32004R0437

A Tanács 437/2004/EK rendelete

(2004. március 8.)

a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó nagy szivárványos pisztráng behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendeletre [1] (a továbbiakban: az alaprendelet), és különösen annak 9. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára, amelyet a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően nyújtott be,

mivel:

A. IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

(1) Az 1628/2003/EK rendelettel [2] (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) a Bizottság ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó, a 03021120, 03032120, 03041015 és 03042015 KN-kód alá tartozó nagy szivárványos pisztráng behozatalára.

(2) Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a kár vizsgálata a 2001. október 1-jétől 2002. szeptember 30-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: vizsgálati időszak vagy VI). A kárelemzés szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata az 1999. január 1-jétől 2002. szeptember 30-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: elemzési időszak).

B. TOVÁBBI ELJÁRÁS

(3) Az ideiglenes vámoknak a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó nagy szivárványos pisztráng behozatalára történő kivetését követően néhány érdekelt fél írásban ismertette álláspontját. Az azt kérelmező felek lehetőséget kaptak a szóbeli meghallgatásra.

(4) Valamennyi felet tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és megfontolásokról, amelyek alapján javasolni szándékozzák a végleges dömpingellenes vámok kivetését és az ideiglenes vámokkal biztosított összegek végleges beszedését. A feleknek egy határidőt is biztosítottak, amelyen belül e tájékoztatást követően előadhatták észrevételeiket.

(5) Az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételeket mérlegelték, és adott esetben ennek megfelelően módosították a végleges megállapításokat.

(6) A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek tartott információk összegyűjtését és ellenőrzését. Az ideiglenes rendelet (6) preambulumbekezdésében említett vállalatoknál tett ellenőrző látogatásokon kívül a következő vállalatok és szövetségek üzemeiben tettek helyszíni ellenőrző látogatást az ideiglenes intézkedések bevezetését követően:

- Federation of European Aquaculture Producers (FEAP), Boncelles, Belgium,

- Syndicat national des industries du saumon et de la truite fumés, Párizs, Franciaország,

- P/F PRG Export és a vele kapcsolatban álló termelő, a P/F Luna, Gøta, Feröer-szigetek,

- P/F Vestsalmon és a vele kapcsolatban álló termelő, a P/F Vestlax, Kollafjørður, Feröer-szigetek

- P/F Bakkafrost, Glyvrar, Feröer-szigetek,

- P/F Faeroe Salmon, Klaksvik, Feröer-szigetek

- P/F Faeroe Seafood; Torshavn, Feröer-szigetek,

- P/F Landshandilin, Torshavn, Feröer-szigetek,

- P/F Navir, Argir, Feröer-szigetek,

- P/F Viking Seafood, Strendur, Feröer-szigetek.

(7) Néhány fél azt állította, hogy a kiválasztott VI nem volt megfelelő, mivel az árak abban az időszakban rendkívül alacsonyak voltak, és azóta újból emelkedtek. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a reprezentatív megállapítások céljából olyan vizsgálati időszakot kell kiválasztani, amely a dömping esetében rendes körülmények között a közvetlenül az eljárás kezdeményezése előtti, hat hónapnál nem rövidebb időszakra terjed ki. Vagyis a VI-t alapvetően az eljárás kezdeményezésének időpontja határozza meg. Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a szokásos közösségi gyakorlatnak megfelelően a dömpingre vonatkozó VI tartama egy év. Ez az időszak rendszerint elég hosszú ahhoz, hogy kiterjedjen a kereslet időszakos változásaira, és így biztosítsa a megállapítások reprezentativitását különösen azzal, hogy kiküszöböli, hogy a közösségi piac vagy az exportáló ország hazai piacának rövid ideig tartó ingadozásai aránytalan súlyt kapjanak a megállapításokban. Az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése megállapítja azokat a szabályokat is, amelyek alapján figyelembe lehet venni a VI után bekövetkező körülményeket. Ennek megfelelően a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendes körülmények között nem lehet figyelembe venni. Az egységes közösségi gyakorlatnak megfelelően ezt úgy értelmezték, hogy a VI-t követő időszakra vonatkozó eseményeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok nyilvánvalóak, kétségbevonhatatlanok és hosszan tartóak. E vizsgálatban semmilyen megállapítás nem utal arra, hogy az eljárás kezdeményezése előtti időszakra vonatkozó adatok reprezentatívabbak mint a VI-re vonatkozóak. A VI előtti eseményeket mindenesetre figyelembe veszik az elemzési időszakban. Az érvelést ezért elutasították.

C. ÉRINTETT TERMÉK ÉS HASONLÓ TERMÉK

(8) A norvég exportáló termelők és a norvég halászati minisztérium azt állította, hogy a friss/hűtött és fagyasztott pisztrángot nem lehet hasonló terméknek tekinteni, mert nem ugyanazokkal a fizikai jellemzőkkel rendelkeznek, mivel a fagyasztott pisztráng feldolgozott termék, amelynek nyersanyaga a friss pisztráng. Azt is állították, hogy a fagyasztott pisztráng csak korlátozott mértékben verseng a friss pisztránggal, és a friss termékekétől eltérő piacra szánják azokat. Azt is megjegyezték, hogy az Amerikai Egyesült Államok hatóságai a fagyasztott termékeket következetesen nem veszik fel a Norvégiából származó lazacra vonatkozó dömpingellenes intézkedések keretébe. Hasonlóképpen előterjesztették, hogy a Norvégiából, a Feröer-szigetekről és Chiléből származó lazacra vonatkozó legutóbbi dömpingellenes eljárásban a közösségi intézmények úgy ítélték meg, hogy a Chiléből származó fagyasztott filé csak korlátozott mértékben verseng a közösségi iparág friss lazactermékeivel. Ezen érvek alapján azt kérelmezték, hogy a fagyasztott egész halat és -filét zárják ki az eljárásból.

(9) Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy annak értékelésekor, hogy az érintett terméket a Közösségben termelt nagy szivárványos pisztráng hasonló termékének kell-e tekinteni, kezdetben azt vették figyelembe, hogy a nagy szivárványos pisztráng különböző fajtái és kiszerelései, azaz a friss vagy fagyasztott filé vagy egész hal, ugyanazokkal az alapvető fizikai, műszaki és/vagy kémiai jellemzőkkel rendelkeznek-e. E tekintetben úgy ítélték meg, hogy az olyan eljárásokkal ellentétben, mint például a füstölés vagy pácolás, a nagy szivárványos pisztráng fagyasztása nem változtatja meg a termék alapvető jellemzőit, csupán lehetővé teszi a termék tárolását a későbbi fogyasztásig. A jelenlegi vizsgálat [3] azt is megállapította, hogy a friss és a fagyasztott nagy szivárványos pisztráng felcserélhető termékek. Ezenkívül a lazacra vonatkozó újabb vizsgálat során – ahol hasonlóképpen érveltek – megállapították, hogy az érintett termék magában foglalja az egész halat, a belezett halat, valamint a friss, hűtött vagy fagyasztott kiadagolt filé különböző fajtáit, és a lazac ilyen kiszerelései egyetlen terméket alkotnak, amely minden tekintetben hasonlónak tekinthető a közösségi termelők által termelt és a közösségi piacon értékesített lazaccal, tehát ez az eset nem támasztja alá a beadványt. Végezetül az Egyesült Államok gyakorlatára vonatkozó érveket e vizsgálat keretében nem tekintették helytállónak, mivel az Egyesült Államok hatóságai által végzett dömpingellenes vizsgálatok termékköre eltérő volt. A fentiek alapján nem lehet elfogadni a kérelmet, hogy a fagyasztott egész halat és -filét zárják ki az eljárásból.

(10) Ugyanezek a felek azt állították, hogy az élő pisztráng nem tekinthető érintett terméknek, a pisztrángtenyésztőket nem szabad figyelembe venni a közösségi iparág meghatározásakor, és meg kell különböztetni őket a halak vágásával, csomagolásával, fagyasztásával és filézésével foglalkozó vállalatoktól. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat nem terjed ki az élő pisztrángra, és így azt nem veszik figyelembe az érintett termék teljes közösségi termelésében sem. Az élő pisztrángot nem tekintik érintett terméknek, és a pisztrángtenyésztőket sem vették fel a közösségi iparág meghatározásába. Viszont azzal a beadvánnyal kapcsolatban, hogy a pisztrángtenyésztők és más vállalatok között tegyenek különbséget, megállapították, hogy a közösségi iparág meghatározása alá tartozó, a mintába felvett közösségi termelők nemcsak tenyésztik a halat, hanem vágják, csomagolják vagy filézik is. Néhány esetben feldolgozzák és/vagy fagyasztják is. A közösségi iparágban tehát nem lehet különbséget tenni a termelő vállalatok és a feldolgozó vállalatok között, ezért az állítást elutasították.

(11) Továbbá azt is állították, hogy a nagy szivárványos pisztráng közösségi termelésének egy része halikra termelésére szolgál, és az e célból a teljes kifejlettségig tenyésztett halak sokkal gyengébb minőségű terméket képeznek, ezért azokat nem lehet az érintett termékhez hasonló terméknek tekinteni. Ezzel kapcsolatban azt is előterjesztették, hogy a halikra termelése céljából tenyésztett hal alapvető fizikai jellemzői jelentősen megváltoztak a hús színe és alacsonyabb zsírtartalma miatt. Először is meg kell jegyezni, hogy a zsírtartalom és a hússzín állítólagos változása csak akkor jelentős, amikor a hal eléri a teljes kifejlettséget, előbb nem. A halat azonban a teljes kifejlettség előtt levágják, így a hal minősége nem változik meg olyan mértékben, hogy ne lehetne emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerként értékesíteni a piacon. Azt is meg kell jegyezni, hogy a teljes kifejlettséget elérő pisztráng rosszabb minőségű halikrát termel. Éppen ezért a halikratermelés szempontjából sem jár előnnyel a teljesen kifejlett pisztrángok tenyésztése. Ennek megfelelően a még nem teljesen kifejlett, melléktermékként halikrát termelő halakat a kifejlettségtől és a piaci körülményektől függően ugyanolyan vagy alacsonyabb áron lehet értékesíteni a piacon, mint a nem kifejlett pisztrángokat. Ezért az, hogy lehetővé teszik a halak kifejlődését, nem változtatja meg az alapvető fizikai jellemzőket, kivéve, ha a hal eléri a teljes kifejlettséget. Ez azonban a fentiek alapján nem érdeke a tenyésztőknek. Ami a minőségi különbségeket illeti, ezeket a vizsgálatba bevont különböző halfajták meghatározásakor kellően figyelembe vették, és mint ilyeneket, bevonták a dömping kiszámításába és az okozott kár értékelésébe. Az állítást ezért elutasították.

(12) Mivel az érintett felek nem nyújtottak be más információt, az ideiglenes rendelet (9) és (10) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik.

D. DÖMPING

1. A norvég és a feröer-szigeteki felek állításai

(13) Számos norvég és feröer-szigeteki fél azt állította, hogy termelésük a nagy szivárványos pisztrángból főként a japán piac ellátására irányul, ezért a dömping kiszámítása nem vette kellően figyelembe az ezen a piacon értékesített, valamint az európai és a hazai piacon értékesített minőségi fajták állítólagos fizikai különbségeit. Kétségbe vonták annak az eljárásnak a helyességét is, hogy a termelési költségeket a forgalom alapján felosztják. Ehelyett azt állították, hogy a Bizottságnak el kellett volna fogadnia a kérőívekben benyújtott számításokat, amelyek szerint a kevésbé jó minőségű termékekre vonatkozó termelési költségekből levonták a kevésbé jó és a jó minőségű termékek értékesítési átlagára közötti, norvég korona (NOK)/kg-ban kifejezett abszolút különbségét.

(14) A termelési költség kiszámítása, amelyet a vállalatok a kérdőívre adott válaszaikban nyújtottak be, nem volt elfogadható, mivel az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdésében említettek szerint a vállalatok nem tudták igazolni, hogy az összes japán minőségű pisztrángot a japán piacra szánták, és azt sem, hogy az ilyen halra vonatkozó rendkívüli költségek az adott termelési ciklusban nem merültek fel mindegyik halfajtával kapcsolatban. Ezenkívül a vállalatok által javasolt módszerek egyes költségek megszűntettek, ahelyett, hogy újból elosztották volna azokat az összes termelési egység között, a kiválasztott termelőknek pedig nem volt kialakult rendszerük arra, hogy az érintett termék különböző minőségi fokozatai között meglévő különbségek alapján határozzák meg a költségeket, és a javasolt módszert korábban soha nem alkalmazták. Az igaz ugyan, hogy mind a norvég, mind pedig a feröer-szigeteki pisztráng kivitelének egyik fő rendeltetési helye a japán piac, azonban nem zárható ki, hogy az úgynevezett japán minőségű pisztrángot időnként más piacokra is exportálják. Amennyiben a felek állítása szerint a termelés elsődleges célja az, hogy a japán szabványoknak megfelelő pisztrángot szállítsanak, akkor csak az a megközelítés helyénvaló, hogy a költségeket – például az eledelhez hozzáadott színezőanyag költsége – az összes termelt halfajta közötti felosztják. Megfelelőbb módszer hiányában a termelési költségeknek a forgalom alapján történő felosztása, amelyet szintén az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése irányzott elő, valóban a legjobb módszer a különbségek tükrözésére azokban az esetekben, amikor ugyanazok a költségek merülnek fel az összes termékkel kapcsolatban, a kész termékek minősége azonban eltérő.

(15) Ezenkívül a kiválasztott feröer-szigeteki termelők azt állították, hogy szerintük az általuk javasolt módszer, amely a különböző kategóriájú pisztrángok viszonteladási értékének különbségével igazítja ki a költségeket, megfelel az általánosan elfogadott számviteli elveknek. Az ideiglenes rendelet (56) preambulumbekezdésében említettek szerint a kiválasztott termelők által használt módszer nem aszerint osztja fel a költségeket a termékek között, hogy ezek a költségek ténylegesen hogyan keletkeztek, és nem tükrözi a termékek viszonyított kereskedelmi értékét sem. Éppen ellenkezőleg, a módszer nem veszi figyelembe az összes termelési költséget, mivel azon alapul, hogy egyszerűen csökkentik a rosszabb minőségű termékek költségeit azzal az összeggel, amely a saját értékesítési áraik és a jobb minőségű termékek értékesítési árai közötti különbségnek felel meg. E módszer ezért nem tekinthető az általánosan elfogadott számviteli elveknek megfelelő módszernek.

(16) Végezetül az, hogy a termelési költségek felosztásakor a forgalmat veszik alapul, az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint azt jelenti, hogy az érintett termék minőségi típusainak állítólagos fizikai különbségeit megfelelően tükrözik a számítások, mivel ez a módszer természeténél fogva több termelési költséget oszt azokra a halfajtákra, amelyeknek nagyobb a kereskedelmi értékük, így például a kiváló minőségű pisztrángra is. A fenti (11) és (12) preambulumbekezdésben szereplő érvelést ezért elutasítják, és az ideiglenes rendelkezés (46) preambulumbekezdésében ismertetett megközelítést megerősítik.

(17) Számos norvég fél azt állította, hogy a beszerzési költségeknek az egyes termelők tekintetében történő kiszámítása során, amely a hazai piaci fogyasztásra szánt értékesítéseken alapult (az ideiglenes rendelet (30) preambulumbekezdése), a teljes belföldi értékesítésnek csak egy kis részét vették figyelembe, ezért az nem reprezentatív. Az állítás mérlegelése során az ideiglenes rendelet (29)–(32) preambulumbekezdésében említett, a beszerzési költségek meghatározására használt módszert is felülvizsgálták. Megállapították, hogy a nem a rendes kereskedelmi forgalomban lebonyolított értékesítések kizárása, valamint a költségek kiszámítása azokban az esetekben, amikor a terméktípusonkénti értékesítés nem volt nyereséges, azt eredményezheti, hogy a beszerzési költségek közé nemcsak a költségekhez, hanem a nyereséghez is kapcsolódó elemeket is felvesznek. Ezért a termelők szintjén a csak a rendes kereskedelmi forgalomban lebonyolított értékesítések figyelembevétele nem teljesen megfelelő. Ezért úgy határoztak, hogy a "beszerzési költséget" kizárólag a mintában szereplő termelők költségei alapján határozzák meg, és e költségeket továbbra is az ideiglenes rendelet (46) preambulumbekezdésének utolsó mondatában leírt módon osztják fel a termékek között. Továbbá a lehető legnagyobb reprezentativitás biztosítása érdekében úgy határoztak, hogy az egyes kiválasztott termelők tekintetében így kiszámított beszerzési költségeket az említett termelők által a hazai piacon független belföldi fogyasztóknak lebonyolított értékesítések teljes mennyisége szerint súlyozni kell, hogy a kiválasztott termelők által értékesített terméktípusokra vonatkozóan megállapítsák a teljes beszerzési költséget.

(18) Azt is előterjesztették, hogy a norvég exportőrök által lebonyolított belföldi értékesítést az egyes termékek tekintetében a három exportőr összesített belföldi értékesítése alapján, s nem külön, az egyes exportőrökre vonatkozóan (az ideiglenes rendelet (34) preambulumbekezdése) kellett volna értékelni. A belföldi értékesítésnek az egyes exportőrök szerinti értékelésére elfogadott megközelítés azonban megfelel annak a gyakorlatnak, amely szerint a minta részét képező egyes exportőrökkel kapcsolatos körülményeket és eredményeket az egész mintára vonatkozó következtetések levonása előtt külön-külön is értékelik. Ez a reprezentativitásvizsgálat semmiképpen sincs összefüggésben azzal a kérdéssel, hogy egyéni vámokat vagy egész országra vonatkozó vámot alkalmaznak, mint ebben az esetben is. Ezért az állítást elutasítják, az ideiglenes rendelet (26)–(28) preambulumbekezdésében ismertetett megközelítést pedig megerősítik.

(19) A vizsgálat későbbi szakaszában számos norvég fél azt is állította, hogy a beszerzési költségeknek a pisztrángfilére vonatkozó kiszámítása pontatlan, mivel az a "kitűnő" minőségű halra vonatkozó beszerzési költségek alapján történt, ahogy az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdése is előírja, a filékre használt kódok pedig különféle minőségű termékeket foglalnak magukban. Fenntartották azt az álláspontot, hogy nem használnak "kitűnő" minőségű halat filéhez, hanem az általában "más" minőségű, esetleg "közönséges" minőségű halból készül, ahogyan e minőségeket az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdése meghatározza. Mindazonáltal úgy ítélték meg, hogy az is pontatlan megközelítés, ha a számításokat a "más" minőségű halak alapján végzik el, mivel ez a kategória is különböző minőségű termékeket foglal magában. Annak ellenére, hogy az ellenőrző látogatások során kimondottan kérték, a felek nem nyújtottak be olyan információt, amely lehetővé tenné a részletesebb számításokat, és egyéb módon sem támasztották alá a fenti kijelentést. Az elfogadott módszert tekintik a legésszerűbbnek, mivel az a friss, belezett, fejjel rendelkező kiváló minőségű hal (a leggyakrabban értékesített fajta) beszerzési költéségét veszi alapul, és ezt kiigazítja azzal a százalékaránnyal, amely az említett termék és a filé értékesítési ára közötti százalékos különbségnek felel meg. Meg kell jegyezni, hogy a vállalatokat arra kérték a kérdőívben, hogy amennyiben kérdésük van, illetve bármilyen magyarázatra van szükségük a kérdőív fő szempontjaival kapcsolatban, mint például a termékleírással kapcsolatban, haladéktalanul lépjenek kapcsolatba a tisztviselőkkel, ezt azonban soha nem tették meg. A vizsgálatnak ebben a szakaszában a felhasznált termékkódokon belüli minőségi eltérésekre vonatkozó fenti megjegyzéseket már nem lehet figyelembe venni. Az ideiglenes rendelet (33) preambulumbekezdésében ismertetett módszert ezért megerősítik.

(20) Egy norvég fél azt állította, hogy a beszerzési költségek és a rendes értékek kiszámításához használt haszonkulcsok valószerűtlenül magasak voltak (az ideiglenes rendelet (31) és (38) preambulumbekezdése). Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a beszerezési költségek meghatározására szolgáló módszer felülvizsgálata alapján a mintába felvett termelők szintjén már nem alkalmaznak haszonkulcsokat. A mintába felvett exportőrök szintjén alkalmazott haszonkulcsok abban a néhány eseteben, amikor kiszámították az értékeket, 12–15 %-osak voltak, amelynek az átlaga 15 % körül volt. Ezek az adatok a mintába felvett vállalatok saját ellenőrzött adataiból származtak, így nem lehet túlzottnak tekinteni őket. Az állítást ezért elutasítják. Egy norvég fél azt állította, hogy csak az lenne ellentétes a WTO szabályaival, ha az ideiglenes rendelet (31) és (36) preambulumbekezdése szerinti esetekben a beszerzési költség és a rendes érték megállapításakor figyelembe vennék a nyereséges értékesítést. Ez az állítás elfogadhatatlan. Figyelembe véve beszerezési költségek meghatározására szolgáló módszer felülvizsgálatát, ez a kérdés már nem merül fel a beszerzési költséggel kapcsolatban. A rendes érték meghatározása céljából az exportőrök belföldi értékesítésének nyereségességére vonatkozó vizsgálat során alkalmazott módszer megfelel az alaprendelet 2. cikkének (4) bekezdésében előírt rendelkezéseknek, amelyek összhangban vannak a WTO szabályaival. Ezt az állítást ezért elutasítják.

(21) A feröer-szigeteki felek azt állították, hogy belföldi értékesítés hiányában a rendes értéket a harmadik országokba irányuló export értékesítésre vonatkozó információk alapján kell meghatározni, amelyeket a vizsgálathoz kapcsolódó kérdőív részeként kértek (az ideiglenes rendelet (50) és (51) preambulumbekezdése). E tekintetben meg kell jegyezni, hogy egy vizsgálat során kért információk semmilyen módon sem határozzák meg előre a további elemzést, és nem csak azokat a módszeret teszik lehetővé, amelyek ezeken az információkon alapulnak. Azokban az esetekben, amikor nincs belföldi értékesítés, a rendes értéknek a származási országbeli termelési költség alapján történő kiszámítása az első választási lehetőség, amelyet az alaprendelet 2. cikkének (3) bekezdése felsorol. Reprezentatív belföldi értékesítés hiányában a Közösség következetesen úgy jár el, hogy a rendes értéket a harmadik országokba irányuló kivitel árai helyett a kiszámított rendes érték alapján határozza meg. A felek nem terjesztettek elő olyan érvet, és olyan indok sem merült fel, amely alapján az adott esetben megfelelőbb lenne a kiszámított rendes érték helyett a harmadik országokba irányuló kivitel árait alkalmazni. Az állítást ezért elutasítják, az (50) és (51) preambulumbekezdésben ismertetett megközelítést pedig megerősítik.

(22) Számos norvég fél szerint helytelenül jártak el, amikor a nagykereskedők és forgalmazók részére történő egyes értékesítéseket nem vettek figyelembe a belföldi értékesítésnél. A számításokat módosították, hogy figyelembe vegyék az említett értékesítéseket.

(23) Négy norvég vállalat azt állította, hogy a vizsgálat során az érintett termék különböző típusainak azonosítására használt kódokat nem részletezték a célnak megfelelően. Meg kell jegyezni, hogy a termékkódolási rendszer az iparág általánosan elfogadott osztályozási rendszerén alapul, amelynek célja, hogy különbséget tegyen a különféle minőségű termékek között. Ezért megfelelő alapnak tekintik ahhoz, hogy az azonos minőségű és kiszerelésű érintett termék tekintetében megfelelően összehasonlítsák a rendes értéket és az exportárat. Az állítást ezért a (17) preambulumbekezdésben említett indoklással elutasítják.

(24) Egy norvég exportőr a kiskereskedők részére történő egyes belföldi értékesítések tekintetében kiigazítást kért azzal az indokkal, hogy azokat a kereskedelem más szintjén bonyolították le, mint a közösségi értékesítéseit. Ezt az érvet elfogadták, és a rendes érték kiszámítását ennek megfelelően módosították.

(25) Számos fél nyújtott be észrevételeket azzal kapcsolatban, hogy bizonyos elemeket fel kell venni a termelési költségekre vonatkozó adatok közé, továbbá azon belföldi értékesítési ügyletek pontos meghatározásával kapcsolatban, amelyeknél nem vették figyelembe a kereskedők részére történő értékesítést. Indokolt esetben az észrevételeknek megfelelően módosították a dömping kiszámítását. Az egyik norvég termelő tekintetében kijavították azt a gépelési hibát a beszerzési költségre vonatkozó számításban, amelynek következtében alulbecsülték a beszerzési költséget.

2. A VI utáni események a Feröer-szigeteken

(26) Néhány feröer-szigeteki fél azt állította, hogy a feröer-szigeteki termelés és az onnan származó kivitel mértéke jelentősen csökkent a VI óta, és ennek következtében a Közösségbe irányuló feröeri kivitel a jövőben minimális lesz. Ennek alapján azt kérték, hogy a Feröer-szigetek tekintetében szüntessék meg az eljárást. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a VI-t követő időszakra vonatkozó információt rendes körülmények között nem lehet figyelembe venni. A megállapításokat ezért a VI-re kell korlátozni, kivéve azokat az eseteket, ahol az új körülmények hatásai nyilvánvalóak, kétségbevonhatatlanok, hosszan tartóak, nem manipulálhatóak, és nem az érdekelt felek szándékos cselekedeteire vezethetőek vissza. Ellenőrizték, hogy a termelés és a kivitel állítólagos csökkenése valóban megtörtént. Azonban még ha a Közösségbe irányúló feröeri kivitel belátható időn belül a minimum százalékláb alá is csökken, ennek alapján még nem lehet arra következtetni, hogy ez a csökkenés hosszú távú lesz. Ezenkívül még a termelés és a kivitel tartós csökkenése esetén sem lehet ebből a tényből arra következtetni, hogy a Közösségbe irányuló kivitel is tartósan csökkenni fog, hiszen a Közösségbe irányuló kivitel a termelésnek csak körülbelül 11 %-át teszi ki, és ezért például a japán piac ellátásában bekövetkező bármely kis mértékű változás a Közösségbe irányuló kivitel jelentős növekedéséhez vezethet. Az ilyen helyzetek csak egy hosszabb időszak keretében ellenőrizhetőek. A kérelmet ezért elutasítják.

3. A dömping kiszámítása

(27) Miután néhány követelést elfogadtak, a számításokat pedig kiigazították, a dömpingnek a közösségi határparitáson számított nettó CIF-ár százalékában kifejezett véglegesen meghatározott összege a következő:

Norvégia, az egész országra vonatkozó különbözet | 24,8 % |

Feröer-szigtek:

P/F PRG Export (a P/F Luna által termelt árukra) | 54,5 % |

P/F Vestsalmon (a P/F Vestlax által termelt árukra) | 30,0 % |

Együttműködő, de a mintában nem szereplő vállalatok | 42,6 % |

Összes többi vállalat | 54,5 % |

E. KÖZÖSSÉGI IPARÁG

(28) A norvég halászati minisztérium azzal érvelt, hogy a közösségi iparág termelésének a teljes közösségi termeléshez viszonyított százalékaránya 25 % alatt van, és ezért az eset bizonyításának hiányában az eljárást meg kell szüntetni. A beadványt egyrészt arra az érvre alapozták, hogy a közösségi iparág termelése, amely nem tartalmazhatja a saját szükséglet kielégítésére felhasznált nagy szivárványos pisztráng termelését, ahogy azt a (41) preambulumbekezdés részletesebben kifejti, másrészt pedig arra az érvre, hogy az Európai Akvakultúra-ágazati Termelők Szövetsége (Federation of European Aquaculture Producers, FEAP) által a teljes közösségi termelésre vonatkozóan benyújtott adatok nem megbízhatóak, mivel nincs egységes módszer arra, hogy hogyan gyűjtsenek a FEAP tagjaitól termelési adatokat.

(29) Az első szempont tekintetében meg kell jegyezni, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy a saját szükséglet kielégítését szolgáló piac jelenlétét hogyan lehet a legjobban figyelembe venni a kár meghatározásánál, a vizsgálatnak a (41), (42) és (43) preambulumbekezdésben részletesen ismertetett indokok miatt minden esetben ki kell terjednie a teljes piacra, azaz mind a szabad piacon lebonyolított értékesítésre, mind pedig a saját szükségletet kielégítő értékesítésre szánt termelésre. A reprezentativitást is a teljes piacra vonatkozóan kell meghatározni, ezért ezt az állítást elutasítják.

(30) A másik érvvel kapcsolatba helytálló az a megállapítás, hogy a vizsgálat ideiglenes szakaszában a FEAP által rendelkezésre bocsátott statisztikai jelentések számos meg nem erősített adatot tartalmaztak, azonban nem csak ezeket az adatokat vették alapul. A FEAP összesíti a tagjai, a nemzeti szövetségek és/vagy a nemzeti kutatóintézetek által benyújtott termelési adatokat. Ezeket az adatokat évente kétszer felülvizsgálják, és az évente kétszer megtartott üléseken jelentést tesznek ezekről a FEAP-nak. Az előző évre vonatkozó termelési adatokat felülvizsgálják és jóváhagyják. A FEAP 2003. októberi közgyűlését, valamint a FEAP üzemeiben tett későbbi helyszíni ellenőrző látogatást követően a termelési adatokat ennek megfelelően felülvizsgálták. Továbbra is a FEAP a teljes közösségi termelésre vonatkozó adatok egyetlen közösségi szintű információforrása. Az adatok megbízhatóságával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a FEAP adott esetben kiigazítja a termelési adatokat annak érdekében, hogy csökkentse a tagjai és/vagy a nemzeti kutatóintézetek által alkalmazott módszerek közötti eltéréseket annak érdekében, hogy összesített adatokat közölhessen. Ennek alapján és a közösségi iparág (44) preambulumbekezdés szerint felülvizsgált termelési adatainak figyelembevételével megerősítették, hogy a közösségi iparág az érintett termék közösségi termelésének több mint 25 %-át teszi ki, és ezért a norvég halászati minisztérium érvelését elutasították.

(31) A feröeri exportáló termelők és a feröeri haltenyésztők egyesülete (Faroe Fish Farming Associaton) úgy érvelt, hogy a kérelmezőt regionális iparágnak kell tekinteni, mert majdnem teljes termelését a finn piacon értékesíti, a Finnországgal folytatott Közösségen belüli kereskedelem pedig elhanyagolható mértékű, és így teljesülnek az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában az elszigetelt piacra meghatározott kritériumok. Mivel a finn termelők a nagy szivárványos pisztráng termelés nagyobb részét valóban a finn piacon értékesítették a vizsgálati időszak alatt, más közösségi termelők piaci részesedése ugyanazon a piacon több mint 12 %-ot tett ki. Ezt a százalékarányt jelentősnek tekintik, különös tekintettel arra a tényre, hogy az érintett termék piaca versengő és átlátható piac, és érzékeny az áringadozásokkal szemben. A finn piacot ezért nem lehet elszigetelt piacnak tekinteni. Ezenkívül a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó dömpingelt behozatal nem a finn piacra összpontosul, és nem kizárólag a fenti ország termelőinek okoz kárt. Az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontjában a regionális iparágra vonatkozó kritériumok ezért nem teljesülnek, így az érvelést elutasították.

F. KÁR

1. A tapasztalható közösségi fogyasztás

(32) A közösségi termelés felülvizsgált adatai miatt (lásd a (44) preambulumbekezdést) az ideiglenes rendelet (67), (74) és (84) preambulumbekezdésében a közösségi fogyasztásra vonatkozó adatokat, és később a közösségi iparág és a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatal piaci részesedésének adatait a végleges meghatározás céljából felülvizsgálták, amit a következő preambulumbekezdések mutatnak be.

A tapasztalható közösségi fogyasztás

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Tonna | 43831 | 49970 | 54250 | 55565 |

Index 1999 = 100 | 100 | 114 | 124 | 127 |

(33) A fentiek alapján a nagy szivárványos pisztráng tapasztalható közösségi piaci fogyasztása az ideiglenes rendeletben szereplő adatokhoz viszonyítva kis mértékű növekedést mutat.

(34) Az egyik fél azzal érvelt, hogy a VI alatt az Eurostat által használt KN-kódok az egyedi csomagolású pisztrángra is kiterjedtek, amelyet ennek az eljárásnak a termékköre nem foglalt magában, ezért a nagy szivárványos pisztráng tapasztalható közösségi fogyasztásának kiszámításához használt kiviteli és behozatali adatok pontatlanok.

(35) A fogyasztás kiszámítására használt módszer azonban figyelembe veszi ezt az összetevőt, és megteszi a szükséges kiigazításokat, és ezeket az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdése ismerteti.

(36) Egyéb benyújtott információ hiányában, figyelemmel a közösségi termelés felülvizsgált adataira is, az ideiglenes rendelet (65) preambulumbekezdésében ismertetett módszert megerősítik.

2. Az érintett behozatal piaci részesedése

(37) A közösségi termelésnek a fentiek szerinti felülvizsgált adatai miatt a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatal piaci részesedését a végleges meghatározás céljából felülvizsgálták, amit a következő preambulumbekezdések mutatnak be:

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Piaci részesedés | 3,8 % | 3,5 % | 11,0 % | 16,7 % |

(38) A fentiek alapján ugyanaz a gyors növekedés figyelhető meg a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó dömpingelt behozatal tekintetében, mint amire az ideiglenes rendelet (74) preambulumbekezdése is következtetett. Piaci részesedésük megközelítőleg 13 százalékponttal növekedett az elemzési időszakban, és lefedte a közösségi piaci fogyasztás ezzel egy időben történő növekedését.

3. A dömpingelt behozatalnak a közösségi piac áraira gyakorolt hatása

(39) Az ideiglenes intézkedéseket követően az ár-alákínálási különbözet új kiszámítása – amelyre azért volt szükség, mert néhány ügyletről megállapították, hogy azokat rosszul jegyezték fel, és mert kijavították a Feröer-szigeteknek biztosított vámmentes kontingenst (lásd a (92) és (93) preambulumbekezdést) – azt mutatta, hogy a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó érintett terméket a közösségi iparág árainak alákínált áron értékesítik a Közösségben, mégpedig a közösségi iparág árainak százalékában kifejezve Norvégia esetében átlagosan 7,3 %-kal, a Feröer-szigetek esetében pedig a 21,8–28,4 %-kal.

(40) A felülvizsgált adatok elemzése nem változtatott az ideiglenes rendelet (76) és (77) preambulumbekezdésében ismertetett módszeren, amelyet megerősítik.

4. A közösségi ipar gazdasági helyzete

i. Előzetes megjegyzések

(41) A vizsgálat során megállapították, hogy a közösségi iparágnak a mintában szereplő két együttműködő termelője más termékekké történő feldolgozáshoz használta a hasonló terméket, elsősorban a füstölt és darált pisztránghoz. Az ilyen jellegű, a saját szükséglet kielégítésére szolgáló belső értékesítések, azaz azok, amelyeket egy integrált termelő integrált folyamat keretében további feldolgozás, átalakítás vagy összeállítás céljából használ, nem a szabad piacon történnek, és így nincsenek közvetlen versenyben az érintett termék behozatalával. E helyzet figyelembevétele érdekében, és hogy minél teljesebb képet nyújtsanak a közösségi iparág helyzetéről, adatokat gyűjtöttek, és elemeztek azokat a teljes tevékenységre vonatkozóan, ezt követően pedig meghatározták, hogy a termelést a saját szükséglet kielégítésére vagy a szabad piacra szánták.

(42) A következő gazdasági mutatókkal kapcsolatban az elemzés a szabad piaci helyzetre összpontosított: értékesítési volumen, értékesítési ár, nyereségesség, a beruházások megtérülése és a pénzforgalom. Ahol lehetséges volt, a fenti megállapításokat indokolt esetben összehasonlították a saját szükséglet piacára vonatkozó adatokkal. Mivel mintavételt végeztek, a mintába felvett vállalatok adatai alapján vizsgálták ezeket a mutatókat. Meg kell jegyezni, hogy a további feldolgozásra vonatkozóan csak olyan vállalatok nyújtottak be adatokat, amelyeket nem vették fel a mintába.

(43) Az egyéb gazdasági mutatókkal kapcsolatban a vizsgálat alapján megállapították, hogy ezeket csak a teljes tevékenységre vonatkoztatva lehet megfelelően vizsgálni. A termelés (mind a saját szükséglet piacára, mind pedig a szabad piacra vonatkozóan), a kapacitás, a kapacitáskihasználás, a piaci részesedés, a beruházások, a foglalkoztatás, a termelékenység, a bérek és a tőkebevonási képesség valójában a teljes tevékenység függvényei, függetlenül attól, hogy a termelés saját szükségletet elégít-e ki, illetve hogy azt a szabad piacon értékesítik-e.

ii. Termelőkapacitás, termelés, kapacitáskihasználás

(44) Az ideiglenes intézkedéseket követően felülvizsgálták az alábbi táblázatban szereplő tényezőket. Három együttműködő közösségi termelővel kapcsolatban bizonyos információkat most figyelembe lehetett venni, aminek következtében az ideiglenes rendelet (81) preambulumbekezdésében megadott adatokat enyhén alulbecsülték. A végleges meghatározás céljából kiigazították az adatokat, amelyeket a következő preambulumbekezdések mutatják be.

Termelőkapacitás, termelés, kapacitáskihasználás

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Termelőkapacitás az egészhal-egyenérték tonnájában | 15645 | 15630 | 15665 | 15684 |

Index 1999 = 100 | 100 | 100 | 100 | 100 |

Termelés az egészhal-egyenérték tonnájában | 11348 | 12739 | 11605 | 12080 |

Index 1999 = 100 | 100 | 112 | 102 | 106 |

Termelés/Teljesítmény-kihasználás foka | 73 % | 82 % | 74 % | 77 % |

(45) A felülvizsgált adatok elemzése nem változtatott az ideiglenes rendelet (81) preambulumbekezdésének következtetésein, amelyeket megerősítik.

iii. Készletek

(46) A vizsgálat során megállapították, hogy az egyik – a mintában nem szereplő –együttműködő közösségi termelő lefagyasztotta a 2000-es és 2001-es termelésének nagy részét, amelyet később 2001-ben és a VI alatt értékesített. Azonban más termelővel kapcsolatban nem állapították meg ezt, ezért az ideiglenes rendelet (82) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik.

iv. A közösségi iparág piaci részesedése

(47) A (32) preambulumbekezdés szerint a közösségi fogyasztás és a közösségi iparág termelésének felülvizsgált adatai miatt a közösségi iparág elemzési időszak alatti piaci részesedése a követezőképpen alakult:

A közösségi iparág piaci részesedése

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Piaci részesedés | 25,9 % | 25,5 % | 21,4 % | 21,7 % |

(48) A fentiek azt mutatják, hogy a közösségi iparág piaci részesedése négy százalékponttal csökkent az elemzési időszak során. A közösségi fogyasztás elemzési időszak alatti 27 %-os nagy mértékű növekedése nem változtatja meg az érintett behozatal gyors növekedését, azonban a közösségi iparág sokkal kisebb piaci részesedését eredményezi, amely több mint négy százalékpontot csökkent az említett időszak. Az ideiglenes rendelet (84) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közösségi iparág piaci részesedése csupán 2001-ben csökkent, abban az évben, amikor az érintett behozatal hirtelen nőtt.

v. Foglalkoztatás, termelékenység, bérek és a tőkebevonási képesség

(49) A (44) preambulumbekezdés szerinti okokból felülvizsgálták a foglalkoztatási és termelékenységi adatokat:

Foglalkoztatás, termelékenység

Forrás: A közösségi iparág kérdőívre adott válaszai.

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Alkalmazottak száma | 194 | 179 | 182 | 173 |

Index 1999 = 100 | 100 | 92 | 94 | 89 |

Termelékenység: termelés/alkalmazott | 100 | 122 | 109 | 119 |

(50) A felülvizsgált adatok elemzése nem változtatott az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdésének következtetésein, amelyeket megerősítik.

(51) A tőkebevonási képességgel kapcsolatban megerősítik, hogy a közösségi iparágnak nem voltak különösebb nehézségei, mert új berendezésekbe tudott beruházni, ahogy arra az ideiglenes rendelet (91) preambulumbekezése is rámutat. Azonban a tőkebevonási képességgel kapcsolatban figyelembe kell venni azt, hogy a közösségi iparág erőfeszítéseket tett a termelékenység növelése érdekében, hogy lépést tudjon tartani az alacsony piaci árak miatt fokozódó versenyben.

(52) A bérekkel kapcsolatban nem nyújtittak be új információt, ezért az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik.

vi. Értékesítés

(53) Az értékesítési volumennel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (65), (66) és (82) preambulumbekezdése szerint a termelési adatokat egyenlőnek tekintették az érintett termék értékesítésével mind a saját szükségletet kielégítő piacon, mind pedig a szabad piacon, kivéve egyetlen vállalat értékesítését (lásd a (46) preambulumbekezdést). A hasonló termék közösségi iparág által lebonyolított szabad piaci értékesítését, és a azoknak a hasonló termékeknek a termelési volumenét, amelyeket a mintában szereplő két vállalat használt fel a hasonló termék további feldolgozására (saját szükségletet kielégítő felhasználás), a következő táblázat mutatja be:

Forrás: A közösségi iparág mintába felvett termelőinek a kérdőívre adott válaszai.

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Szabadpiaci értékesítés az egészhal-egyenérték tonnájában | 10274 | 8114 | 10727 | 11326 |

Index 1999 = 100 | 100 | 79 | 104 | 110 |

Saját szükségletet kielégítő felhasználás az egészhal-egyenérték tonnájában | 872 | 2053 | 1559 | 2795 |

Index 1999 = 100 | 100 | 235 | 179 | 320 |

(54) A fentiek azt mutatják, hogy míg a szabad piaci értékesítés tíz százalékponttal növekedett az elemzési időszakban, a saját szükségletet kielégítő felhasználás háromszorosára növekedett. Meg kell azonban jegyezni, hogy a saját szükségletet kielégítő felhasználás nagymértékű növekedése nagyrészt arra vezethető vissza, hogy a két integrált termelő egyike gyakorlatilag csak 2000-ben kezdte el a további feldolgozási műveleteit. Ez a fejlődés mindenesetre azt jelzi, hogy a közösségi iparág nem tudott részesülni a megnövekedett fogyasztás előnyeiből (+ 27 % az elemzési időszak alatt), hanem ehelyett arra kényszerült, hogy növelje a hasonló termék felhasználását.

vii. Nyereségesség

(55) A mintába felvett együttműködő közösségi termelők által benyújtott információk felülvizsgálata során a végleges meghatározás céljából nettó értékesítésük tekintetében felülvizsgálták e vállalatok nyereségességét, amely a következőképpen alakulr:

Forrás: A közösségi iparág mintába felvett termelőinek a kérdőívre adott válaszai.

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

A szabad piaci értékesítés nyereségessége | 8,6 % | 13,3 % | 10,4 % | 0,5 % |

| 100 | 155 | 122 | 5 |

(56) A fentiek azt mutatják, hogy míg a szabad piaci értékesítések nyereségessége viszonylag jelentős volt az 1999 és 2001 között, az alacsony piaci árak miatt a VI alatt jelentősen romlott, gyakorlatilag a nyereségességi küszöbig esett vissza. A saját szükséglet kielégítésére történő felhasználást is magában foglaló nyereségességet nem lehetett meghatározni, mivel a hasonló terméknek a saját szükséglet kielégítésére történő értékesítése az integrált termelők belső értékesítése volt, amelyhez nem állítottak ki számlát. Azonban semmi sem utal arra, hogy a saját szükséglet kielégítésére történő értékesítésnek a két érintett vállalaton belüli nyereségessége nem ugyanazt a tendenciát követte, mint amit a szabad piaci értékesítésé.

viii. A beruházások megtérülése, pénzforgalom

(57) Az elemzési időszak során a mintába felvett közösségi iparág beruházásainak felülvizsgált megtérülését az alábbi táblázat mutatja:

Forrás: A közösségi iparág mintába felvett termelőinek a kérdőívre adott válaszai.

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

A befektetések megtérülése | 43,7 % | 57,2 % | 58,3 % | 2,3 % |

(58) A fentiek az ideiglenesen megállapítot tendenciákkal megegyező fejleményeket mutatnak, ezért az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik. A saját szükséglet kielégítésével kapcsolatos beruházások megtérülését a nyereségre vonatkozóan is ismertetett okok miatt nem lehetett értékelni. Mivel azonban a saját szükséglet kielégítésére történő értékesítést ugyanazokat a termelőberendezéseket és ugyanazokat a beruházásokat hasznosító integrált termelők végzik, úgy ítélték meg, hogy az ugyanazt a tendenciát követi, mint a szabad piaci értékesítések.

(59) A közösségi iparágnak a mintába felvett termelői az üzemi tevékenységből nettó pénzforgalmi bevételt könyveltek el az elemzési időszak során. Ez azonban jelentős mértékben csökkent a VI alatt, amit a következő táblázat szemléltet:

Forrás: A közösségi iparág mintába felvett termelőinek a kérdőívre adott válaszai.

| 1999 | 2000 | 2001 | VI |

Pénzforgalom 1000 EUR-ban, a saját szükséglet kielégítésére való felhasználás kivételével | 1522 | 11757 | 1713 | 398 |

Index 1999 = 100 | 100 | 115 | 113 | 26 |

Pénzforgalom, az árbevétel százalékában kifejezve | 12 % | 18 % | 13 % | 4 % |

ix. Az érdekelt felektől kapott észrevételek

(60) Az egyik fél azt állította, hogy a közösségi iparág nem szenvedett jelentős kárt a VI alatt, mivel az olyan teljesítménymutatók, mint a termelés, termelőkapacitás, termelékenység és az egy alkalmazottra eső átlagbér nőtt ugyanazon időszak során. Továbbá az iparág jövedelmező volt, beruházásai megtérültek, és pénzforgalma pozitív volt. A termelés növekedésének tekintetében meg kell jegyezni, hogy a nagy szivárványos pisztráng tenyésztése 2,5–3 éves életciklust követ, mielőtt begyűjtik és a piacon értékesítik a halakat. A termelés VI alatti növekedése a tenyésztőknek az 1999. és 2000. évi tenyésztési mennyiséggel kapcsolatos döntésére vezethető vissza, amely ezeknek az éveknek a piaci viszonyait tükrözte, amit még nem befolyásolt a dömpingelt behozatal. A termelékenység növekedése egyrészt az új berendezésekbe való beruházásoknak tulajdonítható, ami tükrözi a közösségi iparágnak azt a törekvését, hogy versenyezzen az alacsony piaci árakkal, másrészt pedig a foglalkoztatás csökkenésének, amely valóban tükrözte az iparág súlyos helyzetét. Mind a nyereségesség, mind pedig a pénzforgalom nagy mértékben visszaesett a VI alatt, ami tükrözi az alacsony piaci árakat és a közösségi iparág nehéz pénzügyi helyzetét.

(61) Azzal is érveltek, hogy a közösségi iparág termelése a közösségi engedélyezési politika miatt nem tudta kielégíteni a megnövekedett keresletet. Meg kell jegyezni, hogy a környezetvédelmi engedélyek a termelőkapacitást érintették, amely az ideiglenes rendelet (81) preambulumbekezdése szerint állandó maradt az elemzési időszak során. Mivel azonban a termelőkapacitást nem használták ki teljesen, volt rendelkezésre álló szabad kapacitás, amit a megnövekedett szükséglet kielégítésére lehetett volna felhasználni. Ezért ezt az érvet elutasították.

(62) Az is állították, hogy számos norvég exportőr 1,2 kg-nál kisebb pisztrángot is értékesít esetlég alacsonyabb áron, ami érinti a kár értékelését. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a vizsgált mintába felvett vállalatokkal kapcsolatban, amelyek a VI alatt a norvég kivitelnek megközelítőleg 40 %-át tették ki, nem állapították meg, hogy a fenti pisztrángból értékesítettek volna. Ezért feltételezhető, hogy az érintett mennyiségeknek, amennyiben voltak ilyenek, és azoknak az elemzésre gyakorolt hatása elhanyagolható volt. Ezért ezt az érvet elutasították.

(63) Mivel nem nyújtottak be más információt, a gazdasági mutatókra vonatkozó felülvizsgált adatok alapján az ideiglenes rendelet (80)–(98) preambulumbekezdésének következtetéseit megerősítik.

5. A kárral kapcsolatos következtetések

(64) A saját szükséglet kielégítésére való felhasználás két, mintában szereplő közösségi termelőre korlátozódott, és semmi sem utalt arra, hogy a közösségi iparághoz tartozó termelők feldolgozták volna a hasonló terméket. Továbbá a közösségi iparág 1999 és 2001 közötti nyeresége alapján nem valószínű, hogy a saját szükséglet kielégítésére való felhasználás jelentős hatással lehetne a közösségi iparág gazdasági helyzetére. Ezért a jelenlegi elemzés alapján a közösségi iparág helyzetére vonatkozó következtetésekről úgy ítélik meg, hogy azok a saját szükséglet kielégítésére való felhasználás miatt nem módosulnak.

(65) Az elemzési időszak során a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó olcsó behozatal volumene jelentősen növekedett. Piaci részesedésük 3,8 %-ról 16,7 %-ra növekedett. Érdemes ezért megjegyezni, hogy a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatal növekedése és az értékesítési árak visszaesése különösen 2001 és a VI alatt volt feltűnő. A fenti időszakban behozott mennyiségek 4–6-szorosukra növekedett, az importárak pedig 34 %-kal csökkentek, amely a VI alatt 7,3–28,4 %-kal kínált alá a közösségi iparág értékesítési árainak (amelyek a nyereségességi küszöbhöz voltak közel). Ezenkívül ezt a fejleményt a közösségi iparág nyereségességének alakulásával együtt kell figyelembe venni, amely az első, 2001-es csökkenést követően a VI alatt hirtelen nullára esett vissza.

(66) Azzal kapcsolatban, hogy néhány kármutató kedvezően alakult az elemzési időszak alatt, és ez nem utal kárra, egyrészt meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerint az e cikkben felsorolt gazdasági tényezők vagy mutatók nem feltétlenül döntő jelentőségűek a közösségi iparágnak okozott jelentős kár meghatározásában. Még fontosabb, hogy annak ellenére, hogy a közösségi iparág helyzetére vonatkozó néhány gazdasági mutató, mint például a termelés, a kiépített termelőkapacitás és a kapacitáskihasználás, a termelékenység és a beruházások az elemzési időszak során kedvező tendenciát mutattak, mégsem érték el a kívánt kedvező hatást. A közösségi iparág valójában a kereslet és az alacsony piaci árak ellenére fokozatosan veszített a piaci részesedéséből a növekvő piacon, ami a VI alatt közel veszteséges helyzetet eredményezett, és ez semlegesítette a kedvező fejleményeket.

(67) A fent említett tényezők alapján úgy ítélik meg, hogy a közösségi iparágat jelentős kár érte.

G. OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

(68) Azt állították, hogy a nagy szivárványos pisztráng norvég kivitele által okozott áralákínálásnak nem volt jelentős káros hatása a közösségi iparágra. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a megállapított áralákínálás jelentős, figyelembe véve az érintett termék különleges jellemzőit: a nagy szivárványos pisztráng árucikk, és érzékeny az áringadozásokra. Ezenkívül a közösségi iparág nagyon fragmentált, így nem tudja megfelelően érvényesíteni az árait a piacon. Ezek a tényezők együttesen teszik egyértelművé azt a káros hatást, amelyet a megállapított áralákínálás gyakorolt a közösségi iparra.

(69) Azt is állították, hogy a VI egybeesett a kereslet és kínálat átmeneti és időszakos jellegű kiegyenlítetlenségével a pisztráng világpiacán. Mivel a beruházási döntéseket két vagy három évvel a termék piaci bevezetése előtt hozzák meg, nem lehet biztosítani az árak mindenkori stabilitását. A piacon fellépő időszakos ellátási hiány az árak növekedéséhez vezet, míg ellenkező hatást vált ki, ha a termelés a keresletnél nagyobb mértékben növekedik.

(70) E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az elemzési időszak alatti áraknak a túlságosan magas kereslet és a közösségi piaci ellátás szűkössége miatt tulajdonképpen növekedniük kellet volna, mivel a nagy kereslet megemelte az értékesítési árakat. Ehelyett azonban a 2001-ben és a VI alatt erőteljes áresés történt, amelyet más lehetséges magyarázat hiányában a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó dömpingelt behozatalnak kell tulajdonítani.

(71) Azt is állították, hogy a nagy szivárványos pisztráng egy olyan árucikk, amelynek világpiaci árát a domináns japán piac határozza meg, a közösségi árak pedig ezeket az árakat követik, amelyek hirtelen visszaestek ebben az időszakban. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy azoknak az információknak az alapján, amelyeket a Norwegian Seafood Federation nyújtott be a japán piacon 1997 és 2003 között a fagyasztott norvég pisztrángra vonatkozó nagykereskedelmi árfolyamokkal kapcsolatosan (figyelemmel a valutaárfolyamok ingadozásaira is), az elemzési időszak során folyamatosan csökkentek a japán piaci árak. A vizsgálat megállapításai azonban nem erősítették meg azt az érvet, hogy a nagy szivárványos pisztráng világpiaci árát a japán piac határozza meg. Igaz ugyan, hogy a közösségi árak is erőteljesen visszaestek a VI alatt, ahogyan a japán piacon is, 1999-ben azonban ésszerű szinten maradtak, 2000-ben pedig a japán árakkal ellentétben még növekedtek is. Ugyanezen időszak alatt a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatal a közösségi árakkal megegyezően alakult, a volumenük azonban alacsony volt. A Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó, Közösségbe irányuló dömpingelt behozatal csupán 2001-ben emelkedett meg hirtelen (a 2000-es mennyiség háromszorosa), amikor a japán piaci árak alacsonyak voltak. Ez közvetlenül annak tulajdonítható, hogy a közösségi piacon értékesítették azt a termelési többletet, ami az időközben összeomlott japán piacra irányuló kivitel visszaesése miatt keletkezett. Ezért az állítást elutasították.

(72) Mivel az okozati összefüggéssel kapcsolatban nem nyújtottak be újabb információt, az ideiglenes rendelet (109)–(120) preambulumbekezdése szerinti megállapításokat és következtetéseket megerősítik.

H. KÖZÖSSÉGI ÉRDEK

(73) Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően néhány halfeldolgozó ipari szövetség kifogásolta az intézkedéseket. Ezért kérdőívet küldtek nekik, és felkérték őket, hogy nyújtsák be válaszaikat, amelyek alapján értékelték a dömpingellenes intézkedéseknek az említett felekre gyakorolt állítólagos gazdasági hatásait. Egy fél válaszolt a kérdőívre, és információkat adott a hét tagvállalatával kapcsolatban. A hét vállalatra vonatkozó összevont információk alapján arra következtettek, hogy a dömpingellenes intézkedéseknek a halfeldolgozó vállalatokra gyakorolt kedvezőtlen gazdasági hatása elhanyagolható lesz. Az érvelésüket ezért elutasították.

(74) Az egyik fél azt állította, hogy a Norvégiából származó érintett termék jobb minőségű, és hogy a végleges intézkedések bevezetése csökkentené a Norvégiából származó minőségipisztráng-kínálatot. Ez hátrányt jelentene az ezzel foglalkozó importőrök és a fogyasztók számára is, mivel a csökkenő norvég kínálat miatt az árak valószínűleg növekedni fognak. Állításuk szerint az alacsony norvég kínálat hatása különösen nyáron és kora ősszel lesz jelentős, amikor a finn iparág kínálata alacsony. Azzal is érveltek, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetése ahhoz vezetne, hogy a norvég exportőrök hosszú távon a Közösségből más piacokra irányítják át értékesítésüket, ami hátrányt jelent a közösségi importőröknek és fogyasztóknak.

(75) Meg kell jegyezni, hogy a minőségi különbségeket figyelembe vették az érintett termék különböző típusaival kapcsolatban, és azokat a dömping kiszámításakor és a kár értékelésekor megvizsgálták. Ami az alacsonyabb norvég kínálat miatt megnövekedett közösségi árakat illeti, hangsúlyozni kell, hogy a dömpingellenes vámok célja a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása, és nem az, hogy megakadályozzák a belépést a közösségi piacra. A különösen nyáron jellemző alacsonyabb kínálat miatt az intézkedéseknek a finn piacra gyakorolt hatásával kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összhangban a finn piacot nem tekintik elszigetelt piacnak. Ezért a keresleti és kínálati viszonyokat a közösségi piac szintjén határozzák meg, ahol a norvég behozatal a közösségi termelőkkel versenyez. Viszonylagos előnyt jelent az, hogy a norvég exportáló termelők nyáron exportálhatnak, amikor a finn piac kínálata alacsony. Amennyiben ez az előny fennáll, nem érinti azt a dömpingellenes intézkedések bevezetése, így a norvég exportáló termelők továbbra is élvezik annak előnyeit.

(76) Ugyanez a fél azt állította, hogy az ideiglenes intézkedések bevezetése óta a nagy szivárványos pisztráng Közösségbe irányuló norvég kivitele több mint 60 százalékkal csökkent 2002 ugyanazon időszakához képest. A kínálat csökkenése valószínűleg folytatódni fog a jövőben is, mivel Norvégiában csökken a nagy szivárványos pisztráng termelése, ami hátrányosan fogja érintetni a közösségi importőröket, a feldolgozóipart és fogyasztókat.

(77) E tekintetben először is meg kell jegyezni, hogy a dömpingellenes intézkedések célja a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása, és nem az, hogy megakadályozzák a belépést a közösségi piacra. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a behozatal az 1999-es és 2000-es szinten maradt a dömpingelt behozatal 2001-es hirtelen növekedését megelőzően. A norvég termelés csökkenésére nem nyújtottak be alátámasztott bizonyítékot, amely igazolta volna, hogy ez a helyzet tartósan fennmarad. Ezenkívül a visszaesés valószínűleg nem érinti a közösségi piacra irányuló kivitelt, ha a kivitel időpontjában más exportpiacok ellátási feltételei még kedvezőtlenebbek mint a Közösségben. Ezért az állítást elutasították.

(78) A számos halfeldolgozó ipari szövetség azt állította, hogy nem fordítottak kellő figyelmet a különböző piaci szegmensekre (egészhal, filé, halikra és füstölt hal), és e szegmensek eltérő árképzésére. Azt is állították, hogy a Norvégiában, sós vízben tenyésztett nagy szivárványos pisztrángnak különleges helyzete van a piacon, és nem kedvez a piaci versenynek az, ha e különleges származású termékhez való hozzáférést magas vámok kivetésével korlátozzák.

(79) Először is meg kell jegyezni, hogy e vizsgálat nem terjed ki a füstölt pisztrángra és halikrára. Az egész hal és filé tekintetében megállapították, hogy azok az érintett termék különböző típusai, így azokat ennek megfelelően vették figyelembe a dömping kiszámításakor és a kár értékelésekor. Így a különböző piaci szegmensek eltérő árképzését figyelembe vették. A termék különös származásának tekintetében a vizsgálat megállapította, hogy a Norvégiából és a Feröer-szigetekről exportált termékek és a közösségi termelők által értékesített termékek az alapvető fizikai jellemzőik és felhasználásuk tekintetében hasonlóak.

(80) Azzal is érveltek, hogy a rendszerint Finnországban gyártott olcsó nagy pisztrángot elsősorban egész halként vagy filéként értékesítik a fogyasztói piacon, míg a feldolgozók nem használnak fel nagy mennyiségeket. A fenti állítást nem támasztották alá. Ezzel ellentétben a finn együttműködő vállalatok által benyújtott információk alapján nemcsak azt állapították meg, hogy a termelésüket feldolgozóknak is értékesítik, hanem hogy maguk is gyakran további feldolgozásnak vetik alá a terméket, mielőtt a piacon értékesítik. Továbbá a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatal tekintetében megállapított jelentős áralákínálás is azt jelzi, hogy a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó olcsó behozatal az alacsony árai miatt vonzó lehetőség volt a feldolgozók számára. Az állítást ezért elutasították.

(81) Azt is állították, hogy a közösségi piac a VI vége után magasabb árakat jegyzett, így véget ért az az időszak, amikor a pisztráng ára alacsony volt, és szerintük az is valószínű, hogy az árak rövid- és középtávon viszonylag magas szinten maradnak. Először is azt kell megemlíteni, hogy az egységes közösségi gyakorlatnak megfelelően a vizsgálati időszakot követő időszakhoz kapcsolódó eseményeket csak akkor lehet figyelembe venni, ha azok nyilvánvalók, kétségbevonhatatlanok és hosszan tartóak. Az áraknak ezt az alakulását azonban nem támasztották alá, és nem nyújtottak be olyan adatokat, amelyek bizonyítanák a tendencia hosszú távú jellegét. Bár megállapították, hogy a VI után növekedtek az árak, azonban önmagában ez a tény nem bizonyítja a jövőbeli árakat, amelyeket a kereslet és a kínálat egyensúlya alapján határozzák meg. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a kínálattal szemben a keresletet nagyon nehéz előre jelezni, mivel a piacon sok olyan, kölcsönösen egymásra ható tényező van, amelyek áringadozásokhoz vezethet. Egyébként pedig nem nyújtottak be információkat a fenti két tényező becslésének alátámasztására. Ezért az állítást elutasították.

(82) Azzal is érveltek, hogy a behozatalra kivetett vám árnövekedést fog okozni, a feldolgozók más halfajtákat fognak felhasználni, például a lazacot, a közösségi tenyésztők pedig pisztrángértékesítés terén nehézségekkel fognak szembesülni. Ezért azt állították, hogy a dömpingellenes intézkedések nem szolgálják a termelők érdekeit.

(83) Az árnövekedés tekintetében a dömpingellenes intézkedések célja valóban az, hogy növeljék a dömpingelt árakat, és így küszöböljék ki a közösségi iparágat hátrányosan érintő káros hatást. A nagy szivárványos pisztráng és a lazac helyettesíthetőségének és a köztük lévő árkülönbségnek a figyelembevételével azt sem lehet kizárni, hogy a lazac ténylegesen a nagy szivárványos pisztráng helyébe lép. Mivel az árnövekedés általában segít a közösségi iparág nyereségességének helyreállításában, más, az intézkedések által nem érintett exportőrök, valamint a közösségi iparág a termelőkapacitás fokozottabb kihasználásával növelhetik kínálatukat, amelyet viszont a kereslet szerint kell kialakítani, és alacsonyabb árak alkalmazásával kell újra megteremteni az egyensúlyt. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a lazaccal való helyettesítés ugyanígy hat az árakra. Következésképpen, mivel a dömpingellenes intézkedések célja a tisztességes versenyfeltételek helyreállítása, az árakat az uralkodó piaci erőviszonyok határozzák meg.

(84) Az egyik fél, amely a felhasználói szövetségek érdekekeit képviselte, azzal érvelt, hogy válaszainak elmaradása nem tekinthető az érdeklődés hiányának, hanem éppen ellenkezőleg arra utal, hogy a dömpingellenes intézkedésnek korlátozott hatása lesz a fogyasztókra. Ezért azt kérelmezte, hogy az ideiglenes rendelet (117) preambulumbekezdését ennek megfelelően módosítsák. A közösségi intézmények tudomásul vették ezt a kérést. Alátámasztott bizonyíték hiányában azonban e kérelem nem érinti az ideiglenes rendeletnek a közösségi érdekre vonatkozó következtetéseit.

(85) A finn élelmiszeripari szövetség (Finnish Food and Drink Industries' Federation) észrevételeket nyújtott be, amelyeket azonban a végleges megállapítások céljából nem lehetett figyelembe venni, mivel elmulasztotta, hogy az eljárás kezdeményezéséről szóló értesítésben kitűzött határidőn belül, illetve az ideiglenes rendelet 2. cikkében megállapított határidőn belül érdekelt félként jelentkezzen. Továbbá az említett szövetség állításait kifejezetten elutasították a szövetség azon tagjai, amelyek együttműködtek a vizsgálattal.

(86) Mivel a közösségi érdekkel kapcsolatban nem nyújtottak be újabb információkat, az ideiglenes rendelet (109)–(120) preambulumbekezdése szerinti megállapításokat és következtetéseket megerősítik.

I. VÉGLEGES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK

(87) A dömpingre, a kárra, az okozati összefüggésre és a közösségi érdekre vonatkozó következtetések alapján úgy ítélik meg, hogy végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak érdekében, hogy megelőzzék a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó dömpingelt behozatal által a közösségi iparágnak okozott kárt.

1. A kár megszüntetéséhez szükséges szint

(88) Az ideiglenes rendelet (121)–(125) preambulumbekezdésében ismertetett módszer alapján a véglegesen bevezetendő intézkedések mértékének meghatározása céljából kiszámították a kár megszüntetéséhez szükséges szintet.

(89) A norvég hatóságok azzal érveltek, hogy a 12 %-osnak tekintett rendes haszonkulcs túlságosan magas. Előterjesztették továbbá, hogy az elemezési időszak a szokásos versenyhelyzetre nézve nem reprezentatív, mivel az iparág szerint az árak és a haszonkulcsok az iparág átlagos helyzetéhez viszonyítva különösen magasak voltak ezekben az években.

(90) Először is meg kell jegyezni, hogy a fenti állítást nem bizonyították. Másrészt a japán piac norvég pisztrángra vonatkozó árai, ahogyan arra a (71) preambulumbekezdés rámutat, az elemzési időszak során jelentős hatással lehettek a norvég iparág által realizált haszonra. A közösségi piacon azonban azonban nem lehetett megfigyelni az említett áresést a dömpingelt behozatal hirtelen növekedése előtt, amikor rendes versenyhelyzet volt. Ezért elutasították azt az állítást, hogy az elemzési időszak a szokásos versenyhelyzetre nézve nem reprezentatív.

(91) Az (55) preambulumbekezdés szerint a közösségi iparág nyereségességére vonatkozó felülvizsgált adatok alapján a 10 %-os haszonkulcsot olyan megfelelő értéknek tekintették, amelyet a közösségi iparág a káros dömping hiányában várhatóan el fog érni.

(92) Az egyik fél azt állította, hogy a hasonló termék különböző minőségi fokozatait a Közösségben nem vették megfelelően figyelembe, amely ahhoz vezetett, hogy az irányárak nem voltak egységesek.

(93) Valóban azt állapították meg, hogy néhány számla félreértelmezése miatt bizonyos ügyleteket a minőség szempontjából rosszul jegyeztek fel. Ezért az ilyen ügyleteket kijavították, és az ár-alákínálási és a kárkülönbözet meghatározása céljából új számításokat végeztek. Korrekciókat végeztek továbbá a Feröer-szigeteknek biztosított vámmentes kontingens figyelembevétele érdekében is.

(94) A fent említettek alapján a kár megszüntetéséhez újonnan kiszámított szintek a következők:

| A kár megszüntetéséhez szükséges szint |

Norvégia | 19,9 % |

Feröer | |

P/F Vestsalmon (a P/F Vestlax által termelt árukra) | 43,8 % |

P/F PRG Export (a P/F Luna által termelt árukra) | 54,4 % |

Egyéb együttműködők | 49,3 % |

(95) Mivel nem nyújtottak be további észrevételeket, a kár megszüntetéséhez szükséges szint megállapítására használt, az ideiglenes rendelet (121)–(125) preambulumbekezdésében ismertetett módszert megerősítik.

2. A vámok formája és mértéke

(96) Az előbbiek alapján az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni a Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó behozatalra. Az intézkedéseket a megállapított kárkülönbözet vagy dömpingkülönbözet szintjének megfelelően kell bevezetni, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb. Mint az ideiglenes intézkedések esetében is, semmi sem szól az ellen, hogy ad valorem vámot vessenek ki.

(97) A Bizottság a végleges intézkedések bevezetését követően megvizsgálja a piaci fejleményeket, különösen a közösségi piac bővülését, és indokolt esetben javasolja az intézkedések alkalmazásának megváltoztatását.

3. Az ideiglenes vámok beszedése

(98) Figyelembe véve a megállapított dömpingkülönbözet mértékét és a közösségi iparágnak okozott kárt, úgy ítélik meg, hogy az ideiglenes rendelettel bevezetett ideiglenes dömpingellenes intézkedésekkel biztosított összegeket a véglegesen kivetett vám mértékében véglegesen be kell szedni. Amennyiben a végleges vámok magasabbak az ideiglenes vámoknál, csak az ideiglenes vámokkal biztosított összegeket lehet beszedni.

(99) A vállalatok szerinti egyedi dömpingellenes vámtétel alkalmazása iránti kérelmeket (pl. a jogi személy névváltoztatását követően, illetve miután új termelőberendezéseket vagy értékesítési helyeket hoztak létre) haladéktalanul be kell nyújtani a Bizottságnak [4], a kérelemnek pedig tartalmazni kell az összes lényeges információt, különösen a névváltoztatással és az új termelőberendezések vagy értékesítési helyek létrehozásával összefüggésben a termeléssel és a belföldi és export értékesítéssel kapcsolatos vállalati tevékenységek módosítását. A Bizottság a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően adott esetben az egyedi vámtételek előnyeiből részesülő vállalatok jegyzékének frissítésével megfelelően módosítja a rendeletet.

4. Kötelezettségvállalások

(100) Az ideiglenes rendeletet módosító 2004. január 23-i 117/2004 rendelettel a Bizottság elfogadta a két feröer-szigeteki exportáló termelő által felajánlott kötelezettségvállalást. E kötelezettségvállalások elfogadásának indoklását e rendelet ismerteti. A Tanács elismeri, hogy a kötelezettségvállalások semlegesítik a dömping káros hatását. Ezenkívül a vállalatok rendszeresen részletes információkat adnak át a Bizottságnak a Közösségbe irányuló kivitelükről azzal a céllal, hogy a Bizottság hatékonyan tudja felügyelni a kötelezettségvállalásokat. E körülmények között úgy ítélik meg, hogy a megállapodás szerinti kötelezettségvállalás kijátszásának veszélye csekély.

(101) Felhívják a figyelmet arra, hogy a kötelezettségvállalás vélt vagy valós megszegése vagy visszavonása esetén az alaprendelet 8. cikkének (9) és (10) bekezdése alapján dömpingellenes vám vethető ki,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

(1) Végleges dömpingellenes vámot vetnek ki a jelenleg a 03021120, 03032120, 03041015 és a 03042015 KN-kód alá sorolt, Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó, friss, hűtött vagy fagyasztott nagy szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) egész hal (fejjel és kopoltyúval, belezve, egyenként 1,2 kg-nál nagyobb tömegű, illetve fej és kopoltyú nélkül, belezve, egyenként 1 kg-nál nagyobb tömegű) vagy filé (egyenként 0,4 kg-nál nagyobb tömegű) formájában történő behozatalára.

(2) Az (1) bekezdésben említett, valamennyi norvégiai vállalat által termelt termékre vonatkozóan a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított nettó árra alkalmazandó végleges dömpingellenes vám 19,9 %. Az (1) bekezdésben említett, a következő feröer-szigeteki vállalatok által termelt termékre vonatkozóan a vámkezelés előtti, közösségi határparitáson számított árra alkalmazandó végleges dömpingellenes vám mértéke:

Termelő | Végleges dömpingellenes vám (%) | kiegészítő TARIC-kód |

P6F PRG Export a vele kapcsolatban álló P/F Luna, FO–Gøta termelővel együtt | 54,4 % | A474 |

P/F Vestsalmon a vele kapcsolatban álló P/F Vestlax, P.O. Box 82, FO–410 Kollafjørður termelővel együtt | 30,0 % | A475 |

P/F Alistødin Á Bakka, Bakkavegur FO–625 Glyvrar | 42,6 % | A476 |

P/F Atlantic Seafarm, FO–900 Vágur | 42,6 % | A477 |

East Salmon, Box 117, FO–700 Klasksvík | 42,6 % | A478 |

Funningslaks PF, Miðrás 3, FO–100 Tórshavn | 42,6 % | A479 |

Gulin PF, Miðrás 3, FO–100 Tórshavn | 42,6 % | A480 |

P/F Hellisvað, FO–727 Árnafjørður | 42,6 % | A481 |

Kalbaks Laksaaling PF, Í Brekkum 1, FO–530 Fuglafjørður | 42,6 % | A482 |

Navir, P/F, Argjabodagøta 7, FO–160 Argir | 42,6 % | A483 |

Összes többi vállalat | 54,4 % | A999 |

(3) Eltérő rendelkezés hiányában a hatályos vámrendelkezéseket kell alkalmazni.

2. cikk

A következő kiegészítő TARIC-kódok szerinti behozatalok, amelyeket az alábbiakban megnevezett vállalatok termelik és exportálják közvetlenül (azaz szállítják és számlázzák) egy importőrként tevékenykedő közösségi vállalatnak, mentesülnek az 1. cikkel kivetett dömpingellenes vámok alól, amennyiben az árukat az 1628/2003/EK rendelet 2. cikke (2) bekezdésének megfelelően hozzák be.

| Gyártó | Kiegészítő TARIC-kód |

Feröer-szigetek | P6F PRG Export a vele kapcsolatban álló P/F Luna, FO–Gøta termelővel együtt | A474 |

Feröer-szigetek | P/F Vestsalmon a vele kapcsolatban álló P/F Vestlax, P.O. Box 82, FO–410 Kollafjørður termelővel együtt | A475 |

3. cikk

Az alábbiakban megállapított szabályoknak megfelelően az 1. cikk (1) bekezdésében leírt, Norvégiából és a Feröer-szigetekről származó termék behozatala tekintetében az 1628/2003/EK rendelet alapján kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegeket véglegesen beszedik.

A dömpingellenes vámok végleges tételein felül biztosított összegeket felszabadítják. Amennyiben a végleges vámok az ideiglenes vámoknál magasabbak, kizárólag az ideiglenes vámokkal biztosított összegeket szedik be véglegesen.

4. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2004. március 8-án.

a Tanács részéről

az elnök

D. Ahern

[1] HL L 56., 1996.3.6., 1. o. A legutóbb az 1972/2002/EK rendelettel (HL L 305., 2002.11.7., 1. o.) módosított rendelet.

[2] HL L 232., 2003.9.18., 29. o. A legutóbb a 117/2004/EK rendelettel (HL L 17., 2004.1.24.) módosított rendelet.

[3] HL L 133., 2003.5.29., 1. o.

[4] Európai Bizottság – Kereskedelmi Főigazgatóság – B Igazgatóság – J–79 5/17 Rue de la Loi/Weststraat 200 B 1049 Brüsszel

--------------------------------------------------