52005DC0568

[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 15.11.2005

COM(2005) 568 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK ÉS AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK

Jelentés a belső gáz- és villamosenergia-piac létrehozása terén elért haladásról {SEC(2005)1448}

A. HÁTTÉR ÉS FŐ KÖVETKEZTETÉSEK

Európa folyamatosan keresi azokat az eszközöket, amelyekkel új lendületet adhat gazdasági teljesítőképességének a növekedés és a versenyképesség magasabb szintjének elérése érdekében. Ennek kulcsa az elfogadható árú villamosenergia- és gázszolgáltatás, és a vállalkozásoknak és háztartásoknak képesnek kell lenniük arra, hogy élvezzék a hatékony energiaellátás előnyeit. Ez központi eleme Európa lisszaboni stratégiájának.

E célkitűzés elérése érdekében az EU úgy határozott, hogy a verseny fokozatos bevezetésével az energiaágazatot besorolja gazdasága versenyen alapuló területei közé. A második villamosenergia- és a második gázirányelv[1] alapján az EU előtt egyedülálló alkalom nyílt a világ legnagyobb, versenyen alapuló egységes villamosenergia- és gázpiacának létrehozására. Az EU nem engedheti meg magának, hogy elmulassza az alkalmat e piac sikeres létrehozására. Ezt nemrégiben az Európai Tanács is hangsúlyozta a Hampton Court-i csúcstalálkozón.

A tagállamoknak már egy éve alkalmazniuk kell az új irányelveket, és másfél év múlva teljesen meg kell nyitniuk piacaikat a verseny számára. Ez a jelentés felméri a jelenlegi helyzetet, és meghatározza azokat a területeket, ahol további beavatkozásra van szükség.

A jelentés fő következtetése az, hogy bár az energiapiacok megnyitásának kezdeti szakasza a mai napig nagyrészt sikeres volt, mert például az olaj, a gáz és a szén árának közelmúltbeli emelkedése ellenére a villamosenergia-árak reálértéken most alacsonyabbak, mint 1997-ben, többet kell tenni annak biztosítására, hogy az ipar és a polgárok a piac megnyitásának előnyeit teljes körűen élvezhessék. Ezt a nézetet az energiaszabályozók és a jelentés elkészítése során meghallgatott érdekelt felek legtöbbje is osztja.

A legfontosabb fennálló hiányosság a nemzeti piacok közötti integráció hiánya. Ezt elsősorban az árak EU-n belüli konvergenciájának hiánya és a határokon átnyúló kereskedelem alacsony szintje jelzi. Ez általánosságban a piacra jutást akadályozó tényezőknek, a fennálló infrastruktúra nem megfelelő használatának és – a villamos energia esetében – számos tagállam viszonylatában a nem kielégítő kapcsolatnak a következménye, amely túlterheléshez vezet. Ezenkívül sok nemzeti piac az ipar nagyfokú koncentrációját mutatja, ami gátolja a hatékony verseny kifejlődését. A gázpiac továbbra is a gáz és a szállítási kapacitás likviditásának hiányától szenved. Ebben az összefüggésben a hosszú távú gázszerződések hatásait is figyelembe kell majd venni, mind a verseny szempontjából, mind amiatt, hogy az ilyen szerződések szükségesek lehetnek a jelentős új gázinfrastruktúra finanszírozásához[2]. A valós verseny hiányát jelzi továbbá az is, hogy a legtöbb tagállamban a fogyasztói váltás korlátozott marad, és a másik tagállamból való új szolgáltatóválasztás kivétel marad.

Ez a jelentés megmutatja, hogy néhány kivétellel a gáz- és villamosenergia-piacok az EU-ban gazdasági értelemben továbbra is nemzeti piacként működnek. Még nem fejlődött ki elégséges mértékű határokon átnyúló verseny, amely teljesen hatékonyan behatárolhatná az egyes nemzeti piacok vállalatainak gazdasági erejét. Ezt a kérdést céltudatosan kell kezelnie a Bizottságnak, a tagállamoknak, a szabályozóknak és az iparnak. A fő szükséges azonnali intézkedés a második gáz- és a második villamosenergia-irányelv teljes körű és hatékony végrehajtása. Különösen káros az a tény, hogy a legtöbb tagállam csak késve ültette át az új irányelveket, és néhányuk még egyáltalán nem tette ezt meg. A Bizottság továbbra is ragaszkodni fog az irányelveknek való megfeleléshez, szükség esetén a jogsértési eljárás igénybevételével is. A tagállamoknak különösen nagy gondossággal kell eljárniuk az irányelvek gyakorlati átüteltetésekor, hogy ne csak szó szerint, de szellemében is kövessék azokat. Az irányelvek olyan közös minimumelveket és -intézkedéseket írnak elő, amelyek minden tagállamra alkalmazandók. Bizonyos területeken azonban további intézkedésekre lehet szükség egyes országok egyedi sajátosságainak figyelembevétele érdekében annak biztosítására, hogy az egyes piacok ténylegesen integrálódjanak a szomszédaikkal. A Nordpool területének fejlődése példával szolgál e tekintetben. Néhány tagállam már tett ilyen aktív, kiegészítő lépéseket; például kiterjesztették az irányelvekben előírt minimális szétválasztási intézkedéseket, megerősítették a szabályozók hatáskörét és függetlenségét, felszabadítottak meglévő és építettek új rendszerösszekötő kapacitásokat, és intézkedéseket hoztak a gázpiacok likviditásának előmozdítására.

Ezért minden tagállamnak alaposan át kell gondolnia, hogy milyen módon lehet az irányelveket úgy végrehajtani, hogy az szélesebb, nyitottabb és versengőbb piachoz vezessen. Ez különösen azt jelenti, hogy azon túl, hogy biztosítják az irányelvek követelményeinek gyakorlati működését a hálózatokhoz való hatékony, megkülönböztetésmentes hozzáférés, a szétválasztás és a hatékony szabályozás tekintetében, aktív megközelítésre van szükség a megfelelő és hozzáférhető rendszerösszekötő kapacitások biztosítása érdekében. Arra is oda kell figyelniük, hogy az árszabályozás ne zárja ki a versenyt. Ugyanakkor, a Bizottság és a nemzeti szabályozók a gáz- és villamosenergia-rendeletek értelmében bizonyos technikai területeken, mint például a határon átnyúló kereskedelem mechanizmusai vagy a kiegyenlítés tekintetében fokozzák erőfeszítéseiket..

Ezért még túl korai eldönteni, hogy szükség van-e további olyan közösségi szintű jogszabályi intézkedésekre, mint például a további szétválasztás vagy a szabályozók hatáskörének bővítése, amelyeket a jelentés készítése kapcsán a Bizottság tájékozódása során néhány válaszadó javasolt. Először is ki kell várni a második irányelvek végrehajtásának gyakorlati eredményét. A Bizottság ezért az irányelveknek való formális jogi megfelelés szoros nyomon követése mellett országonként részletesen áttekinti a jogszabályi és szabályozási intézkedések gyakorlati hatékonyságát, beleértve az azokon túlmutató konkrét nemzeti intézkedéseket is. Ezt 2006 végéig egy következő jelentés, majd 2007-ben szükség szerint a fennmaradó követelmények kielégítését célzó javaslatok követik. Ezen intézkedéseken túl számos egyéb támogató cselekvésre van szükség. A verseny bevezetése csökkenteni fogja az árakat. Az energia csökkenő ára önmagában nem ösztönöz sem takarékos fogyasztásra, sem energiahatékonysági befektetésre, amely egy másik olyan terület, ahol az EU-nak további haladást kell elérnie, amint arra az energiahatékonyságról szóló zöld könyvben[3] a Bizottság a közelmúltban rávilágított. E dilemmára válaszul 2003 decemberében a Bizottság irányelvjavaslatot készített az energia-végfelhasználási hatékonyságról és szolgáltatásról, amelynek célja az, hogy az energiahatékonyság valódi piacának fejlődéséhez keretet biztosítson.

Továbbá a megújuló villamos energia növekvő részesedését integrálni kell a belső villamosenergia-piacba, mind technikailag a megfelelő hálózati kapacitás biztosításával, mind kereskedelmileg. Az Európai Unió 2010-re 21% megújuló villamos energiát tűzött ki célul[4]. A tagállamok különleges rendszerekkel támogatták a megújuló villamos energia fejlesztését. Egy külön bizottsági jelentés fogja elemezni ezeknek a rendszereknek a belső piac működésére gyakorolt hatását. Szükség van a helyzet ellenőrzésének folytatására és a legjobb gyakorlat ösztönzésére, mivel a megújuló villamos energia részesedésének tovább kell növekednie, hogy elérje a 21%-os célt.

Végezetül a klímaváltozási politika tekintetében 2005 januárja óta egy új eszközt, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerét alkalmazzák. Azóta különböző komplex okokból szembetűnően emelkedett az engedélyek ára. A Bizottság folytatja az új és még nem teljesen stabilizált engedélyezési piac szoros nyomon követését, a 2006 közepén esedékes, a kibocsátáskereskedelmi rendszerről szóló jelentésben megvizsgálja a működését, beleértve az energiaárakra gyakorolt lehetséges hatást, és szükség esetén változásokat javasol a piac rendes működésének biztosítása érdekében.

Ez a jelentés és a jelentés nyomán elvégzendő teendők részét képezik egy, a belső energiapiac hatékony működését biztosító következetes bizottsági stratégiának. Mindez szorosan kapcsolódik különösen az ágazati versenypolitika vizsgálatához, amelynek a végleges eredményeit szintén 2006-ra várjuk.

B. A BELSŐ PIAC JELENLEGI ÁLLAPOTA – A KULCSFONTOSSÁGÚ TERÜLETEK FEJLŐDÉSE ÉS A FENNMARADÓ HIÁNYOK

1. Az új irányelvek végrehajtása

A legtöbb tagállam elmulasztotta az új villamosenergia- és gázirányelvek átültetésére meghatározott 2004. július 1-jei határidőt. A legtöbb tagállamban kevesebb mint egy éve lépett hatályba az irányelveket végrehajtó jogszabály, és néhány tagállam egyáltalán nem hajtotta még végre az irányelveket[5].

Ez a késedelem megszegi az Európai Tanács által a belső energiapiac létrehozásának gyors befejezése érdekében vállalt kötelezettségeket. Ennek eredményeképpen számos strukturális intézkedés később lép hatályba, mint ahogy arról az irányelvek rendelkeztek. E tekintetben különösen fontosak a szabályozó felügyeletre vonatkozó szabályok és szétválasztási előírások.

2. Piaci integráció

Emlékeztetni kell arra, hogy a piacnyitás célja egy egységes villamosenergia- és gázpiac létrehozása, nem pedig 25 nemzeti piac egymás mellé helyezése. Ez egy kihívást jelentő feladat, és valamennyi nemzeti piac integrációja nem fog máról holnapra megtörténni. Jelen pillanatban a piaci integráció mértéke nem kielégítő. Két kulcsfontosságú jelző mutat erre a következtetésre:

- a belső piacon uralkodó jelentős árkülönbségek

- a határokon átnyúló kereskedelem alacsony szintje.

Ha egy integrált piacon könnyen folyik a kereskedelem, az EU-szerte jelentkező verseny szorosan egymás közelében tartja az árakat az egész EU-ban, vagy legalábbis a szomszédos tagállamokban vagy régiókban. A villamos energia és a gáz tekintetében ez még nincs így[6]. Az EU-ban pl. egyes esetekben az ipari fogyasztók tekintetében a villamos energia vonatkozásában az árkülönbségek meghaladják a 100%-ot. Másrészről egyes szomszédos országokban a nagykereskedelmi árszintek elkezdtek közelíteni egymáshoz. Miközben ezek ígéretes kezdőlépések, a regionális piacoknak az uniós szintű teljes integrációt megelőző köztes lépést jelentő fejlődése még kezdeti stádiumban van, kivéve a viszonylag jól fejlett skandináv nagykereskedelmi piacot.

A határokon átnyúló kereskedelem fokozza az árakra nehezedő versenynyomást. A belső energiapiacon a kereskedelem jelenleg nem eléggé fejlett. A határokon keresztül történő villamosenergia-forgalom pl. 2004-ben a teljes fogyasztás[7] mintegy 10,7%-át tette ki, ami csak mintegy 2 százalékpontos növekedést jelent 2000-hez képest (8-9%). Habár a kereskedelmi tevékenységek nem tükröződnek szükségszerűen teljes mértékben a forgalomban, a forgalom növekedésére számítanak, ha a kereskedelem jelentősen növekszik.

Hasonlóképpen, az EU versenyjoga szerinti összeolvadási eljárásokban általában nem volt lehetséges meghatározni a releváns piacot mint a nemzetinél szélesebbet.

A villamos energia esetében a piaci integráció hiánya nagy mértékben annak a ténynek a következménye, hogy sok tagállam között a piac számára elérhető rendszerösszekötő kapacitások jórészt még alkalmatlanok arra, hogy lehetővé tegyék a nemzeti piacok rendes integrációját és a behozatalból származó versenynyomást. Az EU sok határán gyakori a túlterhelés. Emlékeztetni kell arra, hogy 2002-ben az Európai Tanács Barcelonában elfogadta azt a célkitűzést, hogy minden tagállamnak a nemzeti fogyasztása legalább 10%-ának megfelelő rendszerösszekötő kapacitással kell rendelkeznie; ezt a célkitűzést még nem valósították meg. Az alábbi grafikon a hiányzó villamosenergia-összekapcsolások és a belső piaci árkülönbségek közötti kapcsolatot illusztrálja[8].

[pic] |

Average spot price (or equivalent) | átlagos helyi ár (vagy annak megfelelője) |

July 2004 – Jun 2005 | 2004 júliusa–2005. júniusa |

No price index | árindex nélkül |

Over EUR 60 | több mint 60 EUR |

Under EUR 30 | kevesebb mint 30 EUR |

Missing infrastructure links | hiányzó infrastrukturális összekapcsolások |

Under constuction/complete | kiépítés/befejezés alatt |

Under consideration | tervezés alatt |

No progress on new connection | nincs előrelépés az új kapcsolódás tekintetében |

Fel kell számolni a villamos energia infrastruktúrájában meglévő szűk keresztmetszeteket. Egy beruházásokat előmozdító, szilárd szabályozási keretet kell a helyébe kiépíteni. A szabályozók kulcsszerepet játszanak e tekintetben. A hatékonyan szétválasztott átviteli rendszerüzemeltetőknek bizonyítaniuk kell függetlenségüket, és meg kell felelniük piacépítő szerepüknek azzal, hogy befektetnek a hiányzó összekapcsolásokba, még akkor is, ha ez növeli a versenyt a kapcsolt ellátók számára.

Egy másik, hasonlóan fontos ügy a tervezési eljárás. Ebben a tekintetben a tagállamoknak meg kell találniuk az ésszerű egyensúlyt az európai polgárok versenykörülmények között történő, biztonságos energiaellátásának biztosítására irányuló közérdekben. Innovatív szemléletre és olyan megoldások kidolgozására is szükség van, amelyek kevésbé érintik a helyi lakosság érdekeit; ilyen pl. a villamosenergia-vezetékek integrálása az új vasúti alagutakba.

A prioritást élvező villamosenergia- és gázinfrastruktúra kiépítését a TEN-Energy (TEN-E) program keretében támogatták. Tekintettel az infrastruktúra meglévő hiányosságaira, fontos, hogy a TEN-E programot a jövőre nézve megerősítsék. A Bizottság a program költségvetésének jelentős megemelését javasolta az új pénzügyi tervben (2007-2013).

A megfelelő fizikai infrastruktúra meglétéből eredő valamennyi előny addig nem lesz érzékelhető, amíg a kapacitást a piaci szereplők számára megkülönböztetésmentes alapon elérhetővé nem teszik. Ez azonban gyakran nem így történik, és e tekintetben komoly változtatásokra van szükség[9].

Fontos pont a kapacitástartalékolás a történelmi hosszú távú szerződések érdekében. Az Európai Bíróság egy villamosenergia-ágazatbeli kapacitástartalékolást érintő ügyben hozott határozatában[10] a hosszú távú szerződések megkérdőjelezése nélkül összeegyeztethetetlennek nyilvánította a megkülönböztetésmentesség elvével az olyan rendszert, amely alapján a történelmi szerződések önmagukban elsőbbséget élveznek más, összekapcsolás iránti kérelmekkel szemben. Ezen ítélet fényében a villamos energia és a gáz kapacitástartalékolása jelenlegi gyakorlatának jogszerűségét a szabályozóknak és az átviteli rendszerüzemeltetőknek újra át kell gondolniuk, a tartalékolásból hasznot húzó társaságokkal konzultálva. A Bizottság ragaszkodni fog ahhoz, hogy a kapacitáselosztás megfeleljen az EU jogszabályainak, és közzéteszi véleményét a bíróság határozatának következményeiről.

3. Az ipar koncentrációja és konszolidációja

A jól fejlett, határokon átnyúló verseny hiányában különös figyelmet kell fordítani a nemzeti piacokon az ipar szerkezetére. A piacnyitás számos tagállamban egy monopolisztikus vagy legalábbis oligopolisztikuspiaci struktúrából indult ki. A verseny EU-szinten történt bevezetésének az volt a célja, hogy azzal, hogy a társaságokat EU-szerte kiteszik a versenynek, ennek a helyzetnek véget vetnek. A legtöbb piacon ez még nem valósult meg. Sok piacon magas maradt a koncentráció, és az ipar tovább konszolidálódott a piacnyitás kezdete óta.

A gáz esetében még likviditási hiány van a piacon, nagyrészt az új belépők gázellátáshoz való korlátozott hozzáféréséből, valamint az európai hálózaton mozgó gáz korlátozott területéből eredően.

A tényleges piaci belépők száma csökkent a közelmúltban, és például az új villamosenergia-termelői projekteknek csak korlátozott részét vették igénybe nem hivatalnokok.

A nemzeti piacokon folyó verseny egyik fokmérője a három legnagyobb termelő (villamos energia) és nagybani szolgáltató (gáz) teljes piaci részesedése (lásd az alábbi grafikont)[11].

[pic]

Electricity | Villamos energia |

MORE COMPETITIVE MARKETS | VERSENYKÉPESEBB PIACOK |

Gas | Gáz |

Share of capacity of largest 3 wholesale market participants | A 3 legnagyobb nagykereskedelmi piaci résztvevő kapacitásbeli részesedése %-ban |

Az alábbi grafikon a legnagyobb energiatársaságok forgalmát ábrázolja az EU-ban.

[pic]

Turnover (€bn) | Forgalom (Md EUR) |

Electricity | Villamos energia |

Gas | Gáz |

other | egyéb |

A koncentráció nemzeti piacokon tapasztalható magas szintjén kívül növekvő számban figyelhetők meg a határokon átnyúló akvizíciók. Egyes villamosenergia-piacokon szintén úgy tűnik, létezik egy tendencia a termelési és ellátási tevékenységek vertikális integrációja irányában, ami az érintett nagykereskedelmi piacokon a likviditás csökkenéséhez vezethet, súlyosbítva a koncentrációval járó veszélyeket. Továbbá voltak kísérletek gáz- és villamosenergia-társaságok összeolvadására. Ezek az összeolvadások csökkenthetik versenyzők kedvét új gáztüzelésű erőművek építésére. A Bizottság gondosan ellenőrzi ezeket a fejleményeket, és amennyiben alkalmazhatóak, szigorúan alkalmazza összeolvadási szabályait[12]. Versennyel kapcsolatos ügyeiben a Bizottság fokozott figyelmet fordít a jogorvoslati eszközökre, amelyek lehetővé teszik a piacnyitást és az integrációt. A Bizottság a bemeneti szektor 2005 júniusában indított vizsgálata részeként vizsgálja az ipari koncentrációt és konszolidációt.

Mind nemzeti, mind uniós szinten szükség van a versenyszabályok szigorú alkalmazására, beleértve az összeolvadások ellenőrzését is. A tagállamoknak továbbá mérlegelniük kell a verseny ösztönzését szolgáló aktív politikákat, mint például a megfelelően megtervezett villamos energia kapacitáskibocsátási és gázkibocsátási programokat.

A tagállamoknak szigorítaniuk kell a piaci koncentráció miatt nagy manipulációs veszélyt keltő komplex villamosenergia-piacok felügyeletét. Megfelelő átláthatósági szabályokra van szükség az olyan fontos információk felfedésére vonatkozó kötelezettségekkel együtt, mint az elérhető termelői kapacitás. Elfogadhatatlan egy olyan helyzet, amikor csak a hivatalnokok jutnak hozzá a hatékony piaci kereskedelemhez szükséges információkhoz.

Szükség van arra, hogy új forrásokból szállítsanak gázt az EU-ba annak érdekében, hogy ösztönözzék a versenyt és szigorítsák a szállítás biztonságát. A nemzeti szabályozók és az Európai Bizottság által támogatott befektetők által hozott új döntések, amelyek arra irányulnak, hogy számos új cseppfolyósított földgáz (LNG) projektet indítsanak be az EU-ban, nagy előrelépést jelentenek ebben a tekintetben.

4. Fogyasztói visszajelzések

A szolgáltatót váltó fogyasztók száma a verseny hatékonyságának természetes jelzője. Ha kevés fogyasztó vált, valószínűleg gond van a piac működésével, még ha a történelmi szolgáltatóval folytatandó újratárgyalás lehetőségéből eredő hasznokat nem is lenne szabad figyelmen kívül hagyni.

Miközben továbbra is növekszik azoknak a nagyobb villamosenergia-fogyasztóknak az aránya, akik váltanak, a gázfogyasztók, a kiskereskedelmi fogyasztók és a háztartások vonakodnak élni váltási jogukkal azokban a tagállamokban, ahol megvan ez a joguk[13]. Ehhez sok tényező járul hozzá. A versenyző ajánlatok gyakran elérhetetlenek vagy túl hasonlóak ahhoz, hogy megalapozzák a tényleges választást. A domináns pozíciók és a nem megfelelő szétválasztás – különösen az elosztás szintjén – csökkenteni látszanak a váltási hajlandóságot, és a szolgáltatóváltás még mindig gyakran kockázatosnak tűnik[14].

Az alábbi grafikon a tagállamok közötti eltérő teljesítményt mutatja be e jelzőérték tekintetében.

Villamos energia

[pic]

Gáz

[pic]

A fogyasztók számára biztosítani kell a szolgáltatóváltás tényleges lehetőségét. A tagállamoknak és a nemzeti szabályozó hatóságoknak biztosítaniuk kell, hogy megfelelő szabályok rendelkezzenek a tájékoztatásról és az átláthatóságról, és hogy egyszerű váltási eljárások létezzenek, annak érdekében, hogy a fogyasztók számára gondoskodjanak a megfelelő bizalomról.

5. Ártrendek

Különös figyelmet kell fordítani a villamosenergia- és gázárak trendjére a belső energiapiacon[15]. Egyes nagy energiafogyasztású iparágak aggodalmuknak adtak hangot a közelmúltban az emelkedő árak miatt, amelyek néhány tagállamban különösen kicsúcsosodtak. Ez egyike volt azoknak az okoknak, amelyek miatt a Bizottság 2005 júniusában úgy határozott, hogy vizsgálatot indít a villamosenergia- és gázágazatban annak megállapítására, vajon korlátozott vagy torzult-e a verseny a közös piacon belül. Ha a vizsgálat megerősítené a tényleges verseny hiányát, a Bizottság habozás nélkül megteszi a megfelelő jogorvoslati intézkedéseket.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a jelenlegi árnövekedés ellenére a villamosenergia-árak reálértéken csökkentek az elmúlt 10 évben. Az egyes iparágak számára hasonlóan fontos üzemanyagok (pl. gáz és olaj) árai jelentősebb mértékben nőttek az elmúlt három év során, mint a villamos energia ára. Azonban egyértelműen szükség van további intézkedésekre annak érdekében, hogy a piacnyitás minden lehetséges haszna a polgároké legyen.

6. A hálózati szereplők függetlensége

A hálózati tevékenységeknek az üzleti vállalkozások versenyen alapuló részterületeiről való hatékony leválasztása lényeges annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a független hálózati tevékenységet és a megkülönböztetésmentes hálózati hozzáférést minden piaci szereplő számára.

Az új irányelvek szigorúbb szétválasztási szabályait jelenleg még nem alkalmazzák teljes mértékben a gyakorlatban. A hálózati szereplők esetében a szétválasztási eljárás sokszor még le sem zárult[16], részben azért, mert a legtöbb tagállam késve hajtotta végre az irányelveket. Ez különösen érvényes a gáz szállítására és általánosan szintén érvényes az elosztói rendszerüzemeltetőkre. Másrészt, tekintettel a szállítási rendszerüzemeltetőkre, egyre több tagállam ment tovább az irányelvnél, egészen a tulajdon szétválasztásáig. Mára a tagállamok mintegy felében a tulajdonjog szintjén is megtörtént a szétválasztás a villamosenergia- és/vagy gázátviteli hálózatokban, amint azt az alábbi táblázat mutatja[17].

[pic]

Az irányelvek szétválasztási rendelkezéseinek végrehajtása során a legtöbb tagállam az elosztás tekintetében teljes mértékben kihasználta a lehetséges eltéréseket, és mentesítette a kisebb elosztókat mind a jogi, mind a funkcionális szétválasztás alól, a nagyobb elosztók tekintetében pedig elhalasztotta a jogi szétválasztást 2007 júliusáig. Ezenkívül a tagállamok nemzeti végrehajtó jogszabályai nem mennek túl az irányelvek minimális követelményein. Az irányelvek szétválasztási előírásainak ez az inkább szerény nemzeti végrehajtása még nem érte el a kívánt mélyreható eredményeket[18].

A hálózati hozzáférés tekintetében a piaci szereplők továbbra is a magas járulékos költségekre panaszkodnak[19]. A gáz esetében nem volt egyértelmű keretszabályozás a hálózati hozzáférés feltételeire vonatkozóan, különösen a szállítási rendszerüzemeltetési területek közötti ügyletek kapcsán hiányzott ez. A gázhálózatokhoz való hozzáférésről szóló új rendelet 2006 júliusától való alkalmazása javít ezen a helyzeten azzal, hogy gondoskodik egy ilyen keretszabályozásról.

7. A szabályozó hatóságok hatékony szabályozása

Miután 2005 júliusában Németország kijelölte szabályozó hatóságát, minden tagállam rendelkezik szabályozóval. A szabályozó hatóságok munkájával kapcsolatos tapasztalatok összességében jók; idővel a szabályozók tapasztalatokat gyűjtöttek és erélyre tettek szert.

Az új villamosenergia- és gázirányelvek alapján a szabályozók most minden tagállamban rendelkeznek egy minimális hatáskörrendszerrel. Az ágazatspecifikus szabályozó hatóságok döntéshozatali és döntéskikényszerítő hatáskörei azonban tagállamonként eltérnek[20]. Továbbá néhány tagállam számos szabályozót állított fel nemzeti és regionális szinten, és egyes esetekben a hatáskörök szétszóródnak az ágazatspecifikus szabályozók, a versenyhatóságok és a minisztériumok között. A Bizottság továbbra is különös figyelmet fordít a hatásköri szintekre és a szabályozók függetlenségére a versenyalapú piacok fejlődésével összefüggésben.

A nemzeti szabályozók döntéseinek az európai piac mint egész működésére is van hatása. Ezért a szabályozóknak európai szellemiséget kell képviselniük, és a szabályozók közötti együttműködést és koordinációt ösztönözni kell. Az Európai Energiaipari Szabályozók Tanácsa (CEER) már jelentős előrehaladást ért el ezen a területen, és folytatja ezirányú tevékenységét. Továbbá 2003 decemberében a Bizottság létrehozta az Európai Villamosenergia- és Gázszabályozók Csoportját (ERGEG). Működésének első két éve során a Csoport jelentősen hozzájárult például a villamos energia határokon átnyúló kérdéseihez és a gáztároláshoz.

Ezenkívül az európai villamosenergia- és gázszabályozó fórumok („Firenzei Fórum” és „Madridi Fórum”), amelyek párbeszédet tesznek lehetővé valamennyi érdekelt fél számára, kiváló munkát végeztek a kulcsfontosságú ügyekben innovatív megoldások kifejlesztésével, például jelenleg egy, a gáztároláshoz való hozzáférésről szóló önkéntes megállapodással.

E tekintetben a CEER, az Európai Szabályozók Csoportja és a Firenzei, illetve Madridi Fórum jelentősen hozzájárult a a belső piac fejlődéséhez, a Bizottságnak a közös és jobb szabályozás ösztönzésére irányuló politikájával összhangban.

A szabályozóknak megfelelő és egyértelmű felelősségi kört és megfelelő szintű függetlenséget kell biztosítani a nemzeti jogszabályokban annak érdekében, hogy elláthassák feladataikat. Tovább kell javítani a nemzeti szabályozók közötti koordinációt és együttműködést.

8. A felhasználóknak/fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás és a közszolgáltatás mérlegelése

A villamosenergia- és gázirányelveknek a fogyasztói pozíciók fenntartására és fejlesztésére irányuló célkitűzése teljesült. A fogyasztói észlelések vizsgálatai arra a következtetésre jutottak, hogy a nyújtott villamosenergia- és gázszolgáltatások minőségével való elégedettség szintje általánosságban jó[21]. Azok az aggodalmak, hogy a verseny bevezetése a szolgáltatások színvonalának hanyatlásához vagy az egységes szolgáltatásnyújtás problémáihoz vezetne, megalapozatlannak bizonyultak.

A Bizottság a sérülékeny fogyasztókat is értesíteni fogja. Különösen a sérülékeny fogyasztóknak kellene részesülniük a különleges szabályozásokból, ha szükség van a fogyasztóvédelemre.

A Bizottság továbbra is éber marad, különösen az energiavállalatok újjászervezésének társadalmi és foglalkoztatási következményei, a nagy energiafogyasztású iparágakban a versenyképes energiaáraknak a foglalkoztatásra gyakorolt hatása és a fogyasztóknak a tisztességtelen értékesítési gyakorlatokkal szembeni védelme tekintetében. A fogyasztói megelégedettséget rendszeresen ellenőrizni kellene, hogy felfedezzék a piaci hibákat, és a tagállamoknak és szabályozóknak továbbra is értesíteniük kell a fogyasztókat a fontos ügyekről.

A Bizottság javaslatot akar készíteni a villamosenergia- és gázfogyasztók jogainak chartájára, amely már a teljes uniós piacnyitás, 2007. július 1. előtt életbe lépne.

C. AZ ELLÁTÁS BIZTONSÁGA

Még ha a villamosenergia-társaságok csökkentették is a rendelkezésre álló tartalékkapacitást a versenynek a szektorban való bevezetését követően, a villamos energia megfelelősége kielégítően fejlődött az Európai Unióban a piacnyitás óta. A 2003 nyarának meleghulláma által okozott nehézségek sok tanulsággal szolgáltak. És habár 2005 nyara ismét rekord terhelést okozott néhány dél-európai országban, ez nem okozott jelentős villamosenergia-ellátási problémákat.[22]. A Parlament és a Tanács rövidesen elfogad egy irányelvet a villamos energia tekintetében az ellátás biztonságáról és az infrastruktúrafejlesztésről. Ez alapján az irányelv alapján, amelyet 2007 végéig végre kell hajtani, a tagállamok gondoskodnak egy megbízható szabályozási keretről, amely új befektetéseket ösztönöz mind a villamosenergia-termelésben, mind az infrastruktúrában.

Az elsődleges energiaforrások tekintetében az Európai Unió erősen támaszkodik a behozatalra. Az ellátás biztonságáról szóló 200. évi bizottsági zöld könyv[23] rávilágított az EU energiaellátásának gyenge pontjaira, és figyelmeztetett az importfüggőség további növekedésére. Ez különösen vonatkozik a gázra. A villamos energia esetében az EU képes lesz a továbbiakban is részben belföldi forrásokra (beleértve a megújuló energiát is) és olyan tüzelőanyagokra támaszkodni, amelyek tekintetében a világpiac sokszínű (szén és uránium). A gáz esetében a piac globalizációja és – következésképpen – a behozatal sokszínűsége nehezebben lesz megvalósítható. Jelenleg majdnem a teljes gázbehozatal mindössze három országból – Oroszországból, Norvégiából és Algériából – érkezik az EU-ba. A belföldi gáztartalékok csökkenése és a gázfogyasztás világszerte várt jelentős növekedése mellett a kis számú szállító országtól való jelenlegi szoros függőséget át kell hidalni, különösen az összes európai energiaforrás kihasználásának maximalizálásával, például az Északi-tengeren az olajkitermelés fokozásával, elsősorban szénmegkötés által.

Míg Európa sok szempontból kedvező helyzetben van, mivel a globális földgáztartalékok 80%-a az EU gazdaságos szállítási hatótávolságán belül található, az új gázlelőhelyekhez való hozzáférés rendszerint új szállítási infrastruktúra kiépítését, csővezetékeket vagy cseppfolyósított földgáz (LNG) lehetőségét igényli. E tekintetben az EU-nak fokozottan kell koncentrálnia a harmadik országokkal, különösen a beszállítókkal fenntartott energiaügyi kapcsolatainak stratégiai dimenziójára, és arra, hogy e kapcsolatok elmélyítése hogyan járulhat hozzá az EU energiapiacainak működéséhez. A befektetők által a közelmúltban hozott döntések, amelyek arra irányulnak, hogy számos új cseppfolyósított földgáz (LNG) projektet indítsanak be az EU-ban, előrelépést jelentenek ebben a tekintetben. További csővezeték- és LNG-projekteknek kell következniük, és intenzívebbé kell tenni a párbeszédet más gázkitermelő országokkal. Az új termelő régiókból történő LNG-behozatal már versenyképes alternatívává vált egyes esetekben.

Tekintettel az előrejelzett, gáz iránti nagy keresletre és az ebből adódóan a gázkészletek iránt világszerte megnövekedő versenyre, különösen az LNG kialakuló világpiacán az EU gázpiacának vonzónak kell maradnia. Megfelelően kell működnie, megbízható és stabil szabályozási kerettel kell rendelkeznie, és engednie kell a gáz szabad áramlását az EU-n keresztül, lehetőséget teremtve ezzel a szállítók és befektetők számára, hogy a nyitott piac nyújtotta üzleti alkalmakból hasznot húzzanak.

A gázellátás biztonságáról szóló irányelv[24] létrehoz egy gázkoordinációs csoportot, amelyben minden tagállam képviselteti magát, és gondoskodik az ellátási előírások kötelező biztonságáról, tekintettel a versenyalapú piacon történő szállítás biztonságának megőrzésére.

A villamosenergia-termelés több mint harmadát a nukleáris energia adja az EU-ban. A megtermelt nukleáris energia teljes mennyisége sosem volt több, mint 2004-ben. Számos tagállam (így Franciaország és Finnország) úgy döntött, hogy továbbra is befektet a nukleáris energiába, amely ezenkívül nem bocsát ki széndioxidot és fontos szerepet játszik az EU-ban az ellátás biztonságában. A Bizottság egy keretszabályozást javasolt a 25 tagú EU számára a nukleáris biztonság és a nukleáris hulladék kezelése vonatkozásában. Fontos, hogy a tagállamok elfogadják ezt a keretszabályozást, akár szándékoznak nukleáris energiát felhasználni, akár nem.

D. KÖVETKEZTETÉSEK

A második villamosenergia- és gázirányelv elfogadásával megszületett az alapvető keret egy tényleges belső piac fejlődéséhez. Most a tagállamoknak kell az irányelveket hatékonyan végrehajtaniuk, és a gyakorlatban működőképessé kell tenniük a piacot. Ezt az irányelvek célkitűzésének szellemében kell elérni, azaz működő belső energiapiacot kell létrehozni az EU polgárainak érdekében.

Ez a jelentés meghatározza azokat az okokat, amelyek miatt ez a célkitűzés még messze van a megvalósulástól.

A nemzeti vagy regionális körülmények fényében néhány tagállam további intézkedéseket tett a piac működésének fejlesztésére, mint pl. a tulajdon és a szállítóhálózatok szétválasztása[25], gázkibocsátási programok[26], a domináns társaságok megnyirbálása[27] vagy egy regionális nagykereskedelmi piac létrehozása[28]. Általánosságban azonban a tagállamok hajlamosak a lehető legszűkebb megközelítést elfogadni a az irányelvek végrehajtására[29]. Az ilyen tartózkodás káros. A tagállamoknak maguknak kell ragadniuk a kezdeményezést, hogy feltárják és megoldják a problémákat a villamosenergia- és gázpiacon az irányelvekkel összefüggésben.

Figyelembe véve, hogy sok tagállamban csak a közelmúltban fogadták el az irányelveket átültető jogszabályokat, és hogy még nem állnak rendelkezésre az ágazati vizsgálatok eredményei, a Bizottság ebben a jelentésben még nem vonja le a további, európai szintű intézkedésekre vonatkozó végleges következtetéseket. A tagállamok és a nemzeti szabályozók most döntő szerepet játszanak abban, hogy a piacot a gyakorlatban működővé tegyék.

Mindezek ismeretében a Bizottság:

- szorosan követi az új szabályok tagállami végrehajtását, ragaszkodik a megfeleléshez és a következő hónapokban megnyitja a megfelelő jogsértési eljárásokat a nem megfelelés eseteiben;

- a következő hónapokban országonként részletesen megvizsgálja a jogszabályi és szabályozási intézkedések – beleértve az irányelv követelményein túlmutató nemzeti intézkedéseket is – gyakorlati hatékonyságát. A Bizottság biztosítja azokat az eszközöket, amelyek e feladat átfogó és hatékony ellátásához szükségesek. Ez a felülvizsgálat lehetőséget ad a Bizottságnak arra, hogy levonja a következtetést arra vonatkozóan, hogy amennyiben szükség van ilyenre, mely további intézkedéseket kell meghozni tagállami és közösségi szinten. Az e feladat eredményéről szóló zárójelentést a Bizottság 2006 végén terjeszti elő, és 2007-ben nyújtja be az esetleg szükséges javaslatokat;

- felhasználja a villamosenergiáról és a gázról szóló rendeletekben előírt eszközöket a végrehajtó intézkedések elfogadására a kulcsfontosságú területeken, tekintettel a további piaci integráció ösztönzésére. A Bizottság például rövidesen új iránymutatásokat fogad el a túlterhelés kezelésére a villamos energia vonatkozásában, amely a hatékonyabb túlterheléskezelési módszerek segítségével megkönnyíti a határokon átnyúló kereskedelmet. Azokon a területeken, ahol a meglévő eszközök nem engedik meg kötelező érvényű összehangolt szabályok elfogadását uniós szinten, a Bizottság felkéri a nemzeti szabályozókat, hogy az Európai Villamosenergia- és Gázszabályozók Csoportjában dolgozzanak ki összehangolt megközelítéseket a kulcsfontosságú szabályozási ügyekben, amilyen például az egyensúly;

- továbbra is nyomást gyakorol a tagállamokra és szabályozókra, hogy ösztönözzék a szállítási infrastruktúra terén a befektetéseket annak érdekében, hogy megoldják a villamosenergia-hálózatok határokon átnyúló túlterhelésének problémáját;

- befejezi az ágazati versenyre irányuló vizsgálatát, és operatív következtetéseket von le belőle.

[1] 2003/54/EK és 2003/55/EK irányelv a villamos energia illetve a gáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról (LS).

[2] Részletesebben lásd a Bizottság személyzeti munkadokumentumát, a közlemény technikai mellékleteiben (a továbbiakban: TM), 5. szakasz.

[3] “Többet kevesebbel” – zöld könyv az energiahatékonyságról, COM (2005) 265

[4] Lásd a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló 2001/77/EK irányelvben megfogalmazott célkitűzést

[5] TM, 1. szakasz.

[6] TM, 4. szakasz.

[7] A villamosenergia-szállítást koordináló unió (UCTE) tagállamai közötti áramlás.

[8] TM, 5. szakasz.

[9] TM, 6. szakasz.

[10] C-17/03. sz. ügy

[11] TM, 4 és 5. szakasz.

[12] Összeolvadási ügyek, 3440 EDP/ENI/GDP. A tiltó határozatot az Elsőfokú Bíróság megerősítette a T-87/05 ügyben 2005. szeptember 21-én.

[13] TM, 3. szakasz.

[14] TM, 3. és 7. szakasz.

[15] TM, 4. és 5. szakasz.

[16] TM, 7. szakasz.

[17] Az irányelv előírásai szerint a szállítási rendszerüzemeltetőket jogilag és működésükben szét kell választani. Azok a tagállamok, amelyek a szállítási rendszerüzemeltetők tekintetében a tulajdonos szintjén is végrehajtották a szétválasztást, úgy döntöttek, hogy túlmennek az irányelv követelményein a harmadik felek megkülönböztetésmentes hozzáférésének biztosítása érdekében. Azok a tagállamok, amelyeknél a táblázatban a cellák feketére satírozottak, felmentést élveznek a szétválasztási rendelkezések alól.

[18] TM, 7. szakasz.

[19] TM, 7. szakasz.

[20] TM, 8. szakasz.

[21] EUROBAROMETER, A közérdekű szolgáltatások ára és minősége, 2005. szeptember.

[22] TM, 10. szakasz.

[23] Zöld könyv „Az ellátás biztonságának stratégiájáról”, COM (2000) 769

[24] 2004/67/EK irányelv a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről

[25] Lásd a táblázatot a 11. oldalon.

[26] Pl. Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában és Spanyolországban.

[27] Pl. Olaszországban.

[28] Pl. Nordpool.

[29] TM, Záró összegzés.