a) az új személyhajókra;

b) a 24 méter hosszú és annál hosszabb meglévő személyhajókra;

c) a nagysebességű utasszállító vízi járművekre.

a) azon személyhajókra, amelyek:

▼M1

▼B

b) azokra a nagysebességű utasszállító járművekre, amelyek:

a) összeállítja és szükség esetén frissíti a joghatósága alá tartozó tengerszakaszok jegyzékét, hajóosztályok szerint, az (1) bekezdésben megállapított kritériumok alapján elkülönítve az egész évben hajózható szakaszokat és adott esetben az időszakos hajózási korlátozás alá eső szakaszokat;

b) közzéteszi a jegyzéket az illetékes tengerészeti hatóság internetes honlapján elérhető nyilvános adatbázisban;

c) értesíti a Bizottságot az ilyen információk helyéről és a jegyzék módosításáról.

a) a hajótest építésének és karbantartásának, a fő- és segédgépeknek, a villamos és automatizált berendezéseknek meg kell felelniük azon követelményeknek, amelyeket egy elismert szervezet szabályai, vagy egy közigazgatás által alkalmazott egyenértékű szabályok az adott osztályra meghatároznak a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

b) az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény IV. fejezetének, ideértve az 1988. évi GMDSS módosításokat, V. és VI. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni;

c) az 1974. évi SOLAS-egyezmény mindenkor hatályos változata V. fejezetének 17., 18., 19., 20. és 21. szabályában foglalt, a hajófedélzeti navigációs berendezésekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A 96/98/EK irányelv A (1) mellékletében felsorolt és az említett irányelv rendelkezéseinek megfelelő fedélzeti navigációs berendezéseket úgy kell tekinteni, hogy megfelelnek az 1974. évi SOLAS-egyezmény V. fejezetének 18.1. szabályában megfogalmazott típus-jóváhagyási követelményeknek.

a) általános követelmények:

b) a merülésvonalra vonatkozó követelmények:

a) az A. osztályú meglévő személyhajóknak teljes mértékben meg kell felelniük az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény követelményeinek, valamint az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek. Azon szabályok esetében, amelyekre nézve az 1974. évi SOLAS-egyezmény az értelmezést a közigazgatás belátására bízza, a lobogó szerinti állam közigazgatása az ezen irányelv I. mellékletében foglalt értelmezéseket alkalmazza;

b) a B. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük az ezen irányelvben meghatározott vonatkozó követelményeknek;

c) a C. és D. osztályú meglévő személyhajóknak meg kell felelniük ezen irányelv vonatkozó követelményeinek és a követelményekben nem szereplő esetekben a lobogó szerinti állam közigazgatása által meghatározott szabályoknak; e szabályoknak az I. melléklet II-1. és II-2. fejezetével azonos biztonsági szintet kell nyújtaniuk, miközben figyelembe kell venni az azon tengerszakaszokra vonatkozó sajátos helyi működési feltételeket, amelyeken az említett osztályú hajók közlekednek;

mielőtt a meglévő C. és D. osztályú személyhajók a fogadó államban rendszeres belföldi utakon közlekedhetnének, a lobogó szerinti állam közigazgatása e szabályokkal kapcsolatban beszerzi a fogadó állam hozzájárulását;

d) amennyiben egy tagállam azon a véleményen van, hogy a fogadó állam közigazgatása által a c) pont alapján meghatározott szabályok indokolatlanok, erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot; a Bizottság lépéseket tesz annak érdekében, hogy a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint határozat szülessen;

e) a jelentős mértékű javításoknak, átalakításoknak és módosításoknak, valamint az ezekhez kapcsolódó felszereléseknek meg kell felelniük az új hajókra vonatkozóan a (2) bekezdés a) pontjában előírt követelményeknek; azok a meglévő hajón végrehajtott átalakítások, amelyek kizárólag arra irányulnak, hogy egy magasabb biztonsági szintet érjenek el, nem tekintendők jelentős mértékű módosításnak;

f) az a) pontot – kivéve, ha az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezmény korábbi időpontokat határoz meg –, továbbá a b) és c) pontot – kivéve, az ezen irányelv I. melléklete korábbi időpontokat határoz meg –, nem kell alkalmazni az alább meghatározott mentességi időpontokig olyan hajókra, amelyek gerincfektetése az alábbi időpontokban történt, illetve amely ezen időpontokban az építés hasonló szakaszában volt:

a) az 1996. január 1-jén vagy azt követően épített vagy jelentős mértékű javítás, átalakítás vagy módosítás alá vetett nagysebességű utasszállító vízi járműnek meg kell felelnie az 1974. évi SOLAS-egyezmény X. fejezete 2. és 3. szabályaiban megfogalmazott követelményeknek, kivéve, ha

b) Az 1996. január 1. előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek megfelelnek a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak a fenti szabályzat szerinti bizonyítvánnyal folytathatják tevékenységüket.

Az 1996. január 1-je előtt épített nagysebességű utasszállító vízi járművek, amelyek nem felelnek meg a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatnak, nem közlekedhetnek belföldi hajóutakon, hacsak nem közlekedtek már egy tagállamban belföldi úton 1998. június 4-én, amely esetben engedélyt kaphatnak arra, hogy az adott tagállamban tovább folytassák tevékenységüket. E vízi járműveknek meg kell felelniük a DSC Szabályzatnak;

c) a nagysebességű személyhajó építésének és karbantartásának valamint felszerelésének meg kell felelnie egy elismert szervezet nagysebességű vízi járművekre vonatkozó osztályozási előírásainak, vagy a 94/57/EK irányelv 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően a közigazgatás által alkalmazott megfelelő szabályoknak.

a) a tagállam késedelem nélkül tájékoztatja a Bizottságot és a többi tagállamot döntéséről, valamint megfelelően megindokolja azt;

b) a Bizottság megvizsgálja, hogy a biztonságot és a környezetet fenyegető komoly veszély miatt hozott átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e;

c) a 11. cikk (2) bekezdésében említett eljárás szerint döntenek arról, hogy az élet- és vagyonbiztonságot, valamint a környezetet fenyegető komoly veszély miatt az adott hajó vagy vízi jármű működésének felfüggesztése, illetve az előírt átmeneti járulékos intézkedések indokoltak-e, és amennyiben nem, az érintett tagállamnak az átmeneti felfüggesztést, illetve az intézkedéseket vissza kell-e vonnia.

a) a 2. cikk a), b), c), d) és v) pontjában szereplő fogalommeghatározások;

b) a 12. cikkben említett szemlékre vonatkozó eljárásokkal és iránymutatásokkal kapcsolatos rendelkezések;

c) az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezményre és a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó szabályzatra, beleértve annak későbbi módosításait, a 4. cikk (3) bekezdése, a 6. cikk (4) bekezdése, a 12. cikk (3) bekezdése és a 13. cikk (3) bekezdése szerint;

d) a „nemzetközi egyezményekre” és az IMO-határozatokra történt különleges hivatkozások a 2. cikk g), m) és q) pontjában, a 3. cikk (2) bekezdésének a) pontjában, a 6. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában és a 13. cikk (3) bekezdésében találhatók.

a) a nemzetközi egyezmények módosításainak figyelembevétele érdekében, ezen irányelv vonatkozásában;

b) műszaki előírások javítása céljából, a tapasztalatok figyelembevételével.

a) üzembe helyezés előtti vizsgálat;

b) időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c) alkalmankénti járulékos szemlék.

a) üzembe helyezés előtti szemle, mielőtt a hajót használatba veszik a fogadó állam belföldi útjain, olyan meglévő hajók számára, amelyek azon tagállam belföldi útjain közlekednek, amelynek lobogója alatt hajózni jogosultak;

b) időszakos szemle 12 havonta egyszer; és

c) alkalmankénti járulékos szemlék.

a) sürgesse az IMO-n belül folyó munkát, amely az 1974. évi, módosított SOLAS-egyezménynek a közigazgatási szerv szabad belátására bízott kérdéseket magába foglaló II-1, II-2 és III. fejezetei szabályozásának felülvizsgálatára, valamint a szabályzat összehangolt értelmezésére és ez utóbbiak értelemszerű módosításainak elfogadására irányul; és

b) intézkedéseket fogadjon el a kikötő szerinti államoknak a SOLAS-mentességekkel történő egyetértéséről szóló, 606. MSC körlevél rendelkezései alapjául szolgáló alapelvek kötelező alkalmazásáról.

1. Amennyiben kifejezetten előírják, a belföldi úton közlekedő A., B., C. és D. osztályú új és meglévő személyhajókra e melléklet rendelkezéseit kell alkalmazni, tekintettel ezen irányelvnek a 3. cikkben meghatározott hatályára.

2. A 24 méternél rövidebb B., C. és D. osztályú új hajóknak meg kell felelniük az ezen melléklet II-1/B/2-II-1/B/8. és II-1/B/10. szabályai követelményeinek, kivéve, ha a lobogó szerinti állam hatóságai, amelynek lobogója alatt e hajók jogosultak hajózni, biztosítják, hogy a hajók megfelelnek a lobogó szerinti állam nemzeti jogszabályainak, továbbá hogy ezen előírások ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a közösségi előírások.

3. Amennyiben az új, 24 méternél rövidebb hajókra e melléklet szabályai nem alkalmazandóak, a lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy e hajók megfeleljenek a nemzeti jogszabályaiknak, továbbá hogy ezen előírások ugyanolyan biztonságot nyújtsanak, mint a közösségiek.

4. A C. és D. osztályú meglévő hajóknak nem kell megfelelniük a melléklet II-1. és II-2. fejezete szabályainak, amenynyiben a lobogó szerinti állam hatóságai, amelynek lobogója alatt e hajók jogosultak hajózni, biztosítják, hogy a hajók megfelelnek a lobogó szerinti állam nemzeti jogszabályainak, továbbá hogy ezek az előírások ugyanolyan biztonságot nyújtanak, mint a közösségi előírások.

5. Ezen felül, amennyiben ezek nem teljesíthetők, illetve indokolatlanok, a 24 méternél rövidebb B., C. és D. osztályú hajóknak nem kell megfelelniük a II-1. fejezet alábbi előírásainak: a B. rész 10. szabálya, a C. rész 4., 9. és 10. szabálya, valamint az E. rész 1–9. szabálya. A lobogó szerinti állam hatóságainak gondoskodniuk kell arról, hogy a nemzeti előírásoknak való megfelelés biztosítsa az ilyen hajók azonos szintű biztonságát.

6. Függetlenül a 6.1. cikk b) pontjának rendelkezéseitől, azoknak a D. osztályú hajóknak, amelyek nem közlekednek az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV/2.12. szabályában meghatározott A 1 tengerszakaszon kívül, nem kell megfelelniük az 1974. évi SOLAS-egyezmény IV. fejezetében foglalt felszerelési kötelezettségeknek, viszont meg kell felelniük legalább az e melléklet IV. fejezetében foglalt rendelkezéseknek.

7. Az 1974. évi SOLAS-egyezmény V/22. szabálya szerint a parancsnoki hídra vonatkozó láthatósági előírások – a kivitelezhetőség és ésszerűség határain belül – az 1974. évi SOLAS-egyezmény V/2. szabályának értelmében 55 méternél rövidebb hajókra is vonatkoznak.

8. Ahol e melléklet a meglévő hajók tekintetében egy IMO-határozat alkalmazását írja elő, az IMO-határozat elfogadását követő két éven belül épült hajóknak nem kell megfelelniük e határozatoknak, amennyiben megfelelnek a korábbi még érvényes határozat(ok)nak.

9. „Jelentős mértékű” javítás, átalakítás és módosítás alatt például a következő értendő:

10. A melléklet több címéhez fűzött „(R…)” jelzés az 1974. évi „SOLAS” Egyezmény szabályaira utal, amelyeken e melléklet szabályai alapulnak.

11. Az A. osztályú hajókra vonatkozó rendelkezések az alábbi helyeken találhatók:

12. Az A. osztályú ro-ro személyhajókra vonatkozó rendelkezések:

II-1. fejezet, B. rész, 17-2. és 20. szabály.

1.

2. A hajó hossza a legnagyobb térfelosztási merülésvonal végpontjain húzott függélyek között mért távolság.

3. A hajó szélessége a legmélyebb térfelosztási merülésvonalon vagy az alatt a bordák külső élei között mért legnagyobb szélesség.

4. A merülés a főborda síkjában az alapvonaltól a szóban forgó térfelosztási merülésvonalig mért függőleges távolság.

5. A bruttó hordképesség az a tonnában kifejezett különbség, amely a hajó kijelölt nyári szabadoldaláig, 1,025 sűrűségű vízben való merüléskor jelentkező vízkiszorítása és üres vízkiszorítása között van.

6.  Az üres hajó tömege a hajó vízkiszorítása tonnában kifejezve, a rakomány, tüzelőanyagok, kenőolaj, ballasztvíz, édesvíz, tartályokban lévő ivóvíz, fogyóanyagok, az utasok, a személyzet és azok ingóságai nélkül.

7. A válaszfalfedélzet a hajó legfelső fedélzete, ameddig a vízmentes keresztirányú válaszfalak felérnek.

8. A peremvonal az a vonal, amelyet legalább 76 mm-rel a válaszfalfedélzet felső éle alatt húznak meg.

9. Az elárasztási tényező azt mutatja meg, hogy az adott tér hány százalékát áraszthatja el a víz. A peremvonal fölé nyúló tér térfogatát csak e vonal magasságáig mérik.

10. A géptér a gerincvonaltól a peremvonalig tart és a fő- és segédüzemi hajtóművek, valamint a hajtóműveket kiszolgáló kazánok elhelyezésére szolgáló tereket határoló legszélső fő vízmentes keresztirányú válaszfalak között helyezkedik el.

11.  Utastérnek nevezzük azokat a tereket, amelyek az utasok elhelyezésére szolgálnak, és amit az utasok használnak, kivéve a poggyászok, a készletek, az élelmiszerek és a posta helyiségeit.

12.  Vízmentesnek minősül a szerkezet szempontjából az, amely képes megakadályozni a víz bármely irányú áthatolását a szerkezeten olyan víznyomásnál, amely felléphet az ép vagy sérült állapotú szerkezet esetén.

13.  Időjárásálló azt jelenti, hogy a víz semmilyen tengeri viszonyok között sem tud behatolni a hajóba.

14. A ro-ro személyhajó olyan személyhajót jelent, amely ro-ro rakománytérrel vagy a II-2/A/2. szabályban meghatározott speciális kategóriájú terekkel rendelkezik.

1.

2.  Kormányberendezést hajtó egység:

3. A szükség-kormányberendezés olyan berendezés, amely nem a főkormányberendezés része, s a hajó irányításához szükséges abban az esetben, ha a főkormányberendezés a kormányrúd, a kormánynegyed vagy más azonos célt szolgáló alkatrész kivételével nem működik.

4.  Szokványos üzemi és lakhatási feltételek olyan körülmények, amelyek között a hajó egésze, valamint azok a gépi berendezések, ellátó- és segédeszközök, amelyek a meghajtást, a kormányképességet, a biztonságos navigációt, a tűz- és lékesedési biztonságot, a belső és külső hírközlést és a jelzéseket biztosítják, továbbá a menekülés eszközei, a mentőcsónakcsörlők, valamint a lakályosságot biztosító berendezések megfelelő üzemképes állapotban vannak és megfelelően működnek.

5.  Veszélyhelyzet az az állapot, amikor a szokványos üzemi és lakhatási feltételeket biztosító bármelyik berendezés a főáramforrás meghibásodása miatt nincs üzemképes állapotban.

6.  Főáramforrás az az áramforrás, amely villamos energiával látja el a főkapcsolótáblát, amely áramelosztásra szolgál a hajó szokásos üzemi és lakhatási feltételeinek fenntartásához szükséges összes berendezéshez.

7.  Az üzemképtelen hajóállapot az az állapot, amikor az áramellátás hiánya miatt a főüzemi propulzióhajtó berendezés, a kazánok és a segédüzemi berendezések nem működnek.

8.  Főgenerátortér az a tér, ahol a főáramforrás helyezkedik el.

9.  Főkapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a főáramforrás közvetlenül lát el, s amely elosztja a villamos energiát a hajó szolgáltatásaihoz.

10.  Vészüzemi kapcsolótábla az a kapcsolótábla, amelyet a fő energiaellátó rendszer meghibásodása esetén közvetlenül a vészüzemi áramforrás vagy az átmeneti (puffer) vészüzemi áramforrás lát el, és amely elosztja a villamos áramot a hajó vészhelyzeti szolgáltatásaihoz.

11.  A vészüzemi áramforrás olyan villamos áramforrás, amely a főáramforrás meghibásodása esetén táplálja a vészüzemi kapcsolótáblát.

12.  Legnagyobb üzemi előremeneti sebesség az a legnagyobb menetsebesség, amely üzemszerű fenntartására a tengeren legnagyobb tengeri merülés mellett a hajót tervezték.

13.  Legnagyobb hátrameneti sebesség az a sebesség, amelyet a hajó becslés szerint el tud érni a legnagyobb hátrameneti teljesítménnyel a legnagyobb tengeri merülés mellett.

14.a  Gépterek az összes „A.” kategóriájú géptér és minden egyéb olyan tér, amelyben főüzemi gépek, kazánok, tüzelőanyag-egységek, gőzgépek és belsőégésű motorok, generátorok és nagyobb villamos gépezetek, olajtöltő állomások, hűtő-, stabilizáló-, szellőztető- és légkondicionáló gépek vannak, továbbá a hasonló terek és a hozzájuk tartozó aknák.

14b.  „A.” kategóriájú gépterek azok a terek és a hozzájuk tartozó aknák, amelyekben:

15.  Az erőátviteli rendszer az a hidraulikus berendezés, amely energiát szolgáltat a kormányszár forgatásához, és amely magában foglal egy vagy több kormányberendezést hajtó egységet a hozzájuk tartozó vezetékekkel, szerelvényekkel együtt, valamint egy, a kormánylapátot működtető szerkezetet. Az erőátviteli rendszereknek lehetnek közös mechanikus alkotórészei, például a kormányrúd, a kormánynegyed és a kormányszár, illetve egyéb azonos célt szolgáló elemek.

16.  Vezérlőállások azok a terek, ahol a hajó rádiója, fő navigációs berendezései vagy a vészüzemi áramforrás található, illetve ahol a tűzérzékelő és tűzoltó berendezések központja van.

1. E rendelet minden olyan anyagra vonatkozik, amely bármely, az ezen melléklet szabályainak hatálya alá tartozó szerkezetben, gépezetben, elektromos berendezésben és készülékben felhasználásra kerül.

2. Minden hajó esetében tilos olyan anyagok újonnani beépítése, amelyek azbesztet tartalmaznak.

1. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített hajók fedélzetén mind a hajó építésekor fennálló állapotát tükröző tervrajzokból, mind a későbbi szerkezeti változtatásokat ábrázoló tervrajzokból tartani kell egy-egy példányt.

2. A társaságnak a szárazföldön is tartania kell a tervrajzokból egy-egy további példányt az 1974. évi SOLAS-egyezmény IX/1.2. szabályában meghatározott módon.

3. Figyelembe kell venni az IMO MSC1135. körlevél tartalmát is, a tervrajzok fedélzeten és szárazföldön való tárolását illetően.

1. A hajókat olyan teherbírású kialakítással, felszereltséggel és berendezésekkel kell ellátni, amelyek megfelelően biztosítják a hajó rendes üzemeltetéséhez tartozó vontatási és kikötési manőverek biztonságos végrehajtását.

2. Az 1. bekezdésnek megfelelő kialakításnak, felszereltségnek és berendezéseknek meg kell felelniük egy elismert szervezet osztályozási szabványainak, illetve a hatóságok által használt egyenértékű szabályoknak, összhangban a 94/57/EK irányelv 14. cikkének (2) bekezdésével.

3. Figyelembe kell venni az IMO MSC 1175. körlevél tartalmát is, a vontatáshoz és kikötéshez használt hajófedélzeti berendezéseket illető iránymutatások vonatkozásában.

4. Minden egyes, az ezen rendelet alapján beépített berendezésen vagy készüléken láthatóan fel kell tüntetni bármely, a biztonságos üzemeltetésére vonatkozó korlátozást, figyelembe véve a berendezésnek a hajó szerkezetéhez való rögzítettségének mértékét is.

1. Az 1 600 tonna bruttó űrtartalmú vagy annál nagyobb hajókat a fedélzeti zaj csökkentését szem előtt tartva kell megépíteni úgy, hogy a személyzet védve legyen a zajtól, összhangban a hajók fedélzetén engedélyezhető zajszintekről szóló, a Tengerészeti Biztonsági Bizottság által az MSC.337(91) határozattal elfogadott, az IMO által módosított IMO-szabályzattal.

a) A stabilitási kar görbéje (GZ görbe) alatti terület nem lehet kisebb, mint:

b) A GZ stabilizálókar legalább 0,20 méter legyen 30 ° vagy annál nagyobb dőlésszög esetén.

c) A legnagyobb stabilizálókar olyan dőlésszögnél legyen, amely lehetőleg meghaladja a 30 °-ot, de nem kisebb 25 °-nál.

d) A keresztirányú kezdeti metacentrikus magasság legalább 0,15 méter legyen.

1. Az egy megadott ponton mért elárasztható hossz a hajó hosszának az a legnagyobb része, amelynek közepe az adott pontban van, és amely az alábbiakban megadott eláraszthatósági feltételek mellett elárasztható anélkül, hogy a hajó a peremvonalnál mélyebbre merülne.

2. Olyan hajó esetében, amelynek nincs folytonos válaszfalfedélzete, az elárasztható hosszt bármely pontban egy felvett folytonos peremvonalhoz viszonyítva lehet megállapítani, amely a hajó oldalán egy pontban sincs a fedélzet azon szélének felső síkjától 76 mm-nél alacsonyabban, ameddig az érintett válaszfalak és a külhéj vízmentesek.

3. Ahol a felvett peremvonal észrevehetően azon fedélzet alatt van, ameddig a válaszfalak felérnek, a lobogó szerinti állam hatóságai korlátozott eltérést engedélyezhetnek a válaszfalak azon részeinek vízmentességére, amelyek a peremvonal fölött és közvetlenül a magasabb fedélzet alatt helyezkednek el.

1,0, amennyiben a hajón szállítható személyek engedélyezett száma kevesebb, mint 400, és

1,0, amennyiben a hajón szállítható személyek engedélyezett száma 400 vagy több, és a hajó rövidebb mint 55 méter, és

0,5, amennyiben a hajón szállítható személyek engedélyezett száma több mint 400.

1. Ahol a hajó egy vagy több részében a vízmentes válaszfalakat a válaszfalfedélzetnél magasabban lévő fedélzethez viszik fel, mint a hajó többi részében, és a válaszfalak magasabb kiterjedését kívánatos felhasználni az elárasztható hossz kiszámításánál, külön peremvonalakat alkalmazhatnak a hajó összes ilyen eltérő részére, azzal a feltétellel, hogy:

2. Egy tér túllépheti a 4. szabályban előírt meghatározott megengedett hosszúságot, amennyiben mindegyik pár szomszédos tér együttes hossza, amelyekkel a szóban forgó tér határos, nem haladja meg az elárasztható hosszt vagy a megengedett hossz kétszeresét, attól függően, hogy melyik a kisebb.

3. A fő keresztirányú válaszfalban fülkét lehet kiképezni azzal a feltétellel, hogy a fülke minden része a hajó két oldalának függőleges felületein belül fekszik, továbbá a külhéjtól a hajó szélességének egyötödével megegyező távolságra, a középvonalra derékszögben mérve pedig a legmélyebb térfelosztási merülésvonal szintjén helyezkedik el. A fülke minden részét, amely e határokon kívül fekszik, a 6. bekezdésnek megfelelően lépcsőnek kell tekinteni.

4. Amennyiben a fő keresztirányú válaszfal fülkézve vagy lépcsőzve van, a térfelosztás meghatározásához egy egyenértékű folytonos válaszfalat kell használni.

5. Amennyiben egy fő keresztirányú vízmentes tér helyi térfelosztást foglal magában, és a lobogó szerinti állam hatóságai számára kielégítően bizonyítható, hogy a főtér nem lesz elárasztva egy olyan feltételezett oldalsérülés esetén, amely 3,0 méterre plusz a hajó hosszának 3 %-ára terjed ki, illetve 11,0 méterre vagy a hajó hosszának 10 %-ára terjed ki, attól függően, hogy melyik a kevesebb, akkor arányos engedmény adható e terek tekintetében egyébként megkövetelt megengedett hosszúságra. Ilyen esetben a sértetlen oldalon feltételezett tényleges felhajtóerő nem lehet nagyobb, mint a sérült oldalon feltételezett felhajtóerő.

E bekezdés csak akkor alkalmazható, ha várhatóan nem akadályozza a 8. szabály betartását.

6. Egy fő keresztirányú válaszfal akkor lépcsőzetes kialakítású, ha megfelel a következő feltételek valamelyikének:

7. A 100 méter hosszú vagy annál hosszabb hajók esetében az orrtér mögötti fő keresztirányú válaszfalak egyikét a mellső függélytől olyan távolságban kell elhelyezni, amely nem haladja meg a megengedett hosszt.

8. Amennyiben két szomszédos keresztirányú főválaszfal vagy a velük egyenértékű sík válaszfalak közötti távolság, illetve a válaszfalak legközelebbi lépcsőzött szakaszán áthaladó keresztirányú síkok közötti távolság kisebb, mint 3,0 méter plusz a hajó hosszának 3 %-a, illetve 11 méter vagy a hajó hosszának 10 %-a, attól függően, hogy melyik a kisebb, akkor csak az egyik válaszfalat tekintik a hajó térfelosztása részének.

9. Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, két szomszédos tér együttes hossza nem haladhatja meg az elárasztható hosszt.

1.1. A sérülés nélküli stabilitását úgy kell biztosítani valamennyi üzemi körülmény esetén, hogy a hajó ellen tudjon állni az elárasztható hosszúságon belül elhelyezkedő bármelyik főtérben az elárasztása végső szakaszának.

1.2. Ahol két szomszédos tért a 7.6.1 Szabálynak megfelelően lépcsőzött válaszfal választ el, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon mindkét szomszédos tér elárasztásának.

1.3. Amennyiben az előírt térfelosztási tényező 0,50, akkor a sérülés nélküli stabilitásnak elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon bármelyik szomszédos tér elárasztásának.

2.1. Az 1. bekezdés követelményeit olyan számítások alapján kell meghatározni, amelyek megfelelnek a 3., 4. és 6. bekezdésnek, és figyelembe veszik a hajó méreteit és építési jellemzőit, valamint a sérült terek elrendezését és kialakítását. A számítások elkészítésénél azt kell feltételezni, hogy a hajó a stabilitás tekintetében a várható legrosszabb üzemi körülmények között van.

2.2. Amennyiben az elárasztás sebességének jelentős korlátozása érdekében megfelelő tömörségű fedélzetek, belső válaszfalak vagy hosszirányú válaszfalak beépítését javasolják, akkor a számítások során kellő figyelmet kell fordítani e korlátozásokra.

2.3. Az elárasztás végső szakaszában és – amennyiben előírt – az egyensúlyi helyzet beállta után a szükséges stabilitást a következőképpen határozzák meg:

2.4. Amennyiben jelentős mértékű fokozatos elárasztás következik be, ami a stabilitási kar gyors, 0,04 méteres vagy annál nagyobb csökkenését okozza, a stabilitási kar görbéje a fokozatos elárasztás szögénél végződik, így a 2.3.1. és 2.3.2. bekezdésben említett tartományt és területet eddig a szögig kell mérni.

2.5. Amennyiben korlátozott mértékű fokozatos elárasztás következik be, és nem akadálytalanul történik, ami a stabilitási kar várhatóan lassú, 0,04 méternél kisebb csökkenését okozza, a görbe megmaradó szakaszát részben megtörik, azt feltételezve, hogy a fokozatosan elárasztott tér kezdettől fogva el volt árasztva.

2.6. Az elárasztás közbeeső szakaszaiban a legnagyobb stabilitási kar legalább 0,05 méter, a pozitív stabilitási karok tartománya pedig legalább 7 °. Minden esetben azt kell feltételezni, hogy csak egy sérülés keletkezett a hajótesten, és csak egy szabad felszín van.

3. A sérült stabilitás kiszámítása céljából a következő térfogati és felületelárasztási tényezőket kell számításba venni:

Nagyobb elárasztási tényező feltételezhető azokkal a terekkel kapcsolatban, amelyek a sérült merülésvonal közelében nem foglalnak magukban fontos lakó- vagy géptereket, illetve olyan tereknél, ahol általában nincs jelentős mennyiségű rakomány vagy készlet.

4. A sérülés feltételezett kiterjedése a következő:

5. Az aszimmetrikus elárasztás lehetőségét megfelelő intézkedésekkel a minimumra kell csökkenteni. Ahol a nagy dőlésszöget korrigálni kell, az alkalmazott módszernek, amennyiben lehetséges, önműködőnek kell lennie, abban az esetben viszont, ha keresztáramoltatással működő rendszert használnak, annak a válaszfalfedélzetről kell működtethetőnek lennie. A B., C. és D. osztályú új hajók esetében az elárasztást követően, de az egyenesbe hozást megelőzően a legnagyobb dőlésszög nem haladhatja meg a 15 °-ot. Ahol keresztáramoltatással működő rendszert írnak elő, az egyenesbe hozási idő nem haladhatja meg a 15 percet. A hajó parancsnokának az ilyen berendezések kezelésére vonatkozó információkat át kell adni.

6. A hajó állapotának a sérülést követően, valamint aszimmetrikus elárasztás esetében a kiegyenlítést szolgáló intézkedések meghozatala után a következőnek kell lennie:

7. A hajó parancsnokának át kell adni azokat az adatokat, amelyek szükségesek a hajó sérülés nélküli stabilitásának fenntartásához mindenféle üzemi körülmény esetén annak érdekében, hogy a hajó a legkedvezőtlenebb sérülésnek is ellen tudjon állni. Abban az esetben, ha keresztáramlási rendszerrel felszerelt hajóról van szó, a hajó parancsnokát tájékoztatni kell azokról a stabilitási feltételekről, amelyeken a dőlési számítások alapulnak, és figyelmeztetni kell arra, hogy a hajó sérülésekor kevésbé kedvező helyzetben túlzott mértékű dőlés következhet be.

8. A 7. bekezdésben említett adatok, amelyek alapján a parancsnok biztosítani tudja a sérülés nélküli kielégítő stabilitás fenntartását, olyan információkat tartalmaznak, amelyek megadják a hajó gerincvonal feletti súlypontjának (KG) legnagyobb megengedett magasságát, illetve a legkisebb megengedett metacentrikus magasságot (GM) olyan merülés vagy vízkiszorítás mellett, amely bármely üzemi körülmény esetén kielégítő. Az információnak az üzemeltetési korlátozások figyelembevételével tartalmaznia kell a különböző úszáshelyzeteket.

9. Minden hajónak jól látható merülési mércékkel kell rendelkeznie a hajó orrán és farán. Amennyiben a merülési mércék nehezen leolvasható helyen vannak elhelyezve, illetve bizonyos járatok működési korlátai miatt a merülési mércéket nehéz leolvasni, akkor a hajót megbízható merülésjelző rendszerrel kell ellátni, amellyel meghatározható az orr és a far merülése.

10. A hajó berakodását követően, de még a kifutás előtt a parancsnoknak meg kell határoznia a hajó úszáshelyzetét és stabilitását, valamint meg kell győződnie arról, hogy a hajó megfelel a vonatkozó szabályok stabilitási kritériumainak, s ezt írásban is rögzíti. A hajó stabilitásának meghatározását mindig számítások alapján kell elvégezni. E célból elektronikus rakodási és stabilitásértékelő számítógép vagy ezzel egyenértékű eszközök használhatók.

11. A lobogó szerinti állam hatóságai addig nem mérlegelhetik a sérült állapotban fennálló stabilitási követelmények enyhítését, amíg nem bizonyosodtak meg arról, hogy a sérülés nélküli metacentrikus magasság, amely szükséges ahhoz, hogy e követelményeknek minden üzemi körülmény esetében megfeleljen, meghaladja a tervezett tevékenységhez szükséges mértéket.

12. A sérült állapotban fennálló stabilitásra vonatkozó követelmények enyhítése csak kivételes esetekben és azzal a feltétellel engedélyezhető, hogy a lobogó szerinti állam hatóságai megbizonyosodtak arról, hogy a hajónak az adott körülmények között gyakorlatilag és ésszerűen elfogadható méretarányai, felszerelése és egyéb jellemzői a sérülést követő stabilitás szempontjából a lehető legkedvezőbbek.

1. A B. osztályú meglévő ro-ro személyhajóknak legkésőbb az alábbiakban megadott megfelelőségi határidőt követő első időszakos szemléig során meg kell felelniük a 8. szabálynak annak az A/Amax értéknek az alapján, amelyet a meglévő ro-ro személyhajók fennmaradási képességének a MSC 574. körlevél – „az A.265 (VIII) határozaton alapuló egyszerűsített módszer felhasználásával történő értékelésére szolgáló számítási eljárás” – mellékletében határoztak meg.

1. a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett új ro-ro személyhajóknak meg kell felelnieük a II-1/B/8. szabály 2.3. bekezdése rendelkezéseinek, feltételezve a hajó L hosszúságán belül bárhol bekövetkezett sérülést; és

2. a 400 vagy több személy szállítására engedélyezett meglévő ro-ro személyhajóknak meg kell felelnieük az 1. bekezdés követelményeinek legkésőbb a 2.1., 2.2. vagy 2.3. bekezdésben leírt megfelelési határidőt követő első időszakos szemle időpontjáig, attól függően, melyik következik be később:

1. A hajóba orrteret vagy olyan kollíziós válaszfalat kell beépíteni, amely a válaszfalfedélzetig vízmentes. A válaszfalat a mellső függélytől legalább a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő, de legfeljebb 3 métert plusz a hajó hosszúságának 5 %-át kitevő távolságra kell elhelyezni.

2. Amennyiben a hajó bármelyik, vízvonal alatt elhelyezkedő része a mellső függély elé nyúlik, mint például a bulbaorr, az 1. bekezdésben meghatározott távolságot az következő pontok valamelyikétől mérik:

3. Amennyiben hosszú orrfelépítményt építenek, az orrteret vagy a kollíziós válaszfalat vízmentesen meg kell hosszabbítani a válaszfalfedélzet feletti következő teljes fedélzetig. A túlnyúló részt úgy kell kivitelezni, hogy kizárja annak lehetőségét, hogy a mellső kapu sérülése vagy leválása esetén kár keletkezzen benne.

4. A 3. bekezdésben előírt túlnyúló részt nem szükséges közvetlenül az alatta lévő válaszfalra szerelni, amennyiben annak nem minden része az 1. vagy a 2. bekezdésben meghatározott mellső határon túl helyezkedik el.

A B. osztályú meglévő hajókra a következők érvényesek:

5. Azok a rámpák, amelyek nem felelnek meg a fent említett követelményeknek, nem minősülnek a kollíziós válaszfal túlnyúló részének.

6. A válaszfalfedélzetig vízmentes fartéri válaszfalat és a gépteret a rakterektől és az utasterektől elöl és hátul elválasztó válaszfalakat kell építeni. A fartér válaszfala azonban a válaszfalfedélzet alatt is végződhet, amenynyiben ez nem csökkenti a hajó térfelosztásból eredő biztonságát.

7. A tönkcsöveket minden esetben vízmentes térben kell elhelyezni. A tönkcső tömszelencéje vízmentes tengelyalagútban, vagy a tönkcső terétől elkülönített olyan vízmentes térben helyezkedjen el, amelynek a térfogata elegendő ahhoz, hogy a peremvonal ne kerüljön víz alá, ha a tömszelence sérülése következtében elárasztódna.

1. Az 50 méternél rövidebb hajókat kettős fenékkel kell ellátni, amely az orrtér válaszfalától a fartéri válaszfalig terjed, amennyiben az kivitelezhető és összeegyeztethető a hajó szerkezeti felépítésével és rendeltetésszerű használatával.

2. A legalább 50 méternél hosszabb, de 61 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább a géptértől az orrtéri válaszfalig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

3. A legalább 61 méternél hosszabb, de 76 méternél rövidebb hajók esetében kettős feneket kell beépíteni legalább az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

4. A 76 méteres és annál hosszabb hajók esetében folytonos kettős feneket kell beépíteni az orr- és fartéri válaszfalakig, vagy addig a legközelebbi pontig, ameddig ez kivitelezhető.

5. Ahol a kettős fenék kiépítését előírták, annak magasságának meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak, a belső feneket pedig a hajó oldaláig kell vezetni úgy, hogy a medersor lekerekítéséig védje a hajófeneket. E védelem akkor kielégítő, ha a koporsólemez külső élének és a medersornak a metszésvonala sehol nem alacsonyabb, mint az a vízszintes sík, amelynek metszéspontját a főbordán egy olyan sugár segítségével lehet meghatározni, amely 25 °-ot zár be, és azt egy olyan ponton metszi, amely a hajó középvonaltól számított félszélességének a felében van.

6. A rakterek stb. fenékvízszívó berendezéseihez a kettős fenékbe épített kisméretű gyűjtőkutak mélysége nem lehet nagyobb a szükségesnél. A kút mélysége sosem lehet nagyobb, mint a kettős fenék középvonalon mért vastagsága 460 mm-rel csökkentve, és a 2. bekezdésben említett vízszintes sík alá sem nyúlhat. A tengelyalagút vége mögött azonban engedélyezett, hogy a kút a külső fenékig nyúljon. Más gyűjtőkutak esetében (pl. a főmotorok alatt a kenőolaj számára készített akna) a lobogó szerinti állam hatóságai adhatnak engedélyt, amennyiben meggyőződtek arról, hogy az elrendezés ugyanazt a védelmet biztosítja, mint az e szabálynak megfelelő kettős fenék.

7. A kettős feneket nem szükséges kisebb méretű, kizárólag folyadék szállítására felhasznált vízmentes terekkel ellátni, amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai megítélése szerint ezáltal nem csökken a hajó biztonsága a fenék vagy az oldalak sérülése esetén.

8. A 10. szabály 1. bekezdésének sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy eltekintsenek a kettős fenéktől a hajónak azon a részén, amelynek térfelosztási tényezője nem haladja meg a 0,5-et, amennyiben úgy ítélik meg, hogy azon a részen a kettős fenék kialakítása nem felelne meg a hajó szerkezeti felépítésének és sajátos üzemeltetésének.

1. Az előírt mértékű térfelosztás biztosítása érdekében a jóváhagyott térfelosztási merülésnek megfelelő merülésvonalat a hajó oldalainak középvonalán kell meghatározni és megjelölni. Azokon a hajókon, amelyeken különösen utasok elszállásolására és a rakomány szállítására is kialakított terek vannak, amennyiben a hajótulajdonos úgy kívánja, egy vagy több további merülésvonalat határozhatnak és jelölhetnek meg annak érdekében, hogy megfeleljenek annak a térfelosztási merülésnek, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai az adott üzemi körülmény tekintetében jóváhagyhatnak.

2. A meghatározott és megjelölt térfelosztási merülésvonalakat be kell jegyezni a személyhajó biztonsági bizonyítványába, ha pedig csak egy térfelosztási merülésvonal van, C.1 jelöléssel kell ellátni.

Amennyiben egynél több térfelosztási merülésvonalat határoznak meg, az alternatív megoldásokat a C.2, C.3, C.4 stb. jelöléssel látják el ( 2 ).

3. A merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalakat ugyanazon a helyen és ugyanattól a fedélzetvonaltól kell mérni, mint azokat a szabadoldalakat, amelyeket a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően határoztak meg.

4. A személyhajó biztonsági bizonyítványában egyértelműen jelezni kell a jóváhagyott térfelosztási merülésvonalaknak megfelelő szabadoldalt és azokat az üzemi körülményeket, amelyek alapján azt jóváhagyták.

5. A térfelosztási merülésvonal jele sosem kerülhet a legmagasabb merülésvonal fölé tengervízben, ahogyan azt a hajó szilárdsága vagy a hatályos nemzetközi egyezmény a merülésvonalakról meghatározza.

6. A térfelosztási merülésvonal jelének elhelyezésétől függetlenül a hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy a hatályos nemzetközi egyezménynek megfelelően meghatározott, évszaknak és körzetnek megfelelő merülésvonal a víz alá kerüljön.

7. A hajó sohasem terhelhető meg annyira, hogy az adott útnak és üzemi körülménynek megfelelő térfelosztási merülésvonal a víz alá kerüljön.

1. Minden vízmentes térfelosztási válaszfalat, legyen az kereszt- vagy hosszirányú, úgy kell megépíteni, hogy biztonságosan ellenálljon annak a legnagyobb vízszintnek megfelelő nyomásnak, amelynek a hajó sérülése esetén ki vannak téve, de legalább a peremvonalat elérő vízoszlop nyomásának. A válaszfalak szerkezeti felépítésének meg kell felelnie egy elismert szervezet előírásainak.

2.1. A válaszfalak lépcsőinek és bemélyedéseinek vízmentesnek és olyan szilárdnak kell lenniük, mint a hozzájuk tartozó válaszfal.

2.2. Amennyiben bordák vagy fedélzeti gerendák haladnak keresztül a vízmentes fedélzeten vagy válaszfalakon, a fedélzetet vagy válaszfalat szerkezetileg vízmentesen kell megépíteni, fa vagy cement felhasználása nélkül.

3. Nem kötelező a főtereket vízzel való feltöltéssel próbálni. Ha a próbát nem vízfeltöltéssel végzik, akkor ahol ez kivitelezhető, vízsugaras próbát kell végezni. A próbát a hajó lehető legnagyobb készültségi foka mellett kell elvégezni. Amennyiben a vízsugaras próba nem valósítható meg, mert az kárt tenne a gépi berendezésekben, a villamos berendezések szigetelésében vagy a hajó felszerelési tárgyaiban, akkor az a hegesztett kötések gondos szemrevételezésével helyettesíthető, amit szükséges esetben olyan eljárásokkal lehet kiegészíteni, mint a festékpenetrációs vizsgálat vagy az ultrahangos repedésvizsgálat, illetve azzal egyenértékű próba. A vízmentes válaszfalak alapos vizsgálatát minden esetben el kell végezni.

4. Az orrteret, a kettős feneket (ideértve a szekrényes tartóként kivitelezett gerinceket is), a belső burkolatokat az 1. bekezdés követelményeinek megfelelő vízoszlopnyomással kell ellenőrizni.

5. A hajó térfelosztásának részét képező, folyadékok tárolására szolgáló tartályok vízmentességét olyan víznyomással kell ellenőrizni, amely a legnagyobb térfelosztási merülésvonalig érő vagy a gerincsor felső éle és a peremvonal közötti távolság kétharmadáig érő vízoszlopnak felel meg, attól függően, hogy melyik a nagyobb, miközben a próba vízszintje mindig legalább 0,9 méterrel a tartály fedele fölött húzódik; amennyiben a vízpróba kivitelezhetetlen, a sűrített levegővel végzett szivárgási próba is elfogadható, amelynek során a tartályokat legfeljebb 0,14 bar légnyomás alá helyezik.

6. A 4. és 5. bekezdésben említett próbák biztosítják, hogy a térfelosztás szerkezeti részei vízmentesek, viszont nem annak ellenőrzésére szolgálnak, hogy a terek alkalmasak-e folyékony tüzelőanyag tárolására vagy egyéb olyan különleges célokra, amelyek esetében magasabb szintű ellenőrzés követelhető meg attól függően, hogy a folyadék milyen magasságig jut fel a kérdéses tartályban vagy annak csővezetékeiben.

1. E szabály olyan személyhajókra vonatkozik, amelyeket tehergépjárművek és kísérő személyzet szállítására terveztek vagy alakítottak át.

2. Amennyiben e hajókon az utasok teljes létszáma, beleértve a járműveket kísérő személyeket is, nem haladja meg az N = 12 + A/25 számot, ahol A a tehergépjárművek rakodására szolgáló teljes fedélzeti terület (négyzetméterben), és ahol e terek szabad magassága rakodási helyen és a bejáratnál legalább 4 méter, a vízmentes ajtókra vonatkozó 13. szabály 10. bekezdésének rendelkezései érvényesek, azzal a kivétellel, hogy az ajtókat a rakodótereket elválasztó vízmentes válaszfalakon bármilyen magasságban be lehet építeni. Ezenkívül a parancsnoki hídon egy olyan jelzőrendszert kell elhelyezni, amelyik automatikusan jelzi az ajtók bezáródását és megfelelő rögzítését.

3. Amikor e fejezet rendelkezéseit alkalmazzák e hajókra, akkor az N az utasoknak azt a maximális számát jelenti, amelyre a hajó bizonyítványát e szabálynak megfelelően kiállították.

1. Minden ésszerű és kivitelezhető intézkedést meg kell hozni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz bejutását és szétáradását a válaszfalfedélzet felett. Ezek közé tartozik a részleges válaszfalak vagy merevítőbordák alkalmazása. Amennyiben részleges vízmentes válaszfalakat vagy merevítőbordákat szerelnek a válaszfalfedélzetre a fő térfelosztási válaszfalak fölé vagy azok közelébe, azokat vízmentesen kell a héjlemezeléshez és a válaszfalfedélzethez bekötni annak érdekében, hogy korlátozzák a víz átfolyását a fedélzeten, ha a hajó sérült állapotban megdől. Ahol a részleges vízmentes válaszfalak nem közvetlenül az alattuk lévő válaszfalhoz csatlakoznak, a köztük lévő válaszfalfedélzetet teljesen vízmentessé kell tenni.

2. A válaszfalfedélzetnek vagy a felette lévő fedélzetnek időjárásállónak kell lennie. A nyitott fedélzet minden nyílását megfelelő magasságú és szilárdságú nyíláskeret védi, és mindegyiket olyan hatékony szerkezettel kell ellátni, amely biztosítja a gyors és időjárásálló záródást. A habvédlemez nyílásait, a nyitott rácsokat és a vízlefolyó kivágásokat úgy kell felszerelni, hogy szükség esetén a nyitott fedélzet bármilyen időjárás mellett gyorsan megszabadítható legyen a víztől.

3. A B. osztályú meglévő hajókon a felépítményben végződő légzőcsövek nyitott végének legalább egy méterrel a merülésvonal felett kell lenniük a hajó 15 °-os dőlése esetén, illetve az elárasztás közbeeső szakaszainak közvetlen számítások szerinti legnagyobb dőlésszöge esetén, attól függően, melyik érték a nagyobb. A nem az olajtartályokból kivezető légzőcsövek a felépítmény oldalán is kivezethetők. E bekezdés rendelkezéseit a merülésvonalakról szóló hatályos nemzetközi egyezmény rendelkezéseinek sérelme nélkül kell alkalmazni.

4. Az oldalablakok, a bejáró- és rakodónyílások ajtói és más, a nyílások bezárására szolgáló, a peremvonal felett a héjlemezelésben lévő berendezések tervezésének és kivitelezésének hatékonynak, és megfelelően szilárdnak kell lennie, tekintettel azokra a terekre, ahol felszerelik azokat, továbbá a legmagasabb térfelosztási merülésvonalhoz viszonyított helyzetükre.

5. Minden, a válaszfalfedélzet feletti első fedélzet alatti térben elhelyezett oldalablakot olyan belső ablakfedéllel kell ellátni, amely könnyen és hatékonyan zárható, és biztosítja a vízmentességet.

1. A következő, peremvonal felett elhelyezkedő ajtókat be kell zárni, mielőtt a hajó kifut és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő horgonyzóhelyet:

2. Az 1.1. és 1.4. bekezdés sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai felhatalmazhatják a parancsnokot, hogy belátása szerint egyes ajtókat ki lehessen nyitni, amennyiben ez a hajó üzemeltetése, az utasok fedélzetre szállása vagy kiszállása szempontjából szükséges, feltéve, hogy a hajó biztonságosan horgonyozik, és az ajtók kinyitása a hajó biztonságát nem veszélyezteti.

3. A parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoznak létre, amely az 1. bekezdésben meghatározott ajtók zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi.

4. Mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a 22. szabályban előírtak szerint bejegyzik a hajónaplóba az 1. bekezdésben meghatározott ajtók utolsó bezárásának időpontját és a 2. bekezdésnek megfelelően az egyes ajtók kinyitásának időpontját.

1.1. Az 1.2. és 1.3. bekezdésre is figyelemmel a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető összes nyílást úgy kell elhelyezni, hogy legalacsonyabb pontjuk legalább 2,5 méterrel a válaszfalfedélzet felett legyen;

1.2. ahol a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető járműrámpákat szerelnek fel, azok nyílását időjárás-állóan zárni kell, hogy megakadályozza a víz bejutását az alatta lévő terekbe, a parancsnoki hídon pedig ezekkel összekötött riasztó- és jelzőberendezést kell elhelyezni;

1.3. a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik a különleges, a válaszfalfedélzet alatti terekbe vezető nyílások kialakítását, amennyiben azok a hajó alapvető működéséhez, pl. a gépek és a raktárkészlet mozgatásához feltétlenül szükségesek, továbbá vízmentesen zárhatók, riasztóberendezéssel vannak ellátva, állapotukat pedig jelzőberendezés mutatja a parancsnoki hídon;

1.4. az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

1.5. a parancsnoknak biztosítania kell, hogy egy olyan hatékony rendszert hoztak létre, amely az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások zárását és nyitását ellenőrzi és jelzi;

1.6. mielőtt a hajó kifutna, a parancsnoknak biztosítania kell, hogy a II-1/B/22. szabályban előírtak szerint bejegyezzék a hajónaplóba az 1.2. és 1.3. bekezdésben meghatározott nyílások utolsó bezárásának időpontját;

1.7. a 40 méternél rövidebb C. osztályú új ro-ro személyhajók és a D. osztályú új ro-ro személyhajók az 1.1–1.6. bekezdés helyett a 2.1–2.3. bekezdés követelményeit is teljesíthetik, amennyiben a nyíláskereteik és küszöbeik magassága a nyitott ro-ro rakományfedélzeteken legalább 600 mm, a zárt ro-ro rakományfedélzeteken pedig legalább 380 mm.

2.1. A ro-ro fedélzet alatti terekbe vezető összes járatnak időjárás-állóan zárhatónak kell lennie, a parancsnoki hídon pedig olyan berendezést kell elhelyezni, amely mutatja, hogy a nyílás nyitva vagy zárva van-e;

2.2. a nyílásokat be kell zárni, mielőtt a hajó bármilyen célból elhagyja a kikötőhelyet, és zárva kell tartani, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet;

2.3. a 2.2. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az út során egyes járatokat kinyissanak, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

1. Minden kereszt- és hosszirányú válaszfalnak, amely hatékonyan elhatárolja a ro-ro fedélzeten összegyűlt tengervizet, a helyén rögzítve kell lennie, mielőtt a hajó elhagyja a kikötőt, és a helyén kell maradnia, amíg a hajó el nem éri a következő kikötőhelyet.

2. Az 1. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az út során e válaszfalak egyes járatait kinyissák, de csak annyi időre, amely az átjutáshoz, illetve szükség esetén a hajó alapvető üzemeltetéséhez szükséges.

1. Minden személyhajót elkészülte után döntéspróbának kell alávetni, amely alapján meghatározzák a stabilitási jellemzőit. A parancsnokot el kell látni a szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott információval, amely alapján gyorsan és egyszerűen pontos képet kap a hajó stabilitásáról különböző üzemi körülmények között.

2. Amennyiben olyan változtatásokat hajtanak végre a hajón, amelyek lényegesen befolyásolják a parancsnoknak átadott stabilitási információkat, akkor az adatokat pontosítani kell. Szükség esetén a hajón újra döntéspróbát kell végezni.

3. Öt évet meg nem haladó időszakonként ellenőrizni kell a hajó saját tömegét annak felülvizsgálata érdekében, hogy nem változott-e a hajó terheletlen állapotban mért vízkiszorítása és hosszirányú súlypontja. A hajót újra döntéspróba alá kell vetni, amennyiben a jóváhagyott stabilitási információval összevetve a terheletlen hajó eredeti vízkiszorításhoz képest 2 %-ot meghaladó eltérést, illetve a hosszirányú súlypont tekintetében a hajó hosszának 1 %-át meghaladó eltérést állapítanak meg, illetve ekkora eltérések feltételezhetők.

4. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy eltekintsenek egyes hajók döntéspróbájától, amenynyiben rendelkezésre állnak egy testvérhajó döntéspróbájának alapvető stabilitási adatai, a lobogó szerinti állam hatóságai pedig megbizonyosodnak arról, hogy ezekből az alapadatokból egyértelműen megállapíthatóak a mentességet élvező hajó stabilitási adatai. Figyelembe kell venni az MSC 1158. körlevelének tartalmát is.

5. Amennyiben egy pontos döntéspróba elvégzése nem kivitelezhető, a hajó üres vízkiszorítását és súlypontját a hajó saját tömegének ellenőrzésével, pontos számítások útján kell meghatározni. Figyelembe kell venni a nagysebességű vízi járművekre vonatkozó 2000. évi szabályzat 2.7. szakaszában található információkat.

1. A parancsnoki hídon az összes héjlemezelésen lévő ajtó, rakodókapu és olyan zárószerkezet számára jelzőberendezést kell elhelyezni, amelyek nyitva maradása vagy nem megfelelő rögzítése esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztódhat. A jelzőrendszert üzembiztosan kell megtervezni, és látható vészjelzést kell adnia, ha az ajtó nem záródott be teljesen, vagy a rögzítőberendezések egyike nincs a helyén és nincs bezárva teljesen, továbbá hangjelzést kell adnia akkor, ha az ajtó vagy valamelyik zárószerkezet kinyílik, illetve a biztosítóberendezés kioldódott. A parancsnoki hídon lévő jelzőtáblán egy „kikötő/tengeri út” üzemmódválasztó kapcsolót kell elhelyezni, amely hangjelzést ad a parancsnoki hídon, ha a hajó úgy hagyja el a kikötőt, hogy a mellső kapuk vagy belső kapuk, a farrámpa vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtó nincs bezárva, illetve valamelyik zárószerkezet nincs a megfelelő helyzetben. A jelzőrendszer áramellátásának függetlennek kell lennie az ajtók vezérlését és rögzítését ellátó áramforrástól. A meglévő hajóknak a lobogó szerinti állam hatóságai által jóváhagyott jelzőrendszereit nem kell megváltoztatni.

2. Kamerás ellenőrző rendszert és a vízszivárgás-érzékelő rendszert kell kiépíteni, hogy a parancsnoki hídon és a géptéri vezérlőállásban jelezze a belső és külső mellső kapuk, a hátsó kapuk vagy egyéb, a külhéjon lévő ajtók szivárgását, amely a különleges kategóriájú terek, illetve a ro-ro raktér elárasztásához vezethet.

3. A különleges kategóriájú tereket és a ro-ro rakodótereket rendszeres őrjáratokkal ellenőrizni kell, valamint hatékony eszközökkel, mint például kamerás ellenőrző rendszerrel, kell megfigyelni annak érdekében, hogy a hajó útja alatt kedvezőtlen időjárási körülmények között is észleljék a járművek mozgását, illetve az utasok illetéktelen behatolását az említett terekbe.

4. A használati útmutatót, amely azoknak a külhéjon lévő ajtóknak, rakodókapuknak és egyéb zárószerkezeteknek a zárásával és rögzítésével kapcsolatos, amelyek nyitva maradásuk vagy nem megfelelően rögzítésük esetén a különleges kategóriájú terek vagy a ro-ro raktér elárasztásához vezethetnek, a hajón kell tartani és a megfelelő helyen ki kell függeszteni.

1. A vízmentes ajtók, az oldalablakok, szelepek és a fedélzeti vízlefolyó kivágások zárószerkezetének működését hetente végzett gyakorlat keretében ellenőrizni kell.

2. A fő keresztirányú válaszfalon elhelyezett összes, a tengeren használt vízmentes ajtót naponta működtetni kell.

3. A tengeri út során rendszeresen, hetente, de legalább hetente egyszer ellenőrizni kell a vízmentes ajtókat és az összes hozzájuk kapcsolódó szerkezetet és jelzőberendezést, az összes olyan szelepet, amelyet el kell zárni a terek vízmentesítése érdekében, valamint az összes olyan szelepet, amelynek a működése szükséges a havariaátkötésekhez a hajó megsérülése esetén.

4. Ezeket a szelepeket, ajtókat és szerkezeteket megfelelő jelöléssel kell ellátni, hogy a lehető legnagyobb biztonság elérése érdekében megfelelően használhatóak legyenek.

1. Az oldalpántos ajtókat, leszerelhető lemezeket, oldalablakokat, bejárókat, rakodónyílásokat és más nyílásokat, amelyeket e szabályok szerint a hajó útja alatt zárva kell tartani, be kell zárni, mielőtt a hajó kifut a kikötőből. A zárás és nyitás (amennyiben e szabályok szerint ez megengedett) időpontját a hajónaplóba be kell jegyezni.

2. A 21. szabályban előírt összes gyakorlatot és szemlét be kell jegyezni a hajónaplóba, külön megemlítve az összes feltárt hibát.

1. Azokon a külső fedélzeteken, amelyeken az utasok közlekedhetnek, és ahol nincs megfelelő magasságú habvéd, a fedélzet felett legalább 1 100 mm magasságú korlátokat kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy az utasok véletlenül leessenek a fedélzetről, kialakításuk és tervezésük pedig olyan, hogy azokra nem lehet felmászni.

2. A külső fedélzeteken lévő lépcsőket és pihenőket is hasonló korlátokkal kell felszerelni.

1. A gépi berendezéseket, a kazánokat és egyéb nyomástartó edényeket, a hozzájuk kapcsolódó csővezetékrendszereket és szerelvényeket úgy kell felszerelni és olyan védelemmel kell ellátni, hogy a hajó fedélzetén tartózkodó személyeket a lehető legkisebb mértékben veszélyeztessék a mozgógépelemek, forró felületek és más hasonló veszélyforrások.

2. Olyan berendezéseket kell kiépíteni, amelyekkel a főgépek üzemszerű működése még abban az esetben is fenntartható vagy helyreállítható, ha az egyik fontos segédberendezés működésképtelenné válik.

3. Megfelelő berendezésekkel biztosítani kell, hogy a leállt hajón a gépeket külső segítség nélkül is működésbe tudják hozni.

4. A hajóba épített, a hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú főgépeket és azok segédüzemi berendezéseit úgy kell megtervezni, hogy azok a hajó egyenes úszáshelyzetében, statikus körülmények között 15 °-os dőlés, dinamikus körülmények között (oldalirányú lengés, ringás) 22,5 °-os dőlés, illetve ha a hajó egyidejűleg dinamikusan dől orr- és farirányba 7,5 °-os szögig (bukdácsolás), akkor is működjenek.

5. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani annak érdekében, hogy a hajtóműveket és a hajócsavart vészhelyzetben is le lehessen állítani egy olyan helyről, amely a géptéren/gépvezérlő termen kívül esik, például a nyílt fedélzetről vagy a kormányházból.

6. A tüzelőanyag-, az ülepítő- és a kenőolajtartályok szellőzőcsöveit úgy kell elhelyezni és kialakítani, hogy a tenger- és esővíz még akkor se szivároghasson be, ha a szellőzőcső eltörik. A hajtáshoz, a létfontosságú rendszerekhez szükséges, a fedélzeten használt folyékony tüzelőanyag minden típusa számára két tartályt kell kialakítani, amelyek befogadóképessége B. osztályú hajóknál legalább 8 órára, a C. és D. osztályú hajók esetében pedig a hajtómű tartós maximális megterhelése és a generátor normál tengeri üzemi terhelése mellett legalább 4 órára elegendő.

1. A 200 mm-es hengerátmérőjű vagy 0,6 m3 vagy annál nagyobb forgattyúház-térfogatú belső égésű motorok forgattyúházát megfelelő típusú és teljesítményű túlnyomáscsökkentő szeleppel kell felszerelni. A túlnyomáscsökkentő szelepeket úgy kell elhelyezni és olyan berendezésekkel kell felszerelni, hogy olyan irányba bocsássák ki a kipufogógázokat, hogy a személyzet megsérülésének veszélye a lehető legkisebb legyen.

1.1. Hatékony fenékvíz-szivattyúzó rendszert kell felszerelni, amely képes bármelyik vízmentes térből kiszivatytyúzni a vizet, kivéve azokat a tereket, amelyek az édesvíz, a ballasztvíz, a tüzelőanyag vagy folyékony rakomány állandó tárolására szolgálnak, és amelyeket más hatékony szivattyúzóberendezésekkel láttak el. Hatékony berendezéseket kell kialakítani a szigetelt rakterek vízmentesítésére is.

1.2. Amennyiben megfelelően csatlakoznak a fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez, az egészségügyi, ballaszt- és általános rendeltetésű szivattyúk is megfelelnek független hajtású gépi fenékvízszivattyúnak.

1.3. A tüzelőanyag-tartályokban vagy azok alatt, illetve a kazántérben vagy a géptérben – ideértve azokat a tereket is, ahol az olajülepítő tartályok vagy a tüzelőanyag-szivattyúzó egységek találhatók – az alkalmazott fenékvíz-csővezetéket acélból vagy más alkalmas anyagból kell elkészíteni.

1.4. A fenékvíz- és ballasztvíz-szivattyúzó rendszereket úgy kell kialakítani, hogy megakadályozzák, hogy a tengerből és a ballasztvíztartályokból a víz a rakomány- vagy géptérbe, illetve egyik térből a másikba jusson. Meg kell akadályozni, hogy a fenékvíz- és ballasztvíz-csatlakozással ellátott magastartályt véletlenül tengervíz árassza el, illetve hogy a fenékvízszivattyú kiürítse, amikor vízballasztot tartalmaz.

1.5. Az összes, a fenékvíz-szivattyúzó rendszerrel kapcsolatban álló elosztószekrényt és kézi vezérlésű szelepet úgy kell elhelyezni, hogy azok rendes körülmények között hozzáférhetőek legyenek.

1.6. A válaszfalfedélzeten elhelyezkedő zárt rakományterek vízelvezetését meg kell oldani.

1.6.1. Ahol a válaszfalfedélzetig tartó szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle víz alá merül, ha a hajó 5 °-nál jobban megdől, a 15. szabály követelményeinek megfelelően kellő számú és méretű fedélzeti vízlefolyó-kivágással kell megoldani a vízelvezetést, amelyek közvetlenül kivezetik a vizet a hajóról.

1.6.2. Ahol a szabadoldal olyan kialakítású, hogy a fedélzet széle 5 °-os vagy annál kisebb szögű dőlés esetén víz alá merül, a válaszfalfedélzet zárt rakodótereinek vízelvezetését úgy kell megoldani, hogy a víz olyan megfelelő térfogatú térbe/terekbe folyjon, amelyek a magas vízszintet kimutató jelzőrendszerrel rendelkeznek, és megfelelő berendezésekkel vannak felszerelve, amelyek közvetlenül elvezetik a vizet a hajóból. Emellett biztosítani kell, hogy:

1.6.3. A ro-ro fedélzetek és a gépjárműfedélzetek vízelvezetésének olyannak kell lennie, hogy a fedélzeti vízlefolyó kivágások a hajó jobb és bal oldalán be tudják fogadni a vízfüggönykészülékekből és a tűzoltó szivattyúktól származó vizet, figyelembe véve a hajó dőlését és úszáshelyzetét.

1.6.4. Amennyiben az utastér és a személyzeti lakóhelyiségek vízpermetező berendezéssel és tűzcsapokkal vannak felszerelve, azokban megfelelő számú vízlefolyó kivágást kell elhelyezni, amelyek be tudják fogadni a helyiségekben lévő sugárcsövekkel és a két szórófejes tűzoltó tömlővel történő tűzoltásból származó vizet. A vízlefolyó kivágásokat a legalkalmasabb helyen, például a sarkokban kell elhelyezni.

2.1. Az 1.1. bekezdésben előírt fenékvízszivattyú-rendszernek a sérülés után minden gyakorlatilag elképzelhető körülmény között működőképesnek kell lennie akkor is, ha a hajó megdőlt. Ezért általában a helyiségek mindkét oldalán szívócsöveket kell felszerelni a hajó végén elhelyezkedő szűk terek kivételével, ahol egy szívócső is elegendő. A szokatlan formájú terekben további szívócsövek beszerelését írhatják elő. A berendezést úgy kell kialakítani, hogy a térbe jutó víz lefolyjon a szívócsövekig.

2.2. A gépi vezérlésű fenékvízszivattyúkat külön vízmentes terekben kell elhelyezni, és úgy kell kialakítani vagy felszerelni azokat, hogy ugyanazon sérülés során a vízmentes tereket ne egyszerre árassza el a víz. Amenynyiben a főüzemi hajtóművek, a segédgépek és a kazánok két vagy több vízmentes térben helyezkednek el, akkor ezekben a terekben a fenékvíz eltávolítására szolgáló szivattyúk a lehető legtávolabbra kerüljenek egymástól.

2.3. A kizárólag az orr- és fartereket ellátó kiegészítő szivattyúk kivételével, minden fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy az összes olyan térből el tudja távolítani a vizet, amelyet az 1.1. bekezdés alapján vízmentesíteni kell.

2.4. Minden gépi vezérlésű fenékvízszivattyút úgy kell kialakítani, hogy legalább 2 m/s sebességgel szivattyúzza ki a vizet a főfenékvízcsövön keresztül. A géptérben elhelyezett különálló gépi vezérlésű fenékvízszivattyúknak közvetlenül kell kiszivattyúzniuk a vizet ezekből a terekből, de egy térben kettőnél több szívócsőre nincs szükség. Ahol kettő vagy annál több szívócsövet szerelnek be, a hajó mindkét oldalán kell lennie legalább egy szívócsőnek. A közvetlen szívócsöveket a rendeltetésüknek megfelelően kell elhelyezni, a géptérben lévők szívócsövek átmérője pedig legalább akkora legyen, mint a főfenékvízcső átmérője.

2.5. A 2.4. bekezdésben előírt közvetlen fenékvízszívó csövek mellett egy vészhelyzetben működő, visszacsapó szeleppel ellátott fenékvízszívó csövet is fel kell szerelni, amely a legnagyobb független gépi hajtású szivattyútól a géptér vízelvezető szintjéig vezet; a szívócső átmérője megegyezik az alkalmazott szivatytyú főbemenetének átmérőjével.

2.6. A tengervíz bemeneti nyílásainak és a közvetlen szívócsövek szelepeinek szeleporsóit jóval a géptéri padló fölé kell felvezetni.

2.7. A teljes fenékvízcsőrendszert egészen a szivattyúcsatlakozásig minden egyéb csőrendszertől függetlenül kell kialakítani.

2.8. A fő- és az elágazó fenékvízcsövek „d” átmérőjét a következő képlet szerint kell kiszámítani. A tényleges belső átmérő azonban a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott legközelebbi szabványméretre kerekíthető:

elágazó fenékvíz-szívóvezetékek a gyűjtőtartályok és a szívócsövek között:

ahol:

2.9. Meg kell akadályozni, hogy a tereket elárassza a víz a fenékvízcső által, amennyiben a cső valamely másik térben tönkremegy, illetve más módon, összeütközés következtében vagy zátonyra futás miatt megsérül. Ezért ha a cső egy részének a hajó oldalától mért távolsága a hajó szélességének egyötödénél közelebb (a legmagasabb térfelosztási merülésvonal szintjén lévő középvonaltól derékszögben mérve), illetve az egy alagútgerincben van elhelyezve, visszacsapó szelepet kell felszerelni abban a térben, ahol a fenékvízcső található.

2.10. A fenékvíz-szivattyúzó rendszerhez tartozó elosztószekrényeket, csapokat és szelepeket úgy kell kialakítani, hogy elárasztódás esetén a fenékvízszivattyúk egyike minden térben működőképes legyen; továbbá ha a hajó szélességének egyötödén meghúzott vonalon kívül található szivattyú vagy a főfenékvízcsőhöz csatlakozó egyik cső megsérül, a fenékvízrendszernek működőképesnek kell maradnia. Amennyiben csak egy közös csőrendszer köti össze a szivattyúkat, a fenékvízszívócsöveket vezérlő szelepeket úgy kell beépíteni, hogy a válaszfalfedélzet feletti helyről lehessen működtetni azokat. Ahol a főfenékvíz-szivattyúzó rendszert egy vészüzemi fenékvíz-szivattyúzó rendszer egészíti ki, annak függetlennek kell lennie a főrendszertől, és úgy kell kialakítani, hogy a szivattyú a 2.1. bekezdésben meghatározott elárasztott térben működni tudjon; ebben az esetben csak a vészüzemi rendszer működéséhez szükséges szelepeket kell a válaszfalfedélzet feletti helyről kezelni tudni.

2.11. A válaszfalfedélzet feletti helyről működtethető, a 2.10. bekezdésben meghatározott összes csap és szelep kezelőszervét a működés helyén jól láthatóan meg kell jelölni, továbbá olyan jelzőrendszerrel is el kell látni, amely mutatja, hogy nyitva vagy zárva vannak-e.

1. A hátramenethez megfelelő gépteljesítményt kell biztosítani annak érdekében, hogy minden szokásos üzemi körülmény között biztosítható legyen a hajó manőverképessége.

2. Bizonyítani és dokumentálni kell, hogy a hajtómű képes arra, hogy a hajócsavar tolóerejének irányát megfelelő idő alatt megfordítsa, s így a hajót elfogadható távolságon belül a legnagyobb előremeneti sebességről álló helyzetbe hozza.

3. A próbautak során feljegyzett megállítási időt, menetirányt és távolságot, valamint azoknak a próbáknak az eredményeit, amelyek egy vagy több működésképtelen hajócsavar esetén a többcsavaros hajók navigációs és manőverképességét határozták meg, a hajón a parancsnok és a kijelölt személyzet számára hozzáférhető helyen kell elhelyezni.

1. Minden hajót hatékony fő- és segéd-kormányberendezéssel kell felszerelni. A fő- és a segéd-kormányberendezést úgy kell kialakítani, hogy az egyik meghibásodása ne tegye üzemképtelenné a másikat.

2. A felszerelt főkormányberendezés és kormányszár:

▼M2

▼M1

3. Amennyiben van ilyen, a segéd-kormányberendezés:

▼M2

▼M1

4. A kormányberendezést hajtó egységek:

5. Amennyiben a főüzemi kormányberendezés kettő vagy több azonos hajtóegységet foglal magában, nem kell segéd-kormányberendezést felszerelni, amennyiben:

6. Kormányberendezés-vezérlőrendszert kell felszerelni:

7. A parancsnoki hídról működtethető fő- és segéd-kormányberendezés vezérlőrendszere megfelel a következő feltételeknek:

8. Az e szabályban és a 7. szabályban előírt áramkörök és a kormányberendezés vezérlőrendszerei, valamint azok kapcsolódó elemei, a kábelek és csövek, amennyire kivitelezhető, teljes hosszukban távol legyenek vezetve egymástól.

9. A parancsnoki híd és a kormánygéptér között biztosítani kell a megfelelő kapcsolattartást.

10. A kormányszár(ak) szögállása:

11. A hidraulikus hajtású kormányberendezést a következőkkel kell felszerelni:

12. A kormánygépterek:

1. A parancsnoki hídon, valamint a főgépek megfelelő vezérlőhelyén olyan jelzőberendezéseket kell elhelyezni, amelyek jelzik, hogy a villamos és az elektrohidraulikus kormányberendezések motorjai járnak.

2. Az összes olyan villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely egy vagy több hajtóegységet foglal magában, közvetlenül a főkapcsolótábláról legalább két külön áramkörről kell táplálni; az áramkörök egyike azonban a vészüzemi kapcsolótábláról is ellátható. Egy segédüzemi villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert, amely a villamos vagy elektrohidraulikus főkormányrendszerrel van összekötve, lehet csatlakoztatni a főkormányrendszert tápláló egyik áramkörhöz. A villamos vagy elektrohidraulikus kormányrendszert ellátó áramköröknek megfelelő névleges teljesítménnyel kell rendelkeznie ahhoz, hogy elláthassák az összes motort, amelyeket egyidejűleg lehet hozzájuk csatlakoztatni és egyszerre kell működtetni.

1. A hajó hajtása és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni.

2. Amennyiben a hajót hajtó gépek a parancsnoki hídról távvezérelhetők, a géptérben pedig kezelőszemélyzet igénybevételét tervezik, a következőket kell alkalmazni:

3. Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

4. Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

5. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú fő- és segédgépeket a működésükhöz és vezérlésükhöz szükséges hatékony berendezésekkel kell felszerelni. A hajó hajtása, vezérlése és biztonsága szempontjából alapvető fontosságú vezérlőrendszerek függetlenek, illetve olyan kialakításúak, hogy az egyik rendszer meghibásodása nem befolyásolja a többi rendszer teljesítményét.

6. Amennyiben a hajtóművet a parancsnoki hídról távvezérléssel irányítják, a következő feltételek érvényesülnek:

7. Amennyiben a főgépek és a kapcsolódó gépi berendezések, beleértve a központi áramforrást is, különböző szintű automatizált és távvezérlő rendszerrel vannak ellátva, és azokat a vezérlőteremből állandóan személyzet felügyeli, a berendezéseket és vezérlőszerveket úgy kell megtervezni, felszerelni és elhelyezni, hogy a gépek működése olyan biztonságos és hatékony legyen, mintha közvetlen felügyelet alatt állna; e célból a II-1/E/1-II-1/E/5. szabályt kell alkalmazni. Különös figyelmet kell fordítani e terek tűz és elárasztás elleni védelmére.

8. Az önindítót, a működtető- és vezérlőrendszereket általában úgy kell kialakítani, hogy az automatikus vezérlést át lehessen kapcsolni kézi irányításra. A rendszer egy részének meghibásodása nem akadályozhatja meg a kézi vezérlésre való átkapcsolást.

9. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók automatizált rendszereinek tervezésekor biztosítani kell, hogy a navigációs őrszolgálatot teljesítő tiszt megfelelő időben riasztást kapjon a hajtómű lelassulásának vagy leállásának közelgő vagy közvetlen bekövetkeztéről, annak érdekében, hogy vészhelyzet esetén felmérhesse a navigációs körülményeket. A rendszereknek különösen a hajtóművek működését kell felügyelniük, ellenőrizniük azt, jelenteni róla, figyelmeztetni rá és megtenni a lassításhoz vagy megálláshoz szükséges biztonsági intézkedéseket, lehetővé téve a navigációs őrszolgálatot teljesítő tisztnek, hogy manuálisan közbelépjen, azon esetek kivételével, amikor a manuális közbelépés rövid időn belül a hajtómű, illetve a meghajtó berendezések teljes körű meghibásodásához vezetnének, így például sebességtúllépés esetén.

1. Minden gőzcsövet és kapcsolódó szerelvényt, amelyen keresztül a gőz áramlik, úgy kell megtervezni, kialakítani és beszerelni, hogy ellenálljon az elképzelhető legnagyobb üzemi terhelésnek.

2. Vízelvezető rendszerrel kell felszerelni azokat a csöveket, amelyekben máskülönben veszélyes vízlökés alakulhat ki.

3. Amennyiben egy gőzcső vagy annak szerelvénye olyan helyről kapja a gőzt, amely nagyobb nyomású, mint amilyenre a csövet tervezték, akkor egy megfelelő nyomáscsökkentő szeleppel, biztonsági szeleppel és nyomásmérővel kell felszerelni.

1. Olyan berendezéseket kell felszerelni, amelyek megakadályozzák, hogy túlnyomás alakuljon ki a sűrített levegős rendszerek bármely részében és ott, ahol a vízköpenyek, légsűrítők és hűtőberendezések burkolata vagy háza veszélyes túlnyomás alá kerülhet a sűrített levegő átszivárgása miatt, ami a sűrített levegős rendszer nem megfelelő záródásai miatt következik be. Minden rendszert megfelelő biztonsági berendezéssel kell ellátni.

2. A belső égésű főüzemi motorok fő indítóberendezéseit a megfelelő módon védeni kell az indítólevegő-csövekben keletkező lángvisszacsapástól és belső robbanástól.

3. Az indítólevegő kompresszorainak kivezetőcsöveit közvetlenül az indító légtartályokba kell bekötni, és a légtartályok indító kivezetőcsöveit pedig, amelyek a fő- és segédmotorokhoz vezetnek, teljesen el kell különíteni a kompresszor kivezetőcső-rendszerétől.

4. A lehető legkisebbre kell csökkenteni az olaj bejutásának esélyét a sűrítettlevegő-rendszerekbe, a vízmentesítésüket pedig meg kell oldani.

1. A személy- és teherfelvonóknak méretük, elrendezésük, az utasok száma és/vagy az áruk mennyisége tekintetében minden egyes esetben és minden berendezéstípusra vonatkozóan meg kell felelniük a lobogó szerinti állam hatóságai által megállapított követelményeknek.

2. A lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagyják a szerelési tervrajzokat és a karbantartási utasításokat, beleértve az időszakos szemlékre vonatkozó rendelkezéseket, a használatbavétel előtt pedig ellenőrzik és jóváhagyják a berendezést.

3. A jóváhagyást követően a lobogó szerinti állam hatóságai bizonyítványt állítanak ki, amelyet a hajón kell tartani.

4. A lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezhetik, hogy az időszakos szemléket egy, a hatóságok vagy egy elismert szervezet által felhatalmazott szakértő végezze el.

1. A villamos berendezések esetében:

2. A lobogó szerinti állam hatóságai meghozzák a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy biztosítsák a villamos berendezésekre vonatkozó rész rendelkezéseinek egységes megvalósítását és alkalmazását ( 4 ).

1. Azokat a C. és D. osztályú új hajókat, amelyeken a hajó biztonsága szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, illetve azokat a B. osztályú új és meglévő hajókat, amelyeken a hajó biztonsága és hajtása szempontjából alapvető segédüzemi berendezések működését csak villamos árammal lehet biztosítani, kettő vagy több főüzemi áramfejlesztő gépcsoporttal kell felszerelni, hogy a fent említett berendezések működtetése akkor is biztosítható legyen, ha az egyik gépcsoport meghibásodik.

A 24 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajóknál az egyik áramfejlesztő gépcsoport a főgépről is hajtható, amennyiben a teljesítménye elegendő ahhoz, hogy a fent említett szolgáltatásokat az egyik gépcsoport meghibásodása esetén is biztosítsa.

2.1. A villamos főáramforrás látja el a fő villamos világítási rendszert, amely a hajó azon részeit világítja meg, amely az utasok vagy a személyzet számára megközelíthető, és amelyet azok használnak.

2.2. A fő villamos világítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a főüzemi áramforrást, az adott esetben hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a főkapcsolótáblát és a fő világítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén a 3. szabályban előírt vészvilágítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

2.3. A vészvilágítási rendszert úgy kell kialakítani, hogy a vészüzemi áramforrást, adott esetben a hozzá kapcsolódó transzformáló berendezéseket, a vészüzemi kapcsolótáblát és a vészvilágítási kapcsolótáblát magában foglaló terekben keletkezett tűz vagy más baleset esetén az ebben a szabályban előírt fő villamos világítási rendszert ne tegye működésképtelenné.

3. A főkapcsolótáblát az egyik fő áramfejlesztő gépcsoporttól olyan távolságra kell elhelyezni, hogy – amennyire kivitelezhető – a szokásos villamos energiaellátást csak az a tűz vagy sérülés akadályozhassa, amely az áramfejlesztő gépcsoportot és a kapcsolótáblát magában foglaló terekben alakult ki.

4. A 2012. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú hajókon kiegészítő megvilágítást kell kialakítani minden helységben, amely egyértelműen mutatja a kijáratot, lehetővé téve az utasok számára az ajtók megtalálását. Amennyiben a kabin rendes világításának áramellátása megszűnik, a kiegészítő világításnak automatikusan be kell kapcsolnia és legalább 30 percig üzemelnie kell, akár vészüzemi, akár saját áramforrásból.

1. minden utasteret és folyosót el kell látni olyan kiegészítő villanyvilágítással, amely legalább három órán át működik, a hajó bármely dőlésszöge esetén akkor, ha minden más áramforrás meghibásodik. A megvilágítást úgy kell felszerelni, hogy a menekülési útvonalak jól láthatók legyenek. A kiegészítő világítás áramforrásául olyan akkumulátoroknak kell szolgálniuk, amelyek a világítóegységekben vannak elhelyezve, és – amennyiben kivitelezhető – folyamatosan töltődnek a vészkapcsolótábláról. A lobogó szerinti állam hatóságai más, legalább ennyire hatékony megvilágítási rendszert is elfogadhatnak. A kiegészítő megvilágítást úgy kell kialakítani, hogy a lámpa meghibásodása azonnal látható legyen. Az akkumulátorokat bizonyos időközönként ki kell cserélni, figyelembe véve az üzemi környezet által meghatározott élettartamukat; és

2. a személyzeti lakótér minden folyosóját, pihenőtereit és minden használatban lévő munkaterületet egy hordozható, újratölthető akkumulátorral működő lámpával kell felszerelni, kivéve, ha az 1. bekezdésben előírt kiegészítő vészvilágítás fel van szerelve.

1. A villamos gépek vagy berendezések szabadon álló fémrészeit, amelyek nem lehetnek feszültség alatt, de meghibásodás esetén feszültség alá kerülhetnek, földelni kell, kivéve, ha a gépeket vagy berendezéseket:

2. Minden villamos készüléket úgy kell kivitelezni és felszerelni, hogy megfelelő kezelés és érintés esetén ne okozzon sérülést.

3. A kapcsolótáblák oldalait és hátsó részét, és ahol szükséges, az elejét is megfelelő védelemmel kell ellátni. A szabadon álló, feszültség alatt lévő részek, amelyek földelt feszültsége meghaladja az 1.1 bekezdésben meghatározott feszültséget, nem kerülhet a kapcsolótábla elülső oldalára. Ahol szükséges, a kapcsolótábla elülső és hátsó oldalát nem vezető szőnyeggel vagy padlóráccsal látják el.

4. A nem földelt ellátórendszerekben olyan berendezést kell felszerelni, amely figyeli a földelési szintet, és hallható vagy látható jelzést ad, ha a szigetelés értékei szokatlanul alacsonyak.

5.1. A fém páncélburkolatoknak és a kábelek védőburkolatának villamosan folyamatosnak és földeltnek kell lennie.

5.2. Minden villamos kábelnek és a készülékeken kívül található vezetéknek nehezen éghető anyagból kell készülnie, s úgy kell felszerelni azokat, hogy az ne rontsa ezt a tulajdonságukat. Amennyiben különös alkalmazási célok elérése érdekében szükséges, a lobogó szerinti állam hatóságai olyan különleges kábelek, pl. nagyfrekvenciás kábelek felhasználását engedélyezhetik, amelyek nem felelnek meg a fenti előírásoknak.

5.3. A főüzemi, illetve a vészüzemi áramellátást, a világítást, a belső kapcsolattartást vagy jelzéseket ellátó kábeleket és vezetékeket, amennyire kivitelezhető, a konyhán, mosodákon, A. kategóriájú géptereken és azok aknáin, vagy más rendkívül tűzveszélyes területen kívül kell elvezetni. Az új és a meglévő ro-ro személyhajókra 1998. július 1-je vagy azt követően felszerelt vészjelzőket és hangosbeszélő rendszereket a lobogó szerinti állam hatóságai hagyják jóvá, tekintettel az IMO ajánlásaira. A tűzoltó szivattyúkat a vészüzemi kapcsolótáblával összekötő kábeleket úgy kell kialakítani, hogy tűzállóak legyenek, amennyiben azok fokozottan tűzveszélyes tereken haladnak keresztül. Ahol kivitelezhető, ezeket a kábeleket úgy kell fektetni, hogy ne váljanak üzemképtelenné, ha a válaszfalak a szomszédos térben keletkezett tűz miatt felhevülnek.

6. A kábeleket és vezetékeket úgy kell felszerelni és rögzíteni, hogy elkerüljék a súrlódási vagy egyéb károsodást. A vezetők végződéseit és csatlakozásait úgy kell kivitelezni, hogy az eredeti villamos, mechanikai, lángkésleltetési és, ahol szükséges, tűzálló tulajdonságaik megmaradjanak.

7.1. Minden különálló áramkört rövidzárlat és túlterhelés elleni védelemmel kell ellátni, kivéve a II-1/C/6. és II-1/C/7. szabályban engedélyezett eseteket.

7.2. A világítási szerelvényeket úgy kell elhelyezni, hogy megakadályozzák a hőmérséklet-emelkedést, ami károsítaná a kábeleket és vezetékeket, valamint hogy a környező anyagok ne melegedjenek fel túlzott mértékben.

8.1. Az akkumulátorokat megfelelő helyiségben kell elhelyezni, az elsődlegesen az elhelyezésükre szolgáló tereket pedig annak megfelelően kell kialakítani és hatékonyan kell szellőztetni.

8.2. Ezekben a helyiségekben nem engedélyezett olyan villamos vagy egyéb berendezések alkalmazása, amelyek a tűzveszélyes gőzök meggyulladásához vezethetnek.

9. Az áramelosztó rendszert úgy kell kialakítani, hogy az egyik függőleges főzónában keletkező tűz az A. rész II-2/A/2.9. szabályban meghatározottak szerint ne akadályozza a másik függőleges zónában a fontos berendezések biztonságát. Ezen előírás akkor teljesül, ha az ezeken a zónákon áthaladó fő- és vészüzemi villamos vezetékeket mind vízszintesen, mind függőlegesen a lehető legtávolabb vezetik egymástól.

10. Nem szabad elektromos készülékeket olyan terekben elhelyezni, ahol gyúlékony keverékek felgyülemlésére lehet számítani, így az elsődlegesen az akkumulátorok elhelyezésére használt részlegekben, a festék-, illetve acetilén-tárolókban és hasonló rendeltetésű helységekben, azon esetek kivételével, amikor a hatóságok meggyőződtek arról, hogy a készülékek:

1. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell, hogy a hajó biztonsága minden hajózási körülmény esetén, beleértve a manőverezést is, megegyezzen azoknak a hajóknak a biztonságával, amelyek gépterében állandó kezelőszemélyzet van.

2. Megfelelő intézkedésekkel kell biztosítani, hogy a berendezések megbízhatóan működjenek, és hogy kielégítő rendelkezések biztosítsák a rendszeres ellenőrzést és a tervszerű próbákat, amelyek a folyamatos megbízható működést szavatolják.

3. Minden hajón okmányokkal kell igazolni azt, hogy az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel is megfelelően működik.

1. Megfelelő berendezéseket kell kialakítani, amelyek időben érzékelik és jelzik a tüzet:

2. A 2 250 kW vagy annál nagyobb teljesítményű, illetve a 300 mm-esnél nagyobb furatú belsőégésű motorokat el kell látni forgattyúházolajköd-érzékelőkkel vagy csapágyhőmérséklet-ellenőrző berendezéssel, illetve hasonló készülékkel.

1. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekben a fenékvízkutakat úgy kell elhelyezni és figyelni, hogy a szokásos úszáshelyzet és dőlési szög mellett a folyadékok felgyülemlése jól érzékelhető legyen, a fenékvízkutak pedig kellően nagyok, hogy könnyen befogadják a felügyelet nélküli időszakokban átlagos körülmények között összegyűlt mennyiséget.

2. Ahol a fenékvízszivattyúk automatikusan beindíthatók, megfelelő berendezéssel jelezni kell, ha a folyadék beáramlása nagyobb, mint a szivattyú kapacitása, vagy ha a szivattyú gyakrabban üzemel, mint az általában várható. Ezekben az esetekben kisebb fenékvízkutak alkalmazását kell engedélyezni a kritikus időszakok áthidalására. Ahol automatikusan vezérelt fenékvízszivattyúk működnek, különös figyelmet kell fordítani az olajszennyeződés megelőzését szolgáló követelményekre.

3. A tengervíz-beömlőnyílásokat, a merülésvonal alatti lefolyókat vagy egy injektoros fenékvíz-elvezető rendszert kiszolgáló szelep vezérlőberendezését úgy kell elhelyezni, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre az eléréséhez és működtetéséhez, amennyiben a víz beáramlik a térbe. Amennyiben a teljes terhelés alatt álló hajón ez a helyiség teljesen elárasztódhat, a vezérlőberendezéseket e szint fölött kell elhelyezni.

1. A hajócsavar tolóereje irányának, sebességének és amennyiben alkalmazható, a hajócsavarszárnyak állásának minden hajózási körülmény között teljes mértékben vezérelhetőnek kell lennie a parancsnoki hídról, beleértve a manőverezést is.

2. A parancsnoki hídról a hajót hajtó gépeknek adott utasításokat jelezni kell a főgépek vezérlőtermében vagy a gép vezérlőállásában.

3. A főgép távvezérlése egyszerre csak egy helyről legyen lehetséges; ezeken a helyeken egymással összekapcsolt vezérlőhelyek is működhetnek. Minden helyen fel kell szerelni egy kijelzőt, amely mutatja, hogy melyik vezérlőhelyről irányítják a hajtóművet. A parancsnoki híd és a gépterek közötti vezérlés átadása csak a főgéptérben vagy a főgépek vezérlőhelyiségében engedélyezett. Ez a rendszer olyan berendezéseket is magában foglal, amelyek meggátolják, hogy a hajócsavar tolóereje lényegesen megváltozzon, amikor a vezérlést egyik helyről a másikra adják át.

4. A hajó biztonságos működéséhez elengedhetetlen gépek helyi vezérlése szükséges még akkor is, ha az automatikus vagy távvezérlő rendszer valamelyik része meghibásodik.

5. Az automatikus távvezérlő rendszert úgy kell kialakítani, hogy meghibásodása esetén figyelmeztető jelet adjon. Amennyiben kivitelezhető, a hajócsavar tolóerejének előre beállított sebessége és iránya ne változzon a helyi vezérlés működése alatt.

6. A parancsnoki hídon jelzőműszereket kell elhelyezni, amelyek:

7. Az egymást követő sikertelen önindítások számát korlátozni kell annak érdekében, hogy elegendő indítólevegő-nyomást biztosítsanak. Egy jelzőkészüléket kell beépíteni, amely figyelmeztet az indítólevegő alacsony nyomására, s jelzi, hogy a hajtómű még beindítható.

1. A riasztórendszer jelzést ad minden figyelmet igénylő hibáról, és:

2.1. Biztosítani kell a riasztórendszer folyamatos áramellátását, s úgy kell kialakítani, hogy egy automata váltókapcsolóval rendelkezzen, amely átvált a tartalék áramforrásra, amennyiben a rendes áramellátás megszűnik.

2.2. A riasztórendszer rendes áramellátásának hibáját egy riasztó jelzi.

3.1. A riasztórendszernek egy időben több hiba jelzésére is képesnek kell lennie, az egyik riasztás fogadása pedig nem akadályozhatja a többi riasztás jelzését.

3.2. A riasztások fogadását az 1. bekezdésben meghatározott állásokban és azon helyeken is, ahol a riasztás történt, jelezni kell. A riasztás addig tart, amíg azt nem fogadják, a riasztás látható jelzései pedig addig maradnak működésben, amíg a hibát ki nem javították. Ekkor a riasztóberendezés automatikusan önműködően visszaáll a rendes működési állapotba.

1. A főüzemi áramforrásnak meg kell felelnie a következő követelményeknek:

2. Amennyiben a hajó hajtásához nélkülözhetetlen egyéb segédüzemi berendezések működéséhez tartalék (készenléti) gépekre van szükség, automatikus váltóberendezéseket kell felszerelni.

1. A vezérlőrendszert úgy kell kialakítani, hogy a főgép és segédüzemi berendezéseinek működéséhez szükséges szolgáltatásokat a szükséges automatikus berendezések biztosítsák.

2. Az automatikus átváltáskor figyelmeztető jelzést kell adni.

3. Egy, a 6. szabálynak megfelelő, az összes, nyomással, hőmérséklettel, folyadékszinttel és egyéb lényeges paraméterekkel ellátott riasztórendszert kell felszerelni.

4. Egy központi vezérlőállást kell kialakítani a szükséges riasztópanelekkel és a riasztásokat jelző műszerekkel.

5. Amennyiben a főgép szempontjából alapvető belsőégésű motorok sűrített levegővel indulnak, az indítólevegő előírt nyomásszintjének biztosítására megfelelő berendezéseket kell biztosítani.

1. E fejezet tűzbiztonsági célkitűzései a következők:

2. Az 1. bekezdésben felsorolt tűzbiztonsági célkitűzések elérése érdekében az e fejezet szabályaira a következő alapelvek a mérvadóak, és – figyelembe véve a hajók típusát és a lehetséges tűzveszélyeket – ezek valósulnak meg a szabályokban:

3. A 1. bekezdésben felsorolt tűzvédelmi célkitűzések elérését úgy kell biztosítani, hogy a hajók megfelelnek az e fejezetben előírt követelményeknek, illetve olyan alternatív kivitelezéssel és rendszerekkel rendelkeznek, amelyek megfelelnek az 1974. évi SOLAS-egyezmény átdolgozott II-2. fejezete F. részének, amelyet a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra kell alkalmazni. A hajó akkor tekinthető a 2. bekezdésben felsorolt működési követelményeknek megfelelőnek, és akkor éri el az 1. bekezdésben megállapított tűzbiztonsági célkitűzéseket, amennyiben:

4. Minden hajónak, amelyen javítást, átépítést, változtatásokat vagy azokkal összefüggő átalakítást végeznek, továbbra is meg kell felelnie legalább azoknak a követelményeknek, amelyek korábban érvényesek voltak rájuk.

A hajó vagy az utasok lakóterének méretét jelentősen megváltoztató, illetve a hajó élettartamát vagy azzal kapcsolatos felszerelését jelentősen növelő javításoknak, átépítéseknek és változtatásoknak meg kell felelniük az új hajókra vonatkozó legújabb követelményeknek, amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai azt ésszerűnek és megvalósíthatónak tartják.

5. A 4. bekezdés rendelkezéseinek sérelme nélkül a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajóknak, amennyiben javítást, átépítést, változtatást vagy azokkal összefüggő átalakítást végeztek rajtuk, meg kell felelniük a következő követelményeknek:

1.1. Minden hajót tűzoltó szivattyúkkal, tűzoltó vezetékekkel, tűzcsapokkal, tömlőkkel és sugárcsövekkel kell ellátni, amelyek megfelelnek e szabály követelményeinek.

1.2. Ahol egynél több független tűzoltó szivattyúra van szükség, a géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amely a géptérben lévő tűzoltó vezetéket és a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat leválasztja a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy olyan tűzoltó szivattyú lássa el vízzel, amely nem ebben a géptérben van elhelyezve, a vizet pedig olyan csöveken keresztül vezetik, amelyek nem haladnak át e téren. Kivételes esetben a vészüzemi tűzoltó szivattyú szívó- és nyomócsövének egy rövid szakasza áthaladhat a géptéren, amennyiben a külső elvezetése nem kivitelezhető, a tűzoltó vezeték védelmét pedig acélból készült burkolattal biztosítják.

1.3. A géptéren kívül, jól megközelíthető és védhető helyen leválasztószelepeket kell felszerelni, amelyek a fő tűzoltó szivattyút vagy szivattyúkat magában foglaló géptérben lévő tűzoltó vezetéket leválasztják a tűzoltó vezeték többi részéről. A tűzoltó vezetéket úgy kell kialakítani, hogy ha a leválasztószelepeket elzárják, a hajón lévő összes tűzcsapot, kivéve a fent említett géptérben levőket, egy másik szivattyú vagy egy vészüzemi tűzoltó szivattyú el tudja látni vízzel. A vészüzemi szivattyút, annak tengervízbeömlő, szívó- és nyomócsöveit és leválasztószelepeit a géptéren kívül kell elhelyezni. Ha nem lehet kialakítani ilyen rendszert, a vízszekrény (jégszekrény) a géptérben is elhelyezhető, amennyiben a szelep a vészüzemi szivattyút is magában foglaló térből távvezérelhető, a szívócső pedig a lehető legrövidebb. A szívó- és nyomócső rövid szakasza átvezethető a géptéren, amennyiben szilárd acélburkolat veszi körül, illetve a szigetelésük megfelel az „A-60-as” normáknak. A csővezetéknek megfelelő vastagságúnak kell lennie, 11 mm-nél semmilyen esetben sem lehet kevesebb a fal vastagsága, a tengervíz-beömlőszelep peremes csatlakozását kivéve pedig hegesztettnek kell lennie.

1. Az előírt tűzoltó szivattyúkat úgy kell kialakítani, hogy a 4.2. bekezdésben meghatározott víznyomás esetében a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által szállított vízmennyiség legalább kétharmadának megfelelő vízmennyiséget tudjanak szállítani tűzoltás céljából.

2. Minden olyan hajón, amelyet e szabály előírása szerint egynél több független tűzoltó szivattyúval szerelnek fel, minden előírt tűzoltó szivattyú teljesítménye legalább a teljes előírt kapacitás és az előírt tűzoltó szivattyúk minimális száma hányadosának 80 %-át teszi ki, azonban minden esetben legalább 25 m3/h, valamint mindegyik szivattyú minden esetben legalább két előírt vízsugarat táplálni tud. E tűzoltó szivattyúk alkalmasak a tűzoltóvezeték-rendszer ellátására az előírt feltételek mellett.

3. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon, ahol az előírt minimumnál több szivattyút szerelnek fel, a kiegészítő szivattyúk teljesítménye legalább 25 m3/h, továbbá el tudja látni az e szabály 5. bekezdésében előírt legalább két vízsugarat.

1. A hajókat gépi hajtású tűzoltó szivattyúkkal kell felszerelni a következők szerint:

2. Az egészségügyi, ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivatytyúk elfogadhatók tűzoltó szivattyúnak, ha általában nem alkalmazzák azokat olaj szivattyúzására, azonban alkalmanként tüzelőanyag továbbítására vagy szivattyúzására használják azokat, illetve fel vannak szerelve a megfelelő átváltóberendezéssel.

3. A tengervíz-beömlőnyílásokat, tűzoltó szivattyúkat és áramforrásaikat úgy kell kialakítani, hogy a több mint 250 utas szállítására engedélyezett hajón az egyik térben keletkezett tűz ne tegye működésképtelenné az összes tűzoltó szivattyút.

Amennyiben a legfeljebb 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az egyik térben keletkezett tűz működésképtelenné teszi az összes tűzoltó szivattyút, akkor egy, a tűzoltási célokra vizet szivattyúzó másik berendezést kell biztosítani, amely egy független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyú, a hajtása és tengervíz-beömlőnyílása pedig a géptéren kívül van. Az ilyen független, gépi hajtású vészüzemi tűzoltó szivattyúnak meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókra vonatkozó rendelkezéseinek.

4. A több mint 250 utas szállítására engedélyezett B. osztályú új hajókon az azonnali vízellátást úgy kell biztosítani, hogy a belső téri tűzcsapokból legalább egy hatékony vízsugár álljon azonnal rendelkezésre, az előírt tűzoltó szivattyú automatikus indításával pedig biztosítsák a folyamatos vízszállítást.

5. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel működő hajókon, illetve azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltó rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, illetve az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert.

6. Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

1. A tűzoltó vezeték és a leágazó vezetékek csőátmérőjének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan elosszák az egyidejűleg működő két tűzoltó szivattyú által szállított előírt vízmennyiséget.

2. Amennyiben két egyidejűleg működő szivattyú a 8. bekezdésben meghatározott sugárcsöveken át a megfelelő tűzcsapokkal a 4.1. bekezdésben meghatározott vízmennyiséget szállítja, a tűzcsapoknál legalább a következő nyomást kell biztosítani:

3. A tűzcsapoknál mért legnagyobb nyomás nem haladhatja meg azt a mértéket, amelyen a tűzoltó tömlők hatékony irányítása még biztosítható.

1. A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább két, különböző tűzcsapból származó vízsugár, amelyből az egyik egy egyszeres hosszúságú tömlőből származik, a hajónak az utasok vagy a személyzet számára általában megközelíthető bármelyik részét elérje, miközben a hajó halad, továbbá elérje az üres raktér bármelyik részét, bármelyik ro-ro rakodóteret vagy speciális kategóriájú teret; ez utóbbi esetben a két egyszerű hosszúságú tömlőből származó vízsugárnak el kell érnie a terek bármelyik részét. Ezenkívül e tűzcsapokat a védett terek közelében kell elhelyezni.

2. A lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és gépterekben a tűzcsapok számának és elhelyezésének meg kell felelnie az 5.1. bekezdés követelményeinek, amennyiben az összes vízmentes ajtó és a függőleges főzóna válaszfalaiban lévő ajtók zárva vannak.

3. Amennyiben a szomszédos tengelyalagútból a géptérhez alacsony szinten lehet bejutni, akkor kívülről, de a géptér bejáratához közel eső helyen két tűzcsapot kell elhelyezni. Amennyiben a bejutás más helyről biztosított, az egyik ilyen helyen, a géptér bejáratához közel két tűzcsapot kell elhelyezni. Erre a lépésre nincs szükség, ha az alagút vagy a szomszédos helyiségek nem esnek bele a menekülési útvonalba.

1. Hő hatására használhatatlanná váló anyagokat nem lehet felhasználni a tűzoltócsövekhez és a tűzcsapokhoz, amennyiben nincsenek megfelelően védve. A csöveket és tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltó tömlőket könnyen hozzájuk lehessen kapcsolni. A csövek és tűzcsapok berendezései nem fagyhatnak be. Azokon a hajókon, amelyeken fedélzeti rakomány szállítható, a tűzcsapokat úgy kell elhelyezni, hogy minden esetben azonnal hozzáférhetők legyenek, a csöveket pedig úgy kell elvezetni, hogy lehetőség szerint a rakomány ne sérüljön meg.

2. Az összes tűzoltó tömlőt szeleppel kell ellátni annak érdekében, hogy a tűzoltó szivattyúk működése közben bármelyik tömlőt el lehessen távolítani.

3. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon leválasztószelepeket kell felszerelni a szabad fedélzeten lévő tűzoltó vezeték nem tűzoltási célra használt leágazásaira.

1. A tűzoltó tömlőket olyan nem romlandó anyagból kell készíteni, amelyet a lobogó szerinti állam hatóságai jóváhagytak, és megfelelő hosszúságúak ahhoz, hogy minden olyan helyre odairányítsák a vízsugarat, ahol az szükséges. Minden tömlőt sugárcsővel és megfelelő csatlakozásokkal kell ellátni. A tömlőkapcsolók és a sugárcsövek csatlakozásait úgy kell kialakítani, hogy felcserélhetők legyenek. Az e fejezetben „tűzoltó tömlőként” meghatározott tömlőket a szükséges szerelvényekkel és szerszámokkal együtt használatra készen a vízellátó tűzcsapok vagy csatlakozások közelében, jól látható helyeken kell tárolni. Ezenkívül a több mint 36 utast szállító hajók belső tereiben a tűzoltó tömlőket állandóan csatlakoztatni kell a tűzcsapokra.

2. Az 5. bekezdésben előírt tűzcsapokhoz legalább egy tűzoltó tömlő szükséges. A tűzoltó tömlő hosszúságát a fedélzeten és a felépítményekben 20 méterre, a géptérben 15 méterre, a kisebb hajókon értelemszerűen 15, illetve 10 méterre kell korlátozni.

1.1. E fejezet alkalmazásában a szabvány sugárcső keresztmetszete 12 mm, 16 mm és 19 mm, illetve az ezekhez legközelebb eső méretek. Amennyiben egyéb rendszereket használnak – például vízpermettel oltó berendezés –, eltérő átmérőjű sugárcsövek használhatók.

1.2. Minden sugárcső jóváhagyott kettős rendeltetésű (azaz vízpermet és vízsugár), és elzárószerkezettel rendelkezik.

2. A lakóterek és kiszolgálóhelyiségek esetében a 12 mm-es átmérőjű sugárcső használata megfelelő.

3. A gépterekben és a külső fedélzeteken a sugárcső átmérője olyan, hogy a legkisebb szivattyútól a 4. bekezdésben meghatározott nyomáson két vízsugárral a maximális vízkibocsátás legyen elérhető, kivéve, ha 19 mm-esnél nagyobb átmérőjű sugárcsövet szükséges alkalmazni.

1. Egy külön tűzoltó szivattyút kell biztosítani, amely tűzoltás céljából az alábbiakban meghatározott nyomáson az egyik tűzcsapból legalább egy vízsugarat el tud látni. A tűzoltó szivattyú által szállított víz mennyiségének meg kell felelnie a fenékvíz kiszivattyúzásakor a fenékvízszivattyúk által továbbított vízmennyiség legalább kétharmadának. E tűzoltó szivattyúknak, amennyiben 12, 16 vagy 19 mm-es sugárcsövekkel ellátott tűzcsapokon keresztül a fent említett maximális mennyiséget bocsátják ki, a tűzcsapokban fenn kell tartaniuk a B. osztályú hajókra előírt legkisebb nyomást.

2. Minden, több mint 250 utast szállító hajót fel kell szerelni egy további tűzoltó szivattyúval, amely állandóan rá van kapcsolva a tűzoltó vezetékre. E szivattyúnak gépi hajtásúnak kell lennie. Ez a szivattyú és az áramforrása nem helyezhető el ugyanabban a helyiségben, mint a 9.1. bekezdésben előírt szivattyú; olyan állandó tengervíz-vételezővel kell ellátni, amely a géptéren kívül helyezkedik el. Ez a szivattyú a hajón felszerelt bármelyik tűzcsapból legalább egy vízsugarat el tud látni és legalább 0,3 N/mm2 nyomást tud tartani.

3. Az egészségügyi (szaniter), ballaszt-, fenékvíz- vagy általános rendeltetésű szivattyúk tűzoltó szivattyúként elfogadhatók.

4. Minden hajót el kell látni tűzoltó vezetékkel, amelynek átmérője elégséges ahhoz, hogy a legnagyobb előírt vízmennyiséget hatékonyan elossza. A tűzcsapok száma és elhelyezése olyan, hogy legalább egy vízsugár elérje a hajó bármelyik részét, miközben egyetlen tűzoltó tömlőt alkalmaznak, amelynek a maximális hosszúságát a 7.2. bekezdésben a B. kategóriájú hajókra adják meg.

5. A hajókon minden tűzcsapra legalább egy tömlőnek kell csatlakoznia.

6. Az időszakosan felügyelet nélkül hagyott gépterekkel üzemelő hajókon, vagy azokon a hajókon, ahol mindössze egy ember biztosítja a felügyeletet, a tűzoltóvezeték-rendszerből megfelelő nyomású azonnali vízellátást kell biztosítani vagy úgy, hogy a parancsnoki hídról vagy a tűzeseteknél alkalmazott vezérlőhelyről, ha van ilyen, távvezérléssel beindítják az egyik fő tűzoltó szivattyút, vagy úgy, hogy az egyik fő tűzoltó szivattyúval folyamatosan nyomás alatt tartják a tűzoltóvezeték-rendszert.

7. Minden tűzoltó szivattyú nyomószelepét visszacsapó szeleppel kell felszerelni.

1. Azokat a csöveket, amelyek eljuttatják a tűzoltó anyagot a védett terekbe, szabályozószelepekkel kell felszerelni, amelyeken egyértelműen megjelölik azokat a tereket, ahová a csövek vezetnek. Megfelelő rendelkezésekkel meg kell akadályozni, hogy a tűzoltóanyag véletlenül valamelyik térbe jusson.

2. A tűzoltóanyag elosztását végző csőrendszert úgy kell kialakítani, a kilépőgyűrűket pedig úgy kell elhelyezni, hogy a tűzoltóanyag egyenletes eloszlása biztosított legyen.

3. Megfelelő készülékeket kell felszerelni, amelyek biztosítják, hogy a védett terek minden nyílása, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, a védett téren kívülről zárható legyen.

4. Amennyiben tűzoltóanyagot juttatnak olyan térbe, ahol általában személyzet dolgozik, vagy olyan térbe, ahová ők beléphetnek, arra automatikus hangjelzés figyelmeztessen. A riasztásnak elegendő ideig hallhatónak kell lennie, mielőtt a tűzoltóanyagot a terekbe bocsátják.

5. A beépített, gázzal oltó tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá az egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat. A személyzet biztonsága érdekében e helyeken a rendszer működésére vonatkozóan egyértelmű utasításokat kell elhelyezni.

6. A tűzoltóanyag automatikus kibocsátása nem engedélyezett, amennyiben ezek nem olyan helyileg automatikusan működtetett egységek, amelyek az előírt beépített tűzoltó rendszer mellett és attól függetlenül a gépterekben a rendkívül tűzveszélyes berendezések fölött vagy a géptereken belüli rendkívül tűzveszélyes védett terekben vannak elhelyezve.

7. Ahol a tűzoltóanyag mennyisége egynél több tér ellátására van megállapítva, a felhasználható tűzoltóanyag mennyiségének nem kell nagyobbnak lennie, mint amennyi egy ilyen védelemmel ellátott térhez maximálisan szükséges.

8. Egyéb engedély hiányában a tűzoltóanyagok tárolásához szükséges, nyomás alatt lévő tartályokat az 1.11. bekezdésnek megfelelően a védett téren kívül kell tárolni.

9. A személyzet vagy a parti személyzet részére megfelelő eszközöket kell rendelkezésre bocsátani annak érdekében, hogy a tartályokban lévő tűzoltóanyag mennyiségét biztonságosan ellenőrizhessék.

10. A tűzoltóanyagok tárolására szolgáló tartályokat és a hozzájuk kapcsolódó nyomás alatti alkatrészeket a megfelelő előírások szerint kell megtervezni, figyelembe véve az elhelyezésüket és a működés során várható legnagyobb környezeti hőmérsékletet.

11. A tűzoltóanyagot a védett téren kívül olyan helyen kell tárolni, amely jól hozzáférhető és hatékonyan szellőztethető. E tárolóhelyiség bejárata lehetőleg a szabad fedélzetről nyíljon, és minden esetben független a védett helyiségtől.

A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A II-2/B/4. vagy II-2/B/5. szabályban található, a válaszfal és fedélzet tűzbiztonságát mutató táblázatok alkalmazásakor e tárolóhelyiségeket vezérlőállásként kell kezelni.

12. Az új hajókon elhelyezett tűzoltó rendszerekben, illetve a meglévő hajókon található hasonló új rendszerekben tilos olyan tűzoltóanyag használata, amely magától vagy a használat bizonyos körülményei között mérgező gázokat bocsát ki, veszélyes az emberekre, vagy olyan gázokat bocsát ki, amelyek károsítják a környezetet.

13. A gázzal oltó tűzoltó rendszereknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

14. A védett terek összes olyan nyílásának, amelyen levegő juthat be, illetve gáz juthat ki, kívülről zárhatónak kell lennie.

15. Ha a tűzoltóanyagot a védett téren kívül tárolják, akkor azt olyan helyiségben kell elhelyezni, amely a mellső kollíziós válaszfal mögött van, és csak erre a célra szolgál. A tárolóhelyiség bejáratának lehetőleg a szabad fedélzetről kell nyílnia, és függetlennek kell lennie a védett helyiségtől. Ha a tárolóhelyiség a fedélzet alatt található, akkor a szabad fedélzet alatt legfeljebb egy fedélzetre kell elhelyezni, a szabad fedélzetről pedig lépcsőn vagy létrán közvetlenül elérhető kell, hogy legyen.

Azokat a tereket, amelyek a fedélzet alatt találhatók, vagy amelyek elérése a szabad fedélzetről nem biztosított, gépi szellőzőrendszerrel kell felszerelni, amelyet úgy terveztek, hogy a tér aljáról elszívja az elhasznált levegőt, és óránként legalább hatszori levegőcserét tesz lehetővé. A bejárati ajtóknak kifelé kell nyílniuk, azoknak a válaszfalaknak és fedélzeteknek pedig, amelyek az ajtókat és a nyílások bezárására szolgáló egyéb eszközöket foglalják magukban, és elválasztják a fenti helyiségeket a szomszédos zárt terektől, gázbiztosnak kell lenniük. A jelen fejezet B. része 4.1., 4.2., 5.1. és 5.2. táblázatainak alkalmazásában e tárolóhelyiségeket vezérlőállásnak kell tekinteni.

16. Amennyiben az egyik térben elhelyezett légtartályokban tárolt szabad levegő mennyisége akkora, hogy tűz esetén a térbe kiszabadulva károsan befolyásolná a beépített tűzoltó rendszer hatékonyságát, nagyobb mennyiségű tűzoltó anyagot kell készenlétben tartani.

17. A tűzoltó berendezések szállítói leírást adnak a berendezésekről, amelyek angolul és a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén vagy nyelvein egy karbantartási ellenőrző listát tartalmaznak.

18. A tűzoltóanyag mennyiségét egy szakértő évente legalább egyszer ellenőrzi, akit a hatóságok, a berendezés szállítója vagy egy elismert szervezet hatalmaz fel.

19. Az időszakos ellenőrzést, amelyet a hajó gépüzemvezetője hajt végre, illetve a hajó vezetése szervez meg, be kell jegyezni a hajónaplóba, és jelezni kell az ellenőrzés részletességét és időpontját.

20. A nem kötelező tűzoltó berendezéseknek, amelyeket adott esetben a raktárhelyiségekben helyeztek el, kialakításuk és méretük tekintetében meg kell felelniük e szabálynak a szóban forgó berendezés típusára vonatkozó követelményeinek.

21. Minden olyan ajtón, amelyet szén-dioxid berendezés véd, a következő figyelmeztetést kell elhelyezni: „Ezt a teret szén-dioxid berendezés védi, és el kell hagyni, amikor a riasztóberendezés működésbe lép.”

1.1. Egyéb rendelkezés hiányában a raktereknél a szén-dioxid mennyiségének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy biztosítsa a hajón ezzel a védelemmel ellátott legnagyobb raktér bruttó térfogata 30 %-ának megfelelő legkisebb mennyiséget.

Amennyiben a szellőzőcsatornákon keresztül kettő vagy több raktér kapcsolatban áll egymással, ezeket egy térnek kell tekinteni. A járművek szállítására használt hajókon a szükséges szén-dioxid-mennyiség a legnagyobb raktér bruttó térfogatának 45 %-ával egyenlő.

1.2. A gépterek esetében a szállított szén-dioxid-mennyiség elegendő ahhoz, hogy a következő térfogatok közül a nagyobbiknak megfelelő mennyiségű szabad gáz szükséges mennyiségét biztosítsa:

2. E pont alkalmazásában a szabad szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számítani.

3. A beépített csővezetékrendszernek lehetővé kell tennie, hogy a gáz 85 %-a két perc alatt a térbe jusson.

4. A szén-dioxid kibocsátásának mechanizmusa:

5. A lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid palackok vannak elhelyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezéseik szempontjából megfelelő kialakításúak legyenek. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezéseknek a kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

6. A szén-dioxidos rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

7. A lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy azok a terek, amelyekben a szén-dioxid-palackok el vannak helyezve, hozzáférhetőségük, szellőzésük és a kapcsolattartási berendezések szempontjából megfelelő kialakításúak. Meghozzák a szükséges biztonsági intézkedéseket a szén-dioxid-palackok, -csövek és szerelvényeik gyártása, beszerelése, jelölése, töltése és próbája tekintetében, valamint e berendezések kezelésével és riasztóberendezéseivel kapcsolatban.

1. Amennyiben egy géptérben a 6. szabály követelményeit kiegészítve egy beépített nehézhabbal oltó tűzoltó rendszert is felszerelnek, akkor e rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül 5 percnél rövidebb idő alatt annyi habot engedjen ki, amely 150 mm-es vastagságban beborítja azt a legnagyobb különálló területet, amelyen folyékony tüzelőanyag folyhat szét. A rendszernek olyan habot kell előállítania, amely alkalmas az olajtűz eloltására. Megfelelő módon biztosítani kell, hogy a hab egy állandó csőrendszeren, szabályozószelepeken keresztül gyorsan eljusson a megfelelő kibocsátónyílásokig, a hab pedig a rögzített habsugárcsövek irányításával elérje a védett tér más tűzveszélyes részeit is. A hab terjeszkedési aránya nem haladja meg a 12:1 arányt.

2. E rendszerek vezérlő- és szabályozóberendezéseit jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésének pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

3. A nehézhabbal oltó beépített tűzoltó rendszereknek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata előírásainak.

1. A gépterekben való alkalmazásra előírt, könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszer alkalmas arra, hogy a beépített kibocsátónyílásokon keresztül annyi habot bocsásson ki, amely percenként 1 m-es vastagságot elérő sebességgel megtölti a védelem alatt álló legnagyobb teret. A rendelkezésre álló habképző anyag mennyisége elegendő ahhoz, hogy a legnagyobb védelem alatt álló tér térfogatának ötszörösével egyenlő mennyiségű habot állítson elő. A hab terjeszkedési aránya nem haladhatja meg az 1 000 :1 arányt.

2. A hab szállítására szolgáló vezetékeket és csatornákat, a habgenerátor szellőzőjét és a habelőállító egységek számát úgy kell kialakítani, hogy a berendezés megfelelő mennyiségű habot állítson elő, és hatékony elosztást biztosítson.

3. A habgenerátor szállítócsatornáit úgy kell kialakítani, hogy a védett térben bekövetkező tűz ne károsítsa e berendezések működését.

4. A habgenerátort, annak áramforrásait, a habképző folyadékot és a rendszer vezérlését és szabályozását végző berendezéseket jól hozzáférhető helyen kell elhelyezni, kezelésüknek pedig egyszerűnek kell lennie, továbbá egymáshoz lehető legközelebb eső helyeken kell csoportosítani azokat úgy, hogy minél kisebb legyen a valószínűsége, hogy a védett térben keletkező tűz elszigeteli azokat.

5. A könnyűhabbal oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

1. A gépterekben való alkalmazásra előírt nyomás alatt álló vízpermettel oltó tűzoltó rendszert jóváhagyott típusú porlasztófejekkel kell felszerelni.

2. A porlasztófejek száma és elrendezése olyan, hogy a védett terekben percenként legalább 5 l/m2 átlagos vízelosztást biztosít. Szükség esetén a különösen tűzveszélyes területeken megfontolható az ennél nagyobb mennyiség alkalmazása. A porlasztófejeket a medersori árok, a tartályfedelek és egyéb olyan terek fölött kell felszerelni, ahol tüzelőanyag folyhat szét, továbbá a géptereknek abban a részében, amelyek különösen tűzveszélyesek.

3. A rendszer szakaszokra osztható, amelyek elosztószelepeit egy, a védett téren kívüli, könnyen hozzáférhető helyen kell elhelyezni, ahol a védett térben bekövetkező tűz nem szigeteli el azokat.

4. A rendszert a szükséges nyomás alatt kell tartani, a rendszerhez vizet biztosító szivattyúnak pedig automatikusan be kell indulnia, ha a rendszerben nyomásesés következik be.

5. A szivattyúnak a megfelelő nyomáson egyidejűleg el kell látnia a rendszer minden szakaszát a védett térben. A szivattyút és vezérlőberendezéseit a védett téren vagy tereken kívül kell felszerelni. A védett térben vagy terekben keletkező tűz nem teheti működésképtelenné a vízpermettel oltó berendezést.

6. Megfelelő óvintézkedésekkel meg kell akadályozni, hogy a porlasztófejek a vízben lévő szennyeződés vagy a csővezeték, a porlasztófejek, a szelepek és a szivattyú korróziója miatt elduguljanak.

7. A szivattyút egy külön belsőégésű erőgép is hajthatja, azonban – amennyiben a II-1. fejezet D. része rendelkezéseinek megfelelően a vészüzemi generátor által szolgáltatott áram látja el – a generátort úgy kell kialakítani, hogy a motor meghibásodása esetén automatikusan beinduljon, az 5. bekezdésben előírt szivattyú számára szükséges áram pedig azonnal rendelkezésre álljon. Amennyiben a szivattyút egy külön belső égésű erőgép hajtja meg, azt úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

8. A nyomás alatt álló vízpermettel oltó beépített tűzoltó rendszernek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

1. Minden tűzoltó készülék jóváhagyott típusú és kivitelezésű.

2. Az előírt hordozható, vízzel oltó készülékek kapacitása nem lehet kevesebb, mint 9 liter és nem több, mint 13,5 liter. A többi tűzoltó készülék legalább olyan mértékben hordozható, mint a 13,5 literes készülék, a tűzoltó képessége pedig megegyezik a 9 literes készülékével.

3. A hajón lévő tűzoltó készülékek minden típusa esetében az 50 %-ukra elegendő tartalék töltetet kell készenlétben tartani. Egy azonos típusú másik tűzoltó készülék a tartalék töltete lehet annak a tűzoltó készüléknek, amelyet nem lehet a fedélzeten újratölteni.

4. Hordozható, szén-dioxiddal működő tűzoltó készülékek általában nem helyezhetők el a lakóterekben. Amenynyiben ilyen tűzoltó készülékeket helyeznek el a rádiós helyiségekben, a kapcsolótábláknál vagy más hasonló helyeken, az egy vagy több tűzoltó készülékkel rendelkező terek térfogata akkora legyen, hogy e szabály alkalmazásában a szivárgás következtében keletkező gáz koncentrációja a helyiség nettó térfogatának 5 %-a alatt legyen. A szén-dioxid térfogatát 0,56 m3/kg-mal kell számításba venni.

5. A hordozható tűzoltó készülékeknek meg kell felelniük a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

6. Szén-dioxidos tűzoltó készülékek nem helyezhetők el a lakóterekben. A vezérlőállomásokon és egyéb, elektromos vagy elektronikus berendezést vagy a hajó biztonsága érdekében szükséges készüléket tartalmazó terekben olyan tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, amelyek oltóanyaga nem vezeti az elektromos áramot, s nem károsítja a berendezést, illetve a készülékeket.

7. A tűzoltó készülékeket használatra készen, jól látható és tűz esetén bármikor könnyen és gyorsan elérhető helyen kell elhelyezni úgy, hogy sem az időjárás, sem a rezgések, sem más külső tényező ne csökkentse azok üzemképességét. A hordozható tűzoltó készülékeket olyan szerkezettel kell ellátni, amely jelzi, hogy használták-e már azokat.

8. Az első tíz, hajón utántölthető tűzoltó készülékek esetében a készülékek 100 %-ához elegendő tartalék töltetet, a fennmaradó készülékek esetében pedig az 50 %-ukhoz elegendő tartalék töltetet kell biztosítani.

9. A hajón nem utántölthető tűzoltó készülékek esetében a tartalék töltetek helyett további, ugyanakkora nagyságú, ugyanolyan típusú, teljesítményű és ugyanakkora számú hordozható tűzoltó készülékekről kell gondoskodni, mint amit a. 13. bekezdés meghatároz.

10. Tilos olyan tűzoltó készülékek használata, amelyekben a tűzoltóanyagok maguktól vagy a használat bizonyos körülményei között olyan mennyiségű mérgező gázt bocsátanak ki, amelyek veszélyesek az emberre, illetve károsítják a környezetet.

11. A tűzoltó készülékek alkalmasak arra, hogy eloltsák az elhelyezett tűzoltó készülékek közelében keletkezett tüzet.

12. Egy adott helyen az ott felhasználható hordozható tűzoltó készülékek egyikét a helyiség bejáratánál kell elhelyezni.

13. A tűzoltó készülékek legkisebb száma megfelel a következőknek:

14. A lakóterekben és kiszolgálóhelyiségekben elhelyezett hordozható tűzoltó készülékek működési módja, amenynyiben kivitelezhető, egységes legyen.

15. A tűzoltó készülékek időszakos ellenőrzése:

a lobogó szerinti állam hatóságai biztosítják, hogy a hordozható tűzoltó készülékeket időszakonként ellenőrizzék, működési és nyomáspróba alá vessék.

1. a következő beépített tűzoltó rendszerek egyikével:

2. legalább egy hordozható léghabkészülékkel, amely egy olyan induktoros léghabszórófejből áll, amely tűzoltó tömlőn keresztül kapcsolható a tűzoltó vezetékhez, továbbá egy hordozható tartályból áll, amely legalább 20 liter habképző folyadékot és egy tartalék tartályt tartalmaz. A szórófejnek legalább 1,5 m3/perc teljesítménnyel kell olajtüzek eloltására alkalmas habot előállítania.

3. Minden olyan térbe, ahol tüzelőanyag-ülepítő tartály vagy tüzelőanyag-egység található, jóváhagyott típusú, legalább 45 liter térfogatú haboltókat, illetve ezekkel egyenértékű megfelelő számú berendezést kell felszerelni annak érdekében, hogy a habot vagy az azzal egyenértékű oltóanyagot a nyomás alatt álló tüzelőanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák. Emellett megfelelő számú hordozható haboltót vagy azzal egyenértékű tűzoltó készüléket kell elhelyezni úgy, hogy azok a helyiség egyetlen pontjától se legyenek 10 méternél messzebbre, továbbá hogy legalább két ilyen tűzoltó készülék legyen e helyiségekben.

4. a fenti 1. bekezdésben meghatározott beépített tűzoltó rendszerek egyikével, továbbá egy legalább 45 liter térfogatú haboltó berendezéssel vagy olyan egyenértékű és megfelelő számú berendezéssel kell felszerelni a belső égésű motorokat, tüzelőanyag-ülepítő tartályt vagy tüzelőanyag-egységet magában foglaló tereket, amely berendezések lehetővé teszik, hogy az oltóhabot vagy egyenértékű oltóanyagot közvetlenül a nyomás alatt álló üzemanyag- és kenőolajrendszerre, a hajtóművekre és egyéb tűzveszélyes helyekre irányíthassák; és

5. a gépi berendezés minden egyes 746 kW teljesítményű egységét vagy annak részét egy hordozható tűzoltó készülékkel, amely alkalmas az olajtüzek eloltására; legfeljebb hatot kell felszerelni az e terekben.

Az e szabályban előírt hat hordozható tűzoltó készülék közül néhány helyett megengedett a nehéz habbal oltó beépített tűzoltó rendszer használata.

6. Minden gépteret két megfelelő vízpermettel oltó berendezéssel kell felszerelni, amelyek állhatnak egy olyan L alakú fémcsőből, amelynek hosszú ága mintegy két méter hosszú, és egy tűzoltó tömlőhöz csatlakoztatható, a rövid ága pedig mintegy 250 mm hosszú, és egy rögzített vízköd porlasztófejjel van felszerelve, illetve vízsugaras szórófejjel is felszerelhető.

7. Amennyiben fűtőanyagként előmelegített olajat alkalmaznak, kiegészítésképpen az is előírható, hogy a kazánházakat állandó vagy hordozható berendezésekkel szereljék fel, amelyek tűzoltási célból nyomás alatti vízsugarat permeteznek, illetve a padló alatt és felett habot bocsátanak ki.

8.

1. A szükséges szellőzést és a hajó rendeltetésszerű és biztonságos működését figyelembe véve a felülvilágítók, ajtók, szellőzők, a szívószellőztetést lehetővé tevő kéménynyílások és egyéb, a géptérben lévő nyílások számát a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

2. A felülvilágítókat acélból kell készíteni, és nem tartalmazhatnak üvegpaneleket. Megfelelő intézkedésekkel biztosítani kell a füst eltávozását, amennyiben a védett terekben tűz keletkezik.

3. Az ajtókat, a gépi működtetésű vízmentes ajtók kivételével, úgy kell kialakítani, hogy a helyiségben keletkező tűz esetén biztosan zárhatóak legyenek, a zárást gépi működtetésű záró berendezések végzik; vagy az ajtók lehetnek olyan önzáródó ajtók, amelyek még 3,5°-os dőlés mellett is be tudják zárni az ajtókat, továbbá üzembiztos ajtózáró berendezéssel és távműködtetésű nyitószerkezettel vannak felszerelve.

4. A géptér határoló falaiba nem szabad ablakokat beépíteni. Ez nem zárja ki, hogy üveget használjanak fel a gépterek vezérlőhelységeinek kialakítása során.

5. Olyan berendezéseket kell létrehozni, amelyek a következő feladatok ellátására alkalmasak:

6. Az 5. bekezdésben és a II-2/A/10.2. bekezdésben előírt berendezéseket az érintett tereken kívül kell elhelyezni olyan helyen, ahol nem válnak üzemképtelenné, ha az általuk kiszolgált térben tűz keletkezik. E berendezéseket, illetve bármelyik előírt tűzoltó rendszer vezérlőberendezéseit egy helyre kell telepíteni, vagy a lehető legkevesebb helyre kell csoportosítani. E helyeket úgy kell kialakítani, hogy a szabad fedélzetről biztonságosan megközelíthetők legyenek.

7. Amennyiben egy szomszédos tengelyalagúttól az A. kategóriájú géptérbe alacsony szinten lehet bejutni, a tengelyalagútban a vízmentes ajtó közelében egy könnyű, acélból készült, mindkét oldalról működtethető tűzbiztos ajtót kell elhelyezni.

1. Minden előírt automatikus vízpermetező, tűzérzékelő és tűzjelző rendszert úgy kell kialakítani, hogy az bármikor azonnal, a személyzet közreműködése nélkül működésbe lépjen. A csővezetéket mindig fel kell tölteni vízzel, azonban egyes kisebb, szabadon lévő szakaszai üresen maradhatnak, amennyiben ez elővigyázatossági szempontból szükséges. A rendszer azon részeit, amelyek a működés során fagypont alatti hőmérsékletnek lehetnek kitéve, a megfelelő fagyvédelemmel kell ellátni. A rendszert megfelelő nyomás alatt kell tartani, valamint biztosítani kell az e szabályban előírt folyamatos vízellátást.

2. A vízpermettel oltó berendezések minden részét olyan berendezéssel kell ellátni, amely egy vagy több kijelzőegységben automatikusan beinduló hang- és fényjelzést ad, amikor valamelyik vízpermettel oltó berendezés működésbe lép. Ezek az egységek jelzik, hogy melyik, a rendszer által felügyelt szakaszban keletkezett a tűz, központjuk pedig a parancsnoki hídon van; emellett az egységek jelzéseinek a parancsnoki hídon kívül más helyen is láthatónak és hallhatónak kell lennie annak biztosítása érdekében, hogy a tűzről a személyzet azonnal értesüljön. A riasztóberendezést úgy kell kialakítani, hogy azt is jelezze, ha a rendszer meghibásodik.

3. A vízpermettel oltó berendezéseket különálló szakaszokba kell csoportosítani, amelyek legfeljebb 200 permetezőfejet foglalhatnak magukba. A vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszai legfeljebb két fedélzetet láthatnak el, és csak egy függőleges főzónában helyezkedhetnek el, hacsak nem igazolható, hogy a több mint két fedélzetet ellátó, illetve az egynél több függőleges főzónában elhelyezkedő szakasz nem csökkenti a hajó tűzvédelmét.

4. A vízpermettel oltó berendezés minden szakaszát egyetlen zárószeleppel kell leválasztani. A szakaszok zárószelepeinek könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, elhelyezkedésüket pedig jól láthatóan és állandóan jelezni kell. Megfelelő módon meg kell akadályozni, hogy illetéktelen személyek működtessék a zárószelepeket.

5. Minden szakaszzáró szelepnél és a központi állomáson el kell helyezni egy olyan mérőműszert, amely a rendszer nyomását mutatja.

6. A vízpermettel oltó berendezéseknek tengeri körülmények között korrózióállónak kell lennie. A lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben a vízpermettel oltó berendezések 68–79 °C-on lépnek működésbe, kivéve azokat a helyeket, például szárítóhelyiségek, ahol magas környezeti hőmérséklet várható, s ahol ez a hőmérséklet nem emelkedhet 30 °C-kal az érintett helyiség mennyezetének legmagasabb hőmérséklete fölé.

7. Minden jelzőegységnél jegyzéket vagy tervet kell elhelyezni, amely az egyes szakaszokra vonatkozóan mutatja a berendezés hatókörébe eső tereket és a zóna elhelyezkedését. Az ellenőrzésre és a karbantartásra vonatkozóan megfelelő utasításoknak kell rendelkezésre állniuk.

8. A permetezőfejeket a mennyezeten, megfelelő távolságra egymástól úgy kell elhelyezni, hogy az általuk lefedett terület felett percenként legalább 5 liter/m2-t tudjanak permetezni.

A permetezőfejeket úgy kell elhelyezni, hogy a fedélzeti gerendák vagy egyéb tárgyak ne akadályozzák a víz útját, és az adott térben lévő éghető anyagokra kellő mennyiségű víz jusson.

9. Gondoskodni kell egy nyomás alatt lévő tartályról, amelynek térfogata megfelel az e bekezdésben meghatározott víztöltés legalább kétszeresének. A tartálynak állandóan édesvíztartalékot kell tartalmaznia, amelynek mennyisége egyenlő azzal a vízmennyiséggel, amelyet a 12. bekezdésben említett szivattyú egy perc alatt lead. Megfelelő módon biztosítani kell a levegő megfelelő nyomását a tartályban, hogy amikor a tartályban lévő édesvízmennyiséget felhasználják, a nyomás ne legyen alacsonyabb a permetezőfej üzemi nyomásának és annak a nyomásnak az összegénél, amelyet e tartály fenekétől a rendszer legmagasabban elhelyezkedő permetezőfejéig mért vízoszlop fejt ki. Megfelelő eszközöknek kell rendelkezésre állniuk a nyomás alatt lévő levegő és az édesvíztartalék újratöltésére. Egy szintjelző üvegcső jelzi a víz pontos szintjét a tartályban.

10. Megfelelő módon meg kell gátolni a tengervíz bejutását a tartályba. A nyomás alatt álló tartályt el kell látni egy alkalmas túlnyomáscsökkentő szeleppel és nyomásmérő műszerrel. A szintjelző minden csatlakozásánál zárószelepet vagy -csapot kell felszerelni.

11. Egy független gépi hajtású szivattyút kell felszerelni, amely önműködően folyamatosan biztosítja a víz kiáramlását a permetezőfejekből. A rendszerben jelentkező nyomásesés hatására a szivattyú automatikusan működésbe lép, mielőtt a nyomás alatt álló tartályban az édesvíz-tartaléktöltet teljesen elfogyna.

12. A szivattyú és a vezetékrendszer alkalmas arra, hogy fenntartsa a szükséges nyomást a legmagasabban elhelyezkedő permetezőfej szintjén, s arra hogy folyamatos vízmennyiséget biztosítson, amely elegendő a 8. bekezdésben meghatározott érték mellett egy legalább 280 m2-es terület egyidejű oltására. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a hatóságok meghatározhatják azt a területet, amely megfelel a szivattyúk és az alternatív ellátó részegységek méretezésének.

13. A szivattyú leadási oldalán fel kell szerelni egy próbaszelepet egy rövid, nyitott végű kifolyócsővel. A szelep és a cső hasznos keresztmetszetének elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a 9. bekezdésben meghatározott nyomás fenntartása mellett le tudja adni az előírt vízmennyiséget.

14. A tengervíz beömlőnyílását lehetőleg a szivattyút magában foglaló térben kell elhelyezni olyan elrendezésben, hogy amikor a hajó szabadon úszik, a szivattyú tengervízellátását csak a szivattyú ellenőrzése vagy javítása esetén kelljen elzárni.

15. A vízpermettel oltó berendezés szivattyúját és tartályát úgy kell elhelyezni, hogy a lehető legtávolabb legyen a géptértől, ezenkívül nem lehet olyan térben, amelyet a vízpermettel oltó berendezés véd.

16. A személyhajókon a tengervízszivattyú és az automatikus tűzjelző és -érzékelő rendszer legalább két áramforrással rendelkezik. Amennyiben a szivattyúnak villamos áramforrása van, akkor ennek egy főgenerátorból és egy vészüzemi áramforrásból kell állnia. A szivattyú áramellátásának egyik része a főkapcsolótábláról, a másik a vészüzemi kapcsolótábláról a külön erre a célra lefektetett vezetéken keresztül történik. A vezetékeket úgy kell elvezetni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és más, rendkívül tűzveszélyes zárt területen, amennyiben ez nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy elérjék a megfelelő kapcsolótáblákat, továbbá hogy egy automatikus váltókapcsolóban végződjenek, amely a szivattyú mellett helyezkedik el. A kapcsolónak – amíg az áramellátás lehetséges – fenn kell tartania a főkapcsolótáblán keresztül történő áramellátást, ezenkívül úgy kell kialakítani, hogy az áramellátás zavara esetén automatikusan átváltson a vészüzemi kapcsolótáblán keresztül történő áramellátásra. A főkapcsolótábla és a vészüzemi kapcsolótábla kapcsolóit egyértelműen feliratozni kell, és általában bekapcsolt állapotban kell lenniük. Az érintett vezetékeken nem lehet más kapcsoló. A jelző- és érzékelőrendszer egyik áramforrása vészüzemi áramforrás legyen. Amennyiben a szivattyú egyik áramforrása egy belső égésű motor, annak meg kell felelnie a 15. bekezdés rendelkezéseinek, ezenkívül úgy kell elhelyezni, hogy a védett térben keletkezett tűz ne akadályozza a gép levegőellátását.

17. A vízpermettel oltó berendezésnek egy visszacsapó elzárószelepen keresztül csatlakoznia kell a hajó tűzoltó vezetékéhez, amely megakadályozza a nem szándékolt nyitást és a visszafolyást a vízpermettel oltó berendezésből a tűzoltó vezetékbe.

18. Az automatikus jelzőberendezések próbájához a vízpermettel oltó berendezés minden szakaszán egy próbaszelepet kell felszerelni, amely alkalmas a permetezőfej működésének megfelelő mennyiségű víz kibocsátására. Az egyes szakaszok próbaszelepe a szakasz zárószelepének közelében helyezkedik el.

19. Megfelelő eszközökkel ellenőrizni kell azt, hogy a rendszer nyomásának csökkenésekor a szivattyú automatikusan működésbe lép-e.

20. A 2. bekezdésben említett kijelzőhelyek egyikén olyan kapcsolókat kell felszerelni, amelyek lehetővé teszik a vízpermettel oltó berendezés egyes szakaszain a riasztó- és a jelzőberendezés próbáját.

21. Minden szakaszon legalább hat tartalék permetezőfejet kell biztosítani.

22. Az automatikus vízpermettel oltó berendezés, tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

23. A 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú hajók esetében, amelyek teljes védett területe kisebb, mint 280 m2, a hatóságok meghatározhatják a szivattyúk és a helyettesítő részegységek méretezésének megfelelő területet.

1. Az összes előírt beépített tűzérzékelőnek, valamint a kézi működtetésű tűzjelző állomásokkal üzemelő tűzjelző rendszernek képesnek kell lennie arra, hogy bármikor azonnal működésbe tudjon lépni.

2. A rendszer működéséhez szükséges áramellátásnak és villamos áramköröknek önellenőrző nek kell lenniük. Meghibásodás esetén a vezérlőpulton egy látható és hallható hibajelzésnek kell megjelennie, amely különbözik a tűzjelzéstől.

3. A tűzérzékelő és tűzjelző rendszer működéséhez használt villamos berendezések legalább két áramforrással rendelkeznek, amelyek közül az egyik egy vészüzemi áramforrás. Az ellátás a külön erre a célra lefektetett vezetékeken keresztül történik. A vezetékek egy automatikus váltókapcsolóhoz kapcsolódnak, amely a tűzérzékelő rendszer vezérlőpultján vagy annak közelében helyezkedik el.

4. Az automatikus és a kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat szakaszokba kell csoportosítani. Az automatikus vagy a kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépésének látható és hallható jelzést kell kiváltania a vezérlőpulton és a jelzőegységekben. Amennyiben a jelzést két percen belül nem igazolták vissza, automatikusan egy hallható jelzést kell adni a személyzet lakóterében, a kiszolgálóhelyiségekben, a vezérlőállomásokon és a gépterekben. Ez az akusztikus jelzőkészülék-rendszer nem szükségszerűen képezi a tűzjelző rendszer szerves részét.

5. A vezérlőpultot a parancsnoki hídon vagy a fő tűzmegfigyelő állomáson kell elhelyezni.

6. A jelzőegységek jelzik legalább azt a szakaszt, amelyben egy automatikus vagy kézi vezérlésű tűzjelző állomás működésbe lépett. Legalább egy egységet úgy kell elhelyezni, hogy a személyzet felelős tagjai mindig könnyen hozzáférjenek, akár a tengeren, akár a kikötőben van a hajó, kivéve amikor a hajó üzemen kívül van. Amennyiben a vezérlőpult a fő tűzmegfigyelő állomáson található, egy jelzőegységet a parancsnoki hídon is el kell helyezni.

7. A jelzőegységeken vagy azok környezetében egyértelmű tájékoztatást kell adni a szakaszok elhelyezkedéséről és az általuk felügyelt területről.

8. Ahol a tűzérzékelő rendszer nem foglal magában olyan berendezéseket, amelyekkel távolról azonosítható minden egyes érzékelő, a lakóterekben, kiszolgálóhelyiségekben és vezérlőállásokon belül az egyes szakaszok csak egy fedélzetet szolgálhatnak ki, kivéve a zárt lépcsőházakra kiterjedő szakaszokat. Annak érdekében, hogy minél előbb azonosítható legyen a tűzfészek, a lobogó szerinti állam hatóságai meghatározásának megfelelően korlátozni kell az egyes szakaszokban a zárt terek számát. Egy szakaszban semmi esetre nem lehet ötvennél több zárt tér. Amennyiben az érzékelőrendszer távolról és egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel van felszerelve, a szakaszok több fedélzetre is kiterjedhetnek, és bármennyi zárt teret felügyelhetnek.

9. Amennyiben nincs olyan tűzérzékelő rendszer, amely távolról és egyenként azonosítaná az egyes érzékelőket, az érzékelők szakaszai nem terjedhetnek ki a hajó két oldalán lévő terekre, nem felügyelhetnek egynél több fedélzetet, és nem helyezkedhetnek el egynél több függőleges főzónában, azonban ha a lobogó szerinti állam hatóságai úgy találják, hogy a hajó tűz elleni védelmét ez nem csökkenti, engedélyezhetik, hogy az érzékelők szakaszai a hajó mindkét oldalára és egynél több fedélzetre kiterjedjenek. Az egyenként azonosítható tűzérzékelőkkel felszerelt személyhajókon a szakaszok a hajó mindkét oldalán található terekre és több fedélzetre kiterjedhetnek, de egynél több függőleges főzónában nem helyezkedhetnek el.

10. A tűzérzékelőknek az a szakasza, amely egy vezérlőállást, egy kiszolgálóhelyiséget vagy egy lakóteret felügyel, nem foglalhat magában gépteret.

11. Az érzékelőket a hőnek, a füstnek vagy egyéb égésterméknek, a lángnak vagy e tényezők kombinációjának kell működésbe hozni. Az egyéb, a kezdeti stádiumban lévő tüzet jelző tényezők által működésbe hozott érzékelőket a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe vehetik, amennyiben azok nem kevésbé érzékenyek, mint az előbb említett érzékelők. A lángérzékelők csak a füst- vagy hőérzékelőkkel együtt alkalmazhatók.

12. Megfelelő utasításoknak és alkatrészeknek kell rendelkezésre állniuk az ellenőrzéshez és a karbantartáshoz.

13. A lobogó szerinti állam hatóságainak igénye szerint a tűzjelző rendszer működését időszakos ellenőrzésnek kell alávetni olyan berendezésekkel, amelyek a megfelelő hőmérsékleten forró levegőt, füstöt, megfelelő sűrűségű vagy méretű aeroszolrészecskéket vagy egyéb, a kezdődő stádiumban lévő tűzhöz kapcsolódó olyan jelenséget állítanak elő, amelyre az érzékelőnek működésbe kell lépnie.

Minden automatikus tűzjelzőnek olyan kialakításúnak kell lennie, hogy helyes működésének ellenőrzését követően és a szokásos felügyeletre való visszaállításkor ne kelljen kicserélni az alkatrészeit.

14. A tűzérzékelő rendszer más célra nem használható fel, azonban a tűzbiztos ajtók zárását vagy hasonló műveleteket jelezhetik a vezérlőpulton.

15. A zónaazonosítási képességgel rendelkező tűzérzékelő rendszereket úgy kell kialakítani, hogy:

1. A kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban kell felszerelni. Minden kijáratnál egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőknek kell lenniük úgy, hogy a folyosók egyetlen pontjától se legyenek 20 méternél nagyobb távolságban.

2. Füstérzékelőket kell felszerelni a lakóterek lépcsőházaiban, folyosóin és menekülési útvonalain.

3. Amennyiben a 2.2. bekezdésben meghatározott tereken kívüli terek védelmére beépített tűzérzékelő és tűzjelző berendezések szükségesek, e terekben legalább egy, az 1.11. bekezdésnek megfelelő automatikus tűzjelzőt kell felszerelni.

4. Az automatikus tűzjelzők elhelyezésénél az optimális hatékonyságot kell szem előtt tartani. Az érzékelőt nem célszerű gerenda, szellőzőcsatorna közelében vagy olyan helyen felszerelni, ahol a légáramlás kedvezőtlenül hat a teljesítményére, valamint ott, ahol valószínű, hogy ütés vagy mechanikus sérülés éri. Azokat az érzékelőket, amelyek a mennyezeten helyezkednek el, a válaszfalaktól legalább 0,5 méter távolságban kell elhelyezni.

5. A tűzjelzők egymástól való legnagyobb távolságának a következő táblázatnak kell megfelelnie:

A lobogó szerinti állam hatóságai a tűzjelzők tulajdonságait vizsgáló kísérletek adatai alapján ezektől eltérő távolságot is előírhatnak vagy engedélyezhetnek.

6. A rendszer részét képező villamos vezetékeket úgy kell elhelyezni, hogy ne haladjanak át a konyhákon, géptereken és egyéb rendkívül tűzveszélyes zárt helyen, kivéve azokat a tereket, ahol tűzérzékelőket és tűzjelzőket kell alkalmazni, illetve ahol vezetékeknek a megfelelő áramellátáshoz kell csatlakozniuk.

1. A rendszert és a tartozékait úgy kell megtervezni, hogy ellenálljanak az áramellátás feszültségingadozásainak és átmeneti folyamatainak, a környezet hőmérsékleti változásainak, a rezgésnek, a páratartalomnak, a rázkódásoknak, az ütéseknek, az egy hajón általában tapasztalható hatásoknak és a korróziónak.

2. A 2.2. bekezdésben előírt, a lakótéren belüli lépcsőházakban, folyosókon és menekülési útvonalakon felszerelt hitelesített füstérzékelők akkor lépnek működésbe, amikor a füst sűrűsége 2–12,5 %-os elhomályosítás között van.

A többi térben felszerelt füstérzékelőknek a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott érzékenységi határok között kell működniük, miközben el kell kerülni, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva.

3. A hőérzékelőknek hitelesítettnek kell lenniük és úgy kell beállítani azokat, hogy 78 °C elérését követően jelezzenek, illetve akkor, ha a hőmérséklet elérte az 54 °C-t, és emelkedésének sebessége eközben kisebb, mint 1 °C/perc. A hőmérséklet gyorsabb emelkedése esetén a hőérzékelőnek a lobogó szerinti állam hatóságai által elfogadott hőmérsékleti határok között kell működniük, miközben el kell kerülni azt, hogy az érzékelők túl alacsony, illetve túl magas határértékre legyenek beállítva.

4. Az a hőmérséklet, amelynél a hőérzékelőknek működésbe kell lépniük, a szárítóhelyiségekben vagy a hasonló, általában magas környezeti hőmérsékletű terekben mért legmagasabb hőmérséklet fölé emelhető 30 °C-kal.

4.1. A beépített tűzérzékelő és tűzriasztó rendszer jóváhagyott típusú, és megfelel a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzata rendelkezéseinek.

4.2. A Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatának megfelelő kézi vezérlésű tűzjelző állomásokat kell felszerelni a lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben és a vezérlőállásokban. Minden kijárat mellett egy kézi vezérlésű tűzjelzőt kell elhelyezni. A kézi vezérlésű tűzjelzőknek a fedélzetek folyosóin könnyen hozzáférhetőnek kell lenniük, és a folyosók egyetlen pontjától sem lehetnek 20 méternél nagyobb távolságra.

5. A fenti rendelkezéseken túl a lobogó szerinti állam hatóságainak biztosítaniuk kell, hogy betartsák azokat a biztonsági rendelkezéseket, amelyek a berendezések egyéb berendezésektől és rendszerektől való függetlenségére, az alkatrészeik korrózióállóságára, vezérlőrendszereik áramellátására és a kezelésükkel és karbantartásukkal kapcsolatos információk hozzáférhetőségére vonatkoznak.

1. Amennyiben e bekezdés erről másként nem rendelkezik, 60 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

2. A vészüzemi generátorokban 43 °C-nál alacsonyabb lobbanáspontú tüzelőanyag nem használható fel.

3. E kiegészítő óvintézkedésekre is figyelemmel és azzal a feltétellel, hogy annak a térnek a hőmérséklete, ahol a tüzelőanyagot tartják vagy felhasználják, legalább 10 °C-al alacsonyabb a tüzelőanyag lobbanáspontjánál, a lobogó szerinti állam hatóságai szükséges esetben engedélyezhetik a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag általános használatát.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 60 °C-nál alacsonyabb, de 43 °C-nál magasabb lobbanáspontú tüzelőanyag a következő feltételekkel engedélyezhető:

A tüzelőanyag lobbanáspontját egy jóváhagyott, zárt csészés próbával kell meghatározni.

1.1. Amennyiben kivitelezhető, a 0,18 N/mm2-nél nagyobb nyomás alatt lévő előmelegített tüzelőanyagot tartalmazó tüzelőanyag-rendszer részeit olyan helyen kell kialakítani, ahol a hibák vagy a szivárgás könnyen észlelhető. A tüzelőanyag-rendszernek e részeit magukban foglaló géptereket a megfelelő módon meg kell világítani.

1.2. Az előmelegített tüzelőanyag azt az olajat jelenti, amelynek hőmérséklete előmelegítés után magasabb, mint 60 °C, illetve meghaladja az olaj tényleges lobbanáspontját, amennyiben ez utóbbi 60 °C-nál alacsonyabb.

2. A gépterek szellőzésének alkalmasnak kell lennie arra, hogy szokásos üzemi körülmények között megakadályozza a tüzelőanyag gőzeinek felgyülemlését.

3. Amennyiben kivitelezhető, a tüzelőanyag-tartályok a hajó szerkezetének részét képezik, és a géptereken kívül helyezkednek el. Amennyiben a tüzelőanyag-tartályok, a kettős fenéktartályok kivételével, szükségszerűen a gépterekkel szomszédos helyiségekben vagy a gépterekben vannak elhelyezve, legalább az egyik függőleges oldaluknak határosnak kell lennie a géptér válaszfalaival, lehetőleg közös határfelülete legyen a kettős fenék tartályaival, a géptér és a tartály közös határfelülete pedig a lehető legkisebb legyen. Amenynyiben e tartályok a gépterek határain belül találhatók, a bennük tárolt tüzelőanyag lobbanáspontjának 60 °C-nál alacsonyabbnak kell lennie. A szabadon álló tüzelőanyag-tartályok használata kerülendő és tilos a gépterekben.

4. A tüzelőanyag-tartályokat nem szabad olyan területen elhelyezni, ahol fennáll annak veszélye, hogy a tartályból kifolyó vagy kiszivárgó olaj a felforrósodott felületre kerül. Óvintézkedésekkel kell megakadályozni, hogy a szivattyúkból, szűrőkből vagy előmelegítőkből nyomás alatt kiszökő olaj kapcsolatba kerüljön a felforrósodott felületekkel.

5. Minden olyan tüzelőanyag-vezetéket, amely megsérülése esetén a tüzelőanyag kiszökhet a kettős fenék feletti, 500 liter vagy annál nagyobb űrtartalmú tároló-, ülepítő- vagy napi üzemi tartályból, egy szeleppel kell felszerelni, amely közvetlenül a tartályra van szerelve, és a helyiségen kívül biztos helyről lezárható, amennyiben a tartályt magában foglaló térben tűz üt ki. A tengely- vagy csőalagútban, illetve hasonló helyen található mélytartályok különleges esetében a szelepeket a tartályra kell szerelni, azonban az alagúton vagy hasonló helyen kívül lévő helyre egy kiegészítő szelepet kell felszerelni, hogy tűz esetén a vezetéket vagy vezetékeket le lehessen zárni. Amennyiben ilyen kiegészítő szelepeket helyeznek el a géptérben, azt a géptéren kívüli helyről kell kezelni.

6. Biztonságos és hatékony berendezéseket kell alkalmazni annak megállapítása érdekében, hogy mennyi tüzelőanyag található a tartályokban.

7. Intézkedni kell annak elkerülése érdekében, hogy az olajtartályokban vagy a tüzelőanyag-rendszer bármelyik részében, beleértve a hajón lévő szivattyúk által táplált töltőcsöveket is, túlnyomás alakuljon ki. Minden túlnyomáscsökkentő szelep és levegő- vagy túlfolyócső kiömlőnyílásait olyan helyen kell kialakítani, ahol az olaj vagy gőz kiáramlása miatt nem áll fenn tűz- vagy robbanásveszély; a 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon ezek nem végződhetnek a személyzeti térben, az utastérben vagy speciális kategóriájú térben, zárt ro-ro raktérben, a géptérben vagy más hasonló térben.

8. A tüzelőanyag-csöveket, azok szelepeit és szerelvényeit acélból vagy egyéb engedélyezett anyagból kell készíteni, kivéve azokat az eseteket, amikor engedélyezett a hajlékony csövek korlátozott használata is. E hajlékony csöveket és csatlakozásaikat jóváhagyott, megfelelő szilárdságú tűzálló anyagokból kell készíteni.

Az acél vagy gömbgrafitos öntöttvas elfogadható olyan, tüzelőanyag-tartályokra szerelt szelepek esetében, amelyek statikus nyomás alatt vannak. Szürke öntvényszelepek használhatók azonban azokban a csőrendszerekben, ahol az üzemi nyomás 7 bar, az üzemi hőmérséklet pedig 60 °C alatt van.

9. A nagynyomású tüzelőanyag-szivattyúk és tüzelőanyag-injektorok közötti külső nagynyomású tüzelőanyag-szállító vezetékeket egy kettős falú csőrendszernek kell védenie, amely a nagynyomású vezeték hibája esetén befogadja a kifolyó olajat. A kettős falú cső egy külső csövet foglal magába, amelybe a nagynyomású tüzelőanyagcsövet helyezik, és ezzel állandó összeszerelés jön létre. A kettős falú csőrendszert fel kell szerelni egy, a szivárgó olaj összegyűjtésére szolgáló berendezéssel, és olyan berendezéssel kell ellátni, amely riasztással jelzi a tüzelőanyag-vezeték hibáját.

10. A 220 °C-nál magasabb hőmérsékletű felületeket, amelyekre a tüzelőanyag-rendszer hibája miatt tüzelőanyag kerülhet, megfelelő szigeteléssel kell ellátni.

11. A tüzelőanyag-vezetékeket árnyékolni kell, illetve más megfelelő módon védeni kell annak érdekében, hogy – amennyire kivitelezhető – elkerüljék az olajpermet vagy a szivárgó olaj kijutását a forró felületekre, a gépek szívónyílásaiba vagy egyéb tűzveszélyes helyekre. E csőrendszerek illesztéseinek számát a lehető legkevesebbre kell korlátozni.

12. A tüzelőanyag-vezetékeket nem szabad közvetlenül a magas hőmérsékletű berendezések, például kazánok, gőzvezetékek, kipufogócsövek, hangtompítók vagy egyéb, szigetelést igénylő berendezések fölött vagy azok közelében elhelyezni. Amennyire megvalósítható, a tüzelőanyag-vezetékeket a forró felületektől, elektromos berendezésektől vagy egyéb gyulladást okozó forrásoktól távol kell elhelyezni, és védőernyővel vagy egyéb megfelelő módon védeni kell azokat, nehogy a tüzelőanyag a gyulladást okozó forrásra fröccsenjen vagy folyjon. A csővezetékrendszer illesztéseinek számát a lehető legkisebbre kell korlátozni.

13. A dízelmotorok tüzelőanyag-ellátásának részegységeit a legmagasabb üzemi nyomás figyelembevételével kell megtervezni, beleértve azokat a magas nyomásimpulzusokat, amelyeket a tüzelőanyag-adagoló szivattyúk működése kelt és ad át a tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékekben. A tüzelőanyag-ellátó és túlfolyó vezetékeken belüli csatlakozásokat úgy kell elkészíteni, hogy figyelembe vegyék és megtartsák azt a képességüket, amely megakadályozza, hogy a túlnyomás alatt lévő tüzelőanyag üzemeltetés közben és karbantartás után szivárogjon.

14. Ha több motort azonos tüzelőanyag-forrásról táplálnak, be kell építeni olyan szelepeket, amelyekkel az egyes motorok tüzelőanyag-ellátó és -túlfolyó csöveit szét lehet választani. A szétválasztás nem érintheti a többi motor működését, és olyan helyről kell működtetni, amelyet nem érhet el a motorok bármelyikében keletkezett tűz.

15. Amennyiben a lobogó szerinti állam hatóságai engedélyezik az olaj és egyéb éghető folyadékok lakó- és kiszolgálótereken keresztül történő szállítását, az olajat vagy az éghető folyadékot szállító csöveket a hatóságok által a tűzveszély figyelembevételével jóváhagyott anyagból kell készíteni.

16. A B. osztályú meglévő hajóknak meg kell felelniük a 2.9.–2.11. bekezdés követelményeinek, kivéve azokat az eseteket, amikor a 375 kW vagy annál kisebb teljesítményű motoroknál, amelyek tüzelőanyag-adagoló szivattyúja egynél több injektort lát el, a 2.9. bekezdésben meghatározott kettős falú csőrendszer helyett egy megfelelő burkolat alkalmazható.

1. ez nem zárja ki a kenőolaj-rendszerben az áramlásjelző kémlelőablakok alkalmazását, amennyiben azok kísérletekkel bizonyíthatóan megfelelően ellenállnak a tűznek. Amennyiben kémlelőablakokat alkalmaznak, a csöveket mindkét végükön szelepekkel látják el. A szelep a cső alsó végén helyezkedik el, és önzáró típusú;

2. a gépterekben engedélyezhetők a szondacsövek; a 2.6.1.1. és 2.6.1.3. bekezdés követelményeit nem kell alkalmazni, amennyiben a szondacsövek a megfelelő zárószerkezetekkel vannak felszerelve.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében a 10.2.5. bekezdés rendelkezései vonatkoznak a kenőolajtartályokra; kivételt képeznek az 500 liternél kisebb űrtartalmú kenőolajtartályok, valamint azok a tárolótartályok, amelyeken a hajó szokásos üzemelése közben elzárják a szelepeket, illetve amelyek esetében bebizonyosodott, hogy a kenőolajtartályon lévő gyorsan záró szelep nem szándékos működtetése veszélyeztetné a főüzemi hajtóművek és az alapvető segédüzemi berendezések működését.

1. amennyiben azokat a tüzelőanyag-tartályokat, amelyek a napi szükségletet elégítik ki, önműködően vagy távvezérléssel töltik fel, a túlfolyás megelőzésére megfelelő berendezéseket kell alkalmazni. Az éghető folyadékokat automatikusan kezelő egyéb berendezéseket, mint például a tüzelőanyag-szeparátorokat, illetve szűrőket, amelyeket lehetőség szerint a szeparátorok, illetve szűrők és előmelegítőik számára fenntartott külön térben kell elhelyezni, a túlfolyást megakadályozó berendezésekkel kell felszerelni.

2. Amennyiben a napi szükségletet kielégítő tüzelőanyag-tartályok vagy ülepítőtartályok fűtőberendezéssel vannak felszerelve, egy olyan berendezést kell beépíteni, amely a magas hőmérsékletet jelzi riasztással akkor, ha a hőmérséklet meghaladja a tüzelőanyag lobbanáspontját.

1. A 2019. július 1-je előtt épített hajók esetében a tűzoltó felszerelés a következőkből áll:

▼M2

1a. A 2019. július 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajókon a tűzoltó felszerelésnek meg kell felelnie a Tűzbiztonsági rendszerek szabályzatában foglalt előírásoknak.

2. Minden légzőkészüléket egy olyan tűzálló mentőkötéllel kell ellátni, amely megfelelő hosszúságú és szilárdságú ahhoz, hogy a karabiner segítségével a készülék bekötőhevederéhez vagy egy külön hevederhez lehessen erősíteni annak érdekében, hogy megelőzhető legyen a mentőkötél használata során a légzőkészülék leválása.

3. A B. osztályú új hajók, a 24 méteres és annál hosszabb B. osztályú meglévő hajók és a 40 méteres vagy annál hosszabb C. és D. osztályú új hajók legalább két tűzoltó felszerelést visznek magukkal.

4. A 24 méternél rövidebb új és meglévő B. osztályú hajókon, valamint a 40 méternél rövidebb C. és D. osztályú új hajókon nem szükséges tűzoltó felszerelésről gondoskodni.

4a. A tűzoltók kommunikációja:

Azokon a 2018. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon, amelyek kötelesek legalább egy tűzoltó felszerelést szállítani, tűzoltásért felelős csoportonként legalább két hordozható kétirányú rádiótelefon-készüléket kell a fedélzeten tartani a tűzoltók kommunikációjának biztosítására. A cseppfolyósított földgázzal (LNG) hajtott hajók vagy a zárt ro-ro raktérrel vagy speciális kategóriájú terekkel rendelkező ro-ro személyhajók esetében az említett hordozható kétirányú rádiótelefon-készülékeknek robbanásbiztosaknak vagy gyújtószikramenteseknek kell lenniük. A 2018. január 1-je előtt épített hajóknak legkésőbb a 2019. július 1-jét követő első szemlétől meg kell felelniük e szabály követelményeinek.

5. A tűzoltó felszerelést vagy a személyi felszerelést úgy kell tárolni, hogy könnyen hozzáférhető és üzemképes legyen, továbbá ahol egynél több tűzoltó felszerelés vagy egynél több személyi felszerelés található, azokat egymástól jól elkülönített helyen kell tartani. E helyeken legalább egy tűzoltó felszerelésnek és egy személyi felszerelésnek kell lennie.

6. Amennyiben egy lobogó szerinti állam hatóságai úgy ítélik, hogy az ebben a szabályban foglalt szállítási előírások indokolatlanok, illetve technikailag kivitelezhetetlenek egyes hajók fedélzetén, e hajók – ezen irányelv 9. cikke 3. pontjának rendelkezéseivel összhangban – mentesülhetnek e szabály egy vagy több követelménye alól.

1. Ahol az „A” osztályú térhatárolókon villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve merevítők, fedélzeti gerendák és egyéb szerkezeti elemek miatt azokat megbontják, ügyelni kell arra, hogy – amennyire ez ésszerű és kivitelezhető – e munkálatok ne csökkentsék a tűzállóságot.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajók esetében, amennyiben az „A” osztályú térhatárolót megbontják, akkor e megbontást a Tűzvizsgálati eljárások szabályzatának megfelelően vizsgálatnak kell alávetni annak biztosítása érdekében, hogy a térhatárolók tűzállósága ne csökkenjen.

A szellőzőcsatornákra a II-2/B/9.2.2b és a II-2/B/9.3. szabályt kell alkalmazni.

Amennyiben az átvezetett cső 3 mm-es vagy nagyobb vastagságú, illetve legalább 900 mm (lehetőleg a térhatároló mindkét oldalán 450–450 mm) hosszú acélból vagy azzal egyenértékű anyagból készül, és nincs nyílása, a vizsgálat nem kötelező.

Ezeket az átvezetéseket a térhatároló szigetelésének meghosszabbításával azonos szigetelési értékkel kell szigetelni.

2. Ahol a „B” osztályú térhatárolón villamos kábeleket, csöveket, aknákat, alagutakat stb. vezetnek át, illetve a szellőzőcsatornák lezárásai, lámpatestek és hasonló készülékek felszerelése miatt megbontják azokat, ügyelni kell arra, hogy – amennyire ez ésszerű és kivitelezhető – e munkálatok ne károsítsák a tűzállóságot. A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az ilyen átvezetett szerkezetek elkészítésekor biztosítani kell, hogy a térhatárolók tűzálló képessége ne csökkenjen.

„B” osztályú térhatárolókat áttörő, nem acélból vagy rézből készült csövek védelméről a következőképpen kell gondoskodni:

3. Az „A” és „B” osztályú térhatárolókon átvezetett csöveket jóváhagyott anyagból kell készíteni, figyelembe véve azt a hőmérsékletet, amelyet e térhatárolónak ki kell állnia.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon az „A” vagy „B” osztályú térhatárolókat megbontó, nem szigetelt fémcsöveket olyan anyagból kell készíteni, amelyek olvadáspontja az „A-0” esetében 950 °C és a „B-0” térhatárolók esetében 850 °C fölött van.

4. A lakóterekben, a kiszolgálóhelyiségekben vagy a vezérlőállásokban az olaj vagy egyéb éghető folyadék szállítására szolgáló csöveknek a tűzveszélynek megfelelő anyagból kell készülniük, és kivitelezésüknek is ehhez kell alkalmazkodni.

5. Hő hatására használhatatlanná váló anyagok nem alkalmazhatók a merülésvonalhoz közel eső fedélzeti vízlefolyó kivágások, egészségügyi kiömlőnyílások vagy egyéb kivezetések kialakítása során és ott, ahol tűz esetén az anyagban bekövetkező hiba növelné a víz betörésének veszélyét.

6. Amennyiben villamos radiátorokat használnak, azokat rögzíteni kell a helyükön, és úgy kell kialakítani azokat, hogy a tűz kockázatát a minimálisra csökkentsék. E radiátoroknak nem lehet olyan fűtőszála, amely által kibocsátott hő a ruházat, függöny vagy egyéb hasonló anyag megperzselődését vagy meggyulladását okozhatja.

7. A hulladéktárolókat nem éghető anyagból, az oldalukon vagy az aljukon nyílás nélkül kell készíteni.

8. Azokban a terekben, ahol az olajkészítmények kiszabadulásával lehet számolni, a szigetelés felületének ellen kell állnia az olajnak vagy az olajgőzöknek.

A., B., C. ÉS D. OSZTÁLYÚ ÚJ HAJÓK: Azokban a terekben, ahol fennáll az olajfolt vagy az olajgőz kialakulásának a veszélye, például az A. kategóriájú gépterekben, a szigetelőanyag nem eresztheti át az olajat vagy az olajgőzt. Ahol a burkolat, mint a legkülső fedőfelület perforálatlan acéllemezekből vagy egyéb nem éghető anyagból (nem alumínium) készült, akkor ez a burkolat varrattal, szegecseléssel stb. rögzíthető.

9. A festékraktárakat és az éghető folyadékokat tartalmazó raktárakat jóváhagyott tűzoltó berendezéssel kell védeni, amely lehetővé teszi a személyzet számára, hogy eloltsa a tüzet anélkül, hogy a helyiségbe lépne.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített hajókon:

1. automatikus vagy kézi működtetésű tűzoltó rendszer, amelyet a konyhai olajsütő berendezések védelmét szolgáló tűzoltó rendszerekről szóló ISO 15371:2000 szabványnak megfelelő nemzetközi szabvány alapján ellenőriztek;

2. két, egymástól független riasztóberendezéssel ellátott termosztát, amely bármelyik termosztát meghibásodása esetén riasztja a kezelőt;

3. olyan berendezés, amely a tűzoltó rendszer beindulásakor automatikusan kikapcsolja a villamos áramot;

4. olyan riasztó, amely jelzi a tűzoltó rendszer működését abban a konyhában, ahol a berendezést felszerelték; és

5. a tűzoltó rendszer kézi működtetésére szolgáló kezelőszervek, amelyek egyértelműen feliratozottak annak érdekében, hogy a személyzet könnyen használhassa azokat.

1. A tisztek tájékoztatására minden hajón általános elrendezési terveket kell elhelyezni, amelyek a fedélzetekre vonatkozóan pontosan megmutatják a vezérlőállásokat, az „A” osztályú térhatárolók által körülvett különböző tűzszakaszokat, a „B” osztályú térhatárolók által körülvett szakaszokat, amelyek adatokat tartalmaznak a tűzérzékelő és tűzjelző rendszerekkel az automatikus vízpermettel oltó berendezésekkel, a tűzoltó berendezésekkel, a különböző rekeszekkel, fedélzetekhez stb. vezető bejáratokkal, a szellőztetőrendszerrel és a hozzá tartozó ventilátorok vezérlőállásaival, a tűzvédelmi csappantyúk helyével és az egyes szakaszokat kiszolgáló ventilátorok azonosító számával kapcsolatban. A fent említett adatok egy útmutatóban is összefoglalhatók, amelyből minden tisztnek át kell adni egy példányt, egy példányt pedig egy mindig hozzáférhető helyen a fedélzeten kell tartani. A terveknek és útmutatóknak mindig naprakésznek kell lennie, és lehetőség szerint minden változást a lehető leghamarabb be kell jegyezni. E terveket és útmutatókat a lobogó szerinti állam hivatalos nyelvén kell elkészíteni. Amennyiben ez a nyelv nem angol vagy francia, e nyelvek egyikére a szöveget le kell fordítani, a tervnek vagy az útmutatónak pedig tartalmaznia kell ezt a fordítást is. Amennyiben a hajó egy másik tagállamban belföldi úton van, akkor a fenti szövegeket ezen állam hivatalos nyelvére is le kell fordítani, amennyiben az nem angol vagy francia.

A 2003. január 1-jén vagy azt követően épített B., C. és D. osztályú új hajók esetében a tűzvédelmi tervekben és útmutatókban megadott kötelező információknak és a tűzvédelmi tervekben alkalmazott grafikus ábráknak meg kell felelniük az A.756 (18) és az A.654 (16) IMO-határozatnak.

2. Minden 24 méteres és annál hosszabb hajón a tűzvédelmi tervet vagy e tervet tartalmazó útmutató egy másolatát egyértelmű jelzéssel ellátva, időjárásálló tartóban kell tárolni a felépítményen és a fedélzeti házon kívül, hogy segítse a szárazföldi tűzoltó személyzet munkáját.

1. javítják, leszerelik (akár lehorgonyozva, akár kikötőben), illetve szárazdokkban van;

2. a tulajdonos vagy a tulajdonos képviselője üzemen kívülinek nyilvánítja; és

3. ha nincsenek utasok a hajón.

1. szerkezeti tűzvédelem, beleértve a térhatárolók tűzállóságát, valamint az e térhatárolókon lévő nyílásokat és megbontásokat;

2. tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek; és

3. a menekülési útvonalak rendszerei és berendezései.

1. tűzoltó vezetékek, tűzoltó szivattyúk és tűzcsapok, beleértve a tömlőket és a sugárcsöveket;

2. beépített tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

3. beépített tűzoltó rendszerek és egyéb tűzoltó berendezések;

4. az automatikus vízpermettel oltó berendezések, tűzérzékelő és tűzjelző rendszerek;

5. szellőzőrendszerek, beleértve a tűz- és füstelzáró csappantyúkat, ventilátorokat és azok vezérléseit;

6. a tüzelőanyag-ellátás vészüzemi lezáróberendezései;

7. tűzálló ajtók a vezérléseikkel;

8. általános vészhelyzeti riasztóberendezések;

9. vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek;

10. hordozható tűzoltó készülékek és azok tartalék töltetei; és

11. tűzvédelmi felszerelések.

1. A személyzet tagjait a tűzbiztonságra vonatkozó utasításokkal kell ellátni a hajón.

2. A személyzet tagjait utasításokkal kell ellátni a kijelölt feladataikkal kapcsolatban.

3. Meg kell szervezni a tűzoltásért felelős csoportokat. E csoportoknak a hajó üzeme során bármikor képesnek kell lenniük a feladataik ellátására.

1. A személyzet tagjai kiképzést kapnak, hogy jól ismerjék a hajó berendezéseit, valamint azoknak a tűzvédelmi rendszereknek és berendezéseknek a helyét és működését, amelyeket esetleg használniuk kell.

2. A vészhelyzeti menekülési légzőkészülékek használatával kapcsolatos kiképzést a fedélzeti kiképzés részének kell tekinteni.

3. A személyzet kijelölt tűzoltási feladattal rendelkező tagjainak tevékenységét rendszeresen értékelni kell fedélzeti kiképzéssel és gyakorlatok tartásával annak érdekében, hogy meghatározzák azokat a területeket, ahol fejlődniük kell, hogy bizonyítsák a tűzoltási készségek terén mutatott hozzáértésüket, és hogy biztosítsák a tűzoltásért felelős szervezet működőképességét.

4. A hajó tűzoltási rendszereinek és eszközeinek használatával kapcsolatos fedélzeti kiképzést az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.4.1. szabálya rendelkezéseinek megfelelően kell megtervezni, és végrehajtani.

5. A tűzoltási gyakorlatokat az 1974. évi módosított SOLAS-egyezmény III/19.3.4., III/19.5. és III/30. szabályának megfelelően kell végrehajtani és nyilvántartani.

6. A II-2/A/11. szabály hatálya alá tartozó hajók esetében a gyakorlatok során használt légzőkészülékek tartályait indulás előtt újra kell tölteni vagy ki kell cserélni.

1. a dohányzás, a villamos áram, az éghető folyékony anyagok veszélyeivel és a hasonló általános fedélzeti veszélyekkel kapcsolatos általános tűzbiztonsági és elővigyázatossági előírások;

2. a tűzoltási tevékenységekkel és eljárásokkal kapcsolatos általános utasítások, beleértve a tűzeset jelentésének eljárását és a kézi működtetésű tűzjelzők használatát is;

3. a hajó riasztói által kiadott jelzések jelentése;

4. a tűzoltó rendszerek és berendezések működtetése és használata;

5. a tűzálló ajtók működtetése és használata;

6. a tűz- és füstelzáró csappantyúk működtetése és használata; és

7. menekülési útvonalak és berendezések.

1. A fedélzeten kezelési útmutatókat kell tartani, amelyek tájékoztatást és utasításokat adnak a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos szakszerű kezeléséről.

2. A kötelező tűzbiztonsági kezelési útmutató tartalmazza a hajó és a rakomány tűzbiztonsággal kapcsolatos biztonságos kezeléséhez szükséges tájékoztatást és utasításokat. Az útmutatónak tájékoztatást kell adnia a személyzet felelősségéről a hajó be- és kirakodása közbeni, illetve menet közbeni általános tűzbiztonsággal kapcsolatban. A veszélyes árukat szállító hajók esetében a tűzbiztonsági kezelési útmutatónak hivatkoznia kell a Veszélyes áruk tengeri szállításának nemzetközi szabályzata tűzoltási és vészhelyzeti rakománykezelési utasításaira.

3. A tűzbiztonsági kezelési útmutató nyelve a hajó munkanyelve.

4. A tűzbiztonsági kezelési útmutató összevonható a II-2/A/15.3. szabályban előírt kiképzési kézikönyvekkel.

1. A hajótestet, a felépítményeket, a szerkezeti válaszfalakat, a fedélzeteket és a fedélzeti házakat acélból vagy egyéb egyenértékű anyagból kell készíteni. A II-2/A/2.7. szabályban megadott acél és egyéb egyenértékű anyagok meghatározásának alkalmazása céljából az alkalmazandó tűzbehatás időtartamának meg kell felelnie a II-2/B/4. és 5. szabály táblázataiban megadott sértetlenségi és szigetelési normáknak. Amennyiben például a fedélzeteknek vagy a fedélzeti ház oldalainak és végződéseinek tűzállósága B-0 osztályú, az alkalmazandó tűzbehatás fél óra.

2. A könnyűfémből készült szerkezeti elemekre a következő előírásokat kell alkalmazni:

1.1. A több mint 36 utast szállító hajókon a hajótestet, a felépítményeket és a fedélzeti házakat A-60 osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani.

A lépcsők és bemélyedések számát a lehető legkevesebbre kell csökkenteni, amennyiben viszont szükségesek, akkor A-60 osztályú térelválasztókból kell készíteni azokat.

Amennyiben a térhatároló egyik oldalán olyan szabad fedélzeti tér, egészségügyi vagy hasonló helyiségek, tartályok, ideértve a tüzelőanyag-tartályt is, üres terek vagy segédüzemi gépterek vannak, ahol kicsi, vagy egyáltalán nincs tűzveszély, illetve ahol a térhatároló mindkét oldalán tüzelőanyag-tartályok vannak, a norma A-0-ra csökkenthető.

1.2. A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a hajótestet, a felépítményeket, a lakóterek és kiszolgálóhelyiségek körüli fedélzeti házakat A. osztályú térelválasztókkal kell függőleges főzónákra osztani. A térelválasztóknak az 5. szabály táblázata szerinti szigetelési értékeknek kell megfelelniük.

2. Amennyire kivitelezhető, a válaszfalfedélzet feletti függőleges főzónák határvonalát alkotó válaszfalaknak egy síkban kell lenniük a közvetlenül a válaszfalfedélzet alatt lévő vízmentes válaszfalakkal. A függőleges főzónák hosszát és szélességét maximum 48 méterig lehet megnövelni, azért, hogy a függőleges főzónák végei egybeessenek a vízmentes válaszfalakkal, illetve hogy egy nagy közös térnek adjanak helyet, amely a függőleges főzóna teljes hosszára kiterjed, amennyiben a függőleges főzóna teljes területe egyetlen fedélzeten sem haladja meg az 1 600 m2-t. A függőleges főzóna hossza vagy szélessége a zónát határoló válaszfalak legtávolabbi pontjai között mért legnagyobb távolság.

3. E válaszfalaknak fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy más határvonalig kell terjedniük.

4. Amennyiben a függőleges főzónákat „A” osztályú vízszintes térelválasztók tagolják vízszintes zónákra annak érdekében, hogy a hajón a vízpermettel oltással védett és a nem védett zónák között megfelelő határt hozzanak létre, akkor a válaszfalak a szomszédos függőleges főzóna válaszfalai közé esnek, és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig terjednek, ezenkívül a több mint 36 utast szállító új hajókra és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókra vonatkozó 4.2 táblázatban megadott szigetelési és tűzállósági értékeknek megfelelően kell szigetelni azokat.

5.

1.1. A több mint 36 utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon azok a válaszfalak, amelyeknek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztóknak lenniük, a 4. szabály táblázatában leírtaknak megfelelően legalább „B” vagy „C” osztályú térelválasztók legyenek. E térelválasztók a II-2/B/11. szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolhatók.

1.2. A 36-nál kevesebb utast szállító új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a lakóterekben és a kiszolgálóhelyiségekben lévő összes válaszfal, amelynek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztónak lennie, az II-2/B/5. szabály táblázatában leírtak szerint legalább „B” vagy „C” osztályú térelválasztó legyen.

Minden térelválasztó a 11. szabály rendelkezéseinek megfelelően éghető anyagokkal is burkolható.

2. A 36-nál kevesebb utast szállító B., C. és D. osztályú új hajókon és a több mint 36 utast szállító B. osztályú meglévő hajókon a folyosók válaszfalai, amelyeknek az előírás szerint nem kell „A” osztályú térelválasztónak lenniük, „B” osztályú térelválasztók legyenek, amelyek egyik fedélzettől a másik fedélzetig terjednek, kivéve a következő eseteket:

3. Minden olyan válaszfalnak, amelynek a 2. bekezdésben leírt folyosóválaszfalak kivételével „B” osztályú térelválasztónak kell lennie, fedélzettől fedélzetig és a külhéjig vagy a hajó külső határvonaláig kell terjednie, amennyiben a válaszfalak két oldalán kialakított „B” osztályú folyamatos mennyezetek és burkolatok nem legalább a válaszfallal megegyező tűzálló anyagból készültek, amely esetben a válaszfal a folyamatos mennyezetben vagy burkolatban is végződhet.

1. Amellett, hogy megfelelnek az e részben másutt említett, a válaszfalak és fedélzetek tűzállóságára vonatkozó különleges rendelkezéseknek, a válaszfalak és fedélzetek minimális tűzállóságára a 4.1. és 4.2. táblázatokban leírtak vonatkoznak.

2. A táblázatokat a következőképpen kell alkalmazni:

3. A megfelelő fedélzetekkel vagy válaszfalakkal kapcsolatban lévő folytonos „B” osztályú mennyezetek vagy burkolatok elfogadhatók az előírt szigetelésnek és sértetlenségnek részben vagy teljesen megfelelő térelválasztóként.

4. A szerkezeti tűzvédelmi adatok jóváhagyásakor a lobogó szerinti állam hatóságai figyelembe veszik az előírt szigetelő híd csatlakozásainál és végeinél a hőátadás lehetőségét.