3.5.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/3

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2016. november 16-án az (EU) 2016/2005 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Koreai Köztársaságból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes könnyű hőpapírok Unióba irányuló behozatalára.

(2)

A vizsgálat 2016. február 18-án indult (3) azt követően, hogy a Hőpapírgyártók Európai Szövetsége (European Thermal Paper Association – a továbbiakban: ETPA, panaszos) 2016. január 4-én panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyek termelése az egyes könnyű hőpapírok teljes uniós termelésének több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (14) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám kivetése történt (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), három érdekelt fél nyújtott be írásos beadványt az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(5)

Mind a Hansol-csoport, mind az ETPA kérte a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő (a továbbiakban: meghallgató tisztviselő) közbenjárását. A 2016. december 13-án és a 2017. március 2-án tartott meghallgatáson a Hansol-csoport ismét visszatért a 2016. március 10-i meghallgatáson tárgyalt kérdésekre (nevezetesen a kérdőív megválaszolásával kapcsolatban több, vele kapcsolatban álló átalakító számára kért mentességre), és vitatta a dömping- és a kárszámítás módszerét. A 2017. március 22-i meghallgatáson a Hansol-csoport a dömpingszámítással kapcsolatban vetett fel kérdéseket, továbbá javasolta az intézkedések formájának megváltoztatását. A 2017. január 24-i meghallgatáson az ETPA aggályainak adott hangot egyes adatvédelmi kérdésekkel kapcsolatban, és vitatta a Hansol-csoportnak a termékkörrel és az intézkedések támogatottságával kapcsolatos állításait.

(6)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges ténymegállapítások megtételéhez. A Bizottság tájékoztatta a feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján úgy döntött, hogy végleges dömpingellenes vámot szándékozik kivetni a Koreai Köztársaságból származó egyes könnyű hőpapírok Unióba irányuló behozatalára. A Bizottság a felek számára határidőt biztosított ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket. A végleges nyilvánosságra hozatal után a Bizottság ismét módosította a dömping- és a kárszámítást; erről a Bizottság minden felet tájékoztatott, és – határidő kitűzése mellett – felkérte a feleket észrevételeik megtételére (a továbbiakban: újabb végső nyilvánosságra hozatal). Ezt követően a Bizottság a felek számára határidőt biztosított ahhoz, hogy az intézkedések formájának megváltoztatásával kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(8)

Az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdésének megfelelően az érintett termék a Koreai Köztársaságból származó, jelenleg az ex 4809 90 00, az ex 4811 90 00, az ex 4816 90 00 és az ex 4823 90 85 KN-kód alá tartozó, legfeljebb 65 g/m2 tömegű könnyű hőpapír legalább 20 cm szélességű, (a papírral együtt) legalább 50 kg tömegű és (a papírral együtt) legalább 40 cm átmérőjű tekercsben (a továbbiakban: óriástekercs) kiszerelve, egyik vagy mindkét oldalán alapréteggel bevonva is, egyik vagy mindkét oldalán hőérzékeny anyaggal (festék és előhívószer keveréke, amelyek hőhatásra reakcióba lépve filmréteget képeznek) bevonva, fedőréteggel is.

(9)

A Hansol-csoport ismét előadta azt a kérését, hogy a fenolmentes könnyű hőpapír ne tartozzon bele a termékkörbe, arra hivatkozva, hogy a Bizottság számos tényezőt nem értékelt megfelelő módon. A Hansol-csoport szerint a fenolmentes könnyű hőpapír és a más típusú könnyű hőpapírok vegyi összetételüket, gyártási folyamatukat és felhasználói megítélésüket tekintve eltérőek egymástól.

(10)

A vegyi összetétellel kapcsolatban a fél kijelentette, hogy a fenoltartalmú könnyű hőpapírok és a fenolmentes könnyű hőpapírok vegyi összetétele nagymértékben különbözik egymástól, amit az is jelez, hogy a kétfajta termékre az EU piacán a gyártásuk során felhasznált előhívószertől függően eltérő szabályozás vonatkozik. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a számos lehetséges fenoltartalmú előhívószer közül az Unióban csupán egyetlenegy, a biszfenol-A (a továbbiakban: BPA) került nemrégiben betiltásra 2020-as hatállyal, és a többi fenoltartalmú előhívószerre nem vonatkozik külön jogi szabályozás. Az a fél által jelzett körülmény, hogy két biszfenoltartalmú előhívószerre szigorúbb szabályozás vonatkozik, nem bizonyítja, hogy az előhívószerként felhasznált összes biszfenol és fenoltartalmú anyag különbözik más színelőhívó szerektől. Megjegyzendő továbbá, hogy fontossága ellenére az előhívószer csak egy a könnyű hőpapírok gyártásához szükséges sok vegyianyag-típus közül. Emellett a rendelkezésre álló információk nem támasztják alá azt az állítást, hogy a BPA-tartalmú könnyű hőpapírok egyes tagállamokban máris be vannak tiltva. Ezért a Bizottság megállapítja, hogy az ügy érdeme szempontjából a fenoltartalmú könnyű hőpapírnak és a fenolmentes könnyű hőpapírnak nem különbözik a vegyi összetétele. Az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(11)

A gyártási folyamattal kapcsolatban a fél azt állította, hogy ugyanazon a gyártósoron nem lehet fenolmentes és BPA-mentes könnyű hőpapírt előállítani. A vizsgálat során azonban kiderült, hogy műszaki szempontból lehetséges ugyanazon a gyártósoron fenolmentes könnyű hőpapírt és fenoltartalmú könnyű hőpapírt előállítani, még ha csak különböző tételekben is, és az uniós gyártók ezt meg is teszik.

(12)

A felhasználói megítéléssel kapcsolatban a fél arra hivatkozott, hogy a felhasználók tisztában vannak azzal, ha a könnyű hőpapírok biszfenolt tartalmaznak. Emellett a Hansol-csoport azt is állította, hogy egy könnyű hőpapírok előállításával foglalkozó amerikai gyártó a felhasználók igényeire reagálva elkezdett fenolmentes könnyű hőpapírt gyártani, és egy uniós áruházlánc aggályosnak találta a könnyű hőpapírban lévő előhívószert. Azonban annak ellenére, hogy a felhasználói preferenciák esetenként eltérőek lehetnek, a kereslet oldaláról nézve általában mindegyik terméktípus helyettesíthető a másikkal (anélkül, hogy a végfelhasználóknak módosítaniuk kellene a terméket), és így versenytársa egymásnak a piacon.

(13)

A Hansol-csoport azt is előadta, hogy a Pergafast 201 elnevezésű fenolmentes festékelőhívó szer csak szűkösen áll rendelkezésre a piacon, valamint hogy – két, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló, az Unióban működő vállalat vételárai alapján – a fenolmentes és a fenoltartalmú könnyű hőpapírok között jelentős árkülönbség van.

(14)

Tekintettel arra, hogy a piacon számos különböző típusú előhívószer szerezhető be, irreleváns az a körülmény, hogy közülük az egyiket, a Pergafast 201-et (amelyet egyébiránt az adatok szerint a Hansol-csoport egyáltalán nem is alkalmaz) nehéz beszerezni a piacon, hiszen rendelkezésre állnak alternatív források. Például 2015-ben az Európai Vegyianyag-ügynökség bizottságai, nevezetesen a kockázatértékelési bizottság (RAC) és a társadalmi-gazdasági elemzéssel foglalkozó bizottság (SEAC) úgy látták, hogy – az újszerű, ígéretes alternatívákat nem számítva – a hőpapírokban való felhasználás céljára mintegy tíz reális alternatívája van a biszfenol A-nak. (4) Az előhívószerek beszállítói várhatóan fel fognak tudni készülni a BPA-nak a (10) preambulumbekezdésben említett betiltására és a Pergafast 201-re vonatkozó szabadalmi oltalom 2019-es lejártára.

(15)

A fél állítása szerinti árkülönbséggel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a dömpingellenes vizsgálatok gyakran különböző típusú és árkategóriájú termékekre terjednek ki. Mindaddig, amíg – ahogy esetünkben is – a kérdéses terméktípusok azonos alapvető jellemzőkkel rendelkeznek és egymással versenyeznek a piacon, a dömpingellenes vizsgálat tárgyát képező termék meghatározása szempontjából az árkülönbözet önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a különböző típusok különböző termékeknek minősüljenek. Az árakra kiható tényezők egyébként az ár-összehasonlításban figyelembevételre kerülnek. A Hansol-csoport ismételten előadta, hogy – a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló, az Unióban működő átalakítók vételárai alapján – a fenolmentes és a fenoltartalmú könnyű hőpapírok között jelentős árkülönbség van, ami a fél állítása szerint azt jelzi, hogy két különböző termékről van szó. Ebben az összefüggésben az az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében foglalt általános ténymegállapítás, amely szerint a fenolmentes könnyű hőpapírok értékesítési egységárai kevésbé csökkentek, mint a fenoltartalmú könnyű hőpapírok értékesítési egységárai, nem vitatható két, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló, az Unióban működő vállalat vételáraiból kiindulva, hiszen ezek csupán töredékét teszik ki az uniós felhasználásnak.

(16)

A Hansol-csoport eredetileg azzal érvelt, hogy a fenolmentes könnyű hőpapírra azért nem indokolt kiterjeszteni a vizsgálatot, mert fenolmentes könnyű hőpapírt sem nem gyártanak a Koreai Köztársaságban, sem nem exportálnak onnan. Ezzel összefüggésben a Hansol-csoport internetes oldalai azt jelzik, hogy a szóban forgó fél biszfenolmentes hőpapírt és BPA-mentes könnyű hőpapírt kínál eladásra.

(17)

A Hansol-csoport azt is előadta, hogy álláspontja szerint a Bizottság helytelenül járt el, amikor túlságosan tág termékkört határozott meg, mert ez a jövőre nézve akadálya lesz a műszaki fejlődésnek. A fél azt állította különösen, hogy a panaszosok termékkatalógusai nem tartalmaznak 44 g/m2-nél kisebb tömegű könnyű hőpapírt, és megismételte azt az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésében említett kérését, hogy a Bizottság a könnyű hőpapírok e típusát zárja ki a termékkörből.

(18)

Ezt az állítását azonban nem támasztotta alá semmilyen bizonyítékkal. Először: a rendelkezésre álló információk nem utalnak arra, hogy a 44 g/m2-nél kisebb tömegű könnyű hőpapír fizikai, műszaki és kémiai jellemzőiben, felhasználásában, felhasználói megítélésében, értékesítési csatornáiban, gyártási eljárásaiban, előállítási költségében és minőségében különbözne más könnyű hőpapíroktól, vagy hogy azokkal ne lenne helyettesíthető. Másodszor: műszaki szempontból nincs akadálya a 44 g/m2-nél kisebb tömegű könnyű hőpapír gyártásának. Egy uniós gyártó ma is kínál 42 g/m2 tömegű könnyű hőpapírt. Harmadszor: a tömeg tekintetében nem lehet egyértelmű választóvonalat húzni. A hőpapírgyártók a tömeg tekintetében meghatározott tűréssel dolgoznak. Például lehetséges, hogy a 45 g/m2 tömegűként kínált papír valójában egy kicsit könnyebb, vagy hogy a 44 g/m2 tömegűként kínált papír tömege valójában egy kicsit nagyobb. Ezért a Bizottság az érvelést elutasította.

(19)

A fentieknek megfelelően az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozóan az ideiglenes rendelet (16)–(24) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(20)

Az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Hansol-csoportot a Hansol Paper és az Artone elnevezésű koreai exportáló gyártók alkotják. Az Artone esetében két olyan terméktípus volt, amely vagy egyáltalán nem, vagy csupán nem reprezentatív mennyiségben került belföldön értékesítésre. E két terméktípus esetében a Bizottság a rendes értéket – az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően – az Artone termelési költségei alapján határozta meg (lásd az ideiglenes rendelet (34)–(36) preambulumbekezdését). Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a Hansol-csoport előadta, hogy e két terméktípus esetében a rendes érték számításához a Bizottságnak a másik gyártó, a Hansol Paper árait kellett volna figyelembe vennie, nem pedig az Artone termelési költségeiből kellett volna azt kiszámítania. Ezt az érvelést a fél a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételte.

(21)

A Bizottság az érvelést elutasította, hiszen megállapította, hogy az Artone és a Hansol Paper költségstruktúrája és értékesítési árai jelentősen eltérőek. Emellett a Hansol Paper által értékesített, szóban forgó két terméktípus közül az egyik esetében a belföldi értékesítés nem volt reprezentatívnak tekinthető. Ezért a Bizottság megerősítette, hogy ilyen körülmények között megfelelőbb e terméktípusok rendes értékét – az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerinti első lehetőséggel élve – az Artone termelési költségei alapján meghatároznia oly módon, hogy azt megnöveli az értékesítési, általános és igazgatási költségek (SGA-költségek), valamint a nyereség észszerű összegével.

(22)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a Hansol-csoport két okból is vitatta a kis tekercsek figyelembevételét a dömpingszámításokban. Először: az óriástekercsek független felek számára történő értékesítésének volumene jelentős, ezért az óriástekercsek alapján lehet reprezentatív számítást végezni. Másodszor: a kis tekercsek nem tartoznak az érintett termékbe.

(23)

Ahogyan azt a Bizottság az ideiglenes rendelet (25) és (37) preambulumbekezdésében elmagyarázza, a Hansol Paper és az Artone uniós értékesítéseinek döntő (75 % és 85 % közötti) hányada velük kapcsolatban álló felek részére, kis tekerccsé történő átalakítás céljára történt. Tekintettel arra, hogy az óriástekercseket jelentős mennyiségben alakították át kis tekerccsé a független vevők részére történő értékesítést megelőzően, a Bizottság fenntartotta azt az álláspontját, hogy a kis tekercsek nem hagyhatók figyelmen kívül a számításokban. Ennek alapján a Bizottság megfelelőnek ítélte, hogy az óriástekercseknek az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek részére, kis tekerccsé történő átalakítás céljából történő értékesítése tekintetében az exportárat – az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően – annak az árnak az alapján képezze, amelyen az importált és átalakított termék egy független vevő részére az Unióban elsőként viszonteladásra kerül.

(24)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Hansol-csoport ismét kifogásolta a kis tekercseknek a dömpingszámításban történő figyelembevételét. Ezzel összefüggésben azonban semmilyen új információval nem szolgált.

(25)

Emellett a Hansol-csoport kritizálta azt, hogy a vele kapcsolatban álló feleken keresztüli értékesítésekkel összefüggésben a Bizottság a dömpingkülönbözetet egyetlen vele kapcsolatban álló átalakító adatai, nem pedig mind a négy vele kapcsolatban álló átalakító adatai alapján határozta meg.

(26)

Ebben a tekintetben a következőket kell figyelembe venni. A Hansol-csoport 2016. február 19-én arra kérte a Bizottságot, hogy a vele kapcsolatban álló négy átalakító közül hármat teljes mértékben mentesítsen a kérdőív megválaszolása alól. A Bizottság 2016. február 23-án helyt adott ennek a kérésnek, egyúttal azonban kifejezetten fenntartotta a jogot arra, hogy szükség szerint bármikor további vizsgálatokat végezzen, illetőleg további kérésekkel éljen e három, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító tekintetében. A Bizottság 2016. március 7-én, miután tovább elemezte a Hansol-csoport által egy személyes találkozó keretében 2016. február 22-én átadott információkat, felkérte ezt a három, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítót, hogy válaszolja meg a kérdőív egy kiigazított változatát, amelyben egyebek mellett az átalakítási költségekkel és a kis tekercsek viszonteladásaival kapcsolatban is kért adatokat. A Hansol-csoport 2016. március 8-án meghallgatást kért a meghallgató tisztviselőtől, amelyre 2016. március 10-én sor is került. A meghallgatás iránti kérelem indokolásaként megismételte azt a kérését, hogy a Bizottság mentesítse a szóban forgó három, vele kapcsolatban álló átalakítót a kérdőív megválaszolása alól, arra hivatkozva, hogy nem érti, „a Bizottság miért kér költség- és eladási adatokat egy olyan termékkel kapcsolatban, amely nem érintett termék, és hogy hogyan lehet ilyen adatokat a jelen vizsgálatban érdemben felhasználni”. Ezt az álláspontját a meghallgatáson is megismételte.

(27)

A meghallgató tisztviselő azt javasolta, hogy a Bizottság szolgálatai és az érdekelt fél keressenek kompromisszumot azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet ellenőrizni, vajon az adatok mennyisége, a nyomonkövethetőség és az exportárnak a kis tekercsek eladásai alapján történő számítása releváns-e a vizsgálat szempontjából, és ennek érdekében kerüljön sor előzetes helyszíni látogatásra annál a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló negyedik importőrnél, amelyre a mentesség iránti kérés nem terjedt ki, annak tisztázása érdekében, hogy a fél fenti magyarázatai helytállóak-e, és amennyiben ez megállapítást nyer, a Bizottság szolgálatai a vizsgálatot – az exportárnak a Hansol-csoport kistekercs-eladásai alapján történő számítása tekintetében – szűkítsék le erre a félre. E javaslatok mellett a Bizottság megfontolta, hogyan lehetne az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló átalakítók terheit csökkenteni, és hogyan lehetne biztosítani a kistekercs-eladások és az óriástekercs-behozatalok közötti nyomonkövethetőséget.

(28)

Az említett, 2016 márciusában tartott első meghallgatás és az azt követő helyszíni látogatás nyomán a Bizottság a következőket állapította meg. Először: a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló négy átalakító egyike esetében messze a legkisebb volt az általa más független, Koreán kívüli óriástekercs-gyártóktól átalakításra vásárolt óriástekercsek hányada (ezek a vásárlások az összes óriástekercs-vásárlás 25 %-a alatt voltak). Másodszor: ugyanez a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító vásárolt a legnagyobb volumenben óriástekercset kis tekerccsé történő átalakításra a Hansol-csoporttól. Harmadszor: ugyanez a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító volt a vevője a Hansol-csoport által az Unióban működő, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítóknak eladott óriástekercsek legnagyobb részének, és ugyanez a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító adott el a legnagyobb volumenben óriástekercseket független vevőknek. Végül: ugyanez a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító kis tekercsből is jelentősen többet adott el független vevőknek, mint – egy kivételével – a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló négy átalakító közül bármelyik. Ez az egyetlen kivétel ugyanakkor csak a vizsgálati időszak második felétől fogva áll kapcsolatban a Hansol-csoporttal, ezért adatai kevésbé reprezentatívak.

(29)

Ebben a helyzetben a Bizottság úgy döntött, hogy a Hansol-csoportnak a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztüli eladásaival kapcsolatos ténymegállapításait a szóban forgó egyetlen, leginkább reprezentatívnak tekintett átalakító adataira alapozza. Ezeket a ténymegállapításokat a Bizottság azért tekintette reprezentatívnak a vállalatnak a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztüli eladásai szempontjából, mert ez a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító csupán kis mennyiségben vásárolt nem koreai származású óriástekercseket átalakításra, és emellett nagy volumenben volt érintett a Hansol-csoport tőle független felek felé megvalósított eladásaiban.

(30)

Emellett, ahogyan azt az ideiglenes rendelet (25) preambulumbekezdése kifejti, a Bizottság mindkét értékesítési csatornát (óriástekercsek eladása független feleknek, óriástekercsek eladása az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló feleknek kis tekerccsé történő átalakításra) kellő súllyal figyelembe vette. Ezért, ahogyan azt az ideiglenes rendelet (45) preambulumbekezdése elmagyarázza, a Bizottság az óriástekercseknek az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek részére kis tekerccsé történő átalakításra és kis tekercs formájában független feleknek történő viszonteladásra történő eladásával kapcsolatos ténymegállapításait extrapoláció útján kiterjesztette a Hansol-csoportnak a vizsgálati időszak alatti tényleges eladásaira. A Bizottság megerősítette, hogy ez az eljárás az alábbi megfontolások alapján megfelelőnek tekinthető. A Bizottság emlékeztet arra, hogy a vizsgálati időszak alatt a Hansol-csoportnak az Unióba irányuló értékesítésein belül 75–85 %-os részarányt képviselt a vele kapcsolatban álló feleknek kis tekerccsé történő átalakítás céljából értékesített volumen. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy ezek az értékesítések óriástekercsre visszaszámítva más áron történtek, mint az óriástekercsek független vevők részére történő értékesítései. Ezért az esetleges dömping helyes vizsgálata érdekében a Bizottság a két értékesítési csatornához – a két értékesítési csatornán megvalósult eladások volumenének és értékének kellő figyelembevételével – egy-egy megfelelő súlyt rendelt.

(31)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport azt is állította, hogy a Bizottság valójában mintavételt hajtott végre a vele kapcsolatban álló átalakítónál. A fél azzal érvelt, hogy azáltal, hogy a Bizottság nem tájékoztatta a Hansol-csoportot a vizsgálat során – és különösen az ideiglenes nyilvánosságra hozatal előtt – arról, hogy a vele kapcsolatban álló feleknek kis tekerccsé történő átalakítás és kis tekercs formájában független feleknek történő viszonteladás céljából eladott óriástekercsek volumenéből extrapoláció útján a Hansol-csoport tényleges eladásaira kíván következtetni, a Bizottság megszegte az alaprendelet 17. cikkét. Ezt az érvet a fél az újabb végső nyilvánosságra hozatal után is megismételte. A Hansol-csoport emellett azt is előadta, hogy a Bizottságnak a vele kapcsolatban álló átalakítókkal kapcsolatos ténymegállapítások extrapolálására vonatkozó döntése nélkülöz minden jogalapot.

(32)

A Bizottság mindig is hangsúlyozta, hogy nem az alaprendelet 17. cikke alapján járt el. Abból kiindulva, hogy a Hansol-csoport nem volt kész mind a négy vele kapcsolatban álló átalakítóra nézve megválaszolni a kérdőívet, továbbá annak érdekében, hogy eleget tegyen a meghallgató tisztviselő azon javaslatának, hogy az érintett fél terheinek korlátozása mellett tegyen megbízható ténymegállapításokat a kis tekercsek eladásaival és az óriástekercsek viszonteladásaival kapcsolatban, a Bizottság a kérdéses, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítóra koncentrált, mert a Hansol-csoport által szolgáltatott és a helyszíni vizsgálat keretében ellenőrzött információk alapján ez az átalakító volt a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a legpontosabb számadatokat szolgáltassa a Hansol-csoport uniós eladásainak (azaz a vele kapcsolatban álló átalakítók részére kis tekercsek formájában, független vevőknek történő viszonteladás céljából megvalósított eladásainak) többségéről. A Hansol-csoporttal kapcsolatban álló további három átalakítóval összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy uniós eladásaik – a (28) preambulumbekezdésben ismertetett körülmények miatt – kevésbé voltak pontosak és reprezentatívak. Konkrétan a Koreán kívülről beszerzett óriástekercsek sokkal nagyobb volumene miatt, továbbá mert a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló további három átalakító közül az egyik csak a vizsgálati időszak közepétől fogva áll kapcsolatban a Hansol-csoporttal, e három átalakítónak az elemzésbe való bevonása kevésbé megbízható ténymegállapításokat eredményezett volna a szóban forgó koreai eladásokkal kapcsolatban. Tehát a Bizottság nem az alaprendelet 17. cikke alapján járt el, és helytelen a Hansol-csoport azon állítása, hogy a Bizottság mintavételt hajtott volna végre a vele kapcsolatban álló átalakítóknál. Ehelyett az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban arra törekedett, hogy az adott eset sajátos, a (28) és a (29) preambulumbekezdésben már ismertetett körülményeinek figyelembevételével meghatározza a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló felek részére kis tekerccsé történő átalakítás céljából megvalósított óriástekercs-eladások legmegbízhatóbb exportárát. Az alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdése alapján a Bizottság a lehetőségek szabta keretek között megvizsgálta az érdekelt fél által szolgáltatott adatok pontosságát.

(33)

Említést érdemel továbbá, hogy a Hansol-csoportnak a vizsgálat kezdeti szakaszaitól fogva tisztában kellett volna lennie a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztül végrehajtott eladások relevanciájával. Először: a panaszos a panaszában a dömpingkülönbözet megadásakor már felhívta a figyelmet arra, hogy a Hansol-csoport uniós eladásainak java része a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztül valósult meg, valamint hogy az ezekkel az eladásokkal megvalósuló dömping nagyobb fokú volt, mint a közvetlen eladásokhoz kapcsolódó. A panaszos két dömpingkülönbözetet határozott meg (egyet a közvetlen, egyet pedig a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló vállalatokon keresztüli eladásokra), és ezekből egyszerű számtani középértéket is képzett, hiszen nem tudhatta pontosan, mekkora a jelentősége a Hansol-csoport független felek felé megvalósuló közvetlen eladásainak (bár a panaszban az ezen eladásoknak a Hansol-csoport teljes uniós eladásain belüli részaránya kapcsán megadott százalékos érték nagyon közel volt a valósághoz). Másodszor: a Bizottság már az első meghallgatáson világossá tette a Hansol-csoport előtt, hogy nem tudja figyelmen kívül hagyni a Hansol-csoport eladásainak többségét kitevő, a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztül megvalósított eladásokat, és hogy ezeket az eladásokat megfelelően figyelembe kell vennie a dömpingszámításban. Ezért a Bizottság az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló átalakítóknak küldött kérdőívekben teljes részletességű adatokat kért a kis tekercsek viszonteladásairól, valamint az óriástekercsek kis tekerccsé történő átalakításának költségeiről. Harmadszor: az ezt követő egyeztetéseknek, valamint annak, hogy a Bizottság 2016. március 21-én e-mail útján helyt adott a Hansol-csoport azon kérésének, hogy a további három, vele kapcsolatban álló átalakítónak ne kelljen megválaszolnia a kérdőívet, az volt a következménye, hogy a Bizottság a szóban forgó eladásokkal kapcsolatos elemzését kénytelen volt a szóban forgó egyetlen, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítóra leszűkíteni.

(34)

Végül: a Bizottság mind az ideiglenes intézkedések bevezetésekor, mind pedig a végleges nyilvánosságra hozatalkor egyértelművé tette a szóban forgó eladásokkal kapcsolatos extrapoláció okát és az annak alapjául szolgáló számértékeket. Tehát a Bizottság a szóban forgó érdekelt fél jogait teljes mértékben tiszteletben tartotta. Mindezek alapján a Bizottság elutasította a Hansol-csoport érveit.

(35)

A Hansol-csoport azt is állította, hogy a vele kapcsolatban álló átalakítók felé felszámított árak szokásos piaci árak voltak. Álláspontja szerint emiatt a vele kapcsolatban álló átalakítókon keresztüli értékesítései tekintetében az exportárakat szükségtelen volt a kis tekercsek független vevők felé történő értékesítései keretében alkalmazott értékesítési árakból számítani.

(36)

A Bizottság ezt az érvet elutasította, mert az eljárás során beszerzett adatok azt nem támasztják alá. Először: a legnagyobb mennyiségben értékesített terméktípus (amely a Hansol-csoport teljes, az Unióba irányuló értékesítésein belül több mint 30 %-ot képvisel) értékesítése a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló felek felé 8–15 %-kal magasabb áron történt, mint a független vevők felé felszámított átlagos értékesítési ár. Másodszor: az összes terméktípust együtt vizsgálva a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló vállalatok által fizetett árak 3–6 %-kal magasabbak voltak, mint a független vevők felé felszámított árak. Következésképpen az eljárás során beszerzett adatok nem támasztják alá azt az érvet, amely szerint a Hansol-csoport által a vele kapcsolatban álló átalakítók felé felszámított értékesítési árak szokásos piaci árak voltak. A Bizottság emellett azt is megállapította, hogy mindkét, az Unióban működő, az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló ellenőrzött félnek súlyosan veszteséges az érintett termékkel kapcsolatos tevékenysége. Ez megerősíti a fenti ténymegállapítást, amely szerint – vállalattól függően az átalakítási, illetve az SGA-költségek figyelembevételével – az Unióban működő, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló vállalatok által az óriástekercsekért fizetett vételárak nem piaci árak. Mindezek alapján a Bizottság jogosnak ítélte meg, hogy számtanilag képezze a Hansol-csoport által a vele kapcsolatban álló feleken keresztül lebonyolított értékesítésekre vonatkozó exportárakat.

(37)

A Hansol-csoport arra is hivatkozott, hogy a lazaccal  (5) kapcsolatos dömping- és szubvencióellenes eljárások megszüntetése, illetve az egyes varrat nélküli csövekkel  (6) kapcsolatos dömpingellenes eljárás kapcsán egyes megfontolások arra utalnak, hogy a Bizottság a jelen eljárás tárgyát képező esethez hasonló esetekben az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek által fizetett árakból indul ki. A jelen eljárás tárgyát képező eset kapcsán a Bizottság – a (36) preambulumbekezdéssel összhangban – úgy ítéli meg, hogy az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek nem szokásos piaci áron, hanem torz transzferáron vásárolták a szóban forgó termékeket, ezért ezek az árak megbízhatatlanok az exportár meghatározása szempontjából. Ez a helyzet eltér a Hansol-csoport által említett eljárásoktól, amelyekben megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek a független vevők felé felszámított árakkal teljes mértékben összhangban lévő árakon vásároltak. Emellett a Bizottság az említett eljárásokban azt is megállapította, hogy az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló felek észszerű nyereséggel működtek, ami a jelen eljárás tárgyát képező esetben nincs így (lásd a (36) preambulumbekezdést). Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította.

(38)

A Hansol-csoport azt is kifogásolta, hogy a kis tekercsek eladására vonatkozó adatok felhasználásával a Bizottság olyan eladásokat is figyelembe vett, amelyekben a kis tekercseket a kérdéses, vele kapcsolatban álló fél nem óriástekercsből állította elő, hanem vásárolta vele kapcsolatban álló vagy független forrásokból.

(39)

A Bizottság nem rendelkezett információkkal a szóban forgó, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító által vásárolt kis tekercsek vételáráról és eladójának kilétéről. Azt ugyanakkor tudta ellenőrizni, hogy a vásárolt kis tekercsek értékesítése (tömegben számítva) 10–15 %-át tette ki a független vevőknek értékesített összes mennyiségnek. Figyelembe véve, hogy az értékesített kis tekercsek 85–90 %-át a szóban forgó átalakító állította elő óriástekercsből, a Bizottság az eljárását észszerűnek ítélte meg. Emellett a dömpingszámítás a kis tekercsek értékesítési árán alapult. Ezzel szemben a Hansol-csoport nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy a kis tekercsek értékesítési árai különbözőek attól függően, hogy saját előállítású vagy vett tekercsekről van-e szó. Tehát nincs arra utaló bizonyíték, hogy a vett kis tekercsek csekély részaránya befolyásolta a dömpingszámítást. Következésképpen a Bizottság ezt az érvelést elutasította.

(40)

Az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport kritizálta, hogy a Bizottság a kis tekercsekre vonatkozó dömpingszámításban az Unióból beszerzett óriástekercseket is figyelembe vette. Ahogyan az ideiglenes rendelet (43) preambulumbekezdése elmagyarázza, mivel a kis tekercsek és az óriástekercsek közötti kapcsolat nem határozható meg egyértelműen, a Hansol-csoporton kívülről származó óriástekercsekből előállított kis tekercsek nem zárhatók ki a kis tekerccsé átalakított és akként értékesített óriástekercsek exportárának számításából. Ez a kérdés kizárólag azért merülhet fel, mert a Hansol-csoport – más uniós átalakítóktól eltérően – nem rendelkezik nyomonkövetési rendszerrel. Ettől függetlenül, ahogyan a (28)–(29) preambulumbekezdés is utalt rá, a Bizottság azzal, hogy az érintett eladásokra vonatkozó számításokat kizárólag a szóban forgó, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítóra nézve végezte el, korlátozta az exportár számításában jelen lévő, a Hansol-csoporton kívülről beszerzett óriástekercsek potenciális mennyiségét. Ez az átalakító döntően a Hansol-csoport által a vizsgálati időszak alatt gyártott és értékesített óriástekercsekből állított elő és értékesített viszonteladásra kis tekercseket. A Hansol-csoporton kívülről beszerzett óriástekercsek viszonylag csekély mennyisége miatt a Hansol-csoporton kívülről származó óriástekercsekből előállított kis tekercsek figyelembevétele egyáltalán nem vagy csak csekély mértékben befolyásolta a dömpingszámítást. Emellett a dömpingszámítás a kis tekercsek értékesítési ára alapján történt, amely vélhetően nem függött az óriástekercsek származásától. Ezért a Bizottság ezt a kritikát elutasította.

(41)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport azt állította, hogy egyes ügyletek esetében a Bizottság a fuvarozási költségeket kétszer vonta le, amikor az exportárat kiszámította, és ez a kétszeres levonás a nevezőként figyelembe vett számított CIF-árban is megjelent. Az állítást a Bizottság alaposan megvizsgálta, és megállapította, hogy a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító által eredetileg a Hansol-csoporttól egy, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló kereskedő révén vásárolt kis tekercsek eladásainak számításakor valóban kétszer végzett el bizonyos kiigazításokat. A Bizottság ezt a hibát mind az exportárban, mind pedig a CIF-árban korrigálta.

(42)

A Hansol-csoport a számított exportárral kapcsolatban azt is észrevételezte, hogy a kis tekercsek független vevőkkel szemben felszámított eladási árán végzett kiigazítások kapcsán a Bizottság nem vett kellően figyelembe egyes, Koreán kívülről származó nyersanyagmennyiségeket, ami összességében a valóságosnál nagyobb kiigazításokat eredményezett. Ezen észrevétel ellenőrzése során a Bizottság megállapította, hogy a koreai gyártelepi exportár számításakor végzett kiigazításokat valóban nem volt indokolt alkalmazni az Európában beszerzett óriástekercsekből előállított kis tekercsekre. Ezt a hibát a Bizottság úgy orvosolta, hogy a kistekercs-eladások megfelelő mennyiségére vonatkozóan a kiigazításokat csak a CIF-szintig alkalmazta. Az eljárás során beszerzett információk alapján ténylegesen megállapítható volt, hogy az európai gyártó az óriástekercseket a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítónak CIP szállítási feltételek mellett adta el. A Bizottság ezen eladások tekintetében a számított CIF-értéket összehasonlíthatónak tekintette a koreai származású eladásokhoz tartozó gyártelepi árral.

(43)

Az újabb végső nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport kifogásolta, hogy a Bizottság az egységre vetített felülvizsgált kiigazításokat az összes terméktípus súlyozott átlagaként határozta meg, és ehelyett azt javasolta, hogy egy meghatározott terméktípus esetében csak az adott terméktípus vállalatok közötti eladásaival kapcsolatban ténylegesen felmerülő költségelemek kerüljenek figyelembevételre. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az a volumen, amely az adott terméktípusnak a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító általi vásárlásaival összefüggésben a vizsgálati időszak vonatkozásában felhasználható lenne a számításban, nem elegendően reprezentatív ahhoz, hogy megbízható alapot szolgáltasson az adott terméktípus koreai gyártelepi exportárán végzendő kiigazítások meghatározásához. Ugyanis a szóban forgó terméktípus vásárlásainak legnagyobb része másik, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló beszerzési csatornán keresztül valósult meg, amely nem szerepelt a számításban. Emellett a Hansol-csoport nem tudta bemutatni, hogy az átlag számítása és alkalmazása során a Bizottság helytelenül járt el. A Bizottság ezért elutasította a kifogást.

(44)

A Hansol-csoport az ideiglenes, majd pedig a végleges nyilvánosságra hozatal után az egy meghatározott, vele kapcsolatban álló uniós kereskedőn keresztül végrehajtott eladásokra alkalmazott számított SGA-költségek kapcsán kifogásolta azt az összeget, amellyel mint költséggel a Bizottság megnövelte a szóban forgó kereskedő eredménykimutatásában szereplő igazgatási költséget. Ebben az összefüggésben a Bizottság emlékeztet arra, hogy a Hansol Korea és más, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakítók pénzügyi hozzájárulást nyújtottak a kérdéses, a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló kereskedő igazgatási költségeihez. Ezeket a hozzájárulásokat a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló kereskedő bevételként feltüntette az eredménykimutatásában, amit a Bizottság elfogadott. A Bizottság ebben a helyzetben indokoltnak látta, hogy a kapcsolódó költségeket, azaz az érintett vezetők bérköltségét is 100 %-ban figyelembe vegye. Ezeket a költségeket a Bizottság a Koreában tartott helyszíni ellenőrzés keretében állapította meg, a Bizottságnak a vizsgálati időszakra vonatkozó átlagos átváltási árfolyama alapján átszámította euróra, majd pedig költségként átvezette a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló kereskedő eredménykimutatásába. Ily módon az igazgatási költségekhez fizetett hozzájárulások (bevétel) kezelése összhangba került a vezetők bérköltségeinek (kiadás) kezelésével.

(45)

A Hansol-csoport azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedőnek csak a vizsgálati időszak egy része alatt volt forgalma, és a vezetők közül senki sem vett részt az érintett termék értékesítésében. Emiatt a figyelembe vett SGA-költség túlzó. A Bizottság eljárásának alapgondolata az volt, hogy a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló kereskedő figyelembe vett SGA-költségét (beleértve a szóban forgó költségeket is) az adott kereskedő teljes forgalmának arányában határozza meg. Ez a forgalom teljes egészében az érintett termékhez kapcsolódik. Abból, hogy a ténylegesen figyelembe vett SGA-költségek részben esetleg a forgalom realizálása előtt merültek fel, nem következik, hogy nem kapcsolódnak a forgalomhoz, hiszen ezek a költségek a forgalom realizálása érdekében merültek fel. Ezért a Bizottság az alkalmazott módszert helyénvalónak ítélte meg. Ennek alapján a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(46)

Az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport észrevételezte, hogy a Bizottságnak egy meghatározott terméktípus esetében a terméktípusnak a vele kapcsolatban álló átalakítón keresztüli eladását egy másik terméktípus eladásaként kellett volna figyelembe vennie, tekintettel arra, hogy a végső vevő másik terméktípusról kapott számlát, mint amit ténylegesen kapott. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a Bizottság a helyszíni ellenőrzés keretében azt állapította meg, hogy a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító egy bizonyos mennyiségben Bishenol-S előhívószert tartalmazó óriástekercseket vásárolt a Hansol-csoporttól, és ezt a terméket egy független vevőnek Bishenol-A előhívószert tartalmazóként adta el. Az állítást a Bizottság megvizsgálta, és a következőket állapította meg. Először: a két termék egyértelműen különböző terméktípusokhoz tartozik, amelyeknek eltérő mind az előállítási költsége, mind pedig a koreai belföldi piacon érvényes eladási ára. Másodszor: önmagában az a körülmény, hogy a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló átalakító a terméket más terméktípusba tartozóként számlázta, amikor azt az uniós piacon eladta, nem ok arra, hogy a Bizottság az ár-összehasonlítás szempontjából figyelmen kívül hagyja a termék tényleges összetételét. A fél nem szolgált bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a viszonteladáskor alkalmazott félrevezető termékmegnevezés befolyásolta volna az eladási árat. Ezért ezt az észrevételt a Bizottság elutasította.

(47)

Amennyiben a tisztességes összehasonlítás érdekében szükséges volt, a Bizottság a rendes értéket és/vagy az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban kiigazította az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(48)

A Hansol-csoportnak az ideiglenes nyilvánosságra hozatal után tett észrevételei nyomán a Bizottság elfogadott egy, a számítási módszerrel és az átalakítási költségek alkalmazásával kapcsolatos észrevételt. E korrekció következtében hasonló módszertani hibára derült fény egyes fuvarozási költségek kapcsán végzett kiigazításokkal összefüggésben is, amelyet a Bizottság szintén korrigált. Emellett – a Hansol-csoport észrevételei nyomán – egy hibásan végrehajtott számítás is korrigálásra került. Végül a Hansol-csoport kérte, hogy a Bizottság egyes további kiigazításokat is elvégezzen (a hitelköltségekkel és a vámvisszatérítéssel kapcsolatban), és az érintett országbeli fuvarozási költségek számítását a Hansol-csoport által bemutatott allokációs módszer alkalmazásával felülvizsgálja. A Bizottság ennek a kérésnek is helyt adott, és a rendes érték és/vagy az exportár számítását ennek megfelelően kiigazította.

(49)

Ahogyan az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdése elmagyarázza, a Hansol-csoport tekintetében meghatározott ideiglenes dömpingkülönbözet az óriástekercsek eladására (0,5–5 % dömpingkülönbözet 15–25 % súllyal) és a kis tekercsek eladására (10–15 % dömpingkülönbözet 75–85 % súllyal) meghatározott dömpingkülönbözetek súlyozott átlaga volt. Ez a súlyozás a Hansol-csoport által a vizsgálati időszak alatt realizált uniós eladási volumenen belül a vele kapcsolatban álló és a tőle független vevőknek eladott mennyiségek arányán alapult.

(50)

Az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Hansol-csoport azt állította, hogy nincs jogi alapja ennek a súlyozásnak, és a súlyozás megalapozatlan feltételezéseken alapul. Ezt az állítást a Bizottság elutasította, mert a súlyozás az érintett terméknek a vizsgálati időszak alatt behozott mennyiségeire vonatkozóan a Hansol-csoport által szolgáltatott adatokon alapult. A Bizottság álláspontja szerint helyénvaló a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló feleknek (kis tekercsek formájában független vevőknek történő viszonteladásra) eladott mennyiségekhez tartozó dömpingkülönbözet súlyát ahhoz a tényleges súlyhoz igazítani, amelyet ezek az eladások a vizsgálati időszak alatt uniós határparitáson képviseltek.

(51)

A Hansol-csoport kifogásolta továbbá, hogy a Bizottság a nevezőként figyelembe vett CIF-árat azon óriástekercsek eladásai alapján számította, amelyeket a független felhasználóknak való eladás előtt a Hansol-csoporttal kapcsolatban álló felek az Unióban kis tekercsekké alakítottak. Ehelyett azt javasolta, hogy a Bizottság ezen eladások kapcsán vagy az óriástekercseknek a Hansol-csoport által közölt átlagos CIF-transzferárát, vagy pedig a Hansol-csoport által független vevőknek közvetlenül eladott mennyiségekre számított tonnánkénti átlagos CIF-értéket vegye figyelembe. Alternatívaképpen, arra az esetre, ha a Bizottság e két módszer egyikét sem kívánja alkalmazni, a Hansol-csoport azt javasolta, hogy a Bizottság értékvám helyett tonnánkénti mértékvám formájában állapítsa meg a dömpingellenes vámot. A fél közölte, hogy a tonnánkénti mértékvám formájában megállapított vám eloszlatná az azzal kapcsolatos aggályait, hogy a beszedett dömpingellenes értékvám túllépheti a dömping megállapított nagyságát.

(52)

Ezt az utóbbi javaslatot a Bizottság a (127) és a (128) preambulumbekezdésben tárgyalja, és az ott mondottak alapján elfogadta. Ennek alapján nincs szükség arra, hogy a Bizottság állást foglaljon a CIF-értékeknek a Hansol-csoport által javasolt két alternatív meghatározási módszeréről, hiszen ezek tárgytalanná váltak.

(53)

A végleges nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport vitatta azt a módot, ahogyan a Bizottság a számított CIF-érték számítása során a hitelköltségeket levonta. Ezt az észrevételt a Bizottság elfogadta. Megjegyzendő továbbá, hogy a nevezőként figyelembe vett CIF-árat befolyásolták a (41)–(42) preambulumbekezdésben ismertetett változások.

(54)

Figyelembe véve az exportár, a rendes érték és a CIF-ár megállapításának a (41), a (42), a (48) és az (53) preambulumbekezdés szerinti kiigazítását és megerősítve az ideiglenes rendelet (25)–(47) preambulumbekezdésében foglalt további ténymegállapításokat, a Hansol-csoporthoz tartozó, a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett súlyozott átlagos végleges dömpingkülönbözet 10,3 %-ra adódott. Az ideiglenes rendelet (49) és (50) preambulumbekezdésében ismertetett megfontolások alapján a Bizottság a maradék dömpingkülönbözetet ugyanezen a szinten állapította meg.

(55)

A Hansol-csoport azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert több kármutató kedvezően alakult vagy stabil értéket mutatott. Ezt az állítást a Bizottság már az ideiglenes rendelet (95)–(96) preambulumbekezdésében elutasította, és ezúton véglegesen elutasítja.

(56)

A jelentős kár megállapításához nem szükséges, hogy a kárelemzés minden egyes mutatója kárt jelezzen. Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdéséből következően egy vagy néhány kármutató nem szükségképpen ad döntő iránymutatást. A jelen esetben a Bizottság jelentős kárt állapított meg. Ezt szemlélteti különösen a jövedelmezőség szintje, az árakkal kapcsolatos mutatók alakulása és az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése. A mintában szereplő összes gyártó erőteljes, lineáris csökkenést tapasztalt a nyereség és a pénzforgalom területén, amely időben egybeesett a Koreai Köztársaságból érkező behozatal fellendülésével. Emellett ugyan az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene viszonylag stabil maradt, mivel ezt az uniós felhasználás jelentős növekedése (+ 15 %) kísérte, az uniós gyártók piaci részesedése valójában csökkent. Annak ellenére, hogy egyes kármutatók, például a kapacitáskihasználás, a foglalkoztatás, a munkaerőköltség és a beruházások nem adnak döntő iránymutatást az uniós gyártókat ért kárról, nem zárják ki a jelentős kár megállapítását, és nem is mondanak annak ellent.

(57)

E szakasz további része kifejti a Bizottságnak a Hansol-csoport által egyes kármutatókkal kapcsolatban felhozott érvekkel kapcsolatos álláspontját.

(58)

Az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (51) és (52) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(59)

Az uniós felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (53)–(55) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(60)

A vizsgálati időszak alatt az érintett országból érkező behozatal volumene jóval az elhanyagolható szint felett volt (7).

(61)

Az érintett országból érkező behozatal volumenére és piaci részesedésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (56)–(58) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(62)

A Hansol-csoport álláspontja szerint az ideiglenesen megállapított 8,1 %-os alákínálási különbözet a behozatal korlátozott volumene (az uniós felhasználás 13,6 %-a) miatt nem jelentős. A fél arra hivatkozott, hogy a DRAM-csipekkel foglalkozó WTO-vizsgálóbizottsági jelentés (8) szerint a „jelentős” kifejezés fontos, nagymértékű, következményekkel járó, a nominálisnál/marginálisnál nagyobb elmozdulásra utal. Emellett két olyan ügyet is megemlített (sűrű nátrium-karbonát  (9) és egyes lézeroptikai leolvasó rendszerek  (10)), amelyekben a Bizottság korlátozott mértékű alákínálási különbözetet állapított meg.

(63)

A Bizottság a következő indokok alapján elutasította a Hansol-csoport érvelését. Először: bár a sűrű nátrium-karbonát ügyben a Bizottság a 6 %-os alákínálási különbözetet nem ítélte jelentősnek, abban az esetben a behozatal piaci részesedése sokkal kisebb volt (3,2 % 1983 előtt, és 1,4 % később), mint a jelen esetben. Másodszor: az egyes lézeroptikai leolvasó rendszerek ügyben hozott határozat főként olyan, nem homogén termékeket érintett, amelyek funkcióikat és műszaki tulajdonságaikat tekintve nagy változatosságot mutattak, és amelyek területén gyors műszaki fejlődés volt tapasztalható, ami a könnyű hőpapírok esetében nincs így. Végül, de nem utolsósorban: a Bizottság azért ítélte meg úgy, hogy a könnyű hőpapírok esetében a 8,1 %-os alákínálási különbözet jelentős, mert a dömpingelt behozatal szintje magas volt, és a figyelembe vett időszak alatt meredeken emelkedett. Mint a (67) preambulumbekezdésben jelezzük, a megállapított végleges alákínálási különbözet még az ideiglenesnél is nagyobb volt, ami szintén cáfolja azt az érvet, hogy a különbözetet korlátozott mértékűnek kellett volna tekinteni.

(64)

A Hansol-csoport azon állítását, hogy az alákínálás számítása jogellenes volt, a 6.1. szakaszban ismertetetthez hasonló gondolatmenet alapján a Bizottság szintén elutasította.

(65)

Annak érdekében, hogy a számítás módszere összhangban legyen a dömpingszámításéval, a végleges eljárási szakaszban a Bizottság úgy döntött, hogy az áralákínálást az e rendelet 2.4.1. szakasza szerintivel megegyező súlyozás alapján számítja ki. A Hansol-csoport tekintetében meghatározott alákínálási különbözet az óriástekercsek eladására (– 5 % és 0 % közötti különbözet 15–25 % súllyal) és a kis tekercsek eladására (10–20 % különbözet 75–85 % súllyal) meghatározott különbözetek súlyozott átlaga volt. Ebből az eljárásból és a 2. szakaszban elmagyarázott korrekciókból következően az ideiglenesen megállapított alákínálási különbözetet is felül kellett vizsgálni.

(66)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Hansol-csoport kifogásolta, hogy a Bizottság nem vonta le a következtetéseket az eladások egy része kapcsán megállapított negatív alákínálási különbözetből, és ezzel megsértette az alaprendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdését. Ezt a kifogást azonban a Bizottság elutasította, mert következtetéseit – szokásos gyakorlatának megfelelően – a teljes alákínálási különbözetből vonta le.

(67)

A végleges alákínálási különbözet értéke 9,4 %.

(68)

Az érintett országból érkező behozatal árára vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság – a fenti preambulumbekezdésekben tárgyalt alákínálási különbözet kivételével – megerősítette az ideiglenes rendelet (59)–(64) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(69)

A Hansol-csoport azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert – egy vállalat esete kivételével – a termelési eredmények lenyűgözőek voltak, és egyes uniós gyártók növelték termelési kapacitásukat és kapacitáskihasználásukat. Emellett arra is utalt, hogy a kapacitáskihasználás majdnem teljes volt.

(70)

A termeléssel kapcsolatban azonban az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdése bemutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési volumene összességében egy százalékkal csökkent. Ez a negatív tendencia összhangban van azzal a ténymegállapítással, hogy a magas állandó költségek mellett az ágazatot kár érte. Ez az általános ténymegállapítás nem cáfolható néhány egyedi gyártó helyzetével. Hozzá kell tenni, hogy az egyetlen, a mintában nem szereplő gyártó termelésében tapasztalt jelentős növekedés – az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdésében ismertetett módon – csupán matematikai jelenség volt, és annak volt betudható, hogy a termelését korábban ideiglenesen leállító gyártó ismét termelni kezdett. Emellett egy gyártó leállította könnyűhőpapír-termelését. Mindez úgy következett be, hogy közben – a figyelembe vett időszak alatt – az uniós felhasználás 15 %-kal nőtt. Korábbi esetekben, például az egyes gyertyák  (11) ügyben a Bizottság növekvő termelés (amelyről a könnyű hőpapírok esetében nincs szó) mellett is állapított meg kárt, mert a termelés növekedése elmaradt az uniós felhasználás növekedésétől.

(71)

A termelési kapacitással kapcsolatban a fél helytelenül állította, hogy egy kivétellel minden uniós gyártó növelte a termelési kapacitását. Az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdésében említett uniós gyártó nem növelte termelési kapacitását. Ehelyett az történt, hogy a 2012-ben rendelkezésre nem álló – és ezért létező kapacitásként figyelembe nem vett – gyártólétesítményét egyszerűen újraindította. Emellett az ideiglenes rendelet (70) preambulumbekezdése kiemeli a mintában szereplő egyik vállalat termeléssel kapcsolatos nehézségeit.

(72)

Az általános kapacitáskihasználással összefüggésben az ideiglenes rendelet 4. táblázata nem növekedést, hanem visszaesést jelez az uniós gazdasági ágazaton belüli kapacitáskihasználásban a figyelembe vett időszak alatt. Az, hogy egyetlen vállalat jelentősen növelte kapacitáskihasználását, annak volt betudható, hogy – ahogyan az ideiglenes rendelet (71) preambulumbekezdése elmagyarázza – ez a gyártó újraindította korábban leállított termelését.

(73)

Továbbá annak ellenére, hogy a 92 %-os kapacitáskihasználás valóban magasnak tűnhet, a kapacitás és a tényleges kihasználtság közötti 8 %-os különbség – különösen egy magas állandó költségek mellett működő ágazatban – nem tekinthető jelentéktelennek. A könnyűhőpapír-gyártóknak folyamatosan megrendelésekkel kell rendelkezniük, folyamatosan termelniük és értékesíteniük kell ahhoz, hogy gyártóüzemeik ne álljanak kihasználatlanul. A papírgyártó inkább alacsonyabb áron adja el termékét, semmint hogy kevesebbet termeljen, hiszen a kihasználatlanul álló gépek a legtöbb esetben még nagyobb kárt okoznak. A papíripar nagy tőkeintenzitása és az eladási árra való korlátozott ráhatása mellett a nagy kihasználtsági mutatók elengedhetetlenek a jövedelmezőséghez. Emiatt a kihasználtság kismértékű változásán egy cég léte vagy nemléte múlhat. A kapacitáskihasználás 8 %-os hiánya 32 240 tonna könnyű hőpapír termelését jelenti, ami több, mint a Hansol-csoport 2015. évi teljes behozatali volumene. Emellett, ahogyan azt az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdése bemutatja, az uniós gyártók olyan többcélú berendezésekkel rendelkeznek, amelyek kapacitása könnyedén átállítható egyik termékről a másikra. Ez az átállítható kapacitás azonban nem sokat ér akkor, ha a piacon dömping van jelen.

(74)

Mindezek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság elutasította a fenti érvelést, és megerősítette az ideiglenes rendelet (69)–(72) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(75)

A Hansol-csoport állítása szerint az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert az uniós gyártók i. növelték az Unión belüli eladásaikat; és ii. azért döntöttek úgy, hogy az uniós piacon kevesebbet adnak el az érintett termékből, hogy harmadik országok piacaira koncentrálhassanak.

(76)

Ezeket az érveket a Bizottság elutasította, mert annak ellenére, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az Unió piacán összességében 1 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, az uniós gyártók nem részesülhettek maradéktalanul az uniós felhasználás 15 %-os bővülésének előnyeiből. Az uniós gyártók piaci részesedése összességében jelentősen visszaesett. Az uniós piacra irányuló értékesítések csökkentésével kapcsolatos állítás ellentmond az állítás első felének.

(77)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (73)–(75) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(78)

A Hansol-csoport állítása szerint az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert az ideiglenes rendelet 6. táblázata az uniós gazdasági ágazat jó foglalkoztatási helyzetéről tanúskodik. A fél emellett azzal is érvelt, hogy nem volt infláció, amely indokolta volna a munkaerőköltség növekedését.

(79)

A foglalkoztatás tekintetében a Bizottság megítélése szerint az uniós gazdasági ágazat helyzete nem volt jó. Ahogyan azt az ideiglenes rendelet is kiemelte, a foglalkoztatás 1 %-kal csökkent. Az érdekelt felek számára betekintésre összeállított akta szerint a foglalkoztatás szintje két uniós gyártó esetében nőtt jelentősen. E gyártók mérete miatt azonban ez abszolút értelemben kevés munkahelyet jelent, összességében pedig csökkent az uniós gazdasági ágazaton belüli foglalkoztatás. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy ebben a konkrét ágazatban a foglalkoztatás szintje szorosan követi a termelést, a foglalkoztatás nem tekinthető olyan mutatónak, amely döntő iránymutatást ad az uniós gyártókat ért kárról.

(80)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Hansol-csoport előadta, hogy két uniós gyártó esetében – speciális helyzetük miatt – az általuk foglalkoztatottak számát nem szabadott volna szerepeltetni az ideiglenes rendelet 6. táblázatában. A felvetést a Bizottság elutasította, mert a fél nem szolgált olyan indokokkal, amelyek alapján a Bizottságnak el kellett volna térnie a makrogazdasági kármutatók elemzésével kapcsolatos szokásos gyakorlatától.

(81)

A munkaerőköltség tekintetében az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdését úgy kell érteni, hogy a munkaerőköltség növekedése az éves inflációs ráták tükrében nem tűnt túlságosan nagynak.

(82)

Mindezeknek megfelelően a Bizottság elutasította a fenti észrevételeket, és további észrevételek hiányában megerősítette az ideiglenes rendelet (77)–(79) és (85)–(86) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(83)

A Hansol-csoport állítása szerint az uniós gyártók által az Unióban alkalmazott árak további vizsgálatot igényelnek. A fél megkérdőjelezte azt a ténymegállapítást, hogy az uniós gyártók árai nem nőttek a vizsgálati időszak alatt, arra hivatkozva, hogy egyes uniós gyártók növelték értékesítési áraikat. A Hansol-csoport azt is előadta, hogy álláspontja szerint a 2013 és 2014 közötti értékesítésiár-csökkenés amiatt következett be, hogy egy bizonyos uniós gyártó elárasztotta a piacot olyan árukkal, amelyeket az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: USA) nem tudott eladni.

(84)

Ezeket az állításokat a Bizottság elutasította. Az első állítással kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy abból, hogy egyes gyártók több ízben áremelést jelentettek be, nem következik, hogy ezekre az áremelésekre valóban sor is került. A fél állítása azon alapul, hogy az uniós gazdasági ágazat egyes szereplői a velük kapcsolatban álló vállalatok felé érvényesítettek áremelést, ám ezek az esetek csak csekély részét teszik ki az uniós felhasználásnak. Az ideiglenes rendelet 7. táblázata szerint, amely ellenőrzött adatokon alapul, az Unióban nem volt általános árnövekedés. Végül, de nem utolsósorban az értékesítési árak 2013 és 2014 közötti visszaesése az ideiglenes rendelet 3. táblázata szerint időben egybeesett a Koreai Köztársaságból behozott termékek importárának legnagyobb csökkenésével.

(85)

A második állítással kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy az ideiglenes rendelet 5. táblázata (az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piacon) nem jelzi, hogy a piac el lett volna árasztva uniós árukkal. Az index értéke 2013-ról 2014-re 101-ről 97-re csökkent.

(86)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (82)–(84) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(87)

A Hansol-csoport kijelentése szerint az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert a készletszintek mind abszolút, mind relatív értelemben csökkentek, tehát az uniós gazdasági ágazat nem ütközött nehézségekbe termékeinek értékesítése során.

(88)

Ezt az érvelést a Bizottság elutasította, mert – ahogyan azt az ideiglenes rendelet (88) preambulumbekezdése kimondja – a hasonló terméket általában a felhasználók konkrét megrendelései alapján gyártják. Az így működő ágazatokban a készletszintek nem tekinthetők lényeges kármutatónak, hiszen a termelést követik, és a figyelembe vett időszak alatt egyetlen pillanatban sem voltak nagyobbak egy hónapnyi termelésnél.

(89)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (87)–(88) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(90)

A Hansol-csoport azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete nem romlott, mert a vizsgálati időszak alatt az ágazat beruházásai több mint kétszeresére nőttek. Álláspontja szerint az ideiglenes rendelet 10. táblázata és a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésének azon kijelentését, hogy a mintában szereplő gyártók a beruházási szintet a működésük folytatásához feltétlenül szükséges mértékre korlátozták. Emellett azt is állította, hogy a mintában szereplő uniós gyártók közül kettő nagyobb beruházásokat hajtott végre 2014-ben.

(91)

Ezeket az állításokat azonban a Bizottság elutasította, mert annak ellenére, hogy a beruházások megkétszereződtek, abszolút szintjük korlátozott maradt, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy például egy új könnyűhőpapír-gyártósor becsült értéke 120 millió EUR. Ahogyan az ideiglenes rendelet (119) preambulumbekezdése jelzi, a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat a csökkenő nyereségek miatt egyes beruházásokat későbbre halasztott.

(92)

Ugyanez a fél kérte az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének újraértékelését, mert álláspontja szerint egy, a mintában szereplő uniós gyártó problémái nem a dömpingelt behozatalból fakadtak, hanem egyebek mellett abból, hogy két gyár bezárása miatt hatalmas költségei keletkeztek, egy másik vállalatnak pedig az USA által kivetett dömpingellenes vámok jövőbeni kifizetésének fedezése érdekében kellett forrásokat elkülönítenie. Hozzátette, hogy ki kellene küszöbölni a mintában szereplő további két vállalat által földrajzi értelemben különböző piacok kapcsán követett piaci stratégiák torzító hatását, és azt állította, hogy ugyanez a két vállalat a vizsgálati időszak alatt jelentős nyereségre tett szert.

(93)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy szükségtelen az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének újraértékelése, mert az ideiglenes eljárási szakaszban a Bizottság már elkülönített és a bemutatott jövedelmezőségből kizárt minden jelzett kivételes költséget. Emellett az ideiglenes rendelet (90) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét úgy állapította meg, hogy a hasonló termék Unión belüli, független vevők részére való eladásaiból származó adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az ugyanezen eladásokhoz tartozó forgalom százalékában, azaz az Unión kívüli piacokon elért jövedelmezőség nem szerepelt a számításban. Következésképpen ezeket az állításokat a Bizottság elutasította.

(94)

További észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (89)–(91) preambulumbekezdésében foglalt, valamint a beruházásokkal kapcsolatban az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(95)

A dömpingkülönbözet nagyságára, a növekedésre, a pénzforgalomra, a beruházások megtérülésére és a tőkebevonási képességre vonatkozó további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (76), (80)–(81) és (92) preambulumbekezdésében, a beruházások megtérülésével kapcsolatban az ideiglenes rendelet (93) preambulumbekezdésében, valamint az ideiglenes rendelet (94) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(96)

Az (55)–(95) preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételek elemzése alapján a Bizottság ezúton megerősíti az ideiglenes rendelet (95)–(98) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(97)

A Hansol-csoport állítása szerint a kár nem az érintett országból érkező dömpingelt behozatalnak tudható be, hanem az USA által egy, a mintában szereplő uniós gyártóval szemben bevezetett dömpingellenes intézkedésnek; a gyártási költségek és az átváltási árfolyamok együttes hatásának; valamint a fenolmentes könnyű hőpapírok árából fakadó hatásoknak. A legtöbb előadott érv megegyezett az ideiglenes eljárási szakaszban már ismertetettel. A (98)–(101) preambulumbekezdés bemutatja a Bizottság ezekkel kapcsolatos álláspontját.

(98)

Az USA által bevezetett dömpingellenes intézkedéssel kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdése elismeri, hogy ez az intézkedés gyakorolt hatást a kérdéses uniós gyártóra. Bár ez a hatás nem csupán erre az egy vállalatra korlátozódott, az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdésében kifejtett módon a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat egészére nézve szinte érzékelhetetlen volt. Az ideiglenes rendelet (110) preambulumbekezdése megállapítja, hogy az USA csak egy uniós gyártóra vetett ki magas vámokat, de ezeket a vámokat 2015-ben eltörölte, és a mintában szereplő uniós gyártó a hátrányt részben ellensúlyozni tudta azzal, hogy más piacokra nagyobb volumenben exportált. Az a kérdés irreleváns, hogy a szóban forgó, a mintában szereplő uniós gyártó teljes mértékben tudta-e ellensúlyozni az USA-ban kiesett értékesítéseit, hiszen – ahogyan azt az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdése bemutatja – ezek a körülmények a kérdéses uniós gyártó adatainak többségére nem hatnak ki. A Hansol-csoport állításával ellentétben az USA magas vámjainak idején az uniós piac nem volt elárasztva uniós származású könnyű hőpapírokkal (ezen állítás cáfolatával már a (85) preambulumbekezdés is foglalkozott), és az sem helytálló, hogy az értékesítési árak 2015-ben emelkedtek volna (lásd az ideiglenes rendelet 3. és 7. táblázatát). A fentiek és az ideiglenes eljárási szakasz ténymegállapításai alapján a Bizottság megállapította, hogy az USA szóban forgó dömpingellenes intézkedései nem eredményeztek ár- és jövedelmezőségcsökkenést az uniós piacon.

(99)

A gyártási költségek kapcsán a fél először kizárólag a 2014–2015-ös időszakra koncentrált. A végleges nyilvánosságra hozatal után azonban kiterjesztette állítását a teljes vizsgált időszakra, és előadta, hogy a nyersanyagárak emelkedése és az euróárfolyam csökkenése különösen érintette az uniós gazdasági ágazatot. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy a figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség csökkenése a költségek (+ 3 %) és az árak (– 11 %) közötti korreláció hiányából fakadt, azaz abból, hogy az árak a költségnövekedésnél nagyobb mértékben estek vissza. A fentiek és az ideiglenes eljárási szakasz ténymegállapításai alapján a Bizottság megállapította, hogy a költségnövekedéstől függetlenül a jelentős kár és a Koreai Köztársaságból érkező dömpingelt behozatal között ok-okozati összefüggés állt fenn.

(100)

Ami a fenolmentes könnyű hőpapírok árából fakadó hatásokat illeti, az exportáló gyártóval kapcsolatban álló egyes vállalatok állítólagos magasabb vételárai nincsenek ellentmondásban az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében foglalt általános ténymegállapítással, amely szerint „a figyelembe vett időszak során a fenolmentes könnyű hőpapír értékesítési egységárai kevésbé csökkentek, mint a fenoltartalmú könnyű hőpapír értékesítési egységárai”. A szóban forgó vállalatok csekély részt képviselnek az uniós felhasználáson belül. A fentiek és az ideiglenes eljárási szakasz ténymegállapításai alapján a Bizottság megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért árerózió nem a fenolmentes könnyű hőpapír árában bekövetkezett állítólagos csökkenésnek volt betudható.

(101)

A Hansol-csoport azt is előadta, hogy még akkor is, ha a felsorolt tényezők egyike sem gyakorolt önmagában döntő hatást, a Bizottságnak tovább kellene vizsgálnia az állítólagos kár tényleges okait, ideértve ezek összesített hatásait is. Ezt az érvet azonban a Bizottság elutasította, mert az ideiglenes rendelet (121) preambulumbekezdésében már elvégezte ezt az átfogó értékelést, és az ideiglenes intézkedések bevezetése után nem merültek fel új tények.

(102)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (99)–(121) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(103)

A panaszos azért vetette fel az uniós gyártókat érő további kár veszélyét, mert a Hansol-csoport bejelentette, hogy 2019-ig jelentősen növelni kívánja hőpapírgyártó kapacitását. A jelentős kárral kapcsolatos ténymegállapításokra való tekintettel a Bizottság nem elemezte a kár veszélyét.

(104)

Az uniós gazdasági ágazat érdekével kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (123)–(128) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(105)

A koreai kormány további bizonyítékok benyújtása nélkül megismételte az ideiglenes rendelet (132) preambulumbekezdésében ismertetett felvetését. Ezt a felvetést a Bizottság már az ideiglenes eljárási szakaszban elutasította.

(106)

A koreai kormány azt is előadta, hogy az intézkedések nem szolgálják az Unió érdekét, mert a 2016. szeptemberi meghallgatáson számos európai átalakító és importőr ellenvéleményének adott hangot (lásd az ideiglenes rendelet (5) preambulumbekezdését); mert az intézkedések hátrányosan befolyásolják a Hansol-csoport leányvállalataként működő, a könnyű hőpapírok iparága által kiszolgált ágazatot képező átalakítókat; továbbá mert az uniós gyártók nagyvállalatok, míg a Hansol-csoport leányvállalataként működő átalakítók többségükben kis- és középvállalkozások (a továbbiakban: kkv), és mint ilyenek kevéssé képesek befolyásolni az árakat.

(107)

Ezeket az érveket a Bizottság elutasította. A vizsgálat során nem derült fény arra, hogy az uniós átalakítók és importőrök többsége ellenezné az intézkedéseket (lásd még a (109) preambulumbekezdést is). Emellett nem lehetett megállapítani, hogy az intézkedések milyen mértékben érintenék hátrányosan a Hansol-csoportnak az Unióban működő leányvállalatait, figyelembe véve azt is, hogy a Hansol-csoport maga is kiemelte, hogy egyik ilyen leányvállalatának a rossz vezetés miatt negatívak az eredményei. Ami a Hansol-csoport leányvállalataként működő átalakítók méretét illeti, megjegyzendő, hogy ezek a vállalkozások végső soron egy nagy vállalatcsoporthoz tartoznak. Mivel a Hansol-csoport maga is elismerte, hogy a végső vevők nem készek elfogadni az árnöveléseket, a Bizottság megállapítja, hogy az ártárgyalásokon a vevők alkupozícióban vannak.

(108)

A Hansol-csoport azt állította, hogy a kiszolgált uniós gazdasági ágazatok csaknem egyöntetűen az intézkedések bevezetése ellen foglaltak állást, és – az érdekelt felek számára betekintésre összeállított akta szerint – legalább 36 független átalakító és végfelhasználó határozott ellenvéleményének adott hangot az intézkedésekkel kapcsolatban. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fél azt is előadta, hogy a Bizottság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a kiszolgált együttműködő uniós átalakítók és felhasználók többsége ellenezte az intézkedések bevezetését. A fél állítása szerint az, hogy nem minden kiszolgált uniós vállalkozás fejezte ki ellenvéleményét az intézkedésekkel kapcsolatban, illetve hogy sokan közülük nem adtak ismét hangot álláspontjuknak a végleges nyilvánosságra hozatal után, nem jelenti azt, hogy ezek a vállalkozások nem ellenzik az intézkedéseket.

(109)

Ezeket az érveket a Bizottság elutasította. Az ideiglenes rendelet (129) preambulumbekezdése áttekinti egyes felek korlátozott együttműködését. A vizsgálat során a kiszolgált uniós ágazatban működő vállalkozások közül sokan hallgattak, és az ideiglenes, illetve a végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyetlen, a kiszolgált ágazatban működő vállalkozás sem tett észrevételt. Ez a hallgatás nem értelmezhető az intézkedések ellenzéseként; a Bizottságnak azt kell feltételeznie, hogy az érintett vállalkozások álláspontja ismeretlen. Ahogyan az ideiglenes rendelet (130) preambulumbekezdése is említi, könnyűhőpapír-vásárlási volumenüket tekintve azok az átalakítók, amelyek jelentkeztek és az intézkedések mellett foglaltak állást, nagyobb súllyal esnek latba, mint azok, amelyek nem fejezték ki álláspontjukat vagy ellenezték az intézkedéseket. Az újabb végső nyilvánosságra hozatal után egy további átalakító is az intézkedések mellett foglalt állást. Emellett az Európai Papíripari Szövetség (Confederation of European Paper Industries), amely számos kiszolgált ágazatot képvisel, szintén az intézkedések mellett foglalt állást az eljárásnak mind a kezdeti, mind pedig a végleges szakaszában. Az érdekelt felek számára betekintésre összeállított akta arról tanúskodik, hogy a fenti preambulumbekezdésben említett számértékben figyelembe vett független átalakítóknak és végfelhasználóknak mintegy egyharmada adott hangot ellenvéleményének az intézkedésekkel kapcsolatban az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt megelőző eljárás során.

(110)

A Hansol-csoport állítása szerint az intézkedések ellentétesek az európai vállalkozások érdekeivel, mert az uniós piac duopóliumként, illetve oligopóliumként írható le, amelyben a versenyt elő kellene segíteni, hiszen nincsenek alternatív beszállítók, és az uniós gyártók nem rendelkeznek versenyképes infrastruktúrával és nem volnának képesek hatékonyan átállni a könnyű hőpapírok gyártására, mert rendkívül valószínűtlen, hogy egy kisebb uniós gyártó visszavonna egy olyan üzleti döntést, amely számára nagyobb jövedelmezőséget eredményezett, továbbá mert a kiszolgált ágazatban aktív európai kkv-k léte a leszűkült beszerzési források és a túlzott árak miatt veszélybe kerülne. Mindemellett az intézkedések felszámolnák a versenyt, és munkahelyek megszűnését eredményeznék a felhasználói ágazatokban.

(111)

Ezeket az érveket a Bizottság elutasította. Irreleváns az a körülmény, hogy az Unióban kevés gyártó van, és – ahogyan arra az ideiglenes rendelet (115) preambulumbekezdése is utal – a rendelkezésre álló bizonyítékok nem tanúskodnak versenyellenes magatartás létéről. Az ideiglenes rendelet (131) preambulumbekezdése szerint az Unióban több beszerzési forrás is található. További alternatívák is léteznek: a Hansol-csoport által tisztességes áron behozott termékek, valamint az egyéb harmadik országokból érkező kis volumenű behozatal. A versenyképes infrastruktúra hiányával kapcsolatos állítást egyebek mellett a Hansol-csoport 2016. december 8-án kelt beadványa is cáfolja, amely szerint az uniós gazdasági ágazat „magas színvonalon teljesít”. Ami a kisebb uniós gyártót illeti, az kész újragondolni a döntését, ha javulnak a kilátásai a könnyű hőpapírok piacán. A kiszolgált ágazattal kapcsolatban a Bizottságnak az az álláspontja, hogy ez az ágazat előnyét fogja látni az uniós gazdasági ágazat jelentős kapacitásának (lásd a (73) preambulumbekezdést), a beszerzési források bővülésének és a verseny helyreállásának az uniós piacon.

(112)

A Hansol-csoport azt is állította, hogy az intézkedések ellentétesek volnának a felhasználók érdekeivel, amelyek így nem juthatnának észszerű áron könnyű hőpapírhoz. Ezt az állítást a Bizottság érdemi bizonyíték hiányában elutasította.

(113)

A Hansol-csoport egy további állítása szerint az intézkedések hatására – amellett, hogy az uniós piacot elárasztanák a kínai kis tekercsek – új átalakító üzemek létesülnének az Unió határai körül, amelyek szabadon jutnának nyersanyaghoz, és így számos Unión belüli átalakító bezárását idéznék elő. Ezt az állítást a Bizottság érdemi bizonyíték hiányában elutasította.

(114)

Az egyéb érdekelt felek érdekével kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (129)–(134) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(115)

A Hansol-csoport azt állította, hogy az európai vállalkozások egy csoportja mesterségesen igyekszik növelni a nyereségét azáltal, hogy megpróbálja rávenni a Bizottságot a dömpingellenes intézkedésekkel való visszaélésre.

(116)

Ezt az állítását nem támasztotta alá további érvekkel. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a vizsgálatot az alkalmazandó jogi kereten belül, a semlegességre és az átláthatóságra vonatkozó legszigorúbb normák betartásával folytatja.

(117)

Az uniós érdekkel kapcsolatos további észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (135) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket.

(118)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az áron aluli értékesítés számításához ideiglenesen felhasznált nyereségcéllal kapcsolatban egyetlen fél sem tett észrevételt. A nyereségcéllal kapcsolatban a végleges eljárási szakaszban sem érkezett észrevétel.

(119)

A Hansol-csoport kifogásolta, hogy a Bizottság a 2. cikk (9) bekezdését alkalmazta a kárszámításhoz, azt állítva, hogy a 2. cikk (9) bekezdése az alaprendelet dömpingrendelkezései között szerepel, és analógiás alapon nem alkalmazható a kárkülönbözet kiszámítására. A fél azzal érvelt, hogy a számítás jelentős mértékben a kis tekercsekkel kapcsolatos, kiigazított eladási ügyleteken alapul, annak ellenére, hogy ez a termék nem tárgya a vizsgálatnak. A Hansol-csoport szerint értelmetlen az a feltételezés, hogy a vele kapcsolatban álló átalakítók által az Unióba eladott kis tekercsek versenyeznek az uniós gazdasági ágazat által eladott óriástekercsekkel, és a Bizottság azzal, hogy olyan termék értékesítési árai alapján határozta meg a kárkülönbözetet, amely az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése értelmében nem a hasonló termék, megszegte az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdését. A fél az ok-okozati összefüggéssel kapcsolatos érvelését az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdésére, a WTO Fellebbezési Testülete „China – GOES” ügyben elfogadott jelentésére (12) és a „China – X-ray” ügyben elfogadott WTO-vizsgálóbizottsági jelentésre (13) alapozta.

(120)

A kárkülönbözet kiszámításának célja annak meghatározása, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához elegendő lenne-e a dömpingkülönbözeten alapulónál alacsonyabb vámtételt kivetni a dömpingelt behozatal exportárára. Ezt az értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szinten lévőnek. Az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló importőrök útján megvalósuló exportértékesítések esetében az exportár számítása – a dömpingkülönbözet kiszámítása során követett megközelítés analógiájára – az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján, az első független vevőnek felszámított, megfelelően kiigazított viszonteladói ár alapján történt. Mivel az exportár a kárkülönbözet kiszámításának elengedhetetlen eleme, és mivel ez a cikk az egyetlen olyan cikk az alaprendeletben, amely útmutatással szolgál az exportár számításához, e cikk analógia alapján történő alkalmazása indokolt.

(121)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámításához tartozó importár megállapítását nem befolyásolja, hogy a kivitel az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló vagy tőlük független uniós gazdasági szereplők részére történik-e. A Bizottság által követett módszer biztosította, hogy a két helyzet egyenlő bánásmódban részesüljön.

(122)

A kárkülönbözet kiszámításának rendesen az azon a szinten érvényes árak összehasonlításán kell alapulnia, amelyen az EU-ban a verseny folyik. A jelen esetben az érintett termék exportértékesítéseinek csak egy kis hányada történik az EU-ban független vevők részére. Az érintett termék értékesítéseinek túlnyomó többsége az Unióban működő, az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló átalakítók részére valósul meg, amelyek a terméket kis tekercsekké alakítják. Ebben a helyzetben a verseny javarészt az exportáló gyártókkal kapcsolatban álló átalakítók szintjén folyt. A dömpingszámítás analógiájára ezek az értékesítési árak nem voltak megbízhatónak tekinthetők az objektív ár-összehasonlítás céljára. Emiatt az érintett termék importárait számtanilag kellett képezni. A 2.2. szakasz részletesen kifejti, hogy a kis tekercseket miért nem lehetett figyelmen kívül hagyni a számításokban, és miért volt szükség arra, hogy a Bizottság egyes ügyletek esetében számtanilag képezze az exportárakat.

(123)

Annyiban, amennyiben a Bizottság megindokolta a kis tekercseknek a számításokban való figyelembevételét, az alaprendelet 3. cikkének (3) és (6) bekezdésére, a WTO Fellebbezési Testülete „China – GOES” ügyben elfogadott jelentésére és a „China – X-ray” ügyben elfogadott WTO-vizsgálóbizottsági jelentésre való hivatkozások érdektelenek.

(124)

A fenti okokból a Bizottság a követett megközelítést helyénvalónak ítélte meg, és a fél érveit elutasította.

(125)

Annak érdekében, hogy a számítás módszere összhangban legyen a dömpingszámításéval, a végleges eljárási szakaszban a Bizottság úgy döntött, hogy a kárkülönbözetet az e rendelet 2.4.1. szakasza szerintivel megegyező súlyozás alapján számítja ki. Ebből az eljárásból és a 2. szakaszban elmagyarázott korrekciókból következően az ideiglenesen megállapított kárkülönbözetet is felül kellett vizsgálni.

(126)

A végleges kárkülönbözet így megállapított értéke 37,0 %-ra adódott.

(127)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Hansol-csoport értékesítéseinek többsége vele kapcsolatban álló feleken keresztül, kis tekercsekké történő átalakításra valósul meg. A végső nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport kifogásolta, hogy a Bizottság az ezen eladások kapcsán nevezőként figyelembe vett CIF-árat számtanilag képezte (lásd az (51) preambulumbekezdést). Ezzel kapcsolatban egyebek mellett előadta, hogy a Bizottság által a szóban forgó eladásokkal kapcsolatos dömpingszámításban ideiglenesen nevezőként figyelembe vett CIF-ár a megállapított dömpingszintnél nagyobb összegű vámot eredményezne. E vélt torzítás kiküszöbölésére a Hansol-csoport azt javasolta, hogy a Bizottság értékvám helyett tonnánkénti mértékvám formájában állapítsa meg a dömpingellenes vámot.

(128)

Az indítványt a Bizottság részletesen elemezte, és az ügy sajátos körülményeire és különösen a szóban forgó eladásokhoz tartozó megbízható CIF-ár meghatározásának sajátosságaira figyelemmel arra a következtetésre jutott, hogy célszerűbb olyan vámformát alkalmazni, amely nem igényli a megbízható CIF-ár megállapítását. Ezért a Bizottság úgy döntött, hogy a dömpingellenes vámot a nettó tömegre alkalmazandó, euróban kifejezett tonnánkénti mértékvám formájában, nem pedig az ideiglenes intézkedésekben alkalmazott értékvám formájában veti ki.

(129)

A fenti szakaszban ismertetett szempontok figyelembevételével a vámfizetés nélkül, az uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett dömpingellenes vámtételeknek a dömpingkülönbözeten kell alapulniuk, a következők szerint:

(130)

Az újabb végső nyilvánosságra hozatal után a Hansol-csoport kifejtette, hogy véleménye szerint a fenti táblázat utolsó oszlopában található számított mértékvám a vizsgálat során feltártnál nagyobb mértékű dömpinget tükröz. A megállapításhoz vezető számítás azonban hibás volt, mert nem vette figyelembe az ideiglenes rendelet (46) és az e rendelet (49) preambulumbekezdésében ismertetett súlyozást. A Bizottság ezért elutasította az észrevételt.

(131)

Az e rendeletben meghatározott, az egyedi vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket a Bizottság a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján határozta meg.

(132)

Amint azt az ideiglenes rendelet (50) preambulumbekezdése is kifejti, ebben az ügyben az együttműködés szintje magas volt, mivel a vizsgálati időszak alatt az Unióba irányuló teljes kivitelt az együttműködő exportáló gyártóktól érkező behozatal tette ki. Ennélfogva a maradék dömpingellenes vám az együttműködő vállalat szintjén alapult.

(133)

A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(134)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni. Az e rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott végleges vámtételt meghaladóan biztosított összegeket el kell engedni.

(135)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményét,