12.12.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 357/1

1.

2002. február 18-án Franciaország a Société nationale maritime Corse-Méditerranée (a továbbiakban: az SNCM) javára szóló szerkezetátalakítási támogatási tervet jelentett be a Bizottságnak; a bejelentést 2002. július 3-án kiegészítették (3). A szerkezetátalakítási terv a francia hatóságok 2001. december 20-án kelt arról szóló bejelentését követte, hogy a Compagnie générale maritime et financière (a továbbiakban: CGMF) (4) 22,5 millió EUR készpénzelőleget nyújtott megmentési támogatásként az SNCM-nek. 2002. július 17-i határozatában (5) (a továbbiakban: a 2002-es határozat) a Bizottság engedélyezte az SNCM javára nyújtott megmentési célú támogatást az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdésében meghatározott előzetes vizsgálati eljárás szerint. A bejelentett szerkezetátalakítási támogatás az SNCM CGMF révén történő feltőkésítését jelentette 76 millió EUR összeggel.

2.

2002. augusztus 19-én kelt levelében a Bizottság azon határozatáról tájékoztatta a francia hatóságokat, hogy az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésének és a 659/1999/EK tanácsi rendelet 6. cikkének értelmében (6) megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást (7).

3.

2002. október 8-án (8) a francia hatóságok közölték a Bizottsággal a 2002. augusztus 19-i (9) határozattal kapcsolatos észrevételeiket.

4.

A francia hatóságok kérésére a Bizottsággal munkaértekezletekre került sor 2002. október 24-én, 2002. december 3-án és 2003. február 25-én.

5.

Az eljárás megindítása során a Bizottsághoz két vállalat részéről érkeztek észrevételek, nevezetesen a Corsica Ferries France (a továbbiakban: a CFF) részéről 2003. január 8-án (10) és a STIM d’Orbigny csoport STEF-TFE (a továbbiakban: a STIM) részéről 2003. január 7-én, valamint különböző francia regionális és helyi hatóságoktól 2002. december 18-án, illetve 2003. január 9-én és 10-én. A Bizottság ezeket az észrevételeket véleményezésre levélben megküldte Franciaországnak 2003. január 13-án és 16-án, valamint február 5-én és 21-én.

6.

A francia hatóságok megtették észrevételeiket a Bizottságnak a CFF és a STIM megjegyzéseire vonatkozóan 2003. február 13-án (11) és május 27-én (12).

7.

2003. január 16-án a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért, amelyre a francia hatóságok 2003. február 21-én válaszoltak.

8.

2003. február 10-én (13) kelt levelükben a francia hatóságok érveket sorakoztattak fel annak bizonyítására, hogy a tervezett támogatás teljes egészében megfelel a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásnak (14) (a továbbiakban: az 1999-es iránymutatás).

9.

2003. február 25-én (15) a francia hatóságok a Bizottság kérésére átadták az SNCM-re és a STIM-re nézve kötelező részvénytulajdonosi megállapodás másolatát.

10.

2004/166/EK határozatában (16) (a továbbiakban: a 2003-as határozat) a Bizottság bizonyos feltételek mellett jóváhagyta az SNCM javára szóló szerkezetátalakítási támogatás nyújtását, amely két részletben fizetendő; az első 66 millió EUR, míg a második maximum 10millió EUR összegű, amelyet majd a 2003-as határozat elfogadása után megvalósított eszközértékesítésből eredő nettó bevétel függvényében határoznak meg. Az első részlet kifizetését a 2003-as határozat engedélyezte.

11.

2003. október 13-án a CFF a 2003-as határozat megsemmisítése iránti keresetet nyújtott be az Európai Közösségek Törvényszékén (a továbbiakban: a Törvényszék) (T-349/03. sz. ügy).

12.

2005/36/EK határozatával (17) (a továbbiakban: a 2004-es határozat) a Bizottság úgy határozott, hogy a Franciaország által 2004. június 23-án kért módosítások – azaz az Aliso és Asco hajók felcserélése azon a hajólistán, amelyen szereplő hajók használatára az SNCM engedélyt kapott a 2003-as határozatot követően, és az Aliso eladása az Asco nevű hajó helyett – nem kérdőjelezik meg a 2003-as határozatban engedélyezett szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségét a belső piaccal.

13.

A 2005. március 16-i határozattal (a továbbiakban: a 2005-ös határozat) (18) a Bizottság jóváhagyta a szerkezetátalakítási támogatás 3,3 millió EUR összegű második részletének folyósítását, amellyel az engedélyezett szerkezetátalakítási támogatás teljes összege 69,3 millió EUR-ra emelkedett.

14.

A Törvényszék a T-349/03. sz. ügyben (19)2005. június 15-én megsemmisítette a 2003-as határozatot azon az alapon, hogy a támogatás minimális jellegét tévesen értékelték.

15.

2005. október 25-én (20) a francia hatóságok átadták a Bizottságnak azon információkat, amelyek a társaságnak a szerkezetátalakítási támogatási terv 2002. február 18-i közzététele utáni pénzügyi helyzetére vonatkoznak.

16.

2005. november 17-én (21) a francia hatóságok adatokat szolgáltattak a 2002-es szerkezetátalakítási terv frissítésére és az SNCM saját tőkéjének helyreállítására vonatkozóan (22).

17.

2006. március 15-én a francia hatóságok összefoglaló piaci jelentést küldtek a Bizottságnak, valamint benyújtották az üzleti tervet (bevételek rész) és a tervezett eredménykimutatást (23). 2006. március 28-án és 2006. április 7-én (24) további dokumentumokat adtak át a Bizottságnak. A 2006. április 7-i levélben a francia hatóságok arra is felkérték a Bizottságot, hogy „közszolgáltatási kompenzációs” jellege miatt a 2002-es szerkezetátalakítási támogatás egy részét, nevezetesen az 53,48 millió EUR-s összeget ne egy szerkezetátalakítási terv keretében tett lépésnek tekintsék, hanem az Altmark  (25) ügyben hozott ítélet alapján támogatásnak nem minősülő intézkedésnek vagy az EK-Szerződés 86. cikkének (2) bekezdése alapján a szerkezetátalakítási tervtől független és önálló intézkedésnek.

18.

2006. április 21-én a 139/2004/EK tanácsi rendelet (26) 4. cikke alapján a Bizottság egy olyan összefonódási tervről kapott tájékoztatást, amelynek keretében a Veolia Transport (a továbbiakban: a VT) (27) és a Butler Capital Partners (a továbbiakban: a BCP) közösen szerezte meg az SNCM (28) ellenőrzését. 2006. május 29-i határozatában (29) a Bizottság úgy döntött, hogy nem ellenzi a bejelentett eljárást, és azt a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánította.

19.

2006. június 21-én (30) a francia hatóságok átadták a Bizottságnak a Gazdasági, Pénzügyi és Ipari Minisztérium 2006. május 26-i rendeletét, amely jóváhagyja a Société nationale des chemins de fer français (a továbbiakban: az SNCF) által elhatározott pénzügyi műveleteket, valamint a 2006. május 26-án kelt 2006-606. számú rendeletet az SNCM magánszektorba történő átviteléről.

20.

A közszolgáltatási megbízásra és a Korzika ellátásával kapcsolatos szociális jellegű támogatásokra vonatkozó tájékoztatást 2006. június 7-én továbbították a Bizottság részére (31).

21.

2006. szeptember 13-án kelt levelében a Bizottság értesítette a francia hatóságokat azon döntéséről, hogy megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében és a 659/1999/EK rendelet 6. cikkében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárást az SNCM javára tett új intézkedésekkel és a 2002-ben bejelentett szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban (32) (a továbbiakban: a 2006-os határozat).

22.

2006. november 16-án Franciaország megküldte észrevételeit a Bizottságnak a 2006-os határozatról (33).

23.

Mivel a Bizottságtól több érdekelt fél az észrevételeik benyújtási határidejének egy hónappal történő meghosszabbítását kérte (34), a Bizottság ezt a további határidőt valamennyi érdekelt fél számára engedélyezte (35).

24.

A Bizottsághoz észrevételek érkeztek a CFF-től (36) és a STIM-től (37); az észrevételeket 2007. február 20-án kelt levélben megküldték a francia hatóságoknak. Egy harmadik érdekelt fél szintén tett észrevételeket, amelyeket ugyancsak továbbítottak a francia hatóságoknak, és amelyeket 2008. május 28-án e fél visszavont.

25.

A francia hatóságok 2007. április 30-án (38) közölték megjegyzéseiket a harmadik érdekelt felek észrevételeire vonatkozóan.

26.

2007. december 20-án a CFF panaszt nyújtott be a Bizottságnál az SNCM ellen, kiegészítve a 2007. június 15-én és 2007. november 30-án küldött információkat. Ez a panasz a 2007 júniusában a korzikai regionális hatóságok és a Compagnie Méridionale de Navigation-SNCM közös vállalkozás között 2007–2013-ra aláírt új közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás 3. cikkére vonatkozik. A CFF szerint e záradék alkalmazása mintegy 10 millió EUR nagyságrendben új pénzügyi forrásokat mozgósítana az SNCM számára a 2007. évre. Ezenkívül a CFF kifejtette, hogy az SNCM számára közszolgáltatási kötelezettség kapcsán kifizetett kompenzáció állami támogatás, amely ráadásul jogellenes, mivel arról a Bizottságot nem értesítették.

27.

A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azon határozatáról, hogy 2008. március 14-ig meghosszabbítja az észrevételeik benyújtására megállapított határidőt.

28.

A Bizottság 2008. március 26-án továbbította Franciaországnak az érdekelt harmadik felek észrevételeit, amelyekre vonatkozóan Franciaország 2008. március 28-án, április 10-én és április 28-án közölte megállapításait.

29.

2008. július 8-ai határozatában a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 2006-os új intézkedések nem minősültek állami támogatásnak az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében, és a 2002-ben bejelentett intézkedések a belső piaccal összeegyeztethető támogatások voltak.

30.

Ezt a határozatot a Törvényszék (39)2012. szeptember 11-én részben hatályon kívül helyezte, mert úgy találta, hogy a Bizottságnak a 2006-ban megvalósított intézkedésekre vonatkozó következtetéseit nyilvánvaló értékelési hibák érvénytelenné tették. A Törvényszék álláspontja szerint a Bizottságnak a 2002-es szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó elemzését felül kell vizsgálni, mert a határozat azon a tényen alapult, hogy a 2006-os intézkedések támogatástól mentesek voltak.

31.

Az egyetlen támogatás, amellyel kapcsolatban az összeegyeztethetőség megállapítását nem nyilvánították semmisnek, az SNCM 1991–2001 közötti időszakra vonatkozó közszolgáltatási kötelezettségeinek kompenzációjaként szolgáló 53,4 millió EUR volt. Következésképpen ezt a pontot e határozat nem tárgyalja.

32.

A Bizottságnak a fentiek fényében egy új végleges határozatot kell elfogadnia. Az érvénytelenített határozat elfogadásának napja utáni tények vizsgálatára nincs szükség. Az érvénytelenítést követően a Bizottságnak előbb azt kell értékelnie, hogy a kérdéses intézkedések némelyike megfelel-e egy piacgazdasági magánbefektető viselkedésének, majd pedig azt, hogy amennyiben a vizsgált intézkedések állami támogatásnak minősülnek, az iránymutatásban meghatározott összeegyeztethetőségi feltételek teljesülnek-e. A Törvényszék ítélkezési gyakorlatának megfelelően (40) a Bizottság e két újbóli vizsgálat mindegyikével kapcsolatban csak olyan információkat vehet figyelembe, amelyek a rendelkezésére álltak az érvénytelenített határozat elfogadásának napján, azaz 2008. július 8-án (41).

33.

2012. november 13-án találkozóra került sor a Bizottság, a francia hatóságok és az SNCM képviselői között.

34.

2012. december 6-i és 2013. február 5-i levelükben a francia hatóságok két külön kérelmet terjesztettek be az eljárás újbóli megnyitásáról rendelkező határozat iránt az alábbiakra hivatkozva: a körültekintő piacgazdasági befektetői teszt kritériumainak meghatározásával a Törvényszék olyan innovatív ítéletet hozott, amely szükségessé tette a kontradiktórikus eljárás újbóli megnyitását. 2013. január 15-i és február 13-i levelében a Bizottság elutasította ezeket a kérelmeket, hangsúlyozva, hogy az eljárást pontosan attól a ponttól lehetne újból megnyitni, ahol a törvénytelenség történt, és kijelentette, hogy a vizsgálat megindításáról szóló 2006-os határozat semmilyen szempontból nem volt jogellenes. Ugyanakkor tájékoztatta a francia hatóságokat, hogy jogukban áll bármilyen kiegészítő információt vagy dokumentumot benyújtani, amelynek megtárgyalását vagy elemzését helyénvalónak érzik.

35.

A francia hatóságok 2013. május 16-án tájékoztatót küldtek a Bizottságnak.

36.

2013. június 19-i levelében az SNCM ugyancsak a hivatalos vizsgálati eljárás újbóli megnyitásáról szóló határozat meghozatalát kérelmezte a francia hatóságok által előterjesztettekhez hasonló indokokkal. 2013. július 10-i levelében a Bizottság a kérelmet elutasította. Ugyanakkor a Bizottság az SNCM-et is tájékoztatta, hogy jogában áll bármilyen kiegészítő információt vagy dokumentumot benyújtani, amelynek megtárgyalását vagy elemzését helyénvalónak érzi.

37.

2013. augusztus 27-én az SNCM tájékoztatót és az SNCM eladásáról szóló új jelentést nyújtott be.

38.

Az e határozat által lefedett intézkedések kedvezményezettje az SNCM, amely több leányvállalattal rendelkezik a tengeri ágazatban, és utasok, személy- és tehergépkocsik tengeri szállítását végzi Franciaország kontinentális részét Korzikával, Olaszországgal (Szardínia) és a Maghreb-országokkal (Algéria és Tunézia) összekötő tengeri utakon.

39.

Az SNCM egy részvénytársaság, amely 1969-ben jött létre két, 1850-ben létesült vállalat, a Compagnie générale transatlantique és a Compagnie de navigation mixte összeolvadásával. Annak idején Compagnie générale transméditerranéenne volt a neve; 1976-ban kapta a Société nationale maritime Corse-Méditerranée elnevezést azt követően, hogy az SNCF tőkerészesedést szerzett benne. A társaságot a francia kormány választotta ki a Korzikával való területi folytonosság elvének megvalósítása érdekében, összehangolva a tengeri szállítási díjakat az SNCF vasúti tarifáival egy 1976. március 31-én kötött 25 évre szóló keretmegállapodás alapján. A Compagnie générale transatlantique már előzőleg megbízást kapott a francia kormánytól egy korábbi, 1948. december 23-án kötött megállapodásban a korzikai tengeri szállítás ellátására.

40.

A feltőkésítésről szóló hivatalos értesítés idején 2002-ben az SNCF 20, a CGMF pedig 80 %-ban volt tulajdonos az SNCM-ben. Az SNCM 2006. május 30-i részvénytőke-eladásának következtében (lásd e határozat 18. preambulumbekezdését) a BCP és a VT az SNCM tőkéjének 38 %-át, illetve 28 %-át birtokolja, míg a CGMF 25 % erejéig van jelen (a tőke 9 %-át a munkavállalóknak tartják fenn).

41.

2008-ban az SNCM legjelentősebb leányvállalatai a Compagnie Méridionale de Navigation (a továbbiakban: a CMN) (42), a Compagnie Générale de Tourisme et d’Hôtellerie (a továbbiakban: a CGTH) (43), az Aliso Voyage  (44), a Sud-Cargos  (45), a Société Aubagnaise de Restauration et d’Approvisionnement (a továbbiakban: a SARA) (46), a Ferrytour  (47) és a Les Comptoirs du Sud  (48) voltak.

42.

A nagy sebességű Aliso és Asco  (49) nevű hajók 2004 szeptemberében, illetve 2005 májusában történt átruházását követően az SNCM flottája tíz hajóból áll (öt komphajó (50), négy vegyes használatú hajó (kombinált teher- és utasszállító) (51) és egy nagy sebességű hajó, amely főleg Nizzából indul (52)), amelyekből hét saját tulajdonban van (53).

43.

A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy Franciaország kontinentális részének kikötői és Korzika között a rendszeres tengeri szállítási szolgáltatás 1948 óta közszolgáltatás keretében működik. 1976 és 2001 között az SNCM és a CMN volt a koncesszióbirtokos egy eredetileg 25 évre kötött keretmegállapodás alapján. A hatályos közösségi szabályoknak megfelelően (54) és a korzikai regionális hatóságok (55) által szervezett európai ajánlati felhívások (56) után az SNCM és a CMN közösen nyerték el a Marseille és Korzika közötti szolgáltatás pénzügyi hozzájárulás fejében 2002-től 2006-ig történő működtetésére vonatkozó közszolgáltatási megbízási szerződést.

44.

Mivel a közszolgáltatási megbízás 2006 végén lejárt, a fent említett állami hajózási szolgáltatást – amelyre új európai szintű ajánlati felhívást tettek közzé (57) – az SNCM–CMN közös vállalkozás nyerte el 2007. május 1-től2013. december 31-ig, körülbelül évi 100 millió EUR támogatással.

45.

Hasonlóképpen valamennyi, a szigetre Toulonból vagy Nizzából induló járat üzemeltetőjét járatsűrűségi kötelezettségek terhelik. Ezeken az útvonalakon a korzikai lakosok, valamint más utaskategóriák 2002-től 2013-ig szociális támogatásban részesültek, amelyet a Bizottság 2002. július 2-án (58) és 2007. április 24-én (59) hozott határozatai értelmében vezettek be.

46.

Az SNCM elsősorban az utasszállítás és teherszállítás egymástól független piacán működik. Franciaországból Korzikára és a Maghreb-országokba szállít, valamint – kisebb mértékben – Olaszországba és Spanyolországba.

47.

A Korzikára irányuló utasszállítási szolgáltatás erősen szezonális piac. Az utasok számában szezonális csúcsok jellemzik, amelyek a legkevésbé forgalmas időszakok tízszeresét is elérhetik, ez pedig olyan flotta kialakítását követeli meg az üzemeltetőktől, amely képes kielégíteni e csúcsidőszakok igényeit. A forgalom felét július és augusztus adja. Ezen túlmenően egyenlőtlenség van az útvonal irányát illetően is, még a csúcsidőszakokban is: júliusban például a szárazföldről maximális telítettséggel indulnak, míg a visszaúton szinte üresek. Így a hajók átlagos éves utasférőhely-kihasználtsága viszonylag alacsony.

48.

Az SNCM az az üzemeltető, amelyre Korzika és Franciaország szárazföldi részének összekötése hárul. Nagyjából tevékenysége kétharmadát Marseille és Korzika között végzi közszolgáltatás keretében; tevékenysége maradék harmadát más kiinduló- vagy célpontokkal bíró útvonalak képezik (Nizza–Korzika, Toulon–Korzika, nemzetközi összeköttetések Szardínia és a Maghreb-országok felé).

49.

Az SNCM mindig monopolhelyzetben volt fő tevékenysége terén. 1996 óta azonban gyorsan növekvő konkurenciával kell szembenéznie. Napjainkban a szárazföld és Korzika közötti szállítási szolgáltatásban a CFF a domináns szereplő, amelynek piaci részesedése folyamatosan nő. Annak ellenére, hogy a CFF csupán 1996 óta van jelen a piacon, utasforgalma 2000 és 2005 között évi 44 %-kal nőtt, és ez a növekedés folytatódik. Így 2008-ban a tengeri utasok közel […] (60) %-a a szárazföld és Korzika közötti útvonalon a CFF átkelőhajóit vette igénybe, miközben csak […] (60) %-uk szállt az SNCM hajóira, a többi utast, azaz […] (60) %-ot pedig a CMN szállította.

50.

A CFF által a szóban forgó piacon 2000 óta megszerzett pozíció a Korzika és Franciaország szárazföldi része között szezononként szállított utasok számában is tükröződik. Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a CFF piaci részesedése a 2000-ben mért 45 %-ról 2007-ben 70 %-ra emelkedett, az SNCM-é pedig ugyanezen időszakban 53 %-ról 26 %-ra esett, így a szállított utasok számának különbsége meghaladta az egymillió főt.

Ábra

Szezononként (május–szeptember) szállított utasok száma Franciaország szárazföldi része és Korzika között: 2000–2007 közötti szezonok

51.

Az SNCM többi kisebb, korzikai járatot működtető versenytársa a Compagnie Méridionale de Navigation (CMN), a Moby Lines, a Happy Lines és a TRIS.

52.

2006 óta az SNCM kapacitása és a korzikai tengeri útvonalon szerzett piaci részesedései visszaestek, a helykínálat 8 %-kal csökkent (20 %-kal a Nizzából történő indulásnál és 3 %-kal a Marseille-ből történő indulásnál).

53.

Mindenesetre a piaci részesedések folytatódó csökkenése azt mutatja, hogy az utasok bizalma – amelyet nagyban megingattak a 2004–2005-ös munkaügyi viták által kiváltott sztrájkok és zavarok, különösen a vállalkozás privatizációja során – csak igen lassan tér vissza.

54.

A szárazföld és Korzika közötti tengeri utasszállítás 1993 óta átlagosan évi 4 %-kal nőtt; e növekedésnek folytatódnia kell a 2008-ra előre jelzett […] (60) %-kal (releváns a tények vizsgálatának idején), ezt követően pedig mérsékelt növekedés várható. Mindazonáltal úgy tűnik, új szereplők nem szándékoznak részesedést szerezni ezen a piacon. A Korzikai Közlekedési Hivatal által a 2007–2013-as időszakra Korzika bizonyos kikötőinek közszolgáltatási megbízás keretében történő ellátására kiírt pályázati felhívás során a CFF és az SNCF-CMN pályázatán kívül egyetlen más jelentkező sem volt, noha a pályázati felhívás értelmében egy adott útvonalra vonatkozó részajánlat benyújtására is volt lehetőség.

55.

Mint az SNCM első számú versenytársa, a CFF jelentős mértékben, 500 000-ről 4,5 millióra növelte utasbefogadó képességét 1999 és 2007 között (ebből 30 %-os növekedésre 2006 és 2007 között került sor), ami lehetővé tette számára forgalma (a 2005. évi 1,3 millióról a 2007-es 1,6 millióra) és piaci részesedése növelését. Mindazonáltal – szerkezeti okok miatt – ez a politika a CFF számára az SNCM-énél alacsonyabb utasférőhely-kihasználtságot eredményez; az eltérés nagyságrendje 2007-ben 10 százalékpont volt. 2007-ben az SNCM-nél az átlagos utasférőhely-kihasználtság 48 % volt, ami normális, figyelembe véve a tényt, hogy a piac igen szezonális (lásd fentebb).

56.

A Korzikára történő áruszállítás terén az SNCM 2005-ben a Marseille-Toulonból Korzika felé irányuló szállítási piac mintegy 45 %-át tudhatta magáénak.

57.

Az általános (kísérő nélküli) áruforgalom vonatkozásában az SNCM és a CMN de facto csaknem teljes monopóliumot élveznek. A közszolgáltatási szerződés keretében a két társaság gyakori járatokat működtet Marseille-ből Korzika valamennyi kikötőjébe.

58.

A kompokon kísérettel utazó, a folyóméterben mért általános áruforgalom összesen 24 %-át kitevő pótkocsikat illetően valamennyi utasszállító között verseny van. Az SNCM és a CMN látja el a kísérővel bonyolított forgalom többségét is. A többi szereplő, különösen a CFF részesedése 10 %, azaz a teljes piac 2 %-a.

59.

A kompokra rakott vezető által kísért gépjárművek (61) terén (az általános áruforgalom mintegy 24 %-a 2003-ban) ugyancsak az SNCM és a CMN birtokolja a szóban forgó piac többségét. 2002 óta azonban a CFF is fejleszti szolgáltatásait, és körülbelül a piac 15 %-át mondhatja magáénak.

60.

Tunézia és Algéria jelentős piacot képvisel mintegy 5 millió utassal, akiknek a többsége repülőn utazik. Ilyen körülmények között a tengeri szállítás a forgalom mintegy 15 %-át teszi ki. Míg Algéria jelentős tengeri piacot képvisel az 560 000-re tehető utasszámmal, Tunézia körülbelül 250 000 utassal egy kisebb piacnak számít.

61.

Franciaország Maghreb-országok felé irányuló tengeri szállítási piaca folyamatosan, mintegy 13 %-kal nőtt 2001 és 2005 között. Az e régióba irányuló turizmus fejlődési kilátásait figyelembe véve a tengeri szállítás terén (a tények vizsgálata idején fontos módon) 2010-re 4 % körüli éves növekedési rátát vártak.

62.

Algériában az SNCM a második legnagyobb szolgáltató a piacon az Entreprise Nationale de Transport Maritime de Voyageurs (ENTMV) nevű algériai állami vállalat mögött. Az SNCM piaci részesedése a 2001. évi 24 %-ról 2005-ben 35 %-ra nőtt.

63.

A Compagnie tunisienne de navigation (CTN) mögött az SNCM a második legnagyobb szolgáltató a Tunéziába irányuló piacon. Bár 2001 óta az SNCM veszített piaci részesedéséből a CTN javára (44 %-ról a 2004-es 39 %-ra), mégis javulás volt tapasztalható 2005-ben (40 %).

64.

A Bizottság 2002. július 17-én hozott, az SNCM megmentésére szánt támogatást engedélyező határozatát (62) követően a francia hatóságok 2002. február 18-án egy, az SNCM javára szóló szerkezetátalakítási támogatási tervet jelentettek be a Bizottságnak. Ez az intézkedés az SNCM 76 millió EUR-val történő feltőkésítéséből állt anyavállalata, a CGMF révén, mely összegből 46 millió EUR-t tettek ki a szerkezetátalakítási költségek (63). A tőkeemelés célja az SNCM saját tőkéjének 30 millió EUR-ról 106 millió EUR-ra történő emelése volt.

65.

Az 1999-es iránymutatásnak megfelelően a francia hatóságok az SNCM-re vonatkozó szerkezetátalakítási tervet (64) nyújtottak be a Bizottságnak, amely az alábbi öt pontot érintette:

66.

A Bizottság 2002. augusztus 19-én hozott határozatában megfogalmazott észrevételekre válaszolva a francia hatóságok 2003. január 31-i levelükben leírták, hogyan javították a szerkezetátalakítási tervet az alábbi pontok tekintetében:

67.

Az utolsó ponttal kapcsolatban a francia hatóságok hangsúlyozzák, hogy „az SNCM fenntartások nélkül vállalja ezt a kötelezettséget, mivel úgy ítéli meg, hogy egy általa okozott árháború nem felelne meg stratégiai helyzetének, érdekének (mivel az bevételei csökkenését eredményezné), szokásos gyakorlatának vagy szakmaiságának”.

68.

Szerkezetátalakítási tervükben a francia hatóságok bemutattak a Bizottságnak egy részletes pénzügyi modellt a 2002–2007 közötti időszakra vonatkozóan, amely egy sor változóval kapcsolatban (66) közbülső feltevéseken alapult. A pénzügyi előrejelzések többek között azt mutatják, hogy 2003-tól ismét üzemi nyereség várható.

1. táblázat

Pénzügyi modell a 2002–2007 közötti időszakra

69.

A francia hatóságok szerint a 76 millió EUR-s tőke-hozzájárulásnak, illetve a gazdaságos üzemeltetés 2003-tól tervezett visszaállításának lehetővé kellene tennie a vállalat 2001. év végi mintegy 30 millió EUR-s tőkéjének 120 millió EUR-ra történő emelését rövid távon (2003), majd 160–170 millió EUR-ra történő emelését a tervidőszak végére (2006–2007). Ettől azt várták, hogy a 2002-es 145 millió EUR adósság 40–55 millió EUR körüli szintre csökken 2003-tól 2005-ig. A tervidőszak utolsó éveiben a társaság az adósságállomány növekedését jelezte előre egy vagy két hajó lecserélése miatt (teljes tulajdonjog).

70.

A francia hatóságok egy érzékenységi elemzést is készítettek a különböző útvonalak forgalmára vonatkozó munkahipotézisekkel kapcsolatban várt eredményekről. Ennek alapján a különböző szimulációk azt mutatják, hogy az SNCM-nek a vizsgált forgatókönyvek mellett ismét nyereségessé kellett volna válnia.

71.

Kezdetben a francia hatóságok két alternatív módszert írtak le, amelyeket aztán túlzott költségigényük miatt elvetettek.

72.

A feltőkésítés összegének meghatározására a francia hatóságok végül a finanszírozási igény öt európai hajózási társaság 2000-ben regisztrált átlagos saját tőke/adósság aránya alapján történő kiszámítását választották. E vállalatok mérlegeinek különbségei ellenére a francia hatóságok által számított átlag 79 % volt. A francia hatóságok bemutatják, hogy a 2002–2007-es időszakra szóló pénzügyi előrejelzések 77 %-os átlagos saját tőke/adósság arányt adnak, és a saját tőke 2007-ben eléri a 169 millió EUR-t. Ilyen mértékű saját tőkét 76 millió EUR-s feltőkésítéssel, illetve a szerkezetátalakítási tervben jelzett intézkedések sikere révén kívántak elérni.

73.

A feltőkésítés és a 2002-es szerkezetátalakítási terv nem hozták meg a várt eredményeket, és 2004-től kezdve az SNCM gazdasági és pénzügyi helyzete erőteljesen romlott. Ehhez a romláshoz belső tényezők (munkaügyi viták, a termelékenységi célkitűzések nem kielégítő és késedelmes megvalósítása, piacirészesedés-vesztés) és külső tényezők (a korzikai úti cél kisebb vonzereje, a CFF piacirészesedés-szerzése, az állam gazdálkodási hibái (67)) egyaránt hozzájárultak, csakúgy, mint az üzemanyagárak emelkedése.

74.

Így az SNCM üzemi eredménye 2004-ben – 32,6 millió EUR, 2005-ben pedig – 25,8 millió EUR volt. A nettó eredmény 2004-ben – 29,7 millió EUR-t, 2005-ben pedig – 28,8 millió EUR-t tett ki.

75.

Az SNCM gazdasági és pénzügyi helyzetének romlása a francia hatóságokat arra az elhatározásra késztette, hogy a 2002-es szerkezetátalakítási tervben tervezett, és a 2003-as határozat által megkövetelt eszközeladásokon kívül további eszközöktől váljanak meg, és magánpartner keresésébe kezdjenek.

2. táblázat

Az SNCM által 2002 óta értékesített eszközök listája

76.

A magánpartnerek kiválasztásának folyamata 2005. január 26. és 2005 szeptemberének vége között zajlott.

77.

2005. január 26-án és február 17-én a francia kormány bejelentette, hogy magánpartner keresésébe kezd, hogy azt bevonja az SNCM tőkéjébe a vállalat pénzügyi struktúrájának megerősítése, illetve a növekedéséhez szükséges változtatások támogatása érdekében.

78.

Az Agence des Participations de l’État (APE) független felet nevezett ki a keresési folyamat felügyeletére, és megbízott egy tanácsadó bankot (HSBC), hogy vegye fel a kapcsolatot potenciális vevőkkel.

79.

Az eljárás keretében hetvenkét ipari és pénzügyi befektetőt kerestek meg, hogy meghatározzák egy olyan ajánlat pénzügyi feltételeit, amelynek célja a társaság ipari tervének támogatása, továbbá a munkahelyek megtartása és a közszolgálati szolgáltatás hatékony teljesítése volt. Közülük huszonhárman jelezték érdeklődésüket; tizenöt titoktartási megállapodás aláírására és tizenöt tájékoztató kiküldésére került sor. Hat vállalkozás nyújtott be ajánlatokat az első fordulóban 2005. április 5-én, a 2005. június 17-i második fordulóban pedig három ajánlat (Connex – jelenleg Veolia Transdev [a továbbiakban: VT], Caravelle és BCP) érkezett be, továbbá egyvalaki jelezte érdeklődését kisebbségi részesedésre (Comanav). A harmadik fordulóban, 2005. július 28-án három ajánlat érkezett.

80.

2005. szeptember 14-én valamennyi vállalatot felkérték kötelező és végleges ajánlata benyújtására 2005. szeptember 15-ig. Ekkor, mivel a Connex elállt az ajánlattól, az állam két kötelező, tőke-hozzájárulásra és a teljes tőke megvásárlására vonatkozó ajánlatot kapott a BCP és a Caravelle csoporttól.

81.

2005. szeptember 27-én Franciaország sajtóközleményt adott ki, amelyben jelezte, hogy a két ajánlat mélyreható vizsgálata alapján a BCP csoport által benyújtott ajánlatot választották, mivel amellett, hogy pénzügyi szempontból a legelfogadhatóbb volt, egyben a társaság, a közszolgálat és a foglalkoztatás érdekeinek is ez az ajánlat felelt meg a leginkább. A BCP első ajánlata 113 millió EUR-s negatív árra vonatkozott, és a negatív ár legalacsonyabb becslése volt.

82.

A potenciális befektetők ezen első ajánlata kifejezetten magában foglalta az első ajánlat könyvvizsgálatokat követő kiigazításának lehetőségét. A francia hatóságok jelezték, hogy a kiinduló negatív árat fölfelé korrigálták a 2005. december 16-án ismertetett könyvvizsgálatokat követően olyan objektív elemek miatt, amelyek befolyásolják azt a szabályozói és gazdasági környezetet, amelyben az SNCM működik, és amelyek az ajánlat 2005. szeptember 15-i benyújtása után következtek be. A negatív árat így 200 millió EUR-ra változtatták.

83.

A francia hatóságok és a jövőbeli befektetők (vagyis a BCP, társulva a Connex csoporttal, amelynek jelenlegi neve Veolia Transdev, a Veolia egyik leányvállalata) közötti tárgyalásoknak köszönhetően sikerült ezt az összeget 142,5 millió EUR-ra csökkenteni, amelyet viszont növelt az SNCM nyugdíjas alkalmazottai biztosító egyesületeivel kapcsolatos kiadások egy részének a kifizetése (15,5 millió EUR).

84.

E nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes kiválasztási folyamatot követően végül, igen nehéz vállalati és pénzügyi környezetben, 2005. október 13-án megállapodás született az állam, a BCP és a VT között. A VT az SNCM ágazati üzemeltetője (28 %-os részesedés), míg a BCP a főrészvényes 38 %-os részesedéssel. Az állam – különösen a munkavállalók irányában – elkötelezte magát, hogy 25 %-os (69) részesedést megtart a vállalatban. A BCP és a VT üzleti tervet készítettek az SNCM számára, amelyről 2006. április 7-én értesítették az Európai Bizottságot.

85.

Az egyetértési megállapodást, melynek értelmében az SNCM tőkéjének 75 %-át magánbefektetőknek értékesítik, 2006. május 16-án írták alá a felek (a BCP, a VT és a CGMF).

86.

Az egyetértési megállapodás II. szakaszában az áll, hogy a CGMF vállalja, hogy elfogadja, jegyzi, és teljes mértékben befizeti az SNCM tőkeemelését összesen 142,5 millió EUR-s összegben.

87.

A tőkeemelés mellett a CGMF vállalja, hogy folyószámla-előleg formájában az SNCM rendelkezésére bocsát 38,5 millió EUR-t. Ez az előleg, melyet az SNCM egy letéti banknak (a CIC nevű banknak) fizet be, az ún. „ex gratia” költségrész finanszírozását szolgálja, amely kiegészíti a jogszabályok és megállapodások szerint fizetendő összegeket abban az esetben, ha a vevők létszámcsökkentési tervet valósítanak meg. A jogszabályokkal és megállapodásokkal összhangban kapott kifizetéseken felüli kompenzáció fizetése egyénileg és névre szólóan történik, azon dolgozók részére, akik elhagyták a vállalkozást, és akiknek a munkaszerződését felbontották.

88.

Ez az eljárás a 2006. május 16-i értékesítési szerződés II.2. cikkében szerepel, mely úgy rendelkezik, hogy ez a számla „azon esetleges önkéntes kilépések vagy munkaszerződés-felbontások […] költségrészeinek finanszírozására szolgál, amelyeket a munkáltatónak kell fizetnie bármely összeg kiegészítéseként a jogszabályoknak és megállapodásoknak megfelelően.” A letéti bank feladata „a pénzeszközök felszabadítása, amint az SNCM csoporton belül át nem helyezett érintett munkavállalói ténylegesen elhagyják a vállalatot, illetve a letéti határidő leteltekor a letétbe helyezett összeg egyenlegének felszabadítása”. E számla fenntartása egy, az egyetértési megállapodáshoz mellékelt vagyonkezelési megállapodás tárgya. A feltételhez kötött számla aktiválásának lehetővé tétele érdekében az SNCM-nek át kell adnia a CGMF elnökének azon dolgozók nevének listáját, akiknek a munkaszerződését felmondták, és akik számára kérik a feltételhez kötött számla aktiválását, valamint a nettó kiadások havi kimutatását, amely részletes bontásban közli az érintett személyzetnek kifizetett minden kompenzációt és költséget. Ugyanakkor az SNCM tájékoztatja a letéti bankot a munkavállalónkénti „tényleges havi többletköltségről”, amely a munkáltató által a jogszabályok és megállapodások alapján kötelezően fizetendő különféle összegeken felüli összeg. Az állam további ex gratia intézkedéseinek teljes összege semmilyen körülmények között sem haladhatja meg a 38,5 millió EUR-t, és amennyiben e kiegészítő szociális intézkedések az eladást követő három évben nem érik el ezt a küszöbértéket, az egyenleget vissza kell fizetni az állam részére.

89.

Az egyetértési megállapodás III. szakasza úgy rendelkezik, hogy e tranzakciókat követően a CGMF a magánvevőknek adja el a vállalat részvénytőkéjének képező részvények 75 %-os részvénycsomagját, valamint a feltételhez kötött számlát, amely a szociális terv szerződéses és törvényben előírt kötelezettségeken felüli részének finanszírozására szolgál.

90.

Az egyetértési megállapodás III. szakasza rendelkezik egy további, 8,75 millió EUR összegű BCP/VT általi tőkeemelésről is, amelyet az SNCM készpénzszükséglete alapján bocsátanak rendelkezésre. Az egyetértési megállapodás III.2.7. bekezdésében az szerepel, hogy a CGMF részvényeinek értéke mindenkor a befizetett névleges érték […] (60) %-ával növelt eredeti névleges értékükkel egyenlő, szorozva N/365-tel, ahol N az eladás időpontja óta eltelt napok száma, levonva valamennyi kifizetett összeget (például az osztalékokat). Ezek az eljárások nem alkalmazhatóak csődtömeggondnokság vagy a társaság bíróság általi felszámolása esetén.

91.

Az egyetértési megállapodás (III.5. szakasz) felmondási záradékot tartalmaz, amely garantálja az SNCM eladásának jogát. Ezt a vevők egyidejűleg gyakorolhatják az alábbi események egyikének bekövetkezése esetén, mivel e forgatókönyvek hatására üzleti tervük hitelessége és a társaság életképességének visszatérése megkérdőjeleződne:

92.

A megállapodás VII. szakasza előirányozza, hogy a CGMF magára vállalja az SNCM társadalombiztosítási kötelezettségeinek egy részét nyugdíjasainak biztosító egyesületi költségei címén 15,5 millió EUR-ra becsült összegben a vállalkozás tulajdonjoga átruházásának napjától kezdve.

93.

A vállalatirányítás részletes szabályait az egyetértési megállapodás IV. szakasza tartalmazza. Változni fog az SNCM irányításának módja; átalakítják egy igazgatótanáccsal és felügyelőbizottsággal rendelkező részvénytársasággá. A felügyelőbizottság 10, majd 14 tagból fog állni. Elnöke átmenetileg az állam egy képviselője lesz. Ha a közszolgáltatással az SNCM-et bízzák meg, a felügyelőbizottság elnökét a BCP egy képviselője váltja fel. Az igazgatótanács feladata az SNCM működés szempontjából való igazgatása.

94.

2006. május 26-án a francia kormány jóváhagyta az SNCM értékesítését, valamint az előzőekben említett intézkedéseket.

95.

Figyelemmel a fentiekre az egyetértési megállapodás háromféle állami intézkedést tartalmaz, amelyek az állami támogatások uniós szabályozása szerint vizsgálatot indokolnak:

96.

E végleges határozat a Franciaország által 2002. február 18. óta az SNCM érdekében megvalósított intézkedésekre vonatkozik, nevezetesen a következőkre:

97.

E határozat nem vonatkozik az SNCM számára az 1991–2001-es időszakra közszolgáltatási kötelezettség címén juttatott kompenzációra, amellyel kapcsolatban a Törvényszék 2012. szeptember 11-én hozott ítélete megerősítette, hogy az a belső piaccal összeegyeztethető (71).

98.

E határozat nem terjed ki az SNCM számára a 2007–2013-as időszakra közszolgáltatási kötelezettség címén juttatott, vagy a jövőben nyújtandó pénzügyi kompenzáció vizsgálatára sem, amely külön eljárás tárgyát képezi (72).

99.

Megjegyzendő továbbá, hogy a 2012. november 11-i ítélet ellen két fellebbezést nyújtott be a Bíróságnak az SNCM, illetve Franciaország a C-533/12 P. és a C-536/12 P. sz. egyesített ügyekben. E határozat meghozatalára a fellebbezés alatt álló ítéletnek való megfelelés érdekében került sor, mert az ítélet megsemmisítette a 2008. július 8-i határozatot. Ilyen feltételek mellett, amennyiben a fellebbezések vizsgálata a 2012. november 11-i ítélet részleges vagy teljes megsemmisítését eredményezné, és helyreállítaná a 2008. július 8-i határozat bizonyos részeit, e határozat helyreállított intézkedésekre vonatkozó rendelkezései erejéig hatályát vesztené a fellebbezési ítéletek miatt.

100.

A 2002. augusztus 19-én kelt, az eljárás megindítását kimondó határozatában a Bizottság, miközben elismerte, hogy az SNCM nehéz helyzetben lévő vállalkozás, kétségét fejezte ki a bejelentett intézkedésnek az akkor hatályban lévő 1999-es iránymutatások 3.2.2. pontja követelményeivel való összeegyeztethetőségét illetően.

101.

A Bizottság kétségeket fogalmazott meg a szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban, mivel a vállalkozás veszteségeinek okaira vonatkozó elemzés nem állt rendelkezésre. A Bizottság kérdései különösen a veszteségek és a közszolgáltatási kötelezettségek összefüggéseire, az SNCM hajóvásárlási politikájának az eredménykimutatásaira gyakorolt hatására, valamint a vállalat termelékenységének növelését célzó intézkedésekre vonatkoztak.

102.

A Bizottság kiemelte továbbá a szerkezetátalakítási terv bizonyos hiányosságait is, nevezetesen a termelő fogyasztás mennyiségének csökkentésére irányuló konkrét intézkedések és az SNCM jövőbeli árazási politikájára való utalás hiányát.

103.

A Bizottság ugyancsak vitatta a francia hatóságok által a feltőkésítés összegének meghatározására alkalmazott számítási módszer, illetve a pénzügyi szimulációk alapjául szolgáló bizonyos feltevések helytállóságát.

104.

2006. szeptember 13-i határozatában a Bizottság úgy döntött, hogy a 2002-es hivatalos vizsgálati eljárást kiterjeszti az SNCM magánszektorba történő értékesítésével kapcsolatban tervezett intézkedésekre.

105.

Abban az esetben, ha ezt az összeget az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésével összeegyeztethető állami támogatásként kategorizálnák, a Bizottság véleménye szerint ezt a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséhez és szerkezetátalakításához nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatásra (a továbbiakban: a 2004-es iránymutatás) (73) figyelemmel kell értékelni. Mivel a szerkezetátalakítási támogatás összege észrevehetően alacsonyabb, mint a 2002-ben bejelentett és 2003-ban elfogadott összeg, a Bizottság kételyeinek adott hangot a 2003-as határozatban az SNCM számára előírt összes kompenzációs intézkedés fenntartásának helyességét illetően.

106.

A Bizottság ugyancsak kétségét fejezte ki a 2003-as határozatban előírt feltételek betartását, nevezetesen az árvezető szerep elvét és a korzikai járatok sűrűségét illetően.

107.

A negatív ára kapcsán, amelyen az SNCM-et eladták, a Bizottságnak kétségei voltak, hogy az SNCM értékesítését megelőzően az állam által végrehajtott feltőkésítés megfelelt-e a piacgazdasági magánbefektető elvének. A Bizottság kétségét fejezte ki különösen a felszámolási költségek kiszámításának érvényességét illetően, amelyeket az államnak mint részvényesnek kellene fizetnie az SNCM felszámolása esetén.

108.

A Bizottság megkérdőjelezte, hogy a pénzügyi intézkedések a 2004-es iránymutatás szerinti igazolhatók-e.

109.

A második, 8,75 millió EUR-s feltőkésítéssel kapcsolatban ugyancsak kifejezte kétségeit a magán- és állami befektetések egyidejűsége elvének betartását és a jegyzési feltételek ítélkezési gyakorlat szerinti hasonlóságát illetően.

110.

Végezetül a Bizottság kétségeket fogalmazott meg arra vonatkozóan is, hogy az egyéneknek nyújtott támogatás formájában megjelenő, 38,5 millió EUR összegű kiegészítő szociális intézkedések közvetett előnnyel járhatnak-e a vállalkozás számára. A körültekintő befektető által viselt kockázatok között ugyancsak rámutatott az elbocsátás címén fizetett kiegészítő térítésekkel való ellentmondás kockázatára.

111.

A 2002-ben bejelentett szerkezetátalakítási terv 76 millió EUR-s tőke-hozzájárulást tartalmazott, amelyből 53,48 millió EUR közszolgáltatásért járó kompenzáció volt. Figyelembe véve az SNCM által végrehajtott részvényeladást (74), a ténylegesen kifizetett támogatási összeg 69 292 400 EUR. A francia hatóságok arra az álláspontra helyezkednek, hogy amennyiben az 53,48 millió EUR-s összeg összeegyeztethető támogatás, akkor a 2002-es bejelentés szerint szerkezetátalakítási támogatásnak tekintendő támogatás összege 15,81 millió EUR.

112.

Bevezetésként Franciaország emlékeztet arra, hogy a 2004–2005-ös szervezett munkavállalói fellépés súlyossága, valamint az SNCM gazdasági és pénzügyi helyzetének romlása a részvényes államot arra késztette, hogy 2005 januárjában magánbefektetők kiválasztását célzó folyamatot kezdjen, és sürgős intézkedéseket hajtson végre (nevezetesen az Asco hajó és a Sud-Cargosban lévő részesedése eladását (75)).

113.

A vonatkozó, akkori közösségi joggyakorlat szerint a francia hatóságok felkérik a Bizottságot, vegye tekintetbe, hogy az SNCM 158 millió EUR-s negatív eladási ára semmilyen, az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősíthető intézkedést nem tartalmaz, mert a francia állam úgy járt el, mint egy piacgazdasági magánbefektető.

114.

Bevezetésként Franciaország megjegyzi, hogy a 158 millió EUR-s végső ár, amely alacsonyabb annál a negatív árnál, amelyet a vevők az SNCM könyvvizsgálata után eredetileg kértek, egy nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes versenyfelhívás keretében lefolytatott, az ellenőrzés átadásáról szóló tárgyalás eredménye, és ezért valóban piaci ár.

115.

Franciaország úgy véli, hogy mivel a magánpartnerek keresése az SNCM számára nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes pályáztatás keretében történt, amelynek eredményeként a legjobb ajánlatot választották, az eladási ár piaci ár.

116.

A francia hatóságok véleménye szerint a 158 millió EUR-s negatív áron történő eladás az állam számára legkedvezőbb feltételek mellett történt az akkori közösségi joggyakorlatnak és a Bizottság határozathozatali gyakorlatának megfelelően, tehát semmilyen támogatási elemet nem tartalmaz. Franciaország úgy véli, hogy ez a negatív ár alacsonyabb annál a felszámolási költségnél, amely az államot terhelte volna a vállalkozás felszámolása esetén.

117.

Franciaország véleménye szerint ez az egyetlen levonható következtetés, függetlenül attól, hogy az alkalmazott megközelítés az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatából fakad (a továbbiakban: a Gröditzer-ítélet (76)), vagy az SNCM tényleges felszámolási költségeinek elemzésén alapul (az ABX-határozat (77)).

118.

Ami a Gröditzer-ítéleten alapuló első módszert illeti, Franciaország felveti, hogy ez az ítélet igazolta a Bizottság 1999. július 8-i határozatában szereplő értékelését, mely szerint „csak az eszközök felszámolási értéke vehető számításba felszámolási költségként” (78).

119.

E tekintetben a CGMF (79) és az Oddo–Hastings (80) jelentései az eszközök felszámolási értékét minimum 190,3 millió EUR-ra becslik 2005. szeptember 30-án (81).

120.

Következésképpen, mivel az állam egy vállalat tulajdonosaként és részvényeseként a vállalat tartozásaiért csupán eszközei felszámolási értéke erejéig felel (Hytasa ítélet (82)), Franciaország kijelenti, hogy a társaság eszközeinek 190,3 millió EUR-ra becsült minimális felszámolási értéke jóval magasabb a 158 millió EUR-s negatív eladási árnál.

121.

A második módszerre vonatkozóan Franciaország rámutat, hogy az a Bizottságnak a Belgium által az ABX Logistics javára megvalósított állami támogatással kapcsolatos határozatából következik, amelyben a Bizottság egy olyan negatív eladási árat vizsgált, amely – mint a jelen esetben – piaci ár jellegű volt, összehasonlítva azt azokkal a független harmadik fél által megállapított költségekkel, amelyeket a részvényes állam ténylegesen viselne önkéntes felszámolás vagy bírói felszámolás esetén. Franciaország véleménye szerint a Bizottság ebben a határozatban különösen elismeri bizonyos számú költség érvényességét, amelyek egy hitelezők által az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére irányuló perből (action en comblement de passif) vagy a leányvállalatát felszámoló csoport más üzleti egységeinek felszámolásából fakadhatnak.

122.

A fent említett CGMF és Oddo–Hastings jelentések alapján a francia hatóságok úgy vélik, hogy a tényleges költségek, amelyeket a Francia Köztársaságnak részvényesként viselnie kellene, 2005. szeptember 30-án 312,1 millió EUR és 361 millió EUR közötti összeget tesznek ki, az alábbi bontásban:

123.

Ez a módszer figyelembe veszi különösen azt a kockázatot, hogy a francia államnak kellene kipótolnia az eszközállomány-elégtelenséget, ha a bíróság az SNCM tényleges vezetőjének tekintené. A francia hatóságok úgy vélik, hogy az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére irányuló per kockázata nem lebecsülhető, különösen a francia semmítőszék által hozott precedensértékű ítéletre való tekintettel (83). Ennek megfelelően a Bizottságnak küldött több levélben a francia hatóságok azt állították, hogy egy olyan helyzet, amelyben nemzeti bíróság utasítja az államot az általa irányított vállalkozás eszközállomány-elégtelenségének megszüntetésére, több mint valószerű forgatókönyv, és azt is kijelentették, hogy ezt figyelembe kellett venni az SNCM esetleges felszámolása tényleges költségének kiszámításakor.

124.

2005. szeptember 30-án az SNCM eszközeinek (190,3 millió EUR) maradványértéke az elsőbbségi követelések kielégítését követően 36,5 millió EUR volt. Az állammal szembeni, eszközállomány-elégtelenség megszüntetését célzó per szerint figyelembe vett más költségelemek közé tartoznak többek között a legfontosabb üzemeltetési szerződések felmondási költségei, a vásárlási opciós hajóbérletek felmondási feltételeihez kapcsolódó költségek és a fedezetlen adósságok kifizetése, ami 134,4 millió EUR eszközhiányt eredményezne. A francia hatóságok véleménye szerint az államnak ezen összeg 85–100 %-át kellett volna megfizetnie.

125.

A francia hatóságok továbbá úgy vélik, hogy az SNCM-nek az államtól való függősége miatt, valamint tekintettel egy másik francia ügyre (84), a vállalkozás felszámolása a bíróságot arra az elhatározásra vezethette volna, hogy a munkavállalók részére fizetendő kártérítést rendeljen el. Az említett ügyben hozott ítélet alapján a francia hatóságok úgy vélik, a bíróság a kiegészítő kártérítések összegét nagy valószínűséggel azon kártérítések alapján határozná meg, amelyeket a felszámolást megelőzően benyújtott szociális terv szerint fizetnének.

126.

E megközelítés szerint a részvényes állam által fizetendő tényleges költségek elemzése azt mutatja, hogy az állam számára az SNCM 158 millió EUR-s negatív áron történő eladásának költsége alacsonyabb annál a tényleges költségnél, amelyet a vállalkozás bírói felszámolása esetén kellett volna viselnie.

127.

Következésképpen a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy ezt az összeget nem lehet állami támogatásnak minősíteni.

128.

Franciaország úgy véli, hogy ez részvénytulajdon révén körültekintő befektetőként járt el, mivel egyrészt kisebbségi részvényesként egyidejűleg avatkozott be a BCP-vel és a VT-vel, másrészt ez a részesedés évi […] (60) %-os fix tőkemegtérülést élvez, amely megvédi az államot az üzleti terv végrehajtásával kapcsolatos kockázatoktól. Franciaország azzal érvel, hogy ez a megtérülési ráta igen kielégítő egy magánbefektető számára (85). Ugyanakkor rámutat, hogy az SNCM csődgondnokság alá helyezése vagy bírói felszámolása, illetve a felmondási záradék vevők általi gyakorlása esetén semmiféle kifizetés nem járna.

129.

Franciaország a Bizottság korábbi határozataiban megjelenő gyakorlatára, nevezetesen az SFP (Société française de production) ügy (86) alapján azon a véleményen van, hogy ez a finanszírozás olyan egyéneknek nyújtott támogatás, amely nem jár haszonnal a vállalkozás számára. Ennek megfelelően az elbocsátott személyek javára állami forrásokból megvalósított kiegészítő szociális intézkedések, anélkül, hogy azok a munkaadót szokásos kötelezettségei alól felmentenék, a tagállamok szociális politikájának hatáskörébe tartoznak, és nem minősülnek állami támogatásnak.

130.

A francia hatóságok egyrészt rámutatnak, hogy a 2003-as határozatban előírt feltételeket maradéktalanul megvalósították és betartották a 2003-tól 2006-ig tartó időszakban. Másrészt a francia hatóságok úgy vélik, hogy ezekre az intézkedésekre már nincs szükség a verseny torzulásának megelőzéséhez, és hogy fenntartásuk az arányosság elvével ellentétes lenne, tekintettel a szerkezetátalakítási támogatás összegének korlátjára, amely ezentúl 15,81 millió EUR-ra csökken. A francia hatóságok véleménye szerint el kell törölni különösen azokat a feltételeket, amelyek még érvényesek lehetnek, azaz az SNCM flottájának korszerűsítési tilalmára, az árvezető szerep elvének díjszabási ügyekben való tiszteletben tartására és a járatsűrűség fenntartására vonatkozókat.

131.

Ha a Bizottság az új intézkedéseket egészben vagy részben mégis állami támogatásnak minősítené, Franciaország felhívja a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy az új intézkedések az SNCM életképessége visszaszerzésének biztosításával lehetővé teszik a verseny fenntartását a szóban forgó piacokon, különösen a korzikai járatok piacán. Ez a szempont Franciaország véleménye szerint egyike a nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentéséről szóló iránymutatásokban foglalt elveknek, ahogyan ebben az esetben erre a Bizottság (megsemmisített határozatának 283. preambulumbekezdése) és T-349/03. sz., 2005. június 15-i ítéletében a Törvényszék emlékeztet (117. pont). Ezen belül is utóbbi rámutatott, hogy a Bizottság széles mérlegelési jogkörének gyakorlása során úgy ítélheti meg, hogy egy vállalkozás jelenléte szükséges annak megelőzése érdekében, hogy megerősödött oligopolisztikus szerkezet alakuljon ki az adott piacokon.

132.

Az SNCM-re esetlegesen kiszabandó bármilyen kompenzációs intézkedés meghatározását illetően Franciaország azt javasolja, hogy a Bizottság vegye figyelembe a piac szerkezetét. Ennek megfelelően az SNCM kapacitáscsökkentése megerősítené a CFF helyzetét, és attól fogva dominánssá tenné a vállalatot a Korzikára irányuló szolgáltatások piacán (87).

133.

A francia hatóságok szerint a szerkezetátalakítási terv frissített változata megfelel a Bizottság 1999-es és 2004-es iránymutatásaiban kiadott összeegyeztethetőségi kritériumoknak. A francia hatóságok fenntartják, hogy az SNCM privatizálásával összefüggésben megállapított összes intézkedés 2009 végétől kezdve az SNCM hosszú távú életképességét is helyreállítaná, és ezen intézkedések az életképesség visszaszerzéséhez szükséges minimumra korlátozódnak.

134.

Először is azt vitatva, hogy az SNCM az iránymutatások értelmében nehézségekkel küzdő vállalat (88), a CFF felteszi a kérdést, hogy az SNCM képes-e gazdaságossá válni a nem támogatott útvonalakon. Ezenkívül a CFF megállapítja, hogy a szerkezetátalakítási tervben (89) bejelentettel ellentétben továbbra is működtetik a Livornóba menő járatokat.

135.

A költségek csökkentésére vonatkozóan a CFF sajnálja, hogy nincs hozzáférése a szerkezetátalakítási terv bizonyos elemeihez, amelyekkel kapcsolatban képviselői kritikát fogalmaztak meg (90).

136.

A CFF véleménye az, hogy a francia hatóságok 76 millió EUR-s számítási eredménye egész egyszerűen fiktív (91), a francia hatóságok által felállított 79 %-os tőke/adósság arány pedig túlzottnak tűnik (92). Az SNCM részesedéseit illetően a CFF megjegyzi, hogy egyes leányvállalatok nem kapcsolódnak szervesen a hajózási társaság tevékenységei köréhez (93).

137.

A CFF végeredményben megállapítja, hogy a tervezett támogatás megkerüli a kabotázsrendeletet, és értelmetlenné teszi a Marseille–Korzika útvonal kiszolgálására kiírt versenytárgyalást. A CFF hangsúlyozza, hogy a tervezett támogatásnak nem szabadna agresszívabb kereskedelmi ajánlatot eredményeznie az SNCM részéről. Azt javasolja, hogy 2007-ig nem kellene szerkezetátalakítási támogatást adni, és akkor is csak abban az esetben, ha az SNCM a következő versenytárgyalást elveszítené 2006-ban, ami az egyetlen olyan forgatókönyv, amely valóban nehéz helyzetbe sodorná az állami hajózási társaságot.

138.

A STIM, a CMN fő részvényese, úgy érvel, hogy az SNCM CMN-ben való részesedéseit tisztán pénzügyi eszközökként kell elemezni. A STIM szerint a CMN és az SNCM függetlenek, és egymással versenyben állnak a Marseille-ből induló vonalakon kívüli útvonalakon, még akkor is, ha a közszolgáltatási szerződés keretében szerződő társak.

139.

A levélben az szerepel, hogy a STIM vállalná, hogy „teljes egészében vagy részben, de lehetőleg teljes egészében visszavásárolja az SNCM által a CMN-ben birtokolt részesedéseket”, amelyek értékét 15–17 millió EUR-ra becsüli, ha a Bizottság úgy értékelné végleges döntésében előírandó feltételei között, hogy „ezek eladása szükséges a szerkezetátalakítási terv megfelelő egyensúlyához”.

140.

Marseille városának polgármestere, Bouches-du-Rhône közgyűlésének elnöke és Provence-Alpes-Côte d’Azur regionális közgyűlésének elnöke hangsúlyozták az SNCM gazdasági szerepének jelentőségét a régió gazdaságában.

141.

Provence-Alpes-Côte d’Azur regionális közgyűlésének elnöke hozzátette: úgy tűnik, minden ahhoz szükséges feltétel teljesült, hogy az SNCM szerkezetátalakítási terve garantálja a vállalkozás életképességét.

142.

A Korzikai Közgyűlés végrehajtó tanácsának elnöke benyújtotta azon 2002. december 18-i közgyűlés határozatait, melynek keretében a közgyűlés „kedvező véleményt” adott ki az SNCM tervezett feltőkésítésével kapcsolatban.

143.

A Korzikai Közlekedési Hivatal megállapítja, az SNCM eltűnése „a szolgáltatások azonnali és jelentős csökkenésével járna”, mivel jelenleg ez az egyetlen olyan vállalat, amely képes megfelelni a szerződés követelményeinek az utasforgalom vonatkozásában. Emlékeztet továbbá az SNCM jelentőségére Korzika gazdaságában.

144.

A CFF kiemeli a kérdéses összegek nagyságrendjét, azok aránytalanságát az SNCM üzleti forgalmához képest és azt a tényt, hogy azokat az előtt fizették ki az SNCM számára, mielőtt a Bizottság állást foglalt volna támogatásnak minősítésükről az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében.

145.

A CFF felhívja a Bizottság figyelmét arra a tényre, hogy a francia állam SNCM-nek nyújtott támogatása stratégiai jelentőségű a CFF fejlődése szempontjából. Ezek a nem engedélyezett intézkedések lehetővé teszik, hogy az SNCM igen agresszív árpolitikát folytasson azokon az útvonalakon, amelyeken a CFF 10 éve jelen van, és ahol tevékenysége kezdete óta először veszít piaci részesedéséből.

146.

A társaság eladására kiírt versenytárgyalási eljárást illetően a CFF véleménye az, hogy ez nem volt teljesen átlátható, abból a szempontból, hogy a kiválasztott vállalkozás, azaz a BCP már nem ellenőrzi az SNCM működését, miután helyét átadta a VT csoportnak. Továbbá, mivel a pénzügyi feltételek sokkal kedvezőbbé váltak a vevők számára, a CFF felveti a befektetőkkel szembeni egyenlő bánásmód elvének kérdését, amelynek a teljes tranzakció során érvényesülnie kellett volna.

147.

A 158 millió EUR-s negatív eladási árral kapcsolatban a CFF bizonytalan a tekintetben, hogy jelen esetben érvényesül-e a körültekintő piacgazdasági befektető kritérium. Egyrészt a CFF azt szeretné tudni, tekinthető-e úgy, hogy a szóban forgó tranzakciót az állam ugyanakkor hajtotta végre, mint a hasonló körülmények között lévő magánszereplők a jelentős és egyidejű intézkedésüket, miközben az állam a vállalatot a részvényesek általi közös feltőkésítés és az új szerkezetátalakítási terv előtt tőkésítette fel. Másrészt a CFF úgy véli, hogy az SNCM súlyos pénzügyi helyzete mellett egy körültekintő befektető hamarabb cselekedett volna, hogy megakadályozza befektetése elértéktelenedését (94).

148.

A CFF úgy gondolja, hogy az ABX Logistics ügyre történő hivatkozás nem releváns. Túl azon a tényen, hogy annak az ügynek a körülményeit nem lehet átültetni erre az ügyre, a CFF hangsúlyozza előbbi ügyben a támogatás kedvezményezettjének jelentős hozzájárulását, ami az SNCM esetében nyilvánvalóan nem történt meg. Ezenkívül a CFF szerint a Bizottság 2006-os határozata nem vette számításba a bírósági eljárások kockázatához kapcsolódó költségeket az érintett vállalkozás felszámolása esetén. Ezzel kapcsolatban a CFF úgy véli, hogy a Franciaország által az SNCM felszámolásával összefüggő költségek indoklására felhozott nemzeti ítélkezési gyakorlat nem alkalmazható a jelen esetre. A CFF véleménye szerint a semmítőszék a Mines et produits chimiques de Salsignes ügyben egyáltalán nem veti fel a részvényes állam közvetlen felelősségét egy olyan vállalkozás felszámolása esetén, amelyben az állam a részvényes, hanem inkább egy ipari és kereskedelmi állami vállalat bér- és társadalombiztosítási tartozásainak megfizetésére irányuló kereset lehetőségére utal, valamint arra, hogy az érintett vállalat vezetői kötelezettségeik alól nem vonhatják ki magukat az állami hatóságok intézkedésére számítva.

149.

A Roueni Másodfokú Bíróság által az Aspocomp ügyben hozott ítélet jelen esetre történő alkalmazhatatlanságát illetően a CFF kifejezésre juttatja, hogy annak az ügynek a tárgya, amelyben egy anyavállalatot arra köteleztek, hogy egy általa aláírt „megállapodás be nem tartása” címén leányvállalata munkavállalói számára szociális ellátásokat fizessen, nagyon különbözik az SNCM ügy tényállásától. Nem áll fenn tehát az egyértelmű kockázata annak, hogy a CGMF-et vagy az államot bírói felszámolás esetén végkielégítések megfizetésére kötelezzék. Ráadásul a CFF kétségbe vonja az egyéb szociális költségek tekintetében becsült számokat, mivel ezek a megállapításukra felkért szakértőktől függően eltérőnek tűnnek.

150.

A CFF úgy véli, hogy a közösségi ítélkezési gyakorlat Gröditzer és Hytasa ügyekben született ítéleteinek jelen esetre történő alkalmazása szükségszerűen ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az állam nem magánbefektetőként járt el, amennyiben az említett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az állam tőke-hozzájárulása az SNCM-ben meglévő részesedése 75 %-ának eladásához kapcsolódott, arányosan csökkentve így a nyereségre való kilátásait.

151.

Végezetül a CFF úgy véli, hogy a felszámolási költségek és a feltőkésítési költségek összehasonlítása során számításba kellene venni az eszközök értékét, amely mindkét esetben a vevőhöz kerül. A CFF véleménye szerint a vevőknek eladott eszközök értéke 640 millió EUR és 755 millió EUR között mozog (95), szemben az SNCM által használt flotta piaci értékével, amelyet a CFF 644 millió EUR és 664 millió EUR közötti összegre becsült 2006 augusztusában.

152.

A 2002-es feltőkésítést követő intézkedések szerkezetátalakítási támogatásnak minősítésével kapcsolatban, a CFF úgy véli, hogy bár az SNCM teljesíti a 2004-es iránymutatás nehéz helyzetben lévő vállalkozásokra vonatkozó feltételeit az első 142,5 millió EUR-s feltőkésítést megelőző időszakban, ez a minősítés igencsak vitatható a második, 8,75 millió EUR-s tőkeemelést megelőző időszakban, mert a vállalkozás saját tőkéjét addigra már helyreállították.

153.

A vállalkozás életképességét illetően a CFF hangsúlyozza, hogy az SNCM eladása csak részleges és nem visszavonhatatlan, tekintettel a vevőkkel megtárgyalt felmondási záradékokra. Ezek a tényezők jelentős bizonytalanságot eredményeznek a vevők azon szándékával és képességével kapcsolatban, hogy az SNCM-et újra nyereségessé tegyék, és ezáltal megerősítsék a kilátásokat a vállalkozás hosszú távú életképességére. A CFF jelzi továbbá, hogy a 2004-es iránymutatásban előírtakkal ellentétben a francia hatóságok nem tervezték azon tevékenységek megszüntetését, amelyek még a szerkezetátalakítást követően is szerkezetileg veszteségesek maradtak (96). A CFF emellett az SNCM flottájának bővülése (97) és a tervezett létszámcsökkentés ellenére és különösen a 2002-es szociális terv kudarcának fényében, kétkedését fejezi ki a költségcsökkentési tervvel kapcsolatban.

154.

A CFF kételyeinek ad hangot, hogy az új támogatást a minimumra korlátozzák-e, egyrészt a szociális kiadások tartalmának átláthatatlansága miatt, másrészt pedig az SNCM 2006. április 28-i közgyűlésének jegyzőkönyvében foglaltak miatt, amelyből kiderül, hogy e támogatás egy részét a vállalat 2006-os és 2007-es működési veszteségeinek fedezésére használnák fel. A CFF úgy véli továbbá, hogy az SNCM vevői nem járulnak hozzá lényegesen a vállalkozás szerkezetátalakításához.

155.

A verseny indokolatlan torzulásának megelőzése érdekében a CFF szükségesnek tartja az SNCM-nek 2003-ban előírt kompenzációs intézkedések megújítását és meghatározását, valamint azok kiegészítését az SNCM piaci jelenlétének csökkentésére vonatkozó új intézkedésekkel (98). Ezenfelül a CFF úgy véli, hogy az SNCM számára a 2003-as határozatban előírt intézkedések egy részét nem tartották be. Az SNCM a Bizottság 2003-as határozatának 2. cikkét megsértve új hajókat szerzett be. Ráadásul az SNCM a Bizottság határozatának 3. cikkét megsértve nem adta el a CCM-ben lévő részesedését. Végezetül pedig az SNCM 2003 óta agresszív árpolitikát folytat a CFF által alkalmazott áraknál alacsonyabb árakkal, megsértve ezzel a szóban forgó határozat 4. cikkét (azonos vagy hasonló szolgáltatásokért akár 30 %-kal olcsóbb jegyeket kínál).

156.

A második, 8,75 millió EUR-s feltőkésítésre vonatkozóan a CFF úgy ítéli meg, hogy az állami és magánbefektetés egyidejűsége mellett ez utóbbinak jelentősnek kell lennie, és azt összehasonlítható feltételek mellett kell elvégezni az állami fellépés érvényesítése érdekében. Jelen esetben e két feltétel nem teljesül. Egyrészt a szorosan az első, 142,5 millió EUR-s tőkeemeléshez kapcsolódó vevői részvénytulajdon nem jelentős. Másrészt a vevők fellépése nem az államéval összehasonlítható feltételekkel történt, különösen a felmondási záradékok és a CGMF kisebbségi részesedésétől várható hozam miatt

157.

A 38,5 millió EUR összegű szociális intézkedéseket illetően a CFF vitatja ezen összeg egyéneknek nyújtott támogatásnak való minősítését. Bár igaz, hogy ennek az összegnek közvetlenül az SNCM alkalmazottai a kedvezményezettjei, a CFF úgy véli, hogy ez az intézkedés közvetett pozitív hatásokkal járhat az SNCM számára is, nevezetesen a foglalkoztatási viszonyok enyhülése terén.

158.

A 158 millió EUR-s negatív eladási árat illetően a STIM úgy véli, hogy ez az ár nem egy nyílt, diszkriminációmentes pályázati eljárásból származó piaci ár, mivel a feltőkésítésre más feltételek mellett került sor, mint amelyek egy magánbefektetőt szokásos esetben vezetnek. A STIM-nek az a véleménye, hogy az eszközök átértékelt nettó könyv szerinti értéke legrosszabb esetben is költségmentes felszámolást tenne lehetővé az állam számára, sőt, akár nyereséggel is járna, hogy az eladási ár nevetséges a vállalat értékéhez képest (amelyet a STIM 350 millió EUR-ra becsül), valamint hogy a támogatás aránytalan a vállalkozás szükségleteihez képest.

159.

A STIM ugyancsak felhívja a Bizottság figyelmét a magánszektorba történő eladásra vonatkozó felmondási záradék túlzott jellegére.

160.

A STIM végezetül vitatja a negatív eladási ár indoklását, amely azon a feltételezésen alapul, hogy a felszámolás szociális szempontból nehéz lenne, ami nem tűnik reálisnak.

161.

A második, 8,75 millió EUR-s feltőkésítéssel kapcsolatban a STIM úgy gondolja, hogy ez a tőke-hozzájárulás nem felel meg a piacgazdasági magánbefektető elvének, tekintettel a befektetés megtérülésére vonatkozó garanciák elégtelen voltára. A STIM vitatja a magán- és állami befektetés egyidejűségén alapuló, a hozzájárulás állami támogatás jellegének tagadására felhozott érvet. Az együttes előfordulás, amennyiben megállapítják, csak egy mutató, és önmagában nem lehet minősítési kritérium (99). A STIM végül kijelenti, hogy ez a hozzájárulás a francia kormány részéről a vevőknek adott garanciát képez arra nézve, hogy valóban az SNCM nyerte el a közszolgáltatási megbízást a korzikai járatok üzemeltetésére.

162.

A 38,5 millió EUR-s egyéneknek nyújtott támogatást illetően a STIM úgy véli, hogy ez az összeg valójában forrásokkal kívánja ellátni az SNCM-et, ahhoz hogy megfeleljen a Bizottságnak benyújtott helyreállítási terv bizonyos alapvető szempontjainak, amelyeket még nem valósítottak meg, nevezetesen a létszámcsökkentésnek.

163.

A STIM azon a véleményen van, hogy az SNCM által kapott támogatás nem korlátozódik a szükséges minimumra. Az SNCM és a vevők hozzájárulása a szerkezetátalakítási tervhez a 2004-es iránymutatásban meghatározott feltételek alapján elégtelen, és nem mutatható ki, hogy az SNCM helyzete olyan mértékben kivételes lett volna, hogy alacsonyabb saját hozzájárulást indokoljon. Ezenkívül a STIM megállapítja a 2006-ban odaítélt támogatás aránytalan jellegét, amennyiben ez jövőbeli veszteségek fedezésére szolgáló tartalékok képzését tette lehetővé az SNCM számára. Végül az a tény, hogy az SNCM nem vette tervbe, hogy túladjon a vállalat túléléséhez nem feltétlenül szükséges eszközökön, ellentétben áll a 2004-es iránymutatásban meghatározott követelményekkel.

164.

A STIM úgy véli, hogy a folyósított összegek megsértették a 2004-es iránymutatásban meghatározott „először és utoljára” elvet. A vállalat pénzügyi helyzetének romlását, valamint a munkaügyi vitákat nem lehet úgy vizsgálni, mint kivételes és előre nem látható körülményeket, amelyekért a kedvezményezett vállalat nem felelős.

165.

Következésképpen a STIM a kapott támogatások felével megegyező nagyságrendű kiegészítő kompenzációt kér, azaz 98,25 millió EUR-t még egy hajó, valamint az SNCM-nek a CMN-ben lévő közvetlen és közvetett részesedései eladása révén. E tekintetben a STIM azt állítja, hogy az említett részesedések a szerkezetátalakítási támogatásokra vonatkozó 2004-es iránymutatás értelmében nem stratégiai jelentőségűek, mivel nem „nélkülözhetetlenek a vállalat fennmaradásához”, és nem is elidegeníthetetlen eszközök.

166.

Ezenkívül a STIM úgy véli, hogy az SNCM és a CMN közötti állítólagos szinergiák nem léteznek, mivel az SNCM semmilyen tényleges szerepet nem játszik a CMN vezetésében és fejlesztésében. A STIM végül hangsúlyozza, hogy a két vállalkozást összefűző részvényesi megállapodás 2006. március 15. óta nem létezik, amikor is azt a CMN felmondta, ahogyan azt a Párizsi Fellebbviteli Bíróság megállapította.

167.

Az SNCM a gazdasági és versenyhelyzetének összefoglalását tartalmazó aktát nyújtott be a Bizottságnak egy jogi szaktanáccsal együtt, amely értékeli annak kockázatát, hogy egy felszámolási eljárás esetén a bíróság az állami beavatkozást a vállalat de facto irányításának minősítené a privatizációt megelőző időszakban.

168.

AZ SNCM által felkért Baker & McKenzie ügyvédi iroda arra a következtetésre jutott, hogy a vállalat alapszabálya alapján, kiegészítve az ellenőrző szervek levelezéseivel, hozzászólásaival és beszámolóival, az állam […] (60) határozatai (100) […] (60) szervek (101), […] (60) vállalati tanácsok (102). Továbbá a jelentés megállapítja, hogy […] (60) SNCM (103). Végül ugyanezen jelentés megemlíti a tényt, hogy […] (60) SNCM. Végezetül ugyanazon jelentés kifejti, hogy […] (60) SNCM.

169.

Ennek alapján az SNCM szakértője arra a következtetésre jut, hogy a Marseille-i Kereskedelmi Bíróság nagy valószínűséggel de facto vezetőként jellemezte volna a francia államot.

170.

Ráadásul a többek között a Számvevőszék jelentéseiben tett megállapítások szerint a francia államnak, vagyis az SNCM de facto igazgatójának tulajdonítható rossz gazdálkodás hozzájárult az SNCM-nél megállapított eszközállomány-elégtelenséghez. A jelentés többek között súlyosan kritizálja a következő gazdálkodási hibákat: a kiválasztás […] (60) kereskedelmi. A rossz gazdálkodás által okozott veszteség összege […] (60) volt.

171.

Ilyen körülmények között az SNCM szakértője szerint egy, az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére vonatkozó perben az államot kétségkívül köteleznék az eszközhiány egy részének vagy teljes egészének viselésére, tekintetbe véve az állam jelentős szerepét az SNCM irányításában, nyilvánvaló gazdálkodási hibáit és pénzügyi forrásainak terjedelmét.

172.

A vonatkozó joggyakorlat alapján az SNCM szakértője azt a következtetést vonja le, hogy ha az SNCM-et felszámolták volna, az államnak nagy valószínűséggel át kellett volna vállalnia az SNCM összes bér- és társadalombiztosítási tartozásainak kifizetését. Ez azt eredményezte volna, hogy a részvényes államot tették volna felelőssé a megállapított eszközállomány-elégtelenség 85 % és 100 % közé tehető részéért (azaz 316,6–385,7 millió EUR). Következésképpen az SNCM privatizálása melletti döntéssel és a vállalat tőkéjének 158 millió EUR-val való előzetes megerősítésével az állam körültekintő befektetőként járt el.

173.

A francia hatóságok jelezték, hogy a CFF által bemutatott, az SNCM szolgáltatásaira vonatkozó bizonyos adatok helytelenek.

174.

A CFF állításaival szemben az állam úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási tervet oly módon készítették el, hogy az lehetővé tegye az SNCM legrövidebb időn belül történő helyreállítását, és megteremtse közép- és hosszú távú életképességének feltételeit. A francia hatóságok megállapítják, hogy a költségcsökkentési program egy jelentős része már megvalósult. A hajók számát csökkentették, és az eszközátruházási program az ipari tervnek megfelelően halad. A szolgáltatásokat átszervezték, és a folyó termelőfelhasználás csökkentésére vonatkozó cselekvési terv már meghozta az első eredményeket. Végül az ipari terv foglalkoztatási része is fokozatosan megvalósul. Továbbá az SNCM 2001-ben 21,3 millió EUR-t tartalékolt a szerkezetátalakítási intézkedések finanszírozására, különösen a munkahelyek megtartásának tervére.

175.

A támogatás összegének meghatározásával kapcsolatban a francia hatóságok megerősítik, hogy a 0,79-es saját tőke/tartozás arány meglehetősen jellemző a legtöbb hajózási társaság mérlegére, különleges helyzeteket kivéve. A francia hatóságok szerint a CFF által bejelentett, a CMN-re vonatkozó 2001-es 0,497-es arány nem pontos, mivel nem veszi számításba a mérleg szerinti likvid eszközöket. Megfelelő korrekcióval a CMN-re vonatkozó arány 0,557. A francia hatóságok szerint ez a szint mindenképpen elégtelen a CMN számára, amint azt a 2002-es pénzforgalmi problémái mutatják. Nevezetesen a CMN-nek kölcsön kellett kérnie 8 millió EUR-t a STIM-től a bankjai által nem fedezett pénztári hiány finanszírozására.

176.

A francia hatóságok fenntartják azt a véleményüket, hogy az SNCM tőkerészesedése a CMN-ben nem értelmezhető tisztán pénzügyi eszközként, mint ahogyan azt a STIM a jelek szerint állítja. Franciaország kitart azon álláspontja mellett, hogy az SNCM CMN-ben meglévő részesedései erősen startégiai jellegűek. Véleménye szerint e részesedések eladása nem csupán kereskedelmi szempontból lenne értelmetlen, hanem óriási stratégiai hiba is lenne.

177.

Bár Franciaország összességében egyetért a Provence-Alpes-Côte d’Azur régió elnöke levelének tartalmával, mégis meg kívánja jegyezni, hogy azzal szemben, ami a szóban forgó levél (104) 2. pontjában áll, a Franciaország szárazföldi része és Korzika közötti útvonalon a kínálat nem „túlméretezett a kereslethez képest”, és az SNCM viteldíj-politikája megfelel azon kötelezettségvállalásának, miszerint nem kezd árháborút és nem lesz árvezető.

178.

Általánosságban Franciaország megállapítja, hogy a STIM és a CFF sok észrevétele megegyezik azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket ezek a vállalatok a Bizottságnak 2003-ban benyújtottak. Nevezetesen megállapítják, hogy a CFF megjegyzéseit beterjesztették a Törvényszéknek a Bizottság 2003. július 9-i határozata érvénytelenségének megállapítása iránt indított kereset keretében, és azok többségét a Bizottság és a Törvényszék egyaránt elutasította.

179.

A Franciaország által idő előtt megvalósított, támogatásnak minősíthető intézkedésekkel kapcsolatos általános észrevételre válaszul a francia hatóságok közlik, hogy a szóban forgó megvalósítást az eljárás sajátos jellemzői indokolják, vagyis a Bizottság 2003. július 9-i, támogatást engedélyező határozatának érvénytelenítése 2005-ben, nem pedig a francia hatóságok azon szándéka, hogy elhanyagolják az EK-Szerződésből fakadó kötelezettségeiket. Valóban, Franciaország hangsúlyozza, hogy a Bizottságot mindig tájékoztatta az ügy fejleményeiről és a 2005 januárja óta elfogadott különböző intézkedésekről a tagállamok és a Bizottság közötti őszinte együttműködés elvével összhangban.

180.

E közelmúltbeli intézkedésekkel kapcsolatban a francia hatóságok úgy vélik, hogy mivel ezek közül egyik sem jelent támogatást, az EK-Szerződés 88. cikke (3) bekezdését végeredményben nem lehet rájuk alkalmazni, és ennélfogva semmiféle kötelezettség nincs végrehajtásuk felfüggesztésére.

181.

Az eladási folyamatot illetően Franciaország leszögezi, hogy kezdettől fogva olyan mértékadó kiválasztási szempontokról rendelkezett, amelyek elsősorban az SNCM részvényeinek értékéért ajánlott áron alapultak, és másodlagosan egyéb kritériumokon (ipari terv, vállalati terv stb.), ideértve azt az összeget, amelyet a pályázók készek voltak befektetni a vállalatba feltőkésítés útján. Franciaország erősen vitatja harmadik felek azon érvét, amely szerint az értékesítési folyamat nem volt átlátható, valamint megállapítja, hogy jelen esetben az állam túlment az állami részvénytulajdon értékesítésére vonatkozó lényeges és korlátozó, törvényen alapuló és szabályozási kötelezettségein. Franciaország tudomásul veszi, hogy a BCP az SNCM részvényei 100 %-ának megvásárlására vonatkozó ajánlatát követően bekövetkezett változások igen nehéz pénzügyi és vállalati környezetben mentek végbe, és a VT csatlakozása a BCP ajánlatához nem változtatta meg a tranzakció kereskedelmi és pénzügyi feltételeit (kivéve a tőketulajdont).

182.

A 158 millió EUR-s negatív árral kapcsolatban a francia hatóságok megállapítják, hogy az SNCM 2005. szeptember 30-i pénzügyi helyzetét figyelembe véve a vállalkozást piaci áron értékesítették, és az eladás gazdaságilag előnyösebb volt, mint a vállalkozás felszámolása. E tekintetben a francia hatóságok leszögezik, hogy a magánbefektető kritériumának alkalmazása egy felszámoláshoz közeli vállalat eladása esetében nem tekinthető „állami intézkedés jövedelmezőségére” való törekvésnek, hanem inkább a még jelentősebb veszteségek megelőzésének, amelyeket a részvényesnek egy költségesebb felszámolás során kellene elszenvednie.

183.

A kifizetett árat illetően Franciaország vitatja azt az érvet, amely szerint az SNCM-et tényleges értékét nem tükröző áron értékesítették. Különösen cáfolja a STIM által készített becslést, amely szerint a vállalat értéke közel 350 millió EUR, és amely a mérlegnek csak azon elemeit veszi figyelembe, amelyek növelik az értéket a könyv szerinti saját tőke alkalmazásával (adó szerinti értékcsökkenési leírás, maradék nyereség a hajókon stb.), figyelmen kívül hagyva azon kötelezettségeket, amelyek az értéket csökkentenék. Ez a tisztán számviteli jellegű számítási módszer nem tükrözi egy olyan hajózási vállalat valóságos gazdasági állapotát, mint amilyen az SNCM, amely a mérlegben értékes eszközökkel rendelkezik, ugyanakkor korlátozott jövedelmezőséggel, és jelentős mérlegen kívüli pénzbeli kötelezettségekkel bír.

184.

A francia hatóságok a CFF azon érvét is cáfolják, hogy alulértékelték az SNCM flottájának piaci értékét, amelyet a CFF 406,5 millió EUR és 426,5 millió EUR közé becsült. A francia hatóságok úgy érvelnek, hogy a CFF számításaiban figyelembe vett hajók nem azonosak az SNCM nevén 2005. szeptember 30-án tartott hajókkal. A hajók piaci értékére alkalmazott leértékelés hiánya nem veszi számításba azokat a viszonyokat, amelyek között ezen eszközök esetleges bírói felszámolására sor került volna, végül pedig a piaci érték kiszámításához választott 2006. augusztusi dátum nem az SNCM potenciális felszámolási dátuma, amelyre hivatkozni kell, mivel ez utóbbi 2005. szeptember 30. Ezenkívül Franciaország megállapítja, hogy amennyiben a CFF által javasolt számítást fogadnák el, a negatív ár háromszor alacsonyabb lenne, mint az eszközöknek a Gröditzer ítélet által megkövetelt felszámolási értéke, ami így kedvezőbb lenne, mint a francia hatóságok által a Bizottságnak előterjesztett forgatókönyvek.

185.

A CFF által a Gröditzer ítélet alkalmazását megkérdőjelező érvre vonatkozóan arra a tényre hivatkozva, hogy az állam tőke-hozzájárulása az SNCM-hez a részvénytulajdona 75 %-ának eladásához kapcsolódott, arányosan csökkentve a megtérülési kilátásokat, a francia hatóságok megállapítják, hogy a 158 millió EUR-s negatív eladási ár az SNCM teljes tőkéje eladásának felel meg, melyet egy 25 %-os új állami befektetés követett, évi […] (60) %-os megtérüléssel. Ennélfogva Franciaország úgy véli, hogy a befektetés hozama továbbra is garantált a vállalatban meglévő 25 %-os részvénytulajdona következtében, mivel ez a részesedés igen magas hozamot garantál.

186.

Franciaország vitatja a CFF által az ABX megközelítés a jelen ügyre való alkalmazhatatlanságáról szóló érvet is, alapul véve különösen az SNCM tényleges felszámolási költségeinek elemzését és azt a kockázatot, hogy az államot tarthatják felelősnek a vállalkozás pénzbeli kötelezettségeiért egy, az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére irányuló perben, ahogy azt a francia csődeljárás előírja és a nemzeti joggyakorlat igazolja (a Roueni Másodfokú Bíróság 2005. március 22-i ítélete). Bár a francia hatóságok úgy vélik, viselkedésük az SNCM vezetőjeként nem minősíthető „rossz gazdálkodásnak” egy ilyen perben, hangsúlyozzák annak jelentős kockázatát, hogy az államot egy nemzeti bíróság az SNCM eszközállomány-elégtelensége miatt elítélné a Kereskedelmi Törvénykönyv L-651-2. cikke értelmében a rossz gazdálkodásra vonatkozó rugalmas szempontok miatt, továbbá a fent említett ítélkezési gyakorlat miatt, amely erre az ügyre alkalmazható.

187.

A 8,75 millió EUR-s feltőkésítést illetően Franciaország megállapítja, hogy a CFF és a STIM állításaival szemben a tőke-hozzájárulás nem állami támogatás e befektetés egyidejűsége, jegyzési feltételeinek hasonlósága és az állam által a CGMF útján kapott átlagon felüli megtérülés miatt.

188.

A francia hatóságok különösen leszögezik, hogy a befektetőkkel való egyenlő bánásmód elvét nem kérdőjelezi meg a felmondási záradékok megléte, mivel ezeket az SNCM 100 %-os eladásával kapcsolatban határozták meg, nem pedig az ezt követő 35 millió EUR-s feltőkésítéssel kapcsolatban.

189.

Ezenkívül Franciaország úgy véli, hogy befektetése jóval a vevőké alatt marad, mivel csak a 8,75 millió EUR-s összeget kell összehasonlítani a vevők által megvalósított befektetéssel (26,25 millió EUR). Az első, 142,5 millió EUR-s feltőkésítést csak a felszámolási árral történő összehasonlítás részeként kellene vizsgálni.

190.

Végül Franciaország vitatja a STIM által előadott érvet, hogy ez a hozzájárulás a magánbefektetőknek adott garancia arra, hogy az SNCM-nek valóban odaítélték a közszolgáltatási megbízást korzikai járatok üzemeltetésére. A francia hatóságok azon véleményüknek adnak hangot, hogy ez a tőkeemelés körültekintő és független a vállalkozás teljesítményétől, és a közszolgáltatási megbízás SNCM számára történő odaítélése nem az e befektetéstől várt hozam javítását szolgálja.

191.

A 38,5 millió EUR-s szociális intézkedésekkel kapcsolatban Franciaország megismétli azt az érvet, amely szerint ezek az intézkedések egyéneknek nyújtott támogatások, és az állam általi kifizetésük nem tekinthető a vállalkozásnak nyújtott közvetett előnynek, mivel ezek a támogatások az SNCM törvényen és szerződésen alapuló kötelezettségeinek kiegészítései. Ezenkívül Franciaország rámutat, hogy ezek az intézkedések nem teszik lehetővé a munkavállalók távozását, akikről az intézkedések hiányában továbbra is az SNCM-nek kellene gondoskodnia.

192.

A CFF által felhozott érvvel ellentétben a francia hatóságok rámutatnak, hogy a 38,5 millió EUR nem felel meg a 2003-as szociális tervben előirányzott létszámcsökkentések megvalósításának, mert a késedelem ellenére ezeket a leépítéseket már végrehajtották. Az új szociális terv tehát az első, 2003-as szociális intézkedéseket egészíti ki.

193.

Franciaország úgy véli, hogy a fentiekből következően az értékelendő támogatás összege 15,81 millió EUR.

194.

A CFF állításaival szemben a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a 2004-es iránymutatások 11. pontjára való tekintettel az első feltőkésítés, amellett, hogy lehetővé tette az SNCM számára saját tőkéje helyreállítását, nem szüntette meg a nehéz helyzetben lévő vállalkozás státusát, amennyiben ez a feltőkésítés a társaság tevékenységei fenntartásának biztosítását célozta.

195.

Franciaország cáfolja a CFF azon állításait, melyek szerint nem kellett volna új tőkeinjekciókat végrehajtania a vállalkozásban, tekintetbe véve, hogy az SNCM bankhitelt is igénybe vehetett volna. E tekintetben a francia hatóságok megállapítják, hogy 2005. augusztus 24-én a bankok megtagadták új megújuló hitelkeretek nyújtását az SNCM-nek, és ennélfogva az egyetlen elképzelhető alternatívát a vállalkozás privatizációja vagy felszámolása jelentette.

196.

Franciaország vitatja a CFF és a STIM által felhozott érveket a 2002-es szerkezetátalakítási terv kudarcára vonatkozóan, amely bizonyos késéssel ugyan, de megvalósult, és lehetővé tette a célkitűzések elérését 2005-ben. Az SNCM gazdasági és pénzügyi helyzetének a vállalkozáson kívül álló tényezők miatti romlása ezután szükségessé tette a 2002-ben bejelentett terv meghosszabbítását és új intézkedések bevezetését.

197.

Franciaország úgy véli, hogy az SNCM helyzetének rendeződésére a kilátások jók, és az új részvénytulajdonosok által tervezett intézkedések, különösen a szociális terv megvalósítása, az útvonalak helyreállítása és bizonyos hajók felújítása lehetővé teszi a vállalat életképességének visszaállítását. E tekintetben Franciaország megjegyzi, hogy a közszolgáltatási megbízásból származó bevételek miatt (kb. az SNCM üzleti forgalmának [50–70] (60) %-a), valamint tekintetbe véve az általános költségek szintjét és a Marseille–Korzika útvonalon használt 6 hajó átcsoportosításának nehézségeit, a közszolgáltatási megbízás a vállalkozás stratégiájának és életképességének alapvető elemét képezi.

198.

A támogatás minimumra korlátozására vonatkozóan Franciaország úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási költségeket szigorúan a szerkezetátalakítás megvalósításához szükséges minimumra korlátozta. E tekintetben a francia hatóságok megállapítják, hogy amint azt a Bizottság 2003-as határozatában elismerte, a vállalkozás saját forrásaiból kellőképpen hozzájárult a szerkezetátalakítási tervhez a 30,2 millió EUR összegű eszközeladás következtében. Ráadásul az SNCM által megvalósított egyéb, 12,2 millió EUR összegű eladások figyelembevételével a vállalkozás saját hozzájárulása összesen 42,38 millió EUR-t tesz ki. Franciaország úgy véli, hogy ez az összeg jóval magasabb a szerkezetátalakítási támogatás jóváhagyásához szükséges saját hozzájárulás összegénél, amely végül 15,81 millió EUR-t tesz ki, mivel a többi intézkedés nem állami támogatás.

199.

A STIM és CFF állításaival ellentétben a francia hatóságok kijelentik, hogy a 2003-as határozatban előírt valamennyi feltételt betartották, amelyek 2006 végéig kötötték őket, különösen a 11 hajóból álló flotta fenntartása és a versenytársakénál alacsonyabb viteldíjak alkalmazása vonatkozásában.

200.

Valóban, Franciaország úgy véli, hogy az új, végső határozat szerint az SNCM részére előírandó kompenzációs intézkedések szintjét ki kell igazítani, mert a továbbiakban a szerkezetátalakítási támogatás összege 15,81 millió EUR volt, nem pedig 69,3 millió EUR.

201.

Ebben a tekintetben Franciaország vitatja a STIM észrevételeit azzal a lehetőséggel kapcsolatban, hogy a Bizottság az SNCM-nek kompenzációs intézkedésként a CMN-ben lévő részvénytulajdonának eladását írhatja elő. Franciaország vitatja a STIM azon érvét, amely szerint a stratégiai eszközök meghatározását a 2004-es iránymutatásokban megkérdőjelezték az 1999-es iránymutatásokhoz képest.

202.

A CFF által említett, az SNCM piaci jelenlétének csökkentését célzó intézkedésekkel kapcsolatban a francia hatóságok emlékeztetnek arra, hogy amint azt a Bizottság a 2003-as határozatában (87. preambulumbekezdés) megállapította, az érintett piacokon (Franciaország – Korzika és a Maghreb-országok) nincs felesleges kapacitás, és a Korzikát kiszolgáló útvonalak átrendezése a közszolgáltatási megbízás keretében és azon kívül veszélyeztetné a vállalkozás életképességét.

203.

A CFF által felvetett érvvel kapcsolatban, mely szerint a fent leírt intézkedések az SNCM javára történő megvalósítása komoly kockázatot jelent arra nézve, hogy a Franciaország szárazföldi része és Korzika közötti útvonalak piacáról kirekesztik legfőbb versenytársát, nevezetesen a CFF-et, a francia hatóságok úgy vélik, hogy tekintettel ennek a piacnak a jelenlegi szerkezetére, ahol a CFF piacvezető, egy kompetitív szerkezet fenntartása az SNCM szerkezetátalakítási tervének engedélyezésétől, illetve ez utóbbi szóban forgó piacon való jelenlététől függ.

204.

Az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése szerint: „Ha a Szerződések másként nem rendelkeznek, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet”.

205.

Egy nemzeti intézkedés állami támogatásnak minősítése az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdése értelmében akkor lehetséges, ha az alábbi halmozott feltételek teljesülnek, nevezetesen: 1) a szóban forgó intézkedés szelektív gazdasági előnnyel jár; 2) ezt az előnyt állami források útján finanszírozzák; 3) ez az előny torzítja vagy torzítással fenyegeti a versenyt és végül; 4) ez az előny kihat a tagállamok közötti kereskedelemre (105).

206.

A Bizottság megállapítja, hogy az SNCM 274,54 millió EUR összegű állami forrást (106) kapott a 100 %-osan az állam tulajdonában lévő CGMF-en keresztül.

207.

Mivel az SNCM a tengeri szállítási ágazatban működik, amely nyitott a versenyre Európán belül, a kapott potenciális gazdasági előny valószínűleg torzítja a versenyt, és kihat a tagállamok közötti kereskedelemre.

208.

A tény, hogy a Földközi-tenger szigeteinek kabotázspiaca 1999. január 1-jéig átmenetileg mentességet élvezett a 3577/92/EGK rendelet alkalmazása alól, nem zárja ki eleve, hogy a Földközi-tenger szigeteivel összeköttetést biztosító tengeri útvonalak közszolgáltatási szerződés keretében történő ellátására nyújtott támogatások érinthették a Tagállamok közötti kereskedelmet, és torzíthatták a versenyt.

209.

Mindenesetre még abban az esetben is, ha a kabotázsútvonalak kiszolgálására odaítélt támogatások nem befolyásolhatták a tagállamok közötti kereskedelmet, vagy nem torzíthatták a versenyt 1999. január 1. előtt, a helyzet azóta megváltozott, mivel a 3577/92/EGK rendeletnek megfelelően a kabotázstevékenységek attól kezdve megnyíltak az Európai Unió valamennyi szolgáltatója számára. Ráadásul hangsúlyozni kell, hogy az SNCM nemcsak kabotázsszállítást végez, hanem a nemzetközi hajózási piacon is működik, amelyet a 4055/86/EGK rendelet liberalizált (107).

210.

Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jelen esetben teljesült az EUMSZ 107. cikke (1) bekezdésének az e határozat 205. preambulumbekezdésében említett utolsó három kritériuma. Így minden egyes intézkedésre vonatkozóan meg kell vizsgálni a szelektív gazdasági előny meglétét a Törvényszék 2012. szeptember 11-én hozott ítéletének megfelelően.

211.

A Törvényszék ítélkezési gyakorlatának megfelelően (108) a Bizottság valamely határozatának érvénytelenítését követően köteles az új értékelését kizárólag azon információkra alapozni, amelyek az érvénytelenített határozat elfogadásának napján (jelen esetben 2008. július 8-án) a rendelkezésére álltak.

212.

Ezért semmilyen 2008. július 8. utáni eseményt nem szabad figyelembe venni. A piacon vagy a támogatás kedvezményezettjének helyzetében bekövetkezett esetleges változásokat az elemzésből ki kell zárni. Szintén nem veszi figyelembe a Bizottság a szerkezetátalakítási terv végrehajtási időszakát 2008 júliusától kezdődően (109).

213.

Hasonlóképpen, a Bizottság nem köteles újra elkezdeni az ügy vizsgálatát, sőt még annak kiegészítésére sem köteles új szakvélemény igénybevételével (110). Egy több szakaszból álló adminisztratív eljárást lezáró jogi aktus érvénytelenítése nem szükségszerűen vonja maga után a teljes eljárás érvénytelenítését. Amikor – mint ebben az esetben – annak ellenére, hogy a támogatás összeegyeztethetőségének kimerítő elemzését lehetővé tevő vizsgálati intézkedéseket tettek, de a Bizottság által elvégzett elemzés nem teljes, ami jogellenessé teszi a határozatot, az e határozat pótlására irányuló eljárás a korábban megtett vizsgálati intézkedések újabb elemzésével attól a ponttól folytatható, ahol az eredeti eljárásban a jogellenességet elkövették (111).

214.

Ráadásul, mivel a Bizottság az új elemzését csak olyan információkra alapozhatja, amelyek 2008 júliusában a rendelkezésére álltak, vagyis olyan információkra, amelyekkel kapcsolatban már mind a francia hatóságok, mind az SNCM meghatározta az álláspontját, ezért ezen információkra vonatkozó újbóli konzultáció nem szükséges (112). Végül, az eljárás megnyitására vonatkozó határozatnak a Hivatalos Lapban való megjelentetésével biztosították a harmadik felek jogát, hogy megtegyék észrevételeiket (113), és a 659/1999 rendeletben nincs olyan rendelkezés, amely előírná e lehetőség újbóli biztosítását számukra, amikor az eredeti szerkezetátalakítási tervet a vizsgálati eljárás során módosították (114).

215.

Ezért e határozat – mindent összevéve – kizárólag a 2008. július 8-án rendelkezésre állt információkon alapul. Ugyanakkor – a fentiek mellett – a Bizottság meg fogja magyarázni, hogy nem változtatná meg a következtetéseit, ha figyelembevételre kerülne a francia hatóságok 2013. május 16-i feljegyzése a 2008. július 8. előtt említett tényekkel kapcsolatban, valamint az SNCM által 2013. augusztus 27-én benyújtott információ.

216.

Jelen esetben a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az SNCM magánvevőknek történt eladását megelőző 158 millió EUR-s állami tőke-hozzájárulás, tehát végeredményben a vállalkozás pontosan azonos összegű „negatív eladási ára” nem tartalmaz-e állami támogatási elemeket.

217.

Egy nyílt, átlátható és diszkriminációtól mentes állami kiválasztási eljárás, amelynek végén az állam egy előzetes feltőkésítést követően túlad a vállalkozáson (az eladási árnál magasabb összegért), nem feltétlenül zárja ki az állami támogatás meglétét, melynek a privatizált vállalkozás és annak megvásárlója egyaránt kedvezményezettje lehet (115).

218.

Annak meghatározása érdekében, hogy egy vállalkozás gazdasági előnyre tett-e szert az állam tőke-hozzájárulása révén, a Bizottság általában a „piacgazdaságban működő magánbefektető” elvét (a továbbiakban: a magánbefektető elve) alkalmazza, feltéve, hogy a kedvezményezett nem felelős az állami támogatás más formáinak megtérítéséért, és hogy a hozzájárulás elemzésre kerül az említett elvre hivatkozva. A magánbefektető elve a magán- és az állami szektor egyenlő kezelése elvének kifejezése az EUMSZ 345. cikkének megfelelően. Ezen elv szerint az állam által közvetlenül vagy közvetve, a szokásos piaci feltételeknek megfelelő körülmények között egy vállalkozás rendelkezésére bocsátott tőkejuttatás nem minősíthető állami támogatásnak (116).

219.

Ebből a célból a Bizottság értékelheti, többek között, hogy aki a forrásokat biztosította, magánbefektetőként viselkedett-e, általános vagy ágazati szerkezeti politikát követve, a befektetett tőke hosszú távú megtérülési kilátásai által vezérelve. E megközelítés érvényességét az Európai Unió bíróságai számos esetben elismerték (117).

220.

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint, amikor egy állami befektető tőkeinjekciókat hajt végre anélkül, hogy a jövedelmezőségnek bármilyen – legalább hosszú távú – kilátása lenne, az ilyen tőkével való ellátás állami támogatásnak minősül (118).

221.

Ezenkívül az Európai Unió bíróságai úgy vélték és vélik, hogy egy – általános vagy ágazati – strukturális politikát követő, a hosszú távú jövedelmezőség kilátásai által vezérelt magánbefektető ésszerűen nem engedhetné meg magának több évnyi folyamatos veszteség után, hogy olyan tőke-hozzájárulást nyújtson, amely gazdasági szempontból nemcsak költségesebbnek bizonyul az eszközök eladásánál, de ráadásul a vállalkozás eladásához kötött, ami mindennemű haszon reményét is ténylegesen kizárja, még hosszabb távon is (119).

222.

Különösen a Gröditzer ítéletében a Bíróság úgy ítélte meg, hogy annak meghatározásához, hogy egy vállalkozás negatív eladási áron történő privatizációja tartalmaz-e állami támogatási elemeket: „azt kell mérlegelni, hogy hasonló körülmények között egy, az állami szektort irányító szervekéhez hasonló méretű magánbefektető rávehető lett volna-e ugyanilyen méretű tőke-hozzájárulások végrehajtására a szóban forgó vállalkozás értékesítésével kapcsolatban, vagy az inkább a vállalat felszámolása mellett döntött volna” (120).

223.

A fentiek figyelembevételével, annak meghatározása érdekében, hogy a kérdéses intézkedés támogatás-e, a Bizottságnak „értékelnie kell, hogy az állam által választott megoldás mind abszolút értelemben, mind minden más megoldáshoz képest, a be nem avatkozást is ideértve, a legkevésbé költséges, ami – adott esetben – arra engedne következtetni, hogy az állam magánbefektetőként járt el” (121).

224.

Más szóval, a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az ilyen jelentős tőke-hozzájárulás végrehajtását célzó döntés valóban kevésbé költséges-e, mint a felszámolás.

225.

A részvényes által viselt felszámolási költség számszerűsítésével kapcsolatban a francia hatóságok azon a véleményen vannak, hogy napjainkban a nagy vállalatcsoportok nem hagyhatják figyelmen kívül a telephelyek bezárására vagy leányvállalatok felszámolására vonatkozó döntéseik társadalmi következményeit. Ezért általában szociális terveket hajtanak végre, amelyek kiterjedhetnek a dolgozók átképzésére, a munkahelykereséshez nyújtott segítségre, a végkielégítésekre, sőt esetleg helyi fejlesztési intézkedésekre, amelyek túllépik a jogszabályokban és a kollektív szerződésekben előírt kötelezettségeket.

226.

E tekintetben a francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a 2002-es terven alapuló 2005-ös szociális terv alapján az értéktartománynak dolgozónként [90 000–100 000] (60) EUR és [120 000–130 000] EUR között kellene lennie, azaz összesen [200–210] millió EUR és [250–260] (60) millió EUR között. A francia hatóságok rámutatnak, hogy a fent említett tartomány alsó határai azt a tényt veszik figyelembe, hogy a referenciaként szolgáló szociális terv költségeit megnövelték a nyugdíjkorhatár közelében lévő munkavállalók igen nagy aránya miatt, akik különösen kedvező feltételekkel távoznak. Figyelembe vették azt az összefüggést is (a vállalkozás felszámolása és tömeges elbocsátások), amely semmiképpen sem hasonlítható össze egy olyan létszámcsökkentéssel, amely lehetővé teszi a vállalat üzleti tevékenységének folytatását, ami a referenciaként szolgáló szociális terv premisszája.

227.

Végül a francia hatóságok úgy vélik, hogy az SNCM ellenőrzésének 158 millió EUR negatív eladási áron történt átadása még a Törvényszék 2012. szeptember 15-én hozott ítéletében bevezetett elemzési tábla használatakor sem tartalmazott állami támogatási elemeket. Fenntartják, hogy a Bizottságnak minden szükséges információ a rendelkezésére áll a Bíróság kritikájának megválaszolására.

228.

A Bizottság nem ért egyet ezzel az elemzéssel.

229.

A Törvényszék ítélete (122) szerint a kiegészítő végkielégítések kifizetése az ügy körülményeitől függően elvileg törvényes és helyes gyakorlat lehet, amelynek célja a nyugodt társadalmi párbeszéd elősegítése és a vállalat vagy vállalatcsoport márkaimázsának megőrzése. A magán- és állami szektorral szembeni egyenlő bánásmód elvével összhangban a kiegészítő végkielégítések fizetésének lehetősége is nyitva áll a tagállamok előtt abban az esetben, ha egy állami vállalkozás kerül felszámolásra, habár kötelezettségeik – elvileg – nem haladhatják meg a törvényen és szerződésen alapuló kötelezettségeik szerinti szigorú minimumot. Ugyanakkor a Bíróság kimondja, hogy ”… ezen többletköltségek terhe – jogos aggodalmak miatt – nem követhet egy kizárólag szociális vagy éppen politikai célt, mert különben meghaladná a magánbefektetői teszt kereteit... Ezért ésszerű gazdasági magyarázat hiányában, még hosszú távon is, olyan költségteher vállalását, amely meghaladja a szigorúan törvény szerinti kötelezettségeket és a megállapodások szerinti kötelezettségeket, állami támogatásnak kell minősíteni az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében”. (123)

230.

A francia hatóságok által az állam márkaimázsának védelmével kapcsolatban előterjesztett érvet illetően a Bíróság úgy véli, hogy ”… egy tagállam globális piacgazdasági befektetői márkaimázsának védelme – kivéve különleges körülményeket és különösen nyomós ok nélkül – nem lehet elégséges indok az olyan többletköltségek vállalása hosszú távú ésszerű gazdasági magyarázatának bizonyítására, mint a kiegészítő végkielégítések” (124). Ebben az esetben ilyen különleges körülmények nincsenek.

231.

A Bizottság megállapítja, hogy az eljárás megindítását követően a francia hatóságok nem határozták meg a francia állam gazdasági tevékenységeit, különösen földrajzi és szektorális szinten. A kérdéses intézkedések hosszú távú ésszerű gazdasági magyarázata értékelésének elvégzése szükséges, még akkor is, ha a francia hatóságok végül azt közölték 2013. május 16-i levelezésükben, hogy az állam intézkedéseit egy olyan különböző vállalkozásokat felölelő holdingtársaság intézkedéseihez kell hasonlítani, amely globális vállalkozásként a nyeresége maximalizálására és márkaimázsának védelmére törekszik, különösen a személyzet irányítását illetően.

232.

A CGMF márkaimázsával kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy az SNCM-en kívül a tengeri szállítási ágazatban nem volt vagyoni érdekeltsége. Ezért a fenti érvelés nem vonatkozhat rá.

233.

Az állami részvényes márkaimázsát illetően a francia hatóságok azt állították, hogy nagy kockázata volt a társadalmi zavargásnak az államilag ellenőrzött vállalkozásoknál, ami azzal fenyegetett, hogy nemcsak az SNCM működéséhez szorosan kapcsolódó vállalkozásokra lesz hatással, hanem minden ágazatra és különösen a közlekedési ágazatra. A Bizottság fenntartja véleményét, hogy a francia hatóságok elmulasztották annak bizonyítását, hogy komoly kockázata volt az összes többi állami vállalkozásra átterjedő káros befolyásnak, és ugyancsak elmulasztották annak bizonyítását, hogy a kiegészítő kompenzáció fizetése segített megelőzni további sztrájkakciókat. Végül, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam azon állítása, amely szerint a kiegészítő kompenzáció fizetése tisztán szociális alapon történt, nem elegendő az állami támogatás meglétének kizárásához.

234.

Továbbá a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok nem hoztak fel elegendő objektív és igazolható adatot annak bemutatására, hogy a kiegészítő végkielégítések fizetése – hasonló körülmények között – bevett gyakorlat a magánvállalkozók körében. A Bizottság megállapítja, hogy a szociális tervek korlátozott számára való hivatkozás önmagában nem elég egy kellően megalapozott gyakorlat a szóban forgóval összehasonlítható esetekben való meglétének bizonyítására, hogy a francia hatóságok által említett végkielégítési rendszerek inkább szerkezetátalakítási, mint felszámolási tervekre vonatkoznak, és ezen aggodalomra okot adó ágazatok közül soknak – látszatra – nincs közös jellemzőjük a közlekedési infrastruktúrával (pl. kozmetikai ipar [Yves Saint-Laurent Haute couture], agrár-élelmiszeripar [Danone] és elektronikai ipar [Hewlett Packard]). Továbbá a francia hatóságok által a 2013. május 16-i feljegyzésben elkészített, szociális tervek listáját tartalmazó táblázat hat tervet részletez, amelyeket az SNCM privatizációját követően indítottak, és amelyek ezért nem szolgálhatnak alapul a kiegészítő végkielégítések figyelembevételéhez.

235.

A 2013. augusztus 27-i feljegyzésben az SNCM egy, öt szociális tervet tartalmazó új listát mutatott be. A Bizottság úgy ítéli meg, e lista nem bizonyítja, hogy hasonló körülmények között a kiegészítő végkielégítések fizetése bevett gyakorlat a magánvállalkozók körében. A Bizottság megállapítja, hogy a kérdéses öt terv közül kettő vonatkozik az SNCM-re, és ezek közül egy e határozat tárgya. Ezért e két terv két okból nem használható objektív összehasonlítások elvégzésére: az egyik, hogy az SNCM korábbi gyakorlatai e területen nem képeznek elegendő alapot a gyakorlat bevett jellegének indoklásához, és a másik, hogy a 2002-es szociális terv olyan időszakra vonatkozik, amikor az SNCM még állami ellenőrzés alatt állt, miközben a Törvényszék által megállapított összehasonlítási kritériumot az ugyanazon a területen működő magánvállalkozások jelentették. A Bizottság megállapítja, hogy Marseille kikötőjének szociális terve nem vehető figyelembe, mert 2004-ben a kikötő állami, nem pedig magánkézben volt. Ráadásul, ami az említett két utóbbi szociális tervet (Air Lib és Eurostar) illeti, a Bizottság megállapítja, hogy ezek szerkezetátalakítási, nem pedig felszámolási tervek. Utoljára a Bizottság megállapítja, hogy e két terv átlagos kiegészítő kompenzációja több mint 50 %-kal kevesebb az SNCM által fizetett átlagos kiegészítő kompenzációnál.

236.

Végül a Bizottság megállapítja, a francia hatóságok nem erősítették meg, hogy a francia állam intézkedéseit a közvetett anyagi haszon szerzésének ésszerű valószínűsége motiválta (még hosszú távon is) a vállalkozáson belüli fokozott szociális nyugtalanság elkerülésével, tekintve, hogy az utóbbi a felszámolás esetén megszűnt volna. Nincs elegendő bizonyíték annak a feltevésnek az alátámasztására, hogy nagyobb kifizetések történtek más állami vállalkozások alkalmazottai részére. Ezt az álláspontot még hitelesebbé teszi a tény, hogy még egy globális befektető szempontjából is, amint azt a francia hatóságok vélelmezték, nagyon magas végkielégítések kiutalása egy vállalat alkalmazottainak valószínűleg bonyolítja az ugyanazon befektetőhöz tartozó más vállalatok jövőbeli szerkezetátalakítását. Továbbá a francia hatóságok nem számszerűsítették a lehetséges szociális költségek jelentőségét, amelyeket a kiegészítő végkielégítések indoklásaként emlegetnek.

237.

A francia hatóságok azzal is érveltek, hogy egy felszámolási eljárás hosszabb és potenciálisan kockázatosabb lett volna a részvényes állam számára, mint az SNCM negatív áron történő eladása. A Bizottság megállapítja, hogy a francia hatóságok nem szolgáltak bizonyítékkal erre a kockázatra, és nem magyarázták meg, hogy egy magánrészvényes miért vette volna számításba a felszámolási eljárás időtartamát. A francia hatóságok által említett Frucona Kosice  (125) ügy nincs összefüggésben a jelen üggyel, mert ez a magánhitelezői tesztre vonatkozik. Egy felszámolási eljárás hossza annak elemzéséhez lényeges, hogy a Frucona Kosice hitelezőjeként az állam maximalizálta-e követeléseinek beszedését azonnali részleges visszafizetés elfogadásával, vagy jobb lett volna megvárni a vállalkozás felszámolásának kimenetelét. A jelen ügy körülményei ettől különböznek, hiszen az állam részvényes az SNCM-ben, nem pedig magánhitelező. Ezt figyelembe véve, az SNCM felszámolása esetén az eszközök nyilvánvalóan nem lennének elegendőek a pénzbeli kötelezettségek fedezésére, és az állam nem tudná visszaszerezni a hozzájárulását. Következésképpen a felszámolási eljárás időtartama ezen üggyel nincs összefüggésben.

238.

Következésképpen a francia hatóságok nem indokolták ezen kiegészítő kifizetések költségének vállalását a magánbefektetőként eljáró állam által egy felszámolással összefüggésben.

239.

Az elemzés e szakaszában a Bizottságnak meg kell határoznia az SNCM felszámolási értékét a kiegészítő végkielégítéseket nem számítva.

240.

A nettóeszköz-átértékelés módszere szerint eszközhiányt állapítanak meg, amikor a tényleges eszközök gazdasági értéke (amely általában magasabb a könyv szerinti nettó értéknél) nem fedezi a tényleges adósságok gazdasági értékét.

241.

A jelen esetben az eszközhiány megállapítása érdekében a Bizottság – szakértője (126) segítségével – a fentiekben elmagyarázottak szerint bebizonyította, hogy 2005. szeptember 30-án az SNCM eszközeinek értéke nem volt elegendő az elsőbbségi és nem elsőbbségi hitelezők kielégítéséhez.

242.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nettó eszközök értékelése egy általánosan használt módszer a vállalatok értékelésére a tengeri szállítási ágazatban. Továbbá úgy véli, hogy ez a módszer különösen jól megfelel az SNCM helyzetének, mivel az elsőbbségi részvényes számára az eladás egyetlen alternatívája a vállalat felszámolása.

243.

Az értékelés más módszereit, különösen a „működési szabad cash flow jelenértéke” módszert illetően a Bizottság úgy ítéli meg, hogy mivel ez a módszer a vállalatot folyamatos működésűként értékeli, ami felszámolása esetén az SNCM-nél nem állna fenn, a jelen esetre ez a módszer nem alkalmazható.

244.

A Bizottság az SNCM értékelésének referencia-időpontjaként 2005. szeptember 30-át választotta, mivel ténylegesen ekkor döntöttek az átvételi ajánlat elfogadása és a társaság felszámolása között, miután a BCP kiválasztására vonatkozó döntés 2005. szeptember 27-én született.

245.

A Bizottság külön megállapítja, hogy az SNCM részvényese az Ernst & Younggal együttműködve kiszámította a vállalkozás felszámolásának költségét (lásd a fent említett CGMF jelentést) 2005. szeptember 30-án, továbbá kiegészítő szakvéleményeket szolgáltatott az Oddo Corporate Finance és a Paul Hastings ügyvédi iroda. A Bizottság megállapítja, hogy a fent említett Oddo–Hastings jelentés az SNCM eszközeit 190,3 millió EUR-ra értékelte.

246.

Ami a saját nevén tartott flotta értékelését illeti (127), az SNCM hajóinak bruttó piaci értékét a BRS szakértő ügynök 224 millió EUR-ra értékelte 2005. szeptember 30-án, míg az Oddo jelentés 150,7 millió EUR-ra értékelte a flottát az engedmény (128), az ügynöki jutalék (129) és a jogi bizonytalanság (130) beszámítása után.

3. táblázat

Az SNCM eszközei értékelésének forgatókönyvei 2005. szeptember 30-án

247.

A fenti táblázat alapján a Bizottság számára egyértelmű, hogy a hajóflotta a vállalkozás értékelésének fő elemét képezi. Ebben a vonatkozásban a Bizottság szakértője – ahol lehetséges egy összehasonlító elemzés elvégzését követően – arra a következtetésre jutott, hogy a hajók bruttó piaci értékére alkalmazott leértékelés és a jogi bizonytalansággal kapcsolatos óvintézkedések logikusak voltak. Ennek alapján arra a következtetésre jutott, hogy indokolatlan volt a francia kormány által becsült flottaérték elutasítása.

248.

Ami az engedményt illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy annak mértéke megfelel a bírói felszámolás során értékesített hajók esetében megfigyelt árengedményeknek. A bizottsági szakértő példaként a Régie des Transports Maritimes-re (egy állami tulajdonú belga vállalat, amely az Ostend–Ramsgate útvonalon működik) hivatkozott, amely 35–45 %-ra becsült engedménnyel adott el két komphajót 1997-ben. A közelmúltban a Festival Cruises megvált három luxus utasszállító hajótól átlagos 20 % engedménnyel. A hasonló esetekben megfigyelt árengedmények tehát a jelen esetben a francia hatóságok által alkalmazott engedménnyel megegyező nagyságrendűek.

249.

Ami a jogi bizonytalanságot illeti, mivel a piacon egyetlen ehhez hasonló tranzakcióra sem került sor, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a jogi bizonytalanság alkalmazását indokló érvek indokoltak, tekintettel arra, hogy bizonyos típusú hajók piaca, amelyeket egy meglehetősen speciális használatra terveztek, korlátozott.

250.

A Bizottság azt is megállapítja, hogy független szakértője felfelé korrigálta a befektetések értékelését, különösen az SNCM részesedését az CMN-ben (21,8 millió EUR-ról 28 millió EUR-ra). E tekintetben, figyelembe véve a Stef-TFE 35,2 millió EUR-s ajánlatát a holding kivásárlására, amint azt feltárták a Bizottság számára a jelen vizsgálat során, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az SNCM CMN-ben lévő részesedésének 28 millió EUR-ra értékelése egy vállalatfelszámolással összefüggésben ésszerű.

251.

A Bizottság szakértője nem fogalmazott meg semmilyen más konkrét kifogást a többi eszköz értékelésével kapcsolatban. Ugyanakkor nem fogadta el a „nettó készpénz” tételt, mivel az hiányt mutatott. A Bizottság ezért úgy ítéli meg, hogy ezt a tételt át kellene sorolni az SNCM pénzbeli kötelezettségei közé.

252.

A különféle kiigazítások figyelembevételével a Bizottság az SNCM eszközeit 211,4 millió EUR-ra értékeli 2005. szeptember 30-án.

253.

A Bizottság megállapítja, hogy a francia hatóságok az elsőbbségi követelések címén járó összeget 153,8 millió EUR-ra, a nem elsőbbségi követelések címén járó összeget pedig 170,9 millió EUR-ra teszik (kiegészítő végkielégítések nélkül).

254.

Különös tekintettel a szociális kötelezettségekre, a francia hatóságok a kollektív szerződés szerinti szociális terv költségét [70–80] (60) millió EUR-ra becsülik. Az említett tervvel kapcsolatos költségeket egyéni alapon határozták meg a szerződés típusának (határozatlan vagy határozott időre szóló szerződés), az alkalmazandó alapszabálynak és kollektív szerződéseknek (hajószemélyzet, irodai személyzet és a hajók tisztjei), az eltöltött évek számának, a rangnak és a bérezésnek a figyelembevételével. Ez az összeg tartalmazott felmondási időre fizetett pénzeket ([20–30] (60) millió EUR), a felmondási fizetett szabadságok költségtérítéseit ([0–10] (60) millió EUR), a szerződésben foglalt végkielégítéseket ([30–40] (60) millió EUR) és a Delalande hozzájárulást ([0–10] millió EUR) (134).

255.

A francia hatóságok a nem kollektív szerződés szerinti szociális terv költségét [30–40] (60) millió EUR-ra becsülik. Ez a terv magában foglalja az SNCM elbocsátásokkal kapcsolatos törvényen alapuló és szabályozásból eredő kötelezettségeihez (135) kapcsolódó összes kísérő intézkedést és a kollektív szerződés szerinti szociális tervhez kapcsolódó közvetett költségeket (136).

256.

A legfontosabb üzemeltetési szerződések felmondási költsége mindenekelőtt a 7,4 millió EUR összegű bankgarancia lehívására vonatkozik, amelyet az SNCM közszolgáltatási kötelezettségei megfelelő teljesítésének garanciájául adott, valamint az említett megállapodásban előírt, a 2005-re szóló 63 millió EUR alapvető pénzügyi kompenzáció 2 %-ával egyenlő kötbérre, amely körülbelül 1,2 millió EUR a megbízott mulasztása esetén.

257.

Ami a lízingelt hajók eladásához kapcsolódó nettó kötelezettségeket illeti (137), a francia hatóságok hangsúlyozzák, hogy bizonyos feltevések alapján (138) az eladás nettó bevételét a BRS szakértő ügynök 144,8 millió EUR-ra értékelte 2005. szeptember 30-án, engedmény, ügynöki jutalék és fuvardíj beszámítása után. Mivel az adó- és bankiadósság-megtakarítások 193,5 millió EUR-t tesznek ki, a lízingelt hajókkal kapcsolatban fennmaradó banki tartozások összege 48,7 millió EUR.

4. táblázat

Az SNCM kötelezettségei értékelésének forgatókönyvei 2005. szeptember 30-án

258.

A Bizottság megállapítja, hogy a szociális kötelezettségek teszik ki az SNCM kötelezettségeinek nagy részét. Az elsőbbséget élvező szociális kötelezettségeket, azaz a szociális terv költségét illetően, a Bizottság szakértője felmérések alapján ellenőrizte a terv valamennyi összetevőjének számítási képleteit, és sem rendellenességet, sem hibát nem talált. Ezen ellenőrzés figyelembevételével a Bizottság indokoltnak tartja a francia hatóságok által a kollektív szerződés szerinti szociális tervre javasolt [70–80] (60) millió EUR összeget.

259.

Az évközi működési veszteségeket illetően a Bizottság – figyelemmel a jogszabályokra – körültekintőnek tartja a becslést, különös tekintettel a francia Kereskedelmi Törvénykönyv (Code du commerce) L.622-10. cikkére és az 1985. december 27-i, 85-1388. számú rendelet 119-2. cikkére, amelyek szerint az SNCM-et az illetékes kereskedelmi bíróság kötelezheti tevékenységének folytatására két hónapos időtartamra, amely a vádhatóság kérésére meghosszabbítható a közszolgáltatási kötelezettségei miatt.

260.

A Bizottság szakértője nem fogalmazott meg semmilyen más konkrét kifogást a fedezetlen adósságokkal kapcsolatban. A „nettó készpénz” alatti 14,5 millió EUR kezdő összeget viszont 69,7 millió EUR-ra növelte. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a javított számadat arányos az SNCM eszközei értékelésében végrehajtott változtatásokkal.

261.

Ami a kollektív szerződés által le nem fedett (és kiegészítő végkielégítéseket nem tartalmazó) szociális terv költségeit illeti, a Bizottság szakértője úgy ítéli meg, hogy a bírósági eljárások becsült költségét [0–5] (60) millió EUR-ra kellene csökkenteni a francia hatóságok által közölt [0–10] (60) millió EUR helyett. Ezzel kapcsolatban, bár a Bizottság meg van győződve arról, hogy a szakszervezetek a határozott időre szóló szerződések határozatlan időre szóló szerződéssé történő átminősítését kérnék (143), továbbra is úgy ítéli meg, hogy a számadatnak csak azon határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalókon kellene alapulnia, akiknek a helyzete nyilvánvalóan bizonytalan (150 ilyen szerződés van). Havi bruttó [2 000–2 500] (60) EUR fizetést alapul véve, 9 havi fizetésnek megfelelő juttatással az első [100–120] (60) határozott idejű szerződésre vonatkozóan, és 6 havi juttatással a következő [50–70] (60) szerződésre, a teljes összeg [0–10] (60) millió EUR.

262.

Ami a lízingelt hajók eladásával kapcsolatos nettó kötelezettségeket illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a számítást alátámasztó feltevések indokoltak, főként azért, mert az EIG-k túlzottan tiszteletben tartják a szerződéses formalitásokat, amelyek az SNCM harmadik fél által történő mindennemű helyettesítését korlátozzák, és az adókedvezményeket a hajók francia zászló alatt történő üzemeltetéséhez kötik. Továbbá nincs alapja jogi bizonytalanság alkalmazásának a lízingmegállapodások alapján működtetett hajókra vonatkozóan, mert azokkal a hajókkal az EIG-k hitelező bankjai már nem rendelkeznek. Ilyen körülmények között a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a 2005. szeptember 30. és a hajó tényleges eladási időpontja közötti szállítás pénzügyi költségeit indokolt figyelembe venni.

263.

Figyelemmel a fentiekre, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy 2005. szeptember 30-án az SNCM elsőbbségi kötelezettségei 153,8 millió EUR-t, míg az elsőbbséget nem élvező kötelezettségei 181,1 millió EUR-t tettek ki.

264.

Figyelemmel a fentiekre, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy 2005. szeptember 30-án az SNCM eszközeinek értéke (azaz 211,4 millió EUR) nem volt elegendő az elsőbbséget élvező hitelezők (azaz 153,8 millió EUR) és az elsőbbséget nem élvező hitelezők (azaz 181,1 millió EUR), tehát összesen 334,9 millió EUR kifizetésére. Következésképpen az eszközállomány-elégtelenség mintegy 123,5 millió EUR-t tesz ki.

265.

A Bizottság ugyancsak megvizsgálta a francia hatóságok érvelését, hogy az állam mint többségi részvényes felszólítható az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére a vállalkozás felszámolása esetén (lásd az alábbiakban). Az egyik érdekelt fél (CFF) vitatta a francia hatóságok által említett nemzeti ítélkezési gyakorlat ezen esetben történő alkalmazását. A CFF fenntartja azt az álláspontot, hogy a Roueni Másodfokú Bíróság ítéletével kapcsolatban az Aspocom Group Oyj ügyben a bíróság kötelezte a finn anyavállalatot, hogy kompenzációt fizessen a felszámolt francia leányvállalata alkalmazottainak, mert erről a kompenzációról egy szociális terv rendelkezett egy vállalati szintű megállapodás alapján, amelyet az anyavállalat jóváhagyott. Végül ez nem került kifizetésre.

266.

A francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a tényleges összköltség, amelyet az államnak mint részvényesnek a CGMF-en keresztül viselnie kellett volna, 312,1 millió EUR és 361 millió EUR közé tehető a 2005. szeptember 30-i állapot szerint. Ez a becslés számításba veszi különösen az állam eszközpótlási kötelezettségének kockázatát, amennyiben a bíróság az SNCM tényleges irányítójának tekintené, és azt a kockázatot, hogy az államot az elbocsátott személyzet kiegészítő végkielégítéseinek megfizetésére kötelezik. A francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy ezeket a kockázatokat figyelembe kell venni az SNCM esetleges felszámolásával járó tényleges költség kiszámítása során.

267.

Itt a becsült összköltség a kérdés, amelyet Franciaországnak részvényesként valószínűleg viselnie kellett volna az SNCM bírói felszámolása esetén, annak meghatározása céljából, hogy a költségek viselését kimondó ítélet lehetőségére és az összeg nagyságára való tekintettel egy tájékozott magánbefektető inkább leányvállalata közvetlen értékesítését választotta volna-e egy 158 millió EUR-s negatív áron, mint az említett kockázat vállalását.

268.

A francia jogszabályok szerint egy bírói felszámolás alatt álló társaság meghatalmazott felszámolóbiztosának joga van kártérítési pert indítani a társaság volt vezetői ellen, úgynevezett „action en comblement de passif” (eszközhiány-megszüntetési per) keretében, egy helyreállítási terv törlése vagy csődtömeggondnokság vagy bírói felszámolás esetén (144).

269.

A vagyonbukott társaság volt vezetői elleni „en comblement de passif” eljárás megindítását a társasági vagyon újraképzésének szükségessége indokolja, és ez a meghatalmazott felszámolóbiztos feladatai közé tartozik.

270.

A Bizottságnak küldött több levélben a francia hatóságok fenntartották, hogy egy olyan helyzet, amelyben nemzeti bíróság utasítja az államot az általa irányított vállalkozás eszközállomány-elégtelenségének megszüntetésére, egy erősen valószerű forgatókönyv, amelyet figyelembe kellett venni az SNCM esetleges felszámolása tényleges költségének kiszámításakor.

271.

2008. február 28-i levelezésében az SNCM benyújtotta a Baker & McKenzie jelentést, amely egy, a francia állammal szembeni „en comblement de passif” eljárás következményeit értékelte. Ez a jelentés arra a következtetésre jut, hogy egy kereskedelmi bíróság, amely ezt az ügyet tárgyalja, nagy valószínűséggel úgy vélné, hogy az állam felelős, és az SNCM szociális tartozásai egészének megfizetésére utasítaná.

272.

A vonatkozó jogszabályok úgy rendelkeznek, hogy a felszámolás alatt álló társaság szociális tartozásai a volt de jure vagy de facto vezetőket terheli négy feltétel halmozott megléte esetén.

273.

Az SNCM által benyújtott Baker & McKenzie jelentés a Bizottság számára egy elemzést szolgáltatott, amely arra a következtetésre jut, hogy […] (60). Lényegében a fent említett szakértői jelentés célja annak megmutatása, a vonatkozó ítélkezési gyakorlattal (145) összhangban, hogy az állam ismételten elkövetett […] (60). Nevezetesen – a jelentés szerint – az állam […] (60) döntéseket hozott. Ráadásul úgy tűnne, hogy az irányító szervek […] (60) a vállalkozást. Végül, az állam [....] (60).

274.

A Bizottság megállapítja, hogy 2008. március 28-ai levelezésükben a francia hatóságok semmilyen fenntartást nem fejeztek ki […] (60). 2006. november 20-án kelt levelükben a francia hatóságok maguk állítják, hogy a bíróság [....] (60) a vállalkozást.

275.

Ugyanakkor a Bizottság azon a véleményen van, hogy a francia hatóságok által 2006. november 20-án egy állami támogatási eljárással kapcsolatban tett nyilatkozat önmagában nem lehet elegendő annak jogos megállapításához, hogy egy bíróság a nemzeti hatóságokat a kérdéses intézkedések kedvezményezett vállalkozása tényleges vezetőinek tekintette volna-e, és főleg nem egy ilyen eshetőség valószínűségének meghatározásához.

276.

Különösen a kérdéses határozatokat illetően koránt sincs megerősítve, hogy az állam által hozott végleges döntés érzékelhetően eltér az állam által az érdekeltségei irányításában követett gyakorlattól. Még a Baker & McKenzie jelentés is kiemeli az államnak a részvénytulajdonai kezelésébe való beavatkozásának kívánatos szintjét körülvevő visszatérő vitát, és megemlíti – általában – a […] (60) kiterjedt szerepét.

277.

A belföldi ítélkezési gyakorlatnak az állam és az SNCM által előterjesztett példái nem alkalmazhatóak közvetlenül az adott körülményekre. Az idézett legfontosabb esetek helyi hatóságokra vonatkoznak, és a 2001. február 6-aiBRGM ítélet egy állami ipari és kereskedelmi szervezetre vonatkozik.

278.

Minden esetre koránt sincs igazolva, hogy a közigazgatási szervként eljáró államot tényleges vezetőnek minősítenék.

279.

Jelen esetben a Bizottság megállapítja, hogy az SNCM szakértői jelentése egy nem kimerítő, tényszerű elemeket felsoroló lista alapján egy sor tényezőt megjelölt annak bizonyítására, hogy az állam, […] (60), gazdálkodási hibákat követett el.

280.

Megemlítik különösen azt, hogy a francia állam hibákat követett el a […] (60) SNCM kapcsolatos befektetések terén. Állítólag az állam ugyancsak számos gazdálkodási hibát elkövetett el a kapacitás […] (60) SNCM terén.

281.

2007. április 30-i levelükben a francia hatóságok igen magasra értékelték annak kockázatát, hogy az államot kártérítésre kötelező ítélet születik, tekintetbe véve a Kereskedelmi Törvénykönyv L. 651-2. cikkében a gazdálkodási hiba kategorizálására meghatározott kritériumokat.

282.

A Bizottság ismételten úgy ítéli meg, hogy e 2007. április 30-i, állami támogatási eljárással kapcsolatban tett nyilatkozat önmagában nem lehet elegendő annak jogos megállapításához, hogy egy bíróság úgy ítélte volna meg, hogy a nemzeti hatóságok elkövették az állítólagos hibákat, és főleg nem egy ilyen eshetőség valószínűségének meghatározásához. Ez annál is inkább így van, mert a francia hatóságok még a létezését is tagadják a vezetési hibáknak, amelyek viszont egy „en comblement de passif” kereset indításának nélkülözhetetlen feltételei.

283.

Még alapvetőbben, az SNCM – a francia hatóságokhoz hasonlóan – nagymértékben támaszkodik nagyon régi vezetői döntésekre. Így a Baker & McKenzie jelentés a 2000-ig végrehajtott […] (60) összpontosít. Nem vonakodik attól, hogy az 1993–99-es pénzügyi évekre vonatkozó számvevőszéki jelentésekre hivatkozzon. A legfőbb gazdálkodási hibákat állítólag az 1990-es évek közepe táján követték el. Amikor a hitelt nyújtották, az SNCM hitelezői tájékoztatást kaptak e vezetési gyakorlatokról. Ezért legalább hallgatólagosan elfogadták az ilyen típusú vezetéssel kapcsolatos kockázatot. Semmi sem mutat arra, hogy ilyen helyzetben ésszerűen felmerülhet az állam felelőssége az eszközállomány-elégtelenség megszüntetéséért.

284.

Továbbá ezek az állítólagos gazdálkodási hibák magyarázhatóak a közigazgatási szervek politikai választásaival, és semmi nem jelzi, hogy ezek a politikai választások az eszközállomány-elégtelenség megszüntetésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat értelmében gazdálkodási hibának minősíthetők.

285.

Végül, a Baker & McKenzie jelentés hitelessége kérdéses, különösen, amikor fenntartja, hogy az SNCM helyzete az állam által az adott helyzettel kapcsolatban elkövetett külső kommunikációs hibákra vezethető vissza. E jelentésből mindössze az derül ki, hogy az állam megemlített egy helyzetet, amely már közismert volt. Ezért az állam viselkedése és egy gazdálkodási hiba semmiben sem közösek.

286.

Ebben az esetben a Bizottság megjegyzi, hogy az Oddo–Hastings jelentés egy 2005. szeptember 30-i 134,4 millió EUR-s eszközhiányra mutat rá, amelyet az SNCM eszközeinek értéke (190,3 millió EUR) és a vállalkozás kötelezettségeinek (153,8 millió EUR-ra, illetve 170,9 millió EUR-ra értékelt elsőbbségi és nem elsőbbségi követelések) értéke közötti különbségként számítottak ki.

287.

A Bizottság korábban az SNCM eszközállomány-elégtelenségét 123,5 millió EUR-ra becsülte a 2005. szeptember 30-i állapot szerint (lásd a 264. preambulumbekezdést).

288.

A francia hatóságok szerint egy jogi személy vezetője a Kereskedelmi Törvénykönyv L.624-3. cikke alapján felelősnek nyilvánítható, még akkor is, ha gazdálkodási hibája az eszközállomány-elégtelenség okainak csak egyike, és kötelezhető a szociális adósságok teljes vagy részleges viselésére, még akkor is, ha vezetési hibája csak az adósságok egy részének okozója (146). A francia hatóságok szerint a francia államnak a megállapított eszközállomány-elégtelenségnek egy 85 % és 100 % közé eső részét kellene viselnie, azaz egy 114,3 millió EUR és 134,4 millió EUR közé eső összeget.

289.

Ennek az elemzésnek nincs szilárd alapja. Amennyiben az állítólagos gazdálkodási hibák az 1990-es évek közepén hozott olyan döntéseken alapulnak, amelyek azonnal többletköltségeket okoztak az SNCM-nek, nagyon nehéz a problémát egy 2005-ös eszközhiánynak tulajdonítani, különösen azért, mert a két dátum között rengeteg dolog történt.

290.

Ezenkívül, ha úgy tűnik, hogy nincs automatikus kapcsolat az eszközhiány megszüntetésére adott kompenzációs összeg és a vezető rossz gazdálkodása (ha ilyet állapítanának meg) által okozott kötelezettségnövekedés összege között, ez azt is jelenti, hogy a bíróságok dönthetnek a vezető által fizetendő összegnek a megállapított eszközhiánynál sokkal alacsonyabb szinten történő meghatározása mellett (147).

291.

Ellentétben azzal, amit a francia hatóságok (és az SNCM) látszólag gondolnak, semmi sem jelzi, hogy a kérdéses döntéseket az ügyet vizsgáló bíróságok elég komoly indoknak tartanák ahhoz, hogy az eszközállomány-elégtelenség nagyobb részének terhét az állami hatóságok vállára helyezzék. A vizsgálat alatt álló állítások szerint a döntéseket protekcionista okokból hozták, politikai összefüggésben (ráadásul többnyire tíz évvel korábban), vagy voltak kevésbé régen meghozott döntések annak érdekében, hogy megkíméljék az alkalmazottakat attól, hogy termelékenységnövekedést kelljen elérniük, vagy a foglalkoztatási viszonyok javítására irányuló törekvések részeként.

292.

A francia hatóságok szerint, az eszközállomány-elégtelenség mellett, figyelemmel a vonatkozó ítélkezési gyakorlatra (148), egy bíróság minden bizonnyal kénytelen lenne a francia államot a kiegészítő végkielégítések kifizetésére kötelezni ([200–210] (60) EUR és [250–260] (60) millió EUR között). A francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy a francia állam által részvényesként fizetendő tényleges költségek 212,1 millió EUR és 361 millió EUR között lehetnek.

293.

A francia hatóságok rámutatnak, hogy közelmúltbeli ítéletekben a francia bíróságok kötelezték a tényleges vagy jog szerinti vezetőt, hogy – az eszközhiány mellett – fedezze a kiegészítő végkielégítéseket is, amelyeket egy, a vállalkozás által a felszámolása előtt összeállított szociális terv alapján számítottak ki.

294.

Nevezetesen a francia hatóságok közlik, hogy az Aspocomp ügyben a francia Aspocomp SAS társaság, a finn Aspocomp Group Oyj társaság 99 %-os tulajdonában lévő leányvállalat, 2002. január 18-án vállalati szintű megállapodást írt alá, melyben leírták egy szociális terv kártalanítási feltételeit az összesen 550 dolgozó közül 210 személyre vonatkozóan. Ez a megállapodás meghatározta különösen a kompenzáció és a kiegészítő végkielégítések, valamint az önkéntes kilépésekhez nyújtott támogatások összegét. A csoport stratégiaváltását követően az Aspocomp Group Oyj anyavállalat 2002. február 21-én úgy döntött, hogy nem finanszírozza tovább leányvállalatát, az Aspocomp SAS-t, önkéntes felszámolásba kényszerítve ezzel az utóbbit. Ez a döntés megakadályozta a leányvállalatot a vállalati szintű megállapodásban vállalt kötelezettségei teljesítésében, és arra kényszerítette, hogy elbocsássa maradék dolgozóit is.

295.

Ilyen körülmények között a Roueni Másodfokú Bíróság ítélete megerősítette az Evreux-i Munkaügyi Bíróság ítéletét, és a leányvállalata gazdálkodását 99 %-ban ellenőrző Aspocomp Group Oyj társaságot arra kötelezte, hogy fizesse ki: i) a vállalati szintű megállapodás által érintett munkavállalók számára a teljes kompenzációt, valamint az ezen megállapodásban előírt további összegeket, továbbá kártérítéseket a megfelelő és ésszerű indok nélkül elbocsátott dolgozók részére, és ii) az Aspocomp önkéntes felszámolása keretében elbocsátott dolgozóknak azonos kártérítéseket, mivel vállalt kötelezettségei nem teljesítésével az anyavállalat tisztességtelenül és vétkes érdektelenséggel cselekedett.

296.

Jóllehet elmélete alátámasztására Franciaország a Semmítőszék kereskedelmi tanácsának egy 2005. április 19-én átadott ítéletére is (149) hivatkozott, a Bizottság abban az ítéletben nem lát semmilyen döntő elemet, amely összefüggésbe hozható lenne a jelen vitával. A Semmítőszék egyetlen releváns észrevétele, hogy egy másodfokú bíróság nem állapított meg megfelelő jogi alapokat az anyavállalat és leányvállalata között a tulajdonlással kapcsolatos zavaros helyzet rendezésére. Minden esetre a Bizottság megállapítja, hogy az Aspocomp-eset tényei nem hasonlíthatóak össze a vizsgált ügy tényeivel. A jelen esetben a CGMF nem mulasztotta el a kiegészítő végkielégítések fizetésére vonatkozó vállalásai teljesítését.

297.

Megjegyzendő, hogy a jelek szerint mind az SNCM, mind a francia hatóságok jelentőséget tulajdonítanak a ténynek, hogy a szociális terv […] (60). Rendkívül kétséges, hogy […] (60) olyan fokú rossz gazdálkodásnak minősíthető, amely felveti az állam alkalmazottakkal szembeni felelősségét […] (60). Még abban a valószínűtlen esetben is, hogy […] (60) az állam felelősséggel tartozott az alkalmazottaknak és feljogosította őket az állam által fizetendő kompenzációra (150), egy ilyen jogosultság megadása önmagában az SNCM-nek nyújtott előnyt jelentene és ezáltal állami támogatást, az alábbiakban meghatározottakhoz hasonló okok miatt, amelyek az egyéneknek nyújtott összesen 38,5 millió EUR támogatásra vonatkoznak, mivel ez az intézkedés valamennyire képes volt javítani a foglalkoztatási viszonyokat a vállalkozásnál.

298.

Nem került megállapításra a vonatkozó jogi normáknak megfelelően az, hogy egy nemzeti bíróság – elegendő valószínűséggel – elrendelte volna, hogy a francia hatóságok kártérítést fizessenek az eszközhiány megszüntetésére, és még kevésbé valószínű, hogy a fizetendő pénzek meghaladták volna azt a negatív árat, amelyen az SNCM-et „eladták”.

299.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az állam intézkedéseit – feltételezve, hogy valóban bűnös volt a rossz gazdálkodásban – a nemzeti ipar és szolgáltatások (ideértve az SNCM-et és alkalmazottait) védelmének szándéka vezérelte, mégpedig egy olyan helyzet rájuk kényszerítésének elkerülésével, amely szociális nyugtalanságot provokálhatott volna ki. A valóságban még akkor is, ha állami szervek (ideértve az államot) bizonyos körülmények között egy vállalkozás de facto vezetőinek tarthatók, semmi sem jelzi, hogy a hiány kiküszöbölését célzó intézkedés arra használható, hogy betekintést nyerjenek az állam szakpolitikai döntéseibe, különösen ilyen körülmények között. Ez messze van az Aspocomp ügy körülményeitől, amely semmi esetre sem vonatkozott ilyen ügyekre.

300.

A Bizottság minden esetre úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok most nem élhetnek múltbeli politikai választásokkal olyan állami beavatkozások indoklása érdekében, amelyekkel a korábbi választások hatásainak orvoslása volt a szándék. Ellenkezőleg, a beavatkozás mindkét esete, azaz a múltbeli beavatkozás és az újabb állami intervenció, a verseny halmozott torzításának minősül. Az állam az eszközhiány megszüntetésére vonatkozó felelősségének elfogadása egyenértékű lenne annak lehetővé tételével az állam számára, hogy beismerje a vállalkozás rossz gazdálkodását, illetve hogy pénzügyi hozzájárulással élhessen annak állami támogatássá minősítése nélkül, ezáltal újabb versenytorzulást idézve elő. Az állam ténylegesen a saját rossz gazdálkodását „használná” indoklásként egy kiegészítő pénzügyi hozzájárulás adásához, ellentmondva a „nemo auditur propriam turpitudinem allegans” általános elvének (151).

301.

Erőltetett lenne az államot egyszerre szentként és bűnösként, azaz „rossz vezető”-ként jellemezni (feltételezve, hogy bizonyítottan ez a helyzet), aki közbelép, hogy tőkeinjekcióval megmentse az általa rosszul irányított vállalkozást. A vezetési hibák nem jelentenek normális magatartást a körültekintő piacgazdasági magánbefektető részéről. Következésképpen az ilyen hibák helyrehozatalát célzó tőkeinjekciós mechanizmusok sem számítanak normális magatartásnak.

302.

A francia hatóságok és az SNCM által előterjesztett elmélet elfogadása az államot afelé irányítaná, hogy „vezetési hibák tudatos elkövetésével” garanciákat adjon vállalkozásoknak. Ez aligha elfogadható a támogatási fegyelmet illetően.

303.

Ebben az esetben az állam felelősségét az SNCM és a francia hatóságok által kifejtett elmélet szerint felvető magatartás valójában csak az államnak mint közigazgatási szerv intézkedéseire vonatkozna, mint részvényesére nem. Tekintve, hogy egy körültekintő magánbefektető nem e politikai és állami megfontolások alapján hozott volna döntéseket, annak a kockázata, hogy az ilyen döntésekből fakadó eszközállomány-elégtelenséget orvosolni kell, nem jön számításba egy „körültekintő piacgazdasági magánbefektetői” vizsgálat esetén (152).

304.

A francia hatóságok rámutatnak, hogy 2005. december 7-iABX határozatában a Bizottság hajlandó volt figyelembe venni a tényt, hogy „bizonyos kivételes esetekben némely nemzeti jogszabályok lehetővé teszik, hogy harmadik felek eljárást indítsanak egy felszámolt vállalat részvényesei ellen, különösen, ha ezek a részvényesek [törölve a szövegben] és/vagy pazarló gazdálkodásban bűnösnek minősíthetőek” (153).

305.

Ugyanakkor a Bizottság hangsúlyozza, hogy a támogatás fogalmát objektíven kell értékelni, és megállapítja, hogy ugyanezen ügyben az eljárás megindításáról szóló határozat előírta, hogy „még abban a valószínűtlen esetben is, ha a nemzeti jogszabályok által a felelősségre vonásukhoz megkövetelt valamennyi feltétel … teljesülne, ez még mindig nem zárná ki az állami támogatás meglétét a leányvállalat javára hozott intézkedésekben” (154).

306.

Ebben az ügyben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok nem oszlatták el kellőképpen az azon állítással kapcsolatos aggályait, hogy az SNCM részvényese – elegendő mértékű bizonyossággal – a felelősségre vonás kockázatának volt kitéve.

307.

Ilyen körülmények között, és megtagadva a kiegészítő végkielégítések figyelembevételét (lásd a 225. és további preambulumbekezdéseket), a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy az SNCM felszámolása semmibe sem került volna az államnak. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam mint részvényes nem kötelezhető a felszámolás költségeinek viselésére, mert a részvényesek kitettsége a vállalkozáshoz való tőke-hozzájárulásukhoz kötődik.

308.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy magánbefektető a kevésbé költséges megoldást, vagyis az SNCM felszámolását részesítette volna előnyben. Ezért azt a következtetést vonja le, hogy a 158 millió EUR-s negatív ár állami támogatás.

309.

Az eljárás megindításáról szóló határozatot követő észrevételeikben a francia hatóságok megállapítják, hogy az állam által 8,75 millió EUR összegben végrehajtott feltőkésítés a magánbefektetők általi tőkeinjekciókkal egyidejűleg történt, és az államé volt a kisebbik rész, miközben a pénzeszközök többségét a piac szolgáltatta. Továbbá úgy ítélik meg, hogy az állami hozzájárulás megtérülési rátája, vagyis évi […] (60) %, a magánbefektető által befektetett tőke kellő mértékű hosszú távú jövedelmezőségét jelenti. 2013. május 16-i feljegyzésükben azt is közlik, hogy a felmondási záradékkal kapcsolatos kockázatokat kiegyenlíti a magánrészvényesek rendelkezésére álló visszavásárlási opció.

310.

Az állam hozzájárulását ilyen körülmények között a magánbefektetők hozzájárulásához, vagyis a 26,25 millió EUR-hoz kell hasonlítani. Az állam hozzájárulása 158 millió EUR-t tesz ki (lásd a 6.1.2. szakaszt), plusz még további 38,5 millió EUR-t egyéni támogatás formájában és a 2002-es terv szerint fizetett 15,81 millió EUR-t (lásd a 6.1.4. és 6.1.5. szakaszt).

311.

Valamennyi 2006-os intézkedés abban az egyetértési megállapodásban van meghatározva, amelyben minden egyes fél (CGMF, BCP és VT) beleegyezett a 158 millió EUR tőke-hozzájárulásba, a 38,5 millió EUR folyószámla-előlegbe és a 8,75 millió EUR tőkeemelésbe. E három intézkedés egyetlen műveletet alkot, amelynek célja az SNCM privatizálása. Amint azt maga a Törvényszék is észrevételezi a 2012. szeptember 11-én hozott ítéletének 125. pontjában, „E [8,75 millió EUR-s] tőke-hozzájárulásra egyszeri tárgyalássorozatot követően kialakított olyan átfogó értékesítési megállapodás keretében kerül sor, amelyben a vevők tőkéje a francia állam által különböző formákban vállalt súlyos kötelezettségek ellentételezését képezi”. Ezért a szóban forgó három intézkedés egy csomagnak tekintendő, és az SNCM által kapott ezen állami tőkeinjekciót a beavatkozás jelentőségének értékelése céljából a magánbefektetők hozzájárulásához kell hasonlítani.

312.

Figyelemmel a fentiekre, a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a magánrészvényesi hozzájárulás, amely az összesnek 10,6 %-a, nem minősíthető jelentősnek.

313.

Amint az már a 311. preambulumbekezdésben megállapításra került, a szóban forgó három intézkedés egyetlen privatizációs műveletet alkot. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állami és a magán tőke-hozzájárulásokat egyidejűnek kell tekinteni.

314.

Az összehasonlítható feltételek melletti hozzájárulások kritériumát illetően a Bizottság először is megállapítja, hogy az érdekelt felek, a CCF és a STIM, megkérdőjelezték a magánbeavatkozás jelentős jellegét és különösen az állami befektetés és a magánbefektetők közötti összehasonlítható feltételek meglétét, tekintettel egy felmondási záradék meglétére.

315.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy e tőkeemelés körülményei önmagukban igazolják, hogy a magán- és az állami befektetők nem azonos kockázatokat vállalnak. A felmondási záradék létezése és az ahhoz csatolt feltételek elegendőek annak megmutatására, hogy a kockázatot illetően az eredmény a magánbefektető és az állami befektető részére nem ugyanaz, ha teljesülnek a záradékban meghatározott feltételek. Az egyetértési megállapodással összhangban a magánbefektetőknek lehetőségük van befektetésük visszavonására és visszaszerzésére a Bizottság, a Törvényszék vagy a Bíróság negatív döntése, vagy a közszolgáltatási megbízás meg nem újítása esetén. A felmondási záradék ezen utóbbi része annál is inkább büntető jellegű az állam számára, mert az SNCM alaptevékenységét érinti. Az SNCM az az üzemeltető, amelyre Korzika és Franciaország szárazföldi részének összekötése hárul. Nagyjából tevékenysége kétharmadát Marseille és Korzika között végzi a közszolgáltatási megbízás keretében. Ezért a magánbefektetőket védi a felmondási záradék a kereskedelmi kockázattal szemben az SNCM tevékenységeinek többségére vonatkozóan. Ezt a kockázatot valójában egyedül az állam viseli.

316.

A fent említett felmondási záradékra való hivatkozás olyan kötelezettséget hozna létre, hogy az SNCM-nek vissza kellene térítenie a vevők minden tőke-hozzájárulását e magánbefektetők javára. Ennek az lenne a következménye, hogy ismét a CGMF-é lenne az SNCM tőkéjének 100 %-a egy olyan időben, amikor a felszámolás és így az állami befektetés jelentős része elvesztésének kockázata lényegesen megnő.

317.

Ami a magánrészvényesek általi vásárlási ígéretet illeti, erre a CGMF nem hivatkozhat az SNCM csődtömeggondnoksága vagy felszámolása esetén. Ez megerősíti, hogy nehézségek esetén ez a lehetőség nem áll fenn, és a kockázatokat lényegében a CGMF és így az állam viseli. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a vásárlási ígéretet nem lehet a felmondási záradék ellenpárjának tekinteni.

318.

Továbbá a Bizottság nem tudja elfogadni a francia hatóságok érvét, hogy az egyetértési megállapodás egy sor olyan garanciát tartalmazott, amellyel az állam befektetésének megvédése volt a szándék. A vevőkre rótt kötelezettségek nem jelentenek további kockázatokat vagy a vevőket terhelő olyan korlátozásokat, amelyek a CGMF-ével összehasonlítható helyzetben hagynák őket. Az egyedüli szándék velük az, hogy abban az időszakban, amikor a magánvevők igénybe vehetik a felmondási záradékot, az utóbbiak ne hajtsanak végre semmilyen jogi módosítást az SNCM-ben, és csak olyan intézkedéseket hajtsanak végre, amilyenekre az üzleti terv és a szociális paktum megvalósításához szükség van.

319.

Továbbá, ahogy 2012. szeptember 11-én hozott ítéletében a Törvényszék hangsúlyozza, a várható hozam elemzése önmagában nem elegendő olyan következtetés levonásához, hogy a befektetést az állam piaci feltételek mellett hajtotta végre, tekintettel arra a tényre, hogy a kockázatok nem oszlanak meg igazságosan az állami és a magánbefektetők között.

320.

Az intézkedés még abban az esetben is megfelelhet a piacgazdasági magánbefektető elvének, ha az „azonos feltételekkel megvalósított befektetések” („pari passu”) feltétel nem teljesül. Ilyen esetekben ki kell mutatni, hogy az állam ugyanúgy járt el, mint hasonló helyzetben egy körültekintő magánbefektető, például a befektetés jövedelmezősége előzetes elemzésének elvégzésével. Ugyanakkor a francia hatóságok semmilyen bizonyítékot nem szolgáltattak ilyen előzetes elemzésre. Észrevételeikben csak utólag vélték úgy, hogy a […] (60) %-os rögzített megtérülési ráta megfelelő lenne egy magánbefektető részére, összehasonlítva az állam által kibocsátott OAT (Obligation Assimilable du Trésor) megtérülési rátájával, amely akkoriban 3,72 % és 3,95 % között volt. Ugyanakkor semmilyen elemzéssel nem szolgáltak, amely azt mutatta volna, hogy 10 %-os ráta elfogadható lenne egy magánbefektető részére, tekintettel az állam által viselt kockázatokra, pl. a megszüntetési záradékkal és a vállalkozás helyzetével kapcsolatos kockázatokra.

321.

Mindenekelőtt a […] (60) %-os ráta csak a 8,75 millió EUR-s tőke-hozzájárulásra vonatkozik, de bármilyen elemzésnek figyelembe kellett volna vennie az egyetértési megállapodásban elfogadott teljes állami hozzájárulást. Mivel a 158 millió EUR-s negatív eladási árhoz vagy a 38,5 millió EUR folyószámla-előleghez semmilyen megtérülés nem kötődik, a 2006-os privatizáció idején az állam SNCM-be való teljes befektetésének megtérülési rátája sokkal alacsonyabb lett volna, mint az OAT megtérülési rátája. Tekintettel a vonatkozó kockázatokra, ezt a rátát egy piacgazdasági magánbefektető nem fogadta volna el.

322.

Figyelemmel az előbbiekre, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az ítélkezési gyakorlat által meghatározott kritériumok, hogy eleve zárják ki a kérdéses intézkedés támogatás jellegét, nem teljesülnek. Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az állam 8,75 millió EUR-s tőkehozzájárulása gazdasági előnnyel jár az SNCM részére, amennyiben erre a hozzájárulásra a magántőke hozzájárulásával párhuzamosan került sor olyan feltételek mellett, amelyek nem összehasonlíthatóak az uniós esetjog értelmében. Következésképpen a kérdéses intézkedés állami támogatást jelent az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében.

323.

A francia hatóságok úgy ítélik meg, hogy ez a finanszírozás egyéneknek nyújtott támogatás, amelyből a vállalkozásnak nem származik haszna, ezért nem állami támogatás. Az érdekelt felek, a CCF és a STIM, vitatták ezen intézkedések egyéneknek nyújtott támogatásként történő kategorizálását, mert úgy vélik, hogy az intézkedés közvetett pozitív hatásokat generálhat az SNCM számára.

324.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy az egyéneknek nyújtott támogatás közvetlen kedvezményezettjei munkavállalók, nem elegendő a munkaadójuk javát szolgáló támogatás hiányának bizonyítására. A Törvényszék szerint: „az a tény, hogy az egyéneknek nyújtott támogatás közvetlen kedvezményezettjei munkavállalók, nem elegendő annak bizonyítására, hogy a munkaadójuk nem részesült támogatásban” (155).

325.

Amint azt a Törvényszék is jelzi 2012. szeptember 11-én hozott ítéletének 138. pontjában, „Annak vizsgálata érdekében tehát, hogy ezen egyéneknek nyújtott támogatások az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett támogatásnak minősülnek-e, azt kell eldönteni, hogy az SNCM olyan közvetett gazdasági előnyben részesül-e, amely lehetővé teszi számára, hogy ne viselje azokat a költségeket, amelyeknek rendes körülmények között a saját pénzügyi forrásait kellett volna terhelniük, vagyis megakadályozza, hogy a piaci erők kifejtsék rendes hatásukat.”

326.

Továbbá a Bizottság megállapítja, hogy az egyetértési megállapodás szerint ez az intézkedés az állam által a magánpartnerek irányába vállalt kötelezettség, amely „azon esetleges kilépések vagy (bármilyen jellegű) munkaszerződés-szegések költségrészének finanszírozására szolgál, amely hozzáadódik a munkáltató által fizetendő mindennemű összegekhez…” Amint a Törvényszék a 2012. szeptember 11-én hozott ítélet 145. bekezdésében kimondja, ezen egyéneknek nyújtott támogatás belefoglalása az értékesítési megállapodásba arra utal, hogy előnyt biztosít. A felek azért vették igénybe, mert valamilyen előnyük származott belőle.

327.

Ezért e támogatás alkalmas arra, hogy gazdasági előnnyel járjon az SNCM számára azzal, hogy mentesíti a bizonyos dolgozók esetleges jövőbeli távozásával kapcsolatos minden költség viselésének terhétől. Ha az állam mentesít egy vállalkozást ezen költségektől, az utóbbi ténylegesen előnyben részesül. A Bizottság hangsúlyozza, hogy e kiegészítő szociális intézkedések szándéka a vállalkozás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges leépítési tervek végrehajtásának elősegítése, és ezen intézkedéseket nem jogszabály írja elő. Ebben az esetben az SNCM-en belüli szervezett fellépések gyakorisága azt mutatja, hogy egy szociális terv végrehajtása a vállalkozásnál majdnem hogy garantálja a sztrájkokat és más szervezett fellépéseket. Egyáltalán nem kétséges, hogy ezek a kiegészítő szociális intézkedések előnyt jelentenek az SNCM számára.

328.

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez az intézkedés az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatásnak számít.

329.

A 2006-os intézkedések lényegesen megnövelik a 2002-es terv szerint vizsgált 69,29 millió EUR szerkezetátalakítási támogatást, és a szerkezetátalakítási terv és költsége módosításának tekinthetőek. Amikor a privatizációt célul tűzték ki, a szerkezetátalakítási terv még folyamatban volt. Ugyanakkor az életképesség helyreállításának szándékolt célját az SNCM nem érte el. A Törvényszék kiemelte: „ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy a 2006. évi határozat egyértelmű a tekintetben, hogy mivel a 2006. évi tervben a szerkezetátalakításhoz nyújtott támogatási elemek vannak, azokat a 2002. évi terv szerinti szerkezetátalakítási támogatással együtt kell elemezni …” (156). A Törvényszék hangsúlyozza, hogy ezt az elemzést „szilárd alapon” végezték. A 69,29 millió EUR-s összeg tartalmazza a szerkezetátalakítási terv első részleteként 2002-ben nyújtott 66 millió EUR-t és a második részletként 2005-ben biztosított 3,29 millió EUR támogatást.

330.

A 2002-es szerkezetátalakítási terv szerint nyújtott támogatás ezen összegéből valójában 53,4 millió EUR vonatkozik a közszolgáltatási megbízásra. Mivel a Törvényszék 2012. szeptember 11-én hozott ítélete megerősítette e támogatás jogszerűségét, a Bizottságnak együttesen kell vizsgálnia a szerkezetátalakítási támogatás összeegyeztethetőségét, vagyis a 2002-es szerkezetátalakítási művelet során biztosított 15,81 millió EUR-t, valamint az összes 2006-os intézkedés összeegyeztethetőségét, figyelemmel a 2004-es iránymutatásokra.

331.

A Bizottság megállapítja, hogy a 2002-es szerkezetátalakítási terv vizsgálata az 1999-es iránymutatások szerint történt. Azt is megállapítja, hogy a 2002-es tervet integráló új 2006-os intézkedések későbbre keltezik az új 2004-es iránymutatások hatálybalépését, és végrehajtásukra azt megelőzően került sor, hogy a Bizottság engedélyezte őket.

332.

A 2004-es iránymutatások (157) által meghatározott átmeneti szabályokkal összhangban ezek az iránymutatások vonatkoznak a támogatásra, amennyiben ez olyan jogellenes támogatás, amelynek egy részét az iránymutatások hatálybalépését követően ítélték oda.

333.

Következésképpen, mivel a 2006-os intézkedések támogatást jelentenek, ezeket a 2002-ben indított szerkezetátalakítási műveletek szerves részének kell tekinteni, és ezekkel együtt kell elemezni. Így e támogatás összeegyeztethetőségét a 2004-es iránymutatások szerint fogják elemezni.

334.

A szerkezetátalakítási támogatásra való jogosultság érdekében a vállalkozásnak nehéz helyzetben lévőnek kell minősülnie az iránymutatások értelmében.

335.

Jelen esetben a Bizottság rámutat, hogy e feltétel teljesülése megállapításra került a Bizottság 2002. július 17-i, az SNCM javára történő megmentési támogatásról szóló határozatában (158), valamint a 2002. augusztus 19-i, a feltőkésítési tervvel kapcsolatban az SNCM 2001-re vonatkozó éves pénzügyi kimutatása alapján hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatban.

336.

E határozat céljából a Bizottság ellenőrizte, hogy az SNCM a vállalat 2002-es pénzügyi kimutatása alapján megfelelt az említett feltételnek. A vállalat (szabályozott céltartalékokat nem tartalmazó) (159) tőkéje még mindig negatív volt: 2002-ben –26,5 millió EUR, szemben a 2001-es –30,7 millió EUR-val. Ez a szint a vállalat jegyzett tőkéje több mint felének elvesztését jelenti, amely tőke több mint egynegyede tűnt el az értesítést követő 12 hónapban, kielégítve így az iránymutatások 10. a) pontjában leírt feltételt.

337.

A részvénytőke változásán túl a Bizottság többek között az alábbiakat állapítja meg:

338.

Ezenkívül a francia hatóságok megerősítették a Bizottságnak, hogy eladósodottsága miatt a bankok már nem kölcsönöznek pénzt a vállalatnak, annak ellenére, hogy az SNCM fedezetként felajánlotta jelzálogtól és más terhektől mentes legújabb hajóit.

339.

A közszolgáltatási megbízásról szóló megállapodás semmit sem változtatott ezen az elemzésen. Jóllehet a megállapodás – a szerkezetátalakítási terv sikerével együtt – kétségtelenül hozzásegítette az SNCM-et pozitív működési eredmények eléréséhez, továbbra is fennáll, hogy akut tőkehiánya, növekvő eladósodottsága és a szerkezetátalakítási terv szerinti működési intézkedések költsége – bizonyos időn belül – várhatóan a vállalat felszámolásához vezet.

340.

Mivel a szerkezetátalakítási időszak a 2002–2006-os évekre terjedt ki, ellenőrizni kell, hogy az SNCM eleget tett-e az említett feltételnek ebben az időszakban és különösen akkor, amikor a friss állami pénzek beinjekciózására vonatkozó döntés született.

341.

A 2003-as határozat megjegyezte, hogy az SNCM a 2001-es és 2002-es pénzügyi években teljesítette ezt a kritériumot (160).

342.

Most azt kell ellenőrizni, hogy az SNCM a 2003–2005-ös pénzügyi években is megfelelt-e a feltételnek, vagyis az SNCM privatizálásával kapcsolatban 2006-ban végrehajtott új intézkedéseket megelőző utolsó teljes pénzügyi években.

343.

Amint már a 73. és további preambulum bekezdésekben jeleztük, az SNCM helyzete 2004-ben és 2005-ben jelentősen romlott. A vállalat adózás előtti nyeresége 2004-ben –32,6 millió EUR, 2005-ben pedig –25,8 millió EUR volt. A nettó nyereség 2004-ben –29,7 millió EUR-t, 2005-ben pedig –28,8 millió EUR-t tett ki. 2005-ben a saját tőke (–1,7 millió EUR) 25,5 millió EUR-val esett 2004-hez képest. Ez a csökkenés a cég részvénytőkéje több mint felének kimerítését jelentette úgy, hogy e tőke több mint egynegyedét a megelőző 12 hónap során veszítették el, teljesítve ezzel a 2004-es iránymutatások 10. a) pontjában meghatározott kritériumokat.

344.

Figyelemmel a fentiekre, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az SNCM a 2004-es iránymutatások értelmében nehéz helyzetben lévő vállalkozásnak minősíthető.

345.

Az iránymutatások 43. pontja szerint „A támogatás összegét és intenzitását szigorúan a vállalkozás, a részvényesek vagy a vállalkozást magában foglaló csoport meglévő pénzügyi erőforrásainak ismeretében, a szerkezetátalakítás lehetővé tételéhez feltétlenül szükséges minimumra kell korlátozni. Ezen elbírálás figyelembe vesz minden előzőleg nyújtott megmentési támogatást. A támogatás kedvezményezettjeinek a szerkezetátalakítási tervhez jelentős mértékben hozzá kell járulniuk saját forrásaikból, ideértve olyan eszközeik eladását, amelyek nem nélkülözhetetlenek a vállalkozás túléléséhez, valamint külső finanszírozásból piaci feltételek mellett. E hozzájárulás jelzi, hogy a piacok hisznek az életképesség visszaállításának lehetőségében. E hozzájárulásnak, kizárva minden jövőbeni várt nyereséget, mint például a pénzforgalom, ténylegesnek, vagyis valósnak és a lehető legmagasabbnak kell lennie.”

346.

Az iránymutatások 44. pontja kiköti, hogy „A Bizottság általában az alábbi hozzájárulásokat tekinti megfelelőnek a szerkezetátalakításhoz: kisvállalkozások esetében legalább 25 %, közepes méretű vállalkozások esetében legalább 40 % és nagyvállalatok esetében legalább 50 %. Kivételes körülmények között és különösen a tagállam által tanúsított nehéz helyzetekben a Bizottság alacsonyabb hozzájárulást is elfogadhat.”

347.

Az iránymutatások 7. pontja azt is meghatározza, hogy „még egyértelműbbé kell tenni azt az alapelvet, hogy [a kedvezményezett szerkezetátalakításhoz való lényeges hozzájárulásának] valósnak kell lennie és nem szabad támogatásból származnia. A kedvezményezett hozzájárulásának kettős célja van: egyfelől azt mutatja, hogy a piacok (tulajdonosok, hitelezők) hisznek annak lehetőségében, hogy a vállalat ésszerű időn belül újra életképes lesz. Másfelől biztosítja, hogy a szerkezetátalakítási támogatás arra a minimumra korlátozódik, amely az életképesség helyreállításához szükséges és egyben korlátozza a verseny torzulását …”

348.

Az ítélkezési gyakorlat ugyancsak hangsúlyozza, hogy a saját hozzájárulásnak jeleznie kell, hogy a piacok hisznek az életképesség helyreállításának megvalósíthatóságában (161). A Bizottság hangsúlyozza, hogy ez a követelmény különösen releváns az SNCM-et illetően, annak 2002 óta tapasztalható helyzete miatt. A Bizottság rámutat, hogy a 2002-es első szerkezetátalakítási intézkedések nem érték el a kívánt eredményeket. Néhányuknak vagy nem tettek eleget, vagy nem valósították meg (lásd a 351. preambulumbekezdést). Mivel az SNCM nem volt képes teljes mértékben végrehajtani ezeket a kezdeti szerkezetátalakítási intézkedéseket, 2004-től kezdődően tovább romlott a gazdasági és pénzügyi helyzete (lásd a 73–75. preambulumbekezdést).

349.

2002-ben a szerkezetátalakítási költségek 46 millió EUR-t tesznek ki. Ami a 2006-os intézkedéseket illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a szerkezetátalakítási költségek összege megfelelt a támogatás összegének (162), vagyis 202,5 millió EUR, plusz a magánpartnerek 26,25 millió EUR-s tőke-hozzájárulása, azaz mindösszesen 274,8 millió EUR. A saját hozzájárulás összetétele: 42,385 millió EUR nettó eszközértékesítés és a magánpartnerek 26,25 millió EUR-s tőkeemelése, vagyis összesen 68,635 millió EUR saját hozzájárulás. Következésképpen, a 2006-os új intézkedéseket figyelembe véve, a saját hozzájárulás 25 %-ot tett ki, miközben az irányelvek előírják, hogy legalább 50 %-nak kell lennie. A Bizottság megállapítja, hogy a francia hatóságok nem hivatkoztak kivételes körülményekre és különös nehézség eseteire, amikor a Bizottság alacsonyabb hozzájárulást is elfogadhat. Minden esetre, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben nem voltak olyan kivételes körülmények, amelyek indokolták volna a 2004-es irányelvek által megkövetelt saját hozzájárulás szintjének csökkentését.

350.

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az SNCM saját hozzájárulása a szerkezetátalakítási törekvéshez még mindig elégtelen, tekintettel az iránymutatások rendelkezéseire.

351.

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kétségeit fejezte ki az SNCM hosszú távú életképességét illetően, különös tekintettel az alábbiakra:

352.

A francia hatóságok azt válaszolták, hogy a részvényesek körében bekövetkező változás és a privatizációs tervben meghatározott három intézkedés képessé tenné az SNCM-et tevékenységének szilárd alapon történő fejlesztésére, és így az üzleti tevékenysége bizonyos részeinek veszteségessége nem helyrehozhatatlan.

353.

A Bizottság megállapítja, hogy a 2002-es szerkezetátalakítási tervben meghatározott intézkedéseket nem sikerült megvalósítani, és ez a vállalat eredményeinek észrevehető romlásához vezetett 2004-ben és 2005-ben. 2006-ban a forgalom 20 millió EUR-s emelkedése és a közszolgáltatásért járó kompenzáció 9 millió EUR-s növekedése nem volt elegendő az üzemi nyereség helyreállításához, mert az üzemanyagárak és a működési költségek emelkedése messze meghaladta a várakozásokat. A Bizottság szakértője megállapította, hogy a vevők üzleti tervének megvalósítását súlyosan gátolta számos incidens (163), és azt a következtetést vonta le, hogy a felhalmozott veszteségek valószínűleg messze meghaladják a 2007-re kezdetben előirányzottat.

354.

Következésképpen a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok válaszai nem oszlatták el minden kétségét. Az életképesség helyreállításának a 2007–2013 közötti közszolgáltatási megbízás odaítéléséhez és a privatizációs tervben meghatározott három intézkedés (amelyek jogszerűsége és belső piaccal való összeegyeztethetősége nem volt megerősítve) végrehajtásához történő kötése kockázatosnak tűnik. Egy vállalkozás életképességének helyreállítását célzó hosszú távú terv hitelességének legalább az az előfeltétele, hogy az alapul szolgáló feltevések reálisak legyenek. Ebben az esetben viszont a terv sikere csaknem kizárólag két olyan feltételezett esemény bekövetkeztétől függ, amelyekre az SNCM nincs hatással. Továbbá, tekintettel az SNCM akkori pénzügyi helyzetére, a Bizottságnak kétségei vannak, hogy az SNCM képes-e finanszírozni néhány átkelőhajója szükséges felújítását. Ugyanakkor a francia hatóságok ezt a felújítást egy olyan tényezőként adják elő, amely segíti őket a helyreállított életképesség célkitűzéseinek elérésében.

355.

Ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem teljesül az iránymutatások által a hosszú távú életképesség helyreállítására vonatkozóan megszabott feltétel.

356.

Az érvénytelenített 2008-as határozat négy kompenzációs intézkedést említett:

357.

A Bizottság szeretne rámutatni, hogy ezeket az intézkedéseket a francia hatóságok a 15,81 millió EUR-s támogatással – tehát a 2002-ben megadott szerkezetátalakítási támogatással – kapcsolatban javasolták.

358.

A 2008-as határozatnak a 2012. szeptember 11-én hozott ítélettel való érvénytelenítését követően most a teljes támogatás több mint 210 millió EUR-t tesz ki. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy kétségei az alábbi okok miatt nem enyhültek:

359.

A négy hajónak a 2002-es szerkezetátalakítási intézkedések részeként történő eladását illetően a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az eladásokat részben ellensúlyozta a Danielle Casanova 2002. júniusi, valamint a Paglia Orba és a Pascal Paoli vegyes használatú, teher- és utasszállító hajók 2003-as átadása.

360.

A Corsica Marittima bezárását illetően az iránymutatások 40. pontja – többek között – kimondja, hogy „A leírások és a veszteséges tevékenységek megszüntetése, amelyek mindenképpen szükségesek lennének az életképesség visszaállításához, nem tekintendők a kapacitás vagy a piaci jelenlét csökkentésének a kompenzációs intézkedések elbírálása céljából”. Következésképpen az 1990-es indulása óta veszteséges Corsica Marittima bezárása nem kezelhető kompenzációs intézkedésként, hanem inkább olyan intézkedésként, amely segít a hosszú távú életképesség helyreállításában.

361.

Ugyanezen érvelés vonatkozik a Korzika és Nizza közötti útvonalra. A Bizottság megállapítja, hogy az SNCM-nek kisebbségi piaci részesedése van, miközben a Corsica Ferries tartja kezében a piac 70 %-át (164). A Stephens jelentés szerint nagy a kereslet a Nizzából induló járatra, különösen a nyári időszakban. Erre a szolgáltatásra a nyári szezonon kívül is van igény. Ugyanakkor 2004 és 2007 között ez az útvonal nettó veszteségeket termelt. Következésképpen ez az intézkedés nem tekinthető kompenzációs intézkedésnek, hanem inkább egy olyan intézkedésnek, amely segít helyreállítani a hosszú távú életképességet.

362.

A Bizottság azt is megállapítja, hogy jelentősen nőtt az utasforgalom Korzika és Toulon kikötője között: az 1999-es évi 200 000 alatti utasszámról csaknem 1 millióra 2007-ben (165). Következésképpen az SNCM tényleges visszavonulása erről az útvonalról kompenzációs intézkedésnek lenne tekinthető. Ugyanakkor a Bizottság megállapítja, hogy az utasszámot tekintve a Toulon–Korzika útvonal a legkevésbé jelentős az SNCM számára.

363.

Mindazonáltal még akkor is, ha ez az intézkedés kompenzációs intézkedésnek minősülne, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy az messze nem lenne elégséges. Az iránymutatások 40. pontja megállapítja, hogy „az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük a támogatás torzító hatásaival …” A 341. és 342. preambulumbekezdésekben már meghatározottak szerint a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az intézkedéseket a francia hatóságok a 15,81 millió EUR összegű támogatással kapcsolatban javasolták; ez az összeg megfelel a 2002-ben juttatott szerkezetátalakítási támogatásnak. A mostani 218 millió EUR körüli teljes támogatási összeggel a Bizottság azon a véleményen van, hogy a javasolt intézkedések nem elégségesek a verseny torzulásához képest, amelyet e támogatás megadása okozott.

364.

Így a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy nem csökkentek a kétségei ezen intézkedések kompenzációs intézkedéseknek vagy az életképesség helyreállításához szükséges intézkedéseknek való minősítését illetően. Minden esetre a javasolt intézkedések még mindig messze vannak az elégségestől.

365.

A francia hatóságok rámutattak a CFF monopóliumának kockázatára, ha az SNCM eltűnne. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a francia hatóságok nem igazolták kellőképpen e kockázat meglétét és jelentőségét. A Franciaország szárazföldi része és Korzika közötti utas- és teheráru-szállítás nyitott és versenypiac a Földközi-tengeren jelen lévő minden szolgáltató számára. Ezenkívül erre a piacra jellemző a belépési akadályok hiánya. Minden esetre, a Corsica Ferries pozíciója nem olyan, hogy indokolja a verseny vitatott intézkedések általi torzítását.

366.

Figyelemmel az előbbiekre, a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a javasolt intézkedések nem felelnek meg az irányelvek 38–42. pontjaiban meghatározott kritériumoknak.

367.

A francia hatóságok által 2002-ben bejelentett 15,81 millió EUR-s tőke-hozzájárulás és a francia hatóságok által 2006-ban végrehajtott három új intézkedés, vagyis az SNCM 75 %-ának 158 millió EUR-s negatív áron történő eladása, a CGMF által jegyzett 8,75 millió EUR-s tőkeemelés és az SNCM munkavállalói javára szóló 38,5 millió EUR készpénzelőleg, az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdése értelmében támogatásnak minősül. Ez a támogatás összeegyeztethetetlen a belső piaccal.

368.

A Bizottság rámutat, hogy a 659/1999/EK rendelet 14. cikkének (1) bekezdésével összhangban minden jogellenes, a belső piaccal összeegyeztethetetlen támogatást a kedvezményezettől vissza kell venni.

369.

Az ilyen visszatérítés céljából a francia hatóságoknak a támogatás összegéhez hozzá kell adniuk a visszatérítési kamatot is, amely az érintett támogatásnak a vállalat rendelkezésére bocsátásától a tényleges visszatérítésig tartó időszakra fizetendő (166), a 794/2004/EK bizottsági rendelet V. fejezetével összhangban (167).

370.

Ha a szerkezetátalakítási támogatásként bejelentett intézkedések nem elégítik ki az iránymutatásokban előírt összeegyeztethetőségi feltételeket, akkor viselni kell ezen összeegyeztethetetlenség következményeit a 2002. július 17-i bizottsági határozat tárgyát képező, a francia hatóságok által az SNCM-nek odaítélt megmentési támogatást illetően, és visszatérítést kell érvényesíteni.

371.

2002. november 19-én a francia hatóságok továbbították a Bizottságnak az SNCM és a CGMF közötti készpénzelőleg-megállapodások egy másolatát, és a CGMF SNCM-nek adott előlege 2002. május 13-i és június 14-i két banki átutalás révén történt visszafizetésére vonatkozó bizonyítékot,

a)

a kedvezményezettől behajtandó teljes összeg (tőke és kamat);

b)

az e határozatnak való megfelelés érdekében már megtett és tervezett intézkedések részletes leírása;

c)

az azt bizonyító dokumentumok, hogy a kedvezményezettet utasították a támogatás visszafizetésére.