52006DC0319

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 22.06.2006

COM(2006) 319 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A fenntartható európai borágazat felé{SEC(2006) 770 SEC(2006) 780}

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYEA TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

A fenntartható európai borágazat felé

Előzmények

E közlemény a közös agrárpolitika (KAP) terén 2003-ban[1], 2004-ben[2] és 2005-ben[3] megvalósított, a bor-, valamint a gyümölcs- és zöldségágazat kivételével valamennyi fontosabb ágazatra kiterjedő reformok folytatásának részét képező bizottsági kezdeményezés. A borágazatban a kínálat és a kereslet között tapasztalt egyensúlyromlás, valamint az európai és a nemzetközi borpiacon jelentkező növekvő kihívások szükségessé teszik az ágazat megreformálását. Ebbe az irányba mutatnak az Európai Tanács göteborgi ülésén a fenntartható fejlődésre vonatkozóan elfogadott[4], az újraindított lisszaboni stratégia keretében a versenyképesség növelése érdekében meghatározott[5], valamint a KAP egyszerűsítéséről és jobb szabályozásáról gondoskodó[6] közösségi politikák is.

Az Európai Unió (EU) a világ legjelentősebb bortermelője, -fogyasztója, -exportőre és -importőre is egyben. A minőség tekintetében világszerte kiváló hírnévnek örvend. Ezt a kiváló hírnevet az évszázados hagyományokkal rendelkező minőségi bortermelésnek köszönheti, amely a fogyasztókat világszerte kiváló minőségű termékekkel látta el. Ezenkívül a szőlő- és bortermelés hozzájárul a táj értékének emeléséhez, és lehetővé teszi az olyan földek jövedelmező hasznosítását, amelyek máskülönben esetleg műveletlenül maradnának – e két hatás mindegyike igen fontos a környezeti értékek megőrzése szempontjából, feltéve, hogy a termelés a környezet tiszteletben tartásával folyik.

Az EU borágazata létfontosságú gazdasági tevékenységet képvisel, különösen a foglalkoztatás és az exportbevétel tekintetében. A több mint 1,5 millió szőlő- és bortermelő gazdaság 3,4 millió hektárnyi területet hasznosít (vagyis a 25 tagú EU mezőgazdasági földterületeinek 2%-át), és a bortermelés 2004-ben a mezőgazdasági termelés 5,4%-át adta. A bortermelés a mezőgazdasági termelés értékének körülbelül 10%-át képviseli Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Portugáliában, Luxemburgban és Szlovéniában, és valamivel kevesebb mint 10%-át Spanyolországban.

A borpiac közös szervezéséről (bor-KPSZ) szóló 1493/1999/EK tanácsi rendelet bonyolult EU-s rendszert hozott létre, különösen a termelési potenciál, a piaci mechanizmusok, a borkészítési eljárások, a borok minősítése, a címkézés és a borkereskedelem tekintetében. A helyzet bonyolultságát fokozzák a nemzeti és regionális szinten hozott szabályok további rétegei. E szabályok létezése a szubszidiaritás elvének velejárója, ugyanakkor jogos az egyszerűsítés és az áttekinthetőség iránti igény is.

Számos támogatási rendszer éveken át változatlan maradt, épp úgy, mint az általuk kínált támogatás szintje. A Közösség költségvetéséből finanszírozott valamennyi intézkedést felül kell vizsgálni, különösen amiatt, hogy egyre gyakrabban kerül sor krízislepárlásra, nem csupán az asztali borok esetében, hanem a meghatározott termőhelyről származó minőségi borok (m. t. minőségi borok) esetében is. A krízislepárlás, ami eredetileg kivételes eljárás volt, egyre rendszeresebbé válik; az elmúlt öt évből háromban is sor került rá. A 2005/2006-os borászati évben – a 11%-os termeléscsökkenés ellenére – számos tagállam kérelmezte a krízislepárlás jelentős mennyiségű asztali bor és „minőségi bor” vonatkozásában történő engedélyezését. Következésképpen gondoskodni kell arról, hogy a jövőbeli politika költséghatékony legyen, és a pénzeszközöket megfelelően használják fel. Ezenkívül közegészségügyi szempontból aggályok merültek fel azt illetően, hogy az élelmezési célú alkohol lepárlásához nyújtott támogatások mesterségesen csökkentik a magas alkoholtartalmú borpárlatok árát.

A Közösség egyéb politikáival való összhang biztosítása érdekében hatásvizsgálat készült, amelyben elemezték a borágazatra vonatkozó új közösségi politika lehetséges változatait. A hatásvizsgálat valamennyi illetékes bizottsági szervezeti egység munkájának eredményeit magában foglalja, és e közleményhez csatolva kerül benyújtásra.

A Bizottság 2006. február 16-án, az érdekelt felek számára megrendezett borászati szeminárium alkalmával nyilvános vitát indított a jövőbeli politikáról. A szemináriumhoz kapcsolódó dokumentumok hozzáférhetőek az Európai Bizottság weboldalán[7]. A borászati tanácsadó csoport szintén megvitatta a reform lehetséges forgatókönyveit. Ezenkívül számos kétoldalú találkozót is szerveztek az érdekeltek széles körével.

A borpiac jelenlegi helyzete és a középtávú előrejelzések

1975/76 óta az európai túltermelés problémáját a termelési potenciál korlátozására irányuló és a termőterületek termelésből történő végleges kivonására ösztönző politika révén próbálták megoldani, aminek hatására a termőterületek nagysága 1976 és 2005 között 4,5 millió hektárról 3,2 millió hektárra csökkent. 1996 óta azonban a kivágási programnak a tagállamok szabad választásán alapuló végrehajtása a programba való bekapcsolódás csökkenését vonta maga után, ami – az új telepítési jogok odaítélésével együtt – gyakorlatilag kioltotta az addig jelentkező kedvező hatásokat. A 25 tagú EU bortermelése[8] az utóbbi öt borászati évben 166 és 196 millió hl között alakult. Az m. t. minőségi borok részesedése az EU teljes bortermelésén belül nőtt, és jelenleg csaknem megegyezik az asztali borok arányával.

Az EU-n belüli borfogyasztás az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben és folyamatosan csökkent. Ez a tendencia különösen az asztali borokra volt jellemző, míg az m. t. minőségi borok fogyasztása nőtt, olyannyira, hogy jelenleg a két bortípus részesedése csaknem megegyezik.

1996 óta a 25 tagú EU-ba irányuló bor behozatal volumene évente 10%-kal emelkedett, így 2005-ben csaknem 11,8 millió hl-t tett ki. Az úgynevezett „újvilági” borok jelentős piaci részesedést hódítottak el az EU-ban termelt boroktól. A Közösségből való bor kivitel volumene szintén nőtt 1996 óta, de a behozatalénál jóval kisebb mértékben; 2005-ben megközelítőleg 13,2 millió hl-t tett ki. Összességében az EU továbbra is nettó borexportőr.

Amennyiben a bor-KPSZ változatlan marad, a termelésben, a fogyasztásban és a kereskedelem dinamikájában várható trendek alapján a borágazatban 2010/11-ig előrejelezhető középtávú kilátások a következők: a túltermelés mértéke 27 millió hl-re (a termelés 15%-ára) fog emelkedni, avagy 15 millió hl-re (a termelés 8,4%-ára), ha az étkezési célú alkohol ágazatának nyújtott támogatás felhasználásával lepárolt mennyiségeket nem tekintjük feleslegnek. A túltermelés különösen az asztali borok esetében jelent súlyos problémát, de a helyzet az m. t. minőségi boroknál is romlott. A 27 tagú EU borászati mérlegét a hatásvizsgálat mutatja be.

A bor-KPSZ napjainkban

A bor-KPSZ a politikai eszközök kiterjedt, ugyanakkor igen összetett együttese köré szerveződik. Három intézkedés a termelési potenciál szabályozására irányul a telepítési jogok korlátozása és a szerkezeti fejlesztések révén; az utóbbi célt egyfelől a végleges kivágásokon, másfelől a minőségnek és a mennyiségnek a fogyasztói igényekhez történő igazítására összpontosító szerkezetátalakítási/átállási programokon keresztül kívánják elérni. A telepítési jogokra vonatkozó korlátozások – beleértve az új telepítések tilalmát is – 2010. július 31-ig vannak érvényben.

A belső piaci intézkedések olyan hagyományos intézkedéseket foglalnak magukban, mint a borfelesleg krízislepárlása, valamint a kettős hasznosítású szőlőfajtákból nyert borok feleslegének lepárlása. A cél az árcsökkenés korlátozása. Megemlítendő továbbá a borseprőnek és a törkölynek – a bortermelés melléktermékeinek – a szőlő túlpréselésének megakadályozása és a bor minőségének javítása érdekében kötelezően elvégzendő lepárlása. Végezetül ide tartozik az asztali boroknak a szeszesital-ágazatban felhasználandó, élelmezési célú alkohollá történő lepárlása, amelynek célja az, hogy fenntartsa a fogyasztási célú alkohol ágazatának egyes, a bor hagyományos értékesítési piacaként szolgáló részeit.

A piaci zavaroknak és azok következményeinek elkerülése érdekében támogatást nyújtanak a bor és a szőlőmust ideiglenes magántárolásához. Ezenkívül támogatás nyújtható a szőlőmust egyéb felhasználásainak – nevezetesen az alkoholtartalom növeléséhez és a szőlőlé előállításához történő felhasználásnak – az előmozdítására is. A KPSZ tartalmaz olyan hagyományos kereskedelmi mechanizmusokat is, mint a vámok, a visszatérítések és az engedélyek. Kereskedelmi egyezmények megkötésére is sor került számos EU-n kívüli országgal.

A bor-KPSZ – a többi KPSZ többségétől eltérően – szabályok egész sorát foglalja magában a fogalommeghatározásokra, az m. t. minőségi borokra és a földrajzi jelzéssel ellátott asztali borokra, a borkészítési eljárásokra és a címkézésre vonatkozóan, megfelelő szintű minőséget és átláthatóságot biztosítva a fogyasztók számára.

A jelenlegi KPSZ problémái és a változó körülmények

A piaci helyzet

- Az EU-n belüli borfogyasztás évente körülbelül 750 000 hl-rel, vagyis 0,65%-kal csökken.

- Az életmód változásával változnak a fogyasztási szokások általában, és konkrétan a borfogyasztási szokások is.

- A strukturális felesleg mennyisége megközelítőleg 15 millió hl-re becsülhető, ami a 27 tagú EU bortermelésének mintegy 8,4%-át teszi ki.

- Évről-évre szükség van a lepárláson keresztül történő beavatkozásra a bortermelés mintegy 15%-ának eltávolítása érdekében.

- Az egy évi termelést meghaladó mennyiségű borkészletek egyre gyarapodnak, és kevés esély van az értékesítésükre. Ez lefelé irányuló nyomást gyakorol az árakra és a termelők jövedelmére.

- A behozatal gyorsabb ütemben nő, mint a kivitel, a kettő közötti különbség egyre kisebb, és a behozatal hamarosan meghaladhatja a kivitelt. A bor világkereskedelme már jelenleg is erősen liberalizált, az EU-s borbehozatali vámok alacsonyak.

- Az „újvilági” borok termelésének és értékesítésének látványos felfutása megerősíti az EU-s bortermelők versenyképesebbé válásának szükségességét.

A termelési potenciál szabályozása

- A telepítési jogokra vonatkozó tilalom révén a termelési potenciál alacsonyabb szintre történő szorítása terén elért sikereket csorbítja az új kiegészítő telepítési jogok odaítélése és a terméshozam egyes tagállamokban tapasztalt növekedése.

- A telepítési jogok növelik a termelési költségeket és fékezik a gazdaságok szerkezetének racionalizálását, csökkentve ezáltal a versenyképességet.

- Az EU-n kívüli országok nem alkalmaznak efféle telepítési korlátozásokat.

- A szerkezetátalakítási és átállási program lehetővé tette a termelők számára, hogy „minőségi borok” termelésére térjenek át, de ugyanez a program a termelés fokozódásához is vezethet. Előfordulhat, hogy szőlőültetvények normál megújulásának fedezésére használják fel, ami meghiúsítaná a program tényleges céljának megvalósítását.

- A kivágási program 1996 óta gyakorlatilag szünetel.

- Habár jónéhány év eltelt már, több tagállam még mindig nem foglalkozott az úgynevezett „szabályellenes” szőlőültetvényekkel (amelyeket 1998. szeptember 1. előtt telepítettek), illetve egyes úgynevezett „jogellenes” szőlőültetvényekkel (amelyeket 1998. szeptember 1. óta telepítettek). Azon területek nagysága, amelyek vonatkozásában eddig megtagadták a szabályozást, és amelyek még mindig vizsgálat tárgyát képezik, megközelítőleg 68 100 hektárt tesz ki, vagyis a 25 tagú EU teljes szőlőterületének mintegy 2%-át.

Piactámogatási intézkedések

- A lepárlás formájában végrehajtott piactámogatási intézkedések nem igazán hatékonyak a szőlő- és bortermelők jövedelmének biztosítását illetően, ugyanakkor folyamatos elhelyezési lehetőséget kínálnak, állandósítva ezáltal az eladhatatlan feleslegek termelését.

- A krízislepárlás, amihez eredetileg csupán a konjunkturális feleslegek kezelése érdekében kívántak folyamodni, mára strukturális intézkedéssé vált, és alkalmazása a „minőségi borokra” is kiterjed.

- A magántárolási támogatási rendszer szintén strukturális intézkedéssé vált. A bor tárolásának költségeit az iparágnak kellene viselnie.

Borkészítési eljárások, földrajzi jelzések és címkézés

- A borkészítési eljárások elfogadására és kiigazítására vonatkozó eljárások rugalmatlansága komoly hátrányt jelent a versenyképesség szempontjából.

- Az EU-s szabályozás túlságosan bonyolult, különösen a fogalommeghatározásokat, a borkészítési eljárásokat, valamint a borok minősítését (azaz az m. t. minőségi bor, földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor és asztali bor kategóriák szerinti osztályozását) illetően.

- Ami az m. t. minőségi borokat illeti, a „minőségi” fogalomnak nemzetközi szinten nem létezik általánosan elfogadott meghatározása, és a közösségi jogszabályokban nem található hivatkozás a „földrajzi jelzés” fogalmának a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-egyezményben (TRIPS-egyezmény) foglalt meghatározására. Ezenkívül az utóbbi évtizedekben egyre több m. t. minőségi bor és földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor jelent meg, ami bizonytalanságot okoz a fogyasztók körében, aláássa a földrajzi jelzésekkel kapcsolatos közösségi politikát mind az EU-ban, mind azon kívül, és hozzájárul a piaci helyzet romlásához.

- Ami a címkézést illeti:

- a fogyasztókat elbizonytalanítják a borcímkék, amelyeket egy, a különféle borkategóriákkal külön-külön foglalkozó és bizonyos termékfüggő sajátosságokat szabályozó jogi eszközökből álló összetett jogi rendszernek megfelelően alakítottak ki;

- bizonyos rugalmatlan címkézési szabályok akadályozzák az európai borok forgalmazását. Különösen nagy hátrányt jelent az, hogy tilos a szüret évének és a szőlőfajtának a feltüntetése a földrajzi jelzés nélküli asztali borokon;

- Az EU-n kívüli országok gyakran bírálják a kereskedelmi megjelölések (például m. t. minőségi bor, földrajzi jelzéssel ellátott asztali bor, asztali bor), a választható jelölések, az üveg formájára vonatkozó megkötések és a hagyományos kifejezések tekintetében követett EU-s címkézési politikát. Ebben az összefüggésben a címkézésre vonatkozó szabályok felülvizsgálatakor figyelembe kell venni e szabályoknak a harmadik országokból való borbehozatalra és az EK nemzetközi kötelezettségvállalásaira gyakorolt hatását.

- A független elemzés azt mutatja, hogy a borkészítési eljárásoknak a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) szabályaival összhangban történő megfelelő liberalizálása, valamint a fogyasztókat nagyobb mértékben tekintetbe vevő címkézés lehetővé tenné az EU-s bortermelők számára, hogy kiterjesszék felvevőpiacaikat és javítsák termékeik forgalmazását, fokozva ezáltal a versenyképességüket, és csökkentve a szerkezeti kiegyensúlyozatlanságot.

Egészség és életmód

Az utóbbi években növekvő aggodalomra adott okot a veszélyes mértéket öltő alkoholfogyasztásnak a fiatalok körében tapasztalt emelkedő tendenciája. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a borfogyasztás kedvező hatást gyakorolhat az idősebb emberek egészségére. Tájékoztatást kell nyújtani minden érintett számára a bor mértékkel és felelősségteljesen történő fogyasztásának előnyeiről és hasznáról, valamint az alkohol káros hatásairól. Ezt a célkitűzést a közösségi politikában is meg kell jeleníteni.

Az EU új borászati politikájának célkitűzései

A fentiek fényében a jövőbeli rendszernek fenntarthatóságot kell biztosítania a termelők számára, és gondoskodnia kell Bulgária és Románia zökkenőmentes integrációjáról, valamint arról, hogy nemzetközi kötelezettségeinknek maradéktalanul eleget tegyünk. Az EU borágazata termeli a legjobb borokat a világon, és hatalmas lehetőség rejlik benne, amelyet fenntartható módon kell továbbfejleszteni. A politikának reagálnia kell a változó körülményekre is, annak érdekében, hogy:

- növelje az EU-s bortermelők versenyképességét; megszilárdítsa az EU-s minőségi borok – mint a világ legjobb borai – hírnevét; visszaszerezze a régi piacokat és újakat hódítson meg az EU-ban és az egész világon;

- egy olyan borászati rendszert hozzon létre, amely világos, egyszerű és hatékony szabályok alapján működik, amelyek biztosítják az egyensúlyt a kínálat és a kereslet között;

- olyan borászati rendszert hozzon létre, amely megőrzi az EU-s bortermelés legjobb hagyományait, megerősíti számos vidéki térség társadalmi szerkezetét, és biztosítja, hogy a termelés egésze tiszteletben tartsa a környezetet.

Az EU új borászati politikájának egyúttal megfelelő módon figyelembe kell vennie a társadalomnak az egészséggel és a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos növekvő aggályait is.

A hatásvizsgálatban értékelt azon lehetőségek, amelyek nem kínálnak megfelelő megoldást

Az ágazat helyzetét és az elérendő politikai célokat figyelembe véve a Bizottság a bor-KPSZ megreformálásának négy lehetséges útját vette fontolóra. Ezek közül a lehetőségek közül három – a jelenlegi helyzet fenntartása, a bor-KPSZ-nek a KAP reformmodelljét követő megreformálása és a teljes dereguláció – nem kínálnak a borágazat problémáinak, szükségleteinek és sajátosságainak megfelelő megoldásokat.

A jelenlegi helyzet fenntartása, esetleg kisebb kiigazításokkal

Tekintve, hogy a jelenlegi KPSZ komoly nehézségekkel küzd olyan szempontokat illetően, mint:

- a jobb piaci egyensúly elérése,

- egyes tagállamokban a szabályok, különösen a telepítési korlátozások megfelelő módon történő alkalmazása és

- a megreformált KAP-pal való összhang,

egy csupán „kozmetikai” jellegű, kisebb módosítás nem lenne gazdaságilag vagy politikailag fenntartható.

A jelenlegi KPSZ nem küszöbölte ki a feleslegek keletkezését és nem nyújtott megoldást más problémákra sem, nevezetesen a versenyképesség csökkenésére, amelyre élesen rávilágítanak a krízislepárlás iránti kérelmek és az EU-n kívülről származó borok növekvő részesedése az EU piacán. Széles konszenzus mutatkozik a különböző érdekelt felek között azt illetően, hogy jelentős változtatásokra van szükség.

A KAP reformjának mintájára végrehajtott reform

A KAP-reform legfontosabb újítása a közvetlen kifizetéseknek a termelés típusától való függetlenítése és az egységes támogatási rendszer bevezetése. Az ezen újításokból származó jelentős előnyök közé tartozik a nagyobb rugalmasság a gazdálkodás terén, a piacorientáltság és a WTO rendelkezéseivel való nagyobb összhang a zöld doboz szerinti osztályozás révén. A reform egyik lehetséges irányvonalát az jelentené, hogy a bor-KPSZ költségvetésének egészét vagy egy részét átcsoportosítanák a szőlőültetvényekre nyújtott közvetlen kifizetésekhez, és a szőlőültetvényekre is kiterjedhetne az egységes támogatási rendszer. További előnyt jelentene a nagyfokú egyszerűsödés és a kölcsönös megfeleltetés valamennyi szőlőtermelőre kiterjedő bevezetése. Más ágazatokkal ellentétben azonban nem állna rendelkezésre valamiféle egyértelműen méltányos megoldás az egységes támogatási rendszerhez kapcsolódó jogosultságok elosztására.

A rendelkezésre álló költségvetésből kiindulva a termeléstől függetlenített támogatás összege egy állandó kultúrához mérten igen alacsony lenne, és sok termelő esetében valószínűleg nem ellensúlyozná a kieső piactámogatást.

A piaci intézkedések eltörlése a termeléstől függetlenített jövedelemtámogatással összekapcsolva teljes mértékben a termelőre hárítja a megváltozott piaci helyzethez való igazodás felelősségét. Amennyiben ezt a rendszert így önmagában hajtanák végre, várhatóan sikerülne helyreállítani a piaci egyensúlyt, ám csak közép- vagy hosszú távon, és valószínűleg csupán az ágazat kiterjedt válságát követően, amely komoly alkalmazkodási folyamatot indítana el.

A borpiac deregulációja

A teljes körű dereguláció lehetősége a termelési potenciál és a piac szabályozására szolgáló valamennyi politikai eszköz felszámolását jelentené. Az olyan eszközök, mint az új telepítésekre vonatkozó tilalom, a kivágási program, a szerkezetátalakítási és átállási politika, valamint az összes piaci intézkedés alkalmazása megszűnne, ami az ágazat teljes körű liberalizációjához vezetne. A költségvetést vagy törölnék, vagy átcsoportosítanák a második pillérhez, azon belül általában a vidékfejlesztési politika javára.

Azok a drasztikus kiigazítások, amelyeket e politika azonnali bevezetése megkövetelne, valamint a kapcsolódó strukturális intézkedések hiánya rövid távon súlyos negatív gazdasági és társadalmi következményekkel járna az érintett borvidékekre nézve.

A bor-KPSZ mélyreható reformja

Az ágazatban és annak sajátosságaiban rejlő problémák és lehetőségek fényében, valamint a hatásvizsgálatban szereplő mélyreható elemzés alapján szükség van a különálló bor-KPSZ megőrzésére, ám az is kétségtelen, hogy ezt a KPSZ-t alapjaiban meg kell reformálni.

A kihívás abban áll, hogy ki kell igazítani a szabályozási keretet és a termelési szerkezetet egy fenntartható és versenyképes, hosszú távú lehetőségekkel rendelkező európai uniós borágazat megteremtése érdekében, biztosítva ugyanakkor azt is, hogy a költségvetési eszközöket a leginkább költséghatékony módon használják fel.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a megoldási lehetőség jelenti a legmegfelelőbb választ a kihívásokra. Két elképzelést dolgoztak ki a megvalósításra vonatkozóan. Az első változat gyors megoldást nyújtana a jelenlegi nehézségekre, de megköveteli az ágazat gyors és nagy erőfeszítéseket követelő alkalmazkodását. A második változat ugyanahhoz az eredményhez vezetne, de hosszabb időn keresztül és fokozatosan, ami lehetővé tenné a vidéki gazdaság és a társadalmi szerkezet zökkenőmentesebb alkalmazkodását.

A KPSZ mélyreható reformja – A. változat (egylépcsős reform)

A telepítési jogok és a kivágási program megszüntetése

Vagy hagynák lejárni a telepítési jogokra vonatkozó korlátozások rendszerét 2010. augusztus 1-jével, vagy azonnal megszüntetnék ezt a rendszert. A földrajzi jelzésekhez való hozzáférésre vonatkozó szabályok azonban de facto korlátoznák a hektárok számát.

Ezzel egyidejűleg a jelenlegi kivágási program is megszűnne.

A mezőgazdasági termelő költségén kivágott szőlőültetvény területének minden egyes hektárja részévé válna az egységes támogatási rendszer keretében támogatásra jogosult földterületeknek.

A KPSZ mélyreható reformja – B. változat (kétlépcsős reform)

Ez a megközelítés hasonló a cukorágazatra vonatkozóan elfogadotthoz: az első szakasz a piaci egyensúly helyreállításából áll, a másodikban pedig a versenyképesség javítására kerül sor, beleértve a telepítési jogok eltörlését is. A B. változat fő jellegzetessége a szerkezeti alkalmazkodás lenne, vagyis a kivágási program átmeneti időre történő újraindítása. A telepítési jogokra vonatkozó korlátozások rendszerét meghosszabbítanák 2013-ig, amikor is végleg megszűnne. A legkevésbé versenyképes bortermelők komoly ösztönzést kapnának telepítési jogaik eladására. Így a versenyképes termelők várhatóan hamarosan nagyobb figyelmet fordítanának a vállalkozásuk versenyképességére, mivel a telepítési jogokhoz kapcsolódó költségek többé már nem akadályoznák a terjeszkedésüket. Közép-, illetve hosszú távon ez az állandó termelési költségeik csökkenését vonná maga után.

A kivágási támogatás mértékét úgy állapítanák meg, hogy az vonzó legyen a termelők számára. Annak előmozdítására, hogy a termelők már az első évtől bekapcsolódjanak a programba, a támogatást úgy kell ütemezni, hogy az a telepítési jogok fennmaradó időszakában egyre kisebb legyen. A cél 400 000 hektárnyi szőlőültetvény kivágása az EU-ban öt év alatt, legfeljebb mintegy 2,4 milliárd EUR összegű támogatás igénybevételével.

A szőlőtermelők szabadon dönthetnének arról, hogy kivágják-e az ültetvényüket vagy sem.

A korábban szőlőtermelésre használt mezőgazdasági terület a kivágást követően jogosulttá válna az egységes támogatási rendszer keretében nyújtott támogatásra, és a műveléstől függetlenített, átlagos regionális közvetlen kifizetésben részesülne.

A tagállami pénzügyi keretet ki lehetne egészíteni egy kivágott hektáronként járó meghatározott összeggel.

A kivágási támogatások nyújtását környezetvédelmi minimumkövetelményekhez kötnék a talajdegradáció elkerülése érdekében.

AZ A. ÉS A B. VÁLTOZAT KÖZÖS ELEMEI

A két változat tartalmaz közös intézkedéseket is, ezek a következők:

A piacszabályozási intézkedések megszüntetése és előretekintő intézkedések bevezetése

Rögtön a reform kezdetén megszüntetnék a piacszabályozási eszközök alkalmazását, nevezetesen:

- a melléktermékek lepárlásához nyújtott támogatást,

- az élelmezési célú alkohol és a kettős hasznosítású szőlőfajtákból származó bor lepárlását,

- a magántároláshoz nyújtott támogatást,

- a mustnak az alkoholtartalom növelésére és szőlőlékészítésre történő felhasználásához nyújtott támogatást.

A krízislepárlási intézkedés megszűnne, vagy helyébe egy másik, a biztonsági háló szerepét betöltő mechanizmus lépne, amelyet a nemzeti pénzügyi keret felhasználásával finanszíroznának.

Nemzeti keret

Minden egyes bortermelő tagállamnak rendelkezésére állna egy objektív kritériumok alapján meghatározott költségvetési keret; a tagállam ezt a keretet az általa egy előre megállapított listából kiválasztott intézkedések finanszírozására használhatná fel. Értelemszerűen az A. változat esetében kezdetben több forrás állna rendelkezésre, hiszen nem merülnének fel kivágással kapcsolatos kiadások.

Ezt a keretet a tagállamok például bizonyos válságkezelési intézkedések finanszírozására használhatnák fel, ilyen intézkedés lehet többek között a természeti csapások elleni biztosítás, a jövedelemválsággal szembeni alapfedezet biztosítása, egy ágazatspecifikus kölcsönös támogatási alap[9] létrehozásával összefüggő adminisztratív költségek fedezése, valamint olyan további intézkedések, mint például a zöld szüret. A nemzeti keret felhasználását – a verseny torzulásának elkerülése érdekében – bizonyos közös szabályok (többek között környezetvédelmi minimumszabályok) betartásához, valamint az egyedi nemzeti program Bizottság által történő jóváhagyásához kötnék.

A szőlőültetvényekkel kapcsolatos szerkezetátalakítási/átállási rendszert a nemzeti keret felhasználásával tartanák fenn.

Vidékfejlesztés

Számos intézkedés részét képezhetné a tagállamok által elfogadott vidékfejlesztési terveknek. A korengedményes nyugdíjazáshoz nyújtott támogatás és az agrár-környezetvédelmi támogatás komoly ösztönzést és előnyöket nyújthatna a szőlő- és bortermelőknek. Azok a mezőgazdasági termelők, akik úgy döntenek, hogy felhagynak minden kereskedelmi célú gazdálkodási tevékenységgel, és gazdaságukat más mezőgazdasági termelőkre ruházzák át, évente legfeljebb 18 000 eurós, illetve legfeljebb tizenöt éven át összesen legfeljebb 180 000 eurós támogatást kaphatnak. A szőlővidékek/kultúrtájak kialakításához és fenntartásához kapcsolódóan felmerülő kiegészítő költségek és kieső jövedelmek ellentételezésére irányuló agrár-környezetvédelmi intézkedésekhez öt-hét éven át hektáronként legfeljebb 900 euro összegű támogatás nyújtható. Tekintettel arra, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló vidékfejlesztési program tervezése jelenleg folyik, ezen intézkedések megvalósításának elősegítése érdekében szükség lenne az alapoknak a költségvetési megnevezések (egyfelől a piac és a közvetlen kifizetések, másfelől a vidékfejlesztés) közötti átcsoportosítására, és az így átcsoportosított alapokat – a dohány- és a gyapotágazatban követett eljárásnak megfelelően – a bortermelő vidékek javára kellene elkülöníteni. Az ilyen vidékfejlesztési programok a jövőben fontos szerepet játszhatnának a borágazatban érdekelt felek gazdasági jólétének biztosításában, valamint a környezetnek a bortermelő régiókban történő megőrzésében.

Minőségpolitika/földrajzi jelzések

A minőségpolitika egyértelműbbé, egyszerűbbé, átláthatóbbá, következésképpen hatékonyabbá válna a következő intézkedéseknek köszönhetően:

a) A minőségre vonatkozóan jelenleg hatályban lévő szabályozási keret alapos felülvizsgálata abból a célból, hogy az EK minőségpolitikája jobban megfeleljen a nemzetközi szabályoknak. Különösen törekedni kell arra, hogy a szabályozási keret egyértelműen összhangban legyen a TRIPS-egyezmény rendelkezéseivel. Ezenkívül a KPSZ-ben meghatározott borminőségi politikát összehangolnák (az oltalom alatt álló földrajzi jelzésre (OFJ) és az oltalom alatt álló eredetmegjelölésre (OEM) vonatkozó) horizontális minőségpolitikával. A Bizottság azt javasolja, hogy a borokat a következő két osztály szerint csoportosítsák: földrajzi jelzés nélküli bor és földrajzi jelzéssel ellátott bor. A földrajzi jelzéssel ellátott borokon belül pedig megkülönböztetnék az oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel ellátott, illetve az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel ellátott borokat. Szükség lenne a földrajzi jelzések nyilvántartására és védelmére vonatkozó eljárás kidolgozására.

b) Az EU-ban a minőségi bor koncepciója a földrajzi eredeten alapul (meghatározott termőhelyről származó minőségi bor). Az Unió célja az, hogy ennek a koncepciónak világszerte érvényt szerezzen, azt mindenütt alkalmazhatóvá tegye, népszerűsítse és nyomatékosítsa.

c) A szakmaközi szervezetek szerepének kiterjesztése annak érdekében, hogy e szervezetek ellenőrizni és szabályozni tudják a területükön termelt borok minőségét. Az ellenőrzés eszközeit szintén meg kell erősíteni, különösen a fajtaborok („vin de cépage”) termelése esetében.

Borkészítési eljárások

A Bizottság a borkészítési eljárások tekintetében a következőket javasolja:

- ruházzák át a Tanácsról a Bizottságra a felelősséget az új borkészítési eljárások jóváhagyását és a már elfogadott eljárások módosítását (beleértve az acquis átvételét is) illetően;

- ismerjék el a Nemzetközi Szőlészeti és Borászati Hivatal (OIV) által elfogadott borkészítési eljárásokat, és a Bizottság vizsgálja meg, milyen módon lehetne ezen eljárásokat beépíteni egy bizottsági rendeletbe;

- engedélyezzék az olyan borkészítési eljárások EU-n belüli alkalmazását, amelyeket nemzetközi szinten már jóváhagytak a szóban forgó rendeltetési helyekre exportálandó borok készítésére;

- töröljék el a bor természetes alkoholtartalmának minimális szintjére vonatkozó követelményt, amely az alkoholtartalom növelése tekintetében javasolt korlátozás következtében feleslegessé válik; egyébként is törvény írja elő a forgalomba hozott bor térfogatszázalékban kifejezett minimális alkoholtartalmát;

- gondoskodjanak a környezet megóvása érdekében a borkészítési eljárás alkalmazása során betartandó elfogadható minimumszabályokról.

Alkoholtartalom-növelés

A cukorreform kiélezi a bor alkoholtartalmának növelésére szánt must cukorral történő helyettesítéséből fakadó problémát. Három lehetőség képzelhető el: a mustfelhasználáshoz nyújtott támogatás növelése a cukorárak csökkenésének ellensúlyozása érdekében, a támogatás szintjének változatlanul hagyása, ami megzavarhatja az egyensúlyt, vagy a támogatás beszüntetése és a cukor felhasználásának betiltása. Mindezeket a lehetőségeket mérlegre téve a Bizottság úgy véli, hogy a legutolsó lehetőség a legelőnyösebb, mivel jelentős költségvetési megtakarításokat eredményezne, és kiterjesztené a must értékesítési lehetőségeit.

Ezenkívül a Bizottság javasolja a (szőlőmusttal történő) alkoholtartalom-növelés maximális szintjének 2%-ra történő csökkentését, kivéve a C bortermelő övezetben (vagyis Franciaország, Spanyolország, Portugália, Szlovákia, Olaszország, Magyarország, Szlovénia, Görögország, Ciprus és Málta bizonyos részein), ahol a maximális szint 1% lenne.

Címkézés

A Bizottság indítványozza a címkézésre vonatkozó rendelkezéseknek egy, a különféle borkategóriák és az azokkal kapcsolatos adatok összességére vonatkozó egységes jogszabályi keret létrehozásával történő egyszerűsítését. Ez a jogszabályi keret a fogyasztók által kifejezésre juttatott igényekhez igazodna, és nagyobb összhangban lenne a borminőségi politikával. Különösen a következőket foglalná magában:

- hatáskörök átruházását a Tanácsról a Bizottságra;

- egy egységes jogi eszköz alkalmazását valamennyi bor tekintetében; ennek érdekében a címkézésre vonatkozó horizontális rendelkezéseket tartalmazó 2000/13/EK irányelvet oly módon egészítenék ki, hogy az a kötelező és fakultatív címkézési adatok tekintetében megfeleljen a borágazat sajátosságainak;

- a címkézési politika rugalmasabbá tételét a WTO politikáinak figyelembevételével, a következő intézkedéseken keresztül: 1) a földrajzi jelzéssel ellátott, illetve a földrajzi jelzés nélküli borokra vonatkozó címkézési szabályok közötti megkülönböztetés megszüntetése, lehetővé téve mindenekelőtt a szőlőfajtának és a szüret évének a földrajzi jelzés nélküli borokon való feltüntetését annak érdekében, hogy az EU-s bortermelők „újvilági” típusú (azaz egyetlen szőlőfajtából készült) borokat forgalmazzanak, és így egyenlő feltételek mellett szállhassanak versenybe külső versenytársaikkal; 2) a hagyományos kifejezések rendszerének fenntartása és javítása; 3) a védjegypolitika kiigazítása; 4) a borágazatban érvényben lévő nyelvhasználati szabályok módosítása annak érdekében, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítsanak a különböző nyelvek használata terén; 5) az egészséggel kapcsolatos információk közlése, valamint a fogyasztók tájékoztatásának és védelmének biztosítása; 6) a fogyasztók teljes körű tájékoztatása a termék eredetét illetően a nyomon követhetőségre vonatkozó megfelelő címkézési szabályokon keresztül, és végül 7) annak lehetővé tétele, hogy a fogyasztókat tájékoztassák a termelési eljárások környezeti vonatkozásairól.

Promóció és tájékoztatás

Számos érdekelt hangsúlyozta – különösen a február 16-án megrendezett szeminárium alkalmával – , hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a borértékesítésre. A Bizottság határozott szándéka, hogy felelősségteljes promóciós és tájékoztatási politikát folytasson. Valamennyi, a hatályban lévő közösségi jogszabályok által biztosított lehetőséget meg fog ragadni annak érdekében, hogy nagyszabású promóciós projekteket hajtson végre az EU-n kívül.

Fontolóra lehetne venni továbbá a felelősségteljes/mértékkel történő borfogyasztásra ösztönző tájékoztató kampányok szervezését az EU-ban.

Környezetvédelem

A Bizottság biztosítani kívánja, hogy a borászati rendszer reformja kedvezően befolyásolja a szőlőtermesztés és a borkészítés környezetre gyakorolt hatásait. Szándékában áll különösen az, hogy környezetvédelmi minimumkövetelményeket írjon elő a borágazat számára, amelyek kiterjednek az ágazat által a környezetre gyakorolt legfontosabb hatásokra (nevezetesen a talajerózióra és –szennyezésre, a növényvédő szerek használatára és a hulladékgazdálkodásra).

WTO

A mélyreható reform egyik fontos célkitűzése az lesz, hogy az új bor-KPSZ-t a WTO rendelkezéseinek megfelelőbbé tegye. Ezért a kereskedelmet torzító (a „sárga dobozba” tartozó) jelenlegi intervenciós intézkedéseket beszüntetik, és ahol a belső támogatási intézkedések fennmaradnak, előnyben fognak részesülni a „zöld dobozba” tartozó intézkedések. Ugyanezen célkitűzés jegyében felül kell vizsgálni az importált must borrá való feldolgozására és a közösségi borok EU-n kívüli borokkal történő házasítására vonatkozóan jelenleg érvényben lévő tilalmat.

Az úgynevezett szabályellenes és jogellenes telepítések

A telepítési tilalom megszüntetésétől függetlenül a gazdasági szereplőknek és a tagállamoknak meg kell felelniük az úgynevezett szabályellenes és jogellenes szőlőültetvényekre vonatkozó hatályos közösségi jogszabályoknak. Az e szabályoknak való megfelelés alapvető fontosságú a meglévő KPSZ működése szempontjából. Amennyiben e szabályokat nem tartják be, a Bizottság (a jövőben is) megteszi a megfelelő intézkedéseket a számlaelszámolási eljárás keretében, vagy – szükség esetén – jogsértési eljárást kezdeményez a Szerződés 226. cikkének megfelelően.

Költségvetési hatás

A fent körvonalazott intézkedések költségvetésre gyakorolt hatására vonatkozó pontos előrejelzések meghatározására a formális jogalkotási javaslatok benyújtásával egyidejűleg kerül sor. A pénzügyi hatás azonban nem fogja meghaladni az elmúlt évek kiadásainak szintjét.

Záró megjegyzések

A Bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a bor-KPSZ mélyreható reformjára van szükség.

A fent ismertetett módosítások végrehajtása minden bizonnyal egyszerűsödéshez és jobb szabályozáshoz vezetne, valamint pozitív következményekkel járna a gazdálkodási és statisztikai ellenőrzési költségek csökkentése, a végrehajtás és a felügyelet megkönnyítése, következésképpen a csalás és a közpénzekkel való visszaélés kockázatának csökkentése tekintetében. Ezenfelül növelné az irányítás hatékonyságát is azáltal, hogy a tagállamok számára a szubszidiaritás magasabb szintjét biztosítaná, így azok maguk határozhatnák meg az egyedi helyzetüknek legjobban megfelelő intézkedéstípusokat. Végezetül a reformnak a fentiekben ismertetett irányvonalak mentén történő végrehajtása nagyobb lehetőséget biztosítana a Bizottságnak arra, hogy politikáját, amelyet aktívan kíván folytatni, valamennyi nemzetközi fórumon megvédje.

A Bizottság e közlemény útján felhívja valamennyi érdekelt felet arra, hogy vegyen részt a jövőbeli bor-KPSZ-ről szóló nyilvános vitában, amelynek eredményei segítséget jelentenek majd a javaslatoknak még ez év vége előtt történő megszövegezésében.

[1] Általános KAP-reform.

[2] Gyapot, komló, olívaolaj, dohány.

[3] Cukor.

[4] Elnökségi következtetések, 2001. június 15–16.

[5] COM(2005) 24 végleges.

[6] COM(2005) 509 végleges.

[7] A http://europa.eu.int/comm/agriculture/capreform/wine/index_en.htm internetcímen.

[8] Teljes bortermelés = bortermékek termelése + szőlőmust- és szőlőlétermelés

[9] COM(2005) 74 végleges.