(1)

A közös halászati politika célkitűzéseit, valamint a halászat ellenőrzésére és érvényesítésére vonatkozó követelményeket az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 2. és 36. cikke határozza meg. A közös halászati politika sikeres végrehajtása a hatékony, eredményes, korszerű és átlátható ellenőrzési és érvényesítési rendszertől függ.

(2)

Az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (4) egy uniós halászati ellenőrzési rendszert hozott létre, amelyben szerepelnek többek között halászati felügyelő központok, a halászhajók megfigyelése, fogásbejelentési kötelezettségek, előzetes értesítések, átrakások engedélyezése harmadik országokban, a halászati tilalmak közzététele, a halászati kapacitások ellenőrzése, nemzeti ellenőrzési programok, a rekreációs célú halászat ellenőrzése, a halászati és akvakultúra-termékek ellátási láncának ellenőrzése, a halászati termékek mérlegelése, fuvarokmányok, kirakodási nyilatkozatok, értékesítési bizonylatok és átvételi nyilatkozatok, vizsgálatok és átvilágítások, a jogsértések szankcionálása és adatokhoz való hozzáférés.

(3)

Az 1224/2009/EK rendeletet azonban az 1380/2013/EU rendelet elfogadása előtt fogadták el, az akkor hatályos közös halászati politika szabályainak ellenőrzése és végrehajtása céljából. Az említett rendelet módosítása szükséges tehát annak érdekében, hogy az 1380/2013/EU rendelettel összhangban jobban megfeleljen a közös halászati politika ellenőrzésére és érvényesítésére irányuló követelményeknek, kihasználja a korszerű és költséghatékonyabb ellenőrzési technológiákat, valamint figyelembe vegye a legújabb tudományos eredményeket a halászati és akvakultúra-tevékenységek hosszú távú környezeti fenntarthatóságának biztosítása érdekében. A módosításoknak összhangban kell lenniük az Unió nemzetközi kötelezettségeivel is, beleértve az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetnek az Unió által a 2011/443/EU tanácsi határozattal (5) jóváhagyott, a kikötő szerinti államoknak a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló intézkedéseiről szóló 2009. évi megállapodásából eredő kötelezettségeket.

(4)

Az uniós halászati ellenőrzési rendszernek emellett elő kell mozdítania a piaci szereplők közötti tisztességes versenyt valamennyi tagállamban, miközben hozzá kell járulnia a közös halászati politika egyéb célkitűzéseinek eléréséhez is.

(5)

Az 1224/2009/EK rendeletben hivatkozni kell az 1380/2013/EU rendelet, valamint az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) szerinti fogalommeghatározásokra. Az egyértelműség és a következetesség érdekében az 1224/2009/EK rendelet egyes fogalommeghatározásait el kell hagyni vagy módosítani kell, és új fogalommeghatározásokat kell bevezetni.

(6)

„A közös halászati politika szabályai” fogalommeghatározást módosítani kell annak tisztázása érdekében, hogy annak hatálya kiterjedjen a tengerek biológiai erőforrásainak védelme, kezelése és kiaknázása, az akvakultúra, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozása, szállítása és forgalmazása területén hatályos valamennyi uniós jogszabályra. Ez magában foglalja a tengerek biológiai erőforrásaira vonatkozó technikai és védelmi intézkedésekre, az ilyen erőforrások kiaknázására szolgáló uniós flották irányítására és ellenőrzésére, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozására, szállítására és forgalmazására vonatkozó szabályokat, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására szolgáló uniós rendszert. E fogalommeghatározásnak ki kell terjednie az e területeken az Unióra és a tagállamokra nézve kötelező nemzetközi kötelezettségekre is, beleértve a piaci szereplők tekintetében az Uniónak a piaci szereplőkkel szemben érvényesíthető nemzetközi kötelezettségeit is.

(7)

A „hajómegfigyelési rendszer adatai” fogalommeghatározást „a hajó helyzetére vonatkozó adatok” kifejezéssel kell felváltani, amely pontosabb. „A hajó helyzetére vonatkozó adatok” fogalommeghatározás nem vonatkozhat többé a műholdas nyomkövető eszközök által továbbított adatokra, mivel a hajók követéséhez és a hajó helyzetére vonatkozó adatok továbbításához ma már különböző technológiák állnak rendelkezésre.

(8)

A „tétel” fogalommeghatározást az uniós élelmiszerjog szerinti „tétel” fogalommeghatározáshoz kell igazítani.

(9)

A „többéves tervek” fogalommeghatározást az 1380/2013/EU rendelet vonatkozó rendelkezéseinek figyelembevétele érdekében aktualizálni kell.

(10)

A „halászati jogosítvány”, a „halászati korlátozás hatálya alá tartozó terület” és a „rekreációs célú halászat” fogalommeghatározásokban szereplő „élő vízi erőforrások” kifejezés helyébe a „tengerek biológiai erőforrásai” kifejezést kell léptetni az említett fogalommeghatározásoknak az 1380/2013/EU rendeletben használt terminológiához való hozzáigazítása érdekében.

(11)

Az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (7) a technikai intézkedésekre vonatkozóan megállapított szabályokkal való összhang biztosítása érdekében be kell vezetni az „érzékeny fajok” fogalommeghatározását.

(12)

A halászati tevékenységek érzékeny fajokra gyakorolt káros hatásainak jobb megértése és megelőzése érdekében, beleértve a kihalással fenyegetett fajok járulékos fogásainak csökkentését vagy megszüntetését, fokozni kell az érzékeny fajok járulékos fogásaira vonatkozó adatgyűjtést. E célból a halászati naplóban további információkat kell rögzíteni az érzékeny fajok járulékos fogásairól.

(13)

Bár az 1224/2009/EK rendelet rendelkezéseinek többsége a fogóhajókra vonatkozik, az uniós halászati ellenőrzési rendszer hatékonyságának biztosításához elengedhetetlen, hogy a szabályozás bizonyos esetekben a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására használt egyéb hajókra is kiterjedjen. E célból az említett rendeletben a „halászhajó” fogalommeghatározása helyébe egy részletesebb meghatározást kell léptetni, amely tisztázza, hogy a fogalom kiterjed a fogóhajókra, valamint a tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi célú kiaknázására használt bármely egyéb hajóra, a segédhajókat, a halfeldolgozó hajókat, az átrakásban részt vevő hajókat, a vontatóhajókat, a kisegítő hajókat és a halászati termékek szállítására szolgáló szállítóhajókat is beleértve, de a konténerhajók és a kizárólag az akvakultúra területén használt hajók kivételével. Emellett be kell vezetni a „fogóhajó” fogalommeghatározását.

(14)

Be kell vezetni a „halászati művelet” fogalommeghatározást a kifejezés jelentésének tisztázása és a fogalomnak a tágabb értelmű „halászati tevékenységek” kifejezéstől való megkülönböztetése érdekében.

(15)

A visszaengedés olyan gyakorlat, amelynek során a halakat szándékosan kiengedik a halászeszközből még azelőtt, hogy a fogást a fedélzetére húznák, amely a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajok fedélzetre vételére és fedélzeten tartására vonatkozó kötelezettség megsértését jelentheti. Ezért be kell vezetni a „visszaengedés” fogalommeghatározását.

(16)

A halászati jogosítványokra és engedélyekre vonatkozó rendelkezéseket aktualizálni és pontosítani kell. Az átfogó ellenőrzés biztosítása érdekében a fogóhajóktól eltérő uniós halászhajók számára csak akkor engedélyezhető halászati tevékenységek végzése, ha a lobogó szerinti tagállam erre engedélyt adott. Ezért a fogóhajóktól eltérő uniós halászhajók halászati engedélyeire vonatkozóan új rendelkezést kell bevezetni.

(17)

A hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök – különösen a műanyagból készültek – a tengeri hulladék és a tengeren keletkező műanyaghulladék egyik legkárosabb formáját jelentik. A hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök tengeri élővilágra és ökoszisztémákra gyakorolt hosszú távú és jelentős hatásának csökkentése érdekében alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a halászeszközöket életciklusuk végén visszajuttassák a partra, hogy az (EU) 2019/883 európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) alapján e célra létrehozott kikötői befogadólétesítményekben kezeljék őket. Ez azt is lehetővé tenné, hogy a tagállamok jelentést tegyenek a Bizottságnak az általuk az (EU) 2019/904 európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) alapján évente begyűjtött, hulladékká vált halászeszközökről, beleértve az életciklusuk végén lévő eszközöket is. E célból lehetővé kell tenni eljárások elfogadását annak biztosítására, hogy az uniós halászhajók parancsnokai bejelentést tehessenek az illetékes hatóságok felé az életciklusuk végén lévő halászeszközeikről, és azokat visszajuttathassák a kikötői befogadólétesítményekbe vagy más ezekkel egyenértékű gyűjtőrendszerekbe.

(18)

Annak érdekében, hogy a halászati tevékenységek környezeti szempontból hosszú távon fenntarthatóak legyenek, valamint a tengeri ökoszisztémákat, a biológiai sokféleséget és az emberi egészséget fenyegető, a halászeszközök és a halászat során használt egyéb eszközök vagy vízi járművek – különösen a műanyagból készült eszközök – tengeren történő illegális lerakása által jelentett súlyos kockázat megelőzése érdekében az említett hulladéknak a halászhajókról történő lerakását az 1224/2009/EK rendelet értelmében súlyos jogsértésnek kell tekinteni.

(19)

A kisüzemi halászat biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fontos szerepet tölt be az Unióban. A kisüzemi halászatnak az állományokra gyakorolt lehetséges hatásait tekintve fontos biztosítani azt, hogy a kisebb hajók halászati tevékenysége és halászati erőkifejtése megfeleljen a közös halászati politika szabályainak. Ezért a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy nyomon kövessenek minden halászhajót, beleértve a 12 méternél kisebb teljes hosszúságú halászhajókat is, és hogy rendszeres és kellően rövid időközönként pozícióadatokat kapjanak tőlük. A kisüzemi hajók nyomon követésére szolgáló rendszerek használatának további megkönnyítése érdekében a Bizottságnak egy vagy több tagállam kérésére ki kell dolgoznia egy nyomonkövetési rendszert a 12 méternél kisebb teljes hosszúságú hajók számára. A tagállamok számára azonban lehetővé kell tenni, hogy bizonyos kisüzemi hajókat korlátozott ideig mentesítsenek a nyomonkövetési kötelezettség alól, annak érdekében, hogy e hajók számára elegendő idő álljon rendelkezésre az új eszközök használatának előkészítésére. Ezen intézkedések végrehajtásának mindenesetre kiegyensúlyozottnak és a kitűzött célokkal arányosnak kell lennie, és nem jelenthet túlzott terhet a flotta, különösen a kisüzemi flotta számára, amely az (EU) 2021/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (10) létrehozott Európai Tengerügyi, Halászati és Akvakultúra-alap keretében támogatásban részesülhetnek.

(20)

Az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) 32. cikkének (2) bekezdése és 38. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós vizeken halászatra jogosult harmadik országbeli halászhajónak meg kell felelnie az uniós hajók halászati műveleteire vonatkozó ellenőrzési szabályoknak, beleértve a hajómegfigyelési rendszerre vonatkozó szabályokat is. Az átfogó ellenőrzés biztosítása érdekében az említett ellenőrzési szabályok részét képező, a hajó automatikus helymeghatározását és hajómegfigyelési rendszer általi azonosítását lehetővé tevő, teljes mértékben működő hajómegfigyelési eszköz fedélzetre történő felszerelésére vonatkozó kötelezettséget az uniós vizeken halászati tevékenységek végzésére engedéllyel rendelkező valamennyi harmadik országbeli halászhajóra alkalmazni kell, beleértve azokat is, amelyek a halászati műveletektől eltérő halászati tevékenységet folytatnak, és nem tartoznak az (EU) 2017/2403 rendelet hatálya alá.

(21)

A halászati felügyelő központok szerepének pontosítása érdekében az 1224/2009/EK rendelet e központokra vonatkozó rendelkezéseit egy külön cikkben kell szerepeltetni.

(22)

Az uniós halászati ellenőrzés és felügyelet hatékonysága érdekében a halászati felügyelő központoknak megfelelő személyzettel és felszereléssel kell rendelkezniük, és legalább egy automatikus riasztórendszerrel és/vagy munkaidőn kívüli ügyeleti rendszerrel kell rendelkezniük.

(23)

Meg kell határozni az automatikus azonosító rendszerek (a továbbiakban: az AIS) uniós halászhajók általi használatára vonatkozó szabályokat. A halászhajó személyzetének biztonságával vagy védelmével kapcsolatos kivételes körülmények figyelembevétele érdekében bizonyos feltételek mellett lehetővé kell tenni a 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 6a. cikkében említett, az AIS állandó üzemben tartására irányuló kötelezettségtől való eltérést.

(24)

Az (EU) 2015/812 európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) módosította az 1224/2009/EK rendeletet annak érdekében, hogy egyes rendelkezéseit hozzáigazítsa az 1380/2013/EU rendeletben meghatározott kirakodási kötelezettséghez. Annak érdekében, hogy az uniós halászati ellenőrzési rendszer hatékonysága biztosítva legyen, különös tekintettel a kirakodási kötelezettség betartásának ellenőrzésére, egyes fogóhajók fedélzetén – kockázatértékelés alapján – elektronikus távellenőrzési rendszereket kell telepíteni. E rendszereknek tartalmaznia kell zártláncú televíziós kamerákat. A zártláncú televíziós rendszerek adatainak élő közvetítése tilos. A magánélet tiszteletben tartásához való jog, valamint a személyes adatok védelme érdekében a videoanyagok zártláncú televíziós rendszereken keresztül történő rögzítését csak az eszközökre, valamint a hajó azon részeire kiterjedően szabad engedélyezni, ahol a halászati termékeket felviszik a fedélzetre, kezelik és tárolják, illetve ahol a visszadobásra sor kerülhet. A rögzítési tevékenységet azokra a helyzetekre kell korlátozni, ahol a halászeszközöket aktívan kezelik, például az eszközök vízbe kivetése, vízből fedélzetre húzása, illetve kiemelése során, illetve ahol a fogást a fedélzetre veszik, és ahol azt a legénység kezeli, valamint ahol azt visszadobják. A rögzített videótartalomban az egyének azonosításának lehetőségét a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell, és szükség esetén anonimizálni kell az adatokat. Az egyértelműség és a következetesség biztosítása érdekében meg kell határozni az arra vonatkozó szabályokat, hogy az illetékes hatóságok hogyan férnek hozzák az említett elektronikus távellenőrzési rendszerekből származó adatokhoz. A zártláncú televíziós rendszerből származó felvételeket kizárólag az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott ellenőrzési és vizsgálati célokra, az említett rendeletben meghatározott hatóságok rendelkezésére szabad bocsátani.

(25)

Az elektronikus távellenőrzési rendszerek önkéntes alapon történő használatának megkönnyítése érdekében a tagállamoknak meg kell engedni, hogy e célból ösztönzőket alakítsanak ki.

(26)

A közös halászati politika céljainak eléréséhez rendkívül fontos a fogásokra vonatkozó adatok megbízhatósága és átfogó begyűjtése.

(27)

A fogásnyilvántartási adatok papíralapú benyújtása hiányos és pontatlan jelentésekhez, majd végül ahhoz vezetett, hogy elégtelen fogásbejelentéseket tettek a piaci szereplők a tagállamok felé, a tagállamok pedig a Bizottság felé, és mindez akadályozta a tagállamok közötti információcserét. Ezért arra van szükség, hogy a parancsnokok digitalizált módon rögzítsék és elektronikus úton továbbítsák a fogásokra vonatkozó adatokat, különösen a halászati naplókat, az átrakási nyilatkozatokat és a kirakodási nyilatkozatokat.

(28)

A többéves tervek végrehajtására irányuló ellenőrzés megkönnyítése érdekében az ilyen tervek hatálya alá tartozó tengerfenéki állományok fogásait elkülönítve kell tárolni, annak érdekében, hogy a különböző állományok a halászhajó fedélzetén végzendő vizsgálat céljából könnyen azonosíthatók legyenek. Ugyanakkor a több többéves terv bevezetése növelte azoknak az eseteknek a számát, ahol bizonyos körülmények között a parancsnokok számára nehézségeket okozhat az említett kötelezettség teljesítése, olyan jellegű okokból, mint a fedélzeti tárolóhely korlátozott volta, sok fajnak kis mennyiségben történő tárolása a fedélzeten, a kifogott halaknak a fedélzeten elhelyezett, hűtött tengervíztartályokban történő tárolása, az egy halászaton belül kifogott különböző állományok száma, vagy a legénység biztonságának szem előtt tartása. Ilyen esetekben lehetővé kell tenni a kifogott halak elkülönített tárolására vonatkozó kötelezettség alóli kivételek bevezetését.

(29)

A 10 méternél kisebb teljes hosszúságú hajók parancsnokai számára előírt fogásbejelentési kötelezettségek hiánya az ilyen hajók hiányos és megbízhatatlan fogásnyilvántartási adatait eredményezte, mivel e hajóknál főleg mintavételi tervek alapján történt az adatgyűjtés. Mérettől függetlenül fontos tehát az összes halászhajó számára előírni a fogások bejelentését. Ilyen módon a szabályok is egyszerűsödnek majd, a megfelelés és az ellenőrzés pedig javulni fog.

(30)

Az ellenőrzés hatékonyságának növelése érdekében fontos, hogy a halászati naplóban szereplő információk részletesebbek legyenek, és ezért a 12 méter teljes hosszúságú vagy annál hosszabb fogóhajók esetében a halászati műveletenkénti fogásokra vonatkozó adatokat is tartalmazzák. A 12 méternél kisebb teljes hosszúságú fogóhajók esetében az elektronikus halászati napló és az abban szereplő információk továbbítása nem jelenthet aránytalan terhet e hajók parancsnokai számára. Így a 12 méternél kisebb teljes hosszúságú fogóhajók esetében a parancsnokok csak az utolsó halászati művelet befejezése után és a kirakodás megkezdése előtt kötelesek a halászati naplóban szereplő információkat benyújtani.

(31)

A 12 méternél kisebb teljes hosszúságú uniós fogóhajók parancsnokainak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az elektronikus halászati naplót egyszerűsített módon töltsék ki és nyújtsák be.

(32)

Az elektronikus halászati napló valamennyi hajó esetében történő bevezetésének és használatának megkönnyítése érdekében a Bizottságnak egy vagy több tagállam kérésére ki kell dolgoznia egy, a kisebb hajók sajátos körülményeihez igazított rendszert a 12 méternél kisebb teljes hosszúságú fogóhajók fogásainak rögzítésére és jelentésére.

(33)

Az érzékeny fajok fogásainak fokozott ellenőrzése érdekében a halászati naplóban további információkat kell rögzíteni az ilyen fajok visszadobásairól.

(34)

A fedélzeten tartott hal halászati naplóban rögzített, becsült mennyiségének hibahatárára vonatkozó rendelkezéseket módosítani kell annak érdekében, hogy a kisebb fogásmennyiségek esetében, valamint a kis méretű nyílt vízi fajok halászatából, az ipari halászatból és a trópusi tonhal erszényes kerítőhálóval folytatott halászatából származó, szétválogatás nélkül kirakodott fogások esetében a fedélzeten lévő fogások fajonkénti pontos becslésével kapcsolatos kihívásokat kezelni lehessen. Ugyanezeket a módosításokat kell elvégezni az átrakási nyilatkozat hibahatárra vonatkozó rendelkezései tekintetében is. A kis méretű nyílt vízi fajok halászatából, az ipari halászatból és a trópusi tonhal erszényes kerítőhálóval folytatott halászatából származó, szétválogatás nélkül kirakodott fogásokra vonatkozó eltérések tekintetében a Bizottságot végrehajtási hatáskörrel kell felruházni annak érdekében, hogy további részleteket határozhasson meg a halászati termékeknek a jegyzékbe vett kikötőkben történő kirakodására és mérlegelésére vonatkozó egységes feltételek – például a kirakodáskor a fogási jelentések pontosságát garantálni képes akkreditált független harmadik felek bevonása – tekintetében, vagy a mintavételi és mérlegelési műveletekre vonatkozó követelmények tekintetében. E feltételeknek megfelelő ellenőrzést kell biztosítania az ilyen műveletek vonatkozásában. A Bizottságnak végrehajtási jogi aktusok révén el kell fogadnia az említett egységes feltételeknek megfelelő kikötők jegyzékét. Ugyanez vonatkozhat a harmadik országok kikötőinek jegyzékére is, beleértve a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretében kijelölt kikötőket is, feltéve, hogy biztosított az érintett harmadik ország érintett illetékes hatóságai által végzett szükséges ellenőrzés és az azokkal való együttműködés.

(35)

Amikor egy fogóhajó elindul, azonnal meg kell kezdenie az elektronikus halászati napló vezetését, és az adott úthoz egyedi halászatiút-azonosító számot kell kapnia. A naplóban, az átrakási nyilatkozatokban és a kirakodási nyilatkozatokban erre az egyedi halászatiút-azonosító számra kell hivatkozni, így biztosítva a fokozott ellenőrzést és javítva az adatok tagállamok általi hitelesítését, valamint a halászati termékek nyomonkövethetőségét az ellátási láncban.

(36)

A halászeszközökre és a halászeszközök elvesztésére vonatkozó információknak a tagállamok illetékes hatóságaihoz történő továbbításának javítása és egyszerűsítése érdekében a halászati naplóban fel kell tüntetni a halászeszközökre és az elveszett halászeszközökre vonatkozó információkat. A Bizottság a honlapján évente közzéteszi a tagállamok által az elveszett halászeszközökre vonatkozóan szolgáltatott információk összeállítását.

(37)

Az (EU) 2017/2403 rendelet szabályokat állapít meg az uniós vizeken halászati műveletet végző harmadik országbeli halászhajókra vonatkozóan. Az említett rendelet 38. cikkének (1) bekezdése értelmében az uniós vizeken folytatott halászati műveletekre engedéllyel rendelkező harmadik országbeli halászhajóknak meg kell felelniük a tevékenységük helye szerinti halászati területen az uniós halászhajók által folytatott halászatra irányadó ellenőrzési szabályoknak. Az ismétlések elkerülése és az egyértelműség biztosítása érdekében el kell hagyni az 1224/2009/EK rendelet néhány, kifejezetten a harmadik országbeli halászhajókra vonatkozó szabályokat megállapító rendelkezését.

(38)

A kirakodások előzetes bejelentése révén a fogásnyilvántartás és a halászati tevékenységek szabályainak való megfelelés jobban ellenőrizhető. A fogásnyilvántartás szabályainak való megfelelés javítása érdekében az előzetes értesítésekre vonatkozó rendelkezéseket nemcsak a többéves tervek hatálya alá tartozó állományokra halászó halászhajókra, hanem az összes legalább 12 méter teljes hosszúságú hajóra alkalmazni kell. Lehetővé kell tenni azonban a parti tagállamok számára, hogy bizonyos hajókategóriák esetében rövidebb előzetes értesítési időszakot állapítsanak meg, amennyiben ez nem gyengíti illetékes hatóságaik képességét a hajók érkezéskor történő vizsgálatát illetően.

(39)

A harmadik országokban halászati termékeket kirakodó uniós halászhajóknak előzetes értesítést kell küldeniük a lobogó szerinti tagállamuknak. A harmadik országok vizein vagy a nyílt tengeren halászati termékeket átrakó uniós halászhajóknak engedélyt kell kérniük a lobogó szerinti tagállamuktól. Az ilyen előzetes értesítések és engedélyek azért szükségesek, mert a lobogó szerinti tagállamok feladata megelőzni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halászati termékek nemzetközi piacokra való bejutását.

(40)

A fogási adatok és a halászati erőkifejtés tagállamok általi rögzítésére vonatkozó rendelkezéseket úgy kell módosítani, hogy kiterjedjenek a mérlegelési nyilvántartásokban, átvételi nyilatkozatokban és fuvarokmányokban szereplő adatokra is.

(41)

Az összesített fogási adatok és a halászati erőkifejtés Bizottság felé történő benyújtásának szabályait úgy kell egyszerűsíteni, hogy az összes benyújtáshoz egyetlen dátum legyen meghatározva.

(42)

Annak érdekében, hogy a Bizottság a lehető legpontosabb fogási adatokat kapja meg, a tagállamoknak helyesbíteniük kell a Bizottsághoz benyújtott összesített adatokat, amennyiben korábban csak becsléseket nyújtottak be, illetve amennyiben az adatok hitelesítését követően ellentmondásokat észlelnek, vagy amennyiben a Bizottság ellentmondásokat észlel.

(43)

Egyértelművé kell tenni, hogy a kvóta hatálya alá tartozó fajokból, állományokból vagy állománycsoportokból ejtett fogásokat csak akkor kell levonni az érintett tagállamra vonatkozó kvótából, ha ezt az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke előírja.

(44)

A kvóta kimerülését vagy a legnagyobb megengedett halászati erőkifejtés elérését követő halászati tilalmak Bizottság általi közzétételére vonatkozó rendelkezéseket úgy kell egyszerűsíteni, hogy biztosítható legyen e tilalmak időben történő közzététele. E rendelkezéseket továbbá az 1380/2013/EU rendeletben a kirakodási kötelezettségre vonatkozóan meghatározott rendelkezésekkel is összhangba kell hozni.

(45)

A halászati kapacitásra vonatkozó rendelkezéseket az 1380/2013/EU rendeletre való hivatkozással naprakésszé kell tenni.

(46)

Amennyiben a fogóhajók olyan motorral működnek, amelynek motorteljesítménye túllépi a halászati engedélyben feltüntetett és az uniós halászflotta-nyilvántartásba bejegyzett hitelesített motorteljesítményt, úgy lehetetlen biztosítani az 1380/2013/EU rendelet szerinti kapacitás felső értékhatárainak való megfelelést. Ezért a motorteljesítmény ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell. Ezen túlmenően fontos lehetőséget biztosítani arra, hogy – például a motorteljesítményt folyamatosan figyelő eszközök révén – hatékonyan ellenőrizni lehessen egyes olyan fogóhajók motorteljesítményét, amelyek esetében nagy a kockázata annak, hogy nem tartják be a közös halászati politika motorteljesítményre vonatkozó szabályait, vagy amelyek meghatározott területeken működnek. Ezenkívül egyszerűsíteni kell a fogóhajók tonnatartalmának a kapacitásellenőrzés céljából történő ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket.

(47)

A közös halászati politika szabályainak való megfelelés biztosítása érdekében minden tagállam számára elő kell írni egy a közös halászati politika összes szabályára kiterjedő éves vagy többéves nemzeti ellenőrzési program kialakítását és rendszeres frissítését. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az ellenőrzést a meg nem felelés kockázatának elemzése alapján végezzék.

(48)

A halászati ellenőrzés és vizsgálat átláthatóságának biztosítása érdekében minden tagállamnak évente egyszer éves jelentést kell közzétennie a honlapján, amely jelentésnek az 1224/2009/EK rendeletben előírtak szerint tartalmaznia kell bizonyos minimális információkat, például az ellenőrzés és vizsgálatok céljából rendelkezésre álló erőforrásokra, a végrehajtott ellenőrzésre és vizsgálatokra, a feltárt és megerősített jogsértésekre és a kiszabott szankciókra vonatkozó adatokat. A Bizottságnak minden évben nyilvánosságra kell hoznia a tagállamok által jelentett releváns információk gyűjteményét.

(49)

A nagyobb egyértelműség érdekében helyénvaló módosítani a „halászati korlátozás hatálya alá tartozó terület” fogalommeghatározását. E fogalommeghatározásnak egy vagy több tengermedencén belül meghatározott, földrajzilag meghatározott tengeri területekre kell vonatkoznia, beleértve a védett tengeri területeket is, ahol a közös halászati politika szabályai szerint a tengerek biológiai erőforrásai védelmének javítása vagy a tengeri ökoszisztémák védelme érdekében ideiglenesen vagy véglegesen korlátozzák vagy megtiltják az összes halászati tevékenységet, illetve bizonyos halászati tevékenységeket, mint például az (EU) 2019/1241 rendelet 12., 17. és 21. cikkében, II. mellékletében, V–VIII. mellékletének C. részében, XI. mellékletének B. részében, XII. mellékletének C. és D. részében és az (EU) 2023/2124 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (14), valamint a közös halászati politika egyéb szabályaiban meghatározott hasonló területeken. Ezen túlmenően javítani kell a halászati korlátozás hatálya alá tartozó területeken végzett ellenőrzésre vonatkozó szabályokat, többek között azáltal, hogy a tagállamok számára elő kell írni, hogy hivatalos honlapjukon közzétegyék a halászati korlátozás hatálya alá tartozó területek listáját és a vonatkozó korlátozásokat.

(50)

A tengerek biológiai erőforrásainak kereskedelmi kiaknázására irányuló, fogóhajó nélkül végzett tevékenységek a közös halászati politika hatálya alá tartoznak. Ilyen tevékenység például kagylógyűjtés, a víz alatti halászat, a jéghalászat és a partról történő halászat\, ideértve a gyalogos halászatot is. Ezért az ilyen tevékenységek ellenőrzésének Unió-szerte történő harmonizálása érdekében az 1224/2009/EK rendeletbe be kell vezetni a „hajó nélküli halászat” fogalmát és az ilyen tevékenységekre vonatkozó egyedi ellenőrzési intézkedéseket, szükség esetén figyelembe véve az adott halászat sajátosságait, beleértve a regionális sajátosságokat is.

(51)

A rekreációs célú halászat biológiai, gazdasági és társadalmi szempontból fontos szerepet tölt be az Unióban. A rekreációs célú halászat egyes állományokra gyakorolt jelentős hatásait tekintve olyan egyedi rendelkezéseket kell kialakítani, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára a rekreációs célú halászat hatékony ellenőrzését, beleértve a meg nem felelés esetén alkalmazandó szankciók megfelelő rendszerét. Ahhoz, hogy a tagállamok és a Bizottság számára biztosítani lehessen a tengerek biológiai erőforrásainak hatékony kezeléséhez és ellenőrzéséhez szükséges információkat, megbízható fogási adatokat kell gyűjteni egyes rekreációs célú halászatokból. E célból a tagállamoknak olyan rendszerrel kell rendelkezniük, amely hatékonyan ellenőrzi egyes rekreációs célú halászatok fogásait, beleértve a halászhajókkal rendelkező magánszemélyek által végzett nem kereskedelmi célú tevékenységeket, illetve az idegenforgalmi ágazatban és a sportversenyek ágazatában működő kereskedelmi szervezetek által szervezett tevékenységeket.

(52)

A közös halászati politika és különösen a bizonyos halállományok és halállománycsoportok tekintetében alkalmazandó halászati lehetőségek meghatározásáról szóló tanácsi rendeletek keretében már megvalósításra került néhány egyedi állományvédelmi intézkedés a rekreációs célú halászatra vonatkozóan. A már jelenleg is alkalmazott egyedi állományvédelmi intézkedések közé tartoznak a fogási korlátok, a fogási korlátozások, valamint a bizonyos időszakokra, bizonyos területekre vagy bizonyos halászeszközökre vonatkozó halászati tilalmak. Egyes fajok védelme a jövőben a már alkalmazottaktól eltérő intézkedések alkalmazását teheti szükségessé. A rekreációs célú halászatra alkalmazandó állományvédelmi intézkedések érvényesítése megfelelő ellenőrző intézkedések bevezetését teszi szükségessé.

(53)

A rekreációs célú halászatból származó fogások forgalmazásának vagy értékesítésének tilalma kivételével, amelyet minden tagállamnak érvényesítenie kell, a rekreációs célú halászat ellenőrzésére vonatkozó szabályokat csak a parti tagállamokra kell alkalmazni.

(54)

Az ellátási lánc ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell, hogy a tagállamok a halászati és akvakultúra-termékek forgalmazásának minden szakaszában végezhessenek ellenőrzést és vizsgálatokat, az első értékesítéstől kezdve egészen a kiskereskedelmi értékesítésig, a szállítást és vendéglátást is beleértve.

(55)

A halászati és akvakultúra-termékek forgalmazása ellenőrzésének javítása érdekében pontosítani és naprakésszé kell az e termékek tételekbe rakására, valamint a tételek összevonására és szétválasztására vonatkozó szabályokat.

(56)

A 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 18. cikkében meghatározott nyomonkövethetőségi követelményeknek megfelelően a 931/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (16) meghatároz bizonyos nyomonkövethetőségi szabályokat az állati eredetű élelmiszerek külön ágazatán belül, például azt, hogy a piaci szereplőknek bizonyos konkrét információkat kell nyilvántartaniuk, valamint kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk és ahhoz a piaci szereplőhöz továbbítaniuk, amelyiknek a halászati vagy akvakultúra-terméket szállítják. A nyomonkövethetőség nemcsak élelmiszer-biztonsági célokból fontos, hanem az ellenőrzés elvégzéséhez, a fogyasztói érdekek védelmének biztosításához, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem érdekében, továbbá amiatt, mert a nyomonkövethetőség hozzájárul a tisztességes verseny biztosításához.

(57)

Helyénvaló tehát azokra a meglévő nyomonkövethetőségi szabályokra építeni, amelyeket a 178/2002/EK rendelet 18. cikke és a 931/2011/EU végrehajtási rendelet határoz meg. A halászati és akvakultúra-termékekről konkrét információkat kell nyilvántartaniuk a piaci szereplőknek, kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátani és továbbítani ahhoz a piaci szereplőhöz, amelyiknek a halászati és akvakultúra-termékeket szállítják. A nem behozott halászati termékek esetében e nyomonkövethetőségi információk között szerepelnie kell az egyedi halászatiút-azonosító számnak (számoknak), mivel ez biztosítja a halászati termékek egy konkrét tételének összekapcsolását egy uniós halászhajó, vagy ugyanabban az adott földrajzi térségben több uniós halászhajó adott kirakodásával. A hajó nélküli halászat esetében az információnak tartalmaznia kell az egyedi halászatinap-azonosító számot (számokat).

(58)

A 931/2011/EU végrehajtási rendeletnek megfelelően, a halászati és akvakultúra-termékek ellenőrzése szempontjából fontos nyomonkövethetőségi információknak az első értékesítéstől kezdve egészen a kiskereskedelmi szakaszig rendelkezésre kell állniuk. Ezzel biztosítható különösen az, hogy a halászati és akvakultúra-termék faját és eredetét illetően a fogyasztónak adott információk pontosak legyenek.

(59)

A harmadik országokból behozott halászati és akvakultúra-termékekre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az Unióból származó halászati és akvakultúra-termékekre. Behozott termékek esetében kötelező nyomonkövethetőségi információt jelent az 1005/2008/EK tanácsi rendelettel (17) összhangban benyújtott fogási tanúsítvány számára, illetve tanúsítványok számaira való hivatkozás.

(60)

A halászati és akvakultúra-termékekre vonatkozó nyomonkövethetőségi információk hatékony és időben történő továbbítása érdekében a piaci szereplőknek a 2658/87/EGK tanácsi rendelettel (18) létrehozott Kombinált Nómenklatúra 3. árucsoportjába tartozó termékekre vonatkozó információkat digitális formában kell hozzáférhetővé tenniük az ellátási láncon belül és kérés esetén az illetékes hatóságok felé.

(61)

A Kombinált Nómenklatúra 16. árucsoportjának 1604. és 1605. vámtarifaszáma alá tartozó halászati és akvakultúra-termékek hatékony nyomonkövethetőségének biztosítása érdekében a Bizottságnak tanulmányt kell készítenie, amelynek tárgyalnia kell az ilyen termékek hatékony nyomonkövethetőségét lehetővé tételét illetően rendelkezésre álló megoldások vagy módszerek elemzését. E tanulmány alapján a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén részletes szabályokat kell elfogadnia az ilyen halászati és akvakultúra-termékek tételeire vonatkozó nyomonkövethetőségi követelményekről.

(62)

A halászhajókról közvetlenül a végső fogyasztók számára értékesített halászati termékek esetében a nyomonkövethetőségre, a nyilvántartásba vett vevőkre és az értékesítési bizonylatokra vonatkozó szabályokat nem kell alkalmazni a bizonyos küszöbértékek alatti mennyiségekre. Ezeket a küszöbértékeket harmonizálni kell, és elég alacsonyaknak kell lenniük ahhoz, hogy minimálisra csökkentsék a nyomon követhetetlen és ezért nem ellenőrizhető halászati termékek forgalomba hozatalát, amelyek hozzájárulhatnak az illegális kereskedelemhez.

(63)

A közös halászati politika céljainak eléréséhez rendkívül fontos a fogásokra vonatkozó adatok megbízhatósága és átfogó begyűjtése. Ehhez kirakodáskor a lehető legmegbízhatóbb módon kell elvégezni a fogások nyilvántartásba vételét. E célból meg kell erősíteni a halászati termékek kirakodáskor történő mérlegelésére vonatkozó eljárásokat anélkül, hogy aránytalan terheket rónának a piaci szereplőkre.

(64)

A mérlegelést az illetékes hatóságok által jóváhagyott rendszereken kell végezniük a tagállamok által e feladat végzéséhez nyilvántartásba vett piaci szereplőknek. Általános szabályként – a fogások pontosabb bejelentésének biztosítása érdekében – minden terméket kirakodáskor kell fajonként mérlegelni. Emellett a mérlegelési nyilvántartásokat három évig meg kell őrizni.

(65)

A mintamérlegelés, a fedélzeti mérlegelés vagy a szállítás utáni mérlegelés csak szigorú feltételekhez kötve engedélyezhető. A mintavételi tervek, ellenőrzési tervek és közös ellenőrzési programok Bizottság általi elfogadását követően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a halászati termékek mérlegelését e mintavételi tervekkel, ellenőrzési tervekkel vagy közös ellenőrzési programokkal összhangban engedélyezzék.

(66)

Az ellenőrzés javítása, illetve a fogásnyilvántartási adatok gyors hitelesítése és a tagállamok közötti gyors információcsere érdekében arra van szükség, hogy az adatokat minden piaci szereplő digitális formában rögzítse és ezeket az adatokat elektronikus úton továbbítsa a tagállamoknak. Ez különösen a kirakodási nyilatkozatokat, az értékesítési bizonylatokat és átvételi nyilatkozatokat érinti.

(67)

Mivel megfelelő technológiai eszközök állnak rendelkezésre, a halászati termékek minden nyilvántartásba vett vevőjére alkalmazni kell az adatok digitális formájú rögzítésének és a tagállamokhoz elektronikus úton történő továbbításának a követelményét.

(68)

A fuvarokmányok adott tagállamokhoz való továbbítását egyszerűsíteni kell és a szállítás megkezdése előtt kell elvégezni, így biztosítva az ellenőrzés és vizsgálatok lehetőségét az illetékes hatóságoknak.

(69)

A kirakodási nyilatkozatokban, értékesítési bizonylatokban, átvételi nyilatkozatokban és fuvarokmányokban az egyedi halászatiút-azonosító számra kell hivatkozni, így biztosítva a fokozott ellenőrzést és javítva az adatok tagállamok általi hitelesítését, valamint a halászati termékek nyomonkövethetőségét az ellátási láncban. A hajó nélküli halászat esetében az értékesítési bizonylatoknak, az átvételi nyilatkozatoknak és a fuvarokmányoknak tartalmazniuk kell az egyedi halászatinap-azonosító számot (számokat), továbbá más rendelkezésekben számos kiigazítást kell tenni a hajó nélküli halászat figyelembevétele érdekében.

(70)

Az 1224/2009/EK rendelet rendelkezései a termelői szervezetek, valamint az ár- és intervenciós intézkedések nyomon követéséről már nem relevánsak és azokat el kell hagyni, mivel az ilyen nyomon követésről ma már az 1379/2013/EU rendelet rendelkezik.

(71)

A lobogó szerinti tagállam és a parti tagállam tisztviselőinek részvételével végzett ellenőrzések megkönnyítenék az együttműködést, valamint az információ- és tapasztalatcserét. Ezért a parti tagállamnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a lobogó szerinti tagállam tisztviselőit felkérje az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók vizsgálatában való részvételre, amennyiben az említett hajók a parti állam vizein tevékenykednek, vagy annak kikötőiben vagy kirakodóhelyein rakodnak ki.

(72)

Annak biztosítása érdekében, hogy a piaci szereplők betartsák a közös halászati politika szabályait, az 1224/2009/EK rendeletnek meg kell határoznia, hogy a tisztviselők hogyan járjanak el e szabályok esetleges megsértése esetén. Ennek magában kell foglalnia a feltárt jogsértések kezelésére vonatkozó szabályokat, amennyiben a tisztviselőknek a vizsgálatok vagy bármely vonatkozó adat vagy információ alapján okuk van feltételezni, hogy a közös halászati politika szabályait megsérthették, és mielőtt a bíróság vagy az illetékes hatóság döntést hozna, amely megerősíti, hogy a jogsértést elkövették-e vagy sem.

(73)

A jogsértések nemzeti nyilvántartására vonatkozó követelményeket erősíteni kell annak érdekében, hogy javuljon a nemzeti hatóságok által az ellenőrzési tevékenységek tervezésekor végzett kockázatértékelés, illetve a vizsgálatok hatékonysága.

(74)

Az 1224/2009/EK és az 1005/2008/EK rendeletben előírt szankciókat és egyéb intézkedéseket a tagállamoknak az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett kell alkalmazniuk, beleértve a személyek azon jogának tiszteletben tartását, hogy ugyanazon bűncselekmény miatt ne lehessen őket kétszer büntetőeljárás keretében bíróság elé állítani vagy büntetni.

(75)

A halászati ellenőrzésnek és a vonatkozó szabályok érvényesítésének javítása érdekében az uniós vizeken belül és kívül meg kell erősíteni a tagállamok által más tagállamok vagy harmadik országok állampolgáraival szemben, illetve más tagállamok vagy harmadik országok lobogója alatt közlekedő halászhajókkal szemben hozott intézkedésekre és kiszabott szankciókra vonatkozó lényeges információk közlésére vonatkozó szabályokat és eljárásokat, beleértve a közös halászati politika szabályainak súlyos megsértése esetén kiszabott pontok meghatározására irányuló szabályokat és eljárásokat.

(76)

A közös halászati politika szabályait megsértőkkel szembeni bírósági és közigazgatási eljárások tekintetében a tagállamokban egyenlő versenyfeltételek, valamint következetes elbírálás biztosítása érdekében pontosításra és megerősítésre szorulnak az e szabályokat illetően súlyos jogsértésnek minősülő magatartások meghatározására vonatkozó rendelkezések.

(77)

A legkárosabb magatartásoktól való hatékony elrettentés érdekében, az uniós nemzetközi kötelezettségeknek megfelelően, el kell készíteni a minden körülmények között súlyosnak tekintendő jogsértések tételes felsorolását. Ezenkívül léteznek a közös halászati politika szabályait érintő egyéb olyan jogsértések is, amelyeket bizonyos feltételek teljesülése esetén súlyosnak kell tekinteni. A halászati politika szabályainak hatékony és arányos érvényesítése, valamint az Unió egész területére kiterjedő harmonizált megközelítés biztosítása érdekében el kell készíteni azon kritériumok tételes felsorolását, amelyek alapján az illetékes nemzeti hatóságok megállapítják az ilyen jogsértések súlyosságát.

(78)

A súlyos jogsértéseket hatékony, arányos és visszatartó erővel bíró közigazgatási vagy büntetőjogi szankciókkal kell sújtani.

(79)

Amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy a jogsértés súlyosságának megállapítására szolgáló bármelyik kritérium nem elegendő a közös halászati politika szabályainak a tagállamok általi, illetve az összes tagállamban való hatékony és arányos érvényesítéséhez, a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kiigazítsa ezeket a kritériumokat. Az említett kritériumok módosítására vonatkozó hatáskörének gyakorlása során a Bizottságnak figyelembe kell vennie különösen az 1380/2013/EU rendelet 37. cikkében említett, a megfeleléssel foglalkozó szakértői csoport tanácsait, illetve a Bizottság által az 1224/2009/EK rendelet 118. cikkének (2) bekezdése alapján készített jelentés megállapításait. Egy ilyen módosítás nem tartalmazhat új kritériumokat, és csak kivételes esetekben helyezhet hatályon kívül kritériumokat, amennyiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy ez a közös halászati politika szabályainak a tagállamok általi és az összes tagállamban való hatékony és arányos végrehajtásához szükséges.

(80)

A súlyos jogsértések tekintetében a tagállamoknak – az egyéb megfelelő szankciók és kísérő intézkedések sérelme nélkül – közigazgatási bírságokat kell előírniuk, és meg kell határozni az ilyen közigazgatási bírságok minimális szintjét. Alternatív megoldásként a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a közigazgatási bírságok átalányösszegéről rendelkezzenek, és meg kell határozni az ilyen általános mértékek megfelelő szintjeit. Ezek a minimumszintek és általános mértékek nem sérthetik az illetékes hatóságok azon mérlegelési jogkörét, hogy egyedi esetekben a nemzeti joggal összhangban eltérjenek e minimumszintektől az eset olyan konkrét egyéni, pénzügyi és egyéb enyhítő körülményeinek figyelembevétele érdekében, mint például a bűnüldöző hatóságokkal való együttműködés, illetve az elkövető életkora vagy csökkent cselekvőképessége. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy alternatívaként hatékony, arányos és visszatartó erejű büntetőjogi szankciókról rendelkezzenek, biztosítva ugyanakkor, hogy e szankciók a közigazgatási bírságokkal azonos hatásúak legyenek. Ez nem sértheti a bíróságok azon mérlegelési jogkörét, hogy egyedi esetekben a nemzeti joggal összhangban meghatározzák a büntetőjogi szankciókat, és figyelembe vegyék az eset konkrét egyéni, pénzügyi és egyéb enyhítő körülményeit.

(81)

Annak érdekében, hogy javítsák a megfelelés szintjét, és csökkentsék a súlyos jogsértések elkövetésének valószínűségét, a tagállamoknak pontrendszert kell alkalmazniuk, és a megerősített súlyos jogsértések esetén pontokat kell kiszabniuk a halászati jogosítványok jogosultjaira és az érintett fogóhajók parancsnokaira. Nem lehet pontokat kiosztani a felségjelzés nélküli hajókkal elkövetett jogsértések, a halászati vagy akvakultúra-termékek forgalmazásához kapcsolódó jogsértések és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal közvetlenül összefüggő üzleti tevékenységgel kapcsolatos jogsértések, valamint a rekreációs célú halászati tevékenységekkel kapcsolatos jogsértések esetén. Nem lehet pontokat kiosztani a halászati tevékenységekre vonatkozó adatok pontos nyilvántartására, tárolására és jelentésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésének elmulasztásával kapcsolatos jogsértés esetén sem, amennyiben az érintett jogsértés nem vonatkozik a halászati jogosítvány jogosultjára vagy a parancsnokra.

(82)

Annak biztosítása érdekében, hogy a pontrendszer folyamatos elrettentő hatást gyakoroljon a halászati jogosítványok jogosultjaira, a kiszabott pontokat át kell ruházni a halászati jogosítvány új jogosultjára abban az esetben, ha a hajót vagy a halászati engedélyt a jogsértés időpontját követően eladják, átruházzák vagy az más módon tulajdonost vált, beleértve azokat az eseteket is, amikor egy másik tagállam piaci szereplőjének tulajdonába kerül.

(83)

A parancsnokok számára egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében a parancsnokokra vonatkozó pontrendszert harmonizálni kell, és összhangba kell hozni a jogosítványok jogosultjaira vonatkozó pontrendszerrel. Ezért a lobogó szerinti tagállamoknak pontokat kell kiszabniuk a lobogójuk alatt közlekedő fogóhajók parancsnokaira, ha azok az 1224/2009/EK rendelet értelmében súlyos jogsértést követtek el. Ezenkívül azt a tagállamot, amelynek a parancsnok állampolgára, tájékoztatni kell a parancsnokra kiszabott pontokról, és ha ezeket a pontokat egy másik tagállam szabta ki, az említett tagállamnak nyilvántartásba kell vennie azokat.

(84)

Annak érdekében, hogy az Unión belüli és az Unió határain túl egyenlőbb versenyfeltételek jöhessenek létre és jobban megvalósulhasson a megfelelés kultúrája, azok a parancsnokok, akik halászhajó-parancsnoki jogosultságát pontok kiszabása következtében felfüggesztették vagy visszavonták, nem szabad engedni, hogy – véglegesen, illetve a felfüggesztés időtartama alatt – uniós halászhajó parancsnokaként tevékenykedjenek. A tagállamoknak e célból együtt kell működniük egymással.

(85)

A súlyos jogsértések közé kell sorolni az olyan tiltott halászeszközök vagy módszerek használatát, mint amilyeneket az (EU) 2019/1241 rendelet 7. cikke, vagy a közös halászati politika bármely más azzal egyenértékű és bizonyos halászeszközök, illetve módszerek használatára vonatkozóan hasonló általános tilalmat tartalmazó szabálya említ.

(86)

A közös halászati politika halászati kapacitásra vonatkozó szabályainak való megfelelés biztosítása érdekében az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott feltételek szerint súlyos jogsértésnek kell tekinteni bizonyos tevékenységeket, amelyek a hajómotorok teljesítményének növelése céljából történő manipulálása vagy manipulált motor használata formájában valósulnak meg.

(87)

A közös halászati politika szabályainak való megfelelés megerősítése és az adatgyűjtés javítása érdekében a halászati naplók és átrakási nyilatkozatok hibahatáraira vonatkozó, az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott szabályok megsértésében megvalósuló súlyos jogsértéseket bizonyos feltételek szerint meg kell különböztetni a halászati tevékenységekre vonatkozó adatok pontos rögzítésére, tárolására és jelentésére vonatkozó kötelezettségek teljesítésének elmulasztásával elkövetett egyéb súlyos jogsértésektől. Különösen a kirakodási kötelezettség hatálya alá tartozó fajokból ejtett fogások nyilvántartásának és jelentésének elmulasztása minősülhet súlyosnak az utóbbi kategóriában, a bűncselekmény súlyosságától függően, amelyet a tagállamok illetékes hatóságai az egyes esetek körülményei, például adott esetben az érintett halászat sajátosságai alapján határoznak meg. E célból különös figyelmet kell fordítani a magatartás jellegére és mértékére, beleértve a teljes fogást, a be nem jelentett fogások mennyiségét, típusát és arányát, beleértve az alkalmazandó hibahatár figyelembevételét, valamint a halászati napló vagy az átrakási nyilatkozatok kitöltésére vonatkozó szabályok kijátszására irányuló szándékra utaló jeleket.

(88)

Helyénvaló meghatározni, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatban való részvétel vagy annak támogatása tekintetében a tagállamok állampolgárai részéről, továbbá az uniós halászhajók részéről mely tevékenységek minősülnek súlyos jogsértésnek. A halászati tevékenységekre vonatkozó szabályok súlyos megsértésének minősülő magatartásformákon felül a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászathoz közvetlenül kapcsolódó üzleti tevékenységet – beleértve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó halászati termékek behozatalát vagy kereskedelmét, például a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatból származó termékeknek a jogilag előírt dokumentumok összessége nélkül történő megvásárlását – is súlyos jogsértésnek kell tekinteni.

(89)

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5. cikke, valamint az emberi jogok európai egyezményének 4. cikke rögzíti, hogy senki nem kötelezhető kényszer- vagy kötelező munkára. Ezen túlmenően valamennyi tagállam részes fele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (a továbbiakban: az ILO) kényszermunkáról szóló 29. számú egyezményének, amelynek értelmében a kényszer- vagy kötelező munka jogtalan igénybevétele büntetendő cselekmény, amelyet törvényben megszabott, ténylegesen és szigorúan alkalmazott büntetésekkel kell sújtani. Ezen túlmenően a halászati tevékenységeknek a kényszermunka alkalmazása révén történő gyakorlása ellentétes a közös halászati politika célkitűzéseivel, különösen azzal a célkitűzéssel, amelynek értelmében a halászati tevékenységek végzésének összhangban kell lennie a társadalmi és a foglalkoztatási előnyök elérésére irányuló célkitűzésekkel, valamint hozzá kell járulnia a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához. Emellett aláássa az Unióban forgalmazott halászati és akvakultúra-termékek egyenlő versenyfeltételeit. Ezért a kényszermunka alkalmazásával végzett halászati tevékenységeket súlyos jogsértésnek kell tekinteni, a kényszermunkára vonatkozó büntetőjogi szankciók sérelme nélkül, összhangban a tagállamoknak az ILO kényszermunkáról szóló 29. sz. egyezményéből eredő kötelezettségeivel.

(90)

A halászati ellenőrzési tevékenységekért felelős nemzeti szervezeteknek és az adott bírósági szerveknek hozzáférést kell kapniuk a jogsértések nemzeti nyilvántartásához. A nemzeti nyilvántartásokban szereplő információk tagállamok közötti teljesen átlátható cseréje is javítja a hatékonyságot és egyenlő feltételeket biztosít az ellenőrzési tevékenységekhez.

(91)

A nemzetközi megállapodások értelmében a tagállam általi túlhalászás az Unió számára az adott nemzetközi megállapodás szerint rendelkezésre álló kvóta csökkentéséhez vezethet. Ilyen csökkentés esetén, a Tanácsnak az adott állományra vagy állománycsoportra vonatkozó halászati lehetőségeknek az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 43. cikkének (3) bekezdése és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikke szerinti elosztásakor – arra az évre vonatkozóan, amelynek tekintetében a csökkentés történt, és szükség esetén a következő évre vonatkozóan – úgy kell kiigazítania a tagállamok kvótáit, hogy azoknak a tagállamoknak, amelyek esetében nem történt túlhalászás, ne kelljen elszenvedniük az uniós kvóta csökkentését.

(92)

A hitelesítés fontos lépés annak biztosításához, hogy a tagállamok által az 1224/2009/EK rendelet értelmében gyűjtött adatok megbízhatóak és hiánytalanok legyenek. Pontosítani kell a hitelesítendő adatkészletet és a tagállamok ellentmondások esetén érvényes kötelezettségeit.

(93)

A közös halászati politika szabályai szerinti feladatainak teljesítése érdekében a Bizottságnak hozzáférést kell kapnia a tagállamok által gyűjtött különböző adatokhoz. Pontosítani kell, hogy a Bizottság milyen adatokhoz kaphat hozzáférést és hogy azok felhasználásával milyen feladatokat végezzen el.

(94)

A tagállamok által gyűjtött adatok tudományos szempontból is nagy értékűek. Pontosítani kell, hogy a nemzeti, uniós vagy nemzetközi szinten elismert független tudományos testületek is hozzáférést kaphatnak az 1224/2009/EK rendelet értelmében gyűjtött adatokhoz, különösen a hajó helyzetére vonatkozó adatokhoz és a halászati tevékenységre vonatkozó adatokhoz. Az ilyen adatok továbbítása előtt a tagállamoknak mérlegelniük kell, hogy a tudományos kutatás elvégezhető-e álnevesített vagy anonimizált adatok alapján, és ha igen, akkor a személyek azonosítására ily módon alkalmatlanná tett adatokat kell a tudományos szervek rendelkezésére bocsátaniuk. A tagállamok által a halászati tevékenységre vonatkozóan gyűjtött adatok a statisztikák készítése szempontjából is értékesek, különösen az Eurostat számára, amelynek képesnek kell lennie az említett adatok halászati statisztikák készítéséhez történő felhasználására.

(95)

Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és a Bizottság decentralizált ügynökségekről elfogadott, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatának megfelelően minden ügynökség esetében ötévente értékelést kell végezni a Bizottság megbízásából. Mivel számos halászati és környezetvédelmi kihívás szorosan összefügg egymással, a Bizottság az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (a továbbiakban: az EEA) következő időszakos értékelésével összefüggésben megvizsgálja, hogyan lehetne megerősíteni az együttműködést és a megfelelő adatmegosztást az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (a továbbiakban: a Hivatal) és az EEA között, és milyen formában lehetne ezt a megerősített együttműködést hivatalossá tenni, beleértve szükség esetén az erre vonatkozó jogalkotási javaslat vagy egyéb intézkedések benyújtását.

(96)

Mivel a tagállamok közötti adatcsere elsőrendű fontosságú a közös halászati politika szabályai szerinti kötelezettségek ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez, ezért az ilyen cserékre vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell.

(97)

Annak érdekében, hogy a Bizottság hitelesíteni tudja a tagállamok által szolgáltatott fogási adatokat, és hogy teljesíteni tudja a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos kötelezettségeit, a tagállamoknak közvetlen elektronikus adatcsere útján a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a lobogójuk alatt közlekedő halászhajók tevékenységére vonatkozó adatokat.

(98)

A tagállamok által gyűjtött azon adatok, amelyekhez a Bizottság számára hozzáférést kell biztosítani, mint például a halászati tevékenységre vonatkozó adatok, az ellenőrzési adatok, valamint a jogsértésekre vonatkozó adatok, tartalmazhatnak személyes adatokat. Mivel az egyedi halászatiút-azonosító szám, illetve a halászhajó neve, vagy – hajó nélküli halászat esetén – az egyedi halászatinap-azonosító szám lehetővé teheti természetes személyek, például a halászhajó tulajdonosának vagy parancsnokának az azonosítását, ezért bizonyos körülmények között az ilyen adatokat tartalmazó információk is személyes adatoknak minősülhetnek.

(99)

Az (EU) 2016/679 (19) és az (EU) 2018/1725 (20) európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a személyes adatok egyes adatkezelései esetében az (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvet (21) átültető nemzeti rendelkezések alkalmazandók, ha a személyes adatok kezelése az 1005/2008/EK és az 1224/2009/EK rendelettel, valamint az (EU) 2019/473 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (22) összefüggésben történik, és biztosítani kell, hogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos kötelezettségeket mindenkor és minden szinten betartsák.

(100)

Az 1224/2009/EK rendelet alapján gyűjtött információkban szereplő személyes adatok kezelése szükséges a közös halászati politika szabályai és célkitűzései hatékony végrehajtásának és betartásának biztosításához. A tagállamoknak különösen a halászati lehetőségek nyomon követése – beleértve a kvótafelhasználást –, az egyéb gazdálkodási és állományvédelmi intézkedéseknek való megfelelés biztosítása, a halászati tevékenységek nyomon követése vagy a kockázatalapú ellenőrzést lehetővé tevő értékelés elvégzése céljából kezelniük kell a hajók helyzetére vonatkozó adatokat, a halászati naplókat, a kirakodási nyilatkozatokat, az értékesítési bizonylatokat és más halászati tevékenységre vonatkozó adatokat annak érdekében, hogy elvégezhessék a hitelesítést és keresztellenőrzéseket. Erre annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a piaci szereplők által benyújtott adatok teljesek és pontosak legyenek, és hogy a piaci szereplők betartsák a közös halászati politika szabályait. Annak érdekében, hogy a közös halászati politika szabályainak alkalmazását ellenőrzések, vizsgálatok vagy átvilágítások révén ellenőrizni és értékelni lehessen, valamint a tagállamok ellenőrzési tevékenységét nyomon lehessen követni, a Bizottságnak vagy az általa kijelölt szervnek a halászati tevékenységre vonatkozó adatokon kívül az vizsgálatokat és ellenőrzést végző megfigyelők jelentéseiben szereplő adatokhoz és a jogsértésekre vonatkozó adatokhoz is hozzá kell férnie, és képesnek kell lennie arra, hogy kezelje azokat. Ezen túlmenően a nemzetközi megállapodások és állományvédelmi intézkedések betartásának előkészítésével és nyomon követésével összefüggésben a Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy kezelje az uniós halászhajók uniós vizeken kívüli halászati tevékenységeire vonatkozó adatokat, beleértve a hajóazonosító számokat, valamint a hajó tulajdonosának és parancsnokának nevét. A halászati tevékenységre vonatkozó adatok kezelése az egyes halászhajók, a tagállamok vagy az Unió halászati jogainak bizonyítása, védelme vagy megállapítása céljából is szükséges lehet.

(101)

A tagállamok, a Bizottság vagy az általa kijelölt szerv nem tárolhatja a személyes adatokat hosszabb ideig, mint amennyi azon célok eléréséhez szükséges, amelyek a személyes adatok kezelését szükségessé tették. E célból meg kell határozni az 1224/2009/EK rendelet keretében kezelt személyes adatok maximális megőrzési idejét.

(102)

Annak érdekében, hogy az 1224/2009/EK rendeletben meghatározott feladatokat elláthassák, a Bizottságnak, az általa kijelölt szervnek és a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy – amennyiben ez bizonyos célokból szükséges – az említett rendelet alapján gyűjtött információkban szereplő személyes adatokat a vonatkozó adatok megszerzését követő legfeljebb öt évig megőrizzék. A tagállamok az adatok ellenőrzése és helyesbítése érdekében elvégzik a korábbi évek adatainak validálását a teljes és pontos adatok biztosítása céljából. A tagállamok a kockázatkezelés érdekében értékelik az előző évek adatait is. A Bizottságnak nyomon kell követnie és értékelnie kell a közös halászati politika tagállamok általi végrehajtását, és e célból meg kell vizsgálnia az 1224/2009/EK rendelet alapján gyűjtött, több korábbi évre vonatkozó adatokat, például az auditok és vizsgálatok során.

(103)

A jogsértések, vizsgálatok, ellenőrzések, panaszok vagy átvilágítások nyomán tett intézkedések, illetve a folyamatban lévő bírósági vagy közigazgatási eljárások esetében azonban a tagállamok és a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos adatokat az érintett közigazgatási vagy bírósági eljárás végéig, illetve a szankciók alkalmazásához szükséges ideig megőrizhessenek, mivel az ilyen adatokra az ilyen eljárások teljes időtartama alatt, valamint a szankciók – például a pontrendszer – alkalmazása során is szükség lehet.

(104)

Továbbá annak érdekében, hogy az uniós hajók halászati tevékenységét bizonyítani lehessen – például amennyiben ez szükséges annak igazolása érdekében, hogy az Unió és a tagállamok eleget tettek nemzetközi megállapodásokból eredő kötelezettségeiknek, illetve a történelmi vagy egyéb halászati jogokra vonatkozó igények alátámasztása érdekében – a tagállamoknak képesnek kell lenniük arra, hogy a halászati tevékenységekre vonatkozó adatokat legfeljebb tíz évig megőrizzék.

(105)

A múltbeli halászati tevékenységekre vonatkozó bizonyos adatokra szükség van a szakpolitikai értékelések és hatásvizsgálatok, valamint a tudományos kutatás és a tudományos tanácsadás céljából, amelyek a közös halászati politika keretében a halászati tevékenységek irányítását és a tengerek biológiai erőforrásainak védelmét támasztják alá. A tengerek biológiai erőforrásai fejlődését jellemző tendenciák és mintázatok általában hosszabb távú szemléletet és évtizedek adatainak elemzését igénylik. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy bizonyos személyes adatokat 25 évig is megőrizhessenek, annak érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengerek biológiai erőforrásaira és a környezetre gyakorolt hatását hosszabb időszakokra kiterjedően elemezni lehessen.

(106)

Az (EU) 2016/679 rendelet 25. cikkével összhangban az adatkezelőknek megfelelő technikai és szervezési intézkedéseket kell végrehajtaniuk, amelyek biztosítják a beépített és alapértelmezett adatvédelmet. Az adatvédelmi elveket be kell tartani az elektronikus távellenőrzési rendszerek – beleértve a zártláncú televíziós rendszereket is – követelményeire, műszaki előírásaira, telepítésére és működésére vonatkozó részletes szabályok megállapításakor. E rendszereket különösen úgy kell megtervezni és megvalósítani, hogy a lehető legnagyobb mértékben kizárják az elektronikus távellenőrzési rendszerekből származó rögzített videofelvételeken a természetes személyek arcképének előfordulását és azonosításukat, és garanciákat kell előírni arra az esetre, ha ilyen azonosításra kivételesen mégis sor kerül.

(107)

Tisztázni kell a tagállamok és a Bizottság kötelezettségeit az 1224/2009/EK rendelet keretében gyűjtött, kapott és továbbított, a szakmai és üzleti titoktartás hatálya alá tartozó információkkal kapcsolatban. Az ilyen információkat csak az információt szolgáltató tagállam vagy intézmény hozzájárulásával lehet továbbítani a tagállamokon, a Bizottságon vagy az általa kijelölt szerven kívüli olyan személyeknek, akiknek ilyen hozzáféréssel kell rendelkezniük ahhoz, hogy feladataikat elláthassák. A hozzájárulás megtagadása esetén az elutasítást meg kell indokolni.

(108)

Az 1224/2009/EK rendelet hatásköröket ruház a Bizottságra az említett rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtása érdekében.

(109)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében az 1224/2009/EK rendelet alapján a Bizottságra ruházott hatásköröket össze kell hangolni az EUMSZ 290. és 291. cikkével.

(110)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1224/2009/EK rendeletnek az ellenőrzésre vonatkozó egyedi szabályokkal történő kiegészítése érdekében, az alábbiak tekintetében:

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1224/2009/EK rendelet IV. mellékletében meghatározott kritériumok jegyzékének módosítása céljából.

Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (23) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(111)

A Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az 1224/2009/EK rendelet egységes feltételek mellett történő végrehajtásának biztosítása érdekében, az alábbiak tekintetében:

Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (24) megfelelően kell gyakorolni.

(112)

A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében egyes olyan rendelkezéseket, amelyek a döntéshozatalt a Tanács kizárólagos hatáskörébe utalják, ki kell igazítani annak érdekében, hogy e rendelkezések összhangba kerüljenek a közös halászati politikára alkalmazandó új eljárásokkal. Ezért át kell fogalmazni az 1224/2009/EK rendelet alábbi elemekre vonatkozó rendelkezéseit: valamennyi többéves terv vonatkozásában olyan fogási küszöbérték elfogadása, amely felett a kijelölt kikötőt vagy kirakodóhelyet kell használni, továbbá az adatközlés gyakoriságának meghatározása; és megfigyelő ellenőrzési program létrehozása.

(113)

Az 1224/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(114)

Az 1224/2009/EK rendelet hatályával való összhang érdekében ki kell terjeszteni az (EU) 2019/473 rendelet célkitűzéseit. A Hivatal kötelezettségvállalásának ki kell terjednie a közös halászati politika szabályai alkalmazásának harmonizálására. Ennek magában kell foglalnia az ellenőrzési és vizsgálati technikák területén végzett kutatás-fejlesztést, beleértve – a tagállamokkal együttműködve – a kísérleti programok kidolgozását, valamint a Bizottság számára történő segítségnyújtást egyes területeken.

(115)

Biztosítani kell, hogy az adatkezelés és adatcsere keretén belül a Hivatal betartsa a személyes adatok védelmével kapcsolatban az (EU) 2018/1725 rendeletben meghatározott kötelezettségeket.

(116)

A Hivatal igazgatási tanácsának lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az érintett uniós intézmények képviselőit meghívja az üléseire.

(117)

Az (EU) 2019/473 rendeletnek a Hivatal igazgatási tanácsának összetételéről szóló rendelkezéseit módosítani kell annak érdekében, hogy az Európai Parlament egy képviselője is helyet kapjon benne, összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló, 2012. július 19-i közös nyilatkozatához csatolt közös megközelítéssel. Ez a módosítás nem érintheti az Európai Parlamentnek a Hivatal költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítéssel kapcsolatos szerepét. Az igazgatási tanács valamennyi tagját a halászati ellenőrzés és felügyelet területén szerzett releváns tapasztalataik és szakértelmük alapján kell kinevezni, és esetükben nem állhat fenn olyan közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenség, amely függetlenségüket veszélyeztetné. Kizárólag a tagállamok képviselői és a Bizottság rendelkezhetnek szavazati joggal.

(118)

A Hivatalnak hozzá kell járulnia az Unió integrált tengerpolitikájának végrehajtásához. E célból a Hivatalnak képesnek kell lennie arra, hogy igazgatási megállapodásokat kössön az említett politika végrehajtásában szintén részt vevő más uniós szervekkel.

(119)

Egyértelművé kell tenni, hogy a Hivatal ügyvezető igazgatója által készített egységes programozási dokumentum tervezetét az igazgatási tanács elé kell terjeszteni.

(120)

A következetes programozás biztosítása és az (EU) 2019/473 rendeletnek az (EU) 2019/715 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel (25) való összehangolása érdekében a Hivatalnak az éves és a többéves programozásra kiterjedő egységes programozási dokumentumot kell készítenie.

(121)

Egyértelművé kell tenni, hogy a Hivatal számára lehetővé kell tenni, hogy az egyéb típusú bevételek sérelme nélkül is kaphasson forrásokat átruházási megállapodások és eseti vissza nem téríthető támogatások formájában.

(122)

A Hivatal Bizottság általi rendszeres értékelésére vonatkozó rendelkezéseket pontosítani kell, és összhangba kell hozni az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság decentralizált ügynökségekről szóló, 2012. július 19-i együttes nyilatkozatához csatolt közös megközelítéssel. A tagállamoknak és a Hivatal a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk az említett értékelés elkészítéséhez szükséges információkat. Az értékeléshez a Bizottságnak az összes érintett érdekelt féltől is hozzájárulást kell kérnie. Az értékelés feladatmeghatározása során a Bizottságnak konzultálnia kell a Hivatal igazgatási tanácsával.

(123)

Az (EU) 2019/473 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(124)

Az ellenőrzési rendelkezések közötti következetesség biztosítása érdekében módosítani kell az 1967/2006/EK tanácsi rendeletet (26) és az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (27). A rekreációs célú halászat ellenőrzésére, valamint az átrakások és fogásnyilvántartások rögzítésére és jelentésére vonatkozóan az 1967/2006/EK rendeletben foglalt rendelkezéseket, továbbá a halászati naplókra vonatkozóan az (EU) 2016/1139 rendeletben foglalt rendelkezéseket el kell hagyni, és helyettük az 1224/2009/EK rendelet vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. Ezenkívül módosítani kell a halászati naplóban rögzített becslések hibahatárára vonatkozóan az (EU) 2016/1139 rendeletben foglalt rendelkezéseket.

(125)

Az 1005/2008/EK rendelet III. fejezetében szereplő fogási tanúsítási rendszer papíralapú és emiatt nem hatékony, továbbá nincs összhangban a halászati termékek digitális nyomonkövethetőségi rendszerével. A nemzetközi kötelezettségvállalásokkal összhangban, valamint a rendszer hatékony megvalósítása érdekében az 1005/2008/EK rendeletet módosítani kell az (EU) 2017/625 európai parlamenti és tanácsi rendeletben (28) említett TRACES-en alapuló, a fogási tanúsítványok és kapcsolódó dokumentumok kezelésére szolgáló adatbázis (a továbbiakban: CATCH) létrehozása érdekében, lehetővé téve a kockázatalapú ellenőrzést, csökkentve a csalárd behozatalok lehetőségeit és mérsékelve a tagállamok adminisztratív terheit.

(126)

Az 1005/2008/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosításához, és különösen az 1005/2008/EK rendelet szerinti, a halászati termékek behozatalát és kivitelét érintő átvizsgálásokhoz, vizsgálatokhoz, ellenőrzéshez és más vonatkozó hatósági tevékenységekhez tartozó információk és dokumentumok integrált kezelésének, tárolásának és cseréjének lehetővé tétele érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni a TRACES-en alapuló CATCH működésével és fejlesztésével kapcsolatban.

(127)

A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1005/2008/EK rendeletnek a CATCH alkalmazása alóli mentesség feltételeinek meghatározásával történő kiegészítése érdekében.

(128)

Az uniós piacra szánt halászati termékek nyomonkövethetőségének javítása érdekében a fogási tanúsítási rendszer keretében különleges követelményeket kell bevezetni az osztott szállítmányokra vonatkozóan. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az 1005/2008/EK rendeletnek az ilyen követelmények ellenőrzésének harmonizálását célzó dokumentumminta kidolgozása révén történő kiegészítése érdekében.

(129)

A jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemben nem együttműködő harmadik országokkal szembeni intézkedések megerősítése érdekében az uniós piaci szereplők számára meg kell tiltani az ilyen harmadik országok lobogója alatt közlekedő halászhajók birtoklását – ideértve az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (29) 3. cikkének 6. pontjában meghatározott tényleges tulajdonosként való birtoklást is – illetve üzemeltetését vagy irányítását. Ezen túlmenően meg kell tiltani, hogy az ilyen harmadik országok lobogója alatt közlekedő halászhajók hozzáférjenek a kikötői szolgáltatásokhoz, valamint azt, hogy az uniós kikötőkben kirakodási vagy átrakási műveleteket végezzenek.

(130)

A halászati ellenőrzést szabályozó uniós jogi aktusok közötti következetesség biztosítása érdekében a súlyos jogsértésekre, azonnali végrehajtási intézkedésekre, szankciókra és járulékos szankciókra vonatkozóan az 1005/2008/EK rendeletben foglalt rendelkezéseket el kell hagyni és szükség esetén át kell helyezni a halászati ellenőrzés területén fő jogi eszköznek számító 1224/2009/EK rendeletbe. Az 1005/2008/EK rendeletben ennek megfelelően hivatkozni kell az 1224/2009/EK rendelet súlyos jogsértésekre, azonnali végrehajtási intézkedésekre, szankciókra és járulékos szankciókra vonatkozó rendelkezéseire.

(131)

Az 1005/2008/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(132)

Mivel az Unión kívüli átrakásra vonatkozó szabályokat az 1224/2009/EK rendelet állapítja meg, az (EU) 2017/2403 rendelet II. címének VI. fejezete, amely a nyílt tengeren és közvetlen engedély alapján történő átrakásra vonatkozó szabályokat tartalmazza, feleslegessé vált, és azt el kell hagyni. Az (EU) 2017/2403 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(133)

Az e rendelet által bevezetett módosítások a kisebb módosításoktól a nagyobb változásokig terjednek, és az új szabályok alkalmazására való felkészüléshez különböző időszakokra van szükség. Ezért e módosítások alkalmazásának időpontjait differenciáltan kell meghatározni, és azoknak megfelelőnek kell lenniük az említett szabályok alkalmazására való felkészüléshez. Ezen túlmenően be kell vezetni bizonyos átmeneti rendelkezéseket, amelyek szükségesek az új szabályokra való zökkenőmentes átállás biztosításához.

(134)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 rendelet 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2018. július 18-án véleményt nyilvánított,

1.

A 4. cikk a következőképpen módosul:

2.

Az 5. cikk a következőképpen módosul:

3.

A 6. és a 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

4.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

5.

A 8. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*6)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.).” "

7.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

9.

A 12. cikk helyébe a következő szöveg lép:

10.

A 13. cikk helyébe a következő szöveg lép:

11.

A 14. cikk helyébe a következő szöveg lép:

12.

A 15. cikk helyébe a következő szöveg lép:

13.

A rendelet szövege a következő cikkekel egészül ki:

14.

A 16. cikket el kell hagyni.

15.

A 17. cikk a következőképpen módosul:

16.

A 18. cikket el kell hagyni.

17.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

18.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

19.

A 20. cikk a következőképpen módosul:

20.

A 21. cikk helyébe a következő szöveg lép:

21.

A 22., a 23. és a 24. cikk helyébe a következő szöveg lép:

22.

A 25. cikket el kell hagyni.

23.

A 26. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 27. cikk (1) bekezdésben a „halászhajó” kifejezések helyébe az „uniós fogóhajó” kifejezések lépnek.

25.

A 28. cikket el kell hagyni.

26.

A 29. cikk a következőképpen módosul:

27.

A 30. cikk a következőképpen módosul:

28.

A 31. cikk helyébe a következő szöveg lép:

29.

A 32. cikket el kell hagyni.

30.

A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*8)  Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/1004 rendelete (2017. május 17.) a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló uniós keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról és a 199/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 157., 2017.6.20., 1. o.).” "

31.

A 34. cikk helyébe a következő szöveg lép:

32.

A 35. cikk a következőképpen módosul:

33.

A 36. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

34.

A 37. cikk a következőképpen módosul:

35.

A IV. címben a II. fejezet címének helyébe a következő szöveg lép:

„ II. Fejezet

A halászati kapacitás ellenőrzése ”.

36.

A 38. cikk helyébe a következő szöveg lép:

37.

A IV. cím II. fejezetében a 2. szakasz címe helyébe a következő szöveg lép:

„2. szakasz

Motorteljesítmény és tonnatartalom”.

38.

A 39. cikk a következőképpen módosul:

39.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

40.

A 40. cikk a következőképpen módosul:

41.

A 41. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*9)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009/15/EK irányelve (2009. április 23.) a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek, valamint a tengerészeti hatóságok vonatkozó tevékenységeinek közös szabályairól és szabványairól (HL L 131., 2009.5.28., 47. o.).” "

42.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

43.

A 42. cikk a következőképpen módosul:

44.

A 43. cikk a következőképpen módosul:

45.

A 44. cikk helyébe a következő szöveg lép:

46.

A 45. és a 46. cikket el kell hagyni.

47.

A 48. cikk a következőképpen módosul:

48.

A 49. cikk a következőképpen módosul:

49.

Az 50. cikk helyébe a következő szöveg lép:

50.

A rendelet az 54c. cikk után a következő fejezettel egészül ki:

„ IVa. Fejezet

A hajó nélküli halászat ellenőrzése

51.

Az 55. cikk helyébe a következő szöveg lép:

52.

Az V. cím címsorának helyébe a következő szöveg lép:

„ V. CÍM

AZ ELLÁTÁSI LÁNC ELLENŐRZÉSE ”.

53.

Az V. cím I. fejezetének helyébe a következő szöveg lép:

„ I. Fejezet

Általános rendelkezések

(*10)  A Tanács 2658/87/EGK rendelete (1987. július 23.) a vám- és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról (HL L 256., 1987.9.7., 1. o.)."

(*11)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 31., 2002.2.1., 1. o.).” "

54.

Az 59. cikk (2) és (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

55.

A 60. cikk helyébe a következő szöveg lép:

56.

A rendelet szövege a következő cikkel egészül ki:

57.

A 61. cikket el kell hagyni.

58.

A 62. cikk helyébe a következő szöveg lép:

(*12)  A Tanács 2006/112/EK irányelve (2006. november 28.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről (HL L 347., 2006.12.11., 1. o.).” "

59.

A 63. cikket el kell hagyni.

60.

A 64., a 65. és a 66. cikk helyébe a következő szöveg lép:

61.

A 67. cikket el kell hagyni.

62.

A 68. cikk helyébe a következő szöveg lép:

63.

Az V. cím III. fejezetét el kell hagyni.

64.

A 71. cikk a következőképpen módosul:

65.

A 73. cikk a következőképpen módosul:

66.

A VII. cím I. fejezetének helyébe a következő szöveg lép:

„ I. Fejezet

Általános rendelkezések