29.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 27/1

(1)

Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) a 699/2012/EU rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) 2012. július 31-én ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki az Oroszországból és Törökországból származó, egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek behozatalára.

(2)

Az eljárás alapját a 2011. november 1-jén közzétett, az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítés képezte (3), amely azt a 2011. szeptember 20-án benyújtott panaszt követte, amelyet az Európai Unió tompahegesztéssel készült szerelvények iparával foglalkozó érdekvédelmi bizottsága (a továbbiakban: panaszosok) nyújtott be azon gyártók nevében, amelyek gyártása az egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek teljes uniós gyártásának több mint 40 %-át teszi ki.

(3)

Az ideiglenes rendelet (15) preambulumbekezdésében foglaltak szerint a dömping és a kár vizsgálata a 2010. október 1. és 2011. szeptember 30. közötti időszakra irányult (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A kár felmérése szempontjából fontos tendenciák vizsgálata a 2008. január 1. és a vizsgálati időszak vége közötti időszakot foglalta magában (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(4)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: ideiglenes nyilvánosságra hozatal), több érdekelt fél írásos észrevételeket nyújtott be az ideiglenes megállapításokra vonatkozóan. E felek kérelem esetén lehetőséget kaptak a meghallgatásra is.

(5)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és elemzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához.

(6)

Az uniós gyártókat, független importőröket és exportáló gyártókat érintő mintavételre vonatkozó észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (5)–(11) preambulumbekezdésének ideiglenes megállapításait.

(7)

Ismételten hangsúlyozandó, hogy végleges dömpingellenes intézkedések vannak érvényben Malajziából, Kínai Népköztársaságból, Koreai Köztársaságból és Thaiföldről származó, vasból vagy acélból készült egyes csőszerelvényekre és -illesztékekre, valamint az intézkedések megkerülésével kapcsolatos gyakorlat következtében Indonéziából, Srí Lankáról, Fülöp-szigetekről és Tajvanból szállított, Kínai Népköztársaságból származó, vasból vagy acélból készült egyes csőszerelvényekre és -illesztékekre is (meghatározott kivételekkel) (4). Az előző mondatban említett országokra a továbbiakban „dömpingellenes intézkedések hatálya alatt lévő országokként” történik hivatkozás.

(8)

Az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdésében megállapítottak értelmében az érintett termék a jelenleg az ex 7307 93 11, ex 7307 93 19 és ex 7307 99 80 KN-kód alá tartozó, vasból vagy acélból (kivéve a rozsdamentes acélt) készült csőszerelvények és csőillesztékek (öntött szerelvények, karimák és menetes szerelvények kivételével), amelyek legnagyobb külső átmérője nem haladja meg a 609,6 mm-t, és amelyeket tompahegesztésre vagy egyéb célokra használnak fel (a továbbiakban: érintett termék).

(9)

Az érintett, illetve a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (17)–(20) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(10)

Az egyik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a dömpingkülönbözet kiszámításakor kizárólag orosz vállalatokra vonatkozó adatokat kellett volna használni, továbbá hogy a török vállalatokra vonatkozó adatok alkalmazása nem helyénvaló. Emlékeztetni kell arra, hogy orosz együttműködő exportáló gyártó hiányában az Oroszországra alkalmazott rendes érték megállapítására a rendelkezésre álló tények alapján – azon török exportáló gyártóktól származó információk figyelembevételével, amelyek az érintett termék gyártásához orosz varrat nélküli csöveket használnak –, az alaprendelet 18. cikke (1) és (5) bekezdésével összhangban került sor. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(11)

A rendes érték meghatározására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (22)–(25) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(12)

Az exportár meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (26) és (27) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(13)

Az exportár és a rendes érték összehasonlítására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (28) és (29) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(14)

Az egyik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy a 23,8 %-os ideiglenes dömpingellenes vám indokolatlan, figyelembe véve azt, hogy a vállalat kizárólag acélból készült könyökdarabokat exportál az Unióba, igen kis mennyiségben. Mindazonáltal az acélból készült könyökdarabok a szóban forgó vizsgálat tárgyát képező termékhez tartoznak; ez ellen egy fél sem emelt kifogást. Az Unióba irányuló import továbbá az alaprendelet 5. cikke (7) bekezdésében és 9. cikke (3) bekezdésében meghatározott feltételek értelmében kizárólag országos szinten, nem pedig egyedileg, vállalatok vonatkozásában tekinthető elhanyagolhatónak. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(15)

Egy másik orosz exportáló gyártó azt állította, hogy nem folytatott dömpinget, amelyet az is alátámaszt, hogy több alkalommal sikertelenül pályázott uniós versenytársakkal szemben könyökdarabok és ívdarabok beszállítására. A fent említettekkel összhangban emlékeztetni kell arra, hogy egyetlen orosz exportáló gyártó sem működött együtt a vizsgálat során, ezért az alaprendelet 18. cikkének (1) és (5) bekezdésével összhangban az Oroszországra vonatkozó dömpingkalkulációt a rendelkezésre álló tények alapján végezték el. Még abban az esetben is, ha ezt az állítást figyelembe veszik, meg kell jegyezni, hogy az uniós versenytársakkal szembeni sikertelen pályázás nem mond ellent az orosz exportáló gyártó által folytatott dömpinggel kapcsolatos megállapításnak. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(16)

A dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (30) és (31) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(17)

A végleges országos dömpingkülönbözet a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következő:

(18)

A rendes érték meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (32)–(40) preambulumbekezdésében ismertetett ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(19)

Egy exportáló gyártó azt állította, hogy a tengeri fuvarozás haszonkulcsát – azaz az ügyfeleinek felszámolt fuvardíj és az exportáló gyártó által fizetett fuvardíj közötti különbséget – bele kellene foglalni az exportárba. Ugyanakkor az alaprendelet 2. cikkének (8) bekezdésével összhangban az exportár az exportáló országból az Unióba exportra értékesített termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár. A termék vevőhöz történő szállításán keletkezett haszonkulcs nem tekinthető a termék exportárának részeként. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(20)

Az exportár meghatározására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (41)–(43) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(21)

A Török Acélexportőrök Szövetsége (a továbbiakban: ÇIB) azt állította, hogy a varrat nélküli és a hegesztett csőszerelvények és -illesztékek közötti jelentős árkülönbséget nem vették kellőképpen figyelembe az exportár és a rendes érték összehasonlításakor. Ugyanakkor valamennyi együttműködő vállalat nyújtott be ügyletenkénti információkat varrat nélküli és hegesztett csőszerelvények és -illesztékek értékesítése vonatkozásában. Ezeket az információkat messzemenőleg felhasználták az exportár és a rendes érték összehasonlításakor. Ez azt jelenti, hogy a varrat nélküli csőszerelvényeket és -illesztékeket csak varrat nélküliekkel hasonlították össze, a hegesztetteket pedig kizárólag hegesztettekkel. Ezért a Bizottság az állítást elutasítja.

(22)

Az összehasonlításra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (44) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(23)

Emlékeztetni kell arra, hogy a három együttműködő exportáló gyártó egyikére vonatkozó egyéni dömpingkülönbözet ideiglenes megállapítására a rendes érték súlyozott átlagának és az érintett termék vállalat által alkalmazott uniós exportára súlyozott átlagának összehasonlítása alapján került sor. Az e vállalatra vonatkozó dömpingkülönbözet meghatározására vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(24)

A másik kettő együttműködő vállalatot illetően a rájuk vonatkozó dömpingkalkuláció rámutatott, hogy azok adott időszakban, adott ügyfelekkel és adott régiókra kiterjedően célzott dömpinget bonyolítottak le. Exportáraikat világosan követhető módon alakították ki; ezek a különböző vásárlók, régiók és időszakok esetében jelentős mértékben eltértek (az érintett termék ugyanazon modellje esetében talált különbségek adott esetben a 30 %-ot is elérték). A rendes érték súlyozott átlagának és az Unióba irányuló összes exportügylet árai súlyozott átlagának összehasonlítását alapul vevő, az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdése első mondatának első részében előírt módszerrel összhangban álló dömpingkalkuláció továbbá nem tükrözte a két érintett gyártó által bonyolított dömping teljes volumenét, amelyre az e rendelet (27) preambulumbekezdése is rámutat. Kellő mennyiségű rendes értéken bonyolított, az exportügyletekkel összehasonlítható belföldi ügylet hiányában a dömpingkülönbözetet nem lehetett az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdése első mondatának második részével összhangban az egyes rendes értékeknek az Unióba exportált termékek egyes exportáraival való, ügyletenkénti összehasonlítása alapján sem megállapítani, amint erre a (28) preambulumbekezdés is rámutat.

(25)

Ebből adódóan a két érintett vállalat által bonyolított dömping teljes volumenének érzékeltetése érdekében az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének megfelelően, esetükben a súlyozott átlag alapján megállapított rendes értéket hasonlították össze az Unióba irányuló összes egyedi exportügylet áraival. Tekintetbe véve, hogy ez az összehasonlítási módszer kivételt képez az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésében előírt két első módszer alól, a Bizottság körültekintően ellenőrizte, hogy ebben az esetben a módszer alkalmazásának feltételei egyértelműen teljesültek-e. A részletes dömpingkalkulációt, beleértve az exportárak eltérésére vonatkozó megállapításokat is, nyilvánosságra hozták. A török exportáló gyártók egyike sem emelt kifogást a megállapítások alapjául szolgáló adatok ellen.

(26)

Ugyanakkor a két együttműködő vállalat, a ÇIB, valamint a török kormány azt állította, hogy nem bocsátottak rendelkezésükre kellő magyarázatot a két török exportáló gyártó esetében megállapított célzott dömping vonatkozásában, valamint hogy az exportárakban mutatkozó eltérések semmi esetre sem voltak szándékosak. A két török exportáló gyártó által kérelmezett, meghallgatási tisztviselővel lefolytatott meghallgatás során a két vállalat részletes magyarázatot kapott a célzott dömping megállapítása és az ahhoz fűződő dömpingkülönbözet-számítások vonatkozásában. A Bizottság egyúttal tisztázta, hogy gyakorlataik – még ha nem is állt szándékukban (5) – célzott dömping hatásával bírtak. Megjegyzendő, hogy az alaprendelet nem írja elő, hogy a vizsgálatot lefolytató hatóság azonosítsa a célzott dömping okait, így például az árfolyam-ingadozásokat vagy a különböző regionális árképzési politikákat stb. Elegendő annak megállapítása, hogy az exportárak vásárlónként, területenként vagy időszakonként jelentős eltérést mutatnak (6). A meghallgatás során a két vállalat vállalatspecifikus magyarázatokat is kapott. Mindemellett szóbeli jegyzéket küldtek Törökország Unió melletti Állandó Képviseletének, melyben a Bizottság részletezi a célzott dömping megállapításának indokait, valamint ismerteti a dömpingkülönbözet kiszámításakor alkalmazott módszert. Ezen felül a ÇIB által kérelmezett, meghallgatási tisztviselővel lefolytatott újbóli meghallgatás során a ÇIB részletes magyarázatot kapott a célzott dömping megállapítása és az ahhoz fűződő dömpingkülönbözet-számítások vonatkozásában.

(27)

A vizsgálat megállapította, hogy a két exportáló gyártó mindegyike esetében az uniós értékesítések döntő többsége során alkalmazott exportárakat három világosan elkülönülő módszerrel alakították ki, ennek megfelelően az exportárak a különböző vásárlók, régiók és időszakok esetében jelentős mértékben eltértek; mindezt a megállapítás alapját képező, nyilvánosságra hozott adatok is alátámasztották. Mindezt a szóban forgó ügy rendhagyó körülményeinek alapos vizsgálata eredményezte, amelynek alapján szükségesnek tekintették a célzott dömping alkalmazását. Az exportárakban mutatkozó jelentős különbségek magállapítását követően, továbbá abból adódóan, hogy a három exportárképzési mód egyike is elegendő ahhoz, hogy a súlyozott átlagot valamennyi egyedi exportügyleteket összehasonlító módszer során alkalmazhassák, ebben az esetben a szóban forgó összehasonlítási módszert helyénvalónak tekintették. Mindemellett mindkét vállalat esetében a rendes érték súlyozott átlagának és az érintett termék uniós exportára súlyozott átlagának összehasonlítása révén megállapított teljes dömpingvolumen (a továbbiakban: első szimmetrikus módszer) jelentősen eltér a súlyozott átlag alapján megállapított rendes érték és az Unióba irányuló összes egyedi exportügylet árainak összehasonlítása révén megállapított dömpingvolumentől (a továbbiakban: aszimmetrikus módszer); mindezt a megállapítás alapját képező, nyilvánosságra hozott adatok is alátámasztották. Ezek alapján az a következtetés vonható le, hogy az első szimmetrikus módszer alkalmazása torzító hatással járna, mivel észlelhetetlenné tenné az adott időszakban, adott régiókban és adott vevők részére bonyolított célzott dömpinget. Ez azt jelenti, hogy az első szimmetrikus módszerrel megállapított dömpingkülönbözet nem tükrözné teljes mértékben a két érintett vállalat által folytatott dömpinget.

(28)

A dömpingkülönbözet megállapítására nem kerülhetett sor az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdése első mondatának második részével összhangban az egyes rendes értékeknek az Unióba exportált termékek egyes exportáraival való, ügyletenkénti összehasonlítása alapján sem (a továbbiakban: második szimmetrikus módszer). A módszer magában foglalja az egyedi exportügyletekhez hasonló egyedi belföldi ügyletek azonosítását, és olyan tényezőket vesz figyelembe, mint az értékesítési mennyiség és az ügylet bonyolításának időpontja. Tekintettel arra, hogy nem áll rendelkezésre kellő mennyiségű, rendes értéken bonyolított, az exportügyletekkel összehasonlítható belföldi tranzakció, a dömpingkülönbözet megállapítására nem kerülhetett sor a második szimmetrikus módszer alapján. Ezért figyelembe véve, hogy a jelentős eltéréseket mutató exportárak képzésekor vásárlónként, területenként vagy időszakonként különböző módszereket alkalmaztak, továbbá tekintettel arra, hogy a két szimmetrikus módszer nem alkalmas a teljes dömpingvolumen érzékeltetésére, a Bizottság úgy döntött, hogy az alaprendelet 2. cikke (11) bekezdésének második mondata értelmében az aszimmetrikus módszer alapján állapítja meg a dömpingkülönbözetet.

(29)

Mindkét együttműködő vállalat és a ÇIB azt állította, hogy a török lírára átszámított exportárak összehasonlítása nem megalapozott, tekintettel arra, hogy az uniós értékesítéseket euróban bonyolítják, és a török lírát kizárólag számviteli célból alkalmazzák. Azzal érveltek, hogy az euro és a török líra közötti árfolyam-ingadozás jelentős hatással bír az árak meghatározása tekintetében; mindez elkerülhetetlenül befolyásolná a különböző időszakokat jellemző exportárak összehasonlításának eredményét, ami indokolatlan. Ugyanakkor a Bizottság következetes gyakorlata szerint az exportár összehasonlítását és a dömpingkülönbözet kiszámítását az exportáló ország együttműködő exportáló gyártóinak elszámolási pénznemében végzik. Megjegyzendő, hogy a rendes érték alapjául szolgáló költségeket és belföldi árakat török lírában határozzák meg. Következésképpen az exportárak és a rendes érték összehasonlítását is ebben a pénznemben végzik. Ebből adódik, hogy ugyanazon dömpingkalkuláció keretén belül az exportárak eltérésének megállapításakor az egyetlen logikus megközelítés, ha ugyanazokat a török lírában kifejezett exportárakat alkalmazzák. Emellett a fentiekkel összhangban az alaprendelet nem írja elő a célzott dömping lehetséges okainak – ilyenek például az árfolyam-ingadozások – elemzését (7). Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(30)

Mindkét együttműködő exportáló gyártó azt állította, hogy a differenciált exportár-kialakítás megállapítása érdekében nem a számtani átlagárakat, hanem a hasonló terméktípusok súlyozott átlagárait kell figyelembe venni. Ugyanakkor az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése az exportárak eltéréseire hivatkozik, szemben az exportárak súlyozott átlagában vagy az exportértékekben tapasztalható eltérésekkel. Az exportárak súlyozott átlagának alkalmazása torzítaná az elemzést, mivel az export volumenét, és nem kizárólag az exportárakat veszi figyelembe. Végeredményben még abban az esetben is jelentős eltérések állapíthatók meg az exportáraknak a különböző vásárlókra, régiókra és időszakokra vonatkozó kialakításában, ha súlyozott átlagárakat alkalmaznak az exportárak számtani átlaga helyett. Két fél kifogást emelt az eltérő exportárakban mutatkozó különbségnek tulajdonított jelentőség ellen, amennyiben súlyozott átlagokat használnak a kalkulációhoz. Megjegyzendő, hogy az említett felek ugyanakkor nem emelnek kifogást a matematikai átlag alapján levont tényszerű megállapítások ellen; a fentiekben kifejtetteknek megfelelően ez a módszer a megfelelő. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(31)

A ÇIB azt állította, hogy a nullázás alkalmazását nem igazolja a WTO fellebbezési testületének jelentésére (8) (a továbbiakban: az ágynemű-jelentés) tett hivatkozás, melyben a nullázás gyakorlatát a WTO dömpingellenes megállapodásával ellentétesnek találták. A Törvényszék (9) ezzel szemben megerősítette, hogy az ágynemű-jelentés következtetései nem alkalmazhatók célzott dömping esetében. Az ágynemű-jelentés valójában kizárólag az első szimmetrikus módszer összefüggésében érinti a nullázási technikát, és nem tekinthető úgy, hogy e mechanizmust az aszimmetrikus módszer összefüggésében alkalmazva érinti. Ezért akkor is, ha a WTO fellebbezési testülete következtetéseinek megfelelően a nullázási technika alkalmazása az első szimmetrikus módszer összefüggésében ténylegesen ellentmondana az 1994. évi dömpingellenes kódex 2.4.2. cikkének, és tisztességtelennek bizonyulna, különösen az exportárak eltérésének hiányában az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdésével nem ellentétes, illetve a szóban forgó rendelet 2. cikkének (10) bekezdése értelmében nem tekinthető tisztességtelennek a nullázási technika alkalmazása az aszimmetrikus módszer összefüggésében, amennyiben a módszer alkalmazásához szükséges két feltétel teljesül. Mindemellett a nullázási technikáról bebizonyosodott, hogy matematikailag szükségszerű annak érdekében, hogy az aszimmetrikus módszer és az első szimmetrikus módszer eredményeit meg lehessen különböztetni. Ennek hiányában az aszimmetrikus módszer mindig ugyanarra az eredményre vezet, mint az első szimmetrikus módszer. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(32)

A ÇIB továbbá azt állította, hogy a nullázás alkalmazása sérti az alacsonyabb vám szabályát. Azzal érveltek, hogy a nullázási technika alkalmazása miatt a dömpingkülönbözetek kiszámítása a ténylegesnél magasabb szintet eredményezett.

(33)

Ugyanakkor az aszimmetrikus módszer esetében alkalmazott nullázás nem zárja ki az alacsonyabb vám szabályának alkalmazását. A dömpingkülönbözeteket – tekintet nélkül az alkalmazott módszerre – mindhárom vállalat esetében összehasonlították a kár megszüntetéséhez szükséges szinttel, hogy biztosítsák azt, hogy a két érték közül az alacsonyabb határozza meg a vámtételt. Az állítást ezért a Bizottság elutasítja.

(34)

A vizsgálatba bevont vállalatok tekintetében a dömpingkülönbözet kiszámítására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (47) és (48) preambulumbekezdésében foglalt megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(35)

A nem együttműködő vállalatok dömpingkülönbözetére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (49) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes megállapításokat a Bizottság megerősíti.

(36)

A végleges országos dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezve a következők:

(37)

Az uniós gyártásra, az uniós gazdasági ágazatra és felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (51)–(54) preambulumbekezdésében foglaltakat a Bizottság megerősíti.

(38)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a ÇIB úgy érvelt, hogy a két érintett országból származó dömpingelt behozatal összesített értékelése nem indokolt. Elviekben a ÇIB az eljárás megindítását követően megerősítette a török exportáló gyártók észrevételeit, továbbá azt állította, hogy az Oroszországból és Törökországból származó behozatal eltérő tendenciákat mutat a volumen és az árak tekintetében.

(39)

E vonatkozásban megjegyzendő – amint ezt az ideiglenes rendelet (59) preambulumbekezdése kimondja –, hogy a vizsgálat megállapításai értelmében a Törökországból származó import volumene viszonylag egységes szintet mutat, míg az Oroszországból származó import abszolút mértékben növekszik. Ugyanakkor tekintve, hogy a figyelembe vett időszak alatt a kereslet csökkent, a piaci részesedés mindkét ország importja esetében növekszik.

(40)

Árképzésük ugyanakkor nem mutat jelentős eltérést; az orosz import átlagárai némileg alacsonyabbak a török import árainál, ám azokhoz nagyon közel állnak. E vonatkozásban megjegyzendő, hogy a vizsgálat mindkét ország vállalatai vonatkozásában jelentős, 30 %-ot is elérő áralákínálást állapított meg (lásd az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdését). Ebből következően az állítást a Bizottság elutasítja.

(41)

A ÇIB úgy érvelt továbbá, hogy a Törökországból származó behozatalt jelentéktelennek kell tekinteni, valamint rámutatott, hogy egy hasonló termék kapcsán egy korábbi eljárás során – „a Kínai Népköztársaságból, Horvátországból, Szlovákiából, Tajvanról és Thaiföldről származó csőszerelvények és -illesztékek vonatkozásában” (10) – a Szlovákiából valamint Tajvanról származó behozatalt (annak ellenére, hogy meghaladta a de minimis küszöbértéket) jelentéktelennek tekintették, és következésképpen nem vonták össze egyéb országok dömpingelt behozatalával.

(42)

E tekintetben megjegyzendő, hogy a Kínai Népköztársaságból, Horvátországból, Szlovákiából, Tajvanról és Thaiföldről származó csőszerelvények és -illesztékek vonatkozásában ténylegesen megállapították a Szlovákiából és Tajvanról származó dömpingelt behozatalt, és annak ellenére, hogy meghaladták a piaci részesedés 1 %-os küszöbértékét, az importokat nem vonták össze egyéb dömpingelt behozatallal. A szóban forgó esetben azonban a körülmények jelentős mértékben eltértek a jelenlegiektől, mivel Szlovákia és Tajvan gyors ütemben veszített piaci részesedéséből, ezért behozatalukat a többi országból származó behozatal volumenével összevetve nem tekintették jelentősnek, következésképpen az nem okozott kárt. Ezzel ellentétben a jelenlegi esetben a Törökországból és Oroszországból származó behozatal piaci részesedése növekszik, a behozatal volumene pedig hasonló. Ebből következően az állítást a Bizottság elutasítja.

(43)

A ÇIB azt az érvet is felhozta, hogy a Törökországból és Oroszországból származó behozatalra nem ugyanazok a versenyfeltételek vonatkoznak, mivel „különbségek tapasztalhatók az értékesítések földrajzi eloszlása terén". Statisztikákat bocsátottak rendelkezésre, melyek alátámasztották, hogy a vizsgálati időszakban Törökország értékesítései 70 %-át Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra és Lengyelországra összpontosította, míg Oroszország szinte kizárólagosan a Cseh Köztársaságba és Németországba értékesített.

(44)

E tekintetben megjegyzendő, hogy az értékesítések földrajzi eloszlásában tapasztalható különbségek nem jelentenek különböző versenyfeltételeket. Mivel az Unió egységes piac, az import belépési helye rendszerint nincs hatással a szóban forgó behozatalok egymással szembeni, illetve a hasonló termékkel szembeni versenyképességére. A versenyfeltételek tekintetében megjegyzendő továbbá, hogy az Oroszországból és a Törökországból származó behozatal árai hasonlóak, a megállapítások értelmében az uniós árak alá kínálnak, továbbá a kereskedelmi csatornáik is hasonlóak. Ebből következően az állítást a Bizottság elutasítja.

(45)

Az érintett országokból származó dömpingelt behozatal összesített értékelésével kapcsolatos további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (55)–(60) preambulumbekezdésében foglaltakat a Bizottság megerősíti.

(46)

Az érintett dömpingelt behozatal volumenére, piaci részesedésére, importáraira és az alákínálásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(65) preambulumbekezdésének tartalmát a Bizottság megerősíti.

(47)

Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett országokból származó és az Unióban értékesített érintett dömpingelt terméket az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest mintegy 30 %-os alákínálással értékesítették.

(48)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a ÇIB és a török kormány azt állította, hogy tekintettel arra, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése mintegy 3 %-kal nőtt 2008 és a vizsgálati időszak között, a Bizottságnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az uniós gazdasági ágazatot a figyelembe vett időszakban nem érte jelentős kár.

(49)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet egyértelműen utalt az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének növekedésére (lásd például az ideiglenes rendelet (72), (86) és (91) preambulumbekezdését). Mindemellett az ideiglenes rendelet (72) preambulumbekezdése részletezi, hogy a megnövekedett piaci részesedés azt tükrözi, hogy az uniós gyártók értékesítési volumene kevésbé csökkent, mint a figyelembe vett időszakot jellemző felhasználás.

(50)

Ezen felül – eltekintve az alább hivatkozott csökkenő készletektől – ez az egyetlen olyan kármutató, amely a figyelembe vett időszakban kedvezően alakult. Ebből következően az állítást a Bizottság elutasítja.

(51)

A török kormány azt állította továbbá, hogy a mintában szereplő uniós gyártók csökkenő zárókészletei arra utalnak, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett kárt.

(52)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint az az ideiglenes rendelet (79) preambulumbekezdésében is szerepel – a mintában szereplő uniós gyártók zárókészletei 2008 és a vizsgálati időszak között 18 %-kal csökkentek.

(53)

Ugyanakkor a Bizottság elismeri, hogy a készletek csökkenése kizárólag olyan helyzetben tekinthető kedvező fejleménynek, mikor az értékesítés gyorsabb ütemben növekszik, mint a termelés. A jelenlegi vizsgálat esetében nem áll fenn ez a helyzet. A készletek csökkenése ez esetben éppen ellenkező tendenciára utal; azt jelzi, hogy a gyártási volumen gyorsabb ütemben csökken, mint az értékesítés. Ebben a helyzetben a készletcsökkenés nem tekinthető kedvező fejleménynek. Ebből következően az állítást a Bizottság elutasítja.

(54)

Egyéb állítások és észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (66)–(88) preambulumbekezdésében foglaltakat, miszerint az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte, a Bizottság megerősíti.

(55)

Különös észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (90)–(93) preambulumbekezdését a Bizottság megerősíti.

(56)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a ÇIB és a török kormány azt állította, hogy az unós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt valójában az egyéb harmadik országokból – különösen a dömpingellenes intézkedések hatálya alá tartozó országokból – származó, alacsony árú behozatal okozza.

(57)

Ebben a tekintetben megjegyzendő, hogy – az ideiglenes rendelet (96) preambulumbekezdésében foglaltaknak megfelelően – a dömpingellenes intézkedések hatálya alatt álló nyolc országból származó import folyamatosan érkezett az uniós piacra, noha a behozatal piaci részesedése a 2008 és a vizsgálati időszak között 21 %-ról 17 %-ra csökkent. A szóban forgó import átlagárai általánosságban elmaradnak az érintett országokból származó dömpingelt import átlagáraitól. Ennek ellenére a szóban forgó import árai még a vonatkozó dömpingellenes vámot figyelembe véve is alacsonyak, így hasonlóak az orosz és török importárakhoz, míg az uniós gyártók átlagárainál alacsonyabbak.

(58)

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések hatálya alatt álló országok (csakúgy mint az összes harmadik ország) tekintetében korlátozott mértékben állnak rendelkezésre az átlagárakra vonatkozó statisztikai adatok, továbbá a megállapított árkülönbözet nem szükségszerűen döntő jelentőségű, hiszen az eltérő termékösszetétel eredménye is lehet. Emellett a dömpingellenes intézkedések hatálya alatt álló országokból származó behozatal egyértelmű csökkenő tendenciát mutat. Ebből következik, hogy az említett import nem tette semmissé az okozati viszonyt az uniós gazdasági ágazatot ért kár és a Törökországból és Oroszországból származó megnövekedett dömpingelt behozatal között.

(59)

Az egyéb harmadik országokból származó import tekintetében piaci részesedésük a figyelembe vett időszakban csökkent: 2008 és a vizsgálati időszak között 7 %-ról 6 %-ra esett, ugyanakkor a török és az orosz piaci részesedés nőtt. Az említett behozatal vonatkozásában az átlagárak rendszerint meghaladták az érintett országokból származó dömpingelt import átlagárait, mindemellett az uniós gyártók átlagáraihoz hasonlóan alakultak; így a következtetések értelmében nem teszi semmissé az uniós gazdasági ágazatot ért kár és a Törökországból és Oroszországból származó megnövekedett dömpingelt behozatal közötti okozati viszonyt. Következésképpen a Bizottság az állítást elutasítja, és megerősíti azt az ideiglenes következtetést, mely szerint a harmadik országokból származó import nem teszi semmissé az okozati viszonyt.

(60)

A török kormány azzal érvelt továbbá, hogy az uniós gazdasági ágazatot ért kárt a kereslet csökkenéséből adódó megnövekedett termelési költségek okozzák.

(61)

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy – amint azt az ideiglenes rendelet (101) preambulumbekezdése is említi – a 2008/2009-es pénzügyi és gazdasági válság minden bizonnyal közrejátszik a csővezetékek és -illesztékek fogyasztásában mutatkozó visszaesésben. A fogyasztás 2008 és 2009 között több mint 40 %-kal csökkent, és a figyelembe vett időszak fennmaradó részében is ezen az alacsony szinten maradt (noha enyhe emelkedés volt tapasztalható a vizsgálati időszakban). Tekintve, hogy az uniós gyártók esetében az állandó költségek az előállítási költségek maximum 40 %-át teszik ki, az alacsonyabb kereslet, értékesítés és teljesítmény következtében az egységnyi előállítási költségek jelentősen megemelkedtek. Mindez lényeges hatást gyakorol az uniós gazdasági ágazat nyereségességére.

(62)

Emellett a megnövekedett egységnyi előállítási költségek kedvezőtlen hatása egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy az uniós gazdasági ágazat árai a rájuk gyakorolt nyomás, valamint a Törökországból és Oroszországból származó dömpingelt behozatal jelentős áralákínálása következtében csökkentek. Szokásos piaci helyzetben az uniós gazdasági ágazat – egyéb lehetőség híján a rendes ár szinten tartása révén – képes lenne minimalizálni az egységnyi előállítási költségek növekedésének hatását, ám erre egyértelműen nem kerülhetett sor az érintett országokból származó, mesterségesen alacsony árképzésű, dömpingelt behozatal által kifejtett nyomás okozta helyzetben.

(63)

Következésképpen a Bizottság az állítást elutasítja, és azt a végleges következtetést vonja le, hogy a kereslet gyengülése nem fejt ki olyan mértékű kedvezőtlen hatást, hogy az semmissé tegye az Oroszországból és Törökországból származó dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati viszonyt.

(64)

Egyéb állítások és észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (94)–(106) preambulumbekezdésében foglaltakat, beleértve azt a következtetést, mely szerint az érintett országokból származó dömpingelt behozatal az alaprendelet 3. cikkének (6) bekezdése értelmében jelentős kárt okozott az uniós gazdasági ágazatnak.

(65)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a ÇIB azt állította, hogy az intézkedések bevezetése olyan helyzetet eredményezne, melynek következtében az egyik panaszos, az ERNE Fittings, monopóliumhoz hasonló pozícióba kerülne az uniós piacon.

(66)

Megjegyzendő e tekintetben, hogy az ERNE a két panaszos egyike, ugyanakkor a másik panaszos, az INTERFIT, hasonló méretű vállalkozás. Emellett az ideiglenes rendelet mintába bevett uniós gyártói között egy harmadik uniós gyártó, a Virgilio CENA & Figli is szerepelt. Mindazonáltal jelentős számú kisebb vállalat működik az Unióban, melyek a vizsgált terméket gyártják és forgalmazzák, illetve az egyéb forrásból származó behozatal is jelentős. A fentiekre való tekintettel a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem áll fenn az ERNE monopóliumának kockázata.

(67)

Egyéb észrevételek hiányában a Bizottság megerősíti az ideiglenes rendelet (107)–(117) preambulumbekezdését, beleértve azt a következtetést, mely szerint nem szól kényszerítő ok az érintett országokból származó dömpingelt behozatalra vonatkozó intézkedések bevezetése ellen.

(68)

Különös észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (118)–(120) preambulumbekezdésének tartalmát a Bizottság megerősíti.

(69)

A dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésekre és az uniós érdekre vonatkozóan megállapított következtetésekre tekintettel és az alaprendelet 9. cikkével összhangban megállapítást nyert, hogy az Oroszországból és Törökországból származó érintett termék behozatalára végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, amelynek mértéke az alacsonyabb vám szabályának megfelelően a megállapított dömpingkülönbözet és a kár megszüntetéséhez szükséges szint közül az alacsonyabb, amely minden esetben a dömpingkülönbözet.

(70)

Oroszország tekintetében az orosz exportáló gyártók együttműködésének hiányában az országos dömpingkülönbözetet az ideiglenes rendelet (21)–(31) preambulumbekezdésében részletezetteknek megfelelően számítottak ki, és e dömpingkülönbözetet a Bizottság megerősíti.

(71)

Törökország tekintetében – figyelembe véve, hogy viszonylag kis mértékben működtek együtt – az ideiglenes rendelet (49) preambulumbekezdésében részletezettek értelmében a maradvány dömpingkülönbözet alapját egy ésszerű módszer képezte, mely olyan különbözetet eredményezett, amely meghaladja a három együttműködő vállalat egyéni különbözetei közül a legmagasabbat, és e maradvány dömpingkülönbözetet a Bizottság megerősíti.

(72)

A fentiek alapján a javasolt vámtételek a következők:

(73)

Az ebben a rendeletben meghatározott, egyes vállalatokra alkalmazandó egyéni dömpingellenes vámtételeket a vizsgálat eredményei alapján állapították meg. Így ezek az értékek a vizsgálat során a vállalatokkal kapcsolatban feltárt helyzetet tükrözik. Ezen vámtételek (ellentétben a „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámokkal) ennélfogva kizárólag az érintett országokból származó olyan behozatalokra alkalmazandók, melyeket az említett vállalatok és meghatározott jogalanyisággal rendelkező jogi személyek állítottak elő. E vámtételek nem vonatkoznak az e rendelet rendelkező részében névvel és címmel nem említett vállalatok – beleértve a felsoroltakkal kapcsolatban álló vállalatokat – által előállított importált termékekre; azokra a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételek lesznek alkalmazandók.

(74)

Az e vállalatspecifikus dömpingellenes vámtétel alkalmazására irányuló bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy eladási egységek létrehozását követően) haladéktalanul a Bizottsághoz (11) kell intézni, mellékelve minden vonatkozó információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a belföldi és exporteladásokhoz kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például az ilyen névváltozással vagy a gyártási és eladási egységben bekövetkezett változással függnek össze. Adott esetben a rendelet az egyéni vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosulni fog.

(75)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról az alapvető tényezőkről és szempontokról, amelyek alapján az Oroszországból és Törökországból származó egyes vasból vagy acélból készült csőszerelvények és -illesztékek behozatalára végleges dömpingellenes vám kivetését, valamint az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését javasolták (a továbbiakban: végleges nyilvánosságra hozatal). A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e tájékoztatást követően adott határidőn belül ismertethessék észrevételeiket.

(76)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszostól, a két törökországi együttműködő exportáló gyártótól és a ÇIB részéről érkeztek beadványok. A török gyártók és a ÇIB meghallgatást kértek, melyre lehetőséget kaptak.

(77)

A panaszos egyetértett valamennyi nyilvánosságra hozott megállapítással. A két török exportőr és a ÇIB által beterjesztett szóbeli és írásos észrevételek megismételték az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően tett észrevételeket. Megjegyzendő, hogy egyik fél sem emelt kifogást a megállapítások alapjául szolgáló adatok ellen.

(78)

Az aszimmetrikus módszer – beleértve a nullázást – dömpingkalkulációban történő alkalmazásának indoklását és az azzal kapcsolatos állításra adott választ a fenti (24)–(33) preambulumbekezdés tartalmazza. A török líra használatát az exportár eltéréseinek megállapításakor a fenti (29) preambulumbekezdés részletezi, amely a vonatkozó állításra is kitér. Az exportárakban mutatkozó eltérések azonosításakor súlyozott átlagárak helyett számtani átlagárakat alkalmaztak; ezt a fenti (30) preambulumbekezdés részletezi, amely a vonatkozó állításra is kitér. Az állítást, melynek értelmében a tengeri fuvarozás révén keletkezett haszonkulcsot be kellene foglalni az exportárba, a fenti (19) preambulumbekezdés részletezi; az állítást elutasították. Az állítást, mely szerint a török és orosz behozatal összesített értékelése az értékesítések eltérő földrajzi eloszlásából adódóan nem indokolt, a fenti (43) és (44) preambulumbekezdés részletezi; az állítást elutasították. Az állítást, mely szerint az uniós gazdasági ágazat a megnövekedett piaci részesedése tükrében nem szenvedett kárt, a fenti (48)–(50) preambulumbekezdés tartalmazza; az állítást elutasították.

(79)

Tekintettel arra, hogy a végleges nyilvánosságra hozatalt követően nem hoztak fel olyan érveket, amelyek az ügy elbírálásának eredményeire hatással lehettek volna, a fent részletezett következtetéseket a Bizottság nem módosította.

(80)

Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözet nagyságára, és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, szükségesnek tekinthető, hogy az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok formájában biztosított összegeket a kivetett végleges vám összegének mértékéig véglegesen beszedjék,