(1)

A Bizottság az 1999/2006/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó, jelenleg a 8714 95 00 , az ex 8714 99 90 és az ex 9506 91 10 KN-kód alá sorolható egyes nyergek behozatalára.

(2)

Emlékeztetőül: a dömping és a kár vizsgálata a 2005. január 1-jétől2005. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak). Az okozott kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák tekintetében a Bizottság a 2002. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra (a továbbiakban: bázisidőszak) vonatkozó adatokat vizsgálta.

(3)

A Kínából származó egyes nyergek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám bevezetését követően néhány érdekelt fél írásbeli észrevételeket nyújtott be. Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését. Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a főbb tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínából származó egyes nyergek behozatalára a Bizottság végleges dömpingellenes vám kivetését és az ideiglenes vám révén biztosított összegek végleges beszedését kívánta javasolni. A felek lehetőséget kaptak továbbá arra, hogy e tájékoztatást követően adott határidőn belül észrevételeket tehessenek. A felek által benyújtott írásbeli és szóbeli megjegyzéseket a Bizottság megvizsgálta, és a megállapításokat adott esetben ennek megfelelően módosította.

(4)

Egy importőr tiltakozott a vizsgálatnak a nyergek alapvető részeire (alap, nyeregpárna és huzat) történő kiterjesztése ellen, mivel úgy vélte, hogy sem a panasz, sem a vizsgálat nem mutatta fel a dömpingnek olyan bizonyítékát, amely ezt indokolttá tette volna. Ugyanez az importőr azzal is érvelt, hogy a nyeregnek és a nyereg részeinek egy és ugyanazon terméknek való minősítéséhez nem kielégítő indok az, hogy ugyanazon végtermék (vagyis biciklik és hasonló termékek) előállításához használják fel őket. Azt is állította továbbá, hogy bizonyos nyeregrészek azért kerültek be a termék meghatározásába, hogy ezzel megakadályozzák az intézkedések kijátszását, amennyiben dömpingellenes vámok kivetésére kerül sor. Ennek alapján azzal érvelt, hogy a közösségi importőröknek lehetővé kellene tenni, hogy az alaprendelet 13. cikke (4) bekezdésének értelmében mentességet kérjenek a dömpingellenes vám alól.

(5)

Meg kell jegyezni, hogy a panasz nyergekről és azok alapvető részeiről szól. A Bizottság álláspontja azonban az, hogy a vizsgálat indításához szükséges elsődleges dömpingbizonyítéknak nem kell kiterjednie a vizsgálat tárgyát képező valamennyi terméktípusra. Amennyiben a nyereg részei ugyanazon műszaki, fizikai és vegyi tulajdonságokkal rendelkeznek, és rendeltetésük kizárólag a termék egészébe (vagyis a nyeregbe) történő beépítés, és azok önmagukban nem alkotnak külön terméket, a meghatározás szerint az érintett termék részét képezik, és a vizsgálat rájuk is kiterjed. Emellett az, hogy az alapvető részeket, mint olyanokat, az együttműködő exportáló gyártók a vizsgálati időszak alatt nem exportálták a Közösségbe, nem zárja ki azt, hogy az együtt nem működő exportőrök megtehették ezt. Emlékeztetni kell arra, hogy az utóbbi exportőrök kivitele teszi ki az érintett termék Közösségbe irányuló kivitelének több mint 75 %-át.

(6)

Ahogyan azt az ideiglenes rendelet (16) preambulumbekezdése ismerteti, a vizsgálat azt mutatta ki, hogy a formák, anyagok és a gyártási eljárások különbségei ellenére az érintett termék különböző típusai ugyanazokkal a fizikai és műszaki alaptulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanarra a célra használják őket. Ezt a megállapítást a szóban forgó importőr nem vonta kétségbe (illetve ezen eljárásban érdekelt egyetlen más fél sem), és nem szolgált semmi olyan bizonyítékkal vagy információval sem, amely az ideiglenes megállapításoknak ellentmondott volna. Következésképpen annak meghatározása, hogy bizonyos nyeregrészeket ugyanazon terméknek kell-e tekinteni, nem kizárólag a végfelhasználás kritériumán alapult. Ezért nem fogadható el az importőr azon állítása, hogy a nyergek bizonyos alapvető részeit nem lenne szabad az érintett termékként kezelni.

(7)

Hasonlóképpen következik a fentiekből, hogy a kijátszással kapcsolatos megfontolások nem játszottak döntő szerepet az érintett termék jelen vizsgálatban történő meghatározásakor.

(8)

Az érintett, illetve a hasonló termékre vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (14)–(18) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(9)

Az ideiglenes tájékoztatást követően az exportáló gyártók egy csoportja – akiknek piacgazdasági elbánás, illetve egyéni elbánás iránti kérelmét a Bizottság azzal az indokolással utasította el, hogy az alaprendelet 18. cikkének értelmében félrevezető információkat szolgáltattak – annak a véleményének adott hangot, hogy nem kezeljék nem működő félként, és hogy az, hogy bizonyos információkat nem közölt – amit a Bizottság ideiglenes megállapításaiban félrevezetőnek ítélt – nem vezethet az egyéni elbánás megtagadásához, mert a szóban forgó információk kizárólag a belföldi piacra vonatkoztak, így a rendes érték kiszámítását befolyásolják.

(10)

A vállalat azonban nem szolgált kielégítő magyarázattal az elhallgatott információk tekintetében, ezért a Bizottság úgy ítéli meg, hogy helyénvaló az együttműködésükre vonatkozó ideiglenes megállapítások fenntartása. Az ezen exportáló gyártó által szolgáltatott információk egészének megbízhatóságával szemben következésképpen támasztott kételyek továbbra is fennállnak, és az exportáló gyártói csoporthoz tartozó valamennyi kapcsolt vállalat maradéktalan együttműködésének hiányában nem állapítható meg, hogy az alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében megfogalmazott, az egyéni elbánásra vonatkozó feltételek teljesülnek-e e csoport esetében.

(11)

A közösségi ipar azon véleményének adott hangot, hogy az a körülmény, hogy az exportáló gyártók némelyike külföldi közvetlen befektetéseket ösztönző adómentességet élvez, összeegyeztethetetlen azzal, hogy ezek az exportáló gyártók piacgazdasági elbánásban részesülnek. A vállalatok ezen adómentességből származó tényleges haszna azonban elhanyagolhatónak bizonyult, ezért ez az adómentesség nem minősül a piacgazdasági elbánással összeegyeztethetetlennek.

(12)

Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazat szerint egy exportőri csoport piacgazdasági elbánás iránti kérelmét el kellett volna utasítani, mert a vizsgálati időszak alatt ezen exportőrök szövetségének alapszabályzata bizonyos százalékú exporteladásokat írt elő. A Bizottság azonban úgy ítéli meg, hogy ezen előírások – amelyeket az exportőrök a gyakorlatban nem tartottak be, és amelyeket a vizsgálati időszak után töröltek a szabályzatból – sem jog szerint, sem ténylegesen nem jelentettek korlátozást a vállalatok tevékenységére nézve.

(13)

A piacgazdasági elbánás és az egyéni elbánás megadására vonatkozó egyéb új érv hiányában az ideiglenes rendelet (19)–(27) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások megerősítést nyernek.

(14)

Az ideiglenes tájékoztatást követően egy exportáló gyártó észrevételeket nyújtott be a rendes érték megállapítására alkalmazott részletes számításokhoz. Ezek az észrevételek indokoltnak bizonyultak, és a rendes érték kiszámítása ennek megfelelően módosult. A rendes érték kiszámítását érintő egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (28)–(40) preambulumbekezdésében meghatározott általános módszer megerősítést nyer.

(15)

Az ideiglenes tájékoztatást követően egy importőr megismételte azt az – egy másik fél által az eljárás során korábban már képviselt – véleményt, miszerint az egyetlen brazíliai együttműködő gyártó erőfölénnyel rendelkezik a brazil piacon, továbbá kapcsolatban áll a panaszossal, és kétségbe vonta a Bizottság azon döntését, hogy Brazíliát tekinti analóg országnak. Ezeket az állításokat a Bizottság már elemezte, és az ideiglenes rendelet (47) bekezdésében cáfolta. Mivel az ideiglenes tájékoztatást követően érkezett észrevételek nem tartalmaztak új információkat, és a további vizsgálat során nem merült fel arra utaló jel, hogy a brazil együttműködő gyártónak a brazil piacon betöltött erőfölényes helyzete vagy a panaszoshoz fűződő kapcsolata hatással lett volna a közölt adatok megbízhatóságára vagy arra, hogy Brazília analóg országnak legyen tekinthető, az ideiglenes szakaszban levont következtetést meg kell erősíteni. Brazília analóg országnak való minősítésére vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az alaprendelet (41)–(49) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(16)

A brazíliai együttműködő gyártó által benyújtott adatok ellenőrzésére még az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt sor került, de mindez ahhoz túl későn történt a folyamatban, hogy az eredményeket az intézkedésekben figyelembe lehetett volna venni. Az ellenőrzés eredményeként a rendes értékre a piacgazdasági elbánásban nem részesülő kínai exportáló gyártók esetében alkalmazandó számítást finomítani kellett. A piacgazdasági elbánásban nem részesülő exportáló gyártókra vonatkozó rendes érték meghatározásával kapcsolatos egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (41)–(51) preambulumbekezdésében megállapított általános módszer végleges megerősítést nyer.

(17)

A rendes érték kiszámítását érintő észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (52)–(54) preambulumbekezdésében meghatározott általános módszert meg kell erősíteni.

(18)

Az ideiglenes tájékoztatást követően egy exportáló gyártó azt állította, hogy egy bizonyos tajvani kapcsolt vállalkozáson keresztül végzett értékesítések esetében az exportárak után kifizetett jutalékok különbségeinek az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítása nem volt indokolt. Az exportőr azt állította, hogy a tajvani vállalat a 2. cikk (10) bekezdése i) pontjában említett egyik feladatot sem látja el. Ez az állítás azonban ellentmond annak a leírásnak, amelyet a vállalat a dömpingellenes kérdőívre adott válaszában az értékesítési folyamatról adott, és amelyet a helyszíni látogatás igazolt, így az állítás elfogadhatatlan. Egyéb vonatkozó megjegyzés hiányában az ideiglenes rendelet (55) és (56) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(19)

Egy együttműködő exportáló gyártó annak a véleményének adott hangot, hogy a vállalatcsoport egyik olyan tagjára is egyéni dömpingkülönbözetet kellene alkalmazni, amelyik a vizsgálati időszakban nem exportált az EK-ba. Tekintettel arra, hogy a csoport a vizsgálatban maradéktalanul együttműködött, a Bizottság a kérésnek helyt adott, így a csoport átlagos dömpingkülönbözetét erre a vállalatra, a Cionlli Bicycle Components (Tianjin) Co. Ltd.-re is alkalmazni kell. A rendes értékkel kapcsolatos fent említett módosítások fényében a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:

(20)

Az ideiglenes tájékoztatást követően egy importőr azt állította, hogy az egész országra érvényes dömpingkülönbözethez nem lett volna szabad az egyetlen, sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban nem részesülő együttműködő exportáló gyártót alapul venni. Ezen importőr véleménye szerint az egész országra érvényes dömpingkülönbözethez a (9) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártói csoport exportárát is figyelembe kellett volna venni. Ahogyan azt az ideiglenes rendelet (23) preambulumbekezdése is említi, az ezen exportőr által szolgáltatott adatok egészének szavahihetőségével kapcsolatban azonban komoly kételyek merültek fel, mert az exportőr szándékosan nem közölt adatokat egyik legfontosabb belföldi ügyfelével való kapcsolatáról, és ezért a vizsgálat során együtt nem működőnek minősült.

(21)

Mindazonáltal az érkezett észrevételek fényében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy – tekintve a sem piacgazdasági elbánásban, sem egyéni elbánásban nem részesülő egyetlen együttműködő exportáló gyártó igencsak kicsi kiviteli volumenét – helyesebb lenne az egész országra érvényes vám kiszámításába az Eurostat importadatait is bevonni, 500 g/nyereg átlagsúlyt alapul véve. Ennek megfelelően az egész országra érvényes dömpingkülönbözet az alábbiak súlyozott átlagaként nyert megállapítást:

(22)

A közösségi ipar azon a véleményen volt, hogy a Bizottság által az egész országra érvényes vám kiszámításánál alkalmazott 500 g/nyereg átlagsúly túl magas érték volt. A gazdasági ágazat szerint 420 g/nyereg átlagsúlyból kellett volna kiindulni, amely az Eurostat adatai alapján alacsonyabb nyergenkénti egységárat eredményezett volna. A közösségi ipar azonban ezen állítását nem tudta elegendő igazolható bizonyítékkal alátámasztani. Ezért a – vizsgálat során gyűjtött adatok által alátámasztott – 500 g becsült átlagsúly továbbra is mérvadó. Mindezek alapján az egész országra megállapított dömpingérték a vámfizetés előtti, közösségi határparitáson számított CIF-ár 29,6 %-a.

(23)

A közösségi termelésre vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (64) és (65) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(24)

A közösségi ipar meghatározásával kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (66) és (67) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(25)

A közösségi felhasználásra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (68) és (69) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(26)

Az érintett országból a Közösségbe irányuló behozatalra vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(76) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(27)

A közösségi ipar helyzetével kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (77)–(100) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(28)

Új és megalapozott vonatkozó információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (105)–(118) preambulumbekezdése megerősítést nyer.

(29)

Lényeges új vonatkozó információk vagy érvek hiányában az ideiglenes rendelet (119)–(135) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(30)

A kár megszüntetéséhez szükséges mértékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (136)–(140) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(31)

A fentiek fényében, valamint az alaprendelet 9. cikke (4) bekezdésének értelmében olyan mértékű végleges dömpingellenes vámot kell kivetni, amely elegendő a behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, a megállapított dömpingkülönbözetet azonban nem haladja meg.

(32)

A fentiek alapján a végleges vámok a következőképpen alakulnak:

(33)

Az e rendeletben vállalatonként meghatározott dömpingellenes vámtételek alapjául a jelenlegi vizsgálat megállapításai szolgáltak. Ezért a vámtételek a vizsgálat során az e vállalatok tekintetében észlelt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek (szemben az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal) így kizárólag az érintett országból származó, az említett vállalatok – így konkrét jogalanyok – által előállított termékek behozatalára alkalmazandók. Az e rendelet rendelkező részében név és cím szerint nem szereplő bármely más vállalat – a konkrétan megemlített vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatokat is beleértve – által előállított importált termékek esetében nem alkalmazhatók ezek a vámtételek, így azok esetében az „összes többi vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni.

(34)

Az e vállalatonként meghatározott dömpingellenes vámtételek alkalmazása iránti bármely kérelmet (pl. a jogalany nevében bekövetkezett változást követően, vagy új gyártási vagy értékesítési egységek létrehozását követően) a Bizottsághoz (3) kell intézni, haladéktalanul mellékelve minden lényeges információt, különös tekintettel a vállalatnak a gyártáshoz, valamint a bel- és külföldi értékesítésekhez kapcsolódó olyan tevékenységeiben bekövetkezett változásokra, amelyek például a névváltozással vagy a gyártási és értékesítési egységekben bekövetkezett változással függnek össze. Szükség esetén a rendelet az egyéni vámtételek alkalmazására jogosult vállalatok listájának frissítésével ennek megfelelően módosításra kerül.

(35)

A dömpingellenes vám maradéktalan érvényesítése érdekében a maradék vámértéket nemcsak az együtt nem működő exportőrök esetében kell alkalmazni, hanem azon vállalatok esetében is, amelyek a vizsgálati időszakban nem exportáltak. Az utóbbi vállalatok azonban – amennyiben megfelelnek az alaprendelet 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdésében megfogalmazott követelményeknek – helyzetük egyéni elbírálása érdekében kérelmet nyújthatnak be az említett cikk szerinti felülvizsgálatra.

(36)

Figyelembe véve a megállapított dömpingkülönbözetek nagyságát és a közösségi gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, a Bizottság szükségesnek ítéli az ideiglenes rendelettel, azaz az 1999/2006/EK rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámmal biztosított összegeknek a végleges vám mértékéig történő végleges beszedését. Amennyiben a végleges vámok alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámok, a biztosított összegnek a végleges dömpingellenes vám összegét meghaladó részét el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak, mint az ideiglenes vámok, csak az ideiglenes vámok mértékének megfelelően biztosított összeget kell véglegesen beszedni.

(37)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségeknek tulajdonítható – veszélye a lehető legkisebb legyen, a Bizottság a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különrendelkezéseket ítél szükségesnek. Ezek közé a – kizárólag az egyéni vámtételben részesülő vállalatokra vonatkozó – különrendelkezések közé tartozik az e rendelet mellékletében megállapított követelményeknek megfelelő érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi exportőrre alkalmazandó maradék dömpingellenes vám vonatkozik.

(38)

Emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyéni vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen esetben, és amennyiben a feltételek teljesülnek, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat tárgya többek között annak megállapítása, hogy szükséges-e az egyéni vámtételek eltörlése, és ebből következően az egész országra érvényes vám bevezetése,