28.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 346/1

(1)

A referenciamutatók fontos szerepet játszanak sok pénzügyi eszköz és pénzügyi ügylet árának meghatározásában, valamint számos befektetési alap teljesítményének mérésében. A referenciamutatók kezelése és az azokhoz való hozzájárulás sok esetben manipuláció kockázatának van kitéve, és az érintett személyek gyakran kerülnek szembe összeférhetetlenséggel.

(2)

Ahhoz, hogy a referenciamutatók betöltsék gazdasági szerepüket, reprezentatívnak kell lenniük az általuk tükrözött mögöttes piaci vagy gazdasági valóság tekintetében. Ha valamely referenciamutató már nem reprezentatív egy mögöttes piac, például a bankközi kamatlábak tekintetében, akkor fennáll a kockázata, hogy negatív hatást gyakorol, többek között a piac integritására, a háztartások finanszírozására (hitelek és jelzáloghitelek), valamint az Unión belüli vállalkozásokra.

(3)

Amennyiben egy konkrét referenciamutatót referenciaként használó pénzügyi eszközök, pénzügyi ügyletek és befektetési alapok összértéke magas, általánosságban növekednek a felhasználókat, a piacokat és az Unió gazdaságát érintő kockázatok. Az (EU) 2016/1011 rendelet ezért különböző kategóriákba tartozó referenciamutatókat hoz létre, és kiegészítő követelményeket ír elő egyes, kritikusnak tekintett referenciamutatók integritásának és megalapozottságának biztosítására, ideértve az illetékes hatóságok azon jogkörét, hogy bizonyos feltételek mellett valamely kritikus referenciamutató kezelését vagy az ahhoz való hozzájárulást kötelezővé tehetik.

(4)

A kritikus referenciamutatókat kezelők illetékes hatóságainak kiegészítő kötelezettségei és jogkörei szükségessé teszik a kritikus referenciamutatók meghatározásának hivatalos eljárását. Az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerint egy referenciamutató akkor tekinthető kritikusnak, ha közvetlenül vagy – több referenciamutató kombinációjában – közvetetten olyan pénzügyi eszközök és pénzügyi ügyletek referenciájaként vagy olyan befektetési alapok teljesítményének mérésére használják, amelyek összértéke az összes futamidő vagy adott esetben lejárat alapján számítva legalább 500 milliárd EUR.

(5)

A londoni bankközi kamatláb (LIBOR) öt pénznemben, közöttük euróban méri a fedezetlen bankközi kamatlábakat, hét – az egynapostól a 12 haviig terjedő – futamidővel. Világszerte az egyik legfontosabb referencia-kamatláb. Változó kamatlábként szolgál számos pénzügyi szerződés esetében, a kamatcsereügyletektől kezdve a diákhiteleken át a jelzáloghitelekig és a vállalatfinanszírozási eszközökig.

(6)

A Financial Conduct Authority (FCA) adatai szerint a LIBOR-t 2016 októberében megközelítőleg 156,8 billió USD összértékű tőzsdén kívüli származtatott ügyletnél használtak referenciaként.

(7)

Az FCA arra is rámutatott, hogy a LIBOR fontos referencia a tőzsdén kereskedett származtatott ügyletek, a kötvények és a vállalati hitelfinanszírozás piacán is, és a vonatkozó kitettségek a rendszerszintű kockázat és a reálgazdaság szempontjából relevánsak.

(8)

A kritikus referenciamutatók (EU) 2016/1368 bizottsági végrehajtási rendeletben (2) meghatározott jegyzékét ezért módosítani kell a LIBOR felvételével.

(9)

mivel a LIBOR fontos szerepet tölt be a bankközi piacon, és az Unióban nagyszámú pénzügyi eszköz esetében szolgál referenciaként, e rendeletnek sürgősséggel hatályba kell lépnie.

(10)

Az (EU) 2016/1011 rendelet 20. cikkének (1) bekezdésével összhangban e rendelet alkalmazhatóságához a kritikus referenciamutatót előállító referenciamutató-kezelőnek az Unióban találhatónak kell lennie.

(11)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével,