22.1.2015   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 15/54

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a 904/2014/EU végrehajtási rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) 2014. augusztus 22-től kezdődően ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára.

(2)

Az eljárás megindítására 2013. november 29-én került sor az Ajinomoto Foods Europe SAS (a továbbiakban: a panaszos) 2013. október 16-án benyújtott panasza alapján, amely vállalat, mivel az egyetlen uniós nátrium-glutamát-gyártó, a nátrium-glutamát teljes uniós gyártásának 100 %-át képviseli.

(3)

Az ideiglenes rendelet (20) preambulumbekezdésének megfelelően a dömping és a kár vizsgálata a 2012. október 1-jétől2013. szeptember 30-ig terjedő időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) vonatkozott. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2010. április 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(4)

Azon lényeges tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján kivetették az ideiglenes dömpingellenes vámot (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtott be írásos észrevételt az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra.

(5)

A Bizottság mérlegelte az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit, és az ideiglenes megállapításokat indokolt esetben ezeknek megfelelően módosította.

(6)

A Bizottság valamennyi felet tájékoztatta azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján az Indonéziából származó nátrium-glutamát behozatalára alkalmazandó végleges dömpingellenes vámot ki kívánja vetni, és az ideiglenes vám révén biztosított összegeket véglegesen be kívánja szedni (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(7)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(8)

A független importőröket érintő mintavételi eljárásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (7)–(19) preambulumbekezdésében tett ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(9)

Az ideiglenes rendelet (21) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint az érintett termék az Indonéziából származó, jelenleg az ex 2922 42 00 KN-kód alá besorolt nátrium-glutamát (a továbbiakban: érintett termék). A nátrium-glutamát olyan élelmiszer-adalékanyag, amelyet főként ízfokozóként alkalmaznak levesekhez, erőlevesekhez, hal- és húsételekhez, fűszerkeverékekhez, valamint kész élelmiszerekhez. Fehér színű, különböző méretű, szagtalan kristály formájában állítják elő. A nátrium-glutamátot a vegyiparban is alkalmazzák nem élelmiszer-ipari célú felhasználásra, például mosó- és tisztítószerekhez. A nátrium-glutamát különböző méretű csomagolásokban kapható, 0,5 grammos fogyasztási egységektől az 1 000 kilogrammos ömlesztett kiszerelésig. A kisebb méretű csomagokat kiskereskedőkön keresztül lakossági fogyasztóknak értékesítik, míg a 20 kg-os és annál nagyobb méretűeket ipari felhasználóknak szánják. Ezenfelül különböző tisztasági fokozatok is léteznek. Mindemellett a nátrium-glutamát jellemzői tekintetében sem a kiszerelések, sem pedig a tisztasági fokozatok alapján nem mutatkoznak meg különbségek.

(10)

Az érintett termékre és a hasonló termékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (21)–(25) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(11)

A rendes értékre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (26)–(31) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(12)

Mindkét indonéziai együttműködő exportáló gyártó megismételte állítását, hogy a vele kapcsolatban álló vállalatok esetében szokásos eladási ár került felszámításra, és ezért a számtanilag képzett exportár helyett az exportár alapjául az indonéziai anyavállalat és az első kapcsolatban álló vevő közötti eladási árnak kell szolgálnia.

(13)

Ezen állításukat alátámasztandó mindkét exportáló gyártó azzal érvelt, hogy nem állt rendelkezésre bizonyíték a termékek közötti keresztkompenzáció vagy egyéb, az indonéziai anyavállalat és a vele kapcsolatban álló vállalatok között felmerült költségek tekintetében. Az említett elemek ezért nem képezhették volna az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében szereplő következtetések alapját.

(14)

Emellett az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a vele kapcsolatban álló uniós vállalat nem importőr volt, hanem egy közvetítő, aki a vámkezelés előtt továbbértékesítette a terméket az Unióban. Az említett exportáló gyártó azzal érvelt, hogy ez alapján nem alkalmazhatók az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében szereplő következtetések, miszerint a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferárak színvonala nem tette lehetővé a kapcsolatban álló importőrök számára, hogy ésszerű nyereségre tegyenek szert az Unióban.

(15)

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az exportőr és az importőr társulásának puszta ténye elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a Bizottság számára a tényleges exportárak megbízhatatlanként való kezelését, mivel az exportőr és az importőr közötti társulás megléte egyike azon okoknak, amelyek miatt a tényleges kiviteli árak megbízhatatlannak tekinthetők. A szállító és az importőr társulása miatt a szállító által a vele kapcsolatban álló uniós vállalat felé érvényesített árak transzferárak, amelyek nem piaci alapon zajló tárgyalások eredményét képezik, ami rendes körülmények között irányadó lenne a független társaságok között. Továbbá egyértelmű, hogy egy kapcsolt vállalat tevékenységével járó költségek, illetve egy ilyen vállalat által elért haszonkulcs ténylegesen ugyanolyan mértékben csökkentik az exportáló gyártónál befolyó összeget, mint ahogy az importőr oldalán szokásosan felmerülő tételek.

(16)

Emellett a jelenlegi esetben a vizsgálat során kiderült, hogy a szóban forgó kapcsolatban álló vállalatok nem értek el fenntartható nyereséget az Unióban. E tekintetben elsőként azt kell megemlíteni, hogy nem lehetett alkalmazni valamely együttműködő független importőr haszonkulcsát, mivel bizalmas jellege miatt nem volt nyilvánosságra hozható a versenytársak felé. Ezért egy olyan haszonkulcsot használtak viszonyítási alapként, amelyet egy hasonló iparág által gyártott és a jelen esethez hasonló körülmények között az Unióba importált másik vegyipari termékkel kapcsolatos korábbi eljárásban alkalmaztak (3). Ez a haszonkulcs a legobjektívabb rendelkezésre álló alap arra a célra, hogy megfelelő becslést lehessen végezni a szokásos piaci feltételek szerint kialakított exportár tekintetében. Az alkalmazott ésszerű haszonkulcs 5 % volt. Mivel az Unión belüli kapcsolatban álló vállalatok által elért nyereség jóval alacsonyabb ennél a küszöbértéknél, és figyelemmel arra, hogy az ilyen nyereség nem fenntartható, a transzferár nem tekinthető megbízhatónak.

(17)

Ezen túlmenően nincs feltétlenül szükség egyértelmű bizonyítékra arra vonatkozóan, hogy a kapcsolatban álló vállalatok között valóban sor került-e keresztkompenzációra vagy felmerültek-e bizonyos költségek, amelyeket rendszerint az importőr visel, de valamely fél fizetett. Amint az fent kifejtésre került, e költségek mindig valamely kapcsolatban álló vállalatnál merülnek fel, amint egy ilyen vállalat értékesítési és behozatali tevékenységet lát el. A kapcsolatban álló vállalatok társulásának következtében nem kizárható a más termékek vagy ilyen költségek révén megvalósuló keresztkompenzáció, és így a transzferárak nem megbízhatók.

(18)

Az sem releváns, hogy az Unión belüli kapcsolatban álló vállalat az importőr összes feladatát látja el, vagy más feladatokat lát el. Az bír döntő jelentőséggel, hogy megbízható-e a közösségi határparitásos exportár. A fenti (15) preambulumbekezdésben említettek szerint a jelenlegi vizsgálat kimutatta, hogy a kapcsolatban álló vállalatok között alkalmazott árszint nem teszi lehetővé az Unión belüli kapcsolatban álló vállalatok számára, hogy ésszerű haszonkulcsra tegyenek szert. Az exportőrök egyike sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy miért nem helyénvaló ez a haszonkulcs és ezért az erre vonatkozó állításokat megalapozatlannak kell tekinteni. Az az érv, miszerint az említett kapcsolatban álló vállalatok egyike nem látja el egy uniós importőr feladatait, nem fogadható el, mivel – a fentebb említettek szerint – nincs jelentősége, hogy pontosan mely feladatokat látta el a vállalat az Unióban. Az a tény továbbá, hogy a vállalat csupán bizonyos importőri feladatokat látott el, szükségszerűen visszatükröződik a kapcsolatban álló vállalatok értékesítési, általános és adminisztratív költségeinek (a továbbiakban: SGA-költségek) összegében, az alkalmazott haszonkulcs összegében viszont semmiképp. Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy az a tény, hogy bizonyos tevékenységeket a kapcsolatban álló vállalat látott el a behozatalt megelőzően, nem jelenti azt, hogy az exportárat ne az első független vevővel szemben alkalmazott, kellő módon kiigazított viszonteladási ár alapján képezték volna az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése szerint.

(19)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a két együttműködő indonéz exportáló gyártó megismételte az exportár meghatározása kapcsán tett állításait. Az egyik exportáló gyártó nem értett egyet a (15) preambulumbekezdésben ismertetett megállapításokkal, miszerint az exportőr és az importőr közötti társulás puszta ténye is elegendő ahhoz, hogy a Bizottság a tényleges exportárakat megbízhatatlannak tekintse, és azt állította, hogy ez ellentétes az alaprendelet 2. cikk (9) bekezdésével. Ugyanez az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy a (17) preambulumbekezdésben kifejtett megfontolások, miszerint bizonyos költségek minden esetben az egyik kapcsolatban álló vállalatnál merülnek fel, amint ez a vállalat értékesítési és behozatali tevékenységet lát el, nem a jelen ügy tényein alapultak. Végezetül az említett exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság nem foglalkozott azzal a ténnyel, hogy a kapcsolatban álló vállalat és az Unión belüli független vevők felé alkalmazott árak szintje hasonló volt.

(20)

A másik exportáló gyártó megismételte azt az állítását, hogy az exportár meghatározásához az általa az Unió határán, az első független vevő felé alkalmazott exportárat kell figyelembe venni, hangsúlyozva, hogy a kapcsolatban álló vállalat csak közvetítőként járt el, és hogy – egyebek mellett – a vámkezelést az Unión belüli független vevők végezték.

(21)

Ezen állításokra válaszul meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelen ügy tényei alapján az exportárakat az exportőrök és a kapcsolatban álló felek társulása miatt számtanilag kell képezni. A vizsgálat során valóban kiderült, hogy a szóban forgó kapcsolatban álló felek a vizsgálati időszak során nem értek el fenntartható nyereséget az Unióban. E tekintetben annak eldöntésében, hogy az exportárat jelen esetben számtanilag kell-e képezni, nem játszik szerepet, hogy a kapcsolatban álló vállalat milyen feladatot lát el az Unióban. Továbbá, amint az a fenti (18) preambulumbekezdésben megállapításra került, az a tény, hogy a kapcsolatban álló vállalatok csak bizonyos feladatokat látnak el, nem akadályozza az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének alkalmazását, de visszatükröződik az alacsonyabb SGA-költségekben, amelyeket levonnak az érintett termék független vevő részére történő első viszonteladásakor érvényesített árból. Végezetül azt is meg kell jegyezni, hogy az exportáló gyártók nem nyújtottak be olyan új ténybeli bizonyítékokat, amelyek ellentmondanának ezeknek a következtetéseknek. A kapcsolatban álló és a független uniós vevők felé alkalmazott hasonló árakra vonatkozó állítással kapcsolatban megjegyzendő, hogy azzal az ideiglenes rendelet (37) preambulumbekezdésében foglalkoztak. A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a független vevők felé alkalmazott hasonló árszintek ellenére a kapcsolatban álló vállalatok közötti transzferárak színvonala nem tette lehetővé a kapcsolatban álló importőrök számára, hogy fenntartható nyereségre tegyenek szert az Unióban. Ezért ezeket az érveket el kell utasítani.

(22)

Ezért a számtanilag képzett exportárak alkalmazására vonatkozó érveket a jelenlegi vizsgálatban el kell utasítani.

(23)

Ugyanaz a két exportáló gyártó azt állította, hogy amennyiben az exportárak kiszámítására a (12)–(14) preambulumbekezdésben említett érveik ellenére számtani alapon kerül sor, úgy véleményük szerint az 5 %-os ésszerű haszonkulcs, amelyet az exportár képzéséhez használtak, túlzottan magas; sokkal inkább a velük kapcsolatban álló vállalatok tényleges haszonkulcsát kellene alkalmazni, mivel a kapcsolatban álló vállalatok között, illetve a független vevők esetében alkalmazott árak egy szinten voltak.

(24)

A kapcsolatban álló vállalatok transzferárainak és haszonkulcsainak megbízhatóságára vonatkozó, a (15)–(18) preambulumbekezdésben meghatározott megfontolások alapján ezt az érvet el kell utasítani. Mindenesetre az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdése alapján felmerült költségekre adott támogatások az érintett vállalatok saját SGA-költségein alapulnak, és ezért e vállalatok tevékenységét tükrözik vissza függetlenül feladataiktól. Ennélfogva ezt az érvet el kell utasítani.

(25)

A fenti exportáló gyártók egyike azt állította, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban nem álló valamely vállalattal bonyolított egyedi ügyletek vonatkozásában az exportár alapját az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a fizetett vagy fizetendő tényleges ár kellett volna, hogy képezze. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a szóban forgó értékesítések nem minősültek az Unióba irányuló exportértékesítésnek. Ennek alapján az érintett ügyleteket kizárták az exportár meghatározásából. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó vitatta e kizárást, mivel szerinte a Bizottságnak figyelembe kellene vennie az exportáló gyártó által előállított érintett termék összes Unióba irányuló értékesítését. Az exportár meghatározásához ugyanakkor a független vevő számára történt valamennyi értékesítést figyelembe vették. Az említett független vevő által ezt követően lebonyolított ügyleteket figyelmen kívül kell hagyni, mivel azok nem minősülnek exportértékesítéseknek az alaprendelet 2. cikkének (8) és (9) bekezdése szerint, valamint mert fennáll ezen értékesítések kétszeri beszámításának kockázata. Ez alapján az exportáló gyártó állítását elutasították.

(26)

Az exportár meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (32)–(38) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(27)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a két együttműködő exportáló gyártó nehezményezte, hogy azok a költségek, amelyek az áruknak a gyárból a raktárba szállítása kapcsán merültek fel, belső logisztikai költségeknek minősülnek és így nem befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot.

(28)

Az exportáló gyártók egyike számos elosztó raktárt üzemeltetett a belföldi piacon, ahonnan a nátrium-glutamátot a végső fogyasztók részére szállítják. Az említett exportáló gyártó azt állította, hogy a gyár és a raktár közötti szállítás költségét belföldi szállítási költségnek kell tekinteni és le kell vonni a rendes értékből, mivel az exportértékesítések során nem merülnek fel ilyen költségek. A másik exportáló gyártó azt állította, hogy egyes esetekben az áru raktárba szállítását hozzá lehetett rendelni bizonyos számlákhoz, és ezért ezekben az esetekben közvetlen értékesítési költségekről van szó, amelyek benne foglaltatnak a fogyasztók felé kiszámlázott árban, azaz befolyásolják az ár-összehasonlíthatóságot. Ezért le kell vonni a rendes értékből.

(29)

A raktárakat az exportáló gyártó telephelyei részének tekintik, és a termék csak a raktárba való beérkezésének pillanatától kezdve minősül értékesíthetőnek. A raktár gyártól számított távolsága nem bír jelentőséggel, ahogyan az a tény sem, hogy a gyár és a raktár közötti szállítás egy adott belföldi értékesítési ügylethez köthető-e, mivel ezek a költségek általában az értékesítés előtt keletkeznek, és ezért nem minősülnek az ár-összehasonlíthatóságot befolyásoló közvetlen értékesítési kiadásnak. Ezért az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének e) pont alapján ezeket az állításokat el kell utasítani.

(30)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az együttműködő exportáló gyártó, amely egy Unión kívüli székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportált nátrium-glutamátot, azt állította, hogy kiviteleit nem kell kiigazítani az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján, mivel az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat nem ügynökként, és nem jutalékos alapon dolgozott. Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy az érintett kapcsolatban álló vállalkozás haszonkulcsa, amely a kiigazítás alapjául szolgált, nem befolyásolja az ár-összehasonlíthatóságot, mivel az exportár kiszámításához a Bizottság a kapcsolatban álló uniós vállalat szintjén már levont egy ésszerű mértékű haszonkulcsot, amely fedezi az összes vállalatközi ügyletre vonatkozó haszonkulcsot. Az exportáló gyártó azt állította továbbá, hogy ha egyáltalán valamit, úgy kizárólag az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeit kellene levonni a számtanilag képzett exportárból.

(31)

A vizsgálat megállapította, hogy az Unión kívül székhellyel rendelkező, kapcsolatban álló vállalat felárat alkalmazott valamennyi, az Unióba irányuló exportértékesítés vonatkozásában. A felár befolyásolta az ár-összehasonlíthatóságot, mivel csak az exportértékesítésekre vonatkozott, a belföldi piacon történő értékesítésre ellenben nem. Az az állítás, hogy a kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát már figyelembe vették az exportár képzése során az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően, nem fogadható el. Ez azért van így, mert az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdése és 2. cikke (10) bekezdése szerinti kiigazítások más-más célkitűzéseket követnek, továbbá elkülönülnek és eltérnek egymástól, és különböző anyagi jogi szabályok vonatkoznak rájuk. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének célja egy megbízható exportár megállapítása, míg az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének célja az exportár és a rendes érték összehasonlíthatóságának biztosítása. Amint hitelt érdemlően megállapítják az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) vagy (9) bekezdése szerint, a 2. cikk (10) bekezdése alapján végzett bármely további kiigazítás már nem érinti önmagában véve az exportárat, és semmiképpen sem lehet célja a rendes érték és az exportár meghatározása. Ezért az együttműködő exportáló gyártó figyelmen kívül hagyja az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás célját, amely – nem az exportár meghatározása, hanem – az ár rendes értékkel történő összehasonlíthatóságának a biztosítása. Ezért az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének értelmében levont ésszerű haszonkulcs nem terjed ki semmilyen olyan árrésre, amelyet ugyanazon értékesítési csatorna vonatkozásában alkalmaztak. Ami a kiigazítandó összeget illeti, az elvégzett kiigazítás a kapcsolatban álló vállalatok között ténylegesen alkalmazott haszonkulcsot tükrözi, és így valójában hatással van az árakra és az ár-összehasonlíthatóságra. Semmi nem indokolja tehát, hogy azt egy másik, elméleti összeggel helyettesítsék. Végül, a Bizottság jogosan veszi figyelembe azt a tényt, hogy az Unión kívüli, kapcsolatban álló vállalat számára kifizetést teljesítenek (haszonkulcs formájában, amelyet a kapcsolódó vállalat érvényesít az uniós vevők felé kiszámlázott értékesítések vonatkozásában). Ahhoz, hogy a kapcsolatban álló vállalat olyan vállalkozásnak minősüljön, amely az érintett kifizetések tekintetében az Unión kívüli országban (ahol a társasági adó mértéke jóval alacsonyabb, mint Indonéziában) tartozik a társasági adó hatálya alá, tényleges gazdasági tevékenységét kell az adott országban végeznie. Az indonéz exportáló gyártó nem formálhat jogot egyszerre arra, hogy biztosítsák számára a kedvezményes adózási bánásmódot az Unión kívül elhelyezkedő, kapcsolatban álló vállalatra, valamint ez utóbbi adott joghatóság alá tartozó gazdasági tevékenységére való tekintettel, valamint állíthatja ezzel egyidejűleg azt a dömpingellenes eljárás keretében, hogy a kapcsolt társaság nem végez gazdasági tevékenységet. Ezért ezeket az állításokat el kell utasítani.

(32)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó megismételte állításait a vele kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsának kiigazításával kapcsolatosan, és vitatta, hogy a dömpingellenes vizsgálat során figyelembe kellene venni adózási megfontolásokat. Az exportáló gyártó továbbá azt állította, hogy ugyan nem vitatja, hogy a vele kapcsolatban álló vállalat kereskedelmi tevékenységeket folytat az érintett harmadik országban, ezek az érintett termék vonatkozásában csak korlátozott mértékűek. Ezen túlmenően megismételte, hogy a kapcsolatban álló vállalat tevékenységei egyértelműen különböznek egy ügynök tevékenységeitől, továbbá az említett vállalat nem kap jutalékot az exportáló gyártótól az Unió felé eszközölt értékesítései után. Végül, az exportáló gyártó megismételte azon állítását, hogy az exportár kiszámításához a Bizottság a kapcsolatban álló uniós vállalat szintjén már levont egy ésszerű mértékű haszonkulcsot, amely fedezi az összes vállalatközi ügyletre vonatkozó haszonkulcsot. E tekintetben az exportáló gyártó azt állította, hogy a kapcsolatban álló vállalatok közötti, egymást követő értékesítések esetében a Bizottság gyakorlata valóban az, hogy kizárólag a közvetlenül az Unión belüli független vevő számára értékesítő kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát vonja le, ugyanakkor nem vonja le a többi kapcsolatban álló vállalat haszonkulcsát ugyanazon értékesítési csatorna tekintetében.

(33)

Meg kell jegyezni, hogy jelen esetben az önálló adózási egység megléte az Unión kívüli kapcsolatban álló fél által gyakorolt jelentős gazdasági tevékenységekre utalhat, mivel a nemzeti adójog előírja az ilyen tevékenység meglétét. Jelen esetben és a (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság figyelembe vette azt a tényt, hogy az érintett exportáló gyártó rendelkezik egy jelentős gazdasági tevékenységet folytató, Unión kívüli kapcsolatban álló féllel, továbbá azt a tényt is, hogy ez az Unión kívüli kapcsolatban álló fél haszonkulcsot vont le minden egyes, a kapcsolatban álló felek között lebonyolított, az érintett termékre vonatkozó ügylet esetében, ami befolyásolja az árak összehasonlíthatóságát az Unióba irányuló nátrium-glutamát-export tekintetében. Továbbá, a (31) preambulumbekezdésben említettek szerint a kiigazítás alapjául szolgáló összeg a kapcsolatban álló vállalatok között felszámított tényleges, ellenőrzött haszonkulcsot, és ezáltal pontosan a kapcsolatban álló vállalat tevékenységeit tükrözte vissza. Ezeket az érveket ennek megfelelően el kell utasítanunk.

(34)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az exportáló gyártó kifogásolta az exportár vonatkozásában kifizetett jutalékokra vonatkozó kiigazítást azt állítva, hogy azok nem az értékesítés közvetlen költségei voltak, hanem havi rendszerességgel fizették őket, így nem kötődnek egy bizonyos értékesítési ügylethez, és nem befolyásolják az ár összehasonlíthatóságát. Az exportáló gyártó azt állította, hogy a fizetett jutalékoknak csak a kapcsolatban álló vállalatokra volt hatása, ezért az alaprendelet 2. cikk (10) bekezdésének i) pontja nem alkalmazandó. Az exportáló gyártó azt is állította, hogy azon feltételezés alapján, miszerint a vállalat egyetlen gazdasági egységet alkot a kapcsolatban álló vállalatokkal, az e gazdasági egységen belüli pénzátutalás nem jelent költséget vagy bevételt e gazdasági egység számára.

(35)

A vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló vállalat közötti, jutalékról szóló megállapodás szerint a jutalékok akkor váltak esedékessé, amikor az indonéz exportáló gyártó közvetlenül (nem pedig a kapcsolatban álló vállalaton keresztül) értékesített az uniós piacon működő független vevők számára. A fizetett jutalék közvetlenül kapcsolódott a nettó eladási értékhez. Ennek eredményeként a közvetlen összefüggés az értékesítés és a fizetett jutalék között befolyásolta az árak összehasonlíthatóságát az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja értelmében.

(36)

Végezetül nem helytálló az a feltételezés, hogy a kapcsolatban álló vállalatokat egyetlen gazdasági egységnek tekintették. A vizsgálat megállapította, hogy az exportáló gyártó saját működő exportrészleget üzemeltetett és nem volt átfedés az exportáló gyártó és a kapcsolatban álló importőr között az exporttal kapcsolatos feladatkörök vonatkozásában. Ezért a kapcsolatban álló vállalat nem tekinthető belső értékesítési részlegnek, és ezeket az érveket el kell utasítani.

(37)

Abban az esetben azonban, ha az exportárak kiigazítására az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja alapján kerülne sor, az exportáló gyártó véleménye szerint a kifizetett jutalékok összegét le kellene vonni a kapcsolatban álló vállalat SGA-költségeiből is, amelyeket az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének megfelelően levonnának az első független uniós vevő felé érvényesített viszonteladási árból. Az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdésének értelmében a megbízható exportár kiszámításakor minden, a behozatal és a viszonteladás között felmerült költséget le kell vonni az első független uniós vevő felé alkalmazott viszonteladói árból, és nincs olyan jogalap, amely alapján ezeket a költségeket kompenzálná bármely más bevétel, ahogyan azt az exportáló gyártó kérelmezte. Emellett a kapcsolatban álló vállalat Unión belül felmerülő SGA-költségei más értékesítési csatornához tartoznak (pl. egy a kapcsolatban álló vevőn keresztül), mint a jutalékból származó bevétel, ami a független vevők felé fennálló értékesítési csatornához tartozik. Végezetül a haszonkulcsnak az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelő kiigazítása és az exportárnak az ugyanezen 2. cikk (8) vagy (9) bekezdésének megfelelő meghatározása eltérő célokat szolgál és a dömpingre vonatkozó vizsgálat két eltérő szakaszát jelenti.

(38)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az exportáló gyártó megismételte állításait a (35) preambulumbekezdésben leírt jutalékkal kapcsolatban, és azzal érvelt, hogy az nem lenne következetes, ha a kapcsolatban álló felek közötti transzferárakat egyfelől megbízhatatlannak ítélik, másfelől viszont az exportárak kiigazítását a kapcsolatban álló felek közötti jutalékra vonatkozó megállapodás alapján végezik el. Az exportáló gyártó vitatta továbbá a (35) preambulumbekezdésben szereplő megállapításokat, miszerint a fizetett jutalék közvetlenül a nettó eladási értéktől függ és ezért közvetlen kapcsolat volt az értékesítés és a fizetett jutalék között, amely abból adódóan, hogy kifizetésére havonta egyszer került sor és kiszámításának részleteit a felek között nem osztották meg, kihatott az árak összehasonlíthatóságára.

(39)

Az exportáló gyártó sem nem hozott fel további indokokat érveinek alátámasztására, sem nem szolgáltatott olyan további ténybeli információkat állítása mellett, amelyek ellentmondanának ezeknek a következtetéseknek. Ezért a (35)–(37) preambulumbekezdésben levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(40)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló gyártó azzal az igénnyel lépett fel, hogy szükséges lenne a rendes érték kiigazítása a promóciós és az ösztönző költségek tekintetében. Az exportáló gyártó azt állította, hogy ezek a költségek az Unióba irányuló export értékesítése esetében nem merültek fel, ellenben közvetlen hatást gyakoroltak a belföldi eladási árra. Ennek az érvelésnek az alátámasztására az exportáló gyártó azt állította, hogy ezeket a költségeket – legalábbis bizonyos esetekben – vissza lehetett vezetni egyes belföldi értékesítési ügyletekre. Végezetül az említett exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a promóciós és az ösztönző költségek egyrészt tükrözték a belföldön megvalósuló kereskedelem különböző szintjeit (ahol a nátrium-glutamátot közvetlenül értékesítették a kiskereskedők felé), másrészt pedig az Unióba irányuló értékesítéseket (amelyek kereskedők és forgalmazók részére történtek).

(41)

A vizsgálat kimutatta, hogy a promóciós és ösztönző költségek többnyire ügyfélszámlákhoz, nem pedig egyes adásvételi ügyletekhez kapcsolódtak. Az ösztönzők és a promóciós költségek felmerülnek függetlenül attól, hogy a terméket végül értékesítik-e. Ezenfelül a vizsgálat kimutatta, hogy azok a költségek, amelyeknek egy adott értékesítési ügylethez való hozzárendelését igényelték, tulajdonképpen nem tükröződtek az árban. Ez alapján azt a következtetést vonták le, hogy a promóciós és ösztönzési költségek nem befolyásolták az árakat és az árak összehasonlíthatóságát, és hogy ezt az állítást el kell utasítani.

(42)

Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a durva szemcsés nátrium-glutamát kristály (szitálással meghatározott szemcseméret) eltérő fizikai jellemzőkkel rendelkezik, és más kereskedelmi szinten értékesítették, mint az Unióba exportált nátrium-glutamátot. Az exportáló gyártó ezért azt állította, hogy a durva szemcsés nátrium-glutamát kristályt ki kell zárni a rendes érték meghatározásakor.

(43)

A vizsgálat megállapította, hogy a nátrium-glutamát por alakú, finom, kis, szabályos és durva szemcsés is lehet. Valamennyi szemcseméret beletartozik a termékkörbe, mivel ugyanazokkal az alapvető jellemzőkkel rendelkeznek, ugyanazokra a célokra használják fel őket, és egymással felcserélhetők. Ezért a rendes érték meghatározásához valamennyi terméktípust be kell vonni. Ezen túlmenően a vizsgálat megállapította, hogy különböző szemcseméret nem jelentett költségtényezőt.

(44)

A vizsgálat továbbá kimutatta, hogy azok a belföldi vevők, akik durva szemcsés nátrium-glutamátot vásároltak, egyéb szemcseméreteket is vásároltak. Nem volt bizonyíték arra nézve, hogy a durva szemcsés nátrium-glutamát esetében megfigyelhető árkülönbség a fizikai jellemzőkhöz vagy a kereskedelem szintjéhez kapcsolódott volna, mivel azt egyéb tényezőknek, például a vevőknek vagy a megvásárolt volumennek is be lehetett tudni. Ezenkívül az exportáló gyártó nem számszerűsítette a fizikai jellemzők állítólagos eltérését. Ezért az ezzel kapcsolatos érveket el kell utasítani.

(45)

Az összehasonlításra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (39)–(46) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(46)

Észrevételek hiányában a dömpingkülönbözet kiszámításához használt, az ideiglenes rendelet (47)–(48) preambulumbekezdésében leírt általános módszert a Bizottság megerősíti.

(47)

Figyelembe véve egyes ügyleteknek az egyik exportáló gyártó exportárának meghatározása során történő kizárását a (25) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint, illetőleg további észrevételek hiányában a vámfizetés nélküli, CIF (költség, biztosítás, fuvardíj) uniós határparitásos ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek az alábbiak:

(48)

Az érdekelt felek ismét jelezték, hogy a Bizottságnak ki kell zárnia az együttműködő uniós gyártót az uniós gazdasági ágazatból, mivel az együttműködő uniós gyártóval kapcsolatban álló egyik indonéziai exportáló gyártó nem működik együtt. Azzal érveltek, hogy a károkozásról kialakult képet befolyásolhatja ez a kapcsolat.

(49)

Az érintett felek nem nyújtottak be semmilyen új információt vagy bizonyítékot e tekintetben. Különösen nem bizonyították azon állításukat, hogy az említettek mennyiben befolyásolták a károkozásról kialakult képet. Az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdésében ismertetettek szerint az együttműködő uniós gyártót azonban ebben az esetben az együtt nem működő indonéziai exportáló gyártóval fennálló kapcsolata ellenére sem szükséges kizárni, mivel amellett, hogy teljes körű ellenőrzésnek vetették alá, a vizsgálat során egyetlen uniós gyártóként maradéktalanul együttműködött a Bizottsággal. Ezért az, hogy egy indonéziai exportáló gyártó nem működött együtt a vizsgálatban, nem befolyásolta a vizsgálat lefolytatását. Ezt az érvet ennélfogva el kell utasítani.

(50)

A nyilvánosságra hozatalt követően az érintett felek megismételték azon állításukat, hogy a Bizottságnak ki kell zárnia az együttműködő uniós gyártót az uniós gazdasági ágazatból, mivel az együttműködő uniós gyártóval kapcsolatban álló egyik indonéziai exportáló gyártó nem működik együtt. Ezek a felek úgy érveltek, hogy a kapcsolatban álló indonéziai exportáló gyártó együttműködésének hiánya befolyásolhatta az uniós gazdasági ágazatnak okozott kárról kialakult képet. Lényegében azzal érveltek, hogy a nátrium-glutamát esetében az árakat az egész világra kiterjedően, átfogóan tárgyalják meg, és hogy a kapcsolat miatt fennáll a keresztkompenzáció kockázata, amely esetben az uniós piaci vevőkre vonatkozó árak csökkennek, a harmadik országok piacára vonatkozó árak viszont emelkednek. A kapcsolatban álló indonéziai exportáló gyártó azáltal, hogy nem működik együtt a vizsgálat során, megfosztja a Bizottságot attól a lehetőségtől, hogy ellenőrizze, sor került-e keresztkompenzációra.

(51)

Az érintett felek az említett érvet csupán előterjesztették, de nem bizonyították. Mindenesetre az uniós gyártó által a vevői felé az uniós piacon felszámított és a vizsgálat során ellenőrzött árak tekintetében nem volt arra utaló jel, hogy ezek az árak keresztkompenzáció miatt csökkentek volna. Ezzel szemben, ahogy azt az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdése megállapítja, az Indonéziából származó behozatal árai 8 %-kal csökkentek a figyelembe vett időszakban, ami árnyomást fejtett ki az uniós piacon, és így az uniós gazdasági ágazat nem volt képes árait a költségek növekedésével párhuzamosan megemelni. Ezért az uniós gazdasági ágazat egésze kénytelen volt csökkenteni az árait a figyelembe vett időszakban. Az érvet ezért elutasították.

(52)

Az uniós gazdasági ágazat és az uniós gyártás meghatározására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (50) és (51) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(53)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy az uniós felhasználás alakulásának az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésben szereplő ismertetése hiányos volt. Ez a fél különösen arra hivatkozott, hogy a felhasználás visszaesése a 2010/2011 és 2011/2012 pénzügyi évek között annak volt betudható, hogy a Vietnamból származó behozatal helyére az olcsóbb indonéziai import lépett, és ezért az uniós vevők, amelyek már nem számítottak áremelésekre, értékesítették felhalmozott készleteiket, ami azt eredményezte, hogy a teljes uniós értékesítési volumen csökkent.

(54)

Az érintett érdekelt fél által leírt körülmények nem mondanak ellent az ideiglenes rendelet (55) preambulumbekezdésében ismertetett következtetésnek, amely szerint a felhasználás visszaesése a 2010/2011 és 2011/2012 pénzügyi évek között elsősorban annak volt köszönhető, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítése visszaesett az uniós piacon. Konkrétan a 2010/2011 és 2011/2012 pénzügyi évek között mind az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek mértéke, mind pedig a harmadik országokból származó behozatal visszaesett. Ugyanakkor, míg az összbehozatal csak 2 %-kal csökkent (lásd az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdését), az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene 16 %-kal esett vissza (az ideiglenes rendelet (72) preambulumbekezdése). Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének csökkenése egybeesett az uniós gazdasági ágazat termelési volumenének csökkenésével, mint ahogyan arról az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében foglalt táblázat tanúskodik.

(55)

Azonban, amint azt az ideiglenes rendelet (104) preambulumbekezdésében ismertetett táblázat is mutatja, a Vietnamból származó behozatal nőtt a 2010/2011 és 2011/2012 pénzügyi évek között, ami ellentmond az érintett érdekelt fél által állítottaknak, míg az egyéb harmadik országokból, mint például Brazíliából származó behozatal mintegy 60 %-kal csökkent ugyanebben az időszakban. A feltételezés tehát, hogy az Indonéziából származó behozatal a Vietnamból származó behozatal helyébe lépett, nem nyert megerősítést.

(56)

Emellett az érintett fél nem bizonyította azon állítását, miszerint a felhasználók a figyelembe vett időszakot megelőzően készleteket halmoztak fel, amelyeket megnövekedett mennyiségben értékesítettek az Indonéziából származó behozatal növekedésének idején. Ezeket az állításokat sem lehetett megerősíteni a vizsgálat során. Ezért az érdekelt fél ezzel kapcsolatos állításait el kell utasítani.

(57)

Az uniós felhasználásra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(55) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(58)

Az érintett országból származó behozatalra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (56)–(66) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(59)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy bár a termelési volumen és a kapacitáskihasználás csökkent a figyelembe vett időszak során, ez csak az ezt az időszakot megelőző jelentős növekedés következménye volt. Ezért az említett fél azt állította, hogy a figyelembe vett időszakban a csökkenés nem értékelhető negatív fejleményként, és nem utal kár bekövetkeztére. Azonban a kármutatók alakulásának értékelésekor általában csak a figyelembe vett időszak tekintetében megállapított tendenciákat veszik tekintetbe. A jelen ügyben nem volt indokolt eltérni ettől a gyakorlattól, és hosszabb időszak tekintetében értékelni a kármutatók alakulását. Ezért ezt az érvet el kell utasítani.

(60)

Ugyanez az érdekelt fél azt állította, hogy a melléktermékek esetleges bevonása megnövelhette volna az uniós gazdasági ágazat termelési költségeit, ami szintén hatással lett volna a nyereségességre. A feltételezés helytelen volt. Az uniós gazdasági ágazat termelési költségei, ideértve a melléktermékeket, ellenőrzés tárgyát képezték, és a költségek teljességét és helyességét kielégítő módon megállapították. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(61)

A kármutatók alakulására vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (67)–(93) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősíti.

(62)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy nem minden kármutató mutatott negatív tendenciát, valamint hogy a csupán néhány kármutatót érintő negatív tendencia megléte nem elegendő annak megállapításához, hogy az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte.

(63)

Az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében nem kell valamennyi kármutatónak negatív tendenciát mutatnia annak megállapításához, hogy kárhelyzet áll fenn. Az állítás emellett azért sem helytálló, mert a vizsgálat kimutatta, hogy szinte valamennyi kármutató negatív tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt. Ezért az állításokat el kell utasítani.

(64)

A fentiek alapján, valamint egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (94)–(96) preambulumbekezdésében levont következtetéseket, melyek szerint az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(65)

Az egyik fél azt állította, hogy figyelembe véve az ideiglenes rendelet (66) preambulumbekezdésében szereplő megállapításokat, azaz, hogy az Indonéziából származó behozatal alákínálási különbözeteinek súlyozott átlaga az uniós piac tekintetében 0 % és 5 % között mozogott a vizsgálati időszakban, ezek az importok nem okozhatták az uniós gazdasági ágazatot ért kárt, mivel nem fejthettek ki árleszorító hatást az uniós piacra nézve.

(66)

Ezt az érvet nem támasztották alá a vizsgálat megállapításai. Az ideiglenes rendelet (99) és (100) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint az Indonéziából származó dömpingelt behozatal – mind abszolút értelemben véve, mind pedig a piaci részesedés tekintetében – jelentősen növekedett a figyelembe vett időszakban. Ez a növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének és piaci részesedésének csökkenésével. Az ilyen jelentős mennyiségű behozatal arra kényszerítette az uniós gazdasági ágazatot, hogy csökkentse eladási árait annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az Indonéziából származó behozatal árszintjével. Ennek következtében a megállapított alákínálási különbözetek valóban alacsonyak voltak. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat nem volt képes árait a megnövekedett költségekkel összhangban megállapítani, ami jövedelmezősége jelentős csökkenéséhez vezetett a figyelembe vett időszak alatt. Ezt a kárkülönbözet nagyságrendje is alátámasztja, amely 24,9 % és 47,0 % között mozgott a lenti (125) preambulumbekezdésben említettek szerint. Ezért ezt az érvet el kell utasítani.

(67)

A dömpingelt behozatal hatásaira vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (98)–(101) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(68)

Két érdekelt fél azt állította, hogy az ideiglenes rendelet (103) preambulumbekezdésben levont következtetésekkel ellentétben a kínai behozatal negatív hatással volt az uniós gazdasági ágazat eladási áraira, és ezért hozzájárult az elszenvedett kárhoz.

(69)

Amint ez az ideiglenes rendelet (102) preambulumbekezdésében említésre került, a kínai import volumene abszolút számokban kifejezve alacsony szinten maradt a figyelembe vett időszak alatt. Ráadásul, ha figyelembe vesszük a dömpingellenes vámokat, a behozatali árak magasabbak voltak, mint az uniós gazdasági ágazat eladási árai, valamint az indonéziai importárak. Azt az állítást, miszerint a kínai import hozzájárult az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz, az import volumenére és az importárak szintjeire való tekintettel elutasították.

(70)

Az ideiglenes rendelet (102) és (103) preambulumbekezdésében levont következtetéseket ennélfogva a Bizottság megerősítette.

(71)

Az egyéb harmadik országokból származó behozatalra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (104)–(108) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(72)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat értékesítéseinek csökkenése egybeesett az uniós felhasználás csökkenésével, amely így az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár fő okának tekinthető.

(73)

Az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a felhasználás csökkenése mindössze 2 % volt, míg az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumenének visszaesése 17 % volt a figyelembe vett időszak alatt. Ezért a felhasználás csökkenése nem adhat magyarázatot az értékesítési volumen jóval erőteljesebb csökkenésére. Emellett az Indonéziából származó import mértéke a felhasználás csökkenése ellenére növekedett. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(74)

Az erre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(75)

Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítményének hatására vonatkozó észrevételek hiányában a (110)–(112) preambulumbekezdésben levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(76)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően két érdekelt fél megismételte, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt az uniós gazdasági ágazat állítólagosan nem hatékony gyártási folyamatai okozták, ideértve a források nem hatékony felhasználását az uniós gazdasági ágazat által.

(77)

Az említett felek nem pontosítják, hogy miben álltak a kifogásolt hiányosságok. Az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint a vizsgálat nem tárta fel az uniós gazdasági ágazat lehetséges hiányosságait, és az ezzel kapcsolatos állításokat elutasították.

(78)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél megismételte az uniós gazdasági ágazat hiányosságaira vonatkozó állításait. E tekintetben az érintett fél azt állította, hogy nem képezték vizsgálat tárgyát a karbantartás miatti leállások, korábbi kapcsolt vállalkozásának integrálása, a munkaerőköltség növekedése és az induló jelentős beruházások, valamint ezeknek az uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásai.

(79)

Ezzel az állítással ellentétben a fent említett tényezőket valójában elemezte a Bizottság, ahogyan az a lenti (94)–(96) preambulumbekezdésből (karbantartás miatti leállások), a (89) és (90) preambulumbekezdésből (a korábbi kapcsolt vállalkozás integrálása), a (91) preambulumbekezdésből (munkaerőköltségek), valamint a (82) és (83) preambulumbekezdésből (beruházások) látható is, de ennek során nem derült fény az uniós gazdasági ágazat esetleges hiányosságaira. Ezért ezt az állítást elutasították.

(80)

Az erre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (113) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(81)

A pénzügyi válság hatására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (114) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(82)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat által eszközölt beruházások magas szintje okozta a kárt. Az említett érdekelt fél azzal érvelt, hogy nincs jelentősége annak, hogy a beruházások szükségesek voltak-e, mivel csak azt kell elemezni, hogy milyen hatást gyakoroltak az uniós gazdasági ágazat helyzetére és különösen az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére.

(83)

Ez a fél azonban nem fejtette ki, hogy az uniós gazdasági ágazat által eszközölt beruházások mennyiben lehettek hatással a jövedelmezőségre. Az ideiglenes rendelet (116) preambulumbekezdésében leírtak szerint az uniós gazdasági ágazat által eszközölt beruházások ésszerű üzleti döntéseken alapultak és nem voltak túlzottnak tekinthetők. Továbbá, a beruházási költségeket az idők során leírják, így nem befolyásolták jelentősen az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét. Ezért az érdekelt fél ezzel kapcsolatos állításait elutasították.

(84)

A nyilvánosságra hozatalt követően ez az érdekelt fél megismételte azon állításait, hogy a kárt a biztonságra vonatkozó szabályozási követelmények és az uniós gazdasági ágazat e követelmények teljesítésére irányuló beruházásainak magas szintje okozták. Emlékeztettek továbbá arra, hogy nincs jelentősége annak, hogy e döntések üzleti szempontból ésszerű döntések voltak-e, és az elemzéseknek csak a jövedelmezősségre gyakorolt hatást kellett volna figyelembe venniük. Az állítások szerint e tekintetben végül nem volt jelentősége annak a ténynek, hogy a beruházási költségeket az évek során leírták.

(85)

Az állítással ellentétben az értékelés figyelembe vette a beruházásoknak az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére gyakorolt hatását. A beruházási költségek értékcsökkenése jelentős költségtényezőt jelent, amely fontos a jövedelmezőség megállapítása során, és ezért figyelembe kellett venni. Ezért ezt az érvet elutasították.

(86)

A beruházások, illetve a biztonságra vonatkozó uniós szabályozási követelmények hatásával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (115) és (116) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(87)

Az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a jövedelmezőség általában véve a termelési költség párhuzamos növekedése miatt csökkent. Ezért a kárt inkább a termelési költségek említett növekedése okozza, és nem az Indonéziából származó behozatal.

(88)

Az ideiglenes rendelet (100) preambulumbekezdése szerint a termelési költségek emelkedése nem jelenhetett meg az eladási árban az Indonéziából származó nátrium-glutamát-behozatal által kifejtett árnyomás miatt. Ezért a jövedelmezőség csökkenése főként a dömpingelt behozatal növekedésének volt betudható, és ezt az érvet el kell utasítani.

(89)

Ugyanez az érdekelt fél azt is állította, hogy egy volt kapcsolt vállalat integrálásának az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére gyakorolt hatását elégtelen mértékben elemezték. Ez a fél úgy vélte, hogy ez az integráció negatív hatást gyakorolt a jövedelmezőségre, ami az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz vezetett.

(90)

A Bizottság továbbvizsgálta a volt kapcsolt vállalat integrálásának a vonatkozó kármutatókra – például a termelési költségre, a foglalkoztatásra, a beruházásokra és a jövedelmezőségre – gyakorolt hatását. Meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó kapcsolt vállalat csak az érintett termék értékesítésében vett részt. Megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazat jövedelmező volt abban a pénzügyi évben, amelyben sor került az integrációra (2011/2012 pénzügyi év). A következő pénzügyi évben (2012/2013 pénzügyi év) a jövedelmezőség negatívba fordult. Ez azonban egybeesett az Indonéziából származó behozatal volumenének növekedésével, amely ugyanebben az évben megduplázódott. Ennek alapján a vizsgálat nem erősítette meg, hogy a korábbi kapcsolt vállalkozás integrálása jelentős negatív hatást gyakorolt jövedelmezőségére, így az ezzel kapcsolatos állításokat el kell utasítani.

(91)

Több fél azt állította, hogy a munkaerőköltségek növekedése okozta az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt. Jóllehet a költségek általános növekedésében a munkaerőköltségnek a figyelembe vett időszak alatti növekedése is szerepet játszott, a vizsgálat kimutatta, hogy a munkaerőköltség növekedésének a termelési összköltségre gyakorolt hatása nem volt jelentős (pontos számadat titoktartási okokból nem adható meg). Ennek alapján a munkaerőköltség növekedése nem tekinthető az uniós gazdasági ágazatot ért jelentős kár okának, és az ezzel kapcsolatos állításokat el kell utasítani.

(92)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a munkaerőköltséget nem szabad elszigetelten értékelni, és a különböző költségelemek növekedésének hatását összességében kellett volna figyelembe venni.

(93)

A (87) és (88) preambulumbekezdésben foglaltak alapján a termelési költségek növekedését összességében értékelte a Bizottság, és ezért ezt az érvet elutasították.

(94)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat karbantartási munkák miatti leállásaira vezethető vissza a termelés és az értékesítés zsugorodása, amely pedig az értékesítési volumen csökkenésével járt. Ezért az uniós gazdasági ágazat termelési és értékesítési volumenének csökkenése nem tulajdonítható az Indonéziából származó behozataloknak.

(95)

A vizsgálat során kiderült, hogy a termelés csökkenése a 2012/2013 pénzügyi év és a vizsgálati időszak között valóban egybeesett a termelésnek a hosszadalmas karbantartási munkák miatti leállásával, amelynek a célja azonban csak az volt, hogy megpróbálják csökkenteni azokat a tetemes készleteket, amelyek felgyűltek az értékesítésnek a figyelembe vett időszak korábbi éveiben tapasztalt mérséklődése miatt.

(96)

Ezért a termelés és az értékesítés visszaesése az Indonéziából származó nátrium-glutamát dömpingelt behozatalának növekvő mértékére vezethető vissza, és a fenti érvet el kell utasítani.

(97)

A nyilvánosságra hozatalt követően egy másik érdekelt fél megismételte azon állítását, hogy a kár a karbantartási munkák miatti leállásokra vezethető vissza, és hogy nincs jelentősége annak, hogy a leállások szükségesek voltak-e vagy sem. A fél azt állította, hogy az említett leállások kapcsán kizárólag az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére gyakorolt hatást kellett volna figyelembe venni.

(98)

A (95) és (96) preambulumbekezdésben említettek szerint a karbantartás miatti leállások a visszaeső értékesítés következményeinek tekinthetők, amelynek oka viszont az Indonéziából származó dömpingelt behozatal növekedése volt. Ezért az Indonéziából származó behozatal valóban összefügg a karbantartás miatti leállásokkal, amelyeket ezért nem lehet elkülönítve értékelni, sem pedig úgy tekinteni, mint amelyek megbontják az említett behozatalok és az elszenvedett kár közötti okozati összefüggést. Az érintett érdekelt fél érvét ezért elutasították.

(99)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az indonéz rúpia 2012. január és 2014. január közötti leértékelődése olyan komparatív előnyt biztosított az exportáló gyártók számára, amely nem állt összefüggésben árképzési döntéseikkel. Ez a fél azt állította, hogy e tényező hatását meg kell vizsgálni.

(100)

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a dömpingelt behozatalnak az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt valószínű hatását alapvetően az áralákínálás, az árerózió és az árlenyomás szempontjából vizsgálták. Ebből a célból összevetik az uniós gazdasági ágazat eladási árait és a dömpingelt exportárakat; a kár megállapításához szükséges összehasonlíthatóság érdekében a felhasznált exportárakat pedig esetenként át kell váltani más pénznemre. Ebből következően ebben az összefüggésben az árfolyamok alkalmazása csak azt biztosítja, hogy az árkülönbözet megállapítása összehasonlítató alapon történjen. Nyilvánvaló tehát, hogy ebben az esetben az átváltási árfolyam nem tekinthető az uniós gazdasági ágazatot ért kárt okozó tényezőnek, mivel nem választható el a behozataltól. Ezért az érvet el kell utasítani.

(101)

A nyersanyagköltségek és egyéb költségek hatására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (117)–(120) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(102)

Az ok-okozati összefüggésekre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (121)–(125) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(103)

Az uniós gazdasági ágazat érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (127)–(129) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(104)

A független importőrök és kereskedők érdekeire vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (130)–(132) preambulumbekezdését a Bizottság megerősítette.

(105)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően, az egyik felhasználó megismételte az ideiglenes rendelet (140) preambulumbekezdésében ismertetett azon állítását, miszerint az uniós nátrium-glutamát-felhasználás várhatóan jelentősen nőni fog, kiváltképpen a foszfátok és más foszforvegyületek használatát tiltó uniós szabályozási keret miatt, amelynek nyomán az állítás szerint a nem élelmiszeripar által használatos nátrium-glutamátot fogják a foszfátok és más foszforvegyületek helyettesítésére alkalmazni. Ez a felhasználó továbbá azzal érvelt, hogy az uniós gazdasági ágazat kapacitása nem lenne elegendő az uniós piac növekvő keresletének kielégítésére. Ez a fél azt is állította, hogy a felhasználás növekedése előnyös lenne az uniós gazdasági ágazat számára, mivel az képes lenne növelni értékesítési mennyiségét. Ugyanez a felhasználó megismételte azon állítását, amely szerint nem állna rendelkezésre elegendő alternatív ellátási forrás, különösen azért nem, mert más harmadik országok gyártói is ugyanahhoz a vállalatcsoporthoz tartoznak, mint az uniós gazdasági ágazat, és ezért nem szállítanak az uniós piacra.

(106)

Az ideiglenes rendelet (141) preambulumbekezdésében foglaltak szerint nehéz megjósolni, milyen hatással lesz az uniós gazdasági ágazatra a foszfátok és más foszforvegyületek használatát tiltó új uniós szabályozási keret. Az érintett fél különösen nem nyújtott be arra vonatkozó információkat vagy bizonyítékokat, hogy ez vajon fellendíti-e a nátrium-glutamát iránti keresletet az Unióban, és ha igen, milyen mértékben.

(107)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat rendelkezik szabad kapacitással, így képes lenne növelni termelési volumenét és legalább részben kielégíteni az uniós piacon jelentkező megnövekedett keresletet. A teljes uniós kapacitás a vizsgálati időszak során meghaladta a teljes uniós felhasználást.

(108)

Az alternatív beszerzési források tekintetében az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdése is megállapítja, hogy a vizsgálat alapján több harmadik ország is gyártott nátrium-glutamátot. A figyelembe vett időszak kezdetén, vagyis a 2010/2011 pénzügyi évben az egyéb harmadik országokból (pl. Brazília, Vietnam és Korea) származó behozatal piaci részesedése jelentős volt, és csak akkor esett vissza, amikor az Indonéziából származó, alacsony árú behozatal növekedett. A vizsgálat azt is feltárta, hogy számos harmadik ország rendelkezett olyan szállítókkal, amelyek nem ugyanahhoz a csoporthoz tartoztak, mint az uniós gazdasági ágazat. Az egyéb harmadik országokból származó behozatal akkor folytatódhatna, ha az uniós piacon visszaállítanák az egyenlő versenyfeltételeket.

(109)

Ezért az ezzel kapcsolatos állításokat el kell utasítani.

(110)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél megismételte állítását, amely szerint a nátrium-glutamát iránti kereslet jelentősen fokozódni fog az Unióban a foszfátokat érintő, küszöbönálló tilalom hatására, és hogy az uniós gazdasági ágazat nem lesz képes ellátni a növekvő uniós keresletet. A szóban forgó fél azonban nem szolgált új információval vagy konkrét bizonyítékkal, ezért ezt az állítást elutasították.

(111)

Ugyanez az érdekelt fél a végleges nyilvánosságra hozatalt követően azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a nátrium-glutamát százalékos arányát a mosó- és tisztítószerek összköltségén belül. Az érdekelt fél azonban nem nyújtott be olyan új információt, amely ellentmondana az ideiglenes rendelet (138) és (139) preambulumbekezdésében megfogalmazott megállapításoknak, amelyek szerint az intézkedéseknek korlátozott hatása lenne e vállalatra. Ezért az érvet elutasították.

(112)

Ugyanez az érdekelt fél végül azzal érvelt, hogy nem vették figyelembe a nem élelmiszer-ipari ágazatok és a nem élelmiszer jellegű termékek felhasználói számára felmerült további költségeket. A szóban forgó fél azonban nem szolgált új információval vagy bizonyítékkal, ezért ezt az állítást elutasították.

(113)

Egy másik felhasználó azt állította, hogy az Indonézia és Kína elleni intézkedések felhasználókra gyakorolt hatását együttesen kell értékelni.

(114)

A két intézkedés felhasználókra gyakorolt hatását különösen az ideiglenes rendelet (147) preambulumbekezdésében említett alternatív beszerzési források rendelkezésre állása tekintetében elemezték. A (108) preambulumbekezdésben említettek szerint ez az elemzés azt mutatta, hogy számos harmadik ország is képes nátrium-glutamátot exportálni az Unióba. Ezek a harmadik országok már azelőtt jelen voltak az uniós piacon, mielőtt a megnövekedett mennyiségű, Indonéziából származó dömpingelt behozatal elérte volna az Uniót.

(115)

Azt állították, hogy a felhasználók – a kész élelmiszerek uniós piacának magas fokú versenyképessége miatt – nem tudják áthárítani a dömpingellenes vámból eredő többletköltségeket a végső felhasználókra.

(116)

Az ideiglenes rendelet (135)–(137) preambulumbekezdésében említettek szerint az élelmiszer- és italiparban a nátrium-glutamát az együttműködő vállalatok által előállított, nátrium-glutamátot tartalmazó termékek összköltségén belül átlagosan 5 %-os részarányt képviselt. Ezek a vállalatok nyereségesnek bizonyultak. Az érdekelt fél azonban nem nyújtott be olyan információt, amely cáfolta volna e megállapításokat. Az ideiglenes rendelet (136) preambulumbekezdésében levont következtetéseket, miszerint az intézkedések csak korlátozott hatást gyakorolnának e vállalatokra, a Bizottság megerősítette, és az ezzel kapcsolatos érvet el kell utasítani.

(117)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően két szállító vitatta az ideiglenes rendelet (143) preambulumbekezdésében ismertetett következtetést azt állítva, hogy az uniós gazdasági ágazat megszűnése jelentősen befolyásolná üzleti tevékenységüket. Ezek a szállítók azzal érveltek, hogy az uniós gazdasági ágazat nátrium-glutamát gyártásának esetleges megszűnése káros hatással lenne teljes üzleti tevékenységükre, mivel elkerülhetetlen, hogy a cukorgyárak bizonyos mennyiségben cukorszirupot és melaszt állítsanak elő, amely termékek egyik fő felvásárolója az uniós gazdasági ágazat. A cukor említett formáinak elmaradó értékesítése befolyásolná az adott létesítmény teljes hatásfokát.

(118)

Ezeket az állításokat azonban nem támasztották alá, és ezért azokat nem lehetett figyelembe venni.

(119)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél megismételte az uniós gazdasági ágazat állítólagos erőfölényére vonatkozó észrevételét, azt állítva, hogy nátrium-glutamátra vonatkozó intézkedések bevezetése által az uniós gazdasági ágazat komparatív előnyhöz jutna az uniós piacon. Azonban nem nyújtott be új bizonyítékot ezen állításai alátámasztására. Ezért az ideiglenes rendelet (145) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette, és az ezzel kapcsolatos állítást el kell utasítani.

(120)

Az Unió érdekeit érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (126)–(148) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(121)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél vitatta a kár megszüntetéséhez szükséges szint meghatározásához alkalmazott, az ideiglenes rendelet (151) preambulumbekezdésében megjelölt nyereségcélt. Ez a fél azzal érvelt, hogy a 3 %–5 % közötti adózás előtti haszonkulcs ésszerű és a piachoz kapcsolódó haszonkulcs lenne, amely két ázsiai ország nátrium-glutamátot előállító gyártóinak a 2013-ban elért adózás előtti nettó nyereségén alapul.

(122)

A kármegszüntetés szintjének megállapításához alkalmazott haszonkulcs megfelelt annak a haszonkulcsnak, amelyet az uniós gazdasági ágazat ésszerűen elérhetőnek tartana rendes versenyfeltételek mellett. Az ideiglenes rendelet (151) preambulumbekezdésében említettek szerint az Indonéziából származó dömpingelt behozatal csak a figyelembe vett időszak harmadik évében kezdte éreztetni hatását. Ezért ésszerűnek tűnt, hogy a haszonkulcs megállapítása során a figyelembe vett időszak első két évét vegyék alapul.

(123)

A kármegszüntetés szintjére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (150)–(152) preambulumbekezdésében levont következtetéseket a Bizottság megerősítette.

(124)

A dömpinggel, a kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve, és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban, az érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni – az alacsonyabb vám szabályának megfelelően – a dömpingkülönbözetek szintjén. Ebben az esetben az egyik exportáló gyártó egyedi vámtételét felülvizsgálatnak vettették alá az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően, mivel egyes ügyleteket kizártak a rá vonatkozó exportár megállapításából.

(125)

A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:

(126)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyedi dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. E vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogi személyek által előállított érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel külön nem említett vállalatok – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott importált érintett termékre a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtétel alkalmazandó. Esetükben az egyedi dömpingellenes vámtételek egyike sem alkalmazandó.

(127)

Ha a későbbiek folyamán valamely vállalat megváltoztatja a nevét, a vállalat kérheti ezen egyedi dömpingellenes vámtételek alkalmazását. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (4). A kérelemnek tartalmaznia kell az összes releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változtatás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát. Amennyiben a vállalat nevének megváltoztatása nem érinti a rá vonatkozó kedvezményes vámtételre való jogosultságát, a névváltoztatással kapcsolatos tájékoztató értesítés kerül közzétételre az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

(128)

A vámtételek közötti jelentős különbségből adódó, az intézkedések megkerülésére vonatkozó kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie a mellékletben meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vámtétel alkalmazandó.

(129)

A dömpingellenes vámok megfelelő végrehajtása érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak a vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba.

(130)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni.

(131)

Az alaprendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,