12.10.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 268/32

(1)

A lengyel acélipar szerkezetátalakításának felülvizsgálata során a Bizottság figyelmét felhívták a lengyel acélcsőágazatban talált a rendellenességekre. Lengyelország uniós csatlakozása után hivatalból ellenőrzést végeztek a Walcownia Rur Jedność Sp. z.o.o. (a továbbiakban: WRJ) és a WRJ-Serwis Sp. z.o.o. (a továbbiakban: WRJ-Serwis) számára nyújtott támogatás esetében. A Bizottság 2005. április 6-án, 2005. augusztus 4-én, 2005. november 3-án, 2006. május 4-én, 2006. november 17-én és 2007. július 11-én kelt leveleiben információkat kért a lengyel hatóságoktól. A lengyel hatóságok 2005. június 7-én, 2005. szeptember 29-én, 2005. december 2-án, 2006. május 18-án, 2006. május 31-én, 2007. január 10-én és 2007. augusztus 3-án kelt leveleikben válaszoltak.

(2)

A 2007. október 23-án kelt levelében a Bizottság arról a határozatáról tájékoztatta Lengyelországot, amely szerint a WRJ és a WRJ-Serwis számára nyújtott intézkedések tekintetében kezdeményezi az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSz.) 108. cikkének (2) bekezdésében (3) meghatározott eljárást.

(3)

Az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatot 2007. november 24-én közzétették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (4). A Bizottság felkérte az érdekelt feleket észrevételeik megtételére.

(4)

A Bizottsághoz egyetlen érdekelt féltől érkeztek észrevételek. A Bizottság ezeket továbbította Lengyelország számára, amely lehetőséget kapott a válaszadásra; a Bizottság az észrevételeket a 2009. február 16-i levélben kapta meg. A hivatalos vizsgálati eljárás megindítására adott lengyel választ a 2008. január 21-i és február 1-jei keltezésű levelekben nyújtották be.

(5)

A Bizottság 2009. február 16-án további információkat kért, erre Lengyelország a 2009. június 4-én kelt levelében válaszolt.

(6)

A WRJ székhelye Katowicében található, adminisztratív céllal tizenkét személyt alkalmaz. A WRJ részvényeinek 40,736 %-a a Towarzystwo Finansowe Silesia Sp. z o.o. (a továbbiakban: TFS) vállalkozás birtokában van, amely 99, 6 %-ban állami tulajdonú vállalkozás. A részvények további 7,235 %-a a Walcownia Rur Silesia S.A. (a továbbiakban: Walcownia Rur Silesia) vállalkozásé, amely a TFS teljes tulajdonú leányvállalata.

(7)

A további részvényesek:

(8)

A WRJ-t 1995-ben hozták létre azzal a céllal, hogy egy varratmentes csöveket gyártó új hengerművet építsenek ki, amely termelési kapacitása évi 160 000 tonna (a továbbiakban: a WRJ projekt).

(9)

A Huta Jedność nevű másik vállalkozás 1978-ban már megkezdte egy 400 000 tonna kapacitású, varratmentes csöveket gyártó hengermű építését, azonban a munkálatok 1980-ban az állami támogatások felfüggesztése miatt leálltak. A projekt újraindítására irányuló számos próbálkozás után a Huta Jedność csődeljárás iránti kérelmet nyújtott be, beleértve az eszközlikvidációt is, ezt azonban a bíróság elutasította. A Huta Jedność egy jelenleg felszámolás alatt álló vállalkozás, amely tevékenységei közé tartozik a termelői eszközeinek lízingbe adása más vállalkozások számára, valamint közszolgáltatások nyújtása.

(10)

A WRJ projekt magában foglalta az infrastruktúra elemeit, valamint a Huta Jedność által az eredeti projekt során korábban összegyűjtött gépek és felszerelés egy részét, továbbá a korábban a Huta Jedność tulajdonában lévő földterületen építették volna fel. Új befektetőket kértek fel arra, hogy az 1997-ben indult WRJ projektben részt vegyenek. A projekt végrehajtását 2001-ben leállították, a befektetők azóta visszaléptek. Habár a munka 86 %-a látszólag befejeződött, a WRJ sosem kezdte meg a termelést.

(11)

2007. szeptember 4-én a Walcownia Rur Silesia, a TFS teljes tulajdonú leányvállalata, amelyet a lengyel acélcső ágazat konszolidációjára hoztak létre (lásd az alábbi (15) és (17) preambulumbekezdést), a WRJ csődeljárását kérvényezte, annak eszközlikvidációjával együtt. A katowicei körzeti bíróság 2008. január 23-án a WRJ-t fizetésképtelennek nyilvánította, és elrendelte az eszközlikvidációt, amelyhez vagyonfelügyelőt jelölt ki. Úgy tűnik, hogy ezidáig a WRJ egyetlen eszközét sem értékesítették a csődeljárás során.

(12)

A WRJ-Serwist 2001-ben hozták létre, az 1999-ben alapított Zakład Usług Energomechanicznych „Jedność” S.A. átalakítását követően. Részvényesei között található a TFS (54,66 %-os részesedés), a PIW ENPOL Sp. z o.o. (36,77 %-os részesedés), a Commplex Sp. z o.o. (8,29 %-os részesedés) és a Huta Jedność (0,28 %-os részesedés).

(13)

A WRJ-Serwis eredeti célja az volt, hogy a WRJ projekt egy részét végrehajtsa és jobb hitelfeltételeket biztosítson a WRJ számára. A WRJ-Serwis nem kezdett meg egyetlen beruházási tevékenységet sem, azonban 2004 májusától varratmentes hidegen vont acélcsöveket gyárt, miután a Huta Jedność a huzalműben 2004 elején leállította a termelést. Ezt a tevékenységet az eredetileg a Huta Jednośćtól lízingelt eszközökkel végzi. Ezen eszközöket később az ING Bank Śląski S.A., majd végül a Walcownia Rur Silesia vette át. Ezenkívül a WRJ-Serwis megszerezte a WRJ projekt földterülete örökös haszonélvezetének 9/10-ét, valamint az említett földterületen épített épületek tulajdonának 9/10-ét.

(14)

A WRJ-Serwis 2008 áprilisában fejezte be működését, amikor az acélcsőgyártást a Walcownia Rur Silesia átvette a huzalműben.

(15)

A TFS 2004-ben kezdett új stratégiai befektetőt keresni a WRJ és a WRJ-Serwis számára. 2005-ben ajánlattételre kérték fel az érdekelt feleket, akik közül ketten tették ezt meg. Végül az egyik ajánlattevővel keretmegállapodást kötöttek a WRJ és a WRJ-Serwis tehermentes eszközeinek megszerzéséről, ezt a megállapodást azonban 2006 októberében megszüntették, mivel a feltételek nem teljesültek. A TFS új ajánlattételi eljárást indított 2006 decemberében, azonban ajánlatok nem érkeztek.

(16)

A 2007-ben elindított új ajánlattételi felkérést követően a TFS új határozott, hogy a privatizációjuk elősegítése érdekében a WRJ-t és a WRJ-Serwist konszolidálja. Ennek érdekében a TFS két új vállalkozást hozott létre, név szerint a FEREX Sp. z o.o. (a továbbiakban: FEREX) és a Walcownia Rur Silesia vállalkozásokat. Mindkét vállalkozás a TFS teljes tulajdonában van. A Walcownia Rur Silesia és a FEREX vállalkozásokon keresztül a TFS megszerezte azokat az eszközöket, amelyek a WRJ projekt végrehajtásához voltak szükségesek, és átvette a WRJ és a WRJ-Serwis tartozásait is.

(17)

2008 augusztusában a lengyel hatóságok újabb kísérletet tettek arra, hogy a WRJ-t, a WRJ-Serwist, a FEREX-et és a Walcownia Rur Silesiát értékesítsék. A TFS és a Walcownia Rur Silesia felkérte az érdekelt feleket, hogy vegyenek részt a Walcownia Rur Silesia eszközeinek, a FEREX jegyzett tőkéjének, a FEREX TRS felé fennálló tartozásainak, valamint a TFS-nek a WRJ-Serwis alaptőkéjében való részesedésének közös megvásárlásáról szóló tárgyalásokon. Az eljárás 2009. január 15-én fejeződött be, a felkínált eszközök egyikét sem értékesítették.

(18)

A WRJ számára nyújtott támogatás magában foglalja a TFS általi tőkebefektetést (2.2.1.), a TFS által nyújtott biztosítékokat (2.2.2.) és az Államkincstár által nyújtott kezességvállalást (2.2.3.). A WRJ-Serwisnek nyújtott támogatás a TFS általi tőkebefektetést (2.2.4.) tartalmazza.

(19)

A TFS 2002. június 26-án hajtott végre először tőkebefektetést a WRJ vállalkozásban, amikor a WRJ részvényesei a jegyzett tőke növeléséről döntöttek. A TFS 15 millió PLN névértékű részvényeket kapott a követelésekért cserében. A TFS ezen követelései, amelyek összege 15 millió PLN volt, a Huta Andrzej és a Huta Katowice felé álltak fenn. A tőkeemelést bejegyezték és 2002. november 22-én lépett érvénybe.

(20)

A második tőkeemelésre 2003. január 17-én került sor, amikor a WRJ részvényesei úgy határoztak, hogy ismét megnövelik a vállalkozás jegyzett tőkéjét. A TFS 40 millió PLN névleges értékben kapott részvényeket a WRJ-nek a TFS felé fennálló tartozásáért cserében (adósság-részvény swapügylet). A követeléseket, amelyek névértéke 40 millió PLN volt, a TFS korábban, 2002 decemberében vette át ING Bank Śląski S.A.-tól. A tőkeemelést bejegyezték és 2003. augusztus 25-én lépett érvénybe.

(21)

2001-ben a TFS egy 20 millió PLN értékű kölcsön esetében 5 millió PLN tekintetében nyújtott kezességet. A kölcsönt 1999-ben a regionális környezetvédelmi és vízgazdálkodási alap (WFOŚiGW) nyújtotta a WRJ számára.

(22)

2001-ben a TFS egy 115 millió PLN értékű kölcsön esetében 50 millió PLN tekintetében nyújtott kezességet. A kölcsönt 1996-ban a nemzeti környezetvédelmi és vízgazdálkodási alap nyújtotta a WRJ számára.

(23)

1997. október 14-én az Államkincstár két, összesen 262,5 millió PLN összegű kölcsön 45 %-áért vállalt kezességet. E kölcsönök devizahitelt és PLN hitelt tartalmaztak, mindkettőt a bankszindikátus nyújtotta 1997-ben.

(24)

A kormány 2003. január 2-án az állami kezességvállalás mértékét 55 %-ra emelte, amikor aláírta a vonatkozó dokumentumokat. A kezességvállalás mértékének megemelését még nem hajtották végre.

(25)

A TFS 2003 decemberében hajtott végre tőkebefektetést a WRJ-Serwisbe azzal a céllal, hogy a vállalkozás többségi részvénytulajdonosaként irányítást szerezzen a WRJ-projekt felett. A 2003 decemberi határozattal a WRJ-Serwis részvényesei megállapodtak abban, hogy a TSF megszerezheti a vállalkozás részvényeit. A részvények névértéke 7 910 000 PLN volt. A TFS a részvényekhez főként a Huta Jedność felé fennálló követeléseiért cserébe jutott hozzá. A követeléseket a WRJ-Serwisre ruházták át. A TFS a részvényekért készpénzzel fizetett (PLN 890 000), valamint természetbeni hozzájárulással (Huta Jednośćból származó fémforgács további feldolgozásra; az átvételi érték 450 000 PLN volt). A részvények megszerzéséről szóló megállapodást 2004. június 8-án írták alá. A tőkeemelést 2007. augusztus 17-ig nem jegyezték be.

(26)

A TFS-szel párhuzamosan a megemelt jegyzett tőke részvényeit az addigi részvénytulajdonos egyike, a PIW Enpol Sp. z o.o. vállalkozás, valamint egy új részvényes, a Commplex Sp. z.o.o. vette át (mindkét esetben magánvállalkozásról van szó). A vállalkozások azáltal jutottak részvényekhez, hogy a Huta Jedność tartozásait átvezették a WRJ-Serwishez.

(27)

A (3) preambulumbekezdésben foglaltaknak megfelelően a Bizottság 2007. október 23-án a hivatalos eljárás megindításáról határozott (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló határozat). Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság először kifejtette véleményét, amely szerint rendelkezik hatáskörrel az ügyben határozathozatalra, továbbá hogy a kérdéses intézkedések olyan állami támogatásnak minősülnek, amely nem összeegyeztethető a belső piaccal.

(28)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az EUMSz. 107. és 108. cikke (az akkori EK-Szerződés 87. és 88. cikke) általában nem vonatkozik azokra az állami támogatásokra, amelyeket a csatlakozás előtt nyújtottak, és amelyek a csatlakozás után nem voltak alkalmazandók. Azonban a csatlakozási szerződésnek a lengyel acélipar szerkezetátalakításáról szóló 8. jegyzőkönyve (a továbbiakban: 8. jegyzőkönyv) rendelkezései – amelyek az állami támogatások EUMSz. szerinti ellenőrzését kiterjesztették bármely olyan támogatásra, amelyet 1997 és 2006 között a lengyel acélipar számára nyújtottak – az EUMSz. 107. és 108. cikkével összefüggésben különös szabálynak tekinthetők. Ennek megfelelően a Bizottság elvileg rendelkezik hatáskörrel az ilyen támogatások értékelése terén.

(29)

Annak tekintetében, hogy a 8. jegyzőkönyv értelmezése szerint az olyan csőgyártók, mint a WRJ és a WRJ-Serwis részei-e az acéliparnak, a Bizottság a következőket állapította meg: a 8. jegyzőkönyv a nemzeti szerkezetátalakítási programon alapul (Szerkezetátalakítási és Fejlesztési Terv a Lengyel Vas- és Acélipar Számára). A nemzeti szerkezetátalakítási program és a 8. jegyzőkönyv hatálya nem korlátozódik az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés (a továbbiakban: ESZAK-Szerződés) I. mellékletének hatályára, hanem kiterjedt az egyes olyan acélágazatokra is, mint például a varratmentes csövek és a nagyméretű hegesztett csövek ágazata.

(30)

Az eljárás megindításáról szóló határozat szerint ez az értelmezés összhangban állt az acéliparnak az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályai szerinti meghatározásával, nevezetesen a multiszektorális keretrendszer B mellékletében (5) szereplő meghatározással. Ez az értelmezés a nemzeti szerkezetátalakítási programból is adódott, mivel annak kedvezményezettjeinek fele csőgyártó volt. A Huta Jedność, a WRJ és a WRJ-Serwis elődje valóban részt vett a szerkezetátalakítási folyamatban, valamint a nemzeti szerkezetátalakítási program tervezete is kifejezetten megemlítette, azonban végül nem került be a lehetséges kedvezményezettek körébe, mivel akkoriban, a 2002-es csődjét követően, a vállalkozás felszámolását tervezték.

(31)

Ennek eredményeként a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Huta Jedność, a WRJ és a WRJ-Serwis vállalkozások esetében érvényes azon támogatás nyújtásának tilalma, amelyre nem terjedt ki sem a nemzeti szerkezetátalakítási terv, sem a 8. jegyzőkönyv hatálya.

(32)

A TFS WRJ-be történő befektetései és a vállalkozásnak a TFS által nyújtott biztosítékok tekintetében a Bizottság hangot adott erőteljes kétségeinek azzal kapcsolatban, hogy mindezek megfelelnek-e a piacgazdasági befektető elvének. A WRJ az intézkedések idején nehéz helyzetben volt, és egymaga nem lett volna képes összegyűjteni a megfelelő pénzeszközöket a tőkepiacon. A Bizottságnak kétségei voltak afelől, hogy a befektetés kellően megtérült volna-e. Végezetül, a Bizottság véleménye szerint a befektetést nem teszi indokolttá az a tény, hogy a TFS a későbbiekben privatizálni kívánta a WRJ-t.

(33)

Az Államkincstár által a WRJ-nek nyújtott állami kezességvállalás tekintetében a Bizottság megjegyezte, nem volt egyértelmű, hogy a WRJ a kezességvállalás nyújtásának idején, azaz 1997-ben nehézségekkel küzdött-e. Másrészről a kezességvállalás mértékének 2003-ban való megemelése szempontjából a WRJ-t nehézségekkel küzdő vállalkozásnak lehet tekinteni, ezért a Bizottság kétségeit fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az emelés megfelelt-e a piacgazdasági befektető elvének.

(34)

A TFS-nek a WRJ-Serwisbe történő befektetései tekintetében a Bizottság hangot adott kétségeinek azzal kapcsolatban, hogy azok megfelelnek-e a piacgazdasági befektető elvének. A Bizottság megjegyezte, hogy a vállalkozás 2003-ban nehézségekkel küzdött, ezért kétli, hogy a befektetésekből ésszerű haszonra lehetett számítani.

(35)

A Bizottságnak nem sikerült azonosítania, milyen alapon lehetett volna a lehetséges állami támogatást összeegyeztethetőnek tekinteni, mivel 1997 és 2006 között a 8. jegyzőkönyv, és így az EU állami támogatásokra vonatkozó szabályai tiltották az acélágazatba történő befektetéseket, illetve az ágazatnak nyújtott szerkezetátalakítási támogatásokat.

(36)

Lengyelország a 2008. január 21-én és február 1-jén kelt leveleiben küldte meg észrevételeit az eljárás megindításáról szóló határozattal kapcsolatban. Összefoglalva, Lengyelország nem értett egyet a 8. jegyzőkönyv Bizottság általi értelmezésével, és megismételte véleményét, amely szerint a kérdéses intézkedések nem minősültek állami támogatásnak.

(37)

Lengyelország szerint a csatlakozás előtti állami támogatásokra vonatkozó beavatkozásmentességi szabály alóli kivételt képező 8. jegyzőkönyvet nem lehet általánosítva alkalmazni.

(38)

Először Lengyelország rámutat arra, hogy a csőgyártók és termékeik nem szerepelnek az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről a Lengyel Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló Európa-megállapodás (6) (a továbbiakban: az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve) 2. jegyzőkönyvének I. mellékletében, ezért nem tartozik annak hatálya alá.

(39)

Másodszor a csőgyártóknak nyújtott állami támogatás tilalmát a tagállamokban 2002. július 24-én vezették be, amikor hatályba lépett a multiszektorális keretrendszer B melléklete, amely meghatározta az acélipar fogalmának alkalmazási körét. E meghatározás szerint a varratmentes csövek és a nagyméretű hegesztett csövek ágazata az acélipar részét képezi. Ennek megfelelően a Bizottság által 2003-ban jóváhagyott nemzeti szerkezetátalakítási terv és a 8. jegyzőkönyv szintén magában foglalja a csőgyártókat. Korábban, amikor az ESZAK-Szerződés volt alkalmazandó, a csőágazat tekintetében kivételt tettek.

(40)

Lengyelország arra a következtetésre jut, hogy a 8. jegyzőkönyvet oly módon kell értelmezi, hogy a csőgyártóknak 2002. július 24. előtt nyújtott támogatások nem tartoznak a Bizottság ellenőrzése alá (úgy, mint bármely más olyan beavatkozás sem, amely a csatlakozási szerződés hatálybalépése előtt következett be.) Ezen időpont után a csőgyártók az említett korlátozások hatálya alá estek.

(41)

A kedvezményezettek tudatossága tekintetében Lengyelország hangsúlyozza, hogy a WRJ-Serwis csak 2004-től tekinthető acélgyártónak, azaz amikor megkezdte a huzalmű létesítményei használatát, így ezen időpontot megelőzően az állami beavatkozások nem tekinthetők az acéliparnak nyújtott támogatásoknak.

(42)

Végezetül Lengyelország kiemeli, hogy a WRJ projekt nem a korábbi Huta Jedność projekt folytatása.

(43)

Ezenfelül Lengyelország állítása szerint a TFS – bár az Államkincstár ellenőrzése alatt áll – piaci feltételek mellett működik haszontermelés céljából. A WRJ és a WRJ-Serwis tekintetében tett lépései nem konkrét állami ellenőrzés vagy felügyelet eredménye. Ennek megfelelően, az Államkincstár nem feltétlenül gyakorolt ellenőrzést az ellenőrzésgyakorlásnak a Stardust Marine-ügyben (7) hozott ítélet szerinti értelmében.

(44)

A WRJ tőkeemelése és a TFS által nyújtott garancia tekintetében Lengyelország úgy tekinti, hogy a TFS nem nyújtott komoly tőkeinjekciót a WRJ projekt számára. A követelések WRJ részvényekre történő cseréje valóban gazdaságosabb volt, mint a követelések közvetlen érvényesítése. Ezen felül a WRJ-be történő befektetés idején a TFS olyan üzleti tervvel rendelkezett, amely a WRJ projekt nyereségességét mutatta. Végül, a bankszindikátus ezidőben szintén kész volt arra, hogy tovább finanszírozza a WRJ-t. Ennek megfelelően a TFS piacgazdasági befektetőként lépett fel.

(45)

Lengyelország úgy tekinti, hogy a WRJ-nek nyújtott állami kezességvállalás megemelése összhangban volt a piacgazdasági befektető elvével, mivel teljes értékű biztosítékokkal rendelkezett, valamint a WRJ piaci árfolyamon fizetett kezességdíjat az Államkincstárnak. A kezesség emellett függött a WRJ projekt banki finanszírozásának újraindításáról, amely nem következett be. Ennek megfelelően a kezességet nem emelték meg, így Lengyelország szerint a WRJ nem jutott előnyhöz.

(46)

A WRJ-Serwisben eszközölt tőkebeavatkozást a piacgazdasági befektető elvével összeegyeztethetőnek tekinti. Először, a magánrészvényesek a TFS-szel együtt jutottak részvényekhez. Másodszor, a WRJ-Serwis nem küzdött pénzügyi nehézségekkel, és a TFS döntését a WRJ-Serwis által a jövőben termelendő nyereség miatt hozta meg. Végezetül, a TFS ellenőrzést tudott szerezni a WRJ-Serwis, valamint azon ingatlan felett, amelyre a WRJ projekt épült.

(47)

A WRJ és a WRJ-Serwis konszolidációja tekintetében Lengyelország azt állítja, hogy ez volt az egyetlen módja annak, hogy egy magánbefektető a WRJ projektet rövid időn belül átvehesse és befejezze, biztosítva eközben az állam által addig nyújtott tőkeinjekciók maximális visszafizettetését.

(48)

A Bizottsághoz egyetlen érdekelt harmadik féltől érkeztek észrevételek, aki messzemenőleg ellenezte a Lengyelország által nyújtott támogatásokat. Az érdekelt fél emlékeztet arra, hogy a csövek sosem tartoztak az ESZAK-Szerződés hatálya alá, és a csőiparnak saját költségén, állami támogatás nélkül kellett a szerkezetátalakítást végrehajtania. Az állami támogatás elfogadása ez esetben veszélyeztetné az európai csőipart. Az érintett fél azt is megállapítja, hogy a támogatás elfogadása kockáztathatja annak bizonyítására irányuló kísérletét, hogy egyes csőimportáló országok dömpingáron vagy támogatott áron importálnak az EU-ba. Végül az érintett fél azzal érvel, hogy a varratnélküli csövek európai ipara különleges gazdasági helyzetben volt, Európában többletkapacitással rendelkezett, és nagy mennyiségek exportálására volt szüksége, miközben a Kínából történő behozatal 2007-ben növekedett.

(49)

Az érdekelt fél megfigyeléseit továbbították Lengyelországnak, amely 2009. február 16-án megküldte észrevételeit. Lengyelország támogatja azt az álláspontot, amely szerint a csövek piacán a tisztességes verseny tekintetében átlátható szabályokra van szükség.

(50)

Lengyelország egyetért a harmadik féllel abban, hogy a csövek sosem tartoztak az ESZAK-Szerződés hatálya alá, és megismétli, hogy az acélágazat nem foglalta magában a csőgyártókat mindaddig, amíg a multiszektorális keretrendszer 2002. július 24-én hatályba nem lépett. Ennek megfelelően a csőágazatra vonatkozó állami támogatási tilalom csak 2002. július 24-től volt alkalmazandó, amikor az acélágazat kibővített meghatározása hatályba lépett.

(51)

Végül, Lengyelország megismétli, hogy a WRJ sosem kezdte meg a termelési tevékenységeket, továbbá a WRJ-Serwis 2008-ban befejezte a termelést. Lengyelország hangsúlyozza, hogy sosem nyújtott állami támogatást a WRJ számára.

(52)

A kérdéses intézkedésekre Lengyelország uniós csatlakozása előtt került sor (azaz 2004. május 1. előtt). Az EUMSz. 107. és 108. cikke alapvetően nem vonatkozik azokra a támogatásokra, amelyeket a csatlakozás előtt nyújtottak és amelyek a csatlakozás után nem voltak alkalmazandók (8). Ettől az általános szabálytól eltérve, tehát kivételes alapon, a csatlakozási szerződés 8. jegyzőkönyve alapján a Bizottság hatáskörébe tartozik felülvizsgálni a Lengyelország által acélipara szerkezetátalakításával összefüggésben a csatlakozás előtt nyújtott állami támogatást.

(53)

A 8. jegyzőkönyv olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek lehetővé teszik Lengyelország számára, hogy befejezze acéliparának a csatlakozás előtt megkezdett szerkezetátalakítását. A lengyel acélágazat csatlakozás előtti szerkezetátalakítását az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve alapján hajtották végre, és az EU–Lengyelország Társulási Tanács határozata (9) (a továbbiakban: a Társulási Tanács határozata) alapján folytattak.

(54)

Az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve Lengyelország számára ötéves haladékot tett lehetővé, 1992-től 1996 végéig, amely során lehetősége volt az ESZAK acélágazatának állami támogatások révén történő szerkezetátalakítására.

(55)

Ezt a haladékot a Társulási Tanács határozata, 1997. január 1-jével kezdődően, további nyolc éves időszakkal, illetve Lengyelország uniós csatlakozásáig meghosszabbította. Ebben az időszakban Lengyelország, az acéltermékek tekintetében szerkezetátalakítási céllal állami támogatást nyújthatott az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvében foglalt feltételek és körülmények alapján (amelyek alkalmazását a Társulási Tanács határozata meghosszabbította), valamint a nemzeti szerkezetátalakítási program alapján, amelyet Lengyelország 2003 áprilisában nyújtott be a Bizottságnak. Miután a Bizottság értékelte a nemzeti szerkezetátalakítási programot, a tagállamok 2003 júliusában jóváhagyták a lengyel javaslatot (10).

(56)

A 8. jegyzőkönyv lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a csatlakozás után ellenőrizze a Lengyelország által az acélágazatnak az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve (majd a Társulási Tanács határozata), valamint a nemzeti szerkezetátalakítási program alapján nyújtott állami támogatásokat. Ezen felül a 8. jegyzőkönyv felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy visszafizettesse az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve és a nemzeti szerkezetátalakítási program megszegésével nyújtott támogatást. Ennek megfelelően a 8. jegyzőkönyv különös szabály, amely – kivételes alapon és az általános rendszertől eltérve – lehetővé teszi a Lengyelország által a lengyel acéliparnak a csatlakozást megelőzően nyújtott támogatás visszamenőleges felügyeletét és felülvizsgálatát. Ezt erősítette meg a Bíróság, amely úgy ítélte meg, hogy a 8. jegyzőkönyv az EUMSz. 107. és 108. cikkével összefüggésben különös szabálynak minősül, amely kiterjeszti az állami támogatásoknak a Bizottság által az EUMSz. szerint végzett felülvizsgálatát azokra a támogatásokra, amelyeket az 1997 és 2003 közötti időszakban a lengyel acélipar szerkezetátalakításához nyújtottak (11).

(57)

Ezen eljárással összefüggésben a Bizottságnak értékelnie kell, hogy a fenti (53)–(56) preambulumbekezdésben kifejtett, visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos kivételes illetékessége vonatkozik-e azokra az intézkedésekre, amelyeket Lengyelország a csatlakozás előtt hagyott jóvá a csőgyártók számára. Ennek érdekében az ezen ügyben alkalmazandó jogalapot, azaz a 8. jegyzőkönyvet – az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvével és a Társulási Tanács határozatával összefüggésben – annak meghatározása érdekében kell értelmezni, hogy rendelkezései vonatkoznak-e a lengyel csőgyártóknak a csatlakozás előtt nyújtott támogatásokra.

(58)

Általánosan elismert jogelv, hogy az általános rendszertől eltérő különös szabály rendelkezéseit szűken kell értelmezni. A fent említett jogalap szűk értelmezéséből (lásd az (59)–(65) preambulumbekezdést) azt a következtetést lehet levonni, hogy a Bizottság visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos kivételes illetékessége az ESZAK gyártók számára a csatlakozás előtti támogatásokra korlátozódik, tehát nem vonatkozik a csőgyártókra irányuló intézkedésekre.

(59)

A lengyel acéliparnak nyújtott csatlakozás előtti támogatások tekintetében a 8. jegyzőkönyv 12. és 18. pontja meghatározza a Bizottság felügyeleti és visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos illetékességét. A 12. pont felhatalmazza a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy 2006-ig felügyeljék a nemzeti szerkezetátalakítási program csatlakozás előtti és utáni végrehajtását. A 18. pont felhatalmazza a Bizottságot azon állami támogatások visszafizettetésére, amelyeket a 8. jegyzőkönyvben meghatározott feltételek megsértésével nyújtottak.

(60)

A 8. jegyzőkönyv 1. pontja előírja, hogy a Lengyelország által „a lengyel acélipar meghatározott részei” számára nyújtott szerkezetátalakítási állami támogatás a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthető, feltéve, hogy „az Európa-megállapodásnak az ESZAK-termékekről rendelkező 2. jegyzőkönyve 8. cikkének (4) bekezdésében meghatározott időtartamot a csatlakozás időpontjáig meghosszabbítják”, a nemzeti szerkezetátalakítási programban meghatározott feltételeket tiszteletben tartják, a 8. jegyzőkönyvben meghatározott feltételek teljesülnek és „a csatlakozás időpontját követően a lengyel acélipar nem részesül további szerkezetátalakítási célú állami támogatásban”.

(61)

A 8. jegyzőkönyv 2. pontja előírja, hogy a lengyel acélágazat szerkezetátalakítása, az 1. mellékletben felsorolt vállalkozások egyéni üzleti terveiben leírtak szerint, legkésőbb 2006. december 31-ig befejeződik. A 8. jegyzőkönyv 3. pontja jelzi, hogy csak a jegyzőkönyv 1. mellékletében felsorolt vállalkozások jogosultak állami támogatásra a lengyel acélipar szerkezetátalakítási programjának keretében.

(62)

A 8. jegyzőkönyv 1. pontja kifejezetten a Társulási Tanács határozata által meghosszabbított, az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve 8. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik. Az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve csak az ESZAK acéltermékekre vonatkozott (a 2. jegyzőkönyv 8. cikkének (4) bekezdése), sőt, mellékletben sorolta fel az acéltermékeket. Ez utóbbiban az ESZAK-Szerződés I. mellékletében foglalt ESZAK termékek listája jelenik meg, az ESZAK acéltermékeknek e szerződésben található meghatározása kifejezetten kizárja a csöveket („acélcsövek (varratmentes vagy hegesztett) […] rúdacélok és vasöntvények (csövek, szerelvények, és egyéb vasöntvények)”).

(63)

Az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-án hatályát vesztette. Ez időpontot követően az acéliparnak nyújtott állami támogatás az általános EK rendszer hatálya alá került. Ennek alkalmával úgy határoztak, hogy az európai acélágazat meghatározását kiterjesztik a csőgyártókra is. Ezt a multiszektorális keretrendszer 27. cikke és B melléklete foglalta egységes szerkezetbe, amely az EU acélágazatának meghatározásába belefoglalta a varratmentes csöveket és üreges profilokat, valamint a hegesztett vas- vagy acélcsöveket is. Az acélágazat kibővített meghatározását a későbbiekben átvette a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó nemzeti regionális támogatásról szóló iránymutatás (12) I. melléklete és az általános csoportmentességi rendelet (13) 2. cikkének 29. pontja.

(64)

Azonban sem az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvét, sem pedig a Társulási Tanács határozatát nem módosították annak érdekében, hogy az EU acélágazatának a csőgyártókat is magában foglaló, kibővített meghatározását magukba foglalják. Az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve 1996. december 31-én hatályát vesztette. A Társulási Tanács határozata az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvét 1997. január 1-jétől további nyolcéves időszakkal, illetve Lengyelország uniós csatlakozásáig meghosszabbította (amelyik előbb következik be). A Társulási Tanács határozatának 1. cikke általánosan hivatkozik az acéltermékekre, azonban alkalmazási köre konkrétan kapcsolódik az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvének 8. cikke (4) bekezdéséhez, amely csak az ESZAK acéltermékekre vonatkozott. Az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve hatályának meghosszabbításának feltétele az volt, hogy a Bizottságnak Lengyelország benyújtja a nemzeti szerkezetátalakítási programot, valamint a program kedvezményezettjeinek üzleti terveit, amelyek megfelelnek „a 2. Jegyzőkönyv 8. cikkének (4) bekezdésében felsorolt követelményeknek, továbbá amelyeket a Lengyel Köztársaság állami támogatások felügyeletéért felelős nemzeti hatósága (a Versenyjogi és Fogyasztóvédelmi Hivatal) értékelt és jóváhagyott” (a Társulási Tanács határozatának 2. cikke).

(65)

A fentiek fényében a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a 8. jegyzőkönyv 18. pontja – a 8. jegyzőkönyv 1–3 pontja, az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve és a Társulási Tanács határozata fényében értelmezve – a Bizottság számára nem biztosít hatáskört a lengyel csőgyártók számára a csatlakozás előtt nyújtott támogatások ellenőrzése terén.

(66)

A vonatkozó jogalapok (azaz a 8. jegyzőkönyv, az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyve és a Társulási Tanács határozata – lásd a fenti (59)–(65) preambulumbekezdést) jogi értelmezésén felül a Bizottság megvizsgálta annak kérdését is, hogy az EU–Lengyelország Társulási Tanács által 2001-ben elfogadott, az Európa-megállapodásban és annak 2. jegyzőkönyvében foglalt, az állami támogatásokra vonatkozó rendelkezések végrehajtási szabályai (a továbbiakban: végrehajtási szabályok) (14) relevánsak-e annak meghatározásakor, hogy a Bizottság visszamenőleges ellenőrzési illetékességgel rendelkezik-e a lengyel csőgyártóknak a csatlakozás előtt nyújtott intézkedések vonatkozásában.

(67)

Általános elvként a végrehajtási szabályok egy eljárási szabályzatot tartalmaznak, amelyet meg kell különböztetni az Európa-megállapodásban és az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvében foglalt anyagi jogi, állami támogatásokra vonatkozó szabályoktól. Meg kell jegyezni azonban, hogy a végrehajtási szabályok olyan konkrét rendelkezéseket is tartalmaznak, amelyek a támogatásoknak az Európa-megállapodással és az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvével való összeegyeztethetőségének értékelésére vonatkoznak.

(68)

A végrehajtási szabályok 2. cikke (1) bekezdésének első mondata megállapítja: „Az egyes támogatások odaítélésének és a programoknak az Európa-megállapodással való összeegyeztethetősége értékelése – az e szabályok 1. cikkében foglaltak szerint – az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumoknak, köztük a jelenlegi és jövőbeni másodlagos jogszabályoknak, keretrendszereknek, iránymutatásoknak és a Közösségben hatályos államigazgatási aktusoknak, továbbá az Elsőfokú Bíróság és az Európai Közösségek Bírósága ítélkezési gyakorlatának, valamint a Társulási Tanács által a 4. cikk (3) bekezdése szerint hozott határozatának megfelelően zajlik.” E mondat megalapozza azt az általános elvet, hogy az állami támogatásoknak az Európa-megállapodással való általános összeegyeztethetősége értékeléséhez alkalmazott fő kritériumok „fejlődnek” abban az értelemben, hogy mindeközben beépítik az uniós jogban és ítélkezési gyakorlatban bekövetkező változásokat/fejleményeket.

(69)

A végrehajtási szabályok 2. cikke (1) bekezdésének második mondata különösen a 2. jegyzőkönyv szerinti összeegyeztethetőségi kritériumokra hivatkozik: „Amenynyiben a támogatások odaítélése vagy a támogatási programok az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvének hatálya alá eső termékekre irányulnak, e bekezdés első mondata teljes mértékben alkalmazandó, azzal a kivétellel, hogy az értékelést nem az Európai Közösséget létrehozó szerződés 87. cikkében foglalt szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján, hanem az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződésben foglalt állami támogatási szabályok alkalmazásából eredő kritériumok alapján kell végezni.” E mondat megfogalmazása egyértelműen jelzi, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének hatálya alá tartozó általános támogatások helyzetével ellentétben (lásd a (68) preambulumbekezdést), az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvének hatálya alá tartozó támogatások esetén az összeegyeztethetőségi kritériumok az ESZAK-Szerződésre való hivatkozások révén alakulnak. Az összeegyeztethetőségi kritériumoknak az ESZAK-Szerződés 2002-ben történt hatályvesztését követő alakulásával kapcsolatban nincs konkrét utalás.

(70)

A végrehajtási szabályok 2. cikkének (2) és (3) bekezdése meghatározza azt a mechanizmust, amely révén Lengyelországnak figyelembe kell vennie az uniós összeegyeztethetőségi kritériumok változását. Lengyelországot különösen tájékoztatni kell a közösségi összeegyeztethetőségi kritériumok bármely változásáról, amelyet nem tettek közzé, és „amennyiben az ilyen változásokkal kapcsolatban a rájuk vonatkozó hivatalos tájékoztatás kézhezvételétől számított három hónapon belül a Lengyel Köztársaság nem emel kifogást, azok az e cikk (1) bekezdésének rendelkezései szerint az összeegyeztethetőség kritériumává válnak. Amennyiben az ilyen változásokkal kapcsolatban a Lengyel Köztársaság kifogást emel – és tekintettel az Európa-megállapodás által előírt jogszabályi közelítésre tekintettel – e szabályok 7. és 8. cikkének megfelelően konzultációkra kerül sor.”

(71)

A közösségi jog változásai még akkor sem vonatkoztak volna az Európa-megállapodás hatályán kívül eső intézkedésekre, tehát azokra, amelyek nem tartoztak az ESZAK-Szerződés hatálya alá, ha Lengyelország nem emelt három hónapon belül kifogást az acélipar közösségi meghatározásának 2002-ben a csőgyártókkal való kibővítése ellen. Ezen felül a 8. jegyzőkönyv különös szabály, tehát alkalmazási körének meghatározásához a Bizottság nem támaszkodhat az EU acélágazata meghatározásának az ESZAK-Szerződés hatályvesztését követő kibővítésére. Ezért azt a következtetést kell levonni, hogy egyértelmű különbséget kell tenni egyrészt a lengyel acélágazatnak nyújtott állami támogatásokra az Európa-megállapodás szerint alkalmazandó jog „fejlődő” jellege, másrészt pedig azon visszamenőleges ellenőrzéssel kapcsolatos bizottsági hatáskör megfelelő szűk értelmezése között, amely a 8. jegyzőkönyvből, az Európa-megállapodás 2. jegyzőkönyvéből és a Társulási Tanács határozatából ered.

(72)

Az előbbiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a 8. jegyzőkönyv alapján nem illetékes a lengyel csőgyártók számára a csatlakozást megelőzően, különösen a 1997 és 2003 közötti időszakban nyújtott állami támogatások felülvizsgálata terén. A Bizottság az eljárást lezárja, mivel nem illetékes az eljárás hatálya alá tartozó intézkedések felülvizsgálatára,