(1)

A 2603/2000/EK rendelettel (2) a Tanács végleges kiegyenlítő vámot vetett ki a többek között Indiából származó polietilén-tereftalát (a továbbiakban: PET) behozatalára (a továbbiakban: eredeti vizsgálat).

(2)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) a 2000/745/EK határozattal (3) elfogadott három indiai exportáló gyártó által a minimális importárra vonatkozóan felajánlott kötelezettségvállalást.

(3)

Az 1645/2005/EK rendelettel (4) a Tanács módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések szintjét. A Tanács a módosításokat az alaprendelet 20. cikke alapján indított gyorsított felülvizsgálat nyomán fogadta el.

(4)

A 193/2007/EK rendelettel (5) a Tanács hatályvesztési felülvizsgálatot követően további ötéves időtartamra végleges dömpingellenes vámot vetett ki.

(5)

Ezt követően a kiegyenlítő intézkedéseket – részleges időközi felülvizsgálatok nyomán – az 1286/2008/EK tanácsi rendelet (6) és a 906/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet (7) módosította.

(6)

Egy későbbi részleges időközi felülvizsgálatot az 559/2012/EU tanácsi végrehajtási rendelet (8) a hatályban lévő intézkedések módosítása nélkül megszüntetett.

(7)

A 461/2013/EU rendelettel (9) a Tanács egy újabb hatályvesztési felülvizsgálatot követően további ötéves időtartamra végleges dömpingellenes vámot vetett ki.

(8)

A Bizottság a kötelezettségvállalások elfogadásakor fennálló körülmények megváltozása miatt a 2014/109/EU végrehajtási határozattal (10) visszavonta a kötelezettségvállalások elfogadását.

(9)

Az (EU) 2015/1350 végrehajtási rendelettel (11) a Bizottság két részleges időközi felülvizsgálat nyomán módosította az Indiából származó PET behozatala tekintetében hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések szintjét.

(10)

Az (EU) 2018/1468 végrehajtási rendelettel (12) a Bizottság két részleges időközi felülvizsgálat nyomán módosította a hatályban lévő kiegyenlítő intézkedések szintjét (a továbbiakban: a 2018. évi rendelet).

(11)

Az (EU) 2019/1286 végrehajtási rendelettel (13) a Bizottság az utolsó hatályvesztési felülvizsgálatot követően további ötéves időtartamra végleges dömpingellenes vámot vetett ki (a továbbiakban: a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat). Ezeket a jelenleg hatályban lévő intézkedéseket (a továbbiakban: hatályban lévő intézkedések) az egyénileg megnevezett indiai gyártók esetében tonnánként 0 EUR és 74,6 EUR közötti, minden más gyártó esetében pedig tonnánként 69,4 EUR nagyságú mértékvám alkotja.

(12)

A 2018. évi rendelettel a Bizottság módosította a felülvizsgálat tárgyát képező két exportáló gyártóra vonatkozó hatályos kiegyenlítő intézkedések szintjét, és arra a következtetésre jutott, hogy az eredeti vizsgálattal ellentétben már nem a mértékvám lehet a legmegfelelőbb intézkedési forma.

(13)

Mindazonáltal a Bizottság azt is megállapította, hogy az érintett felülvizsgálatok során nem áll módjában megváltoztatni az intézkedések formáját, mivel azokkal két részleges időközi felülvizsgálatot zárt le, amelyek mindössze két exportáló gyártó támogatására korlátozódtak.

(14)

Ennek eredményeként a Bizottság 2019. március 25-én az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján hivatalból részleges időközi felülvizsgálatot indított, amely az Indiából származó PET behozatalára vonatkozó intézkedések formájára korlátozódott (14) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés). Az eljárás megindítását támogatta az Európai Polietilén-tereftalát-gyártók Bizottsága (a továbbiakban: CPME), az összes európai PET-gyantagyártót képviselő európai kereskedelmi szövetség.

(15)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy a meglévő intézkedések bevezetésének alapjául szolgáló körülmények megváltoztak, és hogy ezek a változások tartós jellegűek. A bizonyítékok az árak alakulása és az eredeti vizsgálat nyomán bevezetett dömping- és szubvencióellenes intézkedések miatti sajátos helyzetre vonatkoztak, valamint arra, hogy megnőtt azoknak a támogatásoknak a fontossága, amelyek lényegében a kivitt termékek értékével arányosan juttatnak pénzügyi előnyt a kedvezményezetteknek.

(16)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság felkérte az érdekelt feleket, hogy a vizsgálatban való részvétel érdekében jelentkezzenek. A Bizottság emellett külön tájékoztatta az ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az indiai hatóságokat, az ismert importőröket és felhasználókat a vizsgálat megindításáról, és felkérte őket az abban való részvételre.

(17)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy észrevételeket tegyenek a vizsgálat megindításával kapcsolatban, és kérjék a Bizottság és/vagy a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő előtti meghallgatásukat.

(18)

A PET-gyártókat képviselő európai szakmai szövetség, egy indiai exportáló gyártó és hat felhasználó nyújtott be észrevételeket a vizsgálat megindításával kapcsolatban. Két további exportáló gyártó is jelentkezett, de nem nyújtottak be észrevételeket az eljárás megindításával kapcsolatban.

(19)

2019. június 11-én a Bizottság meghallgatást tartott a jelentkező három felhasználó részvételével.

(20)

2020. április 6-án India kormánya és a többi érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság javasolni kívánja az Indiából származó PET behozatalára alkalmazandó intézkedések formájának megváltoztatását. A felek elegendő időt kaptak észrevételeik megtételére.

(21)

Az indiai kormány és egy exportáló gyártó észrevételeket nyújtott be a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban, amelyeket az alábbiakban meghatározottak szerint megfelelő módon figyelembe vették.

(22)

A felülvizsgálat tárgyát képező termék azonos az eredeti vizsgálat keretében vizsgált termékkel: az Indiából származó, jelenleg a 3907 61 00 KN-kód alá tartozó polietilén-tereftalát (PET) az ISO 1628-5 szabvány szerint legalább 78 ml/g viszkozitással (a továbbiakban: a felülvizsgálat tárgyát képező termék).

(23)

A Bizottság megítélése szerint a felülvizsgálat tárgyát képező, Indiában gyártott és az Unióba exportált termék, valamint az uniós gazdasági ágazat által az Unióban gyártott és értékesített termék alapvető fizikai és kémiai tulajdonságai, valamint alapvető felhasználási területei megegyeznek. Ezért ezeket a termékeket a Bizottság az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló termékeknek tekintette.

(24)

Az eredeti vizsgálat egyedi kiegyenlítő vámokat vetett ki (az értékvámokkal szemben). Ezekhez az intézkedésekhez dömpingellenes mértékvám (15) társult, amelyeket ugyanazon a napon vetettek ki. A Bizottság akkor megfelelőbbnek ítélte a mértékvám kivetését az értékvám helyett (amely az exportárak tényleges szintjén alapul). E döntésével a Bizottság azt kívánta elkerülni, hogy a PET-áraknak a nyersolajárak változásai miatti ingadozása magasabb vámok beszedését eredményezze (16).

(25)

A dömpingellenes intézkedéseket a Tanács 2013-ban megszüntette (17), míg a kiegyenlítő vámokat több alkalommal részlegesen felülvizsgálták, és azok jelenleg tonnánként 0–74,6 EUR között mozognak.

(26)

A 2018. évi rendeletben a Bizottság megjegyezte, hogy az eredeti vizsgálattal ellentétben már nem a mértékvám lehet a legmegfelelőbb intézkedési forma a nyújtott támogatások kiegyenlítésére. Ennek az az oka, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a PET exportáló gyártói számára rendelkezésre álló két fő támogatási rendszer – a vámvisszatérítési rendszer (Duty Drawback Scheme, DDS) és az indiai árukiviteli rendszer (Merchandise Exports from India Scheme, MEIS) – útján biztosított pénzügyi előny elsősorban az exportárhoz kapcsolódott.

(27)

A Bizottság elemzése a 2018. évi rendelet megállapításain alapult. Ezeket a megállapításokat tartósnak tekintették, és azokat a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat ténylegesen megerősítette. E megállapítások az indiai kormány és két exportáló gyártó – nevezetesen az IVL Dhunseri Petrochem Industries Private Limited (a továbbiakban: Dhunseri) és a Reliance Industries Limited (a továbbiakban: Reliance) – által szolgáltatott ellenőrzött adatokon alapultak. Ezek az exportáló gyártók képviselték a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat időszakában (2017. április 1. és 2018. március 31. között) Indiából az EU-ba exportált PET mennyiségének szinte teljes egészét. A szóban forgó kivitelekre (2,3 %-os, illetve 4 %-os ad valorem támogatási mérték alapján) 18,73 EUR/tonna, illetve 29,21 EUR/tonna kiegyenlítő vám vonatkozik.

(28)

Az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben megismételte a vizsgálat hivatalból történő megindításakor tett észrevételeit, amelyeket az (50) preambulumbekezdés foglal össze. Az indiai kormány a végső tájékoztatással kapcsolatosan hasonló észrevételeket tett. A Bizottság már az (51) preambulumbekezdésben foglalkozott ezekkel az észrevételekkel. Következésképpen a szóban forgó állításokat elutasította.

(29)

Az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdésével összhangban kiegyenlítő vám bármiféle közvetlen vagy közvetett módon megadott támogatás összegének a kiegyenlítése céljából kivethető bármely olyan termék gyártása, termelése, kivitele vagy szállítása vonatkozásában, amelynek az Unióban történő szabad forgalomba bocsátása kárt okoz.

(30)

Az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság felülvizsgálhatja az intézkedések folytatólagos alkalmazását, ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésére arra vonatkozóan, hogy a meglévő intézkedés nem, vagy a továbbiakban már nem elégséges ahhoz, hogy hatékonyan ellentételezze az okozott sérelmet előidéző kiegyenlíthető támogatást. Amennyiben a vizsgálat igazolja az állítások helyességét, a kiegyenlítő vámok összegét növelni lehet a támogatás kiegyenlítéséhez szükséges árnövekedés elérése érdekében.

(31)

E két rendelkezésből tehát egyértelműen kitűnik, hogy a kiegyenlítő vám célja éppen a támogatás kiegyenlítése vagy ellensúlyozása.

(32)

A 2018. évi rendeletben megállapított jelenlegi támogatási összegek elsősorban két támogatási rendszeren – nevezetesen a vámvisszatérítési rendszeren (Duty Drawback Scheme, a továbbiakban: DDS) és az indiai árukiviteli rendszeren (Merchandise Exports from India Scheme, a továbbiakban: MEIS) – alapulnak. Ezek a rendszerek az adott időpontban a Dhunseri, illetve a Reliance tekintetében megállapított támogatási összegek 97 %-áért, illetve 89 %-áért felelősek. Az indiai kormány e két rendszer alkalmazásával visszatéríti a rendszer hatálya alá tartozó exportált termékek átlagos exportértékének egy bizonyos százalékát az exportáló gyártóknak. Ezért minél magasabb az export tonnánkénti értéke, annál magasabb az exportáló gyártók által kapott visszatérítés összege, és így a támogatás összege. Ez azt jelenti, hogy a kiegyenlíthető támogatások összege az exportár növekedésével összhangban növekszik.

(33)

Amikor a Bizottság ezeket a vámokat 2018-ban kivetette, a támogatási összegeket átszámította az együttműködő exportáló gyártók által az adott felülvizsgálati időszakban – azaz 2016. április 1. és 2017. március 31. között – alkalmazott PET-árakon alapuló mértékvámokra. Ezek az árak ebben az időszakban viszonylag alacsonyak voltak: exportáló gyártótól függően tonnánként 730 és 815 EUR között mozogtak. A 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat szerint az Indiából származó PET átlagos importára 2016-ban különösen alacsony, 776 EUR/tonna volt (18). Ez volt a legalacsonyabb éves átlagár az említett rendeletben figyelembe vett teljes időszakban (2014. január 1. és 2018. március 31. között). Az Indiából származó PET átlagos importára a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat időszakában (2017. április 1. és 2018. március 31. között) – amely a Bizottság által az Indiából származó PET-behozatalokkal összefüggésben vizsgált legutóbbi időszak – 916 EUR/tonna volt (19). Figyelembe véve, hogy – a (32) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – az Indiából származó PET exportjának támogatása arányosan kapcsolódik az exportárhoz, a 2016. április 1. és 2017. március 31. közötti árak alapján kiszámított mértékvám nem lenne elegendő a 2017. április 1. és 2018. március 31. közötti árakon alapuló támogatás kiegyenlítésére.

(34)

A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy e konkrét támogatás jellege miatt előfordulhat, hogy a mértékvám nem megfelelő annak kiegyenlítésére, amint azt az alaprendelet 1. cikkének (1) bekezdése előírja. Az értékvám megfelelőbb erre a célra.

(35)

Amint azt a fentiekben kifejtettük, a Bizottság az uniós érdek alapján az eredeti vizsgálat során a mértékvámot megfelelőbbnek ítélte annak elkerüléséhez, hogy a PET-áraknak a nyersolajárak változásai miatti ingadozása magasabb vámok beszedését eredményezze. Míg a nyersolajárak – és így a PET-árak is – továbbra is ingadoznak, a rögzített vámok kivetésére vonatkozó döntést azzal összefüggésben kell értelmezni, amelyben azt meghozták.

(36)

A(32)–(34) preambulumbekezdésben leírt jelenlegi körülmények nagyon eltérnek a 2000. évi helyzettől, amikor a kiegyenlítő vámokat először kivetették. Az eredeti támogatási összegek három támogatási rendszeren alapultak: i. vámhitel-szabályozási rendszer (Duty Entitlement Passbook Scheme, a továbbiakban: DEPS); ii. a beruházási javak exportösztönzési rendszere (Export Promotion Capital Goods Scheme, a továbbiakban: EPCGS); és iii. exportorientált feldolgozó övezetek (Export Processing Zones, a továbbiakban: EPZ)/exportorientált egységek (Export Oriented Units, a továbbiakban: EOU). Ezek közül a legkedvezőbb a DEPS és az EOU/EPZ volt. A jelenleg hatályos rendszerekkel ellentétben ezek nem biztosítottak automatikusan jogot az exportértéken alapuló visszatérítésre.

(37)

A DEPS keretében az exportőr engedélyt kapott a termékimporthoz nyújtott hitelre (például nyersanyagok vagy beruházási javak esetében). Az előny – és így a támogatás – az érintett áruk behozatalakor keletkezett, nem pedig a PET kivitelekor. Míg az exportérték előírta azt a támogatási plafont, amelyet egy exportáló gyártó kaphatott, magát a támogatást a behozatali szint határozta meg. Az EPZ/EOU, amely a jelenleg Dhunserinek tulajdonított támogatás majdnem teljes összegét (13,9 %-ból 13,5 %-ot) tette ki (20), különböző mechanizmusokból (21) állt. Ezek egyike sem volt az exportértékhez kötött egyszerű kifizetés, ahogyan az a jelenleg alkalmazandó DDS- és MEIS-rendszerek esetében lenne.

(38)

Az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben megismételte az eljárás megindításával kapcsolatos, az (59) és a (60) preambulumbekezdésben tárgyalt észrevételeit, miszerint nem történt váltás a támogatási rendszerek között. Az exportáló gyártó emlékeztetett arra, hogy az eljárás megindításáról szóló dokumentációhoz tartozó feljegyzésben a Bizottság azt állította, hogy az eredeti vizsgálatban megállapított támogatás 79 %-a az exportárral arányos rendszerből eredt. Az exportáló gyártó érvelése szerint ez csak kissé alacsonyabb, mint a DDS-ből és a MEIS-ből eredő, a 2018. évi rendeletben és a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálatban megállapított támogatás aránya. Az exportáló gyártó azzal is érvelt, hogy abszolút értékben az exportárral összefüggésben nyújtott támogatások sokkal kevésbé jellemzőek, mint az eredeti vizsgálat során. Végezetül az exportáló gyártó arra hivatkozott, hogy a MEIS a jövőben megszűnik, és azt a WTO panaszkezelő rendszere váltja fel.

(39)

A Bizottság rámutatott, hogy az eljárás megindításáról szóló dokumentációhoz tartozó feljegyzés szerint az eredeti vizsgálat során megállapított támogatás 79 %-a egy olyan rendszerből – a kivitel utáni alapon működő DEPB rendszerből – ered, amely „olyan pénzügyi előnyöket biztosít, amelyekről megállapítást nyert, hogy az exportárhoz kapcsolódnak”. E kapcsolat jellegét, valamint az adott rendszernek a DDS-től és a MEIS-től való különbségeit a Bizottság részletesebben kifejtette a (36) és (37) preambulumbekezdésben, és azt az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben nem vitatta.

(40)

A MEIS-re vonatkozó észrevételt illetően a Bizottság megjegyezte, hogy annak jövője és az azt állítólagosan felváltó rendszernek a WTO-szabályokkal való összeegyeztethetősége nem tartozik e részleges időközi felülvizsgálat hatálya alá.

(41)

Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(42)

A PET-árak ingadozása volt az oka annak, hogy a Bizottság 2000-ben mértékvámot vetett ki, mivel abban az időben nem állt fenn közvetlen kapcsolat a kapott támogatási összeg és az exportáló gyártók exportárai között. Ezzel szemben 2020-ban az Indiából az Unióba exportált PET támogatásának túlnyomó többsége e kivitelek értékéhez kötődött. Az egyetlen megfelelő módszer az, ha a vám összegét értékvám révén kötik hozzá ugyanahhoz az értékhez.

(43)

Jóllehet a jelenlegi felülvizsgálat nem foglalja magában az uniós érdek vizsgálatát, meg kell jegyezni, hogy a tonnánként fizetendő vám várható ingadozása 2020-ban sokkal kevésbé lenne problematikus a felhasználók számára, mint 2000-ben volt. A 2000-ben megállapított kiegyenlítő vámtételek nemcsak magasabbak voltak (2005-ben, amikor a Dhunseri megkezdte exporttevékenységét, elérték a 8,2 %-ot és a13,9 %-ot), hanem azokat dömpingellenes vámokkal együtt vetették ki; ezek kombinációja 30 % és 44,3 % közötti vámtételeket eredményezne. Következésképpen a tonnánkénti PET-árak hirtelen emelkedése sokkal nagyobb problémát jelentett volna a felhasználók számára. Ezzel szemben a jelenlegi behozatal többségére jelenleg alkalmazandó legmagasabb értékvám legfeljebb 4 % lenne.

(44)

Az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben azzal érvelt, hogy 2014-et követően folytatódott az olajárak ingadozása, 2020-ban pedig még inkább ez tapasztalható. Az exportáló gyártó szerint a Bizottság a tájékoztatásban megállapította, hogy az olajárak 2014 óta stabilak, és e stabilitásból kifolyólag indokolt az intézkedés értékvámra történő módosítása. Az exportáló gyártó szerint indokolatlan volt az intézkedés értékvámra történő módosítása a Bizottság stabil nyersolajárakra vonatkozó érve alapján.

(45)

A Bizottság megjegyzi, hogy az exportáló gyártó ezen észrevételében rosszul értelmezte a Bizottságnak az olajárak ingadozásával és annak az e felülvizsgálat során levont következtetésekre gyakorolt hatásával kapcsolatos álláspontját. A (35) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság egyértelműen elismerte, hogy a PET-árak és a nyersolajárak a legutóbbi, 2014-es hatályvesztési felülvizsgálatot követően is ingadoztak. Amint az (58) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság megítélése szerint az értékvám megfelelőbb arra, hogy pontosan kiegyenlítse a támogatásnak a változó PET- és nyersolajárak miatti ingadozását. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(46)

A körülmények ilyen megváltozása tartós jellegű. Ezt a 2018. évi rendelet is megerősítette, amely a két fő rendszer (a DDS és a MEIS) jellegét és prevalenciáját tartósnak találta (22).

(47)

A végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben az indiai kormány azzal érvelt, hogy helytelen a Bizottság azon állítása, miszerint bizonyos változások tartós jellegűek. Az indiai kormány megemlítette, hogy ez különösen igaz a nyersolajárakra, amelyek a 2000. évi nyersolajárak alatt maradtak.

(48)

Ami a nyersolajárak ingadozását illeti – amely az egyetlen példa az indiai kormány által említett, a körülményekben bekövetkezett változás tartós jellegének helytelen értékelésére –, a Bizottság a (45) preambulumbekezdésben megismételte érveit. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(49)

Az európai PET-gyártók szövetsége támogatta a felülvizsgálat megindítását.

(50)

Az exportáló gyártó azt állította, hogy a hivatalból indított eljárás jogellenes, hozzátéve, hogy a Bizottság eleget tett a CPME felülvizsgálati kérelmének, jóllehet azt semmilyen bizonyíték vagy információ nem támasztotta alá. Továbbá az exportáló gyártó megítélése szerint a Bizottság nem utasíthat el felülvizsgálati kérelmet, miközben azzal egyidejűleg a saját kezdeményezésére felülvizsgálatot indít. Az exportáló gyártó szerint a Bizottság ezzel megsértette az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdésében, valamint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: SCM-megállapodás) 21.2. pontjában foglalt eljárási követelményeket.

(51)

A CPME azt követően küldte el e-mailjét, hogy a Bizottság megfogalmazta a 2018. évi rendeletben szereplő – a fenti (27) preambulumbekezdésben összefoglalt – megállapításait. A CPME e-mailjében jelzi, hogy támogatja a Bizottság érvelését, és felkéri a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket. A CPME e-mailje nem tartalmazza a „felülvizsgálati kérelem” kifejezést. Pusztán támogatását fejezi ki egy ilyen felülvizsgálat esetleges kezdeményezése iránt, amennyiben a Bizottság azt helyénvalónak tartja. A Bizottság nem utasíthatott el egy olyan felülvizsgálati kérelmet, amelyet nem nyújtottak be. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint a felülvizsgálatot a Bizottság saját kezdeményezésére indította meg az alaprendelet 19. cikkének (1) bekezdése alapján, amely összhangban áll a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 21.2. pontjával. A felvetést ezért a Bizottság elutasította.

(52)

Ezen túlmenően az exportáló gyártó állítása szerint a szóban forgó vámok már 20 éve érvényben vannak, és a Bizottságnak engednie kellene azok hatályvesztését, majd a piacok reakcióját figyelemmel kísérve új, önálló vizsgálatot kellene indítania, ha egyáltalán szükséges.

(53)

A Bizottság megjegyezte, hogy e részleges időközi felülvizsgálat hatálya kizárólag az intézkedések formájára korlátozódik. Az intézkedések folytatásának vagy hatályvesztésének szükségességét a közelmúltban vizsgálták a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat során, amelyben az exportáló gyártó együttműködött. A felülvizsgálat megállapította, hogy az Indiából származó PET behozatalára alkalmazandó kiegyenlítő intézkedéseket fenn kell tartani. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(54)

Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy semmi nem indokolja a részleges időközi felülvizsgálatot, sem pedig az intézkedések formájának megváltoztatását. A dömpingellenes intézkedések hatályvesztése és a kötelezettségvállalások közel hat évvel ezelőtti visszavonása állítólagosan nem befolyásolja a jelenlegi kiegyenlítő intézkedések hatékonyságát. Emellett az exportáló gyártó érvelése szerint nem történt váltás a támogatási rendszerek között, továbbá a nyersolaj ára az időközi felülvizsgálat megindítása előtt ingadozott és emelkedett, és továbbra is változékony.

(55)

Amint azt a Bizottság a (32) és a (34) preambulumbekezdésben megjegyzi, azzal a helyzettel szemben, amikor a kiegyenlítő vámokat eredetileg kivetették, az egyedi kiegyenlítő vámtételek már nem megfelelőek arra, hogy a támogatás tényleges szintjét teljes mértékben kiegyenlítsék, amely a PET-árak miatt ingadozik. Azáltal, hogy a Bizottság a vám összegét értékvámok révén a PET árához köti, hatékonyabban biztosítja a támogatás szintjének kiegyenlítését. A dömpingellenes vámok megszüntetése és a körülmények megváltozása közötti kapcsolatot illetően a Bizottság emlékeztetett a (43) preambulumbekezdésben foglaltakra. A vámok általános szintje azon körülmények közé illeszkedik, amelyek között a mértékvám alkalmazására vonatkozó 2000. évi döntés megszületett; ezek a körülmények már nem állnak fenn. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(56)

Ami azt az állítást illeti, miszerint a körülmények már jó ideje megváltoztak, a Bizottság rámutat, hogy nincs megszabott határidő az intézkedések formájának felülvizsgálatára. Amióta az említett változások bekövetkeztek, a Bizottság nem végzett olyan felülvizsgálatot, amely orvosolhatta volna a helyzetet, mivel a változások óta mindössze a két exportáló gyártó által kapott támogatásra korlátozódó részleges időközi felülvizsgálatra és a hatályvesztési felülvizsgálatra került sor. A jelenlegi felülvizsgálat az első vizsgálat a körülmények megváltozása óta, amely kifejezetten a mértékvámok hatékonyságát hivatott értékelni valamennyi exportáló gyártó esetében. A Bizottság ezért ezt az állítást is elutasította.

(57)

Ezen túlmenően az exportáló gyártó érvelése szerint a rögzített vám továbbra is megfelelő forma annak elkerülésére, hogy a PET-áraknak a változó nyersolajárak miatti ingadozásai túlzott mértékű, indokolatlan vámok beszedését eredményezzék.

(58)

A (32) és a (34) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság úgy véli, hogy az értékvám megfelelőbb arra, hogy pontosan kiegyenlítse a támogatásnak a változó PET- és nyersolajárak miatti ingadozását. Nem világos, hogy az ilyen vám miért lenne indokolatlan. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(59)

Végül az exportáló gyártó azt állította, hogy nem történt váltás a támogatási rendszerek között, mivel a 2000-ben kiegyenlített DEPB hasonló volt a DDS-hez és a MEIS-hez.

(60)

A Bizottság a (37) preambulumbekezdésben már rámutatott, hogy a DEPB abban különbözik a DDS-től vagy a MEIS-től, hogy az előny – és így a támogatás – a nyersanyagok vagy beruházási javak behozatalán alapult, nem pedig az érintett késztermék kivitelén. Ebből kifolyólag a fenti érv nem felelt meg a tényeknek, ezért a Bizottság azt elutasította.

(61)

Hat felhasználó azt állította, hogy amennyiben az intézkedések formája a mértékvám lenne az értékvám helyett, az növelné az áringadozást és a tényleges vám (és így a termék teljes árának) emelkedéséhez vezetne, ami káros lenne valamennyi továbbfelhasználó üzleti fenntarthatóságára nézve. Azzal is érveltek, hogy a költségnövekedés csökkentené a haszonkulcsukat és rontaná a versenyképességüket.

(62)

A Bizottság a (34) preambulumbekezdésben már rámutatott, hogy a támogatási szint a fő támogatási rendszerek jellegéből adódóan leginkább a PET-árak szintjével áll összefüggésben. Ezt csak úgy lehet megfelelően kiegyenlíteni, ha olyan intézkedést hoznak, amely az exportárak szintjéhez is kapcsolódik. Ez az intézkedés az értékvám lenne. Az értékvámra történő váltás nem jelenti azt, hogy a PET-árak automatikusan megemelkednek. Az exportárak csökkenésével – ahogy az 2019-ben is történt – az alkalmazandó vámok ugyancsak csökkenni fognak. Továbbá a fenti (43) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a két fő indiai exportáló gyártó behozatalára kivetett értékvám alacsony (2,3 % és 4 %) lenne, ezért az nem tekinthető hátrányosnak a továbbfelhasználók üzleti fenntarthatósága szempontjából. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(63)

A felhasználók azzal érveltek, hogy az európai PET-gyártók kiépített kapacitása nem elegendő a PET belső keresletének fedezésére.

(64)

Amint a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálatban is szerepel, az uniós gazdasági ágazat kapacitása a jelenlegi teljes belföldi felhasználás 85 %-ának fedezéséhez elegendő. Emellett az intézkedések hatálya alá nem tartozó más országokból származó behozatal is rendelkezésre áll, míg a PET újrahasznosítása további forrást jelent. Ezen túlmenően a jelenlegi felülvizsgálatnak nem az a célja, hogy az Indiából származó PET behozatalára alkalmazandó vám növelésére törekedjen, hanem az, hogy a jelenlegi körülményekre tekintettel értékvám révén megfelelően kiegyenlítse a tényleges támogatást. Figyelembe véve a 2020 első negyedévének végén tapasztalt nyersolajárakat, ez a változás valószínűleg a PET-árak csökkenését fogja eredményezni. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(65)

A felhasználók azt is állították, hogy az európai PET-gyártókat nem éri kár az Indiából származó polietilén-tereftalát behozatala miatt. Éppen ellenkezőleg, olyan időszakon vannak túl, amelyet hosszú ideje tartó marginális pozíció jellemzett.

(66)

E részleges időközi felülvizsgálat hatálya az Indiából származó PET behozatalára vonatkozó intézkedések formájára korlátozódik. A Bizottság mindazonáltal megjegyezte, hogy a legutóbbi, 2019 júliusában lezárt hatályvesztési felülvizsgálat keretében kárelemzésre került sor. A felülvizsgálat megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt nem érte jelentős kár, de az továbbra is törékeny helyzetben van, amit az alacsony jövedelmezőség is bizonyít. Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(67)

A vizsgálat megállapította, hogy a hatályban lévő kiegyenlítő intézkedéseknek értékvám formáját kell ölteniük a – több korábbi vizsgálat során már megállapított (23) – megfelelő szinteken.

(68)

Az indiai kormány és az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben azzal érvelt, hogy amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy az intézkedések formáját értékvámra változtatja, akkor a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálatban megállapított támogatási mértéket, azaz 3,6 %-ot kell alkalmaznia.

(69)

A Bizottság megjegyezte, hogy ez a részleges időközi felülvizsgálat az intézkedések formájára korlátozódik, és nem érinti azok szintjét. A Bizottság emlékeztet arra, hogy míg a vám jelenlegi szintjét a 2018. évi rendelet állapította meg, a jelenleg hatályos intézkedéseket a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat során vezették be. A Reliance esetében ezek az intézkedések tonnánként 29,21 EUR-t határoznak meg, 4 %-os támogatási mérték alapján. E részleges időközi felülvizsgálat keretében más értékvám nem vethető ki, mivel az ilyen változás – az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltak szerint – nem tartozik e felülvizsgálat hatálya alá. Ezt az állítást ezért a Bizottság elutasította.

(70)

A Bizottság a fenti elemzés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a körülmények megváltoztak, és a mértékvám alkalmazása a továbbiakban már nem alkalmas a támogatás tényleges szintjének kiegyenlítésére. Mivel a támogatás folytatódásának valószínűsége már a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat során megállapítást nyert, az intézkedések a kiegyenlítő vámok formáját a mértékvámról az értékvámra fogják változtatni.

(71)

Az indiai kormány és az exportáló gyártó a végső tájékoztatással kapcsolatos észrevételeiben azzal érvelt, hogy az Indiából származó PET behozatalára kivetett vámok már két évtizede hatályban vannak, és azokat hatályon kívül kellene helyezni, mivel az intézkedések hatályvesztése a szabály, az intézkedések fenntartása pedig a kivétel. Továbbá az indiai kormány és az exportáló gyártó érvelése szerint az eredeti panaszosok eltűntek, és a Bizottság most a belföldi gazdasági ágazaton kívüli gyártókat védi.

(72)

Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy az Indorama Ventures Europe B.V.-t ki kellene vonni az uniós gazdasági ágazat jelenlegi értelmezési köréből. Az exportáló gyártó emellett úgy vélte, hogy az intézkedések nem szolgálják az Unió érdekét, mivel azok károsak valamennyi továbbfelhasználó és felhasználó üzleti fenntarthatóságára nézve. Végezetül az exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az intézkedések folytatásának engedélyezése hátrányos megkülönböztetésnek minősül Indiával szemben, különösen pedig az exportáló gyártóval szemben.

(73)

A Bizottság megjegyezte, hogy e megfontolások egyike sem tartozik e részleges időközi felülvizsgálat hatálya alá, amely az intézkedések formájára korlátozódott. Továbbá a Bizottság rámutatott, hogy a 2019. évi hatályvesztési felülvizsgálat során – amelyben az indiai kormány és az exportáló gyártó egyaránt együttműködött – a közelmúltban megállapítást nyert, hogy indokolt az intézkedések meghosszabbítása az alkalmazandó jogi kereten belül. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az exportáló gyártók kérhetik a Bizottságtól a támogatás szintjére vonatkozó felülvizsgálat megindítását, amennyiben úgy ítélik meg, hogy tartós okok indokolják a felülvizsgálatot.

(74)

Következésképpen a Bizottság a szóban forgó állításokat elutasította.

(75)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet (24) 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével,