21.4.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 92/1

---

EGYEZMÉNY

a központi vámkezeléssel kapcsolatban a hagyományos saját forrásoknak az uniós költségvetés számára történő rendelkezésre bocsátásakor visszatartott nemzeti beszedési költségek megosztásáról

2009/C 92/01

A SZERZŐDŐ FELEK, az Európai Unió tagállamai:

TEKINTETTEL az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, EURATOM tanácsi határozatra (a továbbiakban: a határozat),

TEKINTETTEL a saját forrásokról szóló fent említett határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendeletre (a továbbiakban: a rendelet),

TEKINTETTEL ARRA, hogy a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Modernizált Vámkódex) (a továbbiakban: a Modernizált Vámkódex) értelmében vett központi vámkezelés – és a vámalakiságok egyéb egyszerűsítése – hozzájárulhat a kereskedelem számára kedvező feltételek megteremtéséhez,

TEKINTETTEL ARRA, hogy a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 1. cikkének (13) pontjában meghatározott egységes engedély azonos előnyöket biztosít a Modernizált Vámkódex alkalmazásának időpontjáig terjedő időszakban,

TEKINTETTEL a központi vámkezelési rendszer keretében a vámbeszedés költségeinek megosztásáról, a HÉÁ-ról és statisztikákról szóló, 2007. június 25-i tanácsi nyilatkozatra, valamint a központi vámkezelési rendszer működésének értékeléséről szóló, 2007. június 25-i tanácsi és bizottsági nyilatkozatra,

FIGYELEMBE VÉVE a Modernizált Vámkódex 17. és 120. cikkét, amelyek előírják, hogy a vámhatóságok határozatai a Közösség teljes területén érvényesek, illetve hogy az alkalmazandó ellenőrzések eredményei azonos bizonyító erővel bírnak a Közösség teljes területén,

MIVEL:

(1)

Az egy adott tagállamban szabad forgalomba bocsátott, de másik tagállamban vám elé állított áruk esetében a központi vámkezelés működtetése – amely társítható a vámalakiságok egyszerűsítéseivel – mindkét tagállamban igazgatási költségekkel jár. Ez indokolttá teszi azon beszedési költségek részleges újraelosztását, amelyeket a rendeletnek megfelelően a hagyományos saját forrásoknak a közösségi költségvetés részére történő rendelkezésre bocsátásakor a tagállamok visszatartanak.

(2)	Ez az újraelosztás, amelyet az a Szerződő Fél, amelynél a vámáru-nyilatkozatot benyújtják, annak a Szerződő Félnek a részére végez, amelynél az árukat vám elé állítják, a visszatartott beszedési költségek 50 %-a teljes összegének felel meg.

(3)	Ahhoz, hogy a beszedési költségek újraelosztása zavartalan legyen, konkrét eljárásokat kell elfogadni a Szerződő Felek közötti egyezmény formájában.

(4)	Ezen Egyezményt a Szerződő Felek a nemzeti jogszabályaiknak és eljárásaiknak megfelelően kell, hogy alkalmazzák,

A KÖVETKEZŐKBEN ÁLLAPODTAK MEG:

I.   FEJEZET

HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

(1)   Ezen Egyezmény azokat az eljárásokat határozza meg, amelyek a saját forrásoknak az EU költségvetése számára történő rendelkezésre bocsátásakor a beszedési költségek újraelosztására vonatkoznak, és amelyeket a Szerződő Feleknek a Modernizált Vámkódex 106. cikkében meghatározott központi vámkezelés esetén kell követniük, ha az árukat a szabad forgalomba bocsátásukra vonatkozó nyilatkozattétel helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban állítják vám elé.

(2)   Az (1) bekezdésben említett eljárásokat kell alkalmazni akkor is, ha a központi vámkezeléshez a Modernizált Vámkódexben megállapított egyéb egyszerűsítések társulnak.

(3)   Az (1) bekezdésben említett eljárások alkalmazandók a 2454/93/EGK bizottsági rendelet 1. cikkének (13) pontjában meghatározott egységes engedélyre is az áruk szabad forgalomba bocsátása tekintetében.

2. cikk

Ezen Egyezmény alkalmazásában:

a)	„engedély”: a vámhatóságok által kiadott bármely olyan engedély, amely lehetővé teszi az áruk szabad forgalomba bocsátását az engedélyes letelepedési helye szerint illetékes vámhivatalnál, tekintet nélkül arra, hogy az árukat mely vámhivatalnál állítják vám elé;

b)	„engedélyező vámhatóságok”: a részt vevő tagállam azon vámhatóságai, melyek engedélyezik az áruk szabad forgalomba bocsátását az engedélyes letelepedési helye szerint illetékes vámhivatalnál, tekintet nélkül arra, hogy az árukat mely vámhivatalnál állítják vám elé;

c)	„közreműködő vámhatóságok”: a részt vevő tagállam azon vámhatóságai, melyek segítséget nyújtanak az engedélyező vámhatóságoknak az eljárás és az áruk kiadásának felügyeletéhez;

d)	„behozatali vámok”: az áru behozatalakor fizetendő vámok;

e)	„beszedési költségek”: azon összegek, amelyeket a tagállamok jogosultak visszatartani a határozat 2. cikke (3) bekezdésével, vagy bármely más, e határozat helyébe lépő későbbi határozat megfelelő rendelkezésével összhangban.

II.   FEJEZET

A BESZEDÉSI KÖLTSÉGEK MEGHATÁROZÁSA ÉS ÚJRAELOSZTÁSA

3. cikk

(1)   Az engedélyező vámhatóság tagállama elektronikus úton vagy – amennyiben az nem lehetséges – bármely más megfelelő eszközzel közli a közreműködő vámhatóság tagállamával az újraelosztandó beszedési költségek összegével kapcsolatos vonatkozó információkat.

(2)   A közreműködő vámhatóság közli az engedélyező vámhatósággal az alábbiakat:

a)	az (1) bekezdésben említett információk fogadására illetékes hatóság neve és címe;

b)	azon bankszámla adatai, amelyre az újraelosztandó beszedési költségek összegét be kell fizetni.

(3)   Az (1) bekezdésben említett vonatkozó információk a következők:

a)	az engedély azonosító száma;

b)	az a dátum, amikor a saját források megállapított összegét a rendelet 9. és 10. cikke értelmében jóváírják;

c)	a rendelkezésre bocsátott saját források összege, figyelembe véve a behozatali vámok esetleges visszafizetését vagy utólagos beszedését;

d)	a visszatartott beszedési költségek összege.

4. cikk

Az engedélyező vámhatóság tagállama által a közreműködő vámhatóság tagállama részére újraelosztandó beszedési költségek összegének meg kell egyeznie a visszatartott beszedési költségek összegének ötven százalékával (50 %).

5. cikk

(1)   A 4. cikkben említett összeg megfizetése abban a hónapban történik, amelynek során a saját források megállapított összegét a rendelet 9. és 10. cikkének megfelelően jóváírják.

(2)   Az (1) bekezdésben említett összegre az előírt időszak lejártának napjától a kifizetés napjáig késedelemi kamatot kell felszámítani.

A késedelmikamat-láb az Európai Központi Bank által az adott félév első naptári napja előtt lebonyolított legutóbbi fő refinanszírozási műveleténél alkalmazott kamatláb („referencia-kamatláb”) két százalékponttal növelve.

Azon engedélyező vámhatóságok tagállamai számára, amelyek nem vesznek részt a gazdasági és pénzügyi unió harmadik szakaszában, a fenti referencia-kamatláb a saját nemzeti központi bankjuk által meghatározott, azzal egyenértékű kamatláb. Ebben az esetben az adott félév első naptári napján érvényes referencia-kamatláb alkalmazandó a következő hat hónapra.

III.   FEJEZET

VITARENDEZÉS

6. cikk

Lehetőség szerint tárgyalás útján kell megoldani minden olyan vitát, amely a Szerződő Felek között az ezen Egyezmény értelmezésével vagy működésével kapcsolatban felmerül. Amennyiben három hónapon belül nem jutnak megoldásra, az érintett Szerződő Felek közös egyetértéssel közvetítőt választhatnak a vita megoldására.

IV.   FEJEZET

VÉGREHAJTÁS ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

7. cikk

(1)   Az Európai Unió Tanácsának főtitkára jár el ezen Egyezmény letéteményeseként.

(2)   Az Európai Unió tagállamai ezen Egyezmény Szerződő Feleivé válhatnak, ha – miután lefolytatták az ezen Egyezmény elfogadásához szükséges belső eljárásokat – az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságánál letétbe helyeznek egy megerősítési, elfogadási, jóváhagyási vagy csatlakozási eszközt.

(3)   Ezen egyezmény kilencven nappal azután lép hatályba, hogy az utolsó aláíró tagállam is kijelentette, hogy lefolytatta az ezen Egyezmény elfogadásához szükséges valamennyi belső eljárást. A köztes időszakban azonban az eljárásokat már befejezett bármely tagállam kijelentheti, hogy alkalmazza az Egyezményt az azonos nyilatkozatot tett tagállamokkal fennálló kapcsolataiban, az ezen Egyezmény által érintett rendelkezések tekintetében.

(4)   Az ezen egyezmény hatálya alá tartozó esetek tekintetében a tagállamok közötti, a beszedési költségek összegének újraelosztására vonatkozó valamennyi igazgatási megállapodás helyébe ezen Egyezmény rendelkezései lépnek az érintett tagállamok közötti alkalmazás napjától kezdődően.

8. cikk

(1)   Ezen Egyezmény módosítására bármely Szerződő Fél javaslatot tehet, különösen akkor, ha valamely Szerződő Felet az egyezmény alkalmazása következtében súlyos költségvetési veszteség ér. A javasolt módosítást a 7. cikkben említett letéteményesnek kell megküldeni, aki azt továbbítja a Szerződő Felek részére.

(2)   A módosításokat a Szerződő Felek közös megegyezéssel fogadják el.

(3)   A (2) bekezdésnek megfelelően elfogadott módosítások a 7. cikkben foglaltakkal összhangban lépnek hatályba.

9. cikk

Ezen Egyezményt a Szerződő Felek legkésőbb három évvel a Modernizált Vámkódex alkalmazásának kezdőnapját követően felülvizsgálják, és azt szükség esetén – a felülvizsgálat alapján, a 8. cikkben foglaltaknak megfelelően – módosíthatják.

10. cikk

(1)   Ezen Egyezményt bármely Szerződő Fél felmondhatja az Európai Unió Tanácsa főtitkárának küldött értesítés útján.

(2)   A felmondás kilencven nappal azt követően lép hatályba, hogy a főtitkár kézhez kapta a felmondásról szóló értesítést.

---