(1)

Az erdőkből nagyon változatos környezeti, gazdasági és társadalmi haszon származik, beleértve a faanyagot és a nem fa erdei termékeket, továbbá az emberiség számára lényeges környezeti szolgáltatásokat, mivel az erdők adnak otthont a Föld szárazföldi biológiai sokfélesége legnagyobb részének. Fenntartják továbbá az ökoszisztéma funkcióit, hozzájárulnak az éghajlati rendszer védelméhez, tiszta levegőt biztosítanak, és alapvető szerepet játszanak a vizek és a talaj tisztításában, valamint a vízmegtartásban és -újratermelődésben. A nagy erdőterületek nedvességforrásként működnek, és segítenek megakadályozni a kontinentális régiók elsivatagosodását. Emellett az erdők megélhetést és jövedelmet biztosítanak a világ népességének mintegy egyharmada számára, és az erdők elpusztítása súlyos következményekkel jár a leginkább kiszolgáltatott emberek – köztük az erdei ökoszisztémáktól nagymértékben függő őslakos népek és helyi közösségek – megélhetésére nézve. Ezen túlmenően az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkenti a kulcsfontosságú szénelnyelőket. Az erdőirtás és az erdőpusztulás ezenkívül gyakoribbá teszi a vadon élő és a tenyésztett állatok, illetve az emberek közötti érintkezés valószínűségét, ezáltal növeli az új betegségek terjedésének kockázatát, valamint az új járványok és világjárványok kialakulásának kockázatát.

(2)

Az erdőirtás és az erdőpusztulás riasztó ütemben zajlik. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (a továbbiakban: FAO) becslése szerint 1990 és 2020 között világszerte 420 millió hektár erdő – a világ fennmaradó erdőinek mintegy 10 %-a, az Európai Uniónál nagyobb terület – semmisült meg. Az erdőirtás és az erdőpusztulás következésképpen elsődleges előidézője korunk két legfontosabb környezeti kihívásának: a globális felmelegedésnek és a biológiai sokféleség csökkenésének. Mégis, minden évben 10 millió hektárnyi erdő vész el a világon. Az éghajlatváltozás az erdőkre is nagy hatással van, és az elkövetkező évtizedekben számos kihívással kell megbirkózni az erdők alkalmazkodóképességének és rezilienciájának biztosítása érdekében.

(3)

Az erdőirtás és az erdőpusztulás többféle módon járul hozzá a globális éghajlati válsághoz. Legfőképpen növeli az üvegházhatásúgáz-kibocsátást a kapcsolódó erdőtüzek révén, véglegesen eltávolítva ezáltal a szénelnyelő kapacitásokat, gyengítve az érintett területnek az éghajlatváltozás hatásaival szembeni rezilienciáját és jelentős mértékben csökkentve annak biológiai sokféleségét és a betegségekkel és károkozókkal szembeni ellenálló képességét. Az erdőirtás - ahogyan azt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (a továbbiakban: IPCC) éghajlatváltozásról és földről szóló 2019-es különjelentése megállapította - önmagában az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 11 %-áért felel.

(4)

Az éghajlati válság világszerte a biológiai sokféleség csökkenését idézi elő, a biológiai sokféleség csökkenése pedig súlyosbítja az éghajlatváltozást, így ezek elválaszthatatlanul összekapcsolódnak, amint azt a közelmúltban készült tanulmányok is megerősítették. A biológiai sokféleség és az egészséges ökoszisztémák alapvetően fontosak az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlődés szempontjából. A rovarok, a madarak és az emlősök részt vesznek a beporzásban és a magok szétszórásában, és segíthetnek a szén-dioxid hatékonyabb – közvetlen vagy közvetett – tárolásában. Az erdők biztosítják továbbá a vízkészletek folyamatos feltöltését, valamint az aszályok és az azok által a helyi közösségekre, többek között az őslakos népekre gyakorolt káros hatások megelőzését. Az erdőirtás és az erdőpusztulás drasztikus csökkentése, valamint az erdők és más ökoszisztémák szisztematikus helyreállítása jelenti a legnagyobb természetalapú lehetőséget az éghajlatváltozás mérséklésére.

(5)

A biológiai sokféleség elengedhetetlen az ökoszisztémák és szolgáltatásaik rezilienciájához, helyi és globális szinten egyaránt. A világ bruttó hazai termékének több mint fele a természettől és az általa nyújtott szolgáltatásoktól függ. Három fő gazdasági ágazat – az építőipar, a mezőgazdaság, valamint az élelmiszer- és italágazat – nagymértékben függ a természettől. A biológiai sokféleség csökkenése veszélyezteti a fenntartható hidrológiai ciklusokat és az élelmiszerrendszereket, veszélybe sodorva az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást. A világ élelmiszernövényeinek több mint 75 %-a állati beporzást igényel. Emellett számos ipari ágazat támaszkodik a genetikai sokféleségre és az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, amelyek kritikus fontosságú tényezők a termelés, különösen a gyógyszerek – beleértve az antimikrobiális szereket is – tekintetében.

(6)

Az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és az erdőirtás kiemelt globális jelentőségű problémák, amelyek kihatnak mind az emberiség fennmaradására, mind a Földön uralkodó életkörülményekre. Az éghajlatváltozásnak, a biológiai sokféleség csökkenésének és a környezetkárosodásnak a felgyorsulása – a természetre, az emberek életkörülményeire és a helyi gazdaságokra gyakorolt pusztító hatásaik kézzelfogható példáival együtt – ahhoz vezetett, hogy a zöld átállást korunk meghatározó célkitűzéseként, valamint a nemek közötti egyenlőség és a generációk közötti méltányosság kérdéseként ismerték el.

(7)

A környezettel kapcsolatos emberi jogok védelmezői, akik a környezettel kapcsolatos emberi jogok – többek között a tiszta vízhez, a levegőhöz és a földhöz való hozzáférés jogának – védelmére és előmozdítására törekednek, gyakran válnak üldöztetés és halálos támadások célpontjaivá. Az említett támadások aránytalan mértékben érintik az őslakos népeket. A 2020. évi jelentések szerint az említett támadások áldozatainak több mint kétharmada azon munkálkodott, hogy megvédje a világ erdeit az erdőirtástól és az ipari fejlesztéstől.

(8)

Az uniós fogyasztás globális szinten jelentős mozgatórugója az erdőirtásnak és az erdőpusztulásnak. Az e rendelethez készített hatásvizsgálat becslése szerint megfelelő szabályozási beavatkozás hiányában önmagában hat árunak (szarvasmarha, kakaó, kávé, olajpálma, szója és fa) az uniós fogyasztása és előállítása 2030-ra mintegy évi 248 000 hektárnyi erdőirtást okozó szintre emelkedne.

(9)

Ami az Unióban lévő erdők helyzetét illeti, az európai erdők állapotáról szóló 2020. évi jelentés megállapítja, hogy 1990 és 2020 között az európai erdők területe 9 %-kal bővült, a biomasszában tárolt szén mennyisége 50 %-kal nőtt, a fakínálat pedig 40 %-kal megemelkedett. A természetes és a természetesen regenerálódó erdőket többek között az intenzív gazdálkodás is veszélyezteti, emellett veszélyben van az egyedülálló biológiai sokféleségük, továbbá a szerkezeti jellemzőik is. Ezen túlmenően az Európai Környezetvédelmi Ügynökség megállapította, hogy jelenleg az európai erdőterületek kevesebb mint 5 %-a tekinthető természetközeli állapotúnak vagy természetesnek, míg az európai erdőterületek 10 %-a intenzív gazdálkodás alatt álló területnek minősül. Az erdei ökoszisztémáknak meg kell birkózniuk az éghajlatváltozás okozta többszörös terheléssel – a szélsőséges időjárási jelenségektől a kártevőkig –, valamint az ökoszisztémákat és az élőhelyeket hátrányosan érintő, emberrel összefüggő tevékenységekkel. Különösen az intenzíven kezelt egykorú erdők lehetnek - a tarvágások és a holtfák eltávolítása miatt - súlyos hatással teljes élőhelyekre.

(10)

2019-ben a Bizottság számos kezdeményezést fogadott el a globális környezeti válságok kezelése érdekében, köztük az erdőirtással kapcsolatos konkrét intézkedéseket is. A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló, 2019. július 23-i közleményében (a továbbiakban: a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról című közlemény) a Bizottság prioritásként határozta meg az uniós fogyasztás szárazföldi lábnyomának mérséklését, és ösztönözte az erdőirtásmentes ellátási láncokból származó termékek fogyasztását az Unióban. 2019. december 11-i, az európai zöld megállapodásról szóló közleményében a Bizottság új növekedési stratégiát határozott meg, amellyel az Uniót olyan igazságos és virágzó társadalommá kívánja alakítani, amely modern, erőforrás-hatékony és versenyképes, fenntartható és szabályokon alapuló szabad kereskedelemre épült gazdasággal rendelkezik, ahol 2050-re megszűnik a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás, ahol a gazdaság növekedése nem erőforrásfelhasználástól függ, és amely egyetlen személyt vagy helyet sem hagy hátra. Célja az Unió természeti tőkéjének védelme, megőrzése és fejlesztése, valamint a polgárok és a jövőbeli generációk egészségének és jóllétének védelme a környezettel kapcsolatos kockázatokkal és hatásokkal szemben. Az európai zöld megállapodás célja továbbá, hogy a polgárok és a jövőbeli generációk számára biztosítsa többek között a friss levegőt, a tiszta vizet, az egészséges talajt és a biológiai sokféleséget. E célból „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia: Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia), az „A »termelőtől a fogyasztóig« stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című, 2020. május 20-i bizottsági közlemény (a továbbiakban: a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia), a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó új uniós erdőstratégiáról szóló, 2021. július 16-i bizottsági közlemény, a „Bolygónk egészségessé tétele mindenki számára uniós cselekvési terv: „Út a szennyező anyag-mentes levegő, víz és talaj felé” ”című, 2021. május 12-i bizottsági közlemény és az európai zöld megállapodás keretében kidolgozott más releváns stratégiák, mint például a „Hosszú távú jövőkép az EU vidéki területei számára – Az erősebb, összekapcsolt, reziliens és virágzó vidéki területek 2040-ig történő megvalósítása felé” című, 2021. június 30-i bizottsági közlemény, még inkább hangsúlyozzák az erdők védelmére és rezilienciájára irányuló intézkedések fontosságát. A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia célja különösen a természet védelme és az ökoszisztémák pusztulásának visszafordítása. Végezetül, a „Fenntartható biogazdaság Európa számára: a gazdaság, a társadalom és a környezet közötti kapcsolat megerősítése” című, 2018. október 11-i bizottsági közlemény ösztönzi a környezet és az ökoszisztémák védelmét, miközben új termelési és fogyasztási módok felkutatása révén kezeli az élelmiszerek, a takarmányok, az energia, az anyagok és a termékek iránti fokozódó igényt.

(11)

A tagállamok többször kifejezték aggodalmukat a tartós erdőirtás és erdőpusztulás miatt. Hangsúlyozták, hogy mivel az erdők megőrzésére, helyreállítására és a fenntartható erdőgazdálkodásra vonatkozó jelenlegi globális szintű szakpolitikák és fellépések nem elegendőek az erdőirtásnak, az erdőpusztulásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének a megállításához, fokozott uniós fellépésre van szükség annak érdekében, hogy hatékonyabban hozzá lehessen járulni az Egyesült Nemzetek (ENSZ) összes tagállama által 2015-ben elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendben foglalt fenntartható fejlődési célok eléréséhez. A Tanács kifejezetten támogatta a Bizottság azon, a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közleményében tett bejelentését, miszerint további szabályozási és nem szabályozási intézkedéseket fog megvizsgálni, és javaslatokat fog előterjeszteni mindkét intézkedéstípusra vonatkozóan. Az Unió és a tagállamok támogatták továbbá a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló cselekvés ENSZ-évtizedét, az ökoszisztéma-helyreállítás ENSZ-évtizedét, és a családi gazdálkodás ENSZ-évtizedét.

(12)

Az Európai Parlament hangsúlyozta, hogy a világ erdőinek és természetes ökoszisztémáinak folyamatos pusztulása, állapotromlása és átalakítása, valamint az emberi jogi jogsértések nagymértékben összefüggenek a mezőgazdasági termelés terjeszkedésével, különösen azáltal, hogy az erdőket számos, nagy keresletnek örvendő áru és termék előállítására szánt mezőgazdasági földterületekké alakítják át. 2020. október 22-én az Európai Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkével összhangban állásfoglalást fogadott el, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy az EUMSZ 192. cikkének (1) bekezdése alapján nyújtson be javaslatot „az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására szolgáló uniós jogi keretre”, amely az átvilágításra vonatkozó kötelező követelményeken alapul.

(13)

Az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelem fontos részét képezi annak az intézkedéscsomagnak, amelyre szükség van az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez, valamint az európai zöld megállapodás, az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye keretében létrejött, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás (3) (a továbbiakban: a Párizsi Megállapodás) és az (EU) 2022/591 európai parlamenti és tanácsi határozattal (4) elfogadott nyolcadik környezetvédelmi cselekvési program keretében tett uniós kötelezettségvállalások, továbbá az (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szerinti, jogilag kötelező erejű kötelezettségvállalás teljesítéséhez, amely szerint legkésőbb 2050-ig el kell érni a klímasemlegességet, és 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatásúgáz-kibocsátást.

(14)

Az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelem fontos részét képezi annak az intézkedéscsomagnak is, amely a biológiai sokféleség csökkenésének leküzdéséhez, valamint az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye (6), az európai zöld megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia szerinti uniós kötelezettségvállalások, továbbá az azokhoz kapcsolódó, a természet helyreállításával kapcsolatos uniós célkitűzések teljesítéséhez szükséges.

(15)

A természetes erdők egyedülállóak és pótolhatatlanok. Az ültetvényerdők és a telepített erdők biológiai sokféleségének összetétele eltérő, és a természetes, illetve a természetesen regenerálódó erdőktől eltérő ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak.

(16)

A globális erdőirtás csaknem 90 %-a a mezőgazdaság terjeszkedéséhez köthető, ezen belül az erdőterület-csökkenés több mint felét az erdők szántóvá való alakítása okozza, míg az állatállomány legeltetése az erdőterület-csökkenés közel 40 %-áért felelős.

(17)

Az állatállomány takarmányának előállítása hozzájárulhat az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz. Az alternatív, fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok előmozdítása világszerte segíthet kezelni a környezeti és az éghajlati kihívásokat, valamint megelőzni az erdőirtást és az erdőpusztulást. A kiegyensúlyozottabb, egészségesebb és táplálóbb étrendekre és a fenntarthatóbb életmódra irányuló ösztönzők csökkenthetik a földterületekre és az erőforrásokra nehezedő nyomást.

(18)

1990 és 2008 között az Unió importálta és fogyasztotta az erdőirtáshoz kapcsolódó, világszinten forgalmazott mezőgazdasági termékek egyharmadát. Az említett időszakban az uniós fogyasztás felelt az áruk előállításával vagy a szolgáltatások nyújtásával összefüggő, világszinten zajló erdőirtás 10 %-áért. Még ha csökken is az uniós fogyasztás relatív részesedése, az uniós fogyasztás az erdőirtás aránytalanul nagy ösztönzője. Az Uniónak ezért lépéseket kell tennie a bizonyos áruk és termékek uniós fogyasztása által okozott globális erdőirtás és erdőpusztulás minimálisra csökkentése érdekében, és ezáltal törekednie kell az üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz és a biológiai sokféleség globális csökkenéséhez való hozzájárulásának mérséklésére, valamint fenntartható termelési és fogyasztási gyakorlatok előmozdítására az Unióban és világszerte egyaránt. A legnagyobb hatás elérése érdekében az uniós politikának arra kell törekednie, hogy ne csak az Unióba irányuló ellátási láncokra, de a globális piacra is befolyást gyakoroljon. E tekintetben alapvető fontosságúak az előállító és a fogyasztó országokkal való partnerségek és hatékony nemzetközi együttműködés, többek között a szabadkereskedelmi megállapodások.

(19)

Az Unió elkötelezett amellett, hogy világszerte ambiciózus környezetvédelmi és éghajlat-politikákat mozdítson elő és hajtson végre, összhangban az Európai Unió Alapjogi Chartájával, különösen annak 37. cikkével, amely kimondja, hogy a magas színvonalú környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását be kell építeni az uniós politikákba, és a fenntartható fejlődés elvével összhangban biztosítani kell megvalósulásukat. Az európai zöld megállapodás külső dimenziójának részeként az e rendelet szerinti intézkedéseknek figyelembe kell venniük az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkentéséhez hozzájáruló meglévő globális megállapodások, kötelezettségvállalások és keretek, így például a következők fontosságát: az ENSZ 2017–2030-as időszakra szóló erdészeti stratégiai terve és annak globális erdészeti céljai, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye (a továbbiakban: UNFCCC) és a Párizsi Megállapodás, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény és annak a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020 utáni globális kerete, a biológiai sokféleségre vonatkozó, a 2011–2020-as időszakra szóló globális stratégiai terv és annak a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi céljai, valamint az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló ENSZ-egyezmény, továbbá az erdőirtás és az erdőpusztulás kiváltó okainak kezelését támogató többoldalú keret, például az ENSZ fenntartható fejlődési céljai és az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozat.

(20)

Az erdőirtás megállítása és a leromlott állapotú erdők helyreállítása a fenntartható fejlődési célok alapvető eleme. E rendeletnek hozzá kell járulnia különösen a szárazföldi ökoszisztémák védelme (15. fenntartható fejlődési cél), a klímaváltozás és hatásainak leküzdése (13. fenntartható fejlődési cél), a fenntartható fogyasztás és termelés (12. fenntartható fejlődési cél), az éhezés megszüntetése (2. fenntartható fejlődési cél), valamint az egészség és jóllét (3. fenntartható fejlődési cél) tekintetében kitűzött célok eléréséhez. Az erdőirtás 2020-ig történő megállítására vonatkozó 15.2. cél nem teljesült, ami felhívja a figyelmet az ambiciózus és hatékony fellépés sürgősségére.

(21)

E rendeletnek reagálnia kell az erdőkről szóló New York-i nyilatkozatra is, amely egy jogilag nem kötelező erejű politikai nyilatkozat és globális ütemtervet hagy jóvá arra vonatkozóan, hogy a természetes erdők pusztulása 2020-ra a felére csökkenjen, 2030-ra pedig megszűnjön. A nyilatkozathoz csatlakozott több tucat kormány, a világ legnagyobb vállalatainak jelentős része, valamint befolyásos civil társadalmi és őslakos népek szervezetei. A nyilatkozatban továbbá felszólították a magánszektort, hogy teljesítse azt a célt, hogy legkésőbb 2020-ig felszámolja az olyan mezőgazdasági árucikkek előállítása által okozott erdőirtást, mint a pálmaolaj-, a szója-, a papír- és a marhahústermékek, amely cél nem valósult meg. E rendeletnek emellett hozzá kell járulnia az ENSZ 2017–2030-as időszakra vonatkozó erdészeti stratégiai tervéhez, amelynek 1. globális erdészeti célkitűzése, hogy fenntartható erdőgazdálkodás révén világszerte visszafordítsa az erdővel borított területek csökkenését, beleértve a védelmet, a helyreállítást, az erdőtelepítést és az újraerdősítést, valamint fokozza az erdőpusztulás megelőzésére irányuló erőfeszítéseket és hozzájáruljon az éghajlatváltozás kezelésére irányuló globális erőfeszítéshez.

(22)

E rendeletnek reagálnia kell továbbá a világ vezetőinek az ENSZ 2021. novemberi éghajlatváltozási konferenciáján kiadott, az erdőkről és a földhasználatról szóló glasgow-i nyilatkozatára, amely elismeri, hogy „a földhasználattal, az éghajlattal és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos céljaink, valamint a fenntartható fejlődési célok globális és nemzeti szinten történő eléréséhez további, átalakulást szolgáló fellépésekre lesz szükség a fenntartható termelés és fogyasztás; az infrastruktúra-fejlesztés; a kereskedelem, pénzügy és beruházás; valamint a mezőgazdasági kistermelők, az őslakos népek és a helyi közösségek számára nyújtott támogatás egymással összekapcsolódó területein”. Az aláírók kötelezettséget vállaltak arra, hogy 2030-ig egymással együttműködésben megállítják és visszafordítják az erdőterület-csökkenést és a talajromlást, és hangsúlyozták, hogy fokozni fogják közös erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy nemzetközi és hazai szinten olyan kereskedelmi és fejlesztési politikákat mozdítsanak elő, amelyek ösztönzik a fenntartható fejlődést és a fenntartható árutermelést és -fogyasztást, és amelyek kölcsönös előnyökkel járnak az országok számára.

(23)

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagjaként az Unió elkötelezett amellett, hogy támogasson egy egyetemes, szabályokon alapuló, nyitott, átlátható, kiszámítható, befogadó, megkülönböztetésmentes és méltányos multilaterális kereskedelmi rendszert a WTO keretében, valamint egy nyílt, fenntartható és határozott kereskedelempolitikát. E rendelet hatályának ezért ki kell terjednie az Unióban előállított árukra és termékekre, valamint az Unióba behozott árukra és termékekre.

(24)

Az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése tekintetében a világ előtt álló kihívások csak globális fellépéssel kezelhetők. Az Uniónak erős globális szereplőnek kell lennie: egyrészt jó példával kell elöl járnia, másrészt vezető szerepet kell vállalnia a nemzetközi együttműködésben egy olyan nyitott és méltányos multilaterális rendszer létrehozása érdekében, amelyben a fenntartható kereskedelem a zöld átállás kulcsfontosságú tényezője az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség csökkenésének visszafordítása céljából.

(25)

E rendelet követi „A kereskedelmi partnerségek ereje: együtt a zöld és igazságos gazdasági növekedésért” című, 2022. június 22-i és „A kereskedelempolitika felülvizsgálata - Nyitott, fenntartható és határozott kereskedelempolitika” című, 2021. február 18-i bizottsági közleményeket is, amelyek kimondták, hogy az új belső és külső kihívások, konkrétabban pedig azon új, fenntarthatóbb növekedési modell fényében, amely az európai zöld megállapodásban és az Európa digitális jövőjének megtervezéséről szóló, 2020. február 19-i bizottsági közleményben található európai digitális stratégiában került meghatározásra, az Uniónak új kereskedelempolitikai stratégiára van szüksége – olyanra, amely támogatja a bel- és külpolitikai célkitűzéseinek elérését, és előmozdítja a nagyobb fokú fenntarthatóságot, összhangban azzal, hogy az Unió elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak teljeskörű megvalósítása iránt. A kereskedelempolitikának maradéktalanul ki kell vennie a részét az Unió Covid19-világjárványt követő helyreállításából, a gazdaság zöld és digitális átállásából, valamint a világviszonylatban reziliensebb Unió kialakításából.

(26)

A Bizottság „A kereskedelmi partnerségek ereje: együtt a zöld és igazságos gazdasági növekedésért” című, 2022. június 22-i közleményével összhangban fokozza a kereskedelmi partnerekkel a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normáknak való megfelelés előmozdítása érdekében folytatott együttműködést. A közlemény terjedelmes fejezeteket szentel a fenntartható fejlődésnek, beleértve az erdőirtásra és az erdőpusztulásra vonatkozó megállapításokat is. Az ilyen fejezetekkel rendelkező hatályos kereskedelmi megállapodások érvényesítésének biztosítása, illetve az új ilyen fejezetekkel rendelkező megállapodások megkötése lehetővé teszi majd e rendelet célkitűzéseinek kiegészítését.

(27)

E rendeletnek ki kell egészítenie a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közleményben javasolt egyéb intézkedéseket, különös tekintettel a következőkre: partnerségi együttműködés az előállító országokkal az erdőirtás kiváltó okainak – például a gyenge irányításnak, a nem hatékony bűnüldözésnek és a korrupciónak – a kezelésében való támogatásuk érdekében, valamint a nemzetközi együttműködés megerősítése a főbb fogyasztó országokkal többek között az erdőirtásmentes termékek kereskedelmének ösztönzése, illetve arra irányuló, hasonló intézkedések előmozdítása révén, hogy elkerüljék az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz kapcsolódó ellátási láncokból származó termékeknek a piacukon történő forgalomba hozatalát.

(28)

E rendeletnek figyelembe kell vennie a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, és biztosítania kell a fejlődő országokkal, különösen pedig a legkevésbé fejlett országokkal folytatott együttműködés előmozdítását és megkönnyítését, többek között – amennyiben lehetséges és releváns – technikai és pénzügyi segítségnyújtás révén.

(29)

A Bizottságnak – a tagállamokkal együttműködve – továbbra is az előállító országokkal partnerségben, és általában véve a nemzetközi szervezetekkel és szervekkel, valamint – több érdekelt fél részvételével zajló párbeszédek révén – a helyszínen aktív érdekelt felekkel együttműködésben kell tevékenykednie. A Bizottságnak fokoznia kell az általa a következők tekintetében nyújtott támogatást és ösztönzőket: az erdők védelme és az erdőirtásmentes termelésre való áttérés, az őslakos népek, a helyi közösségek, a mezőgazdasági kistermelők és a mikro-, kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv-k) szerepének és jogainak elismerése és megerősítése, az irányítás és a földtulajdoni és -használati viszonyok javítása, a bűnüldözés fokozása, valamint a fenntartható erdőgazdálkodás – hangsúlyt fektetve a tudományosan megalapozott mutatókon és küszöbértékeken alapuló, természetközeli erdőgazdálkodási gyakorlatokra –, az ökoturizmus, az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens mezőgazdaság, a diverzifikálás, az agroökológia és az agrárerdészet előmozdítása. Ennek során a Bizottságnak teljes mértékben el kell ismernie az őslakos népek és a helyi közösségek szerepét és jogait az erdők védelmében, figyelembe véve a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvét. A már meglévő kezdeményezésekkel összefüggésben szerzett tapasztalatokra és levont tanulságokra építve az Uniónak és a tagállamoknak partnerségek kialakítására kell törekedniük az előállító országokkal – azok kérésére –, és kezelniük kell a globális kihívásokat, miközben kielégítik a helyi igényeket és figyelmet fordítanak a mezőgazdasági kistermelők előtt álló kihívásokra, a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közleménnyel összhangban. A partnerségi megközelítésnek segítenie kell az előállító országokat és azok részeit az erdők védelmében, helyreállításában és fenntartható hasznosításában, hozzájárulva ezzel e rendeletnek az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkentésére irányuló célkitűzéséhez, többek között digitális technológiák, térinformatikai adatok, valamint kapacitásépítés alkalmazása révén.

(30)

A piaci szereplőket és a kereskedőket kötelezni kell az e rendeletben foglalt kötelezettségek teljesítésére, függetlenül attól, hogy a forgalmazás hagyományos vagy online módon történik. E rendeletnek ezért biztosítania kell, hogy valamennyi ellátási láncban legyen az e rendelet értelmében vett olyan, unióban letelepedett piaci szereplő, amely felelősségre vonható az e rendelet szerinti kötelezettségek megszegése esetén. A Bizottságnak és a tagállamoknak nyomon kell követniük e rendelet végrehajtását, és meg kell határozniuk, hogy a digitális és a technológiai fejlődés miatt a jövőben adott esetben szükség lesz-e további előírásokra vagy kezdeményezésekre.

(31)

A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közleményben bejelentett másik fontos fellépés az erdőirtás, az erdőpusztulás, a világ erdővel borított területeiben beálló változások és a kapcsolódó előidéző tényezők európai megfigyelőközpontjának (a továbbiakban: uniós megfigyelőközpont) a létrehozása, amit a Bizottság kezdeményezett a világ erdővel borított területeiben beálló változások és a kapcsolódó előidéző tényezők hatékonyabb nyomon követése érdekében. A meglévő megfigyelőeszközökre – köztük Kopernikusz-termékekre és más nyilvánosan vagy privát keretek között rendelkezésre álló forrásokra – alapozva az uniós megfigyelőközpontnak célszerű megkönnyítenie az állami szervek, a fogyasztók és a vállalkozások hozzáférését az ellátási láncokra vonatkozó információkhoz, könnyen érthető adatokat és információkat nyújtva, amelyek összekapcsolják az erdőirtást, az erdőpusztulást és a világ erdővel borított területeiben beálló változásokat az áruk és termékek iránti uniós kereslettel, illetve az azokkal folytatott uniós kereskedelemmel. Az uniós megfigyelőközpontnak így azáltal célszerű támogatnia e rendelet végrehajtását, hogy tudományos bizonyítékokat szolgáltat a globális erdőirtásra és erdőpusztulásra, valamint a kapcsolódó kereskedelemre vonatkozóan. Az uniós megfigyelőközpontnak helyénvaló előírnia felszínborítási térképek, mégpedig többek között az e rendeletben meghatározott határidőig visszanyúló idősorokat tartalmazó térképek, valamint a tájkép összetételének vizsgálatát lehetővé tevő besorolások benyújtását. Az uniós megfigyelőközpontnak részt kell vennie egy olyan korai előrejelző rendszer kidolgozásában, amely ötvözi a kutatási és a nyomonkövetési kapacitást. E rendelet tekintetében – amennyiben technikailag megvalósítható – a korai előrejelző rendszer céljának annak kell lennie, hogy egy olyan platform részét képezze, amely segítheti az illetékes hatóságokat, a piaci szereplőket, a kereskedőket és más érdekelt feleket, továbbá folyamatos nyomon követést és korai értesítést biztosíthat az esetleges erdőirtási vagy erdőpusztulási tevékenységeket illetően. Az említett platformnak a lehető leghamarabb működőképesnek kell lennie. Az uniós megfigyelőközpontnak együtt kell működnie az illetékes hatóságokkal, a releváns nemzetközi szervezetekkel és szervekkel, kutatóintézetekkel, nem kormányzati szervezetekkel, piaci szereplőkkel, kereskedőkkel, harmadik országokkal és más releváns érdekelt felekkel.

(32)

A hatályos uniós jogi keret az illegális fakitermelés és az ahhoz kapcsolódó kereskedelem kezelésére összpontosít, és nem foglalkozik közvetlenül az erdőirtással. E jogi keretet a 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (7), valamint a 2173/2005/EK tanácsi rendelet (8) alkotja. Sor került mindkét rendelet értékelésére célravezetőségi vizsgálat keretében, amely rámutatott arra, hogy bár a jogszabályok pozitív hatást gyakoroltak az erdészeti irányításra, a két rendelet célkitűzései – nevezetesen az illegális fakitermelés és a kapcsolódó kereskedelem megfékezése, valamint az illegálisan kitermelt fa uniós fogyasztásának csökkentése – nem teljesültek, és megállapítást nyert, hogy a kizárólag a faanyag jogszerűségére való összpontosítás nem elegendő a kitűzött célok eléréséhez.

(33)

A rendelkezésre álló jelentések megerősítik, hogy a folyamatban lévő erdőirtás jelentős része jogszerű az előállító ország jogszabályai szerint. Egy 2021 májusában az Erdészeti Politikára vonatkozó Kereskedelmi és Pénzügyi Kezdeményezés által publikált jelentésben foglalt becslés szerint 2013 és 2019 között a trópusi országokban a kereskedelmi célú mezőgazdasági tevékenység keretében végzett erdőirtás mintegy 30 %-a jogszerű volt. A rendelkezésre álló adatok általában a gyenge kormányzással rendelkező országokra összpontosítanak – lehet, hogy a jogellenes erdőirtás globális részaránya alacsonyabb, de az adatok már most is egyértelműen jelzik, hogy az előállító országban jogszerűnek számító erdőirtás kihagyása aláássa a szakpolitikai intézkedések hatékonyságát.

(34)

Az Unió által ösztönzött erdőirtás és erdőpusztulás kezelésére irányuló lehetséges szakpolitikai intézkedések hatásvizsgálata, a Tanács 2019. december 16-i következtetései és az Európai Parlament 2020. október 22-i állásfoglalása egyértelművé teszi, hogy az erdőirtást és az erdőpusztulást a jövőbeli uniós intézkedések irányadó kritériumává kell tenni. A kizárólag a jogszerűségre való összpontosítás potenciálisan azzal a veszéllyel járhat, hogy a piacra jutás lehetővé tétele érdekében enyhülnek a környezetvédelmi normák. Ezért az új uniós jogi keretnek egyaránt foglalkoznia kell a jogszerűséggel és azzal, hogy a releváns áruk és releváns termékek előállítása erdőirtásmentes-e.

(35)

Az „erdőirtásmentes” fogalom meghatározásának kellően tágnak kell lennie ahhoz, hogy kiterjedjen mind az erdőirtásra, mind az erdőpusztulásra, jogi egyértelműséget kell biztosítania, és mérhetőnek kell lennie mennyiségi, objektív és nemzetközileg elismert adatok alapján.

(36)

E rendelet alkalmazásában a mezőgazdasági használatot mezőgazdasági célú földhasználatként kell meghatározni. E tekintetben a Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia e fogalommeghatározás értelmezésének tisztázása érdekében, különösen az erdő nem mezőgazdasági használati célú földterületté való átalakítására vonatkozóan.

(37)

A FAO fogalommeghatározásaival összhangban az agrár-erdészeti rendszerek – beleértve azokat az eseteket is, amikor a haszonnövényeket lombkorona alatt termesztik, valamint a szántóföldi kultúrával kombinált agrárerdészeti rendszereket, a fás-erdős legeltetési rendszereket és a mezőgazdasági legelő-erdők rendszereit is – nem tekintendők erdőnek, hanem mezőgazdasági használatnak.

(38)

E rendeletnek ki kell terjednie azokra az árukra, amelyek uniós fogyasztása a leginkább releváns a globális erdőirtás és erdőpusztulás ösztönzése szempontjából, és amelyek esetében az uniós szakpolitikai beavatkozás a legnagyobb előnyökkel járhat egységnyi kereskedelmi értékre vetítve. Az e rendelet hatásvizsgálatát alátámasztó tanulmány részeként sor került a releváns tudományos szakirodalom – nevezetesen az uniós fogyasztás globális erdőirtásra gyakorolt hatásának becslésére és e környezeti lábnyom konkrét árucikkekkel való összekapcsolására szolgáló elsődleges források – széles körű áttekintésére és az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultáció során történő ellenőrzésére. E folyamat eredményeként létrejött egy első lista, amelyen nyolc áru szerepelt. A fa közvetlenül e rendelet hatálya alá került, mivel az már a 995/2010/EU rendelet hatálya alá tartozott. Egy, a hatékonyságelemzéshez használt közelmúltbeli tanulmány (9) szerint az abban elemzett nyolc áru közül hét felel az Unió által ösztönzött erdőirtás legnagyobb hányadáért: az olajpálma (34,0 %), a szója (32,8 %), a fa (8,6 %), a kakaó (7,5 %), a kávé (7,0 %), a szarvasmarha (5,0 %) és a gumi (3,4 %).

(39)

Annak érdekében, hogy e rendelet teljesítse célkitűzéseit, fontos biztosítani, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó állatállomány etetésére használt takarmány ne vezessen erdőirtáshoz. Ezért azoknak a piaci szereplőknek, akik olyan szarvasmarhát tartalmazó vagy annak felhasználásával előállított releváns termékeket hoznak forgalomba vagy visznek ki, amelyet más releváns árukat vagy releváns termékeket tartalmazó vagy azok felhasználásával előállított termékekkel takarmányoztak, a kellő gondosság elvén alapuló rendszerük részeként biztosítaniuk kell, hogy a takarmány erdőirtásmentes legyen. Ebben az esetben az e rendeletben foglalt földrajzi helymeghatározási követelményeknek az egyes olyan létesítmények földrajzi elhelyezkedésére kell korlátozódniuk, ahol a szarvasmarhát nevelték, és magára a takarmányra vonatkozóan nem kell földrajzi helymeghatározási információ szolgáltatását előírni. Amennyiben az illetékes hatóság olyan releváns információk birtokába jut vagy olyan releváns információkról szerez tudomást – ideértve a harmadik felek által benyújtott, indokolással alátámasztott aggályokat –, amely szerint fennáll a veszélye annak, hogy a takarmány nem felel meg e rendeletnek, az illetékes hatóságnak haladéktalanul részletes információkat kell kérnie ezekről a takarmányokról. Amennyiben a takarmányra az ellátási lánc egy korábbi szakaszában már vonatkozott a kellő gondosság, a piaci szereplőknek bizonyítékként a releváns számlákat, a releváns kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok hivatkozási számát vagy bármely más arra utaló releváns dokumentumot kell felhasználniuk, hogy a takarmány erdőirtásmentes, és megkövetelhető tőlük az említett bizonyítéknak kérésre az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátása. A bizonyítéknak az állatok élettartamára, de legfeljebb öt évre kell kiterjednie.

(40)

Szem előtt tartva, hogy ösztönözni kell az újrafeldolgozott releváns áruk és releváns termékek használatát, és hogy az ilyen áruknak és termékeknek e rendelet hatálya alá történő bevonása aránytalan terhet róna a piaci szereplőkre, ki kell zárni e rendelet hatálya alól azokat a használt árukat és termékeket, amelyek életciklusa lezárult, és amelyek egyébként a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 3. cikkének 1. pontjában meghatározott hulladékként ártalmatlanításra kerülnének. Ezt azonban nem kell alkalmazni a gyártási folyamat egyes melléktermékeire.

(41)

E rendeletnek kötelezettségeket kell meghatároznia az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni hatékony küzdelem, továbbá az erdőirtásmentes ellátási láncok előmozdítása érdekében a releváns árukra és releváns termékekre vonatkozóan, figyelembe véve az emberi jogok védelmét, valamint az őslakos népek és a helyi közösségek jogait mind az Unióban, mind pedig a harmadik országokban.

(42)

A forgalomba hozni vagy kivinni kívánt releváns áruk és releváns termékek meg nem felelése kockázatának értékelése során figyelembe kell venni az erdőirtással vagy az erdőpusztulással összefüggő emberi jogi jogsértéseket, ideértve az őslakos népek, a helyi közösségek és a szokásjog alapján földtulajdon- és földhasználati jogokkal rendelkezők jogait is.

(43)

Számos nemzetközi szervezet és szerv - például a FAO, az IPCC, az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Természetvédelmi Világszövetség - aktív az erdőirtás és az erdőpusztulás területén, valamint olyan nemzetközi megállapodásokat kötöttek az említett területen, mint a Párizsi Megállapodás és a biológiai sokféleségről szóló egyezmény, és az e rendeletben szereplő fogalommeghatározások az említett munkára épülnek.

(44)

Alapvető fontosságú, hogy ez a rendelet az erdőpusztulás kérdésével is foglalkozzon. Az erdőpusztulás fogalommeghatározásának nemzetközileg elfogadott fogalmakon kell alapulnia, és biztosítania kell, hogy a piaci szereplők és az illetékes hatóságok könnyen teljesíthessék a kapcsolódó kötelezettségeket. Ezeknek a kötelezettségeknek működési szempontból mérhetőnek és ellenőrizhetőnek, valamint a jogbiztonság garantálása érdekében világosnak és egyértelműnek kell lenniük. Ebben az összefüggésben e rendeletnek az erdőpusztulás olyan kulcsfontosságú elemeire kell összpontosítania, amelyek mérhetők és ellenőrizhetők, és amelyek a legfrissebb tudományos adatok alapján különösen relevánsak a környezeti hatások elkerülése szempontjából. E célból az erdőpusztulás fogalommeghatározásának a FAO által meghatározott, nemzetközileg elfogadott fogalmakra kell épülnie. Az erdőpusztulás fogalommeghatározását e rendeletnek megfelelően felül kell vizsgálni abból a célból, hogy mérlegeljék a fogalommeghatározás kiterjesztését az erdőpusztulást előidéző tényezők és az erdei ökoszisztémák világszerte szélesebb körére, e rendelet környezetvédelmi célkitűzéseinek további támogatása érdekében, figyelembe véve a témáról folytatott nemzetközi megbeszélések során elért eredményeket, valamint a világszerte előforduló erdei ökoszisztémák és gyakorlatok sokféleségét. Ezt a felülvizsgálatot mélyreható elemzés alapján, a tagállamokkal szoros együttműködésben, valamint az érintett érdekelt felekkel, nemzetközi szervezetekkel és szervekkel és a tudományos közösséggel konzultálva kell elvégezni.

(45)

E rendeletnek megfelelő egyensúlyt kell biztosítania egyfelől a releváns árukat és a releváns termékeket forgalomba hozó vagy kivivő piaci szereplők és kereskedők jogos elvárásainak védelme – minimálisra csökkentve az ellátási láncok hirtelen megzavarását –, másfelől pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájának 37. cikkében meghatározott, a környezet védelméhez való alapvető jog között. E célból határidőt kell megállapítani, amely alapul szolgál annak értékeléséhez, hogy az érintett földterületen sor került-e erdőirtásra vagy erdőpusztulásra, ami azt jelenti, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk és termékek nem hozhatók forgalomba, illetve nem vihetők ki, ha azokat olyan földterületen állították elő, amelyen ezen időpontot követően erdőirtásra vagy erdőpusztulásra került sor.

(46)

A határidőnek meg kell felelnie az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének fenntartható fejlődési céljaiban és az erdőkről szóló New York-i nyilatkozatban meghatározott meglévő nemzetközi kötelezettségvállalásoknak, amelyek célja az erdőirtás megállítása, a leromlott állapotú erdők helyreállítása, valamint az erdőtelepítés és az újraerdősítés világszerte történő jelentős növelése 2020-ig, ezért annak 2020. december 31-nek kell lennie. Az említett időpont megfelel annak az időszaknak is, amelyre vonatkozóan a Bizottság bejelentette az erdőirtás elleni küzdelemre vonatkozó szándékát a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közleményben, az európai zöld megállapodásban, a 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégiában, valamint „a termelőtől a fogyasztóig” stratégiában. A Bizottság az elővigyázatosság elvével összhangban az e rendeletre irányuló javaslatában nyilvánosságra hozta ezt – az e rendelet hatálybalépésének napját megelőző – időpontot annak érdekében, hogy felkészüljön arra és megelőzze azt, hogy a bizottsági javaslat útján történő bejelentés és e rendelet hatálybalépésének dátuma között felgyorsuljanak az erdőirtáshoz és erdőpusztuláshoz vezető tevékenységek. E rendeletnek el kell ismernie az elérni kívánt környezetvédelmi célkitűzést és meg kell erősítenie a javasolt határidőt annak biztosítása érdekében, hogy azok a termelők és piaci szereplők, akik az e rendeletről folytatott tárgyalások idején erdőirtást és erdőpusztulást okoztak, ne hozhassák forgalomba, illetve ne vihessék ki az érintett releváns árukat és releváns termékeket.

(47)

A piaci szereplők és a kereskedők alapvető jogainak gyakorlására, valamint a jogos elvárásaik védelmére vonatkozó, a kiválasztott határidőből fakadó korlátozásoknak arányosaknak kell lenniük és szigorúan arra kell szorítkozniuk, amire feltétlenül szükség van a környezetvédelemre vonatkozó általános érdekű célkitűzés eléréséhez. Az említett célkitűzés elősegítése érdekében ezt a rendelet nem kell alkalmazni az e rendelet hatálybalépésének időpontja előtt előállított releváns árukra és releváns termékekre. E rendelet releváns árukat és releváns termékeket forgalomba hozni vagy kivinni kívánó piaci szereplők és kereskedők kötelezettségeit meghatározó rendelkezéseinek késleltetett alkalmazása emellett észszerű időt biztosít számukra ahhoz, hogy alkalmazkodjanak e rendelet új követelményeihez.

(48)

Az erdőirtás és az erdőpusztulás megállításához való uniós hozzájárulás megerősítése, valamint annak biztosítása érdekében, hogy ne kerüljenek forgalomba az erdőirtással és erdőpusztulással kapcsolatba hozható ellátási láncokból származó releváns termékek, illetve azokat ne vigyék ki, a releváns termékek csak akkor hozhatók forgalomba vagy forgalmazhatók, illetve akkor vihetők ki, ha azok erdőirtásmentesek, és előállításukra az előállító ország vonatkozó jogszabályainak megfelelően került sor. A fentiek teljesülésének megerősítése céljából a releváns termékeket minden esetben kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatnak kell kísérnie.

(49)

A piaci szereplőknek szisztematikus megközelítést alkalmazva meg kell tenniük a megfelelő lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az általuk forgalomba hozni kívánt releváns termékek megfeleljenek az e rendeletben foglalt, erdőirtásmentességre és jogszerűségre vonatkozó követelményeknek. E célból a piaci szereplőknek a kellő gondosság elvén alapuló rendszereket kell létrehozniuk és végrehajtaniuk. Az említett kellő gondosságra elvén alapuló rendszereknek három elemet kell tartalmazniuk, nevezetesen tájékoztatási követelményeket, kockázatértékelési és kockázatcsökkentő intézkedéseket, amelyeket jelentéstételi kötelezettségeknek kell kiegészíteniük. A kellő gondosságra vonatkozó eljárásokat úgy kell kialakítani, hogy hozzáférést biztosítsanak az uniós piacon forgalomba hozott áruk és termékek forrásaira és beszállítóira vonatkozó információkhoz, ideértve azokat az információkat, amelyek igazolják, hogy teljesülnek az erdőirtás és az erdőpusztulás hiányára és a jogszerűségre vonatkozó követelmények, többek között az előállító ország vagy országrészek azonosítása révén, valamint beleértve az érintett területegységek földrajzi helymeghatározási koordinátáit is. Ezekhez az időmeghatározáson, helymeghatározáson és/vagy Föld-megfigyelésen alapuló földrajzi helymeghatározási koordinátákhoz felhasználhatók az Unió űrprogramja (EGNOS/Galileo és Kopernikusz) keretében nyújtott űradatok és szolgáltatások. Az említett információk alapján a piaci szereplőknek kockázatértékelést kell végezniük. Kockázat azonosítása esetén a piaci szereplőknek csökkenteniük kell az említett kockázatot úgy, hogy az megszűnjön vagy a kockázat csak elhanyagolható legyen. A piaci szereplő számára csak azt követően engedélyezhető releváns termékek uniós piacon történő forgalomba hozatala vagy az uniós piacról történő kivitele, ha a piaci szereplő – miután kellő gondossággal járt el – megállapította, hogy nem áll fenn vagy csak elhanyagolható kockázata áll fenn annak, hogy a releváns termékek nem felelnek meg e rendeletnek.

(50)

A termékek beszerzése során észszerű erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy méltányos árat fizessenek a termelőknek, különösen a mezőgazdasági kistermelőknek, lehetővé téve a megélhetést biztosító jövedelmet, és hatékonyan kezelve a szegénységet, mint az erdőirtás kiváltó okát.

(51)

A piaci szereplőknek a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok rendelkezésre bocsátásával hivatalosan felelősséget kell vállalniuk az általuk forgalomba hozni vagy exportálni kívánt releváns termékek megfelelőségéért. E rendeletben meg kell határozni az ilyen nyilatkozatok mintáját. Az ilyen kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok várhatóan megkönnyítik majd e rendelet illetékes hatóságok és bíróságok általi érvényesítését, és javítja a rendelet piaci szereplők általi betartását.

(52)

A bevált gyakorlat elismerése érdekében a kockázatértékelési eljárás során tanúsítási vagy más, harmadik fél által ellenőrzött rendszerek is alkalmazhatók. Ezek azonban nem válthatják ki a piaci szereplő felelősségét a kellő gondosság tekintetében.

(53)

A kereskedők feladata kell, hogy legyen az, hogy gyűjtik és megőrzik az általuk forgalmazott releváns termékek ellátási láncának átláthatóságát biztosító információkat. A kkv-nak nem minősülő kereskedők jelentős befolyást gyakorolnak az ellátási láncokra, és fontos szerepet töltenek be annak biztosításában, hogy az ellátási láncok erdőirtásmentesek legyenek. Ezért őket a piaci szereplőkkel azonos kötelezettségeknek kell terhelniük, felelősséget kell vállalniuk azért, hogy a releváns termékek megfeleljenek e rendeletnek, és – a releváns termékek forgalmazását megelőzően – biztosítaniuk kell, hogy e rendelettel összhangban kellő gondossággal járjanak el és megállapítsák, hogy nem áll fenn vagy csak elhanyagolható kockázata áll fenn annak, hogy a releváns termékek nem felelnek meg ennek a rendeletnek.

(54)

Az átláthatóság előmozdítása és az érvényesítés megkönnyítése érdekében azoknak a piaci szereplőknek, amelyek nem tartoznak a kkv-k - ideértve a mikrovállalkozásokat – vagy a természetes személyek kategóriájába, évente nyilvános jelentést kell készíteniük a kellő gondosság elvén alapuló rendszereikről, többek között a kötelezettségeik teljesítése érdekében tett lépésekről.

(55)

A piaci szereplőknek képeseknek kell lenniük arra, hogy – többek között elektronikus eszközök útján – indokolással alátámasztott aggályokat kapjanak az érdekelt felektől, és alaposan meg kell vizsgálniuk a kapott, indokolással alátámasztott aggályokat.

(56)

Az egyéb uniós jogi aktusok, amelyek az emberi jogokra vagy környezetre gyakorolt káros hatások tekintetében a kellő gondosságra vonatkozó követelményeket határoznak meg az értékláncban, annyiban alkalmazandók, amennyiben e rendelet nem tartalmaz ugyanolyan célú, jellegű vagy hatályú olyan konkrét rendelkezéseket, amelyek az uniós jogi aktusok jövőbeli módosításai tükrében kiigazításra kerülhetnek. E rendelet megléte nem zárhatja ki más olyan uniós jogi aktusok alkalmazását, amelyek a kellő gondosság elvének megfelelő értékláncra vonatkozó követelményeket állapítanak meg. Amennyiben az ilyen egyéb uniós jogi aktusok konkrétabb rendelkezéseket írnak elő, vagy az e rendeletben megállapított rendelkezéseket további követelményekkel egészítik ki, ezeket a rendelkezéseket e rendelettel összefüggésben kell alkalmazni. Továbbá, amennyiben e rendelet konkrétabb rendelkezéseket tartalmaz, azok nem értelmezhetők olyan módon, hogy az aláássa a kellő gondosságra vonatkozó egyéb uniós jogi aktusok hatékony alkalmazását vagy általános céljuk elérését. Lehetővé kell tenni, hogy a Bizottság egyértelmű és könnyen érthető iránymutatásokat adjon ki annak érdekében, hogy a piaci szereplők és a kereskedők – különösen a kkv-k – megfeleljenek e rendeletnek.

(57)

Az őslakos népek erdőkkel kapcsolatos jogainak, valamint a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvének – többek között az ENSZ őslakos népek jogairól szóló nyilatkozatában foglaltak szerinti – tiszteletben tartása hozzájárul a biológiai sokféleség védelméhez, az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ezekkel kapcsolatban a nyilvánosság körében jelentkező közérdekű aggályok kezeléséhez. Az őslakos népek ökológiai és orvosi értékkel bíró hagyományos ismeretekkel rendelkeznek, valamint nagyon gyakran modellt kínálnak az erdészeti erőforrások fenntartható hasznosítására vonatkozóan. Ez – a biológiai sokféleségről szóló egyezménnyel összhangban – hozzájárulhat az in situ megőrzéshez. A tanulmányok továbbá arra utalnak, hogy az erdőlakó őslakos népek kettős szerepet töltenek be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben: először is, általában ellenállnak a több nemzedék óta általuk lakott földterületek megszállásának és az azokon való erdőirtásnak, másodszor pedig egyes őslakos közösségek az éghajlatváltozás mérséklése érdekében feladatuknak tekintik az erdők védelmét.

(58)

Az ENSZ környezetről és fejlődésről szóló, 1992. évi riói nyilatkozatában foglalt alapelvek, különösen a 10. alapelv, amely a nyilvánosság tájékoztatásának és környezetvédelmi kérdésekben való részvételének a fontosságára vonatkozik, valamint a 22. alapelv, amely az őslakos népeknek a környezetgazdálkodásban és -fejlesztésben betöltött meghatározó szerepére vonatkozik, fontosak a fenntartható erdőgazdálkodás biztosításának összefüggésében.

(59)

Az őslakos népek szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezése elvének koncepciója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló 1989-es (169. számú) egyezményének jóváhagyását követő évek során alakult ki, és azt az őslakos népek jogainak védelméről szóló ENSZ-nyilatkozat is tükrözi. Annak biztosítását célozza, hogy figyelembe vegyék az őslakos népekre gyakorolt lehetséges hatásokat az őket érintő projektekkel kapcsolatos döntéshozatali folyamatokban.

(60)

Azon piaci szereplőknek, amelyek olyan egyéb uniós jogi aktusok hatálya alá tartoznak, amelyek a káros emberi jogi vagy környezeti hatások tekintetében a kellő gondosságra vonatkozó követelményeket határoznak meg az értékláncban, képeseknek kell lenniük arra, hogy eleget tegyenek az e rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségeknek, mégpedig azáltal, hogy az előírt információkat belefoglalják az egyéb uniós jogi aktusok szerinti jelentésekbe.

(61)

A tagállamokat terheli a felelősség e rendelet érvényesítéséért, a tagállamok illetékes hatóságai számára pedig elő kell írni, hogy biztosítsák az e rendeletnek való maradéktalan megfelelést. E rendeletnek a piacra belépő vagy az azt elhagyó releváns termékek tekintetében való egységes érvényesítése csak az illetékes hatóságok, a vámhatóságok és a Bizottság közötti szisztematikus információcsere és együttműködés révén valósítható meg.

(62)

E rendelet eredményes és hatékony végrehajtása és érvényesítése alapvető fontosságú céljainak eléréséhez. E célból a Bizottságnak létre kell hoznia és irányítania kell egy információs rendszert, amellyel támogatja a piaci szereplőket és az illetékes hatóságokat a forgalomba hozott releváns termékekkel kapcsolatos szükséges információk benyújtásában és az ezen információkhoz való hozzáférésben. A piaci szereplőknek a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatokat az információs rendszeren keresztül kell benyújtaniuk. Az információs rendszert hozzáférhetővé kell tenni az illetékes hatóságok és a vámhatóságok számára az e rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítésének megkönnyítése érdekében, és annak elő kell segítenie az információknak a tagállamok, az illetékes hatóságok és a vámhatóságok közötti továbbítását. A nem bizalmas üzleti adatoknak a szélesebb nyilvánosság számára is hozzáférhetőnek kell lenniük úgy, hogy – az e rendelet megsértése miatt jogi személyekkel szemben hozott, jogorvoslattal nem támadható érdemi határozatok jegyzékével kapcsolatos, és az e személyekkel szemben kiszabott szankciókkal kapcsolatos információk kivételével – anonimizált adatokat szolgáltatnak nyílt és géppel olvasható formátumban, az Uniónak az (EU) 2019/1024 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (11) meghatározottak szerinti nyíltadat-politikájával összhangban.

(63)

A piacra belépő vagy az azt elhagyó releváns termékek tekintetében az illetékes hatóságok feladata annak ellenőrzése, hogy a releváns termékek – többek között a piaci szereplők által benyújtott, a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok alapján – megfelelnek-e e rendeletnek. A vámhatóságok feladata annak biztosítása, hogy adott esetben a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatra való hivatkozás rendelkezésre álljon a vám-árunyilatkozatban. Továbbá – attól a pillanattól kezdve, hogy az elektronikus interfész rendelkezésre áll a vámhatóságok és az illetékes hatóságok közötti információcseréhez – a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozat státuszát a vámhatóságoknak kell megvizsgálnia az információs rendszerben az illetékes hatóságok által elvégzett kezdeti kockázatelemzést követően. A vámhatóságoknak megfelelő intézkedéseket kell hozniuk, ilyen például kérésre, a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatnak az információs rendszerben szereplő státusza alapján az adott releváns áru vagy releváns termék felfüggesztése vagy elutasítása. Az ellenőrzések e sajátos megszervezése miatt az (EU) 2019/1020 európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) VII. fejezete - amennyiben az érinti e rendelet alkalmazását és érvényesítését - nem alkalmazandó.

(64)

A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy az illetékes hatóságok megfelelő személyzettel és felszereléssel való ellátásához szükséges elegendő pénzügyi forrás mindig rendelkezésre álljon. Az ellenőrzések hatékony elvégzéséhez magas szintű erőforrásokra van szükség, és a stabil erőforrásokat mindenkor az éppen aktuális végrehajtási igényeknek megfelelő szinten kell biztosítani. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a közfinanszírozás kiegészítéseképpen visszaigényelhessék az érintett gazdasági szereplőktől a nem megfelelő releváns áruk és releváns termékek tekintetében végzett ellenőrzések kapcsán felmerült költségeket.

(65)

Ez a rendelet nem érinti a piacra belépő vagy az azt elhagyó árukra és termékekre vonatkozó egyéb uniós jogi aktusokat, különösen a 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (13) a vámhatóságok hatásköreire és a vámellenőrzésekre vonatkozóan. Emlékeztetni kell az importőröket arra, hogy az említett rendelet 220., 254., 256., 257. és 258. cikke előírja, hogy a piacra belépő azon termékeket, amelyek további feldolgozást igényelnek, az ilyen feldolgozást lehetővé tevő megfelelő vámeljárás alá kell vonni. Általánosságban véve, a szabad forgalomba bocsátás vagy a kivitel nem tekinthető az uniós jognak való megfelelés bizonyítékának, mivel az ilyen forgalomba bocsátás vagy kivitel nem szükségszerűen foglalja magában a megfelelés teljeskörű ellenőrzését.

(66)

A piacra belépő vagy az azt elhagyó releváns termékek ellenőrzési folyamatának optimalizálása - az adminisztratív terhek csökkentését is beleértve - érdekében interoperábilis elektronikus interfészt kell létrehozni, amely lehetővé teszi a vámrendszerek és az illetékes hatóságok információs rendszerei közötti automatikus adatátvitelt. Az európai uniós egyablakos vámügyintézési környezet magától értetődő megoldás az ilyen adattovábbítások lehetővé tételére. Az interfésznek nagymértékben automatizáltnak és könnyen használhatónak kell lennie, valamint meg kell könnyítenie a folyamatokat a vámhatóságok és a piaci szereplők számára. Ezenkívül, tekintettel a vámhatóság részére rendelkezésre bocsátandó, illetve a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatba foglalandó adatok közötti csekély eltérésekre, célszerű javaslatot tenni „az üzleti és a közszféra közötti” megközelítésre is, amely szerint a kereskedők és a gazdasági szereplők a nemzeti egyablakos vámügyintézési környezeten keresztül elérhetővé teszik a releváns termékhez kapcsolódó, kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatot, és ez a nyilatkozat automatikusan továbbításra kerül az illetékes hatóságok által használt, e rendelet szerinti információs rendszerbe. A vámhatóságoknak és az illetékes hatóságoknak hozzá kell járulniuk a továbbítandó adatok és bármely más technikai követelmény meghatározásához.

(67)

A nem megfelelő termékek forgalomba hozatalának vagy kivitelének kockázata árutól és terméktől, valamint származási és előállító országától vagy országrészétől függően változó. Azon piaci szereplők tekintetében, amelyek olyan országokból vagy országrészekből szereznek be árukat és termékeket, amelyek esetében alacsony annak a kockázata, hogy a releváns áruk termesztése, betakarítása vagy előállítása során megsértik az e rendeletben foglaltakat, kevesebb kötelezettséget kell meghatározni, csökkentve ezáltal a megfelelési költségeket és az adminisztratív terheket, kivéve, ha a piaci szereplő tudatában van annak, vagy okkal feltételezi, hogy fennáll az e rendeletnek való meg nem felelés kockázata. Amennyiben az illetékes hatóság tudomására jut e rendelet kijátszásának kockázata - például, amennyiben egy magas kockázatú országban előállított releváns árut vagy releváns terméket azt követően egy alacsony kockázatú országban vagy annak részeiben dolgoznak fel, ahonnan azt forgalomba hozzák vagy beléptetik a piacra vagy kiviszik, a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatban vagy a vám-árunyilatkozatban pedig az szerepel, hogy a releváns árut vagy a releváns terméket alacsony kockázatú országban állították elő -, a vámhatóságnak további ellenőrzések révén meg kell bizonyosodnia arról, hogy fennáll-e a meg nem felelés, és szükség esetén megfelelő intézkedést kell hoznia, így például zár alá kell vennie a releváns árut vagy releváns terméket, és fel kell függesztenie annak forgalomba hozatalát, valamint további ellenőrzéseket kell végeznie. Az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy fokozott ellenőrzést alkalmazzanak a magas kockázatú országokból vagy azok részeiből származó releváns árukra és releváns termékre.

(68)

A Bizottságnak továbbá az adott ország vagy országrész szintjén értékelnie kell az erdőirtás és az erdőpusztulás kockázatát olyan kritériumok alapján, amelyek egyaránt tükrözik a mennyiségi, az objektív és a nemzetközileg elismert adatokat, valamint azt, hogy az országok aktívan részt vesznek-e az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelemben. Ezeknek az összehasonlító teljesítményértékelési információknak meg kell könnyíteniük azt, hogy az uniós piaci szereplők kellő gondossággal járjanak el, az illetékes hatóságok számára pedig a megfelelés nyomon követését és érvényesítését, ugyanakkor ösztönözniük kell az előállító országokat arra, hogy fokozzák mezőgazdasági termelési rendszereik fenntarthatóságát, és csökkentsék azok erdőirtásra gyakorolt hatását. Ennek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az ellátási láncok átláthatóbbá és fenntarthatóbbá váljanak. Az összehasonlító teljesítményértékelési rendszernek az országok háromszintű besorolási rendszerén kell alapulnia, és az országokat alacsony, átlagos vagy magas kockázatúként kell besorolni. A megfelelő átláthatóság és egyértelműség biztosítása érdekében a Bizottságnak különösen nyilvánosan hozzáférhetővé kell tennie a teljesítményértékeléshez használt adatokat, a besorolás javasolt módosításának indokait és az érintett ország válaszát. Az alacsony kockázatú országokból vagy azok részeiből származó releváns termékek esetében lehetővé kell tenni a piaci szereplők számára, hogy egyszerűsített kellő gondossággal járjanak el. A magas kockázatú országokból vagy azok részeiből származó releváns termékek tekintetében az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy fokozott ellenőrzést alkalmazzanak. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el annak érdekében, hogy meghatározza azokat az országokat vagy azok részeit, amelyek alacsony vagy magas kockázatúak.

(69)

A kockázati szint csökkentésére való törekvés érdekében a Bizottságnak együtt kell működnie a magas kockázatúként besorolt vagy besorolható országokkal, valamint az ezen országokban lévő érdekelt felekkel.

(70)

Az illetékes hatóságoknak rendszeres időközönként ellenőrizniük kell a piaci szereplőket és a kereskedőket annak megállapítása érdekében, hogy ténylegesen teljesítik-e az e rendeletben meghatározott kötelezettségeket. Ezenkívül az illetékes hatóságoknak – releváns információk birtokában és alapján – ellenőrzéseket kell végezniük, többek között harmadik felek által benyújtott, indokolással alátámasztott aggályok esetén. Az illetékes hatóságoknak kockázatalapú megközelítést kell alkalmazniuk az elvégzendő ellenőrzések azonosításához. A magas kockázatúként besorolt országokból vagy azok részeiből származó releváns termékek, a vonatkozó piaci szereplők és kereskedők, valamint a releváns árukból és a releváns termékekből való részesedésük volumene tekintetében kettős megközelítést kell alkalmazni. Ennek megfelelően az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy ellenőrizzék a piaci szereplők és a kereskedők bizonyos százalékát, a releváns termékek konkrét százalékos arányára is kiterjedően. Ezenkívül az alacsony vagy átlagos kockázatúként besorolt országokból vagy azok részeiből származó releváns termékek esetében az illetékes hatóságok számára elő kell írni, hogy ellenőrizzék a piaci szereplők és a kereskedők legalább bizonyos százalékát. Az ellenőrzések mértékének magasabbnak kell lennie a magas kockázatot jelentő országokból vagy országrészekből származó releváns termékek esetében, míg az átlagos vagy alacsony kockázatot jelentő országok vagy országrészek esetében alacsonyabb lehet. E rendelet felülvizsgálatakor a Bizottságnak olyan számszerűsített célokat kell értékelnie és meghatároznia az illetékes hatóságok által elvégzendő éves ellenőrzések tekintetében, amelyek megfelelően biztosítják e rendelet érvényesítését és az Unió egészében a harmonizált megközelítést.

(71)

A piaci szereplők és a kereskedők illetékes hatóságok általi ellenőrzésének ki kell terjednie a kellő gondosság elvén alapuló rendszerekre, valamint a releváns termékek e rendeletnek való megfelelésére. Az ellenőrzéseknek kockázatalapú ellenőrzési terven kell alapulniuk, amelynek olyan kockázati kritériumokat kell tartalmaznia, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára a piaci szereplők és a kereskedők által benyújtott, a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok kockázatelemzését. A kockázati kritériumok keretében figyelembe kell venni az előállító országban a releváns árukhoz kapcsolódó erdőirtás kockázatát, a piaci szereplők és a kereskedők e rendelet szerinti kötelezettségeknek való múltbéli meg nem felelését, valamint az illetékes hatóságok rendelkezésére álló minden egyéb releváns információt. A kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok kockázatelemzésének lehetővé kell tennie az illetékes hatóságok számára az ellenőrizendő piaci szereplők, kereskedők és releváns termékek azonosítását. Az említett kockázatelemzést elektronikus adatfeldolgozási eljárások alkalmazásával kell elvégezni abban az információs rendszerben, amelyben a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatokat benyújtják. Amennyiben szükséges és technikailag lehetséges, az illetékes hatóságoknak – a harmadik országok hatóságaival való konzultációt követően és velük szoros együttműködésben – képesnek kell lenniük helyszíni ellenőrzések elvégzésére is.

(72)

Amennyiben a kellő gondosságra vonatkozó nyilatkozatok kockázatelemzése azt mutatja, hogy konkrét releváns termékek esetében magas a meg nem felelés kockázata, az illetékes hatóságoknak képesnek kell lenniük arra, hogy azonnali ideiglenes intézkedéseket hozzanak e termékek forgalomba hozatalának vagy forgalmazásának vagy kivitelének megakadályozása érdekében. Abban az esetben, ha ilyen releváns termékek belépnének a piacra vagy elhagynák azt, az illetékes hatóságoknak kérniük kell a vámhatóságoktól a szabad forgalomba bocsátást vagy a kivitel felfüggesztését annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok el tudják végezni a szükséges ellenőrzéseket. Az ilyen kéréseket a vámhatóságok és az illetékes hatóságok közötti interfészrendszeren keresztül kell közölni. A forgalomba hozatal vagy forgalmazás, a szabad forgalomba bocsátás vagy a kivitel felfüggesztését három munkanapra – vagy romlandó releváns termékek esetében 72 órára – kell korlátozni, kivéve, ha az illetékes hatóságoknak több időre van szükségük annak értékeléséhez, hogy a releváns áruk és releváns termékek megfelelnek-e ennek a rendeletnek. Ilyen esetekben az illetékes hatóságoknak további ideiglenes intézkedéseket kell hozniuk a felfüggesztés időtartamának meghosszabbítása érdekében, vagy a vámhatóságoknál ilyen meghosszabbítást kell kérniük a piacra belépő vagy az azt elhagyó releváns termékek esetében.

(73)

Az illetékes hatóságoknak rendszeresen naprakésszé kell tenniük az ellenőrzési tervet az említett ellenőrzések végrehajtásának eredményei alapján. Azon piaci szereplők esetében, amelyek következetes eredményeket mutatnak fel a megfelelés terén, csökkenhet az ellenőrzések gyakorisága.

(74)

E rendelet végrehajtásának és hatékony érvényesítésének biztosítása érdekében a tagállamoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a nem megfelelő termékeknek a forgalomból történő kivonására és visszahívására, valamint a megfelelő korrekciós intézkedések megtételére. A tagállamoknak biztosítaniuk kell továbbá, hogy e rendeletnek a piaci szereplők és a kereskedők általi megsértését hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal büntessék.

(75)

A piaci szereplők és a kereskedők elszámoltathatóságának fokozása érdekében a Bizottságnak a honlapján közzé kell tennie az e rendelet megsértése miatt jogi személyekkel szemben hozott, jogorvoslattal nem támadható érdemi határozatok jegyzékét és az e személyekkel szemben kiszabott szankciókat. Az említett információ segítheti az illetékes hatóságokat, az egyéb piaci szereplőket és az egyéb kereskedőket kockázatértékelésük elvégzésében, valamint növelheti a fogyasztók és a civil társadalom tudatosságát az e rendeletet megsértő piaci szereplőkkel és kereskedőkkel kapcsolatban.

(76)

E rendelet végrehajtásához elegendő erőforrásra és kapacitásra lesz szükség. Ezzel összefüggésben a tagállamoknak a nemzeti erőforrásokon túlmenően a lehető legnagyobb mértékben ki kell használniuk az uniós szinten és más eszközökön – többek között a kohéziós alapokon és a kapacitásépítési eszközökön – keresztül, különösen az (EU) 2021/240 európai parlamenti és tanácsi rendelettel (14) létrehozott Technikai Támogatási Eszköz keretében rendelkezésre álló esetleges lehetőségeket és lehetséges támogatásokat.

(77)

Tekintettel az erdőirtás, az erdőpusztulás és a kapcsolódó kereskedelem nemzetközi jellegére, az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük egymással, a tagállamok vámhatóságaival, a Bizottsággal és harmadik országok közigazgatási hatóságaival. Az illetékes hatóságoknak együtt kell működniük az értékláncban a káros emberi jogi vagy környezeti hatások tekintetében a kellő gondosságra vonatkozó követelményeket meghatározó egyéb uniós jogi aktusok felügyeletéért és érvényesítéséért felelős illetékes hatóságokkal is.

(78)

Az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamok bíróságainak kell biztosítaniuk a személyek uniós jog szerinti jogainak bírói védelmét. Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdése továbbá előírja, hogy a tagállamoknak meg kell teremteniük azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek. E tekintetben a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a nyilvánosság – így többek között az e rendelettel összhangban indokolással alátámasztott aggályokat benyújtó természetes és jogi személyek – számára biztosított legyen az igazságszolgáltatáshoz való jog, összhangban azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket a tagállamok az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, 1998. június 25-i egyezményének (a továbbiakban: az Aarhusi Egyezmény) részes feleiként vállaltak.

(79)

Annak biztosítása érdekében, hogy e rendelet továbbra is releváns legyen, valamint összhangban maradjon a kereskedelmi, a tudományos és a technológiai fejleményekkel, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a releváns termékek KN-kódjainak az e rendelet I. mellékletében meghatározott jegyzékére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (15) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kézhez kell kapnia minden dokumentumot, és szakértőiknek rendszeresen részt kell venniük a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(80)

A 995/2010/EU rendelet megtiltja az illegálisan kitermelt fa és az ilyen fából származó fatermékek forgalomba hozatalát az uniós piacon. Az említett rendelet kötelezettséget állapít meg a fát első alkalommal forgalomba hozó piaci szereplők számára arra vonatkozóan, hogy kellő gondossággal járjanak el, a kereskedők számára pedig arra vonatkozóan, hogy nyomon követhető nyilvántartást vezessenek a beszállítóikról és a vevőikről. E rendeletnek fenn kell tartania a piacon forgalomba hozott releváns termékek – többek között a fa és a fatermékek – jogszerűségének biztosítására vonatkozó kötelezettséget, és ki kell egészítenie az említett kötelezettséget egy fenntarthatósági követelménnyel. Következésképpen e rendeletből adódóan jelentőségét veszíti a 995/2010/EU rendelet és az ahhoz kapcsolódó 607/2012/EU bizottsági végrehajtási rendelet (16), amelyeket ezért hatályon kívül kell helyezni. A 995/2010/EU rendelet 2. cikkének a) pontjában meghatározott fa és fatermékek megegyeznek az e rendelet I. mellékletében felsorolt fával és azon fatermékekkel, amelyek fát tartalmaznak vagy fa felhasználásával készültek.

(81)

A 2173/2005/EK rendelet létrehozza az Unióba irányuló faanyag-behozatal erdészeti jogszabályok végrehajtására, irányításra és kereskedelemre vonatkozó (a továbbiakban: FLEGT) engedélyezési rendszerét. A fakitermelő országokkal kötött önkéntes partnerségi megállapodások révén végrehajtott engedélyezési rendszer célja az illegális fakitermelés leállítása, valamint az erdészeti irányítás és a kapcsolódó kereskedelem fokozása. E rendeletnek a FLEGT által elért kedvező eredményeken kell alapulnia, különösen az érdekelt felek fokozott részvétele és az erdészeti irányítás javulása tekintetében. Az önkéntes partnerségi megállapodások konkrét esetekben kiegészíthetik ezt a rendeletet a fatermékek jogszerűsége tekintetében. A fennálló kétoldalú kötelezettségvállalások tiszteletben tartása, és a működő rendszerrel rendelkező partnerországokkal elért eredmények (FLEGT engedélyezési szakasz) megőrzése, továbbá – adott esetben és amennyiben erről megállapodás születik – a jelenleg hatályos önkéntes partnerségi megállapodásokban részt vevő partnerekkel az azzal a céllal folytatott együttműködés érdekében, hogy eljussanak az említett szakaszba, e rendeletnek olyan rendelkezést kell tartalmaznia, amely kimondja, hogy az érvényes FLEGT-engedéllyel rendelkező fa és fatermékek úgy tekintendők, hogy megfelelnek a 2173/2005/EK rendeletben foglalt, a jogszerűségre vonatkozó követelménynek.

(82)

Jóllehet ez a rendelet az erdőirtás és az erdőpusztulás kezelésére irányul – amint azt a világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés fokozásáról szóló közlemény előirányozza –, az erdők védelme nem vezethet más természetes ökoszisztémák átalakulásához vagy romlásához. A gazdálkodás alá vont ökoszisztémákat is magukban foglaló olyan ökoszisztémák, mint például a vizes élőhelyek, a szavannák és a tőzeglápok nagy jelentőséggel bírnak az éghajlatváltozás és a biológiai sokféleség válsága elleni küzdelemre irányuló globális erőfeszítések, valamint más fenntartható fejlődési célok szempontjából, ezért azok átalakulása vagy romlása különösen sürgős intézkedést igényel, és azt meg kell előzni. Tekintettel az Uniónak a nem erdei természetes ökoszisztémákat érintő lábnyomára, a Bizottságnak legkésőbb egy évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően értékelést kell készítenie e rendelet hatályának az egyéb fával borított területekre történő kiterjesztéséről, és adott esetben erre vonatkozóan jogalkotási javaslatot kell benyújtania. Ezenkívül a Bizottságnak legkésőbb két évvel az említett hatálybalépés időpontját követően – és adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – értékelést kell készítenie e rendelet hatályának az egyéb természetes ökoszisztémákra – többek között a nagy szénkészletekkel rendelkező, illetve a biológiai sokféleség szempontjából nagy értéket képviselő egyéb földterületekre, így például a gyepterületekre, a tőzeglápokra és a vizes élőhelyekre – történő kiterjesztése céljából. Az uniós piacra történő árutermelésből fakadó átalakítás és romlás miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik az ökoszisztémákra is. A Bizottságnak legkésőbb két évvel e rendelet hatálybalépésének időpontját követően értékelnie kell a hatály további árukra történő kiterjesztésének szükségességét és megvalósíthatóságát is. Ugyanakkor a Bizottságnak felül kell vizsgálnia az e rendelet I. mellékletében meghatározott releváns termékek KN-kódjainak listáját is.

(83)

Figyelembe véve az Európai Parlament által az „Uniós jogi keret az EU által ösztönzött globális erdőirtás megállítására és visszafordítására” című, 2020. október 22-i állásfoglalásában megfogalmazott, valamint a Bizottság nyilvános konzultációjában részt vevő, közel 1,2 millió résztvevő túlnyomó többsége által megfogalmazott kérést, a Bizottságnak az értékelését és az esetleges jövőbeli jogalkotási javaslatát e rendelet hatályának a nem erdei ökoszisztémákra, valamint azok átalakítására és romlására való kiterjesztésére kell összpontosítania.

(84)

Amennyiben e rendelet alkalmazásában személyes adatok kezelésére van szükség, az említett adatok kezelését a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós joggal összhangban kell végezni. A személyes adatoknak az e rendelet alapján történő mindennemű kezelésére az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (17) és adott esetben az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (18) kell alkalmazni.

(85)

mivel e rendelet célját, nevezetesen az uniós fogyasztás hozzájárulásának csökkentése révén az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelmet a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés terjedelme miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az EUSZ 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(86)

A piaci szereplők, a kereskedők és az illetékes hatóságok számára észszerű időtartamot kell biztosítani ahhoz, hogy felkészüljenek e rendelet előírásainak teljesítésére,