5.12.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 325/66

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2012. november 8-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) szubvencióellenes eljárás megindítását jelentette be a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy az érintett ország) származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Unióba irányuló behozatalára vonatkozóan.

(2)

A szubvencióellenes eljárás megindítására azt követően került sor, hogy 2012. szeptember 26-án az EU ProSun (a továbbiakban: panaszos) panaszt nyújtott be a kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik teljes uniós termelésének ebben az esetben több mint 25 %-át képviselő gyártók nevében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék támogatásáról és az abból eredő jelentős kárról, amelyet a Bizottság elegendőnek tekintett az eljárás megindításának indoklásához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindítását megelőzően, és az 597/2009/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 10. cikkének (7) bekezdésével összhangban értesítette a Kínai Népköztársaság kormányát (a továbbiakban: a kínai kormány), hogy dokumentumokkal megfelelően alátámasztott panasz érkezett hozzá, amely szerint a Kínából származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik támogatott behozatala jelentős kárt okoz az uniós gazdasági ágazatnak. A Bizottság konzultációt kezdeményezett a kínai kormánnyal annak érdekében, hogy a panasz tartalma tekintetében tisztázzák a helyzetet, és kölcsönösen elfogadott megoldást találjanak. A kínai kormány elfogadta a felkérést, és ezt követően megtartották a konzultációkat. A konzultációk során a felek nem találtak kölcsönösen elfogadott megoldást. Ugyanakkor kellő mértékben figyelembe vették a kínai kormánynak a panaszban szereplő rendszerek kiegyenlíthetőségének hiányával kapcsolatos észrevételeit. A konzultációkat követően a kínai kormány beadványokat nyújtott be.

(4)

A Bizottság 2012. szeptember 6-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (3) bejelentette a Kínából származó kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) Unióba irányuló behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(5)

2013. június 6-án a Bizottság az 513/2013/EU bizottsági rendelettel (4) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínából származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára (a továbbiakban: ideiglenes dömpingellenes rendelet).

(6)

Az e szubvencióellenes vizsgálat, illetve a párhuzamosan folyó dömpingellenes vizsgálat keretében végzett kárelemzések az uniós gazdasági ágazat ugyanazon meghatározására, az ágazatot képviselő ugyanazon uniós gyártókra és ugyanazon vizsgálati időszakra épülnek, és eltérő megállapítás hiányában ugyanazon következtetésekhez vezettek. Ez megfelelőnek tűnt a kárelemzés racionalizálása és a mindkét eljárásban egybehangzó megállapítások elérése szempontjából. Ezért a kárral kapcsolatban bármelyik eljárás során tett észrevételeket mindkét vizsgálatban figyelembe vették.

(7)

A panaszos szükséges bizonyítékokkal alátámasztott kérelmére a Bizottság 2013. március 1-jén elfogadta a 182/2013/EU bizottsági rendeletet (5), amely a Kínából származó vagy a Kínában feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek és lemezek) behozatalára 2013. március 6-tól nyilvántartásba-vételi kötelezettséget vezet be.

(8)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a behozatal nyilvántartásba vételét előíró határozat megalapozatlan volt, mivel nem teljesültek az alaprendelet 24. cikkének (5) bekezdésében foglalt feltételek. Ezen állításokat ugyanakkor nem támasztották alá, és azok nem is alapulnak tényszerű bizonyítékokon. A behozatal nyilvántartásba vételéről szóló határozat meghozatalakor a Bizottság elegendő meggyőző bizonyítékkal rendelkezett, amely indokolta a behozatal nyilvántartásba vételét, ilyen volt különösen a mind az abszolút értékben kifejezett behozatalban, mind a piaci részesedésben bekövetkezett jelentős növekedés. Ezért az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

(9)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszosokat, más ismert uniós gyártókat, az ismert kínai exportáló gyártókat, a kínai hatóságokat és az ismert importőröket. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy véleményüket írásban tudassák, és meghallgatást kérjenek a vizsgálat megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül.

(10)

Figyelembe véve azt, hogy láthatóan sok exportáló gyártó, uniós gyártó és független importőr érintett, a Bizottság minden ismert exportáló gyártót és független importőrt felkért arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően szolgáltasson alapinformációkat az alábbi (38) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszakban végzett, az érintett termékre vonatkozó tevékenységéről. Ezt a tájékoztatást a Bizottság az alaprendelet 27. cikke alapján kérte annak érdekében, hogy el tudja dönteni, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintákat. A Bizottság a kínai hatóságokkal is konzultációt folytatott.

(11)

Kezdetben 121 kínai exportáló gyártó vagy gyártói csoport szolgáltatta a kért információkat, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában. Az együttműködő vállalatok a teljes kínai export volumenének 80 %-át képviselik. Az exportáló gyártóktól kapott információk alapján és az alaprendelet 27. cikkével összhangban a Bizottság először hét exportáló gyártóból vagy exportáló gyártók csoportjából álló mintát javasolt.

(12)

A hét vállalatcsoportból álló kiválasztott minta a következőkből tevődik össze: a modulok terén legnagyobb exportvolumennel rendelkező három együttműködő exportőr, az elemek terén legnagyobb exportvolumennel rendelkező két együttműködő exportőr, illetve a lemezek terén legnagyobb exportvolument felmutató két együttműködő exportőr. Az e csoportok, valamint a mintában nem szereplő összes együttműködő exportáló gyártó számára nyújtott támogatás szintjének az alaprendelet 15. cikkének (2) és (3) bekezdésében előírtak szerinti meghatározása az exportáló gyártók e hét csoportjából álló mintán alapul. Az alábbi (46) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a Bizottság a vizsgálat végleges szakaszában kivette a termékkörből a lemezeket. Egyes vállalatokat azért választották be a mintába, mert a lemezek terén a legnagyobb exportvolumennel rendelkeztek. Ugyanakkor figyelembe véve azt a tényt, hogy a Bizottság már vizsgálta ezeket a vállalatokat, ellenőrizte az általuk benyújtott adatokat, valamint tekintettel arra, hogy e vállalatok jelentős mennyiségben exportálnak modulokat és/vagy elemeket, nem tűnt szükségesnek a minta módosítása.

(13)

A mintába felvett exportáló gyártók számát végül nyolc vállalatban/csoportban határozták meg. Ez azért történhetett így, mert noha eredetileg a Jinko Solar Co. Ltd-t és a Renesola Jiangsu Ltd-t egymással kapcsolatban álló vállalkozásnak tekintették, később megállapítást nyert, hogy nem azok.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Az uniós gyártókból álló ideiglenes minta kiválasztásáról valamennyi ismert uniós gyártót és gyártói szervezetet értesítettek. Az ideiglenes minta azon mintegy 215 uniós gyártó közül kiválasztott kilenc uniós gyártóból állt, amelyekről ismert volt, hogy a vizsgálat megindítása előtt hasonló terméket gyártottak, és amelyeket a rendelkezésre álló időn belül célszerűen megvizsgálható legnagyobb reprezentatív gyártási mennyiség alapján, az értékesítések volumene és a földrajzi elhelyezkedés figyelembevételével választottak ki. Biztosított volt, hogy a mintában vertikálisan integrált és nem integrált uniós gyártók is szerepelnek. Az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat.

(15)

Több érdekelt fél a következő kifogásokat vetette fel az uniós gyártók ideiglenes mintájával kapcsolatban:

(16)

A felek által hivatkozott érvekkel kapcsolatban a következőket kell rögzíteni: Az uniós gyártók a megtorlás kockázatára tekintettel kérték kilétük bizalmas kezelését. Valóban voltak az uniós gyártók ellen irányuló olyan fenyegetések, miszerint vállalkozásukat az Unión belül és azon kívül is kár fogja érni. A Bizottság megítélése szerint e kérések kellően megalapozottak voltak ahhoz, hogy helyt adjon azoknak. A mintába felvett egyes uniós gyártók telephelyének, illetve gyártási vagy értékesítési részesedésének megadása könnyen felfedhetné az érintett gyártó kilétét, és az erre vonatkozó kéréseket el kellett utasítani.

(17)

A Bizottság nem „mosta össze” az eljárás megindítása támogatásának meghatározását, az uniós gazdasági ágazat meghatározását és az ideiglenes minta kiválasztását, mivel ezek a lépések egymástól függetlenek maradtak, és azokról külön született döntés. Nem nyert igazolást, hogy az uniós gyártók által megadott gyártási és értékesítési adatoknak a vizsgálat megindításának támogatásával összefüggésben történő felhasználása milyen mértékben érintette a minta reprezentativitását. Az eljárás megindításakor az uniós gazdasági ágazatot valóban ideiglenes jelleggel határozták meg. Az uniós gyártókra vonatkozó összes információ felhasználásra került – beleértve a panaszban megadott információkat és az uniós gyártóktól, illetve más felektől a vizsgálat megindítása előtt begyűjtött adatokat is – az alábbi (38) preambulumbekezdésben meghatározott vizsgálati időszakra vonatkozó teljes uniós termelés ideiglenes meghatározásakor.

(18)

A minta meghatározásához a vizsgálat támogatására vonatkozó kérdésre válaszoló összes uniós gyártót figyelembe vették, függetlenül attól, hogy a vizsgálatot támogatták, ellenezték vagy erről nem nyilvánítottak véleményt. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(19)

Az ideiglenes minta kiválasztásakor mérlegelést nyert a kétszeres/háromszoros számbavétel kérdése. Úgy tűnt, hogy a vertikálisan integrált uniós gyártók elemgyártásának és -értékesítésének kizárása következtében az elemtermelés szabad piacon értékesített részét sem vennék figyelembe. Ezért úgy ítélték meg, hogy az elemek teljes gyártási mennyiségből való kizárása nem feltétlenül eredményezte volna a minta nagyobb fokú reprezentativitását. A minta reprezentativitása továbbá nemcsak a gyártási mennyiség alapján került meghatározásra, hanem a földrajzi kiterjedés, illetve a vertikálisan integrált és nem integrált gyártók kiegyensúlyozott jelenléte alapján is. A gyártási mennyiség relatív reprezentativitása a hasonló termékek minden egyes típusa szintjén kiszámításra került. Ezen az alapon úgy ítélték meg, hogy az ideiglenes minta kiválasztására használt módszertan ésszerű volt, ennélfogva a minta reprezentatívnak minősül a vizsgált termék egészének uniós gazdasági ágazata tekintetében. Emiatt ezt az állítást elutasították. Az adatok megbízhatóságát illetően: a minta kiválasztása a mintavételkor rendelkezésre álló információk alapján történt, az alaprendelet 27. cikkében előírtak szerint. A vizsgálat megindításának alátámasztására felhasznált adatok megbízhatóságát illetően a vizsgálat nem talált arra utaló bizonyítékot, hogy a vizsgálat megindítása előtt gyűjtött adatokkal kapcsolatban lényeges hiányosságok álltak fenn. Ezért ésszerűen feltételezhető, hogy az ideiglenes minta kiválasztásának alapja kellően megbízható volt. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(20)

A további mintegy 150 uniós gyártó listáját illetően meg kell jegyezni, hogy ezt az információt jóval az érdekelt felek részére az ideiglenes minta kiválasztására vonatkozó észrevételeik benyújtására, illetve az uniós gyártók mintába való felvételre való jelentkezésre megadott határidőn túl nyújtották be. Ezen túlmenően az ezen a listán szereplő mintegy 30 uniós gyártóról a Bizottságnak a minta kiválasztásakor ténylegesen tudomása volt. Továbbá a minta kiválasztásakor figyelembe vettek minden olyan uniós gyártót, amely az eljárás megindításáról szóló értesítés közzététele után jelentkezett. Ezen az alapon a minta reprezentativitása nem érintett. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(21)

Az észrevételek beérkezését követően a minta összetételét felülvizsgálták az arra vonatkozó jelek miatt, hogy a kiválasztott egyik vállalat nem képes a teljes körű együttműködésre. A minta reprezentativitásának megőrzése érdekében egy további uniós gyártót választottak ki. A módosított minta így tíz vállalatból állt, amelyeket a rendelkezésre álló időn belül célszerűen megvizsgálható, a gyártás minden szintje vonatkozásában a legnagyobb reprezentatív volumen alapján választottak ki, figyelembe véve az uniós piaci értékesítés volumenét és a földrajzi elhelyezkedést. Miután az érintett termékek meghatározásából és így a vizsgálat hatálya aló kizárták a lemezeket (lásd alább a (42)–(46) és a (349) preambulumbekezdést), a minta nyolc vállalatot foglalt magában. Ennek következtében a figyelembe vett uniós gyártók módosított mintája a teljes uniós termelés százalékában kifejezve a modulgyártók 18–21 %-át és az elemgyártók 17–24 %-át képviseli, és lefedi a vertikálisan integrált és nem integrált gyártókat egyaránt. Tekintve, hogy a pontos százalékos arány lehetővé tenné a fent említett további uniós gyártó termelési volumenének kiszámítását, és így kilétének meghatározását, a pontos százalékos arányok nem tehetőek közzé.

(22)

A Bizottságnak az e szubvencióellenes eljárásban a mintavételhez szükséges információt szolgáltató uniós gyártók megegyeznek azokkal az uniós gyártókkal, amelyek a párhuzamosan folyamatban lévő dömpingellenes vizsgálat során megadták a megfelelő tájékoztatást. Emellett a dömpingellenes vizsgálat során a végső mintába felvett valamennyi uniós gyártó megadta a vonatkozó információkat e szubvencióellenes vizsgálatban, ami lehetővé tette a Bizottság számára a mintavételt. Ezért helyénvalónak tűnt, hogy mindkét eljárásban az uniós gyártók ugyanazon mintáját alkalmazzák.

(23)

A kínai kormány megismételte azt az állítását, hogy a panaszosok és a mintába felvett uniós gyártók nevének bizalmas kezelése nem indokolt. Amint azt az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdése kimondja, az uniós gyártók a megtorlás kockázatára tekintettel kérték kilétük bizalmas kezelését. A Bizottság megítélése szerint e kérések kellően megalapozottak voltak ahhoz, hogy helyt adjon azoknak. A megtorlás kockázatának alátámasztása céljára a Bizottságnak átadott információk nem hozhatók nyilvánosságra harmadik felek számára, mivel az ilyen közzététel aláásná a bizalmas adatkezelésre irányuló kérés célját. Ezen túlmenően egy esetben, amikor a kínai kormány jelentésének megfelelően az egyik uniós gyártó felülvizsgálta álláspontját és az ideiglenes rendelet elleni bírósági kereset benyújtásával felfedte kilétét, a továbbiakban nem tehető közzé az anonimitás biztosításának alapjául szolgáló információ, mivel a gyártó kiléte ismertté vált.

(24)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamara (a továbbiakban: CCCME) megismételte az uniós gyártókból álló ideiglenes minta kiválasztásához alkalmazott módszerről szóló érveit. Különösen állítja, hogy az intézmények 120 gyártót nem vettek figyelembe. A Bizottság az ideiglenes rendelet (9) preambulumbekezdésében már kitért erre a kérdésre. Ezen túlmenően az intézmények ellenőrizték az említett felsorolásban szereplő vállalatok tevékenységét. Kiderült, hogy a felsorolásban többnyire kínai, taiwani és indiai telepítéssel foglalkozók, viszonteladók, kapcsolódó importőrök és egy kapcsolódó exportőr szerepel. A felsorolással tehát nem volt megfelelően igazolható, hogy az intézmények jelentős számú uniós gyártót nem vettek figyelembe. Továbbá a CCCME a teljes uniós termelést nem cáfolta alternatív számadatokkal, és arra vonatkozóan sem nyújtott be bizonyítékot, hogy az adatok hatást gyakorolhattak a minta reprezentativitására, mivel a Bizottság akkor sem vette volna fel a mintába az állítólagos további uniós gyártók egyikét sem, ha tudott volna azok létezéséről.

(25)

A panaszos által beterjesztett azon mintegy 250 független importőr közül, amelyekkel a Bizottság kapcsolatba lépett, húsz fél töltötte ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez csatolt mintavételi formanyomtatványt, közülük tizenkettő a modulok, egy az elemek tekintetében. Ezen felül hét másik fél jelentkezett, de ezek közlésük szerint nem foglalkoznak az érintett termék behozatalával vagy viszonteladásával. A mintát az alaprendelet 27. cikkével összhangban választották ki, és az a rendelkezésre álló idő alatt célszerűen kivizsgálható lehető legnagyobb reprezentatív mennyiségű behozatalon alapult. Ezért a független importőrök mintája a modulok vonatkozásában két, az elemek vonatkozásában pedig egy importőrből állt, az érintett országból származó teljes behozatal mintegy 2–5 %-át képviselve. A kitöltött kérdőív beérkezése után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a három importőr közül kettőnek a főtevékenysége valójában napelemes berendezések telepítése, és nem az érintett termékekkel való kereskedelem volt. Egy másik importőr esetében modulimportőri és nem elemimportőri tevékenységről volt szó. A kitöltött kérdőívben megadott információk minősége mindazonáltal nem volt kielégítő ahhoz, hogy ezen importőrt fel lehessen venni a független importőrökkel kapcsolatos elemzésbe. Ráadásul a vizsgálat megállapította, hogy az érintett termék uniós piacra történő behozatalára többnyire a kínai exportáló gyártókhoz kapcsolódó vállalatokon, telepítőkön vagy projektfejlesztőkön keresztül került sor.

(26)

A Bizottság azt követően, hogy a párhuzamosan zajló dömpingellenes eljárásban ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket szabott ki, további importőrökkel lépett kapcsolatba, amelyek már az eljárás megindításának szakaszában együttműködtek a vizsgálatban azáltal, hogy alapinformációkat közöltek a vizsgált termékkel kapcsolatos, a vizsgálati időszakban zajló tevékenységeikről, az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően. Ennek az volt a célja, hogy megállapítsák, hogy a független importőrök mintája növelhető-e. Hat, az érintett termékkel kereskedő (azaz azt beszerző és viszonteladó) vállalatnak minősülő vállalat jelentkezett; ezek hajlandóak voltak arra, hogy a továbbiakban is együttműködjenek a vizsgálatban. A hat vállalatból öt válaszolt határidőn belül. Az öt beérkezett válaszból mindössze három volt kielégítő mértékben teljes és érdemben értékelhető. Ennek alapján a független importőrök mintáját a modulok vonatkozásában négy, az érintett országból származó teljes behozatal mintegy 2–5 %-át képviselő importőrre bővítették ki. A többnyire kis- és középvállalkozásokból álló független importőrök szerkezeti felépítéséből adódóan nem volt lehetőség a behozatalt nagyobb arányban képviselő minta létrehozására, mivel korlátozott erőforrások álltak az intézmények rendelkezésére.

(27)

A Bizottság kérdőíveket küldött Kína képviselőinek (ideértve a Kínai Fejlesztési Banknak, a Kínai Export-import Banknak, a Kínai Központi Banknak, a Sanghaji Banknak, a Sinosure-nak, más fontos pénzügyi intézményeknek és a vizsgálati időszakban az érintett ágazatba nyersanyagot beszállító, állami tulajdonú poliszilícium-, üveg-, és alumíniumgyártónak küldött egyedi kérdőíveket), a mintába felvett nyolc kínai exportáló gyártónak, más kínai exportáló gyártóknak, amelyek ezt kérték, valamint a mintába felvett uniós gyártóknak, a mintába felvett független importőröknek, az upstream és downstream gazdasági szereplőknek és szövetségeiknek, amelyek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkeztek. A Bizottság kapcsolatba lépett egy reprezentatív fogyasztói szervezettel is.

(28)

Válasz a kínai kormánytól, a mintába felvett valamennyi kínai exportáló gyártótól és a velük kapcsolatban álló vállalkozásoktól, öt egyedi vizsgálatot kérő exportáló gyártótól, a mintába felvett valamennyi uniós gyártótól, a mintába felvett valamennyi független uniós importőrtől, 21 upstream és downstream gazdasági szereplőtől és három szövetségüktől érkezett.

(29)

A Bizottság beszerzett és ellenőrzött minden olyan információt, amelyet a támogatás, az ebből eredő károkozás és az uniós érdek megállapításához szükségesnek ítélt. Ellenőrző látogatásokra került sor a következő állami hatóságok és pénzügyi intézmények, mintába felvett vállalatok, egy független importőr, két upstream és négy downstream gazdasági szereplő, szövetségeik és egy független tanácsadó cég telephelyén:

(30)

Az érdekelt felek valamennyi észrevételét megfontolták, és indokolt esetben figyelembe vették.

(31)

Az importőröket és az upstream és downstream gazdasági szereplőket képviselő Association for Affordable Solar Energy (Egyesület a Megfizethető Napenergiáért – AFASE) megkérdőjelezte az Europressedienst telephelyén tett látogatás jogalapját, és azt állította, hogy a független tanácsadó nem az alaprendelet 26. cikke értemében vett érdekelt fél. Ugyanakkor a megállapításoknak lehetőség szerint megbízható és ellenőrizhető adatokon kell alapulniuk. Az Europressedienst szerződés alapján nyújtott tájékoztatást makrogazdasági mutatókról. A Bizottság a megfelelő ügyintézés elvének érdekében végzett helyszíni ellenőrzést a telephelyen, hogy meggyőződjön azon adatok megbízhatóságáról és helytállóságáról, amelyekre megállapításait építette.

(32)

A kínai kormány azt állította, hogy az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz történő hozzáféréssel kapcsolatban sérült a védekezéshez való joga, mivel i. a nem bizalmas jellegű iratokból információk hiányoztak „megfelelő indok” megjelölése vagy kellően részletes összefoglalók biztosítása, illetve kivételes esetben a nem bizalmas jellegű összefoglaló benyújtása elmulasztásának indokolása nélkül, ii. hiányzott az egyik uniós gyártó teljes kitöltött kérdőívének nyilvános változata és iii. az uniós gyártók kitöltött kérdőíveinek nyilvános változatait túlzott késéssel tették elérhetővé az érdekelt felek számára.

(33)

i. A nyilvános iratokon belüli hiányzó adatokra vonatkozó állítás tekintetében az érdekelt fél nem határozta meg pontosan, hogy mely információkra hivatkozott. ii. Helytelen volt az az állítása, amely szerint egy teljes kitöltött kérdőív nyilvános változatát nem tették elérhetővé. iii. A mintába felvett uniós gyártók nyilvános kitöltött kérdőívei közzétételének késedelmeit illetően korábban kifejtették az érdekelt fél számára, hogy a kérdőíveket csak az összefoglalóik teljességének és megalapozottságának ellenőrzését követően adták hozzá a nyilvános iratokhoz. Az uniós gyártók anonimitáshoz való jogának biztosítása érdekében azt is megállapították, hogy a kérdőívek nyilvános változatai valóban nem fedték fel az érintett uniós gyártó kilétét. Egyes esetekben ezért a benyújtó feleknek szükség szerint javítaniuk kellett a nyilvános változatokat, mielőtt azokat más érdekelt felek számára elérhetővé lehetett volna tenni.

(34)

Mindenesetre úgy ítélik meg, hogy ez semmilyen módon nem érintette az érdekelt felek védekezéshez való jogát. A Bizottság valamennyi érdekelt fél számára lehetővé tette, hogy a betekintésre szánt nyilvános iratokban foglalt információkra időben választ adjanak ahhoz, hogy észrevételeiket – amennyiben azok megalapozottak és indokoltak – a vizsgálat következtetéseinek levonása előtt a Bizottság figyelembe vehesse. Az érdekelt félnek minden lehetősége megvolt arra, hogy a mintába felvett uniós gyártók kérdőíveire vonatkozóan az ideiglenes és a végleges nyilvánosságra hozatalt követően is észrevételeket tegyen. Ennélfogva, ha a nyilvánosságra hozatal, illetve az érdekelt felek általi betekintésre szánt nyilvános iratokhoz való hozzáférés eltérő jogszabályi rendelkezéseken alapul is, megjegyzendő, hogy bőséges lehetőség állt az érdekelt felek rendelkezésére ahhoz, hogy a vizsgálat bármely résztvevője által közzétett információkkal kapcsolatos észrevételeket tegyenek. A fenti állítást ezért el kellett utasítani.

(35)

A későbbiekben valamennyi érdekelt fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó kiegyenlítő vám elrendelésére kívánt javaslatot tenni (a továbbiakban: a végleges nyilvánosságra hozatal). A felek számára határidőt biztosítottak ahhoz, hogy a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatban közölhessék észrevételeiket.

(36)

Az érdekelt felek észrevételeit mérlegelték és indokolt esetben figyelembe vették.

(37)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a Bizottság módosított kötelezettségvállalásra irányuló ajánlatot kapott exportáló gyártóktól és a Kínai Gép- és Elektronikus Termék Export-import Kereskedelmi Kamarától, amely magában foglalja a párhuzamosan zajló dömpingellenes vizsgálatot is. A Bizottság 2013/707/EU végrehajtási határozatával (2013. december 4.) a Kínai Népköztársaságból származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulok és alapvető részeik (azaz elemek) behozatalára vonatkozó dömpingellenes és szubvencióellenes eljárásokkal kapcsolatban a végleges intézkedések alkalmazási időszaka tekintetében felajánlott kötelezettségvállalás elfogadásának megerősítéséről (6) megerősítette ennek a kötelezettségvállalásnak az elfogadását.

(38)

A támogatás és a kár vizsgálata a 2011. július 1. és 2012. június 30. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2009. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak).

(39)

Az érintett terméket az eljárás megindítási szakaszában Kínából származó vagy ott feladott kristályos szilícium fotovillamos modulokként vagy panelekként, valamint olyan típusú elemekként és lemezekként határozták meg, amelyeket kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használnak. Az elemek és lemezek vastagsága nem haladhatja meg a 400 μm-t. Ez a termék jelenleg az ex 3818 00 10, ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és az ex 8541 40 90 KN-kód alá tartozik.

(40)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

(41)

A vizsgálat szerint az érintett termék és az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített termékek alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai, valamint alaprendeltetése azonos. Ezért ezeket a termékeket az alaprendelet 2. cikkének c) pontja értelmében hasonló terméknek tekintik.

(42)

Az érdekelt felek azt állították, hogy a lemezeket ki kell venni a termékkörből, mivel a lemezek alapvető fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságai eltérnek az elemek és modulok ilyen tulajdonságaitól. Az ideiglenes dömpingellenes rendelet kihirdetését megelőzően előterjesztett érvek mellett két további érvet is felhoztak a későbbiekben ebben a tárgyban.

(43)

Az érdekelt felek először is azt állították, hogy a lemezeket az elemgyártástól eltérő célokra lehet használni, nevezetesen integrált áramkörök és más mikroeszközök gyártására. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy e vizsgálat termékkörébe nem tartozik bele minden lemez, csak a „kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használatos”, és hogy ezek a lemezek „legfeljebb 400 mikrométer vastagságúak”. Jóllehet lemezek más alkalmazásokban is előfordulnak, a vizsgálat egyáltalán nem terjedt ki azokra a lemezekre, amelyeket más termékek, például integrált áramkörök gyártásához használnak. Emellett egyetlen, e más típusú lemezek piacán tevékenykedő gyártó, importőr vagy felhasználó sem jelentkezett azt állítva, hogy lemezeik nyilvántartásba vétel vagy ideiglenes dömpingellenes vámok hatálya alá tartoznának. Ezért megállapítható, hogy ezek az egyéb típusú lemezek nem tartoznak az e vizsgálat által érintett termékkörbe. Ez ugyanakkor azt mutatja, hogy a lemezek rendeltetése nem feltétlenül azonos az elemek és a modulok rendeltetésével.

(44)

Másodszor azt állították, hogy a feldolgozatlan lemez nem rendelkezik egyetlen olyan lényeges elektromos tulajdonsággal sem, amely megkülönbözteti a napelemeket és -modulokat más termékektől. A lemezek különösen nem képesek napfényből villamos energiát előállítani, ami a kristályos fotovillamos elemek és modulok elsődleges funkciója.

(45)

A vizsgálat szerint a lemez valóban csak akkor képes napfényből villamos energiát előállítani, ha elemmé alakítják. Az átalakítást olyan elemek működtetik, amelyek elnyelik a fényt, és azt kristályos szilícium segítségével villamos energiává alakítják. Ezek az elemek az elemben termelt villamos energia összegyűjtéséhez és továbbításához egy pozitív–negatív záróréteggel rendelkeznek. A modulok összeállításához az elemeket lapos vezetékkel vagy fémszalaggal kötik össze, és így elemláncot hoznak létre. Ezeket fóliák közé laminálják. Többnyire üveget használnak a felső oldalon, az alsón pedig polimer hátfóliát. A helyszíni (pl. tetőre történő) felszereléshez rendszerint kereteket készítenek. A modul felszerelhető inverterrel is.

(46)

Mindent egybevetve, a termékek eltérő alapvető fizikai és műszaki tulajdonságai alapján – amelyeket a vizsgálat során többek között a napfényből villamos energia előállítására való képességként határoztak meg – a Bizottság megállapította, hogy a lemezeket ki kell venni az érintett termékek meghatározásából, és így a vizsgálat hatálya alól.

(47)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a vizsgálat nem fedhet le két, eltérő fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkező terméket, ennélfogva a modulok és az elemek tekintetében két külön vizsgálatot kellene végezni. Állították továbbá, hogy nem egyértelmű az, hogy a vizsgálat egyetlen termékre vagy két külön termékre vonatkozik-e, ezért érdekeik védelmi lehetősége nem teljes körű.

(48)

Az elem- és modulgyártás eltérő gyártási lépésekből álló, egységes gyártási folyamat. Az elemek határozzák meg a késztermék (azaz a modulok) tulajdonságait. A vizsgálat igazolta, hogy az elemgyártás közvetlenül és kizárólag a modulgyártást szolgálja; a modulok és az elemek azonos (a használt nyersanyagtól függő) fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek, és alaprendeltetésük is azonos, azaz azokat a fotovillamos napenergia-rendszerekbe történő beépítés céljából értékesítik. A modulok teljesítménye közvetlenül kötődik az elemek teljesítményéhez.

(49)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben egyértelműen az szerepelt, hogy a vizsgált terméket a modulok és az elemek alkotják. Az érdekelt felek érdekvédelmi lehetősége ezért az érintett termék meghatározása alapján teljes körű volt. Emiatt az érvek elvetésre kerültek.

(50)

Állították továbbá, hogy a modulok és az elemek nem tekinthetők egyetlen terméknek, mivel eltér azok nyolcjegyű KN-kódja, hatjegyű vámtarifa-alszáma, valamint a harmonizált rendszer szerinti négyjegyű vámtarifaszáma. E tekintetben megjegyzendő, hogy mind az elemek, mind a modulok bejelenthetők a 8541 40 90-es vámtarifaszámon, míg a 8501-es besorolás alá tartozó vámtarifaszámok általában a villamos generátorokra, és nem kifejezetten a napenergiát hasznosító termékekre vonatkoznak. Ezen indokok alapján a Bizottság az érvelést elutasította.

(51)

Több fél azt állította, hogy a modulok értékének legjelentősebb részét az elemek átalakítási folyamata során létrejövő hozzáadott érték adja, ezért az elemeket külön terméknek kell tekinteni.

(52)

A vizsgálat megállapította, hogy az elemgyártás a gyártási folyamat technológiailag legkifinomultabb része. Igazolta azonban azt is, hogy a két gyártási lépés egymásra épül, és a hozzáadott érték nem a gyártási folyamat egy adott szakaszára összpontosul, hanem az egész gyártási folyamatra kiterjed. Emiatt az érv elvetésre került.

(53)

Több fél azt állította, hogy a moduloknak és az elemeknek külön kereskedői piacuk van, emiatt azokat eltérő termékként kellene kezelni, amit igazol az a tény is, hogy számos gyártó nem része a vertikális integrációnak.

(54)

A modulok és az elemek nem tekinthetők olyan külön termékeknek, amelyeknek az ára csak a piaci tényezők függvényében változik. Áraik valójában szoros összefüggésben vannak a poliszilícium árával, és ez utóbbi befolyásolja azokat. Hasonlóképpen – a fenti (49) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az érintett termék különféle lépésekből álló, egyetlen gyártási folyamat keretében készül. Az a tény, hogy egyes gyártók a vertikális integrációnak nem részei, kizárólag üzleti döntések és a méretgazdaságosság eredménye, és ezt a következtetést nem érinti. Emiatt ezt az érvet el kellett vetni.

(55)

Több érdekelt fél azt állította, hogy a modulokat és az elemeket eltérő termékként kell kezelni, tekintve eltérő rendeltetésüket és azt, hogy egymással nem helyettesíthetők.

(56)

Amint az fentebb említésre került, a vizsgálat igazolta, hogy az elem- és modulgyártás folyamata egyetlen gyártási folyamat, ezért nem merülhet fel egyetlen gyártási folyamat különböző lépései között a helyettesíthetőség kérdése. Mindemellett a modulok és az elemek rendeltetése azonos: a napfény villamos energiává történő átalakítása, emiatt más alkalmazásokban nem használhatók.

(57)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a modulok és az elemek forgalmazási csatornái nem azonosak, és emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni. A vizsgálat igazolta, hogy a modulok és az elemek eltérő vagy hasonló forgalmazási csatornákon keresztül forgalmazhatók. Azonban az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy az eltérő forgalmazási csatornák emiatt nem minősülnek döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

(58)

Állították, hogy a modulok és az elemek a fogyasztói felfogás tekintetében is jelentősen eltérnek, és emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni.

(59)

A fentiekhez hasonlóan az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy az eltérő fogyasztói felfogás emiatt nem minősül döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

(60)

Több érdekelt fél ismét rámutatott, hogy az elemek és a modulok nem azonos termékek, ezért azokat külön kell értékelni. A lemezektől eltérően azonban az elemek és a modulok alapvető tulajdonsága azonos, tehát képesek napfényből villamos energiát előállítani. Az érveket ezért elutasították.

(61)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr úgy érvelt, hogy az elemek önmagukban nem képesek villamos energia előállítására. Állítása szerint ehhez azokat modulokba kell beépíteni. Az egyes elemek azonban önmagukban is képesek napfényből – jellemzően 4 Watt – villamos energiát előállítani. Noha ez az árammennyiség nem feltétlenül elegendő a legtöbb olyan berendezés számára, amelyek esetében több elemből kell modult összeállítani, ez nem jelenti azt, hogy maga az elem ne rendelkezne eleve villamosenergia-termelő képességgel.

(62)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy exportőr továbbá azt állította, hogy az elem nem egyszerűen más típusú modulok, hanem teljesen különböző termékek. Valójában az elem a modul szerves alkotórésze. Mint ilyen, az elem nyilvánvalóan nem „teljesen különböző termék”, mivel a modulok és az elemek azonos alaptulajdonságokkal rendelkeznek, azaz a fenti (60) preambulumbekezdésben foglaltak szerint napfényből villamos energiát állítanak elő.

(63)

Ugyanez a fél kijelentette továbbá, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során figyelembe vették az elemek és a modulok közötti különbséget. Ennélfogva a modulok és az elemek tekintetében eltérő vámtételeket kellett volna megállapítani. Ezzel összefüggésben megerősítést nyert, hogy az uniós gyártók és a kínai exportőrök körében végzett mintavétel során figyelembe vették a modulok és az elemek közötti különbséget, amint az az ideiglenes dömpingellenes rendelet (10) és (14) preambulumbekezdésében olvasható. Ennek célja ugyanakkor kizárólag a minta reprezentativitásának biztosítása volt, így nem jelenti azt, hogy az elemek és a modulok nem tekinthetők egyetlen érintett terméknek, vagy hogy eltérő összegű vámot kell kivetni rájuk. Annak biztosítása érdekében, hogy a minta valamennyi terméktípus esetén reprezentatív legyen, a minta kiválasztása során mindenképpen különbséget kellett tenni az elemek és a modulok között. Ezen túlmenően, mivel némi bizonytalanság merült fel abban a tekintetben, hogy az elemeket és a modulokat egy terméknek vagy két külön terméknek kell tekinteni, a reprezentativitást mindkét lehetséges eredmény esetére biztosítani kellett.

(64)

Több exportáló gyártó állította, hogy mivel a kötelezettségvállalás eltérő minimális importárat és behozatali mennyiséget ír elő az elemekre és a modulokra, ez állítólag megerősíti, hogy a modulok és az elemek külön termékek, amelyek két külön vizsgálatot indokolnak. Az eltérő minimális importárak ugyanakkor csak azt jelzik, hogy az elemek és a modulok eltérő árakon értékesített, különböző terméktípuscsoportok. Ennélfogva eltérő árakat kell meghatározni ahhoz, hogy a minimális importár betölthesse a funkcióját.

(65)

Továbbá önmagában az a tény, hogy az elemek és a modulok eltérő terméktípuscsoportok, az érintett termék meghatározása szempontjából nem bír jelentőséggel. Az érintett termék fogalmának meghatározásához elegendő, ha a termékek alaptulajdonságai és rendeltetései azonosak legyenek, ami a modulok és az elemek esetében külön-külön a (46) és a (71) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően teljesül.

(66)

A kínai kormány úgy érvelt, hogy az elemek és a modulok egy érintett termékként való értékelése a fellebviteli testület által az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben (7) meghatározott számos kritériumot nem vesz figyelembe. Ezek a kritériumok azonban nem az érintett termék, hanem a „hasonló termék” meghatározása céljából alkalmazandók. Ez azt jelenti tehát, hogy ezeket a kritériumokat a hasonló termék, például az uniós gazdasági ágazat által gyártott olyan hasonló termék meghatározásakor kell figyelembe venni, amelyet ezt követően a kínai exportáló gyártók által exportált érintett termékkel hasonlítanak össze. Az érintett termék meghatározása szempontjából ezért ezek a kritériumok nem relevánsak. Az intézmények mindenesetre megjegyzik, hogy az Európai Közösségek – Azbeszt ügyben alkalmazott kritériumoknak az ebben az ügyben érintett termékre történő alkalmazása nem vezetne eltérő eredményre. Az első és a második kritérium (tulajdonságok, jelleg és minőség, illetve rendeltetés) megfelel a fenti preambulumbekezdésekben említett fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságoknak, illetve a rendeltetésnek. A harmadik kritérium (fogyasztói igények és szokások) ebben az ügyben nem igazán alkalmazható, mivel az elemek a modulok szerves alkotórészei; a negyedik kritérium, a tarifális besorolás tekintetében meg kell jegyezni, hogy az elemek és a modulok egyaránt bejelenthetők a 8541 40 90-es vámtarifaszámon, míg a 8501-es besorolású vámtarifaszámok általában a villamos generátorokra és nem kifejezetten a napenergiát hasznosító termékekre vonatkoznak.

(67)

Más érdekelt felek úgy érveltek, hogy a Bíróság által korábbi ügyekben (8) kidolgozott kritériumok objektív alkalmazása alapján állítólag megállapítható, hogy a modulok és az elemek különböző termékek. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bíróság csupán néhány figyelembe vehető kritériumot jelölt meg – nem kötelező ezek mindegyikét valamennyi esetben figyelembe venni, mivel nem feltétlenül mindegyik releváns. Ezeket a kritériumokat az ideiglenes dömpingellenes rendelet (27) és (39) preambulumbekezdésében értékelték, ahol megállapítást nyert, hogy a jelenlegi ügy vonatkozásában számos kritérium nem releváns. A Brosmann ügyben ugyancsak mindössze három, relevánsnak ítélt kritérium alapján értékelték azt, hogy a különböző típusú cipők az „érintett termék” körébe tartoznak-e. Mivel az érdekelt felek nem indokolták, hogy a kritériumok objektív alkalmazása miért vonná maga után azt a megállapítást, hogy a modulok és az elemek különböző termékek, ez az érvelés nem fogadható el.

(68)

Ezenfelül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elemek és a modulok alaprendeltetése azonos, azaz azokat a fotovillamos napenergia-rendszerekbe történő beépítés céljából értékesítik. A modulok teljesítménye közvetlenül kötődik az elemek teljesítményéhez, amint azt az ideiglenes dömpingellenes rendelet (28) preambulumbekezdése is kimondja.

(69)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a lemezek termékkörből való kizárása és a modulok elemekből történő előállításával járó jelentős mértékű feldolgozás miatt az az érv sem állja meg a helyét, hogy az elemek és a modulok rendeltetése azonos. Hozzátette továbbá, hogy a modulok és az elemek rendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltételezésen alapul, hogy a lemezek, a modulok és az elemek gyártási folyamata azonos.

(70)

Elsőként, téves az a megállapítás, hogy a modulok és az elemek rendeltetésének azonosságára vonatkozó értékelés a gyártási folyamaton alapul. Noha mindkét állítás szerepel az ideiglenes dömpingellenes rendelet (36) preambulumbekezdésében, ez nem jelenti azt, hogy az egyik megállapítás a másik feltételezésen alapul. A két állítást elválasztó „mindemellett” kifejezés egyértelművé teszi, hogy nincs közöttük ilyen összefüggés. Ezenfelül a két állítással a „Rendeltetés és helyettesíthetőség” címen belül két különböző kérdésre kívánnak utalni. A gyártási folyamatra vonatkozó első állítás a helyettesíthetőséghez, míg a második állítás a rendeltetéshez kapcsolódik. Ezért helytelen az a mögöttes vélekedés, hogy az elemek és a modulok rendeltetésének azonosságára vonatkozó megállapítás azon a feltevésen alapul, hogy a lemezek, a modulok és az elemek azonos gyártási eljárással készülnek.

(71)

Az elemek és a modulok tényleges rendeltetését illetően az érdekelt felek nem vitatják, hogy a modulokat és az elemeket a fotovillamos rendszerekbe történő beépítéshez értékesítik. Ezért megerősítést nyer az a megállapítás, hogy a modulok és az elemek rendeltetése azonos.

(72)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az érintett termék fogalmába be kell vonni a fotovillamos vékonyréteg termékeket, és azzal érvelt, hogy ezek fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságai, illetve alaprendeltetései azonosak.

(73)

A fotovillamos vékonyréteg termékek a termék meghatározásából egyértelműen kizárásra kerültek (lásd a fenti (40) preambulumbekezdést). Valójában a fotovillamos vékonyréteg termékek az érintett termékhez képest eltérő fizikai, kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkeznek. Gyártásukra eltérő gyártási folyamat keretében kerül sor, és nem kristályos szilíciumból készülnek, amely a modulok és az elemek előállításának fő alapanyaga. Átalakítási hatékonyságuk és hatásos teljesítményük alacsonyabb, emiatt nem használhatók ugyanolyan alkalmazásokban, mint az érintett termék. Emiatt az érveket el kellett vetni.

(74)

Állították továbbá, hogy az elemeket félkész alapanyag-terméknek kell tekinteni, míg a modulok készterméknek minősülnek, emiatt azokat nem szabad egyetlen termékként kezelni.

(75)

Amint az fentebb említésre került, az egy termékként való meghatározás fő kritériumai az azonos fizikai, kémiai és műszaki jellemzők, valamint az azonos rendeltetés. A fenti (47)–(49) preambulumbekezdésre figyelemmel megállapítható, hogy a félkész és a késztermék közötti különbség emiatt nem minősül döntő szempontnak. Az érvet emiatt el kell vetni.

(76)

Egy érdekelt fél kérte a kizárólag 12 voltos elemek töltésére szolgáló napelempanelek kizárását azon az alapon, hogy azok rendeltetése eltér a hálózati csatlakoztatásra szánt modulok rendeltetésétől, mivel sokkal alacsonyabb feszültséget termelnek, és emiatt hálózati csatlakoztatásra nem alkalmasak.

(77)

Az eljárás megindításáról szóló értesítés szerint nem tartozik a vizsgált termékek körébe az olyan, hatnál kevesebb elemből álló, hordozható napelemes töltő, amely készülékek elektromos energiával való ellátását biztosítja, illetve elemtöltőként működik. A hat elemnél többet tartalmazó és csak elemtöltésre szolgáló modulok alaptulajdonságai és teljesítménye megegyezik a hálózati csatlakoztatásra alkalmas modulokéval. Ezek a hálózati csatlakoztatásra szánt modulokban lévő áramköröknél alacsonyabb feszültségű nyitott áramkört használnak. A vizsgálat megállapította, hogy az eltérés ellenére az ilyen típusú modulok a hálózathoz csatlakoztathatóak. Az alacsonyabb feszültség a méret és/vagy elemszám növelésével egyszerűen ellensúlyozható. Ezért az elem töltésére szánt, hatnál több elemből álló modulok az érintett termék fogalmába beletartoznak.

(78)

Az érdekelt felek azt is állították, hogy a „hatnál kevesebb elemből álló napelemes töltő” meghatározása túlságosan szűk, azt ki kellene terjeszteni hasonló funkciójú termékekre, amelyek nem tartoznak e meghatározás alá, például a hasonló méretű, de több kisebb elemet tartalmazó termékekre.

(79)

Emellett az érdekelt felek azt is állították, hogy a „szilícium fotovillamos termékek, amelyeket tartósan integráltak villamossági termékekbe” meghatározás is túlságosan szűk, mivel csak a villamossági készterméket zárja ki, míg a villamossági termékbe beépített napelemeket nem feltétlenül.

(80)

A különböző érdekelt felek által előterjesztett érvek elemzése valóban azt mutatja, hogy helyesebb e termékek kizárását a műszaki előírások és nem az elemek száma alapján meghatározni. Különösen megállapították, hogy az „IEC 61730-1 C alkalmazási osztály” szabvány meghatározásai megfelelőbben írják körül azokat a termékeket, amelyeket az intézkedés hatálya alól ki kellene venni.

(81)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a fent említett nemzetközi szabvány alapján történő kizárással kapcsolatos észrevételek érkeztek. Ezekben úgy érveltek, hogy a szabványra történő hivatkozás helyett indokoltabb lenne a kizárást a kimenő feszültség és a kimenő teljesítmény alapján meghatározni, a következők szerint: „legfeljebb 50 volt kimenő feszültséggel és legfeljebb 50 watt kimenő teljesítménnyel rendelkező, kizárólag azonos feszültség- és teljesítményjellemzőkkel bíró rendszerekben elemtöltőként közvetlenül alkalmazott modulok vagy panelek”. Ez az állítás elfogadható, és a kizárás megállapítása végül e meghatározás szerint történt.

(82)

Egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a vizsgált termékkörből ki kellene venni a tetőbe épített napmodulokat, mivel azok a napmodul és a tetőcserép vagy tetőpala funkcióit egyesítik. Ekként közvetlenül nem helyettesíthetők egy szabványos napmodullal.

(83)

A vizsgálat mindazonáltal azt mutatta, hogy mind a szabványos moduloknak, mind a beépített napmoduloknak ugyanazon villamossági előírásoknak kell megfelelniük. Továbbá annak ellenére, hogy a tetőbe épített napmodulok nem helyettesíthetők egyszerűen egy szabványos modullal, egy szabványos modul és tetőcserép vagy tetőpala együttes alkalmazásával viszont helyettesíthetők. Ezek a termékek tehát ugyanazon alapvető műszaki sajátossággal rendelkeznek, nevezetesen, hogy villamos energiát állítanak elő a napfényből. A hozzáadott funkció (amelyet máskülönben a tetőfedő anyag biztosít), nem tekinthető lényegesnek, és nem indokolja a tetőbe épített napmodulok termékkörből történő kizárását.

(84)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően ugyanez az érdekelt fél – általában a lábbelikről szóló ügyre (9), és különösen a különleges technológiával készült sportcipőkre (STAF) hivatkozva – azt állította, hogy a tetőbe épített napmodulok és a szabványos napmodulok közötti kétirányú helyettesíthetőség hiánya azt jelzi, hogy a tetőbe épített napmodulokat ki kell zárni az intézkedések hatóköréből. A STAF-típusú lábbelik kizárását azonban számos ok indokolta, és a Bíróság a Brosmann ügyben (10) a kétirányú helyettesíthetőség hiányát önmagában nem ítélte kellően megalapozott indoknak, ami megerősítette, hogy lényegesen különböző termékek, például a városi viseletre alkalmas cipők és a túracipők – különbségeik ellenére – tekinthetők egyetlen dömpingellenes vizsgálatban érintett terméknek.

(85)

Ezen túlmenően az érdekelt fél úgy érvelt, hogy az uniós termelés hiánya, valamint az, hogy az érdekelt fél szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal rendelkezik, állítása szerint megerősíti, hogy a tetőbe épített napmodulok innovatívak és minden más terméktől különbözők. Ismét az érdekelt fél által említett, lábbelikről szóló ügyre hivatkozva azonban a Bíróság a Brosmann ügyben kimondta, hogy „az ilyen típusú lábbelik közösségi gyártásának hiánya, illetve a szabadalom fennállása nem meghatározó”  (11). Így a szabadalmaztatott technológiával gyártott lábbelik abban az ügyben érintett terméknek minősültek.

(86)

Az érdekelt fél továbbá azzal érvelt, hogy a tetőbe épített napmodulokat ki kell zárni az érintett termék fogalmából, mivel azokat a szabványos moduloknál jóval magasabb áron értékesítik. Ezenfelül a lábbelikről szóló ügyben a STAF-típusú lábbeliket bizonyos ár felett kizárták az érintett termék fogalmából. E tekintetben megjegyzendő, hogy a tetőbe épített napmodulok – a fenti (83) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően – valóban egyesítik a napmodul és a tetőcserép vagy tetőpala funkcióit Az árak közvetlen összehasonlításának ezért nincs jelentősége, mivel a hozzáadott funkció természetesen magasabb árat eredményez.

(87)

Erre az érvelésre válaszul az érdekelt fél azt állította, hogy ezen érvelés alapján semmilyen esetben nem lehetne az árkülönbségre hivatkozni a termékkörből való kizárás további indokaként. Ez az értelmezés azonban túlságosan messzire mutat. Az előző preambulumbekezdésben foglaltak mindössze azt jelentik, hogy ebben a konkrét ügyben, amelyben a tetőbe épített modulok egyesítik az érintett termék és egy további termék (ebben az esetben a tetőcserép vagy tetőpala) funkcióit, az ár természetszerűen nem bír jelentőséggel. Ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy más esetekben az árkülönbség nem lehet hasznos tényező annak megállapítása során, hogy egy adott terméket ki kell-e zárni az érintett termék fogalmából.

(88)

Végül, az érdekelt fél azt állította, hogy a tetőbe épített napmodulok szállítója részére hozzáférést kell biztosítani a minimumárra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz. A jelek szerint azonban a kínai exportőr nem működött együtt a vizsgálatban, és együtt nem működő félként nem jogosult a kötelezettségvállalásban való részvételre. Ezek a kérések ezért nem elfogadhatók.

(89)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy az Unióban nem gyártanak monokristályos elemeket, és hogy a monokristályos elemek általa történő kivitele nem versenyez az uniós gazdasági ágazattal. A vizsgálat ugyanakkor igazolta, hogy az Unióban igenis gyártanak monokristályos elemeket. Ezt az érvelést ezért a Bizottság elutasította. Mindenesetre a Bíróság a Brosmann ügyben kimondta, hogy egy adott típusú termék közösségi gyártásának hiánya nem meghatározó.

(90)

Egyes érdekelt felek azzal érveltek, hogy nem indokolt a vizsgálat hatályának kiterjesztése a Kínában „feladott” termékekre, mivel az ügyet csak a Kínából származó termékekkel szemben indították.

(91)

A Kínában feladott termékekkel ugyanakkor már az eljárás megindításának szakaszában foglalkoztak. Az eljárás megindításáról szóló értesítés 5. pontja úgy szólt, hogy: „felkérjük azokat a vállalatokat, amelyek az érintett terméket a Kínai Népköztársaságból szállítják, de úgy gondolják, hogy ezen exportoknak egy része vagy az egésze vámjogilag nem a Kínai Népköztársaságból származik, hogy jelentkezzenek, és minden, a tárgyhoz tartozó információt közöljenek.” Ezért tehát egyértelmű, hogy a Kínából árut szállító valamennyi vállalatnak lehetősége volt együttműködni a vizsgálatban. Emellett, mivel a vizsgált termék gyakran tartalmaz különböző országokból származó összetevőket és alkatrészeket, a vizsgálat megindításáról szóló értesítés 5. pontja azt is megállapította, hogy „különleges rendelkezések fogadhatók el” e kérdés kezelésére.

(92)

Ezért tehát a Bizottság úgy tekinti, hogy valamennyi érintett gazdasági szereplő megfelelő tájékoztatást kapott arról, hogy adott esetben különleges rendelkezések fogadhatók el a Kínában feladott termékekkel kapcsolatban, és e feleket fel is kérték a vizsgálatban való együttműködésre. A vizsgálat hatályát tehát nem kiterjesztették a Kínában „feladott” termékekre, hanem azok már kezdetektől fogva a vizsgálat tárgyát képezték.

(93)

A nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felek azt állították, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésnek a (91) preambulumbekezdésben említett rendelkezéseitől függetlenül a vizsgálat kizárólag a Kínából származó termékekre korlátozódott, és a Kínában feladott termékek hatását nem értékelte.

(94)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az alábbi intézkedések történtek annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálat során ne csupán a Kínából származó termékeket, hanem a Kínában feladott valamennyi terméket értékeljék.

(95)

Ennek alapján megállapítást nyert, hogy a vizsgálat a Kínából származó vagy ott feladott valamennyi termékre kiterjedt, és hogy a vizsgálatnak többek között a támogatásra és a kárra vonatkozó megállapításai a Kínából származó vagy ott feladott valamennyi termékre vonatkoznak.

(96)

A végső nyilvánosságra hozatalt követően az érdekelt felek azt állították, hogy a panasz kizárólag a Kínából származó napelempanelek, és nem a Kínában feladott termékek behozatalára vonatkozóan tartalmazott meggyőző bizonyítékot. E tekintetben tisztázni kell, hogy a panasz valóban a „Kínából érkező” termékekre utalt, amint az a kérelmező által benyújtott, bélyegzővel ellátott borítón látható. Ezen oldal előtt egy másik oldal is található az aktában, amelyen valóban a „Kínai Népköztársaságból származó” kifejezést tüntették fel. Ez az ügy ugyanakkor nem a panaszos által benyújtott dokumentumban szerepelt, hanem azt a bizottsági szolgálatok később borítóként illesztették az aktába, amelyen a panasz címének megismétlése helyett a vizsgálat nevét tüntették fel. Ezért úgy tekinthető, hogy a panasz valamennyi Kínából érkező terméket magában foglalt, függetlenül attól, hogy azok onnan származtak-e.

(97)

Egyes kínai exportáló gyártók továbbá azzal érveltek, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártóktól nem ésszerűen elvárható, hogy tisztában kellett volna lenniük termékeiknek a vizsgálatban való esetleges érintettségével. E tekintetben megjegyzendő, hogy az intézkedések a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló áruknak minősülő árukra nem alkalmazandók. Ezért az intézkedések a Kínában tevékenységet nem végző exportáló gyártókat nem érintik. Ezen túlmenően egyetlen harmadik országbeli exportáló gyártó sem jelentkezett azzal a feltevéssel, hogy az általa exportált termékek az intézkedések hatálya alá tartoznak.

(98)

Ugyanezek az exportáló gyártók azt állították, hogy a harmadik országbeli exportáló gyártókat nem kérték fel arra, hogy jelentkezzenek, és nem kaptak lehetőséget annak igazolására, hogy termékeik nem részesülnek támogatásban. Az intézmények úgy vélik, hogy a Kínában tevékenységet nem végző exportáló gyártókat nem érintik az intézkedések, mivel ha termékeiket Kínában adják is fel, azok árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az eljárás megindításáról szóló értesítés útján valamennyi további exportáló gyártót tájékoztattak arról, hogy tevékenységeik a vizsgálat tárgyát képezik.

(99)

A fentiekre tekintettel a termékkört véglegesen kristályos szilícium fotovillamos modulokként vagy panelekként és kristályos szilícium fotovillamos modulokban vagy panelekben használt elemekként lehet meghatározni, amelyek a Kínai Népköztársaságból származnak, vagy ott adják fel őket, kivéve, ha azok a GATT V. cikke értelmében árutovábbítás alatt álló árunak minősülnek. Az elemek vastagsága legfeljebb 400 mikrométer. Ez a termék jelenleg az ex 8501 31 00, ex 8501 32 00, ex 8501 33 00, ex 8501 34 00, ex 8501 61 20, ex 8501 61 80, ex 8501 62 00, ex 8501 63 00, ex 8501 64 00 és ex 8541 40 90 KN-kód alá tartozik.

(100)

A következő terméktípusok nem tartoznak az érintett termék fogalmába:

(101)

A panaszos azt állította, hogy Kína erőteljesen támogatja a fotovillamos ágazatot, és számos olyan szakpolitikai és tervezési dokumentumra, valamint jogszabályra hivatkozott, amelyek az ágazatnak nyújtott állami támogatás alapját képezték. A Bizottság áttekintette és elemezte a panaszban említett dokumentumokat, valamint a kínai kormány és a mintába felvett exportáló gyártók által a vizsgálat során benyújtott további dokumentumokat, és azt állapította meg, hogy több említett dokumentum valóban arra utal, hogy a kínai fotovillamos ágazat kedvezményes bánásmódban részesül számos területen.

(102)

A kínai kormány a fotovillamos ágazatot a 12. ötéves tervében a stratégiai ágazatok közé sorolta. (12) A kínai kormány egyedi tervet is kiadott a fotovillamos napenergetikai ágazatot érintően (a 12. fő ötéves terv keretében), ez a fotovillamos napenergetikai ágazatra vonatkozó 12. ötéves terv. Ebben a tervben a kínai kormány kifejezte támogatását az „elöljáró vállalatok  (13) és »kulcsfontosságú vállalatok«” (14) számára, kötelezettséget vállalt arra, hogy „előmozdítja a fotovillamos ágazatot érintő különböző támogatási politikák végrehajtását” (15), és „megfogalmazza ágazati, pénzügyi, adóügyi támogatási politikák átfogó előkészítését …”  (16).

Az államtanács 40. sz. határozata értelmében a kínai kormány „aktívan támogatja az új energiaágazat fejlődését, és gyorsítja a napenergiával kapcsolatos fejlesztéseket” (17), arra utasít valamennyi pénzügyi intézményt, hogy kizárólag a támogatott projektek számára adjanak hiteltámogatást (a fotovillamossági projektek is e kategóriába tartoznak), és ígéretet tesz „a támogatott projektekkel kapcsolatos más kedvezményes politikák”  (18) megvalósítására. Egy másik, 2010. október 10-i államtanácsi határozat „az adó- és pénzügyi politikai támogatás intenzitásának” fokozásáról beszél, arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy „bővítsék a hiteltámogatást”, és ígéretet tesz arra, hogy az új stratégiai ágazatok tekintetében – ahová a fotovillamos ágazat is tartozik – „alkalmazza az olyan kedvezményes adóügyi politikákat, mint a kockázatkompenzáció”  (19). A közép- és hosszú távú technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020) ígéretet tesz arra, hogy „előtérbe helyezi a szakpolitikai finanszírozást”, „arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, továbbá „[a]rra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy javítsák és erősítsék a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak szóló pénzügyi szolgáltatásaikat”, és „kedvezményes adópolitikát alkalmaz a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok fejlődésének előmozdítása érdekében” (20).

Emellett a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény is felsorol több, a stratégiai ágazatok, köztük a fotovillamos ágazat támogatását szolgáló intézkedést. Többek között megállapítja, hogy az állam ösztönzi a pénzügyi intézményeket, és iránymutatást ad a számukra a csúcstechnológiát, illetve új technológiákat alkalmazó ágazat fejlesztésének hitelezés révén történő támogatását illetően (21), arra utasítja a politikaorientált pénzügyi intézményeket, hogy kezeljék prioritásként a pénzügyi szolgáltatásnyújtás során a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (22), egyes vállalatok számára „csökkentett kamatlábat és hitelgaranciát” ír elő, valamint „különleges támogatást” a politikaorientált hitelintézetek részéről az állam által támogatott projektek számára (23). Az említett intézkedések gyakorlati megvalósítását az alábbiakban részletezzük.

(103)

Mind a kínai kormány, mind a mintába felvett kínai exportáló gyártók visszaküldték a kitöltött kérdőíveket, és a válaszok ellenőrzése érdekében hozzájárultak a helyszíni ellenőrző látogatásokhoz (24).

(104)

A kitöltött kérdőívek elemzését követően a Bizottság egy hiánypótlást kérő levelet és az ellenőrzést megelőzően küldött levelet, majd az ellenőrző látogatás menetrendjét részletező leveleket küldött a kínai kormánynak. A Bizottság elegendő időt biztosított a kínai kormány számára az előkészületekre és az általa indokoltan igényelt beadványok elküldésére. A határidőket ugyanis jelentős mértékben meghosszabbították a kínai kormány számára, például a kitöltött kérdőívek visszaküldése esetén 30 nappal, azaz a kitöltött kérdőívek visszaküldésére összesen 69 nap állt a rendelkezésükre, a hiánypótlást kérő levél megválaszolására pedig a Bizottság 25 napot adott a kínai kormánynak. Ezért összességében a kínai kormánynak több mint három hónapja volt a Bizottság által kért információ megküldésére.

(105)

A Bizottság a Pekingben, a Kínai Kereskedelmi Minisztériumban és négy pénzügyi intézményben (a Kínai Fejlesztési Bankban, a Kínai Export-import Bankban, a Huaxia Bankban és a SINOSURE-nál) tett helyszíni ellenőrző látogatás során arra törekedett, hogy az alaprendelet 11. és 26. cikkének rendelkezéseivel összhangban ellenőrizze azokat az információkat, amelyek a kínai kormány válaszának elkészítéséhez felhasznált igazoló dokumentumok alapját képezték. A Bizottság ennek során előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy a kínai kormánytól származó egyes információk és igazoló dokumentumok hiánya nem teszi lehetővé a kérdőívre adott válaszok megfelelő ellenőrzését. Ezenkívül a kínai fél bizonyos információkat egyáltalán nem adott meg, még külön kérésre sem, és egyes kérdésekre egyszerűen nem válaszolt. A kínai kormányt következésképpen tájékoztatták arról, hogy az alaprendelet 28. cikkének (1) és (6) bekezdése szerint milyen következményekkel jár, ha nem működik együtt.

(106)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság túlságosan nagy terhet rótt a kínai kormányra, és a tárgyhoz nem tartozó, szükségtelen információkat kért a kérdőívben és az azt követő, hiánypótlást kérő levélben.

(107)

A kért információkkal kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a panaszban foglalt állításokkal kapcsolatban olyan információkat kért, amelyeket szükségesnek ítélt annak érdekében, hogy reprezentatív megállapításokat tehessen, és ehhez következetesen tartotta magát, amikor a vizsgálat során ugyanezeket az adatokat és információkat kérte, illetve felkérte a kínai kormányt, hogy adjon magyarázatot a beadványban szereplő információkat és a vizsgálat tárgyát képező rendszerekkel való kapcsolatukat illetően. Más szóval a Bizottság csak olyan információkat kért, amelyek az érintett termék tekintetében rendelkezésre álló – a panaszban szereplő állítás szerinti támogatási rendszerből nyújtott – támogatás meglétének és mértékének a megállapításához szükségesek.

(108)

Amint az a fenti (105) preambulumbekezdésben említésre került, a helyszíni ellenőrző látogatásokat követően 2013. május 23-án a Bizottság értesítette a kínai kormányt, hogy az alaprendelet 28. cikkével összhangban mérlegeli a rendelkezésre álló tények felhasználását. A Bizottság azért küldte ezt a levelet, mivel arra az előzetes következtetésre jutott, hogy a kínai kormánytól származó információk és igazoló dokumentumok hiánya következtében nem volt lehetősége a kitöltött szubvencióellenes kérdőív, a hiánypótlást kérő levélre adott válasz és a kínai kormány által az ezen eljárás folyamán tett beadványok megfelelő ellenőrzésére. Ráadásul a helyszínen azt is megállapították, hogy bizonyos információkat visszatartottak a kitöltött kérdőívben és a kínai kormány későbbi beadványaiban, noha azokat a Bizottság kifejezetten kérte. Emellett egyes kérdéseket egyszerűen nem válaszoltak meg. A rendelkezésre álló tények potenciális felhasználása a következőkre vonatkozott: kormányzati tervek, projektek, különböző jogszabályok és egyéb dokumentumok; kedvezményes biztosítási hitelek, egyéb finanszírozás, garanciák és biztosítás, a Kínai Központi Bank körlevelei, a bankoknál tett ellenőrzések; exporthitel-biztosítás és a Sinosure-nál tett ellenőrzés; a Golden Sun fejlesztési program; közvetlen adómentességi és adócsökkentési programok; közvetett adóügyi és vámügyi programok; a megfelelőnél kisebb összegű ellenszolgáltatás fejében nyújtott ráfordítások (poliszilícium, extrudált alumínium és üveg); valamint földhasználati jogok biztosítása.

(109)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány tiltakozott a Bizottság azon előzetes szándéka ellen, hogy alkalmazni kívánja az alaprendelet 28. cikkének rendelkezéseit, és azzal érvelt, hogy a benyújtott információ figyelmen kívül hagyásának vagy a hiányzó információ megszerzésének feltételei nem állnak fenn ebben az esetben.

(110)

A kínai kormány állítása szerint az információk pontosságával kapcsolatos „kételyek”, amelyek kizárólag azért merültek fel, mert a közölt információkat nem lehetett a Bizottság szándékainak leginkább megfelelő módon ellenőrizni, nem vezethetnek az információ figyelmen kívül hagyásához. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással, mivel az nem tükrözi a valóságot. A Bizottság valójában nem „hagyott figyelmen kívül” egyetlen információt sem pusztán azon az alapon, hogy azt nem tudta ellenőrizni az ellenőrző látogatás alkalmával. Ugyanakkor, ha a helyszíni ellenőrző látogatás során sem lehetett ellenőrizni a kínai kormány által közölt olyan információkat és magyarázatokat, amelyek a Bizottság rendelkezésére álló más információkkal összevetve ellentmondásosnak és/vagy hiányosnak bizonyultak, a Bizottság nem fogadhatja el ezeket kritika nélkül. Minden információt aszerint súlyoznak, hogy a kínai kormány milyen mértékben nem működött együtt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem foglalkozott a közölt információk formátumával, ahogy azt a kínai kormány állította, hanem azok pontatlanságaira, illetve hiányosságaira összpontosított.

(111)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság által kért információk némelyikének a közlésével kapcsolatban olyan akadályok merültek fel, hogy a kínai kormánynak gyakorlatilag nem állt módjában ezen információkat átadni. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a Bizottság csak olyan információkat kért, amelyek a panaszos (meggyőző bizonyítékokkal alátámasztott) állításainak ellenőrzéséhez voltak szükségesek, és bőséges időt és lehetőséget adott a kínai kormánynak az ilyen információk közlésére. Emellett a Bizottság teljes mértékben tisztában van azzal, hogy a panaszos által az üggyel kapcsolatosan tett jelentős mennyiségű, részletekbe menő állítás miatt kellett a Bizottságnak sok információt bekérnie a kínai kormánytól. Ugyanakkor amint az a fenti (104)–(107) preambulumbekezdésben is kifejtésre került, a kért információ nem volt túlzott mennyiségű, és kellő időt biztosítottak annak közlésére.

(112)

Emellett a kínai kormány rámutatott arra, hogy különbség van a benyújtott információ figyelmen kívül hagyása és a kézhez vett információnak a dokumentumokban ténylegesen szereplő tényekkel való kiegészítése között. Habár a Bizottság teljes mértékben tisztában van ezzel a különbséggel, és az alaprendelet 28. cikkének megfelelő rendelkezéseivel összhangban jár el, meg kell említenie, hogy ha a benyújtott információk ellentmondásban vannak a Bizottság rendelkezésére álló, ugyanezen tárgykörre vonatkozó más információkkal, az ilyen információk nem egészíthetők ki. Ilyen esetekben (például a bankok tulajdonviszonyaival kapcsolatban közölt információk esetén) a Bizottságnak döntenie kellett, melyik információ a megbízhatóbb. Ennek során a Bizottság garantálta, hogy a rendelkezésre álló tények felhasználása ne legyen büntető jellegű, és a ténylegesen rendelkezésre álló tényeken alapuljon.

(113)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság alaptalanul tekintette a kínai kormányt nem együttműködőnek ebben az esetben, mivel vagy nem vett tudomást azon kötelezettségéről, hogy figyelembe kell vennie azt, hogy a kínai kormány gyakorlatilag képes legyen a válaszadásra, vagy félreértette e kötelezettséget. A kínai kormány szerint a vizsgálat összességében indokolatlanul terhes volt, így az együttműködés általában lehetetlenné vált, és a Bizottság mint vizsgáló hatóság folyamatosan megtagadta a kínai kormánnyal való, e teher enyhítését szolgáló együttműködést. Ez az állítás a tények egyértelmű félremagyarázása. A Bizottság, hogy a megfelelően dokumentált panasz kézhezvételét követően teljesítse jogi kötelezettségeit, és ugyanakkor tiszteletben tartsa a WTO kapcsolódó joggyakorlatát, a kínai kormánytól csak az elégséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszban szereplő állítások ellenőrzéséhez és értékeléséhez szükséges információkat kérte. A Bizottság mind a kérdőívhez csatolt kísérőlevélben, mind a kérdőívben felajánlotta segítségét a kínai kormánynak. A hiánypótlást kérő levélben is felkérték a kínai kormányt, hogy lépjen kapcsolatba a Bizottsággal, ha bármilyen kérdése van a bekért információkkal kapcsolatban. A Bizottság emellett az információ benyújtására nyitva álló határidőt is kivételes mértékben meghosszabbította (lásd a fenti (104) preambulumbekezdést). Emellett a Bizottság e vizsgálatban kizárólag a mintába felvett exportőröket illetően kért a tranzakciókra vonatkozó információt a kínai kormánytól, és nem valamennyi kínai napelemgyártót érintően, ezáltal jelentős mértékben leszűkítette a kért információ lehetséges mennyiségét. A Bizottság megállapítja, hogy a kínai kormány láthatólag összemossa a tényleges adatszolgáltatási képességére vonatkozó érveket más kérdésekkel.

Így például amikor a Bizottság bankokkal és pénzügyi intézményekkel kapcsolatos, állítólag túlzott információigényét fejti ki, érveit főként a panasz állítólagos elégtelenségére építi, és azt állítja, hogy az a bevont finompapírra vonatkozó ügy „jogellenes megállapításain” alapul. Ebből következően a kínai kormány panasza láthatólag az eljárás megindításának alapjául szolgáló bizonyítékok minőségén és nem a kormány tényleges információszolgáltatási képességén alapul. A kínai kormány 2013. június 3-i levelében ugyanis megismételte korábbi beadványaiban szereplő állítását, amely szerint számos program megindítása nem felelt meg a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. cikkének (2) bekezdésében megállapított bizonyítottsági küszöbnek, és azzal, hogy a Bizottság eljárást indított e programokkal szemben, megsértette az említett megállapodás 11. cikkének (3) bekezdését. A Bizottság ezeket az állításokat már megválaszolta egy, a kínai kormánynak küldött levélben és nyilatkozatban, és mivel a 2013. június 3-i levélben nem szerepeltek új állítások, nincs szükség arra, hogy azokkal a Bizottság újból foglalkozzon ebben a rendeletben.

(114)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem adott elegendő időt a kérdőív kitöltésére. Ez egész egyszerűen valótlan. Amint a fenti (104) preambulumbekezdésben is kifejtésre került, a Bizottság jelentősen meghosszabbította a kínai kormány számára nyitva álló határidőket, és a lehető leghosszabb időt biztosította a számára, úgy, hogy az ne befolyásolja jelentősen kedvezőtlen mértékben az ügy időben történő lezárását. A kérdőív kitöltésére és a hiánypótlást kérő levél megválaszolására adott határidő lényegesen hosszabb volt annál, mint amit az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése ír elő.

(115)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság figyelmen kívül hagyta a kormány annak meghatározására irányuló segítségkérését, hogy a kérdőívre adott válaszok milyen mértékben szükségesek a rendelkezésre álló tényeken alapuló megállapítások elkerülése szempontjából. Beadványában a Bizottsághoz intézett azon kérelmére hivatkozott, hogy az fejtse ki egyes bekért információk célját, és azt, hogy azok milyen tényszerű megállapításokhoz vezethetnek, annak biztosítása érdekében, hogy „tényleges képességeihez mérten a lehető legnagyobb mértékben együtt tudjon működni, ugyanakkor a leglényegesebb információkat közölje”. Természetesen a Bizottság nem tudhatta az adott információ közlése előtt, hogy abból milyen következtetéseket fog levonni. A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság úgy szerkesztette meg a kérdőívet, hogy „funkcionálisan lehetetlen” legyen annak kitöltése, és a Bizottság spekulatív célú adatgyűjtést folytat. A Bizottság kategorikusan visszautasítja ezeket az állításokat. Amint az fent kifejtésre került, a kérdőív csak olyan információkat kért, amelyek a megállapítások megtételéhez szükségesek voltak.

(116)

A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság olyan dokumentumok bekéréséhez ragaszkodott, amelyeket a kínai kormány a jog szerint nem adhatott át vagy nem kényszeríthette ki azok közlését, és ezzel összefüggésben az EU és a WTO megfelelő jogszabályaira hivatkozott, amelyek egyértelművé teszik, hogy csak a hamis vagy félrevezető információt kell figyelmen kívül hagyni, és hogy „gyakorlatilag nem állt módjában” egyes olyan információk közlése, amelyek felfedését államtitok jellegük miatt vagy egyéb okokból belső joga szigorúan tiltja. Azt állította továbbá, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása, amelyek a bizalmas információk vizsgáló hatóságokkal való közlésének és „bizalmas kezelésének” módjaival foglalkoznak, nem feltétlenül alkalmazandók ebben az esetben, amikor az információt harmadik ország hatóságának, azaz a kínai kormánynak kellene megadnia. A kínai kormány azt is állította, hogy a Bizottság nem tesz eleget a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásnak, ha nem ismeri el a jogi különbségtételt a kormánynak egyrészt a jogszabály szerint nem kiadható információk, másrészt más olyan bizalmas információk közlésére vonatkozó tényleges képessége között, amelyeknek egy vizsgálat szokásos menetében bizalmas kezelését kérheti.

(117)

A Bizottság nem hagyott figyelmen kívül egyetlen olyan információt sem, amelyet a kínai kormány bármilyen okból nem adott át, egész egyszerűen azért, mert nem lehet figyelmen kívül hagyni valamit, amit át sem adtak. Másrészt olyan esetekben, amikor a kínai kormány nem adott át és nem bocsátott vizsgálati célból rendelkezésre egyes információkat, és a hasonló jellegű információk más forrásokból (többnyire nyilvánosan hozzáférhető forrásból vagy az együttműködő exportáló gyártóktól vagy a helyszíni vizsgálatok során egyes bankoktól) kerültek a Bizottsághoz, a Bizottság csatolta ezen információkat az aktákhoz, és felhasználta azokat megállapításaihoz. A Bizottság nem ért egyet azzal az állítással, hogy a WTO dömpingellenes megállapodása és a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodása, amelyek a bizalmas információk vizsgáló hatóságokkal való közlésének és „bizalmas kezelésének” módjaival foglalkoznak, ne lenne alkalmazandó a kínai kormány esetében. Ebben a tekintetben a kínai kormány azt állítja, hogy a kormányokra eltérő együttműködési normát kellene alkalmazni, mint az exportőrökre, és hogy a kormányok helyzete „némi nagyvonalúságot” indokol, amelyre az exportőrök nem jogosultak. A kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálat lefolytatása tekintetében a Bizottság nem ért egyet ezzel. A kínai kormány az alaprendelet értelmében az eljárás egyik érdekelt fele, ugyanakkor mint „érdekelt tagot”, Kínát is kötik a WTO rendelkezései és joggyakorlata.

Az alaprendelet 28. cikkének (1) bekezdése a következőt állapítja meg: „Amennyiben bármely érdekelt fél megtagadja az információkhoz való hozzáféréshez való hozzájárulását, vagy az e rendeletben előírt határidőkön belül egyéb módon elmulasztja a szükséges információ nyújtását, vagy jelentős mértékben akadályozza a vizsgálat lefolytatását, a rendelkezésre álló tények alapján mind ideiglenes, mind végleges jóváhagyó vagy elutasító végső megállapítások tehetők.” A támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 12. cikkének (7) bekezdése kifejezetten hivatkozik a kormányok („érdekelt tag”) általi együttműködés hiányának következményeire: „Azokban az esetekben, amikor bármely érdekelt Tag vagy érdekelt Fél nem teszi lehetővé a szükséges információhoz való hozzáférést, vagy azt másképpen nem adja meg ésszerű időtartamon belül, vagy lényegesen gátolja a vizsgálatot, előzetes és végleges ténymegállapítások, akár megerősítők vagy elutasítók tehetők a rendelkezésre álló tények alapján.” Ezért amikor a vizsgáló ország, jelen esetben az EU a WTO által biztosított jogait gyakorolja egy kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos vizsgálatban, és a vizsgálat szempontjából szükségesnek ítélt információkat kér, a kormányokat és az exportőröket egyforma együttműködési kötelezettség terheli. A vizsgálat során a kínai kormány gyakran indokolta titoktartási szabályokkal azt, hogy nem adta át a kért információt, például a Kínai Központi Bank körleveleit ellenőrzési célokra. Meg kell jegyezni, hogy a kínai kormányra akkor is vonatkoznak a vizsgálathoz szükségesnek ítélt információ közlésével kapcsolatos WTO-kötelezettségek, ha számára – amint állítja – „jogilag tilos ilyen információt felfedni”. Ebben a tekintetben valamely WTO-tag önkormányzati jogszabályai vagy belső szabályai nem menthetik fel azt a WTO szerinti, a vizsgálat során tanúsítandó együttműködés kötelezettsége alól; ilyen kollízió esetén a kínai kormány feladata olyan módokat meghatározni, amelyek révén hozzáférést lehet biztosítani az információhoz annak megfelelő ellenőrzése céljából. A fentiek ellenére a kínai kormány ténylegesen egyszer sem fejtette ki ezt az állítást, és nem adott át ilyen tartalmú bizonyítékot (pl. olyan jogi rendelkezést, amely „jogilag tiltja” számára az ilyen információ felfedését).

(118)

Emellett a kínai kormány azt állította, hogy a 2013. március 25-i, ellenőrzést megelőzően küldött levél nem volt kellően részletes, és nem tért ki olyan konkrét kérdésekre, amelyekkel a helyszíni ellenőrző látogatás során foglalkozni fognak. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy noha a Bizottságnak nem kötelessége a helyszíni ellenőrzés során felteendő valamennyi kérdésre kiterjedő listát küldeni (és nem is tekinti ezt helyénvalónak), az ellenőrzést megelőzően küldött, 2013. március 25-i levélben nagyon konkrét és részletes lista szerepelt azokról a kérdésekről és dokumentumokról, amelyekkel az alaprendelet 26. cikkének (3) bekezdése és a WTO-követelmények értelmében foglalkozni kívánnak. A levél ugyanakkor világossá tette, hogy a lista nem kimerítő, és adott esetben más kérdésekre és bizonyítékokra is kitérhetnek. E tekintetben azt is meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány nem tiltakozott e levelek tartalma ellen az ellenőrzés előtt, noha másfelől megtagadta egyes, a levélben kifejezetten nem említett pontok, például a legnagyobb kínai bankokkal kapcsolatos információk, a Kínai Kommunista Párt egyes bankok vezetésében való részvétele, illetve egyes bankoknak a külföldi tartalékokat kezelő állami szervnél elhelyezett valutatartalékokhoz való hozzáférése megvitatását, arra hivatkozva, hogy még nem áll készen e kérdések megválaszolására.

(119)

A kínai kormány azzal is érvelt, hogy a Bizottság nem volt rugalmas a helyszíni ellenőrző látogatás során, és „végérvényes határidőt tűzött a kínai kormány által előterjesztett bármilyen változtatás iránti kérelem tekintetében”. Ugyanezen gondolatmenet alapján azt állította, hogy a Bizottság nem fogadott el a kínai kormány által ajánlott egyetlen „kivitelezhető” megoldást sem a Nemzeti Statisztikai Hivatalban (NSH) folytatott ellenőrzést illetően, és megtagadta az NSH ellenőrzésének 2013. április 22-ig (hétfőig) való meghosszabbítását. Emellett a kínai kormány szerint a bizottsági tisztviselők gyakorlatilag minden nap időveszteséggel kezdték az ellenőrzést, mivel késve érkeztek.

(120)

A fenti állítások tekintetében a Bizottság hangsúlyozza, hogy a tisztviselői által a helyszínen tanúsított rugalmasság teljes és feltétlen volt. A bizottsági tisztviselők kivételesen felajánlották, hogy – számtalan alkalommal jóval a rendes munkaórákon túl – olyan dokumentumokat és bizonyítékokat is ellenőriznek, amelyeket a kínai kormány egy adott téma lezárását követően kívánt előterjeszteni. Erre több ízben sor került, akkor is, ha igen késői órákban kellett más ellenőrzési helyszíneket meglátogatni, illetve visszatérni olyan helyszínekre, ahol a bizottsági tisztviselők már jártak, és ahol már lehetőséget adtak a dokumentumok ellenőrzésére. Sajnálatos módon azonban a kínai kormány nem élt ezekkel az ajánlatokkal a szóban forgó esetekben, ami határozottan arra utal, hogy a Bizottság által kért dokumentumok rendes munkaidőben történő benyújtásának elmaradása nem a Bizottság időbeli korlátainak vagy a Bizottság ellenőrzési hajlandósága hiányának köszönhető. Ami az ellenőrző látogatás kezdetén felmerült késedelmet illeti, a Bizottság megállapítja, hogy a tisztviselők minden nap pontosan érkeztek, ám sajnálatos módon a különböző ellenőrzési helyszínek megközelítéséhez szükséges, a kínai kormány által előírt napi regisztrációs eljárások vagy egyszerűen a kínai kormány tisztviselőket kísérő képviselőinek távolmaradása miatt az ellenőrzési helyre érkezéskor hosszú ideig kellett várniuk, mielőtt megkezdhették a munkát, és ez okozott némi késedelmet. A Bizottság azt is megállapítja, hogy az ellenőrző látogatások minden nap jóval túlnyúltak a rendes munkaidőn, és éppenséggel a kínai kormány törölte az ellenőrző látogatás délutáni szakaszát az első napon, mivel a Technológiai Minisztérium képviselői úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a látogatáson (lásd a (122) preambulumbekezdést). Valójában, ha a kínai kormány elfogadta volna a bizottsági tisztviselők ismételt felajánlásait arra nézve, hogy a rendes munkaidőn túl is ellenőrizzék a dokumentumokat, a látogatások tovább tartottak volna, és a kínai kormány teljes mértékű együttműködése hiányának köszönhetően alakult másként a helyzet.

(121)

A kínai kormány vitatta továbbá a Bizottság azon gyakorlatát, hogy nem fogad el új ellenőrizendő dokumentumokat és bizonyítékot azon ellenőrzési szakaszt követően, amelyhez ezek tartoztak. E tekintetben tisztázni kell, hogy a Bizottságnak nem szándéka, és soha nem is volt az, hogy kifejezetten figyelmen kívül hagyjon ilyen módon biztosított információkat. A Bizottság figyelembe vett minden benyújtott információt, elemezte azok minőségét (pl. a könyvvizsgáló által ellenőrzött pénzügyi kimutatások kivonatát másként kezelik, mint egy egyszerű Excel táblázatot vagy Word dokumentumot, amely olyan számadatokat tartalmaz, amelyeket egyetlen hivatalos forrás sem erősített meg), és azokat megfelelően súlyozta, tekintettel arra a tényre, hogy nem tudta ellenőrizni ezt az információt a helyszíni ellenőrző látogatások alkalmával.

(122)

A kínai kormány által a vizsgálat során benyújtott hat dokumentumot (25) illetően, amelyek tartalmát a kínai kormány nem volt hajlandó megvitatni a helyszíni ellenőrző látogatás során, a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak nincs indoka arra, hogy az alaprendelet 28. cikke szerint a rendelkezésre álló tényeket használja fel. Azt is állította, hogy a Bizottság nem segítette a kínai kormányt az e dokumentumok átadásával és annak igazolásával kapcsolatos követelmény megértésében, hogy valamennyi érintett dokumentum releváns, annak ellenére, hogy a kínai kormány „kifejezetten felkérte a Bizottságot az ellenőrzés megkezdése előtt, hogy segítsen a kínai kormánynak értelmezni az arra vonatkozó követelményt, hogy ezeket a dokumentumokat át kell adni, és igazolni kell, hogy minden érintett dokumentum releváns”. Ebben a tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy valamennyi dokumentum közvetlenül az érintett ágazatra vonatkozik (26), ezért az ellenőrzés hatálya alá vonásuk nagymértékben indokolt volt.

Másodszor, a kínai kormány által a 2013. április 11-i, Bizottságnak címzett levélben használt megfogalmazás eltért a 2013. június 3-i levélétől. A kínai kormány ugyanis azt állította a 2013. április 11-i levélben, hogy az említett dokumentumok ellenőrzését „felfüggesztették, hacsak a Bizottság nem tudja meggyőzően igazolni, hogy e dokumentumok mennyiben relevánsak a folyó vizsgálatban, különösen az állítólagos támogatások szempontjából”. Mivel e dokumentumok mindegyike közvetlenül vonatkozik az érintett ágazatra, illetve az olyan támogatási programokra, mint a kedvezményes hitelezés vagy a kedvezményes adórendszerek, amint az megfogalmazásukból is nyilvánvaló, a Bizottság számára nem volt világos, mit tehetett volna még hozzá, amivel e dokumentumok relevanciáját jobban igazolja. A Bizottság meglepőnek találta, hogy a kínai kormány számára nem jelentett problémát e dokumentumok relevanciája azok benyújtásakor, csak akkor, amikor a Bizottság magyarázatot kért.

(123)

2013. május 23-i levelében a Bizottság azt állította, hogy a közölt információk nagy részét nem tudta összevetni az eredeti dokumentumokkal, és nem tudta a kínai kormány által a kínai tőkepiaccal és pénzügyi intézményekkel kapcsolatos információkra vonatkozóan adott válasz elkészítéséhez felhasznált forrásadatokkal való keresztellenőrzést sem elvégezni. A kínai kormány azzal tiltakozott, hogy tekintve a „nagyon általános és minden konkrétumot mellőző hivatkozást”, a Bizottság nem adott lehetőséget a kínai kormány számára, hogy érdemi észrevételeket tegyen, így tehát nem biztosította a kínai kormány számára a védelemhez való jogának megfelelő gyakorlását. Ez az állítás nem felel meg a valóságnak. A kérdőívben a Bizottság nagyon is konkrét kérdéseket tett fel, és számos vizsgáló hatóság szokásos gyakorlatával összhangban megkísérelte a kínai kormány válaszainak ellenőrzését a helyszíni ellenőrző látogatás alkalmával.

(124)

A kínai kormány a kitöltött kérdőívben különösen a következőket állította: „az érintett ágazatnak nyújtott hitelek az összes hitel nagyon csekély százalékát képviselték. Néhány bank például azt a választ adta a kérdőív függelékében, hogy az érintett ágazatnak nyújtott hitelek az összes hitel kevesebb mint 1 %-át tették ki.” Az ellenőrzés során a kínai kormány semmilyen bizonyítékkal sem tudta alátámasztani ezt az állítást, és egyszerűen a bankokhoz irányította a Bizottságot.

(125)

A Bizottság bekérte az érintett ágazatnak nyújtott hitelekkel kapcsolatos statisztikákat is. A kínai kormány azt állította, hogy nem készül ilyen nyilvántartás. Amikor a Bizottság az iránt érdeklődött, hogy a kínai kormány megkísérelt-e ilyen statisztikákat készíteni, és bekérte ezeket az információkat a bankoktól, a CBRC (a kínai bankfelügyeleti hatóság) jelenlevő tisztviselője azt válaszolta, hogy nem tud erről, mivel a CBRC másik osztálya foglalkozik a statisztikákkal. A kínai kormány nem adta át a kérdőívben és később a hiánypótlási eljárásban kért statisztikákat. A Bizottság az ellenőrzést megelőzően küldött levélben ismét jelezte, hogy erre a témára ki fognak térni.

(126)

Ami a bankokat illeti, a Bizottság az ellenőrző látogatás során a kockázatértékelésről és a hitelképességi vizsgálatról, az átfogó működési helyzetről, az irányítási helyzetről, a hitelszintről, a pénzügyi szokásokról, a visszafizetési képességről, a garancia módjáról, és a bank és a hitelfelvevők közötti üzleti együttműködésről is érdeklődött, mivel a kínai kormány e kérdéseket illetően fogalmazott meg állításokat a kitöltött kérdőívben. Annak ellenére, hogy ezeket a témákat jelezték az ellenőrzést megelőzően küldött levélben, a kínai kormány ismét nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani állításait, és a bankokhoz irányította a Bizottságot.

(127)

A hiánypótlást kérő levélre adott válaszában a kínai kormány közölt néhány információt a bankokban fennálló állami tulajdon százalékos arányáról. Meg kell jegyezni, hogy a kitöltött kérdőívben a kínai kormány eredetileg azt állította, hogy nincs ilyen információ a birtokában, és hogy ezt az információt csak akkor adta át, amikor a Bizottság rámutatott arra, hogy a kereskedelmi bankokról szóló törvény 24. cikke ténylegesen előírja a bankok számára, hogy ezt az információt közöljék a CBRC-vel. Amikor a Bizottság az ellenőrző látogatás során arról érdeklődött, hogy mi volt ezen információ forrása, a CBRC jelenlévő tisztviselője azt állította, nem tudja, mivel a CBRC másik osztálya foglalkozik az ilyen adatok gyűjtésével. A főbb állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságáról szóló (az EXIM Bank által a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában közölt) ideiglenes rendelet 2. cikke szerint „azon állami tulajdonú pénzügyi intézmények listájára, amelyekhez az Államtanács felügyelőbizottsági tagokat delegál, az állami tulajdonú pénzügyi intézmények felügyelőbizottságainak adminisztratív szerve tesz ajánlást”. Mivel ez a jogszabályi rendelkezés az állami tulajdonú bankok felügyelőbizottságainak adminisztratív szervére hivatkozik, a kínai kormány láthatólag tudja, hogy milyen pénzügyi intézmények vannak a tulajdonában. A Bizottság mindazonáltal nem tudta ellenőrizni ezeket az információkat, sőt még az információforrást sem tudta azonosítani, mivel a kínai kormány nem működött együtt. A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint a kínai kormány által a hiánypótlást kérő levélre adott válaszban megjelölt bankokon kívül vannak még más állami tulajdonú bankok is (amelyek szintén hiteleztek a mintába felvett exportáló gyártóknak) (27).

(128)

A kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy a Bizottság sem a kérdőívben, sem a hiánypótlást kérő levélben nem kért „igazoló dokumentumokat vagy adatforrásokat”, és „most hirtelen az igazoló okmányok és adatforrások hiányára hivatkozik”. A Bizottság tisztázni kívánja, hogy más vizsgáló hatóságokhoz hasonlóan ellenőrzi az eljárásban részt vevő valamennyi fél által benyújtott adatokat, és a kínai kormány tisztában volt ezzel, minthogy a Bizottság már a kérdőívben és a kérdőívhez mellékelt kísérőlevélben is felhívta a figyelmet arra, hogy a válaszokat ellenőrizhetik. Ráadásul az ellenőrzést megelőzően küldött levélben a Bizottság konkrétan ezt a témát is felvetette, a vizsgálat során tisztázandó más kérdések között (28). Ezért az a tény, hogy a Bizottság a kínai kormány állításait alátámasztó bizonyítékokat kér, valószínűleg nem érte meglepetésként a kínai kormányt, minthogy ez volt a Bizottság által minden egyes esetben követett szokásos eljárás.

(129)

Amikor az ellenőrzés során a Bizottság arra kérte a kínai kormányt, hogy adja meg a 10 legnagyobb kínai bank listáját, valamint e bankok piaci részesedését, a CBRC azt válaszolta, hogy át tud adni ilyen információt, de a kérdésre nem válaszolhat, amíg azt írásban nem nyújtják be. A Bizottság kifejtette, hogy az ellenőrző látogatás során szóban feltett kérdés ugyanolyan érvényes, mint bármely, írásban feltett kérdés, és rámutatott arra, hogy más, szóban elhangzott kérdések esetén a kínai kormány nem kérte, hogy azokat a válaszadás előtt írásban is nyújtsák be. A kínai kormány e magyarázat ellenére sem közölte a kért információt.

(130)

A kérdőíven a Bizottság olyan dokumentumokat kért, amelyek a CBRC létesítését igazolják, és a CBRC-t hatáskörrel ruházzák fel. A kínai kormány átadta a Nemzeti Népi Kongresszus egy dokumentumát, amely pusztán azt állapította meg, hogy a CBRC-t létre fogják hozni. Amikor a Bizottság arról érdeklődött, hogy van-e olyan dokumentum, amely a CBRC hatáskörét és célját meghatározza, a jelenlévő CBRC-tisztviselő azt állította, hogy számos más törvény rendelkezik a CBRC-ről, de ha a Bizottság ezeket meg kívánja kapni, azt az ellenőrzés előtt kellett volna kérnie. Meg kell jegyezni, hogy a kérdőívben a Bizottság felhívta a kínai kormányt, hogy „adja át azokat a dokumentumokat, amelyek e hatóság létesítésének alapját képezték, és a hatóságot hatáskörrel ruházták fel”, ezért tehát e dokumentumokat az ellenőrzés előtt bekérte.

(131)

Amikor a Bizottság statisztikákat és jelentéseket kért a mintába felvett exportőröknek a vizsgálati időszakban hitelező bankoktól, a banki ágazat szabályozásáról és felügyeletéről szóló kínai törvény (29) 33. cikkére hivatkozott, amely arra utal, hogy a CBRC gyűjt ilyen statisztikákat. A CBRC jelenlévő képviselője azt állította, hogy először is engedélyt kell kérnie a jogi osztálytól, de az ellenőrzés végéig e tekintetben nem adott át semmilyen információt. Újból meg kell jegyezni, hogy a Bizottság ezt az információt a kérdőívben és a hiánypótlást kérő levélben is kérte, és az ellenőrzést megelőzően küldött levelében azt is jelezte, hogy az ellenőrzés kiterjed majd a statisztikákra is.

(132)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a panaszban a kínai bankokat mint közjogi szerveket illetően szereplő állítások az állami részesedés puszta feltételezésén alapulnak, amely feltételezés viszont a bevont finompapírra vonatkozó ügyben megfogalmazott „jogszerűtlen” megállapításokra épül. Ez az állítás a tények félremagyarázása. A panaszban a panaszos az állami tulajdon mellett többek között a bankok által politikai irányelvek alapján adott kölcsönökre, valamint arra is hivatkozik, hogy kormányhivatalok arra utasították a pénzügyi intézményeket, hogy növeljék a vállalkozásoknak nyújtott, új technológiák és termékek támogatásához (ideértve a fotovillamos ágazatot) igényelt hiteleket és kölcsönöket. A kínai bankokra mint közjogi szervekre vonatkozó, a bevont finompapírra vonatkozó ügyben tett megállapítások nem pusztán a tulajdonláson (pl. kormányzati beavatkozás, és a bankoknak szóló olyan iránymutatás, hogy nyújtsanak közvetlen kedvezményes kölcsönöket a papíripar részére kormányzati tervek alapján) alapultak, és e megállapítások teljes mértékben összhangban vannak az EU és a WTO jogával. Emellett az állami tulajdonú bankokra mint közjogi szervekre vonatkozó megállapításokat a szerves bevonatú acéltermékek ügyében is megerősítették.

(133)

A kínai kormány továbbra is azt állította, hogy a gyakorlatban nem volt képes 3 800 kínai bankról és pénzügyi intézményről információt közölni, és hogy a CBRC mindenesetre nem vezet nyilvántartást a bankokban fennálló állami tulajdon százalékos arányáról. A Bizottság nem érti, hogy a kínai kormány miért hivatkozik visszatérően valamennyi kínai bankra a kínai kormány tulajdonlásával kapcsolatban, amikor a kért információ kifejezetten azokra a bankokra korlátozódott, „amelyekben a kínai kormány közvetlen vagy közvetett részvényes”. (30) Amint az a fenti (127) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a kínai kormány azon állítása, amely szerint a CBRC (vagy bármely más kormányzati hatóság) nem vezet nyilvántartást a bankokban fennálló tulajdonosi részesedéseiről, számos kínai jogi rendelkezéssel ellentétesnek tűnik.

(134)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány megismételte azon állítását, amely szerint nincs hatásköre arra, hogy „független bankoktól” bizalmas információ közlését követelje, és hivatkozott arra a levélre, amelyet állítólag e tárgyban küldött a bankoknak. Igaz, hogy az ellenőrzés során a kínai kormány bemutatta a bankoknak szánt levél eredeti példányát, de amikor a Bizottság arra kérte a kínai kormányt, hogy bizonyítékokkal támassza alá, hogy mely bankoknak és pénzügyi intézményeknek küldték meg a levelet, a kínai kormány nem tudott ilyen bizonyítékkal szolgálni. A kínai kormány azt is állította, hogy a hiánypótlást kérő levél 7. mellékletében feltüntetett intézmények némelyike nem bank. E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy ezeket az intézményeket a mintába felvett exportáló gyártók jelentették be a Bizottságnak mint olyan intézményeket, amelyek hitelt nyújtottak a számukra.

(135)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság egyszer sem említette a Kínai Központi Bank 2003. és 2004. évi YinFa körleveleit, sem a kérdőívben, sem a hiánypótlást kérő levélben. Megjegyzendő, hogy a Bizottság az ellenőrzést megelőzően küldött levélben „a Kínai Központi Banknak a Kínában alkalmazott kamatláb-szabályozásra vonatkozó szabályzatait/körleveleit/belső dokumentációját” is szerepeltette a vizsgálat során tisztázandó más témakörök között. Nyilvánvaló, hogy mindkét körlevél e kategóriába tartozik. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszában a kínai kormány még a Kínai Központi Bank weboldalán található cikkre is hivatkozott, amely említette e körlevelek egyikét. A kínai kormány azonban egyáltalán nem adott át a Kínai Központi Banktól származó körleveleket, és csak a Kínai Központi Bank weboldalán található információkat közölte, amelyek a hitelekre és betétekre Kínában alkalmazandó kamatláb szabályozása tekintetében nem voltak teljesek, összevetve a 2003. és a 2004. évi YinFa körlevelekkel, amelyek megtalálhatók a világhálón. Azt is meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány nem azon az alapon tagadta meg e dokumentumok átadását, hogy nem számított erre a kérdésre, sokkal inkább e körlevelek állítólagos bizalmas jellege miatt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kínai kormánynak a Kínai Központi Bank körleveleinek a bizalmas jellegével kapcsolatos állítása nincs összhangban a saját maga által ebben az eljárásban tanúsított gyakorlattal. A végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a kínai kormány benyújtatta a Kínai Központi Bank egy újabb körlevelének teljes változatát azon állításának alátámasztására, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok által nyújtott egyedi hiteleket megszűntették, és a másutt felmerült bizalmas jelleg többé már nem tűnt akadályozó tényezőnek. A Kínai Központi Bank honlapján található kivonatokat a Bizottság tudomásul vette, és tartalmukat nem hagyta figyelmen kívül. Ahhoz ugyanakkor, hogy e tárgykörben teljes legyen az információ, szükség volt a két körlevélben foglaltakra is, amelyek kiegészítették a kínai kormány által közölt információkat.

(136)

Egyedi vizsgálat iránti kérelmet nyújtott be hat együttműködő exportáló gyártó az alaprendelet 27. cikkének (3) bekezdése alapján, azaz a következő vállalatok: a CNPV Dongying Solar Power Co. Ltd., a Jiangsu Runda PV Co. Ltd., a Kinve Solar Power Co. Ltd. (Maanshan), a Phono Solar Technology Co. Ltd., a Shandong Linuo Photovoltaic Hi-Tech Co. Ltd., és a Shandong Linuo Solar Power Holdings Co. Ltd. E vállalatok esetében nem volt mód egyedi vizsgálat engedélyezésére, mivel ez az állítólagos támogatási programok nagy száma, valamint a vizsgálat elhúzódó jellege miatt nagy terhet jelentett volna, és akadályozta volna a vizsgálat kellő időben történő lezárását.

(137)

A Bizottság a panaszban szereplő információk alapján a következő rendszerekkel kapcsolatban próbált tájékozódni, mivel ezek állítólag kormányzati támogatásban részesülnek:

(138)

A Bizottság tájékoztatást kért a kínai kormánytól az azon bankok által az ipar egészének és az eljárásban érintett ágazatnak nyújtott hitelek arányáról, amelyekben a kínai kormány a legnagyobb vagy az egyetlen részvényes, amelyekben a kínai kormánynak részesedése van, de nem a legnagyobb részvényes, továbbá amelyekben a kínai kormány nem rendelkezik részvényekkel, és amelyek külföldi tulajdonban vannak. A kínai kormány válaszában közölte, hogy nincsenek nyilvántartott adatai az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok által nyújtott hitelek összegéről és százalékos arányáról, és hogy a kínai kormány a fotovillamos ágazat számára nyújtott hitelekről sem tart nyilván adatokat. A kínai kormány ebben a tekintetben semmilyen alternatív információforrást sem javasolt.

(139)

A Bizottság az eredeti szubvencióellenes kérdőívhez egy bankoknak/pénzügyi intézményeknek szánt egyedi kérdőívet (A. függelék) csatolt, és felkérte a kínai kormányt, hogy továbbítsa azt azoknak a bankoknak és pénzügyi intézményeknek, amelyek hitelt nyújtottak az érintett ágazat számára. Az A. függelék célja az volt, hogy ellenőrizze a panaszban szereplő azon állításokat, amelyek szerint az állami tulajdonú bankok közjogi szervek. A Bizottság többek között információkat kért az említett kínai bankok kormányzati irányításának szerkezetéről, valamint a kormányzati politikák, illetve érdekek képviseletéről is a fotovillamos ágazatot illetően (azaz az igazgatóságról és a részvényesek tanácsáról, a részvényesek/igazgatók üléseinek jegyzőkönyveiről, a részvényesek/igazgatók állampolgárságáról, a hitelezési politikáról, valamint az együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódó kockázatértékelésről). A kitöltött kérdőívben a kínai kormány csak öt bank (a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Sanghaji Bank, a Kínai Központi Bank (31) és a Huaxia Bank) tekintetében adott választ az A. függelékre. A hiánypótlást kérő levélben a Bizottság megismételte eredeti információkérését. A kínai kormány együttműködésének megkönnyítése érdekében átadott egy listát azokról a bankokról/pénzügyi intézményekről, amelyek hitelt nyújtottak a mintába felvett vállalatoknak, és ismételten felhívta a kínai kormányt, hogy továbbítsák az A. függeléket ezen intézmények számára. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszban nem adtak további válaszokat az A. függelékre.

(140)

A Bizottság információt kért a bankok és pénzügyi intézmények állami tulajdonlásáról is. A kitöltött kérdőívben a kínai kormány azt állította, hogy nem vezet nyilvántartást a tulajdonosi részesedésekről, és nem tett semmiféle javaslatot arra nézve, hogy hogyan lehetne ezt az információt beszerezni. Amikor a Bizottság a hiánypótlást kérő levélben rámutatott arra, hogy ezt az információt kötelező a bankok alapszabályába foglalni, és ahhoz a kínai kormány mint részvényes hozzáfér, a kínai kormány átadta 16 bank részvényesi információit. Ugyanakkor öt bankot kivéve, amelyek tekintetében a kínai kormány az éves beszámolókat jelölte meg forrásként, nem adott át semmilyen bizonyítékot ezen információ alátámasztására, és azt sem közölte, hogy mely adatok képezték ezen információ forrását. Az érintett ágazatnak hitelező többi bankot illetően a kínai kormány semmilyen információt nem közölt a tulajdonosi részesedésről. Ebből következően a Bizottság nem tudta ellenőrizni az állam bankokban és más pénzügyi intézményekben fennálló tulajdonosi részesedését illetően bejelentett adatok pontosságát és helytállóságát.

(141)

A kínai kormány azt állította, hogy a mintába felvett exportáló gyártók (hitelezési referencia céljából adott) „BB” minősítése „rendkívül kedvezőtlen”, és hogy a Bizottság „az ügy tényeit figyelembe véve nem fejtette ki, hogyan jutott arra a következtetésre, hogy ez a helytálló vagy legésszerűbb megállapítás”. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy ez a módszer „megengedhetetlen hátrányos következtetés”. Jóllehet ezt az állítást egy korábbi (a bevont finompapírra vonatkozó) üggyel kapcsolatban tették, még azelőtt, hogy a mintába felvett exportáló gyártókra vonatkozó minősítéssel kapcsolatos információt ebben az eljárásban közölték volna, meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem használt fel „rendelkezésre álló hátrányos tényeket” sem ebben az esetben, sem más, a kínai kormány által a beadványában megjelölt esetben. A Bizottság csak a nyilvántartásban szereplő tényekből vonta le a megfelelő következtetéseket, amely tények a megfelelő hitelkockázat-értékelés hiányára mutattak, lásd a (175)–(178) preambulumbekezdést. Ki kell emelni, hogy a vizsgálati időszakban a kínai fotovillamos ágazat komoly veszteségeket termelt, és egyértelmű volt, hogy pénzügyi helyzete rendkívül nehéz. A mintába felvett vállalatok által átadott számos hitelkockázat-értékelés azt igazolta, hogy a vizsgálati időszak egészére vonatkozóan a „BB” minősítés nem volt ésszerűtlen. Egyes hitelkockázat-értékelések ugyanis egyértelműen azt mutatták, hogy több csoport ténylegesen többé-kevésbé fizetésképtelen volt.

(142)

Az ellenőrzést megelőzően küldött levelében a Bizottság jelezte azon bankok ellenőrzését, amelyek kitöltötték a kérdőív A. függelékét, és a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott hitelek jelentős százalékát biztosították; ezek a Kínai Fejlesztési Bank, a Kínai Export-Import Bank, a Sanghaji Bank és a Huaxia Bank; emellett mellékelte azon témák részletes listáját, amelyekre az ellenőrzés során ki kíván térni. A kínai kormánynak szóló eredeti kérdőívben a Bizottság eleve világossá tette, hogy a kitöltött kérdőívekben közölt információkat a helyszínen ellenőrizhetik. Az ellenőrzést megelőzően küldött levélben a Bizottság azt is kifejtette, hogy a kínai kormányt felkérte arra, hogy „bocsássa rendelkezésre mindazokat az igazoló dokumentumokat, amelyeket válaszának megfogalmazásához felhasznált, beleértve az eredeti forrásdokumentumokat és a kérelmeket”. Két másik, a mintába felvett exportáló gyártók számára kedvezményes finanszírozást nyújtó bank vagy egyáltalán nem közölte a kért információt (Kínai Mezőgazdasági Bank), vagy az információt anélkül nyújtották be a nevükben, hogy azt ellenőrizni lehetett volna (Kínai Központi Bank).

(143)

Az ellenőrzést megelőzően küldött, 2013. március 25-i levelében a Bizottság értesítette a kínai kormányt arról a szándékáról, hogy ellenőrizni kívánja a Sanghaji Bankot (a továbbiakban: SB), és az ellenőrző látogatás kínai kormány számára történő megkönnyítése érdekében – szükség esetére – felajánlotta az ellenőrző látogatás 2013. április 22-ig történő meghosszabbítását (32). Az ellenőrzést megelőzően küldött levélre adott, április 5-i eredeti válaszában a kínai kormány nem erősítette meg, hogy sor kerül-e az SB ellenőrzésére, de érdeklődött aziránt, hogy a Bizottság hajlandó lenne-e a Sanghaji Bankot más helyszínen is ellenőrizni az ellenőrzés további részében (Peking helyett Sanghajban). Az ellenőrző látogatás megkönnyítése érdekében a Bizottság kivételesen belement ebbe, ugyanakkor sürgette a kínai kormányt, hogy legkésőbb április 9-ig (azaz a pekingi ellenőrzés megkezdését megelőző három munkanappal) igazolja vissza a sanghaji ellenőrzést annak érdekében, hogy az ellenőrzést végző csoport az ellenőrzési tervben bekövetkezett változtatással összefüggő gyakorlati kérdésekben intézkedni tudjon. A kínai kormány csak április 11-én (azaz az ellenőrzés megkezdése előtt egy nappal) igazolta vissza, hogy az SB-t 2013. április 23-án vagy 24-én lehet ellenőrizni. Ugyanezen a napon a Bizottság közölte a kínai kormánnyal, hogy e késői visszajelzés miatt már nem lehet változtatni a menetrenden. Ráadásul a kínai kormány által javasolt időpontok (április 23. vagy 24.) túllépték a kínai kormány és a Bizottság által egyeztetett, ellenőrzésre szánt időszakot, még a Bizottság által javasolt hosszabbítást is. Ennek eredményeként a Bizottság nem tudta ellenőrizni az SB által kitöltött A. függeléket és az e bank által a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott hitelekkel kapcsolatos információkat. Következésképpen a Bizottság 2013. május 23-i levelében arról tájékoztatta a kínai kormányt, hogy mérlegeli az 597/2009/EK rendelt 28. cikkének az SB által benyújtott, nem ellenőrzött információra való alkalmazását.

(144)

A kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy az ellenőrzésre a Bizottság rugalmatlansága miatt nem került sor, a Bizottság nem javasolt az ellenőrzésre másik dátumot, és egyszerűen „nem volt hajlandó mérlegelni a Sanghaji Bank ellenőrzését”. Ezeket az állításokat egyszerűen valótlanok. A Bizottság világosan kifejtette az ellenőrzést megelőzően küldött levélben, hogy eredetileg 2013. április 17-én és 18-án javasolta ellenőrizni a bankokat, egy esetleges további napot (április 22.) biztosítva, és nyitva hagyta a kínai kormány számára a lehetőséget, hogy megfelelő időpontot javasoljon a bankok felkeresésére az ellenőrzési időszak egészén belül (ami egy teljes munkahetet és egy további napot jelentett). A kínai kormány ugyanakkor e kereten kívüli időpontot javasolt az SB ellenőrzésére, és mindezt az ellenőrző látogatást megelőzően mindössze egy munkanappal. A Bizottság meglátása szerint a felkínált rugalmasság több mint elegendő volt, és – ellentétben a kínai kormány állításával – összességében hat alternatív napot ajánlottak fel az SB ellenőrzésére.

(145)

2013. május 23-i levelében a Bizottság kifejtette a kínai kormány számára, hogy nem tudta ellenőrizni a Huaxia Bank (a továbbiakban: Huaxia) által kitöltött A. függelék egyes részeit, nevezetesen a tulajdonosi struktúrát, a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességi vizsgálatát, illetve a különböző ágazatokra, és különösen az érintett ágazatra alkalmazott kockázati felárakat.

(146)

A kínai kormány 2013. június 3-i válaszában azt állította, hogy a Huaxia ismertette a tulajdonosi struktúrát és további részleteket és magyarázatokat is adott a Bizottság számára a részvényeseit, valamint azt illetően, hogy az ügyfelek hitelképességének vizsgálatára a banktitokkal kapcsolatos jogszabályokat, továbbá a bankok és ügyfeleik közötti szerződéses megállapodásokat kell alkalmazni.

(147)

A tulajdonosi struktúra tekintetében meg kell jegyezni, hogy a kitöltött A. függelékben a Huaxia azt állította, hogy „állami részesedés” nélkül alapították, és nem közölt információt az állami tulajdonlást illetően, jóllehet ezt a Bizottság az A. függelékben kifejezetten kérte. A Bizottság rámutatott arra, hogy ez ellentmondásban van a kínai kormány által közölt más információkkal, valamint hogy a Huaxia elismerte, hogy egyes részvényesei az állam tulajdonában vannak, és ezek némelyikéről egy kínai nyelven írt dokumentumban közölt információkat. A Huaxia által benyújtott információkból továbbra sem egyértelmű, hogy mekkora a bankban fennálló állami tulajdon aránya.

(148)

A hitelképességi vizsgálatot illetően a Bizottság megállapítja, hogy a bank egy vállalat tekintetében át tudott adni ilyen dokumentumot (a vállalat kilétének védelme érdekében a dokumentum némi módosítását követően), míg más kért dokumentumok tekintetében azt állította, hogy azok titoktartási jogszabályok és a bank és ügyfelei közötti szerződéses megállapodások hatálya alá tartoznak. Nehéz megérteni a bánásmódok közötti ilyen különbözőséget.

(149)

2013. május 23-i levelében a Bizottság arról tájékoztatta a kínai kormányt, hogy a Kínai Export-Import Bank (a továbbiakban: EXIM) által kitöltött A. függelék és a hiánypótlást kérő levélre adott válasz nem volt teljes, és az EXIM nem adott át egyes, kifejezetten kért dokumentumokat, nevezetesen az alapszabályt, az Export-Import Bank létesítéséről szóló államtanácsi értesítést, illetve a Kínai Export-Import Bank által csúcstechnológiás termékek tekintetében exportőröknek adott hitel kezelésével kapcsolatos intézkedéseket. Az alapszabályt illetően a kínai kormány azt állította 2013. június 3-i levelében, hogy az EXIM a belső szabályzata miatt nem tudja átadni az alapszabályát (amely belső irányítási dokumentum), de hivatkozott az online változatra, amelyet állítólag felajánlottak megtekintésre az ellenőrzés során az EXIM által biztosított laptopon. A Bizottságot megdöbbenti ez az értelmetlen magyarázat. Ha a dokumentum online elérhető volt az ellenőrzés során, a Bizottság nem látja be, miért nem lehetett benyújtani már a kérdőívben, a hiánypótlást kérő levélben és az ellenőrzés során ismételten kérteknek megfelelően. Az az állítás ugyanis, amely szerint az EXIM az ellenőrzés során laptopon hozzáférhetővé tette ezt a dokumentumot, valótlan. Az EXIM azt állította, hogy a Bizottságnak online kellene megtekintenie a dokumentumot, a bizottsági tisztviselő azonban közölte, hogy az ellenőrzés céljára szolgáló helyiségekben nincs internet-hozzáférés. Ráadásul az EXIM nem adta meg az alapszabály online verziójára mutató hivatkozást sem.

(150)

A két másik dokumentumot illetően az EXIM azzal érvelt, hogy azokat bizalmas jellegük és a belső szabályok miatt nem adhatják át. Az EXIM saját maga állította a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában, hogy „az EXIM bankot a Kínai Export-Import Bank létesítéséről szóló államtanácsi értesítésnek és a Kínai Export-Import Bank alapszabályának megfelelően hozták létre, és működése összhangban áll e dokumentumokkal”. Ezért ezt lényeges dokumentumnak tekintették a panaszban szereplő azon állítások ellenőrzése szempontjából, amelyek szerint az EXIM közjogi szerv, ám a Bizottság számára megtagadták az ehhez a dokumentumhoz való hozzáférést. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy egy másik fejlesztési bank, jelesül a CDB hasonló dokumentumot adott át a létesítésével kapcsolatban, valamint több más államtanácsi értesítést is benyújtott ebben a vizsgálatban. Az EXIM emellett semmilyen bizonyítékkal nem támasztotta alá a titoktartással kapcsolatos állításait. Ráadásul a (117) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően, a kormányok nem hivatkozhatnak belső szabályokra a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás és az alaprendelet szerinti kötelezettségeik megkerülésére. Ugyanez vonatkozik a Kínai Export-Import Bank által csúcstechnológiás termékek tekintetében exportőröknek adott hitel kezelésével kapcsolatos intézkedésekre is, amely esetben az EXIM szintén a titoktartásra hivatkozott, de ezt bizonyítékkal nem támasztotta alá, sőt a dokumentum céljának megvitatását is megtagadta.

(151)

Az EXIM az igazgatóság és a felügyelőbizottság összetételével kapcsolatban sem közölt információt, megismételt kérések ellenére sem, és arra hivatkozott, hogy „az igazgatóság összetétele változik”, és a Bizottság azon kérdésére, hogy e két szerv tagjai egyúttal tagjai-e a Kínai Kommunista Pártnak, azt válaszolta, hogy „ezek tolakodó és nem helyénvaló kérdések egy szubvencióellenes vizsgálat keretében”. A vizsgálat szempontjából lényegtelen, hogy az igazgatóság tagjai változnak. Az fontos, hogy az állam miként képviselteti magát az EXIM igazgatóságában és felügyelőbizottságában; ugyanakkor a kínai kormány és az EXIM nem közölt e tekintetben információt. A Bizottság úgy véli továbbá, hogy az EXIM (és ebben az ügyben valamennyi bank) felső vezetésének Kínai Kommunista Pártban való tagsága annak megállapítása szempontjából lényeges, hogy az állam mekkora befolyást gyakorol a bank vezetésére. A Kínai Kommunista Párt alapító okirata szerint „a Pártnak fenn kell tartania és javítania kell az alapvető gazdasági rendszert, amelyben az állami tulajdon meghatározó szerepet tölt be, és a különböző gazdasági ágazatok egymás mellett fejlődnek...”  (33), így tehát a Bizottság e vizsgálat keretében szükségesnek ítélte a Kínai Kommunista Párt EXIM-re gyakorolt befolyásának tanulmányozását, és különösen a bankok feletti állami ellenőrzés mértékének felmérését.

(152)

Ami a különböző kategóriájú termékeknek már a kérdőívben is kért exportstatisztikáit illeti, amelyeket az EXIM jogszabály szerint köteles a CBRC-nek megküldeni, a kínai kormány 2013. június 3-i levelében azt állította, hogy több időre van szüksége ilyen információk összeállításához. Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy mivel a Bizottság ezt az információt már az eredeti kérdőívben is kérte, a kínai kormánynak több mint három és fél hónapja volt ezek összeállítására, ám ezt mégsem tette meg. Az EXIM azt állította, „az ilyen típusú információ megtalálható az éves beszámolókban”; ez azonban nem igaz. A kínai kormány által említett éves beszámolókban található információ más időszakokra vonatkozik, mint a Bizottság által a kérdőívben és az ellenőrző látogatás alkalmával kért információk.

(153)

A kínai kormány jogosan állította, hogy a kitöltött kérdőívben megadta többek között a mechanikai és elektromos termékek és az új, csúcstechnológiás termékek kivitele tekintetében nyújtott exporthitelek összegét. Meg kell jegyezni, hogy a Bizottság soha nem vitatta e számadatok közlését. A Bizottság azt a tényt vitatta, hogy amikor megkísérelte e számadatok ellenőrzését az ellenőrző látogatás alkalmával, az EXIM nem tudott azokat alátámasztó bizonyítékokat közölni, sem pedig legalább magyarázatot adni arra, hogy ezek a számadatok honnan származnak. Hasonlóképpen, a Bizottság nem ellenőrizhette a fotovillamos ágazatnak nyújtott exporthitelek arányával kapcsolatos adatokat, amelyeket a kínai kormány a kitöltött kérdőívben adott meg. Érdekes, hogy az EXIM e számadatok egyikét sem ítélte bizalmasnak, de amikor a Bizottság az azok ellenőrzéséhez szükséges forrásadatokat kérte, az EXIM titoktartási okokra hivatkozva megtagadta a hozzáférést. Az EXIM ugyanezen okokat hozta fel a mintába felvett gyártóknak és az együttműködő gyártóknak adott exporthitel összegét illetően. A hiánypótlást kérő levélre adott válaszban megadott ugyan számadatokat, de titoktartási okokból nem engedte meg a Bizottságnak, hogy azokat ellenőrizze. Ténylegesen tehát nem volt lehetőség az EXIM által átadott statisztikák túlnyomó többségének az ellenőrzésére.

(154)

Az EXIM megtagadta a mintába felvett exportáló gyártók hitelminősítésének, illetve az e minősítések alapjául szolgáló elemzéseknek az ismertetését és bizonyítékokkal való alátámasztását is.

(155)

2013. június 3-i levelében a kínai kormány aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság „személyes kérdéseket tett fel az igazgatóság/felügyelőbizottság és a felső vezetés tagjainak párttagságáról”. Ez nem helytálló. Az igazgatóság/felügyelőbizottság és a felső vezetés tagjainak a Kínai Kommunista Párthoz való kötődésével kapcsolatos kérdések tisztán technikai jellegűek, és amint a fenti (151) preambulumbekezdésben kifejtésre került, ezeket azért tették fel, hogy meg lehessen határozni a Kínai Kommunista Pártnak a kínai gazdaságban betöltött szerepét.

(156)

Az ellenőrzés során a Bizottság a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességének felmérését igyekezett megvizsgálni. A CDB közölt néhány általános információt, de sem a mintába felvett exportáló gyártók hitelképességi vizsgálatával kapcsolatban, sem pedig a fotovillamos ágazat kockázatértékelési és vizsgálati jelentését illetően nem volt hajlandó semmilyen tájékoztatást adni.

(157)

A hiánypótlást kérő levélre válaszul a CDB az érintett ágazatra kiszabott kockázati felár vonatkozásában adott meg egy számadatot. Az ellenőrzés során a CDB e tekintetben helyesbítette válaszát, de nem adott át sem e számadatot igazoló bizonyítékot, sem pedig magyarázatot e számadat forrására, a Bizottságnak az ellenőrző látogatás során megismételt kérése ellenére sem.

(158)

A panaszos azt állítja, hogy az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok az alaprendelet 2. cikkének b) pontja értelmében vett közjogi szervek.

(159)

A WTO fellebbviteli testülete az „Egyesült Államok – Végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok egyes Kínából származó termékekre” című jelentésében (a továbbiakban: a fellebbviteli testület jelentése) (34) a közjogi szervet olyan szervezetként határozza meg, amely „kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy amelyet ilyen hatáskörrel ruháznak fel”. A fellebbviteli testület szerint annak bizonyítéka, hogy egy kormány érdemi ellenőrzést gyakorol-e egy jogalany és annak magatartása felett, bizonyos körülmények között bizonyíték lehet arra, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskörrel rendelkezik, és e hatáskört a kormányzati feladatok ellátása keretében gyakorolja. Amikor a bizonyítékokból sokféle, kifejezetten kormányzati irányításra utaló jel tűnik ki, és van arra utaló bizonyíték, hogy ezt az irányítást érdemi módon gyakorolják, akkor ez a bizonyíték arra engedhet következtetni, hogy az érintett jogalany kormányzati hatáskört gyakorol (35). A fellebbviteli testület azt is figyelembe vette, hogy a közjogi szervek egyik jellemzője olyan „kormányzati feladatok végrehajtása” (36), amelyeket „általában az adott tag jogrendjében a kormányzati gyakorlat részének tekintenek” (37).

(160)

A következő vizsgálat tárgya annak megállapítása, hogy az érintett állami tulajdonú bankok ellátnak-e olyan feladatokat, amelyek általában a kormányzati gyakorlat részének minősülnek Kínában, és amennyiben igen, gyakorolnak-e kormányzati hatáskört e feladatok végrehajtása során. A vizsgálat megállapította, hogy a kínai pénzügyi piacot kormányzati beavatkozás jellemzi, mivel a nagyobb bankok többsége állami tulajdonban van. A kínai hatóságok csak nagyon kevés információt szolgáltattak a kínai bankok részvénytulajdonáról/tulajdonviszonyairól. Az alább kifejtettek szerint a Bizottság mindenesetre összegyűjtötte a rendelkezésre álló információkat, hogy reprezentatív megállapítást tehessen. Annak elemzésekor, hogy a bankok kormányzati hatáskörrel felruházott, ilyen hatáskörrel rendelkező vagy ilyen hatáskört gyakorló szervezetek-e (közjogi szervek), a Bizottság nemcsak arról gyűjtött adatokat, hogy a bankok kormányzati tulajdonban vannak-e, hanem egyéb jellemzőkről is, például az igazgatóságon belüli kormányzati jelenlétről, tevékenységeik kormányzati ellenőrzéséről, a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről, valamint arról, hogy a szervezeteket jogszabály útján hozták-e létre.

(161)

A rendelkezésre álló információk alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy a kínai pénzügyi piacon az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok rendelkeznek a legnagyobb piaci részesedéssel, és ők a piac meghatározó szereplői. A Deutsche Bank által a kínai bankszektorral kapcsolatban végzett 2006. évi kutatás (38) szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok több mint kétharmados részesedéssel rendelkeznek a kínai piacon. Ugyanezzel kapcsolatban a WTO Kína kereskedelempolitikájáról szóló beszámolója a következőképpen fogalmaz: „Az állami tulajdon magas aránya a kínai pénzügyi szektor egy másik fontos jellemzője”  (39), és„csekély változás következett be a kínai bankszektor piaci struktúrájában, amelyet az állami tulajdonban levő bankok túlsúlya jellemez” (40). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az öt legnagyobb állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank (a Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank, a Kommunikációs Bank és az Ipari és Kereskedelmi Bank) a kínai bankszektor több mint felét képviseli (41). Az öt legnagyobb állami tulajdonú bankban fennálló kormányzati tulajdont a kínai kormány is megerősítette a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában.

(162)

A Bizottság információkat kért az említett kínai bankok kormányzati irányításának szerkezetéről, valamint a kormányzati politikák vagy érdekek képviseletéről is a fotovillamos ágazatot illetően (azaz az igazgatóságról és a részvényesek tanácsáról, a részvényesek/igazgatók üléseinek jegyzőkönyveiről, a részvényesek/igazgatók állampolgárságáról, a hitelezési politikáról, valamint az együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódó kockázatértékelésről). Mindazonáltal a fenti (139) preambulumbekezdésben megállapítottak szerint a kínai kormány csak nagyon kevés információt szolgáltatott ezzel kapcsolatban, és a benyújtott információ nagy részének ellenőrzését nem tette lehetővé. Ebből következően a Bizottságnak a rendelkezésre álló tényeket kellett használnia. A Bizottság a rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy a kormány a következő eszközökkel irányítja ezeket a bankokat: tulajdonlás révén, azáltal, hogy közigazgatási ellenőrzést gyakorol a bankok „kereskedelmi” magatartása felett, ideértve a betéti és hitelkamatlábakra vonatkozó határok megállapítását (lásd az alábbi (164)–(167) preambulumbekezdést), adott esetben pedig létesítő okiratok útján is (42).

A fenti megállapítások alapját képező adatok a következő forrásokból származnak: a kínai kormány által szolgáltatott információk, a kínai bankok éves beszámolói, amelyeket vagy a kínai kormány szolgáltatott, vagy nyilvánosan hozzáférhetők voltak, a Deutsche Bank által a kínai bankszektorral kapcsolatban végzett 2006. évi kutatás (43), a WTO Kína politikájára vonatkozó beszámolója (2012 vonatkozásában) (44), a Világbank által „China 2030” címmel kiadott jelentés (45), az OECD Kínáról szóló 2010. évi gazdasági felmérése (46), az együttműködő exportáló gyártók által szolgáltatott, illetve a panaszban szereplő információk. Független források becslései szerint a külföldi bankok a kínai bankszektor csekély részét képviselik, így a fejlesztéspolitikai hitelezésben elenyésző szerepet játszanak; a vonatkozó információ azt sugallja, hogy a kínai piac mindössze 2 %-át teszik ki (47). A témához kapcsolódó nyilvánosan hozzáférhető információk szintén megerősítik, hogy a kínai bankok, különösen a nagy kereskedelmi bankok – azokban az esetekben, amikor a hitelbővítés eredményeként jelentkező tőkemegfelelés hiánya miatt tőkefeltöltésre van szükség – továbbra is az állami tulajdonú részvényesekre, illetve a kormányzatra támaszkodnak (48).

(163)

Az együttműködő exportáló gyártók részére hitelt folyósító bankok többsége állami tulajdonban van. A rendelkezésre álló információ alapján (49) ugyanis a Bizottság azt állapította meg, hogy a hitelek nagy részét az állami tulajdonú bankok és állami tulajdonban lévő más jogalanyok nyújtották az együttműködő exportáló gyártóknak. E bankok között szerepeltek a fontosabb kínai kereskedelmi és állami fejlesztési bankok, mint a Kínai Fejlesztési Bank, az EXIM Bank, a Kínai Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank és a Kínai Ipari és Kereskedelmi Bank. A többi érintett, állami tulajdonban lévő bankot illetően a Bizottság ugyanazokat a fent említett, a kormányzati irányításra és a kormányzati politikák vagy érdekek fotovillamos ágazatot illető képviseletére vonatkozó adatokat kérte. A kínai kormány nem szolgáltatott ilyen részletes információkat. Ezért tehát meg kell állapítani, hogy a bankok kormányzati irányítás alatt állnak. Ezen érdemi irányítást bizonyítja többek között a kérdéses ágazat támogatását szolgáló kormányzati politika, amely arra utasítja a bankokat, hogy kifejezetten támogatóan járjanak el (lásd a fenti (102) preambulumbekezdést). Ezért az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi és fejlesztési bankokat közjogi szervnek kell tekinteni.

(164)

A kínai kormány kínai pénzügyi piacon érvényesülő befolyásának további jele a Kínai Központi Bank által a kamatlábak megállapításának és ingadozásának egyedi korlátozásában játszott szerep. A vizsgálat ténylegesen megállapította, hogy Kínában a Kínai Központi Bank konkrét szabályok alapján szabályozza a kamatlábak ingadozását. A rendelkezésre álló információk szerint ezeket a szabályokat a Kínai Központi Bank a betéti és hitelkamatok szabályozásáról szóló (2004. évi) Yinfa körlevelében (a továbbiakban: a 251. sz. körlevél) határozza meg. A pénzügyi intézményeket arra kérik, hogy hitelkamataikat a Kínai Központi Bank referencia-hitelkamatlábának meghatározott tartományán belül állapítsák meg. A kereskedelmi bankok által, illetve az állami fejlesztési bankok által kereskedelmi alapon folyósított hitelek esetében nincs felső határ, csak az alsó határt szabták meg. A városi és a vidéki hitelszövetkezetek számára mind a felső, mind az alsó határértékeket meghatározták. A kedvezményes hitelek, illetve azon hitelek esetében, amelyekre az Államtanács egyedi rendelkezései vonatkoznak, a kamatlábak felfelé nem ingadozhatnak. A Bizottság kérte a kínai kormányt, hogy tisztázza a 251. sz. körlevélben, illetve az azt megelőző jogszabályban (A Kínai Központi Bank körlevele a pénzügyi intézmények hitelkamatlábának ingadozási sávjáról – YinFa, 2003. évi 250. sz.) szereplő fogalommeghatározásokat és megfogalmazásokat. Ugyanakkor, amint azt a fenti (135) preambulumbekezdés ismerteti, a kínai kormány ezeket a körleveleket nem bocsátotta rendelkezésre, ezért a Bizottság nem tudta ellenőrizni azok tartalmát, sem pedig magyarázatokat kérni. Mivel a kínai kormány ezzel kapcsolatban semmilyen fontos információt nem szolgáltatott, amely arra utalna, hogy a helyzet 2013 márciusa óta – amikor a Bizottság a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes vizsgálatát befejezte (50) – megváltozott, megállapítást nyert, hogy a Kínai Központi Bank részt vesz a kamatoknak az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok általi meghatározásában, és befolyásolja azt. A kínai kormány nem adott át bizonyítékot arra nézve, hogy a bevont finompapír és a szerves bevonatú acéltermékek ügyében lezajlott vizsgálatban megállapítottakhoz képest változott volna a helyzet. Ezért a rendelkezésre álló tények és a fent hivatkozott egyéb bizonyítékok alapján a Bizottság azt állapította meg, hogy a kamatlábak meghatározásának módszerével kapcsolatos helyzet változatlan volt a teljes vizsgálati időszakban.

(165)

A hitelkamatlábakra alkalmazott korlátok és a betéti kamatokra meghatározott felső határok olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal hitelezhetnek a kiválasztott ágazatok számára.

(166)

A bankokra olyan jogszabályok vonatkoznak, amelyek előírják számukra többek között, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez (51), nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (52), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (53). A bankok kötelesek betartani ezeket a szabályokat. A mintába felvett exportáló gyártók a támogatott projektek, továbbá a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok kategóriájába tartoznak.

(167)

Különböző független információforrások szerint az állam részvétele a kínai pénzügyi ágazatban jelentős és folyamatos. Például i. az IMF 2006. évi munkadokumentumának megállapítása szerint Kínában nem teljes a banki liberalizáció, és a hitelkockázatot nem fejezik ki megfelelően; (54) ii. az IMF 2009. évi beszámolója kiemelte a kamatlábak liberalizációjának Kínában tapasztalható hiányát; (55) iii. az IMF 2010. évi országjelentése kijelentette, hogy Kínában viszonylag alacsony a tőkeköltség, a hitelkihelyezést néha olyan módszerrel határozzák meg, amely nem kapcsolódik az árhoz, a vállalatok nagymértékű megtakarításai pedig részben a különböző ráfordítási tényezők (ideértve a tőkét és a földterületet) alacsony költségéhez kapcsolódnak; (56) iv. az OECD Kínáról készített 2010. évi gazdasági felmérése (57), valamint az OECD Gazdasági Részlegének 747. számú, Kína pénzügyi ágazati reformjairól szóló munkadokumentuma (58) kimondta, hogy az, hogy a pénzügyi intézmények tulajdonjogával túlnyomórészt továbbra is az állam rendelkezik, problémákat vet fel abban a tekintetben, hogy a bankok hitelezési döntései milyen mértékben alapulnak tisztán kereskedelmi megfontolásokon, miközben a bankok hagyományos szerepe látszólag az, hogy kormányzati kapcsolatokkal rendelkező kormányzati ügynökségekként működnek.

(168)

A fenti bizonyítékok alapján meg kell állapítani, hogy az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok kormányzati feladatot látnak el a kínai kormány nevében, nevezetesen kötelezően támogatják a gazdaság bizonyos ágazatait az állami tervezéssel és a politikai dokumentumokkal összhangban. Az állami tulajdonú bankokban meglévő, jelentős kormányzati tulajdon, valamint az állami tulajdonú bankok és a kormány közötti kapcsolatokra utaló egyéb információk (ideértve a kínai kormány együttműködésének hiányát e tekintetben) megerősítik, hogy a bankokat a kormány irányítja közfeladataik ellátásakor. A kínai kormány érdemi irányítást gyakorol az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankok felett a kormány pénzügyi ágazatban való, mindent átható részvételén keresztül és annak révén, hogy az állami tulajdonú bankok számára előírják a kormányzati politikák követését. Az állami tulajdonú kereskedelmi és fejlesztési bankokat tehát közjogi szervnek kell tekinteni, mivel kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, ilyen hatáskört gyakorolnak, illetve azokat ilyen hatáskörrel ruházták fel.

(169)

A Bizottság azt is elemezte, hogy a kínai kormány az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja értelmében megbízza-e és utasítja-e a magántulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankokat arra, hogy kedvezményes (támogatott) hitelt nyújtsanak a fotovillamos termékeket gyártók számára.

(170)

A fenti, a fotovillamos ágazatban tapasztalható állami befolyásról szóló rész ((101) preambulumbekezdés) és az alább bemutatott megállapítások alapján nyilvánvaló: a kínai kormány azt a politikát követi, hogy a fotovillamos ágazat számára kedvezményes hitelezést biztosít, mivel a piacon meghatározó szerepet betöltő közjogi szervek (állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok) (59) is részt vesznek a hitelnyújtásban, amelyek így a piacinál alacsonyabb kamatokat tudnak kínálni.

(171)

A kereskedelmi bankokról szóló 2003. évi törvény az állami tulajdonban és a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra egyaránt vonatkozik. E törvény 38. cikke például az összes kereskedelmi bankot (így a magántulajdonban lévőket is) arra utasítja, hogy „a hitelkamatot a Kínai Központi Bank által a hitelkamat tekintetében megállapított felső és alsó határértéknek megfelelően határozzák meg”, míg a törvény 34. cikke arra utasítja a kereskedelmi bankokat, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásainak szellemében végezzék”.

(172)

Számos kormányzati tervezési dokumentum, politikai dokumentum és jogszabály hivatkozik a fotovillamos ágazat számára nyújtott kedvezményes hitelezésre. Például a 7 új stratégiai ágazat fejlődésének ösztönzéséről szóló, 2010. október 10-i államtanácsi határozat ígéretet tesz a stratégiai ágazatoknak nyújtott adó- és pénzügy-politikai támogatás intenzitásának fokozására (60) (a fotovillamos ágazat e stratégiai ágazatok között szerepel), arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy „bővítsék a hiteltámogatást”ezen ágazatok tekintetében, és hogy „használják ki az olyan adóügyi preferenciális politikákat, mint a kockázatkompenzáció”. Ugyanígy, a közép- és hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezet (2006–2020), amely a napenergiát és a fotovillamos elemeket kiemelt területként és prioritást élvező tárgykörként határozza meg (61), ígéretet tesz arra, hogy„arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket, hogy adjanak kedvezményes hiteltámogatást a nagyobb nemzeti tudományos és technológiai iparosítási projektek számára”, és arra utasítja a kormányt, hogy„ösztönözze a különböző pénzügyi intézményeket és a magántőkét a tudományos és technológiai fejlődésben való részvételre”. A tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény (Kína elnökének 82. rendelete) kimondja, hogy az állam arra ösztönzi a pénzügyi intézményeket és azt tanácsolja nekik, hogy támogassák hitelekkel a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatok fejlődését, és hogy a politikaorientált pénzügyi intézmények kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó ágazatokat (62). Ugyanezen jogszabály értelmében a politikaorientált pénzügyi intézmények üzleti tevékenységük keretein belül külön támogatást kínálnak a vállalkozások állam által támogatott, független innovációs projektjei számára (63).

(173)

A Kínai Központi Bank által a kamatlábak meghatározása tekintetében rögzített, fent (a (164) és (165) preambulumbekezdésben) említett korlátozások a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra nézve is kötelezőek.

(174)

A bankszektorra vonatkozó törvényekből és rendeletekből származó fenti idézetek azt bizonyítják, hogy a kínai kormány arra irányuló politikája, hogy a fotovillamos ágazat számára kedvezményes hitelezést biztosítson, a magántulajdonban lévő kereskedelmi bankokra is kiterjed, és a kínai kormány tulajdonképpen arra utasítja őket, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék” (64).

(175)

A Bizottság a kínai kormánytól releváns információkat kért annak megállapítása érdekében, hogy a kínai bankok hogyan végzik a fotovillamos ágazat vállalatainak hitelkockázat-értékelését, mielőtt eldöntik, hogy nyújtanak-e számukra hitelt és milyen feltételekkel. A kérdőívhez csatolt A. függelékben a Bizottság arra vonatkozóan kért információkat, hogy hitelnyújtáskor a bankok hogyan veszik számításba a kockázatokat, hogyan vizsgálják a hitelfelvevő hitelképességét, a különböző vállalatok/iparágak esetében milyen kockázati felárat számít fel a bank, milyen tényezőket vesz figyelembe a hitelkérelem elbírálásakor, ismertetésekor és a jóváhagyási folyamat során, stb. Azonban sem a kínai kormány, sem a kérdőíven szereplő egyes bankok nem szolgáltattak bizonyítékot ezzel kapcsolatban (az alábbi (176) preambulumbekezdésben szereplő egyetlen kivétellel). A kínai kormány csak általános jellegű válaszokat adott, amelyeket semmilyen bizonyíték nem támasztott alá abban a vonatkozásban, hogy ténylegesen sor kerülne bármilyen hitelkockázat-értékelésre.

(176)

A bankok egyikének ellenőrzése során a Bizottság megvizsgálhatott egy kockázatértékelést. E hitelkockázat-értékelés egy része utalt a napenergiával foglalkozó vállalatoknak nyújtott kormányzati támogatásra és azokra az állami tervekre, amelyek szerint a fotovillamos ágazatot általában támogatni kívánják; mindezek a szempontok kedvezően befolyásolták az adott vállalat tekintetében megítélt hitelminősítést. Ez az egyik példa arra, hogy a kormányzati politika (és egy adott ágazatnak szánt támogatások) miként befolyásolják a bankok döntéshozatalát, amikor a napenergiával foglalkozó vállalatoknak nyújtott finanszírozás feltételeiről határoznak.

(177)

A Bizottság az együttműködő exportáló gyártóktól is hasonló információt kért, és a mintába felvett exportáló gyártóknál tett helyszíni ellenőrző látogatások során megkísérelte azok ellenőrzését. A mintába felvett exportáló gyártók többsége azt válaszolta, hogy hitelnyújtás előtt a bankok bizonyos dokumentumokat kérnek tőlük, és végeznek valamiféle hitelkockázat-elemzést. Állításaikat azonban semmilyen bizonyítékkal nem tudták alátámasztani. A Bizottság a helyszíni ellenőrzés során bizonyítékot kért arra vonatkozóan, hogy a bankok kértek ilyen dokumentumokat, illetve hogy e dokumentumokat a vállalatok benyújtották a bankoknak, vagy hogy a bankok készítettek volna bármilyen jelentést, amely az ilyen hitelkockázat-elemezés elvégzését bizonyítja. Az exportáló gyártók mintába felvett csoportjai azonban nem tudtak ilyen bizonyítékkal szolgálni, és állításaikat semmilyen bizonyítékkal sem tudták alátámasztani.

(178)

A hitelkockázat-értékeléssel kapcsolatos információkat a Bizottság többször kérte az érdekelt felektől, mivel azok elengedhetetlennek minősülnek, figyelemmel többek között a fenti (167) preambulumbekezdésben említett információkra.

(179)

A fentiek alapján a kínai hitelkockázat-értékeléssel kapcsolatban tett megállapítások az állami tulajdonú kereskedelmi bankokra, a magántulajdonú kereskedelmi bankokra és az állami fejlesztési bankokra vonatkoznak. A fenti bizonyítékok alapján ugyanis levonható a következtetés, hogy a kínai magánbankoknak a kormányzati politikát kell követniük – különösen a fotovillamos ágazatot érintő – hitelezéseik tekintetében, és az állami tulajdonú bankokhoz hasonlóan kell eljárniuk, amely bankokról a Bizottság a (168) preambulumbekezdésben azt állapította meg, hogy közjogi szervek. Ezért megállapítható, hogy a kínai kormány a magánbankokat olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja, amelyek szokásos esetben a kormány feladatai lennének, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának értelmében.

(180)

Emellett a fenti bizonyítékok azt mutatják, hogy ha az állami tulajdonú bankokat nem kellene közjogi szerveknek tekinteni, akkor is megállapítható lenne, hogy a kínai kormány olyan feladatok ellátásával bízza meg, és olyan feladatok ellátására utasítja azokat, amelyek szokásos esetben a kormány feladatai lennének, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja iv. alpontjának értelmében.

(181)

Az ebben a vizsgálatban gyűjtött információk alapján megállapítható, hogy az állami tulajdonú bankok részesedése a kínai piac több mint kétharmadát lefedi. Az öt legnagyobb állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank (a Mezőgazdasági Bank, a Kínai Központi Bank, a Kínai Építési Bank, a Kommunikációs Bank és az Ipari és Kereskedelmi Bank) a kínai bankszektor több mint felét képviseli (65). Emellett a Kínai Fejlesztési Bank és a Kínai Export-Import Bank száz százalékos állami tulajdonban vannak. Ez a hét bank nyújtotta a hitelek túlnyomó többségét a napelemek ügyében a mintába felvett nyolc exportáló gyártónak. Ez a mindent átható kormányzati tulajdonlás és a kínai pénzügyi piac torzulása, valamint a kínai kormány azon politikája, hogy az olcsó tőkét a kiválasztott ágazatokhoz irányítja, együttesen veszélyeztetik az egyenlő feltételeket a nemzetközi kereskedelemben, és méltánytalan előnyhöz juttatják a kínai gyártókat.

(182)

A kínai bankok nem teljesen szabadon határozhatják meg a hitelfeltételeket. A kamatok tekintetében a Kínai Központi Bank által megállapított határokon belül kell maradniuk. Ezek a határok a betéti kamatokra meghatározott felső határokkal olyan helyzetet teremtenek, amelyben a bankok olcsó tőkéhez való hozzáférése garantált (a betéti kamatot szabályozó rendelet miatt), és kedvező kamatokkal kínálhatnak hitelt a kiválasztott ágazatok számára.

(183)

A bankok olyan jogszabályok hatálya alatt állnak, amelyek többek között előírják számukra, hogy hitelezési tevékenységüket igazítsák a nemzetgazdaság igényeihez (66), nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára (67), illetve kezeljék prioritásként a csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó ágazatok fejlesztését (68). A bankoknak követniük kell ezeket a szabályokat.

(184)

A legutóbbi megállapítások szerint néhány nagy kínai kereskedelmi bank hozzáférhetett az állami valutatartalékokhoz (69). Ez jelentősen csökkenti tőkeköltségüket, és ezt az olcsó tőkét USD vagy EUR alapú hitelekhez használják fel a kiválasztott vállalatok és projektek számára a külföldre nyitási politikával összhangban. Ezáltal olyan feltételeket kínálhatnak, amelyekkel a hagyományos kereskedelmi bankok nem versenyezhetnek.

(185)

A fotovillamos ágazat finanszírozásában megfigyelhető másik nagyobb torzulás a Kínai Fejlesztési Bank (CDB) privilegizált helyzete, ez a bank ugyanis az ágazat legnagyobb hitelezője, és tömeges kölcsönöket és hitelkereteket biztosított a mintába felvett exportáló gyártók számára. A CDB-t majdnem teljes mértékben kötvények értékesítéséből és nem betétekből finanszírozzák, és a Pénzügyminisztérium után az ország második legnagyobb kötvénykibocsátója. E sajátos mechanizmus révén a CDB olcsón tudja saját magát finanszírozni, ebből következően kedvezményes feltételekkel tud hiteleket kínálni a kiválasztott ágazatok számára (70).

(186)

A panaszos azt állította, hogy a kínai kormány a fotovillamos ágazatot kedvezményes hitelekkel és irányított hitelekkel támogatja.

(187)

Kínában a kedvezményes hitelezésről a következő jogszabályok rendelkeznek: Kína törvénye a kereskedelmi bankokról, a hitelekre vonatkozó általános (a Kínai Központi Bank által végrehajtott) szabályok, az Államtanács 40. sz. határozata az ipari szerkezetátalakítás támogatásáról szóló ideiglenes rendelkezések kihirdetéséről és végrehajtásáról.

(188)

A bizonyítékok összességére tekintettel megállapítást nyert, hogy az exportáló gyártók mintába felvett csoportja számára nyújtott hitelek legnagyobb részét állami tulajdonban lévő bankok folyósították, amelyek a fenti (168) preambulumbekezdés alapján közjogi szerveknek minősülnek, mivel kormányzati hatáskörrel bírnak, és kormányzati feladatokat látnak el. További bizonyíték is van arra, hogy ezek a bankok gyakorlatilag kormányzati hatáskört gyakorolnak, mivel – a (164) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – a kormányzat (azaz a Kínai Központi Bank) egyértelműen beavatkozik abba, hogy a kereskedelmi bankok milyen döntéseket hoznak a kínai vállalatoknak folyósított hitelek kamatainak megállapításakor. Ilyen körülmények között ezeknek a jogalanyoknak a hitelezési gyakorlatát közvetlenül a kormányzat határozza meg. Azt a tényt, hogy a bankok kormányzati hatáskört gyakorolnak, megerősíti az is, ahogyan a hitelekre vonatkozó általános (a Kínai Központi Bank által végrehajtott) szabályok 7. és 15. cikke, a 40. sz. határozat és a kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. cikke rendelkezik a kormányzati ipari szakpolitikák teljesítésével kapcsolatban. Számos közvetett – objektív tanulmányokkal és jelentésekkel alátámasztott – bizonyíték van továbbá arra, hogy a kínai pénzügyi rendszerben még mindig erős a kormányzati beavatkozás, amint azt már a fenti (172) és (178) preambulumbekezdés is kifejtette. Végezetül a kínai kormány nem adott olyan információkat, amelyek lehetővé tették volna az állami tulajdonban lévő bankok és a kormány közötti viszony jobb megértését, amint azt a (139)–(140) preambulumbekezdés kifejti. Így az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok által folyósított hitelek vonatkozásában a Bizottság megállapítja, hogy a kormányzat a fotovillamos termékek gyártóit – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint – közvetlen transzfer formájában pénzügyi támogatásban részesíti. Továbbá ugyanez a bizonyíték igazolja azt, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat (valamint a magántulajdonban lévő bankokat) a kormányzat bízza meg, illetve utasítja, következésképpen ez azt jelenti, hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

(189)

A fenti (169)–(178) preambulumbekezdésben foglalt elemzés figyelembevételével az is megállapítást nyert, hogy a kínai kormány magántulajdonban lévő bankokat bíz meg, illetve utasít, hogy a fotovillamos termékek gyártóinak hitelt nyújtsanak, és hogy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. és iv. alpontja szerinti pénzügyi támogatás áll fenn.

(190)

A hitelfelvevő olyan mértékben jut az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének b) pontja szerinti gazdasági előnyhöz, amennyivel kedvezőbb feltételek mellett veheti fel a kormányhiteleket vagy a kormány által megbízott vagy utasított magánfelek hiteleit, mint a piacon ténylegesen megszerezhető kereskedelmi hitelt. A kínai nem kormányzati hitelek nem jelentenek megfelelő piaci referenciát, mivel megállapítást nyert, hogy a magántulajdonban lévő bankokat a kínai kormány bízza meg és utasítja, tehát feltételezhetően az állami tulajdonú bankok hitelezési gyakorlatát követik. A referenciát tehát a fenti (198)–(200) preambulumbekezdésben említett módszer alkalmazásával állapították meg. E referencia alapulvételével igazolást nyer, hogy a fotovillamos ágazat számára nyújtott hiteleket a piaci feltételeknél kedvezőbb feltételek mellett nyújtják.

(191)

A fotovillamos ágazat a 40. sz. határozat szerint a támogatott kategóriába tartozik. A 40. sz. határozat az Államtanácsnak, azaz Kína legfőbb közigazgatási szervének a rendelete, így az egyéb közjogi szervek és gazdasági szereplők számára jogilag kötelező erejű. A határozat az ipari szektort három osztályba sorolja: „támogatott, korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek”. Ez a jogi aktus olyan iparpolitikai iránymutatás, amely a Címtárral együtt azt mutatja meg, hogy a kínai kormány miként folytatja az egyes vállalkozói csoportokat vagy iparágakat, mint például a Címtárban a „támogatott iparágak” között szereplő fotovillamossági, illetve újenergia-ágazatot ösztönző és támogató politikáját. A támogatott kategóriában szereplő iparágak számával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek a kínai gazdaságnak csak egy részét képviselik. Ezenkívül a „támogatott” státusz e támogatott ágazatokon belül csak bizonyos tevékenységekre vonatkozik. A 40. sz. határozat 17. cikke előírja továbbá, hogy „a támogatott beruházási projektek” különleges előnyökben és ösztönzőkben, többek között pénzügyi támogatásban részesüljenek. A 40. sz. határozat a „korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek” vonatkozásában ugyanakkor feljogosítja az állami hatóságokat arra, hogy a piac szabályozása érdekében közvetlenül beavatkozzanak. A 18. és a 19. cikk valójában arról rendelkezik, hogy az érintett hatóság akadályozza meg a pénzügyi intézményeket abban, hogy hitelt nyújtsanak a „korlátozott és kirekesztett projektek” számára. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a 40. sz. határozat a támogatott iparágak – köztük a fotovillamos ágazat – ösztönzésével és támogatásával kapcsolatban – irányelvek formájában – minden gazdasági intézmény számára kötelező érvényű szabályozást ír elő.

(192)

Amint a fenti (172) preambulumbekezdésben kifejtésre került, a kínai kormány kedvezményes támogatást csak néhány ágazat tekintetében rendel el, és a fotovillamos ágazat ezek egyike. A fentiek figyelembevételével nyilvánvaló, hogy a hatóságok csak azt teszik lehetővé a pénzügyi intézmények számára, hogy azon néhány ágazatnak/vállalatnak nyújtsanak kedvezményes hitelt, amelyek megfelelnek a kínai kormány vonatkozó politikáinak. Az aktában szereplő bizonyítékok alapján és a kínai kormány részéről az üggyel kapcsolatos együttműködés hiányában megállapítást nyert, hogy a kedvezményes hitelezés formáját öltő támogatások általánosságban nem állnak rendelkezésre, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek tekintendők. Továbbá egyik érdekelt fél sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt objektív szempontokon és feltételeken alapulna.

(193)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártók mindegyike részesült a kedvezményes hitelezésben.

(194)

Ennek megfelelően a fotovillamos ágazat finanszírozását támogatásnak kell minősíteni.

(195)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(196)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének b) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a kormányhitel tekintetében fizetendő összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető összehasonlítható kereskedelmi hitel tekintetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(197)

Mivel a fent (a (190) preambulumbekezdésben) említettek szerint a kínai bankok által folyósított hitelek jelentős kormányzati beavatkozásról árulkodnak a bankszektorban, és nem egy működő piacon érvényesülő kamatokra utalnak, az alábbi módszer alkalmazásával megfelelő piaci referenciaértékeket számítottak ki. Ezenkívül a kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság a megfelelő referencia-kamatlábat a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg.

(198)

Az RMB-ben kifejezett hitelek megfelelő referenciájának kiszámításánál a Bizottság ésszerűnek tekinti a kínai kamatlábak alkalmazását, oly módon kiigazítva, hogy azok a szokásos piaci kockázatot tükrözzék. Mivel ebben az összefüggésben az exportőrök aktuális pénzügyi helyzetét torz piaci körülmények között állapították meg, és a kínai bankok a kockázatelemzésükkel és a hitelminősítésükkel kapcsolatban nem bocsátottak rendelkezésre megbízható információkat, a Bizottság szükségesnek ítélte, hogy a kínai exportőrök hitelképességét ne kritika nélkül, hanem olyan korrekcióval vegye figyelembe, amely az eltorzult kínai piacnak az exportőrök pénzügyi helyzetére gyakorolt lehetséges hatását tükrözi.

(199)

Ugyanez a helyzet a külföldi pénznemben kifejezett hitelek esetében. A vizsgálati időszakban megfelelő pénznemben kiadott, „BB” minősítésű vállalati kötvények szolgáltak referenciaként.

(200)

A (138)–(140) preambulumbekezdésben foglaltak szerint mind a kínai kormányt, mind az együttműködő exportáló gyártókat felkérték, hogy bocsássanak a Bizottság rendelkezésére információkat a kínai bankok hitelpolitikájáról és arról, hogy a hiteleket az exportáló gyártóknak hogyan folyósítják. Jóllehet a kérést a Bizottság megismételte, ilyen információt nem kapott. Ennek megfelelően az együttműködés hiányára és a rendelkezésre álló tények összességére tekintettel és az alaprendelet 28. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság azt tekintette megfelelőnek, hogy valamennyi kínai vállalatot csak a„nem befektetési besorolású” kötvények legmagasabb kategóriájába (a Bloombergnél „BB”) soroljon, és a Kínai Központi Bank szokásos hitelezési kamatlábára az ilyen minősítésű vállalatok által kibocsátott kötvények esetében várható felárat alkalmazza. Az exportáló gyártók gazdasági előnyét úgy számították ki, hogy figyelembe vették a százalékos arányban kifejezett kamatkülönbözet és a hitelből még fennmaradó összeg szorzatát, azaz a vizsgálati időszakban ki nem fizetett kamatot. Ezt az összeget aztán elosztották az együttműködő exportáló gyártók teljes forgalmával.

(201)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(202)

A panaszos azt állította, hogy a kínai bankok aránytalan mértékű hitelkeretet biztosítottak az érintett termék kínai exportőrei számára. A vizsgálat megerősítette, hogy valamennyi vizsgált vállalat – az esetek többségében díjmentesen vagy nagyon csekély összegű díj ellenében – rendkívül nagy összegű hitelkeretet kapott kínai bankoktól. Szokásos piaci körülmények között ilyen hitelkeretet jelentős kötelezettségvállalási és ügyviteli díjak ellenében nyújtanak, ami lehetővé teszi a bankok számára a költségek és a kockázatok ellentételezését.

(203)

Az EC-Aircraft vizsgálóbizottságának jelentése megerősítette, hogy az egyedi hitelek hatásán felül az ilyen hitelkeretek az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében potenciálisan közvetlen transzferek lehetnek. A vizsgálóbizottság megállapította, hogy a potenciális transzferekből származó gazdasági előny a közvetlen transzfer végrehajtására vonatkozó kötelezettség puszta meglétéből fakad. Ezen túlmenően a vizsgálóbizottság megállapította, hogy a hitelkeret önmagában és lényegéből fakadóan gazdasági előnyt biztosíthat a kedvezményezett vállalat számára, így az egyedi hitelek formájában megvalósuló közvetlen transzfertől elkülönülő potenciális transzfernek minősült (71).

(204)

A hitelkeretet a fent említett kedvezményes hiteleket nyújtó bankok biztosították a mintába felvett exportáló gyártóknak. A fent leírtaknak megfelelően ezek a bankok közjogi szervek ((158)–(166) preambulumbekezdés), vagy a kínai kormány megbízásából és utasítása szerint kedvezményes finanszírozást biztosítanak a fotovillamos ágazat számára ((169)–(178) preambulumbekezdés).

(205)

Amint azt fent – (158)–(185) preambulumbekezdés – már említettük, a jogszabályok és az állami tulajdonú bankok gyakorlatai a kínai piac torzulását okozzák, és megállapítást nyert, hogy a hitelkereteket az esetek többségében díjmentesen vagy nagyon csekély összegű díj ellenében biztosították. Szokásos piaci körülmények között ilyen hitelkeretet jelentős kötelezettségvállalási és ügyviteli díjak ellenében nyújtanak, ami lehetővé teszi a bankok számára a költségek és a kockázatok ellentételezését.

(206)

A gazdasági előny összege az olyan vállalatok számára biztosított kereskedelmi hitelkeretek esetében szokásosan alkalmazott díjaknak felel meg, amelyek megfizetése alól a mintába felvett exportáló gyártók az esetek többségében mentesültek. A Bizottság egy külföldi kereskedelmi bank által a mintába felvett exportáló gyártók egyike számára biztosított hitelkeretre alkalmazott díjakat használta.

(207)

A fotovillamos ágazat a 40. sz. határozat szerint a támogatott kategóriába tartozik. A 40. sz. határozat az Államtanácsnak, azaz Kína legfőbb közigazgatási szervének a rendelkezése, így az egyéb közjogi szervek és gazdasági szereplők számára jogilag kötelező erejű. A határozat az ipari szektort három osztályba sorolja: „támogatott, korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek”. Ez a jogi aktus olyan iparpolitikai iránymutatás, amely a Címtárral együtt azt mutatja meg, hogy a kínai kormány miként folytatja az egyes vállalkozói csoportokat vagy iparágakat, mint például a Címtárban a „támogatott iparágak” között szereplő fotovillamossági, illetve újenergia-ágazatot ösztönző és támogató politikáját. A támogatott kategóriában szereplő iparágak számával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ezek a kínai gazdaságnak csak egy részét képviselik. Ezenkívül a „támogatott” státusz e támogatott ágazatokon belül csak bizonyos tevékenységekre vonatkozik. A 40. sz. határozat 17. cikke előírja továbbá, hogy „a támogatott beruházási projektek” különleges előnyökben és ösztönzőkben, többek között pénzügyi támogatásban részesüljenek. A 40. sz. határozat a „korlátozottan támogatott és a támogatásból kirekesztett projektek” vonatkozásában ugyanakkor feljogosítja az állami hatóságokat arra, hogy a piac szabályozása érdekében közvetlenül beavatkozzanak. A 18. és a 19. cikk valójában arról rendelkezik, hogy az érintett hatóság akadályozza meg a pénzügyi intézményeket abban, hogy hitelt nyújtsanak a „korlátozott és kirekesztett projektek” számára. A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy a 40. sz. határozat a támogatott iparágak – köztük a fotovillamos ágazat – ösztönzésével és támogatásával kapcsolatban – irányelvek formájában – minden gazdasági intézmény számára kötelező érvényű szabályozást ír elő.

(208)

A fenti (172) és (192) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormány a kedvezményes hitelezést – amelynek szerves része a hitelkeret nyújtása – csak néhány iparág számára biztosítja. A fotovillamos ágazat az iparágak ezen csoportjába tartozik, és a megkülönböztető jellegű kedvezményes hitelezésből származó gazdasági előnyben részesül.

(209)

A fentiek figyelembevételével nyilvánvaló, hogy a hatóságok a pénzügyi intézmények számára csak azon néhány ágazat/vállalat esetében engedélyezik a kedvezményes hitelkeret biztosítását, amelyek megfelelnek a kínai kormány vonatkozó politikáinak. Az aktában szereplő bizonyítékok alapján és a kínai kormány részéről az üggyel kapcsolatosan tanúsított együttműködés hiányában megállapítást nyert, hogy az aránytalan hitelkeret formáját öltő támogatások általánosságban nem állnak rendelkezésre, ennélfogva az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja szerint egyedinek tekintendők. Továbbá egyik érdekelt fél sem nyújtott be arra utaló bizonyítékot, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt objektív szempontokon és feltételeken alapulna.

(210)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártók valamennyi csoportja részesült a díjmentesen vagy a piaci értéknél alacsonyabb díj ellenében biztosított hitelkeretben.

(211)

Ennek megfelelően az ilyen hitelkeretnek a fotovillamos ágazat számára történő biztosítását támogatásnak kell minősíteni.

(212)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(213)

A hitelkeret díjmentesen vagy a piaci értéknél alacsonyabb díj ellenében történő biztosítása – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja szerint – a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg ellenében biztosított pénzügyi szolgáltatásnak minősül. A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A fenti (158)–(185) preambulumbekezdésben ismertetett piaci torzulások miatt a pénzügyi szolgáltatásokért (ebben az esetben a hitelkeret nyújtásáért) járó ellenszolgáltatás megfelelő nagyságát nem lehetett a Kínában uralkodó piaci viszonyok alapján megállapítani. Ezért a kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a hitelt felvevő vállalat által a kínai bankoktól származó hitelkeret fejében fizetendő összeg és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható hitelkeret fejében fizetendő összeg közötti különbözet. A hitelkeret az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja szerint potenciális transzfernek minősülhet.

(214)

A mintába felvett exportáló gyártók egyike számára egy Kína pénzügyi joghatóságán kívüli székhellyel rendelkező bank nyújtott hitelkeretet, amelyre az általános világpiaci gyakorlatnak megfelelő kötelezettségvállalási és ügyviteli díjakat számoltak fel. Noha a hitelkeretet az érintett bank kínai leányvállalata biztosította, ez ésszerű összehasonlítási alapot jelenthet. Az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban megfelelőnek ítélték az erre a hitelkeretre alkalmazott díjak viszonyítási alapként való használatát.

(215)

A támogatás összegét a viszonyítási alapként használt díjak mértékének valamennyi érintett hitelkeret összegére történő arányos alkalmazásával (ebből a ténylegesen kifizetett díjakat levonva) állapították meg. Azokban az esetekben, amikor a hitelkeret időtartama meghaladta az egy évet, a támogatás teljes összegét a hitelkeret teljes időtartamához rendelték, és a megfelelő összeget vonatkoztatták a vizsgálati időszakra.

(216)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(217)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(218)

A panaszban foglaltak szerint a Kínai Export- és Hitelbiztosítási Vállalat (Sinosure) – többek között a „Zöld Expressz” nevű programja útján – kedvezményes feltételekkel exporthitel-biztosítást nyújt az érintett termék gyártói számára. A panaszban foglaltak szerint a Sinosure exporthitel-biztosítása még arra sem elegendő, hogy fedezze ennek a programnak a hosszú távú működési költségeit és veszteségeit.

(219)

A Bizottság a fenti (104) és (105) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a kínai kormány és/vagy a Sinosure által addig át nem adott információkat kért a programról a kérdőívben, a hiánypótlást kérő levélben, majd a kínai kormánynál és a Sinosure-nál tett helyszíni ellenőrző látogatás során.

(220)

A Bizottság kérte a Sinosure mint hivatalos állami exporthitel-biztosító műveleteire irányadó intézményi keret ismertetését, valamint a kapcsolódó dokumentumok átadását. A kínai kormány mindössze a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által 2004-ben közösen kiadott közleményt adta át, számos más kapcsolódó dokumentumot – ideértve az Államtanács 2009. május 27-i közleményében foglalt, úgynevezett 840-es tervet – azonban elmulasztott átadni (72).

(221)

A kitöltött kérdőív és az 1. melléklet Sinosure-t érintő ellenőrzése tekintetében a Bizottság számos dokumentumhoz nem juthatott hozzá, és nem tudta ellenőrizni a helyszínen kért dokumentumokat. A Sinosure különösen a Bizottság által kért következő információkat és bizonyítékokat nem nyújtotta be: a) a 2012. évi pénzügyi kimutatások, amelyek állítólag még jelenleg – a Sinosure honlapján – sem elérhetők; b) a mintába felvett két együttműködő exportáló gyártóval kötött exporthitel-biztosítással kapcsolatos dokumentáció, ideértve a szerződéseket, a kockázatértékelést, a levelezést és a díjbefizetések igazolását; c) az Államtanács által kinevezett vezető tisztviselőkre vonatkozó konkrét információk; d) a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által 2004-ben közösen kiadott, többek között a korlátozás jóváhagyásáról, valamint a díjak rugalmasságáról és a díjak ingadozási sávján belüli kedvezményekről szóló közleményben felsorolt elemekkel és előnyökkel kapcsolatos bizonyítékok; e) az exporthitel-biztosító tevékenység hosszú távú működési költségeivel és nyereségével kapcsolatos bizonyítékok, valamint f) a fotovillamos ágazatra jellemző piaci helyzet értékelésével kapcsolatos bizonyítékok.

(222)

A Bizottság a kitöltött kérdőívnek a Sinosure műveleteit érintő számos elemét – ideértve különösen a Sinosure-nak a kockázatértékeléssel, a díjak tényleges meghatározásával, valamint a kérelmezési és jóváhagyási eljárással kapcsolatos válaszait – nem tudta ellenőrizni, mivel a Sinosure nem volt hajlandó megbeszélést folytatni a mintába felvett együttműködő exportőrökkel kötött egyedi szerződések részleteiről. A Sinosure a kitöltött kérdőívében és a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában szereplő számadatok és más elemek Bizottság által kiemelt egyes következetlenségeire nem tudott magyarázattal szolgálni, illetve nem nyújtott be igazoló dokumentumokat ezekkel kapcsolatban.

(223)

Az ellenőrző látogatás során és a kínai kormány 2013. június 3-i levelében a kínai kormány és a Sinosure titoktartási megfontolásokkal kívánta indokolni az együttműködés hiányát. E tekintetben az ellenőrzést megelőzően küldött levélből és az azt követő elektronikus levelezésből egyértelművé vált, hogy a Bizottság érdemi ellenőrzést kíván végezni, és – az érintett információk kapcsolódó, szigorú uniós előírások által biztosított védelmére vonatkozó jogszabályi kötelezettségével összhangban – nyilvánvalóan minden szükséges óvintézkedést megtesz a benyújtott vagy csupán betekintésre átadott bizalmas információk védelme érdekében. Azok a dokumentumok, amelyeket a Sinosure jóval az ellenőrző látogatás lezárását követően próbált benyújtani, és amelyek esetében nem tette lehetővé a Bizottság számára a megfelelő ellenőrzést, nem vehetők figyelembe, mivel kifejezetten a vizsgálathoz készültek, és a Bizottság nem tudta ellenőrizni a forrásdokumentumokat.

(224)

A kínai kormány és a Sinosure által tanúsított együttműködés hiányában a Bizottság a Sinosure által az érintett termék mintába felvett együttműködő exportáló gyártóinak nyújtott exporthitel-biztosítási fedezetet érintő számos elemet nem tudott ellenőrizni. Ennélfogva az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a Bizottság egyes megállapításai a rendelkezésre álló információkon alapulnak.

(225)

A vizsgálat megállapította, hogy az alaprendelet 2. cikkének b) pontja és a WTO kapcsolódó ítélkezési gyakorlata értelmében a Sinosure közjogi szerv (73), mivel kormányzati hatáskörrel rendelkezik, ilyen hatáskört gyakorol, vagy ilyen hatáskörrel ruházták fel. A kínai kormány különösen érdemi ellenőrzést gyakorol a Sinosure felett (74), és a Sinosure a kormányzati feladatok végrehajtása során kormányzati hatáskört gyakorol.

(226)

A Bizottság megállapítja, hogy a Sinosure exporthitel-biztosítási tevékenysége a tágabb értelemben vett pénzügyi ágazat szerves részét képezi, amelyen belül megállapítást nyert, hogy a kormányzati beavatkozás közvetlenül befolyásolja és torzítja a kínai pénzügyi piac rendes működését (lásd fent a (185) és az azt követő preambulumbekezdéseket).

(227)

Egyetlen hivatalos kínai exporthitel-biztosítási intézményként a Sinosure kormányzati feladatokat hajt végre. A vállalat ennélfogva monopolhelyzetben van az exporthitel-biztosítási piacon. A vállalat megerősítette, hogy a piac nem nyílt, noha néhány nemzetközi versenytárs közvetett módon üzleti tevékenységet végez Kínában.

(228)

A kormány a Sinosure kizárólagos tulajdonosa, és felette teljes körű pénzügyi ellenőrzést gyakorol. A Sinosure az Államtanács kizárólagos állami tulajdona. A 4 milliárd RMB összegű jegyzett tőke az államháztartási költségvetésnek megfelelően az exporthitel-biztosítás kockázatitőke-alapjából származik. Ezen túlmenően az állam a legnagyobb kínai állami befektetési alap, a China Investment Corporation útján 2011-ben 20 milliárd RMB összegű befektetést hajtott végre. (75) Az alapszabály kimondja, hogy a vállalat üzleti kérdésekben illetékes szervezeti egysége a Pénzügyminisztérium, és előírja, hogy a vállalat pénzügyi és számviteli jelentéseket, valamint költségvetési jelentést köteles benyújtani a Pénzügyminisztériumhoz vizsgálat és jóváhagyás céljára.

(229)

Ami a kormányzati ellenőrzést illeti, kizárólagos állami tulajdonként a Sinosure nem rendelkezik igazgatósággal. A felügyelőbizottság valamennyi tagját az Államtanács nevezi ki, és a tagok feladataikat az „Állami tulajdonban lévő jelentős pénzügyi intézmények felügyelőbizottságára vonatkozó ideiglenes rendelet” szerint hajtják végre. A Sinosure felső vezetésének tagjait is a kormány nevezi ki. A vállalat 2011. évi éves beszámolójából („ÉB 2011.”) kiderül, hogy a Sinosure elnöke a Pártbizottság titkára, és a felső vezetés tagjainak többsége ugyancsak pártbizottsági tag. Mivel a Sinosure megtagadta a felső vezetéssel kapcsolatos további információk közlését, megállapítható, hogy a vezetésben közvetlenül a felügyelőbizottság és a felső vezetés tagjait kinevező kormány akarata nyilvánul meg. Ez alapján a Sinosure érdemben a kínai kormány ellenőrzése alatt áll.

(230)

A kormányzati feladatok és politikák Sinosure általi végrehajtása olyan egyértelmű és nyilvánvaló, hogy megállapítható, hogy a vállalat közvetlenül magát a kormányt képviseli. E tekintetben a Sinosure 2011. évi éves beszámolója számos kijelentést tartalmaz, nevezetesen a következőket: A Sinosure „proaktívan végrehajtotta egy exporthitel-ügynökség szakpolitikai funkcióját … és a 12. »ötéves terv« időszakát az első évben sikeresen indította” (ÉB 2011., 4. o.); „a vállalati reform előmozdítása megerősítette a Sinosure exporthitel-ügynökségként betöltött szakpolitikai funkcióját. A Kínai Kommunista Párt központi bizottságának gazdasági konferenciája kiemelte e funkció jelentőségét, és egyértelmű követelményeket határozott meg a hitelbiztosításokra vonatkozóan, amelyek kijelölték számunkra a növekedési pályát” (ÉB 2011., 5. o.); „2011-ben a Sinosure végrehajtotta a Kommunista Párt központi bizottságának és az Államtanácsnak a diplomáciai, külkereskedelmi, ipari és pénzügyi stratégiáit, határozatait és intézkedéseit, valamint állami politikáit, teljes körűen megvalósította szakpolitikai funkcióját, és gyors növekedést ért el” (ÉB 2011., 11. o.); „A Sinosure teljes körűen végrehajtotta a »nagyméretű teljes berendezésrendszerek exportfinanszírozás-biztosítására vonatkozó külön intézkedés« állami politikáját, és teljesítette az állam által meghatározott kötelezettségeit” (ÉB 2011., 11. o.).

(231)

A Sinosure működésének alapjául szolgáló intézményi keret és egyéb, a kínai kormány által kibocsátott dokumentumok bizonyítják a Sinosure közjogi szervként betöltött feladatát, valamint azt, hogy kormányzati politikák végrehajtásával bízták meg. A kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közleményt (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.,2004. július 26.) a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure közösen adta ki 2004-ben, és jelenleg is ez alapján irányítják a Sinosure tevékenységeit. A közlemény célkitűzései között szerepel az új és csúcstechnológiák, valamint a nagy hozzáadott értékkel rendelkező termékek kivitelének az exporthitel-biztosítások további alkalmazása útján történő ösztönzése. A közlemény kifejezetten felhatalmazza a Sinosure-t arra, hogy támogassa az új és csúcstechnológiát alkalmazó kínai termékek 2006. évi Címtárában meghatározott, kulcsfontosságú kiviteli ágazatokat. E Címtár támogatható termékei között szerepelnek a „napelemek és napmodulok”, így ezek a Sinosure által közvetlenül támogatott termékeknek minősülnek. A közleményben a következő előnyöket határozzák meg: „zöld csatorna”, a Címtárban szereplő termékekre vonatkozó egyedi támogatás, amelyet a szerződési feltételek teljesülése esetén öt napon belül jóvá kell hagyni, és a biztosításra vonatkozó elsőbbségi korlátozási jóváhagyás; a kárigénylési eljárás ideje, amely a kárigénylési dokumentumok kézhezvételétől számított legfeljebb három hónap lehet; a díjak rugalmassága, ideértve a Sinosure ingadozási sávján belüli legnagyobb díjkedvezményt. A közlemény előírja továbbá, hogy a regionális és helyi kereskedelmi hatóságoknak további intézkedéseket kell tenniük a Címtárban foglalt termékek támogatására. A közlemény előírja a Sinosure számára, hogy igazítsa az igényekhez a nemzeti iparpolitikán, valamint az új és csúcstechnológiát alkalmazó termékek kiviteli jellemzőin alapuló biztosítási modellt, és nyújtson támogatást a különösen az állam által támogatott innovációs és K+F gazdasági ágazatoknak.

(232)

A Bizottság tud egyéb olyan dokumentumokról, amelyek bizonyítják, hogy a Sinosure közvetlenül hajt végre kormányzati politikákat, előnyhöz juttatva így többek között az exportáló gyártókat. Az Államtanács 2009. május 27-i közleményében részletesen ismerteti az úgynevezett 840-es tervet  (76). Elnevezése az exportbiztosításként felhasznált 84 milliárd USD-ra utal, és az Államtanács által az exportkeresletnek a globális válságot követő további stabilizálása, valamint az exporthitel-biztosítások iránti kereslet ebből fakadó növekedése érdekében 2009-ben hozott hat intézkedés egyike. A hat intézkedés között szerepel a jobb exporthitel-biztosítási fedezet, 2009-ben 84 milliárd USD értékű rövid lejáratú exporthitel-biztosítás nyújtása és a biztosítási díj csökkentése. Egyetlen exporthitel-biztosítást nyújtó szakpolitikai intézményként a Sinosure szerepel a terv végrehajtójaként. A biztosítási díj csökkenése tekintetében a Sinosure köteles volt gondoskodni arról, hogy a 2008. évi átlagos díjhoz képest 30 %-kal csökkentsék a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás átlagos díját.

(233)

Az úgynevezett 421-es terv a Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium által 2009. június 22-én közösen kiadott, a nagyméretű teljes berendezésrendszerek exportfinanszírozás-biztosítására vonatkozó külön intézkedések végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló közleményben szerepelt. Ez a terv is a 2009. évi gazdasági világválságra válaszul kialakított kínai „nyitási” politikát támogató fontos politika, amely 42,1 milliárd USD értékű biztosításfinanszírozással támogatta a nagyméretű teljes berendezésrendszerek kivitelét. A finanszírozást a Sinosure és más pénzügyi intézmények irányították és biztosították. Az e dokumentum hatálya alá tartozó vállalkozásokra kedvezményes pénzügyi intézkedések – többek között exporthitel-biztosítás – vonatkoztak. A kínai kormány együttműködésének hiányában a Bizottság nem tudott további információkat kérni e közlemény alkalmazásával kapcsolatban. Ellenkező értelmű bizonyíték hiányában a Bizottság okkal feltételezi, hogy a fotovillamos berendezések és a fotovillamos ágazat is e dokumentum hatálya alá tartoznak.

(234)

A rövid lejáratú exporthitel-biztosítások nyújtásának kormányzati támogatását igazoló egyéb dokumentumok között található a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágakkal kapcsolatos két dokumentum is. A stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fenntartásának és fejlesztésének felgyorsításáról szóló államtanácsi közlemény (Guo Fa, 2010. évi 32. sz., 2010. október 18.) (7) bekezdésének C) pontja a pénzügyi támogatás növelésére ösztönzi a pénzügyi intézményeket. A felelős minisztériumok (tehát a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság, a Kereskedelmi Minisztérium, a Tudományért Felelős Minisztérium, az Ipari és Információtechnológiai Minisztérium, a Környezetvédelmi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Központi Adóigazgatóság, a Vámügyi Főigazgatóság, a Minőségbiztosítási Főigazgatóság és a Szellemi Tulajdonjogok Ellenőrzési Hivatala) által közösen kiadott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fejlesztésére vonatkozó végrehajtási iránymutatások (Guo Fa, 2011. évi 310. sz., 2011. október 21.) (xxvii) bekezdésében ugyancsak kifejezetten a többek között exporthitel-biztosítás útján a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágaknak nyújtott aktív támogatásra hivatkoznak. A stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak a belső piacnak, a repülőgép- és űriparnak és a prémiumkategóriás berendezések gyártásának a fejlesztésére szolgáló termékek, technológiák és szolgáltatások köré szerveződnek, valamint ösztönzik a belföldi szabadalmaztatott technológiák és a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak normál exporttermékeinek előállítását. Ezért ellenkező értelmű bizonyíték hiányában okkal feltételezhető, hogy az érintett termék és a mintába felvett exportőrök is a „stratégiai fontosságú feltörekvő iparágakhoz” tartozónak minősülnek, és jogosultak az ehhez kapcsolódó előnyökre.

(235)

A fentiek alapján a Bizottság megállapítja, hogy a Sinosure közjogi szerv, amely a kormányzati politikák végrehajtására jogosító kormányzati hatáskört gyakorol, a kormány érdemi ellenőrzése alatt áll, és kormányzati feladatokat lát el.

(236)

Ennek a programnak a jogalapját a következők képezik: a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure által közösen kiadott, a kereskedelemnek a tudomány és technológia útján, exporthitel-biztosítások alkalmazásával történő előmozdítására irányuló stratégia végrehajtásáról szóló közlemény (Shang Ji Fa, 2004. évi 368. sz.); az új és csúcstechnológiát alkalmazó kínai termékek 2006. évi Címtára; az Államtanács 2009. május 27-i közleményben foglalt, úgynevezett 840-es terv; a Kereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium által 2009. június 22-én közösen kiadott, a nagyméretű teljes berendezésrendszerek exportfinanszírozás-biztosítására vonatkozó külön intézkedések végrehajtásával kapcsolatos kérdésekről szóló közleményben foglalt, úgynevezett 421-es terv; az Államtanács által kiadott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fenntartásának és fejlesztésének felgyorsításáról szóló közlemény (Guo Fa, 2010. évi 32. sz., 2010. október 18.), valamint az ehhez kapcsolódó végrehajtási iránymutatások (Guo Fa, 2011. évi 310. sz., 2011. október 21.).

(237)

Mivel a Sinosure kormányzati hatáskörrel felruházott, valamint kormányzati jogszabályokat és terveket végrehajtó közjogi szerv, az érintett termék gyártóinak nyújtott exporthitel-biztosítás az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a kormány által potenciális transzfer formájában nyújtott pénzügyi támogatásnak minősül.

(238)

Ami az exportáló gyártók által kifizetett biztosítási díjnak a helyi hatóságok által nyújtott részleges visszatérítését illeti, az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében ez is támogatás formájában nyújtott közvetlen transzfernek minősül.

(239)

Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 6. cikkének c) pontja szerinti gazdasági előny azt jelenti, hogy a Sinosure a piacon szokásosan megszerezhető kereskedelmi biztosításhoz képest jóval kedvezőbb feltételek mellett nyújt exporthitel-biztosítási fedezetet, illetve a piacon másképpen egyáltalán nem elérhető biztosítási fedezetet nyújt. Az exportáló gyártók számára a 3. cikk (2) bekezdése értelmében biztosított további gazdasági előny a Sinosure-nak kifizetett biztosítási díjnak az egyes exportáló gyártók székhelye szerinti helyi hatóságok által nyújtott részleges visszatérítése.

(240)

A 2004. évi közlemény felsorolta a Sinosure és/vagy a helyi hatóságok által a 2006. évi Címtár hatálya alá tartozó és a nemzeti politikáknak megfelelő vállalkozásoknak nyújtott gazdasági előnyök teljes körét. A vizsgálat igazolta, hogy a Sinosure és a mintába felvett exportáló gyártók közötti biztosítási megállapodások, valamint a biztosítási díjra a helyi hatóságok által nyújtott részleges visszatérítés teljes mértékben ilyen gazdasági előny. A „Zöld Expressz” program része a fedezetnyújtási eljárás leegyszerűsítése és gyorsasága, valamint a kárigények gyors kárfelméréssel és ebből fakadóan az ügyfélnek történő kifizetés felgyorsításával történő rendezése.

(241)

A vizsgálat igazolta továbbá, hogy a 2009. évi pénzügyi válság nyomán hozott és a 840-es tervben, illetve a 421-es tervben részletesen ismertetett intézkedések, valamint a később, 2011-ben hozott, a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak számára kedvező intézkedések jelentős gazdasági előnyhöz juttatták az exportáló gyártókat. Ezek az intézkedések – a nehéz gazdasági helyzet és a Sinosure-t érintő jelentős kockázatnövekedés ellenére – fokozták a biztosítási fedezethez való hozzáférést, és tovább csökkentették a Sinosure által felszámított díj összegét, ezek pedig teljes mértékben megjelennek a Sinosure által az exportáló gyártóknak nyújtott biztosítási fedezet összegében. A vizsgálat különösen megállapította, hogy a vizsgálati időszakon belüli érintett években érvényes feltételek és az ebben az időszakban felszámított díjak – a Sinosure által kifizetett, nemteljesítés miatti követelések és a fotovillamos ágazat jelentősen romló helyzete ellenére – lényegében változatlanok maradtak vagy kedvezőbbé váltak.

(242)

A gazdasági előny megléte tekintetében a Bizottság elsőként azt vizsgálta, hogy a Sinosure biztosítási díjai milyen mértékben fedezték a rövid lejáratú exporthitel-biztosítások költségét. A Sinosure érvelését a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás (a továbbiakban: a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás) j) pontjára alapozta, amely szerint a megállapodás 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében „tiltott” exporttámogatásnak minősülnek az olyan díjak alkalmazása mellett nyújtott exporthitel-biztosítási szolgáltatások, amelyek nem alkalmasak arra, hogy hosszú távon fedezzék az ilyen szolgáltatások működési költségeit vagy a kockázatokból származó veszteségeket. A kérdőív kitöltése során a Sinosure egyszerűen ismertette az előző öt évben termelt nyereségeket és veszteségeket, és azt állapította meg, hogy mivel ebben az időszakban összességében nyereséges volt, az exportáló gyártóknak nyújtott rövid lejáratú exporthitel-biztosítások a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás értelmében nem minősülnek támogatásnak. Amint azt fentebb kifejtettük (lásd a (221) és (222) preambulumbekezdést), a Bizottság felkérte a Sinosure-t, hogy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodással összhangban szolgáltasson konkrét információkat és bizonyítékot exporthitel-biztosítási tevékenységeinek hosszú távú nyereségességére – többek között a program díjbevételeire, működési költségeire és veszteségeire – vonatkozóan. A Sinosure azonban az ellenőrző látogatás során nem adta át a kért dokumentumokat és bizonyítékokat, és ragaszkodott a saját ellenőrzött éves beszámolóiban szereplő adatokhoz, amelyek összességében nyereségességre utaltak.

(243)

A Bizottság megállapítja, hogy ha egyszerűen a Sinosure éves beszámolóiból indulna ki – anélkül, hogy ellenőrizni tudná az ezekben foglalt adatokat és az elemeket –, akkor sem juthatna arra a következtetésre, hogy a Sinosure j) pontban említett „programnak” megfelelő exporthitel-biztosítási részlege hosszú távon nyereséget termelt. Az exporthitel-biztosításon túl a Sinosure számos tevékenységet végez, az éves beszámolóban szereplő számok és adatok valamennyi ilyen tevékenységre vonatkozó összesített adatok, az egyes tevékenységek szerinti pontos lebontás pedig nem áll rendelkezésre. Több éves beszámolóból (de nem a legutóbbiból) úgy tűnik, hogy a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás messze a Sinosure legfontosabb tevékenysége, pontos százalékos adatok azonban nem állnak rendelkezésre. Mivel a Sinosure kizárólag ez utóbbi tevékenység tekintetében tagadta meg a kért információk és bizonyítékok átadását – ami a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. mellékletének j) pontjában foglalt „program” vizsgálatának elvégzéséhez szükséges –, a Bizottságnak a rendelkezésre álló bizonyítékokra kell alapoznia megállapításait.

(244)

A Bizottság először is megállapítja, hogy a Sinosure alapszabályának 11. cikke értelmében a vállalat megtérülési szinten működik. Más megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a törvényi szabályozás szerint a Sinosure Kína egyetlen hivatalos exporthitel-biztosítójaként nem a nyereségét kívánja maximalizálni, csupán a megtérülésre kell törekednie. Amint azt fent kifejtettük, a rendelkezésre álló nyilvántartásokból kiderül, hogy a Sinosure működésének jogi és politikai környezetében a vállalat – közpolitikai megbízásának teljesítése keretében – köteles végrehajtani a kormányzati politikákat és terveket. A kiválasztott gazdasági ágazatok és a kifejezetten az állam által támogatott vállalkozások közül az exportáló gyártók még a 2009. évi világválságot követően, és a fotovillamos ágazatban jelentkező, korábban példátlan válság idején is – amely a vizsgálati időszakban is érvényesült – teljes körűen hozzáfértek a Sinosure által nyújtott, kedvezményes díjú exporthitel-biztosításokhoz A Sinosure tehát korlátlan hozzáférést biztosít a biztosítási fedezethez a fotovillamos ágazat számára, és az általa kínált rendkívül alacsony biztosítási díj nem tükrözi az ezen ágazaton belüli kivitel biztosításából eredő tényleges kockázatokat. Az említett, rendelkezésre álló szempontok alapján máris megállapítható, hogy nem zárható ki az a lehetőség, hogy a Sinosure által felszámított díjak nem alkalmasak a hosszú távú működés költségeinek fedezésére, sőt mi több, ez valószínűnek tűnik.

(245)

A Sinosure együttműködésének hiányában a Bizottság ezt a megállapítást még inkább alátámasztó további tényezőket is figyelembe vett. A nyilvánosan hozzáférhető bizonyítékok már jelenleg is kifejezetten igazolják, hogy a Sinosure valójában hosszú távon működési veszteséget termelve működik (77). A Bizottság elemezte a Sinosure 2006 és 2011 közötti időszakra vonatkozó éves beszámolóiban szereplő, a vállalat által a kérdőív kitöltése során feltüntetett nyereségességi számadatok indokolása céljából benyújtott eredménykimutatások kapcsolódó számadatait is. Ezek a számadatok azt mutatják, hogy a Sinosure az összes biztosítási tevékenységéből származó jelentős hosszú távú működési veszteségről számolt be, amely nem tartalmazza a befektetési jövedelmet és más jövedelmeket. Pontosabban 2006 és 2011 között (egyedül 2010 kivételével) minden évben a kifizetett követelések már (közel) egyenlők a Sinosure-hoz beérkezett díjak nettó összegével vagy (messze) meghaladják azt. Ha a működési kiadásokat és a jutalék költségeit is levonjuk a nettó díjakból, még jelentősebb veszteség az eredmény. A számadatok azt mutatják, hogy a 2010-ben jelentkező mérsékelt nyereség ellenére a biztosítási tevékenységekből származó működési veszteség a teljes időszakban jelentős. Az éves beszámolók szerint a Sinosure teljes bevétele jelentős részben a befektetési és más jövedelmekből származik, amelyek az exporthitel-biztosítási program életképességének értékelése szempontjából lényegtelenek. Mivel a rövid lejáratú exporthitel-biztosítás adja a Sinosure üzleti tevékenységének túlnyomó többségét, ellenkező értelmű bizonyíték hiányában megállapítást nyert, hogy a Sinosure exporthitel-biztosítási programjából jelentős hosszú távú veszteséget termelt.

Mivel a Sinosure exporthitel-biztosítási programja veszteséges, a gazdasági előny meglétét az exportáló gyártók által fizetett díjaknak a piacon elérhető díjakkal történő összehasonlításával állapítják meg. A Sinosure az egyetlen hivatalos exporthitel-biztosító, ennélfogva teljes körű ellenőrzést gyakorol a belföldi piac felett. Mivel az ilyen eszközökhöz Kínán belül nem áll rendelkezésre kereskedelmi viszonyítási alap, és mivel a kormányzati beavatkozás a kínai pénzügyi piac torzulását okozza, ésszerű Kínán kívüli viszonyítási alapot – tehát a normál piaci helyzetben felszámított díjakat – alkalmazni. Ez alapján – amint az alább, a támogatási összeg kiszámításáról szóló szakaszban olvasható – a díjak a piaci értéknél alacsonyabbak, és gazdasági előny valósul meg.

(246)

Ezek a támogatások az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének a) pontja értelmében exportteljesítmény-függők, mivel kivitelhez kötöttek. Ezen felül az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyediek is, mivel a hozzáférés bizonyos vállalatokra korlátozódik. A napelemek és a napmodulok konkrétan szerepelnek az új és csúcstechnológiát alkalmazó termékek 2006. évi Címtárában, ami feltétele annak, hogy a 2004.évi közleményben meghatározott kedvezményes elbánásban részesülhessenek. Ezen túlmenően a Sinosure egyik fő célkitűzése a nemzeti politikák és tervek – többek között a fotovillamos ágazat 12. ötéves tervének – végrehajtása. A 840-es terv és 421-es terv néhány más, ezekben kijelölt ágazat mellett a fotovillamos ágazatot is támogatja (lásd a (232) és a (233) preambulumbekezdést). Ezen túlmenően a fotovillamos ágazat a 40. sz. határozat, valamint más tervdokumentumok és törvények értelmében támogatott iparágnak minősül (lásd a (207) és a (208) preambulumbekezdést). Ez a gazdasági ágazat a „stratégiai fontosságú és feltörekvő iparágak” kategóriájába tartozik, amelyek több kormányzati politika értelmében is számos előnyben részesülnek (lásd a (102) preambulumbekezdést). A legtöbb exportáló gyártó hivatalosan szintén új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozás, aminek köszönhetően – az előnyös kormányzati politikák miatt – számos előnyben részesülnek.

(247)

Ennélfogva egyértelmű, hogy a Sinosure vagy a biztosítási díjat részlegesen visszatérítő helyi hatóságok által biztosított előnyök nem állnak rendelkezésre valamennyi gazdasági ágazat és vállalkozás számára, hanem kizárólag azokra az ágazatokra és vállalkozásokra korlátozódnak, amelyek kifejezetten megfelelnek a kapcsolódó kormányzati támogatási politikák és az azokat alátámasztó dokumentumok feltételeinek. A Bizottság megállapítja, hogy a Sinosure és/vagy a helyi hatóságok által az érintett termék gyártóinak nyújtott előnyök az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedinek minősülnek. Ezen túlmenően, mivel nem volt arra utaló bizonyíték, hogy a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt objektív szempontokon és feltételeken alapulna, a gazdasági előny ebben a tekintetben is egyedi.

(248)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártók hat csoportja részesült a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosításból származó előnyben.

(249)

A Sinosure által a fotovillamos ágazatnak nyújtott exporthitel-biztosítás támogatásnak minősül, amennyiben biztosítási díjai kedvezőbbek a piaci értéknél.

(250)

Az exportáló gyártók számára biztosított pénzügyi támogatásra és gazdasági előnyre, illetve az egyedi jellegre tekintettel ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(251)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A gazdasági előny kiszámítása a hitelgaranciákat érintő helyzethez hasonlóan történik. A kedvezményezetteknek juttatott gazdasági előny az alaprendelet 6. cikkének c) pontja szerint a hitelt felvevő vállalat által a Sinosure rövid lejáratú biztosítása esetében fizetendő díj összege és a vállalat által a piacon megszerezhető, összehasonlítható exporthitel-biztosítás esetében fizetendő összeg közötti különbözet.

(252)

Mivel a Sinosure által nyújtott exporthitel-biztosítás kormánypolitikai célkitűzések megvalósításának eredménye, és mivel egyetlen hivatalos exporthitel-ügynökségként a Sinosure monopolhelyzetben van a belföldi piacon, a megfelelő piaci viszonyítási alapot az alább ismertetett módszer alkalmazásával hozták létre. Ezenkívül a kínai kormány és a Sinosure együttműködésének hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló tények alapján állapította meg a fotovillamos ágazat gyártói számára nyújtott biztosítás megfelelő piaci díját.

(253)

A Bizottság úgy véli, hogy a legmegfelelőbb viszonyítási alap, amelyre vonatkozóan hozzáférhető adatok állnak rendelkezésre, az Amerikai Egyesült Államok Export-Import Bankja (Ex-Im Bank) által alkalmazott díjak. A nyilvánosan hozzáférhető információk (78) szerint az Ex-Im Bank az Egyesült Államok szövetségi kormányának hivatalos exporthitel-ügynöksége, amelynek működése önfenntartó. Az Ex-Im Bank tevékenységei magukban foglalják az exporthitel-biztosítást és más tevékenységeket, például a forgótőke-garanciákat és a hitelgaranciákat (vevőfinanszírozás). Célja, hogy a nemzetközi vevők részére megvalósuló egyesült államokbeli export támogatása útján munkahelyeket teremtsen és támogasson az Egyesült Államokban. Az Ex-Im Bank az Egyesült Államok Kongresszusának megbízásából állami vállalatként jár el. Ezért számos hasonlóság figyelhető meg a Sinosure-ral, és a bank megfelelő viszonyítási alapul szolgáló intézménynek minősül.

(254)

A viszonyítási alapul szolgáló díjat a biztosított összegre 90 %-os fedezetet nyújtó és 120 napos időtartamú teljesforgalom-biztosítások esetében az OECD-országokba irányuló kivitelre felszámított tényleges díjak alapján számították ki. A tényleges díj a külföldi vevőknek a fizetőképességük és nemteljesítésük kockázata szerinti öt kategóriájára vonatkozó értékek átlagos középértéke. Ez az érintett termék gyártói által a piacon fizetendő díj kiszámításához rendelkezésre álló legpontosabb viszonyítási alap.

(255)

Az előny összegét a kínai kormány által biztosított információk felhasználásával számították ki, és ez a Sinosure exporthitel-biztosításainak fedezete alatt álló összegekre, valamint a vizsgálati időszakban az ilyen biztosítások tekintetében kifizetett díjakra vonatkozik. A Sinosure-ral együttműködő vállalatok által közölt információkat nem használták fel, mivel egyértelmű volt, hogy a kínai kormánynak több adat volt a birtokában (például nem minden vállalat számolt be Sinosure-ral kötött biztosításáról a kérdőív kitöltésekor, illetve nem jelentette azt a helyszíni ellenőrzések során).

(256)

A biztosítási díj helyi hatóságok általi részleges visszatérítését illetően a kiszámított előny a mintába felvett vállalatok számára a vizsgálati időszakban nyújtott visszatérítések és támogatások mértékének felel meg.

(257)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(258)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(259)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(260)

A Bizottság megállapította, hogy a mintába felvett egyes exportáló gyártók a vizsgálati időszakban előnyhöz jutottak a programok keretében. A szerzett gazdasági előny alacsony összege és a támogatási különbözetre gyakorolt elhanyagolható hatása miatt azonban a Bizottság nem ítélte szükségesnek a programok kiegyenlíthetőségének vizsgálatát.

(261)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(262)

A panaszban foglaltak szerint az érintett termék gyártói támogatásban részesültek a kínai kormány által 2009 júliusában végrehajtott Golden Sun demonstrációs program (Golden Sun program) keretében. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott arra vonatkozóan, hogy a mintába felvett exportőrök közül négy a program keretében közvetlen támogatásban részesült az érintett termékre vonatkozóan. A panasz továbbá arra is rávilágított, hogy a mintába felvett exportőrök egyikét 2011-ben a projektüzemeltetők (azaz a fotovillamos rendszerekkel előállított villamos energiát termelő és értékesítő társaságok) által kiépített teljes kapacitás 70 %-a vonatkozásában az érintett termék szállítójaként választották. A panasz arra utaló információkat is tartalmazott, hogy a Golden Sun finanszírozást nem átlátható módon és nem versenyeztetés útján osztották fel a projektgazdák között.

(263)

Amint azt a fenti (104) és (105) preambulumbekezdésben részletesebben kifejtettük, a Bizottság a kérdőívben, a hiánypótlást kérő levélben, majd a kínai kormánynál tett helyszíni ellenőrző látogatás során információkat kért a Golden Sun programról, amelyeket a kínai kormány nem adott meg.

(264)

A kérdőívben és a hiánypótlást kérő levélben kért információkat illetően a kínai kormány kitartott azon állítása mellett, hogy ez a támogatási program nem az érintett termék gyártóira vonatkozik. Ennek eredményeképpen a kínai kormány a „tárgytalan” lehetőséget megjelölve több, a programmal, valamint az érintett termék gyártóinak nyújtott előnyökkel kapcsolatos kérdésre sem adott választ. Ezenfelül a kínai kormány nem ismertette a kérdőívben kért valamennyi kapcsolódó törvényt, rendeletet, igazgatási iránymutatást és más jogszabályt, és mindössze a fő jogalap megadására szorítkozott.

(265)

A Golden Sun programmal kapcsolatos ellenőrző ülés előtt a Bizottság felkérte a kínai kormányt, hogy nyújtsa be a korábban ismertetett fő jogalap valamennyi mellékletét, valamint hogy közölje, szándékában áll-e a programmal kapcsolatos további hivatalos dokumentumokat átadni. A kínai kormány átadta a kért mellékleteket, azonban jelezte válaszában, hogy további dokumentumokat nem kíván átadni. Ezt követően a Bizottság a program keretében ténylegesen finanszírozott projektekkel és az ennek a programnak megfelelően odaítélt összegekkel kapcsolatos, a Pénzügyminisztérium által kiadott költségvetési dokumentumot ismertetett a kínai kormánnyal, amelyet az együttműködő exportőrök nyújtottak be (a Pénzügyminisztérium 2010. december 2-i, 965 [2010]. sz. dokumentuma). E dokumentum függelékeiből az derül ki, hogy a mintába felvett exportőrök egyike jelentős mértékű Golden Sun finanszírozást kapott mind saját projektjeire, mind a támogatható berendezés számos, a Golden Sun program által finanszírozott projekt keretében tevékenykedő szállítójaként. A Pénzügyminisztériumnak az ellenőrzésen jelen lévő képviselői ismerték a bemutatott dokumentumot, és a Bizottság felkérte őket, hogy adják át a Golden Sun program végrehajtásának éveire vonatkozó valamennyi hasonló, a Pénzügyminisztérium által kiadott költségvetési dokumentumot. Habár a Pénzügyminisztérium képviselői elvben beleegyeztek a kért dokumentumok átadásába, azokat később mégsem küldték meg a Bizottságnak.

(266)

A Bizottság továbbá ismertette a Kereskedelmi Minisztériummal a Golden Sun programmal kapcsolatosan egy tartomány és egy település helyi pénzügyi hivatala által kiadott és az együttműködő exportőrök egyike által benyújtott költségvetési dokumentumokat, és felkérte a kínai kormányt, hogy adja át a programmal kapcsolatos hasonló (tehát tartományok vagy települések által kiadott), releváns dokumentumokat. A kínai kormány válaszában azt állította, hogy nem állnak rendelkezésére ezek a dokumentumok, mivel azok az érintett tartományok és/vagy települések dokumentumai, így a kormány nem tudja átadni azokat.

(267)

A kínai kormány 2013. június 3-i levelében megismételte azon álláspontját, hogy a Golden Sun program nem az érintett termék gyártóira vonatkozik, és azt a magyarázatot adta, hogy ezek a gyártók a program keretében csak erőművek projektüzemeltetőiként és nem napelempanelek gyártóiként jutottak előnyhöz, mivel a program kizárólag projektüzemeltetők részére nyújt támogatást. A levélben ugyancsak helytelenül állítják, hogy a Bizottság kizárólag három konkrétan megnevezett dokumentumot kért, amelyeket a kínai kormány át is adott. Ez valótlan állítás, mivel a Bizottság az ellenőrzés során a Pénzügyminisztérium által kiadott (a Bizottság 2013. május 23-i levelében is kifejezetten említett), valamint az exportáló gyártók telephelye szerint illetékes helyi hivatalok által kiadott (az exportáló gyártók által benyújtott konkrét dokumentumokra utaló) konkrét költségvetési dokumentumokat kért, amelyeket a kínai kormány nem adott át.

(268)

Ezenfelül a Bizottság konkrét tájékoztatást kért az egyik mintába felvett együttműködő exportőr számára a Golden Sun program keretében juttatott kifizetésekről, ahol az exportőr az érintett terméket szállította, és a kifizetés közvetlenül a kormánytól származott. A kínai kormány az ellenőrző látogatás során ismét nem tudott magyarázattal és részletes adatokkal szolgálni a helyzetet illetően, így egyszerűen kapcsolatba lépett a vállalat jogi tanácsadójával, aki állítólag azzal érvelt, hogy az ellenőrző látogatás során tisztázták a helyzetet a bizottsági tisztségviselőkkel, ami nem volt maradéktalanul igaz. A helyzettel kapcsolatos további információk az alábbi (276)–(278) preambulumbekezdésben szerepelnek. Amint az az alábbi (275)–(278) preambulumbekezdésben foglalt további részletekből is kiderül, a vizsgálat megállapította, hogy a mintába felvett együttműködő gyártók számára a Golden Sun program szerinti támogatások előnyt biztosítottak, ideértve különösen az érintett termék szállítására vonatkozóan. A vizsgálat során ellenőrzött bizonyítékok és tények vitathatatlanul cáfolták a kínai kormány azon álláspontját, hogy ez a program nem biztosít előnyt az érintett termék gyártása tekintetében.

(269)

A kínai kormány együttműködésének hiánya miatt a Bizottság nem tudta ellenőrizni a Golden Sun program és az érintett termék gyártói számára biztosított tényleges előny számos kulcsfontosságú szempontját. Ráadásul a kínai kormány nem nyújtott be valamennyi kért kapcsolódó dokumentumot, nevezetesen a Golden Sun program előirányzatairól a program végrehajtásának éveire vonatkozóan a Pénzügyminisztérium által kiadott költségvetési dokumentumokat. Ennélfogva az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a vizsgálat egyes megállapításai a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb tényeken alapulnak.

(270)

A fő jogalap a Pénzügyminisztérium, a Tudományért Felelős Minisztérium és a Nemzeti Energiatanács által 2009. július 16-án kiadott, a Golden Sun demonstrációs program végrehajtásáról szóló közlemény és ennek a Golden Sun demonstrációs program keretében a pénzügyi támogatási alap kezelésére vonatkozó ideiglenes intézkedések című melléklete (CaiJian, 2009. évi 397. sz.); a Golden Sun demonstrációs programhoz kapcsolódó megbízatások sikeres végrehajtásáról szóló körlevél (2009. évi 718. sz.), a 2010. évi Golden Sun demonstrációs program sikeres teljesítéséről szóló körlevél (2010. évi 622. sz.); a Pénzügyminisztérium által2010. december 2-án kiadott, a 2010. évi Golden Sun demonstrációs programok építési költségeihez kapcsolódó finanszírozási támogatási költségvetési indexekre vonatkozó utasításokról szóló körlevél (2010. évi 965. sz.; a hebei Pénzügyi Hivatal által 2011. szeptember 1-jén kiadott, a 2011. évi Golden Sun programokra előirányzott költségvetési támogatásra vonatkozó költségvetési cél elosztásáról szóló körlevél, JCJ, 336. sz.; a hengsuji települési Pénzügyi Hivatal által 2011. november 8-án kiadott, a 2011. évi Golden Sun programokra előirányzott költségvetési támogatásra vonatkozó költségvetési cél elosztásáról szóló körlevél, HCJ 135. sz.

(271)

A Golden Sun programot 2009-ben hozták létre a megosztott napenergiát hasznosító fotovillamos rendszerek gazdasági ágazatán belüli technológiai fejlődés és fokozatos fejlesztés ösztönzése céljából. A programért felelős központi hatóságok a Pénzügyminisztérium, a Tudományért Felelős Minisztérium és a Nemzeti Energiatanács. A Golden Sun program végrehajtásáról szóló közleményben felsorolnak számos, az e program keretében támogatási jogosultságot biztosító kritériumot, ideértve a következőket: a) a vállalatnak szerepelnie kell a Golden Sun demonstrációs projekt helyi végrehajtási tervében; b) legalább 300 kWh teljesítményű beépített kapacitással kell rendelkeznie; c) az építési időszak legfeljebb egy év lehet, a működési időszaknak pedig legalább húsz évnek kell lennie; d) a fotovillamossági projektek tulajdonosainak összesen legalább 100 millió RMB értékű eszközzel és a befektetési költségek legalább 30 %-ának megfelelő tőkével kell rendelkeznie; és e) a fotovillamos energiatermelési projektekben alkalmazott megosztott rendszerek és kulcsfontosságú berendezések gyártóit ajánlattételi eljárás útján kell kiválasztani. A kormány a támogatható projektek teljes befektetési költségének legfeljebb 50 %-át biztosíthatja, míg a kiépített elektromos hálózat nélküli távoli területeken működő projekttulajdonosok esetében a támogatás felső határa 70 %.

(272)

Ami az eljárást illeti, a program keretében támogatásra igényt tartó vállalatoknak be kell nyújtaniuk pályázatukat és a kísérő dokumentumokat az illetékes kormányzati hatósághoz. A program szervezéséért felelős, tartományi szintű pénzügyi, technológiai és energiaügyi hivatalok közös összefoglaló jelentést nyújtanak be a Pénzügyminisztériumnak, a Tudományért Felelős Minisztériumnak és a Nemzeti Energiatanácsnak, amelyek feladata a tartományi projektek felülvizsgálata a műszaki programok, az építési feltételek, a finanszírozás és valamennyi egyéb szempont szerint. A kormány végső jóváhagyását követően a Pénzügyminisztérium a támogatást közvetlenül a projekttulajdonos számára utalja ki, és megőrzi a kapcsolódó jóváhagyási és kifizetési dokumentumokat.

(273)

A gyakorlatban a projektüzemeltetők finanszírozási pályázatot nyújtanak be a kormányhoz azt követően, hogy leszerződtek a támogatható fotovillamos berendezés (azaz az érintett termék) szállítójával/szállítóival. A vonatkozó jogszabályok értelmében a támogatható fotovillamos berendezés e szállítóit pályázati eljárás keretében választják ki. Ennek ellenére a kínai kormány nem adott magyarázatot arra vonatkozóan, hogy miként alkalmazza mérlegelési jogkörét a Golden Sun demonstrációs projekt helyi végrehajtási terveinek a projektüzemeltetői kiválasztásakor, és hogy e projektüzemeltetők miként választják ki a támogatható fotovillamos berendezés szállítóit. A kínai kormány és az érdekelt felek nem bizonyították a kiválasztási eljárás nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes voltát, mivel nem nyújtották be a kapcsolódó dokumentációt. Nincs arra utaló jel, hogy bármilyen külföldi fotovillamos berendezés beszerzésére került volna sor. A támogatható fotovillamos berendezések jelentős részét egyetlen, mintába felvett együttműködő gyártó biztosította. A rendelkezésre álló tények alapján ezért az intézmények arra a következtetésre jutottak, hogy a Golden Sun Programot arra használták fel, hogy mesterséges keresletet teremtsenek az érintett termék egyes kiválasztott kínai gyártói által előállított termékek iránt. Amennyiben a kormány támogathatónak ítéli a projektet, biztosítania kell a finanszírozást.

(274)

A Golden Sun program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja és 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a kínai kormánytól származó transzfer formájában támogatást nyújtott az érintett termék gyártói számára.

(275)

A vizsgálat során mindenekelőtt megállapították, hogy a Golden Sun program keretében számos, a mintába felvett együttműködő gyártó közvetlen támogatásban részesült a telephelyeiken található, napenergiát hasznosító berendezések telepítéséhez. Ezek a mintába felvett együttműködő gyártóknak kifizetett támogatások részben ellentételezik a máskülönben általuk viselendő költségeket, tehát közvetlenül kapcsolódnak az érintett termékhez.

(276)

A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a mintába felvett együttműködő gyártók e program keretében finanszírozásban részesültek az érintett termék független projektüzemeltetők számára történő szállítása tekintetében is. Nevezetesen a helyszíni vizsgálat során megállapították, hogy a kínai kormány a mintába felvett egy együttműködő exportőr számára közvetlenül jelentős egyösszegű kifizetést biztosított a Golden Sun programból támogatott 40 projekt mindegyike tekintetében, amelyekhez az exportőr az érintett terméket szállította. A mintába felvett együttműködő exportáló gyártó a kérdőívre adott válaszában nem számolt be ilyen összegről. A Pénzügyminisztérium 2010. évi körleveléből kiderült, hogy ezt az együttműködő exportőrt az érintett termék mind a magán-, mind az állami szférába tartozó számos független projektüzemeltető számára történő szállításra választották ki. A Bizottság megkísérelt tájékoztatást kérni a kínai kormánytól a mintába felvett együttműködő exportőr számára történt közvetlen kifizetésről, mivel a 2009. évi közleményben a Golden Sun programra vonatkozó ideiglenes intézkedések 13. cikke kifejezetten előírja, hogy a támogatást közvetlenül a projektüzemeltetőnek (tehát nem a fotovillamos berendezés szállítójának) kell kifizetni, és a kínai kormány az ellenőrzés során ezt kifejezetten megerősítette. Amint azt fent kifejtettük, a kínai kormány nem tudott indokolással szolgálni az ellenőrző látogatás során arra vonatkozóan, hogy a mintába felvett exportőrök egyike miért részesült közvetlen támogatásban. 2013. június 3-i levelében a kínai kormány észrevételeit kizárólag a 40 projekt egyikére korlátozta, azt állítva, hogy a projektüzemeltető és a mintába felvett együttműködő exportáló gyártó korábban pénzügyi megállapodást kötött egymással, mivel az üzemeltető nem rendelkezett elegendő összeggel a mintába felvett exportáló gyártó kifizetéséhez, ezért abban állapodtak meg, hogy a támogatást közvetlenül a mintába felvett együttműködő exportáló gyártónak fizetik ki. Mivel ez a megalapozatlan és rendkívül rövid indokolás, amely a pénzügyminisztériumi dokumentumban felsorolt, a mintába felvett együttműködő exportőrt érintő 40 projekt közül kizárólag egyre vonatkozott, egyáltalán nem volt elégséges a Bizottság számára a helyzet tisztázásához.

(277)

A mintába felvett együttműködő exportőr 2013. június 24-i levelében szereplő indokolás szerint a 40 érintett projektre nyújtott közvetlen kifizetéseket azért nem jelentették be, mert a projektüzemeltető és nem a szállító számára nyújtott „felhasználói” támogatásokról van szó. Az exportőr megerősítette, hogy a Pénzügyminisztérium körlevelében felsorolt 40 projekthez kapcsolódó szállítások tekintetében közvetlenül egyösszegű kifizetésben részesült, és hozzátette, hogy a kormánynak lehetősége van közvetlen transzfert biztosítani a szállító számára, amit azzal indokolt, hogy ez biztosítja a támogatásoknak kizárólag az engedélyezett fotovillamos rendszerek tekintetében történő felhasználását, valamint elősegíti az ellenőrzést. Ugyanakkor az exportőr válaszában arra az egyetlen projektre fókuszált, amelyre vonatkozóan a helyszínen dokumentumokat gyűjtöttek, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyta azt a másik 39 projektet, amelyre közvetlenül Golden Sun finanszírozást kapott. Noha az exportőr bebizonyította, hogy az erre a konkrét projektre nyújtott finanszírozást követelésként és nem állami támogatás előlegeként könyvelték, semmilyen további bizonyítékot nem nyújtott be arra vonatkozóan, hogy ez a projekt vagy a többi projekt bármelyike – köztük a finanszírozásban részesült érintett termék szállítása – ténylegesen teljesült volna. Az exportőrtől kapott információk a közvetlen állami kifizetéseknek a fent említett azon végrehajtási szabályokkal való következetlenségeit sem magyarázzák, amelyek szerint a kínai kormány a pénzösszeget rendes esetben a projektüzemeltetőnek és nem a berendezés szállítójának fizeti ki.

(278)

A Bizottság úgy véli, hogy a kínai kormánynak a mintába felvett együttműködő exportőr és a projektüzemeltető közötti pénzügyi megállapodásáról szóló indokolása nem meggyőző, mivel szokatlannak tűnik, hogy két magánfél önállóan – a kormány részvétele és feltehetően tudta nélkül – határozzon egy kormányzati fellépést (azaz a 2009. évi közlemény 13. cikkétől eltérve, közvetlenül a szállítónak nyújtott kormány általi kifizetést) érintő megállapodás megkötéséről. A kínai kormány nem szolgált meggyőzőbb bizonyítékokkal és észrevételekkel a szállítóknak történt közvetlen kifizetések ezen szempontjára vonatkozóan, és úgy döntött, hogy válaszát a mintába felvett együttműködő exportőr által végrehajtott 40 projekt közül kizárólag egyetlenegy meg nem nevezett projektre korlátozza. Indokolásában az érintett exportőr ugyancsak nem tért ki a kínai kormány által az általa pontosan meg nem nevezett projekt üzemeltetőjének nehéz pénzügyi helyzetére tett, említett észrevételre. Ezen túlmenően az exportőrnek a közvetlen kifizetés lehetősége és ennek okai tekintetében megfogalmazott állításait más források és a kínai kormány sem erősítették meg.

(279)

A kínai kormány és a mintába felvett együttműködő exportőr fent vázolt korlátozott körű és ellentmondásos észrevételei fényében az egyetlen közös pont és a levonható következtetés az, hogy a kínai kormány általi egyösszegű közvetlen kifizetést a mintába felvett együttműködő exportőr részére az tette szükségessé, hogy biztosítani lehessen, hogy ez az exportőr kapja a pénzt, mivel a projektüzemeltető pénzügyi nehézségei veszélyeztették volna a fizetés teljesítését. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a mintába felvett együttműködő exportőr nem tudta megmondani, miként használta fel a kormánytól kapott egyösszegű kifizetést, a fotovillamos berendezések végül eljutottak-e a projektüzemeltetőkhöz, és a projektüzemeltetők milyen árat fizettek értük, ha fizettek egyáltalán. Mivel más rendelkezésre álló vagy a Bizottság számára egyébként ésszerűen elérhető bizonyíték hiányában a Bizottság ezért az alaprendelet 28. cikke alapján megállapította, hogy a mintába felvett együttműködő exportőr számára történt egyösszegű kifizetés az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében közvetlen támogatásnak minősül.

(280)

A Bizottság továbbá megállapítja, hogy az érintett termék szállítóinak projektüzemeltető minőségben, vagy a fotovillamos berendezés független projektüzemeltetők részére történő állítólagos szállítására nyújtott támogatás az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében előnyökhöz juttatja őket. Projektüzemeltetőként a Golden Sun program keretében nyújtott finanszírozás lehetővé teszi az érintett termék gyártói számára, hogy megtakarításaik keletkezzenek a napenergiát hasznosító berendezések telepítési költségei terén. A fotovillamos berendezés független projektüzemeltetők részére történő szállítása esetén a Golden Sun program keretében nyújtott finanszírozás közvetlenül az érintett termék gyártóinál marad anélkül, hogy ténylegesen le kellene szállítaniuk a berendezést és/vagy azzal, hogy a finanszírozás védelmet nyújt számukra a független projektüzemeltető általi fizetés elmaradásának kockázatától. Ez utóbbi esetben az érintett termék gyártói olyan kifizetésben részesülnek, amelyet máskülönben nem kaptak volna meg a független projektüzemeltetőtől.

(281)

Ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel maga a jogszabály, amelynek alapján a támogatást biztosító hatóság működik, a programhoz való hozzáférést kizárólag a jogszabályban felsorolt számos feltételt teljesítő, meghatározott projektüzemeltetőkre, és tágabb értelemben kizárólag a napenergia-ágazatban érintett projektüzemeltetőkre korlátozza. Továbbá, mivel a kiválasztási eljárás nem alapul nyílt, átlátható és megkülönböztetéstől mentes pályáztatási eljáráson sem a fotovillamos berendezés szállítója, sem a projektüzemeltető esetében, és mivel a kínai kormány közvetlen kifizetéseket teljesít a fotovillamos berendezések szállítói részére, a program azért is egyedi, mivel a tények szerint csak a fotovillamos berendezések szállítóinak némelyikét juttatja előnyhöz. Ez a program nem teljesíti az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontjában foglalt, az egyedi jelleg tilalmára vonatkozó követelményt, mivel a vállalatoknak a helyi projekt-végrehajtási tervekbe történő felvétele, valamint a különböző technikai és pénzügyi szempontok alapján végül kiválasztandó projektek tekintetében meghatározott tényleges kiválasztási feltételek nem objektívek, és nem alkalmazhatók automatikusan.

(282)

A Golden Sun program egy vissza nem térítendő támogatás formájában nyújtott egyedi támogatás. A vizsgálat során megállapították, hogy a mintába felvett egyes együttműködő exportőrök gazdasági előnyhöz jutottak ebből a támogatásból.

(283)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(284)

A panaszban foglaltak szerint a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvény (a ktv-k társasági adójáról szóló törvény) útján egy 1991-ben elfogadott konkrét jogszabály ösztönzi a külföldi befektetéseket Kínában. Az úgynevezett külföldi tőkével működő vállalatoknak (ktv-k) nyújtott előnyök közé tartozik többek között a „két évig mentesség, három évig fele adó” elnevezésű program, amely a ktv-k első két nyereséges évében teljes körű adómentességet, a következő három évben pedig az alkalmazandó társaságiadó-kulcs felének elengedését biztosítja.

(285)

Létezik ennek a programnak egy külön változata az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatok, valamint egyes kijelölt területeken található vállalatok számára. A program e változatának keretében biztosított előnyöket a 2013-as éven túl is biztosítják. A vizsgálat során megállapították, hogy az együttműködő exportőrök egyike (a Yingli Hainan) e 2011-ben elindított program keretében – a 2011-es és 2012-es évre vonatkozó teljes adómentességgel, a következő három évben pedig az adókulcs 50 %-os csökkentésével – gazdasági előnyben részesül.

(286)

A Bizottság a kínai kormánynál tett ellenőrző látogatása során ellenőrizni kívánta ezt a programot. A kínai kormány azonban nem nyújtott tájékoztatást a „két évig mentesség, három évig fele adó” program e külön változatáról. A kínai kormány 2013. június 3-i levelében azzal érvelt, hogy a panaszban nem tértek ki erre a programra, és ez a program nem helyettesíti a ktv-knek szóló „két évig mentesség, három évig fele adó” program földrajzi korlátozás nélkül alkalmazandó változatát, amely a panaszban szerepel. A Bizottság figyelembe veszi a kínai kormány magyarázatát, és úgy értelmezi, hogy ez az adóprogram hivatalosan elkülönül a ktv-knek szóló „két évig mentesség, három évig fele adó” programtól. Mivel azonban az ebből származó előnyök a ktv-knek szóló program lejártát követően is fennállnak, azok mechanizmusai, jellege és hatásai megegyeznek a ktv-knek szóló program keretében biztosított előnyök hasonló jellemzőivel, és mivel a programot a mintába felvett együttműködő exportőrök egyike jelentette be, a Bizottság úgy véli, hogy az – a ktv-knek szóló „két évig mentesség, három évig fele adó” program folytatásaként – szoros kapcsolatban áll ezzel a korábbi programmal, és ki kell egyenlíteni. E tekintetben a Bizottság megállapítja, hogy az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése a panaszos által megnevezett bármely „vélelmezett támogatás” kivizsgálását lehetővé teszi, és nem hivatkoznak benne „vélelmezett támogatási program”-ra. Mivel ebben az esetben mindkét program azonos támogatást biztosít – tehát a társasági adóból származó bevétel elmaradását eredményezi –, a Bizottságnak jogában áll azokat egyetlen támogatásként vizsgálni.

(287)

E program jogalapja a ktv-k társasági adójáról szóló törvény 8. cikke és a Kínai Népköztársaság a külföldi tőkével működő vállalatok és a külföldi vállalatok társasági adójáról szóló törvénye végrehajtási szabályzatának 72. cikke. A kínai kormány szerint a 2008. évi társasági adóról szóló törvénynek, nevezetesen e törvény 57. cikkének a 2007. március 16-i, a Kínai Népköztársaság 10. Országos Népi Kongresszusának 5. ülésszakán történő elfogadásával – a program által biztosított gazdasági előnyök 2012-ig történő fokozatos felszámolása mellett – ezt a programot megszüntették.

(288)

A „két évig mentesség, három évig fele adó” különleges program jogalapja a 2007. évi 40. sz. rendelet, azaz a társasági adóról szóló kínai törvény 57. cikkének (3) bekezdésén alapuló, a különleges gazdasági övezetben és Sanghaj új Pudong városrészében található, csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok társasági adójára vonatkozó átmeneti kedvezményes politikák végrehajtásáról szóló államtanácsi közlemény, valamint az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések.

(289)

A társasági adó alól kizárólag a legalább tíz éves működésre tervezett, külföldi tőkével működő termelő vállalatok mentesülnek. A mentesség a vállalat első nyereséges évében kezdődik, és az első két évig tart, amelyet a következő három évben az alkalmazott adókulcs ötven százalékos csökkentése követ.

(290)

A program különleges változata esetében a meghatározott közigazgatási minősítés alapján új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásként elismert vállalatok támogathatók, tehát alapvető szellemi tulajdonnal kell rendelkezniük, és teljesíthetik a társasági adóról szóló kínai törvény végrehajtási szabályzatának 93. cikkében meghatározott feltételeket.

(291)

Az erre a programra pályázatot benyújtó vállalatoknak be kell nyújtaniuk az éves társaságiadó-bevallást, valamint ennek függelékeit és a pénzügyi kimutatásokat a Központi Adóigazgatósághoz. Ez a gyakorlat alkalmazandó a program különleges változata esetében is.

(292)

A kínai kormány azzal érvelt, hogy a társaságiadó-törvény 2008. évi hatálybalépése óta fokozatosan kivezetik a programot, és az abból származó gazdasági előny 2012 vége után megszűnik. A kínai kormány kijelentette továbbá, hogy a ktv-k számára nem hoztak létre helyettesítő programot, és a ktv-k adóztatása jelenleg megegyezik a többi társaságiadó-alany adóztatásával. A Bizottság megállapítja, hogy ez az adóprogram a vizsgálati időszakban gazdasági előnyt biztosított, mivel a vizsgálati időszakban a fotovillamos gazdasági ágazat számos gyártója részt vett benne. Ezenfelül nem zárható ki, hogy az ebből a programból származó gazdasági előny továbbra sem szűnik meg, illetve hogy rendelkezésre áll egy hasonló helyettesítő program, vagy hogy a jövőben bevezetnek ilyet. Amint azt fent kifejtettük, a vizsgálat megállapította, hogy léteznek a „két évig mentesség, három évig fele adó” programnak egyéb változatai is, amelyek továbbra is gazdasági előnyt biztosítanak a napelempanel-gyártóknak. Ezért a program továbbra is kiegyenlíthetőnek minősül.

(293)

A program különleges változatában csak egyetlen együttműködő exportőr, a Yingli Green Energy vállalat vett részt.

(294)

A program – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősül, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(295)

Ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel maga a jogszabály, amely szerint a támogatást biztosító hatóság működik, a programhoz való hozzáférést kizárólag a ktv-nek minősülő, és a kapcsolódó jogszabályokban meghatározott konkrét feltételeket teljesítő vállalatokra korlátozza.

(296)

Ennek megfelelően ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(297)

A program érintett változata esetében a rendszert – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(298)

Ez a támogatási program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel az a jogszabály, amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik, a programhoz való hozzáférést kizárólag a támogatott kategóriába tartozó vállalatokra és iparágakra, például a fotovillamos gazdasági ágazatra korlátozza. Ez a program a 4. cikk (3) bekezdése értelmében is egyedinek minősül, mivel a jogosultságot meghatározott régiókra korlátozzák.

(299)

Ennek megfelelően a program e változatát kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(300)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő fél által szerzett, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy a szokásos adókulcsnak megfelelően fizetendő adó teljes összegéből levonták a kedvezményes adókulcs alapján eddig befizetett összeget. A kiegyenlített összegek a vállalatok 2011. évre vonatkozó társaságiadó-bevallásaiban szereplő számadatokon alapulnak. Mivel a 2012-es adóévre vonatkozó ellenőrzött adóbevallások a mintába felvett együttműködő exportőrök egyikénél sem álltak rendelkezésre, a teljes 2011-es adóévre vonatkozó számadatokat vették figyelembe.

(301)

Ezt a támogatási összeget (számláló) az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban elosztották az együttműködő exportáló gyártók vizsgálati időszakban lebonyolított összes forgalmával, mivel a támogatás megítélése nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(302)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(303)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(304)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(305)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(306)

A panaszos azt állította, hogy a ktv-k kutatási és fejlesztési tevékenységük tekintetében – a kiadásaik 150 %-ának megfelelő adójóváírás útján – jogosultak a kedvezményes adópolitikára, amennyiben ilyen jellegű tevékenységük az előző évhez képest legalább 10 %-kal nőtt.

(307)

A kínai kormány azt állította, hogy ez a program a társasági adóról szóló törvény 2008. évi hatálybalépésével kivezetési időszak nélkül megszűnt. Számos, a mintába felvett együttműködő exportőr azonban arról számolt be, hogy a 2008. évi társasági adóról szóló törvény értelmében létrehozott hasonló program útján gazdasági előnyhöz jutott, igazolva ezzel azt, hogy a kutatási és fejlesztési tevékenységre vonatkozó, ktv-knek szóló kedvezményes költség-jóváírási programot 2008-ban egy konkrét programmal váltották fel. A kínai kormány a kitöltött kérdőívben és a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában nem biztosított további információkat a 150 %-os adójóváírásról.

(308)

E program jogalapja a társasági adóról szóló törvény 30. cikkének 1. pontja, a társasági adóról szóló kínai törvénye végrehajtási szabályzatának (a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzata) 95. cikke, az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Ke Fa Huo, 2008. évi 172. sz.), valamint a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzatának 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közleménye (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.).

(309)

A 95. cikk kimondja, hogy az új és csúcstechnológiával előállított termékek esetében a 30. cikk 1. pontjában említett, a kutatási és fejlesztési kiadások 50 %-ának megfelelő további adócsökkentés alkalmazandó, amelynek alapján e termékek értékcsökkenését az immateriális javakra fordított költségek 150 %-a alapján számolják el.

(310)

A fent említettek szerint a kínai kormány a kérdőívre és a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában e programra vonatkozóan semmilyen lényeges információt nem szolgáltatott. A programot a bevont finompapírra vonatkozó vizsgálatban (79) és a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó vizsgálatban már kiegyenlítették (80). A kapcsolódó jogszabályi rendelkezések azt bizonyítják, hogy ez a program kizárólag a hivatalosan új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatok számára biztosít gazdasági előnyt. Ezeknek a vállalatoknak továbbá kutatási és fejlesztési kiadásokat kell fordítaniuk új technológiák, új termékek és új járművek fejlesztésére. A jogosult vállalatok kutatási és fejlesztési kiadásaik további 50 %-át leírhatják kötelezően fizetendő társasági adójukból. Ezenfelül az immateriális kutatási és fejlesztési javakra fordított kiadások feljogosítják a vállalatokat az általuk viselt tényleges költségek 150 %-ának megfelelő összeg levonására.

(311)

A vizsgálat megállapította, hogy az ebből a programból származó gazdasági előnyben részesülő vállalatok benyújtják társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét mind az adóbevallásban, mind az V. mellékletben feltüntetik. Kizárólag a hivatalos minősítéssel új és csúcstechnológiát alkalmazóként elismert vállalatok jogosultak arra, hogy részt vegyenek ebben a programban.

(312)

A program – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – kormányzati bevétel elengedése formájában nyújtott támogatásnak minősül, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalat gazdasági előnyhöz jut.

(313)

Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabály a program alkalmazását kizárólag azokra a vállalatokra korlátozza, amelyek hivatalosan új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülnek, és amelyek új technológiák, új termékek és új járművek fejlesztésére kutatási és fejlesztési kiadásokat fordítanak.

(314)

Ennek megfelelően ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(315)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő fél által megszerzett gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy a szokásos adókulcsnak megfelelően fizetendő adó teljes összegéből levonták a jóváhagyott projektek tényleges K+F költségeinek 50 %-ával csökkentett befizetett összeget. A kiegyenlített összegek a vállalatok 2011. évre vonatkozó társaságiadó-bevallásaiban szereplő számadatokon alapulnak. Mivel a 2012-es adóévre vonatkozó ellenőrzött adóbevallások a mintába felvett együttműködő exportőrök egyikénél sem álltak rendelkezésre, a teljes 2011-es adóévre vonatkozó számadatokat vették figyelembe.

(316)

Ezt a támogatási összeget (számláló) az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban elosztották az együttműködő exportáló gyártók vizsgálati időszakban lebonyolított összes forgalmával, mivel a támogatás megítélése nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(317)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(318)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(319)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében, mivel a vállalatoknak az e kedvezményes elbánást felváltó új program biztosított gazdasági előnyt. Ennek részletes ismertetését a későbbi 3.4.4.8. pont tartalmazza.

(320)

Ez a program az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatoknak a szokásos 25 %-os társasági adó helyett 15 %-os csökkentett társaságiadó-fizetést tesz lehetővé. Ezt a programot a bevont finompapírra vonatkozó uniós vizsgálat és a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó uniós vizsgálat, valamint az Egyesült Államok hatóságai is kiegyenlíthetőnek minősítették.

(321)

Ennek a programnak a jogalapja a társasági adóról szóló törvény 28. cikkének (2) bekezdése és az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások meghatározására vonatkozó közigazgatási intézkedések (Guo Ke Fa Huo, 2008. évi 172. sz.), valamint a társasági adóról szóló törvény végrehajtási szabályzatának 93. cikke és a Központi Adóigazgatóság új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozások társaságiadó-fizetésével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó közleménye (Guo Shui Han, 2008. évi 985. sz.).

(322)

Ez a program az alapvető állami támogatásra szoruló, új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő vállalatokra alkalmazandó. Ezek a vállalatok alapvető független szellemi tulajdonjogokkal rendelkeznek, és számos követelménynek kell, hogy megfeleljenek: i. gyártóik részt vesznek az alapvető állami támogatásban részesülő csúcstechnológiai ágazatok termékeinek előállításában; ii. a kutatásra és fejlesztésre fordított összes kiadásuk megfelel a teljes értékesítési bevétel meghatározott hányadának; iii. az új és csúcstechnológiával készült termékekből származó bevételük megfelel a teljes értékesítési bevétel meghatározott hányadának; iv. a kutatásban és fejlesztésben részt vevő személyzet megfelel a teljes személyzet meghatározott hányadának; valamint v. teljesülnek az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó, 2008. évi közigazgatási intézkedésekben meghatározott további követelmények.

(323)

Az ebből a programból származó gazdasági előnyben részesülő vállalatoknak be kell nyújtaniuk társaságiadó-bevallásukat és a kapcsolódó mellékleteket. A gazdasági előny tényleges összegét mind az adóbevallásban, mind az V. mellékletben feltüntetik.

(324)

Ennek megfelelően a rendszert – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – támogatásnak kell tekinteni, mivel kormányzati bevétel elengedése formájában pénzügyi hozzájárulást nyújt, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalat gazdasági előnyhöz jut. Az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében a támogatásban részesülő fél számára nyújtott gazdasági előny a program által biztosított adómegtakarítás összegének felel meg.

(325)

Ez a támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel az az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalkozásnak minősülő, és a 2008. évi közigazgatási intézkedésekben foglalt valamennyi követelményt teljesítő vállalatokra korlátozódik. Ezenkívül a programra való jogosultságra vonatkozóan nincsenek jogszabályban megállapított vagy a támogatást nyújtó hatóság által meghatározott objektív kritériumok, és ez a jogosultság az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint nem automatikus.

(326)

Ennek megfelelően ezt a támogatást kiegyenlíthetőnek kell tekinteni.

(327)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy a szokásos adókulcsnak megfelelően fizetendő adó teljes összegéből levonták a kedvezményes adókulcs alapján eddig befizetett összeget. A kiegyenlített összegek a vállalatok 2011. évre vonatkozó társaságiadó-bevallásaiban szereplő számadatokon alapulnak. Mivel a 2012-es adóévre vonatkozó ellenőrzött adóbevallások a mintába felvett együttműködő exportőrök egyikénél sem álltak rendelkezésre, a teljes 2011-es adóévre vonatkozó számadatokat vették figyelembe.

(328)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(329)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(330)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(331)

Ez a program azoknak a ktv-knek vagy belföldi vállalatoknak biztosít héa- és behozatalivám-mentességet, amelyek a termelésükhöz tárgyi eszközöket importálnak. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a támogatást igénylő vállalatnak be kell szereznie a kínai hatóságok vagy a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság által – a vonatkozó befektetési, adózási és vámjogszabályokkal összhangban – kibocsátott, „államilag támogatott projekt” tanúsítványt. Ezt a programot a bevont finompapírra és a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes eljárásban kiegyenlítették.

(332)

Ennek a programnak a jogalapja az Államtanács körlevele a behozott berendezésekre vonatkozó adópolitika szabályozásáról (Guo Fa 37/1997. sz.), a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság közleménye az egyes kedvezményes behozatalivám-politikák kiigazításáról, a Pénzügyminisztérium, a Vámügyi Főigazgatóság és a Központi Adóigazgatóság 2008. évi 43. sz. közleménye, a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság 2006. február 22-i 316. sz. közleménye az állami fejlesztési támogatásban részesülő belföldi vagy külföldi finanszírozású projektek igazolásának kezelésével kapcsolatos lényeges kérdésekről, továbbá a ktv-k, illetve belföldi vállalatok számára behozott, vámfizetés alól nem mentesíthető árucikkek 2008. évi jegyzéke.

(333)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatásnak minősül, mivel a ktv-k és más jogosult belföldi vállalatok mentesülnek az általuk egyébként megfizetendő héa és/vagy vám megfizetése alól. Ez a program tehát az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt biztosít a támogatásban részesülő vállalatoknak. A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabály – amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a vállalatokra korlátozza a programhoz való hozzáférést, amelyek jogszabályokban tételesen meghatározott, konkrét ágazatokban valósítanak meg beruházást, és amelyek a külföldi befektetésre és technológiatranszferre vonatkozó iparági útmutatók jegyzéke értelmében vagy a támogatott vagy a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, vagy azokra, megfelelnek az állami fejlesztési támogatásban részesülő, kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékének. Ezenfelül az erre a programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív feltételek, és nincs olyan egyértelmű bizonyíték, amelynek alapján megállapítható, hogy a jogosultság – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint – automatikus.

(334)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő felek által szerzett gazdasági előny a behozott berendezésre vonatkozó, elengedett héa és vám összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – a vállalat rendes számviteli eljárásainak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(335)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(336)

Ez a program a ktv-k számára a belföldön előállított berendezések vásárlásakor héa-mentességet biztosít. A mentességre való jogosultság feltétele, hogy a berendezés nem szerepelhet a támogatásra nem jogosult berendezések jegyzékében, és a berendezés értéke nem haladhatja meg a meghatározott határértéket. Ezt a programot a bevont finompapírra és a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó szubvencióellenes eljárásban vizsgálták.

(337)

A program jogalapja a ktv-k által a belföldön előállított berendezések vásárlásakor fizetett adó visszatérítésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó ideiglenes intézkedések, a külföldi tőkével működő projektek számára a kínai gyártmányú berendezések vásárlásakor biztosított adókedvezménnyel kapcsolatos eljárásra vonatkozó kísérleti intézkedések, valamint a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság közleménye a belföldi berendezéseknek a külföldi tőkével működő vállalatok általi megvásárlására vonatkozó visszatérítési politika megszüntetéséről.

(338)

A kínai kormány a kitöltött szubvencióellenes kérdőívben azt állította, hogy ezt a programot 2009. január 1-jével kezdődően megszüntették, és a Pénzügyminisztérium és a Központi Adóigazgatóság által a belföldön előállított berendezéseknek a külföldi tőkével működő vállalatok általi megvásárlására vonatkozó visszatérítési politika megszüntetéséről kiadott közleményre (CAISHUI, 2008. évi 176. sz.) hivatkozott. A vizsgálat azonban kimutatta, hogy a vizsgálati időszakban számos, a mintába felvett exportáló gyártó a program kedvezményezettje volt. Az érintett, mintába felvett exportőrök részletes tájékoztatást nyújtottak a programról, ideértve a számukra biztosított gazdasági előny összegét is. Ezt figyelembe véve megállapítást nyert, hogy a kínai kormány nem biztosított pontos információkat a programmal kapcsolatban, és amint az az egyes exportáló gyártók jelenlegi helyzetéből kiderül, a programot nem szüntették meg.

(339)

Mivel a kínai kormány nem adta át a kért információkat, a Bizottság a mintába felvett exportáló gyártók által benyújtott információkra alapozta megállapításait.

(340)

Ez a program az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a kínai kormány által bevételek elengedése formájában nyújtott pénzügyi támogatásnak minősül, mivel a ktv-k mentesülnek a számukra biztosított adómentesség hiányában egyébként megfizetendő héa megfizetése alól. Ez a program tehát az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében gazdasági előnyt biztosít a támogatásban részesülő vállalatoknak. A program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi, mivel a jogszabály – amelynek alapján a támogatást nyújtó hatóság működik – azokra a külföldi tőkével működő vállalatokra korlátozza a programhoz való hozzáférést, amelyek belföldön előállított berendezést vásárolnak, és amelyek a külföldi tőkével működő iparágak jegyzéke értelmében a támogatott, illetve a korlátozott „B” kategóriába tartoznak, továbbá azokra a belföldi piacon vásárolt berendezésekre, amelyek az állami fejlesztési támogatásban részesülő, kulcsfontosságú iparágak, termékek és technológiák jegyzékében szerepelnek. Ezenfelül a külföldi tőkével működő projektek számára a kínai gyártmányú berendezések vásárlásakor biztosított adó-visszatérítéssel kapcsolatos eljárásra vonatkozó kísérleti intézkedések és a Pénzügyminisztérium közleménye korlátozza a külföldi tőkével működő iparágak útmutató jegyzéke vagy a Kína központi és nyugati régióiban található, kedvezményben részesülő, külföldi tőkével működő iparágak jegyzéke értelmében a támogatott kategóriába tartozó ktv-k számára biztosított gazdasági előnyt. Ezenfelül az erre a programra való jogosultságot nem korlátozzák objektív feltételek, és nincs olyan egyértelmű bizonyíték, amelynek alapján megállapítható, hogy a jogosultság – az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint – automatikus. Ez a program az alaprendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontja értelmében szintén egyedi, mivel a hazai áruk használatának az importáruk használatával szemben történő előnyben részesítésével függ össze.

(341)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő feleknek biztosított gazdasági előny a belföldön előállított berendezésre vonatkozóan elengedett héa összege. Annak biztosítása érdekében, hogy a kiegyenlített összeg kizárólag a vizsgálati időszakra vonatkozzon, a szerzett előny értékcsökkenését – az általános iparági gyakorlatnak megfelelően – a berendezés teljes élettartamára számolták el.

(342)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(343)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(344)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(345)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(346)

A vizsgálat megerősítette, hogy a mintába felvett vállalatok a vizsgálati időszak alatt nem jutottak gazdasági előnyhöz a program keretében.

(347)

A panaszos állítása szerint egyes kínai poliszilícium-gyártók a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított, olcsó villamos energia útján jutottak gazdasági előnyhöz.

(348)

A vizsgálat megállapította, hogy a mintába felvett számos exportáló gyártó vállalatcsoportjának tagja egy-egy vele kapcsolatban álló poliszilícium-gyártó. Megállapítást nyert, hogy a mintába felvett exportáló gyártók egyik csoportja, az LDK Solar számára rendszeresen jelentős villamosenergiadíj-támogatást nyújtott Hszin Jü gazdasági övezet Pénzügyi Hivatala. Noha ebben az esetben nem biztosítottak a vállalat számára a piacon egyébként fizetendőnél alacsonyabb villamosenergia-díjból fakadó közvetlen gazdasági előnyt, a Hszin Jü gazdasági övezet Pénzügyi Hivatala által nyújtott jelentős visszatérítések végül olyan helyzetet eredményeztek, hogy a vállalat az olcsó energiaszolgáltatásból származó előnyhöz jutott, így ez az előny a piaci árnál alacsonyabb árú állami szolgáltatással azonos célú. Mindenesetre ha a visszatérítés nem is minősül támogatásnak, az intézkedés szorosan kapcsolódik a panaszos állításához, és a vizsgálat hatálya alá tartozik. Az LDK Group érintett vállalatának a vizsgálati időszakra vonatkozó villamosenergia-díjait ugyanis csaknem teljes mértékben visszatérítették.

(349)

Az LDK Solar Group a vele kapcsolatban álló poliszilícium-gyártó útján pénzügyi támogatásban részesült, vagy az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja szerint azáltal, hogy a helyi önkormányzat villamosenergiadíj-támogatást biztosított számára, vagy pedig az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében. Ez az alaprendelet értelmében kimeríti a nem általános infrastruktúraként áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott kormányzati pénzügyi támogatás fogalmát. Másként megfogalmazva közvetlen transzfer valósult meg.

(350)

Az LDK Solar az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében vett gazdasági előnyben részesült, mivel a kormány a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében biztosított számára villamos energiát. Megállapítást nyert, hogy ez az exportőr a villamosenergiadíj-támogatások miatt az általában fizetendő árnál ténylegesen alacsonyabb árat fizetett. A közvetlen transzfer gazdasági előnyt biztosít, mivel ez a piacon nem elérhető, vissza nem térítendő támogatás.

(351)

A mintába felvett exportőrök egyikének az olcsó villamos energiával kapcsolatos visszatérítés formájában nyújtott támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel kizárólag az LDK számára fizettek villamosenergiadíj-támogatást. A támogatás regionális szempontból is egyedi, mivel a Hszin Jü gazdasági övezet meghatározott vállalataira vonatkozik. Mivel az LDK és a kínai kormány nem jelentette be ezt a támogatást, együttműködésük hiánya a rendelkezésre álló tényeken alapuló, fenti megállapításokhoz vezetett.

(352)

A támogatás összege megegyezett a vizsgálati időszakra vonatkozó visszatérítés összegével.

(353)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(354)

A panaszos állítása szerint az érintett termék kínai gyártói a megfelelő ellenszolgáltatásnál kisebb összeg fejében jutnak földhasználati jogokhoz a kínai kormánytól, mivel a nemzeti és a helyi önkormányzatok nem a piaci elvekkel összhangban biztosítják ezeket a jogokat.

(355)

A kínai kormány állítása szerint a földterületek értékesítésének szabványosított és megfelelően versengő piaca van, amelyen belül a földhasználati jogokkal a földpiaci törvény rendelkezéseinek megfelelően nyilvánosan kell kereskedni. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy az ipari és kereskedelmi földterületeket földhasználati kompenzációval kell megszerezni a nyílt piacon nyilvános ajánlattétel, árverés és verseny útján, és „a ténylegesen kifizetett ár – az ajánlatok számától, valamint az induló ártól függetlenül – tükrözi a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat”. Ezen túlmenően a kínai kormány azt állította, hogy a földhasználati jogok átruházásakor az átruházás nyilvános ajánlattétel, árverés vagy ajánlattétel útján történő meghirdetése nem foglal magában a tisztességes versenyt érintő korlátozásokat.

(356)

A kínai kormány nem közölt adatokat a földhasználati jogok tényleges árára és a kormány által meghatározott kezdeti földhasználati díjra vonatkozóan. A kínai kormány által – a kérdőívben szereplő utasításnak megfelelően – a földhasználati jogokkal kapcsolatos ügyletekre vonatkozóan közölt adatok hiányosak voltak. A kitöltött kérdőívben megadott válaszainak az ellenőrző látogatás során történő korrigálásakor a kínai kormány azt is megerősítette, hogy a bejelentett ügyletek egy részében ajánlattételi eljárást folytattak le. Nem biztosított azonban az ajánlatok számáról, valamint az induló és a végső ár közötti különbségről – a kérdőívben szereplő utasításnak megfelelő – részletes adatokat.

(357)

Az ellenőrzés során a Bizottság bizonyítékot kért a kínai kormánytól azon állítása alátámasztására, hogy Kínában a földhasználati jogok átruházása nyilvános ajánlattétel, ajánlattétel vagy árverés útján történik. Megállapítja, hogy az állami tulajdonban lévő építési telkek földhasználati jogának ajánlattételi felhívás, árverés és árajánlat révén történő átruházásáról szóló rendelet 11. cikke szerint az illetékes állami hatóság a nyilvános ajánlattételi/árverési/ajánlattételi eljárásról minden alkalommal nyilvános hirdetményt ad ki. Ez alapján a Bizottság kérte az ezen eljárásokban érintett ügyletekre vonatkozó nyilvános hirdetmények benyújtását, hogy összegyűjtse és ellenőrizze a kérdőívben kért információkat. A kínai kormány egyetlen ilyen hirdetményt sem nyújtott be, és azt állította, hogy ezek „már nem állnak rendelkezésre”. Ennek eredményeképpen a Bizottság nem tudta ellenőrizni a mintába felvett exportáló gyártók földhasználati jogokkal kapcsolatos ügyleteire vonatkozó információkat.

(358)

A Bizottság tájékoztatta a kínai kormányt arról, hogy e támogatási program vonatkozásában alkalmazni kívánja az 597/2009/EK rendelet 28. cikkének rendelkezéseit, és mivel a kínai kormány a Bizottságnak küldött, 2013. május 23-i válaszában nem biztosított kielégítő indokolást vagy új bizonyítékokat e kérdést illetően, a Bizottságnak az elérhető legjobb tényekre – azaz ebben az esetben a mintába felvett exportáló gyártók által benyújtott információkra és más, nyilvánosan rendelkezésre álló információkra – kellett alapoznia megállapításait.

(359)

A Bizottság egyben – feltételezve, hogy Kínában a földnek nincs piaci ára – azt kérte a kínai kormánytól, hogy fejtse ki a lehetséges viszonyítási alapokra vonatkozó nézeteit. Noha ez a kérdőív kínai kormánynak való elküldésekor csak feltételezés, és semmi esetre sem megállapítás vagy következtetés volt, a kínai kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a feltételezés téves, és a lehetséges viszonyítási alapot illetően semmiféle konkrét információt nem szolgáltatott. A kínai kormány mindössze azt válaszolta, hogy „amennyiben viszonyítási alapot kell használni, az legyen a nem kedvezményezett kínai iparágak által a hasonló földterületért fizetett ár”. Mivel a kínai kormány nem közölte, hogy melyek a „nem kedvezményezett” iparágak, továbbá nem adott információkat az ezen iparágak által a kínai ipari földterületekért fizetett árakról, a Bizottság nem tudta felmérni, hogy azok megfelelő viszonyítási alapként szolgálnak-e. E tekintetben megjegyzendő, hogy a bevont finompapírra és a szerves bevonatú alumíniumtermékekre vonatkozó korábbi vizsgálataiban a Bizottság megállapította, hogy a földhasználati jogok ezen iparágaknak történő biztosítása során nem tartják tiszteletben a piaci elveket.

(360)

Kínában a földhasználati jog biztosítása a Kínai Népköztársaság földügyi igazgatásról szóló törvényének hatálya alá tartozik.

(361)

A földügyi igazgatásról szóló törvény 2. cikkének megfelelően minden földterület állami tulajdonban van, mivel a kínai alkotmány, illetve a vonatkozó jogi rendelkezések szerint a föld a kínai nép közös tulajdona. A földet nem lehet eladni, a földhasználati jogot azonban a törvény alapján át lehet ruházni. Az állami hatóságok e jogokat nyilvános ajánlattétel, árajánlat vagy árverés útján ruházhatják át.

(362)

Az együttműködő exportáló gyártók információkat közöltek az általuk használt földterületről, illetve a legtöbb földhasználati jogra vonatkozó szerződésről/okiratról, a kínai kormány azonban a földhasználati jogok ellenértékének megállapításával kapcsolatban azonban csak igen korlátozott tájékoztatást adott.

(363)

A fent említetteknek megfelelően a kínai kormány azt állította, hogy Kínában valamennyi ipari földterületet nyilvános ajánlattétel, árverés vagy verseny útján osztanak ki. Ezt a Kínai Népköztársaság ingatlanokról szóló törvényének 137. cikke is előírja.

(364)

Megállapítást nyert azonban, hogy a kínai kormány által ismertetett rendszer a gyakorlatban nem mindig azonos módon működik. A mintába felvett exportáló gyártók ellenőrzése során a Bizottság hozzájutott az illetékes hatóságok által kiadott, az átruházható földhasználati jogokat érintő néhány hirdetményhez. Bár az egyik hirdetmény kifejezetten a fotovillamos gazdasági ágazatra korlátozza a földhasználati jogok potenciális vevőinek körét (81), egy másik felső határértéket állapít meg az eredetileg a hatóságok által megszabott árra, és nem teszi lehetővé, hogy a piac határozza meg az árat. (82) Az árverések sem biztosítottak valódi versenyt, mivel az exportáló gyártóknál végzett helyszíni ellenőrzések során megtekintett esetekben mindössze egyetlen vállalat (a fotovillamos gazdasági ágazat mintába felvett gyártója) tett ajánlatot, ezért az induló ajánlati összeg (a helyi földhivatal által meghatározott érték) megegyezett a négyzetméterenkénti végső árral.

(365)

A fenti bizonyítékok ellentmondanak a kínai kormány azon állításának, hogy Kínában a földhasználati jogokért fizetett ár tükrözi a szabadpiaci kereslet és kínálat által meghatározott piaci árat, és hogy a földhasználati jogok átruházásakor az átruházás nyilvános ajánlattétel, árverés vagy ajánlattétel útján történő meghirdetése nem foglal magában a tisztességes versenyt érintő korlátozásokat. Megállapítást nyert továbbá, hogy a mintába felvett egyes exportáló gyártók visszatérítést kaptak a helyi hatóságoktól, amellyel a gyártók által a földhasználati jogokért fizetett (eleve alacsony) árat ellentételezték.

(366)

Az alacsony áron felül a mintába felvett egyes exportáló gyártók egyéb olyan támogatásokban is részesültek a földhasználati jogok megvásárlásakor, amelyek érdemben tovább csökkentették az e jogokért ténylegesen fizetett összeget.

(367)

Az eljárás megállapításai megerősítik, hogy Kínában a földhasználat biztosításával és megszerzésével kapcsolatos helyzet tisztázatlan és nem átlátható, az árakat pedig a hatóságok gyakran önkényesen szabják meg. A hatóságok a települési földértékelési rendszer szerint szabják meg az árakat, és ez a rendszer – egyéb szempontok mellett – arra kötelezi őket, hogy az ipari földterületek árának meghatározásakor az iparpolitikát is figyelembe vegyék (83).

(368)

A nyilvánosan rendelkezésre álló információkból az is kiderül, hogy Kínában a földet a szokásos piaci ár alatt bocsátják rendelkezésre (84)

(369)

Ennek megfelelően a földhasználati jogok kínai kormány által történő biztosítását – az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának iii. alpontja, illetve 3. cikkének (2) bekezdése értelmében – áruk rendelkezésre bocsátásának formájában nyújtott támogatásnak kell tekinteni, amelynek révén a támogatásban részesülő vállalkozás gazdasági előnyben részesül. A fenti (364)–(367) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a földterületek értékesítésének nincs működő piaca Kínában, és a külső viszonyítási alap használata (lásd a későbbi (372) preambulumbekezdést) azt bizonyítja, hogy a mintába felvett exportőrök által a földhasználati jogokért fizetett összeg jóval a szokásos piaci ár alatt van. Ezen túlmenően a helyi hatóságoktól kapott visszatérítés közvetlen transzfer, amely gazdasági előnyt biztosít, mivel az a piacon nem elérhető, vissza nem térítendő támogatás. A támogatás az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és c) pontja értelmében egyedi jellegű, mivel az ipari földterületekhez való kedvezményes hozzáférés csak azokra a vállalatokra korlátozódik, amelyek adott gazdasági ágazatokhoz – ebben az esetben a fotovillamos gazdasági ágazathoz – tartoznak, nyilvános ajánlattételi eljárásra csak egyes ügyletek tekintetében került sor, az árakat a hatóságok gyakran önkényesen szabják meg, és a kormányzati gyakorlat ezen a területen tisztázatlan és nem átlátható. A földdel kapcsolatban Kínában fennálló helyzetre az IMF munkadokumentumában is kitérnek, amely megerősíti, hogy a földhasználati jogok kínai iparágaknak történő biztosítása során nem tartják tiszteletben a piaci viszonyokat (85).

(370)

Következésképpen ez a támogatás kiegyenlíthetőnek minősül.

(371)

Mivel megállapítást nyert, hogy a földhasználati jogokkal kapcsolatos viszonyokat Kínában nem a piac határozza meg, Kínában a jelek szerint a magánszektor vonatkozásában viszonyítási alapok egyáltalán nem állnak rendelkezésre. Így a kínai árak és költségek kiigazítása nem megvalósítható. Ilyen körülmények között a Bizottság azt állapította meg, hogy Kínában nincs működő piac, és az alaprendelet 6. cikke d) pontjának ii. alpontjával összhangban a gazdasági előny meghatározásához indokolt a külső viszonyítási alap használata. Mivel a kínai kormány nem működött együtt, illetve a külső viszonyítási alapra nem volt hajlandó javaslatot tenni, a Bizottságnak a megfelelő külső viszonyítási alapot a rendelkezésre álló tények alapján kellett meghatároznia. Ebben a tekintetben megfelelő viszonyítási alapként a Tajvan Független Vámterületről származó információkat ítélték megfelelőnek. A bevont finompapírra és a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó korábbi vizsgálatokban is ezeket az adatokat használták.

(372)

A Bizottság véleménye szerint a tajvani földárak biztosítják a legjobb összehasonlítási alapot azon kínai földterületek vonatkozásában, ahol az együttműködő exportáló gyártók tevékenysége folyik. Az exportáló gyártók többsége a fejlett, magas GDP-vel és nagy népsűrűséggel rendelkező tartományokban található.

(373)

A kiegyenlíthető támogatás összegét a támogatásban részesülő feleket érintő, a vizsgálati időszak vonatkozásában megállapított gazdasági előny mértékének megfelelően számították ki. A támogatásban részesülő fél által szerzett gazdasági előnyt úgy számították ki, hogy figyelembe vették az egyes vállalatok által a földhasználati jogokért ténylegesen fizetett (a helyi önkormányzatoktól kapott visszatérítésekkel csökkentett) összeg és a tajvani viszonyítási alapnak megfelelően fizetendő rendes összeg közötti különbözetet.

(374)

A Bizottság a számítás során a tajvani földterületek átlagos négyzetméterárát alkalmazta, és azt a földhasználati jogokra vonatkozó szerződések időpontja után bekövetkezett valutaleértékelődésnek és a GDP alakulásának megfelelően kiigazította. Az ipari földterületekre vonatkozó árak Tajvan Gazdasági Minisztériuma Ipari Hivatalának honlapjáról származnak. A valutaleértékelődést és a GDP alakulását Tajvan vonatkozásában az IMF 2011-es World Economic Outlook című kiadványában közölt inflációs ráták, illetve a tajvani egy főre jutó folyóáras, USD-ben kifejezett GDP alakulása alapján számították ki. Ezt a támogatási összeget (számláló) az alaprendelet 7. cikkének (3) bekezdésével összhangban – az ipari földterületek földhasználati joga szokásos időtartamának (ami 50 év) figyelembevételével – kivetítették a vizsgálati időszakra. Ezt az összeget aztán elosztották az együttműködő exportáló gyártók vizsgálati időszakban lebonyolított összes forgalmával, mivel a támogatás megítélése nem az exportteljesítmény függvényében történt, és nem a gyártott, megtermelt, exportált vagy szállított termékek mennyisége szerint került meghatározásra.

(375)

Ebben a rendszerben a vizsgálati időszak alatt a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében megállapított támogatási ráták a következők:

(376)

A kínai kormány kifogásolta azt a tényt, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően egyes médiumok és érdekelt felek idéztek a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumból. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Bizottság nem adta közre a dokumentumot. Ugyanakkor a Bizottságnak nem áll módjában ellenőrizni annak a több száz érdekelt félnek a tevékenységét, akik megkapták a nyilvánosságra-hozatali dokumentumot. Amennyiben valamelyik érdekelt úgy döntött, hogy közre adja a nyilvánosságra-hozatali dokumentumot, vagy kifejti azzal kapcsolatos nézeteit, a Bizottság nem tehetett semmit, amivel ezt megakadályozhatta volna.

(377)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság megsértette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikke (1) bekezdésének „bőséges lehetőségre” vonatkozó követelményét. A kínai kormány szerint a Bizottság által (a fenti (104) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően) a kérdőív kitöltésére biztosított, jelentős mértékben meghosszabbított határidők nem voltak elegendők erre a célra. A kínai kormány továbbá állította, hogy valamennyi egyéb kérdőív típusú dokumentum tekintetében a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikkének (7) bekezdésében foglalt „ésszerű határidő” egyben az ugyanezen megállapodás 12. cikkének (1) bekezdésében foglalt „bőséges lehetőségnek” is megfelel. A kínai kormány azt is állította, hogy a mintába felvett exportáló gyártókkal csak a minta véglegesítését követően tudott kapcsolatba lépni, ezért a válaszadásra a kérdőív kézhezvételétől a minta kiválasztására vonatkozó döntésig biztosított időt nem lehetett kihasználni. A kínai kormány állította, hogy a jelek szerint a vizsgálat gyors befejezésére irányuló bizottsági „szándék” háttérbe szorítja a 12. cikk (1) bekezdésében foglalt bőséges lehetőség „vitán felül álló követelményét”. A Bizottság nem ért egyet ezekkel az állításokkal, mivel minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a lehetséges leghosszabb határidőt biztosítsa a kínai kormány számára a kérdőív kitöltéséhez és a hiánypótlást kérő levélre adott válaszának benyújtásához.

Arról is tájékoztatták a kínai kormányt, hogy a kért dokumentumokat az ellenőrző látogatás napjáig lehetősége van benyújtani. A Bizottság nem gátolta a kínai kormányt abban, hogy az eljárás teljes ideje alatt információkat közöljön, és számos alkalommal emlékeztette a kínai kormányt, hogy lehetősége van meghallgatást kérni, ahol ismertetheti saját információit és álláspontját. Megjegyzendő, hogy a kínai kormány által az eljárás során közölt egyetlen információt sem utasítottak el a határidőkre hivatkozva. Valótlan a kínai kormány azon állítása, hogy a válaszadásra a kérdőív kézhezvétele és a minta kiválasztására vonatkozó döntés között biztosított idő haszontalan volt. A kérdőív jelentős része az érintett iparág/termék általános támogatási szintjét vizsgálta, a minta kiválasztására vonatkozó döntés pedig semmilyen módon nem akadályozta a kínai kormányt abban, hogy általános jellegű információkat gyűjtsön. Még fontosabb, hogy a minta kiválasztását követően a kínai kormánynak további 43 nap állt rendelkezésére a mintába felvett exportáló gyártókkal kapcsolatos egyedi információk gyűjtésére. A Bizottság a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikkének (1) bekezdésével összhangban járt el, és bőséges lehetőséget biztosított a kínai kormánynak az általa lényegesnek tekintett bizonyítékok átadására, szem előtt tartva, hogy a vizsgálat kellő időben történő befejezése érdekében e kötelezettség teljesítésére időbeli korlátot kell szabni.

(378)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság kezdetben a mintába fel nem vett exportáló gyártókkal kapcsolatos részletes információkat kért, amelyek a mintavételen alapuló vizsgálat szempontjából nem voltak „szükséges információk”. E tekintetben megjegyzendő, hogy a kínai kormánynak szánt kérdőív elküldésekor még nem született végleges döntés arról, hogy ebben az eljárásban alkalmaznak-e mintavételt. Azt követően, hogy a Bizottság megkapta a kitöltött mintavételi formanyomtatványokat a kínai exportáló gyártóktól, és az exportőrök részéről nagyfokú együttműködést tapasztaltak, illetve egyértelművé vált, hogy a mintába felvett exportőrök kérdőíveik megfelelő kitöltése útján együtt fognak működni, a Bizottság nem ragaszkodott a mintába fel nem vett exportáló gyártóktól származó, a támogatással kapcsolatos vállalatspecifikus információk közléséhez. Ezért a Bizottság nem ért ezzel egyet.

(379)

A kínai kormány azt állította, hogy a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumban a Bizottság tévesen állította, hogy a kínai kormány a kérdőív kitöltése és a későbbi adatszolgáltatás során bizonyos információkat visszatartott. Ez nem helytálló. Amint azt a Bizottság a kínai kormánynak szóló, 2013. május 23-i levelében már megállapította, a kínai kormány nem adta át az állami tulajdonú pénzügyi intézményekre vonatkozóan kért információkat, a Sinosure-ral és az exporthitel-biztosításokkal, valamint a Golden Sun demonstrációs programmal kapcsolatos dokumentumokat és a földhasználati jogok biztosítására vonatkozó információkat.

(380)

A kínai kormány szerint a Bizottság a vizsgálóbizottságok által és a WTO-viták során (86) előírtaktól eltérően a hiányzó információkat nem a rendelkezésre álló tényekre támaszkodva egészítette ki, hanem „büntető jelleggel hátrányos következtetéseket alkalmazott, és ismét megsértette a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás rendelkezéseit”. A kínai kormány továbbá állította, hogy a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket nem „kizárólag az esetlegesen hiányzó információk pótlására használta, hanem konkrétan ezekre alapozta a támogatás meglétére vonatkozó összes megállapítását, ugyanakkor teljes mértékben figyelmen kívül hagyta a kínai kormány és az érintett pénzügyi intézmények által közölt jelentős mennyiségű információt, többnyire azzal az indokkal, hogy állítása szerint ezek az információk nem szolgáltak tökéletes válasszal, illetve nem igazoltak minden egyes számadatot.” A Bizottság nem tett ilyet. A kínai kormány által szolgáltatott valamennyi információt – ideértve a terveket és a jogszabályokat – figyelembe vették és elemezték, a megállapítások pedig ezeken a kínai kormány által átadott dokumentumokon alapulnak, amennyiben azokat rendelkezésre bocsátották és ellenőrzés igazolta helyességüket. Az ezekből a dokumentumokból származó, a megállapításokat alátámasztó gyakori idézetek illusztrálják, hogyan kezelte a Bizottság a kínai kormány által közölt információkat. A fenti (110) preambulumbekezdésben a Bizottság világosan ismerteti azokat a helyzeteket, amelyekben az átadott információkat nem fogadta el kritika nélkül.

(381)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság önmagával került ellentmondásba, amikor a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumban kijelentette, hogy vizsgálata során kizárólag a mintába felvett exportőrök tekintetében kért ügyletspecifikus információkat, miközben a dokumentumban máshol azt állította, hogy „a kormánynak küldött kérdőív nem korlátozódik a mintába felvett exportőrökre.” Ez nem igaz. A Bizottság nem tett ellentmondásos kijelentéseket. Amint azt a fenti (378) preambulumbekezdésben már kifejtettük, a Bizottság a minta kiválasztására vonatkozó döntést követően a vállalatspecifikus információkra vonatkozó eredeti kérését a mintába felvett exportáló gyártókra korlátozta. Az állítólagos támogatási rendszerek kiegyenlíthetőségének értékeléséhez azonban a Bizottság a mintába felvett exportáló gyártókkal kapcsolatos információktól eltérő információkat is kért, például a kínai pénzügyi piacot vagy a földhasználati jogok piacát érintő információkat. Ezért említette meg, hogy „a kormánynak küldött kérdőív nem korlátozódik a mintába felvett exportőrökre”.

(382)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a jelek szerint a Bizottság figyelmen kívül hagyja, hogy az információk nem utasíthatók el, ha azokat nem tették hozzáférhetővé ellenőrzés céljára. A Bizottság nem így kezelte az információkat ebben az eljárásban. Egyetlen alkalommal sem az „ellenőrzés céljára való hozzáférhetőség hiánya” volt az ilyen információk nem teljes körű elfogadásának kizárólagos oka. Amikor azonban az aktában szereplő más információk azoknak ellentmondtak, a kínai kormány pedig semmilyen bizonyítékkal nem tudta alátámasztani azokat, akkor az ilyen információk kritika nélkül nem voltak elfogadhatók.

(383)

A kínai kormány szerint a Bizottság a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumnak (a fenti (117) preambulumbekezdésként megismételt) (85) bekezdésében „tudomásul vette”, hogy a bankok és a pénzügyi intézmények nem állnak a kínai kormány ellenőrzése alatt, és a kormány nem kötelezheti őket adatszolgáltatásra. Megjegyzendő, hogy a Bizottság nem tud ilyen kijelentésről, és az említett preambulumbekezdés szövegének vizsgálatát követően a fenti állítás nem tűnik helytállónak.

(384)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság a jelek szerint egyetértett a kínai kormánnyal abban, hogy vizsgálat esetén az Unió alaprendeletének vagy a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásnak az előírásai nem írhatják felül a nemzeti törvényeket. Amikor a kínai kormány az állítólag bizalmas információk közlésének elmulasztására hivatkozik, szem elől téveszti a lényeget. A Bizottság azonban úgy érvelt (lásd a fenti (117) preambulumbekezdést), hogy valamely WTO-tag önkormányzati jogszabályai vagy belső szabályai nem menthetik fel azt a WTO szerinti, a vizsgálat során tanúsítandó együttműködés kötelezettsége alól, és kollíziós esetben a kínai kormány feladata olyan módokat meghatározni, amelyek révén hozzáférést lehet biztosítani az információhoz annak megfelelő ellenőrzése céljából. Az állítólag kevés információ ellenőrzésének módjára irányuló javaslattételre példaként a kínai kormány arra az esetre hivatkozott, amikor egy banki tisztviselő az egyik mintába felvett vállalatra vonatkozóan hitelkockázat-értékelést végzett, és azt állította, hogy „a Bizottság továbbra sem volt elégedett”. Ellenkezőleg – amint az a fenti (148) preambulumbekezdés szövegéből is nyilvánvaló –, a Bizottság nem foglalkozott e konkrét dokumentum ellenőrzésével, és megállapításaiban teljes körűen figyelembe vette ezt az információt. Ez azonban kivételes helyzet volt, és sajnálatos módon az ebben az eljárásban kért, hasonló jellegű információk többsége esetében nem ismétlődött meg.

(385)

Ezzel összefüggésben a kínai kormány továbbra is azt állította, hogy a tervek szerint a bankok „minősített belső dokumentumai” a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás értelmében lényeges információnak minősülnek, és átadásuk elmulasztása nem indokolhatja a rendelkezésre álló tények alkalmazását. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez az állítás túlzottan általánosító, és nem látja be, hogyan hajthatnának végre valamennyi esetben megfelelő (az információk bizalmas kezelését biztosító megfelelő eljárások alkalmazásával végzett) ellenőrzést, ha egyszerűen visszatartják ezeket a dokumentumokat (köztük az ügyfelekkel folytatott ügyletekre vonatkozókat). Ellenőrzések hiányában a rendelkezésre álló tények a hiányzó adatok pótlására használhatók.

(386)

A kínai kormány ismételten azt állította, hogy az ellenőrzést megelőzően küldött levélben nem szerepeltek az ellenőrzéssel kapcsolatos konkrét kérdések, és a Bizottság 2013. május 23-i levelére hivatkozott, amely ezt a megfogalmazást alkalmazta. A Bizottság azonban a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumnak (a fenti (118) preambulumbekezdésként megismételt) (86) bekezdésében azt állította, hogy az ellenőrzést megelőzően küldött, 2013. május 25-i levélben – az alaprendelet 26. cikkének (3) bekezdésének és a WTO követelményeinek teljes mértékben megfelelően – pontosan és részletesen ismertette az ellenőrzés során vizsgálandó kérdések és dokumentumok felsorolását. A konkrét kérdések felsorolásának hiánya – amelyek biztosítását az alaprendelet és a WTO szabályai nem írják elő – nem indokolja azt, hogy a kínai kormány nem tudott teljes körűen együttműködni az ellenőrzés során.

(387)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság semmiféle rugalmasságot nem tanúsított az ellenőrzés során. Ez a tények, valamint az ellenőrzés előtt és során fennálló helyzet félremagyarázása. A végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum (a fenti (120)–(122) preambulumbekezdésként megismételt) (88)–(90) bekezdéseiben foglaltaknak megfelelően a Bizottság teljes körű és feltétel nélküli rugalmasságot tanúsított. Sajnálatos módon mivel a kínai kormány olyan információt kívánt átadni, amelyek ellenőrzésére a helyszíni ellenőrzések ütemtervén belül nem volt lehetőség, az ilyen információkat nem lehetett összevetni, és azokat nem vehették figyelembe az ellenőrzött dokumentumokkal azonos mértékben. A kínai kormány továbbá emlékeztette a Bizottságot a WTO-nak az EK lazacokkal kapcsolatos ügyének vizsgálóbizottságában alkalmazott ítélkezési gyakorlatára, amely szerint a dokumentumok „ellenőrizhetőségét” nem mindig a helyszíni ellenőrzések lehetősége határozza meg, és azt állította, hogy a Bizottság nem utasíthat el információkat kizárólag azért, mert azok az ellenőrző látogatások során nem voltak hozzáférhetők. A Bizottság megállapítja, hogy az ilyen – megbízhatóságuk és pontosságuk tekintetében a helyszíni ellenőrzés során nem vizsgált – információk kisebb mértékben vehetők figyelembe, mintha megfelelően ellenőrizték volna azokat, és hogy ez a jelenlegi esetben is előfordult.

(388)

A kínai kormány kifogásolja a Bizottság azon állítólagos gyakorlatát, hogy nem fogad be új dokumentumokat és bizonyítékot ellenőrzésre azon ellenőrzési szakaszt követően, amelyhez ezek tartoztak. A végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum (fenti (121) preambulumbekezdésében megismételt) (89) bekezdésében kifejtetteknek megfelelően ez sem jelenleg, sem korábban nem volt helytálló. Igaz, hogy a Bizottság az ellenőrzési szakasz lezárását követően általában nem fogadhat be dokumentumokat ellenőrzéssel kapcsolatos bizonyítékként, és gyakorlatilag nincs lehetőség az ilyen dokumentumok ellenőrzésére, ugyanakkor a kínai kormányt semmi nem gátolja abban, hogy írásban átadjon ilyen dokumentumokat, amint az ebben az esetben is történt.

(389)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem szolgált magyarázattal a fenti (122) preambulumbekezdésben említett hat dokumentum bekérésére, és ezért azok ellenőrzését nem engedélyezték. Ez az állítás már a kínai kormány 2013. június 3-i levelében is szerepelt, és a Bizottság a fenti (122) bekezdésben teljes körű választ adott rá. A Bizottság ismételten megállapítja, hogy valamennyi ilyen dokumentum az érintett iparággal, sőt bizonyos támogatási rendszerekkel, például a kedvezményes hitelezéssel vagy a kedvezményes adóprogramokkal kapcsolatos. Ennélfogva elnevezésük és tartalmuk alapján nyilvánvaló, hogy a vizsgálat szempontjából relevánsak voltak. A kínai kormány azonban – kizárólag olyan alapon, hogy állítása szerint az adott dokumentum nem kapcsolódott az eljáráshoz – az ellenőrzés során ebben a tekintetben megtagadta a válaszadást.

(390)

A kínai kormány azt állította, hogy nem biztosíthatott az érintett iparágnak nyújtott hitelek százalékos arányára vonatkozóan a kérdőív kitöltése során közölt adatokat alátámasztó bizonyítékokat, mivel ezeket az információkat a bankok tartják nyilván, amelyek nem a kínai kormány szervei, hanem független szervezetek, és a Bizottságnak ezeket a számadatokat a bankoknál kell ellenőriznie. A kínai kormány a kereskedelmi bankokról szóló törvény azon rendelkezéseire hivatkozott, amelyek kimondják, hogy a bankok a törvénynek megfelelően végzik üzleti tevékenységüket (4. cikk), és a helyi önkormányzatok, illetve különböző szintű kormányzati szervek, közjogi szervezetek vagy egyének nem avatkoznak be a bankok üzleti tevékenységébe (5. cikk). Valójában a kínai kormány a kérdőív kitöltésekor megfogalmazott egy állítást, amelyet nem tudott alátámasztani. Ezen túlmenően a Bizottság által ellenőrizni kívánt bankok sem tudták információkkal alátámasztani ezt az állítást. Amennyiben ezt elfogadható gyakorlatnak kívánják tekinteni, a vizsgált fél bármely, a saját ügyét alátámasztó állítást megfogalmazhatna, és azt a vizsgálatot végző hatóságnak el kellene fogadnia anélkül, hogy lehetősége lenne ellenőrizni az állítás valóságtartalmát. Ez még nagyobb jelentőséggel bír, ha az adott információ ellentétes az aktában szereplő további információkkal. A kereskedelmi bankokról szóló törvény más cikkei is kötelezik a bankokat arra, hogy hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék (34. cikk). Amint a kínai kormány arra észrevételeiben helyesen rámutatott, a bankok üzleti tevékenységüket a törvénynek megfelelően, tehát a kereskedelmi bankokról szóló törvény említett 34. cikkének rendelkezéseivel is összhangban végzik. Ennélfogva ezt a kormány és a bankok közötti, feltételezett éles határvonalat a tények nem támasztják alá.

(391)

A kínai kormány azt állította, hogy a bankokon belüli tulajdoni részesedésével kapcsolatban rendelkezésére álló összes információt átadta. Továbbá azt állította, hogy a bankok tulajdonviszonyaira vonatkozóan közölt számadatok a CBRC hivatalos adatai, ezért nem volt indokolt az a feltevés, hogy a kínai kormány téves vagy félrevezető információkat közölt, sem pedig az alaprendelet 28. cikkében foglalt rendelkezések alkalmazása. Mindemellett a kínai kormány azt állította, hogy nincs tudomása a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum (fenti (127) preambulumbekezdésként megismételt) (95) bekezdésében a Bizottság által megfogalmazott állítás forrásáról („A nyilvánosan hozzáférhető információk szerint […] vannak még más állami tulajdonú bankok is [amelyek szintén hiteleztek a mintába felvett exportáló gyártóknak]”), jelesül a kínai kormány által a hiánypótlást kérő levélre adott válaszban megjelölt bankokon kívül. Ezek az állítások nem elfogadhatók. Megjegyzendő, hogy a kitöltött kérdőívben a kínai kormány eredetileg azt állította, hogy nem rendelkezik információval a bankokon belüli tulajdoni részesedését illetően. A kínai kormány csak azt követően közölt adatokat erre vonatkozóan, hogy a Bizottság a hiánypótlást kérő levélben rámutatott, hogy a kínai törvények értelmében a kínai kormány köteles ilyen adatokat gyűjteni. Az ellenőrzés során a CBRC tisztviselője nem volt hajlandó információkkal alátámasztani a bankok tulajdonviszonyaira vonatkozó számadatokat, megtagadta az információ forrásának megadását, és nem szolgált magyarázattal annak eredetére vonatkozóan. Megjegyzendő, hogy a kínai kormány nem vitatta, hogy a Bizottság által a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumban megnevezett legalább 5 bank (lásd a (127) preambulumbekezdés lábjegyzetét) állami tulajdonban van.

(392)

A kínai kormány nem értett egyet a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum (fenti (129) preambulumbekezdésként megismételt) (97) bekezdésében szereplő azon állítással, hogy a CBRC a 10 legnagyobb kínai bankra vonatkozó kérdésre azért nem válaszolt, mert a kérdést írásban nem nyújtották be, és állítása szerint a Bizottság félremagyarázta a tényeket, hiszen a válasz megtagadásának fő oka az volt, hogy mivel a kérdés nem szerepelt az ellenőrzést megelőzően küldött levélben, időre volt szükségük a válaszadásra való felkészüléshez. Valójában a kínai kormány magyarázza félre a kérdéssel kapcsolatos tényeket. A Bizottság nem ragaszkodott azonnali válaszhoz, a CBRC azonban a kérdést sem volt hajlandó megtekinteni azzal az ürüggyel, hogy azt írásban előzetesen nem nyújtották be. Ha az ok a válaszadásra rendelkezésre álló idő rövidsége volt, a kínai kormány később az ellenőrzés során vagy e-mailben is benyújthatta volna válaszát (noha azt a Bizottságnak nem állt volna módjában ellenőrizni), amint azt számos más dokumentum esetében tette. A kínai kormány azonban megtagadta a válaszadást.

(393)

A kínai kormány azt állította, hogy a CBRC létrehozása és megbízása tekintetében a Bizottság által a kérdőívben kért valamennyi dokumentumot átadta, és mivel a Bizottság a hiánypótlást kérő levélben e tekintetben nem emelt kifogást, illetve „az ellenőrző látogatás kezdetén átadandó dokumentumoknak” az ellenőrzést megelőzően küldött levél 2. mellékletében szereplő „listájában” nem kérte ezt a dokumentumot, a kínai kormány nem tekintette kötelességének további dokumentumok átadását. Ez nem igaz. A Bizottság kérte a CBRC létrehozásának és megbízásának alapjául szolgáló valamennyi dokumentumot, a kínai kormány azonban ezek közül mindössze néhányat adott át. A Bizottság kizárólag a CBRC tisztviselőjének kijelentése alapján szerzett tudomást az ebből a szempontból lényeges további dokumentumok létezéséről. Valójában a kérdőív kitöltése során a kínai kormány által e tekintetben adott válaszok hiányosak és félrevezetők voltak, mivel a kínai kormány (a CBRC) nyilvánvalóan tudott az ilyen további dokumentumok létezéséről, amint azt a CBRC a helyszíni ellenőrzés során elismerte.

(394)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság az ellenőrzés során valójában nem kért statisztikai adatokat és beszámolókat a vizsgálati időszakban a mintába felvett exportáló gyártóknak hitelt nyújtó bankoktól. Azt állították, hogy a Bizottság mindössze a Kínai Központi Bank által a CBRC-nek benyújtott, 2012. évi statisztikai beszámolót kérte, és ehhez a titoktartási kötelezettségek miatt a CBRC tisztviselőjének egyeztetnie kellett az érintett jogi szolgálatokkal. Ez nem helytálló. Az ellenőrzés során a Bizottság megismételte a kérdőívben és a hiánypótlást kérő levélben foglalt, a mintába felvett exportőröknek hitelt nyújtó valamennyi banktól származó statisztikai adatok közlésére vonatkozó kérését (87).

(395)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a panaszban a panaszosnak a bevont finompapírra vonatkozó ügyre való hivatkozása – amelyben a Bizottság „hátrányos következtetések alapján” megállapította, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervként jártak el –, „az érintett termék exportáló gyártóinak nyújtott támogatás jellege és megléte tekintetében az összefüggéseket figyelmen kívül hagyó, megalapozatlan feltételezés, és ennélfogva” a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 11. cikkének (2) bekezdése értelmében „nem tekinthető” a kormány vagy közjogi szerv által nyújtott pénzügyi támogatás meglétére vonatkozó „egyértelmű bizonyítéknak”. Elsőként hangsúlyozni kell, hogy a bevont finompapírra vonatkozó ügyet érintő megállapítások nem hátrányos következtetéseken, hanem az alaprendelet 28. cikkének megfelelően a rendelkezésre álló tényeken alapultak, és nincs olyan későbbi ítélet, amely megerősítené a kínai kormány azon állítását, hogy a Bizottság ilyen irányú megállapítása „a rendelkezésre álló tények helytelen felhasználásán” alapul. Ezzel ellentétben a Bizottság az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat illetően egy másik, Kínából származó behozatalt – a szerves bevonatú acéltermékeket – érintő szubvencióellenes ügyben is hasonló megállapításokat tett, valamint más vizsgálatot végző hatóságok – jelesül az Egyesült Államok hatóságai – a WTO fellebbviteli testülete által fenntartott megállapításban ugyancsak arra a következtetésre jutottak, hogy az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok közjogi szervek. (88)

(396)

A kínai kormány továbbra is azt állította, hogy a Bizottság bizonyos információkat valamennyi kínai székhelyű banktól kért, és hogy a kínai kormány gyakorlatilag nem állt módjában „több mint 3 800” bankról közölni ezeket az információkat. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással, és ismételten hivatkozik a hiánypótlást kérő levélre, amelyben – a kínai kormány kitöltött kérdőívének kézhezvételét követően – a kért információk körét kizárólag azokra a bankokra szűkítette, amelyekben a kínai kormány közvetlen vagy közvetett részvényes (89).

(397)

A kínai kormány azt állította, hogy nem helytálló a Bizottság azon kijelentése, hogy figyelembe vette a Kínai Központi Bank szóban forgó körleveleinek a honlapról származó, az ellenőrzés során benyújtott összefoglalóját, és a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumok (fenti (164) preambulumbekezdésként megismételt) (133) bekezdése ezt bizonyítja. Ez nem helytálló. A (164) preambulumbekezdés tartalma nem ellentétes a honlapon található kivonatok tartalmával. Figyelembe veszi azt, ugyanakkor hivatkozik a körlevél tényleges tartalmára is, amelynek helytállóságát a kínai kormány ez idáig valójában nem vitatta.

(398)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság „különböző dokumentumokból származó bizonyos kifejezéseket és szókapcsolatokat kiragadott szövegkörnyezetükből”, másokat félremagyarázott, és megpróbálta összekapcsolni azokat annak bizonyítása érdekében, a kínai kormány támogatást nyújt az érintett terméket gyártó iparág számára, illetve hogy az állami tulajdonban lévő bankok közjogi szervek. A kínai kormány úgy érvel, hogy e dokumentumok (tervek, kivonatok és határozatok) „teljes olvasata” igazolná, hogy a Bizottság megállapításainak nincs jogalapja, és azok nem bizonyítékokon alapulnak. Ez nem helytálló. A Bizottság valamennyi – többek között a (102) preambulumbekezdésben említett – dokumentumot teljes egészében, pontosan a kínai kormány által javasolt módon megvizsgált és figyelembe vett.

(399)

A 40. sz. határozatot illetően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság azt a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentumban a szövegkörnyezetből kiragadva idézte, „hogy torzítsa annak pontos jelentését”. A kínai kormány szerint a 40. sz. határozat más rendelkezéseiből egyértelmű, hogy annak célja nem napmodulok és napelemek tervezett fejlesztési politikák tárgyaként való meghatározása – amint azt a Bizottság állította –, hanem a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése. Nem igaz, hogy a Bizottság a szövegkörnyezetből kiragadva hivatkozott a 40. sz. határozat V. cikkének szövegére. A Bizottság nem azt vitatja, hogy a célok egyike a megújuló energiaforrások felhasználásának fejlesztése volt-e. A 40. sz. határozatban az Államtanács valójában kiemelt iparágakként jelöli meg az újenergia-ágazatot és a napenergiát, így ezek az ipari szerkezetátalakításról szóló útmutatóban a támogatott kategóriájú projektekhez tartoznak. A 40. sz. határozat 17., 18. és 19. cikkeit figyelembe véve a pénzügyi intézmények kizárólag az ebbe a kategóriába tartozó iparágaknak/vállalatoknak nyújthatnak hiteleket. Ez egyértelműen jelzi, hogy a többek között napmodulokat és napelemeket előállító fotovillamos ágazat kiemelt iparág.

(400)

A kínai kormány azt állította, hogy az Államtanács október 10-i határozatának szövege nem tartalmaz a napmodulokra és napelemekre, illetve a fotovillamos ágazatra utaló hivatkozást, és a pénzügyi támogatás ösztönzésére kizárólag az alternatív energiák felhasználásával kapcsolatos célkitűzések tekintetében kerülhetett sor, amelyeknek az általános modul- vagy elemgyártás fejlesztése szempontjából nincs jelentősége. A Bizottság ezzel nem ért egyet. Meg kell jegyezni, hogy ez az államtanácsi határozat a jelek szerint nem kizárólag az alternatív energiaforrások felhasználásának ösztönzésére törekszik. Címéből (Az Államtanács határozata a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak kialakításának és fejlesztésének felgyorsításáról), valamint tartalmából (többek között 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint 2. cikkének (2) bekezdéséből) nyilvánvaló, hogy célja egyes kiválasztott iparágak (ebben az esetben a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak) fejlesztésének támogatása. Megerősíti ezt az is, hogy az ebben a határozatban kijelölt célok közvetlenül a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak eredményeihez és teljesítményéhez kapcsolódnak (a 2. cikk (3) bekezdése). Ezenfelül egyértelmű kapcsolat áll fenn a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak és a fotovillamos ágazat között, amely többek között napmodult és napelemet állít elő. Először is kétségtelen, hogy a fotovillamos ágazat az alternatívenergia-ágazat része, amelyre a határozat 2. cikkében az állam által kialakítandó és fejlesztendő iparágként hivatkoznak. Másodszor, a mintába felvett exportáló gyártók a határozat 2. cikkének (2) bekezdésében említett, csúcstechnológiát alkalmazó iparágak kategóriájába tartoznak. Hasonlóképpen a 12. ötéves tervben is a stratégiai fontosságú iparágak közé sorolják a napenergetikai ágazatot, a fotovillamos napenergetikai ágazatról szóló 12. ötéves terv pedig megerősíti, hogy az államtanácsi határozat „a fotovillamos ágazatot a stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak fontos csoportjába sorolta, amelyet hazánk a jövőben fejleszteni fog”. (90)

(401)

A kínai kormány szerint a Bizottság hivatkozott a közép- és hosszú távú tudományos és technológiai fejlesztésről szóló tervre, ugyanakkor elmulasztott megemlíteni olyan eseteket vagy rendelkezéseket, amelyekben a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok dokumentumban szereplő meghatározása magában foglalja a modul- és elemgyártó vállalatokat vagy általában a fotovillamos ágazatot. A kínai kormány szerint a terv célkitűzései kizárólag a fosszilis tüzelőanyagoktól való függés csökkentése céljából összpontosulnak az alternatív energiaforrások fejlesztésére. A Bizottság ezzel nem ért egyet. A vizsgálatban részt vevő, mintába felvett exportáló gyártók többségét új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatnak minősítették, és ezen az alapon olyan támogatásban részesültek, amelyet kizárólag az új és csúcstechnológiát alkalmazó vállalatoknak nyújtottak (például adómentesség). A mintába felvett exportőrök a tervben említett, azonos típusú egyedi támogatási programokat vették igénybe.

(402)

A kínai kormány azt állította, hogy nem tényeken alapul a Bizottság azon kijelentése, hogy a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvény is felsorol több, a stratégiai ágazatok, köztük a fotovillamos ágazat támogatását szolgáló intézkedést, és hogy ez a törvény nem említi a fotovillamos ágazatot, sem pedig a stratégiai fontosságú ágazatokat, így nem megalapozott az az állítás, hogy az érintett termék e törvény hatálya alá tartozik. Ez nem helytálló. A fenti állítás alapjául az említett törvény 18. és 34. cikke szolgál. A 18. cikk értelmében az állam ösztönzi a pénzügyi intézményeket, és iránymutatást ad a számukra a csúcstechnológiát, illetve új technológiát alkalmazó ágazat fejlesztésének támogatását illetően. A 34. cikk értelmében a politikaorientált pénzügyi intézmények külön támogatást kínálnak a vállalatok állam által támogatott projektjei számára. A fotovillamos ágazat az új és csúcstechnológiát alkalmazó iparágak csoportjába, valamint az állam által támogatott projekteket végrehajtó vállalkozások kategóriájába tartozik. Mindemellett ugyanezen törvény 17. cikke kedvezményes adópolitikát ígér többek között azoknak a szervezeteknek, amelyek részt vesznek a nemzeti tudományos és technológiai fejlesztési tervek hatálya alá tartozó projektekben. A fenti (401) preambulumbekezdésből nyilvánvaló, hogy a fotovillamos ágazatban működő vállalatok projektjei e hatály alá tartoznak. Következésképpen legalább három egyértelmű jele van annak, hogy a fotovillamos ágazat, valamint az érintett terméket gyártó és exportáló vállalatok e törvény hatálya alá tartoznak.

(403)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság Kína terveit, határozatait és törvényeit azonos joghatással és jogi kötőerővel rendelkezőként vette figyelembe, ami ellentétes a jogértelmezési elvekkel, Kína jogalkotásról szóló törvényével és a kínai kormány többször megismételt érvelésével A kínai kormány szerint az általános ötéves tervre, valamint a konkrét fotovillamossági tervre történő hivatkozásnak nincs jogalapja, mivel nem szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a tervek jogilag kötelező erejűek. Ez nem helytálló, mivel az aktában található más bizonyítékkal nem támasztható alá a kínai kormány azon állítása, hogy a tervek jogilag nem kötelező erejűek. Ezzel szemben a tervnek a kínai kormány által a kitöltött kérdőívben megadott szövege egyértelműen kimondja a következőt: „Ezt a tervet az Országos Népi Kongresszus megvitatta és elfogadta, és a terv joghatással bír.” (91) A kínai kormány a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben a következőt állította: „Kína jogalkotásról szóló törvénye értelmében Kínában jogszabály az alkotmány, a törvények, a közigazgatási jogszabályok, a helyi rendeletek és szabályok.” Mivel a terv joghatással bír, és a kínai kormány megerősítette, hogy Kínában a törvények jogszabályok, a Bizottság megállapította, hogy a terv valóban jogilag kötelező erejű. A kínai kormány által az ellenőrző látogatás során adott magyarázat szerint az ágazati és a regionális ötéves tervek alapját az általános ötéves terv képezi, ezért a Bizottság indokolatlanul kezelte eltérően a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, fotovillamos ágazatról szóló ötéves tervet és az általános ötéves tervet.

(404)

A kínai kormány uniós összefüggésben „a Bizottság ellentételezésről/visszatérítésekről szóló iránymutatásait” említette példaként a jogilag nem kötelező erejű hasonló dokumentumokra. A Bizottság feltételezi, hogy a kínai kormány „a dömpingellenes vámok visszatérítéséről szóló bizottsági közleményre” utalt (HL C 127., 2002.5.29., 10. o.) Valójában nem pontos ezeket az iránymutatásokat nem kötelező erejűnek nevezni, mivel a Bizottságra nézve kötelező erejűek mindaddig, amíg nem ellentétesek egy felsőbbrendű szabállyal. A Bizottság megállapította, hogy Kína tervei jogilag kötelező erejűek. Mindazonáltal még ennek az ellenkezőjét feltételezve is egyértelmű, hogy a – kormányzat legfelsőbb szintjeiről kiinduló, valamint a gazdasági és ipari fejlődésre vonatkozóan kormányzati politikát meghatározó – nemzeti, ágazati és regionális tervek nagyobb bizonyító erővel rendelkeznek saját kijelölt céljaik gyakorlatilag kötelező jellege tekintetében. Ugyanígy egyértelmű, hogy a kormány hivatkozhat a tervekre az azokat helytelenül végrehajtó szervezetek megrovása céljából. Ezért továbbra is igen relevánsak lennének a gazdaságra irányuló állami beavatkozás meghatározása és egyes iparágak irányítása és ellenőrzése szempontjából.

(405)

A kínai kormány azt állította, hogy az A. függelék megválaszolásának elmulasztása miatt nem kellene az alaprendelet 28. cikke értelmében a rendelkezésre álló tényeket alkalmazni. A kínai kormány úgy véli, ha a Bizottság valóban ellenőrizni kívánta a panaszban foglalt azon állításokat, hogy az állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankok közjogi szervek, ehhez a kérdőívben szükségtelen volt számos, a – többségében nem is kormányzati tulajdonú – bankokat érintő belső, minősített, ügyletspecifikus adatokra vonatkozó kérést megfogalmaznia. E tekintetben a kínai kormány a bank által a mintába felvett exportáló gyártóknak nyújtott egyedi hitelt érintő információkra hivatkozott. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Az A. függelékben kért információk célja annak igazolása volt, hogy a kínai bankok közjogi szervek-e és a kormány bízza-e meg és utasítja azokat. A kínai kormány az egyedi hitelekre vonatkozó információk kivételével nem határozta meg pontosan, hogy mely további kért információkat ítélt lényegtelennek e szempontból.

(406)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az A. függelékben szereplő kérdések a bankokon belüli tulajdoni részesedésre, az igazgatóságnak és a részvényesek tanácsának összetételére, a részvényesek/igazgatók üléseinek jegyzőkönyveire, a felső vezetők és az állami hatóságok közötti kapcsolatokra, a hitelek ágazat szerinti lebontására, valamint az együttműködő exportáló gyártóknak nyújtott hitelekhez kapcsolódó kockázatértékelésre vonatkozó információk gyűjtésére szolgáltak. A kínai kormány azt állította, hogy a közjogi szervekkel kapcsolatos megállapítások tekintetében ez a kérés „nyilvánvalóan ésszerűtlen” volt, és az információk túlságosan széles körét érintette. Azt is állította, hogy a bank közjogi szervi jogállására vonatkozó minimális kritériumokat még az ilyen információk kérése előtt meg kell határozni. A Bizottság ezzel nem ért egyet. Tekintettel a WTO fellebbviteli testülete által a DS 379. számú ügyben (92) meghatározott magas szintű követelményekre, valamennyi kért információ szükséges, ideértve a pénzügyi rendszeren belüli kormányzati részvétel mértékére vonatkozó megállapításokat is. Például bizonyítékul szolgálhat egy szervezet nem kereskedelmi magatartására a megbízás és az utasítás bemutatása, ha állami beavatkozás jelei is mutatkoznak. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy amint a mintába felvett exportáló gyártók együttműködése bizonyítást nyert, a Bizottság úgy határozott, hogy a kért információk körét az ezeknek a vállalatoknak nyújtott hitelekre korlátozza, és semmiféle következtetést nem vont le abból, hogy a kínai kormány nem közölt az egyedi hitelekkel kapcsolatban eredetileg kért további információkat. Az információkra vonatkozó egyéb kérések ugyanakkor továbbra is lényegesek voltak a vizsgálat szempontjából. A kínai kormány azon kijelentését illetően, hogy az A. függelékben szereplő egyes információkat nem állt módjában közölni, meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány – néhány bank kivételével – teljes egészében megtagadta az A. függelék megválaszolását. A fentiek figyelembevételével megállapítást nyert, hogy a kínai kormány a kért információk fennmaradó részét nem közölte ésszerű határidőn belül.

(407)

A kínai kormány a WTO fellebbviteli testületének az Egyesült Államok melegen hengerelt acélra vonatkozó ügyéről szóló jelentésére (93) (99. pont) hivatkozva azzal érvel, hogy gyakorlatilag nem állt módjában eleget tenni a Bizottság információközlésre vonatkozó „ésszerűtlen” kéréseinek, és hogy mivel a Bizottság nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, illetve a különböző kéréseket nem kapcsolta azokhoz a ténymegállapításokhoz, amelyekhez tartoztak, a Bizottság nem jóhiszeműen járt el. Noha az említett ügy az exportőrök dömpingellenes eljáráson belüli együttműködéséhez kapcsolódik, a Bizottság belátja, hogy a kiegyenlítő vámokkal kapcsolatos ügyekben alkalmazott, kormánynak címzett kérdőívek esetében a kért információknak és a válaszadó tényleges megfelelési képességének egyensúlyban kell lennie. Ezt az egyensúlyt azonban valamennyi tény ismeretében kell kialakítani. A bevont finompapírra, illetve a szerves bevonatú acéltermékekre vonatkozó ügyben már megállapították az állami tulajdonban lévő kínai bankok közjogi szervi jogállását, ebben az ügyben pedig a panaszos kellő meggyőző bizonyítékkal szolgált annak igazolásához, hogy az állami tulajdonban lévő bankok közjogi szervek maradtak. Ennélfogva a kínai kormánynak – amennyiben cáfolni kívánta ezt az állítást – számítania kellett volna a tényekre összpontosító vizsgálatra. Sajnálatos módon a kínai kormány továbbra is azt állította például, hogy kevés információval rendelkezik a kormány bankokon belüli tulajdoni részesedéséről (ami a közjogi szervi jogállás megállapítása szempontjából rendkívül jelentős tényező), vagy nem rendelkezik ilyen információkkal, ami arra utalt, hogy a kínai kormány nem működött együtt legjobb tudása szerint, és megtagadta a szükséges információk átadását. Ez azon „korlátozott körülmények” egyike, amelyek esetén (a WTO vizsgálóbizottságának jelentése (94) szerint) a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikkének (7) bekezdése alkalmazandó. Mindemellett habár a Bizottság tisztában volt azzal, hogy az információközlésre vonatkozó kérései szükségszerűen terjedelmesek, az együttműködés kétoldalú folyamat, a kínai kormány azonban ahelyett, hogy javaslatot tett volna az információközlésre vonatkozó kérések ésszerű kezelésének lehetőségeire, kezdetben mindössze magyarázatot követelt arra, hogy a kérések mely ténybeli megállapításokhoz kapcsolódnak (aminek az előzetes meghatározása nem lehetséges).

(408)

A Sanghaji Bank ellenőrzését illetően a kínai kormány azt állította, hogy az ellenőrzés elmaradása nem elég indok a rendelkezésre álló tények alkalmazására, és hogy mindenképpen a Bizottság saját hibájából nem került sor az ellenőrzésre. Erre válaszul a Bizottság megállapítja, hogy a Sanghaji Banknál tett ellenőrző látogatás szervezésével kapcsolatos ténybeli helyzetet ismertették a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum (fenti (143) és (144) preambulumbekezdésként megismételt) (111) és (112) bekezdésében. Ezen ellenőrzés tekintetében a ténybeli helyzet nem változott, és a Bizottság nem ért egyet e tényeknek a kínai kormány általi értelmezésével, továbbá kitart amellett, hogy minden tőle telhetőt megtett az ellenőrzés elvégzése érdekében, erre azonban a kínai kormány részéről felmerült akadályok miatt nem volt lehetőség. A kínai kormány a WTO vizsgálóbizottsági jelentését (95) említi, amelyben megállapították, hogy a helyszíni ellenőrzés hiánya nem zárja ki teljes körűen a dokumentumok ellenőrzésének lehetőségét. Ebben a vizsgálatban azonban a kínai kormány csak egy munkanappal a kínai kormánynál végzett ellenőrzés kezdete előtt tájékoztatta a Bizottságot arról, hogy a bank készen áll az ellenőrzésre (miután a visszajelzésre rendelkezésre álló időt korábban már meghosszabbították), így teljesen kizárta a bank helyszíni ellenőrzésének lehetőségét, mivel a kormánnyal már korábban megállapodtak, és ezt nem lehetett módosítani. Ilyen körülmények között megállapítást nyert, hogy a kínai kormány nem működött együtt legjobb tudása szerint, és a Bizottság nem lát módot arra, hogy a helyszíni látogatás során elvégzendő ellenőrzéseket más úton megvalósítsa.

(409)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem hagyhatja figyelmen kívül a HuaXia Bank által a saját tulajdonosi struktúrájáról közölt információkat azzal az indokkal, hogy azok „nem minden szempontból tökéletesek”. A Bizottság megállapítja, hogy ezeket az információkat nem azért utasította el, mert azok nem voltak minden szempontból tökéletesek. Amint a fenti (147) preambulumbekezdésben már kifejtettük, a HuaXia Bank az ellenőrző látogatásig annak ellenére nem közölt a kormányzati tulajdonrésszel kapcsolatos információt, hogy a Bizottság ezt már az eredeti kérdőívben is kérte. Miután a Bizottság rámutatott arra, hogy a HuaXia Banknak van néhány állami tulajdonú részvényese, a bank átadott egy lapot, amely ismeretlen forrásból származó információkat tartalmazott, ráadásul az információk ellentétesek voltak az aktában szereplő más információkkal. Ezek az információk nem voltak elfogadhatóak.

(410)

A HuaXia Bank azon döntése tekintetében, hogy a fenti (148) preambulumbekezdésben ismertetett módon csak néhány hitelképesség-vizsgálatot közölt, a kínai kormány azt állította, ésszerű magyarázattal szolgáltak a Bizottságnak arra, miért nem ismertethették a többi vizsgálatot. A Bizottság ezzel nem ért egyet. Mivel az ellenőrzést megelőzően küldött levélben egyértelműen szerepelt, hogy ezek a dokumentumok az ellenőrző látogatás tárgyát fogják képezni, a magyarázat, amely szerint „két kockázatértékelési beszámolót a Bank más fiókjai kezeltek, és az illetékes munkatársak az adott időpontban nem voltak elérhetők”, nem volt kielégítő. Mindemellett a kínai kormány hivatkozik arra az észrevételeiben máshol is megismételt érvre, hogy az információt az ügyféladatok bizalmas kezelése miatt nem adhatták át. A Bizottság megállapítja, hogy vannak rendelkezések a bizalmas információknak a kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálat során történő kezelésére vonatkozóan (96), ugyanakkor pedig a Bizottság ezzel és más kérdésekkel kapcsolatos kéréseinek többsége nem az ilyen információk másolatainak elkészítésére, hanem azok ellenőrzésére irányult. Mindenesetre a Bizottság megállapítja, hogy az „ügyféladatok bizalmas kezelésének” elvének szigorú betartása ellehetetlenítheti számos releváns információ kiegyenlítő vámmal kapcsolatos vizsgálatok során történő ellenőrzését. Ilyen esetben ugyanis nincs lehetőség az exportőr számos kérdésre adott válaszainak összevetésére, illetve nem lehet véletlenszerű ellenőrzéseket végezni az egyes programok kedvezményezettjeinél olyan esetekben, amikor az exportőrök nem működtek együtt, vagy amikor a vizsgálatot összesített alapon végezték.

(411)

A kínai kormány azt állította, hogy az EXIM Bank teljes körűen együttműködött a vizsgálattal, és a Bizottság által kért bizonyos dokumentumokat belső politikai szabályokra, államtitokra, bizalmas adatkezelésre és más jogszabályokra hivatkozva nem adhatott át. Ennélfogva e dokumentumok átadásának elmulasztása nem indokolhatja a rendelkezésre álló tények alkalmazását. A kereskedelmi bankokról szóló törvénnyel összhangban az EXIM Bank tisztviselői nem adhatták át ezeket a dokumentumokat az ellenőrzés során. Ebben a tekintetben és a Bizottság feltevésével ellentétben az alaprendelet, valamint a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás nem írhatja felül a Kínai Népköztársaság nemzeti törvényeit. A kínai kormány továbbá azt állítja, hogy a felső vezetők politikai párttagságára vonatkozó kérdések nem tartoznak a tárgyhoz, és a kínai kormány számára nyugtalanítók. A Bizottság ezzel nem ért egyet. Bár a (nagyobbrészt az alaprendelet alapjául szolgáló) WTO-szabályok nem „írhatják felül” a nemzeti törvényeket, ez nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy megállapításokat tegyen, amikor az ilyen nemzeti törvények a jelek szerint gátolják az információközlésre irányuló ésszerű kéréseket. Mindemellett tény, hogy miközben az EXIM Bank az A. függelék néhány kérdésére választ adott, ezen információk szinte egyikét sem támasztotta alá forrásadatokkal vagy más bizonyítékokkal. Ennélfogva ezek az információk mindössze szóbeli közlésnek minősülnek, amelyeket nem támaszt alá ellenőrzött írásos dokumentum. Ha ezt a gyakorlatot elfogadhatónak tekintenék, az EXIM Bank lényegében bármilyen információt közölhetett volna, a vizsgáló hatóságnak pedig el kellett volna fogadnia azt anélkül, hogy lehetősége lett volna értékelni az információ pontosságát.

Az EXIM Bankon (és ebben az ügyben minden más bankon) belüli, politikai párttagságra és a Kínai Kommunista Párt szervezeteire vonatkozó kérdések rendkívül lényegesek annak megállapítása szempontjából, hogy az állam mekkora befolyást gyakorol a bank vezetésére, tekintettel a Kínai Kommunista Pártnak a Kínai Népköztársaság alkotmánya szerinti különös szerepére. E kérdéseknek a fenti (151) preambulumbekezdésben foglalt, Bizottság általi indokolásán felül megjegyzendő, hogy a Kínai Kommunista Párt alapító okirata szerint valamennyi szervezet – ideértve a kereskedelmi célú magánvállalkozásokat is – köteles létrehozni „a párt elsődleges szervezeteit”, ha a vállalat legalább három párttagot foglalkoztat. Ezek a szervezetek szavatolják és felügyelik a Kommunista Párt és az állam elveinek és politikáinak végrehajtását, valamint támogatják a részvényesek, az igazgatóság, a felügyelőbizottság és a vezetők törvény szerinti feladataik ellátása és hatásköreik gyakorlása céljából tartott ülését (97). Kína társasági törvénye ugyancsak arra kötelez valamennyi kínai vállalatot, hogy szervezeti struktúrájukon belül hozzák létre a Kínai Kommunista Párt szervezetét a Kínai Kommunista Párt tevékenységeinek végrehajtása céljából (98). Ennélfogva a Kínai Kommunista Párt bizonyíthatóan kapcsolatban áll a kínai kormány tevékenységeivel, valamint valamennyi típusú kínai vállalat és intézmény működésével; ezért jogosak a politikai párttagsággal kapcsolatban e tekintetben feltett kérdések.

(412)

A Kínai Fejlesztési Bank ellenőrzését illetően a kínai kormány ugyanezt az állítást fogalmazta meg a vezetők politikai párttagságával és a Kínai Kommunista Párt bankon belüli szerepével kapcsolatos kérdések tekintetében. E szempontokat illetően a Bizottság a fenti (151) és (411) preambulumbekezdésben foglalt indokolásokra hivatkozik. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Kínai Fejlesztési Bank titoktartási okokból nem adhatta át a hitelkockázat-értékelésről szóló kért beszámolókat, és hogy a bank átadta a hitelminősítési formanyomtatványt, valamint a vállalat nevét elrejtve konkrét példával is szolgált hitelkockázat-értékelésre. Megjegyzendő, hogy a hitelminősítési formanyomtatvány és egy ismeretlen iparághoz tartozó ismeretlen vállalat hitelminősítése nem szolgál bizonyítékként a mintába felvett egyik exportőr – Bizottság kérésének megfelelő – hitelkockázat-értékelésére. A bizalmas adatkezeléssel kapcsolatos kérdések tekintetében a Bizottság a (410) preambulumbekezdésben foglalt indokolásra hivatkozik.

(413)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság azon megállapítása, amely szerint az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervek, ellentétes a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. cikkének (1) bekezdésével, mivel a Bizottság ezt a megállapítást nem tényekre alapozta, és nem biztosított indokolással ellátott, megfelelő elemzést azon megállapításával kapcsolatban, hogy a kormány részvétele a kínai pénzügyi ágazatban olyan jelentős mértékű, hogy a bankok kötelesek kedvezményes politikákat követni. A Bizottság alapvetően nem ért egyet ezzel az állítással. A (162)–(168) preambulumbekezdésben említett független információk egyértelműen igazolják, hogy a bankok végrehajtják a kedvezményes politikákat, valamint ez derül ki a fenti (102) preambulumbekezdésben említett számos kínai tervből, törvényből és szakpolitikai dokumentumból is. A Bizottság számos, nemzetközi szervezetek – ideértve a WTO-t, a Világbankot, az IMF-et és az OECD-t – által közzétett dokumentumot felülvizsgált, elemzett és idézett, és a dokumentumok mindegyike azt állapítja meg, hogy a kínai bankszektor jelentős állami beavatkozásnak van kitéve főként a hitelek előnyben részesített kedvezményezettjei és a kamatláb megállapítása terén.

(414)

A kínai kormány vitatja számos olyan, legjobb rendelkezésre álló tényként felhasznált dokumentum relevanciáját, amelyre a Bizottság az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok közjogi szervi jogállásának megállapításával kapcsolatban hivatkozott. Előzetesen meg kell jegyezni, hogy a Bizottság kizárólag a kínai kormány együttműködésének hiánya és a kért információk átadásának megtagadása miatt kényszerült a legjobb a rendelkezésre álló tények felhasználására.

(415)

A kínai kormány azt állította, hogy a Deutsche Bank kutatási jelentése (DB-jelentés) – amelyet a Bizottság a (161) preambulumbekezdésben idézett – egy korábbi kínai helyzetet ismertet, és 7 évvel később nem szolgálhat meggyőző alapként a kínai bankszektor értékeléséhez. Először is a kínai kormány tévesen állítja, hogy a jelentés a „7 évvel későbbi” helyzet értékelésének alapjául szolgál. A jelentés 2007-ben készült, a kínai bankszektor értékelése tekintetében ebben az eljárásban releváns vizsgálati időszak pedig 2011-ben kezdődik. Ennélfogva a jelentés a releváns időszaknál 4 évvel korábbi helyzetre vonatkozik. Másodszor, a DB-jelentés nem az egyetlen olyan dokumentum, amelyre a Bizottság a megállapításait alapozza, hanem mindössze a kínai bankszektorra, és különösen annak tulajdonosi struktúrájára vonatkozó bizottsági elemzés kiindulópontja. Harmadszor, a kínai bankszektor tulajdonosi struktúrájának meghatározása céljából a Bizottság által említett további információk (a WTO, az IMF és az OECD jelentései és munkadokumentumai) összhangban vannak a DB-jelentés megállapításaival. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kínai kormány az e tekintetben ismételten kért információk közlésekor csak a minimumra szorítkozott, és nem támasztotta alá tényekkel a Bizottság bankszektoron belüli állami tulajdonrésszel és a bankrendszeren belüli állami bevatkozással kapcsolatos megállapításai ellen emelt kifogásait.

(416)

A kínai kormány vitatja továbbá a WTO kereskedelempolitikáról szóló 2012. évi beszámolójára történő bizottsági hivatkozást, és azt állítja, hogy a kijelentés, amely szerint „általában csekély változás következett be a kínai bankszektor piaci struktúrájában”, a 2010-ben kezdődő korábbi felülvizsgálati időszakkal való összehasonlítás céljából született. A Bizottság nem vitatja ezt az állítást. A Bizottság valójában a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum említett (161) preambulumbekezdésében idézte a WTO kereskedelempolitikáról szóló 2010. és 2012. évi beszámolóját annak szemléltetésére, hogy a két év során igen kevés változás történt. Míg a 2010. évi beszámoló szerint „az állami tulajdon magas aránya a kínai pénzügyi szektor egy másik fontos jellemzője”, a 2012. évi beszámoló azt erősítette meg, hogy ebből a szempontból kevés változás történt. A kínai kormány is idézte a 2012. évi beszámolót, és ezen idézetek alapján azt állította, hogy a beszámoló ellentmond a fenti (161) preambulumbekezdésben foglalt bizottsági értékelésnek. Ez az állítás nem elfogadható. A beszámolóból származó, a kínai kormánynak a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentummal kapcsolatban tett észrevételeiben megismételt idézetek egyike sem mond ellent a Bizottság (161) preambulumbekezdésben foglalt értékelésének, és nem is kérdőjelezi meg azt.

(417)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság fenti (162) preambulumbekezdésben foglalt megállapításait nem támasztják alá egyértelmű bizonyítékok (a fenti preambulumbekezdésekben tárgyalt DB-jelentésen és a WTO kereskedelempolitikáról szóló beszámolóin felül), mivel a Bizottság „pusztán csak hivatkozik a Világbank jelentésére és a gazdasági felmérésre stb., de megállapításait nem támasztja alá indokolással ellátott, megfelelő magyarázattal”. Ez az állítás nem elfogadható. E tekintetben megjegyzendő, hogy a Világbank jelentése többek között a következőket állapítja meg: „Az előző három évtizedben a pénzügyi szektor reformja és kibővítése terén elért meggyőző előrelépés ellenére Kína pénzügyi rendszerének fejlődése továbbra is korlátozott, és jelentős strukturális egyenlőtlenségek jellemzik. Az állami tulajdonban lévő bankokkal, erős állami beavatkozással és a kamatlábak felett továbbra is fennálló ellenőrzéssel jellemzett jelenlegi rendszer a kínai gazdaság fellendülése idején rendkívül nagy sikerrel mozgósította a megtakarításokat, és juttatott tőkét a stratégiai fontosságú ágazatoknak”, vagy „Ezzel egy időben a pénzügyi intézmények közvetlen és közvetett ellenőrzését független, piaci alapú intézkedéseknek kell felváltania. Ez egy nyílt piaci műveleteket bevezető és a likviditáskezelés céljából nem hitelplafonokat, hanem kamatlábakat alkalmazó független központi bank létrehozását jelentené. A kereskedelmi bankok kormányzati utasítások helyett kereskedelmi elveket és hitelképesség-elemzést alkalmaznának a hitelezés irányításához”, és „Részvénytulajdona vagy közvetett hatások útján valamennyi kormányzati szint részt vesz a pénzügyi intézmények kereskedelmi jellegű tevékenységeiben, főként azért, mert a kormány nagymértékben függ a kereskedelmi banki hitelek politikai célokra történő felhasználásától”. Kína OECD által végzett, 2010. évi gazdasági felmérése szerint a Kínai Központi Banknak a hitelkamatlábak alsó határára és a betéti kamatlábak felső határára vonatkozó politikái nem teszi érdekeltté a bankokat abban, hogy a kockázatot megfelelően árazzák, és a bankszektoron belüli verseny tekintetében ellentétes hatású intézkedésként jellemzi azokat, valamint kimondja, hogy a cél a túlnyomórészt állami tulajdonban lévő bankszektor jövedelmezőségének biztosítása.

(418)

A kínai kormány továbbá azt állítja, hogy a Bizottság megállapítása, amely szerint a Kínai Központi Bank részt vesz a kamatoknak az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok általi meghatározásában és befolyásolja azt, nem megfelelően indokolt és nem támasztják alá bizonyítékok. E tekintetben a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottságnak tisztában kellett volna lennie azzal, hogy a hitelkamatlábak alsó határát 2013 júliusában eltörölték. Elsőként meg kell jegyezni, hogy a Bizottság nem vizsgálta a kínai bankpiac 2013. júliusi helyzetét, mivel az a jelenlegi vizsgálat szempontjából nem volt releváns. Másodszor nem helytálló az az állítás, hogy a Bizottság megállapítása nem megfelelően indokolt, és azt nem támasztják alá bizonyítékok. A kapcsolódó körlevelekből nyilvánvaló, hogy a Kínai Központi Bank korlátokat állapít meg a hitel- és a betéti kamatlábakra. Harmadszor, az OECD-nek a fenti (162) preambulumbekezdésben idézett, Kínáról szóló 2010. évi gazdasági elemzése ugyancsak e korlátok meglétét igazolja.

(419)

A kínai kormány azt állította, hogy „A Bizottság tisztában volt azzal, hogy a körleveleket – köztük a 2012. június 8-i és július 8-i körleveleket – azt követően adták ki, hogy a bevont finompapír ügy megállapításai jelentősen megváltoztatták a Kínai Központi Bank kamatláb-meghatározási gyakorlatát”. Ez valótlan. A Bizottság nem tudhatta, hogy a gyakorlat megváltozott-e, és pontosan hogyan, mivel a kínai kormány nem adta át ezeket a körleveleket. Még a Kínai Központi Bank honlapjáról származó, az ellenőrzés során átadott összefoglalók is – amelyekről a kínai kormány tévesen állítja, hogy azokat a Bizottság teljesen figyelmen kívül hagyta – megerősítik, hogy továbbra is léteznek ilyen korlátok.

(420)

A kínai kormány azt is állította, hogy „a Bizottság – a birtokában lévő korábbi információknak ellentmondó – megállapítását a jelek szerint nem a rendelkezésre álló valós tényekre alapozta, hanem a kínai kormányra hárította annak bizonyítását, hogy a szerves bevonatú acéltermékekkel kapcsolatos ügyben vizsgált helyzet megváltozott”. A fenti (415)–(419) preambulumbekezdésben foglalt indokolás ismeretében ez az állítás egyértelműen valótlan. Az aktában nem található a Bizottság megállapításainak ellentmondó tény, és a megállapítások nem kizárólag a korábbi információkon, hanem a vizsgálati időszakra vonatkozó valamennyi releváns információra alapozott, meggyőző bizonyítékokon alapulnak.

(421)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság által a fenti (166) preambulumbekezdésben kifejtett négy pont nem helytálló, és nem támasztja alá megfelelő jogi értékelés. A kínai kormány a kereskedelmi bankokról szóló törvény 34. cikkére hivatkozva úgy érvelt, hogy a bankok azon feladata, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék”, teljes mértékben semleges. Nem világos, hogy a kínai kormány mit ért a „semleges” kifejezés alatt, de a fenti (102) preambulumbekezdésben említett tervek, szakpolitikai dokumentumok és törvények szerint a fotovillamos ágazat fejlesztése, valamint pénzügyi és más jellegű támogatása a jelek szerint a kínai nemzetgazdaság igényei közé tartozik. Az ezekben a dokumentumokban ösztönzött és kifejezésre juttatott pénzügyi támogatással összefüggésben nyilvánvaló, hogy a bankok támogatják a fotovillamos ágazathoz tartozó vállalatokat. Arról a megállapításról, hogy a bankokra olyan jogszabályok vonatkoznak, amelyek előírják számukra, hogy nyújtsanak hiteltámogatást a támogatott projektek számára – amelynek esetében a Bizottság az Államtanács 40. sz. határozatának szövegére hivatkozott –, a kínai kormány azt állította, hogy „az semmiképpen nem helytálló”, mivel a határozat nem mondja ki és nem utal arra, hogy a napenergetikai ágazat támogatott projekt. Ez az állítás sem helytálló. A fenti (399) preambulumbekezdésből nyilvánvaló, hogy a fotovillamos ágazat a támogatott iparágak/projektek kategóriájába tartozik. A kínai kormány a tudományos és technológiai fejlődésről szóló kínai törvényt és a Bizottság megállapítását illetően hasonlóképpen azt állította, hogy a törvény előírja a bankok számára az új és csúcstechnológiát alkalmazó iparágak fejlesztésének előnyben részesítését, és hogy a mintába felvett gyártók a csúcstechnológiát alkalmazó vállalatok kategóriájába tartoznak. A kínai kormány szerint a Bizottság jogilag nem vizsgálta azt a kérdést, hogy a csúcstechnológiát alkalmazónak minősített, napmodulok és napelemek előállítását végző ágazat e törvény hatálya alá tartozik-e. Ez nem helytálló. A Bizottság egyértelmű kapcsolatot tárt fel a csúcstechnológiát alkalmazó iparágak kategóriája és a napmodulok és napelemek előállítását végző ágazat között. Ezt a fenti (402) preambulumbekezdésben ismertetjük részletesen.

(422)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság azon kijelentését, hogy az állam részvétele a kínai pénzügyi ágazatban jelentős és folyamatos, nem támasztják alá meggyőző bizonyítékok. A kínai kormány vitatta a Bizottság által említett bizonyítékokat, és azt állította, hogy az IMF-nek a kamatlábak liberalizációjának hiányát hangsúlyozó 2009. évi jelentése nem releváns, mivel Kínában a kamatlábakat teljes körűen liberalizálták. Ez nem helytálló. Az aktában található bizonyítékok megerősítik, hogy Kínában a kamatlábak liberalizációja nem zárult le, amit a Kínai Központi Bank ellenőrző látogatáson jelenlévő tisztviselői is megerősítettek. Az IMF Bizottság által említett, 2010. évi országjelentését illetően a kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság teljes mértékben figyelmen kívül hagyta az IMF-nek a pénzügyi szektor liberalizációjára vonatkozó megállapításait. Ez nem igaz. A Bizottság az IMF e jelentésben szereplő egyetlen releváns megállapítását sem hagyta figyelmen kívül. Az IMF-nek a kínai kormány által saját észrevételeiben említett megállapításai nem ellentétesek a kínai pénzügyi szektoron belüli állami részvételre vonatkozó bizottsági megállapításokkal, különösen az állami tulajdoni részesedés, valamint a hitel- és betéti kamatlábbal kapcsolatos politika tekintetében. A jelentés azon állítása, hogy az elmúlt években Kínában előrelépés történt a fokozottabban piaci alapú pénzügyi rendszer kialakítása terén, nem jelenti azt, hogy a jelentés kimondja, hogy Kínában ténylegesen piaci alapú rendszer működik. Az OECD Bizottság által idézett felméréseivel összefüggésben a kínai kormány azt állította, hogy „egyetlen, a bankszektor liberalizációja terén megvalósuló jelentős előrelépés kizárására utaló kifejezés” alapján nem állapítható meg, hogy a bankok Kínában nem függetlenül működnek. Az állítást illetően meg kell jegyezni, hogy a Bizottság egy alkalommal sem „egyetlen kifejezés” alapján, hanem – amint azt a fenti szöveg is szemlélteti –, több, független nemzetközi szervezetek által összeállított dokumentum alapján tett megállapítást.

(423)

A kínai kormány azt állította, hogy a közjogi szervi jogállás meghatározásának bizottsági elemzése „teljesen téves”, és a fenti (168) preambulumbekezdésben foglalt megállapítása ellentétes a „közjogi szerv” kifejezésnek a WTO fellebbviteli testületének az Egyesült Államok – Végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok egyes Kínából származó termékekre vonatkozó ügy szerinti értelmezésével. Az exportáló gyártók egyike is azt állította, hogy a Bizottság közjogi szervre vonatkozó meghatározása „jogi szempontból téves”. A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok kormányzati hatáskörrel rendelkeznek, azokat ilyen hatáskörrel ruházták fel, illetve ilyen hatáskört gyakorolnak, valamint nem igazolta, hogy i. az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok által állítólag elvégzett, szóban forgó feladatok általában a kormány által végrehajtott, tehát alapvetően kormányzati feladatok; ii. az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok és a kormányzat közös jellemzőkkel bírnak, a részvénytulajdon kivételével, amelyet szintén nem az összes állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank esetében állapítottak meg; és hogy iii. valamennyi állami tulajdonban lévő kereskedelmi bank azért rendelkezik a szükséges kormányzati hatáskörrel, hogy gyakorolhassa azt, illetve az érintett kormányzati feladatok végrehajtása céljából ruházták fel a hatáskörrel. Ezeket az állításokat a Bizottság elutasította. A Bizottság utal e kérdéseknek a (158)–(167) preambulumbekezdésben foglalt elemzésére. A hitelezés a támogatásnak az alaprendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának i) alpontjában foglalt meghatározásában kormányzati funkcióként szerepel. A jelen vizsgálatban az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankokat tervek és más szakpolitikai dokumentumok útján utasítják, hogy bizonyos ágazatokat – többek között a fotovillamos ágazatot – támogassák. A rendelkezésre álló tények alapján megállapítást nyert az is, hogy a kínai bankok jelentős állami tulajdonrésszel rendelkeznek, és hogy a kormány érdemi ellenőrzést gyakorol az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok felett. Mivel a kínai kormány nem közölte az összes állami tulajdonban lévő kínai kereskedelmi bankon belüli kormányzati tulajdonrésszel kapcsolatban kért információkat, a Bizottság a megállapítását a rendelkezésre álló tényekre alapozta. Tehát a Bizottság megállapítja, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok a kormány akaratát képviselve járnak el, és közfunkciót látnak el, amikor a kínai kormány kedvezményes hitelezési politikáját egyes ágazatokra vonatkozóan végrehajtják.

(424)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította a kínai magánbankoknak adott utasítást vagy megbízást, és különösen azt, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a kínai kormány kifejezett és megerősítő felhatalmazást vagy kötelező utasítást adott volna a magánbankoknak és az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankoknak, vagy hogy azokat ilyen feladatkörrel vagy hatáskörrel ruházta fel kedvezményes hitelek nyújtása céljából. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. Ahogy a (170)–(173) preambulumbekezdés magyarázatában is szerepel, egy kínai kormányzati politika a fotovillamos ágazat támogatása céljából kedvezményes hitelezés biztosítását írja elő. A magán tulajdonban lévő bankok kötelesek ezt a kormányzati politikát végrehajtani: A kínai kormány a kereskedelmi bankokról szóló törvény útján valamennyi kínai bankot arra utasított, hogy „a hitelezési tevékenységüket a nemzetgazdaság és a társadalmi fejlődés igényeinek megfelelően, illetve az állami iparpolitika iránymutatásai alapján végezzék”. Ezek az igényeket és állami iparpolitikákat többek között különböző tervekben és szakpolitikai dokumentumokban határozzák meg, és ezek egyike a kiválasztott iparágaknak – köztük a fotovillamos ágazatnak – biztosított kedvezményes finanszírozás. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a kereskedelmi bankokról szóló törvény vonatkozó cikkét kiragadták a szövegkörnyezetből, és nem bizonyítja egyértelműen a kínai kormány által bármely kereskedelmi banknak adott felhatalmazás vagy kötelező utasítás, a bankra történő feladatkör-átruházás vagy a bankra vonatkozóan gyakorolt hatáskör meglétét. A Bizottság nem ért egyet azzal, hogy a 34. cikket kiragadta a szövegkörnyezetből, amint azt a fenti (390) preambulumbekezdésben már kifejtette, és úgy véli, hogy a cikk szövege Kína valamennyi bankjára vonatkozó, világos és jogilag kötelező erejű utasítást tartalmaz. A Bizottság továbbá nem ért egyet a kínai kormány azon állításával, hogy a fotovillamos ágazat számára kedvezményes hitelezés biztosítását előíró, (102) preambulumbekezdésben említett dokumentumok „jogalapja nem megfelelő”. Ennek részletes kifejtése a fenti (399)–(403) preambulumbekezdésben olvasható.

(425)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a külföldi tulajdonban lévő kínai bankok a kínai kormány megbízása mellett vagy irányítása alatt működnének. Ezt az állítást el kellett utasítani. A Bizottság megbízás és utasítás fennállását bizonyította valamennyi magántulajdonban lévő kínai bank esetében (többek között a (169)–(172) és a fenti (424) preambulumbekezdés), és a külföldi tulajdonban lévő bankok is ebbe a kategóriába tartoznak.

(426)

A megbízás és az utasítás meghatározása tekintetében a kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság egyetlen mintába felvett exportőr egyetlen bank által elvégzett hitelkockázat-elemzése alapján vont le következtetéseket, és azokat Kína valamennyi bankjára vonatkoztatta, ezáltal ebben a tekintetben hátrányos következtetéseket alkalmazott. Megjegyzendő, hogy a kínai kormány, valamint a bankok megtagadták a mintába felvett exportáló gyártók további hitelkockázat-értékeléseinek átadását. Mivel a Bizottság ebben a kérdésben kénytelen volt a rendelkezésre álló tényeket alkalmazni, a fent említett hitelkockázat-értékelés pedig legjobb rendelkezésre álló tény, a Bizottság részben erre a dokumentumra alapozta megállapítását. Megismétli azonban, hogy a megállapítások nem hátrányos következtetéseken, hanem a rendelkezésre álló tényeken alapultak.

(427)

A kínai kormány azt „jogilag nem helytállónak” minősítve kifogást emelt a Bizottságnak a kínai pénzügyi piac torzulására vonatkozó értékelése ellen. A kínai kormány azt állította, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozóan nem áll rendelkezésre olyan bizonyíték, amely arra utalna, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok a kínai pénzügyi piac 2/3-át képviselik. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. A bankszektoron belüli tulajdoni részesedésekre vonatkozó, több alkalommal kért, a kínai kormány által azonban nem közölt információk hiányában a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket alkalmazta. A Bizottság ebben a kérdésben a DB-jelentésre hivatkozott, amely kimondja, hogy az állami tulajdonban lévő kereskedelmi bankok a kínai pénzügyi piac több mint 2/3-át képviselik. Ezt a WTO, az IMF, az OECD és a Világbank dokumentumaiból származó bizonyítékok is alátámasztják, amelyek megerősítik, hogy a kínai bankszektoron belüli állami jelenlét nem változott jelentős mértékben a vizsgálati időszakban. A kínai kormány továbbá azt állította, hogy nem helytálló a Bizottság kamatlábakra vonatkozó kijelentése (miszerint a bankok kötelesek a Kínai Központi Bank által meghatározott korlátokon belül maradni), mivel a hitelkamatláb alsó határát teljesen megszüntették. Ez nem helytálló. Igaz, hogy a kínai kormány észrevételeiben azt állította, hogy a hitelkamatláb alsó határát 2013 júliusában eltörölték, ez azonban több mint egy évvel a vizsgálati időszak lezárását követően történt. Igaz továbbá, hogy a betéti kamatlábakra vonatkozó plafonok továbbra is érvényben vannak. Ennélfogva helytálló a Bizottság azon megállapítása, hogy a bankok (legalábbis a vizsgálati időszak vonatkozásában) nem dönthetnek teljesen szabadon a hitelek feltételeiről, és az aktában szereplő bizonyítékok ezt alátámasztják. A kínai kormány a Bizottság által idézett számos terv, szakpolitikai dokumentum és törvény állítólagos irrelevanciája alapján vitatta továbbá a (183)–(188) preambulumbekezdésben foglalt bizottsági megállapításokat. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással, és a fenti (399)–(403) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyekben kifejtette, hogy ezek a dokumentumok miért relevánsak az említett megállapítások tekintetében.

A kínai kormány azt állította, nem helytálló a Bizottság azon megállapítása, hogy egyes bankok számára hozzáférést biztosítottak a SAFE állami valutatartalékaihoz, mivel a Bizottság által említett bizonyítékban csak az EXIM Bankot és a Kínai Fejlesztési Bankot nevezték meg, valamint elmagyarázták, hogy az ezekből a tartalékokból származó hitelekben kizárólag állami tulajdonú vállalatok részesülhetnek. A Bizottság ezzel nem ért egyet. A bizonyíték mindössze azt mondja ki, hogy ez a program eredetileg szakpolitikai bankok (Kínai Fejlesztési Bank és EXIM Bank) számára volt elérhető, de említést tesz a Kínai Központi Bank egy olyan jelentős hiteléről, amely azt mutatja, hogy a kezdeti korlátozást megszüntették. Pontatlan továbbá az az állítás is, hogy a bizonyíték „egyértelműen kimondja, hogy a hitelekben kizárólag állami tulajdonú vállalatok – például a Sinopec – részesülhetnek”. Valójában az szerepelt benne, hogy előnyben részesítik a jelentős, állami tulajdonú vállalatokat, ugyanakkor azt nem mutatta, hogy kizárólag ezekre korlátoznák az ilyen hitelek nyújtását. Mindenesetre – tekintettel az EXIM Bank és a Kínai Fejlesztési Bank méretére, valamint a kínai pénzügyi piacra gyakorolt hatásukra –, ha a programot e két bankra korlátoznák is, az továbbra is a teljes pénzügyi piac jelentős torzulását eredményezné.

(428)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította a kedvezményes hitelezés egyedi jellegét, és az egyedi jellegre vonatkozó vizsgálat jogilag következetlen volt, mivel nem határozta meg, hogy a 40. sz. határozat projektekre vagy iparágakra hivatkozik. A kínai kormány szerint az, hogy „a 40. sz. határozat a gazdasági ágazatok és iparágak rendkívül széles körét foglalja magában”, bizonyítja, hogy ez a dokumentum az állítólagos támogatáshoz való hozzáférést nem korlátozza kifejezetten bizonyos vállalatokra, amit a WTO ítélkezési gyakorlata alapján meg kell állapítani. A Bizottság nem ért egyet ezzel az állítással. A támogatott projekteket illetően emlékeztetni kell arra, hogy azok csupán néhány gazdasági ágazaton belüli, meghatározott tevékenységekre vonatkoznak, így ez a kínai vállalatok mindössze egy részét magában foglaló csoportosítás nem tekinthető általános és nem egyedi jellegűnek. A Bizottság úgy vélte, hogy ez a leginkább magától értetődő értelmezés az arra vonatkozó indokolás (és alátámasztó dokumentumok) hiányában, hogy a kínai kormány pontosan hogyan alkalmazta a fotovillamos ágazat fogalmát például a 40. sz. határozat és a kapcsolódó ipari szerkezetátalakításról szóló útmutató alkalmazásában. Mindemellett, amint azt a fenti (102) preambulumbekezdésben kifejtettük, a fotovillamos ágazat a 12. ötéves terv meghatározása szerint a stratégiai fontosságú iparágak kategóriájába is tartozik, és ennek alapján – amint az a különböző terv- és szakpolitikai dokumentumokból, valamint törvényekből származó, ugyanebben a preambulumbekezdésben szereplő idézetekből nyilvánvaló – kedvezményes finanszírozáshoz való hozzáférésben részesül.

(429)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította a kedvezményes hitelezésből származó gazdasági előny meglétét, mivel a külső viszonyítási alap e célból történő alkalmazását a Bizottság megállapításai nem támasztották alá. A kínai kormány szerint a Bizottságnak nem volt jogalapja a „BB” minősítés alkalmazására, mivel nem szolgált bizonyítékkal arra vonatkozóan, hogy a „BB” minősítés bármely más minősítésnél nagyobb valószínűséggel torzításmentes hitelminősítés, és ennek alkalmazása „a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 12. cikke (7) bekezdésének megsértésével levont, megengedhetetlen hátrányos következtetéseket tükrözi”. Ezt az állítást el kellett utasítani. Tekintettel a torzulásokra és a hitelt nyújtó bankok által a mintába felvett exportáló gyártó vállalatokra vonatkozóan végzett megfelelő hitelképességi értékelés vagy kockázatelemzés hiányára, a Bizottság nem vehette figyelembe kritika nélkül az egyes exportáló gyártók hitelminősítését (ha volt ilyen egyáltalán). A „BB” minősítés ebben az esetben nem hátrányos következtetés, és nem kedvezőtlen az exportáló gyártókra nézve, mivel ez a piacon a legjobb nem befektetési fokozatú minősítés.

(430)

A panaszos állítása szerint a Bizottságnak a „BB” besorolásnál kevésbé kedvező hitelminősítést kellett volna alkalmaznia a viszonyítási alap meghatározásához néhány különösen rossz pénzügyi helyzetben lévő exportáló gyártó esetében. A fenti (429) preambulumbekezdésben szereplő okok miatt a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a „BB” (nem befektetési fokozatú) minősítés megfelelően tükrözi a mintába felvett exportáló gyártók vizsgálati időszak alatti pénzügyi helyzetét.

(431)

A panaszos azt is kérte, hogy a Bizottság kínai pénznemben hozza nyilvánosságra a hitelek felárának számítását. A Bizottság a végleges nyilvánosságra-hozatali dokumentum 169. bekezdésében ismertette a módszertant (amelyet a fenti (198) preambulumbekezdés is megismétel). A bevont finompapír és a szerves bevonatú acéltermékek eljárásában alkalmazott módszerrel összhangban a Bizottság a vizsgálati időszak alatt a piacokon forgalmazott legjobb és „BB” minősítésű kötvények közötti kamatfelár hozzáadásával módosította a kínai kamatlábakat.

(432)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a Bizottságnak a kedvezményes hitelnyújtásból származó előny megállapításához a „kedvezményezett” ágazatok hitelkamatlábait a „nem kedvezményezett” ágazatok hitelkamatlábaival kellene összehasonlítania. A pénzügyi piac bizottsági elemzése fényében ((181)–(185) preambulumbekezdés) ezt az állítást el kellett vetni. Figyelembe véve a megállapított torzulásokat a kínai pénzügyi piaci kamatlábak nem tekinthetők megbízhatónak.

(433)

A kínai kormány azt állította, hogy az EUR- és USD-hitelek tekintetében a Bizottságnak nem kellene külső viszonyítási alapot alkalmaznia, mivel a Bizottság torzításra vonatkozó vizsgálatának alapját képező egyik kulcsfontosságú elem – azaz a Kínai Központi Bank kamatlábakra vonatkozó korlátozásai – e hitelek esetében nem létezik. Ezt az állítást el kellett utasítani. A Kínai Központi Bank kamatlábakra vonatkozó korlátozásai csak a Bizottság által a kínai pénzügyi piac elemzéséhez felhasznált számos kulcselem egyikét jelentik. A fenti (180)–(185) preambulumbekezdésben kifejtetteknek megfelelően számos olyan torzulás áll fenn, amelyek már magukban is külső viszonyítási alap alkalmazását indokolták az EUR-ban és az USD-ban denominált hiteleknél is.

(434)

Számos exportőr, valamint a kínai kormány is azt állítja, hogy az exportőrök és egyes állami tulajdonban lévő bankok közötti megállapodások (e szakasz további részében: a megállapodások) nem azonosak a hitelkeretekkel, és nem minősülnek pénzügyi hozzájárulásnak, mivel nem tartalmaznak kötelezettséget vagy kötelezettségvállalást arra, hogy a bank a jövőben meghatározott feltételek teljesítése esetén finanszírozást biztosítson. Megemlítik továbbá az EK légijárművekkel kapcsolatos ügye WTO-vizsgálóbizottságának megállapításait, amelyek szerint annak „puszta lehetősége”, hogy egy kormány egy előre meghatározott feltétel teljesítése esetén transzfert biztosít, még nem bizonyítja a pénzügyi hozzájárulás megvalósulását. A vizsgálóbizottság azon állítására hivatkoztak, amely szerint a szerződés szerinti intézkedés „önmagában képes – és ez kifejezett célja – arra, hogy olyan előnyhöz juttassa a kedvezményezettet, amely elkülönül és független bármely jövőbeli transzferből potenciálisan származó előnytől”.

(435)

Az EK légijárművekkel kapcsolatos ügye vizsgálóbizottságának megállapításait illetően a Bizottság megjegyzi, hogy az ilyen megállapítások a hitelkeretek és más hasonló megállapodások alkalmazási köre tekintetében nem kimerítőek, és ebben az ügyben nem kötik a Bizottságot az alaprendelet értelmezését illetően. A Bizottság mindazonáltal nem vitatja a vizsgálóbizottság megállapításait, azzal a kitétellel, ha e megállapításokat a kínai kormány a jelen vizsgálatban is alkalmazza. E megállapodások általában előírják az állami tulajdonban lévő bankok számára, hogy legfeljebb a szükséges pénzösszeg mértékéig – esetenként az érintett vállalat teljesítményjavulásának függvényében – hitelt nyújtsanak. Egyrészről tehát elképzelhető, hogy a megállapodásokban foglalt kötelezettségek a szöveg szintjén kevésbé egyértelműek vagy automatikusak a jövőbeni hitel feltételeivel kapcsolatban, mint azok, amelyek bizonyos típusú hitelkeret-megállapodásokban szerepelnek. Ezeket néha különálló kölcsön- vagy hitelmegállapodások egészítik ki. Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az ezen megállapodások keretében nyújtott hitelek általában nagyon hasonló, szinte azonos feltételekre épülnek. Másrészről azonban a megállapodások számos olyan rendelkezést tartalmaznak, amelyek messze túlmutatnak a hitelkeret-megállapodások általános szövegén, és amelyek a szóban forgó bank által szavatolt támogatási mechanizmust hoznak létre. A Bizottság úgy véli, hogy ebben az esetben a megállapodások írott rendelkezései nem feltétlenül egyértelműek, mivel a transzferre vonatkozó „kötelezettség” vagy a „kötelezettségvállalás” kifejezhető írásos és nem írásos formában egyaránt, és meglétüket a dokumentumokban szereplő összes tény alapján kell meghatározni.

(436)

Ez alapján az állami tulajdonban lévő bankok megállapodások szerinti kötelezettségvállalásainak és kötelezettségeinek pontos jellege az alábbiaktól függ:

(437)

A bizonyítékok alapján megállapítható, hogy a bankok a megállapodásokat a fotovillamos ágazat támogatására irányuló kormányzati stratégia keretében kínálják, és az érintett exportőrök rendkívül értékesnek tekintik azokat, függetlenül attól, hogy ténylegesen sor kerül-e transzferre. Ez ellentmond a felek azon érvelésének, hogy a megállapodások tényleges értéket nem képviselnek. Noha a megállapodásokra a hitelkeretek szokásos tulajdonságai jellemzők, túlmutatnak azok feltételein, és valójában közjogi szervek és vállalatok között létrejött stratégiai partnerségekről van szó, amelyek célja a kormányzati politika megvalósítása. Ebben a tekintetben állami támogatási/garanciamechanizmusként működnek, amely javítja az érintett exportőrök piaci helyzetét, és lehetővé teszi számukra a kapacításbővítést és eredményjavítást a szükséges finanszírozás garantálása mellett. Ilyen támogatás/garancia hiányában a piacok egyértelműen kedvezőtlenebbnek ítélnék az exportőrök helyzetét. Következésképpen a megállapodások potenciális transzfernek vagy pénzügyi szolgáltatásnyújtásnak minősülnek. Egy ilyen értékes „garancia” piac számára értékkel bír, de legalábbis jelentős díj ellenében lehet hozzájutni. Mindezek fényében a megállapodások olyan gazdasági előnyt is biztosítanak, amely az EK légijárművekkel kapcsolatos ügye WTO-vizsgálóbizottságának megfogalmazása szerint „elkülönül és független bármely jövőbeli transzferből potenciálisan származó előnytől”, többek között a kormányzat általi kifizetések potenciális kötelezettsége miatt. Nem csupán „olcsó finanszírozás biztosítására tett határozatlan ígéretről” van szó (99), és a kedvezményezetteket egyértelműen „jobb helyzetbe hozzák”, mint amilyenben a megállapodások nélkül lennének.

(438)

A gazdasági előny összegét az egyik mintába felvett exportáló gyártónak nyújtott hitelkeretre felszámított díjak alapján állapították meg. Ezt a hitelkeretet egy Kína pénzügyi joghatóságán kívüli székhellyel rendelkező bank nyújtotta, és ennek valamennyi eleme megfelel a világ pénzügyi piacain elérhető kereskedelmi hitelkeretek, valamint a kereskedelmi ágazatban található más megállapodások elemeinek. Meg kell jegyezni továbbá, hogy e hitelkeret feltételei nem különböznek számottevően a mintába felvett exportáló gyártók számára nyújtott más kereskedelmi hitelkeretek – többek között a külföldi bankok által biztosított hitelek – feltételeitől, amelyek esetében díjat számítanak fel. A fenti elemzést figyelembe véve ez egy konzervatív viszonyítási alap, mivel a bizonyítékok arra utalnak, hogy a megállapodások egyedi intézkedésként valójában jóval értékesebbek a vállalatok számára, mint a hagyományos hitelkeretek. A Bizottság ugyanakkor úgy vélte, hogy a felszámított díjak a megállapodások értelmében fizetendő díjak tekintetében ésszerű összehasonlítási alapként szolgálnak.

(439)

A kínai kormány továbbá azt állította, hogy a mintába felvett exportőrökkel megállapodást kötő bankok nem közjogi szervek, illetve azokat nem a kormány bízta meg ezzel a feladattal. Ezt az állítást el kellett utasítani. Az érintett bankok a kedvezményes finanszírozást biztosító bankok voltak, és a fenti (159)–(168), valamint (169)–(180) preambulumbekezdésben a Bizottság részletesen kifejtette, hogy e bankok miért közjogi szervek és/vagy miért a kínai kormány bízza meg és utasítja azokat.

(440)

A kínai kormány azt állította, hogy alaptalan a Bizottság azon állítása, hogy szokásos piaci körülmények között a hitelkeretekre számottevő kötelezettségvállalási és ügyviteli díjakat számítanak fel, mivel ezek a díjak csak a „lekötött hitelkeretekre” vonatkoznak. Ezt az állítást el kellett utasítani. Amint azt a fenti preambulumbekezdésben kifejtettük, a viszonyítási alapként használt hitelkeret feltételei nem különböznek számottevően a mintába felvett exportáló gyártók számára – többek között Kínán kívüli bankok által – nyújtott más kereskedelmi hitelkeretek feltételeitől. Mindemellett a mintába felvett exportáló gyártókkal számos ilyen megállapodást kötő egyik bank a jelek szerint külföldi ügyfeleinek is hasonló díjakat számít fel (100).

(441)

A kínai kormány azt is állította továbbá, hogy a Bizottság nem támasztotta alá bizonyítékokkal azon állítását, mely szerint a hitelkeretek kormányzati biztosítása (azaz a megállapodások) a kedvezményes hitelezés részét képezi. Ez nem helytálló. A hitelkeretek biztosítása a bankok által a vállalatoknak nyújtott finanszírozás általános része, a megállapodások pedig különálló és egyedi intézkedések, amelyek a kedvezményes finanszírozás hatálya alá tartoznak. Amint az a fenti (102) preambulumbekezdésben szerepel, a kínai kormány számos terv- és szakpolitikai dokumentum, valamint törvény útján a fotovillamos ágazat számára biztosított kedvezményes hitelezést ír elő. Emellett e magállapodások keretében számos hitelt lehívtak, ami egyértelműen azt mutatja, hogy e megállapodások a fotovillamos iparág kedvezményes finanszírozásának szerves részét képezik.

(442)

Az exportáló gyártók egyike azt állította, hogy a hitelkeretek nyújtása nem egyedi támogatás. Ezt az állítást el kellett utasítani. A fenti (441) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a hitelkeret-nyújtás a kedvezményes finanszírozás szerves részét képezi, és ebből következően az egyedi jellegre vonatkozó, a fenti (191), (192), (209) és (428) preambulumbekezdés szerinti vizsgálat egyaránt vonatkozik a hitelkeret-nyújtásra is.

(443)

A panaszos álláspontja szerint, mivel az EXIM Bank nem volt hajlandó együttműködni, a Bizottságnak kellett volna a szubvenció mértékét megállapítania a külföldi vevők esetében. A Bizottságnak fel kellett volna használnia a panaszban közölt információkat és az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Minisztériuma (US DOC) megállapításait a hasonló fotovillamos ügyben. Ez az állítás nem elfogadható. A Bizottság megvizsgálta a panaszban közölt állításokat, de nem talált arra vonatkozó bizonyítékokat, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók ilyen intézkedések kedvezményezettjei lettek volna a vizsgálati időszakban. Meg kell jegyezni, hogy az amerikai ügy és ezen ügy vizsgálati időszaka eltérő.

(444)

A Bizottság által az ellenőrző látogatás során kért, a (220) és (221) preambulumbekezdésben meghatározott dokumentumok tekintetében a kínai kormány azt állította, hogy amikor a 840-es tervet kérték, nem tisztázták, hogy a Sinosure 2012. évi pénzügyi kimutatásai az ellenőrző látogatás időpontjában nem álltak rendelkezésre, és hogy a mintába felvett vállalatokkal kapcsolatos információk bizalmasak voltak, a szóban forgó szerződéseket pedig egyébként sem a Sinosure székhelyén őrizték. A Bizottság utal a (219), (220) és (223) preambulumbekezdésben megadott magyarázataira, amelyek választ adnak ezekre az érvekre. A 840-es terv tekintetében a Bizottság hozzáteszi, hogy a Sinosure tevékenységével és a mintába felvett exportőröket támogató állítólagos támogatási programmal kapcsolatos összes fontos dokumentumot bekérte, és hogy ez a 840-es terv mindenképpen fontos a megállapításai szempontjából, a (236) preambulumbekezdésben megnevezett összes többi dokumentummal együtt, amit a (232) preambulumbekezdésben foglalt magyarázat is alátámaszt. A Sinosure 2012. évi pénzügyi kimutatásai tekintetében a Bizottság bekérte a próbakönyvelést, amennyiben a 2012. évi pénzügyi kimutatások még nem készültek volna el, de a Sinosure megtagadta, hogy 2012 vonatkozásában próbakönyvelést adjon át.

(445)

A kínai kormány azt állította továbbá, hogy nincs olyan jogi vagy tárgyi bizonyíték, amely alátámasztaná azt a következtetést, amely szerint a fotovillamos ágazat „stratégiai ágazat”, és hogy ez csupán feltételezés eredménye. A Bizottság a (231) preambulumbekezdésben kifejtett magyarázatra utal, és emlékeztet arra, hogy ezt a pontot a kínai kormány kifejezetten megerősítette az ellenőrző látogatás során. A 840-es tervvel, a 421-es tervvel és a „stratégiai fontosságú feltörekvő iparágak” támogatására szolgáló intézkedésekkel kapcsolatos hasonló állítás és azon állítás tekintetében, amely szerint a tervek nem jogilag kötelező érvényűek, a Bizottság a (232)–(234) preambulumbekezdésben megfogalmazott magyarázatokra utal. Megállapítja továbbá, hogy a kínai kormány nem nyújtotta be ezeket a dokumentumokat, és nem vitatta meg ezeket a Bizottsággal, továbbá hogy nincs arra utaló bizonyíték, hogy a Bizottság megállapításai valótlanok lennének.

(446)

A kínai kormány és a mintába felvett egyik exportőr azt állítja, hogy a helyi hatóságok által az exporthitel-biztosítási díj kifizetéséhez nyújtott visszatérítéseket és támogatásokat jogtalanul egyenlítették ki, mivel nem állapították meg, hogy ezek a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás értelmében támogatásnak minősülnének. A Bizottság utal a vizsgálat eredményeivel kapcsolatos elemzésére, és különösen a (239) és (247) preambulumbekezdésre. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a visszatérítések és a támogatások elválaszthatatlanul összekapcsolódnak az exporthitel-biztosítási programmal, mivel visszafizetésük a Sinosure számára a fő exporthitel-biztosítás keretében kifizetett biztosítási díjból következik. Végül, de nem utolsósorban, ezek a visszatérítések a Kereskedelmi Minisztérium és a Sinosure közös 2004. évi 368. számú közleményének hatálya alá esnek, amely szerint „a regionális és helyi kormányzati hatóságok együttesen erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy további támogatási intézkedéseket vezessenek be a Címtárban felsorolt termékek, és a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatok támogatására az exporthitel-biztosítás érdekében”.

(447)

A kínai kormány vitatta továbbá a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 1. mellékletének j) pontjával kapcsolatos megállapítást, amely szerint a Sinosure rövid távú exporthitel-biztosítási programja olyan díjakat alkalmaz, amelyek nem alkalmasak arra, hogy hosszú távon fedezzék az ilyen szolgáltatások működési költségeit vagy a kockázatokból származó veszteségeket. Ennek alátámasztására a kínai kormány a WTO vizsgálóbizottságának az USA közép-amerikai gyapotra vonatkozó ügyével kapcsolatos joggyakorlatára hivatkozik, és a Sinosure éves beszámolóiban található különböző adatcsoportokra és érvekre alapozott magyarázatokat terjeszt elő. A kínai kormány megkérdőjelezi továbbá a Bizottság által a Sinosure alapszabályának 11. cikkére és a Stewart Law ügyvédi iroda egy cikkére tett hivatkozást. A Bizottság megismétli a (242)–(245) preambulumbekezdésekben kifejtett érveit és emlékeztet arra, hogy következtetései az ügyhöz kapcsolódóan rendelkezésre álló legjobb bizonyítékokon alapulnak, mivel a kínai kormány nem működött együtt, így a Bizottság nem tudta megszerezni azokat az információkat, amelyekre szüksége volt. A Bizottság több tényezőt és rendelkezésre álló bizonyítékot is figyelembe vett megállapításai megfogalmazása során, ezek között volt a Sinosure alapszabálya és a Stewart Law ügyvédi iroda cikke is. A Bizottság úgy véli, hogy bár ezen elemek közül önmagában egyik sem meghatározó tényező, ezek és az összes többi tényező is fontos a megállapítás megtételéhez. A Bizottság a megállapításaiban teljes mértékben figyelembe vette az USA közép-amerikai gyapotra vonatkozó ügyével kapcsolatos joggyakorlatot, és a kínai kormány e joggyakorlattal kapcsolatos utalásai nagyon is fontosak.

(448)

A Bizottság (245) preambulumbekezdésben megfogalmazott elemzésének megkérdőjelezése keretében a kínai kormány benyújtott egy táblázatot, amely a Sinosure 2006–2011 közötti időszakra vonatkozó, nyilvános éves beszámolóiban szereplő nyereségességi számadatokat tartalmazza, és azt a következtetést vonta le, hogy a beszedett díjak nyilvánvalóan magasabbak voltak, mint a program működési költségei. A Bizottság először is megállapítja, hogy a kínai kormány által benyújtott táblázat megfelelő sora nem tartalmazza a Sinosure által kifizetett jutalékok összegét, hanem csak a működési költségeket. Másodszor a számadatok vitathatatlanul bizonyítják, hogy a díjak nettó összege 2006 és 2011 között minden évben – 2010-et kivéve – alacsonyabb volt, mint a követelések nettó összege és a működési költségek együttvéve, és ez még akkor is igaz, ha nem vesszük figyelembe a jutalékok összegét, amit a kínai kormány kihagyott. Ez a 2011-es évre is vonatkozik, amely részben lefedi a vizsgálati időszakot, és a veszteségek összege bizonyos évek (pl. 2008) vonatkozásában kifejezetten számottevő. Harmadszor pedig a Bizottság megállapítja, hogy 2010 tekintetében a kínai kormány aránytalanul alacsony összegű nettó követeléseket adott meg (a megadott adatok szerint a kifizetett díjak hússzor akkorák, mint a kifizetett követelések), amelyek nem szerepelnek a 2010. évi éves beszámolóban. A kínai kormány által a 2010-es év vonatkozásában bejelentett összeg a követelések behajtásával és a tartalék kintlevőségekkel kapcsolatos jelentős utólagos kiigazításokon alapul, amelyek csak a 2011. évi éves beszámolóban szerepelnek a 2010-es év vonatkozásában. A jelek szerint ezek a kiigazítások rendkívüli és rendellenes jellegűek, és csak a következő évre vonatkozó beszámolóban szerepelnek. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy 2011 tekintetében a kínai kormány a 2011. évi éves beszámolóban szereplő összegeket jelentette be. A Bizottság úgy véli, hogy az utólagos kiigazításokat nehéz összeegyeztetni a tényleges helyzettel, különösen mivel a kínai kormány és a Sinosure nem működött együtt és nem adott magyarázatot a vizsgálat során.

Az USA közép-amerikai gyapotra vonatkozó ügyével kapcsolatos WTO-joggyakorlat szerint – amire a kínai kormány is hivatkozott – „a j) pontban szereplő »hosszú táv« fogalma olyan megfelelő hosszúságú időtartamot jelent, amely biztosítja a tárgyilagos vizsgálatot, amelynek során érdemben meg lehet vizsgálni a programot, és amely nem tulajdonít túl nagy jelentőséget egy adott napon, hónapban, negyedévben, félévben, évben vagy más időtartam során tapasztalt egyedi vagy szokatlan eseményeknek” [kiemelés utólag]. A Bizottság úgy véli, hogy a 2006–2011 közötti időszak kellően hosszú a vizsgálat szempontjából, és a Sinosure az időszak minden éve tekintetében veszteséget könyvelt el. A 2010-es helyzet egyedinek vagy szokatlannak minősül, ha figyelembe vesszük a 2011. évi éves beszámolóban szereplő kiigazított számadatokat, ezért jelentősége is korlátozottabbá válik, vagy pedig a 2010. évi éves beszámolóban szereplő rendes, nem kiigazított számadatokat kell figyelembe venni, amelyek szerint az eredmény kicsivel meghaladja a jövedelmezőségi küszöböt. A többi évben elkönyvelt jelentős veszteségeket tekintve ez megerősíti a Bizottság megállapításait, amelyek szerint a Sinosure a 2006–2011-es időszakban összességében hosszú távon veszteséges volt. Emellett, még ha a 2010-es évvel kapcsolatos adatokat reprezentatívnak is tekintjük, a Sinosure akkor is veszteséges volt a 2006 és 2011 közötti hat év közül öt év tekintetében. A többi táblázatot és adatcsoportot, amelyet a kínai kormány azért nyújtott be, hogy megkérdőjelezze a Bizottság megállapításait a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás j) pontjával kapcsolatban, nem lehet összeegyeztetni a rendelkezésre álló dokumentumokban található többi információval, és/vagy nem lehet ellenőrizni ezeket. Mindenesetre önmagukban nem bizonyítják, hogy a Sinosure elérte volna a jövedelmezőségi küszöböt a 2006–2011-es időszakban a rövid távú exporthitel-biztosítási programja tekintetében.

(449)

A haszon kiszámításához használt viszonyítási alap tekintetében a kínai kormány úgy véli, hogy egy külső viszonyítási alap meghatározása nincs összhangban a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodással, de állítását nem támasztja alá érvekkel. A Bizottság a (245) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatára hivatkozik.

(450)

A kínai kormány és egy mintába felvett együttműködő exportőr vitatja az alkalmazott viszonyítási alapot, mivel a Bizottság nem indokolta meg, hogy i. a biztosítási díjak kiszámítása miért az amerikai EXIM Bank adatain alapul; ii. miért Olaszországot vette alapul importőrként Németország helyett, amely az érintett termék fő exportpiaca; iii. 60 napos vagy más rövidebb időtartam helyett miért 120 napos időtartamot vett figyelembe; iv. a biztosítási díjakat miért nem a közvetlen exportok tekintetében, hanem a „Financial Institution Buyer Credit” (FIBC) exportbiztosítás tekintetében számította ki. Az i. ponttal kapcsolatban a Bizottság a (253) preambulumbekezdésre hivatkozik. A ii. ponttal kapcsolatban a Bizottság úgy véli, hogy Olaszország képviseli a megfelelő középutat a legkisebb kockázatot jelentő uniós ország és a sokkal magasabb kockázatot jelentő, ezáltal pedig magasabb biztosítási díjat fizető országok között, amelyek szintén exportpiacnak számítanak az érintett termék tekintetében. A iii. ponttal kapcsolatban az EXIM Bank weboldalán elérhető, 90 napos időszakon alapuló egyedi szimuláció hiányában a Bizottság úgy véli, hogy a 120 napos időtartam képviseli a legjobban a vizsgálati időszak során fennálló értékesítési feltételeket. A iv. ponttal kapcsolatban a Bizottság nem tudott szimulációt készíteni a közvetlen exportokra vonatkozó biztosítási díjak kiszámítására, és úgy véli, hogy ez a viszonyítási alap tükrözi a vásárlás helye szerinti országban fennálló általános kockázati helyzetet.

(451)

Egy mintába felvett együttműködő exportőr azt állítja, hogy exportja egy része tekintetében exporthitel-biztosítást kötött, de rendes biztosítási díjat fizetett, és nem vett részt a „Zöld Expressz” programban, a panaszos állításaival ellentétben pedig nem kapott kivételes elbánást. Ezen állítást alátámasztó bizonyítékok hiányában a Bizottság az e rendelet 3.4.1.4. szakaszában megfogalmazott megállapításaira hivatkozik. A „Zöld Expressz” program tekintetében a Bizottság a (240) preambulumbekezdésben szereplő megállapításaira hivatkozik, és megállapítja, hogy ez a Sinosure rövid távú hitelbiztosítási programjának egyedi szempontja, és hogy a Bizottság megállapításai nem csupán erre a szempontra, hanem a teljes programra vonatkoznak.

(452)

A kínai kormány továbbá azt állítja, hogy a szóban forgó program a „fotovillamos rendszerek forgalmazásához”, nem pedig az érintett termék gyártóinak/exportőreinek nyújt támogatást, és hogy a jogszabályban szereplő releváns kritériumok nem a modul- és elemgyártókra irányulnak. Ezzel összefüggésben a kínai kormány azt állítja, hogy közölte a programra vonatkozó dokumentációt, sőt, e pont alátámasztása érdekében egyeztetett is a mintában szereplő vállalatokkal. Három, a mintában szereplő együttműködő exportáló azt állítja, hogy egy „felhasználói támogatásról” van szó, amely nem juttat előnyöket az érintett termék számára, következésképpen a támogatás nem kiegyenlíthető az alaprendelet 1. cikkének (1) és 3. cikkének (2) bekezdése, az 1994. évi GATT VI. cikkének (3) bekezdése és a WTO támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásának 19.1. cikke értelmében. Ezek az exportőrök a „Biodízel az Egyesült Államokból” ügyre (a 194/2009/EK bizottsági rendelet (97) preambulumbekezdése, HL L 67., 2009.3.12., 50. o.) és a WTO-nak az „Amerikai ólomrudak” (a vizsgálóbizottsági jelentés 6.50., 6.53., 6.56. és 6.57. pontja),„A polgári repülőgépek kivitelét érintő kanadai intézkedések” (a vizsgálóbizottsági jelentés 9.112. pontja), „A repülőgépek brazíliai exportfinanszírozási programja” (a vizsgálóbizottsági jelentés 7.24. pontja), és „A polgári repülőgépek kivitelét érintő kanadai intézkedések” (a fellebbviteli testület jelentésének 157. és 159. pontja) ügyében követett joggyakorlatára hivatkoznak.

(453)

A Bizottság a vizsgálati megállapításaira és különösen e rendelet (243)–(246) preambulumbekezdéseire hivatkozik, amelyek kimerítő magyarázatot tartalmaznak a fenti állításokra vonatkozóan, és megerősítik, hogy a döntés konzisztens a releváns rendelkezésekkel, továbbá a kínai kormány és a mintában szereplő együttműködő exportálók által hivatkozott joggyakorlattal. A Bizottság újfent megállapítja, hogy a program keretében nyújtott támogatások közvetlenül az érintett termékhez kapcsolódnak, mivel a támogatásra jogosult „fotovillamos rendszerek forgalmazása” magában foglalja a moduloknak és az elemekeknek a projekt fontos részét kitevő szállítását, következésképpen a kormány által juttatott kedvezmény és az érintett termék közötti kapcsolat közvetlennek és elválaszthatatlannak tekinthető. Miként az különösen a (244) és a (245) preambulumbekezdésben is szerepel, a vizsgálat megerősítette, hogy a kínai kormány a mintában szereplő számos olyan együttműködő exportálónak fizetett közvetlen támogatást (saját felhasználású energia termelése érdekében fotovillamos panelek telepítése céljából, és az így megtermelt energiát részben az érintett termék gyártási folyamata során felhasználva), amelyek többek között saját előállítású napmoduljaikat és napelemeiket használják fel. Megállapítást nyert továbbá, hogy az exportálóknak, mint az érintett terméket harmadik fél projektüzemeltetők részére értékesítő szállítóknak fizetett közvetlen összegek nincsenek összhangban a vonatkozó szabályozással, továbbá, hogy a kínai kormánynak nem sikerült bizonyítékokat szolgáltatni a helyzet rendezése érdekében (lásd különösen a (245) és a (246) preambulumbekezdést).

A kínai kormány és a mintában szereplő együttműködő exportáló által adott rövid magyarázat, amely szerint a – kínai rendelkezésekkel ellentétes – közvetlen támogatásra a projektüzemeltető pénzügyi nehézségei, illetve annak biztosítása érdekében volt szükség, hogy a támogatásokat kizárólag az engedélyezett fotovillamos rendszerekre fordítsák, arra enged következtetni, hogy ezen közvetlen kormányzati támogatás nélkül a mintában szereplő együttműködő, szállítóként eljáró exportőr egyáltalán nem jutott volna pénzhez az érintett termék értékesítéséből, illetve a kormány nem tudta volna biztosítani azt, hogy a támogatást a céljának megfelelően használják fel. Ebből a szempontból és további bizonyítékok hiányában ezeket a kifizetéseket a kínai kormány által az érintett termék gyártójának nyújtott közvetlen támogatásnak kell tekinteni, amely gyártónak az érintett termék értékesítéséből egyébként nem származott volna bevétele (feltételezve, hogy erre az értékesítésre egyáltalán sor került, amire vonatkozóan viszont ugyancsak nincs bizonyíték). Ebből kiindulva a Bizottság úgy véli, hogy a kínai kormány és a mintában szereplő együttműködő exportőrök által előadott érvek jogilag nem megalapozottak.

(454)

A kínai kormány továbbá azt állítja, hogy azokban a helyzetekben, amikor a programból származó előnyök az érintett terméknek független projektüzemeltetők részére történő értékesítéseihez kapcsolódtak, ennek megállapításához a Bizottságnak átfogó elemzést kellett volna készítenie. A kínai kormány az Egyesült Államok – Softwood Lumber IV. ügyben hozott WTO határozatra hivatkozik (a fellebbviteli testület jelentésének 141. és 142. pontja). Ezen állítást a Bizottság a fenti (244)–(246) és a (352) preambulumbekezdésben előadott magyarázat alapján elutasítja. Egyébiránt a kínai kormány és az érdekelt felek együttműködésének hiánya miatt a Bizottságnak nem állt módjában átfogó elemzést készítenie. Az átfogó elemzés kérdése tehát nem merül fel, a WTO hivatkozott joggyakorlata pedig ebben az esetben irreleváns, mivel a bevételeket közvetlenül az érintett termék gyártóinak fizették, és a bevételek – többek között – közvetlenül az érintett termék értékesítéshez kapcsolódtak. Mivel ezek a kifizetések vissza nem fizetendő támogatások voltak, pénzügyi támogatás (közvetlen pénzjuttatás) valósult meg, és a Bizottság – a szóban forgó összegek további felhasználására vonatkozó egyéb bizonyítékok hiányában – jogosult azt feltételezni, hogy a támogatás kedvezményezettjei (a gyártók) ezáltal előnyhöz jutottak. Amennyiben e program keretében a kormány harmadik fél projektüzemeltetőket támogatott volna és az eszközöket rendes piaci áron szerezték volna be, az érintett exportőrök nem részesültek volna előnyben. Jelen helyzetben azonban az exportőrök részére teljesítettek kifizetéseket, és ezen vállalatok ezeket az összegeket fotovillamos panelek telepítésére fordították, ami által előnyhöz jutottak, mivel olyan költség alól mentesültek, amit egyébként viselniük kellett volna a folyamat során. Amennyiben az exportáló gyártó nem tudja bizonyítani azt, hogy a támogatás egy részét harmadik fél felhasználóknak utalták, a rendelkezésre álló tények alapján feltételezhető, hogy a támogatásnak ezen része általános támogatásként az exportőrt juttatja a vállalat tevékenységeit összességében támogató előnyhöz. Ebben az esetben ez a helyzet.

(455)

Két, a mintában szereplő együttműködő exportáló érvelése szerint a Golden Sun program nem tekinthető egyedinek, mivel a kínai jogszabály vonatkozó rendelkezései tárgyilagosak és az azoknak eleget tevő bármely vállalat részesülhet a program előnyeiből, a támogathatóság feltételei minden vállalat számára azonosak, függetlenül attól, hogy az érintett terméknek gyártói-e vagy sem. A Bizottság hivatkozik az egyedi jelleggel kapcsolatos, a (247) preambulumbekezdésben megfogalmazott megállapítására, amelynek értelmében a feltételek és a kiválasztási kritériumok nem objektívek és nem automatikusan alkalmazandók. Az előírt kritériumok megerősítik azt, hogy a program a feltételeket teljesíteni tudó vállalkozások korlátozott csoportja számára elérhető: konkrétan a jelentős, legalább 300kWh telepített kapacitással és jelentős, legalább 100 millió RMB eszközzel rendelkező vállalkozások számára. A kiválasztási kritériumok között szerepel az is, hogy a kedvezményezett vállalkozásoknak szerepelniük kell a Golden Sun demonstrációs projekt helyi megvalósítási tervében, a vizsgálat során pedig megállapítást nyert, hogy ezen helyi tervekbe való bekerülés az illetékes hatóságok diszkrecionális döntésén múlik, amely nem átlátható és nem objektív kritériumokon alapul. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a támogatásra jogosult „forgalmazott fotovillamos rendszerek” a napenergiával működő termelő berendezések gyártására és értékesítésére épül, ennek nagy részét pedig a napmodulok és napelemek adják. A mintában szereplő exportőrök állításával szemben tehát a program egyedi jellegű abban a tekintetben is, hogy gyakorlatilag kizárólag a fotovillamos rendszerek gyártói, azaz az érintett termék gyártói jogosultak a program előnyeinek igénybevételére, amit projektüzemeltetőként közvetlenül vagy mint a projektüzemeltető részére az érintett terméket – állítólagosan – értékesítő szállítóként közvetve tehetnek meg.

Ebből kifolyólag és figyelembe véve azt, hogy a kínai kormány nem működött együtt és nem biztosította a Bizottság részére a kért költségvetési dokumentumokat (lásd a (234)–(239) preambulumbekezdéseket) megállapítást nyer, hogy a program az alaprendelet 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében de facto egyedinek minősül, mivel valójában főleg az érintett termék gyártói részesülnek közvetlenül vagy közvetve a program előnyeiből. A támogatást továbbá korlátozott számú vállalkozás (az érintett termék gyártói) veszik igénybe, vagy elsősorban, illetve aránytalanul nagy hányadban ezek a vállalkozások veszik igénybe, hiszen bár csak egy részét teszik ki a program állítólagos célcsoportjának, mégis úgy tűnik, hogy ezekhez a vállalkozásokhoz jut a támogatás egésze.

(456)

A kínai kormány megismétli állítását, amely szerint a külföldi tőkével működő vállalatokat (ktv-k) érintő programot, amelyet a panaszos is említ, 2013-ban megszüntették. A Bizottság megállapítja, hogy a vizsgálati időszak jóval 2013 előtt véget ért, ezért e program keretében a vizsgálati időszakban nyújtott előnyök kiegyenlíthetőek. Ezt megerősíti a vizsgálat megállapítása, amely szerint e program keretében a vizsgálati időszak során előnyöket nyújtottak a mintába felvett több együttműködő exportőrnek is. Jóllehet a programot 2013-ban megszűntették, a program keretében nyújtott előnyök a jövőben is fennmaradnak.

(457)

A kínai kormány és egy mintába felvett együttműködő exportőr azt állítja továbbá, hogy a program csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatok számára létrehozott változata nem kiegyenlíthető az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése alapján, mivel ez nem szerepelt a panaszban. A Bizottság ezen érvnek a (286) preambulumbekezdésben foglalt részletes cáfolatára hivatkozik. A Bizottság emlékeztet továbbá, hogy a kínai kormány úgy döntött, hogy nem működik együtt a vizsgálat során a program e változata tekintetében. E szempontok mellett a Bizottság megállapítja, hogy a panasz a ktv-k számára biztosított „két évig adómentesség, három évig fele adó” program (a panasz 4.2.5.1. szakasza) mellett a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokat támogató más kedvezményes közvetlen adórendszereket is felsorol, például a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokra vonatkozó adócsökkentést (a panasz 4.2.5.9. szakasza) vagy a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatként elismert ktv-kre vonatkozó kedvezményes adóprogramot (a panasz 4.2.5.8. szakasza). Ezért ez a program igen szoros kapcsolatban állhat ezen állítólagos adóprogramok közül eggyel vagy mindkettővel, mivel a közvetlen adókulcs csökkentéséhez kapcsolódik, és a kedvezményezettek ugyanazon csoportját, mégpedig a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokat érinti. A kínai kormány együttműködése ebben az esetben is lehetővé tette volna a Bizottság számára, hogy megfelelően és alaposan megvizsgálja az összes olyan tényezőt, amely a panaszban említett programokkal való kapcsolatra vonatkozik, és hogy megszerezze azokat az információkat, amelyek hiányoztak a panaszból, amely a panaszos számára rendelkezésre álló meggyőző bizonyítékokra épült. Ezen érvek alapján a Bizottság ismét megállapítja, hogy a program kiegyenlítése teljes mértékben összhangban van az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdésével, mivel ez a rendelkezés lehetővé teszi a panaszos által megnevezett bármely „vélelmezett támogatás” kivizsgálását, nem csak egy konkrét programét. Ebben az esetben az azonos típusú kedvezményezetteknek nyújtott, vélelmezett támogatás, az állami adóbevételről történő lemondás az összes szóban forgó program esetében egyformán fennáll.

(458)

A támogatás összegének kiszámítása tekintetében a mintába felvett két együttműködő exportőr azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen a 2011. évi éves társaságiadó-bevallásban szereplő, a teljes évre vonatkozó számadatokat használta, annak ellenére, hogy a vizsgálati időszak 2011 második felére és 2012 első felére terjed ki, és ez megsérti a kiegyenlítő vámok vizsgálata során a támogatás összegének kiszámításánál a Bizottság által alkalmazott irányelv (HL C 394., 1998.12.17., 6. o.) E. szakasza a) pontjának ii. alpontjában megadott számítási módszert. Az egyik exportőr azt állítja továbbá, hogy mivel a teljes 2012-es adóbevallás nem állt rendelkezésre az ellenőrzés időpontjában, a Bizottságnak 2012 tekintetében a számítást a 2012. év első felére vonatkozó, a helyszínen beszerzett negyedéves társaságiadó-bevallás, illetve a 2012-re vonatkozó eredménykimutatás alapján kellett volna elvégeznie, amelyek bizonyítják, hogy a vállalat veszteséges volt.

(459)

A Bizottság a (300) preambulumbekezdésre hivatkozik és megismétli, hogy az előny kiszámításának egy bizonyos adóévre vonatkozó végleges, ellenőrzött adóbevallásokra kell épülnie. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a 2011. évi adóbevallásnak a vizsgálati időszakban történt végleges rendezése a bevallással igényelt kedvezményeket véglegessé teszi, megerősítve ezáltal a követett megközelítés helyességét. A Bizottság nem alapozhatja számításait a negyedéves adóbevallásokra, mivel ezek a bevallások a benyújtás időpontjában fennálló, átmeneti helyzetet tükrözik, és természetüknél fogva nem veszik figyelembe az adóév végleges konszolidált helyzetét. E bevallások célja, hogy amennyiben átmenetileg adótartozás áll fenn, bizonyítsák az államnak likviditásukat, de a benyújtás időpontjában csak részben tükrözik a valós helyzetet. Az is előfordulhat, hogy ha a vállalat az év utolsó két negyedévében számottevő nyereséget ér el, amely kiegyenlíti az első két negyedévre jellemző veszteséget, akkor a végső adóbevallásban adóköteles nyereségről számol be. Ezért, a 2012-es előzetes adóbevallások, habár részben utalnak az exportőr benyújtás időpontjában fennálló helyzetére, és ez megmagyarázza, hogy a Bizottság miért gyűjtötte be ezeket, nem teljesen relevánsak, mivel nem zárható ki, hogy a pénzügyi év végén a végleges bevallás által mutatott helyzet teljesen más. Ami a 2012. évvel kapcsolatos eredménykimutatásokat illeti, a Bizottság megállapítja, hogy a pénzügyi könyvelés nem mindig felel meg az adóügyi könyvelésnek, és előfordulhat, hogy a bevételek és a kiadások közvetlen adózás céljából történő bejelentésére vonatkozó kötelezettség jelentősen eltér a számviteli célból történő beszámolási kötelezettségtől. Előfordulhatnak továbbá olyan, adózás céljából végzett kiigazítások, amelyeket nem tükröz teljes mértékben a pénzügyi könyvelés. Összefoglalva tehát, az, hogy egy vállalat a pénzügyi könyvelése szerint veszteséges, nem feltétlenül jelenti azt, hogy végleges adóbevallásában ugyanígy veszteséges lesz. Ezen érvek alapján a Bizottság megerősíti, hogy a közvetlen adórendszerek esetében a támogatások kiszámításának mindenképpen a végleges, ellenőrzött társaságiadó-bevallásban szereplő végleges számadatokon kell alapulnia, nem pedig az előzetes adóbevalláson vagy a végleges vagy előzetes számviteli kimutatásokon.

(460)

A kínai kormány azt állítja, hogy most hall először arról, hogy a Bizottság kiegyenlít egy olyan K+F programot, amely nem a panaszban említett, ktv-k számára létrehozott K+F program helyettesítő programja. A kínai kormány az előző rendszer esetében megfogalmazott érveket hozza fel, amelyek a (457) preambulumbekezdésben olvashatóak, és úgy véli, hogy e rendszer kiegyenlítése megsérti a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló WTO-megállapodás 11. és 13. cikkét. A kínai kormány ezután azt állítja, hogy a ktv-kra vonatkozó K+F programot 2008-ban megszüntették, és a Kína társasági adózásáról szóló törvényében meghatározott új K+F program nem helyettesítő program, mivel nem említi a ktv-ket, és nem írja elő, hogy a K+F kiadásoknak 10 %-kal meg kell haladniuk az előző év kiadásait.

(461)

A Bizottság megállapítja, hogy a kínai kormány nem nyújtott be információkat e rendszerrel kapcsolatban a kérdőívre és a hiánypótlást kérő levélre adott válaszában, ezt a rendszert azonban már korábbi vizsgálatok során kiegyenlítették (lásd a (310) preambulumbekezdést). A Bizottság azonban azt is megállapítja, hogy ezt a programot megvitatták a kínai kormánnyal az ellenőrző látogatás során, és hogy a vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket bizonyítékként begyűjtötték (ezeket egy mintába felvett exportőr is benyújtotta). Ezért a kínai kormány azon állítása, amely szerint most tájékoztatták először e program lehetséges kiegyenlíthetőségéről, nem megalapozott. Többek között azért sem, mert több olyan, a mintába felvett együttműködő exportőr, amellyel a kínai kormány összehangolta a válaszát, beszámolt erről a programról a kérdőívre adott válaszában. A kínai kormány tisztában volt ezzel a ténnyel, mivel többször is megtekintette a nem bizalmas aktát. A vizsgálat eredményei szerint ez a program kiegyenlíthető (a fenti (310)–(314) preambulumbekezdés). A Bizottság hozzáteszi, hogy ez a program nyilvánvalóan az előző, a ktv-kre irányuló program helyettesítése, és a szoros kapcsolatot bizonyítja az ugyanolyan formában és összegben nyújtott adóelőny (az adóalapból levonható további adójóváírás), az ugyanakkora arány és a megegyező alapvető helyzet (K+F tevékenységek támogatható költségei), amelyben csupán apró eltérések mutatkoznak. Ezeket az apró eltéréseket az új társaságiadó-törvény 2008-as reformjával kiigazították, de a program jellege és tartalma alapvetően ugyanaz maradt. A Bizottság emellett az eljárás megindítására vonatkozó előírásokkal kapcsolatosan a (457) preambulumbekezdésben kifejtett érvekre hivatkozik.

(462)

A kínai kormány és egy mintába felvett együttműködő exportőr azt állítja, hogy az említett program nem egyedi, mert a Bizottság nem bizonyította, hogy csúcstechnológiát vagy új technológiát alkalmazó vállalkozásként csak bizonyos vállalatokat minősítenek. A Bizottság utal a fenti (313) preambulumbekezdésben és a (321) és (325) preambulumbekezdésben adott magyarázataira, amelyek a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokat érintő másik adóprogramra vonatkoznak. A Bizottság hozzáteszi, hogy az e program alkalmazásával kapcsolatos végrehajtási szabályok (lásd a (321) preambulumbekezdést) is megerősítik a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokkal kapcsolatos egyedi jellegre vonatkozó megállapítást, mivel csak a kormányzati szakpolitikák által támogatott ágazatokban tevékenykedő és az idevágó kormányzati jegyzékek és irányelvek értelmében jogosult vállalatok kaphatják meg ezt a minősítést. Például csak a kulcsfontosságú állami támogatásban részesülő új és csúcstechnológiai ágazatokban, illetve a Nemzeti Fejlesztési és Reformbizottság csúcstechnológiai iparágak kulcsfontosságú ágazataival kapcsolatos jelenlegi fejlesztési prioritásokra vonatkozó 2007. évi iránymutatásaiban előírt K+F projektekben részt vevő vállalatok, illetve a közép- és hosszútávú tudományos és technológiai fejlesztésről szóló nemzeti tervezetről (2006–2020) szóló államtanácsi közlemény (az Államtanács 2006. évi 6. sz. határozata) hatálya alá tartozó K+F tevékenységekben részt vevő vállalatok kaphatják meg ezt a minősítést. Egyértelmű tehát, hogy ez az adóprogram csak a kínai kormány által támogatott ágazatokban tevékenykedő vállalatokra és K+F tevékenységekre korlátozódik, ideértve a támogatott fotovillamos ágazatban tevékenykedő vállalatokat is.

(463)

A támogatás összegének kiszámítása tekintetében a mintába felvett két együttműködő exportőr azzal érvel, hogy a Bizottság tévesen a 2011. évi éves társaságiadó-bevallásban szereplő számadatokat használta, pedig a vizsgálati időszak 2011 második felére és 2012 első felére terjed ki, és hogy ez megsérti a kiegyenlítő vámok vizsgálata során a támogatás összegének kiszámításánál a Bizottság által alkalmazott 1998. évi irányelv E. szakasza a) pontjának iii. alpontjában megadott számítási módszert. A Bizottság a (459) preambulumbekezdésben kifejtett érvekre utal, amelyek mindegyike segítségével elutasítható az e programmal kapcsolatos állítás. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a 2012-es adóévvel kapcsolatban vélelmezett adózási veszteséggel kapcsolatos érvelés korlátozottan vagy egyáltalán nem kapcsolódik ide, mivel az adólevonást további öt adóévre tovább lehet vinni, és be lehet számítani a következő öt adóévben bevallott adóköteles bevételbe. Ezért a Bizottság, ha el is fogadná, hogy ezek a vállalatok a 2012. évben adózási veszteséget értek el, vagy ha rendelkezésre állnának a végleges, ellenőrzött 2012-es adóbevallások, és adózási veszteséget mutatnának (itt nem ez a helyzet), akkor is figyelembe venné e program keretében nyújtott előnyöket, mivel nem kizárt, hogy az adólevonásból 2012-ben felhalmozott előnyöket felhasználják, amint a vállalat a következő öt adóév egyikében adóköteles bevételt vallana be.

(464)

A kínai kormány és egy együttműködő exportáló azzal érvel, hogy ez a program nem egyedi, hogy az egyedi jelleggel kapcsolatos elemzés nem tényeken alapul, és hogy a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatként történő minősítésre vonatkozó követelmények objektív kritériumoknak minősülnek, illetve a támogatásra való jogosultság és a programra való jogosultság feltételei automatikusak. E program és a K+F adójóváírás csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatokra való korlátozásával kapcsolatos egyedi jellegre vonatkozó megállapítás tekintetében a Bizottság a (321) és (325) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatára, valamint a (462) preambulumbekezdésre hivatkozik, amely szintén kapcsolódik ehhez a programhoz. A Bizottság megismétli, hogy különösen a fentebb felsorolt végrehajtási intézkedések és dokumentumok bizonyítják, hogy e program végrehajtása és a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalatként történő minősítés – amely messze van attól, hogy minden vállalat számára elérhető legyen és objektív szempontokon alapuljon – csak bizonyos ágazatokra és vállalatokra korlátozódik, amelyeket a kínai kormány olyan szempontok alapján támogat, amelyek a jelek szerint nem objektívek és nem semlegesek. E program keretében a támogatási jogosultság szintén nem automatikus, hanem a csúcstechnológiát és új technológiát alkalmazó vállalat minősítés megszerzésétől függ, amelyet az illetékes hatóságok mérlegelés után ítélnek oda, ezért nem automatikus.

(465)

Egy együttműködő exportőr azt állítja, hogy a Bizottság tévesen számította ki az e programból eredő gazdasági előnyt, mert a 2011. évi ellenőrzött adóbevallást használta, miközben 2012 első és második negyedéve tekintetében rendelkezésre álltak a negyedéves adóbevallások, és ezeket be is szerezték az ellenőrzés során, továbbá a Bizottság elkérhette volna a 2012-es végleges éves társaságiadó-bevallást, amint az rendelkezésre állt. Az exportőr azzal érvel továbbá, hogy ha a 2011-es adóbevallást használják a támogatással járó gazdasági előny kiszámításához, akkor a vállalat 2011-es árbevételét, nem pedig a vizsgálati időszak alatti forgalmat kell figyelembe venni. A Bizottság a fenti (459) preambulumbekezdésben foglalt magyarázatára utal. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy az ellenőrzést megelőzően a mintába felvett exportőröknek, például a szóban forgó exportőrnek küldött levelében kifejezetten a vizsgálati időszakra és az azt megelőző három évre vonatkozó eredeti adóbevallásokat kérte el. Ezért ez az együttműködő exportőr a lehető legkorábban benyújthatta volna, és be is kellett volna nyújtania a 2012. évi adóbevallását, és a Bizottság megállapítja, hogy ezt még akkor sem tette meg, amikor beküldte a nyilvánosságra hozatali dokumentummal kapcsolatos észrevételeit. Azzal az érvvel kapcsolatban, hogy a Bizottságnak a 2011-es forgalmat kellene használnia az előny kiszámításához, megállapítja, hogy a 2011-es adóbevallás alapján megállapított előny ésszerűen tükrözi a vizsgálati időszakban fennálló helyzetet, különösen mivel a 2011-re vonatkozó adót a vizsgálati időszakban (hónap) kellett befizetni, és az ellenőrzés időpontjában nem álltak rendelkezésre a 2012-re vonatkozó végleges adatok. Mindenesetre a Bizottság nem használhat különböző nevezőket a különböző támogatások összegének megállapítása során, különben a százalékos adatokat nem lehetne összehasonlítani, és nem lehetne biztosítani a számítások egységességét. A Bizottság végül hozzáteszi, hogy a 2011-es árbevétel tekintetében nem állnak rendelkezésére ellenőrzött számadatok, csak a vizsgálati időszak tekintetében.

(466)

A kínai kormány azt állította, hogy a Bizottság a támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodás 2. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében nem állapított meg egyedi jelleget, és az egyedi jellegre vonatkozó megállapításait nem támasztotta alá egyértelműen pozitív bizonyítékokkal, ahogyan azt az említett megállapodás 2. cikkének (4) bekezdése előírja. A kínai kormány szerint a Bizottság nem támasztotta alá tényszerű bizonyítékokkal, hogy mely ágazatok kaptak földhasználati jogot kedvezményes díjszabással, és értékelésének jogalapját sem adta meg, amely szerint a napelemeket és modulokat gyártó gazdasági ágazat ezen ágazatok közé tartozik. Az exportáló gyártók egyike hasonló állítást tett, ezeket azonban el kellett utasítani. A Bizottság a fenti (364) preambulumbekezdésben említette a földhasználati jogokkal kapcsolatos értesítés példáit, amelyekben az illetékes hatóságok a fotovillamos gazdasági ágazatra korlátozzák az olyan potenciális vevők körét, akik a megszabott áron vásárolhatnak földhasználati jogot, és korlátozták a mintába felvett exportáló gyártók által vásárolt földhasználati jogok árát. Mivel a kínai kormány nem nyújtotta be a többi információt, és tekintve a fotovillamos ágazat kormányzati támogatását, valamint a földhasználati jogok mérlegelésen alapuló és nem átlátható kiosztását, a Bizottság úgy véli, hogy ezek az információk bizonyítják az egyedi jelleget.

(467)

A kínai kormány és több exportáló gyártó is azt állította, hogy a Bizottság által a földhasználati jogok tekintetében kiválasztott viszonyítási alap nem megfelelő. A kínai kormány azt állította továbbá, hogy a Bizottság nem tett meg minden tőle telhetőt egy olyan viszonyítási alap megtalálása érdekében, amely megközelíti a torzulás hiánya esetén valószínűsíthető piaci viszonyokat, a WTO-vizsgálóbizottság által az Egyesült Államok – Végleges dömpingellenes és kiegyenlítő vámok egyes Kínából származó termékekre ügyben (101) hozott határozatban előírtaknak megfelelően. Ezt az állítást el kellett utasítani. A Bizottság alaposan megvizsgálta a különböző mutatókat, és összehasonlította Tajvant Kína egészével, illetve az egyes érintett kínai tartományokkal. E vizsgálat alapján a Bizottság úgy véli, hogy Tajvan az aktában található valamennyi információ alapján megfelelő viszonyítási alap, és ezek az információk az alábbiak: i. összehasonlítható a gazdasági fejlettség szintje és az uralkodó gazdasági struktúra Tajvanban, valamint az érintett kínai tartományok és városok többségében, ahol az együttműködő exportáló gyártók működnek; ii. Kína és Tajvan fizikai közelsége; iii. Tajvan és az érintett kínai tartományok magas szintű ipari infrastruktúrája; iv. a szoros gazdasági kapcsolatok és határokon átnyúló kereskedelem Tajvan és Kína között; v. magas népsűrűség az érintett kínai tartományokban és Tajvanban; vi. a tajvani viszonyítási alap meghatározásához figyelembe vett földtípus és ügyletek hasonlósága a kínai földtípusokkal és ügyletekkel, valamint vii. Tajvan és Kína közös demográfiai, nyelvi és kulturális jellemzői. Ezeken túlmenően az érintett tartományok többsége a gyártás tekintetében kiemelkedő tartománynak tekinthető Kínában.

Noha Tajvanon és ezekben a tartományokban és városokban az egy főre jutó GDP nem egyezik meg, az említett tartományok és városok GDP-je az elmúlt években rohamosan nőtt, azaz felzárkóznak Tajvanhoz. A legfrissebb adatok továbbá azt mutatják, hogy Kína egész területén, valamint a szóban forgó tartományokban és városokban sokkal magasabb a GDP növekedési rátája, mint Tajvanon, azaz nagyon gyors ütemben zárkóznak fel. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy egy nem piacgazdasággal rendelkező ország (Kína) és egy nagy múltú piacgazdasággal rendelkező ország (Tajvan) GDP-jének pontos összehasonlítása nem döntő szempont, hiszen természetszerű, hogy egy nem piacgazdasággal rendelkező ország GDP-je elmarad egy működő piacgazdasággal rendelkező ország GDP-jétől. Ezenkívül sok más tényező – pl. a területrendezési szabályok vagy a környezetvédelmi politika – is hatással lehet az ipari földterületek keresletére és kínálatára. Az igazi kérdés az, hogy a földhasználati jogok tekintetében milyenek lennének az „uralkodó piaci viszonyok” az érintett kínai tartományokban, ha az ország működő piacgazdasággal rendelkezne, és minden bizonyíték arra utal, hogy a tajvanihoz nagyon hasonló viszonyok uralkodnának.

(468)

A panaszos álláspontja szerint a Bizottságnak nyilvánosságra kellene hoznia a vizsgálat során megismert további támogatási rendszerekkel kapcsolatos információkat, és meg kellene állapítania a támogatás mértékét ezen, a panaszban nem említett rendszerekre vonatkozóan is. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bizottság a vizsgálat megindításához szükséges jogi feltételeknek megfelelő valamennyi támogatást megvizsgálta.

(469)

A panaszos azt állította, hogy a panaszban közölt információk és a US DOC által a hasonló fotovillamos ügyben tett megállapítások alapján a Bizottságnak meg kellett volna állapítania a támogatás mértékét a poliszilíciumnnak a megfelelőnél alacsonyabb ellenértékért történő szállítása tekintetében. A Bizottság megvizsgálta ezt a programot és a mintában szereplő exportáló gyártóktól és a kínai kormánytól kapott információk alapján arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgálati időszak alatt ebből a programból nem származott előny, amit elsősorban az magyaráz, hogy a poliszilícium importárai a kínai szállítók által felszámított árak alatt voltak. Meg kell jegyezni, hogy az amerikai ügy és ezen ügy vizsgálati időszaka eltérő.

(470)

A panaszos azt állította továbbá, hogy a Bizottságnak meg kellett volna állapítania a támogatás mértékét a villamos energiának a megfelelőnél alacsonyabb áron történő biztosítása tekintetében is. Ezt az állítást el kellett utasítani. A Bizottság nem talált kielégítő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a mintában szereplő exportáló gyártók – az LDK kivételével – kedvezményesen jutottak volna villamos energiához a vizsgálati időszakban.

(471)

A kínai kormány állítása szerint a Bizottság számítási módszere „kétszeres beszámítást eredményezett a dömpingellenes és a szubvencióellenes intézkedések kiszámításakor”. A kínai kormány szerint a Bizottságnak a dömpingkülönbözetből le kellett volna vonnia az exporthitel-biztosítási program alapján megállapított támogatási különbözetet, mivel az exporttámogatás. A kínai kormány szerint a Bizottságnak a dömpingkülönbözetből le kellett volna vonnia továbbá az országon kívüli referenciaértékek alapján kalkulált támogatási különbözeteket. A kínai kormány érvelése szerint ugyanis „az analóg országra érvényes rendes érték alapján kalkulált dömpingkülönbözet egy része valójában ugyanaz a támogatás, amelyet a párhuzamosan futó szubvencióellenes vizsgálatban kiegyenlítettek”. Ezen érvek semmilyen formában nem befolyásolják a hozott intézkedések mértékét, mivel a jelen esetben kivetett vámok együttes mértékének a kárkülönbözet szab korlátot. A kínai kormány megerősítette ezt a tényt a végleges nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos észrevételeiben is. Ebből kifolyólag a Bizottság nem találta indokoltnak, hogy ezen érvek tartalmi részével foglalkozzon.

(472)

A kiegyenlíthető támogatásoknak az alaprendelet rendelkezéseivel összhangban megállapított, érték szerint kifejezett, a vizsgált vállalatokra vonatkozó összegét az alábbi táblázat mutatja:

(473)

Az alaprendelet 15. cikkének (3) bekezdésével összhangban a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok teljes szubvenciókülönbözete a mintába felvett együttműködő vállalatokra megállapított szubvenciókülönbözet súlyozott átlaga alapján 6,4 %.

(474)

A kínai exportáló gyártók részéről az együttműködés jelentős mértékére tekintettel a „minden más vállalatra” alkalmazandó vámot a mintába felvett vagy együttműködő vállalatokra kivetendő legmagasabb vámként határozták meg. A „minden más vállalatra” érvényes vámtétel azokra a vállalatokra vonatkozik, amelyek a vizsgálat során nem működtek együtt.

(475)

A vizsgálati időszak alatt hasonló terméket 215 gyártó állított elő az Unióban. Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdése értelmében ezek alkotják az uniós gazdasági ágazatot, a továbbiakban ez az uniós gazdasági ágazat. Az intézmények ellenőrizték az érdekelt felek állításait, amelyek szerint ennél több gyártó volt, az ellenőrzés pedig kimutatta, hogy az állítólagos további gyártók valójában többnyire exportáló gyártók, illetve ezekhez kapcsolódó importőrök, továbbá forgalmazók és telepítők voltak.

(476)

A Bizottság nyilvánosan elérhető termelési adatok hiányában az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a panaszban szolgáltatott információkat, az Europressedienst (egy független tanácsadó cég, a továbbiakban: tanácsadó) által megadott makrogazdasági adatokat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által kitöltött kérdőívekben szereplő, ellenőrzött válaszokat – felhasznált a vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapítására. Mivel a modulokat és az elemeket olyan vámtarifaszámon hozzák be az Unióba, amelybe a mostani vizsgálat körén kívüli más termékek is beletartoznak, és a bejelentett behozatali mennyiségeket tonnában adták meg, az Eurostat segítségével nem volt meghatározható a behozatal mennyisége és értéke, így ez a tanácsadótól származó adatokon alapult. A tanácsadótól kapott adatokat lehetőség szerint összevetették más nyilvánosan elérhető adatforrásokkal és a kitöltött kérdőívek ellenőrzött adataival.

(477)

Ennek alapján a vizsgálati időszak teljes uniós termelését modulok esetében 4 GW, elemek esetében pedig 2 GW mennyiségben határozták meg.

(478)

A fenti (21) preambulumbekezdésben foglaltak szerint a mintába felvettek kilenc olyan uniós gyártót, amelyek az uniós modultermelés 18–21 %-át és az uniós elemtermelés 17–24 %-át képviselik.

(479)

Több fél vitatta azt a tényt, hogy a tanácsadó által biztosított adatokat többek között az uniós gazdasági ágazat termelésének, termelési kapacitásának, valamint az uniós gazdasági ágazatot érintő egyéb makrogazdasági kármutatóknak és az importadatoknak a meghatározására használták. Ezek a felek megkérdőjelezték a tanácsadó függetlenségét, és azt állították, hogy kapcsolatban állt a panaszossal. A felek kérték továbbá annak tisztázását, hogy a Bizottság mi alapján választotta ki a tanácsadót, és megkérdőjelezték a fotovillamos gazdasági ágazattal kapcsolatos gazdasági adatok gyűjtése terén szerzett szakértelmét. E tekintetben azt állították, hogy a Bizottságnak más rendelkezésre álló forrásokból – különösen ismert kutatóintézetektől – származó adatokra kellett volna alapoznia megállapításait. Végül az AFASE a „Bevált gyakorlatok a gazdasági bizonyítékok benyújtására és az adatgyűjtésre az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 101. és 102. cikkének alkalmazásával és a vállalatok egyesülésével kapcsolatos ügyekben” című dokumentumra hivatkozva vitatta a tanácsadó által benyújtott adatok megbízhatóságát.

(480)

A tanácsadó és a panaszos közötti vélt kapcsolat tekintetében az érintett érdekelt felek nem nyújtottak be e kapcsolat meglétét igazoló bizonyítékot. Hasonlóképpen a vizsgálat sem tárt fel olyan bizonyítékot, amely a kizárólag üzleti jellegű viszonyon túlmutató kapcsolatra utalt volna. A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy voltak arra utaló jelek, hogy a panaszos uniós gazdasági ágazat által a panaszban benyújtott meggyőző bizonyítékok ugyanattól a tanácsadótól származó adatokon alapultak. Habár a Bizottság elismerte, hogy bizonyos mutatókra vonatkozó megállapítások hasonlítottak a panaszban megadott bizonyítékokra, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy kizárólag egy forráson alapultak. Ezzel kapcsolatban a panasz megadja a különböző felhasznált forrásokat. Ezért az erre vonatkozó állításokat el kellett utasítani.

(481)

A más nyilvános forrásból származó, a teljes uniós piacra vonatkozó szükséges makrogazdasági adatok és importadatok hiánya miatt a Bizottság helyénvalónak ítélte tanácsadás igénybevételét a jelenlegi vizsgálat során. Az Europressedienst kiválasztását megelőzően a Bizottság értékelte a tanácsadó által a kapcsolódó adatok gyűjtéséhez alkalmazott módszereket, valamint azt, hogy a tanácsadó képes-e valamennyi terméktípus esetében külön-külön, illetve a teljes érintett időszakra biztosítani a szükséges adatokat.

(482)

Ezen túlmenően a vizsgálat során a tanácsadó által biztosított adatokat lehetőség szerint összevetették más nyilvánosan elérhető adatforrásokkal, és igazolták. E tekintetben megjegyzendő, hogy számos, a fotovillamos gazdasági ágazat statisztikai adatainak gyűjtésére szakosodott kutatóvállalat létezik a piacon, és a jelentésekben szereplő számadatok szinte soha nem egyeznek meg. Ez annak köszönhető, hogy a kutatóintézetek nehezen tudják meghatározni a pontos számadatokat, ezért a fotovillamos gazdasági ágazat jelentésekben szereplő piaci mutatói – az ilyen adatok szolgáltatóitól függetlenül – mindig becsléseken alapulnak. Ebben az összefüggésben az adatok Bizottság általi keresztellenőrzése során a tanácsadótól kapott adatokra jellemző tendenciákat összehasonlították a más kutatóvállalatok, a Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) és az EPIA által közzétett azonos adatokra jellemző tendenciákkal, amennyiben ezek rendelkezésre álltak. Az adatok keresztellenőrzése során nem észleltek jelentős eltérést, és a keresztellenőrzés tárgyát képező mutatókra jellemző tendenciák hasonlók voltak. Az ideiglenes dömpingellenes megállapítások tehát nem kizárólag a tanácsadó által biztosított adatokon, hanem ezen adatoknak a Bizottság által végzett saját elemzésén és értékelésén is alapultak. Ezenfelül, amint azt a fenti (8) preambulumbekezdésben említettük, az ideiglenes dömpingellenes intézkedések elrendelését követően ellenőrző látogatást tettek a tanácsadó telephelyén. A Bizottság a tanácsadó telephelyén helyszíni ellenőrzést végzett a módszer és a benyújtott adatok megbízhatóságának ellenőrzése érdekében. A helyszíni ellenőrzésre az adatok Bizottság általi összevetését követően és abból a célból került sor, hogy a Bizottság további biztosítékot szerezzen az adatok és a kapcsolódó módszerek megbízhatóságára és minőségére vonatkozóan. A helyszíni ellenőrzést a gondos ügyintézés elvének alkalmazása tekintetében megfelelőnek találták, noha az adatokat nem érdekelt fél, hanem egy tanácsadó szolgáltatta. Így a Bizottság további biztosítékot szerzett a tanácsadó által biztosított adatok megbízhatóságára vonatkozóan.

(483)

Egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság kereszt-ellenőrzési módszerét nem írták le eléggé részletesen, és azt kérte, hogy tegyék közzé a keresztellenőrzés céljából használt többi forrást. Ez az érdekelt fél azzal érvelt továbbá, hogy az alkalmazott módszer egyébként sem volt mérvadó, mivel csak a különböző források tendenciáit hasonlították össze, nem pedig az abszolút értékeket.

(484)

A tanácsadótól kapott adatok keresztellenőrzéséhez használt egyéb források a JRC és az EPIA által ugyanabban a témában közzétett jelentések voltak. Az adatok más forrásokkal történő összehasonlításával kapcsolatban a Bizottság megállapítja, hogy ezek nem csupán hasonló tendenciákat, hanem hasonló nagyságrendeket is mutattak. Ezért a Bizottság megállapította, hogy az alkalmazott módszer megfelelő volt, és az ezzel kapcsolatos állításokat elutasította.

(485)

A tanácsadó főtevékenysége a fotovillamos gazdasági ágazattal kapcsolatos adatok gyűjtése és a fotovillamos gazdasági ágazat piacán működő vállalatok naprakész adatbázisának létrehozása. Ezeket az adatokat fotovillamossággal foglalkozó magazinokban teszik közzé, és olyan vállalatok is használják, amelyek számára a tanácsadó speciális kutatást végez. Az Europressedienst által létrehozott adatbázist rendszeresen frissítik, és újra közzéteszik. Ezenfelül a tanácsadó több éves tapasztalattal rendelkezik ebben az ágazatban. Pontosabban a tanácsadó módszerének lényege az adatoknak a piacon elérhető számos forrás alkalmazásával történő gyűjtése, keresztellenőrzése és összesítése. E célból a tanácsadó – különösen az uniós gyártók esetében – az adatbázisban szereplő vállalatoknak küldött szabványos kérdőívek útján vagy telefonon, illetve – különösen a harmadik országok gyártóitól – szakmai kiállításokon gyűjt adatokat. Ha az említett csatornákon nem lehetséges az adatszerzés, az Europressedienst ellenőrzi a fotovillamos gazdasági ágazatban működő vállalatok pénzügyi beszámolóit, illetve adatgyűjtés vagy az adatok keresztellenőrzése céljából önkéntes alapon együttműködik más kutatóintézetekkel. Igazolták, hogy a tanácsadó mindennapi tevékenysége során ezeket a forrásokat használta. A fentiek alapján megfelelőnek ítélték az Europressedienst szolgáltatásainak a jelenlegi vizsgálatban történő igénybevételét, ezért a felek ilyen irányú állításait a Bizottság elutasította.

(486)

A gazdasági bizonyítékok benyújtása során alkalmazott, a Bizottság illetékes szolgálata által meghatározott bevált gyakorlatok tekintetében a következő észrevételeket kell tennünk. Először is, ez egy olyan dokumentum, amely nem jelent kötelezettségvállalást a Bizottság számára, mivel nem a biztosi testület fogadta el, hanem az illetékes szolgálat tette közzé azzal a céllal, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg az érdekelt felek számára a gazdasági bizonyítékok ismertetésével kapcsolatban. Másodszor pedig, a bevált gyakorlatok az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával és a vállalatok egyesülésével kapcsolatos versenyügyekben folytatott vizsgálatokban alkalmazott gazdasági elemzések és adatok benyújtására vonatkoznak. Az idevágó szabályok, a bizonyítási követelmények és a Bizottság vizsgálati hatásköre ezekben a versenyügyekben nem hasonlítható össze a piacvédelmi vizsgálatokkal, amelyekre teljesen más szabályok vonatkoznak.

(487)

Számos fél vitatta a tanácsadó által alkalmazott módszereket, és azt állították, hogy azok nem felelnek meg az elfogadott tudományos szabványoknak. Amint azonban azt a fenti (481) preambulumbekezdésben említettük, a módszereket értékelték, és a kapott adatokat összevetették más adatokkal, illetve igazolták, majd ennek eredményeképpen más közzétett adatokkal összhangban lévőnek, és így ésszerűen megbízhatónak ítélték. Egyes érdekelt felek által megfogalmazott konkrét kérdéseket kétoldalúan tisztáztak, majd az eredményt a vizsgálat szabadon hozzáférhető iratai között elérhetővé tették, ahol az érdekelt felek megtekinthetik azt.

(488)

A CCCME azzal érvelt, hogy az adatösszesítés módszerét nem tisztázták. Az állítást elutasították, mivel a kapcsolódó információt betekintésre valamennyi érdekelt fél számára elérhetővé tették a szabadon hozzáférhető iratok között.

(489)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több érdekelt fél is megismételte a Bizottság által kiválasztott tanácsadóval és a benyújtott adatok minőségével kapcsolatos aggályait. Ezzel kapcsolatban azt állították, hogy a tanácsadó által biztosított adatokat ad hoc alapon lehet megrendelni és megvásárolni, hogy megfeleljenek a potenciális ügyfelek különböző kéréseinek, ezért nem lehetnek objektívek. Továbbá a CCCME vitatta, hogy a tanácsadó által gyűjtött adatok az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében pozitív bizonyítéknak lennének tekinthetők, mivel az adatok nagyrészt hipotéziseken és becsléseken alapulnak. Emellett azt állították, hogy a benyújtott adatokat nem támasztották alá megfelelően az aktában szereplő bizonyítékok, és hogy nem voltak határozott, objektív és ellenőrizhető jellegűek.

(490)

Ezen állítások tekintetében a Bizottság a fenti (481)–(482) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyek további információkat tartalmaznak a tanácsadó kiválasztásával kapcsolatban. Emellett a Bizottság megállapítja, hogy a tanácsadót az akkor rendelkezésre álló legjobb információk alapján, és az eljárásra vonatkozó, a Bizottságra irányadó költségvetési rendelettel teljes összhangban választotta ki. Emellett a Bizottság emlékeztet arra, hogy nagyon fontos volt, hogy a tanácsadó megfelelő időben be tudja nyújtani a szükséges adatokat, mivel a Bizottságot kötötték a folyamatban lévő vizsgálat ideiglenes megállapításainak közzétételére vonatkozó határidők.

(491)

A benyújtott adatok minőségével és azzal kapcsolatban, hogy ezek az alaprendelet 3. cikkének (2) bekezdése értelmében pozitív bizonyítéknak tekinthetők-e, amint az a fenti (482) preambulumbekezdésben említést nyert, a tanácsadó által alkalmazott adatgyűjtési módszert megvizsgálták, és megállapították, hogy kielégítő minőségű. Ezen túlmenően, amint az az említett preambulumbekezdésben is szerepel, a tanácsadó által biztosított adatokat lehetőség szerint összevetették más adatforrásokkal, és ésszerűen pontosnak találták. Végül pedig a Bizottság megállapítja, hogy a tanácsadó egyetlen adatbázissal rendelkezik, amelyet rendszeresen frissítenek, az ügyfelek igényeitől és kéréseitől függetlenül. Ugyanezt az adatbázist használják, amikor fotovillamossággal kapcsolatos statisztikákat állítanak össze és küldenek el a különböző ügyfeleknek, ezért el kellett utasítani azt az állítást, amely szerint az adatok nem voltak objektív jellegűek.

(492)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság nem tette közzé a felhasznált forrásokat és módszereket, valamint azokat a vállalatokat, amelyekkel a tanácsadó együttműködött a makrogazdasági adatok összegyűjtése érdekében. Egy másik érdekelt fél szintén azt állította, hogy a tanácsadó által alkalmazott módszer miatt az eredmények pontatlanok lehetnek. Több érdekelt fél is további tájékoztatást kért a tanácsadó által alkalmazott módszerről, például a kérdőívekkel/interjúkkal kapcsolatos átlagos válaszadási arányról, az egyes csatornákon keresztül gyűjtött adatok arányáról, az adatok ellenőrzésének módszeréről, az adatok előállításához használt becslésekről/hipotézisekről, azon vállalatok számáról, amelyek esetében becsléseket készítettek, és a tanácsadó alkalmazotti létszámának legalább a nagyságrendjéről.

(493)

Ezen állítások tekintetében a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy az ideiglenes intézkedések nyilvánosságra hozatala után tájékoztatta az érdekelt feleket a tanácsadó által az adatok összesítése során használt módszerről és forrásokról, és az ideiglenes dömpingellenes intézkedések nyilvánosságra hozatala után válaszolt az érdekelt felek ezekkel kapcsolatos konkrét kérdéseire. A Bizottság úgy véli, hogy az érdekelt felek által a végleges nyilvánosságra hozatalt követően benyújtott további tájékoztatás iránti kérelmeket kielégítik az átmeneti vámok kivetése után rendelkezésre bocsátott információk, amennyiben ezt a titoktartási korlátozások lehetővé tették. Emellett a Bizottság hangsúlyozta, hogy a helyszínen ellenőrizte, hogy a tanácsadó hogyan gyűjtötte össze és összesítette az adatokat, valamint az adatok összesítése során használt alapvető hipotéziseket. Az ellenőrzés eredményei kielégítőek voltak, és a Bizottság megbizonyosodott az alapvető hipotézisek ésszerűségéről és a tanácsadó által biztosított adatok minőségéről. Emellett az érdekelt felek nem vitatták az adatokat.

(494)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően egy másik érdekelt fél kérte annak tisztázását, hogy a tanácsadó az adatgyűjtés során hány uniós gyártót vett figyelembe, valamint hogy van-e átfedés ezek és a Bizottság által ismert körülbelül 215 uniós gyártó között. Ezzel kapcsolatban a Bizottság tisztázza, hogy a tanácsadó által figyelembe vett uniós gyártók nagyrészt megegyeznek azokkal a gyártókkal, amelyek ebben a vizsgálatban az uniós gazdasági ágazatot képviselik, és amelyeket a fenti (475) preambulumbekezdés is megemlít.

(495)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően az egyik érdekelt fél azt állította, hogy a Bizottság következetlenül végezte el a kár elemzését, mivel különválasztotta a modulok és az elemek vizsgálatát, miközben a kár és támogatási különbözet kiszámítását a modulok és az elemek esetében közös súlyozott átlagként állapították meg. Ezzel kapcsolatban a Bizottság megállapította, hogy bár a mutatókat az egyes terméktípusok esetében külön adták meg, az egyes mutatókkal kapcsolatos következtetések a vizsgált termék egészére vonatkoznak. Emlékeztet továbbá arra, hogy a modulok és az elemek egyetlen terméknek minősülnek, ezért a támogatási különbözetet és a kár megszüntetéséhez szükséges szintet ennek alapján állapították meg. Emiatt ezt az állítást elutasították.

(496)

Végül pedig egy másik érdekelt fél azt állította, hogy a makrogazdasági mutatók értékeinek vizsgálati időszakban történő kiszámítását helytelenül, a 2011. és 2012. év egyszerű átlaga alapján végezték, mivel ez a módszer nem objektív, és eredményei nem tükrözik a vizsgálati időszakban fennálló valós helyzetet. A Bizottság tisztázza, hogy az adatok egyszerű átlagát csak olyan esetekben használták, amikor az érintett időszakokban hasonló tendenciákat figyeltek meg. Amennyiben a tendenciák eltértek, a módszert ennek megfelelően módosították a piaci helyzet figyelembe vételével. Az érdekelt fél nem fejtette ki, hogy az alkalmazott módszer eredményei milyen mértékben nem felelnek meg a piaci realitásnak. Emiatt a fenti állításokat elutasították.

(497)

Az uniós gazdasági ágazat egy része vertikálisan integrált, és termelésének jelentős részét kötött felhasználásra szánták, különösen az elemek előállítása tekintetében.

(498)

Annak megállapításához, hogy az uniós gazdasági ágazatot lényeges kár érte-e, továbbá a felhasználás és más gazdasági mutatók meghatározása érdekében a Bizottság megvizsgálta, hogy figyelembe kell-e venni, és ha igen, milyen mértékben az uniós termelés során előállított hasonló termék későbbi felhasználását („kötött” felhasználás).

(499)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetének lehető legteljesebb feltérképezése érdekében a Bizottság elemezte a hasonló terméket érintő teljes tevékenység adatait, és ezt követően meghatározta, hogy a termelés rendeltetése kötött felhasználás vagy a szabad piac volt-e.

(500)

Megállapítást nyert, hogy az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos következő gazdasági mutatók vizsgálatakor a teljes tevékenységet figyelembe kell venni (az uniós gazdasági ágazat kötött felhasználását is beleértve): felhasználás, értékesítési volumen, termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, növekedés, befektetések, készletek, foglalkoztatás, termelékenység, pénzforgalom, a befektetések megtérülése, a tőkebevonási képesség és a kiegyenlíthető támogatások mértéke. Ennek az az oka, hogy a vizsgálat szerint ezeket a mutatókat a teljes tevékenység figyelembevételével ésszerű vizsgálni, mivel az érintett országból érkező behozatal miatti verseny ugyanúgy befolyásolja a kötött felhasználásra történő termelést. A továbbiakban a kötött és a szabad piacra együttesen „teljes piacként” hivatkozunk.

(501)

Az elemzés a jövedelmezőséget illetően a szabad piacra összpontosított, mivel megállapítást nyert, hogy a kötött piaci árak nem mindig tükrözik a piaci árakat, és nem befolyásolták ezt a mutatót.

(502)

Számos fél azzal érvelt, hogy külön kárfelmérést kellett volna végezni a kötött és a szabad piac tekintetében. Az egyik fél azzal érvelt, hogy a kötött piacon történő felhasználásra szánt elemekre vonatkozó adatokat ki kellett volna zárni a kárfelmérésből, mivel a támogatott behozatal azokra nem gyakorolt hatást.

(503)

A vizsgálat igazolta, hogy a támogatott termékek által kifejtett árnyomás következtében a vertikálisan integrált uniós gyártók támogatott termékek (elemek) behozatalára, valamint arra kényszerültek, hogy megszüntessék az importárnál magasabb árú ilyen termékek előállítását. A vizsgálat megállapította továbbá, hogy a szabad és a között piacon azonos ártendenciák figyelhetők meg, ami ugyancsak azt bizonyította, hogy az érintett behozatal mindkét piacra azonos hatást gyakorolt.

(504)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően több fél ismét azt állította, hogy a Bizottság nem készített megfelelő és ésszerű elemzést a kötött piacról, illetve ismét feltette a kérdést, hogy miért nem végeztek külön elemzést. Egy érdekelt fél azt állította, hogy nem adtak tájékoztatást a kötött felhasználásra szánt uniós termelés jelentőségéről. Emellett azt állították, hogy az ideiglenes dömpingellenes rendelet (106) preambulumbekezdése, amely szerint a kötött piaci árak nem mindig tükrözik a szabad piaci árakat, ellentmondott a fenti (503) preambulumbekezdésben olvasható következtetéseknek, amelyek szerint a szabad piac és a kötött piac árai hasonló tendenciát mutattak.