(1)

A 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) erőteljesebben kockázatalapú és jobban harmonizált prudenciális követelményeket hozott létre a biztosítási és viszontbiztosítási ágazatra vonatkozóan. Az irányelv egyes rendelkezései felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartoznak. Az említett irányelv alkalmazása jelentősen hozzájárult az Unió pénzügyi rendszerének megerősítéséhez, és reziliensebbé tette a biztosítókat és a viszontbiztosítókat a különféle kockázatokkal szemben. Bár az említett irányelv rendkívül átfogó, nem kezeli a biztosítókat és viszontbiztosítókat érintő valamennyi azonosított gyengeséget.

(2)

A Covid19-világjárvány hatalmas társadalmi-gazdasági károkat okozott, amelyek nyomán az Unió gazdaságának fenntartható, inkluzív és méltányos helyreállításra van szüksége. Hasonlóképpen, még kibontakozóban vannak az Oroszország Ukrajna elleni agresszív háborújából fakadó gazdasági és társadalmi következmények is. Ez még sürgetőbbé tette az Unió számára politikai prioritást jelentő feladatok elvégzését, így különösen annak biztosítását, hogy a gazdaság emberközpontú legyen, valamint az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek elérését. A biztosítási és viszontbiztosítási ágazat magánfinanszírozási forrásokat biztosíthat az európai vállalkozások számára, és reziliensebbé teheti a gazdaságot azáltal, hogy védelmet biztosít a kockázatok széles körével szemben. E kettős szerepet betöltve az ágazat nagy potenciállal rendelkezik arra, hogy hozzájáruljon az Unió prioritásainak megvalósításához.

(3)

Amint azt a „Tőkepiaci unió a polgárok és a vállalkozások számára” című, 2020. szeptember 24-i bizottsági közlemény is hangsúlyozza, az intézményi befektetők – különösen a biztosítók – több hosszú távú befektetésre való ösztönzése döntő fontosságú lesz a vállalati szektor újratőkésítésének a támogatásában. Annak elősegítése érdekében, hogy a biztosítók hozzájáruljanak az Unió gazdasági helyreállításának a finanszírozásához, ki kell igazítani a prudenciális keretrendszert, hogy jobban figyelembe vegye a biztosítási tevékenység hosszú távú jellegét. Így különösen, a szavatolótőke-szükséglet standard formula szerinti kiszámítása során meg kell könnyíteni, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók a hosszú távon tartott tőkebefektetések esetében egy kedvezőbb standard paraméter alkalmazásának lehetőségével éljenek, feltéve, hogy megfelelnek bizonyos, a szerződők védelmét és a pénzügyi stabilitást megőrző, megbízható és robusztus kritériumoknak. E kritériumoknak annak biztosítására kell irányulniuk, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók még piaci stresszhelyzetekben is képesek legyenek elkerülni a hosszú távon tartani kívánt részvények kényszereladását. Mivel az ilyen kényszereladások elkerülése céljára a kockázatkezelési eszközök széles skálája áll a biztosítók és viszontbiztosítók rendelkezésére, az említett kritériumoknak figyelembe kell venniük e széles eszközkészletet, és a tőkebefektetésekre vonatkozó kedvezőbb standard paraméterek biztosítók és viszontbiztosítók általi alkalmazásához nem szabad feltételül szabniuk a hosszú távú befektetési eszközök jogi vagy szerződéses elkülönítését. Ezenkívül, a biztosítók vagy viszontbiztosítók vezetőségének írásbeli szabályzatokban kötelezettséget kell vállalnia azon részvények minimális tartási periódusára, amelyekbe a vállalkozás beruház, és bizonyítania kell a vállalkozás képességét arra, hogy az említett tartási periódus alatt fenntartja az említett részvényeket.

(4)

A biztosítási üzleti tevékenység hosszú távú jellegét jobban figyelembe vevő kiigazítások a szavatolótőke-szükséglet csökkenése következtében a szabad rendelkezésre álló tőke megnövekedéséhez vezethetnek. Ebben az esetben a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak arra kell törekedniük, hogy a felszabadított tőkét ne részvényesi kifizetések vagy vezetőségi bónuszok felé irányítsák, hanem – a gazdaság helyreállítása és az Unió tágabb szakpolitikai célkitűzéseinek támogatása érdekében – a reálgazdaságba irányuló termelőberuházások felé.

(5)

A biztosítók és viszontbiztosítók nemcsak az Unióban, hanem a világon bárhol szabadon befektethetnek. A harmadik országokban végrehajtott beruházások az Unió vagy a tagállamok általános fejlesztéstámogatási politikáit is elősegíthetik. Ezért a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak biztosítaniuk kell, hogy befektetési politikájuk tükrözze az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek naprakész európai uniós jegyzékének, valamint a magas kockázatot jelentő harmadik országok tekintetében az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4) a célkitűzéseit.

(6)

Az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i közleményében a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy jobban integrálja az uniós prudenciális keretrendszerbe az éghajlati és környezeti kockázatok kezelését. Az európai zöld megállapodás az Unió új növekedési stratégiája, amelynek célja, hogy az Unió olyan modern, erőforrás-hatékony és versenyképes gazdasággá alakuljon át, amelyben 2050-re már nem lesz nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás. A megállapodás hozzá fog járulni azon célkitűzés megvalósulásához, hogy emberközpontú gazdaság jöjjön létre, megerősítve az Unió szociális piacgazdaságát és elősegítve, hogy az felkészült legyen a jövő kihívásaira és stabilitást, munkahelyeket, növekedést és beruházásokat eredményezzen. Az európai klímarendeletre irányuló, 2020. március 4-i javaslatában a Bizottság azt javasolta, hogy a klímasemlegesség és az éghajlatváltozás hatásaival szembeni reziliencia 2050-ig történő megvalósítására vonatkozó célkitűzést tegyék kötelezővé az Unióban. Az említett javaslatot az Európai Parlament és a Tanács is elfogadta, és az 2021. július 29-én hatályba lépett (5). A Bizottság arra irányuló törekvését, hogy az Unió globális vezető szerepet töltsön be a 2050-ig tartó úton, megerősítette a 2021. évi stratégiai előrejelzési jelentés, amely stratégiai cselekvési területként határozza meg a reziliens és időtálló gazdasági és pénzügyi rendszerek kiépítését.

(7)

Az uniós fenntartható finanszírozási keret kulcsszerepet fog játszani az európai zöld megállapodás céljainak elérésében, és a környezetvédelmi előírásokat ki kell egészítenie egy olyan fenntartható finanszírozási keretnek, amely az éghajlati és környezeti kockázatoknak való kitettséget csökkentő beruházásokhoz irányítja a finanszírozási forrásokat. „A fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiája” című, 2021. július 6-i közleményében a Bizottság vállalta, hogy módosításokat javasol a 2009/138/EK irányelvhez azzal a céllal, hogy az éghajlatváltozási forgatókönyvek biztosítók általi elemzésének előírása révén következetesen beépítse a fenntarthatósági kockázatokat a biztosítók kockázatkezelésébe.

(8)

A közelmúltban számos jogalkotási javaslat előterjesztésére és elfogadására került sor a reziliencia javítása érdekében, amelyek hozzájárulnak a fenntarthatósághoz – különösen a fenntarthatósági beszámolással kapcsolatban –, és amelyek mind érintik a biztosítási és viszontbiztosítási ágazatot, ideértve az (EU) 2019/2088 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (6), az (EU) 2022/2464 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (7), valamint egy, a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati átvilágításról és az (EU) 2019/1937 irányelv módosításáról szóló irányelvet.

(9)

E módosító irányelv egyik fő célkitűzése az uniós belső biztosítási piac további integrációja. A belső biztosítási piac integrációja növeli a versenyt és a biztosítási termékek elérhetőségét a tagállamokban, a vállalkozások és a fogyasztók javát szolgálva. A 2009/138/EK irányelv alkalmazása óta az uniós belső biztosítási piacon bekövetkezett biztosítócsődök nyomatékosítják a fokozottabb következetesség és konvergencia szükségességét a felügyelet terén Unió-szerte. A szolgáltatásnyújtás szabadsága és a letelepedéshez való jog keretében működő biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletét tovább kell fejleszteni, anélkül, hogy ez aláásná a belső biztosítási piac további integrációjára vonatkozó célkitűzést, a következetes fogyasztóvédelem biztosítása és a belső piacon mindenütt a tisztességes verseny megóvása érdekében.

(10)

A 2009/138/EK irányelv bizonyos vállalkozásokat méretüknél fogva kizár a hatálya alól. A 2009/138/EK irányelv alkalmazásának első éveit követően és annak biztosítása érdekében, hogy az irányelv ne legyen indokolatlanul alkalmazandó a kisebb méretű vállalkozásokra, helyénvaló az említett kizárásokat a küszöbértékek megemelésével módosítani annak érdekében, hogy a bizonyos feltételeknek megfelelő kis méretű vállalkozások ne tartozzanak az említett irányelv hatálya alá. Ahogyan az a 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt biztosítók esetében már jelenleg is lehetséges, az ilyen megemelt küszöbértékek előnyeit élvező vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy megtarthassák vagy kérelmezhessék az említett irányelv szerinti engedélyt annak érdekében, hogy az engedély által biztosított egységes engedéllyel rendelkezhessenek, továbbá lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a 2009/138/EK irányelv hatálya alól kizárt biztosítókra vonatkozóan az említett irányelvben előírtakhoz hasonló vagy azokkal azonos rendelkezéseket léptessenek érvénybe.

(11)

A 2009/138/EK irányelv nem alkalmazandó a segítségnyújtási tevékenységekre, amennyiben teljesülnek az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek. Az első feltétel szerint a segítségnyújtásnak a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás tagállamának területén bekövetkező, közúti gépjárművet érintő balesetekhez vagy meghibásodásokhoz kell kapcsolódnia. Az említett rendelkezésből következhet az, hogy biztosítóként való engedélyeztetési követelmény alkalmazandó a közúti gépjárművek számára olyan baleset vagy meghibásodás esetén segítséget nyújtó szolgáltatókra, amely közvetlenül a határon túl következik be, és indokolatlanul hátráltathatná a segítségnyújtást. Emiatt az említett feltételt helyénvaló felülvizsgálni. Ezért a 2009/138/EK irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt feltételt ki kell terjeszteni a közúti gépjárművek részvételével történő azon balesetekre és meghibásodásokra, amelyek alkalmanként egy, a biztosítási fedezetet nyújtó vállalkozás tagállamával szomszédos országban következhetnek be.

(12)

Az üzleti tevékenység valamely tagállamban történő megkezdésének engedélyezése iránti kérelmekre vonatkozó információk és az ilyen kérelmek elbírálásának eredményei lényeges információt jelenthetnek a más tagállamokban benyújtott kérelmek értékelése szempontjából. Ezért a kérelmezőnek tájékoztatnia kell az érintett felügyeleti hatóságot az engedélyezés iránti kérelmek korábbi, egy másik tagállambeli elutasításairól vagy visszavonásairól.

(13)

Az engedély olyan biztosító vagy viszontbiztosító számára történő megadását megelőzően, amely egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás leányvállalata, vagy amely ugyanazon jogi vagy természetes személy ellenőrzése alatt fog állni, mint egy valamely másik tagállamban székhellyel rendelkező másik biztosító vagy viszontbiztosító, az engedélyt megadó tagállam felügyeleti hatóságának konzultálnia kell az érintett tagállamok felügyeleti hatóságaival. A biztosítói csoportok különböző tagállamokban folytatott tevékenységeinek élénkülésére tekintettel biztosítani kell az uniós jog egységesebb alkalmazását és fokozni kell a felügyeleti hatóságok közötti információcserét, különösen az engedélyek megadása előtt. Ezért amennyiben több felügyeleti hatósággal kell konzultálni, minden érintett felügyeleti hatóság számára lehetővé kell tenni, hogy az engedélykérelem közös értékelését kérje azon tagállam felügyeleti hatóságától, ahol a biztosítói csoport jövőbeli biztosítójának vagy viszontbiztosítójának engedélyezési eljárása folyamatban van. Az engedély megadásáról való határozathozatal továbbra is az engedélyt kérelmező érintett vállalkozás székhelye szerinti tagállam felügyeleti hatóságának hatáskörébe tartozik. Ugyanakkor a határozat meghozatalakor a közös értékelés megállapításait figyelembe kell venni.

(14)

A 2009/138/EK irányelvet az arányosság elvével összhangban kell alkalmazni. Az irányelv átlagosnál kisebb méretű és kevésbé összetett vállalkozásokra történő arányos alkalmazásának megkönnyítése és annak biztosítása érdekében, hogy e vállalkozásokra ne vonatkozzanak aránytalanul nagy terhet jelentő követelmények, olyan kockázatalapú kritériumokat kell meghatározni, amelyek lehetővé teszik az ilyen vállalkozások azonosítását.

(15)

Lehetővé kell tenni, hogy a kockázatalapú kritériumoknak megfelelő vállalkozásokat egy egyszerű bejelentési eljárás alapján kis méretű és nem összetett vállalkozásnak minősítsék. Amennyiben az ilyen bejelentéstől számított korlátozott időszakon belül a felügyeleti hatóság a releváns kritériumok értékeléséhez kapcsolódó, kellően indokolt okokból nem emel kifogást a minősítéssel szemben, az említett vállalkozást kis méretű és nem összetett vállalkozásnak kell tekinteni. A vállalkozásnak – a kis méretű és nem összetett vállalkozásnak való minősítését követően – elvileg automatikusan részesülnie kell a jelentéstételre, a közzétételre, az irányításra, az írott szabályzatok felülvizsgálatára, a biztosítástechnikai tartalékok kiszámítására, a saját kockázat- és szolvenciaértékelésre (ORSA) és a likviditásikockázat-kezelési tervre vonatkozó, azonosított arányossági intézkedések előnyeiben.

(16)

Az arányossági intézkedések előnyeiben való automatikus részesülés szabályától eltérve, amennyiben a felügyeleti hatóságoknak komoly aggályai vannak egy adott kis méretű és nem összetett vállalkozás kockázati profiljával kapcsolatban, hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy kötelezzék az érintett vállalkozást arra, hogy tartózkodjon egy vagy több arányossági intézkedés alkalmazásától. Ilyen hatáskörrel a felügyeleti hatóságok akkor élhetnek, ha azt állapítják meg, hogy a szavatolótőke-szükségletet már nem teljesítik, ha fennáll a meg nem felelés kockázata, ha a vállalkozás kockázati profilja lényegesen megváltozik, vagy ha a vállalkozás irányítási rendszere nem hatékony.

(17)

Helyénvaló, hogy az arányossági intézkedések azon vállalkozások számára is rendelkezésre álljanak, amelyeket nem minősítenek kis méretű és nem összetett vállalkozásnak, de amelyek számára a 2009/138/EK irányelv egyes követelményei – az ilyen vállalkozások üzleti tevékenységével járó kockázatokra tekintettel – túl költségesek és összetettek. Az említett vállalkozások számára – eseti elemzés alapján és a felügyeleti hatóságaik előzetes jóváhagyását követően – engedélyezni kell, hogy arányossági intézkedéseket alkalmazzanak.

(18)

Az arányosság elvének megfelelő végrehajtása alapvető fontosságú annak elkerüléséhez, hogy a biztosítókra és viszontbiztosítókra túlzott terhek nehezedjenek. Ezért a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak csak akkor kell jelentést tenniük a felügyeleti hatóságaiknak, ha megváltozik az általuk alkalmazott arányossági intézkedések köre.

(19)

A zárt (captive) biztosítók és a zárt (captive) viszontbiztosítók, amelyek csak az azzal az ipari vagy kereskedelmi csoporttal kapcsolatos kockázatokat fedezik, amelyhez tartoznak, különleges kockázati profilt képviselnek, amelyet figyelembe kell venni egyes követelmények meghatározásakor, különös tekintettel a saját kockázat- és szolvenciaértékeléshez és a közzétételekhez kapcsolódó követelményekre, valamint a Bizottság számára az ilyen követelmények szabályainak további pontosítására vonatkozóan adott felhatalmazásokra. Ezenkívül lehetővé kell tenni, hogy a zárt biztosítók és a zárt viszontbiztosítók is részesülhessenek az arányossági intézkedések előnyeiből, ha azokat kis méretű és nem összetett vállalkozásnak minősítik.

(20)

Fontos, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzete mindenkor stabil legyen. E célból a 2009/138/EK irányelv pénzügyi felügyeletet ír elő a vállalkozás fizetőképességére, biztosítástechnikai tartalékképzésére, eszközeire és figyelembe vehető szavatolótőkéjére vonatkozóan. Ugyanakkor a vállalkozás irányítási rendszere szintén fontos tényező annak biztosításában, hogy a vállalkozás megőrizze pénzügyi stabilitását. Ennek érdekében elő kell írni a felügyeleti hatóságok számára, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi felügyeletének részeként végezzék el azok irányítási rendszerének rendszeres felülvizsgálatát.

(21)

A felügyeleti hatóságoknak jogosultnak kell lenniük arra, hogy minden felügyelt biztosítótól és viszontbiztosítótól, valamint azok csoportjaitól rendszeresen – legalább háromévente – szöveges jelentést kapjanak az üzleti tevékenységről és teljesítményről, az irányítási rendszerről, a kockázati profilról, a tőkekezelésről és a fizetőképesség szempontjából releváns egyéb információkról. Az említett jelentéstételi követelmény teljesítésének a biztosítói és viszontbiztosítói csoportok számára való egyszerűbbé tétele érdekében bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni, hogy a rendszeres felügyeleti jelentésnek a csoportra és a leányvállalataira vonatkozó információit az egész csoportra vonatkozóan, összesített formában nyújtsák be.

(22)

Biztosítani kell, hogy a felügyeleti hatóságok a jelentéstétellel kapcsolatos mentességek és könnyítések megadásakor előnyben részesítsék a kis méretű és nem összetett vállalkozásokat. E vállalkozástípus esetében a kis méretű és nem összetett vállalkozásnak való minősítésre irányuló bejelentési folyamatnak kellő mértékű bizonyossággal kell szolgálnia a jelentéstételre vonatkozó mentességek és könnyítések alkalmazását illetően.

(23)

A 2009/138/EK irányelvben egyértelműen meg kell határozni a jelentéstételi és közzétételi határidőket. El kell azonban ismerni, hogy a rendkívüli körülmények – mint például egészségügyi szükséghelyzetek, természeti katasztrófák és egyéb szélsőséges események – lehetetlenné tehetik a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy a megállapított határidőn belül benyújtsanak ilyen jelentéseket és teljesítsenek ilyen közzétételeket. Ezért a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy ilyen körülmények között – az 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (8) létrehozott európai felügyeleti hatósággal (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság) (EIOPA) való konzultációt követően – meghosszabbítsa a határidőket.

(24)

A 2009/138/EK irányelv előírja, hogy a felügyeleti hatóságoknak értékelniük kell, hogy a biztosító vagy viszontbiztosító vezetésére vagy valamely kiemelten fontos feladatkör ellátására kijelölt új személy szakmailag alkalmas és üzletileg megbízható-e. Azonban a vállalkozást vezető vagy valamely kiemelten fontos feladatkört ellátó személyeknek folyamatosan szakmailag alkalmasnak és üzletileg megbízhatónak kell lenniük. A szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek való meg nem felelés esetére a felügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük intézkedések meghozatalára, így például adott esetben az érintett személynek a releváns pozícióból való eltávolítására.

(25)

Mivel a biztosítási tevékenységek pénzügyi stabilitással kapcsolatos kockázatokat válthatnak ki vagy növelhetik azokat, a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a kockázatvállalási, befektetési és kockázatkezelési tevékenységeikbe makroprudenciális szempontokat és elemzést is be kell építeniük. Ez magában foglalhatja olyan tényezők figyelembevételét, mint más piaci szereplők lehetséges magatartása, makrogazdasági kockázatok, mint például a hitelciklus csökkenő szakaszába lépés vagy a piaci likviditás csökkenése, vagy bizonyos eszköztípusok, partnerek vagy ágazatok túlzott piaci szintű koncentrációja.

(26)

A biztosítókat és viszontbiztosítókat kötelezni kell arra, hogy amennyiben a felügyeleti hatóság ezt kéri, beépítsék a saját kockázat- és szolvenciaértékelésükbe a felügyeleti hatóságok által nyújtott, releváns makroprudenciális információkat. Az ilyen kiegészítő makroprudenciális követelmények következetes alkalmazásának biztosítása érdekében az EIOPA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia, amelyekben meghatározza a felügyeleti hatóságok által annak megállapítása során figyelembe veendő kritériumokat, hogy mely vállalkozásokra alkalmazandó az intézkedés. A felügyeleti hatóságoknak elemezniük kell a joghatóságuk alá tartozó, makroprudenciális megfontolások figyelembevételére felkért biztosítók és viszontbiztosítók saját kockázat- és szolvenciaértékelésének eredményeit, összesíteniük kell azokat, és információkkal kell szolgálniuk a biztosítók és viszontbiztosítók számára a jövőbeli saját kockázat- és szolvenciaértékeléseik során figyelembe veendő elemekről, különös tekintettel a makroprudenciális kockázatokra. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy amennyiben egy hatóságot vagy szervet makroprudenciális meghatalmazással látnak el, az említett makroprudenciális hatóság megkapja a felügyeleti hatóságok által végzett makroprudenciális értékelések eredményét és megállapításait.

(27)

A Biztosításfelügyelők Nemzetközi Szövetsége (International Association of Insurance Supervisors, IAIS) által 2011-ben elfogadott biztosítási alapelveknek (Insurance Core Principles, ICP) megfelelően a nemzeti felügyeleti hatóságoknak képesnek kell lenniük azonosítani, figyelemmel kísérni és elemezni azon piaci és pénzügyi fejleményeket, amelyek hatással lehetnek a biztosítókra és viszontbiztosítókra, vagy a biztosítási és viszontbiztosítási piacokra, és az említett információkat fel kell használniuk az egyes biztosítók és viszontbiztosítók felügyelete során. Az említett feladatok végzése során a felügyeleti hatóságoknak adott esetben fel kell használniuk a más felügyeleti hatóságoktól származó információkat és az általuk tett megállapításokat.

(28)

A makroprudenciális meghatalmazással rendelkező szervek vagy hatóságok felelősek a nemzeti biztosítási és viszontbiztosítási piacuk makroprudenciális politikájáért. A makroprudenciális politikát a felügyeleti hatóság vagy más, az említett céllal megbízott hatóság vagy szerv folytathatja.

(29)

A felügyeleti hatóságok és a makroprudenciális meghatalmazással rendelkező releváns szervek és hatóságok közötti jó koordináció fontos a pénzügyi rendszer stabilitását fenyegető, a biztosítókra és viszontbiztosítókra esetlegesen hatást gyakorló lehetséges kockázatok azonosítása, figyelemmel kísérése és elemzése, valamint az e kockázatok eredményes és megfelelő kezelésére irányuló intézkedések meghozatala szempontjából. A hatóságok közötti együttműködésnek továbbá az is célja, hogy elkerüljék a kettős vagy egymásnak ellentmondó fellépést.

(30)

A felügyeleti hatóságok és az adóhatóságok közötti információcserét nem szabad akadályozni. Az ilyen információcseréknek összhangban kell lenniük a nemzeti joggal, és amennyiben az információ egy másik tagállamból származik, akkor az információcserére csak azon releváns hatóság kifejezett beleegyezésével kerülhet sor, amelytől az információ származik.

(31)

A 2009/138/EK irányelv előírja, hogy a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak üzleti stratégiájuk szerves részeként rendszeres saját kockázat- és szolvenciaértékelést kell végezniük. Egyes kockázatokat, így például az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokat nehéz számszerűsíteni, vagy azok a szavatolótőke-szükséglet kalibrálásához használtnál hosszabb időszak alatt jelentkeznek. Az említett kockázatokat jobban figyelembe lehet venni a saját kockázat- és szolvenciaértékelésben. Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók lényeges éghajlatváltozási kockázatoknak vannak kitéve, kötelezni kell őket arra, hogy megfelelő időközönként és a saját kockázat- és szolvenciaértékelés részeként elemzéseket végezzenek arról, hogy milyen hatást gyakorolnak üzleti tevékenységükre a hosszú távú éghajlatváltozási kockázati forgatókönyvek. Az ilyen elemzéseknek arányosnak kell lenniük a vállalkozások üzleti tevékenységében rejlő kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. Így különösen, bár az éghajlatváltozási kockázatoknak való kitettség lényegességének értékelését minden biztosítótól és viszontbiztosítótól meg kell követelni, a hosszú távú éghajlatváltozási forgatókönyvek elemzése a kis méretű és nem összetett vállalkozások esetében nem írható elő.

(32)

A vállalkozásoknak konkrét terveket kell kidolgozniuk a fenntarthatósági tényezőkből fakadó pénzügyi kockázatok kezelésére, és figyelemmel kell kísérniük azok végrehajtását. Amennyiben valamely csoport számára előírják, hogy ilyen tervet készítsen a csoport szintjén, biztosítani kell, hogy a csoporthoz tartozó leányvállalat biztosítók és viszontbiztosítók egyéni szinten mentesüljenek a tervkészítés követelménye alól, ha a csoportszintű terv tükrözi az említett leányvállalatokra vonatkozó valamennyi releváns szempontot.

(33)

A 2009/138/EK irányelv előírja, hogy az alapvető fontosságú információkat legalább évente közzé kell tenni a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés útján. E jelentés célközönségét egyrészről a szerződők és a kedvezményezettek, másrészről az elemzők és más piaci szakemberek alkotják. E két különböző csoport igényeinek és elvárásainak kielégítése érdekében a jelentés tartalmát két részre kell osztani. A főként a szerződőknek és a kedvezményezetteknek szóló első résznek az üzleti tevékenységre, a teljesítményre, a tőkekezelésre és a kockázati profilra vonatkozó legfontosabb információkat kell tartalmaznia. A piaci szakembereknek szóló második részben az üzleti tevékenységre és az irányítási rendszerre vonatkozó részletes információkat, a biztosítástechnikai tartalékokra és egyéb kötelezettségekre vonatkozó konkrét információkat, a szavatolótőke-megfelelési helyzetet, valamint a szakelemzők számára releváns egyéb adatokat kell ismertetni.

(34)

A biztosítók és viszontbiztosítók a legjobb becslés kiszámításához a releváns kockázatmentes hozamgörbét kiigazíthatják vagy – felügyeleti jóváhagyást követően – az eszközeik kamatkülönbözet-változásával összhangban (a továbbiakban: illeszkedési kiigazítás), vagy a biztosítók vagy viszontbiztosítók által egy adott pénznemben vagy országban tartott eszközök átlagos kamatkülönbözet-változásával (a továbbiakban: volatilitási kiigazítás) összhangban. A fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés szerződőknek és kedvezményezetteknek szóló része csak azon információkat tartalmazhatja, amelyek az átlagos szerződő vagy kedvezményezett döntéshozatala szempontjából várhatóan relevánsak lesznek. Míg a biztosítóknak és a viszontbiztosítóknak nyilvánosságra kell hozniuk az illeszkedési kiigazítás, a volatilitási kiigazítás, valamint a kockázatmentes kamatlábakra és a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedések alkalmazásának mellőzése által a pénzügyi helyzetükre gyakorolt hatást, az ilyen közzététel az átlagos szerződő vagy a kedvezményezett döntéshozatala szempontjából nem tekintendő relevánsnak. Az ilyen közzétételt ezért a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés piaci szakembereknek szóló részében kell szerepeltetni, és nem a szerződőknek és kedvezményezetteknek szóló részben.

(35)

A közzétételi követelmények nem jelenthetnek túlzott terhet a biztosítók és viszontbiztosítók számára. Ezért a 2009/138/EK irányelvbe be kell illeszteni néhány egyszerűsítést és arányossági intézkedést, különösen ha azok nem veszélyeztetik a biztosítók és viszontbiztosítók által szolgáltatott adatok olvashatóságát. Továbbá, a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet (9) módosítani kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kis méretű és nem összetett vállalkozások számára, hogy az említett irányelvben meghatározott, a kkv-kra vonatkozó egyszerűsített fenntarthatósági beszámolási standardok szerint könnyített módon végezzék el a fenntarthatósági beszámolásukat.

(36)

A nyilvánosságra hozott információk lehető legnagyobb pontosságának biztosítása érdekében a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentés egyes elemeit könyvvizsgálatnak kell alávetni. Az ilyen könyvvizsgálati követelménynek ki kell terjednie legalább a 2009/138/EK irányelvben meghatározott értékelési kritériumokkal összhangban értékelt mérlegre.

(37)

Mivel a kis méretű és nem összetett vállalkozások az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából vélhetően nem tekinthetők relevánsnak, helyénvaló a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésre vonatkozó könyvvizsgálati követelmény alóli mentességet bevezetni ezen vállalkozások számára. Hasonlóképpen, a zárt biztosítók és zárt viszontbiztosítók sajátos kockázati profilja és egyedi jellege miatt helyénvaló nem előírni számukra a könyvvizsgálati követelményt. Lehetővé kell azonban tenni, hogy azon tagállamok, amelyek könyvvizsgálati követelményeket már valamennyi vállalkozásra vagy a fizetőképességről és pénzügyi helyzetről szóló jelentésnek a mérlegen kívüli elemeire is alkalmaznak, továbbra is alkalmazzanak ilyen követelményeket.

(38)

El kell ismerni, hogy a könyvvizsgálati követelmény – hasznosságával együtt is – minden vállalkozás számára további terhet jelentene. Ezért a biztosítókra és viszontbiztosítókra, valamint a biztosítói és viszontbiztosítói csoportokra vonatkozó éves jelentéstételi és közzétételi határidőket meg kell hosszabbítani annak érdekében, hogy elegendő időt kapjanak az auditált jelentések elkészítéséhez.

(39)

Az EIOPA a pénzügyi stabilitási célokra történő jelentéstételről szóló iránymutatásaiban már meghatározott bizonyos, az uniós pénzügyi rendszerek stabilitása szempontjából releváns biztosítók és viszontbiztosítók azonosítására szolgáló kritériumokat.

(40)

Biztosítani kell, hogy az opciókat és garanciákat tartalmazó szerződések biztosítástechnikai tartalékainak számítási módszerei arányosak legyenek a biztosító által kezelt kockázatok jellegével, nagyságrendjével és összetettségével. E tekintetben bizonyos egyszerűsítéseket kell biztosítani.

(41)

A tőkeköltséget csökkenteni kell a 2009/138/EK irányelv és az említett irányelv alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásakor meghatározott szinthez képest, fenntartva ugyanakkor a prudenciának és a szerződők védelmének megfelelő szintjét. Emellett a kockázati ráhagyás kiszámítása során figyelembe kell venni a kockázatok időfüggőségét, és – különösen a hosszú lejáratú kötelezettségek esetében – csökkenteni kell a kockázati ráhagyás összegét, hogy ezáltal csökkenjen a kockázati ráhagyás kamatlábváltozásokkal szembeni érzékenysége. Ezért be kell vezetni egy exponenciális és időfüggő elemet.

(42)

A 2009/138/EK irányelv előírja, hogy a kockázati ráhagyás kiszámítása céljából meg kell határozni a biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségek fedezéséhez szükséges figyelembe vehető szavatolótőke összegét, és hogy a tőkeköltség-rátának meg kell egyeznie azzal a pótlólagos, a releváns kockázatmentes kamatláb feletti rátával, amelyet az említett összegű figyelembe vehető szavatoló tőkét fenntartó biztosító vagy viszontbiztosító viselne. A 2009/138/EK irányelv ezenkívül előírja, hogy a tőkeköltség-rátát rendszeres időközönként felül kell vizsgálni. E célból a felülvizsgálatoknak biztosítaniuk kell, hogy a tőkeköltség-ráta továbbra is kockázatalapú maradjon, és ne haladja meg az 5 %-t.

(43)

A releváns kockázatmentes hozamgörbe meghatározása során egyensúlyt kell teremteni a releváns pénzügyi eszközökből származó információk felhasználása és a biztosítók és viszontbiztosítók azon képessége között, hogy fedezzék a pénzügyi eszközökből származó kamatlábkockázatot. Így különösen, előfordulhat, hogy a kisebb biztosítók és viszontbiztosítók nem rendelkeznek megfelelő kapacitással ahhoz, hogy a kamatlábkockázatot kötvényektől, kölcsönöktől vagy hasonló, fix pénzáramlású eszközöktől eltérő instrumentumokkal fedezzék. A releváns kockázatmentes hozamgörbét ezért extrapolálni kell az olyan futamidők esetében, ahol a kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható. Az extrapolációs módszer keretében azonban a kötvényektől eltérő releváns pénzügyi eszközökből származó információkat kell felhasználni, amennyiben ilyen információk rendelkezésre állnak mély, likvid és átlátható piacokon az olyan futamidőkre, ahol a kötvények piaca már nem mély, likvid és átlátható. A bizonyosság és a harmonizált alkalmazás biztosítása céljából, valamint egyúttal annak biztosítása érdekében, hogy időben lehessen reagálni a piaci viszonyok változásaira, a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia az új extrapolációs módszer alkalmazási módjának meghatározása céljából. A jelenlegi piaci feltételek fényében az euróra e módosító irányelv hatálybalépésének napján vonatkozó extrapoláció kezdőpontját a 2023. december 31-i szintjével azonos szinten kell tartani, nevezetesen 20 éves futamidő szintjén.

(44)

A releváns kockázatmentes hozamgörbe meghatározása jelentős hatást gyakorol a szavatolótőke-megfelelési helyzetre, különösen a hosszú lejáratú kötelezettségekkel rendelkező életbiztosítók esetében. A meglévő biztosítási tevékenység zavarainak elkerülése, valamint az új extrapolációs módszerre való zökkenőmentes átállás lehetővé tétele érdekében fokozatos bevezetési mechanizmust kell előírni. Az ilyen fokozatos bevezetési mechanizmusnak a piaci zavar elkerülésére kell irányulnia, és a végleges extrapolációs módszerhez vezető, átlátható útvonalat kell kínálnia.

(45)

A 2009/138/EK irányelv lehetőséget biztosít a volatilitási kiigazításra, amelynek célja a túlzott mértékű kötvényhozamfelárak hatásainak enyhítése, és amely a biztosítók és viszontbiztosítók releváns pénznemeire vonatkozó referenciaportfóliókon, az euro esetében pedig a nemzeti biztosítási piacok referenciaportfólióin alapul. Az egységes volatilitási kiigazítás teljes pénznemekre vagy országokra való alkalmazása a túlzott mértékű kötvényhozamfelárak hatásainak enyhítését meghaladó előnyökkel járhat, különösen akkor, ha e biztosítók és viszontbiztosítók releváns eszközeinek a hitelkockázati kamatkülönbözetek változásaira való érzékenysége alacsonyabb, mint a releváns legjobb becslés kamatlábváltozásokra való érzékenysége. A volatilitási kiigazításból származó ilyen túlzott előnyök elkerülése érdekében a volatilitási kiigazítást felügyeleti jóváhagyástól kell függővé tenni, és kiszámításakor figyelembe kell venni az eszközök hitelkockázati felárak változásaira való érzékenységéhez és a biztosítástechnikai tartalékok legjobb becslésének kamatláb-érzékenységéhez kapcsolódó vállalkozásspecifikus jellemzőket. Ezen túlmenően további biztosítékként be kell vezetni bizonyos minimumfeltételeket a volatilitási kiigazítás alkalmazására vonatkozóan. A tagállamok számára – amelyek közül néhányban már felügyeleti jóváhagyási eljárás hatálya alá tartozik a volatilitási kiigazítás alkalmazása – lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a jóváhagyási feltételek közé felvegyék a volatilitási kiigazítás alapjául szolgáló feltevések értékelését is. A további biztosítékok fényében a biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy a reprezentatív portfóliókból származtatott, kockázathoz igazított különbözet megnövelt, 85 %-os részét adják hozzá az alapvető kockázatmentes hozamgörbéhez.

(46)

Amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító olyan hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba fektet be, amelyek hitelminősége jobb, mint a volatilitási kiigazítás kiszámításához használt reprezentatív portfólióban található hitelviszonyt megtestesítő értékpapíroké, a volatilitási kiigazítás túlkompenzálhatja a kötvényhozamfelár növekedése által okozott szavatolótőke-veszteséget, és a szavatolótőke indokolatlan volatilitásához vezethet. Az ilyen túlkompenzáció okozta mesterséges volatilitás ellensúlyozása érdekében lehetővé kell tenni a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy ilyen esetekben kérelmezzék a volatilitási kiigazítás olyan módon történő módosítását, amely figyelembe veszi a vállalkozás hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokban lévő konkrét befektetéseire vonatkozó információkat.

(47)

A 2009/138/EK irányelv a volatilitási kiigazítás számításakor előírja egy országspecifikus elem alkalmazását az adott országban a kötvényekre vonatkozó túlzott mértékű hozamfelárak mérséklése érdekében. Az országspecifikus elem aktiválása azonban egy abszolút küszöbértéken és egy, az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözethez viszonyított relatív küszöbértéken alapul, ami hirtelen kilengésekhez vezethet, és ezáltal növelheti a biztosítók és viszontbiztosítók szavatolótőkéjének volatilitását. Annak biztosítása érdekében, hogy egy adott tagállamban, amelynek pénzneme az euro, hatékonyan mérsékelni lehessen a túlzott mértékű kötvényhozamfelárak hatásait, az országspecifikus elemet egy olyan makroelemmel kell felváltani, amelyet az euróra vonatkozó kockázathoz igazított kamatkülönbözet és az országra vonatkozó, kockázathoz igazított kamatkülönbözet közötti különbségek alapján kell kiszámítani. A hirtelen kilengések elkerülése érdekében a számítás során kerülni kell a bemeneti paraméterek folytonosságának megszakadását.

(48)

A biztosítók és viszontbiztosítók befektetési gyakorlatában bekövetkező változások figyelembevétele érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a kijelölt eszközportfólióba bevonandó eszközök alkalmassági kritériumainak meghatározása céljából, amennyiben az eszközök jellege eltérő gyakorlatokhoz vezethet az illeszkedési kiigazítás alkalmazására és kiszámítására vonatkozó kritériumok tekintetében.

(49)

Annak biztosítása érdekében, hogy a volatilitási kiigazítást kiszámító valamennyi biztosító és viszontbiztosító azonos elbánásban részesüljön, vagy a piaci fejlemények figyelembevétele érdekében, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a volatilitási kiigazítás vállalkozásspecifikus elemeinek kiszámítására vonatkozóan. Az eurótól eltérő pénznemek esetében a volatilitási kiigazítás pénznemspecifikus elemeinek kiszámítása során figyelembe kell venni a tagállamok rögzített valutáinak párjai közötti cash-flow-párosítás lehetőségét, azzal a feltétellel, hogy az következetesen csökkenti a devizakockázatot.

(50)

A szavatolótőke 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) szerinti kiszámítása céljából a 2002/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) hatálya alá tartozó pénzügyi konglomerátumokhoz tartozó intézmények számára engedélyezhető, hogy bizonyos kritériumok teljesülése esetén ne vonják le a biztosítókban vagy viszontbiztosítókban lévő jelentős befektetéseiket. Szükség van annak biztosítására, hogy a biztosítókra és viszontbiztosítókra, valamint a hitelintézetekre vonatkozó prudenciális szabályok lehetővé tegyék a megfelelő egyenlő versenyfeltételeket a bank által irányított és a biztosító által irányított pénzügyi csoportok között. Ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára szintén lehetővé kell tenni, hogy hasonló feltételek mellett ne kelljen levonniuk a hitelintézetekben és pénzügyi intézményekben fennálló részesedéseiket a figyelembe vehető szavatolótőkéjükből. Így különösen, vagy a 2009/138/EK irányelv szerinti csoportfelügyeletet, vagy a 2002/87/EK irányelv szerinti kiegészítő felügyeletet kell alkalmazni az olyan csoportokra, amelyek a biztosítót vagy viszontbiztosítót és a kapcsolódó intézményt egyaránt magában foglalják. Ezen túlmenően az intézményben lévő részesedésnek stratégiai jellegű, tulajdonviszonyt megtestesítő befektetésnek kell lennie a biztosító vagy viszontbiztosító számára, és a felügyeleti hatóságoknak meg kell győződniük a csoportfelügyelet vagy kiegészítő felügyelet körébe tartozó vállalkozások integrált irányításának, kockázatkezelésének és belső ellenőrzéseinek kielégítő szintjéről.

(51)

A szimmetrikus kiigazítás szintjére vonatkozó meglévő korlátok korlátozzák az említett kiigazítás azon képességét, hogy enyhítse a pénzügyi rendszer potenciális prociklikus hatásait, és megakadályozza olyan helyzet kialakulását, amelyben a biztosítók és viszontbiztosítók a pénzügyi piacok nem állandó jellegű – például a Covid19-világjárvány által kiváltott – kedvezőtlen mozgásai miatt indokolatlanul további tőke bevonására vagy befektetéseik értékesítésére kényszerülnek. Ezért a szimmetrikus kiigazítást módosítani kell annak érdekében, hogy lehetővé tegye a standard tőkekövetelmény nagyobb mértékű módosításait, és fokozottabban enyhítse a részvénypiacokon bekövetkező meredek emelkedések vagy esések hatását.

(52)

A mennyiségi követelményeken belüli arányosság fokozása érdekében lehetővé kell tenni a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy a nem jelentős kockázatok standard formula szerinti tőkekövetelményét legfeljebb hároméves időtartamra egyszerűsített megközelítéssel számítsák ki. Az ilyen egyszerűsített megközelítésnek lehetővé kell tennie a vállalkozások számára, hogy egy időben változó, megfelelő mennyiségi mérőszám alapján becsüljék meg a nem jelentős kockázat tőkekövetelményét. Az említett megközelítésnek közös szabályokon kell alapulnia, és közös kritériumok alapján kell meghatároznia a nem jelentős kockázatokat.

(53)

Az illeszkedési kiigazítást alkalmazó biztosítóknak és viszontbiztosítóknak az ahhoz alapul szolgáló eszköz- és kötelezettségportfóliójukat az üzleti tevékenység más részeitől elkülönítve kell kijelölniük, szervezniük és kezelniük, és ezért nem engedhető meg, hogy az erre kijelölt eszközportfólió felhasználásával az üzleti tevékenység során máshol felmerülő kockázatokat fedezzenek. A portfólió elkülönült kezelése azonban nem eredményezi az e portfólión belüli kockázatok és a vállalkozás egyéb részein belüli kockázatok közötti korreláció növekedését. Ezért az illeszkedési kiigazítást alkalmazó biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy szavatolótőke-szükségletüket a portfólió eszközei és forrásai, valamint a vállalkozás többi része közötti teljes diverzifikáció feltételezése alapján számítsák ki, kivéve, ha a biztosítási vagy viszontbiztosítási kötelezettségek kapcsolódó legjobb becslését fedező eszközportfóliók elkülönített alapot alkotnak.

(54)

Az elmúlt években tapasztalt piaci fejlemények miatt merült fel, hogy a biztosítási felügyelet keretében megfelelően figyelembe kell venni a rendkívül alacsony és negatív kamatokat. Ezt a kamatlábkockázati részmodul újrakalibrálásával kell elérni, hogy az tükrözze a negatív hozamkörnyezetet. Ugyanakkor az alkalmazandó módszertan nem eredményezheti a kamatgörbe likvid részének irreálisan nagy csökkenését, és ez elkerülhető egy olyan kifejezett alsó korlát előírásával, amely a negatív kamatok alsó határát képviseli. A kamatok dinamikájával összhangban a Bizottságnak egy olyan alsó korlát bevezetésére kellene törekednie, amely nem lapos, hanem a futamidő függvénye, olyan mértékig, amennyire a rendelkezésre álló piaci adatok lehetővé teszik az ilyen futamidő-függőség robusztus kockázatalapú kalibrálását.

(55)

A Bizottság az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben (12) egyesítette a 2009/138/EK irányelvben előírt valamennyi felhatalmazást. Az említett megközelítés jól működött az említett irányelv végrehajtása szempontjából, és megkönnyítette az említett felhatalmazáson alapuló rendeletnek való megfelelés biztosítását. Ezért az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendeletnek hatályban kell maradnia, és a meglévő felhatalmazások szerinti valamennyi szükséges módosítást, valamint az ezen irányelv szerinti új felhatalmazások végrehajtását kizárólag az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet módosító jogi aktusaiként kell végrehajtani. Amennyiben az ilyen módosításokat a jövőben egy vagy több felhatalmazáson alapuló módosító jogi aktusban kell egyesíteni, a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás (13) 31. pontjával összhangban az ilyen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat előkészítő konzultációk során azt is jelzi, hogy mely felhatalmazások tekintendők érdemben összetartozónak, amelyek esetében a Bizottságnak objektív indokolással kell szolgálnia a két vagy több felhatalmazás közötti érdemi kapcsolat alapján.

(56)

A felügyeleti felülvizsgálati folyamat részeként fontos, hogy a felügyeleti hatóságok össze tudják hasonlítani egymással az általuk felügyelt biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó információkat. A részleges és teljes belső modellekkel jobban azonosíthatók egy-egy vállalkozás egyedi kockázatai, és a 2009/138/EK irányelv lehetővé teszi a biztosítók és viszontbiztosítók számára azok alkalmazását a tőkekövetelmények meghatározására, a standard formulából eredő korlátozások nélkül. A felügyeleti hatóságok számára a vállalkozások közötti összehasonlítások, és az egyes vállalkozásokra vonatkozó időbeli összehasonlítások céljából előnyös volna, ha hozzáférnének a szavatolótőke-szükségletnek a standard formulával összhangban meghatározott becsléseihez is. Valamennyi, teljes vagy részleges belső modellt alkalmazó biztosítónak és viszontbiztosítónak ezért rendszeresen be kell jelentenie felügyeleti hatósága számára a szavatolótőke-szükségletnek a standard formulának megfelelően megállapított becslését. Az ilyen becslésnek megfelelően tükröznie kell a standard formula módszereit és az alapjául szolgáló feltevéseket, megkönnyítve a megfelelő felügyeleti értékelést. Annak elkerülése érdekében, hogy a vállalkozások számára a becslés megállapítása túlzott terhet jelentsen, meg kell engedni számukra, hogy igénybe vegyék a standard formulának a 2009/138/EK irányelvben és az említett irányelv alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott releváns egyszerűsítéseiből nyert információkat. Amennyiben a szavatolótőke-szükséglet becslésének megállapításához ilyen egyszerűsített megközelítést alkalmaznak, az alapul szolgáló feltevésekről egyértelmű magyarázattal kell szolgálni a felügyeleti hatóságok számára.

(57)

A 2009/138/EK irányelv lehetőséget ad a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy szavatolótőke-szükségletüket felügyeleti jóváhagyáshoz kötött belső modell alapján számítsák ki. Belső modell alkalmazása esetén az említett irányelv nem akadályozza meg a biztosítót vagy viszontbiztosítót abban, hogy belső modelljében figyelembe vegye a hitelkockázati kamatkülönbözet változásainak a volatilitási kiigazításra gyakorolt hatását. Ahogy a volatilitási kiigazítás alkalmazása a túlzott mértékű kötvényhozamfelárak hatásainak enyhítését meghaladó előnyökkel járhat a legjobb becslés kiszámítása során, úgy az ilyen túlzott előnyök torzíthatják a szavatolótőke-szükséglet kiszámítását is, amennyiben a belső modell figyelembe veszi a hitelkockázati kamatkülönbözet változásainak a volatilitási kiigazításra gyakorolt hatását. Az ilyen torzulások elkerülése érdekében a szavatolótőke-szükségletre vonatkozóan meg kell határozni azt az alsó korlátot – amennyiben a felügyeleti hatóságok lehetővé teszik a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy belső modelljeikben figyelembe vegyék a hitelkockázati kamatkülönbözet változásainak a volatilitási kiigazításra gyakorolt hatását –, amely alatt már várhatóan a túlzott mértékű kötvényhozamfelárak hatásainak enyhítését meghaladó előnyök jelentkeznek a szavatolótőke-szükséglet mértékében.

(58)

A biztosítókat és viszontbiztosítókat ösztönözni kell a válsághelyzetekkel szembeni reziliencia kiépítésére. Amennyiben a biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljeikben figyelembe veszik a hitelkockázati kamatkülönbözet változásainak a volatilitási kiigazításra gyakorolt hatását, miközben figyelembe veszik a hitelkockázati kamatkülönbözet változásainak a makroszintű volatilitási kiigazításra gyakorolt hatását is, ez súlyosan alááshatja a válsághelyzetekkel szembeni reziliencia kiépítésére irányuló ösztönzőket. Ezért meg kell akadályozni, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók belső modelljeikben makroszintű volatilitási kiigazítást vegyenek figyelembe.

(59)

Figyelembe véve a kockázatok jellegét, nagyságrendjét és összetettségét, a felügyeleti hatóságoknak képesnek kell lenniük a biztosítók és viszontbiztosítók befektetési stratégiájára vonatkozó releváns makroprudenciális információk összegyűjtésére, azok más piaci forrásokból esetlegesen rendelkezésre álló releváns információkkal közös elemzésére, és a makroprudenciális perspektívának a biztosítók és viszontbiztosítók felügyeletébe való beépítésére. Ez magában foglalhatja a konkrét hitelciklusokhoz, gazdasági visszaesésekhez és a befektetésekkel kapcsolatos kollektív vagy csordaszellemű magatartáshoz kapcsolódó kockázatok felügyeletét.

(60)

Hatékonyan kell kezelni a biztosítók és viszontbiztosítók pénzügyi helyzetének romlását vagy a szabályozási követelmények e vállalkozások általi megszegését, és meg kell előzni a problémák súlyosbodását. A felügyeleti hatóságoknak ezért hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy megelőző intézkedéseket írjanak elő. E megelőzési hatásköröknek azonban összhangban kell lenniük a 2009/138/EK irányelvben hasonló körülmények esetére már előírt beavatkozási szintekkel és felügyeleti hatáskörökkel, ideértve az említett irányelv 36. cikkében meghatározott felügyeleti felülvizsgálati folyamatban előírt felügyeleti hatásköröket is. A megelőzési hatáskörök nem eredményezhetnek az említett irányelv I. címe VI. fejezetének 4. szakaszában meghatározott szavatolótőke-szükségletet megelőző új, előre meghatározott beavatkozási küszöböt. A felügyeleti hatóságoknak minden egyes helyzetet egyedileg kell értékelniük, és a körülmények, a vállalkozás helyzete és felügyeleti mérlegelésük alapján kell dönteniük a megelőző intézkedések szükségességéről.

(61)

A 2009/138/EK irányelv rendelkezik a biztosítók reorganizációjára és felszámolására vonatkozó határozatok valamennyi tagállamban történő kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról. Az említett irányelv biztosítja, hogy a vállalkozás minden eszközét és kötelezettségét a székhely szerinti tagállamban indított egyetlen folyamatban kezeljék, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban találhatók, továbbá, hogy a fogadó tagállamokban lévő hitelezők egyenlő elbánásban részesüljenek a székhely szerinti tagállamban lévő hitelezőkkel. Az eredményes szanálás érdekében a szanálási eszközök alkalmazása esetén a 2009/138/EK irányelvben meghatározott, a reorganizációra és a felszámolásra vonatkozó rendelkezések alkalmazandók, mind amikor az említett eszközöket biztosítókra és viszontbiztosítókra alkalmazzák, mind amikor a szanálási keretrendszer hatálya alá tartozó más szervezetekre alkalmazzák azokat. Az említett rendelkezéseket ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(62)

A 2009/138/EK irányelv előírja a helyreállítási időszak meghosszabbítását a szavatolótőke-szükséglet megsértése esetén, amennyiben az EIOPA megállapította kivételesen kedvezőtlen helyzetek fennállását. A megállapításra sor kerülhet a nemzeti felügyeleti hatóságok kérése nyomán, amelyeknek – adott esetben a kérelmet megelőzően – konzultációt kell folytatniuk az 1092/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott Európai Rendszerkockázati Testülettel (ERKT). A nemzeti felügyeleti hatóságok ERKT-vel való decentralizált konzultációja kevésbé hatékony, mint ha az EIOPA központosított módon konzultál az ERKT-vel. A hatékony eljárás biztosítása érdekében a kivételesen kedvezőtlen helyzetek fennállásának megállapítása előtt az EIOPA-nak – és nem a nemzeti felügyeleti hatóságoknak – kell konzultációt folytatnia az ERKT-vel, amennyiben a helyzet jellege lehetővé tesz ilyen előzetes konzultációt.

(63)

A 2009/138/EK irányelv előírja a biztosítók és viszontbiztosítók számára, hogy haladéktalanul tájékoztassák az érintett felügyeleti hatóságot, ha azt észlelik, hogy nem felelnek meg a minimális tőkeszükségletnek, vagy hogy ennek kockázata a következő három hónapban fennáll. Az említett irányelv azonban nem határozza meg, hogy mikor észlelhető a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelés vagy a következő három hónapban történő meg nem felelés kockázata, és előfordulhat, hogy a vállalkozások csak a releváns negyedév végén tájékoztatják a felügyeleti hatóságokat, amikor a felügyeleti hatóságnak hivatalosan jelentendő minimális tőkeszükséglet kiszámítására sor kerül. Annak biztosítása érdekében, hogy a felügyeleti hatóságok időben tájékoztatást kapjanak és megtehessék a szükséges intézkedéseket, a biztosítók és viszontbiztosítók számára elő kell írni, hogy haladéktalanul tájékoztassák a felügyeleti hatóságokat a minimális tőkeszükségletnek való meg nem felelésről vagy a meg nem felelés kockázatáról abban az esetben is, ha ezt a minimális tőkeszükséglet hivatalos kiszámításának két időpontja közötti becslések vagy számítások alapján észlelik a releváns negyedévben.

(64)

A biztosított személyek érdekeinek védelme a prudenciális keretrendszer általános célkitűzése, amelyet a felügyeleti hatóságoknak a felügyeleti felülvizsgálati folyamat minden szakaszában követniük kell, így a követelmények biztosítók vagy viszontbiztosítók általi olyan megsértése vagy valószínű megsértése esetén is, amely az engedély visszavonásához vezethet. Az említett célkitűzés megvalósítására az engedély visszavonása előtt és után is törekedni kell, továbbá figyelembe kell venni a visszavonásnak a biztosított személyekre gyakorolt esetleges jogi következményeit is.

(65)

A felügyeleti hatóságokat el kell látni azon eszközökkel, amelyekkel megelőzhető a biztosítási piacok pénzügyi stabilitását veszélyeztető kockázatok materializálódása, korlátozható a biztosítók és viszontbiztosítók prociklikus magatartása, valamint mérsékelhetők a pénzügyi rendszeren belüli és a reálgazdaságra átterjedő negatív tovagyűrűző hatások.

(66)

A közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válságok – különösen a Covid19-világjárvány okozta válság – bebizonyították, hogy a biztosítók és viszontbiztosítók hatékony és eredményes likviditáskezelése megelőzheti a pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztető kockázatokat. Emiatt elő kell írni a biztosítók és viszontbiztosítók számára a likviditáskezelés és -tervezés megerősítését, különösen a biztosítási és viszontbiztosítási piac nagy részét vagy egészét érintő kedvezőtlen helyzetekben.

(67)

Amennyiben a különösen sérülékeny profillal rendelkező biztosítók és viszontbiztosítók, így például a likvid kötelezettségekkel rendelkezők, az illikvid eszközökkel rendelkezők, vagy az olyan likviditási sebezhetőségekkel rendelkezők, amelyek befolyásolhatják az általános pénzügyi stabilitást, nem orvosolják megfelelően a helyzetet, a nemzeti felügyeleti hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy beavatkozzanak az említett vállalkozások likviditási pozíciójának megerősítése érdekében.

(68)

A felügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell az ahhoz szükséges hatáskörökkel, hogy kivételes helyzetekben, így például a biztosítási és viszontbiztosítási piac nagy részét vagy egészét érintő kedvezőtlen gazdasági vagy piaci események esetén a szerződők védelme és a pénzügyi stabilitás megőrzése érdekében megóvják egyes biztosítók vagy viszontbiztosítók szavatolótőke-megfelelési helyzetét. Az említett hatásköröknek magukban kell foglalniuk az adott biztosító vagy viszontbiztosító részvényesei és más alárendelt hitelezői részére történő kifizetések korlátozásának vagy felfüggesztésének lehetőségét, még mielőtt sor kerülne a szavatolótőke-szükséglet tényleges megsértésére. Az említett hatásköröket eseti alapon, bizonyos közös kockázatalapú kritériumok tiszteletben tartásával, és a belső piac működésének veszélyeztetése nélkül kell alkalmazni.

(69)

Mivel az osztalékok és egyéb bónuszok kifizetésének korlátozása vagy felfüggesztése – még ha csak ideiglenesen is – hátrányosan érintené a részvényesek és más alárendelt hitelezők jogait, a felügyeleti hatóságoknak az ilyen intézkedések meghozatalakor megfelelően figyelembe kell venniük az arányosság és a szükségesség elvét. A felügyeleti hatóságoknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az elfogadott intézkedések egyike se járjon aránytalan hátrányos hatásokkal más tagállamokban vagy az egész Unióban a pénzügyi rendszer egészére vagy egyes részeire nézve. Így különösen, a felügyeleti hatóságoknak csak rendkívüli körülmények között, és a biztosítási és viszontbiztosítási piac, valamint a pénzügyi rendszer egésze stabilitásának megőrzéséhez szükséges, kellően indokolt esetben szabad korlátozniuk a biztosítói és viszontbiztosítói csoporton belüli tőkekifizetéseket.

(70)

Rendkívüli körülmények között a biztosítók jelentős likviditási kockázatokkal szembesülhetnek. Ezért a felügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy rövid időre és kizárólag végső eszközként ideiglenesen felfüggesszék a jelentős likviditási kockázatok által érintett ilyen vállalkozások életbiztosítási kötvényeihez kapcsolódó visszaváltási jogokat. Az ilyen rendkívüli intézkedéseket a szerződők kollektív védelmének a fenntartása céljából szabad alkalmazni, amely védelem valamennyi szerződőre, így az ilyen kockázatok által csak közvetve érintett szerződőkre is kiterjed.

(71)

A határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítók és viszontbiztosítók közelmúltbeli csődjei rávilágítottak annak szükségességére, hogy a felügyeleti hatóságok több információval rendelkezzenek az említett vállalkozások által folytatott tevékenységekről. Ezért a biztosítók és viszontbiztosítók számára elő kell írni, hogy értesítsék a székhely szerinti tagállamuk felügyeleti hatóságát a kockázati profiljukat érintő, a folyamatban lévő határokon átnyúló biztosítási tevékenységeikkel kapcsolatos lényeges változásokról, és az említett információkat meg kell osztani az érintett fogadó tagállamok felügyeleti hatóságaival.

(72)

A 2009/138/EK irányelv értelmében az EIOPA hatáskörrel rendelkezik arra, hogy együttműködési fórumokat hozzon létre és koordináljon a releváns felügyeleti hatóságok közötti együttműködés fokozása érdekében, amennyiben egy biztosító vagy viszontbiztosító a szolgáltatásnyújtás szabadságán vagy a letelepedéshez való jogon alapuló tevékenységeket folytat vagy szándékozik folytatni. Tekintettel azonban az említett fórumokon belül megoldandó felügyeleti problémák összetettségére, a felügyeleti hatóságok számos esetben nem tudnak közös álláspontot kialakítani arra vonatkozóan, hogy miként kell kezelni a határokon átnyúlóan működő biztosítókkal vagy viszontbiztosítókkal kapcsolatos kérdéseket. Amennyiben az együttműködési fórumokban részt vevő felügyeleti hatóságok nem tudnak megállapodásra jutni a valamely, határokon átnyúlóan működő biztosítóval vagy viszontbiztosítóval kapcsolatos kérdésekben, az EIOPA-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a nézeteltéréseket az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban rendezze.

(73)

A fogyasztói jogokokat érintő esetleges problémák jobb megelőzése és a szerződők védelmének Unió-szerte való fokozása érdekében meg kell erősíteni az együttműködést és információmegosztást a biztosító vagy viszontbiztosító számára engedélyt kiadó, székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága és azon tagállamok felügyeleti hatóságai között, amelyekben a vállalkozás fióktelepek létrehozásával vagy szolgáltatások nyújtásával tevékenységet folytat. Az említett megerősített együttműködés különösen fontos, amennyiben jelentős mértékűek a határon átnyúló tevékenységek, továbbá növelnie kell az átláthatóságot és a rendszeres információcserét az érintett felügyeleti hatóságok között. Az ilyen információcserének kellően informatívnak kell lennie, és ki kell terjednie a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságától származó valamennyi releváns információra, különös tekintettel a határokon átnyúló tevékenységhez kapcsolódó felügyeleti felülvizsgálati folyamat eredményére és a vállalkozás pénzügyi helyzetére. A rendelkezésre álló felügyeleti adatokhoz, a felügyeleti felülvizsgálati folyamatról szóló jelentésekhez, valamint az egyéb, a jelentős határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozásokkal kapcsolatos egyéb releváns információhoz való zökkenőmentes hozzáférésnek és azok hatékony cseréjének a biztosítása érdekében, továbbá az adminisztratív terhek korlátozásának szükségességét is figyelembe véve, az információk megosztása céljára digitális eszközöket kell használni. Ezért az ilyen információkat az EIOPA által bevezetett, meglévő digitális együttműködési eszközökön keresztül lehet továbbítani.

(74)

Ha egy fogadó tagállam felügyeleti hatóságának komoly aggályai vannak valamely, a területén jelentős határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosító vagy viszontbiztosító szavatolótőke-megfelelési helyzetével kapcsolatban, hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságával közös helyszíni ellenőrzést kérjen, amennyiben a szavatolótőke-szükségletet vagy a minimális tőkeszükségletet illetően meg nem felelés áll fenn. A közös helyszíni ellenőrzést a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának kell koordinálnia, és meg kell hívnia valamennyi releváns nemzeti felügyeleti hatóságot, valamint az EIOPA-t. Valamennyi részt vevő felügyeleti hatóságnak a helyszíni ellenőrzés elvégzése előtt meg kell állapodnia annak céljairól. Az ellenőrzés végére közös álláspontot is ki kell alakítaniuk a meghozandó szükséges felügyeleti intézkedésekről. A székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságának a helyszíni ellenőrzést követő lépésekről valamennyi érintett felügyeleti hatóságot tájékoztatnia kell. Amennyiben a felügyeleti hatóságok nem értenek egyet abban, hogy szükséges-e közös helyszíni ellenőrzést végezni, az EIOPA-nak hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a nézeteltérést az 1094/2010/EU rendelet 19. cikkével összhangban rendezze.

(75)

A 2009/138/EK irányelv értelmében a biztosítók és viszontbiztosítók nem kötelesek kellő időben tájékoztatást nyújtani a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak üzleti tevékenységük folytatásáról. Ilyen információ csak a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatóságához intézett kérés útján szerezhető be. Egy ilyen megközelítés azonban nem biztosít az információkhoz való észszerű időn belüli hozzáférést. Ezért a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságainak hatáskörrel kell rendelkezniük a biztosítóktól vagy viszontbiztosítóktól való közvetlen információkérésre, amennyiben a székhely szerinti tagállam felügyeleti hatósága nem adja meg észszerű időn belül a kért tájékoztatást. Az említett hatáskör nem akadályozhatja meg az információk biztosítóktól és viszontbiztosítóktól történő önkéntes továbbítását a fogadó tagállamok felügyeleti hatóságai számára.

(76)

Ahhoz, hogy egy anyavállalatot biztosítói holdingtársaságnak lehessen tekinteni, fő üzleti tevékenységének konkrétan abban kell állnia, hogy olyan leányvállalatokban szerez részesedést vagy rendelkezik részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók. A felügyeleti hatóságok jelenleg eltérően értelmezik a „kizárólag vagy elsősorban” kifejezés jelentését ebben az összefüggésben. Ezért a biztosítói holdingtársaság fogalommeghatározását módosítani és pontosítani kell, figyelemmel az 575/2013/EU rendeletben említett pénzügyi holdingtársaság fogalommeghatározásának a bankszektort érintő hasonló módosításaira. Így különösen, ahhoz, hogy egy vállalkozás biztosítói holdingtársaságnak minősüljön, fő üzleti tevékenységének biztosítók vagy viszontbiztosítók felvásárlásához és tulajdonlásához, kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók számára kiegészítő szolgáltatások nyújtásához vagy egyéb szabályozatlan pénzügyi tevékenységek végzéséhez kell kapcsolódnia. A felügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük annak megállapítására, hogy az ilyen feltétel – a vállalkozás kinyilvánított szervezeti céljától vagy küldetésétől függetlenül – teljesül-e.

(77)

Egyes esetekben a 2009/138/EK irányelv 213. cikke (2) bekezdésének a), b) vagy c) pontja szerint csoportfelügyelet hatálya alá tartozó csoporton belül a harmadik országban található leányvállalat biztosítókban és viszontbiztosítókban meglévő részesedéseket egy közbenső szabályozatlan holdingtársaságon keresztül tartják. Még ha ennek a szabályozatlan közbenső holdingtársaságnak nincs is az Unióban központi irodával rendelkező leányvállalat biztosítója vagy viszontbiztosítója, fontos, hogy azt a biztosítói holdingtársasághoz vagy a vegyes pénzügyi holdingtársasághoz hasonlóan lehet kezelni, és be lehet vonni a csoportszintű szavatolótőke-megfelelési számításokba. Ezért be kell vezetni a harmadik országbeli biztosítói és viszontbiztosítói holdingtársaságok fogalommeghatározását annak érdekében, hogy a csoportok számára lehetővé váljon a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozások figyelembevétele a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámításakor.

(78)

Egyes esetekben több biztosító vagy viszontbiztosító de facto csoportot alkot és akként viselkedik, bár nem felel meg a csoport 2009/138/EK irányelv 212. cikkében meghatározott fogalmának. Ezért az említett irányelv III. címe nem alkalmazandó az ilyen biztosítókra és viszontbiztosítókra. Ilyen esetekben – különösen a különböző vállalkozások közötti tőkekapcsolatokkal nem rendelkező horizontális csoportok esetében – a csoportfelügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a csoport létezésének azonosítására. Ezen azonosítás céljára továbbá objektív kritériumokat kell biztosítani. Ha nincs változás a csoportok sajátosságaiban, akkor a már csoportfelügyelet hatálya alá tartozó csoportok várhatóan továbbra is ilyen felügyelet hatálya alá fognak tartozni.

(79)

A biztosítói és viszontbiztosítói csoportok szabadon, belátásuk szerint dönthetnek a csoporton belüli konkrét belső szabályokról, feladatmegosztásról és szervezeti felépítésről a 2009/138/EK irányelvnek való megfelelés biztosítása érdekében. Néhány esetben azonban az ilyen szabályok és szervezeti struktúrák veszélyeztethetik a hatékony csoportfelügyeletet. Ezért a csoportfelügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy – rendkívüli körülmények között, az EIOPA-val és a többi érintett felügyeleti hatósággal folytatott konzultációt követően – megköveteljék az említett szabályok vagy szervezeti struktúrák módosítását. A csoportfelügyeleti hatóságoknak megfelelően indokolniuk kell döntésüket, és magyarázatot kell adniuk arra, hogy a meglévő szabályok vagy struktúrák miért akadályozzák és veszélyeztetik a hatékony csoportfelügyeletet.

(80)

A csoportfelügyeleti hatóságok dönthetnek úgy, hogy egy vállalkozást kizárnak a csoportfelügyeletből, különösen akkor, ha az ilyen vállalkozás a csoportfelügyelet célkitűzései szempontjából elhanyagolható jelentőségűnek tekinthető. Az EIOPA az elhanyagolható jelentőség kritériumával kapcsolatban eltérő értelmezéseket figyelt meg, és megállapította, hogy egyes esetekben az ilyen kizárások a csoportfelügyelet alóli teljes mentességet vagy egy köztes anyavállalat szintjén történő felügyeletet eredményeznek. Ezért egyértelművé kell tenni, hogy olyan, kizárásra vonatkozó döntéseket, amelyek a csoportfelügyelet alóli teljes mentességet vagy egy köztes anyavállalat szintjén történő felügyeletet eredményeznének, csak nagyon rendkívüli körülmények között lehet hozni, és hogy a csoportfelügyeleti hatóságoknak az ilyen döntések meghozatala előtt konzultálniuk kell az EIOPA-val. Olyan kritériumokat is be kell vezetni, amelyek egyértelműbbé teszik, hogy mi tekinthető elhanyagolható jelentőségűnek a csoportfelügyelet célkitűzései szempontjából.

(81)

Az olyan döntések, hogy egy vállalkozást nem vonnak csoportfelügyelet hatálya alá, a 2009/138/EK irányelvben meghatározott több különböző rendelkezésen is alapulhatnak. Az említett irányelv 214. cikke (2) bekezdésének az „elhanyagolható jelentőség” fogalmának pontosítására irányuló módosításai ezért nem érinthetik a csoportfelügyelet alóli kizárásról való döntéshozatal meglévő, az említett bekezdés c) pontja szerinti lehetséges alapját, amennyiben a tagállam az említett irányelv 214. cikkét oly módon ültette át, hogy az lehetővé teszi a legfelső szintű anyavállalat kizárását, amennyiben az utóbbi rendelkezik a következő sajátosságok mindegyikével: az említett tagállam joga alapján továbbra is a felügyeleti hatóság általi felügyelet hatálya alá tartozik, nem rendelkezik a biztosítási vagy viszontbiztosítási tevékenység folytatásához szükséges engedéllyel, nem nyújt kiegészítő szolgáltatásokat a csoport leányvállalat biztosító vagy viszontbiztosító tagjai számára, a tagállamnak a vállalkozás tevékenységi körét szigorúan korlátozó jogával összhangban olyan alapszabályzattal rendelkezik, amely kifejezetten kizárja azt, hogy a vállalkozás központi koordinációt gyakoroljon biztosító vagy viszontbiztosító leányvállalatai felett, továbbá létezik egy olyan, valamely tagállam területén székhellyel rendelkező köztes szervezet, amely aktív irányítást gyakorol a csoportba tartozó leányvállalat biztosítók vagy viszontbiztosítók felett.

(82)

Nem egyértelmű, hogy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításakor mely vállalkozástípusok esetében alkalmazható a 2. módszer, nevezetesen a 2009/138/EK irányelvben meghatározott levonási és aggregálási módszer, ami hátrányos az egyenlő versenyfeltételek biztosítása szempontjából. Ezért egyértelműen meg kell határozni, hogy mely vállalkozások vonhatók be a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésnek a 2. módszer szerinti kiszámításába. A 2. módszert csak azon biztosítókra és viszontbiztosítókra, harmadik országbeli biztosítókra és viszontbiztosítókra, más pénzügyi ágazatokhoz tartozó vállalkozásokra, vegyes pénzügyi holdingtársaságokra, biztosítói holdingtársaságokra és más anyavállalatokra kell alkalmazni, amelyek fő üzleti tevékenysége abban áll, hogy olyan leányvállalatokban szereznek részesedést vagy rendelkeznek részesedéssel, amelyek kizárólag vagy elsősorban biztosítók vagy viszontbiztosítók, vagy harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók.

(83)

Egyes biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportokban valamely köztes anyavállalat, amely nem biztosító vagy viszontbiztosító, vagy harmadik országbeli biztosító vagy viszontbiztosító, akkor szerez és tart részesedéseket leányvállalatokban, amikor az említett leányvállalatok kizárólag vagy elsősorban harmadik országbeli biztosítók vagy viszontbiztosítók. A jelenlegi szabályok értelmében, ha az említett köztes anyavállalatok nem rendelkeznek részesedéssel legalább egy olyan biztosítóban vagy viszontbiztosítóban, amelynek központi irodája az Unióban van, akkor a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítása céljából nem kezelendők biztosítói holdingtársaságként, noha kockázataik jellege nagyon hasonló. Ezért a szabályokat úgy kell módosítani, hogy a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítása céljából a harmadik országbeli biztosítók és viszontbiztosítók ilyen holdingtársaságait ugyanúgy kelljen kezelni, mint a biztosítói holdingtársaságokat.

(84)

A 2009/138/EK irányelv és az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendelet négy módszert ír elő a más pénzügyi ágazatokba tartozó vállalkozások csoportszintű szavatolótőke-megfelelési számításba történő bevonására, többek között a 2002/87/EK irányelv I. mellékletében meghatározott 1. és 2. módszert. Ez következetlen felügyeleti megközelítésekhez és egyenlőtlen versenyfeltételekhez vezet, és indokolatlan összetettséget eredményez. Ezért egyszerűsíteni kell a szabályokat annak érdekében, hogy a más pénzügyi ágazatokba tartozó vállalkozások a szavatolótőke- és tőkekövetelmények kiszámítására vonatkozó, releváns ágazati szabályok alkalmazása révén mindig hozzájáruljanak a csoportszintű szavatolótőke-megfeleléshez. Az említett szavatolótőke- és tőkekövetelményeket egyszerűen össze kell vonni a csoport biztosítói és viszontbiztosítói részének szavatolótőke- és tőkekövetelményeivel.

(85)

A jelenlegi szabályok értelmében a részesedő biztosítóknak és viszontbiztosítóknak korlátozott lehetőségük van arra, hogy egyszerűsített számításokat alkalmazzanak csoportszintű szavatolótőke-megfelelésük meghatározása céljából, amikor az 1. módszert, nevezetesen a konszolidált beszámolón alapuló módszert alkalmazzák. Ez aránytalan terhet jelent, különösen akkor, ha a csoportok nagyon kis méretű kapcsolt vállalkozásokban rendelkeznek részesedéssel. Ezért a részesedő vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy előzetes felügyeleti jóváhagyás alapján, egyszerűsített megközelítéseket alkalmazva integrálják azon kapcsolt vállalkozásokat, amelyek mérete elhanyagolható a csoportszintű szavatolótőke-megfelelésben.

(86)

Nem világos, hogy a teher fogalma, amelyet figyelembe kellene venni a szavatolótőke-elemek szintekre való besorolásakor, miként alkalmazandó azon biztosítói holdingtársaságokra és vegyes pénzügyi holdingtársaságokra, amelyek közvetlen ügyfélként nem rendelkeznek szerződőkkel és kedvezményezettekkel. Ezért minimumkritériumokat kell bevezetni, hogy azonosíthatók legyenek azon esetek, ahol egy biztosítói holdingtársaság vagy egy vegyes pénzügyi holdingtársaság által kibocsátott szavatolótőke-elem tehermentes.

(87)

A csoportszintű szavatolótőke-szükséglet alsó korlátjának kiszámításakor figyelembe veendő vállalkozások körének összhangban kell lennie a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezetére rendelkezésre álló, figyelembe vehető szavatolótőkéhez hozzájáruló vállalkozások körével. Ezért az alsó korlát kiszámításakor figyelembe kell venni az 1. módszerrel bevont harmadik országbeli biztosítókat és viszontbiztosítókat.

(88)

A minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítására szolgáló képlet olyan helyzeteket eredményezhet, amelyekben ez a minimum megközelíti a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletet vagy akár egyenlő azzal. Amennyiben – ilyen esetekben – egy csoport nem felel meg a minimális konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükségletnek, de csoportszinten még mindig teljesíti a konszolidált adatok alapján számított szavatolótőke-szükségletét, a felügyeleti hatóságok csak akkor élhetnek a rendelkezésre álló hatáskörökkel, ha a csoportszintű szavatolótőke-szükségletet nem teljesítik.

(89)

A csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítása céljából a biztosítói holdingtársaságokat és a vegyes pénzügyi holdingtársaságokat biztosítónak vagy viszontbiztosítónak kell tekinteni. Ez fiktív szavatolótőke-szükséglet számítását vonja maga után az ilyen vállalkozásoknál. Azonban az ilyen számítások soha nem jelenthetik azt, hogy a biztosítói holdingtársaságoknak és a vegyes pénzügyi holdingtársaságoknak egyedi szinten meg kell felelniük az említett fiktív szavatolótőke-szükségletnek.

(90)

Nincs olyan jogi rendelkezés, amely meghatározná, hogyan kell kiszámítani a csoportszintű szavatolótőke-megfelelést az 1. és 2. módszer kombinációjának alkalmazása esetén. Ez következetlen gyakorlatokhoz és bizonytalanságokhoz vezet, különösen a 2. módszerrel bevont biztosítók és viszontbiztosítók csoportszintű szavatolótőke-szükséglethez való hozzájárulása kiszámításának módjával kapcsolatban. Ezért a módszerek kombinált alkalmazása esetén egyértelművé kell tenni a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés számításának módját. E célból az ilyen vállalkozásokból eredő lényeges kockázatokat nem szabad figyelmen kívül hagyni a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámításakor. Ugyanakkor a tőkekövetelmények lényeges növekedésének elkerülése, valamint a biztosítók és viszontbiztosítók számára a globális szinten egyenlő versenyfeltételek megőrzése érdekében egyértelművé kell tenni, hogy a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet kiszámítása céljából az ilyen részesedésekre nem kell részvénypiaci kockázati tőkekövetelményt alkalmazni. Ugyanezen okból devizaárfolyam-kockázati tőkekövetelményt is csak az ilyen részesedések értékének az említett kapcsolt vállalkozások szavatolótőke-szükségletét meghaladó részére kell alkalmazni. A részesedő biztosítók és viszontbiztosítók számára lehetővé kell tenni, hogy figyelembe vegyék az említett devizaárfolyam-kockázat és a konszolidált csoportszintű szavatolótőke-szükséglet számításának alapjául szolgáló egyéb kockázatok közötti diverzifikációt.

(91)

Jelenleg a csoportfelügyeleti hatóságok a szavatolótőke-szükségletek, a biztosítástechnikai tartalékok vagy e kettő alapján határozhatnak meg olyan küszöbértékeket, amelyek felett a csoporton belüli ügyletek és a kockázatkoncentráció jelentősnek minősül. A küszöbértékek meghatározásához azonban más kockázatalapú mennyiségi vagy minőségi kritériumok is megfelelőek lehetnek, például a figyelembe vehető szavatolótőke. Ezért nagyobb rugalmasságot kell biztosítani a csoportfelügyeleti hatóságok számára a csoporton belüli jelentős ügylet vagy a jelentős kockázatkoncentráció meghatározása tekintetében.

(92)

A biztosítói holdingtársaságok és a vegyes pénzügyi holdingtársaságok lehetnek biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok anyavállalatai. Ebben az esetben a csoportfelügyeletet az ilyen holdingtársaságok összevont helyzete alapján kell alkalmazni. Mivel az ilyen holdingtársaságok által ellenőrzött biztosítók vagy viszontbiztosítók nem mindig képesek biztosítani a csoportfelügyeletre vonatkozó követelményeknek való megfelelést, biztosítani kell, hogy a csoportfelügyeleti hatóságok megfelelő felügyeleti és végrehajtási hatáskörökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy biztosítsák a csoportok 2009/138/EK irányelvnek való megfelelését. Ezért a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (15) az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) által a hitelintézetekre és pénzügyi intézményekre vonatkozóan bevezetett módosításaihoz hasonlóan a csoportfelügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell bizonyos minimális hatáskörökkel a holdingtársaságok felett, ideértve a biztosítókra és viszontbiztosítókra csoportfelügyelet céljából alkalmazandó általános felügyeleti hatásköröket is.

(93)

A szerződők védelme céljából a 2009/138/EK irányelv III. címe szerinti csoportfelügyelet alkalmazása során az Unióban tevékenykedő valamennyi biztosítói csoportot – a legfelső szintű anyavállalatuk központi irodájának helyétől függetlenül – egyenlő bánásmódban kell részesíteni. Amennyiben a biztosítók vagy viszontbiztosítók olyan csoport részét képezik, amely csoport anyavállalatának központi irodája olyan harmadik országban található, amely nem tekinthető az említett irányelv 260. cikkével összhangban egyenértékűnek vagy ideiglenesen egyenértékűnek, a csoportfelügyelet gyakorlása nagyobb kihívást jelent. A csoportfelügyeleti hatóságok az említett irányelv 262. cikkével összhangban dönthetnek úgy, hogy úgynevezett „egyéb módszerek”-et alkalmaznak az ilyen csoportokra. Az említett módszerek azonban nincsenek egyértelműen meghatározva, és az említett egyéb módszerek által elérendő célok bizonytalanok. E probléma rendezésének az elmulasztása nem kívánt hatásokkal járhat az egyfelől az uniós székhelyű legfelső szintű anyavállalattal rendelkező csoportok, másfelől a nem egyenértékű harmadik országbeli székhelyű anyavállalattal rendelkező csoportok közötti egyenlő versenyfeltételek tekintetében. Ezért pontosítani kell az egyéb módszerek célját, beleértve a csoportfelügyeleti hatóságok által mérlegelendő minimális intézkedések körét is. Így különösen, az említett módszereknek azonos szintű védelmet kell biztosítaniuk az Unióban központi irodával rendelkező biztosítók vagy viszontbiztosítók valamennyi szerződője számára, függetlenül attól, hogy hol található azon csoport legfelső szintű anyavállalatának a székhelye, amelyhez az ilyen biztosítók vagy viszontbiztosítók tartoznak.

(94)

Az (EU) 2019/981 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (17) kedvezményes elbánást vezetett be a hosszú távú tőkebefektetések tekintetében. Az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodulra – amelynek célja az is, hogy tükrözze a hosszabb távú befektetések alacsonyabb kockázatát, de amelyet az Unióban csak nagyon korlátozottan használnak – azonban szigorúbb kritériumok vonatkoznak, mint a hosszú távú tőkebefektetésekre. Ezért úgy tűnik, hogy a hosszú távú tőkebefektetések mint új prudenciális kategória szükségtelenné teszi a meglévő időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodult. Mivel nincs szükség két különböző kedvezményes elbánásra, amelyek célja ugyanaz – jutalmazni a hosszú távú befektetéseket –, az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodult törölni kell. Annak elkerülése érdekében azonban, hogy az említett törlés kedvezőtlen hatásokkal járjon, szerzett jogi záradékra vonatkozó rendelkezést kell előírni azon biztosítók tekintetében, amelyek jelenleg az időtartam alapú részvénypiaci kockázati részmodult alkalmazzák.

(95)

Az európai zöld megállapodás környezet- és éghajlatvédelmi törekvéseinek megvalósításához nagy mennyiségű befektetést kell a magánszektorból, többek között a biztosítóktól és viszontbiztosítóktól a fenntartható befektetések felé irányítani. A 2009/138/EK irányelvnek a tőkekövetelményekre vonatkozó rendelkezései nem akadályozhatják a biztosítók és viszontbiztosítók általi fenntartható befektetéseket, ugyanakkor tükrözniük kell a környezeti szempontból káros tevékenységekbe történő befektetések teljes kockázatát. Ezért szükség van annak értékelésére, hogy a környezeti vagy társadalmi szempontból káros és az egyéb befektetések közötti kockázatkülönbségekre vonatkozó, elérhető tényadatok elegendőek-e a differenciált prudenciális kezelés indokolására. A releváns tényadatok megfelelő értékelésének biztosítása érdekében az EIOPA-nak figyelemmel kell kísérnie a környezeti vagy társadalmi szempontból káros befektetések kockázati profiljára vonatkozó tényadatokat, és azokról 2025. március 1-ig jelentést kell tennie. Az EIOPA-nak a jelentésében adott esetben tanácsot kell adnia a 2009/138/EK irányelv, valamint az említett irányelv alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok módosításaival kapcsolatban. Az EIOPA számára annak megvizsgálását is lehetővé kell tenni, hogy helyénvaló volna-e, hogy bizonyos, az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatoktól eltérő környezeti kockázatokat figyelembe vegyenek, és hogyan. Például, ha a tényadatok erre engednek következtetni, az EIOPA megvizsgálhatná, hogy szükség van-e az ezen irányelv által az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokkal összefüggésben bevezetett forgatókönyv-elemzések más környezeti kockázatokra való kiterjesztésére is.

(96)

Az éghajlatváltozás hatással van a természeti katasztrófák gyakoriságára és súlyosságára, és ez a környezetkárosodás és a környezetszennyezés miatt valószínűleg tovább fog fokozódni. Ez a biztosítók és viszontbiztosítók katasztrófakockázatnak való kitettségét is megváltoztathatja, és érvénytelenítheti az (EU) 2015/35 felhatalmazáson alapuló rendeletben a katasztrófakockázatra vonatkozóan meghatározott standard paramétereket. Annak biztosítása érdekében, hogy ne legyen tartós eltérés a katasztrófakockázat standard paraméterei és a biztosítók és viszontbiztosítók ilyen kockázatoknak való tényleges kitettsége között, az EIOPA-nak rendszeresen felül kell vizsgálnia a katasztrófakockázati modul hatókörét és standard paramétereinek kalibrálását. E célból az EIOPA-nak figyelembe kell vennie az éghajlattudomány legfrissebb rendelkezésre álló tényadatait, és amennyiben eltérésekre derül fény, ennek megfelelően véleményt kell benyújtania a Bizottságnak.

(97)

A 2009/138/EK irányelv 308b. cikkének (12) bekezdésében meghatározott követelményeket módosítani kell annak érdekében, hogy a tagállamok központi kormányzataival vagy központi bankjaival szembeni, bármely tagállam fizetőeszközében denominált és finanszírozott kitettségek kezelése során biztosított legyen a banki kerettel való összhang és egyenlőek legyenek a versenyfeltételek. E célból az ilyen kitettségeket illetően szerzett jogokra vonatkozó rendelkezéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy a releváns kitettségek mentesüljenek a kamatréskockázati és a piaci koncentrációs kockázati tőkekövetelmények alól, feltéve, hogy a kitettségek 2023. január 1. előtt merültek fel.

(98)

Egyes esetekben a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok nagymértékben támaszkodnak a kockázatmentes hozamgörbére vonatkozó átmeneti intézkedés és a biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozó átmeneti intézkedés alkalmazására. Az ilyen bizalom hamis képet nyújthat a csoport tényleges szavatolótőke-megfelelési helyzetéről. Ezért a biztosítói vagy viszontbiztosítói csoportok számára elő kell írni, hogy tegyék közzé azon feltételezésnek a szavatolótőke-megfelelési helyzetükre gyakorolt hatását, hogy az említett átmeneti intézkedésekből származó szavatolótőke nem áll rendelkezésre a csoportszintű szavatolótőke-szükséglet fedezésére. A felügyeleti hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra is, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az intézkedések alkalmazása megfelelően tükrözze a csoport pénzügyi helyzetét. Azonban az említett intézkedések nem érinthetik az említett átmeneti intézkedéseknek a kapcsolt biztosítók vagy viszontbiztosítók által az egyéni szavatolótőke-szükségletük kiszámításakor történő alkalmazását.

(99)

A 2009/138/EK irányelv előír átmeneti intézkedéseket a kockázatmentes hozamgörbére vonatkozóan és olyan biztosítástechnikai tartalékokra vonatkozóan, amelyek felügyeleti jóváhagyást igényelnek, és amelyek a 2016 előtt kötött, biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségeket keletkeztető szerződések tekintetében alkalmazandók. Míg az átmeneti intézkedéseknek arra kell ösztönözniük a vállalkozásokat, hogy a lehető leghamarabb megfeleljenek az említett irányelvnek, azon átmeneti intézkedések alkalmazása, amelyeket első alkalommal jóval 2016 után hagytak jóvá, valószínűleg lelassítja az említett irányelvnek való megfelelés felé vezető utat. Az említett átmeneti intézkedések alkalmazásának ilyen jóváhagyását ezért azon esetekre kell korlátozni, amikor egy biztosító vagy viszontbiztosító először kerül a 2009/138/EK irányelv szabályainak hatálya alá, vagy amikor egy vállalkozás biztosítási vagy viszontbiztosítási szerződésállományt vett át, és az átadó vállalkozás az átruházást megelőzően átmeneti intézkedést alkalmazott az említett állományhoz kapcsolódó kötelezettségek tekintetében.

(100)

A piaci fejlemények figyelembevétele és ezen irányelv egyes részletes technikai vonatkozásainak kiegészítése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a kis méretű és nem összetett vállalkozások és csoportok azonosítására szolgáló kritériumok, a piaci kockázati részmodulban a kriptoeszközökhöz fűződő kockázatok kezelése, a hosszú távú befektetésekkel kapcsolatos rendelkezések pontosítása, a zárt biztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó könnyített felügyeleti jelentéstétel kritériumai, a legjobb becslés prudens determinisztikus értékelése, az egyszerűsített megközelítés alkalmazása a csoportszintű szavatolótőke-megfelelés kiszámítása céljából, a csoportszintű rendszeres felügyeleti jelentésben feltüntetendő információk, valamint a jelentéstételi határidők rendkívüli körülmények között történő meghosszabbítása. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik szisztematikusan részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(101)

Ezen irányelv harmonizált alkalmazásának biztosítása érdekében az EIOPA-nak szabályozástechnikai standardtervezeteket kell kidolgoznia azon tényezők további pontosítására, amelyeket a felügyeleti hatóságoknak figyelembe kell venniük az azon különböző vállalkozások közötti kapcsolat azonosítása céljából, amelyek egy csoport részét képezhetik. A Bizottságnak ki kell egészítenie ezen irányelvet azáltal, hogy az 1094/2010/EU rendelet 10–14. cikkének megfelelően elfogadja – az EUMSZ 290. cikke szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján – az EIOPA által kidolgozott szabályozástechnikai standardokat. Fel kell továbbá hatalmazni a Bizottságot arra, hogy az EUMSZ 291. cikke szerinti végrehajtási jogi aktusok útján és az 1094/2010/EU rendelet 15. cikkével összhangban az EIOPA által kidolgozott végrehajtás-technikai standardokat fogadjon el az életbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés prudens determinisztikus értékeléséhez kapcsolódó egyes konkrét módszertani elemekre vonatkozóan.

(102)

Mivel ezen irányelv céljait – nevezetesen ösztönzők biztosítását a biztosítók számára ahhoz, hogy hozzájáruljanak a gazdaság hosszú távú, fenntartható finanszírozásához, a kockázatérzékenység javítását, a biztosítók szavatolótőke-megfelelési helyzete túlzott rövid távú volatilitásának mérséklését, a biztosítási felügyelet minőségének, következetességének és koordinációjának Unió-szerte történő javítását, valamint a szerződők és kedvezményezettek védelmének javítását, továbbá a rendszerszintű kockázatok biztosítási ágazatban való potenciális felhalmozódásának jobb kezelését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban e célok terjedelmük és hatásaik miatt jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(103)

Az Egyesült Királyság 2020. február 1-jén harmadik országgá vált, és az uniós jog alkalmazása az Egyesült Királyságra és az Egyesült Királyságban 2020. december 31-én megszűnt. Mivel a 2009/138/EK irányelv több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely egyes tagállamok sajátosságaival foglalkozik, az ilyen rendelkezések közül a kifejezetten az Egyesült Királyságra vonatkozók elavultak, ezért azokat el kell hagyni.

(104)

A Bizottság által elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok céljára használt kalibrálások gyakran olyan adatokon alapulnak, amelyeket nagymértékben befolyásolnak az Egyesült Királyság piacáról származó adatok. Ezért a szavatolótőke-szükséglet és a minimális tőkeszükséglet számításaihoz felhasznált valamennyi kalibrálást felül kell vizsgálni annak megállapítása érdekében, hogy nem függenek-e indokolatlan mértékben az egyesült királysági piac adataitól, és adott esetben az ilyen adatokat ki kell iktatni a releváns adatsorokból, kivéve, ha nem áll rendelkezésre egyéb adat.

(105)

Biztosítani kell, hogy az értékpapírosításba – többek között egyszerű, átlátható és egységesített (STS) értékpapírosításba – való befektetések prudenciális kezelése megfelelően tükrözze a tényleges kockázatokat, valamint hogy az ilyen befektetésekhez kapcsolódó tőkekövetelmények kockázatorientáltak legyenek. E célból a Bizottságnak értékelnie kell, hogy megfelelőek-e az értékpapírosításba való befektetésekre vonatkozóan a 2009/138/EK irányelv alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban meghatározott, meglévő kalibrálások – figyelembe véve a rendelkezésre álló piaci adatokat –, valamint hogy összhangban vannak-e az egyéb rögzített kamatozású értékpapírokban lévő befektetésekre alkalmazandó tőkekövetelményekkel. Egy ilyen értékelés alapján – és adott esetben – a Bizottságnak fontolóra kell vennie az értékpapírosításba való befektetésekre alkalmazandó tőkekövetelményeket meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktus módosítását. Az ilyen módosítások – amelyeknek kockázatalapúnak és tényalapúnak kell lenniük – magukban foglalhatják egy tagoltabb kockázatitényező-készlet bevezetését is az értékpapírosítási ügyletrészsorozatok rangsorolásától függően, vagy különbséget téve a nem STS értékpapírosítások különböző típusai között, a kockázataiktól függően.

(106)

A 2009/138/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 2. cikk (3) bekezdése a) pontjának iv. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

3.

A 6. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 8. cikk 3. pontját el kell hagyni.

5.

A 13. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 18. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

7.

A 23. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

8.

A 24. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében a „2004/39/EK irányelv” szövegrész helyébe a „2014/65/EU irányelv” szövegrész lép.

9.

A 25. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 25a. cikkben az „1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (1) létrehozott európai felügyeleti hatóságot (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság, EIOPA)” szövegrész helyébe az „EIOPA-t” szövegrész lép.

11.

A 26. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

12.

A 29. cikk (3) és (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

13.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

14.

A 30. cikk (2) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az (1) bekezdés szerinti pénzügyi felügyeletnek magában kell foglalnia a biztosító vagy viszontbiztosító teljes tevékenységére vonatkozóan a vállalkozás irányítási rendszerének, fizetőképességének, a biztosítástechnikai tartalékok képzésének, a vállalkozás eszközeinek és a figyelembe vehető szavatolótőkének a székhely szerinti tagállamban – az uniós szinten elfogadott rendelkezések alapján alkotott szabályokkal vagy követett gyakorlattal összhangban – történő ellenőrzését.”

15.

A 35. cikk a következőképpen módosul:

16.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

17.

A 36. cikk (2) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:

18.

A 37. cikk a következőképpen módosul:

19.

A 40. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„A biztosítók vagy viszontbiztosítók igazgatási, irányító és felügyelő testületei tagjainak mindenkor jó hírnévvel, és együttesen elegendő ismerettel, készséggel és tapasztalattal kell rendelkezniük feladataik ellátásához.

Nem lehet az igazgatási, irányító vagy felügyelő testület tagja olyan személy, akit – legalább az azon évet megelőző tíz évben, amelyben a vállalkozásban a feladatait ellátja vagy ellátná – pénzmosással vagy terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos súlyos vagy ismételt bűncselekményekért vagy más, a jó hírnevüket megkérdőjelező bűncselekményekért elítéltek.”

20.

A 41. cikk a következőképpen módosul:

21.

A 42. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

22.

A 44. cikk a következőképpen módosul:

23.

A 45. cikk a következőképpen módosul:

24.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

25.

Az 51. cikk helyébe a következő szöveg lép:

26.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

27.

Az 52. cikk a következőképpen módosul:

28.

Az 53. cikk (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

29.

Az 56. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„Az EIOPA információtechnológiai megoldásokat dolgoz ki a második bekezdésben említett eljárásokra, formanyomtatványokra és mintadokumentumokra vonatkozóan, beleértve az útmutatásokat is.”

30.

Az 58. cikk (3) bekezdésében az a) és a b) pont helyébe a következő szöveg lép:

(*11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).” "

31.

A 60. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a „85/611/EGK irányelv 1a. cikkének 2. pontja” szövegrész helyébe a „2009/65/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja” szövegrész lép.

32.

A 62. cikk első bekezdésében az első mondat helyébe a következő szöveg lép:

„A tagállamok előírják, hogy olyan esetekben, amikor az 57. cikkben említett személyek által gyakorolt befolyás a biztosító vagy viszontbiztosító körültekintő és megbízható irányítása ellen hathat, a minősített részesedés tartásának, szerzésének vagy növelésének kitett vállalkozás székhely szerinti tagállamának felügyeleti hatósága megfelelő intézkedéseket hozzon e helyzet megszüntetése érdekében.”

33.

A 63. cikk második bekezdésében a „2004/39/EK irányelv” szövegrész helyébe a „2014/65/EU irányelv” szövegrész lép.

34.

A 64. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„E cikk első, második és harmadik bekezdése nem akadályozhatja a felügyeleti hatóságokat abban, hogy közzétegyék az ezen irányelv 34. cikke (4) bekezdésével vagy az 1094/2010/EU rendelet 32. cikkével összhangban elvégzett stressztesztek eredményeit, sem abban, hogy továbbítsák a stressztesztek eredményeit az EIOPA-nak az Unió-szerte végrehajtott stressztesztek eredményeinek az EIOPA általi közzététele céljából.”

35.

A 68. cikk (1) bekezdése az első albekezdés után a következő albekezdéssel egészül ki:

„A 64. cikk első bekezdése és a 67. cikk nem akadályozhatja az ugyanazon tagállam felügyeleti hatóságai és adóhatóságai közötti információcserét, amennyiben az ilyen információcserét a nemzeti jog lehetővé teszi. Amennyiben az említett információ egy másik tagállamból származik, az információcserére csak azon hatóság kifejezett beleegyezésével kerülhet sor, amelytől az információ származik.”

36.

A 70. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:

37.

A 72. cikk (1) bekezdése bevezető szövegének helyébe a következő szöveg lép:

38.

A 77. cikk a következőképpen módosul:

39.

A 77a. cikk helyébe a következő szöveg lép:

40.

A 77b. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:

„Az első albekezdés i) pontjának alkalmazásában a csoportos életbiztosítási szerződést egyetlen szerződésnek kell tekinteni.”

41.

A 77d. cikk a következőképpen módosul:

a)

az (1)–(4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép: „(1)   A tagállamok biztosítják, hogy a biztosítók vagy viszontbiztosítók – a felügyeleti hatóságok előzetes jóváhagyásától függően – volatilitási kiigazítást alkalmazhassanak a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbére, amennyiben legalább a következő feltételek teljesülnek: a) egy adott pénznem volatilitási kiigazítását alkalmazzák a vállalkozás említett pénznemben denominált, valamennyi biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségére vonatkozó legjobb becslés kiszámítása során, amennyiben az említett kötelezettségek legjobb becslésének kiszámításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbe nem tartalmaz a 77b. cikkben említett illeszkedési kiigazítást; b) a vállalkozás kielégítő módon igazolja a felügyeleti hatóság számára, hogy megfelelő eljárásokkal rendelkezik a volatilitási kiigazítás e cikk (3) és (4) bekezdése szerinti kiszámításához. (1a)   E cikk (1) bekezdésétől eltérve, azon biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek 2026. január 29. előtt volatilitási kiigazítást alkalmaztak a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbére, a felügyeleti hatóság előzetes jóváhagyása nélkül továbbra is alkalmazhatják a volatilitási kiigazítást, feltéve, hogy 2027. január 30-tól megfelelnek az előzetes jóváhagyásra vonatkozó, e cikk (1) bekezdése szerinti feltételeknek. (1b)   A tagállamok biztosítják, hogy a felügyeleti hatóságok hatáskörrel rendelkezzenek a biztosítók vagy viszontbiztosítók arra való kötelezésére, hogy beszüntessék a volatilitási kiigazítás alkalmazását a 77. cikk (2) bekezdésében említett legjobb becslés számításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbére, amennyiben a vállalkozás már nem felel meg az előzetes jóváhagyásnak a nemzeti jog által e cikk (1) bekezdésével összhangban megállapított feltételeinek. Amennyiben egy vállalkozás újból megfelel az említett feltételeknek, előzetes jóváhagyást kérhet a felügyeleti hatóságoktól, hogy e cikk (1) bekezdésének megfelelően volatilitási kiigazítást alkalmazhasson a legjobb becslés számításához használt releváns kockázatmentes hozamgörbére. (1c)   A biztosítók és viszontbiztosítók a felügyeleti hatóság előzetes jóváhagyásától függően vállalkozásspecifikus kiigazítást alkalmazhatnak a (3) bekezdésben említett pénznem kockázathoz igazított különbözetére, amennyiben: a) a kockázathoz igazított különbözet a jelentéstétel időpontját megelőző négy negyedéves jelentési időszak tekintetében meghaladta a vállalkozás hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési portfóliója alapján számított, kockázathoz igazított különbözetet; és b) a vállalkozás releváns eszközeihez tartozó és a vállalkozás által a 35. cikk (1)–(4) bekezdésével összhangban jelentett információk megfelelő minőségűek ahhoz, hogy lehetővé tegyék az említett kiigazítás robusztus és megbízható kiszámítását. A kiigazításnak a következő értékek közül az alacsonyabbnak kell megfelelnie: 105 % és a vállalkozás hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési portfóliója alapján számított, kockázathoz igazított különbözet és a releváns pénznem referenciaportfóliója alapján számított, kockázathoz igazított különbözet aránya. A vállalkozás hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési portfóliója alapján számított, kockázathoz igazított különbözetet ugyanúgy kell kiszámítani, mint a releváns pénznem referenciaportfóliója alapján számított, kockázathoz igazított különbözetet, azonban a vállalkozás hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési portfólióján belüli releváns alkategóriák súlyait és átlagos futamidejét illetően vállalkozásspecifikus adatokat kell felhasználni. Amennyiben a kiigazítást alkalmazzák, a volatilitási kiigazítás nem növelhető a (4) bekezdésben említett makrovolatilitási kiigazítással. A biztosítóknak és viszontbiztosítóknak haladéktalanul fel kell hagyniuk a kiigazítás alkalmazásával, ha az a (3) bekezdésben említett pénznem kockázathoz igazított különbözetét két egymást követő negyedéves jelentési időszakban növeli. (2)   Minden egyes releváns pénznemre vonatkozóan a releváns kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítást egy hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési referenciaportfólióval az említett pénznemben elérhető kamatláb és az említett pénznemre vonatkozó alapvető kockázatmentes hozamgörbében szereplő kamatlábak közötti különbözet alapján kell kiszámítani. Egy pénznem hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokból álló befektetési referenciaportfóliójának reprezentatívnak kell lennie az említett pénznemben denominált olyan eszközökre nézve, amelyekbe a biztosítók és viszontbiztosítók befektetnek az említett pénznemben denominált biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó, legjobb becslések fedezése céljából. (3)   A kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítást egy pénznem esetében a következőképpen kell kiszámítani: VAcu= 85 % · CSSRcu · RCScu ahol: a) VAcu a cu pénznemhez tartozó volatilitási kiigazítás; b) CSSRcu egy biztosító vagy viszontbiztosító hitelkockázati kamatkülönbözettel szembeni érzékenységi hányadosa a cu pénznemre vonatkozóan; c) RCScu a cu pénznemre vonatkozó, kockázathoz igazított különbözet. A VAcu -t a hozamgörbe azon releváns kockázatmentes kamatlábaira kell alkalmazni, amelyek nem a 77a. cikk szerinti extrapolációból származnak. Amennyiben a releváns kockázatmentes kamatlábak extrapolált része a 77a. cikk (1) bekezdése alapján figyelembe vesz kötvényektől eltérő pénzügyi eszközökből származó információkat, a  VAcu -t az említett pénzügyi eszközökből származó kockázatmentes kamatlábakra is alkalmazni kell. A releváns kockázatmentes hozamgörbe extrapolációjának az említett kiigazított kockázatmentes kamatlábakon kell alapulnia. A CSSRcu értéke nem lehet negatív és egynél nagyobb. Az értéke egynél kisebb, ha a biztosító vagy viszontbiztosító valamely pénznemben lévő eszközeinek a hitelkockázati kamatkülönbözetek változásaira való érzékenysége alacsonyabb, mint az említett vállalkozásnak adott pénznemben lévő biztosítástechnikai tartalékainak a kamatlábak változásaira való érzékenysége. Az RCScu -t a (2) bekezdésben említett különbözet és e különbözet azon része közötti különbségként kell kiszámítani, amely a várható veszteségek, az eszközökkel kapcsolatos váratlan hitelkockázat vagy egyéb kockázat reális értékelésére vezethető vissza. A különbözetnek azon részét, amely a várható veszteségek, a váratlan hitelkockázat vagy bármely más kockázat reális értékelésére vezethető vissza, a különbözet százalékos arányában kell kiszámítani. Az említett százalékos aránynak a különbözetek növekedésével csökkennie kell, és legalább a következő három esetet kell megkülönböztetnie: a) ahol a különbözetek nem haladják meg hosszú távú átlagukat; b) ahol a különbözetek meghaladják hosszú távú átlagukat, de nem haladják meg hosszú távú átlaguk kétszeresét; c) ahol a különbözetek meghaladják hosszú távú átlaguk kétszeresét. A kockázathoz igazítás mértéke soha nem haladhatja meg a hosszú távú átlagos különbözetek megfelelő százalékos arányát. Az első albekezdéstől eltérve, azon biztosítók és viszontbiztosítók, amelyek központi irodája olyan tagállamban van, amelynek a pénzneme az euróhoz kötött, és amely megfelel az euróhoz kötött pénznemekkel kapcsolatos, a 111. cikk (1) bekezdésének p) pontja értelmében kialakított devizaárfolyam-kockázati részmodul kiszámításának elősegítése céljából alkalmazandó kiigazításokra vonatkozó részletes kritériumoknak, az euróhoz kötött pénznemre vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítás és az euróra vonatkozó kockázatmentes hozamgörbére alkalmazandó volatilitási kiigazítás számításakor egyetlen CSSRcu -t számíthatnak mind a helyi pénznem, mind az euro vonatkozásában, együttesen figyelembe véve az euróban és a helyi pénznemben denominált eszközöket és kötelezettségeket. (4)   Az (1c) bekezdés sérelme nélkül az euro esetében a volatilitási kiigazítást makroszintű volatilitási kiigazítással kell növelni. A makroszintű volatilitási kiigazítást a következőképpen kell kiszámítani: VAEuro,macro= 85 %·CSSREuro·max(RCSco–1,3·RCSEuro;0)·ωco ahol: a) VAEuro,macro a co országhoz tartozó volatilitási kiigazítás; b) CSSREuro egy biztosító vagy viszontbiztosító hitelkockázati kamatkülönbözettel szembeni érzékenységi hányadosa az euróra vonatkozóan; c) RCSco a co országra vonatkozó, kockázathoz igazított különbözet; d) RCSEuro az euróra vonatkozó, kockázathoz igazított különbözet; e) ωco a co ország országkorrekciós tényezője. A CSSREuro -t egy biztosító vagy viszontbiztosító euróra vonatkozó, hitelkockázati kamatkülönbözettel szembeni érzékenységi hányadosaként kell kiszámítani, a (3) bekezdéssel összhangban. Az RCSco -t ugyanúgy kell kiszámítani, mint a (3) bekezdés szerinti, euróra vonatkozó, kockázathoz igazított különbözetet, de egy, az olyan eszközökre nézve reprezentatív referenciaportfólió alapján, amelyekbe a biztosítók és viszontbiztosítók befektetnek, az említett ország biztosítási piacán értékesített és euróban denominált termékekből eredő biztosítási és viszontbiztosítási kötelezettségekre vonatkozó legjobb becslés fedezése céljából. Az RCSEuro -t az euróra vonatkozó, kockázathoz igazított különbözetként kell kiszámítani, a (3) bekezdéssel összhangban. Az első albekezdés e) pontjában említett országkorrekciós tényezőt a következőképpen kell kiszámítani: ωco= max(min (((RCSco*-0,6 %)/0,3 %);1);0) ahol RSCco* az első albekezdés c) pontjában említett, a  co országra vonatkozó, kockázathoz igazított különbözetnek és a hitelviszonyt megtestesítő értékpapírokba történő befektetések co országban engedélyezett biztosítók és viszontbiztosítók által tartott összes eszközhöz viszonyított százalékos arányának szorzata. (4a)   A volatilitási kiigazítás alapjául szolgáló különbözet kiszámítása céljából a (2) és a (4) bekezdésben említett különbözetnek minden pénznem és ország esetében az államkötvények átlagos devizakülönbözetének, valamint az államkötvényektől, hitelektől és értékpapírosításoktól eltérő kötvények átlagos devizakülönbözetének az értéksúlyozott összegét kell tekinteni. Az említett számítás céljából a súlyok az említett pénznem vagy ország esetében a referenciaeszköz-portfólióban szereplő államkötvények értéke és az említett referenciaportfólióban szereplő valamennyi eszköz értéke arányának, valamint az említett pénznem vagy ország esetében a referenciaeszköz-portfólióban szereplő, az államkötvényektől, hitelektől és értékpapírosításoktól eltérő kötvények értéke és az említett referenciaportfólióban szereplő valamennyi eszköz értéke arányának felelnek meg.” ;

42.

A 77e. cikk a következőképpen módosul:

43.

A 86. cikk a következőképpen módosul:

44.

A 92. cikk (1a) és (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

(*12)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/2033 rendelete (2019. november 27.) a befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről, valamint az 1093/2010/EU, az 575/2013/EU, a 600/2014/EU és a 806/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 314., 2019.12.5., 1. o.).” "

45.

A 95. cikk második albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„E célból a biztosítóknak és viszontbiztosítóknak a szavatolótőke-elemeknek a 97. cikk (1) bekezdésében említett felsorolására kell támaszkodniuk, amennyiben az alkalmazható.”

46.

A 96. cikk első bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„A 95. cikknek és a 97. cikk (1) bekezdésének sérelme nélkül ezen irányelv alkalmazásában a következő besorolás alkalmazandó:

47.

A 105. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

48.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

49.

A 106. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

50.

A 109. cikk helyébe a következő szöveg lép:

51.

A 111. cikk a következőképpen módosul:

52.

A 112. cikk (7) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

53.

A 122. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

54.

A 132. cikk a következőképpen módosul:

55.

A 133. cikk (3) bekezdésében a „85/611/EGK irányelvben” szövegrész helyébe a „2009/65/EK irányelvben” szövegrész lép.

56.

Az irányelv a következő cikkel egészül ki:

(*13)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2025/1 irányelve (2024. november 27.) a biztosítók és viszontbiztosítók helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról, valamint a 2002/47/EK, a 2004/25/EK, a 2007/36/EK, a 2014/59/EU és az (EU) 2017/1132 irányelv, továbbá az 1094/2010/EU, a 648/2012/EU, a 806/2014/EU és az (EU) 2017/1129 rendelet módosításáról (HL L, 2025/1, 2025.1.8., ELI: http://data.europa.eu/eli/dir/2025/1/oj).” "

57.

A 138. cikk (4) bekezdése a következőképpen módosul:

58.

A 139. cikk helyébe a következő szöveg lép:

59.

A 141. cikk helyébe a következő szöveg lép:

60.

A 144. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

61.

Az I. cím a következő fejezettel egészül ki:

62.

A 145. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosul:

63.

A 149. cikk helyébe a következő szöveg lép:

64.

A VIII. fejezet 2A. szakasza címének helyébe a következő szöveg lép:

„Értesítés, jelentős határokon átnyúló tevékenységek és együttműködési fórumok”

65.

A 152a. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

66.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

67.

A 152b. cikk a következőképpen módosul:

68.

A 153. cikk helyébe a következő szöveg lép:

69.

A 212. cikk a következőképpen módosul:

70.

A 213. cikk a következőképpen módosul:

71.

Az irányelv a következő cikkekkel egészül ki:

72.

A 214. cikk a következőképpen módosul: