52006DC0023

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 25.1.2006

COM(2006) 23 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Tematikus program a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítására a jövőbeli pénzügyi terv (2007–2013) keretében

TARTALOMJEGYZÉK

1. Bevezetés 3

2. Háttér 3

2.1. A téma elemzése 3

2.2. A meglévő politika és együttműködési keret 4

2.3. Az EIDHR-ből származó tapasztalatok 5

2.4. A tematikus program szükségességének indoklása 6

3. A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításáról szóló tematikus program fő jellemzői 7

3.1. Hatály és célkitűzések 7

3.2. Iránymutatások és prioritások 8

3.2.1. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának fokozása ott, ahol azok a leginkább veszélyeztetettek, valamint támogatás az elnyomás és a visszaélés áldozatai számára és a velük való szolidaritás 8

3.2.2. A civil társadalom szerepének növelése az emberi jogok és a demokratikus reformok előmozdításában, a konfliktus-megelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet kialakításában 9

3.2.3. A nemzetközi keret megerősítése az emberi jogok és a jogállamiság védelme és a demokrácia előmozdítása érdekében 10

3.2.4. A választási megfigyelés továbbfejlesztésén keresztül a demokratikus választási eljárásokba vetett bizalom kiépítése 11

3.3. Programozási elvek 12

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Tematikus program a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítására a jövőbeli pénzügyi terv (2007–2013) keretében

1. BEVEZETÉS

A Közösség külpolitikai intézkedéseit jelenleg szabályozó jogszabályi keret racionalizálása és egyszerűsítése céljából az Európai Bizottság hat új eszközt javasolt a 2007–2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv keretén belül. Három eszköz (humanitárius segítségnyújtási, stabilitási és makroszintű pénzügyi támogatási eszköz) horizontális jellegű azért, hogy megfeleljen a különleges szükségleteknek és körülményeknek. Három eszköz (előcsatlakozási támogatás, az európai szomszédsági és fejlesztési együttműködés, illetve a gazdasági együttműködés támogatása) célja pedig, hogy speciális politikákat hajtson végre; ezek meghatározott földrajzi területekre vonatkoznak. A jövőben ezen eszközök jelentik majd a külső együttműködési programokat – beleértve a tematikus programokat – támogató közösségi kiadásokra vonatkozó alapvető jogalkotási tevékenységeket, és ezek lépnek a hatályos tematikus rendeletek helyébe.

E javaslatoknak megfelelően a tematikus programok különleges hozzáadott értéket biztosítanak, és a földrajzi jellegű programokat kiegészítő tevékenységeket foglalnak magukban; ez utóbbiak továbbra is a harmadik országokkal történő közösségi együttműködés elsődleges keretét jelentik[i].

A Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy az egyes tematikus programok hatáskörét, célkitűzéseit és prioritásait hivatalos közlemények útján megvitatja az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. E folyamat eredménye adja meg a programozás következő szakaszainak politikai irányát, különösen a fenti eszközök rendelkezéseivel összhangban kialakítandó tematikus stratégiai dokumentumok tekintetében.

Ez a közlemény a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdításáról szóló tematikus programra vonatkozik. A Bizottság által szervezett nyilvános konzultáció[ii] során gyűjtött megjegyzésekből merít. A konzultációk a programozás következő szakaszaiban is folytatódnak. Az Európai Parlamenttel, a tagállamokkal és a tematikus programot alkalmazó partnerszervekkel együttműködésben a Bizottság is szélesebb körű elmélkedés és vita elősegítésére törekszik Európának a demokrácia és az emberi jogok támogatása és előmozdításában játszott szerepéről[iii].

2. HÁTTÉR

2.1. A téma elemzése

A demokrácia és az emberi jogok védelme önmagukért követendő egyetemes értékek; egyben a szegénység enyhítésére irányuló hatékony munka és a Millenniumi Fejlesztési Célok elérése szerves részének tekintendők a konfliktus-megelőzés és -megoldás alapvető eszközeiként, valamint a terrorizmus elleni küzdelem elengedhetetlen kereteként[iv]. Az elszámoltathatóság demokratikus folyamatai szintén alapvetőek a kormányzati átláthatóság biztosításához és a korrupció elleni küzdelemhez.

A demokrácia és az emberi jogok védelme elválaszthatatlan egymástól: Az alapvető szólás- és egyesülési szabadság a politikai pluralizmus és a demokratizálódási folyamat előfeltételei, míg a demokratikus ellenőrzés és a hatáskörök elkülönítése kulcsfontosságú a független igazságszolgáltatás és a jogállamiság fenntartásához, ami pedig az emberi jogok hatékony védelmének előfeltétele. Az emberi jogok az egyetemesen elfogadott nemzetközi normák fényében tekintendők, ám a demokráciát egy belülről kialakuló folyamatként kell nézni, amely magában foglalja a társadalom valamennyi rétegét és számos olyan intézményt, amelynek részvételt, képviseletet, fogékonyságot és elszámoltathatóságot kell biztosítania. Az emberi jogi kultúra felépítésének és fenntartásának feladata, valamint az, hogy polgárai számára működő demokráciát teremtsen – noha különösen sürgető és nehézkes a születő demokráciák esetében –, valójában egy véget nem érő kihívás, amely elsősorban az érintett ország népére tartozik.

Az utóbbi években minden szinten szaporodtak az elvárások, az elkötelezettségek és a nyílt viták a demokrácia és az emberi jogok előmozdítására vonatkozóan. Történt előrelépés, elsősorban a helyi civil társadalom mozgósításának és a nemzetközi nyomásnak köszönhetően: számos ország mozdult el a nyitottabb társadalmak és az igazságosabb választási eljárások irányába; nagyobb az elkötelezettség és a tudatosság a nyilvánosság körében, valamint számos emberi jogi kérdésben több a jogszabály és erősödött a jogok érvényesítése; a fejlesztési stratégiákon keresztül a helyi közösségek is hangot adnak véleményüknek, amely elősegíti a gyengék és a kirekesztettek érdekérvényesítését. Azonban még így is maradnak kihívások: a politikai elit továbbra is gyakran elszámoltathatatlan és érzéketlen a polgárok elvárásaival szemben, és időnként az eltérő és ellenzéki vélemények elnyomásához tér vissza. A társadalomban az etnikai, vallási és osztályi megosztottság időnként elmérgesedhet ahelyett, hogy demokratikus vitába torkollana. Ez konfliktust szít, és aláaknázza a pluralizmust és az emberi jogok tiszteletben tartását.

A demokrácia és az emberi jogok kérdései a politikai párbeszédeken és feltételrendszereken keresztül – e kérdések együttműködési programokba történő beépítésével – és az egyedi projektekkel az EU külpolitikájának és külpolitikai intézkedéseinek rendszeres szereplőivé váltak. A fejlődésnek az emberi jogokon alapuló átfogó megközelítése[v] egyre elterjedtebbé válik csakúgy, mint az államépítés, a „felelősségteljes kormányzás” és a civil társadalom fejlődésének támogatása. A fejlesztési politika biztosítja a partnerország elkötelezettségét a fejlődési és demokratizálódási folyamat iránt, bevonva a kormányokat és valamennyi vezető helyi érdekeltet, beleértve a parlamenteket is.

A tendencia azt mutatja, hogy biztonsággal és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos aggodalmak a nemzetközi napirendek élén szerepelnek, ellenben kezdenek rámutatni az erőszak eredendő okaira, valamint az emberi jogok, a jogállamiság és a nyitott demokrácia biztosításának fontosságára is a közösségek elidegenedésének és a létbizonytalanság körülményeinek kialakulása elkerülése végett. A konfliktusmegelőzés tehát új vetületet adott a fejlesztési stratégiáknak és a civil társadalommal folytatott munkának.

2.2. A meglévő politika és együttműködési keret

A harmadik országokban a demokráciát és az emberi jogokat támogató EU-politikát az évek során már kifejezésre juttatták és részletesen kifejtették a bizottsági közlemények, az európai parlamenti állásfoglalások és a tanácsi következtetések. Amint az a Szerződés rendelkezéseiben[vi] látható, a demokrácia és a jogállamiság kialakításának és megszilárdításának célkitűzése, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása ma már a harmadik országokkal kialakított együttműködés valamennyi formájában jelen van.

Az emberi jogok kérdése nagy figyelmet kap: megjelenik az emberi jogokról szóló éves EU-jelentésekben, a különleges bizottsági közleményekben, a parlamenti állásfoglalásokban, valamint az egyedi emberi jogi kérdésekhez kapcsolódó jelentésekben és tanácsi álláspontokban[vii]. A Tanács szintén hangsúlyozza az emberi jogok és a demokratizálódás külpolitikákba és külpolitikai intézkedésekbe történő beépítését, valamint a civil társadalommal folytatott párbeszéd fontosságát. A bővítési folyamatban „a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitásáról, a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáról és védelméről” szóló koppenhágai kritérium specifikus iránymutatást biztosít az előcsatlakozási stratégia számára. Ezek a célkitűzések különféleképpen jelennek meg a stabilizációs és társulási folyamatban[viii] és az európai szomszédsági politikában[ix]. A Cotonou-i Megállapodás és a kormányzásról és fejlődésről szóló EU-politika[x] az emberi jogok és a demokrácia védelmét és előmozdítását az országos stratégiákba, párbeszédekbe és az összes vonatkozó eszközbe integrálandó kérdésként tárgyalja. Mindez legutóbb az Európai fejlesztési konszenzusban[xi], az EU Afrika-stratégiájában[xii] és az EU Latin-Amerikával lévő kapcsolatairól szóló legújabb bizottsági javaslatban[xiii] mutatkozott meg.

A demokráciáról és az emberi jogokról szóló EU-politika végrehajtási eszközei a politikai párbeszédtől és diplomáciai lépésektől a pénzügyi és technikai együttműködés különféle eszközeiig terjednek. Az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) különleges küldetése az, hogy nemzetközi és nemzeti szinten segítse az emberi jogi és demokratikus célkitűzések teljesülését, és kiegészítse a Közösség különféle nemzeti és regionális együttműködési programjainak keretén belüli intézkedéseket. Jelenleg két rendeleten alapul[xiv]; fő politikai keretét a 2001-es bizottsági közlemény[xv], valamint a Tanács és az Európai Parlament vonatkozó álláspontjai[xvi] határozzák meg (lásd alább 2.3 pontban).

Az utóbbi években az EK válságkezelésben játszott növekvő szerepével az emberi jogok és demokrácia vetületei hangsúlyt kaptak a konfliktus-megelőzésben, a béketeremtésben és a konfliktus utáni újjáépítésben is. A gyorsreagálású mechanizmus[xvii], amely az emberi jogokra és a demokráciaépítésre vonatkozóan együttműködik a civil társadalommal és egyéb helyi szereplőkkel, kiegészíti az EIDHR-t azáltal, hogy a tényleges vagy esetleges konfliktushelyzetekre válaszként támogatja a sürgős fellépéseket.

2.3. Az EIDHR-ből származó tapasztalatok

Az EIDHR létrejötte óta jelentős fejlődésen ment keresztül; kellőképpen dokumentálták és kiértékelték[xviii]. Fő erősségére, azaz arra építve, hogy a fogadó kormány egyetértésének szükségessége nélkül is működőképes, az EIDHR fő küldetése a civil társadalom tevékenységének támogatása az emberi jogok és a demokrácia előmozdításán keresztül. A EIDHR partnerei elsősorban nemzetközi és helyi civil szervezetek[xix], de különleges szakértelemmel bíró nemzetközi kormányközi szervek is.

Az EIDHR megpróbált az emberi jogi kérdésekről szóló EU-iránymutatásokat[xx] tükrözően számos témát, valamint az emberi jogokat érintően egyéb egyedi célkitűzéseket, tanácsi és parlamenti megbízásokat és javaslatokat[xxi] felölelni. A hangsúlyt az egyetlen kérdést tárgyaló projektekre fekteti a kérdések jelentősségének kiértékelése alapján. Míg együttes hatásuk vagy szinergiájuk nemzeti szinten nem volt túl nyilvánvaló, a legtöbb EIDHR-projekt egyenként vizsgálva jó minőségű, és nehéz helyzetekben is gyakran járnak kedvező következményekkel.

A civil társadalommal folytatott munkájától meglehetősen eltérve az EIDHR a nemzetközi emberi jogi eszközöket és mechanizmusokat, valamint a nemzetközi büntető igazságszolgáltatás rendszerét egyedülálló módon támogatja, ideértve a Nemzetközi Büntetőbíróságot és egyéb ad hoc nemzetközi büntetőbíróságokat. Ez megfelel az EU politikai célkitűzéseinek[xxii], és az EU multilateralizmus iránti erős elkötelezettségét tükrözi.

Az EIDHR egyben olyan eszköz is, amelyen keresztül a Bizottság az EU-t a választási megfigyelés egyik vezető szereplőjévé tette az EU választási támogatásról és megfigyelésről szóló 2000-es közleményben felvázolt elvek és eljárások alapján és a Tanács 2001-es jóváhagyásával[xxiii].

A jelenlegi 2005-6-os EIDHR-program ezeket a különféle típusú intézkedéseket négy globális „kampányba” sorolja – az igazságszolgáltatás és a jogállamiság előmozdítása; az emberi jogok kultúrájának ápolása; a demokratizálódási folyamat elősegítése, valamint az egyenlőség, a tolerancia és a béke előmozdítása[xxiv]. 68 országra terjed ki, amelyek közül 54 mikroprojekt eszközzel rendelkezik (támogatva a helyi civil szervezetek részvételét).

A többszörös feladatok és a magas szintű elvárások minden eddiginél szélesebb körű célkitűzéseket, kérdésköröket és támogatható országokat vontak maguk után az EIDHR számára, azonban a magas túljelentkezés[xxv] szigorúbb rangsorolásra és a nemzeti programok kiegészítő jellegének fokozására késztetett. Az új tematikus program esetében lehetőség van a célkitűzések és a rangsorolás módszereinek felülvizsgálatára és árnyalására.

2.4. A tematikus program szükségességének indoklása

A mind a négy új eszközt illetően közös, külön tematikus program indokoltsága onnan származik, hogy a demokrácia és az emberi jogok előmozdítása mindhárom földrajzi eszköz (ENPI - Európai Szomszédsági és Partnerségi Eszköz, DCECI - Fejlesztési Együttműködési és Gazdasági Együttműködési Eszköz és IPA - Előcsatlakozási Támogatási Eszköz), valamint a Stabilitási Eszköz javasolt célkitűzései és a támogatható intézkedései között szerepel. A földrajzi programok keretén belül lehetőség nyílik különleges beavatkozásokra is. A demokrácia és az emberi jogok azonban kifejezetten globális érdekeltségű és vonatkozású kérdéskörök. Ezért van szükség EK-kapacitásra olyan egyedi célkitűzések és intézkedések nemzetközi szintű kifejezésére és támogatására, amelyek földrajzilag nem állnak összefüggésben, és nem is kapcsolódnak válsághoz[xxvi]. Továbbá az emberi jogokra és a demokráciára irányuló globális kampányok transznacionális megközelítést igényelnek, és az EU-n belül és a partnerországok széles skálájában is műveleteket vonhatnak maguk után[xxvii]. Olyan műveletek esetén, mint pl. az EU-s választási megfigyelés, egységes tematikus programra van szükség a politikai koherencia, egységes irányítási rendszer és közös műveleti normák biztosítása érdekében.

Továbbá a tematikus programok által biztosított független fellépés a civil szervezetekkel való nemzeti szintű együttműködés alapvető jellemzője, különösen a demokrácia és az emberi jogok kérdéseiben. Szemben a földrajzi programok hosszú távú programozási megközelítésével egy tematikus programnak rugalmasnak kell lennie, illetve képesnek kell lennie arra, hogy reagáljon a változó körülményekre vagy támogassa az újításokat. Mivel ez mind a négy eszközben közös, és így interkontinentális hatásköre van, előnyökkel járhat a partnerszervezetek számára a fokozottabb hitelességet, az EU számára pedig nagyobb nyilvánosságot illetően.

3. A DEMOKRÁCIA ÉS AZ EMBERI JOGOK VILÁGSZINTű ELőMOZDÍTÁSÁRÓL SZÓLÓ TEMATIKUS PROGRAM Fő JELLEMZőI

3.1. Hatály és célkitűzések

A EIDHR-hez képest folyamatosságot biztosító és annak tapasztalatából merítő új tematikus program általános célja a harmadik országokban a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának kialakulásához és megszilárdításához történő hozzájárulás lenne összhangban az EU politikáival és iránymutatásaival. Globális hatáskörűnek kell lennie, és hasonlóan széleskörű kérdésekkel és országokkal állna összefüggésben, mint az EIDHR, de megközelítését tekintve még inkább stratégiai szemléletű és rugalmasabb lenne. Továbbra is kiegészítené a földrajzi programokat, és támogatná különösen a demokráciaépítés és az emberi jogok védelmének integrált megközelítését, kapcsolatot teremtve egyúttal a biztonsággal és a fejlődéssel. Hangsúlyt fektetne a civil társadalom támogatására azáltal, hogy a párbeszéd és a reform hatékony ösztönzőjévé válna. A program tehát elsősorban a civil társadalommal működne együtt. Mint az EIDHR-nek is, ez adná a program jelentősségét.

A program két fő stratégiai célkitűzése a következő lenne:

- Az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának erősítése ott, ahol azok a leginkább veszélyeztetettek, valamint támogatás az elnyomás és a visszaélés áldozatai számára és a velük való szolidaritás

- A civil társadalom szerepének növelése az emberi jogok és a demokratikus reformok előmozdításában, a konfliktusmegelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet kialakításában

A program nem igényelné az érintett országok kormányainak beleegyezését, és egyedi pénzügyi és technikai segítséget nyújtana olyan műveletekre vonatkozóan, amelyek nem vihetők véghez más EK-programokba történő megfelelő és hatékony integrálással[xxviii]. Képes nemzetközi, regionális, nemzeti és helyi szintű tevékenységek támogatására. Az EU-n belül képes támogatni a harmadik országokban az emberi jogokkal való visszaélésekhez közvetlenül kapcsolódó tevékenységeket, pl. segíti a kínzások harmadik országokból származó áldozatainak a rehabilitációját.

A programnak konfliktus-megelőző és –megoldó vetülete is lenne adott esetben érintve a Stabilitási Eszközben előirányzott válságreagálási beavatkozásokat. Kiegészítené a földrajzi programokat és a többi tematikus programot, különösen a nem állami szereplőkről, a humán és szociális fejlesztésről, valamint a migrációról és menedékről szólókat, amelyek integrálják az emberi jogok védelmét, és a demokratikus folyamatokat különbözőképpen erősítik meg[xxix].

A program kiegészítő célkitűzése az lenne, hogy tükrözze az EU folyamatos, erős elkötelezettségét a demokrácia és az emberi jogok terén a többoldalú együttműködés iránt:

- A nemzetközi keret megerősítése az emberi jogok és a jogállamiság védelme és a demokrácia előmozdítása érdekében

Végül a program az EIDHR-hez hasonlóan magában foglalja a választási megfigyelési munkát is, amely továbbra is az EU-tevékenységek egyik kulcsfontosságú területe a demokrácia és az emberi jogok támogatása érdekében. A tematikus program adja meg a keretet az EU választási megfigyelési küldetéseinek egységes politikája és irányítása számára világszerte a következő célkitűzéssel:

- A választási megfigyelés továbbfejlesztésén keresztül a demokratikus választási eljárásokba vetett bizalom kiépítése

3.2. Iránymutatások és prioritások

3.2.1. Az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának fokozása ott, ahol azok a leginkább veszélyeztetettek, valamint támogatás az elnyomás és a visszaélés áldozatai számára és a velük való szolidaritás

E stratégiai célkitűzés értelmében az általános cél a társadalom fejlődését lehetővé tévő politikai tér kialakítása, a társadalomban a pluralizmushoz való hozzájárulás, valamint az emberi jogok és a demokrácia előmozdítása lenne. Olyan helyzetekre összpontosítana, amikor erősen érezhető az alapvető szabadságok hiánya, a civil társadalom nehézkesen tevékenykedik, és kevés hely van a politikai pluralizmus számára. Néhány ország állami elnyomás alatt él, néhányban pedig az alapvető szabadságok és az emberi jogok az állam gyengesége, összeomlása vagy erőszakos konfliktus miatt veszélyben vannak. Ilyen helyzetek olyan országokban, amelyekkel az EU még nem lépett szerződéses kapcsolatba, vagy olyan partnerországokban, amelyekkel az általános együttműködés részben vagy teljesen megszakadt, vagy más érzékeny államokban és nehézkes partnerségekben fordulhatnak elő[xxx].

A fő hangsúlyt a szólás- és az egyesülés alapvető szabadságának előmozdítása és az emberijog-védők védelme kapná, mivel ezek a normális civil társadalmi tevékenység, valamint a demokrácia felé mutató előrehaladás előfeltételei[xxxi]. Az intézkedések, amikor csak lehet, holisztikus szemléletű megközelítést igényelnek, amely ragaszkodik a nyílt társadalmat megalapozó különféle szabadságok közötti kapcsolatokhoz, valamint azon alapelvhez, mely szerint „valamennyi emberi jog egyetemes, oszthatatlan, függenek egymástól és egymással összefüggésben állnak”[xxxii]. Valamennyi intézkedés a konfliktusmegelőzésre irányul, és az egyes országok sajátosságai szerint bizonyos emberi jogi kérdésekre utalhatnak[xxxiii]. Nemzeti szinten e célkitűzésen belül a civil társadalmi tevékenység a tudatosítástól vagy az oktatástól és képzéstől az érintett ország fő érdekeltjeivel folytatott párbeszédig vagy az emberi jogvédőkkel kapcsolatos egyedibb kampányokig terjedhetnek. Az egyedi cél nemzetközi egyezmények ratifikálása, jogszabálybeli változások, jogérvényesítési kérdések és igazságszolgáltatási eljárások, választási integritás vagy a közrend sokkal szélesebb körű kérdései lehetnek. Ilyen kérdések lehettek volna a válsághelyzetre adott összehangolt EU-válasz témái (a javasolt Stabilitási Eszköz által előirányzottak szerint), amíg a tematikus program a konfliktus-megelőzés és –megoldás terén a civil társadalom tartósabb beavatkozását támogathatná.

Regionális projekteket lehetne fontolóra venni, ha befolyásos érdekeltek részvételével a szomszédos országok részéről vagy regionális szerveken keresztül befolyás lehetősége áll fenn.

Minden egyes helyzet sajátos körülményei határozzák meg a lehetséges intézkedések típusát, illetve azt, hogy milyen mértékig ésszerű a helyi civil szervezetek bevonása, hogy a partnerek ne legyenek kockázatnak kitéve, és a demokratikus reformra vonatkozóan elkerülhető legyen a további ellenállás. Nemzetközi vagy regionális szintű nem kormányzati szervek vagy néhány esetben kormányközi szervek időnként közvetítőként léphetnek fel a helyi civil szereplők és az emberijog-védők felé.

A program megkívánja a változó körülményekhez való alkalmazkodáshoz szükséges rugalmasságot, valamint bekövetkezésükkor intézkedések lehetőségét.

Külön célkitűzés, amely ezen általános stratégiai célkitűzéshez tartozik, a szolidaritás az elnyomás áldozataival , különösen az embertelen bánásmód és a kínzás áldozatai rehabilitációjának támogatása. A program folytatná az eddigi évek során a rehabilitációs központoknak nyújtott támogatást az EU-n belül és kívül egyaránt. Mindez praktikus módon mutatja be az EU szolidaritását, és kiegészíti a kínzás elleni általános kampányokat és politikai lépéseket mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. A legutóbbi 2005. márciusi és 2003. novemberi értékelések[xxxiv] számos intézkedést javasoltak a rehabilitációs folyamatok hatékonyságának növelése érdekében.

3.2.2. A civil társadalom szerepének növelése az emberi jogok és a demokratikus reformok előmozdításában, a konfliktus-megelőzés támogatásában, valamint a politikai részvétel és képviselet kialakításában

E stratégiai célkitűzés általános célja a civil társadalommal történő együttműködés azokban az országokban, ahol kellő szabadság és mozgástér van, hogy segítséget nyújtson számukra a kohézió kialakításában és abban, hogy a demokratizálódás, a konfliktus-megelőzés és az emberi jogok védelme hatékony ösztönzőjévé váljon. Ez a megközelítés a civil szervezetek közötti együttműködést is ösztönözni kívánja, azzal, hogy túllép az egycélú kampányokon (amelyek rendszerint felszabdalják a civil társadalom erőfeszítéseit). A helyi civil szervezetek kisebb rendű kezdeményezéseinek kiegészítő támogatása szintén szerepelne e címszó alatt.

E címsor alatt három tevékenységi szint szerepelne:

Nemzeti szinten a hangsúlyt a civil társadalmi párbeszédek és együttműködés támogatása kapná, például a következők:

- civil szervezetek közötti együttműködés a kölcsönös támogatás, a különböző identitású csoportok, régiók és közösségek közötti széles koalíció kiépítése, valamint az emberi jogi és demokratikus reform közös menetrendjének támogatásába a társadalmi-gazdasági szereplők bevonása érdekében. Beletartozhatnak a közös kampányok vagy oktatási tevékenységek, az együttműködés az emberi jogok és politikai reformok ellenőrzésében, stb. Mivel helyi prioritásokból származnának, a témákat előre meg kell határozni, azonban olyan átfogó kérdéseket is magukban kellene foglalniuk, mint az esélyegyenlőség, az alapvető munkaügyi előírások, az őshonos népek, gyermekek és egyéb érzékeny csoportok jogai;

- a jócskán megosztott társadalmakban civil társadalmi párbeszédek, amelyek az érdekeltek széles körét[xxxv] összehozza a politika ellentmondásos területeinek (pl. kisebbségek, amnesztia és érdekegyeztetés, vallás és politika) elemzése, megvitatása és arról konszenzus kialakítása céljából. Ebben az összefüggésben a konfliktusmegelőzés és a nemek szerinti vetületek igen fontosak lennének;

- a civil társadalom kezdeményezései a politikai pártokkal való párbeszéd kialakítása érdekében, megválasztott képviselők és intézmények, pl. a politikai képviselet és a részvétel javítása tekintetében (beleértve a nők és egyéb alulreprezentált csoportok felhatalmazását), fogékonyság és elszámoltathatóság. A többpárti megközelítésnek kellene a normának lennie, beleértve minden nagyobb, demokratikus elkötelezettséget vállaló pártot. A pártok fejlődésének közvetlen támogatása nem lenne előirányozva.

Regionális vagy transznacionális szinten a hangsúlyt az együttműködés kapná a nemzeti szintű intézkedésekhez hozzáadott értékként, illetve azok hatékonyságának növelése érdekében. Az alábbiakhoz hasonló kérdésekre összpontosítana:

- transznacionális jellegű konfliktusokkal sújtott különleges régiók (pl. az afrikai nagy tavak, a Manu-folyó régiója, Nyugat-Balkán) civil szervezetei közötti együttműködés;

- együttműködés és párbeszéd megosztottságot eredményező olyan politikai kérdésekben, amelyeket legjobban transznacionális szinten lehet megtárgyalni (pl. vallási kisebbségek és szekularizmus, érdekegyeztetés és igazságszolgáltatás);

- kapacitásnövelési támogatás, amely megkülönböztetett hozzáadott értéket és hatékonyságot nyújthat a transznacionális civil szervezeti hálózatok számára (pl. együttműködés a közös regionális nyelveken dokumentumok elkészítése érdekében).

Helyi szinten a helyi civil szervezetek kisebb rendű kezdeményezéseire támogatási eszköz lenne csakúgy, mint a jelenlegi rendelkezések a mikroprojekteknek, de ezek elérhetőbbek lennének a kis civil szervezetek számára[xxxvi]. Mindez hozzájárulna a civil társadalom képviselhetőségének megerősítéséhez, pl. az olyan csoportokból álló új civil szervezetek tevékenységeinek támogatása által, amelyek érdekei eddig alulreprezentáltak voltak, vagy az ilyen csoportok felhatalmazásához egyéb hozzájárulás által (akár távoli területekről származók, kisebbségi vagy hátrányos helyzetű csoportok stb.). A civil társadalmi párbeszéd adott igényei és prioritásai pontosabban meghatározhatók a helyszínen a civil társadalmi képviselőkkel folytatott konzultációk során. Ez egyben megkönnyítené a földrajzi programozással való kiegészítő jelleget, és fokozná a demokratizálódási folyamat iránti helyi elkötelezettséget[xxxvii].

E stratégiai célkitűzés földrajzi prioritásait illetően egyértelmű, hogy az előirányzott beavatkozások számos ország előnyére válnának. A források a jelenleginél gyérebb szétosztása helyett azonban az első tevékenységi szakasz célja az lenne, hogy az EIDHR mikroprojekt eszköz kapcsán már jó tapasztalatokkal rendelkező országokra összpontosítson, amelyeknek viszonylag nyitott társadalma van, és ahol a civil társadalomra irányuló EK-támogatás hatékony lehet. Célszerű lenne egyes országokban a fenntarthatóságra és a helyi civil társadalmi tevékenységek megszilárdítására vonatkozóan néhány cél eléréséhez 5-7 éves szakaszokat meghatározni. Ez az érintett ország jelentősebb érdekeltjeivel folytatott megbeszélésekkel és előkészületekkel történhetne meg.

3.2.3. A nemzetközi keret megerősítése az emberi jogok és a jogállamiság védelme és a demokrácia előmozdítása érdekében

E címsor alatt az általános cél az EU politikai prioritásaival összhangban a nemzetközi eszközök hatékonyságához történő hozzájárulás folytatása, ahogy azt az EIDHR tette. Mivel más pénzügyi eszközök és programok ezeket nem fedik le, ez az új program segítséget nyújthat a következők működéséhez:

- alapvető emberi jogi egyezségokmányok a megfelelő ENSZ-szervezeteken, –testületeken és –mechanizmusokon keresztül, mint pl. az OHCHR, CEDAW, ILO stb.;

- nemzetközi büntető igazságszolgáltatási mechanizmusok, mint pl. a Nemzetközi Büntetőbíróság[xxxviii];

- regionális emberi jogi eszközök;

- a nemzetközi emberi jogi eszköz alkalmazásában a fejlődő országokból származó szakértők képzésére regionális hálózatok;

- demokráciaépítő kezdeményezések támogatására tervezett egyedi nemzetközi eszközök[xxxix]. Ez kiterjedhet a regionális szervezetekkel, mint pl. az Európa Tanáccsal tett közös kezdeményezésekre;

- civil társadalmi kampányok adott emberi jogi kérdésekről, különösen amennyiben ENSZ-kezdeményezésekhez kapcsolódnak (pl. világkonferencia a rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az embergyűlölet és az ezzel kapcsolatos intolerancia ellen).

Az e címszó alatti prioritásokat az EU-célkitűzések és a vonatkozó szervezetekkel folytatott párbeszédek fényében határoznák meg. Ebben az összefüggésben civil szervezetek és hálózatok szintén felléphetnek végrehajtó partnerekként.

3.2.4. A választási megfigyelés továbbfejlesztésén keresztül a demokratikus választási eljárásokba vetett bizalom kiépítése

A választási megfigyelés igen érzékeny terület, amely az EU-nak nagy szerepet és hatáskört biztosított, megerősítve pozícióját a politikai párbeszédekben és hozzájárulva az emberi jogok és a demokrácia előmozdításához. Segített a választási igazgatásban a professzionalizmus és az átláthatóság ösztönzésében, valamint a választási eljárásban a szabálytalanságok és visszaélések megakadályozásában és a belé vetett bizalom kiépítésében. Az Európai Bizottság koordináló és irányító szerepe a különböző EU választási megfigyelési kiküldetései között magas szintű következetességet biztosít az egységesített módszertannak és programozásnak, valamint a politikai függetlenségnek és láthatóságnak köszönhetően. E címszó alatt a fő cél a tematikus program mint az EU választási megfigyelési kapacitása támogatásának mozgatórugója alkalmazásának folytatása, ahogyan azt az EIDHR tette. Hozzájárulhat a választási megfigyelési kapacitás regionális és nemzeti szintű kiépítéséhez is.

Előreláthatóan az EU választási megfigyelési missziói a programozást és végrehajtást illetően tovább erősíthetők. A Bizottság jóváhagyta a nemzetközi választások megfigyelésének újonnan elfogadott globális elveit[xl], és továbbra is együttműködik a választási megfigyelésben tapasztalt egyéb szervekkel, mint pl. az OSCE-vel. Az új program továbbra is korlátozott számú szavazásra összpontosít, amelyek megfelelnek a hasznosság, az ajánlhatóság és megvalósíthatóság kritériumainak, miközben javítja a minőséget, és fokozatosan növeli a mennyiséget. A választási megfigyelési missziók prioritásait továbbra is a választások menetrendje, a politikai fejlemények, valamint az EU választási támogatásról és megfigyelésről szóló közleményben meghatározott és a Tanács által 2001-ben jóváhagyott szempontok fényében határozzák meg[xli].

Az előzetes folyamatok megfigyelését (pl. szavazói és jelölti regisztráció) és a média ellenőrzését tovább lehetne fejleszteni, a jelentések pontosabbak lehetnének, és a nyomon követési segítségnyújtás rendszeresebb lehetne, hogy tovább támogassa a demokratizálódással és az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket. A konfliktushelyzetekhez és a konfliktus utáni választásokhoz alkalmazkodó megfigyelési kiküldetéseket szintén tovább kell fejleszteni.

Ha a földrajzi programok hatásköre nem terjedne addig, ez a tematikus program hozzájárulna a választási megfigyelési kapacitás regionális szintű kiépítéséhez is, mint ahogy az jelenleg a regionális szervezeteken, mint pl. az Afrikai Unión (AU) keresztül történik, vagy a jövőben más régiókra, pl. az arab világra is kiterjedne. A program szintén hozzájárulna a helyi megfigyelési és ellenőrzési kapacitás támogatásához, valamint a szélesebb körű kezdeményezésekhez, hogy fokozza a részvételt és a választási eljárásba vetett bizalmat[xlii].

3.3. Programozási elvek

A komitológiai eljárásokat követően a Bizottság négy évre (2007–2010), azt követően pedig három évre (2011–2013) szóló tematikus stratégiai dokumentumokról (programozási dokumentumok) dönt majd. E többéves programozás alapján a Bizottság éves cselekvési programokat fogad el, amelyek specifikus célkitűzéseket, támogatandó prioritási intézkedéseket, várható eredményeket és indikatív összegeket határoznak meg figyelembe véve a más programok értelmében finanszírozott kapcsolódó kezdeményezéseket. A programot a Bizottság irányítja, amely során alkalmazza a pénzügyi rendeletnek és végrehajtási szabályainak megfelelő, rendelkezésre álló valamennyi eszközt[xliii].

A félidei értékelést illetően az első három év (2007-2009) műveleteinek külső értékelésére kerül sor, amely alapként szolgál a második tematikus stratégiai dokumentum (2011-2013) előkészületeihez. A jelentéseket megvitatás céljából a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek fogják továbbítani.

MELLÉKLET: Lábjegyzetek

[i] Lásd: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – „Külső fellépések a 2007–2013 közötti időszakra szóló jövőbeli pénzügyi terv tematikus programjai keretében” - COM(2005) 324, 2005.8.3.

[ii] A visszajelzéseket lásd a http://europa.eu.int/comm/external_relations/consultations/er.htm honlapon.

[iii] A nem kormányzati szervek emberi jogokkal foglalkozó éves fóruma ebből a szempontból továbbfejleszthető, és egyéb kiegészítő kezdeményezések is megfontolandók.

[iv] Lásd pl. az ENSZ 2005-ös „Nagyobb szabadság” közleményében szereplő igen szemléletes bemutatást.

[v] Lásd az ENSZ 1997-es reformprogramját és az ügynökségek közötti 2003. májusi „közös megegyezés” a fejlődésre vonatkozóan az emberi jogokon alapuló megközelítéseket.

[vi] EUSz. 11. cikkének (1) bekezdése; EKSz. 177. cikkének (2) bekezdése, 181a. cikkének (1) bekezdése.

[vii] Iránymutatások a harmadik országokra irányuló, a halálbüntetésre vonatkozó EU-politikához, 1998. június; Iránymutatások a harmadik országokra irányuló, a kínzásról és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódról vagy büntetésre vonatkozó EU-politikához, 2001. április; EU-iránymutatás a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról, 2003. december; EU-iránymutatás az emberi jogvédőkről, 2004. június.

[viii] Vö. 2000. novemberi Zágrábi csúcs http://europa.eu.int/comm/enlargement/intro/sap/summit_zagreb.htm

[ix] Vö. COM(2004) 373 stratégiai dokumentum, 2004.5.12., 2004.7.14-i tanácsi következtetések.

[x] Vö. 2003. október 20-i COM(2003) 615 bizottsági közlemény, 2003.11.17-i tanácsi következtetések.

[xi] Vö. Közlemény az Európai Unió fejlesztési politikáról „Európai konszenzus”, 2005.7.13-i COM(2005) 311; A Tanács és a Tanács keretén belül ülésező tagállamok kormányainak képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság együttes nyilatkozata, „Európai konszenzus a fejlesztésről”, amelyet 2005. november 22-én fogadtak el.

[xii] „Az EU és Afrika: stratégiai partnerség”, amelyet a 2005. december 15-16-i Európai Tanácson fogadtak el.

[xiii] Bizottsági közlemény az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, „Erősebb partnerség az EU és Latin-Amerika között” - 2005.12.8-i COM(2005) 636.

[xiv] Az 1882/2003/EK rendelettel módosított 975/1999/EK tanácsi rendelet és a 2240/2004/EK rendelet; a 907/2003/EK rendelettel módosított 976/1999/EK tanácsi rendelet és a 2242/2004/EK rendelet.

[xv] Az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepe, 2001.5.8-i COM(2001) 252; a 2004.7.30-i SEC(2004) 1041 bizottsági személyzeti munkadokumentum.

[xvi] Vö. a Tanács 2001. június 25-i következtetései az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről; Az Európai Parlament 2002. április 25-i állásfoglalása; a Tanács 2004. február 23-i következtetése.

[xvii] A gyorsreagálású mechanizmus létrehozásáról szóló, 2001. február 26-i 381/2001/EK tanácsi rendelet.

[xviii] Vö. a legújabb tematikus értékelést az EIDHR rasszizmus, embergyűlölet elleni és kisebbségi projektjeire irányuló támogatására vonatkozóan: http://europa.eu.int/comm/europeaid/projects/eidhr/documents_en.htm#eidhr; vö. szintén az EIDHR legújabb általános értékelését: „Demokrácia és emberi jogok nélkül nincs tartós béke és jólét” címmel (2005. július), amely az Európai Parlament emberi jogi AFET albizottságának megbízásából készült, és a Holland Intézet a Többpárti Demokráciáért (NIMD) égisze alatt került végrehajtásra, http://www.nimd.org/upload/publications/2005/epfinal.doc.

[xix] A „civil szervezet” kifejezés magában foglalja a civil partnerek széles körét, ideértve szakszervezeteket, munkaadói szervezeteket, hitgyülekezeteket, agytrösztöket stb.

[xx] Lásd a 9. lábjegyzetet.

[xxi] Az EIDHR az évek során prioritásként és kiemelten kezelte a halálbüntetés eltörlését, a kínzás elleni küzdelmet, valamint a rasszizmus és a kisebbségek megkülönböztetése elleni kampányokat. Nagy hangsúlyt fektetett a nők, a gyermekek és az őshonos népek jogaira is. Támogatja a szólás- és egyesülési szabadságot és a pluralizmust a médiában, valamint előmozdítja az emberijog-védők jogait. Különleges feladata a kínzások áldozatai védelmének és rehabilitációjának támogatása, erre vonatkozóan az EU-n kívül és belül is részt vesz különféle projektekben. Szintén fő támogatási forrás az emberi jogok specializált felsőoktatásba való beillesztésének kezdeményezésében. Továbbá az EIDHR bizonyos mértékig szintén támogatja a civil társadalom fejlődését, a demokratikus kultúrát, a pluralizmust és a demokratikus intézmények kiépítését.

[xxii] Vö. felülvizsgálat cselekvési terv a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló közös álláspont nyomon követésére, a Tanács 2003. június 16-i közös álláspontja a Nemzetközi Büntetőbíróságról; az Európai Parlament 2002. október 24-i állásfoglalása az Általános Ügyek Tanácsának álláspontjáról a Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozóan.

[xxiii] Bizottság 2000. április 11-i közleménye az EU választási támogatásáról és megfigyeléséről COM(2000) 191; a Tanács 2001. május 31-i következtetései; az Európai Parlament 2001. március 15-i állásfoglalása.

[xxiv] Európai kezdeményezés a demokrácia és az emberi jogok 2005-2006-os programozására, 2004.12.6-i C(2004) 4475. A négy kampány 17 típusú intézkedésre bontható további három átfogó témakörrel (gyermekek és nők, őshonos népek, konfliktus-megelőzés).

[xxv] A projektre való jelentkezések és a sikeres projektek aránya 10:1 volt a 2004-es ajánlatkérések esetében.

[xxvi] Ez pl. magában foglalhat olyan ENSZ-kezdeményezéseket, világméretű kampányokat és többoldalú együttműködéseket a demokráciára és az emberi jogokra vonatkozóan, amelyek globális perspektívával rendelkeznek. Az EIDHR jelenlegi tapasztalataira példa az emberi jogok és a büntető igazságszolgáltatás nemzetközi eszközei létrehozásának és működtetésének támogatása.

[xxvii] Ez történik pl. az embertelen bánásmód és kínzás áldozatainak védelme és rehabilitációja esetén. Ezen a téren a folyamatos támogatási igény kielégítésére kevés más eszköz létezik.

[xxviii] A képzés és technikai segítségnyújtás olyan nemzeti közintézmények kapacitásnövelése érdekében, mint pl. a bíróság, a választásokat lebonyolító szervek vagy parlamentek a demokratikus és emberi jogi együttműködés alapvető szempontjai, azonban rendszerint szélesebb körű földrajzi programok részét képeznék az érintett kormányok beleegyezésével. Ugyanez lenne érvényes a regionális kormányközi szerveknek nyújtott segítség esetében is.

[xxix] A tematikus programokban előirányzott olyan tevékenységek, mint pl. a nem állami szereplők részvétele a fejlesztési stratégiákban, a szociális jogok előmozdítása, a migránsok védelme a kizsákmányolással és a kirekesztettséggel szemben ezért kívül esne a demokráciáról és az emberi jogokról szóló tematikus program közvetlen hatáskörén.

[xxx] Az esetlegesen érintett országok idővel kétségkívül változhatnak, mivel néhány országban rendszerváltás vagy demokratizálódási folyamat zajlik, míg mások – előzőleg szabadabbak – nagyobb elnyomásban élnek, az emberi jogok és szabadságok korlátozottabbak, vagy nyilvános zavargások alakulnak ki.

[xxxi] A civil társadalmat bevonó tevékenységek egyéb olyan EU-eszközöket, mint pl. a politikai párbeszédet, lépéseket, szankciókat stb. is kiegészítenének, amelyek nyomást gyakorolnak a kormányokra, hogy fellépjenek az alapvető szólás- és egyesülési szabadságok kiterjesztése érdekében, és létrehozzák vagy visszaállítsák a jogállamiságot.

[xxxii] Az 1993. június 25-én az emberi jogi világkonferencián elfogadott bécsi nyilatkozat és cselekvési program (bécsi konszenzus), 1993. július 12-i A/CONF.157/23 UNGA-dokumentum, különösen az 5. és 8. bekezdés.

[xxxiii] Az egyes kérdéskörök magukban foglalhatják az EU-iránymutatásokban szereplő emberi jogokat, mint pl. a kínzás és a halálbüntetés tilalmát, a fegyveres konfliktusokban részt vevő gyermekeket, emberi jogvédőket és egyéb érzékeny csoportok jogait. Érinthetik továbbá a médiaszabadságot, a szakszervezetek szabadságát, a kényszermunkát, a nők jogait és esélyegyenlőséget, az emberkereskedelmet, a megbélyegzést és megkülönböztetést (faji, vallási, etnikai vagy származási, szexuális irányultsági, betegségi, rokkantsági stb. alapon).

[xxxiv] Vö. europa.eu.int/comm/europeaid/projects/eidhr/documents_en.htm#evaluations

[xxxv] A szociális párbeszédnek ebben az összefüggésben különleges szerepe lehet.

[xxxvi] A feltételezés itt az, hogy a pénzügyi rendelet végrehajtásáról szóló rendelet 164. cikkét módosító bizottsági javaslat szerint a 25 000 euro alatti támogatások esetében egyszerűsített eljárásokban egyeznek meg, hogy a kis civil szervezetek részt vehessenek a mikroprojektekre irányuló felhívásokban, 2005.10.12-i SEC(2005) 1240.

[xxxvii] A helyzetek változóak, ezért az ilyen típusú konzultációk letesztelhetők és fokozatosan kialakíthatók a 2007-10 és 2001-13 új programozási menetrendekkel összefüggésben.

[xxxviii] Ez kiterjedhet nemzetközi közvetítéssel létrejött béke-megállapodás értelmében felállított nemzetközi és nemzeti bíróságokra is, ha nem támogatott másképpen a Stabilitási Eszközön keresztül.

[xxxix] Mint pl. az újonnan létrehozott ENSZ demokrácia alap.

[xl] A nemzetközi választási megfigyelési elvek nyilatkozatát és a nemzetközi megfigyelők magatartási kódexét az ENSZ égisze alatt 2005. október 27-én hagyták jóvá.

[xli] 2000.4.11-i COM(2000) 191, 2001. május 31-i tanácsi következtetések.

[xlii] A választási támogatásban párhuzamos kezdeményezések fenntartható és professzionális választási igazgatásra és infrastruktúrára helyi kapacitás kialakítására rendszerint időszerűen földrajzi programokon keresztül támogatható.

[xliii] A pénzügyi rendelet és végrehajtási szabályainak módosításai a 2005.5.3-i COM(2005) 181 és a 2005.10.12-i SEC(2005) 1240 javasoltak szerint fokozhatnák a tematikus program hatékonyságát.