28.6.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 168/38

(1)

2011. április 19-én a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában kihirdetett értesítés (2) (a továbbiakban: a felülvizsgálati eljárás megindításáról szóló értesítés) útján bejelentette, hogy dömpingellenes eljárást indít a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína vagy érintett ország) származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékeknek az Unióba történő behozatala vonatkozásában.

(2)

Az eljárás azt követően indult, hogy 2011. március 7-én a Solae Europe S.A. uniós gyártó (a továbbiakban: panaszos), amelynek termelése a szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek teljes uniós gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki (3), panaszt nyújtott be. A panasz bizonyítékot tartalmazott az említett termék dömpingjére és az ebből eredő jelentős kárra, és ez elegendőnek bizonyult az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság az eljárás megindításáról hivatalosan értesítette a panaszost, a másik ismert uniós gyártót, az exportáló gyártókat, valamint Kína képviselőit, a tudomása szerint érintett importőröket, beszállítókat és felhasználókat, valamint szövetségeiket. Az érdekelt feleknek lehetőséget biztosított arra, hogy álláspontjukat írásban ismertessék, és az eljárás megindításáról szóló értesítésben megállapított határidőn belül meghallgatást kérjenek.

(4)

A Bizottság minden olyan érdekelt felet meghallgatott, amely azt kérelmezte, és konkrét okokkal indokolta ennek szükségességét.

(5)

Az érdekelt felek szóbeli és írásbeli észrevételeit a Bizottság megvizsgálta, és adott esetben figyelembe vette.

(6)

Tekintettel az exportáló gyártók és a független uniós importőrök nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítés mintavételt irányzott elő, az 1225/2009/EK rendelet 17. cikkének megfelelően. Annak érdekében, hogy a Bizottság el tudja dönteni, hogy szükséges-e a mintavétel, és amennyiben igen, ki tudja választani a mintát, valamennyi exportáló gyártót és független uniós importőrt felkértek arra, hogy jelentkezzen a Bizottságnál és – az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározottak szerint – szolgáltasson alapvető információkat az érintett termékkel kapcsolatban 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakban (a továbbiakban: vizsgálati időszak) folytatott tevékenységéről. Kína hatóságaival szintén konzultáltak az exportáló gyártók mintavétele vonatkozásában.

(7)

Az exportáló gyártók közül húszan szolgáltatták a mintavételben kért információkat, és ajánlották fel együttműködésüket a kért határidőn belül. Az említett exportáló gyártók és csoportok által jelentett uniós értékesítési volumen az érintett behozatal mintegy 90 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. Az együttműködés tehát nagymértékűnek tekinthető.

(8)

Tekintettel az együttműködési hajlandóságukat jelző exportáló gyártók vagy gyártói csoportok nagy számára, a Bizottság úgy határozott, hogy az exportáló gyártók esetében mintavétel szükséges.

(9)

A Bizottság az alaprendelet 17. cikke alapján kiválasztotta a mintát, amely a rendelkezésre álló időn belül megfelelően megvizsgálható legnagyobb reprezentatív mennyiségű behozatalon alapult. Az így kiválasztott minta eredetileg két, egymással kapcsolatban álló vállalatcsoportból állt, melyek többek között öt egyéni gyártót képviseltek, és exportjuk az érintett termék Kínából az EU-ba exportált mennyiségének 40–50 %-át tette ki a vizsgálati időszak alatt. Azt követően, hogy jelezték, e két csoportot dömpingellenes vám kivetése céljából egyetlen entitásként kellene kezelni (lásd a (41) preambulumbekezdést), a mintába felvették exportáló gyártók egy újabb, harmadik csoportját, tehát így a minta a kínai import 45–60 %-át tette ki. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően az eredeti minta és a minta kiterjesztése kapcsán konzultáltak az érintett felekkel, illetve a kínai hatóságokkal. Két, kapcsolatban álló exportáló gyártó ellenezte a minta kiterjesztését, mivel állításuk szerint, amennyiben kiterjesztik a mintát, az ő vállalatuk megfelelőbb választásként szolgálna a mintába felvételre érdemes harmadik exportőrcsoportként. Hangsúlyozni kell, hogy az alaprendelet 17. cikke (1) bekezdésének rendelkezései szerint a javasolt új minta abból a három exportáló gyártói csoportból áll, amelyek a vizsgálat időszak alatt a legnagyobb, az EU-ba irányuló értékesítési volumennel rendelkeztek. Ráadásul a két, kapcsolatban álló gyártó, amely azt jelezte, hogy harmadik csoportként megfelelőbb választásnak bizonyulna, mindössze igen kicsi, a kiválasztott harmadik csoporthoz viszonyítva kevesebb mint 10 %-ot elérő mennyiségben rendelkezett az EU-ba irányuló értékesítési volumennel az érintett termék vonatkozásában. Ezért megerősítésre került, hogy a kiterjesztett mintához a javasolt három csoport a legreprezentatívabb. A felek nem emeltek további kifogást.

(10)

A benyújtott információk vizsgálatát követően és az együttműködési hajlandóságot mutató importőrök nagy száma miatt az a döntés született, hogy a független importőrök tekintetében mintavétel szükséges.

(11)

A mintába való felvételhez az érintett termék Unióba irányuló összes behozatalának 20 %-át képviselő hét, független importőr járult hozzá. A mintába való felvétel céljából három importőrt választottak ki, melyek behozatalai a Kínából származó összes import mintegy 17 %-át és az együttműködő importőrök behozatalainak csaknem 90 %-át tették ki. Az alaprendelet 17. cikke (2) bekezdésének megfelelően az érintett felek lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket a minta kiválasztásával kapcsolatban. A felek nem emeltek kifogást. A mintába felvett egyik importőr beszüntette az együttműködést, és nem töltötte ki a kérdőívet.

(12)

Annak érdekében, hogy a mintába felvett kínai exportáló gyártóknak lehetővé tegyék a piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelem benyújtását – amennyiben ezt igénylik –, a Bizottság formanyomtatványokat küldött számukra. E tekintetben két, a mintába felvett vállalatcsoport kért piacgazdasági elbánást az alaprendelet 2. cikkének (7) bekezdése szerint, míg a mintába felvett fennmaradó vállalatcsoport az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése alapján egyedi elbánást kérelmezett.

(13)

A Bizottság valamennyi olyan, a mintába fel nem vett exportáló gyártó vagy gyártói csoport számára elküldte a piacgazdasági vagy egyedi elbánás iránti igénylőlapokat, amely az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésének megfelelően jelezte az egyedi vizsgálat iránti kérelmét.

(14)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintában szereplő exportáló gyártóknak, továbbá a mintában nem szereplő azon exportáló gyártóknak, amelyek egyedi vizsgálatot kérelmeztek, a panaszosnak és a másik uniós gyártónak, a mintába felvett importőröknek, valamint az összes ismert felhasználónak.

(15)

Miután a Bizottság információkat kért a lehetséges analóg országokban, vagyis Brazíliában, Izraelben és az Amerikai Egyesült Államokban (a továbbiakban: Egyesült Államok) működő gyártóktól, kérdőíveket küldött az együttműködést ajánló brazíliai és izraeli gyártóknak is annak érdekében, hogy azon vállalatok esetében, amelyeknek nem lehetett megadni a piacgazdasági elbánást, meghatározhassák a rendes értéket (lásd az alábbi (60)–(64) preambulumbekezdéseket).

(16)

A Bizottságnak a mintába felvett három kínai exportáló gyártói csoport, egy brazíliai gyártó, egy izraeli gyártó, egy uniós gyártó (mely Belgiumban és Dániában rendelkezik egy-egy gyártási létesítménnyel), a mintába felvett három importőr közül kettő, valamint négy uniós gyártó küldött vissza hiánytalanul kitöltött kérdőívet. Egy másik brazíliai gyártó hiányosan kitöltött kérdőívet küldött vissza.

(17)

Emellett az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerint egyedi vizsgálat iránti kérelem érkezett a mintába fel nem vett egyik exportáló gyártótól (A. kérelmező), valamint egy kapcsolatban álló, a mintába fel nem vett exportáló gyártói csoporttól (közösen: B. kérelmező) (4). A mintába felvett felek által szolgáltatott információk és az említett kérelmek, többek között a hiánytalanul kitöltött kérdőívek elemzését követően a Bizottság úgy vélte, hogy a mintába felvett exportáló gyártók és gyártói csoportok száma már akkora, hogy további egyedi vizsgálatok indokolatlanul nagy terhet jelentenének, és megakadályoznák, hogy a vizsgálatot megfelelő idő alatt el lehessen végezni. A kérelmezőket ezért arról tájékoztatták, hogy egyedi vizsgálat iránti kérelmüket elutasították.

(18)

A B. kérelmező kifogásolta, hogy nem mérlegelték egyedi vizsgálat iránti kérelmét. Állítása szerint az elutasítás ellentétes az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdésével, valamint a dömpingellenes megállapodás 6. cikke (10) bekezdésének a WTO vitarendezési testülete szerinti, a kötőelemek esetében megfogalmazott értelmezésével (5). Másodsorban pedig az elutasítás ellentétes az arányosság alapelvével.

(19)

Az első állítást tekintve az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése, valamint a dömpingellenes megállapodás 6. cikkének (10) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi, hogy a vizsgáló hatóság elutasítsa az egyedi vizsgálat iránti kérelmeket, ha az érintett exportőrök és/vagy gyártók száma olyan nagy, hogy a gyakorlatban nehezen megvalósíthatóvá tenné az ilyen vizsgálatot. A kötőelemek esetében a WTO vitarendezési testületének jelentése megállapítja, hogy az időben benyújtott, egyedi vizsgálat iránti kérelmeket alapesetben el kell fogadni, kivéve, ha ez indokolatlanul nagy terhet jelentene (6). Ebben az esetben az egyedi vizsgálatot kérelmezők kérdőívre adott válaszainak és a piacgazdasági elbánás iránti igénylőlapokon feltüntetett válaszainak ellenőrzése helyszíni vizsgálatokkal járna egy vállalatnál (A. kérelmező) és két másik vállalatnál (a B. kérelmezőt alkotó vállalatok). E helyszíni vizsgálatok során ellenőrizni kellene a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának betartását és a vállalatok által szerkezetükkel, költségeikkel (beleértve a gyártási költségeket és a beszerzéseket), értékesítéseikkel és nyereségességükkel kapcsolatban szolgáltatott adatokat. Tekintettel a mintában már megvizsgált vállalatok nagy számára, még egy kérelmező vizsgálata valóban indokolatlanul nagy terhet jelentett volna, és komolyan veszélyeztette volna a vizsgálat megfelelő időben történő lezárását. Ezért jogilag indokolható az egyedi vizsgálat elutasítására vonatkozó döntés, és nem sérti az arányosság elvét.

(20)

Azt követően, hogy a B. kérelmezőt tájékoztatták arról, hogy az egyedi vizsgálat túlságosan nagy terhet jelentene, a B. kérelmező azt javasolta, hogy visszavonja piacgazdasági elbánás iránti kérelmét, ha egyedi elbánás iránti vizsgálatát engedélyezik. Mivel a B. kérelmező azt állította, hogy a vizsgálati időszak alatt csak egy kisebb exportügyletet bonyolított le, és elállt attól, hogy piacgazdasági iránti elbánást kérelmezzen, azt állította, hogy a Bizottságnak nem szükséges Kínában helyszíni vizsgálatot végeznie a dömping megállapítása érdekében, és elegendő lenne, ha az említett egyetlen exportügyletet, valamint a panaszosnak a kérdőívre adott válaszait ellenőrizné az EU-ban. Az exportőr ennek alapján azt állította, hogy az egyedi vizsgálat engedélyezése nem jelentene terhet.

(21)

Ha azonban engedélyeznék az egyedi vizsgálatot, helyszíni vizsgálat lenne szükséges a B. kérelmező esetében, mivel a csoport két gyártójának Kínában, a helyszínen végzett vizsgálata nélkül nem zárható ki, hogy a vizsgálati időszak alatt más, az EU-ba irányuló értékesítések is megvalósultak. Egy ilyen ellenőrzés nagy terhet jelentene a mintában szereplő három nagy vállalatcsoport mérete miatt. A kérelmet ezért elutasították.

(22)

A Bizottság fenntartotta döntését, melynek értelmében elutasította az egyedi elbánásra irányuló kérelmeket. Tekintettel a fent említett okokra, az egyedi vizsgálatra irányuló kérelmeket illetően a végleges határozat megállapította, hogy azok nem lefolytathatók, mivel azok a vizsgálatot indokolatlanul megnehezítenék, és megakadályoznák a vizsgálat megfelelő időben történő lezárását.

(23)

A Bizottság megvizsgálta és ellenőrizte az uniós érdek tekintetében a dömping, az ebből származó kár vagy a kár kockázata megállapításához szükséges valamennyi információt. A következő vállalatok telephelyein került sor ellenőrző látogatásokra:

(24)

A dömping és a kár vizsgálatakor a 2010. január 1. és 2010. december 31. közötti időszakot (továbbiakban: vizsgálati időszak) vették figyelembe. A kár megítélése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2007-től a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(25)

Az időközi szakaszban a Bizottság úgy vélte, hogy ideiglenes intézkedések elrendelése nem lenne megfelelő, tekintettel arra, hogy tovább kell elemezni a Kínából származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek dömpingelt behozatala és az uniós gazdasági ágazatot ért kár közötti okozati kapcsolatot.

(26)

Azon alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően, amelyek alapján elvetették ideiglenes intézkedések bevezetését (a továbbiakban: időközi nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be írásban az időközi megállapításokra vonatkozó észrevételeit. A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak észrevételeik megtételére.

(27)

A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket a végleges megállapítások kialakításához szükségesnek tartott. A fenti (23) preambulumbekezdésben említett ellenőrzések mellett a Kerry – a vizsgálatban együttműködő egyik szójafehérje-importőr és -felhasználó telephelyén (Bristol, Egyesült Királyság) további ellenőrzésre került sor.

(28)

Az érintett terméket az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő meghatározás szerint a Kínai Népköztársaságból származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek alkotják, amelyek szárazanyagra számítva legalább 65 tömegszázalék fehérjét tartalmaznak (N × 6,25), figyelmen kívül hagyva a hozzáadott vitaminokat, ásványi anyagokat, aminosavakat és élelmiszer-adalékokat (a továbbiakban: vizsgált termék), és amelyeket jelenleg az ex 2106 10 20, ex 2106 90 92, ex 2309 90 10, ex 2309 90 99 (2012. január 1-jétőlex 2309 90 96) és ex 3504 00 90 KN-kódok alá sorolnak be.

(29)

A fenti termékkörben két fő termékcsoport különböztethető meg: i. szójafehérje-koncentrátumok (a továbbiakban: koncentrátumok, beleértve az egyszerű/alapvető koncentrátumokat és a továbbfeldolgozott koncentrátumokat), melyek fehérjetartalma több mint 65 %, de kevesebb mint 90 %; ii. izolált szójafehérjék (a továbbiakban: izolátumok), melyek fehérjetartalma 90 % vagy több.

(30)

Az is megállapításra került, hogy míg az egyszerű koncentrátum alapterméknek tekinthető, melynek hozzáadott értéke kicsi, az izolátumok és a továbbfeldolgozott koncentrátumok lényegesen több feldolgozást igényelnek, és nagyobb hozzáadott értékkel rendelkeznek.

(31)

A fentiekben ismertetett termékkörbe beletartoznak az egyszerű (nem feldolgozott) állatitakarmány-koncentrátumok. Ezeket a figyelembe vett időszakban az EU-ban a panaszos egyik, Franciaországban működő üzemében, valamint egy másik, holland vállalat, az ADM üzemében gyártották.

(32)

Az időközi nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos kérte a termékkör megváltoztatását, az állati takarmányokhoz használt koncentrátumoknak a termékkörből való kizárásával. A panaszos ellenezte az időközi dokumentumban javasolt megközelítést, és azt állította, hogy a 2009-ben (vagyis a figyelembe vett időszak közepén) leállított francia üzem adatainak kizárása a fennmaradó adatok következetlenségéhez vezetett (az ADM adatai továbbra is szerepeltek). Ennek következtében az uniós gyártóknak a vizsgált termékkel kapcsolatos értékesítései és piaci részesedése mesterségesen inflálódtak.

(33)

A panaszos azt állította, hogy a viszonylag stabil kereslet hatására a Solae francia üzem által 2009-ben bekövetkező bezárásáig folytatott termelés egy részét uniós versenytársa, az ADM vette át. Ennek következtében a francia üzem adatainak figyelmen kívül hagyása a 2008. évi adatok – amikor az ADM az állati felhasználású koncentrátumok piacán csak kisebb részesedéssel rendelkezett – téves értelmezéséhez vezetett a vizsgálati időszak adataival összehasonlítva, amikor piaci részesedése már jóval nagyobb volt.

(34)

A panaszos mindenekelőtt az állati takarmányként felhasznált koncentrátum és az egyéb koncentrátumok és izolátumok műszaki és kémiai különbségeiről nyújtott információt. Emellett ezen alcsoportok számára különböző terjesztési csatornákat is használnak. Az állati takarmányként felhasznált koncentrátumok továbbá más KN-kód alá vannak besorolva, mint az élelmiszer-ipari koncentrátumok és izolátumok.

(35)

A panasz benyújtását követően az egyik exportőr ellenezte a termékkör korlátozására irányuló kérelmet. Ez az exportőr azonban félreérttette a kérelmet, és úgy vélte, hogy annak célja valamennyi szójafehérje-koncentrátum kizárása volt, miközben a kérelem csak az állati takarmányként felhasznált koncentrátumokra vonatkozott. Emellett az exportőr nem nyújtott be tényszerű indokot, mely alapján a kérelem megalapozatlannak tekinthető.

(36)

Meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat során gyűjtött információk alapján az állati takarmányként felhasznált szójafehérje-koncentrátumok behozatala az Unióba irányuló összes kínai behozatal mindössze 1 %-át tette ki az eredeti meghatározás szerinti vizsgált termék tekintetében.

(37)

Tekintettel a fentiekre és különösen a műszaki, kémiai és a piaccal kapcsolatos különbségekre, helyénvalónak tekinthető a termékkör korlátozása az állati takarmányként felhasznált egyszerű szójafehérje-koncentrátumok kizárásával. Ennek következtében az érintett terméket az eljárás megindításáról szóló értesítésben szereplő meghatározás szerint a Kínai Népköztársaságból származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek alkotják – az állati takarmányozásban használt termékek kivételével – amelyek szárazanyagra számítva legalább 65 tömegszázalék fehérjét tartalmaznak (N × 6,25), figyelmen kívül hagyva a hozzáadott vitaminokat, ásványi anyagokat, aminosavakat és élelmiszer-adalékokat (a továbbiakban: vizsgált termék), és amelyeket jelenleg az ex 2106 10 20, ex 2106 90 92 és ex 3504 00 90 KN-kódok alá sorolnak be.

(38)

Az érintett terméket elsősorban az élelmiszeriparban használják húskészítményekben és húspótló termékekben. Az egyéb élelmiszer-ipari felhasználások közé a következők tartoznak: salátaöntet, levesek, italporok, energiaszeletek, nem tejtartalmú krémesítők, fagyasztott édességek, felvert öntetek, anyatej-helyettesítő tápszerek, kenyér, gabonapelyhek, tészta stb. Felhasználhatóságának sokoldalúsága miatt az érintett termék az alábbi területeken is alkalmazható: ragasztók, aszfaltok, gyanták, tisztítószerek, kozmetikumok, tinták, bőr, festékek, papírbevonat, peszticidek, fungicidek, műanyagok, poliészterek és textilrostok.

(39)

A végfelhasználási lehetőségek közötti különbségek ellenére az érintett termék különböző típusai, koncentrátumai és izolátumai ugyanazokkal az alapvető fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek. Ezért ezek a termékek azonos terméknek minősülnek.

(40)

Az érintett termék és a Kína belföldi piacán gyártott és értékesített, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek, illetve az analóg országnak tekintett Brazília belföldi piacán értékesített, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek, továbbá az Unióban az uniós ágazat által gyártott és értékesített, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek esetében megállapítható, hogy fizikai, vegyi és műszaki tulajdonságaik, továbbá felhasználási formájuk alapvetően megegyező. Ezért e termékeket az alaprendelet 1. cikke (4) bekezdése értelmében hasonló termékeknek kell tekinteni.

(41)

A mintába felvett exportáló gyártók a következők voltak: Shandong Crown Soya Protein Co. Ltd és kapcsolatban álló vállalatai (a továbbiakban: Crown-csoport), Gushen Biological Technology Group Co. Ltd és kapcsolatban álló vállalatai (a továbbiakban: Gushen-csoport) and Sinoglory Health Food Co. Ltd és kapcsolatban álló vállalatai (a továbbiakban: Sinoglory-csoport). A vizsgálat egy korai szakaszában a Bizottság úgy vélte, hogy a Gushen-csoportot és a Sinoglory-csoportot kapcsolatban álló exportőrökként kell kezelni. Az érintett exportőröktől származó magyarázatokat követően azonban végezetül úgy határoztak, hogy a Gushen-csoportot és a Sinoglory-csoportot e vizsgálat céljából különálló vállalatokként kezelik.

(42)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja értelmében a Kínából származó behozatalra vonatkozó dömpingellenes vizsgálatok során a rendes értéket az említett cikk (1)–(6) bekezdésével összhangban állapítják meg azon gyártók tekintetében, amelyekről megállapítást nyer, hogy teljesítik az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában megállapított kritériumokat.

(43)

Az egyszerűbb hivatkozás céljából e kritériumok röviden összefoglalva a következők:

(44)

A Crown-csoport és a Sinoglory-csoport is kérelmezte a piacgazdasági elbánást.

(45)

A Bizottság mind a Crown-csoport, mind a Sinoglory-csoport tekintetében felkutatott minden szükségesnek ítélt információt, és a szóban forgó vállalatok telephelyein ellenőrizte a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó igénylőlapokon megadott információkat és minden más szükségesnek ítélt információt.

(46)

A vizsgálat megállapította, hogy egyik csoport sem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjának a piacgazdasági elbánás megadására vonatkozó feltételeket.

(47)

A két csoport vállalatai elsősorban az 1., 2. és 3. kritériumot nem teljesítették.

(48)

Az első csoport esetében a csoport egyik gyártója nem teljesítette az 1. kritériumot, mert kötelezettségei értelmében valamennyi termékét nemzetközi piacokon kell értékesítenie. Jóllehet a vállalat azt állította, hogy ez a rendelkezés nem kötelező, a belföldi piacon mégsem értékesítette termékeit (egy kisebb volumenű, 2007-ben történ eladást leszámítva). A 2. kritérium vonatkozásában a csoport mindkét gyártója esetében több számviteli probléma merült fel. A csoport egyik vállalata ráadásul nem nyújtott be piacgazdasági elbánás iránti kérelmet. A csoport egy másik vállalata továbbá földterülete egy részét bérbe adta, azonban számvitelében nem vezetett nyilvántartást a bérlésről, mivel e befizetésekről sem számlákat, sem fizetési igazolást nem állítottak ki. Amikor a vállalat új termelési helyszínre költözött és berendezései egy részét már nem használta, nem végeztek értékvesztési vizsgálatot. Végezetül, amikor a csoportban lévő egyik vállalat új földterületet vásárolt, a kormánytól pénzeszközöket kapott a költözni kényszerülő falusiak kompenzálására. Ezt a kifizetést azonban nem az említett célra, hanem a földhasználati jog költségének csökkentésére használták fel. A 3. kritériummal kapcsolatban a csoportban működő két gyártó egy közös beszállítótól származó nyersanyagokat cserélt bármilyen megfelelő dokumentáció vagy nyilvántartás nélkül, informális megállapodás útján, az árkülönbségek vagy a díjak bármilyen kiigazítása nélkül: ez a barterkereskedelem egy formája. Emellett az egyik gyártó a többségi részvényeshez tartozó földterületet évekig fizetés nélkül használhatta. Az érintett vállalat állítása szerint ez azért volt lehetséges, mert az ezzel összefüggő földhasználati jogokat az anyacég rendkívül alacsony áron vásárolta meg privatizációja során.

(49)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó részletes megállapítások nyilvánosságra hozatalát és az időközi nyilvánosságra hozatalt követően a csoport megismételte korábbi, arra vonatkozó állításait, hogy a két gyártó egyikét nem kellene jogilag a csoporthoz tartozó gyártónak tekinteni. Ugyanakkor ezen állítás vonatkozásában megállapításra került, hogy a két gyártó összehangolt kereskedelmi és iparági stratégiát követett a csoport többi tagjával együtt, beleértve a (48) preambulumbekezdésben említett barterkereskedelmet. Ezért ezt az állítást el kell utasítani.

(50)

A csoport továbbá azt állította, hogy az egyik gyártójára vonatkozó értékesítési korlátozás csak alapszabályában szerepel, működési engedélyében vagy a jóváhagyási igazolásban nincs megemlítve. A vállalat szerint a korlátozás ezért nem kötelező jellegű. Emellett azt állították, hogy az a vállalat, amely nem nyújtotta be a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó igénylőlapot, nem gyártó vagy kereskedelmi vállalat, hanem kifizető ügynökség, továbbá a csoport minden erőfeszítést megtett, hogy a szükséges információkat szolgáltassa.

(51)

A fentiekben említettek szerint azonban a szóban forgó gyártó egyértelműen eleget tett az értékesítési korlátozásoknak. Emellett az alapszabály részét képezi azoknak a dokumentumoknak, amelyeket a vállalat létrehozásakor jóváhagyás céljából benyújtottak a hatóságoknak, tehát egyértelmű, hogy e dokumentumok tartalma a vállalat tényleges műveletei alapjául szolgál. Végezetül a piacgazdasági elbánás iránti kérelemre vonatkozó igénylőlapot be nem nyújtó vállalat vonatkozásában megállapítást nyert, hogy a cég a kérdéses termék exportértékesítéseinek bizonyos aspektusaiban érintett, tehát piacgazdasági elbánás iránti kérelmet kellett volna benyújtania. Ezért mindkét állítást elutasították.

(52)

A másik csoport vonatkozásában az egyik exportáló gyártóra szintén értékesítési korlátozás vonatkozott, melynek értelmében termelése 70 %-át exportra kellett eladnia, tehát a vállalat nem felelt meg az 1. kritériumnak. A 2. kritérium vonatkozásában számos olyan problémára derült fény, amelyek az értékcsökkenéssel és a számviteli gyakorlatban bekövetkezett változásokkal voltak kapcsolatosak. A 3. kritérium vonatkozásában az egyik vállalat számviteli nyilvántartásában szereplő két földterülethez tartozó érték jelentős mértékben változik, és a Bizottság úgy véli, hogy azáltal, hogy a vállalat egyértelműen a piaci érték alatt jutott földterülethez, rejtett támogatásban részesült. Ráadásul a csoportban egy másik vállalat egy évig térítésmentesen bérelt egy földterületet, és a piaci értéknél alacsonyabb áron jutott földhasználati jogokhoz. Végezetül több csoportközi garanciát nem hoztak nyilvánosságra a számviteli nyilvántartás kiegészítő mellékleteiben, megsértve a 24. nemzetközi számviteli standardot (IAS 24).

(53)

A piacgazdasági elbánásra vonatkozó részletes megállapítások nyilvánosságra hozatalát, valamint az időközi nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat azt állította, hogy a két gyártó de facto értékesítéseire nem vonatkozott értékesítési korlátozás. A vállalatok szerint az a tény, hogy exportvolumenük összhangban volt az alapszabályban szereplő korlátozással, kizárólag a szójafehérje-piaci kereslet-kínálat egyensúlyának tudható be. Hangsúlyozták, hogy e korlátozó rendelkezések nem sokkal a vizsgálati időszak lezárulta után kikerültek az érintett szövegekből. Ráadásul a 2. kritérium vonatkozásában a vállalat azt állította, hogy kisebb számviteli hibáktól eltekintve teljes mértékben megfelelt a kínai, általánosan elfogadott számviteli alapelveknek (GAAP), melyekre e vállalatoknak sokkal inkább tekintettel kell lenniük, mint a nemzetközi számviteli standardokra. A földhasználati jogok tekintetében a csoport azt állította, hogy a két földterület értékének eltérései az egyik földterület planírozási költségeiből fakadtak. Végezetül hangsúlyozták, hogy egy másik földterületet azért bérelhettek térítésmentesen, mert adminisztratív késedelem történt, mielőtt a földhasználati jogot ténylegesen megszerezhették volna, és a mentesség értéke egyébként is jelentéktelen a vállalat működéséből származó jövedelméhez viszonyítva.

(54)

Az 1. kritérium vonatkozásában az alapszabály a hatóságoknak benyújtott dokumentumok részét képezi, melyet a vállalat létrehozásakor jóváhagytak. Az a tény, hogy a vállalat eleget tett az értékesítési korlátozásnak, a Bizottság véleménye szerint egy erre vonatkozó követelménynek tulajdonítható, és egyértelmű, hogy e dokumentumok tartalma a vállalat tényleges működésének alapjául szolgál. Emellett hangsúlyozták, hogy a korlátozásoknak az alapszabályból történő kivétele a vizsgálati időszakot követően következett be, ezért e vizsgálat szempontjából nem releváns. A 2. kritérium vonatkozásában egyértelmű, hogy nem lehet megerősíteni a nyilvántartások pontosságát és megbízhatóságát. Emellett a vállalat számviteli nyilvántartásait a nemzetközi számviteli standardok szerint kellene auditálni, ezt azonban nem lehetett megerősíteni a ellenőrzés során. A 3. kritérium vonatkozásában a helyszíni vizsgálat alatt nem nyújtottak be olyan bizonyítékot, amely alátámasztotta volna a planírozási költségeket a kérdéses földtulajdon vonatkozásában. Végezetül a benyújtott magyarázatoktól függetlenül továbbra is tény, hogy a vállalatok egyike bizonyos időszakra térítésmentesen bérelt földterületet, tehát támogatásban részesült. A beérkezett vélemények nem voltak olyan természetűek, hogy azok változtattak volna a piacgazdasági elbánással kapcsolatos következtetéseken. Ezek a megállapítások megerősítésre kerülnek.

(55)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az említett cikk hatálya alá tartozó országok vonatkozásában adott esetben országos vámot állapítanak meg, kivéve azokat az eseteket, amikor a vállalatok bizonyítani tudják, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott valamennyi feltételnek megfelelnek. Az egyszerűbb hivatkozás céljából e feltételek röviden összefoglalva a következők:

(56)

A Gushen-csoport csak egyedi elbánást kérelmezett. A kérelmet megvizsgálták, és nem találtak benne arra utaló elemet, hogy a vállalat nem teljesítené a fentiekben említett kritériumokat. Ebből kifolyólag az a döntés született, hogy a Gushen-csoport egyedi elbánásban részesülhet.

(57)

A Crown-csoportot és a Sinoglory-csoportot szintén megvizsgálták, mivel e vállalatok nem kapták meg a piacgazdasági elbánást. Egyik esetben sem találtak arra utaló jelet, hogy a vállalatok ne teljesítenék a fent említett kritériumokat. Ezért az a döntés született, hogy mindkét vállalat egyedi elbánásban részesülhet.

(58)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos ellenezte, hogy a mintába felvett exportőr csoportoknak egyedi elbánást engedélyezzenek. Mivel azonban nem került sor intézkedések elrendelésére, ezt a kérdést nem volt szükséges tovább vizsgálni.

(59)

A (46) preambulumbekezdésben említetteknek megfelelően a két mintába felvett, piacgazdasági elbánást kérelmező csoport számára nem engedélyezték az ilyen elbánást. A mintába felvett harmadik csoport nem kérelmezett piacgazdasági elbánást. Ezért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének megfelelően a rendes érték megállapítása valamennyi csoport esetében egy analóg ország árai vagy számtanilag képzett érték alapján történt.

(60)

A vizsgálat megindításáról szóló értesítésben a Bizottság jelezte, hogy a Kínai Népköztársaságra érvényes rendes érték meghatározásához analóg országnak az Egyesült Államokat kívánja kijelölni, és felkérte az érdekelt feleket, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

(61)

Számos észrevétel érkezett, és több országot is javasoltak alternatívaként, különösen Brazíliát és Izraelt. Az Egyesült Államok mint analóg ország ellen felhozott fő érv az volt, hogy az Egyesült Államokban az érintett termék géntechnológiával módosított szójababból származik, ugyanakkor Kínában nem. A géntechnológiával módosított szójabab felhasználása azt eredményezheti, hogy a terméket esetleg más felhasználók vagy feldolgozóipari ágazatok használják. Az egyik exportáló gyártó azt is megemlítette, hogy a panaszos egyesült államokbeli leányvállalata piaci erőfölénnyel rendelkezik az Egyesült Államok piacán, aminek hatására a belföldi eladási árak inflálódnak.

(62)

Tekintettel a kapott észrevételekre, a Bizottság együttműködést kezdeményezett a szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékek valamennyi brazíliai, izraeli és egyesült államokbeli gyártójával, és számos kulcsadatot kért tőlük a termelés, értékesítés és helyi piacok vonatkozásában, továbbá megkérdezte, hogy készek lennének-e részletesebb információk megadására a költségekről és áraikról, amennyiben országukat analóg országnak választanák ki. Mindössze egy egyesült államokbeli és két brazíliai gyártó válaszolt, megadva a kért információt, és további együttműködést ajánlva. Egy későbbi szakaszban egy izraeli gyártó is hiánytalanul kitöltött kérdőívet nyújtott be. A Bizottság emellett más eszközökkel is próbált információt szerezni a már említett és egyéb lehetséges piacok vonatkozásában.

(63)

Az így gyűjtött információkat gondosan elemezték. Megerősítést nyert, hogy az egyesült államokbeli terméket elsősorban géntechnológiával módosított szójababból gyártják, míg a Kínából, Brazíliából vagy Izraelből származó, szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékeket nem ezzel az eljárással állítják elő. Nem lehetett azonban következtetést levonni arra vonatkozóan, hogy a fő nyersanyag terén megfigyelhető különbség milyen hatást gyakorol a termék jellemzőire, felhasználására, a költségekre vagy az árakra. Emellett – habár a brazil piacon 14 % importvám volt érvényben –, a brazil piacon jelentős mennyiségű importált, szójafehérje-koncentrátumból készült termékek voltak jelen, amelyek a helyben gyártott termékkel versengtek. Valójában a két brazíliai gyártó – melyek együttműködésüket is felajánlották – a brazíliai felhasználás mintegy háromnegyedét képviseli, míg az egyesült államokbeli piacot a jelek szerint két jelentős méretű belföldi gyártó uralta, melyek közül csak az egyik ajánlott együttműködést. Ezért annak ellenére, hogy az egyesült államokbeli piac nagyobb, Brazíliában – ahol két jelentős belföldi gyártó és nagy mennyiségű behozatal van jelen – a jelek szerint erősebb a verseny. Emellett általánosságban az együttműködő brazíliai gyártók belföldi értékesítési volumene láthatólag ugyanolyan nagyságrendet képviselt, mint a mintába felvett kínai gyártóknak az EU-ba irányuló értékesítési volumene, és a termékskála is összehasonlítható. Végezetül megállapítást nyert, hogy a brazíliai belföldi piac lényegesen nagyobb, mint az izraeli piac.

(64)

A fentiekben vázoltak alapján Brazíliát választották analóg országnak. A választás megerősítést nyert.

(65)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alapján az exportáló gyártókra vonatkozó rendes értéket egy hasonló ország gyártóitól kapott, ellenőrzött információk alapján határozták meg. Amennyiben az analóg ország belföldi piacán a terméktípusokat nem rendes kereskedelmi forgalomban értékesítették, vagy hasonló terméktípust nem értékesítettek, a rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése és 2. cikkének (6) bekezdése szerint határozták meg.

(66)

Az időközi nyilvánosságra hozatalt követően a számításokat tovább pontosították annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a felek által tett észrevételeket.

(67)

Az exportáló gyártó vagy közvetlenül független vevők számára, vagy Kínában működő, vele kapcsolatban álló vállalaton keresztül exportálta termékeit az Unióba. Az exportár ezért az alaprendelet 2. cikke (8) bekezdésének megfelelően a ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapult.

(68)

Az időközi nyilvánosságra hozatalt követően a számításokat tovább pontosították annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a felek által tett észrevételeket.

(69)

A rendes értéket és az exportárakat gyártelepi paritáson (EXW-alapon) állapították meg. A rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdése szerint kiigazítások formájában megfelelően figyelembe vették azokat a különbségeket is, amelyek az árakat és azok összehasonlíthatóságát befolyásolták. Az árkedvezmények, a szállítás, a biztosítás, a kezelés, a rakodási és járulékos költségek, a hitelköltségek és a közvetett adózás tekintetében minden olyan esetben elvégezték a megfelelő kiigazításokat, amikor azokat ésszerűeknek, helyeseknek és igazolt bizonyítékokkal alátámasztottaknak ítélték meg.

(70)

A végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított CIF-ár százalékában vannak kifejezve.

(71)

A mintában szereplő együttműködő exportáló gyártók három csoportjának esetében az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdésével összhangban a dömpingkülönbözet meghatározása az analóg országban érvényes rendes érték súlyozott átlagának és az exportár súlyozott átlagának összehasonlítása alapján történt.

(72)

A mintában nem szereplő együttműködő vállalatok számára a dömpingkülönbözetet a mintavételbe bevont három vállalatcsoport átlagát véve számították ki.

(73)

Tekintve, hogy a vizsgálatban való együttműködés szintje magas volt, mivel az együttműködő vállalatok a vizsgált időszakban a Kínából származó összes behozatalnak mintegy 90 %-át képviselték, a nem együttműködő vállalatokra az országos szintű különbözet megállapítása a mintavételbe bevont vállalat(csoport)ok körében talált legnagyobb különbözet felhasználásával történt.

(74)

Ezen az alapon a végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(75)

A termékkör felülvizsgálatát (az állati takarmányként felhasznált koncentrátumok kizárását) követően egy vállalatot, a holland ADM-et, amely kizárólag állati takarmányként felhasznált koncentrátumok gyártásával foglalkozik, már nem tekintik az uniós gazdasági ágazat részének. Következésképpen, a vizsgálati időszak alatt az Unióban a hasonló terméket egyedül a panaszos (Solae) gyártotta. A Solae-nek jelenleg két gyártó létesítménye van az Unióban, az egyikben – Belgiumban – izolált szójafehérjéket gyártanak, a másikban – Dániában – szójafehérje-koncentrátumokat (alapkoncentrátumok és további nagyobb értékű koncentrátumok, amelyek gyártásához a félkész termék az alapkoncentrátum). A Solae egy másik, a franciaországi Bordeaux-ban lévő gyártó létesítménye, amely csak egyszerű állati takarmányként felhasznált koncentrátumot gyártott és forgalmazott, 2009 elején zárt be.

(76)

Az uniós gyártást illetően a vizsgálat során kiderült, hogy a Solae gyártási eljárása kizárólag a svájci anyavállalattal, a Solae Europe-pal kötött nyersanyag-feldolgozási megállapodáson alapul. E megállapodás értelmében a Solae Belgium és a Solae Denmark szolgáltatási díj ellenében feldolgozza a Solae Europe által biztosított nyersanyagot. Az egész folyamat alatt a nyersanyagok, bármely félkész termék és a késztermékek egyetlen tulajdonosa a Solae Europe.

(77)

Figyelembe véve, hogy a feldolgozói megállapodások jogilag abban különböznek minden más lehetséges gyártási intézkedéstől, hogy a nyersanyag és a késztermékek tulajdonjoga a megbízónál marad. A jelenlegi esetben azonban az uniós vállalatok által hozzáadott érték a termelési költség több mint 50 %-át teszi ki. A hozzáadott értéknek ez az aránya jól tükrözi az Unióban lévő technológiai beruházások és tőkebefektetések mértékét. Az EU-ban jelentős az ilyen beruházások nettó értéke, és a gazdasági ágazat jelentős számú embert foglalkoztat az Unióban.

(78)

Meg kell jegyezni továbbá, hogy az Unióban a nyersanyag-feldolgozási műveletek jelentenék „az utolsó jelentős változást”, és ebből adódóan a termékek uniós eredetét eredményeznék.

(79)

A fentiek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a Solae Belgium és a Solae Denmark által az Unióban végzett ilyen gazdasági tevékenységet a dömping potenciálisan fenyegetheti, indokolttá téve a védelem szükségességét, az ilyen tevékenység jogi természetétől függetlenül (nyersanyag-feldolgozási megállapodások vagy más gyártási megállapodások). A fentiek fényében arra a következtetésre jutottak, hogy a Solae Belgium és a Solae Denmark vállalatokat olyan uniós gyártóknak kell tekinteni, amelyek az uniós gazdasági ágazat részét képezik az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikke (4) bekezdése értelmében.

(80)

Az időközi nyilvánosságra hozatalt követően az egyik exportáló megjegyezte, hogy a nyersanyag-feldolgozó vállalatok nem minősülnek uniós gyártóknak, és nem vehetnek részt dömpingellenes vizsgálatokban. Az exportáló azzal érvelt, hogy mivel a nyersanyag és a késztermékek a Svájcban bejegyzett Solae Europe tulajdonában maradt (azaz az EU-n kívül), a Solae Belgium és a Solae Denmark nem tekinthetők uniós gyártóknak, és nem jogosultak a dömpinggel szembeni védelemre.

(81)

Az exportáló rámutatott, hogy korábbi esetekben, mint például a Kínából származó egyes műanyag zsákok és zacskók behozatala (7) kapcsán, az intézmények úgy határoztak, hogy két kínai vállalatot kizárnak az exportáló gyártók mintájából, mert nagy mennyiségű exportterméket jelentettek be, amelyet nem ők maguk gyártottak, hanem csupán más exportáló gyártók számára dolgozták fel azokat.

(82)

Meg kell jegyezni, hogy az exportáló által felhozott eset nem hasonlítható össze a jelenlegi esettel. Először is a műanyag zsákok és zacskók fent említett esetében a kínai vállalatoknak saját (nem csupán nyersanyag-feldolgozó) termelésük volt (de a saját előállítású termékeik értékesítése nem volt elég magas ahhoz, hogy a vállalatokat a mintába bevegyék), míg a jelenlegi helyzetben a Solae Belgium és a Solae Denmark kizárólag a nyersanyag-feldolgozási megállapodások alapján működnek.

(83)

Ezenkívül míg a Solae Belgium és a Solae Denmark kizárólagos tulajdonosa a Solae Europe, a mintavételből kizárt kínai vállalatokra vonatkozó vizsgálat nem állapított meg tulajdonosi viszonyt olyan exportáló gyártókkal, akik számára a termékeket feldolgozták.

(84)

Beadványában az exportáló egy másik, korábbi vizsgálatra is utalt, nevezetesen a Kínából származó glicin behozatalára vonatkozó vizsgálatra (8), amelyben a Bizottság egyes kínai vállalatokat kereskedőknek, és nem gyártóknak tekintett, mivel az általuk végzett tevékenység nem minősült gyártásnak.

(85)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy a glicin-eset sem támasztja alá az exportáló érvelését, mivel abban az esetben az exportáló kínai vállalatok csak bizonyos feldolgozási műveleteket végeztek, amelyek az érintett termék kémiai összetételét vagy fizikai tulajdonságait nem változtatták meg. Ez teljesen eltér a jelen helyzettől, melyben az uniós vállalatok által végzett műveletek során a szójababot vagy szójapelyhet szójafehérjévé alakítják át, és nemcsak megváltoztatják az anyag kémiai összetételét vagy fizikai tulajdonságait, hanem ezáltal a végtermék jelentős hozzáadott értéket kap.

(86)

Az exportáló azzal is érvelt, hogy az Unión belüli teljes nyersanyag-feldolgozói gyártásra vonatkozó döntéshozatali folyamat egy EU-n kívüli vállalat kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a nyersanyag-feldolgozó vállalatok sorsa teljesen és kizárólagosan a svájci anyavállalatuktól függ. Az exportáló hozzátette, hogy egy másik, az Amerikai Egyesült Államokból származó vinil-acetát behozatalára vonatkozó ügyben (9) a Bizottság kizárt egy uniós gyártót az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározásából, amiért kapcsolatban állt egy célországból származó vállalattal.

(87)

Egy másik fél azt javasolta, hogy amikor a nyersanyag-feldolgozási megállapodást elemezzük, és azt, hogy gyártásnak minősül-e, az olyan kérdéseket, mint a székhely megjelölése, az érdekeltség központja, az uniós piac iránti elkötelezettség, hasonló módon kell elemezni, mint az uniós gazdasági ágazat fogalommeghatározása esetében a kapcsolt vállalatokat.

(88)

A Solae-csoportnak szerkezeti kapcsolatai vannak a svájci anyavállalatával, és további vállalati kapcsolatai vannak amerikai vállalatokkal. A dömpingellenes eljárások során nem jelent újdonságot, hogy erős uniós jelenléttel rendelkező vállalatoknak ilyen szerkezeti, tőke- vagy vállalati kapcsolatai vannak az EU-n kívül. Azonban az ilyen, Unión kívüli szerkezeti és vállalati kapcsolatok nem változtathatnak azon a következtetésen, hogy a panaszosok uniós gyártóknak minősülnek.

(89)

Meg kell jegyezni, hogy az ilyen érvek az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja céljából, és az uniós gazdasági ágazat definíciója céljából csak akkor lennének relevánsak, ha a Solae Europe egy célországban, például ebben az esetben a Kínai Népköztársaságban lévő vállalat lenne. Nyilvánvalóan nem ez a helyzet, következésképpen az exportáló érvelése nem releváns.

(90)

Ezenkívül ismételten hangsúlyozni kell, hogy a felhasznált anyag és/vagy a végtermék tulajdonjoga az uniós gyártó meghatározásánál nem számít döntő kritériumnak. A nyersanyag-feldolgozási megállapodások jogilag különböznek ugyan más gyártási megállapodásoktól, a nyersanyag-feldolgozó vállalatok azonban uniós gyártóknak tekinthetők.

(91)

Ez a megközelítés nem mond ellent az intézmények korábbi gyakorlatának, mint például a Kínából származó furfuril-alkohol behozatalával kapcsolatos hatályvesztési felülvizsgálat (10) esetében.

(92)

Meg kell ismételni, hogy a jelenlegi esetben az uniós vállalatok által hozzáadott érték a termelési költség több mint 50 %-át teszi ki. A hozzáadott értéknek ez az aránya jól tükrözi az Unióban lévő technológiai beruházások és tőkebefektetések mértékét. Az EU-ban jelentős az ilyen beruházások nettó értéke, és a gazdasági ágazat jelentős számú embert foglalkoztat az Unióban.

(93)

Végezetül, a Solae Belgium és a Solae Denmark vállalatokat olyan uniós gyártóknak tekintik, amelyek az uniós gazdasági ágazat részét képezik, az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése és 5. cikke (4) bekezdése értelmében (a továbbiakban: uniós gazdasági ágazat).

(94)

A teljes uniós termelést az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése értelmében a panaszos kérdőívre adott válaszai alapján határozták meg.

(95)

Figyelembe véve, hogy az uniós gazdasági ágazat egyetlen gyártóból áll, az alábbi adatokat indexált formában adják meg, hogy az alaprendelet 19. cikke szerint ne szolgáltassák ki az uniós gazdasági ágazat által benyújtott bizalmas adatokat.

(96)

Az uniós felhasználás meghatározása az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacra szánt, nyersanyag-feldolgozási megállapodás keretében végzett termelés értékesítési volumene alapján történt, az uniós piacra kerülő importvolumenre vonatkozó adatok az Eurostattól származnak, a becslések pedig a panaszostól.

(97)

A szójafehérje-koncentrátumból készült egyes termékekre vonatkozó KN-kódok a termékek szélesebb skálájára vonatkoznak, nem csak a vizsgált termékre. A panaszos a vizsgált termék Unióba történő behozatalának értékére és volumenére vonatkozóan kiterjedt kutatáson és a piac alapos ismeretén alapuló becsléseket végzett. Ezeket a becsléseket a vizsgálat során megvizsgálták, és megbízhatónak találták. A Bizottság szolgálataihoz nem érkezett be olyan alternatív javaslatot tartalmazó észrevétel, amely megkérdőjelezte volna e becsléseknek a vizsgálat céljából történő használatát.

(98)

Az egyik fél állítása szerint a Bizottság nem magyarázta el kellőképpen az import kiszámításának a módszerét. Ezt a kritikát azonban a továbbiakban nem támasztották alá. A fél a Bizottság hozzáállását kritizálta, ugyanakkor nem tett javaslatot egy megfelelőbb vagy megbízhatóbb alternatívára. A kritika lényegében arra vonatkozott, hogy a fél nem tehetett megjegyzést. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az eljárás megindításától kezdve rendelkezésre állt a nem bizalmas akták között a panasz nem bizalmas változata, amely tartalmazta a kizárásra vonatkozó módszert.

(99)

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság szolgálatai ellenőrizték a panaszban szolgáltatott adatokat, és nem találtak semmiféle olyan elemet, amely megkérdőjelezhetné a választott módszer helyességét. Figyelemmel továbbá arra, hogy a felek nem javasoltak alternatív kizárási módszert, az észrevételeiket a Bizottság megalapozatlannak minősítette.

(100)

A figyelembe vett időszakban az uniós piacon 8 %-kal csökkent a kereslet. Konkrétabban az uniós fogyasztás 2007 és 2008 között stabil maradt, 2009-ben 8 %-kal csökkent, és a vizsgálati időszak alatt változatlan maradt.

1.   táblázat

(101)

Az érintett termék behozatalának mennyisége 15 %-kal nőtt a figyelembe vett időszak alatt, és a vizsgálati időszakban 20 117 tonnát ért el. Konkrétabban, a Kínai Népköztársaságból származó behozatal 2007 és 2008 között stabil maradt, majd 2009-ben 26 %-kal nőtt, elérve addigi csúcsát. Meg kell jegyezni, hogy a Kínai Népköztársaságból származó behozatal a vizsgálati időszak alatt 9 százalékponttal csökkent.

2.   táblázat

(102)

A Kínából származó dömpingelt behozatal piaci részesedésének alakulását tükröző mutató a figyelembe vett időszak alatt 25 %-kal nőtt. 2007 és 2008 között stabil maradt, azonban 2009-ben 36 %-kal nőtt. A vizsgálati időszak alatt 11 százalékponttal csökkent.

(103)

A figyelembe vett időszakban az átlagos importárak 37 %-kal emelkedtek. Konkrétabban, eleinte 48 %-kal nőtt, 2007 és 2008 között, majd 2009-ben 11 százalékponttal esett, és azon a szinten maradt a vizsgálati időszak alatt. A Kínai Népköztársaságból származó behozatal átlagos ára a vizsgálati időszak alatt 1,569 EUR volt tonnánként.

3.   táblázat

(104)

Az áralákínálás elemzése céljából az uniós gyártó uniós piacon, független fogyasztók részére kínált, különösen a hitelköltségekhez, szállítási költségekhez, csomagolás- és jutalékköltségekhez igazított, gyártelepi szintre kiigazított súlyozott átlagos értékesítési árait összehasonlították a Kínából származó együttműködő exportálók első független uniós vásárló részére történő értékesítésének CIF-áraival, a vámkezeléssel, azaz a vámtarifával, az importálás utáni költségekkel (kirakodási ár) kapcsolatos költségekhez igazított súlyozott átlagáraival.

(105)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a vizsgálati időszakban az érintett termék behozatala az uniós gazdasági ágazat áraihoz képest körülbelül 12 %-os áralákínálással történt.

(106)

A egyik fél megjegyezte, hogy az áralákínálás szintjét csak a vizsgálati időszakra vonatkozóan számították ki, és az áralákínálás korábbi szintjei nem ismertek. A fél azonban azt javasolta, hogy mivel 2007 és a vizsgálati időszak között a kínai importárak sokkal jelentősebb mértékben nőttek, mint az uniós gazdasági ágazat árai, arra lehet következtetni, hogy az alákínálás mértéke csökkent.

(107)

Valóban, el kell ismerni, hogy míg 2007 és a vizsgálati időszak között a kínai importárak 37 %-kal nőttek, az uniós gazdasági ágazat árai csak 15 %-kal nőttek (lásd alább a (119) preambulumbekezdést). Következésképpen egyértelmű, hogy az átlagos árak tekintetében a kínai és uniós árak közötti különbség 2007 és a vizsgálati időszak között csökkent.

(108)

Az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint a dömpingelt import uniós gazdasági iparágra gyakorolt hatásának vizsgálata magában foglalta valamennyi olyan gazdasági tényező és index értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági iparág állapotára.

(109)

A kárelemzés elvégzése céljából a kármutatókat a panaszos által kitöltött, megfelelően ellenőrzött kérdőívből összegyűjtött információ alapján állapították meg.

(110)

Az uniós gyártás 14 %-kal csökkent 2007 és a vizsgálati időszak között. Pontosabban, 2008-ban 8 %-kal csökkent, majd 2009-ben további 15 százalékponttal csökkent. Azonban 2009 és a vizsgálati időszak között egyértelmű javulás volt észlelhető, amikor a gyártás 9 százalékponttal nőtt.

4.   táblázat

(111)

Az uniós gyártó gyártási kapacitása a figyelembe vett időszakban változatlan maradt.

5.   táblázat

(112)

A figyelembe vett időszakban a kapacitáskihasználás alakulását tükröző mutató 14 %-kal csökkent. 2007 és 2008 között 8 %-kal csökkent, és 2009-ben további 15 százalékpontos csökkenést mutatott. A vizsgálati időszakban 9 százalékponttal nőtt. A felhasználási arány trendje a figyelembe vett időszak alatti gyártás alakulását tükrözi, mivel a gyártási kapacitás stabil maradt.

(113)

Meg kell jegyezni, hogy az általános csökkenés ellenére, a vizsgálati időszakban a kapacitáskihasználás viszonylag magas volt, 80 % fölött maradt.

(114)

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene az uniós piac független vevői tekintetében 8 %-kal csökkent a figyelembe vett időszakban. Az értékesítés 2007 és 2008 között 9 %-kal csökkent, és 2009-ben további 5 százalékpontos csökkenést mutatott. Azonban 2009 és a vizsgálati időszak között egyértelmű javulás volt észlelhető, amikor az értékesítés 6 százalékponttal nőtt.

6.   táblázat

(115)

Összességében, a figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat megtartotta piaci részesedését. Konkrétabban, a mutató 2007 és 2008 között mintegy 9 %-kal csökkent, de már 2009-ben 1 százalékponttal visszaugrott, és a vizsgálati időszak alatt további 7 százalékponttal nőtt.

7.   táblázat

(116)

2007 és a vizsgált időszak között, míg az uniós felhasználás 8 %-kal csökkent, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése stabil maradt.

(117)

2007 és a vizsgálati időszak alatt 7 %-kal csökkent a foglalkoztatás. 2007 és 2008 között kismértékben nőtt, majd 2009-ben 10 százalékpontos, jelentős visszaesés volt tapasztalható. A vizsgálati időszak alatt azonban a foglalkoztatás 2 százalékponttal ismét emelkedett.

8.   táblázat

(118)

A figyelembe vett időszak alatt az egy foglalkoztatottra jutó éves termelésben (tonna) mért termelékenység 7 %-kal csökkent Ez a csökkenés jól tükrözi, hogy a termelés gyorsabb ütemben csökkent, mint a foglalkoztatás. Mégis, meg kell jegyezni, hogy 2009 és a vizsgálati időszak alatt a termelékenység 8 százalékponttal nőtt, és ez azt mutatja, hogy a termelésben bekövetkezett növekedés gyorsabb ütemben történt, mint a foglalkoztatás növekedése.

9.   táblázat

(119)

A figyelembe vett időszakban az uniós gyártók átlagos értékesítési árai 15 %-kal nőttek. Az átlagos ár 2008-ban és 2009-ben nőtt (8, illetve 10 százalékponttal), majd a vizsgálati időszak alatt enyhén (3 százalékponttal) csökkent. Általánosságban a szójafehérje-koncentrátumból készült termék (CCSPP) árai nagyban függenek az alapvető nyersanyagok (azaz szójabab vagy szójapehely) és az energia költségeitől. Együttesen a termelési költség jelentős részét teszik ki. Meg kell jegyezni, hogy a szójabab piaca kiszámíthatatlan, jellemzőek az évenkénti, vagy akár havonta előforduló ingadozások.

(120)

Figyelembe véve a vizsgált termék különböző fajtáinak eladási árai közötti jelentős eltéréseket, az átlag eladási ár alakulását óvatosan kell kezelni, mivel a termékösszetételben bekövetkezett bármely változás az átlagos árat is jelentősen befolyásolja.

10.   táblázat

(121)

A kínai import mennyiségét, piaci részesedését és árait tekintve a tényleges dömpingkülönbözet uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem tekinthető elhanyagolhatónak.

(122)

2007 és a vizsgálati időszak között a zárókészletek szintje lényegében stabil maradt. Megjegyzendő, hogy mivel a készletek az éves termelés igen kis hányadát teszik ki, e mutató korlátozott relevanciájú a kárelemzésben.

11.   táblázat

(123)

2007 és a vizsgálati időszak között 7 %-kal nőtt az éves munkaköltség. 2007 és 2008 között 5 %-kal nőtt, majd 2009-ben 2 százalékponttal csökkent, később a vizsgálati időszakban 4 százalékponttal növekedett.

12.   táblázat

(124)

A figyelembe vett időszakban a hasonló terméknek az uniós piacon független fogyasztók részére történő értékesítéséből származó nyereségessége, a nettó eladások százalékában kifejezve, jelentősen ingadozott. Míg 2007-ben és 2009-ben az uniós gazdasági ágazat nyereségre tett szert, 2008-ban és a vizsgálati időszak alatt veszteségeket szenvedett. Az ingadozó nyereségesség valószínűleg a szójababpiacon zajló ingadozásokat tükrözi.

13.   táblázat

(125)

A beruházások megtérülése – a beruházások nettó könyv szerinti értékének százalékában kifejezett nyereség – nagyjából a jövedelmezőség tendenciáját követte.

(126)

Az operatív tevékenységekből származó nettó pénzforgalom a figyelembe vett időszakban jelentősen ingadozott. A 2007-es pozitív számból 2008-ban negatívba ment át, de 2009-ben ismét javult, majd a vizsgálati időszakban ismét negatív lett. Összességében a pénzforgalom nagyvonalakban a nyereségességi trendet követte.

(127)

Nem volt jele annak, hogy az uniós gazdasági ágazatnak nehézségei lettek volna a tőkebevonás terén, főként mivel nagyobb cégcsoportokhoz tartozik.

14.   táblázat

(128)

A hasonló termék előállításába történő éves beruházás 2007 és 2008 között 4 %-kal, majd 2009-ben további 29 százalékponttal nőtt. A vizsgálati időszakban enyhén, 5 százalékponttal csökkent. Összességében a figyelembe vett időszakban 28 %-kal nőttek a beruházások.

15.   táblázat

(129)

Az adatok elemzése azt mutatja, hogy a figyelembe vett időszakban összességében az uniós gazdasági ágazatban a termelés, a kapacitáskihasználás, az értékesítés, a foglalkoztatás és a termelékenység csökkent. A bérköltségek is emelkedtek.

(130)

Ugyanakkor ezt a negatív képet kissé enyhíti az a tény, hogy a legtöbb mutató 2009 és a vizsgálati időszak (2010) között pozitív irányba változott. Különösen 2009 és 2010 (vizsgálati időszak) között mind a termelés, mind a kapacitáskihasználás 9 százalékponttal nőtt; az uniós értékesítés és piaci részesedés 6, illetve 7 százalékponttal emelkedett; a foglalkoztatottság 2 százalékponttal, míg a termelékenység 8 százalékponttal nőtt.

(131)

Összességében az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése a figyelembe vett időszakban stabil maradt. Jóllehet 2008-ban csökkent, 2009-ben már nőtt. 2010-re a 2007-es szinthez közeli szintet ért el.

(132)

A nyereségesség, valamint a beruházások megtérülése és a pénzáramlás (mindkettő szorosan összefügg a nyereségességgel) az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzetéről igen vegyes képet festenek. Míg összességében (2007 és a vizsgálati időszak között) ezek az adatok csökkenést mutatnak, mégis jelentősen ingadoznak, jól mutatva a piac kiszámíthatatlanságát.

(133)

2007 és 2009 között a nettó beruházások egyértelműen nőttek (33 %-kal), és 2010-ben (a vizsgálati időszak alatt) csak kevéssel (5 százalékponttal) csökkentek.

(134)

Ezenkívül az uniós gazdasági ágazatnak a vizsgálati időszak alatt tapasztalt veszteségeinek szintje valójában viszonylag enyhe.

(135)

Az előbbiek fényében arra a következtetésre lehet jutni, hogy az uniós gazdasági ágazat némi kárt szenvedett. Figyelembe véve azonban, hogy az uniós gazdasági ágazatot a vizsgálati időszak alatt viszonylag jelentéktelen szintű veszteség érte, és a figyelembe vett időszak vége felé a javulás jelei voltak megfigyelhetők, ez a kár nem minősül anyaginak az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében.

(136)

A végleges megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően a panaszos azzal érvelt, hogy ebben az esetben anyaginak kell tekinteni a kárt, mivel más esetekben, ahol állítólag hasonlóak voltak a körülmények (azaz a figyelembe vett időszak vége felé pozitív trend volt megfigyelhető) (11), a megállapítások eltérőek voltak. A panaszos azzal is érvelt, hogy a figyelembe vett időszak későbbi részének vizsgálata, és az időszakban tapasztalt javulás jelei alapján következtetések levonása összeegyeztethetetlen a WTO jogszabályaival (12).

(137)

Ebben a tekintetben meg kell jegyezni, hogy minden egyes esetet a saját érdemei alapján kell megítélni. Ebben a konkrét esetben a vizsgálat nemcsak azt állapította meg, hogy az uniós gazdasági ágazat a figyelembe vett időszak vége felé a javulás egyértelmű jeleit mutatta, hanem azt is, hogy a kedvezőtlen tendenciák jelentősége viszonylag korlátozott volt. Például az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése stabil maradt és összességében viszonylag magas, a kapacitáskihasználás enyhén csökkent, de 80 % fölötti szinten maradt, és a beruházások nőttek. Ezzel ellentétben az oxálsav-ügyben  (13) például a kárvizsgálati időszak első évéhez képest a vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése 9 %-kal csökkent (14). A citromsav-ügyben  (15) a piaci részesedés hasonló mértékű csökkenése volt tapasztalható, és a beruházások is csökkentek (16).

(138)

Tekintettel a WTO kötelezettségekre, az idézett vizsgálóbizottsági jelentés egy teljesen más helyzetre utal, amelyben a vizsgáló hatóság az egymást követő három évből csak 6-6 hónapnyi részleges adatot elemzett, és megállapításait erre a hiányos elemzésre alapozta. Jelen ügyben nyilvánvalóan más a helyzet, mivel a kárelemzés négy egymást követő év teljes éves adatait elemzi, továbbá hangsúlyozzák a tényt, hogy a négyéves időszak végére a vizsgálati időszak előtti évhez viszonyítva az elemzett tendenciák közül többnél pozitív fejlődés volt tapasztalható.

(139)

A fentiek alapján véglegesen megállapítható, hogy az alaprendelet 3. cikke (5) bekezdésének értelmében az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár nem tekinthető jelentős kárnak.

(140)

A jelentős károkozás hiánya megállapításának sérelme nélkül, valamint azon feltételezés alapján, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár jelentősnek is minősülhetett volna, a Bizottság megvizsgálta a lehetséges okozati összefüggést.

(141)

Az alaprendelet 3. cikkének (6) és (7) bekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy az uniós gazdasági ágazatot sújtó kár oka az érintett országból származó dömpingelt behozatal volt-e. Azokat a dömpingelt behozataltól eltérő ismert tényezőket is megvizsgálták, amelyek kárt okozhattak az uniós gazdasági ágazatnak, annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen egyéb tényezők által okozott esetleges károkat ne tulajdonítsák dömpingelt behozatalnak.

(142)

Az érintett termék behozatala összességében 15 %-kal nőtt 2007 és a vizsgálati időszak között, és a vonatkozó piaci részesedése 25 %-kal nőtt annak ellenére, hogy az uniós piacon csökkent a kereslet. Ezek a fejlemények általában egybeestek azzal, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete meggyengült. Míg az uniós gazdasági ágazatnak sikerült megőriznie piaci részesedését, a kínai behozatal több mint 5 százalékponttal nőtt.

(143)

Ennek alapján első megközelítésre úgy tűnhet, hogy okozati összefüggés áll fenn az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár és a Kínai Népköztársaságból származó behozatal között.

(144)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazat helyzetére gyakorolt hatásainak részletesebb elemzése azonban nem mutat közvetlen összefüggést a kettő között. Például, míg a Kínából származó behozatal alig nőtt 2007 és 2008 között ((101) preambulumbekezdés), CIF-importáraik 48 százalékponttal emelkedtek ((103) preambulumbekezdés), az uniós gazdasági ágazat 2008-ban mégis jelentős károkat szenvedett, és piaci részesedése is csökkent valamelyest. Ezzel szemben, míg a kínai behozatal 26 %-kal nőtt 2008 és 2009 között, CIF-importáraik 11 százalékponttal csökkentek, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése nem változott, és a 2008-as veszteségeket is kiheverte. 2009 és a vizsgálati időszak között, míg az uniós piacon továbbra is jelen volt a Kínából származó behozatal, az uniós gazdasági ágazat helyzete egyértelműen javult, ahogy azt a fenti kárelemzésben is olvashattuk.

(145)

A Kínából származó behozatal és a kármutatók alakulása közötti korreláció hiánya erősen azt sugallja, hogy más tényezők is közrejátszottak, és lehetséges, hogy az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár ezeknek tulajdonítható. Ezt a kérdést az alábbiakban vizsgáljuk.

(146)

Az okozati összefüggés vonatkozásában vizsgált egyéb tényezők a következők: i. az uniós kereslet csökkenése, valószínűleg részben a 2008/2009-es évek pénzügyi és gazdasági válságával függ össze; és ii. a szójababpiac ingadozása.

(147)

A figyelembe vett időszakban az uniós fogyasztás csökkenése volt megfigyelhető, nevezetesen 8 %-kal, ha 2007-et összehasonlítjuk 2010-zel (vizsgálati időszak). Számos kártényező ezzel a tényezővel összefüggésben alakult ki. Például az uniós gazdasági ágazat értékesítési volumene is 8 %-kal csökkent, figyelembe véve a két fent említett időszakot. További példák a foglalkoztatás – 2010-ben 7 %-kal kevesebb mint 2007-ben – és a termelékenység – szintén 7 %-kal kevesebb 2010-ben mint 2007-ben. Ezért egyértelmű, hogy a keresletben történt csökkenés, bármi legyen is a mögöttes oka, fontos tényező volt az uniós gazdasági ágazat állapotának alakulásában.

(148)

Jóllehet a kereslet csökkenésének oka közvetlenül nem releváns az okozati elemzés szempontjából, lehetséges, hogy legalábbis részben a pénzügyi és gazdasági válság az oka. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a kereslet különösen 2008 és 2009 között csökkent. Az időbeli egybeesés miatt a 2008 és 2009 közötti 8 százalékpontos csökkenés minden valószínűség szerint a gazdasági válságnak tulajdonítható. Következésképpen kijelenthető, hogy az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kárt a gazdasági válság és az abból következő kereslet hanyatlása okozta.

(149)

Azt is meg kell jegyezni, hogy a Solae Belgium 2009-es jelentésében elismeri, hogy a pénzügyi válság miatt a pénzügyi eszközökből származó alacsonyabb jövedelem negatív hatással volt a vállalat pénzügyi helyzetére.

(150)

Ismételten meg kell jegyezni, hogy az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete 2009 és a vizsgálati időszak között javult, ez a javulás nyilvánvalóan egybeesik az általános gazdasági fellendüléssel.

(151)

A fentiek ismeretében megállapították, hogy a kereslet csökkenése, amely részben a gazdasági válságnak tulajdonítható, az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár egyik fő okozója volt.

(152)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a kárt nem a pénzügyi és gazdasági válság okozta, azonban ebben a tekintetben nem szolgáltatott semmilyen meggyőző érvet, csupán számos olyan esetre (17) utalt, ahol a megállapítások eltérőek voltak.

(153)

Ebben a tekintetben ismét meg kell jegyezni, hogy minden egyes esetet a saját érdemei alapján kell megítélni. Ebben a konkrét esetben az a tény, hogy bár nincs közvetlen összefüggés a dömpingelt behozatalok és az uniós gazdasági ágazat helyzete között, a kereslet csökkenése, mely részben a gazdasági válságnak tulajdonítható, valóban hozzájárult az uniós gazdasági ágazat nehéz helyzetéhez. Sőt, ahogy azt a fentiekben leírtuk, bizonyos mértékig ezt a Solae Belgium 2009-es éves jelentésében nyíltan elismerték.

(154)

Mindazonáltal lényeges különbségek állapíthatók meg a panaszos által említett esetek és a jelenlegi eset között. Az alábbi preambulumbekezdésekben felsorolunk néhányat e különbségek közül.

(155)

Az oxálsav-ügyben (18), jóllehet egyes mutatók valóban pozitív fejlődést mutattak 2009 és a vizsgálati időszak között, az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése csökkent, míg a jelen esetben növekedett, és csaknem elérte a 2007-es szintet (19). Továbbá, az oxálsav-ügy nem mutatta évről évre az érintett országokból érkező dömpingelt behozatal és a kármutatók tendenciája közötti korreláció hiányát, amely a jelenlegi esetre viszont jellemző. A nyereségességi tendenciák is különbözőek. Nevezetesen a jelenlegi esetben a nyereségesség meglehetősen ingadozik. Végül a jelenlegi esetben a piac is nagyon kiszámíthatatlan.

(156)

A Kínai Népköztársaságból származó egyes üvegszál szitaszövetek ügyében (20) az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése minden évben csökkent, összességében 12 százalékponttal (21). Ugyanakkor a kínai behozatalok piaci részesedése évről évre következetesen nőtt, összességében 12,4 százalékponttal (22). A jelen esetben a kínai behozatalok piaci részesedése 2009-ig nőtt, majd 2009 és a vizsgálati időszak között csökkent. Ugyanakkor az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése már 2008-ban csökkent, majd szinte a 2007-es szintre visszaugrott.

(157)

Az üvegszál-ügyben (23) a dömpingelt behozatalok piaci részesedése évről évre nőtt, összességében 6,3 százalékponttal (24).

(158)

A kerámialapok-ügyben (25) a dömpingelt behozatal piaci részesedése egyenletesen nőtt (26). Továbbá a készletek alakulása is más volt. A kerámialapok-ügyben a készletek növekedése a károkozás árulkodó jele volt (27). Végül a kerámialapokra vonatkozó vizsgálatból kiderült, hogy bár az építőipari ágazatban volt némi javulás, az uniós gazdasági ágazat mutatói továbbra is csökkenő tendenciát mutattak (28).

(159)

Végül pedig a zsíralkoholok-ügyben (29) a kármutatók alakulása 2009 és a vizsgálati időszak között különbözött a jelenlegi esetétől (például a foglalkoztatás csökkent) (30), és a dömpingelt behozatalok volumene és piaci részesedése 2009 és a vizsgálati időszak között növekedett (31).

(160)

Következésképpen a panaszos panaszát el kell utasítani.

(161)

A fentiekből kitűnik, hogy az uniós gazdasági ágazat nyereségessége jelentősen ingadozik, jelezve a piac kiszámíthatatlanságát.

(162)

Ez a kiszámíthatatlanság szorosan összefügg a nyersanyag-piacon tapasztalható ingadozásokkal. A fő nyersanyag – szójabab – azonnali piacát hagyományosan a jelentős havi és éves ingadozások jellemzik (32), míg a végtermék – CCSPP – árai általában stabilak szoktak lenni (mivel hosszabb távú szerződéseken alapulnak). Következésképpen, a vizsgált termék nyereségességének szintje erősen függ a szójababpiacon éppen fennálló helyzettől.

(163)

Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy 2008-ban valóban jelentősen emelkedett a szójabab ára, és ez erősen hatott a nyereségességre, és az uniós gazdasági ágazat általános helyzetére. A panaszos is elismerte, hogy a szójabab árának emelkedése valóban hozzájárult az ágazat kedvezőtlen helyzetéhez 2008-ban.

(164)

A fentiek ismeretében világos, hogy a szójababpiac kiszámíthatatlansága is az egyik fő oka volt annak, hogy az uniós gazdasági ágazat kárt szenvedett.

(165)

A végleges nyilvánosságra hozatalt követően a panaszos azt állította, hogy a szójabab árának kiszámíthatatlansága sem befolyásolja az okozati összefüggést, és csak a 2008-as veszteségek esetében volt releváns. Ebben a tekintetben nem nyújtottak be a fenti állítást alátámasztó bizonyítékot.

(166)

Meg kell jegyezni, hogy a szójabab árának emelkedése egybeesett az uniós gazdasági ágazat gyenge pénzügyi teljesítményével, és mivel a magas szójababárakat tekintették a 2008-as veszteségek fő okának, nem indokolt másképp kezelni a 2010-es veszteségeket, melyek szintén egybeesnek egy újabb szójabab-áremelkedéssel.

(167)

Következésképpen a panaszos panaszát el kell utasítani.

(168)

Más tényezők, különösen a kereslet csökkenése (melyet valószínűleg részben a 2008/2009-es évek gazdasági válsága is okozott) és a fő nyersanyag piacának kiszámíthatatlansága, szintén fontos szerepet játszottak abban, hogy az uniós gazdasági ágazat kárt szenvedett.

(169)

Ezért, még ha feltételezzük is, hogy az uniós gazdasági ágazat jelentős kárt szenvedett, mivel a többi tényező nem töri meg az okozati összefüggést, nem állapítható meg, hogy a kárt a Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal okozta.

(170)

Mivel a fentiekből kiderült, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett el jelentősnek tekinthető kárt, és más tényezők sem törték meg a dömpingelt behozatalok és a károkozás közötti okozati összefüggést, az uniós érdeket nem szükséges megvizsgálni.

(171)

Figyelembe véve az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár hiányára vonatkozó következtetéseket, és tekintettel az okozati összefüggés hiányára, az alaprendelet 9. cikkének megfelelően az eljárást intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni.

(172)

Valamennyi érintett felet tájékoztattak a végleges megállapításokról és az eljárás megszüntetésére irányuló szándékról, és lehetőséget kaptak arra, hogy megtegyék észrevételeiket. Észrevételeiket figyelembe vették, de azok nem befolyásolták a fenti következtetéseket,