6.4.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 92/68

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2016. október 7-én ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból származó egyes síkhengerelt, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült, tekercsben vagy nem tekercsben lévő (a „méretre vágott” termékeket és a „keskeny szalagot” is beleértve), melegen hengerelt, de tovább nem megmunkált, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli termékek (a továbbiakban: érintett termék) Unióba irányuló behozatalára az (EU) 2016/1778 bizottsági végrehajtási rendelet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) révén.

(2)

A vizsgálatot 2016. február 13-án (3) indították meg azt követően, hogy 2016. január 4-én az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be az egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek teljes uniós termelésének több mint 90 %-át képviselő gyártók nevében.

(3)

Az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2015. január 1. és a 2015. december 31. közötti időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2012. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Az ideiglenes rendelet (3) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság az alábbi két vizsgálatot indította még:

(5)

Az ideiglenes rendelet (4) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a panaszos 2016. április 5-én kérelmet nyújtott be az érintett termék Kínából érkező behozatalának nyilvántartásba vétele iránt. 2016. június 2-án a panaszos naprakészebb pénzügyi adatok szolgáltatásával aktualizálta kérelmét, amelyet azonban 2016. augusztus 11-én visszavont.

(6)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásbeli beadványt. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(7)

A (135) és az azt követő preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a Bizottság szolgálatai felkérték az egyik érdekelt felet, hogy kérje bizonyos kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő (a továbbiakban: meghallgató tisztviselő) közreműködését az ideiglenes számítások pontosságával, valamint a bizalmas információkhoz való hozzáférésre vonatkozó jogával kapcsolatban. Erre a meghallgatásra 2017. február 7-én került sor.

(8)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges ténymegállapítások kialakításához. Ahhoz, hogy átfogóbb adatok álljanak rendelkezésére az uniós termelési költségekről (terméktípusonként, a vizsgálati időszak negyedéves bontásában), kiegészítő adatokat kért a mintában szereplő uniós gyártóktól. A mintában szereplő összes uniós gyártó benyújtotta a kért információkat.

(9)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kíván kivetni az érintett termék Unióba történő behozatalára vonatkozóan. A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végső nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(10)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(11)

Az ideiglenes rendelet (24) preambulumbekezdése tartalmazza az érintett termék ideiglenes meghatározását.

(12)

Az ideiglenes rendelet (29)–(35) preambulumbekezdése ismerteti egy kínai exportáló gyártó és egy importőr arra vonatkozó kérelmét, hogy a szerszámacélt és a gyorsacélt kizárják a termékkörből, és bemutatja azokat az okokat, amelyek miatt a Bizottság ideiglenesen kivette az említett termékeket a termékkörből.

(13)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos ismételten hangsúlyozta azt az álláspontját, hogy a szóban forgó állítás nem kellően megalapozott, és ha a Bizottság elfogadja az említett állításokat, számolni kell az intézkedések kijátszásának kockázatával. A Bizottság megjegyezte, hogy már foglalkozott az intézkedések kijátszásának kockázatával az ideiglenes szakaszban. Az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdésében megállapítottak szerint volumen tekintetében a szerszámacél és a gyorsacél behozatala a 2015. évi kínai összbehozatal hozzávetőleg 1,25 %-át tette ki, és hogy ezek a termékek eltérő, külön KN-kódok alá tartoznak. Ezenfelül a Bizottság nem kapott semmilyen olyan bizonyítékot, amely a kereskedelem szerkezetében bekövetkező változásra, és az intézkedések potenciális kijátszására utalna az ideiglenes intézkedések bevezetését követően.

(14)

Az ideiglenes rendelet (32)–(34) preambulumbekezdésében ismertetett okok miatt, valamint új tények vagy bizonyítékok hiányában a Bizottság kitartott a szerszámacél és gyorsacél termékkörből való kizárására irányuló döntése mellett.

(15)

Az ideiglenes rendelet (36) és (37) preambulumbekezdése ismerteti egy olasz felhasználó bizonyos más terméktípusoknak a termékkörből való kizárása iránti kérelmét. Az ideiglenes rendelet (38) és (39) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság átmenetileg elutasította ezeket a kérelmeket, de kijelentette, hogy további vizsgálatot fog lefolytatni e termékkizárásra irányuló kérelemmel kapcsolatban. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az említett olasz felhasználó ismét benyújtotta kérelmét.

(16)

A Bizottság a vállalat telephelyén lebonyolított helyszíni ellenőrző látogatás során megpróbálta tisztázni a felhasználó által felvetett kérdéseket.

(17)

A felhasználó azonban nem tudott újabb információval szolgálni az egyeztetések során. Következésképpen a Bizottság elutasította ezeket az állításokat, és megerősítette az ideiglenes rendelet (38) és (39) preambulumbekezdésében levont következtetéseket.

(18)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az olasz felhasználó ismét benyújtotta az érintett termék intersztíciós elemektől mentes acéltípusainak, kettős fázisú acéltípusainak, magas karbontartalmú acéltípusainak és nem irányított szemcseszerkezetű acéltípusainak termékkizárására irányuló kérelmét. E felhasználó utalt egy olyan, a Bizottság vizsgálóival lefolytatott egyeztetésre, amelynek során a felhasználó szerint a Bizottság tisztviselői elfogadták, hogy van különbség a termékjellemzők és a végfelhasználás vonatkozásában az érintett termék „szokásos” és egyéb, kiváló minőségű típusai között. Ezenfelül e felhasználó két további vizsgálatra is utalt, amelyekben a Bizottság bizonyos terméktípusok kizárása mellett döntött. Az első egy kijátszásellenes vizsgálat volt, ami a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfóliákra irányult a termék állítólagos kismértékű módosítása miatt. Ebben az esetben a további feldolgozáshoz használt alumíniumfólia egy konkrét típusát állítólag kizárták a kismértékben módosított termék kiterjesztéséből (6). A második eset a Kínai Népköztársaságból származó bizonyos korrózióálló acéltípusokkal foglalkozó vizsgálatot érintette (7), amelyben a termékkört úgy határozták meg, hogy az kizárja az autóipari felhasználásra szánt termékeket az intézkedések hatályából.

(19)

A Bizottság elutasította ezt a kérelmet. Egyrészről a vállalat telephelyén zajló látogatás célja az információcsere volt néhány, a felhasználó által felhozott pont tisztázása érdekében. A felhasználónak nem lehettek jogos elvárásai egy ilyen informális találkozóból kifolyólag. Ezenfelül a felhasználó állításával ellentétben a Bizottság vizsgálói soha nem értettek egyet azzal, hogy különbség lenne az érintett termék bizonyos típusai között a kémiai jellemzők és végfelhasználások tekintetében. Másrészről a minőség szempontjából az érintett termék jelenlegi leírása és a KN-kód potenciálisan valóban a terméktípusok széles skálájára vonatkozik. Azonban mind az uniós gyártók, mind pedig az exportáló gyártók által előállított kiváló minőségű érintett termékek előállítása szorosan összefügg a gyártási folyamattal, és a jobb minőségű típusokat is ugyanabból az alapanyagból, ugyanazokkal a gyártóberendezésekkel állítják elő. Ez az érv tehát nem elegendő a felhasználó által kérelmezett kizáráshoz. Harmadrészről a felhasználó által említett két vizsgálat még folyamatban van, és eddig nem születtek végleges következtetések. Ezen túlmenően az egyik, nevezetesen az alumíniumfólia egy konkrét típusa tekintetében lefolytatott vizsgálat kijátszásellenes vizsgálat, így ebből a szempontból nem releváns. Negyedrészről az érintett termék különböző típusai – többek között az úgynevezett kiváló minőségű típusok – tekintetében nem lehetséges szemrevételezéssel azonosítani az érintett termék több típusa közti különbségeket, és ezért a vámhatóságok nem tudnák kezelni a kizárást. Ötödrészről a termékeket sok esetben még kémiai elemzéssel vagy mikroszerkezeti tesztekkel sem lehet megkülönböztetni, mivel az ilyen konkrét jellemzők később, a további hideghengerlési eljárás során alakulnak ki. Összefoglalva: ezek a viszonylag jobb minőségű típusok szintén maradéktalanul megfelelnek az érintett termék fogalommeghatározásának, és nem merült fel egyetlen olyan meggyőző érv sem, ami az érintett termék köréből való kizárásukat indokolná.

(20)

A termékkörre és a hasonló termékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (24)–(28) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(21)

Ezért az érintett termék a Kínából származó egyes síkhengerelt termékek, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból, tekercsben vagy nem tekercsben (a „méretre vágott” termékeket és a „keskeny szalagot” is beleértve), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.

Az érintett termék nem foglalja magában:

Az érintett termék jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 10, 7208 53 90, 7208 54 00, 7211 13 00, 7211 14 00, 7211 19 00, ex 7225 19 10, 7225 30 90, ex 7225 40 60, 7225 40 90, ex 7226 19 10, 7226 91 91 és 7226 91 99 KN-kód alá tartozik.

(22)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését és a végső nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) azt állította, hogy a kár- és a dömpingkülönbözet különbsége aggályokat vet fel a Bizottság módszertanának pontosságát illetően. A CISA becslései szerint az analóg országban megállapított rendes érték 61 %-kal magasabb, mint az uniós gazdasági ágazat számára megállapított irányár. A CISA szerint az olyan gyártók által megadott rendes értékek, amely gyártók – mint a szóban forgó vizsgálatban is – kapcsolatban állnak a panaszossal, olykor rendellenesen magasak.

(23)

A CISA ezenfelül azt is állította, hogy ha az adatok tényszerűen helytállóak – tekintettel az ilyen különbségre – a Bizottságnak érvénytelennek kell nyilvánítania az USA érvényes analóg országként való alkalmazását, korrigálnia kell az adatokat, vagy helyette uniós adatokat kell használnia.

(24)

Az uniós jog szerint a Bizottság figyelembe veheti uniós gyártókkal kapcsolatban álló vállalatok árait, amennyiben az analóg ország megfelelő. Ez történt a kiváló fáradási tulajdonsággal rendelkező betonacél rudakra (Dél-Afrika) (8) és a hidegen síkhengerelt acéltermékekre (Kanada) (9) vonatkozó vizsgálatok során is, miként arról maga a CISA számolt be. Az analóg országban működő gyártó és egy uniós gyártó közötti kapcsolat fennállása nem érvényteleníti vagy befolyásolja a rendes érték meghatározását, amely megfelelően ellenőrzött adatokon alapul.

(25)

A rendes értékre vonatkozó számításokat és azok validálását az alkalmazandó jogi normák szerint végezték el. Ezek tényszerűen helytállóak.

(26)

Az USA tíz hazai gyártóval és számos országból érkező jelentős behozatallal bíró versenypiac. Hatályban lévő dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedései révén vállalatai szokásos versenyfeltételek mellett működhetnek. Ebből adódóan a Bizottság nem lát okot arra, hogy ne használja az USA árait. Ezenfelül nem érkezett olyan bizonyíték, amely az adatok korrigálását indokolná.

(27)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél ismételten megkérdőjelezte az USA érvényes analóg országként való alkalmazását ebben a vizsgálatban, megkérdőjelezve az ottani rendes érték megbízhatóságát, mivel azt túl magasnak találta az uniós piacon alkalmazott árhoz képest. Mivel az analóg ország gyártójának adatait ellenőrizték és helytállónak találták, ezt az érvet elutasították.

(28)

Ami az Unióban ténylegesen fizetett vagy fizetendő árra vonatkozó javaslatot illeti, az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése csak akkor teszi lehetővé ezen árak használatát, amennyiben nem lehetséges piacgazdasággal rendelkező harmadik ország árainak vagy az ilyen országokból történő kivitel árainak használata. Mivel a szóban forgó esetben alkalmazhatók az Egyesült Államok árai („analóg ország” módszer), ezt a javaslatot elvetették.

(29)

A Bizottság ezért megerősítette a rendes értékre vonatkozó ténymegállapításait.

(30)

Az ideiglenes szakaszban a Bizottság kiigazításokat hajtott végre azokkal az ügyletekkel kapcsolatban, amelyeknél az exportáló gyártók az érintett terméket importőrként eljáró, velük kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportálták az Unióba.

(31)

Ezeket a kiigazításokat a kapcsolatban álló importőrök tényleges nyereségére hivatkozva végezték el.

(32)

Az exportáló gyártók és a velük kapcsolatban álló kereskedők/importőrök között fennálló kapcsolat miatt azonban a kapcsolt importőrök tényleges nyereségeit megbízhatatlannak kell tekinteni. Ezért az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a vizsgálatot végző hatóságnak észszerű alapon megfelelő haszonkulcsot kell megállapítania. A Bizottság úgy vélte, hogy egy független importőr által elért nyereség észszerű alapnak tekinthető ebben a helyzetben.

(33)

Figyelembe véve azonban, hogy a Bizottsággal egyik független importőr sem működött együtt a vizsgálat során, a Bizottság egy szoros hasonlóságot mutató termék független importőrének nyereségét vette alapul. A Bizottság így tehát az érintett termékkel több szempontból is hasonlóságot mutató hidegen síkhengerelt acéltermékek importőrének nyereségét vette figyelembe, amint azt az ideiglenes rendelet (221) preambulumbekezdése kifejti. Ezt a nyereséget a hidegen síkhengerelt acéltermékekkel kapcsolatos, (24) preambulumbekezdésben említett vizsgálat során határozták meg. Az exportárak számítását ennek megfelelően kiigazították.

(34)

A Jiangsu Shagang Group exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem tette közzé a Shagang exportárával kapcsolatban végrehajtott összes kiigazítást, állításában pedig kifejezetten az egyik korrekcióra utalt. A Bizottság tisztázta, hogy e kiigazítás jogalapja az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja, mivel egy olyan, az exportáló gyártóval kapcsolatban álló vállalat által kapott árrésre utal, amely vállalkozás hasonló feladatokat lát el, mint egy jutalék alapján dolgozó ügynök. A Shagang erre azt válaszolta, hogy a vállalatot úgy kell tekinteni, hogy a vele kapcsolatban álló vállalatokkal egyetlen gazdasági egységet alkot, ezért ezt a kiigazítást nem kell végrehajtani. 2016. november 16-án a Shagang kérelmét követően meghallgatásra került sor a Shagang és a Bizottság szolgálatai között a kérdés további megvitatása érdekében. Ezenfelül a végső nyilvánosságra hozatalt követően 2017. január 12-én egy második meghallgatásra is sor került, többek között e kiigazítás megvitatása céljából.

(35)

A Shagang ismételten megerősítette, hogy a vele kapcsolatban álló vállalatok (egy hongkongi és egy szingapúri telephelyű kereskedő) kizárólag Shagang-termékekkel kereskednek (ami az acéltermékeket illeti), és az a tény, hogy a vele kapcsolatban álló kereskedők a nem a Shagang által előállított (nem acél) termékek kereskedelmében is érintettek, irreleváns az egyetlen gazdasági egység meglétének megállapítása szempontjából.

(36)

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményeinek minden szükséges tényezőt figyelembe kell venniük annak meghatározásához, hogy a kapcsolatban álló kereskedő a gyártó részét képező értékesítési részleg funkcióit látja-e el, és ezek a tényezők nem korlátozhatók az érintett termékre. Az Unió intézményei jogosultak különösen olyan tényezőket figyelembe venni, mint egy kapcsolatban álló kereskedő által az érintett terméktől eltérő termékek értékesítése, valamint az ilyen, a kapcsolatban álló gyártótól eltérő gyártóktól származó termékek kereskedője általi értékesítés. A Bizottság ennek megfelelően számos tényezőt vizsgált, és többek között a következőket állapította meg: i. egy kapcsolatban álló kínai vállalat következetes árrést alkalmazott a vele kapcsolatban álló külföldi kereskedők tekintetében; ii. e kereskedők fő tevékenysége – az árbevételük mintegy 90 %-ának erejéig – az érintett terméktől eltérő termékek kereskedelméből származott, a független felekkel folytatott kereskedési tevékenységeket is ideértve; iii. néhány esetben a díjak és a kiadások kifizetésére uniós exportértékesítés során került sor; iv. az egyik ilyen kapcsolatban álló kereskedő tevékenységi engedélye például „jutalékos ügynökök révén lebonyolított ügynöki nagykereskedelemként” írta le a fő tevékenységeit; v. az eredménykimutatás ellenőrzése alapján megállapította, hogy a kapcsolatban álló kereskedők saját nyeresége fedezte az összes releváns irodai kiadást, ahelyett, hogy azokat az anyavállalat pénzügyi hozzájárulásából fizették volna. A Bizottság ezért megállapította, hogy a Shagang és a vele kapcsolatban álló kereskedők nem alkotnak egyetlen gazdasági egységet. Az állítást ezért a Bizottság elutasította, és fenntartotta az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítást.

(37)

A (33) preambulumbekezdésben említett exportár-számítási kiigazítás miatt a Bizottság újraszámította két vállalatcsoport dömpingkülönbözetét, ami azok kismértékű emelkedését eredményezte. Ez az emelkedés az összes többi együttműködő és nem együttműködő vállalat dömpingkülönbözetére is hatással volt, mivel e különbözet az együttműködő vállalatok árkülönbözetein alapult.

(38)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(39)

Az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (62)–(66) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(40)

Egy érdekelt fél beadványa szerint a Bizottság alulbecsülte a teljes uniós felhasználást, mivel az uniós gyártók által a velük kapcsolatban álló vállalatok számára a szabadpiacéhoz hasonló feltételekkel nyújtott értékesítéseket kizárták az uniós felhasználás kiszámítása során.

(41)

Ezt az állítást elutasították: először is, az ideiglenes rendelet (69) preambulumbekezdésében említettek szerint a kötött és a szabadpiac közötti különbségtétel egyfelől azért releváns a kárelemzés szempontjából, mert a kötött felhasználásra szánt termékek nem állnak közvetlen versenyben a behozatallal, a transzferárakat pedig különféle árpolitikák mentén a csoportokon belül rögzítik. Ezzel szemben a szabadpiacra szánt termelés közvetlen versenyben áll az érintett termék behozatalával, és az árak szabadpiaci árak. Másfelől a teljes szabadpiacon független vevőknek történő uniós gyártói értékesítések és a kapcsolatban álló vállalatoknak történő nem kötött értékesítések is előfordulnak. A Bizottság megvizsgálta és megerősítette, hogy ezek a nem kötött értékesítések valóban piaci árakon folyó értékesítések, és hogy a kapcsolatban álló vevő szabadon választhatott beszállítót (függetlenül attól, hogy a beszállító kapcsolatban álló volt-e vagy nem). Következésképpen az uniós felhasználás (szabadpiac) nem lett alábecsülve.

(42)

Erre vonatkozóan az ideiglenes rendelet 2. és 3. táblázatában olvasható mind a kötött, mind pedig a szabadpiaci uniós felhasználás alakulásának bemutatása és magyarázata. E két táblázat összevonása révén az összfelhasználás (a kötött és szabadpiacokkal együtt) az alábbiak szerint alakult a figyelembe vett időszak alatt:

2. táblázat

Összfelhasználás (kötött és szabadpiac) (tonna)

(43)

A fenti táblázat szerint az összfelhasználás olyan szintre emelkedett, amely magasabb volt a vizsgálati időszak során, mint a figyelembe vett időszak elején. A tendenciára a kötött felhasználás növekedése szolgál magyarázattal, amely abszolút értékben sokkal erőteljesebb volt a szabadpiaci felhasználás növekedésénél.

(44)

A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (67)–(74) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseit az uniós felhasználásra vonatkozóan.

(45)

Az érintett országból érkező behozatal volumenével, piaci részesedésével, valamint árával kapcsolatos észrevételek hiányában a Bizottság az ideiglenes rendelet (75)–(82) preambulumbekezdésében rögzített észrevételeit is megerősítette ezekkel a témákkal kapcsolatban.

(46)

A Bizottsághoz nem érkezett az ideiglenes rendelet e részével kapcsolatos észrevétel.

(47)

Az ideiglenes intézkedéseket követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az Unió gazdasági ágazatának legtöbb makrogazdasági mutatója pozitív tendenciát mutat, és nem értett egyet a Bizottság azon megállapításával, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(48)

Ezt az állítást elutasították. A Bizottság egyfelől nem állította az ideiglenes rendeletben, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte. Éppen ellenkezőleg: az ideiglenes rendelet (119) preambulumbekezdésében említettek szerint az uniós gazdasági ágazat ugyan sérülékeny volt a vizsgálati időszak végén, de nem olyan mértékben, hogy a figyelembe vett időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte volna. Másfelől e tekintetben az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdésében leírtak szerint a Bizottság arra utalt, hogy bizonyos makrogazdasági mutatók (például a termelési volumenek, valamint a kötött és szabadpiaci felhasználás növekedése jóvoltából jellemző kapacitáskihasználási szintek) továbbra is pozitív tendenciát követtek.

(49)

A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (87)–(103) preambulumbekezdésében megállapított következtetéseit a makrogazdasági mutatókra vonatkozóan.

(50)

Ugyanez az érdekelt fél megállapította, hogy a figyelembe vett időszakban – a kínai behozatali (alacsony vagy magas) volumentől függetlenül – a mintában szereplő uniós gyártók egységköltségei mindig magasabbak voltak, mint az értékesítési áraik, ami alól csak 2014 volt kivétel. Azt is jelezte, hogy a mintában szereplő uniós gyártók többsége veszteséges maradt a figyelembe vett időszak alatt. Az érdekelt fél ezért arra kérte a Bizottságot, hogy folytasson további vizsgálatot a következőkkel kapcsolatban:

(51)

E tekintetben a Bizottság elsőként az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésére utalt. Ebben kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítményét 2012-ben és 2013-ban kedvezőtlenül befolyásolták az euróövezeti adósságválság következményei, valamint az acél iránti kereslet 2012-ben bekövetkezett visszaesése. 2014-ben megindult a gazdasági fellendülés az uniós gazdasági ágazatban, ami 2015 első felében is folytatódott. Az uniós gazdasági ágazat ideiglenes javulása mögött a versenyképesség megőrzésére irányuló, különösképpen pedig az ágazat munkaerő-termelékenységének javítását célzó erőteljes törekvések álltak. Másfelől az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében említettek szerint a termelési költség átlagban továbbra is meghaladta a csökkenő értékesítési árakat, és az uniós gyártók annak érdekében, hogy a piaci részesedés tekintetében a lehető legkisebb veszteséget szenvedjék el, követték a lefelé irányuló árspirált és – különösen 2015-ben – jelentősen csökkentették értékesítési áraikat. A Bizottság ennek következtében megállapította, hogy megfelelően vizsgálta meg és tisztázta ezeket az elemeket.

(52)

Ugyanez az érdekelt fél azt is felhozta érvként, hogy amikor kiszámította az értékesítési mennyiséget az ideiglenes rendelet 7. és 14. táblázata alapján, megállapította, hogy a mintában szereplő uniós gyártók az uniós gazdasági ágazat összértékesítési volumenének csupán 31 %-át teszik ki, miközben az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdése azt állítja, hogy a teljes uniós termelés 45 %-át képviselik. Az érdekelt fél szerint egy ilyen nagy különbség kétségeket vet fel a minta reprezentativitásával kapcsolatban, és a minta bárminemű módosítása teljesen eltérő ténymegállapításokat eredményezhetett volna a kárt illetően.

(53)

Az ideiglenes rendelet (64) preambulumbekezdésében említettek szerint a teljes uniós termelést a Bizottság mintegy 74,7 millió tonnában állapította meg. Ez a kötött és szabadpiacot egyaránt magában foglalja. Az ideiglenes rendelet 7. és 14. táblázata ezzel szemben egyértelműen csak a szabadpiacra utal. A táblázatok ilyenformán tehát kizárólag a szabadpiaci értékesítésre vonatkozó adatokat tartalmazzák. A különbség azzal magyarázható, hogy az érdekelt fél által végzett összehasonlításhoz használt teljes termelés a kötött értékesítéseket is tartalmazta, holott csak a szabadpiaci értékesítéseket kellett volna tartalmaznia. Következésképpen nincs ok kételkedni a kiválasztott minta reprezentativitásában.

(54)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (104)–(116) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(55)

Az észrevételek vizsgálata alapján – a (39)–(54) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint – a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (117)–(119) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseit. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazat ugyan sérülékeny volt a vizsgálati időszak végén, de nem olyan mértékben, hogy a figyelembe vett időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében vett jelentős kár érte volna.

(56)

Az ítélkezési gyakorlat szerint az Unió intézményei bizonyos körülmények fennállása esetén jogosultak figyelembe venni a vizsgálati időszakot követő időszak adatait a károkozás veszélyére utaló állítások alapján megindított dömpingellenes vizsgálat lefolytatása során. Az ítélkezési gyakorlat alapján a károkozás veszélye fennállásának megállapításához – annak természetéből fakadóan – valóban a jövőre vonatkozó elemzést kell lefolytatni. Ezenfelül az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdése előírja, hogy a jelentős kárral való fenyegetés megállapításának tényeken, és nem pusztán állításon, feltételezésen vagy távoli eshetőségen kell alapulnia, és a körülmények olyan megváltozásának, amely azt a helyzetet idézheti elő, hogy a dömping kárt okoz, világosan előreláthatónak és közvetlennek kell lennie.

(57)

Az ítélkezési gyakorlat által engedélyezett lehetőségek és az ideiglenes rendelet (122) preambulumbekezdésében leírtak szerint a Bizottság folytatta a jövőre vonatkozó elemzését az ideiglenes intézkedések bevezetését követően, azáltal, hogy valamennyi ideiglenesen vizsgált tényező tekintetében elsősorban 2016 második feléből gyűjtött adatokat, és megvizsgálta, hogy ezekkel a kiegészítő adatokkal megerősíthetők vagy érvényteleníthetők-e a vizsgálati időszakból származó adatokon alapuló ténymegállapítások.

(58)

A Bizottság továbbá emlékeztet arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint, amely szintén alkalmazandó a károkozás veszélyével kapcsolatos állítások alapján elindított vizsgálatokra, a reprezentatív ténymegállapításoknak az eljárás megindítása előtt lezárult időszakon kell alapulniuk. Ezen elv célja annak garantálása, hogy a vizsgálat eredményei reprezentatívak és megbízhatóak legyenek, ehhez biztosítani kell, hogy az érintett gyártók magatartása a dömpingellenes eljárás megindítását követően ne befolyásolhassa azokat a tényezőket, amelyeken a dömping és kár meghatározása alapul, és ebből kifolyólag az eljárás eredményeképpen kivetett végleges vám megfelelő legyen ahhoz, hogy hatékonyan orvosolja a dömping által okozott kárt.

(59)

Az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében megállapításra került, hogy az érintett országból érkező behozatal 2012 és a vizsgálati időszak között jelentős mértékű növekedést mutatott: 246 720 tonnáról 1 519 304 tonnára emelkedett. Ugyanez a preambulumbekezdés azt is említette, hogy a kínai behozatal volumene 2016 első felében tovább nőtt (773 275 tonna) és 8,5 %-kal mutatott magasabb értéket 2015 első feléhez képest (712 390 tonna).

(60)

A 2016 júliusa és szeptembere közötti kiegészítő időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy a kínai dömpingelt behozatal volumene – havi átlagokban kifejezve – csökkenni kezdett a 2015. évi vizsgálati időszakhoz és a 2016 januárja és júniusa közötti, vizsgálati időszakot követő időszakhoz képest.

3. táblázat

A kínai behozatal volumenének alakulása (tonnában kifejezve)

(61)

A Bizottság ennélfogva megállapította, hogy a volumennövekedés tendenciája megállt. E számadatoknak a károkozás veszélyének megállapításával vagy érvénytelenítésével kapcsolatos elemzés szempontjából vett jelentőségét és megbízhatóságát értékelve a Bizottság a következőket is megállapította:

(62)

Az egyik érdekelt fél azzal érvelt, hogy a Bizottság elemzését főként egy adathalmazra, vagyis a vizsgálat idején már több mint 9 hónapos, és a behozatal valószínűsíthető jelentős mértékű növekedését megbízhatóan jelezni nem képes 2015. végi adatokra alapozta. Ezenfelül azt is állította, hogy a behozatali trendeknek egy reprezentatív időszakra vonatkozó vizsgálata kimutatta volna, hogy a behozatali volumenek csökkennek. A fentiek alapján ez az érdekelt fél a károkozás veszélyének bizottsági elemzését hibásnak minősítette.

(63)

A Bizottság egyfelől megállapította, hogy az említett időszakban elérhető összes adatot rendelkezésre bocsátotta az ideiglenes rendelet (124) preambulumbekezdésében a figyelembe vett időszak és a vizsgálati időszakot követő időszak tekintetében egyaránt. Másfelől a (60) preambulumbekezdésben ismételten frissítette az összes információt a kínai behozatali volumeneket illetően. Ebben a frissítésben a Bizottság valóban megállapította, hogy a kínai behozatal átlagos havi volumenei 2016 júliusától kezdődően csökkenésnek indultak. Ugyanakkor ez a csökkenés főképp a (61) preambulumbekezdésben említett okokkal magyarázható.

(64)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) egyfelől üdvözölte a vizsgálati időszakot követő időszak kiegészítő adatainak bizottsági alkalmazását, másfelől azt állította, hogy a kínai behozatal 2016 júliusa óta történő alakulásának bizottsági értékelése hibás. Ezen érdekelt fél a tényekre hivatkozva azt állította, hogy a kínai behozatali volumenek 2016 eleje óta fokozatosan csökkenni kezdtek. Ezenfelül azt is állította, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének általános elvét azzal, hogy azt állította, hogy a kínai kivitel legutóbbi csökkenése valószínűleg átmeneti jelenség, hiszen a jelentős kárral való fenyegetés megállapításának „tényeken, nem pedig állításokon, feltételezéseken vagy távoli eshetőségen kell alapulnia”. Következésképpen azzal a kéréssel fordult a Bizottsághoz, hogy a vizsgálati időszakot követő legutóbbi adatokat kizárólag tények alapján mérlegelje, és tartózkodjon attól, hogy ezeket az adatokat távoli eshetőségek vagy megalapozatlan állítások fényében értelmezze. Két további kínai exportáló gyártótól és az olasz felhasználótól is hasonló észrevételek érkeztek.

(65)

A Bizottság egyetértett azzal, hogy a volumenek növekedésének tendenciája megállt, de főleg csak 2016 júliusától kezdődően. Ugyanakkor azt is megállapította, hogy az abszolút szint még mindig nagyon magas. Míg a kínai behozatal a 2016. január és június közötti időszakra vonatkozóan (6 hónap alatt 773 275 tonna) alacsonyabb volt, mint a 2015. július és december közötti időszakban (6 hónap alatt 806 914 tonna), a 2016. január és június közötti behozatali volumenek átlaga még mindig magasabb volt, mint a 2015. január és június közötti időszak (6 hónap alatt 712 390 tonna) és mint minden más korábbi 6 hónapos időszak esetében. Másodsorban a Bizottság nem elszigetelt tényezőként, hanem átfogó megközelítést követve vizsgálta a behozatali volumenek trendjét. Nem csupán az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében felsorolt valamennyi tényezőt mérlegelte és értékelte, hanem néhány további tényezőt, például a beérkező megrendeléseket és a jövedelmezőséget (lásd a 4.2– 4.5. szakaszt) is, hogy átfogó értékelését megalapozott tényekkel támassza alá.

(66)

Figyelembe véve az azt magyarázó indokolást, hogy a kínai kivitel elsősorban miért 2016 második felétől csökkent, a Bizottság három tényt vett alapul magyarázatához, nevezetesen az acélipari közleményben tett nyilvános bejelentéseket, a panaszos ebben az ügyben benyújtott nyilvántartásbavételi kérelmét és a bizonyos hidegen síkhengerelt acéltermékekre vonatkozó vámok visszamenőleges hatályú beszedéséről szóló határozatot:

(67)

A CISA azt is állítja, hogy a Bizottság magyarázata arra vonatkozóan, miért csökkent a kínai behozatal 2016 második felétől kezdve, „távoli eshetőségekre vagy megalapozatlan állításokra” épült. A fentiek alapján a Bizottság magyarázata tényeken alapul. A Bizottság megállapítja, hogy maga a CISA sem adott használható alternatív magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miért csökkent a kínai kivitel szintje.

(68)

Egyéb észrevétel hiányában a Bizottság ezért megerősítette azon következtetését, hogy a kínai kivitel közelmúltbeli csökkenése valószínűleg átmeneti jelenség a (61) preambulumbekezdésben azonosított konkrét körülmények miatt, ami nem alkalmas arra, hogy érvénytelenítse a Bizottság ténymegállapításait a károkozás veszélyének meglétével kapcsolatban. Ha nem kerül sor intézkedésekre a vizsgálat végleges szakaszában, a kínai behozatali volumenek nagy valószínűséggel ismét nőni fognak, különösen a Kínai Népköztársaságra jellemző jelenlegi kapacitásfelesleggel és a harmadik államoknak és magának a Kínai Népköztársaságnak az elégtelen felvevőképességével összefüggően, a (70) preambulumbekezdéstől kifejtetteknek megfelelően.

(69)

A kínai behozatali volumenek 2016 júliusa után tapasztalható csökkenése egyrészről a nyilvántartásbavételi kérelem visszatartó hatásával, másrészről a Bizottság azon szándékának ismeretével magyarázható, hogy az eljárás megindításától számított 8 hónapon belül dönt az ideiglenes intézkedésekről. Ezenfelül a kínai behozatali volumenek abszolút szintje 2016 júliusától továbbra is rendkívül magas maradt 2014-hez képest. Következésképpen valószínű, hogy a behozatali volumenek csökkenése csak átmeneti, és ez a tendencia intézkedések hiányában megfordulna. A Bizottság ezért nem változtatta meg azon értékelését, hogy a vizsgálati időszak végén egyértelmű és közvetlen kár fenyegette az uniós gazdasági ágazatot.

(70)

Az ideiglenes rendelet (133) preambulumbekezdésében és a (185) preambulumbekezdés táblázatában megállapításra került, hogy az érintett termék 2014-es tényleges kínai termelése (317,4 millió tonna) körülbelül ötszörösét teszi ki Oroszország, Ukrajna, Irán és Brazília együttes össztermelésének (57,4 millió tonna). Ez a tény az érintett termék kínai termelési kapacitásának rendkívüli mértékét jelzi. Az ideiglenes rendelet (140) és (139) preambulumbekezdésében rögzítettek szerint a Bizottság továbbá megállapította Kína piacának elégtelen felvevőképességét, illetve azt, hogy nagyon valószínűtlen, hogy harmadik országok önmagukban képesek lennének felvenni a hatalmas mértékű szabad kapacitást.

(71)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság a legfrissebb rendelkezésre álló adatok alapján a következőképpen aktualizálta az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésében található táblázatot:

4. táblázat

A hasonló termék harmadik országok általi tényleges termelése (ezer tonnában)

A hasonló termék fenti, 2015-ös frissített termelési adatai azt mutatják, hogy az érintett ország jócskán fölényben van az összes nagyobb exportáló országgal szemben; a nyersacélra vonatkozó, a fenti táblázatban aktualizált 2015. évi kapacitási adatok szintén azt jelzik, hogy kizárólag Kína rendelkezik ilyen mértékű kapacitásfelesleggel (az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésének táblázatában feltüntetettek szerint ez 2015-ben majdnem 350 millió tonna, 2014-ben pedig 317 millió tonna termelést jelentett).

Ennek megfelelően a Bizottság ismételten megállapította, hogy a Kínára jellemző acéltermelési kapacitásfelesleg fontos mutatónak tekinthető az uniós gazdasági ágazatot közvetlenül fenyegető kár meglétére nézve.

(72)

Ezen túlmenően a Kínára jellemző nyersacél-kapacitásra, valamint az érintett termékre vonatkozó, 2016 júliusát követően elérhetővé vált adatoknál és előrejelzéseknél szintén ugyanezek a következetlenségek figyelhetők meg:

Összefoglalva tehát a kínai hatóságok elismerik az acélágazat kapacitásfeleslegét, és annak ellenére, hogy 2016. június 30-a után tettek néhány bejelentést, nem valószínű, hogy a közeljövőben megoldást találnak a problémára. Kína kapacitásfeleslege olyan nagy mértékű, hogy rövid vagy középtávon reálisan nem szüntethető meg.

(73)

2016 júliusa óta csak kevés információ vált elérhetővé Kína felvevőképességére vonatkozóan. A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy a belföldi kínai acélkereslet-előrejelzés kismértékű vagy zéró növekedést mutat az elkövetkező 4–5 évre (azaz a 2015 és 2020 közötti időszakra) vonatkozóan, mivel a beruházások lelassultak (például az építőipar területén is lassulás tapasztalható), ami drámai hatással lesz a készacél hazai (azaz kínai) felhasználására (15).

(74)

A harmadik országok felvevőképességével kapcsolatosan 2016 júliusa óta elérhetővé vált adatokból a következő derült ki:

Következésképpen – az aktualizált információk alapján – nem valószínű, hogy harmadik országok képesek lesznek felvenni a hatalmas mértékű kínai szabad kapacitás miatt növekvő kínai exportot. Még akkor is, ha a korábbiakhoz képest változatlan lenne az egyéb harmadik országokba irányuló kínai export helyzete, intézkedések bevezetése nélkül az uniós piac valószínűleg továbbra is a dömpingelt kínai export elsődleges célpiacai között szerepelne.

(75)

Az ideiglenes rendelet hatálybalépését követően a panaszos utalt arra, hogy a Kínai Népköztársaság számos tervet jelentett be a kapacitásfelesleg kezelésére 2008 óta, de egyik sem bizonyult sikeresnek. A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos ismételten hangsúlyozta, hogy az acél belföldi kapacitásfeleslegének korlátozására tett korábbi kínai kísérletek szintén meghiúsultak. Következésképpen – ezen érdekelt fél szerint – a kínai kormány valószínűleg képtelen lesz megoldást találni az acélágazatra évekig hatással lévő nagymértékű kapacitásfeleslegre, amit már korábban is számtalanszor próbált orvosolni, de egyszer sem járt sikerrel.

(76)

Másfelől a végső nyilvánosságra hozatalt követően egy másik érdekelt fél megemlítette a kínai kormány azon közelmúltbeli bejelentését, hogy teljesítette az acélágazatban 2016-ra előirányzott kapacitáscsökkenéssel kapcsolatos céljait, és nagyon elkötelezett az iránt, hogy tovább csökkentse az acélágazat kapacitását.

(77)

Figyelembe véve azt az állítást, hogy a kínai kormánynak rendre nem sikerült csökkentenie az acélágazat tetemes kapacitásfeleslegét, a Bizottságnak kötelessége a jövőre vonatkozó elemzést lefolytatni károkozás veszélye esetén. A panaszos nyilatkozatai ezért irrelevánsnak tekinthetők, mivel azok a múltra vonatkoznak, és nem használhatók a kínai kormány jövőbeli magatartásának előrejelzésére.

(78)

Figyelembe véve egy másik érdekelt fél kínai kapacitáscsökkentéssel kapcsolatos érvét, a Bizottság ismételten kifejtette, hogy a nyersacél-kapacitással és az érintett termék kapacitásával kapcsolatban rendelkezésre álló adatok és előrejelzések következetlenségeket mutatnak. Habár a Bizottság nem vitatja Kína szilárd elkötelezettségét a kapacitáscsökkentés iránt, továbbra is tényként kezeli, hogy a meglévő kínai kapacitásfelesleg, amint azt az ideiglenes rendelet 20. táblázata szemlélteti, olyan nagy mértékű, hogy rövid vagy középtávon reálisan nem szüntethető meg.

(79)

Az egyik érdekelt fél harmadik országok felvevőképességével kapcsolatban utalt arra, hogy Malajzia és Törökország két vizsgálatot zárt le Kínával szemben melegen hengerelt tekercsekre vonatkozóan. Ez az érdekelt fél ezért arra a megállapításra jutott, hogy csökkent a kereskedelem Unióba történő áthelyeződésének állítólagos valószínűsége.

(80)

A Bizottság ezeket az állításokat elutasította: a (74) preambulumbekezdésben említettek szerint más országok olyan intézkedéseket fogadhatnak el, amelyek valószínűtlenné teszik, hogy harmadik országok önmagukban elkezdenék felvenni a hatalmas mértékű kínai kapacitást.

(81)

A Bizottsághoz egyik érdekelt féltől sem érkezett észrevétel Kína felvevőképességére vonatkozóan.

(82)

Összefoglalva, a vizsgálati időszakot követően keletkezett adatok megerősítik a Bizottság ideiglenes szakaszban lefolytatott elemzését: mivel csekély mértékű előrelépések történtek 2016-ban a nagymértékű kapacitásfelesleg visszaszorítására, valószínű, hogy az acél – a hasonló terméket is ideértve – terén meglévő tetemes kapacitásfelesleg jelentős volumene továbbra is az uniós piacra irányul majd, ha nem születnek intézkedések. A jelenlegi kapacitásfeleslegek és a harmadik országok, illetve maga Kína elégtelen felvevőképessége annak valószínűségét jelzik, hogy jelentősen megnövekszik az Unióba irányuló kínai export, ha nem kerül sor intézkedések bevezetésére a végleges szakaszban.

(83)

A behozatal árszintjének tekintetében az ideiglenes rendelet (142) preambulumbekezdése megemlítette, hogy az érintett ország átlagos importárai a 2012-es 600 EUR/tonnáról 2015-ben 404 EUR/tonnára, azaz 33 %-kal csökkentek. Ezenfelül az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében található táblázat a kínai egységárak további folyamatos csökkenését mutatta a vizsgálati időszakot követő időszak (2016. január – június) alatti uniós értékesítések során.

(84)

A 2016 júliusa és szeptembere közötti időszakra vonatkozó, a behozatali árszintekkel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy nőttek a kínai behozatal átlagárai:

5. táblázat

Átlagos kínai importárak a vizsgálati időszakot követő időszakban

(85)

A kínai importárak közelmúltbeli emelkedéséhez kapcsolódóan az alábbi szempontokat is figyelembe kell venni:

Grafikon

A kokszszén árának alakulása

Feltételezhető tehát, hogy az érintett termék árai ismét csökkenésnek indulnak majd, amint ezek a kivételes körülmények megszűnnek a kokszszénnel kapcsolatban.

(86)

Az egyik érdekelt fél megemlítette, hogy a Bizottság elemzése 2016 júniusára korlátozódik, miközben az érintett termék importárai folyamatosan nőnek 2016 júniusa óta. Ez az érdekelt fél a legfrissebb adatok figyelembevételét kérte a Bizottságtól. Egy másik érdekelt fél szintén megemlítette, hogy az importárak a közelmúltban növekedésnek indultak.

(87)

A Bizottság megerősítette a (84) preambulumbekezdésben szereplő táblázatban rögzítetteknek megfelelően, hogy a kínai importárak nőttek 2016 júliusa és szeptembere között. Ezek az érdekelt felek azonban elmulasztották megemlíteni, hogy az árak világszerte nőttek a nyersanyagárak, különösen a kokszszén árának emelkedése miatt, ahogyan arról a (85) preambulumbekezdés beszámol.

(88)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) ismét azt állította, hogy a Bizottság megsértette az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének általános elvét, mivel a jelentős kárral való fenyegetés megállapításának „tényeken, nem pedig állításokon, feltételezéseken vagy távoli eshetőségeken kell alapulnia”. Ezzel kapcsolatban egy olyan „konkrét összefüggésre” hivatkozott, amely „pusztán eshetőségeken alapult”. Másodrészről azt állította, hogy félrevezető a Bizottság azon megállapítása, hogy a 2016 júliusa és szeptembere közötti legutóbbi időszak átlagos importára az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak végére jellemző termelési költsége alatt volt, mivel az összehasonlítás két különböző időszakon alapult, így az nem felel meg a „hasonlót a hasonlóval” összehasonlítás elvének. Hasonló észrevételek érkeztek az olasz felhasználótól és a többi kínai exportáló gyártótól. A kínai exportáló gyártók egyike megemlítette, hogy az importárak 2016 januárja és szeptembere között 13,5 %-kal csökkentek.

(89)

Egy másik kínai exportáló gyártó pedig elmondta, hogy a növekvő importárak tendenciája annak a jele, hogy nem áll fenn károkozás veszélye, és ezzel kapcsolatban utalt az ítélkezési gyakorlatra.

(90)

Egyrészről, figyelembe véve azt az állítást, hogy megsértette az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének általános elvét, a Bizottság ismét hangsúlyozza, hogy megállapítása tényeken alapul, nem pedig állításokon, feltételezéseken vagy távoli eshetőségen. A Bizottság tényeket vett alapul, például az 5. táblázatban szereplő adatokat, amelyeket értelmezett, és amelyek alapján 2016 júniusáig árcsökkenést, azt követően árnövekedést állapított meg, főképp a (85) preambulumbekezdésben említett nyersanyagár-emelkedés következtében. Másrészről maga a CISA sem nyújt használható alternatív magyarázatot a kínai importárak alakulásához. Harmadrészről a Bizottság nem elszigetelt tényezőként, hanem átfogó megközelítést követve vizsgálta a kínai árak trendjét. Nem csupán az alaprendelet 3. cikke (9) bekezdésének második albekezdésében felsorolt valamennyi tényezőt mérlegelte és értékelte, hanem néhány további tényezőt, például a beérkező megrendeléseket és a jövedelmezőséget (lásd a 4.5. szakaszt) is vizsgálta, hogy átfogó értékelését megalapozott tényekkel támassza alá.

(91)

Azon állítás tekintetében, hogy a Bizottság szándékosan félrevezette az érdekelt feleket azzal, hogy a 2016 júliusa és szeptembere közötti időszak átlagos importárát az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak végére jellemző termelési költségével hasonlította össze, elmondható, hogy a Bizottság egyértelműen megkülönböztette mindkét időszakot. Ezzel összefüggően továbbá fontos kiemelni, hogy az uniós gazdasági ágazat vizsgálati időszak végére jellemző termelési költségére vonatkozó adatok a legfrissebb elérhető adatok voltak ezen eljárásban, mivel nem gyűjtenek vizsgálati időszakot követő adatokat az uniós gazdasági ágazat termelési költségeire vonatkozóan. Mindenesetre, még ha egy alternatív lehetőség szerint az uniós gazdasági ágazat termelési költsége a legutóbbi időszakban csökkent volna, az nem érvénytelenítené azt a tényt, hogy a kínai árak 2016. szeptemberi szintje továbbra is óriási árnyomást gyakorolt az uniós acéliparra.

(92)

A Bizottság indokolatlannak értékeli azt az érvelést, hogy nem követte az ítélkezési gyakorlatot, mivel ebben az ügyben ténylegesen elemezte a nyersanyagárak alakulását a vizsgálati időszakot követő időszakban, ahogy azt a (85) preambulumbekezdés megállapítja. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasítja.

(93)

A vizsgálati időszakot követően keletkezett, árral kapcsolatos adatok, illetve bármely egyéb észrevétel hiánya még a kínai importárak 2016 júliusától tartó emelkedése mellett sem érvényteleníti azt a megállapítást, hogy a kínai árak csökkenése károkozás veszélyéhez vezetett. A károkozás veszélyét nem szüntette meg a kínai importárak 2016 júliusa óta tapasztalható emelkedése. A (85) preambulumbekezdésben rögzítettek szerint még ez a megnövekedett árszint sem állítja meg a jelentős mértékű áreróziót, ami miatt fenntarthatatlan helyzetbe kerül az uniós gazdasági ágazat, a magasabb kínai árakat és az uniós gyártók vizsgálati időszak végére jellemző termelési költségeit összevetve. A Bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy az importárak emelkedése átmeneti tendencia lehet, amely valószínűleg megáll a nyersanyagár-emelkedés okainak megszűnésével. A kínai exportáló gyártók agresszív árképzést irányoztak elő az Unió piacán, különösen 2015 második és 2016 első felében. Intézkedések hiányában, és figyelembe véve az acél terén meglévő tetemes kapacitásfelesleget (az érintett terméket is ideértve), a kínai exportáló gyártók fenn tudják tartani agresszív árstratégiájukat, miközben az értékesítési áraikat minimális szintekre csökkentik.

(94)

A készletszintekkel kapcsolatban az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdése megemlítette, hogy a Bizottság nem tulajdonított különösebb jelentőséget ennek a tényezőnek, főleg mert az uniós gyártók megrendelésre teljesítenek, aminek következtében készletüket alacsony szinteken tudják tartani.

(95)

A kínai készleteket illetően a Bizottság annak ellenére ismét nem tudott átfogó adatokat szerezni a vizsgálati időszakot követő időszak alatti készletekről, hogy több ízben kérte a kínai együttműködő gyártókat az adatszolgáltatásra és saját kutatásokat folytatott.

(96)

A Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy 40 nagyobb kínai város raktárainak acélkészlete a beszámolók szerint 2016. október végén 8,89 millió tonnára esett vissza a 2016. szeptember végi 9,41 millió tonnáról. Ezenfelül 2016. szeptember végén 80 nagyobb kínai acélmű acélkészlete 13,46 millió tonnát tett ki (17) szemben a 2015. szeptember végi 16,07 millió tonnával.

(97)

Nem érkezett észrevétel érdekelt felektől a készletszintekre vonatkozóan.

(98)

Összefoglalva: a kínai acélkészletek szintjei szinte változatlanok maradtak 2016. június 30-a után az ideiglenes rendelet (150) preambulumbekezdésében megállapított szinthez viszonyítva. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes rendelet (151) preambulumbekezdésében említett ténymegállapítását.

(99)

Amint azt az ideiglenes rendelet (155) preambulumbekezdése rögzíti, a beérkező megrendelések alakulása kedvezőtlen volt. Ezenfelül a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy tovább romlott az uniós gazdasági ágazat teljes termelésének 90 %-át képviselő panaszosok jövedelmezősége.

A 2015 júliusa és 2016 júniusa közötti időszakra vonatkozóan elérhető adatok további jövedelmezőségromlást mutatnak, annak ellenére, hogy a beérkező megrendelések terén (2015-höz viszonyítva) sokkal kedvezőbb tendencia érvényesül:

6. táblázat

A panaszosok jövedelmezőségének és beérkezett megrendeléseinek alakulása

(100)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Vas- és Acélipari Gyártók Szövetsége (CISA) azt állította – mivel nőttek a beérkező megrendelések a vizsgálati időszakot követően – hogy az uniós gyártók több megrendelést kaptak, ezért kedvezően alakul az uniós gazdasági ágazat jövője.

(101)

A Bizottság egyetértett, hogy a beérkező megrendelések mértéke kismértékben nőtt, ám egyúttal utalt a panaszosoknak az ugyanabban a táblázatban feltüntetett minden korábbinál nagyobb mértékű veszteségeire. Ebből következően, még ha lehetne is kompenzálni az uniós gyártókat a vizsgálati időszak utáni legutóbbi időszak során, az nem ellensúlyozná az ugyanazon időszakban elszenvedett, drámai mértékben emelkedő veszteségeket.

(102)

Összefoglalva, és egyéb észrevétel hiányában, a Bizottság a panaszosok jövedelmezőségének további romlását állapította meg a legutóbbi időszakot illetően. Ennek megfelelően a Bizottság nem érvénytelenítette azt a megállapítást, hogy a közvetlen kár veszélye fennállt 2015 végén. Ehelyett a jövedelmezőség 2016 teljes első felében jellemző további romlása megerősítette a Bizottság e mutatóval kapcsolatos értékelésének pontosságát.

(103)

Az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdése szerint a „…körülmények olyan megváltozásának, amely azt a helyzetet idézheti elő, hogy a dömping kárt okoz, világosan előreláthatónak és közvetlennek kell lennie”.

(104)

Az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében rögzítettek szerint a Bizottság a fenti tényezők mindegyikét elemezte és ellenőrizte a vizsgálati időszakra vonatkozóan. Kiemelendő, hogy a mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége fenntarthatatlan szintet (– 10 %) ért el 2015 negyedik negyedévében, amikor a kínai árnyomás a leginkább érezhető volt.

(105)

Emellett a vizsgálati időszakot követő időszak adatai rámutattak, hogy az Unió jövedelmezőségében tapasztalható e negatív tendencia – amely 2015 második felében kezdődött – 2016 első felében is folytatódott.

(106)

A 2016 júliusa és szeptembere közötti időszakra vonatkozóan elérhető adatok vegyes képet mutattak. Miközben a kínai behozatali volumenek csökkentek, a kapacitásfelesleg továbbra is veszélyes szinten maradt. Tekintettel a kínai árak emelkedésére ugyanezen legutóbbi időszakban, még ha egy alternatív lehetőség szerint az uniós gazdasági ágazat termelési költsége a legutóbbi időszakban csökkent volna, továbbra is fennáll, hogy a kínai árak 2016. szeptemberi szintje továbbra is óriási árnyomást gyakorolt az uniós acéliparra. Ebből következik, hogy a vizsgálati időszak vége után a károkozás közvetlen és előrelátható veszélye fenyegette az uniós gazdasági ágazatot.

(107)

A Bizottság ezért megerősítette, hogy a vizsgálati időszak végén egyértelműen a körülmények olyan előrelátható és közvetlen megváltozása következett be, hogy az annak eredményeként kialakuló helyzetben a dömping kárt okozott volna.

(108)

Az ideiglenes rendelet (158) preambulumbekezdésében említettek szerint míg az uniós gazdasági ágazatban 2014-ben és 2015 első két negyedévében megindult a fellendülés, 2015 második felében szinte az összes kármutató drasztikus mértékben romlani kezdett. A vizsgálat rámutatott, hogy ez a negatív tendencia – amely 2015 második felében kezdődött – 2016 első felében sem fordult meg. Összefoglalva, az alaprendelet 3. cikkének (9) bekezdése részeként értékelt összes tényező – különösképpen a dömpingelt behozatal jelentős mértékű, tovább csökkenő árak melletti növekedése 2015-ben, a hatalmas kínai kapacitásfelesleg és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségének negatív fejleményei – egyazon irányba mutat.

(109)

A 2016 júliusa és szeptembere közötti időszakra vonatkozóan elérhető adatok vegyes képet mutattak. Miközben a kínai behozatali volumenek csökkentek, a kapacitásfelesleg továbbra is veszélyes szinten maradt, és az árak az uniós gazdasági ágazat termelési költségei alatt voltak a közelmúltban tapasztalható emelkedésük ellenére.

(110)

Ezen elemzésre tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgálati időszak végén egyértelműen előrelátható és közvetlen kár fenyegette az uniós gazdasági ágazatot. Az értékelést nem cáfolták a fent elemzett, vizsgálati időszakot követő fejlemények.

(111)

Ezenfelül a Bizottság elutasította a CISA végső nyilvánosságra hozatal utáni állításait, miszerint a Bizottság értékelése nem volt összhangban az ítélkezési gyakorlattal, megállapítva a következő két lényeges különbséget az ezen ügyben, valamint a 926/2009/EK tanácsi rendelet (18) elfogadásához vezető ügyben követett megközelítése között:

(112)

Egy érdekelt fél szerint a vizsgálati időszak alatt Oroszország importált a legnagyobb mennyiséget az Unióba, és a kínai behozatal piaci részesedése – annak ellenére, hogy a figyelembe vett időszakban emelkedett – továbbra is nagyon alacsony szinten, azaz mintegy 4 %-on maradt. A végső nyilvánosságra hozatalt követően egy másik érdekelt fél szintén észrevételezte, hogy a kínai behozatal csupán 4 %-os piaci részesedése kizárta az ok-okozati megállapítást.

(113)

Ezekkel az állításokkal az ideiglenes rendelet (177)–(188) preambulumbekezdése már foglalkozott. A piaci részesedéssel kapcsolatban ezenfelül az ideiglenes rendelet (77) preambulumbekezdése megállapította, hogy az Unióba irányuló kínai behozatal teljes piaci részesedése több mint ötszörösére bővült a figyelembe vett időszak alatt.

(114)

A panaszos szerint helyénvaló lenne összesíteni a Kínából érkező dömpingelt behozatal hatásait a jelenleg zajló vizsgálatban érintett öt másik ország dömpingelt behozatalainak hatásaival. A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos újra felvetette ezt a kérdést.

(115)

A Bizottság nem találta lehetségesnek ebben az ügyben, hogy összesítse a dömpingelt behozatalokat a két vizsgálat összevonása révén. Az alaprendelet 3. cikkének (4) bekezdésében ismertetett koncepcióhoz, miszerint „egyszerre több […] behozatal[…] képezi a dömpingellenes vizsgálat tárgyát” az szükséges, hogy több behozatal ugyanannak a vizsgálatnak a tárgyát képezze, vagy hogy a behozatalok vizsgálatára két különböző, de párhuzamosan és ugyanabban vagy egymást többé-kevésbé átfedő vizsgálati időszakban kerüljön sor. Ebben az konkrét esetben a két vizsgálatot különböző vizsgálati időszakokban, mindössze 6 hónap átfedéssel folytatták le.

(116)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (197) és (198) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseit.

(117)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdésében foglalt következtetést a Bizottság megerősítette.

(118)

Az importőrök érdekére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában a Bizottság az ideiglenes rendelet (204) preambulumbekezdésében foglalt következtetést is megerősítette.

(119)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően néhány fél azt állította, hogy nem állna az Unió érdekében dömpingellenes intézkedéseket bevezetni az érintett országgal szemben. Szerintük a dömpingellenes intézkedések ellentétesek lennének a felhasználók érdekeivel, mivel:

(120)

Az ideiglenes rendelet (205)–(212) preambulumbekezdése már foglalkozott azzal az állítással, miszerint a dömpingellenes intézkedéseknek versenyellenes hatásuk lenne. Azt az állítást pedig, hogy az érintett termékre vonatkozó, dömpingellenes intézkedések harmadik országokban gyártott továbbfeldolgozott termékek nagyobb mennyiségű importjához vezetnének, nem támasztották alá további megalapozott információkkal. A Bizottság ezért ezt az állítást elutasította.

(121)

A vizsgálat során együttműködő olasz felhasználó szerint az ideiglenes rendelet (210) preambulumbekezdésében a dömpingellenes intézkedéseknek a saját haszonkulcsra gyakorolt hatását is fel kellene tüntetni. E tekintetben az olasz felhasználó megemlítette, hogy 22,6 %-os dömpingellenes vámot feltételezve 2,3 százalékponttal csökkenne az adózás előtti nyeresége. A felhasználó arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése jelentősen befolyásolná a saját és még inkább olyan kisebb, független felhasználók jövedelmezőségét, amelyek az érintett termék feldolgozásával foglalkoznak. A Bizottság elismerte, hogy a dömpingellenes vámok kedvezőtlenül fogják befolyásolni az olasz felhasználó jövedelmezőségét. Másfelől azt is megállapította, hogy a felhasználó nem kizárólag a kínai behozatalra van utalva, hanem a vizsgálati időszak alatt uniós gyártóktól, valamint más harmadik országbeli gyártóktól is beszerezte az érintett terméket. Ezen túlmenően, bár jövedelmezősége alacsonyabb, de pozitív tartományban marad.

(122)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy ezen olasz felhasználó eredményei a növekedés és nyereségek tekintetében éles ellentétben állnak az uniós gyártókéval, amelyek jelentős veszteségeket szenvedtek el. A Bizottság megállapította, hogy ez az érv nem módosítja a felhasználókra gyakorolt hatást vizsgáló elemzést. Sőt, az uniós gyártók érdekeit már figyelembe vették a 6.1. szakaszban ismertetetteknek megfelelően.

(123)

Végül a Bizottság nem értékelheti az intézkedések bevezetésének más felhasználókra gyakorolt hatását, mivel azok nem működtek együtt a vizsgálat során.

(124)

A fentiek alapján, és egyéb észrevétel hiányában, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (213) preambulumbekezdésében foglalt következtetését.

(125)

Az Unió érdekeit érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (214)–(217) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(126)

A Bizottság a nyereségcélt ideiglenesen 7 %-ban állapította meg egy OECD tanulmány alapján, amely azt modellezte, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a 2009-es gazdasági és pénzügyi válság által előidézett recesszióból való felépülése miként alakulhatott volna. Az ideiglenes intézkedések bevezetése után és az ideiglenes rendelet (224) preambulumbekezdésében említettek szerint a Bizottság tovább vizsgálta a kérdést: egyfelől a nyilvánosságra hozatalt követően beérkező észrevételek alapján, másfelől a kérdéshez kapcsolódó további információk bekérése és elemzése révén.

(127)

Az ideiglenes és a végső nyilvánosságra hozatalt követően több fél is észrevételt tett a 7 %-os nyereségcéllal kapcsolatban. Az érdekelt felek egyike túlságosan alacsonynak, egy másik pedig túlzott mértékűnek találta.

(128)

Az Eurofer túl alacsonynak találta a 7 %-os nyereségcélt. Egyfelől fenntartotta, hogy a haszonkulcs megállapítása a legmegfelelőbb módon vagy a melegen síkhengerelt termékekkel kapcsolatos korábbi (2000-es) vizsgálatból származó adatok, vagy az acélipar által 2008-ban elért jövedelmezőség figyelembevétele alapján történhet. A 2000-ben elért nyereségek alapján kiszámított nyereségcél értéke 12,9 %, míg a 2008-ban elért nyereségek alapján kiszámított nyereségcélé 14,4 % lenne. Az Eurofer szerint helyénvaló lenne a 2000-ben elért nyereségeket alkalmazni, mivel nem történtek technológiai és pénzügyi változások az Unióban 2000 óta. A 2008-ban elért nyereségek használatára szintén van lehetőség, hiszen a Bizottság 10 éves időtartam vonatkozásában ellenőrizte a jövedelmezőségi adatokat – a pénzügyi válság kezdete előtti évet, azaz a 2008-as esztendőt is beleértve. Az Eurofer hozzáfűzte, hogy a nyereségcélt nem célszerű a gazdasági válsággal vagy az érintett országból érkező dömpingelt behozatallal érintett évek alapján kiszámítani. Másfelől, ha a Bizottság elvetné mindkét megközelítést, az Eurofer szerint aktualizálni kell az OECD 2013-as tanulmányában alátámasztott nyereségcélt a melegen síkhengerelt termékek európai ágazatában lefolytatott vizsgálat időszakának tényleges eredményei alapján. A korrekció ilyenformán észszerűen elfogadható 10 %-os haszonkulcsot eredményezne.

(129)

Az ideiglenes rendelet (220) preambulumbekezdésében említettek szerint a vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem észszerű lehetőség a nyereségcélt a 2000-ben elért nyereségekre alapozni. Még az Eurofer azon valószínűtlen feltételezését el is fogadva, hogy az Unióban nem történtek technológiai és pénzügyi változások 2000 óta, az uniós piac mérete bizonyos mértékben mégiscsak megváltozott 2000 óta, hiszen 2000 és 2016 között több tagállammal is bővült. Másfelől az ideiglenes rendelet (222) preambulumbekezdésében kifejtett okokból szintén nem helyénvaló a nyereségcélt a 2008-ban elért nyereségekre alapozni, kiváltképp mert károkozás veszélye esetén jövőre vonatkozó elemzést kell lefolytatni. Végül pedig az Eurofer azon kérése, hogy a nyereségcél 7 %-ról 10 %-ra emelkedjen – amely esetben a nyereségcélt nem a 2000-ben, sem a 2008-ban elért nyereségekre alapozzák – nem volt kellően indokolt.

(130)

A kínai Hebei Iron & Steel Group (19) exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló importőr, a Duferco S.A. szerint a 7 %-os nyereségcél az itt felsorolt okok miatt túlzott, nem megfelelő és nem helyénvaló volt: egyrészről becsült nyereséget tükröz, ami nagyon sok bizonytalanságot rejt, és amelynek paraméterei időközben megváltoztak. Másrészről az említett nyereségcél a teljes uniós acélipar túléléséhez szükséges, nem pedig kifejezetten az érintett termék uniós acélgyártóit érintő jövedelmezőséget mutatja. Harmadrészről pedig, mivel a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy 2015-ben dömpingelt formában történt a behozatal, 2012 és 2014 között ezzel szemben nem volt dömping, amely időszak alatt az elért nyereség értéke – 3,3 % (veszteség) és 0,4 % (nyereség) között alakult. Alternatív megközelítésként feltéve, hogy 2012 és 2014 között is dömpingelt formában történt a behozatal; ebben az esetben 2011 lenne az a legutóbbi év, amelynél nincs bizonyíték az érintett termék dömpingelt behozatalára, és amelynek során a nyereségek mértéke átlagosan elérte a 3,11 %-ot. Ezenfelül – a végső nyilvánosságra hozatalt követően –, ugyanezen kínai exportáló gyártó azt állította, hogy ez a megközelítés egyértelműen sérti a Bíróság ítélkezési gyakorlatát, mivel a dömpingen kívül egyéb tényezőket is figyelembe vett, és inkább az a célja, hogy biztosítsa az uniós acélipar túlélését.

(131)

Egyrészről a Bizottság véleménye szerint az érdekelt fél nem támasztotta alá állításait, miszerint a 7 %-os nyereségcél megállapításához alkalmazott tanulmány alapját képező paraméterek időközben megváltoztak volna.

(132)

Másrészről az érdekelt fél azt is állította, hogy a tanulmány a teljes uniós acélipar túléléséhez szükséges jövedelmezőséget, nem pedig kifejezetten az érintett termék uniós acélgyártóit érintő jövedelmezőséget tükrözi. E tekintetben – az ideiglenes rendelet (223) preambulumbekezdésében már rögzítetteknek megfelelően – más megbízható adat hiányában az acélipar egészére számított ezen adatokat a Bizottság megfeleltette az érintett terméknek, mivel a melegen síkhengerelt acéltermékek a nyersacéltermelés jelentős hányadát teszik ki.

(133)

Harmadrészről nem tűnik helyénvalónak az az észrevétel, amely vagy a 2012 és 2014 közötti időszakból, vagy a 2011-es évből származó jövedelmezőségi adatok használatát javasolja. A nyereségcél az az irányár, amellyel az uniós gazdasági ágazat szokásos versenyfeltételek mellett – dömpingelt behozatal nélkül – észszerűen számolhat. Az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében említettek szerint 2012, 2013 és 2014 nem tekinthető szokásos versenyfeltételekkel jellemezhető évnek az euróövezeti adósságválság következményei, valamint az acél iránti kereslet 2012-ben bekövetkezett visszaesése miatt. Továbbá, mint ahogy arra a hidegen hengerelt termékek esetében fény derült (20), a 2011-es adatok sem tekinthetők megbízhatónak a 2009-es pénzügyi válság hatása miatt, ami még két évvel később is kihatással volt a jövedelmezőségi adatokra.

(134)

A fentiek alapján a Bizottság megerősítette, hogy a 7 %-os nyereségcél alkalmazása a legmegfelelőbb a károkozás veszélyével kapcsolatos ezen ügyben. Ez a megállapítás összhangban áll a Bíróság azon ítéletével (21), amely szerint a károkozás veszélye fennállásának értékeléséhez – annak természetéből fakadóan – jövőre vonatkozó elemzést kell lefolytatni.

(135)

A kínai exportáló gyártó képviselője azt állította, hogy az ideiglenes nyilvánosságra hozatal során közzétett adatok nem teszik lehetővé számára a dömpingkülönbözettel, az árhatások és a kárkülönbözet kiszámításával kapcsolatos bizottsági ténymegállapítások helyességének és relevanciájának véleményezését, mint ahogy ahhoz sem tud észrevételeket fűzni, hogy az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó bizottsági számítások a mintában szereplő uniós gyártó összértékesítését vették-e figyelembe, vagy csak azokat az értékesítéseket, amelyek a kínai exportáló gyártók termékeivel megegyező terméktípusokat tartalmaztak. Ezzel összefüggésben a kínai exportáló gyártó 2016. november 8-án pontosítást kért. Ezenfelül ugyanezen a napon és a végső nyilvánosságra hozatalt követően hozzáférést kért egyes bizalmas információkhoz. Azt javasolta, hogy e bizalmas információk csak a képviselők számára legyenek elérhetők, vagy alternatív lehetőségként vonják be a meghallgató tisztviselőt.

(136)

A Bizottság szolgálatai 2016. december 8-án azt válaszolták, hogy az áralákínálásra és áron aluli értékesítésre vonatkozó számítások csak a megegyező terméktípusokat vették figyelembe a kínai exportáló gyártó és az uniós gyártók értékesítési adatainak összehasonlítása céljából. Az uniós gazdasági ágazat által értékesített összehasonlítható terméktípusok volumene az export összvolumenének 62 %-át tette ki. Ebben a tekintetben a szóban forgó exportáló gyártó által az Unióba exportált termékeket meg lehet feleltetni az összehasonlítható uniós termékekkel. A szóban forgó fél képviselője ezen túlmenően tájékoztatást kapott arról, hogy a bizalmas adatokhoz való hozzáférési kérelme nem fogadható el, mivel a Bizottság köteles biztosítani a többi érdekelt fél bizalmas információinak védelmét. Mivel a hatályos jogszabályok szerint nincs más módja annak, hogy biztosítsák a bizalmas információk védelmét, és ezzel egy időben eleget tegyenek a tájékoztatási kérelemnek, a Bizottság szolgálatai felkérték a felet, hogy vegye fel a kapcsolatot a meghallgató tisztviselővel, aki segít a bizalmas információk ellenőrzésében.

(137)

Ezzel összefüggésben, a végső nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt az észrevételt tette ebben a tekintetben, hogy a Bizottságnak jogi kötelezettsége megvédeni az érdekelt felek által benyújtott bizalmas adatokat. Ezért a Bizottság elutasította azt, hogy eltekintsen az alaprendelet 19. cikke értelmében vett bizalmas információk védelmétől.

(138)

A hatályos uniós jog szerint, az ítélkezési gyakorlat értelmezésének megfelelően, jogilag csak az adatközlő beleegyezésével vagy uniós bíróságok előtt zajló peres eljárások esetén lehetséges érdekelt felek által szolgáltatott bizalmas adatokhoz hozzáférést biztosítani bármely harmadik fél számára. Az egyetlen alternatíva az Európai Bizottság elnökének a meghallgató tisztviselő egyes kereskedelmi eljárásokban ellátandó feladatairól és megbízatásáról szóló 2012. február 29-i határozatának (22) 15. cikkében előírt ellenőrzési mechanizmus. 2017. február 7-én sor került egy, a meghallgató tisztviselő jelenlétében lefolytatott meghallgatásra, és a felek megvitatták a bizalmas adatokhoz való hozzáférésre vonatkozó jogi keretet.

(139)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően ugyanennek a kínai exportáló gyártónak a jogi képviselőjét először 2017. január 12-én hallgatták meg a kért pontosítások részletes megvitatása érdekében. A találkozót követően a jogi képviselő írásbeli beadványában még aznap megismételte kérelmét, hogy tájékoztatást kapjon a kárkülönbözettel kapcsolatos számításról, „hogy megértse az állítólag létező árhatások természetét és mértékét”.

(140)

2017. január 18-án a Bizottság szolgálatai külön levélben küldték meg az összes olyan pontosítást, amelyet ezen exportáló gyártó jogi képviselője kért, olyan részletességgel, amellyel nem sértették meg az alaprendelet szerinti jogi kötelezettségüket a bizalmas információk védelmét illetően. Ezenfelül a Bizottság megállapította, hogy a kínai exportáló gyártó és az uniós gyártók által értékesített érintett termék tíz típusa 100 %-ban megegyezik. Sőt, a tíz terméktípus közül mindössze egy képviselte a teljes uniós értékesítési volumenek 75 %-át a vizsgálati időszakban.

(141)

Az ideiglenes és végső nyilvánosságra hozatalt követően az egyik kínai exportáló gyártó kifogásolta azt a módszert, amellyel a Bizottság kiszámította a kárkülönbözetet. Ezen érdekelt fél szerint a kínai értékesítési árakat az ún. importőri árkülönbözettel – ideértve a vámkezelési, anyagmozgatási, finanszírozási költségeket, az SGA-költségeket, valamint a nyereséget – kell korrigálni (5 %-os mértékben). Az importőr raktári ára ekként hasonló költségelemeket tartalmazna, mint az uniós gazdasági ágazat megfeleltethető gyártelepi eladási ára. Az érdekelt fél továbbá azt is állította, hogy a Bizottság csupán a kirakodási árral számolt (az SGA és a nyereség szerinti korrekció alkalmazása nélkül), ami alapján nem lehet megfelelő összehasonlítást végezni a kínai exportáló gyártók és az uniós gyártók árait illetően az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozóan. Az érdekelt fél azért, hogy alátámassza érveit, két, több mint 20 éve kelt ideiglenes rendeletre hivatkozott. A kínai exportáló gyártó azt is állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az uniós határon lévő exportárra hatással lehet az exportőr és az importőr kapcsolata. Ilyenformán a Bizottság végső soron a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferárakat alapként használná az uniós gazdasági ágazat gyártelepi áraival való összehasonlításhoz.

(142)

A Bizottság a következő okokból elutasította ezt az állítást: a kárkülönbözet kiszámításának célja annak meghatározása, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához elegendő lenne-e a (dömpingkülönbözeten alapulónál) alacsonyabb vámmértéknek a dömpingelt behozatal exportárára történő kivetése. Ezen értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szintűnek. Az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozóan a kínai exportáló gyártók és uniós gyártók adatainak összehasonlítására alkalmazott bizottsági módszertan ezzel szemben mind az exportáló, mind az uniós gyártók számára egyenlő bánásmódot biztosít: a Bizottság úgy vélte, hogy az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítására vonatkozó adott importár meghatározását nem befolyásolhatja az, hogy kapcsolatban álló vagy független uniós gazdasági szereplőknek történik-e a kivitel. E célból azt az árat kell figyelembe venni, amelyen az érintett terméket értékesítik az Unióba és nem azt az árat, amelyen a behozott anyagokat újraértékesítik az importáló gyártók az Unióban. A Bizottság ezenfelül e rendelet (144) preambulumbekezdésére hivatkozik. A Bizottság ezért ezt a megközelítést helyénvalónak ítélte meg.

(143)

A panaszos szerint a Bizottságnak az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint kell meghatároznia a kapcsolatban álló importőrök útján lebonyolított értékesítések exportárait a kárkülönbözet kiszámításával összefüggően. Ugyanez az érdekelt fél azt is megjegyezte, hogy a hidegen hengerelt termékek esetével ellentétben a Bizottság az ideiglenes nyilvánosságra hozatalban nem erősítette meg kifejezetten e módszertan használatát.

(144)

A Bizottság megerősítette, hogy a kárkülönbözet kiszámításának célja annak meghatározása, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kár elhárításához elegendő-e a (dömpingkülönbözeten alapulónál) alacsonyabb vámmértéknek a dömpingelt behozatal exportárára történő kivetése. Ezen értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szintűnek. A kapcsolatban álló importőrök útján történő exportértékesítések esetében az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vásárlónak felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel az exportár a kárkülönbözet kiszámításának elengedhetetlen eleme, és mivel az alaprendelet e rendelkezése az egyetlen olyan rendelkezés, amely útmutatóul szolgál az exportár képzéséhez, indokolt e rendelkezés mutatis mutandis alkalmazása.

(145)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CISA azt állította, hogy meglepi, hogy a Bizottság mutatis mutandis alkalmazza az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését. Azt is állította, hogy az ilyen alkalmazás sérti az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdését, és nyilvánvaló mérlegelési hibából fakad. Továbbá azt is kifejtette, hogy a mintában szereplő kínai exportáló gyártók legalább egyike kapcsolatban álló importőrökön keresztül végzi exporttevékenységét, és hogy ebből következően az exportáló gyártóra kivetett végleges dömpingellenes vám túl magas lenne.

(146)

A Bizottság egyrészről ismételten hangsúlyozta, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése az alaprendelet egyetlen olyan rendelkezése, amely iránymutatást nyújt az exportár kialakításához. Alkalmazása ezért indokolt a kárkülönbözet kiszámításának keretét illetően. Másrészről az állításokkal ellentétben a Bizottság gyakorlata a közelmúltbéli esetekben az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének következetes (23) alkalmazása volt – mutatis mutandis – a kárkülönbözet kiszámításának kerete tekintetében. Harmadrészről a kárkülönbözet kiszámításának célja nem annak felmérése, hogy a kapcsolatban álló importőrök értékesítései milyen mértékben okoznak kárt az uniós gyártóknak, hanem hogy a kínai exportáló gyártótól származó kivitel káros hatást gyakorol-e az alákínálás és az áron aluli értékesítés révén az uniós gyártók áraira. E célból azt az árat kell figyelembe venni, amelyen az érintett terméket értékesítik az Unióba és nem azt az árat, amelyen a behozott anyagokat újraértékesítik az importáló gyártók az Unióban. Összefoglalva: a Bizottság megerősítette, hogy ezt a módszertant alkalmazta a kapcsolatban álló importőrök útján történő exportértékesítések árainak meghatározása során.

(147)

A panaszos bírálta, hogy a Bizottság ideiglenesen jelentős kárra vonatkozó standard megközelítést alkalmazott azáltal, hogy a teljes vizsgálati időszak alatt (azaz 2015-ben) a kárkülönbözet-átlagot használta. Állítása szerint ez helytelen megközelítés, mivel a károkozás veszélye különbözetének a veszélyt kell tükröznie, és amikor az később, a vizsgálati időszak alatt realizálódik, a kárkülönbözetnek a veszély konkrét hatását kell jeleznie. Annak érdekében, hogy hatékonyan megszüntesse a károkozás veszélyének hatását, a Bizottságnak a vizsgálati időszak azon szakaszait kell áttekintenie, amelyekben a károkozás veszélye materializálódni kezdett. Ezzel összefüggően a panaszos utalt arra, hogy a károkozás veszélye 2015 második felétől kezdte el befolyásolni az Unió acéliparát. Ennélfogva a Bizottságnak csak 2015 második felét kell figyelembe vennie az áralákínálásra és az áron aluli értékesítésre vonatkozó különbözetek kiszámítása során. A panaszos azt is megemlítette, hogy a károkozás veszélyével kapcsolatos ügyekben az a cél, hogy a Bizottságnak lehetősége legyen hatékonyan és megelőző jelleggel fellépnie, mielőtt a károkozás veszélye kárként materializálódik. Ha a Bizottság nem hajlana arra, hogy megváltoztassa a kárkülönbözettel (azaz a károkozás veszélyének különbözetével) kapcsolatos számítási módszerét, az ágazatoknak tovább kellene várniuk, amíg egy teljes év jelentős kárát el nem szenvednék, hogy védelmet kérjenek a dömpingelt behozatallal szemben annak érdekében, hogy a Bizottság reális kárkülönbözettel számoljon. Az ilyen magatartás a munkahelyek és az ágazati tevékenységek rovására menne az uniós piacon, egyúttal veszélyeztetné a károkozás veszélyével összefüggő panaszok céljait.

(148)

A panaszos érveinek részletes vizsgálata alapján a Bizottság emlékeztetett, hogy ideiglenesen azt állapította meg, hogy egyértelműen a körülmények olyan előrelátható és közvetlen megváltozása következett be a vizsgálati időszak végén, hogy az annak eredményeként létrejövő helyzetben a dömping kárt fog okozni. E tekintetben a Bizottság többek között az ideiglenes rendelet (157), (159) és (198) preambulumbekezdésére hivatkozott, amelyben utalt arra, hogy: „míg az uniós gazdasági ágazatban 2014-ben és 2015 első két negyedévében megindult a fellendülés, 2015 második felében szinte az összes kármutató drasztikus mértékben romlani kezdett. A vizsgálat rámutatott, hogy ez a negatív tendencia – amely 2015 második felében kezdődött – 2016 első felében sem fordult meg.” Az ideiglenes rendelet (163) preambulumbekezdésében továbbá kimondta, hogy „tekintettel az időbeli egybeesésre egyfelől a dömpingelt behozatalnak a folyamatosan csökkenő árak melletti állandó növekedése, másfelől az uniós gazdasági ágazat piacvesztése és az árerózió között, amelyek különösen 2015 második felétől kezdve további veszteségeket okoztak, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a dömpingelt behozatal negatív hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére”.

(149)

Másrészről ami az ügy érdemi részét illeti, a Bizottság megállapította az ideiglenes rendelet (157) preambulumbekezdésében rögzítetteknek megfelelően, hogy a negatív tendencia 2015 második felében kezdődött, és a vizsgálati időszak végén egyértelműen a körülmények olyan előrelátható és közvetlen megváltozásához vezetett, hogy az annak eredményeként létrejövő helyzetben a dömping kárt fog okozni, ha nem hoznak intézkedést. Mindez összhangban van az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében említett bizottsági megállapítással, miszerint „az uniós gyártók 2014-ben és a 2015-ös év első felében már képesek voltak valamelyest javítani helyzetükön”. Következésképpen 2015 második fele inkább tükrözi a károkozás veszélyének tényleges hatását az uniós gazdasági ágazatra nézve, amely hatás ki kell küszöbölni.

(150)

Harmadrészről a Bíróság megállapította, hogy a vizsgálati időszakot követő időszak adatainak elemzése kifejezetten megfelelő egy olyan vizsgálatban, amelynek célja megállapítani, fennáll-e a károkozás veszélye, amihez annak természetéből fakadóan jövőre vonatkozó elemzést kell lefolytatni. A Bizottság szerint 2015 második fele megfelelőbbnek tűnik e követelmény teljesítéséhez, mivel az közelebb van a jövőbeli fejleményekhez, mint a vizsgálati időszak egésze.

(151)

Negyedrészről a teljes vizsgálati időszakon alapuló számítás – függetlenül attól, voltak-e jelei a negatív trendeknek – veszélyeztetné a károkozás veszélyével összefüggő ügyek azon célját, hogy lehetőség legyen hatékonyan és megelőző jelleggel fellépni, mielőtt a károkozás veszélye kárként materializálódik.

(152)

A fent részletezett okokból a Bizottság elfogadta azt a megközelítést, hogy a kárkülönbözetek kiszámításának ebben a konkrét esetben 2015 második felén, nem pedig a teljes vizsgálati időszakon kell alapulnia.

(153)

Következésképpen a Bizottság kiegészítő adatokat kért az együttműködő gyártóktól. A Bizottság kiegészítő adatokat kapott a termelési költségekről (terméktípusonként) a mintában szereplő uniós gyártók tekintetében, amely adatokat később ellenőrzött. Az ellenőrzések kizárólag a benyújtott, de korábbi kérelem tárgyát nem képező kiegészítő adatokat vették számba, és biztosították, hogy az adatok, amelyekre végül a Bizottság ténymegállapításait alapozta, megbízhatóak legyenek.

(154)

mivel az együttműködés szintje igen magasnak bizonyult, a Kínára vonatkozó, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó végleges kárkülönbözetet a Bizottság a mintában szereplő három exportáló gyártó/vállalatcsoport átlaga szerint állapította meg. A Kínára vonatkozó, nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó végleges kárkülönbözetet a Bizottság a három együttműködő vállalat/vállalatcsoport legmagasabb különbözetének szintjén állapította meg.

(155)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően a CISA elmondta, hogy a teljes vizsgálati időszak szolgált alapul az uniós gazdasági ágazat célegységárának kiszámításához, miközben a vizsgálati időszak csupán 6 hónapját vették figyelembe a Shagang csoporthoz tartozó kínai exportáló gyártók uniós szabad forgalmát érintő értékesítési egységárak kiszámításához. A CISA ebből kifolyólag arra kérte a Bizottságot, hogy a rendelkezésre álló adatokon alapuló mindkét elemet számolja újra ugyanarra az időszakra vonatkozóan.

(156)

Az elemzést követően ezt az észrevételt helyénvalónak találták. A Bizottság ezért újraszámította az uniós gazdasági ágazat célegységárát a Shagang csoporthoz tartozó kínai exportáló gyártókra vonatkozóan, ugyanazon időszak (2015 második fele) termelésiköltség-adatait használva, mint ami alapján az összes kínai exportáló gyártó uniós szabad forgalmát érintő értékesítési egységárakat kiszámította.

(157)

A számítás ismételt elvégzésével a Shagang csoporthoz tartozó vállalatokra vonatkozó kárkülönbözetek mértéke 36,6 %-ról 35,9 %-ra csökkent.

(158)

A Bizottság ezenfelül felülvizsgálta a kárkülönbözetek előzetes számításait két másik kínai exportáló gyártóra vonatkozóan. Míg a Hebei csoportra vonatkozó előzetes kalkuláció helyesnek bizonyult, a Bengang Steel Plates Co., Ltd. előzetes számításának felülvizsgálata a következő elírásokat tárta fel:

A fent említettek eredményeképpen az e kínai exportáló gyártóra vonatkozó kárkülönbözet (25,5 % helyett) 28,1 %-ra emelkedett.

(159)

Az uniós gazdasági ágazat célegységárának felülvizsgált számításáról 2017. január 16-án a Shagang csoportot és a Bengang Steel Plates Co., Ltd.-t egyaránt tájékoztatták. Mivel a Bizottság 2016. december 22-i végső nyilvánosságra hozatalához képest egyetlen elem, az uniós gazdasági ágazat irányára változott, mindkét érdekelt felet arra kérték, hogy 2017. január 18-ig tegyék meg észrevételeiket ezekre a további korlátozott nyilvánosságra hozatalokra vonatkozóan. Nem érkezett észrevétel a megadott határidőig.

(160)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az egyik kínai exportáló gyártó szintén azt állította, hogy nem győzték meg azok az indokok, miszerint a kizárólag a 2015 második felét érintő adatok használata pontosabban tükrözi a károkozás veszélyének hatását. Azt is állította, hogy egy adott (bármilyen időszak) szelektív használata a kárkülönbözet kiszámítása céljából logikátlanná tenné és torzítaná a dömping és a kárkülönbözetek „alacsonyabb vám szabály” céljából történő összehasonlítását, és magasabb különbözeteket eredményezne, mint amennyit egész 2015-re vonatkozóan használtak volna. Ebből kifolyólag arra kérte a Bizottságot, hogy a dömpingkülönbözetek kiszámításához hasonlóan a kárkülönbözet kiszámítására is 12 hónapos időszakot alkalmazzon. Ugyanilyen észrevételek érkeztek az olasz felhasználótól, aki hozzátette, hogy a vizsgálati időszak egy részére vonatkozó információk szelektív használata ebben az esetben nem eredményezi a kár elhárításához szükséges mérték objektív értékelését.

(161)

Hasonló észrevétel érkezett a CISA-tól és két kínai exportáló gyártótól, akik mindketten azt állították, hogy a hat hónapos időszak megválasztása sérti a jogbiztonságot és a bizalomvédelem elvét. Ebben a tekintetben amíg a másik kínai exportáló gyártó elsősorban azt állította, hogy az adathalmaz csupán hat hónapos időszakra történő korlátozása nem nyújt az alaprendelet 3. cikke (2) bekezdése szerinti egyértelmű bizonyítékokat, a CISA az eljárás megindításáról szóló értesítés 5.1. pontjára hivatkozott, amely szerint „a dömping és a kár vizsgálata a 2015. január 1. és 2015. december 31. közötti időszakra” és az ítélkezési gyakorlatra terjed ki.

(162)

Ezen túlmenően egy kínai exportáló gyártó azt is megemlítette, hogy a Bizottság a fennálló gyakorlata szerint tartózkodik attól, hogy a vizsgálati időszak kizárólag egy adott szakaszára vonatkozó adatokat használjon fel, és az ebben az esetben alkalmazott módszertan nincs összhangban a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Dömpingellenes Bizottságának ajánlásával, miszerint: „az adatgyűjtési időszaknak... magában kell foglalnia a dömpingvizsgálathoz kapcsolódó teljes adatgyűjtési időszakot”.

(163)

A Bizottság az alábbiak alapján elutasította ezeket az állításokat. Egyfelől a dömping és a károkozás meghatározása vizsgálati időszakon, valamint az alaprendelet releváns rendelkezéseivel összhangban megállapított, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben említett figyelembe vett időszakon alapul. Másfelől az alaprendelet egyetlen konkrét módszert sem határoz meg a kárkülönbözet kiszámítására vonatkozóan a kisebb vám alkalmazásának szabálya tekintetében. Ezenfelül azon időszak meghatározására vonatkozóan sem ír elő konkrét kritériumokat, amelynek során a kárkülönbözet számítására vonatkozó paramétereket értékelik. Ebben az esetben a Bizottság úgy vélte, hogy a kiválasztott időszak tükrözi az ügy sajátosságait, és a jövőre vonatkozó elemzéssel összefüggően helyénvaló. Sőt, a Bizottság az objektív értékelés érdekében ugyanazt a hat hónapos időszakot vette figyelembe a kárkülönbözet tekintetében az exportár és az irányár összehasonlításához.

(164)

A (135)–(163) preambulumbekezdésben említett szempontokat figyelembe véve, és bármely észrevétel hiányában a Bizottság újraszámolta a végleges kárkülönbözeteket a 2015 második felére vonatkozó adatok alapján. A végleges különbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők. Továbbá itt szerepelnek a végleges vámtételek.

7. táblázat

Végleges különbözetek és vámtételek

(165)

A fent említett kárkülönbözeteket a végső nyilvánosságra hozatal után egy exportáló gyártótól érkezett észrevételeket követően – indokolt esetben – lefelé, a számjegy legközelebbi tizedére kerekítették.

(166)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (ellentétben a „minden más vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) ennélfogva kizárólag az érintett termék érintett országból érkező, és a vállalatok – ilyen módon az említett konkrét jogalanyok – által gyártott termékek behozatalára alkalmazandók. Azok az importált érintett termékek, amelyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is – nem részesülnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(167)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) a Bizottsághoz (*1) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén e rendelet az egyedi vámtételekben részesülő vállalkozások listájának aktualizálásával megfelelően módosítható.

(168)

A „Hebei Iron & Steel Group Co., Ltd”„Hesteel Group Co., Ltd.-re” módosította nevét a vizsgálat során. A vele kapcsolatban álló vállalatok közül néhány szintén megváltoztatta nevét. A Bizottság tudomásul vette a névváltozásokat, és az 1. cikk (2) bekezdését azoknak megfelelően módosította.

(169)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes intézkedések szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben egyedi intézkedések szükségesek. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása, amely megfelel az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(170)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem szedheti be véglegesen az alaprendelet 10. cikke (2) bekezdése szerinti ideiglenes vámokat, hacsak be nem bizonyosodik, hogy az ideiglenes intézkedések hiányában jelentős kár keletkezett volna a végleges intézkedések elfogadását megelőzően.

(171)

Az ezen üggyel kapcsolatos ténymegállapításokat figyelembe véve a Bizottság úgy véli, hogy – az alaprendelet 10. cikkének (2) bekezdése szerint – az ideiglenes rendelet által bevezetett, az ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket el kell engedni.

(172)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottság véleményével,

—

a rozsdamentes acélból és a szemcseorientált szilícium-elektromos acélból készült termékeket,

—

a szerszámacélból és gyorsacélból készült termékeket,

—

a nem tekercsben lévő, felületén mintázás nélküli, 10 mm-t meghaladó vastagságú és legalább 600 mm szélességű termékeket, valamint

—

a nem tekercsben lévő, felületén mintázás nélküli, legalább 4,75 mm, de legfeljebb 10 mm vastagságú és legalább 2 050 mm szélességű termékeket.

1.

2015. január 1. és 2015. december 31. között (a vizsgálati időszakban) nem exportálta az Unióba az (1) bekezdésben leírt terméket;

2.

nem áll kapcsolatban egyetlen olyan kínai népköztársaságbeli exportőrrel vagy gyártóval sem, amelyre kiterjed az e rendelettel bevezetett dömpingellenes vámok hatálya;

3.

az érintett terméket az Unióba ténylegesen csak az intézkedések alapjául szolgáló vizsgálati időszak után exportálta, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiségnek az Unióba történő exportálására,

—

A Tanács (EU) 217/2013 végrehajtási rendelete (2013. március 11.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes alumíniumfólia-tekercsek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről (HL L 69., 2013.3.13., 11. o.).

—

A Bizottság (EU) 2015/1953 végrehajtási rendelete (2015. október 29.) a Kínai Népköztársaságból, Japánból, a Koreai Köztársaságból, az Oroszországi Föderációból és az Amerikai Egyesült Államokból származó egyes szilícium-elektromos acélból készült szemcseorientált síkhengerelt termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről (HL L 284., 2015.10.30., 109. o.).