell eljárni. A hatalmas méreteket öltő migráció, az önkormányzatok számára jelentett következményei – az önkormányzatok szembesülnek a speciális igényekkel és nekik kell biztosítaniuk a különleges szolgáltatásokkal való ellátást –, valamint az utóbbi években e folyamatok tendenciózus növekedése azt mutatja, hogy szükséges egy ilyen megközelítés. Előrejelző tanulmányt kellene készíteni ennek az elemzésnek az alapján;

2.3.3

ezért szükségesnek tartja