(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: a Bizottság) 2012. augusztus 10-én az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az Indiából (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes rozsdamentes acélhuzaloknak az Európai Unióba történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás (a továbbiakban: a dömpingellenes eljárás) megindítását.

(2)

A Bizottság ugyanezen a napon az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésben (3) szubvencióellenes eljárás megindítását is bejelentette az Indiából származó egyes rozsdamentes acélhuzalok Unióba történő behozatalára vonatkozóan, és külön vizsgálatot (a továbbiakban: a szubvencióellenes eljárás) indított.

(3)

A panaszt 2012. június 28-án nyújtotta be az Európai Vas- és Acélipari Szövetség (Eurofer) (a továbbiakban: panaszos) olyan gyártók nevében, amelyek termelése az egyes rozsdamentes acélhuzalok teljes uniós gyártásának több mint 50 %-át teszi ki. A panasz meggyőző bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, és ez elegendőnek bizonyult a vizsgálat megindításához.

(4)

A Bizottság hivatalosan értesítette a panaszost, más ismert uniós gyártókat, az ismert exportáló gyártókat, az ismert importőröket és felhasználókat, valamint az indiai hatóságokat a vizsgálat megindításáról.

(5)

A Bizottság az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék és meghallgatást kérjenek az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül. A Bizottság minden olyan érdekelt fél számára lehetővé tette a meghallgatást, aki kérelmezte, és aki ismertette azokat a különleges okokat, amelyek meghallgatását indokolják.

(6)

Tekintettel az érintett országban működő exportáló gyártók, valamint a független importőrök és uniós gyártók nagy számára az eljárásban, valamint a vizsgálatnak a jogszabályban elrendelt határidőn belül való lezárása érdekében, a Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy úgy döntött, hogy a megvizsgálandó, az érintett országban működő exportáló gyártók, valamint a független importőrök és az uniós gyártók számát egy minta kiválasztásával ésszerű mértékűre korlátozza az alaprendelet 17. cikkének megfelelően (erre a folyamatra a továbbiakban „mintavételként” is történik hivatkozás).

(7)

Az érintett országban működő valamennyi exportáló gyártó felkérést kapott, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelően adjon tájékoztatást annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és ha igen, akkor ki tudja választani a mintát.

(8)

Összesen 18 exportáló gyártó, amelyek közül néhány ugyanazon vállalatcsoporthoz tartozik, adta meg a kért tájékoztatást, és járult hozzá ahhoz, hogy szerepeljen a mintában, valamint közülük hét kért egyéni vizsgálatot abban az esetben, ha nem vennék fel a mintába. Ezen együttműködő vállalatok közül 15 számolt be arról, hogy a vizsgálati időszakban exportált rozsdamentes acélhuzalokat az Unióba. A mintát így az ezen 15 exportáló gyártó által benyújtott információk alapján választották ki.

(9)

Az alaprendelet 17. cikkének megfelelően a Bizottság a mintát az érintett termék Unióba irányuló exportjának azon legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján választotta ki, amelyet a rendelkezésre álló időn belül megfelelő alapossággal meg lehetett vizsgálni. A kiválasztott minta két egyéni vállalatot és egy, négy kapcsolatban álló vállalatból álló vállalatcsoportot tartalmazott, amelyek együtt az érintett termék Unióba irányuló teljes exportjának több mint 63 %-át bonyolították.

(10)

Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdése értelmében a Bizottság az érintett ország valamennyi ismert és érintett exportáló gyártójával és hatóságával konzultált a reprezentatív minta kiválasztásával kapcsolatban. A minta kiválasztásával kapcsolatban nem érkezett észrevétel.

(11)

A fenti (9) preambulumbekezdésben említettek szerint a mintát ésszerű számú vállalatra szűkítették, amelyek vizsgálata a rendelkezésre álló időn belül elvégezhető. A dömping kivizsgálása céljából megvizsgált vállalatokat az alábbi (19) preambulumbekezdés sorolja fel.

(12)

Ezenfelül, a (8) preambulumbekezdésben említettek szerint, kezdetben hét egyéni vizsgálatra vonatkozó kérelem érkezett be. Úgy ítélték azonban, hogy az egyéni vizsgálat túl nagy terhet jelentene és késleltetné a vizsgálat időben történő lezárását.

(13)

Azoknak az exportálóknak a kérelmeit azonban, amelyek határidőn belül benyújtották a szükséges információkat, meg fogják vizsgálni a vizsgálat hátralévő részében.

(14)

Az eljárás megindításáról szóló értesítésben a Bizottság bejelentette, hogy ideiglenesen kiválasztott egy uniós gyártókból álló mintát. Ezt a mintát eredetileg öt olyan gyártó alkotta, amelyekről a Bizottság a vizsgálat megindítása előtt tudta, hogy rozsdamentes acélhuzalokat gyártanak az Unióban. A Bizottság a mintát az értékesítések, a termelés volumene és a földrajzi elhelyezkedés alapján választotta ki. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben az érdekelt feleket is felhívták, hogy ismertessék az ideiglenes mintával kapcsolatos álláspontjukat. A javasolt mintával kapcsolatban nem érkezett észrevétel. A kérdőívekre adott válaszok elemzése arra világított rá, hogy egy kiválasztott uniós gyártóval kapcsolatban álló vállalat is érintett volt a rozsdamentes acélhuzal gyártásában és értékesítésében. Így ezt a kapcsolatban álló vállalatot is felvették a mintába. A mintába felvett hat uniós gyártó termelése így a becsült uniós össztermelés 46,5 %-át tette ki. A minta az uniós gazdasági ágazatra vonatkozóan tekinthető reprezentatívnak.

(15)

A Bizottság – annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát – felkérte valamennyi független importőrt, hogy jelentkezzen, és adja meg az eljárás megindításáról szóló értesítésben foglaltaknak megfelelő információkat.

(16)

Összesen kilenc független importőr nyújtotta be a kért információkat és egyezett bele abba, hogy felvegyék a mintába. A Bizottság három vállalatból álló mintát választott ki, amelyek az Unióba irányuló indiai import 23,8 %-át adták a vizsgálati időszakban az Unióba irányuló legnagyobb mennyiségű import alapján. A mintába kiválasztott importőrök közül kettő azonban nem válaszolta meg a kérdőíveket. A vizsgálat e szakaszában ezért a mintavétel nem alkalmazható, és ismét felkérik az importőröket az együttműködésre a vizsgálat hátralévő időszakában.

(17)

A kérdőíveket a mintába felvett három indiai exportáló gyártó (és azok csoportjai) részére, valamint az egyéni vizsgálatot kérelmező exportáló gyártóknak, a mintába felvett hat uniós gyártónak, a mintába felvett három független importőrnek és a kilenc ismert felhasználónak küldték meg.

(18)

A kitöltött kérdőíveket a mintába felvett három indiai exportáló gyártó (és azok csoportjai), valamint az egyéni vizsgálatot kérelmező exportáló gyártók közül kettő, a mintába felvett hat uniós gyártó, egy független importőr és három felhasználó küldte meg.

(19)

A Bizottság a dömping, az abból következő kár és az uniós érdek előzetes megállapításához szükségesnek ítélt, az érdekelt felektől származó valamennyi információt bekérte és ellenőrizte. Az alábbi felek telephelyein tettek ellenőrző látogatásokat:

(20)

A dömpingre és a kárra vonatkozó vizsgálat a 2011. április 1. és 2012. március 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2009. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(21)

Az érintett termék huzal rozsdamentes acélból, amely:

jelenleg a 7223 00 19  és 7223 00 99 KN-kód alá tartozik, és Indiából származik.

(22)

Az egyik fél jelezte, hogy vannak úgynevezett „magas műszaki színvonalú” terméktípusok, amelyek különböznek az érintett termék Indiában, de az Unióban gyártott egyéb típusaitól is. Azt állították továbbá, hogy az Indiából az Unióba exportált legtöbb típussal ellentétben, a magas műszaki színvonalú terméktípusok nem tömegáruk, hanem egyedi terméktípusok, amelyeket egyedi felhasználásra, adott acélminőségben és meghatározott átmérővel gyártanak, és amelyekre a vizsgálatnak nem kellene kiterjednie.

(23)

Ebben a szakaszban úgy tűnik, hogy a magas műszaki színvonalú terméktípusok a termék meghatározásának részét képezik, és azonos alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőkkel rendelkeznek az érintett termék egyéb típusaival összehasonlítva. Ezenfelül úgy tűnik, hogy ezeket a típusokat gyártják az uniós gyártók is, ennélfogva a magas műszaki színvonalú terméktípusokra is kiterjed a vizsgálat hatálya.

(24)

A vizsgálat szerint az érintett termék és az Indiában gyártott és az ottani belföldi piacon értékesített, valamint az uniós gazdasági ágazat által gyártott és az uniós piacon értékesített termék azonos fizikai, kémiai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és ugyanaz a rendeltetésük. Ezért ezek az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint ideiglenesen hasonlónak tekintendők.

(25)

Az indiai exportáló gyártók telephelyein tartott ellenőrző látogatások, valamint az összegyűjtött információ azt követő elemzése során megállapítást nyert, hogy azok valamennyien szolgáltattak olyan információkat, amelyek nem tekinthetők megbízhatónak.

(26)

Az egyik exportáló gyártó esetében, a Bizottság megállapította, hogy a kitöltött kérdőívben bejelentett költségek nem voltak összhangban, illetve összeegyeztethetők a gyártó belső számviteli rendszerében rögzített költségekkel.

(27)

Az exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak bejelentett költségek és az ellenőrző látogatás idején a belső számviteli rendszerben talált költségek között észlelt eltérés a tranzakciók hibás rögzítéséből, valamint a számviteli módszerek közötti különbségből adódtak, különös tekintettel a nyersanyag-felhasználásra. Az exportáló gyártó azt állította, hogy az adatok a belső számviteli rendszerben nem megbízhatóak, és nem lehetne azokat a vizsgálat céljaira felhasználni. Bár az exportáló gyártó évek óta ugyanazt a számviteli rendszert használja, azt állította, hogy a Bizottságnak az elemzését a kitöltött kérdőívben bejelentett költségekre kellene alapoznia, nem a költségekre vonatkozóan a vállalat belső számviteli rendszerében található adatokra.

(28)

Meg kell jegyezni, hogy míg a belső számviteli rendszerben található adatok konzisztensek voltak az exportáló gyártó által szolgáltatott ellenőrzött pénzügyi kimutatásokkal, addig lehetetlen volt az ellenőrző látogatás alatt az egyeztetés és így a kapcsolat megállapítása a külön a jelenlegi vizsgálat céljára készített költségtáblázatok és a belső számviteli rendszer adatai között. Ennélfogva az alaprendelet 18. cikkének megfelelően úgy vélik, hogy az exportáló gyártó számviteli rendszerében lévő adatokat kell felhasználni a dömpingellenes vizsgálat céljára.

(29)

A Bizottság ezért a gyártó belső számviteli rendszerében rendelkezésre álló tények felhasználásával ideiglenesen kiigazította az említett exportáló gyártó által a kitöltött kérdőívben a költségekre vonatkozóan szolgáltatott adatokat.

(30)

Egy másik exportáló gyártó esetében a Bizottság megállapította, hogy a kitöltött kérdőívében a Bizottságnak bejelentett nyersanyagbeszerzéseket és nyersanyag-felhasználást nem támasztották alá a gyártó nyilvántartásában talált adatok. Úgy tűnik, hogy különösen az acélminőség szerinti megoszlás volt különböző a két forrásban. A Bizottság megjegyzi, hogy az acélminőség kulcsfontosságú tényező a végtermék költségeinek meghatározásában. Az acélminőségre vonatkozó megbízhatatlan információ súlyosan torzíthatja az egyedi terméktípusok költségeivel és eladási árával kapcsolatos számításokat, és ezért félrevezető lehet.

(31)

Az exportáló gyártó azonban azt állította, hogy a nyersanyagbeszerzéseket tartalmazó számítógépes fájlok, amelyeket a Bizottság az ellenőrző látogatáson gyűjtött, hiányosak voltak, mivel a további nyersanyagbeszerzéseket a vállalat más egységei bonyolították le, mely beszerzéseket azonban nem jelentettek be és azokat nem tartalmazták a Bizottság által az ellenőrző látogatás idején gyűjtött, és megvizsgált számítógépes fájlok. Ezenfelül az exportáló gyártó azt állította, hogy az acélminőség szerinti mennyiségekben megfigyelt diszkrepanciák annak a ténynek voltak betudhatók, hogy néhány acélminőség esetében részben átfedés volt és a gyártási folyamat egyes részei nem voltak nyomon követhetőek az egyes acélminőségek szintjén.

(32)

A Bizottság megjegyzi azonban, hogy a vállalatnak a további nyersanyagbeszerzésekkel kapcsolatos fenti állításai nem magyarázzák kellően a megfigyelt diszkrepanciákat az egyes acélminőségek szintjén. A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a vállalat azt állította, hogy nem lehetséges az egyes acélminőségek pontos nyomon követése a gyártási folyamat valamennyi szakaszában. Ez az érv tovább gyengíti az acélminőségekre vonatkozó jelentési rendszer egészének megbízhatóságát. Az acélminőségre vonatkozó információkat ideiglenesen félrevezetőnek kell tekinteni.

(33)

A Bizottság úgy véli, hogy a nyersanyag acélminőség szerinti, bejelentett megoszlása nem megbízható és azt ideiglenesen nem kell figyelembe venni és a megállapításoknak a rendelkezésre álló tényeken kell alapulniuk az alaprendelet 18. cikkével összhangban. A jelentési rendszer egészének megbízhatatlansága miatt, nem volt lehetséges megállapításokat tenni egyik bejelentett acélminőség alapján sem. Ezért az összes nyersanyag teljes felhasználását egészében véve, az acélminőség szerinti megoszlásra tekintet nélkül, figyelembe vették a valamennyi termékre vonatkozó átfogó dömpingkülönbözet kiszámításához.

(34)

Egy harmadik exportáló gyártó esetében a Bizottság az ellenőrző látogatás alatt megállapította, hogy a kitöltött kérdőívben a Bizottságnak bejelentett nyersanyagforgalom nem volt konzisztens a gyártó számviteli rendszerében lévő adatokkal. Úgy tűnik, hogy az acélminőség szerinti megoszlás volt különböző a két forrásban.

(35)

Az exportáló gyártó, miközben elismert néhány hibát a kérdőívre adott válaszokban, azt állította, hogy a nyersanyag teljes mennyiségében megmutatkozó különbségeket össze lehet egyeztetni, figyelembe véve a nyilvántartásokban található változásokat. A vállalat azonban azt is állította, hogy a részben átfedésben lévő acélminőségek lehetetlené teszik a pontos egyeztetést az egyes acélminőségekkel. Ez az érv tovább gyengíti az acélminőségre vonatkozó jelentési rendszer egészének megbízhatóságát. Az acélminőségre vonatkozó információkat félrevezetőnek kell tekinteni.

(36)

A Bizottság úgy véli, hogy a nyersanyag acélminőség szerinti, bejelentett megoszlása nem megbízható és ideiglenesen nem kell figyelembe venni, és a megállapításoknak a rendelkezésre álló tényeken kell alapulniuk az alaprendelet 18. cikkével összhangban. A jelentési rendszer egészének megbízhatatlansága miatt nem volt lehetséges megállapításokat tenni egyik bejelentett acélminőség alapján sem. Ezért az összes nyersanyag teljes felhasználását egészében véve, az acélminőség szerinti megoszlásra tekintet nélkül, figyelembe vették a valamennyi termékre vonatkozó átfogó dömpingkülönbözet kiszámításához.

(37)

Minden egyes gyártó kapott egy levelet, amely felvázolja annak specifikus és részletes okait, hogy miért tekintik a kitöltött kérdőívben szolgáltatott egyes adatokat elfogadhatatlannak. Arról is tájékoztatást kaptak, hogy a Bizottság szándékában állt ideiglenes megállapításokat tenni a rendelkezésre álló tények alapján az alaprendelet 18. cikkével összhangban.

(38)

Mind a három exportáló gyártó lehetőséget kapott észrevételek megtételére, és meghallgatást kértek, amelyet lehetővé tettek számukra. A gyártók írásbeli észrevételeket is tettek az alaprendelet 18. cikkének lehetséges alkalmazásával kapcsolatosan. Az általuk adott magyarázatok ellenére nem voltak képesek kielégítően tisztázni a fent leírt kérdéseket, amely egyes adatoknak a rendelkezésre álló legmegbízhatóbb adatokkal való helyettesítéséhez vezetett.

(39)

A rendes érték meghatározásához a Bizottság először megvizsgálta, hogy az egyes mintába kiválasztott exportáló gyártók reprezentatív mennyiségben értékesítették-e a hasonló terméket belföldön független vevők részére, azaz azt vizsgálta, hogy ezen eladások teljes mennyisége a vizsgálati időszakban eléri-e az érintett termék Unióban értékesített teljes mennyiségének legalább az öt százalékát az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdése értelmében. A Bizottság megállapította, hogy a hasonló termék egyes mintába kiválasztott gyártók általi belföldi összértékesítése reprezentatív.

(40)

A Bizottság ezt követően a mintába felvett, a belföldi piacon összességében reprezentatív mennyiségben értékesítő gyártók esetében meghatározta azokat a belföldön értékesített terméktípusokat, amelyek az Unióba exportált típusokkal megegyeznek vagy azzal közvetlenül összehasonlíthatók.

(41)

A 3.1. szakaszban említetteknek megfelelően azonban, a két exportáló gyártóra vonatkozóan itt leírt összehasonlításokat valamennyi termék összességére alapozták, az egyes terméktípusok külön történő összehasonlítása helyett.

(42)

A mintába kiválasztott gyártó által a belföldi piacon értékesített minden olyan terméktípus esetében, amelyeket az Unióba irányuló exportra eladott terméktípussal azonosnak vagy összevethetőnek találtak, megvizsgálták, hogy az alaprendelet 2. cikke (2) bekezdésének alkalmazásában a belföldi értékesítések kellően reprezentatívak voltak-e. Egy adott terméktípus belföldi eladásait akkor tekintették megfelelően reprezentatívnak, ha annak a vizsgálati időszak folyamán a belföldi piac független vevői számára eladott teljes mennyisége az uniós exportra eladott azonos vagy hasonló terméktípus teljes mennyiségének legalább 5 %-át képviselte.

(43)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az egyes mintába kiválasztott gyártók belföldi értékesítése a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekinthető-e az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdése alapján. Ezt a vizsgálati időszak alatt a független vevőknek történt nyereséges belföldi értékesítések arányának meghatározásával állapították meg.

(44)

Amennyiben a kiszámított előállítási költségekkel megegyező, vagy annál magasabb nettó árú terméktípus értékesítési mennyisége meghaladta az adott típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át, és amennyiben ennek a típusnak a súlyozott eladási átlagára megegyezett az egységnyi előállítási költséggel, vagy meghaladta azt, a rendes értéket a tényleges hazai árra alapozták, amelyet a kérdéses típus vizsgálati időszak során történt összes hazai értékesítésének súlyozott átlagára alapján számítottak ki, tekintet nélkül arra, hogy ezek az értékesítések nyereségesek voltak-e vagy sem.

(45)

Azokban az esetekben, amikor egy terméktípus nyereséges értékesítése legfeljebb a típus teljes értékesítési mennyiségének 80 %-át tette ki, vagy amikor a típus súlyozott átlagára nem érte el az egységnyi előállítási költséget, a rendes érték meghatározása a tényleges belföldi ár alapján történt, amelyet a szóban forgó típus vizsgálati időszak alatti, kizárólag nyereséges belföldi értékesítéseinek súlyozott átlagáraként számítottak ki.

(46)

Amennyiben valamennyi terméktípus értékesítése veszteséges volt, ezeket nem a rendes kereskedelmi forgalomban megvalósuló értékesítésnek tekintették.

(47)

Amennyiben nem értékesítettek a rendes kereskedelmi forgalomban hasonló terméket, vagy a belföldi piacon nem értékesítettek terméktípust reprezentatív mennyiségben, a Bizottság a számított rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) és (6) bekezdésével összhangban állapította meg.

(48)

A rendes értéket úgy állapították meg, hogy hozzáadták a vizsgálati időszakban felmerült átlagos előállítási költséghez, szükség esetén kiigazítva, a felmerült értékesítési, általános és adminisztratív költségek (a továbbiakban: SGA-költségek) súlyozott átlagát és a mintába vett exportáló gyártók hasonló termékének – a vizsgálati időszakban rendes kereskedelmi forgalomban bonyolított – belföldi értékesítéséből származó nyereségének súlyozott átlagát. Az előállítási, valamint az SGA-költségeket, a fenti 3.1. szakaszban említettek szerint, még azelőtt kiigazították, hogy a rendes kereskedelmi forgalom szempontjából vizsgálták volna, és a rendes értékeket kiszámították volna.

(49)

Az egyes vállalatok megkapják az egyéni részletes számítást, amelyek alapján a rendes értéküket meghatározták és lehetőséget kapnak arra, hogy észrevételeket tegyenek.

(50)

A mintába kiválasztott exportáló gyártók az Unióba vagy közvetlenül a független vevőknek vagy a kapcsolatban álló vállalatokon keresztül exportáltak.

(51)

Amennyiben az érintett terméket közvetlenül független vevőknek exportálták az Unióban, az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban, azaz a ténylegesen fizetett vagy fizetendő exportárak alapján határozták meg.

(52)

Amikor az Unióba irányuló exportértékesítés kapcsolatban álló vállalaton keresztül történik, akkor az exportárat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban azon ár alapján állapítják meg, amennyiért az importált terméket először viszontértékesítették a független vevők részére az Unióban. Ezekben az esetekben minden, a behozatal és viszonteladás között felmerülő költség – beleértve a vámokat és az adókat, valamint az SGA-költségeket és a nyereséget – tekintetében kiigazításokat tettek. A kapcsolatban álló importőr saját SGA-költségeit alkalmazták, és egy ésszerű haszonkulcsot határoztak meg azon haszonkulcs alapján, amelyet a független importőr az érintett termékkel kapcsolatban elért.

(53)

A rendes értéket és a mintába kiválasztott exportáló gyártók exportárait a gyártelepi ár alapján hasonlították össze.

(54)

A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlításának érdekében kiigazítások formájában biztosították az árakat érintő különbségek és az ár összehasonlíthatóságának a figyelembevételét az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének megfelelően.

(55)

Ez alapján kiigazításokat végeztek a fuvarozási, tengeri fuvarozási és biztosítási, kezelési, rakodási és járulékos, csomagolási, hitelköltségek, engedmények és jutalékok tekintetében, amennyiben bebizonyosodott, hogy azok befolyásolják az árak összehasonlíthatóságát.

(56)

Az alaprendelet 2. cikke (11) és (12) bekezdésében foglaltaknak megfelelően, a mintába kiválasztott mindegyik vállalat esetében összehasonlították a hasonló termékre megállapított rendes érték súlyozott átlagát az érintett termék exportárának súlyozott átlagával.

(57)

Az alaprendelet 9. cikkének (6) bekezdésével összhangban, amiatt, hogy az alaprendelet 18. cikkét mindhárom mintába felvett exportáló gyártóra alkalmazzák, a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártók dömpingkülönbözetét nem lehetett megállapítani a mintába vett vállalatok átlagos dömpingkülönbözete alapján.

(58)

Ebben az esetben megfelelőnek ítélték ideiglenesen meghatározni a mintába fel nem vett együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó dömpingkülönbözetet az Eurostat importstatisztikái szerinti exportár alapján, valamint a mintába felvett indiai gyártókra vonatkozóan meghatározott átlagos rendes érték alapján, amennyiben azt nem érintette az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása.

(59)

Ennek alapján a mintába fel nem vett együttműködő vállalatok esetében a dömpingkülönbözetet ideiglenesen 28,0 %-on állapították meg.

(60)

Az összes többi indiai exportáló gyártó tekintetében a Bizottság először megállapította az együttműködés szintjét. Ennek céljából összehasonlította a mintavételi eljárás során a valamennyi együttműködő exportáló gyártó által adott válaszokban megjelölt összes kiviteli mennyiséget az Indiából származó összes behozatallal, amint azt az Eurostat importstatisztikái feltüntetik. A magas szintű együttműködésre tekintettel a maradvány dömpingkülönbözetet a legmagasabb, mintába felvett exportáló gyártóra meghatározott dömpingkülönbözet szintjén állapították meg.

(61)

Ez alapján a dömping országos szintjét ideiglenesen 32,3 %-ban állapították meg.

(62)

Ez alapján az ideiglenes, súlyozott átlagú dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(63)

Hasonló terméket 27 gyártó állított elő az Unióban. Ezért úgy kell tekinteni, hogy az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikkének (4) bekezdése értelmében ezek alkotják az uniós gazdasági ágazatot, és a továbbiakban „uniós gazdasági ágazat” néven kerülnek említésre.

(64)

A Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – mint például a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintába felvett uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat – felhasznált a vizsgálati időszak alatti uniós össztermelés megállapítására.

(65)

Meg kell jegyezni, hogy egy uniós gyártó, amely kapcsolatban áll egy indiai exportáló gyártóval, és amely ellenezte a vizsgálat megindítását, szintén beletartozik az „uniós gazdasági ágazat” meghatározásba.

(66)

Ezen az alapon a teljes uniós termelés becsült mértéke körülbelül 139 141 tonna a vizsgálati időszak alatt. Ez a számadat magában foglalja valamennyi olyan uniós gyártó termelését, amely jelentkezett a Bizottságnál, valamint azon uniós gyártók becsült termelését, amelyek nem vették fel a kapcsolatot a Bizottsággal a vizsgálat során.

(67)

A fenti (14) preambulumbekezdésben említettek szerint hat uniós gyártót vettek fel a mintába, amelyek termelése a hasonló termék uniós össztermelés becsült mennyiségének 46,5 %-át teszi ki.

(68)

Az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazatnak az uniós piacon megvalósuló teljes értékesítési volumene és a teljes behozatal alapján határozták meg. A 2009-es évet az érintett termék és a hasonló termék előállításához szükséges fő nyersanyag, a nikkel példátlanul magas ára, valamint a pénzügyi válság globális negatív hatásai jellemezték, amelyek abban az évben együttesen az uniós felhasználás különösen alacsony szintjét eredményezték. A piaci helyzet azonban az alábbi táblázat szerint javult és az uniós felhasználás 50 %-kal nőtt 2009 és a vizsgálati időszak között.

(69)

A figyelembe vett időszak alatt az együttműködő exportáló gyártóktól az Unióba irányuló dömpingelt behozatal volumene és piaci részesedése az alábbiak szerint változott:

(70)

Az Indiából származó behozatal jelentős mértékben, 110 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt. Az emelkedés különösen jelentős volt 2009 és 2010 között, amikor az Indiából származó behozatal 72 %-kal emelkedett és az uniós felhasználás 42 %-kal nőtt. Miközben azonban a felhasználás csak 5 %-kal nőtt 2010 és a vizsgálati időszak alatt, az Indiából származó import volumene továbbra is jelentősen, 22 %-kal emelkedett ugyanabban az időszakban.

(71)

Az Indiából származó dömpingelt behozatal piaci részesedése jelentős mértékben, 40 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt.

(72)

A fenti (22) preambulumbekezdésben ismertettek szerint az egyik fél kifejezte aggályait amiatt, hogy a dömpingellenes kérdőív nem tette lehetővé az érintett termék egyes típusainak megkülönböztetését, amelyek a véleményük szerint különbözőek.

(73)

Ezt az aggályt a kérdőívben, az úgynevezett termékkód kibővítésével kezelték a vizsgálatban szereplő releváns típusok egyértelmű meghatározása érdekében, különös tekintettel az árak összehasonlításának gyakorlatára. Ebben a szakaszban, a vizsgálat felfedte, hogy az indiai exportáló gyártók csak korlátozott mennyiségben exportáltak ezekből a magas műszaki színvonalú típusokból. Mindazonáltal rá kell mutatni, hogy a termékkódokban történt változások biztosították, hogy egyes terméktípusok árát közvetlenül összehasonlítsák hasonló terméktípusok árával.

(74)

Az alábbi táblázat mutatja a dömpingelt behozatal átlagárát:

(75)

Az Indiából származó behozatal átlagára a figyelembe vett időszak alatt 35 %-kal nőtt, azonban az uniós gazdasági ágazat eladási árai alatt maradtak ugyanebben az időszakban (lásd az alábbi (93) preambulumbekezdést). Ez magyarázza a behozatal mennyiségének megnövekedését, valamint ugyanebben az időszakban az indiai exportőrök piaci részesedésének jelentős, 40 %-os növekedését.

(76)

A vizsgálati időszakra jellemző alákínálás mértékének megállapítása céljából a mintába felvett uniós gyártók által az Unió piacán független vevők számára történő értékesítés során alkalmazott, terméktípusonkénti eladási ár gyártelepi szintre igazított súlyozott átlagát összehasonlították a mintába felvett indiai gyártók által az Unió piacán az első független vevőnek értékesített dömpingelt behozatal azon terméktípusonkénti, megfelelő súlyozott átlagárával, amelyet a behozatalt követő költségek miatt megfelelően kiigazított CIF-paritás alapján állapítottak meg.

(77)

Az összehasonlítás – a mintába felvett uniós gyártók vizsgálati időszak alatt lebonyolított forgalmának százalékában kifejezve – súlyozott átlagban 15 %-os alákínálási különbözetet mutatott ki az érintett országból az Unió piacára történő dömpingelt behozatal esetében. A dömpingelt behozatalnak az Unió áraihoz képest alacsonyabb árai a figyelembe vett időszakban magyarázzák az indiai import volumenének és piaci részesedésének jelentős emelkedését 2009 és a vizsgálati időszak között.

(78)

Az Indiából származó dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének megfelelően magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(79)

A (14) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a mintavételt az uniós gazdasági ágazatot ért esetleges kár vizsgálatára használták.

(80)

A kár elemzése céljából, a Bizottság megkülönböztette a makrogazdasági és mikrogazdasági kármutatókat. Ebben a tekintetben az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetét a következők alapján értékelték: a) makrogazdasági mutatók, mint a termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítés volumene, piaci részesedés és növekedés, foglalkoztatás, termelékenység, a tényleges dömpingkülönbözet nagysága, és a korábbi dömping hatásának leküzdése, amelyekre vonatkozóan az adatokat a teljes uniós gazdasági ágazat szintjén gyűjtötték, valamint a következők alapján: b) mikrogazdasági mutatók, mint az átlagos egységár, egységnyi költség, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése, tőkevonzási képesség, készletek és bérköltség, amelyekre vonatkozóan az adatokat a mintában szereplő uniós gyártók szintjén gyűjtötték.

(81)

Érdemes megjegyezni, hogy a Bizottság az uniós gazdasági ágazattal kapcsolatos minden rendelkezésre álló információt – beleértve a panaszban szolgáltatott információkat, a vizsgálat megindítása előtt és után az uniós gyártóktól gyűjtött információkat, valamint a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívekre adott válaszokat is – felhasznált a makrogazdasági mutatók és különösen a mintában nem szereplő uniós gyártókra vonatkozó adatok megállapítására.

(82)

A mikrogazdasági mutatókat a mintában szereplő uniós gyártók által a kitöltött kérdőívekben szolgáltatott adatok alapján állapították meg.

(83)

Az uniós termelésre, termelési kapacitásra és kapacitáskihasználásra vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(84)

Az uniós termelés 32 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, amely bizonyos mértékig a felhasználás pozitív változását tükrözi. A termelés volumene, azonban 2010 és a vizsgálati időszak között stagnált.

(85)

Míg a figyelembe vett időszak alatt a kapacitáskihasználás javult és 13 százalékponttal nőtt, addig ugyanezen időszak alatt a termelési kapacitás alapvetően stabil maradt.

(86)

Az értékesítések volumenére, a piaci részesedésre és növekedésre vonatkozó tendenciák a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

(87)

A növekvő felhasználással összefüggő, 2009 és 2010 közötti jelentős növekedést követően a független vevőknek történő értékesítések volumene csökkent és nem származott előnye a kereslet folyamatos növekedéséből (4,9 % 2010 és 2011 között). Szintén ezt tükrözi a zárókészletek növekvő tendenciája, amely összességében 41 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt az alábbi (100) preambulumbekezdés szerint.

(88)

Ezenfelül az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4,7 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszak alatt a felhasználás terén mutatkozó határozott, 50 %-os növekedés ellenére.

(89)

Az uniós felhasználás 2009 és a vizsgálati időszak között a fenti (68) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint 50 %-kal emelkedett, míg a dömpingelt behozatal mennyisége ugyanebben az időszakban a fenti (70) preambulumbekezdésben említettek szerint jelentősen, 110 %-kal nőtt. Az uniós piac 2009 és a vizsgálati időszak között végbement növekedését részben a dömpingelt behozatal szolgálta ki, ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat uniós piacon megvalósuló értékesítései 40 %-kal nőttek ugyanebben az időszakban. Ez azt mutatja, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket a dömpingelt behozatal növekvő piaci részesedése miatt.

(90)

Az alábbi (94)–(99) preambulumbekezdésben említett nehéz pénzügyi helyzet ellenére, a foglalkoztatás az uniós gazdasági ágazatban viszonylag stabil maradt a figyelembe vett időszak alatt. A termelés növekvő volumene miatt (lásd a fenti (84) preambulumbekezdést) a termelékenység – az egy alkalmazottra jutó, tonnában kifejezett termelésként mérve – 30 %-kal nőtt ugyanebben az időszakban, ami arra utal, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős erőfeszítéseket tett hatékonyságának javítása érdekében.

(91)

A mintában szereplő három indiai exportáló gyártó dömpingkülönbözete meghaladja a de minimis szintet (lásd a fenti (62) preambulumbekezdést). Tekintettel az érintett termék ágazatára, az Indiából származó dömpingelt behozatal volumenére, piaci részesedésére és árára, a fentiekben kifejtettek szerint, a tényleges dömpingkülönbözetnek az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(92)

Emlékeztetni kell arra, hogy 1999-ben dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedéseket (4) hoztak az érintett termékre vonatkozóan. Az 1999-ben bevezetett intézkedések lejárta és a jelenlegi vizsgálat között eltelt idő miatt azonban nem állnak rendelkezésre adatok a korábbi dömping hatásának értékelésére. A vizsgálat mindenesetre nem hozott fel semmilyen bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a gazdasági ágazat jelenleg is a korábbi dömping hatásait próbálja leküzdeni.

(93)

A mintába felvett uniós gyártók független uniós vevőknek történő értékesítéskor érvényesített átlagos eladási árai a figyelembe vett időszakban 34 %-kal emelkedtek. A növekedés tükrözi a nyersanyag árának a gazdasági ágazat által ugyanebben az időszakban tapasztalt általános emelkedését. 2011-ben és a vizsgálati időszakban az uniós gyártók csak mérsékelten tudták emelni az árakat a növekvő költségek fedezése érdekében, épp csak annyival, hogy 2011-ben 1 % felett, a vizsgálati időszakban pedig a megtérülési szinten tartsák a jövedelmezőséget. Ezért a fenti táblázat számadatai szerint, az eladási ár jelentős emelkedése sem tette lehetővé az uniós gazdasági ágazat számára, hogy ésszerű szintű haszonra tegyen szert.

(94)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók pénzforgalma, beruházásai, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képessége a következőképpen alakult:

(95)

A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezőségét a hasonló termék független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó haszonban kifejezve állapították meg, a vonatkozó forgalom százalékában. 2009-ben a mintában szereplő uniós gyártók veszteségesek voltak, 2010-ben azonban kezdtek kilábalni a (68) preambulumbekezdésben említett, a felhasználás terén bekövetkezett 50 %-os növekedéssel összhangban. Azonban, még ha a jövedelmezőség enyhén növekedett is, a profit 0,2 %-os szintje még mindig messze az acélágazat jövedelmezőségének ésszerű szintje alatt maradt. Valóban, az előirányzott haszonkulcsot ideiglenesen 5 %-on határozták meg, mivel úgy vélték, hogy az megfelel annak a kulcsnak, amelyet az iparág a vizsgált termék ilyen típusú ágazatában rendes versenyfeltételek mellett, azaz a dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló termék Unióban történő értékesítése során, az uniós gazdasági ágazat jelzései szerint, ésszerűen elérhetne. Ezenfelül ez az 5 % adózás előtti haszonkulcsot jelent, amelyet megfelelő minimumnak tekintettek más vizsgálatok során a hasonló termékek esetében ugyanebben a szektorban.

(96)

A vizsgálati időszak alatt a mintában szereplő uniós gyártóknak sikerült elérniük a nyereségküszöböt; a dömpingelt behozatal árnyomása miatt azonban nem tudták áraikat a költségeikkel összehangolni és így kielégítő eredményeket elérni. A helyzetet az is magyarázza, hogy a vizsgált terméket tömegárunak tekintik és így az árak jelentik a meghatározó tényezőt a vevők döntésében.

(97)

A pénzforgalom, amely az ágazat önfinanszírozó képességére utal, és amelyet a műveletek alapján számítottak ki, negatívan alakult 2010-ig. Bár 2011-ben javulás történt, 34 %-kal csökkent 2011 és a vizsgálati időszak között.

(98)

A jövedelmezőség és a pénzforgalom alakulása a figyelembe vett időszakban korlátozta a mintában szereplő uniós gyártók beruházási képességét, és akadályozta fejlődésüket. Ez akadályozta az uniós gyártóknak a tőkebevonásra és költségeik finanszírozására vonatkozó képességét. Bár a mintában szereplő uniós gyártóknak 2010-ben sikerült a hasonló termékkel kapcsolatos néhány befektetést eszközölniük, ezek terén később, különösen a vizsgálati időszak alatt visszaesés következett be, amikor azok 51 %-kal csökkentek a 2010-es szinthez képest. Ezenfelül a beruházások megtérülése, a beruházások nettó könyv szerinti értékének %-ában kifejezve 2011-ben pozitív lett, a vizsgálati időszak alatt jelentősen, 5,9 százalékponttal csökkent, elérve az alacsony 0,8 %-os szintet.

(99)

A fentiek fényében, azt a következtetést lehet levonni, hogy a mintában szereplő uniós gyártók pénzügyi teljesítménye viszonylag sérülékeny maradt a vizsgálati időszak alatt.

(100)

A mintában szereplő uniós gyártók készleteinek szintje 41 %-kal emelkedett a figyelembe vett időszak során. Az emelkedés egybeesett a piaci részesedés csökkenésével, különösen a vizsgálati időszak alatt.

(101)

A mintában szereplő uniós gyártók átlagos bérköltsége szerény mértékben nőtt a figyelembe vett időszak alatt, ezért azok nem jelentenek meghatározó tényezőt az előállítási költségek növekedésében.

(102)

A vizsgálat azt mutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket a figyelembe vett időszakban és különösen a vizsgálat időszak alatt. Kezdetben, 2009 és 2010 között, az uniós gazdasági ágazatra vonatkozó legtöbb kármutató nagymértékben javult, azonban később az ágazat gazdasági helyzete stagnált, sőt romlott.

(103)

A fellendülő piacon bizonyos mutatók, mint az uniós gazdasági ágazat termelése és az értékesítési volumene, valóban jelentős növekedésről tanúskodtak 2009 és 2010 között, azonban 2010-től kezdődően lassulást mutattak. Ez a helyzet a folyamatosan növekvő felhasználás ellenére következett be.

(104)

Továbbá az uniós gazdasági ágazat pénzügyi teljesítményéhez kapcsolódó kármutatókat, mint például a pénzforgalom, beruházások és jövedelmezőség, súlyosan befolyásolta az árnyomás, amely az uniós piacot különösen a vizsgálati időszak idején uralta. Az uniós gazdasági ágazat nem volt képes árait olyan mértékben emelni, hogy az elegendő legyen a termelési költségeinek fedezésére 2009 és 2010 között. A jövedelmezőség javult 2009 és 2011 között, 1,4 %-os kismértékű profitot biztosítva 2011-ben; azonban ismét romlani kezdett a vizsgálati időszak alatt, amikor csupán a megtérülési szintet érte el. Ez azt jelenti, hogy az uniós gazdasági ágazat tőkebevonásra és fellendülésre való képessége is gyengült.

(105)

A fentiek figyelembevételével ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(106)

A Bizottság az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban megvizsgálta, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal okozott-e olyan mértékű kárt az uniós gazdasági ágazatnak, amely jelentősnek tekinthető. A dömpingelt behozataltól eltérő egyéb, az uniós gazdasági ágazatot ugyanabban az időben kárral fenyegető ismert tényezőket is megvizsgálták annak érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges kárt ne lehessen a dömpingelt behozatalnak tulajdonítani.

(107)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós fogyasztás 50 %-kal növekedett a figyelembe vett időszakban, miközben az Indiából származó behozatalok volumene több mint kétszeresére nőtt. Másrészt, a dömpingelt behozatal emelkedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat független feleknek történő értékesítési volumenében 2010 és a vizsgált időszak között bekövetkezett csökkenésével.

(108)

A figyelembe vett időszak alatt az uniós piacon uralkodó árnyomásra tekintettel, megállapítást nyert, hogy az indiai import átlagárai folyamatosan az uniós gazdasági ágazat átlagos eladási árai alatt maradtak. A vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat árainak átlagosan 15 %-kal történő alákínálásával, az indiai dömpingelt behozatal 2009-től a vizsgálati időszakig 40 %-kal növelte piaci részesedését, miközben az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 4,7 százalékponttal csökkent (a 2009-es 67,6 %-ról 62,9 %-ra a vizsgálati időszakban). A piaci részesedés csökkenése felfedi, hogy az uniós gazdasági ágazatnak csak korlátozott mértékben származott előnye a megnövekedett felhasználásból.

(109)

A növekvő előállítási költségekre tekintettel, az uniós gazdasági ágazat megkísérelte az egységár emelését a független vevők számára, amint azt a fenti (93) preambulumbekezdés mutatja. A fent említett indiai dömpingelt behozatal növekvő mennyisége által gyakorolt árnyomás miatt azonban az áremelés nem volt elegendő a növekvő költségek ellentételezésére, így az uniós gazdasági ágazat nem volt képes a profit olyan kielégítő szintjét elérni, amely szükségesnek tekinthető e konkrét ágazat esetében.

(110)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a folyamatosan az uniós gazdasági ágazat árai alá kínáló, Indiából származó dömpingelt behozatal meghatározó szerepet játszott abban, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett.

(111)

A dömpingelt indiai behozataltól eltekintve, amely a vizsgálati időszakban az uniós piacra érkező behozatal 48 %-át tette ki, voltak más behozatali források is, beleértve Kínát, a Koreai Köztársaságot és Svájcot, amelyeket az okozati összefüggés keretében meg kellett vizsgálni.

(112)

A vizsgálat szerint a koreai és svájci exportáló gyártók átlagos eladási árai magasabbak maradtak, mint az indiai exportáló gyártók és az uniós gazdasági ágazat eladási árai a figyelembe vett időszak és különösen a vizsgálati időszak alatt. Ezenfelül a piaci részesedésük 0,5, illetve 1,6 százalékponttal csökkent a vizsgálati időszak alatt.

(113)

A Kínai Népköztársaságból érkező behozatal átlagára az uniós gazdasági ágazat árszintje alatt volt, és ezen ország piaci részesedése növekvő tendenciát mutatott a figyelembe vett időszak alatt. A vizsgálat szerint azonban a kínai behozatal termékösszetétele eltérő, és a kínai termékek nincsenek közvetlen versenyben az uniós gazdasági ágazat és az Indiából származó import termékeivel. Ezért úgy tekinteték, hogy a kínai exportnak nincs jelentős hatása az uniós gazdasági ágazat uniós piacon értékesített alapvető terméktípusaira. Ezért a kínai behozatalnak az esetleges hatása az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárra minimális volt.

(114)

Mindazonáltal egy exportáló gyártó kijelentette, hogy a vizsgálatot ki kellett volna terjeszteni a rozsdamentes acélhuzalok Kínai Népköztársaságból, Koreai Köztársaságból és Svájcból származó behozatalára is.

(115)

A fenti tények és megfontolások mellett meg kell jegyezni, hogy a kezdeti szakaszban, illetve egészen mostanáig, nincs bizonyíték dömpingre, kárra vagy okozati összefüggésre, amely indokolta volna a fent említett országokból származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását. Ezenfelül, ha lenne is bizonyíték, amely indokolná más behozatalok vizsgálatát, az eltérő bánásmód, amely a dömpingellenes eljárásnak csak az indiai behozatallal szembeni megindításából áll, nem minősülne diszkriminatívnak. Ezért az arra vonatkozó kérelem, hogy az érintett termék ezen országokból származó behozatalát is be kell vonni a vizsgálat körébe, nem megalapozott és el kell utasítani.

(116)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a harmadik országokból származó behozatalok nem járultak hozzá jelentős mértékben az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárhoz.

(117)

Az érintett termék uniós gazdasági ágazat általi teljes exportja az össztermelés 8,5 %-át tette ki a vizsgálati időszakban. Ezt tükrözi a mintában szereplő uniós gyártók exportja a független vevők számára, amelyek exportja a termelés 7 %-át képviselte a vizsgálati időszakban és az árak 36 %-kal voltak magasabbak, mint az uniós piaci ár ugyanebben az időszakban. Ez alapján levonható az a következtetés, hogy az uniós gazdasági ágazat exporttevékenysége nem okozhatta a jelentős kárt.

(118)

A fenti (68) preambulumbekezdésben említettek szerint, a felhasználás 2009-ben különösen alacsony volt a nikkel rendkívül magas ára, valamint a gazdasági válság miatt. Ez a helyzet bizonyosan magyarázatot ad az uniós gazdasági ágazat különösen rossz pénzügyi helyzetére 2009-ben. Érdemes azonban megjegyezni, hogy 2010-től kezdődően a növekvő felhasználás mellett az olcsó dömpingelt behozatal eredményei ellentétben állnak az uniós gazdasági ágazat teljesítményével.

(119)

A vizsgálat kimutatta, hogy az uniós gazdasági ágazat még az általános gazdasági fellendülés idején sem volt képes a növekvő felhasználás előnyeit kihasználni és piaci részesedése csökkent a figyelembe vett időszak alatt, miközben a dömpingelt indiai behozatal piaci részesedése nőtt.

(120)

Ezért, jóllehet a gazdasági válság és a nyersanyagárak növekedése hozzájárulhatott az uniós gazdasági ágazat gyenge teljesítményéhez, összességében ez nem tekinthető olyan hatásnak, amely megszüntetné a dömpingelt behozatal és a vizsgálati időszak alatt az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár közötti okozati összefüggést.

(121)

Bizonyítást nyert, hogy az Indiából származó dömpingelt behozatal volumenében és piaci részesedésében jelentős (110 %-os, illetve 40 %-os) növekedés történt a figyelembe vett időszakban. Emellett megállapításra került, hogy ezek a behozatalok folyamatosan alákínáltak az uniós gazdasági ágazat árainak az uniós piacon, különösen a vizsgálati időszak alatt (átlagosan 15 %-kal).

(122)

A dömpingelt indiai behozatal volumenében és a piaci részesedésében bekövetkezett növekedés egybeesett az uniós gazdasági ágazat pénzügyi helyzetének, különösen 2010-től tapasztalható kedvezőtlen alakulásával. Ezért az uniós gazdasági ágazat a felhasználás terén bekövetkezett fellendülés ellenére sem volt képes a megnövekedett előállítási költségeket kielégítő szinten a vevőkre hárítani, aminek következtében az olyan pénzügyi mutatók, mint a jövedelmezőség, pénzforgalom és beruházások alacsony szinten maradtak.

(123)

Megvizsgálva azokat az egyéb ismert tényezőket, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, kiderült, hogy ezek a tényezők nem szüntetik meg az Indiából származó dömpingelt behozatal és az uniós ágazatot ért kár közötti okozati összefüggést.

(124)

A fenti elemzés alapján – amely elkülönítette az összes ismert tényező uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásait a dömpingelt behozatal káros hatásaitól –, ideiglenesen azt a következtetést lehet levonni, hogy az Indiából származó behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(125)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a kárt okozó dömpingre vonatkozó ideiglenes megállapítás ellenére léteznek-e olyan meggyőző érvek, amelyek alapján arra lehet következtetni, hogy ebben a konkrét esetben az Uniónak nem érdeke az intézkedések elfogadása. Az uniós érdek elemzése az összes érintett érdek megítélésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(126)

Az uniós gazdasági ágazatot 27 ismert gyártó alkotja, amelyek a hasonló termék uniós termelésének egészét lefedik. A gyártók az Unió különböző tagállamaiban találhatók és közvetlenül 1 747 dolgozót foglalkoztattak a hasonló termékkel összefüggésben a vizsgálati időszak alatt.

(127)

Egy uniós gyártó, amely az uniós termelés viszonylag kis részét képviseli és kapcsolatban áll egy vállalattal Indiában, ellenezte a vizsgálat megindítását. A (22) preambulumbekezdésben említettek szerint ez a gyártó azzal is érvelt, hogy a vizsgálatnak a magas műszaki színvonalú termékekre nem kellene kiterjednie és az Uniónak nem áll érdekében, hogy ugyanazokat az intézkedéseket alkalmazza erre a terméktípusra vonatkozóan.

(128)

A (72) preambulumbekezdésben említettek szerint, ezt az aggályt a kérdőívben a termékkódok kibővítésével kezelték, amelyek egyértelműen azonosították ezeket a típusokat a vizsgálat során. Ebben a szakaszban azonban a vizsgálat felfedte, hogy a vizsgálat kiterjed a magas műszaki színvonalú termékekre és az indiai exportáló gyártók csak korlátozott mennyiségben exportáltak ezekből terméktípusokból. Ezért a gyártó aggályait nem tekintették megalapozottnak és elutasították.

(129)

Megállapításra került, hogy az uniós gazdasági ágazat az Indiából származó dömpingelt behozatal következtében jelentős kárt szenvedett. Emlékeztetni kell arra, hogy az uniós gazdasági ágazat nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás növekedéséből származó előnyöket és pénzügyi helyzete továbbra is sérülékeny.

(130)

A dömpingellenes vámok kivetése várhatóan helyreállítja a tisztességes kereskedelem feltételeit az uniós piacon, és lehetővé teszi az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a hasonló termék árait összehangolja az előállítási költségekkel.

(131)

Az intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy a figyelembe vett időszak alatt elvesztett piaci részesedésének legalább egy részét visszaszerezze, ami kedvező hatással lenne jövedelmezőségére és általános pénzügyi helyzetére. Az intézkedések elrendelése várhatóan azt is lehetővé tenné az uniós gazdasági ágazat számára, hogy további erőfeszítéseket tegyen a költséghatékonyság érdekében.

(132)

Intézkedések elrendelése hiányában a piaci részesedés további csökkenése várható, és az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége visszaesne.

(133)

Ennek megfelelően a Bizottság azt az ideiglenes következtetést vonja le, hogy az Indiából származó behozatalokra alkalmazandó dömpingellenes vámok bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná.

(134)

Az Unióban kilenc felhasználó számára küldtek ki kérdőíveket. A kérdőívekre csak három válaszolt, amelyek az érintett termék Indiából származó teljes behozatalának mintegy 6 %-át tették ki a vizsgálati időszak alatt. Ezek az élelmiszer-feldolgozás ágazataiban tevékenykednek, beleértve az üzemi konyhákat és étkeztetést, háztartási gépeket és gépjárműipart.

(135)

Átlagosan az Indiából származó beszerzések az érintett termékre vonatkozó összes beszerzés 67 %-át tették ki, és egy felhasználó esetében India képviselte az egyetlen beszerzési forrást. A vizsgálati időszak alatt az érintett termék forgalma százalékban kifejezve az összforgalmuk 54 %-át tette ki.

(136)

A vizsgálat kimutatta, hogy a vizsgálati időszak alatt az érintett terméket felhasználó ágazatok összes együttműködő felhasználójának átlagos jövedelmezősége 9 % felett volt a forgalom tekintetében.

(137)

A javasolt intézkedés valószínű hatását a felhasználóktól kapott kitöltött kérdőívek, valamint az érintett és a hasonló termék teljes uniós piaca alapján értékelték. Az uniós piacra vonatkozó legrosszabb forgatókönyvet feltételezve, azaz amennyiben az áremelést nem lehet az értékesítési láncra hárítani és a felhasználók a korábbi mennyiségben folytatják beszerzéseiket Indiából, a vám hatása a felhasználók jövedelmezőségére mintegy 1,2 százalékpontos csökkenést jelentene.

(138)

Meg kell jegyezni, hogy egy felhasználó semleges álláspontot képviselt a vizsgálattal kapcsolatosan, mivel úgy vélte, hogy az intézkedések elrendelése nem lesz jelentős hatással a piaci árakra, mivel a potenciális áremelkedést fedezik a forgalmazók.

(139)

Egy másik felhasználó aggályait fejezte ki amiatt, hogy az intézkedések elrendelésük esetén egyes olyan terméktípusokat is sújtanának, amelyeket már nem gyártanak az Unióban. A vizsgálat szerint azonban a fenti felhasználó által említett terméktípusokat még mindig gyártják az Unióban és a rozsdamentes acélminőség ezen típusaira a kereslet nem jelentős. Meg kell továbbá jegyezni, hogy az uniós gyártók nem termeltek teljes kapacitással a figyelembe vett időszak alatt, és ezért amennyiben a kereslet növekszik, azt a termelés annak megfelelően követheti.

(140)

Meg kell jegyezni, hogy mivel az érintett termék az ágazat és a használat szempontjából szabványos, ami a termék minőségét vagy az árat illeti, a felhasználók könnyen változtathatnak beszerzési forrásaikon. Az intézkedések elrendelése nem zárhatja ki annak a lehetőségét, hogy az érintett terméket más országból, vagy akár Indiából importálják, amint a dömping kereskedelmet torzító hatásait megszüntetik.

(141)

A fentieket figyelembe véve, akkor is, ha egyes felhasználókat valószínűleg nagyobb negatív hatás ér, mint másokat az indiai importtal szembeni intézkedések miatt, a felhasználókra gyakorolt átfogó hatás korlátozottnak tekinthető.

(142)

A független importőrök korlátozott mértékben működtek együtt. Kilenc importőr szolgáltatott a mintával kapcsolatos információt, de csak egy működött együtt. Ez a vállalat tette ki a vizsgálati időszak alatt az Indiából származó teljes behozatal mintegy 7 %-át. A vállalat ellenzi az intézkedés elrendelését, mivel India messze a legfontosabb szállítója. Bár az intézkedések bevezetése kedvezőtlen hatással lenne jövedelmezőségére a felmerülő magasabb költségek miatt, az importáló vállalatnak át kell tudnia hárítania a magasabb költségeknek legalább egy részét a vevőire.

(143)

Az importőröknek továbbá más forrásokat kellene igénybe venniük, beleértve az uniós gazdasági ágazatot és más exportáló országokat.

(144)

Ennek alapján tehát ideiglenesen megállapítható, hogy a dömpingellenes intézkedések elrendelése nem gyakorol jelentős kedvezőtlen hatást az importőrök érdekeire.

(145)

A fentiekre való tekintettel ideiglenesen azt a következtetést lehetett levonni, hogy általánosságban – az Unió érdekeit illetően rendelkezésre álló adatok szerint – nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek az Indiából származó érintett termék behozatalára vonatkozó intézkedések bevezetése ellen szólnának.

(146)

Ezenfelül, a dömpingellenes intézkedések uniós piacra gyakorolt teljes hatásának mérlegelése alapján úgy tűnik, hogy különösen az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt pozitív hatások meghaladják a másik, szűkebb érdekcsoportra gyakorolt lehetséges negatív hatásokat.

(147)

A dömpinggel, a dömpingből származó kárral, az okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban levont következtetéseket figyelembe véve ideiglenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy a dömpingelt behozatal további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak.

(148)

Ezen intézkedések szintjének meghatározása céljából figyelembe vették a megállapított dömpingkülönbözeteket, valamint az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár megszüntetéséhez szükséges vám összegét.

(149)

A kárt okozó dömping hatásának megszüntetéséhez szükséges vám összegének kiszámításakor figyelembe vették, hogy az intézkedéseknek lehetővé kell tenniük az uniós gazdasági ágazat számára, hogy termelési költségeit fedezni tudja, továbbá hogy olyan adózás előtti nyereségre tegyen szert, amelyet egy ilyen fajta iparág ebben az ágazatban rendes versenyfeltételek mellett, vagyis dömpingelt behozatal nélkül, a hasonló terméknek az Unióban történő értékesítéséből ésszerűen elérhetne.

(150)

A kár megszüntetéséhez szükséges szintet ezért – a fenti (77) preambulumbekezdésben az alákínálás kiszámításához meghatározottak szerinti – dömpingelt behozatal súlyozott átlagárának az uniós gazdasági ágazatnak a hasonló termékre vonatkozó, kárt nem okozó árával való összehasonlítása alapján határozták meg. A kárt nem okozó árat úgy határozták meg, hogy az előállítási költséghez hozzáadták a haszon ésszerű szintjét. Az előirányzott haszonkulcsot ideiglenesen 5 %-ban határozták meg a (94) preambulumbekezdésben említettek szerint.

(151)

Az ebből az összehasonlításból származó különbözetet ezután az átlagos teljes CIF-importár százalékában fejezték ki, lásd a (154) preambulumbekezdést.

(152)

A fentiek alapján és az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésével összhangban az Indiából származó egyes rozsdamentes acélhuzalok behozatalára a dömping- és a kárkülönbözet szintje közül az alacsonyabbat figyelembe véve – a kisebb vámtétel szabályával összhangban – ideiglenes dömpingellenes vámok bevezetését kell elrendelni.

(153)

A párhuzamosan folyó szubvencióellenes vizsgálatot illetően az alaprendelet 14. cikke (1) bekezdése, valamint az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. június 11-i 597/2009/EK tanácsi rendelet (5) 24. cikkének (1) bekezdésének második albekezdése szerint egyetlen termékre sem lehet egyszerre dömpingellenes és kiegyenlítő vámot is kivetni a dömping vagy exporttámogatás miatt előálló egy és ugyanazon helyzet kezelése céljából. Az ideiglenes szubvencióellenes rendeletben (6) érintett összes támogatási rendszer az exporttámogatásra vonatkozik. Az érintett együttműködő gyártókra vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vámtételeket ezért ennek megfelelően kiigazítják.

(154)

A fentiek alapján az ideiglenes dömpingellenes vám a kár megszüntetéséhez szükséges szintnek, a dömpingkülönbözetnek és a kiegyenlítő vám mértékének összehasonlításával lett megállapítva. Ennélfogva a javasolt dömpingellenes vámok a következőképpen alakulnak:

(155)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyéni dömpingellenes vámtételeket a jelenlegi vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Emiatt e vámok (ellentétben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) kizárólag az Indiából származó és a vállalatok – vagyis az említett konkrét jogi személyek – által előállított érintett termékek behozatalaira alkalmazandók. Semmilyen más, a rendelet rendelkező részében névvel és címmel kifejezetten meg nem említett vállalat – köztük a konkrétan említett vállalatokkal kapcsolatban álló szervezetek – által gyártott importált érintett termék nem részesülhet e vámtételek előnyeiből; azokra az „összes többi vállalatra” érvényes vámot kell kivetni.

(156)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtételek alkalmazására irányuló bármely kérelmet (például a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, illetve új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (7) kell intézni haladéktalanul, mellékelve minden releváns információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, belföldi és exportértékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függenek össze. Adott esetben a rendeletet ennek megfelelően módosítják az egyéni vámtételekben részesülő vállalatok listájának aktualizálásával.

(157)

A dömpingellenes vám megfelelő érvényesítésének biztosítása érdekében a maradványvámszintet az együtt nem működő exportáló gyártók mellett azokra a gyártókra is alkalmazni kell, akik a vizsgálati időszak alatt egyáltalán nem exportáltak az Unióba.

(158)

A felelősségteljes ügyvitel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amelyen belül az eljárás megindításáról szóló értesítésben megadott határidőn belül jelentkező érdekelt felek írásban ismertethetik álláspontjukat, illetve meghallgatást kérhetnek. Ezenkívül fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az e rendeletben kivetett dömpingellenes vámokkal kapcsolatban tett megállapítások ideiglenes jellegűek, és a végleges megállapítások céljából esetleg felül kell azokat vizsgálni,