22.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 303/46

(1)

Az egységes európai segélyhívó szám bevezetéséről szóló, 1991. július 29-i 91/396/EGK tanácsi határozat (1) előírta a tagállamok számára a 112-es hívószám, mint egységes európai segélyhívó szám, nyilvános telefonhálózatokban történő bevezetésének biztosítását.

(2)

Az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló, 2002. március 7-i 2002/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Egyetemes szolgáltatási irányelv) (2) előírja a tagállamok számára, hogy biztosítsák a 112-es hívószámra érkező hívások megfelelő fogadását és kezelését, valamint a 112-es hívószám ingyenes elérését az összes végfelhasználó számára.

(3)

Az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keretről szóló, 2010. július 7-i 2010/40/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) kiemelt fontosságú intézkedésként határozta meg egy kölcsönösen átjárható, uniós szintű e-segélyhívó szolgáltatás összehangolt biztosítását. Ha minden európai uniós járműben elérhetővé válik ez az összehangolt szolgáltatás, azzal lehetőség nyílik a közúti balesetek halálos áldozatai számának és a sérülések súlyosságának jelentős mértékű csökkentésére.

(4)

A tagállamok közös, jól felfogott érdeke, hogy egységes műszaki és gyakorlati megoldásokat dolgozzanak ki a segélyhívó szolgáltatások biztosítása érdekében. A közös műszaki megoldások kifejlesztését az európai szabványügyi szervezeteken keresztül kell megvalósítani az e-segélyhívó szolgáltatás bevezetésének elősegítése, a szolgáltatás uniós szintű kölcsönös átjárhatóságának és folytonosságának biztosítása, valamint a bevezetés európai uniós költségeinek csökkentése érdekében.

(5)

Egy uniós szinten összehangolt megoldás biztosítaná a hanghívások, valamint a járműben lévő e-segélyhívó rendszer által generált minimális adatok (többek között a baleset pontos helye és ideje) interoperábilis továbbítását a közbiztonsági válaszpontokhoz. Szintén összehangolt megoldásra van szükség az e-segélyhívó szolgáltatás Európán belüli folytonosságának biztosításához. Európában a nagy volumenű határkeresztező forgalom következtében megnövekedett az igény egy olyan közös adatátviteli protokoll iránt, amelynek segítségével ezen információk – a félreértés vagy a továbbított adatok félreértelmezésének kockázata nélkül – eljuttathatók a közbiztonsági válaszpontokhoz és a készenléti segélyszolgálatokhoz.

(6)

Az összehangolt, uniós szintű, kölcsönösen átjárható e-segélyhívó szolgáltatás hatékony megvalósításának az a feltétele, hogy a hanghívásokat, valamint a járműben lévő rendszer által generált, a balesetre vonatkozó minimális adatokat a rendszer automatikusan továbbítsa a helymeghatározó adatok vételére és felhasználására alkalmas közbiztonsági válaszpontok bármelyikének.

(7)

A mobilhálózat-üzemeltetők és a közbiztonsági válaszpontok közötti adatforgalomra vonatkozó eljárásokat átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon kell kialakítani, beleértve adott esetben a költségekre vonatkozó szempontokat is.

(8)

Egy uniós szintű, összehangolt megoldás speciális e-segélyhívó alkalmazások által küldött jelek kölcsönös átjárhatóságát is biztosíthatja, például az ütközésérzékeléssel, a szállított veszélyes áruk típusával, vagy a járműben utazók számával kapcsolatban.

(9)

A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) és az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv („Elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv”) (5) általános szabályként előírja az egyének magánélethez és adatvédelemhez való jogának teljes tiszteletben tartását, valamint ennek érdekében megfelelő műszaki és szervezeti biztonsági intézkedések alkalmazását. Ugyanakkor a rendelkezések engedélyezik a készenléti segélyszolgálatok számára, hogy az érintett felhasználó beleegyezése nélkül felhasználják a helymeghatározó adatokat. A tagállamoknak így különös felelősségük biztosítani, hogy a segélyhívásokkal foglalkozó, illetve valamely tagállam által ekként elismert szervezetek számára – vonalanként – átlátható eljárások szabályozzák azokat az eseteket, amikor a nyilvános távközlési hálózat és/vagy szolgáltatás szolgáltatója figyelmen kívül hagyhatja a helymeghatározó adatok kezelésére vonatkozó felhasználói hozzájárulás hiányát.

(10)

Az e-segélyhívó szolgáltatás kialakítása szerint követi a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport azon ajánlásait, amelyek az e-segélyhívó kezdeményezés adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó vetületeivel foglalkozó, 2006. szeptember 26-án elfogadott munkadokumentumban szerepelnek, így tehát tiszteletben tartja azt a kívánalmat, hogy az e-segélyhívó eszközökkel felszerelt járművek normál üzemben ne legyenek nyomon követhetőek, valamint az e-segélyhívó eszköz által küldött minimális adatok tartalmazzák a segélyhívások megfelelő kezeléséhez szükséges minimális információkat.

(11)

Ez az ajánlás lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy úgy alakítsák ki az e-segélyhívó válaszrendszert, hogy az a lehető legjobban megfeleljen a készenléti infrastruktúrájuknak.

(12)

Az Európai Unió polgári védelemmel kapcsolatos cselekvési programjának keretén belül megvalósuló intézkedések célja a polgári védelmi célkitűzések egyéb uniós politikákba és intézkedésekbe történő integrálása, valamint a program egyéb uniós intézkedésekkel fennálló összhangjának biztosítása. Ez a Bizottságot olyan intézkedések megvalósítására hatalmazza fel, amelyek a vészhelyzeti válaszadás képességének, valamint a vészhelyzeteket követő azonnali segítségnyújtás technikáinak és módszereinek fejlesztése révén növelik a tagállamok polgári védelmi szervezeteinek a felkészültségét. Az intézkedések kiterjedhetnek többek között arra is, hogy a közbiztonsági válaszpontok és a készenléti segélyszolgálatok hogyan kezeljék, illetve használják fel az e-segélyhívó rendszer információit.

(13)

Az e-segélyhívó szolgáltatás sikeres uniós szintű bevezetéséhez elengedhetetlen a bevezetéssel kapcsolatos kérdések megoldása és az új rendszerek bevezetését meghatározó ütemezés koordinálása. A Bizottság által 2009 februárjában az állami és magánszektorok közötti partnerségként létrehozott E-segélyhívó Európai Megvalósítási Platform lehetővé tette az összes érintett számára az összehangolt és késedelem nélküli megvalósítás alapelveinek megvitatását és elfogadását.

(14)

Ezen ajánlás célkitűzéseinek teljesítéséhez elengedhetetlen a mobilhálózat-üzemeltetők és -szolgáltatók, valamint a hatóságok, köztük a készenléti segélyszolgálatok közötti folyamatos párbeszéd.

(15)

A koncepciók és technológiák folyamatos fejlődésére való tekintettel a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy mozdítsák elő és támogassák – a többek között turistáknak, közlekedőknek, veszélyes áruk közúti szállítóinak nyújtott – készenléti segélyszolgáltatások fejlődését, valamint támogassák az ilyen szolgáltatások Európán belüli interoperabilitását biztosító közös interfész-szabványok kidolgozását és megvalósítását,

1.

A tagállamoknak az alábbi összehangolt feltételeket és alapelveket kell alkalmazniuk a járművekben lévő telematikai terminálok által a közbiztonsági válaszpontok felé a 112-es egységes európai segélyhívó számon manuálisan vagy automatikusan indított sürgősségi hívásokra.

2.

Ezen ajánlás alkalmazásában:

a)   „készenléti segélyszolgálat”: olyan szolgálat, amelyet az adott tagállam ilyenként elismer, és amely azonnali és gyors segítségnyújtást biztosít olyan helyzetekben, amelyek az életet vagy a testi épséget, az egyéni vagy közegészséget vagy -biztonságot, a magán- vagy közvagyont, illetve a környezetet közvetlenül veszélyeztetik, de amelynek szolgáltatásai nem feltétlenül korlátozódnak ezekre a helyzetekre;

b)   „közbiztonsági válaszpont”: (KBVP) az a fizikai helyszín, ahol elsőként fogadják a segélyhívásokat, és amelyek egy hatóság vagy a tagállami kormány által elismert magánszervezet felelőssége alá tartoznak, ahol a „legmegfelelőbb KBVP” az a válaszpont, amelyet a hatóságok egy bizonyos területről érkező segélyhívások, vagy segélyhívások egy bizonyos típusának (pl.: e-segélyhívások) kezelésére előzetesen kijelöltek;

c)   „e-segélyhívás”: egy járműből a 112-es segélyhívó számra érkező segélyhívás, amelyet vagy automatikusan, a járműbe épített érzékelő aktiválásán keresztül, vagy manuálisan indítanak, és amely szabványos minimális adatokat továbbít mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózatok segítségével, és amely hangátviteli csatornát hoz létre a járműben tartózkodók és a legmegfelelőbb KBVP között;

d)   „készenléti segélyszolgálati kategóriaérték”: a mobilról érkező segélyhívások esetén a segélyhívás pontos típusának meghatározásához használt 8 bites érték (1-Rendőrség, 2-Mentők, 3-Tűzoltóság, 4-Parti őrség, 5-Hegyi mentők, 6-Manuálisan indított e-segélyhívás, 7-Automatikusan indított e-segélyhívás, 8-tartalék), ahogy az az ETSI TS 124.008 szabvány 10.5.135d táblázatában szerepel;

e)   „e-segélyhívás-megkülönböztető” vagy „e-segélyhívás-azonosító jel”: az e-segélyhívásokhoz az ETSI TS 124.008 szabvány szerint kiosztott „készenléti segélyszolgálati kategóriaérték” (pl.: „6-Manuálisan indított e-segélyhívás” és „7-Automatikusan indított e-segélyhívás”), amely lehetővé teszi a mobil terminálokról a 112-es segélyhívó számra érkező hívások és a járműben lévő terminálokról a 112-es segélyhívó számra érkező e-segélyhívások megkülönbözetését, valamint a manuálisan és az automatikusan indított e-segélyhívások megkülönböztetését;

f)   „minimális adatok”: azok az információk, amelyeket az EN 15722 szabvány szerint továbbítani kell a közbiztonsági válaszpontnak; valamint

g)   „mobil távközlési hálózat üzemeltetője” vagy mobilhálózat üzemeltetője: nyilvános mobil, vezeték nélküli hírközlési hálózat szolgáltatója.

3.

A tagállamoknak részletes szabályokat kell kidolgozniuk a területükön működő nyilvános mobilhálózatok üzemeltetői számára az e-segélyhívások kezelésére vonatkozóan. A szabályoknak teljes mértékben meg kell felelniük a 95/46/EK és a 2002/58/EK irányelvben foglalt adatvédelmi rendelkezéseknek. Ki kell továbbá jelölniük a legmegfelelőbb közbiztonsági válaszpontot az e-segélyhívások továbbításához.

4.

A tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a mobilhálózatok üzemeltetői alkalmazzák az „e-segélyhívás-megkülönböztető” kezeléséhez szükséges mechanizmust a hálózataikban. Ezt 2014. december 31-ig kell megvalósítani.

5.

A mobilhálózatok üzemeltetőinek úgy kell kezelniük az e-segélyhívásokat, mint a 112-es egységes európai segélyhívó számra érkező bármely más hívást.

6.

A tagállamoknak elő kell írniuk nemzeti hatóságaik számára, hogy 2012. március végéig tegyenek jelentést a Bizottságnak az ezen ajánlással kapcsolatban megtett intézkedésekről, valamint az „e-segélyhívás-megkülönböztető” kezeléséhez szükséges mechanizmus mobilhálózat-üzemeltetők általi hálózati bevezetésének állapotáról annak érdekében, hogy a Bizottság felülvizsgálatot végezhessen, amely számba veszi a közbiztonsági válaszpontokkal kapcsolatban felmerülő követelményeket.