52006DC0203

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 16.5.2006

COM(2006) 203 végleges

A BIZOTTSÁG JELENTÉSE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK

a polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló 2001/470/EK tanácsi határozat alkalmazásáról

{SEC(2006) 579}

HÁTTÉR

Ez a bizottsági jelentés a polgári és kereskedelmi ügyekben egy Európai Igazságügyi Hálózat (a továbbiakban: hálózat) létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK határozat[1] (a továbbiakban: határozat) 19. cikkének megfelelően jön létre. A Bizottság által megrendelt, a hálózat működéséről szóló tanulmány interneten elérhető[2]. A jelentés melléklete a hálózat működésével kapcsolatos adatokat tartalmazza.

Az 1998 decemberi bécsi cselekvési terv[3] a büntetőügyi hálózat mintájára a polgári ügyek igazságügyi hálózatának létrehozását szorgalmazta, míg az 1999-es tamperei Európai Tanács azt kérte a Bizottságtól, hogy hozzon létre egy „könnyen hozzáférhető információs rendszert, amelynek fenntartásáról és aktualizálásáról az illetékes nemzeti hatóságok hálózata gondoskodna”.

A Bizottság úgy határozott, hogy egy kezdeményezésben tesz eleget a két megbízatásnak. Kevesebb mint egy évvel a Bizottság javaslatát követően a Tanács elfogadta az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló határozatot, amely 2002. december 1-jén lépett hatályba.

A hálózat jellemzői és működése

A hálózat kapcsolattartó pontjai

2005 októberében a hálózatnak 424 tagja volt, amelyek négy kategóriába csoportosíthatók:

a) A kapcsolattartó pontok (93 tag);

b) A közösségi jogi aktusokban és a nemzetközi megállapodásokban előírt központi hatóságok (159 tag);

c) A kapcsolattartó bírák (13 tag);

d) Az igazságügyi együttműködés területén felelősséggel rendelkező egyéb igazságügyi vagy közigazgatási hatóságok (159 tag).

A tagállamokban 2003-ban és 2005-ben a Bizottság által kiadott tájékoztató brosúrák formájában terjesztették a kapcsolattartó pontok adatait. A joghatóságok körében történő terjesztés hatékonysága azonban tagállamonként változott.

A határozat egyetlen kapcsolattartó pont kijelölését írja elő a tagállamok számára. Lehetőség van azonban több, de korlátozott számú kapcsolattartó pont kijelölésére is.

24 tagállamban 93 kapcsolattartó pontot jelöltek ki, vagyis tagállamonként átlagosan 3,8-at. A tagállamok tehát 2 és 5 közötti kapcsolattartó pontot jelöltek ki; egy tagállam 9-et (Görögország), egy pedig 17-et (Németország). Több kapcsolattartó pont esetén a tagállamnak kell biztosítania a működés összehangolását.

A kapcsolattartó pontokat modern hírközlési eszközökkel látják el, általában azonban nem rendelkeznek elegendő alkalmazottal. Csak néhány kapcsolattartó pont használ az igazságügyi testületekkel közös intranetet, és kevesen készítettek nemzeti weboldalt a hálózat számára. A kapcsolattartó pontok különféle – elsősorban az igazságszolgáltatás felépítésével kapcsolatos – okokból nem mindig kommunikálhatnak közvetlenül a bírákkal.

Kevesebb mint tíz tagállam hozott létre nemzeti alhálózatokat a hálózati tagoknak a 2. cikk (1) bekezdése d) pontja szerinti kijelölésével. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az információk bíróságok közötti terjesztése és a helyi bíróság részvétele a hálózat tevékenységében a nemzeti hálózatokkal rendelkező tagállamokban hatékonyabb.

Egyes kapcsolattartó pontok több funkciót is ellátnak: vagy a fent említett központi hatóságokét (a 24-ből legalább 8), vagy a központi igazságszolgáltatás egyéb funkcióit, ezért tagállamukat a Tanács munkacsoportjainak tárgyalásain is képviselik. Ezért egyes kapcsolattartó pontok csak részben – sőt nagyon kis részben – állnak a hálózat rendelkezésére. Ezenkívül nem egyenlő arányban részesültek az illetékes minisztériumi hatóságok segítségéből.

A működés Bizottság által vezetett felmérése, amelyben a hálózat tagjainak többsége részt vett, feltárta, hogy a hálózat hatékonyságát a feladatok teljesítésében nagy mértékben befolyásolja a kapcsolattartó pontok korlátozott képessége a feladatok teljesítésére, ezért e képességeket meg kell erősíteni.

A hálózat ülései

Az ülések szervezését, elnökségét és titkárságát a Bizottság biztosítja.

2002-ben a Bizottság három előkészítő ülést szervezett annak érdekében, hogy a hálózat működőképes legyen a tanácsi határozat hatálybalépésének napján, 2002. december 2-án. A hálózat így 2002. december 4-én megtarthatta alapító ülését.

A határozat értelmében a kapcsolattartó pontok legalább félévente egyszer üléseznek. 2003-ban és 2004-ben négy, 2005-ben öt ülést tartottak. 2003. február 11. és 2005. november 15. között tizennégy ülésre került sor.

A hálózat kapcsolattartó pontjainak ülésein közepes volt a részvételi arány, vagyis a 2004 júniusa és 2005 szeptembere között tartott nyolc ülésen a lehetséges négyből átlagosan két küldött volt jelen.

Az első, minden tag számára nyitott éves ülést 2002 decemberében tartották és részben a hálózat létrehozásával foglalkozott. A 2004. január 15-én és 16-án tartott második éves ülésen a hálózaton belüli együttműködés első éves tervéről volt szó. A spanyol igazságszolgáltatás nemzeti tanácsának meghívására a hálózat tagjainak harmadik éves ülését – 2004. december 13-án és 14-én Madridban – első ízben tartották egy tagállamban. Az ülésen kerekasztal-beszélgetés keretében újból lehetőség nyílt a hálózat működése javításának megvitatására.

A Bizottság szolgálatainak kezdeményezésére és az ülések folyományaként a hálózat 2004-ben kidolgozta a polgári és kereskedelmi ügyekkel foglalkozó európai igazságügyi hálózat működésének iránymutatásait, amelyben többek között azt kérik a tagállamoktól, hogy a hálózat feladatának hatékony teljesítése érdekében megfelelő erőforrásokat bocsássanak rendelkezésre. A Bizottság kérésére – amely a hálózat tagjainak kívánságát tükrözte – a brit elnökség az igazságügyi miniszterek 2005. szeptemberi newcastle-i nemhivatalos ülésének keretében megbeszélést szervezett a hálózat közszolgálati szerepéről.

A hálózaton belüli tájékoztatás

A hálózat rendelkezésére áll a Bizottság által kezelt „CIRCA” intranet, a tagok közötti bizalmas információcsere rendszere.

A kapcsolattartó pontok tájékoztatják a Bizottságot az igazságügyi együttműködésről szóló információcserékkel kapcsolatos adatokról. 2003-ban és 2004-ben a Bizottság adatai szerint 363 igazságügyi együttműködés iránti kérelem érkezett a hálózat kapcsolattartó pontjaihoz: ez 7 megkeresett és 15 megkereső országot jelent, a kérelmek többsége azonban csak 3 vagy 4 tagállamot érintett (az esetek 70%-a csak 2 országot érintett). Ezek a számok azt jelzik, hogy a hálózaton belül viszonylag alacsony az információcserék mértéke.

2005 júniusában a Bizottság a hálózat kapcsolattartó pontjainak rendelkezésére bocsátott egy felhasználóbarát informatikai eszközt, a „Registre” (nyilvántartás) online adatbázist. 2005. november 1-jén azonban csak 8 tagállam használta a nyilvántartást, és csak 115 új ügy szerepelt benne.

A hálózat internetes oldala

A határozat a hálózatra ruházza az igazságüggyel kapcsolatos tájékoztatás feladatát, különösen annak érdekében, hogy fokozatosan létrehozza és aktualizálja a nagy nyilvánosságnak és a szakértőknek egyaránt szánt információs rendszert. Az internetes oldalt is elkészítették a határozat hatálybalépése előtt, ami lehetővé tette, hogy 2003 márciusa előtt üzembe helyezzék.

Az internetes oldalt a Bizottság kezeli, és saját Europa-weboldalán teszi közzé a következő címen:

http://europa.eu.int/civiljustice

A Bizottság az oldalon szereplő 18 jogi témához általános információs oldalt, a közösségi jogról és a nemzetközi jogról szóló oldalt és a nemzeti adatlapok általános felépítésével kapcsolatos oldalt készített. A kapcsolattartó pontok 2003-as és 2004-es ülésein elsősorban a nemzeti joggal kapcsolatos nemzeti adatlapok felépítését vitatták meg; az adatlapokat azután a tagállamok készítik el az egységes minta alapján.

A weboldalról link mutat az oldal kiegészítőjéhez, a Bizottság által kifejlesztett másik informatikai eszközhöz, az Európai Igazságügyi Atlaszhoz , amely megkönnyíti a hozzáférést a különböző közösségi eszközök (bírósági iratok, külföldi bizonyításfelvétel, költségmentesség, stb.) tagállamokban történő végrehajtásáért felelős joghatóságok és hatóságok adataihoz. Tartalmazza továbbá a közösségi jogi aktusokban szereplő űrlapokat, és lehetővé teszi azok online kitöltését és továbbítását.

A hálózat segítségével a Bizottság kidolgozta az internetes oldal kampányeszközeit. A nagy nyilvánosságnak szánt „Polgári igazságszolgáltatás: egy karnyújtásnyira” című brosúrát 2003-ban több mint 500 000 példányban terjesztették az Unióban. 2003-ban a tagállamok nyilvános helyein 3865 példányban osztották szét a hálózat internetes oldalát hirdető többnyelvű plakátot. Az anyagokat lefordították és az új tagállamokban is terjesztették. A Bizottság és az Európa Tanács által szervezett polgári igazságszolgáltatás európai napjának keretében a hálózat 2003 óta aktívan hozzájárult a tagállamokban szervezett, a polgári igazságszolgáltatás működésével kapcsolatos tájékoztató és tudatosságébresztő tevékenységekhez.

A hálózat célkitűzései

A hálózatról szóló határozat három alapvető célkitűzést állapít meg:

– a polgári és kereskedelmi ügyekben történő, tagállamok közötti együttműködés javítása és megkönnyítése minden területen;

– a közösségi jogi aktusok, illetve a két vagy több tagállam között hatályban lévő megállapodások hatékony és gyakorlati alkalmazásának javítása;

– az állampolgárok igazságszolgáltatáshoz való tényleges hozzáférésének előmozdítása.

Az igazságügyi együttműködés javítása

Az összegyűjtött információk alapján a Bizottság úgy véli, hogy a határozat általánosságban javította és meggyorsította a tagállamok közötti igazságügyi együttműködést. A hálózat megkönnyítette az Unió bíróságai közötti igazságügyi együttműködést, és a kapcsolattartó pontok közötti közvetlen kapcsolatok rendszerének köszönhetően csökkentette a kérelmek feldolgozási idejét. Ezenkívül a hálózat jelentős hatással járt a kölcsönös jogsegély iránti feldolgozatlan kérelmek rendezésére.

Figyelembe véve az Unió kollíziós szabályainak folyamatban lévő harmonizációját, a hálózatnak alapvető szerepet kell játszania abban, hogy a tagállamok bíróságai könnyebben alkalmazhassák egy másik tagállam jogát.

A hálózat működésének értékelése azonban hiányosságokat is feltárt, különösen a kapcsolattartó pontok rendelkezésére álló eszközök tekintetében. Az értékelés szerint a hálózat hatékonyságát a feladatok teljesítésében nagy mértékben befolyásolja a kapcsolattartó pontok egyelőre korlátozott képessége a feladatok teljesítésére, ezért e képességeket meg kell erősíteni.

A közösségi eszközök hatékony és gyakorlati alkamazása

A hálózat egyik legfontosabb feladata a közösségi eszközök helyes alkalmazásának előmozdítása. A hálózat három éves ülésén, a jogászok és szakértők részvételével tartott vitákon a következő témákkal foglalkoztak: a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló rendelet[4] alkalmazásának első tapasztalatai, a fizetésképtelenségi eljárás összehangolása az Európai Unióban[5], illetve a bizonyításfelvételről szóló rendelet[6] alkalmazása a tagállamokban.

Ezenkívül a kapcsolattartó pontok ülésein a Bizottság által, független jogászok segítségével kidolgozott, az Európai Unió bíráinak és jogászainak szánt két gyakorlati útmutató megvitatásával és véglegesítésével foglalkoztak. Az útmutatók a szülői felelősségről szóló új „Brüsszel II” rendeletre[7], illetve a fent említett, bizonyításfelvételről szóló rendeletre vonatkoznak, és online is hozzáférhetők a hálózat internetes oldalán (az első útmutatót brosúra formájában is kiadták).

Az igazságügyi együttműködés és a közösségi eszközök hatékony alkalmazásának javítása érdekében a jövőben fokozottan ösztönözni kell a joghatóságokat arra, hogy a konkrét ügyekben felmerülő alkalmazási nehézségekkel kapcsolatban forduljanak az információs hálózathoz, a hálózat munkáját – és különösen a kapcsolattartó pontok üléseit – pedig a konkrét ügyek elemzésére kell ösztönözni a legjobb gyakorlat azonosítása céljából.

A hálózatot tehát a közösségi vívmányoknak a polgári igazságszolgáltatás területén való konkrét alkalmazásával foglalkozó „állandó vitafórumként” kell használni. A hálózat valóban alapvető szerepet játszik az információ joghatóságok közötti terjesztésében, de ugyanilyen fontos annak biztosítása, hogy a konkrét ügyek kezelése során felmerülő nehézségekkel kapcsolatos információk eljussanak a joghatóságoktól a kapcsolattartó pontokhoz. Meg kell azonban állapítani, hogy a helyzet ezeken a területeken még messze nem kielégítő.

A polgári igazságszolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás megkönnyítése

A hálózat egyik célkitűzése a polgári és kereskedelmi ügyekben történő igazságügyi együttműködéssel és a tagállamok jogrendszerével kapcsolatos információk kidolgozása és aktualizálása az interneten elérhető információs rendszer segítségével.

A hálózat internetes oldala 2003 márciusában lépett működésbe, és 20 közösségi nyelven, több mint 2000 oldalon kínál tájékoztatást a nyilvánosságnak, az állampolgárok mindennapi életét és a vállalkozások tevékenységét érintő 18 témakörben. Az oldalnak 2005 júliusa és novembere között havonta átlagosan 100 000 látogatója volt, ami tagadhatatlan sikert jelent.

Az EIA (Európai Információs Szövetség – http://www.eia.org.uk) 2003-ban a hálózat internetes oldalát tüntette ki az „európai tájékoztatásért (elektronikus források kategóriája)” díjjal.

A hálózat internetes oldalát könnyen hozzáférhetőnek, felhasználóbarátnak és más úton nagyon nehezen elérhető jogi információk forrásának ítélték. A különböző látogatók színvonalasnak, hasznosnak, viszonylag teljesnek és naprakésznek tartották a weboldalon lévő információkat.

Ugyanakkor több kapcsolattartó pontnak nehézséget okozott a nemzeti tematikus adatlapok átadása a kitűzött határidőn belül, ezért az adatlapok online változata későn lett elérhető. A Bizottság még mindig nem kapta meg az összes nemzeti tematikus adatlapot. Ezenkívül a Bizottságnak nem sikerült gyorsan biztosítania az összes oldal lefordítását az Unió 20 hivatalos nyelvére.

A határozat 19. cikkében említett fontos kérdések

A nyilvánosság közvetlen hozzáférése a hálózathoz

A hálózat tagjainak többsége korainak tartja a nyilvánosság közvetlen hozzáférését a hálózat kapcsolattartó pontjaihoz, amíg a tagállamok nem növelik jelentősen a rendelkezésükre bocsátott erőforrásokat.

A hálózat egyes kapcsolattartó pontjai azonban már most is válaszolnak a nyilvánosság egyes kérdéseire. Az állampolgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének megerősítése érdekében fokozatosan meg kell nyitni a hálózatot a nyilvánosság előtt.

El kellene gondolkodni annak feltételein, hogy a nyilvánosság az online hírközlési eszközök segítségével közvetlenül hozzáférhessen a kapcsolattartó pontokhoz: ehhez alapul szolgálhatnak például a belső piac jogvitáinak megoldása területén hatályos legjobb gyakorlatok (SOLVIT-hálózat) [8].

A jogi szakma hozzáférése a hálózathoz

A határozat úgy rendelkezik, hogy a kapcsolattartó pontokhoz csak a tagállamok igazságügyi és közigazgatási hatóságai férhetnek hozzá közvetlenül. 2005-ben a hálózat kapcsolattartó pontjai sokszor vitatkoztak az egyéb jogi szereplőknek a kapcsolattartó pontokhoz való esetleges hozzáféréséről, valamint a jogi szakma részvételéről a hálózat munkájában.

Aggodalomra adott okot, hogy a nyitás negatív hatással járhat a hálózat kapcsolattartó pontjainak korlátozott erőforrásaira, és felmerült az az etikai kérdés, hogy a magán jogi szereplők a kapcsolattartó pontoktól szerzett díjmentes információt követően javadalmazást kapnak az ügyfelektől. Sürgették ugyanakkor, hogy tájékoztató kampánnyal hívják fel a jogi szakma figyelmét a hálózat létezésére és beavatkozási lehetőségeire, mozdítsák elő az eszmecserét (közös konferencia, meghívás a hálózat éves ülésére, stb.) és ösztönözzék a jogászokat a hálózat internetes oldalának használatára.

A hálózat egyes tagjai kedvezőbben ítélték meg a hálózat megnyitását a jogi szakma előtt: képviseleti szerveiknek közvetlen hozzáférést adnának a hálózat kapcsolattartó pontjaihoz. A Bizottság megállapította, hogy egyes kapcsolattartó pontok már most is válaszolnak az információ iránti kérelmekre, egy tagállam pedig (a Cseh Köztársaság) a határozat 1. cikke (2) bekezdésének d) pontja alapján egy nemzeti ügyvédi kamarát jelölt ki a hálózat tagjának. Egyes tagállamok bizonyos eszközök keretében nemzeti végrehajtó kamarákat vagy közjegyzői tanácsokat is kijelöltek központi hatóságnak (vagyis a hálózat tagjának).

A polgári eljárás lefolytatása nagyrészt a felek kezében van, ezért a jogi szakma különböző képviselői valóban alapvető szerepet játszanak az európai polgári igazságügyi együttműködésben, és a jövőben ez fokozottan így lesz, hiszen várhatóan új közösségi eszközöket fogadnak el, például az európai fizetési meghagyás létrehozásáról szóló rendeletet vagy a „kis jogviták” kezeléséről szóló rendeletet.

A Bizottság véleménye szerint tehát a hálózat fokozatos megnyitása a jogi szakma előtt alapvető tényező lenne a hálózat számára annak érdekében, hogy elvégezhesse a feladatát a jog érvényesülésén alapuló európai térségben. El kell gondolkozni azon is, hogy a jogi szakma hogyan vehetne részt a hálózat tevékenységeinek finanszírozásában.

Együttműködés az Európai Fogyasztói Központok hálózatával („ECC-Net”)

A határozat 19. cikke előírja, hogy a jelentés a fogyasztói jogviták bíróságon kívüli rendezésének közösségi hálózatával (EEJ.NET) történő együttműködés kérdésére is kitérjen. A 2005 elején útjára indított ECC-Net („Európai Fogyasztói Központok”) az egykori „Eurokioszkok” – amelyek a határokon átnyúló fogyasztói problémák esetén nyújtottak információt és segítséget – és az európai bíróságon kívüli hálózat (EEJ-NET) egyesülésével jött létre. Az EEJ-NET hálózat közvetlenül hozzáférhető volt a nyilvánosság számára, és a fogyasztói panaszok konkrét kezelését célozta bíróságon kívüli úton, hogy a fogyasztók igénybe vehessék a más tagállamokban működő, a jogviták bíróságon kívüli rendezésére szolgáló rendszereket. Az ECC-Net hálózat létrehozásának célja a helyzet egyszerűsítése: lehetővé teszi a fogyasztóknak, hogy a tagállamonkénti kapcsolattartó pont segítségével közvetlenül kapjanak információkat[9].

Egyes kapcsolattartó pontok kezdeményezésére 2004-ben közösségi szinten és a tagállamokban kapcsolatfelvételre került sor a hálózat és az egykori EEJ-NET hálózat között.

A két hálózat közötti együttműködést jobban ki lehetne használni, hogy az ECC-Net hálózat keretében nem rendezett jogvita – amennyiben az érintett fogyasztó úgy kívánja – konkrét segítséget kaphasson az igazságügyi hálózattól, hogy a „kis jogvitákkal” kapcsolatos leendő európai igazságügyi eljárás alkalmazása keretében lehetőség nyíljon a bíróság előtti perindításra.

A hálózat különböző tagjainak kapcsolata

A Bizottság megállapítja, hogy a hálózat tagállamokon belüli tagjai között csekély volt az együttműködés. A hálózat különböző tagjainak kapcsolatáról sokat vitatkoztak a hálózaton belül, és több ajánlást tettek annak érdekében, hogy valódi együttműködés jöjjön létre a központi hatóságok között, a hatóságok és a kapcsolattartó pontok között, illetve a kapcsolattartó pontok és a helyi bírák között. A hálózat egyik ajánlása úgy szólt, hogy minden tagállamban jelöljék ki a hálózaton belüli információcseréért felelős elsődleges kapcsolattartó pontot, és – amennyiben nem bírát jelöltek ki kapcsolattartó pontnak – a bíróság képviselőjét jelöljék ki elsődleges kapcsolattartó pontnak a nemzeti kapcsolattartó pont mellé.

Több tagállam központi hatóságot jelölt ki kapcsolattartó pontnak. A tagállamok elsősorban az erőforrások megtakarításának szükségességével, bizonyos esetekben pedig az igazságügyi együttműködés iránti kérelmek csekély számával indokolták a funkciók halmozását. A tagállamokban nehézséget okozhat a hálózat kapcsolattartó pontjai, illetve a központi hatóságok funkcióinak halmozása. Az ajánlás szerint pontosítani kell a kapcsolattartó pontoknak, illetve a központi hatóságoknak a határozat 5. és 6. cikkében meghatározott szerepét, és elő kell mozdítani a kapcsolattartók és a hatóságok jó munkakapcsolatát.

A kapcsolattartó pontok információt kívántak kidolgozni a hálózat tagállamokban folytatott tevékenységéről.

A hálózat a tagok találkozásának és tapasztalatcseréjének kiemelt színhelyeként természetesen járul hozzá az európai bírák kölcsönös bizalmához. A hálózat a polgári igazságügyi együttműködés megkönnyítését szolgáló közösségi politika középpontja, ezért együtt kell működnie az igazságügyi szervezetek vagy bírák azonos célért küzdő európai hálózataival, így a bíróságok legfelsőbb tanácsainak hálózatával, a legfelsőbb bíróságok európai hálózatával és az európai igazságügyi képzési hálózattal.

Következtetések

A Bizottság megítélése szerint a hálózat általánosságban elérte a kitűzött célokat. A Bizottság ugyanakkor megállapítja, hogy a hálózat még nem valósította meg teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket. Ezért kulcsfontosságú, hogy rendelkezésére álljanak az elkövetkezendő években egyre növekvő számú feladatai ellátásához szükséges eszközök. A Bizottság hangsúlyozza a hálózat fontosságát mint a jog érvényesülésén alapuló valódi európai térség megvalósításásának nélkülözhetetlen eszközét.

A fentiek alapján a Bizottság az alábbiakat várja el:

1. A tagállamok elsődleges kapcsolattartó pontjainak kizárólag a hálózatban kell tevékenykedniük, és e célból a tagállamoknak előjogokat és erőforrásokat kell biztosítaniuk;

2. Amennyiben a kinevezett elsődleges kapcsolattartó pont nem bíró, kisegítő kapcsolattartó pontnak mindig bírát kell kijelölni;

3. Biztosítani kell, hogy a kapcsolattartó pontok hozzáférjenek a nemzeti joghatóságokkal közös intranethez, saját oldallal rendelkezzenek a nemzeti igazságügyi weboldalon és közvetlenül kommunikálhassanak minden helyi bírósággal; és

4. A bíróságokon belül minden tagállamban létre kell hozni a kapcsolattartó pontok helyi kapcsolattartóit;

5. Több erőfeszítésre van szükség ahhoz, hogy a hálózat internetes oldala tartalmilag és nyelvileg fejlődjön;

6. A nemzeti joghatóságokat a hálózat tevékenységével és az igazságügyi együttműködés eszközeivel kapcsolatos tájékoztató kampánnyal kell megcélozni minden tagállamban;

7. A hálózatnak folytatnia kell a gyakorlati útmutatók és a tájékoztató kampányok kidolgozására irányuló munkát, ugyanakkor fokozott erőfeszítésre van szükség a konkrét ügyek megbeszélése és az azokból származó bevált gyakorlatok terjesztése tekintetében;

8. A hálózaton belül online vitacsoportokat kell létrehozni;

9. Az online kommunikációs módszerek segítségével biztosítani kell, hogy a kapcsolattartó pontok fokozatosan elérhetővé váljanak a nyilvánosság számára;

10. A hálózatot fokozatosan meg kell nyitni a jogi szakma egyéb, az igazságszolgáltatás működésében részt vevő tagjai előtt; a tagállamok különböző jogi szakmákban tevékenykedő egy-egy képviselője például vegyen részt a hálózatban vagy legalább férjen hozzá a kapcsolattartó ponthoz;

11. A korábbi ajánlás értelmében partnerségi viszonyt kell létrehozni a jogi szakmák képviselőivel, a nyitásból eredő költségek megosztásával;

12. A konkrét ügyek megoldása érdekében ki kell dolgozni az igazságügyi hálózat és az „ECC-Net” hálózat közötti együttműködést;

13. A kapcsolattartó pontok és a központi hatóságok funkcióit világosan szét kell választani a tagállamokban, és intézkedéseket kell hozni, hogy a kapcsolattartó pontok maradéktalanul eleget tehessenek a feladataiknak;

14. A tagállamok központi hatóságai rendszeres kapcsolatot tartanak fenn a hálózat kapcsolattartó pontjaival, és meghatározzák az ülések minimális számát;

15. A hálózat kapcsolatot tart fenn az igazságügyi intézmények és bírák egyéb európai hálózataival, és hozzájárul a kölcsönös bizalom javításához.

****************

A Bizottság azt javasolja, hogy 2006-tól kétévente készüljön jelentés a hálózat tevékenységéről.

[1] HL L 174, 2001. június 27., 25. o.

[2] http://europa.eu.int/comm/justice_home/doc_centre/civil/doc_civil_intro_en.htm

[3] HL C 19, 1999.1.23., 1.o.

[4] A tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 1348/2000/EK tanácsi rendelet; HL L 160., 2000.6.30., 37. o.

[5] A fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendelet.

[6] A polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködésről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet

[7] A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet; az útmutató a következő címen olvasható:http://europa.eu.int/comm/justice_home/ejn/parental_resp/parental_resp_ec_vdm_fr_rev.pdf

[8] A Bizottság által létrehozott SOLVIT-hálózat az abból eredő problémákra nyújt online megoldást, hogy a közhatóságok rosszul alkalmazzák a belső piac jogszabályait. Minden tagállamban létrehoztak egy SOLVIT-központot, amely díjmentesen, hat héten belül megoldást nyújt a problémákra (http://europa.eu.int/solvit/site/index.htm).

[9] Az ECC-NET hálózat tevékenységeinek kimerítő leírása és kapcsolattartó pontjainak listája a következő címen található: http://europa.eu.int/comm/consumers/redress/ecc_network/index_en.htm