MELLÉKLET

1.   Az átmeneti nemzeti terv hatálya alá tartozó tüzelőberendezések

A tüzelőberendezés-egységek (azaz a füstgázaikat más egységekkel közös kéményen keresztül kiengedő különálló, illetve a 2010/75/EU irányelv 29. cikkének (2) bekezdésében említett helyzet szerint működő tüzelőberendezés-részek) nem tartozhatnak az átmeneti nemzeti terv hatálya alá (1).

A 2010/75/EU irányelv 32. cikke (1) bekezdésének b) pontjában szereplő második francia bekezdés teljesítése céljából az említett rendelkezés hatálya alá tartozó tüzelőberendezések közé sorolandók azok a berendezések is, amelyeket nem finomítóüzemeltetők üzemeltetnek, de amelyek a finomító területén belül találhatók, és a szóban forgó pontban említett tüzelőanyagokat égetik el.

Az átmeneti nemzeti terv nem terjedhet ki azon tüzelőberendezésekre, amelyekre az átmeneti nemzeti terv alkalmazása során bármikor a 2010/75/EU irányelv hulladékégető művekkel és hulladék-együttégető művekkel kapcsolatos IV. fejezetének rendelkezései vonatkoznának.

2.   Az átmeneti nemzeti tervben a tüzelőberendezésekkel kapcsolatban feltüntetendő adatok

Az átmeneti nemzeti tervnek fel kell sorolnia a hatálya alá tartozó összes tüzelőberendezést, és meg kell adnia ezen tüzelőberendezések vonatkozásában az összkibocsátási határértékek kiszámításához alapul vett összes adatot.

Tüzelőberendezésenként meg kell adni az átmeneti nemzeti terv végrehajtásának időszaka során a teljes névleges bemenő hőteljesítményre, a felhasznált tüzelőanyagokra, valamint az egyes tüzelőberendezések üzemi jellemzőire vonatkozó információkat.

Legalább az alábbi adatokra szükség van az átmeneti nemzeti terv hatálya alá tartozó tüzelőberendezések mindegyikével kapcsolatban:

1.	A tüzelőberendezés neve és működési helye (2).

2.	Az első engedély kiadásának időpontja.

3.	Az első engedélykérelem benyújtásának dátuma, valamint az első üzembe állás időpontja. Megjegyzés: Erre az adatra csak abban az esetben van szükség, ha a tüzelőberendezés 2002. november 27. után szerezte meg az első engedélyt, de legkésőbb 2003. november 27-ig megkezdte az üzemelést.

4.	A tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének legalább 50 MW-tal történő megnövelése, ha arra 2002. november 27. és 2010. december 31. között került sor (a hozzáadott kapacitást MW-ban feltüntetve) (3).

5.	Az egyes tüzelőberendezések (MW-ban kifejezett) teljes névleges bemenő hőteljesítménye 2010. december 31-én.

6.

Az egyes tüzelőberendezések üzemóráinak (4) éves átlaga a 2001–2010. közötti időszakban. Megjegyzés: Erre az információra csak abban az esetben van szükség, ha a legfeljebb évi 1 500 órát üzemelő tüzelőberendezések esetében az összkibocsátási határérték(ek)re vonatkoztatott kibocsátási részarányt az ilyen tüzelőberendezések specifikus kibocsátási határértékei alapján számítják ki.

7.	Azon szennyező anyagok, amelyek vonatkozásában a kérdéses tüzelőberendezés nem tartozik az átmeneti nemzeti terv hatálya alá (ha vannak ilyenek) (5).

8.	A felhasznált tüzelőanyag éves mennyiségének (TJ/év) átlaga a 2001–2010. közötti időszakban, hat tüzelőanyag-típus szerint: kőszén, lignit, biomassza, egyéb szilárd tüzelőanyagok, folyékony tüzelőanyagok, gáznemű tüzelőanyagok (6).

9.

A füstgázáram éves mennyiségének (Nm3/év) átlaga a 2001–2010. közötti időszakban (7). 1. megjegyzés: Több tüzelőanyag-fajtát égető és/vagy több berendezéstípusból álló kombinációk esetében a füstgázáram mennyiségét tüzelőanyag-típusonként és/vagy tüzelőberendezés-típusonként külön-külön meg kell adni (8). 2. megjegyzés: Ha a füstgázáram kiszámításának alapja a felhasznált tüzelőanyag mennyisége (nem pedig a ténylegesen megfigyelt füstgázáram-mennyiség), a számításhoz (Nm3/GJ) alkalmazott tényezőnek (vagy tényezőknek, több tüzelőanyag-típus vagy berendezéstípus esetében) szintén szerepelnie kell a jelentésben.

10.

A hazai szilárd tüzelőanyagokkal (9) bevitt kén mennyiségének (tonna S/év) átlaga a 2001–2010. közötti időszakban. Megjegyzés: Erre az adatra csak abban az esetben van szükség, ha a tüzelőberendezés hazai szilárd tüzelőanyagot éget, és ha a kén-dioxid (2016. és/vagy 2019. évi) összkibocsátási határértéke vonatkozásában az adott tüzelőberendezés kibocsátási részarányát a minimális kéntelenítési arány alapján számítják ki.

Az átmeneti nemzeti tervben kifejezetten meg kell említeni, ha a hatálya alá tartozó tüzelőberendezés gázturbina vagy gázmotor.

3.   Az összkibocsátási határértékek meghatározása

3.1.   Módszer a 2016-os és 2019-es összkibocsátási határértékek vonatkozásában az egyes tüzelőberendezések kibocsátási részarányának kiszámításához

3.1.1.   Alaphelyzet

Egy adott szennyező anyag tekintetében a 2016. és 2019. évre vonatkozó összkibocsátási határértékek meghatározásához az egyes tüzelőberendezések tonna/évben (tpa) kifejezett kibocsátási részarányát az alábbi képlet szerint kell kiszámítani:

Összkibocsátási határértéken belüli részarány (tpa) = füstgázáram (Nm3pa) × kibocsátási határérték (mg/Nm3) × 1,0 × 10–9

ahol:

—

A füstgázáram a füstgázok köbméter per év (Nm3pa) mértékegységben kifejezett térfogatáramának átlaga a 2001–2010. közötti időszakban. Értékét standard hőmérsékleten (273 K) és nyomáson (101,3 kPa), a megfelelő (azaz a kibocsátási határérték kiszámításakor alapul vett) referencia-oxigéntartalom szerint, a vízgőz-koncentrációra vonatkozó korrekció alkalmazását követően kell kiszámítani.

—

A kibocsátási határérték a kérdéses szennyező anyag mg/Nm3 mértékegységben kifejezett, vonatkozó kibocsátási határértéke, szilárd tüzelőanyagok esetében 6 térfogat-százalékos, folyékony és gáz-halmazállapotú tüzelőanyagok esetében (a gázturbinákat és gázmotorokat kivéve) 3 térfogat-százalékos, gázturbinák és gázmotorok esetében pedig 15 térfogat-százalékos oxigénkoncentrációt feltételezve.

A 2016. és 2019. évi összkibocsátási határértékek kiszámításához szükséges kibocsátási határértékek megállapításának módját a 3.2. és a 3.3. pont részletezi.

3.1.2.   A több tüzelőanyag-típust égető és/vagy több berendezéstípusból álló berendezések speciális esete

A 3.1.1. pontban ismertetett egyenlet nem alkalmazható azon tüzelőberendezések esetében, amelyek a 2001–2010. közötti időszakban több különböző típusú tüzelőanyagot égettek (akár egyidejűleg, akár nem) vagy több különböző típusú berendezésből állnak.

Az ilyen tüzelőberendezéseknél különböző kibocsátási határértékeket és/vagy referenciafeltételeket kell alkalmazni az összkibocsátási részarány kiszámításához. Az alábbi képletre lesz így szükség:

Összkibocsátási határértéken belüli részarány (tpa) = Σ [füstgázáram (Nm3pa) × kibocsátási határérték (mg/Nm3) × 1,0 × 10–9]

Az egyenlet tehát azt mondja, hogy a 2001–2010. közötti időszakban felhasznált tüzelőanyag-típusok mindegyike vonatkozásában a füstgázok térfogatáramának éves átlagát (Nm3 per év) meg kell szorozni a vonatkozó (a teljes tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményének megfelelő) kibocsátási határértékkel. Az összes felhasznált tüzelőanyag-típusra vonatkozó szorzat eredményét azután össze kell adni.

Ügyelni kell arra, hogy az egyes tüzelőanyag-típusok esetében ugyanazt a referencia-oxigéntartalmat vegyék alapul a füstgáz-térfogatáram és a kibocsátási határérték szorzatának kifejezésekor.

Ugyanezt a megközelítést kell alkalmazni azokban az esetekben, ahol – a 2010/75/EU irányelv 29. cikkének (1) és (2) bekezdését figyelembe véve – a 2001–2010. közötti időszakban egy tüzelőberendezés több különböző berendezéstípus kombinációjából állt. Szemléltető példák:

—	egy vagy több gázturbina egy vagy több egyéb típusú tüzelőberendezéssel kombinálva,

—	egy vagy több gázmotor egy vagy több egyéb típusú tüzelőberendezéssel kombinálva.

3.1.3.   Minimális kéntelenítési arány (MDR)

A 3.1.1. pontban megadott egyenlet nem alkalmazható a hazai szilárd tüzelőanyagot (10) égető tüzelőberendezések tekintetében, valamint abban az esetben sem, ha a felhasznált tüzelőanyag jellegéből adódóan nem teljesülnek a 2010/75/EU irányelvben a kén-dioxidra megállapított vonatkozó kibocsátási határértékek.

A kén-dioxidra alkalmazandó összkibocsátási határértékeken belüli kibocsátás részarányainak kiszámítása e tüzelőberendezések tekintetében a vonatkozó minimális kéntelenítési arányokat (11) veszi alapul, nem pedig a kén-dioxidra megállapított kibocsátási határértékeket.

Az adott tüzelőberendezésnek a kén-dioxid-összkibocsátási határértéken belüli, tonna per évben (tpa) kifejezett kibocsátási részarányát tehát az alábbi képletnek megfelelően kell kiszámítani:

SO2-összkibocsátási határértéken belüli részarány (tpa) = kénbevitel (tpa) × (1 – (MDR/100)) × 2

ahol:

—	A kénbevitel a tüzelőberendezésben elégetett hazai szilárd tüzelőanyagban található kén (S) tonna per évben (tpa) kifejezett mennyiségének éves átlaga a 2001–2010. közötti időszakban.

—	Az MDR a százalékban kifejezett vonatkozó minimális kéntelenítési arány.

A 2016. és 2019. évi kén-dioxid-összkibocsátási határértékek kiszámításához szükséges minimális kéntelenítési arány megállapításának módját a 3.2. és a 3.3. pont részletezi.

3.2.   A 2016. évi összkibocsátási határértékek kiszámításához szükséges minimális kéntelenítési arányok és kibocsátási határértékek

A 2010/75/EU irányelv 32. cikkének (3) bekezdése értelmében a 2016. évre vonatkozó összkibocsátási határértéke(ke)t a 2001/80/EK irányelv III–VII. mellékletében megállapított, illetve adott esetben a 2001/80/EK irányelv III. mellékletében meghatározott minimális kéntelenítési arány alapján kell kiszámítani. Ennek megfelelően a 2016. évre vonatkozó összkibocsátási határértékek kiszámítása azokon a vonatkozó kibocsátási határértékeken és minimális kéntelenítési arányokon alapul, amelyek a 2001/80/EK irányelv értelmében az adott tüzelőberendezésre 2016. január 1-jétől alkalmazandók lettek volna, az alábbi rendelkezésekre is figyelemmel (12).

A kibocsátási határértékeket és a minimális kéntelenítési arányokat a teljes tüzelőberendezés 2010. december 31-én érvényes teljes névleges bemenő hőteljesítménye, a felhasznált tüzelőanyag típusa(i), és a 2001–2010. közötti időszakon belüli üzemórák éves átlaga alapján kell meghatározni. Amennyiben a tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítménye a 2002. november 27. és 2010. december 31. közötti időszakban legalább 50 MW-tal nőtt, a vonatkozó kibocsátási határértékek kiszámítására a 2001/80/EK irányelv 10. cikkében foglalt szabályokat kell alkalmazni.

Az átmeneti nemzeti tervben szereplő összes gázturbinára a nitrogén-oxid tekintetében az a kibocsátási határérték vonatkozik, amely a 2001/80/EK irányelv VI. mellékletének B. részében szerepel, függetlenül a 2001/80/EK irányelv 2. cikke (7) bekezdésének j) pontjától.

Mivel a 2001/80/EK irányelv nem állapít meg kibocsátási határértéket a gázmotorok tekintetében, a nitrogén-oxidok kibocsátására a 2010/75/EU irányelv V. mellékletének 1. részében foglalt határérték vonatkozik.

Azon tüzelőberendezések esetében, amelyek a 2001–2010. közötti időszakban több különböző típusú tüzelőanyagot égettek, az egyes felhasznált tüzelőanyagok szerint külön-külön fel kell sorolni a vonatkozó kibocsátási határértékeket. A 3.1.2. pont részletesen ismerteti azt a számítási módszert, amely alapján meg lehet határozni, hogy az összkibocsátási határértékeken belül milyen mértékű kibocsátás tudható be az ilyen berendezéseknek.

A 2001/80/EK irányelv öt év mozgó átlagát tekintve legfeljebb évi 1 500 órát üzemelő egyes tüzelőberendezések esetében lehetőséget ad kevésbé szigorú kibocsátási határértékek alkalmazására: ez alapján viszont kizárólag akkor lehet kiszámítani e tüzelőberendezéseknek a 2016. évi összkibocsátási határértékeken belüli kibocsátási részarányát, ha a 2001–2010. közötti időszakban az üzemórák átlagos száma nem haladta meg az évi 1 500-at.

A 2001/80/EK irányelv III–VII. melléklete szerinti kibocsátási határértékekről, valamint a 2001/80/EK irányelv III. mellékletében meghatározott minimális kéntelenítési arányokról (MDR) e melléklet C. függelékének C.1., C.2. és C.3. táblázata nyújt áttekintést (13).

3.3.   A 2019. évi összkibocsátási határértékek kiszámításához szükséges minimális kéntelenítési arányok és kibocsátási határértékek

A 2010/75/EU irányelv 32. cikke (3) bekezdésének megfelelően a 2019. évre vonatkozó összkibocsátási határértékeket az említett irányelv V. mellékletének 1. részében megállapított, vonatkozó kibocsátási határértékek, vagy adott esetben az V. melléklet 5. részében megállapított, vonatkozó kéntelenítési arányok alapján kell kiszámítani. Ennek megfelelően a 2019. évre vonatkozó összkibocsátási határértékek kiszámítása azokon a vonatkozó kibocsátási határértékeken és minimális kéntelenítési arányokon alapul, amelyek a 2010/75/EK irányelv értelmében az adott tüzelőberendezésre 2019. január 1-jétől lennének alkalmazandók.

A kibocsátási határértékeket és a minimális kéntelenítési arányokat a teljes tüzelőberendezés 2010. december 31-én érvényes teljes névleges bemenő hőteljesítménye, a felhasznált tüzelőanyag típusa(i) és a 2001–2010. közötti időszakon belüli üzemórák éves átlaga alapján kell meghatározni.

A 2010/75/EU irányelv V. mellékletének 1. része szerinti kibocsátási határértékekről, valamint a 2010/75/EU irányelv V. mellékletének 5. részében meghatározott minimális kéntelenítési arányokról (MDR) e melléklet D. függelékének D.1., D.2. és D.3. táblázata nyújt áttekintést.

Azon tüzelőberendezések esetében, amelyek a 2001–2010. közötti időszakban több különböző típusú tüzelőanyagot égettek, az egyes felhasznált tüzelőanyagok szerint külön-külön fel kell sorolni a vonatkozó kibocsátási határértékeket. A 3.1.2. pont részletesen ismerteti azt a számítási módszert, amely alapján meg lehet határozni, hogy az összkibocsátási határértékeken belül milyen mértékű kibocsátás tudható be az ilyen berendezéseknek.

A 2010/75/EU irányelv öt év mozgó átlagát tekintve legfeljebb évi 1 500 órát üzemelő egyes tüzelőberendezések esetében lehetőséget ad kevésbé szigorú kibocsátási határértékek alkalmazására. Ez alapján viszont kizárólag akkor lehet kiszámítani ezen tüzelőberendezéseknek a 2019. évi összkibocsátási határértékeken belüli kibocsátási részarányát, ha a 2001–2010. közötti időszakban az üzemórák átlagos száma nem haladta meg az évi 1 500-at.

3.4.   Az összkibocsátási határértékek kiszámítása

3.4.1.   A 2016. és 2019. évi összkibocsátási határértékek kiszámítása

A szennyező anyagonként meghatározott 2016. és 2019. évi összkibocsátási határértékek megállapításához össze kell adni azokat az értékeket, amelyek a vonatkozó összkibocsátási határértékeken belül az egyes tüzelőberendezések kibocsátását képviselik:

2016összkibocsátási határérték (tpa) = Σ [az egyes berendezések kibocsátása a 2016-os összkibocsátási határérték viszonylatában]

2019összkibocsátási határérték (tpa) = Σ [az egyes berendezések kibocsátása a 2019-es összkibocsátási határérték viszonylatában]

3.4.2.   A 2017., 2018. és 2020. évi összkibocsátási határértékek kiszámítása

A 2017. évi összkibocsátási határértékeket (2017összkibocsátási határérték) az alábbi egyenlet alapján kell kiszámítani:

A 2018. évi összkibocsátási határértékeket (2017összkibocsátási határérték) az alábbi egyenlet alapján kell kiszámítani:

A 2020 első félévére vonatkoztatott összkibocsátási határértékek (2020összkibocsátási határérték) a 2019. évi határérték felének felelnek meg:

4.   Az átmeneti nemzeti tervek későbbi módosításai

A tagállamoknak legalább az alábbiakról tájékoztatniuk kell a Bizottságot:

a)

A korlátozott élettartammal kapcsolatos, a 2010/75/EU irányelv 33. cikke szerinti eltérés lehetőségével élő tüzelőberendezések. Megjegyzés: A tagállamoknak legkésőbb 2013. január 1-jéig kell tájékoztatniuk a Bizottságot átmeneti nemzeti terveikről, az üzemeltetők viszont 2014. január 1-jéig jelezhetik az illetékes hatóságnak, hogy kívánnak-e élni a korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérés lehetőségével. Így előállhat az a helyzet, hogy egy adott tüzelőberendezés eredetileg szerepel a Bizottsághoz benyújtott átmeneti nemzeti tervben, és csak később lesz rá alkalmazandó a korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérés. Ha ez így történik, a szóban forgó tüzelőberendezést törölni kell az átmeneti nemzeti tervből, miután az üzemeltető értesítette az illetékes hatóságot azon döntéséről, hogy kéri a korlátozott élettartammal kapcsolatos eltérést. Az átmeneti nemzeti terv legutolsó jóváhagyott változatának (illetve, ha nincs jóváhagyott terv, a Bizottsághoz benyújtott legutolsó átmeneti nemzeti tervnek) a számításában szereplő összkibocsátási határérték(ek)ből ezután le kell vonni azt az értéket, amely a vonatkozó összkibocsátási határértéke(ke)n belül a 2010/75/EU irányelv 33. cikkének hatálya alá tartozó egyes tüzelőberendezések kibocsátásának tudható be.

b)	A bezárt (azaz az üzemelést végérvényesen leállító) tüzelőberendezések, illetve a teljes névleges bemenő hőteljesítményt 50 MW-nál kevesebbre csökkentő tüzelőberendezések.

c)

Azok a tüzelőberendezések, amelyek 2015. december 31. után kezdenek el hulladék-együttégetőként üzemelni, és így a 2010/75/EU irányelv IV. fejezetének hatálya alá tartoznának. Megjegyzés: A 2010/75/EU irányelv 32. cikkének (3) bekezdésében említettek szerint az átmeneti nemzeti tervben szereplő valamely létesítmény bezárása, vagy az a tény, hogy egy létesítmény már nem tartozik a 2010/75/EU irányelv III. fejezetének alkalmazási körébe, nem vezethet a terv hatálya alá tartozó többi berendezés teljes éves kibocsátásának emelkedéséhez.

A 2010/75/EU irányelv 32. cikkének (6) bekezdése szerint a tagállamok által a Bizottságnak nyújtott tájékoztatásnak nem kötelező kiterjednie az alábbiakban felsorolt módosításokra, hiszen azok nem befolyásolják a vonatkozó összkibocsátási határértéke(ke)t:

—	a teljes névleges bemenő hőteljesítmény 2010. december 31. után bekövetkezett csökkenése vagy növekedése (hacsak azzal 50 MW-nál kevesebbre nem csökken a hőteljesítmény),

—	az üzemórák 2010 utáni éves átlagában bekövetkezett csökkenés vagy növekedés,

—	a 2010 utáni tüzelőanyag-felhasználást (típust, mennyiséget) érintő változások (hacsak nem hulladékégetésre való átállást foglalnak magukban, amellyel az adott tüzelőberendezés hulladék-együttégető műnek minősül, és így az átmeneti nemzeti tervben való feltüntetése kizárt).

A tüzelőberendezés nevét érintő változásokat (például üzemeltetőváltáskor) a tagállamoknak az e határozat 6. cikkének (3) bekezdése, illetve a 2010/75/EU irányelv 72. cikkének (3) bekezdése szerinti éves kimutatás révén kell bejelenteniük.

---

(1)  A 2010/75/EU irányelv 33., 34. és 35. cikke tekintetében ugyanez a szabály alkalmazandó. Következésképpen egy tüzelőberendezés-egység nem tartozhat a 33., 34. vagy 35. cikk rendelkezéseinek hatálya alá, ha annak másik része (vagy részei) szerepelnének az átmeneti nemzeti tervben.

(2)  A nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 309., 2001.11.27., 1. o.) alapján elkészített kibocsátási leltárban megadottak szerint.

(3)  Erre az adatra a kibocsátási határértékeknek a 2001/80/EK irányelv 10. cikkében 2016. január 1-je vonatkozásában előírt meghatározásához van szükség.

(4)  

„Üzemóra”: órákban kifejezett azon időtartam, amelynek során a tüzelőberendezés egésze vagy egy része üzemel, és kibocsátásokat juttat a levegőbe; az üzemóra számításába a beindítás és a leállítás időszaka nem számít bele.

(5)  A gázturbinák például csak az NOx-kibocsátás tekintetében tartozhatnak az átmeneti nemzeti tervek hatálya alá. Egyéb berendezések esetében előfordulhat, hogy bizonyos szennyező anyag(ok) tekintetében az átmeneti nemzeti terv hatálya alá tartoznak, az azoktól eltérő szennyező anyagok tekintetében viszont a 2010/75/EU irányelv V. mellékletének kibocsátási határértékei alkalmazandók rájuk.

(6)  Azon tüzelőberendezések esetében, amelyek a 2001–2010. közötti időszakon belül bármikor hulladék-együttégetést végeztek (de amely hulladék nem a 2010/75/EU irányelv 3. cikke (31) bekezdésének b) pontja szerinti biomassza, és ezért a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 332., 2000.12.28., 91. o.) hatálya alá tartozik) ebben a pontban nem kell számításba venni a kérdéses időszak alatt elégetett hulladék mennyiségét.

(7)  A vonatkozó referenciafeltételekkel kapcsolatban lásd e melléklet 3.1.1. pontját.

(8)  Lásd e melléklet 3.1.2. pontját.

(9)  

„Hazai szilárd tüzelőanyag”: természetben előforduló, helyileg kitermelt olyan szilárd tüzelőanyag, amelyet egy konkrétan az adott tüzelőanyag-fajtához tervezett tüzelőberendezésben égetnek el.

(10)  Ez a kitétel azokra a tüzelőberendezésekre vonatkozik, amelyek a 2001–2010. közötti időszakban hazai szilárd tüzelőanyagot égettek.

(11)  

„Kéntelenítési arány”: a tüzelőberendezés által egy adott időszak során a levegőbe ki nem bocsátott kén mennyiségének a tüzelőberendezésbe bevitt és az azonos időszak során abban felhasznált szilárd tüzelőanyagban található kén mennyiségéhez viszonyított aránya.

(12)  Az összkibocsátási határértékek kiszámításához alapul vett vonatkozó nemzeti kibocsátási határértékeket nem befolyásolja, hogy az adott tüzelőberendezés szerepel-e a 2001/80/EK irányelv 4. cikkének (6) bekezdése szerinti nemzeti kibocsátáscsökkentési tervben.

(13)  Az áttekintés nem kimerítő jellegű. Nem tér ki például arra az esetre, amikor egy tüzelőberendezés teljes névleges bemenő hőteljesítményét a 2002. november 27. és 2010. december 31. közötti időszakban legalább 50 MW-tal növelték, amikor is a 2001/80/EK irányelv III–VII. mellékletének B. részeiben meghatározott kibocsátási határértékek is relevánsak (a 2001/80/EK irányelv 10. cikkének alkalmazása folytán).