(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. május 14-én az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Törökországból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek (a továbbiakban: melegen hengerelt sík acéltermékek, vizsgált termék) behozatalára vonatkozóan. A Bizottság a vizsgálat megindításáról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (2) (a továbbiakban: a vizsgálat megindításáról szóló értesítés).

(2)

A Bizottság azt követően indított vizsgálatot, hogy 2020. március 31-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer, panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése a vizsgált termék teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki. A panaszban foglalt, a dömpinggel és az abból eredő jelentős kárral kapcsolatos bizonyítékok elegendőek voltak a vizsgálat megindításához.

(3)

A Bizottság 2020. június 12-én szubvencióellenes vizsgálatot indított a Törökországból származó ugyanezen termék behozatalára vonatkozóan, amely független a dömpingellenes vizsgálattól. A Bizottság a vizsgálat megindításról értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában (3).

(4)

A szükséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján az (EU) 2020/1686 bizottsági végrehajtási rendelet (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) elfogadásával nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára.

(5)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében vegyék fel vele a kapcsolatot. A Bizottság emellett külön tájékoztatta a panaszost, a többi ismert uniós gyártót, az ismert exportáló gyártókat és Törökország hatóságait, az ismert importőröket, a felhasználókat, valamint az eljárás megindításában érintettként ismert szervezeteket, és felkérte őket a részvételre.

(6)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat. A Bizottság az eljárás megindítási szakaszában meghallgatott több felhasználót, valamint a török exportáló gyártók képviselőit.

(7)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy az alaprendelet 17. cikkével összhangban mintavételt végezhet az érdekelt felek körében.

(8)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben jelezte, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. A Bizottság az uniós gyártók által az eljárás megindítását megelőző legitimációs értékelés keretében bejelentett termelési és uniós értékesítési mennyiségek alapján, a gyártók földrajzi elhelyezkedését is figyelembe véve választotta ki az ideiglenes mintát. A minta három, különböző uniós tagállamokban található uniós gyártóból állt, amelyek a teljes becsült uniós termelés mintegy 34 %-át, a jelentkezett gyártók teljes uniós értékesítésének pedig több mint 40 %-át adták. A Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyenek észrevételeket az ideiglenes mintával kapcsolatban.

(9)

A kitűzött határidőn belül csak a Çolakoğlu Metalurji A.Ş. (a továbbiakban: Çolakoğlu) nyújtott be észrevételeket. A Çolakoğlu azt állította, hogy az uniós gyártókból álló javasolt minta nem reprezentatív, mert i. a mintában szereplő vállalatok nem képviselik sem a legnagyobb termelési volument, sem a legnagyobb volumenű értékesítési volument az Unióban; ii. a javasolt minta nem elég nagy; iii. nem biztosítja a megfelelő földrajzi eloszlást; valamint iv. a Bizottság szándékosan „olyan feleket vett fel a mintába, amelyek külső körülmények következtében látszólag már akkor sem voltak kielégítő helyzetben”. A Çolakoğlu erre tekintettel javasolta az ArcelorMittal (Spanyolország), az ArcelorMittal (Belgium) és az Acciaieria Arvedi SPA (Olaszország) felvételét a mintába.

(10)

Az első állítást illetően a t120.003571. sz. feljegyzésben említett módon a Bizottság az Unión belüli legnagyobb gyártási és értékesítési volumen alapján választotta ki a mintát. Az, hogy bizonyos egyéb gyártók a legitimációs válaszuk nyilvános változatában magas felsőértékű tartományt közöltek, nem feltétlenül jelenti azt, hogy e gyártók valóban nagyobb mennyiséget állítottak elő és/vagy értékesítettek.

(11)

Másodszor: a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy olyan minta, amely a teljes becsült uniós termelés mintegy 34 %-át és a jelentkezett gyártók teljes uniós értékesítésének több mint 40 %-át adja, kellő mértékben reprezentatív. A Çolakoğlu által példaként felhozott esetekre, ahol a Bizottság több félből álló minta kiválasztásáról határozott, eltérő keret vonatkozik, amelyben a Bizottságnak lehetősége volt hosszabb határidők kitűzésére. Több uniós gyártó felvétele a mintába indokolatlanul nagy terhet jelentene, és akadályozná a vizsgálat időre történő befejezését.

(12)

Harmadszor: a Bizottság úgy véli, hogy a minta jó földrajzi eloszlást biztosít, mivel a mintába felvett három fél három különböző tagállamban található.

(13)

Végezetül: a Çolakoğlu utolsó állítását nem támasztja alá bizonyíték. Az előzőekben kifejtett módon a minta kiválasztása az uniós termelési és értékesítési volumen, valamint a földrajzi reprezentativitás alapján történt.

(14)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a Çolakoğlunak a minta reprezentativitásával kapcsolatos észrevételei nem megalapozottak. A Bizottság ezért az uniós gazdasági ágazatra nézve reprezentatívnak ítélte, és véglegesítette a három uniós gyártóból álló ideiglenes mintát.

(15)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a független importőröket az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására.

(16)

Egyetlen független importőr nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. A benyújtott válaszok alacsony számára való tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy nincs szükség mintavételre. E döntéssel kapcsolatban az érdekelt felek nem tettek észrevételeket.

(17)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az összes ismert törökországi exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. Emellett a Bizottság felkérte Törökország Európai Unió mellett működő képviseletét, hogy nevezze meg és/vagy lépjen kapcsolatba azokkal az esetleges további exportáló gyártókkal, amelyek adott esetben részt kívánnak venni a vizsgálatban.

(18)

Öt, az érintett országban működő exportáló gyártó nyújtotta be a kért információkat, és egyezett bele a mintába való felvételébe. Az alaprendelet 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottság három vállalatcsoportból álló mintát választott ki az Unióba irányuló export azon legnagyobb reprezentatív volumene alapján, amelyet a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően meg tudott vizsgálni. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság a minta kiválasztásáról egyeztetett valamennyi ismert érintett exportáló gyártóval és az érintett ország hatóságaival. Észrevétel nem érkezett.

(19)

A mintavételi űrlapot visszaküldő török exportáló gyártók egyike egyedi vizsgálatot kért az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése alapján. A Bizottság az exportáló gyártók számára összeállított kérdőívet az eljárás megindításának napján hozzáférhetővé tette az interneten (5). Emellett a minta bejelentésekor a Bizottság tájékoztatta a mintába fel nem vett exportáló gyártókat arról, hogy nekik is ki kell tölteniük a kérdőívet, ha egyedi vizsgálatot kívánnak kérni. Az eredetileg egyedi vizsgálatot kérő vállalat azonban nem töltötte ki a kérdőívet. Ezért a Bizottság egyetlen vállalatot sem vont egyedi vizsgálat alá.

(20)

A Bizottság kérdőívet küldött a panaszosnak, és felkérte a mintában szereplő három uniós gyártót, a mintavételi űrlapot visszaküldő független importőrt, egy másik jelentkezett importőrt, több felhasználót, valamint a mintába felvett három törökországi exportáló gyártót, hogy töltsék ki az online hozzáférhetővé tett releváns kérdőíveket (6).

(21)

Továbbá mivel a panaszos elegendő bizonyítékkal szolgált arra, hogy a vizsgált termék tekintetében Törökországban nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn, a Bizottság ezzel kapcsolatban kiegészítő kérdőívet küldött Törökország kormányának (a továbbiakban: török kormány).

(22)

A mintában szereplő három uniós gyártó, a panaszos, a Marcegaglia Carbon Steel S.P.A. felhasználó, a San Polo Lamiere S.P.A. felhasználó, a Network Steel csoportba tartozó négy felhasználó, a Network Steel S.L. független importőr, a mintában szereplő három exportáló gyártó, valamint a török kormány küldött vissza kitöltött kérdőívet a Bizottságnak.

(23)

A Covid19-járvány kitörése, valamint a különböző tagállamok és harmadik országok által bevezetett korlátozó intézkedések miatt a Bizottság a vizsgálat ideiglenes szakaszában nem tudott az alaprendelet 16. cikke értelmében ellenőrző látogatásokat tenni.

(24)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni, amelyet szükségesnek tartott a dömping, az abból eredő kár és az uniós érdek ideiglenes megállapításához. A Bizottság a következő vállalkozások/felek esetében végzett távoli összehasonlító ellenőrzéseket:

(25)

Az alaprendelet 7. cikkének (2a) és (2b) bekezdésében foglalt rendelkezések tekintetében a Bizottság videokonferencia keretében konzultált a török kormánnyal.

(26)

Az Erdemir csoport távoli összehasonlító ellenőrzését követően a csoport által a fuvarozási költségekkel kapcsolatban közölt információk hiányosságaira tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdése alapján, az (56)–(59) preambulumbekezdésben kifejtett módon e költségek helyett a rendelkezésre álló tényeket használja fel.

(27)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2019. január 1-jétől 2019. december 31-ig tartó időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kárra vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2016. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(28)

Az érintett termék: a Törökországból származó, jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 00, 7208 54 00, 7211 13 00, 7211 14 00, 7211 19 00, ex 7225 19 10 (TARIC-kód: 7225191090), 7225 30 90, ex 7225 40 60 (TARIC-kód: 7225406090), 7225 40 90, ex 7226 19 10 (TARIC-kód: 7226191090), 7226 91 91 és 7226 91 99 KN-kódok alá tartozó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült síkhengerelt termékek, tekercsben is (beleértve a „méretre vágott” és a „keskeny szalag” típusú termékeket is), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül. A megadott KN- és TARIC-kódok csak tájékoztató jellegűek.

(29)

Nem minősülnek érintett terméknek a következő termékek:

(30)

A melegen hengerelt sík acéltermékeket széles körben alkalmazzák számos gazdasági ágazatban, többek között az építőiparban, a hajóépítésben és az energiatermelésben. Használják például mezőgazdasági berendezések, páncéllemez, építőipari elemek, háztartási készülékek, villamossági cikkek, gépjárművek stb. gyártásához.

(31)

A vizsgálat rámutatott arra, hogy a következő termékek azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvető felhasználási területeik is megegyeznek:

(32)

A Bizottság az eljárás e szakaszában úgy határozott, hogy ezek a termékek ezért az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(33)

Egy villás emelőtargoncát, valamint a villás emelőtargoncák és más építőipari gépek alkotóelemeit gyártó vállalat kérte a melegen hengerelt hosszú rúdacél termékek kizárását a vizsgált termék köréből (8). A Bizottság megállapította, hogy a melegen hengerelt hosszú rúdacél termékek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, mivel a 6–12 m hosszúságú hosszú melegen hengerelt rúdacél hosszú terméknek, nem pedig sík acélterméknek minősül.

(34)

A mintába három vállalat került be, ezek egyike vállalatcsoport.

(35)

A Habaş belföldi értékesítése és az Unióba irányuló valamennyi exportértékesítése független vevők részére végrehajtott közvetlen értékesítés volt.

(36)

A Çolakoğlu a belföldi piacon közvetlenül független vevőknek értékesített, míg a vizsgálati időszakban az érintett termék Unióba irányuló exportját teljes mértékben egy vele kapcsolatban álló vállalat, a Törökországban található Cotas közreműködésével végezte.

(37)

Az Erdemir csoport három, a vizsgálatban közvetlenül érintett vállalatból állt, tagjai az Erdemir és az Isdemir exportáló gyártó, valamint az Ersem szolgáltató központ. A vizsgálati időszakban az Erdemir és az Isdemir gyártotta, a belföldi piacon értékesítette, valamint az Unióba és harmadik országokba is exportálta a vizsgált terméket. Az Ersem a vizsgált terméket megvásárolta az Erdemirtől és/vagy az Isdemirtől, majd azt további feldolgozás (például lemez és szalag vágással és hasítással történő előállítása) után vagy anélkül továbbértékesítette a belföldi piacon.

(38)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív-e a hasonló termék teljes belföldi értékesítésének volumene. A hasonló termék belföldi értékesítése akkor reprezentatív, ha a hasonló termék független vevők részére belföldi piacon történő belföldi értékesítésének összmennyisége valamennyi exportáló gyártó esetében eléri az érintett termék Unióba irányuló exportértékesítési összmennyiségének 5 vagy ennél nagyobb százalékát a vizsgálati időszak alatt.

(39)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a hasonló termék belföldi piacon bonyolított összértékesítése a mintában szereplő exportáló gyártók mindegyike esetében reprezentatív.

(40)

A Bizottság ezt követően azonosította azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek a reprezentatív belföldi értékesítésekkel rendelkező exportáló gyártók esetében azonosak vagy összehasonlíthatók voltak az Unióba irányuló kivitel keretében értékesített terméktípusokkal.

(41)

A Bizottság ezután – az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően – megvizsgálta, hogy az Unióba irányuló exportra értékesített egyes terméktípusokkal azonos vagy összehasonlítható terméktípusok esetében a mintába felvett exportáló gyártók mindegyikének belföldi értékesítése reprezentatív volt-e. Egy terméktípus belföldi értékesítései akkor reprezentatívak, ha a terméktípus vizsgálati időszak alatti, független vevők részére végrehajtott belföldi értékesítéseinek teljes volumene eléri az azonos vagy összehasonlítható terméktípus teljes Unióba irányuló exportértékesítés teljes volumenének legalább 5 %-át.

(42)

A mintában szereplő három exportáló gyártó egyike esetében a vizsgálati időszakban az Unióba exportált azonos vagy összehasonlítható terméktípusok belföldi értékesítése szintén reprezentatív volt. A mintában szereplő másik két exportőrnél a vizsgálati időszakban az Unióba exportált terméktípusok némelyike esetében vagy nem történt belföldi értékesítés, vagy az adott terméktípus belföldi értékesítésének volumene nem érte el az 5 %-ot, így nem volt reprezentatív.

(43)

A Bizottság ezt követően valamennyi terméktípus esetében meghatározta a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések vizsgálati időszak alatti részarányát. Ezzel annak megállapítása volt a célja, hogy az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően a rendes érték kiszámításakor a nem nyereséges belföldi értékesítés figyelmen hagyható-e a szokásos kereskedelmi forgalom keretén kívüliként.

(44)

A rendes értéket – függetlenül attól, hogy a belföldi értékesítések nyereségesek-e, vagy sem – az egyes terméktípusok vizsgálati időszakban érvényes tényleges belföldi ára alapján kell meghatározni, amennyiben:

(45)

Ugyanakkor a rendes érték a terméktípusnak a vizsgálati időszak alatti nyereséges belföldi értékesítéseihez tartozó tényleges belföldi áron alapul, amennyiben:

(46)

A mintában szereplő három exportőr belföldi értékesítéseinek elemzése azt mutatta, hogy a vizsgálati időszakban az egyes terméktípusok teljes belföldi értékesítésének 17–100 %-a nyereséges volt, és az értékesítési ár súlyozott átlaga magasabb volt a gyártási egységköltség súlyozott átlagánál. Ennek megfelelően a Bizottság a terméktípustól függően a rendes értéket a (44) preambulumbekezdésben ismertetett esetben a vizsgálati időszak alatti összes belföldi értékesítés árainak súlyozott átlagaként, a (45) preambulumbekezdésben ismertetett esetben pedig kizárólag a nyereséges értékesítések súlyozott átlagaként számította ki.

(47)

Amennyiben egy adott terméktípust az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdése szerint egyáltalán nem vagy nem reprezentatív mennyiségben értékesítettek a belföldi piacon, valamint amennyiben a hasonló termék terméktípusának értékesítésére nem vagy nem elegendő mennyiségben került sor a szokásos kereskedelmi forgalom keretében, a Bizottság a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban számtanilag képezte.

(48)

Azoknál a terméktípusoknál, amelyeket a belföldi piacon nem vagy csak elégtelen mennyiségben értékesítettek a szokásos kereskedelmi forgalomban, a Bizottság a rendes értéket úgy képezte, hogy a következő értékeket hozzáadta a mintában szereplő exportáló gyártók által gyártott hasonló termék vizsgálati időszakbeli súlyozott átlagos gyártási költségéhez:

(49)

A belföldi piacon nem reprezentatív mennyiségben értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása az adott terméktípusoknak a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított ügyletei alapján történt. A belföldi piacon egyáltalán nem értékesített terméktípusok esetében az SGA-költségek súlyozott átlaga és a nyereség hozzáadása a szokásos kereskedelmi forgalom keretében a belföldi piacon bonyolított összes ügylet alapján történt.

(50)

A (34)–(37) preambulumbekezdésben ismertetett módon a mintában szereplő exportáló gyártók az Unióba irányuló exporttevékenységet közvetlenül a független vevők felé, vagy a velük kapcsolatban álló kereskedőkön keresztül végezték.

(51)

A mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő a vizsgálati időszakban közvetlenül az uniós független vevőknek exportálta az érintett terméket. Ezért esetükben az exportár az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az Unióba irányuló exportra értékesített érintett termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár volt. A mintában szereplő harmadik exportáló gyártó kizárólag egy vele kapcsolatban álló törökországi vállalaton keresztül exportálta az Unióba az érintett terméket.

(52)

A Bizottság gyártelepi paritáson összehasonlította egymással a rendes értéket és a mintában szereplő exportáló gyártók exportárát.

(53)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás biztosítása érdekében indokolt volt, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és/vagy az exportárat az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében. Kiigazításokat végzett a fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási, rakodási és mellékköltségek, a hitelköltségek és a jutalékok tekintetében.

(54)

Az egyik exportáló gyártó egy vele kapcsolatban álló, Törökországban található, kereskedőként közreműködő vállalaton keresztül exportálta az Unióba az érintett terméket. Az exportáló gyártó azt állította, hogy egyetlen gazdasági egységet alkot a vele kapcsolatban álló vállalattal. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós ítélkezési gyakorlat szerint egyetlen gazdasági egységről akkor lehet szó, ha egy gyártó a rendszerint belső értékesítési részleg által ellátott feladatokkal olyan, a termékeit forgalmazó vállalatot bíz meg, amely felett gazdasági ellenőrzést gyakorol. A vizsgálat azonban feltárta, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő nem teljesíti ezeket a feltéteket, mivel a gyártó számára sem kizárólagos értékesítési csatornának, sem pedig kizárólagos exportértékesítési csatornának nem minősült, ugyanis a gyártó a vizsgálati időszakban az érintett terméket más termékekkel együtt közvetlenül exportálta harmadik országok piacára, más termékeket pedig az Unióba. A Bizottság az említett okokból elutasította az állítást.

(55)

Következésképpen a Bizottság az adott exportáló gyártó gyártelepi exportárának megállapításához az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kiigazította az exportárat. A Bizottság az exportárból levonta a gyártóval kapcsolatban álló, azzal nem egyetlen gazdasági egységet alkotó kereskedő SGA-költségeit, továbbá egy független uniós importőr nyereségének megfelelő nyereséget, amelyet a jelen vizsgálat aktájában rendelkezésre álló információk, valamint a vizsgált termékhez hasonló termékek behozatalával kapcsolatos korábbi vizsgálat ténymegállapításai (9) alapján határozott meg.

(56)

A mintában szereplő exportáló gyártók egyikének egybevetéssel végzett távoli ellenőrzése során a Bizottság megállapította, hogy a vállalat az érintett termék belföldi piaci értékesítésével kapcsolatban felmerült fuvarozási költségekre vonatkozóan fontos információk közlését mulasztotta el. Emiatt a Bizottság nem tudta értékelni, hogy a rendes érték kiigazításaként közölt fuvarozási költségek bejelentése helyesen történt-e.

(57)

2020. december 1-jén kelt levelében a Bizottság tájékoztatta az érintett vállalatot, hogy a szóban forgó fuvarozási költségeket illetően az alaprendelet 18. cikkét szándékozik alkalmazni. A Bizottság szóbeli jegyzékben tájékoztatta a török kormányt. A vállalat 2020. december 8-án igazoló dokumentumokkal alátámasztott észrevételeket nyújtott be, amelyekben azt állította, hogy a Bizottság helyesen rögzítette az egybevetéssel végzett távoli ellenőrzéseket az ezekről szóló jelentés bizalmas, a vállalatnak átadott változatában. A vállalat ugyanakkor azzal érvelt, hogy az egybevetéssel végzett távoli ellenőrzésekről szóló jelentés nem említ a vállalat által közölt megtévesztő információt, vagy olyan információt, amelynek közlését a vállalat megtagadta volna. A vállalat előadta továbbá, hogy az alaprendelet 18. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazása a szóban forgó helyzetben nem indokolt, és ezt az állítását több érvvel is megpróbálta alátámasztani. 2020. december 14-én a török kormány az érintett vállalatéhoz hasonló érveket fogalmazott meg, és a 18. cikk alkalmazása kapcsán a WTO korábbi ítélkezési gyakorlatára hivatkozott azon véleményére alátámasztására, hogy a jelen esetben nem teljesülnek a rendelkezésre álló tények felhasználásának kritériumai.

(58)

Erre vonatkozóan a Bizottság emlékeztetett arra, hogy az egybevetéssel végzett távoli ellenőrzésekről szóló jelentés célja az ellenőrzésekkel összefüggő események és tények rögzítése, és nem következtetések megfogalmazása. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az egybevetéssel végzett távoli ellenőrzésekről szóló jelentés akkor is teljes, ha nem említi, hogy a Bizottság egyes kapott információkat megtévesztőnek tart. Emellett a vállalat által benyújtott igazoló dokumentumok sem tartalmaztak olyan új információt, amely érdemben változtatott volna a helyzeten. Végül a vállalat több érvet kizárólag az észrevételei bizalmas változatában szerepeltetett, mivel azok bizalmas, vállalatspecifikus információkat tartalmaztak. Ezen állításokkal a vállalatnak küldött egyedi ideiglenes tájékoztató foglalkozik.

(59)

A vállalat és a török kormány által benyújtott, az (57) preambulumbekezdésben említett információk, illetve érvek egyike sem volt olyan jellegű, amely indokolta volna, hogy a Bizottság visszavonja a döntését. A Bizottság ennélfogva megerősítette azon szándékát, hogy a vállalatnál a vizsgált termék belföldi értékesítésével összefüggésben felmerült fuvarozási költségekkel kapcsolatos információkat az eljárás ideiglenes szakaszában az alaprendelet 18. cikkében foglalt rendelkezésekkel összhangban kezelje.

(60)

A mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének b) pontja értelmében vámvisszatérítési kiigazítására irányuló kérelmet nyújtott be. Érvelésük szerint az, hogy az érintett országban egyes inputanyagokra vonatkozóan visszatérítési rendszer működik, arra utal, hogy ezen anyagok teljes belföldi értékesítését közvetett adó terheli az exportértékesítéshez képest.

(61)

A panaszos észrevételeket nyújtott be, amelyekben ellenezte az állítást.

(62)

Törökországban importvámköteles a lemeztuskó és az acélhulladék – mindkettő a melegen hengerelt sík acéltermékek nyersanyaga. Az aktív feldolgozási rendszerben azonban a hazai gyártók mentesülnek a vámtétel megfizetése alól, ha az importált lemeztuskót/acélhulladékot késztermék előállításához használják fel, amelyet végül exportálnak. A mintában szereplő két exportáló azt állította, hogy a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításához figyelembe kell venni azt a vámot, amelyet akkor kellett volna megfizetniük, ha a melegen hengerelt sík acél késztermékeket export helyett belföldön értékesítik.

(63)

A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a mintában szereplő két exportáló egyike sem fizetett importvámot a vizsgálati időszakban, mivel teljesítették az aktív feldolgozási rendszerben kapott engedélyekhez kapcsolódó kötelezettségvállalásaikat, így a kérelmezett vámvisszatérítési kiigazítás csupán elméleti költséget érintett volna. A Bizottság ezért megalapozatlannak találta és elutasította az állítást.

(64)

A mintában szereplő exportáló gyártók közül kettő kérte, hogy a Bizottság havi vagy negyedéves módszerrel állapítsa meg a rájuk vonatkozó egyéni dömpingkülönbözeteket. Állításuk szerint ez a megközelítés két fő okból: i. a gyártási költség ingadozásai , valamint ii. a török líra vizsgálati időszak alatti leértékelődése miatt indokolt.

(65)

Az első érvet illetően a két vállalat azt állította, hogy a vizsgálati időszakban a nyersanyagárak jelentős mértékben változtak, ez pedig jelentős ingadozásokat okozott a vállalatok havi, illetve negyedéves gyártási költségeiben. Dömpingkülönbözeteik általános, éves átlagon alapuló számítása esetén a belföldi értékesítés a vizsgálati időszak elején és végén annak ellenére is veszteséget mutatna, hogy valójában a bevételek meghaladták a költségeket.

(66)

A második érvet illetően a két vállalat azt állította, hogy a vizsgálati időszakban – különösen annak első felében – a török inflációs ráta erőteljes ingadozása volt jellemző, emellett a vizsgálati időszakban a török líra jelentősen leértékelődött.

(67)

A panaszos észrevételeket nyújtott be, amelyekben azzal érvelt, hogy a jelen ügyben nem indokolt a havi vagy negyedéves dömpingszámítás. A költségek ingadozását illetően azzal érvelt, hogy a negyedéves gyártási költségek változása nem volt számottevő, mivel az első, a harmadik és a negyedik negyedévben a költségek legfeljebb 10 %-os eltérést mutattak egymáshoz képest, emellett a költségek változása a szokásos üzletmenet része. A törökországi infláció szintjét illetően a panaszos azzal érvelt, hogy a két vállalat csak a vizsgálati időszak első felében mért inflációt vette figyelembe, ugyanakkor az inflációs ráta a teljes 2019. év (tehát a vizsgálati időszak) átlagában 15 % volt, ami nem tekinthető „hiperinflációnak”, és nem olyan mértékű, amely indokolná a havi vagy negyedéves dömpingszámítást.

(68)

A Bizottság az exportáló gyártók állítását megvizsgálva a következőket állapította meg: i. a havi/negyedéves gyártási költségek ingadozása leginkább egy negyedévet érintett a vizsgálati időszakon belül, az érintett termék értékesítése ugyanakkor a teljes vizsgálati időszakra kiterjedt, továbbá a költségek ingadozása összességében nem volt olyan mértékű, amely indokolta volna a negyedéves dömpingszámítást; ii. a vizsgálati időszakban sem az átlagos inflációs ráta (15 % (10)), sem a török líra leértékelődése (20 % alatt, főként a második negyedévet érintően (11)) nagyságrendje nem indokolt eltérést a Bizottság következetes gyakorlatától, amely szerint a dömpingkülönbözet számítása éves alapon történik. A Bizottság ezért elutasította a havi vagy negyedéves dömpingszámításra vonatkozó kérelmet.

(69)

A mintában szereplő exportáló gyártók esetében a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban összehasonlította a hasonló termék egyes típusaihoz tartozó rendes értékek súlyozott átlagát az érintett termék megfelelő típusaihoz tartozó exportárak súlyozott átlagával.

(70)

Ennek alapján az dömpingkülönbözetek ideiglenes súlyozott átlaga a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezve a következő:

(71)

A mintában nem szereplő két együttműködő exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözet súlyozott átlagát az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban állapította meg. Ennek a különbözetnek a meghatározása tehát a mintába felvett három exportáló gyártó vonatkozásában megállapított különbözetek alapján történt.

(72)

Ennek alapján a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók (Ağir Haddecilik A.Ş. és Borçelik Çelik Sanayii Ticaret A.Ş.) ideiglenes dömpingkülönbözete 5,9 %.

(73)

Minden más törökországi exportáló gyártó esetében a Bizottság a dömpingkülönbözetet az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló tények alapján határozta meg. Ennek érdekében a Bizottság meghatározta az exportáló gyártók együttműködésének szintjét. Az együttműködés szintje az együttműködő exportáló gyártók Unióba irányuló exportvolumene az érintett országból az Unióba irányuló – az Eurostat behozatali statisztikái alapján megállapított – teljes exportvolumen arányában kifejezve.

(74)

A jelen ügyben az együttműködés szintje magas, mivel a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló teljes kivitel mintegy 87 %-át az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatal tette ki. A Bizottság ezért úgy határozott, hogy a maradvány dömpingkülönbözetet a mintába felvett exportáló gyártók közül annak a szintjén határozza meg, amelyiknek a legmagasabb a dömpingkülönbözete.

(75)

A vizsgálati időszak alatt a hasonló terméket 22 ismert gyártó gyártotta, amelyek 14 csoporthoz tartoztak. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”.

(76)

A vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés mintegy 74,6 millió tonna volt, beleértve a kötött piaci értékesítésre szánt termelést is. Ezt a számadatot a Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatban rendelkezésre álló információkból, nevezetesen az Eurofertől és a mintában szereplő uniós gyártóktól kapott kitöltött kérdőív egybevetéssel távolról ellenőrzött válaszaiból kiindulva határozta meg.

(77)

A (8) preambulumbekezdésben jelzett módon a mintába felvett három uniós gyártó együtt a hasonló termék teljes uniós termelésének mintegy 34 %-át képviselte.

(78)

Annak megállapítsa céljából, hogy az uniós gazdasági ágazat szenvedett-e kárt, továbbá, hogy meghatározza a felhasználást és az uniós gazdasági ágazat helyzetével összefüggő különböző gazdasági mutatókat, a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat által előállított hasonló termék későbbi belső vagy szabadpiaci felhasználását az elemzés során figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben.

(79)

Az uniós gazdasági ágazat vertikálisan jelentős mértékben integrált. A melegen hengerelt sík acéltermékek közbenső anyagnak tekinthetők többféle, hozzáadott értéket képviselő továbbfeldolgozott termék – nevezetesen a hidegen hengerelt termékek – gyártásában. A Bizottság megállapította, hogy az uniós gyártók teljes termelésének 52 %-át belső felhasználásra szánták.

(80)

A belső és a szabadpiaci felhasználás közötti különbségtétel a jelen ügyben releváns a kárelemzés szempontjából. A kötött piacon az érintett termék többféle, hozzáadott értéket képviselő továbbfeldolgozott termék gyártásának elsődleges nyersanyagaként szolgál, a transzferárakat pedig az egyes csoportokon belül alkalmazott különféle árképzési szabályoknak megfelelően rögzítik. Ezzel szemben a szabadpiaci értékesítésre szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, értékesítése pedig szabadpiaci árakon történik.

(81)

Annak érdekében, hogy minél teljeseb képet alkothasson az uniós gazdasági ágazatról, a Bizottság adatokat gyűjtött a melegen hengerelt sík acéltermékekkel kapcsolatos teljes tevékenységre vonatkozóan, és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e.

(82)

A Bizottság külön elemezte a szabadpiaci és a kötött piaci adatokat, az uniós gazdasági ágazathoz kapcsolódó egyes gazdasági mutatók vizsgálatát pedig szabadpiaci adatok alapján végezte el. E gazdasági mutatók a következők: értékesítési volumen és értékesítési árak az uniós piacon, piaci részesedés, növekedés, exportvolumen és -árak, jövedelmezőség, a beruházások megtérülése, és pénzforgalom. Ahol lehetséges és indokolt volt, a Bizottság a vizsgálat ténymegállapításait összehasonlította a kötött piacra vonatkozó adatokkal, hogy teljes képet alkothasson az uniós gazdasági ágazat helyzetéről.

(83)

Ugyanakkor más gazdasági mutatók elemzésének csak a melegen hengerelt sík acéltermékekkel kapcsolatos teljes – így az uniós gazdasági ágazat általi belső felhasználást is magában foglaló – tevékenységre vonatkoztatva volt értelme. Ezek a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, beruházások, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, bérek, tőkebevonási képesség. Az említett mutatók a teljes tevékenységtől függenek, tekintet nélkül arra, hogy a termékeket belső felhasználásra tartják-e fenn, vagy a szabadpiacon értékesítik.

(84)

A Bizottság az uniós felhasználást a következők alapján határozta meg: a) az Eurofer adatai az uniós gazdasági ágazat uniós független vevők részére végzett értékesítéséről, egybevetve a mintában szereplő uniós gyártók által közölt értékesítési volumenek adataival; b) az Eurostat adatai a vizsgált terméknek az összes harmadik országból érkező behozataláról.

(85)

Az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

1. táblázat

Szabadpiaci felhasználás az uniós piacon (tonna)

(86)

2016 és 2018 között a szabadpiaci felhasználás 3 %-kal nőtt, majd visszaesett. A figyelembe vett időszakban a szabadpiaci felhasználás 1 %-kal csökkent.

(87)

A Bizottság az uniós belső felhasználást az összes ismert uniós gyártó belső felhasználása alapján állapította meg. Ennek alapján az uniós belső felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

2. táblázat

Belső felhasználás az uniós piacon (tonna)

(88)

A belső felhasználás 2018-ig tartó enyhe növekedést követően visszaesett. A belső felhasználás összességében 7 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban.

(89)

Az összfelhasználás (a belső és a szabadpiaci felhasználás együtt) a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

3. táblázat

Összfelhasználás (belső és szabadpiaci) (tonna)

(90)

A fenti táblázat azt mutatja, hogy az összfelhasználás 2017-ben és 2018-ban kismértékben nőtt, összességében viszont 4 %-kal elmaradt a 2016. évi szinttől. A vizsgálati időszakban a belső felhasználás a teljes felhasználás közel 55 %-át tette ki.

(91)

A Bizottság a behozatal volumenét az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Bizottság a behozatal piaci részesedését a behozatali volumen és az uniós szabadpiaci felhasználás összehasonlításával állapította meg.

(92)

A Törökországból érkező behozatal a következőképpen alakult:

4. táblázat

A behozatal volumene és piaci részesedése

(93)

A figyelembe vett időszakban a Törökországból érkező behozatal 184 %-kal bővült, szabadpiaci részesedése 2016 és a vizsgálati időszak között csaknem a háromszorosára, 2,8 %-ról 8,1 %-ra nőtt.

(94)

A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Törökországból érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult:

5. táblázat

Importárak (EUR/tonna)

(95)

A Törökországból érkező behozatal átlagára a 2016. évi 363 EUR/tonnához képest a vizsgálati időszakban 36 %-kal magasabb volt (493 EUR/tonna). A behozatal átlagára különösen 2017-ben, de 2018-ban is emelkedett az elsődleges nyersanyagok – főként a fémhulladék, emellett a vasérc és a koksz – árának jelentős emelkedése miatt. A 10. táblázatban látható módon a vizsgálati időszak alatt a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat árai között jelentős, 7,5 %-os eltérés volt.

(96)

A vizsgálati időszak alatti áralákínálás meghatározásához a Bizottság összehasonlította egymással:

(97)

Az árak összehasonlítása terméktípusonként, a kereskedelem azonos szintjén megvalósuló ügyleteket vizsgálva, az adatok szükség szerinti kiigazításával, a kedvezmények és az árengedmények levonásával történt. Az összehasonlítás eredményét a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók vizsgálati időszak alatti elméleti forgalmának százalékában fejezte ki.

(98)

A fentiek alapján a mintában szereplő exportáló gyártóktól érkező dömpingelt behozatal alákínálási különbözetének súlyozott átlaga 1,3 % és 2,9 % között alakult. A melegen hengerelt sík acéltermékek zöme igen árérzékeny, a verseny nagyrészt ár tekintetében zajlik. Emellett az árak ismertek a piac számára, és a mintában szereplő gyártók egyike az egybevetéssel végzett távoli ellenőrzés során úgy nyilatkozott, hogy a vevők már kis árkülönbség hatására is beszállítót váltanak. Ebben az összefüggésben az alákínálási különbözetek jelentősnek tekinthetők.

(99)

A dömpingelt behozatal által az uniós gazdasági ágazatra kifejtett hatás vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban valamennyi olyan gazdasági mutató értékelésére kiterjedt, amely a figyelembe vett időszakban hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(100)

A Bizottság a (8) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett esetleges kár megállapítására mintavételt alkalmazott.

(101)

A kár meghatározásával összefüggésben a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A Bizottság a makrogazdasági mutatókat az Eurofer által az összes uniós gyártóra vonatkozóan kitöltött kérdőívben közölt adatok alapján értékelte, amelyeket szükség esetén összevetett a mintában szereplő három uniós gyártó kitöltött kérdőíveiben feltüntetett adatokkal. A mikrogazdasági mutatókat a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőíven közölt adatok alapján értékelte. A Bizottság mindkét adatcsoportot távolról ellenőrizte egybevetéssel, amelynek alapján megállapította, hogy az adatok az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete szempontjából reprezentatívak.

(102)

A makrogazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet nagysága, valamint a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés.

(103)

A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységár, egységköltség, munkaerőköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség.

(104)

A panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy a kár tendenciájának elemzését 2017-től kezdje arra tekintettel, hogy a 2016. év (a jelen vizsgálat során figyelembe vett időszak első éve) „nem reprezentatív” év, mivel megállapítást nyert, hogy abban az évben több országból érkező támogatott behozatal miatt is kár érte az uniós gazdasági ágazatot. Valóban, a 2016 első félévére is kiterjedő vizsgálati időszakot érintő vizsgálatot követően a Bizottság 2017 októberében a melegen hengerelt sík acéltermékek Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező behozatalára vonatkozóan végleges dömpingellenes intézkedéseket vezetett be (12). Ezenkívül 2017 áprilisában dömpingellenes intézkedéseket, az év júniusában pedig kiegyenlítő vámokat vezetett be Kínával szemben (13). A Bizottság úgy határozott, hogy az eljárás e szakaszában megszokott gyakorlatának megfelelően mutatja be az adatokat, amelyek között ezért a 2016. évet is szerepeltette. A Bizottság ugyanakkor megjegyzi, hogy a kármutatók alakulását annak figyelembevételével vizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetét 2016-ban még valóban érintették az említett dömpingelt és támogatott behozatalok, a felépülés egyértelmű jelei pedig azt követően mutatkoztak, hogy a Bizottság 2017-ben végleges dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket vezetett be az érintett behozatalok ellen.

(105)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(106)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 4 %-kal, mintegy 3 millió tonnával csökkent, míg a termelési kapacitás 3 %-kal, a termelés visszaesésével nagyjából azonos mértékben bővült. A kapacitáskihasználás 2016 és a vizsgálati időszak között 84 %-ról 78 %-ra, vagyis 7 %-kal csökkent.

(107)

A kapacitáskihasználás a melegen hengerelt sík acéltermékek teljes körét érinti, a belső felhasználásra gyártott volumennel együtt. A termelés és a kapacitás 2016–2017 közötti növekedése az uniós piaci viszonyok javulását tükrözi az Ukrajnából, Oroszországból, Iránból és Brazíliából érkező behozatalra vonatkozó dömpingellenes intézkedések eredményeként. A figyelembe vett időszak második részében a kapacitásnövekedés már inkább a javuló hatékonyságnak és a szűk keresztmetszetek megszüntetésének tulajdonítható.

(108)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítésének volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

A szabadpiaci értékesítés volumene és piaci részesedése

(109)

Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszakban 2 %-kal nőtt, piaci részesedése 2016. és a vizsgálati időszak között 3 %-kal, 76,1 %-ról 78,7 %-ra bővült. A piaci részesedés 2018–2019 közötti (a vizsgálati időszak alatti) növekedése azzal magyarázható, hogy míg a szabadpiac teljes volumene csökkent, a korábban a kötött piachoz sorolt tranzakciók jelentős számban váltak szabadpiaci ügyletté a (150) preambulumbekezdésben említett elidegenítés miatt. Ennélfogva a (111) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gyártók szabadpiaci részesedésének növekedésével párhuzamosan az uniós gyártók szerkezeti átalakulása miatt csökkent a kötött értékesítés.

(110)

Az uniós gazdasági ágazat kötött értékesítési volumene és uniós piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

A kötött értékesítés volumene és piaci részesedése

(111)

Az uniós gazdasági ágazat belső piaci értékesítésének volumene az uniós piacon (a melegen hengerelt sík acéltermékek termeléséből az uniós gazdasági ágazat által feldolgozóipari célra fenntartott mennyiség) a figyelembe vett időszakban 7 %-kal, mintegy 3 millió tonnával esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat kötött piaci – a teljes uniós termelés százalékaként kifejezett– részesedése a vizsgálati időszak alatt 3 %-kal, 59 %-ról 57 %-ra csökkent. Ennek oka a továbbfeldolgozott termékek iránti kereslet és a vizsgált terméket felhasználó gyártósorok értékesítésének csökkenése volt (lásd a (150) preambulumbekezdést).

(112)

A termelési és értékesítési volumenre, valamint a piaci részesedésre vonatkozó fenti számadatok 2017-től kezdődően egyaránt erőteljesen csökkenő trendet jeleznek, amelyet ugyanebben az időszakban a szabadpiaci felhasználás mérsékelt növekedése kísért. Az uniós gazdasági ágazatban csak akkor állapítható meg növekedés, ha a kiindulópont a 2016. év, amikor a ténymegállapítások szerint az ágazatot több országból érkező dömpingelt behozatal miatt érte kár.

(113)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(114)

Az uniós gazdasági ágazatban a melegen hengerelt sík acéltermékek előállításához kapcsolódó foglalkoztatás szintje a figyelembe vett időszakban ingadozott, de összességében stabilan alakult. A termelés csökkenésére tekintettel az uniós gazdasági ágazat termelékenysége az egy munkavállaló által évente előállított termék tonnában kifejezett mennyisége alapján 4 %-kal romlott a figyelembe vett időszakban.

(115)

Minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű (de minimis) szintet. Figyelembe véve a Törökországból érkező behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra.

(116)

A melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozóan már sor került dömpingellenes vizsgálatokra. 2016-ban az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét még jelentős mértékben érintette a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal. A Bizottság 2017 októberében végleges dömpingellenes intézkedéseket vezetett be az említett országokból érkező behozatalra (14). A Bizottság Kínával szemben 2017 áprilisában vezetett be dömpingellenes intézkedéseket, amelyeket 2017 júniusában kiegyenlítő vámok kivetése követett (15).

(117)

A (104) preambulumbekezdésben említett módon az uniós gazdasági ágazat helyzetét 2016-ban még valóban érintette az említett dömpingmagatartás, a felépülés egyértelmű jelei pedig azt követően mutatkoztak, hogy a Bizottság 2017-ben végleges dömpingellenes intézkedéseket vezetett be az érintett behozatalok ellen. A figyelembe vett időszak fennmaradó részében a felépülés egyenletes volt, amit egyéb tényezők mellett a javuló jövedelmezőségi szintek is mutatnak (lásd lent), a folyamat azonban 2019-ben megállt.

(118)

A mintában szereplő uniós gyártók uniós piacon, független vevők részére végrehajtott értékesítéseinek súlyozott átlagos egységárai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Értékesítési árak és gyártási költség az Unióban

(119)

2017-ben az átlagos értékesítési egységárak jelentősen emelkedtek a 2016. évhez képest. Emögött az áll, hogy míg az uniós értékesítési árak 2016-ban erőteljes nyomás alatt álltak (16) a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal miatt, az uniós ágazatnak sikerült normalizálnia az értékesítési árak szintjét, miután a Bizottság 2017-ben dömpingellenes intézkedéseket vezetett be az említett behozatalokra (17). Az értékesítési árak 2017–2018. évi alakulása emellett a nyersanyagköltségek – különösen a vasérc és a koksz költségei – meredek emelkedésével is magyarázható, amely miatt az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei 2018-ban igen erőteljesen, 2016-hoz képest 31 %-kal nőttek.

(120)

A vizsgálati időszakban azonban az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai több mint 7 %-kal, a 2018. évi 574 euróról 533 euróra estek tonnánként, míg az ágazat gyártási költségei ugyanebben az időszakban 3,7 %-kal, 540 EUR/tonnáról 560 EUR/tonnára nőttek. Ezért míg az uniós gazdasági ágazat 2017-ben és 2018-ban a felmerült költségnövekedést tovább tudta hárítani a vevőkre és ennélfogva megőrizhette jövedelmezőségét, a vizsgálati időszakban erre már nem volt lehetősége.

(121)

Mivel az érintett termék nagyrészt igen árérzékeny, az uniós gyártóknak igazodniuk kellett a török exportáló gyártók által a piacon diktált erőteljes árcsökkenéshez, és kapacitáskihasználásuk, valamint piaci részesedésük megőrzése érdekében a költségek növekedése ellenére is csökkenteniük kellett értékesítési áraikat.

(122)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(123)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban 12 %-kal növekedett. Ez azt mutatja, hogy az uniós gyártók a romló piaci körülmények dacára sem voltak képesek csökkenteni munkaerőköltségeiket a vizsgálati időszak alatt.

(124)

A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

12. táblázat

Készletek

(125)

A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 16 %-kal csökkent. Az uniós gazdasági ágazat a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártja. A készletek ezért a jelen ügyben nem számítanak meghatározó kármutatónak. Ezt a termelés százalékában kifejezett zárókészletek változásának elemzése is alátámasztja. Miként az a fentiekből is kitűnik, ez a mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 5 %-a körüli szinten volt a figyelembe vett időszakban.

(126)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

13. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(127)

A Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék független vevők részére végrehajtott uniós értékesítéseiből származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában.

(128)

A jövedelmezőség az eleinte – 2017-ben és 2018-ban – javuló eredmények ellenére is kedvezőtlenül alakult a figyelembe vett időszakban. A (120) preambulumbekezdésben kifejtett módon az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a vizsgálati időszakban csökkentek, míg gyártási költségei folyamatosan emelkedtek. Valójában az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a vizsgálati időszakban nem érték el a gyártási költségeket. A jövedelmezőség a 2018. évi 6,8 %-ról a vizsgálati időszakra –6 %-ra mérséklődött.

(129)

A nettó pénzforgalom az uniós gyártók önfinanszírozó képességét jelzi. A nettó pénzforgalom nagyrészt a jövedelmezőségnek és a beruházások megtérülésének megfelelően alakult. A csúcspontját 2018-ben elérő mutató 2017–2018 között pozitív volt, majd a vizsgálati időszakban negatív értéket vett fel, amikor a jövedelmezőség is mélypontra jutott a figyelembe vett időszakon belül. A tőkebevonási képességet akadályozta a jövedelmezőség romlása.

(130)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség vagy veszteség. A jövedelmezőséggel azonos tendenciát követett.

(131)

Az éves beruházások szintje 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, azonban 2019-ben a 2016. évit alig meghaladó szintre esett vissza. Általában véve a beruházások célja kimerült a meglévő kapacitások fenntartásában, valamint a szükséges termelőeszközök időszerű cseréjében. Jelentős beruházások kapcsolódtak emellett az egészségügy, a biztonság és a környezetvédelem területeihez is.

(132)

A szabadpiaci felhasználás ugyan enyhén visszaesett a figyelembe vett időszakban (–1 %), az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene 2 %-kal nőtt, részesedése a szabadpiacon pedig 76,1 %-ról 78,7 %-ra bővült. Ezek az értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében elért kisebb javulások azonban csak a 2016. évhez viszonyítva figyelhetők meg, amikor az uniós gazdasági ágazatot kár érte más országokból érkező dömpingelt behozatal miatt. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a (150) preambulumbekezdésben említett elidegenítés a szabadpiaci értékesítés látszólagos növekedésével járt együtt. Ennek ellenére a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése 4 %-kal, kapacitáskihasználása 7 %-kal esett csökkent. 2018–2019 között markánsabb visszaesésre került sor mind a termelés, mind a kapacitáskihasználás terén, emellett a szabadpiaci értékesítés is mérséklődött. A dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedésekkel sújtott tisztességtelen behozatal hatásai alól felépülő uniós gazdasági ágazat 2017-től növekedésnek indult, ezt azonban a vizsgálati időszak alatt újabb zuhanás követte.

(133)

Az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei a figyelembe vett időszakban jelentősen megugrottak (+36 %), elsősorban a nyersanyagárak erőteljes növekedése miatt.

(134)

2017-ben és 2018-ban az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a költségeknél nagyobb ütemben emelkedtek, így az uniós gyártók felépülhettek a korábbi káros dömpingmagatartás hatásai alól, és 6,8 %-os jövedelmezőséget érhettek el. 2018 és a vizsgálati időszak között azonban az uniós gazdasági ágazat átlagosan 7 %-kal csökkentette értékesítési árait a költségek növekedése (+4 %) ellenére. Mindez pusztító hatással volt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amely a 2018. évi +6,8 %-ról 2019-ben –6 %-ra esett vissza.

(135)

Más pénzügyi mutatók (pénzforgalom, a beruházások megtérülése) hasonló tendenciát mutattak, különösen a vizsgálati időszakban, amikor ebből következően a beruházások szintje erőteljesen visszaesett a korábbi évekhez képest.

(136)

A fentiek alapján a Bizottság az eljárás e szakaszában arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(137)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság a fentiekben megvizsgálta, hogy a Törökországból érkező dömpingelt behozatal okozott-e jelentős kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság emellett az alaprendelet 3. cikkének (7) bekezdésével összhangban azt is megvizsgálta, hogy ezzel egy időben más ismert tényezők okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság gondoskodott arról, hogy a Törökországból származó dömpingelt behozatalon kívüli egyéb tényezők által esetlegesen okozott károkat ne a dömpingelt behozatalnak tulajdonítsák. E tényezők a következők: a harmadik országokból érkező behozatal, az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye, a belső felhasználás, valamint a kereslet és a nyersanyagárak alakulása.

(138)

A figyelembe vett időszakban a Törökországból érkező behozatal közel a háromszorosára bővült: 2016 és a vizsgálati időszak között 2,8 %-os piaci részesedésnek megfelelő mintegy 1 millió tonnáról 2 843 000 tonnára nőtt, amely 8,1 %-os részesedést jelentett a piacon (4. tábláztat). A növekvő behozatalok a figyelembe vett időszak egészében az uniós gazdasági ágazaténál alacsonyabb árakon valósultak meg. Ez erőteljes hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra a vizsgálati időszakban, amikor a növekvő költségek és a Törökországból érkező dömpingelt behozatal árnyomása miatt az ágazat az értékesítési árak csökkentésére kényszerült, amelynek eredményeként a jövedelmezősége igen jelentős mértékben, +6,8 %-ról a súlyos veszteséget jelentő –6 %-ra esett vissza, ebből következően pedig pénzügyi mutatói is romlottak.

(139)

Több érdekelt fél arra hivatkozott, hogy nincs összefüggés a Törökországból érkező behozatal és a panaszosok által elszenvedett kár között. A Bizottság elutasította ezt az állítást. A Bizottság elismerte, hogy 2017-ben és 2018-ban a viszonylag kedvező piaci körülményeket, valamint az öt országgal szemben újonnan bevezetett piacvédelmi intézkedéseket kihasználva az uniós gazdasági ágazat képes volt nyereséget elérni a Törökországból érkező olcsó behozatal növekvő volumene ellenére is. A 2019. évben azonban az Uniós gazdasági ágazat a 2018. évinél is olcsóbb török behozatal árnyomása miatt arra kényszerült, hogy piaci részesedésének megtartása érdekében a költségeitől jóval elmaradó árakat alkalmazzon. Egyértelmű összefüggés mutatható ki tehát a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között.

(140)

Az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

14. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(141)

A figyelembe vett időszakban az összes többi országból érkező behozatal piaci részesedése 21,1 %-ról 13,2 %-ra csökkent. A Törökországon kívüli országokból érkező behozatal általános visszaszorulása főként a Kínából, Brazíliából, Iránból, Ukrajnából és Oroszországból érkező behozatallal szemben 2017-ben bevezetett piacvédelmi intézkedéseknek tulajdonítható. Az intézkedések mértéke Kína esetében – a dömpingellenes és a kiegyenlítő vámokat együtt számítva – 8,1 %-tól 35,9 %-ig terjed, a másik négy ország esetében 17,6–96,5 EUR/tonna között változik. A fenti táblázatban szereplő árak dömpingellenes és kiegyenlítő vámot nem tartalmaznak.

(142)

A vizsgálati időszakban Törökország után a főbb exportáló országok körét Oroszország (dömpingellenes vám hatálya alatt), valamint Szerbia és India alkotta.

(143)

A vizsgálati időszakban az Oroszországból érkező behozatal a törökországi behozatalnak kevesebb mint felét tette ki. Ráadásul az Oroszországból érkező behozatal árai az e behozatalra kivetett dömpingellenes vám hozzáadása után magasabbak voltak a törökországi behozatal árainál, egyes esetekben viszont nem érték el az uniós gyártók értékesítési árait. Következésképpen az oroszországi behozatal összességében – annak piaci részesedését is szem előtt tartva – nem gyakorolhatott a Törökországból érkező dömpingelt behozatallal azonos mértékű nyomást az uniós gyártókra.

(144)

A vizsgálati időszakban a Szerbiából és az Indiából érkező behozatal együttes piaci részesedése 4,8 % volt, ez a törökországi behozatal piaci részesedésének 60 %-át tette ki. A figyelembe vett időszak alatt a Szerbiából érkező behozatal 147 %-kal bővült, míg az Indiából érkező behozatal a 2017. évi növekedést követően 25 %-kal visszaesett. A Szerbiából és az Indiából érkező behozatal átlagárai alacsonyabbak voltak a törökországi behozatalénál, ugyanakkor e behozatal ismeretlen termékösszetételét is figyelembe véve nem vonható le következtetés arra vonatkozóan, hogy egyúttal alákínált volna az uniós gazdasági ágazat árainak (18). Mindenesetre e behozatal összességében – annak piaci részesedését is szem előtt tartva – nem gyakorolhatott a Törökországból érkező dömpingelt behozatallal azonos mértékű nyomást az uniós gyártókra.

(145)

A más országokból érkező behozatal igen kis volumenben és a Törökországból érkező behozatalnál magasabb árakon valósult meg.

(146)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a többi országból érkező behozatal hatása nem gyengíti a dömpingelt törökországi behozatal és az uniós gyártókat ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(147)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére végzett exportértékesítésének volumenei és árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

15. táblázat

Exportértékesítés

(148)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók 17 %-kal növelték exportvolumenüket, amely ezáltal 2019-ben megközelítette az 1,9 millió tonnát. A kivitelre sok esetben hosszú távú szerződések keretében kerül sor, emellett a vizsgálat feltárta, hogy az nagyrészt az Unión belüli értékesítésnél alacsonyabb minőségi kategóriába tartozó termékekből áll. Ennek ellenére – különösen a vizsgálati időszakban – az uniós gazdasági ágazat exportja részben ellensúlyozta a uniós piacon elmaradt értékesítési volument, és elősegítette az uniós gyártók számára az állandó és az egyéb költségek felhígítását.

(149)

Összességében azonban az uniós gazdasági ágazat exportvolumene az ágazat által a vizsgálati időszakban az uniós szabadpiacon értékesített volumennek mindössze 7 %-át tette ki, ennek alapján pedig a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gyártók exportteljesítményének az uniós gazdasági ágazatot ért kárra gyakorolt hatása – ha volt egyáltalán – elenyésző mértékű.

(150)

Mint azt az 1. táblázat mutatja, a belső felhasználás 7 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. A csökkenés főként a figyelembe vett időszak második felében történt, és részben annak az eredménye, hogy egy uniós gyártó 2019-ben a vizsgált terméket felhasználó gyártósorokat adott el egy tőle független vállalkozásnak (19). Emellett a figyelembe vett időszakban egyes feldolgozóipari ágazatokban csökkent az acél felhasználása. A Bizottság nem tudta mindegyik ágazat esetében számszerűsíteni a csökkenést.

(151)

Ezek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a belső felhasználás alakulásának az uniós gazdasági ágazatot ért kárra gyakorolt esetleges hatása – ha volt egyáltalán – elenyésző.

(152)

A 2. táblázatban bemutatott módon a szabadpiaci felhasználás a figyelembe vett időszak elején és végén alapvetően azonos volt.

(153)

Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a szabadpiaci felhasználás alakulása nem járulhatott hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(154)

A 4.5.3.1. szakaszban kifejtett módon a nyersanyagárak emelkedése volt a legfőbb oka annak, hogy a figyelembe vett időszakban nőttek az uniós gyártók gyártási költségei.

(155)

A kár nem tulajdonítható csupán a nyersanyagárak emelkedésének, mivel ez utóbbit általában az értékesítési árak emelkedése követi. Ennek alapján a Bizottság ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a nyersanyagköltségek növekedése önmagában nem okozott kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(156)

Egyes érdekelt felek az uniós gazdasági ágazat kárhelyzetének oka között egyéb tényezőket is megemlítettek. A felhasználók egyike az alacsonyabb jövedelmezőséget azzal hozta összefüggésbe, hogy 2019-ben romlott a globális acélipar teljesítménye. Egy másik felhasználó „az összes termékre kiterjedő kapacitásfelesleget” említette okként, egyúttal azt állította, hogy az uniós gyártók speciális szegmensekre szakosodnak, és egy adott ágazat – nevezetesen a gépjárműipar – válsághelyzete sújtja őket.

(157)

Az első két állítás hozzávetőleges és megalapozatlan. A Bizottság ezért ideiglenesen arra a következtetésre jutott, hogy a globális acélipar teljesítménye és esetleges kapacitásfeleslege nem járult hozzá jelentős mértékben az Uniós gyártókat ért kárhoz.

(158)

A Bizottság emellett megállapította, hogy az utolsó állítás nem helytálló, miután az uniós gyártók nemcsak a gépjárműipart, hanem minden olyan ágazatot ellátnak, amely acélt használ fel. Az eljárás e szakaszában a Bizottság nem rendelkezik információval arról, hogy a figyelembe vett időszak egyes éveiben a különböző acélfelhasználó ágazatok mérete hogyan alakult. Az 5.2.4. szakaszban bemutatott módon azonban a szabadpiaci felhasználás összességében meglehetősen stabil maradt a figyelembe vett időszakban. A Bizottság ezért arra az ideiglenes következtetésre jutott, hogy a kereslet alakulása nem járult hozzá az uniós gazdasági ágazatot ért kárhoz.

(159)

A fenti megfontolásokra tekintettel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy ok-okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Törökországból érkező dömpingelt behozatal között. Nem sokkal azután, hogy megkezdte felépülését a korábbi dömpingmagatartás hatásai alól (20), az uniós gazdasági ágazat a török dömping eredményeként újra olyan helyzetbe került, amelyben dömpingelt behozatal miatt érte kár.

(160)

A Bizottság megkülönböztette és elválasztotta az uniós gazdasági ágazat helyzetét befolyásoló összes ismert tényező hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól.

(161)

A fentiek alapján a Bizottság ebben a szakaszban arra a következtetésre jutott, hogy a Törökországból érkező dömpingelt behozatal jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak, és az egyéb tényezők – akár külön-külön, akár együtt vizsgálva – nem gyengítették a jelentős kár és a dömpingelt behozatal közötti ok-okozati összefüggést.

(162)

Az intézkedések szintjének meghatározásához a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám elegendő-e az uniós gazdasági ágazatnak a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához.

(163)

A Bizottság először megállapította az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdése szerinti torzulások hiányában az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét. A jelen ügyben a kár akkor szűnne meg, ha az uniós gazdasági ágazat fedezni tudná előállítási költségeit, beleértve azokat a költségeket is, amelyek az alaprendelet Ia. mellékletében felsorolt ILO-egyezmények jegyzőkönyveiből, valamint olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele, továbbá észszerű nyereségre (a továbbiakban: nyereségcél) is szert tudna tenni.

(164)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság a nyereségcél megállapítása során figyelembe vette az érintett országból érkező behozatal megnövekedése előtti jövedelmezőséget, a költségek, a beruházások, a kutatás és fejlesztés (a továbbiakban: K+F) és az innováció teljes költségének fedezéséhez szükséges jövedelmezőséget, valamint azt a jövedelmezőséget, amelyre rendes versenykörülmények között számítani lehet. E haszonkulcs nem lehet alacsonyabb, mint 6 %.

(165)

A panaszos szerint az észszerű nyereségcélnak a 10–15 %-os tartományba kell esnie. A Török Acélexportőrök Szövetsége (ÇİB) ezt a tartományt túlzottan magasnak ítélte, és a Bizottság által az azonos termékre vonatkozóan 2017-ben folytatott vizsgálatok során alkalmazott 7 %-os és 7,9 %-os nyereségcélt javasolta. A mintában szereplő uniós gyártók egyike úgy vélte, hogy a minimális nyereségcél nem lehet alacsonyabb a korábbi vizsgálat során figyelembe vett 7,9 %-nál.

(166)

A Bizottság nem tudott nyereségcélt megállapítani a Törökországból érkező behozatal megnövekedését megelőző évek alapján, mivel azokban az években az uniós gazdasági ágazat már máshonnan származó termékek dömpingelt behozatalával szembesült, így ezen évek egyike sem tekinthető olyan évnek, amelyben az uniós piacon normális versenyhelyzet állt volna fenn. Erre tekintettel a Bizottság a 2017-ben elért jövedelmezőséget vette figyelembe. 2017-ben a Törökországból érkező behozatal szintje már 1 millió tonnával magasabb volt az előző évinél, 2018-ban és 2019-ben pedig további 1 millió tonnával nőtt. Ráadásul 2017-ben az uniós gazdasági ágazat egyértelműen sokkal jobb helyzetben volt a korábbi évekhez képest egyrészt a melegen hengerelt sík acéltermékek Kínából, Brazíliából, Iránból, Ukrajnából és Oroszországból érkező behozatalával szemben bevezetett dömpingellenes vámoknak, másrészt az említett év kedvező piaci körülményeinek köszönhetően. Ezért a Bizottság egyéb információk hiányában úgy határozott, hogy ideiglenesen a 2017. évben elért átlagos nyereséget tekinti nyereségcél alapjának. Az említett nyereség mértéke 6,8 % volt.

(167)

Az alaprendelet 7. cikkének (2c) bekezdésével összhangban a Bizottság értékelte a mintában szereplő két uniós gyártó állítását azokra a tervezett beruházásokra vonatkozóan, amelyek megvalósítása elmaradt a figyelembe vett időszakban. A kapott és a vállalatok számviteli rendszerével összeegyeztethető igazoló dokumentumok alapján a Bizottság ideiglenesen elfogadta az állításokat, és a vonatkozó összegeket hozzáadta az adott uniós gyártók nyereségéhez. A végleges nyereségcél mértéke ennek megfelelően 6,8 % és 8,0 % között volt.

(168)

Végül a Bizottság az alaprendelet 7. cikkének (2d) bekezdésével összhangban értékelte azokat az uniós gazdasági ágazatban a 11. cikk (2) bekezdése szerinti intézkedés alkalmazásának időtartama alatt jelentkező jövőbeli költségeket, amelyek olyan többoldalú környezetvédelmi megállapodásokból és azok jegyzőkönyveiből fakadnak, amelyeknek az Unió részes fele. A benyújtott – a vállalatok adatszolgáltatási eszközei és előrejelzései által alátámasztott – információk alapján a Bizottság a 2–12 EUR/tonna tartományon belüli költséget állapított meg az említett egyezményeknek való megfelelés vizsgálati időszak alatti tényleges költségein felül. A különbözetet hozzáadta a kárt nem okozó árhoz.

(169)

Mindezek alapján a Bizottság az említett nyereségcélt (lásd a (167) preambulumbekezdést) a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatti gyártási költségének összeadására alkalmazva kiszámította a hasonló termék uniós gazdasági ágazatnak kárt nem okozó árát, amelyet típusonként kiigazított a 7. cikk (2d) bekezdése szerint.

(170)

A Bizottság ezt követően a mintában szereplő érintett országbeli exportáló gyártók – az áralákínálás kiszámításához meghatározott – súlyozott átlagos importára, valamint a mintába felvett uniós gyártók által az uniós szabadpiacon a vizsgálati időszakban értékesített hasonló termék kárt nem okozó, súlyozott átlagos ára összehasonlításának alapján típusonként meghatározta a kár megszüntetéséhez szükséges szintet. A Bizottság az ebből az összehasonlításból kiadódó különbséget kifejezte a behozatalok CIF-alapon számított súlyozott átlagos értékének százalékaként. A számítások eredményét az alábbi táblázat mutatja be.

(171)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben kifejtettek szerint a panaszos elegendő bizonyítékot szolgáltatott a Bizottságnak arra vonatkozóan, hogy az érintett országban a vizsgált termék esetében nyersanyagpiaci torzulások állnak fenn. Az alaprendelet 7. cikke (2a) bekezdésének megfelelően ezért a jelen vizsgálat értékelte az állítólagos torzulásokat annak megállapítása érdekében, hogy adott esetben a kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a dömpingkülönbözetnél alacsonyabb vám kivetése.

(172)

Azonban mivel a kár megszüntetéséhez elegendő különbözetek magasabbak, mint a dömpingkülönbözetek, a Bizottság megítélése szerint ebben a szakaszban nem volt szükséges e szemponttal foglalkozni.

(173)

A fenti értékelés után a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy helyénvaló az alaprendelet 7. cikkének (2a) bekezdésével összhangban meghatározni az ideiglenes vámok összegét. Az ideiglenes dömpingellenes vámoknak következésképpen a következőképpen kell alakulniuk:

(174)

A Bizottság az alaprendelet 21. cikkével összhangban megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömping megállapítása ellenére az intézkedések bevezetése nem ellentétes-e az uniós érdekkel. Az uniós érdek meghatározása az összes érintett érdek értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök, a felhasználók és a fogyasztók érdekeit is.

(175)

Az uniós gazdasági ágazat több mint 20 gyártóból áll, amelyek az Unió 16 tagállamában találhatók és 39 178 főt foglalkoztatnak (lásd a 4.5.2.4. szakaszt). Az uniós gyártók döntő többsége támogatta a panaszt. A gyártók egyike sem ellenezte a vizsgálat megindítását.

(176)

A 4.5.4. és az 5.3. szakaszban foglalt következtetés szerint a Törökországból érkező dömpingelt behozatal eredményeként a teljes uniós gazdasági ágazat helyzete romlott. A kár különösen a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége tekintetében volt súlyos, amelyek a vizsgálati időszakban jelentős veszteséget szenvedtek.

(177)

A Törökországból érkező behozatallal szembeni dömpingellenes intézkedések várhatóan helyreállítják a tisztességes kereskedelmi feltételeket az uniós piacon, és lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy egy ilyen tőkeigényes ágazat szempontjából fenntarthatónak tekinthető jövedelmezőséget érjen el. Ennek eredményeképpen az uniós gyártók várhatóan felépülnek a kárhelyzetből, további beruházásokat valósítanak meg, és teljesítik különféle – többek között szociális és környezetvédelmi – kötelezettségvállalásaikat.

(178)

Az intézkedések bevezetésének mellőzése súlyosbítaná az uniós gazdasági ágazat veszteségeit, veszélyeztetné életképességét, emellett valószínűleg gyártási létesítmények bezárásához és elbocsátásokhoz vezetne.

(179)

Ennek megfelelően a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(180)

Annak ellenére, hogy a Bizottság az eljárás megindításakor megkereste a vizsgált termék több mint 20 potenciális importőrét, valamint az érintett szövetségeket is, végül egyetlen független importőr küldött vissza kitöltött kérdőívet, és működött együtt a vizsgálatban. Az együttműködő érdekelt fél, a Network Steel S.L. kevesebb mint 20 főt foglalkoztat. A melegen hengerelt sík acéltermékekhez kapcsolódó árbevétele 2019-ben 50–80 millió EUR volt. A vizsgálati időszak alatt a melegen hengerelt sík acéltermékek Törökországból érkező behozatalának 3,5–5,2 %-át képviselte. A Network Steel S.L. az alapján ellenzi az intézkedések bevezetését, hogy az Unióban a melegen hengerelt sík acéltermékeket jelenleg is erőteljesen érintik a Kínával szemben hatályos dömpingellenes és szubvencióellenes vámok, valamint a Brazíliával, Ukrajnával, Oroszországgal és Iránnal szembeni dömpingellenes vámok. A vállalat állítása szerint az acélpiaci védintézkedések bevezetése óta a nem megfelelő kvóták és a kritikus szintet elért kvóta esetén alkalmazott letéti követelmény miatt az uniós importőröknek kevesebb beszállítóval kell beérniük, és folyamatosan viselik az ellátáshiány kockázatát, emiatt pedig üzleti tevékenységük kiszámíthatatlanabb és több kihívással jár.

(181)

A török behozatalnak a Network Steel S.L. melegen hengerelt sík acéltermékekkel kapcsolatos tevékenységén belüli jelentőségére tekintettel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a mérsékelt dömpingellenes intézkedések bevezetése valós, ám igen korlátozott hatással lenne a vállalkozás eredményeire a jelenlegi beszállítói szerkezet megtartása esetén. Az érdekelt fél melegen hengerelt sík acéltermékek hiányára vonatkozó állítása ellentmond annak, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek számos forrásból beszerezhetők (az Unióban és azon kívül egyaránt – ennek részletesebb kifejtését lásd a 7.3. szakaszban), ezért a Bizottság elutasította azt.

(182)

Az egyedüli együttműködő független importőr behozatalának csekély részarányára tekintettel a Network Steel S.L. kapcsán tett ténymegállapításokat nem helyénvaló kiterjeszteni a melegen hengerelt sík acéltermékek független importőreinek teljes körére. Ennek ellenére – elméletileg – a megállapított szintű dömpingellenes intézkedések egyes független importőröket hátrányosan érinthetnek. A negatív hatás azonban összességében bizonyára nem lesz jelentős, és nagyban függ az érintett importőrök üzleti modelljétől, beszerzési forrásaik változatosságától, valamint attól, hogy az importőrök milyen mértékben lesznek képesek áthárítani a megnövekedett költségeket a vevőikre. Ezért az intézkedések független importőrökre gyakorolt esetleges negatív hatása összességében várhatóan korlátozott lesz, és nem haladja meg azokat a pozitív hatásokat, amelyeket az intézkedések a melegen hengerelt sík acéltermékek uniós gyártóira gyakorolnak.

(183)

Egyes uniós felhasználók többek között az uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalatokkal versenyeznek e vizsgált termék értékesítési piacain. A vizsgált terméket nyersanyagként használják fel olyan továbbfeldolgozott termékek előállításához, mint a hidegen hengerelt, bevonattal ellátott síkacél, az üreges profilok, valamint a többféle minőségben készülő hegesztett csövek és profilok, emellett különféle alkalmazásoknál is felhasználják ipari kimenetként többek között az építőiparban, a hajóépítésben, valamint a gáztartályok és nyomástartó edények gyártásában.

(184)

A Network Steel S.L.-lel kapcsolatban álló négy portugáliai és spanyolországi felhasználó jelentkezett, amelyek ellenezték az intézkedések bevezetését. Mivel az e felhasználók által kitöltött kérdőívek megegyeznek a Network Steel S.L. kérdőívével, az állításaikra a 7.2. szakaszban foglaltak vonatkoznak.

(185)

A melegen hengerelt sík acéltermékek felhasználóinak és importőreinek konzorciuma (a továbbiakban: Konzorcium), (21) amely a jelen eljárásban eseti jelleggel létrehozott szervezetként védi egyes felhasználók érdekeit, az intézkedések bevezetését ellenző észrevételeket nyújtott be, azzal érvelve, hogy az intézkedések sértenék az uniós felhasználók érdekeit. (22) Ezenkívül két felhasználó (a Marcegaglia Carbon Steel S.P.A. és a San Paolo Lamiere S.P.A.) önállóan kitöltött kérdőívet nyújtott be. A kérdőívre adott válaszaikban megfogalmazott érveket a Konzorcium beadványa tartalmazza, azért azokat a Bizottság együttesen értékelte.

(186)

A Konzorcium egyrészt megállapította, hogy néhány kivételtől eltekintve az Unióba érkező melegen hengerelt sík acéltermékek elmúlt években igénybe vett főbb beszerzési forrásait jelenleg dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő vámok sújtják. (23) Ennek alapján a Konzorcium azzal érvelt, hogy az uniós felhasználóknak nincs más választásuk, mint hogy olyan harmadik országbeli szállítóktól szerezzék be a melegen hengerelt sík acéltermékeket, amelyeket nem érintenek piacvédelmi intézkedések. Ezek között állítólag Törökország tekinthető az egyetlen olyan exportáló országnak, amely képes ellátni az uniós felhasználók keresletét. A Konzorcium azt állította, hogy a Törökországból érkező behozatal csupán betöltötte a piacvédelmi intézkedésekkel érintett fő exportáló országok utáni űrt, ennélfogva az intézkedések bevezetése óhatatlanul elzárná az uniós piacot az uniós felhasználók számára jelenleg elérhető egyetlen megbízható beszerzési forrás elől. A Konzorcium mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése a melegen hengerelt sík acéltermékek ellátási hiányához vezetne az Unióban, ezért ellentétes lenne a melegen hengerelt sík acéltermékek független uniós felhasználóinak érdekével.

(187)

Először is a dömpingellenes és kiegyenlítő vámok célja az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása az uniós piacon, a jelen esetben a melegen hengerelt sík acéltermékek piacán. A Bizottság azt követően vezetett be intézkedéseket az öt országgal szemben, hogy megállapította: azok tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatot folytatnak, és ezáltal kárt okoznak az uniós gazdasági ágazatnak, vagy károkozással fenyegetnek. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az intézkedések bevezetése az Unió általános érdekét szolgálja.

(188)

A Bizottság megállapította továbbá, hogy az aktában szereplő információk szerint a melegen hengerelt sík acéltermékek Unión kívüli beszerzési lehetőségei nem korlátozódnak Törökországra. Egyrészt az elmúlt években több ország is folyamatosan szállított az uniós piacra, ahol a jelenlétük ezáltal hangsúlyosabbá válhat (24). A Bizottság megállapította továbbá, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékeket az uniós piacra jelenleg szállító országokon kívül számos más országban is gyártják világszerte. Ezeknek az országoknak elvben elegendő kapacitásuk lehet arra, hogy megfelelő kereslet esetén belépjenek az uniós piacra; erre korábban is volt már példa, amelyet kitöltött kérdőívében az egyik független uniós felhasználó is megerősített (25). A Bizottság megállapította továbbá, hogy a behozatal származás szerinti összetétele az elmúlt években folyamatosan változott az uniós piacon uralkodó különféle igényekhez és körülményekhez igazodva, ideértve a szabályozási intézkedéseket, köztük a piacvédelmi intézkedések bevezetését is.

(189)

Ezzel összefüggésben a Bizottság származás szerinti bontásban értékelte a melegen hengerelt sík acéltermékek unióba érkező behozatalának alakulását az azt megelőző időszaktól (2013–2014) kezdve, hogy a dömpingelt behozatal növekedése miatt 2016-ban (26), illetve 2017-ben dömpingellenes intézkedések bevezetésére került sor. Az elemzés kimutatta, hogy a teljes időszakban a melegen hengerelt sík acéltermékek többségét átlagosan mintegy 10 exportáló ország szállította az Uniós piacra. Az évek során ugyanakkor a behozatal eloszlása származás és a behozatalon belüli részarány tekintetében változott. Valójában 2018-ban az öt országgal szemben vezetett dömpingellenes intézkedések ellenére a behozatal 2017-hez képest 18 %-kal nőtt, és nem sokkal maradt el a 2016. évitől, amikor az akkori vonatkozó vizsgálatokban megállapított módon jelentős mennyiségű dömpingelt behozatal érkezett az uniós piacra (27).

(190)

A különböző származási helyű melegen hengerelt sík acéltermékek rendelkezésre állását és diverzifikációját egyes felhasználók is megerősítették a kitöltött kérdőíven közölt információkkal. Az információkból kiderül, hogy a felhasználók egyik évről a másikra releváns volumenben, számottevő mértékben képesek bővíteni a különböző beszállítóktól – köztük a dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó országokból – származó beszerzéseiket, emellett beszerzési forrásaikat új származási országokkal is ki tudják egészíteni (28). A felhasználóktól visszaérkezett kérdőívek is a beszerzési források sokféleségét mutatják, főként az uniós gazdasági ágazaton belül. A kapott információk tehát megerősítik, hogy az uniós felhasználók képesek alkalmazkodni a piaci körülményekhez, szükség esetén a beszerzési források gyors korrekciójával. A Bizottság emellett megállapítja, hogy az ügy irataiban nem áll rendelkezésre arra utaló információ, hogy ha a török behozatal volumene a dömpingellenes intézkedések miatt számottevően visszaesne, más exportáló országok ne lennének képesek betölteni a piaci űrt.

(191)

Amellett, hogy a behozatali források kellő mennyiségben állnak rendelkezésre, a Bizottság e vizsgálatban megállapította, hogy az uniós gyártók is jelentős szabad kapacitással bírnak, így képesek növelni a független uniós felhasználók részére végzett értékesítésük volumenét.

(192)

Végül pedig a Bizottság megállapította, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése önmagában nem jelenti azt, hogy az adott országból érkező behozatal megszűnik, sőt még azt sem, hogy érdemben visszaesik, csupán azt, hogy a behozatalra tisztességes áron kerül sor. A Konzorcium elismerte, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem akadályozta meg, hogy az oroszországi behozatal érdemi volumenben érkezzen az uniós piacra (a vizsgálati időszakban Oroszország volt a második legnagyobb exportáló ország), emellett – bár kisebb mennyiségben – Brazíliából és Ukrajnából is folyamatosan érkezett behozatal. A dömping megállapított szintjét, valamint az ennek eredményeként bevezetett dömpingellenes vámok szintjét figyelembe véve nem indokolt azt feltételezni, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően a Törökországból érkező behozatal megszűnne.

(193)

A Bizottság ezért a felsorolt elemekre tekintettel elutasította az uniós felhasználók és importőrök rendelkezésére álló alternatív beszerzési források állítólagos hiányával, valamint az intézkedések bevezetése esetén bekövetkező ellátási hiány kockázatával kapcsolatos állításokat.

(194)

A Konzorcium azzal érvelt továbbá, hogy a Törökországból érkező behozatalra vonatkozó dömpingellenes vám kivetése – annak „csekély mértéke” esetén is – aránytalanul sújtaná az uniós felhasználókat, egyes esetekben az életképességüket veszélyeztetve, mivel a felhasználók nem lennének képesek elviselni az intézkedések okozta költségnövekedést, és megőrizni versenyképességüket az értékesítési piacon. A Konzorcium állítása szerint az esetleges dömpingellenes vám közvetlen és jelentős hatást gyakorolna a felhasználók költségeire, miközben a költségek emelkedését nem lehetne a downstream ágazatokra áthárítani.

(195)

A Bizottság megállapította, hogy a főbb értékesítési piacokat, köztük a gépjárműipart, az ipari berendezések ágazatát és az építőipart képviselő felhasználók nem jelentkeztek. E tekintetben a Bizottság emlékeztetett a panaszos beadványára, amely szerint a dömpingellenes vámoknak igen csekély hatásuk lenne az értékesítési piacokra és az olyan fogyasztási cikkekre, mint a mosógép. Az aktában, különösen a felhasználóktól kapott kitöltött kérdőívekben szereplő információk szerint azonban a Törökországból beszerzett mennyiség jellemzően szerény (7–14 %-os) arányt képvisel az érintett felhasználók vizsgálati időszak alatti teljes beszerzésén belül. Tekintettel a javasolt vám meglehetősen alacsony szintjére, a rendelkezésre álló alternatív beszerzési forrásokra, valamint a felhasználók melegen hengerelt sík acéltermékekhez kapcsolódó üzleti szegmensében a török import csekély súlyára, az intézkedéseknek az érintett felhasználókra gyakorolt esetleges hatása igen korlátozott lenne. A jelentkezett felhasználók számára az összesített hatás kevesebb mint 1 %-tól a leginkább érintett felhasználók esetében 2,5 %-ig terjedő költségnövekedéssel járna a releváns tevékenységek kapcsán, változatlan beszerzési minták esetén. Ráadásul az ügyben nem áll rendelkezésre bizonyíték arról, hogy a felhasználók ne lennének képesek áthárítani az esetleges korlátozott áremelést. Ugyanígy az ügyben nem áll rendelkezésre azt alátámasztó bizonyíték sem, hogy az uniós felhasználók versenyképessége sérülne a harmadik országokból érkező feldolgozóipari behozatallal szemben.

(196)

A Konzorcium azzal érvelt továbbá, hogy 2019-ben a melegen hengerelt sík acéltermékek teljes behozatalának 22 %-a tartozott piacvédelmi intézkedések hatálya alá, és ha a melegen hengerelt sík acéltermékek 2019. évi behozatalán belül 38 %-os arányt képviselő török behozatal is intézkedések hatálya alá kerülne, akkor az intézkedések a melegen hengerelt sík acéltermékek Unióba érkező behozatalának 60 %-át érintenék. A Konzorcium azt állította tehát, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésével az uniós felhasználók teljes mértékben függővé válnának az uniós gyártók ellátásától, ami tovább erősítené az uniós gazdasági ágazat pozícióját a melegen hengerelt sík acéltermékek piacán.

(197)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes dömpingellenes vám bevezetése önmagában nem akadályozná az uniós felhasználókat abban, hogy továbbra is Törökországból vásároljanak, viszont ezt csak a vizsgálat keretében megállapított dömpingkülönbözeteket ellentételező árszinten tehetnék meg. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek uniós piacán egyértelmű, friss példa mutatja, hogy a dömpingellenes vám bevezetése önmagában nem akadályozza meg, hogy a behozatal érdemi volumenben érkezzen az uniós piacra – ezt a Konzorcium is megállapította a hatályos dömpingellenes intézkedések ellenére Oroszországból érkező behozatali volumen említésekor. Ez a Konzorcium azon beadványából is egyértelműen kiderül, amelyben a szervezet elismeri, hogy 2019-ben a melegen hengerelt sík acéltermékek teljes behozatalából nem kevesebb mint 22 %-ot tett ki a dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó behozatal. Mindenesetre az uniós felhasználóknak az előzőekben kifejtett módon továbbra is meglenne a lehetőségük arra, hogy több exportáló ország között diverzifikálják a beszerzési forrásaikat. A Bizottság ezért nem találta megalapozottnak és elutasította azt az állítást, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésével az uniós felhasználók teljes mértékben függővé válnának az uniós gyártók ellátásától, illetve ebben az esetben nem tudnának érdemi volumenben importálni Törökországból.

(198)

Az eljárás ideiglenes szakaszában a Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a vámok lehetséges kivetésének felhasználókra gyakorolt hatásai nem haladják meg az intézkedések uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatásait. A fenti elemzésből sokkal inkább az derül ki, hogy ha a vámok kivetésének lenne is bármilyen hatása a melegen hengerelt sík acéltermékek felhasználóira, az nem lenne számottevő.

(199)

Több érdekelt fél vetett fel versenyképességi és versenyt érintő szempontokat. Egyes érdekelt felek (kiterjedt) oligopólium kialakulásától tartanak az Unióban, míg mások azt kifogásolták, hogy az uniós gyártók a velük kapcsolatban álló központokhoz képest versenyhátrányba kényszerítik a független acélipari szolgáltató központokat.

(200)

A Bizottság az Unióban működő acélművek és acélgyártó csoportok számára tekintettel nem találta megalapozottnak az oligopóliumra vonatkozó állítást. Az Uniós gyártók egészséges versenyben állnak egymással, és továbbra is versenyeznek meg a harmadik országokból érkező behozatallal, amely nem szűnik meg. A másik állítást a panaszosok az alapján vitatták, hogy a velük kapcsolatban álló acélipari szolgáltató központokkal bonyolított tranzakciók megfelelnek a szokásos piaci feltételeknek. A Bizottság annyiban megalapozatlannak találta az állítást, amennyiben az uniós gazdasági ágazat jelentős mennyiséget szállít független acélipari szolgáltató központoknak, valamint a kérdőívet kitöltő felhasználóknak.

(201)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós érdeknek nincs olyan eleme, amely kizárná a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámok kivetését.

(202)

A Bizottságnak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos következtetései alapján helyénvaló ideiglenes intézkedéseket bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(203)

A Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára az alaprendelet 7. cikke (2) bekezdésében foglalt alacsonyabb vám szabályának megfelelően ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni. A Bizottság összehasonlította az alulértékesítési különbözeteket és a dömpingkülönbözeteket ((170) preambulumbekezdés). A vámok összegét a dömpingkülönbözetet szintjén állapította meg.

(204)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vámtételek a vámfizetés nélküli, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(205)

Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően ezek a vámtételek a jelen vizsgálat során az érintett vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözték. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók.

(206)

Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát.

(207)

Az ideiglenesen megállapított vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések esetleges kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. Azoknak a vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Ha a behozatalt nem kíséri ilyen számla, a „minden más vállalatra” alkalmazandó, ideiglenesen megállapított dömpingellenes vámot kell alkalmazni.

(208)

Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai ideiglenesen megállapított egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen.

(209)

Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének mennyisége jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére.

(210)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” ideiglenesen megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(211)

A (4) preambulumbekezdésben említett módon a Bizottság nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett a melegen hengerelt sík acéltermékek behozatalára. A nyilvántartásba vételre azzal a céllal került sor, hogy az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése értelmében visszamenőleges hatállyal beszedhessék a vámokat.

(212)

Az eljárás ideiglenes szakaszának megállapításaira tekintettel a behozatal nyilvántartásba vételét meg kell szüntetni.

(213)

Az eljárás e szakaszában nem született döntés a dömpingellenes intézkedések esetleges visszamenőleges hatályú alkalmazásáról. Ebben a kérdésben a Bizottság az eljárás végleges szakaszában dönt.

(214)

A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban tájékoztatta az érdekelt feleket az ideiglenes vámok tervezett kivetéséről. A Bizottság ezt az információt a Kereskedelmi Főigazgatóság honlapján keresztül a nyilvánosság számára is hozzáférhetővé tette. Az érdekelt felek három munkanapot kaptak arra, hogy a kifejezetten nekik megküldött számítások pontosságával kapcsolatban írásban észrevételeket tegyenek.

(215)

A dömpingszámítással kapcsolatban két exportáló gyártótól érkeztek észrevételek. A Bizottság egyetlen felvetést sem ítélt számszaki jellegűnek.

(216)

A kárszámítással kapcsolatban a mintában szereplő egyik uniós gyártótól érkeztek észrevételek. Az egyik felvetés számszaki hibára mutatott rá a mintában szereplő adott gyártó irányárának számításában. A hibát a Bizottság javította, a kárkülönbözetek azonban ennek hatására nem változtak.

(217)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében a Bizottság fel fogja kérni az érdekelt feleket, hogy a megadott határidőn belül nyújtsák be írásbeli észrevételeiket, és/vagy kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(218)

Az ideiglenes vámok kivetésével kapcsolatban tett ténymegállapítások ideiglenesek, és a vizsgálat végleges szakaszában módosulhatnak,