25.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 49/6

(1)

Az 1105/2010/EU rendelettel (2) a Tanács végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatalára.

(2)

Az értékvám formájában bevezetett intézkedések 9,8 %-os maradékvámot határoztak meg, míg a dömpingellenes vámokkal sújtott vállalatok esetében 5,1–9,8 %-ig terjedő egyedi vámtételeket vetettek ki. Az eredeti vizsgálat keretében két vállalatról megállapítást nyert, hogy nem folytattak dömpinget.

(3)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (3) közzétételét követően a szóban forgó intézkedésekkel kapcsolatban hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(4)

A kérelmet 2015. augusztus 31-én a CIRFS (a továbbiakban: a Szintetikus Szálak Európai Szövetsége, vagy a kérelmező) nyújtotta be olyan gyártók nevében, amelyek termelése a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(5)

A kérelem azon az indokláson alapult, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűleg a dömping és az uniós gazdasági ágazatot érő kár folytatódásával és/vagy megismétlődésével járna.

(6)

Miután a Bizottság az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése értelmében létrehozott bizottsággal folytatott konzultációt követően megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre hatályvesztési felülvizsgálat megindításához, 2015. november 28-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (4) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(7)

A dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2014. október 1. és 2015. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódása vagy megismétlődése valószínűségének értékelése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2012. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(8)

A Bizottság hivatalosan értesítette a hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a kérelmezőt, az exportáló gyártókat és az ismert érintett importőröket, valamint az érintett exportáló ország képviselőit.

(9)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak, hogy írásban kifejtsék álláspontjukat és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőkön belül. Egyetlen érdekelt fél sem kérelmezte a Bizottság előtti meghallgatását.

(10)

Tekintettel a kínai exportáló gyártók, illetve az Unióban működő független importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben az alaprendelet 17. cikke szerint mintavételt irányoztak elő.

(11)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, reprezentatív mintát választhasson ki – felkérte a kínai exportáló gyártókat és a független importőröket, hogy a felülvizsgálat megindítását követő 15 napon belül jelentkezzenek, és bocsássák a Bizottság rendelkezésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben kért információkat.

(12)

A vizsgálatban egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt.

(13)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételének szakaszában a Bizottság összesen hat ismert független importőrrel vette fel a kapcsolatot, és 15 független importőrtől érkezett válasz. Az együttműködő importőrök nagy számára tekintettel a Bizottság mintavételt alkalmazott. A mintát a behozatal azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki a Bizottság, amely a rendelkezésre álló idő alatt megfelelően megvizsgálható volt. A kiválasztott minta eredetileg három vállalatból állt és az Unióba irányuló kínai behozatal becsült volumenének 29 %-át, a 15 válaszadó által jelentett behozatali volumennek pedig 85 %-át tette ki. Kitöltött kérdőívet mindössze egyetlen független importőr nyújtott be.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés közzétételének szakaszában a Bizottság összesen tíz ismert felhasználóval vette fel a kapcsolatot, akik közül négy felhasználótól érkezett válasz. Esetükben nem terveztek mintavételt, és a Bizottság döntése szerint valamennyi felhasználót bevonták a vizsgálatba.

(15)

A Bizottsággal öt, a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak felülvizsgálati időszak alatti uniós termelésének körülbelül 97 %-át képviselő uniós gyártó működött együtt. A szűk körre tekintettel a Bizottság úgy határozott, hogy nem alkalmaz mintavételt.

(16)

Kérdőíveket küldtek az öt együttműködő uniós gyártónak és egy, a potenciális analóg országban működő, a vizsgálattal való együttműködésbe beleegyező gyártónak.

(17)

A következő vállalatok telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(18)

Az érintett termék a Kínából származó, jelenleg az 5402 20 00 KN-kód alá tartozó nagy szakítószilárdságú poliészterfonal (a varrócérna kivételével), nem a kiskereskedelem számára szokásos kiszerelésben, beleértve a 67 decitexnél kisebb finomsági számú monofileket is (a továbbiakban: érintett termék).

(19)

A felülvizsgálat megerősítette, hogy az érintett termék, az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak, valamint az analóg országban (Egyesült Államok) gyártott és értékesített nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzői megegyeznek, valamint alapvető felhasználási területeik is azonosak. Ezek a termékek ennélfogva az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdésének értelmében hasonló termékeknek tekintendők.

(20)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a meglévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(21)

A vizsgálatban egyetlen kínai exportáló gyártó sem működött együtt. A kínai exportáló gyártók együttműködésének hiányában az alaprendelet 18. cikkének megfelelően az átfogó elemzés – egyebek mellett a dömpingszámítás – alapjául a rendelkezésre álló tények szolgáltak. Ebből adódóan a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét a hatályvesztési felülvizsgálat iránti kérelem alapján, valamint egyéb információforrások, köztük az import- és exportkereskedelmi statisztikák (Eurostat és kínai exportadatok), az analóg országbeli gyártó válasza és egyéb nyilvánosan hozzáférhető információk (5) felhasználásával mérték fel.

(22)

Az együttműködés hiánya hatással volt a különböző terméktípusok rendes értékének és exportárának összehasonlítására. Az alaprendelet 18. cikkével összhangban indokoltnak tűnt, hogy a rendes érték és az exportár meghatározása egyaránt globális alapon történjen.

(23)

Az alaprendelet 11. cikke (9) bekezdésének megfelelően a Bizottság – amennyiben megállapítást nyert, hogy a körülmények nem változtak – ugyanazt a módszert követte, mint amelyet a dömping tényének megállapításához alkalmazott az eredeti vizsgálatban.

(24)

A rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban egy megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik ország (a továbbiakban: analóg ország) tényleges árai alapján határozták meg.

(25)

Az eredeti vizsgálat során analóg országként Tajvant alkalmazták a Kínára vonatkozó rendes érték megállapításához. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket, hogy Tajvant tervezi analóg országnak kiválasztani, és egyúttal felkérte a feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket. A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben ezt még kiegészítette azzal, hogy a rendelkezésére álló információk szerint feltehetően még – egyéb országok mellett – az Egyesült Államokban és a Koreai Köztársaságban is találhatók olyan további piacgazdasági szereplők, amelyek beszállítanak az Unióba.

(26)

Az egyik érdekelt fél jelezte, hogy pártolja Tajvan analóg országnak történő kiválasztását, mivel Tajvanon a gyártáshoz a kínai gyártókéhoz hasonló gépparkot és eljárást használnak. A tajvani gyártók közül ugyanakkor egyetlen gyártó sem egyezett bele abba, hogy együttműködjön a vizsgálattal.

(27)

Az importstatisztikák és a felülvizsgálati kérelemben szereplő információk alapján a Bizottság lehetséges analóg országként több más országot – így például a Koreai Köztársaságot, Indiát, Japánt és az Egyesült Államokat – is számításba vett (6). A Bizottság ezen országok valamennyi ismert gyártóját és szövetségét felkérte az együttműködésre. Közülük mindössze egyetlen gyártó, az Egyesült Államokban működő Dura Fibres egyezett bele abba, hogy együttműködjön a vizsgálattal.

(28)

A Bizottság megállapította, hogy az Egyesült Államokban jelentős mértékű (8,8 %-os) hagyományos vám alkalmazandó a harmadik országokból érkező, nagy szakítószilárdságú poliészterfonal behozatalára, amelyre viszont dömpingellenes vámok egyáltalán nem vonatkoznak. Az érintett termék egyetlen egyesült államokbeli gyártója a Dura Fibres, amely a felülvizsgálati időszak alatt hozzávetőlegesen 30 %-os piaci részesedéssel rendelkezett és erős versenyben állt az exportáló országok gyártóival (7).

(29)

Tekintettel a fentiekre, illetve mivel további észrevételeket nem nyújtottak be, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az Egyesült Államok megfelelő analóg ország az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján.

(30)

A rendes érték meghatározása az analóg országbeli együttműködő gyártótól kapott információk alapján történt.

(31)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy az Unióba érkező teljes kínai kivitel volumenéhez képest a hasonló termék független vevőknek történő belföldi értékesítésének teljes volumene reprezentatív volt-e az egyesült államokbeli együttműködő gyártók esetében, nevezetesen hogy az ilyen belföldi értékesítések teljes volumene eléri-e az érintett termék uniós exportra értékesített teljes volumenének legalább 5 %-át. Ezek alapján megállapítást nyert, hogy az analóg országbeli belföldi értékesítés reprezentatív volt.

(32)

A Bizottság azt is megvizsgálta, hogy a hasonló termék belföldi értékesítése az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése szerint szokásos kereskedelmi forgalom keretén belüli értékesítésnek tekinthető-e. A rendes érték meghatározása ily módon a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a felülvizsgálati időszak alatti belföldi értékesítések átlagáraként számítottak ki.

(33)

A kínai exportáló gyártók – miként azt a (15) preambulumbekezdés rögzítette – nem működtek együtt a vizsgálatban. Az exportár meghatározása ebből adódóan az alaprendelet 18. cikkével összhangban a rendelkezésre álló legjobb információk alapján történt.

(34)

Az uniós határparitáson számított CIF-árat az Eurostat rendelkezésre álló statisztikai adatai alapján állapították meg. Az exportár meghatározásakor figyelmen kívül hagyták azon kínai gyártók behozatali volumenét (a kínai behozatal mintegy 40 %-át), amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek.

(35)

Az egyik érdekelt fél álláspontja szerint, mivel az alaprendelet e tekintetben nem tartalmaz rendelkezéseket, alaptalanul hagyták ki a dömpingszámításból azt a volument, amely azoktól a kínai gyártóktól érkezett, amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek. A Bizottság azonban – a dömpingellenes megállapodásnak a WTO Vitarendezési Testület által, a „Marhahús és rizs ügyben” (8) adott értelmezését alkalmazva – azt a gyakorlatot (9) követi, hogy a felülvizsgálatból kizárja azon vállalatokat, amelyek vonatkozásában a kezdeti vizsgálat csekély mértékű dömpingkülönbözetet állapított meg. Ezért a kérelmet elutasították.

(36)

A Bizottság a rendes értéket és az exportárat gyártelepi alapon hasonlította össze. Amennyiben azt a tisztességes összehasonlítás elve megkövetelte, a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően kiigazította a rendes értéket és az exportárat az árakat, illetve az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségek tekintetében.

(37)

Az analóg országbeli gyártó belföldi árai esetében a belföldi fuvarköltségek és a csomagolási költségek (a számlaérték [2 %–4 %]-a), valamint a jutalékok [0,5 %–1,5 %] tekintetében került sor kiigazításokra. Ami az exportárakat illeti, a gyártelepi érték megállapításához az uniós határparitáson számított CIF-árból levonták a felülvizsgálati kérelem becslései alapján százalékban kifejezett fuvarozási, biztosítási, anyagmozgatási és egyéb költségeknek megfelelő kiigazításokat (12,98 %). Az egyik érdekelt fél az exportértékesítésekre vonatkozó kiigazítások kapcsán kifogásolta az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását és azt javasolta, hogy a felülvizsgálati kérelemben szereplő becslések helyett a Bizottság az analóg országbeli gyártó értékesítésére vonatkozó kiigazításokat alkalmazza. A javasolt módszer azonban nem tűnik megfelelőnek, mivel az analóg országbeli gyártó által jelentett kiigazítások az egyesült államokbeli belföldi értékesítésekre vonatkoznak és nem meghatározóak az Unióba irányuló kínai kivitelre vonatkozó kiigazítások megközelítő meghatározása szempontjából. Minthogy egyéb megbízható adat nem áll rendelkezésre, a Bizottság az exportértékesítési kiigazítások kérelemben benyújtott becsléseire támaszkodik.

(38)

A fentiek alapján megállapítást nyert, hogy a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított ár százalékában kifejezett dömpingkülönbözet 54,4 %.

(39)

Jóllehet az eredeti vizsgálat során megállapított és a jelenlegi elemzés eredményeként kapott dömpingkülönbözet között jelentős a különbség, semmi nem utalt arra, hogy a kínai gyártók változtattak volna kiviteli politikájukon. Éppen ellenkezőleg, valószínűnek tűnik, hogy a különbség magyarázata elsősorban abban keresendő, hogy (mivel a kínai exportáló gyártók nem működnek együtt a vizsgálatban) nem lehet terméktípusonkénti elemzést végezni.

(40)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is dömpingáron exportálták az érintett terméket az Unióba.

(41)

A Bizottság tovább elemezte, hogy valószínűsíthető-e az intézkedések hatályvesztése esetén a dömping folytatódása. Ennek keretében a Bizottság a kínai termelési kapacitást és szabad kapacitást, a kínai exportőrök más piacokon tanúsított magatartását, a kínai belföldi piac helyzetét, valamint az uniós piac vonzerejét vizsgálta meg részletesebben.

(42)

A Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás meghatározását nehezíti, hogy a kínai exportáló gyártók nem működtek együtt a vizsgálatban. A Bizottság azért, hogy a lehető legtöbb információt beszerezze, adatokat kért két kínai exportőrszervezettől: a Kínai Nemzetközi Kereskedelmi Kamarától (a továbbiakban: CCOIC) és a Kínai Textilimportőrök és Exportőrök Kereskedelmi Kamarájától (a továbbiakban: CCCT). E szervezetek, melyek tagjai a becsült kínai termelési kapacitás több mint felét adják, részletes válasszal szolgáltak, amit viszont amiatt, hogy az exportáló gyártók nem működtek együtt, nem volt mód ellenőrizni. Az alábbi bekezdések ismertetik és összevetik a szolgáltatott információkat a rendelkezésre álló egyéb (a felülvizsgálat iránti kérelemben szereplő és más rendelkezésre álló forrásokból származó (10)) adatokkal.

(43)

A CCOIC–CCCT szerint a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás 2012 és a felülvizsgálati időszak között csak mérsékelt növekedést mutatott és a becslések szerint a 2012. évi 150 000–250 000 tonnás kezdőszintről indulva a felülvizsgálati időszakra 200 000–300 000 tonnát ért el.

(44)

A szabad kapacitásról a bizottsági szolgálatok is végeztek részletes számításokat a rendelkezésre álló egyéb információk alapján. E számítás az alábbi főbb elemeket tartalmazza: i. a kínai gyártók üzembe állított kapacitása; ii. belső kereslet; iii. egyéb országokba irányuló kivitel.

(45)

A kérelemben megadott kínai belföldi felhasználási adatokat a jelek szerint valamennyi érdekelt fél elfogadja. A szóban forgó adatok a figyelembe vett időszak alatti kínai belső kereslet növekedéséről (+ 20 %, a 2012. évi hozzávetőleg 900 000 tonnáról 2015-ben mintegy 1 150 000 tonnára) tanúskodnak.

(46)

A kínai kiviteli adatokhoz a Bizottság a kínai exportstatisztikai adatokat használta fel, amelyek a 2012. év és a felülvizsgálati időszak közötti időszak esetében 47 %-os növekedést mutattak.

(47)

Végezetül: ami a kínai termelési kapacitásra vonatkozó becslést illeti, a panaszos – egy nemzetközileg elismert ágazati tanulmányra (11) hivatkozó – kérelme szerint a kínai kapacitás a 2012-es több mint 1 600 000 tonnás szintről indulva mintegy 2 400 000 tonnát ért el a felülvizsgálati időszakra.

1. táblázat

(48)

E számítás alapján a felülvizsgálati időszakban a kínai gyártók becsült szabad kapacitása meghaladta a 800 000 tonnát, vagyis a még megszerezhető uniós piac (15) teljes méretének mintegy hétszeresét, az uniós gyártók (becslések szerint 92 461 tonnás) termelési volumenének pedig hozzávetőleg kilencszeresét tette ki.

(49)

Végezetül: okkal feltételezhető, hogy a CCOIC és a CCCT által előterjesztett kapacitásbecslés esetleg túl óvatos. Jelesen: ha figyelembe vesszük a becsült kínai belső keresletet és a kivitelt, akkor e tanulmányok alapján a 2012. és 2013. évi kapacitáskihasználás 90 % feletti lenne, ami arra utal, hogy az említett évekre vonatkozó termelési kapacitást jelentősen alábecsülték. A kínai gyártók meglévő szabad kapacitása mindenesetre – e számítás elfogadása esetén is – még mindig 200 000–300 000 tonnát tenne ki, ami az európai piac teljes méretét lefedő vagy meghaladó értéket mutat (az európai piac mérete hozzávetőleg 217 000 tonna, amelyből mintegy 98 000 tonnát már így is kínai termékekkel fedtek le).

(50)

Ami a CCOIC és a CCCT által előterjesztett kapacitásszámítást illeti, ugyanezen szervezetek kétségbe vonták a következtetést, miszerint kapacitásbecslésük túlságosan óvatosan lenne. Álláspontjuk szerint amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre ellenőrzött adatok, becslésük „pont annyira megbízhatatlan”, mint a független tanulmány. A CCOIC és a CCCT által benyújtott becslés azonban nemcsak a független tanulmányban szereplő adatok tükrében tűnt túlzottan alacsonynak, hanem az olyan ismert, illetve nem vitatott adatokhoz képest is, mint amilyen a kínai belföldi felhasználás és a kínai kivitel. A kínai szervezetek így például a 2012-es évre 1 000 000 tonnára becsülték a tényleges kínai termelést, holott ebben az évben a kínai belföldi felhasználás (amely adatot a szervezetek nem kérdőjeleztek meg) és a (kínai exportadatbázisból kinyert) kiviteli volumenek együttesen 1 151 000 tonnát tettek ki, azaz 15,1 %-kal meghaladták a becsült termelési számadatot. Ebben az esetben tehát a két szervezet a jelek szerint túlságosan visszafogott adatokat szolgáltatott, hiszen a jelentett termelési számadatok alapján nem támasztható alá a kiszámított felhasználás.

(51)

Másfelől, míg a kínai szervezetek által gyűjtött adatok a kínai gyártóknak csak körülbelül felét fedik le, addig a független tanulmányt egy olyan, a területen harmincéves tapasztalattal rendelkező tanácsadó cég készítette, amely előfizető ügyfelei számára hivatásszerűen állít elő a rostszálak piacára vonatkozó előrejelzéseket és becsléseket. Ezért az adatok forrására és megbízhatóságára figyelemmel (a független tanulmányban (16) jelzettekkel is összevetve) nem indokolt megváltoztatni azt a következtetést, amely szerint a kínai szervezet feltehetően túl óvatos számításokat bocsátott rendelkezésre a szabad kapacitásról. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy – miként azt az alábbi bekezdés ismerteti – a szabad kapacitás kapcsán levont következtetésen még az sem változtatna, ha a Bizottság elfogadná a javasolt számítást.

(52)

Következésképp a fentiekben ismertetett számítások alapján bizonyosnak tűnik, hogy a kínai szabad kapacitás tetemes és mérete (az adott becsléstől függően) az uniós piac méretének 92–138 %-a és körülbelül 385 %-a közé tehető. Ha a kínai szabad kapacitást az uniós piac azon részével vetjük össze, amelyet egyelőre nem kínai termékkel fednek le, akkor az hozzávetőleg 168–252 % és közel 700 % közötti kapacitást jelent. Végezetül: a vizsgált termék felülvizsgálati időszak alatti uniós termeléséhez képest a kínai szabad kapacitás 216–324 % és 904 % közötti mértéket ért el.

(53)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy az európai piac méretéhez viszonyítva a kínai gyártók tetemes szabad kapacitással rendelkeznek.

(54)

Kína jelentős mennyiségű érintett terméket exportál az uniós tagállamokon kívüli, egyéb harmadik országokba, különösképpen pedig az Egyesült Államokba, Koreába, Brazíliába, Indiába és Törökországba. A kilogrammonkénti átlagárak összehasonlítása kimutatta, hogy az átlagár a főbb exportpiacokon a felülvizsgálati időszak alatt vagy összhangban állt az Unióba irányuló érékesítések átlagárával, vagy annál alacsonyabb szintet ért el. Az Egyesült Államok piacán (amely a kiviteli volumen szempontjából az Uniót követő második piac) az átlagár a felülvizsgálati időszak alatt valamivel alacsonyabb volt az európai átlagárnál (1,85 USD/kg szemben az 1,89 USD/kg-mal), míg a koreai piacon (amely az Európai Unió és az Egyesült Államok után az érintett termék harmadik legnagyobb exportpiacának számít) az átlagár jóval alacsonyabb szintet (1,58 USD/kg-t, vagyis az uniós áraknál mintegy 16 %-kal alacsonyabb szintet) ért el. E ténymegállapításokról az egyik érdekelt fél megjegyezte, hogy az átlagárak a kínai áruk három jelentősebb exportpiaca – nevezetesen Kanada (1,90 USD/kg), Indonézia (2,07 USD/kg) és Brazília (1,95 USD/kg) – esetében is meghaladják az uniós piacra irányuló kivitel árait. Ezen állítás kapcsán először is meg kell jegyezni, hogy az árak viszonylag csekély mértékű (+ 0,5 % és + 9,4 % közötti) eltérést mutatnak, a kivitel mérete pedig e piacokon az Európába irányuló kivitelhez képest meglehetősen szerény. Ami azt illeti, a felülvizsgálati időszak alatti kínai kivitel 30,3 %-át vette fel az uniós piac, míg Kanada a teljes kivitelnek mindössze 3,1 %-át, Brazília pedig 5,1 %-át. Ezenfelül Indonézia, amely mindközül a legnagyobb (+ 9,4 %-os) árkülönbséget mutató ország, a kínai kivitelnek csupán 2 %-át vette fel, aminek következtében áraiból nem vonhatók le messzemenő következtetések. Az érdekelt fél ráadásul elmulasztott megemlíteni négy további, hasonló behozatali volumennel rendelkező exportpiacot, mégpedig Indiát (5,6 %), Törökországot (4,3 %), Tajvant (2,4 %) és Dél-Afrikát (2,3 %). Az átlagárak ezen országok mindegyikében alacsonyabbak voltak a felülvizsgálati időszak kapcsán bejelentett uniós átlagáraknál: a százalékos különbségek 4 % és több mint 12 % között mozogtak. A benyújtott bizonyítékok tehát nem voltak elégségesek azon következtetés megváltoztatásához, miszerint az uniós piac az árak szempontjából vonzó piacnak számít.

(55)

Jóllehet ez az összevetés – mivel a terméktípus-összetételről nem álltak rendelkezésre adatok – nem tekinthető döntő tényezőnek, a főbb exportpiacokon alkalmazott árak szintje látszólag azt mutatja, hogy a dömping esetében strukturális jelenségről, továbbá a kínai áruk többi fontosabb célpiacán is tetten érhető gyakorlatról lehet szó.

(56)

A dömping folytatódásának valószínűsége mindazonáltal az Unióba irányuló kínai exportvolumen elemzésével bizonyítható legjobban. Az exportértékesítések 2012 és felülvizsgálati időszak közötti alakulása márpedig azt mutatja, hogy a kínai gyártók kivitele 47 %-kal nőtt. Ez akkor is megállja a helyét, ha az elemzésből kizárjuk azon két exportőr értékesítéseit, amelyekről az eredeti vizsgálat során megállapítást nyert, hogy nem dömpingeltek, és ezért nem tartoznak a jelenlegi dömpingellenes intézkedések hatálya alá. A fennmaradó vállalatok ugyanezen időszakbeli exportértékesítései ugyanis hasonló tendenciát (+ 48 %) mutatnak. Miután a Bizottság e növekedési rátát összevetette a belső kereslet ugyanezen időszak alatti jóval mérsékeltebb ütemű (+ 20 %-os) növekedésével és a Kínában üzembe helyezett kapacitás lényegesen gyorsabb ütemű (az exportőrszervezetek szerint + 54 %-os, a panaszos szerint pedig + 69 %-os) növekedésével, egyértelművé vált, hogy a kapacitás elfogadható szintű kihasználása érdekében a kínai vállalatok kénytelenek exportpiacaikon agresszív árképzési stratégiát követni.

(57)

Az exportadatok kapcsán az egyik érdekelt fél előadta, hogy csökken az uniós piacra irányuló kínai kivitel részaránya. Ami azt illeti, az Unióba irányuló kínai kivitel részaránya valóban – közel 35 %-ról 30 %-ra – csökkent 2012 és a felülvizsgálati időszak között. Ezen állítás kapcsán először is azt kell megjegyezni, hogy továbbra is az Európai Unió számít a kínai exportőrök legjelentősebb exportpiacának. E csekély mértékű csökkenés ráadásul elsősorban azzal magyarázható, hogy a kínai exportőrök – a jelek szerint szintén agresszív árpolitikájuknak köszönhetően – kedvező teljesítményt tudtak elérni a többi piacon. Ugyanezen időszakban, vagyis a 2012 és a felülvizsgálati időszak között például mintegy 72 %-kal nőtt a Koreai Köztársaságba irányuló kínai kivitel (amely piacon – miként arról már szó esett – a kínai árak mintegy 16 %-kal alacsonyabbak voltak a felülvizsgálati időszak alatti uniós áraknál). Másfelől viszont: az előzőekben a tisztességes árképzés példájaként említett indonéziai piacon (ahol az árak az uniós átlagárnál + 9,4 %-kal magasabbak voltak) a kínai export teljesítménye gyengült és 16 %-os volumencsökkenést könyvelt el. Ezen elemzés alapján tehát megerősítést nyer a következtetés, miszerint a kínai vállalatok kénytelenek exportpiacaikon agresszív árképzési stratégiákat követni.

(58)

Ezenfelül: a jövőbeli kilátások kapcsán meg kell jegyezni, hogy az egyik független ágazati tanulmány (17) előrejelzése szerint a szintetikus szálak (amely egy szélesebb, többek között az érintett terméket is magában foglaló termékkategória) iránti kínai kereslet legalább 2018 végéig változatlan szintű marad. Egy másik tanulmány (18) emellett arról is beszámolt, hogy a kínai készleteket az alacsonyabb nyersanyagárak miatt teljesen feltöltötték. Ez arra késztette a feldolgozó ágazatot, hogy az áringadozásokban rejlő kockázatok elkerülése érdekében a szükséges minimumra csökkentse a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak kínálatát.

(59)

Ennélfogva valószínűsíthető, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén a kínai exportáló gyártók folytatnák agresszív árképzési politikájukat annak érdekében, hogy jelentős többletkapacitásaik számára további piaci részesedéseket szerezzenek Európában.

(60)

A rendelkezésre álló legjobb tények alapján a vizsgálat megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai gyártók dömpingelték kivitelüket. Megállapítást nyert, hogy Kína (az uniós piac méretéhez képest) tetemes szabad kapacitással rendelkezik. A kínai exportáló gyártókat ezenfelül a kínai belföldi piac lassú ütemű növekedése arra kényszeríti, hogy az értékesítések elfogadható szintre emelése érdekében folyamatosan jelentős mennyiségű érintett terméket szállítsanak az uniós piacra.

(61)

Az adott körülmények ismeretében levonható a következtetés, miszerint az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető a dömpinggyakorlatok uniós piaci – amúgy az intézkedések következtében sem szüneteltetett – alkalmazásának folytatása.

(62)

Az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazatot az a hat uniós gyártó alkotja, amely a felülvizsgálati időszak során előállította a hasonló terméket. E felülvizsgálat megindítását e felek egyike sem ellenezte.

(63)

A Bizottság az uniós felhasználást a rendelkezésre álló importstatisztikák, az együttműködő uniós gyártók uniós piaci tényleges értékesítései, valamint a nem együttműködő uniós gyártók becsült értékesítése alapján állapította meg. A felhasználás meghatározása a szabadpiaci értékesítésekhez kapcsolódik, amely magában foglalja a kapcsolatban álló feleknek történő értékesítéseket, a belső felhasználást viszont nem. A belső felhasználás, azaz a hasonló termék további feldolgozás céljából történő belső továbbítása az integrált uniós gyártók körében, nem szerepel az uniós felhasználást jelző számadatban, mivel e belső továbbítások nem jelentenek versenyt a független beszállítók szabadpiaci értékesítéseinek. A kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított értékesítéseket tartalmazza az uniós felhasználást jelző számadat, mivel a vizsgálat során gyűjtött adatok szerint e kapcsolatban álló vállalatok más forrásból is szabadon beszerezhették az érintett terméket. Megállapítást nyert továbbá, hogy az uniós gyártók által a velük kapcsolatban álló feleknek felszámított átlagos értékesítési árak összhangban voltak a független felek esetében alkalmazott átlagos értékesítési árakkal.

(64)

Ezek alapján az uniós felhasználás a következőképpen alakult:

2. táblázat

Uniós felhasználás

(65)

Az uniós felhasználás a 2012-es 196 478 tonnáról a felülvizsgálati időszakban 217 171 tonnára emelkedve 11 %-kal nőtt. A felhasználás a figyelembe vett időszakban többnyire meghaladta az eredeti vizsgálat (2008 júliusától 2009 júniusáig tartó) vizsgálati időszakának 205 912 tonnás felhasználási szintjét.

(66)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a bizottsági szolgálatoknak a kötött értékesítéseket is be kellett volna vonniuk a felhasználás meghatározásába, és hogy ez az eljárás stabil szintű kínai piaci részesedést mutatott volna. A fél előadta, hogy a bizottsági szolgálatok tévesen három piacot különböztettek meg – nevezetesen a független vállalatokkal bonyolított értékesítések piacát, a kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított, szabadpiaci értékesítésre szánt értékesítések piacát, valamint a kapcsolatban álló vállalatokkal bonyolított, belső felhasználásra szánt értékesítések piacát –, holott véleménye szerint az uniós felhasználás meghatározása során ezen értékesítések mindegyikét figyelembe kellett volna venni.

(67)

Először is: hangsúlyozni kell, hogy nem különítettek el három különböző piacot. A kapcsolatban álló vállalatok belső felhasználását azért zárták ki, mert e termékeket nem bocsátják szabad forgalomba az uniós piacon, és emiatt azok versenyezni sem versenyeznek a behozatallal. Ezen értékesítések keretében mindössze továbbítják a termékeket a kapcsolatban álló jogalanyoknak, hogy azokat a vizsgálat hatályán kívül eső, egyéb termékek gyártási folyamata során felhasználják. A szóban forgó belső felhasználásra ezért nem lehet az érintett termék uniós felhasználásának részeként tekinteni.

(68)

Másodszor: a kínai piaci részesedés alakulása még abban az esetben sem mutatna stabil értékeket, ha az uniós felhasználásba feltételesen beleszámítanánk a belső felhasználást. Éppen ellenkezőleg, a tendencia – miként az a 3. táblázatból is látható – lényegében mit sem változik.

(69)

Emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálat során kizárták a Kínából érkező behozatal uniós piaci helyzetének alakulásáról és az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásáról végzett elemzéséből azt a behozatali volument, amelyről megállapítást nyert, hogy nem dömpingelték.

(70)

A Kínából érkező dömpingelt behozatal volumenének és piaci részesedésének meghatározása a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján történt, és ezek a következőképpen alakultak:

3. táblázat

Az intézkedések hatálya alá tartozó behozatal volumene és piaci részesedése

(71)

Az eredeti vizsgálati időszakban 18,8 %-os piaci részesedéssel rendelkező és 38 404 tonnát kitevő kínai dömpingelt behozatal számottevő növekedést ért el e felülvizsgálat figyelembe vett időszakában. Ami azt illeti, a Kínából érkező dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban 44 484 tonnáról 57 465 tonnára bővült és 26,5 %-os piaci részesedést tudhatott magáénak a felülvizsgálati időszak alatt.

(72)

Az importárakat a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozták meg, és átlagban 12 %-os csökkenést mutattak a figyelembe vett időszak alatt.

4. táblázat

Az intézkedések hatálya alá tartozó behozatal árai

(73)

mivel a kínai gyártók nem működtek együtt, és emiatt nem álltak rendelkezésre terméktípusok szerinti exportáradatok, a Bizottság az árakat nem tudta részletesen, terméktípusonként összehasonlítani. Az alákínálási számításokat a Bizottság ennek következtében az intézkedések hatálya alá tartozó kínai kivitel átlagárainak az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti átlagáraival történő összehasonlítása alapján végezte el. A 4 %-os szokásos vámtételhez kapcsolódó kiigazítást követően megállapítást nyert, hogy az alákínálási különbözet 22,7 % volt. Az eredeti vizsgálat hasonló mértékű, 24,1 %-os alákínálási különbözetet állapított meg. E különbözetet viszont – mivel az adott ügyben a kínai exportőrök együttműködtek a vizsgálattal – az összehasonlítható terméktípusok egybevetése alapján határozták meg.

(74)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kínai exportőrök áraikkal következetes gyakorlatként kínálnak az uniós gyártók árai alá.

(75)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az alákínálási számításban szerepeltetni kellett volna a nem dömpingelt behozatalokat is.

(76)

A Bizottság álláspontja mindazonáltal az, hogy a dömpingellenes megállapodásnak a WTO Vitarendezési Testület által, a „Marhahús és rizs ügyben” (19) adott – a (35) preambulumbekezdésben már említett – értelmezésének alkalmazása alapján indokolatlan lenne egy ilyen jellegű beemelés.

(77)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Bizottság valamennyi, az uniós gazdasági ágazat 2012. és a felülvizsgálati időszak vége közötti helyzetének értékelése szempontjából releváns gazdasági mutató elemzése alapján felmérte a dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatását.

(78)

Ennek során a Bizottság különbséget tett a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között. A figyelembe vett időszakra vonatkozó makrogazdasági mutatók meghatározására, elemzésére és vizsgálatára az uniós gazdasági ágazatra nézve szolgáltatott adatok alapján került sor. A mikrogazdasági mutatókat az együttműködő uniós gyártók szintjén gyűjtött és ellenőrzött adatok alapján határozták meg. A DuraFiber csoport egyik leányvállalatának (DuraFiber Technologies (DFT) GmbH, Németország) átszervezését követően felmerült adategyeztetési problémák miatt a vállalat által benyújtott adatokat és kiöltött kérdőívet kihagyták a mikrogazdasági mutatók meghatározásából.

(79)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint lehetséges, hogy a DuraFiber Germany mellőzése a kármutatók gyökeres megváltozását eredményezte.

(80)

Először is: meg kell jegyezni, hogy a DuraFiber Germany-tól származó, részben már ellenőrzött adatok kihagyása kizárólag a mikrogazdasági mutatók meghatározását érintette. A makromutatók elemzését ez tehát nem érinti. Ezenkívül: a szóban forgó mikromutatók a másik négy uniós gyártó adatain alapultak, ezek pedig mintegy 80 %-át képviselték az uniós termelésnek. Az egyes konkrét mutatók így továbbra is reprezentatívnak minősülnek az uniós gazdasági ágazatra nézve. Végezetül: a DuraFiber Germany által szolgáltatott, részben ellenőrzött adatok összességében követték annak a négy uniós gyártónak a mikrogazdasági mutatói nyomán kirajzolódó tendenciát, amelyek adatait a Bizottság figyelembe vette.

(81)

A két fenti szempont alapján kijelenthető, hogy a DuraFiber Germany kizárása a mikromutatók elemezéséből nem változtatta meg a kármutatók jelezte tendenciákat, és így az ezek kapcsán levont következtetések az egész ágazatra nézve reprezentatívak.

(82)

A következő szakaszokban tárgyalt makrogazdasági mutatók: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, készletek, értékesítési volumen, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága, a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés. A mikrogazdasági mutatók a következők: átlagos egységárak, termelési költség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkebevonási képesség és munkaerőköltségek.

(83)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(84)

A figyelembe vett időszak alatt a termelés, a termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás szintje stabil maradt.

(85)

Az uniós gazdasági ágazat unióbeli értékesítési volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(86)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piacon –3 %-kal csökkent, a vonatkozó piaci részesedése pedig 4,1 százalékponttal 34,4 %-ról 30,3 %-ra esett vissza.

(87)

Miközben a figyelembe vett időszakban az uniós felhasználás 11 %-kal nőtt, az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene –3 %-kal csökkent.

(88)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(89)

A figyelembe vett időszak alatt a foglalkoztatottság –3 %-kal csökkent. Ezzel párhuzamosan a termelékenység – miként az a (88) preambulumbekezdésben szereplő 7. táblázatból is látható – 3 %-os növekedést mutatott.

(90)

Az eredeti vizsgálat Kínára meghatározott dömpingkülönbözete jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy Kínából a nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatala továbbra is dömpingárakon érkezett az uniós piacra. Az e felülvizsgálati időszakra megállapított dömpingkülönbözet szintén jóval meghaladta a csekély mértékű szintet (lásd a (38) preambulumbekezdést). Ez egybeesett az egyre alacsonyabb árú kínai dömpingelt behozatal növekedésével, ami a figyelembe vett időszak alatt a piaci részesedés növekedésével járt. Ennek következményeként az uniós gazdasági ágazat ezen időszak alatt mind piaci részesedése, mind pedig értékesítési volumene tekintetében veszteségeket szenvedett el, amelyeket viszont sikerült mérsékelnie.

(91)

Az uniós gazdasági ágazatnak az unióbeli független vevőknek felszámított átlagos értékesítési árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Átlagos értékesítési árak

(92)

Az uniós gazdasági ágazat Unión belül, független vevőknek felszámított értékesítési egységára 9 %-kal csökkent, ami részben a termelési egységköltség 13 %-os visszaesésére volt visszavezethető. Az árak ugyanakkor a költségeknél kisebb mértékben csökkentek, ami magyarázatként szolgál az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége kapcsán jelentkező – és a (98) preambulumbekezdésben ismertetett – kedvező hatásra.

(93)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(94)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség stabil maradt a figyelembe vett időszakban. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy az uniós gazdasági ágazat egyre fokozottabban igyekezett gyártási költségét kontroll alatt tartani, és ezáltal fenntartani versenyképességét.

(95)

Az uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

10. táblázat

Készletek

(96)

A figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat készletei összességében 4 %-kal nőttek. A nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak gyártásának jelentős részét szabványos termékek előállítása teszi ki, így az uniós gazdasági ágazatnak bizonyos készletszintet biztosítania kell ahhoz, hogy zökkenőmentesen ki tudja elégíteni az ügyfelei igényeit. A termelés százalékában kifejezett zárókészlet az uniós gazdasági ágazat termelésének alakulását követve viszonylag stabil maradt.

(97)

Az uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(98)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Bizottság a hasonló termék független vevőknek történő uniós értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereségében kifejezve, az uniós gazdasági ágazat forgalma százalékában állapította meg. A jövedelmezőség továbbra is negatív értéket mutatott, jóllehet a figyelembe vett időszak alatt – 4,7 %-ról – 1,1 %-ra javult. Ez az érték azonban még mindig nem éri el az eredeti vizsgálatban meghatározott 3 %-os nyereségcélt.

(99)

A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességére utal, és a figyelembe vett időszak alatt negatív maradt. A mutató még a jelentősnek számító 29 %-os javulás ellenére is negatív értéket jelez. Ez kételyeket ébreszt afelől, hogy az uniós gazdasági ágazat képes-e tevékenységeit a szükséges módon továbbra is maga finanszírozni.

(100)

Noha az időszak tekintetében a beruházások jelentős növekedést mutattak, a beruházásokat elsősorban karbantartási munkák indokolták, és mivel kis hányaduk kapcsolódott korszerűsítési munkálatokhoz, mérsékelt hatással voltak a kapacitásbővülésre.

(101)

A beruházások megtérülése a beruházások könyv szerinti bruttó értékének százalékos arányában kifejezett nettó nyereség. E mutató a figyelembe vett időszakban –4,3 %-ról –1,4 %-ra javult, ami a javuló jövedelmezőséggel és a beruházási tevékenységek figyelembe vett időszak alatti stagnálásával magyarázható.

(102)

Figyelembe véve a negatív előjelű jövedelmezőséget, illetve a negatív pénzforgalmat, az ágazat igen korlátozott tőkebevonási képességgel rendelkezett.

(103)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat legfontosabb kármutatói közül a legtöbb negatív tendenciát mutatott. Piaci részesedése 4,1 százalékpontot csökkenve 34,4 %-ról 30,3 %-ra esett vissza, míg uniós értékesítési volumene, illetve értékesítési egységára 3 %-kal, illetve 9 %-kal csökkent. A foglalkoztatás ezzel párhuzamosan 3 %-kal, a független vállalatoknak értékesített kivitel volumene 28 %-kal, az ezen értékesítések során alkalmazott exportértékesítési egységár pedig 17 %-kal esett vissza. A termelékenység 2,9 %-kal növekedett.

(104)

A fenti folyamatok ellenére a figyelembe vett időszak alatt a jövedelmezőség – 4,7 %-ról – 1,1 %-ra javult. Jóllehet ez számottevő javulást jelez az uniós gazdasági ágazat eredeti vizsgálat (2008. július 1-jétől2009. június 30-ig tartó) vizsgálati időszakában mért – 13,3 %-os jövedelmezőségéhez képest, az érték továbbra is a negatív tartományban maradt. Az uniós gazdasági ágazat veszteséget termelő helyzete nyomán az eszközölt beruházásai folyamatosan negatív megtérülést hoztak. Az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma mindazonáltal javult.

(105)

Az eredeti vizsgálat következtetésként arra jutott, hogy a megállapítások szerint dömpingelt és 24,1 %-kal az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá kínáló kínai behozatal 18,8 %-os piaci részesedése elégséges volt ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érje. A felülvizsgálati időszak alatti helyzet hasonló képet mutat. A dömpingelt kínai behozatal 26,5 %-os piaci részesedéssel rendelkezett és – miként az a (110) preambulumbekezdésben is szerepel – 18,6 %-kal kínált az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai alá.

(106)

Az egyik érdekelt fél állítása szerint az uniós gazdasági ágazatot nem éri jelentős kár, hiszen a termelés, termelési kapacitás és a kapacitáskihasználás stabil értékeket mutat. A többi mutató, mint például az értékesítési volumen és a piaci részesedés alapján kirajzolódó tendenciák pedig torz képet mutatnak, aminek hátterében az áll, hogy a felhasználást – a (66) preambulumbekezdésben állítottak szerint – hibás módon határozta meg a Bizottság.

(107)

A felhasználás hibás meghatározására vonatkozó állítást a Bizottság a (67) preambulumbekezdésben megcáfolta. Ezenfelül az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően sem egy, sem pedig több releváns kármutató nem ad szükségszerűen döntő útmutatást. Az tehát, hogy a tényezők némelyike stabil maradt, nem változtat a károkozás kapcsán levont következtetésen.

(108)

Mindezek alapján megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazatot továbbra is az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár éri.

(109)

A jelentős kárra vonatkozó fenti ténymegállapítások alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot a Kínából érkező dömpingelt behozatal miatt érte-e jelentős kár. A Bizottság emellett azt is megvizsgálta, hogy más ismert tényezők ezzel egy időben okozhattak-e kárt az uniós gazdasági ágazatnak.

(110)

Az uniós gazdasági ágazat fellendülése továbbra is bizonytalan, illetve részleges, és a Bizottság megítélése szerint a dömpingelt kínai behozatal – a hatályban lévő intézkedések ellenére – továbbra is jelentős kárt okozott. Ami azt illeti, a dömpingelt kínai behozatal átlagárairól megállapítást nyert, hogy még a behozatal után felmerült 2,7 %-os – az együttműködő független importőrök szintjén ellenőrzött – költségek, a szokásos 4 %-os vámtétel, továbbá a felülvizsgálati időszak alatt fizetett dömpingellenes vámok együttes hatásának figyelembevétele esetén is jelentős mértékben, 18,6 %-kal alákínáltak az uniós gazdasági ágazat értékesítési átlagárának. E behozatal az utóbbi években is tovább nőtt, ami az árak leszorításával, valamint az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenésével negatív hatást gyakorolt a piac egészére. Az uniós piacra nehezedő folyamatos nyomás miatt az uniós gazdasági ágazatnak nem állt módjában, hogy teljes mértékben kihasználja a nyersanyagköltségek csökkenését.

(111)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy nincs összefüggés a kínai árak és az uniós gazdasági ágazat állapota között.

(112)

A szóban forgó elemzés viszont a 2011–2015-ös időszakban jellemző tendenciákat vette alapul, amelyek eltértek a jelenlegi vizsgálat – 2012-vel kezdődő és a felülvizsgálati időszakkal (2015 szeptemberével) záruló – figyelembe vett időszakában megfigyelhető tendenciáktól. Ez az elemzés ezért nem vehető figyelembe. Meg kell mindenesetre jegyezni, hogy a dömpingelt kínai importárak általában csökkentek a figyelembe vett időszakban és az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak. Noha csakugyan volt olyan év (a felülvizsgálati időszakban), amikor emelkedtek a kínai exportárak, az uniós gazdasági ágazat helyzete pedig nem romlott tovább, ez még nem kérdőjelezi meg a szóban forgó megállapítás érvényességét. Az állítást ezért elutasították.

(113)

A vizsgálat során gyűjtött információk alapján megállapítást nyert, hogy a belső felhasználásra irányuló gyártás nem képvisel jelentős súlyt. Az uniós gazdasági ágazat termelésének csupán megközelítőleg 15 %-a irányul belső felhasználásra. A termelési volumen növelése általában méretgazdaságosságot eredményez, ami kedvező az érintett gyártó számára. Az uniós gazdasági ágazatnak csak kis része integrált vertikálisan, és a belső felhasználásra történő gyártás azt szolgálja, hogy a feldolgozó ágazatok a termékek további feldolgozásával hozzáadott értéket képviselő termékeket állítsanak elő. A vizsgálat nem mutatott ki olyan gyártási problémát, amely e továbbfeldolgozott termékek előállításához kapcsolódott volna. A fenti szempontok alapján a Bizottság úgy véli, hogy az uniós gazdasági ágazat belső felhasználásra történő gyártása nem rontott az ágazat pénzügyi helyzetén.

(114)

Az Unióba irányuló exportot tekintve az alábbiak számítottak az Unió legfontosabb külkereskedelmi partnerországainak: Koreai Köztársaság, Tajvan, Svájc, Fehéroroszország és Törökország. Az érintett termék harmadik országokból érkező teljes – az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatalt is magában foglaló – behozatala a figyelembe vett időszakban 11 %-kal (84 467 tonnáról 93 973 tonnára) nőtt, és így az uniós felhasználás 43,3 %-át tette ki. Ugyanebben az időszakban az egységenkénti átlagos importár a kilogrammonként 2,19 EUR-ról fokozatosan 2,09 EUR-ra csökkent, ami 4 %-os visszaesésnek felel meg. Az importárak az uniós piacra exportáló legtöbb egyéb harmadik ország esetében is csökkenő tendenciát mutattak (Korea: – 7 %, Svájc: – 15 %, Fehéroroszország: – 13 %, Törökország: – 6 %). Az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatal egységenkénti importárai ezzel párhuzamosan mindössze 3 %-kal csökkentek.

12. táblázat

Harmadik országokból érkező behozatal

(115)

A 12. táblázatból látható, hogy az egyéb országokból érkező behozatal piaci részesedése, valamint az intézkedések hatályán kívül eső kínai behozatal árainak csökkenése nem olyan jelentős, hogy az uniós gazdasági ágazat által a felülvizsgálati időszak alatt elszenvedett kár okának lehetne tekinteni.

(116)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazat jelenlegi kedvezőtlen helyzetét magyarázó észrevételeket is kapott, amelyek okokként többek között a nyersanyagárak alakulását, a beruházások és korszerűsítés hiányát, a téves vezetői döntéseket és a jövőkép hiányát, a korszerűtlen gyártási eljárásokat, a nagy méretű üzemek hiányát és az előállított érintett termék alacsony minőségét nevezték meg. A vizsgálat eredményei alapján bebizonyosodott, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzete nem e tényezőkre vezethető vissza. A vizsgálat ehelyett azt mutatta, hogy az igen éles piaci versenyben az uniós gazdasági ágazat továbbra is hatékonyan működött annak köszönhetően, hogy meglévő eszközeinek felhasználását optimalizálva, a kapacitásbővítést és korszerűsítést szolgáló komoly beruházásokat mellőzve sikeresen növelni tudta jövedelmezőségét a végleges intézkedések 2010. évi bevezetését követően. Ezeket az állításokat ennélfogva elutasították.

(117)

Az egyik érdekelt fél szerint az uniós gazdasági ágazat pénzforgalma és nyeresége az uniós gazdasági ágazat által eszközölt – állítólagosan jelentős – beruházásokat tükrözik, és e hatást nem indokolt a kínai behozatallal összefüggésbe hozni. Az állítás szerint e tényezőket egy külön be nem tudhatósági elemzés keretében kell megvizsgálni.

(118)

Először is: a felülvizsgálati időszak alatti beruházások ellenére az uniós gazdasági ágazat nyeresége nőtt, pénzforgalma pedig javult, ami arról tanúskodik, hogy a szóban forgó beruházások indokoltak voltak és kedvező hatással jártak. Másodszor: a nyereséget kizárólag a beruházásokhoz kapcsolódó időarányos értékcsökkenési leírások és a vállalatokra a beruházások finanszírozásával háruló pénzügyi költségek befolyásolhatják. Végezetül: minthogy az értékcsökkenési leírások olyan levonható költségek, amelyek nem járnak együtt pénzeszköz-kiáramlással, az uniós gazdasági ágazat pénzforgalmára csak a pénzügyi költségek gyakorolhattak közvetlen hatást, az értékcsökkenési leírások nem.

(119)

Néhány fél azt állította továbbá, hogy a kínai dömpingelt behozatal a figyelembe vett időszakban nem okozott kárt, vagy ha történt is károkozás, akkor azt a többi országból érkező behozatal idézte elő. Minthogy a kínai dömpingelt árakról megállapítást nyert egyfelől, hogy továbbra is az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáltak, másfelől pedig, hogy alacsonyabbak voltak az egyéb országokból érkező behozatalok árainál, a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(120)

Az egyik érdekelt fél előadta, hogy az úgynevezett „be nem tudhatósági elemzésében” a Bizottságnak részletesebben ki kellett volna fejtenie az egyéb ok-okozati tényezők hatását.

(121)

Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a be nem tudhatósági elemzés azt hivatott megállapítani, hogy bármely egyéb tényező megszüntetheti-e a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár között kimutatott ok-okozati összefüggést azáltal, hogy azt hiteltelenné vagy éppenséggel kizárttá teszi. A figyelembe vett tényezők egyike sem bizonyult ilyen jellegű tényezőnek, és az állítást a Bizottság ennélfogva elutasítja.

(122)

Jóllehet a károkozásban egyéb tényezők is szerepet játszhattak, ezek kapcsán megállapítást nyert, hogy nem képesek megcáfolni a Kínából érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti ok-okozati összefüggést.

(123)

Megállapítás nyert, hogy az európai piac méretéhez képest a kínai exportőrök – miként arra az (50) preambulumbekezdés is utalt – tetemes szabad kapacitással rendelkeztek a figyelembe vett időszak alatt.

(124)

Az uniós piacra irányuló kínai kivitel 29 %-os, jelentős növekedést mutatott a figyelembe vett időszak alatt. Kína – amint arra az (54) preambulumbekezdés is rámutatott – az uniós piacra jobbára magasabb árakon exportálta az érintett terméket, mint a világ többi piacára. Arra nézve, hogy e helyzet – legalábbis ami a közeljövőt illeti – meg fog változni, a vizsgálat nem szolgált bizonyítékokkal. Ennélfogva megállapítást nyert, hogy az uniós piac a kínai exportőrök szempontjából meglehetősen vonzó piacnak számít, mivel lehetőséget biztosít számukra, hogy a világ más piacain felszámított áraknál magasabb árakon jelentős mennyiséget exportáljanak.

(125)

A vizsgálat igazolta, hogy a kínai behozatal 60 %-át dömpingárakon importálták, és hogy az intézkedések hatályvesztése esetén valószínűsíthető a dömping folytatódása. A kínai dömpingelt behozatal továbbra is jelentősen, a kezdeti vizsgálat keretében megállapítottal azonos mértékben az uniós gyártók árai alá kínált. Konkrétabban: az intézkedések hatálya alá tartozó kínai behozatal 22,8 %-os alákínálást mutatott, ami agresszív árazási stratégiáról árulkodik. Ez vélhetően azzal fog járni egyfelől, hogy az árakat még inkább leszorítják, másfelől pedig, hogy veszélybe kerül az uniós gazdasági ágazat amúgy is bizonytalan felépülése. Ennélfogva egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy az intézkedések hatályvesztése esetén az uniós gazdasági ágazat további jelentős károkat fog elszenvedni.

(126)

Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kínából érkező behozatalra bevezetett intézkedések hatályon kívül helyezése esetén az uniós gazdasági ágazat valószínűleg további jelentős károkat szenvedne el.

(127)

Az alaprendelet 21. cikkének megfelelően a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínával szembeni meglévő dömpingellenes intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(128)

Az alaprendelet 21. cikkének (2) bekezdése alapján minden érdekelt fél lehetőséget kapott álláspontja ismertetésére.

(129)

Ennek alapján a Bizottság megvizsgálta, hogy – a dömping és a károkozás megismétlődésének valószínűségére vonatkozó következtetések ellenére – léteznek-e olyan kényszerítő okok, amelyek arra engedtek volna következtetni, hogy az Uniónak nem áll érdekében fenntartani a meglévő intézkedéseket.

(130)

Az uniós gazdasági ágazat folyamatosan vesztett piaci részesedéséből és jelentős kárt szenvedett el a figyelembe vett időszak alatt. Jövedelmezőségét ennek ellenére az értékesítések szinte változatlan szintje mellett sikerült nullszaldó közeli (de továbbra is veszteséges) szintre növelnie. A piacon tapasztalt, a stabilitás irányába történő elmozdulás hátterében valószínűleg a bevezetett intézkedések állnak. Az intézkedések hatályon kívül helyezésével az uniós gazdasági ágazat minden valószínűség szerint még ennél is rosszabb helyzetbe kerülne.

(131)

Következtetésként levonható tehát, hogy a Kínával szemben hatályban lévő intézkedések fenntartása az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(132)

mivel az eljárás megindítási szakaszában 15 független importőr töltött ki mintavételi űrlapot, a Bizottság a mintavételre vonatkozó rendelkezések alkalmazása mellett döntött. Három importőrt választott ki és kért fel a kérdőívek kitöltésére. Végül mindössze egyetlen importőr nyújtott be kitöltött kérdőívet, melyet a Bizottság ellenőrzött is.

(133)

A vizsgálat feltárta, hogy a vállalat az intézkedések hatálya alá tartozó kínai gyártók közül csak egytől importált, amely gyártóval hosszú múltra visszatekintő üzleti kapcsolatot ápol. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a hatályban lévő intézkedések nem gyakorolnak jelentős hatást a vállalatra. Ezt az is megerősíti, hogy az eredeti intézkedések bevezetése ellenére az importőr nem váltott beszerzési forrást.

(134)

Az eljárás megindítási szakaszában a Bizottságnál 25 felhasználó jelentkezett és kérelmezte kérdőív kitöltését. Kitöltött kérdőívet végül mindössze négy felhasználó nyújtott be. A Bizottság mindegyiküket felkereste, benyújtott adataikat pedig ellenőrizte. Az mindenesetre szembetűnő, hogy az intézkedések első alkalommal történt bevezetéséhez képest e hatályvesztési felülvizsgálatban a felhasználói ágazat jóval szűkebb körrel képviseltette magát. Szemben az eredeti vizsgálattal, amelyben 33 felhasználó működött együtt a vizsgálattal, a hatályvesztési felülvizsgálatban mindössze négy felhasználó vett részt. A felhasználók többsége a jelek szerint anélkül tudott alkalmazkodni az intézkedések bevezetésével kialakuló helyzethez, hogy annak tevékenységeik komolyabb kárát látták volna.

(135)

Az egyik – a varrócérna-ágazatban működő – felhasználó esetében a Bizottság megállapította, hogy költségeit és jövedelmezőségét nem befolyásolták számottevően a jelenlegi intézkedések. A másik három felhasználóról – melyek mindegyike Kínából importált nagy szakítószilárdságú poliészterfonalat és a szövőiparban (övek, szíjak, kötelek stb.) tevékenykedett – megállapítást nyert, hogy bár költségeikre a jelenlegi intézkedések szerény mértékű hatást gyakoroltak, jövedelmezőségük esetében már markánsabb hatás jelentkezett, aminek hátterében az állt, hogy e vállalatok igen alacsony haszonkulcsokkal dolgoznak. A jelek szerint a vámok hatása még ezzel együtt is mérsékelt, hiszen több alternatív, versenyképes árakat kínáló beszállítói forrás is rendelkezésre állt.

(136)

Azok a felhasználók, amelyek benyújtották beadványaikat, észrevételeikben az uniós gyártókkal összefüggésben tapasztalt problémáikat – úgymint kapacitáshiány, bizonyos minőségű termékek hiánya és nem időszerű leszállítások – említették. A felhasználók állítása szerint a meglévő intézkedések (0 %–9,8 %) – párosulva a 4 %-os rendes behozatali vámmal – versenytársaikat támogatják abban, hogy – mivel nem kell vámot fizetniük a nyersanyagok (az érintett termék) után – alacsonyabb árakon továbbfeldolgozott termékeket importáljanak az uniós piacra. Meggyőződésük, hogy e helyzet ahhoz fog vezetni, hogy egyrészt további feldolgozói műveleteket helyeznek át az Unión kívülre, másrészt pedig, hogy ágazatukban – az állításuk szerint – 4 000 alkalmazott jövője veszélybe fog kerülni. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az ezen állítások, valamint a feltételezett kockázatok alátámasztására benyújtott bizonyítékok nem igazolják, hogy az uniós gazdasági ágazat esetében a szóban forgó hiányosságok visszatérő és szerkezeti problémáknak számítanának.

(137)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az eredeti vizsgálathoz képest (amelyben annak idején 33 felhasználó működött közre) e vizsgálatban a felhasználói együttműködés meglehetősen alacsony szintű volt, és így az említett problémák esetében vélhetően nem általános, az uniós piacon működő valamennyi felhasználót érintő problémákról van szó.

(138)

Ami az együttműködő felhasználók konkrét állításait illeti, a vizsgálat igazolta, hogy az uniós gazdasági ágazat továbbra is kellő mértékű kihasználatlan kapacitással (a felülvizsgálati időszak alatti kapacitáskihasználás 84 %-os volt), a termékek és termékminőség tekintetében pedig széles kínálattal rendelkezik. Ezenfelül az Unióban működő öt gyártón kívül az egyéb harmadik országokban is elérhető számos alternatív, versenyképes árakat és a termékek széles skáláját kínáló beszállító, a dömpingellenes vámok hatályán kívül eső kínai importtermékek beszállítóit is ideértve. A dömpingellenes vám viszonylag alacsony szintje, továbbá az, hogy a kínai behozatal jelentős részére nem vonatkoznak intézkedések, szintén kétségessé teszi, hogy a hatályban lévő intézkedések döntő szerepet játszanának a feldolgozó vállalatok állítólagos áttelepülésében. Végezetül: a nem időszerű leszállításokra vonatkozó bizonyítékok elhanyagolhatónak tekinthetők.

(139)

Az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszak alatti kapacitáskihasználásáról az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a 84 %-os kapacitáskihasználás a kapacitások szinte teljes mértékű lekötésével egyenértékű, aminek következtében nem állt rendelkezésre elegendő kihasználatlan kapacitás.

(140)

A vizsgálat feltárta, hogy az uniós gazdasági ágazat selejtgyártása a felülvizsgálati időszak alatti teljes termelésének megközelítőleg 6 %-át tette ki, aminek megfelelően tehát az elméleti maximális kapacitáskihasználás 94 %-ot ért el, ami a teljes kapacitáskihasználás tekintetében az észrevételben jelzett 84 %-os értéknél már egy jóval ésszerűbb becslésnek tekinthető. A fennmaradó, legalább 10 %-os kihasználatlan kapacitás alapján az állítást elutasították.

(141)

Ugyanezen érdekelt fél szerint az uniós gyártók és a Kínán kívüli gyártók sem a teljes keresletet nem képesek kielégíteni, sem pedig az európai felhasználói ágazat megrendelésenként kért mennyiségeit nem tudják biztosítani.

(142)

Meg kell jegyezni, hogy az intézkedések fenntartása mit sem változtat a jelenlegi mögöttes piaci feltételeken. A vizsgálat nem mutatta ki, hogy a megrendelések méretét vagy minőségét illetően a felhasználói kereslet alapvetően megváltozott volna. Ezenfelül az, hogy az uniós gazdasági ágazat egymaga nem képes kielégíteni a piaci keresletet, és hogy e tekintetben szükség van behozatalra, bizonyított ténynek számít. Ami ráadásul még ennél is fontosabb, hogy a dömpingellenes intézkedések célja nem más, mint hogy a kínai dömpingelt behozatallal okozott jelentős kár megszüntetésével valamennyi érintett fél tekintetében újra egyenlő versenyfeltételek és tisztességes kereskedelmi feltételek érvényesüljenek. Nem szükséges tehát, hogy az uniós gazdasági ágazat képes legyen egymaga ellátni az uniós piacot. A jelenlegi ügyben több különböző behozatali forrás is rendelkezésre áll, és a meglévő intézkedések ellenére még az intézkedések hatálya alá tartozó importáruk behozatala is folytatódott. Az intézkedések jelenlegi formájukban és a jelenlegi szinten történő fenntartása tehát nem zárja ki, hogy a felhasználók kínai termékeket szerezzenek be. A Bizottság a dömpingellenes rendelet idevágó rendelkezésit tiszteletben tartotta, és ennek következtében az érvelést el kell utasítani.

(143)

Megint más állítások szerint az európai gyártók nem éltek a dömpingellenes vámok adta lehetőséggel és elmulasztották növelni termési kapacitásukat, illetve korszerűsíteni berendezéseiket, aminek következtében a bővülő piacon nem tudták megtartani piaci részesedésüket és anélkül kerültek rendkívül kényelmes helyzetbe, hogy törekedtek volna a versenyképes működésre.

(144)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingellenes intézkedések célja – miként az már elhangzott – a kárt okozó dömping megszüntetése, az uniós gazdasági ágazatot pedig egyetlen jogi előírás sem kötelezi arra, hogy szerkezetátalakítást hajtson végre vagy korszerűsítési munkálatokat végezzen.

(145)

Mindenesetre – ahogy az a (138) preambulumbekezdésben már bizonyítást nyert – a kellő mértékben rendelkezésre álló kihasználatlan kapacitás jóvoltából az uniós gazdasági ágazat képes lenne növelni értékesítéseit. A jövedelmezőség kedvező alakulása ráadásul azt mutatja, hogy a dömpinggyakorlatokkal szemben védett piacon az uniós gazdasági ágazat még mindig versenyképes gyártási eljárásokat alkalmaz. Az uniós gazdasági ágazat helyzete emellett egyáltalán nem tekinthető rendkívül kényelmesnek, hiszen a vizsgálat azt igazolta, hogy piaci részesedésének csökkenésével és veszteséges működésével az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszak alatt is jelentős kár érte. Annak hátterében, hogy az uniós gazdasági ágazat nem hajthatott végre komoly kapacitásbővítési és markánsabb korszerűsítési beruházásokat éppen az áll, hogy helyzete – legalábbis részben – a korábbi dömpinggyakorlatok és a folyamatos áralákínálás miatt bizonytalanná vált.

(146)

Egy másik érv szerint a feldolgozói iparág delokalizációja a dömpingellenes vámokra vezethető vissza. Ennek az állításnak az alátámasztásaként egy korábbi, ugyanezen felvetést tárgyaló beadványra és meghallgatásra hivatkoztak.

(147)

Megjegyzendő, hogy a vizsgálat megállapításai szerint a mintában szereplő felhasználók jövedelmezőségére gyakorolt hatás mérsékelt volt, és ebből adódóan az uniós felhasználói ágazat delokalizációja szempontjából az nem tekinthető meghatározó tényezőnek. Az intézkedéseket a Bizottság ráadásul változatlan szinten tartja fenn. Végezetül: a meghallgatás kapcsán benyújtott beadvány egyetlen ténylegesen áttelepült vállalatot sem említett meg.

(148)

Az egyik importőr állítása szerint az érintett termék beszállítóinak leváltása gazdasági nehézségekhez vezetne, mivel hosszabb ideig is eltart egy új beszállító kiismerése és fennáll annak kockázata, hogy ügyfeleket veszít el a változó minőség és a rendszertelen leszállítások miatt.

(149)

Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy az intézkedések közel hat évig voltak hatályban, és így – még az időigényes kiismeréssel együtt is – kellő idő állt az importőrök rendelkezésére ahhoz, hogy alternatív besszállítói forrásokat találjanak.

(150)

A fentiek alapján a vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy mivel az intézkedések nem gyakorolnak jelentős hatást a felhasználókra és az importőrökre, az uniós érdek szempontjából semmilyen nyilvánvaló ok nem szól az intézkedések megszüntetése mellett.

(151)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján javasolni szándékozták a meglévő intézkedések fenntartását. A feleknek emellett megfelelő időt biztosítottak ahhoz, hogy az említett nyilvánosságra hozatalt követően benyújtsák észrevételeiket. A beadványokat és észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették.

(152)

A fentiekből következik, hogy – az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően – a Kínából származó nagy szakítószilárdságú poliészterfonalak behozatalára vonatkozóan az 1105/2010/EU rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(153)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségekből adódó – kockázata a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különleges intézkedéseket ítélnek szükségesnek. E különleges intézkedések – amelyek azon vállalatokra vonatkoznak, amelyek esetében egyedi vámtételeket állapítottak meg – a következőket foglalják magukban: olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak, amely megfelel az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi gyártóra alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(154)

Amennyiben a későbbiek folyamán egy vállalat módosítja a szervezet nevét, kérelmezheti az említett egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz (20) kell intézni. A kérelemnek tartalmaznia kell az összes olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(155)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,