This document is an excerpt from the EUR-Lex website
Document 02000L0075-20130701
Council Directive 2000/75/EC of 20 November 2000 laying down specific provisions for the control and eradication of bluetongue
Consolidated text: A Tanács 2000/75/EK irányelve ( 2000. november 20. ) a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról
A Tanács 2000/75/EK irányelve ( 2000. november 20. ) a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról
2000L0075 — HU — 01.07.2013 — 007.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű, az intézmények semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért
|
A TANÁCS 2000/75/EK IRÁNYELVE (2000. november 20.) (HL L 327, 22.12.2000, p.74) |
Módosította:
|
|
|
Hivatalos Lap |
||
|
No |
page |
date |
||
|
L 346 |
41 |
9.12.2006 |
||
|
L 363 |
352 |
20.12.2006 |
||
|
L 294 |
26 |
13.11.2007 |
||
|
A TANÁCS 2008/73/EK IRÁNYELVE EGT-vonatkozású szöveg (2008. július 15.) |
L 219 |
40 |
14.8.2008 |
|
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012/5/EU IRÁNYELVE (2012. március 14.) |
L 81 |
1 |
21.3.2012 |
|
|
L 158 |
234 |
10.6.2013 |
||
Módosította:
|
L 236 |
33 |
23.9.2003 |
A TANÁCS 2000/75/EK IRÁNYELVE
(2000. november 20.)
a kéknyelv betegség elleni védekezésre és felszámolására vonatkozó külön rendelkezések megállapításáról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,
tekintettel az egyes állatbetegségek elleni védekezésre irányuló általános közösségi intézkedések, valamint a sertések hólyagos betegségére vonatkozó külön intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. december 17-i 92/119/EGK tanácsi irányelvre ( 1 ) és különösen annak 15. cikke második francia bekezdésére,
tekintettel a Bizottság javaslatára,
mivel:|
(1) |
A 92/119/EGK irányelv 15. cikkének megfelelően különös intézkedéseket kell bevezetni a kéknyelv betegség elleni védekezés és felszámolása céljából. |
|
(2) |
A kéknyelv betegség járványügyi sajátosságai hasonlóak az afrikai lópestiséihez. |
|
(3) |
A Tanács elfogadta az afrikai lópestis elleni küzdelemre irányuló ellenőrzési szabályok és intézkedések meghatározásáról szóló 92/35/EGK irányelvet ( 2 ). |
|
(4) |
A kéknyelv betegség felszámolásához ezért a 92/35/EGK irányelvben megállapított, az afrikai lópestis elleni védekezés során alkalmazott átfogó intézkedéseket kell mintául felhasználni, megfelelően hozzáigazítva a kéknyelv betegségre fogékony fajok tenyésztésének jellemzőihez. |
|
(5) |
Szabályokat kell megállapítani a fogékony állatfajok, valamint azok spermája, petesejtjei és embriói olyan területekről kiinduló forgalmára, amelyek a betegség járványszerű kitörése miatt korlátozások alá esnek. |
|
(6) |
Az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozat ( 3 ) 3. cikke a kéknyelv betegség járványszerű kitörésére is vonatkozik. |
|
(7) |
Eljárást kell kialakítani a tagállamok és a Bizottság közötti szoros együttműködés céljából, |
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
1. cikk
Ez az irányelv meghatározza a kéknyelv betegség elleni védekezéshez és felszámolásához szükséges ellenőrző szabályokat és intézkedéseket.
2. cikk
Ezen irányelv alkalmazásában:
|
a) |
„gazdaság” : mezőgazdasági vagy egyéb jellegű létesítmény, ahol a kéknyelv betegségre fogékony fajú állatokat állandóan vagy átmeneti jelleggel nevelnek, illetve tartanak; |
|
b) |
„fogékony állatfajok” : valamennyi kérődző; |
|
c) |
„állat(ok)” : a fogékony fajhoz tartozó állatok, kivéve a vadon élő állatokat, amelyekre vonatkozóan meghatározott rendelkezések fogadhatók el a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően; |
|
d) |
„tulajdonos” vagy „állattartó” : olyan természetes vagy jogi személy vagy személyek, akinek vagy akiknek a tulajdonában állnak az állatok, vagy azok tartásáért ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében felelősséggel tartoznak; |
|
e) |
„kórokozó átvivő” : a Culicoides imicola rovarfajhoz vagy más, a Culicoides nemhez tartozó rovar, amely képes a kéknyelv betegség közvetítésére és amelyet az Állat-egészségügyi Tudományos Bizottság javaslata alapján a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell meghatározni; |
|
f) |
„gyanú” : valamely olyan klinikai tünet megjelenése, amely a kéknyelv betegség látszatát kelti a fogékony állatfajban, olyan járványügyi adatokkal alátámasztva, amelyek arra utalnak, hogy ennek a valószínűségével ésszerűen számolni kell; |
|
g) |
„megállapítás” : az illetékes hatóság laboratóriumi eredményekre alapozott olyan irányú nyilatkozata, amely szerint a kéknyelv betegség vírusa az adott területen terjed; járvány esetén azonban az illetékes hatóság a klinikai, illetve járványügyi megfigyelések eredménye alapján is megállapíthatja a betegséget; |
|
h) |
„illetékes hatóság” : valamely tagállam központi hatósága, amely illetékes az állatorvosi vizsgálatok végrehajtására, vagy bármely olyan állat-egészségügyi hatóság, amelyre az előbbi ezt a hatáskört átruházta; |
|
i) |
„hatósági állatorvos” : az illetékes hatóság által kinevezett állatorvos; |
|
j) |
„élő attenuált vakcina” : olyan vakcina, amelyet a vad kéknyelvbetegség-vírus izolátumainak szövetkultúrán vagy embrionált tyúktojásban végzett többszöri átoltással történő legyengítésével állítanak elő. |
3. cikk
A tagállamok gondoskodni arról, hogy a kéknyelv betegség vírusa általi fertőzöttség gyanújáról vagy megállapításáról az illetékes hatóságot haladéktalanul és kötelezően értesítsék.
4. cikk
(1) Ha egy, az ezen irányelv értelmében korlátozások alatt nem álló területen elhelyezkedő gazdaságban egy vagy több, a kéknyelv betegség általi fertőzöttségre gyanús állat található, a tagállam köteles előírni, hogy a hatósági állatorvos haladéktalanul alkalmazzon hatósági vizsgálati eljárásokat a betegség fennállásának megállapítására vagy kizárására.
(2) Amint bejelentik a fertőzöttség gyanúját, a hatósági állatorvos:
a) hatósági megfigyelés alá helyezi a gyanús gazdaságot vagy gazdaságokat;
b) továbbá:
i. nyilvántartást készít az állatokról, megjelölve benne valamennyi állatfaj esetében a már elhullott, a fertőzött vagy feltehetően fertőzött állatok létszámát, és azt naprakészen tartja, kiegészítve az időközben született vagy elhullott állatokkal, amíg a fertőzöttség gyanúja fennáll; e nyilvántartás adatait kérésre be kell mutatni, és a nyilvántartás minden látogatás alkalmával ellenőrizhető;
ii. nyilvántartást készít azokról a helyekről, amelyek elősegíthetik a kórokozó átvivők túlélését és megtelepedését, és elsősorban azokat a helyeket, amelyek elősegítik azok szaporodását;
iii. járványügyi vizsgálatot végez a 7. cikknek megfelelően;
c) rendszeresen felkeresi a gazdaságot vagy gazdaságokat, és minden alkalommal részletes klinikai vizsgálat alá veti vagy felboncolja azokat az állatokat, amelyek elpusztultak vagy fertőzöttségre gyanúsak, valamint – ha szükséges, laboratóriumi vizsgálatok alapján – megállapítja a betegséget;
d) gondoskodik:
i. arról, hogy megtiltsák, hogy a gazdaságba állat bekerüljön vagy onnan kikerüljön;
ii. az állatok elzárásáról, amikor a kórokozó átvivők aktívak, ha úgy gondolja, hogy rendelkezésre állnak az intézkedés megvalósításához szükséges eszközök;
iii. arról, hogy az állatokat, a tartásukra szolgáló épületeket és ezek környékét (elsősorban azon élőhelyeket, ahol a Culicoides populációk tenyésznek) engedélyezett rovarirtó szerekkel rendszeresen kezeljék. A kezelés mértékét az illetékes hatóságnak kell meghatároznia, hogy amennyire csak lehet, a kórokozó átvivők elszaporodását megakadályozhassák, figyelembe véve a felhasznált rovarirtó szerek környezetben való megmaradását és az éghajlati viszonyokat;
iv. a gazdaságban lévő elhullott állatok tetemének megsemmisítéséről, eltávolításáról, elégetéséről vagy elföldeléséről az állati hulladékok ártalmatlanítására és forgalomba hozatalára, továbbá az állati eredetű, illetve halból készült takarmányok kórokozókkal szembeni védelmére vonatkozó állat-egészségügyi előírásokról, valamint a 90/425/EGK irányelv módosításáról szóló, 1990. november 27-i 90/667/EGK tanácsi irányelvnek ( 4 ) megfelelően.
(3) A (2) bekezdésben említett intézkedések végrehajtásáig a fertőzöttségre gyanús állat vagy állatok tulajdonosa, vagy az állattartó köteles megtenni valamennyi óvintézkedést, hogy eleget tegyen a (2) bekezdés d) pontja i. és ii. alpontja rendelkezéseinek.
(4) Az illetékes hatóság alkalmazhatja a (2) bekezdésben említett intézkedéseket más gazdaságokban is, ha azok elhelyezkedése, földrajzi fekvése vagy a fertőzöttségre gyanús gazdasággal való kapcsolata alapul szolgálhat a fertőzöttség gyanújára.
(5) A (2) bekezdés rendelkezésein kívül, természetvédelmi területekre – ahol az állatok szabadon élnek – is meg lehet határozni különleges rendelkezéseket a 20. cikk (2) bekezdésének megfelelően.
(6) Az e cikkben említett intézkedéseket a hatósági állatorvos addig nem függesztheti fel, amíg az illetékes hatóság ki nem zárja a kéknyelv betegség fertőzöttségének gyanúját.
5. cikk
(1) A tagállam illetékes hatósága abban az esetben határozhat úgy, hogy engedélyezi a kéknyelv-betegség elleni vakcina használatát, ha:
a) az erre vonatkozó döntés az illetékes hatóság által elvégzett külön kockázatértékelés eredményén alapul;
b) a döntésről a Bizottság a vakcinázás elvégzése előtt értesítést kap.
(2) Élő attenuált vakcina használata esetén a tagállamok gondoskodnak arról, hogy az illetékes hatóság kijelöljön:
a) egy, legalább a vakcinázási területet magában foglaló védőkörzetet;
b) egy megfigyelési körzetet, amely az Unió területének akkora részére terjed ki, amely a védőkörzet határain legalább 50 kilométerrel túlnyúlik.
6. cikk
(1) Ha a kéknyelv betegség előfordulását hatóságilag is megállapítják, a hatósági állatorvos:
a) a Bizottság tájékoztatása mellett elkezdi az állatok – szükséges mértékűnek vélt – levágatását a járvány kiterjedésének megelőzésére;
b) elrendeli az állatok tetemének megsemmisítését, eltávolítását, elégetését vagy elföldelését, a 90/667/EGK irányelvnek megfelelően;
c) kiterjeszti 4. cikkben említett intézkedéseket azokra a gazdaságokra, amelyek a fertőzött gazdaság vagy gazdaságok körüli 20 kilométer sugarú körzetben helyezkednek el (beleértve a 8. cikkben meghatározott védőkörzetet is);
d) végrehajtja a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárás keretében elfogadott intézkedéseket, különös tekintettel a vakcinázási programok vagy más alternatív intézkedések bevezetésére;
e) járványügyi vizsgálatot folytat a 7. cikknek megfelelően.
A c) ponttól eltérve azonban az állatok körzeten belüli forgalmára vonatkozó rendelkezéseket is el lehet fogadni a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően.
(2) Az (1) bekezdés c) pontjában említett körzet kiterjedését az illetékes hatóság – a Bizottság tájékoztatása mellett – növelheti vagy csökkentheti a járványügyi, földrajzi, ökológiai vagy meteorológiai viszonyok alapján.
(3) Ha az (1) bekezdés c) pontjában említett körzet egynél több tagállam területén található, az érintett tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük a körzet határának kijelölésében. Ha szükséges, a körzet határát a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell kijelölni.
7. cikk
(1) A járványügyi vizsgálat a következőkre terjed ki:
a) azon időtartam, amely alatt a kéknyelv betegség jelen lehetett a gazdaságban;
b) a gazdaságban felmerült kéknyelv betegség lehetséges eredete és azon gazdaságok azonosítása, amelyekben az állatok ugyanabból a forrásból kiindulva fertőződhettek vagy szennyeződhettek;
c) a kórokozó átvivő jelenléte és eloszlása;
d) az állatok behozatala az érintett gazdaságba vagy kivitele onnan, illetve a tetemek kiszállítása e gazdaságokból.
(2) Járványvédelmi központot kell felállítani a kéknyelv betegség minél hamarabbi felszámolására és a járványügyi vizsgálat lefolytatásához szükséges intézkedések átfogó összehangolására.
A nemzeti járványvédelmi központra és a közösségi járványvédelmi központra vonatkozó általános szabályokat a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell meghatározni.
8. cikk
(1) A tagállamok biztosítják, hogy a 6. cikkben említett intézkedéseken kívül az illetékes hatóság védőkörzetet és megfigyelési körzetet jelöljön ki. A körzetek határának kijelölésénél figyelembe kell venni a földrajzi, közigazgatási, ökológiai és járványtani tényezőket, amelyek kapcsolatban állnak a kéknyelv betegséggel és az ellenőrzési szabályozással.
(2)
a) A védőkörzetnek a Közösség területének akkora részére kell kiterjednie, amely legalább 100 kilométeres sugarú kört képez a fertőzött gazdaság körül.
b) A megfigyelési körzetnek az Unió területének akkora részére kell kiterjednie, amely a védőkörzet határain legalább 50 kilométerrel túlnyúlik, és amelyben az elmúlt 12 hónapban a kéknyelv-betegség ellen élő attenuált vakcinával nem vakcináztak.
c) Ha a körzetek egynél több tagállam területén találhatók, a tagállamok illetékes hatóságainak együtt kell működniük az a) és a b) pontban említett körzetek határának kijelölésében.
d) Ha szükséges, a védőkörzet és megfigyelési körzet határát a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell kijelölni.
(3) A tagállam megfelelően indokolt kérésére a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően meg lehet változtatni a (2) bekezdésben meghatározott körzetek határát, figyelembe véve:
a) azok földrajzi elhelyezkedését és az ökológiai tényezőket;
b) az időjárási viszonyokat;
c) a kórokozó átvivő jelenlétét és eloszlását;
d) a 7. cikk értelmében folytatott járványügyi vizsgálatok eredményét;
e) a laboratóriumi vizsgálatok eredményét;
f) a védekezési intézkedések alkalmazását, különösképpen a rovarirtást.
9. cikk
(1) A tagállamok a védőkörzetben a következő intézkedések végrehajtásáról gondoskodnak:
a) a körzeten belül található valamennyi, állatot tartalmazó gazdaság azonosítása;
b) olyan járványmegfigyelési program működtetése az illetékes hatóság által, amely a szarvasmarhafélék (vagy ezek hiányában más kérődzőfajok) kontrollcsoportjainak és kórokozó-átvivő populációinak rendszeres megfigyelésén alapul; e programot a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően lehet meghatározni;
c) az állatok körzetelhagyásának tilalma. A 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően azonban e kiviteli tilalom alól felmentés adható, elsősorban azoknak az állatoknak az esetében, amelyek a körzet olyan részében találhatók, ahol vírusterjedéssel és a kórokozó átvivőkkel igazoltan nem kell számolni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott intézkedéseken túl, a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően vagy a tagállam kezdeményezésére, a Bizottság tájékoztatása mellett elrendelhető a védőkörzetben az állatok kéknyelv betegség ellen történő vakcinázása, valamint a védőoltásban részesített állatok azonosítása.
10. cikk
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a megfigyelési körzetben:
1. a 9. cikk (1) bekezdésében előírt intézkedéseket alkalmazzák;
2. a kéknyelv-betegség megfékezésére ne lehessen élő attenuált vakcinát használni.
11. cikk
A 6., 8., 9. és 10. cikk értelmében hozott intézkedéseket a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően lehet módosítani vagy visszavonni.
12. cikk
A 9. és a 10. cikktől eltérve az állatoknak a védő- és megfigyelési körzetbe, és az onnan kifelé irányuló forgalmára alkalmazandó rendelkezéseket a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell meghatározni.
Az első bekezdésben említett döntés esetén a kereskedelemre vonatkozó szabályokat ugyanennek az eljárásnak megfelelően kell meghatározni.
13. cikk
Ha egy adott térségben a kéknyelvbetegség-járvány kivételesen súlyos formában jelentkezik, az érintett tagállam által hozandó további intézkedéseket a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
14. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság az összes szükséges intézkedést meghozza, hogy a védőkörzetben és a megfigyelési körzetben mindenkit tájékoztassanak a hatályban lévő korlátozásokról, megtegyenek minden, a kérdéses intézkedések megfelelő végrehajtásához szükséges előkészületet.
15. cikk
(1) A tagállamok kijelölik azt a nemzeti laboratóriumot, amely felelős az ezen irányelvben előírt laboratóriumi vizsgálatok elvégzéséért, és e laboratórium részletes adatait, valamint az azokban a későbbiek során bekövetkező bármilyen változást elérhetővé teszik a többi tagállam és a nyilvánosság számára.
Az e cikk egységes alkalmazására vonatkozó részletes szabályokat a 20. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.
(2) Az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt nemzeti laboratóriumok feladatait az I. melléklet határozza meg.
(3) Az e cikk (1) bekezdésével összhangban kijelölt nemzeti laboratóriumok kapcsolatot tartanak a 16. cikkben említett közösségi referencialaboratóriummal.
16. cikk
A kéknyelv betegség közösségi referencialaboratóriumát a II. melléklet ismerteti. A 90/424/EGK határozatban és különösen annak 28. cikkében szabályozott rendelkezések sérelme nélkül e laboratórium feladatait a II. melléklet B. része sorolja fel.
17. cikk
A Bizottság szakértői helyszíni ellenőrzéseket végezhetnek a tagállamok illetékes hatóságaival együttműködve, amennyiben ez szükséges az irányelv egységes alkalmazása érdekében. E célból megtekinthetik a gazdaságok egy bizonyos, reprezentatív százalékát, hogy megvizsgálják, az illetékes hatóságok folyamatosan ellenőrzik-e az irányelv betartását. A Bizottság értesíti a tagállamokat az elvégzett ellenőrzések eredményeiről.
Az a tagállam, amelynek területén az ellenőrző vizsgálatot végzik, köteles a szakértőknek feladatuk elvégzéséhez minden szükséges segítséget megadni.
Az e cikk alkalmazására vonatkozó általános rendelkezéseket a 20. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell meghatározni.
18. cikk
(1) Valamennyi tagállam köteles készenléti tervet kidolgozni az irányelvben meghatározott intézkedések alkalmazásának módjáról.
Ennek a tervnek biztosítania kell mindazon üzem, felszerelés, személyzet és minden más megfelelő tárgyi feltétel rendelkezésre állását, amelyek szükségesek a betegség gyors és hatékony felszámolásához.
(2) Az (1) bekezdésben említett tervek elkészítésénél alkalmazandó általános szempontokat a III. melléklet tartalmazza.
Az e kritériumok alapján kidolgozott terveket az irányelv hatálybalépését követő legkésőbb három hónapon belül be kell nyújtani a Bizottságnak.
A Bizottságnak meg kell vizsgálnia a terveket, hogy meghatározza, elérhetők-e általuk a kívánt célok, valamint javaslatot kell tennie az érintett tagállamnak a szükséges változtatásokra, különösen annak biztosítására, hogy a tervek összeegyeztethetők legyenek a többi tagállam terveivel.
A Bizottság a szükség esetén módosított terveket a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően hagyja jóvá.
A terveket ezt követően ugyanazon eljárásnak megfelelően lehet módosítani vagy kiegészíteni a helyzet változásainak figyelembevétele céljából.
19. cikk
Az irányelvet – amennyiben szükséges – a Bizottság javaslatára a Tanács minősített többséggel módosíthatja.
A mellékleteket a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell módosítani.
Az irányelv végrehajtásához szükséges részletes szabályokat a 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
20. cikk
(1) A Bizottság munkáját az Állat-egészségügyi Állandó Bizottság segíti.
(2) Amennyiben erre a bekezdésre utalás történik, az 1999/468/EK határozat ( 5 ) 5. és 7. cikkét kell alkalmazni.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében meghatározott időtartam 15 nap.
(3) Saját eljárásának szabályait a bizottság fogadja el.
21. cikk
A 20. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően eljárva a Bizottság kétéves időtartamra átmeneti intézkedéseket is elfogadhat, hogy elősegítsék az átállást az irányelvben előírt új előírásokra.
22. cikk
(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2002. január 1-jéig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
23. cikk
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
ANNEX I
▼M4 —————
B. A KÉKNYELV BETEGSÉGGEL FOGLALKOZÓ NEMZETI LABORATÓRIUM FELADATAI
A kéknyelv betegséggel foglalkozó nemzeti laboratóriumok felelősek a tagállam egyes diagnosztikai laboratóriumaiban meghatározott szabványok és diagnosztikai módszerek összehangolásáért, a reagensek felhasználásáért és a vakcinák vizsgálatáért. Ennek érdekében:
a) elláthatják diagnosztikai reagensekkel azokat a diagnosztikai laboratóriumokat, amelyek erre igényt tartanak;
b) ellenőrzik a tagállamban használatos összes diagnosztikai reagens minőségét;
c) rendszeres időközönként összehasonlító vizsgálatokat szerveznek;
d) a kéknyelv betegségnek a tagállamban megállapított eseteiből származó vírusizolátumokat őriznek;
e) elvégzik a regionális diagnosztikai laboratóriumokban kapott pozitív eredmények megerősítését.
II. MELLÉKLET
A. LABORATORIO COMUNITARIO DE REFERENCIA DE LA FIEBRE CATARRAL OVINA
AFRC Institute for Animal Health
Pirbright Laboratory
Ash Road
Pirbright
Woking
Surrey GU24 ONF
United Kingdom
Tel. (44-1483) 23 24 41
Fax (44-1483) 23 24 48
E-mail: philip-mellor@bbsrc.ac.uk
B. A KÉKNYELV BETEGSÉGGEL FOGLALKOZÓ KÖZÖSSÉGI REFERENCIALABORATÓRIUM FELADATAI
A közösségi referencialaboratórium feladatai a következők:
1. Összehangolja – a Bizottsággal konzultálva – a tagállamokban alkalmazott, a kéknyelv betegség kimutatására szolgáló módszereket, különösen úgy, hogy:
a) meghatározza és tárolja a kéknyelv betegség vírusának törzseit, valamint azokból utánpótlást biztosít szerológiai vizsgálatok és ellenszérum előállítása céljából;
b) a nemzeti referencialaboratóriumokat törzsszérumokkal és más referenciareagensekkel látja el az egyes tagállamokban használatos próbák és reagensek standardizálása céljából;
c) kiépíti és fenntartja a kéknyelv betegség vírusa törzseinek és izolátumainak gyűjteményét;
d) megszervezi a diagnosztikai eljárások közösségi szinten történő időszakos összehasonlító vizsgálatát;
e) adatokat és információkat gyűjt a használatban lévő diagnosztikai módszerekről és a Közösségben elvégzett tesztek eredményeiről, valamint ezeket összehasonlítja;
f) elvégzi a kéknyelv betegség vírusizolátumainak osztályozását a rendelkezésre álló legmodernebb módszerekkel, a betegség járványtanának jobb megértése érdekében;
g) folyamatosan figyelemmel kíséri a világban történt fejleményeket a kéknyelv betegség ellenőrzésében, járványtanában és megelőzésében;
2. aktív segítséget nyújt a tagállamokban előforduló kéknyelv betegség fertőzési gócainak meghatározásában a diagnózisok megerősítése, vírusok osztályozása vagy járványügyi vizsgálatok céljából beküldött vírusizolátumok vizsgálatával;
3. elősegíti a laboratóriumi diagnosztikai szakemberek képzését és továbbképzését, a diagnosztikai módszerek Közösségen belüli harmonizálása céljával;
4. kétoldalú és kölcsönös információcserét folytat a Nemzetközi Állatjárványügyi Hivatal (OIE) által kijelölt Kéknyelv Betegség Világlaboratóriummal, különös tekintettel a kéknyelv betegséggel kapcsolatban a világban történt fejleményekre.
III. MELLÉKLET
A KÉSZENLÉTI TERVEK MINIMÁLIS FELTÉTELEI
A készenléti terveknek legalább a következőkre kell kiterjedniük:
1. nemzeti járványvédelmi központ felállítása a járványügyi intézkedések összehangolása céljából az érintett tagállamban;
2. a védelmi intézkedések helyi szinten történő összehangolása céljából megfelelően felszerelt helyi járványvédelmi központok listája;
3. részletes információ a járványügyi intézkedésekért felelős személyi állományról, annak képesítéséről és felelősségéről;
4. gyors kapcsolatfelvétel lehetősége a járványkitörésben közvetve vagy közvetlenül érintett személyekkel vagy szervezetekkel, valamennyi helyi központ esetében;
5. a járványügyi intézkedések megfelelő végrehajtásához szükséges felszerelés és anyagok hozzáférhetősége;
6. pontos útmutatás arra vonatkozóan, hogy milyen lépéseket kell tenni – beleértve a tetemek megsemmisítését – olyan esetekben, ha fennáll a gyanú a fertőzöttségre vagy kontaminálódásra, vagy ez megállapítást nyer;
7. továbbképzési programok a gyakorlati és a közigazgatási eljárási ismeretek naprakésszé tétele és bővítése érdekében;
8. a diagnosztikai laboratóriumok esetében kórbonctani vizsgálatok, szerológiai és szövettani vizsgálatok stb. végzésére való alkalmasság, valamint a gyorsdiagnosztikai eljárások korszerűsítése (a minták gyors szállítására vonatkozó rendelkezéseket kell hozni erre a célra);
9. a kéknyelv betegség elleni vakcinák mennyiségére vonatkozó adat, amely mennyiségre feltehetően szükség van abban az esetben, ha sürgősségi vakcinázás újbóli bevezetésére kerülne sor;
10. rendelkezések a készenléti tervek végrehajtására.
( 1 ) HL L 62., 1993.3.15., 69. o. Az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 2 ) HL L 157., 1992.6.10., 19. o. Az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 3 ) HL L 224., 1990.8.18., 19. o. A legutóbb az 1258/1999/EK rendelettel (HL L 160., 1999.6.26., 103. o.) módosított határozat.
( 4 ) HL L 363., 1990.12.27., 51. o. A legutóbb az 1994. évi csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.
( 5 ) HL L 184., 1999.7.17., 2. o.