52005PC0171(02)

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 28.4.2005

COM(2005) 171 végleges

2005/0062 (CNS)

2005/0063 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról

(előterjesztő: a Bizottság) {SEC(2005)549}

INDOKLÁS

1. A javaslat háttere

( A javaslat alapja és célkitűzései

A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló új tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatával a Bizottság a 92/40/EGK tanácsi irányelvben megállapított jelenlegi közösségi intézkedések frissítését tervezi, azzal a célkitűzéssel, hogy javítsa a madárinfluenza-kitörések megelőzését és az azok elleni védekezést, továbbá azzal, hogy csökkentse az egészségügyi kockázatokat, a költségeket, a veszteségeket és az e betegség által a társadalom egészének okozott károkat. A madárinfluenza elleni védekezéssel kapcsolatos jogszabályokban javasolt változtatásokat az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK tanácsi határozat módosításaival párhuzamosan kell elvégezni, ezeknek a jogszabályoknak az új irányelvhez való igazítása, valamint a madárinfluenza elleni védekezéssel kapcsolatos néhány új intézkedéssel összefüggésben a tagállamoknak megfelelő pénzügyi támogatás biztosítása érdekében

( Általános háttér

A madárinfluenza a baromfi és más szárnyasok súlyos, erősen fertőző, az influenza különböző – az Influenzaviridae rendkívül nagy családjába tartozó – vírusai által okozott betegsége. A madárinfluenza-vírusok átterjedhetnek más állatokra és az emberre is, rendszerint a fertőzött madarakkal való közvetlen érintkezést követően. Az emberi gazdaszervezetben a betegség enyhe kötőhártya-gyulladástól súlyos, néha halálos betegségig változhat; az egyes ázsiai országokban jelenleg is pusztító madárinfluenza miatti emberi halálozási arány nagyon magas.

A kórokozók folyamatos genetikai elváltozásai és az újonnan megfertőződött állati vagy emberi gazdaszervezetekhez való esetleges „adaptációjuk” miatt a különböző madárinfluenza-vírusoknak az állategészségügyre vagy a közegészségügyre jelentett kockázatai változóak és előrejelzésük rendkívül nehéz. A jelenlegi ismeretek azonban azt jelzik, hogy az úgynevezett alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok (LPAI) kockázataz alacsonyabb az olyan magas patogenitású madárinfluenza-vírusok (HPAI) kockázatánál, amelyek az egyes alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok mutációjából származnak, nevezetesen a H5 és H7 vírustípusokból, és amelyek akár 90%-os elhullási arányt eredményező baromfibetegséget okozhatnak.

Ami a közegészségügyet illeti, a rendelkezésre álló adatok alapján a H5 és H7 típusú magas patogenitású madárinfluenza-vírusok a felelősek az embernél előfordult madárinfluenza-vírus esetek jelentős részénél, valamint a madárinfluenza-vírusok miatti valamennyi emberi halálesetért.

A házibaromfi-állományok általában mentesek a madárinfluenza-vírusoktól. Azonban egyes vadon élő madarak (különösen a vándorló víziszárnyasok, mint a kacsák és libák) az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírus állandó hordozói, róluk a vírusok időnként átterjednek a háziszárnyasokra. Jelenleg nincs és nem is tervezhető olyan intézkedés, amely megállítaná vagy csökkentené a természetben vadon élő madarakban a vírusok mozgását; ez azt jelenti, hogy folyamatosan fennáll annak a kockázata, hogy a vadon élő madarak potenciálisan nagyon veszélyes madárinfluenza-vírusokat adhatnak át a háziszárnyasoknak, és végül más állatoknak, illetve az embernek.

Nem tisztázott okok miatt az elmúlt évek során a madárinfluenza-kitörések száma megnőtt. A közelmúltban számos különböző madárfaj esetén – beleértve a különböző tenyésztési és gazdálkodási gyakorlatok szerint tartott háziszárnyasokat – számoltak be súlyos madárinfluenza-kitörésekről (magas patogenitású madárinfluenza) a világ különböző részeiről és minden kontinensről. Ezek a madárinfluenza-kitörések több százmillió madár elhullásához vagy járványvédelmi célokból történő leöléséhez vezettek, továbbá a baromfiágazat számára világszerte nagyon komoly veszteségeket okoztak. Ezekkel a madárinfluenza-kitörésekkel összefüggésben számos emberi megfertőződésről, köztük néhány halálesetről számoltak be.

Az elmúlt öt év során az EU-ban jelentősebb magas patogenitású madárinfluenza-kitörések Olaszországban (1999–2000) és Hollandiában jelentkeztek, másodlagos átterjedés Belgiumban és Németországban (2003) fordult elő. Ezeknek a madárinfluenza-kitöréseknek pusztító következményei voltak a baromfiágazatra és negatív hatásai a társadalom egészére nézve, különösen Hollandiában, ahol több emberi megbetegedés is előfordult. Ez annak ellenére történt, hogy a tagállamok rendkívül szigorú járványvédelmi intézkedéseket alkalmaznak, beleértve madárinfluenza sújtotta területeken a baromfi és más szárnyasok tömeges leölését és elpusztítását, amely intézkedések gyakran jóval túllépték a 92/40/EGK irányelv minimumkövetelményeit.

Az EU-ban előfordult korábbi állat-egészségügyi válságokat követően ezek a madárinfluenza-kitörések további kritikákat váltottak ki a tagállamokban állatjóléti, etikai, társadalmi, gazdasági és környezetvédelmi okok miatt az állatok tömeges levágása ellen. Ezen intézkedés bevezetése rendkívül negatív hatással volt a közvéleményre, és komoly kritikákat váltott ki különleges madárkategóriákkal, például a veszélyeztetett fajokkal vagy tenyészállatokkal, vagy kedvtelésből tartott állatokkal összefüggésben. A Számvevőszék is gyakran illette kritikával a Bizottságot a tömeges levágásnak a közösségi költségvetésre gyakorolt gazdasági hatása miatt.

A tudósok véleménye szerint az ellenőrzés nélküli, különösen az egyes vírustípusok okozta madárinfluenza-kitörések – a vírusnak madarakról vagy más állatokról az emberre való átterjedését követően – az emberhez teljes mértékben alkalmazkodni képes vírus kialakulásához vezethetnek, és olyan világméretű influenzajárványt okozhatnak, mint az 1917–1919 közötti „spanyol nátha”. Az ilyen világjárvány emberek millióinak halálát okozhatja, továbbá jelentős társadalmi-gazdasági következményei lehetnek az egész világon.

A 92/40/EGK irányelv kötelező járványvédelmi intézkedéseket csak a magas patogenitású madárinfluenza által okozott baromfibetegségek kitörése esetén állapít meg. A közelmúltbeli járványokból levonták a tanulságokat. A mutáció útján magas patogenitású madárinfluenza-vírusokká alakult H5 és H7 alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok okozta madárinfluenza-kitörések megsemmisítő következményekkel jártak. A mutáció bekövetkezése után a vírus elleni védekezés rendkívül nehéz.

A madárinfluenza-vírusoknak az emberi egészségre jelentett kockázatairól rendelkezésre álló kibővült ismeretek, a tudományos bizottság véleményei, valamint a madárinfluenza patogeneziséről, epidemiológiájáról és terjedéséről rendelkezésre álló legfrissebb ismeretek fényében jelenleg egyértelműen szükség van a hatályos jogszabályok frissítésére, hogy azok tükrözzék ezeket az előrelépéseket és tapasztalatokat, és a jövőben javítsák mind a magas patogenitású madárinfluenza, mind az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni járványvédelmet. Ez közvetlenül az állati egészségre, közvetetten pedig az emberi egészségre nézve is jótékony hatással fog járni.

( A javaslat által érintett területet szabályozó hatályos rendelkezések

A 92/40/EGK tanácsi irányelv. A 2002/649/EK bizottsági határozat. A 2002/673/EK bizottsági határozat. A 2002/649/EK bizottsági határozat a baromfiféléknél és a vadon élő madaraknál előforduló madárinfluenzával kapcsolatban EK-szerte végzett felmérésekhez iránymutatásokat állapított meg. A 2002/673/EK és a 2004/630/EK bizottsági határozatok elfogadták a tagállamoknak a baromfifélékkel és vadon élő madarakkal összefüggésben végzett felmérési programjait, amelyek jelenleg folyamatban vannak.

Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK határozat megállapítja, hogy a tagállamok részesülhetnek közösségi pénzügyi hozzájárulásban a madárinfluenza (magas patogenitású madárinfluenza) elleni védekezés és annak felszámolása érdekében végrehajtott egyes intézkedésekért.

( Más politikákkal való összhang

Mivel az élő baromfi szerepel a Szerződés I. mellékletében található felsorolásban, az állategészségügy terén a Közösség egyik feladata a baromfi egészségi állapotának javítása, elősegítve ezáltal a baromfi és baromfitermékek kereskedelmét és biztosítva az ágazat fejlődését. Ezen túlmenően valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét.

2. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció és hatásvizsgálat

( Konzultáció az érdekelt felekkel

A javaslattervezettel kapcsolatban a tagállamokkal folytatott konzultáció munkacsoportokon belül és elektronikus úton valósult meg 2004 júliusa és októbere között.

2004 októberében kikérték az európai nem kormányzati szervezetek véleményét a javaslattervezettel kapcsolatban.

A konzultáció eredményeképpen a javaslattervezet egyes cikkeinek és mellékleteinek tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat figyelembe vették.

( A szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

1. A tudományos bizottság 2000-ben véleményt adott ki a madárinfluenzáról, és a 92/40/EGK irányelvben rögzített meghatározás módosítására tett javaslatot, annak érdekében, hogy az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírus törzseivel való fertőzések esetén is fogadjanak el járványvédelmi intézkedéseket.

2. 2003-ban újabb tudományos véleményt adtak ki a legfrissebb diagnosztikai technikákról és a madárinfluenza elleni vakcinázás alkalmazásáról.

3. A tudományos bizottság véleményei a következő címen érhetők el:

http//europa.eu.int/comm/food/fs/sc/scah/outcome_en.html .

A javaslattervezet kidolgozása során a véleményeket figyelembe vették.

( Hatásvizsgálat

A tudományos bizottság 2000. évi jelentésében meghatározott három politikai lehetőség értékelése megtörtént, és hatásvizsgálatot[1] is végeztek.

Az eredmény a következőképpen foglalható össze:

1. lehetőség: változatlanul kell hagyni a madárinfluenza 92/40/EGK irányelvben szereplő meghatározását és az ott megállapított járványvédelmi intézkedéseket, és ajánlást kell kiadni azért, hogy a tagállamok írjanak elő korlátozásokat az alacsony patogenitású madárinfluenza terjedésének visszaszorítása érdekében;

A fennálló helyzet fenntartása nem csökkentené a jövőben a Közösség számára a baromfinevelő telepeken az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok ellenőrizetlen mozgásából adódó magas patogenitású madárinfluenza-kitörések kockázatát. Az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni nemzeti járványvédelmi intézkedések elfogadására vonatkozóan a tagállamoknak szóló ajánlás nem biztosítana megfelelő garanciákat a javított járványvédelemre és a kapcsolódó egészségügyi kockázatok csökkentésére, figyelembe véve a gazdasági szereplők ellenállását az olyan szigorúbb járványvédelmi intézkedésekkel szemben, amelyek nem feltétlenül esnek hasonlóan szigorú szabályozás alá más tagállamokban. Az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni nemzeti szintű felügyeleti és járványvédelmi intézkedéseknek az egyes tagállamok általi végrehajtása ezért a baromfi és baromfitermékek kereskedelmének súlyos zavarát idézheti elő, és a termelők között tisztességtelen versenyhelyzetet teremthet egy olyan piacon, ahol nagyon erős a verseny.

2. lehetőség: a madárinfluenza jelenlegi meghatározásának módosítása oly módon, hogy tartalmazza az alacsony patogenitású madárinfluenzát is, ezáltal ugyanolyan járványvédelmi intézkedéseket állapítva meg az alacsony patogenitású madárinfluenza és a magas patogenitású madárinfluenza esetén.

A magas patogenitású madárinfluenza elleni jelenlegi járványvédelmi intézkedések az alacsony patogenitású madárinfluenza esetén nem lennének arányosak alacsony patogenitású madárinfluenza által az állategészségügyre és a közegészségügyre jelentett kockázatokkal; ez az állatok tömeges leöléséhez is vezethet, jelentős negatív hatást gyakorolva az állatjólétre és rendkívül magas járványvédelmi költségeket eredményezve olyan körülmények között, ahol az ilyen tömeges leölések és költségek nem feltétlenül megalapozottak vagy fennatrthatóak. Az alacsony patogenitású madárinfluenza esetén a kötelező és rendszeres felszámolási politika végrehajtása, amely az állatok tömeges leölését és elpusztítását vonná maga után, nem tűnik szükségesnek, bár bizonyos esetekben érvényes lehetőségnek bizonyulhat, figyelembe véve az előnyeivel szembeni költségeit és kockázatait. Ezenkívül a magas patogenitású madárinfluenza esetében szükséges több más kiegészítő járványvédelmi intézkedést sokkal rugalmasabban kell alkalmazni az alacsony patogenitású madárinfluenza esetén.

3. lehetőség: a madárinfluenza meghatározásának módosítása oly módon, hogy tartalmazza az alacsony patogenitású madárinfluenzát is, de olyan járványvédelmi intézkedéseket kell előirányozni, amelyek figyelembe veszik a különböző érintett vírustípusokat és az állati gazdaszervezeteket.

A 3. lehetőségtől várt legnagyobb előny a baromfiféléknél és más szárnyasoknál a magas patogenitású madárinfluenza kockázatának csökkentése lenne, az alacsony patogenitású madárinfluenza fokozottabb ellenőrzésével, valamint egy olyan megközelítésre alapozva, amely arányos a két helyzet jelentette kockázattal. Ezenkívül csak ez a megközelítés felelne meg az O.I.E. kézikönyv új fejezetének, amelyet várhatóan 2005 májusában fogadnak el véglegesen, és amellyel elkerülhető lenne, hogy a közösségi járványvédelmi intézkedések negatív hatással legyenek a nemzetközi kereskedelemre.

3. A javaslat jogi elemei

( A javasolt intézkedés összefoglalása

A 92/40/EGK irányelv helyébe új irányelv lépne, amely frissítené a hatályos rendelkezéseket, azzal a céllal, hogy a madárinfluenza elleni fokozottabb védekezést biztosítson, figyelembe véve annak szükségességét, hogy amennyire lehetséges, visszaszorítható legyen a madarak tömeges leölése.

A 3. lehetőséggel összhangban a madárinfluenza elleni védekezésre irányuló jelenlegi intézkedésekben következő jelentősebb változtatások bevezetésére kerülne sor:

1. A madárinfluenza meghatározásának módosítása annak érdekében, hogy a járványvédelmi intézkedések kiterjedjenek azokra az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusokra is, amelyek mutáció útján magas patogenitású madárinfluenza-vírusokká alakulhatnak, az új meghatározás azonban megkülönböztetné a két helyzetet, hogy egyedi járványvédelmi intézkedéseket lehessen majd alkalmazni az e vírusok jelentette különböző kockázatokkal összefüggésben.

2. Az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni kötelező felügyeleti intézkedések bevezetése minden tagállamban.

3. A vakcinázásra vonatkozóan új és rugalmasabb rendelkezések.

4. A baromfitól eltérő szárnyasok – például az állatkertekben tartott vagy veszélyeztetett fajokhoz tartozó madarak – esetén az alacsony patogenitású madárinfluenza és a magas patogenitású madárinfluenza elleni védekezésre irányuló új és rugalmasabb rendelkezések.

5. A tagállamok állat-egészségügyi és közegészségügyi hatóságai közötti együttműködést biztosító új rendelkezések a madárinfluenza feltárása esetén, az emberi egészség védelmére irányuló célkitűzéssel.

6. A Bizottságra komitológiai eljárások során ruházott hatáskör arra vonatkozóan, hogy elfogadjon további és célzottabb madárinfluenza elleni védekezésre irányuló intézkedéseket, és létrehozzon egy madárinfluenza elleni vakcinabankot.

( Jogalap

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke.

( Szubszidiaritás elve

Az e javaslatban megállapított állat-egészségügyi intézkedések a Közösség kizárólagos szabályozási hatáskörébe tartoznak. Nagyon kevés közegészségügyhöz kapcsolódó intézkedés van, amely összhangban van a szubszidiaritás elvével, mivel a tagállamok teljes hatáskörben megállapíthatnak például betegségmegelőzési intézkedéseket az olyan személyek esetében, akik ki vannak téve a madárinfluenzával fertőzött vagy gyaníthatóan fertőzött baromfiféléknek.

( Arányosság elve

A javaslat meghatározza azokat a minimumintézkedéseket, amelyeket a baromfiféléknél és más szárnyasoknál kitört madárinfluenza esetén kell alkalmazni. A tagállamok a javasolt irányelv által érintett területen szabadon választhatnak szigorúbb igazgatási és egészségügyi fellépést. Ezenkívül rendelkezéseket állapítanak meg annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a tagállamok hatóságai számára a különböző állat-egészségügyi helyzetekkel arányos intézkedések alkalmazását.

( Az eszközök megválasztása

A javasolt eszköz egy irányelv.

Más eszköz a következő okok miatt nem lenne megfelelő:

A harmonizált közösségi állat-egészségügyi jogszabályokkal összefüggésben a tapasztalatok 1964 óta azt mutatták, hogy az irányelv kellő rugalmasságot biztosít a tagállamoknak arra, hogy saját jog- és közigazgatási rendszerük keretében alkalmazzák a jogszabályokat. Ezen túlmenően a fent említett arányosság elvével kapcsolatos észrevételek is érvényesek.

4. Költségvetési vonatkozások

E javaslat, valamint a 90/424/EGK határozat módosítására vonatkozó javaslat költségvetési vonatkozásai a hatásvizsgálatban szerepelnek és a következőképpen foglalhatók össze:

Éves szinten a Közösség költségvetése számára a fent említett intézkedések elfogadásával és végrehajtásával összefüggő intézkedések többletköltségei 3-8 millió eurót tennének ki, ami megközelítőleg átlag 5,5 millió eurót jelent. Ezeket a költségeket nagymértékben ellensúlyozniuk kell a jövőbeli magas patogenitású madárinfluenza-járványok csökkentett kockázatainak tulajdonítható megtakarításoknak. Azt természetesen nem lehet pontosan meghatározni, hogy a javasolt intézkedések a jövőben milyen mértékben járulnak hozzá a magas patogenitású madárinfluenza-járványok számának csökkenéséhez, amelyeknek az előfordulása még mindig nagyon nehezen jelezhető előre, és a szóban forgó kockázat jellegéből adódóan sohasem zárható ki teljes mértékben. Ha azonban ezeknek az intézkedéseknek a bevezetése és végrehajtása már megtörtént volna az EU-ban az elmúlt öt évben, a Közösségben előfordult két jelentős járvány valamelyike minden valószínűség szerint megelőzhető lett volna. Mindezek alapján következésképp a becslések szerint a javasolt intézkedések végrehajtásával az elkövetkezendő tíz évben sikeresen megelőzhető két magas patogenitású madárinfluenza-járvány.

A közelmúltban az EU-ban előfordult két jelentős járvánnyal összefüggésben az érintett tagállamoknak a gazdálkodók kompenzálása, a felszámolási intézkedések, valamint a tisztítás és fertőtlenítés miatt felmerült kiadásai (amely kiadások 50%-a a 90/424/EGK határozat rendelkezéseivel összhangban elvileg támogatható közösségi társfinanszírozással) 101 és 174 millió euro között volt. Ezért a két jelentős járvány megelőzésének aktuális költségeivel számolva a becslések szerint ez egy tíz éves időszakban legalább 100 millió euro megtakarítást jelentene a közösségi költségvetés számára. Ez jelentős mértékben meghaladná az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni új felügyeleti és járványvédelmi intézkedésekre előirányzott többletköltségeket (tíz év alatt megközelítőleg 55 millió euro).

Ezenkívül a jelenlegi javaslat értelmében tervezett egyéb járványvédelmi intézkedések – beleértve a vakcinázást – elfogadásának köszönhetően további megtakarítások érhetők el a jövőbeli madárinfluenza-járványok várhatóan csökkent mértékű előfordulása miatt. E megtakarítások számszerűsítése azonban rendkívül nehéz.

5. További információk

( A meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezése

A javaslat elfogadása a meglévő jogszabályok hatályon kívül helyezését teszi szükségessé.

( Európai Gazdasági Térség

A javasolt jogszabály EGT-vonatkozású kérdést érint, és ezért a hatályát ki kell terjeszteni az EGT-re.

2005/0062 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS IRÁNYELVE

a madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[2],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[3],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[4],

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére[5],

mivel:

(1) A madárinfluenza a baromfi és más szárnyasok súlyos, erősen fertőző, az influenza különböző vírusai által okozott betegsége. E vírusok átterjedhetnek emlősökre, beleértve a sertést és az embert is.

(2) Mivel az élő baromfi szerepel a Szerződés I. mellékletében található felsorolásban, az állategészségügy területén a Közösség egyik feladata a baromfi egészségi állapotának javítása, elősegítve ezáltal a baromfi és baromfitermékek kereskedelmét és biztosítva az ágazat fejlődését. A közösségi politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell továbbá az emberi egészség védelmének magas szintjét.

(3) A madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedéseket a madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. május 19-i 92/40/EGK[6], tanácsi irányelv vezette be az állati egészség védelmének biztosítása és a baromfiágazat fejlődéséhez való hozzájárulás érdekében.

(4) A 92/40/EGK irányelvben megállapított intézkedéseket alapjaiban kell felülvizsgálni tekintettel a madárinfluenza állati és közegészségre jelentett fennálló kockázataira vonatkozó legújabb tudományos ismeretekre, az új laboratóriumi vizsgálatokra és vakcinákra, valamint a betegségnek a Közösségben és harmadik országokban az utóbbi időben előfordult kitöréseiből nyert tapasztalatokra.

(5) Az új közösségi intézkedéseknek figyelembe kell venniük az állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos bizottság legfrissebb véleményeit a madárinfluenzára vonatkozóan, valamint a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) Szárazföldi Állatok Egészségügyi Kódexét és a Szárazföldi állatok diagnosztikai vizsgálatainak és a vakcinák szabványainak kézikönyvét.

(6) Az influenzavírusok nagyszámú különböző vírustörzset foglalnak magukban. Az állat- és közegészségügyre nézve az influenzavírusok különböző törzsei jelentette kockázat nagymértékben változó és bizonyos fokig előre nem jelezhető, a gyors vírusmutáció és a különböző törzsek genetikai anyagának lehetséges átrendeződése miatt.

(7) Az egyes madárinfluenzavírus-törzsek olyan fertőzése, amely a háziszárnyasok között járványos méretű kitörésekhez vezet, a baromfi nagymértékű elhullását és zavarokat okozhat, ami különösen veszélyeztetheti a baromfitenyésztés egészének jövedelmezőségét. A madárinfluenza-vírusok megfertőzhetik az embert is és a közegészségügyre komoly kockázatot jelenthetnek.

(8) A jelenlegi ismeretek azt jelzik, hogy az úgynevezett alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok kockázata alacsonyabb az egyes alacsony patogenitású vírusok mutációjából származó magas patogenitású madárinfluenza-vírusok kockázatánál.

(9) A madárinfluenza elleni védekezésre vonatkozó közösségi jogszabályoknak lehetővé kell tenniük a tagállamok számára a járványvédelmi intézkedések arányos és rugalmas módon történő elfogadását, figyelembe véve a különböző vírustörzsek jelentette kockázat különböző szintjeit, a kérdéses intézkedések lehetséges társadalmi és gazdasági hatásait, annak egyidejű biztosításával, hogy minden esetben a legmegfelelőbb intézkedéseket hozzák.

(10) Azoknak a közegészségügyi problémáknak a megelőzése, illetve az azokra való felkészülés céljából, amelyeket a madárinfluenza jelenthet, a tagállamok állat-egészségügyi és közegészségügyi szolgálatai között hatékony kommunikációra és szoros együttműködésre kell törekedni, hogy az illetékes hatóságok a kellő időben megtehessék az emberi egészség védelme érdekében szükséges megfelelő intézkedéseket.

(11) Tekinettel arra, hogy az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírusok mutáció útján magas patogenitású madárinfluenza-vírussá alakulhatnak, rendelkezéseket kell hozni a baromfiakban előforduló fertőzés korai feltárására, a gyors intézkedés és a megfelelő intézkedések elfogadása céljából, amelynek magában kell foglalnia a tagállamok általi aktív felügyeleti rendszert is. E felügyeletnek olyan általános iránymutatásokat kell követnie, amelyeket az e téren felhalmozódó későbbi ismeretekre és tapasztalatokra tekintettel kell alakítani.

(12) Haladéktalanul hivatalos vizsgálatot kell indítani a madárinfluenza klinikai vagy laboratóriumi vizsgálatokból, vagy a fertőzés gyanúját keltő más okból származó gyanúja esetén, hogy adott esetben azonnali és hatékony intézkedéseket lehessen hozni. Ezen intézkedéseket a fertőzés megállapítása esetén azonnal végre kell hajtani, beleértve a fertőzött és a fertőzéssel fenyegetett gazdaságok kiürítését is.

(13) Az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírussal való megfertőződés esetén, vagy ha vírusizolációs vizsgálatokkal nem erősíthető meg a vírus jelenléte, az e két feltétel jelentette kockázat különböző szintjének figyelembevételével a járványvédelmi eltérhetnek a magas patogenitású madárinfluenza-vírus feltárása esetén alkalmazandó intézkedésektől.

(14) A járványvédelmi intézkedéseket, és különösen a védőkörzetek létesítését a fertőzés feltárásával érintett terület baromfiállományának sűrűségére és más kockázati tényezőire tekintettel kell szabályozni.

(15) Járvány kitörésekor meg kell előzni a fertőzés további terjedését is a baromfi, valamint az esetlegesen megfertőződött termékek mozgásának alapos ellenőrzésével és korlátozásával, a baromfitenyésztés minden szintjén a biológiai biztonsági intézkedések szigorításával, a fertőzött helyiségek kitakarításával és fertőtlenítésével, és a kitörés helye körül védő- és megfigyelési körzetek létesítésével, és szükség esetén vakcinázással.

(16) A magas patogenitású madárinfluenza elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedéseknek először is a fertőzött állományok felszámolásán kell alapulnia, az állatjólétre vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban.

(17) A madárinfluenza elleni vakcinázás hatékony eszköz lehet a járványvédelmi intézkedések támogatására és a baromfi és más szárnyasok tömeges leölésének és elpusztításának elkerülésére. A jelenlegi ismeretek szerint a vakcinázás nem csak vészhelyzetben lehet hasznos, hanem a betegség megelőzésére is olyan helyzetekben, amikor nagyobb a madárinfluenza behurcolásának a vadon élő állatok vagy más források jelentette kockázata. Rendelkezéseket kell ezért hozni mind a sügősségi vakcinázásról, mind a védőoltásról.

(18) Bár a beoltott baromfi védett a betegség klinikai tünetei ellen, ennek ellenére fertőzött lehet, és így hozzájárulhat a fertőzés továbbterjesztéséhez. A vakcinázást ezért megfelelő, közösségi szinten létrehozott megfigyelési és korlátozó rendelkezéseknek kell kísérniük. Ezért a vakcinázási stratégiának lehetővé kell tennie a fertőzött és beoltott állatok közötti különbségtételt. A beoltott baromfiból készült termékeket, így például a húst és az étkezési tojást, a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban – beleértve ezt az irányelvet – kell majd forgalomba hozni.

(19) A Közösségnek és a tagállamoknak meg kell teremteniük a lehetőséget a baromfi és más szárnyasok esetében a madárinfluenza ellen vészhelyzetben felhasználandó vakcinatartalékok képzésére.

(20) Rendelkezéseket kell hozni a madárinfluenza diagnosztizálására harmonizált eljárások és módszerek használatának biztosítása érdekében, ideértve a közösségi referencialaboratórium, valamint a tagállamok referencialaboratóriumainak működését is.

(21) Rendelkezéseket kell hozni a tagállamokban a madárinfluenza egy vagy több kitörése által okozott vészhelyzetek hatékony kezelésére irányuló előkészületek megfelelő szintjének biztosítására, különösen készenléti tervek és ellenőrző központok felállításával. Az ilyen készenléti terveknek figyelembe kell venniük a madárinfluenza által a baromfival foglalkozó munkavállalók és a személyzet más tagjaira nézve jelentkező kockázatot.

(22) Amennyiben a madárinfluenzát a behozatal során a baromfin kívüli egyéb madárfajok behozatalára irányadó állat-egészségügyi követelmények, állat-egészségügyi bizonyítványok és karanténfeltételek megállapításáról szóló, 2000. október 16-i 2000/666/EK[7] bizottsági határozatban meghatározott karanténlétesítményben vagy karanténközpontban tárják fel, arról jelentést kell tenni a Bizottságnak. Az állatbetegségek Közösségen belüli bejelentéséről szóló, 1982. december 21-i 82/894/EGK[8] tanácsi irányelvben előírt bejelentés a tagállamokban bekövetkezett kitörések esetében azonban nem lenne helyénvaló.

(23) A takarításnak és a fertőtlenítésnek a madárinfluenza közösségi ellenőrzési politikája szerves részét kell képeznie. A fertőtlenítőszereket a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK[9] európai parlamenti és tanácsi irányelvnek megfelelően kell használni.

(24) A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK[10] európai parlamenti és tanácsi rendelet megállapítja az állati melléktermékek összegyűjtésére, szállítására, tárolására, kezelésére, feldolgozására és ártalmatlanítására vonatkozó szabályokat, beleértve a járványos állatbetegségek felszámolása céljából leölt állatokat is, annak megelőzésére, hogy azok kockázatot jelentsenek az állati és közegészségre. E rendelet és annak végrehajtási rendelkezései alkotják az elhullott állatok ártalmatlanításának általános keretrendszerét. Szükséges annak előírása, hogy adott esetben a madárinfluenza elleni további járványvédelmi intézkedések erősítését célzó kiegészítő vagy alternatív egyedi intézkedések elfogadására komitológiai eljárás útján kerüljön sor.

(25) A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2004. április 29-i 853/2004/EK[11] európai parlamenti és tanácsi rendeletet és az élelmiszer-higiéniáról szóló, 2004. április 29-i 852/2004/EK[12] európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazható meghatározott körülmények között az azon gazdaságokból származó tojásokra, amelyek madárinfluenzával gyanítottan fertőzött baromfit tartó gazdaságokból származnak.

(26) A tagállamoknak szabályokat kell megállapítaniuk az ezen irányelv rendelkezései megsértése esetén alkalmazandó büntetések vonatkozásában, és biztosítaniuk kell azok végrehajtását. E büntetéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(27) Rendelkezéseket kell hozni az ezen irányelv mellékleteinek szükség szerinti, késedelem nélküli módosításának lehetőségéről, a tudományos és műszaki ismeretek fejlődésének figyelembevétele érdekében.

(28) Figyelembe véve, hogy az influenzavírusok nem elezhetők előre, szükséges annak biztosítása, hogy amennyiben ilyen intézkedésekre szükség van, gyors eljárás álljon rendelkezésre kiegészítő vagy részletesebb intézkedések közösségi szinten történő sürgős elfogadására a baromfi, más szárnyasok vagy egyéb állatok madárinfluenza-vírusok által okozott és az állati vagy a közegészségre komoly fenyegetést jelentő fertőzések ellenőrzésére.

(29) Ezen irányelv meghatározza a madárinfluenza baromfi és más szárnyasok esetében történő kitörése esetén alkalmazandó járványvédelmi minimumintézkedéseket. Azonban a tagállamok jogosultak az irányelv által szabályozott területen szigorúbb közigazgatási és egészségügyi intézkedéseket hozni. Ezen túlmenően ezen irányelv biztosítja azt is, hogy a tagállami hatóságok a különböző betegséghelyzetek keltette egészségügyi kockázattal arányos intézkedéseket alkalmazhassanak.

(30) Az arányosság alapelvével összhangban szükséges és helyénvaló a baromfiágazat fejlődésének biztosítása és az állati egészség védelméhez való hozzájárulás alapcélkitűzésének eléréséhez a madárinfluenza megelőzését és ellenőrzését célzó egyedi és minimumintézkedések megállapítása. Ezen irányelv a Szerződés 5. cikkével összhangban nem lépi túl azt a mértéket, ami szükséges a célkitűzések eléréséhez.

(31) Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK[13] tanácsi határozattal összhangban kell elfogadni.

(32) A közösségi jogszabályok érthetősége és ésszerűsége érdekében a 92/40/EGK irányelv hatályát veszti és az ezen irányelv lép a helyébe.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk Tárgy és hatály

1. Ez az irányelv a következőket állapítja meg:

a) a madárinfluenza felügyeletét és korai feltárását célzó egyes megelőző intézkedések, és a betegség kockázatainak az illetékes hatóságok és a gazdálkodó közösségek általi ismertsége szintjének és az azokra való felkészültség növelése;

b) a madárinfluenza baromfi és más szárnyasok körében előforduló kitörése és a madárinfluenza-vírusok emlősökre való esetleges átterjedése esetén alkalmazandó járványvédelmi minimumintézkedések;

c) madarak és emlősök bármely, madárinfluenza eredetű influenzavírus által okozott fertőzésével kapcsolatban az állati és közegészség komoly fenyegetettségének azonosítása esetén és a fertőzés ezen állatokról emberre történő átvitele megelőzésének céljából alkalmazandó egyéb intézkedések.

2. A tagállamok jogosultak az ezen irányelv által szabályozott területen szigorúbb intézkedéseket hozni.

2. cikk A madárinfluenza meghatározásai, magas patogenitású madárinfluenza és alacsony patogenitású madárinfluenza

Az ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. „madárinfluenza” a baromfi vagy más szárnyasok fertőzése, amit olyan influenza A vírus okoz, amely:

a) a H5 vagy H7 altípusba tartozik; vagy

b) hathetes csirkékben mérve 1,2-nél nagyobb intravénás patogenitási indexszel rendelkezik;

2. „magas patogenitású madárinfluenza” a baromfi vagy más szárnyasok alábbiak által okozott fertőzése:

a) a megfigyelt többi magas patogenitású madárinfluenza-vírushoz hasonló, a hemagglutinin molekula hasadási helyén levő többszörösen bázisos aminosavakat kódoló génszekvenciával rendelkező H5 és H7 altípusú madárinfluenza-vírusok, jelezve, hogy azt hasíthatja egy mindenütt jelenlévő gazdaproteáz; vagy

b) hathetes csirkékben mérve 1,2-nél nagyobb intravénás patogenitási indexszel rendelkező madárinfluenza-vírusok;

3. „alacsony patogenitású madárinfluenza” a baromfi vagy más szárnyasok madárinfluenza-vírus által okozott, a második bekezdés meghatározása alá nem tartozó fertőzése.

3. cikk Egyéb fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1. „baromfi” hús, keltetőtojás és étkezési tojás termelése, más kereskedelmi termékek előállítása, vadállomány fenntartása, vagy e madarak nemesítése céljából tenyésztett vagy tartott minden madár;

2. „vadon élő madár” a nem az 5. pontban maghatározott módon gazdaságban tartott, minden szabadon élő madár;

3. „más madár” a baromfi kivételével bemutatók, mérkőzések, kiállítások, versenyek céljára fogságban tartott minden madár, mint a díszmadarak és versenygalambok, vagy az (1) bekezdésben említettektől eltérő minden más madár;

4. „hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi- vagy más madárfajták” az illetékes hatóság 63. cikkben előírt készenléti tervében hivatalosan elismert minden baromfi vagy más madár;

5. „gazdaság” minden mezőgazdasági vagy egyéb létesítmény, mint keltetők, állatkertek, kedvtelésből tartott madarakat árusító üzletek, madárpiacok és madárházak, amelyekben baromfit vagy más szárnyasokat állandóan vagy ideiglenesen tartanak, kivéve az alábbiakat:

a) vágóhidak, szállítóeszközök, karanténlétesítmények és -centrumok, állat-egészségügyi határállomások és laboratóriumok; és

b) az ilyen létesítményekben a 11. cikk (9) bekezdésének második albekezdése, a 19. cikk e) pontja, a 30. cikk f) pontja, a 39. cikk (5) bekezdésének g) pontja és a 44. cikk (1) bekezdésének h) pontja alkalmazásában emberi lakás céljára szolgáló területek, amennyiben azokban nem tartanak állandó jelleggel madarakat;

6. „kereskedelmi baromfitartó gazdaság” azon gazdaság, amelyben kereskedelmi céllal tartanak baromfit;

7. „nem kereskedelmi célú gazdaság/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaság” olyan gazdaság, amelyben a baromfit vagy más szárnyasokat tulajdonosuk az alábbi célból tartja:

a) baromfi vagy más szárnyasok vagy azok termékeinek saját fogyasztása; vagy

b) kedvtelésből tartott állatként;

8. „baromfitartó termelőegység” vagy „más szárnyasokat tartó termelőegység” egy vagy több, közös biológiai biztonsági irányítási rendszerbe tartozó baromfitartó gazdaság vagy más szárnyasokat tartó gazdaság, amelyben a madárinfluenza tekintetében megkülönböztetett egészségi állapotú, megfelelő megfigyelésnek, ellenőrzésnek és biológiai biztonsági intézkedéseknek alávetett baromfi vagy más szárnyasok szubpopulációját tartják;

9. „állomány” az egy termelési egységben tartott baromfi vagy más szárnyasok;

10. „termelési egység” a gazdaságon belüli olyan egység, amelyet a hatósági állatorvos az azonos gazdaságban lévő más egységektől teljesen függetlennek minősít annak elhelyezkedése, és az ott tartott baromfi vagy más szárnyasok napi kezelése szempontjából,

11. „fiatal tojóbaromfi” a tojószakasz előtti baromfi;

12. „keltetőtojás” baromfi által rakott, keltetésre szánt tojás;

13. „naposcsibe” a 72 óránál fiatalabb, még nem etetett baromfi; azonban a pézsmarécéket (Cairina moschata) vagy keresztezett fajtáikat lehet etetni;

14. „diagnosztikai kézikönyv” az 51. cikk (1) bekezdésében előírt diagnosztikai kézikönyv;

15. „fertőzött baromfi” és „fertőzött más szárnyasok” minden olyan baromfi vagy más szárnyas:

a) amelyben a madárinfluenza jelenlétét a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban megállapították; vagy

b) a madárinfluenza második vagy azt követő kitörése esetében minden baromfi vagy más madár, ami a madárinfluenza klinikai tüneteit vagy kórbonctani elváltozásait mutatja vagy az 51. cikk (3) bekezdésével összhangban jóváhagyott laboratóriumban (a továbbiakban: „jóváhagyott laboratórium”) a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban a madárinfluenza diagnosztizálására elvégzett vizsgálatokra pozitív eredményt mutat;

16. „fertőzöttségre gyanús baromfi vagy más szárnyasok” a madárinfluenza jelenlétének kizárására nem alkalmas klinikai tüneteket vagy kórbonctani elváltozásokat mutató, vagy laboratóriumi vizsgálatokra pozitív eredményt adó minden baromfi vagy más madár;

17. „lappangási idő” az a legfeljebb 21napos időszak, amely eltelik a fertőzés valószínű időpontja és a madárinfluenza klinikai tüneteinek megjelenése között;

18. „tulajdonos” minden olyan természetes vagy jogi személy, akinek/amelynek tulajdonában a baromfi vagy más szárnyasok állnak, aki/amely azokat tartja, vagy azokért más módon felelős, akár pénzbeli ellenszolgáltatás ellenében, akár anélkül;

19. „illetékes hatóság” a tagállam állat-egészségügyi ellenőrzések elvégzésére vagy közigazgatási intézkedések megtételére ezen irányelvvel összhangban jogosult hatósága, vagy bármely más hatóság, amelyre e hatásköröket átruházták;

20. „állat-egészségügyi ellenőrzés” az illetékes hatóság által végzett minden fizikai ellenőrzés és/vagy közigazgatási formalitás;

21. „hatósági állatorvos” az illetékes hatóság által kijelölt állatorvos;

22. „hivatalos megfigyelés” az illetékes hatóság által a madárinfluenzával kapcsolatos egészségügyi helyzet alapos megfigyelése, ami annak további vizsgálatához vezethet;

23. „hivatalos felügyelet” az illetékes hatóság intézkedése, amelynek során azt ellenőrzi vagy vizsgálja, hogy egy személy betartja/betartotta-e a madárinfluenzával kapcsolatban az adott hatóság által adott utasításokat;

24. „leölés” a levágáson kívül minden olyan eljárás, amely az állat vagy madár halálát okozza;

25. „levágás” minden olyan eljárás, amely az állat vagy madár kivéreztetéssel bekövetkező halálát okozza;

26. „ártalmatlanítás” az állati melléktermékek összegyűjtése, szállítása, tárolása, kezelése, feldolgozása, felhasználása vagy ártalmatlanítása az alábbiakkal összhangban:

a) a 1774/2002/EK rendelet; vagy

b) az ezen irányelv 64. cikkének (1) bekezdésében előírt részletes szabályok;

27. „közösségi vakcinabank” az ezen irányelv 59. cikkének (1) bekezdésével összhangban kijelölt megfelelő hely a 2001/82/EK[14] európai parlamenti és tanácsi irányelvvel és 726/2004/EK[15] európai parlamenti és tanácsi rendelettel összhangban engedélyezett, madárinfluenza elleni vakcinák tárolására;

28. „kontaktgazdaság” azon gazdaság, amelyből a madárinfluenzát annak fekvése, személyek, baromfi vagy más szárnyasok, járművek mozgása eredményeképpen vagy bármely más módon behurcolhatták;

29. „kitörés gyanúja” baromfit vagy más szárnyasokat tartó olyan gazdaság, amelyben az illetékes hatóság a madárinfluenza jelenlétére gyanakodik;

30. „kitörés” azon gazdaság, amelyben illetékes hatóság megállapította a madárinfluenza jelenlétét;

31. „elsődleges kitörés” azon kitörés, amely járványtanilag nem kapcsolódik az azonos régióban vagy tagállamban előfordult előző kitöréshez, a 64/432/EGK[16] tanácsi irányelv 2. cikkében meghatározott módon, vagy azonos tagállam másik régiójában történt első kitörés;

32. „a fertőzött állatok megkülönböztetése a beoltottaktól (Differentiating Infected from Vaccinated Animals, DIVA-stratégia) ” olyan vakcinázási stratégia, amely lehetővé teszi a beoltott/fertőzött és a beoltott/nem fertőzött állatok megkülönböztetését, a vadvírus elleni antitestek kimutatására tervezett diagnosztikai vizsgálat és a nem beoltott őrszem madarak alkalmazásával;

33. „kiürítés” valamennyi baromfi vagy más madár eltávolítása a gazdaságból, a baromfitartó termelőegységből vagy más szárnyasokat tartó termelőegységből, vagy a termelési egységből;

34. „emlős” az emlősök osztályába tartozó állat;

35. „tetem” az elpusztult vagy leölt baromfi vagy más madár.

II. FEJEZET

MEGFIGYELÉS, BEJELENTÉSEK ÉS JÁRVÁNYÜGYI VIZSGÁLATOK

4. cikk Éves megfigyelési programok

1. A tagállamok biztosítják, hogy minden évben fogadjanak el az I. mellékletnek megfelelő megfigyelési programokat az alábbiak érdekében:

a) a különböző baromfifajokban a madárinfluenza-vírus H5és H7 altípusával való fertőzöttség prevalenciájának kimutatására

b) a madarak bármely, madárinfluenza eredetű vírusa által a vadvilágra képviselt kockázatra vonatkozó ismeretekhez való hozzájárulás.

2. A tagállamok az éves megfigyelési programokat a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban 2007. június 15-ig, azt követően pedig minden év június 15-ig benyújtják a Bizottságnak jóváhagyásra.

3. A tagállamok minden évben, a végrehajtást követő év március 15-ig beszámolnak a Bizottságnak az éves megfigyelési programok végrehajtásáról.

5. cikk Beszámolás és bejelentések

1. A tagállamok rendelkeznek a fertőzött baromfi, fertőzött más szárnyasok vagy gyanítottan fertőzött baromfi vagy más szárnyasok minden esetének az illetékes hatóság részére történő bejelentéséről.

2. Az állatbetegségek kitörésének bejelentéséről a közösségi jogszabályokban előírt követelményeken túlmenően a tagállamok a II. melléklettel összhangban bejelentik a Bizottságnak az alábbiakat:

a) a madárinfluenza vágóhidakon, szállítóeszközökön, állat-egészségügyi határállomásokon, és a Közösség határain egyéb helyeken valamint a baromfi vagy más szárnyasok behozatalára vonatkozó közösségi szabályokkal összhangban működő karanténlétesítményekben vagy -központokban megállapított és az illetékes hatóság által megerősített pozitív esete;

b) a madárinfluenza tekintetében baromfi és más szárnyasok vagy más állatok körében elvégzett minden hivatalos megfigyelés eredménye, beleértve a pozitív esetek vadon élő madarakban történő megállapítását; és

c) a baromfi, más szárnyasok vagy más állatok bármely, madárinfluenza-vírus eredetű vírussal történő, a 2. cikk (1) bekezdésében említett eseteken kívüli fertőzése, amely komoly fenyegetést jelenthet az állati vagy közegészségre.

6. cikk Járványügyi vizsgálat

1. A tagállamok biztosítják, hogy a járványügyi vizsgálatokat a 63. cikkben előírt készenléti tervek keretében elkészített kérdőívek alapján végezzék.

2. A járványügyi vizsgálat az alábbiakkal foglalkozik:

a) azon időtartam, amely alatt a madárinfluenza a gazdaságban vagy egyéb helyeken vagy szállítóeszközön jelen lehetett;

b) a madárinfluenza lehetséges eredete a gazdaságban, vágóhídon vagy szállítóeszközön;

c) a kontaktgazdaságok azonosítása;

d) a madárinfluenza terjedését valószínűleg okozó baromfi vagy más szárnyasok, személyek, járművek vagy bármely anyag vagy dolog mozgása.

3. Az illetékes hatóság figyelembe veszi a járványügyi vizsgálatot az alábbi esetekben:

a) döntés az ezen irányelvben előírt kiegészítő járványvédelmi intézkedések alkalmazásának szükségességéről; és

b) az ezen irányelvben előírt eltérések engedélyezésekor.

4. Ha a járványügyi vizsgálat azt jelzi, hogy a madárinfluenza egy másik tagállamból vagy tagállamba terjedhetett, haladéktalanul tájékoztatni kell a Bizottságot és a többi érintett tagállamot a vizsgálat megállapításainak eredményéről.

III. FEJEZET

A KITÖRÉS GYANÚJA ESETÉN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

7. cikk A gazdaságokban alkalmazandó intézkedések

1. Kitörés gyanúja esetén az illetékes hatóság haladéktalanul megkezdi a vizsgálatot a madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására és a gazdaságot hivatalos megfigyelés alá helyezi. Az illetékes hatóság azt is biztosítja, hogy a (2) és (3) bekezdésben előírt intézkedéseket tartsák be.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a gazdaságban alkalmazzák a következő intézkedéseket:

a) vegyenek számba vagy adott esetben kategóriánként becsüljenek meg minden baromfit vagy más madarat és a háziasított emlősök minden faját;

b) állítsák össze a baromfi és más szárnyasok, valamint a háziasított emlősök minden fajának beteg, elhullott vagy valószínűleg beteg egyedeinek listáját; e listát naponta frissítsék a kitörés gyanújának időszakában, az új keltések és elhullások számításba vételére és azt az illetékes hatóság kérésére mutassák be;

c) a baromfit és más szárnyasokat szállásukon kell tartani vagy más olyan helyre kell korlátozni, ahol el lehet azokat különíteni a más baromfival, más szárnyasokkal vagy vadon élő madarakkal történő érintkezés megelőzésére;

d) a gazdaságba baromfit és más madarat bevinni vagy onnan kivinni nem lehet;

e) az illetékes hatóság engedélye nélkül a gazdaságot nem hagyhatja el semmiféle tetem, baromfi vagy más szárnyasok húsa, beleértve a vágási mellékterméket és belsőséget (a továbbiakban: „hús”), állati takarmány, felszerelés, anyagok, hulladék, ürülék, baromfi vagy más szárnyasok trágyája (a továbbiakban: „trágya”), használt alom vagy a madárinfluenzát valószínűleg terjesztő dolog;

f) a gazdaságot nem hagyhatja el tojás, az illetékes hatóság engedélyével közvetlenül a tojástermékek gyártásával a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének II. fejezetének X. szakaszában foglaltak szerint foglalkozó létesítménybe küldött tojás kivételével, beleértve a keltetőtojást is; amely esetben az illetékes hatóság az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott feltételek mellett engedélyt bocsát ki;

g) az illetékes hatóság engedélyével és feltételei mellett lehetséges a személyek, háziasított emlősök fajai, járművek és felszerelés gazdaságból vagy gazdaságba irányuló mozgása;

h) a baromfi és más szárnyasok elszállásolására szolgáló épületek és a gazdaság bejáratánál és kijáratánál megfelelő fertőtlenítőket kell használni, az illetékes hatóság utasításainak megfelelően.

3. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a 6. cikknek megfelelően járványügyi vizsgálatot végezzenek (a továbbiakban: „a járványügyi vizsgálat”).

8. cikk Eltérés a gazdaságokban alkalmazandó intézkedések alól

Az illetékes hatóság a kockázatértékelés alapján és a védőintézkedések, a szállítandó madarak és termékek rendeltetési helyének figyelembe vételével eltéréseket engedélyezhet a 7. cikk (2) bekezdésének c) -f) pontjában előírt intézkedések alól.

9. cikk A gazdaságokban alkalmazandó intézkedések tartama

A kitörés gyanúja esetén a gazdaságokban a 7. cikkben előírtaknak megfelelően alkalmazandó intézkedéseket mindaddig fenn kell tartani, amíg az illetékes hatóság a madárinfluenza jelenlétét ki nem zárja.

10. cikk Kiegészítő intézkedések a járványügyi vizsgálat alapján

1. A járványügyi vizsgálat előzetes eredményei alapján az illetékes hatóság a (2), (3) és (4) bekezdésben előírt intézkedéseket alkalmazhatja, különösen, ha a gazdaság nagy állománysűrűségű területen fekszik.

2. Nagy területen vagy a tagállam teljes területén ideiglenes korlátozás vezethető be baromfi, más szárnyasok és tojás, valamint a baromfiágazathoz kapcsolódó járművek mozgására.

E korlátozás kiterjeszthető a háziasított emlősök fajainak mozgására, de különleges körülmények által indokolt esetek kivételével az nem haladhatja meg a 72 órát.

3. A gazdaságra alkalmazni lehet a 11. cikkben előírt intézkedéseket.

Ha azonban a feltételek megengedik, ezen intézkedések alkalmazása korlátozható a fertőzöttségre gyanús baromfira és termelési egységeire.

A baromfiból vagy más szárnyasokból leölésükkor a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban mintát kell venni, hogy a kitörés gyanújának kockázatát meg lehessen erősíteni vagy ki lehessen zárni.

4. A gazdaság körül ideiglenes ellenőrzési körzetet lehet létesíteni, és a gazdaságokra szükség szerint a 7. cikk (2) bekezdésében előírt néhány vagy minden intézkedést alkalmazni lehet.

IV. FEJEZET

A MAGAS PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA KITÖRÉSE ESETÉN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

1. SZAKASZ A GAZDASÁGOKBAN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

11. CIKK Az illetékes hatóság által alkalmazandó intézkedések

1. Magas patogenitású madárinfluenza kitörése esetén az illetékes hatóság biztosítja, hogy alkalmazzák a 7. cikk (2) és (3) bekezdésében, és az e cikk (2)-(10) bekezdésében előírt intézkedéseket.

2. Késedelem nélkül, hivatalos felügyelet mellett le kell ölni azon gazdaságban minden baromfit és más fajú madarat, amelyben a magas patogenitású madárinfluenzát megállapították. Ezt a leölést olyan módon kell elvégezni, hogy a 93/119/EGK[17] tanácsi irányelvvel összhangban, különösen a szállítás vagy leölés során elkerüljék a madárinfluenza terjedésének kockázatát.

E leölést ki lehet terjeszteni a gazdaság más madárfajaira is, a madárinfluenza további terjedése vonatkozásában végzett kockázatelemzés alapján.

3. Az elpusztult vagy leölt baromfit és más szárnyasokat, és azoknak a gazdaságban lévő keltető- és étkezési tojásait hivatalos felügyelet mellett kell eltávolítani.

4. Hivatalos felügyelet alá kell helyezni a gazdaságból a magas patogenitású madárinfluenza gazdaságba történő behurcolásának valószínű időpontja és a 7. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedések alkalmazása közötti időszakban begyűjtött tojásokból kikelt baromfit, és a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelően a vizsgálatokat el kell végezni.

5. A magas patogenitású madárinfluenza gazdaságba történő behurcolásának valószínű időpontja és a 7. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedések alkalmazása közötti időszakban levágott baromfi húsát és az ez idő alatt begyűjtött keltető és étkezési tojásokat fel kell kutatni és hivatalos felügyelet mellett ártalmatlanítani kell.

Azonban az illetékes hatóság engedélyt adhat étkezési tojásoknak a közvetlenül a tojástermékek gyártásával a 853/2004/EK rendelet III. mellékletének II. fejezetének X. szakaszában foglaltak szerint foglalkozó létesítménybe küldésére és a 852/2004/EK rendelet II. mellékletének IX. fejezetével összhangban történő kezelésére. Minden ilyen engedélyezés az ezen irányelv III. mellékletében meghatározott feltételek mellett történik.

6. A valószínűleg fertőzött minden anyagot és hulladékot, mint a baromfitakarmányt (a továbbiakban: „takarmány”), meg kell semmisíteni vagy a madárinfluenza-vírus megsemmisítését biztosító kezelésnek kell alávetni, a hatósági állatorvos utasításainak megfelelően.

7. A valószínűleg fertőzött trágyát, hígtrágyát és almot a 49. cikkel összhangban kell kezelni.

8. A tetemek ártalmatlanítását követően a tárolásukra használt, valószínűleg fertőzött épületet, felszerelést és a valószínűleg fertőzött baromfi vagy más szárnyasok, tetem, hús, takarmány, trágya, hígtrágya, alom vagy bármely más anyag szállítására használt járműveket ki kell takarítani, azokat fertőtleníteni vagy kezelni kell a 49. cikknek megfelelően.

9. Az illetékes hatóság engedélye nélkül a gazdaságba nem vihetők be vagy onnan nem vihetők ki más háziszárnyasok vagy háziasított emlősök fajai.

Ez a korlátozás nem vonatkozik a háziasított emlősök azon fajaira, amelyeknek csak az emberi lakás céljára történő területekre van bejárásuk.

10. Elsődleges kitörés esetén a vírusizolátumot a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi eljárásnak kell alávetni, a genetikai altípus megállapítására.

A vírusizolátumot az 52. cikk (1) bekezdésében előírtak szerint a lehető leggyorsabban be kell küldeni a közösségi referencialaboratóriumba.

12. cikk Eltérések a gazdaságban alkalmazandó egyes intézkedések alól

1. A tagállamok állapítják meg az eltérések megadásának részletes szabályait a 13. és 14. cikkben meghatározottak szerint, beleértve a megfelelő helyettesítő intézkedéseket és feltételeket.

2. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot a 13. cikk (1) bekezdésével és a 14. cikkel összhangban adott bármely eltérésről.

3. Amennyiben a 13. cikk (1) bekezdésével és a 14. cikkel összhangban eltérést adtak, a Bizottság az érintett tagállammal közösen haladéktalanul, és az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottságon (a továbbiakban: „a bizottság”) belül a lehető leggyorsabban felülvizsgálja a helyzetet.

4. A 13. cikk (1) bekezdésével és a 14. cikkel összhangban adott bármely eltérést figyelembe véve a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

13. cikk Eltérés egyes gazdaságok vonatkozásában

1 . Az illetékes hatóság eltérést adhat a 11. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében előírt intézkedések alól a magas patogenitású madárinfluenza olyan kitörése esetében, amely nem kereskedelmi célú gazdaságban/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaságban, cirkuszban, állatkertben, kedvtelésből tartott madarakat árusító üzletben, vadasparkban, tudományos célokból baromfi vagy más szárnyasok tartására vagy a veszélyeztetett faj vagy hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi- vagy madárfaj megőrzése céljaira szolgáló bekerített területen következik be, feltéve, hogy az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az (1) bekezdésben előírt eltérés megadásakor az eltérésekkel érintett baromfit és más szárnyasokat:

a) tartsák teljesen elkülönítve a többi baromfitól vagy más szárnyasoktól, és adott esetben a vadon élő madaraktól;

b) mindaddig vessék alá további megfigyelésnek és vizsgálatnak, a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban, amíg a laboratóriumi vizsgálatok azt nem jelzik, hogy többé már nem képviselnek jelentős kockázatot a magas patogenitású madárinfluenza továbbterjedésének szempontjából; és

c) ne szállítsák el azokat származási gazdaságukból, levágásuk céljából vagy az alábbi másik gazdaságba történő szállítás kivételével:

i) az illetékes hatóság utasításainak megfelelően ugyanazon tagállamban található gazdaságba; vagy

ii) másik tagállamba, a rendeltetési hely szerinti tagállammal kötött megállapodásnak megfelelően.

2. SZAKASZ A KÜLÖN TERMELÉSI EGYSÉGEKBEN ÉS A KONTAKTGAZDASÁGOKBAN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

14. CIKK A magas patogenitású madárinfluenza külön termelési egységekben bekövetkező kitörése esetében alkalmazandó intézkedések

A magas patogenitású madárinfluenza olyan gazdaságban bekövetkező kitörése esetén, amely két vagy több külön termelési egységből áll, az illetékes hatóság eltéréseket adhat a 11. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedések alól az egészséges baromfit tartó termelési egységek számára, feltéve, hogy az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmi intézkedéseket és a Közösség alapvető érdekeit.

Az ilyen eltérések csak akkor adhatók meg két vagy több külön termelési egység vonatkozásában, ha a hatósági állatorvos meggyőződött arról, hogy azok – figyelembe véve felépítésüket, méretüket, működésüket, az elszállásolás módját, a takarmányozást, a vízforrást, felszerelésüket, a helyiségek személyzetét és látogatóit – teljesen függetlenek más termelési egységektől, elhelyezkedésük és az ott tartott baromfi napi kezelése vonatkozásában.

15. cikk A kontaktgazdaságokban alkalmazandó intézkedések

1. A járványügyi vizsgálat alapján az illetékes hatóság dönti el, hogy a gazdaság kontaktgazdaságnak minősül-e.

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedéseket alkalmazzák a kontaktgazdaságokban mindaddig, amíg a magas patogenitású madárinfluenza jelenlétét a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban ki nem zárják.

2. A járványügyi vizsgálat alapján, az illetékes hatóság alkalmazza a 11. cikkben előírt intézkedéseket a kontaktgazdaságokra, különösen, ha a kontaktgazdaság magas állománysűrűségű területen fekszik.

A IV. melléklet megállapítja a 11. cikkben előírt intézkedések kontaktgazdaságokban történő alkalmazására irányadó főbb szempontokat.

3. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban a baromfiból leölésekor mintát vegyenek, a magas patogenitású madárinfluenza-vírus kontaktgazdaságokban való jelenlétének megállapítása vagy kizárása érdekében.

SZAKASZ 3 VÉDő- ÉS MEGFIGYELÉSI KÖRZETEK ÉS TOVÁBBI KORLÁTOZÁS ALATT ÁLLÓ KÖRZETEK

16. cikk Védő- és megfigyelési körzetek és további korlátozás alatt álló körzetek létesítése a magas patogenitású madárinfluenza kitörésének eseteiben

1. A magas patogenitású madárinfluenza kitörését követően az illetékes hatóság haladéktalanul létrehozza az alábbiakat:

a) egy védőkörzetet a gazdaság körüli legalább 3 km sugarú körben;

b) egy megfigyelési körzet a gazdaság körüli legalább 10 km sugarú körben, beleértve a védőkörzetet is.

2. A védő- és megfigyelési körzetek (1) bekezdésben előírt létesítésekor az illetékes hatóság legalább az alábbi szempontokat figyelembe veszi:

a) a járványügyi vizsgálat;

b) földrajzi helyzet, különösen a természetes határok;

c) a gazdaságok fekvése és közelsége;

d) a baromfi és más szárnyasok mozgásának és kereskedelmének szokásai, a vágóhidak rendelkezésre állása;

e) a védő- és megfigyelési körzeteken belül a baromfi és más szárnyasok, tetemük, a trágya, alom vagy használt alom mozgásának ellenőrzésére rendelkezésre álló felszerelés és személyzet, különösen, ha a leölendő és ártalmatlanítandó baromfit vagy más szárnyasokat a származási gazdaságukból el kell szállítani.

3. Az illetékes hatóság további korlátozás alatt álló körzeteket létesíthet a védő- és megfigyelési körzetek körül vagy azokhoz csatlakozóan, a (2) bekezdésben előírt szempontok figyelembe vételével.

4. Ha a védő-, megfigyelési vagy korlátozás alatt álló további körzetek különböző tagállamok területét fedik le, az érintett tagállamok illetékes hatóságai együttműködnek az övezet létesítésekor.

17. cikk A védő- és megfigyelési körzetekben alkalmazandó intézkedések

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket alkalmazzák a védő- és megfigyelési körzetekben:

a) baromfi vagy más szárnyasok, azok húsa, tojása, teteme és takarmánya nyomon követését lehetővé tevő szabályokat léptessenek életbe;

b) a tulajdonosok az illetékes hatóság kérésére adjanak meg minden fontos információt a gazdaságba bevitt vagy onnan kivitt baromfiról vagy más szárnyasokról, valamint tojásokról.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy minden érintett személy teljesen tisztában legyen a védő- és megfigyelési körzetekben érvényben lévő korlátozásokkal.

Az ilyen információkat figyelmeztetésekkel, valamint a médiaforrások, mint például a sajtó és a televízió felhasználásával, vagy más megfelelő eszközzel lehet terjeszteni.

4. szakaszA védőkörzetben alkalmazandó intézkedések

18. cikk A hatósági állatorvos általi számbavétel és látogatások, valamint megfigyelés

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket alkalmazzák a védőkörzetekben:

a) minden gazdaság lehető leggyorsabban történő számbavétele;

b) a védőkörzet létesítésétől számított 7 napon belül minden gazdaságot felkeres egy hatósági állatorvos a baromfi és más szárnyasok klinikai vizsgálata céljából; és szükséges esetben a laboratóriumi vizsgálatokhoz történő mintavétel céljából; az ilyen látogatásokról és azok megállapításairól készült jegyzőkönyvet meg kell őrizni;

c) A diagnosztikai kézikönyvvel összhangban haladéktalanul további megfigyeléseket hajtanak végre a madárinfluenza védőkörzetben elhelyezkedő gazdaságokban történő továbbterjedésének azonosítására.

19. cikk A gazdaságokban alkalmazandó intézkedések

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket alkalmazzák a védőkörzetek gazdaságaiban:

a) a baromfit és más szárnyasokat szállásukon vagy olyan más helyen tartsák, ahol azokat el lehet különíteni a többi baromfival, más szárnyasokkal vagy vadon élő madarak történő érintkezés megelőzésére;

b) a tetemeket ártalmatlanítsák;

c) a valószínűleg fertőzött élő baromfi vagy más szárnyasok és hús, takarmány, trágya, hígtrágya és alom, és minden más tárgy vagy anyagok szállítására használt járműveket és felszerelést a kontaminációt követő lehető leggyorsabban takarítsák ki és fertőtlenítsék, a 49. cikknek megfelelően;

d) a gazdaságba belépő vagy onnan távozó személyzet vagy más személyek által használt, valószínűleg megfertőződött minden járművet a megfertőződés után haladéktalanul takarítsanak ki, és fertőtlenítsenek vagy kezeljenek a 49. cikknek megfelelően;

e) az illetékes hatóság engedélye nélkül a baromfitartó gazdaságba baromfi, más madár vagy háziasított egyéb állat ne legyen bevihető és onnan kivihető; ez a korlátozás nem vonatkozik azkra az állatokra, amelyeknek csak az ilyen gazdaságokban emberi lakás céljára szolgáló területre van bejárásuk, amennyiben a baromfival vagy más szárnyasokkal történő minden érintkezés kizárható;

f) haladéktalanul jelentsék az illetékes hatóságnak a megnövekedett morbiditást vagy mortalitást, vagy a gazdaság termelési adataiban bekövetkezett jelentős esést, a hatóság a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzi a szükséges vizsgálatokat;

g) a gazdaságba belépő vagy onnan távozó minden személy tartsa be a madárinfluenza terjedésének megakadályozását célzó biológiai biztonsági intézkedéseket;

h) a tulajdonos őrizze meg a gazdaságba látogató minden személy adatait a betegségmegfigyelés és -ellenőrzés lehetővé tételére, és azt az illetékes hatóság kérésére bocsássa rendelkezésre.

20. cikk A gazdaságokból a használt alom vagy trágya kivitelének és szétszórásának tilalma

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy amennyiben a hatóság nem engedélyezi, tiltott legyen a védőkörzetekben található gazdaságokból a használt alom vagy trágya kivitele és szétszórása.

Azonban engedélyezhető a trágya mozgása a biológiai biztonsági intézkedések hatálya alatt álló gazdaságokból a 1774/2002/EK rendelettel vagy a 64. cikk (1) bekezdésében említett külön szabályokkal összhangban a madárinfluenza-vírusok lehetséges jelenlétének megszüntetését szolgáló kezelésre, vagy későbbi kezelés céljából köztes tárolásra kijelölt telepekre.

21. cikk Vásárok, piacok vagy egyéb csoportosulások és vadállomány újratelepítése

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a védőkörzetekben tiltott legyen baromfi vagy más szárnyasok vásárainak, piacainak, bemutatóinak vagy egyéb csoportosulásainak rendezése.

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy ne engedjenek szabadon a védőkörzetekben baromfit vagy más szárnyasokat a vadállomány újratelepítése céljából.

22. cikk A baromfi és más szárnyasok, valamint a tojás mozgásának és szállításának tilalma

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a védőkörzetekben a gazdaságok tulajdonában álló kiszolgáló utak kivételével tiltott legyen a baromfi és más szárnyasok, tojásra készen álló baromfi, naposcsibe, keltető- és étkezési tojás, valamint tetemek közúti és vasúti szállítása.

Azonban ez a tilalom nem vonatkozik a védőkörzeten közúton vagy vasúton történő, kirakodás vagy megállás nélküli átszállításra.

23. cikk Eltérések az azonnali levágásra szánt baromfi közvetlen szállítására

Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti az azonnali levágásra szánt baromfi közvetlen szállítását, az alábbi feltételek mellett:

a) a származási gazdaságban a hatósági állatorvos elvégzi a baromfi klinikai vizsgálatát annak megelőzése céljából, hogy a magas patogenitású madárinfluenza klinikai tüneteit mutató bármely baromfit levágásra küldjenek;

b) adott esetben a származási gazdaságban a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzett laboratóriumi vizsgálatok kedvező eredménnyel zárultak;

c) a baromfit az illetékes hatóság által lepecsételt járművekben szállítják a védő- vagy megfigyelési körzetben, kivételes esetekben az azon kívül található, kijelölt vágóhídra (a továbbiakban: „kijelölt vágóhíd”) ;

d) kijelölt vágóhídért felelős illetékes hatóságot a baromfi feladása előtt erről tájékoztatják, és ezen illetékes hatóság tájékoztatja a feladás helye szerinti hatóságot a baromfi kijelölt vágóhídra történő megérkezéséről;

e) a kijelölt vágóhídon a védőkörzetből érkező baromfit külön kell tartani a többi baromfitól és a levágást a többi baromfitól külön és más időben, lehetőleg a munkanap végén kell végezni; más baromfi levágása előtt takarítást és fertőtlenítést kell végezni;

f) a hatósági állatorvos figyelembe vesz a kijelölt vágóhídon elvégzett, levágást megelőző és azt követő vizsgálatok során a madárinfluenza jelenlétére utaló bármely jelet;

g) a hús nem vehet részt Közösségen belüli vagy nemzetközi kereskedelemben és azt a 2002/99/EK[18] irányelv II. melléklet meghatározott állat-egészségügyi jelöléssel kell ellátni, ha ezen irányelv 65. cikkének (3) bekezdésében említett eljárással összhangban másként nem határoznak;

h) a kinyert húst a Közösségen belüli és nemzetközi kereskedelemre szánt hústól elkülönítve kell darabolni, szállítani és tárolni, valamint olyan módon kell felhasználni, hogy elkerüljék annak a Közösségen belüli és nemzetközi kereskedelemre szánt hússal történő keveredését, kivéve az alábbi eseteket:

i) azt a 2002/99/EK irányelv III. mellékletében meghatározott kezelésnek vetették alá; vagy

ii) a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban másként határoztak.

24. cikk Eltérések a naposcsibék közvetlen szállítása tekintetében

1. Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti a naposcsibék közvetlen szállítását az azonos tagállamban és lehetőleg a védő- és megfigyelési körzeten kívül fekvő olyan gazdaságba vagy helyiségbe, amelyben más baromfit nem tartanak, az alábbi feltételek mellett:

a) azokat az illetékes hatóság által lepecsételt járművekben szállítják;

b) megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmaznak a szállítás során és a rendeltetési gazdaságban;

c) a rendeltetési gazdaságot a naposcsibék megérkezése után hivatalos megfigyelés alá helyezik.

2. Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti a védő- és megfigyelési körzeteken kívül található gazdaságokból származó keltetőtojásból kikelt naposcsibék közvetlen szállítását az azonos tagállamban lévő másik gazdaságba, feltéve, hogy a feladó keltető képes biztosítani logisztikája és higiénikus munkafeltételei révén azt, hogy e tojások ne kerüljenek érintkezésbe az ilyen körzetekben található, és ennélfogva különböző egészségi státuszú baromfiállományból származó keltetőtojással és naposcsibékkel.

25. cikk Eltérések a fiatal tojóbaromfi közvetlen szállítására

Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti a fiatal tojóbaromfi közvetlen szállítását a védő- vagy megfigyelési körzeten belül található olyan gazdaságba, vagy olyan gazdaság istállójába, amelyben más baromfit nem tartanak, az alábbi feltételek mellett:

a) a származási gazdaságban a hatósági állatorvos elvégzi a baromfi és más szárnyasok, különösen a szállításra kerülők klinikai vizsgálatát;

b) adott esetben a származási gazdaságban a baromfin a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi vizsgálatokat végeztek, kedvező eredménnyel;

c) a fiatal tojóbaromfit az illetékes hatóság által lepecsételt járművekben szállítják;

d) a rendeltetési gazdaságot vagy istállót a fiatal tojóbaromfi megérkezése után hivatalos megfigyelés alá helyezik.

26. cikk Eltérés a keltető- és étkezési tojás közvetlen szállítására

1. Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti a keltetőtojás közvetlen szállítását az illetékes hatóság által kijelölt, lehetőleg a védő- vagy megfigyelési körzetben lévő keltetőbe (a továbbiakban „a kijelölt keltető”), az alábbi feltételek mellett:

a) a szülőállományokat, amelyektől a keltetőtojások származnak, a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kedvező eredménnyel megvizsgálták;

b) a keltetőtojás és csomagolása feladás előtti fertőtlenítése és e tojások visszakereshetősége biztosítható;

c) a keltetőtojásokat az illetékes hatóság által lepecsételt járművekben szállítják;

d) az illetékes hatóság utasításainak megfelelően a kijelölt keltetőben biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmaznak.

2. Eltérve 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti az étkezési tojások közvetlen szállítását az illetékes hatóság által kijelölt csomagoló központba (a továbbiakban: „a kijelölt csomagoló központ”), feltéve, hogy azokat egyszer használatos csomagolásba csomagolják és az illetékes hatóság által megkövetelt minden biológiai biztonsági intézkedést alkalmaznak.

27. cikk Eltérés az elhullott baromfi vagy más szárnyasok közvetlen szállítására

Eltérve a 22. cikktől, az illetékes hatóság engedélyezheti az elhullott baromfi vagy más szárnyasok közvetlen szállítását, amennyiben azok szállítása ártalmatlanítás céljából történik.

28. cikk A szállítóeszközök takarítása és fertőtlenítése

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a 23. és 27. cikkben előírt szállításra vagy a hús szállítására használt járműveket és felszerelést a szállítást követően a lehető leggyorsabban takarítsák ki és fertőtlenítsék, a 49. cikknek megfelelően.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a madárinfluenza védőkörzeten belül található gazdaságokba tartó és onnan érkező járművek, és különösen a takarmányt szállító járművek mozgása útján történő terjedésének megakadályozására alkalmazzanak biológiai biztonsági intézkedéseket.

29. cikk Az intézkedések időtartama

1. Az e szakaszban előírt intézkedéseket a fertőzött gazdaság 49. cikknek megfelelően végzett előzetes takarítása és fertőtlenítése befejezésétől számított legalább 21 napig fenn kell tartani és mindaddig, amíg a védőkörzetben található gazdaságokban minden baromfit és más madarat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi vizsgálatoknak nem vetnek alá, a madárinfluenza esetleges jelenlétének kimutatására.

2. Ha az e szakaszban említett intézkedéseket az e cikk (1) bekezdésében előírtak szerint többé már nem tartják fenn, a korábbi védőkörzetben a 30. cikkben megállapított intézkedéseket kell alkalmazni egészen addig, amíg azokat a 31. cikkben előírtak szerint tovább már nem kell alkalmazni.

5. SZAKASZ A MEGFIGYELÉSI KÖRZETBEN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

30. cikk A megfigyelési körzetben alkalmazandó intézkedések

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket alkalmazzák a megfigyelési körzetekben:

a) minden baromfitartó gazdaság lehető leggyorsabban történő számbavétele;

b) a baromfi, fiatal tojóbaromfi, naposcsibe, keltető- és étkezési tojás megfigyelési körzeten belüli mozgásának megtiltása, amennyiben azt nem engedélyezi az illetékes hatóság, amely biztosítja, hogy megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmazzanak a madárinfluenza terjedésének megelőzésére; ez a tilalom nem vonatkozik a megfigyelési körzeten át közúton vagy vasúton történő, kirakodás vagy megállás nélküli átszállításra;

c) a baromfi, fiatal tojóbaromfi, naposcsibe valamint keltető- és étkezési tojás mozgásának megtiltása a megfigyelési körzeten kívül fekvő gazdaságokba, vágóhidakra vagy csomagoló központokba; azonban az illetékes hatóság engedélyezheti az alábbiak közvetlen szállítását:

i) a vágóbaromfinak egy kijelölt vágóhídra szállítása, a 23. cikk a) pontja alapján történő azonnali levágás céljaira;

ii) fiatal tojóbaromfinak ugyanabban a tagállamban olyan gazdaságba szállítását, amelyben nincs más baromfi; ezt a gazdaságot a fiatal tojóbaromfi érkezését követően hivatalos megfigyelés alá kell helyezni;

iii) naposcsibék szállítását:

- az azonos tagállamban lévő olyan gazdaságba vagy olyan gazdaság istállójába, amelyben más baromfit nem tartanak, feltéve, hogy megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmaznak és a gazdaságot a szállítást követően hivatalos megfigyelés alá helyezik, vagy

- bármely más gazdaságba, ha azok a védő- és megfigyelési körzeteken kívül fekvő baromfitartó gazdaságokból származó keltetőtojásból keltek ki, feltéve, hogy a feladó keltető logisztikája és biológiailag biztonságos munkafeltételei révén képes biztosítani azt, hogy e tojások nem kerültek érintkezésbe az e körzetekben található baromfiállományokból származó, és ennélfogva más egészségügyi státuszú más keltetőtojással vagy naposcsibékkel;

iv) keltetőtojások szállítása a kijelölt keltetőbe; a tojást és csomagolását feladás előtt fertőtleníteni kell és biztosítani kell azok visszakereshetőségét;

v) étkezési tojás szállítása a kijelölt csomagoló központokba, feltéve, hogy azokat egyszer használatos csomagolásba csomagolták, biológiai biztonsági intézkedések alkalmazásával, az illetékes hatóság utasításainak megfelelően;

d) a megfigyelési körzetben található gazdaságokba belépő vagy onnan távozó minden személy tartsa be a madárinfluenza terjedésének megelőzését célzó, megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket;

e) a valószínűleg fertőzött élő baromfi vagy más szárnyasok, tetemek, takarmány, trágya, hígtrágya és alom, és minden egyéb tárgy vagy anyag szállítására használt járműveket és felszerelést a kontaminációt követően a lehető leggyorsabban ki kell takarítani és fertőtleníteni kell, a 49. cikknek megfelelően;

f) az illetékes hatóság engedélye nélkül a baromfitartó gazdaságba nem vihető be baromfi, más madár vagy más háziasított állat; ez a korlátozás nem vonatkozik azon állatokra, amelyeknek csak az ilyen gazdaságokban emberi lakás céljára szolgáló területekre van bejárásuk, és amennyiben a baromfival vagy más szárnyasokkal történő minden érintkezés kizárható;

g) haladéktalanul jelenteni kell az illetékes hatóságnak a megnövekedett morbiditást vagy mortalitást, vagy a gazdaság termelési adataiban bekövetkezett jelentős esést, a hatóság a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzi a szükséges vizsgálatokat;

h) tilos a használt alom vagy trágya elszállítása vagy szétszórása, amennyiben az illetékes hatóság azt nem engedélyezte; a megfigyelési körzetben fekvő gazdaságból a trágya mozgását biológiai biztonsági intézkedések mellett engedélyezni lehet a 1774/2002/EK rendelettel vagy a 64. cikk (1) bekezdésében említett külön szabályokkal összhangban a madárinfluenza-vírusok lehetséges jelenlétének megszüntetését szolgáló kezelésre, vagy későbbi kezelés céljából köztes tárolásra kijelölt telepekre;

i) tiltott vásárok, piacok, bemutatók vagy baromfi vagy más szárnyasok egyéb csoportosulásainak tartása;

j) baromfit vadállomány újratelepítésére nem engednek szabadon.

31. cikk Az intézkedések időtartama

Az e szakaszban előírt intézkedéseket a fertőzött gazdaság 49. cikknek megfelelő előzetes takarítása és fertőtlenítése befejezésének napjától számítva legalább 30 napig kell fenntartani és addig, amíg a megfigyelési körzetben található gazdaságokban a madárinfluenza lehetséges jelenlétének kimutatása érdekében a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban el nem végezték a laboratóriumi vizsgálatokat.

6. SZAKASZ A TOVÁBBI KORLÁTOZÁS ALATT ÁLLÓ KÖRZETEKBEN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

32. cikk A további korlátozás alatt álló körzetekben alkalmazandó intézkedések

1. Az illetékes hatóság elrendelheti, hogy a 4. és 5. szakaszban előírt némely vagy minden intézkedést alkalmazzanak a 16. cikkben előírt további korlátozás alatt álló körzeteken belül (a továbbiakban: „további korlátozás alatt álló körzetek”).

2. Az illetékes hatóság elrendelheti a további korlátozás alatt álló körzetekben található gazdaságok és kockázatnak kitett más területek megelőző kiürítését, a baromfi vagy más szárnyasok 93/199/EGK tanácsi irányelvvel összhangban történő levágása vagy leölése útján.

E gazdaságok újratelepítésének az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell történnie.

3. Az (1) és (2) bekezdésben előírt intézkedéseket alkalmazó tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

4. A Bizottság az érintett tagállamokkal közösen felülvizsgálja a helyzetet, a bizottságon belül pedig a lehető leggyorsabban.

5. A 90/424/EGK tanácsi határozatnak megfelelően elfogadandó határozatok sérelme nélkül a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni további megfigyelési, biológiai biztonsági és védelmi intézkedéseket a madárinfluenza terjedésének megakadályozására.

7. szakaszeltérések és biológiai biztonsági intézkedések

33. cikk Eltérések

1. Az illetékes hatóság a kockázatértékelés alapján eltéréseket adhat a 4. és 5. szakaszban előírt intézkedések alól a magas patogenitású madárinfluenza keltetőben való megállapítása esetén.

2. Az illetékes hatóság eltérések adhat a 18. cikk b) és c) pontjában, a 22. cikkben és a 30. cikk b), c) és f) pontjában előírt intézkedések alól a magas patogenitású madárinfluenza nem kereskedelmi célú gazdaság/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaságban, cirkuszban, állatkertben, vadasparkban, tudományos célokból baromfi vagy más szárnyasok tartására, vagy veszélyeztetett faj, vagy hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi- vagy madárfaj megőrzése céljaira szolgáló bekerített területen történő kitörése esetén.

3. Eltérve a 4. és 5. szakasztól, a magas patogenitású madárinfluenza kitörése esetén a tagállamok a kockázatértékelés alapján külön intézkedéseket vezethetnek be a versenygalambok védő- és megfigyelési körzetekbe, azokból és azokon belüli mozgása vonatkozásában.

4. Az (1), (2) és (3) bekezdésekben előírt eltéréseket csak akkor lehet megadni, ha az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

5. Az (1), (2) és (3) bekezdésekben előírt eltéréseket adó tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

6. A Bizottság minden esetben az érintett tagállammal együtt vizsgálja felül a helyzetet, és a bizottságon belül a lehető leggyorsabban.

Az (1), (2) és (3) bekezdésben előírt bármely eltérés megadásának figyelembe vételével a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

34. cikk Biológiai biztonsági intézkedések

1. A madárinfluenza terjedésének megelőzésére az illetékes hatóság a 4., 5. és 6. szakaszban előírt intézkedéseken túlmenően elrendelheti kiegészítő biológiai biztonsági intézkedések végrehajtását a védő- és megfigyelési körzetekben és a további korlátozás alatt álló körzetekben lévő gazdaságokban, valamint az érintett tagállam különleges baromfitartó termelőegységeiben és más szárnyasokat tartó termelőegységeiben.

Ezen intézkedések magukban foglalhatják a takarmányellátást, tojásgyűjtést, a baromfi vágóhídra szállítását, az ártalmatlanítandó tetemek összegyűjtését végző járművek vagy személyek, vagy az egyéb személyzet, az állatorvosok vagy a mezőgazdasági felszerelést szállító személyek mozgásának korlátozását.

2. Az (1) bekezdésben előírt intézkedéseket elfogadó tagállamok erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

3. A Bizottság az érintett tagállammal közösen vizsgálja felül a helyzetet, és a bizottságon belül a lehető leggyorsabban.

4. A 90/424/EGK tanácsi határozatnak megfelelően elfogadandó határozatok sérelme nélkül, a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni további megfigyelési, biológiai biztonsági és védelmi intézkedéseket a madárinfluenza terjedésének megakadályozására

8. Szakasz A MAGAS PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA GAZDASÁGOKON ÉS SZÁLLÍTÓESZKÖZÖN KÍVÜLI EGYES HELYEKEN FENNÁLLÓ GYANÚJA ÉS MEGÁLLAPÍTÁSA ESETÉN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

35. cikk A magas patogenitású madárinfluenza gazdaságokon és szállítóeszközön kívüli egyes helyeken fennálló gyanított jelenléte

Amennyiben a magas patogenitású madárinfluenza jelenlétének gyanúja vagy megállapítása vágóhidakon, szállítóeszközön vagy állat-egészségügyi határállomásokon áll fenn, az illetékes hatóság haladéktalanul vizsgálatot indít a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban a jelenlét megállapítására vagy annak kizárására.

36. cikk A vágóhidakon alkalmazandó intézkedések

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy amennyiben a magas patogenitású madárinfluenza gyanúja vágóhídon áll fenn vagy azt ott megállapítják, a kockázatértékelés alapján a vágóhídon lévő minden baromfit a lehető leggyorsabban, hivatalos felügyelet mellett leöljenek vagy levágjanak.

Amennyiben a baromfit levágják, húsukat hivatalos felügyelet mellett elkülönítve kell tartani, amíg a 35. cikkben előírt vizsgálatok mellett a magas patogenitású madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására irányuló további vizsgálatokat befejezik.

2. Ha a magas patogenitású madárinfluenzát megállapítják, a fertőzött baromfi vagy más szárnyasok húsát és a valószínűleg fertőzött húst hivatalos felügyelet mellett ártalmatlanítani kell.

37. cikk Az állat-egészségügyi határállomásokon vagy szállítóeszközön alkalmazandó intézkedések

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a magas patogenitású madárinfluenza állat-egészségügyi határállomásokon vagy szállítóeszközön fennálló gyanúja vagy megállapítása esetén, kockázatértékelés alapján az állat-egészségügyi határállomáson vagy a szállítóeszközben lévő minden baromfit és más madarat a lehető leggyorsabban, hivatalos felügyelet mellett megfelelő helyre továbbítsanak leölésük vagy levágásuk céljából.

Azonban az illetékes hatóság dönthet az állat-egészségügyi határállomáson lévő azon baromfi és más szárnyasok leölésének vagy levágásának mellőzéséről, amelyek nem érintkeztek a fertőzöttségre gyanús baromfival vagy más szárnyasokkal.

Amennyiben a baromfit levágják, azok húsát hivatalos felügyelet mellett elkülönítve kell tartani addig, amíg a 35. cikkben előírt vizsgálatok mellett a magas patogenitású madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására szolgáló további vizsgálatokat be nem fejezik.

2. Ha a magas patogenitású madárinfluenzát megállapítják, a fertőzött baromfi vagy más szárnyasok tetemét és a valószínűleg fertőzött húst a lehető leggyorsabban, hivatalos felügyelet mellett ártalmatlanítani kell.

38. cikk A vágóhidakon, állat-egészségügyi határállomásokon vagy szállítóeszközön alkalmazandó kiegészítő intézkedések

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy amennyiben vágóhídon, állat-egészségügyi határállomáson vagy szállítóeszközön a magas patogenitású madárinfluenza gyanúja áll fenn vagy azt megállapítják, a következő kiegészítő intézkedéseket alkalmazzák:

a) ne vigyenek be baromfit vagy más madarat a vágóhídra, az állat-egészségügyi határállomásra vagy a szállítóeszközre legalább a b) pontban előírt és a 49. cikknek megfelelő takarítás és fertőtlenítés befejezését követő 24 óráig; állat-egészségügyi határállomások esetében a bevitel tilalmát más állatokra is ki lehet terjeszteni;

b) az épületek, felszerelés és járművek takarítása és fertőtlenítése a hatósági állatorvos felügyelete mellett, a 49. cikknek megfelelően történjen;

c) végezzenek járványügyi vizsgálatot;

d) alkalmazzák a 7. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedéseket a fertőzött baromfi vagy tetemek származási gazdaságában és a kontaktgazdaságokban;

e) ha a járványügyi vizsgálat mást nem jelez, a 35. cikkben előírt további vizsgálatokat és a 11. cikkben előírt intézkedések alkalmazzák a származási gazdaságban;

f) a madárinfluenza-vírusizolátumot a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban vessék alá laboratóriumi eljárásnak a vírus altípusának azonosítása céljából

V. FEJEZET

AZ ALACSONY PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA KITÖRÉSE ESETÉN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

1. szakasz A gazdaságokban alkalmazandó intézkedések

39. CIKK Az illetékes hatóság által alkalmazandó intézkedések

1. A 7. cikk (2) bekezdésének a), b), c), e), g) és h) pontjában előírt intézkedések sérelme nélkül az illetékes hatóság biztosítja, hogy az alacsony patogenitású madárinfluenza kitörése esetén kockázatértékelés alapján és legalább az V. mellékletben meghatározott szempontok figyelembe vételével tegyék meg az e cikk (2)-(6) bekezdésében előírt intézkedéseket.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a gazdaságból hivatalos felügyelet mellett és a madárinfluenza terjedését megelőző módon minden baromfit és olyan fajba tartozó minden más madarat távolítsanak el, amelyben az alacsony patogenitású madárinfluenzát megállapították.

A kiürítést ki lehet terjeszteni a gazdaságban lévő más szárnyasokra is, az általuk a madárinfluenza továbbterjedése vonatkozásában képviselt kockázat alapján, valamint a járványügyi vizsgálat alapján a kontaktgazdaságnak tekinthető más gazdaságokra is.

A kiürítés előtt baromfi vagy más madár a gazdaságba nem vihető be és onnan nem vihető ki, az illetékes hatóság által engedélyezett esetek kivételével.

3. A (2) bekezdés alkalmazásában a kiürítést a 93/119/EGK irányelvvel összhangban kell végezni és az illetékes hatóság dönti el, hogy a baromfit vagy más szárnyasokat:

a) a lehető leggyorsabban leöljék, vagy

b) biológiai biztonsági intézkedések alkalmazása esetén a kijelölt vágóhídon levágják.

4. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következőket hivatalos felügyelet mellett ártalmatlanítják:

a) tetemek, és

b) a gazdaságban lévő keltetőtojások.

5. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket tegyék meg:

a) a gazdaságban az alacsony patogenitású madárinfluenza gazdaságba történő behurcolása és az ezen irányelvben előírt intézkedések megtétele közötti időben összegyűjtött keltetőtojásokat lehetőség szerint keressék vissza és hivatalos megfigyelés mellett keltessék ki;

b) az alacsony patogenitású madárinfluenza gazdaságba történő behurcolása és az ezen irányelvben előírt intézkedések megtétele közötti időben begyűjtött tojásból kikelt baromfit helyezzék hivatalos megfigyelés alá és a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban végezzék el a vizsgálatokat;

c) a gazdaságban lévő és a kiürítésig a gazdaságban termelt étkezési tojást a (2) bekezdésben előírt módon szállítsák a kijelölt csomagoló központba, kezeljék vagy ártalmatlanítsák;

d) a valószínűleg fertőzött minden dolgot vagy anyagot a hatósági állatorvos utasításainak megfelelően kezeljék, vagy ártalmatlanítsák;

e) a valószínűleg fertőzött trágyát, hígtrágyát és almot a 49. cikknek megfelelően kezeljék;

f) a kiürítés után a baromfi és más szárnyasok elszállásolására használt épületeket, a valószínűleg fertőzött felszerelést és a tetemek, takarmány, trágya, hígtrágya, és alom vagy valószínűleg fertőzött minden más dolog vagy anyag szállítására használt járműveket a lehető leggyorsabban takarítsák ki és fertőtlenítsék, a 49. cikknek megfelelően;

g) az illetékes hatóság engedélye nélkül a gazdaságba ne vigyenek be vagy onnan ne vigyenek ki háziasított állatokat, a kizárólag az emberi lakás céljára szolgáló területekre bejárással rendelkező állatok kivételével;

h) az alacsony patogenitású madárinfluenza elsődleges kitörése esetében a vírusizolátumot a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi vizsgálatoknak vessék alá a vírus altípusának azonosítására; a vírusizolátumot az 52. cikk (1) bekezdésében előírt módon, a lehető leggyorsabban küldjék be a közösségi referencialaboratóriumba;

i) folytassanak le járványügyi vizsgálatot.

6. Az illetékes hatóság kiegészítő óvintézkedéseket hozhat az alacsony patogenitású madárinfluenza terjedésének megelőzésére, beleértve a tojás sorsának és kezelésének és a kinyert hús kezelésének meghatározását, feltéve, hogy a (3) bekezdés b) pontjában előírt eljárást betartják.

7. A (2), (4) és (5) bekezdésekben előírt intézkedéseket alkalmazó tagállamok erről értesítik a Bizottságot.

40. cikk Eltérések egyes helyek vonatkozásában

1. Az illetékes hatóság eltéréseket adhat a 39. cikk (2) bekezdésében és a 39. cikk (4) bekezdésének b) pontjában előírt intézkedések alól az alacsony patogenitású madárinfluenza nem kereskedelmi célú gazdaságban/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaságban, cirkuszban, állatkertben, kedvtelésből tartott madarakat árusító üzletben, vadasparkban, tudományos célokból baromfi vagy más szárnyasok tartására, vagy a veszélyeztetett fajok, vagy hivatalosan nyilvántartott, ritka baromfi- vagy madárfaj megőrzése céljaira szolgáló bekerített területen történő kitörése esetén, feltéve, hogy az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

2. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy az (1) bekezdésben előírt eltérés megadásakor az eltérés által érintett baromfit és más szárnyasokat:

a) elkülönítve tartsák a többi baromfitól vagy más szárnyasoktól, és adott esetben a vadon élő madaraktól;

b) további megfigyelésnek és a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban vizsgálatnak vessék alá, míg a laboratóriumi vizsgálatok azt nem jelzik, hogy többé már nem képviselnek jelentős kockázatot az alacsony patogenitású madárinfluenza további terjedése szempontjából; és

c) ne vigyék el a származási gazdaságukból, levágásuk vagy:

i) az illetékes hatóság utasításainak megfelelően az azonos tagállamban található másik gazdaság; vagy

ii) a rendeltetési hely szerinti tagállammal kötött megállapodás alapján másik tagállamban lévő másik gazdaságba történő szállítás kivételével.

3. Az illetékes hatóság az alacsony patogenitású madárinfluenza keltetőkben való kitörései esetén, kockázatértékelés alapján eltéréseket adhat a 39. cikkben előírt intézkedések némelyike vagy mindegyike alól.

4. A tagállamok részletes szabályokat határoznak meg az (1) és (3) bekezdésben előírt eltérések alkalmazására, számításba véve az elnyerhető állat-egészségügyi garanciákat, és rendelkeznek megfelelő helyettesítő intézkedésekről.

5. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az (1) és (3) bekezdéssel összhangban adott minden eltérésről.

6. A Bizottság az érintett tagállammal közösen felülvizsgálja a helyzetet, és a bizottság keretében a lehető leggyorsabban.

7. Az (1) bekezdésben előírt minden adott eltérést figyelembe véve, a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

2. SZAKASZ AZ ALACSONY PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZA KÜLÖN TERMELÉSI EGYSÉGEKBEN ÉS KONTAKTGAZDASÁGOKBAN TÖRTÉNő KITÖRÉSE ESETÉN ALKALMAZANDÓ INTÉZKEDÉSEK

41. cikk Az alacsony patogenitású madárinfluenza külön termelési egységekben történő kitörése esetén alkalmazandó intézkedések

1. Az alacsony patogenitású madárinfluenza olyan gazdaságban történő kitörése esetén, amely két vagy több külön termelési egységből áll, az illetékes hatóság eltéréseket engedélyezhet a 39. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedések alól az egészséges baromfit tartó termelési egységek számára, feltéve, hogy az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

2. A tagállamok állapítják meg az (1) bekezdésben előírt eltérések alkalmazásának részletes szabályait, számításba véve az elnyerhető állat-egészségügyi garanciákat, és megfelelő helyettesítő intézkedéseket hoznak.

3. A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot az (1) bekezdéssel összhangban megadott minden eltérésről.

4. A Bizottság az érintett tagállammal közösen felülvizsgálja a helyzetet, a bizottságon belül pedig a lehető leggyorsabban.

5. Az (1) bekezdésben előírt minden megadott eltérés figyelembe vételével, a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

42. cikk A kontaktgazdaságokban alkalmazandó intézkedések

1. A járványügyi vizsgálat alapján, az illetékes hatóság dönti el, hogy egy gazdaság kontaktgazdaságnak minősül-e.

Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a 7. cikk (2) bekezdésében előírt intézkedéseket mindaddig alkalmazzák a kontaktgazdaságokra, amíg a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban az alacsony patogenitású madárinfluenza jelenlétét ki nem zárják.

2. A járványügyi vizsgálat alapján az illetékes hatóság alkalmazza a 39. cikkben előírt intézkedéseket a kontaktgazdaságokra, különösen, ha a kontaktgazdaság olyan területen fekszik, ahol magas a baromfiállomány sűrűsége.

A 39. cikkben előírt intézkedések kontaktgazdaságokra történő alkalmazásakor figyelembe veendő főbb szempontokat a IV. melléklet állapítja meg.

3. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a baromfiból leölésekor a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban vegyenek mintákat, az alacsony patogenitású madárinfluenza-vírus e kontaktgazdaságokban való jelenlétének megállapítására vagy kizárására.

3. SZAKASZ KORLÁTOZÁS ALATT ÁLLÓ KÖRZETEK LÉTESÍTÉSE

43. cikk Korlátozás alatt álló körzetek létesítése az alacsony patogenitású madárinfluenza kitörése esetében

Az alacsony patogenitású madárinfluenza kitörését követően az illetékes hatóság haladéktalanul létrehoz egy korlátozás alatt álló körzetet, a gazdaság körüli legalább 3 km sugarú körben.

44. cikk A korlátozás alatt álló körzetben alkalmazandó intézkedések

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy a következő intézkedéseket alkalmazzák a korlátozás alatt álló körzetben:

a) minden baromfitartó gazdaság lehető leggyorsabban történő számbavétele;

b) a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, legalább a gazdaság körüli 1 km sugarú körben elhelyezkedő gazdaságokban.

c) a baromfi és más szárnyasok, fiatal tojóbaromfi, naposcsibe valamint keltető- és étkezési tojások korlátozás alatt álló körzeten belüli minden mozgásának engedélyhez és az illetékes hatóság által megfelelőnek tartott más védelmi intézkedésekhez kötése; ez a korlátozás nem vonatkozik a korlátozás alatt álló körzeten közúton vagy vasúton, kirakodás vagy megállás nélkül történő átszállításra;

d) a baromfi és más szárnyasok, fiatal tojóbaromfi, naposcsibe és keltető- valamint étkezési tojás mozgásának megtiltása a korlátozás alatt álló körzetből, a körzet létesítését követő első 15 nap során, kivéve, ha az illetékes hatóság engedélyezi az alábbiak közvetlen szállítását:

i) vágóbaromfi szállítása az ugyanazon tagállamban lévő vágóhídra;

ii) fiatal tojóbaromfi szállítása az ugyanazon tagállamban hivatalos megfigyelés alatt álló olyan gazdaságba, amelyben más baromfit nem tartanak; e gazdaságot a fiatal tojóbaromfi megérkezését követően hivatalos megfigyelés alá kell helyezni;

iii) naposcsibék szállítása:

- az ugyanazon tagállamban található olyan gazdaságba, vagy olyan gazdaság istállójába, amelyben más baromfit nem tartanak, feltéve, hogy megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket alkalmaznak és a gazdaságot hivatalos megfigyelés alá helyezik a szállítást követően; vagy

- ha azok olyan keltetőtojásból keltek ki, amely a korlátozás alatt álló körzeten kívüli baromfitartó gazdaságokból származik, bármely más gazdaságba, feltéve, hogy a keltető logisztikája és biológiailag biztonságos munkafeltételei révén biztosítani képes, hogy korlátozás alatt álló körzet baromfiállományából származó, és ennélfogva különböző egészségügyi státuszú keltetőtojással vagy naposcsibékkel való bármiféle érintkezés kizárt;

iv) keltetőtojás szállítása a kijelölt keltetőbe; a tojást és csomagolását feladás előtt fertőtleníteni és e tojások visszakereshetőségét biztosítani kell;

v) étkezési tojás szállítása a csomagoló központba, feltéve, hogy azokat egyszer használatos csomagolásba csomagolták, biológiai biztonsági intézkedések alkalmazásával, az illetékes hatóság utasításainak megfelelően;

e) a tetemek ártalmatlanítása;

f) a korlátozás alatt álló körzetben lévő gazdaságokba belépő vagy onnan távozó minden személlyel a madárinfluenza terjedésének megelőzését célzó, megfelelő biológiai biztonsági intézkedések betartatása;

g) a valószínűleg fertőzött élő baromfi vagy más szárnyasok, takarmány, trágya, hígtrágya és alom és minden más dolog vagy anyag szállításához használt járműveket és felszerelést a kontaminációt követően a lehető leggyorsabban történő kitakarítása és fertőtlenítése, a 49. cikknek megfelelően;

h) az illetékes hatóság engedélye nélkül baromfi, más szárnyasok vagy a háziasított emlősök fajai nem vihetők be a baromfit tartó gazdaságba és onnan nem vihetők ki; ez a korlátozás nem vonatkozik a háziasított emlősök fajaira, amelyeknek csak az ilyen gazdaságokban emberi lakás céljára szolgáló területekre van bejárásuk és amennyiben a baromfival vagy más szárnyasokkal történő érintkezés kizárható;

i) haladéktalanul jelentik az illetékes hatóságnak a megnövekedett morbiditást vagy mortalitást, vagy a gazdaság termelési adataiban bekövetkezett jelentős esést, a hatóság a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzi a szükséges vizsgálatokat;

j) a használt alom vagy trágya elszállításának vagy szétszórásának megtiltása, amennyiben az illetékes hatóság azt nem engedélyezte; a korlátozás alatt álló körzetben fekvő gazdaságból a trágya mozgását biológiai biztonsági intézkedések mellett engedélyezni lehet a 1774/2002/EK rendelettel vagy a 64. cikk (1) bekezdésében említett külön szabályokkal összhangban a madárinfluenza-vírusok lehetséges jelenlétének megszüntetését szolgáló kezelésre, vagy későbbi kezelés céljából köztes tárolásra kijelölt telepekre;

k) az illetékes hatóság engedélye nélkül a vásárok, piacok, bemutatók vagy baromfi egyéb csoportosulásai tartásának megtiltása;

l) vadállomány újratelepítésére baromfi vagy más szárnyasok szabadon engedésének szüneteltetése.

2. Az illetékes hatóság a kockázatértékelés alapján további intézkedéseket vezethet be az e szakaszban előírt intézkedéseken túlmenően és erről tájékoztatja a Bizottságot.

3. A (2) bekezdésben említett intézkedések figyelembe vételével a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban további intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

45. cikk Az intézkedések időtartama

Az e szakaszban előírt intézkedéseket:

a) legalább 21 napig fenn kell tartani a fertőzött gazdaság 49. cikknek megfelelően történő előzetes takarítása és fertőtlenítése befejezésének időpontját követően, és mindaddig, amíg az illetékes hatóságok az alacsony patogenitású madárinfluenza terjedésének kockázatát elhanyagolhatónak nem tartják, a korlátozás alatt álló körzetben elvégzett vizsgálatok alapján és a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzett laboratóriumi vizsgálatok, valamint a kockázatértékelés alapján; vagy

b) legalább 42 napig a kitörés megállapítását követően, és mindaddig, amíg az illetékes hatóságok az alacsony patogenitású madárinfluenza terjedésének kockázatát elhanyagolhatónak nem tartják, a korlátozás alatt álló körzetben elvégzett vizsgálatok alapján és a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban elvégzett laboratóriumi vizsgálatok, valamint a kockázatértékelés alapján.

46. cikk Eltérések

1. Amennyiben az alacsony patogenitású madárinfluenzát keltetőben állapítják meg, az illetékes hatóság a kockázatértékelés alapján eltérhet a 43. és 44. cikkben előírt némely vagy minden intézkedéstől.

2. Az illetékes hatóság eltéréseket adhat a 43. cikkben és a 44. cikk c), d), h) és i) pontjában előírt intézkedések alól az alacsony patogenitású madárinfluenza nem kereskedelmi célú gazdaságban/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaságban, cirkuszban, állatkertben, kedvtelésből tartott madarakat árusító üzletben, vadasparkban, tudományos célokból baromfi vagy más szárnyasok tartására, vagy a veszélyeztetett fajok vagy hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi- vagy madárfaj megőrzése céljaira szolgáló, bekerített területen történő kitörése esetén, feltéve, hogy az ilyen eltérések nem veszélyeztetik a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

3. Az (1) és (2) bekezdésben előírt eltérést adó tagállamok erről haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

4. A Bizottság az érintett tagállammal közösen felülvizsgálja a helyzetet, és a bizottságon belül a lehető leggyorsabban.

5. Az (1) és (2) cikkben előírt minden eltérés figyelembe vételével, a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban intézkedéseket lehet elfogadni a madárinfluenza terjedésének megelőzésére.

VI. FEJEZET

KÖZEGÉSZSÉGÜGYI ÉS A BAROMFIN VAGY MÁS SZÁRNYASOKON KÍVÜLI ÁLLATOKRA VONATKOZÓ INTÉZKEDÉSEK

47. cikk Közegészségügyi intézkedések

1. A tagállamok biztosítják, hogy kitörések vagy madárinfluenza eredetű influenzavírusok baromfiban és más szárnyasokban, vagy emlősökben történő olyan megállapítása esetén, ami kockázatot jelenthet a közegészségre, az illetékes hatóság a lehető leggyorsabban felvegye a kapcsolatot a megfelelő nemzeti közegészségügyi hatósággal, a baromfival foglalkozó munkások és más, veszélyeztetett személyzet influenzafertőzésének megelőzését célzó, megfelelő óvintézkedések időben történő elfogadásának eldöntés érdekében.

2. Amennyiben az (1) bekezdésben említett, közegészségügy vonatkozásában fennálló kockázatot azonosítanak, az érintett tagállam erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot és a többi tagállamot.

3. A helyzetet a bizottság keretében a lehető leggyorsabban felülvizsgálják.

4. A madárinfluenza baromfiról, más szárnyasokról vagy emlősökről emberre történő terjedésének megelőzésére kiegészítő állat-egészségügyi intézkedéseket lehet elfogadni a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.

48. cikk Laboratóriumi vizsgálatok és egyéb intézkedések sertések és más állatok vonatkozásában

1. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy kitörést követően laboratóriumi vizsgálatokat hajtsanak végre a gazdaságban lévő sertéseken, a madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására.

E vizsgálatok eredményének kézhezvételéig a gazdaságból sertést nem lehet kivinni.

2. Amennyiben az (1) bekezdéssel összhangban elvégzett laboratóriumi vizsgálatok megállapítják a sertésekben a madárinfluenza-vírusok jelenlétének pozitív leletét, az illetékes hatóság engedélyezheti e sertések mozgását más sertéstartó gazdaságokba vagy a kijelölt vágóhidakra, feltéve, hogy későbbi megfelelő vizsgálatok kimutatták azt, hogy a madárinfluenza terjedésének kockázata elhanyagolható.

3. Az illetékes hatóság biztosítja, hogy amennyiben az (1) bekezdésben előírt laboratóriumi vizsgálatok megerősítik a komoly egészségügyi fenyegetést, a sertéseket a 93/119/EGK irányelvvel összhangban és a lehető leggyorsabban, hivatalos felügyelet mellett, olyan módon öljék le, hogy különösen szállítás közben megelőzhető legyen a madárinfluenza terjedése.

4. Az illetékes hatóság a gazdaságban a madárinfluenza sertésekben történő kitörése vagy pozitív leletének megállapítása esetén és a kockázatértékelés alapján alkalmazhatja az (1), (2) és (3) bekezdésben előírt intézkedéseket a gazdaságban tartott bármely más állatra, és kiterjesztheti azokat a kontaktgazdaságokra.

5. A tagállamok a bizottság keretén belül értesítik a Bizottságot az (1) -(4) bekezdésnek megfelelően alkalmazott vizsgálatok és intézkedések eredményéről.

6. A madárinfluenza sertésekben és más állatokban történő terjedésének megelőzésére kiegészítő intézkedéseket lehet elfogadni a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban.

7. E cikk alkalmazásának szabályait a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.

VII. FEJEZET

TAKARÍTÁS, FERTŐTLENÍTÉS ÉS ÚJRATELEPÍTÉS

49. cikk Takarítás, fertőtlenítés és kezelés

A tagállamok biztosítják, hogy:

a) a madárinfluenza-vírusokkal valószínűleg fertőzött helyek, járművek és bármely dolog vagy anyag takarítását, fertőtlenítését és kezelését hivatalos felügyelet mellett az alábbiakkal összhangban végezzék:

i) a hatósági állatorvos utasításai; és

ii) a VI. mellékletben a takarítás, fertőtlenítés és kezelés vonatkozásában meghatározott alapelvek és eljárások.

b) a használandó fertőtlenítőszereket és koncentrációjukat az illetékes hatóság hagyja jóvá.

50. cikk A gazdaságok újratelepítése

1. A tagállamok biztosítják, hogy a 11. és 39. cikkben előírt intézkedések alkalmazását követően betartsák e cikk (2)-(6) bekezdéseit.

2. A kereskedelmi baromfitartó gazdaságban a baromfi újratelepítése nem történhet meg a 49. cikkben előírt végső takarítás és fertőtlenítés befejezését követő 21 napos időszakban.

3. A következő intézkedéseket kell végrehajtani a kereskedelmi baromfitartó gazdaságok újratelepítését követő 21 napos időszakban:

a) a baromfit hatósági állatorvos által végzett, heti klinikai vizsgálatnak kell alávetni;

b) a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban laboratóriumi vizsgálatokat kell végezni;

c) az újratelepítési szakaszban elhullott baromfit a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell megvizsgálni;

d) a kereskedelmi baromfitartó gazdaságba belépő vagy onnan távozó minden személynek be kell tartania a madárinfluenza terjedésének megelőzését célzó, megfelelő biológiai biztonsági intézkedéseket;

e) az újratelepítés szakaszban az illetékes hatóság engedélye nélkül nem vihető ki baromfi a kereskedelmi baromfitartó gazdaságból;

f) a tulajdonos nyilvántartást vezet a termelési adatokról, amelyet rendszeres frissít;

g) a termelési adatokban bekövetkezett, az f) pontban említett bármely lényeges változást és más szokatlan jelenséget haladéktalanul jelenteni kell az illetékes hatóságnak.

4. Az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell végezni a baromfi vagy más szárnyasok újratelepítését a nem kereskedelmi célú gazdaságban/kedvtelésből tartott madarakat tartó gazdaságban, cirkuszban, állatkertben, kedvtelésből tartott madarakat árusító üzletben, madárpiacon, madárházban, vadasparkban, vagy a tudományos célokból baromfi vagy más szárnyasok tartására, vagy veszélyeztetett fajok és hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi- vagy más madárfajok megőrzésére szolgáló bekerített területen.

5. A kontaktgazdaságokban a baromfi újratelepítését az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell végezni.

6. A kockázatértékelés alapján az illetékes hatóság elrendelheti, hogy a (3) bekezdésben előírt eljárást alkalmazzák a kereskedelmi baromfitartó gazdaságokon kívüli más gazdaságokra is.

VIII. FEJEZET

DIAGNOSZTIKAI ELJÁRÁSOK, DIAGNOSZTIKAI KÉZIKÖNYV ÉS REFERENCIALABORATÓRIUMOK

51. cikk Diagnosztikai eljárások és diagnosztikai kézikönyv

1. A tagállamok biztosítják, hogy a madárinfluenza jelenlétének kimutatására a diagnosztikai eljárásokat, mintavételt és laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban végezzék, a madárinfluenza diagnosztizálásának egységes eljárása biztosítása érdekében.

E kézikönyvet a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el, az ezen irányelv hatálybalépésétől számított hat hónapon belül. E kézikönyv minden későbbi módosítását ugyanezen eljárással összhangban fogadják el.

2. Az (1) bekezdésben előírt diagnosztikai kézikönyv legalább a következőket állapítja meg:

a) azon biológiai biztonsági minimumkövetelmények és minőségi szabványok :

i) amelyeket a madárinfluenza diagnosztizálására vizsgálatokat végző, jóváhagyott laboratóriumoknak be kell tartaniuk; és

ii) amelyek a minták szállítására vonatkoznak;

b) a madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására szolgáló klinikai vagy vágás utáni vizsgálatok során követendő szempontok és eljárások;

c) a madárinfluenza jelenlétének megállapítására vagy kizárására szolgáló laboratóriumi vizsgálatokhoz a baromfiból vagy más szárnyasokból történő minták begyűjtésekor követendő szempontok és eljárások; beleértve az ezen irányelvvel összhangban végzett szerológiai és virológiai vizsgálatokhoz használt mintavételi módszereket is;

d) a madárinfluenza diagnosztizálására használatos laboratóriumi vizsgálatok, beleértve az alábbiakat:

i) a differenciáldiagnózis vizsgálatai;

ii) a magas patogenitású madárinfluenza és az alacsony patogenitású madárinfluenza vírusának megkülönböztetésére szolgáló vizsgálatok;

iii) megfelelő vizsgálatok a beoltott és a madárinfluenza vadvírusával fertőzött madarak megkülönböztetésére;

iv) szempontok a laboratóriumi vizsgálatok eredményeinek értékelésére;

e) laboratóriumi technikák a madárinfluenza-vírusizolátumok típusának meghatározására.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a madárinfluenza vírusán, genomján, antigénjén és vakcináján a kutatás, diagnosztika vagy oltóanyaggyártásra történő felhasználás során beavatkozást kizárólag az illetékes hatóság által jóváhagyott olyan helyeken, létesítményekben vagy laboratóriumokban lehessen végezni, amelyekben a megfelelő biológiai biztonsági követelmények garantáltak.

A jóváhagyott helyek, létesítmények vagy laboratóriumok jegyzékét 2006. július 1-jéig kell benyújtani a Bizottsághoz és azt naprakészen kell tartani.

52. cikk Referencialaboratóriumok

1. A VII. mellékletben meghatározott laboratórium a madárinfluenza közösségi referencialaboratóriuma (a továbbiakban: „a közösségi referencialaboratórium”).

90/424/EGK határozat sérelme nélkül a közösségi referencialaboratórium látja el a melléklet 2. részében felsorolt feladatokat és kötelezettségeket.

2. A VIII. melléklet 1. részében felsorolt laboratóriumok a madárinfluenza nemzeti referencialaboratóriumai (a továbbiakban: „nemzeti referencialaboratóriumok”).

A tagállamok közölnek a Bizottsággal és a többi tagállammal a melléklet 1. részében felsorolt nemzeti referencialaboratóriumaikban bekövetkezett minden változást.

3. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti referencialaboratóriumok:

a) lássák el a VIII. melléklet 2. részében felsorolt feladatokat és kötelezettségeket;

b) legyenek felelősek minden egyes tagállamban a VIII. mellékletben foglaltakkal összhangban a diagnosztizálás szabványainak és módszereinek összehangolásáért és a közösségi referencialaboratóriummal való kapcsolattartásért.

IX. FEJEZET

VAKCINÁZÁS

1. SZAKASZ A VAKCINÁZÁS ÁLTALÁNOS TILALMA

53. cikk A madárinfluenza-vakcinák gyártása, árusítása és felhasználása

1. A tagállamok biztosítják, hogy:

a) területükön tiltott legyen a madárinfluenza elleni vakcinázás, a 2. és 3. szakaszban előírtak kivételével;

b) területükön a madárinfluenza-vakcinák kezelése, gyártása, tárolása, ellátása, elosztása és árusítása hivatalos felügyelet mellett történjen;

c) csak a 2001/82/EK irányelvvel és a 726/2004/EGK rendelettel összhangban engedélyezett vakcinákat használjanak fel.

2. A Közösségben a madárinfluenza-vakcinák készleteinek ellátása és tárolása feltételeivel kapcsolatos szabályokat a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet elfogadni.

2. SZAKASZ SÜRGőSSÉGI VAKCINÁZÁS

54. cikk Baromfi vagy más szárnyasok sürgősségi vakcinázása

1. A tagállamok e szakasszal összhangban bevezethetik baromfi vagy más szárnyasok sürgősségi vakcinázását, amennyiben kitörés esetén a madárinfluenza terjedésének kockázata áll fenn.

2. Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben előírt sürgősségi vakcinázást szándékozik bevezetni, sürgősségi vakcinázási tervet kell jóváhagyásra benyújtania a Bizottsághoz.

E tervnek összhangban kell lennie a DIVA-stratégiával és legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a sürgősségi vakcinázás alkalmazásához vezető betegséghelyzet;

b) azon földrajzi terület, amelyen sürgősségi vakcinázást kell végezni és e területen a gazdaságok száma;

c) a baromfi vagy más szárnyasok faja és kategóriája, vagy adott esetben a beoltandó baromfit vagy más madarat tartó termelőegység;

d) a beoltandó baromfi vagy más szárnyasok körülbelüli száma;

e) a vakcina jellemzőinek összefoglalása;

f) a sürgősségi vakcinázási kampány tervezett időtartama;

g) intézkedések a baromfi vagy más szárnyasok, valamint termékeik mozgása tekintetében, a IX. mellékletben meghatározott általános követelményekkel összhangban, kivéve, ha az érintett tagállam megindokolja az általános követelményektől eltérő intézkedéseket;

h) szempontok annak eldöntéséhez, hogy a sürgősségi vakcinázást a kontaktgazdaságokban alkalmazzák-e;

i) a beoltott baromfi és más szárnyasok nyilvántartása;

j) klinikai és laboratóriumi vizsgálatok azon gazdaságokban, amelyekben sürgősségi vakcinázást kell végezni valamint a sürgősségi vakcinázási területen található többi gazdaságban, a járványügyi helyzet, a sürgősségi vakcinázási kampány valamint a beoltott baromfi és más szárnyasok mozgásának nyomon követésére.

3. A sürgősségi vakcinázás részletes szabályait a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban állapítják meg.

55. cikk A sürgősségi vakcinázási tervek jóváhagyása

1. A Bizottság az 54. cikk (2) bekezdésében előírt sürgősségi vakcinázási tervet haladéktalanul megvizsgálja az érintett tagállammal közösen, és a bizottságon belül a lehető leggyorsabban felülvizsgálja a helyzetet.

2. A sürgősségi vakcinázási tervet a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell jóváhagyni.

A sürgősségi vakcinázási terv jóváhagyása tartalmazhat intézkedéseket a baromfi vagy más szárnyasok, valamint termékeik mozgásának korlátozására. Ezen intézkedések kiterjedhetnek a különleges baromfitartó termelőegységekre és más szárnyasokat tartó termelőegységekre vonatkozó korlátozásokra, valamint korlátozás alatt álló körzetek létrehozására.

56. cikk Eltérések

1. Eltérve az 54. cikktől, a tagállamok a sürgősségi vakcinázási terv jóváhagyása előtt is alkalmazhatnak sürgősségi vakcinázást a kitörés körül, az alábbi feltételek mellett:

a) a sürgősségi vakcinázási tervről és a sürgősségi vakcinázás alkalmazásáról szóló határozatról a Bizottságot a sürgősségi vakcinázás megkezdése előtt értesíteni kell;

b) az érintett tagállam alkalmazza a baromfi és baromfitermékek mozgására a IX. mellékletben meghatározott általános követelményeket;

c) a sürgősségi vakcinázás alkalmazásáról szóló határozat nem veszélyezteti a járványvédelmet és a Közösség alapvető érdekeit.

2. Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben előírt eltérést alkalmazza, a bizottságon belül a lehető leggyorsabban felül kell vizsgálni a betegséghelyzetet és a sürgősségi vakcinázási tervet.

3. A 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban további intézkedéseket lehet elfogadni.

3. SZAKASZ VÉDőOLTÁS

57. cikk Baromfi vagy más szárnyasok védőoltása

1 . Tagállamok e szakasszal összhangban bevezethetik baromfi vagy más szárnyasok védőoltását, amennyiben úgy ítélik meg, hogy felségterületük egyes területei, baromfitermelésük egyes jellemzői, vagy baromfi vagy más szárnyasok egyes kategóriái különösen veszélyeztetettek a madárinfluenza behurcolása és terjedése vonatkozásában.

2. Amennyiben egy tagállam az (1) bekezdésben előírt védőoltást szándékozik bevezetni, védőoltási tervet kell a Bizottságnak jóváhagyásra benyújtani.

E tervnek összhangban kell lennie a DIVA-stratégiával és legalább a következő információkat kell tartalmaznia:

a) a védőoltás indokainak világos leírása, beleértve a betegség előzményeit;

b) azon földrajzi terület, amelyen a védőoltást végezni kívánják, valamint a gazdaságok száma e területen;

c) a baromfi vagy más szárnyasok faja és kategóriái, vagy adott esetben a beoltandó, baromfit vagy más szárnyasokat tartó termelőegységek;

d) a beoltandó baromfi vagy más szárnyasok körülbelüli száma;

e) a vakcina jellemzőinek összefoglalása;

f) a védőoltási kampány tervezett időtartama;

g) a beoltott baromfi és más szárnyasok mozgására vonatkozó külön rendelkezések, a IV. fejezet 4., 5. és 6. szakaszában és az V. fejezet 3. szakaszában előírt rendelkezések sérelme nélkül;

h) a beoltott baromfi és más szárnyasok nyilvántartása;

i) az elvégzendő laboratóriumi vizsgálatok azon gazdaságokban, amelyekben a védőoltást el kell végezni, és a vakcinázás területén található többi gazdaságban elvégzendő vizsgálatok a járványügyi helyzet, a védőoltási kampány és a beoltott baromfi és más szárnyasok mozgásának ellenőrzése figyelemmel kísérésére.

3. A védőoltás részletes szabályait a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet megállapítani.

58. cikk A védőoltási terv jóváhagyása

1. A Bizottság az érintett tagállammal közösen haladéktalanul megvizsgálja az 57. cikk (2) bekezdésében előírt védőoltási tervet, és a bizottságon belül a lehető leggyorsabban felülvizsgálja a helyzetet.

2. A védőoltási tervet a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban hagyják jóvá.

A védőoltási terv jóváhagyása tartalmazhat intézkedéseket a baromfi vagy más szárnyasok, és termékeik mozgása korlátozása vonatkozásában. Ezen intézkedések magukban foglalhatnak a különleges baromfitartó termelőegységekre és más szárnyasokat tartó termelőegységekre vonatkozó korlátozásokat és korlátozás alatt álló körzetek létesítését.

4. SZAKASZ VAKCINABANKOK

59. cikk Közösségi vakcinabank

1. A közösségi vakcinabankot a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban lehet felállítani.

2. A tagállamok a Bizottsághoz benyújtott kérelem alapján hozzáférhetnek a közösségi vakcinabankhoz.

3. Amennyiben az a Közösség érdekét szolgálja, a Bizottság harmadik országok számára is biztosíthat vakcinaellátást.

A Közösség és harmadik országok között megkötött megállapodások sérelme nélkül, a harmadik országok közösségi vakcinabankhoz való hozzáférését a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban engedélyezik, a Bizottság és az érintett harmadik ország között az ezen eljárással összhangban elfogadandó, pénzügyi és technikai együttműködés feltételei mellett.

60. cikk Nemzeti vakcinabankok

1. A tagállamok a 63. cikkben előírt készenléti tervek keretében nemzeti vakcinabankot hozhatnak létre vagy tarthatnak fenn a sürgősségi vakcinázáshoz és a védőoltáshoz használandó madárinfluenza-vakcina tartalékok tárolására, a 2001/82/EK irányelv 5-15. cikkével összhangban.

2. A nemzeti vakcinabankot fenntartó tagállamok értesítik a Bizottságot a tárolt vakcinák mennyiségéről és fajtáiról.

X. FEJEZET

KÖZÖSSÉGI ELLENŐRZÉSEK, BÜNTETÉSEK ÉS KÉSZENLÉTI TERVEK

61. cikk Közösségi ellenőrzések

Közösségi szakértők az illetékes hatósággal együttműködésben végezhetnek helyszíni ellenőrzéseket annyiban, amennyiben azok ezen irányelvnek a 98/139/EK[19] bizottsági határozattal és 882/2004/EK[20] európai parlamenti és tanácsi rendelet 45. cikkével összhangban történő egységes alkalmazásának biztosításához szükségesek.

62. cikk Büntetések

A tagállamok szabályokat állapítanak meg az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetére vonatkozó büntetésekre, és minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítására, hogy azok végrehajtásra kerüljenek. Az előírt büntetéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok 2006. december 31-ig értesítik a Bizottságot e rendelkezésekről, és késedelem nélkül azok bármely későbbi módosításáról.

63. cikk Készenléti tervek

1. A tagállamok a X. melléklettel összhangban a kitörés esetén alkalmazandó nemzeti intézkedéseket részletesen meghatározó készenléti tervet készítenek, és e tervet jóváhagyásra benyújtják a Bizottságnak.

2. A készenléti tervnek lehetővé kell tennie a kitörés gyors és hatékony felszámolásához szükséges létesítményekhez, felszereléshez, személyzethez és minden más megfelelő anyaghoz való hozzáférést. Pontosan meg kell adnia minden kereskedelmi baromfitartó gazdaság számát, elhelyezkedését és számbavételi adatait, valamint azon vakcinaigényt, amelyre az érintett tagállamnak megítélése szerint sürgősségi vakcinázás esetén szüksége lesz.

3. A Bizottság megvizsgálja a készenléti terveket annak megállapítása érdekében, hogy azok lehetővé teszik-e a kívánt célkitűzés elérését, és javaslatot tesz az érintett tagállamnak a szükséges módosításokra, különösen annak biztosítására, hogy a tervek összhangban legyenek a többi tagállam terveivel.

A készenléti terveket a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban hagyják jóvá. E tervek bármely későbbi módosítását ugyanezen eljárással összhangban kell elfogadni.

4. A tagállamok minden öt évben frissítik készenléti tervüket és azt benyújtják a Bizottságnak a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban történő jóváhagyásra.

5. Az (1)-(4) bekezdésben előírt intézkedéseken túlmenően, a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban további szabályokat lehet elfogadni a madárinfluenza gyors és hatékony felszámolására, beleértve a járványvédelmi központokra, szakértői csoportokra és valós idejű riasztási gyakorlatokra vonatkozó rendelkezéseket.

XI. FEJEZET

VÉGREHAJTÁSI HATÁSKÖRÖK ÉS BIZOTTSÁGI ELJÁRÁS

64. cikk Végrehajtási hatáskörök

1. Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el, és különösen a következőkre vonatkozó különös szabályokat:

a) tetemek ártalmatlanítása, és

b) a fertőzött vagy gyaníthatóan fertőzött takarmány, alom, használt alom, trágya és hígtrágya mozgása és kezelése.

2. A mellékletek tudományos és technikai haladást számításba vevő bármely módosításáról a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban határoznak.

3. A járványügyi helyzet által igényelt, az ezen irányelvben előírt védelmi minimumintézkedések kiegészítésére vonatkozó részletes szabályokat a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadják el.

4. Az 1. és 2. cikkben említett, madárinfluenza eredetű influenzavírusokon kívüli vírusok által okozott komoly egészségügyi fenyegetés miatt szükséges, a 89/662/EGK[21] tanácsi irányelv 9. cikkében vagy a 90/425/EGK[22] tanácsi irányelv 10. cikkében előírt védintézkedések sérelme nélkül, ideiglenes szükséghelyzeti intézkedéseket a 65. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban fogadnak el.

65. cikk Bizottsági eljárás

1. A Bizottságot a bizottság segíti.

2. Az e cikkre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) pontjában megállapított időtartam 3 hónapban kerül meghatározásra.

3. Az e cikkre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.

A határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam 15 napban kerül meghatározásra.

4. A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

XII. FEJEZET

ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

66. cikk Hatályon kívül helyezés

A 92/40/EGK irányelv 2006. december 31-étől hatályát veszti. A 92/40/EK irányelvre való hivatkozásokat az ezen irányelvre történő hivatkozásként kell értelmezni, és a XI. mellékletben meghatározott korrelációs táblázattal összhangban kell olvasni.

67. cikk Átmeneti rendelkezések

1. A madárinfluenza elleni védekezésre a 92/40/EGK irányelv 17. cikkének (4) bekezdésével összhangban jóváhagyott és 2006. december 31-én hatályban lévő készenléti terveket a továbbiakban is alkalmazni kell ezen irányelv céljaira.

Azonban 2006. december 31. előtt a tagállamok benyújtják a Bizottságnak e készenléti tervek azon módosításait, amelyek azokat ezen irányelvhez igazítják.

E módosított terveket a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban hagyják jóvá.

2. Ezen irányelv alkalmazásáig a madárinfluenza elleni védekezésre további átmeneti rendelkezéseket lehet elfogadni a 65. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban.

68. cikk Átültetés

1. A tagállamok legkésőbb 2006. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. A tagállamok közlik a Bizottsággal e rendelkezések szövegét és az e rendelkezések valamint az ezen irányelv rendelkezései közötti megfelelési táblázatot.

E rendelkezéseket 2007. január 1-jétől alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják e rendelkezéseket, azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával az ezen irányelvre való hivatkozást kell fűzni, vagy azokba ilyen hivatkozást kell beépíteni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

2. A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyet az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

69. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba

70. cikk Címzettek

Ennek az irányelvnek a címzettjei a tagállamok.

Kelt Brüsszelben,

A Tanács részéről

az elnök

A 4. cikk (1) bekezdésében említett I. MELLÉKLET

KÖVETELMÉNYEK A BAROMFI ÉS MÁS SZÁRNYASOK MADÁRINFLUENZÁJA ÉVES MEGFIGYELÉSI PROGRAMJAIHOZ

A. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK FOR SURVEYS IN BAROMFI

1. A mintavételnek a téli időszakban kell történnie, mivel sok tagállamban a baromfi, különösen a pulykák és libák nagyarányú levágása decemberben és januárban zajlik.

2. A minták vizsgálatát a tagállamokban a madárinfluenza nemzeti referencialaboratóriumában vagy az illetékes hatóság által jóváhagyott más laboratóriumokban és a nemzeti referencialaboratórium felügyelete mellett kell végezni.

3. Minden eredményt – a szerológiai és virológiai eredményeket is – egybevetés céljából be kell küldeni a közösségi referencialaboratóriumba. A közösségi referencialaboratórium technikai támogatást nyújt és a diagnosztika reagensek megnövelt készletét tartja.

4. Minden madárinfluenza-vírusizolátumot be kell küldeni a közösségi referencialaboratóriumba. A H5 és H7 altípusú vírusokat jellemzési vizsgálatoknak kell alávetni, a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban.

5. Minden pozitív leletet visszamenőlegesen meg kell vizsgálni a gazdaságban, és a vizsgálatok következtetéseit jelenteni kell a Bizottságnak és a közösségi referencialaboratóriumnak.

6. Az anyagok közösségi referencialaboratóriumba küldését különleges protokolloknak kell kísérniük.

7. A felmérések adatainak összegyűjtését a közösségi referencialaboratórium által biztosított táblázatoknak megfelelően kell végezni. E táblázatokban meg kell adni a felhasznált laboratóriumi vizsgálati módszereket is.

8. A szerológiai vizsgálatokhoz a kacsa és a liba kivételével minden baromfifajból gazdaságonként – ha egy gazdaságban egynél több istálló van, istállónként – legalább 5-10 madártól kell vérmintát begyűjteni.

9. A mintavételt a tagállam teljes területén rétegezni kell, hogy a mintavétel a teljes tagállam területére reprezentatívnak minősüljön, az alábbiak számításba vételével:

a) a gazdaságok száma, ahol mintákat kell venni. Ezt a számot úgy kell meghatározni, hogy ez biztosítsa legalább egy fertőzött gazdaság azonosítását, ha a fertőzött gazdaságok gyakorisága legalább 5 %, 95 %-os konfidencia-intervallummal, az 1. és 2. táblázatnak megfelelően, és

b) az egyes gazdaságokban mintavétel alá eső madarak számát úgy kell meghatározni, hogy az 95 %-os valószínűséggel biztosítsa legalább egy pozitív madár azonosítását, ha a szeropozitív madarak gyakorisága ( 30%.

10. A mintavételi tervnek figyelembe kell vennie az alábbiakat is:

a) a termelési típusokat és azok különleges veszélyeit, úgymint a szabad tartest, a külterjes tartást, a vegyes korosztályú tartást, a felszíni vizek használatát, a viszonylag hosszú élettartamot, a gazdaságban egy vagy több faj jelenlétét;

b) a mintavétel alá eső pulykatartó gazdaságok számát, amit úgy kell meghatározni, hogy ez biztosítsa legalább egy fertőzött gazdaság azonosítását, ha a fertőzött gazdaságok gyakorisága legalább 5 %, 99 %-os konfidencia-intervallummal;

c) ha a tagállamban vannak futómadarat és fürjet termelő gazdaságok, akkor azokat be kell vonni a programba;

d) az időszakot; amennyiben megfelelő, a mintavételt olyan meghatározott időszakokban kell végrehajtani, amelyek során a gazdaságban az egyéb baromfi-vírusgazdák betegség behurcolásának fokozott veszélyét jelentik;

e) azon tagállamok, amelyeknek Newcastle–betegségre vonatkozó mintavételt kell végrehajtaniuk abból a célból, hogy fenntartsák a Newcastle-betegség ellen oltást nem alkalmazó ország státuszát (94/327/EK[23] bizottság határozat), felhasználhatják ezeket a szaporító állományból származó mintákat a H5/H7 antitestek felmérésére.

1. táblázat: Minden baromfikategóriára a gazdaságok száma, amelyben mintát kell venni (pulykatartó gazdaságok kivételével)

Gazdaságok száma baromfikategóriánként (pulykatartó gazdaságok kivételével) | A gazdaságok száma, amelyekben mintát kell venni |

34-ig | összes |

35-50 | 35 |

51-80 | 42 |

81-250 | 53 |

<250 | 60 |

2. táblázat: A pulykatartó gazdaságok száma, amelyekben mintát kell venni

A pulykatartó gazdaságok száma | A gazdaságok száma, amelyekben mintát kell venni |

46-ig | összes |

47-60 | 47 |

61-100 | 59 |

101-350 | 80 |

<350 | 90 |

B. A MADÁRINFLUENZA H5/H7 ALTÍPUSA FERTŐZÉSEINEK KACSÁKBAN ÉS LUDAKBAN TÖRTÉNŐ KIMUTATÁSÁRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

1. A szerológiai vizsgálat céljára szolgáló vérmintákat lehetőleg a szabadban tartott madarakból kell venni.

2. Minden egyes kiválasztott gazdaságban 40-50 vérmintát kell venni szerológiai vizsgálat céljából.

C. A MADÁRINFLUENZA VADON ÉLŐ MADARAKBAN TÖRTÉNŐ FELMÉRÉSÉRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

Felmérési terv és végrehajtás

1. A mintavétel megfelelő megtervezésének és végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamok biztosítják az állat-egészségügyi hatóságokkal, a madárvédelmi/-megfigyelési intézményekkel és madárgyűrűző állomásokkal, valamint a vadászokkal történő kapcsolattartást.

2. A mintavételt az ősszel és kora télen délre vonuló madarakra kell összpontosítani.

Mintavételi eljárások, tárolás és a minták szállítása

3. Virológiai vizsgálatok céljára kloáka-keneteket kell venni a nagyon fogékony és a baromfival fokozott kapcsolatban álló fajoktól, mint például a Mallard kacsáktól.

4. A különböző fajok közötti eloszlás ideális esetben a következő: 70 % viziszárnyas; 20 % parti madár; 10 % egyéb vadon élő madár.

5. Az ürüléket tartalmazó keneteket vagy óvatosan összegyűjtött friss ürüléket kell venni csapdába ejtett, elejtett és frissen elhullott vadon élő madaraktól.

6. Egyazon faj öt egyedéig terjedő pool-mintavétel lehetséges.

7. Különleges gonddal kell eljárni a minták tárolása és szállítása során. Ha nem garantált a laboratóriumba 48 órán belül történő, gyors beszállítás (4 C hőmérsékletű szállító közegben), akkor a mintákat szárazjégben - 70°C-on kell tárolni, majd szállítani.

D. LABORATÓRIUMI VIZSGÁLAT

A laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvvel összhangban kell végrehajtani. Azonban az eltérő vizsgálatokat elfogadni kívánó tagállamoknak a szükséges érvényesítési adatokat meg kell adniuk a Bizottság és a közösségi referencialaboratórium számára.

Az 5. cikk (2) bekezdésében említett II. MELLÉKLET

A BETEGSÉG BEJELENTÉSE ÉS A TAGÁLLAMOK ÁLTAL SZOLGÁLTATANDÓ TOVÁBBI JÁRVÁNYÜGYI INFORMÁCIÓK

1. Az elsődleges kitörés megállapításától vagy a madárinfluenza vágóhídon vagy szállítóeszközön történő felfedezésétől számított 24 órán belül az érintett tagállam a 82/894/EGK irányelv 5. cikkében említett eljárással összhangban az alábbiakról ad értesítést:

a) a bejelentés napja;

b) a bejelentés időpontja;

c) az érintett tagállam neve;

d) a betegség megnevezése;

e) a kitörések száma vagy a madárinfluenza pozitív leleteinek száma a vágóhídon vagy szállítóeszközön;

f) a betegség első gyanúja felmerülésének napja;

g) a megállapítás napja;

h) a megállapításra használt módszerek;

i) az, hogy a betegséget gazdaságban, vágóhídon vagy szállítóeszközön állapították-e meg;

j) a kitörés vagy a madárinfluenza vágóhídon vagy szállítóeszközön megállapított pozitív leletének földrajzi helye;

k) az alkalmazott járványvédelmi intézkedések .

2. A madárinfluenza vágóhidakon vagy szállítóeszközön megállapított pozitív leletei esetében az érintett tagállamnak az (1) bekezdésben említett adatokon túlmenően a következő információkat kell továbbítania:

a) a betegségre fogékony baromfi vagy más szárnyasok száma a vágóhídon vagy szállítóeszközön;

b) az elhullott baromfi vagy más szárnyasok száma minden egyes kategóriában a vágóhídon vagy szállítóeszközön;

c) minden egyes baromfi- vagy más madárkategóriára az azonosított morbiditás és azon baromfi félékszáma, amelyeknél a madárinfluenzát megállapították;

d) a vágóhídon vagy szállítóeszközön leölt vagy levágott baromfi száma;

e) az ártalmatlanított baromfi vagy más szárnyasok száma;

f) vágóhíd esetében a legközelebbi, baromfit vagy más madarat tartó gazdaság;

g) a fertőzött baromfi vagy tetemek származási gazdasága vagy gazdaságai.

3. Másodlagos kitörések esetén az (1) és (2) bekezdésben említett információkat a 82/894/EGK irányelv 4. cikkének első bekezdésében megállapított határidőkön belül kell továbbítani.

4. Az érintett tagállam biztosítják, hogy az (1) és (2) bekezdéssel összhangban a madárinfluenza minden kitörését, vagy vágóhídon vagy szállítóeszközön megállapított pozitív leletét a lehető leggyorsabban írásos jelentés kövesse a Bizottság és a többi tagállam számára, legalább az alábbi tartalommal:

a) az a nap, amelyen a baromfi vagy más szárnyasokat a gazdaságban, vágóhídon vagy szállítóeszközön leölték és tetemüket ártalmatlanították, vagy amelyen azokat levágták;

b) a betegség lehetséges, vagy – ha az bizonyos – tényleges eredetére vonatkozó bármely információ;

c) az állatok mozgásának ellenőrzésére érvényben lévő intézkedések hatékony végrehajtásának biztosítására létrehozott ellenőrzési rendszerre vonatkozó információk;

d) a madárinfluenza vágóhídon vagy szállítóeszközön történő felfedezése esetében a felelős vírus genetikai típusa;

e) amennyiben a kontaktgazdaságokban vagy a madárinfluenza-vírussal való fertőzöttségre gyanús baromfit vagy más szárnyasokat tartó gazdaságokban baromfi vagy más szárnyasok leölésére vagy levágására került sor, az alábbi információkat:

i) a leölés vagy levágás napja, és minden egyes gazdaságban a leölt vagy levágott baromfi vagy más szárnyasok száma, minden egyes kategóriában;

ii) a járványügyi kapcsolat a fertőzés forrása és minden egyes kontaktgazdaság között, vagy minden egyes gazdaságban a madárinfluenza jelenlétének gyanúját keltő egyéb okok;

iii) amennyiben a kontaktgazdaságokban a baromfi vagy más szárnyasok leölésére vagy levágására nem került sor, információt kell szolgáltatni a leölés vagy levágás mellőzésére vonatkozó döntés indokairól.

5. A madárinfluenzának közösségi határokon, állat-egészségügyi határállomásokon, a közösségi jogszabályoknak megfelelően működő karanténlétesítményekben vagy központokban, a behozott vagy beléptetett élő baromfiban vagy baromfitermékekben történő megállapítása esetében az illetékes hatóságnak e megállapításról haladéktalanul értesítenie kell a Bizottságot és be kell számolnia a megtett intézkedésekről.

6. A madárinfluenza tekintetében végzett megfigyelések eredményeit évente jelenteni kell a Bizottságnak. Azonban 24 órán belül értesíteni kell a Bizottságot és a többi Tagállamot, ha a megfigyelésnek köszönhetően komoly állat-egészségügyi vagy közegészségügyi fenyegetést azonosítanak.

7. Az 1. és 2. cikkben említett madárinfluenza eredetű influenzavírusoktól eltérő bármely más vírus vonatkozásában, baromfiban vagy más szárnyasokban végzett laboratóriumi vizsgálatok pozitív eredményét évente jelenteni kell a Bizottságnak. Azonban 24 órán belül értesíteni kell a Bizottságot és a többi tagállamot, amennyiben a vizsgálatnak köszönhetően komoly állat-egészségügyi vagy közegészségügyi fenyegetést azonosítanak.

A 7. cikk (2) bekezdésében és a 11. cikk (5) bekezdésében említett III. MELLÉKLET

ÉTKEZÉSI TOJÁSOK GAZDASÁGBÓL TÖRTÉNŐ KIVITELÉNEK ENGEDÉLYEZÉSE A 7. CIKK (2) BEKEZDÉSÉNEK ÉS A 11. CIKK (5) BEKEZDÉSÉVEL ÖSSZHANGBAN

Az illetékes hatóság engedélyezheti a tojás kiszállítását gazdaságokból ezen irányelv 7. cikke (2) bekezdésének f) pontja és 11. cikke (5) bekezdése rendelkezéseinek feltételei mellett a tojástermékek gyártására a 853/2004/EK rendelet rendelkezéseivel összhangban jóváhagyott létesítménybe (a továbbiakban: „a kijelölt létesítmény”), az alábbi feltételekkel:

1. ahhoz, hogy a tojás gazdaságból történő kivitele engedélyezhető legyen, a tojásnak:

a) meg kell felelnie a 853/2004/EK rendelet III. melléklete X. szakaszában megállapított követelményeknek;

b) azt a gyanús gazdaságból közvetlenül kell a kijelölt létesítménybe küldeni; minden egyes szállítmányt feladás előtt a gyanús gazdaságért felelős hatósági állatorvosnak kell lepecsételnie és annak a kijelölt létesítménybe szállítása során mindvégig lepecsételve kell maradnia;

2. a tojás származási gazdaságáért felelős hatósági állatorvos tájékoztatja a kijelölt létesítmény illetékes hatóságát a tojás odaküldésének szándékáról;

3. a kijelölt létesítményért felelős illetékes hatóság biztosítja, hogy:

a) az 1. pont b) alpontjában említett tojást a megérkezésétől a feldolgozásáig elkülönítve tartsák a többi tojástól;

b) az ilyen tojás héját ártalmatlanítsák;

c) a tojásokhoz használt csomagolást semmisítsék meg, vagy olyan módon tisztítsák meg és fertőtlenítsék, hogy az pusztítson el minden madárinfluenza-vírust;

d) az 1. b) pontban említett tojást kitakarított és fertőtlenített járművekben szállítsák.

A 15. cikk (2) bekezdésében és a 42. cikk (2) bekezdésében említett IV. MELLÉKLET

A KONTAKTGAZDASÁGOKBAN VAGY A VESZÉLYEZTETETT GAZDASÁGOKBAN A BAROMFI LEÖLÉSE ELDÖNTÉSÉNEK FŐ SZEMPONTJAI ÉS KOCKÁZATI TÉNYEZŐI

Az illetékes hatóság a következő szempontokat veszi fontolóra annak eldöntésekor, hogy a kontaktgazdaságokban vagy a veszélyeztetett gazdaságokban sor kerüljön-e baromfi leölésére:

Szempontok | Határozat |

Leölés mellett | Leölés ellen |

A kontaktgazdaságban klinikai tünetek utalnak madárinfluenzára | Igen | Nem |

A többségben lévő baromfifaj nagy fogékonysága | Igen | Nem |

Baromfi vagy más szárnyasok mozgása a kitörés helyéről a kontaktgazdaságokba, a vírus fertőzött gazdaságba történő behurcolását követően | Igen | Nem |

A kontaktgazdaságok nagy állománysűrűségű területen fekszenek | Igen | Nem |

A felszámolási intézkedések alkalmazása előtt a vírus a kitörés helyéről valószínűleg továbbterjedt | Súlyos/ismeretlen | Korlátozott |

A kontaktgazdaságok a kitörés helyétől 500 méteren(1) belül fekszenek | Igen | Nem |

A kontaktgazdaságok közelsége több kitöréshez | Igen | Nem |

A baromfi vagy más szárnyasok száma a kitörés helyén és/vagy a kontaktgazdaságokban | Magas | Alacsony |

(1) Nagy állománysűrűségű területen nagyobb távolságot kell figyelembe venni.

A 39. cikk (1) bekezdésében említett V. MELLÉKLET

ALACSONY PATOGENITÁSÚ MADÁRINFLUENZÁVAL KAPCSOLATBAN SZEMPONTOK A GAZDASÁGOK KIÜRÍTÉSÉNEK ÉS A TOJÁS SORSÁNAK ELDÖNTÉSÉHEZ

Az illetékes hatóság a tojás sorsának és a gazdaság kiürítésének a 39. cikk (1) bekezdésével összhangban történő eldöntésekor fontolóra veszi legalább az alábbi szempontokat:

a) a szóban forgó faj;

b) a vírus típusa és mutációjának kockázata;

c) a gazdaságok sűrűsége;

d) a vágóhidak és csomagolóközpontok elhelyezkedése;

e) szállítási útvonal;

f) a terjedés bizonyítéka;

g) a közegészségügyi kockázat, ha van;

h) a szóban forgó termékek további kezelése;

i) társadalmi-gazdasági és egyéb hatások.

A 49. cikkben említett VI. MELLÉKLET

A TAKARÍTÁS, FERTőTLENÍTÉS ÉS KEZELÉS ALAPELVEI ÉS ELJÁRÁSAI

1. A következő általános alapelveket és eljárásokat kell alkalmazni a 49. cikkben előírt tisztításra, fertőtlenítésre és kezelésre:

a) a takarítást és fertőtlenítést, és szükség esetén a rágcsálók és rovarok kiirtására vonatkozó intézkedéseket hivatalos felügyelet mellett és a hatósági állatorvos által adott utasításokkal összhangban kell végezni;

b) a felhasználandó fertőtlenítőszereket és azok koncentrációját az illetékes hatóságnak hivatalosan jóvá kell hagynia a madárinfluenza-vírus elpusztításának biztosítására;

c) a fertőtlenítőszerek hatékonyságát felhasználás előtt ellenőrizni kell, mivel egyes fertőtlenítőszerek hatékonysága hosszabb tárolás révén csökkenhet;

d) a fertőtlenítőszerek és a fertőtlenítés eljárások kiválasztását a kezelendő helyiségek, járművek és tárgyak jellegének figyelembe vételével kell végezni;

e) a zsíroldószerek és fertőtlenítőszerek felhasználása feltételeinek biztosítania kell, hogy nem csökken hatékonyságuk, különösen be kell tartani a gyártó által feltüntetett műszaki paramétereket, mint a nyomást, a legalacsonyabb hőmérsékletet és a szükséges behatási időt;

f) függetlenül a használt fertőtlenítőszertől, a következő általános szabályokat kell alkalmazni:

i) az alom és az alomszalma, valamint a bélsár alapos átáztatása a fertőtlenítőszerrel;

ii) a talaj, a padló, a feljárók és falak kefével és súrolással végzett lemosása és megtisztítása, ahol lehetséges, azt követően, hogy a takarítási és fertőtlenítési eljárás hatékonysága csökkenésének elkerülése érdekében a felszerelési és berendezési tárgyakat eltávolították illetve lebontották;

iii) ezután a fertőtlenítőszert tovább kell alkalmazni legalább a gyártó javaslatának megfelelő minimális ideig érintkezésben hagyva a kezelt felületekkel;

g) amennyiben a mosást nyomás alatt álló folyadékkal végzik, a korábban tisztított részek ismételt kontaminációját el kell kerülni;

h) el kell végezni a valószínűsíthetően kontaminált berendezés, felszerelés, tárgyak vagy termelőegységek mosását, fertőtlenítését vagy megsemmisítését;

i) a fertőtlenítő eljárásokat követően az ismételt kontaminációt el kell kerülni;

j) az ezen irányelvben megkövetelt takarítást és fertőtlenítést a gazdaság vagy a jármű nyilvántartásaiban dokumentálni kell, és amennyiben hivatalos jóváhagyás is szükséges, azt a hatósági állatorvosnak is igazolnia kell;

k) a szállításhoz és a személyzet által használt járművek kitakarítása és fertőtlenítése.

2. A fertőzött gazdaságok takarítását és fertőtlenítését a következő alapelvekkel és eljárásokkal összhangban kell végezni:

a) előzetes takarítás és fertőtlenítés:

i) a baromfi és más szárnyasok leölése során minden szükséges intézkedést meg kell tenni, hogy a madárinfluenza-vírus szétszóródását el lehessen kerülni vagy a legkisebb mértékűre csökkenteni; ezek az intézkedések többek között tartalmazzák az ideiglenes fertőtlenítő berendezések felállítását, a védőruhával történő ellátást, a zuhanyzókat, a használt berendezések, eszközök és létesítmények kontaminációmentessé tételét, valamint a szellőző berendezés áramtalanítását;

ii) a leölt baromfit vagy más szárnyasokat fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni;

iii) ha a leölt baromfit vagy más szárnyasokat a gazdaságból ártalmatlanítás céljából el kell szállítani, fedett és szivárgásmentes tartályokat kell használni;

iv) amint a leölt baromfit vagy más szárnyasokat ártalmatlanításra elszállították, a gazdaság azon részeit, ahol azokat tartották, illetve a többi épület vagy az udvar stb. azon részeit, amelyek fertőződtek a leölés, levágás vagy a vágást követő vizsgálat során, a 49. cikknek megfelelően fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni;

v) minden szövetet és vért, amely a levágás vagy a vágást követő vizsgálat illetve az épületek, udvarok, eszközök stb. erős kontaminációjakor jut a felszínre, gondosan össze kell gyűjteni és a leölt baromfival vagy más szárnyasokkal együtt ártalmatlanítani kell;

vi) a fertőtlenítőszereknek legalább 24 órán át a felületen kell maradniuk;

b) végső takarítás és fertőtlenítés:

i) a trágyát és a használt almot el kell távolítani és a 3. a) pontban előírt módon kell kezelni;

ii) a felületekről zsiradékot és kontaminációt zsíroldószer alkalmazásával és vizes lemosással kell eltávolítani;

iii) a hideg vizes lemosást követően a fertőtlenítőszerrel történő lepermetezést meg kell ismételni;

iv) hét nap után a helyiségeket zsíroldószerrel kell kezelni, vízzel leöblíteni, fertőtlenítőszerrel lepermetezni, majd ismét vízzel leöblíteni;

3. A kontaminált alom, trágya és hígtrágya fertőtlenítését a következő alapelvekkel és eljárásokkal összhangban kell végezni:

a) a trágyát és a használt almot :

i) legalább 70° C hőmérsékleten gőzkezelésnek kell alávetni;

ii) vagy elégetéssel kell megsemmisíteni;

iii) vagy olyan mélységbe kell elásni, amely meggátolja a kártevők és a vadon élő madarak hozzáférését; vagy

iv) hőkezelés céljából kazalba kell rakni, fertőtlenítőszerrel kell lepermetezni, majd legalább 42 napon keresztül kell állni hagyni;

b) a hígtrágyát az utolsó fertőző anyag hozzáadása után legalább 60 napig tárolni kell, kivéve, ha az illetékes hatóságok engedélyezik a hatósági állatorvos utasításainak a vírus elpusztításának biztosítására hatásosan kezelt hígtrágya csökkentett tárolási idejét.

Az illetékes hatóság engedélyezheti a valószínűleg fertőzött trágya, alomszalma és alom szállítását olyan jóváhagyott telepre, amelyen elvégzik a trágya minden influenzavírus elpusztítását biztosító kezelését. Az ilyen szállítást zárt, szivárgásmentes tartályokban, hivatalos felügyelet mellett olyan módon kell szállítani, hogy a madárinfluenza-vírus terjedését megelőzzék.

4. Azonban az (1) és (2) bekezdéstől eltérve, külterjes baromfitartó gazdaságokban az illetékes hatóság létrehozhat külön eljárásokat a takarításra és fertőtlenítésre, számításba véve a gazdaság fajtáját és az éghajlati feltételeket.

Az 52. cikk (1) bekezdésben említett VII. MELLÉKLET

A MADÁRINFLUENZA KÖZÖSSÉGI REFERENCIALABORATÓRIUMA

1. A madárinfluenza közösségi referencialaboratóriuma:

Veterinary Laboratories Agency (VLA), New Haw, Weybridge, Surrey KT 15 3NB, Egyesült Királyság.

2. A közösségi referencialaboratórium feladatai és kötelezettségei:

a) a Bizottsággal konzultálva a tagállamokban a madárinfluenza diagnosztizálásra alkalmazott módszerek összehangolása, különösen az alábbiak révén;

i) szerológiai vizsgálatok és ellenszérumok előállítása céljából a madárinfluenza-vírus típusainak megállapítása, tárolása és a törzseinek rendelkezésre bocsátása;

ii) törzsszérumok és más referenciareagensek nemzeti referencialaboratóriumok rendelkezésére bocsátása, hogy a tagállamokban egységesíteni lehessen az alkalmazott vizsgálatokat és reagenseket;

iii) a madárinfluenza-vírus törzsei és izolátumai gyűjteményének kiépítése és fenntartása;

iv) a diagnosztikai módszerek összehasonlító vizsgálatainak megszervezése közösségi szinten;

v) a Közösségben elvégzett vizsgálatok eredményeire és diagnosztizálási módszereire vonatkozó adatok és információk begyűjtése és egybevetése;

vi) a madárinfluenzavírus-izolátumok karakterizálása a legújabb rendelkezésre álló módszerekkel, a madárinfluenza járványtanának jobb megértése, a vírus járványtanára, valamint a nagy és potenciális patogenitású vírusok felbukkanására való jobb rálátás érdekében;

vii) a madárinfluenza megfigyelése, járványtana és megelőzése területén világszerte bekövetkező fejlődésekkel való lépéstartás;

viii) a madárinfluenza-vírusról, valamint egyéb megfelelő vírusokról szóló ismeretek fenntartása, a gyors differenciáldiagnózis lehetővé tétele céljából;

ix) a madárinfluenza felszámolására és ellenőrzésére használt állat-egészségügyi immunológiai termékek előállításáról és alkalmazásáról alapos ismeretek szerzése;

b) aktív közreműködés a Közösségben bekövetkezett kitörések diagnosztizálásában a madárinfluenza eredetű influenzavírusok megerősítő diagnózisra, karakterizálásra és járványtani vizsgálatra történő begyűjtése; a Közösségbe élő baromfi és hús behozatalára feljogosított harmadik országokból benyújtandó, elsődleges kitörésekből származó vírusizolátumok begyűjtése a vonatkozó közösségi jogszabályoknak megfelelően; a kapott vírusizolátumokon a közösségi referencialaboratórium különösen az alábbiakat végzi el:

i) nukleotidszekvencia-analízis a madárinfluenza-vírus hemagglutinin molekulája hasadási helyén levő aminosav-szekvencia közvetett meghatározásának lehetővé tételére;

ii) az intravénás patogenitási index (IVPI) meghatározása;

iii) antigéntipizálás;

iv) filogenetikai elemzés a járványügyi vizsgálatok segítésére;

c) a diagnosztikai technikák Közösségen belüli egységesítése céljából a laboratóriumi diagnosztikai szakemberek képzésének és továbbképzésének elősegítése;

d) a nemzeti referencialaboratóriumok éves találkozója programjának és munkadokumentumainak előkészítése;

e) közreműködés a baromfi és vadon élő madarak körében a tagállamok által elvégzendő madárinfluenza-felmérések lebonyolításában, a program keretében antigénnel és jóváhagyott vizsgálati eljárásokkal való ellátás, valamint a felmérések eredményeinek összegző jelentése elkészítése révén;

f) a madárinfluenza-vírusokból származó, lehetséges állatjárványtani hatások figyelemmel kísérése és a nemzetközileg elismert humán influenzalaboratóriumokkal való együttműködés.

Az 52. cikk (2) bekezdésében említett VIII. MELLÉKLET

A MADÁRINFLUENZA NEMZETI REFERENCIALABORATÓRIUMAINAK LISTÁJA, VALAMINT FELADATAIK ÉS KÖTELEZETTSÉGEIK

1. A madárinfluenza nemzeti referencialaboratóriumai:

Belgium & Luxemburg: Centrum voor Onderzoek in Diergeneeskunde en Agrochemie (CODA)

Centre d”Etudes et de Recherches Vétérinaires et Agrochimiques, (CERVA)

Groeselenbergstraat 99/ 99, Rue Groeselenberg

B-1180 Brussel/Bruxelles

Cseh Köztársaság: National Reference Laboratory for Newcastle Disease and highly pathogenic

Avian Influenza, Statni veterinarni ustav Praha

Sidlistni (13) 6/24

165 03 Praha 6-Lysolaje

Dánia: Statens Veterinære Serumlaboratorium

Hangøvej 2

DK-8200 Århus N.

Németország: Friedrich-Löffler-Institut, Bundesforschungsanstalt für Tiergesundheit (FLI)

Boddenblick 5a

D-17493 Greifswald - Insel Riems

Észtország: Estonian Veterinary and Food Laboratory, Tallinn Laboratory

Väike-Paala 3

1(14) 15 Tallinn

Görögország: National Reference Laboratory, (NRL) Center of Veterinary Institutes

80, 26th October Str

GR-54627 Thessaloniki

Spanyolország: Laboratorio Central de Veterinaria (L. C. V. )

Carretera de Algete, Km. 8

E-28110 Algete, Madrid

Franciaország: Laboratoire d’Etudes de Recherches Avicoles et Porcines

B. P. 53, AFSSA Ploufragan (Agence Française de Securité Sanitaire

des Aliments)

F-22440 Ploufragan

Írország: Poultry Virology, Veterinary Research Laboratory

Abbotstown, Castleknock

Dublin 15

Olaszország& San Marino: Istituto Zooprofilattico Sperimentale delle Venezie (IZS-VE)

Via Romea (14) /A

I-35020-Legnaro – Padova

Ciprus: Veterinary Services, National Reference Laboratory for Newcastle Disease

and Avian Influenza

(14) 17 Nicosia

Lettország: State Veterinary Medicine Diagnostic Centre (SVMDC)

Lejupes str. 3

LV-1076 Riga

Litvánia: National Veterinary Laboratory

J. Kairiukscio 10

LT-2021 Vilnius

Magyarország: Országos Állategészségügyi Intézet

Tábornok u. 2

HU-1149 Budapest

Málta: Food and Veterinary Division

Laboratory Civil Abbatoir

Albertown

Hollandia: CIDC-Lelystad, Centraal Instituut voor Dierziekte Controle, Lelystad

Postbox 2004

NL-8203 AA Lelystad

Ausztria: Österreichische Agentur für Gesundheit und Ernährungssicherheit (AGES)

Veterinärmedizinische Untersuchungen Mödling, Robert Koch Gasse 17

A-2340 Mödling

Lengyelország: State Veterinary Institute in Puławy-Poultry Disease Department

Al. Partyzantów 57

24-100 Puławy

Portugália: Laboratório Nacional de Investigação Veterinária (LNIV)

Estrada de Bemfica 701

P-1549-011 Lisboa

Szlovénia: National Veterinary Laboratory

Gerbiceva 60

1000 Ljubljana

Szlovákia: State Veterinary Institute, Reference Laboratory for Newcastle Disease and Avian Influenza

Pod Dráhami 918

96086 Zvolen

Finnország: Eläinlääkintä ja elintarviketutkimuslaitos (EELA)

Helsinki, Anstalten för veterinärmedicin och livsmedel

Helsingfors PL 45

FIN-00581 Helsinki

Svédország: Statens Veterinärmedicinska Anstalt

Uppsala (SVA)

S-75189 Uppsala

Egyesült Királyság: Veterinary Laboratory Agency (VLA) Weybridge

Avian Virology, Woodham Lane

New Haw, Addlestone

Surrey KT 15 3NB

Disease Surveillance and Investigation Department

Veterinary Sciences Division

Soney Road

Belfast BT4 3SD

2. A nemzeti referencialaboratóriumok feladatai és kötelezettségei

a) Minden tagállamban a nemzeti referencialaboratóriumok felelnek annak biztosításáért, hogy valamennyi tagállamban a madárinfluenza jelenlétének kimutatására és a vírusizolátumok genotípusának azonosítására alkalmas laboratóriumi vizsgálatokat a diagnosztikai kézikönyvnek megfelelően végezzék el. Ebből a célból egyedi megállapodásokat kötnek a közösségi referencialaboratóriummal vagy egyéb nemzeti laboratóriumokkal.

b) A nemzeti referencialaboratóriumok késedelem nélkül megküldik az alábbi madárinfluenza-vírus eredetű vírusok izolátumait a közösségi referencialaboratóriumnak:

i) a madárinfluenza minden elsődleges kitörése alapján;

ii) másodlagos kitörések esetén, reprezentatív számú kitörés alapján;

iii) a 2. cikk a) bekezdésének 1. pontján kívüli és az állati vagy közegészségre komoly fenyegetést képviselő influenzavírusok.

c) A nemzeti referencialaboratóriumok minden tagállamban felelősek a tagállam minden, madárinfluenza diagnosztizálásával foglalkozó laboratóriumában felállított szabványok és diagnosztikai módszerek összehangolásáért. Ebből a célból:

i) diagnosztikai reagensekkel láthatják el az egyes laboratóriumokat;

ii) ellenőrzik az adott tagállamban használt valamennyi diagnosztikai reagens minőségét;

iii) időközönként összehasonlító vizsgálatokat végeznek;

iv) tartják az adott tagállamban felfedezett kitörésekből a madárinfluenza-vírus és más madárinfluenza eredetű influenzavírusok izolátumait;

v) együttműködnek a nemzeti humán influenzalaboratóriumokkal.

Az 54. cikk (2) bekezdésében és az 56. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett IX. MELLÉKLET

A SÜRGŐSSÉGI VAKCINÁZÁSSAL KAPCSOLATBAN A BAROMFI ÉS BAROMFITERMÉKEK MOZGÁSÁRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1. A tagállamok biztosítják, hogy az 54. és 56. cikkel összhangban beoltott baromfi és madarak, valamint termékeik mozgásának ellenőrzését a (2) -(7) bekezdésben előírt módon alkalmazzák.

2. A vakcinázási területen belül az élő baromfi, keltető- és étkezési tojás mozgására az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

a) keltetőtojás esetében:

i) annak olyan beoltott vagy oltatlan tenyészállományból kell származnia, amelyet rendszeresen, kedvező eredménnyel megvizsgáltak, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azokat feladás előtt az illetékes hatóság által jóváhagyott módszerrel fertőtleníteni kell;

iii) azokat közvetlenül kell a rendeltetési hely szerinti keltetőbe szállítani, olyan egyszer használatos csomagolásban vagy anyagban, amit hatásosan lehet lemosni és fertőtleníteni;

iv) azoknak a keltetőben visszakereshetőnek kell lenniük;

b) a naposcsibék esetében:

i) azoknak olyan keltetőtojásból kell származniuk, amelyek megfelelnek az a) pontban meghatározott feltételeknek;

ii) azokat olyan egyszer használatos csomagolásban vagy anyagban kell szállítani, amit hatásosan lehet lemosni és fertőtleníteni:

iii) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben:

- legalább három hétig nem tartottak baromfit; és

- az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

c) a fiatal tojóbaromfi esetében:

i) azoknak a madárinfluenza ellen rendszeresen oltottnak kell lenniük, ha a vakcinázási program így rendelkezik;

ii) azoknak rendszeresen, kedvező eredménnyel megvizsgáltnak kell lenniük, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

iii) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben legalább három hétig nem tartottak baromfit és az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

d) a vágóbaromfi esetében:

i) annak berakodás előtt kedvező eredménnyel megvizsgáltnak kell lennie, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azt azonnali levágásra közvetlenül kell a vágóhídra küldeni;

iii) azt hivatalos felügyelet mellett és minden egyes szállítás előtt és után kitakarított és fertőtlenített járművekben kell szállítani;

e) étkezési tojás esetében:

i) annak olyan beoltott vagy oltatlan tojóállományból kell származnia, amelyet rendszeresen, kedvező eredménnyel megvizsgáltak, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azokat közvetlenül kell a csomagoló központba vagy hőkezelő telepre küldeni;

iii) azokat olyan egyszer használatos csomagolóanyagban vagy anyagban kell szállítani, amelyet hatásosan lehet mosni vagy fertőtleníteni.

3. A vakcinázási területen kívülről származó élő baromfi, keltetőtojás és étkezési tojás mozgására az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

a) keltetőtojás esetében:

i) azokat közvetlenül kell a rendeltetési hely szerinti keltetőbe szállítani, olyan egyszer használatos csomagolásban vagy anyagban, amit hatásosan lehet lemosni és fertőtleníteni;

ii) azoknak a keltetőben visszakereshetőnek kell lenniük;

b) naposcsibék esetében

i) azokat egyszer használatos csomagolásban kell szállítani;

ii) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben:

- legalább három hétig nem tartottak baromfit; és

- az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

c) fiatal tojóbaromfi esetében:

i) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben legalább három hétig nem tartottak baromfit és az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

ii) azokat a rendeltetési hely szerinti gazdaságban be kell oltani, ha a vakcinázási terv azt előírja;

d) vágóbaromfi esetében:

i) azt azonnali levágásra közvetlenül kell a vágóhídra küldeni;

ii) azt hivatalos felügyelet mellett és minden egyes szállítás előtt és után kitakarított és fertőtlenített járművekben kell szállítani;

e) étkezési tojás esetében:

i) azokat közvetlenül kell a csomagoló központba vagy hőkezelő telepre küldeni;

ii) azokat olyan egyszer használatos csomagolás vagy anyag felhasználásával kell szállítani, amelyet hatásosan lehet lemosni és fertőtleníteni.

4. A vakcinázási terület külső részéből származó élő baromfi, keltető- és étkezési tojás mozgására a következő rendelkezések vonatkoznak:

a) keltetőtojás esetében:

i) annak olyan beoltott vagy oltatlan tenyészállományból kell származnia, amelyet rendszeresen, kedvező eredménnyel megvizsgáltak, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azokat feladás előtt az illetékes hatóság által jóváhagyott módszerrel fertőtleníteni kell;

iii) azokat közvetlenül kell a rendeltetési hely szerinti keltetőbe szállítani, olyan egyszer használatos csomagolásban vagy anyagban, amit hatásosan lehet lemosni és fertőtleníteni;

iv) azoknak a keltetőben visszakereshetőnek kell lenniük;

b) naposcsibe esetén:

i) azoknak olyan keltetőtojásból kell származniuk, amely megfelel a 2. a) pontban, a 3. a) pontban vagy a 4. a) pontban meghatározott feltételeknek;

ii) azokat egyszer használatos csomagolóanyagban kell szállítani,

iii) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben:

- legalább három hétig nem tartottak baromfit; és

- az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

c) fiatal tojóbaromfi esetében:

i) az nem lehet oltott;

ii) annak rendszeresen kedvező eredménnyel megvizsgáltnak kell lennie, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

iii) azokat olyan baromfiólban vagy istállóban kell elhelyezni, amelyben legalább három hétig nem tartottak baromfit és az illetékes hatóság utasításainak megfelelően takarítást és fertőtlenítést végeztek;

d) vágóbaromfi esetében:

i) annak berakodás előtt eredménnyel megvizsgáltnak kell lennie, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azt azonnali levágásra közvetlenül kell a vágóhídra küldeni;

iii) azt hivatalos felügyelet mellett és minden egyes szállítás előtt és után kitakarított és fertőtlenített járművekben kell szállítani;

e) étkezési tojás esetében:

i) annak olyan beoltott vagy oltatlan tojóállományból kell származnia, amelyet rendszeresen, kedvező eredménnyel megvizsgáltak, az 54. cikk (2) bekezdésének j) pontjában előírt nyomonkövetésnek megfelelően;

ii) azokat közvetlenül kell a csomagoló központba vagy hőkezelő telepre küldeni;

iii) azokat olyan egyszer használatos csomagolóanyagban vagy anyagban kell szállítani, amelyet hatásosan lehet mosni vagy fertőtleníteni.

5. A vakcinázási területen belül tartott baromfiból kinyert húsra az alábbi rendelkezések vonatkoznak:

a) beoltott baromfi húsa esetén, a baromfinak:

i) heterológ altípusú vakcinával oltottnak kell lennie,

ii) rendszeresen ellenőrzöttnek és a DIVA-stratégia keretében a vakcinázási program rendelkezéseivel összhangban negatív eredménnyel megvizsgáltnak kell lennie,

iii) berakodás előtt 48 órával a hatósági állatorvos által végzett klinikai vizsgálaton kell átesnie, a jelzőmadarakat különös gondossággal kell megvizsgálni,

iv) azonnali levágás céljából közvetlenül a kijelölt vágóhídra küldöttnek kell lennie;

b) a nem oltott baromfiból nyert hús esetén a baromfinak az 54. cikk (2) bekezdésében előírt nyomonkövetésnek megfelelő ellenőrzésen kell átmennie.

6. Az e mellékletben említett takarítást és fertőtlenítést az illetékes hatóság utasításainak megfelelően kell elvégezni.

7. A (2), (3) és (4) bekezdésben említett berakodás előtti vizsgálat követelményeinek meg kell felelniük a diagnosztikai kézikönyvnek.

A 63. cikk (1) bekezdésében említett X. MELLÉKLET

KÉSZENLÉTI TERVEK SZEMPONTJAI

A készenléti terveknek legalább a következő szempontoknak kell megfelelniük:

1. Nemzeti szinten krízisközpont létesítése, amely összehangolja a védelmi intézkedéseket a tagállamban.

2. A járványvédelmi központokat egy jegyzékkel kell ellátni, a járványvédelmi intézkedések helyi szinten történő összehangolására szolgáló megfelelő intézményekről.

3. Részletes információkat kell adni a járványvédelmi intézkedésekben részt vevő személyekről, képzettségükről, felelősségükről és a személyzet személyes védelmének szükséglete és a madárinfluenza által az emberi egészségre képviselt kockázat számításba vételére adott utasításokról.

4. Minden helyi járványvédelmi központnak gyorsan elérhetőnek kell lennie a kitörésben közvetlenül vagy közvetetten érintett személyek és szervezetek által.

5. A járványvédelmi intézkedések megfelelő elvégzéséhez szükséges felszerelést és anyagokat rendelkezésre kell bocsátani.

6. Részletes utasításokat kell adni a fertőzés vagy kontamináció gyanúja és megállapítása esetén teendő intézkedésekről, beleértve a tetemek ártalmatlanításának javasolt eszközeit is.

7. Képzési programokat kell indítani a gyakorlati és közigazgatási eljárások terén az ismeretek fenntartása és fejlesztése érdekében.

8. A diagnosztikai laboratóriumoknak felszereléssel kell rendelkezniük a vágást követő vizsgálatok elvégzéséhez, továbbá rendelkezniük kell a szükséges szerológiai és hisztológiai kapacitással és fenn kell tartaniuk a gyors diagnózishoz szükséges feltételeket. Szabályokat kell alkotni a minták gyors szállítására.

9. Rendelkezéseket kell életbe léptetni a madárinfluenza elleni vakcinázás szükségessége esetén a különböző követendő forgatókönyvekkel, átfogó vakcinázási tervvel, a rendszerbe foglalandó baromfi- és madárpopulációk megadásával, a szükséges vakcina becsült mennyiségével, az ilyen intézkedések logisztikájával, különösen a lehetséges vakcina elérhetőségek, a tárolási és elosztási kapacitások és a vakcinák nyilvántartására rendelkezésre álló emberi munkaerő vonatkozásában

10. Rendelkezéseket kell hozni a területükön a kereskedelmi baromfitartó gazdaságok nyilvántartási adatainak elérhetőségéről, az e téren alkotott más közösségi jogszabályok idevágó rendelkezéseinek sérelme nélkül.

11. Rendelkezéseket kell hozni a hivatalosan nyilvántartott ritka baromfi-és madárfajták elismeréséről.

12. Rendelkezéseket kell hozni a nagy állománysűrűségű területek azonosításáról.

13. Rendelkezéseket kell életbe léptetni az állat-egészségügyi, közegészségügyi és környezeti ágazat illetékes hatóságai közötti szoros együttműködésre.

14. Rendelkezéseket kell hozni a készenléti tervek végrehajtásához szükséges jogi hatáskörök biztosítására.

XI. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

Ezen irányelv | 92/40 EGK irányelv |

1. cikk (1) bekezdés a), c) pont | - |

1. cikk (1) bekezdés b) pont | 1. cikk, első albekezdés |

1. cikk (2) bekezdés | - |

1. cikk (3) bekezdés | 1. cikk, második albekezdés |

2. cikk (1) bekezdés | III. melléklet, harmadik albekezdés |

2. cikk (2),(3) bekezdés | - |

3. cikk (1)-(l4) bekezdés, (17), (18), (20) bekezdés, (22)-(33) bekezdés | - |

3. cikk (15) bekezdés | 2. cikk a) pont |

3. cikk (16) bekezdés | 2. cikk b) pont |

3. cikk (19) bekezdés | 2. cikk d) pont- |

3. cikk (21) bekezdés | 2. cikk e) pont - |

4. cikk | - |

5. cikk (1) bekezdés | 3. cikk |

5. cikk (2) bekezdés | - |

6. cikk (1) bekezdés | - |

6. cikk (2) bekezdés | 7. cikk (1) bekezdés |

6. cikk (3) és (4) bekezdés | - |

7. cikk (1) bekezdés | 4. cikk (1) bekezdés |

7. cikk (2) bekezdés a) és b) pont | 4. cikk (2) bekezdés a) pont |

7. cikk (2) bekezdés c) pont | 4. cikk (2) bekezdés b) pont |

7. cikk (2) bekezdés d) pont | 4. cikk (2) bekezdés c) pont |

7. cikk (2) bekezdés e) és g) pont | 4. cikk (2) bekezdés d) pont |

7. cikk (2) bekezdés f) pont | 4. cikk (2) bekezdés e) pont |

7. cikk (2) bekezdés h) pont | 4. cikk (2) bekezdés f) pont |

7. cikk (3) bekezdés | 4. cikk (2) bekezdés g) pont |

8. cikk | - |

9. cikk | 4. cikk (5) bekezdés |

10. cikk | - |

11. cikk (1) bekezdés |

11. cikk (2) és (3) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés a) pont |

11. cikk (4) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés d) pont |

11. cikk (5) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés c) pont |

11. cikk (6),(7) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés b) pont |

11. cikk (8) bekezdés | 5. cikk (1) bekezdés e) pont |

11. cikk (9) és (10) bekezdés | - |

12. cikk | - |

(13). cikk | - |

(14). cikk | 6. cikk |

15. cikk | 8. cikk |

16. cikk (1) és (2) bekezdés | 9. cikk (1) bekezdés |

16. cikk (3) bekezdés | - |

16. cikk (4) bekezdés | 9. cikk (6) bekezdés |

17. cikk (1) bekezdés | 10. cikk |

17. cikk (2) bekezdés | (13). cikk |

18. cikk a) pont | 9. cikk (2) bekezdés a) pont |

18. cikk b) pont | 9. cikk (2) bekezdés b) pont |

18. cikk c) pont | - |

19. cikk a) pont | 9. cikk (2) bekezdés c) pont |

19. cikk b), c) és d) pont | 9. cikk (2) bekezdés d) és e) pont |

19. cikk e) pont | 9. cikk (2) bekezdés f), első albekezdés |

19. cikk f), g) és h) pont | - |

20. cikk | 9. cikk (2) bekezdés g) pont |

21. cikk | 9. cikk (2) bekezdés h) pont |

22. cikk | 9. cikk (2) bekezdés e) pont |

23. cikk | 9. cikk (2) bekezdés f) pont i. alpont |

24. cikk | 9. cikk (2) bekezdés f) pont ii. alpont |

25. cikk | - |

26. cikk (1) bekezdés | 9. cikk (2) bekezdés f) pont iii. alpont |

26. cikk (2) bekezdés | - |

27. cikk | 9. cikk (2) bekezdés e) pont |

28. cikk | - |

29. cikk | 9. cikk (3) bekezdés |

30. cikk a) pont | 9. cikk (4) bekezdés a) pont |

30. cikk b),c) pont | 9. cikk (4) bekezdés b),c) és d) pont |

30. cikk d),e),g) és j) pont | - |

30. cikk f) pont | 9. cikk (4) bekezdés b) pont |

30. cikk h) pont | 9. cikk (4) bekezdés e) pont |

30. cikk i. alpont | 9. cikk (4) bekezdés f) pont |

31. cikk | 9. cikk (5) bekezdés |

32. cikk | - |

33. cikk | - |

34. cikk | - |

35. cikk | - |

36. cikk | - |

37. cikk | - |

38. cikk | - |

39. cikk | - |

40. cikk | - |

41. cikk | - |

42. cikk | - |

43. cikk | - |

44. cikk | - |

45. cikk | - |

46. cikk | - |

47. cikk | - |

48. cikk | - |

49. cikk | 11. cikk |

50. cikk | - |

51. cikk | - |

52. cikk (1) bekezdés | 15. cikk |

52. cikk (2) és (3) bekezdés | (14). cikk |

53. cikk | - |

54. cikk | 16. cikk a) pont, első albekezdés |

55. cikk | 16. cikk a) pont, első albekezdés |

56. cikk | 16. cikk a) pont, második albekezdés |

57. cikk | - |

58. cikk | - |

59. cikk | - |

60. cikk | - |

61. cikk | 18. cikk |

62. cikk | - |

63. cikk | 17. cikk |

64. cikk (1) bekezdés, (2) és (4) bekezdés | - |

64. cikk (3) | 20. cikk |

65. cikk | 21. cikk |

66. cikk | - |

67. cikk | - |

68. cikk | -22. cikk |

69. cikk | - |

70. cikk | 23. cikk |

I. melléklet | - |

II. melléklet | - |

III. melléklet | I. melléklet |

IV. melléklet | - |

V. melléklet | - |

VI. melléklet | II. melléklet |

VII. melléklet | V. melléklet |

VIII. melléklet | IV. melléklet |

IX. melléklet | - |

X. melléklet | VI. melléklet |

XI. melléklet | - |

LEGISLATIVE FINANCIAL STATEMENT

Policy area(s): Health and Consumers Protection Activity: Food safety, animal health, animal welfare and plant health |

TITLE OF ACTION: PROPOSAL FOR A COUNCIL DIRECTIVE ON COMMUNITY MEASURES FOR THE CONTROL OF AVIAN INFLUENZA |

1. BUDGET LINE(S) + HEADING(S)

17 01: Administrative expenditure of health and consumer protection policy area

17 04 02: Other measures in the veterinary, animal welfare and public-health field

17 04 03: Emergency fund for veterinary complaints and other animal contaminations which are a risk to public health

2. OVERALL FIGURES

2.1. Total allocation for action (Part B): 18,810 € million for commitment

2.2. Period of application:

Action is open ended

2.3. Overall multiannual estimate of expenditure:

(a) Schedule of commitment appropriations/payment appropriations (financial intervention) (see point 6.1.1)

€ million ( to three decimal places)

Year [2006] | [n+1] | [n+2] | [n+3] | [n+4] | [n+5 and subs. Years] | Total |

Commitments | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 18.810 |

Payments | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 18.810 |

(b) Technical and administrative assistance and support expenditure (see point 6.1.2)

Commitments | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 |

Payments | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 |

Subtotal a+b |

Commitments | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 18.810 |

Payments | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 3.135 | 18.810 |

(c) Overall financial impact of human resources and other administrative expenditure (see points 7.2 and 7.3)

Commitments/ payments | 0.195 | 0.195 | 0.195 | 0.195 | 01195 | 01195 | 1.170 |

TOTAL a+b+c |

Commitments | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 19.980 |

Payments | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 3.330 | 19.980 |

2.4. Compatibility with financial programming and financial perspective

Proposal is compatible with existing financial programming.

2.5. Financial impact on revenue: [24]

Proposal has no financial implications (involves technical aspects regarding implementation of a measure)

3. BUDGET CHARACTERISTICS

Type of expenditure | New | EFTA contribution | Contributions form applicant countries | Heading in financial perspective |

Comp | Non-diff | NO | NO | NO | No 5 – 1a |

4. LEGAL BASIS

Council Decision 90/424/EEC

5. DESCRIPTION AND GROUNDS

5.1. Need for Community intervention [25]

5.1.1. Objectives pursued

It is envisaged to update current Community legislation on avian influenza laid down in Council Directive 92/40/EEC, with the objective to achieve better prevention and control of outbreaks and to reduce the health risks, the costs and losses and the negative impact to the whole of society due to Avian Influenza.

Since live poultry is listed in Annex II of the Treaty, one of the Community's tasks in the veterinary field is to improve the health status of poultry, thereby facilitating trade in poultry and poultry products to ensure the development of this sector. Furthermore, a high level of human health protection is to be ensured in the definition and implementation of all Community policies and activities.

Furthermore, thanks to the adoption of other disease control measures envisaged under the current proposal, including vaccination, other savings should result from the expected reduced size of future AI epidemics. It is, however, extremely difficult to quantify these savings.

Results would be achieved by means of surveillance and control measures targeted to the low pathogenic form of disease - to prevent virus mutation into its highly pathogenic form- by means of vaccination where appropriate and by other measures that take into account the most recent scientific knowledge on this disease, the lessons learned during recent outbreaks and the need to avoid massive killing and destruction of animals as much as possible. As mentioned already, these actions as such have no financial implications for the EU-budget.

However, in combination with Council Decision 90/424/EC the following actions, as it is already the case with existing avian influenza legislation, have financial consequences:

Objective 1: emergency fund eradication of the disease

Objective 2: surveillance

Objective 3: establishment of a vaccine bank

Objective 4: establishment of a Community Reference Laboratory for avian influenza

5.1.2. Measures taken in connection with ex ante evaluation

In view of the increased knowledge on the risks for human health posed by AI viruses, (which, particularly in the context of the ongoing outbreak in certain Asian countries, have prompted several actions by International organisations such the FAO, the WHO and the OIE), the opinions of the Scientific Committee and the most recent knowledge on the pathogenesis, the epidemiology and the distribution of AI, there is now a clear need to revise and update current legislation to reflect these new advances and experience and to improve disease control of both LPAI and HPAI in future. This will be of direct benefit to animal health and indirectly also human health.[26]

5.1.3. Measures taken following ex post evaluation

Not applicable

5.2. Action envisaged and budget intervention arrangements

Not applicable

5.3. Methods of implementation

Not applicable

6. FINANCIAL IMPACT

6.1. Total financial impact on Part B - (over the entire programming period)

(The method of calculating the total amounts set out in the table below must be explained by the breakdown in Table 6.2.)

6.1.1. Financial intervention

Commitments (in € million to three decimal places)

1 | 2 | 3 | 4=(2X3) |

Action 1 - Measure 1 - Measure 2 Action 2 - Measure 1 - Measure 2 - Measure 3 etc. |

TOTAL COST |

7. IMPACT ON STAFF AND ADMINISTRATIVE EXPENDITURE

7.1. Impact on human resources

Types of post | Staff to be assigned to management of the action using existing and/or additional resources | Total | Description of tasks deriving from the action |

Number of permanent posts | Number of temporary posts |

Officials or temporary staff | A B C | 1 - - | - - - | 1 - - |

Other human resources | - | - |

Total | 1 | - | 1 |

7.2. Overall financial impact of human resources

Type of human resources | Amount (€) | Method of calculation * |

Officials Temporary staff | 108,000 | 1 full time official per year |

Other human resources (specify budget line) |

Total | 108,000 |

The amounts are total expenditure for twelve months.

7.3. Other administrative expenditure deriving from the action

Budget line | Amount € | Method of calculation |

Overall allocation (Title A7) 1701021101 – Missions 1701021102 – Meetings A07031 – Compulsory committees 1 A07032 – Non-compulsory committees 1 A07040 – Conferences A0705 – Studies and consultations Other expenditure (specify) | 35,000 - 52,000 - - - - | Based on 5 missions per year at an average of 7000 Euro per mission - 1meeting of the Standing committee on Food Chain and Animal Health only on the subject of avian influenza - - - |

Information systems (A-5001/A-4300) | - | - |

Other expenditure - Part A (specify) | - | - |

Total | 87,000 |

The amounts are total expenditure for twelve months.

1 Specify the type of committee and the group to which it belongs.

I. Annual total (7.2 + 7.3) II. Duration of action III. Total cost of action (I x II) | 195,000 € 6 years 1,170,000 € |

8. FOLLOW-UP AND EVALUATION

8.1. Follow-up arrangements

The Commission will have at its disposal several ways to evaluate the impact of the proposal:

- the occurrence of future HPAI epidemics giving an overall indication on the effectiveness of the new measures,

- results of the surveillance programmes,

- control measures on LPAI outbreaks.

Already at this stage the Commission has the basic tools to monitor, such as the Standing Committee for the Food Chain and animal health and the network of Community and national reference laboratories.

8.2. Arrangements and schedule for the planned evaluation

As mentioned above, the Commission has at its disposal tools, such as the Standing Committee for the Food Chain and animal health and the network of Community and national reference laboratories; these instruments will allow

9. ANTI-FRAUD MEASURES

Not relevant

INDOKLÁS

1. A javaslat háttere

• A javaslat alapja és célkitűzései

- A Bizottság az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozatban[28] meghatározott állat-egészségügyi intézkedésekre nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulásra irányadó jelenlegi eljárások aktualizálását tervezi.

- Az általános célkitűzés az, hogy a madárinfluenzával kapcsolatos egyes állat-egészségügyi intézkedéseket érintő célok könnyebben elérhetőek legyenek.

• Általános háttér

- A 90/424/EGK határozat módosítására vonatkozó jelenlegi javaslat a madárinfluenzára korlátozódik.

- A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló új tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatával (KOM(2005)171) a Bizottság a 92/40/EGK tanácsi irányelvben[29] megállapított jelenlegi intézkedéseket kívánja aktualizálni, azzal a célkitűzéssel, hogy javítsa a madárinfluenza-kitörések megelőzését és az azok elleni védekezést, továbbá azzal, hogy csökkentse az egészségügyi kockázatokat, a költségeket, a veszteségeket és a madárinfluenza által a társadalom egészére gyakorolt negatív hatást. Ezt – a vírusmutáció magas patogenitásúvá válásának megelőzése érdekében – a betegség alacsony patogenitású formáira irányuló felügyeleti és járványvédelmi intézkedésekkel, szükség esetén vakcinázással, és olyan egyéb intézkedésekkel lehetne elérni, amelyek figyelembe veszik az e járvánnyal kapcsolatos legfrissebb tudományos ismereteket, a közelmúltbeli madárinfluenza-kitörésekből levonható tanulságokat, és a lehetőségekhez mérten az állatok tömeges leölése elkerülésének szükségességét.

- A madárinfluenza elleni védekezéssel kapcsolatos közösségi jogszabályokban javasolt változtatásokat az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK tanácsi határozat módosításaival párhuzamosan kell elvégezni, e jogszabályoknak az új irányelvhez való igazítása, valamint a madárinfluenza elleni védekezéssel kapcsolatos egyes új intézkedésekkel összefüggésben a tagállamoknak megfelelő pénzügyi támogatás biztosítása érdekében.

- Jelenleg a 90/424/EGK tanácsi határozat 3. cikke a tagállamoknak nyújtandó közösségi pénzügyi hozzájárulásról (50%) rendelkezik egyes olyan kiadások esetén, amelyek a magas patogenitású madárinfluenza[30] felszámolásakor merülhetnek fel, nevezetesen az olyan gazdálkodók költségeinek megtérítésére, akik levágatták és elpusztították a madaraikat a betegség felszámolása érdekében, valamint a takarításra és fertőtlenítésre, a tojások, takarmányok és egyéb olyan anyagok megsemmisítésére, amelyek megfertőződhetnek. Ugyanezzel a cikkel összhangban a Közösség visszatérítheti a vakcinázási költségek 100%-át és a vakcinázás elvégzése során felmerült költségek 50%-át (a 92/40/EGK irányelvnek megfelelően jelenleg csak a sürgősségi vakcinázás engedélyezhető, a megelőző vakcinázás nem).

• Más politikákkal való összhang

- Az egészségügyi válságok megelőzéséről és kezeléséről szóló vita jelenleg folyamatban van. A Bizottság már készített az EU-ban az állatjárványok kezelésére vonatkozó kockázatfinanszírozási modellről szóló előzetes felmérést[31], és 2005-re kiegészítő felmérést tervez. A Bizottság elindított egy, a Közösség egészére vonatkozó állat-egészségügyi politikát, amely a járványfelügyeletre, a járványvédelemre és az álltatjárványok felszámolására irányuló jelenlegi pénzügyi eszközök költséghatékonyságával kapcsolatos kérdéseket tartalmaz, valamint olyan kérdéseket, amelyek arra vonatkoznak, hogy a termelőket milyen eszközökkel lehet arra ösztönözni, hogy megtegyenek minden megfelelő intézkedést annak érdekében, hogy csökkentsék a járvány gazdaságukba való behurcolásának kockázatát. Ebben az összefüggésben mérlegelés tárgyát képezik az olyan főbb kockázati tényezők, mint az állatállományok sűrűsége, a gazdaságokban fennálló biológiai kockázatok, valamint a kockázatcsökkentési intézkedések és az EU költségvetésére gyakorolt hatásuk.

- E felmérések és az értékelés eredményeire alapozva javasolhatók alternatívák a tagállamoknak nyújtott közösségi pénzügyi támogatás jelenlegi formájára. Azonban helyénvalónak bizonyult a jelenlegi javaslat elfogadása még ennek az eljárásnak a lezárulta előtt, figyelembe véve, hogy sürgősen felül kell vizsgálni az erre a jelentős egészségügyi kockázatra vonatkozó jelenlegi jogszabályokat.

2. Az érdekelt felekkel folytatott konzultáció és hatásvizsgálat

• Konzultáció az érdekelt felekkel

- A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló új tanácsi irányelvre vonatkozó javaslattervezettel kapcsolatban a tagállamokkal folytatott konzultáció bizottsági munkacsoporton belül és elektronikus úton valósult meg 2004 júliusa és októbere között. 2004 októberében kikérték az európai nem kormányzati szervezetek véleményét a javaslattervezettel kapcsolatban. A konzultáció eredményeképpen a javaslattervezet egyes cikkeinek és mellékleteinek tökéletesítésére vonatkozó javaslatokat figyelembe vették.

A szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

- A madárinfluenzával kapcsolatban: az újonnan tervezett intézkedések teljes mértékben figyelembe vették a madárinfluenzával foglalkozó tudományos bizottság 2000-ben és 2003-ban kiadott véleményeit.

• Hatásvizsgálat

- A tudományos bizottság 2000. évi jelentésének állat-egészségügyről és állatjólétről szóló szakaszának „Definition of Avian Influenza - Use of Vaccination against Avian Influenza” („A madárinfluenza meghatározása – A madárinfluenza elleni vakcinázás használata”) című részében meghatározott szakpolitikai lehetőségek értékelése megtörtént. A járványvédelem három lehetőségét vizsgálták, és a madárinfluenza meghatározásának megváltoztatását célzó három lehetőség közül az bizonyult a legkedvezőbbnek, amelyik a magas patogenitású madárinfluenzát is felvenné a meghatározásba, és amelyik a különböző vírustípusokat és állatokat is figyelembe venné a járványvédelmi intézkedések előírásakor.

- A madárinfluenza elleni védekezéssel kapcsolatban újonnan tervezett intézkedéseknek és a 90/424/EGK tanácsi határozat e javaslat útján történő módosításainak a hatásvizsgálata megtörtént (SEK(2005)549).

3. A javaslat jogi elemei

• A javaslolt intézkedések összefoglalása

- A jelenlegi javaslat elsősorban a 90/424/EGK határozat következő módosításait tervezi:

- pénzügyi hozzájárulás előirányzása (max. 50% erejéig) az évente végrehajtandó tagállami felügyeleti programokra.

- pénzügyi hozzájárulás (30%) előirányzása a tagállamok számára az alacsony patogenitású madárinfluenza-kitöréseket követően alkalmazott felszámolási politika során felmerült költségeikre. A magas patogenitású madárinfluenza-kitörések esetéhez viszonyított csökkentett mértékű hozzájárulást az indokolja, hogy a tagállamoknak meg kell hagyniuk azt a választási lehetőséget, hogy nem alkalmaznak felszámolási politikát az alacsony patogenitású madárinfluenza esetén, és a magasabb közösségi hozzájárulás arra ösztönözheti őket, hogy nem használják ki megfelelően ezt a lehetőséget. Másrészről a közösségi társfinanszírozású felügyeleti prorgamnak lehetővé kell tennie az alacsony patogenitású madárinfluenza megfelelő időben történő feltárását, és ezért szükséges mérsékelni a tömeges leölést, ami a tagállami költségvetésekre is kedvező hatással lenne.

- ami a vakcinázást illeti, a fent meghatározott közösségi pénzügyi támogatást továbbra is csak a sürgősségi vakcinázás esetén kellene folyósítani. Hasonlóképpen, a magas patogenitású madárinfluenza elleni járványvédelmi intézkedések társfinanszírozására vonatkozó hatályos rendelkezések módosítására sem kerülne sor.

Ezenkívül szükséges kiigazításokat és tisztázandó kérdéseket is előirányoznak.

• Jogalap

- Az Európai Közösséget létrehozó szerződés és különösen annak 37. cikke.

• Szubszidiaritás elve

- Az e javaslatban megállapított intézkedések a Közösség hatáskörébe tartoznak.

• Arányosság elve

- A javaslat meghatározza a tagállamoknak nyújtott közösségi pénzügyi támogatást azon minimumintézkedésekre, amelyek a baromfiaknál és más szárnyasoknál kitört madárinfluenza esetén alkalmazandóak, valamint azon minimumintézkedésekre, amelyek lehetővé teszik az állatbetegségekkel és zoonózisokkal kapcsolatos felszámolási, ellenőrzési és megfigyelési programok hatékony és hatásos többéves megközelítését.

• Az eszközök megválasztása

- A javasolt eszköz egy határozat. Ez a javaslat a jelenleg tanácsi határozatban megállapított állat-egészségügyi kiadásokkal kapcsolatos hatályos rendelkezések módosításaira vonatkozik. Az e rendelkezések módosítására válaszott jogi eszköz ezért egy újabb tanácsi határozat.

4. Költségvetési vonatkozások

Ez a javaslat többletköltségeket keletkeztet a tagállamok és a közösségi költségvetés számára az alacsony patogenitású madárinfluenza ellen bevezetés alatt álló felügyeleti és járványvédelmi intézkedések miatt. A közösségi költségvetést terhelő kiadások megközelítő értéke a következők szerint jelezhető előre:

a) Az alacsony patogenitású madárinfluenza felügyelete: évente 1–2 millió euro. Ezek a számadatok figyelembe veszik a tagállamokban a madárinfluenza felügyeletére vonatkozóan 2003-ban és 2004-ben bevezetett programok költségeit. Elképzelhető azonban, hogy a jövőben helyénvaló lehet e programok megszilárdítása, ami többletköltségeket eredményez.

b) Az alacsony patogenitású madárinfluenza elleni védekezés a felszámolás módszerével: évente megközelítőleg 1–4 millió euro. E számadat a következőkön alapul:

- a tagállamokban 2003-ban végrehajtott madárinfluenza-felügyeleti intézkedések eredményei, valamint az alacsony patogenitású madárinfluenzára vonatkozóan 2004-ben végrehajtott felügyeleti intézkedésekről rendelkezésre álló előzetes adatok;

- egyetlen madárinfluenza-kitörés átlagos költsége, amellyel kapcsolatban az elmúlt évek során a Közösségben alkalmaztak felszámolási politikát (baromfinevelő telepenként megközelítőleg 150 000 euro); valamint

- e madárinfluenza-kitöréseknek az EU költségvetését terhelő költségei (30% társfinanszírozás, azaz gazdaságonként 50 000 euro).

Az EU egészében évente megközelítőleg 80–320 alacsony patogenitású madárinfluenza-kitörést feltételezve elképzelhető, hogy felszámolási politika alkalmazása lesz szükséges évente 20–80 alacsony patogenitású madárinfluenzával fertőzött gazdaság esetén, azaz az olyan gazdaságok 25%-a esetén, amelyekben alacsony patogenitású madárinfluenzát tártak fel.

Ezen túlmenően, amennyiben a madárinfluenza elleni vakcinabank létrehozásáról szóló döntés végül megszületik, e bank létrehozásának és fenntartásának költségei évente 1–2 millió eurót tennének ki. E számadat becslése a ragadós száj- és körömfájás elleni vakcina elkészítéséhez szükséges, már létező antigénbank költségeinek figyelembevételével történt. E tekintetben azonban hangsúlyozni kell a következőket:

- A 90/424/EGK határozat 7. cikkének már fennálló rendelkezéseivel összhangban a közösségi vakcinabankok már finanszírozhatók a közösségi költségvetésből.

- az újonnan tervezett irányelv nem kötelezi a Közösséget a madárinfluenza elleni vakcinabank felállítására, csak létrehozza a jogalapot a Közösség számára ennek megtételére.

Ezért a 90/424/EGK határozat módosítására vonatkozó jelenlegi javaslat nem fogja figyelembe venni ezt a különleges szempontot. A madárinfluenzáról szóló két közösségi javaslatot kísérő hatásvizsgálatban meghatározottak szerint a fent említett intézkedések elfogadásával és végrehajtásával öszefüggésben a közösségi költségvetést terhelő kiegészítő költségek (a vakcinabank esetleges létrehozását is beleértve) éves szinten megközelítőleg 3–8 millió eurót tennének ki, azaz átlag 5–6 millió eurót.

Azonban várható, hogy a fenti költségeket a jövőbeli magas patogenitású madárinfluenza-járványok csökkentett kockázataihoz kapcsolódó megtakarítások ellensúlyozni fogják. Azt természetesen nem lehet pontosan meghatározni, hogy a javasolt intézkedések a jövőben milyen mértékben járulnak hozzá a magas patogenitású madárinfluenza-járványok számának csökkenéséhez, amelyeknek az előfordulása még mindig nagyon nehezen jelezhető előre és sohasem zárható ki teljes mértékben, a szóban forgó kockázat jellegéből adódóan. Ha azonban a tervezett intézkedések bevezetése és végrehajtása már megtörtént volna az EU-ban az elmúlt öt év során, a Közösségben előfordult két jelentős járvány valamelyike minden valószínűség szerint megelőzhető lett volna. Mindezek alapján következésképp a becslések szerint a javasolt intézkedések végrehajtásával az elkövetkezendő tíz évben sikeresen megelőzhető két magas patogenitású madárinfluenza-járvány.

2005/0063 (CNS)

Javaslat:

A TANÁCS HATÁROZATA

az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK tanácsi határozat módosításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára[32],

tekintettel az Európai Parlament véleményére[33],

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére[34],

mivel:

(1) A korábban „klasszikus baromfipestisnek” nevezett madárinfluenza igen komoly állat-egészségügyi kockázattal járó, rendkívül súlyos madárfertőzés. A madarak influenzavírusa az emberi egészségre nézve is kockázatot jelenthet.

(2) Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló 90/424/EGK határozat[35] rendelkezik az egyes állatbetegségek felszámolására a tagállamoknak nyújtott közösségi pénzügyi hozzájárulás lehetőségéről. Ez a határozat jelenleg az ún. „magas patogenitású” vírustörzsek okozta madárinfluenza felszámolására irányozza elő az ilyen hozzájárulást.

(3) A közelmúltbeli madárinfluenza-járványok során az alacsony patogenitású vírusokból magas patogenitásúvá mutálódott madárinfluenza-vírusok által okozott betegségkitörések a közegészségre nézve pusztító következményekkel és kockázatokkal jártak. A mutáció bekövetkezése után a vírus elleni védekezés rendkívül nehéz. A madárinfluenza (klasszikus baromfipestis) elleni védekezésre irányuló közösségi intézkedésekről szóló xxx irányelv[36] kötelező felügyeleti és járványvédelmi intézkedéseket állapít meg az alacsony patogenitású vírusokkal összefüggésben is, a magas patogenitású madárinfluenza-kitörések megelőzhetősége érdekében.

(4) A(z) xxx 5 irányelv elfogadására tekintettel helyénvaló a 90/424/EGK határozat módosítása annak érdekében, hogy a Közösség pénzügyi támogatást nyújthasson azokra a tagállamok által végrehajtott felszámolási intézkedésekre is, amelyek célja azon alacsony patogenitású madárinfluenza-vírustörzsek elleni küzdelem, amelyek erősen patogénné mutálódhatnak.

(5) A 90/424/EGK tanácsi határozat 3. cikkének (4) bekezdésében a 40. cikkre történő hivatkozás téves, mivel a hivatkozott eljárás a 41. cikkben kerül említésre.

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

A 90/424/EGK határozat a következőképpen módosul:

1. A 3. cikk a következőképpen módosul:

a) az (1) bekezdés hatodik francia bekezdését el kell hagyni;

b) a (2) bekezdés első francia bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

- „a betegségre fogékony fajokhoz tartozó beteg vagy fertőzött, illetve a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok levágása és ezek megsemmisítése, továbbá madárinfluenza esetén a tojások megsemmisítése,”

c) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Ha a Közösségen belüli helyzet alakulása tükrében szükségessé válik a (2) bekezdésben meghatározott intézkedések folytatása, a 41. cikkben megállapított eljárással összhangban új határozat fogadható el egy olyan közösségi pénzügyi hozzájárulásról, amelynek mértéke meghaladhatja az (5) bekezdés első francia bekezdésében megállapított 50%-os értéket. E határozat elfogadásakor minden olyan egyéb intézkedés is meghatározható, amelyet az érintett tagállamnak a fellépés sikerének biztosítása érdekében meg kell hoznia, különösen a (2) bekezdésben említettektől eltérő intézkedések.”

2. A határozat a következő 3a. cikkel egészül ki:

„3a. cikk

1. Ezt a cikket a valamely tagállam területén előforduló madárinfluenza esetén kell alkalmazni.

2. Az érintett tagállamnak közösségi pénzügyi hozzájárulást kell szereznie a madárinfluenza felszámolására, amennyiben a(z) xxx 5 irányelvben előírt járványvédelmi minimumintézkedések végrehajtása a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban teljes mértékben és hatékonyan megtörtént, továbbá a betegségre fogékony fajokhoz tartozó beteg vagy fertőzött, illetve a betegségre vagy fertőzöttségre gyanús állatok leölése esetén az állattenyésztők kaphatnak gyors és megfelelő ellentételezést.

3. A szükség esetén több részre osztott közösségi pénzügyi hozzájárulás a következőképpen oszlik meg:

- a magas patogenitású madárinfluenza esetén azoknak a költségeknek az 50%-a, amelyek a tagállamokat terhelik az állatok leöléséért, elpusztításáért, az állati termékek megsemmisítéséért, a mezőgazdasági üzemek tisztításáért és fertőtlenítéséért, a fertőzött takarmányok megsemmisítéséért, továbbá a fertőzött berendezések megsemmisítéért – abban az esetben, ha az ilyen berendezések fertőtlenítése nem lehetséges – az állattenyésztőknek járó ellentételezés miatt; az alacsony patogenitású madárinfluenza esetén ez az arány 30%.

- a(z) xxx 5 irányelv 55. cikkével összhangban meghatározott sürgősségi vakcinázás esetén a vakcinaellátás költségeinek 100%-a, továbbá a vakcinázás elvégzése során felmerült költségek 50%-a.”

3. Az I. mellékletben az 1. csoport a következő francia bekezdéssel egészül ki:

- „madárinfluenza.”

2. cikk

Ennek a határozatnak a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben,

a Tanács részéről

az elnök

LEGISLATIVE FINANCIAL STATEMENT

Policy area(s): Health and Consumers Protection Activity: Food safety, animal health, animal welfare and plant health |

TITLE OF ACTION: PROPOSAL FOR A COUNCIL DECISION AMENDING COUNCIL DECISION 90/424/EEC ON EXPENDITURE IN THE VETERINARY FIELD |

1. BUDGET LINE(S) + HEADING(S)

17 04 01: Animal disease eradication and monitoring programmes and monitoring of the physical conditions of animals that could pose a public-health risk linked to an external factor

17 04 02: Other measures in the veterinary, animal welfare and public-health field

17 04 03: Emergency fund for veterinary complaints and other animal contaminations which are a risk to public health

2. OVERALL FIGURES

2.1. Total allocation for action (Part B): 33 € million for commitment

2.2. Period of application:

Action is open ended

2.3. Overall multiannual estimate of expenditure:

(a) Schedule of commitment appropriations/payment appropriations (financial intervention) (see point 6.1.1)

€ million ( to three decimal places)

Year [2006] | [n+1] | [n+2] | [n+3] | [n+4] | [n+5 and subs. Years] | Total |

Commitments | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 33.0 |

Payments | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 33.0 |

(b) Technical and administrative assistance and support expenditure (see point 6.1.2)

Commitments | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 |

Payments | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 | 0.000 |

Subtotal a+b |

Commitments | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 33.0 |

Payments | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 5.5 | 33.0 |

(c) Overall financial impact of human resources and other administrative expenditure (see points 7.2 and 7.3)

Commitments/ payments | 0.216 | 0.216 | 0.216 | 0.216 | 0.216 | 0.216 | 1.296 |

TOTAL a+b+c |

Commitments | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 34.296 |

Payments | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 5.716 | 34.296 |

2.4. Compatibility with financial programming and financial perspective

Proposal is compatible with existing financial programming.

2.5. Financial impact on revenue: [37]

Proposal has no financial implications (involves technical aspects regarding implementation of a measure)

3. BUDGET CHARACTERISTICS

Type of expenditure | New | EFTA contribution | Contributions form applicant countries | Heading in financial perspective |

Comp | Non-diff | YES | NO | NO | No 1a |

Comp | Non-diff | YES | NO | NO | No 1a |

Comp | Non-diff | NO | NO | NO | No 1a |

4. LEGAL BASIS

Council Decision 90/424/EEC

5. DESCRIPTION AND GROUNDS

5.1. Need for Community intervention [38]

5.1.1. Objectives pursued

Objective 1: EXTENSION of the surveillance programmes to avian influenza

Objective 2: EXTENSION of emergency measures (Article 3 of Decision 90/424/EEC) to low pathogenic avian influenza stamping out

Objective 3: POSSIBILITY to establish of an avian influenza vaccine bank

ONLY THE REALIZATION OF OBJECTIVE 2 LEADS TO AN ADDITIONAL DIRECT COST FOR THE EU-BUDGET. HOWEVER, THE STAMPING OUT OF LPAI COULD, COMPARED TO THE EXISTING SITUATION, LEAD TO AN OVERALL ECONOMY BECAUSE THE AIM IS TO PREVENT/REDUCE MUTATION FROM LPAI INTO HPAI.

5.1.1.1. Compulsory surveillance and control measures for LPAI.

Very often LPAI viruses do not cause any clinical signs in domestic poultry and therefore circulate unnoticed in the poultry population, due to direct or indirect contact between poultry farms or movements of poultry. Spread of LPAI viruses in domestic poultry is a major risk factor for their mutation into HPAI viruses, which then cause devastating disease outbreaks. The compulsory surveillance is needed so that disease control measures can be rapidly applied and mutation of LPAI into HPAI is prevented. The prevention of HPAI will protect the EU budget against high costs for its eradication.

5.1.1.2. Possible establishment of an avian influenza vaccine bank

In some cases, it might be necessary to proceed to a rapid vaccination which again will protect the EU budget against high costs for its eradication.

5.1.2. Measures taken in connection with ex ante evaluation

AI is a serious, highly contagious disease of poultry and other birds caused by different types of viruses included in the very large virus family called Influenzaviridae. AI viruses may also spread to mammals, including humans, usually following direct contact with infected birds. In the human host, the disease may vary from mild conjunctivitis to serious disease, sometimes fatal; during the still ongoing AI epidemic in certain Asian countries, the case fatality rate in humans has been very high.

Due to continuous genetic changes of the disease agents and their possible “adaptation” to newly infected animal or human hosts, the risks posed by the different AI viruses to animal and public health is variable and to a large extent unpredictable. However, current knowledge indicates that the health risks posed by the so-called Low Pathogenic AI (LPAI) viruses - are inferior to the one posed by Highly Pathogenic AI (HPAI) viruses, which originate from a mutation of certain LPAI viruses, namely those of types H5 and H7, and which can cause a disease in poultry with a mortality rate as high as 90%.

As regards public health, data available indicate that HPAI viruses of types H5 and H7 have been responsible for the vast majority of the cases of AI reported in humans, and of all cases of human deaths due to AI viruses.

In general, domestic poultry populations are free from AI viruses. However, certain wild birds (particularly migratory waterfowl, such as ducks and geese) act as a permanent “reservoir” of LPAI viruses, from which they occasionally spread to domestic poultry. No measures are currently available or can be envisaged to stop or reduce virus circulation in wild birds living in nature; this means that there is a permanent risk of introduction of potentially very dangerous AI viruses from wild to domestic birds, and ultimately to other animals and humans.

For unclear reasons, an increase of AI outbreaks has occurred in recent years. Serious AI outbreaks (HPAI) have been recently reported in many different species of birds – including domestic poultry, kept under different husbandry and management practices - in several different areas of the world, and across all continents. These outbreaks have caused the death or killing for disease control purposes of hundreds of millions of birds and very serious losses to the poultry industry worldwide. In connection with these outbreaks, several human cases of infection were also reported, some of them fatal.

In the EU, in the last five years, major outbreaks of HPAI have occurred in Italy (1999-2000) and the Netherlands, with secondary spread to Belgium and Germany (2003). These outbreaks had devastating consequences on the poultry sector and a negative impact on the society as a whole - particularly in the Netherlands, where several human cases of disease also occurred. This was despite the draconian control measures applied by the Member States (MSs) including massive killing and destruction of poultry and other birds in the affected areas, which often went far beyond the minimum requirements of Council Directive 92/40/EEC on Community control measures for the control of AI. These outbreaks have also entailed significant costs for the Community budget, in the framework of existing rules laid down in Council decision 90/424/EEC.

After previous EU animal health crises (classical swine fever, 1997-1998; foot and mouth disease, 2001) these outbreaks have prompted further criticisms in the MSs against massive slaughter of animals, due to animal welfare, ethical, social, economic and environmental reasons. The implementation of this measure has had a very negative impact on public opinion, and raised serious criticisms in particular in relation to special categories of birds, such as endangered species or breeds, or pets. The Court of Auditors has also often criticised the Commission due to the economic impact of massive slaughter on the Community budget.

Scientists deem that uncontrolled AI outbreaks, particularly those caused by certain virus types may, following transmission of the virus from birds or other animals into humans, eventually lead to the emergence of a virus fully adapted to humans and able to cause an Influenza pandemic, like the “Spanish flu” of 1917-1919. Such a pandemic could cause millions of human deaths and major socio-economic consequences all over the world.

Directive 92/40/EEC establishes compulsory disease control measures only in case of disease in poultry caused by HPAI. Lessons have been learnt during the recent epidemics. Outbreaks of AI caused by LPAI viruses of types H5 and H7, that subsequently mutated into HPAI viruses have caused devastating consequences. Once mutation has occurred, the virus is extremely difficult to control.

Council Decision 90/424/EEC provides for a Community financial contribution (50%) to be granted to the MSs for some of the expenditure which they may incur when eradicating HPAI (Decision 90/424/EEC currently uses the old terminology “avian plague” for HPAI), namely for reimbursement to farmers who have had their birds slaughtered and destroyed to eradicate the disease, for cleansing and disinfection, and for the destruction of eggs, feedingstuff and other materials likely to be contaminated. The Community may also reimburse 100% of vaccine costs.

In view of the increased knowledge on the risks for human health posed by AI viruses, the opinions of the Scientific Committee and the most recent knowledge on the pathogenesis, the epidemiology and the distribution of AI, there is now a clear need to revise and update current legislation to reflect these new advances and experience and to improve disease control of both LPAI and HPAI in future. This will be of direct benefit to animal health and indirectly also human health.

The current proposal envisages the following changes to Decision 90/424/EEC:

- to foresee a financial contribution (30%) to MSs, for the costs which they incurred in case of a stamping out policy being applied following LPAI outbreaks. The reduced contribution compared with HPAI outbreaks is justified by the fact that MSs should keep the option not to apply a stamping-out policy in case of LPAI, and a higher Community contribution might induce them not to make adequate use of this option. On the other hand, the Community co-financed surveillance programme should allow the detection of LPAI in a timely manner and thus the need for extensive stamping out should be reduced, with a positive impact also on MSs budgets;

- to foresee a financial contribution (up to 50%) for the MSs surveillance programmes to be implemented annually in accordance with the first proposal (see also footnote 8).

The current proposal would therefore entail additional costs for the MSs and the Community budget, due to the measures being introduced for the surveillance and control of LPAI.

However, it is expected that the above costs will be counterbalanced by the savings related to the reduced risks for future HPAI epidemics. Of course, it cannot be precisely indicated to what extent the proposed measures would lead to a decrease in the number of future HPAI epidemics, the occurrence of which is still largely unpredictable and can never be totally excluded, given the nature of the risk in question. However, if the envisaged measures had been already in place and implemented in the EU in the last five years, one of the two major epidemics which have occurred in the Community would have been most likely prevented. Based on this, it may therefore be estimated that the implementation of the proposed measures could successfully prevent two major epidemics of HPAI in the next ten years.

The expenditure incurred by the MSs concerned for compensating farmers, for stamping out measures and for cleansing and disinfection (expenditure that are in principle eligible for a 50% Community co-financing in accordance with current provisions of Decision 90/424/EEC) in relation to the two major epidemics which recently occurred in the EU has been between 101 and 174 M€. It can therefore be estimated that at the current costs the prevention of two major epidemics would lead to savings for the Community budget of 100 M€ or more over a ten year period. This would largely outweigh the additional costs foreseen for the new LPAI surveillance and control measures (~50-60 M€ in ten years).

As seen above in this document, a decrease in the AI risk in poultry and other birds in the Community is bound to indirectly but significantly reduce the public health risks posed by AI viruses, including the one of an Influenza pandemic, since the circulation of AI viruses in domestic birds is the main source of the AI risk for humans. The implementation of regular surveillance would also have the positive effect that circulation of any AI virus in domestic poultry having a potential impact on public health could be rapidly detected, so allowing the adoption of any appropriate preventive measures, by both animal and public health authorities.

However, it is not possible to quantify more precisely the benefit of the proposed measures on public health.

As regards the prevention of an Influenza pandemic, this event may have its origin in any country in the world and may then spread into the Community due to human-to-human transmission of virus via movements of people. In this case, animal health control measures in place in the Community would have no effect in reducing that risk. However, the cost and the impact of an Influenza pandemic would be so serious that even a slight reduction of the overall risk stemming from the proposed measures should not be disregarded in the overall cost/benefit evaluation of such measures. Furthermore, if such a catastrophic event originated in the EU in the absence of appropriate and scientifically updated Community legislation on animal health, the Community, as well as MSs, would be exposed to very serious criticisms, probably not inferior to the ones made in the past in relation to the emergence and spread of Bovine Spongiform Encephalopathy.

From all the data above, it emerges that both the Community as a whole and the MSs have a clear interest in the updating of Community policy on AI control, and to allocate appropriate resources for the prevention and control of disease.

5.1.3. Measures taken following ex post evaluation

Not applicable

5.2. Action envisaged and budget intervention arrangements

Not applicable

5.3. Methods of implementation

Not applicable

6. FINANCIAL IMPACT

6.1. Total financial impact on Part B - (over the entire programming period)

(The method of calculating the total amounts set out in the table below must be explained by the breakdown in Table 6.2.)

6.1.1. Financial intervention

Commitments (in € million to three decimal places)

1 | 2 | 3 | 4=(2X3) |

Action 1 - Measure 1 - Measure 2 Action 2 - Measure 1 - Measure 2 - Measure 3 etc. |

TOTAL COST |

7. IMPACT ON STAFF AND ADMINISTRATIVE EXPENDITURE

7.1. Impact on human resources

Types of post | Staff to be assigned to management of the action using existing and/or additional resources | Total | Description of tasks deriving from the action |

Number of permanent posts | Number of temporary posts |

Officials or temporary staff | A B C | 2 - - | - - - | 2 - - |

Other human resources | - | - |

Total | 2 | - | 2 |

7.2. Overall financial impact of human resources

Type of human resources | Amount (€) | Method of calculation * |

Officials Temporary staff | 216,000 | 1 full time official per year |

Other human resources (specify budget line) |

Total | 216,000 |

The amounts are total expenditure for twelve months.

7.3. Other administrative expenditure deriving from the action

Budget line | Amount € | Method of calculation |

Overall allocation (Title A7) 1701021101 – Missions 1701021102 – Meetings A07031 – Compulsory committees 1 A07032 – Non-compulsory committees 1 A07040 – Conferences A0705 – Studies and consultations Other expenditure (specify) |

Information systems (A-5001/A-4300) |

Other expenditure - Part A (specify) |

Total |

The amounts are total expenditure for twelve months.

1 Specify the type of committee and the group to which it belongs.

I. Annual total (7.2 + 7.3) II. Duration of action III. Total cost of action (I x II) | 216,000 € 6 years 1,296,000 € |

8. FOLLOW-UP AND EVALUATION

8.1. Follow-up arrangements

The Commission will have at its disposal several ways to evaluate the future impact of the proposals:

- from the occurrence of future HPAI epidemics on poultry, it will be evident whether the measures put in place have been effective to prevent and control those epidemics;

- from the results of the regular LPAI surveillance programmes, future programmes could be better modulated to ensure that the resources allocated are proportionate to the risks posed by LPAI; this would prevent under- or over-expenditure both for the Community and MSs in connection with surveillance;

- from the control measures applied by the MSs in relation to future LPAI outbreaks and related costs, it will be more clear what the real impact of the new financial measures introduced in relation to LPAI control will be.

The Commission has already in place the necessary basic tools to gather and analyse this information in the proper manner, such as the Standing Committee for the Food Chain and Animal Health, the inspectors of the Food and Veterinary Office and the network of Community and National Reference Laboratories, whose role will be confirmed and strengthened by the current proposal. However, in the future new scientific opinions could also be useful to assist the Commission for policy formulation and fine tuning of legislation, as well as for MSs when implementing disease control measures.

The Commission has also started a process of evaluation of the whole Community Animal Health Policy, which will include questions on the cost/effectiveness of the current financial instruments to cope with animal disease surveillance, control and eradication and on ways in which producers should be induced to take all appropriate measures to reduce the risk of disease introduction onto their farms. In this context major risk factors such as density of animal populations and on-farm biohazards will be considered, together with mitigating measures and consequences on the EU budget. Based on the outcome of these studies and evaluation, alternatives to the current way Community financial support is granted to the MSs might be proposed.

8.2. Arrangements and schedule for the planned evaluation

As mentioned above, the Commission has at its disposal tools, such as the Standing Committee for the Food Chain and animal health and the network of Community and national reference laboratories; these instruments will allow

9. ANTI-FRAUD MEASURES

Not relevant

[1] SEC(2005)549.

[2] HL C […]., [ …]., […]. o.

[3] HL C […]., [ …]., […]. o..

[4] HL C […]., [ …]., […]. o.

[5] HL C […]., [ …]., […]. o.

[6] HL L 167., 1992.6.22., 1. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

[7] HL L 278., 2000.10.31., 26. o. A legutóbb a 2002/279/EK határozattal (HL L 99., 2002.4.16., 17. o. ) módosított határozat.

[8] HL L 378., 1982.12.31., 58. o. A legutóbb a 2004/216/EK (HL L 67., 2004.3.5., 27. o.) bizottsági határozattal módosított irányelv.

[9] HL L 123., 1998.4.24.,1.o. A legutóbb a 1822/2003/EK rendelettel (HL L 284, 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

[10] HL L 273., 2002.10.10., 1. o. A legutóbb a 668/2004/EK bizottsági rendelettel (HL L 112, 2004.4.19., 1. o.) módosított rendelet.

[11] HL L 226., 2004.6.25., 22. o.

[12] HL L 139., 2004.4.30., 7. o.

[13] HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

[14] HL L 311., 2001.11.28., 1. o. A legutóbb a 2004/28/EK irányelvvel módosított irányelv.

[15] HL L 136., 2004,4.30., 1. o.

[16] HL 121., 1964.7.29., 1977. o. A legutóbb az 1/2005/EK rendelettel (HL L 3., 2005.1.5., 1. o.) módosított irányelv.

[17] HL L 340., 1993.12.31., 21. o.. A legutóbb a 806/2003/EK rendelettel (HL L 122., 2003.5.16., 1. o.) módosított irányelv.

[18] HL L 18., 2003.1.23., 11.o.

[19] HL L 38., 1998.2.12., 10. o.

[20] HL L 165., 2004.4.30., 1. o.

[21] HL L 395., 1989.12.30., 13. o. A legutóbb a 2004/41/EK irányelvvel (HL L 157., 2004.4.30., 33. o.) módosított irányelv.

[22] HL L 224., 1990.8.18., 29. o. A legutóbb a 2002/33/EK irányelvvel (HL L 315., 2002.11.19., 14. o.) módosított irányelv.

[23] HL L 146., 1994.6.11.,17. o.

[24] For further information, see separate explanatory note.

[25] For further information, see separate explanatory note.

[26] For minimum information requirements relating to new initiatives, see SEC 2000 (1051)

[27] For further information, see separate explanatory note.

[28] HL L 224., 1990.8.18., 19. o. A legutóbb a 806/2003/EK rendelettel módosított rendelet (HL L 122., 2003.5.16., 1. o.).

[29] HL L 167., 1992.6.22., 1. o.

[30] [A magyar nyelvű változat kivételével a 90/424/EGK határozat legtöbb nyelvi verziója jelenleg nagyon régi terminológiát használ a magas patogenitású madárinfluenzára.]

[31] http://europa.eu.int/comm/food/animal/diseases/financial/risk_financing_model_10-04_en.pdf.

[32] HL C […]., [ …]., […]. o.

[33] HL C […]., [ …]., […]. o.

[34] HL C […]., [ …]., […]. o.

[35] HL L 224., 1990.8.18., 19. o. A legutóbb a 2003/99/EK irányelvvel (HL L 325., 2003.12.12., 1. o.) módosított határozat.

[36] KOM(2005)171.

[37] For further information, see separate explanatory note.

[38] For further information, see separate explanatory note.

[39] For further information, see separate explanatory note.