(1)

Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/771 irányelvének (4) célja a belső piac működésének javítása a fogyasztóvédelem magas szintjének és a gazdaság magasabb fokú körforgásosságának elérése mellett. Ez az irányelv a zöld átállással összefüggésben célul tűzi ki a belső piac működésének javítását a fenntartható fogyasztás előmozdítása mellett, kiegészítve ezáltal az (EU) 2019/771 irányelv által kitűzött célt.

(2)

Az említett célok elérése érdekében és különösen, hogy könnyebbé váljon a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás, és fokozódjon a verseny a fogyasztók által a belső piacon vásárolt áruk javítását végzők körében, olyan egységes szabályokat szükséges megállapítani, amelyek előmozdítják a fogyasztók által vásárolt áruk javítását az eladónak az (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körében és azon kívül egyaránt. A tagállamok már bevezettek a fogyasztók által vásárolt áruknak az eladó (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott, meglévő felelősségi körén kívüli javítását és újrafelhasználását előmozdító szabályokat, vagy jelenleg mérlegelik ilyen szabályok bevezetését. Az eltérő, kötelező erejű nemzeti szabályok e területen akadályozzák vagy akadályozhatják a belső piac működését, ami hátrányosan befolyásolja az e piacon működő gazdasági szereplők határokon átnyúló ügyleteit. Előfordulhat, hogy az említett szereplőknek ki kell igazítaniuk a szolgáltatásaikat a különböző, kötelező erejű nemzeti szabályoknak való megfelelés érdekében, és többletköltségek merülhetnek fel náluk az ügyletekkel összefüggésben, mert jogi tanácsadást kell igénybe venniük a fogyasztó szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam jogában foglalt, az 593/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében alkalmazandó előírásokról, és a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződéseiket ezeknek megfelelően kell kiigazítaniuk. Ez különösen a javítási ágazatban többséget kitevő kis- és középvállalkozásokat érinti. A jogi széttagolódás a határokon átnyúló javításba vetett fogyasztói bizalmat is kedvezőtlenül érintheti, mivel bizonytalanságot okozhat az áruk megjavíttatásával kapcsolatos döntés szempontjából fontos tényezőket illetően.

(3)

A fogyasztók által vásárolt, még menthető áruk idő előtti hulladékká válásának visszaszorítása és a fogyasztóknak az áruk hosszabb ideig történő használatára való ösztönzése érdekében meg kell erősíteni az áruk javítására vonatkozó rendelkezéseket, lehetővé téve ezáltal a fogyasztók számára, hogy megfizethető javítást vegyenek igénybe az általuk választott javítási szolgáltatótól. A javítás várhatóan fenntarthatóvá teszi a fogyasztást, mivel így előreláthatólag kevesebb hulladék keletkezik a leselejtezett áruk miatt, csökken a kereslet a hibás árukat felváltó új áruk gyártásához és értékesítéséhez szükséges erőforrások – köztük az energia – iránt, valamint mérséklődik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás. Ez az irányelv a környezet szempontjából előnyös hatások előidézése céljából előmozdítja a fenntartható fogyasztást azáltal, hogy előmozdítja az áruk életciklusának újrafelhasználás, javítás és felújítás révén történő meghosszabbítását, ami egyúttal a fogyasztók számára is előnyökkel jár, mivel kiküszöböli a rövid időn belüli új vásárlásokból eredő költségeket.

(4)

A fogyasztói magatartásnak számos különböző aspektusa van. A javítás és az új áru vásárlása közötti választás során fontos szerepet játszanak az olyan döntési kritériumok, mint a gazdasági célszerűség, a tartósság, a javítási szolgáltatás rendelkezésre állása és közelsége, valamint a javításhoz szükséges idő. Különféle akadályok gátolhatják a fogyasztókat abban, hogy a javítás mellett döntsenek. Ezen irányelv célja ezen akadályok egy részének kiküszöbölése.

(5)

Az (EU) 2024/1781 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) különösen kínálati oldali követelményeket rögzít azzal a céllal, hogy előmozdítsa a fenntarthatóbb terméktervezést a gyártási szakaszban. Az (EU) 2024/825 európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) keresleti oldali követelményeket határoz meg annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók jobb tájékoztatásban részesüljenek az áruk tartósságáról és javíthatóságáról az értékesítési helyen, ezáltal pedig megalapozott, fenntartható vásárlási döntéseket hozhassanak. Ez az irányelv ezeket a kínálati és keresleti oldali követelményeket hivatott kiegészíteni azáltal, hogy előmozdítja az értékesítés utáni szakaszban történő, az eladó felelősségi körén kívüli javítást és újrafelhasználást. Emellett az (EU) 2019/771 irányelvet módosítani kell annak érdekében, hogy előmozdítsa az eladó felelősségi körén belüli javítást. Ezen irányelv célja tehát – az európai zöld megállapodással összefüggésben – a fenntarthatóbb fogyasztás, a körforgásos gazdaság és a zöld átállás előmozdítása.

(6)

Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a javítási szolgáltatások nyújtására irányuló szerződések azon aspektusait, amelyek kívül esnek az uniós jog által harmonizált aspektusokon, maguk határozzák meg. Ez az irányelv nem érintheti sem a tagállamok azon lehetőségét, hogy az általános szerződési jogi szabályokat, például a szerződések létrejöttére, érvényességére, semmisségére vagy joghatásaira, köztük a szerződés megszüntetésének következményeire vonatkozó szabályokat maguk határozzák meg annyiban, amennyiben azokat ez az irányelv nem szabályozza, sem pedig a kártérítéshez való jogot. Ez az irányelv nem érintheti az (EU) 2023/988 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (8), különösen a biztonsági okokból történő termékvisszahívás esetében.

(7)

Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok továbbra is szabadon fenntartsanak vagy bevezessenek olyan, az árujavítás előmozdításának egyéb aspektusaira vonatkozó rendelkezéseket, amelyek kiegészíthetik az ebben az irányelvben meghatározott szabályokat, ideértve például a kereskedelmi jótállásra, a javítási központok létrehozására vagy a javítással kapcsolatos pénzügyi ösztönzőkre vonatkozó rendelkezéseket, feltéve, hogy e rendelkezések összeegyeztethetők az ebben az irányelvben és az egyéb alkalmazandó uniós jogban meghatározott kötelezettségekkel.

(8)

Ezen irányelv előnyeinek teljeskörű kihasználása érdekében ennek az irányelvnek minden árura alkalmazandónak kell lennie. Mindazonáltal az ezen irányelvben foglalt, a javítási és tájékoztatási kötelezettségekre vonatkozó rendelkezéseknek csak azokra az árukra kell alkalmazandónak lenniük, amelyek tekintetében az uniós jogi aktusok javíthatósági követelményeket állapítanak meg.

(9)

A javíthatósági követelmények közé kell tartozniuk mindazoknak az uniós jogi aktusok szerinti követelményeknek, amelyek biztosítják az áruk javíthatóságát, ideértve többek között – de nem kizárólag – az (EU) 2024/1781 rendeletben említett, a környezettudatos tervezésre vonatkozó keret szerinti követelményeket is, hogy e követelmények az áruk széles körére és az uniós jog bármely területén várható jövőbeli fejleményekre is kiterjedjenek.

(10)

A javítóknak a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátaniuk a javítási szolgáltatásaikkal kapcsolatos legfontosabb információkat. Annak érdekében, hogy a fogyasztó szabadon eldönthesse, hogy kivel javíttatja meg az árut, valamint a megfelelő javítási szolgáltatások azonosításának és kiválasztásának elősegítése céljából lehetővé kell tenni a javítók számára, hogy önkéntes alapon használják az ezen irányelv I. mellékletében foglalt egységes európai javítási adatlapot. Az európai javítási adatlapnak tartalmaznia kell a fogyasztók javítási döntéseit befolyásoló fő paramétereket, például a hiba jellegét, az árat és azt az időtartamot, amelyen belül a javító vállalja a javítás elvégzését. Ha a javító kapcsolódó szolgáltatásokat, például szállítást is kínál, akkor fel kell tüntetni e szolgáltatások külön költségeit. Az európai javítási adatlapon egyértelműen és érthetően módon, továbbá az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) akadálymentességi követelményeinek megfelelően kell tájékoztatást nyújtani a fogyasztók számára. Az európai javítási adatlap lehetővé teheti a fogyasztók számára a javítási szolgáltatások – többek között az alternatív javítási ajánlatok – értékelését és könnyű összehasonlítását, és megkönnyítheti a javítási szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatás nyújtását, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára. A javítók nagyobb jogbiztonságot élveznének, mivel az európai javítási adatlap helyes használata és kitöltése esetén a jogi kötelezettségeik teljesítettnek minősülnének, különösen a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) szerinti, szerződéskötést megelőző bizonyos információk szolgáltatása tekintetében. A legfontosabb információknak az európai javítási adatlapon történő egységesített feltüntetése javítaná az egyértelműséget és az átláthatóságot, hozzájárulva ezáltal a javítási szolgáltatások iránti fogyasztói bizalom növeléséhez.

(11)

Ha a javító európai javítási adatlapot bocsát rendelkezésre, ezt észszerű időn belül kell megtennie, nevezetesen a kérést követő lehető legrövidebb időn belül, de még azelőtt, hogy a fogyasztót kötné a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés. Lehetővé kell tenni, hogy amennyiben nem bocsátanak rendelkezésre európai javítási adatlapot, a fogyasztó a 2011/83/EU irányelv szerinti, egyéb módon nyújtott, szerződéskötést megelőző tájékoztatás alapján is szerződést köthessen a javítóval a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozóan.

(12)

Az európai javítási adatlapot díjmentesen kell rendelkezésre bocsátani. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a javítónak diagnosztikai szolgáltatást kell nyújtania, azaz meg kell vizsgálnia az árukat a hiba jellegének vagy a javítás típusának a megállapítása érdekében. Lehetővé kell tenni, hogy ilyen esetekben a javító a nála felmerült szükséges költségek – többek között a munkaerő- vagy a szállítási költségek – megfizetését kérje a fogyasztótól. A 2011/83/EU irányelvben meghatározott, a szerződéskötést megelőző tájékoztatásra vonatkozó követelményekkel, valamint az említett irányelvben meghatározott egyéb követelményekkel összhangban a javítónak azelőtt kell tájékoztatnia a fogyasztót ezekről a költségekről, hogy a fogyasztó kérné a diagnosztikai szolgáltatást, valamint hogy a javító rendelkezésre bocsátaná az európai javítási adatlapot. Lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy ne kérjék a diagnosztikai szolgáltatást, amennyiben úgy vélik, hogy a diagnosztikai szolgáltatás igénybevételének költségei túl magasak lennének. Lehetővé kell tenni, hogy ha a fogyasztó úgy dönt, hogy az árut megjavíttatja, a javító ezeket a költségeket levonhassa a javítás árából. Ez nem érinti az ilyen költségek kötelező levonására vonatkozó tagállami szabályokat. A levonást közölni lehet az európai javítási adatlapon keresztül.

(13)

A javítók legalább 30 naptári napig nem módosíthatják az általuk az európai javítási adatlapon közölt javítási feltételeket, ideértve a javítás árát is. A javító és a fogyasztó számára azonban lehetővé kell tenni, hogy ennél hosszabb időtartamban állapodjanak meg. Ez biztosítaná, hogy elegendő idő álljon a fogyasztók rendelkezésére a különböző javítási ajánlatok összehasonlítására. Ha a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés megkötésére az európai javítási adatlap alapján kerül sor, az adatlapon feltüntetett, a javítással és az árral kapcsolatos információknak a javítási szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződés szerves részét kell képezniük, meghatározva ezáltal a javítónak az adott szerződés szerinti kötelezettségeit. E szerződéses kötelezettségek teljesítése elmulasztására az alkalmazandó nemzeti jog az irányadó.

(14)

Ha a javító úgy dönt, hogy európai javítási adatlapot bocsát rendelkezésre, és a fogyasztó elfogadja az abban meghatározott feltételeket, a javítónak kötelezettsége kell, hogy legyen a javítás elvégzése. A tagállamoknak arányos és hatékony jogorvoslati lehetőségeket kell biztosítaniuk a fogyasztók számára abban az esetben, ha a javító nem teljesíti a javítási szolgáltatást azt követően, hogy a fogyasztó elfogadta az európai javítási adatlapot. E jogorvoslatok magukban foglalhatják a diagnosztikai szolgáltatásért fizetett díj visszatérítését is.

(15)

Az (EU) 2019/771 irányelv arra kötelezi az eladókat, hogy javítsák meg az árukat olyan teljesítési hiba esetén, amely az áruk leszállításakor már fennállt, és a helytállási időn belül felismerhetővé válik. Amennyiben ez a kötelezettség nem alkalmazandó, számos hibás, de menthető árut selejteznek le. Annak érdekében, hogy a fogyasztók ilyen esetekben ösztönözve legyenek az áruk megjavíttatására, ennek az irányelvnek köteleznie kell a gyártókat arra, hogy a fogyasztó kérésére megjavítsák az olyan árukat, amelyekre uniós jogi aktusokban előírt javíthatósági követelmények vonatkoznak, mivel ők az említett javíthatósági követelmények címzettjei. E kötelezettségnek az Unióban és azon kívül letelepedett gyártókra egyaránt vonatkoznia kell az uniós piacon forgalomba hozott áruk tekintetében. Ezen túlmenően ez az irányelv nem kérdőjelezheti meg a gyártók azzal kapcsolatos gazdasági szabadságát, hogy felhagyjanak egy áru gyártásával, adott esetben a tartalék alkatrészek és az eszközök biztosítására vonatkozó, az uniós jog szerinti kötelezettség sérelme nélkül.

(16)

mivel az ezen irányelv alapján a gyártókat terhelő javítási kötelezettség körébe tartoznak az olyan hibák, amelyek nem az áruk adásvételi szerződésnek való meg nem feleléséből erednek, lehetővé kell tenni a gyártók számára, hogy a fogyasztó által fizetett ár ellenében vagy díjmentesen végezzenek javítást. Az árfelszámítás lehetősége várhatóan arra ösztönözni majd a gyártókat, hogy olyan, fenntartható üzleti modelleket alakítsanak ki, amelyek javítási szolgáltatások nyújtását is magukban foglalják. Az ár megállapításakor figyelembe vehetők például a munkaerőköltségek, a tartalék alkatrészek költségei, a javítóműhely üzemeltetésének költségei, valamint a szokásos árrés. Az árnak észszerűnek kell lennie, vagyis azt olyan összegben kell megállapítani, amely nem tántorítja el szándékoltan a fogyasztókat attól, hogy éljenek a gyártók javítási kötelezettségéből fakadó lehetőséggel. A javítás áráról és feltételeiről a fogyasztó és a gyártó közötti szerződésben kell megállapodni, a fogyasztó számára pedig lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szabadon eldöntse, hogy az adott ár és feltételek elfogadhatók-e számára. Az ilyen szerződés szükségessége és a többi javító által előidézett versenykényszer várhatóan arra ösztönzi majd a javításra kötelezett gyártókat, hogy az árat a fogyasztó számára elfogadható szinten tartsák. A javítási kötelezettség díjmentesen is teljesíthető, ha a hiba kereskedelmi jótállás körébe tartozik, például az áruk garantált tartósságát illetően. A fogyasztók arra való ösztönzése érdekében, hogy árujukat a jogszabályi jótállási időszakon kívül is megjavíttassák, a gyártó számára lehetővé kell tenni, hogy felajánlja egy hasonló árunak a javítás időtartamára való kölcsönadását, amely árut a fogyasztónak vissza kell küldenie, amint megkapja a javított áruját.

(17)

A szükségtelen szállítási költségek és kibocsátások elkerülése érdekében előnyös lenne, ha a javítást a fogyasztóhoz a lehető legközelebb lehetne elvégezni. Lehetővé kell tenni a gyártók, valamint adott esetben a meghatalmazott képviselők, az importőrök és a forgalmazók számára, hogy a javítás alvállalkozásba adásával teljesítsék javítási kötelezettségüket, például abban az esetben, ha nem rendelkeznek javítási infrastruktúrával, vagy ha egy, a fogyasztóhoz közelebb lévő javítónak is módjában áll elvégezni a javítást. Az említetteknek azonban továbbra is felelősséggel kell tartozniuk a javítási kötelezettség teljesüléséért.

(18)

Az (EU) 2024/1781 rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokban vagy a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) alapján elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározott követelmények értelmében a gyártóknak hozzáférést kell biztosítaniuk tartalék alkatrészekhez, javítási és karbantartási információkhoz vagy a javítással kapcsolatos bármilyen szoftvereszközhöz, belső vezérlőprogramhoz vagy hasonló kiegészítő eszközhöz. E követelményekkel biztosítható, hogy a javítás ne csak a gyártó, hanem más javítók is számára is műszakilag kivitelezhető legyen. Következésképpen a javítók és adott esetben a fogyasztók az uniós jogi aktusokkal összhangban hozzáférhetnek majd a tartalék alkatrészekhez és a javítással kapcsolatos információkhoz és eszközökhöz, továbbá a javítók szélesebb választéka áll majd a fogyasztók rendelkezésére, akik adott esetben maguk is elvégezhetik majd a javítást. Biztosítani kell, hogy a tartalék alkatrészek legalább az uniós jogi aktusokban meghatározott ideig rendelkezésre álljanak. Azoknak a gyártóknak, amelyek tartalék alkatrészeket és eszközöket bocsátanak rendelkezésre az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt jogi aktusok hatálya alá tartozó árukhoz, akár az uniós jog szerinti vonatkozó jogi kötelezettségek miatt, akár önkéntesen, olyan, észszerű árat kell felszámítaniuk, amely nem tart vissza az említett tartalék alkatrészek és eszközök igénybevételétől, és amely ezáltal nem képezi a javítás akadályát. A fenti intézkedéseket kiegészítve célszerű úgy rendelkezni, hogy a gyártók nem alkalmazhatnak olyan szerződéses kikötéseket, hardvereket vagy szoftvertechnikákat, amelyek akadályozzák az ezen irányelv II. mellékletében felsorolt uniós jogi aktusokban meghatározott javíthatósági követelmények hatálya alá tartozó áruk javítását, kivéve, ha e szerződéses kikötéseket, hardvereket vagy szoftvertechnikákat jogszerű és objektív tényezők indokolják, beleértve az uniós és a nemzeti jogi aktusok, különösen a 2001/29/EK (12), a 2004/48/EK (13) és az (EU) 2019/790 (14) európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján szellemitulajdon-jogok által védett művek és más tartalmak engedély nélküli felhasználásának megakadályozásához vagy korlátozásához fűződő célt is. Következésképpen mindez várhatóan ösztönözni fogja a versenyt, valamint – jobb szolgáltatások és alacsonyabb javítási árak révén – a fogyasztók javát fogja szolgálni.

(19)

Adott esetben a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) értelmében vett tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhetnek az olyan kereskedői gyakorlatok, amelyek a fogyasztókat megtévesztve azt a képzetet alakítják ki bennük, hogy az árujuk nem javítható egy független javító, nem hivatásos javító vagy végfelhasználó által korábban végzett javítás vagy vizsgálat miatt, valamint az arra vonatkozó hamis állítások, hogy az ilyen javítás vagy vizsgálat biztonsági kockázatokat idézhet elő.

(20)

A javítási kötelezettség azokban az esetekben is alkalmazandó, amikor a gyártó az Unión kívül telepedett le. Annak érdekében, hogy a fogyasztók egy, az Unióban letelepedett gazdasági szereplőhöz fordulhassanak e kötelezettség teljesítése céljából, ez az irányelv megállapítja az egyéb olyan gazdasági szereplők sorrendjét, akik ilyen esetekben kötelesek teljesíteni a gyártó javítási kötelezettségét. Ezáltal várhatóan lehetővé válik majd az Unión kívül letelepedett gyártók számára, hogy intézkedjenek az Unión belüli javítási kötelezettségük teljesítéséről.

(21)

A gyártók túlterhelésének elkerülése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy azok teljesíteni tudják javítási kötelezettségüket, e kötelezettségnek azokra az árukra kell korlátozódnia, amelyekre vonatkozóan az uniós jogi aktusok bármilyen javíthatósági követelményt előírnak, és az e követelményeknek megfelelő terjedelműnek kell lennie. A javíthatósági követelmények nem a hibás áruk megjavítására kötelezik a gyártókat, hanem annak biztosítására irányulnak, hogy az áruk javíthatók legyenek. Javíthatósági követelményeket meghatározó uniós jogi aktusok például az (EU) 2024/1781 rendelet alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok vagy a 2009/125/EK irányelv alapján elfogadott végrehajtási intézkedések – amelyek keretet adnak a termékek környezeti fenntarthatóságának javításához –, csakúgy, mint az olyan egyéb vonatkozó uniós jogi aktusok, mint például az (EU) 2023/1542 európai parlamenti és tanácsi rendelet (16). A javítási kötelezettség e korlátozása azt hivatott biztosítani, hogy csak a javíthatónak tervezett áruk képezzék ilyen kötelezettség tárgyát. A vonatkozó javíthatósági követelmények közé tartoznak az áruk szétszerelésének megkönnyítésére irányuló tervezési követelmények, valamint a különféle tartalék alkatrészek rendelkezésre bocsátásának minimális időtartamára vonatkozó követelmények. A javítási kötelezettségnek a javíthatósági követelmények hatályához kell igazodnia, például előfordulhat, hogy a környezettudatos tervezési követelmények csak az áruk bizonyos alkotóelemeire vonatkoznak, vagy hogy a tartalék alkatrészeket csak meghatározott ideig kell rendelkezésre bocsátani. Az ezen irányelv szerinti javítási kötelezettségnek – amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztó az értékesítés utáni szakaszban közvetlenül a gyártóval szemben támasszon javítási igényt –, ki kell egészítenie a például az (EU) 2024/1781 rendeletben meghatározott, kapcsolódó kínálatoldali javíthatósági követelményeket, élénkítve ezáltal a javítás iránti fogyasztói keresletet.

(22)

A jogbiztonság biztosítása érdekében ennek az irányelvnek a II. mellékletében fel kell sorolni a releváns árukategóriákra vonatkozó javíthatósági követelményeket tartalmazó uniós jogi aktusokat. A jövőbeli szabályozási fejleményekkel való összhang biztosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy új javíthatósági követelmények elfogadása esetén új uniós jogi aktusokat vegyen fel ezen irányelv II. mellékletébe. A Bizottságnak ezeket a jogi aktusokat a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kihirdetésük után 12 hónappal fel kell vennie a II. mellékletbe. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (17) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(23)

Miközben ezen irányelv javítási kötelezettséget ró a gyártóra, egyúttal megkönnyíti a fogyasztó számára, hogy más javítók javítási szolgáltatásait válassza. Ezt a döntést meg fogja könnyíteni egyrészt az európai javítási adatlap alkalmazása – amelyet nemcsak a gyártó, hanem a javító, például az eladó vagy egy független javító is használhat önkéntes alapon –, másrészt pedig az online javítási platformokon keresztüli keresés lehetősége. Mivel a fogyasztóknak fizetniük kellene a javításért, nagyobb valószínűséggel hasonlítanák össze a javítási lehetőségeket, hogy az igényeiknek leginkább megfelelő javítási szolgáltatásokat válasszák. Így valószínűleg a közelükben lévő független javítókat vagy az eladót keresnék meg, mielőtt gyártókhoz fordulnának, amelyek például távolabb lehetnek tőlük, vagy amelyeknek az ára a szállítási költségek miatt magasabb lehet.

(24)

Az (EU) 2019/771 irányelvvel összhangban a gyártót mentesíteni kell a javítási kötelezettség alól, amennyiben a javítás tényszerűen vagy jogilag lehetetlen. Helyénvaló ezért, hogy a gyártó ne tagadhassa meg a javítást pusztán gazdasági okokból, például a tartalék alkatrészek költsége miatt, vagy kizárólag azon az alapon, hogy egy korábbi javítást más javítók vagy adott esetben a fogyasztó végezte el. Az (EU) 2019/771 irányelvet vagy az azt megelőző 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (18) végrehajtó nemzeti jogszabályok már használják, a nemzeti bíróságok pedig alkalmazzák a javítás lehetetlenségének kritériumát.

(25)

A javítás elérhetőségével és ezáltal az igénybevételének valószínűségével kapcsolatos fogyasztói tudatosság növelése érdekében a gyártóknak vagy adott esetben a meghatalmazott képviselőknek, az importőröknek vagy a forgalmazóknak tájékoztatniuk kell a fogyasztókat oly módon, hogy a javítási kötelezettségükre és a javítási szolgáltatásaikra vonatkozó információkat bocsátanak a fogyasztók rendelkezésére. Biztosítani kell, hogy az információk legalább a javítási kötelezettség teljes időtartama alatt rendelkezésre álljanak, amely időtartam a forgalomba hozatal időpontjától a javíthatósági követelmények hatályának lejártáig terjedő időszaknak tekinthető. A tájékoztatásban meg kell jelölni az e kötelezettség hatálya alá tartozó árukat, és azt is ki kell fejteni, hogy az adott áruk tekintetében – például alvállalkozón keresztül – javítási szolgáltatást nyújtanak, és hogy mire terjed ki ez a szolgáltatás. Ennek a tájékoztatásnak könnyen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztó számára, és azt egyértelműen és érthetően, az (EU) 2019/882 irányelv akadálymentességi követelményeinek megfelelően kell biztosítani. A gyártó számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon meghatározza, milyen módon tájékoztatja a fogyasztót, például jól látható és feltűnő módon, a digitális termékútlevélen keresztül vagy – például ha a gyártó egyben az eladó is – az értékesítési helyen.

(26)

A javításra való ösztönzés érdekében a Bizottságnak célszerű létrehoznia egy európai online javítási platformot (a továbbiakban: az európai online platform). Az európai online platformnak közös online interfészen alapuló nemzeti részekből kell állnia, és tartalmaznia kell az ezen irányelvben meghatározott kritériumoknak megfelelő nemzeti online javítási platformokra (a továbbiakban: nemzeti online platformok) mutató linkeket. E célból a Bizottságnak közös online interfészt kell kialakítania az európai online platform számára. A Bizottságnak emellett felelősnek kell lennie a közös online interfész informatikai karbantartásának biztosításáért, és válaszolnia kell a felhasználóknak az európai online platform helytelen működésével kapcsolatos technikai vagy egyéb jellegű megkereséseire. Az európai online platformnak díjmentesen hozzáférhetőnek kell lennie a fogyasztók számára. Emellett a platformnak lehetővé kell tennie, hogy azon adott esetben a felújított áruk eladói, a hibás árukat felújítás céljából megvásárló szereplők, vagy a kiegészítő, piaci alapú eszközök, például a közösségi alapú javítási kezdeményezések is helyet kapjanak. A tagállamoknak vagy a közös online interfészt kell használniuk a nemzeti részüknek az európai online platformon belüli létrehozásához, vagy pedig olyan nemzeti online platformot kell létrehozniuk vagy – adott esetben – fenntartaniuk, amely megfelel az ezen irányelvben meghatározott kritériumoknak. Helyénvaló, hogy amennyiben a tagállamok az európai online platformot használják, maguk dönthessék el, hogy miként töltik fel a nemzeti részeket, például önregisztrálás útján, adattömegek meglévő adatbázisokból való, a javítók hozzájárulásával történő beemelésével, vagy a regisztrálás előzetes jóváhagyáshoz kötésével. Lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok – amennyiben szükségesnek ítélik – meghatározzák a nemzeti részükhöz való hozzáférés feltételeit, ideértve például a szakmai képesítésekre vonatkozó követelményeknek való megfelelést vagy az alkalmazandó, a javításra vonatkozó önkéntes európai vagy nemzeti minőségi standardoknak való megfelelést. E feltételeknek megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és összhangban kell lenniük az uniós joggal. Azon tagállamok számára, amelyek úgy döntöttek, hogy nemzeti részüket illetően hozzáférési feltételeket határoznak meg, további hat hónapot kell biztosítani nemzeti részük működőképessé tételéhez.

(27)

Egyes tagállamok vagy vállalkozások már erőforrásokat fordítottak a javítást előmozdítani hivatott nemzeti online platformok fejlesztésére. A túlzott adminisztratív terhek elkerülése és a megfelelő rugalmasság biztosítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy fenntartsák a már meglévő olyan nemzeti online platformjukat, amely megfelel ezen irányelv követelményeinek. Helyénvaló, hogy amennyiben egy tagállam nemzeti online platformot tart fenn vagy hoz létre, ne kelljen sem nemzeti részt létrehoznia az európai online platformon belül, sem pedig nemzeti kapcsolattartó pontokat kijelölnie. A tagállamoknak választaniuk kell, hogy létrehoznak-e egy nemzeti részt az európai online platformon belül, vagy pedig kialakítanak egy olyan nemzeti online platformot, amely megfelel az ezen irányelvben meghatározott feltételeknek, és erről 2026. július 31-ig tájékoztatniuk kell a Bizottságot. Az ilyen nemzeti online platformok egy linken keresztül elérhetők lesznek az európai online platformról, amennyiben legkésőbb 2027. július 31-én működőképessé válnak. Ezen online platformok lehetnek magán- vagy állami online platformok, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek keretében létrehozott online platformok.

(28)

Az európai online platformnak olyan felhasználóbarát eszközöket kell magában foglalnia, amelyek a javítók tagállamok szerinti keresésére szolgálnak. Ily módon a fogyasztók könnyebben tudnák értékelni és összehasonlítani a különböző javítási szolgáltatók előnyeit, és ezáltal ösztönzést kapnának arra, hogy a javítás mellett döntsenek. Miközben az európai online platform arra irányul, hogy megkönnyítse a javítási szolgáltatások keresését a vállalkozások és a fogyasztók közötti viszonylatban, a fenntartható fogyasztás előmozdítása érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy az európai online platformon belüli nemzeti részük hatályát a felújított áruk eladóira, a hibás árukat felújítás céljából megvásárló szereplőkre vagy a közösségi alapú javítási kezdeményezésekre – például a közösségi javítóműhelyekre („repair café”) – is kiterjesszék.

(29)

A Bizottság és a tagállamok közötti koordináció megkönnyítése érdekében a tagállamoknak képviselőt kell kijelölniük egy, a Bizottság által létrehozott szakértői csoportba, amelynek az a feladata, hogy tanácsadást nyújtson az európai online platform kialakításával és működésével kapcsolatban.

(30)

A tagállamoknak olyan nemzeti kapcsolattartó pontokat is ki kell jelölniük, amelyek a nemzeti részük igazgatásával kapcsolatos feladatokért felelősek. A tagállamok által kijelölt nemzeti kapcsolattartó pontoknak adott esetben ellenőrizniük kell a nemzeti részben szereplő adatokat az érvénytelen információknak az uniós joggal összhangban való felderítése, azonosítása és eltávolítása céljából.

(31)

A Bizottságnak biztosítania kell, hogy az európai online platform könnyen és díjmentesen hozzáférhető legyen a fogyasztók számára. Az európai online platformnak lehetővé kell tennie a fogyasztók számára, hogy megfelelő javítási szolgáltatásokat találjanak hibás áruik megjavításához, valamint adott esetben felújítottáru-eladót, hibás árukat felújítás céljából megvásárló szereplőt vagy közösségi alapú javítási kezdeményezést – például közösségi javítóműhelyt – találjanak. Lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy keresési funkciók használatával szűrést végezzenek különböző jellemzők alapján, ideértve többek között az árukategóriákat, az ideiglenes csereáruk rendelkezésre állását, a minőségi mutatókat, valamint a javítással kapcsolatos bármely feltételt, például a javító elhelyezkedését és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás lehetőségét. Az európai online platformnak a kiszolgáltatott helyzetű fogyasztók – köztük a fogyatékossággal élők – számára is hozzáférhetőnek kell lennie az akadálymentességre vonatkozó uniós jognak megfelelően.

(32)

Az árualapú keresési funkció az áru típusára vagy márkájára vonatkozhat. Mivel a javítók a javítási igény bejelentése előtt nem ismerhetik a konkrét hibát, helyénvaló, hogy az európai online platformon csupán általános tájékoztatást kelljen adniuk javítási szolgáltatásaik fő elemeiről, hogy a fogyasztók eldönthessék, megjavíttatják-e az adott árut; különösen olyan információk tartoznak e körbe, mint a javítás elvégzéséhez szükséges idő átlagos hossza, az ideiglenes csereáru rendelkezésre állása, az a hely, ahol a fogyasztó átadja az árut javításra, valamint kapcsolódó szolgáltatások rendelkezésre állása. A javítókat, valamint adott esetben a felújított áruk eladóit, a hibás árukat felújítás céljából megvásárló szereplőket vagy a közösségi alapú javítási kezdeményezéseket – például a közösségi javítóműhelyeket – ösztönözni kell arra, hogy rendszeresen frissítsék a rájuk vonatkozó információkat az európai online platformon. Az európai online platformon keresztül elérhető javítási szolgáltatásokba vetett fogyasztói bizalom erősítése érdekében a javítóknak képesnek kell lenniük igazolni, hogy betartanak bizonyos javítási standardokat.

(33)

Az európai javítási adatlaphoz való hozzájutás megkönnyítése érdekében az európai online platformnak lehetővé kell tennie a fogyasztók számára, hogy az európai online platformon keresztül közvetlenül kérjék az adatlapot a javítótól, feltéve, hogy a javító önkéntes alapon rendelkezésre bocsátja ezt az adatlapot.

(34)

A Bizottságnak és a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk az európai online platformnak a fogyasztókkal való megismertetése céljából, ideértve például az európai online platformra mutató linknek a kapcsolódó nemzeti honlapokon való elhelyezését, vagy kommunikációs kampányok lefolytatását.

(35)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy nemzeti jogszabályaik – ezen irányelv átültetésekor is – teljes mértékben összhangban legyenek a szolgáltatásnyújtásnak és a letelepedésnek a Szerződésekben rögzített alapvető szabadságával. Ez az irányelv nem érintheti az (EU) 2018/958 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (19).

(36)

A tagállamoknak meg kell hozniuk legalább egy, a javítást előmozdító intézkedést. Az ilyen intézkedések pénzügyi és nem pénzügyi jellegűek is lehetnek. A nem pénzügyi jellegű intézkedések közé tartozhatnak a tájékoztató kampányok, valamint a közösségi alapú javítási kezdeményezésekhez olyan közvetlen módokon nyújtott támogatás, mint amilyen például a javítóműhelyek helyiségeinek vagy találkozóhelyeknek a – például közösségi vagy kulturális központokban történő – biztosítása. A pénzügyi jellegű intézkedések közé tartozhatnak például a javítási utalványok, a javítási alapok, a helyi vagy regionális online javítási platformok támogatása vagy létrehozása, a javítással kapcsolatos speciális készségek elsajátítását célzó képzési programok szervezése vagy finanszírozása, valamint az adózási intézkedések. Az adózási intézkedésekkel összefüggésben a 2006/112/EK tanácsi irányelv (20) III. mellékletével összhangban a tagállamok adott esetben úgy dönthetnek, hogy kedvezményes hozzáadottértékadó-mértéket írnak elő a háztartásikészülék-, cipő- és bőráru-, ruházat- és háztartásitextília-javítási szolgáltatás nyújtására – beleértve a kisebb javításokat és az átalakítást is – vonatkozóan. E tekintetben a Bizottság adott esetben fontolóra veheti az említett irányelv III. mellékletének módosítására irányuló javaslat benyújtását. Az említett intézkedéseket nemzeti, regionális vagy helyi szinten lehet meghozni. A bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében a tagállamoknak értesíteniük kell a Bizottságot a meghozott, a javítást előmozdító egy vagy több intézkedésről. A Bizottságnak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie az ezen intézkedésekre vonatkozó információkat.

(37)

A tagállamoknak meg kell határozniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és biztosítaniuk kell azok érvényesítését. A szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(38)

A Bizottságnak lehetővé kell tennie egy, a javítási szolgáltatásokra vonatkozó önkéntes európai minőségi szabvány kidolgozását, például azzal, hogy ösztönzi és megkönnyíti a leendő szabvánnyal kapcsolatos önkéntes együttműködést a vállalkozások, a hatóságok és más érdekelt felek – például a független javítók és a közösségi alapú javítási kezdeményezések – között, vagy szabványosítási kérelmet intéz az európai szabványügyi szervezetekhez. A javítási szolgáltatásokra vonatkozó európai minőségi szabvány Unió-szerte erősítheti a javítási szolgáltatásokba vetett fogyasztói bizalmat. Ez a szabvány kiterjedhet a javítással kapcsolatos fogyasztói döntéseket befolyásoló szempontokra, így a javítás elvégzéséhez szükséges időre, az ideiglenes csereáruk rendelkezésre állására, az olyan minőségi biztosítékokra, mint a javításra vonatkozó kereskedelmi jótállás, valamint az olyan kapcsolódó szolgáltatások rendelkezésre állására, mint a javítók által kínált eltávolítás, üzembe helyezés és szállítás.

(39)

Az ezen irányelvben meghatározott jogérvényesítési rendelkezések nem érintik az (EU) 2020/1828 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (21).

(40)

A fogyasztók arra való ösztönzése céljából, hogy a javítást válasszák az áru eladói felelősségi körön belüli szerződésszerűvé tételének módjaként – és ezáltal a javítás előmozdítása érdekében –, módosítani kell az (EU) 2019/771 irányelvet a helytállási idő 12 hónappal történő meghosszabbítása céljából, amely időszakot hozzá kell adni az árura vonatkozó fennmaradó helytállási időhöz. Helyénvaló, hogy ilyen meghosszabbodást csak egyszer lehessen alkalmazni. A tagállamok azonban még inkább ösztönözhetik a javítást azáltal, ha az eladói felelősség időtartamának további meghosszabbodását írnák elő arra az esetre vonatkozóan, amikor újabb javításra kerül sor. A tagállamok olyan szabályokat is bevezethetnek vagy fenntarthatnak, amelyek értelmében javítás esetén az eladói felelősség időtartama egy 12 hónapnál hosszabb időtartammal hosszabbodik meg. Helyénvaló, hogy amennyiben a helytállási idő meghosszabbodása alkalmazandó, az eladónak az (EU) 2019/771 irányelvvel összhangban felelősséget kelljen vállalnia minden olyan hibáért, amely az áru átadásának időpontjában fennállt, és amely – a meghosszabbodást is magában foglaló – fennmaradó helytállási időn belül válik felismerhetővé. A helytállási idő meghosszabbodása nem sértheti az (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott fogyasztói jogokat. Ez az irányelv nem érintheti a tagállamok azon lehetőségét, hogy olyan rendelkezéseket vezessenek be vagy tartsanak fenn, amelyek az (EU) 2019/771 irányelvvel összhangban csak a megjavított alkatrészek esetében írják elő a helytállási időnek egy hosszabb időszakkal való meghosszabbodását. Figyelembe véve az (EU) 2019/771 irányelv által biztosított rugalmasságot, azoknak a tagállamoknak, amelyek nem írnak elő konkrét határidőket az eladói felelősségre vonatkozóan, vagy csak a jogorvoslatokra vonatkozó elévülési időt írnak elő, biztosítaniuk kell, hogy az eladói felelősség időtartama vagy a jogorvoslatokra vonatkozó elévülési idő javítás esetén legalább két év plusz 12 hónap legyen: az előbbi időtartam az eladói felelősség (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott minimumidőszakának, az utóbbi időtartam pedig ezen időszak javítás esetén alkalmazandó minimális meghosszabbodásának felel meg. A helytállási idő meghosszabbodása ösztönözné a fenntartható fogyasztást és hozzájárulna a körforgásos gazdasághoz.

(41)

Az eladó felelősségi körén belüli javítás előmozdítása érdekében, a fogyasztók javát szolgálva és a környezet védelme érdekében az (EU) 2019/771 irányelvet tovább kell módosítani egy olyan új kötelezettség bevezetése céljából, amelynek értelmében a fogyasztót tájékoztatni kell a javítás és a csere közötti választás jogáról, valamint a helytállási idő abban az esetben való meghosszabbodásáról, ha a fogyasztó a javítást választja, felhívva ezáltal a figyelmet mindkét lehetőségre és a javítással járó előnyre. Ez a tájékoztatási követelmény ösztönözné a fenntartható fogyasztást és hozzájárulna a körforgásos gazdasághoz.

(42)

A fogyasztók támogatása és a javítás ösztönzése érdekében az eladó – az adott árukategória sajátosságaitól függően – csereárut kölcsönözhet a fogyasztónak, ha a javítást nem végzik el észszerű időn belül, vagy ha az jelentős kényelmetlenséggel jár. E csereáru felújított áru is lehet. A fogyasztó részére ideiglenesen kölcsönadott csereárut minden esetben díjmentesen kell rendelkezésre bocsátani. Az eladónak ilyen esetben is észszerű időn belül kell biztosítania a javítást. A csereárunak a javítás időtartamára történő kölcsönadásával elkerülhető a fogyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség, de az nem indokolhat észszerűtlenül hosszú javítási időtartamot. Ezenkívül, jogorvoslatként alkalmazott csere esetén, a fogyasztó kérésére az eladó felújított árut is a fogyasztó rendelkezésére bocsáthat.

(43)

Az ezen irányelvben foglalt szabályok képviseleti kereset útján történő érvényesíthetősége érdekében módosítani kell az (EU) 2020/1828 irányelv I. mellékletét. Ahhoz, hogy a tagállamuk által kijelölt illetékes hatóságok az ezen irányelvben foglalt szabályok betartatása érdekében együttműködhessenek egymással és a Bizottsággal, és koordinálhassák az intézkedéseket egymás között és a Bizottsággal, módosítani kell az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) mellékletét.

(44)

Annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők alkalmazkodni tudjanak, átmeneti rendelkezéseket kell bevezetni ezen irányelv bizonyos cikkeinek alkalmazását illetően. Helyénvaló, hogy az (EU) 2019/771 irányelv módosítása csak a 2026. július 31. után kötött adásvételi szerződésekre legyen alkalmazandó, hogy ezáltal biztosított legyen a jogbiztonság, és elegendő idő álljon az eladók rendelkezésére a javítással és a cserével kapcsolatos módosított jogorvoslatokhoz való alkalmazkodáshoz.

(45)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (23) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(46)

A tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani azt a célt, amelynek értelmében elő kell mozdítani a fogyasztók által vásárolt áruk javítását a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulás és egyúttal a magas szintű környezet- és fogyasztóvédelem biztosítása érdekében. A fenntartható fogyasztást a hibáknak az (EU) 2019/771 irányelv hatályán kívüli javítása útján előmozdító, újonnan megjelenő, kötelező erejű nemzeti szabályok valószínűleg eltérnének egymástól, és a belső piac széttagoltságához vezetnének. A tagállamok nem módosíthatják az eladó felelősségi körébe tartozó hibákra vonatkozó, az (EU) 2019/771 irányelvben foglalt, teljeskörűen harmonizált szabályokat. Ezen irányelv célja – annak terjedelme és hatásai miatt – jobban megvalósítható uniós szinten, olyan, teljeskörűen harmonizált közös szabályok révén, amelyek előmozdítják az eladónak az (EU) 2019/771 irányelvben meghatározott felelősségi körén belüli és azon kívüli javítást. Az Unió ezért intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(47)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat és szabadságokat, és biztosítani hivatott különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) 16., 26., 37., 38. és 47. cikkének maradéktalan tiszteletben tartását. A Charta 37. cikkével összhangban hozzájárul a környezet minőségének javításához azzal, hogy előmozdítja az áruk fenntartható fogyasztását, ezáltal pedig csökkenti a menthető áruk idő előtti hulladékká válásának káros környezeti hatásait. Ez az irányelv azáltal biztosítja a fogyasztóvédelemről szóló 38. cikk rendelkezéseinek maradéktalan tiszteletben tartását, hogy erősíti a fogyasztói jogokat az eladó (EU) 2019/771 irányelv szerinti felelősségi körén kívül bekövetkező vagy felismerhetővé váló hibákkal kapcsolatban. Emellett a Charta 16. cikkével összhangban a vállalkozás szabadságának maradéktalan tiszteletben tartását is biztosítja azáltal, hogy védi a szerződési szabadságot, és ösztönzi a javítási szolgáltatások fejlődését a belső piacon. Ez az irányelv a Charta 26. cikkével összhangban a fogyatékossággal élők beilleszkedéséhez is hozzájárul azáltal, hogy előmozdítja az európai online platformnak a fogyatékossággal élők számára való akadálymentessé tételét. Ez az irányelv hatékony jogérvényesítési eszközök révén hivatott biztosítani a Charta hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogról szóló 47. cikkének maradéktalan tiszteletben tartását,

1.

„fogyasztó”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 2. pontjában meghatározottak szerinti fogyasztó;

2.

„javító”: bármely természetes vagy jogi személy, aki saját kereskedelmi, üzleti, kézműipari vagy szakmai tevékenységével összefüggésben javítási szolgáltatásokat nyújt, beleértve a javítási szolgáltatásokat nyújtó gyártókat és eladókat, továbbá a javítási szolgáltatókat, akár függetlenek, akár kapcsolt viszonyban állnak az ilyen gyártókkal vagy eladókkal;

3.

„javítás”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 20. pontjában meghatározottak szerinti javítás;

4.

„eladó”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 3. pontjában meghatározottak szerinti eladó;

5.

„gyártó”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 42. pontjában meghatározottak szerinti gyártó;

6.

„meghatalmazott képviselő”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 43. pontjában meghatározottak szerinti meghatalmazott képviselő;

7.

„importőr”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 44. pontjában meghatározottak szerinti importőr;

8.

„forgalmazó”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 45. pontjában meghatározottak szerinti forgalmazó;

9.

„áru”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 5. pontjában meghatározottak szerinti áru, kivéve a vizet, a gázt és a villamos energiát;

10.

„felújítás”: az (EU) 2024/1781 rendelet 2. cikkének 18. pontjában meghatározottak szerinti felújítás;

11.

„javíthatósági követelmények”: a II. mellékletben felsorolt uniós jogi aktusokban előírt követelmények, amelyek lehetővé teszik valamely áru javítását; ilyen követelmények többek között a szétszerelés megkönnyítését célzó követelmények, valamint az áruk vagy egyes alkotóelemeik tekintetében a tartalék alkatrészekhez, a javítással kapcsolatos tájékoztatáshoz és eszközökhöz való hozzájutásra vonatkozó követelmények;

12.

„tartós adathordozó”: az (EU) 2019/771 irányelv 2. cikkének 11. pontjában meghatározottak szerinti tartós adathordozó.

1.

A 7. cikk (1) bekezdésének d) pontja helyébe a következő szöveg lép:

2.

A 10. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 13. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:

4.

A 14. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: