27.9.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 260/104

(1)

2011. október 27-i ítéletével (2) az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) helybenhagyta az Elsőfokú Bíróság (a mai Törvényszék) ítéletét (3), mely megsemmisítette a minőségi programokra és az „AMA Biosiegel”, (a továbbiakban: bio címke) illetve az „AMA Gütesiegel” (a továbbiakban: minőségi címke) minőséget igazoló címkékre vonatkozó NN 34A/2000. sz. állami támogatásról szóló, 2004. június 30-i C(2004) 2037 bizottsági határozatot.

(2)

A Bíróság ítélete nyomán a Bizottságnak meg kell tennie az ítélet betartásához szükséges intézkedéseket. Ezért új határozatot kell elfogadnia.

(3)

A fent idézett ítéletek azon eljárás végén születtek, amelynek első lépéseit a továbbiakban ismertetjük.

(4)

Két, 1999. szeptember 21-én, illetve 1999. november 5-én kelt (1999. szeptember 23-án, illetve 2000. január 20-án iktatott) panasz nyomán a Bizottság 2000. február 15-én levélben felkérte az osztrák hatóságokat, hogy adjanak megfelelő tájékoztatást az Agrarmarkt Austria (AMA) leányvállalataként működő Agrarmarkt Austria Marketing GesmbH (AMA Marketing) marketingtevékenységéről.

(5)

Az osztrák hatóságok a kért tájékoztatást 2000. március 20-án kelt, 2000. március 21-én iktatott levelükben meg is küldték.

(6)

A második panaszos egy 2000. április 4-én kelt, 2000. április 7-én iktatott levélben további tájékoztatást is nyújtott.

(7)

A második panaszostól további információk érkeztek 2000. május 18-án és 2001. május 30-án kelt levelekben is, amelyek 2000. május 26-án, illetve 2001. június 6-án kerültek iktatásra. Ugyanebben a tárgyban a Bizottsághoz 2003. január 22-én egy harmadik panasz is érkezett.

(8)

A panaszokban szereplő információk alapján a Bizottság 2000. június 19-én kelt levelében arról tájékoztatta az osztrák hatóságokat, hogy az érintett intézkedéseket be nem jelentett támogatásnak minősítette (NN 34/2000), és felszólította az osztrák hatóságokat, hogy nyújtsanak további tájékoztatást. Az osztrák hatóságok egy 2000. szeptember 29-én kelt és ugyanaznap iktatott, valamint egy 2000. október 16-án kelt, 2000. október 17-én iktatott levélben válaszoltak. A Bizottság további információkat kért egy 2001. október 15-én kelt levélben, amelyre az osztrák hatóságok 2001. november 7-én kelt levélben válaszoltak. 2002. december 19-i levelükben az osztrák hatóságok további információkat nyújtottak, és tájékoztatták a Bizottságot az AMA minőségi címkét és az AMA bio címkét viselő termékekre vonatkozó hirdetési tevékenységeket szabályozó belső AMA-irányelvek (AMA Richtlinien) 2002. szeptember 26-án életbe lépett módosításáról.

(9)

Az osztrák hatóságok álláspontja szerint ez a levél, amely egy kitöltött bejelentési formanyomtatványt is tartalmazott, az új belső szabályok szerinti AMA minőségi és bio címkéhez kapcsolódó intézkedések bejelentésének minősül (4). A Bizottság álláspontja ezzel szemben az, hogy ez a levél nem tekinthető az új támogatás bejelentésének, mivel a módosított AMA-irányelvek már 2002. szeptember 26-án, tehát a rájuk épülő támogatási intézkedések esetleges jóváhagyása előtt életbe léptek (5).

(10)

Az osztrák hatóságok 2004. március 8-án kelt és iktatott kérése nyomán a Bizottság úgy döntött, hogy az NN 34/2000 ügyet szétbontja. Az NN 34A/2000 regisztrációs számot az AMA bio címkére és az AMA minőségi címkére vonatkozó, 2002. szeptember 26. utáni rendelkezések vizsgálata kapta, az NN 34/2000 regisztrációs szám alatt pedig a Bizottság az AMA bio címkére és az AMA minőségi címkére vonatkozó, 2002. szeptember 26. előtti intézkedéseket, valamint az AMA egyéb marketingintézkedéseit vizsgálta.

(11)

2004. március 16-án belső adminisztratív okokból megnyitásra került az NN 34B/2000 jelzésű új, a 2002. szeptember 26. előtt bevezetett intézkedésekkel foglalkozó akta. A Bizottság megjegyzi, hogy ennek semmilyen kihatása nincs a jelenlegi eljárás tartalmára.

(12)

Az AMA új belső szabályai módosították a címkék megjelenését és új minőségi előírásokat vezettek be a címkékkel ellátott termékekre vonatkozóan. Az osztrák hatóságok által nyújtott magyarázatok és az új címkék és minőségi előírások részletes vizsgálata alapján úgy tűnt, hogy ezeket az új közösségi szabályoknak megfelelően fogadták el.

(13)

Az AMA belső szabályainak új változata nem rögzített a termékek eredetével kapcsolatos feltételeket, de az AMA-ra vonatkozó alap-jogiaktus, az AMA-törvény továbbra is csak nemzeti termékekre hivatkozott. Ebben a tekintetben 2002. december 19-én kelt és 2002. december 23-án iktatott levelükben az osztrák hatóságok megerősítették, hogy az új szabályok értelmében az AMA-címkék származásra való tekintet nélkül minden termék számára elérhetők, és kötelezettséget vállaltak az AMA-törvény módosítására. A fentiek alapján a Bizottság szolgálatai arra a véleményre jutottak, hogy az NN 34/2000 számon nyilvántartott be nem jelentett támogatási rendszert 2002. szeptember 26-tól jelentős mértékben módosították az állami támogatási szabályoknak való megfelelés érdekében, és ezért a rendszer ezen dátum utáni állapota külön értékelést igényel.

(14)

Az NN 34A/2000 üggyel kapcsolatban az osztrák hatóságok levélben további információkat küldtek 2004. április 2-án (iktatva 2004. április 5-én), 2004. április 19-én, 2004. április 29-én, 2004. május 4-én, 2004. május 7-én, 2004. május 13-án, 2004. június 9-én, 2004. június 16-án és 2004. június 24-én (mind a kézhezvétele napján iktatva).

(15)

A C(2004) 2037 számú határozatában a Bizottság nem emelt kifogást az intézkedés ellen, és az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében közös piaccal összeegyeztethetőnek minősítette azt, kimondva, hogy megfelel a mezőgazdasági ágazat állami támogatására vonatkozó közösségi iránymutatások (6) (a továbbiakban: a 2000–2006-os iránymutatások) 13. és 14. pontjában szereplő feltételeknek és az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek, valamint az I. mellékletben nem szereplő egyes termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásoknak (7) (a továbbiakban: a reklám-iránymutatások). Az NN 34A/2000 ügyben megvizsgált támogatási rendszer 2008. december 31-ig időben korlátozott volt a minőségi címkével (AMA Gütesiegel) és a bio címkével (Biozeichen) kapcsolatos minőségtámogatási intézkedések terén, míg a bio címkével (Biozeichen) kapcsolatos hirdetési intézkedések terén az időkorlát 2006. március 31. volt.

(16)

A határozat értelmében az AMA és az AMA Marketing által 2002. szeptember 26. előtt végrehajtott összes, az NN 34/2000 ügy kapcsán továbbra is tárgyalt intézkedés kizárásra került az NN 34A/2000 ügy hatálya alól. Ebben a tekintetben nem világos azonban, hogy az AMA új belső szabályainak alkalmazása mikor kezdődött, azaz hogy a támogatási intézkedéseket már 2002. szeptember 26-tól, az új szabályok életbe lépésétől az új szabályok alapján nyújtották-e, vagy volt-e egy átmeneti időszak 2002. szeptember 26. után, amikor a támogatásokat még a régi szabályok szerint nyújtották.

(17)

2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok közölték, hogy nem volt átmeneti időszak, és az új szabályok alkalmazása 2002. szeptember 26-án megkezdődött.

(18)

2004. május 28-án az osztrák hatóságok bejelentették az általános marketinget, Ausztrián kívül marketinget és piackutatást magukban foglaló AMA marketingintézkedéseket. Az N 239/2004 számú állami támogatási rendszert a Bizottság a 2004. október 20-i, C(2004) 3945 bizottsági határozatban jóváhagyta. A C(2010) 377 határozatban (2010. január 21.) a Bizottság N 496/2009 szám alatt jóváhagyta a fenti támogatási rendszer 2013. december 31-ig történő fenntartását. Ezen határozatokra nincsenek hatással a Bíróság fent idézett ítéletei, és a jóváhagyott intézkedésekre e határozat nem vonatkozik.

(19)

2006. március 15-én kelt és ugyanaznap iktatott levelükben az osztrák hatóságok bejelentették a bio címkéhez kapcsolódó intézkedések 2010. december 31-ig történő meghosszabbítását (8) (N 175/2006 állami támogatási rendszer, jóváhagyva a 2006. június 2-i C(2006) 2281 bizottsági határozat által). 2008. november 19-i levelében Ausztria bejelentette az NN 34A/2000 támogatási intézkedés 2013. december 31-ig történő meghosszabbítását mind a minőségi, mind a bio címke tekintetében, ami 2010. december 31-én lejárt. A bejelentett és N 589/2008 számon regisztrált támogatást a Bizottság 2009. február 25-i C(2009) 1092 határozatában jóváhagyta, és lecserélte az N 175/2006 számú támogatási intézkedést.

(20)

E határozat nem érinti a következő fent leírt, jóváhagyott támogatási rendszereket: N 175/2006, N 589/2008, N 239/2004 és N 496/2009.

(21)

E határozat tárgyát az NN 34/2000 támogatási rendszerhez tartozó (2002. szeptember 26. előtti) be nem jelentett AMA intézkedések képezik, amelyekkel a megsemmisített NN 34A/2000 bizottsági határozat foglalkozott (a 2002. szeptember 26. utáni időszakra vonatkozóan).

(22)

Az NN 34A/2000 sz. üggyel kapcsolatos bizottsági határozatot a (4) preambulumbekezdésben hivatkozott panaszosok az Elsőfokú Bíróság (a mai Törvényszék) előtt 2004. szeptember 17-én megtámadták. Az ügyet T-375/04. számon iktatták.

(23)

2009. november 18-i ítéletében a Törvényszék kimondta, hogy a Bizottságnak hivatalos vizsgálati eljárást kellett volna indítania, mivel ellentmondás van i. az 1992-es AMA-törvény szövege (ami a Törvényszék szerint nemzeti termékekre korlátozza a rendszer alkalmazását); és ii. a belső AMA-iránymutatások és az osztrák hatóságok közlései között, amelyek szerint a rendszer más tagállamok termékei számára is elérhető volt. A Törvényszék kimondta, hogy ez az ellentmondás elégséges ahhoz, hogy komoly kételyeket ébresszen a rendszernek a belső piaccal való összeegyeztethetősége tekintetében.

(24)

Ezért a Törvényszék szerint (lásd az ítélet 86. pontját) a Bizottságnak kezdeményeznie kellett volna a korábbi EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése (az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése) szerinti eljárást. Ezen indoklás alapján a Törvényszék megsemmisítette az NN 34A/2000 ügyben született bizottsági határozatot.

(25)

Az Osztrák Köztársaság 2010. január 27-én fellebbezett a Törvényszék fenti ítélete ellen. A fellebbezést C-47/10. számon iktatták.

(26)

2011. október 27-i ítéletében a Bíróság elutasította az Osztrák Köztársaság fellebbezését, és teljes egészében helyben hagyta a Törvényszék ítéletét.

(27)

A Bíróság ítélete után a Bizottság megnyitotta az EUMSZ 108. cikkének (2) bekezdése szerinti hivatalos vizsgálati eljárást az NN 34A/2000 ügyben. Az ítélet indoklását figyelembe véve a 2012. június 12-i, az eljárást megindító határozatában (9) a Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat és az érintett feleket, hogy a (23) preambulumbekezdésben leírt ellentmondással kapcsolatos kételyek eloszlatása érdekében egy hónapon belül nyújtsák be megjegyzéseiket.

(28)

A Bizottsághoz nem érkeztek be harmadik felektől származó észrevételek.

(29)

Ausztria 2012. június 29-i levelében a válaszadási határidő meghosszabbítását kérte. A Bizottság 2012. július 13-án meghosszabbította a határidőt.

(30)

Az osztrák hatóságok 2012. szeptember 14-én küldték meg megjegyzéseiket.

(31)

2014. február 19-i levelében a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért. Az osztrák hatóságok 2014. március 14-én válaszoltak, a válaszadási határidő meghosszabbítását kérve. Ausztria 2014. május 7-én további tájékoztatást küldött.

(32)

A Bizottság 2014. december 17-én újabb információkérést küldött. 2014. december 23-án az osztrák hatóságok a válaszadási határidő meghosszabbítását kérték. A Bizottság 2015. január 8-án kelt levelében teljesítette ezt a kérést. Az osztrák hatóságok válasza 2015. február 26-án és 2015. március 3-án került megküldésre.

(33)

AMA marketingintézkedések

(34)

Az AMA-t létrehozó AMA-törvény 1992-ben lépett hatályba. Az osztrák hatóságok által 1997. július 4-én elküldött és 1997. július 7-én iktatott levélben szereplő információk szerint a marketingintézkedések 1994 óta voltak érvényben, tehát 1995. január 1-jén, Ausztria Európai Unióba történő belépésekor már érvényben voltak. Ennek dacára az AMA-intézkedéseket az osztrák hatóságok nem jelentették be a Bizottságnak az Osztrák Köztársaság csatlakozásáról szóló okmány (10) 143. és 144. cikke értelmében.

(35)

2012. szeptember 14-i beadványában Ausztria kijelentette, hogy a Bizottságot az Österreichische Weinmarketing „tájékoztatta” a marketingintézkedésekről. Az ezen beadványban szereplő információk (11) azonban csak a Bizottság által az EK-Szerződés 93. cikkének (1) bekezdése (jelenleg az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése) alapján, a borágazat tekintetében alkalmazott megfelelő intézkedésekre vonatkoznak. Ezen intézkedések nem tartoznak e határozat hatálya alá.

(36)

1997. február 7-i levelében az OECD monitoringjelentés kontextusában a Bizottság tájékoztatta Ausztriát, hogy az AMA promóciós intézkedései állami támogatásnak minősülhetnek, és felkérte az osztrák hatóságokat, hogy minden, az intézkedések az állami támogatásokkal kapcsolatos érvényes szabályok alapján történő vizsgálatához szükséges információt adjanak át és töltsék ki a vonatkozó bejelentési űrlapokat. 1997. június 23-i levelükben az osztrák hatóságok megküldték a kért információkat és egy kitöltött bejelentési űrlapot. (12)

(37)

2012. szeptember 14-i beadványukban az osztrák hatóságok fenntartották azon álláspontjukat, miszerint az 1997. június 23-i levél érvényes bejelentésnek számít, és a két hónapos időszak lejártakor a tagállam joggal feltételezhette, hogy érvényes állami támogatási jóváhagyás vonatkozik az érintett intézkedésekre.

(38)

A végrehajtás záró időpontja alapján meg kell különböztetni az AMA különböző marketingtevékenységeit.

(39)

A Bizottság ebben a tekintetben megjegyzi, hogy 2004. október 20-i határozatával N 239/2004 szám alatt a következő AMA marketingintézkedéseket hagyta jóvá: általános marketingintézkedések (hirdetések és PR-tevékenységek), Ausztrián kívüli marketingintézkedések és piackutatás.

(40)

Összegezve tehát az AMA bio és minőségi címkék tekintetében az intézkedés záró dátuma 2008. december 31. volt, kivéve a bio címkéhez kapcsolódó hirdetési intézkedéseket, amelyek 2006. december 31-én lejártak (lásd fent a (15) és (19) preambulumbekezdést). Az egyéb AMA marketingintézkedések 2004. október 20-ig voltak érvényben, amikor jóváhagyásra került az N 239/2004 bejelentett intézkedés (lásd fent az 1.4. fejezetet és a (39) preambulumbekezdést).

(41)

A Bizottság megjegyzi, hogy az AMA egy marhahús-promóciós kampányát egy 1998. december 15-i levélben bejelentették és N 570/1998 számon jóvá is hagyták állami támogatásként. A támogatás időtartama két évre volt korlátozva.

(42)

A N 570/1998, NN 34A/2000 és N 239/2004 ügyekkel kapcsolatos bizottsági határozatok által lefedett intézkedéseken kívül a Bizottságnak nincs tudomása, az AMA marketingtevékenységeivel kapcsolatos egyéb támogatási intézkedésekről az adott időszakban.

(43)

Az 1995–1999 (13) és 2000–2008 (14) évek részletes költségvetési jelentéseiben szereplő adatok szerint az AMA marketingtevékenységeire a következő összegeket fordították:

(44)

2012. június 12-i levelében a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy erősítsék meg a fenti számokat, és részletezzék támogatási kategóriák szerint az éves költségvetést (minőségi címkék hirdetései, bio címkék hirdetései, általános hirdetések, hirdetések Ausztrián kívül, minőséggel kapcsolatos intézkedések és technikai segítségnyújtás a címkék és az általános termékek számára). 2012. szeptember 14-én a következő adatok kerültek benyújtásra:

(45)

Az osztrák hatóságok a bio címke és a minőségi címke intézkedések tekintetében a 2002–2008-as időszakra vonatkozóan a következő számadatokat nyújtották be:

(46)

Az elérhető adatokból úgy tűnik, hogy a marketingintézkedések kedvezményezettjei mezőgazdasági termelők és a mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása terén tevékenykedő cégek, ideértve az élelmiszeripart is.

(47)

Alap jogi aktusként valamennyi AMA marketingintézkedésre az „Agrarmarkt Austria” piaci szabályozó szervezet létrehozásáról szóló szövetségi törvény (Bundesgesetz über die Errichtung der Marktordnungsstelle „Agrarmarkt Austria”) vonatkozik (15).

(48)

Egy 2014. április 30-i információkérésre válaszolva az osztrák hatóságok megküldték az összes, a minőségi és bio címkére, illetve a kapcsolódó marketingintézkedésekre vonatkozó végrehajtási jogi aktust (Richtlinien, Verordnungen stb., ideértve az AMA belső irányelveit és egyéb belső szabályait is).

(49)

Az AMA egy közjogi szervezet, amit 1992-ben az AMA-törvény hozott létre. Az állam irányítása alatt áll. A rendszert az AMA Marketing, az AMA 100 %-os tulajdonú leányvállalata igazgatja.

(50)

Az NN 34A/2000 ügyben az osztrák hatóságok a következő tájékoztatást nyújtották az AMA státusáról és tevékenységéről:

(51)

Az osztrák hatóságok szerint az AMA és az AMA Marketing nem forgalmaznak sem termékeket, sem szolgáltatásokat. Az AMA Marketing felügyeli a minőségi címke és a bio címke használatát, megtervezi és koordinálja a promóciós intézkedéseket (hirdetések, vásárok, kiállítások, PR-események és hasonlók), tájékoztató anyagokat készít a minőségi programokkal és a címkékkel kapcsolatban és kutatási projekteket rendel meg több, a mezőgazdasági termelés minőségével kapcsolatos témában.

(52)

Az AMA Marketing nem szervez hirdetéseket és termékellenőrzéseket. Az AMA Marketing ehelyett magáncégeket választ ki a 92/50/EGK tanácsi irányelvet (16), majd a 2004/18/EK irányelvet (17) átültető nemzeti jogszabálynak megfelelően az ilyen hirdetések és ellenőrzések megvalósítására.

(53)

Az osztrák mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozások az AMA-törvény értelmében kötelező illetéket fizetnek az AMA marketingintézkedések 100 %-os finanszírozása érdekében. Az AMA és az AMA Marketing is ezen illetékekből kerül finanszírozásra.

(54)

Az AMA-törvény (21c §, (1) bekezdés) értelmében ezen illetékeket a következő tevékenységek és termékek után kell megfizetni:

(55)

Az AMA-törvény szabályozza az illetékek maximális összegét is (21d §). Az illetékek konkrét szintjét az AMA igazgatótanácsa rendelet útján szabja meg (Verordnung des Verwaltungsrates).

(56)

2012. szeptember 14-i levelükben az osztrák hatóságok a következő összegű illetékek beszedéséről nyilatkoztak az 1995–2008-as időszakra vonatkozóan (18):

(57)

2003-ban például 13 529 199,62 eurónyi illeték gyűlt össze a következő összetételben:

(58)

Az AMA-törvény 21c § (2) bekezdése szerint az Ausztrián kívülről származó termékek mentesülnek ezen díjak megfizetése alól.

(59)

2000. október 16-i levelükben az NN 34/2000 eljárás kapcsán az osztrák hatóságok megküldték az 1995., 1996., 1997., 1998. és 1999. év éves jelentését, az összes AMA-marketingintézkedés felsorolásával.

(60)

A minőségi és bio címkék tekintetében az osztrák hatóságok részletes leírást adtak az NN 34A/2000 támogatási rendszer értékelése keretében.

(61)

Ezen információk alapján úgy tűnik, hogy a marketingtevékenységek a következő támogatási kategóriákba sorolhatóak:

(62)

Az egyes támogatáskategóriákba tartozó intézkedések részletes leírása a 4.1. és a 4.3. pontban található.

(63)

Az osztrák hatóságok által az NN 34A/2000 támogatási rendszerrel kapcsolatban nyújtott információk szerint a bio címke egyes esetekben tartalmazta a származás megjelölését, máskor nem. A minőségi címkén mindig szerepelt az eredet megjelölése, és egy második mező, amelyben színek és/vagy szimbólumok jelölték az eredetet, a termelő régió tagállama szerint.

(64)

Az osztrák hatóságok által az NN 34A/2000 támogatási rendszerrel kapcsolatban nyújtott információk szerint a címkék 2002 után a következőképpen néztek ki:

A címkék megjelenése 2002-től  (19)

(65)

A Bizottságnak az 1995 és 2002 közötti időszakra vonatkozóan benyújtott példák alapján úgy tűnik, a bio címke megjelenése ugyanolyan volt, mint a 2002 utáni időszakban; ezzel szemben 1999. december 31-ig a minőségi címke megjelenése más volt (ahogy lent látható): Az „AMA Gütesiegel” felirat helyett az „Austria” szó szerepelt rajta (azonos méretben) középen, tehát a címke vizuálisan legfeltűnőbb részén.

A minőségi címke megjelenése 1995. január 1. és 1999. december 31. között.

(66)

2000 januárjától az eredeti minőségi címkét a (65) preambulumbekezdésben látható címke váltotta fel (21). Ezt a 2000 utáni éves jelentések is tükrözik.

(67)

Az NN 34A/2000 támogatási rendszerrel kapcsolatban nyújtott információk szerint a bio címkét és a minőségi címkét csak bizonyos, a termelési módszerekkel és termékjellemzőkkel kapcsolatos minőségi kritériumoknak, illetve egyes esetekben a termék földrajzi származásával kapcsolatos kritériumoknak megfelelő termékek kaphatták meg.

(68)

Az osztrák hatóságok biztosították a Bizottságot arról, hogy a támogatott hirdetések megfeleltek az Európai Parlament és a Tanács 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvében (22) szereplő rendelkezéseknek.

(69)

A bio címkét csak a 2092/91/EGK tanácsi rendeletben (23) szereplő kritériumoknak megfelelő ökológiai termékek kaphatták meg.

(70)

A minőségi címkét csak az 1257/1999/EK tanácsi rendelet (24) 24a. cikkének (b) pontjában szereplő minőségi követelményeknek megfelelő termékek kaphatták meg. A minőségi címke használatához előírt minőségi kritériumoknak megfelelő termékek a 2000-2006-os iránymutatások 47. pontjának értelmében megfeleltek a következő magasabb előírásoknak (25).

(71)

A címkéken szereplő származási régió az a régió, ahol a termék feldolgozása történt, és ahonnan a fő nyersanyagok (wertbestimmende Rohstoffe) származnak. Ezen nyersanyagok egyharmada származhat más régiókból, ha a származási régióban nem termelhetők meg vagy szerezhetők be.

(72)

Friss tojás termelése esetén csak az érintett régióban született és nevelt tojótyúkok megengedettek. Marhahús, borjúhús, sertéshús, pulykahús és bárányhús termelése esetén csak az érintett régióban született állatok megengedettek.

(73)

A minőségi címkén használt logó tekintetében az osztrák hatóságok 2012. szeptember 14-i tájékoztatásukhoz csatolták az 1999-ig érvényben lévő szabályokat. Eszerint a szabályozási aktusokon (AMA-Gütesiegel Richtlinien (26), Regulativ für die Verleihung des Rechts zur Führung der Urspungs- und Gütezeichen für Lebensmittel (27)) és a kérelem-űrlapokon (Antrag auf Verleihung des Herkunfts- und Gütezeichens für Lebensmittel (28)) is a (65) preambulumbekezdésben szereplő logót használták.

(74)

1999 után a minőségi címkén ugyanazt a logót használták, ami a (64) preambulumbekezdésben szerepel.

(75)

A minőségi címke tekintetében az 1995 és 1999 közötti éves jelentésekben szereplő adatok alapján, valamint az NN 34A/2000 támogatási rendszer adatai alapján megállapítható, hogy a fogyasztók minőségtudatosságának növelését és a minőségi címke népszerűsítését célzó hirdetési kampányok költségeire nyújtottak támogatást. A cél az volt, hogy a minőségi címkét a vásárlásoknál iránymutatónak tekintsék (Orientierungshilfe beim Einkauf).

(76)

A bio címke tekintetében a fogyasztókat a bio címkével ellátott termékekről, a címke használatának feltételeiről és általában az ökológiai mezőgazdaságról tájékoztató hirdetési kampányok kaptak támogatást.

(77)

A kampányokban a nyomtatott és az elektronikus médiában, értékesítési pontokon és nyilvános eseményeken megjelenő hirdetések, információs pultoknál terjesztett, a minőségi és bio címkével ellátott termékekről szóló brosúrák, tájékoztató szórólapok, vásárokban és más nyilvános eseményeken zajló kóstoltatások és más, a fogyasztók figyelmét felkeltő, a minőségi és a bio címke szimbólumait vagy azokkal kapcsolatos információkat tartalmazó elemek (például közértekben a padlóra ragasztott hirdetések) szerepeltek. A kampányok a helyi és a piaci helyzetnek megfelelően különböző termékcsoportokra koncentráltak.

(78)

Az osztrák hatóságok által az NN 34A/2000 intézkedéssel kapcsolatban nyújtott információk szerint az értékesítési helyeken és nyilvános eseményeken 2002 és 2008 között zajlott hirdetések és tevékenységek során nem neveztek meg termelőket és márkákat. Ehelyett csak a minőségi címkéhez kapcsolódó termékminőségi előírásokkal és minőségellenőrzésekkel kapcsolatos információkat osztottak meg, hogy a fogyasztók felismerjék a címkével ellátott termékek különleges minőségét. Az értékesítési helyeken zajló tevékenységek támogatása minden érdeklődő, saját telephelyén ilyen eseményt szervezni kívánó cég számára elérhető volt. Ezen vállalkozások nem kaptak közvetlen támogatást a bejelentett támogatási rendszerben.

(79)

Továbbá az osztrák hatóságok szerint, ha meg is említették a termék származását, annak másodlagos üzenetnek kellett lennie a támogatott hirdetésekben. Az osztrák hatóságok a nyomtatott és audiovizuális hirdetések mintáit is megküldték annak bemutatására, hogy a hirdetésekben biztosították, hogy a származási hellyel kapcsolatos üzenet mindig másodlagos maradjon.

(80)

Az NN 34A/2000 intézkedéssel kapcsolatos információk alapján úgy tűnik, hogy a bio címke intézkedéseinek egy része az EU által társfinanszírozott hirdetési tevékenység volt.

(81)

Az 1995 és 1999 közötti éves jelentésekben szereplő információk szerint a hirdetési kampányok tejre és tejtermékekre, húsra és hústermékekre, tojásra, gyümölcsökre, zöldségekre és krumplira, valamint ezen nyersanyagokból készült termékekre és virágokra vonatkoztak.

(82)

A hirdetési kampányokban a nyomtatott és az elektronikus médiában megjelenő hirdetések és értékesítési pontokon, vásárokban és nyilvános eseményeken zajló promóciók szerepeltek. A promóciók során termékmintákat és a hirdetett termékekről szóló brosúrákat tartalmazó információs pultokat, valamint más, a fogyasztók figyelmét felkeltő eszközöket használtak, például terméktesztelést, nyereményjátékokat (Gewinnspiele), posztereket, zászlókat és a hirdetett termékekkel kapcsolatos padlómatricákat. Több nyomtatott és más formátumú anyag is készült különböző termékek és termékcsoportok hirdetésére. Készültek tájékoztató szórólapok, magazinok, szakácskönyvek, felirattal ellátott ruhák és promóciós ajándékok is.

(83)

Az érintett időszakból származó, a Bizottság számára elérhető hirdetési anyagokban a termék eredete szövegesen és szimbólummal is szerepel, nem csak a minőségi címkén, hanem a hirdetési anyagokban máshol is.

(84)

Az 1995-ös éves jelentésből, illetve az Ausztria által a Bizottságnak benyújtott minták közül válogatott példák:

(85)

Az 1996-os éves jelentés a következőképp foglalja össze az AMA feladatát: „az európai élelmiszerek növekvő választéka dacára meggyőzni a hazai fogyasztókat az osztrák termékek előnyeiről” („die einheimischen Konsumenten, trotz der zunehmenden Vielfalt des europäisch werdender Lebensmittelangebotes, von den Vorzügen österreichischer Produkte zu überzeugen”) (29). A szöveg így folytatódik: „Az „Ausztria iránti preferencia” megerősítése nagyban hozzájárulhat mezőgazdasági termékeink piaci részesedésének megőrzéséhez”. („Diese Kultivierung der „Präferenz für Osterreich” ist ein wesentlicher Beitrag zur Marktanteilsicherung für unsere Agrarprodukte”). Ugyanez a jelentés kijelenti azt is, hogy az AMA Marketing és a nemzeti termelők közötti együttműködés olyan sikeres volt, hogy az osztrák piacra alig jutottak be külföldi tej- és vajtermelők (30).

(86)

A jelentés utolsó fejezete, melynek címe „A patriotizmus értéke a kereskedelemben és a vásárlók számára” („Patriotismus bei Handel und Konsument gefragt”) kijelenti, hogy megvédték a nemzeti termékek magas piaci részesedését más EU-s termékekkel szemben (31). A jelentés meg is nevezi az a kampányban érintett cégeket (kiskereskedőket) (32), és kiemeli, hogy a piros-fehér-piros logó mellett hangsúlyozták az osztrák élelmiszerek előnyeit a fogyasztók számára.

(87)

Az 1996-os kampányok és intézkedések tekintetében álljanak itt a következő példák:

(88)

A jelentés a termékek származását nem említő kampányokat is felsorol, például „Tej – a fehér energia” (36), vagy a „Verhetetlen alma” („Der unbesiegbare Apfel”) iskolai kampány (37). Ez utóbbi nem tartalmaz márkanevet vagy a termék származására való hivatkozást, csak általában hivatkozik a gyümölcs tulajdonságaira (tápanyagok, energia, vitaminok, ásványi anyagok stb.).

(89)

Az 1997-es éves jelentés szerint az AMA intézkedéseivel sikerült „akadályt gördíteni más EU-s termékek bejutása elé”, és konkrétan említi a joghurtpiacot, ahol a nemzeti termelőknek sikerült 15 %-nyi piaci részesedést visszaszerezni a külföldi termelőktől (38).

(90)

1999-ben egyes hirdetésekben konkrét cégek is szerepeltek (például egy osztrák sajtokkal kapcsolatos nyomtatott hirdetés a […….] (39) sajtgyárat említi, egy osztrák tojást népszerűsítő hirdetésben pedig a […….] közérthálózat szerepel (40)).

(91)

Az AMA minőségi címkével ellátott joghurt hirdetésében a következő szöveg szerepelt: „Joghurt Ausztriából” (41).

(92)

Az 1997-es, 1998-as és 1999-es éves jelentésekben a fent leírtakhoz hasonló más kampányok és szlogenek is szerepelnek.

(93)

A 2000-es és 2001-es éves jelentésekben a következő kampányok szerepelnek:

(94)

A hirdetési intézkedések célja az volt, hogy tájékoztassa a fogyasztókat és a szakmabelieket az elérhető osztrák termékekről – ízükről és étkezési felhasználásukról – és arra biztassa őket, hogy próbálják ki őket.

(95)

A hirdetési kampányok médiahirdetéseket, brosúrákat, szórólapokat, promóciós ajándékokat, terméktesztelést és a fogyasztóknak küldött hirdetési emaileket tartalmaztak.

(96)

Osztrák termékek reklámozására az osztrák élelmiszerhetek és a más EU-tagállamokban zajló nemzetközi vásárok keretein belül is sor került.

(97)

Az osztrák hatóságok szerint a 2002–2008-as időszakban beszedett fent említett illetékek nem jártak diszkriminatív hatással az EK-Szerződés 90. cikke (jelenleg az EUMSZ 110. cikke) szerinti értelemben. Kijelentik különösen, hogy nincs arra utaló jel, hogy Ausztrián kívül forgalmazott osztrák eredetű termékek ne élvezhették volna ugyanolyan mértékben az intézkedés előnyeit, mint az Ausztriában forgalmazottak.

(98)

Az AMA minőségi és bio termékek tekintetében támogatást ítéltek meg a minőségbiztosítási rendszerek fejlesztésére (általában a termelés minőségének javítását célzó tanulmányokra, minőségbiztosítási dokumentumok létrehozására és terjesztésére, ehhez kapcsolódó informatikai rendszerek kifejlesztésére az AMA Marketingen belül) minőségellenőrzésekre és ökológiai termékek ellenőrzésére (külső szervek általi helyszíni ellenőrzésekre és laborelemzésekre). Minden rutinszerű minőség-ellenőrzés költségeit maguk a licenctulajdonosok viselték.

(99)

Ezen kívül az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer bevezetését magában foglaló intézkedés is szerepel az 1995–1999-es időszak éves jelentéseiben.

(100)

Támogatást kaptak általános információs projektek, a címkékkel kapcsolatos általános tájékoztatást szolgáló PR-tevékenységek és a minőségi címkéket népszerűsítő nyereményjátékok (Gewinnspiele) is.

(101)

A tájékoztató találkozók szervezésével, szórólapok, katalógusok, hírlevelek és internetes anyagok készítésével kapcsolatos költségek is elszámolhatóak voltak.

(102)

A cél az volt, hogy a fogyasztók az AMA minőségi és bio címkékről tényszerű általános információkat kapjanak, például a minőségi címke program minőségi fókuszával, a címkék jelentésével és az ellenőrzési rendszerekkel kapcsolatban.

(103)

Az osztrák hatóságok tájékoztatása szerint a fenti intézkedések nem konkrét termékcsoportokra vonatkoztak, és a fogyasztókat nem egy konkrét termék megvásárlására biztatták.

(104)

Az éves jelentések szerint 1995 és 1999 között támogatást kaptak általános tájékoztatási és PR tevékenységek, vásárok szervezése és az azokon való részvétel, valamint piackutatás is.

(105)

A támogatott általános tájékoztatási és PR-tevékenységek célja az élelmiszerek általános tulajdonságainak bemutatása volt, és általános érdeklődésre számot tartó kérdésekkel foglalkoztak; például tanácsokat és tájékoztatást nyújtottak élelmiszerekkel kapcsolatos botrányok kapcsán. A PR-tevékenységek közé tartozott a médiában a kommunikációs alapok javítása; ehhez sajtóközleményeket, sajtótájékoztatókat, sajtóeseményeket, hírleveleket, nyílt napokat és lobbitevékenységet használtak fel.

(106)

Támogatást nyújtottak a versenyek, konferenciák, szemináriumok és workshopok szervezésére és ezeken való részvételre is Ausztriában, illetve más EU-tagállamokban rendezett „osztrák heteken” és vásárokon.

(107)

Piackutatási támogatást nyújtottak általános élelmiszer-ipari adatokról, a piacok fejlődéséről, fogyasztói magatartásról, trendekről szóló tanulmányok készítésére és a releváns mezőgazdasági termékek eladásainak elemzéseire is.

(108)

A támogatás az AMA marketingintézkedések elszámolható költségeinek 100 %-át lefedte.

(109)

Az osztrák hatóságok tájékoztatása szerint a minőségi termékek támogatása és a minőségi és bio címke technikai segítségnyújtása sosem haladta meg a kedvezményezettenkénti 100 000 eurót hároméves időszakra vetítve.

(110)

A minőségi címke használatával kapcsolatos ellenőrzési intézkedések tekintetében az osztrák hatóságok megerősítették, hogy a támogatást 2009-re megszüntették.

(111)

Az EUMSZ állami támogatást tiltó 107. cikkének (1) bekezdése olyan esetekre vonatkozik, amikor „a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

(112)

A források állami forrásként történő kategorizálása terén nem kell különbséget tenni olyan esetek között, amikor a támogatást közvetlenül az állam fizeti ki, és olyan esetek között, amikor a támogatást az állam által erre a célra kijelölt vagy létrehozott állami- vagy magánszervezetek fizetik ki (46).

(113)

A Bizottság megjegyzi, hogy ebben az esetben a támogatást nem közvetlenül az állam, hanem az AMA, egy törvényi úton létrehozott és az állam által irányított közvetítő szervezet nyújtja (lásd a (49) preambulumbekezdést). Az AMA irányítja az AMA Marketinget és annak 100 %-os tulajdonosa is; ez alapján feltételezhető, hogy a kérdésben döntő befolyással bír. Ezért ebben a tekintetben az AMA és az AMA marketing szervezeteket együttesen kezeljük. Azt kell tehát megvizsgálni, hogy az AMA által beszedett illetékeket állami forrásnak kell-e tekinteni.

(114)

Az AMA és az AMA Marketing törvényi rendelkezés útján került létrehozásra. Az állam szabja meg ezen szervezetek céljait (AMA-törvény, 2. paragrafus), irányítási szerkezetét (AMA-törvény, 4-17. paragrafus) és igazgatótanácsuk összetételét (lásd még a (118) preambulumbekezdést). E szervezetek tehát az állam irányítása alatt állnak. Marketingtevékenységeiket adójellegű illetékekből finanszírozzák (lásd a (49) és (53) preambulumbekezdéseket) (47). Az AMA-törvény (21a paragrafus, (1) bekezdés) rögzíti a beszedett illetékek felhasználási módját. Az AMA fölött az állami intézményeknek, például az Osztrák Számvevőszéknek van ellenőrzési jogköre (48). Továbbá az AMA-törvény 29. paragrafusa kimondja, hogy adminisztratív eljárások során az AMA az általános közigazgatási eljárásról szóló törvényt (allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz) alkalmazza.

(115)

Az AMA döntéseit a szövetségi közigazgatási bíróságnál (Bundesverwaltungsgericht) lehet megtámadni (49). Az AMA-törvény 2004-es változata szerint az AMA döntéseit a mezőgazdasági és erdészeti minisztériumnál lehet megtámadni.

(116)

Az AMA-törvény értelmében az illeték beszedése az AMA hatáskörébe tartozik. Az AMA-nak joga van telephelyeken és mezőgazdasági területeken ellenőrzést végezni és az illetékfizetésre kötelezett vállalkozásoktól jelentéseket vagy bizonyítékokat bekérni (50). Az AMA-törvény megsértése esetén a körzeti közigazgatási hatóság (Bezirksverwaltungsbehörde) 3 630 euróig terjedő bírságot szabhat ki (51). Az AMA-szabályok megkerülésének kísérlete is büntetést vonhat maga után. A bírság meg nem fizetése esetén hat hétig terjedő szabadságvesztés is kiszabható (52).

(117)

Az osztrák hatóságok kijelentették, hogy az illeték célját, hatókörét és maximális szintjét az AMA-törvény szabja meg (53). Az illeték konkrét szintjét az AMA igazgatótanácsa (Verwaltungsrat der Agrarmarkt Austria) szabja meg. Az igazgatótanács az illeték konkrét szintjét az adott termék piacának helyzete, az eladások alakulása, az osztrák termékek hazai és külföldi bevételi helyzete és a marketingintézkedések szükségessége és indokoltsága alapján szabja meg (54).

(118)

Az AMA igazgatótanácsának 4 tagja van, akik a mezőgazdasági kamarát (Landwirtschaftskammer Österreich), a szövetségi munkaügyi kamarát (Bundesarbeitskammer), a gazdasági kamarát (Wirtschaftskammer Österreich), illetve az osztrák szakszervezetek szövetségét (Österreichischer Gewerkschaftsbund) képviselik (55).

(119)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Pearle joggyakorlat alkalmazható-e az ügyre. 2004. július 15-én a Bíróság a Pearle-ügyben  (56) hozott ítéletében rámutatott, hogy ha egy közvetítő szerv egy gazdasági szektor minden szereplőjére kötelező hozzájárulást ró ki, az csak akkor nem tekinthető állami forrásnak, ha a következő négy feltétel egyszerre teljesül:

(120)

Az elérhető információk alapján a Bizottság arra a véleményre jutott, hogy ez a rendszer nem felel meg minden feltételnek.

(121)

Az első feltétel tekintetében meg kell jegyeznünk, hogy a marketingintézkedések finanszírozását nem egy, az ágazatot képviselő szakmai szervezet irányítja, hanem az AMA Marketing, egy köztestület, amelyet az állam hozott létre és irányít (lásd a (49) preambulumbekezdést és az AMA-törvény 3. paragrafusát).

(122)

A harmadik feltétel tekintetében: az illetéket és a befizetések maximális összegét törvény (az AMA-törvény) szabja meg, egy, az állam irányítása alatt álló szervezet szedi be, nem pedig egy ágazati szakmai szervezet. Továbbá az AMA-törvény értelmében az illeték befizetése kötelező (lásd az (53) preambulumbekezdést). Ezek a tényezők igazolják az állami beavatkozást a támogatás finanszírozása terén.

(123)

A Bizottság emiatt úgy véli, hogy ebben az esetben nem állnak fenn azok a feltételek, amelyek miatt a Pearle-ügyben érintett befizetésekről a Bíróság ítéletében kimondta, hogy azok nem állami források.

(124)

2013. május 30-án a Doux Élevage ügyben a Bíróság megválaszolt egy előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést az állami források fogalmának értelmezéséről (57).

(125)

Ítéletében a Bíróság megállapította, hogy valamely nemzeti hatóság olyan határozata, amely egy mezőgazdasági ágazat valamennyi szakmai szereplőjére kiterjeszt egy olyan megállapodást, amely hozzájárulást vezet be valamely, a nemzeti hatóság által elismert szakmaközi szervezet keretében, és ezáltal azt kötelezővé teszi annak érdekében, hogy lehetővé tegye a kommunikációs, promóciós, külső kapcsolatokra vonatkozó, minőségbiztosítási, kutatási és az ágazat érdekeinek védelmét szolgáló fellépések végrehajtását, nem minősül állami támogatás elemének.

(126)

Ítéletében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó hozzájárulások olyan piaci magánszereplőktől származtak, amelyek az érintett piacon gazdasági tevékenységet folytattak, amiből az következik, hogy ez a mechanizmus nem járt együtt az állami források közvetlen vagy közvetett átruházásával. Az e hozzájárulások befizetésével létrehozott alap egyáltalán nem ment át az állami költségvetésen vagy más közjogi szerven, és az állam semmilyen címen nem mondott le egyetlen olyan állami forrásról sem – mint például adókról, illetékekről, járulékokról vagy egyéb befizetésekről –, amelyet a nemzeti szabályozás szerint az állami költségvetésbe kellett befizetni.

(127)

Ezen esettől eltérően a jelen esetben nem egy szakmaközi szervezet által kollektíven bevezetett (önkéntes) hozzájárulásokról van szó. Ahogy az (53) preambulumbekezdésben is szerepel, az osztrák mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalkozások kötelező, az AMA-törvényben rögzített illetéket fizetnek. Ezek a befizetések tehát nem magánjellegűek, hanem az állam által jogszabályban előírt befizetések.

(128)

Továbbá a Doux Élevage üggyel szemben az AMA esetében nem magánszervezetek által bevezetett befizetésekről van szó. Ahogy az a (49)–(54) preambulumbekezdésekből látható, a hozzájárulásokat az állam vezette be és az AMA – egy, az AMA-törvény által létrehozott és az állam által irányított közjogi testület – kezeli. A rendszert az AMA Marketing, az AMA 100 %-os tulajdonú leányvállalata irányítja.

(129)

A Doux Élevage ügyben a Bíróság kimondta, hogy az érintett befizetések végig megtartották magánjellegüket, és a nemzeti hatóságoknak nem volt engedélyezett ezen forrásokat főleg bizonyos vállalkozások támogatására fordítani. Ehelyett az érintett szakmaközi szervezetek döntöttek ezen források felhasználásáról, és a források ennek megfelelően teljes egészében a szakmaközi szervezetek által meghatározott célok elérésére fordították. Továbbá e források nem álltak folyamatosan állami ellenőrzés alatt, és nem álltak a hatóságok rendelkezésére.

(130)

A Doux Élevage üggyel szemben a jelen ügyben az AMA céljait nem egy, a források felhasználásáról döntő magánszervezet határozza meg, hanem egy, a közjogi szerv működését szabályozó jogszabály (azaz az AMA-törvény, lásd az (54) preambulumbekezdést).

(131)

Nem teljesülnek tehát a Doux Élevage ügyben fennálló feltételek, amelyek alapján magánforrások létét lehetne feltételezni.

(132)

A fenti okokból a Bizottság álláspontja szerint a kérdéses AMA-intézkedések finanszírozása az államhoz kapcsolható, így a források állami forrásnak tekintendők.

(133)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint azon beavatkozások minősülnek támogatásnak, melyek formájuktól függetlenül, közvetlen vagy közvetett módon, egyes vállalkozásokat előnyökhöz juttatnak, vagy olyan gazdasági előnynek tekinthetők, melyhez a kedvezményezett vállalkozás az átlagos piaci feltételek mellett nem jutott volna (58). Ezenfelül támogatásnak minősülnek azon beavatkozások, melyek különféle módokon felmentik a vállalkozást olyan kötelezettségek alól, melyek általában annak költségvetését terhelik, ezért, bár a szó szoros értelmében nem állami támogatás, mégis azonos jellegű és hatású (59). A Bíróság arra is rámutatott, hogy egy hatóság által elfogadott, bizonyos vállalkozások vagy termékek számára kedvező intézkedés nem veszíti el ellenszolgáltatás nélküli kedvezmény jellegét attól, hogy részben vagy teljes egészében a hatóság által az érintett vállalkozásokra kiszabott hozzájárulásokból finanszírozzák (60).

(134)

Az intézkedés a hirdetések, a minőségi termékek támogatása és a technikai segítségnyújtás révén a mezőgazdasági termékek termelése, feldolgozása és forgalmazása terén aktív vállalkozások számára előnyös, ideértve az élelmiszeripart is (lásd a (46) preambulumbekezdést).

(135)

Ebben a tekintetben további tájékoztatást kértünk az osztrák hatóságoktól a kedvezményezettek köréről, valamint az egyes marketingintézkedésekben érintett kedvezményezettek számáról. 2012. szeptember 14-én az osztrák hatóságok azt a választ adták, hogy az egyes intézkedések kedvezményezettjei nem azonosíthatóak, mivel nem csak a logókat használó termelők és kereskedők élvezték a rendszer előnyeit, hanem a rendszerben közvetlenül részt nem vevő termelők is, és így az egész szektor. Ausztria érvelése szerint az intézkedések általánosságban növelték a fogyasztók ismereteit, ezért a rendszerben részt nem vevő termelőknek is emelnie kellett termékei minőségét.

(136)

A Bizottság az eljárást megindító határozatban arra is kérte Ausztriát, hogy ismertesse, hogy az élelmiszeripar mekkora mértékben részesül a marketingintézkedésekből. Az osztrák hatóságok e téren is a fenti érvelést alkalmazták (135) preambulumbekezdés).

(137)

A joggyakorlat szerint (61) egy intézkedés szelektív jellege akkor is megmarad, ha az egy egész ágazatra vonatkozik (de más ágazatokra nem). Az osztrák hatóságok azon érvelését, hogy egy intézkedés általános jellegű, el kell utasítani.

(138)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egy vállalkozás versenyhelyzetének valamely állami támogatás hatására jelentkező javulása általában a versenynek az ilyen támogatásban nem részesülő más vállalkozások hátrányára bekövetkező torzulását jelzi (62). Az Unión belüli kereskedelem előtt nyitott piacon működő vállalkozás számára nyújtott támogatás alkalmas arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet (63).

(139)

A 1995 és 2008 közötti időszakban a mezőgazdasági termékek Unión belüli kereskedelme jelentős méreteket öltött. 2004-ben például kb. 183 milliárd EUR (import) és kb. 187 milliárd EUR (export) közötti értékű mezőgazdasági termék volt az Unión belüli kereskedelem tárgya, ami a 324 milliárd eurós teljes mezőgazdasági termelés kb. 57 %-át tette ki (64).

(140)

Ezért, tekintetbe véve a mezőgazdasági termékeknek a releváns időszakban zajlott jelentős mértékű Unión belüli kereskedelmét, kijelenthető, hogy a jelen határozat tárgyát képező intézkedések torzítják vagy torzíthatják a tagállamok közötti versenyt és kereskedelmet. Ezt megerősítik az AMA érintett időszakban készült éves jelentéseinek egyes kijelentései is (lásd fent a (84)–(90) preambulumbekezdést), amelyek igazolják, hogy az AMA tudatában volt annak, hogy a marketingtevékenységek a hazai termékeket népszerűsíthetik a más tagállamokbeli versenytárs termelők termékeivel szemben.

(141)

A fentiekre figyelemmel teljesülnek az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének feltételei. Kijelenthető tehát, hogy a jelen határozat tárgyát képező intézkedések a fenti cikk értelmében állami támogatásnak minősülnek.

(142)

Az NN 34/2000 támogatási rendszeren belüli be nem jelentett marketingintézkedések és a megsemmisített NN 34A/2000 bizottsági határozat AMA-intézkedései az eljárást megindító 2012-es határozat hatálya alá tartoztak.

(143)

Figyelembe véve, hogy az AMA-törvényt és annak végrehajtási rendelkezéseit többször módosították, sok eljárási lépés történt és a támogatás több, eltérő időtartamú intézkedésből áll, külön meg kell határozni az intézkedések végrehajtásának pontos kezdő és záró dátumát és így a határozat időbeli hatályát.

(144)

Az osztrák hatóságok által nyújtott információk szerint a marketingintézkedések 1994 óta voltak érvényben, tehát 1995. január 1-jén, Ausztria Európai Unióba történő belépésekor már érvényben voltak. Ennek dacára az AMA-intézkedéseket az osztrák hatóságok nem jelentették be a Bizottságnak az Osztrák Köztársaság csatlakozásáról szóló okmány 143. és 144. cikke értelmében (lásd a (34) preambulumbekezdést), ezért azok nem tekinthetők létező támogatásnak. Ezen intézkedéseket tehát új támogatásnak kell tekinteni, amelyet a csatlakozás 1995. január 1-jei dátumáig nem jelentettek be; ettől a dátumtól kell tehát számítani a támogatás nyújtását.

(145)

Továbbá a (36) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően az osztrák hatóságok állítása szerint az 1997. június 23-i levélben kitöltött bejelentési űrlapot küldtek az AMA marketingintézkedéseivel kapcsolatban, amire a Bizottság nem reagált az előírt két hónapos határidőn belül (65). Álláspontjuk szerint ez érvényes bejelentés volt, és a két hónap lejárta után a támogatást jóváhagyottnak kell tekinteni, így létező támogatásnak számít. Ugyanez az érvelés szerepel a 2015. február 25-i információbenyújtáshoz csatolt jogi véleményben is.

(146)

A Bizottság nem ért egyet ezzel az érveléssel. Mivel az intézkedéseket már 1997 előtt alkalmazták, a fenti levél nem tekinthető az intézkedések az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése szerinti érvényes bejelentésének, ezért a támogatás nem számít létező támogatásnak. A Lorenz-ítélet szerint a támogatás csak akkor lenne létező támogatásnak tekinthető, ha nem vezették volna még be akkor, amikor az intézkedést bejelentették a Bizottság felé; korábbi nem alkalmazás esetén a támogatást csak akkor lehetne létező támogatásnak tekinteni, ha a tagállam a két hónapos időszak után előzetes értesítés t küldött volna a Bizottságnak. Az osztrák hatóságok azonban az intézkedést a hivatalos bejelentés előtt bevezették, és nem értesítették előzetesen a Bizottságot. Ezért a fenti 1997. június 23-i levél nem teszi ezt az intézkedést az EUMSZ 108. cikkének (1) bekezdése szerinti létező támogatássá.

(147)

A fenti információk és megfontolások alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott a határozat időbeli hatálya tekintetében, hogy az AMA marketingintézkedések kezdő időpontja 1995. január 1. (lásd a (34) és (144) preambulumbekezdést).

(148)

Az alkalmazás záró időpontja tekintetében az osztrák hatóságok 2012. szeptember 14-i levelükben megerősítették, hogy az N 239/2004 támogatási rendszer keretében bejelentett intézkedések az NN 34/2000 ügy keretében vizsgált AMA-intézkedések egy részét fedik le (az intézkedések jelentős, a vonatkozó szabályoknak való megfelelést célzó módosítása után; lásd a (39) preambulumbekezdést).

(149)

Ugyanezen levélben az osztrák hatóságok azt is megerősítették, hogy a 2002 utáni időszakban az AMA Marketing nem alkalmazott az NN 34A/2000 és az N 239/2004 keretein kívüli (és későbbi meghosszabbításuk (66) keretein kívüli) támogatási intézkedéseket.

(150)

Az osztrák hatóságok által nyújtott információkból az derül ki, hogy az N 570/1998 jóváhagyott támogatási rendszer nem a jelen határozat tárgyát képező AMA-marketingintézkedésekhez köthető.

(151)

Az AMA bio és minőségi címkék tekintetében az intézkedés záró dátuma 2008. december 31. volt, kivéve a bio címkéhez kapcsolódó hirdetési intézkedéseket, amelyek 2006. december 31-én lejártak (lásd a (15) és (19) preambulumbekezdést).

(152)

Az egyéb AMA marketingintézkedések 2004. október 20-ig voltak érvényben, amikor jóváhagyásra került az N 239/2004 határozat (lásd fent az 1.4. fejezetet és a (39) preambulumbekezdést). Ezért a jelen határozat hatálya 1995. január 1-től2008. december 31-ig terjed, kivéve a bio címke hirdetési intézkedéseit, amelyekre vonatkozóan a releváns időszak 1995. január 1-től2006. december 31-ig tart, valamint az egyéb marketingintézkedéseket, amelyek esetében a releváns időszak 1995. január 1-től2004. október 20-ig tart.

(153)

Az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságot tájékoztatni kell a támogatás nyújtására és módosítására irányuló szándékról. A 659/1999/EK rendelet 1. cikkének f) pontja alapján az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésének megsértésével bevezetett új támogatás jogellenes. Az állami támogatás bejelentésének kötelezettségéről az említett jogszabály 2. cikke rendelkezik.

(154)

Ausztria nem tájékoztatta előzetesen a Bizottságot az EUMSZ 108. cikkének (3) bekezdésében leírt módon az intézkedések bevezetését célzó rendelkezésekről és az illeték útján történő finanszírozásról.

(155)

Ahogy a fentiekben a 6. fejezetben olvasható, az Ausztria által megvalósított intézkedések állami támogatásnak minősülnek. Ahogy az a (34) preambulumbekezdésben szerepel, a marketingintézkedések 1994 óta voltak érvényben, tehát 1995. január 1-én, Ausztria Európai Unióba történő belépésekor már érvényben voltak. Ennek dacára az AMA-intézkedéseket az osztrák hatóságok nem jelentették be a Bizottságnak az Osztrák Köztársaság csatlakozásáról szóló okmány 143. és 144. cikke értelmében. Ezért a támogatás a belépés időpontjában új támogatásnak számított, és az osztrák hatóságoknak be kellett volna jelenteniük. Megfelelő értesítés hiányában a támogatás az EUMSZ vonatkozó rendelkezései értelmében jogellenes (lásd erről a (144) preambulumbekezdést is).

(156)

Továbbá a (9), (36) és (148) preambulumbekezdésekben leírtaknak megfelelően az 1997. június 23-i és a 2002. december 19-i levél sem tekinthető az új támogatás érvényes bejelentésének.

(157)

A Törvényszék arra való hivatkozással semmisítette meg az NN 34A/2000 bizottsági határozatot, hogy ellentmond az 1992-es AMA-törvénynek. Annak a hozzájárulás céljáról szóló 21a paragrafusában szerepel egy hivatkozás a nemzeti termékekre. Pontosabban az 1. pont szerint a cél „a nemzeti mezőgazdasági és erdőgazdálkodási termékek és azok származékai eladásának támogatása és garantálása” (67). A 2. pont az „egyéb marketingintézkedések előmozdítását” említi, „különösen a szolgáltatások nyújtását és az azokhoz kötődő bérköltségeket”.

(158)

A Törvényszék kijelentette, hogy az 1992-es AMA-törvény 21a paragrafusának 1. pontjában szereplő, a nemzeti termékekre való korlátozás kételyeket ébreszt a szóban forgó támogatás összeegyeztethetőségével kapcsolatban, ami miatt a Bizottságnak hivatalos vizsgálati eljárást kellett volna indítania (68).

(159)

A termék nemzeti származása tehát részletes elemzést kívánó elem.

(160)

A panaszosok szerint a címkék és a támogatott intézkedések csak osztrák termékek számára voltak elérhetőek. Ebben a tekintetben azt állították, hogy az 1992-es AMA-törvény 21a paragrafusának (1) bekezdése értelmében a támogatott hirdetési intézkedések csak osztrák termékek számára nyitottak.

(161)

Ezzel kapcsolatban az osztrák hatóságok 2002. december 19-i levelükben közölték, hogy az AMA minőségi és bio címkéi minden termék számára elérhetőek voltak, származásra való tekintet nélkül. 2004. március 5-i levelükben az osztrák hatóságok továbbították az AMA Marketing által kiadott és a címkék kiadását irányító szerv, az osztrák szövetségi mezőgazdasági, erdészeti, környezetvédelmi és hidrológiai védelmi minisztérium (BMLFUW) által jóváhagyott új belső szabályokat. Ezen szabályok szerint a címkék minden, a minőségi követelményeket teljesítő termékre megadhatóak, tekintet nélkül arra, hogy a termék Ausztriából vagy egy másik tagállamból származik. Az osztrák hatóságok vállalták az 1992-es AMA-törvény módosítását is, amire 2007. júliusi hatállyal törvény útján sor is került. Ezen időpont óta az AMA-törvény 21a paragrafusának (1) pontja már nem tartalmazza a „nemzeti” termékekre való hivatkozást (69).

(162)

Ezért, bár a 2007. június 30. utáni időszakkal kapcsolatban nincs különösebb probléma a termékek származásával és a címkék és intézkedések kedvezményezettjeivel kapcsolatban, az ezen dátum előtti időszak részletesebb elemzést kíván. A rendszer részét képező különböző intézkedések sajátosságai, valamint a nemzeti származásra való hivatkozás eltérő jelentősége miatt minden intézkedést külön kell elemezni.

(163)

A minőségi címke tekintetében az AMA-törvény végrehajtásával kapcsolatos normák (Regulativ zur Verwendung des AMA-Gütesiegels für Lebensmittel) 2000 januárjában nem tartalmaztak a nemzeti termékekre való hivatkozást; minden termékre vonatkoztak, származásra való tekintet nélkül. A származás megjelölésével foglalkozó 2.3. paragrafus egyértelműen egy régióra (pl. Tirol vagy Bajorország) vagy országra utal (pl. Ausztria, Franciaország) a termék származási helye kapcsán, jelezve, hogy bármely régió vagy ország megadható. Ez az érintett dátum utáni időszakra nézve cáfolja azt az állítást, hogy a minőségi címke csak hazai (azaz osztrák) termékek számára volt elérhető.

(164)

Továbbá a termékek eredetével kapcsolatos összes rendelkezés a következő meghatározást használja a „hazai” (heimisch) termékekre: „Ezen iránymutatásokban a” hazai „szó a termék származási helyeként megadott régióra utal” („Wird in diesen Richtlinien der Begriff „heimisch” verwendet, ist darunter die im Herkunftsanteil des Zeichens angeführte Region zu verstehen.”) (70) Ez is azt mutatja, hogy a „hazai termékekre” való hivatkozás a végrehajtási jogi aktusokban nem csak osztrák termékekre vonatkozik; bármely régió lehet a származási hely.

(165)

A bio címke főleg a termékkel kapcsolatos különleges minőségi követelményekre utal. A rendszerben szereplő címkékben a BIO elem volt az üzenet lényege, és minden termék számára nyitottak voltak, származásra való tekintet nélkül. A származást csak másodlagos üzenetként lehetett megemlíteni.

(166)

A minőségi termékek támogatását minőségbiztosítási rendszerek, minőség-ellenőrzés és ökológiai termékek ellenőrzése céljára lehetett igénybe venni ((98) preambulumbekezdés). Az ilyen intézkedések sincsenek feltétlen egy adott országból származó termékekre korlátozva.

(167)

Az általános reklámozás támogatása nem vet fel a termékek származásával kapcsolatos aggályokat, mivel a kampányok teljesen általános formában hirdették, illetve említették a termékeket, a származás bármiféle említése nélkül.

(168)

Az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését előmozdító támogatás, amennyiben az ilyen támogatás nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben.

(169)

A jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok meghatározásáról szóló bizottsági közlemény (71) szerint a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének (f) pontja szerinti jogellenes támogatásokat mindig a támogatás nyújtásának idején hatályos szabályok alapján kell értékelni.

(170)

2000. január 1. és 2006. december 31. között a 2000–2006-os iránymutatások voltak hatályban. 2007. január 1. után a 194. pont értelmében az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (2007–2013) (72) voltak érvényben (a továbbiakban: a 2007-2013-as iránymutatások).

(171)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 2007–2013-as iránymutatások 196. pontja értelmében a tagállamok rendelkezésére állt egy 2007. december 31-ig tartó átmeneti időszak a létező támogatási rendszereknek az iránymutatásokkal való összhangba hozására. A létező támogatások fogalmának meghatározása a 659/1999/EK rendelet 1. cikkének b) pontjában szerepel. A jelen esetre az 1. cikk b) pontjának ii. alpontja vonatkozik; eszerint a létező támogatás jelentése engedélyezett támogatás, azaz olyan támogatási program vagy egyedi támogatás, amelyet a Bizottság vagy a Tanács engedélyezett.

(172)

Az NN 34A/2000 támogatási rendszert a Bizottság 2004. június 30-án engedélyezte is. 2004 szeptemberében azonban a döntést a panaszosok megtámadták az Elsőfokú Bíróság (jelenleg Törvényszék) előtt, ami megsemmisítette a Bizottság 2009. november 18-i határozatát. Az ítélet ellen Ausztria fellebbezett, de a Bíróság a fellebbezést elutasította, és 2011. október 27-én helybenhagyta az Elsőfokú Bíróság ítéletét.

(173)

Az osztrák hatóságok szerint a rendszer létező támogatásnak tekintendő, és csak 2008. január 1-től kell a 2007–2013-as iránymutatások alapján értékelni. 2012. szeptember 14-i beadványában Ausztria a bizalomvédelem elvére is hivatkozik, és azzal érvel, hogy a bizottsági határozatot csak 2011-ben semmisítették meg.

(174)

A bizalomvédelem elvével kapcsolatos joggyakorlat szerint (73)„amennyiben adott határozat megsemmisítése iránt keresetet indítanak, a kedvezményezett nem élhet ezzel a meggyőződéssel mindaddig, amíg a közösségi bíróság a megsemmisítés iránti kereset tárgyában nem hozott végleges döntést”. Ezért ebben az esetben a bizalomvédelem elve nem használható fel érvként.

(175)

Ennek következményeként az NN 34A/2000 támogatási rendszer nem tekinthető létező támogatásnak a Bizottság 2004. június 30-i határozata alapján, tehát a 2007–2013-as iránymutatások 196. pontja szerinti átmeneti időszak nem vonatkozik rá. A támogatási rendszert 2007. január 1-re összhangba kellett volna hozni a 2007–2013-as iránymutatásokkal.

(176)

A hirdetési intézkedések tekintetében az 1995. január 1. és 2001. december 31. között nyújtott támogatásokat a mezőgazdasági és halászati termékek népszerűsítésében való állami részvételről szóló bizottsági közlemény (74) (a továbbiakban: az 1986-os közlemény), valamint a mezőgazdasági termékek és az EGK-Szerződés II. mellékletében nem szereplő egyes termékek, kivéve halászati termékek reklámozására irányuló nemzeti támogatások keretrendszerének (75) (a továbbiakban: az 1987-es reklámozási keretrendszer) fényében kell értékelni.

(177)

A 2002. január 1. után nyújtott támogatásokat az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek, valamint az I. mellékletben nem szereplő egyes termékek reklámozásához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatás (a továbbiakban: az 2001-es reklámozási iránymutatás) fényében kell értékelni (76).

(178)

A mezőgazdasági termékek reklámozásához 2007. január 1. után nyújtott állami támogatások értékelésekor a Bizottság a 2007–2013-as iránymutatások VI.D részét alkalmazza.

(179)

Az 1987-es reklámozási keretrendszer reklámokra vonatkozik; a definíció szerint olyan műveletekre, amelyek a média (például sajtó, rádió, TV vagy plakátok) útján igyekeznek a fogyasztókat az adott termék megvásárlására ösztönözni. Nem tartoznak a hatálya alá a tágabb értelemben vett promóciós műveletek, mint például a tudományos ismeretek terjesztése a nagyközönség körében, a szakmai vásárok és kiállítások szervezése, ezeken való részvétel és hasonló PR-tevékenységek, ideértve a felméréseket és a piackutatást (77).

(180)

A 2001-es reklámozási iránymutatás hatálya elvben egyezik a fent leírt 1987-es reklámozási keretrendszerével, de vannak bizonyos különbségek. Az első jelentősebb különbség az, hogy a gazdasági szereplőket is felvették a reklámtevékenységek lehetséges célpontjai közé (78). A második változás az, hogy a reklámozás meghatározását kibővítették, felvéve abba az értékesítés helyén zajló, a fogyasztókat célzó reklámtevékenységeket is (pl. anyagok ilyen célú szétosztása) (79).

(181)

A 2007–2013-as iránymutatások IV.D szakaszának hatálya egyezik a 2001-es reklámozási iránymutatások hatályával (80).

(182)

Mind az 1987-es reklámozási keretrendszer, mind a 2001-es reklámozási iránymutatások a reklámozási tevékenységekre vonatkoznak, a promóciós tevékenységekre nem. Az utóbbi kategória támogatása technikai segítségnyújtásnak minősül, amire külön szabályok vonatkoznak.

(183)

A jelen esetben különböző médiumokat és más csatornákat alkalmazó hirdetési kampányok kaptak támogatást. A hirdetési kampányok a következőkre vonatkoztak:

(184)

Az osztrák hatóságok által benyújtott információk alapján megállapítható, hogy az intézkedések célja az volt, hogy a fogyasztókat a releváns termékek megvásárlására ösztönözzék (lásd a (75) és (94) preambulumbekezdést). Ezért a fenti intézkedések a reklámozás kategóriájába tartoznak, és a vonatkozó szabályok alapján kell értékelni őket.

(185)

A 2002. január 1. előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét az 1986-os közlemény és az 1987-es reklámozási keretrendszer alapján kell értékelni ((176) preambulumbekezdés).

(186)

Az 1987-es reklámozási keretrendszer 2.2. pontja tiltja a konkrét cégekhez kötődő reklámozás támogatását.

(187)

A 3. pont értelmében a reklámozásnak a következő kategóriák közül legalább egyet kell érintenie (pozitív kritériumok):

(188)

Végezetül, az 1987-es reklámozási keretrendszer 4. pontja szerint a fent említett keretrendszerben nyújtott támogatás összege nem haladhatja meg azt az összeget, amit maga a szektor az adott reklámkampányra fordított, ami azt jelenti, hogy a 100 %-os támogatási intenzitás megengedhető, de csak akkor, ha a szektor legalább a költségek 50 %-át önkéntes hozzájárulások, adóhoz hasonló díjak vagy kötelező hozzájárulások útján fedezi. Tehát a maximális támogatási intenzitás 100 %.

(189)

Mind az 1986-os közlemény 2. pontja, mind az 1987-es reklámozási keretrendszer 2.1. pontja (81) kiemeli, hogy a reklámozás támogatása nem tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha a promóciós anyag megsérti az EGK-Szerződés 30. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke).

(190)

Az 1986-os közlemény 2.1. pontja szerint nem sértik meg az EUMSZ 34. cikkét a termék származását nem említő általános promóciós kampányok, a más tagállamokban szervezett exportpromóciós kampányok és a hazai piacon zajló, bizonyos termékek sajátos jellemzőit vagy fajtáit népszerűsítő kampányok, amelyek nem említetik konkrétan a termék nemzeti származását, azon esetektől eltekintve, amikor az világos annak tulajdonságaiból vagy fajtájából, vagy a termék szokásos megnevezéséből.

(191)

Ezzel szemben az 1986-os közlemény 2.2. pontja szerint a következő kampányok nyilvánvalóan megsértik az EGK-Szerződés 30. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke): olyan promóciós kampányok, amelyek arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy hazai termékeket vegyenek kizárólag hazai eredetük miatt, és a más tagállamok termékeinek vásárlásáról lebeszélni kívánó, illetve azokat becsmérlő (negatív promóciós) kampányok.

(192)

Az 1986-os közlemény 2.3. pontja azt is megszabja, hogy a tagállamok hazai piacán zajló promóciós kampányok a termékek nemzeti származására való hivatkozás esetén, ha bizonyos korlátozásokat nem tartanak be, megtámadhatók az EGK-Szerződés 30. cikke (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) megsértése miatt.

(193)

Az 1986-os közlemény 2.3.1. pontja szerint azon promóciós kampányok, amelyek az adott tagállamban készült termékek fajtáira vagy tulajdonságaira hívják fel a figyelmet, a gyakorlatban nem korlátozódnak nemzeti vagy regionális specialitásokra, és gyakran az adott tagállamban készült termékek sajátos jellemzőire és a termékek nemzeti eredetére hívják fel a figyelmet, pedig maguk a termékek és jellemzőik valójában hasonlóak a máshol készült termékekhez. Ha az ilyen promóciós kampányok során a termék nemzeti származása túlzott hangsúlyt kap, fennáll az EGK-Szerződés 30. cikke (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) megsértésének veszélye.

(194)

Ezért az 1986-os közlemény arra kérte a tagállamokat, hogy különös figyelmet fordítsanak a következő iránymutatások szigorú betartására:

(195)

A 2015. február 25-i beadványukhoz csatolt jogi véleményben az osztrák hatóságok azt állítják, hogy az EGK-Szerződés 30. cikkének (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) megsértését „történelmi kontextusban” kell vizsgálni, és hogy az 1995 és 2002 közötti időszakban nem volt olyan ügy, melyben a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a címke szövege és grafikai üzenete megsértette az EGK-Szerződés 30. cikkét. A Bizottság álláspontja szerint ez az érvelés téves alapokon áll. Ahogy fent is rámutattunk, az 1986-os közlemény (82) és az 1987-es reklámozási keretrendszer is kifejezett és részletes iránymutatásokat tartalmaz a tagállamok számára arról, hogy hogyan kell megtervezniük intézkedéseiket az EGK-Szerződés 30. cikke megsértésének elkerülése érdekében.

(196)

A 2002 előtti időszakra vonatkozóan elérhető információk alapján a Bizottság az eljárást megindító határozat meghozatalakor nem tudta értékelni a hirdetési intézkedések fenti szabályoknak való megfelelését. Ezért a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy adják meg a szükséges információkat a fenti feltételekkel kapcsolatban.

(197)

Az osztrák hatóságok 2012. szeptember 14-i válasza nem tartalmazott a megfelelés értékeléséhez elegendő információt (az osztrák hatóságok csupán az 1995 és 2001 közötti éves jelentésekre hivatkoztak). Ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban 2014. február 19-én újabb információkérés került megküldésre, amire Ausztria 2014. május 5-én válaszolt.

(198)

Levelükben az osztrák hatóságok kijelentették, hogy a hirdetési kampányok mezőgazdasági termékek többletkészleteit és/vagy minőségi termékek reklámozását érintették. Ezért teljesültek az 1987-es reklámozási keretrendszer 3. pontjában szereplő pozitív kritériumok.

(199)

Az osztrák hatóságok által nyújtott tájékoztatás szerint a hirdetésekben nem szerepelt konkrét cégek megnevezése.

(200)

A maximális támogatási intenzitás tekintetében az ágazatban beszedett illetékek a támogatási összeg több mint 50 %-át tették ki (lásd a (43) és (56) preambulumbekezdést is). Teljesült tehát az 1987-es reklámozási keretrendszer 4. pontjában szereplő kritérium.

(201)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság kételyeit fejezte ki az EGK-Szerződés 30. cikkének (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) esetleges megsértése miatt. A Bizottság előzetes álláspontja szerint a minőségi címke esetében a nemzeti származás említése nem tűnik másodlagosnak (lásd a (65) preambulumbekezdést). A Bizottság megjegyezte azt is, hogy sok hirdetési anyagban a termék származásának említése nem korlátozódott a minőségi címkére, hanem a hirdetésben máshol is szerepelt (lásd a (83) preambulumbekezdést).

(202)

Ezért az eljárást megindító határozatban a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy ismertessék a minőségi és bio címkék 1995 és 2001 közötti megjelenését, és adjanak reprezentatív példákat a címkéket alkalmazó promóciós anyagokból.

(203)

2012. szeptember 14-én az osztrák hatóságok válaszukban közölték, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos 1995 és 2004 közötti, korábban benyújtott éves jelentésekben már szerepelnek ezek az információk. 2014. február 19-i levelében a Bizottság azt válaszolta, hogy ezek az információk nem elégségesek az összeegyeztethetőség elemzéséhez, és az intézkedés idején érvényes szabályok szerinti részletes leírásokat kért (pl. bejelentési űrlapokat). Az az értékelés a 2014. május 5-i válasszal került megküldésre.

(204)

A különböző típusú hirdetések konkrét összeegyeztethetőségi kritériumait a következőkben elemezzük.

(205)

Az egyes hirdetési kampányokban szereplő, konkrét cégekre való hivatkozások tekintetében ((90) preambulumbekezdés) a Bizottság megjegyzi, hogy az 1987-es reklámozási keretrendszer 2.2. pontja értelmében a konkrét cégekhez kapcsolódó reklámozás támogatása tilos.

(206)

2012. szeptember 14-i beadványukban az osztrák hatóságok azzal érveltek, hogy a megemlített cégek részben finanszírozták a kampányt (Druck und Werbeeinschaltung). Mindazonáltal a konkrét cégre való hivatkozást tartalmazó kampányok az állami támogatásra vonatkozó szabályok értelmében nem engedélyezhetőek (1987-es reklámozási keretrendszer, 2.2. pont). Az a tény, hogy a cégek részben fedezték a költségeket, nem változtat ezen az értékelésen.

(207)

Az elérhető ínformációk alapján úgy tűnik, hogy az általános hirdetési kampányok egy része konkrétan említette a termékek származási helyét (azaz hogy osztrák termékekről van szó) (lásd a (84) és (90) preambulumbekezdésben szereplő példákat).

(208)

Ezért az intézkedések nem feleltek meg az 1987-es reklámozási keretrendszer 2.1. (83) és 2.2. pontjának, és megsértették az EGK-Szerződés 30. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke). Ezért a Bizottság álláspontja szerint az 1995. január 1. és 1999. december 31. közötti, a termékek származását vagy konkrét cégeket említő hirdetési intézkedések a közös piaccal nem összeegyeztethetőek. (84)

(209)

A 2000. január 1. és 2001. december 31. közötti időszakban a hirdetési kampányok csak a termékek egyes tulajdonságaira vagy fajtáira hivatkoztak, nemzeti származásuk konkrét említése nélkül.

(210)

Ezért ebben az időszakban a kampányok nem sértették meg az EGK-Szerződés 30. cikkét, így megfeleltek az 1987-es reklámozási keretrendszernek. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőek voltak.

(211)

2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok kijelentették, hogy a minőségi címke esetében ugyanazokat a címkéket használták, amelyeket az N 589/2008 ügyben hozott határozatában a Bizottság jóváhagyott. Az osztrák hatóságok ezért úgy vélték, hogy a nemzeti származásra való hivatkozás másodlagos jellegű.

(212)

A Bizottság nem ért egyet az osztrák hatóságok álláspontjával. Ahogy az fent is szerepel (65) preambulumbekezdés), az 1995 és 1999 közötti időszakban a minőségi címke megjelenése más volt. Ebben a logóban a származásra való hivatkozás nem másodlagos a logó minőséggel kapcsolatos üzenetéhez képest. Mind a vizuális üzenet (osztrák zászló), mind a szöveg tekintetében Ausztria a fő üzenet.

(213)

Nem tartották be tehát az 1986. évi közlemény 2.3.1. pontját, amely szerint a nemzeti származásra való hivatkozásoknak másodlagosnak kell lenniük a fogyasztók felé a kampányban közvetített fő üzenethez képest, és nem jelenthetik a fő okot, amire hivatkozva a fogyasztóknak az adott termék megvásárlását javasolják. Ezért a Bizottság álláspontja szerint az 1995. január 1. és 1999. december 31. közötti időszakban a minőségi címkének nyújtott támogatás nem volt összeegyeztethető a közös piaccal.

(214)

A 2000. január 1. és 2001. december 31. közötti időszak tekintetében a Bizottság álláspontja a következő: az új logók, amelyek ugyanazok, amelyeket az N 589/2008 ügyben hozott határozatában a Bizottság jóváhagyott, megfelelnek az 1987-es reklámozási keretrendszer feltételeinek, így az ezekhez kapcsolódó támogatások összeegyeztethetőek a közös piaccal.

(215)

A bio logó hirdetési intézkedéseiben, ahogy az a (65) preambulumbekezdésben is szerepel, ugyanazt a logót használták, mint a 2002 utáni időszakban.

(216)

Mivel ez a fajta reklám az adott tagállamban készült termékek fajtáira vagy jellemzőire hívja fel a figyelmet, az 1986-os közlemény 2.3.1. pontja vonatkozik rá, amely szerint a termék nemzeti származása nem kaphat túlzott hangsúlyt.

(217)

A logó két változata közül az egyik egyáltalán nem említette a termékek származási helyét. A másik másodlagos üzenetként jelezte a termék származási helyét. Az előbbi nem okozott problémát az EGK-Szerződés 30. cikkének (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) esetleges megsértése tekintetében. Az utóbbi esetében teljesültek az 1986-os közlemény 2.3.1. pontjának előírásai, mivel:

(218)

Ezért tehát a bio logóval kapcsolatos hirdetések 1995. január 1. és 2001. december 31. közötti támogatása megfelelt az 1986-os közleményben rögzített feltételeknek. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(219)

Az Ausztrián kívüli reklámkampányokban nem említették konkrétan a termék nemzeti származását, azon esetektől eltekintve, amikor az világos volt annak tulajdonságaiból vagy fajtájából, vagy a termék szokásos megnevezéséből. Ezek a kampányok tehát összhangban voltak az 1986-os közlemény 2.1. pontjával, és nem sértették meg az EGK-Szerződés 30. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke).

(220)

Ezért tehát az Ausztrián kívüli hirdetések 1995. január 1. és 2001. december 31. közötti támogatása megfelelt az 1986-os közleményben rögzített feltételeknek. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(221)

A 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakban a hirdetési tevékenységek támogatásának a 2000–2006-os iránymutatásokban szereplő feltételeknek kellett megfelelnie. A 2000–2006-os iránymutatások 18. pontja szerint a mezőgazdasági termékek promócióját és reklámozását célzó intézkedéseket az 1987-es reklámozási keretrendszer alapján kell értékelni.

(222)

2002. január 1-től a 2001-es reklámozási iránymutatások voltak érvényben, felváltva az 1986-os közleményt és az 1987-es reklámozási keretrendszert (lásd a 2001-es reklámozási iránymutatások 69. és 75. pontját) A Bizottság ezért a 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakra vonatkozó értékelését a 2001-es reklámozási iránymutatásokra alapozza.

(223)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 12. pontja szerint a mezőgazdasági és egyéb termékek reklámozására nyújtott támogatás akkor egyeztethető össze a közös piaccal, ha nem befolyásolja a kereskedelmet a közös érdekekkel ellentétes mértékben (negatív kritérium) és megkönnyíti bizonyos gazdasági tevékenységek vagy területek fejlesztését (pozitív kritérium).

(224)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 18. pontja rögzíti, hogy az EK-Szerződés 28. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke) megsértő reklámkampányok nem kaphatnak támogatást (a hivatkozott cikk szerint a tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés).

(225)

Nem nyújtható támogatás közvetlenül egy vagy több konkrét vállalat vagy vállalatok termékeihez kapcsolódó hirdetésekre. Ha a közfinanszírozású hirdetési tevékenységek végrehajtását magáncégekre bízták, ezen cégeket piaci alapon kellett kiválasztani (2001-es reklámozási iránymutatások, 29. és 30. pont).

(226)

A kampányok továbbá nem lehettek ellentétesek másodlagos közösségi jogszabályokkal és különösen meg kellett felelniük a 2000/13/EK irányelv rendelkezéseinek (2001-es reklámozási iránymutatások, 25–28. pont).

(227)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 31. és 32. pontja kimondja, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) szerinti mentességre csak akkor jogosultak a hirdetések, ha többlet termékekre vagy kevésbé kiaknázott fajokra, még nem túlzott mennyiségű új termékekre vagy helyettesítő termékekre, minőségi termékekre, bizonyos régiók fejlesztésére vagy a kkv-k fejlesztésére vonatkoznak.

(228)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 4. fejezete részletezi a fent említett pozitív kritériumok konkrét hirdetéstípusokra történő alkalmazását, nevezetesen az olyan hirdetések támogatásának esetét, amelyekben a származás az üzenet része (4.1. rész) és a minőségi termékek hirdetésének támogatását (4.2. rész).

(229)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 23. pontja szerint a származási ország feltüntethető szövegesen vagy szimbólummal, ha ésszerű egyensúly áll fenn a termék tulajdonságai és fajtájára, illetve nemzeti származására való hivatkozások között. A nemzeti származásra való hivatkozásoknak másodlagosnak kellett lenniük a fogyasztók felé a kampányban közvetített fő üzenethez képest, és nem jelenthették a fő okot, amire hivatkozva a fogyasztóknak az adott termék megvásárlását javasolták. A termék (regionális) származási helyét másodlagos üzenetként megemlítő hirdetésekről megállapították, hogy nem sértik az EK-Szerződés 28. cikkét (jelenleg az EUMSZ 34. cikke). Annak megítélésére, hogy a származási hely valóban másodlagos üzenet-e, a Bizottság figyelembe veszi a származásra utaló szöveg és/vagy jel fontosságát, ideértve a képekét és az általános megjelenését, valamint a reklám értékesítési kulcsüzenetét képező szöveg és/vagy jel fontosságát, azaz a reklámüzenet azon részét, amely nem a származásra összpontosít (a 2001-es reklámozási iránymutatások 40. és 41. pontja).

(230)

Különleges minőségi követelményeknek megfelelő termékek támogatása esetén a támogatásnak minden, a Közösségen belül gyártott termék számára elérhetőnek kellett lennie, származásra való tekintet nélkül. A tagállamoknak el kellett ismerniük a más tagállamokban végzett hasonló ellenőrzések eredményeit is (a 2001-es reklámozási iránymutatások 49. pontja).

(231)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 55. pontja szerint támogatás csak akkor volt jóváhagyható, ha az ökológiai gazdálkodási módszerekre való utalással ellátott termékek megfeleltek a 2092/91/EGK rendelet előírásainak. Minden ökológiai gazdálkodással foglalkozó termelőnek és feldolgozónak alá kellett vetnie magát a rendeletben előírt ellenőrzési rendszernek.

(232)

A fenti rendelkezések minőségi és bio címkével kapcsolatos hirdetési intézkedésekre történő 2002. január 1. és 2006. december 31. közötti alkalmazása terén a Bizottság a következő következtetésekre jutott:

(233)

A minőségi címke és a bio címke két változata közül egy (lásd a (64) preambulumbekezdést) a termék származására való hivatkozást tartalmazott, de ez az üzenet másodlagosnak tekinthető a termék tulajdonságaival (ökológiai gazdálkodásból származik) kapcsolatos fő üzenet mellett. A termék származása mind a grafikus elrendezésben (háttér), mind a logó szövegében alárendelt szerepet kapott.

(234)

A címkék megjelenésével kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy a címkék közepén lévő mezőben az „AMA Gütesiegel” vagy a „BIO” szöveg szerepelt, és a termék származási helyét jóval kisebb betűmérettel tüntették fel. Az oldalsó mezőkben a nemzeti színek szerepeltek (Ausztria esetében vörös és fehér), a gyártó országot jelző egyéb szimbólumok nélkül. A középső mező a címkék vizuálisan domináns része volt, és a címke teljes szélességének kb. 65 %-át tette ki (lásd a (64) preambulumbekezdést). Az osztrák hatóságok azt is megjegyezték, hogy mindkét címke esetében a termékminőség volt a hirdetések fő üzenete, és a termék származása, ha meg is említették, csak másodlagos üzenet volt (lásd a (79) preambulumbekezdést).

(235)

Az osztrák hatóságok szerint a bio címkét csak a 2092/91/EGK rendeletben szereplő kritériumoknak megfelelő ökológiai termékek kaphatták meg (lásd a (69) preambulumbekezdést).

(236)

Az osztrák hatóságok biztosították a Bizottságot arról, hogy a 2000/13/EK irányelv rendelkezéseit a hirdetések támogatása során betartották (lásd a (68) preambulumbekezdést).

(237)

A hirdetések nem kapcsolódtak közvetlenül egy vagy több konkrét vállalat termékeihez. Az osztrák hatóságok jelezték, hogy az értékesítési pontokon zajló hirdetésekben nem nevesítettek sem cégeket, sem termékeket, és az értékesítési pont tulajdonosa nem szerzett hasznot a támogatásból (lásd a (78) preambulumbekezdést).

(238)

Az osztrák hatóságok jelezték, hogy minden, az AMA Marketing által finanszírozott hirdetési tevékenységet közbeszerzés útján kiválasztott magáncégek végeztek (lásd az (52) preambulumbekezdést).

(239)

Továbbá az osztrák hatóságok közlése szerint a minőségi címke használata minden, az Unióban készült és a címke használatával kapcsolatos speciális előírásoknak megfelelő termék számára lehetséges volt. Ezen speciális előírások egy része a termékminőséggel volt kapcsolatos, egy része pedig csak a termék jelzett földrajzi eredetének biztosítására korlátozódott. Mindenesetre a speciális előírásoknak való megfelelés nem függött a termék földrajzi eredetétől (lásd a (161) preambulumbekezdést).

(240)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság rámutatott, hogy nem rendelkezett elég információval arról, hogy a más tagállamokban végzett egyenértékű ellenőrzéseket elismerték-e. 2012. szeptember 14-i beadványukban az osztrák hatóságok megerősítették, hogy az ilyen ellenőrzéseket elismerték, és ezt alátámasztó bizonyítékokat is benyújtottak.

(241)

Bár az osztrák hatóságok megerősítették, hogy 2002-től a minőségi és a bio címke minden termék számára elérhető volt, származásra való tekintet nélkül, az eljárást megindító határozatban a Bizottság ezzel kapcsolatban kételyeinek adott hangot, mivel intézkedések fő jogalapját jelentő AMA-törvényből a nemzeti származásra való hivatkozást csak 2007-ben távolították el (lásd a (161) preambulumbekezdést).

(242)

Az osztrák hatóságok megküldték a Bizottságnak az új belső szabályokat, melyek szerint a címkék rendszere minden termék számára nyitott, és azt igazoló adatokat is küldtek, hogy 2001 után több nem osztrák termék meg is szerezte a címkéket. Azt is újra megerősítették, hogy 2002 óta a szabályok minden termékre vonatkoznak, származásra való tekintet nélkül.

(243)

Az eljárást megindító határozatban a Bizottság megjegyezte, hogy nem világos, hogy az AMA új belső szabályai már 2002. szeptember 26-tól életbe léptek, vagy 2002. szeptember 26. után volt egy átmeneti időszak, amikor a támogatásokat még a régi szabályok szerint ítélték meg. 2012. szeptember 14-i levelükben az osztrák hatóságok kijelentették, hogy nem volt ilyen átmeneti időszak.

(244)

Az eljárást megindító határozat (175) preambulumbekezdésében a Bizottság kijelentette, hogy nem rendelkezik elég információval annak eldöntésére, hogy az állami támogatási szabályok vonatkoznak-e a fenti (80) preambulumbekezdésben említett társfinanszírozott bio címke promóciós intézkedésekre. Ezért a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy nyújtsanak további információkat az intézkedések állami támogatási engedélyezésével, valamint a programozási időszak időtartamával kapcsolatban. 2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok jelezték, hogy a bio címkéhez kapcsolódó promóciós intézkedések az ökológiai termékekkel kapcsolatos társfinanszírozott osztrák tájékoztatási és promóciós program részét képezték.

(245)

2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok a következőket is közölték: A 2002 és 2008 közötti időszakban (2002. szeptember 20. és 2005. szeptember 15. között) zajlott egy, ökológiai termékekkel kapcsolatos társfinanszírozott tájékoztatási és promóciós program. Ezt a programot a C(2002) 3116-os számú bizottsági határozat (2002. augusztus 22.) jóváhagyta (85). A 2007. július 10-i C(2007) 3299 bizottsági határozat jóváhagyott egy újabb hároméves programot a bio címkével kapcsolatban (2007. október 1-től2010. szeptember 30-ig) (86).

(246)

A fent említett okokból a hirdetési intézkedések támogatása 2002. január 1. és 2006. december 31. között megfelelt a 2001-es reklámozási iránymutatásoknak és így a 2000–2006-os iránymutatásoknak. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(247)

A hirdetési kampányokat akkor lehetett engedélyezni, ha közvetlenül vagy közvetve egy tagállam egy másik tagállam piacán vagy a hazai piacán szervezte azokat, és a terméket teljesen általános formában reklámozták, nemzeti származásának bármiféle említése nélkül (a 2001-es reklámozási iránymutatások 19(a)–(b) pontja).

(248)

A 2001-es reklámozási iránymutatások értelmében a Bizottság pozitívan tekintett azon hirdetési kampányokra, amelyek célja az volt, hogy egy adott tagállam vagy régió mezőgazdasági és egyéb termékeit megismertesse a fogyasztókkal. Az ilyen kampányok fő témája lehetett a termék származási helye, ha a kampány azon tagállamon vagy régión kívül zajlott, ahol a mezőgazdasági vagy más termék készült. A kampányoknak az érintett termékek objektív tulajdonságainak bemutatására kellett korlátozódniuk, és elvben nem tartalmazhattak szubjektív állításokat a termékek minőségéről (a 2001-es reklámozási iránymutatások 35–39. pontja).

(249)

A 2002–2004-es időszakkal kapcsolatban az eljárást megindító határozat megszületésekor elérhető, az általános hirdetésekkel és Ausztrián kívüli hirdetésekkel kapcsolatos információk alapján (lásd az eljárást megindító határozat 2.7.1.2. és 2.7.1.3. pontját) nem volt lehetséges megítélni, hogy az intézkedések megfelelnek-e a 2001-es reklámozási iránymutatások 19(b), 29., 30. és 39. pontjaiban rögzített feltételeknek.

(250)

Ezért a Bizottság az eljárást megindító határozatban felkérte az osztrák hatóságokat, hogy adják meg a szükséges információkat a fenti rendelkezésekkel kapcsolatban.

(251)

A tagállamon kívüli hirdetési kampányoknak és a tagállamon belüli általános hirdetéseknek meg kellett felelniük a 2001-es reklámozási iránymutatásokban szereplő pozitív kritériumoknak (lásd a (227) és (228) preambulumbekezdést).

(252)

Ráadásul a 2001-es reklámozási iránymutatások 47. pontja rögzítette, hogy a bizonyos minőségi követelményeknek megfelelő termékek reklámozása esetén a termékeknek a vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályokban lefektetett előírásoknál nyilvánvalóan magasabb vagy konkrétabb szabványoknak vagy előírásoknak kell megfelelniük.

(253)

A 2001-es reklámozási iránymutatások 60. pontja értelmében a reklámozás támogatása esetén a közvetlen támogatás mértéke főszabály szerint nem haladhatja meg az 50 %-ot, és az ágazat vállalkozásainak legalább a költségek 50 %-át fedezniük kell, ha a közvetlen támogatás az általános állami költségvetésből származik. Az ágazati hozzájárulás érkezhetett adóhoz hasonló befizetésekből és kötelező hozzájárulásokból is.

(254)

Az általános hirdetések és az Ausztrián kívüli hirdetések tekintetében a 2002–2004-es időszakkal kapcsolatosan az eljárást megindító határozat idején a Bizottság rendelkezésére álló információk alapján nem lehetett megállapítani, hogy az intézkedések megfelelnek-e a fenti szabályoknak. Ezért a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy a 2001-es reklámozási iránymutatások 32. pontjában szereplő feltétel tekintetében adják át a szükséges információkat (az eljárást megindító határozat (174) preambulumbekezdése).

(255)

2012. szeptember 14-i válaszában Ausztria 2002. december 13-i levelére utalt. Ebben azonban csak konkrét példák és az intézkedések nemzeti jogalapja szerepelnek. Ezért a Bizottság 2014. február 19-i információkérésében a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy töltsék ki a vonatkozó bejelentési űrlapokat és küldjék el azokat a Bizottságnak. 2014. április 30-i válaszukban az osztrák hatóságok megküldték a kitöltött bejelentési űrlapokat. Az űrlapokon azonban csak a rendszer feltételeinek általános leírása szerepelt, ami nem volt elégséges az intézkedések megfelelő értékeléséhez.

(256)

2014. december 17-i információkérésében a Bizottság további tájékoztatást kért az intézkedésről. 2015. február 25-i válaszában Ausztria megerősítette, hogy:

(257)

A fent említett okokból az Ausztrián kívüli hirdetési kampányok és az Ausztrián belüli általános hirdetések 2002 és 2004 közötti támogatása megfelelt a 2001-es reklámozási iránymutatásoknak és így a 2000–2006-os iránymutatásoknak. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a belső piaccal összeegyeztethető volt.

(258)

A mezőgazdasági termékek reklámozásához 2007. január 1. után nyújtott állami támogatások értékelésekor a Bizottság a 2007–2013-as iránymutatások VI.D részét alkalmazza.

(259)

Az eljárást megindító határozat időpontjában a Bizottságnak nem állt rendelkezésére elegendő információ annak eldöntésére, hogy ezen intézkedések összhangban vannak-e a 2007–2013-as iránymutatásokkal. Ebben a tekintetben a Bizottság bizonyos kétségeknek adott hangot a 2000–2006-os iránymutatások előírásaitól eltérő előírások teljesülése tekintetében.

(260)

A Bizottság különösen felhívta az osztrák hatóságok figyelmét a 2007–2013-as iránymutatásokban a 153(c) pontban a mondat második felében, a 155. pont második mondatában és a 158. pontban szereplő módosításokra. Ezért a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy adják át az azt igazoló információkat, hogy a minőségi termékek hirdetése során betartották az iránymutatások fenti rendelkezéseit.

(261)

A 2007–2013-as iránymutatások 153. pontja szerint a Közösségen belüli reklámkampányok állami támogatása a következő feltételek teljesülése esetén volt a Szerződéssel összhangban lévőnek tekinthető:

(262)

Az osztrák hatóságok által 2014. április 30-án nyújtott információk szerint a 2007–2013-as iránymutatások 153. pontjának előírásait betartották.

(263)

A 2007–2013-as iránymutatások 155. pontja értelmében a nemzeti vagy regionális minőségi címkék esetében a termékek eredetét (csak) másodlagos üzenetként lehetett említeni. Annak megítélésére, hogy a származási hely valóban másodlagos üzenet volt-e, a Bizottságnak figyelembe kellett vennie a származásra utaló szöveg és/vagy jel fontosságát, ideértve a képekét és az általános megjelenését, valamint a reklám értékesítési kulcsüzenetét képező szöveg és/vagy jel fontosságát, azaz a reklámüzenet azon részét, amely nem a származásra összpontosít.

(264)

2014. április 30-án az osztrák hatóságok megerősítették, hogy a 2007-ben használt címkék azonosak voltak a 2004-es bizottsági határozatban jóváhagyottakkal (lásd a (233) preambulumbekezdést is). A Bizottság ezen értékelés alapján úgy ítéli meg, hogy a 2007–2013-as iránymutatások 155. pontja teljesült.

(265)

A 2007–2013-as iránymutatások 156. pontja értelmében a közvetlen támogatási intenzitás nem haladhatja meg az 50 %-ot. Ha az ágazat legalább a költségek 50 %-át fedezte – bármilyen formában –, a támogatás aránya az elszámolható költségek 100 %-át is elérhette. A fentiek értelmében ((200) preambulumbekezdés) ez a feltétel teljesült.

(266)

A 2007–2013-as iránymutatások 158. pontja értelmében az 5 millió EUR fölötti éves költségvetésű hirdetési tevékenységeket külön be kellett jelenteni. Az osztrák hatóságok által nyújtott információk ((45) preambulumbekezdés) alapján megállapítható, hogy ezt a rendelkezést betartották, mivel a minőségi címkére elkülönített költségvetés 2007-ben és 2008-ban 5 millió EUR alatt volt.

(267)

A fenti okokból a 2007–2008-ban végrehajtott hirdetési intézkedések megfeleltek a 2007–2013-as iránymutatásoknak, tehát a belső piaccal összeegyeztethetőek voltak.

(268)

A Bizottság ebben a tekintetben megjegyzi, hogy a bio címke hirdetési intézkedései 2006 végén lejártak, ezért a 2007–2013-as iránymutatások szerint nem kell őket értékelni (lásd a (15) preambulumbekezdést).

(269)

Az általános hirdetésekre és harmadik országokban történő hirdetésre vonatkozó rendelkezések a 2007–2008-as időszakra nézve nem relevánsak, mivel az ilyen tevékenységekre vonatkozó támogatási intézkedések – ahogy az a (39) preambulumbekezdésben is szerepel – 2004-ben, az N 239/2004 támogatási rendszer elfogadásával lejártak.

(270)

A mezőgazdasági szektorra csak 2000. január 1. óta vonatkoznak konkrét állami támogatási iránymutatások. Az ezen időpont előtt nyújtott támogatások összeegyeztethetőségét ezért a Szerződés és az akkori bevett bizottsági gyakorlat alapján kell megítélni (lásd fent a (169) preambulumbekezdést).

(271)

A tágabb értelemben vett promóciós műveletek, például a tudományos ismeretek terjesztése a nagyközönség körében, a vásárok és kiállítások szervezése, ezeken való részvétel és hasonló PR-tevékenységek, ideértve a felméréseket és a piackutatást, annak 1.1. pontja értelmében nem tartoztak az 1987-es reklámozási keretrendszer hatálya alá. Az ilyen tevékenységekhez köthető kiadások tekintetében bevett bizottsági gyakorlat volt, hogy az akár a költségek 100 %-áig terjedő támogatást a Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekintették (89).

(272)

Ezenkívül gyakorlata és eljárásrendje szerint a Bizottság pozitívan viszonyult a mezőgazdasági ágazat technikai segítését célzó puha támogatásokhoz („soft aid”). Megengedett volt például az elszámolható költségek akár 100 %-os támogatása az új technikák elterjesztését szolgáló intézkedések esetében.

(273)

Az AMA 4.3. fejezetben leírt marketingintézkedései ezekbe a kategóriákba tartoznak.

(274)

Az érintett intézkedések célja az általános tudás terjesztése volt, általános tájékoztató projektek útján. A fogyasztóknak tényszerű információkat kívántak nyújtani és nem ösztönözték a fogyasztókat egy konkrét termék megvásárlására.

(275)

Az intézkedések tehát összhangban voltak a Bizottság akkori gyakorlatával, ami a kitűzött célt elfogadhatónak tekintette. A 100 %-os támogatási intenzitás is megfelelt az akkoriban a céllal és a versenyre és a kereskedelemre gyakorolt csekély negatív hatással arányosnak tekintett maximális támogatási intenzitásnak.

(276)

A tágabb értelemben vett promóció 1995 és 1999 közötti támogatása megfelelt a Bizottság akkori bevett gyakorlatának, és ezért a Bizottság álláspontja szerint ezen intézkedések az EK-Szerződés 92. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőek voltak.

(277)

A minőségbiztosítási rendszerek létrehozásával kapcsolatos technikai segítségnyújtáshoz és tanácsadási szolgáltatásokhoz nyújtott támogatást a Bizottság „puha támogatásnak” („soft aid”) tekintette, ami közös érdeket képező célt szolgált, és arányos volt (különösen amiatt, hogy nem befolyásolta jelentősen a versenyfeltételeket), ezért azt a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősítette.

(278)

A 4.3. fejezetben leírt intézkedéseket ilyen puha támogatásnak lehet tekinteni, ami az akkori bevett bizottsági gyakorlat szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek számított.

(279)

Az ágazati irányítás alatt álló minőségi és nyomonkövethetőségi szabványoknak való megfelelés biztosítását célzó ellenőrzési intézkedések tekintetében a Bizottság – a tagállamok felé egy állattartással kapcsolatos levélben ismertetett megközelítését (90) követve – a kötelező ellenőrzések költségei esetében minden esetben engedélyezte a 100 %-os támogatást. Ez is azon a logikán alapult, hogy ezek a támogatások közös érdeket szolgáltak és arányosak voltak, különösen az ilyen közvetett támogatások versenyre és kereskedelemre gyakorolt csekély hatása miatt.

(280)

Ezen intézkedések tekintetében a Bizottság felkérte az osztrák hatóságokat, hogy tisztázzák, hogy az AMA ellenőrzései kötelezőek volta-e, és ha nem, jelezzék, hogy betartották-e a támogatási intenzitásra vonatkozó határértéket.

(281)

2014. április 30-i válaszukban az osztrák hatóságok közölték, hogy a kérdéses ellenőrzések az AMA végrehajtási jogi aktusai értelmében kötelezőek voltak, és a támogatási intenzitás határértékét betartották.

(282)

Ezért a támogatás összeegyeztethetőségének feltételei teljesültek.

(283)

A minőségi rendszerek és minőségellenőrzések fejlesztéséhez kapcsolódó tevékenységek mind a bio címke, mind a minőségi címke kapcsán jogosultak voltak a támogatásra. Ez a minőségi termékek gyártásához és forgalmazásához nyújtott támogatásnak minősül, amit a 2000–2006-os iránymutatások 13. pontja alapján kell vizsgálni.

(284)

A 2000–2006-os iránymutatások 13. pontja rögzíti azon feltételeket, amelyek fennállása esetén a minőségi mezőgazdasági termékek gyártásához és forgalmazásához támogatás nyújtható.

(285)

A 2000–2006-os iránymutatások 13.2. pontja szerint támogatás egyebek közt tanácsadás, technikai vizsgálatok, megvalósíthatósági és tervezési tanulmányok, piackutatás és minőségbiztosítási rendszerek bevezetése céljára adható. Kkv-k esetében a támogatás egy hároméves időszakban nem haladhatta meg kedvezményezettenként a 100 000 eurót vagy, ha az magasabb összeg, az elszámolható költségek 50 %-át. A nagyvállalkozásokra csak az első határérték vonatkozott.

(286)

A 2000–2006-os iránymutatások 13.3. pontjának értelmében a Bizottság azt a szabályt vette alapul, hogy a gyártó által végzett rutinszerű minőségellenőrzésekre nem adható támogatás. A támogatásokat csak harmadik felek (például szabályozó hatóságok vagy címkék felügyeletéért felelős szervek) által vagy megbízásából végzett ellenőrzésekre lehetett nyújtani. A 2000–2006-os iránymutatások 13.4. pontja értelmében a 2092/91/EGK rendelet keretében zajló ökológiai gazdálkodás módszereinek ellenőrzése a felmerülő költségek 100 %-áig támogatható.

(287)

A 2000–2006-os iránymutatások 13.5. pontja értelmében támogatást a kezdeti szakaszban a minőségi védjegyek és címkék használatának ellenőrzéséért felelős testületek által elismert minőségbiztosítási rendszerek keretében elvégzett ellenőrzések költségeinek 100 %-áig lehetett nyújtani. Az ilyen támogatásokat fokozatosan csökkenteni kellett úgy, hogy a bevezetésük utáni hetedik évre teljesen megszűnjenek.

(288)

A minőségbiztosítási dokumentumok készítésének és terjesztésének költségeinek, valamint az AMA Marketingen belüli informatikai rendszerek költségeinek támogatása az AMA Marketing (ami köztestület, nem pedig gazdasági szereplő) adminisztratív költségeinek finanszírozására irányult, ezért nem minősül a Szerződés I. mellékletében szereplő termékek termeléséhez, forgalmazásához és marketingjéhez kapcsolódó állami támogatásnak.

(289)

A (98) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a minőségellenőrzések támogatása erre kiválasztott külső szervek által végzett ellenőrzések céljára volt elérhető, a bio címke vagy a minőségi címke használata esetén. A két címke használatával kapcsolatos ellenőrzéseket 100 %-ig támogatták, a rutinellenőrzések költségeit pedig a licenctulajdonosok viselték, tehát azok nem kaptak támogatást.

(290)

2012. szeptember 14-i levelükben az osztrák hatóságok megerősítették, hogy a minőségellenőrzések támogatása sosem haladta meg a kedvezményezettenként hároméves időszakra számított 100 000 eurót. A 2000–2006-os iránymutatások 13.2. pontjában szereplő feltételek tehát teljesültek.

(291)

2012. szeptember 14-i és 2014. április 30-i levelükben az osztrák hatóságok nem szolgáltattak a 2000–2006-os iránymutatások 13.3., 13.4. és 13.5. pontjában szereplő feltételek teljesülésének kiértékeléséhez elegendő információt.

(292)

Ezért 2014. december 17-i információkérésében a Bizottság további tájékoztatást kért az intézkedésről. 2015. februári válaszában Ausztria megerősítette, hogy:

(293)

Korábbi, 2012. szeptember 14-i és 2014. április 30-i leveleikben az osztrák hatóságok már megerősítették, hogy a támogatásokat fokozatosan csökkentették és 2009-re teljesen megszüntették. Mivel a 2000–2006-os iránymutatások a támogatások fokozatos csökkentését írják elő, a 2000–2006-os iránymutatások 13.5. pontjának rendelkezései minden, 2006. december 31-ig megítélt intézkedés esetében teljesültek.

(294)

Mivel azonban ilyen támogatásokat 2007. január 1. után (azaz a 2007-es és 2008-as évben) is megítéltek, erre az időszakra a 2007–2013-as iránymutatások érvényesek.

(295)

Ez utóbbi jogi eszköz a 2000–2006-os iránymutatásokhoz képest két változást hozott: finomították a támogatástípusok listáját (91), és ezt a típusú támogatást az elsődleges termelőkre korlátozták (92).

(296)

Ezért a 2007 után folytatódott, az elsődleges termelőket támogató intézkedések megfelelnek a 2007–2013-as iránymutatásoknak és a belső piaccal összeegyeztethetőek.

(297)

A feldolgozó és forgalmazó vállalkozásoknak nyújtott támogatásokat azonban a 2007–2013-as iránymutatások 99. pontja alapján kell értékelni. Ezért itt hivatkozunk a 8.6.2. pontban szereplő értékelésre.

(298)

Végezetül, az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer bevezetésével kapcsolatban (lásd a (99) preambulumbekezdést), az eljárást megindító határozat (203) preambulumbekezdésében a Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat, hogy jelezzék, hogy ez az intézkedés 1999 után is érvényben volt-e. A Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat, hogy igenlő válasz esetén igazolják, hogy az intézkedés megfelelt a 2000–2006-os iránymutatások 13. pontjának.

(299)

2015. februári válaszában Ausztria kijelentette, hogy sem az ISO 9001:1994 szabvány, sem más tanúsítvány megszerzése nem volt soha kötelező az AMA-iránymutatások értelmében (minőségi címke és bio címke). Az osztrák hatóságok azt is kijelentették, hogy az ISO 9002 minőségbiztosítási rendszer sem volt sem kötelező, sem alkalmazott.

(300)

A fenti okokból a 2000 és 2006 között minőségi termékeknek nyújtott támogatás megfelel a 2001-es reklámozási iránymutatásoknak. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(301)

Ezen támogatásokat a 2007–2013-as iránymutatások IV.J fejezete alapján kell értékelni.

(302)

A 2007–2013-as iránymutatások 98. pontja értelmében a Bizottság a minőségi termékek gyártását ösztönző, elsődleges termelőknek nyújtott támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztehetőnek minősítheti, ha az megfelel az 1857/2006/EK rendelet 14. cikkében szereplő előírásoknak (93).

(303)

Az 1857/2006/EK rendelet 14. cikke értelmében a támogatás akkor tekinthető az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha a 14. cikk (2) bekezdésében felsorolt elszámolható költségekre ítélték meg, és teljesíti az 1857/2006/EK rendelet 14. cikkének 3–6. bekezdésében szereplő feltételeket.

(304)

A 1857/2006/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a minőségi mezőgazdasági termékek termelését ösztönző támogatások egyebek mellett a következő tevékenységek költségeinek akár 100 %-át is fedezhetik:

(305)

Az 1857/2006/EK rendelet 14. cikkének (3) bekezdése értelmében támogatás kizárólag a harmadik személyek által nyújtott szolgáltatások költségei tekintetében, és/vagy harmadik személyek, például az illetékes szabályozó hatóságok vagy az azok nevében eljáró szervek által vagy nevében, vagy a földrajzi jelzések és eredetmegjelölések, biogazdálkodásra utaló címkék, illetve minőségmegjelölések ellenőrzéséért és felügyeletéért felelős független szervezetek által végrehajtott ellenőrzés tekintetében nyújtható, feltéve, hogy az ilyen megjelölések és címkék összhangban vannak a közösségi jogszabályokkal. Befektetési célú kiadásokhoz nem adható támogatás.

(306)

Az 1857/2006/EK rendelet 14. cikkének (4) bekezdése értelmében nem nyújtható támogatás a mezőgazdasági termelő vagy a gyártó által végzett ellenőrzés költségeire, vagy amennyiben a közösségi jogszabályok szerint az ellenőrzéssel kapcsolatos költségeket magának a termelőnek kell viselnie, a díjak tényleges mértékének meghatározása nélkül.

(307)

Az 1857/2006/EK rendelet 14. cikkének (5) bekezdése értelmében az ugyanazon cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett támogatás kivételével a támogatást támogatott szolgáltatások formájában kell nyújtani és nem tartalmazhat a termelőknek adott közvetlen kifizetéseket.

(308)

A támogatásnak objektív módon meghatározott feltételek mellett elérhetőnek kell lennie az érintett területen működő valamennyi jogosult számára. Amennyiben a (2) bekezdésben felsorolt szolgáltatások nyújtását termelői csoport vagy a mezőgazdaságban működő más, kölcsönös segítségnyújtási szervezet végzi, az ilyen csoportban vagy szervezetben való tagság nem lehet feltétele a szolgáltatáshoz való hozzáférésnek. A tagsággal nem rendelkező személyek által az érintett csoport vagy szervezet igazgatási költségeihez történő hozzájárulás mértékének a szolgáltatásnyújtás arányos költségeire kell korlátozódnia (1857/2006/EK rendelet, 14. cikk, (6) bekezdés).

(309)

A 2007–2013-as iránymutatások 100. pontja értelmében a Bizottság nem engedélyezte a nagyvállalkozások költségeit fedező állami támogatást.

(310)

A 2007–2013-as iránymutatásokban szereplő, az elsődleges termelők támogatásának összeegyeztethetőségével kapcsolatos főbb feltételek nagyrészt egyeznek a 2000-2006-os iránymutatások fent leírt feltételeivel. Ezért itt hivatkozunk a 8.5. pontban szereplő értékelésre.

(311)

Az előző időszakhoz képest történt jelentősebb változások azzal kapcsolatosak, hogy a támogatásokat szolgáltatások formájában kellett nyújtani, és az érintett területen minden jogosult számára objektív feltételek alapján elérhetőnek kellett lenniük. Az osztrák hatóságok megerősítették, hogy ezek a feltételek teljesültek.

(312)

A minőségi termékek elsődleges termelőknek juttatott támogatása ezért megfelelt a 2007–2013-as iránymutatásoknak. Ezért a Bizottság ezt a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg (az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(313)

A 2007–2013-as iránymutatások 99. pontja értelmében a Bizottság a minőségi termékek gyártását ösztönző, mezőgazdasági termékek feldolgozásával forgalmazásával foglalkozó cégeknek nyújtott támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztehetőnek minősítheti, ha az megfelel az 70/2001/EK rendelet 5. cikkében szereplő összes előírásnak (94).

(314)

A 70/2001/EK rendeletet felváltotta a 800/2008/EK bizottsági rendelet (95) (2008–2013 GBER), amelynek 43. cikke leszögezi, hogy a 70/2001/EK rendeletre történő hivatkozásokat a 800/2008/EK rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni. 45. cikke értelmében a 800/2008/EK rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon, azaz 2008. augusztus 29-én lépett hatályba. Így tehát 2007. január 1. és 2008. augusztus 28. között a 70/2001/EK rendelet 5. cikkének a) pontja, majd a 800/2008/EK rendelet 26. cikke vonatkozott a szóban forgó támogatásokra.

(315)

A tanácsadói szolgáltatások támogatásával kapcsolatosan a releváns cikkek azonos feltételeket szabnak: a támogatás kkv-knak volt nyújtható, a külső tanácsadók tanácsadási szolgáltatásainak költsége elszámolható volt, a maximális támogatási intenzitás a szolgáltatások kapcsán felmerült elszámolható költségek 50 %-a volt, és az érintett szolgáltatás nem lehetett folyamatos vagy rendszeres tevékenység, és nem kapcsolódhatott a vállalkozás szokásos működési költségeihez, például szokásos adótanácsadási szolgáltatások, szokásos jogi szolgáltatások vagy reklámköltségek formájában.

(316)

Továbbá az iránymutatások 101. pontja értelmében az elsődleges termelés és a feldolgozás és forgalmazás tekintetében a termelő létesítmények fejlesztéséhez szükséges beruházások, ideértve a dokumentációs rendszer kezeléséhez és a folyamatok és termékek ellenőrzéséhez szükséges beruházásokat is, csak a 2007-2013-as iránymutatásokban szereplő, a beruházási támogatásokra vonatkozó szabályok betartása mellett voltak támogathatóak.

(317)

Ebben a tekintetben a Bizottság bizonyos kétségeknek adott hangot az eljárást megindító határozatban a 2000–2006-os iránymutatások előírásaitól eltérő előírások teljesülése tekintetében.

(318)

A Bizottság különösen felhívta az osztrák hatóságok figyelmét a következő jelentős módosításokra:

(319)

Az előzetes vizsgálati eljárás alatt elérhető információk alapján nem volt világos, hogy 2007-ben az osztrák hatóságok a vizsgálat tárgyát képező intézkedéseket összhangba hozták-e a 2007–2013-as iránymutatások fent ismertetett rendelkezéseivel. A Bizottság ezért felszólította az osztrák hatóságokat, hogy küldjenek további információkat annak igazolására, hogy 2007. január 1. és 2007. december 31. között a minőségtámogatási intézkedések megfeleltek-e a 2007. január 1-től érvényes új szabályoknak.

(320)

2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok azzal érveltek, hogy az új állami támogatási szabályoknak való megfelelés csak 2008. január 1-től volt kötelező, nem pedig 2007. január 1-től, ahogy azt a Bizottság írta (lásd a (172) és (173) preambulumbekezdést). Ezért az osztrák hatóságok az összeegyeztethetőség értékelésével kapcsolatos egyéb információkat nem nyújtottak. 2014. február 19-i információkérésében a Bizottság újra felszólította az osztrák hatóságokat az ezzel a kérdéssel kapcsolatos szükséges információk megküldésére. 2014. április 30-i levelükben az osztrák hatóságok fenntartották a korábbi levelükben kifejezett álláspontjukat, és az értékeléshez nem küldtek további információkat.

(321)

2014. december 17-i információkérésében a Bizottság újra felszólította az osztrák hatóságokat a minőségi intézkedések összeegyeztethetőségi elemzésével kapcsolatban a szükséges információk megküldésére. Az osztrák hatóságok megismételték, hogy az új állami támogatási szabályok alkalmazása 2008. január 1-től kötelező, nem 2007. január 1-től.

(322)

A Bizottság szeretné megjegyezni, hogy az osztrák hatóságok álláspontja téves: az új szabályok alkalmazása 2007. január 1-től volt kötelező, nem 2008. január 1-től.

(323)

Az új szabályok életbe lépésekor (azaz 2007. január 1-én) folyamatban volt a T-375/04 sz. bírósági ügy (lásd a (22) preambulumbekezdést), amely a 2004. június 30-i NN 34A/2000 bizottsági határozat megsemmisítéséhez vezetett. A bizottsági határozat 2009. november 18-i megsemmisítése visszamenőleges hatályú volt.

(324)

Ezért Ausztria nem támaszkodhatott erre a határozatra, amikor amellett érvelt, hogy a támogatás a 2007–2013-as iránymutatások 196. pontja szerinti létező támogatási rendszernek tekintendő.

(325)

Továbbá a kialakult joggyakorlat szerint

„lényegében (…) a kedvezményezett vállalkozás az engedélyező bizottsági határozatra nem alapíthatott jogos bizalmat, mivel egyrészt ezt a határozatot a jogorvoslatra nyitva álló határidő alatt megtámadták, majd azt a közösségi bíróság meg is semmisítette, másrészt a jogorvoslatra nyitva álló határidő nem telt le, vagy eljárás esetén a közösségi bíróság nem hozott végleges döntést” (96).

(326)

Bár az ebben a részben tárgyalt intézkedéseket a 2004. június 30-i NN 34A/2000 bizottsági határozat összeegyeztethetőnek minősítette, ez a határozat nem keletkeztetett jogos bizalmat, sem a kedvezményezettek, sem a tagállam szintjén. Már 2004. szeptember 17-én megsemmisítési keresetet adtak be, és ez az új állami támogatási szabályok hatálybalépésekor folyamatban volt. A folyamatban lévő megsemmisítési kereset miatt az osztrák hatóságoknak 2007. január 1-től a 2007–2013-as iránymutatásokat kellett volna alkalmazniuk.

(327)

A fent leírtaknak megfelelően a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásokra vonatkozó szabályok jelentősen változtak a 2007–2013-as iránymutatásokban. Mivel az osztrák hatóságok nem igazodtak a változásokhoz, az ökológiai termékekre, nagyvállalatokra és a nem természetbeni juttatásokra vonatkozó intézkedések (lásd a (318) preambulumbekezdést) nem feleltek meg a 2007–2013-as iránymutatások előírásainak. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy ezek a támogatási intézkedések a belső piaccal nem voltak összeegyeztethetőek. A többi intézkedés (azaz minden intézkedés azokat kivéve, amelyek ökológiai termékekkel, nagyvállalatokkal és nem természetbeni juttatásokkal kapcsolatosak (97)) megfelelt a 2007–2013-as iránymutatásoknak, tehát a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(328)

A technikai segítségnyújtásra 2000. január 1. és 2006. december 31. között nyújtott támogatásokat a 2000–2006-os iránymutatások 14. pontja alapján kell értékelni. Az iránymutatások 14.1. pontja szerint az ilyen támogatásokat a Bizottság „puha támogatásnak” tekintette, amik hozzájárultak a közösségi mezőgazdaság hosszú távú életképességéhez, miközben a versenyre gyakorolt hatásuk csekély volt. A támogatás a költségek akár 100 %-át is fedezhette, egyebek közt a következő tevékenységek esetében: versenyek, kiállítások és vásárok rendezése, ideértve az ilyen eseményeken való részvétel költségeinek támogatását is, új technikákkal kapcsolatos tudás terjesztését szolgáló egyéb tevékenységek, például ésszerű kisméretű kísérleti projektek és demonstrációs projektek útján.

(329)

A megítélt összes támogatás nem haladhatta meg a kedvezményezettenkénti 100 000 eurót egy hároméves időszak alatt, vagy kkv-k esetében az elszámolható költségek 50 %-át, ha az 100 000 eurónál több volt (a 2000–2006-os iránymutatások 14.3. pontja). Az ilyen támogatásoknak objektív módon meghatározott feltételek mellett elérhetőnek kellett lennie az érintett területen működő valamennyi jogosult számára (a 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontja).

(330)

A bio és a minőségi címke tekintetében támogatást kaptak általános információs projektek, a címkékkel kapcsolatos általános tudás terjesztését szolgáló PR-tevékenységek és minőségi versenyek (lásd a (100)–(103) preambulumbekezdést). Ezen intézkedések nem ösztönzik a vásárlókat egy konkrét termék megvásárlására. Ezek tehát nem hirdetési intézkedések, hanem általános promóciós intézkedések és puha támogatások, amelyekre a 20002006-os iránymutatások 14. pontja vonatkozik.

(331)

A tájékoztatási intézkedések az új technikákkal kapcsolatos tudás terjesztésének kategóriájába tartoznak. Az ilyen általános intézkedések szükségszerűen minden, a címkéket használó termelő számára előnyösek.

(332)

A technikai segítségnyújtási intézkedések költségeit fedező támogatásra a 2000–2006-os iránymutatások 14.1. pontja vonatkozik. Az NN 34A/2000 támogatási rendszerrel kapcsolatban nyújtott információk részeként az osztrák hatóságok közölték, hogy az ilyen támogatások sosem haladják majd meg a kedvezményezettenkénti 100 000 eurót hároméves időszak alatt (lásd a (109) preambulumbekezdést). Az eljárást megindító határozatban a Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat, hogy igazolják, hogy a fenti ígéretet valóban be is tartották. A Bizottság arra is rákérdezett, hogy a 2000–2006-os iránymutatások 14.2. és 14.3. pontjaiban szereplő előírásokat a 2000–2001-es időszakban is betartották-e (98).

(333)

2012. szeptember 14-i levelükben az osztrák hatóságok megerősítették, hogy ezen intézkedések támogatása sosem haladta meg a kedvezményezettenként hároméves időszakra számított 100 000 eurót. A 2000–2006-os iránymutatások 14.3. pontjában szereplő feltétel tehát teljesült.

(334)

A 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontjában szereplő feltételek tekintetében a Bizottság egy újabb, 2014. december 17-i információkérésben felszólította az osztrák hatóságokat, hogy adják át az összeegyeztethetőségi értékelés elvégzéséhez szükséges információkat.

(335)

2015. február 25-i válaszukban az osztrák hatóságok megerősítették, hogy a rendszer az érintett területen minden jogosult számára objektív feltételek alapján elérhető volt. A 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontjában szereplő feltétel tehát teljesült.

(336)

Ezért a technikai segítségnyújtási tevékenységek támogatása megfelelt a 2000–2006-os iránymutatásokban rögzített feltételeknek, így a Bizottság ezt a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg (az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(337)

Az általános termékekkel kapcsolatos technikai segítségnyújtási intézkedések költségeinek fedezését célzó támogatásokra a (104)–(107) preambulumbekezdésben leírtaknak megfelelően a 2000–2006-os iránymutatások 14.1. pontja (negyedik francia bekezdés) vonatkozik. A 14.2. és 14.3. pontban leírt feltételek tekintetében: a Bizottság az eljárást megindító határozat születésekor nem rendelkezett ezen időszakkal kapcsolatban elegendő információval ezen feltételek teljesülésének vizsgálatához. Ezért a Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat a szükséges információk megküldésére.

(338)

2012. szeptember 14-i levelükben az osztrák hatóságok megerősítették, hogy ezen intézkedések támogatása sosem haladta meg a kedvezményezettenként hároméves időszakra számított 100 000 eurót. A 2000–2006-os iránymutatások 14.3. pontjában szereplő feltétel tehát teljesült.

(339)

A 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontjában szereplő feltétellel kapcsolatban, miszerint a támogatásnak az érintett területen működő valamennyi jogosult számára elérhetőnek kell lennie, a Bizottság megjegyzi, hogy ez a feltétel teljesült, mivel a technikai segítségnyújtási intézkedések a termékekkel kapcsolatos általános információkra vonatkoztak. A 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontjában szereplő feltétel tehát teljesült.

(340)

Ezért a technikai segítségnyújtási tevékenységek támogatása megfelelt a 2000–2006-os iránymutatásokban rögzített feltételeknek, így a Bizottság ezt a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg (az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinti.

(341)

A 2007–2013-as iránymutatások 103. pontja értelmében a Bizottság a technikai segítségnyújtás céljára nyújtott támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősítheti, ha az megfelel az 1857/2006/EK rendelet 15. cikkében szereplő előírásoknak.

(342)

Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikke értelmében a támogatás akkor tekinthető az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztehetőnek, ha a technikai segítségnyújtási tevékenységek az 1857/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében felsorolt elszámolható költségeire ítélték meg, és megfelelt az 1857/2006/EK rendelet 15. cikkének (3) és (4) bekezdésében felsorolt feltételeknek.

(343)

Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének d) pontja szerint a vállalkozások között a versenyekkel, kiállításokkal és vásárokkal kapcsolatos tapasztalatokat megosztó fórumok megszervezése és az ezeken való részvétel tekintetében a következőkre nyújtható támogatás: részvételi díjak, utazási költségek, a kiadványokkal kapcsolatos költségek, a kiállítási helyiségek bérleti díja és a versenyek keretében megítélt jelképes díjak, legfeljebb 250 eurós díjankénti és személyenkénti értékben.

(344)

Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének e) pontja megengedte a tudományos ismeretek népszerűsítésével és a más országokból származó termékek előtt nyitott minőségi rendszerekkel kapcsolatos tényszerű információk terjesztésével kapcsolatos költségek támogatását (konkrét vállalatok, márkák és származási hely említése nélkül).

(345)

Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének f) pontja megengedte a következők költségeinek támogatását: kiadványok, például katalógusok, illetve az adott terület vagy egy adott termék termelőire vonatkozó tényszerű információkat bemutató weboldalak, feltéve, hogy ezek az információk és ismertetések semlegesek és az érintett összes termelő egyenlő esélyeket kap a kiadványban való megjelenésre.

(346)

Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikke (3) és (4) bekezdése engedélyezte, hogy a technikai segítségnyújtásokhoz nyújtott állami támogatás a következő feltételek teljesülése esetén a költségek 100 %-át fedezze: a támogatást támogatott szolgáltatások formájában kell nyújtani, és nem tartalmazhat a termelőknek adott közvetlen kifizetéseket, a támogatásnak objektív módon meghatározott feltételek mellett elérhetőnek kell lennie az érintett területen működő valamennyi jogosult számára. amennyiben a technikai segítségnyújtást termelői csoport vagy más szervezet végzi, az ilyen csoportban vagy szervezetben való tagság nem lehet feltétele a szolgáltatáshoz való hozzáférésnek, a tagsággal nem rendelkező személyek által az érintett csoport vagy szervezet igazgatási költségeihez történő hozzájárulás mértékének a szolgáltatásnyújtás arányos költségeire kell korlátozódnia.

(347)

A 2007–2013-as iránymutatások 105. pontja értelmében a Bizottság a technikai segítségnyújtás céljából mezőgazdasági termékek feldolgozásával forgalmazásával foglalkozó cégeknek nyújtott támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek minősítheti, ha az megfelel az 70/2001/EK rendelet 5. cikkében szereplő előírásoknak. A 70/2001/EK rendeletet felváltó 800/2008/EK rendelet 43. cikke leszögezi, hogy a 70/2001/EK rendeletre történő hivatkozásokat a 800/2008/EK rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni (100).

(348)

A 800/2008/EK rendelet 26. cikke és a 70/2001/EK rendelet 5. cikkének a) pontja tekintetében hivatkozunk e dokumentum (315) preambulumbekezdésére.

(349)

A 800/2008/EK rendelet 27. cikke és a 70/2001/EK rendelet 5. cikkének b) pontja kimondja, hogy a vásárokon és kiállításokon való részvételhez nyújtott támogatás támogatási intenzitása nem haladhatja meg a támogatható költségek 50 %-át, és támogatható költségnek a vállalkozásnak valamely kiállításon vagy vásáron való első részvétele esetén a kiállítóhelyiség bérletével, felállításával és működtetésével kapcsolatos költségek minősülnek.

(350)

A Bizottság nézete szerint az elsődleges mezőgazdasági termelőknek nyújtott technikai segítségnyújtásra a 2007. január 1-től érvényes szabályok lényegi elemei szinte teljesen azonosak a 2000–2006-os iránymutatások vonatkozó részével. Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikkének (2) bekezdésében felsorolt elszámolható költségek lényegében ugyanazok, mint a 2000–2006-os iránymutatások 14. pontjában szereplők (101). Az 1857/2006/EK rendelet 15. cikkének (4) bekezdésében felsorolt elszámolható költségek lényegében ugyanazok, mint a 2000–2006-os iránymutatások 14.2. pontjában szereplők. A 2000–2006-os iránymutatásokkal szemben azonban a 2007–2013-as iránymutatások leszögezik, hogy a támogatást természetben, támogatott szolgáltatás formájában kell nyújtani. Ebben a tekintetben az osztrák hatóságok rámutattak, hogy a technikai segítségnyújtást már a 2007 előtti időszakban is támogatott szolgáltatások formájában nyújtották.

(351)

Itt hivatkozunk a 8.7. pontban szereplő összeegyeztethetőségi értékelésre. A Bizottság ebből kifolyólag úgy ítéli meg, hogy a támogatás a közös piaccal összeegyeztethető volt.

(352)

A feldolgozó és forgalmazó vállalkozásoknak nyújtott technikai segítségnyújtás tekintetében a 2007–2013-as iránymutatások jelentős változásokat hoztak a korábbi szabályozáshoz képest, ezért ezen kategóriát külön kell értékelni. Az eljárást megindító határozat idején elérhető információk alapján nem volt világos, hogy 2007-ben az osztrák hatóságok a vizsgálat tárgyát képező technikai segítségnyújtási intézkedéseket összhangba hozták-e az iránymutatások fent ismertetett rendelkezéseivel. A Bizottság ezért felszólította az osztrák hatóságokat, hogy küldjenek további információkat annak igazolására, hogy 2007. január 1. és 2008. december 31. között az intézkedések megfeleltek az új szabályoknak. Ebben a tekintetben a Bizottság kétségeknek adott hangot a 2000-2006-os iránymutatások előírásaitól eltérő előírások teljesülése tekintetében. A Bizottság különösen felhívta az osztrák hatóságok figyelmét a következő jelentős módosításokra:

(353)

2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok azzal érveltek, hogy az új állami támogatási szabályoknak való megfelelés csak 2008. január 1-től volt kötelező, nem pedig 2007. január 1-től, ahogy azt a Bizottság írta (lásd a (172)–(175) preambulumbekezdést). Ezért az osztrák hatóságok az összeegyeztethetőség értékelésével kapcsolatos egyéb információkat nem nyújtottak. 2014. február 19-i információkérésében a Bizottság újra felszólította Ausztriát az ezzel a kérdéssel kapcsolatos szükséges információk megküldésére. 2014. április 30-i levelükben az osztrák hatóságok fenntartották a 2012-es levelükben kifejezett álláspontjukat, és az értékeléshez nem küldtek további információkat.

(354)

Itt hivatkozunk a (322)–(326) preambulumbekezdésben szereplő érvelésre, ami az ebben a részben tárgyalt támogatástípusra is érvényes.

(355)

A fent leírt okokból, tekintve, hogy a feldolgozó és forgalmazó vállalkozásoknak 2007. január 1. és 2008. december 31. között nyújtott technikai segítségnyújtás nem felelt meg az ezen támogatáskategóriára vonatkozóan a 2007–2013-as iránymutatásokban szereplő szabályoknak (nagyvállalatoknak nyújtott támogatás, vásárokon való első részvétel támogatása, 50 % fölötti támogatási arány tanácsadási szolgáltatásokon kívül bármely más szolgáltatásra, 50 % fölötti támogatás vásárokon való részvételre vagy természetbeni juttatások) ((350) preambulumbekezdés), a Bizottság ezt a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja (jelenleg (az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének c) pontja) értelmében a közös piaccal összeegyeztethetetlennek tekinti.

(356)

Az előző preambulumbekezdésben felsoroltakon kívüli intézkedések esetében az összeegyeztethetőség kritériumai nem változtak a 2000–2006-os iránymutatásokhoz képest. Itt hivatkozunk a (328) preambulumbekezdésben szereplő összeegyeztethetőségi értékelésre. Ezért ezen intézkedések összeegyeztethetőek.

(357)

Mivel az e határozat tárgyát képező intézkedéseket adójellegű díjakból finanszírozták, a Bizottságnak mind a finanszírozott intézkedéseket (azaz a kiosztott támogatásokat), mind a finanszírozós módját meg kell vizsgálnia.

(358)

A Bíróság joggyakorlata szerint amennyiben a támogatás finanszírozási módja, különösen kötelező hozzájárulások esetében, a támogatási intézkedés szerves részét képezi, a Bizottságnak a támogatás vizsgálatakor tekintettel kell lennie e finanszírozási módra (102).

(359)

Ahhoz, hogy valamely adót vagy annak egy részét valamely támogatási intézkedés szerves részének lehessen tekinteni, az adó és a támogatás között a vonatkozó nemzeti szabályozás alapján kötelező hozzárendeltségi viszonynak kell fennállnia abban az értelemben, hogy az adó bevétele kötelező módon a támogatás finanszírozásához van rendelve (103), és az adó mértékének közvetlen hatást kell gyakorolnia a támogatás mértékére (104).

(360)

Az eljárást megindító határozat (235) preambulumbekezdése szerint ezen kritériumoknak a vizsgált intézkedésekre való alkalmazása alapján a Bizottság a következő előzetes következtetésekre jutott: az első kritérium teljesülni látszott, mivel az osztrák hatóságok szerint a beszedett illetékeket kizárólag a határozat által érintett támogatási intézkedésekre fordították (lásd az (53) preambulumbekezdést).

(361)

Az eljárást megindító határozat megszületésekor a Bizottság nem rendelkezett elégséges információval annak eldöntéséhez, hogy az illeték összege közvetlen hatással volt-e az állami támogatás összegére. Ezért a Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat, hogy ismertessék, hogy a hozzáférhető támogatás összege közvetlenül függött-e az illetékből származó bevételtől, azaz hogy előzetesen rögzítették-e, vagy az AMA Marketing tényleges igényeitől függött.

(362)

A Bizottság azt is jelezte, hogy ha a szükséges információk benyújtása után arra a következetésre jut, hogy az illetékek a támogatási intézkedés szerves részét képezték, akkor meg kell vizsgálnia, hogy a rendszer finanszírozása különbséget tesz-e az importált termékek és az Ausztriában gyártott termékek (105), vagy az exportált hazai termékek és a hazai piacon értékesített hazai termékek között (106) (lásd az eljárást megindító határozat (236) preambulumbekezdését).

(363)

A Bizottság felszólította az osztrák hatóságokat, hogy ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban szolgáltassanak információkat, különösen arról, hogy már 1995-ben érvényben volt-e az AMA-törvény 21c § (2) bekezdése, mely szerint az Ausztrián kívülről származó termékek mentesülnek az illeték megfizetése alól (lásd az (58) preambulumbekezdést), vagy a törvénybe egy későbbi módosítással került be. A Bizottság felkérte a tagállamot annak tisztázására is, hogy az Ausztrián kívül forgalmazott osztrák eredetű termékek élvezhették-e ugyanolyan mértékben az intézkedés előnyeit, mint az Ausztriában forgalmazottak.

(364)

Az eljárást megindító határozat (237) preambulumbekezdésében a Bizottság kiemelte, hogy ellenőriznie kell, hogy az illeték kiszabása ellentétes volt-e a mezőgazdasági ágazatnak a közös piac szervezésével kapcsolatos céljaival. Ezzel kapcsolatban meg kellett állapítani, hogy az illeték befolyásolta-e a végtermékek árát, és emiatt a hazai termékeket az importált termékekkel szemben hátrányos megkülönböztetés érte-e.

(365)

Ebben a tekintetben a Bizottság az eljárást megindító határozatban felszólította az osztrák hatóságokat, hogy szolgáltassanak adatokat arról, hogy az illeték a kiskereskedelmi árak hány százalékát tette ki, és ismertessék, hogy az illeték esetleges negatív hatásait mennyiben ellensúlyozták az illetékből finanszírozott intézkedések pozitív hatásai. Az osztrák hatóságokat arra is felszólította a Bizottság, hogy ismertessék, hogy az érintett termékek árát nagyrészt a piac határozza-e meg.

(366)

2012. szeptember 14-én az osztrák hatóságok arról tájékoztatták a Bizottságot, hogy a külföldi termékek az AMA-törvény 2c paragrafusának 2. bekezdése alapján mentesültek az illeték megfizetése alól. Ez a mentesség 1994. január 1-től volt érvényes, tehát a teljes értékelési periódusban fennállt.

(367)

A mezőgazdasági ágazatnak a közös piac szervezésével kapcsolatos céljaival fennálló kapcsolat tekintetében 2012. szeptember 14-i válaszukban az osztrák hatóságok kijelentették, hogy mivel az árakat a releváns piac keresleti és kínálati viszonyai szabták meg, és a hatóságok ebbe nem avatkoztak bele, nem lehet kiszámítani, hogy az illeték az árak hány százalékát tette ki.

(368)

Ugyanebben a válaszban az osztrák hatóságok azt is közölték, hogy az illeték összege nem volt közvetlen hatással az állami támogatások mennyiségére. Az AMA-illetéken kívül voltak más finanszírozási források is. Az illetékből származó „nettó bevétel” és a (társfinanszírozott fellépésekhez kapott) EU-s források mellett egyéb, az intézkedések finanszírozását szolgáló bevételek is beszedésre kerültek gazdasági szereplőktől licencdíjak formájában, illetve az AMA boltján keresztül jogdíjak formájában (szakácskönyvek stb.).

(369)

Az osztrák hatóságok kimutatták, hogy az AMA-intézkedések finanszírozását részben az illetéken kívüli források fedezték (107), így az elköltött támogatás mennyisége (ami kihatott a végrehajtott intézkedések méretére) nem kizárólag az illetékbevételen múlt; ráadásul az illetékbevételt nem kizárólag a támogatások finanszírozására fordították (108).

(370)

Ezért a Bizottság álláspontja szerint az 1995 és 2001 közötti időszakban nem teljesültek a célhoz kötöttség esetjogban lefektetett kritériumai.

(371)

A Bizottság arra is felszólította az osztrák hatóságokat, hogy küldjék meg a Bizottságnak az annak a megállapításához szükséges információkat, hogy az intézkedés adójellegű (illetékből történő) finanszírozása a 2002 és 2008 közötti időszakban a támogatási intézkedések szerves részét képezte-e (az eljárást megindító határozat, (238) preambulumbekezdés).

(372)

A fent ismertetett okokból, figyelembe véve, hogy a finanszírozási források nem változtak, a Bizottság úgy véli, hogy az illeték és az állami támogatási intézkedések között 2002 és 2008 között sem volt célhoz kötöttség.

(373)

A fent ismertetett okokból, a (378) preambulumbekezdés ellenére az AMA marketingintézkedései állami támogatásnak minősülnek.

(374)

A fent ismertetett okokból, a (378) preambulumbekezdés ellenére a (208) és (213) preambulumbekezdésben, a (327) preambulumbekezdés harmadik mondatában és a (355) preambulumbekezdésben hivatkozott támogatási intézkedések nem összeegyeztethetőek a belső piaccal. A többi fent elemzett intézkedés a belső piaccal összeegyeztethető.

(375)

Azon kompenzációk, amelyek megítélésük időpontjában megfeleltek a de minimis rendeletben (109) rögzített feltételeknek, nem minősülnek támogatásnak. A támogatás az ilyen típusú támogatásra alkalmazott maximális támogatási intenzitás erejéig összeegyeztethető a belső piaccal, ha az odaítélésekor megfelelt a csoportmentesség vagy egy jóváhagyott támogatási program feltételeinek.

(376)

A Szerződés és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a Bizottság hatáskörébe tartozik eldönteni, hogy az érintett tagállamnak kötelessége-e megszüntetni vagy módosítani egy, a belső piaccal összeegyeztethetetlennek minősített támogatási rendszert (110). A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata azt is rögzíti, hogy a Bizottság által a belső piaccal összeegyeztethetetlennek tekintett támogatások esetében a támogatás eltörlése vonatkozásában az államra kirótt kötelezettség célja a korábbi helyzet visszaállítása (111). Ezzel összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy ezt a célkitűzést teljesítettnek kell tekinteni, ha a kedvezményezett visszafizette a jogellenes támogatással nyújtott összegeket, ezáltal elveszítve azt az előnyt, amelyet a piacon versenytársaival szemben élvezett, és a támogatás nyújtása előtti helyzet helyreáll (112).

(377)

Ezen esetjognak megfelelően a 2015/1589/EU tanácsi rendelet (113) (a továbbiakban: eljárási rendelet) 16. cikke kimondja, hogy „Amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére.”

(378)

Az eljárási rendelet 17. cikke értelmében a Bizottság összeegyeztethetetlen támogatás visszafizettetésére vonatkozó hatásköre tízéves jogvesztő határidőn belül érvényesíthető. Ez a határidő azon a napon kezdődik, amikor a jogellenes támogatást a kedvezményezettnek megítélik. A Bizottság által hozott, a jogellenes támogatással kapcsolatos bármilyen intézkedés megszakítja a jogvesztő határidőt. A jogvesztő határidőt fel kell függeszteni, amíg a Bizottság határozata az Európai Közösségek Bírósága előtt függőben lévő eljárás alá tartozik.

(379)

A jelen eljárást elindító panasz 1999. szeptember 21-én érkezett be (lásd a (4) preambulumbekezdést), és a Bizottság 2000-ben regisztrálta a rendszert be nem jelentett támogatásként (lásd a (8) preambulumbekezdést). Továbbá a 2004-es határozat elismeri, hogy a Bizottság adminisztratív okokból úgy döntött, hogy szétbontja az eljárást (lásd a (10) preambulumbekezdést) és a 2003 előtti és utáni intézkedéseket külön kezeli. Az eljárás ilyen megosztása az osztrák hatóságok 2004. március 8-án benyújtott kérésén alapul.

(380)

A fent említett intézkedések (az eljárás megbontása, amit elismer a 2004-es határozat) és levelek (2004. március 8-i osztrák kérés) a 2015/1589/EU rendelet 17. cikke szerinti, a határidőt megszakító intézkedésnek minősülnek.

(381)

Ez azt jelenti, hogy a Bizottságnak joga van 1995. január 1-től, Ausztria európai uniós csatlakozása dátumától kezdődően visszafizettetést elrendelni.

(382)

Az NN 34A/2000 bizottsági határozatot 2004. június 30-án megtámadták a Törvényszék előtt, annak ítélete ellen pedig 2010. január 27-én fellebbeztek a Bíróságnál. A Bíróság 2011. október 27-én mondott ítéletet (lásd fent a (22) preambulumbekezdést). A 659/1999/EK rendelet 15. cikke (2) bekezdésének harmadik mondata értelmében tehát a jogvesztő határidő 2004. június 30. és 2011. október 27. között meg volt szakítva.

(383)

A fent felsorolt okokból az e határozatban vizsgált intézkedések tekintetében a visszafizettetés tízéves jogvesztő határideje nem járt le. A (374) preambulumbekezdésben meghatározott összeegyeztethetetlen állami támogatást ezért az osztrák hatóságoknak vissza kell fizettetniük.

(384)

Az eljárási rendelet 16. cikkének (1) bekezdése meghatározza, hogy „amennyiben a jogellenes támogatások esetén elutasító határozat születik, a Bizottság dönt arról, hogy az érintett tagállam hozza meg a szükséges intézkedéseket a támogatásnak a kedvezményezettől történő visszavételére”.

(385)

Az eljárási rendelet 16. cikkének (3) bekezdése pontosítja, hogy „a visszafizettetést késedelem nélkül és az érintett tagállam nemzeti joga szerinti eljárás keretében kell végrehajtani, feltéve, hogy e rendelkezések lehetővé teszik a Bizottság határozatának azonnali és hatékony végrehajtását”.

(386)

A tagállamok által hozott nemzeti törvények határozzák meg a visszafizettetési döntések végrehajtásának eszközeit; ezen eszközöknek biztosítaniuk kell a visszafizettetési döntés teljes körű végrehajtását. Szükséges tehát, hogy a tagállamok által hozott intézkedések a Bizottság határozatának hatékony és azonnali végrehajtásához vezessenek.

(387)

A kialakult joggyakorlat értelmében, ha be nem jelentett támogatás tekintetében negatív döntés születik, különösen, ha jelentős idő telt el, a Bizottság a visszafizettetendő összeget becsléssel is megállapíthatja (114).

(388)

A Bizottság megjegyzi, hogy a Bíróság joggyakorlata szerint „semmilyen közösségi jogszabály nem írja elő, hogy a Bizottság a közös piaccal nem összeegyeztethetőnek minősített támogatás visszatérítésének elrendelésekor meghatározza a visszatérítendő támogatás pontos összegét. Elegendő, ha a Bizottság az adott határozat címzettje részére olyan szempontokat nyújt, amelyek lehetővé teszik, hogy túlságosan nagy nehézségek nélkül meghatározza ezen összeget.” (115)

(389)

Az érintett intézkedések egy részének jellege miatt (nagy számú kedvezményezett kapott közvetett támogatást) a Bizottság e határozatban nem képes meghatározni az egyes intézkedések kapcsán kedvezményezettenként visszafizettetendő pontos összeget.

(390)

A Bizottság ezért rámutat, hogy az osztrák hatóságok által a vizsgálat időszaka alatt jelzett összegek (lásd a (43)–(45) preambulumbekezdést) kiindulópontot jelentenek az érintett kedvezményezettektől visszafizettetendő támogatási összegek kiszámításához. Az összeegyeztethetetlen támogatási kategóriákat és az érintett időszakokat a határozat rögzítette.

(391)

A Bizottság ezért úgy véli, hogy a visszafizettetési eljárás keretében az osztrák hatóságok feladata a Bizottsággal való jóhiszemű együttműködés szellemében a kedvezményezettenkénti támogatási összeg kiszámításának ésszerű módját meghatározni és azt közölni a Bizottsággal,

—

általános hirdetési támogatás 2000. január 1. és 2001. december 31. között,

—

hirdetési támogatás 2002. január 1. és 2006. december 31. között,

—

Ausztrián kívüli hirdetési kampányok és Ausztrián belüli általános hirdetések számára/útján 2002. január 1. és 2004. január 1. között nyújtott támogatás,

—

minőségi hirdetési támogatás 2007. január 1. és 2008. december 31. között,

—

tágabb értelemben vett promóciós intézkedések számára/útján nyújtott támogatás és technikai segítségnyújtási intézkedések 1995. január 1. és 1999. december 31. között,

—

technikai segítségnyújtás, tanácsadási szolgáltatások és minőségi termékekkel kapcsolatos ellenőrzési intézkedések formájában 1995. január 1. és 1999. december 31. között nyújtott támogatás,

—

minőségi termékeknek 2000. január 1. és 2006. december 31. között nyújtott támogatás,

—

technikai segítségnyújtás formájában 2000. január 1. és 2006. december 31. között nyújtott támogatás,

—

általános termékek technikai segítségnyújtása formájában 2000. január 1. és 2004. december 31. között nyújtott támogatás,

—

technikai segítségnyújtás formájában 2007. január 1. és 2008. december 31. között elsődleges termelőknek nyújtott támogatás.

—

általános hirdetési támogatás 1995. január 1. és 1999. december 31. között,

—

a minőségi címke támogatása 1995. január 1. és 1999. december 31. között,

—

minőségi termékeknek 2007. január 1. és 2008. december 31. között nyújtott támogatás,

—

feldolgozó és forgalmazó vállalkozásoknak 2007. január 1. és 2008. december 31. között nyújtott technikai segítségnyújtás.

a)

a 2. cikkben említett támogatási rendszerek alapján támogatásban részesült kedvezményezettek listáját, valamint a támogatási rendszer alapján kapott teljes összeg kedvezményezettenkénti felsorolását;

b)

a kedvezményezettektől visszakövetelendő teljes összeget (tőke és visszafizettetési kamatok);

c)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már meghozott és tervezett intézkedések részletes bemutatását;

d)

az azt igazoló dokumentumokat, hogy a kedvezményezettet felszólították a támogatás visszafizetésére.