52006DC0014

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 23.01.2006

COM(2006) 14 végleges

A BIZOTTSÁG MUNKADOKUMENTUMA

az állatjóllétért és az állatok védelméért 2006 és 2010 között folytatott közösségi cselekvési tervről

A javasolt tevékenységek stratégiai alapja {SEC(2006) 65}

TARTALOMJEGYZÉK

1. 1. TEVÉKENYSÉG – Az állatvédelem és állatjóllét minimális követelményeinek bővítése 3

1.1. Háttér 3

1.2. Az állatok jólléte mint a közösségi politikák alapköve 4

1.3. Az állatjóllét központi helye a megreformált közös agrárpolitikában (KAP) 6

2. 2. TEVÉKENYSÉG – Kiemelt prioritás biztosítása az állatvédelmi és állatjólléti politika vezérelte jövőbeni kutatás elősegítésének, valamint a három R elvének alkalmazása 7

2.1. Háttér 7

2.2. Európai központ vagy laboratórium az állatok védelméért és kíméletéért 8

2.3. Új gyakorlati eszközök alkalmazása az állatjóllét biztosítására 9

2.4. A három R elvének alkalmazása a kísérletekhez felhasznált állatok esetében 9

3. 3. TEVÉKENYSÉG – Szabványosított állatjólléti mutatók bevezetése 10

3.1. Háttér – az integrált megközelítés 10

3.2. Állatjólléti EU-címke – a termelési rendszerek osztályozása az alkalmazott jóléti előírások vonatkozásában 11

4. 4. TEVÉKENYSÉG – Az állattartók és állattenyésztők, valamint a nyilvánosság bevonása és tájékoztatása a jelenlegi állatvédelmi és állatjólléti követelményekről, valamint az állatvédelem és állatjóllét elősegítésében való szerepük teljes körű kiaknázásának biztosítása 12

4.1. Háttér – a közvélemény változása 12

4.2. Amit eddig elértünk 12

4.3. A tájékozott állattenyésztő és állattartó, valamint a nyilvánosság: az állatjóllét ügyének legjobb szószólói 13

5. 5. TEVÉKENYSÉG – További nemzetközi kezdeményezések támogatása és elindítása a tájékozottság növelése és a nagyobb állatjólléti konszenzus megteremtése érdekében 14

5.1. Háttér 14

5.2. Együttműködés a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatallal – OIE 15

5.3. Az állatjóllét előmozdítása az EU többoldalú és kétoldalú kapcsolatain keresztül 15

5.4. Az állatjóllétről való ismeretek bővítése a fejlődő országokban, valamint a kereskedelmi lehetőségek megteremtése 16

1. 1. TEVÉKENYSÉG – AZ ÁLLATVÉDELEM ÉS ÁLLATJÓLLÉT MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEINEK BőVÍTÉSE

1.1. Háttér

Annak ellenére, hogy az állatjóllét területén számos jelentős előrelépés a közelmúltra datálható, a társadalmak generációk óta elismerik kötelezettségüket azon állatoknak a gondozására, amelyekért felelősséggel tartoznak, és sok ország régóta rendelkezik állatvédelemről és kegyetlenség megelőzéséről szóló jogszabályokkal. EK szinten az első állatjóllétről szóló jogszabályt 1974-ben fogadták el, és ez az állatok levágásuk során való védelmére vonatkozott[1]. Ezen irányelv preambulumbekezdései mutatják, hogy már akkor milyen jelentőséget szenteltek az állatjóllétnek és a szükségtelen szenvedés megelőzésének:

“Mivel a Közösségnek azért is fel kell lépnie, hogy az állatokkal való kegyetlen bánásmód minden formáját általában véve elkerülhetővé tegye; mivel első lépésként az tűnik kívánatosnak, hogy e fellépés az állatok levágása során minden azok szükségtelen szenvedését elkerülhetővé tevő feltétel meghatározásából álljon.”

Időközben az évek során az állatok védelméről közösségi jogszabályok egyre növekvő halmaza gyülemlett fel. A Bizottság lényeges felelőssége azt biztosítani, hogy az állatjólléti követelményekre vonatkozó új jogszabályok a fejlődő tudományos ismereteken, szakértelmen és gyakorlati tapasztalatokon alapuljanak. A Bizottság az EK-Szerződés őreként betöltött szerepében azért is felelős, hogy biztosítsa a közösségi jogszabályok megfelelő végrehajtását és betartását, illetve a Bizottság felügyeleti szerve (Élelmiszerügyi és Állat-egészségügyi Hivatal: ÉÁH) fontos szerepet játszik e feladat ellátásban. E politikák tudományos alapját tanácsadó szervek sorának tevékenysége támasztja alá: az állat-egészségügyi tudományos bizottság[2], az állat-egészségügyi és állatjólléti tudományos bizottság[3], a Biotechnológia Etikai Következményeinek Tanácsadó Csoportja (GAIEB) és legújabban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság[4].

A haszonállatok védelmének vonatkozásában a minimális szabályokat megállapító jogszabályok mára jelentős mértékben kialakultak. Csupán néhány faj (borjak, sertések és tojótyúkok) tenyésztéséhez vezettek be részletesebb szabályokat, míg más állatok, mint például a húshasznosítási célú vagy tejelő tehenek, juhfélék, pulykák, kacsák, stb. esetében csak általános előírásokat hoztak. A legtöbb tenyésztett faj esetében a külön állatjólléti követelmények hiányát ma nehezen lehet igazolni, figyelembe véve az ilyen kérdések megoldására jelenleg rendelkezésre álló tudományos adatokat és az olyan nemzetközi fórumokon elért haladást, mint például az Európa Tanács[5]. A halak érzéseiről fokozatosan gyűlnek az információk és ez egy olyan kérdés, amellyel az Európa Tanács már foglalkozott, valamint a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) is előkészít a tenyésztett halak jólétéről egy iránymutatást.

Az EU környezetvédelmi politikái az 1980-as évek óta tartalmaznak olyan jogszabályokat, amelyek az egységes piac harmonizációja mellett előmozdítják az állatjóllét fejlődését. A 175. cikk bevezetésével a közösségi jogszabályok kitértek az állatvédelem és állatjóllét további területeire is. A Közösség környezetvédelmi politikái foglalkoznak például a kíméletes csapdázásra vonatkozó szabványokkal, a vadon élő növények, állatok kereskedelmével, az állatok állatkertben történő tartásával és bizonyos kölyökfóka-bőrök behozatalával, stb. kapcsolatos kérdésekkel. Az EU 2001. és 2010. közötti időszakra terjedő Környezet 2010: a jövőnk, a választásunk című környezetvédelmi cselekvési programjának ugyancsak egyik speciális célkitűzése a vadon élő növények, állatok és a természetes élőhelyeik védelme. A Közösség a nemzetközi színtéren például Kanadával és az Orosz Föderációval megállapodást kötött a kíméletes csapdázásra vonatkozó nemzetközi szabványokról, valamint kölcsönösen elfogadott jegyzőkönyv formájában lényegében hasonló megállapodásra jutott az Amerikai Egyesült Államokkal.

A kísérletekhez felhasznált állatok védelme területén a Bizottság már 1985-ben előterjesztette javaslatát a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált állatok védelméről szóló irányelvre. Továbbá az 1999/575/EK tanácsi irányelvvel a Közösség a kísérleti és egyéb tudományos célokra felhasznált gerinces állatok védelméről szóló európa tanácsi egyezmény (ETS 123.) szerződő felévé vált. Ez tovább erősíti az elkötelezettséget amellett, hogy a kísérletekben felhasznált állatok más módon történő helyettesítésére, valamint a mégis felhasznált állatok kíméletének elősegítésére erőfeszítéseket tegyünk. Az EU-ban körülbelül 10 millió állatot használnak fel évente kutatásra és vizsgálatokra, majdnem 25% tekinthető ellenőrző vizsgálatnak, beleértve az ártalmatlansági vizsgálatokat, az élelmiszervizsgálatokat és a gyógyszerek ellenőrzését. Az állatok felhasználásának csökkenése az iparban és a kutatásban egészen a közelmúltig elsősorban inkább az anyagok felfedezésében és a kutatási módszerekben történt változásoknak, mint a nem állati alternatívák ellenőrző vizsgálatokhoz történő felhasználásának volt köszönhető.

1.2. Az állatok jólléte mint a közösségi politikák alapköve

Az Amszterdami Szerződés által az EK-Szerződéshez csatolt, az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv meghatározza azokat a kulcsfontosságú cselekvési területeket, ahol a Közösségnek és a tagállamoknak a politikák megfogalmazásakor és végrehajtásakor teljes mértékben tekintettel kell lenniük minden állat jóléti igényére. Különböző felmérések szerint az uniós állampolgárok növekvő elismerésüket fejezték ki a magas állatjólléti követelményekre vonatkozóan, melyek mind közvetlen, mind közvetett hatással lehetnek az élelmiszerek biztonságosságára és minőségére. Ezért is fontos, hogy a mezőgazdasági ellenőrző- és támogatórendszerek megfelelően igazodjanak ezekhez az irányzatokhoz. Az élelmiszerbiztonságról szóló fehér könyvben a Bizottság felismerte az élelmiszerbiztonság és az állatjóllét közötti kapcsolatot, illetve nevezetesen a 882/2004/EK rendelet[6] által biztosítja az állat-egészségügyi, állatjólléti és élelmiszerbiztonsági ellenőrzések integrált megközelítését az élelmiszerlánc egészében. Ez a rendelet a tagállamokban a hatósági ellenőrzések harmonizált megközelítésének kialakítása érdekében, a tagállamok illetékes hatóságainak alkalmazottai számára tanfolyamok szervezéséről is rendelkezik. Az ilyen jellegű képzés azonban csak a tagállamok saját belső képzése kiegészítőjének tekinthető, és nem helyettesítheti azt. A tagállamok számára ugyancsak biztosíthatnának olyan fórumot, ahol az állatjóllétet elősegítő intézkedések végrehajtásában nyert tapasztalataik során szerzett információkat kicserélhetik, így elősegítve a legjobb gyakorlatok terjesztését. A továbbítási költségek minimalizálása, az átfedések elkerülése, valamint az adminisztrációs hatékonyság növelése érdekében szükséges az előrelátható információk továbbításával és kezelésével kapcsolatos feladatok teljesítéséhez a modern technológiák és e-kormányzati megoldások használatát fontolóra venni.

Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK tanácsi határozat leszögezi, hogy a Közösségnek pénzügyileg hozzá kell járulnia az állatvédelem területén egy tájékoztatási politika létrehozásához és előírja az állatvédelem területén a jogszabályok elkészítéséhez és kialakításához szükséges tanulmányok finanszírozását. Ugyancsak tanulmányozni kell az e munkadokumentumhoz csatolt cselekvési tervben vázolt fő kezdeményezések pénzügyi támogatása érdekében a 90/424/EGK tanácsi határozat által nyújtott eszközök alkalmazásának lehetőségét.

A Közösségnek fontos kötelezettségei vannak a kísérletek céljából tartott állatok védelme, az állatkísérleteket helyettesítő eljárások hitelesítése, a vadon élő állatok csapdázása, az állatkertben tarott állatok jóléte, a vadon élő állatok és a veszélyeztetett fajok kereskedelme vonatkozásában. Más politikák, mint például a veszélyeztetett fajok védelme, a biológiai és a genetikai sokféleség fenntartása, valamint a biotechnológia, például az állati klónozás területén elért haladás, a lehetséges állatjólléti következmények jelentős átgondolását teszik szükségessé. A közös halászati politika alapján az európai akvakultúra fenntartható fejlődése érdekében[7] a Bizottság stratégiája kiemeli annak szükségességét, hogy a tenyésztett halak kíméletén javítsanak és, hogy figyelembe vegyék az olyan szervezetek, mint például az Európa Tanács által kidolgozott ajánlásokat a tenyésztett halakra vonatkozó külön állatvédelmi jogszabályok esetleges kialakításakor.

A kísérleti állatok védelmére vonatkozóan a Bizottság jelenleg a 86/609/EGK irányelv felülvizsgálatát készíti elő. A felülvizsgálat célja, hogy az EU-ban az állatkísérletek területén megerősítse a jogszabályokat és, hogy biztosítsa a kísérletekben mégis felhasznált állatok megfelelő gondozásban és kíméletes bánásban való részesülését. A felülvizsgálat különösen kísérletek, személyzet és létesítmények engedélyezési előírásait, valamint az olyan létesítmények ellenőrzését tekinti át, amelyek laboratóriumi állatokat tenyésztenek, értékesítenek vagy használnak fel, azonkívül áttekinti egy etikai felülvizsgálati eljárás bevezetésének lehetőségét.

A Bizottság állatvédelemben illetékes különböző Főigazgatóságai között kialakult szinergia egyértelműen meg fogja könnyíteni a Bizottság szerepét a Szerződés jegyzőkönyvében szereplő követelmények teljesítésében. A hatáskörök hálózatba szervezését rendszerezettebben kell megoldani a hosszabb távú stratégiák megfelelő nyomon követésének biztosítása érdekében, illetve válaszképpen az uniós állampolgárok jobb állatvédelmi előírások iránti növekvő igényére.

1.3. Az állatjóllét központi helye a megreformált közös agrárpolitikában (KAP)

A közelmúlt KAP reformintézkedései 2007-től bevezetik a közvetlen kifizetések kedvezményezettjei számára a különböző követelményeknek, köztük az állatjólléti követelményeknek való kölcsönös megfeleltetés elvét. Ha jogsértést mutatnak ki, az a kifizetett támogatások csökkentéséből vagy visszavonásából álló szankciót von maga után, és a szankcionálási rendszert úgy tervezték meg, hogy arányos legyen a megsértés súlyosságával.

Abból a szempontból azonban, hogy az állatjóllétnek mekkora potenciális hasznot jelentenek, ennél fontosabbak a vidékfejlesztési politikákban tervezett új intézkedések. Az állatjóllét javítása céljából támogatás nyújtható mezőgazdasági üzemekbe történő beruházások vagy mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása után. Ezen túlmenően lehetőség nyílik az agrár-környezetvédelmi intézkedések alapján a tagállamok által garantált jogosultsági feltételként felvenni a vonatkozó állatjólléti jogszabályok tiszteletben tartását.

A következő új kiegészítő intézkedéseket is bevezették:

- az agrár-környezetvédelmi fejezetet továbbfejlesztették egy intézkedéssel az olyan mezőgazdasági termelők támogatására, akik a jó állattenyésztési gyakorlatok alapjait meghaladó állattenyésztési gyakorlatokat alkalmaznak,

- az „Előírások teljesítése” című fejezet alapján egyes intézkedések pénzügyi segítséget nyújtanak a mezőgazdasági gazdálkodóknak működési költségeik viselésében, hogy a környezetvédelem, köz-, állat- és növényegészségügy, valamint az állatjóllét terén, a közösségi jogszabályokon alapuló, magas színtű előírásokhoz igazodhassanak. Ezen felül a „mezőgazdasági tanácsadó szolgálat” igénybevétele támogatható, ami segít a mezőgazdasági gazdálkodóknak végrehajtani az előírásokat,

- az „Élelmiszer-minőség” című fejezet alapján az élelmiszer-minőségi rendszerekben való részvételt (beleértve a magas állatjólléti követelményeken alapuló rendszereket), illetve azokat a termelői csoportokat támogatják, amelyek a támogatott minőségi rendszerekkel, köztük a továbbfejlesztett „állatjólléti” rendelkezéseken alapuló rendszerekkel kapcsolatos tájékoztatási, promóciós és hirdetési tevékenységeket végeznek.

Így a tagállamoknak és a Bizottságnak a megreformált KAP új keretein belül egyértelműen több eszköz áll a rendelkezésére, hogy reagálhassanak a társadalom fenntarthatóbb termelésre és jobb állatjólléti követelményekre vonatkozó igényeire. Példaképpen a Bizottság a biogazdálkodás és a bioélelmiszerek európai cselekvési tervében[8] kiemelte, amit ezt követően a Tanács[9] is támogatott, hogy a biogazdálkodás kettős társadalmi szerepet tölt be azáltal, hogy a környezetet védi és az állatokat kíméli, valamint a fogyasztói igényekre reagál. Ebben a cselekvési tervben a Bizottság felvállalta e közjó nyomatékosítását amikor is megfogalmazta, hogy a biogazdálkodás egyik célkitűzése a magas szintű állatjóllét védelme. Ez a konkrét cselekvés mára megvalósult az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló tanácsi rendelet (új) javaslatában. Ez a javaslat előírja az elvet, hogy a biogazdálkodásnak tiszteletben kell tartania az állatjóllét legmagasabb szintjét.

2. 2. TEVÉKENYSÉG – KIEMELT PRIORITÁS BIZTOSÍTÁSA AZ ÁLLATVÉDELMI ÉS ÁLLATJÓLLÉTI POLITIKA VEZÉRELTE JÖVőBENI KUTATÁS ELőSEGÍTÉSÉNEK, VALAMINT A HÁROM R ELVÉNEK ALKALMAZÁSA

2.1. Háttér

Az EK-Szerződés jegyzőkönyve szerinti kötelezettségekkel összhangban a Közösség által finanszírozott kutatási politikák kifejezetten magukba foglalják az állatjóllét és az etikai kérdések figyelembe vételének szükségességét a kutatási politikák végrehajtásakor. Fontos, hogy amellett, hogy amikor csak szükséges foglalkoznak az új technológiák etikai szempontjaival, az állatjóllét területén a fejlemények szilárd tudományos alapokra épüljenek. Ennek az esetnek kell fennállnia, amikor az új biotechnológiák (mint például az állatklónozás) potenciálisan hatással lehetnek az állatjóllétre, de fontos egyes modern tenyésztési rendszerek, mint például külterjes vagy ökológiai termelés kifejlesztésénél is. Ezért az állatjólléttel kapcsolatos politikáknak és ajánlásoknak figyelembe kell venniük a legújabb rendelkezésre álló tudományos információkat. Ennek megfelelően, amikor a helyénvaló politikák és ajánlások kialakításához szükséges objektív információk hiányoznak, ezt arra kell felhasználni, hogy a vita során tudatosítsák az új kutatások kiemelt fontosságát.

A Bizottság számos, a haszonállatok jólétére vonatkozó kutatási projektet[10] támogatott, amelyek a fogyasztói magatartás szociológiai tanulmányaitól a mezőgazdasági üzemek baromfi- és borjúhústermelésre vonatkozó jóléti tanulmányaiig[11] terjedtek, valamint az élelmiszer minőség és biztonság témakörén keresztül jelenleg támogatja „Az állatjóllét integrálása az élelmiszer-minőségi láncba: a közvélemény figyelmétől a jobb állatjóllétig, illetve átlátható minőségig”[12] elnevezésű integrált projektet. Számos, a haszonállatok tenyésztésének és szaporításának (valamint új szaporítási technológiák, mint a klónozás) etikai, jogi és szociális szempontjaival foglalkozó projektet is támogat. Ezen felül a globális változások és ökológiai rendszerek témakör alapján támogatja a vegyi anyagokra vonatkozó intelligens vizsgálati stratégiákkal kapcsolatos kutatásokat, az egészségügyi célú genomika és biotechnológia témakör alapján pedig az emberi vegyi anyag-expozícióra vonatkozó előrejelző in-vitro vizsgálati stratégiákat, valamint a toxikológiával és a belső elválasztási szerveket károsító vegyi anyagokkal kapcsolatos egyedi projekteket.

A Hetedik Kutatási és Technológiai Fejlesztési Keretprogram[13] jelenleg kidolgozás alatt áll, és várhatóan 2007-től 2013-ig fog tartani. Az együttműködési program 2. „élelmiszerek, mezőgazdaság és biotechnológia” témaköre alapján a javaslat a tudás alapú biogazdaságot kialakító stratégia részeként kiemeli az állatfajok jólétét. A Keretprogramok alapján végzett kutatások az európai versenyképesség növelését és az érintett európai politikák megvalósítását célozzák. A politikák támogatását szolgáló kutatás kifejezetten részét képezi a Keretprogramnak, és a politikákért felelős Főigazgatóságoknál létezik egy konzultációs struktúra az ilyen kutatás elsőbbségben részesítése céljából. E konzultációt fel fogják használni a fontos állatjólléti kutatások előtérbe helyezéséhez a Hetedik Keretprogram keretein belül. A 9 tematikus prioritásból 4-ben a három R tevékenységet támogatni fogják: 1. egészségügy, 2. élelmiszerek, mezőgazdaság és biotechnológia, 4. nanotudományok, nanotechnológiák, anyagtudomány és új gyártástechnológiák, valamint 6. környezetvédelem (beleértve az éghajlatváltozást is). Ezen felül a technológiai platformok, mint például a globális állat-egészségügyi, valamint a haszonállat tenyésztési és szaporítási platformok, az állatjóllétre vonatkozó további fontos hozzájárulásokkal fognak szolgálni.

2.2. Európai központ vagy laboratórium az állatok védelméért és kíméletéért

Az állatjóllét, mint elfogadott tudományág fejlődésével összhangban megvizsgálják az állatok védelmét és kíméletét szolgáló Európai központ vagy laboratórium létrehozásának lehetőségét. Az Európai központot/laboratóriumot megbízhatnák számos, e cselekvési terv kivitelezésében kulcsfontosságú feladat ellátásával. Különösen részt vehetne a 3. cselekvés (szabványos állatjólléti mutatók) végrehajtásához szükséges új jóléti mutatók szabványosítási/tanúsításai eljárásában. Továbbá a központ koordinálhatná és ösztönözhetné a meglévő szabványok továbbfejlesztésével kapcsolatos kutatást és előmozdíthatná az állat-egészségügy és állatjóllét közötti belső kapcsolatok vizsgálatát, valamint kitérhetne azok élelmiszerbiztonsággal és minőséggel való kapcsolatára. Ez a szempont az állatjóllétről szóló, folyamatban lévő és jövőbeli tárgyalások szemszögéből fontos, mind az EU-ban, mind nemzetközi szinten. A központ szintén működtethetne egy „kiválósági központot” az aktív információcsere elősegítése érdekében az állatjóllét minden területén. Ez többféle formát ölthetne, az alapvető egyetértéstől a célzott állatjóllétre vonatkozó tudományos kutatáson, csereprogramokon, az állatkísérleteket helyettesítő eljárások ösztönzésén keresztül az információk cseréjére, valamint a legjobb gyakorlatok gyűjtésére és ösztönzésére egy hivatalosabb platform vagy referenciapont létrehozásáig. A központ ugyancsak elősegíthetné az európai állatjólléti címke (lásd 3.2. fejezet) létrehozását, azáltal, hogy tudományos alapokon nyugvó, harmonizált európai összehasonlító szinteket biztosít. A központ olyan társadalmi-gazdasági tanulmányok és hatástanulmányok készítésében is részt vehetne, amelyek kapcsolódnak az új jelentősebb állatjólléti intézkedésekhez.

2.3. Új gyakorlati eszközök alkalmazása az állatjóllét biztosítására

Az elvégzett hatósági ellenőrzések hatékonyabbá és előrelátóbbá tétele érdekében a kutatást egyre inkább az állatjólléti előírások végrehajtását nyomon követő rendszerek fejlesztésére kell összpontosítani. Különösen a szállítás alatti állatjólléti körülmények ellenőrzésének a helytelen szállítási körülmények megelőzésén kell alapulnia és nem az adminisztratív bírságok kirovásán, ha megsértették az EU jogszabályait - amit gyakran csak például az utazás végén észlelnek. A közelmúltban elfogadott jogszabályok ezt a megközelítést követik (1/2005/EK rendelet). E szabályok végrehajtása azonban további erőfeszítéseket tesz szükségessé a tagállamok illetékes hatóságai részéről. Ezért az új technológiák (nyomon követő rendszerek, kommunikációs eszközök és elektronikus azonosítás) igénybe vételét és bevonását tovább kell vizsgálni, hogy kijelölhessék az illetékes hatóságokat feladataikban támogató módszereket.

2.4. A három R elvének alkalmazása a kísérletekhez felhasznált állatok esetében

Az állatkísérletek vonatkozásában a 86/609/EGK irányelv ösztönözte az állatkísérleteket helyettesítő eljárások kifejlesztését és 1991-ben létrehozta az Alternatív Vizsgálati Módszerek Európai Hitelesítő Központját (ECVAM). A központ közvetlenül hozzájárul az állatok kíméletéhez a három R elvének (Replacement - helyettesítés, Reduction - csökkentés és Refinement – tökéletesítés) alkalmazásával és a helyettesítő eljárások hitelesítésével. Ez a politikák végrehajtásának és nyomon követésének horizontális támogatását jelenti a fogyasztóvédelem és ártalmatlansági vizsgálatok különböző területein, mint például vegyi anyagok, kozmetikai termékek, biocidek, élelmiszerek, biológiai szerek és orvostechnikai eszközök esetében. Az állatkísérleteket helyettesítő eljárások egyre nagyobb szerepet játszanak a vonatkozó jogszabályok végrehajtásakor, bár a közvélemény és a politikai nyomás, valamint a rendelkezésre álló alternatív eljárások nagyon eltérőek a különböző ágazatokban. Az állatjólléti hasznon felül az alternatív eljárásokkal, a legkorszerűbb, minőség szempontjából ellenőrzött vizsgálatok révén potenciálisan nagy tömegű információ nyerhető, amelyek gyorsabbak és kevésbé költségigényesek mint a klasszikus állatkísérletek. Becslések szerint például a REACH[14] alapján végzett vizsgálatok igényei (költségek és állatok) akár 70%-kal is csökkenthetők, ha intelligens vizsgálati stratégiákat alkalmaznak: rendelkezésre álló és ígért információkat, (Q)SAR-okat, csoportosításokat, összehasonlítható adatokat, stb. (forrás: Kémiai Anyagokkal Foglalkozó Európai Hivatal és Német Szövetségi Kockázatbecslő Intézet), anélkül, hogy veszélyeztetnék a kapott adatok tudományos minőségét. Ebben az összefüggésben fontos megjegyezni, hogy az állatok kísérletekben történő felhasználásával kapcsolatos közösségi hozzáállásnak már szerves részét képezi a három R fogalma. A végső cél olyan eljárásokkal helyettesíteni az állatkísérleteket, amelyekkel nem jár együtt egy állat felhasználása. Azon kísérletek esetében, amelyeket továbbra is élő állatok felhasználásával szükséges elvégezni, a célkitűzés az állatok számát csökkenteni és az eljárásokat úgy tökéletesíteni, hogy kevesebb fájdalmat, szenvedést és szorongást okozzanak. Tovább kell dolgozni azon, hogy a három R teljes körű végrehajtása megerősítésre kerüljön az állatok felhasználásának minden területén, a 86/609/EGK irányelv és az állatkísérleteket előíró jogszabályok közötti következetességet biztosítsák, valamint részletesebben meg kell vizsgálni az adatok és a megállapodások kölcsönös elismerését, mint olyan módot, amellyel a kísérletekben felhasznált állatok száma csökkenthető. Egy alternatív vizsgálati eljárásokat hitelesítő közösségi referencialaboratórium létesítésének tovább kell javítania az alternatív vizsgálati módszerek minőségét, és fel kell gyorsítania a hitelesítési eljárást.

Egy új kezdeményezés részeként Günter Verheugen, a Bizottság alelnöke és Janez Potočnik biztos 2005. november 7-én Brüsszelben Alternatív megközelítések az állatkísérletek helyettesítésére címmel konferenciát rendezett, ami az állatkísérleteket helyettesítő alternatív megközelítések ösztönzése érdekében kiindulópontként szolgált a Bizottság és az iparág közötti európai partnerség létrehozására. E partnerségen keresztül az Európai Vegyipari Tanács (CEFIC), Európai Növényvédelmi Egyesült (ECPA), Európai Bioipari Szövetség (EuropaBio), Európai Kozmetikai, Toalettipari és Illatszerszövetség (COLIPA), Nemzetközi Mosó-, Tisztítószer és Tisztítás Ipari Szövetség (A.I.S.E.), valamint az Európai Gyógyszergyártók Szövetsége (EFPIA) elfogadta az úgynevezett brüsszeli három R nyilatkozatot. A nyilatkozat alapján az érdekelt felekből 2006. első negyedévében munkacsoport alakul egy olyan cselekvési program kidolgozására, amely kijelöli a konkrét rövid, közép és hosszú távú tevékenységeket. A program abból a célból kerül megtervezésre, hogy a haladást gátló akadályokat azonosíthassa, valamint megfelelő megoldásokat javasolhasson az alternatív eljárások fejlesztésének, hitelesítésének és szabályozó hatóságok általi elfogadásának elősegítésére, például

( a kutatási tevékenységek és a jelenlegi stratégiák feltérképezését;

( együttműködést a kutatás terén, a jelenlegi tevékenységeknek a partnerek és más érdekelt felek között való megerősítése és kibővítése céljából,

( alternatív eljárások kifejlesztését, beleértve az intelligens vizsgálati stratégiákat;

( gyakorlati rendszereket a hitelesítési eljárásnak a rendelkezésre álló tudás felhasználásával történő továbbfejlesztéséhez;

( az alternatív eljárások szabályozó hatóságok általi elfogadását szolgáló eljárás elősegítése céljából gyakorlati rendszereket.

A partnerség cselekvési program végrehajtásáról szóló éves beszámolóját a Tanács, az Európai Parlament és más érdekelt felek számára közzéteszik. Az első beszámolót 2006. decemberig teszik közzé.

3. 3. TEVÉKENYSÉG – SZABVÁNYOSÍTOTT ÁLLATJÓLLÉTI MUTATÓK BEVEZETÉSE

3.1. Háttér – az integrált megközelítés

Az európai fogyasztók az állattenyésztést ma már nem egyszerűen élelmiszertermelési módnak tekintik. Inkább más kulcsfontosságú társadalmi célokkal kapcsolatosnak látják, mint amilyen például az élelmiszerbiztonság és minőség, a környezetvédelem, a fenntarthatóság és az állatokkal való megfelelő bánásmód biztosítása. Az állatjóllét, állat-egészségügy és az élelmiszerbiztonság közötti kapcsolatot nemzetközileg is elismerték[15]. Lényeges az állatjólléti jogszabályok megfelelő és egységes végrehajtása; a pontos és mérhető állatjólléti mutatók kidolgozása elő fogja segíteni ezt, valamint növelni fogja az alkalmazott ellenőrzések és szabványok hatékonyságát. Jelenleg két különálló tendencia figyelhető meg: az olyan kötelező vagy önkéntes rendszerek egymás mellett élése, amelyek az EU jogszabályokban megállapított minimális követelményeket meghaladják, valamint olyan piaci tendenciák, amelyek igazolják, hogy az eladások növelése a fenntarthatóan előállított termékekből világszerte számos országban megvalósítható. Mindkét tendencia egyértelműen elősegíti az állatjólléti feltételek folyamatos javulását, bár a fogyasztóknak további információkat kell biztosítani, hogy jobban megértsék a hozzáadott értéket, melyet a jóléti követelmények alkalmazása jelent az egyes termékek esetében, és, hogy segítsék őket vásárlási döntéseikben.

3.2. Állatjólléti EU-címke – a termelési rendszerek osztályozása az alkalmazott jóléti előírások vonatkozásában

A kiskereskedők és a termelők egyre inkább felismerik, hogy az állatjóllét a termék imázsának és minőségének alapvető szempontja, ami az állatjólléti feltételeket megbízhatóan nyomon követő helyszíni rendszerek és a megfelelő tenyésztési feltételekre vonatkozó garanciák nyújtásának szükségességét teremti meg. A feldolgozók, kiskereskedők és multinacionális vállalatok által pártolt független állatjólléti auditprogramok egyre mindennaposabbakká válnak mind az EU-ban, mind az EU-n kívül. A különböző tagállamokban már léteznek különféle önkéntes rendszerek a termékek különféle paramétereknek, köztük állatjólléti szabványoknak való megfelelősége alapján történő címkézésére. Az EU tojásra és baromfihúsra vonatkozó forgalmazási előírásai már tartalmaznak az állatjóllétre vonatkozó címkézéssel kapcsolatos különféle szabályokat.

Tojások vonatkozásában például 2004. január 1-je óta az étkezési tojást olyan megkülönböztető jelzéssel kell ellátni, amely többek között magába foglalja a tojás termelésére alkalmazott baromfitenyésztési módszert jelölő kódot. A fogyasztó tájékoztatása érdekében e kód magyarázatát kötelező feltüntetni a csomagoláson, csomagolt tojás esetében, illetve külön tájékoztatón kell megmagyarázni darabonként árult tojás esetében. A tagállamok a Bizottsággal közösen finanszírozott tájékoztató kampányokat indítottak, hogy előmozdítsák a kódok jelentésének tudatosítását a fogyasztókban. Mi több, a 2295/2003/EK bizottsági rendelet előírja, hogy „a tojásra bélyegzett és csomagoláson alkalmazott jelzések az 1907/90/EGK rendelet 7-10. cikkével összhangban jól láthatók és olvashatók” . Az EK-val ekvivalencia-megállapodással nem rendelkező harmadik országokból behozott étkezési tojás esetében, a tojásra a származási országban tisztán és olvashatóan rá kell bélyegezni a származási ország ISO-kódját, amelyet a következő szavak előznek meg: „nem EK-előírás szerinti” .

Az állatjólléti EU-címke létrehozása olyan lehetőség, amelyet a közeljövőben meg kell vizsgálni, és amely ösztönözheti a magas állatjólléti követelmények alapján előállított termékeket, így segítve a fogyasztók döntését az alap jóléti követelmények (az EU jogszabályokban meghatározott minimális követelmények), vagy magasabb követelmények (melyeket önkéntes gyakorlati kódexek vagy az EU minimális szabályain túlmutató tagállami jogszabályok tartalmaznak) között előállított termékek között.

Az alkalmazott jóléti szint jelölésére szolgáló egyértelmű címke hatékony marketing eszközt jelenthet, a sajátos regionális tulajdonságokkal rendelkező, bizonyos mezőgazdasági termékek azonosítására szolgáló jelenlegi alkalmazás szerint is. Ennek az osztályozási rendszernek az EU által és nemzetközileg is elismert, valamint kutatásokkal alátámasztott szabványosított tudományos mutatókon kell alapulnia, hogy elősegítse e termékek forgalmázását. A fogyasztók választék iránti igényének objektív és tudományos alapokon nyugvó támogatása érdekében, valamint a nagy számú, néha versengő vagy akár zavaró címkék és előírások fényében, egyedi európai minőségi előírásokat kell kidolgozni a folyamatban lévő kutatási munkák alapján.

4. 4. TEVÉKENYSÉG – AZ ÁLLATTARTÓK ÉS ÁLLATTENYÉSZTőK, VALAMINT A NYILVÁNOSSÁG BEVONÁSA ÉS TÁJÉKOZTATÁSA A JELENLEGI ÁLLATVÉDELMI ÉS ÁLLATJÓLLÉTI KÖVETELMÉNYEKRőL, VALAMINT AZ ÁLLATVÉDELEM ÉS ÁLLATJÓLLÉT ELőSEGÍTÉSÉBEN VALÓ SZEREPÜK TELJES KÖRű KIAKNÁZÁSÁNAK BIZTOSÍTÁSA

4.1. Háttér – a közvélemény változása

A közvélemény egyértelműen az állatok javára változott az elmúlt évtizedekben, és átalakult az, ahogyan a társadalom tekint az állatokra. Az európai fogyasztók jó példát nyújtanak egy ilyen mentalitásbeli változásra: sok fogyasztó egyre inkább odafigyel a környezetbarát, „zöld” termelési módszerekre, és egyre inkább vonzódik az innovatív termelési rendszerek, mint például a szabad tartás vagy a biogazdálkodás lehetséges élelmiszerminőségi, élelmiszerbiztonsági, valamint állat-egészségügyi és állatjólléti előnyeihez. A fogyasztók és termelők mentalitása nagymérvű változáson ment keresztül, és az állatokkal való kegyetlen bánásmód, illetve azok elkerülhető szenvedésének megelőzése helyett már az állatok jólétének és legfontosabb szükségletei kielégítésének elősegítésére összpontosul.

4.2. Amit eddig elértünk

A politikák megfogalmazásakor az állatjóllét területén különböző kezdeményezések születtek a befogadóbb, illetve konzultáción alapuló megközelítések elősegítése érdekében. Ezek a fogyasztók állatjólléttel kapcsolatos hozzáállásának tanulmányozására egyedi kutatási projektekre és felmérésekre vonatkozó megbízásokat foglaltak magukba. A kísérleti állatok védelme területén szakértői munkacsoportokat hívtak össze az érdekelt felek (tudományos tisztviselők, nem kormányzati szervek, iparági, kormányzati képviselők, stb.) széles köréből. Külön konzultációs üléseket is szerveztek más bizottsági javaslatok, mint például a broiler csirkék védelméről szóló javaslat előkészítésekor, az érdekelt felek számára.

A haszonállatok vonatkozásában a közelmúltban létrehozott élelmiszerlánccal, valamint az állat- és növényegészségüggyel foglalkozó tanácsadó csoport szolgál fórumként a jövőbeli politikai irányvonalak érdekelt felekkel való, korai szakaszban történő megtárgyalásához. A haszonállatok kíméletével kapcsolatos kérdésekről (pl. állatok szállítása), valamint a kémiai- és állatkísérletek területére (REACH) vonatkozó jövőbeli európai politikákról nyílt internetes konzultációkat is tartottak. Ezek a kezdeményezések megmutatták az érdekelt felekkel való nyílt párbeszéd fenntartásának előnyeit. Az ilyen konzultációs kezdeményezések teljes mértékben összhangban vannak az európai kormányzásról szóló Fehér Könyvben kihirdetett elvekkel. A fogyasztók igényeinek kielégítése érdekében az állatjóllétet az EU KAP reformjai révén teljes mértékben integrálják jelenleg az EU mezőgazdasági politikájába.

4.3. A tájékozott állattenyésztő és állattartó, valamint a nyilvánosság: az állatjóllét ügyének legjobb szószólói

Az állatjólléti politika kialakításakor jelentős figyelmet szentelnek a fogyasztók és a nyilvánosság magasabb állatjólléti követelményekről alkotott szemléletének és a magasabb állatjólléti követelmények iránti igényének. A fogyasztóknak azonban azt is meg kell érteniük, hogy a magasabb állatjólléti követelmények végrehajtása külön kiadásokat jelenthet a termelők számára és esetleg magasabb termelői árakat is. Tanulmányok azt mutatják, hogy sok fogyasztó mutat hajlandóságot az emelt árak megfizetésére olyan termék esetében, amelyik egy „állatjóllét-barátabb” termelési rendszerből származik[16].

Ebben a tekintetben a termékek megfelelő címkézése és a fogyasztók tájékoztatása lényeges alkotóelemek. Valóban, egy Európában végzett szociológiai tanulmány kimutatta, hogy a termelési eljárásokra vonatkozó címkézés hiánya megakadályozta a fogyasztókat abban, hogy esetleg áttérjenek az ilyen termékekre[17]. A fogyasztói érdekekkel és a termékek címkézésével kapcsolatos kérdéseket tovább kell tanulmányozni, valamint növelni kell a nyilvánosság tájékozottságát a haszonállatok esetében használt termelési módszerekről, a magasabb állatjólléti követelményeket alkalmazó alternatív eljárásokról, és a gazdálkodási tevékenységek gazdasági életképességének következményeiről. Figyelembe kell venni azt a versenypiaci nyomást is, amellyel az EU termelők az egyre inkább globalizálódó mezőgazdasági kereskedelemben szembesülnek.

A tagállamok és az érdekelt felek támogatásával a Bizottságnak az állampolgárok tájékoztatására a megfelelő stratégiát sürgősen meg kell határoznia az állatvédelem és állatjóllét kérdéséről. A Bizottság ugyancsak megvizsgálja egy speciális állatjólléti tájékoztatási platform létrehozásának lehetőségét, hogy gondozza az állatjóllét terén a fontos érdekelt felek között a további párbeszédet, valamint a gyakorlatok cseréjét. A haszonállatok vonatkozásában például egy ilyen jellegű kezdeményezés, a fogyasztók jobb tájékoztatásának és a termékek egyértelműbb marketingjének-címkézésének eszközeivel párosítva egy pozitív, önmagát erősítő körforgás kialakulására nyújt lehetőséget, ahol a fogyasztók keresletet teremtenek az „állatjóllét-barátabb” módon előállított élelmiszeripari termékek iránt, majd ez az ellátási láncon keresztül közvetítődik az elsődleges termelő felé, aki magasabb árat kaphat a termékéért és így visszanyerheti bármilyen magasabb járulékos termelési költségeinek egy részét.

5. 5. TEVÉKENYSÉG – TOVÁBBI NEMZETKÖZI KEZDEMÉNYEZÉSEK TÁMOGATÁSA ÉS ELINDÍTÁSA A TÁJÉKOZOTTSÁG NÖVELÉSE ÉS A NAGYOBB ÁLLATJÓLLÉTI KONSZENZUS MEGTEREMTÉSE ÉRDEKÉBEN

5.1. Háttér

Jelenleg korlátozott a nemzetközi konszenzus az állatjóllét viszonylagos fontosságáról, és az EU-ban érvényben lévő intézkedések nem egykönnyen hasonlíthatóak össze a harmadik országok előírásaival. Ezen felül szem előtt kell tartani az eltérő kulturális tényezőket és hagyományos gyakorlatokat, az etikai megfontolások pedig egyértelműen döntő hatással vannak az állattenyésztésre és állattartásra. Az EU aktívan részt vesz különböző nemzetközi fórumokon az állatjóllét fontosságának tudatosítása, illetve az arról való konszenzus kiépítése érdekében. Az 1960-as évek óta az Európa Tanács különböző egyezmények[18] keretein belül aktívan dolgozik az állatok védelméért. A Közösség számos olyan európa tanácsi egyezmény részes fele (vagy megfigyelője), amelyek célja az állatok jóllétének javítása, beleértve az állatkísérleteket, valamint az állatok szállítása, tenyésztése és vágása területét is. A Közösség az Európa Tanács több folyamatban lévő tevékenységében aktív szerepet játszik.

A Közösség állatjólléti politikájára gyakorolt következményei tekintetében az EU közelmúltbeli és jövőbeni bővítései is szigorú figyelmet igényelnek. Ebben a kérdéskörben párbeszédre van szükség olyan országokkal, mint Bulgária, Románia, Törökország és Horvátország és más nyugat-balkáni országokkal, valamint például az európai szomszédságpolitika (ENP) által érintett országokkal. A közösségi szabályoknak a csatlakozni kívánó országok általi végrehajtására különböző eszközök állnak rendelkezésre (pl. TAIEX szemináriumok a szakértői segítségnyújtás és információcsere biztosítása, valamint a tapasztalatok és az ismeretek megosztásának elősegítése céljából).

Egy 2002-es, állatjólléti jogszabályokról és a harmadik országok helyzetéről szóló bizottsági közlemény[19] legfontosabb témája az volt, hogy az állatjólléti intézkedések egyenlőtlenségeiből származhatnak-e versenybeli hátrányok. Abból a feltételezésből kiindulva, hogy az előírások közötti különbségekből eredő torzulások a versenyben (akár az EU termelők előnyére, akár hátrányukra) egyértelműen alááshatják a magasabb szintű állatjóllétet, a jelentés több utat vizsgál meg az ilyen fejlemények megelőzésére, többek között: a piaci mechanizmusokat, a nemzetközi szintű párbeszédet, az állatjólléti követelmények kereskedelmi megállapodásokban való előmozdítását, a címkézési rendszerek javítását, az állatjóllét pozíciójának megerősítését az EU mezőgazdasági politikájában, stb.

Az EU jelentősen előre haladt a jelentésben megjelölt stratégiai irányvonalakon, ami általában konkrét eredményeket hozott és továbbra is értékes megközelítést jelent az állatjóllétről való tájékozottság nemzetközi növelésében és a továbfejlesztett állatjólléti követelmények EU-n belüli alkalmazásának elősegítésében. Egyértelmű, hogy nyomon követési eszközre van szükség az EU-ban alkalmazott kötelező állatjólléti követelmények harmadik országokban alkalmazott előírásokkal való összehasonlításához, az esetleges piaci hatások elemzése céljából. Megvan annak a kockázata, hogy a magas szintű állatjólléti követelmények miatt egyes országokból a tevékenységeket alacsonyabb szintű előírásokat alkalmazó országokba helyezik át, vagy, hogy az ilyen országok tisztességtelen versenyelőnyt élveznek.

5.2. Együttműködés a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatallal – OIE

Tekintve, hogy az OIE-nek a világon 167 tagországa van, régóta dolgozik az állatjólléti követelmények fejlesztésén és az állat-egészségügy és állatjóllét között alapvető összefüggés van. Az állatjóllét kérdésében az OIE a megfelelő szerv a nemzetközi konszenzus megteremtéséhez. Az OIE tagországai felkérték az OIE-t, hogy részletes állatjólléti elképzelést és stratégiát alakítson ki és 2002 májusában külön határozatot fogadtak el, amely felhatalmazta az OIE-t, hogy az állatjóllétről tudományos alapokon nyugvó ajánlásokat és előírásokat dolgozzon ki. A közelmúlt fontos vívmányai voltak többek között az OIE első állatjólléti világkonferenciájának megrendezése 2004 februárjában, az állatjólléti irányadó elvek elfogadása 2004 májusában, valamint egy konkrét állatjólléti iránymutatás elfogadása 2005 májusában.

Amint azt a mezőgazdasági miniszteri összetételben ülésező Tanács 2002 decemberi állásfoglalásában elfogadta, az OIE a megfelelő szerv a nemzetközi állatjólléti előírások és iránymutatások kialakítására, és a Közösség aktívan kívánja ösztönözni az egész világra kiterjedő állatjólléti előírások és iránymutatások kialakítását. Az OIE 2004. évi XVII. számú határozatában létrehozta az Állategészségügyi és Állatjólléti Világalapítványt is, melyek célja cselekvések, tudományos kutatási és képzési programok végrehajtása, szemináriumok, konferenciák és munkaértekezletek megszervezése, tömegtájékoztatási anyagok összeállítása, valamint az OIE stratégiai terveinek és a fejlődő országok tevékenységeinek támogatása az OIE megbízatási területén belül, beleértve az állatjóllét előmozdítását.

5.3. Az állatjóllét előmozdítása az EU többoldalú és kétoldalú kapcsolatain keresztül

A Bizottság az EU állatjóllét fontosságáról vallott szemléletét a kereskedelem és a külkapcsolatok területén népszerűsítette, többek között egy külön, állatjóllétről és mezőgazdasági kereskedelemről szóló indítvány[20] benyújtásával a WTO-nál. Az 1994-es GATT vagy más WTO-megállapodásokban nem szerepel kifejezetten az állatjóllét, és a vitarendezési eljárás során még nem született meg a döntés, amely tisztázná az állatjóllét helyzetét a WTO keretein belül. Az EU indítványa többek között megállapította, hogy „az EK célkitűzése a WTO tárgyalások keretein belül az állatjólléti kérdések felvetésével nem az, hogy alapot nyújtson újfajta tarifális korlátok bevezetéséhez” , hanem „a szigorú állatvédelmi követelmények előmozdítása, a fogyasztók világos tájékoztatása az EK mezőgazdasági ágazata és élelmiszeripara versenyképességének egyidejű fenntartása mellett” . A közlemény kiemelte, hogy a kereskedelmi protekcionizmust el kell kerülni, miközben biztosítani kell azt, hogy a saját területén belül az EU törekvéseit az állatjóllét előmozdítására a kereskedelem ne ássa alá. Míg az egészségügyi és növényegészségügyi (SPS) megállapodás elsősorban az állat- és növénybetegségek terjedésével foglalkozik, valamint élelmiszerbiztonsági kérdésekkel, a kereskedelem technikai akadályairól szóló (TBT) megállapodás jegyzéket tartalmaz az intézkedések meghozatalakor felmerülő jogos célkitűzésekről. Nehézkesnek tűnik azonban az állatjóllét kérdésének e megállapodások összefüggésében való áttekintése, kivéve ha egyértelműen ki lehet mutatni a gyenge állatjóllét és az ezzel összefüggő, az importáló ország állat-egészségügyi állapotát érintő kockázat közötti kapcsolatot.. Ugyancsak értékelni kell az állatjóllét helytállóságát a GATT XX. cikkének hatályán belül. Különösen akkor, ha fennáll annak kockázata, hogy a piacra jutás veszélybe kerülhet a magas szintű állatjólléti követelmények miatt. Bármilyen vonatkozó politikai javaslat hatástanulmányának ki kell térnie az ilyen helyzetekben leginkább érintett harmadik országok állatjólléti előírásainak és gyakorlatának elemzésére. Általános elvként egyértelmű, hogy valamely WTO-tag felléphet az állatok védelmére a saját területén belül, de általában véve nem írhatja elő ezeket az állatjólléti szabályokat az exportáló országok vagy a területi illetékességén kívül eső országok számára. A WTO dohai tárgyalásai során az EU a hazai támogatás pillérén belül szándékozik az állatjólléti érdekekkel foglalkozni. Az EU-nak a 2003-as KAP-reform során az 1783/2003/EK rendelettel módosított, a vidékfejlesztésről szóló 1257/99/EK rendelet kifizetéseket is lehetővé tesz a magasabb szintű követelményeket teljesítő gazdálkodóknak, és ez 2005/2006-tól alkalmazható. Bármilyen ilyen jellegű kifizetést a gazdák részére a WTO nemzetközi kereskedelmi szabályainak megfelelően kell intézni.

Az OIE kezdeményezésének kiegészítéseképpen a Közösség tárgyalásokba kezdett állatjólléti előírásoknak az EU és az állatokat, illetve állati termékeket forgalmazó harmadik országok közötti kétoldalú megállapodásokba való felvételéről (pl. Chile és Kanada). Az EU aktívan előmozdította az állatjóllét figyelembe vételét más kereskedelmi partner harmadik országokkal való állat-egészségügyi megállapodások keretein belül is. A nemzetközi megegyezés útján született OIE állatjólléti iránymutatások ideális alapot kínálnak az ezekkel a partnerekkel folytatott tárgyaláshoz és konszenzusteremtéshez. Például az EK-Chile SPS-megállapodás keretein belül már külön állatjólléti munkacsoportot hoztak létre, az állatjólléti követelmények alkalmazásáról, a tájékoztatás növeléséről, valamint a tudományos szakismeretek cseréjéről való közös megegyezés elérésének elősegítése céljából. Számos tudományos szemináriumot szerveztek e célból, és további kezdeményezéseket terveznek az ismeretek/képzési tevékenységek területén, valamint jövőbeli stratégiák kialakítását az állat-egészségügyi oktatás területén, beleértve az e-learning kezdeményezéseket is.

5.4. Az állatjóllétről való ismeretek bővítése a fejlődő országokban, valamint a kereskedelmi lehetőségek megteremtése

A közelmúltban a Bizottság civil társadalmi párbeszédének részeként, egy különböző állatvédelmi szervezetek által megrendezett szeminárium a „Fenntartható mezőgazdasági termelés és helyes állatjólléti gyakorlat: kereskedelmi lehetőségek a fejlődő országok számára[21]” kérdését vizsgálta meg. A szeminárium résztvevői a következtetésekben és ajánlásokban úgy vélték, hogy sok fejlődő országban még mindig a meghatározó állattartási formák a külterjes és fenntartható mezőgazdasági rendszerek, megfelelő állatjólléti követelményekkel.

A Közösségnek részletesebben meg kell vizsgálnia a magas állatjólléti követelményeket alkalmazó országokkal való párbeszédre vonatkozó kezdeményezéseket, a kormányokkal és az érdekelt felekkel való hatékony partnerségek kialakítása érdekében. A 882/2004/EK rendelet rendelkezik a fejlődő országok képviselőinek részvételéről a közösségi állatjólléti szabályok végrehajtásáért felelős tagállami illetékes hatóságok alkalmazottai számára rendezett képzéseken. A legtöbb WTO-megállapodás tartalmaz különleges rendelkezéseket, amelyek megengedik a fejlődő és a legkevésbé fejlett országok számára a különleges és megkülönböztetett bánásmódot (SDT), oly módon, hogy amikor csak lehetséges, hosszabb határidőket engedélyeznek meg ezeknek az országoknak a megfelelésre az új, számukra érdekes termékekre hatással levő SPS intézkedések végrehajtására. Bizonyos esetekben a különleges és megkülönböztetett bánásmódot határidő-mentességek jelentik a megállapodásokban előírt kötelezettségek tekintetében, valamint kereskedelemmel kapcsolatos szakértői támogatás (TRTA) azzal a fő céllal, hogy fenntartsák és bővítsék a piacra jutási lehetőségeket a kivitel számára. A Bizottság a fejlődő országok számára kereskedelemmel kapcsolatos szakértői támogatási projekteket vezetett le, köztük támogatta a fejlődő országok szakértőinek részvételét olyan különböző szabványokat kidolgozó szervezetek ülésein, amelyeket a WTO hivatalosan elismer (az OIE esetében a WTO ezt a szervezetet tekinti az állat-egészségügyben illetékes nemzetközi szervezetnek, és az OIE a közelmúltban az állatjóllétről szóló iránymutatásokat is kidolgozott), valamint a tagállamokból szakértőket küldött fejlődő országokba. Üdvözölni kell ezt a fajta együttműködést és az olyan képzések megszervezését, amelyeken fejlődő országok szakértői is részt vehetnek.

[1] 74/577/EGK tanácsi irányelv.

[2] http://europa.eu.int/comm/food/fs/sc/oldcomm4/previous_en.html

[3] http://europa.eu.int/comm/food/fs/sc/scah/index_en.html

[4] http://www.efsa.eu.int/

[5] http://www.coe.int/T/E/Legal_affairs/Legal_co-operation/Biological_safety,_use_of_animals/

[6] A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.

[7] COM(2002) 511 végleges.

[8] A Bizottság közleménye a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez: A biogazdálkodás és a bioélelmiszerek európai cselekvési terve (COM(2004) 415 végleges).

[9] A Tanács 2004. októberi következtetései a (2004) 415 végleges közleményről.

[10] Minden mezőgazdasággal kapcsolatos kutatás vonatkozásában lásd: http://europa.eu.int/comm/research/agriculture/index_en.html.

[11] Ismétlésképpen lásd: http://europa.eu.int/comm/research/quality-of-life/animal-welfare/seminars/pdf/animal-welfare_en.pdf.

[12] FOOD-CT-2004-506508, „A jólét minősége”, lásd: www.welfarequality.net.

[13] http://europa.eu.int/comm/research/future/index_en.cfm

[14] Vegyi anyagok bejegyzése, minősítése, engedélyezése és korlátozása.

[15] OIE – 2005-ös szárazföldi állat-egészségügyi kódex – 3.7.1. függelék – Az állatjóllét irányadó elvei.

[16] http://europa.eu.int/comm/food/animal/welfare/euro_barometer25_en.pdf

[17] „Az állatjóllétre vonatkozó fogyasztói aggályok és ezek hatása az élelmiszerekkel kapcsolatos döntésekre”. EU FAIR-CT36-3678. Dr Spencer Henson és Dr Gemma Harper, Reading Egyetem.

[18] A kedvtelésből tartott állatok, a kísérleti célokra felhasznált állatok, a tenyésztés céljából tartott állatok, az állatok szállítás közbeni és a vágóállatok védelméről szóló európai egyezmények.

[19] http://europa.eu.int/comm/food/animal/welfare/references/2002_0626_en.pdf

[20] COM(2002) 626 végleges, lásd Mellékletet.

[21] http://trade-info.cec.eu.int/civilsoc/meetdetails.cfm?meet=11116#parts