4.8.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 210/1

(1)

2016. február 12-én az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) az (EU) 2016/181 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és az Oroszországi Föderációból (a továbbiakban: Oroszország) (a továbbiakban együttesen: érintett országok) származó egyes síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból (kivéve azonban a rozsdamentes acélból) készült, bármilyen szélességű, hidegen hengerelt (hidegen tömörített), de tovább meg nem munkált, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli termékek, (a továbbiakban: hidegen síkhengerelt acéltermékek) Unióba irányuló behozatalára.

(2)

A Bizottság 2015. május 14-én, azt követően indított vizsgálatot (3), hogy 2015. április 1-jén az Európai Acélszövetség (a továbbiakban: Eurofer vagy panaszos) panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, amelyeknek termelése az egyes hidegen síkhengerelt acéltermékek teljes uniós gyártásának több mint 25 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2014. április 1. és a 2015. március 31. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2011. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) ölelte fel.

(4)

A Bizottság az (EU) 2015/2325 bizottsági végrehajtási rendelettel (4) a Kínából és Oroszországból származó vagy ott feladott érintett termék behozatalára nyilvántartásba vételi kötelezettséget vezetett be. A behozatalok nyilvántartásba vétele 2016. február 12-én az ideiglenes intézkedések bevezetésével megszűnt.

(5)

A nyilvántartásba vétel kérdése és a szóban forgó dömpingellenes vám esetleges visszamenőleges alkalmazása, valamint az azzal kapcsolatban kapott észrevételek az (EU) 2016/1329 bizottsági végrehajtási rendeletben (5) olvashatók. E rendelet csak a dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatos ideiglenes megállapításokat követően kapott észrevételeket, valamint a Bizottság e kérdésekkel összefüggő végleges álláspontját taglalja.

(6)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(7)

Egy kapcsolatban álló acélipari szolgáltatóközpont és egy kereskedő kérte a kereskedelmi ügyekben eljáró meghallgató tisztviselő (a továbbiakban: meghallgató tisztviselő) beavatkozását a visszatérítések ügyében. A meghallgató tisztviselő megvizsgálta a kérelmet és írásban válaszolt. Ezen túlmenően az Eurofer kérésére 2016. május 3-án meghallgatást tartottak a meghallgató tisztviselő előtt.

(8)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához. Annak érdekében, hogy a jövedelmezőséggel kapcsolatban átfogóbb információk álljanak rendelkezésre, a Bizottság felkérte a mintába felvett uniós gyártókat, hogy adjanak meg a 2005–2010 közötti évekre vonatkozó jövedelmezőségi adatokat a vizsgált termék Unión belüli értékesítése tekintetében. Valamennyi, mintába felvett uniós gyártó benyújtotta a kért információkat.

(9)

A fenti (8) preambulumbekezdésben említett kérdőívre adott válaszok ellenőrzése érdekében helyszíni ellenőrző látogatásokra került sor az alábbi uniós gyártók által benyújtott adatok vonatkozásában:

(10)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínából és Oroszországból származó hidegen síkhengerelt acéltermékek Unióba történő behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára meghatározott időszakot biztosítottak a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeik benyújtásához.

(11)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben figyelembe vette.

(12)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes exportáló gyártók észrevételeket tettek az uniós gyártóknak a kért információk benyújtására vonatkozó határidőt illetően, és megkérdőjelezték ezen adatok és az ellenőrzési eljárás helyességét. E felek arra utaltak, hogy előfordulhat, hogy az uniós gazdasági ágazat nem helyes adatokat nyújtott be és kedvezményes elbánásban részesült, megsértve ezzel a többi fél objektív, pártatlan és megkülönböztetésmentes vizsgálatra irányuló jogait. Ezt az uniós gazdasági ágazatot érintő állítólagos kedvezményes elbánást a Bizottság által velük szemben tanúsított engedékenység is igazolja, hiszen elmulasztottak bizonyos lényeges információkat benyújtani (a felek hiányzó számlákra hivatkoztak).

(13)

Ami a kedvezményes elbánásra vonatkozó állítást illeti, ezt az érvet elvetettük. A szóban forgó kérdés az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdésében foglaltakkal kapcsolatos. Az említett preambulumbekezdésből kiderül, hogy belső árutovábbítás esetén nem állítanak ki számlát, ami összhangban áll az elfogadható számviteli eljárásokkal. Arról nincs szó, hogy az uniós gazdasági ágazat engedélyt kapott volna arra, hogy ne nyújtsa be a kért információt.

(14)

Ugyanezen exportáló gyártók azt állították, hogy az uniós gyártóktól származó kiegészítő adatok begyűjtése és ellenőrzése révén a Bizottság megkülönböztette az orosz exportáló gyártókat, akik korábban kérelmezték a második ellenőrzést.

(15)

Először is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság vizsgálatot folytató hatóságként egyértelműen rendelkezik kiegészítő adatok kérésére irányuló joggal, amennyiben azt elemzéséhez szükségesnek és helyénvalónak ítéli meg akár a vizsgálat ideiglenes, akár végleges szakaszában. Ebben az esetben a (154) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottságnak minden oka megvolt arra, hogy bekérje ezeket a kiegészítő adatokat és azt követően ellenőrizze azokat. Az ellenőrzések kizárólag a benyújtott, de korábbi kérelem tárgyát nem képező kiegészítő adatokat vették számba és biztosították, hogy az adatok, amelyekre végül a Bizottság megállapításait alapozta, megbízhatóak legyenek. Másodszor az orosz exportáló gyártóknak egy második ellenőrző látogatás iránti kérelmei valójában ugyanazokhoz, az eredeti ellenőrzés tárgyát képező adatokhoz kapcsolódtak, miközben egyes uniós gyártók telephelyén tartott második ellenőrző látogatásra a (8) preambulumbekezdésben említett kiegészítő adatok ellenőrzése és annak meghatározása miatt volt szükség, hogy a dömpingellenes vámokat visszamenőleges hatállyal kell-e kivetni. Ezért a Bizottság a fenti állításokat elutasította.

(16)

Az ideiglenes rendelet (21) és (22) preambulumbekezdése meghatározza az érintett termék ideiglenes meghatározását. Az abban foglalt meghatározás tekintetében egyik fél sem nyújtott be észrevételt.

(17)

Az érintett termék a végleges fogalommeghatározás szerint a Kínából és az Oroszországból származó, jelenleg az ex 7209 15 00, 7209 16 90, 7209 17 90, 7209 18 91, ex 7209 18 99, ex 7209 25 00, 7209 26 90, 7209 27 90, 7209 28 90, 7211 23 30, ex 7211 23 80, ex 7211 29 00, 7225 50 80 és a 7226 92 00 KN-kód alá besorolt, síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból (kivéve azonban a rozsdamentes acélból) készült, bármilyen szélességű termék, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

(18)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(24) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(19)

Ahogyan azt az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdése kifejti, a vizsgálatban érintett exportáló gyártók egyike sem igényelt piacgazdasági elbánást.

(20)

Az ideiglenes rendeletben a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésével összhangban Kanadát választotta ki analóg országnak.

(21)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a dömping- és kárkülönbözet közötti különbség miatt kétségessé vált a Bizottság számításainak helyessége. Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy ha tényszerűen helytálló is, ilyen különbségnek érvénytelenítenie kellene Kanada analóg országként történő kiválasztását, tekintve az érintett termék árszintjeit ebben az országban.

(22)

A Bizottság megerősíti számításait. Ezen túlmenően a Bizottság emlékeztet arra, hogy az analóg ország kiválasztása olyan országok körében történik, amelyekben a hasonló termékre vonatkozó árat az exportáló ország körülményeihez a lehető leghasonlóbb körülmények között képezik. Az árszint önmagában ebben a választásban nem kritérium.

(23)

A fentiekre tekintettel elutasítják azt az állítást, mely szerint Kanada nem megfelelő analóg ország. A Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (27)–(34) preambulumbekezdésében vázolt érvelést és az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében Kanada analóg országként történő kiválasztását.

(24)

A rendes érték meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (35)–(45) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(25)

Az ideiglenes rendeletre vonatkozó észrevételekben egy vállalatcsoport felhívta a figyelmet a kár és a dömpingszámítások közötti következetlenségre, amely állítása szerint a Bizottság által vétett hiba miatt történt. A Bizottság azonban megállapította, hogy a következetlenség oka a szóban forgó vállalatcsoport által vétett kis hiba volt és az az exportárat is befolyásolta. A Bizottság kijavította ezt a hibát.

(26)

A rendes érték és az exportárak összehasonlításával kapcsolatban nem érkezett észrevétel, ezért az ideiglenes rendelet (49) és (50) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(27)

A fenti (25) preambulumbekezdésben említett exportár változása miatt egy vállalatcsoport dömpingkülönbözetét újraszámolták és az valamelyest megemelkedett. Ez a növekedés az összes többi kínai vállalat dömpingkülönbözetét is megváltoztatja, mivel e különbözet ezen a vállalatcsoporton alapul.

(28)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

1. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Kína

(29)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy orosz exportáló gyártó vitatta az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását. Új adatokat nyújtott be annak érdekében, hogy igazolja az ideiglenes rendelet (60) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat, amelyekben a Bizottság bizonyította, hogy az exportáló gyártó nagyobb értékesített mennyiségről számolt be, mint amelyet a termelés fizikailag lehetővé tett.

(30)

A Bizottság két meghallgatást szervezett, lehetőséget adva az érintett exportáló gyártónak, hogy észrevételeket tegyen és elmagyarázza állításait.

(31)

A meghallgatások során a Bizottság kiemelte, hogy az ellenőrzést követően benyújtott észrevételek/magyarázatok csak akkor fogadhatók el, ha az azok alapját képező adatokat már korábban benyújtották vagy a kérdőívre adott válasszal vagy legkésőbb az ellenőrző látogatás során benyújtott adatokhoz kapcsolhatók. Az exportáló gyártó vagy a kérdőívre adott válaszban már megadott információkkal, vagy a helyszínen gyűjtött adatokban foglalt információkkal nem tudta alátámasztani érveit. A Bizottság ezért megerősíti az ideiglenes szakaszban tett megállapításokat, amelyek az alaprendelet 18. cikkének Bizottság általi alkalmazásához vezettek, és amelyek az ideiglenes rendelet (60) és (61) preambulumbekezdésében kerültek meghatározásra. Ennélfogva – összhangban az alaprendelet 18. cikkével – a Bizottság a szóban forgó vállalatra vonatkozó dömpingkülönbözetet véglegesen a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(32)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó kiemelte, hogy megkülönböztető bánásmódban részesült a jelenlegi dömpingellenes vizsgálattal összefüggésben, ami befolyásolta az eljárási jogait, ideértve a védelemhez való jogot is. Ez az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem fogadta el a második ellenőrzést belgiumi leányvállalatának telephelyén, jóllehet az uniós gazdasági ágazat gyártóinak és importőreinek telephelyén sor került második ellenőrzésre is. A (15) preambulumbekezdésben kifejtett okokból ezt az állítást el kell utasítani.

(33)

Ez az exportáló gyártó azt is állította, hogy a Bizottság igénybe vehette volna a kapcsolatban álló kereskedőjének/importőrének exportárait, illetve a Bizottsággal teljes mértékben együttműködő egyetlen exportáló gyártó termelési költségeire vonatkozó adatokat. Ezáltal a Bizottság állítólag elkerülhette volna az alaprendelet 18. cikkének alkalmazását, mivel a kapcsolatban álló kereskedőt/importőrt külön ellenőrizte és az együttműködése tekintetében nem vetett fel problémát. A fentiek alapján az a tény, miszerint (a kötött felhasználás kivonását követően és a készletváltozással kiigazítva) az exportáló gyártó által megadott értékesítési összvolumen meghaladta az előállított mennyiségeket, nem tette lehetővé a Bizottság számára, hogy azt a következetést levonja, miszerint az Unióba irányuló exportértékesítéseket teljes mértékben bejelentették. A Bizottság ezért elutasította a vállalat arra vonatkozó javaslatát, hogy az Unióba irányuló összértékesítést csak részlegesen képviselő ügyleteket vegye figyelembe. Következésképp a Bizottság nem vette igénybe az termelési költségekre vonatkozó adatokat, mivel nem álltak rendelkezésre az összehasonlításhoz felhasználható exportértékesítések.

(34)

Két exportáló gyártó észrevételeket tett az ellenőrző látogatások lebonyolítását illetően és arra kérte a Bizottságot, hogy állításaik kivizsgálásáig függessze fel a vizsgálatot. Ebben az összefüggésben az exportáló gyártók vitatják az alaprendelet 18. cikkének Bizottság általi alkalmazását. Ezenfelül az Orosz Föderáció Gazdaságfejlesztési és Kereskedelmi Minisztériuma kérelmezte a bevezetendő végleges dömpingellenes intézkedések alkalmazásának felfüggesztését mindaddig, amíg az illetékes uniós intézmények kellőképpen mérlegelik a két exportáló gyártó hivatalos panaszát.

(35)

A Bizottság megjegyzi, hogy az ellenőrzés a vizsgálati eljárás egy lépése, amelyet a Bizottság vizsgálati hatóságként folytat. A Bizottság részletesen bemutatta azokat a lényegi okokat, amelynek alapján úgy határozott, hogy az alaprendelet 18. cikkét alkalmazza. Az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása a vállalatok által a Bizottság részére írásban benyújtott bizonyítékokon és e bizonyítékok megbízhatóságán és következetességén alapul. Az exportáló gyártók számára lehetőség nyílt arra, hogy az eljárás során maradéktalanul gyakorolják védelemhez való jogukat információk, észrevételek benyújtása, meghallgatások és tárgyalások révén, ideértve két, konkrétan a felmerült kérdéseknek szentelt meghallgatást is.

(36)

Ami a felfüggesztési kérelmet illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy valamely bevezetett intézkedés felfüggesztésének egyetlen alapja az alaprendelet értelmében a 14. cikk (4) bekezdése. A Bizottság továbbá megjegyzi, hogy nem teljesülnek az említett cikkben meghatározott felfüggesztésre vonatkozó feltételek. E cikk előírja, hogy az intézkedések csak akkor függeszthetők fel az Unió érdekében, amennyiben a piaci viszonyok ideiglenesen annyira megváltoztak, hogy a kár a felfüggesztés eredményeként valószínűleg nem folytatódna. Nincs arra mutató jel, hogy a jelen esetben ilyen feltételek teljesülnének, és a Bizottság megjegyzi, hogy ilyen körülményekre nem utalt semelyik fél sem. A vizsgálat inkább arra mutatott rá, hogy a végleges intézkedések bevezetésére vonatkozó feltételek – az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban – teljesültek. A Bizottság ezért elutasítja ezt a kérelmet.

(37)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó vitatta a Bizottság által a hidegen síkhengerelt acéltermékek termelési költségeivel kapcsolatos kiigazítást, az ideiglenes rendelet (76) preambulumbekezdésében foglaltak és (80) preambulumbekezdésében indokoltak szerint. Az érintett exportáló gyártó azonban nem terjesztett elő olyan érvet, amely lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy megváltoztassa az azzal kapcsolatos álláspontját, hogy a vállalat által a kérdőívre adott válaszban benyújtott lényeges felhasználási ráták nem voltak megfelelőek a Bizottság számára ahhoz, hogy megfelelően értékelje a hidegen síkhengerelt acéltermékeknek a vállalat általi előállításához használt anyagok költségeit. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(38)

Ugyanaz az exportáló gyártó azt állította, hogy két tengerentúli leányvállalatának felszámolásával kapcsolatos veszteségeket ki kellene zárni az értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) megállapításából. Ezen túlmenően azt állította, hogy a csomagolási költségeket duplán vették számításba az előállítási és az SGA-költségekben. A Bizottság megállapításait ennek megfelelően felülvizsgálta, mivel az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat által adott magyarázatokat alátámasztották a kérdőívre adott válasszal vagy az ellenőrző látogatás során vagy azt megelőzően megfelelő módon benyújtott adatok.

(39)

Az értékesítési, általános és adminisztratív költségek (SGA-költségek) felülvizsgálatát követően a Bizottság néhány belföldi értékesítést nyereségesnek talált. Ez lehetővé tette a Bizottság számára, hogy a vállalat saját SGA-költségei és nyeresége alapján kiszámolja a dömpingkülönbözetet. Az ideiglenes szakaszban a Bizottság nem talált nyereséges belföldi értékesítést és ezért a dömpingkülönbözetet az SGA-költségek és a külső forrásokból származó nyereség igénybevételével számította ki.

(40)

Két exportáló gyártó nem értett egyet az SGA-költségeinek az ideiglenes rendelet (75) preambulumbekezdésében foglaltak szerinti, a Bizottság általi kiszámítási módjával. Azzal érveltek, hogy a Bizottságnak nem kellene a devizahitelek átértékeléséből eredő veszteségeket az SGA-költségek részeként figyelembe venni, mivel a vállalatoknál valójában nem merült fel semmilyen költség és csak átértékelték a mérleget a pénzügyi beszámolási időszakuk utolsó napján aktuális árfolyam alapján. A Bizottság – hivatkozással a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokra és az orosz általánosan elfogadott számviteli gyakorlatra – nem ért egyet ezzel az érvvel. E veszteségek megfelelően bekerültek a gyártók nyilvántartásába és a vizsgálati időszak során merültek fel. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(41)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártók megismételték állításaikat, anélkül, hogy új tényeket mutattak volna be a vitatott veszteségek tekintetében. Az exportáló gyártók hivatkoztak a 2852/2000/EK tanácsi rendeletre (6) (az Indiából és a Koreai Köztársaságból származó poliészter vágott szál), amelyben a Bizottság elutasította az SGA-költségekbe belefoglalt nettó devizanyereséget.

(42)

A Bizottság megjegyzi, hogy az exportáló gyártók által említett eset tényszerű helyzete eltérő. Mint a fent említett 2852/2000/EK rendelet (34) preambulumbekezdése is kifejti, a Bizottság úgy találta, hogy a devizanyereség elsősorban nem a gyártáshoz és értékesítéshez kapcsolódott.

(43)

Az exportáló gyártók nem kérdőjelezték meg hitelkötelezettségüknek a hasonló termék termelési költségeihez fűződő kapcsolatát. A Bizottság ezért azt a következtetést vonta le, hogy a veszteségek az említett hitelekkel álltak összefüggésben, amelyeket a hasonló termék gyártásához szükséges befektetett eszközök finanszírozására használtak fel. Következésképp az ilyen veszteségeket figyelembe kell venni a vállalat SGA-költségeinek meghatározása során. Következésképpen a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(44)

Az újabb végleges nyilvánosságra hozatalt követően az orosz exportáló gyártó újból megismételte állítását. Az állítás azonban túlmutat az további adatközlés bizonyos szempontjain. A Bizottság fenntartja az előző bekezdésekben kifejtett álláspontját.

(45)

Egy exportáló gyártó vitatta azt a módszertant, amelyet a Bizottság vett igénybe a kapcsolatban álló belföldi kereskedők összes SGA-költségeinek kiszámításához, amely során a Bizottság az SGA-költségeket a belföldi piacon a független vevőkre irányuló értékesítések vonatkozásában bejelentettek szerint használta fel. A Bizottság elfogadta ezt az érvelést és kijavította a végleges számítást. Mivel ezek a javított SGA-költségek lényegében nem tértek el az eredetileg felhasznált költségektől és az értékesítéseknek csak korlátozott számára volt hatással, e javítás nem befolyásolta az ennek eredményeként kapott dömpingkülönbözetet.

(46)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság a teljes termelési költség megállapítása céljából duplán vette számításba a csomagolási költségeket a jövedelmezőséget mérő tesztben. A Bizottság ezt az állítást elutasította. Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalban foglalt teljes körű részletek alapján a Bizottság a teljes termelési költség kiszámítása előtt törölte a csomagolási költségeket az SGA-költségekből.

(47)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártók nem értettek egyet a rendes érték kiszámításához használt módszertannal. Állításuk szerint a Bizottság az SGA-költségek téves százalékarányát használta és az SGA-költségeknek kizárólag a nyereséges értékesítésekre történő használata révén a Bizottság eltúlozta a rendes értéket.

(48)

A Bizottság objektív módon folytatja a vizsgálatot. A rendes érték megállapításához alkalmazott módszertant következetesen használják valamennyi esetben, amelyben a kapcsolódó feltételek teljesülnek. A Bizottság alkalmazza az alaprendelet 2. cikkének (6) bekezdését, amely előírja, hogy az SGA-költségekre és a nyereségre szánt összegek a szokásos kereskedelmi forgalomban mutatkozó értékesítéseken alapulnak. Az exportáló gyártók azon állítása, miszerint az SGA-költségek állandó összegét kell alkalmazni függetlenül attól, hogy e kiadások a szokásos kereskedelmi forgalomban mutatkozó értékesítésekhez kapcsolódnak-e, ellentmond e rendelkezésnek. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(49)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportáló gyártó felvetette a hazai piacon bonyolított ügyletek felsorolásában szereplő negatív bejegyzések kérdését a rendes érték kiszámítása vonatkozásában. Az exportáló gyártó elmagyarázta, hogy azok a bejegyzések a számlák javításával kapcsolatosak és elszámolási rendszerének konfigurációja miatt került sor rájuk, amelyben a számla javítása csak az eredeti bejegyzésnek megfelelő negatív bejegyzéssel történő teljes mértékű kiegyenlítése révén történhet. Azzal érvelt, hogy a Bizottság a rendes érték kiszámítása során nem vette figyelembe elszámolási rendszerének specifikus konfigurációját és ezért a számítás nem volt pontos.

(50)

A Bizottság először is megjegyzi, hogy az exportáló gyártó a Bizottság kérdőívében foglalt instrukciókat nem tartotta be, hiszen e javításokat ügyletként tüntette fel a felsorolásban ahelyett, hogy bejelentést tett volna a javító bejegyzésekről a Bizottság kérdőívének megfelelő oszlopában. Másodszor a végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó benyújtotta a javított dömpingkülönbözetet, de nem nyújtotta be a belföldi ügyletek felülvizsgált felsorolását vagy a dömping felülvizsgált kiszámítását. Harmadszor a Bizottság megjegyzi, hogy ezen állítás valójában az adatok minőségére utal, amelyeket maga az exportáló gyártó nyújtott be a Bizottság részére a vizsgálat során. Negyedrészt a Bizottság a vizsgálat ideiglenes szakaszában kellő tájékoztatást adott a rendes érték kiszámításáról, ideértve az exportáló gyártó által benyújtott belföldi ügyleteket is. Mindazonáltal az exportáló gyártó nem tett észrevételt erre a számításra vonatkozóan az ideiglenes nyilvánosságra hozatalról szóló észrevételeiben. Ugyanazon belföldi ügyletek felsorolását használták fel a végül nyilvánosságra hozott dömping kiszámítása során. Az exportáló gyártó nem adott magyarázatot arra vonatkozóan, miért nem hozta fel ezt a kérdést a vizsgálat korábbi szakaszában.

(51)

Az exportáló gyártó magatartásában az e kérdés tekintetében mutatkozó hiányosságok ellenére a Bizottság objektív és pártatlan vizsgálatot folytató hatóságként megvizsgálta ezt az állítást és arra a következtetésre jutott, hogy az esetleges kétszeres figyelembevétel elkerülése érdekében valóban javítani kell a rendes érték kiszámítását. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportőr a Bizottság rendelkezésére bocsátott egy olyan kulcsot, amely szerint az ügyletek felsorolása szűrhető, hogy a javításokat ki lehessen zárni és csak a végleges bejegyzések legyenek láthatóak. A Bizottság a végleges nyilvánosságra hozatalt követően a felsorolásnak az exportáló gyártó által javasolt javítási módszerét alkalmazta az ellenőrzött adatokra, és ezért teljes mértékben elfogadta az állítást.

(52)

A Bizottság valamennyi érdekelt félnek megküldte az újabb végleges nyilvánosságra hozatal anyagát és tájékoztatást nyújtott a kérelem elfogadásáról, továbbá felkérte őket észrevételeik megtételére.

(53)

Ezt az újabb nyilvánosságra hozatalt követően egy fél azt állította, hogy az újabb nyilvánosságra hozatal tulajdonképpen tovább hangsúlyozta az orosz exportáló gyártókkal való együttműködésben tapasztalt hiányosságokat. Az említett fél továbbá azt állította, hogy az újabb nyilvánosságra hozatal valójában azt jelezte, hogy a kiegészítő adatokat figyelmen kívül lehetett volna hagyni és nem kellett volna elfogadni. A Bizottság felvetette a benyújtott információk minőségének és az együttműködésnek a kérdését, de ebben a konkrét ügyben úgy határozott, hogy az állítás objektív módon elfogadható.

(54)

Az újabb nyilvánosságra hozatalt követően az orosz exportáló gyártó egyetértett a Bizottság által a dömpingkülönbözetén végrehajtott javítás elvével és mértékével.

(55)

Az exportáló gyártó azt állította, hogy a belföldi ügyletek felsorolása mellett benyújtotta a kérdőívre adott válaszát. A Bizottság ezt a tényt nem vitatja, ellenben a beadvány minősége vita tárgyát képezi. Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az említett ügyletek listájáról nem nyújtott be észrevételeket az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően, mert azok az adatok nem befolyásolták a dömpingkülönbözet kiszámítását. A Bizottság megjegyzi, hogy az exportáló gyártó több alkalommal is megismételte a módszertanra és a számítások azon szempontjaira vonatkozó állításait, amelyek – amennyiben a Bizottság elfogadta volna azokat, (amely helyzet nem áll fenn), arra ösztönözték volna a Bizottságot, hogy felhasználja az adatokat. Ezért lényeges volt az érintett fél számára annak biztosítása, hogy az ideiglenes szakaszban nyilvánosságra hozott adatok helyesek legyenek és fel lehessen azokat használni a dömpingkülönbözet kiszámításához. Míg a vállalat felvetette az ellenőrző látogatás során a törlések és az abból eredő többször előforduló azonos bejegyzések kérdését, csak a végleges nyilvánosságra hozatal idején vált nyilvánvalóvá a probléma teljes terjedelme, amelyet a dömpingkülönbözet kiszámítására gyakorolt hatása is bizonyít. Míg a vállalat azt állítja, hogy a bejegyzések nem jóváírási értesítések, a vállalat által megadott, az e bejegyzések azonosításához vezető kulcs egy jóváírási értesítési szám. Mindazonáltal a Bizottság teljes mértékben elfogadta az állítást és a vállalat nem vitatta a dömpingkülönbözet új kiszámítását.

(56)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem szerepeltette a tartalékok felszabadításából eredő jövedelmet az SGA-költségek kiszámításában, amely a vizsgálati időszakot megelőzően keletkezett. Az említett exportáló gyártó nézete szerint a Bizottság kettős mércét és aszimmetrikus értékelést alkalmaz, amikor a Bizottság az általa említett deviza-átértékeléssel járó veszteségekkel hasonlít össze.

(57)

A Bizottság megjegyzi, hogy megközelítése következetes. Az SGA-költségek között nem szerepelnek olyan bevételek és kiadások sem, amelyek hatást gyakorolnak az adott év nyereségére, amely a Bizottság szerint az exportáló gyártó tengerentúli műveleteivel áll összefüggésben. Ezt a tényt a végleges nyilvánosságra hozatal során tették közzé és az exportáló gyártó nem vitatta. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(58)

A Bizottság az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésében foglaltak szerint tovább vizsgálta az egyik exportáló gyártónak egy Svájcban letelepedett független kereskedőre irányuló értékesítéseit. A Bizottság mind az exportáló gyártóval, mind pedig a független kereskedővel foglalkozott és saját kutatást végzett az ügyben, hogy további információkat szerezzen kapcsolatukról.

(59)

Az Eurofer az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követő beadványában felkérte a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg az exportáló gyártó és a svájci kereskedő közötti kapcsolatot, és a számítást e vizsgálat eredménye alapján megfelelően igazítsa ki.

(60)

E vizsgálat eredményeinek értékelését követően a Bizottság úgy határozott, hogy az orosz exportáló gyártótól függetlennek tekinti ezt a svájci kereskedőt. A Bizottság nem talált olyan szempontot, amely alátámasztaná azt az állítást, miszerint az említett felek kapcsolatban álltak egymással a vizsgálat időszak alatt és ezért elutasította ezt az állítást.

(61)

Az exportáló gyártó további információkat nyújtott be, amely lehetővé tette a Bizottság számára, hogy kijavítsa az uniós független felekre irányuló értékesítéseket. Az exportáló gyártó a szóban forgó értékesítéseket előzőleg orosz rubelben kiállított belső számlák alapján jelentette be. Ezek a számlák devizában tüntették fel eredeti értéküket, a vállalat napi árfolyamának felhasználásával átváltva. A Bizottság ezt az új beadványt a helyszínen ellenőrzött információkhoz tudta kapcsolni. E javítás a dömpingkülönbözet csekély mértékű csökkenését okozta az ideiglenes számításhoz képest.

(62)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártók vitatták a velük kapcsolatban álló svájci kereskedőkön/importőrökön keresztül megvalósult értékesítések vonatkozásában az SGA-költségek és a nyereség az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése szerinti kiigazításainak alkalmazhatóságát.

(63)

Álláspontjuk szerint a kiigazítások csak az adott ügylethez kapcsolódóan helyénvalóak, amennyiben az értékesítések feltételei között szerepel, hogy az adott terméket a vámkezelést követően lehet elszállítani, vagyis olyan ügyletekben, amelyekben a kapcsolatban álló fél importőrként működik, például DDP-feltételek szerinti ügyletekben. Ugyanakkor azt is állították, hogy a velük kapcsolatban álló svájci kereskedőket/importőröket a gyártó exportáló hálózatának részeként kell tekinteni.

(64)

Erre válaszul a Bizottság megerősíti, hogy az SGA-költségeknek és az ésszerű nyereségnek az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének második és harmadik albekezdése alapján történő kiigazítását a kapcsolatban álló svájci kereskedőkön/importőrökön keresztül megvalósult értékesítési ügyletek valamennyi típusára alkalmazni kell.

(65)

Jóllehet az exportáló gyártók által bejelentett ügyletekre vonatkozó feltételek esetében az áruszállításra az áru szabad forgalomba bocsátását megelőzően kerül sor, és még ha a vámkezelés felelőssége a vevőt is terheli (szemben a DDP-feltételek szerinti ügyletekkel), az nem változtat azon a tényen, hogy az értékesítést a kapcsolatban álló kereskedő/importőr bonyolítja, aki az SGA-költségeket viseli és aki rendszerint nyereséget kíván realizálni szolgáltatásaiért cserébe.

(66)

Tekintve, hogy a kereskedő/importőr kapcsolatban áll az exportáló gyártóval, az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése értelmében az ilyen kereskedő/importőr adatai jellegüknél fogva nem megbízhatóak, és nyereségét ésszerű alapon a vizsgálatot folytató hatóságnak kell megállapítania. Ezenkívül az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése nem zárja ki a behozatalt megelőzően felmerült költségekre vonatkozóan tett kiigazításokat, mivel e költségeket rendszerint a kereskedő/importőr viseli. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(67)

Az exportáló gyártók a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételték ezt az állítást, ám új információt nem terjesztettek elő a svájci kereskedők/importőrök szerepéről. A Bizottság megjegyzi, hogy álláspontja összhangban van az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlatával. Mindenesetre a tény, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csak bizonyos feladatokat látnak el, nem akadályozza meg a Bizottságot az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerinti kiigazítások végrehajtásában, de visszatükröződhet az alacsonyabb SGA-költségekben, amelyeket levonnak az érintett termék független vevő részére történő első viszonteladásakor érvényesített árból. Az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján végzett kiigazítások mértékét vitatni szándékozó érdekelt felek bizonyítási terhet viselnek. Amennyiben e felek túlzottnak ítélik a kiigazításokat, úgy állításaik igazolása céljából konkrét bizonyítékkal és számításokkal kell szolgálniuk. Az exportáló gyártók azonban nem szolgáltak olyan bizonyítékkal, amely megkérdőjelezné a felhasznált SGA-költségeket vagy a nyereség százalékarányát. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(68)

Észrevételeikben az exportáló gyártók nem értettek egyet az adásvételi szerződés/vételi megbízás dátumának felhasználásával, hogy a devizában megvalósult exportértékesítéseket átváltsák orosz rubelre. Az exportáló gyártók abban azonban egyetértettek, hogy ez inkább megfelelő az értékesítés lényegi feltételeinek megállapításához, mint a számla kelte, jóllehet azzal érveltek, hogy a Bizottság eddig sohasem használta ezt a lehetőséget. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(69)

Az exportáló gyártók megismételték ezt az állítást a végleges nyilvánosságra hozatalt követően, hangsúlyozva, hogy a Bizottság nem nyilatkozott megfelelő módon azon okokról, hogy miért a szerződés vagy a vételi megbízás dátumát használta. Ezenfelül állításuk szerint a Bizottságnak a számla keltét megelőző legfeljebb 60 nappal korábban érvényes átváltási árfolyamot kellett volna használnia, hivatkozással az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjával összhangban a tartós árfolyammozgásokra.

(70)

A Bizottság ebben az esetben nem biztosította a tartós árfolyammozgások kiigazítását, mivel az EUR és a RUB közötti árfolyammozgás a vizsgálati időszak vége felé a tartós árfolyammozgás helyett nagymértékű ingadozást mutatott. Ezen túlmenően amennyiben a Bizottság a tartós árfolyamváltozás kiigazítását alkalmazná az exportáló gyártó valutájának leértékelésével összefüggésben, az csökkentené az exportárat és így magasabb dömpingkülönbözetet eredményezne. Továbbá a tartós árfolyamváltozás kiigazítását kellene alkalmazni annak érdekében, hogy feltüntessék a kapcsolódó árfolyam-ingadozást és ne vezessék be az exportáló gyártók által javasolt, a számla keltétől számított 60 napos maximális határidőt. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(71)

A Bizottság a szerződés vagy a vételi megbízás napján érvényes átváltási árfolyam alkalmazásának megközelítésével nagymértékben minimalizálta a vizsgálati időszak vége felé tapasztalt számottevő és előre nem látható árfolyam-ingadozások hatását. A Bizottság nem ért egyet az exportáló gyártók azon állításával, miszerint ez a módszertan indokolatlan megváltoztatását eredményezte. A Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjával teljes összhangban az értékesítés időpontján érvényes árfolyamot használta és elegendő magyarázattal szolgált arra vonatkozóan, hogy a szerződés vagy a vételi megbízás napja ebben az esetben miért ennek megfelelően alakítja ki az értékesítés lényegi feltételeit. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást.

(72)

Figyelembe véve a rendes érték megállapításának a fenti (37)–(51) preambulumbekezdés szerinti módosításait és megerősítve az ideiglenes rendelet (65)–(93) preambulumbekezdésében foglalt egyéb megállapításokat, a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

2. táblázat

Dömpingkülönbözetek, Oroszország

(73)

Egy érdekelt fél megkérdőjelezte a panaszosok helyzetét, utalva arra, hogy az áttekercselők nem kerültek be a számításokba. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az össztermelés kiszámítása valójában tartalmazta az áttekercselők termelési volumenét. Ezért a Bizottság ezt az észrevételt elutasította.

(74)

Az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártás meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (94)–(98) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(75)

Több fél többek között megjegyezte, hogy a felhasználást összességében, vagyis a kötött és a szabadpiaci felhasználás összekapcsolásával kellett volna elemezni.

(76)

Erre vonatkozóan az ideiglenes rendelet 5. és 6. táblázatában olvasható mind a kötött, mind pedig a szabadpiaci felhasználás alakulásának bemutatása és magyarázata. E két táblázat összevonása révén az általános felhasználás (a kötött és szabadpiacokkal együtt) az alábbiak szerint alakult a figyelembe vett időszak során:

3. táblázat

Összfelhasználás (kötött és szabadpiac) (tonna)

(77)

A fenti táblázat szerint a 2012. évi felhasználásban bekövetkezett erőteljes visszaesést követően az általános felhasználás olyan szintre emelkedett, amely a vizsgálati időszakban valamelyest magasabb volt, mint a figyelembe vett időszak elején. A tendenciára a kötött felhasználás növekedése szolgál magyarázattal, amely abszolút értékben erőteljesebb volt a szabadpiaci felhasználás csökkenésénél.

(78)

Egy érdekelt fél jelezte, hogy az állítást, miszerint a kötött felhasználás nem áll versenyben a behozatallal, nem támasztja alá indokolt magyarázat. E fél bízik abban, hogy amennyiben a behozatal a verseny szempontjából rendelkezésre áll, az uniós gyártók élnének annak lehetőségével. A kötött felhasználást ennélfogva figyelembe kell venni.

(79)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy gazdaságilag nincs értelme annak, hogy az integrált gyártók továbbfeldolgozott termékek gyártására szánt termékeket vásároljanak a versenytársaktól, amikor kapacitással rendelkeznek az ilyen termékek gyártására. Az olyan tőkeintenzív ágazatban, mint az acélipar, a kapacitáskihasználás arányát a legmagasabb szinten kellene tartani az állandó költségek csökkentése és a termelési költségek legalacsonyabb szinten tartása érdekében. A fentiek alapján a (78) preambulumbekezdésben foglalt érvet el kell utasítani.

(80)

Egyes érdekelt felek a végleges nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeikben visszatértek a felhasználás kérdésére. Egyes felek azt állították, hogy a Bizottság nem elemezte vagy magyarázta megfelelő mértékben a kötött és a szabadpiacokat. Azonban – miként az az ideiglenes rendelet (103)–(106) preambulumbekezdésében is kifejtésre került – egyértelmű, hogy minden egyes piac felhasználása különböző volt és a legfontosabb részt vevő feldolgozóipari ágazatok teljesítményét tükrözte. A kötött piac növekedésére olyan ágazatok fejlesztése miatt került sor, mint a gépjárműgyártás. Ezzel szemben az elsősorban általános ipari ágazatok, amelyek a szabadpiacon keresztül intézték beszállításaikat, kevésbé fejlődtek. A Bizottság elutasította azt az állítást, miszerint nem került sor megfelelő mértékben a szabad és kötött piacok elemzésére.

(81)

Az uniós felhasználásra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (99)–(106) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(82)

Az érintett országokból származó behozatal hatásainak összesített értékelésére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(83)

A fent említettek alapján egyes felek azt állították, hogy a kötött és szabadpiacokat is magában foglaló általános helyzetet a különböző mutatók alapján kellett volna elemezni. A piaci részesedést illetően meg kell jegyezni, hogy a kötött felhasználás (értékesítések) és az érintett országokból származó behozatalok közötti verseny hiánya miatt, valamint a feldolgozóipari termékek kötött piacának specifikussága fényében itt nem szerepel a nyilvántartásban az általános felhasználás százalékában kifejezett piaci részesedés elemzése. Ez összhangban van az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlatával (8).

(84)

Az érintett országokból származó behozatal volumenére és piaci részesedésére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (112)–(114) preambulumbekezdésében foglalt következtetések megerősítést nyernek.

(85)

Először is meg kell jegyezni, hogy a hiba észrevételét követően az uniós gazdasági ágazat által értékesített mennyiségeket javítani kellett. Mivel ennek a hibának nem volt jelentős hatása az átlagárakra, elhanyagolható hatást gyakorolt a kiszámolt árkülönbözetekre.

(86)

Egy fél azt állította, hogy a behozatal utáni költségek fedezése céljából a CIF-értékhez hozzáadott százalékarányt tonnánkénti összeg alapján újra kellene számolni. Ezt az állítást a Bizottság elfogadta és a számításokat ennek megfelelően kiigazította, amelynek a különbözetekre gyakorolt hatása elhanyagolható.

(87)

A végleges alákínálási különbözetet ennélfogva a Bizottság felülvizsgálta és az 8,1 % Kína és 15,1 % Oroszország vonatkozásában.

(88)

Az érintett országokból származó behozatal volumenére, piaci részesedésére és árára vonatkozó további észrevételek hiányában és a fenti (87) preambulumbekezdésben foglalt áralákínálási különbözetek kivételével a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (115)–(119) preambulumbekezdésében megállapított következtetéseket.

(89)

Több fél nyújtott be észrevételt az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének elemzése érdekében felhasznált módszertanra vonatkozóan. A felek mindenekelőtt azt jelezték, hogy a kötött piac nagy mérete ellenére a gazdasági elemzés nagyrészt kizárta ezt a piacot, és hogy a következtetések kizárólag a szabadpiacra vonatkozó ténymegállapításokon alapultak. E felek mindenekelőtt azt állították, hogy külön kellett volna elemezni a kötött piacon jellemző értékesítési árakat és a jövedelmezőséget. Továbbá azt állították, hogy meg kellett volna vizsgálni a kötött és a szabadpiacot is magába foglaló általános helyzetet, és ebből az elemzésből arra a következtetésre lehetett volna jutni, hogy nem érte kár az uniós gazdasági ágazatot.

(90)

E tekintetben és az ideiglenes rendelet (123) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a Bizottság külön-külön elemezte a kötött, a szabadpiacot és adott esetben az uniós gazdasági ágazat általános teljesítményét. Ami a kötött piacot illeti, e piac legnagyobb része a kötött transzferekhez kapcsolódik egy jogi személyen belül, amely esetben nem kerül számla kiállításra és ezért nincs értékesítési ár. A kapcsolatban álló vállalatok közötti kötött értékesítések esetében nyilvánvaló volt, hogy a mintában szereplő különböző gyártók körében alkalmazandó különféle transzferár-politikák fényében nem lehetett elvégezni az ár- és a jövedelmezőség-mutatók érdemi elemzését. Másrészt lehetőség nyílt a kötött felhasználás volumenének javítására és elemzést is készítettek. Ami a szabadpiacot illeti, sor került az előállítási egységköltség, az értékesítési ár, az értékesítési volumen és a jövedelmezőség elemzésére. Az egymással összefonódó kötött és szabadpiacokat lefedő általános tevékenységet illetően több mutató, mint például a termelési volumen, a kapacitás, a kapacitáskihasználás, a foglalkoztatás, a termelékenység, a készletek, a munkaerőköltség, a pénzforgalom, a beruházások és a beruházás-megtérülés elemzése is megtörtént.

(91)

A fentiek alapján el kell utasítani azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének elemzése kizárólag a szabadpiacon alapul, és tartalmaznia kellett volna a kötött és általános tevékenység elemzését is. A Bizottság külön-külön vagy összesítve elemezte az e piacokon jellemző gazdasági helyzet alakulását magába foglaló valamennyi érdemi szempontot.

(92)

Egy fél azt állította, hogy a szabadpiac elemzésében szerepelnie kellett volna egyéb mutatók elemzésének is, például csak a szabadpiacra vonatkozó termelés, készletek és pénzforgalom elemzése. Arra a következtetésre jutott, hogy az elemzés nem tükrözi az állítólagos kár jelenlegi állását.

(93)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kizárólag a szabadpiacra vonatkozó többi kármutató elemzése kivitelezhetetlen, hiszen szoros kapcsolat áll fenn a kötött és a szabadpiac tevékenységei között. Ilyen elemzés továbbá nem vezetett volna érdemi következtetésekhez sem. Ennek következtében ezt az állítást el kellett utasítani.

(94)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes exportáló gyártók észrevételeikben visszatértek e kérdéshez. Azt állították, hogy a kötött és a szabadpiac elemzéséhez alkalmazott módszertan sértette a tisztességes és objektív vizsgálat elvét. Mindazonáltal a Bizottság lehetőség szerint a kötött és a szabadpiacot is megvizsgálta, és amennyiben értelmes adatok álltak rendelkezésre, adott esetben összesített értékelésre került sor. Ennélfogva egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kárra vonatkozó következtetést egy háromlépcsős értékelés (kötött és szabadpiaci, valamint kumulatív elemzés) előzte meg, amely valamennyi releváns adatot felhasznált. Amennyiben nem volt lehetőség értékelésre, a Bizottság megemlítette az azokat kiváltó okokat is.

(95)

Ezen túlmenően ezen átfogó módszertan miatt az exportáló gyártók által felvetett szempontok az adatok bemutatásával és nem lényegi információkkal összefüggő kérdésekkel kapcsolatosak, hiszen valamennyi releváns adat bemutatásra került. A bemutatott adatok azt mutatják, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a szabad- és a kötött piacon realizált értékesítési volumene valamelyest, kevesebb mint 1 %-kal emelkedett, de ez a növekedés alacsonyabb mértékű, mint az említett piacokon a felhasználás növekedése. Ami az uniós piacon uralkodó árakat és jövedelmezőséget illeti, azok csak akkor relevánsak, ha az áruk értékesítése független felek körében történik. A kötött transzferek tekintetében tulajdonképpen nincsenek értékesítési árak és nincsenek megbízható értékesítési árak a kötött értékesítések vonatkozásában az ideiglenes rendelet (142) preambulumbekezdésében már említett okokból kifolyólag. Ennélfogva nem lehetett érdemi jövedelmezőség-elemzést végezni a kötött piacon. A termelési költség tekintetében emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság górcső alá vette e mutató alakulását a szabadpiacon, jóllehet az alaprendelet ezt nem írja elő kifejezetten. A termelési költség alakulása a kötött piacon az ugyanazon preambulumbekezdésben említett okoknál fogva nem képezte elemzés tárgyát.

(96)

A fentiek alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kárra vonatkozó következtetést egy háromlépcsős értékelés (kötött és szabadpiaci, valamint kumulatív elemzés) előzte meg, amely valamennyi releváns adatot felhasznált. A Bizottság elutasítja azt az állítást, miszerint megsértette volna a tisztességes és objektív vizsgálat elvét.

(97)

A fentiek alapján és a kérdéssel kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (120)–(123) preambulumbekezdésében foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazat helyzetének értékeléséhez használt módszertant a Bizottság ezúton megerősíti.

(98)

Egy érdekelt fél jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat a szabadpiacról figyelmét a kötött piac felé fordította és az uniós gazdasági ágazat egyre nagyobb érdeklődést mutatott az iránt, hogy a kötött piacon értékesítsen, ahol a magasabb hozzáadott értéket képviselő termékeket értékesítik.

(99)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat nem dönt függetlenül arról, hogy a kötött vagy a szabadpiacra összpontosít-e. Épp ellenkezőleg, a hidegen síkhengerelt acéltermékek piacát a kereslet vezérli és nem a kínálat, mint azt az uniós gyártók rendelkezésre álló kapacitása bizonyítja. Az uniós gazdasági ágazat nem amellett döntött, hogy a kötött piacra összpontosít, de az érintett országokból származó dömpingelt behozatal egyre fokozottabb rendelkezésre állása miatt veszített piaci részesedéséből és értékesítési volumenéből a szabadpiacon. A kötött piacon nem merült fel ilyen kérdés. Az érvelést ezért el kell vetni.

(100)

Ugyanezen érdekelt fél azt állította, hogy a kapacitáskihasználás javulása nem kapcsolódik a kapacitás csökkenéséhez, inkább a termelési volumen növekedéséhez.

(101)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy bár a kapacitáskihasználás fokozódása nem kizárólag a kapacitás csökkenéséhez kapcsolódik, mivel a termelési volumen is növekedett, a kapacitáscsökkenés messze a legfontosabb oka a kapacitáskihasználás fokozódásának. Az abszolút adatokat tekintve a termelési volumen valójában csupán 337 348 tonnával nőtt, míg a kapacitás 1 873 141 tonnával csökkent. A fentiek alapján az állítást el kellett utasítani.

(102)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (124)–(126) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(103)

Az orosz exportáló gyártók arról számoltak be, hogy az értékesítési volumen csökkenése nem tekinthető a kár bizonyítékának, mivel nagy vonalakban összhangban volt a figyelembe vett időszakban tapasztalt felhasználás visszaesésével. Azzal érveltek, hogy a csökkenés a globális nyersanyagár-csökkenéshez kapcsolódott, amelynek eredményeként csökkentek az érintett termék árai, 2012-től nőtt a harmadik országokból származó behozatal és az uniós gazdasági ágazatban az érintett termék behozatala.

(104)

E tekintetben először meg kell jegyezni, hogy az értékesítésben (– 14 %) és a felhasználásban (– 9 %) tapasztalt különbség nem tekinthető jelentéktelennek. Ezenfelül a globális nyersanyagárak csökkenése nem minősül megfelelő indoknak az értékesítési volumen visszaesése terén, mivel ezek az elemek, például a nyersanyagárak és az értékesítési volumen nincsenek egymással közvetlen kapcsolatban. A globális nyersanyagárak csökkenése továbbá az uniós gazdasági ágazatra és a behozatalra egyaránt vonatkozik. Ami a harmadik országokból származó behozatalt illeti, a tendenciát a figyelembe vett időszak egészét tekintve és nem az ilyen időszak közepétől kezdődően kell elemezni. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a harmadik országokból származó behozatal abszolút (– 206 571 tonna) és relatív értékben egyaránt (a piaci részesedést tekintve 10,9 %-ról 9,1 %-ra) csökkent. Ezenfelül ami az érintett országokból származó uniós gazdasági ágazatbeli behozatalt illeti, meg kell jegyezni, hogy ezek a vásárlások stabilak voltak a figyelembe vett időszakban, és az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítési forgalmának kevesebb mint 1 %-át képviselték. A fentiek alapján a kérelmet el kellett utasítani.

(105)

A piaci részesedés tekintetében ugyanezen felek megkérdőjelezték, hogy a Bizottság ideiglenesen hogyan jutott arra a következtetésre, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésében tapasztalt csökkenés (74,8 %-ról 70,8 %-ra) a kárt jelezte, miközben az Indiából, Iránból és Ukrajnából származó behozatal 5,4 %-os piaci részesedése nem tudta megszüntetni az állítólagos kár és az érintett országokból származó behozatal között fennálló okozati összefüggést.

(106)

E tekintetben érdemes megjegyezni, hogy a fent említett országok piaci részesedését a figyelembe vett időszak alatt kell értékelni és nem adott egyéves időszakokra kell összpontosítani. Ebből kifolyólag az Indiából, Iránból és Ukrajnából származó behozatal piaci részesedése 4 %-ról csupán 5,4 %-ra, vagyis csak 1,4 százalékponttal emelkedett a figyelembe vett időszak során, míg a fenti (105) preambulumbekezdésben említettek szerint a harmadik országokból származó összbehozatal 10,9 %-ról 9,1 %-ra csökkent az érintett országokból származó behozatal javára. A fentiekből következik, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének visszaesése szűkebb értelemben nem hasonlítható össze a fent említett országok piaci részesedésével, és e csökkenés úgy tekinthető, hogy önmagában utal a kárra. A fentiek alapján a kérelmet el kellett utasítani.

(107)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (127)–(132) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(108)

Egy érdekelt fél jelezte, hogy a foglalkoztatás visszaesését nem kellene az érintett országokból származó dömpingelt behozatalhoz kapcsolni, inkább a berendezések modernizálásához, amelynek köszönhetően szakképzettebb személyzetet kellett felvenni és magasabb munkaerőköltségek jelentkeztek.

(109)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a berendezések modernizálása és a szakképzettebb személyzet felvétele tekintetében tett állításokat nem támasztották alá bizonyítékokkal, ezért azokat el kell utasítani.

(110)

Egy másik érdekelt fél kétségeket vetett fel a figyelembe vett időszak során a foglalkoztatás terén bekövetkező negatív tendencia (– 10 %) és a munkaerőköltségek (+ 11 %) kapcsán. Arról is érdeklődött, hogy a változás érintette-e a kötött és a szabadpiacot egyaránt.

(111)

E tekintetben az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdésére történik hivatkozás, amely előírja, hogy a munkaerőköltségek növekedése a foglalkoztatás jelentős csökkenéséhez kapcsolódott, amely végkielégítések kifizetését eredményezte és következésképpen megemelte az egy teljes munkaidős alkalmazottra jutó munkaerőköltséget. Azt is meg kell jegyezni, hogy a foglalkoztatás csökkenése nem kapcsolódott kizárólag a szabad- vagy kötöttpiaci személyzethez, inkább az általános foglalkoztatásra gyakorolt hatást, mivel a szabad- és kötött piacra szánt termékeket ugyanazon személyzet gyártja ugyanazon berendezéseken. A fentiek alapján a kérelmet el kellett utasítani.

(112)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (133) és (134) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(113)

A készletekre, a dömpingkülönbözet nagyságára, a növekedésre, az árakra, a jövedelmezőségre, a pénzforgalomra, a beruházásokra és a beruházás megtérülésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (135)–(151) preambulumbekezdésben meghatározott következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(114)

Számos érdekelt fél jelezte, hogy a kárelemzés alapjául csak a szabadpiacon jellemző mutatók negatív irányú változása szolgált és hogy az ilyen elemzés következtetései nem elegendőek annak indoklásához, hogy az uniós gazdasági ágazatot egészében jelentős kár érte.

(115)

E tekintetben és a (96) preambulumbekezdésben foglaltakat illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem korlátozta elemzését mindenekelőtt a szabadpiacra, de adott esetben elemezte és következtetéseket vont le általában véve az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetének alakulásával kapcsolatosan és elsősorban a kötött piac fejleményei tekintetében.

(116)

Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy az a következtetés, miszerint a gazdasági ágazatot jelentős kár érte, nem kizárólag a szabadpiacon jellemző mikro- és makrogazdasági mutatók negatív tendenciáján alapul. Míg egyes mikro- és makrogazdasági mutatók valóban negatív tendenciát mutatnak a szabadpiacon, az uniós gazdasági ágazat általános teljesítményéhez kapcsolódó más mutatók, például a foglalkoztatás, az egy teljes munkaidős alkalmazottra jutó munkaerőköltség, a beruházások és a beruházás megtérülése mind az uniós gazdasági ágazat helyzetének romlását bizonyítják. Mind a szabad-, mind pedig a kötött piacok méretét tekintve meg kell jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat kötött piaci teljesítményének kedvező alakulása (egyes mutatók tekintetében) nem volt elegendő a szabadpiacon realizált negatív teljesítmény ellensúlyozásához, amint azt az általános tevékenységhez kapcsolódó, fent említett mutatók negatív alakulása is bizonyítja. A fentiekre való tekintettel ezt az állítást is el kell utasítani.

(117)

A fenti (73)–(115) preambulumbekezdésben összefoglalt észrevételek elemzése alapján az ideiglenes rendelet (152)–(155) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság ezúton megerősíti.

(118)

Számos érdekelt fél azt állította, hogy a kár nem volt az érintett országokból származó dömpingelt behozataloknak betudható, és hogy egyéb tényezők miatt szakadt meg az okozati összefüggés. Néhány állítás az ideiglenes szakaszban már bemutatott állítások újbóli megismétlése volt új elemek hozzáadása nélkül. Az új észrevételek elemzése alább található.

(119)

Egy érdekelt fél vitatta a 2012. évi válságot követő lassú kilábalási folyamat meglétét és azt állította, hogy az érintett országokból származó behozatal nem jelentett akadályt az uniós gazdasági ágazat számára, hogy e kilábalás előnyeiből részesülhessen. Lényegében azt állították, hogy a 2012. évi válságból való sikertelen kilábalás annak tudható be, hogy állítólag folyamatosan alacsony volt a kereslet a hidegen síkhengerelt acéltermékek iránt.

(120)

Először meg kell jegyezni, hogy a 2012. év és a vizsgálati időszak közötti felhasználás 4,4 %-kal nőtt, ami annak ellenére, hogy nem érte el a 2011. évi szintet, a lassú kilábalás jeleként értelmezhető. Ami az érintett országokból származó behozatalt illeti, érdemes megjegyezni, hogy a lassú kilábalással összefüggésben piaci részesedésük a 2012. évi 13,5 %-ról 2013-ban 18,7 %-ra emelkedett, a vizsgálati időszakban pedig elérte a 20,1 %-ot. A fentiek alapján az állítást el kell utasítani.

(121)

Ugyanezen érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat akarata ellenére rossz üzleti döntéseket hozott azáltal, hogy 2011-ben és 2012-ben költséges beruházásokat eszközölt és 2011-ben megnövelte kapacitását.

(122)

Ezen a ponton emlékeztetni kell arra, hogy a vizsgálat arra összpontosított, hogyan alakult az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete a 2011. év és a vizsgálati időszak közötti időszakban. Ennélfogva a 2010 és 2011 között tapasztalt kapacitásnövekedés nem tekinthető az elemzés hatályának részeként. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat állítólag drága beruházásokat eszközölt 2011-ben és 2012-ben, nem támasztja alá tényszerű bizonyíték. Végül meg kell jegyezni, hogy a mintában szereplő uniós gazdasági ágazat által a figyelembe vett időszak során eszközölt beruházások nettó eszközeik 2,5 %-ánál kevesebb arányt képviseltek, és elsősorban helyettesítést és ésszerűsítést szolgáló beruházásokból álltak. Tekintve a beruházások szintjét és jellegét, az ilyen beruházások nem tekinthetők olyannyira számottevőnek, hogy befolyásolják az uniós gazdasági ágazat gazdasági teljesítményét. Ezt az állítást tehát el kell utasítani.

(123)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy az érintett országokból származó behozatal helyett az uniós gazdasági ágazat termelési volumenének növekedésével – csökkenő felhasználás mellett – magyarázható a kár.

(124)

E tekintetben és az ideiglenes rendelet (152) preambulumbekezdésében foglaltak szerint emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat növelte termelési volumenét annak érdekében, hogy eleget tegyen a kötött felhasználás növekedésének. Mivel az uniós gazdasági ágazat elsősorban megrendelésre gyárt, amit a viszonylag alacsony készletszintek (lásd az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdését) is megerősítenek, az ilyen növekedés nem tekinthető a kár okának. A fentiek alapján az állítást el kell utasítani.

(125)

Több érdekelt fél vitatta a csökkenő nyersanyagáraknak az uniós gazdasági ágazat által felszámolt árakra gyakorolt hatása tekintetében levont következtetéseket. Először azt vitatták, hogy az importárak csökkenése alacsonyabb volt a nyersanyagárak csökkenésénél és a vasérc példáját említették. Beadványukban e fél jelezte, hogy a vasérc ára (RMB/tonna) 39 %-kal csökkent a figyelembe vett időszak során. Másodszor azt állították, hogy a Bizottságnak az ideiglenes rendelet (171)–(175) preambulumbekezdésében foglalt érvelése nem cáfolta azt az állítást, hogy a csökkenő nyersanyagárak a vizsgált termék árának visszaesését eredményezte, és hogy a Bizottság nem tulajdonított elegendő súlyt a globális nyersanyagár-csökkenésnek.

(126)

E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy az érintett országokból származó importárak átlagosan 20 %-kal estek vissza a figyelembe vett időszakban, ami erőteljesebb, mint az uniós gazdasági ágazat esetében a termelési költségek csökkenése. A vasércet illetően továbbá és a benyújtott árinformációk RMB-ről EUR/tonnává történő átalakítását követően úgy tűnik, hogy a vasércárak csak kb. 31 %-kal estek vissza a figyelembe vett időszak során. Óvatos feltételezés, hogy a vasérc részesedése az érintett országokban a költségek 35 %-át teszi ki, úgy a nyersanyagár-csökkenés csak kevesebb mint közel 11 %-os árcsökkenést eredményezne, amennyiben – mint a fentebb kifejtettek is mutatják – az érintett országokból származó importárak 20 %-kal csökkennek.

(127)

Ami a második állítást illeti, érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság nem zárta ki azt a tényt, hogy a nyersanyagárak csökkenése a figyelembe vett időszak során hatást gyakorolt a vizsgált termék áraira. Azzal érvelt azonban, hogy a vizsgált termék ára az Unióban nem követett egyetlen világpiaci ártrendet, amely alapvetően a nyersanyagárak alakulását tükrözi. Ezenfelül a Bizottság egyéb, az árat befolyásoló tényezőket is megvizsgált, nevezetesen a regionális különbségeket és a kapacitásfelesleget. Továbbá azt jelezte, hogy amennyiben az érintett termék árcsökkenése nem lett volna erőteljesebb, mint a nyersanyagáraké, úgy a piaci versenyfeltételek tisztességesek maradtak volna és az uniós gazdasági ágazat ki tudta volna használni a költségcsökkenés előnyeit és ismét jövedelmezővé válhatott volna. Ezen az alapon a fent említett állításokat vissza kell utasítani.

(128)

Egyes exportáló gyártók észrevételeikben visszatértek a végleges nyilvánosságra hozatalra vonatkozó kérdéshez, új érvet azonban nem említettek.

(129)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az érintett termék uniós gazdasági ágazat által történő behozatala nem kapott kellő hangsúlyt az okozati összefüggésre vonatkozó bizottsági vizsgálat során, amely emiatt nem teljes értékű és pontatlan.

(130)

A fenti (104) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az érintett országokból származó uniós gazdasági ágazat általi behozatal stabil volt a figyelembe vett időszak során és az uniós gazdasági ágazat teljes értékesítési forgalmának kevesebb mint 1 %-át képviselte. Az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdésében foglaltak szerint e vásárlásokat a kereskedelmi egységek intézték, amelyeknek módjukban áll, hogy több beszerzési forrásból elégítsék ki a hidegen síkhengerelt acéltermékek iránti szükségleteiket. E kereskedelmi egységeknek a lehető legolcsóbb anyagokat kell kínálniuk, hogy meg tudják őrizni kereskedelmi kapcsolataikat. Tekintve az alacsony volumeneket és azt a tényt, miszerint e volumenek nem nőttek a figyelembe vett időszak során, a Bizottság úgy véli, hogy az érintett országokból származó behozatalt kielégítő módon figyelembe vette. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(131)

Egyes exportáló gyártók visszatértek e kérdéshez a végleges nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeikben és azzal érveltek, hogy a Bizottság újraértelmezte a számokat, hogy indokolja a kárra vonatkozó ténymegállapításokat azáltal, hogy újból felbecsüli annak arányát, amelyet a behozatal képvisel az összértékesítések százalékarányában. A Bizottság tulajdonképpen nem értelmezte újra a számokat, ehelyett az ideiglenes rendeletben meghatározott tágabb számskálánál (0 % – 5 %) pontosabb adatot adott meg (kevesebb mint 1 %).

(132)

Ugyanezen érdekelt felek az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételték azt az érvet, hogy az orosz behozatal a korábban alkalmazandó, az egyes acéltermékek kereskedelméről szóló, Oroszország és az Unió közötti megállapodásban meghatározott, kárt nem okozó kvótákon belül maradt. Mindenekelőtt nem értett egyet azzal a következtetéssel, hogy a kvóta szintje „túl magas” volt és jelezte, hogy jelentős mértékű átfedés volt e vizsgálat termékköre és az „egyéb síkhengerelt termékek” kategóriája között (a megállapodásokban meghatározottak alapján).

(133)

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a fent említett megállapodás a vizsgálati időszak előtt, 2012. augusztus 22-én, az Oroszországi Föderációnak a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO) való csatlakozását követően lejárt. Továbbá meg kell jegyezni, hogy a megállapodás nem irányzott elő a behozatali kvóta indexálásával kapcsolatos rendelkezést a kereslet/felhasználás tényleges éves alakulásával összhangban. Más szóval a zsugorodó piac nem eredményezné a kvóták megfelelő kiigazítását. A fent említett megállapodás 10. cikke értelmében a mennyiségeket 2,5 %-kal kellene növelni valamennyi termékcsoportban minden egyes évre vonatkozó megújítással. Ennélfogva nem meglepő, hogy a termékcsoportra vonatkozó kvótát, ideértve az e vizsgálat hatálya alá tartozó termékeket, sohasem érték el a megállapodás érvényességi időszakában.

(134)

A fentiek alapján úgy tűnik, hogy az ilyen éves megállapodások mellékleteiben említett kvóták nem tükrözik a piaci valóságot és a felhasználás változását, mivel a kvótát automatikusan – függetlenül a felhasználás / kereslet alakulásától – felfelé igazították. Ezenfelül mivel a kvóta soha sem merült ki a megállapodás hatályának időtartama alatt, tekinthető úgy is, hogy a kvóta „túl magas” volt nemcsak a megállapodások érvényességi ideje alatt, hanem a felhasználásnak a figyelembe vett időszakban megfigyelt változásával összehasonlítva is. Következésképp nincs értelme összehasonlítani az ilyen, 2012. augusztus 22-től már nem alkalmazandó kvótaszintet a figyelembe vett időszakban Oroszországból származó behozatali szinttel. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(135)

A jelen vizsgálat termékköre és a megfelelő „egyéb síkhengerelt termékek” közötti állítólagos átfedést a Bizottság tovább elemezte. Először úgy tűnt, hogy a jelen vizsgálat termékköre kiterjed az „ötvözött hideghengerelt és bevont lemezek” termékcsoportba tartozó termékekre is. Másodszor kiderült, hogy a megállapodás hatálya alá tartozó 42 TARIC-kódból csak 7 felel meg teljes mértékben az ideiglenes rendeletben említett kódoknak (7209169000, 7209179000, 7209189100, 7209269000, 7209279000, 7209289000 és 7225508000). Következésképpen a megállapodás mellékleteiben szereplő 35 TARIC-kódot ki kell zárni e vizsgálat termékköréből. Másrészt az e vizsgálat hatálya alá tartozó, megközelítőleg 10 TARIC-kód nem tartozott a fent említett megállapodás hatálya alá. A fentiek fényében úgy tűnik, hogy az állítólagos átfedést nem támasztja alá tényszerű bizonyíték és ezért az állításokat el kell utasítani.

(136)

Egy másik érdekelt fél azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazatot számottevő mértékben érintette a kapacitásfeleslege, amely túlkínálatot, megnövekedett költségeket és nyereségcsökkenést eredményezett, valamint visszatartott a későbbi beruházásoktól. Továbbá azt jelezte, hogy a behozatal hiányában a kapacitáskihasználás csak a 72 %-ot haladta volna meg.

(137)

Először is emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak során 3 %-kal csökkentette kapacitását, hogy alkalmazkodjon a változó globális piaci helyzethez. Miközben a figyelembe vett időszak során az uniós gazdasági ágazat által elért kapacitáskihasználási ráta nem tekinthető kielégítőnek és nem vitatott, hogy az alacsony kapacitáskihasználási szintek befolyásolhatták az egyes ágazatok teljesítményét, meg kell jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat 2011-ben még nyereséges volt, amikor beépített teljesítőképessége meghaladta a vizsgálati időszakban megfigyelt arányt, kapacitáskihasználása pedig a vizsgálati időszakban megfigyelt aránynál alacsonyabb volt. Ennélfogva a kapacitáscsökkenéshez kapcsolódó kapacitáskihasználás javulásának fényében a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy a kapacitáskihasználás szintje nem tekinthető okozati összefüggést megszüntető elemként. Ezen az alapon a fenti állítást vissza kell utasítani.

(138)

Több fél azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg megfelelően a harmadik országokból származó behozatal hatását. Véleményük szerint behozatali szintjük megközelítette az orosz behozatali szintet, és az Iránból és Ukrajnából származó behozatal alacsonyabb áron valósult meg, mint az Oroszországból és Kínából származó behozatal. Ezenfelül és a (105) preambulumbekezdésben foglaltak szerint egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg kellőképpen az Ukrajnából, Indiából és Iránból származó és a figyelembe vett időszak során 5,4 %-os piaci részesedést elérő behozatalt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének csökkenésével összehasonlítva.

(139)

E tekintetben a Bizottság először megjegyzi, hogy mint a (104) preambulumbekezdésben foglaltak is jelzik, a harmadik országokból származó behozatal piaci részesedése 10,9 %-ról 9,1 %-ra (854 281 tonnáról 647 710 tonnára) esett vissza a figyelembe vett időszak során, míg az Oroszországból származó behozatal piaci részesedése önmagában 5,9 %-ról 9,8 %-ra (466 165 tonnáról 697 661 tonnára) emelkedett. A fentiekből következik, hogy Oroszországból és más harmadik országokból származó behozatalok ellentétes tendenciát követtek. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy e vizsgálat keretében az Oroszországból származó behozatalt összesítette a Kínából származó behozatallal, továbbá az érintett országok piaci részesedése a 2011. évi 14,3 %-ról 20,1 %-ra emelkedett a vizsgálati időszakban.

(140)

Másodszor nem vitatott, hogy az Iránból és Ukrajnából származó behozatal valóban az érintett országok átlagárainál alacsonyabb átlagáron valósult meg, a Bizottság megjegyzi, hogy e behozatalok átlagos árszínvonala az érintett országokból származó behozatal alá kínált a figyelembe vett időszak egészében, és nem volt számottevő változás árképzési magatartásukban ebben az időszakban. Mivel piaci részesedésük csak csekély mértékben, 2,9 %-ról 3,4 %-ra emelkedett, nem valószínű, hogy az ilyen behozatal megszünteti az okozati összefüggést.

(141)

Harmadrészt és a (106) preambulumbekezdésben foglaltak szerint Ukrajna, India és Irán piaci részesedését a figyelembe vett időszak egésze tekintetében kell értékelni és nem adott egyéves időszakokra kell összpontosítani. Ebből kifolyólag az Indiából, Iránból és Ukrajnából származó behozatal piaci részesedése csekély mértékben, 4 %-ról 5,4 %-ra emelkedett a figyelembe vett időszak alatt, míg a más harmadik országokból (ideértve a fent felsoroltakat is) származó behozatal általánosságban 10,9 %-ról 9,1 %-ra csökkent. A fentiekből következik, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésében bekövetkezett csökkenés (– 4 %) nem hasonlítható össze a fent említett országok által csak a vizsgálati időszak során realizált piaci részesedésével, és a piaci részesedés növekedése nem tekinthető elég jelentősnek ahhoz, hogy megszüntesse az okozati összefüggést.

(142)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes exportáló gyártók azt állították, hogy abszolút értékben történő elemzés során az összes harmadik országból származó behozatal összehasonlítható volt az Oroszországból származó behozatallal és hogy azokat egyaránt károsnak kellene tekinteni. E tekintetben a Bizottság először megjegyzi, hogy mint azt az ideiglenes rendelet (107)–(111) preambulumbekezdésében foglaltak is jelzik, az orosz és kínai behozatal összesítve történő értékelésének feltételei teljesültek. Ennélfogva az orosz behozatalt nem kellene izolálva elemezni. Másrészt a Bizottság azt is megjegyzi, hogy míg a behozatal elemzésének az abszolút adatok figyelembevételével kell történnie, ezen abszolút adatok alakulását is elemezni kell. E tekintetben és a fentiek alapján a Bizottság megjegyzi, hogy valamennyi harmadik országból származó behozatal 206 571 tonnával csökkent a figyelembe vett időszak során, miközben az Oroszországból származó behozatal 231 496 tonnával nőtt. Az érintett országokból származó, összesítve értékelt behozatalok hasonló tendenciát követtek és 312 224 tonnával emelkedtek. A fentiek alapján a figyelembe vett időszakban valamennyi harmadik országból származó behozatal aránya jóval alacsonyabb volt, mint az érintett országokból származó behozatal. Azok az orosz behozatal vagy az érintett országokból származó behozatal tendenciájával ellentétes irányt mutattak. Ennek alapján a Bizottság megerősíti, hogy a harmadik országokból származó behozatalt megfelelően elemezte, a volumenre, az árra és a piaci részesedésre vonatkozó tendenciák figyelembevételével. Az állítást ezért elutasították.

(143)

A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (202)–(204) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(144)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (209) preambulumbekezdésében foglalt következtetést a Bizottság megerősíti.

(145)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél azt állította, hogy nem állna az Unió érdekében dömpingellenes intézkedést bevezetni az érintett országokkal szemben. Az állítást a végleges nyilvánosságra hozatalt követően megismételték. Azt állították, hogy a dömpingellenes intézkedések ellentétesek lennének a kisebb felhasználók érdekeivel, mivel versenyellenes hatást gyakorolnak (az uniós gyártók növelni fogják áraikat) és mivel az uniós gyártók nem gyártják a hidegen síkhengerelt acéltermékek egyes típusait.

(146)

Ezekkel az állításokkal a Bizottság már foglalkozott az ideiglenes rendelet (220)–(223) preambulumbekezdésében, de az ideiglenes vagy a végleges nyilvánosságra hozatalt követően nem nyújtottak be lényegi kiegészítő információt ezen állítások tekintetében. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(147)

Néhány érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság elfogult az uniós gyártók iránt és feltétlenül dömpinget kíván megállapítani.

(148)

E fenti állítást nem támasztották alá további bizonyítékokkal. A Bizottság hangsúlyozza, hogy a vizsgálatot az alkalmazandó jogi kereten belül a semlegességre és az átláthatóságra vonatkozó legszigorúbb normák betartásával folytatja.

(149)

Néhány fél szerint az a tény, hogy az uniós gyártók importálták a vizsgált terméket, azt mutatja, hogy nem képesek kielégíteni a termék iránti uniós keresletet.

(150)

Az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdésében foglaltak szerint számos uniós gyártó olyan integrált acélcsoportok részét képezte, amelyek független kereskedelmi vállalatokkal rendelkeznek. E kereskedőknek módjában áll, hogy több beszerzési forrásból elégítsék ki a termék iránti szükségleteiket, ideértve az érintett országokat is. Meg kell ismételni, hogy e vásárlások a panaszosok értékesítéseinek kevesebb mint 1 %-át tették ki. Az önvédelem és a kereskedelmi kapcsolatok okain kívül a dokumentumok között nem szerepel semmiféle olyan adat, amely arra utalna, hogy e behozatalra azért került volna sor, mert az uniós gyártók nem képesek kielégíteni a termék iránti keresletet.

(151)

Az Unió érdekeit érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (229)–(232) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(152)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően több fél is benyújtotta észrevételeit az áron aluli értékesítés kiszámításához ideiglenesen használt, célul kitűzött 5 %-os nyereségszint vonatkozásában, mint azt az ideiglenes rendelet (237)–(238) preambulumbekezdésében foglaltak is mutatják. Egy érdekelt fél azt állította, hogy az ágazatban realizált nyereség nem haladta meg az 5 %-ot, míg egy másik érdekelt fél szerint a célul kitűzött 5 %-os nyereségszint túl magas. Ezen állításokat nem támasztották alá.

(153)

Az Eurofer túl alacsonynak találta a célul kitűzött 5 %-os nyereségszintet. Először is elutasította a célul kitűzött GOES nyereségszintre való hivatkozást azon az alapon, hogy különbözőnek bizonyultak többek között a K+F, a piacok és az acél sajátosságai. Másrészt az Eurofer azt állította, hogy a 2009 előtti időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló és ellenőrizhető bizonyítékból kiderült, hogy a célul kitűzött nyereségszintnek legalább 10 %-ot el kellene érnie. Az Eurofer állításai részben a panasz benyújtásában részt vevő azon gyártók által benyújtott információkon alapultak, amelyek szerepeltek a mintában és a Bizottság kérésére adatokat szolgáltattak a jövedelmezőség tekintetében, többek között a 2005–2008 közötti időszakra vonatkozóan, részben pedig néhány más uniós gyártó által ebben az időszakban realizált jövedelmezőségi adatokra támaszkodtak. Az Eurofer hozzáfűzte, hogy a célul kitűzött nyereségszintnek nem kellene eltérnie a vagy a gazdasági válság vagy az érintett országokból származó dömpingelt behozatal által érintett évektől. Harmadrészt az Eurofer azt állította, hogy a célul kitűzött nyereségszintet a vizsgálatot követő időszak behozatala és az érintett behozatal folyamatban lévő kiegészítő tisztességtelen árértékcsökkenése fényében kell kiigazítani. Hangsúlyozni kell, hogy a múltban az uniós intézmények már a rendes nyereségszinttől magasabb szintre hagyatkoztak annak érdekében, hogy ellensúlyozzák a dömpingelt behozatal által okozott kárt (9).

(154)

A Bizottság annak rendje és módja szerint elemezte az észrevételeket. Először is emlékeztetni kell arra, hogy ahogyan azt az ideiglenes rendelet (236) preambulumbekezdése is kifejti, a vizsgálat megállapította, hogy a figyelembe vett időszak során az érintett országokból származó behozatal jelentős volumene többek között az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére is kedvezőtlen hatást gyakorolt. Ennélfogva a figyelembe vett időszakban egyik év sem tekinthető indikatívnak a rendes versenyfeltételek mellett ésszerű módon elérhető nyereség szempontjából. Mivel az egyetlen, ebben a kérdésben az ideiglenes szakaszban benyújtott észrevételt nem támasztották alá megfelelő bizonyítékokkal, a Bizottság úgy határozott, hogy más acéltermékekre vonatkozó vizsgálatok ténymegállapításai alapján ideiglenesen meghatározza a célul kitűzött nyereségszintet. Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően azonban a Bizottság további vizsgálatokat folytatott e kérdésben nem csupán a nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott észrevételek figyelembevételével, hanem további információkérés és elemzés útján is.

(155)

A fenti (8) preambulumbekezdésben már említettek szerint az ideiglenes intézkedések bevezetését követően a Bizottság felkérte a mintában szereplő uniós gyártókat, hogy adjanak meg a 2005–2010 közötti évekre vonatkozó jövedelmezőségi adatokat a hasonló termék uniós piacon történő értékesítése tekintetében (a 2011-től kezdődő és a vizsgálati időszakig tartó időszakra vonatkozóan ugyanezeket az információkat már az eredeti kérdőívre adott válaszban benyújtották). Ezt az információt benyújtották és a Bizottság megfelelően ellenőrizte. A 2005–2008 közötti évekre vonatkozó súlyozott jövedelmezőségi átlag, amelyet ez alapján lehetne kiszámítani, 9–15 % között mozgott az említett évek mindegyikében. A 2005–2008 közötti évek reprezentatív éveknek tűntek a célul kitűzött nyereségszint megállapítása tekintetében, mivel azokat nem érintette a gazdasági válság, amely 2009-től erőteljes hatást gyakorolt az ágazatra, továbbá abban az időszakban nem voltak jellemzőek kivételesen kedvező piaci körülmények sem. Ezenfelül az érintett országokból és más országokból származó behozatal volumene ezekben az években azt jelezte, hogy erőteljes volt a verseny.

(156)

A fentiek alapján a Bizottság ezért úgy véli, hogy a legaktuálisabb reprezentatív évben, azaz 2008-ban az ágazat által elért célul kitűzött nyereségszint megfelelőbb alap ezen ágazat tekintetében, mint az ideiglenesen alkalmazott célul kitűzött 5 %-os nyereségszint. A haszonkulcs súlyozott átlaga 9,9 %-ot képvisel, amelynek megfelelően kiigazításra került az áron aluli értékesítés kiszámítása. Tekintve, hogy az az érintett termékre vonatkozó tényleges jövedelmezőségi adatokon alapul, a rendelkezésre álló információk közül ez felel meg leginkább a célnak.

(157)

Egyes exportáló gyártók a végleges nyilvánosságra hozatalt követő észrevételeikben visszatértek a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához használt kárkülönbözet kérdéséhez. Az EFMA-ítélet (10) 60. pontját idézve rámutattak, hogy: „A kérdéses kárt megszüntető kitűzött irányár kiszámítása során [az alkalmazandó haszonkulcsnak] arra a haszonkulcsra kell korlátozódnia, amelyet a közösségi gazdasági ágazat a dömpingelt import hiányában és rendes versenyfeltételek között ésszerűen el tudna érni.” Továbbá azt jelezték, hogy a 2011-ben elért nyereség dömpingelt import hiányában megbízható haszonkulcsot eredményez. Figyelemmel arra, hogy a dokumentációban szereplő adatok a 2009-től a vizsgálati időszakig tartó időszak vonatkozásában egyértelműen nem voltak megfelelőek az alacsony árú és dömpingelt behozatal számottevő mennyisége miatt, valamint a 2009. évi pénzügyi válságok miatt, amelyek 2010-ben és 2011-ben egyaránt hatást gyakoroltak az acélágazatra, nyilvánvaló volt, a Bizottságnak jó oka volt arra, hogy visszatekintsen a múltba (amennyiben arról rendelkezésre álltak az adatok), hogy azonosítsa a legaktuálisabb reprezentatív évet és így megvizsgálja a 2005–2008 közötti időszakot. A Bizottság azt a következtetést vonta le a rendelkezésre álló adatokból, hogy a 2008. év volt a legmegfelelőbb a fent említett okokból kifolyólag. Az állítás, miszerint ez „csemegézés”, megalapozatlan, mivel a 2008. év semmi esetre sem a legmagasabb hasznot eredményező év volt a 2005–2008 közötti időszakban. A 2008. évet azért választotta a Bizottság, mert ez volt a legaktuálisabb év, amelyet rendes versenyfeltételek jellemeztek. Az uniós piaci árak, behozatali adatok és az uniós felhasználás vizsgálata rávilágított arra, hogy rendes versenypiaci helyzet állt fenn.

(158)

Ennélfogva a kár megszüntetéséhez szükséges szintet illetően a rendes nyereség megállapításához használt módszer teljes mértékben összhangban van az EFMA-ítélettel és a Bizottság az állítást elutasítja.

(159)

Ugyanazon exportáló gyártók azt állították, hogy mint azt a fenti (122) preambulumbekezdés is jelzi, a Bizottság figyelmen kívül hagyta az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzéséből a 2010-ben történt eseményeket abból az okból kifolyólag, hogy azok az elemzés időszakát megelőzően történtek, miközben a 2008. év szolgált a haszon megállapításának alapjául. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetének elemzésére vonatkozó figyelembe vett időszak – az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésében foglaltak szerint – a 2011-től kezdődően a vizsgálati időszakig tartó időszakra korlátozódott, nincsenek jogi határok, amelyek a célul kitűzött ésszerű nyereségszint megállapítása érdekében megakadályoznák a Bizottságot abban, hogy visszatérjen a figyelembe vett időszakon kívüli időszakokra, amíg a kiválasztott időszak a dömpingelt behozatal hiányában elérhető nyereségszintet illetően reprezentatív. Ennek részletes magyarázata a fenti (157) preambulumbekezdésben olvasható. Következésképpen ezt az állítást el kell utasítani.

(160)

Ugyanazon felek azt állították, hogy a 2005–2008 közötti időszak vonatkozásában „egyéb kármutatók” hiányában az érdekelt felek nem tudtak érdemi észrevételeket benyújtani a célul kitűzött nyereségszint megfelelőségéről. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy annak a legaktuálisabb évnek a meghatározása, amelyben rendes piaci viszonyok uralkodtak és az uniós gazdasági ágazat helyzetének értékelése a figyelembe vett időszak során két olyan, külön elvégzendő feladat, amelyhez a Bizottság nem ugyanazokat az információkat igényli és/vagy elemzi. A „többi kármutató” nem releváns annak meghatározása szempontjából, hogy rendes piaci viszonyok uralkodnak-e egy adott évben. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(161)

Egyes exportáló gyártók azt állították, hogy a 2008. évi jövedelmezőségi adatokat nem kellett volna felhasználni, mert azok nem tartoznak a 2011-től a vizsgálati időszakig tartó időszakba. A fent említett EFMA-ítéletből azonban egyértelmű, hogy a figyelembe vett időszak során egyik sem alkalmas a célul kitűzött nyereségszint megállapítására. Az ideiglenes szakaszhoz hasonlóan a Bizottság most sem vett igénybe megbízható, ellenőrzött és használható információkat az ágazattól, hanem más vizsgálatokban használt jövedelmezőségi rátákra hagyatkozott. Mindazonáltal mivel a Bizottság az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően megkapta és ellenőrizte a jövedelmezőségre vonatkozó kiegészítő információt és az az információ indikatívnak bizonyult az ezen ágazatban jellemző rendes versenyfeltételek mellett ésszerű módon elérhető nyereség szempontjából, az ilyen nyereség felhasználása megfelelőbb, mint a különböző piaci körülményekkel torzított számadatok használata (termékek, versenyfeltételek), még ha aktuálisabbak is. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(162)

Egy orosz exportáló gyártó jelezte, hogy nem történt meg az áron aluli értékesítés kiszámítása azon terméktípusok tekintetében, amelyeket az uniós piacra történő belépéskor kapcsolatban álló importőrök dolgoztak fel. Mivel rendelkezésre álltak ilyen értékesítések bevonására adatok, a Bizottság ezt az állítást elfogadta és ennek megfelelően aktualizálta az áralákínálás és áron aluli értékesítés különbözeteit.

(163)

Ugyanezen orosz exportáló gyártó azzal érvelt, hogy az áron aluli értékesítés szintjének meghatározása helytelen volt. Jelezte, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségei, amelyeket az áron aluli értékesítés kiszámításához vettek igénybe, egyes terméktípus tekintetében nagyon magasak voltak a közel azonos terméktípusokhoz képest, és hogy a Bizottságnak azokat vagy figyelmen kívül kellett volna hagynia, vagy valós szintre kellett volna igazítania. Továbbá azt állította, hogy jóllehet a kínai behozatalokra alkalmazott, CIF-paritáson kifejezett átlagos exportár 3 %-kal magasabb, az orosz exportőrök áron aluli értékesítési különbözete annak kétszerese. Végül azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által értékesített összehasonlítható termékek volumene csak 6,4 %-ot képviselt teljes exportvolumenéből.

(164)

Az újbóli ellenőrzést követően a Bizottság mindazonáltal megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési költségeivel kapcsolatos adatok pontosak. Ami a CIF értéke és az áron aluli értékesítés különbözete közötti különbséget illeti, meg kell jegyezni, hogy leegyszerűsítő az effajta összehasonlítás, és nem veszi figyelembe a lehetséges ár- és költségváltozásokat az Unióban vagy az exportáló gyártónál fellelhető terméktípusok között. Továbbá meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet nem ír elő küszöbértéket az exportált volumen és a hasonló termékek tekintetében az uniós gazdasági ágazat által értékesített megfelelő volumen közötti összehasonlításra vonatkozóan. Mindenesetre a (162) preambulumbekezdésben említett állítás figyelembevételét követően az uniós gazdasági ágazat által értékesített összehasonlítható termékek volumene teljes exportvolumenének 10 %-át képviselte. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy az említett konkrét exportáló gyártó által az Unióba exportált termékek több mint 90 %-a azonos valamely összehasonlítható uniós termékkel. A fentiek alapján a kérelmet el kell utasítani.

(165)

Több exportáló gyártó kifogásolta, hogy a Bizottság a 2. cikk (9) bekezdését alkalmazta a kár megállapításához, azt állítva, hogy a 2. cikk (9) bekezdése az alaprendelet dömpingrendelkezései között szerepel és az nem alkalmazható a kár kiszámításának analógiájára. Azzal érveltek, hogy a szabadforgalmi ár alapjául a kapcsolatban álló, az Unióban működő importőreik által az első független uniós vevőknek ténylegesen felszámolt árnak kellene szolgálni.

(166)

A kárkülönbözet kiszámításának célja annak meghatározása, hogy a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez elegendő lenne-e a (dömpingkülönbözeten alapulónál) alacsonyabb vámmértéknek a dömpingelt behozatal exportárára történő kivetése. Ezen értékelést a szóban forgó behozatalok uniós határparitáson számított exportárára kell alapozni, mert az tekinthető az uniós gazdasági ágazat gyártelepi árával összehasonlítható szintűnek. A kapcsolatban álló importőrök útján történő exportértékesítések esetében a dömpingkülönbözet kiszámítása során követett megközelítés analógiájára az exportár képzése az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint megfelelően kiigazított, az első független vevőnek felszámolt viszonteladói ár alapján történik. Mivel az exportár a kárkülönbözet kiszámításának elengedhetetlen eleme, és mivel ez a cikk az egyetlen olyan cikk az alaprendeletben, amely útmutatóul szolgál az exportár képzéséhez, e cikk alkalmazása analóg módon indokolt.

(167)

Ezenfelül a szóban forgó fél által képviselt módszer sértené az egyenlő bánásmód elvét a saját és az egyéb, független importőröknek értékesítő, a mintavételbe bevont exportáló gyártó haszonkulcsainak kiszámítása terén. Az egyéb, a mintavételbe bevont exportáló gyártóra alkalmazott módszer CIF-szinten az exportáron alapul, amelybe természetesen nem tartoznak bele az SGA-költségek és az Unióban történő újraértékesítésből származó, a vámkezelést követően fennmaradó nyereség. A Bizottság úgy véli, hogy az alákínálás és az áron aluli értékesítés kiszámítására vonatkozó adott importár megállapítását ne befolyásolja az, hogy kapcsolatban álló vagy független uniós gazdasági szereplők részére történik-e a kivitel. A Bizottság által követett módszer biztosítja, hogy mindkét helyzet egyenlő bánásmódban részesül.

(168)

Ezért a Bizottság a követett megközelítést helyénvalónak ítélte meg, és a szóban forgó állításokat elutasította.

(169)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy az SGA-költségeknek és a nyereségnek az értékesítési árból való levonása miatt az áron aluli értékesítési és dömpingrátákat már nem lehet megfelelően összehasonlítani, hiszen a számításhoz szükséges nevező (vagyis a CIF-ár) már nem ugyanaz. A Bizottság ezt az állítást elutasította, mivel az SGA-költségek és a nyereség levonása csak az arány számlálóját, nem pedig a nevezőjét befolyásolja.

(170)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy az SGA-költségek és a nyereség torzították az alacsonyabb vám szabályának hatását. Mindazonáltal mivel a dömping kiszámításához összehasonlítható módszertant alkalmaztak, az alacsonyabb vám szabálya egyértelműen nem sérült. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította.

(171)

Egy érdekelt fél jelezte, hogy az úgynevezett alacsonyabb vám szabályának alkalmazásával nem volt helyénvaló ebben az esetben az uniós gazdasági ágazatot ért kár megszüntetése abból az okból, hogy míg a vizsgálati időszakot követően stabil maradt az uniós gazdasági ágazat termelési költsége, az Oroszországból és Kínából származó behozatali árak 2015. április és december között 19 %-kal és 22 %-kal csökkentek. Ennek alapján azt állította, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámtételek (26,2 % és 16 %) nem voltak kielégítőek, mivel a vámokat a fent említett árcsökkenés már nagyrészt vagy teljes mértékben semlegesítette. Ezen árcsökkenések következményeként az érintett országokban működő gyártók jelentős mértékben növelni tudták az Unióba irányuló exportvolument. Továbbá a 437/2004/EK tanácsi rendelet (11) (26) preambulumbekezdésére hivatkozott, amelyben a Bizottság jelezte, hogy a ténymegállapításokat a vizsgálati időszakra kell korlátozni, kivéve, ha az új körülmények hatásai bizonyíthatóan nyilvánvalóak, kétségbevonhatatlanok és hosszan tartóak, nem manipulálhatóak, és nem az érdekelt felek szándékos cselekedeteire vezethetőek vissza.

(172)

Ezt az állítást el kell vetni. Egyrészt azt az állítást, miszerint az uniós gazdasági ágazat termelési költségei stabilak maradtak, nem támasztotta alá tényszerű bizonyíték. Másrészt míg az érintett országból származó importárak a vizsgálati időszak vége óta jelentős mértékben csökkentek, több jel is arra utal, hogy 2016 második negyedévében ismét növekednek az importárak. Az értékesítési árak csökkenése ezért úgy tűnt, hogy nem tartós, így korai lenne azt úgy kezelni.

(173)

Mivel az együttműködés szintje magas volt, a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, Kínára vonatkozó végleges kárkülönbözet a két mintában szereplő exportáló gyártó átlagaként került kiszámításra. A Kínára vonatkozó, nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó végleges kárkülönbözetet a Bizottság a két együttműködő vállalat legmagasabb különbözetének szintjén állapította meg.

(174)

Oroszország tekintetében a nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó végleges kárkülönbözetet egy, az együttműködő exportáló gyártók által előállított reprezentatív terméktípus kárkülönbözete alapján állapították meg. Ez a különbözet a PJSC Novolipetsk Steel vállalatra vonatkozik, mivel a fenti „Dömping” cím alatt kifejtett együttműködés hiánya az exportárához, és ennélfogva kárkülönbözetéhez kapcsolódik.

(175)

Figyelembe véve a rendes érték fenti (152)–(172) preambulumbekezdésben említett kérdéseket, a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges kár- és dömpingkülönbözetek az alábbiak: Továbbá itt szerepelnek a végleges vámtételek.

4. táblázat

Végleges különbözetek és vámtételek

(176)

A fent említett kárkülönbözeteket a végleges nyilvánosságra hozatal után egy exportáló gyártótól érkezett észrevételeket követően – indokolt esetben – lefelé, a számjegy legközelebbi tizedére kerekítették.

(177)

Az e rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámokat a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. E vámok (ellentétben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó érintett termékek behozatalára alkalmazandók, amelyeket az említett vállalatok és az említett konkrét jogi személyek állítottak elő. Azok az importált érintett termékek, melyeket az e rendelet rendelkező részében külön nem említett egyéb vállalatok gyártanak – ideértve a külön említett vállalatokkal kapcsolatban álló jogalanyokat is – nem részesülnek e vámok előnyeiből, ezekre a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(178)

A vállalatspecifikus egyedi dömpingellenes vámok alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően benyújtott kérelmeket) a Bizottsághoz (12) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Szükség esetén e rendelet az egyedi vámtételekben részesülő vállalkozások listájának aktualizálásával megfelelően módosítható.

(179)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes intézkedések szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben egyedi intézkedések szükségesek. E különleges intézkedések az alábbiakat foglalják magukban: a tagállamok vámhatóságai előtt olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása, amely megfelel az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra a „minden más vállalatra” alkalmazandó vám vonatkozik.

(180)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(181)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy néhány exportáló gyártó átvállalta a kivetett ideiglenes vámokat, és nem emelte az árait. Ezt az állítást ennek a vizsgálatnak a keretében nem lehet ellenőrizni. Amennyiben külön abszorpcióellenes kérelem benyújtására kerül sor, az alaprendelet 12. cikkének (1) bekezdése alapján – meggyőző bizonyíték rendelkezésre bocsátásával – felülvizsgálatot lehet kezdeményezni.

(182)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése alapján létrehozott bizottság véleményével,

—

síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, bármilyen szélességű, bármilyen vastagságú termék, tekercsben vagy nem tekercsben, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül, elektromos,

—

síkhengerelt, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, bármilyen szélességű termék, kevesebb mint 0,35 mm vastagságú, tekercsben, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül, lágyított (ún. „feketelemez”),

—

síkhengerelt, más ötvözött acél, szilícium-elektromos acélból készült, bármilyen szélességű termék, valamint

—

síkhengerelt, ötvözött acél, gyorsacélból készült termék, hidegen hengerelve (hidegen tömörítve), de tovább meg nem munkálva.