26.1.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 21/105

(1)

2015. január 16-án a Bizottsághoz kérelem érkezett a Flughafen Wientől (Bécs repülőtér, a továbbiakban: Kérelmező) a 2004/17/EK irányelv 30. cikke alapján (a továbbiakban: Kérelem).

(2)

A Kérelem földrajzi terület hasznosításával kapcsolatos tevékenységekre vonatkozott, amely hasznosítás célja repülőtéri infrastruktúra Ausztria területén történő biztosítása (3).

(3)

A Kérelemhez csatolták az ausztriai repülőtéri szolgáltatások tekintetében illetékes független hatóság, a Szövetségi Közlekedési, Innovációs és Technológiai Minisztérium (a továbbiakban: BMVIT) 2014. december 22-én kelt véleményét. Ez a vélemény (a továbbiakban: Vélemény) azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy szabad-e a piacra jutás, és a Kérelem tárgyát képező tevékenységek közvetlenül ki vannak-e téve a versenynek.

(4)

2010-ben a Kérelmező először azért kereste meg a Bizottságot, hogy informális úton megvitassák a közbeszerzési szabályok alóli mentesítés lehetőségeit. Az első eszmecsere alapja a 2010. március 17-i megbeszélésen megvitatott kérelemtervezet volt. E megbeszélést követően informális lista készült a megjegyzésekről és kérdésekről, amely listát a Bizottság 2010. április 12-én küldött meg a Kérelmezőnek.

(5)

2013. szeptember 26-án a Kérelmező benyújtotta naprakésszé tett Kérelmének tervezetét. E benyújtást követően a Bizottság írásban küldte el a megjegyzéseit (a 2013. november 15-én kelt levelében). A Kérelmező a Bizottság levelére 2014. április 2-án válaszolt, és további informális eszmecserére került sor a 2014. június 26-i megbeszélésen.

(6)

2015. január 16-án a Kérelmező hivatalosan benyújtotta a mentességi kérelmét.

(7)

A Kérelmező 2016. február 5-én a kiskereskedelmet törölte a Kérelemből (4).

(8)

Az osztrák közbeszerzési jog (5) lehetővé teszi az ajánlatkérők számára, hogy a 2004/17/EK irányelv 30. cikke alapján kérelmeket nyújtsanak be.

(9)

A VIE egy, a 2014/25/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelő közszolgáltató ajánlatkérő, mivel a földrajzi területek hasznosításával kapcsolatos olyan tevékenységet folytat, amely célja repülőtér rendelkezésre bocsátása a 2014/25/EU irányelv 12. cikke szerint, és a 2014/25/EU irányelv 4. cikkének (3) bekezdése értelmében vett különleges jog alapján működik.

(10)

Az első értékelést követően a Bizottság úgy vélte, hogy a Kérelem nem tartalmazta a közbeszerzési szabályok alóli mentesítés releváns kritériumainak megfelelő értékelését lehetővé tévő szükséges információkat.

(11)

2015. február 27-én a Bizottság a Kérelemnek a hiányzó információkkal történő kiegészítésére kérte fel a Kérelmezőt, valamint arra, hogy szolgáljon empirikus bizonyítékokkal a választott piac meghatározására, továbbá megbízhatóbb adatokkal az egyes piacok versenyhelyzetét illetően. A válaszokat a Kérelmező a 2015. szeptember 4-én és 15-én kelt e-mailjeiben küldte el. 2015. szeptember 21-én és 2015. október 23-án a Bizottság arra kérte a Kérelmezőt, hogy a 2015. szeptember 15-ei válaszához további tisztázó tájékoztatást küldjön. A Kérelmező válaszai 2015. október 14-én és 2016. február 5-én érkeztek be. Mivel a válaszok nem a Bizottság által megállapított határidőn belül érkeztek be, a határozathozatalra megállapított időkeretet felfüggesztették a tájékoztatási kérelemben megállapított határidő lejárta (2015. március 13.) és a teljes körű információ beérkezése (2016. február 5.) közötti időszakra. Az időkeret további meghosszabbításában a Felek kölcsönösen megegyeztek. Az új elfogadási határidő 2016. július 29. lett.

(12)

Ezzel párhuzamosan a Bizottság 2015. április 20-án további információt kért az osztrák hatóságoktól. A válaszokat az osztrák hatóságok 2015. július 3-án e-mailekben küldték el.

(13)

További levélváltásra került sor a Kérelmező mint közszolgáltató ajánlatkérő jogi státusával kapcsolatban. 2016. április 22-én és május 19-én a Bizottság kiegészítő információkat kért a Kérelmezőtől. A Kérelmező 2016. május 4-én és július 1-jén válaszolt. Továbbá a Bizottság 2016. július 11-én és szeptember 23-án az osztrák hatóságoktól is további információkat kért. Az osztrák hatóságok 2016. augusztus 31-én és szeptember 30-án válaszoltak.

(14)

A további információk megszerzésének és elemzésének szükségessége miatt az ezzel az üggyel kapcsolatban meghozandó bizottsági határozat elfogadásának határideje 2016. július 5-én a felek hozzájárulásával 2016. október 31-ig meghosszabbításra került.

(15)

mivel az információkérésre adott válaszok nem a Bizottság által megállapított határidőn belül érkeztek be, a határozathozatalra megállapított időkeretet felfüggesztették a tájékoztatási kérelemben megállapított határidő lejárta (2016. augusztus 9.) és a teljes körű információ beérkezése (2016. augusztus 31.) közötti időszakra, így 2016. november 23. lett a bizottsági határozat elfogadásának új határideje.

(16)

2016. november 8-án a Kérelmező törölte a Kérelemből az utasforgalom számára biztosítandó repülőtéri infrastruktúra nyújtását, a földi kiszolgálást és a parkolást. A Kérelmet tehát csak a repülőtéri infrastruktúra teheráru számára történő biztosítása tekintetében tartotta fenn. A Felek 2016. november 18-án kölcsönösen megegyeztek abban, hogy a bizottsági határozat elfogadásának új határideje 2017. január 31. legyen.

(17)

2015. szeptember 23-án a Nemzetközi Légiszállítási Szövetség – az IATA – önkéntes állásfoglalást nyújtott be az ausztriai repülőtéri ágazatban folyó verseny értékeléséről, a közbeszerzési szabályok alóli mentességre vonatkozóan benyújtott kérelemmel összefüggésben. A dokumentum benyújtása az ügyben történő eljárás megindításáról szóló értesítésen (6) alapult. Az állásfoglalás a nemzetközi kiindulási-célállomási légiszállítási szolgáltatások nyújtásának értékelésére összpontosít.

(18)

Jelenleg 6 kereskedelmi repülőtér van Ausztriában, nevezetesen a Bécs repülőtér (a továbbiakban az IATA-kódja szerint: VIE), a Graz repülőtér (a továbbiakban: GRZ), az Innsbruck repülőtér (a továbbiakban: INN), a Klagenfurt repülőtér (a továbbiakban: KLU), a Linz repülőtér (a továbbiakban: LNZ) és a Salzburg repülőtér (a továbbiakban: SZG).

(19)

A VIE üzemeltetője egy részvénytársaság (7), amelynek papírjait 1992 óta jegyzik a Bécsi Értéktőzsdén, míg a többi osztrák repülőtér üzemeltetője mind részvénytársaság.

(20)

A hat osztrák repülőtér 2013-ban összesen 26,3 millió utast szolgált ki (8), és körülbelül […] (9) tonna teherárut kezelt évente (10).

(21)

A 2014/25/EU irányelvet alkalmazni kell a repülőtéri infrastruktúra biztosításával kapcsolatos tevékenységek végzésére vonatkozó szerződések odaítélésére, kivéve, ha ez a tevékenység az irányelv 34. cikke szerint mentességben részesül.

(22)

A 2014/25/EU irányelv 34. cikke előírja, hogy az irányelvben említett bármely tevékenység folytatására irányuló szerződések nem tartoznak az irányelv hatálya alá, ha abban a tagállamban, ahol a szerződést teljesítik, a tevékenység közvetlen módon ki van téve a versenynek olyan piacokon, amelyekre a belépés nem korlátozott. A versenynek való közvetlen kitettséget objektív szempontok alapján kell értékelni, figyelembe véve az érintett ágazat egyedi jellemzőit. A piacra való belépés akkor minősül szabadnak, ha a tagállam végrehajtotta és alkalmazza az adott ágazatot vagy annak egy részét megnyitó, megfelelő uniós jogszabályokat. E jogszabályokat a 2014/25/EU irányelv III. melléklete tartalmazza. Repülőtéri létesítmények szolgáltatása tekintetében azonban az adott melléklet nem sorol fel semmilyen vonatkozó, az ágazatot liberalizáló jogszabályt. Következésképpen a piacra való szabad belépést nem lehet feltételezni, azt de facto és de jure bizonyítani kell.

(23)

A versenynek való közvetlen kitettséget több mutató alapján kell értékelni, amelyek közül önmagában egyik sem feltétlenül döntő. Az e határozattal érintett piacok vonatkozásában a piaci részesedések jelentik az egyik figyelembe veendő szempontot. Az érintett piacok jellemzőire tekintettel további szempontokat is figyelembe lehet venni.

(24)

E határozat nem érinti a versenyszabályok és az uniós jog más területeinek alkalmazását. Így különösen a versenynek való közvetlen kitettségnek a 2014/25/EU irányelv 34. cikke szerinti értékelésénél használt kritériumok és módszerek nem szükségképpen azonosak azokkal, amelyeket a Szerződés 101. vagy 102. cikke, illetve a 139/2004/EK tanácsi rendelet (11) alapján végzett értékeléskor alkalmaznak. Ezt a pontot a Bíróság is fenntartotta egy közelmúltbeli ítéletében (12).

(25)

Szem előtt kell tartani, hogy e határozat célja annak megállapítása, hogy a Kérelemmel érintett szolgáltatások ki vannak-e téve olyan mértékű versenynek (olyan piacokon, amelyekre a belépés a 2014/25/EU irányelv 34. cikke értelmében nem korlátozott), amely biztosítja, hogy a 2014/25/EU irányelvben meghatározott részletes beszerzési szabályok jelentette fegyelem hiányában is átlátható, megkülönböztetéstől mentes módon történik az érintett tevékenységek folytatására irányuló beszerzés, olyan kritériumok alapján, amelyek lehetővé teszik a beszerzők számára az általánosságban gazdaságilag legelőnyösebb megoldás azonosítását.

(26)

Ebben az ügyben a releváns tevékenység a repülőtéri infrastruktúra biztosítása teheráruk számára.

(27)

A repülőtéri infrastruktúra biztosítása tekintetében nincs olyan vonatkozó uniós jogszabály, melynek alapján a szabad piacra lépés vélelmezhető, ezért a Bíróságnak az EUMSZ 49. cikke szerinti letelepedés szabadságával kapcsolatos meglévő ítélkezési gyakorlata alapján el kell végezni a vonatkozó értékelést.

(28)

A Kérelmező szerint a piacra jutás de jure nem korlátozott. Ausztriában a Luftfahrtgesetz (LFG, légi közlekedésről szóló törvény) 71. cikkének (1) bekezdése szerint egy polgári repülőtérre vonatkozó engedélyért folyamodó üzemeltető akkor kaphat „polgári repülőtérre vonatkozó engedélyt”, ha a repülőtér létesítésére vonatkozó terv műszaki szempontból megfelelő és a repülőtér biztonságos működtetése várható, az üzemeltető megbízható, alkalmas és kellő pénzügyi forrásokkal rendelkezik, továbbá nem áll fenn a létesítéssel szembeni „egyéb közérdek”. E tekintetben az LFG 71. cikkének (2) bekezdése szerint a tervezett közforgalmú repülőtérről vélelmezik, hogy nem szolgálja a közérdeket, ha az alábbi három feltétel egyidejűleg teljesül: i. a repülőtér kevesebb, mint 100 km-re található egy meglévő közforgalmú repülőtértől, ii. a repülőtér feltehetően aláásná egy meglévő repülőtér közlekedési funkcióit, és iii. a meglévő repülőtér képes és kész hat hónapon belül átvenni a tervezett repülőtér várható feladatait.

(29)

Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az előzetes engedélyezés rendszere nem legitimálhatja a nemzeti hatóságok önkényes eljárását, amely az uniós jogi rendelkezéseket megfosztja hatékony érvényesülésüktől (13). Ahhoz, hogy az előzetes közigazgatási engedélyezésen alapuló rendszer annak ellenére igazolt legyen, hogy eltér a szolgáltatásnyújtás alapvető szabadságától, minden esetben objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert szempontokon kell alapulnia, hogy kellően behatárolja a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását annak érdekében, hogy azok ne tudják önkényesen alkalmazni (14).

(30)

Emellett, ha az engedélyezési rendszer a vállalkozások közötti minimális távolsággal kapcsolatos feltételt határoz meg, az ilyen rendszer akkor tekinthető indokoltnak, ha ez általánosan megfelelő azon cél eléréséhez, hogy garantálják a nyújtott közszolgáltatás, például a repülőtéri infrastruktúra biztosítása és a kapcsolódó szolgáltatások megbízhatóságát és jó minőségét (15). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a hivatkozott cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen is megfelel az utóbbi következetes és szisztematikus megvalósítására irányuló igénynek (16).

(31)

A közérdek hiányának vélelmét kimondó második feltétellel, vagyis azzal kapcsolatban, mely szerint a tervezett repülőtér feltehetően aláásná egy meglévő repülőtér közlekedési funkcióit, a Kérelmező egy, a gépjárművel végzett menetrend szerinti személyszállításról szóló osztrák törvénykönyvvel (Kraftfahrliniengesetz, KfLG) kapcsolatos olyan ügyben hozott ítéletre (17) hivatkozik, amelyben az ausztriai legfelsőbb közigazgatási bíróság (VwGH) úgy ítélte meg, hogy a második feltétel nem értelmezhető olyan módon, amely egy meglévő vállalkozásnak védelmet nyújtana a versennyel szemben. Az ausztriai legfelsőbb közigazgatási bíróság szerint azonban, még ha egy új koncesszió birtokosa kötelezhető is arra, hogy elviselje a saját üzleti tevékenysége vonatkozásában más vállalkozások által keltett versenyt, ennek korlátot szab az az állapot, amikor a fennálló koncesszió birtokosát olyan mértékű bevételkiesés érné, amely egyértelműen egy meglévő útvonal gazdaságos üzemeltetését kérdőjelezné meg. Ugyanezen bíróság szerint továbbá nem indokolhatja egy új koncesszió odaítélésének elutasítását a bevétel/költség arány pusztán átmeneti jellegű csökkenése, legyen annak oka akár a szezonális ingadozások, átmeneti külső tényezők vagy egy olyan útvonalra történt beruházások, amelyen a koncesszió birtokosa egy bizonyos idő alatt értékcsökkenést szeretne elszámolni.

(32)

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság a második feltételt úgy értelmezi, hogy annak nem célja a versenynek, mint olyannak a korlátozása. Ez akadályozza azt, hogy a koncessziót odaítélő hatóság döntése önkényes legyen. Ezenfelül az a következtetés is levonható az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság ítéletéből, hogy az az engedélyezési rendszer, amely egyedi feltételeket határoz meg azon vélelem alapítására, mely szerint egy új repülőtér létesítéséhez nem fűződik közérdek, arra a feltételezésre épül, hogy az új repülőtér megbízható és jó minőségű szolgáltatásokat nyújtana. A vonatkozó osztrák jogszabályok és a fent említett második feltételnek az osztrák legfelsőbb közigazgatási bíróság általi értelmezése a törvényhozói célok következetes és rendszerszintű megvalósítására irányuló hiteles törekvést látszanak tükrözni. Ezért e határozat alkalmazásában megállapítható, hogy egy repülőtér Ausztriában történő létesítésére vonatkozó engedély megadásának feltételei megfelelnek az objektivitás, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság követelményeinek, és így a repülőtéri infrastruktúra biztosításának piacára való belépés de jure szabadnak tekinthető.

(33)

A de facto piacra jutás értékelése tekintetében a Kérelmező álltása szerint a piacra jutás nem korlátozott, mivel új kereskedelmi repülőterek létesülnek. A Kérelmező a Berlin-Brandenburg repülőteret és a lublini repülőteret hozta fel példaként. A Kérelmező szerint a Berlin-Brandenburg repülőteret a Lufthansa csoport és az airberlin csoport is a bécsi repülőtér konkrét alternatívájának tekinti. Továbbá a katonai repülőterek is átalakíthatók úgy, hogy kereskedelmi repülőtérként működjenek, pl. a GRZ és az LNZ Ausztriában. Ezenfelül a Kérelmező szerint a létező kereskedelmi repülőterek is bővülhetnek, pl. Németországban a Frankfurt Hahn és a Weeze repülőtér.

(34)

A kérelmező által benyújtott információk alapján nehéz biztosan megítélni, hogy az új repülőterek létesítésének piacára való belépés de facto korlátozott-e. Új repülőtér megnyitásakor a potenciális piacra lépőnek jelentős tőkebefektetést kell eszközölnie, így nagy a kockázata annak, hogy meg nem térülő költségek merülnek fel, ami elriaszthatja a lehetséges új piaci szereplőket. Úgy tűnik azonban, hogy ezek a költségek az olyan szokásos kereskedelmi kockázatok részét képezik, amelyeket a piacra lépőknek viselniük kell, ha új repülőtér létesítését határozzák el. Nem rendelkezünk információkkal arra nézve, hogy az érintett piacra való belépésnek ténybeli akadályai lennének, eltekintve attól a szokásos kereskedelmi kockázattól, amely a velejárója egy olyan jelentős beruházásnak, mint a repülőtéri infrastruktúra biztosítása. Ezért e határozat alkalmazásában a piacra jutás de facto szabadnak tekinthető.

(35)

Ez a rész azt elemzi, hogy a mentesség második feltételének megfeleltek-e, azaz hogy a kérelemben fogalt tevékenység, amely de jure és de facto teljesíti a szabad piacra jutás feltételét, közvetlenül kitett-e a versenynek. Ennek érdekében meghatározásra kerül az érintett termék- és földrajzi piac, majd ez alapján piacelemzés elvégzésére kerül sor.

(36)

A korábbi bizottsági határozatok (18) értelmében a következő termékpiacokat tekintették érintett termékpiacnak az uniós versenyjog légitársaságokra és repülőterekre történő alkalmazásában: i. repülőtéri infrastruktúra-szolgáltatások nyújtása (beleértve a kifutópálya-létesítmények, gurulóutak és más repülőtéri struktúrák fejlesztését, karbantartását, használatát és szolgáltatását is, valamint az ezen infrastruktúrákon végzett tevékenységek összehangolását és ellenőrzését); ii. földi kiszolgálás nyújtása (vagy erre vonatkozó szerződéskötés); és iii. kapcsolódó kereskedelmi szolgáltatások (pl. étel- és italellátás, reklámhely értékesítése) nyújtása (vagy erre vonatkozó szerződéskötés) (19).

(37)

A repülőtéri infrastruktúra-szolgáltatások a szállítás tárgya szerint személyszállításra és teherszállítására oszthatók, mivel – a kifutópályáktól eltekintve – az utasforgalom és a teherszállítása eltérő infrastruktúrát igényel.

(38)

A teherárut általában transzmodális szállítóeszközzel fuvarozzák a kiinduló- és a célállomáson túlról, illetve túlra. Továbbá, az utasoktól eltérően, a teheráru szállítása során több útmegszakításra van lehetőség. Ezenfelül a korábbi bizottsági határozatok (20) szerint a légi teherfuvarozás piacai lényegüknél fogva egyirányúak, mivel az útvonal egyes végpontjain eltérő a kereslet.

(39)

A Kérelmező egyetért a bizottsági gyakorlat által megállapított termékpiac-meghatározással és ennek megfelelően alakította ki a Kérelem szerkezetét.

(40)

Tekintettel a (36)–(39) preambulumbekezdésben vizsgált tényezőkre, a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében foglalt feltételek teljesülésének értékelése céljából – a versenyszabályok vagy az uniós jog más területei alkalmazásának sérelme nélkül – a vonatkozó termékpiac a repülőtéri infrastruktúra biztosítása teheráru számára.

(41)

Ez a rész a meghatározott termékpiacoknak megfelelő érintett földrajzi piac meghatározását vizsgálja, felsorolja a Kérelmező érveit és jelzi a Bizottság ezekre adott észrevételeit és következtetéseit, továbbá értékeli a verseny helyzetét.

(42)

A Kérelmező szerint (21) a teheráru pontos piaci meghatározása a Kérelem alkalmazásában nyitva hagyható kérdés. Sőt, a Kérelmező állítása szerint a földrajzi piac, úgy tűnik, egész Európára kiterjed.

(43)

Bár korábbi határozataiban (22) a Bizottság úgy találta, hogy az Európán belüli légi teherfuvarozási útvonalak érintett piaca egész Európára kiterjedőként határozható meg, és abba bele kell érteni az alternatív szállítási módokat, így a közúti és vasúti szállítást is, azonban emlékeztetni kell arra, hogy a termékpiac az e határozat alkalmazásában nem a légi teherfuvarozás, hanem a repülőtéri infrastruktúra biztosítása teheráru számára.

(44)

A 2014/25/EU irányelv 34. cikkében megállapított feltételek értékelésének érdekében, és a versenyjog vagy az uniós jog más területének sérelme nélkül, a Bizottság úgy véli, hogy az érintett termékpiac pontos földrajzi mérete nyitva hagyható kérdés, mivel a Kérelmező piaci részesedése a lehető legszűkebb meghatározás szerint is alacsony.

(45)

A kérelmező által szolgáltatott információk szerint (23), feltételezve, hogy az érintett földrajzi piac egész Európa, a VIE piaci részesedése (24) a teheráru tekintetében 2010-ben […] %, 2011-ben […] % és 2012-ben […] % volt, míg a további repülőterek mindhárom évben 1 % alatti piaci részesedéssel rendelkeztek. Egy konzervatívabb megközelítés alapján, amely csak a Lufthansa csomópontokat tekinti földrajzi piacnak, a VIE piaci részesedése 2010-ben […] %, 2011-ben […] % és 2012-ben […] % volt, míg a további osztrák repülőterek mindhárom évben 1 % alatti piaci részesedéssel rendelkeztek. Ezeket a tényezőket tehát e tevékenység tekintetében a versenynek való közvetlen kitettség mutatójaként kell értékelni.

(46)

E határozat alkalmazásában és a versenyjog sérelme nélkül úgy kell tekinteni, hogy a (45) preambulumbekezdésben felsorolt tényezők e tevékenység versenynek való kitettségét jelzik Ausztriában. Következésképpen, mivel a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében foglalt feltételek teljesülnek, meg kell állapítani, hogy a 2014/25/EU irányelv nem alkalmazandó az említett tevékenység Ausztriában történő folytatását lehetővé tevő szerződésekre.

(47)

Figyelemmel az (1)–(46) preambulumbekezdésben vizsgált tényezőkre, a 2014/25/EU irányelv 34. cikkében megállapított, a versenynek való közvetlen kitettségre vonatkozó feltétel Ausztriában teljesültnek tekinthető a repülőtéri infrastruktúra teheráru számára történő biztosítása tekintetében.

(48)

mivel a piacra történő belépés nem minősül korlátozottnak, a 2014/25/EU irányelv nem alkalmazható, amikor az ajánlatkérők az e szolgáltatások Ausztriában történő nyújtására vonatkozóan szerződést ítélnek oda, sem pedig akkor, amikor ilyen tevékenységnek az említett országban történő folytatására tervpályázatot szerveznek.

(49)

E határozat alapját a 2015 januárja és 2016 novembere közötti időszakban fennálló jogi és ténybeli helyzet képezi, ahogyan az a Kérelmező és az osztrák hatóságok által benyújtott információkból kiderül. Ez a határozat felülvizsgálható, amennyiben a jogi vagy ténybeli helyzet lényeges változása következtében már nem teljesülnek a 2014/25/EU irányelv 34. cikkének alkalmazhatóságára vonatkozó feltételek.

(50)

mivel a repülőtéri infrastruktúra légitársaságok számára történő biztosításával kapcsolatos egyes szolgáltatások (így például az utasforgalom számára szolgáló repülőtéri infrastruktúra, a földi kiszolgálás és a nem légi közlekedési szolgáltatások) továbbra is a 2014/25/EU irányelv hatálya alá tartoznak, emlékeztetni kell arra, hogy a több tevékenységre kiterjedő szerződéseket az említett irányelv 6. cikkének megfelelően kell kezelni. Ez azt jelenti, hogy ha az ajánlatkérő olyan, ún. vegyes beszerzést hajt végre, amely egyaránt szolgál a 2014/25/EU irányelv alkalmazása alól mentesített, valamint az az alól nem mentesített tevékenységek finanszírozására, azokat a tevékenységeket kell figyelembe venni, amelyek a szerződés elsődleges célját képezik. Azon vegyes beszerzések esetében, ahol az elsődleges cél a nem mentesített tevékenységek támogatása, a 2014/25/EU irányelv rendelkezései alkalmazandók. Ha lehetetlen objektíven megállapítani, hogy mely tevékenységre irányul elsősorban a szerződés, a szerződést a 2014/25/EU irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében említett szabályokkal összhangban kell odaítélni (25).

(51)

Emlékeztetni kell arra, hogy a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (26) 16. cikke az irányelv alkalmazása alóli mentességet tartalmaz az ajánlatkérők által odaítélt koncessziók tekintetében, ha abban a tagállamban, ahol a koncessziót teljesíteni kell, a 2014/25/EU irányelv 34. cikkével összhangban megállapították, hogy a tevékenység közvetlenül kitett a versenynek. Mivel megállapításra került, hogy a teherfuvarozás számára biztosítandó repülőtéri infrastruktúra nyújtásának tevékenysége verseny tárgyát képezi, az e tevékenységek Osztrák Köztársaságban történő nyújtásának lehetővé tételét célzó koncessziós szerződések kizárásra kerülnek a 2014/23/EU irányelv alkalmazási köréből.

(52)

Az e határozatban foglalt intézkedések összhangban állnak a közbeszerzési tanácsadó bizottság véleményével,