A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatások a környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkében meghatározott „környezeti károk” kifejezés közös értelmezésének kialakítására

(2021/C 118/01)

Tartalomjegyzék

1.

Bevezetés

1

2.

A jogi és szélesebb szabályozási háttér

2

3.

„Kár”

9

4.

A „környezeti károk” áttekintése

10

5.

Védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk

17

6.

„Vizek károsodása”

26

7.

„Területi károk”

43

8.

Következtetések

48

MELLÉKLET

49

A Bíróság jelen iránymutatásokban említett határozatainak felsorolása

49

1.   BEVEZETÉS

1.

A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló, 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: a környezeti felelősségről szóló irányelv vagy irányelv) célja a környezeti felelősségre vonatkozó keretrendszer létrehozása a „szennyező fizet” elvének alapján, a környezeti károk megelőzése és felszámolása érdekében (2). Egy 2019-ben elfogadott módosítás (3) arra kötelezi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az irányelv 2. cikkében meghatározott „környezeti károk” fogalmának közös értelmezését tartalmazó iránymutatásokat (4). Az említett iránymutatások e közleményben kerülnek meghatározásra.

2.

Az irányelv szerkezetében a „környezeti károk” kifejezés döntő fontossággal bír: az irányelv átfogó céljának meghatározására szolgál (5). Ha környezeti károk keletkeznek, vagy ha fennáll az ilyen jellegű károk bekövetkezésének veszélye, ez megelőző vagy felszámolási tevékenység megvalósítására vonatkozó kötelezettségeket von maga után a gazdasági szereplők, valamint kapcsolódó kötelezettségként az illetékes hatóságok számára (6), míg más személyek jogosultak intézkedések megtételét kérvényezni (7). Az egynél több tagállamot érintő, országhatárokon átterjedő károk a tagállamok együttműködési kötelezettségét vonják maguk után (8). Ezen túlmenően a kifejezés következményekkel jár azokra a pénzügyi szereplőkre nézve, amelyek az irányelv szerinti felelősségeket fedező pénzügyi biztosítékot nyújtanak (9). E kifejezés tehát jelentős szerepet játszhat a környezetvédelemben azáltal, hogy segít meghatározni, hogy a környezeti károkat megakadályozzák és felszámolják-e.

3.

A környezeti károk közös értelmezését tartalmazó jelen iránymutatások egy, az irányelv Bizottság által 2016-ban elvégzett értékelésében (a továbbiakban: értékelés) azonosított szükségletet hivatottak kielégíteni (10). Az értékelés arra a következtetésre jutott, hogy az irányelv végrehajtását akadályozta a kulcsfontosságú fogalmak – különösen a környezeti károkkal kapcsolatos fogalmak – egységes alkalmazásának jelentős hiánya (11). Ezért a Bizottság megbízott egy vállalkozót, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvvel foglalkozó kormányzati szakértői csoporttal és az illetékes bizottsági szolgálattal együtt, kutatásokra és konzultációkra alapozva állítson össze egy egyetértési megállapodást (12). Noha ennek eredményeként nem született sem bizottsági, sem pedig a tagállamokkal közösen elfogadott dokumentum, ez az alapozó munka segített előkészíteni ezen iránymutatásokat.

4.

Mindezek fényében a jelen iránymutatások a „környezeti károk” fogalom meghatározásának összes szempontját figyelembe veszik. Ez egy tartalomban gazdag kifejezés, amely több más kifejezésre és fogalomra utal, illetve magában foglalja azokat. A jelen iránymutatások ezekre a kifejezésekre és fogalmakra terjedjenek ki, mivel ezek szükségesek a szóban forgó kifejezés megértéséhez. Ami a felépítést illeti, az iránymutatások azon jogi és tágabb szabályozási háttér vizsgálatával indítanak, amelyben a meghatározás releváns. Ezután sorra vizsgálják a „kár” meghatározását, valamint a „környezeti károk” meghatározásának teljes szövegét, mielőtt rátérnének a környezeti károk fogalmában foglalt három külön kategória – azaz a „védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk”, a „vizekben okozott károk”, valamint „területi károk” – részletes vizsgálatára. Az általános következtetéseket a dokumentum végén tárgyaljuk.

5.

Tekintettel arra, hogy az iránymutatások célkitűzése a fogalommeghatározás közös értelmezésének kialakítása, tartalmilag analitikusak és részletesek. Noha az iránymutatásokat nem kizárólag egy bizonyos olvasóközönségnek szántuk, a tervek szerint különösen a következők kellene, hogy hasznát vegyék (vagyis mindazok, akiknek az irányelv valamilyen szerepet ír elő): tagállamok, illetékes hatóságok, gazdasági szereplők, természetes és jogi személyek, valamint a pénzügyi biztosítékot nyújtók. Az iránymutatások a lehető legátfogóbb módon igyekeznek foglalkozni azokkal az értelmezési nehézségekkel, amelyek már felmerültek vagy amelyek felmerülése a jövőben észszerűen várható. Teszik ezt oly módon, hogy alaposan elemzik a „környezeti károk” fogalom meghatározásának minden egyes részét, felhívva a figyelmet a megfogalmazásból, valamint a jogi és szabályozási háttérből levezethető részletes szempontokra, valamint hivatkozva az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: Bíróság) ítélkezési gyakorlatára, amely akár közvetlenül, akár analógia útján segíthet tisztázni a meghatározás különböző aspektusait.

6.

Az iránymutatások összeállítására a Bizottság kizárólagos felelőssége mellett került sor. Az uniós jog hitelt érdemlő értelmezése azonban a Bíróság kizárólagos hatáskörébe tartozik.

2.   A JOGI ÉS SZÉLESEBB SZABÁLYOZÁSI HÁTTÉR

7.

A környezeti felelősségről szóló irányelv egy általános, több területre is átnyúló környezetvédelmi eszköz, amely nem csak egy, hanem több környezetvédelmi tárgykör esetében alkalmazandó. Mint ilyen, kiegészíti a környezet védelmét célzó egyéb uniós eszközöket. A „környezeti károk” meghatározása ezek közül négyre kifejezetten hivatkozik: A vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelv (13) [jelenleg: a vadon élő madarak védelméről szóló 2009/147/EK irányelv (14)] (a továbbiakban: madárvédelmi irányelv); A természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (15) (a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv); A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16) (a továbbiakban: víz-keretirányelv); valamint a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) (a továbbiakban: a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv). A „környezeti károk” értelmezéséhez szükség van az ezen egyéb eszközök jogszabályi rendelkezéseire történő kereszthivatkozásokra és azok értelmezésére.

8.

A környezeti felelősségről szóló irányelv a szennyező fizet elvére épül és annak kifejeződése (18). Ezenkívül a „környezeti károk” közös értelmezésének adott esetben az uniós környezetvédelmi politika alapjául szolgáló más elvekre is támaszkodnia kell, nevezetesen az elővigyázatosság elvére (19), a megelőző intézkedések megtétele szükségességének elvére, valamint azon elvre, miszerint a környezeti károkat elsődlegesen a forrásnál kell elhárítani (20), mivel ezek relevánsak az értelmezés szempontjából. Az uniós jog általános elvei, például az arányosság elve, szintén relevánsak az irányelv szempontjából.

9.

A környezeti felelősségről szóló irányelv a keresőtevékenységek környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásaival foglalkozik. E tevékenységekre más uniós környezetvédelmi jogszabályokban előírt követelmények vonatkoznak (21). Az érintett jogszabályok egy szélesebb szabályozási környezetet alkotnak, amely az irányelvben a környezeti károkkal kapcsolatosan meghatározott kötelezettségek alkalmazása során releváns. Ennek oka, hogy az említett jogszabályok rendelkezéseinek általában szintén az a célja, hogy a „környezeti károk” kifejezés körébe tartozó, a természetre, a vizekre és a talajra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat megelőzzék vagy korlátozzák.

Környezeti károk iránti felelősség

10.

A „környezeti károk” kifejezés a következők viszonylatában értelmezhető: akik az irányelv alapján jogilag felelősek lehetnek az ilyen károkért, azon körülmények és feltételek, amelyek fennállása esetén a felelősségük felmerülhet, valamint azon tevékenységek fajtái, amelyeket a felelősségvállalás kapcsán elvárhatnak tőlük.

11.

Azokat, akik jogi felelősséggel tartozhatnak, „gazdasági szereplőknek” nevezzük (22). Felelősségük csak az irányelv hatálya alá tartozó „keresőtevékenységekre” terjed ki (23). A C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügyben a Bíróság megállapította, hogy a „keresőtevékenység” fogalma nem korlátozódik kizárólag a piachoz kapcsolódó vagy versenyjellegű tevékenységekre, hanem magában foglal minden munkahelyi kontextusban végzett tevékenységet – szemben a pusztán személyes vagy otthoni kontextussal –, és ezért a jogszabály által az adott félre ruházott feladatok végrehajtása kapcsán, közérdekből végzett tevékenységekre is kiterjed (24). Ebben a konkrét esetben a Bíróság megerősítette, hogy az irányelv alkalmazandó egy vizes élőhelyen mezőgazdasági érdekből végzett vízelvezetésért felelős állami szervre.

12.

A főbb releváns keresőtevékenységek (25) az irányelv III. mellékletében szerepelnek. Az e tevékenységeket végző gazdasági szereplők felelősségre vonhatók a környezeti károknak az irányelvben meghatározott mindhárom kategóriája kapcsán. Ezenfelül a III. melléklet hatálya alá tartozó gazdasági szereplők felelőssége objektív, azaz nem attól függ attól, hogy valamely cselekedetük vagy mulasztásuk (szándékosság vagy gondatlanság) okán vétkesek-e. Az objektív felelősség érvényesítéséhez elegendő, ha megállapítható okozati összefüggés a környezeti károk és az adott keresőtevékenység között. Az irányelv (8) preambulumbekezdése tartalmazza a III. mellékletben leírt keresőtevékenységek hatály alá vonásának indoklását. Kimondja, hogy az irányelvet azokra a keresőtevékenységekre kell alkalmazni, amelyek az emberi egészséget vagy a környezetet fenyegető kockázatot jelentenek, hozzátéve, hogy: „Az ilyen tevékenységeket elvben azokra a megfelelő [uniós] jogszabályokra való hivatkozással kell meghatározni, amelyek szabályozási követelményeket írnak elő egyes olyan tevékenységekre, illetve gyakorlatokra vonatkozóan, amelyek jelentősnek ítélt potenciális vagy valós kockázatot jelentenek az emberi egészségre vagy a környezetre”.

13.

A III. mellékletben foglalt keresőtevékenységek meghatározása más uniós környezetvédelmi jogszabályokra való hivatkozással történik, amelyek közül sokakat az irányelv elfogadása óta kodifikáltak, módosítottak, illetve sokaknak más jogszabály lépett a helyébe. A szóban forgó keresőtevékenységek azonban továbbra is az irányelv hatálya alá tartoznak. Az egyetértési megállapodás információkat szolgáltatott arról, hogy miként alakultak az érintett jogszabályok (26). A III. mellékletben foglalt keresőtevékenységek többek között számos ipari tevékenységre, többek között a nagyobb vagy kockázatosabb ipari létesítmények (például vegyi üzemek) üzemeltetésére terjednek ki; hulladékgazdálkodási műveletek; egyes szennyező anyagok vizekbe történő kibocsátása; vízkivétel vagy vízduzzasztás; egyes anyagok, készítmények és termékek előállítása, használata, tárolása, feldolgozása, áttöltése, környezetbe történő kibocsátása és helyszíni szállítása, valamint veszélyes anyagok vagy áruk közúti, vasúti, belvízi, tengeri vagy légi szállítása.

14.

A környezeti károk egyik kategóriája, nevezetesen a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk esetében a III. mellékletben felsoroltaktól eltérő keresőtevékenységeket végző gazdasági szereplők is felelősséggel tartoznak, ha vétkesen vagy gondatlanul járnak el (27).

15.

Az alkalmazandó uniós környezetvédelmi jogszabályok gyakran megkövetelik a gazdasági szereplőktől, hogy rendelkezzenek engedéllyel és tartsák be annak feltételeit; vagy előírják számukra, hogy bizonyos általános, kötelező érvényű követelményeknek megfelelően végezzék a tevékenységüket. Nem zárható ki azonban, hogy egyes gazdasági szereplők a szükséges engedély nélkül vagy a vonatkozó szabályok mindegyikének betartása nélkül végeznek keresőtevékenységeket. Ez igaz lehet például olyan személyek esetében, akik hulladékokkal kapcsolatos jogellenes műveleteket végeznek. Ez a jogellenes magatartás nem jelenti, hogy ezek a gazdasági szereplők ne tartoznának az irányelv hatálya alá. Ha ugyanis így tenne, az eredmény nem lenne összhangban a szennyező fizet elvével. Az irányelv ennek az elvnek a kifejeződése, és ennek fényében kell értelmezni (28). Az illegálisan tevékenykedő gazdasági szereplők hatály alá vonását támasztja alá a C-494/01. sz., Bizottság kontra Írország ügy is, amelyben a Bíróság megállapította, hogy engedély nélkül végrehajtott hulladékgazdálkodási műveletek esetében is felmerülhet az engedélyezési követelményekhez kapcsolódó ellenőrzési követelmények be nem tartása (29). Analógia útján kijelenthető, hogy az irányelvben megállapított felelősségi követelmények hasonlóan alkalmazhatók az engedély nélkül vagy más szabályozási követelmények figyelmen kívül hagyásával végzett keresőtevékenységekre is.

16.

A C-378/08. sz., Raffinerie Mediterranee (ERG I) SpA és társai, valamint a C-534/13. sz., Fipa Group és társai ügyben a Bíróság kimondta, hogy az irányelvben előírt környezeti felelősségi rendszer megköveteli egy vagy több azonosítható gazdasági szereplő tevékenysége, valamint a környezeti károk, illetve a közvetlen kárveszély közötti okozati kapcsolat megállapítását (30). Az okozati összefüggést illetően a Bíróság kimondta, hogy ha valamely tagállam jogszabályai úgy rendelkeznek, akkor ezen összefüggés megállapításához elegendő egy elfogadható bizonyítékokon alapuló vélelem (31).

17.

Az irányelv nem határozza meg, hogy mely események hozhatnak létre okozati összefüggést a keresőtevékenység és a környezeti károk vagy az ilyen jellegű közvetlen kárveszély között. Az irányelv szövegében számos helyen van utalás „kibocsátásra, eseményre vagy incidensre” (32). A „kibocsátás” (33) kivételével azonban ezek a kifejezések nincsenek definiálva, és amint azt a C-529/15. sz., Folk (34) és a C-297/19. sz. Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügy mutatja, az irányelv hatálya a III. mellékletben felsorolt keresőtevékenység normális működésének következményeire terjed ki. A C-529/15. ügyben a normális működés egy vízerőműhöz kapcsolódott; míg a C-297/19. ügyben egy vizes élőhelyen a vízelvezetés fenntartásához. Ennélfogva nem szabad feltételezni, hogy csak egyszeri balesetek vagy incidensek miatt merül fel felelősség; hanem felmerülhet normális működés esetén is, és az alábbi 18. és 19. pontban leírt jellegű körülményekhez is kapcsolódhat. A könnyebb áttekinthetőség érdekében a jelen iránymutatások a lehetséges események körét „káros eseményeknek” nevezik.

18.

A kedvezőtlen hatásokat előidéző tényezők, amelyeket „károsító tényezőknek” (35) nevezhetünk, jellegükben szintén eltérőek lehetnek (36). Ezek lehetnek additív jellegűek, mint például hulladékok lerakása egy területen, vagy inert anyagok felhasználása vizes élőhelyek feltöltésére, vagy a befogadó környezet szennyező anyagokkal történő szennyezése; vagy lehetnek szubtraktív, illetve extraktív jellegűek, mint például egy folyó áramlásának akadályozása (37), vagy a fák vagy ásványok eltávolítása; vagy lehetnek pusztán destruktív jellegűek, mint például, amikor egy terület jellemzőit felszámolják, vagy egy védett faj egyedeit elpusztítják.

19.

A kedvezőtlen hatások megnyilvánulása lehet hirtelen és véletlenszerű, például amikor egy vegyi üzemben bekövetkező robbanás tüzet, épületek megsemmisülését, valamint talaj- és vízszennyezést eredményez mérgező vegyi anyagoknak vagy tűz oltására szolgáló anyagoknak a vízbe történő kibocsátása révén; lehet azonnali, például amikor egy gyors fakitermelési művelet miatt eltűnik egy védett erdei élőhely; vagy lehet fokozatos is, például amikor egy csőtörés által előidézett szivárgás a befogadó környezet halmozott károsodásához vezet, amelyet csak bizonyos idő elteltével észlelnek. Az is lehetséges, hogy ugyanazon káros eseménynek a kedvezőtlen hatásai mindkét módon megnyilvánulnak, például amikor nagy mennyiségű mérgező vegyi anyagnak a folyóba történő hirtelen és véletlenszerű kibocsátása azonnali halpusztulást eredményez, mielőtt egy védett vízi élőhely vagy egy védett faj élőhelye szerkezetének lassabb és fokozatosabb állapotromlását idézné elő.

20.

Hasonlóképpen, a káros eseményekre, illetve az általuk okozott kedvezőtlen hatásokra különböző időpontokban derülhet fény. Ha a káros esemény egy súlyos baleset, akkor ez azonnal nyilvánosságra kerül, egy ismeretlen incidens, például egy veszélyes anyagokat tartalmazó földalatti tartály megrepedése esetében azonban előfordulhat, hogy arra egy jó ideig nem derül fény. (38)

21.

Az irányelv a gazdasági szereplőre vonatkozó kötelezettségek három fő kategóriáját írja elő: — Amennyiben a környezeti károk még nem következtek be, de fennáll az ilyen jellegű közvetlen kárveszély, a gazdasági szereplőknek a szükséges megelőző intézkedéseket (39) haladéktalanul (40) meg kell tenniük. — Amennyiben a környezeti károk már bekövetkeztek, az érintett gazdasági szereplő köteles megtenni „minden megvalósítható intézkedést annak érdekében, hogy haladéktalanul ellenőrzése alá vonja, feltartóztassa, eltávolítsa vagy egyéb módon kezelje a szóban forgó szennyező anyagokat és/vagy más károsító tényezőket azzal a céllal, hogy korlátozza vagy megelőzze a további környezeti károkat és az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat vagy a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások további romlását” (41). A könnyebb áttekinthetőség érdekében a jelen iránymutatások ezeket a lépéseket a „károsító tényezők azonnali kezelésének” nevezik. — Amennyiben a környezeti károk már bekövetkeztek, a gazdasági szereplők kötelesek felszámolási intézkedéseket hozni (42). Az irányelv II. mellékletével összhangban meg kell határozniuk a megfelelő felszámolási intézkedéseket, és jóváhagyás céljából be kell nyújtaniuk azokat az illetékes hatósághoz (43).

22.

A „haladéktalanul” és az „azonnal” kifejezések használata azt mutatja, hogy a kötelezettségek első két kategóriája az idő szempontjából kritikus. Ez hatással van a „környezeti károk” kifejezés közös értelmezésére. A gazdasági szereplőnek a megelőző intézkedések meghozatalára és károsító tényezők azonnali kezelésére vonatkozó, az irányelvben előírt kötelességei párhuzamosan léteznek olyan hasonló kötelezettségekkel, amelyek más uniós környezetvédelmi jogszabályok, mint például az ipari kibocsátásokról szóló, 2010. november 24-i 2010/75/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (44) (a továbbiakban: az ipari kibocsátásokról szóló irányelv) alapján állnak fenn.

23.

A gazdasági szereplőknek teljesíteniük kell néhány kiegészítő kötelezettséget is. Például, amennyiben a környezeti károk már bekövetkeztek, a gazdasági szereplőnek „haladéktalanul tájékoztatnia kell az illetékes hatóságot a helyzet minden lényeges részletéről” (45) és előfordulhat, hogy kiegészítő információk szolgáltatására kötelezik (46). A környezeti károk közvetlen veszélye esetén hasonló tájékoztatási kötelezettséget írhatnak elő számára. (47) Szükség lehet arra is, hogy saját maguk is felmérjék a környezeti károkat, és az illetékes hatósághoz benyújtsanak minden szükséges információt és adatot (48). A környezeti felelősségről szóló irányelven túlmenően a gazdasági szereplőktől megkövetelhetik, hogy a hatóságoknak más uniós környezetvédelmi jogszabályok – például az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (49) vagy a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyének kezeléséről, valamint a 96/82/EK tanácsi irányelv módosításáról és későbbi hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. július 4-i 2012/18/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Seveso-irányelv) (50) – alapján szolgáltassanak releváns információkat.

24.

A környezeti felelősségről szóló irányelv tartalmaz annak időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket, a 2007. április 30-i dátumra és egy harmincéves időszak elteltére hivatkozva korlátozva az irányelv alkalmazhatóságát (51). A módosításai által bevezetett egyes részek időbeli hatálya természetesen eltérő, például a tengervizek károsodása esetén az irányelvet 2015. július 19-től kell alkalmazni. (52) Fontos megjegyezni, hogy a 2007. április 30-át megelőzően kibocsátott engedélyek alapján végzett keresőtevékenységekre az irányelv hatálya a felelősség tekintetében akkor terjed ki, ha és amennyiben a környezetkárosító tevékenység 2007. április 30. után is folytatódik. A C-529/15. sz., Folk-ügyben a Bíróság kimondta, hogy az irányelv „ratione temporis alkalmazandó az olyan környezeti károkra, amelyek 2007. április 30. után következtek be, de amelyet a vízügyekre vonatkozó jogszabályokkal összhangban engedélyezett, és az említett időpont előtt üzembe helyezett létesítmény üzemeltetése okozott.” (53)

25.

Az irányelv a kivételekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, a környezeti károk számos konkrét okára hivatkozással korlátozva annak alkalmazhatóságát (54). Ezenkívül számos olyan indokot ír elő, amelyekre a gazdasági szereplő hivatkozhat annak érdekében, hogy ne kelljen viselnie a megelőző és felszámolási tevékenységek költségeit (55). Lehetőséget ad a tagállamoknak arra is, hogy úgy döntsenek, hogy egy adott gazdasági szereplőt mentesítenek a felszámolási tevékenységek költségei alól, amennyiben a gazdasági szereplő bizonyítani tudja, hogy nem járt el nem vétkesen vagy gondatlanul, és teljesítette az engedélyben meghatározott valamennyi feltételt (56), vagy a technika és a tudomány aktuális fejlettségi állapotának megfelelően járt el. (57) Az utóbb említett lehetőségeknek azonban vannak korlátai, amint azt a Bíróságnak a C-529/15 sz., Folk-ügyben (58) az irányelv 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban hozott ítélete világossá teszi.

26.

Az irányelv lehetővé teszi tagállamok számára a környezeti károk kapcsán ennél szigorúbb rendelkezések fenntartását vagy életbe léptetését (59). Ez összhangban áll az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 193. cikkével. A szigorúbb rendelkezések alkalmazására való jogosultság azonban nem azonos az eltérő, az irányelv követelményeit nem teljesítő rendelkezések alkalmazására való jogosultsággal; sem pedig az arra való jogosultsággal, hogy a gazdasági szereplők „környezeti károk” iránti, az irányelv értelmében meglévő felelősségétől eltekintsenek. Minimálisan az irányelv követelményeinek minden tekintetben teljesülniük kell.

Az illetékes hatóságok szerepe és a tagállamok releváns, szélesebb körű szerepei

27.

Jóllehet az érintett gazdasági szereplő felelős a környezeti károkért, az illetékes hatóságoknak (60) is vannak ezzel kapcsolatos feladataik. Ezért a „környezeti károk” kifejezés közös értelmezésével utalni kell ezek szerepére is.

28.

Az illetékes hatóságok kötelesek megállapítani, hogy mely gazdasági szereplő okozta a környezeti károkat vagy a közvetlen kárveszélyt (61). Értelemszerűen az illetékes hatóságoknak tudniuk kell a környezeti károkról vagy azok veszélyéről; ellenkező esetben a gazdasági szereplő kilétének megállapítására vonatkozó kötelezettségnek nincs értelme.

29.

Az illetékes hatóságoknak azt is fel kell mérniük, hogy mennyire jelentősek a környezeti károk. (62) A jelentőség felmérésére irányuló kötelezettségnek megint csak akkor van értelme, ha a hatóságok tudnak a kár bekövetkeztéről vagy a kárveszély fennállásáról.

30.

Az illetékes hatóságoknak meg kell határozniuk a gazdasági szereplő által az irányelv II. melléklete (63) alapján meghozandó felszámolási intézkedéseket a gazdasági szereplő által azonosított lehetséges javító intézkedések alapján és szükség szerint az érintett gazdasági szereplő közreműködésével. A C-379/08. sz., Raffinerie Mediterranee (ERG) SpA és társai ügyben a Bíróság megerősítette, hogy az illetékes hatóságok hatáskörrel rendelkeznek a felszámolási intézkedések módosítására, ugyanakkor rámutatott arra, hogy lehetőséget kell adni a gazdasági szereplőnek a meghallgatásra (64).

31.

Mivel az illetékes hatóságok kötelessége a felelős gazdasági szereplő azonosítása, a környezeti kár jelentőségének felmérése és a felszámolási intézkedések meghatározása, ez megköveteli tőlük, hogy rendelkezzenek a káros eseményre, a keresőtevékenységre, a környezeti károkra és a közöttük lévő okozati összefüggésekre, valamint a tevékenységet végző gazdasági szereplőre vonatkozó, releváns információkkal, és ezeket alkalmazzák is. Az alábbi 32–37. pont a releváns információk több lehetséges típusát és forrását ismerteti. Nem szabad megfeledkezni arról azonban, hogy nem feltétlenül állnak mindig rendelkezésre teljes körű információk, és előfordulhat, hogy az illetékes hatóságoknak gyorsan kell cselekedniük. Ilyen körülmények között az elővigyázatosság elve igazolja az illetékes hatóságok beavatkozását, amennyiben azok megalapozottan feltételezik, hogy környezeti károk következtek be, vagy ilyen károk hamarosan be fognak következni.

32.

Amint azt a fenti 23. pontban megjegyeztük, a gazdasági szereplők kötelessége az irányelv értelmében tájékoztatni az illetékes hatóságokat a káros eseményekről és a kapcsolódó környezeti károkról. Amint azt szintén megjegyeztük, a gazdasági szereplőknek más uniós környezetvédelmi jogszabályok értelmében egyéb arra vonatkozó kötelessége is fennállhat, hogy információt szolgáltassanak a káros eseményekről az illetékes hatóságoknak. Nem zárható ki azonban, hogy egyes gazdasági szereplők nem tesznek bejelentést. Például a rejtett, illegális tevékenységekkel vagy az engedélyezett tevékenységeken belül megvalósított illegális vagy gondatlan cselekedetekkel vagy mulasztásokkal okozati összefüggésben álló káros eseményeket és környezeti károkat valószínűtlen vagy kevésbé valószínű, hogy bejelentik.

33.

Az irányelv (15) preambulumbekezdése kimondja, hogy az állami hatóságok hivatottak biztosítani az irányelvben előírt rendszer megfelelő végrehajtását és érvényesítését, és az irányelv tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek alapján az illetékes hatóságok részletesebb tájékoztatást és fokozottabb mértékű elkötelezettséget követelhetnek meg a gazdasági szereplőtől (65). Mindazonáltal fontos, hogy az illetékes hatóságok a gazdasági szereplő által az irányelv alapján biztosítottakon kívül más információforrásokat is igénybe vegyenek.

34.

A káros eseményekkel és a környezeti károkkal kapcsolatos információk egyik lehetséges forrását az intézkedés iránti kérelmek benyújtására jogosult természetes vagy jogi személyek kérelmei jelentik. (66) Az intézkedés iránti kérelemhez „mellékelni kell a szóban forgó környezeti károkkal kapcsolatban benyújtott észrevételeket alátámasztó megfelelő információkat és adatokat” (67).

35.

A releváns információk másik lehetséges forrását az alkalmazandó uniós környezetvédelmi jogszabályok alapján végzett szabályozási felügyelet eredményei jelentik. Ilyen például az ipari létesítményeknek az ipari kibocsátásokról szóló irányelv alapján végzett rutinellenőrzése (68). Noha a felelősség szempontjából a káros események nem minden esetben esnek egybe a gazdasági szereplők által elkövetett jogszabálysértésekkel, ugyanakkor a jogszabálysértések valószínűbbé teszik azok bekövetkeztét. Ennek az oka, hogy a szóban forgó szabályozási követelmények célja az emberi egészségre és a környezetre az érintett keresőtevékenységekkel kapcsolatosan gyakorolt lehetséges vagy tényleges kockázatok ellenőrzése. Következésképpen az ezeknek való megfelelésnek a gyakorlatban csökkentenie kell a káros események bekövetkezésének valószínűségét. Ugyanezen oknál fogva, e követelmények be nem tartása – ideértve azok teljesen semmibe vételét is – valószínűbbé teszi a káros események bekövetkezését. Feltéve, hogy vannak az információk megosztására szolgáló jó rendszerek, a szabályozási követelményeknek való megfelelés figyelemmel kísérésének segítenie kell az irányelv értelmében illetékes hatóságokat abban, hogy tudomást szerezzenek a környezeti károkról vagy a közvetlen kárveszélyről, azonosítsák az érintett gazdasági szereplőt és jellemezzék a káros eseményeket. Segíthet az illetékes hatóságoknak a környezeti károk felmérésében is, például azáltal, hogy információkat szolgáltat a szennyezőanyag-kibocsátások jellegéről.

36.

Amint az a jelen iránymutatások későbbi szakaszaiból kiderül, a környezeti károk jelentőségének értékeléséhez általában szükség van a befogadó környezet állapotára vonatkozó információkra. A környezet állapotát érintő néhány információ közvetlenül kapcsolódik a káros eseményhez – például egy olyan folyóban bekövetkezett halpusztulásra vonatkozó nyilvántartás, amelyet a közelmúltban egy szennyezőanyag-kibocsátás kedvezőtlenül érintett. Ugyanakkor a környezet állapotára vonatkozó egyéb releváns információk nyilvántartásokból és egyéb célokból, például egy védett faj általános védettségi állapotának vagy egy védett természeti – például egy Natura 2000 – terület állapotának meghatározása céljából gyűjtött információkból állnak. A környezet állapotára vonatkozó számos releváns információ a nemzeti közigazgatási szervek által végzett környezeti állapotfigyelésből származik. Különösen fontosak lesznek a fenti 7. pontban említett négy irányelv alapján összegyűjtött és összeállított információk. Ez kiegészülhet más elismert tudományos értékkel bíró, releváns információkkal, például egy környezetvédelemmel foglalkozó nem kormányzati szervezet kimerítő információkkal szolgálhat az állampolgárok részvételével és együttműködésével végzett tudományos munkán keresztül (69).

37.

A potenciális fontosságot tekintve a környezet állapotára vonatkozó információkhoz szorosan kapcsolódnak a környezeti károk tárgykörében készült tudományos és műszaki információk, például egy kedvezőtlenül érintett védett faj életciklusára vagy a bizonyos szennyező anyagoknak való expozíció emberi egészséget fenyegető kockázataira vonatkozó tudományos ismeretek.

38.

Amint azt a fentiekben megjegyeztük, a környezeti károk bekövetkezte vagy a közvetlen kárveszély gyakran – bár nem mindig – egybeesik más uniós környezetvédelmi jogszabályok megsértésével. Az ilyen jogszabálysértések megkövetelhetik vagy megalapozhatják a tagállami hatóságok önálló fellépését, az egyéb uniós jogszabályokban előírt eredmények (például a természetvédelmi területeknek a madárvédelmi irányelvben és az élőhelyvédelmi irányelvben meghatározott védelme) biztosítása érdekében, valamint hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók végrehajtása érdekében. Így ugyanazon ténybeli körülmények mind környezeti felelősséget, mind pedig szankciókat eredményezhetnek, és a gyakorlatban a környezeti károknak az irányelvvel összhangban történő értékelése párhuzamosan történhet a jogsértések más célból történő értékelésével. Például azon magatartások, amelyeket a tagállamoknak a környezet büntetőjog általi védelméről szóló, 2008. november 19-i 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: a környezeti bűncselekményekről szóló irányelv) (70) alapján bűncselekménnyé kell nyilvánítaniuk, magukban foglalhatnak néhány olyan magatartást (bár nem azok mindegyikét), amely valószínűleg környezeti felelősséggel jár (71). Ebben az összefüggésben a környezeti károk jelentőségének felmérése érdekében az illetékes hatóságok ugyanazokra az információforrásokra támaszkodhatnak, mint a szankciók kiszabásában illetékes hatóságok. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az irányelv szerinti felelősségi követelmények alkalmazása elkülönül a szankciók alkalmazásától. E tekintetben az a tény, hogy a hatóságok intézkedéseket hozhatnak közigazgatási vagy büntetőjogi szankciók kiszabása érdekében, nem indok arra, hogy mellőzzék az illetékes hatóságoknak a környezeti károk értékelésének és megelőzésének, a károsító tényezők azonnali kezelésének vagy a károk felszámolásának biztosítására vonatkozó, az irányelvvel összhangban fennálló kötelezettségeit (ennek a fordítottja is igaz: a környezeti felelősség érvényesítése nem indokolja a szankciók szerepének figyelmen kívül hagyását) (72).

39.

Számos további kérdés merül fel azon helyzetek kapcsán, amikor az irányelv szerinti felelősség egybeesik az egyéb vonatkozó uniós környezetvédelmi jogszabályok (különösen az irányelvben említett egyéb jogszabályok) szerinti jogszabálysértésekkel. Először is, ha a károsító tényezőket nem tartják az irányelvvel vagy más jogszabályokkal összhangban ellenőrzés alatt, a hatékonyság elve megköveteli a tagállamoktól és azok hatóságaitól a fellépést annak érdekében, hogy biztosítsák az irányelv vonatkozó rendelkezéseinek és az egyéb jogszabályoknak való megfelelést. Másodszor, az irányelv nem rendelkezik kifejezetten a hatóságoknak a megelőző intézkedések, a károsító tényezők azonnali kezelésére szolgáló intézkedések, valamint a felszámolási intézkedések meghozatalára vonatkozó másodlagos felelősségéről, ugyanakkor nem rendelkezik kifejezetten arról sem, hogy ezen intézkedések mindegyike mellőzhető abban az esetben, ha a gazdasági szereplő elmulasztja azok meghozatalát, vagy ha a gazdasági szereplő igazolni tudja, hogy nem kell viselnie azok költségeit (73). Az a tény, hogy az irányelv különbséget tesz az intézkedések és az intézkedések költségei között azt jelzi, hogy az intézkedésekre szükség van, függetlenül attól, hogy a gazdasági szereplő képes vagy köteles-e viselni azok költségeit (74). Harmadszor, az ítélkezési gyakorlat azt mutatja, hogy egy tagállamot további lépések megtételére lehet kötelezni, ha a kívánt eredmény nem valósul meg annak ellenére, hogy a hatóságok intézkedtek egy adott gazdasági szereplővel szemben. A C-104/15. sz., Bizottság kontra Románia ügyben, amely az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló irányelvet (75) érintette, a Bíróság megállapította, hogy a tagállam továbbra is felelős egy bányászatihulladék-kezelő létesítményből származó mérgező porkibocsátások ellenőrzésének elmulasztásáért, annak ellenére, hogy szankciókat rótt ki a gazdasági szereplőre (76), és hogy a gazdasági szereplő fizetésképtelenné vált (77).

3.   „KÁR”

40.

A „környezeti károk” meghatározása magában foglalja a „kár” fogalmát, amelyet az irányelv külön definiál. A „kár” kifejezés nem önálló (abban az értelemben, hogy az irányelvben foglalt kötelezettségek nem alkalmazhatók olyan általánossági szinten, mint amelyet ez a kifejezés hordoz). Amikor az irányelv konkrét helyzetekre történő alkalmazását illeti, a „környezeti károk” meghatározásában szereplő, ennél pontosabb megfogalmazásokra kell támaszkodni. E fenntartás ellenére a „kár” meghatározása nemcsak azért fontos, mert beágyazódik a „környezeti károk” meghatározásába, hanem azért is, mert négy alapfogalmat vezet be, amelyeket a pontosabb fogalommeghatározás tovább finomít. A jelen iránymutatások tehát először a „kárral” foglalkoznak, mielőtt rátérnének a „környezeti károk” meghatározásának más elemeire. 1. keretes írás: A „kár” meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (2) bekezdése meghatározza, hogy a „kár”: „valamely természeti erőforrásban közvetlenül vagy közvetve bekövetkező, mérhető, kedvezőtlen változás, illetve valamely természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás közvetlen vagy közvetett, mérhető romlása”.

41.

A „kár” meghatározásában szereplő négy alapfogalom: — Az érintett dolgok, azaz a természeti erőforrások és a természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatások tárgyi kiterjedése. — A kedvezőtlen hatások fogalma, azaz a kedvezőtlen változások és romlás. — Ezen kedvezőtlen hatások kiterjedése, azaz a mérhető kedvezőtlen hatások. — Annak módjai, ahogyan ezek a kedvezőtlen hatások felmerülhetnek, azaz közvetlenül vagy közvetve.

A természeti erőforrások és a természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatások tárgyi kiterjedése

2. keretes írás: A „természeti erőforrás” és a „természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás” meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (12) bekezdése meghatározza, hogy „természeti erőforrás”:„a védett fajok és természetes élőhelyek, a vizek és a talaj”. A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (13) bekezdése meghatározza, hogy „szolgáltatások” és „természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások”: „egy adott természeti erőforrás által más természeti erőforrás vagy a köz érdekében betöltött funkciók”.

42.

Ami a tárgyi kiterjedést illeti, a „kár” meghatározása két fogalomra utal, amelyeket az irányelv önmagukban is kifejezetten meghatároz, nevezetesen a „természeti erőforrásra” és a „természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatásra”. A meghatározás szerint a „természeti erőforrás” három különálló erőforrás-kategóriát jelent: a védett fajok és természetes élőhelyek; a vizek; és a talaj. A „természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás” meghatározása ugyanakkor kiemeli e különböző kategóriák kölcsönös függőségeit azáltal, hogy az egymás érdekében betöltött funkciókra hivatkozik. Íme, néhány nem kimerítő példa: egy sós mocsár (egyfajta természetes élőhely) védelmet nyújthat a part menti területek számára; a felszíni vizek (a vizek egy kategóriája) támogathatnak egyes védett, vadon élő madárfajokat; a talaj kiszűrheti azokat a szennyező anyagokat, amelyek egyébként bejutnának a felszín alatti vizekbe (a vizek egy kategóriája). A „természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás” meghatározása utal egy adott természeti erőforrás által az emberek érdekében betöltött funkciókra is. Nem kimerítő jellegű példák: néhány természetes élőhely, mint például a tőzegmocsarak, fontos szénraktárakként szolgál; egyes vizek ivóvízforrások, másokban pedig halak élnek, szabadidős horgászati lehetőséget biztosítva; a talaj pedig az élelmiszer-termeléshez szükséges és a lakóhelyként szolgál.

Kedvezőtlen hatások

43.

Ami a kedvezőtlen hatásokat illeti, a „kár” meghatározása elsősorban valamely természeti erőforrásban bekövetkező „kedvezőtlen változásra” és másodsorban valamely természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás „romlására” utal. A „környezeti károk” meghatározása ennél pontosabb, de érdemes három általános szempontot szem előtt tartani: — mind a „kedvezőtlen változás”, mind pedig a „romlás” kedvezőtlen hatásokkal jár, — ezek a kedvezőtlen hatások mind a természeti erőforrások állapotát, mind pedig a természeti erőforrások által más természeti erőforrások vagy az emberek érdekében betöltött hasznos funkciókat érintik. A kedvezőtlen hatások tehát nemcsak a természeti erőforrások tulajdonságaira gyakorolt kedvezőtlen hatásokat foglalják magukban, hanem a természeti erőforrásokon és az általuk nyújtott szolgáltatásokon belüli és azok közötti kölcsönös függőségekre és dinamikus kapcsolatokra – azaz a természeti erőforrások egymás, valamint a köz érdekében betöltött funkcióira – gyakorolt kedvezőtlen hatásokat is, — a változás és a romlás fogalma a káros esemény „előtti” és „utáni” helyzet közötti különbséget feltételez.

Mérhető

44.

Ahhoz, hogy a „kár” meghatározása alkalmazható legyen, a kedvezőtlen változásoknak és a romlásnak „mérhetőnek” kell lennie. A mérhető azt jelenti, hogy a kárnak számszerűsíthetőnek vagy megbecsülhetőnek kell lennie, és a káros esemény bekövetkezte előtti és utáni helyzetnek érdemben összehasonlíthatónak kell lennie.

Közvetlenül vagy közvetve

45.

Végül pedig a „kár” meghatározása megengedi, hogy kedvezőtlen változások és romlás közvetlenül és közvetve is bekövetkezhessen. A „közvetlenül vagy közvetve” egyrészt a káros esemény, másrészt a konkrét kedvezőtlen hatások közötti okozati összefüggésre vonatkozik. Néha az okozati összefüggés közvetlen lesz, amint amikor egy gazdasági szereplő által végrehajtott erdőirtása tönkretesz egy védett, természetes erdei élőhelyet. Néha közvetett lesz, mint amikor tápanyagoknak egy adott víztestbe történő kibocsátása egy távoli, védett vízi élőhely állapotromlásához vezet. Az ok-okozati láncolat szempontjából hasznos egy (veszély)forrás-útvonal-kockázatviselő modellre hivatkozni. Az egy adott keresőtevékenységhez (forrás) kapcsolódó károsító tényezők bekerülhetnek a levegőbe, a vizekbe vagy a talajba (útvonal), mielőtt hatással lennének egy adott természeti erőforrásra (kockázatviselő). A C-129/16. sz., Túrkevei Tejtermelő Kft. ügyben a Bíróság megjegyezte, hogy bár a légszennyezés önmagában nem jelent környezeti kárt, az a természeti erőforrások károsodását idézheti elő (78). Egy káros esemény elválasztható az általa okozott kedvezőtlen hatásoktól időben (például a természeti erőforrás késleltetett reakciója) vagy térben (például a természeti erőforrást olyan helyen érik kedvezőtlen hatások, amely távol esik attól, ahol a káros esemény bekövetkezett), vagy az érintett természeti erőforrások tekintetében (például egy mérgező vegyi anyagnak a talajba juttatásával járó cselekmény egy védett faj pusztulását okozza). Az az elképzelés, miszerint a kedvezőtlen hatások közvetett módon is előfordulhatnak, a természeti erőforrások egymás érdekében betöltött funkcióihoz is kapcsolódik.

4.   A „KÖRNYEZETI KÁROK” ÁTTEKINTÉSE

46.

A „környezeti károk” meghatározása magában foglalja és tovább finomítja a „kár” fogalommeghatározását. Először is a tárgyi és területi hatály kapcsán a „természeti erőforrásoknak” a „kár” meghatározásában szereplő három kategóriáját – vagyis a védett fajok és a természetes élőhelyek; a vizek; és a talaj – szétbontja és kategóriákba sorolja. Továbbá a természeti erőforrások első két kategóriája esetében belevesz a meghatározásba bizonyos részleteket, amelyek segítenek meghatározni az irányelv szerinti kötelezettségek területi hatályát. Másodszor, a természeti erőforrások egyes kategóriáin belül részletesebben ismerteti a releváns kedvezőtlen hatásokat bizonyos fogalmakra hivatkozva (amelyeket a jelen iránymutatások „referenciafogalmaknak” neveznek). Harmadszor, a jelentőség fogalmát is belefoglalja a definícióba a kezelendő kedvezőtlen hatások körének további meghatározása érdekében. A negyedik említendő pont, hogy a környezeti károk meghatározása nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a természeti erőforrásokban bekövetkező károk mindhárom alkategóriájának egyidejűleg legyen jelentősége. 3. keretes írás: A „környezeti károk” meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (1) bekezdése (79) a következőképp határozza meg a „környezeti károk” fogalmát: „a) védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol az ilyen élőhelyek és fajok kedvező védettségi állapotának elérésére vagy fenntartására. Az ilyen hatások jelentőségét az eredeti állapothoz képest kell felmérni, figyelembe véve az I. mellékletben meghatározott kritériumokat; Nem tartoznak a védett fajokban és természetes élőhelyekben okozott károk fogalmába azok az előzetesen meghatározott kedvezőtlen hatások, amelyek olyan gazdasági szereplő tevékenységének a következményei, aki kifejezett engedélyt kapott az adott tevékenységre az illetékes hatóságoktól a 92/43/EGK irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdését vagy 16. cikkét, vagy a 79/409/EGK irányelv 9. cikkét végrehajtó rendelkezésekkel, illetve a közösségi jogszabályok hatálya alá nem tartozó élőhely és faj esetében a természetvédelemről szóló nemzeti jogszabályok egyenértékű rendelkezéseivel összhangban; b) vizekben okozott károk, vagyis minden olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol: i. az érintett vizek ökológiai, kémiai, vagy mennyiségi állapotára, vagy ökológiai potenciáljára a 2000/60/EK irányelvben meghatározottak szerint, kivéve azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek esetében az említett irányelv 4. cikkének (7) bekezdése alkalmazandó; vagy ii. a 2008/56/EK irányelv szerinti, érintett tengervizek környezeti állapotára, amennyiben a tengeri környezet környezeti állapotának bizonyos aspektusaira a 2000/60/EK irányelv nem terjed ki. (80) c) területi károk a földterület minden olyan elszennyeződése, amely az anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetése következtében az emberi egészség károsodásának jelentős kockázatával jár.”

Az egyes természeti erőforrások tárgyi és területi hatálya

47.

A tárgyi hatály kategóriákra történő felosztása miatt a „környezeti károk” közös értelmezéséhez a természeti erőforrások minden egyes kategóriájának alapos elemzésére van szükség. Ez magában foglalja az egyes erőforrás-kategóriák területi hatályának elemzését is. A tárgyi és területi hatályra vonatkozó megjegyzések a jelen iránymutatások következő szakaszaiban találhatóak.

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalmak

48.

A természeti erőforrások mindhárom kategóriája esetében a „környezeti károk” meghatározása egy referenciafogalomra támaszkodik annak meghatározása során, hogy a kedvezőtlen hatások relevánsak-e. A védett fajok és a természetes élőhelyek esetében a referenciafogalom e fajok és élőhelyek kedvező védettségi állapota. A vizek esetében a referenciafogalom a vizek víz-keretirányelv szerinti ökológiai, kémiai vagy mennyiségi állapota, illetve ökológiai potenciálja, valamint a tengervizeknek – a különböző méret miatt – a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti környezeti állapota. A talaj esetében a referenciafogalom az emberi egészséget fenyegető kockázat. E referenciafogalmak funkciója olyan paraméterekkel és kritériumokkal szolgálni, amelyek alapján a kedvezőtlen hatások relevanciája vizsgálható. Ezek a fogalmak olyan elemeket biztosítanak, amelyek viszonylatában a kedvezőtlen hatások mérhetőek. A fogalmakat részletesebben elemezzük ezen iránymutatásoknak a természeti erőforrások konkrét kategóriáiban bekövetkezett károknak szentelt szakaszaiban.

A jelentőség felmérése

49.

E referenciafogalmak minősítik az irányelv hatálya alá tartozó kedvezőtlen hatásokat. A „környezeti károk” meghatározása tartalmaz egy további minősítést: a „jelentős” vagy a „jelentősen” kifejezések minden egyes természetierőforrás-kategória kapcsán szerepelnek, az irányelv csak abban az esetben ír elő megelőző intézkedéseket, a károsító tényezők azonnali kezelését vagy felszámolási intézkedéseket, ha a kedvezőtlen hatásokat az említett referenciafogalmak tekintetében jelentősnek értékelik.

50.

Az uniós környezetvédelmi jogi eszközök között nem csak a környezeti felelősségről szóló irányelv írja elő a jelentőség felmérésének követelményét. Ez a követelmény például az élőhelyvédelmi irányelvben (81) is, és ez áll az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (82) (a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv) is szerepel. A jelentőség felmérése a környezeti felelősségről szóló irányelv alapján azonban sui generis jellegű.

51.

A környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében a jelentőség felmérésének közös értelmezése szempontjából előnyös lehet az alábbiak fontolóra vétele: — a körülmények, amelyek szükségessé teszik a jelentőség felmérését, — a jelentőség felmérésének céljai, — a felmérés elvégzésével kapcsolatos jogi felelősségek, — az a kontextus vagy kontextusok, amelyekben az értékelést el kell végezni, — az értékelés fókusza, — a felmérés végrehajtása, — a jelentőség megállapítása.

Körülmények

52.

Amint azt a jelen iránymutatások 2. szakasza jelzi, a káros események, a károsító tényezők, a releváns keresőtevékenységek, a gazdasági szereplő magatartása, valamint az okozati összefüggés jellege jelentősen eltérhetnek. A jelentőség felmérésének képesnek kell lennie alkalmazkodni mindezekhez a változókhoz. Például egy egyszeri baleset más nehézségeket idéz elő, mint egy folyamatos tevékenység, mint például a C-529/15. sz., Folk-ügyben szereplő tevékenység.

Célok

53.

A kedvezőtlen hatások jelentőségének felmérése nem öncélú. A célja annak meghatározása, hogy a kedvezőtlen hatások kapcsán szükség van-e: — megelőző intézkedésekre, — a károsító tényezők azonnali kezelésére, és/vagy — felszámolási intézkedésekre.

54.

E három cél megkülönböztethető, és – a körülmények függvényében – ezek némelyike releváns lehet, míg a többi nem. Például közvetlen kárveszély esetén az értékelés kizárólagos célja a káros esemény bekövetkezésének megakadályozása. Olyan helyzetekben, amikor a káros esemény már bekövetkezett, a károsító tényezők azonnali kezelésére lehet szükség. Előfordulhat például, hogy a károsító tényezők azonnali kezelése már nem lehetséges, mivel azok már előidéztek kedvezőtlen hatásokat, majd megszűntek. Természetesen mindhárom cél egymást követően is relevánssá válhat, például amikor egy káros esemény közvetlen veszélye realizálódik, és ténylegesen bekövetkezik egy olyan káros esemény, amely a károsító tényezők azonnali kezelését, valamint később felszámolási intézkedéseket tesz szükségessé. A jelentőség felmérésének ezért igazodnia kell a felmerült sajátos körülmények szempontjából releváns célokhoz.

55.

A károsító tényezők megelőzésének, illetve azonnali kezelésének célja a potenciális vagy a tényleges károsító tényezőkhöz kapcsolódik. Ezek a célok tükrözik a Szerződésben foglalt azon elveket, miszerint a szennyezést annak forrásánál kell elhárítani, illetve megszüntetni. Amint azt korábban megjegyeztük, ezek az idő szempontjából kritikusak.

56.

A felszámolási intézkedések szükségességének azonosítása szorosan összefügg az irányelvben a felszámolási intézkedésekre vonatkozóan előírt sajátos követelményekkel, amelyeket a II. melléklet ismertet részletesen. A védett fajokban vagy természetes élőhelyekben, valamint a vizekben okozott károk esetén a felszámolási intézkedések célja a környezet eredeti állapotának helyreállítása (lásd az alábbi 4. keretes írást) alap-, kiegészítő és kompenzációs felszámolás útján, amely kifejezések mindegyikének a meghatározása szerepel az irányelvben. Amint az látható, ezek a követelmények a kedvezőtlenül érintett környezetre összpontosítanak, nem pedig a károsító tényezőkre – bár a károsító tényezők további kezelése nem zárható ki, amint azt a Folk-ügy is jelzi (83). Területi károk esetében a felszámolási intézkedések a károsító tényezők további kezelésére irányulnak, amennyiben ezek a tényezők a fent említett második cél teljesülése után továbbra is jelentős kockázatot jelentenek az emberi egészségre nézve. 4. keretes írás: Az eredeti állapot meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (14) bekezdése úgy határozza meg az „eredeti állapotot” mint „a kár bekövetkezésének időpontjában a természeti erőforrásoknak és az azok által nyújtott szolgáltatásoknak a rendelkezésre álló legjobb információ alapján becsült helyzete, amely akkor állt volna fenn, ha a károsodás nem következik be.”

Az érintettek kötelességei

57.

A 29. pontban említettek szerint az illetékes hatóság felelőssége a jelentőség felmérése. Az irányelv (24) preambulumbekezdése kimondja, hogy: „Az illetékes hatóságokat megfelelő közigazgatási mérlegelési jogkörrel együtt járó különleges feladatokkal, azaz a kár jelentőségének felmérésével, valamint a szükséges felszámolási intézkedések meghatározásával kell megbízni.”

58.

Észben kell azonban tartani, hogy a gazdasági szereplők felelősek a káros események haladéktalan megelőzéséért és a károsító tényezők azonnali kezeléséért. E felelősségekből azt következik, hogy a gazdasági szereplőknek képesnek kell lenniük önállóan felismerni a keresőtevékenységükhöz kapcsolódó károsító tényezőket, és proaktívan reagálni azokra. Ezen túlmenően az irányelv releváns rendelkezései azt mutatják, hogy a jelentőség felmérésére a gazdasági szereplő és az illetékes hatóság közötti dinamikus kapcsolat mellett kell, hogy sor kerüljön; az előbbinek aktívan kell tájékoztatnia az illetékes hatóságot, és betartania annak az utasításait (84). Többek között az illetékes hatóság jogosult megkövetelheti a gazdasági szereplőtől, hogy végezze el a saját értékelését, és adjon át minden szükséges információt és adatot (85). Ez a dinamikus kapcsolat különösen fontos ott, ahol már jelentkeztek kedvezőtlen hatások, és felszámolási intézkedéseket kell tenni.

59.

A jelentőség felmérésére olyan helyzetekben is sor kerülhet, amikor az illetékes hatóságon és a gazdasági szereplőn kívül más érintett felek is vannak. Így különösen az illetékes hatóságnak számos jogi kötelezettséget kell teljesítenie egy érvényes intézkedés iránti kérelem kapcsán (86).

60.

Amennyiben a környezeti kár ténylegesen vagy valószínűsíthetően több tagállamot érint, az érintett tagállamok kötelesek együttműködni, amely releváns a jelentőség megítélése szempontjából. (87)

Háttér

61.

A természeti erőforrások releváns kategóriái és az ezeknek megfelelő referenciafogalmak határozzák meg az értékelendő elemeket. Például a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk esetében egészen más elemeket kell mérlegelni a területi károkhoz képest. Ezeket a konkrét elemeket a jelen iránymutatások következő szakaszai tárgyalják részletesebben.

Az értékelés fókusza

62.

A releváns körülményektől, céloktól és kontextustól függően az értékelésnek eltérő dolgokra kell fókuszálnia.

63.

A „kár” meghatározása azt mutatja, hogy a kedvezőtlen hatások olyan változásokat és állapotromlásokat foglalnak magukban, amelyeknek mérhetőnek kell lenniük, míg a „környezeti károk” meghatározása azt mutatja, hogy ezeknek a változásoknak és állapotromlásoknak kapcsolódniuk kell a referenciafogalmakhoz.

64.

A mérés magában foglalja a természeti erőforrások és az általuk nyújtott szolgáltatások káros esemény bekövetkezte előtti állapotának, valamint az esemény bekövetkezte utáni állapotának összehasonlítását (nyilvánvalóan, ami az esemény bekövetkezte utáni állapotot illeti, ez az összehasonlítás közvetlen kárveszély esetén csupán elméleti jellegű lesz, mivel a közvetlen kárveszély még nem valósult meg). Az összehasonlítás a számszerűsítés vagy becslés két különféle formáját foglalja magában: az egyik a káros esemény bekövetkezte előtti helyzetre, míg a másik az annak bekövetkezte utáni helyzetre összpontosít (88). Fontos hangsúlyozni, hogy bár az értékelést mind a megelőző, mind a felszámolási tevékenység szempontjából releváns, az értékelést eltérő módon kell kezelni, attól függően, hogy a tevékenység idő szempontjából kritikus-e. Amennyiben az idő szempontjából kritikus, az értékelést a meglévő és azonnal hozzáférhető – gyakran általános jellegű – információkra támaszkodó, gyors megítélés alapján kell elvégezni. Ennek a differenciált megközelítésnek a támogatását megfigyelhetjük a C-378/08. sz., Raffinerie Mediterranee (ERG) SpA és társai ügyben (89).

65.

A káros esemény bekövetkezte előtti helyzet mérését illetően szerephez jut az eredeti állapot fogalma (lásd a fenti 4. keretes írást). Noha az eredeti állapot lehet változatlan, valószínű, hogy idővel változik. Például az állapot rendszeresen vagy kiszámíthatóan ingadozhat (mint egy ártéri síkság vagy egy időszakos tó, például egy „turlough” (90) esetében), vagy az élőhely területe, illetve az érintett faj populációja már növekedhet vagy csökkenhet.

66.

Ami a változást vagy az állapotromlást illeti, ezt a természeti erőforrásnak vagy az általa nyújtott szolgáltatásnak a káros esemény bekövetkezte utáni helyzete és az eredeti állapota közötti különbség adja meg. Ezért tisztában kell lenni a káros esemény utáni helyzettel is.

67.

Előfordulhat, hogy az eredeti állapot és a káros esemény bekövetkezte utáni helyzet közötti különbség ingadozó, mivel a károsító tényezők továbbra is előidéznek kedvezőtlen hatásokat, és ezeknek a nagysága növekszik. A károsító tényezők azonnali kezelésének céljából arra lehet következtetni, hogy a jelentőség felmérése során a kedvezőtlen hatásokat okozó károsító tényezőkkel is foglalkozni kell.

A felmérés végrehajtása

68.

Attól függően, hogy a felmerülő körülmények szempontjából mely célok relevánsak, a természeti erőforrás változásai jelentőségének felmérése különböző szakaszokból állhat, és különböző típusú információk mérlegelésével járhat. (91)

69.

Amennyiben egy közvetlen kárveszély kapcsán megelőző intézkedésekre van szükség, a gazdasági szereplőnek – és szükség esetén az illetékes hatóságnak – fel kell ismernie a keresőtevékenységhez kapcsolódó, potenciális károsító tényezőket, és haladéktalanul gondoskodnia kell arról, hogy ezek ne fejtsenek ki jelentősen kedvezőtlen hatást az érintett természeti erőforrásokra, illetve ne rontsanak bármely természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatást.

70.

Hasonlóképpen, ha a károsító tényezők azonnali kezelést igényelnek, a gazdasági szereplőnek – és szükség esetén az illetékes hatóságnak – fel kell ismernie a keresőtevékenységhez kapcsolódó károsító tényezőket, és gondoskodnia kell az ezek kezelésére irányuló gyors beavatkozásról, hogy meg lehessen szakítani a károsító tényezők, valamint a releváns természeti erőforrásokra gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatások vagy a természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatások romlása közötti okokozati láncolatot.

71.

A megelőző intézkedések és a károsító tényezők azonnali kezelése céljából a gyors értékelés szükségessége azt jelenti, hogy könnyen elérhető információkra kell támaszkodni, és azok alapján kell következtetéseket levonni. Gyakran kulcsfontosságúak lesznek a károsító tényezők jellegére és a természeti erőforrás e tényezők kedvezőtlen hatásainak való kitettségére vonatkozó általános információk, mivel előfordulhat, hogy nincs idő megvárni az adott helyszínspecifikus, részletes adatokat. Ilyen körülmények között az elővigyázatosság elvét szükséges alkalmazni (92).

72.

Amennyiben felszámolási intézkedésekre van szükség, ez indokolja a mélyrehatóbb vizsgálatot, és ez esetben az idő kevésbé kritikus tényező. Azonban ennek is időszerűnek kell lennie, mivel az idő a II. mellékletben leírt felszámolási intézkedések tekintetében szintén releváns tényező (93).

73.

Különösen ami a felszámolási intézkedéseket illeti, nem zárható ki, hogy – amint azt a 20. pont kifejti – eltelik bizonyos idő a káros esemény bekövetkezte és a jelentőségének felmérésére adódó első lehetőség között. Az irányelv időbeli hatályra vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel (amint azt a fenti 24. pont említi) az időbeli eltolódás azonban nem indokolja az értékelés elmulasztását, különösen akkor, ha a káros eseménynek tartósan kedvezőtlen hatásai voltak.

74.

Az irányelv alapján esetlegesen felelősséget keletkeztető körülmények szintén szükségessé tehetik az értékelést egy másik környezetvédelemre vonatkozó jogi eszközzel – például a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvvel vagy az élőhelyvédelmi irányelvvel – kapcsolatos szabályozási hiányosság orvoslása érdekében. (94) A jelentőség környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti felmérése azonban nem keverhető össze a szabályozási hiányosság orvoslásához szükséges értékelési formákkal, illetve nem függhet azoktól. Bármely összevont eljárásnak (például egy utólagos környezeti hatásvizsgálat), amely egyszerre irányul egy szabályozási hiányosság (például az előírt előzetes környezeti hatásvizsgálat elvégzésének elmulasztása) orvoslására és egy adott természeti erőforrásban bekövetkezett változások jelentőségének a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti felmérésére, meg kell felelnie az utóbbira vonatkozó követelményeknek.

A jelentőség meghatározása

75.

A jelentőséget a teljesítendő célok fényében kell meghatározni. Tekintettel az „eredeti állapot” fogalommeghatározására, a jelentőséget a kedvezőtlenül érintett vagy kedvezőtlen hatások veszélyének kitett, tényleges föld- vagy vízterülethez vagy (védett fajok esetén) a tényleges populációkhoz viszonyítva kell meghatározni, figyelembe véve minden olyan korábban fennálló, eredendő jellemzőt vagy dinamikus tényezőt, amely a káros eseménytől függetlenül befolyásolhatta az érintett természeti erőforrásokat.

76.

A „jelentős” kifejezést illetően a C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügyben a Bíróság kimondta, hogy: „A „jelentős” jelzőnek a 2004/35/EK irányelv 2. cikk (1) bekezdése a) pontjának első albekezdésében való használatából következik, hogy csak egy bizonyos súlyosságú, az irányelv I. mellékletében „jelentős károknak” minősített károk tekinthetők a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károknak, ami azt jelenti, hogy minden egyes konkrét esetben értékelni szükséges az adott kár következményeinek jelentőségét.” (95) Ez az eset azt mutatja, hogy minden, ami „jelentősnek” minősül, az végső soron uniós jogi probléma. A „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károkat” illetően a környezeti felelősségről szóló irányelv I. melléklete úgy rendelkezik, hogy „[az] eredeti állapotban bekövetkezett jelentős mértékű kedvezőtlen változásokat az alábbi mérhető adatok alapján kell megállapítani”. A C-297/19. sz. ügyből fent idézett részlet tehát azt is jelzi, hogy a környezeti károk ezen kategóriája esetében a jelentőség meghatározása mérhető adatokon alapuló objektív szakmai értékelés kérdése. Ebből arra lehet következtetni, hogy ugyanez érvényes a környezeti károk irányelv szerinti egyéb kategóriáira is.

77.

A fentiekből az is kikövetkeztethető, hogy a jelentőség felmérése és meghatározása során az irányelv alkalmazása nem zárható ki az alapján, hogy egyesek személyes megítélésen alapuló, szubjektív véleménye alapján mi minősül jelentősnek, vagy az irányelven kívüli társadalmi-gazdasági megfontolásokra hivatkozva. Adott esetben azonban – a társadalmi-gazdasági megfontolások figyelembevétele érdekében – alkalmazni lehet az irányelvben előírt kivételek, mentességek (96) és védekezések (97) körét, illetve az irányelvből következő arányossági értékeléseket (98).

78.

A hatások jelentősége nem feltétlenül függ azok kiterjedt jelenlététől. A C-392/96. sz., Bizottság kontra Írország ügyben a Bíróság a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelv kapcsán megjegyezte, hogy „még egy csekély kiterjedésű program is jelentős hatással lehet a környezetre, ha olyan területen helyezkedik el, ahol az irányelv 3. cikkében meghatározott olyan környezeti tényezők, mint a növények és állatok, a talaj, a víz, az éghajlat vagy a kulturális örökség a legcsekélyebb módosulásra is érzékenyen reagálnak.” Hasonló érvelés alkalmazhatónak tekinthető a környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében is.

79.

A megelőző intézkedések biztosításának célja szempontjából a jelentőség az egyes területekre vagy populációkra káros hatást gyakorló károsító tényezők elkerüléséhez fog kapcsolódni. Ugyanez igaz a károsító tényezők azonnali kezelésének biztosítására is. A kedvezőtlen hatások a lenti 82. és 83. pontban szerepelnek. A meghatározásnak arra kell koncentrálnia, hogy a károsító tényezők valószínűleg előidézik-e ezen kedvezőtlen hatások valamelyikét vagy mindegyikét.

80.

Az irányelvet a Bíróság értelmezési módszereivel összhangban, valamint a vonatkozó jogelveknek, például az elővigyázatosság elvének (99) a fényében kell értelmezni (lásd még a fenti 8. pontot). Az elővigyázatosság elve alapján nincs szükség arra, hogy tudományos bizonyossággal alátámasszák a mérhető kedvezőtlen hatások felmerülését. Elegendő annak megalapozott feltételezése. Továbbá, ha a gazdasági szereplő vagy az illetékes hatóság úgy dönt, hogy nem hoz, illetve követel meg megelőző intézkedéseket vagy a károsító tényezők azonnali kezelését, döntését arra kell alapoznia, hogy tudományos szempontból, észszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy egy adott természeti erőforrás esetében nem következnek be mérhető kedvezőtlen hatások (100).

81.

Ha a megelőző intézkedések és a károsító tényezők azonnali kezelése szempontjából megállapítást nyer a jelentőség, felmerül a kérdés, hogy milyen megelőző intézkedések, illetve a károsító tényezők milyen jellegű kezelése lesz szükséges és megfelelő. Az intézkedéseknek és a károsító tényezők kezelésének arra kell irányulniuk, hogy megállítsanak vagy megszakítsanak a károsító tényezőkből fakadó minden olyan ok-okozati láncolatot, amelyek azt eredményezhetik – vagy már eredményezték –, hogy a természeti erőforrást az alábbi 82. és 83. pontban említett jellegű, kedvezőtlen hatások érik. A Folk-ügy azt mutatja, hogy a károsító tényezők tekintetében a meglévő engedély nem feltétlenül mentesíti a gazdasági szereplőt a beavatkozás szükségessége alól. Amennyiben az irányelv lehetővé teszi a meglévő engedélyre való hivatkozást, a vonatkozó feltételeknek teljesülniük kell. Ezenkívül, ha nem teljesülnek a vonatkozó engedélyben meghatározott vagy egyéb szabályozási követelmények, ez valószínűleg önmagában is egyértelműen jelzi a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti megelőző intézkedések, valamint a károsító tényezők ugyanezen irányelv szerinti kezelésére irányuló intézkedések szükségességét. Ez ugyanis valószínűleg azt bizonyítja, hogy a szóban forgó károsító tényezők ellenőrzése nem volt olyan mértékű, amelyet a szabályozási követelmények teljesülése biztosítana, ezért e tényezők hajlamosabbak az irányelv hatálya alá tartozó kedvezőtlen hatások kiváltására.

82.

Ami annak célját illeti, hogy azonosítani kell a felszámolási intézkedések szükségességét, a II. mellékletnek a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károkra, valamint a vizekben okozott károkra vonatkozó rendelkezései rámutatnak arra, hogy miként kell meghatározni a jelentőséget, valamint megállapítani a szolgáltatások romlását e természeti erőforrások vonatkozásában. A következők mindegyikét figyelembe kell venni a releváns referenciafogalmaknak és a szolgáltatások romlása fogalmának a fényében: egy területben, egy területrészben, egy populációban vagy annak egy részében bekövetkező, mérhető, maradandó veszteség (101); egy terület, egy területrész, vagy egy populáció vagy annak egy része életkörülményeinek mérhető romlása, amely azonban helyreállítható (102); az érintett területek vagy populáció által nyújtott szolgáltatások mérhető vesztesége (103); és az a mérhető időbeli eltolódás, amely az eredeti állapot visszaállítása előtt felmerülne, ha a visszaállítás lehetséges (104). Az erőforrásra gyakorolt kedvezőtlen hatások jelentősek lesznek, ha mérhető veszteség vagy állapotromlás tapasztalható egy terület vagy populáció vonatkozásában. Ami a kapcsolódó szolgáltatásokat illeti, mérhető veszteségnek kell lennie azon szolgáltatásokban, amelyeket ezek a természeti erőforrások nyújtanak.

83.

Ami a területi károkat illeti, a II. melléklet rendelkezései azt jelzik, hogy legalább a következőket kell figyelembe venni: a szóban forgó szennyező anyagok jelenléte, típusa és koncentrációja, azok veszélyessége, valamint terjedésük valószínűsége; a talaj jellemzői és funkciója; valamint a szennyezett terület jelenlegi és jóváhagyott jövőbeli használata. Az emberi egészségre gyakorolt kockázat akkor lesz jelentős, ha az adott helyi környezetben mérhető változás következik be az emberek szennyező anyagoknak való közvetlen vagy közvetett káros expozíciójának szintjében, és ez okozati összefüggésbe hozható a III. mellékletben szereplő keresőtevékenységgel. Közvetett expozíció akkor fordulhat elő, ha a szennyezett terület más természeti erőforrásoknak nyújt szolgáltatásokat, például, ha kiszűri az esetlegesen a vízbe jutó szennyező anyagokat, vagy ha a szennyező anyagok a talajon, a levegőn vagy a vízen keresztül terjednek.

A környezeti károk különböző kategóriáinak kombinációi

84.

Az a tény, hogy a „környezeti károk” fogalommeghatározása a természeti erőforrásokban bekövetkező károk három külön alkategóriáját foglalja magában, nem jelenti azt, hogy a felelősség felmerüléséhez a kedvezőtlen hatásoknak mindhárom kategóriát ki kell meríteniük. Felelősség akkor is felmerülhet, ha a környezeti károknak csak egy kategóriája merül fel. Ugyanezen az alapon, ha a környezeti károk egynél több kategóriája felmerül, az összes érintett kategóriával foglalkozni kell. Az irányelv nem biztosít mérlegelési jogkört arra, hogy alkalmazását egyes kategóriákra korlátozzák.

5.   VÉDETT FAJOKBAN VAGY TERMÉSZETES ÉLŐHELYEKBEN OKOZOTT KÁROK

85.

A „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” meghatározása szorosan összefügg a madárvédelmi irányelv, valamint az élőhelyvédelmi irányelv rendelkezéseivel. Ezen irányelveket a jelen iránymutatásokban együttesen „természetvédelmi irányelveknek” nevezzük. Különösen a környezeti felelősségről szóló irányelvben és a természetvédelmi irányelvekben számos közös fogalom szerepel. Amint azt a környezeti felelősségről szóló irányelv (5) preambulumbekezdése kimondja, ha egy adott fogalom más vonatkozó uniós jogszabályból származik, akkor ugyanazt a meghatározást kell használni a közös ismérvek érvényesítése és az egységes alkalmazás elősegítése érdekében. Ugyanakkor figyelembe kell venni az egyrészt a természetvédelmi irányelvek, másrészt a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya tekintetében fennálló számos különbséget.

86.

A jelen iránymutatások különösen a következőkre hívják fel a figyelmet: — az érintett védett fajok és természetes élőhelyek fogalmának tárgyi és területi hatálya, — a kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalmak, azaz a kedvező védettségi állapot, — a jelentőség felmérése, — kivételek.

A védett fajok és természetes élőhelyek fogalmának tárgyi és területi hatálya

5. keretes írás: A „védett fajok és természetes élőhelyek” fogalommeghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (3) bekezdése a következőképp határozza meg a „védett fajok és természetes élőhelyek” fogalmát: „a) a 79/409/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett vagy ugyanezen irányelv I. mellékletében felsorolt fajok, vagy a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt fajok; b) a 79/409/EGK irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett fajok élőhelyei vagy az ugyanezen irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelyek vagy a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében felsorolt élőhelyek és a 92/43/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelyek, valamint a 92/43/EGK irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyei; valamint c) amennyiben egy tagállam úgy határoz, bármely olyan élőhely vagy faj, amely nem szerepel az említett mellékletekben, és amellyel kapcsolatban a tagállam a két említett irányelvben meghatározott célokhoz hasonló célokat állapít meg.”

87.

A „védett fajok” magában foglal egyrészt a természetvédelmi irányelvekkel összhangban védett bizonyos fajokat, másrészt bármely olyan további fajt, amely kapcsán egy tagállam úgy határoz, hogy az a felelősség tekintetében beleveszi ebbe a kategóriába. A fajok utóbbi kategóriájáról a tagállamok saját belátásuk szerint dönthetnek, a környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikke (3) bekezdésének c) pontjában szereplő lehetőség alapján. A tagállamok több, mint fele élt ez idáig a lehetőséggel (105). A fajok előbbi kategóriája tekintetében nem tökéletes az átfedés egyrészt a természetvédelmi irányelvek, másrészt a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá eső fajok között.

88.

Ami a madárfajokat illeti, a fenti 5. keretes írásban szereplő fogalommeghatározás körébe tartozó fajok a madárvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdésében említett vagy annak I. mellékletében felsorolt fajok. A madárvédelmi irányelv 4. cikkének (2) bekezdése a rendszeresen előforduló vonuló fajokra hivatkozik, a madárvédelmi irányelv I. melléklete pedig felsorol bizonyos egyéb madárfajokat. Ezek együttvéve az európai madárvilág egy részhalmazát jelentik (106). A „védett fajok” meghatározása nem alkalmazandó azokra a madárfajokra, amelyek nem szerepelnek a madárvédelmi irányelv I. mellékletében, és amelyek nem rendszeresen előforduló vonuló fajok, hacsak azokat valamely tagállam fel nem veszi ebbe a kategóriába.

89.

A madaraktól eltérő fajokat illetően a fogalommeghatározás az élőhelyvédelmi irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt állat- és növényfajokra terjed ki. Nem terjed ki közvetlenül bizonyos fajokra, amelyeket csak az élőhelyvédelmi irányelv V. melléklete (107) sorol fel, hacsak a tagállamok külön nem veszik fel azokat ebbe a kategóriába, illetve, hacsak azok nem egy természetes élőhelynek az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt jellegzetes fajait (108) képviselik. Meg kell azonban jegyezni, hogy az V. melléklet olyan halfajokat tartalmaz, amelyek a „vizekben okozott károkban” szerepelhetnek (lásd az alábbi 6. szakaszt).

90.

Az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelyek különösen az ezen élőhelyek esetében meghatározott Natura 2000 területeken találhatók meg. A környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazása azonban nem korlátozódik a Natura 2000 területeken található, az I. mellékletben felsorolt élőhelyekre. Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján a tagállamok benyújtanak az I. mellékletben felsorolt élőhelyeket ismertető, és az egész területüket lefedő „elterjedési térképeket” (109). Ezeket azonban nem szabad az I. mellékletben szereplő élőhelyek jelenlétére vonatkozó kizárólagos információként kezelni. Megjegyzendő, hogy a természetes élőhelyek különböző elemekből tevődnek össze, beleértve a jellegzetes fajokat is, amelyeket az élőhelyek kézikönyve (110) ismertet.

91.

A rendszeresen előforduló vonuló madárfajoknak a madárvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelyei különösen magukban foglalják a madárvédelmi irányelv 4. cikke szerint különleges természetvédelmi területként besorolt területeken található fajokat. Noha a különleges természetvédelmi területek valószínűleg magukban foglalják a legfontosabb élőhelyeket, a környezeti felelősségről szóló irányelv megfogalmazása nem korlátozza az élőhelyekben okozott károk alkalmazását a madárfajok különleges természetvédelmi területeken található élőhelyeire. A tagállamok benyújtják a Bizottságnak az I. mellékletben szereplő összes költő faj (beleértve a helyhez kötött fajokat is) és más olyan vonuló fajok költő- és elterjedési területének térképeit (10 km x 10 km), amelyek különleges természetvédelmi terület besorolást eredményeznek (111).

92.

Az élőhelyvédelmi irányelv II. mellékletében felsorolt fajok élőhelyei különösen az ezen fajok esetében meghatározott Natura 2000 területeken találhatók meg. A környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazása azonban nem korlátozódik a Natura 2000 területeken található, természetes élőhelyekre. Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke alapján a tagállamok benyújtanak a Bizottsághoz a II. mellékletben felsorolt előhelyeket ismertető, és az egész területüket lefedő „elterjedési térképeket” (112).

93.

Ami az élőhelyvédelmi irányelv IV. mellékletében felsorolt fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyeit illeti, a Bizottság kidolgozott ezeknek az azonosítását elősegítő iránymutatást (113). A természetvédelmi irányelvek értelmében azonban a tagállamok nem kötelesek jelenteni a Bizottságnak ezek elhelyezkedését (a csak a IV. mellékletben felsorolt fajok esetében).

94.

Csak úgy, mint a fajok esetében, a tagállamok más olyan természetes élőhelyeket is felvehetnek a listára, amelyekkel kapcsolatosan nemzeti szinten hasonló célokat határoznak meg, és amelyek kiegészítik a természetvédelmi irányelvekhez köthető élőhelyeket (114).

95.

Ami a területi hatályt illeti, néhány védett faj (például a cetfélék), és néhány természetes élőhely (például a zátonyok), a tengerparttól távolabb találhatók. A környezeti felelősségről szóló irányelv a következőkre a vonatkozik: a belvizek és a parti tenger; a kizárólagos gazdasági övezet és/vagy más területek, ahol a tagállamok egyenértékű szuverén jogokat gyakorolnak; valamint a tengerfenéken élő vagy attól függő fajok és élőhelyek (például a tengeri teknősök vagy a kontinentális talapzat) (115).

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalom

96.

A védett fajokra és a természetes élőhelyekre gyakorolt kedvezőtlen hatások referenciafogalmát, azaz a „kedvező védettségi állapotot” kifejezetten meghatározza mind a környezeti felelősségről szóló irányelv, mind pedig az élőhelyekről szóló irányelv (116), és e meghatározások hasonlóak. 6. keretes írás: A „kedvező védettségi állapotnak” a környezeti felelősségről szóló irányelvben szereplő meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (4) bekezdése a következőképp határozza meg a „védettségi állapot” fogalmát: „a) természetes élőhelyek tekintetében az adott természetes élőhelyet és annak jellegzetes fajait érintő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják az élőhely természetes kiterjedését, szerkezetét és funkcióit csakúgy, mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását, a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén, illetve az egyes tagállamok területén vagy az adott élőhely természetes kiterjedésén belül; Egy adott természetes élőhely védettségi állapota abban az esetben minősül „kedvezőnek”, ha: — természetes kiterjedése és az azon belül található területek nagysága állandó vagy növekvő, — hosszú távú fennmaradásához szükséges sajátos szerkezete és funkciói biztosítottak, és valószínűleg a belátható jövőben is biztosítottak lesznek, továbbá — jellegzetes fajainak védettségi állapota a b) pont értelmében kedvezőnek minősül; b) fajok tekintetében az adott fajt érintő azon hatások összessége, amelyek hosszú távon befolyásolhatják a faj populációinak eloszlását és egyedsűrűségét, a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén, illetve az egyes tagállamok területén vagy az adott faj természetes elterjedési területén belül; Egy adott faj védettségi állapota abban az esetben minősül „kedvezőnek”, ha: — a faj populációinak dinamikájára vonatkozó adatok azt mutatják, hogy a faj képes hosszú távon fenntartani magát természetes élőhelyének életképes alkotórészeként, — a faj természetes elterjedési területe nem csökken, és valószínűleg a belátható jövőben sem fog csökkenni, továbbá — kellő nagyságú élőhely áll rendelkezésre jelenleg, és valószínűleg a jövőben is a faj populációinak hosszú távú fennmaradásához.”

97.

A 6. keretes írásban szereplő fogalommeghatározásban a hatások „összességére” való hivatkozás azt jelzi, hogy a különféle egyéni hatások járulnak hozzá a védettségi állapot fent említett általános kimeneteléhez. A hatások lehetnek pozitívak vagy negatívak, és közvetlenül vagy közvetve fejthetik ki a hatásukat. A környezeti károkat előidéző káros események ezen hatásoknak ugyan részét képezik, de nem teszik ki azok összességét.

98.

A „védettségi állapot” meghatározása számos paraméterre utal annak leírásakor, hogy a hatások összessége miképpen befolyásolta a védettségi állapot kimenetelét. A természetes élőhelyek esetében ezek a paraméterek magukban foglalják azok hosszú távú természetes kiterjedését, szerkezetét és funkcióit csakúgy, mint jellegzetes fajainak hosszú távú fennmaradását a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén, illetve az egyes tagállamok területén vagy az adott élőhely természetes kiterjedésén belül. Fajok tekintetében a paraméterek magukban foglalják a faj populációinak hosszú távú eloszlását és egyedsűrűségét, a tagállamoknak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területén, illetve az egyes tagállamok területén vagy az adott faj természetes elterjedési területén belül. A különböző nagyságrendekre vonatkozó területi hivatkozásokat a jelentőség felmérése kapcsán az alábbi 118. bekezdés részletesebben vizsgálja.

99.

A fent említett paramétereket tovább finomítják a „kedvező” védettségi állapotra vonatkozó pontos leírások. Például a természetes élőhelyek vonatkozásában az élőhely hosszú távú természetes kiterjedése paraméterének megfelelő minősítés a következőképpen szól: „természetes kiterjedése és az azon belül található területek nagysága állandó vagy növekvő”.

100.

Az egyéni hatások – úgy mint környezeti károkat előidéző káros események – ezekhez e paraméterek vagy pontosítások közül egyhez vagy többhöz is kapcsolódhatnak. Egy egyéni hatásnak nem feltétlenül kell egyszerre befolyásolnia a különböző paramétereket és minősítéseket. Noha egy káros esemény lehet egyéni hatás, mégsem zárható ki, hogy az általa előidézett kedvezőtlen hatások némelyike más hatásokkal együttesen jelentkezik. Például káros esemény lehet egy védett faj populációjába tartozó egyedek megmérgezése egy olyan helyzetben, amikor a populáció már amúgy is szenved más negatív hatásoktól, amelyek azt követően a mérgezés káros hatásaival együtt jelentkeznek.

101.

A természetvédelmi irányelvek összefüggésében a Bizottság szolgálatai összeállítottak olyan dokumentumokat, amelyek tisztázzák a „természetes kiterjedéshez/elterjedési területhez” hasonló fogalmakat (117).

A jelentős kedvezőtlen hatások értékelése

Körülmények

102.

Amint az a fenti 14. pontból kitűnik, a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk szempontjából a gazdasági szereplők és a keresőtevékenységek szélesebb köre releváns, mint a vizekben okozott károk és a területi károk szempontjából. A kedvezőtlen hatások jelentőségének felmérése tehát az okok, a felelősök és a károsító tényezők egy potenciálisan szélesebb körére vonatkozik.

Háttér

103.

Amint az a 3. keretes szövegből kitűnik, a jelentőség fogalma olyan kárként van kifejezve, amely „jelentős kedvezőtlen hatást gyakorol” a védett fajok és természetes élőhelyek „kedvező védettségi állapotának elérésére vagy fenntartására”.

104.

A fenti 98–101. pontból arra következtethetünk, hogy a kedvezőtlen hatások akkor is jelentősek lehetnek, ha egy káros esemény csak a „kedvező védettségi állapot” meghatározásában említett paraméterek és minősítések egyikét vagy némelyikét befolyásolja. Például egy ritka ragadozó madárnak valamely területgazdálkodási tevékenység során, illegális méreghasználattal történő elpusztítása hátrányosan befolyásolhatja e madárfaj populációjának dinamikáját és elterjedési területét anélkül, hogy csökkentené a rendelkezésre álló élőhelyet (jóllehet a mérgek jelenléte természetesen rontja azon természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatásokat, amelyeket az adott élőhely biztosít a madár számára).

105.

A védett fajok és természetes élőhelyek védettségi állapotának megítélése ténykérdés, nem pedig rögzített és megváltozhatatlan dolog. A természetvédelmi irányelvek célja a kedvező védettségi állapot fenntartása, ha ez már megvalósult, vagy a kedvező védettségi állapot elérése, ha a jelenlegi állapot kedvezőtlen. A kedvező védettségi állapot elérésére vagy fenntartására utalva a meghatározás szövege mindkét lehetőséget számba veszi. Tehát, amennyiben a védettségi állapot már jelenleg is kedvező, a kedvezőtlen hatások veszélyeztethetik a pozitív status quo fenntartását; és amennyiben a védettségi állapot kedvezőtlen, a kedvezőtlen hatások tovább ronthatják a jelenlegi negatív status quo-t vagy veszélyeztethetik annak szükséges javulását. Ez azt jelenti, hogy egy kedvezőtlen állapotú védett fajra vagy természetes élőhelyre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat nem szabad úgy kezelni, mintha azok egy védett fajt vagy természetes élőhelyet ért kár hatókörén kívül esnének pusztán azzal az indokkal, hogy a faj vagy az élőhely már amúgy is rossz állapotban van. Ehelyett a fajnak vagy az élőhelynek kedvező védettségi állapot elérésére irányuló képességével – és az e képességet esetlegesen hátráltató tényezőkkel – kell foglalkozni. Amint azt az alábbi 118. pont megjegyzi, a kedvezőtlen hatások jelentősége felmérésének a helyi szinten érdeminek kell lennie.

106.

A gyakorlatban a környezeti felelősségről szóló irányelv és a természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozó védett fajok és természetes élőhelyek közül sok jelenleg is kedvezőtlen védettségi állapotban van (118).

107.

Ha a természetvédelmi irányelvekben felsorolt fajok vagy élőhelyek kedvezőtlen védettségi állapotban vannak, a természetvédelmi irányelvek előírnak a kedvező védettségi állapotuk helyreállítására szolgáló intézkedéseket (119). E tekintetben – a kedvező védettségi állapot elérése érdekében – figyelembe kell venni a meglévő helyreállítási intézkedésekre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ezek az intézkedések megvalósulhatnak például élőhely-helyreállítási intézkedések vagy egyes fajok visszatelepítésére irányuló programok formájában. Erre példa lehet a halpusztulással járó káros események tekintetében minden olyan helyspecifikus aktív természetvédelmi intézkedés figyelembevétele, amelynek célja az érintett halfajok védettségi állapotának javítása. Ez a populációdinamika szempontjához fog kapcsolódni. A felépülési potenciálra gyakorolt kedvezőtlen hatásokat is figyelembe kell venni. Például egy érintett terület otthont adhat egy olyan fajnak is, amelynek nem kedvezőtlen az állapota, de a felépülési potenciálja a területen való jelenlegi jelenlétét tükrözi. Azok a kedvezőtlen hatások, amelyek negatívan befolyásolják a faj jelenlétét, csökkenthetik a felépülési potenciált is.

A felmérés végrehajtása

108.

A meghatározás előírja, hogy a jelentőséget „az eredeti állapothoz képest kell felmérni, figyelembe véve az I. mellékletben meghatározott kritériumokat”. 7. keretes írás: A kritériumoknak az irányelv I. mellékletében meghatározott szövege

109.

Az eredeti állapot a kedvezőtlen hatások által érintett konkrét területhez vagy konkrét faj populációjához, illetve populációihoz kapcsolódik. Ezeket a rendelkezésre álló legjobb információkra támaszkodva kell kezelni.

110.

A felmérési gyakorlat terület- vagy populációspecifikus jellegét számításba véve, az eredeti állapotnak a fent említett paraméterekhez és minősítésekhez kell kapcsolódnia. Az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt természetes élőhelyek esetében ez például az adott területen található élőhelyek, felépítésük, funkciójuk, valamint az ott élő jellegzetes fajok vizsgálatát jelentené. Előfordulhat például, hogy különféle természetes élőhelyek egy mozaikja van jelen, vagy egy élőhely egy víztest viszonylatában működik (mint amikor egy sós mocsár a parti vizekben az árapályával összhangban működik). A Natura 2000 területek esetében az egységes űrlap valószínűleg fontos információforrás lesz (120).

111.

E sajátosságok meghatározása során számos esetleges gyakorlati kihívás merülhet fel: az adott körülmények között rendelkezésre álló legjobb információk meghatározása és az információk megbízhatóságának biztosítása.

112.

Ahol már bekövetkezett kár, maga a kár akadályozhatja az eredeti állapot megbecslését. Ha egy élőhely károsodott vagy megsemmisült, vagy onnan kiszorult fajok, utólag összegyűjtött információk segítségével nagyon nehéz lehet megállapítani az eredeti állapotot. Ez különösen nyilvánvaló lehet a C-529/15. sz., Folk, valamint a C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügy által szemléltetett körülmények között, vagyis előfordulhat, hogy egy keresőtevékenység hosszú időn keresztül, halmozottan idézett elő kedvezőtlen hatásokat, elnyomva egy adott élőhely egyébként természetes működési módját, vagy visszaszorítva egy védett faj jelenlétét. Az elnyomott vagy elveszett működés vagy populáció pontos számszerűsítése azonban nem szükséges, mivel a meghatározásban a „becsült” kifejezés szerepel. Hivatkozhatunk a C-374/98. sz., Bizottság kontra Franciaország (121) ügyre is, amelyben a Bíróság jelezte, hogy senkinek nem származhat előnye a madárvédelmi irányelv követelményeinek be nem tartásából. Az irányelv összefüggésében: az a gazdasági szereplőnek, amely jogellenes cselekedet vagy mulasztás révén tönkreteszi vagy megkárosítja az adatgyűjtés alapját (például azáltal, hogy gazdasági haszonszerzés céljából feltölt egy védett vizes élőhelyet), nem származhat előnye ebből egy jogszerűen eljáró gazdasági szereplőhöz képest.

113.

Szintén releváns a C-157/89. sz., Bizottság kontra Olaszország ügy, amelyben a Bíróság a madarakról szóló irányelv összefüggésében mérlegelte a rendelkezésre álló legjobb információk fogalmát, megerősítve az általános jellegű, megbízható tudományos szakirodalom szerepét olyan helyzetekben, amikor a témával foglalkozó sajátos szakirodalom nem érhető el (122).

114.

Még akkor is, ha egy helyszínt korábban komoly károk értek, a meglévő Föld-megfigyelési adatok segítségével lehetséges az eredeti állapotra vonatkozó információt szerezni. Továbbá, ha korlátozottan áll rendelkezésre információ, helyénvaló lehet az eredeti állapotot hasonló, a káros esemény által nem érintett helyszínekről (úgynevezett „referenciahelyszínekről”) származó adatok vagy modellek segítségével megállapítani (123).

115.

A Bizottság közzétett egy Biodiversity baseline condition (A biológiai sokféleség eredeti állapota) című Excel-táblázatot (124). Ez uniós szinten és az összes tagállam szintjén információforrások igen széles körére hivatkozik, ideértve a helyspecifikus információkat is, mint például az összes Natura 2000 terület „egységes űrlapjait”, valamint módszertani megközelítésekkel is szolgál uniós és nemzeti szinten, hogy segítse a védett fajok és természetes élőhelyek eredeti állapotának meghatározását (125).

116.

A rendelkezésre álló legjobb információk fogalmába beletartozik az eredeti állapot megállapításához felhasznált információk minősége és a felhasznált információkból levont következtetések is. Ügyelni kell arra, hogy az információk, valamint az azokból levont következtetések megbízhatóak és érvényesek legyenek, különösen akkor, ha a gazdasági szereplő tagadja, hogy kedvezőtlen hatások merültek volna fel vagy fognak felmerülni. Ebben az összefüggésben hivatkozhatunk a C-209/02. sz., Bizottság kontra Ausztria ügyre, amelyben a Bíróság megállapította, hogy az illetékes hatóságok nem a megfelelő következtetéseket vonták le egy Natura 2000 területen megvalósítandó projektnek várható hatásainak tudományos értékeléséből (126).

117.

Ami a káros esemény bekövetkezte utáni helyzetet illeti, az I. melléklet első bekezdésének első mondata segít az eredeti állapotot összefüggésbe helyezni, utalva a védettségi állapotra, a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatásokra és az ilyen erőforrások természetes megújulási képességére. Ezek általános, kontextusfüggő kritériumokat jelentenek, vagyis, ami általánosságban ismert a káros esemény kedvezőtlen hatásainak kitett védett fajokról vagy természetes élőhelyekről (a fent említett Biodiversity baseline condition című Excel-táblázat célja ebben segíteni). A „védettségi állapot” meghatározásában szereplő, egy tagállamnak a Szerződés hatálya alá tartozó európai területére, egy tagállam területére, valamint a természetes kiterjedése történő utalások lehetővé teszik ennek a kontextusnak a különböző szinteken történő megállapítását. Például egy ritka, endémiás és földrajzilag behatárolt élőhely eltérő képet mutat, mint egy olyan élőhely, amely széles területet ölel fel a tagállamokon belül és a határokon átívelően.

118.

Az I. melléklet első bekezdésének második mondata a kedvezőtlen változások mérhető adatok alapján történő meghatározására utal, és erre példákat szolgáltat. E mondat célja hangsúlyozni, hogy a kedvezőtlen hatások mérhető kedvezőtlen változásokkal és romlással kapcsolatosak. Az adatok mind az érintett területekre és populációkra, mind pedig általánosabban az érintett faj- és élőhelytípusokra vonatkoznak. Ebből következik, hogy mind a területspecifikus, mind a populációspecifikus és általánosabb jellegű (például a tudományos szakirodalomban fellelhető) információk szerepet játszanak: — Az első franciabekezdés a következőkre vonatkozik: „az egyedek száma, sűrűsége vagy az érintett terület”. A védett fajok esetében ez magában foglalhatja mind az elpusztított egyedek számát, mind pedig a kárt vagy egyéb hátrányt szenvedett egyedek számát. Az élőhelyek esetében az érintett terület felölelheti a védett fajok élőhelyeit, a párzási, költő- vagy pihenőhelyeket, valamint az élőhelyvédelmi irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelyeket, és kapcsolódhat az élőhelyek elvesztéséhez, az élőhelyek károsodásához és az ezen élőhelyek által nyújtott szolgáltatások állapotromlásához. — A második franciabekezdés összehasonlítási célt szolgál, és kapcsolatot kíván teremteni az érintett egyedek és területek, valamint a szóban forgó egyedek és élőhelyek szélesebb körű védelme között. A helyi, regionális és magasabb szinten történő felmérésre való hivatkozás összecseng az európai és tagállami területekre és a természetes kiterjedésre vonatkozóan a „védettségi állapot” meghatározásában szereplő hivatkozással. A jelentőség felmérésének és meghatározásának helyi szinten érdemben kell történnie. A nemzeti és európai szintre történő hivatkozások további iránymutatással szolgálnak annak érdekében, hogy az egyedeket és az élőhelyeket különböző földrajzi összefüggésekbe lehessen helyezni. Ez nem jelenti, hogy a kedvezőtlen hatásokat nemzeti és európai szinten kell bizonyítani. — A harmadik franciabekezdés az érintett fajok és élőhelyek regenerációs képességére összpontosít. E téren nyilvánvalóan lehetnek eltérések. Egyes élőhelyek olyan abiotikus tulajdonságokkal rendelkeznek, hogy nem képesek regenerálódni. Példa erre a C-258/11. sz., Sweetman-ügyben (127) szereplő karrmező, amelyről az élőhelyvédelmi irányelv szerinti felmérés keretében megállapítást nyert, hogy azt végleges eltűnés fenyegeti. A környezeti felelősségről szóló irányelvre tekintettel elképzelhető ilyen tartós veszteség fennállása. — A negyedik franciabekezdés egy időtényezőre összpontosít, és szorosan kapcsolódik a harmadik franciabekezdéshez. A „rövid időre” és a beavatkozás hiányára való hivatkozások lehetővé teszik, hogy egy faj vagy élőhely önmagától, gyorsan megújuljon. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ez az eredeti állapothoz kapcsolódik. Ezért figyelembe kell venni az érintett terület és populáció sajátosságait. Nem zárható ki például, hogy a helyi tényezők a regeneráció hosszabb időt vehet igénybe, mint másutt. Hogy mi minősül „rövid időnek”, az nincs meghatározva, ugyanakkor a kifejezésből az következik, hogy az adott fajnak vagy élőhelynek legalábbis képesnek kell lennie a gyors regenerációra. A hosszú szaporodási ciklusú fajok és a lassan kialakuló élőhelyek nem rendelkeznek ezzel a képességgel.

119.

Amint azt korábban megjegyeztük, a felmérési folyamat nem öncélú, hanem annak célja megállapítani, hogy adott esetben szükség van-e megelőző intézkedésekre, a károsító tényezők azonnali kezelésére és felszámolási intézkedésekre. A felmérés folyamatában tükröződnie kell annak, hogy az első és a második cél idő szempontjából kritikus. A „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” meghatározásának szövege az I. melléklet kritériumait „figyelembe véve” történő felmérésre utal. Ezáltal lehetővé kell válnia, hogy a hangsúly az I. melléklet azon szempontjaira helyeződjön, amelyek annak gyors megállapításához kellenek, hogy szükség van-e megelőző intézkedésekre vagy a károsító tényezők azonnali kezelésére. A felszámolási intézkedések céljából valószínűleg mélyrehatóbb felmérés szükséges.

A jelentőség megállapítása

120.

A megelőző intézkedések és a károsító tényezők azonnali kezelése céljából meg kell határozni a jelentőséget, ha az értékelés annak megalapozott feltételezését eredménye – vagy kellene eredményeznie –, hogy ilyen intézkedések hiányában az alábbi 121. és 122. pontban említett jellegű kedvezőtlen változások és romlás fog bekövetkezni.

121.

Az alábbi 124. és 125. pontban említett, a jelentéktelenséget alátámasztó kritériumokra is figyelemmel a természetes élőhelyekkel kapcsolatos felszámolási intézkedések céljából a kedvezőtlen változások jelentősnek minősülnek, és romlás következik be, ha az érintett természetes élőhely területe tekintetében ezek az alábbiak közül egyet vagy többet eredményeznek: — az élőhely által érintett terület által elszenvedett, mérhető állandó vagy ideiglenes veszteség, — az élőhely szerkezetének vagy működésének mérhető állapotromlása, — az élőhely kiterjedésének mérhető, állandó vagy ideiglenes csökkenése, — a jellegzetes fajok mérhető, állandó vagy ideiglenes eltűnése, illetve az elterjedési területük vagy a rendelkezésükre álló élőhelyek csökkenése, — a természetes erőforrások által nyújtott szolgáltatásoknak a természetes élőhely területéhez, szerkezetéhez és funkcióihoz, valamint jellegzetes fajaihoz kapcsolódó, mérhető, állandó vagy ideiglenes romlása, — mérhető különbség a kedvezőtlen hatások bekövetkezésének ideje, valamint annak ideje között, amikor érintett terület, szerkezet, funkciók és jellegzetes fajok eredeti állapota helyre áll.

122.

Az alábbi 124. és 125. pontban említett, a jelentéktelenséget alátámasztó kritériumokra is figyelemmel egy védett fajjal kapcsolatos felszámolási intézkedések céljából a kedvezőtlen változások jelentősnek minősülnek, és romlás lép fel, ha az érintett populáció tekintetében az alábbiak közül egyet vagy többet eredményeznek: — mérhető, állandó vagy ideiglenes populációveszteség (beleértve egy vagy több egyed elpusztulását is) vagy a populáció egészségi állapotának olyan romlása, amely befolyásolja a populáció dinamikáját azon a területen, ahol a kedvezőtlen hatások jelentkeznek. A populációveszteség bekövetkezhet a káros eseménnyel okozati összefüggésbe hozható halálozások révén. A populáció egészségi állapotának romlása magában foglalhatja például a károk különféle formáit, mint például a toxinok bioakkumulációját vagy a környezetbe szándékosan kibocsátott, géntechnológiával módosított egyedekkel történő keresztmegtermékenyítést követő, kedvezőtlen genetikai módosulásokat is (128), — az érintett fajok elterjedési területének mérhető, állandó vagy ideiglenes csökkenése, — az érintett fajok számára a hosszú távú fennmaradáshoz rendelkezésére álló élőhelyek mérhető, állandó vagy ideiglenes csökkenése, — a természetes erőforrások által nyújtott szolgáltatásoknak a populációveszteséghez, az elterjedési terület csökkenéséhez vagy a rendelkezésre álló élőhelyek csökkenéséhez kapcsolódó, mérhető, állandó vagy ideiglenes romlása, — mérhető különbség a kedvezőtlen hatások bekövetkezésének ideje, valamint annak ideje között, amikor a populáció, az elterjedési terület vagy az élőhelyek rendelkezésre állásának eredeti állapota helyre áll.

123.

Az I. melléklet második bekezdése úgy rendelkezik, hogy az emberi egészségre bizonyítottan ártalmas károk jelentős kárnak minősülnek. Lehetséges, hogy egy védett fajt vagy egy természetes élőhelyet érintő kedvezőtlen változásnak olyan hatásai is lehetnek, amelyek – az abban közrejátszó károsító tényezők miatt – párhuzamosan az emberi egészség szempontjából is relevánsak. Például egy természetes élőhely mérgező vegyi anyagokkal történő szennyezése egyidejűleg az emberi egészségre gyakorolt kedvezőtlen hatásokkal is járhat.

124.

Az I. melléklet utolsó bekezdése jelzi, hogy mi tekintendő kell jelentősnek. A C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügyben a Bíróság kimondta, hogy: „A „nem kell” kifejezés használatából következik, hogy az irányelv átültetése során a tagállamok szabadon döntik el, hogy az irányelv I. mellékletének alkalmazásában az ilyen károkat jelentősnek vagy jelentéktelennek tekintik.” (129) A Bíróság azt is megállapította, hogy e bekezdés rendelkezéseit szigorúan kell értelmezni (130).

125.

Az I. melléklet utolsó bekezdésének tartalmát illetően: — Az első franciabekezdés olyan negatív változásokra hivatkozik, amelyek a normálisnak tekintett természetes ingadozásnál kisebb mértékűek. Ez ahhoz kapcsolódik, hogy – a fenti 65. pontban említettek szerint – az eredeti állapot jellegét tekintve lehet nem statikus. A negatív változásoknak a természetes változásokhoz viszonyított nagyságrendjén van a hangsúly. — A második franciabekezdés a természetes oknak betudható vagy az adott területen folytatott normális gazdálkodásból eredő negatív változásokra hivatkozik. A Bíróság részletesen foglalkozott ezzel a franciabekezdéssel a C-297/19. sz. Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig Holstein e. V. ügyben, amelynek a tárgya egy Natura 2000 területen található vizes élőhelyen mezőgazdasági érdekből, egy állami szerv által rendszeres jelleggel folytatott vízelvezetés volt. A vízelvezetés következtében csökkent a vízszint, ami káros hatással volt egy védett madárfajra, a kormos szerkőre (Chlidonias niger). A Bíróság kimondta, hogy a „normális gazdálkodás” kifejezés az élőhely-nyilvántartásra, a céldokumentumokra (amelyek az illetékes hatóságok által irányított gazdálkodási műveletekkel kapcsolatosak), valamint a tulajdonosok vagy gazdasági szereplők által korábban folytatott gazdálkodásra egyaránt vonatkozik (131). A Bíróság megállapította, hogy „annak érdekében, hogy a környezetvédelem összefüggésében ne fosszuk meg a „normális” szót a hatékony érvényesüléstől, hozzá kell tenni, hogy a gazdálkodás csak akkor tekinthető normálisnak, ha összhangban áll az olyan helyes gyakorlatokkal, mint például a helyes gazdálkodási gyakorlatok” (132). A Bíróság azt is megállapította, hogy egy, az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv hatálya alá tartozó területen folytatott gazdálkodás magában foglalhat mezőgazdasági tevékenységeket, többek között öntözést is, de csak akkor tekinthető normálisnak, ha megfelel az említett irányelvekben meghatározott céloknak és kötelezettségeknek (133). Ez az ítélet a természetvédelmi irányelvek hatálya alá tartozó összes területre vonatkozik, nemcsak a Natura 2000 területekre (134). Ami a Natura 2000 területeket illeti, említésre méltó a megfelelő területvédelmi célkitűzések fontossága. — A harmadik franciabekezdés az élőhelyek vagy fajok rövid természetes regenerálódási idejére utal, amely alatt képesek újra elérni az eredeti állapotnak megfelelő vagy annál magasabb szintű állapotot.

Kivételek

126.

A „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” meghatározása előír kivételeket az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) és (4) bekezdésére és 16. cikkére, valamint a madárvédelmi irányelv 9. cikkére hivatkozással. A C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein ügyben a Bíróság kimondta, hogy ezeket a kivételeket szigorúan kell értelmezni (135).

127.

Számos következtetést le lehet vonni a természetvédelmi irányelvek ezen rendelkezéseire vonatkozó hivatkozásokból.

128.

Először is, a fenti rendelkezések valamelyike szerinti engedély puszta megléte nem eredményezi a kedvezőtlen hatások általános kizárását a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk hatálya alól. A kedvezőtlen hatások kizárásához az szükséges, hogy — azokat előzetesen azonosították, — az azokat kiváltó cselekményt kifejezetten engedélyezték. Ha egy gazdasági szereplő túllépi az engedélyben meghatározott feltételeket (például az engedélyben megengedettnél nagyobb mértékben betolakszik egy élőhelyre), a feltételek be nem tartásával összefüggő kedvezőtlen hatások miatti felelősség merülhet fel (136).

129.

Másodsorban a kivételek megfogalmazása azt jelzi, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében felmerülhet felelősség olyan helyzetekben, amikor nincs semmiféle engedély, de az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében, valamint a 4. és 16. cikkében, és a madárvédelmi irányelv 9. cikkében foglalt követelmények alkalmazandók. Ez például akkor áll fenn, amikor egy gazdasági szereplőnek az élőhelyvédelmi irányelv 16. cikkével összhangban engedélyeztetnie kellett volna az eltérést annak érdekében, hogy a keresőtevékenységét jogszerűen végezze, ezt elmulasztotta (137).

6.   „VIZEK KÁROSODÁSA”

130.

Amint a fenti 3. keretes írásból kitűnik, a tárgyi hatály szempontjából a „vizek károsodása” a vizek két fő kategóriájára vonatkozik: a víz-keretirányelvvel összhangban érintett vizek; a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv hatálya alá eső tengervizek. A jelen irányelvek ezeket egymás után, sorjában tárgyalják.

(A)   A VÍZ-KERETIRÁNYELVVEL ÖSSZHANGBAN ÉRINTETT VIZEK

Az érintett vizek tárgyi és területi hatálya

131.

A „vizekben okozott károk” tárgyi hatályának megértéséhez meg kell érteni, mit is jelent az „érintett vizek” kifejezés. A „vizek” magukban foglalják a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó valamennyi vizet – lásd alább a 8. keretes írást. A víz-keretirányelvnek a célja, hogy „keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti tengervizek és a felszín alatti vizek védelmének” (138). Az itt szereplő idézet a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó vizekre vonatkozik. A víz-keretirányelv ezek mindegyikére vonatkozik, tekintet nélkül azok méretére és jellemzőire (139). További vonatkozó meghatározások az alábbi 9. keretes írásban találhatók. Az „érintett” vizek azok, amelyeket a kár érint. 8. keretes írás: A „vizek” meghatározása

A környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (5) bekezdése a következőképp határozza meg a „vizek” fogalmát: „a 2000/60/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi víz”.

9. keretes írás: A víz-keretirányelvben szereplő, a „vizek” tekintetében releváns fogalommeghatározások

A víz-keretirányelv kifejezetten definiálja a vizek két alapvető típusát, ezek a „felszíni vizek” és a „felszín alatti vizek”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (1) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „felszíni víz”: „a szárazföldi vizek, kivéve a felszín alatti vizet; az átmeneti vizek és a parti tengervizek, kivéve a kémiai állapot szempontját, amely szerint a felségvizek is ide tartoznak”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „felszíni alatti víz”: „mindaz a víz, amely a föld felszíne alatt a telített zónában található, és közvetlen kapcsolatban van a talajjal vagy az altalajjal”. Amint látható, a „felszíni víz” fogalommeghatározása a vizek négy alosztályára hivatkozik: „szárazföldi vizek”, „átmeneti vizek”, „parti tengervizek” és „felségvizek”. Ezek közül az első hármat kifejezetten meghatározza. A víz-keretirányelv 2. cikkének (3) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „szárazföldi víz”: „minden, a földfelszínen álló vagy mozgó víz, és minden felszín alatti víz annak az alapvonalnak a szárazföld felőli oldalán, amelytől a felségvizek szélességét számítják”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (6) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint az „átmeneti vizek”: „a folyótorkolatok közelében levő felszíni víztestek, amelyek részben sós jellegűek a parti tengervizekhez való közelségük eredményeképpen, de amelyeket alapjában véve az édesvizek beáramlása befolyásol”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (7) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „parti tengervíz”: „egy olyan vonal szárazföld felőli oldalán levő felszíni víz, amelynek minden pontja egy tengeri mérföld távolságra van a tenger felőli oldalon annak a vonalnak a legközelebbi pontjától, amelytől a felségvizek szélességét mérik, adott esetben kiterjesztve az átmeneti vizek külső határáig”.

132.

Amint a 9. keretes írásban szereplő fogalommeghatározásokból kitűnik, a felszíni vizek területi hatálya kiterjed a parti tengervizekre, és kémiai állapotuk tekintetében a felségvizekre is. A felségvizek a megállapodott alapvonaltól mért 12 tengeri mérföldig terjednek. Két további pontot érdemes még megemlíteni. Először is, ami a felszíni vizeket illeti, van némi átfedés köztük és a tengervizek között, amint az az alábbi 12. keretes írásból is kitűnik. Átfedések esetén a víz-keretirányelv az irányadó a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazásában (lásd a 12. keretes írást és az alábbi 175. pontot). Másodszor, a víz-keretirányelvben a vizek további releváns alegységei is szerepelnek, amint azt az alábbi 10. keretes írás mutatja. Harmadszor, amikor az érintett vizekre gyakorolt kedvezőtlen hatások jelentőségének a víz-keretirányelv szerinti felmérésre kerül sor, figyelembe kell venni a kedvezőtlen hatások esetében alkalmazandó referenciafogalmakhoz kapcsolódó földrajzi korlátozásokat. Ezeket az alábbiakban mérlegeljük. 10. keretes írás: A vizek alosztályaira vonatkozóan a víz-keretirányelvben szereplő további releváns fogalommeghatározások

A víz-keretirányelv 2. cikkének (4) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „vízfolyás”: „szárazföldi víztest, amely nagyobbrészt a földfelszínen folyik, de amely hosszának egy részén a felszín alatt is áramolhat”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (5) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „tó”: „álló szárazföldi víztest”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (8) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „mesterséges víztest”: „emberi tevékenységgel létrehozott felszíni víztest”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (9) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „jelentősen (erősen) módosított víztest”: „felszíni víztest, amely emberi tevékenység általi fizikai változások eredményeként jellegében lényegesen megváltozott, ahogy azt a tagállam a II. mellékletnek megfelelően kijelölte”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (10) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „felszíni víztest”: „a felszíni víznek olyan különálló és jelentős eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna része, átmeneti víz vagy parti tengervíz egy szakasza”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (12) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „felszín alatti víztest”: „a felszín alatti víznek egy víztartón vagy víztartókon belül lehatárolható része”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (11) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „víztartó réteg”: „felszín alatti kőzetréteg vagy kőzetrétegek vagy más földtani képződményekből álló réteg vagy rétegek, amelyek porozitása és vízáteresztő képessége lehetővé teszi a felszín alatti víz jelentős áramlását vagy jelentős mennyiségű felszín alatti víz kitermelését”.

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalmak

133.

A kedvezőtlen hatások esetében alkalmazandó referenciafogalmak: az érintett vizek „ökológiai [a felszíni vizek esetében releváns], kémiai [mind a felszíni, mind pedig a felszín alatti vizek esetében releváns] és/vagy mennyiségi állapota [a felszín alatti vizek esetében releváns] és/vagy ökológiai potenciálja [a jelentősen (erősen) módosított víztestek esetében releváns] 2000/60/EK irányelvben meghatározottak szerint”. Figyelembe véve a felszíni vizek és a felszín alatti vizek kémiai állapota közötti különbségeket, ez azt jelenti, hogy szükség lehet öt különféle állapotot mérlegelésére; ezek fogalommeghatározása kapcsán a víz-keretirányelvre kell hivatkozni. Amint az alábbi 11. keretes írásból kitűnik, az „ökológiai állapot” és a „mennyiségi állapot” fogalma kifejezetten definiálva van; másrészt a „kémiai állapot” és az „ökológiai potenciál” fogalommeghatározását a „jó kémiai állapot” és a „jó ökológiai potenciál” definíciójából kell levezetni. 11. keretes írás: A referenciafogalmak víz-keretirányelv szerinti fogalommeghatározása

A víz-keretirányelv pontosan meghatározza a következő fogalmakat: „ökológiai állapot” és „mennyiségi állapot”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (21) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint az „ökológiai állapot”: „a felszíni vizekkel kapcsolatban levő vízi ökoszisztémák szerkezetének és működésének minősége, az V. mellékletnek megfelelően osztályozva”. A víz-keretirányelv 2. cikkének (26) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása szerint a „mennyiségi állapot”: „annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak”. Noha a víz-keretirányelv pontosan meghatározza az „ökológiai állapot” és a „mennyiségi állapot” fogalmát, nem szerepel a „kémiai állapot” definíciója. Ehelyett a 2. cikk (24) és (25) bekezdései meghatározza a „felszíni víz jó kémiai állapotát”, illetve a „felszín alatti víz jó kémiai állapotát” (utólagos kiemelés). A „felszíni víz jó kémiai állapotának” fogalommeghatározása: „a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a felszíni vizekre meghatározott környezeti célkitűzéseket elérő kémiai állapot, azaz egy olyan, a felszíni víztest által elért kémiai állapotot, ahol a szennyező anyagok koncentrációja nem haladja meg a IX. mellékletben (140) és a 16. cikk (7) bekezdésében meghatározott környezetminőségi követelményeket, és más vonatkozó közösségi joganyagban, közösségi szinten megállapított környezetminőségi követelményeket”. A „felszín alatti víz jó kémiai állapotának” fogalommeghatározása: „egy olyan felszín alatti víztest kémiai állapota, amely az V. melléklet 2.3.2. táblázatban megállapított minden feltételnek megfelel (141)”. Hasonlóképpen, a víz-keretirányelv nem tartalmazza az „ökológiai potenciál” kifejezett definícióját, 2. cikkének (23) bekezdése azonban a következőképp határozza meg a „jó ökológiai potenciál” fogalmát: „egy jelentősen (erősen) módosított vagy mesterséges víztest állapota az V. melléklet vonatkozó feltételei szerint lett megfelelően osztályozva.”

134.

A víz-keretirányelv értelmében az öt referenciafogalmat elsősorban az ezen irányelv alapján körülhatárolt, és olyan monitoringprogramok alapján értékelt víztestek vonatkozásában használják, amelyek mozgásteret hagynak a tagállamoknak a monitoring gyakorisága és helyszínei tekintetében. Ebben a jogi keretben e fogalmakat és a körülhatárolt víztestek fogalmát elsősorban a hosszú távú célkitűzések elérése céljából alkalmazzák, megfelelő vízgyűjtő-gazdálkodás és az intézkedések megtervezése révén. Ebben a tekintetben a „Víztestek azonosítása” című, 2. sz. iránymutatás (142) , amely egy, a víz-keretirányelv közös végrehajtási stratégiája alapján kidolgozott, nem kötelező érvényű referenciadokumentum, megjegyzi, hogy a víztestek fogalmát alkalmazzák az irányelv fő környezeti céljainak való megfelelés értékelésére és a kapcsolódó jelentéstételre; egy víztest körülhatárolása azonban csupán eszköz és nem önmagában vett cél.

135.

A környezeti felelősségről szóló irányelv összefüggésében az öt referenciafogalom ugyanazon érintett vizekre vonatkoznak, vagyis a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó vizekre, de eltérő célt szolgálnak: ezek a vizekben okozott károk, azaz olyan károk felmérésére szolgáló referenciaértékek, amelyek jelentősen kedvezőtlenül befolyásolják az e referenciafogalmakat meghatározó minőségi elemeket.

136.

Az alábbiakban további bizonyítékkal szolgálunk arra nézve, hogy ez az öt referenciafogalom számos további, a víz-keretirányelvben szereplő fogalomra utal. A kedvezőtlenül érintett vizektől függően ezeket a további fogalmakat figyelembe kell venni a „vizekben okozott károk” meghatározás alkalmazásakor. A környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazásában az öt fogalom felosztható a felszíni vizekre (nevezetesen az ökológiai állapotra, az ökológiai potenciálra és a felszíni vizek kémiai állapotára) vonatkozó, valamint a felszín alatti vizekre (nevezetesen a felszín alatti vizek kémiai állapotára és mennyiségi állapotára) vonatkozó fogalmakra.

137.

Az „ökológiai állapot” fogalommeghatározása a következőkre hivatkozik: a felszíni vizekkel kapcsolatban levő vízi ökoszisztémák szerkezetének és működésének minősége, a víz-keretirányelv V. mellékletének megfelelően osztályozva. Az V. melléklet a felszíni vizet öt alosztályba vagy alegységbe sorolja: vízfolyások; tavak; átmeneti vizek; parti tengervizek; mesterségesen és jelentősen (erősen) módosított víztestek. A vízfolyások, tavak, valamint a mesterségesen és jelentősen (erősen) módosított víztestek valójában mind a fenti 9. keretes írásban hivatkozott „szárazföldi vizek” alosztályai, és a víz-keretirányelv tartalmazza ezek mindegyikének kifejezett definícióját – lásd a fenti 10. keretes írást. Az „ökológiai állapot” a vízfolyásokra, tavakra, átmeneti vizekre, valamint a parti tengervizekre vonatkozik. Az V. melléklet a felszíni víz ezen különféle alosztályai és alegységei esetében releváns minőségi elemeket is meghatároz: biológiai elemek; a biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek; a biológiai elemeket támogató általános fizikai-kémiai elemek; specifikus szennyező anyagok, amelyek esetében nemzeti környezetminőségi előírásokat kell meghatározni.

138.

A „jó ökológiai potenciál” fogalommeghatározása is hivatkozik az V. mellékletre és a mesterséges vagy jelentősen (erősen) módosított víztestekre. Pontosabban az V. melléklet 1.2.5. pontjában szerepel a jelentősen módosított vagy mesterséges víztestek esetében maximális, jó és mérsékelt ökológiai potenciál fogalommeghatározása, amely hivatkozik az V. mellékletben szereplő, leginkább hasonló felszíni vizek – az a vízfolyások, tavak, átmeneti vizek és parti tengervizek – ökológiai állapota esetében használatos minőségi elemekre. A lehetőségekhez mérten tükrözi ezen minőségi elemek értékeit, ugyanakkor figyelembe veszi azoknak a fizikai körülményeknek az elkerülhetetlen hatását is, amelyek az érintett víztest mesterséges vagy erősen módosított jellegéből (például csatorna vagy kikötő) származnak. Mindez azt jelenti, hogy az „ökológiai potenciál” mint referenciafogalom szorosan kapcsolódik az „ökológiai állapothoz”.

139.

A „felszíni vizek jó kémiai állapotának” meghatározásából arra lehet következtetni, hogy a felszíni vizek esetében a „kémiai állapot” a vegyi szennyező anyagok koncentrációjára utal. A környezeti felelősségről szóló irányelv elfogadása óta a felszíni vizek kémiai állapota szempontjából releváns, konkrét intézkedéseket léptettek életbe. Pontosabban, a víz-keretirányelv 16. cikkével összhangban elfogadták a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról, a 82/176/EGK, a 83/513/EGK, a 84/156/EGK, a 84/491/EGK és a 86/280/EGK tanácsi irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről, valamint a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2008. december 16-i, időről időre módosított (143) 2008/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (a továbbiakban: a környezetminőségi előírásokról szóló irányelv vagy az EQSD (144)). Többek között meghatároz a felszíni vizekben található elsőbbségi (veszélyes) anyagokra (145) vonatkozó minőségi előírásokat.

140.

A „felszín alatti vizek jó kémiai állapotának” és „mennyiségi állapotának” fogalommeghatározásában egyaránt szerepel a „víztest” kifejezés, amely külön definiálva van (lásd a fenti 10. keretes írást).

141.

A „felszín alatti vizek jó kémiai állapotának” meghatározásából arra lehet következtetni, hogy a felszín alatti vizek esetében a kémiai állapot a vegyi szennyező anyagok koncentrációjára, valamint a vezetőképességre utal. A vezetőképesség a sós víz vagy bármi más benyomulásához kapcsolódik (146). A víz-keretirányelv 17. cikkével összhangban elfogadásra került a felszín alatti vizek szennyezés és állapotromlás elleni védelméről szóló, 2006. december 12-i 2006/118/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (147) (a továbbiakban: felszín alatti vizekről szóló irányelv). Többek között meghatároz a nitrátok és a peszticidek felszín alatti vizekben való koncentrációjára (148) vonatkozó uniós előírásokat, valamint a tagállamok azon kötelezettségét, hogy fogadjanak el nemzeti küszöbértékeket a mellékletében felsorolt számos egyéb szennyező anyagra vonatkozóan.

A jelentős kedvezőtlen hatások felmérése

Körülmények

142.

A védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károkkal ellentétben a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjából az következik, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv csak a III. mellékletben meghatározott keresőtevékenységek valamelyike révén a vizekben okozott károkra alkalmazandó. Ezen keresőtevékenységek közül több különösen releváns a vizek szempontjából; ilyen tevékenység például a vízkivétel és -duzzasztás (149), valamint a szennyező anyagok vizekbe történő kibocsátása vagy injektálása (150). Számos ilyen tevékenység a víz-keretirányelv hatálya alá tartozik.

Háttér

143.

A károk jelentőségének az öt referenciafogalom alapján történő felméréséhez meg kell különböztetni a „vizek” következő osztályait és alegységeit: — felszín alatti vizek, — vízfolyások, — tavak, — átmeneti vizek, — parti tengervizek; felségvizek, — mesterségesen és jelentősen (erősen) módosított víztestek.

144.

Amint már említettük, célszerű alapvető különbséget tenni a felszín alatti vizeket érintő károk és a felszíni vizeket érintő károk között, mivel az öt referenciafogalom is igazodik ehhez az alapvető megkülönböztetéshez. Lehetséges, hogy a kedvezőtlen hatások mind a felszín alatti vizeket, mind pedig a felszíni vizeket (és a felszíni vizek egynél több alegységét) érintik, de ebben az esetben a károkat a vizek egyes releváns osztályaira vagy alegységeire tekintettel kell felmérni. Ennek oka, hogy a referenciafogalmak és a releváns minőségi elemek a vizek osztályának vagy alegységének függvényében változnak. Például a felszíni vizeket érintő károk esetében az „ökológiai állapot” és az „ökológiai potenciál” referenciafogalmai szükségessé teszik a felszíni vizek utolsó bekezdésben említett különböző alegységeire való hivatkozást.

145.

A különböző víztestek között fennálló kölcsönös kapcsolatokat szintén figyelembe kell venni. Egy vegyi szennyezés a vizek több különböző osztályát és alegységét érintheti, például, amikor egy folyóba ömlött vegyi anyag egy tavat is beszennyez.

146.

A „vizekben okozott károk” fogalma a víz-keretirányelvben meghatározottak szerint a vizek állapotára gyakorolt, kedvezőtlen hatásokra utal. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a „kárnak” a környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő fogalma nemcsak a vizek mérhető kedvezőtlen változásait, hanem a vizek által nyújtott szolgáltatások mérhető romlását is magában foglalja. A környezeti károk „vizekben okozott károk” kategóriájába tartozó kedvezőtlen hatások tehát nemcsak a vizek mérhető változását, hanem a vizek által nyújtott szolgáltatások mérhető romlását is lefedik. Ezt megerősíti a környezeti felelősségről szóló irányelv II. melléklete 1. pontjának szövege, amely mind a természeti erőforrásokra, mind a természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatásokra hivatkozik, amikor a vizekben, védett fajokban, illetve természetes élőhelyekben okozott károk felszámolását tárgyalja. Másrészt, amint azt korábban említettük, a „kár” fogalma nem önálló, és azt a „környezeti károk” – pontosabban a „vizekben okozott károk” – fogalommeghatározásának fényében kell értelmezni. A vizek által nyújtott szolgáltatások romlását ezért az érintett vizek állapotára gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatásnak kell kísérnie.

147.

A vizekben okozott károk a védett fajok és a természetes élőhelyek számára nyújtott szolgáltatások elvesztésével járhatnak, például egy védett faj függhet egy sajátos hidromorfológiai viszonyokkal rendelkező folyótól.

148.

A vizekben okozott károk a köz érdekét szolgáló szolgáltatások elvesztésével is járhatnak. Egy ilyen szolgáltatásvesztés sok embert – akár magánszemélyeket is – érinthet.

149.

Egyes szolgáltatásoknak, mint például az ivóvízellátás és a tiszta fürdővíz biztosítása, fontos egészségügyi vonzata is van. Egy káros esemény megfertőzhet egy ivóvízforrást, például azáltal, hogy azt az ivóvízként való biztonságos használatra alkalmatlanná teszi.

150.

A víz-keretirányelv előírja, hogy a védett területekről nyilvántartást (151) kell vezetni, amely lényeges lehet bizonyos releváns szolgáltatások és állapotromlások azonosítása szempontjából. A védett területek közé tartoznak többek között az emberi fogyasztásra szánt víz kivételére kijelölt területek; a gazdaságilag jelentős vízi fajok védelmére kijelölt területek; az üdülési célra kijelölt víztestek, beleértve azokat a területeket, amelyeket fürdővizekként jelöltek ki; valamint az élőhelyek vagy állatfajok védelmére kijelölt területek, ahol a víz állapotának megtartása vagy javítása védelmük fontos tényezője, beleértve a természetvédelmi irányelvek szerint kijelölt Natura 2000 területeket.

151.

A víz-keretirányelvvel összefüggésben az öt referenciafogalom körülhatárolt víztestekre vonatkozik, és azokat – e keretben – annak meghatározására használják, hogy a víztestek jó állapotban vannak-e (illetve jó-e a potenciáljuk), illetve a nem jó állapotban lévő víztestek esetében a jelenlegi és a jó állapot közötti különbség felmérésére, valamint a különbség felszámolásához szükséges, megfelelő intézkedések azonosítására. A víz-keretirányelv értelmében a víztestek állapotát a megfigyelési (monitoring) programok alapján mérik fel, és hatévente felülvizsgálják. A környezeti felelősségről szóló irányelvvel összefüggésben fontos figyelembe venni az utóbbi sajátos tartalmát, valamint annak szükségességét, hogy lehetővé váljon a víztestek állapotára gyakorolt jelentősen kedvezőtlen hatásoknak a víz-keretirányelvben meghatározottnál rövidebb távú azonosítása. E tekintetben a „jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol a[z] […] állapotára” kifejezés nem tévesztendő össze a víz-keretirányelv szerinti állapotromlással vagy állapotváltozással (bár ezeket magában foglalhatja). A kifejezést a környezeti felelősségről szóló irányelv céljának és a „kár” fogalmának fényében kell értelmezni, vagyis figyelembe kell venni a vizek állapotában bekövetkezett (mérhető) kedvezőtlen változások és a vizek által nyújtott szolgáltatások romlásának fogalmát. Ezért figyelembe kell venni a környezeti felelősségről szóló irányelv sajátosságait az öt referenciafogalom értelmezése, valamint vizekben ténylegesen okozott károk jelentőségének felmérése és meghatározása során történő alkalmazása során: — Amint azt fentebb megjegyeztük, a környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikke (1) bekezdésének b) pontja úgy határozza meg a „vizek” fogalmát, hogy az a 2000/60/EK irányelv hatálya alá tartozó valamennyi vizet jelentse. — A vizek mint természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások romlása olyan vízterületekre vonatkozhat, amelyek korlátozottabbak, mint a víz-keretirányelv értelmében körülhatárolt víztestekben foglaltak. Például romolhat az emberi fogyasztásra szánt vízellátás egyetlen vízkinyerési pont szennyeződése miatt. — Ami a természeti erőforrásokra gyakorolt kedvezőtlen változásokat illeti (ami különbözik a természeti erőforrásokkal természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatások romlásától), az a tényleges terület, ahol a kedvezőtlen változások felmerültek, nem feltétlenül esik egyetlen körülhatárolt víztest határain belül, hanem túlnyúlhat több víztest határain, vagy csak egy víztest egy adott részét érintheti. — A víz-keretirányelvvel összefüggésben a Bíróság egy víztest egy adott részére gyakorolt hatásokat a C-535/18. sz., IL és társai kontra Land Nordrhein-Westfalen ügyben mérlegelte, amely a felszín alatti vizek vegyi szennyezésének egy autópályaépítés által előidézett kockázatával foglalkozott. A Bíróság megjegyezte, hogy a határértéknek csak egyetlen megfigyelési ponton történő túllépéséből a víztest jelentős része kémiai állapotának romlására lehet következtetni, annak ellenére, hogy a felszín alatti víztestet egészében jó kémiai állapotúnak lehetne minősíteni a 2006/118/EK irányelv 4. cikke (2) bekezdésének c) pontja alapján, adott esetben figyelembe véve [többek között] az érintett felszín alatti víztest kiterjedését. A Bíróság hangsúlyozta továbbá, hogy bármelyik határérték bármely megfigyelési ponton történő túllépése mindenképpen a víztestnek a víz-keretirányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának i. alpontja (152) értelmében vett kémiai állapotának romlását jelentené, amely a felszín alatti vizekről szóló irányelvvel és a víz-keretirányelvvel összhangban fellépést igényel. Ez azt bizonyítja, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelvnek a víztest egészétől eltérő szinteken történő alkalmazása nem lenne ellentétes a víz-keretirányelv és a felszín alatti vizekről szóló irányelv végrehajtása kapcsán alkalmazott megközelítéssel.

152.

Ennek fényében egy adott káros esemény körülményei indokolttá tehetik a környezeti felelősségről szóló irányelvnek egy egész, körülhatárolt víztest szintjén történő alkalmazását. Például mérgező vegyi anyagok kiömlése egy tó egészét érintheti. Vagy a felszín alatti víztest különálló hidrológiai egységként működhet a mennyiségi állapot szempontjából, és az ezen állapotkategóriához kapcsolódó állapotot jelző elemeket a teljes felszín alatti víztestre vonatkozóan kell értékelni. Ezenkívül az érintett vizekre vonatkozó számos meglévő ismeret a körülhatárolt víztestek szintjére vonatkozhat, tekintve, hogy a víz-keretirányelv szerinti megfigyelést ilyen testek vonatkozásában végzik.

A felmérés fókusza és végrehajtása

153.

A védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károkhoz hasonlóan a vizekben okozott károk kedvezőtlen hatásainak jelentőségét az eredeti állapottal való összehasonlítással kell felmérni. A vizekben okozott károk meghatározása nem említi kifejezetten az „eredeti állapotot”. Amint azonban a fenti 4. keretes írásból kitűnik, az „eredeti állapot” meghatározása valamennyi természeti erőforrásra és természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatásra kiterjed. Ezenkívül a II. melléklet 1. pontja mind a vizekben okozott károk, mind pedig a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk összefüggésében említi az eredeti állapotot.

154.

Az „eredeti állapot” meghatározásából következik, hogy a jelentőség felmérésének a kedvezőtlenül érintett vízterülethez vagy vízterületekhez kell kapcsolódnia, és magában kell foglalnia az adott terület vagy területek káros esemény bekövetkezte előtti és utáni állapotának összehasonlítását.

155.

A víz-keretirányelv előírja, hogy a felszíni és a felszín alatti víztesteket az irányelv V. mellékletével összhangban sorolják különböző állapotkategóriákba. A besorolás olyan állapotot jelző elemekhez kapcsolódnak, amelyek mind az eredeti állapot becslésének, mind pedig a szolgáltatásokat érintő (lehetséges) kedvezőtlen változások és romlás mérésének alapját képezik a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében. A víz-keretirányelv V. melléklete alapján már elvégzett besorolás tehát hozzájárulhat a káros események által kedvezőtlenül érintett vízterület vagy vízterületek állapotának megállapításához. A „rendelkezésre álló legjobb információk” azonban nem korlátozódnak kizárólagosan a víz-keretirányelv végrehajtásából származó információkra.

156.

Például a felszíni vizek egy releváns alegységének, a vízfolyásoknak az állapotát a következő kategóriákba lehet besorolni: kiváló, jó, mérsékelt, gyenge és rossz (153).

157.

A kiváló, jó és mérsékelt ökológiai állapotúnak minősített vízfolyások esetében a víz-keretirányelv részletes leírások egy körét határozza meg, amelyek a különböző állapotot jelző elemeknek felelnek meg: — A biológiai minőségi elemek esetében az alábbi elemek leírása szerepel: fitoplankton; makrofiták és fitobentosz; bentikus/fenéklakó gerinctelen fauna; valamint a halfauna. — A hidromorfológiai minőségi elemek esetében az alábbi elemek leírása szerepel: hidrológiai rezsim; a folyó folytonossága; morfológiai viszonyok. — A fizikai-kémiai minőségi elemek esetében az alábbi elemek leírása szerepel: általános viszonyok; specifikus szintetikus szennyező anyagok; specifikus nem szintetikus szennyező anyagok.

158.

A felszín alatti vizekre rátérve: a „mennyiségi állapot” elnevezésű referenciafogalom alatt egyetlen állapotot jelző elem, nevezetesen a „felszín alatti vizek szintje” szerepel. Ennek részletes leírása a következőképpen szól: „A felszín alatti víz szintje a felszín alatti víztestben olyan, hogy a hosszú idejű éves átlagos kitermelés hozama nem haladja meg a hasznosítható felszín alatti vízkészletet.” Ennek megfelelően a felszín alatti víz szintje nincs kitéve olyan antropogén eredetű elváltozásoknak, amelyek a következőket eredményeznék: — a kapcsolódó felszíni vizekre a 4. cikkben megállapított környezeti célkitűzések nem érhetők el, — bármely jelentős romlás az ilyen vizek állapotában, — bármilyen jelentős károsodás a felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémában, és a vízszintváltozásból származó változások az áramlás irányában, amelyek jelentkezhetnek időlegesen vagy folyamatosan egy térben behatárolt területen, de ezek az irányváltozások nem okozzák a sós víz vagy egyéb benyomulását, és nem jeleznek olyan fenntartható és világosan azonosítható antropogén eredetű tendenciát az áramlás irányában, amely ilyen benyomulást eredményezhetne.” (154)

159.

A felszín alatti vizek kémiai állapota referenciafogalom alatt két állapotot jelző elem szerepel, nevezetesen az „általánosságban” és a „vezetőképesség”, amelyeket a víz-keretirányelv részletesen leír. Az „általánosságban” elnevezésű állapotot jelző elem meghatározása a következőképpen szól: „A felszín alatti víztest kémiai összetétele olyan, hogy a szennyező anyagok koncentrációi: — az alábbi részletezés szerint, nem mutatják sós vagy más benyomulás jeleit, — nem haladják meg az egyéb vonatkozó [uniós] joganyag alapján a 17. cikknek megfelelően alkalmazandó minőségi előírásokat, — nem olyan magasak, amelyek a 4. cikk alatt a kapcsolódó felszíni vizekre megállapított környezeti célkitűzések elérésének hiányát okoznák, vagy bármely jelentős romlást az ilyen víztestek ökológiai vagy kémiai állapotában, sem bármilyen jelentős károsodást a felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémában”.

160.

Amint azt az „általánosságban” elnevezésű állapotot jelző elemnél a felszín alatti vizek kémiai állapota tekintetében látható, a jó kémiai állapot leírásán belül további kereszthivatkozások szerepelnek. Amint azt már fentebb megjegyeztük, a szöveg hivatkozik az egyéb vonatkozó közösségi joganyag alapján a víz-keretirányelv 17. cikkének megfelelően alkalmazandó minőségi előírásokra – a felszín alatti vizekről szóló irányelv ennek megfelelően meghatározta a nitrátokra és a peszticidekre vonatkozó előírásokat, valamint a tagállamok azon kötelezettségét, hogy fogadjanak el nemzeti küszöbértékeket a II. melléklet A. részében felsorolt számos egyéb szennyező anyagokra vonatkozóan.

161.

Az összes fent említett elem (és a vizek egyéb alegységeinek megfelelő elemei) potenciálisan releváns az eredeti állapot becslése és a kedvezőtlen változás mérése során. A károsító tényezők jellegének – azaz, hogy azok additívak, szubtraktívak, extraktívak vagy destruktívak, amint azt a fenti 18. pont említi – jeleznie kell, hogy az állapotot jelző elemek mely köre lehet releváns.

162.

Ezen állapotot jelző elemek változatos jellegéből, valamint egy adott víztest által nyújtható változatos szolgáltatásokból arra lehet következtetni, hogy sokféle technikára és módszertanra van szükség mind az eredeti állapot, mind pedig a kedvezőtlen változások és állapotromlások becsléséhez és méréséhez. Ilyenek lehetnek például a vegyi elemzések, az élőhelyek értékelése, toxicitási mérések és biológiai markerek. Az eredeti állapot becslésénél figyelembe kell venni a víz-keretirányelv értelmében besorolási és megfigyelés céljából eddig végzett munkát. Ahol nem léteznek megfigyelési adatok a kedvezőtlenül érintett vízterületek eredeti állapotának becsléséhez, lehetséges más hasonló vízterületek kapcsán elérhető adatokból vagy általános referenciaforrásokból következtetni az adatokra.

163.

Ami a természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatások romlását illeti, figyelembe kell venni ezeket a szolgáltatásokat, ha nyilvánvaló, hogy egy káros esemény jelentősen kedvezőtlenül befolyásolta egy víztest állapotát. Ahol például egy káros esemény beszennyez egy tóban található védett, felszíni ivóvízforrást, ugyanakkor jelentősen kedvezőtlenül befolyásolja a tó ökológiai vagy kémiai állapotát, akkor az a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében vett „vizekben okozott károk” körébe tartozik. Ilyen esetben, feltéve, hogy a káros esemény azonos, nem kell, hogy a szolgáltatás romlását okozó károsító tényezők és az állapotot jelentősen befolyásoló károsító tényezők megegyezzenek. Ha például a káros esemény egy szennyvíz-kiömlés, akkor az ivóvíz-szolgáltatás romlásához kapcsolódó károsító tényezőket a mikroorganizmusok ivóvíz-forrásba történő juttatása, míg az állapotot jelentősen befolyásoló károsító tényezőket a tápanyagok vízbe juttatása jelentheti.

164.

Ezenkívül a szolgáltatások romlásának terjedelme nem függhet csak a „kár” meghatározásától. Fontosak lehetnek a védett területek víz-keretirányelv szerinti nyilvántartásában szereplő védett területekre vonatkozóan meghatározott célkitűzések. A felszín alatti vizek jó mennyiségi állapotának és a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának a víz-keretirányelv szerinti meghatározása egyértelmű hivatkozást tartalmaz azokra a feltételekre, amelyek célja annak elkerülése, hogy az említett irányelv 4. cikkében a kapcsolódó felszíni vizekre vonatkozóan meghatározott környezeti célkitűzéseket ne érjék el. E célkitűzések magukban foglalják a védett területekre vonatkozó, a víz-keretirányelv 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti célkitűzéseket. A felszín alatti vizeknek az ivóvíz minőségét esetlegesen befolyásoló szennyezése esetében a felszín alatti vizekről szóló irányelv előírja továbbá a felszín alatti vizek kémiai állapota felmérésének kötelezettségét, figyelembe véve a szennyező anyagok által az emberi fogyasztás céljából kivett víz minőségére gyakorolt kockázatot (155). Ezenfelül a víz-keretirányelv 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják a kijelölt víztestek szükséges védelmét, azzal a céllal, hogy elkerüljék minőségük romlását, és ezzel csökkentsék az ivóvíz előállítása során szükséges vízkezelés mértékét. Ennek fényében, figyelembe véve a „kár” fogalmát, valamint a víz-keretirányelvben és a felszín alatti vizekről szóló irányelvben meghatározott, az ivóvíz kivételére szolgáló felszín alatti víztestek jó állapotának biztosítása érdekében meghatározott konkrét célkitűzéseket és kiegészítő követelményeket, azt a következtetést lehet levonni, hogy az ivóvízről szóló irányelv követelményeinek való megfelelés érdekében fokozottabb tisztítást szükségessé tevő káros események a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében vett „vizekben okozott károk” körébe tartozhatnak (156).

165.

Mindazonáltal vannak korlátok. Lehetséges például, hogy egy káros esemény mikroorganizmusokat juttat egy felszíni vízbe. Noha ez az ivóvíz-szolgáltatás romlását eredményezheti, a káros esemény a vizekben okozott károk fogalmának körén kívül esik, hacsak nem bizonyítható, hogy valamely állapotot jelző elemet is kedvezőtlenül érint. A mikroorganizmusok ilyen vízbe juttatása azonban néha a területi károk fogalmának körébe tartozhat (lásd a jelen Iránymutatások területi károkkal foglalkozó szakaszát).

166.

Az eredeti állapot, valamint az esetleges változások és romlások becslésénél és mérésénél szükség lehet olyan károsító tényezők figyelembevételére, amelyek nagyon hosszú ideje éreztetik hatásukat. Például előfordulhat, hogy egy gazdasági szereplő, amely szennyező anyagokat egy adott víztestbe juttató keresőtevékenységet végez, ezt a tevékenységet folyamatosan űzte egy részben 2007. április 30-át megelőző időszak során (lásd a fenti 24. pontot). Ennek eredményeként bizonyos károk (például egy folyóban lerakódott szennyezett üledékek) a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásának időpontja előtt keletkezhettek. A későbbi károk azonban potenciálisan a hatály alá tartozhatnak; előfordulhat például, hogy a gazdasági szereplő megsértett egy 2007. április 30. után alkalmazandó engedélyezési követelményt. Ilyen körülmények között az eredeti állapot becslése, valamint a kedvezőtlen változások és romlások mérése céljából meg kell különböztetni az említett dátumot megelőzően és követően keletkezett károkat.

A jelentőség megállapítása

167.

Ahhoz, hogy a kedvezőtlen hatások jelentősnek minősüljenek, nem szükséges, hogy azok az esetlegesen releváns összes állapotot jelző elemeket érintsék; ezek közül legalább egyet azonban érinteniük kell (157).

168.

A megelőző intézkedések és a károsító tényezők azonnali kezelése céljából meg kell határozni a jelentőséget, ha az értékelés annak megalapozott feltételezését eredménye – vagy kellene eredményeznie –, hogy ilyen intézkedések hiányában az alábbi 169. pontban említett jellegű kedvezőtlen változások és az azokhoz köthető romlás fog bekövetkezni.

169.

A felszámolási intézkedések céljából a kedvezőtlen változások jelentősnek minősülnek, és azokhoz köthető romlás következik be, ha az érintett víztest területe vagy területei tekintetében az alábbiak valamelyikét eredményezik: — Valamely állapotot jelző elem tekintetében felmerülő mérhető, állandó vagy ideiglenes veszteség, amelynek következtében az adott állapotot jelző elem esetében az érintett vízterület már nem mutatja azokat a jellemzőket, amelyek az adott területen a kedvezőtlen változás vagy romlás bekövetkezte előtt megvoltak. Egy referenciafogalmat és egy állapotot jelző elemet, nevezetesen egy vízfolyás tekintetében az ökológiai állapotot és a halfaunát példaként említve: a kedvezőtlen hatások akkor minősülnek jelentősnek, ha egy káros esemény, mint például mérgező vegyi anyagoknak a vízbe ömlése, teljesen megsemmisíti az érintett vízterületen a halpopulációt. — Valamely állapotot jelző elem tekintetében felmerülő mérhető romlás, amelynek következtében az adott állapotot jelző elem esetében az érintett vízterület már nem mutatja azokat a jellemzőket, amelyek az adott területen a kedvezőtlen változás vagy romlás bekövetkezte előtt megvoltak. Egy referenciafogalmat és egy állapotot jelző elemet, nevezetesen egy vízfolyás tekintetében az ökológiai állapotot és a halfaunát példaként említve: a kedvezőtlen hatások akkor minősülnek jelentősnek, ha az érintett területen a káros esemény miatt a halállomány pusztulásának mértéke mérhetően meghaladja a halállomány normális pusztulásának mértékét (anélkül, hogy teljesen megsemmisítené a halállományt). Egy másik referenciafogalmat, nevezetesen a mennyiségi állapotot, és egy másik állapotot jelző elemet, nevezetesen egy felszín alatti víztestben a felszín alatti vizek szintjét példaként említve: a kedvezőtlen hatások akkor minősülnek jelentősnek, ha a felszín alatti vizek szintje mérhetően csökkent vagy csökken, olyan mértékben, amely mérhetően meghaladja a hasznosítható felszín alatti vízkészlet mennyiségét. — A természeti erőforrások által nyújtott szolgáltatások mérhető romlása, amely a veszteséget vagy állapotromlást szenvedett állapotot jelző elemekhez kapcsolódik. Ugyanezt a példánál maradva: a fent említett folyó halfaunája esetében, ha a folyót szabadidős horgászat céljából védett, akkor romlás következik be, ha egy káros esemény miatt az adott vízterületen csökken a szabadidős horgászat céljából elérhető halállomány; — Mérhető különbség a kedvezőtlen hatások bekövetkezésének ideje, valamint annak ideje között, amikor az érintett állapotot jelző elemek esetében az eredeti állapot helyre áll. A korábbi, egy vízfolyás halfaunájával kapcsolatos példánál maradva, a kedvezőtlen hatások akkor minősülnek jelentősnek, ha a felszámolási intézkedések ellenére a kedvezőtlen hatások a halpopuláció csökkenését eredményezik egy olyan időtartamra, amely mérhetően meghaladja a halpopuláció természetes ingadozásainak megfelelő időszakokat. Az ilyen időbeli különbség egy természeti erőforrás – és bármely ahhoz köthető szolgáltatás – ideiglenes veszteségét jelenti, és kompenzációs felszámolást tesz szükségessé (158). Ezt a kompenzációs felszámolást a regenerációs időszak egésze alatt biztosítani kell. Így a szóban forgó időtartamot ki kell számítani.

170.

Mint már említettük, ahhoz, hogy a kedvezőtlen hatások jelentősnek minősüljenek, nincs szükség arra, hogy módosítsák a víz-keretirányelv értelmében vett besorolást – jóllehet, ha romlik az állapot szerinti besorolás, ez a jelentős kedvezőtlen hatás ékes példája. Analógia útján a víz-keretirányelvet érintő C-461/13. sz., Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland eV kontra Bundesrepublik Deutschland ügyben a Bíróság úgy határozott, hogy a víz-keretirányelv 4. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjában szereplő felszíni víztest „állapota romlásának” fogalmát úgy kell értelmezni, hogy állapotromlás áll fenn, amint az ezen irányelv V. melléklete értelmében vett minőségi elemek legalább egyikének az állapota egy osztállyal romlik, még ha e romlás nem is jelenti az egészében vett felszíni víztest alacsonyabb osztályba történő besorolását. (159) Azonban, ha az e melléklet értelmében vett érintett minőségi elem már a legalacsonyabb osztályban található, ezen elem bármely romlása a felszíni víztest e 4. cikk (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében vett „állapota romlásának” minősül. (160)

171.

A „vizekben okozott károk” esetében a környezeti felelősségről szóló irányelv nem rendelkezik az I. mellékletben szereplő kritériummal egyenértékű kritériumot a „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” felmérése és meghatározása céljából. Nem ír elő az említett mellékletben szereplő opcionális jelleget sem bizonyos kedvezőtlen hatások jelentéktelenként való kezelésére. Ugyanakkor a II. melléklet 1.3.3. pontja kimondja, hogy az illetékes hatóságoknak van némi mérlegelési mozgástere az egyes káros események felszámolásához szükséges intézkedések mértékét illetően.

Kizárás

172.

A „vizekben okozott károk” meghatározása kizárja a hatóköréből azokat a kedvezőtlen hatásokat, amelyek esetében a víz-keretirányelv 4. cikkének (7) bekezdése alkalmazandó. Noha a víz-keretirányelv célkitűzése, hogy 2015-ig (vagy 2027-ig, ha korlátozott időtartamú mentességeket alkalmaznak) valamennyi víztest jó állapotba kerüljön, emellett megtiltja a víztestek bármely további állapotromlását. A 4. cikk (7) bekezdése lehetővé teszi az új projektek, illetve a víztestek új módosításai számára, hogy azok rontsák az érintett víztest állapotát, az ott meghatározott szigorú kritériumok betartásával. Mivel ilyen körülmények között az állapotromlás a víz-keretirányelv értelmében elfogadható, az ezek folytán a vizekben okozott károk nem tartoznak a környezeti felelősségről szóló irányelv hatálya alá. A C-297/19. sz., Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein ügyből arra következtethetünk, hogy ezt a kivételt szigorúan kell értelmezni (161).

173.

A víz-keretirányelv 4. cikkének (7) bekezdése számos feltétel teljesülését írja elő, ideértve a víztest állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatások enyhítésére szolgáló valamennyi gyakorlati intézkedés megtételét (162). Annak érdekében, hogy a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti, a 4. cikk (7) bekezdésében foglalt kizárás előnyeiből részesülhessen, a gazdasági szereplőknek meg kell felelniük a 4. cikk (7) bekezdése szerinti hozzájárulás alkalmazásához kapcsolt minden kárenyhítési feltételnek. Ezen túlmenően, még a 4. cikk (7) bekezdése szerinti hozzájárulás megszerzése esetén is, a környezeti felelősségről szóló irányelvet alkalmazni kell az említett feltételek be nem tartásából eredő, vizekben okozott károkra (163).

174.

A C-529/15. sz., Folk-ügyben a Bíróság mérlegelte a „vizekben okozott károk” meghatározásában szereplő, a 4. cikk (7) bekezdésének alkalmazására vonatkozó kivételt. Megállapította, hogy „amennyiben az engedélyt a nemzeti rendelkezések alkalmazásában a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (7) bekezdésének a)–d) pontja szerinti feltételek vizsgálata nélkül állították ki, úgy a nemzeti bíróság maga nem köteles vizsgálni a 2009/31 irányelvvel módosított 2004/35 irányelv 2. cikke 1. pontjának b) alpontja szerinti környezeti kár fennállása kérdésének vizsgálata során az e rendelkezés szerinti feltételek teljesülését”. Ez az ügy még hangsúlyosabbá teszi a kivétel szigorú alkalmazásának szükségességét. Egy nemzeti bíró jogosult megtagadni a kivétel megadását, ha az engedélyező hatóság nem bizonyította teljes mértékben a 4. cikk (7) bekezdésében meghatározott szigorú kritériumok teljesülését.

(B)   A TENGERVÉDELMI STRATÉGIÁRÓL SZÓLÓ KERETIRÁNYELV ÉRTELMÉBEN VETT ÉRINTETT TENGERVIZEK

A tengervizek tárgyi és területi hatálya

12. keretes írás: A „tengervizek” tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben szereplő fogalommeghatározása

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének (1) bekezdése a következőképp definiálja a „tengervizek” fogalmát: „a) a felségvizek kiterjedését meghatározó alapvonal tenger felőli részétől az azon területek legszéléig terjedő vízterület, tengerfenék és altalaj, amelyen az UNCLOS-szal összhangban egy tagállam joghatósággal rendelkezik vagy joghatóságot gyakorol, kivéve Szerződés II. mellékletében említett országokkal és területekkel szomszédos vizeket és francitengerentúli megyéket és közösségeket; valamint b) a 2000/60/EK irányelv meghatározásszerinti parti vizek, tengerfenékkel és altalajjal, amennyiben tengeri környezet környezeti állapotának bizonyos aspektusairazon irányelv vagy más közösségi jogszabály már nem terjed ki;”.

175.

Amint látható, a „tengervizek” a tengervédelmi stratégiáról szóló irányelvben meghatározása átfedésben van a „parti tengervizek” víz-keretirányelvben szereplő meghatározásával, és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv alkalmazandó ezekre, amennyiben a tengervizek környezeti állapotára már nem terjed ki a víz-keretirányelv vagy más uniós (164) jogszabályok. Ezenkívül átfedés van a „felszín alatti vizek” a víz-keretirányelv szerinti fogalommeghatározásának hatókörével. Ez utóbbi jogi eszköz a felségvizeken belül alkalmazandó, valahányszor a károk a kémiai állapottal kapcsolatosak.

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalom

176.

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalom a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben meghatározottak szerint a „tengervizek”„környezeti állapota” – lásd az alábbi 13. keretes írást. Amint azt azonban a fentiekben megjegyeztük, a „tengervizek” fogalommeghatározása kizárja a környezeti állapot azon szempontjait, amelyekkel a víz-keretirányelv vagy más uniós jogszabályok már foglalkoztak. Az egyéb uniós jogszabályok tekintetében a természetvédelmi irányelvek különösen relevánsak (lásd a fenti 95. pontot). 13. keretes írás: A „környezeti állapot” meghatározása

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének (4) bekezdése a következőképp definiálja a „környezeti állapot” fogalmát: „a tengervizek környezetének általános állapota, figyelembe véve az egyes tengeri ökoszisztémák szerkezetét, működését és folyamatait, valamint a természeti fiziográfiai, földrajzi, biológiai, geológiai és éghajlati tényezőket, továbbá a fizikai, akusztikai és kémiai feltételeket, beleértve az adott területen belül és kívül folytatott emberi tevékenység hatásait;”

177.

A víz-keretirányelv a parti tengervizek kapcsán már foglalkozott az alábbi elemekkel: vegyi anyagok koncentrációja; biológiai elemek; a biológiai elemeket támogató hidromorfológiai elemek; a biológiai elemeket támogató kémiai és fizikai-kémiai elemek; általános elemek; valamint specifikus szennyező anyagok. Ezenfelül a víz-keretirányelv a felségvizekben található vegyi anyagok koncentrációjával is foglalkozik.

178.

A természetvédelmi irányelvek már foglalkoznak a hatályuk alá tartozó tengeri élőhelyekkel és tengerben élő fajokkal. Továbbá a tengeri környezetre is vonatkoznak, ideértve a kizárólagos gazdasági övezetet és a kontinentális talapzatot is, ahol valamely tagállam joghatóságot gyakorol (lásd a fenti 95. pontot).

A jelentős kedvezőtlen hatások értékelése

Körülmények

179.

A víz-keretirányelv értelmében érintett vizek esetéhez hasonlóan, a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazásában a káros hatások csak akkor lesznek relevánsak, ha okozati összefüggés van ezen hatások és a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletében leírt keresőtevékenységek között. E tevékenységek jellegének utalnia kell a tengervizeket és az általuk nyújtott szolgáltatásokat érintő kedvezőtlen hatásokat előidéző károsító tényezők valószínű voltára.

180.

A környezeti felelősségről szóló irányelv (165) III. melléklete szerinti következő tevékenységeknek lehet leginkább jelentősége a tengervizeket ért károk kapcsán: — A III. melléklet 1. pontjában szereplő tevékenységek, azaz a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelv alapján engedélyhez kötött létesítmények működtetése (166). Például a kikötői területeken végzett ásványiolaj- és gázfinomítás a parti tengervizek szennyezését eredményezheti. — A III. melléklet 2. pontjában szereplő hulladékgazdálkodási műveletek, ideértve a hulladék és a veszélyes hulladék begyűjtését, szállítását, hasznosítását és ártalmatlanítását, amely tevékenységek a hulladékokról szóló, 75/442/EGK tanácsi irányelv és a veszélyes hulladékokról szóló, 91/689/EGK tanácsi irányelv alapján engedély- vagy nyilvántartásbavétel-kötelesek (167). Például a károkat okozhatja a hulladékok szándékos elsüllyesztése a tengerben vagy a part menti hulladéklerakók elégtelen kezelése (168). — A veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1967. június 27-i 67/548/EGK tanácsi irányelv (169) 2. cikkének (2) bekezdésében meghatározott veszélyes anyagoknak a III. melléklet 7. pontjának a) alpontja szerinti gyártása, feldolgozása, töltése vagy a környezetbe való kibocsátása; Például egy adott tagállam joghatósága alá tartozó tengervizekben baleseteket és kiömléseket okozhatnak a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek (azaz a feltárási és kitermelési tevékenységek). Megjegyzendő, hogy a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben (170) („a tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról szóló irányelv”) ezenfelül szerepel néhány speciális rendelkezés és fogalommeghatározás, különösen annak 2., 5., 11., 15., 16. és 7. cikkében. Így egy környezeti károkat okozó nyílt tengeri feltárása és kitermelési tevékenység esetén nem a „gazdasági szereplő”, hanem az „engedélyes” tartozik a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében felelősséggel. — A III. melléklet 8. pontja szerinti szállítási tevékenységek, azaz a Közösség kikötőibe érkező vagy onnan induló, veszélyes vagy szennyező árut szállító hajókra vonatkozó minimumkövetelményekről szóló 93/75/EGK tanácsi irányelvben meghatározott tengeri szállítás (171). A tengeri szállítás nagy mennyiségű áru konténerekben történő szállításával járhat, és ha egy konténer elveszik a tengeren, ez káros esemény lehet; — Az Európai Unión belüli, oda irányuló és onnan kifelé történő (a 259/93/EGK tanácsi rendelet (172) értelmében engedélyhez kötött vagy tiltott), országhatárokon átnyúló hulladékszállítás a III. melléklet 12. pontja alapján. Például a hulladékszállítás során a hulladék elveszhet a tengeren.

181.

A 2017/845/EU bizottsági irányelv (173)„A tengeri környezetet érő, ember okozta terhelések és a tengeri környezetben zajló vagy azt befolyásoló felhasználások és emberi tevékenységek” című 2b. táblázata jelzi a tengervizeket potenciálisan károsító tevékenységeket, noha a környezeti felelősségről szóló irányelv alkalmazásában csak a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletében is szereplő keresőtevékenységek számítanak.

182.

Ami a tengervizekben okozott károkat illeti, lényeges megemlíteni a környezeti felelősségről szóló irányelv 4. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott kivételeket. A 4. cikk (2) bekezdése szerint a környezeti felelősségről szóló irányelv nem alkalmazandó a tengervizeket érintő közvetlen kárveszély vagy tényleges kár esetén, amelynek tekintetében a felelősség vagy a kártérítés a IV. mellékletben felsorolt nemzetközi egyezmények (174) bármelyikének alkalmazási körébe tartozik. A 4. cikk (3) bekezdése szerint az irányelv nem sérti a gazdasági szereplő jogát arra vonatkozóan, hogy korlátozza a felelősségét a felelősség korlátozásáról szóló egyes nemzetközi egyezményeket (175) végrehajtó nemzeti jogszabályokkal összhangban.

A felmérés végrehajtása

183.

A védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károkhoz és a víz-keretirányelv hatálya alá tartozó vizekben okozott károkhoz hasonlóan, a kedvezőtlen hatások jelentőségét az eredeti állapottal való összehasonlítással kell felmérni. Amint azt korábban megjegyeztük, az „eredeti állapot” meghatározása valamennyi természeti erőforrásra és természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatásra kiterjed. Ezenkívül a II. melléklet 1. pontja mind a vizekben okozott károk, mind pedig a védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk összefüggésében említi az eredeti állapotot.

184.

Az „eredeti állapot” meghatározásából következik, hogy a jelentőse kedvezőtlen hatások felmérésének a kedvezőtlenül érintett tengeri vízterülethez vagy vízterületekhez kell kapcsolódnia, és magában kell foglalnia az adott terület vagy területek káros esemény bekövetkezte előtti és utáni állapotának összehasonlítását. Ezek értékeléséhez a rendelkezésre álló legjobb információkat kell felhasználni.

185.

A kedvezőtlen hatások közé tartozik a tengervizekben bekövetkező negatív változás. Az eredeti állapothoz viszonyítva az e vizek által nyújtott szolgáltatások kapcsolódó romlására is sor kerülhet. Ami a természeti erőforrások egyéb kategóriáit illeti, a tengervizek szolgáltatásokat nyújtanak a természetes élőhelyek és az azokban élő védett fajok számára, például bizonyos parti élőhelyek esetében árapályt, illetve tengeri emlősök vagy tengeri madarak esetében táplálékforrást. Az ilyen szolgáltatások nem korlátozódnak a védett tengeri területekre, például a természetvédelmi irányelvekkel összhangban kijelölt Natura 2000 területekre, azonban különösen fontosak azok esetében, mivel e szolgáltatások fontos szerepet játszanak a természeti területek védelmével kapcsolatos célkitűzések elérésében. A szolgáltatások fogalma kiterjed az emberek számára nyújtott szolgáltatásokra is. Például a tengervizek halakat és egyéb ételeket biztosítanak az emberek javára. Másik példaként a szabadidős célú bálnamegfigyelésre is lehetőséget nyújtanak.

186.

Tekintettel a „környezeti állapot” referenciafogalomra, helyénvaló figyelembe venni a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben előírt munkát, mint az eredeti állapot, valamint az esetleges releváns változások vagy a kapcsolódó romlás becslésének kiindulópontját.

187.

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 8. cikke előírja a tagállamok számára a tengervizek kezdő értékelésének elvégzését a tengeri stratégiáknak a szóban forgó irányelv szerinti elkészítése céljából. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 17. cikke előírja ezen kezdő értékelések hat évente történő felülvizsgálatát. Az egyszerűség kedvéért a jelen iránymutatásokban a „tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelésekként” fogunk hivatkozni annak érdekében, hogy megkülönböztessük azokat a jelentős kedvezőtlen hatásoknak a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelésétől.

188.

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv a „jó környezeti állapot” fogalmát használja – lásd alább a 14. keretes írást. 14. keretes írás: A „jó környezeti állapotnak” a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének (5) bekezdésében szereplő fogalommeghatározása:

189.

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti kezdő értékelésére hivatkozva a szóban forgó keretirányelv 9. cikkének (1) bekezdése – az I. mellékletben felsorolt tizenegy minőségi mutató alapján – minden tengeri régióra vagy alrégióra vonatkozóan meghatározza a jó környezeti állapot jellemzőinek együttesét. Ezeket a mutatókat az alábbi 15. keretes írás ismerteti. A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben hivatkozott tengeri régiók (176) és alrégiók (177) fogalommeghatározása a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében szerepel. 15. keretes írás: A jó környezeti állapot meghatározásakor alkalmazandó minőségi mutatók

1. A biológiai sokféleség fenntartása. Az élőhelyek minősége és előfordulása, valamint a fajok eloszlása és abundanciája összhangban van az uralkodó fiziográfiai, földrajzi és éghajlati feltételekkel. 2. Az emberi tevékenységek során betelepített nem őshonos fajok olyan mértékben vannak jelen, hogy az nem károsítja az ökoszisztémákat. 3. Valamennyi gazdaságilag hasznosított hal és kagyló populációja a biológiailag biztonságos korlátok között marad, a populáció életkor és méret szerinti megoszlása pedig az állomány jó egészségi állapotáról tanúskodik. 4. A tengeri táplálékláncok valamennyi ismert eleme normális abundanciával és diverzitással van jelen, és olyan szinten, amelyen biztosított a fajok hosszú távú bősége és teljes szaporodási kapacitása. 5. Minimálisra csökken az ember által előidézett eutrofizáció, különös tekintettel annak káros hatásaira, így a biológiai sokféleség csökkenésére, az ökoszisztéma eróziójára, az ártalmas algavirágzásokra és az alsó vízrétegek oxigénhiányára. 6. A tengerfenék épsége olyan szinten van, amely biztosítja az ökoszisztémák szerkezetét és működését és különösen a fenéklakó ökoszisztémákat nem éri káros hatás. 7. A tengervíz hidrográfiai feltételeinek tartós megváltozása nem károsítja a tengeri ökoszisztémákat. 8. A szennyező anyagok koncentrációja olyan mértékű, hogy nem okoz szennyező hatást. 9. Az emberi fogyasztásra szánt halakban és egyéb tengeri eredetű élelmiszerekben lévő szennyező anyagok nem haladják meg a közösségi jogszabályokban vagy más vonatkozó előírásokban meghatározott szintet. 10. A tengeri hulladék jellemzői és mennyiségei nem okoznak károsodást a parti és a tengeri környezetben. 11. Az energiának – többek között a víz alatti zajnak – a tengeri környezetbe juttatása olyan szinten van, amely nem okoz abban károsodást.

190.

A Bizottság határozatot (178) fogadott el e tizenegy minőségi mutató kritériumairól és módszertani előírásairól a jó környezeti állapot tagállamok általi meghatározásához (179). A jó környezeti állapot meghatározása és elérése szempontjából az alábbiak mindegyike releváns: „kritériumelemek” (180); küszöbértékek (181) minden egyes kritériumhoz (182); minőségi szintek (183); a küszöbértékek elérésének mértéke és hogy azok milyen mértékben érendők el (184); a jellemzők, terhelések és hatások indikatív listája (185). Az ezek között kölcsönösen fennálló kapcsolatok szintén fontosak (186).

191.

A fentiek összessége adja a tengervizekben okozott károknak a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti felmérésének hátterét.

192.

A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelésekhez képest a tengervizekben okozott károk környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelése konkrétabb eljárást igényel, amelyet annak szükségessége határoz meg, hogy meg kell állapítani a káros esemény által érintett tengervizek eredeti állapotát, valamint az érintett tengervizek környezeti állapotának változását és az adott terület által nyújtott szolgáltatások esetleges romlását. Ennek fényében a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelések azon szélesebb értelemben vett tengervizek környezeti állapotára vonatkoznak, amelyekben a károk által érintett tengervizek találhatók. Ily módon a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékeléseknek információkat kell szolgáltatniuk az eredeti állapot becsléséhez. Ezenkívül a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelések, valamint azok a kritériumok és módszertani előírások, amelyek használatát e keretirányelv a jó környezeti állapot jellemzőinek meghatározásához előírja, megkönnyítik a kedvezőtlen változások és romlások környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelését. Ennek oka, hogy lehetővé teszik a környezeti állapot ezen értékelés szempontjából releváns alkotóelemeinek, valamint a valószínűleg számottevő változásoknak és romlásoknak az alaposabb megértését.

193.

A tengervizeket érintő egyes káros események értékeléséhez tehát a „jó környezeti állapot” tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 3. cikkének (5) bekezdésében szereplő meghatározására, a jó környezeti állapot meghatározásához szükséges fent említett minőségi mutatókra, az (EU) 2017/848 határozat alapján a jó környezeti állapot meghatározására szolgáló kritériumokra és módszertani előírásokra, valamint a jó környezeti állapot jellemzőire kell támaszkodni, amelyeket a tagállamok határoznak meg a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 9. cikkének (1) bekezdése alapján és frissítenek az utóbbi 17. cikke alapján. A környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelésnek a jellemzők, terhelések és hatások tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben szereplő, indikatív listáira is kell támaszkodnia.

194.

A „környezeti állapot” tekintetében a környezeti állapot meghatározására szolgáló összes minőségi mutató potenciálisan releváns az eredeti állapot becslése és a kedvezőtlen változás vagy a természeti erőforrás által nyújtott szolgáltatás romlásának mérése során. Amennyiben a minőségi mutatók relevánsak, figyelembe kell venni az előző pontokban említett szempontokat, azaz a jó környezeti állapotra vonatkozó kritériumokat, módszertani előírásokat, jellemzőket, valamint a jellemzők, terhelések és hatások indikatív listáit.

195.

Lehetséges, hogy a károkat egynél több minőségi mutató alapján kell megállapítani (187). Másrészt elegendő a tengervizekben okozott károk megállapításához, ha csak a minőségi mutatók egyike is kedvezőtlen hatást jelez a kárral érintett területen.

196.

A gyakorlatban valószínűleg nem mindegyik mutató azonos jelentőségű egy tengervizeket érintő káresetnek a környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelése szempontjából. Tekintettel a környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletében szereplő keresőtevékenységekre és az ezekhez kapcsolódó káros eseményekkel valószínűleg összefüggő károsító tényezőkre, a fenti 15. keretes írásban felsorolt mutatók közül a következők valószínűleg relevánsabbak a többinél: 1., 5., 8., 10. és 11.

A jelentős kedvezőtlen hatások meghatározása

197.

A tengervizekre gyakorolt jelentős kedvezőtlen hatások környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelésének és meghatározásának léptékét meg kell különböztetni a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelésétől. A környezeti felelősségről szóló irányelv a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv tartalmára támaszkodik, és mindkét irányelv alkalmaz bizonyos közös kifejezéseket és fogalmakat, valamint hasonló célokat követ. Például a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy tengervédelmi stratégiákat kell kidolgozni és végrehajtani a tengeri környezet védelme és megőrzése, romlásának megakadályozása, vagy ahol lehetséges, a tengeri ökoszisztémák helyreállítása érdekében azokon a területeken, ahol már kedvezőtlen hatások érték azokat. De az egyes irányelvek értelmében tervezett beavatkozás mértéke nem azonos. Különösen a jelentős kedvezőtlen hatások környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti értékelésének és meghatározásának kisebb léptékűnek kell lennie annak érdekében, hogy érdemben mérhetőek legyenek egy káros eseménynek az eredeti állapothoz viszonyított jelentős hatásai, és ily módon a környezeti felelősségről szóló irányelv célkitűzéseit szolgálja.

198.

Ennek fényében a tengeri környezet állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatások jelentőségét az eredeti állapot, valamint a kedvezőtlen változásokra és a kapcsolódó romlásra vonatkozó, mérhető adatok alapján kell meghatározni. A felszámolási intézkedések céljából a kedvezőtlen változások akkor minősülnek jelentősnek, ha az érintett tengervízterület vagy -területek vonatkozásában egy minőségi mutató állapota tekintetében, a jellemzők, terhelések és hatások indikatív listájával összefüggésben mérhető, állandó vagy ideiglenes veszteséget eredményeznek, figyelembe véve a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben említett „kritériumelemeket” és „küszöbértékeket”, amelynek következtében az érintett tengervízterület környezeti állapota a továbbiakban nem áll összhangban a területre a kedvezőtlen változás bekövetkezte előtt alkalmazható környezeti állapottal. Minőségi mutató lehet például egy partmenti olajkút balesete folytán egy adott tengervízterületre kiömlött szénhidrogének koncentrációja, amely kedvezőtlenül hat az érintett vízterület valamely természetes élőhelyére. Ez a példa arra a mérhető különbségre is érvényes, amely a kedvezőtlen hatások bekövetkezésének ideje, valamint annak ideje között fennáll, amikor az érintett minőségi mutató esetében az eredeti állapot helyre áll.

199.

Ahhoz, hogy a kedvezőtlen hatások a környezeti felelősségről szóló irányelv szerint jelentősnek minősüljenek, a fortiori nincs szükség arra, hogy változást idézzenek elő a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv értelmében vett környezeti állapotban – jóllehet, ha a jó környezeti állapot besorolása a jónál rosszabb besorolásúra romlik, ez a jelentős kedvezőtlen hatás ékes példája. Ezenkívül a tengervizeknek – a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv szerinti értékelés alapján – nem kell jó környezeti állapotban lenniük: ugyanis az említett értékelés azt mutathatja, hogy már akkor a káros esemény bekövetkeztekor is rossz állapotban voltak. Ezen állapot további romlása szintén a környezeti felelősségről szóló irányelv értelmében vett jelentős kedvezőtlen hatásnak tekinthető.

200.

Végül pedig a jelentős kedvezőtlen hatások környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti felmérésénél és megállapításánál figyelembe kell venni, hogy a káros események érintenek-e védett tengeri területeket. A tengeri védett területekre ugyanis a biológiai sokféleség megőrzésével kapcsolatosan szigorúbb követelmények vonatkoznak, mint más tengervizekre.

7.   „TERÜLETI KÁROK”

201.

A „területi károk” meghatározása egyértelműbb, mint a „védett fajok és természetes élőhelyekben okozott károk” vagy a „vizekben okozott károk” meghatározása. Ez utóbbiakkal ellentétben nem tartalmaz más uniós környezetvédelmi jogszabályokra vonatkozó kifejezett hivatkozásokat vagy a tárgyi hatályával kapcsolatos további meghatározásokra való kereszthivatkozásokat, továbbá nem tartalmaz más jogszabályokra hivatkozó konkrét kizárásokat. Ezért kevesebb elemet kell figyelembe venni a közös értelmezés kialakítása érdekében.

202.

A meghatározás azonban „az emberi egészségre jelentősen ártalmas hatásokra” korlátozódik. Megjegyzendő, hogy egyes tagállamok ennél tágabb meghatározást alkalmaznak, amely magában foglalja például a környezetre jelentett kockázatot vagy a bizonyos szennyező anyagokra vonatkozó határértékek megszegésének kockázatát. Ilyen esetekben az érintett tagállamok fenntarthatják az uniósnál szigorúbb talajvédelmi jogszabályaikat, de kötelesek legalább az irányelv területi károkra vonatkozó követelményeinek is megfelelni.

A terület tárgyi és területi hatálya

203.

Az irányelv nem tartalmazza a „(föld)terület” fogalmának meghatározását. A „területi károk” meghatározásában szereplő „talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe” fordulat azonban azt jelentik, hogy a fogalom hatóköre nemcsak a föld felszínére, hanem az alatta lévő területekre is kiterjed. Ebből következőleg magában foglalja a talajt is. Ezt igazolja a talajra vonatkozó hivatkozás a II. melléklet 2. pontjának első bekezdésében, amely a területi károsodás felszámolását tárgyalja.

204.

A lehetséges relevancia terén az egyik különbség a „felszín alatti vizek” fenti 10. keretes írásban szereplő meghatározásához kapcsolódik. A talaj és a talajvíz elszennyeződése gyakran egybeeshet, és egy káros esemény egyszerre okozhat károkat egy földterületben és a vizekben.

205.

Az irányelvben a védett fajok, a természetes élőhelyek és a vizek meghatározására használt kifejezések között mindenhol szerepelnek olyan területi pontosítások, amelyek hatással vannak a „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” és a „vizekben okozott károk” területi hatályára. Ezzel szemben a „területnek” nincsenek mérlegelendő alkategóriái. A meghatározás hatálya a tagállamok területén található összes földterületre nézve egységes.

A kedvezőtlen hatásokhoz kapcsolódó referenciafogalom

206.

A területi károk referenciafogalma az emberi egészség (nem pedig a környezetben okozott kár, lásd azonban a fenti 202. pontot). A kedvezőtlen hatások csak akkor tartoznak az irányelv hatálya alá, ha a talaj elszennyeződése potenciálisan károsíthatja az emberi egészséget.

207.

Az „emberi egészség” fogalmát az irányelv nem határozza meg. A szövegkörnyezetből arra utal, hogy ez a testi jólétet foglalja magában, amennyiben az a meghatározásban szereplő szennyező anyagoknak való expozíció következtében károsulhat. Az ilyen szennyező anyagok közé tartoznak a mérgező vegyi anyagok és a kórokozók.

A jelentőség felmérése

Körülmények

208.

A „földterület elszennyeződésére” való hivatkozás egyértelműbb, mint a „védett fajokban vagy természetes élőhelyekben okozott károk” és a „vizekben okozott károk” meghatározása. Ennek a meghatározás szövegébe való belefoglalása korlátozza a területi károkért való felelősséget kiváltó károsító tényezők lehetséges körét. A természeti erőforrások egyéb formáiban okozott károk tekintetében nincs hasonló korlátozás.

209.

A „földterület elszennyeződése” nincsen kifejezetten meghatározva, hanem a „területi károk” definíciójához kapcsolódik: „anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetése”.

210.

A II. melléklet 2. pontja hivatkozik a „szennyező anyagokra”. Ez, magának az „elszennyeződés” kifejezésnek a használata és az emberi egészséggel való összekapcsolódás azt jelzi, hogy a területi károk kialakulásához nem csak olyan „anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok” jelenléte szükséges, amelyeknek önmagukban vannak olyan eredendő tulajdonságaik, amelyek közvetlenül vagy közvetve veszélyesek lehetnek, de az emberi egészségre nézve is jelentős kockázatnak kell lennie. A kockázat jelentőségének felmérésére az ismert veszélyek az egyes szennyező anyagoknak való emberi expozíció alapján kerül sor. Figyelembe véve a keresőtevékenységeknek az irányelv III. mellékletében szereplő listáját, a következők mindegyike potenciálisan releváns lehet: — A természetben természetes formájukban előforduló anyagok, úgy mint nehézfémek és tápanyagok. — A természetben természetes formájukban előforduló anyagok, amelyek azonban valamilyen feldolgozási műveleten estek át, úgy mint kőolajtermékek. — Tisztán mesterséges anyagok és készítmények, például gyártott vegyi anyagok. — A természetben természetesen előforduló szervezetek vagy mikroorganizmusok, beleértve az emberi kórokozókat, úgy mint a szalmonella vagy az E-coli. — Géntechnológiával módosított szervezetek.

211.

A III. mellékletben meghatározott keresőtevékenységek jellege segítséget nyújthat azon körülmények megértésében, amelyek között a földterület elszennyeződése kialakul. Például, de nem kizárólagosan, a következő tevékenységek jelzik, hogy szennyeződés keletkezhet: bányászat vagy kitermelés, feldolgozás vagy gyártás, állattenyésztés, peszticidhasználat, hulladék- és vegyszerszállítás, valamint hulladékkezelés. Szennyeződés azt követően is előfordulhat, hogy egy keresőtevékenység már nem az aktív fázisban van és belépett az utógondozás fázisába. Például a hulladéklerakók és a bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelésével kapcsolatos szabályozási követelmények a bezárás utáni viszonyokra is kiterjednek.

212.

A szennyezés felmerülésének módját illetően a „talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő [...] bevezetés” lehetőség széles körére mutat, többek között a következőkre: — A szennyezést előidézhetik a helyszínen található anyagok. Ez az eset állhat fenn, amikor egy bányászati vagy kitermelési művelet során a felszín alatt található nehézfémeket hoznak a földfelszínre, és azokat nem biztonságos módon ott hagyják. — A szennyezés keletkezhet egy egyszeri baleset vagy incidens során, például veszélyes anyagok csővezetékekben történő helyszíni szállításával, veszélyes vagy szennyező áruk közúti fuvarozásával kapcsolatban (188). — A szennyezés keletkezhet valamilyen folyamatosan fennálló, ismert vagy ismeretlen okból (például egy megrepedt csőből folyamatosan veszélyes anyagok szivárognak).

213.

A területi károk keletkezési körülményeinek függvényében előfordulhat, hogy a gazdasági szereplőknek a kedvezőtlen hatások megelőzése és felszámolása érdekében más uniós jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeket is kell párhuzamosan teljesíteniük, és tájékoztatniuk kell az illetékes hatóságokat. Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (189) rendelkezései különösen relevánsak. Mindazonáltal fontos annak biztosítása, hogy az ilyen párhuzamos kötelezettségeket ne kezeljék úgy, mintha azok helyettesítenék a környezeti felelősségről szóló irányelv alapján fennálló kötelezettségeket, mivel ezek hatályukat, céljukat és eredményeiket tekintve nem feltétlenül azonosak.

A felmérés fókusza és végrehajtása

214.

A területi károk jelentőségének felmérése az emberi egészségre kedvezőtlen hatások kockázatához kapcsolódik. A felmérés annak megállapítására irányul, hogy ez a kockázat jelentős-e.

215.

Jóllehet a „területi károk” meghatározása nem definiálja, hogyan kell ezt a kockázatot felmérni, az irányelv II. mellékletének a területi károk felszámolásáról szóló 2. pontja egyértelműen jelzi, hogy a kockázat felmérésének mire kell kiterjednie olyan helyzetekben, amikor már bekövetkezett a talajszennyezés. 16. keretes írás: Az irányelv II. mellékletének a területi károk felszámolásáról szóló 2. pontjának szövege

„Meg kell tenni a szükséges intézkedéseket legalább a jelentős szennyező anyagok eltávolítására, ellenőrzésére, elszigetelésére, illetve mennyiségi csökkentésére úgy, hogy a szennyezett terület – tekintetbe véve jelenlegi vagy a szennyezés bekövetkezésének időpontjára vonatkozóan jóváhagyott jövőbeli használatát – ne járjon az emberi egészséget fenyegető jelentős kockázattal. Az ilyen kockázatok fennállását kockázatfelmérési eljárásokkal kell meghatározni, tekintetbe véve a talaj jellemzőit és funkcióját, a szennyező anyagok, készítmények, szervezetek és mikroorganizmusok típusát és koncentrációját, azok veszélyességét, valamint terjedésük valószínűségét. A használat módját a földhasználati előírások vagy a károk bekövetkezésének idején hatályos egyéb vonatkozó előírások alapján kell megállapítani. Amennyiben a földhasználat megváltozik, valamennyi szükséges intézkedést meg kell tenni az emberi egészséget fenyegető kedvezőtlen hatások megelőzése érdekében. Amennyiben a földhasználatra vonatkozó vagy más megfelelő előírás nem áll rendelkezésre, akkor az adott terület hasznosítását a károsodott terület jellege alapján kell meghatározni, tekintetbe véve a terület várható fejlesztési módját. Figyelembe kell venni a természetes regenerálódás, vagyis egy olyan regenerálódási folyamat lehetőségét is, amelyhez nem szükséges közvetlen emberi beavatkozás.”

216.

Míg az „eredeti állapot” meghatározása minden természeti erőforrásra és az általuk nyújtott minden szolgáltatásra vonatkozik, korlátozott segítséget nyújt az emberi egészségre jelentett kockázat jelentőségének felméréséhez. Ha fennáll a területi károk közvetlen veszélye, de a földterület szennyeződése még nem következett be, az eredeti állapot releváns lehet az emberi egészségre jelentett azon kockázatok mérése szempontjából, amelyek megelőző intézkedések nélkül felmerülhetnek. Amennyiben folyamatban van a földterület szennyeződése, az eredeti állapot hasonlóan releváns lehet az emberi egészségre jelentett azon kockázatok mérése szempontjából, amelyek a szennyeződést előidéző tényezők azonnali kezelése nélkül felmerülhetnek. Ami a területi károk felszámolását illeti, az irányelv célja azonban az emberi egészségre gyakorolt jelentős kockázatok megszüntetése, nem pedig a földterület szennyeződés előtti állapotának helyreállítása. Az ilyen helyreállítás természetesen megfelelő vagy szükséges lehet bizonyos helyzetekben az emberi egészséget fenyegető kockázat kezelése érdekében. A szennyező anyagokat különféle felszámolási technikák segítségével lehet eltávolítani, ellenőrizni, elszigetelni vagy mennyiségileg csökkenteni, mint földmozgatás, in situ vagy az ex situ talajkezelés vagy biológiai helyreállítás, valamint az olyan ellenőrzési és elszigetelési intézkedések, mint a befedés, illetve akadályok vagy kerítések építése. Megjegyzendő, hogy az ipari kibocsátásokról szóló irányelv megköveteli az engedélyezett létesítmények üzemeltetőitől, hogy állítsanak össze egy alapállapot-jelentést (190). Az ipari kibocsátásról szóló irányelvben betöltött szerepén kívül ez az alapállapot-jelentés értékes információkkal szolgálhat a területi károk környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti kezeléséhez.

217.

Amint az irányelv II. mellékletének 2. pontjából kiderül, kulcsfontosságú mérlegelendő szempont az érintett földterület jelenlegi vagy a károk bekövetkezésének időpontjára vonatkozóan jóváhagyott jövőbeli használata, mivel ez hatással lesz a releváns szennyező anyagoknak való lehetséges emberi expozícióra. Az időbeli vonatkozás szintén fontos. Például a területi károk olyan földterületeket érinthetnek, amelyeket jelenleg ugyan nem használnak emberi lakóhelyként, de jóvá lett hagyva azok lakóhelyként való jövőbeli használata. A jelentőség felmérésénél figyelembe kell venni a jóváhagyott jövőbeni földhasználatot is. A II. melléklet 2. pontja kimondja, hogy a földhasználatot a meglévő földhasználati vagy más előírásokra hivatkozva kell ellenőrizni (ha vannak ilyenek).

218.

Fontos megjegyezni a földhasználat változására vonatkozóan a II. melléklet 2. pontjának második bekezdésében szereplő hivatkozást. Ez nem határidőhöz kötött – az első kockázatértékelés lefolytatása után is releváns marad. Lehetséges például, hogy a kockázatértékelés idején a jelenlegi vagy a jóváhagyott jövőbeli földhasználat a releváns szennyező anyagoknak való korlátozott emberi expozíciót jelent, ugyanakkor egy későbbi időpontban a földhasználat oly módon változik, hogy az növeli az emberi expozíció mértékét és ezáltal az emberi egészséget fenyegető kockázatot. Például egy használaton kívüli, valamely III. mellékletben felsorolt keresőtevékenység révén korábban szennyezett iparterület esetében jóváhagyhatják lakóépületek építését. Ilyen körülmények között a tagállamokat kötelesek a földhasználat megváltoztatására vonatkozó határozatukban figyelembe venni a szennyezésből eredő esetleges kedvezőtlen hatásokat az expozíció növekedése és az emberi egészséget fenyegető kockázat megelőzése érdekében. Ezért a szükséges felszámolási intézkedések keretében nem zárható ki a kockázatértékelés aktualizálása. (191) Tanácsos erről tájékoztatni a szennyezett földterületek használatában bekövetkező változások engedélyezésében illetékes hatóságokat.

219.

A II. melléklet 2. pontja hivatkozik a kockázatértékelési eljárások használatára, és számos olyan kérdésre, amelyeket a kockázat fennállása szempontjából figyelembe kell venni: — A talaj jellemzői és funkciója. A talaj jellemzői befolyásolhatják a kockázatot. Például a porózus talajok nagyobb valószínűséggel továbbítják a szennyvízben található kórokozókat a felszín alatti vagy felszíni vizekbe. A talaj releváns funkciókat tölthet be vagy a célja lehet ilyen funkciók betöltése. Például egy szennyvíz-kezelésre szolgáló, megfelelő, egyedi rendszer esetén a talaj tervezett szerepe a kibocsátott szennyvíz tisztítása – vagyis az abban lévő szennyező anyag ártalmatlanná tétele – lehet, még mielőtt az elérne egy adott víztestet. Hulladéklerakó vagy más hulladékártalmatlanító terület esetében a felszíni talaj az alatta lévő hulladékok lezárására és a szétterjedésük kockázatának csökkentésére szolgálhat. — A szennyező anyagok, készítmények, szervezetek és mikroorganizmusok típusa és koncentrációja. Ez a hivatkozás a szennyezett talajban található sajátos szennyező anyagokra vonatkozik. Nem csak azzal kell tisztában lenni, hogy ezek pontosan milyen anyagok, hanem az általuk jelentett sajátos kockázatokkal is. A nehézfémekkel összefüggő toxicitási kockázat meglehetősen különbözik a fertőző betegségeknek egy kórokozóval összefüggő kockázatától. Mérlegelni kell továbbá a kockázatot a különböző lehetséges expozíciós módok (például bőrrel való érintkezés, kéz-száj érintkezése útján történő lenyelés, szennyezett élelmiszer vagy víz fogyasztása) tekintetében. Az élelmiszerek és a víz vonatkozásában létezhetnek alkalmazandó előírások, amelyek felhasználhatók a kockázatok felmérésére, például az ivóvíz vonatkozásában az ivóvízről szóló irányelv (192) kötelező érvényű előírásai. Ezenkívül nincsenek kizárt személykategóriák: egyaránt mérlegelni kell a szennyezett földterületeken dolgozó munkavállalók, a szomszédok és a lakosság kitettségét. — A szennyező anyagok terjedésének kockázata és valószínűsége. A terjedés történhet magán a talajon keresztül, mint amikor a szennyező anyagok egy szennyezett földterületeken történő növénytermesztés vagy állattartás révén bekerülnek az élelmiszerláncba. A terjedés egy másik környezeti közeget (azaz a levegőt vagy a vizet) is érinthet. Ez az eset áll fenn például, amikor egy szennyezett földterületről a szél által elfújt mérgező por a levegőn keresztül eljut a szomszédos emberi településekre vagy mezőgazdasági területekre, és ott lerakódik (ugyancsak lehetőséget teremtve a táplálékláncon keresztüli emberi expozícióra). Ez az eset állni fenn akkor is, amikor a szennyvízkezelő rendszerben jelen lévő kórokozók a talajon át a bejutnak a felszín alatti vizekbe, és eljutnak egy olyan kútig, amelyet emberi fogyasztásra szánt víz kivételére használnak.

220.

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) ahigannyal (193) szennyezett területek kezelésére vonatkozó útmutatója azt szemlélteti, hogy miként lehet a kockázatértékeléseket egy szennyező anyag esetében alkalmazni, és általában hogyan kerül sor a kockázatértékelésekre és a döntéshozatalra. (194) A különböző tagállamok saját talajvizsgálati értékeiket és eljárásaikat, módszertanukat és kockázatértékelési modelljeiket (195) használják, amelyek földrajzi, szociokulturális, szabályozási, politikai vagy tudományos különbségek miatt eltérnek egymástól. (196)

A jelentőség megállapítása

221.

Ennek megállapítása során a középpontban a szennyezett földterület – vagy a megelőző és a károsító tényezők azonnali kezelésére szolgáló intézkedések céljából a (fokozott) szennyezettséggel fenyegetett földterület – által az emberi egészségre jelentett kockázat áll.

222.

A megelőző és a károsító tényezők azonnali kezelésére szolgáló intézkedések alkalmazásában az emberi egészségre ártalmas hatások kockázata akkor jelentős, ha megalapozott kétség merül fel azt illetően, hogy nem áll-e fenn annak mérhető lehetősége, hogy egy közvetlen kárveszély vagy károsító tényezők eredményeként emberi lények közvetlenül vagy közvetetten, az egészségüket káros mértékben ki vannak téve szennyező anyagoknak, figyelembe véve a földterület jelenlegi vagy jóváhagyott jövőbeni használatát.

223.

Hasonlóképpen, a felszámolási intézkedések céljából az emberi egészségre ártalmas hatások kockázata jelentősnek minősül, ha megalapozott kétség merül fel azt illetően, hogy nem áll-e fenn anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetésének mérhető lehetősége, amelynek következtében emberi lények közvetlenül vagy közvetetten, az egészségüket káros mértékben ki vannak téve szennyező anyagoknak, figyelembe véve a földterület jelenlegi vagy jóváhagyott jövőbeni használatát.

224.

A jelentőség megállapításához nem szükséges, hogy a kockázat tényleges kárt okozzon. Az emberi egészség tényleges kárt nem kell kimutatni ahhoz, hogy a területi károk meghatározása alkalmazandó legyen; azt sem kell bizonyítani, hogy a diszperzió révén a kockázat már egy másik környezeti közeg, például a víz szennyeződésében is megmutatkozott. Tehát, ha egy egyedi szennyvíztisztító rendszer annak hibás kialakítása, elhelyezkedése vagy üzemeltetése miatt mérhető kockázatot jelent arra vonatkozóan, hogy humán kórokozók – a talajon átjutva – elérjenek egy már szennyezett ivóvízforrást, a területi károk meghatározása anélkül alkalmazandó, hogy bizonyítani kellene, hogy a hibás szennyvíztisztító rendszer okozta a kút tényleges szennyeződését.

8.   KÖVETKEZTETÉSEK

225.

A fenti iránymutatások felhívják a figyelmet azon kedvezőtlen hatások körére, amelyet a „környezeti károk” fogalma magában foglal. Ebből a körből – a kedvezőtlen hatásokhoz köthető keresőtevékenységek és károsító tényezők körével együttesen – az következik, hogy az illetékes hatóságoknak a kedvezőtlen hatások jelentőségének felméréséhez gyakran szükségük lesz különleges szaktudásra, ideértve a szakvéleményeket is. Amennyiben a releváns szaktudás megoszlik a különböző közigazgatási hatóságok és tudásközpontok között (amint ez gyakran előfordul), fontos a hatóságok közötti hatékony együttműködés.

226.

Ezenkívül az iránymutatások hangsúlyozzák azoknak a jogi, technikai és tudományos szempontoknak a mértékét, amelyek akkor játszhatnak szerepet, amikor az illetékes hatóságok a kedvezőtlen hatások jelentőségét értékelik, vagy más módon teljesítik a feladataikat a kedvezőtlen hatások megelőzése, a károsító tényezők azonnali kezelése vagy a felszámolási intézkedések megtétele érdekében. Az illetékes hatóságok és az érdekelt felek által a kapcsolódó kihívások leküzdésére alkalmazható eszközök többek között a megfelelő szakmai képzés és a bevált gyakorlatok megosztása. A tagállamok támogatása érdekében a Bizottság rendelkezésre bocsátott képzési anyagokat, és ezeket folyamatosan felülvizsgálja (https://ec.europa.eu/environment/legal/liability/eld_training.htm), többek között a Bíróság ítélkezési gyakorlatában bekövetkezett fejlemények alapján (https://curia.europa.eu/jcms/jcms/j_6/en/). Ugyanezen célból a Bizottság támogatta a környezeti jog végrehajtásával és érvényesítésével foglalkozó európai uniós hálózat (IMPEL) által az irányelv végrehajtásának gyakorlati vonatkozásaival kapcsolatosan végzett munkát (https://www.impel.eu/projects/financial-provision-what-works-when/).

---

(1)  HL L 143., 2004.4.30., 56. o.

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:02004L0035-20190626&qid=1568193390794&from=EN

(2)  1. cikk.

(3)  Az irányelvet négy alkalommal módosították a 2006/21/EK irányelvvel (HL L 102., 2006.4.11., 15. o), a 2009/31/EK irányelvvel (HL L 140., 2009.6.5., 114. o.), a 2013/30/EU irányelvvel (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.), illetve az (EU) 2019/1010 rendelettel (HL L 170., 2019.6.25., 115. o.).

(4)  A módosítás eredményeként az irányelv 18. cikkének (3) bekezdése a következő szöveggel egészül ki: „A Bizottság 2020. december 31-ig a 2. cikkben meghatározott „környezeti károk” fogalmának közös értelmezését tartalmazó iránymutatásokat dolgoz ki.”

(5)  Lásd a 2. cikket.

(6)  Lásd különösen az irányelv 5., 6. és 11. cikkét.

(7)  Az irányelv 12. cikke. E jog kiterjed a „megelőző tevékenységre” is, ha egy tagállam az irányelvnek a nemzeti jogába való átültetése során nem döntött úgy, hogy él a 12. cikk (5) bekezdésében biztosított lehetőséggel, miszerint nem alkalmazza ezt a jogot a közvetlen kárveszély eseteire.

(8)  Az irányelv 15. cikkének (1) és (2) bekezdése.

(9)  Az irányelv 14. cikke.

(10)  A környezeti felelősségről szóló irányelv REFIT-értékelése, SWD(2016) 121 final

https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/?uri=SWD:2016:121:FIN

(11)  REFIT-értékelés, 60. oldal.

(12)  Egyetértési megállapodás – A környezeti felelősségről szóló irányelv kulcsfontosságú kifejezései és fogalmai. A vonatkozó szerződés száma: 07.0203/2016/745366/SER/ENV.E4 https://circabc.europa.eu/ui/group/cafdbfbb-a3b9-42d8-b3c9-05e8f2c6a6fe/library/3112f0b5-0021-49ce-9dfc-9127a1e12a8b/details

(13)  HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

(14)  HL L 20., 2010.1.26., 7. o.

(15)  HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(16)  HL L 32., 2000.12.22., 1. o.

(17)  HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(18)  Lásd különösen az irányelv 1. cikkét.

(19)  Lásd a C-129/16. sz. Túrkevei Tejtermelő Kft. ügyben, valamint a C-297/19. sz. Naturschutzbund Deutschland kontra Landesverband Schleswig-Holstein eV ügyben hozott ítéletet, ahol is a Bíróság kifejezetten megemlíti az elővigyázatosság elvét (az előbbi 52. pontjában és az utóbbi 31. pontjában).

(20)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. cikkének (2) bekezdése.

(21)  Különös jelentőséggel bírnak a III. mellékletben említett eszközök, illetve adott esetben az azok helyébe lépő eszközök.

(22)  Az irányelv 2. cikkének (6) bekezdésében szereplő meghatározás.

(23)  Az irányelv 2. cikkének (7) bekezdésében szereplő meghatározás. Lásd még az irányelv 3. cikkének (1) bekezdését.

(24)  Lásd az ítélet 76. pontját.

(25)  Lásd az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

(26)  Lásd az egyetértési megállapodás 2.9. fejezetét, „A III. mellékletben hivatkozott jogszabályok”, 41–43. o.

(27)  Az irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

(28)  Analógia útján lásd a C-15/19 sz. AMA-ügy 54. pontját.

(29)  190–194. pont.

(30)  Lásd 52., illetve 54. pontot.

(31)  Lásd a C-378/08. sz., Raffinerie Mediterranee (ERG) SpA és társai ügyet, amelyben a Bíróság kimondta, hogy: „A 2004/35 irányelvvel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi az illetékes hatóság számára, hogy ezen irányelv keretében eljárva – a diffúz jellegű szennyezések esetében is – vélelmezze a gazdasági szereplők és a megállapított szennyezés közötti okozati összefüggés fennállását azon tényből kifolyólag, hogy a létesítményeik az említett szennyezés területének közelében találhatók. Azonban a szennyező fizet elvével összhangban az ilyen okozati összefüggésnek a vélelmezése céljából e hatóságnak olyan, a vélelmének alapjául szolgáló hiteles ténykörülmény ismeretével kell rendelkeznie, mint a gazdasági szereplő létesítményének a megállapított szennyezéshez való közelsége, valamint a beazonosított szennyező anyagok és az említett gazdasági szereplő által a tevékenységei keretében használt anyagok egyezése.”

(32)  Lásd például a 17. cikket.

(33)  Lásd az irányelv 2. cikkének (8) bekezdését.

(34)  33. pont.

(35)  Lásd e kifejezésnek az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontjában való alkalmazását.

(36)  Területi károk esetében azonban a károsító tényezők anyagok, készítmények, szervezetek vagy mikroorganizmusok talajba, talaj felszínére vagy a föld alatti térbe történő közvetlen vagy közvetett bevezetésére korlátozódnak.

(37)  Lásd a C-529/15. sz., Folk-ügyben fennálló körülményeket.

(38)  Lásd még az irányelv VI. mellékletének 1. pontját, amely a „kár bekövetkezésének és/vagy feltárásának időpontjára” hivatkozik.

(39)  Arra is ösztönzi a gazdasági szereplőket, hogy tegyenek elővigyázatossági intézkedéseket, vagyis olyan intézkedéseket, amelyek célja a környezeti károk lehetőségének elkerülése. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják kockázatértékelések elvégzését, kockázatkezelési rendszerek létrehozását, és/vagy kockázatcsökkentő, illetve kockázatenyhítő technológiák alkalmazását. Noha a környezeti felelősségről szóló irányelv nem ír elő közvetlenül ilyen intézkedéseket, azok elősegíthetik a káros események elkerülését, és megkönnyíthetik a gazdasági szereplők számára a pénzügyi biztosíték megszerzését. Ezeket az intézkedéseket meg kell különböztetni az irányelv 5. cikkében előírt „megelőző intézkedésektől”.

(40)  Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése.

(41)  Lásd az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének a) pontját.

(42)  Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

(43)  Az irányelv 7. cikkének (1) bekezdése.

(44)  HL L 334., 2010.12.17., 17. o.

(45)  Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése.

(46)  Az irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a) pontja.

(47)  Az irányelv 5. cikkének (2) és (3) bekezdése.

(48)  Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második mondata.

(49)  Lásd az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 7. és 8. cikkét.

(50)  HL L 197., 2012.7.24., 1. o.

(51)  Az irányelv 17. cikke.

(52)  A tengeri olaj- és gázipari tevékenységek biztonságáról és a 2004/35/EK irányelv módosításáról szóló, 2013. június 12-i 2013/30/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelv 38. cikkének (2) bekezdése (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.).

(53)  Lásd még a C-378/08. sz., ERG-ügyet.

(54)  Az irányelv 4. cikke.

(55)  Az irányelv 8. cikkének (3) bekezdése.

(56)  Az irányelv 8. cikke (4) bekezdésének a) pontja, amelyet a felelősség alóli mentesülés kapcsán gyakran neveznek „az engedély tartalmára való hivatkozásként” (permit defence).

(57)  Az irányelv 8. cikke (4) bekezdésének b) pontja, amelyet a felelősség alóli mentesülés kapcsán gyakran neveznek „a tudomány fejlettségi állapotára való hivatkozásként” (development risk defence vagy state-of-the-art defence).

(58)  A 34. pontban a Bíróság megállapította, hogy az irányelvet „akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti jogi rendelkezés, amely általános és automatikus módon kizárja, hogy az olyan kár, amely jelentősen kedvezőtlen hatást gyakorol az érintett vizek ökológiai, kémiai vagy mennyiségi állapotára vagy ökológiai potenciáljára, „környezeti kárnak” minősüljön, pusztán azért, mert e kárra kiterjed valamely, e jog alapján kiadott engedély.”

(59)  Az irányelv 16. cikke. Lásd például a C-129/16. sz. ügyet.

(60)  Az irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerint kerülnek kijelölésre.

(61)  Az irányelv 11. cikkének (2) bekezdése.

(62)  Uo.

(63)  Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése, valamint 11. cikkének (2) bekezdése.

(64)  Lásd a 47–57. pontot, valamint a 66. pontot.

(65)  Lásd például az irányelv 5. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint a 6. cikkének (2) és (3) bekezdését.

(66)  Az irányelv 12. cikkének (1) bekezdése.

(67)  Az irányelv 12. cikkének (2) bekezdése.

(68)  Lásd az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 23. cikkét.

(69)  Valamennyi tagállamban az ornitológiával foglalkozó nem kormányzati szervezetek nagyon fontos szerepet játszanak például a madarak elterjedésére vonatkozó nyilvántartások összegyűjtésében és összeállításában. Ezen információk tudományos értékét a Bíróság is elismerte, lásd a C-3/96. sz., Bizottság kontra Hollandia ügy 68–70. pontját.

(70)  HL L 328., 2008.12.6., 91. o.

(71)  Lásd a 2008/99/EK irányelv 3. cikkét.

(72)  Például a környezeti bűncselekményekről szóló irányelv (11) preambulumbekezdése kimondja, hogy ez nem érinti a környezeti károkra vonatkozó egyéb felelősségi rendszereket az [uniós] vagy a nemzeti jog alapján.

(73)  Lásd a 8. cikket.

(74)  Lásd ismét a 8. cikket.

(75)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/21/EK irányelve az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről és a 2004/35/EK irányelv módosításáról (HL L 102., 2006.4.11., 15. o.).

(76)  Lásd az ítélet 96. pontját.

(77)  Lásd az ítélet 99. pontját.

(78)  Lásd a 40–46. pontot. Lásd még az irányelv (4) preambulumbekezdését.

(79)  Ez egy egységes szerkezetbe foglalt szöveg, amely tükrözi, hogy az irányelv eredeti elfogadása után a szövegbe belefoglalásra kerültek a tengervizek is.

(80)  A 2013/30/EU irányelv vezette be (HL L 178., 2013.6.28., 66. o.).

(81)  Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése.

(82)  HL L 26., 2012.1.28., 1. o.

(83)  A Folk-ügy felvetette azt a kérdést, hogy egy vízierőmű működése keletkeztethet-e az irányelv szerinti felelősséget.

(84)  Az irányelv 5. és 6. cikke.

(85)  Az irányelv 11. cikke (2) bekezdésének második mondata.

(86)  Lásd különösen az irányelv 12. cikke (3) és (4) bekezdésének rendelkezéseit.

(87)  Az irányelv 15. cikke.

(88)  Pontosabban a kiegészítő és kompenzációs felszámolás céljából: az a körülmény, amely akkor is fennállt volna, ha a környezet károsodása nem következik be – figyelembe véve a károsodott erőforrások terén időközben bekövetkezett pozitív vagy negatív fejleményeket, amelyek becslésére a kár időpontjában fennálló tendenciákra vonatkozóan rendelkezésre álló legjobb információ alapján kerül sor.

(89)  Lásd az 52–54. pontot.

(90)  A turloughok Írország mészköves területein található időszakos tavacskák. Általában ősszel áradnak, majd a nyári hónapokban kiszáradnak. Az élőhelyvédelmi irányelvnek megfelelően kiemelt jelentőségű élőhelytípusnak minősülnek.

(91)  Különbséget kell tenni a kár vagy a közvetlen kárveszély jelentőségének felmérése, valamint a tevékenységgel járó kockázatok nem kötelező jellegű értékelése között. Ez utóbbinak elvégzését egy elővigyázatossági intézkedés útján javasolni lehet a gazdasági szereplőnek egy olyan káros esemény kockázatának minimalizálása érdekében, amelyért a későbbiekben felelőssé tehető.

(92)  Bizonyos helyzetekben nagyon nehéz felmérni a környezeti károk jelentőségét és különösen a közvetlen kárveszélyt. Ennek különféle okai lehetnek, például, hogy egy vészhelyzet esetén nem áll rendelkezésre elegendő információ. Ezekben a helyzetekben az elővigyázatosság elve kulcsfontosságú szerepet játszhat azáltal, hogy igazolja a megalapozott feltételezés alapján végrehajtott beavatkozást. Lehetővé teszi a szükséges megelőző intézkedések végrehajtását és a megfelelő adminisztratív eljárás megindítását.

(93)  Minél hosszabb ideig tart az alapfelszámolás, annál nagyobb szükség lesz kompenzációs felszámolásra.

(94)  Lásd a C-411/17. sz. ügy 175–176. pontját.

(95)  34. pont.

(96)  Lásd különösen az irányelv 4. cikkét.

(97)  Lásd az irányelv 8. cikkének (3) és (4) bekezdését.

(98)  Lásd különösen az irányelv 8. cikkének (2) bekezdését vagy II. melléklete 1.3.3. pontjának b) alpontját.

(99)  Lásd az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 191. cikkének (2) bekezdése.

(100)  Ez összhangban van a Bíróság által a C-127/02. sz., Waddenzee-ügyben alkalmazott érveléssel. A szóban forgó ügyben a Bíróság szigorú mércét állított fel a terveknek vagy projekteknek az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében történő értékelése kapcsán. Úgy ítélte meg, hogy egy hatóság csak akkor engedélyezhet egy adott tervet vagy projektet, ha megbizonyosodott arról, hogy ez nem befolyásolja kedvezőtlenül a terület integritását, hozzátéve, hogy „[ez] az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, észszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be.” A környezeti felelősségről szóló irányelv szerinti megelőző intézkedések meghozatalára és a károsító tényezők azonnali kezelésére vonatkozó szoros határidők fontos megkülönböztető körülménynek számítanak, ami azt jelenti, hogy előfordulhat, hogy a gazdasági szereplőnek vagy az illetékes hatóságnak csak korlátozott információk állnak rendelkezésére. Az elővigyázatosság elve azonban azt jelenti, hogy bármely kétség fennállása esetén megelőző intézkedéseket kell hozni, és a károsító tényezőket azonnal kezelni kell a tétlenség helyett.

(101)  Ez a kiegészítő felszámolás fogalmának felel meg.

(102)  Ez az alapfelszámolás fogalmának felel meg.

(103)  A szolgáltatások megjelennek az alap, kiegészítő és kompenzációs felszámolás fogalmának meghatározásában.

(104)  Ez a kompenzációs felszámolás fogalmának felel meg.

(105)  Belgium, Ciprus, Cseh Köztársaság, Észtország, Görögország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Szlovénia.

(106)  Azon madárfajok listája, amelyek a madárvédelmi irányelv 1. cikkének hatálya alá tartoznak, azaz Szerződésben érintett tagállamok európai területén természetesen előforduló, vadon élő madárfajok listája itt olvasható: https://ec.europa.eu/environment/nature/conservation/wildbirds/eu_species/index_en.htm; Lásd még „A madárfajok ellenőrzőlistája”(utolsó frissítés időpontja:2018.7.5.), elérhető az alábbi internetes oldalon: http://cdr.eionet.europa.eu/help/birds_art12

(107)  Lásd az élőhelyvédelmi irányelv szerinti fajvédelemről szóló útmutató II. mellékletét, amelynek szövege itt olvasható: https://ec.europa.eu/environment/nature/conservation/species/guidance/pdf/guidance_en.pdf

(108)  A jellegzetes fajokra vonatkozó információkért lásd „Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti jelentéstétel – magyarázat és iránymutatások a 2013–2018 közötti időszakra” című pdf-dokumentum 74. oldalát, amelynek címe „Reporting guidelines Article 17 Addendum (last updated: 5.7.2018)” (A 17. cikk szerinti jelentéstétellel kapcsolatos iránymutatás; Kiegészítés, utolsó frissítés időpontja: 2018.7.5.), amelynek szövege itt olvasható: http://cdr.eionet.europa.eu/help/habitats_art17

(109)  Lásd „Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti jelentéstétel – magyarázat és iránymutatások a 2013–2018 közötti időszakra” című pdf-dokumentum 164. oldalát, amelynek megnevezése „Reporting guidelines Article 17 Addendum (last updated: 5.7.2018)” (A 17. cikk szerinti jelentéstétellel kapcsolatos iránymutatás; Kiegészítés, utolsó frissítés időpontja: 2018.7.5.). Ennek szövege itt olvasható: http://cdr.eionet.europa.eu/help/habitats_art17

(110)  Lásd: https://ec.europa.eu/environment/nature/legislation/habitatsdirective/docs/Int_Manual_EU28.pdf

(111)  A konszolidált, uniós szintű térképek letölthetőek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) internetes oldaláról

https://www.eea.europa.eu/data-and-maps/data/article-12-database-birds-directive-2009-147-ec-1

(112)  Lásd „Az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti jelentéstétel – magyarázat és iránymutatások a 2013–2018 közötti időszakra” című pdf-dokumentum 121. oldalátReporting guidelines Article 17 (pdf) (utolsó frissítés időpontja: 2018.7.5.). A szöveg itt olvasható: http://cdr.eionet.europa.eu/help/habitats_art17

(113)  https://ec.europa.eu/environment/nature/conservation/species/guidance/pdf/guidance_en.pdf – felülvizsgálat alatt.

(114)  Lásd a környezeti felelősségről szóló irányelv 2. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

(115)  Lásd az Iránymutatás a tengeri környezetben a Natura 2000 hálózat létrehozásáról – Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek alkalmazása című dokumentumot, 18–25. o.

(116)  Az élőhelyvédelmi irányelv 1. cikkének e) és i) pontja.

(117)  Lásd a korábban említett, fajvédelemről szóló útmutató 11. oldalát.

(118)  Lásd például az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által közzétett eredményeket, amelyek itt olvashatóak: https://www.eea.europa.eu/themes/biodiversity/state-of-nature-in-the-eu/state-of-nature-2020

(119)  Lásd az élőhelyvédelmi irányelv 2. cikkének (2) bekezdését.

(120)  https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/PDF/?uri=CELEX:32011D0484&from=EN Lásd még a környezeti felelősségről szóló irányelv alapján létrehozott, a biológiai sokféleség károsodására vonatkozó nyilvántartást: „Baseline Info Source Europe” oldal, amely alá tartozik a „Natura 2000 Network Viewer” alkalmazás is: https://natura2000.eea.europa.eu/

(121)  Lásd az ítélet 51–52. pontját.

(122)  Lásd az ítélet 15. pontját.

(123)  A környezeti felelősségről szóló irányelv: „Training Handbook and Accompanying Slides” (Képzési kézikönyv és kapcsolódó diák). Európai Bizottság/Eftec/Stratus Consulting. 2013. február, 69. o.

(124)  https://ec.europa.eu/environment/legal/liability/

(125)  Biodiversity baseline condition

(126)  Lásd különösen az ítélet 26. pontját.

(127)  Lásd az ítélet 11. pontját.

(128)  A környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletének hatálya alá tartozó keresőtevékenységek magukban foglalják a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001/18/EK európai parlament és tanácsi irányelv szerinti géntechnológiával módosított szervezeteket érintő tevékenységeket is.

(129)  36. pont.

(130)  Lásd a 44–45. pontot.

(131)  Lásd a 49. pontot.

(132)  Lásd az 52. pontot.

(133)  Lásd az 55. pontot.

(134)  Ez az ítélet 54. pontjában az élőhelyvédelmi irányelv 6. és 12–16. cikkében, valamint a madárvédelmi irányelv 3–9. cikkében részletesen előírt kezelési intézkedésekre történő hivatkozásokból következik.

(135)  Lásd a 44–45. pontot.

(136)  Ez összhangban áll a környezeti felelősségről szóló irányelv 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjával is, amely engedélyezi a tagállamok számára, hogy lehetővé tegyék egy gazdasági szereplő számára, hogy ne viselje a felszámolási tevékenység költségeit, de csak bizonyos feltételek (többek között az engedélyben megszabott feltételek teljes mértékű betartása) teljesülése esetén.

(137)  A C-477/19. sz., IE kontra Magistrat der Stadt Wien ügyben hozott ítélet 11. és 12. pontja ismerteti, miként merülhetnek fel ilyen körülmények. A szóban forgó ügyben előzetes engedély nélkül végzett építési munkálatok – amelyeket a Bíróság „káros intézkedésekként” jellemzett – kedvezőtlenül érintették egy védett faj, az európai hörcsög párzási és pihenőhelyét.

(138)  A víz-keretirányelv 1. cikke.

(139)  Lásd még e tekintetben a víz-keretirányelv közös végrehajtási stratégiája keretében létrehozott iránymutatásokat, különösen a 2. sz. iránymutatást.

(140)  2012-ben a víz-keretirányelv IX. mellékletében meghatározott jogi eszközök helyébe lépett a 143. lábjegyzetben hivatkozott környezetminőségi előírásokról szóló irányelv. A szóban forgó eszközökben hivatkozott környezetminőségi előírásoknak a helyébe léptek a környezetminőségi előírásokról szóló irányelvben szereplő előírások.

(141)  A szennyező anyagok koncentrációi nem mutatják sós vagy más benyomulás jeleit, nem haladják meg az egyéb vonatkozó közösségi joganyag alapján a 17. cikknek megfelelően alkalmazandó minőségi előírásokat, és nem olyan magasak, amelyek a 4. cikk alatt a kapcsolódó felszíni vizekre megállapított környezeti célkitűzések elérésének hiányát okoznák, vagy bármely jelentős romlást az ilyen víztestek ökológiai vagy kémiai állapotában, sem bármilyen jelentős károsodást a felszín alatti víztesttől közvetlenül függő szárazföldi ökoszisztémában.

(142)  https://circabc.europa.eu/sd/a/655e3e31-3b5d-4053-be19-15bd22b15ba9/Guidance%20No%202%20-%20Identification%20of%20water%20bodies.pdf

(143)  A 2013/39/EK irányelvvel módosítva, HL L 226., 2013.8.24., 1. o.

(144)  HL L 348., 2008.12.24., 84. o.

(145)  Lásd a környezetminőségi előírásokról szóló rendelet I. mellékletét.

(146)  Lásd a víz-keretirányelv V. mellékletének 2.3. pontját.

(147)  HL L 372., 2006.12.27., 19. o.

(148)  Lásd a felszín alatti vizekről szóló irányelv I. mellékletét.

(149)  A környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletének 6. pontját.

(150)  A környezeti felelősségről szóló irányelv III. mellékletének 5. pontját.

(151)  Lásd a víz-keretirányelv 6. cikkét.

(152)  Lásd a 115. és a 116. pontot.

(153)  Lásd a víz-keretirányelv V. mellékletének 1.2.1. pontját.

(154)  Lásd a víz-keretirányelv V. mellékletének 2.1.2. pontját.

(155)  Lásd a 4. cikk (2) bekezdése c) pontjának ii. és iii. alpontját a felszín alatti vizekről szóló irányelv III. mellékletének 4. pontjával összefüggésben.

(156)  A víz-keretirányelv 4. cikkének (1) bekezdése a célkitűzések három kategóriáját említi. A 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja a felszíni vizekkel kapcsolatos célkitűzéseket említi; a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontja a felszín alatti vizekkel kapcsolatos célkitűzéseket említi; a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontja a védett területekkel kapcsolatos célkitűzéseket említi. A víz-keretirányelv célkitűzései között szerepel a felszíni és felszín alatti vizek állapotromlásának megakadályozása és azok jó állapotának elérése; valamint az uniós jog tiszteletben tartásának megvalósítása a védett területek tekintetében (amennyiben a víztestek ezek szempontjából relevánsak). A víz-keretirányelv az „állapotot” a felszíni és felszín alatti vizekhez kapcsolódó minőségi elemekre hivatkozva definiálja. A felszíni vizek állapotának meghatározásában nem tükröződnek a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjában szereplő célkitűzések: egyetlen elem sem utal erre a rendelkezésre. Ezzel szemben felszín alatti vizek kémiai [és mennyiségi] állapotának meghatározásában kifejezetten szerepelnek a 4. cikk (1) bekezdése c) pontjában szereplő célkitűzések. A kémiai állapot különösen a vegyi anyagokra vonatkozó uniós és nemzeti előírások betartásához, és annak biztosításához kapcsolódik, hogy egy szennyezés ne akadályozza a víz-keretirányelv kapcsolódó felszíni vizekre vonatkozó [összes] célkitűzésének elérését. A 4. cikk (1) bekezdése c) pontjának védett területekkel kapcsolatos célkitűzéseivel tehát a felszín alatti vizek kémiai állapota foglalkozik. Ezért, noha a felszín alatti vizekről szóló irányelv nem foglalkozik közvetlenül a felszín alatti vizek mikrobiológiai szennyeződéseivel (ezekre vonatkozóan nincsenek uniós vagy nemzeti előírások), a mikrobiológiai szennyeződés a meghatározás körébe esik, ha akadályozza a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában foglalt célkitűzések elérését. Ezzel összefüggésben relevánsak lesznek az ivóvízkivétel miatt védett területek. A fürdővizekként kijelölt, védett területek is relevánsak lehetnek.

(157)  Ez összhangban áll azzal a megközelítéssel, amelyet a Bíróság magával a víz-keretirányelvvel kapcsolatban alkalmazott. Lásd a C-461/13. sz. ügyet.

(158)  II. melléklet, 1.1.3. pont.

(159)  Lásd a 69–70. pontot.

(160)  Lásd még a 151. pont utolsó felsoroláspontját.

(161)  Lásd a 44–45. pontot.

(162)  Lásd a víz-keretirányelv 4. cikke (7) bekezdésének a) pontját.

(163)  A korábban említett C-461/13. sz., Bund für Umwelt und Naturschutz Deutschland eV kontra Bundesrepublik Deutschland ügy szintén releváns a víz-keretirányelv 4. cikke (7) bekezdésének értelmezése tekintetében.

(164)  Korábban közösségi jogszabályok.

(165)  E tevékenységek – a fentiekben vázoltak szerint – normál esetben mind engedélyezett tevékenységek.

(166)  Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv lépett a helyébe.

(167)  A hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. november 19-i 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.) egységes szerkezetbe foglalta és a helyébe lépett.

(168)  Lásd a C-494/01. sz., Bizottság kontra Írország ügy 84. pontját, ahol szerepel egy tengerparti területen található, természetkárosító hulladék-lerakóhelyre vonatkozó példa.

(169)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet lépett a helyébe (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(170)  HL L 178., 2013.6.28., 66. o.

(171)  A közösségi hajóforgalomra vonatkozó megfigyelő és információs rendszer létrehozásáról és a 93/75/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2002/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2002. június 27-én. lépett a helyébe (HL L 208., 2002.8.5., 10. o.).

(172)  A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet lépett a helyébe (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.).

(173)  A Bizottság (EU) 2017/845 irányelve (2017. május 17.) a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a tengervédelmi stratégiák elkészítésekor figyelembe veendő elemek indikatív felsorolásai tekintetében történő módosításról (HL L 125., 2017.5.18., 27. o.).

(174)  Az érintett nemzetközi egyezmények: Az olajszennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló 1992. évi nemzetközi egyezmény; Az olajszennyezéssel okozott károk megtérítésére létesítendő nemzetközi alap létrehozásáról szóló, 1992. évi nemzetközi egyezmény; A bunkerolaj-szennyezéssel okozott károkkal kapcsolatos polgári jogi felelősségről szóló, 2001. évi nemzetközi egyezmény; A veszélyes és ártalmas anyagok tengeri szállításával kapcsolatos felelősségről és kártérítésről szóló, 1996./2010. évi nemzetközi egyezmény (még nem lépett hatályba).

(175)  A tengeri kárigények terén fennálló felelősség korlátozásáról szóló, 1976. évi egyezmény; A felelősségnek a belvízi hajózásban való korlátozásáról szóló, 1988. évi strasbourgi egyezmény.

(176)  Balti-tenger; az Atlanti-óceán észak-keleti térsége; Földközi-tenger; Fekete-tenger.

(177)  Az Atlanti-óceán észak-keleti térségében: Északi-tenger, beleértve a Kattegatot és a La Manche-csatornát; Kelta-tenger; Vizcayai-öböl és az ibériai partvonal; az Atlanti-óceánon a makaronéziai biogeográfiai régió, amely az Azori-szigeteket, Madeirát és a Kanári-szigeteket körülvevő vizeket jelenti.

A Földközi-tengerben: a Földközi-tenger nyugati térsége; Adriai-tenger; Jón-tenger és a Földközi-tenger középső térsége; Égei-tenger és Levantei-medence.

(178)  A Bizottság (EU) 2017/848 határozata (2017. május 17.) a tengervizek jó környezeti állapotára vonatkozó kritériumok és módszertani előírások, a nyomon követésre és az értékelésre vonatkozó előírások és szabványosított módszerek megállapításáról, valamint a 2010/477/EU határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 125., 2017.5.18., 43. o.).

(179)  A határozat minden egyes minőségi mutató esetében előírja, hogyan kell kifejezni minden egyes terület, élőhely és populáció vonatkozásában, hogy a jó környezeti állapotot milyen mértékben sikerült elérni. Lásd a határozat mellékletében szereplő módszertani előírásokat.

(180)  Ezeket az (EU) 2017/848 határozat 2. cikkének (4) bekezdése a következőképp definiálja: „az ökoszisztéma alkotóelemei, különösen biológiai elemei (fajok, élőhelyek és ezek közösségei), vagy az egyes kritériumok szempontjából értékelt, a tengeri környezetet érő terhelések (biológiai, fizikai, anyag, hulladék és energia) aspektusai”.

(181)  Az (EU) 2017/848 határozat 2. cikkének (5) bekezdése a „küszöbértéket” a következőképp definiálja: „olyan érték vagy értéktartomány, amely lehetővé teszi az egy adott kritérium tekintetében elért minőségi szint értékelését és ezáltal hozzájárul annak megítéléséhez, hogy a jó környezeti állapotot milyen mértékben sikerült megvalósítani”.

(182)  Lásd az (EU) 2017/848 határozat 4. cikkét. A küszöbértékeket uniós, regionális vagy alregionális szinten kell kidolgozni. Egyelőre nem határoztak meg küszöbértékeket minden egyes kritériumhoz, de ezek kidolgozása folyamatban van. Erre példa lehet a hulladék négyzetméterenkénti darabszáma. A szennyező anyagok esetében a küszöbérték a víz-keretirányelv alapján meghatározott környezetminőségi követelmény, amennyiben van ilyen érvényben.

(183)  Az (EU) 2017/848 határozat 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja előírja, hogy a küszöbértékeknek adott esetben meg kell különböztetniük azt a minőségi szintet, amely tükrözi az adott kritériumra gyakorolt kedvezőtlen hatás jelentőségét, és egy referencia-állapothoz kell viszonyulniuk. tekintetben a határozat (13) preambulumbekezdése többek között kimondja, hogy: A küszöbértékeknek adott esetben olyan minőséget kell képviselniük, amely tükrözi az adott kritériumra gyakorolt kedvezőtlen hatás jelentőségét, és egy referencia-állapothoz kell viszonyulniuk.” Megjegyzendő, hogy az (EU) 2017/848 bizottsági határozat a „kedvezőtlen hatás” kifejezést a „vizekben okozott károk” fogalommeghatározásában szereplő „jelentősen kedvezőtlenül érinti” fordulattól függetlenül használja.

(184)  Lásd az (EU) 2017/848 határozat (14) és (15) preambulumbekezdését. Megjegyzendő, hogy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 1. cikke (3) bekezdésének megfelelően az emberi tevékenységek által okozott kollektív terhelést olyan szinten kell tartani, amely összeegyeztethető a jó környezeti állapot elérésével, biztosítva, hogy ne károsodjon a tengeri ökoszisztémáknak az ember okozta változásokra való reagálóképessége; valamint, hogy ez adott esetben járhat azzal, hogy egyes terhelések és környezeti hatások esetében nem minden tengeri terület éri el a megállapított küszöbértéket, ám ez nem veszélyeztetheti a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv céljainak elérését, csupán a tengeri javak és szolgáltatások fenntartható használatát hivatott lehetővé tenni.

(185)  Ezek a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv III. mellékletében kerültek meghatározásra.

(186)  A jó környezeti állapot meghatározásának e különböző szempontjai közötti összefüggések magyarázata a bizottsági szolgálati munkadokumentumban szerepel. Lásd: SWD(2020) 62, „Background document for the Marine Strategy Framework Directive on the determination of good environmental status and its links to assessments and the setting of environmental targets” (A tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvre vonatkozó, a jó környezeti állapot meghatározásáról, valamint az értékelésekhez és a környezeti célok kitűzéséhez való kapcsolatáról szóló háttérdokumentum).

(187)  Lásd a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontját is.

(188)  Lásd a III. melléklet 7. pontjának a) alpontját, valamint 8. pontját.

(189)  Például: Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 7. cikke arra kötelezi a gazdasági szereplőket, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságokat a balesetekről és incidensekről, és tegyenek megelőző intézkedéseket; ugyanezen irányelv 8. cikke arra kötelezi a gazdasági szereplőket, hogy tájékoztassák az illetékes hatóságokat a megfelelés hiányáról, miközben rendelkezik a tevékenység esetleges felfüggesztéséről is.

(190)  Az ipari kibocsátásokról szóló irányelv 22. cikke. A Bizottság elkészített egy, az alapállapot-jelentések összeállítására vonatkozó iránymutatást. Lásd: az Európai Bizottság iránymutatása az ipari kibocsátásokról szóló 2010/75/EU irányelv 22. cikkének (2) bekezdése szerinti alapállapot-jelentésekhez (2014/C 136/03).

(191)  Az irányelv 6. cikke (1) bekezdésének b) pontja.

(192)  A Tanács 98/83/EK irányelve (1998. november 3.) az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről (HL L 330., 1998.12.5., 32. o.).

(193)  UNEP/MC/COP.3/8/Rev.1

(194)  A kockázatértékelés segíthet meghatározni egy adott helyszínen a rehabilitáció vagy kezelés céljait, úgy mint:

a)	a nemzeti vagy helyi jogszabályok vagy az illetékes hatóságok által megállapított maximálisan elfogadható határértékek elérése, vagy

b)

az értékelés alapján az adott helyszín esetében meghatározott specifikus, kockázatalapú határértékek elérése. Az indokokkal alátámasztott, kockázatalapú döntéshozatal és a fenntartható kockázatkezelés támogatása érdekében egy olyan helyspecifikus, egy jól definiált közös biztonsági módszerre ((veszély)forrás-útvonal-kockázatviselő láncra) támaszkodó, valamint a helyszínen tapasztalt helyi viszonyokat és a háttérértékeket figyelembe vevő értékelést elsődleges eszköznek kell tekinteni a kockázatkezelési intézkedések szükségességének meghatározásához.

A kockázatértékelést általában négy, világosan meghatározott, konkrét célkitűzésekkel rendelkező szakaszban hajtják végre a veszélyek, a dózisok és a kockázati viszonyok azonosítása, valamint az expozíció nagyságának mérése érdekében, hogy meghatározzák a kockázat szintjét és a kitett kockázatviselőkre gyakorolt, becsült hatást:

a)

A hatókör meghatározása és jellemzése (pl. a szennyezés mértéke, emberlakta területek közelsége, a talajvíz milyen mélységben található, felszíni vizek vagy érzékeny élőhelyek közelsége): A kockázatértékelés a szennyező anyagok emberi egészségre, szárazföldi állatokra és vízi biótára gyakorolt hatásaira összpontosíthat. Gyakran az emberi egészség fog elsőbbséget élvezni. A kockázatértékelés hatókörét az adott helyszín sajátos igényei határozzák meg.

b)	A veszélyszint és a toxicitás elemzése: Egyes szennyező anyagok veszélyeit jól ismertek, és kiterjedt tudományos információk állnak rendelkezésre azok hatásairól.

c)

Az expozíció elemzése: A cél az azonosított szennyező anyagok és az emberek vagy a környezet közötti érintkezés mértékének megbecsülése. Az elemzés tényleges és lehetséges expozíciós forgatókönyveken, valamint a szennyezés jellegének és mértékének jellemzésén alapul. Ez magában foglalhat expozíciós méréseket, például a vízkészleteknek, a helyben termesztett élelmiszereknek, a tenger gyümölcseinek, valamint az emberi fejbőrnek, szőrzetnek és vizeletnek a vizsgálatát. Az üledékek, a halak és más bióták szennyezőanyag-szintjének mérésével azonosítani lehet a lehetséges ökológiai hatásokat.

d)	A kockázatok elemzése: Az előző szakaszok eredményeit összesítik annak objektív becslése érdekében, hogy a védett elemeket milyen valószínűséggel érik kedvezőtlen hatások a terület sajátos körülményei között.

A szennyezett terület értékelését követően döntést hoznak a terület által jelentett kockázatok kezelésének legmegfelelőbb módjáról. Az ilyen döntéseket nemzeti, regionális vagy helyi szinten, vagy bizonyos körülmények között a földtulajdonosok vagy más szervezetek hozhatják meg. A kockázatok kezelésének céljáról a fellépés előtt meg kell állapodni, és annak összhangban kell lennie azzal a céllal, hogy megvédjék az emberi egészséget és a környezetet az antropogén kibocsátásoktól és a szennyezőanyag-kibocsátásoktól. A szennyezett terület kezelésének követelményeit a nemzeti vagy helyi jogszabályok és irányelvek rögzíthetik.

(195)  Lásd például az „S-Risk” elnevezésű kockázati modellt, amelyet Flandriában alkalmaznak: www.s-risk.be

(196)  Közös Kutatóközpont (JRC) (2007). Derivation methods of soil screening values in Europe. A review and evaluation of national procedures towards harmonization (Talajszennyezettségi határértékek kimutatási módszerei. A harmonizáció érdekében tett tagállami eljárások áttekintése és értékelése): https://esdac.jrc.ec.europa.eu/ESDB_Archive/eusoils_docs/other/EUR22805.pdf