52004DC0338

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE - Egy európai nanotechnológiai stratégia felé

Összefoglalás

A nanotudományok és a nanotechnológiák a kutatás és fejlesztés (kutatás és fejlesztés) olyan új megközelítési módjai, amelyek célja az anyag fundamentális szerkezetének és magatartásának az atomok és molekulák szintjén történő vizsgálata. Ezek a területek megnyitják az utat új jelenségek megértése és olyan új jellemzőkkel bíró termékek előállítása előtt, amelyek mikro- és makroszinten egyaránt felhasználhatók. Kialakulóban vannak a nanotechnológiai alkalmazások és minden állampolgár életére kihatással lesznek.

Az elmúlt évtizedben az Európai Unió (EU) egy erős tudásbázist hozott létre a nanotudományok területén. Kétséges azonban, hogy fenn tudjuk-e tartani ezt a pozíciónkat, mivel az EU fő versenytársainál arányosan kevesebbet invesztál, illetve nem rendelkezik olyan világszínvonalú infrastruktúrával (,kiválósági központokkal"), amely összefogná a szükséges szakértői bázist. . Ez annak ellenére így van, hogy a nemzeti EU-programokba történő beruházás gyorsan, bár függetlenül növekszik.

A nanotudományokban elért európai kiválóságot végső soron kereskedelmileg életképes termékekké és folyamatokká kell átalakítani. A nanotechnológia a kutatás és fejlesztés egyik legígéretesebb és leggyorsabban bővülő területeként fejlődik, amely új lökést adhat a lisszaboni folyamatban megfogalmazott dinamikus tudásalapú célkitűzések eléréséhez. Kulcsfontosságú azonban, hogy létrejöjjön az innováció szempontjából kedvező környezet, különösen a kis- és közepes vállalkozások (KKV-k) számára.

A nanotechnológiát biztonságos és felelős módon kell fejleszteni. Be kell tartani az etikai elveket és a potenciális egészségügyi, biztonsági vagy környezeti kockázatokat tudományosan kell vizsgálni, többek között az esetleges szabályozás előkészítése érdekében. Vizsgálni kell a társadalomra gyakorolt hatásokat, és ezeket figyelembe kell venni. Alapvető fontosságú a lakossággal folytatott párbeszéd annak érdekében hogy a ,tudományos-fantasztikus" forgatókönyvek helyett a valóban aggályos kérdések kerüljenek a figyelem középpontjába..

Ez a közlemény az európai nanotudományos és nanotechnológiai kutatás és fejlesztés fenntartását és megerősítését szolgáló, integrált megközelítés részeként tesz javaslatot intézkedésekre. Figyelembe veszi a kutatás és fejlesztés eredményeként létrejövő, a társadalom hasznára váló tudás létrehozásának és hasznosításának szempontjából fontos kérdéseket. Ebben az összefüggésben itt az idő intézményi szintű vita elindításához olyan összefüggő intézkedések tekintetében, amelyek célja:

- a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetés növelése, illetve a kutatási és fejlesztési tevékenységek összehangolása a nanotechnológiák ipari hasznosításának fokozása érdekében, fenntartva eközben a tudományos kiválóságot és a versenyt;

- világszínvonalú, versenyképes kutatási és fejlesztési infrastruktúra (,kiválósági központok") kialakítása, amely figyelembe veszi mind az ipar, mind a kutatószerveztek igényeit;

- a kutatószemélyzet interdiszciplináris oktatásának és képzésének, valamint erőteljesebb vállalkozói szellemiségének előmozdítása;

- kedvező feltételek biztosítása a technológiaátadáshoz és az innovációhoz annak érdekében, hogy az európai kutatási és fejlesztési kiválóság prosperitást eredményező termékekké és folyamatokká alakuljon át;

- a társadalmi megfontolásoknak a kutatási és fejlesztési folyamatokba történő integrálása már a kutatás korai fázisában;

- minden potenciális közegészségügyi, biztonsági, környezeti és fogyasztói kockázat figyelembevétele a kockázatértékeléshez szükséges adatok létrehozásával, a kockázatértékelésnek a nanotechnológián alapuló termékek életciklusa minden fázisában történő integrálásával és a létező módszerek kiigazításával, illetve amennyiben szükséges, új módszerek kifejlesztésével;

- a fenti intézkedések kiegészítése a megfelelő nemzetközi szintű együttműködéssel és kezdeményezésekkel.

Az e közleményben leírt intézkedések összhangban állnak a 2000. évi lisszaboni Európai Tanácsnak a dinamikus, tudásalapú gazdaság és társadalom kifejlesztése melletti elkötelezettségéről szóló nyilatkozatával, a 2001. évi göteborgi Európai Tanácsnak a fenntartható fejlődést támogató nyilatkozatával, valamint a 2002. évi barcelonai Európai Tanácsnak azon határozatával, amely a GDP 3 %-át irányozta elő kutatásfinanszírozási célra [1]. Ezek az intézkedések hozzájárulnak az európai kutatási terület (ERA) [2] fejlesztéséhez, és profitálnak is abból.

[1] Az elnökség következtetései a http://ue.eu.int/en/Info/eurocouncil/index.htm honlapról letölthetők.

[2] ,Az Európai Kutatási Terület: Új lendület - megerősítés - reorientáció - új perspektívák megnyitása" - COM (2002) 565 végleges.

1. Bevezetés

1.1. Mi a nanotechnológia?

A ,törpe" jelentésű görög szóból eredő nano előtag a tudományban és a technológiában valaminek a 10-9, azaz egymilliárdod (= 0,000000001) részét jelenti. Egy nanométer (nm) a méter billiomod része, tízezerszer kisebb, mint az emberi hajszál vastagsága. A ,nanotechnológia" kifejezést itt egységesen a nanotudományok és nanotechnológiák különféle ágazatai összefoglaló leírására használjuk.

A nanotechnológia fogalmilag az atomok és molekulák nanoszinten alkalmazott tudományára és technológiájára utal, valamint azokra a tudományos elvekre és új tulajdonságokra, amelyeket e területen lezajló folyamatok vizsgálata közben érthetünk meg, illetve sajátíthatunk el. Az ilyen tulajdonságok már mikro- vagy makroszinten egyaránt megfigyelhetők és hasznosíthatók, például új funkciójú és új tulajdonságokat felmutató anyagok és eszközök kifejlesztéséhez.

1.2. Miért fontos a nanotechnológia?

A nanotudományra gyakran hivatkoznak, mint ,horizontális", ,kulcs-", illetve ,lehetővé tevő" tudományra, mivel a technológiának gyakorlatilag minden szektorát áthathatja. Gyakran vonja össze a tudomány különféle területeit, hasznosíthatja az interdiszciplináris vagy ,konvergáló" módszereket, és várhatóan olyan újításokhoz vezet, amelyek hozzájárulhatnak napjaink társadalmát aggályos problémák sokaságának megoldásához:

- orvosi alkalmazások, ideértve például az olyan miniatürizált diagnosztikai eszközöket, amelyek valamilyen betegség korai felismerése érdekében beültethetők. A nanotechnológia-alapú bevonatok javíthatják az implantátumok bioaktivitását és biokompatibilitását. Az önszervező dúcok kövezik ki az utat a szövettervezés, illetve a biomimetikus anyagok új generációi előtt , hosszú távon a szervpótlás szintetizálásának lehetőségét is felcsillantva. A célzott gyógyszeradagolás új rendszerei állnak fejlesztés alatt, és a közelmúltban sikerült nanorészecskéket daganatos sejtekbe juttatni azok kezelése (például a hőkezelés) céljából;

- információs technológiák, ideértve a rendkívül nagy tárolási sűrűségű adattároló médiákat (például 1 Terabit/négyzethüvelyk) és az új, rugalmas plasztikuskijelző-technológiákat. Hosszú távon a molekuláris vagy biomolekuláris nanoelektronika, szpintronika és a kvantumszámítás megvalósítása jelenlegi számítógépes technológiánkat meghaladó új utakat nyithat meg;

- az energia-előállítás és -tárolás is hasznára fordíthatja például az új üzemanyagcellákat vagy a kis súlyú nanostrukturált szilárd anyagokat, amelyek potenciálisan képesek az aktív hidrogén tárolására. A hatékony, alacsony költségű fényelektromos napelem (például a ,napfesték") is a fejlesztés tárgyai. Energia-megtakarítás várható a nanotechnológiai fejlesztésekből, amelyek javítják a szigetelést, a töltések szállítását és a hatékony világítást;

- a nanotechnológiát felhasználó anyagtudományok fejlődése igen széleskörű, és várhatóan szinte minden ágazatra hatással lesz. A nanorészecskéket már most felhasználják az anyagok megerősítésére, vagy például kozmetikumok funkcionalizálására. A nanoszerkezetek alkalmazásával felületeket lehet módosítani, például karcmentes, nedvességtaszító, tiszta vagy steril felszín biztosítása érdekében. A felület nanostrukturálása révén a szerves molekulák szelektív átültetése várhatóan kihatással lesz a bioszenzorok és molekuláris elektronikai eszközök előállítására. Lényegesen javítható az anyagok extrém körülmények közötti teljesítménye, és segítségével például a repülőgép- és az űripar komoly előrehaladást érhet el;

- a nanoméretű gyártás új interdiszciplináris megközelítést igényel mind a kutatás, mind az előállítás folyamatában. Konceptuálisan két fő út lehetséges: az első a mikro-rendszerekből indul ki, és azokat miniatürizálja (,felülről lefelé"), míg a második a természetet utánozza azzal, hogy az atomi, illetve a molekuláris szintről kiindulva épít fel struktúrákat (,alulról felfelé"). Az első megközelítés az összeállításhoz, a második a szintézishez köthető. Az ,alulról felfelé" megközelítés a fejlődés korai fázisában van, várható hatása azonban széleskörű: potenciálisan felforgathatja a jelenlegi termelési irányokat;

- az anyag tulajdonságának nanoszintű vizsgálatára szolgáló műszerezés már most is fontos közvetlen és közvetett hatással bír, ami ösztönzőleg hat számos ágazat fejlődésére. A pásztázó alagútmikroszkóp feltalálása mérföldkő volt a nanotechnológia születésében. A műszerezés alapvető fontosságú szerepet játszik a ,felülről lefelé", illetve az ,alulról felfelé" gyártási folyamatok kifejlesztésénél is;

- az élelmiszer-, víz- és környezetvédelmi kutatás nagyot léphet előre a nanotechnológián alapuló fejlesztések révén, amelyek közé tartoznak a mikroorganizmusok vagy peszticidek jelenlétének érzékelését és azok semlegesítését szolgáló eszközök is. Az új miniatürizált nanocímkézéssel (nano-labelling) az importált élelmiszer származása nyomon követhetővé válik. A nanotechnológiára épülő meliorációs módszerek fejlesztésével (például a fotokatalitikus technikákkal) orvosolható és semlegesíthető a környezeti károsodás és szennyeződés (például a víz vagy a talaj olajszennyeződése);

- a biztonság is várhatóan nagymértékben javulhat, például az új nagypontosságú detektáló rendszerekkel, amelyek már korán figyelmeztetnek biológiai vagy vegyi hatóanyagok jelenlétére, végső soron akár az egyes molekulák szintjéig. Nanocímkézéssel (nano-tagging) jobban védhető a tulajdon, így például a bankjegyek is. Az adatátvitelhez szükséges új kriptográfiai módszerek fejlesztése ugyancsak folyamatban van.

Már számos nanotechnológián alapuló terméket hoztak forgalomba, többek között gyógyászati termékeket (például kötszereket, szívbillentyűket stb).; elektronikai alkatrészeket; karcmentes festéket; sportfelszerelést; gyűrődés- és foltellenálló szöveteket; és napkrémeket. Az elemzők az ilyen termékek piacát jelenleg 2,5 billió euróra becslik, ám ez 2010-re több százbillió euróra, illetve az után egytrillió euróra növekedhet [3].

[3] Lásd például a ,New Dimensions for Manufacturing: A UK Strategy for Nanotechnology" (,A gyártás új dimenziói: az Egyesült Királyság nanotechnológiai stratégiája") című anyagban bemutatott adatokat (DTI)(2002) 24. o.

A nanotechnológia azzal a lehetőséggel, hogy kevesebb nyersanyaggal nagyobb teljesítményt érhet el, különösen az ,alulról felfelé" gyártás megvalósításával, potenciálisan a termékek egész életciklusában csökkentheti a hulladékot. A nanotechnológia hozzájárulhat a fenntartható fejlődés [4] megvalósulásához, valamint az ,Agenda 21" [5]-ben, illetve a környezettechnológiai akciótervben [6] megfogalmazott célok eléréséhez.

[4] ,Fenntartható Európa a jobb világért: Az Európai Unió fenntartható fejlődésre irányuló stratégiája" COM(2001) 264. Lásd még az Egyesült Nemzetek Millenniumi Nyilatkozatát (http://www.un.org/millennium/).

[5] Lásd: http://www.un.org/esa/sustdev/documents/agenda21/index.htm

[6] Lásd: http://europa.eu.int/comm/research/environment/etap_en.html

1.3. Melyik módszer elfogadásával biztosítható a nanotechnológia biztonságossága?

A Szerződés értelmében a nanotechnológiai alkalmazásoknak meg kell majd felelniük a közegészség, a biztonság, a fogyasztó- [7] és környezetvédelem [8] magas szintjére vonatkozó követelményeknek. Fontos, hogy ennél a gyorsan fejlődő technológiánál már a lehető legkorábbi fázisban meghatározzák a (valós vagy látszólagos) biztonsági kockázatokat, és azokra megoldást találjanak. A nanotechnológiák sikeres kihasználásához szilárd tudományos alapokra van szükség a fogyasztói, illetve kereskedelmi bizalom elnyerése érdekében. Ezen kívül minden szükséges intézkedést meg kell hozni a munkahelyi egészség és biztonság szavatolása érdekében.

[7] A Szerződés 152. és 153. cikke előírja, hogy ,valamennyi közösségi politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészség védelme magas szintjét", valamint, hogy ,a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb közösségi politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor".

[8] A Szerződés 174. cikkének céljai között egyebek közt szerepel ,a környezet minőségének megőrzése, védelme és javítása", ,a természeti erőforrások körültekintő és ésszerű hasznosítása", ,a regionális vagy világméretű környezeti problémák leküzdésére irányuló intézkedések ösztönzése nemzetközi szinten".

Alapvető fontosságú, hogy a kockázati tényezőkre - e technológiák fejlesztésének integráns részeként - már a koncepció kidolgozásától és a kutatástól és fejlesztéstől a kereskedelmi hasznosításon át mindvégig figyelemmel legyenek, a nanotechnológiából származó termékek biztonságos kifejlesztésének, előállításának, felhasználásának, majd végső elhelyezésének biztosítása érdekében. A nanotechnológia új kihívásokat jelent a kockázatértékelés és a kockázatkezelés szempontjából is. Fontos ezért, hogy a technológiai fejlesztéssel párhuzamosan megfelelő kutatási és fejlesztési tevékenységeket végezzenek, és mennyiségi, toxikológiai és öko-toxikológiai adatokat szolgáltassanak (ideértve az ember és környezete dózisreakciós és terhelési adatait) a kockázatértékelés elvégzéséhez, és ahol szükséges, a kockázatértékelési eljárások kiigazításának lehetővé tételéhez. A közegészség, a környezet, a biztonság és a fogyasztók védelméhez kapcsolódó intézkedésekre ez a dokumentum a későbbiekben tér ki.

2. A nanotechnológia kutatásának és fejlesztésének finanszírozása és tevékenysége a világban

Tekintettel a nanotechnológiában rejlő lehetőségekre, sok ország magas és gyorsan növekvő szintű közfinanszírozással folytat kutatási és fejlesztési programokat. Az elmúlt évtizedben az érdeklődés robbanásszerűen nőtt, és a közfinanszírozás az 1997. évi mintegy 400 millió euróról napjainkra dinamikusan 3 milliárd euróra emelkedett. Ebben a részben áttekintést adunk a közfinanszírozású nanotechnológiai kezdeményezésekről.

Bár a magántőke hozzájárulása a nanotechnológiaikutatás és fejlesztés finanszírozásához pontosan nem állapítható meg, annak összegét közel 2 billió euróra becsülték, ami azt jelenti, hogy az egész világon a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés befektetés összege mintegy 5 billió euróra tehető. Ebben az összefüggésben fontos arra rávilágítani, hogy azzal, hogy Európában az összes kutatási és fejlesztési befektetés 56 %-a származik magánforrásokból, az EU elmarad az Egyesült Államoktól (66 %) és Japántól (73 %) [9].

[9] Európai Bizottság ,Fontos adatok 2003-2004" (2003).

2.1. Nanotechnológiai kutatás és fejlesztés a harmadik országokban

Az Egyesült Államok 2000-ben létrehozott Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezéssel (NNI) igen ambiciózus nanotechnológiai kutatási és fejlesztési programot indított el, és az erre fordított szövetségi források a 2000. évi 220 millió dollárról 2003-ra mintegy 750 millió dollárra nőttek; az e célt szolgáló költségvetési támogatási igény 2005-re 982 millió dollár. Az egyes államok mintegy 300 millió dollár értékben további támogatást biztosítanak.

Az Egyesült Államok hosszú távú szövetségi kötelezettségvállalását a közelmúltban biztosította a ,XXI. századi nanotechnológia-fejlesztési törvény", amely a 2005-2008 közötti időszakra mintegy 3,7 milliárd dollárt juttat 5 ügynökségnek ((NSF, DoE, NASA, NIST és EPA) és 2008-ra több mint kétszeresére növeli a jelenlegi finanszírozás szintjét. Megjegyzendő, hogy ez a szám nem tartalmazza a védelemmel kapcsolatos kiadásokat (DoD), és más területeket sem, amelyek jelenleg a nanotechnológiára fordított szövetségi költségvetés mintegy harmadát teszik ki.

Japán 2001-ben határozta meg egyik legfőbb kutatási prioritásként a nanotechnológiát. A bejelentett finanszírozási szintek tetemesen, a 2001. évi 400 millió dollárról mintegy 800 millió dollárra nőttek 2003-ban, meghaladva az Egyesült Államok szövetségi finanszírozásának szintjét, és ezt az összeget 2004-ben további 20 %-kal növelik. Dél-Korea ambiciózus tízéves programot indított el, mintegy 2 billió dollár értékű közfinanszírozással, miközben erre a célra Tajvan körülbelül 600 millió dollár állami finanszírozást kötött le hat évre.

Kína egyre több erőforrást szán a nanotechnológiára, ami különösen jelentős, figyelembe véve az ország vásárlóerejét. Kína részesedése a világ tudományos publikációjában gyorsan, a 90-es évek vége óta mintegy 200 %-os rátával növekszik, és felzárkózik az Európai Unióhoz, illetve az Egyesült Államokhoz. Az Orosz Föderáció csakúgy, mint néhány másik újonnan függetlenné vált állam, jelentős nanotechnológiával rendelkezik.

Sok más régió és ország is egyre több figyelmet szentel a nanotechnológiának, ilyenek Ausztrália, Kanada, India, Izrael, Dél-Amerika, Malajzia, Új-Zéland, a Fülöp-szigetek, Szingapúr, Dél-Afrika és Thaiföld.

2.2. Nanotechnológiai kutatás és fejlesztés Európában

Európa már korán felismerte a nanotechnológiában rejlő lehetőségeket, és igen erőteljes tudásbázist fejlesztett ki a nanotudományokban a területen működő legnagyobb szaktekintélyek részvételével. A 90-es évek közepe-vége óta számos ország is rendelkezik erre a területre összpontosító kutatási programmal. Annak ellenére, hogy néhány országban nincsenek konkrét nanotechnológiai kezdeményezések, a vonatkozókutatás és fejlesztés gyakran más programokba ágyazódik be (például a biotechnológiába, a mikrotechnológiába, stb.).

Európa, Japán és az Egyesült Államok összehasonlítása során a nanotechnológiában nem lehet ,győzteseket" vagy ,veszteseket" megnevezni, néhány trend azonban azonosítható. Európa nanotudományokban felmutatott erejét bizonyítja az a tény, hogy 1997-1999 között az EU részesedése a világ tudományos publikációiban 32 % volt, szemben az Egyesült Államok 24 %-ával és Japán 12 %-ával [10]. Úgy tűnik azonban, hogy az ipar nem mindig hasznosítja ezt a tudást. A szabadalmak elemzése azt mutatja, hogy az EU globális részesedése 36 %, szemben az Egyesült Államok 42 %-os részesedésével, ami rámutat arra, hogy a kutatás és fejlesztés eredményei bizonyos nehézségekkel válnak hasznosítható alkalmazásokká.

[10] A Harmadik Európai Jelentés a tudomány és technológia indikátorairól, Európai Bizottság (2003) http://www.cordis.lu/indicators/third_report.htm.

A közfinanszírozás szintje igencsak eltérő a tagállamok között mind abszolút, mind relatív értelemben (lásd a mellékletet). A becslések szerint az európai nanotechnológiai kutatás és fejlesztés közfinanszírozásának mértéke az 1997. évi mintegy 200 millió euróról mára körülbelül 1 billió eurós szintre nőtt, amelynek kétharmada származik nemzeti, illetve regionális programokból.

A közkiadások abszolút értékét tekintve az EU igen jelentős pénzügyi erőforrásokat fordít erre a célra, amelynek mértéke az Egyesült Államok és Japán szintjével mérhető össze. Ha azonban az egy főre jutó közberuházásokat tekintjük, az EU 25-ök átlaga állampolgáronként 2,4 euró (2,9 euró az EU 15-re vetítve), szemben az Egyesült Államok 3,7, illetve Japán 6,2 eurójával. Hasonlóképpen, a GDP százalékában kifejezve az EU 25-ök 0,01 %-ot invesztálnak erre a célra, az Egyesült Államok ugyancsak 0,01 %-ot, míg Japán 0,02 %-ot.

Írország kivételével jelenleg az egy főre jutó kutatási ráfordítás az EU mind a 25 tagállamában alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban és Japánban. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy az Egyesült Államokban és Japánban a ráfordítások növekedését tervezik: az Egyesült Államokban 2006-ig az összeg egy lakosra vetítve 5 euróra, míg Japánban 2004-ben egy lakosra vetítve már 8 euróra emelkedik. Ezért várható, hogy az EU és fő versenytársai között az olló tovább nyílik.

Az egyik alapvető eltérés az EU és fő versenytársaink között az, hogy az európai nanotechnológiai kockázatok terén folytatott kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos erőfeszítések viszonylag töredezetté váltak, egymáshoz nem illeszkedő programok és finanszírozási források gyorsan alakuló sokaságával. Az FP6 keretében az EK 2003. évi 350 millió eurós hozzájárulása az összes európai nanotechnológiai ráfordítás mintegy harmadát teszi ki.

Ezzel szemben, fő versenytársainkat az összehangolt és/vagy centralizált nanotechnológiai kutatási és fejlesztési programok jellemzik. Az Egyesült Államokban például a finanszírozás több mint kétharmadát a Nemzeti Nanotechnológiai Kezdeményezés részeként működő program égisze alatt osztják el. Nem valószínűsíthető, hogy az EU fenntarthatja globális versenyképességét anélkül, hogy tevékenységét jobban összpontosítaná és összehangolná közösségi szinten.

Nanotechnológiai kutatás folyik a csatlakozó országokban is, és azok a projektekben az EU kutatási és technológiafejlesztési keretprogramjain keresztül vesznek részt. Svájcban a nanotechnológiai kutatásnak és fejlesztésnek nagy hagyományai vannak, és Svájc rendelkezik az egy főre jutó szabadalmak és publikációk egyik legmagasabb szintjével. Nanotechnológiai kutatási programok jöttek létre az FP6 más társult országaiban is, például Norvégiában.

Az EU-keretprogramokon keresztül már számos együttműködésre alapozott kutatási projekt és más kezdeményezés kapott támogatást. A programok fontos európai dimenziót adtak e tevékenységeknek azzal, hogy létrehozták a transznacionális együttműködést, és lényeges növekedést idéztek elő a nemzeti, illetve magánfinanszírozásban is. A negyedik (FP4) és az ötödik (FP5) program már számos nanotechnológiai projektet finanszírozott [11], ám csak a hatodik (FP6) [12] határozta meg a nanotechnológiát, mint az egyik fő prioritást.

[11] További információ a projektadatbázisban http://www.cordis.lu/fp6/projects.htm található.

[12] Lásd: http://fp6.cordis.lu/fp6/home.cfm.

3. A végtelenül kicsihez vezető út: öt mozgatóerő a haladás ösztönzéséhez

Napjaink globális piacán a gazdasági növekedéshez innovációra van szükség, amely azonban a kutatástól függ. A világszínvonalú kutatás és fejlesztés e folyamat lényegi része, ám más tényezőket is figyelembe kell venni. Ebben az összefüggésben öt dinamizmust azonosítottunk: kutatás és fejlesztés, infrastruktúra; oktatás és képzés; innováció; és a társadalmi dimenzió. Szükség van közösségi szintű együttműködést eredményező intézkedésekre mindezen egymástól függő dinamizmusok terén annak érdekében, hogy az Európai Kutatási Terület meglevő lehetőségeit kihasználhassuk.

A nanotudományos és nanotechnológiai kutatás és fejlesztés ilyen integrált megközelítése volt az ,EuroNanoForum2003" értekezlet [13] egyik fő következtetése; ezt az értekezletet a Kutatási Főigazgatóság (RTD) szervezte 2003. decemberében; a rendezvényen több mint ezren vettek részt szerte a világból. A közelmúlt bizottsági kezdeményezései közé tartozik az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által a nanotechnológiákhoz kapcsolódó potenciális veszélyekről 2004. márciusában [14] szervezett workshop. A Kutatási Főigazgatóság és a Közös Kutatási Központ (JRC) más kezdeményezéseket is elindított, például a útitervekről és a technológiai előrejelzésről.

[13] További információt lásd: http://www.euronanoforum2003.org/ .

[14] További információt lásd: http://europa.eu.int/comm/health/ph_risk/events_risk_en.htm .

3.1. Kutatás és fejlesztés: a jelen építése

Tekintettel a nanotudományok és nanotechnológiák előtt álló intellektuális, tudományos és műszaki kihívásokra, a kutatás és fejlesztés kiválósága alapvető fontosságú annak biztosítására, hogy Európa hosszú távon is versenyképes maradhasson. Ebben a vonatkozásban a kutatás és fejlesztés közfinanszírozással történő támogatása, a világszínvonalú kutatók rendelkezésre állása és a kutatócsoportok közötti európai szintű verseny kulcstényezők.

Ugyanakkor a kutatás és fejlesztés során létrejövő tudást a nanotechnológiákon keresztül innovatív termékekké és folyamatokká kell alakítani, hogy az javíthassa az európai ipar versenyképességét. Ebben az összefüggésben nem csak a kutatás és fejlesztés kiválóságát kell fenntartani, hanem az ipari vonatkozású kutatásba és fejlesztésbe történő befektetést is fokozni kell, miközben erősíteni szükséges a közösségi szintű kutatást és fejlesztést, valamint - a szakértői bázis biztosítása érdekében - a nemzeti kutatáspolitikák összehangolását.

3.1.1. A tudásba történő befektetések növelése Európa versenyképességének javítása érdekében

Az új ismeretek versenyképes előállítása alapvető fontosságú ahhoz, hogy a globalizált piacon és a tudásalapú gazdaságban jólétet és új munkahelyeket lehessen teremteni. Miközben az európai kutatásnak és fejlesztésnek kiválónak, ugyanakkor időszerűnek kell lennie, és összességében versenyképes költségekkel kell folynia, különben felmerül az ipari tevékenységek olyan területekre történő kihelyezésének veszélye, ahol a tudás költséghatékonyabban állítható elő. Ha képesek leszünk vezető erőként fellépni a tudás megteremtésében, lehetővé válik a jelenlegi trend megfordítása, és a tudásalapú iparágakat Európa vonzza majd.

Fennáll annak a veszélye, hogy a következő öt évben Európában a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés közfinanszírozása lényegesen alacsonyabb mértékűvé válik, mint fő versenytársainknál. A lendületvesztés veszélyével kell szembenéznünk, kivéve, ha 2010-ig legalább háromszorosára növeljük az európai befektetéseket, a lisszaboni célokra is tekintettel. Az ilyen befektetés nem terhelhet más kutatási és fejlesztési programokat, hanem összhangban kell állnia a 3 %-os célkitűzéssel [15], és a legnagyobb kihívást jelentő kérdésekre kell összpontosítania, különösen a tudásalapú ipari innovációra (,nanogyártás") a makro-mikro-nano illesztő felületen történő integrációra, valamint az interdiszciplináris (,konvergáló") kutatásra és fejlesztésre. Hasznos lehet az európai élettudományi és biotechnológiai stratégiával [16] fennálló szinergiák helyénvaló kihasználása is.

[15] ,Több kutatást Európáért: A GDP 3 %-a felé" COM(2002) 499 végleges

[16] ,Élettudományok és biotechnológia: az európai stratégia COM(2002) 27

A kutatásba és fejlesztésbe történő befektetést mind közösségi, mind tagállami szinten növelni kell, ám egymást kiegészítő és együttműködést előmozdító módon. Meghatározó fontosságúak az európai szintű együttműködésen alapuló kutatási projektek ahhoz, hogy létrejöjjön az a tudás és szakértői bázis, ami szükséges a kiválóság továbbfejlesztéséhez. Ez különösen annak érdekében fontos, hogy az interdiszciplináris kutatás és fejlesztés révén gyors előrehaladást érjünk el a nanotechnológiában. Ebben az összefüggésben a kutatás, az infrastruktúra és az oktatás szinergiáira kell összpontosítani, mivel ezek egymástól elválaszthatatlanok. Az ilyen ,rendszerszerű megközelítés" lökést ad a tudás előállításának, miközben Európa vonzza és ott tartja a nanotechnológiában folyó kutatás és fejlesztés számára a legjobb kutatókat.

3.1.2. Kutatás közösségi szinten

A közösségi szinten versenyképes és átlátható módon végzett kutatás alapvető eszköze az Európai Kutatási Térségben (EKT) folyó világszínvonalú kutatás és fejlesztés ösztönzésének és támogatásának. Amellett, hogy összegyűjti a felhalmozott tudást, összehozza a különféle diszciplínákban működő legjobb szakértői csoportokat és összekötő közeget biztosít az ipar, illetve az egyetemek között, és ezáltal biztosítja a dinamikus inputot az interdiszciplináris kutatási és fejlesztési folyamathoz, ami a nanotechnológia fejlesztésében is hasznos.

Az EU-keretprogramok már igen nagy számú kutatási projektet támogattak a nanotechnológia területén. Miközben lényeges előrehaladást értek el a kutatás és fejlesztés kiválóságának fejlesztésében, csak az FP6 ismerte fel a nanotechnológia kulcsszerepét, és koncentrálta a kutatási és fejlesztési tevékenységeket tematikusan egy prioritási területre, ezáltal lehetővé téve a Bizottság számára, hogy megbirkózzon a szétszórtság, a párhuzamosságok és a megosztottság problémáival. Két új eszközt is bevezettek, nevezetesen az integrált projekteket (Integrated Projects - IP), valamint a kiválósági hálózatokat (Networks of Exellance - NE). Ezeket számos más eszköz és intézkedés [17] egészíti ki, közéjük tartoznak a KKV-knak meghirdetett integrált projektek.

[17] Az FP6 összes eszközére vonatkozóan további információt a http://fp6.cordis.lu/fp6/home.cfm honlapon talál.

Az első ajánlattételi felhívás kihirdetése óta a nanotudományos és nanotechnológiai kutatás és fejlesztés terén több mint 20 integrált projektet, illetve kiválósági hálózatot választottak ki és tárgyaltak meg. Az integrált projektek egy konkrét cél elérése érdekében összefogják az érdekcsoportok szakértői bázisát és a finanszírozást. Magukba integrálják továbbá a kutatási és fejlesztési folyamat összes lényeges elemét, technikai és nem technikai értelemben egyaránt, és biztosíthatják a nanotudományokból a nanotechnológiákba történő átmenetet a kutatói, illetve ipari közösségek összehozásával.

Az Európai Technológiai Platform egy újonnan bevezetett koncepció, amelynek célja az összes érdekcsoport összevonása avégett, hogy kidolgozzanak egy közös hosszú távú jövőképet, útiterveket hozzanak létre, biztosítsák a hosszú távú finanszírozást, és a kormányzás egységes megközelítését valósítsák meg. Ez a koncepció helyénvaló lehet egy-egy konkrét technológiai területen, az érdekcsoportok közötti szorosabb együttműködés és koordináció érdekében.

3.1.3. A nemzeti politikák összehangolása

Európában a nemzeti és regionális politikáknak és programoknak fontos helyük van a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés finanszírozásában. Felismerték azonban, hogy a nemzeti kapacitások gyakran nem elegendőek a világszínvonalú kiválósági központok létrehozásához. Ezért is sürgető, hogy ezeket a programokat olyan módon hangolják össze, hogy az erőfeszítéseket egyesítsék és azokat az EKT-n belül az együttműködés három legfontosabb területére, vagyis a kutatásra, az infrastruktúrára és az oktatásra gyakorolt nagyobb hatás és a szakértői bázis kialakítása érdekében összpontosítsák.

Annak érdekében, hogy ösztönözni lehessen a nanotechnológiai alkalmazásokat, és növelni, illetve hasznosítani lehessen a nanotechnológia területén folyó kutatás és fejlesztés interdiszciplináris jellegét, fontos, hogy a (gyakran) eltérő diszciplínákra irányuló és eltérő hangsúlyú nemzeti programokat úgy hangoljuk össze, hogy az erőfeszítések az alkalmazott kutatás és fejlesztés szakértői bázisának biztosítására és a különféle tudományos kompetenciák összegzésére irányuljanak. Ennek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az innováció területén a tudást minden európai régióban gyorsan hasznosítsák.

Az olyan kezdeményezések, mint az összehangolás nyílt módszere (OMC) [18], illetve az ERA-NET [19], ösztönözhetik és támogathatják nemzeti vagy regionális szinten, illetve az európai szervezetek által irányított közös tevékenységek és programok összehangolását. Az ilyen kezdeményezéseket - a fejlődés mérésének eszközeként - megfelelő teljesítményvizsgálat kísérheti.

[18] Az Európai Tanács 2000. évi lisszaboni elnökségi következtetéseiben meghatározottak szerint, http://ue.eu.int/.

[19] Lásd: http://www.cordis.lu/coordination/home.html.

3.1.4. Útitervek és technológiai előrejelzés

A technológiai útitervek biztosítják a nanotechnológiában elért fejlődés meghatározásának és értékelésének, illetve az ipari fejlesztés érettebb fázisaiba történő belépése mérésének eszközét. Az útitervek készítésének folyamata önmagában is hasznos, mivel szükségessé teszi az összes érdekcsoport közös cselekvését, a lehetséges fejlemények, kihívások, hatások és jövőbeni szükségletek végiggondolását. Egy általános nanotechnológiai útiterv megalkotása azonban nem reális cél, mivel az túl széles területet ölel fel. Ehelyett a útiterveket olyan piaci szektorokra kell alkalmazni, amelyek már kellő fejlettséget értek el. Jelenleg több útiterv van készülőben, amelyhez igen értékes az olyan intézetek hozzájárulása, mint a Közös Kutatóközpont Institute for Prospective Studies (IPTS) intézete.

A útitervek stratégiai politika eszközökké történő fejlesztésének alátámasztásában a technológiai előrejelzés értékes szerepet játszik, mivel előre jelezheti a jövőbeni fejlődést, és lehetővé teszi az ennek megfelelő tervezést. Ez különösen fontos a nanotechnológia potenciálisan bomlasztó jellege miatt, ahol szükséges a potenciális társadalmi hatások vizsgálata. Evégett konkrét módszertanra van szükség, és az EU egy független magas szintű szakértői csoportjának létrehozása folyamatban van: ,Az új technológiai hullám előrejelzése: konvergáló nano- bio- és infotechnológiák, valamint azok társadalmi és versenyképességre gyakorolt hatásai Európában".

Intézkedések: az Európai Kutatási Terület a nanotechnológiában

1. Az Európai Uniónak ahhoz, hogy a nanotudományok és nanotechnológiák élvonalában maradhasson, meg kell erősítenie a kutatás és fejlesztés melletti elkötelezettségét. A Bizottság, miközben biztosítja a nemzeti szintű programokkal való összahngot, felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy:

(a) koherens és összehangolt módon, legalább háromszorosára növeljék a nanotudományok és nanotechnológiák közfinanszírozását, figyelemmel a lisszaboni, illetve a ,3 %"-os célkitűzésekre;

(b) európai szintű versenyben mozdítsák elő a kiválóságot a nanotudományokban;

(c) adjanak lendületet a nanotechnológiai kutatásnak és fejlesztésnek a prosperitást eredményező alkalmazások érdekében, fokozott hangsúlyt helyezve a KKV-k bevonására;

(d) tartsák fenn a kutatási és fejlesztési tevékenységek koncentrációját a következő keretprogramban, ezáltal biztosítva a szakértői bázist, valamint a nanotudományok, a nanotechnológiák, az ehhez kapcsolódó műszaki tervezési és biztonsági vonatkozások közötti összhangot;

(e) biztosítsák a nemzeti programok hatékony összehangolását;

(f) európai szinten erősítsék meg az útiterv-készítési és technológia-előrejelzési erőfeszítéseket, a kiválósági központok és az olyan intézetek, mint az IPTS, hozzájárulásával.

3.2. Infrastruktúra: európai ,kiválósági központok"

Az infrastruktúra azokat a létesítményeket és erőforrásokat jelenti, amelyek lényegi szolgáltatásokat nyújtanak a kutatók közösségének. E létesítmények lehetnek ,egy telephelyen" (azaz egy helyen), ,megosztottak" (elosztott erőforrások hálózata) vagy ,virtuálisak" (a szolgáltatást elektronikus úton nyújtják). A nanotechnológia fejlesztéséhez egyre inkább létkérdéssé válik a tudomány és technika állásának megfelelő berendezések és műszerezettség megléte, de az is, hogy bizonyítani lehessen, hogy a kutatás és fejlesztés eredményei konvertálhatók potenciálisan prosperitást eredményező termékekké és folyamatokká.

A nanotudományok és nanotechnológiák fejlesztésének felgyorsítása érdekében befektetésekre van szükség a fejlett létesítmények, műszerek és berendezések széles skálájának megteremtése érdekében. Interdiszciplináris és komplex jellege folytán, az ilyen infrastruktúrába történő beruházásokat gyakran meg kell osztaniuk a szervezeteknek a helyi, a regionális és a nemzeti, illetve privát szintek között. Célszerű az infrastruktúrát a következő három eltérő befektetési szint szerint osztályozni:

- néhány tízmillió eurós befektetésig jellemzően helyi vagy regionális szinten, ilyenek például az Egyesült Királyságban a nanotechnológiai interdiszciplináris kutatóközpontok, vagy a Németországban létrehozott nanotechnológiai kompetenciaközpontok;

- legfeljebb 200 millió eurós befektetésig jellemzően nemzeti szinten, amelyre kiváló példa a franciaországi MINATEC, a belgiumi IMEC vagy a svédországi MC2, amelyek európai és globális szinten egyaránt jelentős központokká váltak;

- a 200 millió eurót meghaladó befektetések; ilyen nagyságrendű, kifejezetten nanotechnológiai célra szánt létesítmények az EU-n belül még nem léteznek, de harmadik országokban fejlesztés alatt állnak [20].

[20] Egy ilyen példa a California Nanosystems Institute, amelyet mintegy 300 millió dolláros beruházással fejlesztenek szövetségi, állami és magánforrásokból (lásd: http://www.cnsi.ucla.edu/mainpage.html).

A mai infrastruktúra nem mindig felel meg az ipar igényeinek. Ez a hiányosság lehet vezetési, földrajzi jellegű, vonatkozhat a hozzáférés vagy a szellemi tulajdonjogok feltételeiről történő megállapodás nehézségeire. Kevés még az olyan megoldás, mint az ipar számára könnyű hozzáférést biztosító ,nyitott laboratórium", ám ilyenekre igen nagy szükség van. A gyakran tőkehiányos KKV-k különösen nagy hasznot húzhatnának az ilyen könnyű hozzáférésből, és ezáltal felgyorsíthatnák a kutatási és fejlesztési folyamatot és csökkenthetnék a piaci bevezetésig tartó időt.

3.2.1. Új ,kiválósági központok" Európának

Sürgősen szükség van az európai dimenziójú és érdekű, világszínvonalú nanotudomány- és nanotechnológia-infrastruktúrára (,kiválósági központokra"). Amellett, hogy az ilyen infrastruktúra hozzáférést biztosítana a legfejlettebb berendezésekhez, amelyek helyben esetleg nem állnak rendelkezésre, felölelhetné az interdiszciplináris kutatás és fejlesztés, oktatás és a prototípusok előállítása összes vonatkozását. Magában foglalhatná az állam és magántőke partnerségét (PPP), és inkubátorként szolgálhatna az induló vállalkozások és a kutatási melléktermékek számára.

A szükséges szakértői bázis biztosítása érdekében erőforrásainkat Európán belül korlátozott számú infrastruktúrára kell koncentrálnunk. A kölcsönös együttműködés előnyeit kihasználni képes ágazatok közé tartozik a nanoelektronika, a nanobiotechnológia és a nanoanyagok előállítása. A szétszóródottság és a párhuzamosságok minimálisra csökkentésének szükségességét azonban egyensúlyba kell hozni a verseny biztosításának követelményével, és ennek révén a kutatás és fejlesztés kiválósággal.

Megfelelő egyensúlyra van szükség az európai, a nemzeti és a regionális szintű infrastruktúrák között. Hosszú távon a többszöri és/vagy osztott központok kialakítása a megfelelő szintű verseny fenntartásának fontos eszközévé válhat. Az európai technológiai platformok - az olyan testületekkel, mint az európai kutatási infrastruktúrával foglalkozó stratégiai fórum (ESFRI) - értékes inputtal járulhatnak hozzá az optimális megoldásokhoz.

3.2.2. A ,növekedésre irányuló kezdeményezés"

,A növekedésre, a hálózatokba és az ismeretekbe történő befektetésre irányuló európai kezdeményezés a növekedés és a foglalkoztatás elősegítése érdekében" című közleményben [21] az Európai Befektetési Bankkal (EIB) együttműködésben széleskörű kezdeményezés fogalmazódott meg. A cselekvés elindításához javaslatot tettek a ,gyors kezdés" programra, amelyhez a finanszírozást várhatóan főleg bankkölcsönök (az EIB ,Innováció 2010" kezdeményezésén keresztül), illetve magán- (ipari) források fogják biztosítani.

[21] ,Európai kezdeményezés a növekedés érdekében: befektetés a hálózatokba és a tudásba a növekedés és munkahelyek érdekében". COM(2003) 690

A javasolt ,gyors kezdés" projektek első hullámában a beruházások egyik területeként a nanoelektronikai infrastruktúrát határozták meg. Másik ilyen terület a lézerek következő generációja (például a szabadelektron lézerek), amelyek potenciálisan képesek lesznek például ,pillanatképet" készíteni egyes molekulák szerkezetéről. Az ilyen létesítmények rendkívül értékesek a nanotudományok és a nanotechnológia fejlődése szempontjából, ugyanakkor keresni kell az együttműködét más intézkedésekkel európai és nemzeti szinten.

Intézkedések: infrastruktúra

2. Európai dimenziójú és érdekű, világszínvonalú infrastruktúra (,kiválósági központok") szükséges annak biztosítására, hogy az EU javítsa versenyképességét a nanotudományokban és a nanotechnológiai kutatásban és fejlesztésben. A Bizottság felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy:

(a) fejlesszék ki a kutatási és fejlesztési infrastruktúra koherens rendszerét, figyelembe véve az érdekeltek szükségleteit, különösen az oktatással való szinergia kialakítását;

(b) hozzanak intézkedéseket a meglévő infrastruktúra hozzáadott értékének maximalizálása érdekében, figyelembe véve az ipar, és különösen a KKV-k szükségleteit.

A Bizottság aláhúzza az alábbiak szükségességét:

(c) a meglévő infrastruktúra vizsgálata és feltérképezése a legsürgetőbb szükségletek meghatározására annak érdekében, hogy felgyorsuljon a nanotechnológia haladása, különös tekintettel az interdiszciplináris kutatásra és fejlesztésre;

(d) ha szükséges, új, a nanotechnológia céljait szolgáló európai szintű infrastruktúra kiépítése, amely kialakítja a megfelelő szakértői bázist, és figyelembe veszi az ipar szükségleteit;

(e) a pénzügyi szinergia lehetőségeinek feltárása az Európai Befektetési Bankkal, az Európai Befektetési Alappal és a strukturális alapokkal.

3.3. Befektetés a humán erőforrásokba

A nanotechnológia potenciális lehetőségeinek kihasználása érdekében az EU-nak szüksége van olyan interdiszciplináris kutatókra és mérnökökre, akik képesek a szükséges tudást előállítani és biztosítani, hogy ezt átadják az iparnak. A nanotechnológia emberi egészséget érintő kockázatainak megfelelő értékeléséhez és kezeléséhez az EU-nak megfelelően képzett toxikológusokra és kockázatértékelőkre is szüksége van. A nanotechnológia, mint új és dinamikus terület, kiváló alkalmat ad arra, hogy nagyobb számban irányítsunk fiatal tudósokat és más szakértőket a kutatói pályára.

Egy, a közelmúltban megjelent jelentés [22] szerint Európában minden 1000 aktív személyre 5,68 aktív kutató jut, ezzel szemben az Egyesült Államokban 8,08, és Japánban 9,14. Figyelembe véve a 3 %-os lisszaboni célkitűzés 2010-re történő eléréséhez szükséges emberi erőforrások szintjét, az európai kutatási személyzet létszámát mintegy 1,2 millióval kellene bővíteni (beleértve a 700.000 kutatót) [23]. Alapvető fontosságú, hogy intézkedések meghozatalával Európába vonzzuk és megtartsuk a kutatókat, különös figyelemmel a női munkaerő biztosította kihasználatlan lehetőségekre.

[22] Európai Bizottság ,Fontos adatok 2003-2004" (2003), 44. o. Az EU-ra vonatkozó adat 2001. évi, az Egyesült Államoké 1997. évi és Japáné 2002. évi.

[23] ,Befektetés a kutatásban: intézkedési terv Európa számára" COM(2003) 226

3.3.1. Tegyük a ,nano"-t vonzóvá a fiatalok számára

Az itt bemutatott megközelítés egyik lényegi eleme a fiatal generáció ösztönzése arra, hogy már korán kapcsolódjanak be a tudományos vitákba. Anekdoták szólnak arról, hogy a tudományos pálya folytatásának valószínűsége nagymértékben attól függ, hogy a tanárok, a szülők és a média képesek-e átadni a ,dolgok kiderítésének" örömét, amint azt a Nobel-díjas Richard Feynman megfogalmazta. A gyakorlati tudományos kísérletek és a demonstráció segíthetnek megérteni a nanotechnológia egyszerű fogalmait.

A nanotechnológia igen alkalmas a főiskolai szintet megelőző oktatásra, mivel az gyakran integráltan és nem diszciplínák szerint folyik. Rendkívül fontos azonban, hogy a fiatalabb generáció ne csak a kutatás mibenlétével ismerkedjék meg, hanem azzal is, hogy a kutatók ,mit csinálnak". A kutatásnak, mint izgalmas, felelős és sok lehetőséget kínáló jövőbeni pályának a bemutatása hozzásegíthetné a diákokat a megalapozott választáshoz. E tekintetben igen értékesek az olyan kezdeményezések, mint ,A Kutató Európai Éve" [24].

[24] ,Kutatók az európai kutatási területen: egy szakma, többszörös karrier" COM(2003) 436

3.3.2. A diszciplínák közötti határok áttörése

Az egyetemek központi szerepet játszanak a tudás Európájának kialakításában [25]. A nanotechnológia nagy hangsúlyt helyez az interdiszciplináris megközelítésre. Elképzelhetők olyan egyetemi kurzusok, amelyeken a diákok számos diszciplínában kapnak alapképzést, függetlenül attól a konkrét diplomát adó kurzustól, amelyen részt vesznek. Ennek biztosítania kell, hogy a nanotechnológusok jövendő generációi más ismeretekre is nyitott szakértők legyenek, akik képesek más diszciplínákban működő kollégáikkal is kommunikálni. A gyakorlati ,kutatáson keresztül történő képzés" a nanotechnológiában lényeges elemmé válhat.

[25] ,Az egyetemek szerepe a tudás Európájában" COM(2003) 58.

A nanotechnológia esetében új, a hagyományos diszciplínák határain átívelő képzési formákat kell előirányozni, megcélozva a világszínvonalú interdiszciplináris oktatást az egyetemeken, illetve posztgraduális szinten. Új megközelítéseket kell alkalmazni, amelyek révén az köz- és magánfinanszírozást az egyetemek és az ipar közötti együttműködés más formáival (például egyetemi ,kezdő vállalkozások" és ,kockázatitőke-egyetemek") lehet fokozni. Ez elképzelhető az európai szintű ,kiválósági központok" összefüggésében (lásd a 2. intézkedést) is, amelyek a diákoknak ideális lehetőséget adhatnak ahhoz, hogy gyakorlati tapasztalatokat szerezzenek a legmagasabb szinten folyó kutatásokról.

3.3.3. Vállalkozó szellemű kutatók és mérnökök

A kutatói pályáknak a közelmúltban európai szinten is figyelmet szenteltek, és számos gyenge pontra világítottak rá, többek között a toborzási módszerekre, a munkafeltételekre, a nők és férfiak karrierlehetőségei közötti különbségekre [26]. Különösen aggályos, hogy a kutatók és a mérnökök mobilitása az egyes kutatási és ipari ágazatok között akadályokba ütközik (a karrier értékelése a publikációkon vagy szabadalmakon keresztül), és ez hátráltathatja a nanotechnológiában a technológia átadását és az innovációt.

[26] ,Kutatók az európai kutatási területen: egy szakma, többszörös karrier COM(2003) 436.

Amikor a cél a dinamikus tudásalapú társadalom, az a nézet, hogy az oktatás a munkába állással befejeződik, kártékonynak bizonyul; ezzel foglalkozik a készségekre és mobilitásra vonatkozó intézkedési terv [27]. A nanotechnológia olyan dinamikus terület, amely folyamatos képzést tesz szükségessé ahhoz, hogy az új eredményeket követni lehessen. Ahogy a nanotechnológia közeledik a piaci bevezetéshez, úgy növekszik az igény az induló vállalkozások/technológiai melléktermékek létrehozásának támogatására, a szellemi tulajdonjog-portfoliók kezelésére, a biztonságra és a munkakörülményekre (ideértve a munkahelyi egészséget és biztonságot), és más kiegészítő készségekre irányuló képzésre, mert biztosítani kell, hogy a kutatók kedvezőbb helyzetbe kerüljenek a megfelelő finanszírozás és kezdeményezéseik hasznosítása érdekében.

[27] ,Az élethosszig tartó tanulás európai térségének megvalósítása" COM(2001) 678, valamint a Bizottság készségekre és mobilitásra vonatkozó intézkedési terve COM(2002) 72.

Intézkedések: befektetés az emberi erőforrásokba

3. A Bizottság felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy az alábbiakhoz járuljanak hozzá:

(a) a nanotechnológia oktatási szükségleteinek meghatározása, valamint a legjobb gyakorlat példáinak és/vagy kísérleti vizsgálatok eredményeinek bemutatása;

(b) új kurzusok és tantervek, a tanárképzés módszerei és az oktatási anyagok meghatározásának és megvalósításának ösztönzése a nanotechnológia interdiszciplináris módszereinek előmozdítása érdekében mind az iskolai képzésben, mind posztgraduális szinten;

(c) a kiegészítő készségek integrálása a posztgraduális, illetve az egész életen át tartó képzésbe, például vállalkozástan, munkahelyi, egészségi és biztonsági kérdések, szabadalmak, technológiai melléktermék mechanizmusok, kommunikáció stb.

A Bizottság lehetőséget lát:

(d) közös Marie Curie [28] ajánlattételi felhívás megvalósíthatóságának tanulmányozására a nanotudományok és a nanotechnológia területén;

[28] Lásd: http://europa.eu.int/mariecurie-actions.

(e) olyan ,Nanotechnológiai európai kitüntetés" létrehozására, amely ösztönözné a kutatók interdiszciplináris és vállalkozói szemlélete kialakulását.

3.4. Ipari innováció, a tudástól a technológiáig

Napjaink globalizált piacán a hosszú távú gazdasági siker egyre inkább a tudás létrehozásának, kezelésének és hasznosításának függvénye. Szükség van a kutatásba és fejlesztésbe történő befektetésre, hogy az tudást hozzon létre, míg az ipari innováció feltétele, hogy a tudás gazdasági értéket teremtsen. Így záródik a kör, és így vonható be a kutatásba és fejlesztésbe a friss magántőke.

Hogyan tőkésítheti az európai ipar a nanotudományos erőket annak érdekében, hogy prosperitást eredményező termékeket és szolgáltatásokat hozzon létre? Az e tudásban rejlő potenciális lehetőségeknek a nanotechnológiák területén történő kiaknázásának képessége létfontosságú ahhoz, hogy az erős nemzetközi mezőnyben már nem versenyképes iparágak új lendületet vehessenek, valamint, hogy az új európai tudásalapú iparágak jól működhessenek.

Az innovációs politika integrált megközelítést tesz szükségessé [29], amit a közeljövőben várható Innovációs Intézkedési Tervben [30] dolgoznak ki. Azon közös tényezők [31] mellett, amelyek minden KUTATÁS ÉS FEJLESZTÉS tevékenységhez alapvető fontossággal bírnak - ilyenek a működő és versengő piacok, az innovációt támogató fiskális politika, pénzügyi eszközök [32], szakképzett emberi erőforrások, állami-magán partnerség és infrastruktúra - a nanotechnológiának három további tényezőre is figyelmet kell fordítania: az alapvető tudás szabadalmaztatására, a szabályozásra és a metrológiára.

[29] ,Innovációs politika: az unió megközelítésének aktualizálása a Lisszaboni Stratégia összefüggésében". COM(2003) 112.

[30] Lásd: http://europa.eu.int/comm/enterprise/innovation/index.htm.

[31] Lásd például: ,Befektetés a kutatásba: intézkedési terv Európa számára" COM(2003) 226.

[32] Lásd például: ,Kis és közepes méretű vállalkozások finanszírozáshoz való hozzájutása" COM(2003) 713.

3.4.1. A létező ipar lehetőségei és kihívásai

A nanotechnológia hatalmas lehetőségeket kínál a vállalatoknak alapvető és járulékos innovációk megvalósítására. Ugyanakkor sok vállalat sebezhetővé válik, ha nem ismeri fel annak veszélyét, hogy a nanotechnológia lehetőségeinek kései felismerése miatt elveszítik versenyképességüket. Döntő tényező lehet, hogy Európában hiányzik az a vállalati kultúra, amely támogatná és ösztönözné a vállalkozások kockázatvállalását az olyan területeken. mint a nanotechnológia, az innováció kedvező keretfeltételeinek megléte mellett.

Az európai ipar erős verseny által jellemezhető környezetben működik. Különféle okok miatt a vállalkozások gyakran tőkeszegények, és ezért csak korlátozott erőforrásokat fordíthatnak a kutatásra és fejlesztésre és az innovációra. A közelmúlt adatai szerint az EU területén a kutatásra és fejlesztésre magánbefektetésből összességében a GNP 1,09 %-át fordítják, szemben az Egyesült Államok 1,85 %-ával és Japán 2,2 %-ával [33]. Bár hasonló adatok a nanotechnológiára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, feltételezhető, hogy az ipari befektetések mértéke Európában arányosan kisebb, mint az Egyesült Államokban vagy Japánban.

[33] Európai Bizottság ,Fontos adatok 2003-2004)" (2003).

3.4.2. Vállalkozásteremtés és kockázati tőke a nanotechnológiában

A nanotechnológia legtöbb területén a fejlesztésék korai fázisánál tartanak, és a sikeres kutatók cégek létrehozásával gyakran válnak vállalkozókká. A közelmúltban alapított sok száz ilyen társaság fele az Egyesült Államokban található, és negyede az Európai Unióban [34]. Figyelembe véve, hogy Európában a KKV-k foglalkoztatják a munkaerő mintegy kétharmadát, nyilvánvaló, hogy több erőfeszítésre van szükség az új és innovatív vállalkozások létrehozásának ösztönzésére [35].

[34] "Little science, big bucks" (Kis tudomány, nagy pénz) Nature Biotechnology, 21. évf., 10. szám, 2003. október, 1127. o.

[35] ,Intézkedési terv: Európa napirendje a vállalkozások érdekében COM(2004) 70.

A bankok és a kockázati tőkebefektetők rendkívül óvatosak a befektetéseknél, különösen azokon a területeken, amelyeken nagyfokú műszaki kockázatot látnak, bizonytalan a piaci bevezetésig tartó idő, vagy kedvezőtlen erkölcsi, egészségi vagy környezeti következményekkel lehet számolni. A tudás tulajdonlásának igazolására rendszerint szabadalmakra van szükség, és az új vállalkozóknak nemcsak a nanotechnológia élvonalába kell tartozniuk, hanem ezzel együtt rendelkezniük kell gazdasági, vezetői és üzleti stratégiai érzékkel is.

Az új vállalkozók gyakran panaszkodnak arra, hogy hitelt (és nem kockázati tőkét) kínálnak nekik, illetve, hogy nem kapnak vállalkozásvezetési támogatást - ez növeli kiszolgáltatottságukat és látszólagos kockázatukat. A technológiai siker ellenére a kialakuló vállalkozások elbukhatnak, mert nem képesek elérni a nyereségküszöböt - ezt nevezik a ,halál völgyének". Ez a probléma különösen súlyos lehet a nanotechnológia esetén, ahol a kutatás és fejlesztés folyamata hosszú távú kötelezettségvállalást tesz szükségessé. Ebben az összefüggésben az Európai Befektetési Bank (EIB) fontos szerepet játszhat kölcsönök nyújtásával, és a nanotechnológiával foglalkozó vállalkozások tőkealapjának megerősítésével.

3.4.3. Szabadalmaztatás

A tudásnak a szellemi tulajdonjogok révén történő tulajdonlása alapvető fontosságú az ipar versenyképessége szempontjából mind a kezdeti befektetések ösztönzésénél, mind a jövőbeni bevételek biztosításának érdekében. A nanotechnológiai szabadalmak száma a 80-as évek eleje óta folyamatosan nő. A szellemi tulajdonjogok közös kezelése különös kihívást jelent olyan területeken, mint a nanotechnológia, ahol az interdiszciplinaritás eltérő kultúrájú és hozzáállású kutatókat és szakembereket hoz össze.

Mivel a nanotechnológia nagy hangsúlyt fektet a tudásra, ezzel alapvető kérdéseket is felvet, például, hogy mi szabadalmaztatható és mi az, ami nem (például az egyes molekulák szintjén). A fogalmakról és meghatározásokról szóló európai, illetve optimálisan nemzetközi szintű megállapodás alapvető szerepet játszhat a befektetők bizalmának fenntartásában és az olyan torzulások elkerülésében, amelyek a szellemi tulajdonjogok kezelésének eltérő helyi gyakorlatából vagy más-más interpretációjából adódnak.

3.4.4. Szabályozás

Alapvető fontosságú a helyénvaló és időszerű szabályozás a közegészség, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem területén többek között a fogyasztók, a munkavállalók és a befektetők bizalma biztosításának érdekében. Maximálisan ki kell használni a meglévő rendeletek biztosította lehetőségeket, a nanotechnológiák sajátos jellege azonban megköveteli azok újbóli áttekintését és esetleges felülvizsgálatát. Proaktív megközelítést kell alkalmazni. A további intézkedések alapját e tekintetben a nanotudományokban meglévő tudás kutatáson és fejlesztésen keresztül történő fejlesztése kell, hogy képezze európai, illetve nemzeti szinten egyaránt.

Az összehangolt szabályozás amellett, hogy biztosítja a következetességet és megelőzheti a piaci torzulásokat, kulcsszerepet játszik a kockázatok minimalizálásában és az egészség- és a környezetvédelem biztosításában. A létező szabályozás gyakran olyan paraméterekre támaszkodik, amelyekről kiderülhet, hogy nem helyénvalóak a nanotechnológia bizonyos alkalmazásai esetén, ilyenek lehetnek a szabad nanorészecskék. Például a küszöböket gyakran termelési volumenben vagy tömegben határozzák meg, amely küszöbérték alatt az anyag mentesülhet a szabályozástól. Az ilyen küszöbértékek relevanciáját újra meg kell vizsgálni, és ha helyénvaló, korrigálni kell.

3.4.5. Metrológia és szabványok

Annak érdekében, hogy az EU valóra válthassa a nanotechnológiában rejlő potenciális kereskedelmi lehetőségeket, az iparnak és a társadalomnak egyaránt szüksége lesz a minősítés megbízható és kvantitatív eszközeire, valamint olyan mérési módszerekre, amelyek alátámasztják a jövőbeni termékek és szolgáltatások versenyképességét és megbízhatóságát. Fejleszteni kell a metrológiát és a szabványokat, hogy ezek is elősegítsék a technológia gyors fejlődését, valamint lehetővé tegyék a felhasználók számára, hogy megbízhassanak folyamataikban és a termékek teljesítményében.

A mérési technikák terén innovatív fejlesztésekre van szükség, hogy megbirkózhassunk a nanotechnológia igényeivel. Ez egy komoly kihívást jelentő tevékenységi terület. Nanoszinten rendkívül nehéz kiszűrni a mérőeszközöknek a mérésre gyakorolt zavaró hatásait, és bizonyos területeken egyszerűen nincsenek is metrológiai eszközök. Komoly prenormatív kutatásra és fejlesztésre van szükség, figyelembe véve az iparnak a gyors mérésre és ellenőrzésre irányuló igényeit. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) [36] a közelmúltban kifejezetten a nanotechnológiával foglalkozó munkacsoportot hozott létre.

[36] További információt lásd: http://www.cenorm.be/ (BT C005/2004 CEN határozat).

Intézkedések: ipari innováció a tudástól a technológiáig

4. Kiemelve az összehangolt megközelítés hasznosságát az innováció és a vállalkozó szellem ösztönzésére a nanotechnológiában Európában, a Bizottság:

(a) felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy fogadjanak el olyan feltételeket, amelyek elősegítik az ipar kutatási és fejlesztési befektetéseit, valamint az új innovatív vállalkozásokat, a lisszaboni célokkitűzésekkel összhangban;

(b) hangsúlyozza a nanotechnológiák sikeres ipari hasznosításának perspektíváira és feltételeire vonatkozó kutatások elmélyítésének szükségességét;

(c) ösztönzi az Európai Befektetési Bankot és az Európai Befektetési Alapot, hogy a nanotechnológia területén járuljanak hozzá az innováció tőkealapjainak megerősítéséhez, és felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy vizsgálják meg a strukturális alapoknak a regionális szintű kutatási és fejlesztési kezdeményezésekre történő felhasználásának lehetőségét;

(d) az erős, összehangolt és megfizethető szellemi tulajdonjogi keretet alapvetőnek tekinti a technológia átadásához és az innováció elősegítéséhez;

(e) felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy szorosabb együttműködést hozzanak létre a szabadalmi hivatalok között a hatékonyabb, globális szabadalmaztatási rendszer létrehozása érdekében [37];

[37] Lásd az OECD Tudomány és Technológiai Politika Bizottságának 2004. január 29-30-án megtartott miniszteri szintű értekezlete záróközleményét (lásd: http://www.oecd.org/).

(f) felhívja a tagállamokat, hogy tekintsék át a meglevő szabályozást a nanotechnológia különleges körülményeinek figyelembevétele érdekében, és fogadjanak el közös európai megközelítést;

(g) felhívja a tagállamokat, hogy az európai ipar versenyképességének erősítése érdekében fokozzák és koordinálják tevékenységeiket a metrológia, valamint a szabvány- és normaalkotás terén.

3.5. A társadalmi dimenzió integrálása

Egyesek kritikával illetik a tudományos közösséget azért, mert túlságosan eltávolodott a demokrácia mechanizmusaitól, mert hiányzik a közös egyetértés a veszélyek és hasznok nyilvános megvitatására, a nyilvános részvételre és az ellenőrzés lehetőségére vonatkozóan. Miközben a nanotechnológia potenciális alkalmazásai javíthatják életminőségünket, mint minden új technológia, ez is járhat kockázatokkal, amit nyíltan el kell ismerni és meg kell vizsgálni. Ugyanakkor megfelelő módon fel kell mérni azt, hogy miként látja a lakosság a nanotechnológiát és annak kockázatait, és ezzel foglalkozni kell.

Közös érdek, hogy - proaktív álláspontot elfogadva - teljes körűen vegyük figyelembe a társadalmi megfontolásokat a kutatás és fejlesztés folyamat során, felmutatva az előnyöket, a kockázatokat és a társadalmat érintő mélyebb következményeket. Mint már megállapítottuk [38], ezt a lehető legkorábban el kell végezni, és nem szabad az új technológia elfogadását a tények bekövetkezte után elvárni. Ebben a vonatkozásban a nanotechnológia bonyolult jellege és láthatatlansága kihívást jelent a tudomány és a kockázat kommunikátorai számára.

[38] Lásd például: ,Nanotechnológia: forradalmi lehetőségek és társadalmi vonatkozások", 3. Közös EC-NSF Nanotechnológiai Workshop, Lecce, Olaszország (2002), valamint a ,Nanotechnológia társadalmi és gazdasági kihívásai", ESRC, UK (2003).

3.5.1. A nanotechnológia felelős fejlesztése

Az etikai elveket tiszteletben kell tartani, és ahol helyénvaló, szabályozással kell betartatásukat kikényszeríteni. Ezeket az elveket az Európai Unió Alapjogi Chartája [39] és más európai, illetve nemzetközi dokumentumok határozzák meg [40]. Figyelembe kell venni a nanotechnológiákhoz kapcsolódó orvosi alkalmazások etikai vonatkozásait vizsgáló Európai Etikai Csoport (EGE) [41] véleményét is.

[39] Lásd: http://www.europarl.eu.int/charter/default_en.htm.

[40] Lásd: http://europa.eu.int/comm/research/science-society/ethics/legislation_en.html.

[41] Lásd: http://europa.eu.int/comm/european_group_ethics/index_en.htm.

Az alapvető etikai értékek közé tartozik az emberi méltóság tiszteletben tartásának elve, az egyéni autonómia elve, az igazságosság és a jótékonyság elve, a kutatás szabadságának elve, valamint az arányosság elve. Meg kell érteni, hogy a nanotechnológia humán és nem más vonatkozású alkalmazásaira az ilyen elvek milyen relevanciával bírnak. Ezen kívül bizonyos alkalmazásoknak, például a miniatürizált érzékelőknek különös vonatkozásai lehetnek a magánélet és a személyes adatok védelme szempontjából.

Elengedhetetlen a nanotechnológiának a demokratikus elvekkel összhangban történő nyílt, nyomon követhető és igazolható fejlesztése. A nanotechnológiai kutatásra vonatkozó moratórium elrendelésére irányuló felhívások ellenére a Bizottság meg van győződve arról, hogy ennek rendkívül hátrányos hatásai lennének. Amellett, hogy megfosztaná a társadalmat az új technológia lehetséges hasznától, ,technológiai paradicsomok" létrehozásához vezethetne, ahol a kutatást szabályozásmentes zónákban, a visszaélések lehetőségének kitéve végzik. Ebből következően, ilyen körülmények között nem tudnánk követni a fejlődést és nem tudnánk beavatkozni, ami még súlyosabb következményekhez vezethetne. Az eddigieknek megfelelően, az elővigyázatosság elvét [42] lehet alkalmazni abban az esetben, ha reális és súlyos kockázatokat állapítanak meg.

[42] ,A Bizottság közleménye az elővigyázatossági elvről" COM(2000) 1.

3.5.2. Információ, kommunikáció és párbeszéd, a láthatatlan megértése

,Mi a nanotechnológia?" 2001-ben több mint 16.000 személy körében végzett közvélemény-kutatás [43] azt mutatta, hogy a nanotechnológiát alig érti valaki. Mivel a nanotechnológia igen bonyolult és láthatatlan léptékekben jelenik meg, nehezen érthető fogalom lehet a lakosság számára. Az olyan szalagcímek, mint amelyek például az önmagukat újjáteremtő nanorobotokra utalnak - az ilyenek létrehozása egyébként messze meghaladja jelenlegi képességeinket, de gyakran mégis mint közvetlenül előttünk álló valós kockázatot jelenítik meg -, igazolják, hogy sürgető szükség van a jelenlegi nanotechnológiai kutatásokra és az azok lehetséges alkalmazásaira vonatkozó információ biztosítására. A ,nanoTruck" [44] (a nano-kamion) kiváló példát ad arra, hogy miként lehet a lakosság figyelmét a nanotechnológiára felhívni.

[43] Európai Bizottság ,Európaiak, tudomány és technológia" Eurobarometer 55., 2001. december 2.

[44] További információt lásd: http://www.nanotruck.net.

Komoly kommunikációs erőfeszítések nélkül a nanotechnológiai innováció igazságtalanul negatív lakossági fogadtatással találkozhat. Elkerülhetetlen a hatékony kétirányú párbeszéd, amelynek során figyelembe veszik a lakosság véleményét, mégpedig olyan módon, hogy az érzékelhetően befolyásolhassa is a kutatási és fejlesztési politikára vonatkozó döntéshozatalt [45]. A lakosság bizalma és a nanotechnológia elfogadtatása alapvető fontosságú annak hosszú távú fejlődéséhez és potenciális előnyeinek kihasználásához. Nyilvánvaló, hogy a tudományos közösségnek javítania kell a kommunikációs készségein.

[45] ,Tudomány és társadalom - Intézkedési terv, COM(2001) 714

Intézkedések: a társadalmi dimenzió integrálása

5. A Bizottság, rámutatva annak szükségességére, hogy megfelelő figyelmet szenteljenek a nanotechnológia társadalmi vonatkozásaira:

(a) felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés irányítása terén, a lakosság tájékoztatása és bizalmának elnyerése érdekében, nyílt és proaktív módszereket kövessenek;

(b) ösztönzi a pártatlan tájékoztatásra és az eszmecseréjére építő párbeszédet az EU állampolgáraival/fogyasztóival, hogy ezzel elősegítsék a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés megfelelő információn nyugvó megítélését;

(c) megerősíti az etikai elvek melletti elkötelezettségét annak biztosítása érdekében, hogy a nanotechnológiai kutatás és fejlesztés végrehajtása felelős és átlátható módon történjen.

4. Közegészség, biztonság, környezet- és fogyasztóvédelem

A kutatást és fejlesztést és a technológiai előrehaladást a nanotechnológiával kapcsolatos lehetséges egészségi és/vagy környezeti veszélyek tudományos vizsgálatának és értékelésének kell kísérnie. A potenciális kockázatok felmérése érdekében néhány, kifejezetten ezt a célt szolgáló vizsgálat már megkezdődött; a nanotechnológia területén folyó FP6 IP és NE projektek során már ilyen vizsgálatok folynak. Konkrétan, a nanorészecskék kicsiny méretük miatt [46] váratlan módon viselkedhetnek. Ez különleges kihívásokat jelenthet például a termelésben, az értékesítésben, a kezelésben, a tárolásban és a szállításban kutatásra és fejlesztésre van szükség a releváns paraméterek meghatározásához, és ahol szükséges, a szabályozás előkészítéséhez, figyelembe véve a szereplők teljes körét, a kutatóktól a munkavállalókon át a fogyasztókig. Az ilyen kutatásnak és fejlesztésnek figyelembe kell vennie a nanotechnológiák hatásait a termék teljes életciklusa során, például az életciklust értékelő eszközök alkalmazásával. Miután az ilyen kérdések az egész világot érintik, célszerű lenne az ezzel kapcsolatos tudást szisztematikusan összegyűjteni nemzetközi szinten.

[46] Lásd például az EK által finanszírozott projekteket: Nanopatológia ,Nanorészecskék szerepe a bioanyagok által indukált patológiákban" (QLK4-CT-2001-00147); Nanoderm ,A bőrnek, mint az ultrafinom részecskékkel szembeni akadálynak a minősége" (QLK4-CT-2002-02678); Nanosafe ,Kockázatértékelés a nanorészecskék előállításában és használatában prevenciós intézkedések és gyakorlati kódexek kidolgozásával" (G1MA-CT-2002-00020).

Általánosabban, a közegészség, a környezet- és a fogyasztóvédelem megköveteli, hogy mindazok, akik a nanotechnológiák fejlesztésében - ideértve a kutatókat, a fejlesztőket, a gyártókat és a forgalmazókat - részt vesznek, már a lehető legkorábbi fázisban, megbízható tudományos adatok és elemzés alapján, a megfelelő módszerek alkalmazásával legyenek figyelemmel minden potenciális kockázatra. Ez igen nagy kihívás, mivel a nanotechnológiára épülő termékek tulajdonságainak előrejelzése meglehetősen nehéz, mert ahhoz a klasszikus fizikai és kvantummechanikai hatásokat egyaránt figyelembe kell venni. A nanotechnológiával tervezett anyag létrehozása sok tekintetben az új vegyi anyagok előállításához hasonlítható. Ennek következtében a nanotechnológiáknak a közegészségre, a környezetre és a fogyasztókra gyakorolt potenciális kockázatai felméréséhez szükség lesz a meglévő toxikológiai és öko-toxikológiai adatok felhasználásának esetleges újraértékelésére, valamint új nanotechnológia-specifikus adatbázisok létrehozására (ideértve a dózisreakciós és terhelési adatokat is). Ez a kockázatértékelési módszerek vizsgálatát, és ha szükséges, kiigazítását igényli. A gyakorlatban a nanotechnológiákkal kapcsolatos potenciális kockázatok kezeléséhez szükség lesz a kockázatértékelésnek a nanotechnológiára épülő termékek minden életciklusára történő kiterjesztésére.

Intézkedések: közegészség, biztonság, környezet- és fogyasztóvédelem

6. A Bizottság a közegészség, a biztonság, a környezet- és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása érdekében rávilágít az alábbiak szükségességére:

(a) a biztonsági aggályok (a valós vagy látszólagos kockázatok) meghatározása és megválaszolása már a lehető legkorábbi fázisban ;

(b) a támogatás fokozása az egészségi, környezeti, kockázati és más kapcsolódó vonatkozásoknak a kutatási és fejlesztési tevékenységekbe történő integrálására, együtt a konkrét vizsgálatokkal;

(c) a toxikológiai és öko-toxikológiai adatbázisok létrehozásának támogatása (ideértve a dózisreakciós adatokat), és a potenciális emberi, illetve környezeti terhelés értékelése.

A Bizottság felhívást intéz a tagállamokhoz, hogy segítsék elő:

(d) a kockázatértékelési eljárások kiigazítását, ha indokolt, hogy figyelembe vegyék a nanotechnológiai alkalmazásokhoz kapcsolódó konkrét kérdéseket;

(e) az emberi egészséget, a környezetet, a fogyasztókat és a munkavállalókat érintő kockázatnak a technológia életciklusa minden fázisában (beleértve a koncepciót, a kutatást és fejlesztéstt, a gyártást, a forgalmazást, a felhasználást és a végleges elhelyezést) történő figyelembevételét.

5. Egy további lépés: Nemzetközi együttműködés

A nemzetközi együttműködés kulcsfontosságú eszköze a kutatás és fejlesztés előmozdításának, az FP6 például nyitva áll az egész világ előtt, mivel lehetővé teszi, hogy projektjeiben gyakorlatilag bármely ország kutatócsoportjai részt vehessenek. Ez különösen fontos a nanotechnológia esetében, ahol igen sok alapkutatásra van szükség, és számos tudományos és műszaki kérdés vár megoldásra - ezért lehet szükség egy globális szakértői bázisra. A nemzetközi együttműködés felgyorsíthatja a kutatást és fejlesztést azzal, hogy gyorsabban szünteti meg a tudásbeli hiányosságokat, és utat mutathat az új metrológiai megoldások és normák kialakítása felé is.

Számos ország kötött tudományos-technikai együttműködési megállapodást az EU-val, a nanotechnológiát is beleértve. Konkrétan, végrehajtási megállapodás van az Európai Bizottság (EB) és a Nemzeti Tudományos Alap (NSF, USA) között; másik ilyen megállapodás a Tudományos és Technológiai Minisztériummal (MOST, Kína) jött létre. Az ilyen végrehajtási megállapodások keretet adnak a szorosabb együttműködéshez, és lehetővé teszik közös kezdeményezések elindítását. Az EB-NSF 1999 óta összehangolt pályázati felhívásokat tett közzé, és mintegy 20 projektet indított el.

Az FP6 tapasztalatai alapján egyértelmű, hogy szükség van a nanotudományok és a nanotechnológiák területén a szorosabb nemzetközi együttműködésre a gazdaságilag fejlettebb országokkal (hogy megosszuk tudásunkat, és profitáljunk a szakértői bázisból), és a kevésbé fejlettekkel is (hogy biztosítani lehessen a tudáshoz való hozzáférésüket, a ,tudásapartheid" elkerülése érdekében). Különösen sürgető a tudás megosztása a nanotechnológia egészségi, biztonsági és környezeti vonatkozásai terén, ami egyértelműen a polgárok érdekeit is szolgálja.

A nanotechnológiai KUTATÁS ÉS FEJLESZTÉS számára a közös elveket önkéntesen követett keretmegállapodásba lehet foglalni (ilyen lehet például a ,jó magatartás kódexe"), amely közelebb hozhatná az EU-t mindazon országokkal, amelyek aktív szerepet játszanak a nanotechnológiai kutatásban, és osztoznak annak felelős fejlesztése melletti elkötelezettségünkben. Ebben a vonatkozásban igen bíztatóak például az Egyesült Államok, Japán, Svájc és Oroszország képviselőivel folytatott előzetes eszmecserék, amelyek utat mutathatnak a további kezdeményezések felé.

Intézkedések: nemzetközi együttműködés

7. A Bizottság, összhangban nemzetközi kötelezettségeivel, különösen a Kereskedelmi Világszervezethez kapcsolódó kötelezettségeivel, elősegíti:

(a) a globális érdeklődésre számot tartó kérdésekről folytatott nemzetközi vitát vagy konszenzusteremtést; ilyen lehet a közegészség, a biztonság, a környezet- és a fogyasztóvédelem, a kockázatértékelés, a szabályozási megközelítések, a metrológia, a nomenklatúra és a normák;

(b) az alaptudáshoz való hozzáférést a kevésbé iparosított országokban, hogy ezzel is hozzájáruljon az esetleges ,tudásapartheid" elkerüléséhez;

(c) a nanotechnológiák tudományos, technológiai, gazdasági és társadalmi fejlődéséhez kapcsolódó információ figyelemmel kísérését és megosztását;

(d) a nemzetközi ,jó magatartás kódexe" összeállítását a nanotechnológia felelős fejlesztése alapelveiben való globális megállapodás létrehozása érdekében.

Melléklet: becsült közfinanszírozás a nanotechnológia területén

(Megjegyzés: az alábbiakban bemutatott adatok több forrásból származnak [47])

[47] Ázsia (APNF, ATIP, nABACUS); Európa (Bundesministerium für Bildung und Forschung (Németország), Enterprise Ireland, Kutatási Főtitkárság (Görögország), Inspection générale de l'administration de l'éducation nationale et de la recherche (Franciaország), Nanoforum, Nemzeti Kapcsolattartó Pontok, CORDIS nanotechnológiai adatbázis, különféle források); USA (NSF); Egyebek (különféle források)

1. ábra: A nanotechnológiára fordított közkiadások szintje 2003-ban Európában (beleértve az FP6 társult országait, Svájcot, Izlandot és Norvégiát), Japánban, az Egyesült Államokban és más országokban (1EUR = 1$).

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

2. ábra: A finanszírozás szintje az EU 15-ben néhány csatlakozó országgal (CZ, LV, LT, SI) és a főbb társult országokkal (CH, IL és NO), valamint az EK abszolút értékben (EUR) 2003-ban.

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

3. ábra: A nanotechnológiai programokkal rendelkező nagyobb harmadik országok finanszírozási szintje (az Egyesült Államok és Japán kivételével), abszolút értékben ($) 2003-ban. E számok értékelésekor figyelembe kell venni a vásárlóerőben potenciálisan meglévő nagy különbségeket.

>REFERENCE TO A GRAPHIC>

4. ábra: A komparatív finanszírozási szintek az EU 15, az EU 25, néhány csatlakozó ország (CZ, LV, LT, SI), az FP6 főbb társult országai (CH, IL és NO), Egyesült Államok és Japán vonatkozásában az egy főre jutó összeg alapján 2003 (1EUR = 1$).

>REFERENCE TO A GRAPHIC>