52005DC0594

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 23.11.2005

COM(2005) 594 végleges

A BIZOTTSÁG ÉVES JELENTÉSE AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

HARMADIK ORSZÁGOK KÖZÖSSÉGGEL SZEMBENI DÖMPINGELLENES, SZUBVENCIÓ-ELLENES ÉS VÉDINTÉZKEDÉSSEL KAPCSOLATOS TEVÉKENYSÉGÉRŐL (2004){SEC(2005) 1519}

Bevezetés

E jelentés célja a harmadik országok által az Európai Közösséggel szemben 2004-ben alkalmazott kereskedelmi védelmi intézkedések – azaz a dömpingellenes, a kiegyenlítő vám kivetésével és a védintézkedésekkel kapcsolatos ügyek – áttekintése. A jelentés két részre tagolódik. Az első az év főbb irányvonalait foglalja össze, míg a második – melléklet formájában – egyes országokkal vagy országcsoportokkal foglalkozik, a leginkább figyelemre méltó esetekre összpontosítva.

I. RÉSZ Általános tendenciák

A 2004-es év megerősítette, hogy a Közösség exportőreivel szemben hozott kereskedelmi védelmi intézkedések száma növekvő tendenciát mutat. A Közösséggel szembeni hatályos intézkedések száma a 2003. végi 192-ről 2004-ben 199-re emelkedett. A vámtarifák és az egyéb kereskedelmi akadályok mérséklődése egyes országokat arra ösztönöz, hogy gyakrabban folyamodjanak a kereskedelmi védelem eszközeihez. Az EK ezzel szemben világszerte azok legfegyelmezettebb és legmérsékeltebb alkalmazói közé tartozik. Elvileg a Közösség nem ellenzi, hogy harmadik országok kereskedelmi védelmi intézkedéseket hozzanak vele szemben, amennyiben ez objektív és igazságos módon, a nemzetközileg megállapított szabályokkal összhangban történik. Sajnos ez nincs mindig így. AZ EK gyakran rákényszerül, hogy a WTO vitarendezési eljárásához folyamodjék annak érdekében, hogy ezek az országok tiszteletben tartsák a nemzetközi kereskedelem szabályait.

A harmadik országok által az EK exportőrei ellen hozott dömpingellenes intézkedések megszaporodása azért is tűnik különösen nehezen indokolhatónak, mert a legtöbb ipari ágazatban az EK-piac nyitva áll a nemzetközi verseny előtt (alacsony behozatali vámok). Az EK termelői hazai piacukon tehát igen erőteljes versenyfeltételek között működnek, ami jelentős mértékben mérsékeli képességüket, illetve indítékaikat arra, hogy harmadik piacokra dömpingfeltételekkel exportáljanak. Egyes harmadik országok továbbá a védintézkedéseket szinte rutinszerűen alkalmazzák. Ez az EK-t különösen foglalkoztatja, hiszen a védintézkedés a tisztességes behozatal biztosításának eszköze, és éppen ezért csakis kivételesen, szükséghelyzetek kezelése esetén kellene alkalmazni. Az EK a Dohai Fejlesztési Programterv keretében erőteljesen fellép azért, hogy a kereskedelmi védelmi vizsgálatok során szigorúbb normákat alkalmazzanak.

Érdekes, hogy egyre több harmadik ország ma már szinte kizárólag az EK egésze ellen kezdeményez dömpingellenes intézkedéseket, és nem az egyes tagállamok ellen. Ennek eredményeképpen az ezekből származó dömpingellenes vámok az EK összes exportőrét sújtják. Az EK egésze ellen indított eljárások elvileg jogszerűnek tekinthetők, mivel az EK saját jogán tagja a WTO-nak. A harmadik országok továbbá egyre inkább elismerik, hogy az EK integrált piaccal rendelkezik. Nem egyértelmű, hogy e két lehetőség az EK exportőreire nézve előnyös vagy sem: az EK mint egész ellen indított ügyben nehezebben lehet bizonyítani a dömping vagy a károkozás tényét (például az egyik tagállam magasabb exportárai ellensúlyozzák a másik alacsonyabb árait). Egyetlen tagállam alacsony exportárainak megcélzása ezzel szemben megkönnyíti, hogy károkozást állapítsanak meg. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a Közösség álláspontját befolyásolhatja, hogy saját kereskedelmi védelmi intézkedései meghozatalakor a Közösség egészét veszi alapul; így aligha lehet a harmadik országok számára felróni, amennyiben ugyanígy járnak el.

Az intézkedések statisztikai megoszlása hozzávetőleg megegyezik az előző évekével: 2004-ben az összes EK ellen irányuló intézkedések 27 %-át az USA hozta meg, utána következett India (18 %), Brazília (7 %), Kanada (6 %) és Dél-Afrika (5 %).

II. RÉSZ Tevékenységek

1. Országok

2. Egyesült Államok

Az előző évhez képest – amely az acélágazattal kapcsolatos védintézkedések jegyében telt – 2004 viszonylag nyugodt volt ezen a területen. Az USA új vizsgálatot nem indított az EK ellen, viszont több folyamatban lévő, dömpingellenes illetve kiegyenlítő vámmal kapcsolatos ügyre vonatkozóan kezdeményezett lezárásra irányuló felülvizsgálatot. A Bizottság különösen öt ilyen, kiegyenlítő vám megszűnésével kapcsolatos vizsgálatban működött aktívan közre, ami egy esetben a vámok megszüntetéséhez vezetett.

A 2004-ben történt fontosabb események olyan intézkedésekkel kapcsolatosak, amelyekre vonatkozóan a WTO vitarendezési eljárást folytatott; ilyen volt különösen egy „nullázással” kapcsolatos panasz benyújtása a WTO-hoz, valamint végrehajtási testület létrehozása az úgynevezett „privatizációs ügyben”. A „nullázási ügyben” az EK egy olyan módszer ellen tiltakozik, amely az USA vizsgálati hatóságai számára lehetővé teszi, hogy számításaik során a nem dömpingelt exportügyleteket figyelmen kívül hagyják (ezt a módszert nevezik „nullázásnak”), aminek eredményeként a a dömpingkülönbözet jelentősen megnövekszik. E gyakorlat hiányában valószínűtlen, hogy az amerikai hatóságok ilyen sok esetben állapíthattak volna meg dömpinget és vethettek volna ki vámot. A „nullázási” gyakorlat az EK exportőrei számára többszáz millió US dollár értékű kereskedelmi volumen elvesztését jelenti. A testület erre vonatkozó eljárása 2004 októberében kezdődött, a zárójelentés 2005. szeptember végére várható.

2004 egy másik fontos eseményét egy végrehajtási testület létrehozása jelentette a privatizációs esetben. Annak ellenére, hogy az USA egy 2002-es WTO-testületi döntés nyomán javított privatizációs módszerein, a döntés egyes aspektusait nem hajtotta végre, például egyes lezárásra irányuló felülvizsgálatok intézkedésein nem változtatott. Ebben a vitatott ügyben a Közösség sajnos egyetlen megoldáshoz folyamodhatott: újabb testület létrehozását kellett kérnie az Egyesült Államokkal szemben. Ez a testület 2004. szeptember 27-én jött létre, és zárójelentése 2005. június 14-re várható.

Az Egyesült Államok az a WTO-tagország, amelynek intézkedéseit a vitarendezési rendszeren belül a leggyakrabban éri kifogás. Ez bizonyos mértékű összeegyeztethetetlenségre utal az USA kereskedelmi védelmi intézkedésekkel kapcsolatos gyakorlata és a WTO szabályai között. A súrlódásokat csak fokozza, hogy az Egyesült Államok kevés hajlandóságot mutat a WTO döntéseinek végrehajtására (pl. az 1916. évi dömpingellenes törvény és a Byrd-módosítás kapcsán). Ez részben azzal magyarázható, hogy az amerikai kormányzatot a nemzeti lobbik és a Kongresszus fokozott nyomás alatt tartja. Így meglehetősen nehéz nyíltan jóváhagynia a WTO azon testületi döntéseit, amelyek ellentmondanak az amerikai gazdasági ágazat érdekeinek.

3. Oroszország, Ukrajna és Belarusz

2004 egyik fontos fejleménye Oroszország, Ukrajna és Belarusz kereskedelmi védelmi tevékenységének jelentős növekedése volt. 2004-ben Belarusz négy, különféle árukkal kapcsolatos védintézkedést hozott, Oroszország és Ukrajna pedig két-két vizsgálatot indított. 2004-ben ezen kívül Oroszország és Ukrajna első ízben kezdeményezett dömpingellenes eljárásokat közösségi exportőrök ellen, az egyik esetben rozsdamentes acélra, a másikban pedig csavarkompresszorokra vonatkozóan.

Ezeknek az eljárásoknak egyik fő leginkább kifogásolható jellemzője az átláthatóság és az információközlés hiánya volt. Az elmúlt években készült jelentések egy további nehézségre is rámutattak: az említett országok a regionális – azaz a FÁK területén belüli – kereskedelmi liberalizálási kezdeményezésekből eredő importnövekedés kezelése során rendszeresen a „mindenki ellen irányuló” ( erga omnes ) védelmi intézkedésekhez folyamodnak. A Bizottság igen aktívan vett részt ezekben az ügyekben és az eljárások átláthatóságának javítása érdekében számos vitát folytatott a hatóságokkal.

Az Oroszországba és Ukrajnába irányuló közösségi export általános – és a bővítés nyomán még hangsúlyosabb – növekedése következtében ezek az esetek meglehetős nyugtalanságot keltettek az EK-exportőrök körében. Az exportőrök annak az aggodalmuknak adtak hangot, hogy ezeket a kereskedelmi intézkedéseket az említett országok nemzeti gazdasági ágazataik fellendítésére használják fel. A Közösség tagországai, különösen Lengyelország és a balti államok, több alkalommal hangoztatták, hogy ezeknek az országoknak, főként a WTO-ba történő belépésük nyomán, fokozottabban be kell tartaniuk a nemzetközi kereskedelem szabályait.

4. Kína

Noha az elmúlt években írt jelentések azt jósolták, hogy Kína egyre több kereskedelmi védelmi intézkedést kezdeményez majd az EK ellen, ezt a tendenciát a 2004-as év nem erősítette meg. Kína viszonylag kevés alkalommal – 2004-ben összesen hét EK-termékkel kapcsolatban – nyúlt a kereskedelmi védelem eszközéhez a Közösséggel szemben. Mindazonáltal globális szinten Kína egyre gyakrabban folyamodik a kereskedelmi védelem eszközéhez, különösen a vegyi ágazatban. A Kínába egyéb ázsiai országokból exportáló EK-vállalatok például gyakran szembesülnek kínai dömpingellenes eljárásokkal. Kína gazdaságának jelentős növekedési üteme nem járt együtt az import megfelelő emelkedésével. Az EK kereskedelmi mérlegének hiánya így továbbra is növekszik, részben azért, mert a közösségi exportőrök behatolási kísérletei a kínai piacra még mindig jelentős akadályokba ütköznek.

5. India

Noha India még mindig a világ azon országai közé tartozik, amelyek a leggyakrabban folyamodnak a kereskedelmi védelmi intézkedések alkalmazásához, ugyanakkor az EK ellen indított eljárásainak száma évek óta nem volt olyan alacsony, mint 2004-ben. A 2003-ban indított hét új vizsgálattal szemben India 2004-ben összesen hármat kezdeményezett. 2003 végén a Közösség vitarendezési eljárás iránti kérelmet nyújtott be a WTO-hoz az EK-exportőrökkel szemben bevezetett 27 indiai dömpingellenes intézkedés ügyében, ami nyilvánvalóan befolyásolta India általános dömpingellenes gyakorlatát. A konzultációs eljárással párhuzamosan India több, a közösségi termelőkkel szemben alkalmazott dömpingellenes intézkedése felülvizsgálatát is megkezdte. Egyes intézkedések ennek eredményeképpen 2005 első hónapjaiban megszűntek.

6. Dél-Amerika

Az előző évhez képest a kereskedelem védelmét célzó tevékenység 2004-ben kissé csökkent. Az EK ellen irányuló védelmi intézkedések jelentős részét kezdeményező Argentína 2004-ben nem indított új vizsgálatot. A 2002-es leértékelést követő gazdasági recesszió valószínűleg természetes mérséklő hatást gyakorolt az ország behozatalára. Ennek ellenére Argentína megszűnési felülvizsgálatot folytatott három, az EK által exportált feldolgozott mezőgazdasági termékre (búzaglutén, őszibarack-konzerv és olívaolaj) vonatkozóan fennálló kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos intézkedés ügyében. E felülvizsgálatok 2004-ben az EK heves ellenállása dacára az intézkedések meghosszabbításával végződtek. Az EK mindhárom esetet a WTO elé terjesztette, amely a konzultációs eljárást 2005 júliusára tűzte ki.

7. Ágazatok

8. Mezőgazdaság

A kereskedelmi védelmi intézkedések által érintett ágazatok között a mezőgazdaság kitüntetett helyen szerepel. Továbbra is nagyszámú kiegyenlítő vámra vonatkozó intézkedés érinti az EK által exportált feldolgozott mezőgazdasági termékeket, például az olívaolajat, a feldolgozott gyümölcs- és zöldségféléket, a cukrot és a gabonaszármazékokat. Az EK természetesen nem vitatja a mezőgazdasági szubvenciók meglétét, sem azt a tényt, hogy e szubvenciók esetében kiegyenlítő vámot lehet kivetni. Ugyanakkor a támogatások megléte önmagában még nem indokolja a kiegyenlítő vámok kivetését, hacsak mélyrehatóbb elemzés nem bizonyítja, hogy a kérdéses támogatás kedvező hatása az exportált termékre nézve is érvényesül. A harmadik országok több 2004-ben kivetett kiegyenlítő vámmal kapcsolatban (pl. olívaolaj, őszibarackkonzerv) állították azt, hogy az exportált mezőgazdasági termékek automatikusan részesülnek a mezőgazdasági termelőknek – és nem a feldolgozott termékek exportőreinek – juttatott támogatások előnyeiből. 2004-ben a Közösség kitüntetett figyelmet szentelt ezeknek az eseteknek. Biztosítani kívánta, hogy a harmadik országok kiegyenlítő vámmal kapcsolatos intézkedései olyan érveken alapuljanak, amelyek teljes mértékben bizonyítják: az exportált áruk egyértelműen részesültek e támogatások előnyeiből.

Meg kell jegyezni, hogy a közös agrárpolitika területén 2000 óta folytatott széleskörű reformok következtében a támogatások jellege módosulni fog. Ennek eredményeképpen a támogatásoknak egyre növekvő részét alkotják majd a termeléstől „elválasztott”, a termeléstől és a kereskedelmet torzító hatásoktól független támogatási formák (mezőgazdasági üzemek egységes támogatása). A Bizottságnak természetesen ügyelnie kell arra, hogy ezeket a változásokat a kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos intézkedéseket alkalmazó országok kellőképpen figyelembe vegyék. A harmadik országoknak ezentúl bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás kedvező hatása a termelésen kívül a feldolgozott áruk esetében is kimutatható. E követelmény célja annak megnehezítése, hogy az érintett támogatási rendszereket kiegyenlítő vámmal sújtsák.

9. Acél és vegyi anyagok

Az acélágazatban az Egyesült Államok 2003-ban bevezetett védintézkedései nyomán megindult intenzív tevékenység után 2004 nyugodt évnek bizonyult. A világméretű folyamatos kereslet következtében, amely különösen Kínára jellemző, 2004-ben kevés acéllal kapcsolatos ügy merült fel, kivéve az USA-ban még hatályos nagyszámú dömpingellenes és kiegyenlítő vámot, valamint két fontosabb orosz ügyet: a széles átmérőjű csövekre vonatkozó védintézkedést, valamint a rozsdamentes acélra vonatkozó dömpingellenes intézkedést. Mint az előző években, a vegyi és gyógyszerágazat továbbra is a kereskedelmi védelemre irányuló intézkedéseknek leginkább kitett ágazatok közé tartozik.

III. Rész Konkrét eredmények

A 2004-es év a harmadik országok eljárásai során megcélzott EK-exportőrök számára több pozitív eredménnyel is járt. Számos fontos ügy ért véget intézkedések bevezetése nélkül, míg egyéb esetekben az intézkedéseket visszavonták. A Bizottság tevékeny részt vállalt mindezekben az eljárásokban, és ez is bizonyítja, hogy az aktív és közvetlen részvétel jelentős hatást gyakorolhat a harmadik országok által kezdeményezett kereskedelmi védelmi intézkedések kimenetelére.

A következő fontos eseteket érdemes megemlíteni:

- India: az EK-ból és Indonéziából származó bevont papír behozatalára vonatkozó dömpingellenes vizsgálat lezárása;

- Ausztrália: a Görögországból, Olaszországból és Spanyolországból származó olívaolajra vonatkozó dömpingellenes és kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálatok lezárása;

- Oroszország: az EK kizárása a fehércukorra vonatkozó védintézkedésekből;

- Törökország: öt védintézkedési vizsgálat lezárása intézkedések meghozatala nélkül;

- Korea: Belgiumból, Olaszországból és Spanyolországból származó forgácslapokra vonatkozó dömpingellenes vizsgálat lezárása;

- Egyesült Államok: Olaszországból származó, korrózióálló acélrúdra kivetett kiegyenlítő vám visszavonása.

Magától értetődik, hogy a Bizottság és a tagállamok részvétele nem az egyetlen olyan tényező, amely ezekben az esetekben az EK exportőrei számára pozitív illetve előnyösebb megoldást eredményezett. Az összes fontos eset aktív nyomon követése és a folyamatos kiállás az EK exportőrei mellett, valamint a harmadik országok kereskedelmi védelmi intézkedésekkel foglalkozó hatóságaival folytatott rendszeres párbeszéd megteremtheti a feltételeit annak, hogy a Közösség exportőrei számára elfogadható megoldások jöjjenek létre.

A Bizottság 2004-ben tovább kereste annak mikéntjét, hogy a tagállamokkal a harmadik országok intézkedéseire vonatkozóan fenntartott kapcsolatait fokozottan összehangolja. A tagállamok – vagy közvetlenül, vagy a harmadik országokban létesített képviseleteiken keresztül – döntő szerepet játszanak, amennyiben a Bizottság figyelmét felhívják a közösségi exportőrök külföldön felmerülő problémáira, kapcsolatot létesítenek a Bizottság szolgálatai és a közösségi exportőrök között, vagy kétoldalúan felvetnek egyes kereskedelmi védelmet célzó intézkedésekre vonatkozó kérdéseket harmadik országokkal.

A Bizottság és a tagállamok közötti kapcsolati hálózat, amelyet a tagállami kapcsolattartó pontok létrehozásával intézményesítettek, igen hasznosnak bizonyult mind a harmadik országokra vonatkozó információk terjesztése szempontjából (pl. új vizsgálatok, intézkedések bevezetése vagy a WTO beavatkozása kereskedelmi védelmi intézkedésekkel kapcsolatban), mind a gyors cselekvés elősegítésében, valahányszor az EK érdekei forognak kockán. 2004. május 1-jével a „kapcsolatlistát” az új tagállamokra is kiterjesztették. Általában véve a tagállamokkal folytatott közvetlen kommunikáció különösen hasznosnak bizonyul, amikor az érintett áruk speciális jellegűek. Az Ukrajna által a csavarkompresszorokra vonatkozóan indított dömpingellenes vizsgálat esetében például a tagállamoknak közvetlenül az ukrán hatóságok által kiszabott határidő lejárta előtt sikerült lokalizálniuk az érintett exportőröket. Ez lehetővé tette, hogy az exportőrök részt vegyenek a vizsgálati eljárásban.

2004-ben párbeszéd kezdődött a közösségi gazdasági ágazat képviselőivel annak megállapítása érdekében is, hogy az EK milyen egyéb lépéseket tehetne a kommunikáció javításáért. Konkrét lépésekre került sor a kis- és középvállalkozásokkal (KKV) kapcsolatban: a Kereskedelmi Főigazgatóság weboldalán a KKV-k számára útmutatásokat tett közzé arra az esetre, ha harmadik országok kereskedelmi védelmi intézkedéseinek célpontjává válnának[1].

IV. RÉSZ: A harmadik országokkal kapcsolatos általános kérdések

10. Jellegzetes hiányosságok

11. A vizsgálatok megindításához szükséges követelmények alacsony szintje

A tavalyi jelentésben megjelölt problémák továbbra is fennállnak. Egyes nehézségek egyaránt jellemzőek számos harmadik országban kezdeményezett ügyre, még ha egyes tényezők országonként különböznek is. Eljárási szempontból a vizsgálatok megnyitásához szükséges előírások gyakran nem elég szigorúak. Egyes országok látszólag igen kevés prima facie bizonyítékot követelnek meg a panaszostól állításai alátámasztására. A lényeget tekintve a legyakrabban előforduló fogyatékosság a károkozás és az okozati viszony mélyreható elemzésének hiánya. Az „egyéb tényezőket”, amelyek olykor bizonyíthatóan több kárt okoznak, mint a behozatal, sokszor elhanyagolják. Ennek eredményeképp a bevezetett intézkedések gyakran aránytalanok a nemzeti gazdasági ágazat által állítólag elszenvedett kárhoz viszonyítva.

12. Elégtelen átláthatóság

A visszatérő problémák közé tartozik az is, hogy egyes országok a kereskedelmi védelmi intézkedéseket az érdekelt felek megfelelő tájékoztatása nélkül hozzák meg. Természetesen az információhiány megnehezíti a vizsgálat alapjául szolgáló vagy a javasolt döntést indokoló tények értékelését. Az ilyen információvisszatartás még súlyosabb, amikor az intézkedések meghozatalának igazolására, illetve a közösségi exportőrök által hozott bizonyítékok elutasítására kerül sor. Egyre sűrűbben fordul elő, hogy a vizsgálati hatóságok az ügy titkosságára hivatkozva nem hajlandók információt szolgáltatni, még akkor sem, amikor az információ nem bizalmas jellegű. Következésképpen az ilyen eljárásokban az exportőrök nem rendelkeznek minden szükséges elemmel ahhoz, hogy védelmüket elláthassák.

Paradox módon egyes harmadik országok látszólag képtelenek biztosítani, hogy bizalmas információk ne jussanak el egyéb érdekelt felekhez. Egyes EK-exportőrök jelezték, hogy bizonyos harmadik országokban a vizsgálati hatóságok nem tartják mindig tiszteletben a titoktartási szabályokat, és ez elveszi az exportőrök kedvét az együttműködéstől, különösen a dömpingellenes vizsgálatok során, amikor a feleknek gyakran igen bizalmas információkat kell szolgáltatniuk.

13. Visszaélés a kereskedelem védelmét célzó eszközökkel

Egyre több, elsősorban fejlődő vagy „átalakulóban lévő” ország használja aktívan a kereskedelmi védelmi eszközöket. Ez a változás elsősorban a védintézkedések területén figyelhető meg: ezeket egyes országok inkább protekcionista rutinintézkedések gyanánt, mintsem „biztonsági szelepként” alkalmazzák, amely a behozatal váratlan megugrását lenne hivatott ellensúlyozni. Ez valószínűleg azért van így, mert a védintézkedésekkel kapcsolatos vizsgálatok kevésbé bonyolultak és költségesek, mint a dömpingellenes vagy a szubvencióellenes vizsgálatok, mivel nem igényelnek sem külföldi információgyűjtést sem helyszíni ellenőrzéseket. A védintézkedések lehetővé teszik, hogy az országhatárokat bármely forrásból érkező behozatal előtt lezárják, még akkor is, ha az elszenvedett kár egy bizonyos országra vagy országcsoportra vezethető vissza. A Közösség a WTO-n belül következetesen szóba hozta a védintézkedések túlzott alkalmazásának problémáját és kitartóan szót emel annak érdekében, hogy azok bevezetését szigorú kritériumokhoz kössék, amelyek lehetővé teszik az intézkedés kivételes jellegének megőrzését.

V. Rész: Következtetés

A közösségi exportőrökkel szemben hatályos intézkedések jelentős mennyisége ellenére a következő év(ek)re nézve optimizmusra is van némi ok. Multinacionális szinten az EK a Dohai Fejlesztési Programterv keretében a dömping- és a szubvencióellenes vizsgálatok során szigorúbb normák alkalmazására törekszik (pl. vizsgálati eljárások harmonizációja és költségcsökkentés). Kétoldalú szinten az EK kereskedelmi védelmi intézkedésekkel foglalkozó ad hoc szakértői csoportokat hoz létre egyes kereskedelmi partnereivel (India, Kína és Korea). Az ilyen csoportok lehetővé teszik a vizsgálatok jobb lefolytatására és a kereskedelmi védelmi intézkedések helyesebb alkalmazására vonatkozó információcserét, és ez hozzájárul egymás gyakorlatának jobb megértéséhez.

A Kereskedelmi Főigazgatóságot egyébként harmadik országok gyakran keresik meg azzal a kéréssel, hogy hivatalnokaik számára képzéseket szervezzen a Közösség kereskedelmi védelmet célzó gyakorlatáról. A kereskedelmi védelmi ügyekben alkalmazott magas normák következtében a harmadik országok egyre inkább úgy tekintenek a közösségi gyakorlatra, mint „példaképre” („Vorbildsfunktion”). Az EK általában két ilyen képzési szemináriumot finanszíroz évente, amelyekhez az érintett harmadik országok által finanszírozott, változó számú egyéb esemény járul. Így a Kereskedelmi Főigazgatóság „felkészítheti” a harmadik országok tisztviselőit vizsgálati módszereik javítására. 2001 óta többek között Thaiföldön, Indonéziában, Ukrajnában, Kínában, Oroszországban, Indiában, Pakisztánban és Romániában tartottak szemináriumokat. 2004-ben koreai, argentin, orosz, kínai, vietnámi, török, ukrán és román tisztviselők vettek részt a szemináriumokon.

[1] (http://europa.eu.int/comm/trade/issues/respectrules/tdi_sme/faqs.htm)