16.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 115/1

1)

tudomásul veszi az Európai Bizottság által 2005. július 5-én elfogadott közösségi stratégiai iránymutatásokat;

2)

üdvözli a hátrányban lévő régióknak a konvergencia-célkitűzéseken keresztül egyértelműen biztosított prioritást, ami elsősorban a 10 új tagállam csatlakozásához köthető; Európának szolidaritást kell mutatnia ezen régiók irányába, hogy gazdasági és társadalmi fejlődésük felgyorsuljon, mint ahogyan az történt a programok előző generációi során is;

3)

üdvözli a minden régió számára biztosítandó európai kohéziós politikára irányuló szándékot az új, a versenyképességre és a foglalkoztatásra irányuló célkitűzésen keresztül; de hangsúlyozza, hogy e célkitűzés keretében elsőbbséget kell biztosítani a külső és/vagy kevésbé versenyképes régióknak, hogy csökkenteni lehessen a fejlettségbeli különbséget a régiók között és azokon belül; a kohéziós politika fő feladata ugyanis a regionális és helyi eltérések korrigálása, nem pedig a legversenyképesebb régiók támogatása;

4)

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közösségi stratégiai iránymutatások nem tesznek különbséget a konvergenciarégiók és az új, a versenyképességre és a foglalkoztatásra irányuló célkitűzés régiói között; a versenyképesség és a foglalkoztatás célkitűzését azokra a projektekre kell irányítani, melyeknek célja a regionális versenyképesség növelése (kutatás, innováció, oktatás/képzés, elérhetőség – közlekedés, információs és kommunikációs technológiák (IKT-k), általános érdekű szolgáltatások), illetve a jelenleg gyakran kritizált forráscsökkentés elkerülése;

5)

örömmel látja, hogy a kohéziós politika a lisszaboni stratégia regionális szinten való megvalósításának eszközeként jelenik meg, ugyanakkor hangsúlyozni kívánja, hogy annak elsősorban a regionális és helyi szinten jelentkező fejlettségbeli eltérések korrekciós eszközének kell lennie;

6)

hangsúlyozza e dokumentum alapvető fontosságát a közösségi kohéziós politikának a 2007–2013 közötti időszakra történő kidolgozása szempontjából, illetve e politika európai szintű nyomon követésének jelentőségét a kitűzött célokhoz és prioritásokhoz viszonyítva;

7)

ragaszkodik ahhoz, hogy a regionális és kohéziós politika számára szükség lenne egy európai szintű stratégiai dokumentumra, mint ahogyan az már néhány éve elkészült az európai foglalkoztatáspolitikai stratégia terén;

8)

elgondolkodtatja ugyanakkor a dokumentumban megfogalmazott ambíciók és a néhány tagállam által a 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi tervben erre a célra szánt szegényes eszközök közötti ellentmondás;

9)

megkérdőjelezi a dokumentum hasznos voltát is a tagállamok számára, ha a pénzügyi terv nem felel meg a kihívásoknak;

10)

elismeri, hogy jóllehet tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, és lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a közösségi stratégiai iránymutatásokat saját igényeikhez és helyzetükhöz igazítsák, fontos, hogy ne saját nemzeti politikáikat finanszírozzák az európai strukturális alapokkal;

11)

ezért nyugtalanítónak érzi, hogy egy ilyesfajta torzulás a kohéziós közösségi politika hosszú távú folytatására is rányomhatja a bélyegét, jóllehet a kohéziós politika az a közösségi politika, amely leginkább érzékelhető az európai polgárok számára;

12)

ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság – a tagállamok nyomására – lemondott arról, hogy a dokumentumhoz csatolja annak nemzeti változatait, amelyek a tagállamok által – a Területfejlesztési Hálózati Megfigyelőrendszeren (Observatoire en Réseau de l'Aménagement du territoire – ORATE) keresztül – vezetett területi tanulmányozási programok eredményeire támaszkodtak, és amelyek lehetővé tették a területi kohézió közösségi és nemzeti célkitűzései közötti stratégiai koherencia értékelését;

1.1

megismétli, hogy általánosságban támogatja a lisszaboni stratégiát, és e tekintetben tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság a közösségi stratégiai irányvonalakat elsősorban e stratégia köré kívánja csoportosítani, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a környezetvédelmi prioritás és a göteborgi stratégia emiatt háttérbe kerül;

1.2

egyetért az Európai Bizottság által javasolt három fő prioritással (Európa és régiói a befektetések számára váljanak vonzóbbá, javítani kell az ismereteket és az innovációt mint a növekedés kulcsfontosságú tényezőit, elő kell segíteni több és jobb minőségű munkahely megteremtését);

1.3

ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kiegyensúlyozott versenyképesség fogalmára nincs megfelelő utalás ezeknek a fő prioritásoknak a megfogalmazásában; emlékeztet amelletti elkötelezettségére, hogy a fenntartható fejlődés mindhárom pillére (gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi) azonos figyelmet kapjon;

1.4

újfent hangsúlyozza, hogy a lisszaboni stratégia – csakúgy, mint az európai foglalkoztatási stratégia – leggyengébb pontja annak végrehajtása, elsősorban a tagállamokban; hiányolja ugyanis a valódi decentralizált megközelítést, és azt, hogy a koordinációs módszerrel nem sikerült a regionális és helyi hatóságok bevonása; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a keretében kialakított együttműködés elsősorban kormányközi maradt, és nem veszi figyelembe a szociális partnereknek a lisszaboni folyamatban betöltött egyre növekvő szerepét;

1.5

örömmel látja ezért, hogy az Európai Bizottság központi szerepet szán a regionális és helyi önkormányzatoknak e stratégia megvalósításában, és hogy a kohéziós politikához kapcsolva kívánja annak céljait elérni;

1.6

ezért létfontosságúnak tartja, hogy a közösségi stratégiai iránymutatások, amelyek alapján a tagországok és a régiók felállítják saját, a kohéziós politikára vonatkozó stratégiai prioritásaikat, részét képezzék a „Lisszaboni nemzeti cselekvési programoknak”, és hogy a regionális és helyi szinteknek a területi stratégiai fejlesztés szempontjából való fontosságát kellően hangsúlyozzák;

1.7

kívánatosnak tartja, hogy a konvergenciarégiókon kívül – melyek elsődlegesek a közösségi fellépést illetően – a strukturális alapokat a jövőbeli versenyképességi és foglalkoztatáspolitikai célkitűzés keretén belül is mozgósítsák –, hogy a külső és kevésbé fejlett régiók fejlesztése felgyorsítható legyen olyan témák körül, mint a kutatás, az innováció, az oktatás és a képzés, illetve az elérhetőség (közlekedés, IKT-k, általános érdekű szolgáltatások); minden európai régiónak el kell készítenie regionális és helyi szinten saját lisszaboni menetrendjét;

1.8

óv attól, hogy a strukturális alapokat a nemzeti vagy a közösségi politikák finanszírozására vagy társfinanszírozására (transzeurópai közlekedési hálózatok, kutatási és fejlesztési keretprogram, versenyképességi és innovációs program) használják, ami kizárólag a nemzeti versenyképesség logikájának felelne meg, de kívül esne a területi kohézió összes dimenzióján, így nem tartozna a kohéziós politikához; jóllehet az jogos és prioritást élvez, hogy a kevésbé fejlett régiók a strukturális alapokat felhasználhassák effajta finanszírozásra, az azonban mindenképpen hátrányos lenne, ha az új, versenyképességre és foglalkoztatásra irányuló célkitűzés által támogatható régiók nem irányíthatnák az alapokat valódi regionális fejlesztési prioritásokra;

1.9

ismételten kéri, hogy a jövőben is engedélyezve legyen a privát társfinanszírozás lehetősége;

1.10

ezért emlékeztet arra, hogy, jóllehet a tervezés jelenlegi szakaszában az ágazati politikáknak kell hozzájárulni a kohéziós célkitűzéshez, 2007-től megfordul a helyzet, és a kohéziós politikának kell majd finanszíroznia az ágazati politikákat;

1.11

ezért kívánatosnak tartja, hogy a közösségi stratégiai iránymutatásoknak a lisszaboni stratégia köré szervezése ne adja meg a lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy a kohéziós politikát saját nemzeti politikáik finanszírozására használják fel, figyelmen kívül hagyva területükön a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elveit;

1.12

így figyelmeztet a közösségi kohéziós politika nemzeti keretek közé terelésének lehetséges veszélyére;

1.13

ezért kéri, hogy a közösségi stratégiai iránymutatások jelöljenek meg egyértelmű, pontos célokat a területi kohézió területén, hogy a fent említett veszély minimálisra csökkenjen.

2.1

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kohézió területi dimenziója nem tárgya egyetlen prioritásnak sem, vagy nem ölt transzverzális jelleget, amellyel alkalmazható lenne a dokumentumban meghatározott három fő prioritásra, illetve nem képezi a közösségi stratégiai irányvonalak vezérfonalát, mint ahogyan a gazdasági és társadalmi kohézió;

2.2

megerősíti, hogy a területi dimenzió jelenti a regionális és a kohéziós politika alapját;

2.3

ezért meglepőnek találja, hogy a területi dimenzióról szóló fejezet csupán a városokat és a vidéki területeket érinti, és nagyon visszafogott az Európai Bizottság által a kohézióról szóló harmadik jelentésben kitűzött célokat illetően, pedig a területi dinamizmus teszi lehetővé a szereplőknek és a lakosságnak, hogy saját életükben érzékeljék az Európai Unió politikáinak hatását; emlékeztet arra, hogy a városi dimenzió kezelése elkerülhetetlen a regionális programokban;

2.4

éppen ezért kéri, hogy vegyék figyelembe – az Európai Unióról szóló szerződésben megfogalmazott – kiegyensúlyozott versenyképesség elvét, illetve a közösségi tér többközpontú fejlesztését, mivel ezek lehetővé tennék a politikák jellegének és intenzitásának adaptálását a területek versenyképességének valós helyzetéhez;

2.5

kéri, hogy a területi dimenzión belül szenteljenek külön bekezdést az állandó hátránnyal küzdő régióknak (szigetek, hegyvidéki és ritkán lakott területek), a legkülső régióknak, az érzékeny vidéki területeknek és a nehéz helyzetben lévő városi zónáknak, valamint a városi és vidéki területek közötti kapcsolatok erősítésének; továbbá elismeri a városok és a városi területek stratégiai jelentőségét az lisszaboni célkitűzések elérésében, hogy biztonságos, összetartó és fenntartható közösségek alakulhassanak ki a leginkább hátrányos helyzetben lévő városi területeken is;

2.6

ebben az összefüggésben várakozással tekint az Európai Bizottság közleménye elé, mely a kohéziós politikára vonatkozó stratégiai iránymutatások városi dimenziójával foglalkozik majd;

2.7

határozottabban emlékeztet a regionális és helyi önkormányzatok kötődésére a területi kohézió célkitűzéséhez, mivel az elengedhetetlen kiegészítője a gazdasági és társadalmi kohézió célkitűzésének;

2.8

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a területi együttműködés ilyen kevés helyet kapott a dokumentum egészében; aggasztónak találja, hogy a tagállamok a regionális és kohéziós politika ezen alapvető célkitűzésére szánt pénzösszegek csökkentését tervezik;

2.9

megerősíti támogatását a határokon átnyúló együttműködés irányába, mivel az az európai integráció alapvető eszköze; szeretné, ha a kultúra, a környezetvédelem, a közigazgatáson belüli cserekapcsolatok, a polgári védelem vagy az egészségügy megkapná az őt megillető helyet ebben a mechanizmusban;

2.10

javasolja valódi transznacionális együttműködés kialakítását – az egyszerű, tagállamok közötti együttműködésen túl – különféle programok megvalósítására, hiszen az effajta együttműködés a területi kohézió valódi eszköze;

2.11

a transznacionális együttműködésnek valódi stratégiai jelleget kíván kölcsönözni a területek összekapcsolása és strukturálása terén; emlékeztet arra, hogy az ORATE (Területfejlesztési Hálózati Megfigyelőrendszer) több olyan tengelyt is javasol, amelyek köré a transznacionális együttműködés szervezése elképzelhető; a regionális és helyi önkormányzatok erőteljesebb bevonását kéri nem csupán a programok irányításába, hanem a fellépési prioritások meghatározásába is;

2.12

kéri a tagállamokat, hogy ne csökkentsék az Európai Bizottság által a transznacionális együttműködésre javasolt költségvetést;

2.13

javasolja, hogy szenteljenek több teret a régióközi együttműködés fejezetének, és emlékeztet a kitűzött célokhoz igazodó költségvetés meglétének alapvető fontosságára.

3.1

először is emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak olyan költségvetésre van szüksége, amely megfelel ambícióinak, nevezetesen a lisszaboni Európai Tanács által kitűzött céloknak;

3.2

ezért aggodalmának ad hangot amiatt, hogy erős aránytalanság állhat fenn a meghirdetett stratégiai célok és a – legutóbbi kormányközi tárgyalások alapján várható – pénzügyi eszközök gyengesége között;

3.3

így sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem tesz javaslatot nagyobb mértékű fellépésre azokon a területeken, ahol pedig valódi mozgatórugóként hathatna;

3.4

ezért úgy véli, hogy, ami az új regionális, a versenyképességre és a foglalkoztatásra irányuló célkitűzést illeti, meg kell különböztetni az ERFA és az ESZA beavatkozási kritériumait, mert ha az jogos is, hogy az ESZA az európai terület egészére vonatkozzék a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztettség nyilvánvaló okán, az ERFA beavatkozásának ugyanakkor figyelembe kell vennie egy sor területi kritériumot a keretek felosztásakor;

3.5

ezért azt javasolja, hogy a strukturális alapokat – közösségi kritériumok alkalmazásával – elsősorban a legkevésbé versenyképes és legkedvezőtlenebb helyzetben lévő régióknak juttassák, de egyértelmű és objektív területi kritériumok alapján súlyozzák őket;

3.6

végül sajnálja, hogy a pénzügyi terv kérdésében nem sikerült megállapodásra jutni a 2005. június 16–17-i Európai Tanács alkalmával; emlékeztet annak veszélyére, hogy a megállapodás hosszas hiánya e területen negatívan hathat a 2007–2013-as tervezési időszak előkészítésére.

1.

kiemeli az Európai Bizottság által a stratégiai dokumentum elkészítése érdekében végzett munkát, de megkérdőjelezi annak hasznát a tagállamok szempontjából;

2.

megerősíti, hogy támogatja a konvergenciarégióknak biztosított prioritást, ami elsősorban a tíz új tagállam csatlakozásához köthető;

3.

úgy ítéli meg, hogy a regionális és kohéziós politika nem korlátozódhat a lisszaboni stratégiában elsődlegesnek tekintett ágazati politikák tagállami finanszírozására; a kohéziós politika fő feladata ugyanis a regionális és helyi eltérések korrigálása, nem pedig a legversenyképesebb régiók támogatása;

4.

azon a véleményen van, hogy a lisszaboni stratégia sikere elsősorban és mindenek előtt annak regionális és helyi vetületén múlik;

5.

kívánatosnak tartja, hogy az új regionális, versenyképességre és foglalkoztatásra irányuló célkitűzés régiói a közösségi beavatkozást valódi regionális fejlesztési stratégiák finanszírozására fordíthassák, melyek regionális szinten valósulnak meg;

6.

aggodalommal tapasztalja, hogy nem igazán veszik figyelembe a területi dimenziót, holott pont az jelenti a valódi közösségi kohéziós politika létének alapját;

7.

éppen ezért a lehető legnagyobb jelentőséget tulajdonítja a területi kohéziós célkitűzés folytatásának, amely különös fontosságot nyert a kibővített Európában;

8.

nagyobb egyensúlyt kíván az Európai Unió és tagállamai versenyképességi elvárásai, illetve a közösségi tér területi kohéziós igényei között;

9.

úgy gondolja, hogy ez a nagyobb egyensúly az összes európai régió támogathatóságán keresztül valósul meg, továbbá a valódi területi dimenzió integrálásával a tagállamok által kidolgozott nemzeti stratégiai referenciakeretbe azért, hogy a közösségi beavatkozást a szélső vagy kevésbé versenyképes régiók felé lehessen irányítani;

10.

javasolja, hogy általában is kapjon nagyobb jelentőséget a területi és a transznacionális együttműködés, elsősorban azzal, hogy erőteljesebb stratégiai jelleget kölcsönöznek nekik a közösségi tér területeinek strukturálása tekintetében, illetve megfelelő költségvetési eszközök biztosításával;

11.

végül emlékeztet arra, hogy támogatja az Európai Bizottság javaslatait a 2007–2013-as időszakra szóló pénzügyi tervre vonatkozóan; úgy véli, hogy a közösségi stratégiai irányvonalakban megfogalmazott célkitűzések nem érhetők el reális és nagyra törő közösségi költségvetés nélkül, amely lehetővé teszi a valódi regionális és kohéziós politika folytatását az Európai Unió egész területén.