(1)

A 2008/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) uniós szintű szabályokat határoz meg a fogyasztói hitelmegállapodásokra vonatkozóan.

(2)

A Bizottság 2014-ben jelentést nyújtott be a 2008/48/EK irányelv végrehajtásáról. A Bizottság 2020-ban előterjesztette az említett irányelv végrehajtásáról szóló második jelentést, valamint az említett irányelv célravezető és hatásos szabályozás tekintetében történő értékelésének eredményeit tartalmazó bizottsági szolgálati munkadokumentumot, amely értékelés a releváns érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultációt is magában foglalt.

(3)

Az említett jelentések és konzultációk rámutattak, hogy a 2008/48/EK irányelv részben eredményes volt a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása és az egységes hitelpiac kialakításának előmozdítása terén, valamint hogy e célkitűzések továbbra is relevánsak. Annak okai, hogy az említett irányelv miért csak részben volt eredményes, magából az irányelvből – például egyes cikkek pontatlan megfogalmazásából – és külső tényezőkből, mint például a digitalizációval kapcsolatos fejleményekből, a tagállamok általi gyakorlati alkalmazásból és végrehajtásból, valamint abból erednek, hogy az említett irányelv nem szabályozza a fogyasztóihitel-piac bizonyos vetületeit.

(4)

A digitalizáció hozzájárult bizonyos piaci fejleményekhez, amelyek a 2008/48/EK irányelv elfogadásakor még nem voltak előre láthatók. Valójában az említett irányelv elfogadása óta tapasztalt gyors technológiai fejlődés jelentős változásokat – mint például az új termékek megjelenése, valamint a fogyasztói magatartás és preferenciák alakulása – hozott a fogyasztóihitel-piacon, mind a kínálati, mind a keresleti oldalon.

(5)

A 2008/48/EK irányelv egyes rendelkezéseinek pontatlan megfogalmazása, amely lehetővé tette a tagállamok számára, hogy az említett irányelvben előírtakon túlmutató, eltérő rendelkezéseket fogadjanak el, a fogyasztói hitelmegállapodások számos vetülete tekintetében széttagolt szabályozási keretet eredményezett az Unióban.

(6)

Az említett tagállami különbségek nyomán kialakult ténybeli és jogi helyzet egyes esetekben a hitelezők közötti verseny torzulásához vezet az Unióban, és akadályokat hoz létre a belső piac működésében. A helyzet korlátozza a fogyasztók azon képességét, hogy kiaknázzák a határokon átnyúló hitelek fokozatosan növekvő kínálatát, amely a digitalizáció eredményeként várhatóan tovább fog bővülni. Az említett torzulások és korlátozások viszont következményekkel járhatnak a termékek és szolgáltatások iránti kereslet csökkenése szempontjából. A helyzet továbbá a fogyasztók nem megfelelő és nem egyenlő szintű védelméhez vezet az egész Unióban.

(7)

Az elmúlt években a fogyasztóknak ajánlott hitelek jelentősen fejlődtek és diverzifikálódtak. Új hiteltermékek jelentek meg – különösen az online környezetben –, és az igénybevételük továbbra is alakulóban van. Ez jogbizonytalansághoz vezetett a 2008/48/EK irányelvnek az ilyen új termékekre történő alkalmazását illetően.

(8)

Ezen irányelv kiegészíti a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (4) meghatározott szabályokat. A jogbiztonság biztosítása érdekében egyértelművé kell tenni, hogy ezen irányelv rendelkezéseinek és az említett irányelv rendelkezéseinek ütközése esetén lex specialis-ként ezen irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni.

(9)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 26. cikkével összhangban a belső piac egy olyan térség, amelyben biztosított az áruk, a személyek és a szolgáltatások szabad mozgása. Egy, a fogyasztói hitelekre vonatkozó, átláthatóbb és hatékonyabb jogi keret kialakításának erősítenie kell a fogyasztói bizalmat és a fogyasztóvédelmet, valamint elő kell segítenie a határokon átnyúló tevékenységek fejlődését.

(10)

A fogyasztói hitelek belső piaca működésének javítása érdekében több kulcsfontosságú területen is harmonizált uniós keretet szükséges létrehozni. Figyelemmel a fogyasztói hitelek fejlődő piacára – különösen az online környezetben – és az uniós polgárok növekvő mobilitására, az előretekintő uniós jogalkotás, amely képes a jövőbeli hitelezési formákhoz alkalmazkodni, és amely a tagállamok számára a végrehajtás terén megfelelő mértékű rugalmasságot biztosít, segíteni fogja az egyenlő versenyfeltételek kialakítását a vállalkozások számára.

(11)

Az EUMSZ 169. cikkének (1) bekezdése és 169. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy az Uniónak az EUMSZ 114. cikke alapján elfogadott intézkedések révén hozzá kell járulnia a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosításához. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 38. cikke továbbá előírja, hogy az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.

(12)

Fontos, hogy a fogyasztók magas szintű védelemben részesüljenek. Így lehetségesnek kell lennie, hogy a hitelajánlatok szabad mozgása mind a hitelajánlók, mind a hiteligénylők számára optimális körülmények között valósuljon meg, kellő figyelmet fordítva a tagállamok sajátos körülményeire.

(13)

Teljes harmonizációra van szükség annak biztosításához, hogy az Unióban valamennyi fogyasztó érdekei magas szintű és egyenlő védelmet élvezzenek, valamint hogy egy jól működő belső piacot lehessen létrehozni. A tagállamok számára ezért nem szabad lehetővé tenni, hogy az ezen irányelvben meghatározottaktól eltérő nemzeti rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, kivéve, ha ezen irányelv másként rendelkezik. Ilyen korlátozás azonban csak olyan esetekben alkalmazandó, amelyek tekintetében harmonizált rendelkezések szerepelnek ebben az irányelvben. Ilyen harmonizált rendelkezések hiányában meg kell őrizni a tagállamok azon szabadságát, hogy fenntartsák nemzeti jogszabályaikat, vagy újakat vezessenek be. Ennek megfelelően a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a termékértékesítő vagy szolgáltató és a hitelező egyetemleges felelősségére vonatkozóan fenntartsák nemzeti rendelkezéseiket, vagy újakat vezessenek be. A tagállamok számára biztosítani kell továbbá, hogy nemzeti rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be az adásvételi vagy szolgáltatásnyújtási szerződés abban az esetben történő felmondásáról, ha a fogyasztó a hitelmegállapodástól való elállás jogát gyakorolja. E tekintetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy a nyílt végű hitelmegállapodások esetében megállapíthassanak egy minimális időszakot, amelynek a törlesztés megkezdésének a hitelező által kikötött időpontja és a hitel visszafizetésének határideje között el kell telnie.

(14)

Az ezen irányelvben meghatározott fogalommeghatározások kijelölik a harmonizáció terjedelmét. A tagállamok ezen irányelv átültetésére vonatkozó kötelezettségét ezért az irányelvnek az említett fogalommeghatározások által meghatározott hatályára kell korlátozni. Ezen irányelv azonban nem érintheti rendelkezéseinek a tagállamok általi – az uniós jognak megfelelő – alkalmazását az olyan területekre, amelyek kívül esnek az irányelv hatályán. A tagállamok ily módon fenntarthatnak vagy bevezethetnek az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó hitelmegállapodásokra vonatkozóan olyan nemzeti jogszabályokat, amelyek megfelelnek ezen irányelvnek vagy ezen irányelv egyes rendelkezéseinek, például olyan hitelmegállapodásokra vonatkozóan, amelyek megkötésekor a fogyasztó köteles a hitelezőnél megőrzésre biztosítékként letétbe helyezni egy tárgyat, és amelyek esetében a fogyasztó felelőssége szigorúan az említett letétbe helyezett tárgyra korlátozódik, vagy a több mint 100 000 EUR teljes hitelösszegű hitelmegállapodásokra vonatkozóan. Továbbá, a tagállamok ezen irányelvet a kapcsolt hitelmegállapodásnak az ezen irányelvben meghatározott fogalmába nem tartozó kapcsolt hitelekre is alkalmazhatják. Így ezen irányelvnek a kapcsolt hitelmegállapodásokra vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók olyan hitelmegállapodásokra, amelyek csak részben szolgálnak adásvételi vagy szolgáltatásnyújtási szerződés finanszírozására.

(15)

A 2008/48/EK irányelvet több tagállam is alkalmazta az irányelv hatálya alá nem tartozó területekre a fogyasztóvédelem szintjének emelése céljából, míg más tagállamok a piaci sajátosságokból eredően eltérő nemzeti szabályokkal szabályozzák az említett területeket, ezáltal fennmaradtak bizonyos eltérések a különböző tagállamok nemzeti joga között az említett hiteltípusokra vonatkozóan. Valójában a 2008/48/EK irányelv hatálya alá nem tartozó több hitelmegállapodás káros lehet a fogyasztókra nézve, ideértve a rövid lejáratú, magas költségű hitelmegállapodásokat is, amelyek összege jellemzően alacsonyabb, mint az említett irányelvben meghatározott 200 EUR összegű minimális küszöbérték. Ebben az összefüggésben, valamint a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása és a határokon átnyúló fogyasztói hitelek piacának segítése érdekében ezen irányelv hatályának ki kell terjednie néhány, a 2008/48/EK irányelv hatálya alól kizárt megállapodásra, így például a kevesebb, mint 200 EUR teljes hitelösszegű fogyasztói hitelmegállapodásokra. Hasonlóképpen, a fokozott átláthatóság és a jobb fogyasztóvédelem – és ennek eredményeként a nagyobb fogyasztói bizalom – biztosítása érdekében más – az általuk okozott magas költségek vagy a fizetés elmulasztása esetén fizetendő magas díjak miatt – potenciálisan káros termékeknek is ezen irányelv hatálya alá kell tartozniuk. Ennyiben ezen irányelv hatálya alól nem zárhatók ki a vételi opciót magukban foglaló bérleti vagy lízingmegállapodások, a folyószámlahitel formájában fennálló hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitelt egy hónapon belül vissza kell fizetni, az olyan hitelmegállapodások, amelyek alapján a hitelt kamat- és díjmentesen nyújtják, valamint az olyan hitelmegállapodások, amelyek értelmében a hitelt három hónapon belül kell visszafizetni és kizárólag jelentéktelen összegű díjakat kell fizetni. Azonban az említett hitelmegállapodások némelyike esetében, amelyeket kizártak a 2008/48/EK irányelv hatálya alól, és amelyekre ezen irányelv hatályának ki kell terjednie, nevezetesen a kevesebb, mint 200 EUR teljes hitelösszegű hitelmegállapodások, a kamatmentesen és bármely egyéb díj nélkül és a fogyasztó által késedelmes fizetések miatt fizetendő, csupán korlátozott mértékű díjakkal nyújtott hitelek, valamint a három hónapon belül visszafizetendő, kizárólag jelentéktelen összegű díjak fizetésével járó hitelek esetében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy kizárják ezen irányelv meghatározott és korlátozott számú olyan rendelkezésének az alkalmazását, amelyek a reklámozáshoz, a szerződéskötés előtti tájékoztatáshoz és a szerződéskötéskor nyújtandó tájékoztatáshoz kapcsolódnak, elkerülendő azt, hogy a hitelezőkre szükségtelen terhek háruljanak, figyelembe véve a piaci sajátosságokat és az említett hitelmegállapodások konkrét sajátosságait – így például a rövidebb futamidejüket –, egyúttal biztosítva a magasabb szintű fogyasztóvédelmet.

(16)

Az olyan „vásárolj most, fizess később” rendszereket, amelyek esetében a hitelező kizárólag azzal a céllal nyújt hitelt a fogyasztónak, hogy az az értékesítő által nyújtott termékeket vagy szolgáltatásokat vásároljon meg, és amelyek olyan új digitális pénzügyi eszközök, amelyek lehetővé teszik a fogyasztók számára a vásárlást és a megvásárolt tételek időben elnyújtott kifizetését, gyakran kamatmentesen és bármely egyéb díj nélkül nyújtják, és ezért azokra is ki kell terjednie ezen irányelv hatályának.

(17)

Egyes halasztott fizetési konstrukciókat, amelyek esetében a termékértékesítő vagy a szolgáltató időt biztosít a fogyasztónak a termék vagy a szolgáltatás kamatmentes és – a késedelmes fizetések miatt a nemzeti joggal összhangban kiszabott korlátozott mértékű díjak kivételével – bármely egyéb díj nélküli kifizetésére, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, feltéve, hogy nincs a termékre vagy szolgáltatásra hitelt kínáló harmadik fél – mint például a „vásárolj most, fizess később” rendszerek esetében –, és hogy a fizetést a termék átadásától vagy a szolgáltatás nyújtásától számított 50 napos korlátozott időkeretben teljes egészében teljesíteni kell. Valójában az ilyen halasztott fizetési konstrukciók olyan üzleti gyakorlatok, amelyeket általánosan arra használnak, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy csak azután fizessenek, hogy megkapták a termékeket vagy szolgáltatásokat, amelyek kedvezőek a fogyasztók számára, például orvosi számlák halasztott fizetése esetén, amikor a kórházak időt adnak a fogyasztóknak az egészségügyi költségeik kifizetésére. Az említett kizárást korlátozni kell egyes jelentős ügyfélkörrel bíró, nagy online termékértékesítők vagy szolgáltatók esetében, ahol is nincs hitelt kínáló vagy vásárló harmadik fél, és ahol a fizetést a termékek átadásától, illetve a szolgáltatások nyújtásától számított 14 napon belül teljes egészében teljesíteni kell, kamatmentesen és bármely egyéb díj nélkül és a késedelmes fizetések miatt a nemzeti joggal összhangban kiszabott, a fogyasztó által fizetendő, csupán korlátozott mértékű díjakkal. Az ilyen nagy online értékesítők – tekintetbe véve finanszírozási kapacitásukat és azon képességüket, hogy a fogyasztókat az impulzív vásárlás, és potenciálisan a túlfogyasztás felé tudják terelni – egyébként képesek lennének arra, hogy rendkívül széleskörűen ajánljanak fel halasztott fizetést, anélkül, hogy a fogyasztók biztosítékokat élveznének, továbbá más termékértékesítők vagy szolgáltatók vonatkozásában képesek volnának a tisztességes verseny gyengítésére. Az ilyen korlátozás mindig lehetővé tenné a fogyasztók számára a kényelmes, két héten belüli fizetést, annak biztosítása mellett, hogy ha nagy online termékértékesítők vagy szolgáltatók nagy összegben és hosszabb futamidőre kívánnak hitelt nyújtani, ezen irányelv hatálya alá tartozzanak.

(18)

Amint azt az (EU) 2015/751 európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) (17) preambulumbekezdése kifejti, a halasztott fizetésű betéti kártyák olyan, a piacon általánosan rendelkezésre álló hitelkártyák, amelyek használatakor a kártyabirtokos számlájáról az ügyletek teljes összegét egy előre meghatározott konkrét időpontban, általában havonta egyszer vonják le, kamat felszámítása nélkül. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy ezen irányelv hatálya alól mentesítsenek egyes, halasztott fizetésű betéti kártya formájában létrejövő hitelmegállapodásokat – mivel az ilyen hitelmegállapodások segíthetik a háztartásokat abban, hogy jobban hozzáigazítsák költségvetésüket egy adott havi jövedelemhez –, amennyiben a hitelt 40 napon belül vissza kell fizetni, és azt kamatmentesen és bármely egyéb díj nélkül és a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó, csupán korlátozott mértékű díjakkal valamely hitelintézet vagy pénzforgalmi intézmény nyújtja. Az említett mentesítés nem érintheti a folyószámlahitelekre vagy a túllépésre vonatkozó releváns rendelkezések alkalmazását, amelyeket akkor kell alkalmazni, ha a törlesztés összege meghaladja a folyószámla pozitív egyenlegét.

(19)

Azon bérleti és lízingmegállapodásokat – így például a tisztán bérleti megállapodásokat –, amelyek esetében a megállapodás tárgyának tekintetében sem magában a megállapodásban, sem más különálló megállapodásban nem állapítják meg a fogyasztó általi megvásárlás kötelezettségét vagy lehetőségét, nem kell ezen irányelv hatálya alá vonni, tekintve, hogy azok nem járnak a tulajdonnak a szerződés lejártakor történő esetleges átruházásával.

(20)

Ezen túlmenően, valamennyi 100 000 EUR-ig terjedő hitelmegállapodást ezen irányelv hatálya alá kell vonni. Az ezen irányelvben a hitelmegállapodásokra megállapított felső küszöbértéknek magasabbnak kell lennie a 2008/48/EK irányelvben megállapítottnál, a 2008 óta bekövetkezett és a következő években jelentkező infláció hatásait tükrözni hivatott indexálás figyelembevétele érdekében.

(21)

Azon hitelmegállapodások esetében, amelyek a hitelező és a fogyasztó közötti rendelkezéseket állapítanak meg a halasztott fizetés vagy a visszafizetés módjai tekintetében, amikor a fogyasztó már nem teljesít vagy valószínűleg nem teljesít az eredeti hitelmegállapodás tekintetében – amennyiben az ilyen rendelkezések valószínűleg a nemteljesítéssel kapcsolatos bírósági eljárás lehetőségének elkerüléséhez vezetnek, és a feltételeik nem kevésbé kedvezőek az eredeti hitelmegállapodásban meghatározottoknál –, a tagállamok dönthessenek úgy, hogy ezen irányelvnek csupán korlátozott számú rendelkezését alkalmazzák, többek között mentesítve a hitelezőket a hitelképesség-vizsgálat elvégzésének kötelezettsége alól. Ez nem jelenti azt, hogy a fizetési nehézségekkel küzdő fogyasztók nem köthetnek olyan új hitelmegállapodást, amelynek segítségével könnyebben vissza tudnák fizetni eredeti hitelüket. Valószínűnek volna tekinthető a fogyasztók nemteljesítése például olyan helyzetekben, amikor elveszítették az állásukat.

(22)

2008 óta a közösségi finanszírozás a fogyasztók számára jellemzően kis összegű kiadások vagy befektetések céljából elérhető finanszírozási formává fejlődött. A közösségi finanszírozási hitelszolgáltató egy nyilvánosan hozzáférhető digitális platformot működtet azzal a céllal, hogy kapcsolatba hozza a – önálló foglalkozása vagy gazdasági tevékenyége körében vagy körén kívül eljáró – leendő hitelezőket a finanszírozási forrást kereső fogyasztókkal, vagy megkönnyítse a kapcsolatfelvételüket. Az ilyen finanszírozás a fogyasztói hitel formáját öltheti. Amennyiben a közösségi finanszírozási hitelszolgáltatók közvetlenül nyújtanak hitelt a fogyasztóknak, ezen irányelv hitelezőkre vonatkozó rendelkezéseit rájuk is alkalmazni kell. Amennyiben a közösségi finanszírozási hitelszolgáltatók az önálló foglalkozásuk vagy gazdasági tevékenyégük körében eljáró hitelezők és a fogyasztók közötti hitelnyújtást könnyítik meg, a hitelezőkre vonatkozó, ezen irányelv szerinti kötelezettségeket az említett hitelezőkre is alkalmazni kell. Ilyen helyzetben a közösségi finanszírozási hitelszolgáltatók hitelközvetítőként járnak el, ezért a hitelközvetítőkre vonatkozó, ezen irányelv szerinti kötelezettségeket rájuk is alkalmazni kell.

(23)

Az olyan egyedi típusú hitelmegállapodások esetében, amelyekre ezen irányelvnek csak néhány rendelkezése alkalmazandó, a tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy szabadon szabályozzák nemzeti jogszabályaikban az ilyen típusú hitelmegállapodásokat az ezen irányelv által nem harmonizált egyéb szempontok tekintetében.

(24)

A folyamatos szolgáltatásnyújtással vagy azonos jellegű termékek értékesítésével kapcsolatos olyan megállapodások, amelyek értelmében a fogyasztó részletekben fizet a teljes időtartam alatt, az érintett szerződő felek érdekeit, valamint az ügyletek feltételeit és teljesítését tekintve jelentős mértékben különbözhetnek az ezen irányelv hatálya alá tartozó hitelmegállapodásoktól. Ezért ezen irányelv alkalmazásában az ilyen megállapodások nem tekintendők hitelmegállapodásnak. Az ilyen megállapodások magukban foglalják például az olyan biztosítási szerződéseket, amelyek értelmében a biztosítást havi részletekben fizetik.

(25)

Az ingatlanfedezettel biztosított hitelnyújtásra vonatkozó hitelmegállapodásokat, valamint az olyan hitelmegállapodásokat, amelyek célja földterület vagy meglévő vagy tervezett épület – ideértve az önálló foglalkozásra vagy gazdasági tevékenységre használt helyiségeket is – tulajdonjoga megszerzésének vagy fenntartásának finanszírozása, ki kell zárni ezen irányelv hatálya alól, mivel ezeket a megállapodásokat a 2014/17/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szabályozza. Azonban a lakóingatlanok felújítását célzó azon hiteleket, amelyek esetében a teljes összeg meghaladja a 100 000 EUR-t, és amelyeket sem ingatlanra bejegyzett jelzáloggal, sem valamely tagállamban általánosan alkalmazott más, hasonló ingatlanalapú biztosítékkal, sem ingatlanhoz kapcsolódó joggal nem fedeznek, nem indokolt kizárni ezen irányelv hatálya alól.

(26)

Ezen irányelvet attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a hitelező jogi vagy természetes személy-e. Ezen irányelv azonban nem érintheti a tagállamok azon jogát, hogy a fogyasztói hitelek nyújtását kizárólag jogi személyekre vagy egyes jogi személyekre korlátozzák.

(27)

Ezen irányelv bizonyos rendelkezéseit a hitelközvetítőkre, azaz olyan természetes és jogi személyekre kell alkalmazni, akik vagy amelyek önálló foglalkozásuk vagy gazdasági tevékenyégük körében eljárva, díjazás ellenében kínálnak vagy ajánlanak fogyasztóknak hitelmegállapodásokat, a hitelmegállapodást előkészítő tevékenységgel segítik a fogyasztókat vagy hitelmegállapodásokat kötnek a fogyasztókkal a hitelező nevében.

(28)

A fogyasztóknak nyújtott tájékoztatást – így például a megfelelő magyarázatot, a szerződéskötés előtti tájékoztatást, az általános tájékoztatást és az adatbázisokba való betekintésre vonatkozó tájékoztatást – díjmentesen kell nyújtani. Különös figyelmet kell fordítani a fogyatékossággal élő személyek igényeire.

(29)

Ezen irányelv tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és szem előtt tartja különösen a Charta által elismert alapelveket. Így különösen, ezen irányelv teljes mértékben tiszteletben tartja a Charta alapján a személyes adatok védelméhez, a tulajdonhoz, a megkülönböztetésmentességhez, a család és a munka védelméhez, valamint a fogyasztók védelméhez való jogot.

(30)

Ezen irányelv nem sértheti az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7), amely az ezen irányelv hatálya alá tartozó valamennyi hitelező és hitelközvetítő által végzett személyesadat-kezelésre alkalmazandó, és nem sértheti különösen a személyes adatok kezeléséhez kapcsolódó, az említett rendelet 5. cikkében meghatározott elveket, ideértve az adattakarékosságot, a pontosságot és a célhoz kötöttséget.

(31)

Az Unióban jogszerűen tartózkodó fogyasztókat nem érheti megkülönböztetés az állampolgárságuk vagy a lakóhelyük alapján, vagy bármely, a Charta 21. cikkében említett alapon, amikor hitelmegállapodást kérelmeznek, kötnek vagy tartanak fenn az Unióban. Ez nem érinti az eltérő hitelhez jutási feltételek ajánlásának lehetőségét, amennyiben az említett eltérő feltételeket objektív kritériumok megfelelően indokolják. Ezen túlmenően, ez nem értelmezhető úgy, hogy kötelezettséget keletkeztetne a hitelezők vagy a hitelközvetítők számára arra, hogy olyan területeken is nyújtsanak szolgáltatásokat, ahol nem folytatnak üzleti tevékenységet.

(32)

A fogyasztók számára védelmet kell biztosítani a tisztességtelen vagy megtévesztő gyakorlatokkal szemben, különösen a hitelező vagy a hitelközvetítő által nyújtott tájékoztatás tekintetében, összhangban a 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8). Az említett irányelv továbbra is alkalmazandó a hitelmegállapodásokra, és olyan „biztonsági hálóként” működik, amely biztosítja, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni fogyasztóvédelem magas szintjét valamennyi ágazatban fenn lehessen tartani, többek között más uniós jogszabályok kiegészítése révén.

(33)

Külön rendelkezéseket kell megállapítani a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos reklámokra és az általános tájékoztatás bizonyos olyan elemeire vonatkozóan, amelyeket a fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani különösen annak érdekében, hogy a különböző ajánlatokat összehasonlíthassák. Az ilyen általános tájékoztatást egyértelműen, tömören és feltűnő módon, reprezentatív példával szemléltetve kell nyújtani. A hitelező által választott ilyen reprezentatív példában a hitel teljes összegének és a futamidőnek a lehető legnagyobb mértékben meg kell felelnie a hitelező által reklámozott hitelmegállapodás jellemzőinek. Az általános tájékoztatást előre soroltan és feltűnő módon, világosan és figyelemfelkeltő formában kell megjeleníteni. A tájékoztatásnak jól olvashatónak kell lennie, valamint igazodnia kell bizonyos adathordozók, így például a mobiltelefon-képernyők műszaki korlátaihoz. A digitális csatornákon a reprezentatív példában szereplő általános tájékoztatás egy része kattintás, görgetés vagy lapozás révén is nyújtható. A fogyasztókkal azonban – még kattintási, görgetési vagy lapozási megoldás alkalmazása esetén is – meg kell ismertetni a reklámokba foglalandó, a hitelmegállapodásokra vonatkozó minden általános tájékoztatást, mielőtt hozzáférhetnének a hitelajánlatokhoz. Az általános tájékoztatást továbbá a hitelmegállapodásra vonatkozó bármely kiegészítő tájékoztatástól egyértelműen el kell különíteni. Az átmeneti kedvezményes feltételeket – mint például a hitelmegállapodás első hónapjaira vonatkozó alacsonyabb „csalogató” hitelkamatlábat – egyértelműen ilyenként kell megjelölni. A fogyasztók számára minden lényeges információt egyszerre láthatóvá kell tenni, még akkor is, ha azokat mobiltelefon képernyőjén nézik.

A fogyasztóval közölni kell a hitelező és adott esetben a hitelközvetítő telefonszámát és e-mail-címét is annak érdekében, hogy a fogyasztó gyorsan és hatékonyan felvehesse a kapcsolatot a hitelezővel vagy a hitelközvetítővel. Amennyiben nem lehetséges a teljes hitelösszeget a teljes rendelkezésre bocsátott összegként megjelölni, meg kell határozni egy felső összeghatárt, különösen, ha a hitelmegállapodás a fogyasztónak korlátozott összegű lehívási szabadságot ad. A felső összeghatárnak azt a legmagasabb hitelösszeget kell megjelölnie, amely a fogyasztó rendelkezésére bocsátható. Annak elősegítése érdekében, hogy a fogyasztók jobban megértsék a hitelmegállapodásokra vonatkozó reklámokban közzétett információkat, az olyan különleges és indokolt esetekben, amikor a használt adathordozó nem teszi lehetővé az említett információ vizuális megjelenítését – így például a rádiós reklámokban –, csökkenteni kell a közzétett információk mennyiségét. Ezen túlmenően, a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos, a hitelköltségekről szóló információt nem tartalmazó reklámok tekintetében a tagállamok számára biztosítani kell, hogy nemzeti jogszabályaikban továbbra is szabadon szabályozhassák a tájékoztatási követelményeket. Annak érdekében, hogy csökkenjen az olyan esetek száma, amikor visszaélésszerűen értékesítenek hitelt olyan fogyasztóknak, akik azt nem engedhetik meg maguknak, valamint a fenntartható hitelezés előmozdítása érdekében a hitelmegállapodások reklámozásának minden esetben egyértelmű és feltűnő figyelmeztetést kell tartalmaznia, hogy felhívják a fogyasztók figyelmét arra, hogy a hitelfelvétel pénzbe kerül. A magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében egyes reklámokat, amelyek oly módon ösztönzik hitelfelvételre a fogyasztókat, hogy azt sugallják, a hitel javítani fogja a pénzügyi helyzetüket, vagy azt állítják, hogy az adatbázisokban nyilvántartott hitel mindössze csekély hatással van a hitelkérelem elbírálására, vagy egyáltalán nincs hatással arra, be kell tiltani. Lehetővé kell tenni a tagállamok számára az olyan reklámok betiltását is, amelyek megítélésük szerint kockázatosak a fogyasztók számára, mint például a hitelhez jutás egyszerűségét vagy gyorsaságát kiemelő reklámok.

(34)

Tartós adathordozót – beleértve a dokumentumok papíralapú és interoperábilis, hordozható és géppel olvasható digitális változatait is – kell igénybe venni annak érdekében, hogy információkat lehessen személyesen a fogyasztónak címezni, és az adathordozónak lehetővé kell tennie, hogy a fogyasztó az információkat a jövőben is hozzáférhető módon és az információ céljának megfelelő ideig tárolhassa, hogy a tárolt információkat változatlan formában meg lehessen jeleníteni, továbbá biztosítania kell az információk olvashatóságát, hogy azok olvashatók és hivatkozhatók legyenek. A fogyasztók számára biztosítani kell a lehetőséget arra, hogy megválasszák a tartós adathordozók azon típusát, amelyen a szerződéskötést megelőző szakaszban és a szerződés megkötését követően információt kívánnak kapni, és amelyen megteszik az elállásukra vonatkozó értesítést. Azonban nem lehet a fogyasztók számára lehetővé tenni, hogy olyan típusú tartós adathordozókon tegyék meg az elállásukra vonatkozó értesítést, és kérjék a hitelezőktől vagy adott esetben a hitelközvetítőktől információk nyújtását, amelyek nem általánosan használtak.

(35)

A reklámozás hajlamos egy vagy több konkrét termékre összpontosítani, a fogyasztók számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy döntéseiket a kínált hiteltermékek választékának teljes ismeretében hozzák meg. E tekintetben az általános tájékoztatásnak fontos szerepe van abban, hogy bővüljenek a fogyasztóknak a rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások széles körével és legfontosabb jellemzőivel kapcsolatos ismeretei. A fogyasztók számára ezért lehetővé kell tenni, hogy bármikor hozzáférjenek a rendelkezésre álló hiteltermékekre vonatkozó általános tájékoztatáshoz. Ez nem sértheti a fogyasztók szerződéskötés előtti, személyre szabott tájékoztatására vonatkozó kötelezettséget.

(36)

Annak érdekében, hogy a fogyasztók a tények teljes ismeretében hozhassák meg döntéseiket, a hitelmegállapodás megkötése előtt megfelelő időben és nem azzal egyidejűleg megfelelő, szerződéskötés előtti tájékoztatást kell kapniuk – beleértve a hitel feltételeire és költségeire, valamint a saját kötelezettségeikre vonatkozó információkat és azok megfelelő magyarázatát –, amelyet a számukra alkalmas időpontban és módon alaposan megfontolhatnak. Ez annak biztosítását szolgálja, hogy a fogyasztóknak elegendő idejük legyen a szerződéskötés előtti tájékoztatás elolvasására és megértésére, az ajánlatok összehasonlítására és a megalapozott döntés meghozatalára. Egy ilyen követelmény nem sértheti a 93/13/EGK tanácsi irányelvet (9).

(37)

A szerződéskötés előtti tájékoztatást az „Általános európai fogyasztóihitel-tájékoztató” című, az ezen irányelv I. mellékletében meghatározott űrlapon keresztül kell biztosítani. A fogyasztóknak a különböző ajánlatok megértésében és összehasonlításában való segítése érdekében az említett űrlap első oldalán feltűnő módon fel kell tüntetni a hitel legfőbb elemeit, lehetővé téve, hogy a fogyasztók valamennyi lényeges információt egyszerre lássák, akár egy mobiltelefon képernyőjén is. Abban az esetben, ha nem lehet valamennyi legfőbb elemet feltűnő módon egy oldalon megjeleníteni, az „Általános európai fogyasztóihitel-tájékoztató” című űrlap első részében, legfeljebb két oldalon kell azokat megjeleníteni. Az említett űrlapon feltüntetett információknak világosnak és jól olvashatónak kell lenniük, valamint igazodniuk kell bizonyos adathordozók, így például a mobiltelefon-képernyők műszaki korlátaihoz. Az információkat megfelelő és alkalmas módon kell megjeleníteni a különböző csatornákon annak biztosítása érdekében, hogy minden fogyasztó egyenlő alapon és az (EU) 2019/882 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) összhangban férhessen hozzá az információkhoz.

(38)

Az ajánlatok lehető legnagyobb mértékű átláthatósága és összehasonlíthatósága érdekében a szerződéskötés előtti tájékoztatásnak magában kell foglalnia különösen a hitelre alkalmazandó teljeshiteldíj-mutatót, amelyet az Unió egész területén azonos módon kell meghatározni. Mivel a teljeshiteldíj-mutató ebben a szakaszban csak példával jelezhető, az ilyen példának reprezentatívnak kell lennie. Ezért meg kell felelnie például a vizsgált hitelmegállapodás-típus tekintetében nyújtott hitel átlagos időtartamának és teljes összegének, és adott esetben a vásárolt termékeknek. A reprezentatív példa meghatározásakor az egyes hitelmegállapodás-típusoknak egy bizonyos piacon tapasztalható gyakoriságát is figyelembe kell venni. A hitelkamatláb, a részletek gyakorisága és a kamatok tőkésítése tekintetében a hitelezőknek az érintett fogyasztói hitelekre vonatkozó szokásos számítási módszereiket kell alkalmazniuk. Abban az esetben, ha a szerződéskötés előtti tájékoztatásra kevesebb mint egy nappal azt megelőzően kerül sor, hogy a fogyasztót köti valamely hitelmegállapodás vagy ajánlat, a hitelezőnek és adott esetben a hitelközvetítőnek – a szerződés megkötését vagy adott esetben a kötelező erejű hitelajánlatnak a fogyasztó általi benyújtását követő egy és hét nap között – emlékeztetnie kell a fogyasztót a hitelmegállapodástól való elállás lehetőségéről.

(39)

A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének minden költséget magában kell foglalnia, ideértve a kamatot, a jutalékot, az adókat, a hitelközvetítői díjat és bármely olyan egyéb díjat, amelyet a fogyasztónak a hitelmegállapodás vonatkozásában – a közjegyzői költségeket kivéve – meg kell fizetnie. A hitelező tényleges költségismeretét objektív módon kell megbecsülni, az ezen irányelvben meghatározott, szakmaiságra vonatkozó követelményeket is figyelembe véve.

(40)

Azon hitelmegállapodások, amelyek keretében a hitelkamatlábat a hitelmegállapodásban szereplő referencia-kamatláb változásaival összhangban rendszeres időközönként felülvizsgálják, nem tekinthetők rögzített hitelkamatlábú hitelmegállapodásoknak.

(41)

A tagállamok számára továbbra is lehetővé kell tenni, hogy szabadon tartsanak fenn vagy vezessenek be olyan nemzeti rendelkezéseket, amelyek megtiltják a hitelezőnek, hogy a fogyasztótól a hitelmegállapodással kapcsolatban bankszámla nyitását vagy egy másik kapcsolódó szolgáltatásra vonatkozó megállapodás megkötését, vagy az ilyen bankszámlák vagy egyéb kapcsolódó szolgáltatások költségeinek vagy díjainak megfizetését követelje. Azon tagállamokban, amelyekben az ilyen kombinált ajánlatok megengedettek, a fogyasztókat a hitelmegállapodás megkötését megelőzően tájékoztatni kell minden olyan kapcsolódó szolgáltatásról, amely elsősorban vagy a meghirdetett feltételek alapján a hitel megszerzéséhez kötelező. Az említett kapcsolódó szolgáltatások költségeit – különösen a biztosítási díjakat – bele kell számítani a hitel teljes költségébe. Alternatív módon, ha az ilyen költségek összege előzetesen nem határozható meg, a fogyasztóknak a szerződéskötést megelőző szakaszban megfelelő tájékoztatást kell kapniuk a költségek létezéséről. A hitelezőkről vélelmezni kell, hogy ismerik a saját maguk által vagy egy harmadik fél nevében a fogyasztóknak ajánlott kapcsolódó szolgáltatások költségeit, kivéve, ha azok ára a fogyasztók sajátos jellemzőitől vagy helyzetétől függ.

(42)

Egyes hitelmegállapodás-típusok esetében azonban – a fogyasztóvédelem megfelelő szintjének a hitelezők vagy adott esetben a hitelközvetítők túlzott megterhelése nélküli biztosítása érdekében – helyénvaló korlátozni a szerződéskötés előtti tájékoztatásra vonatkozóan előírt követelményeket, figyelembe véve az ilyen típusú hitelmegállapodások sajátos jellegét.

(43)

A fogyasztóknak – mielőtt hitelmegállapodást kötnek – átfogó tájékoztatást kell adni, tekintet nélkül arra, hogy a hitel forgalmazásában részt vesz-e hitelközvetítő. Ezért általában a szerződéskötés előtti tájékoztatásra vonatkozó követelményeket a hitelközvetítőre is alkalmazni kell. Amennyiben azonban a termékértékesítők vagy a szolgáltatók kiegészítő jelleggel végeznek hitelközvetítést, nem helyénvaló az ezen irányelv szerinti, a szerződéskötés előtti tájékoztatásra vonatkozó jogi kötelezettséget előírni számukra. A termékértékesítők vagy a szolgáltatók például akkor tekinthetők úgy, hogy kiegészítő jelleggel végeznek hitelközvetítést, ha hitelközvetítői tevékenységük nem az önálló foglalkozásuk vagy gazdasági tevékenységük fő célja. A fogyasztóvédelem az említett esetekben is megfelelő szinten valósul meg, mivel a hitelező feladata kell, hogy legyen annak biztosítása, hogy a fogyasztó a szerződéskötés előtt akár a hitelközvetítő részéről – amennyiben a hitelező és a hitelközvetítő így állapodik meg –, akár más megfelelő módon teljes körű tájékoztatásban részesüljön.

(44)

A tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy szabályozzák a hitelező vagy adott esetben a hitelközvetítő által a hitelmegállapodás megkötése előtt a fogyasztónak nyújtandó tájékoztatás potenciálisan kötelező jellegét és azon időszakot, amely alatt a hitelezőt a nyújtott tájékoztatás köti.

(45)

A szerződéskötés előtti tájékoztatás ellenére a fogyasztónak még mindig szüksége lehet kiegészítő segítségre ahhoz, hogy eldöntse, hogy a kínált termékek választékából melyik hitelmegállapodás a legmegfelelőbb az igényei és pénzügyi helyzete szempontjából. Ezért a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők, valamint adott esetben a hitelközvetítők az általuk a fogyasztónak kínált hiteltermékek tekintetében a hitelmegállapodás megkötése előtt megadják az ilyen segítséget azáltal, hogy díjmentesen megfelelő magyarázatot nyújtanak a releváns információkról, azon belül is különösen a fogyasztóknak személyre szabottan kínált termékek alapvető jellemzőiről, oly módon, hogy a fogyasztó megérthesse, hogy e termékek milyen következményekkel járhatnak az anyagi helyzetére nézve, beleértve azon jogi és pénzügyi következményeket is, amelyek a szerződéses kötelezettségek nem megfelelő teljesítéséből eredhetnek. A hitelezőknek és adott esetben a hitelközvetítőknek ahhoz kell igazítaniuk az ilyen magyarázat közlésének módját, hogy milyen körülmények között kínálják a hitelt, továbbá ahhoz, hogy a fogyasztónak – figyelembe véve a hitelekkel kapcsolatos ismereteit és tapasztalatait, valamint az egyes hiteltermékek jellegét – mennyire van szüksége segítségre. Az ilyen magyarázat önmagában nem jelenthet személyre szabott ajánlást. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy előírják a hitelezők és – adott esetben – a hitelközvetítők számára annak dokumentálását, hogy milyen formában és mikor nyújtottak ilyen magyarázatot a fogyasztónak.

(46)

Ahogyan azt a mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról szóló rendeletre (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet) irányuló, 2021. április 21-én közzétett bizottsági javaslat kiemelte, a mesterségesintelligencia- (MI-) rendszerek a gazdaság és a társadalom számos ágazatában könnyen alkalmazhatók, többek között a határokon átnyúlóan is, és az egész Unióban forgalomban lehetnek. Ebben az összefüggésben a hitelezőknek és a hitelközvetítőknek – amikor automatizált döntéshozatal alapján egyes fogyasztók vagy fogyasztói kategóriák számára személyre szabják az ajánlataik árait – egyértelműen tájékoztatniuk kell a fogyasztókat arról, hogy a nekik felajánlott ár személyre szabására személyes adatok – köztük származtatott adatok – automatizált kezelése alapján került sor, annak érdekében, hogy a fogyasztók a vásárlásra vonatkozó döntésük során figyelembe vehessék a potenciális kockázatokat. Az (EU) 2016/679 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének f) pontja értelmében a hitelezőknek és a hitelközvetítőknek arról is tájékoztatniuk kell az ajánlatot megkapó fogyasztókat, hogy az ajánlat személyre szabásához felhasznált adatok milyen forrásokból származnak.

(47)

Fontos megakadályozni az olyan gyakorlatokat – így például bizonyos termékek összekapcsolását –, amelyek arra ösztönözhetik a fogyasztókat, hogy az érdekeiknek nem teljesen megfelelő hitelmegállapodást kössenek, nem korlátozva ugyanakkor a csomagban történő értékesítést, amely a fogyasztók számára előnyös lehet. A tagállamoknak azonban továbbra is szorosan figyelemmel kell kísérniük a lakossági pénzügyi szolgáltatások piacát annak biztosítására, hogy a csomagban történő értékesítés gyakorlata ne korlátozza a fogyasztók választási lehetőségeit, és ne torzítsa a versenyt. Az árukapcsolás főszabályként nem engedélyezhető, kivéve, ha a hitelmegállapodással együtt ajánlott pénzügyi szolgáltatás vagy termék külön nem lenne kínálható, mivel teljes egészében a hitel szerves részét képezi, például folyószámlahitel esetén. Míg – az arányossággal kapcsolatos megfontolásokat figyelembe véve – a hitelező számára lehetővé kell tenni annak előírását, hogy a fogyasztó a hitel törlesztésének garantálása vagy a biztosíték értékének biztosítása céljából releváns biztosítási kötvénnyel rendelkezzen, a fogyasztó számára lehetővé kell tenni, hogy a biztosítóját maga választhassa meg. Ez nem sértheti a hitelező által meghatározott hitelfeltételeket, feltéve, hogy az említett biztosító által nyújtott biztosítási kötvény a hitelező által javasolt vagy kínált biztosítási kötvényével egyenértékű garanciaszinttel rendelkezik. Ezenkívül a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy teljesen vagy részben egységesítsék a biztosítási szerződések által nyújtandó fedezetet, megkönnyítendő a különböző ajánlatok összehasonlítását azon fogyasztók számára, akik ilyen összehasonlításokat kívánnak elvégezni. Annak érdekében, hogy a fogyasztónak több idő álljon rendelkezésére a biztosítási ajánlatok összehasonlítására egy biztosítási kötvény megvásárlása előtt, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a fogyasztónak legalább három napot kell adni a hitelmegállapodáshoz kapcsolódó biztosítási ajánlatok összehasonlítására, anélkül, hogy az ajánlatot megváltoztatnák, és a fogyasztót erről tájékoztatni kell. A fogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy e háromnapos időszak letelte előtt is köthessenek biztosítási kötvényt, ha azt kifejezetten kérik.

(48)

A kórtörténetük miatt sok, hosszan tartó remisszióban lévő ráktúlélő gyakran tisztességtelen bánásmódot tapasztal a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén. Gyakran megfizethetetlenül magas biztosítási díjakkal kell szembenézniük, akkor is, ha évek, sőt évtizedek óta gyógyultnak számítanak. Annak érdekében, hogy a rákot túlélő fogyasztók részére egyenlő hozzáférést biztosítsanak a hitelmegállapodásokhoz kapcsolódó biztosításhoz, a tagállamoknak elő kell írniuk, hogy a fogyasztók gyógykezelésének végét követő releváns időszak elteltével a biztosítási kötvények ne alapulhassanak a fogyasztók onkológiai betegségeinek diagnózisára vonatkozó személyes adatokon. A tagállamok által meghatározott ilyen időszak nem haladhatja meg a fogyasztó gyógykezelésének végétől számított 15 évet.

(49)

A hitelmegállapodásokat és a kapcsolódó szolgáltatásokat világos és átlátható módon kell bemutatni. Nem megengedhető a fogyasztó egyetértésének vélelmezése hitelmegállapodások megkötésével vagy kapcsolódó szolgáltatások megvásárlásával. A fogyasztó minden ilyen egyetértésének olyan egyértelmű és a megerősítést félreérthetetlenül kifejező cselekménynek kell lennie, amely a fogyasztó jóváhagyásának önkéntes, konkrét, megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű kinyilvánítása. Ebben az összefüggésben a hallgatás, a cselekvés hiánya vagy valamely alapértelmezett opció – mint például az előre kipipált jelölőnégyzetek – nem tekinthető a fogyasztó egyetértésének.

(50)

A személyre szabott ajánlás formájában történő tanácsadás – azaz tanácsadási szolgáltatások – nyújtása olyan tevékenység, amely más hitelnyújtási vagy hitelközvetítési tevékenységekkel ötvözhető. Ezért ahhoz, hogy a fogyasztók abban a helyzetben legyenek, hogy megértsék a számukra nyújtott szolgáltatások jellegét, fel kell őket világosítani arról, hogy mi minősül ilyen tanácsadási szolgáltatásnak, és arról, hogy részesülnek-e, illetve részesülhetnek-e tanácsadási szolgáltatásban. Tekintve, hogy a fogyasztók nagy jelentőséget tulajdonítanak a „tanácsadás” és a „tanácsadó” kifejezések használatának, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy megtiltsák e kifejezések vagy hasonló kifejezések használatát, amennyiben hitelezők vagy hitelközvetítők nyújtanak ilyen tanácsadási szolgáltatásokat a fogyasztóknak. Helyénvaló biztosítani, hogy a tagállamok biztosítékokat vezessenek be arra az esetre, ha a tanácsadást függetlenként írják le annak biztosítására, hogy a figyelembe vett termékek köre és a díjazási rendelkezések megfeleljenek a fogyasztók ilyen tanácsadáshoz fűzött várakozásainak. Azért, hogy a fogyasztó számára érthető legyen, hogy min alapul a részére adott ajánlás, tanácsadási szolgáltatások nyújtásakor a hitelezőknek vagy a hitelközvetítőknek jelezniük kell, hogy az ajánlás alapját kizárólag saját termékkínálatuk képezi-e, vagy a piacon jelen levő termékek széles skálája. Ezenkívül a hitelezőnek és a hitelközvetítőnek jeleznie kell a fogyasztó által a tanácsadási szolgáltatásokért fizetendő díj összegét, vagy – amennyiben annak összege a tájékoztatás idején nem állapítható meg – a díj kiszámítására alkalmazott módszert. A tanácsadást mindig a fogyasztó érdekeit szem előtt tartva kell végezniük olyan tanácsadóknak, akik tájékozódnak a fogyasztók igényeiről és körülményeiről, és a fogyasztók igényeinek, pénzügyi helyzetének és személyes körülményeinek megfelelő hitelmegállapodásokat ajánlanak, szem előtt tartva a nemteljesítés és a hátralékok minimalizálásának célját is. Ezenkívül a tanácsadás során kellően nagy számú hitelmegállapodást kell figyelembe venni a tanácsadó termékkínálatán belül.

(51)

Az olyan hitelnyújtás, amelyet nem a fogyasztó kezdeményezett, egyes esetekben a fogyasztó számára káros gyakorlatokkal hozható összefüggésbe. E tekintetben meg kell tiltani a kéretlen hitelnyújtást, ideértve a fogyasztóknak küldött, nem kért, előzetesen jóváhagyott hitelkártyákat, új folyószámlahitel vagy túllépés egyoldalú bevezetését, vagy a fogyasztó folyószámlahitelére, túllépésére vagy hitelkártyával történő fizetésére vonatkozó összeghatár egyoldalú megemelését. Szintén meg kell tiltani a 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) 2. cikkének 8. pontjában meghatározott, üzlethelyiségen kívül kötött szerződések keretében történő kéretlen hitelnyújtást. A kéretlen hitelnyújtás tilalma nem akadályozhatja meg a hitelezőket és a hitelközvetítőket abban, hogy hitelt reklámozzanak vagy kínáljanak valamely kereskedelmi kapcsolat keretében a fogyasztóvédelemről szóló uniós jogszabályokkal, valamint az uniós jognak megfelelő nemzeti intézkedésekkel összhangban, beleértve hitelnek az értékesítési ponton történő, termékek vagy szolgáltatások megvásárlásának finanszírozása céljából történő reklámozását és ajánlatát.

(52)

A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy lehetővé tegyék a fogyasztók számára, hogy a nemzeti jognak megfelelően arányos és hatékony jogorvoslatot vegyenek igénybe a hitelezőkkel vagy a hitelközvetítőkkel szemben az ezen irányelvnek való meg nem felelés esetén. Az említett jogorvoslatok magukban foglalhatják kártérítés nyújtását, és a hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentését vagy a hitelmegállapodás megszüntetését.

(53)

A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy – hitelpiacuk sajátos jellemzőit figyelembe véve – a hitelviszony valamennyi szakasza folyamán felelősségteljes gyakorlatot mozdítsanak elő. Lehetővé kell tenni, hogy az említett intézkedések magukban foglalják például a fogyasztók tájékoztatását és ismereteinek bővítését, ideértve a nemteljesítéshez és a túlzott eladósodottsághoz kapcsolódó kockázatokra való figyelmeztetést is. A bővülő hitelpiacon különösen fontos az, hogy a hitelezők ne folytassanak felelőtlen hitelezést, vagy ne adjanak hitelt előzetes hitelképesség-vizsgálat nélkül. A tagállamoknak gyakorolniuk kell a szükséges felügyeletet, hogy elkerülhető legyen az ilyen magatartás a hitelezők részéről, és meg kell határozniuk az ilyen magatartás esetén alkalmazandó szankciókat. A 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) hitelkockázatra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül, a hitelezőknek kell viselniük a felelősséget a fogyasztók hitelképességének egyenként történő ellenőrzéséért. Ennek érdekében a hitelezők számára lehetővé kell tenni, hogy ne csak a fogyasztó által a szóban forgó hitelmegállapodás előkészítése során megadott információkat használják fel, hanem egy, már hosszabb ideje fennálló kereskedelmi kapcsolat során szolgáltatott információkat is. A fogyasztóknak szintén körültekintően és szerződéses kötelezettségeik betartásával kell eljárniuk.

(54)

Alapvető fontosságú a hitelmegállapodás megkötése előtt megvizsgálni és ellenőrizni a fogyasztó hitelvisszafizetési képességét és hajlandóságát. A hitelképesség-vizsgálatnak arányosnak kell lennie, és azt a fogyasztó érdekében, a felelőtlen hitelezési gyakorlatok és a túlzott eladósodottság megelőzése érdekében kell elvégezni, és e vizsgálat során figyelembe kell venni minden olyan szükséges és releváns tényezőt, amely befolyásolhatja a fogyasztónak a hitel visszafizetésére vonatkozó képességét. A törlesztési ütemtervet a fogyasztó sajátos igényeihez és törlesztési képességéhez kell szabni. Azokban az esetekben, amikor a hitelkérelmet egynél több fogyasztó közösen nyújtja be, a hitelképesség-vizsgálat az együttes törlesztési képesség alapján is elvégezhető. Egy pozitív vizsgálat nem sértheti a hitelezőnek a hitel nyújtásával kapcsolatos szabadságát. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy további iránymutatást adjanak ki a fogyasztó hitelképességének vizsgálatára szolgáló további kritériumokról és módszerekről, például a hitelfedezeti arányra vagy a hitel/jövedelem arányra vonatkozó korlátok meghatározásával.

(55)

A hitelképesség-vizsgálatnak a pénzügyi és anyagi helyzetre vonatkozó információkon kell alapulnia. Az ilyen információknak a hitel jellegéhez, időtartamához, értékéhez és a fogyasztót érintő kockázataihoz képest szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, összhangban az (EU) 2016/679 rendeletben foglalt, adattakarékosságra vonatkozó elvvel, továbbá relevánsaknak, teljeseknek és pontosaknak kell lenniük. Az említett információknak magukban kell foglalniuk legalább a fogyasztó jövedelmét és kiadásait, ideértve a fogyasztó aktuális kötelezettségeinek – többek között a fogyasztó és a fogyasztó háztartása megélhetési költségeinek, valamint a fogyasztó pénzügyi kötelezettségeinek – a megfelelő mérlegelését is. Az említett információk nem foglalhatják magukban a személyes adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett különleges kategóriáit, mint például az egészségügyi adatokat, a rákbetegséggel kapcsolatos adatokat is beleértve, sem a közösségi hálózatokról szerzett információkat. Az Európai Bankhatóságnak a hitelnyújtásra és hitelmonitoringra vonatkozó, 2020. május 29-i iránymutatása iránymutatást nyújt arra vonatkozóan, hogy milyen adatkategóriák használhatók fel a személyes adatok hitelképességi célokból történő kezelése céljából, amely magában foglalja a jövedelem vagy más törlesztési források igazolását, valamint a pénzügyi eszközökre és kötelezettségekre vagy egyéb pénzügyi kötelezettségvállalásokra vonatkozó információkat. A hitelképesség-vizsgálat megkönnyítése érdekében a fogyasztóknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a pénzügyi és anyagi helyzetükről. A hitelt csak akkor lehet a fogyasztó rendelkezésére bocsátani, ha a hitelképesség-vizsgálat eredménye arra utal, hogy valószínűsíthető a hitelmegállapodásból eredő kötelezettségeknek a megállapodásban előírt módon történő teljesítése. Annak vizsgálatakor, hogy a fogyasztó képes-e teljesíteni a hitelmegállapodás szerinti kötelezettségeit, a hitelezőnek figyelembe kell vennie a releváns tényezőket és sajátos körülményeket, például – de nem kizárólag – a tanulmányok finanszírozására vagy rendkívüli egészségügyi költségek fedezésére ezen irányelvvel összhangban nyújtott hitel esetében elegendő bizonyíték meglétét arra vonatkozóan, hogy az ilyen hitel a fogyasztót a jövőben jövedelemhez segíti, vagy olyan biztosítékok vagy más formájú garanciák meglétét, amelyeket a fogyasztó a hitel biztosítása érdekében nyújthat.

(56)

A mesterséges intelligenciára vonatkozó harmonizált szabályok megállapításáról szóló rendeletre (a mesterséges intelligenciáról szóló rendelet) irányuló bizottsági javaslat megállapítja, hogy a természetes személyek hitelbírálati pontszámának vagy hitelképességének értékelésére használt MI-rendszereket nagy kockázatú MI-rendszereknek kell minősíteni, mivel ezek határozzák meg e személyek pénzügyi erőforrásokhoz vagy olyan alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférését, mint a lakhatás, a villamos energia és a távközlési szolgáltatások. Tekintettel az említett komoly tétekre, amennyiben a hitelképesség-vizsgálat automatizált adatkezelést foglal magában, a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot arra, hogy a hitelező részéről emberi beavatkozást kérjen. Az (EU) 2016/679 rendelet sérelme nélkül, a fogyasztó számára biztosítani kell a jogot arra, hogy érdemi és érthető magyarázatot kapjon az elvégzett vizsgálatról és az alkalmazott automatizált adatkezelés működéséről, ideértve a fő változókat, a vonatkozó logikát és kockázatokat, továbbá a jogot arra, hogy kifejtse álláspontját, valamint kérje a hitelképesség-vizsgálat felülvizsgálatát és a hitel nyújtására vonatkozó döntés felülvizsgálatát. A fogyasztó számára biztosítani kell a jogot arra, hogy tájékoztatást kapjon az említett jogokról, miután megfelelő tájékoztatást kapott a követendő eljárásról. Az eredeti értékelés és a döntés felülvizsgálatának kérelmezésére vonatkozó lehetőségnek nem kell szükségszerűen a fogyasztó részére történő hitelnyújtáshoz vezetnie.

(57)

A fogyasztó hitelképességének vizsgálatához a hitelezőnek hiteladatbázisokba is be kell tekintenie. A jogi és a ténybeli körülmények megkövetelhetik, hogy az ilyen betekintések esetenként eltérő mértékűek legyenek. A hitelezők közötti verseny bármely torzulásának megakadályozása érdekében azon hitelezőknek, akik felügyelet hatálya alatt állnak és teljes mértékben megfelelnek az (EU) 2016/679 rendeletnek, hozzá kell férniük a letelepedési helyüktől eltérő tagállam fogyasztóira vonatkozó, magán- vagy nyilvános hiteladatbázisokhoz, olyan feltételek mellett, amelyek az említett tagállamban letelepedett hitelezőkkel összehasonlítva nem eredményeznek hátrányos megkülönböztetést. A tagállamoknak az (EU) 2016/679 rendelettel összhangban elő kell segíteniük a magán- vagy nyilvános adatbázisokhoz való határokon átnyúló hozzáférést. A kölcsönösség fokozása érdekében a hiteladatbázisoknak az uniós és a nemzeti joggal összhangban legalább a fogyasztóknak a hiteltörlesztést érintő késedelmeire, a hitel típusára és a hitelező kilétére vonatkozó információkat kell tartalmazniuk. A hitelezők és a hitelközvetítők nem kezelhetik az adatoknak az (EU) 2016/679 rendelet 9. cikkének (1) bekezdésében említett különleges kategóriáit, így például az egészségügyi adatokat, sem a közösségi hálózatokról szerzett információkat, mivel sem az említett adatkategóriák, sem az ilyen információk nem használhatók fel a fogyasztói hitelképesség vizsgálatának céljára. A hiteladatbázis-szolgáltatóknak rendelkezniük kell az annak biztosítására szolgáló eljárásokkal, hogy az adatbázisaikban szereplő információk naprakészek és pontosak legyenek. Amennyiben a hitelkérelmet adatbázisban való keresés alapján utasítják vissza, a hitelezőknek indokolatlan késedelem nélkül és díjmentesen tájékoztatniuk kell a fogyasztókat az ilyen keresés eredményéről és a használt adatbázis jellemzőiről, valamint a figyelembe vett adatkategóriákról. Ezen túlmenően a fogyasztók tudatosságának biztosítása érdekében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyasztók bármely, a hiteltörlesztést érintő késedelem valamely adatbázisban történt nyilvántartásba vételéről időben és a nyilvántartásba vételtől számított 30 napon belül tájékoztatást kapjanak, például azáltal, hogy e-mailben figyelmeztetést küldenek a számukra, amelyben megkérik őket, hogy lépjenek be az adatbázisba és tekintsék meg a hiteltörlesztést érintő késedelmekre vonatkozó, őket érintő információkat.

(58)

Ezen irányelv nem szabályozhatja a hitelmegállapodások érvényességével kapcsolatos szerződésjogi kérdéseket. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy e területen fenntartsanak vagy bevezessenek az uniós joggal összhangban lévő nemzeti rendelkezéseket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy meghatározzák a hitelmegállapodás megkötésére irányuló ajánlatra irányadó jogi szabályozást, így különösen arra, hogy mikor kell megtenni az ajánlatot, és azon időszakra, amelynek során az ilyen ajánlatnak köteleznie kell a hitelezőt. Ha ilyen ajánlattételre az ezen irányelv által előírt, szerződéskötés előtti tájékoztatás nyújtásával egy időben kerül sor, az ajánlatot – hasonlóan bármely egyéb kiegészítő tájékoztatáshoz, amelyet a hitelező a fogyasztónak esetlegesen meg kíván adni –, külön dokumentumban kell biztosítani. Az említett külön dokumentum az „Általános európai fogyasztóihitel-tájékoztató” című űrlaphoz csatolható.

(59)

A hitelmegállapodásnak egyértelműen és tömören tartalmaznia kell minden szükséges információt oly módon, hogy a fogyasztó számára lehetővé tegye az említett megállapodás szerinti jogainak és kötelezettségeinek ismeretét.

(60)

A 93/13/EGK irányelv, és az ezen irányelv szerinti, a szerződéskötést megelőző kötelezettségek sérelme nélkül, valamint a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében a fogyasztó számára – kellő időben és a hitelmegállapodás feltételeinek bármely módosítása előtt – be kell mutatni a javasolt változtatások és adott esetben a fogyasztó hozzájárulása szükségességének leírását vagy a törvény erejénél fogva bevezetett változtatások magyarázatát; az említett módosítások végrehajtásának ütemezését; és a fogyasztó rendelkezésére álló panasztételi lehetőségeket, valamint a panasz benyújtására rendelkezésre álló határidőt, továbbá azon illetékes hatóság nevét és címét, ahol a panasz benyújtható. A hitelmegállapodás módosítása nem érinthet semmilyen fogyasztói jogot, ideértve az ezen irányelv szerinti tájékoztatással kapcsolatos jogokat is. Mindez nem sértheti a szerződésmódosítások elfogadhatóságára, feltételeire és érvényességére vonatkozó uniós jogot vagy nemzeti rendelkezéseket.

(61)

A teljes átláthatóság biztosítása érdekében a fogyasztó részére tájékoztatást kell nyújtani a hitelkamatlábról, mind a szerződéskötést megelőző szakaszban, mind a hitelmegállapodás megkötésekor. A szerződéses jogviszony során a fogyasztót értesíteni kell továbbá a változó hitelkamatláb változásairól és a befizetéseknek az említett változások okozta változásairól. Ez nem sértheti a fogyasztók tájékoztatásához nem kapcsolódó nemzeti jogszabályok olyan rendelkezéseit, amelyek – a befizetésekre vonatkozó változtatások kivételével – a hitelkamatlábakat és a hitelre irányadó egyéb gazdasági feltételeket érintő változtatások feltételeit vagy azok következményeit állapítják meg, például olyan szabályokat, amelyek úgy rendelkeznek, hogy a hitelező csak akkor változtathatja meg a hitelkamatlábat, ha az ilyen változtatásra észszerű indoka van, vagy hogy a fogyasztó a hitelkamatláb vagy a hitelre vonatkozó, egyéb konkrét gazdasági feltételek megváltozása esetén felmondhatja a hitelmegállapodást.

(62)

A fogyasztói hitelek egyre gyakoribb formája a folyószámlahitel és a túllépés. Ezért a fogyasztóvédelem szintjének növelése és a túlzott eladósodottság elkerülése érdekében ezeket a pénzügyi termékeket szabályozni kell. Fennáll a veszély, hogy a fogyasztók nem lesznek képesek fizetni, ha a hitelezők úgy döntenek, hogy azonnali visszafizetést írnak elő. Ezért ezen irányelvben meg kell állapítani a fogyasztók jogait a folyószámlahitelek és a túllépés tekintetében.

(63)

Jelentős, egy hónapos időszakot meghaladó túllépés esetén a hitelezőnek késedelem nélkül tájékoztatnia kell a fogyasztót a túllépésről, többek között az érintett összegről, a hitelkamatlábról, valamint bármely alkalmazandó szankcióról, költségről vagy késedelmi kamatról. Rendszeres túllépés esetén a hitelezőnek – amennyiben rendelkezésre állnak – tanácsadási szolgáltatásokat kell kínálnia a fogyasztó számára annak érdekében, hogy segítse a fogyasztót kevésbé költséges alternatívák azonosításában, és a fogyasztót adósságkezelési tanácsadási szolgáltatások felé kell irányítania.

(64)

A fogyasztók számára biztosítani kell a szankció nélküli és indokolási kötelezettséggel nem járó elállás jogát. A jogbiztonság növelése érdekében azonban az elállási időszaknak minden esetben a hitelmegállapodás megkötését követő 12 hónap és 14 nap elteltével le kell járnia, ha a fogyasztó nem kapta meg az ezen irányelvnek megfelelő szerződési feltételeket és információkat. Az elállási időszak nem járhat le, ha a fogyasztót nem tájékoztatták az elállási jogáról.

(65)

Amennyiben a fogyasztó olyan hitelmegállapodástól áll el, amellyel összefüggésben termékre tett szert – ideértve különösen a részletfizetésre történő vásárlást, valamint a vásárlási kötelezettséget előíró bérleti vagy lízingmegállapodást –, ezen irányelv nem sértheti a tagállamoknak a termék visszaadására, vagy bármely kapcsolódó kérdésre vonatkozó szabályozását.

(66)

Bizonyos esetekben a nemzeti jog már úgy rendelkezik, hogy pénzeszközöket nem lehet a fogyasztók számára hozzáférhetővé tenni egy meghatározott határidő lejárta előtt. Ilyen esetekben előfordulhat, hogy a fogyasztók biztosítani kívánják, hogy korábban is hozzájussanak a vásárolt termékekhez vagy szolgáltatásokhoz. Ezért a kapcsolt hitelmegállapodások esetében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy kivételesen előírják, hogy ha a fogyasztók kifejezetten korábban kívánják kézhez venni a megvásárolt termékeket vagy szolgáltatásokat, az elállási jog gyakorlására nyitva álló határidőt csökkenteni lehessen úgy, hogy az megegyezzen azon határidővel, amelynek lejárta előtt nem lehet pénzeszközöket hozzáférhetővé tenni.

(67)

Kapcsolt hitelmegállapodások esetén kölcsönös függési viszony van a termékek vagy szolgáltatások megvásárlása és az e célból kötött hitelmegállapodás között. Ezért amennyiben a fogyasztó az adásvételi megállapodás kapcsán az uniós jog alapján gyakorolja az elállási jogot, őt a továbbiakban a kapcsolt hitelmegállapodás nem kötelezheti. Ez nem érintheti a nemzeti jog kapcsolt hitelmegállapodásokra vonatkozó rendelkezéseit azokban az esetekben, amikor az adásvételi megállapodás semmissé vált, vagy amikor a fogyasztó a nemzeti jog alapján gyakorolta az elállási jogát. Nem érintheti továbbá a fogyasztók nemzeti jog által biztosított azon jogait, amelyek szerint a fogyasztó és a termékértékesítő vagy a szolgáltató között nem kerülhet sor kötelezettségvállalásra, sem fizetésre az említett személyek között mindaddig, amíg a fogyasztó alá nem írta a termékek vagy szolgáltatások megvásárlásának finanszírozását célzó hitelmegállapodást.

(68)

A szerződő felek számára jogot kell biztosítani a nyílt végű hitelmegállapodás rendes felmondására. Ezen túlmenően, amennyiben a hitelmegállapodás ezt tartalmazza, biztosítani kell a hitelező számára a jogot, hogy objektíven igazolt indokokkal felfüggeszthesse a fogyasztó azon jogát, hogy nyílt végű hitelmegállapodás alapján lehívást kezdeményezzen. Ilyen indok lehet a hitel nem engedélyezett vagy csalárd felhasználásának gyanúja, vagy annak jelentősen megnövekedett kockázata, hogy a fogyasztó nem képes eleget tenni a hitel-visszafizetési kötelezettségének. Ezen irányelv nem érintheti a szerződő felek azon jogát szabályozó nemzeti szerződési jogi jogszabályokat, hogy a hitelmegállapodást szerződésszegés miatt felmondják.

(69)

Lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztó bizonyos feltételek mellett az adásvételi megállapodással összefüggő problémák esetén jogorvoslattal élhessen a hitelezővel szemben. A tagállamoknak ugyanakkor meg kell határozniuk, hogy a fogyasztó – még mielőtt a hitelezővel szemben gyakorolhatná a jogorvoslati jogát – milyen mértékben és milyen feltételek mellett élhet jogorvoslattal a termékértékesítővel vagy a szolgáltatóval szemben, különösen azáltal, hogy peres eljárást kezdeményez a termékértékesítő vagy a szolgáltató ellen. A fogyasztók nem foszthatók meg a termékértékesítő vagy a szolgáltató, valamint a hitelező egyetemleges felelősségét előíró nemzeti jogszabályok által biztosított jogaiktól.

(70)

A fogyasztó számára jogot kell biztosítani arra, hogy kötelezettségeit a hitelmegállapodásban megállapított teljesítési időpontot megelőzően teljesítse. Az Európai Unió Bíróságának a Lexitor-ügyben hozott ítélet (13) szerinti értelmezése alapján a fogyasztó azon joga, hogy a hitel előtörlesztése esetén csökkenjen a hitel fogyasztó által viselt teljes költsége, magában foglalja a fogyasztóra kiszabott valamennyi költséget. A hitel fogyasztó által viselt teljes költségének csökkentése arányos kell, hogy legyen a hitelmegállapodás fennmaradó időtartamával, és magában kell foglalnia azon költségeket is, amelyek nem függenek az említett hitelmegállapodás időtartamától, ideértve a hitelnyújtás időpontjában teljes mértékben kifizetett költségeket is. Azonban a valamely harmadik fél által alkalmazott és számára közvetlenül fizetett olyan adókat és díjakat, amelyek nem függenek a hitelmegállapodás időtartamától, nem kell figyelembe venni a csökkentés kiszámításakor, mivel az említett költségeket nem a hitelező írja elő, és ezért azokat a hitelező egyoldalúan nem is változtathatja meg. Azonban a hitelező által harmadik fél javára felszámított díjakat figyelembe kell venni a csökkentés kiszámításakor. Előtörlesztés esetén a hitelezőnek jogosultnak kell lennie az előtörlesztéshez közvetlenül kapcsolódó esetleges költségek méltányos és objektíven indokolt megtérítésére, figyelembe véve a hitelező bármely megtakarítását is. Azonban – a költségtérítés kiszámítási módszerének meghatározása érdekében – fontos több elvnek is megfelelni. A hitelező számára biztosított költségtérítés kiszámításának átláthatónak és a fogyasztók által érthetőnek kell lennie már a szerződéskötést megelőző szakaszban is és a hitelmegállapodás teljesítése során minden esetben. Ezenfelül a számítási módszernek a hitelezők számára könnyen alkalmazhatónak kell lennie, továbbá elő kell segíteni a költségtérítés illetékes hatóságok általi felügyeleti ellenőrzését. Ezért, valamint amiatt, hogy a fogyasztói hitelt – időtartamából és volumenéből adódóan – nem hosszú távú finanszírozási mechanizmusokból finanszírozzák, a költségtérítés felső összeghatárát átalányösszegben kell rögzíteni. Ez a megközelítés tükrözi a fogyasztói hitelek sajátos jellegét, és nem érinti a hosszú távú finanszírozási mechanizmusokból, mint például a rögzített kamatlábú jelzáloghitelekből fedezett egyéb termékekkel kapcsolatos megközelítést.

(71)

Biztosítani kell a tagállamok számára a jogot annak előírására, hogy előtörlesztés esetén a hitelező csak azzal a feltétellel kérhessen költségtérítést, hogy a tizenkét hónapos időtartamon belül visszafizetett összeg meghaladja a tagállam által meghatározott küszöböt. A küszöb meghatározásakor – amely a 10 000 EUR-t nem haladhatja meg – a tagállamoknak figyelembe kell venniük, hogy a piacaikon mekkora a fogyasztói hitelek átlagösszege.

(72)

A belső piac létrehozásának és működésének előmozdítása, valamint az Unió egész területén a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében biztosítani kell, hogy a teljeshiteldíj-mutatóra vonatkozó információk az Unió egész területén összehasonlíthatók legyenek.

(73)

A hitelkamatlábakra, a teljeshiteldíj-mutatókra, vagy a hitel fogyasztó által viselt teljes költségére vonatkozó felső határértékek rögzítése számos tagállamban bevett gyakorlatnak minősül. A felső határértékek ilyen rendszere előnyösnek bizonyult a fogyasztóknak a túlzottan magas hitelkamatlábaktól, teljeshiteldíj-mutatóktól vagy a fogyasztó által viselt túlzottan magas teljes hitelköltségtől való védelme szempontjából. E tekintetben a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy fenntartsák jelenlegi jogi szabályozásukat. A fogyasztóvédelemnek a tagállamokra vonatkozó szükségtelen korlátozások nélkül történő erősítése érdekében megfelelő intézkedéseket – így például felső határértékeket vagy az uzsorának minősülő kamatláb meghatározását – kell bevezetni a visszaélések eredményes megelőzésére és annak biztosítására, hogy a fogyasztókat ne terheljék túlzottan magas hitelkamatlábak, teljeshiteldíj-mutatók vagy a fogyasztó által viselt túlzottan magas teljes hitelköltség.

(74)

Az átláthatóság biztosítása érdekében a Bizottságnak a nyilvánosság számára tömör és egyértelmű formában elérhetővé kell tennie a tagállamok által bevezetett ilyen intézkedéseket.

(75)

Jelentős különbségek vannak a különböző tagállamok jogszabályai között a hitelmegállapodások nyújtása során folytatott üzletvitel tekintetében. Elismerve, hogy a hitelközvetítésben részt vevő szereplőknek sokféle típusa létezik, alapvető szükség van bizonyos uniós szintű előírásokra a magas szakmai színvonal és a színvonalas szolgáltatás biztosítása érdekében.

(76)

Az alkalmazandó uniós jogi keretnek bizalmat kell teremtenie a fogyasztókban az iránt, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők figyelembe veszik a fogyasztók érdekeit – ideértve lehetséges sebezhetőségüket és a termék megértésével kapcsolatos nehézségeiket – a releváns időpontban a hitelező vagy a hitelközvetítő rendelkezésére álló információk, valamint a fogyasztónak a javasolt hitelmegállapodás futamideje alatti helyzetét érintő kockázatokkal kapcsolatos, észszerű feltevések alapján. E fogyasztói bizalom biztosításának egyik kulcseleme az ágazaton belüli magas fokú tisztesség, becsületesség és szakmai színvonal biztosításának követelménye, amely magában foglalja a fogyasztókra nézve negatív hatással járó gyakorlatok elkerülését célzó, felelős magatartást is, továbbá az összeférhetetlenségek megfelelő kezelését – ideértve a díjazásból fakadó összeférhetetlenségeket is –, valamint a fogyasztó érdekeit a legjobban szolgáló tanácsadás nyújtását.

(77)

Helyénvaló biztosítani, hogy a hitelezők és a hitelközvetítők releváns személyzete megfelelő szintű ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezzen a magas szakmai színvonal biztosítása érdekében. Ezért elő kell írni, hogy a hitelezőknek és a hitelközvetítőknek bizonyítaniuk kell a releváns ismeretek és szakértelem rendelkezésre állását vállalati szinten, az ismeretekre és szakértelemre vonatkozó minimumkövetelmények alapján. Az egyes természetes személyek tekintetében a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szabadon dönthessenek arról, hogy bevezetnek vagy fenntartanak-e ilyen követelményeket, illetve hogy az ismeretekre és szakértelemre vonatkozó minimumkövetelményeket a hitelezők és hitelközvetítők különböző típusaihoz igazítsák, különösen, ha azok e tevékenységeiket kiegészítő jelleggel végzik. Ezen irányelv alkalmazásában az ezen irányelv szerinti tevékenységekben közvetlenül részt vevő személyzetnek magában kell foglalnia az ügyfélszolgálati és a háttérirodai (front- and back-office) személyzetet, beleértve a hitelezők és a hitelközvetítők azon vezető tisztségviselőit és adott esetben igazgatósági tagjait, akik fontos szerepet töltenek be a hitelmegállapodásokra vonatkozó eljárásban. A hitelmegállapodásokra vonatkozó eljáráshoz nem kapcsolódó kisegítő funkciókat ellátó személyek – ideértve a humán erőforrások és az információs és kommunikációs technológiák területén alkalmazott személyzetet – ezen irányelv alkalmazásában nem tekintendők a személyzet körébe tartozónak. A tagállamoknak olyan intézkedéseket – így például tájékoztató kampányokat, felhasználói útmutatókat és munkavállalói képzési programokat – kell bevezetniük, amelyek támogatják az ezen irányelv követelményeivel kapcsolatos tájékozottság növelését az olyan kis- és középvállalkozások körében, amelyek hitelezők vagy hitelközvetítők, és megkönnyítik az azoknak való megfelelést.

(78)

A tagállamoknak – a fogyasztók azon képességének megerősítése érdekében, hogy a felelős hitelfelvételre és adósságkezelésre vonatkozóan tájékoztatáson alapuló döntéseket hozhassanak – olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk és előmozdítaniuk, amelyek támogatják a fogyasztók ismereteinek bővítését a felelős hitelfelvétellel és adósságkezeléssel kapcsolatban – különösen a fogyasztói hitelmegállapodásokhoz kapcsolódóan – és az általános költségvetés-kezeléssel kapcsolatban. Az ilyen kötelezettséget az Unió és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet által kidolgozott pénzügyi kompetenciakeret figyelembevételével lehetne teljesíteni. Különösen fontos iránymutatást nyújtani azoknak a fogyasztóknak, akik első alkalommal vesznek fel – különösen digitális eszközök útján – fogyasztói hitelt. E tekintetben a Bizottságnak azonosítania kell a legjobb gyakorlatok példáit, hogy elősegítse a fogyasztók pénzügyi tájékozottságának növelését szolgáló intézkedések továbbfejlesztését. A Bizottság közzéteheti a legjobb gyakorlatok ilyen példáit, az egyéb uniós jogalkotási aktusokkal kapcsolatban készített hasonló jelentésekkel összehangolva. A tagállamoknak az említett intézkedések kidolgozása és előmozdítása során konzultálniuk kell a releváns érdekelt felekkel, ideértve a fogyasztói szervezeteket is. Az ilyen kötelezettség nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy további pénzügyi ismeretterjesztésről rendelkezzenek.

(79)

Tekintve a végrehajtási eljárások jelentős következményeit a hitelezők és a fogyasztók számára, valamint potenciálisan a pénzügyi stabilitásra nézve is, szükséges, hogy a hitelezők már korai stádiumban proaktívan kezeljék a felmerülő hitelkockázatot, és meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy adott esetben észszerű türelmi időt adjanak a végrehajtási eljárás megindítása előtt. Annak eldöntésekor, hogy helyénvaló-e átstrukturálási intézkedéseket alkalmazni, vagy indokolt-e azokat ismételten felajánlani, a hitelezőnek figyelembe kell vennie többek között a fogyasztó egyéni körülményeit, így például a fogyasztó érdekeit és jogait, a hitel visszafizetésére való képességét és a megélhetési költségek iránti észszerű igényeit, valamint a hitelezőnek korlátoznia kell a fogyasztó költségeit nemteljesítés esetén. Így különösen, amennyiben a fogyasztó észszerű időn belül nem válaszol a hitelező ajánlatára, a hitelezőt nem lehet kötelezni az átstrukturálási intézkedések ismételt felajánlására. A tagállamok nem akadályozhatják meg a hitelmegállapodásban részes feleket abban, hogy egymás között kifejezetten megállapodjanak arról, hogy a kapcsolt hitelmegállapodás tárgyát képező termékek vagy az ilyen termékek értékesítéséből befolyt összeg hitelező részére történő átadása elegendő a hitel visszafizetéséhez.

(80)

Amennyiben helyénvalónak tekintik az átstrukturálási intézkedéseket, azoknak magukban kell foglalniuk az eredeti hitelmegállapodás feltételeinek módosítását, és magukban foglalhatják többek között a hitelmegállapodás teljes vagy részleges refinanszírozását. Az említett feltételek módosítása magában foglalhatja többek között a következőket: a hitelmegállapodás futamidejének meghosszabbítása; a hitelmegállapodás típusának módosítása; a törlesztőrészlet-fizetés egészének vagy egy részének bizonyos időre történő elhalasztása; a hitelkamatláb csökkentése; hiteltörlesztési moratórium felkínálása; részleges törlesztések; valutaátszámítás; továbbá részleges elengedés és adósságkonszolidáció. Amennyiben helyénvalónak tekintik az átstrukturálási intézkedéseket, a hitelezők nem kötelezhetők arra, hogy a hitelmegállapodás feltételeinek módosításakor hitelképesség-vizsgálatot végezzenek, kivéve, ha a fogyasztó által fizetendő teljes összeget az említett feltételek módosításakor jelentősen növelik. Jóllehet az átstrukturálási intézkedések alkalmazására vonatkozó kötelezettség nem sértheti a végrehajtási eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályok szerinti eljárásokat, a tagállamoknak biztosítaniuk kell az ezen irányelvben előírt átstrukturálási intézkedések megfelelő alkalmazását.

(81)

A pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítése során nehézségekkel szembesülő fogyasztóknak szakszerű segítséget kell kapniuk adósságaik kezeléséhez. A pénzügyi nehézségek körébe az esetek széles skálája tartozik, például – sok egyéb eset mellett – az adósság visszafizetésének 90 napot meghaladó késedelme. Az adósságkezelési tanácsadási szolgáltatások célja segítséget nyújtani a pénzügyi nehézségekkel szembesülő fogyasztóknak, és iránymutatást adni nekik fennálló adósságaik – tisztességes életszínvonal fenntartása és méltóságuk megőrzése melletti – lehető legnagyobb mértékű visszafizetéséhez. Az említett személyre szabott és független segítségnyújtás magában foglalhat jogi tanácsadást, pénz- és adósságkezelést, valamint szociális és pszichológiai segítségnyújtást is. A segítségnyújtást olyan szakmai szereplőknek kell nyújtaniuk, amelyek nem hitelezők, hitelközvetítők, közösségi finanszírozási hitelszolgáltatók, hitelfelvásárlók vagy hitelgondozók, és azoktól függetlenek. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a független szakmai szereplők által nyújtott adósságkezelési tanácsadási szolgáltatások közvetlenül vagy közvetve – és korlátozott díjak ellenében – a fogyasztók rendelkezésére álljanak. Az említett díjak elvben csak a működési költségeket fedezhetik, és nem róhatnak szükségtelen terhet a pénzügyi kötelezettségvállalásaik teljesítése során nehézségekkel küzdő – vagy esetleg küzdő – fogyasztókra. Amennyiben lehetséges, az adósságuk visszafizetése terén nehézségekkel szembesülő fogyasztókat a végrehajtási eljárás megindítása előtt az adósságkezelési tanácsadási szolgáltatások felé irányítják. Az adósságkezelési tanácsadási szolgáltatásoknak könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük a fogyasztók számára, figyelembe véve például a fogyasztók lakóhelyét és nyelvét is. A tagállamok továbbra is szabadon fenntarthatnak vagy bevezethetnek egyedi követelményeket az adósságkezelési tanácsadási szolgáltatásokra vonatkozóan. A hitelezőknek szerepet kell vállalniuk a túlzott eladósodottság megelőzésében a pénzügyi nehézségekkel küzdő fogyasztók korai felismerése és támogatása révén. Ennek okán a hitelezőknek eljárásokkal és politikákkal kell rendelkezniük az ilyen fogyasztók észlelésére vonatkozóan annak biztosítására, hogy eredményesen irányíthassák őket könnyen hozzáférhető adósságkezelési tanácsadási szolgáltatások felé.

(82)

A piaci átláthatóság és stabilitás érdekében, valamint a további harmonizálásig a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezők szabályozására vagy felügyeletére vonatkozó megfelelő intézkedések bevezetésére kerüljön sor.

(83)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a hitelezőkre és hitelközvetítőkre – köztük a hitelintézetnek nem minősülő hitelezőkre – megfelelő engedélyezési eljárás vonatkozzon, amely magában foglalja a hitelintézetnek nem minősülő hitelezők engedélyezési eljárását, illetve nyilvántartásba vételét és illetékes hatóság általi felügyeletét. A megfelelő engedélyezési eljárás és a nyilvántartásba vétel követelménye nem alkalmazandó az 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (14) 4. cikke (1) bekezdésének 1. pontjában meghatározott azon hitelintézetekre, amelyek már a 2013/36/EU irányelv szerinti engedélyezési eljárás hatálya alá tartoznak, sem az (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 4. cikkének 4. pontjában meghatározott pénzforgalmi intézményekre az (EU) 2015/2366 irányelv I. mellékletének 4. pontjában említett szolgáltatások tekintetében, sem a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) 2. cikkének 1. pontjában meghatározott elektronikuspénz-kibocsátó intézményekre a 2009/110/EK irányelv 6. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában említett hitelnyújtás tekintetében. Ez nem érintheti a pénzforgalmi intézmények és az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények számára a fogyasztóknak történő hitelnyújtás céljából, valamint a hitelintézetek számára a hitelközvetítői tevékenységek nyújtása céljából az uniós joggal összhangban előírt nemzeti engedélyezési eljárásokat és nyilvántartási vagy felügyeleti szabályokat.

(84)

A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy mentesítsék az engedélyezési és nyilvántartásba vételi követelmények alól azon termékértékesítőket vagy szolgáltatókat, akik vagy amelyek a 2003/361/EK bizottsági ajánlásban (17) meghatározott mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak minősülnek, és akik vagy amelyek kiegészítő jelleggel végeznek hitelközvetítést, vagy akik vagy amelyek az általuk kínált termékek vagy szolgáltatások megvásárlásához halasztott fizetés formájában nyújtanak hitelt anélkül, hogy valamely harmadik fél hitelt kínálna fel, ha a hitelt kamat- és díjmentesen nyújtják, kivéve a nemzeti joggal összhangban a késedelmes fizetés miatt felszámított, korlátozott mértékű díjakat. Az említett lehetséges mentességet nem vehetik igénybe nagyvállalkozások az ezen irányelvben meghatározott engedélyezési és nyilvántartásba vételi követelmények elkerülése céljából.

(85)

Ezen irányelv a hitelközvetítőknek csak bizonyos, a fogyasztókkal kapcsolatos kötelezettségeit szabályozza. A tagállamok számára ezért továbbra is lehetővé kell tenni, hogy fenntarthassanak vagy bevezethessenek a hitelközvetítőkre vonatkozó további kötelezettségeket, ideértve azon feltételeket, amelyek mellett a hitelközvetítő díjazást kaphat azon fogyasztótól, aki igényelte az említett hitelközvetítő szolgáltatását.

(86)

A hitelező hitelmegállapodásból fakadó jogainak engedményezése nem járhat olyan hatással, hogy a fogyasztó hátrányosabb helyzetbe kerüljön. A fogyasztót megfelelő módon tájékoztatni kell arról is, ha a hitelmegállapodást harmadik személyre engedményezik. Amennyiben azonban az eredeti hitelező az engedményessel megállapodva továbbra is hitelezőként jár el a fogyasztóval szemben, a fogyasztónak nem fűződik lényeges érdeke ahhoz, hogy az engedményezésről tájékoztassák. Ezért egy olyan uniós szintű követelmény, hogy a fogyasztót az engedményezésről tájékoztatni kell, ilyen esetekben túlzott volna.

(87)

A tagállamok továbbra is fenntarthatnak vagy bevezethetnek a tájékoztatás kollektív formáira vonatkozó nemzeti rendelkezéseket, amennyiben ez szükséges az összetett ügyletek – így például az értékpapírosítás vagy a bankok kötelező adminisztratív felszámolása során sorra kerülő vagyontárgy-értékesítés – hatékonyságával kapcsolatos célokból.

(88)

A hitelmegállapodásokkal kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket illető viták rendezésére a fogyasztók számára hozzáférést kell biztosítani megfelelő, azonnali és hatékony alternatív vitarendezési eljárásokhoz, adott esetben a meglévő szervezetek igénybevételével. Az ilyen hozzáférést a 2013/11/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (18) a releváns szerződéses jogviták tekintetében már biztosítja. Azonban a fogyasztóknak hozzá kell férniük az alternatív vitarendezési eljárásokhoz az ezen irányelv által megállapított jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos – például a szerződéskötés előtti tájékoztatási követelményeket, a tanácsadási szolgáltatásokat és a hitelképesség-vizsgálatokat illető – szerződéskötés előtti jogviták, valamint a hitelezők által fizetett és ezért a fogyasztókkal közvetlen szerződéses kapcsolatban nem álló hitelközvetítők által nyújtott tájékoztatással kapcsolatos jogviták esetén is. Az ilyen alternatív vitarendezési eljárásoknak és az azokat kínáló szervezeteknek meg kell felelniük a 2013/11/EU irányelvben meghatározott minőségi követelményeknek.

(89)

A tagállamoknak ki kell jelölniük az ezen irányelv végrehajtásának biztosítására felhatalmazott illetékes hatóságokat, és biztosítaniuk kell, hogy az említett illetékes hatóságok kapjanak olyan vizsgálati és végrehajtási hatásköröket, és rendelkezzenek olyan megfelelő erőforrásokkal, amelyek a feladataik teljesítéséhez szükségesek. A tagállamok számára lehetővé kell tenni azt is, hogy termékszintű beavatkozási hatáskörrel ruházzák fel a nemzeti hatóságokat, amennyiben valamely hiteltermék kárt okoz a fogyasztóknak és azt vissza kell vonni. A tagállamoknak figyelembe kell venniük az ezen irányelv hatálya szempontjából releváns fogyasztóihitel-termékek különböző típusaira vonatkozó havi nemteljesítési rátákkal kapcsolatos adatokat. A különböző tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük egymással, ha az az ezen irányelv szerinti feladataik ellátása céljából szükséges.

(90)

A tagállamoknak meg kell állapítaniuk az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és minden szükséges intézkedést meg kell tenniük, hogy biztosítsák a végrehajtásukat. Bár e szankciók megválasztása a tagállamok hatáskörében marad, az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamoknak e szabályokról és intézkedésekről értesíteniük kell a Bizottságot, és késedelem nélkül értesíteniük kell a Bizottságot az e szabályokat és intézkedéseket érintő minden későbbi módosításról.

(91)

A szankciókra vonatkozó jelenlegi nemzeti szabályok jelentősen eltérnek Unió-szerte. Így különösen, nem minden tagállam biztosítja, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű pénzbírságok legyenek kiszabhatók a kiterjedt jogsértésekért vagy az uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekért felelős kereskedőkre. Bizonyos esetekben az említett kereskedők esetében előfordul. hogy egy vállalatcsoportról van szó. Annak biztosítása érdekében, hogy a tagállami hatóságok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabhassanak ki az olyan kiterjedt jogsértésekért és uniós dimenzióval rendelkező kiterjedt jogsértésekért, amelyekre az (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (19) megfelelően összehangolt vizsgálati és végrehajtási intézkedések vonatkoznak, pénzbírságokat kell bevezetni az ilyen jogsértésekért kiszabható szankciók egyik elemeként.

(92)

Az átláthatóság és a fogyasztói bizalom növelése érdekében az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy minden olyan közigazgatási szankciót nyilvánosságra hozzanak, amelyet az ezen irányelv alapján elfogadott intézkedések megsértése esetén kiszabnak, kivéve, ha az ilyen nyilvánosságra hozatal súlyosan veszélyeztetné a pénzügyi piacokat, vagy aránytalan kárt okozna az érintett feleknek.

(93)

Szükséges felülvizsgálni ezen irányelv hatékony működését, a hitelmegállapodásokkal kapcsolatos magas szintű fogyasztóvédelemmel rendelkező belső piac létrehozásának előrehaladásával együtt. A Bizottságnak négyévenként el kell végeznie ezen irányelv értékelését az ezen irányelvben 100 000 EUR-ban megállapított felső küszöbérték és az előtörlesztés esetén fizetendő költségtérítés kiszámításához alkalmazott százalékok felmérése céljából, valamint annak értékelését, hogy ezen irányelv hatálya továbbra is megfelelő-e a nem lakhatási célú ingatlannal fedezett hitelmegállapodásokkal kapcsolatban. Az említett értékelésnek továbbá magában kell foglalnia a zöld átállást támogató fogyasztói hitelek piaca alakulásának elemzését és annak értékelését, hogy ezen hitelek igénybevételének fokozása érdekében szükség van-e további intézkedésekre, valamint az ezen irányelvvel összhangban kiszabott szankciók végrehajtásának – és különösen azok hatékonyságának és visszatartó hatásának – értékelését. A Bizottságnak ezen irányelv értékelése során elemeznie kell az Unión belüli gazdasági trendeket és az érintett piac helyzetét, így például a pénzügyi szolgáltatások új formáinak megjelenését, a digitális trendeket, valamint a határokon átnyúló hitelnyújtás nagyságrendjét és trendjeit. Meg kell vizsgálnia ezen irányelv hatékonyságát is, ideértve azt, hogy milyen költségekkel és előnyökkel jár a vállalkozások és a fogyasztók számára. Emellett, a fogyasztók számára – jellemzően a kis összegű kiadások vagy befektetések esetében – egyre inkább elérhető finanszírozási formát jelent a közösségi finanszírozás. Az (EU) 2020/1503 európai parlamenti és tanácsi rendelet (20) kizárja a hatálya alól azon közösségi finanszírozási szolgáltatásokat – ideértve a hitelnyújtást elősegítő közösségi finanszírozási szolgáltatásokat is –, amelyeket a fogyasztóknak nyújtanak. A Bizottságnak értékelnie kell, hogy szükség van-e további intézkedésekre azon fogyasztók védelme érdekében, akik közösségi finanszírozási hitelszolgáltatón keresztül kívánnak hitelt felvenni vagy befektetni.

(94)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a tagállamok fogyasztói hitelre vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek egyes vonatkozásaira vonatkozó közös szabályok megállapítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani – figyelembe véve a piaci fejleményeket a digitalizáció fényében, valamint a határokon átnyúló hitelnyújtás megkönnyítésére irányuló célt –, az Unió szintjén azonban e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat a szubszidiaritásnak az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt elvével összhangban. Az arányosságnak az említett cikkben foglalt elvével összhangban ezen irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(95)

Ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a teljeshiteldíj-mutató kiszámításához szükséges további feltevések tekintetében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (21) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(96)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (22) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetekben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(97)

Figyelembe véve a fogyasztóihitel-szektor változásai miatt a 2008/48/EK irányelv szükségessé vált módosításainak számát, továbbá az uniós jogalkotás érthetősége érdekében az említett irányelvet hatályon kívül kell helyezni, és ezen irányelvnek kell a helyébe lépnie.

(98)

Az európai adatvédelmi biztossal az (EU) 2018/1725 európai parlamenti és tanácsi rendelet (23) 42. cikkének (1) bekezdésével összhangban konzultációra került sor, és a biztos 2021. augusztus 26-án véleményt nyilvánított (24),