19.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 393/22

1.

a 2011–2014-es időszakra szóló, a sportra vonatkozó, 2011. május 20-án elfogadott uniós munkaterv (1), amely az egészségfejlesztő testmozgást a sport területén folytatott uniós szintű együttműködés kiemelt területeként határozta meg, továbbá létrehozta a sporttal, az egészséggel és a részvétellel foglalkozó szakértői csoportot, és megbízta azt az egészségfejlesztő testmozgás és az alulról szerveződő sportban való részvétel előmozdítását segítő módszerek feltárásával;

2.

egyrészt a Bizottság sportról szóló, 2007. július 7-i fehér könyve (2), amelyben hangsúlyozta a testmozgás fontosságát, továbbá a testmozgásra vonatkozóan iránymutatások kidolgozását javasolta 2008 végéig; másrészt a sport európai dimenziójának fejlesztéséről szóló, 2011. január 18-i bizottsági közlemény (3), amelyben a Bizottság megállapította, hogy a sport minden olyan közpolitikai megközelítés alapvető részét képezi, amely a fizikai aktivitás javítására irányul, valamint amelyben további előrelépésre szólított fel a nemzeti iránymutatások kialakítása irányában, beleértve a felülvizsgálati és a koordinációs folyamatot is;

1.

az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásait (4), amelyeket az uniós sportminiszterek a 2008. novemberi informális ülésük elnökségi következtetéseiben üdvözöltek, és amelyekben – társadalmi osztályra, életkorra, nemre, fajra, etnikai hovatartozásra és fizikai képességekre való tekintet nélkül a teljes lakosságra kiterjedően – a testmozgás népszerűsítését szolgáló ágazatközi szakpolitikák végrehajtására ösztönöznek;

1.

a WHO a közelmúltban megállapította, hogy világszerte a kellő testmozgás hiánya jelenti a korai elhalálozás és a megbetegedések negyedik legfőbb kockázati tényezőjét (5);

2.

a testmozgás az egyik leghatékonyabb módja a nem fertőző betegségek megelőzésének és az elhízás elleni küzdelemnek (6). Emellett egyre több adat igazolja, hogy a testmozgás kedvezően befolyásolja a mentális egészséget és a kognitív folyamatokat (7). A testmozgás hiánya ugyanakkor nemcsak az egyén egészségére gyakorol káros hatást, hanem az egészségügyi rendszerekre és a gazdaság egészére is, hiszen a fizikai inaktivitás számottevő közvetlen és közvetett gazdasági költségeket generál (8). A betegségek megelőzésében, valamint az egészségügyi kezelésben és rehabilitációban kifejtett jótékony hatásai miatt a testmozgás minden életkorban előnyökkel jár, és különös jelentőséggel bír az európai népesség idősödésének, valamint valamennyi korosztály magas életminősége fenntartásának szempontjából is;

3.

mivel egyre szélesebb körben tudatosul, hogy az egészségfejlesztő testmozgás egész életünk folyamán fontos szerepet tölt be, különböző szinteken és különböző stratégiák, szakpolitikák és programok révén egyre intenzívebbé válik a testmozgás népszerűsítése. Egyes uniós tagállamok már jelentős erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy polgáraikat több testmozgásra ösztönözzék, illetve lehetővé tegyék azt számukra. A polgárok tájékoztatása szempontjából hasznos lehet a sportágazat bevonásával végrehajtott, testmozgást népszerűsítő szemléletformálás;

4.

általánosságban véve az elmúlt években nem nőtt az ajánlott mennyiségű testmozgást végző uniós polgároknak az aránya, sőt egyes országokban csökken a fizikai aktivitás szintje (9). A fizikai inaktivitás jelenlegi magas aránya egészségügyi, társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt komoly problémát jelent az Unió és tagállamai számára;

5.

a testmozgásnak a fizikai aktivitás növekedését eredményező, hatékony népszerűsítésébe a lenti 6. pontnak megfelelően több különböző ágazatot, így a sportágazatot is be kell vonni, hiszen a sporttevékenység és a tömegsport a testmozgás fontos forrásai között vannak;

6.

az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásai jó kiindulási alapot nyújtanak a testmozgás népszerűsítését célzó ágazatközi szakpolitikák ösztönzéséhez, különösen a sport, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a várostervezés és a közlekedés terén, mivel útmutatást nyújtanak a tagállamok számára az egészségfejlesztő testmozgásra vonatkozó nemzeti stratégiáik kialakításához;

7.

egyes tagállamok már jelenleg is alkalmazzák nemzeti szakpolitikáikban és stratégiáikban az iránymutatásokat, vagy azok egyes alapelveit. Általánosságban véve azonban elmondható, hogy nagy eltérések tapasztalhatók a tagállami megközelítések között, és az iránymutatásokban javasolt, az egészségfejlesztő testmozgás népszerűsítését célzó szakpolitikák végrehajtásán még lehetne javítani;

8.

a sporttal, az egészséggel és a részvétellel foglalkozó szakértői csoport megbízatásának megfelelően javaslatokat tett a egészségfejlesztő testmozgás hatékonyabb népszerűsítésének egyes kérdéseire irányuló intézkedésekre vonatkozóan. Ezek többek között (10):

1.

az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásait és azok alapelveit figyelembe véve folytassák a testmozgás népszerűsítését célzó stratégiák és ágazatközi szakpolitikák kidolgozását és végrehajtását;

2.

a megfelelő szinten ösztönözzék és támogassák a sportágazatban a testmozgás népszerűsítését célzó kezdeményezéseket, például a helyi sportklubokban kínált testmozgási lehetőségek javítását célzó iránymutatásokat, egy adott sportágon belül a sportszervezetek által, illetve a tömegsport keretében indított programokat, vagy a fitneszklubok tevékenységeit, amelyeket a sportmozgalom és a fitneszágazat fel tud használni, és amelyek megkönnyíthetik az együttműködést más ágazatokkal, különösen az oktatással és az egészségüggyel;

3.

ösztönözzenek arra, hogy a nemzeti sportpolitikákban és a sportfinanszírozási rendszerekben az aktív idősödés elősegítőjeként helyet kapjon a testmozgás, és ennek megfelelően vegyenek fontolóra olyan projekteket, amelyek célja az egészségfejlesztő testmozgás népszerűsítése az idősebbek körében, a funkcionális kapacitás különböző szintjeit is figyelembe véve;

4.

adott esetben és a nemzeti egészségügyi rendszereknek megfelelően mozdítsák elő a sport, az egészségügy és a más ágazatok közötti szorosabb együttműködést, és ennek során vegyék figyelembe az egyes tagállamokban kidolgozott legjobb gyakorlatokat;

5.

vegyék fontolóra országos és helyi szintű szemléletformáló és tájékoztató fellépések alkalmazását annak érdekében, hogy a polgárokat aktívabb életmód folytatására ösztönözzék;

1.

fokozzák az együttműködést azon szakpolitikai területek között, amelyeknek – az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásaival összhangban – a feladatai közé tartozik a testmozgás népszerűsítése; ezek elsősorban a sport, az egészségügy, az oktatás, a környezetvédelem, a várostervezés és a közlekedés;

2.

biztosítsák, hogy az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évét (2012) követő szakpolitikai intézkedésekben és a tömegsportra vonatkozó nemzeti stratégiákban adott esetben vegyék figyelembe a sporttal, az egészséggel és a részvétellel foglalkozó szakértői csoport által kidolgozott azon elveket, amelyek az aktív idősödést támogató fizikai aktivitáshoz kapcsolódnak;

3.

bővítsék az egészségfejlesztő testmozgás és a sporttevékenységekben való részvétel uniós és tagállami népszerűsítését célzó szakpolitikákat megalapozó ismeretanyagot, többek között azáltal, hogy a testmozgást beépítik a 2013–2017-es európai statisztikai programba;

1.

az e területen végzett korábbi munka, és különösen az EU testmozgásra vonatkozó iránymutatásai fényében tegyen javaslatot az egészségfejlesztő testmozgás népszerűsítéséről szóló tanácsi ajánlásra, és mérlegelje annak lehetőségét, hogy az egy olyan egyszerű nyomon követési keretrendszert is tartalmazzon, melynek segítségével – a rendelkezésre álló adatforrásokra a lehető legnagyobb mértékben támaszkodva – néhány mutató révén értékelni lehet az elért eredményeket, a sporttal, az egészséggel és a részvétellel foglalkozó szakértői csoport megállapításainak megfelelően;

2.

készítsen rendszeres felméréseket a sportról és a testmozgásról, és a jövőbeli uniós kutatási programokban vegye figyelembe az egészségfejlesztő testmozgással kapcsolatos kutatásokat;

3.

mozdítsa elő és támogassa az egészségfejlesztő testmozgással és a sporttevékenységekben való részvétellel kapcsolatos legjobb gyakorlatok Unión belüli megosztását, többek között azáltal, hogy a megfelelő uniós finanszírozási rendszerek és programok keretében támogatást nyújtanak különböző projektekhez és terjesztik azok eredményeit. A legjobb gyakorlatok megosztása az alábbiakhoz kapcsolódhat:

4.

a hasonló nemzeti kezdeményezéseket figyelembe véve vegye fontolóra (a pénzügyi és szervezési szempontok szem előtt tartásával) egy évente megrendezendő európai sporthét bevezetését, amely az érintett sportszervezetekkel együttműködésben a testmozgás és a sporttevékenységekben való részvétel valamennyi szintű népszerűsítésének eszközeként szolgálna. E sporthétnek az eddigi szemléletformáló kampányokra kell épülnie, és ennek céljából figyelembe kell vennie az azokból levont tanulságokat, és többletértéket kell nyújtania azokhoz képest, továbbá fel kell használnia a sport területéhez tartozó 2009-es előkészítő intézkedésen keresztül finanszírozott, kapcsolódó projektek örökségét, valamint a 2012-es előkészítő intézkedés keretében meghirdetett, a sporttal kapcsolatos szemléletformálással összefüggő pályázati felhívásokon keresztül finanszírozott projektek eredményeit.