16.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 115/84

1.1

kedvezően értékeli, hogy az Európai Bizottság jelentést készített a Tanács 1998. december 15-i állásfoglalásában tárgyalt erdészeti stratégia megvalósításáról;

1.2

megelégedettségét fejezi ki amiatt, hogy valamennyi közösségi intézmény vizsgálja ezt a dokumentumot, ami jelzi, hogy az erdészeti témakör egyre szélesebb körű érdeklődést vált ki;

1.3

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság:

1.4

megjegyzi, hogy sem a hatályos EU-Szerződés, sem az új alkotmányszerződés nem tartalmaz közös erdészeti politikát, és a faanyagot sem tünteti fel a mezőgazdasági termékek között; ebből az következik, hogy európai szinten csupán a koordinációs és a környezetvédelmi politikai eszköz, valamint a mezőgazdasági szabályozás területén az erdők javára eszközölt beavatkozások állnak rendelkezésre, mivel az Európai Bizottság nem kívánt élni kezdeményezési hatáskörével, amely jogalap létrehozására adna lehetőséget;

1.5

tudomásul veszi azonban az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy – utalva a lisszaboni és a göteborgi stratégiára is – tovább kell fejleszteni a stratégiát a fenntartható erdőgazdálkodás európai cselekvési tervének kidolgozásával, annak érdekében, hogy a jelenleginél strukturáltabb, jobban meghatározott és az egyes tagállamokban nagyobb biztonsággal alkalmazható eszközöket hozzunk létre;

1.6

utalva az európai stratégia nemzetközi környezetben való megvalósítására, elismeréssel szól a létező dokumentumok és megállapodások részletes felsorolásáról, noha megjegyzi, hogy ezekben az esetekben is alkalmazandó a szubszidiaritás elve; ezért vagy az Uniót alkotó államoknak kell a nemzetközi egyezményeket ratifikálni, vagy pedig együttműködési formák kialakítása szükséges a közösségi szervek részéről;

1.7

úgy véli, hogy az erdők és a vizek – e két elem közötti kapcsolat magától értetődő – nemzetközi kontextusban stratégiai jelentőségű javakat képviselnek; ezekre vonatkozóan közösségi politikát kellene kidolgozni a határozott közös tervre nehezen visszavezethető politikák összessége helyett, különös tekintettel az erdőirtások és az azok következményeként fellépő árvizek közti összefüggésre;

1.8

úgy véli, hogy mostanáig az erdészeti/faipari rendszer nem kapott elég figyelmet a gazdasági fejlesztésre irányuló közösségi politikákban; olyannyira, hogy az ágazatot – noha a teljes termelési láncban jelentős foglalkoztatást és üzleti forgalmat generál – marginális jelentőségűnek tekintik;

1.9

szükségesnek tekinti, hogy az Európában kitermelt különböző minőségű faanyagok – beleértve az energetikai célú ültetvények faanyagát is – felhasználása hosszú távú közösségi stratégia tárgyát képezze. A faanyag használatának népszerűsítéséhez felvilágosító és kommunikációs kampányokra van szükség, amelyek bemutatják a fa műszaki jellemzőit és a hagyományostól eltérő felhasználási területeit. A cél az, hogy fával pótoljuk az egyéb anyagokat, amelyek összköltsége – tekintetbe véve az élettartamuk végén szükségessé váló hulladékártalmatlanítást – egyre növekszik;

1.10

véleménye szerint a faipari termékek mintájára az egyéb erdőgazdálkodási termékeket is támogatni kell a gazdasági fejlesztésre irányuló politikai intézkedésekkel. A jelentés foglalkozik ezen termékek közül néhánnyal – többek között a parafával, a gyantával, a gyógynövényekkel, a gombákkal és a bogyós gyümölcsökkel –, míg másokat – mint például a vadászati és a méhészeti termékeket, a piniamagot, a szelídgesztenyét és a fűszernövényeket – nem említ;

1.11

támogatja az erdőtanúsítás fejlesztését, amely a termelők eszközévé kell, hogy váljon saját faanyagaiknak a belső piacon való megjelentetése során. Ily módon a felhasználók és polgárok által érzékelhető verseny jön létre. A tanúsítási rendszerek továbbra is legyenek önkéntesek, elemeikről a különböző ajánló szervezetek döntsenek. A hatóság ne avatkozzon be a különböző rendszerek kidolgozásába szabványok előírása révén, kivéve, ha e szabványok az átláthatóság biztosításához és a rosszhiszemű tájékoztatás megakadályozásához szükségesek;

1.12

hasznosnak ítéli a csekélyebb értékű fafeldolgozási melléktermék, a fafeldolgozásból visszamaradt hulladékfa és az energetikai célú ültetvényekből származó faanyag felhasználására irányuló beavatkozások folytatását és erősítését, mégpedig a termelési helyhez közeli területeken való hő- és energiatermelés céljára, az egyéb ásványi tüzelőanyagok kiváltása érdekében. Olyan intézkedéseket kell előirányozni, amelyek lehetővé teszik a faanyagból előállított energia piacának kialakítását;

1.13

szükségesnek ítéli, hogy a jövőbeni uniós cselekvési terv támogassa az erdészeti ágazat különböző szervezeteit – a földtulajdonosokat és a felhasználást –, és ennek során különös figyelmet szenteljen a termelési lánc elemeinek megszilárdítására, illetve helyreállítására; ezzel egyidejűleg ösztönözni és támogatni kell az erdészeti egyesületeket;

1.14

tudomásul veszi, hogy az erdők és a fával borított területek többfunkciós szerepe immár széles körben ismert, ez azonban legtöbbször nem a benne rejlő potenciálnak megfelelő mértékben hat ki az érintett zónák gazdaságára és a lakosság jövedelmére; sőt, sok esetben a tulajdonosoknak számot kell vetniük a hatóságok által megszabott kötelmekkel és korlátozásokkal is. E problémára még nincs ellenszer, és a kohéziós, valamint a vidékfejlesztési politikák még nem képesek megfelelően serkenteni az erdős területek gazdaságát. Ennek a problémának – legalább részbeni – megoldása céljából fontos az Európai Bizottság COM(2004) 490 final javaslatában foglalt, az erdészeti és a vidékfejlesztési politikát összekapcsoló intézkedések elfogadása;

1.15

úgy véli, hogy a foglalkoztatás mennyiségének és minőségének javítására és a társadalmi kohézió növelésére irányuló lisszaboni és göteborgi célkitűzéseket az európai cselekvési terv előkészítésekor is tekintetbe kell venni, mivel ez mind az erdészeti termelési láncban foglalkoztatottakra, mind pedig az érintett területekre vonatkozik;

1.16

szükségesnek ítéli, hogy az európai cselekvési terv elősegítse az erdészeti szakemberek megfelelő arányban való bevonását az ágazatba; várhatóan ők nagyobb hozzáértéssel rendelkeznek az erdőgazdálkodás továbbfejlesztését illetően. A szakemberek bevonása hozzájárul a termelési lánc megszervezéséhez és támogatásához, valamint a tulajdonosok és az ágazatban működők szervezeteinek létrehozásához is. Az európai cselekvési tervnek tartalmaznia kell a termelési láncban működő munkavállalók megfelelő szakmai fejlődésére és képzésére irányuló programokat és kezdeményezéseket is;

1.17

kijelenti, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásról, az ágazatot érintő és a környezettel kapcsolatos jogalkotásról, valamint a programok kialakításáról és végrehajtásáról pontos tájékoztatás és felvilágosítás szükséges az érintett területeken, hogy bevonjuk a lakosságot az együttműködésbe, valamint hozzájáruljunk a helyi közösségek társadalmi-kulturális fejlődéséhez;

1.18

támogatja az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtásával, a kormányzással és a kereskedelemmel kapcsolatos cselekvési tervben (FLEGT) az illegális erdőirtás elleni küzdelem, valamint a nemzetközi egyezmények betartásának biztosítása érdekében előirányzott, folyamatban lévő kezdeményezéseket, és kéri azok végrehajtását, valamint kívánatosnak tartja, hogy azok jogalkotási szinten maradéktalanul elfogadásra kerüljenek;

1.19

felkéri a közösségi intézményeket, hogy indítsanak kezdeményezéseket az európai termelők védelmére azon területek termékeivel szemben, ahol nem tartják tiszteletben a munkavállalók és a helyi őslakosság védelmére kialakított garanciákat, és a helyi lakosságot gyakran súlyosan kizsákmányolják;

1.20

megerősíti, hogy egyetért az EU erdős területeket is érintő környezetvédelmi politikáival, valamint üdvözli azt a tényt, hogy Európában állandóan növekszik a védett területek nagysága, a biodiverzitás védelmére irányuló kezdeményezések száma, valamint erősödik az elsivatagosodás elleni küzdelem;

1.21

örömmel veszi tudomásul, hogy a környezetvédelmi politikák egyre inkább az egész európai társadalom közkincsévé válnak, és a közösségi fellépés hozzájárult ezen pozitív eredmények eléréséhez;

1.22

hangsúlyozza, hogy az európai cselekvési tervnek elő kell mozdítania az erdőterületek átalakítását, az erdő többfunkciós jellegének kiemelése, a biodiverzitás elősegítése, a táj jellegének megőrzése, valamint a vízkészletek és a levegőminőség védelme érdekében. Meg kell valósítani tehát a fenntartható erdőgazdálkodás Rio de Janeiróban meghatározott elveit, valamint az erdőterületek és a teljes erdészeti termelési lánc éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásáról szóló stratégiai iránymutatásokat;

1.23

Aggodalmát fejezi ki a környezeti károk miatt, amelyeket a környezeti szempontból sebezhető területeken az erdészeti műveletek és kísérő tevékenységek okozhatnak. A magasan fekvő tőzeges területek különösen védelemre szorulnak;

1.24

elengedhetetlennek tartja, hogy az európai cselekvési terv tartalmazzon tudományos és technológiai kutatási kezdeményezéseket is, amelyek különösen az alábbiakra vonatkoznak:

1.25

úgy véli, hogy a kutatás szempontjából a legsürgetőbb kérdések a következők: az erdősítés módjai, az erdőállomány újraerdősítés révén történő regenerálása és a szén rövid és hosszú távon való megkötését elősegítő erdőgazdálkodás. Ezen kutatási elveket megfelelő módon tekintetbe kell venni a hetedik keretprogramban, figyelemmel az európai régiók eltérő környezeti és éghajlatai adottságaira;

1.26

bízik abban, hogy az európai cselekvési terv fenntartható, európai szinten tervezett kezdeményezéseket tartalmaz, amelyek célja a közvélemény tudatosságának növelése a közösségi erdőterületek sokféle aspektusára és kedvező hatásaira vonatkozóan. Különösen nagy szükség van a mindenki érdeklődésére számot tartó, valamint kifejezetten a fiataloknak szánt információs intézkedésekre, továbbá a védett területeknek, valamint az erdészeti termelési lánc és a fát nyersanyagként használó üzemek különböző helyszíneinek felkeresését magukban foglaló programokra;

1.27

emlékeztet arra, hogy a cselekvési tervet ki kell egészíteni az erdők és fával borított területek tűzvész, szennyezés és biotikus hatóanyagok elleni védelmére vonatkozó pontos útmutatásokkal, valamint annak kiemelésével, hogy az erdők és fával borított területek védelmet biztosíthatnak a földcsuszamlásokkal, lavinákkal és árvizekkel szemben;

1.28

úgy véli, hogy a tagállamok az adórendszer által jelentős eszközzel rendelkeznek az erdészeti politikával kapcsolatos – különösképpen az egyesületek létrehozására vonatkozó, vagy szociális és környezetvédelmi jelentőségű – javaslatok és irányelvek ösztönzéséhez és támogatásához. A cselekvési terv információkkal szolgálhatna az egyes tagállamokban már érvényes intézkedésekről, valamint elősegíthetné a kapcsolatokra vonatkozó kezdeményezéseket.

2.1

javasolja, hogy kutassák fel valamennyi lehetőséget a közösségi erdészeti stratégia jogalapjának megteremtéséhez, tekintetbe véve, hogy ez a terület időközben globális jelentőségre tett szert;

2.2

azzal a kérelemmel fordul a közösségi intézményekhez, hogy dolgozzanak az Európai Bizottság javaslatának minél előbbi végrehajtása érdekében – amennyiben az nem kerül módosításra –, és biztosítsák, hogy a jövőbeni európai cselekvési terv ne csupán iránymutatást jelentsen majd a tagállamok számára, hanem határozza meg a megvalósításához kapcsolódó konkrét hatásköröket és erőforrásokat is;

2.3

úgy véli, hogy az európai cselekvési tervet abban bízva kell elfogadni, hogy a nemzeti erdészeti programok az előre kitűzött határidőkön belül elkészülnek, ily módon azok a terv iránymutatásait is tekintetbe tudják venni;

2.4

javasolja, hogy a terv tartalmazzon az erdészeti termelési lánc különböző elemeinek támogatására vonatkozó javaslatokat, ösztönzési formák létrehozásával, a lánc működésének biztosítása, a csekély gazdasági értékű vagy gazdasági szempontból értéktelen erdők gondozása, a tulajdonosok és a fenntartók – az erdészeti szakembereket is magukban foglaló – szervezeteinek létrehozása, a regionális vagy a helyi hatóságok programjaiban már szereplő beruházások, kezdeményezések, szociális, környezetvédelmi és az erdők védelmére irányuló szolgáltatások létrehozása és fenntartása céljából;

2.5

felhívja a figyelmet arra, hogy a lehető legnagyobb eltökéltséggel kell eljárni az új nemzetközi erdészeti megállapodás megkötése érdekében, hogy nemzetközi szinten ténylegesen végrehajtható egyezmények jöjjenek létre; egy ilyen megállapodás világszerte érvényes eszköz lenne a fenntartható gazdálkodás területén, és általa végre lehetne hajtani a Tanács 2005. április 26-i következtetéseit;

2.6

ismételten javasolja, hogy élvezzen elsőbbséget az erdőgazdálkodási és a faipari tevékenység közötti kapcsolat, az európai faanyag különböző típusainak kereskedelme, valamint a teljes termelési lánc támogatása, mégpedig oly módon, hogy az Európai Bizottság szolgálatai között a lehető legnagyobb fokú koordináció jön létre;

2.7

elengedhetetlennek tartja az erdőgazdálkodásból származó megújuló energiaforrások felhasználási lehetőségeinek javítását és továbbfejlesztését, illetve azoknak az Európai Bizottság megújuló energiaforrásokra vonatkozó tematikus stratégiájába való jobb integrálását oly módon, hogy az konkrét előnyöket biztosítson az erdészeti ágazat számára;

2.8

szükségesnek tartja, hogy az európai cselekvési terv foglalkozzon az erdők és a fával borított területek által nyújtott környezeti, idegenforgalmi, kulturális és társadalmi értékteremtő szolgáltatások témájával, oly módon, hogy ezeket önmaguk értékén becsüli meg, valamint gazdasági szempontú értékelési módozatokat is feltüntet azért, hogy a tulajdonosokat és a fenntartókat arra ösztönözze, hogy ezeket a szolgáltatásokat a piac részére önkéntesen nyújtsák. Ha ilyen piac nem létezik, az uniós cselekvési tervben olyan módszert, illetve intézkedéseket kell javasolni, amelyek előmozdítják a számszerűsített környezeti haszon átadását a tulajdonosok, illetve a fenntartók részére;

2.9

kéri, hogy az európai cselekvési terv tartalmazza azt, hogy a hatóságok által finanszírozott intézkedéseket a tulajdonosok és termelők szervezetei hajthassák végre, amennyiben ezt kívánják és erre kapacitásuk van;

2.10

elengedhetetlennek ítéli, hogy az európai cselekvési terv tartalmazza azon – a tagállamok és az egyéb hatóságok számára hasznos – alapelemeket, amelyek segítségével felülvizsgálható a jelenleg hatályban lévő joganyag, amelynek néhány aspektusa bizonyosan akadályozza a közösségi célok megvalósítását; e tekintetben minden szinten szükség van az eljárások adminisztratív egyszerűsítésére irányuló intézkedésekre;

2.11

elfogadja az Európai Bizottság javaslatát az Erdészeti Állandó Bizottság felülvizsgálatára vonatkozóan, annak érdekében, hogy az alkalmassá váljon az együttműködésre az európai cselekvési terv kialakítását és végrehajtását, valamint a tagállamokkal való önálló kapcsolatok fenntartását illetően;

2.12

elengedhetetlennek tartja, hogy az erdészet érdekeit az Európai Bizottságon belül mind szerkezetileg, mind pedig személyzetileg olyan módon erősítsék, hogy a közösségi cselekvési terv hatékonyan végrehajtható legyen;

2.13

javasolja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok hozzanak létre egy erdészeti tudományos-technikai fórumot, és hívják meg résztvevőként az egyetemek, a kutatási központok, a szakegyesületek képviselőit; e testület feladata az lenne, hogy terjessze az Unió különböző típusú erdőterületeinek milyenségével, jellemzőivel és problematikáival kapcsolatos közös tudásanyagot; a fórum tevékenységét az Európai Bizottságnak kell koordinálnia és finanszíroznia;

2.14

kéri – tekintve az erdészeti politika stratégiai jelentőségét a helyi közösségek jövője szempontjából – hogy az európai cselekvési terv javaslatával kapcsolatban kérjék ki az RB véleményét: mindezt annak figyelembevételével is, hogy az erdészet számos tagállamban a regionális és a helyi hatóságok illetékességi körébe tartozik.