(1)

2023. május 4-én kérelem érkezett a Bizottsághoz „A precedens fogalmának tényleges bevezetése az uniós országok jogrendszerébe” elnevezésű európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránt.

(2)

Ennek a kérelemnek előzményét képezi „A precedens fogalmának tényleges bevezetése az összes uniós ország jogrendszerébe” elnevezésű európai polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele iránti, 2023. február 14-én benyújtott kérelem.

(3)

2023. március 8-i levelében (C(2023) 1602 final) a Bizottság az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikkének (4) bekezdésével összhangban tájékoztatta a szervezői csoportot, hogy a 2023. február 14-én benyújtott, nyilvántartásba vétel iránti kérelem tekintetében teljesülnek az említett rendelet 6. cikke (3) bekezdése első albekezdésének a), d) és e) pontjában meghatározott nyilvántartásba vételi követelmények, és hogy a rendelet 6. cikke (3) bekezdése első albekezdésének b) pontja nem alkalmazandó. A Bizottság azonban azt is kifejtette, hogy a kezdeményezés nem felel meg az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdése első albekezdésének c) pontjában meghatározott követelménynek, mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 81. cikke – amelyre a szervezők kezdeményezésüket alapozták – nem lehet a kezdeményezés által javasolt jogi aktus jogalapja, mivel ez a rendelkezés a határokon átívelő vonatkozású ügyekre korlátozódik. Az EUMSZ 82. cikke sem lehet a kezdeményezésben javasolt jogi aktus jogalapja, mivel a kezdeményezés célkitűzése nyilvánvalóan kívül esik az EUMSZ 82. cikke (1) bekezdésének a)–d) pontjában meghatározott négy területen. Ezenkívül a kezdeményezés által felvetett ügyet nem lehet sem az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének a)–c) pontjában meghatározott három terület valamelyikébe, sem – az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének d) pontjában említett – „a büntetőeljárás egyéb (...) külön vonatkozásai” körébe sorolni. A Bizottság arról is tájékoztatta a szervezőket, hogy az EUMSZ 65. cikke, amelyre a kezdeményezésben hivatkoznak, nem releváns ebben az összefüggésben, és hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 20. és 45. cikke nem ruházza fel a Bizottságot azzal a hatáskörrel, hogy jogi aktusra tegyen javaslatot. A Bizottság ezért az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdésével összhangban tájékoztatta a szervezőket arról, hogy az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében módosíthatják a kezdeményezést a Bizottság értékelésének figyelembevétele érdekében, vagy fenntarthatják, vagy visszavonhatják az eredeti kezdeményezést.

(4)

A szervezői csoport 2023. május 4-én újra benyújtotta a kezdeményezést.

(5)

A szervezők szerint a kezdeményezés „olyan nemzeti szintű mechanizmus” bevezetését célozza, amely „garantálja a más tagállamok bíróságai által hozott jogerős bírósági határozatok kölcsönös elismerését” és „az érintett tagállam bíróságai által hozott precedensértékű határozatokra történő hivatkozás lehetőségét”. A javasolt mechanizmus akkor lenne alkalmazandó, ha: „a) az Európai Unió Bíróságának alkalma nyílt az uniós jog alkalmazandó rendelkezéseinek értelmezésére;” és „b) a szóban forgó ügy hasonló vagy azonos jogkérdésekkel foglalkozik”. A szervezők úgy ítélik meg, hogy ennek „a mechanizmusnak ténylegesen hozzáférhetőnek kell lennie a peres felek számára, hogy az eljárás bármely szakaszában kérhessék egy másik, az ügyük szempontjából releváns határozat elismerését. A mechanizmusnak bizonyos fokú rugalmasságot is biztosítania kell a »clausula rebus sic stantibus« jogelv figyelembe vétele érdekében, hogy lehetőséget adjon az ítélkezési gyakorlat megváltoztatására, amennyiben egyes alapvető körülmények megváltoztak.” Ezenkívül a szervezők szerint „kötelezettségként kellene előírni a tagállamok számára, hogy a mechanizmus alkalmazásának elmulasztása esetén szabjanak ki hatékony, visszatartó erejű és arányos szankciókat”.

(6)

A kezdeményezéshez csatolt melléklet további részleteket tartalmaz a kezdeményezés tárgyáról, célkitűzéseiről és hátteréről. A dokumentum szerint az „Európai Unió Bírósága és az uniós intézmények több alkalommal is megállapították, hogy egyes uniós országokban a bíróságok az uniós jog alkalmazásakor nem gondoskodnak az egységes és következetes értelmezésről”, és hogy ez a helyzet „aláássa a tagállamoknak az uniós Szerződések előtti egyenlőségét” és „a tagállamokban jogvitát folytató felek közötti esetleges megkülönböztetésekhez vezet, valamint jelentős bizonytalanságokat eredményez az uniós jog nemzeti szintű végrehajtásának módja tekintetében”. A mellékletben a szervezők az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva kifejtik: „a kezdeményezés azt hivatott elérni, hogy megszilárduljon az egységes bírói gyakorlat a tagállamok körében, és ez cél a különböző jogi kultúrák és hagyományok fennmaradásával valósuljon meg”. A dokumentum szerint a javaslat „arányos és szükséges ahhoz, hogy gondoskodni lehessen a jogállamiság védelméről és az uniós jog egységes végrehajtásáról, ugyanis a korábbi ítéletek elismerését biztosító mechanizmus bevezetése olyan intézkedés, amellyel meg lehet őrizni az egyes tagállamok jogi hagyományait és eljárási autonómiáját”. A fentieken túlmenően az egyéneknek lehetőséget kell biztosítani arra is, hogy „a hasonló vagy azonos helyzetekre vonatkozó precedensekkel összeegyeztethetetlen határozatok felülvizsgálatának mechanizmusához folyamodjanak”. Ezzel összefüggésben a melléklet annak előírását is szorgalmazza, hogy a tagállamok kövessék nyomon, megfelelően alkalmazzák-e a mechanizmust a nemzeti bíróságok, „így ugyanis az uniós jog szerinti kötelezettségek bírósági megsértése esetén hivatkozni lehet az állam felelősségére az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban”.

(7)

A Bizottság értelmezése szerint a módosított kezdeményezés olyan mechanizmus bevezetését célozza, amely garantálja a más tagállamok bíróságai által hozott jogerős bírósági határozatok kölcsönös elismerését és az érintett tagállam bíróságai által hozott precedensértékű nemzeti határozatokra történő támaszkodást. Ez a mechanizmus három feltétel együttes teljesülése esetén lenne alkalmazandó: i. a jogerős bírósági határozat az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazásával született; ii. az Európai Unió Bírósága már értelmezte az uniós jog ugyanazon releváns rendelkezéseit, és iii. az érintett ügyre hasonló vagy azonos jogkérdések vonatkoznak.

(8)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az Unió a határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyek tekintetében igazságügyi együttműködést alakít ki, amely a bírósági és bíróságon kívüli határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul. Ez az együttműködés magában foglalhat olyan intézkedéseket, amelyek a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére irányulnak. Ezen túlmenően az EUMSZ 81. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg – különösen, ha ez a belső piac megfelelő működéséhez szükséges –, biztosítandó a bírósági és bíróságon kívüli ügyekben hozott határozatok tagállamok közötti kölcsönös elismerését és azok végrehajtását.

(9)

Hasonlóképpen, az EUMSZ 82. cikkének (1) bekezdése, amely a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködésre vonatkozik, előírja, hogy az ilyen együttműködés a bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és magában foglalja a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítését az EUMSZ 82. cikkének (2) bekezdésében és az EUMSZ 83. cikkében említett területeken. Az EUMSZ 82. cikke (1) bekezdése második albekezdésének a) pontja értelmében az Európai Parlament és a Tanács intézkedéseket fogad el a bírósági ítéletek és határozatok valamennyi formájának az Unió egész területén történő elismerését biztosító szabályok és eljárások megállapítása céljából.

(10)

Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés célja a kölcsönös elismerés fogalmának bevezetése bizonyos feltételekkel olyan esetekben, amelyek az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazását teszik szükségessé, a Bizottság úgy tekinti, hogy a kezdeményezés célja az EUMSZ 81. és 82. cikkének hatálya alá tartozik.

(11)

A fenti okokból a kezdeményezés egyetlen része sem esik nyilvánvalóan a Bizottság azon hatáskörén kívül, hogy a Szerződések végrehajtása céljából végrehajtása céljából uniós jogi aktusra irányuló javaslatot terjesszen elő.

(12)

Ez a következtetés nem érinti annak vizsgálatát, hogy a Bizottság fellépéséhez szükséges konkrét tényszerű és érdemi feltételek – beleértve az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelést, továbbá az alapvető jogokkal való összeegyeztethetőséget – ebben az esetben teljesülnének-e.

(13)

A szervezői csoport megfelelő bizonyítékokat szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy a kezdeményezés megfelel az (EU) 2019/788 rendelet 5. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek, és kijelölte a kapcsolattartó személyeket az említett rendelet 5. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével összhangban.

(14)

A kezdeményezés nem nyilvánvalóan visszaélésszerű, komolytalan vagy zaklató jellegű, illetve nem nyilvánvalóan ellentétes az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében foglalt értékeivel és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal.

(15)

Az „Effective implementation of the concept of judicial precedent in EU countries” („A precedens fogalmának tényleges bevezetése az uniós országok jogrendszerébe”) elnevezésű kezdeményezést ezért nyilvántartásba kell venni.

(16)

Az a következtetés, hogy a nyilvántartásba vételnek az (EU) 2019/788 rendelet 6. cikke (3) bekezdése szerinti feltételei teljesülnek, nem jelenti azt, hogy a Bizottság bármilyen módon megerősítené a kezdeményezés tartalmának ténybeli helytállóságát, ami a kezdeményezés szervezői csoportjának kizárólagos felelőssége. A kezdeményezés tartalma csak a szervezői csoport véleményét fejezi ki, és semmilyen módon nem tükrözi a Bizottság álláspontját,