A TANÁCS VÉLEMÉNYE

(2005. január 18.)

Hollandia aktualizált, 2004—2007-re szóló stabilitási programjáról

(2005/C 79/06)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel a költségvetési egyenleg felügyeletének valamint a gazdaságpolitikák felügyeletének és összehangolásának megerősítéséről szóló, 1997. július 7-i 1466/97/EK tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikkének (3) bekezdésére

tekintettel a Bizottság ajánlására,

a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően,

ELFOGADTA EZT A VÉLEMÉNYT:

A Tanács 2005. január 18-án megvizsgálta Hollandia aktualizált stabilitási programját, amely a 2004–2007 közötti időszakot fedi le. Az aktualizált program megfelel a felülvizsgált „stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmáról és formájáról szóló magatartási kódex” adatkövetelményeinek.

A program alapjául szolgáló makrogazdasági forgatókönyv azzal számol, hogy a reál GDP növekedés mértéke a 2004-es 1 %-ról 2005-ben 1 %-ra emelkedik és a fennmaradó programidőszak alatt átlagosan 2 %-os lesz. Ez a forgatókönyv nagyjából elfogadható, annak ellenére, hogy a program utolsó két évére a potenciális növekedési rátát meghaladó növekedést feltételez. A program inflációs előrejelzései reálisnak tűnnek.

A Tanács 2004. június 2-án megállapította, hogy Hollandiában túlzott hiány lépett fel és azt ajánlotta, hogy azt 2005-re igazítsák ki. Ezen ajánlással összhangban a program költségvetési stratégiájának elsődleges célja, hogy a GDP arányos költségvetési hiány 2005-re a Szerződésben meghatározott 3 %-os referenciaérték alá csökkenjen. Emiatt a program olyan konszolidációs erőfeszítéseket tartalmaz, amelyek a 2004—2005-ös évekre összpontosítanak. A költségvetési stratégia tartalmazza továbbá a reálkiadás-plafonok alkalmazását a kiadások növekedésének és a fenntartható állami pénzügyek hosszú távú célkitűzésének ellenőrzése érdekében. Folytatódnak ugyanakkor a jelentős állami beruházások, amelyek a programidőszak alatt a GDP 3 %-át enyhén meghaladó átlagos állami beruházási hányadot eredményeznek, szemben a 2004. évi, a GDP 2,4 %-át kitevő uniós átlaggal. Az előző aktualizáláshoz képest ezen aktualizálás kedvezőtlenebb képet fest a költségvetési hiány vonatkozásában, mely a kedvezőtlenebb makrogazdasági folyamatokkal magyarázható.

A program költségvetési előrejelzéseihez kapcsolódó kockázatok nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnnek. Különösen, a makrogazdasági forgatókönyvből valamint a kormány és a társadalmi partnerek között létrejött, 2004. november 5-i szociális megállapodásból eredő negatív kockázatokat nagyjából kiegyenlíti a magas olajáraknak a földgázeladásokból származó bevételekre gyakorolt hatásának pozitív kockázata, valamint a fellendülés idején a gazdasági tevékenységek feltételezett adóintenzitásának óvatos megközelítése. A kockázatértékelés tekintetében, a program költségvetési irányvonala megfelelőnek tűnik ahhoz, hogy 2005-re a GDP arányos hiány 3 % alá csökkenjen, de úgy tűnik, hogy nem biztosítja azt az elég széles biztonsági sávot, mely ezen küszöbnek a következő évek normális makrogazdasági ingadozásai eredményeképpen bekövetkező túllépése ellen nyújtana védelmet. A program nem alkalmas továbbá a stabilitási és növekedési paktum középtávú céljának, az egyensúly-közeli költségvetési egyenleg elérésének, biztosítására.

A GDP arányos adósság tekintetében a program azt prognosztizálja, hogy az 2004-ben a GDP 56,3 %-át éri el, amely a Szerződésben meghatározott 60 %-os referenciaérték alatt van. A program előrevetítése szerint az adóssághányad a programidőszak alatt két százalékponttal fog növekedni.

A programban bemutatott költségvetési stratégia Hollandiát viszonylag kedvező helyzetbe hozza az állami pénzügyek hosszú távú fenntarthatósága tekintetében, az idősödő lakosság jelentette, előre jelzett költségvetési kiadások ellenére. Az egy keresőre jutó időskori eltartottak arányának előre jelzett növekedése tekintetében, és a további, a költségvetési egyenleg egyensúly közeli, vagy többletet tartalmazó helyzetéhez középtávon vezető fiskális konszolidáció hiányában, az olyan további reformok, amelyek megváltoztatják az idősödéssel összefüggő kiadások alakulását, valamint amelyek növelnék a foglalkoztatási arányt, hosszútávon hozzájárulnának a fenntarthatóságot veszélyeztető kockázatok csökkentéséhez.

A programban bemutatott gazdaságpolitikák részben konzisztensek az országspecifikus átfogó gazdaságpolitikai iránymutatásokkal az állami pénzügyek területén Továbbra is kitartanak a kiadási plafonokat tartalmazó költségvetési keret mellett, a túlzott hiány kiigazítására tett költségvetési alkalmazkodás jól halad. Bár 2006-ban és különösen 2007-ben a hiány főösszegének várható csökkenésének üteme meglehetősen lassú, miközben a ciklikus hatásoktól megtisztított egyenleg nem mutat elmozdulást a 2005 után a középtávú cél, a költségvetési egyenleg egyensúly-közeli állapotának irányába.

A fenti értékelés tekintetében ajánlott, hogy Hollandia továbbra is biztosítsa a GDP arányos költségvetési hiány 3 % alá csökkenését 2005-re, és azt követően – a prociklikusság kockázatára és az idősödő lakosság jelentette kihívásokra tekintettel – foganatosítsa a költségvetési egyenleg egyensúly-közeli állapotának eléréséhez szükséges intézkedéseket.

A legfontosabb makrogazdasági és költségvetési előrejelzések összehasonlítása

(1)  HL L 209., 1997.8.2., 1. o.

(2)  A Bizottság szolgálatainak számításai a programban megadott adatok alapján.

(3)  A Bizottság szolgálatainak számításai a program adataira alkalmazott, közösen megállapított módszertan alapján.

Források:

Stabilitási programok (SP); A Bizottság szolgálatainak 2004. őszi gazdasági előrejelzései (COM); A Bizottság szolgálatai által készített számítások. Az aktualizált program előrejelzett növekedési rátáit a százalékpont legközelebbi negyedére kerekítették..